Ma rajtolnak a Brassói Magyar Napok
Szerdától október 6-ig tartanak a Brassói Magyar Napok
Szerdán rajtol és október 6-án ér véget a Brassói Magyar Napok elnevezésű kulturális rendezvény, melynek célja a magyar közösség hagyományainak a bemutatása – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Kovács Attila, az RMDSZ megyei szervezetének az elnöke. A rendezvénysorozat keretében népzenei előadásokat, dzsessz- és komolyzenei koncerteket, irodalmi esteket szerveznek, de különböző gyerekprogramokra és gasztronómiai eseményekre, termékvásárra is lehet majd számítani. Kovács Attila elmondta továbbá, október 6-án, a rendezvény zárónapján ökumenikus istentiszteletre várják az érdeklődőket, melyet a 13 aradi vértanú tiszteletére tartanak az evangélikus templomban. A rendezvényt Bródy János koncertje zárja.
Krónika (Kolozsvár)

Brassóban is egymásnak feszül az RMDSZ és az EMNP
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Brassó megyei elnöksége „döbbenettel és felháborodással” vette tudomásul az utóbbi időszakban Brassóban és a megyében zajló magyar vonatkozású politikai fejleményeket, „értetlenül” állva az RMDSZ megyei és városi szervezete megnyilvánulásai és cselekvései előtt, amelyek aláássák a két párt között megkötött szóbeli egyezséget – áll az EMNT és az EMNP állásfoglalásában.
A két szervezet azt kifogásolja, hogy Toró Tamástól – aki az EMNT és az EMNP támogatásával, de az RMDSZ listáján jutott be a városi önkormányzatba – azt kéri az RMDSZ, képviselői tiszteletdíjából fizesse be a szervezetnek a tagsági díjat, ezt „etikátlan lejáratási kampányként” értékelik. „Felháborító az a cinizmus, amivel ezt a kérdést az RMDSZ megyei csúcsvezetése kezeli, és elképesztő az, hogy magyar szervezet egy másik magyar szervezetnek román nyelvű átiratot fogalmaz meg és küld el” – fogalmaznak állásfoglalásukban. Azt is „meglepőnek” tartják, hogy „minden előzetes bejelentés nélkül döntött az RMDSZ vezetősége, hogy ellopva a korábbi szervezőktől az ötletet, sőt, a rendezvények ötleteit is, úgynevezett Brassó megyei magyar napokat szervez a Brassó városban élő magyaroknak, tudva, hogy az EMNT és társszervezetei folytatni szeretnék a három évvel ezelőtt elindított hagyományt.”
Mindezekért arra kérik az RMDSZ-t, vizsgálja felül a „minden közösségi egyezményt és érdeket semmibe vevő magatartását”, állítsa le a „szervezeteink és az azokat képviselő személyek ellen folytatott lejárató hadjáratot”, és vonja vissza az ehhez kapcsolódó döntéseit.
Háromszék
Erdély.ma

Brassó: lenullázott osztály
A szülők kérése ellenére a Brassó megyei tanfelügyelőség idén nem hagyta jóvá az önálló magyar tannyelvű előkészítő osztály megalakulását a brassói 8-as számú általános iskolában.
Ehelyett úgy döntött, a nulladik osztályos kisdiákok a másodikosokkal együtt, összevont osztályban tanulhatnak. A tanfelügyelőség azzal indokolta a döntést, hogy a létszámra vonatkozó törvény szerint legkevesebb 12 diákkal lehet osztályt indítani. A törvény azonban megengedi, hogy a kérvényező iskola külön engedély birtokában mégis osztályt indítson.
A magyar szülőket képviselő Sándor Levente – az Erdélyi Magyar Néppárt Brassó megyei szervezetének elnöke – a Krónika érdeklődésére azonban elmondta, tudomásuk szerint az iskola vezetősége nem kívánt élni a lehetőséggel. Sándor érthetetlennek nevezte a tanfelügyelőség döntését annak fényében, hogy a tanintézetben az elmúlt évben hasonló körülmények közt is indulhatott előkészítő osztály. „Úgy érzem, az iskola román vezetősége nem akart magyar tannyelvű nulladik osztályt indítani” – kommentálta Sándor Levente, aki szerint érezhető, hogy Brassóban szándékosan próbálják ellehetetleníteni a különböző iskolákban a magyar tannyelvű osztályok jövőjét.
„Attól tartok, az a tendencia, hogy a jövőben a magyar diákok csak az Árpily Lajos Főgimnáziumban, a város egyetlen magyar tannyelvű iskolájában tanulhassanak” – tette hozzá. Lapunk megkerestte a magyar szülők panasza kapcsán Szabó Mária Magdolna megyei főtanfelügyelő-helyettest, aki álláspontja kifejtése után arra hivatkozva vonta vissza nyilatkozatát: nem gondolta, hogy újságcikket kívánunk megjelentetni az ügyről.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Magyar belharc Brassóban
Egymásnak feszült az EMNP és az RMDSZ helyi és megyei szervezete
Bár a helyhatósági választások alkalmával együttműködést kötött a brassói RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelöltjeik közös listán indultak a megmérettetésen a szövetség jelképe alatt –, a két szervezet közti viszony elmérgesedni látszik. A néppárt etikátlannak tartja, hogy az RMDSZ önállóan szervez magyar napokat Brassóban, és arról értesült, a szövetség megfosztaná tanácsosi mandátumától az EMNP-támogatta Toró Tamást.
Bár a tavalyi helyhatósági választások alkalmával példaértékű együttműködést kötött a brassói RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – jelöltjeik közös listán indultak a megmérettetésen a szövetség jelképe alatt –, a két szervezet közti viszony elmérgesedett az elmúlt időszakban. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), illetve az EMNP Brassó megyei elnöksége közleményben adott hangot felháborodásának amiatt, hogy az RMDSZ megyei és városi szervezete „minden közösségi egyezményt és érdeket semmibe véve” alá akarja ásni a néppárt és a szövetség közti megállapodást.
Az EMNP és az EMNT rámutatott: az RMDSZ minden előzetes bejelentés nélkül döntött a csütörtökön elrajtolt és október 6-áig tartó Brassó Megyei Magyar Napok elnevezésű rendezvény megszervezéséről, „ellopva” az ötletet a rendezvény korábbi szervezőjétől. A közlemény emlékeztet: az EMNT 2011-ben szervezte meg először a magyar napokat, idén pedig a rendezvény harmadik kiadására készült. „Csodálkozunk azon, hogy a szövetségnek még csak szándékában sem állt megkeresni minket a közös rendezés kapcsán, annak ellenére, hogy a Brassói Magyar Napok kitalálói és szervezői mindig nyitottak voltak erre” – kommentálta lapunknak Sándor Levente, a néppárt Brassó megyei szervezetének elnöke.
Rámutatott: különösnek tartották, hogy a brassói magyar ünnep első kiadása után pár hónappal az RMDSZ helyi szervezete az Állami Találmányi és Védjegyhivatalnál (OSIM) levédette a Brassó Megyei Magyar Napok elnevezést. Sándor Levente szerint az eset kísértetiesen hasonlít a nagyváradihoz, ahol idén júliusban az RMDSZ Bihar megyei szervezete levédette a júniusban tartott nagyváradi Szent László Napok elnevezést és a logót, bár a szervezésben nem vett részt. Sándor Levente elmondta: az éppen zajló rendezvénytől függetlenül október 6–22. között megtartják a 3. Brassói Magyar Napokat.
Az EMNP és az EMNT etikátlannak tartja azt is, hogy a szövetség „az egyezség szellemét mellőzve” eltávolítaná tisztségéből az RMDSZ-listán tanácsosi mandátumhoz jutott Toró Tamást – a néppárt megyei szervezetének alelnökét –, arra hivatkozva, hogy a képviselő tanácsosi tiszteletdíjából nem fizeti az RMDSZ-nek a tagsági díjat. „A megállapodás szerint Toró Tamás RMDSZ-listán indult, de az EMNP képviselője, így természetes, hogy megmaradt az őt támogató szervezetek vezetői struktúrájában, és a néppártnak tartozik a tiszteletdíjból származó összegekkel, ha egyáltalán tartozik valakinek” – mutat rá a közlemény.
Toró Tamás a Krónika megkeresésére elmondta, pénteken várhatóan egyeztetni fognak a kérdésekben az RMDSZ-el. „Továbbra is bízom abban, hogy mindent meg tudunk tenni az együttműködés érdekében, a brassói magyar közösség érdekében” – nyilatkozta Toró. Kovács Attilát, az RMDSZ Brassó megyei szervezetének elnökét csütörtökön előzetes egyeztetésünk ellenére nem tudtuk elérni telefonon.
Krónika (Kolozsvár)

Elhunyt Borbély Gábor ny. főesperes-plébános
Életének 83. évében szeptember 28-án, szombaton visszatért teremtőjéhez Borbély Gábor, apostoli protonotárius, kanonok, ny. főesperes-plébános.
Búcsúztatása hétfőn 14 órakor nagygalambfalvi Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolna udvarán szentmisével kezdődik, majd utolsó földi útjára kísérik a helyi régi temetőben található családi sírkertbe.
1930. november 20-án született Nagygalambfalván. A székelyudvarhelyi katolikus főgimnáziumban tanult, majd a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán folytatta. Ekkor Márton Áron püspök már börtönben volt és első tanulmányi év után a teológiát betiltották, a kispapokat munkaszolgálatra vitték. A főpásztor szabadulása után a papnövendékek is visszatérhettek Gyulafehérvárra. A székesegyházban 1957. április 28-án szentelte fel Áron püspök.
Papi szolgálatát segédlelkészként Jobbágyfalván kezdte, majd Brassóba került. 1965. március elsején megvonta az állam lelkipásztori működésének engedélyét, a különböző plébániákra szóló kinevezését is visszautasította. 1966 októberétől Kézdivásárhelyen majd Altorján szolgálta urát és a rábízottakat. 1979-től nyugalomba vonulásáig Csíkszereda római katolikusainak volt a lelki atyja, ugyanakkor ellátta a kerület főesperesi feladatait is.
2000-től hőn szeretett szülőfalujában élt, de a pihenés éveit is tevékenyen töltötte. Bölcsőhelyét úgy is szolgálta, hogy látható jeleket hagyott: magánlakásból saját költségén hozta létre és rendezte be az Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolnát, haranglábat állíttatott, harangot öntetett. Krisztus-szeretetét hirdeti kereszt a Keresztfa tetején. Az első világháborús emlékműre újraöntette a turulmadarat, illetve a helybéli cserkészetre emlékezve kopjafát állíttatott.
Felejthetetlen prédikáció közül kiemelkedik a 440. csíksomlyói búcsún /2007-ben/ elhangzott beszéde: az édesanyákért és a gyermeket várókért akkor együtt imádkozott vele a világ magyarsága.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Ma kezdődik a harmadik alkalommal megszervezett Brassói Magyar Napok rendezvénysorozat.
A rendezvény ma este 10 órakor indul a brassói Tequila klubban. Szombaton és vasárnap kézműves és gasztronómiai vásár lesz. Ugyancsak vasárnap a Cenkre szerveznek kirándulást, ahol megemlékeznek a Szabadságharc hőseiről. A rendezvény fénypontja a Csík zenekar vendégszereplése lesz október 17-én. A múlt héten megkezdődött Brassó megyei magyar napok keretében ma Timár Margit szobrász emlékkiállítását tekinthetik meg a Reménység Házában, ahol a Cristian család hangversenyére is sor kerül. Szombaton bográcsozás és főzőverseny lesz az Áprily Lajos Főgimnázium udvarán. Ugyanitt délelőtt 11 órától kezdődik a Barcasági Néptánctalálkozó. A rendezvény keretében október 5-én szüreti bál lesz Székelyzsomboron.
Petki Judit
marosvasarhelyiradio.ro

Aradi vértanúk – A külhoni magyarok számos településen tartottak megemlékezéseket
A központi megemlékezések mellett számos más helyen is tartottak a külhoni magyarok rendezvényeket vasárnap, az aradi vértanúk emléknapján.
Erdélyben, Székelyudvarhelyen a helyi polgármesteri hivatal szervezésében a Vasszékely szobránál helyeztek el koszorúkat. Sepsiszentgyörgyön a helyi polgármesteri hivatal és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szervezésében a Bod Péter Megyei Könyvtár mögötti téren az aradi vértanúk emlékére felállított kopjafáknál emlékeztek az 1849-ben kivégzettekre. Marosvásárhelyen a postaréti Székely Vértanúk emlékművénél tartottak megemlékezést az RMDSZ szervezésében.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is megemlékezéseket szervezett Erdély több városában. Marosvásárhelyen emlékműsor volt a Deus Providebit Házban, ahol kiállítás nyílt az október 6. alkalmából meghirdetett gyermekrajz-versenyre beérkezett rajzokból. Szatmárnémetiben történelmi előadást és versműsort tartottak, majd a résztvevők megkoszorúzták Kossuth Lajos emléksírját, Petőfi Sándor szobrát és Gonzeczky Jenő mártír emléktábláját.
Csíkszeredában a városháza dísztermében tartottak megemlékezést. Brassóban a település közkedvelt turisztikai látványosságának számító Cenken idézték fel a szabadságharc hőseinek a tetteit, és ebből az alkalomból hagyományos túrát is tartottak. Zilahon a református templom kertjében koszorúzták meg az 1848-49-es obeliszket.
Az aradi vértanúk tiszteletére tartott rendezvények a Vajdaságban már szombaton megkezdődtek.
Kishegyesen a forradalom utolsó győztes csatájára emlékeztek, amely 1849. július 14-én volt az akkori Kishegyes-Szeghegy-Feketehegy háromszögben. Nagybecskereken hangversennyel és koszorúzással rótta le tiszteletét a helyi magyarság Lázár Vilmos, a település szülötte előtt.
Zomborban, az egykori Bács-Bodrog megye központjában Schweidel József emléke előtt rótták le tiszteletüket a vajdasági magyarság képviselői. A helyi Szent Rókus temetőben számos szabadságharcos honvédet temettek el, néhány évtizeddel ezelőtt azonban ezeket a sírokat megsemmisítették. Az egykori katonák most közös sírban fekszenek, az emléküket őrző obeliszket koszorúzták meg a helyiek.
Adán Damjanich János emlékművénél rendeztek koszorúzási ünnepséget az aradi vértanúk emlékére, ahol beszédet mondott Tarnai Richárd, a KDNP országgyűlési képviselője.
Csehországban a magyarok Görgey Artúr, az 1848-49-es magyar szabadságharc hadseregparancsnoka prágai emléktáblájának megkoszorúzásával emlékeztek meg az aradi vértanúkról.
A megemlékezést, amelyen a résztvevők meghallgatták a 13 aradi vértanú történetét, az Együttélés politikai mozgalom magyar nemzeti tagozata kezdeményezte, és több helyi magyar szervezet is csatlakozott hozzá.
Görgey emléktáblája arra emlékeztet, hogy a szabadságharc hadvezére 1845-1848 között a prágai egyetemen folytatott vegyészeti tanulmányokat, s a városban nősült meg.
MTI
Erdély.ma

Az egyenes beszéd luxusa
Október 6-án Aradon idén is az utóbbi években megszokott koreográfia szerint zajlottak a vértanúk emléke előtti megemlékezések, legfeljebb annyi különbséggel, hogy felcserélték a délelőtti és a délutáni helyszínt. De idén is a román himnusz csendült fel elsőnek a Szabadság-szobornál, a magyar himnusz után eljátszották az európai himnuszt is, hogy a Nagy Testvér előtt is megtegyük a kötelező tiszteletköröket. Majd valamennyi beszéd két nyelven hangzott el, úgy, ahogy az aradiak szerint 1999-ben a szélsőséges román erők megkövetelték, hogy a későbbiekben ne rendezzek olyan zajos, obszcén jelszavakban bővelkedő ünneprontó ellentüntetést, mint akkor. Nem is volt zaj, az Új Jobboldal képviselői szép csendben kifeszítették hatalmas román lobogójukat, majd a műsor végeztével elvonultak, a Vesztőhelyen pedig idén sem tették tiszteletüket. Jelenlétük nem volt annyira fenyegető vagy idegesítő, sokkal inkább szánalmas, nem is foglalkozott velük senki. A másik oldalról viszont nem feledhetjük, hogy nekünk nemzeti gyásznapunkon az elnyomó hatalom himnuszát kell hallgatni, miközben a kétnyelvű városokban csorbul a magyar anyanyelvhasználat, kétnyelvűsítő gesztusunk, amellyel az ünnep magyar intimitása elvész, nem talál viszonzásra.
Haszonelvű szövetségek
E problémák – a teljes vertikumú anyanyelvű oktatás, az anyanyelvhasználat, s kiemelten a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügye – is helyet kaptak Kelemen Hunor jól megfogalmazott, kerek ívű, minden magyar érzésű ember által felvállalható ünnepi beszédében. Meg is kapta az elismerést Hende Csaba magyar honvédelmi minisztertől, aki rámutatott arra, hogy olyan időket élünk, amikor a magyar kormány képviselője is elmondhatná az RMDSZ elnökének beszédét, és fordítva.
Ha ehhez a politikába ma belecsöppent jóindulatú érdeklődő hozzáolvassa Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök legutóbbi írását (Tükörbe nézve, Transindex, 2013. október 4.), akkor csodálkozhat, hogy mi is a probléma az Erdélyben egymásnak feszülő magyar politikai erők között. Borboly gondolatmenetének lényege, hogy bizonyos szemellenzős, korlátolt RMDSZ-en belüli erők gáncsolják a hatékony önépítkezés képviselőit – jelesül őt magát, a szöveg célba juttatása és kedvező recepciója érdekében talán szerencsésebb lett volna, ha más példát említ – s nem veszik figyelembe az erdélyi magyar szavazók politikától való elfordulását és számbeli csökkenését, nem akarják vagy nem tudják felfogni, hogy az egyre rosszabb peremfeltételek szorítják rá a erdélyi magyar politikai elit versenyben álló erőit az összefogásra. Egyben javaslatot is tesz egy olyan európai parlamenti lista megalkotására, amelynek második vagy harmadik helyén Tőkés László, ötödik helyén pedig egy SZNT/MPP-s politikus állna.
Az RMDSZ-szel való összefogás az autonomista oldalon azóta heves vitát kiváltó téma, mióta megtörtént a nemzeti önkormányzat célkitűzését komolyan vevő, s nemcsak kampánytémának használó tábor intézményes önállósodása. Ami nem véletlen. Hiszen eltérő, de egyszerre érvényes meggondolások más-más következtetésre juttathatnak bennünket, akár szigorúan haszonelvű, szavazatkalkuláló szemszögből, akár elvi síkon vizsgáljuk a kérdést.
Ami a problémakomplexum haszonelvű, opportunista megközelítését illeti: két erő összefogása nem eredményez minden esetben automatikus szavazatösszegződést. Jó példa erre a MIÉP és a Jobbik 2006-os összekapaszkodása, amely nem hozott elegendő voksot a parlamenti küszöb eléréséhez, holott a MIÉP négy évvel korábban közel 5 százalékot ért el, a Jobbik néhány évvel később pedig 15 százalékot. Ha a radikális beállítottságú szavazók hiteles erőt láttak volna a MIÉP–Jobbik Harmadik útban, akkor vélhetően honorálták volna szavazatukkal. De annyira evidens volt, hogy ellenfelek fognak össze haszonelvű megfontolásból, annyi jogos vagy jogtalan vád hangzott el a felek között, hogy a választók nemet mondtak e szövetségre.
Segít vagy rombol?
Erdélyben van konkrét precedens e kérdéskörre. Meg lehet vizsgálni, hogy hányan szavaztak a 2007-es EP-választásokon Tőkés László egyéni jelöltre és az RMDSZ-re, majd hányan az RMDSZ–EMNT összefogásra 2009-ben. A szavazatszám hasonló nagyságrendű, az utóbbi esetben kisebb volt a voksok száma valamivel, de nem lényegesen. Vélhető, hogy ha hasonló számban is járultak az urnákhoz a szavazók, nem ugyanazok voltak. Vannak, akiket mozgósít az összefogás, vannak akik ebben önfeladást látnak, elsősorban a nemzeti autonomista oldalon.
Tény, hogy ez a biztosabbnak tűnő stratégia. Az összefogás őszinte lenne, mert érdekeken alapulna, parafrazálhatjuk Orbán Viktor bonmot-ját, amivel Traian Băsescuhoz fűződő viszonyát jellemezte. Sejthető, hogy az RMDSZ az időnkénti bekeményítő retorika alkalmazása dacára, továbbra is engedni fog a hatalom szirénhangjainak, nem lesz partner a Brassóban húsz éve eltervezett autonomista önépítkezés folytatásában, s a magyar nemzeti önkormányzat nagyszabású víziójának megvalósításában. S azt is tudni lehet előre, hogy Tőkés László, akinek politikai pályáján nincsenek cikkcakkok, akit soha nem lehetett eltántorítani az autonomista programtól, aki a román hatalommal való bármiféle együttműködést csak elvi alapokon tudott elképzelni, továbbra sem tagadja meg önmagát, és nem támogat semmiféle klikkérdekű, neptuni ihletettségű önfeladó kurzust.
Célorientált, elvi megközelítésben: az összefogás negatív következménye, hogy a sziklaszilárd elkötelezettségű, az RMDSZ-szel bármiféle együttműködést árulásnak felfogó szavazók végleg elfordulhatnak az EMNP-től és Tőkés Lászlótól, hacsak ezt meg nem tették már 2009-ben. Másik oldalról viszont az autonómiaharcban egyelőre megkerülhetetlen az RMDSZ, amely eddig a 2007-es EP-megmérettetést leszámítva valamennyi választáson elnyerte a magyar szavazók négyötödének támogatását vagy ennél is többet. Ha komolyan vesszük a feladatot – az erdélyi magyarság teljes politikai érdekképviseletének felsorakoztatását az egységes autonómiapolitika mögött –, a taktikai cél az autonomista oldal számára nyilvánvalóan csak az lehet, hogy nélküle ne lehessen döntést hozni a politikában. Ehhez pedig megizmosodás kell, konok építkezés, szívós aprómunka. A nagy kérdés, hogy ebben az RMDSZ-szel való taktikai együttműködés segít-e vagy rombol?
A taktikai engedmények elfogadtatása a saját táborral értelemszerűen a kommunikáción múlik. Az autonomista oldal pozícióelőnye, hogy nem kell a gyakorlati politikával élesen szemben álló politikai propagandát folytatnia, nyugodtan kiterítheti lapjait, kimondhatja, amit gondol. Megengedheti magának az egyenes beszéd luxusát, mind a tárgyalópartnerek, mind a nemzetközti fórumok, mind a választók felé. Ezt kell kihasználni, bármilyen döntés születik is. Az EMNP vezetői tisztességgel és következetesen, változatlan célok elérésének érdekében, saját egyéni haszonelvű megfontolásaikat félreseperve politizáltak az elmúlt évtizedekben, ami ritkaságszámba megy a Kárpát-medencében. Ezt a tényt kellene közmeggyőződéssé emelni. Ha sikerül, nem lehet probléma semmiféle taktikai manőver. Feladatnak nem sok ez, de nem is kevés.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)|

Barangolás Szászföldön – elhagyott települések
Aki szeretné megcsodálni Erdély szépséges tájait, szereti a művészettörténetet, a műemlékeket, az feltétlenül keresse fel Szászföldet. Ez nagyjából magába foglalja Fehér megye keleti részét, Szeben megyét, Maros megye déli részét, valamint Brassó megye nyugati részét. Vonattal vagy autóval utazva, nagyon sokszor csak az elsuhanó templomtornyokat látjuk. Ebben az esztendőben 10 alkalommal, mintegy 12 napon 110 településen csodáltam meg a gótika, a reneszánsz remekeit. Láttam a hatalmas templomokat, zömök tornyokat, jártam nagyon sok templom tornyában, láthattam több száz éves harangokat, nagy szárnyasoltárokat, két-három évszázados orgonákat, falfestményeket, keresztelőmedencéket. Nagyon sok helyen még megvannak a védőfalak bástyákkal.
Tudjuk, hogy a szászok a mai Németországból telepedtek le Erdély déli részén még a 12. században. Hosszú története van mindannak, hogyan és miért kerültek Erdélybe, hogy védőszerepet töltsenek be. Tanulmányozhatjuk, mivel foglalkoztak, milyen volt az életmódjuk, a kultúrájuk. Sokáig önállóak voltak, mezőgazdasággal, kereskedelemmel foglalkoztak.
A frissen letelepedett szászoknak nagyon fontos volt hitük ápolása, és áldoztak is erre: templomokat építettek. Templomaik általában a helység központjában, vagy egy kiemelkedő dombon épültek. Először csak kisebb védőfallal vették körül, majd a 16–17. században a török harcok idején emelték, erősítették meg. A falak vastagsága elérte az egy métert, magasságuk pedig a 6-8 métert. Az idők során a falakon belül élelmiszerkamrákat alakítottak ki, hogy a hadjáratok idején a lakosság élelmiszertartaléka biztonságban legyen. A várfalakkal egyvonalban védőtornyokat építettek. Ezek közül ma már alig maradt meg egy néhány. Fejlett iskolarendszerük volt. A legtöbb templom közelébe épült az iskola, ezek nagy része ma üres, vagy szociális otthonná alakították át. A szászok (németek) száma még a második világháború után is mintegy négyszázezer lehetett. Kitelepedésük már a háború után elkezdődött, majd az 1980-as években mind többen hagyták el Erdélyt, hogy aztán a rendszerváltás után tömegesen keressenek új hazát. Számuk Erdélyben jelenleg 15-20 ezer lehet. Nagyon sok helyen csak 5–10 szász maradt. Általában egy itthonmaradt szász atyafi vigyáz a templomra, illetve nála van a templom kulcsa. A városokban, mint Szeben, Brassó, Medgyes, Segesvár, Szászsebes lehetnek egy pár százan. Az elköltözöttek hátrahagyták házaikat, telkeiket, ahova románok vagy cigányok költöztek be.
A Szászföldön alig volt ipar. Nagyon sok település elég messze esett a városoktól. Sokszor több kilométert gyalogoltak nehéz utakon. Nyáron, szép időben a vidék elragadó. Egyik ilyen távol levő település Almakerék, nagyon szép templommal, Segesvár környékén található. Mintegy 10 kilométer megtétele után hosszú völgyön, erdők és mezők, szántóföldek között haladva érjük el. E vidéken az utak nagy része javításra szorul. Turistaszállás nincs minden faluban, ezért jó, ha a táskánkban van egy kis elemózsia. Lehetett látni felújított templomokat, több helyen a nyáron is javítási munkálatokat végeztek, és vannak leromlott, javításra szoruló templomok.
Izelítőül két templomot mutatunk be. Az egyik legszebb templom a Maros megye déli részén, a Segesvár–Brassó műút mentén fekvő Szászkézd temploma, ahol még mintegy 50 német él. A templom a 15. században épült. Különálló tornya 1677-ben készült. A templom és a falu is rendezett. Egy másik templom a Medgyes közelében fekvő Völc temploma, amelyet a 15. század elején csúcsívesen építettek. A szászok már teljes egészében kitelepültek. A templom szentélye, a keleti fal még 2002-ben beomlott. Azóta az épület romos állapotban található. A faluban sok az elhagyatott ház. Az utóbbi időben nagyon sok képes album jelent meg ezekről a templomokról. Mindezek ellenére érdemes időt szakítani és megtekinteni a még meglévő szász épített örökséget.
Kun Árpád, nyugalmazott lelkipásztor
Szabadság (Kolozsvár)

Könyvek a Barcaságról
Veres Emese Gyöngyvér néprajzi szakíró, a Barcaprint kiadó vezetője a Barcasági Könyvek sorozatot ismertette szerda délután a Kájoni János Megyei Könyvtárban.
1966-ban született Marosvásárhelyen, középiskolai tanulmányait Brassóban végezte, majd Budapesten az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 2000-ben, 2008-ban doktorált. Elsősorban a barcasági csángók történtetét és szokásait kutatja.
A Barcasági Könyvek sorozatban eddig öt kötet jelent meg, közülük kettőnek a szerzője. 2005-ben látott napvilágot a Ma leszek házadban először vendég. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben című kötete, majd 2008-ban jelent meg „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája című könyve.
Az est folyamán beszélgetőpartnere Sarány István újságíró volt, aki a kiadó létrehozásáról, a barcasági csángókról, az eddig megjelent kötetekről faggatta a kiadó vezetőjét. „Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezeket a kiadványokat forrásköteteknek szánom” – emelte ki Veres Emese Gyöngyvér. A jelenleg Magyarországon élő szakíró, újságíró hazájának a Barcaságot tekinti, ide mindig hazajön. A barcasági csángókkal kapcsolatosan elmesélte, a tíz faluban élőket elsősorban az evangélikus vallás tartja össze, valamint a közös történelmi jobbágy sors.
Iochom Zsolt |
Kötetei
Barcasági körkép (Budapest, 1996);
Gergely napjától Péter-Pálig. Ünnepek és jeles napok a barcasági csángóknál (Szecseleváros, 2002);
Ma leszek házadban először vendég. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben (Budapest, Barcasági Könyvek, 2005);
„Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája (Budapest, 2008).
Székelyhon.ro

Mégsem kell útdíjat fizetniük a székely menetelőknek
A romániai Országutak és Autópályák Országos Társasága (CNADNR) elállt attól a szándékától, hogy úthasználati díj kifizetéséhez kösse a székelyek autonómiát követelő nagy mene- telésének engedélyezését – közölte pénteken a maszol.ro portál.
Az úttársaság a portál kérdésére adott válaszában közölte, hogy a kérvényezett menetelés nem esik annak a miniszteri rendeletnek a hatálya alá, amelyre hivatkozva korábban úthasználati díj befizetését kérték.
A CNADNR ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a forgalom korlátozását csak a közlekedésrendészet jóváhagyásával rendelheti el, kivételes esetben pedig ezt maga a rendőrség is megteheti. Azt is a menetelés szervezőinek a figyelmébe ajánlotta, hogy a köztéri megmozdulásoknak békéseknek kell lenniük, azok nem zavarhatják a közutak rendeltetésszerű használatát. Az úttársaság illetékesei szerint a szervezők kötelessége megkülönböztető jelekkel elkülöníteni az úttest elfoglalt részét. „Ha ezek a feltételek teljesülnek, a CNCDAR jóváhagyhatja az úthálózat használatát" – idézte a portál a társaság vezérigazgatója által jegyzett levelet.
A székelyek nagy menetelését szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tíz nappal ezelőtt hozta nyilvánosságra az úttársasággal folytatott levelezését. A CNADNR egy olyan miniszteri rendeletre hivatkozva kérte egy bizonyos díj befizetését, amely kulturális és sportrendezvények úthasználatára vonatkozik. Az SZNT számításai szerint mintegy 28 ezer eurót (8,4 millió forintot) tett volna ki az összeg. Az SZNT közölte, hogy a tiltakozó megmozdulás valamennyi törvényes feltételének eleget tett. Úgy vélte, egy részvénytársaság nem kötheti feltételekhez egy alkotmányos jog gyakorlását. A Székely Nemzeti Tanács az október 27-i nagy meneteléssel az egységes, önálló, autonóm Székelyföld követelésének kíván nyomatékot adni. A terv szerint a székely zászlós menetoszlopok a déli harangszó után, a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán 11 településről és egy útkereszteződéstől indulnak el, és egymással szembetalálkozván közel 55 kilométeres összefüggő oszlopot alakítanak ki.
MTI
Erdély.ma

„Tiszta” Romániát! - 13. - Megtorlások Észak-Erdélyben: Szárazajta
A magyarokat el kell ítélni!
Az 1944. szeptemberi eseményeket követő nyomozások bizonyítják, igazolják, hogy a szárazajtai magyarok nem vettek részt a falu melletti német–román katonai összecsapásban. A Maniu-gárda perére is sor kerül. 1945–1946-ban a brassói haditörvényszék e félkatonai csoportosulás néhány szervezőjét, résztvevőjét vétkesnek találja az elkövetett gyilkosságokért, rablásokért és egyéb gaztettekért.
Többnyire hét-nyolc éves kényszermunkára ítélik őket. A gárda akkor számolódik fel végleg, amikor 1946. augusztus 10-én a belügyminisztérium cellájában Gavrilă Olteanut három hónappal az ítélethirdetés előtt megölik. Úgy tűnik, hogy véget ér egy szomorú korszak, de a hadbíróság még nem zárja le a szárazajtai Nagy Dániel, Incze Gyula, Nagy Gyula és Nagy Viktor ellen emelt vádakat. A szárazajtai vérengzések újabb kivizsgálása 1952-ben indul, amikor több helybeli román fiatalt letartóztatnak a tömeggyilkosságban való bűnrészességért. De hamar megkezdik a magyarok letartóztatását is, mivel a marosvásárhelyi kihallgatáson a románok – maguk védelmére – az akkor kialakult helyzetért a magyarokat hibáztatják. A Jilavára hurcolt magyarok elleni vádat a félrevezető rágalmak, híresztelések és hamis adatok alapján állítják össze. Erre lehetőség van, mert a félrevezető állítások gyártása már 1944 szeptemberében megkezdődik. Nemcsak Olteanu ír hamis jelentéseket, hanem a helyi csendőrőrs parancsnoka is. A szeptember 26-án keltezett, a Háromszék Megyei Csendőrlégióhoz küldött jelentésében Ion Ţârlea őrmester leírja, hogy a Maniu-gárdák hetven önkéntese a helyi románokkal közösen veszi körbe Szárazajtát, és tizenegy magyart kivégez, két személyt súlyosan megsebesít. A ferdítés, csúsztatás lényege, hogy állítása szerint az önkéntesek a lakosságtól „rengeteg felszerelést és fegyvert” szedtek össze. Ezzel az őrmester akarva-akaratlanul azt igazolná, hogy a Maniu-banda kemény eljárása megalapozott, mivel a falu magyar lakossága állig fel volt fegyverkezve. Két nappal később Ioan Zamfirescu, a csendőrlégió parancsnoka egy titkos tájékoztatóban a kivégzetteket gyilkosokként emlegeti. A hamis kép lassan formálódott, de egy évtized eltelte után már bizonyítékként lehetett felhasználni. Bár egy szekus hadnagy 1952 őszén bebizonyítja, hogy a szárazajtai magyarok nem vettek részt a szeptemberi csatában, ennek ellenére több szárazajtai magyart meghurcolnak. Ezúttal nem fejszével és golyóval büntetik őket, mint korábban Olteanu bandája, hanem évekig tartó vizsgálati fogsággal, kényszermunkával és börtönnel.
Nagy Gyulát azzal vádolják, hogy édesapjával egy német tankból lőtte a román katonai egységeket, ezért 1953-ban kihallgatás nélkül bebörtönzik. A vizsgálati fogságban lévő szárazajtaiak kihallgatására csak később, 1954-ben kerül sor a bukaresti Legfelsőbb Törvényszéken. A megvádoltak hamar rájönnek, hogy a kihallgatás csak színjáték, ők maguk koncepciós per áldozatai. Nagy Gyula az elítélésük okát abban látja, ha a románokat elítélik, akkor a magyarokat is el kell. „Én hat évet kaptam [mondja], a másik hetet, a harmadik nyolcat, tízet… ötvenöt októberében szabadultam, amikor a politikai elítéltek amnesztiát kaptak.” Dávid Albertné Németh Magdolna, aki tanúként volt jelen, a következőket állítja: „Azt mondták, hogy a magyarok közül is ugyanannyit le kell fogni, hogy a bűnük legyen közös a románokéval… Nem mertünk vádolni sem, pedig tisztán tudtuk, s tudjuk, a Jó Isten előtt is tudjuk, hogy ki miatt kellett meghalnia édesapánknak.” A félelem oka, hogy „akkor olyan volt a világ, hogy megint őköt [a románokat] pártolták”.
A Legfelsőbb Ügyészség 1954. április 8-án kibocsátott 49. számú rendeletével huszonnégy szárazajtait, köztük tizenhárom magyart és tizenegy románt állít bíróság elé. Az elítéltekre 5–12 év börtönbüntetést, kényszermunkát, jogfosztást és vagyonelkobzást szabnak ki. Az évekig tartó törvényszéki meghurcolást, vizsgálati fogságot szenvedők érdekében Petru Groza román miniszterelnök – hajdani iskolatársa, Nagybaczoni Nagy Vilmos, az 1940-es erdélyi bevonulás 1. magyar hadserege vezénylő tábornokának kérésére – közbenjárt a bíróságon a szárazajtaiak ügyében, így öt magyart felmentettek. Egyed Rezső szavaival: „le is tárgyalták az ügyet, engem és Gróza Vilmost, Incze Ernőt, Szabó Béninét, Ilka nénit és Szabó Lajost felmentettek” mint ártatlan embereket.
Az ítéletek hozatalánál szerepel az a vád is, hogy az ajtai magyarok a református templom tornyából tizenhárom román katonát lőttek le. Ennyi volt a német–román csapatok közti összecsapás román áldozatainak száma is. Mivel a szeptember 4-i csata napján néhány szárazajtait a román csapatok nyomában haladó német tankon láttak, ezekre is kemény ítéletet szabnak. Három szárazajtait – Incze Ernőt, Egyed Rezsőt és Gróza Vilmost – azzal is megvádolnak, hogy 1940. szeptember 12-én ablakbeverésekkel zaklatták a helyi románokat. Mit sem számított, hogy az egyik vádlott, Egyed Rezső az ablakbeverések idején nem is tartózkodott Szárazajtán. De tíz évvel korábban, 1944. szeptember 26-án az sem, hogy Elekes Lajos még a frontról nem tért haza, így a templom tornyából nem lőhette a románokat, mégis gondolkodás nélkül kivégezték őt is. Hozzá mérve Egyed Rezső nagyon szerencsés embernek mondható. Egyértelmű, hogy akárcsak tíz évvel korábban, a román törvényszék mondvacsinált vádakkal ítélt el ártatlan magyarokat.
Mivel a szárazajtai románok aktívan segítették Olteanut és gárdistáit a tizenhárom magyar kivégzésének lebonyolításában, ezért őket is elítélik. A suhanckorú román fiatalok nem gondolnak arra, hogy egyszer majd felelniük kell a gyilkosságokban való részvételért. A mészárlás utáni napokban sem tanúsítanak semmilyen megbánást falutársaik, az ártatlan magyar emberek kegyetlen haláláért. A Maniu-gárdisták elvonulása után – Belle Gábor szerint – a helybeli román fiatalok továbbra is „jöttek–mentek, puffogtattak keresztül-kasul a faluban”. A megalázott, gyászban élő szárazajtai magyarok a konfliktusok elkerülésére házaikba zárkóznak, este időben eloltják a lámpát. A felelőtlenül lövöldöző ifjak még néhány napig terrorizálják, félelemben tartják a falu népét. Erre Dávid Albertné Németh Magdolna így emlékszik: „Puska volt a kezükben, s örökké lövöldöztek be, hol itt, hol ott, hogy féljünk mi, a magyarok.” Ez akkor ért véget, amikor orosz katonák érkeztek a faluba. Nagy Gyula szavaival: „azok kiadták a parancsot, hogyha valakit meglátnak fegyverrel vagy lőszerrel, azonnal kivégzik. No, akkor meghökkentek ezek a suhancok, s többet nem jöttek-mentek fegyveresen.”
Tény, hogy a románságnak azt a csoportját, amely részt vesz az 1944. szeptember 26-i kivégzésekben, majd az 1950-es években magyarellenes vallomásokat tesz, a faluközösség megveti, ezért a faluból is elköltöznek. Belle Gábort idézem: „Nagy hősök voltak, de a per előtt és a per után is nagyon sokan elmentek Szárazajtáról Botfaluba, Brassóba. Nagyon kevesen maradtak Szárazajtán. Az idősebbek, akik akkor sem foglalkoztak ilyesmivel, azok békességben élnek tovább Szárazajtán.”
A Maniu-gárda útja Aldobolytól Szárazajtáig
A Maniu-gárdák szeptember 14-én indultak Székelyföldre rendteremtést emlegetve. Az aldobolyi református lelkész, Deák József feljegyzi: Olteanuról az a hír járja, hogy „nagy magyargyűlölő”. Amikor az önkéntesek fegyveres csoportjai megérkeznek Alsó-Háromszékre, ott már nyoma sincs a német és a magyar hadseregnek. Nincs, kivel megütközni, de ők nem is azért jönnek, hanem a fegyvertelen székelymagyarság megfélemlítésére. Amikor egy székely településre érnek, első feladatuk, hogy a románellenesnek tartott magyarokról érdeklődjenek. Bár Aldobolyban is él kisszámú román közösség, de feketelistát nem írnak, mert itt soha nem volt román–magyar ellentét. Berecz Gyula 1893-ban írt könyvében megjegyzi, hogy az aldobolyi románokat a székelyektől csak a vallás különbözteti meg. Az „iskolában ősi időktől fogva magyarul tanítanak, s románul csak a pap, tanító” és a nép közül igen kevesen beszélnek. Olteanu azért sem kap halállistát ebben a faluban, mert – három héttel korábban – a református lelkész, a fiatal Deák József úgy veszi védelmébe a románokat, hogy a német katonai parancsnoknak, aki román túszokat követel, saját magát ajánlja fel. A következő település is megússza a mészárlást. Illyefalván egy bátor asszony – Kertész Irén, aki neveltetésének köszönhetően anyanyelvi szinten beszél románul – fogadja a gárdistákat. Határozott fellépésével és azzal a rögtönzött magyarázattal, hogy Illyefalva egy elmagyarosodott román település, menti meg az itt élőket a gárdisták garázdálkodásaitól. A dicső siserehad innen szeptember 15-én Sepsiszentgyörgyre vonul, ahol főhadiszállását a Mikó- kollégiumban üti fel. Épp erre az időre áll vissza a román közigazgatás a városban és a megyében. Ennek örömére a román vezetők és egyház nagy ünnepséget szervez. A díszszemlén Olteanu elmondja, hogy az Erdélyért folytatott harcban, a „gyilkos [magyar] bandák által kiontott vér nem marad megbosszulatlanul, a visszavágás kegyetlen és kemény lesz”. A Maniu-gárda szócsöve, a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Desrobirea magyarellenes írásokat közöl. Írván többek közt, hogy csak „a halál és a vérontás jelenthet igazságos elszámolást a románok és a puszta (magyarok – K. Gy. megj.) barbárjai között”. Nem riadnak vissza valótlanságok közlésétől. Így például szerintük a magyarok 1940 után ötvenezer románt gyilkoltak meg. Természetes tehát, hogy a magyarokat meg kell semmisíteni, vagy vissza kell üldözni Ázsiába, véget kell vetni a román–magyar területi vitának. Hasonló tartalmú Gavrilă Olteanu sepsiszentgyörgyi kiáltványa is. A harcos ünneplések, az előadások és a kiáltványaik, az uszító jellegű írások mellett a gárdisták igyekeznek „felszabadítani” az itt élő románokat, azaz rabolnak, erőszakoskodnak. Hogy emlékük még maradandóbb legyen, összelövöldözik a sepsiszentgyörgyi park 1848–49-es honvédobeliszkjét, és nem kegyelmeznek a márványoroszlánoknak sem. A várost csak szeptember 22-én hagyják el, útjukat Árkos felé folytatják. Itt is rabolnak, erőszakoskodnak, majd – szeptember 25-én kora délután – egy részük Középajtára vonul. A szemtanú, a középajtai Benkő József szerint, Olteanu: „Katonaruhában volt, piros-sárga-kék szalaggal átkötve a mellén, a szalagon a román királyi címerrel… Amikor meglátta a községháza falán a magyar koronás címert a »Magyar Királyi Csendőrőrspihenő« felirattal, azt ő géppisztollyal lelőtte.”
Első dolguk itt is az, hogy a helyi bírótól, Váncsa M. Györgytől megtudakolják, vannak-e románellenes magyarok. Váncsa rájön, hogy ezek gyilkolni akarnak, és becsülettel megvédi a magyarokat. Kijelenti, hogy itt senki nem hibás, mert aki „valamit vétett, az be van zárva a brassói Fellegvárba”. Így a gyilkosságokat Középajta is megúszta. A gárdisták a rekvirált hat szekérrel Szárazajtára mennek, egy részük estére ér oda, a többiek másnap kora reggel. A Szárazajtára érkező dicső seregre Német Béniám így emlékszik: „Megérkezett egy szakasz… hol ilyen öltözetű, hol olyan… Az egyiken magyar katonaruha, zubbony, a másikon román, a harmadikon civil ruha, ilyen sapka, olyan sapka, minden vegyesen.” „Vajon miféle csapat ez?” – kérdezték egymástól.
(folytatjuk)
A vallomásrészletek Benkő Levente magnós lejegyzéseiből származnak.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beder Tibor: Egy kődarab különleges története
Csíkszeredai lakásom egyik szobájában egy tégla méretű lapos követ helyeztem az asztalomra. Egy támasztékra tettem, így jól látható minden irányból.
Szükséges is ez, hisz nem akármilyen kődarabról van szó. Kővágóval alakították négyszögűvé és lapossá, egyik élét csákánnyal törték le, lapos fele mindkét oldalán kisebb foltokban vakolatmaradványok láthatók. A kőzet az andezitek csoportjába tartozik, geológiai nyelvezettel élve vulkanikus kőzet, amely a magma felszíni megszilárdulásakor jött létre. Keletkezési helye a ma Kárpátaljának nevezett Északkeleti-Kárpátok vidéke. Kőbányászok termelték ki, kőfaragók alakították lapos kőlemezekké és szobrászművész rakta be egy kőhalmazba, hogy egy szobor tartozéka legyen, majd felbőszült, mások szobrait nem tisztelő emberek törték le a szoborról, hogy aztán ottjártamkor mint használaton kívüli kődarabot felvegyem a földről és hazaszállítsam. Magyar történelmi hely sok eseménnyel
A kő keletkezési helyéről következtetve nem nehéz kitalálni, hogy az említett szobor 841 méter tengerszintfeletti magasságban, a Máramarosi-havasok és a Keleti-Beszkidek között fekvő Vereckei-hágón átvezető régi úttól mintegy 200 méterre fekszik, nyugati irányban. Azért régi, mert az 1980-as olimpiára új út épült Munkács és Lemberg (Lviv) között, ami pár kilométerrel nyugatabbra elkerüli a régi hágót. Így ma alig van forgalom rajta, főleg magyar turisták látogatják. A hágóra Munkácsról kiindulva, Szojva érintésével Alsóvereckén keresztül Verebes (Verbjászk) irányába lehet feljutni, meglehetősen rossz minőségű, kacskaringós úton.
A magyar történelem részeként a Vereckei-hágónak fontos helye van a magyar történelmi tudatban. Itt kelt át a Kárpátokon 895-ben a honfoglaló magyarok többsége. 1241-ben a mongol–tatár fősereg itt tört be Magyarországra. II. Rákóczi Ferenc ezen a hágón érkezett magyar honba és itt találkozott szerető kurucaival, a szabadságharc leverése után pedig itt hagyta el végleg Magyarországot. Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején szintén súlyos harcok voltak a hágó környékén. Az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatók. A hely, ahol honfoglaló magyarjaink a Kárpát-medencébe érkeztek, minden magyar számára fontos zarándokhely. Ennek tudható be, hogy 1896-ban a millennium évében az akkori Magyarország határán itt állították fel a honfoglalási emlékművet. Fél évszázadig állt ott. Nem vihar, földrengés vagy egyéb természeti csapás, hanem a más emlékeit nem tisztelő diktatorikus rendszer tűntette el a föld színéről. Egy fél évszázadot kellett várni, hogy ismét szobor kerülhessen a régi helyére. Az 1990-es évek elején vetődött fel a kárpátaljai magyarság részéről egy új honfoglalási emlékmű felállításának a gondolata. Bár az építkezés elkezdődött, a sok huzavona és botrány miatt (tulajdonviszonyok tiztázatlansága, építési engedélyek hiánya, a hatóságok és az ukrán nacionalisták ellenállása) ez a terv meghiúsult. Így aztán 1996-tól, a millecentenárium évétől kezdődően 12 esztendőn át egy torzó szimbolizálta az abbahagyott emlékművet. A csonka, de igen megszeretett emlékművet sokan látogatták és koszorúzták. Felállítására a folyton újrarendeződő politikai viszonyok miatt bizonyos politikai alkuk révén kerülhetett sor. A 2008. július 21-én felavatott emlékmű Mattl Péter munkácsi szobrászművész alkotása. Mivel számoltak azzal, hogy az emlékmű botránykő lesz az ukajnai nacionalisták szemében, azt masszív vasbeton szerkezettel építették meg. Ez sem mentette meg az emlékművet. Annyira megrongálták (festés, csákány, kalapács, vasrúd), hogy a sorozatos rongálások után 2012. október 10-én újraavatták. A szobor azóta is az ukrán nacionalisták célponja, sorozatosan rongálják.
Az andezit kőlapokból kialakított, hét tömből álló emlékmű a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálja. A kapu nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található. A szélső kiszögellések a nemzeti turul szárnyait, a csúcs a törzsét, a közbelső üreg pedig Emesét jelképezi. A szerzői szándék szerint a Honfoglalási emlélkmű a Kelet és Nyugat közötti átjárót, történelmi kaput kívánja jelképezni. Földrajzi érdekesség, hogy az emlékműnek helyet adó magaslat pontosan a keskeny vízválasztó gerincén helyezkedik el, amely egyben Kelet-és Közép-Európa határát is jelzi. Ezek után hadd jegyezzem meg, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiából örökölt Galíciával és a Magyarországtól elszakított Kárpátaljával a Kelet-Európában fekvő Ukrajnának van egy közép-európai része is. Mint ahogy a hajdani kelet-európai Románia Erdély bekebelezésével vált közép-európai országgá.
Köszönet a szoborrombolóknak
Nincs olyan nap, hogy ne találkoznék a szobámban elhelyezett andezit kőlapommal. Ahogy meglátom, nyomban a vereckei emlékmű jelenik meg képzeletemben és az onnan kibontakozó kilátás a Vereckei-hágó vidékére. Majd az ezt követő 1100 év története villan át emlékezetemen. Ez a szobordarab nélkülözhetetlen tartozéka lett életemnek, nemzettudatom állandó éltetőjévé és táplálójává vált. Ragaszkodom hozzá és úgy érzem, ő is jól ézi magát nálunk. Már nem is tudnám elképelni a szobám nélküle. Köszönettel tartozom hát azoknak, akik lecsákányolták nekem ezt a darabka szoborrészt, mivel másképp soha sem jutottam volna hozzá. Köszönöm nekik, hogy minden nap eszembe juttatják magyarságomat és erősítik nemzettudatomat. Köszönöm, hogy örömöt szereztek nekem és még sok hozzám hasonló nemzettársamnak, akik kabátjuk zsebébe téve sorra hazaviszik a szobor környékén elszórt dabkákat. Ettől kezdve már nem tudják elfeledni a vereckei honfoglási emlékművet. Kérlek hát, keves rombolói a mások emlékeinek, hogy továbbra se adjátok fel. Mert amilyen mértékben omlanak szobraink, olyan mértékben tesszük lebonthatatlanná őket. Több millió év alatt se tudjátok szétverni őket, mert letört darabkáit Európa legszebb kialudt andezit vulkáni vonulatának kőzetanyagából bőven pótolni tudjuk. Várjuk hát, hogy további szobordarabkákkal gazdagítsátok nemzettudatunkat.
Bármennyire is messze van ez a szobor tőlünk, az ehhez hasonló esetek nem ismeretlenek az erdélyi magyarok számára sem. Jóval Trianon előtt az akkori Magyarország területén fekvő Brassó városában, 1913-ban felrobbantották az 1896-ban emelt honfoglalási emlékművet a Cenk tetején. Az Árpád-szobor mindössze 20 évig hirdette a magyar nemzet dicsőségét. Sokan már az avatása idején sem nézték jó szemmel, így a szászság sem, akiket – ahogy az avatóünnepségen résztvevő belügyminiszter is hangsúlyozta beszédében – a magyarság testvérként ölelt keblére, és meghagyta őket magukkal hozott nyelvükben és szokásaikban. 1902-ben a szobrot román diákok robbantásos merénylettel próbálták ledönteni. De hogy mi baja volt vele Ilie Cătărăunak és Tomotei Kirilovnak, akik 1913. szeptember 27-én dinamittal felrobbantották és megrongálták az emlékmű talapzatát, ma sem értjük. Hiszen akkor még Besszarábia az Orosz Birodalom része volt, csak az első világháború után csatolták Romániához. Legelfogadhatóbb magyarázat erre az Erdély megszerzésének vágyából fakadó magyarsággyűlölet sikeres betáplálása lehet a románok tömegeibe. Nem sokat tudhattak rólunk, de annyit igen, hogy az a személy, akinek a szobra a Cenktetőn áll, annak a keletről jött népcsoportnak volt a vezetője, amely Erdélyben leigázta „az ott élő őslakó románokat”. Lám, a hazugságon kitalált történelem milyen hatékonyan meg tudja mérgezni a tudatot. Ezek után hogyan értékelné a Milcov partján, Moldova és Munténia határán fekvő 80 ezer lakosú Focşani, az „egyesülés városa”, ha a főterén álló Egyesülés emlékoszlopát, Moldva legértékesebb történelmi emlékeinek egyikét – viszonzásképpen a sok szoborgyalázásért – felrobbantanák a magyarok? Az esemény vad indulatokat ébresztene a románokban, mi magyarok pedig szégyellnénk és elítélnénk a tetteseket.
Aztán 1916-ban a román tüzérség ágyútűzzel pusztította el a brassói szobrot. Ez a kultúrvandalizmus volt a kezdete annak a magyar emlékek elleni merényletsorozatnak, amelynek négy fázisa határozható meg Erdélyben. Kezdetben az 1916-ban bevonuló román hadsereg katonái döntöttek le köztéri műveket. Az emlékrombolások második szakasza a húszas évek derekán következett be, majd tíz évi viszonylagos nyugalom után, az 1930-as évek közepén éledt újra az emlékműpusztítások harmadik hulláma. Ez alatt az idő alatt száznál több szobor és emléktábla esett áldozatául a fékevesztett nacionalizmusnak. Az 1989-es változások után kezdődő negyedik fázisban újra életre kelt az emlékműrombolás. 1990-ben a temesvári honvédok és a nagymajtényi szatmári béke emlékoszlopait rongálták meg, 1992-ben erőgép segítségével ledöntötték a zajkáni Hunyadi János vezette vaskapui ütközet buzogányos obeliszkjét, 2009-ben pedig – hogy csak a legjelentősebbeket említsem – csákánnyal támadtak neki a kolozsvári Mátyás-szobor talapzatának. Az emlékműrombolás és minden más magyarellenes megnyilvánulás mozgatórugója – beleértve a „barátságos” futballmérkőzéseket is –, hogy eltüntessenek mindent, minket is, ami és akik az „ősi román föld” egykori magyar voltára emlékeztetnek. Pedig a gyűlölet helyett ideje lenne már a megbékélésnek. Inkább a gyűlöletet szító politikusokat kellene végleg kiiktatni.
Egy kődarabot minden magyarnak!
Így hát abban a „szerencsés” helyzetben vagyunk, hogy mi is begyűjhetünk egy szobordarabkát Erdély valamelyik részéből és az asztalunkra helyezhetjük a történelmet. Halmokban állnak és évente gyarapodnak a szétvert, letördelt szobordarabkák Kárpát-medence szerte, de bőviben vagyunk minden olyan kőzetféleségnek is, amiből szobrot lehet készíteni. Egy darabka is elég ahhoz, hogy magunkban összerakjuk az általa megörökített történelmi eseményt. Így folytonos hordozói és megőrzői leszünk eltávolított, lerombolt és megrongált történelmi emlékeinknek. Ahány szobordarabkát birtokló magyar ember lesz, annyi szobor és történeti esemény fog újraéledni a valamikori magyar haza elcsatolt részeiben. Így válik újra egésszé a régi haza. Keress hát egy letört kődarabot ledöntött vagy megsebzett emlékhelyeink egyikén és tedd rá asztalodra, hogy minden nap eszedbe juthasson a mi történelmünk, hogy te is itthon érezhesd magad e hazában.
Krónika (Kolozsvár)

Kereskényi: a román társadalom és a magyar kisebbség közötti viszony is együttérzésen kell alapuljon
Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, valamint a román társadalomnak a forradalmárok melletti szolidaritásáról emlékezett meg Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmár megyei képviselője a Parlament Alsóházának napirend előtti felszólalásában kedden, október 22-én.
A képviselő röviden ismertette a forradalom eseményeit az október 23-i tömegtüntetéstől a szabadságharc vérbe fojtásáig, majd bemutatta a kegyetlen megtorlás számadatait: 400 kivégzés, 22.000 börtönbüntetésre ítélt, 18.000 lágerbe küldött személy, 250.000 kivándorló.
„Bár a hivatalos román kommunista álláspont elítélte és ellenforradalomként tekintett a magyarországi eseményekre, de a román társadalom szimpatizált a forradalmárokkal. A nagy egyetemi központokban, mint Temesvár, Kolozsvár, Bukarest, Brassó, Marosvásárhely és Jászvásár tüntetéseket szerveztek, melyek következtében több ezer egyetemistát, fiatal, egyetemi oktatót és értelmiségit tartóztatott le a román titkosrendőrség. A korabeli jelentések szerint 1956 októbere és 1962 decembere között 28.000 személyt tartóztattak le, akik közül 1959 májusáig hozzávetőlegesen 10.000 személyt börtönbüntetésre vagy kényszermunkára ítéltek” – mutatott rá a Szatmár megyei parlamenti képviselő politikai nyilatkozatában.
Kereskényi felszólalásában felhívta a figyelmet arra a szolidaritásra, amelyet 57 évvel ezelőtt Románia és Magyarország egymással szemben tanúsított, valamint nyomatékosította, hogy a román társadalom és a romániai magyarság közötti viszonyt ma is az együttérzés kell meghatározza, ugyanúgy ahogy a két ország közötti kapcsolatot is.
„Ma már nem létezik a Szovjetunió, a két ország és a két társadalom azonban hasonló gondokkal küzd: elég, ha csak a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank megszorításaira gondolunk. Az pedig közös érdek, hogy a Kárpát-medence országai minél hamarabb a saját lábukra állva lábaljanak ki a gazdasági válságból és megkezdődhessen a fejlődés időszaka” – zárta felszólalását Kereskényi Gábor képviselő.
RMDSZ közlemény Kereskényi felszólalásában felhívta a figyelmet arra a szolidaritásra, amelyet 57 évvel ezelőtt Románia és Magyarország egymással szemben tanúsított, valamint nyomatékosította, hogy a román társadalom és a romániai magyarság közötti viszonyt ma is az együttérzés kell meghatározza, ugyanúgy ahogy a két ország közötti kapcsolatot is.
Erdély.ma

Négyszáz éve lépett Erdély trónjára Bethlen Gábor
A fejedelem tiszteletére rendezett emlékünnepélyek
FOLYTATÁS LAPUNK OKTÓBER 18-I SZÁMÁBÓL
Az újrainduló első nyilvános ünnepségről a Koszorú című folyóirat 1863-as évfolyamának 22. száma szolgál tömör tudósítással: „A nagyenyedi ref. főiskola ifjúsága f. hó május 16-án a dicső emlékezetű fejedelem Bethlen Gábornak, a nagyenyedi kollégium alapítójának tiszteletére ünnepet ült. Régi kegyeletes szokása az iskolának ezen emlékünnep évenkénti megtartása s hogy a forradalom utáni években meg nem tartatott, annak csak felsőbb tilalom vala az oka, mely tilalom azonban a főkormányszék által ez idén meg lőn szüntetve”.
Az 1869-es ünnepségről a Kolozsvári Közlöny tájékoztatta olvasóit, az 1877. május 17-i eseményről Garda József kollégiumi igazgató tanévzáró beszédéből szerzünk tudomást, az 1882-es májusi ünnepséget a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap örökíti meg, az 1890. május 17-i műsorról Makkai Domokos rektorprofesszor tanévzáró beszédében szól elismeréssel.
Közben 1885-ben elkezdődött a kollégium főépülete keleti szárnyának építése, amely 1889-ben nyert végleges befejezést. Az első emeleten a nagykönyvtár és a természettudományi múzeum kapott helyet, a második emelet központi részét pedig a díszterem foglalta el. Oda pedig, a szószék fölé, a közönséggel szemben, a nagy iskolaalapító fejedelem díszes portréját tervezte elhelyezni az elöljáróság. Annak megfestésére pedig ki mást, mint a kollégium akkori leghíresebb festőjét, Barabás Miklóst kérték föl, aki szívesen vállalta e megtisztelő, szép feladatot. A portré el is készült, a június 3-án lezajlott ünnepségen már díszes tölgyfakeretben tündökölt a díszterem falán. A további nemzedékek úgy látták a nagy fejedelmet, amint azt híres művészünk megörökítette. Ezt pedig a legtökéletesebben Makkai Sándor író, református püspök érzékeltette, az alábbiak szerint: „A nagyenyedi Bethlen Kollégium dísztermében, a szószék fölött magasan, egyedül áll a Fejedelem képe. Barabás Miklós idealizált, de lélekkel és lelki igazsággal teljes alkotása. Ahogy kisgyermek koromban először megláttam ezt a képet, soha többet nem hagyott nyugodni. A homlok sápadt fensége, a szemek sötét, mély ragyogása, az arc királyi nyugodtsága teljes ellentétben állanak Bethlen Gábor valamennyi arcképével.... Mert egy pillanatig sem kételkedtem afelől, hogy a Barabás portréja az igazi, az egyetlen hűséges Bethlen-kép. Ezt a benső meggyőződést, éppen mivel a gyermekkor kritikátlan fogékonyságában keletkezett, soha többé nem tudta belőlem kiirtani semmi későbbi meggondolás”.
A Bethlen-kép ott volt a díszterem falán az 1948-ban bekövetkezett államosításig, amikor az újdonsült városvezetőség határozott utasítása alapján gyorsított eljárással kellett onnan eltávolítani. Ekkor következett be a sajnálatos eset. Egy durva tanári kéz ugyanis egyszerűen kivágta az eredeti, díszes keretből, s rögtön beleegyezését is adta, hogy oda Marx portréja kerüljön elhelyezésre. Bizonyára e gesztusa eredményeként nevezték ki a továbbiakban a tanítóképző igazgatójává, napjainkban pedig nevét viselő díjjal jutalmazzák a tanévzárókon a jó előmenetelű diákokat. A Bethlen-kép pedig éveken át összegöngyölítve kallódott, porosodott, mígnem Vita Zsigmond könyvtáros hosszadalmas közbenjárására, a ’60-as években ideiglenes rámába került és a Bethlen Könyvtárba lett elhelyezve. Így kerülhette el e nagybecsű kép a végpusztulást!
A továbbiak során, az 1900. május 26-iki eseményről a helybeli Közérdek c. újság tájékoztatta a közönséget. E tudósításnak csupán utolsó mondatait idézem: „A program hetedik pontját pedig Váró Ferenc tanár hangulattal, művészettel és erővel teljes költeménye töltötte be, melyet Demeter János VII. gimnazista szavalt el gondosan és lelkesen. A költeményt, melynek címe: »Enyed a szobor helye«, zúgó taps és éljenzés követte. Ez volt az ünnep legkiemelkedőbb pontja, melyet tanár, tanítvány és közönség egyesült ovációja tett fényessé és dicsőségessé”.
Történt ez annak hatására ugyanis, hogy pár évvel azelőtt a város ifjúsága lelkes hangulatban tett javaslatot egy Bethlen Gábor szobor fölállítására Nagyenyed főterén. Az eszme életbe ültetése végett a város ifjúsága, dr. Gyarmathy Ernő elnöklete alatt „A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem emlékét Nagyenyeden megörökítő szobor-alap javára” címmel 1897. január 9-én nagy sikerű táncestélyt rendezett, mely alkalommal tekintélyes összeg gyűlt be a kitűzött célra. A sikerélmény hatására a rendezőség azon év október 12-én átiratban kereste meg Alsófehér vármegye és Nagyenyed közönségét, valamint a Bethlen Kollégium Elöljáróságát, melyben szoborállítási kezdeményezésüket az alábbiak szerint indokolják meg:
„Városunk ifjúsága e mindannyiunknak egyformán kötelező hála hatása alatt áll akkor, midőn az erdélyi fejedelemség legnagyobb, legkiválóbb képviselőjének, Erdély Mátyás királyának, nagy Bethlen Gábor emlékének megörökítésére hívja fel elsősorban városunk és vármegyénk s ezzel az egész magyar társadalom figyelmét. Emeljen méltó emléket a magyar társadalom Enyeden annak a nagy fejedelemnek, ki ez országrészt kiváló nagy államférfiúi és uralkodói tehetségével világtörténeti jelentőségre emelte. Megyénk volt színtere minden ízében magyar udvarának, e megye volt szemtanúja világra szóló harcai előkészületeinek. Nincs vármegye tehát, mely több joggal tarthatna igényt egy méltó Bethlen-szoborra, mint a miénk. Nincs város, melyet jogosabban illet meg e szobor, mint Nagyenyed városát, ahol a nagy fejedelem alkotásai egyik legnagyobbika, a Bethlen Kollégium, majdnem két és félszáz esztendő óta világító szövétnek gyanánt terjeszti az ismeretet, vallásosságot és hazaszeretetet, s valósággal nemzeti hivatást teljesített és teljesít nemcsak nemzetiségektől teljesen körülvett vidéken, hanem hazánknak egész keleti részében. Ez a kollégium két és félszáz esztendő óta szíve e városnak, osztozva annak jó és balsorsában egyaránt!”
E lelkes felhívás hatására gyűlnek össze a Bethlen Kollégium dísztermében 1899. november 15-én, fejedelmünk halálának 270. évfordulóján Erdély politikai vezéregyéniségei közül 136-on azon céllal, hogy bizottságot hozzanak létre e kezdeményezés megvalósítása végett. E kimagasló eseményről részletesen beszámolt annak idején az Enyeden megjelenő Közérdek c. újság, de a Bethlen Könyvtár birtokában van a közgyűlés munkálatairól fölvett részletes jegyzőkönyv is, mely hiteles bizonysága az esemény nagyszerű tartalmának, színvonalának, szellemiségének, magasztos hangulatának. Néhány kiragadott név is állításomat igazolja: dr. Bartók György erdélyi református püspök, Beke Antal gyulafehérvári kanonok, gr. Bethlen Géza Torda-Aranyos vármegye főispánja, gr. Bethlen Miklós Hunyad vármegye főispánja, Bodrogi János enyedi főgimnáziumi tanár, dr. Fabinyi Rudolf kolozsvári tudományegyetemi rektor, Ferencz József unitárius püspök, Fogarasi Béla enyedi főgimnáziumi igazgató, Gönczi Lajos sepsiszentgyörgyi főgimnáziumi igazgató, Hollaki Artúr Udvarhely megye főispánja, br. Kemény Géza országgyűlési képviselő, Kővári László a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Lukács László magyar királyi pénzügyminiszter, dr. Márki Sándor egyetemi tanár, Potsa József Háromszék vármegye főispánja, Sándor József EMKE-alelnök, dr. Szádeczky Lajos egyetemi tanár, Zeyk Dániel Alsófehér vármegye főispánja stb.
A közgyűlés munkálatainak eredményeként Zeyk Dániel főispán indítványára bizottsági elnök lett gr. Bánffy György magyar királyi főajtónállómester, egyházkerületi főgondnok, kinek édesanyja iktári gróf Bethlen leány volt és így a nagy fejedelemmel vér szerint legközelebbi rokonságban állott; alelnök lett gr. Bethlen Géza Torda-Aranyos vármegye főispánja, mint a gr. Bethlen-család az idő szerinti nesztora, valamint Zeyk Dániel főispán, az erdélyi ref. egyházkerületnek, a Bethlen Kollégiumnak és a nagyenyedi egyházmegyének főgondnoka. Egyéb tisztségviselők megválasztása után Váró Ferenc kollégiumi tanár szerkesztésében 10 000 példányszámú felhívás került a jelenlévők kezébe, valamint a közeli és távoli magyarlakta vidékekre a kezdeményezés anyagi támogatása érdekében.
E felhívásra reagálva, a továbbiak során egymást követik az ügynek szentelt ünnepi műsorok, rendezvények, diákestélyek. 1901. március 7-én a kollégiumban 80 tagot számláló énekkar remekel műsorával, azon év május 23-án nagyszabású hangverseny színhelye az intézmény, 1906. február 4-én történelmi témájú hangverseny zajlik a díszteremben, mely alkalommal Bodrogi János történelemtanár a műsorra tűzött Klapka-induló, a Nemzeti Dal, a Kossuth-nóta, a Széchenyit és Wesselényit dicsőítő dalok történetét ismertette a hallgatósággal. 1901. május 13-án a kolozsvári Református Teológián kerül sor nagyszabású Bethlen-ünnepségre, mely alkalommal Kenessey Béla fakultásigazgató – a későbbi püspök – méltatja az ünnepelt fejedelem nagyságát. 1901. május 16-án a sepsiszentgyörgyi kollégium a házigazdája az ünnepi rendezvénynek, mely az intézmény tanári kara, diáksága, az egyházmegye papsága és tanítósága, a brassói és nagyenyedi tanár- és diákküldöttség jelenlétében zajlott le.
Folytatjuk
Szabadság (Kolozsvár)

Fejlemények Ráduly szekusügyében
A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) munkatársának bántalmazásával gyanúsított Ráduly Róbert Kálmán polgármestertől kért információkat az incidenssel, a sértett sérüléseivel kapcsolatban a rendőrség. A nyomozók többek között az elöljárótól várnak választ arra, hogy Bogdan Constantin Holircă milyen belső szerveit érte károsodás az augusztusi összetűzés során.
Furcsa megfogalmazású levelet küldött a Csíkszeredai Városi Rendőr-kapitányság Ráduly Róbert Kálmánnak, arra kérvén Csíkszereda polgármesterét, mint a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyt, hogy ő válaszoljon a szigorúan a törvényszéki orvosszakértői hatáskörbe tartozó kérdésekre. Többek között azt kérdezik Rádulytól, hogy Holircă mely sérülései származhattak ütéstől és melyek eséstől. A levélből kiderül, hogy a csíkszeredai ügyészség rablás gyanúja miatt vizsgálatot kezdett Bogdan Constantin Holircă feljelentése nyomán. A városi rendőrség hozzálátott a nyomozáshoz, és – ugyancsak a levél értelmében – e hónap 30-áig észrevételeket, megjegyzéseket várnak Rádulytól bizonyos kérdésekre. Mint kiderül, a polgármesternek előre feltett kérdésekre kell faxon válaszolnia.
Ráduly reakciója
Az eset kapcsán Ráduly Róbertet is megkerestük. „Szeptember 30-án letettem a bűnügyi feljelentést, amelyben részletesen leírtam a történtek sorát, és kedden hivatalosan is tájékoztatást kaptam levélben a városi rendőrségtől azzal kapcsolatban, hogy rablás miatt Holircă feljelentett. Ebben a levélben azt is közlik, hogy törvényszéki orvosszakértői vizsgálatot fognak elrendelni. Utalás van arra is, hogy létezik egy törvényszéki orvosi jelentés 2013. augusztus 5-éről. Ez azért érdekes, mert köztudott, hogy a szolgálat emberei megjelentek szombaton, az incidens másnapján a kórházban, ahová berendelték a törvényszéki orvost és az azelőtti napon ügyeletben lévő szakorvost, anélkül, hogy hatáskörük lett volna, és gyakorlatilag arra kényszerítették őket, hogy Bogdan Constantin Holircăt a brassói katonai kórházba helyezzék át. Azóta eltelt szinte negyedév, és eddig semmilyen hivatalos értesítőt nem kaptam” – nyilatkozta a polgármester.
Személyi túlkapás?
Mivel Verestóy Attila a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottság RMDSZ-es tagja, tőle arról érdeklődtünk, hogy a bizottság tárgyalta-e Ráduly szekusügyét. „Első lépésben az érintettnek egy hivatalos megkeresést kell tennie a bizottság felé, ilyen megkeresés nem volt” – mondta Verestóy, aki az eset kapcsán annyit még elmondott, meggyőződése, hogy személyi túlkapásról van szó az ügynökségnél dolgozó személy részéről, akit ő nem ismer. „Nem tudom, és módom sincs megtudni az illető hatáskörét, feladatait, munkáját. Erről a bizottság semmilyen módon nem kaphat információt. Az viszont természetes, hogy a bizottság feladata és hatásköre az ügynökség munkájában a törvényességet vizsgálni” – húzta alá az RMDSZ szenátora.
Az incidensről
Ráduly augusztus 2-án este Csíkszereda testvértelepülési küldötteivel beszélgetett a Fenyő szálloda halljában, amikor a számára ismerős „szekus” jelent meg, aki többször lefényképezte. A polgármester állítása szerint üldözőbe vette a férfit, aki rövid szaladás után elesett, így a polgármester utolérte, nem hagyta, hogy elszaladjon, és átadta a közelben járőröző rendőröknek. Az eset után a jobboldali România Liberă napilap Sorin Savát, a Román Hírszerző Szolgálat szóvivőjét szólaltatta meg, aki azt mondta, hogy az illető valóban az ő alkalmazottjuk, aki szabadidejében volt egy közterületen, ahol a saját mobiltelefonját használta fényképezésre, és nem teljesített semmilyen hivatali megbízatást
Kozán István
Székelyhon.ro

Budapest és Szeged után, Kós Károly-dombormű Temesváron is
„Eljött az ideje, hogy Kós Károlyt a maga súlyával és jelentőségével tegyük mindennapi életünk részévé”
Október 23-a estéjén, a magyar nemzeti ünnep tiszteletére, ökumenikus igeliturgia keretében Kós Károly-emléktáblát avattak a temesvári evangélikus-lutheránus templomban, a 130 éve született építész, író és politikus keresztelésének a helyszínén.
Az avatóünnepségen részt vett, és beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-szenátor, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, Szekernyés János helytörténész, valamint Szathmáry Gyöngyi szobrászművész, a Kós Károly-dombormű Munkácsy-díjas alkotója. A rendezvényen részt vett Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, a megyei RMDSZ-szervezet elnökségének tagjai, a Bartók Béla Elméleti Líceum és a Gerhardinum Katolikus Líceum tanárai és diákjai, egyházi és közéleti személyiségek, az evangélikus gyülekezet tagjai.
Az ünnepi rendezvény résztvevőit köszöntötte, és bevezető imádságot mondott Kovács Zsombor evangélikus lelkész, az ökumenikus igeliturgia során a Szentírásból felolvasott Szilvágyi Zsolt római katolikus plébános, Kovács Zsombor evangélikus lelkész és Boros Róbert baptista lelkipásztor.
Az avatóünnepséget Fazakas Csaba ref. esperes, az RMDSZ művelődési alelnökének köszöntője vezette be, aki Kós Károlyt idézve „kiáltó szó”-nak nevezte az emléktábla-avatást, az emlékjel állítást az utókor számára. „Örvendek, hogy ilyen sokan meghallották ezt a mai „kiáltó szót”!” – mondta az RMDSZ művelődési alelnöke.
A 130 esztendeje Temesváron született Kós Károly – az „egyik legkiemelkedőbb, legsokrétűbb és legegyetemesebb tehetség, közéleti és politikai személyiség, az építőművészet, a szépliteratúra és a képzőművészet kiváltságos alkotó egyénisége, az egyetemes és az erdélyi magyar művelődés szellemóriása” – életművét Szekernyés János helytörténész méltatta, aki részletesen felidézte Kós Károly Temesvárról szóló visszaemlékezéseit és tevékenységének bánsági vonatkozásait.
Következett a nagy pillanat: Gyarmathy Gyöngyi Munkácsy-díjas képzőművész Kós Károly-domborművét Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök és Molnár Zsolt parlamenti képviselő leplezték le, majd Molnos András Csaba temesvári színművész elszavalta Kányádi Sándor Kós Károly arcképe alá című versét.
A szatmárnémeti születésű, jelenleg Budapesten élő művésznőnek elsőként Markó Béla gratulált a „gyönyörű domborműhez”, amely méltó helyére került ebben a temesvári evangélikus-lutheránus templomban. „130 esztendő telt el Kós Károly születése óta – mondta Markó Béla –, azt kívánom, hogy újabb 130 év elteltével ugyanitt álljon ez a dombormű, és ugyanezen a nyelven emlékezzenek majd az akkoriak a Kós Károly születése óta eltelt 260 esztendőre.” Az emléktábla-avatással kapcsolatban, ünnepi beszédében két kérdésre kereste a választ a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke: miért Kós Károly és miért éppen október 23-án? „Miért éppen az idén gondoltuk úgy mindannyian Erdélyben, hogy ezt az évet Bethlen Gábor évének és Kós Károly évének tekintjük? Azért, mert akár Bethlen Gáborra, akár Kós Károlyra gondolok, itt az ideje, hogy azt az üzenetet, amelyet ők egész életművükkel megfogalmaztak és nekünk továbbítottak, megszívleljük. Itt az ideje, hogy Kós Károlyt a maga súlyával és jelentőségével tegyük mindennapi életünk részévé” – mondta Markó Béla.
„Van-e fontosabb üzenete a mélyen erdélyi, mélyen kalotaszegi, mélyen magyar Kós Károlynak, mint az az erdélyiség, amelynek szerves része Temesvár szelleme, Brassó vagy Szeben szelleme, és amely erdélyiség azt jelenti, hogy a különböző nyelveknek, a különböző kultúráknak itt egymás mellett helyük van, és olyan erdélyi életet kell teremteni, ahol ezek a nyelvek, kultúrák, nemzetek, etnikumok természetes módon és egyenlőséget élvezve munkálhatják ki egymás mellett a jövendőjüket.” A Kós Károlyi üzenet, hogy nekünk vállalnunk kell Erdélyt, ott van a Kiáltó Szóban, amit egy olyan történelmi pillanatba fogalmazott meg Kós, amikor az erdélyi magyar közösség teljes tanácstalanságban volt. „Elég a tétlenségből a csalódottságból – bár joggal vagyunk csalódottak –, elég a kiábrándultságból, a tétlen álmodozásból, talpra kell állni, tudomásul kell venni a valóságot, dolgozni kell, és küzdeni kell. Vállalni kell a helyzetünket, és úgy küzdeni a megváltoztatásáért, hogy ez a javunkra legyen. Fontos történelmi pillanatban olyan üzenetet fogalmazott meg Kós Károly, amely üzenet ma is érvényes minden Romániában, Erdélyben élő magyar számára!” – mondta Markó Béla, aki hangsúlyozta: Kós Károly nem csak megírta a Kiáltó Szót, hanem ennek értelmében cselekedett, a hírnév, a biztos budapesti építész egzisztencia helyett Erdélyt választotta. Sztánát, egy kis kalotaszegi falut választotta, és sanyarú körülmények között ott élt le több mint két évtizedet, és ott alkotott nagyot ilyen körülmények között. „Kós Károly látszólag a nehezebb utat választotta, de meggyőződésem hogy csak így lehetett megalkotni azt az életművet, amelyet ő mindannyiunk számára megalkotott és ennek a legfontosabb része továbbra is maga ez az élet, amely példa mindannyiunk számára. Nagyon nehéz történelmi pillanatban tette ezt Kós Károly, sokkal nehezebb történelmi pillanatban, mint amilyenben mi ma vagyunk, és akkor joggal mondom, hogy nincsen jogunk tétlenkedni, hogy elkeseredjünk, magunkba roskadjunk, kötelességünk azt az utat folytatni, amelyet Kós Károly és az ő kortársai mindannyiunk számára megmutattak, kijelöltek” – mondta Markó Béla. „Miért éppen ma, október 23-án avatjuk fel Kós Károly temesvári emléktábláját? Október 23-a a magyar szabadság ünnepe. A szabadságért sokféleképpen meg lehet harcolni, és ahogyan Kós Károly végigharcolta az életét, az is a mi szabadságunkért folytatott küzdelem volt” – zárta ünnepi gondolatait az RMDSZ szenátora.
Befejezésül rövid beszédet mondott Szathmáry Gyöngyi szobrászművész, aki meghatottan emlékezett vissza Kós Károllyal való személyes találkozására 1976-ban. „Életem egyik legszebb ajándéka volt ez a találkozás, amely megérintett és inspirált” – mondta a művész, akinek Kós Károly személyiségét és zsenialitását kifejező rendkívül sikeres domborművét 1983-1984-ben három helyen is elhelyezték: a budapesti Wekerletelepen, a jelenlegi Kós Károly téren, a Magyar Építőművészek Szövetsége Székházában és Szegeden, a Dóm téri Pantheonban. A temesvári dombormű ugyanennek az alkotásnak a negyedik példánya.
Az avató ünnepséggel egybekötött ökumenikus igeliturgia áldással és nemzeti imánk eléneklésével fejeződött be. Az ökumenikus rendezvény során W. A. Mozart-, J. S. Bach-, C. Frank-, M. Durufle-, G. Bizet- és J. Pechelbel-műveket orgonán játszott Szeidert Klaudia, szólókat énekelt Szlahotka Mónika, a Banatul Filharmónia énekese. A temesvári Kós Károly-emléktáblaállításra a Temes Megyei RMDSZ és a Bánsági Közösségért Egyesület kezdeményezésére, a Magyar Művészeti Akadémia és a Communitas Alapítvány támogatásával került sor.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Székelyek Nagy Menetelése: már 200 ezer résztvevőre számítanak
Már 200 ezer résztvevőre számítanak a Székelyek nagy menetelésén, az eddigi 150 ezer felvonulóval szemben – jelentette ki a Székely Nemzeti Tanács elnöke tegnap Sepsiszentgyörgyön.
Izsák Balázs hozzátette, nem tulajdonít nagy jelentőséget a számoknak, ezeknél fontosabbnak tartja, hogy a résztvevők a közösségi összefogás élményében részesüljenek. Az SZNT elnöke közölte, hogy a menetelés egyik célja a román-magyar alapszerződés 15/9-es cikkelyének tudatosítása. Ebben a szerződő felek vállalták, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek megváltoztatják a kisebbségek által lakott régiók lakosságának arányait. Ha Románia a Székelyföldet egy nagyobb közigazgatási régióba olvasztaná be, azzal megsértené az alapszerződést. Azt várják el Magyarország kormányától, hogy kérje számon az alapszerződés betartását – jelentette ki az SZNT elnöke.
A Székelyek Nagy Menetelése kétségkívül a hétvége legjelentősebb közéleti-politikai eseménye. Holnap a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán 15 pontból indulnak el székely zászlós menetoszlopok a szomszédos települések felé, hogy több mint ötven kilométeres összefüggő oszlopot alakítsanak ki.
A felvonulók délelőtt 11 órakor gyülekeznek a számukra kijelölt pontokon, ahol ökumenikus istentiszteleteken vesznek részt, majd a déli harangszókor zászlókkal, transzparensekkel felszerelkezve indulnak el egymás felé. Találkozáskor felolvassák a tiltakozás petícióját, majd – a székely és a magyar himnusz eléneklése után – visszafordulnak a menetoszlopok. A nagy menetelésre már csütörtökön elindult a Maros megyei Makfalváról egy szekérkaraván, mely 36 települést érintve, mintegy 150 kilométert megtéve érkezik holnap a demonstráció egyik helyszínére.
A tervek szerint a felvonulók négy, egyenként 250 méter hosszú székely zászlót is kifeszítenek. A szervezők arra kérték a résztvevőket, ne vigyenek magukkal pártzászlókat, gyűlöletkeltő, mások személyiségi jogait sértő, a rendezvény méltóságával összeegyeztethetetlen feliratokat. A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését valamennyi erdélyi magyar politikai szervezet és valamennyi erdélyi történelmi magyar egyház felkarolta.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), valamint a Magyar Polgári Párt (MPP) is aktívan részt vett a szervezésben, a mozgósításban, a szükséges hatósági engedélyek beszerzésében. Valamennyi erdélyi magyar politikai szervezet vezetője ott lesz holnap a menetoszlopban, és beszédet is mond. A beszédeket és a petíció szövegét rádión keresztül hallhatják majd a felvonulók. A menetelés ideje alatt a térség valamennyi rádiója a felvonulást közvetíti, a szervezők azt kérték, mindenki vigyen magával táskarádiót.
Amint Izsák Balázs SZNT-elnök elmondta, a rádiós közvetítés adja meg az egységes élményt az 53 kilométeren felvonuló tiltakozóknak.Az SZNT székelyföldi demonstrációjával párhuzamosan Magyarország több településén, valamint Európa és Észak-Amerika megannyi nagyvárosában tartanak szolidaritási megmozdulásokat.
kolozsvariradio.ro/hirado.hu
Erdély.ma

Hogyan lett Háromszékből Kovászna megye: könyvbemutató a 45 éves évfordulóra
45 évvel ezelőtt született Kovászna megye jelenlegi formája. Ebből az alkalomból a "vajúdás", a születés és az első négy év körülményeit bemutató könyvet jelentettek meg Háromszéken.
Az Újjászületés. Háromszékből Kovászna – Kovászna megye megszervezése és intézményesülése, 1968–1972 címet viselő, Erdélyben az egyetlen ilyen típusú, tudományos kutatás alapján készült hiánypótló kiadvány. A könyvet pénteken este több mint száz fős közönség előtt mutatták be Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Az eseményre eljött és üdvözölte a kezdeményezést Király Károly, aki 1968-1972 között Kovászna megye első titkára volt. Az 1968-ban lebonyolított közigazgatási reform során létrejött új megyék kialakulása és működése kevésbé kutatott kérdéskör. A román történetírás szinte teljes mértékben elhanyagolta ezt a kérdéskört. A magyarság számára fontos gazdasági, kulturális intézményekkel bíró székelyföldi megyék megalakulása és működése inkább az erdélyi magyar közvéleményt érdekelte. Ezért is hiánypótló ez a kiadvány. A házigazda Vargha Mihály múzeumigazgató köszöntője után Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Tamás Sándor egy 1968-ban, Brassóban megjelent Új Idő című újságot mutatott és olvasta fel belőle éppen a megye alakuló ülésének jegyzőkönyvét és a Nicolae Ceauşescu pártfőtitkárnak intézett üdvözlő táviratot is ebből az alkalomból. Elmondta, hogy roppant fontos dolognak tartotta ennek a könyvnek a megszületését. Ismertette azt az igényt, amely két évvel ezelőtt életre hívta a könyvet. Úgy fogalmazott: szükség van arra, hogy lássuk honnan indultunk és, hogy hol tartunk ma. Kifejtette, hogy folytatni szeretnék a kutatómunkát, újabb időszakokat felölelő korszakokról terveznek további könyveket kiadni. A három fiatal történészből álló szerzőtrió – Novák Csaba Zoltán, Tóth-Bartos András és Kelemen Kálmán Lóránt – által írt könyvet Nagy Botond levéltáros mutatta be. A munkát – a szakmaiságán túl – olvasóbarát elbeszélésként jellemezte. A könyvben bemutatott elemzés célja Kovászna megye létrejöttének bemutatása. Az, hogy hogyan zajlott le az 1968-as közigazgatási reform Romániában, hogyan és milyen szempontok alapján szervezték meg és milyen történelmi tényezők, milyen központi és helyi események, tényezők befolyásolták akkoriban Kovászna megye születését. Hogyan épült ki a megyei intézményrendszer, hogyan működött, milyen szerepet játszott a térség kulturális és gazdasági életében. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője is méltatta a könyvet. Ő úgy értékelte: a könyv érdekfeszítő olvasmány, azoknak, akik szeretik a "politikai krimit". Ezen túl pedig tanulságul szolgálhat arról, hogy milyen hatása lehet a kultúrának az identitás megőrzésében. A könyvben külön fejezet számol be a létrejött új megyét működtető politikai és kulturális elit elemzéséről, megvizsgálva a hatalomgyakorlásban és közösségszolgálatban folytatott tevékenységeket is. Itt kapcsolódott be a beszélgetésben a hajdani szókimondó és sokszor kritikusnak titulált Megyei Tükör napilap két újságírója, Czegő Zoltán és Gajzágó Márton is, akik anekdotákkal elevenítették fel emlékeiket a korról. Király Károly - Vargha Mihály szerint az események koronatanúja - negyvenöt év távlatából idézte fel az egykori megyei elsőtitkár szemszögéből az eseményeket. Elmondta: az akkori Kovászna megye létrehozásában nem az övé az érdem, még csak nem is a Fazekas Jánosé, hanem a közembereké és a falusi értelmiségieké. "Ezt kellene tudatosítani ma is, és az emberek hangsúlyos fellépésére lenne szükség jogaink, érdekeink megőrzéséért. Az akkori és a mai időkben is a legfontosabb szempont, a cél a megmaradás" – mondta Király Károly. A könyvbemutatón egy kamara-kiállítást is megtekinthettek az érdeklődők a megyésítés dokumentumaiból, és az abban az időszakban készült Bortnyik György-fotókból. A könyv megvásárolható Sepsiszentgyörgyön, Kovászna Megyei Művelődési Központ székhelyén (Szabadság tér, 2. szám). Ára 40 lej.
(Kovászna Megye Tanácsának sajtóirodája)
Novák, Csaba Zoltán és Tóth-Bartos András, Kelemen Kálmán Lóránt: ÚJJÁSZÜLETÉS, HÁROMSZÉKBŐL KOVÁSZNA. Kovászna megye megszervezése és intézményesülése 1968–1972. /Háromszék Vármegye Kiadó - Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2013/
Transindex.ro

Autonómiát követeltek Székelyföldnek a demonstráció szónokai
Autonómiát követeltek Székelyföldnek és az összefogás erejét hangsúlyozták az erdélyi magyar politikai szervezetek vezetői vasárnap, akik – különböző helyszíneken – részt vettek a Székelyek nagy menetelésén.
A résztvevők becslése szerint 120 ezren, a hatóságok állítása szerint 15 ezren vettek részt vasárnap a Székelyek nagy menetelésén, amelyen a résztvevők kinyilvánították: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását.
A tömegdemonstráció békésen, rendbontás nélkül zajlott le.
A résztvevők a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán 14 gyülekezési pontban találkoztak, ökumenikus istentiszteleteket hallgattak meg, majd 26 menetoszlopot alkotva egymással szembe indultak. A menetoszlopok összetalálkozásával 53 kilométeres összefüggő oszlop alakult ki az országúton.
A felvonulók székely és magyar zászlókat lobogtattak, a szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kérésének megfelelően pártzászlókat nem vittek magukkal. A menetelés négy pontján egy-egy 250 méter hosszú székely zászlót is kifeszítettek.
A menetelők rádiókészülékeken hallgatták a rendezvény szónokait, az erdélyi magyar politikai szervezetek vezetőit. A menetelés kiáltványát Izsák Balázs, az SZNT elnöke olvasta fel. A magyar és a székely himnusz eléneklése után hazaindult a tömeg.
A felvonulók elsősorban román nyelvű feliratokat vittek magukkal, ezeken azt tudatták: „Autonómiát akarunk nem függetlenséget!" „Románia a mi országunk is!". A demonstráció nem bénította meg a forgalmat az országúton. A demonstrálók biztonságát nagy erőkkel biztosította a csendőrség. Ferencz Csaba, az SZNT kommunikációs alelnöke sikeresnek ítélte az akciót, és úgy vélte, a román hatóságok a résztvevők számának alábecslésével bagatellizálni próbálják a megmozdulás jelentőségét. Politikusok üzenetei
Az egymással rivalizáló, de a Székelyföld autonómiájáért közösen fellépő politikusok a menetelés rádióadásán keresztül szóltak a résztvevőkhöz: a szervezők ezzel a megoldással pótolták a „hangosítást", és tették lehetővé, hogy a több mint ötven kilométeres útszakaszon felvonuló emberek ugyanannak az egységes demonstrációnak a részeseivé váljanak.
Izsák Balázs: megkerülhetetlen kérdés a székely autonómia ügye
Izsák Balázs, a Székelyek nagy menetelését meghirdető Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kijelentette, hogy az idén tízéves SZNT megkerülhetetlen kérdéssé tette a román és magyar politikai vezetők számára a székely autonómia ügyét. Rámutatott, hogy az SZNT az autonómia küzdelem mozgalmi háttereként kidolgozta Székelyföld autonómia statútumát, és jelképet teremtett, a székely zászlót, amely alá föl lehet sorakozni. „Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napján, vagy ma, itt Bereck és Kökös között, arra mutatunk példát az utánunk jövőknek, hogy közösségi összefogással nincsen lehetetlen" – mondta az SZNT elnöke.
Tőkés László üdvözölte az erdélyi magyar pártok együttműködését
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT) elnöke üdvözölte az erdélyi magyar politikai szervezetek együttműködését a Székelyek nagy menetelésén, a rendezvény rádióadása által közvetített üzenetében. „Milyen jó, hogyha az erdélyi magyar pártok és szervezetek nem ellenséges vetekedéssel, hanem a közös ügy támogatásában működnek együtt... Nagyon hálás vagyok a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy sikerült egymás mellé gyűjtenie bennünket" – mondta az EMNT elnöke. Rámutatott, hogy az erdélyi magyarság olyan önrendelkezési jogokért kénytelen saját hazájában demonstrálni, amilyeneket elődei biztosítottak a románoknak, szászoknak és székelyeknek. „Gábor Áron kései utódaiként mi nem ágyúval, nem fegyverrel, hanem békés, demokratikus eszközökkel küzdünk a jövőnkért" – hangoztatta Tőkés László.
Kelemen Hunor: a székelység maga akar dönteni a saját dolgairól
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke arról beszélt, hogy a székelység, az erdélyi magyarság nem kíván másokat megfosztani semmitől, de maga akar dönteni saját dolgairól. Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ szervezőként is részt vesz a demonstráción. „A közösségi akaratot kívánjuk fölmutatni, azt, hogy Székelyföldért, Székelyföld jövőjéért egységesen tudunk dolgozni, egységesen tudunk föllépni, és egységesen tudjuk építeni a mi otthonunkat, a mi szülőföldünket" – mondta az RMDSZ elnöke.
Toró T. Tibor: nem lesz béke és nyugalom, amíg Székelyföld el nem nyeri autonómiáját
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke arra figyelmeztette a román hatóságokat, hogy nem lesz béke és nyugalom, amíg az erdélyi magyarság el nem nyeri közösségi jogait és közülük a legfontosabbat, Székelyföld autonómiáját. Úgy fogalmazott, Bukarest hivatalnoki packázással akarja megfélemlíteni az erdélyi magyarságot, de ez nem tántorítja el a közösséget, amely bebizonyította, hogy erejét és akaratát hangosan ki tudja nyilvánítani.
„Nemet kiáltani Bukarest álnok szándékára, hogy életidegen és számunkra előnytelen közigazgatási keretbe akar minket terelni, hogy aztán uralkodhasson rajtunk és szétprédálja unokáink jussát. És igent kiáltani saját kipróbált és hasznos rendünkre, az autonóm Székelyföldre. Mert tudjuk, az autonómia a megoldás" – hangoztatta Toró T. Tibor.
Bíró Zsolt: a székelység nem akar alárendeltségben élni
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kijelentette, hogy a székelység nem akar kiszolgáltatottságban és alárendeltségben élni, és soha nem mond le „ősi jussáról", az autonómiáról. Kifejtette: Trianon óta a székelységnek folyamatos román asszimilációs törekvéssel kell szembenéznie, és megmaradása érdekében ezt a folyamatot meg kell állítania. Ezért a székelyek azt követelik, hogy Bukarest tartsa be nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit, hiszen, mint mondta, az 1919-es párizsi kisebbségi szerződésben autonómiajogot garantáltak a székelységnek.
Tamás Sándor: a Székelyföld legyen azoké, akik megtermelik javait
Tamás Sándor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség háromszéki szervezetének és a demonstráció helyszínéül szolgáló Kovászna megye önkormányzatának elnöke Székelyföld és Bukarest számára fogalmazott meg üzeneteket. A Székelyföld ne azoké legyen, akik Bukarestbe viszik adóbevételeit, hanem azoké, akik itt termelik meg az anyagi javakat – hangoztatta a politikus. „Mi, székelyek szeretnénk tisztelni azt az országot, ahol élünk, szeretnénk számítani rá, bízni benne. De régi törvény: ha a hatalom azt akarja, hogy tiszteljék, tiszteletreméltónak is kell lennie. És Romániának is tisztelnie kell a székely közösséget" – mutatott rá Tamás Sándor.
A Székelyek nagy meneteléséhez hasonló, valamennyi erdélyi magyar politikai szervezetet egy ügy mellé állító összefogásra tavaly volt először példa, amikor szeptember elsején a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumot visszaszolgáltató restitúciós bizottság meghurcolása, az egyházi ingatlanok újraállamosítása elleni tiltakozásul megrendezték az Igazság napja elnevezésű demonstrációt. Antonescu: elfogadhatatlan egy enklávé létrehozása Románia területén
Elfogadhatatlan egy székelyföldi enklávé létrehozása Románia területén – jelentette ki Crin Antonescu, a román liberális párt elnöke a Székelyek nagy menetelése elnevezésű megmozdulás kapcsán. A román kormánykoalíció részét képező Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnökét az Agerpres hírügynökség idézte vasárnap.
A kelet-romániai Focsani városban tartózkodó politikus újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: a tüntetést bölcsen, de határozottan kell kezelniük a hatóságoknak. „Elfogadhatatlan, és remélem, mindenki számára elfogadhatatlan egy enklávé létrehozása, akárcsak színlelése is Románia területén" – mondta Antonescu, aki a román szenátus elnöke is. Hangsúlyozta, hogy Románia „egységes állam", és a román hatóságok elsődleges kötelessége megvédeni ezt az egységet, valamint az államiságot, függetlenül attól, hogy éppen ki kormányoz, vagy ki az államfő – tette hozzá.
A liberális politikus emlékeztetett arra, hogy az utóbbi hetekben állást foglalt a rendőrség központosított irányításának megszüntetése ellen. A kormány decentralizációs tervei között ugyanis felmerült, hogy a rendőrség is kerüljön át önkormányzati hatáskörbe. „Lehet, most egyesek világosabban megértik, miért ellenezte a liberális párt a rendőrség decentralizációját" – mondta Antonescu. A PNL elnöke a héten egy televíziós műsorban is kijelentette, hogy a rendőrség decentralizációja az állam egységét veszélyeztetné.
MTI
Erdély.ma

Székely Nagy Menetelés: kialakult a menetoszlop, véget ért a menetelés –
Kialakult a Székelyek nagy menetelésének 53 kilométeres menetoszlopa – tájékoztatta az MTI-t Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kommunikációért felelős alelnöke.
A menetelés kiáltványának felolvasása után a tüntetők közösen énekelték el a magyar és székely himnuszt, majd elindultak vissza a gyülekezési pontok felé.
Ferencz Csaba az MTI-nek elmondta, hogy a helyszínekről befutott legutolsó jelentés alapján 120 ezerre becsülik a résztvevők számát.
Békésen zajlott a Székelyek nagy menetelése, a tömegrendezvény incidensek nélkül fejeződött be – jelentette ki az MTI-nek Petronela Corodeanu, a Kovászna megyei csendőrség szóvivője.
A szóvivő elmondta, hogy a csendőrség 15 ezerre becsülte a résztvevők számát. A számot a csendőrség a rendőrség és a katasztrófavédelem által kiadott közös közlemény is tartalmazza.
A résztvevők a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán 14 gyülekezési pontban találkoztak, ökumenikus istentiszteleteket hallgattak meg, majd 26 menetoszlopot alkotva egymással szembe indultak. A menetoszlopok összetalálkozásával 53 kilométeres összefüggő oszlop alakult ki az országúton.
A felvonulók székely és magyar zászlókat lobogtattak, a szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kérésének megfelelően pártzászlókat nem vittek magukkal. A menetelés négy pontján egy-egy 250 méter hosszú székely zászlót is kifeszítettek.
A menetelők rádiókészülékeken hallgatták a rendezvény szónokait, az erdélyi magyar politikai szervezetek vezetőit. A menetelés kiáltványát Izsák Balázs, az SZNT elnöke olvasta fel. A magyar és a székely himnusz eléneklése után hazaindult a tömeg.
A felvonulók elsősorban román nyelvű feliratokat vittek magukkal, ezeken azt tudatták: „Autonómiát akarunk nem függetlenséget!" „Románia a mi országunk is!". A demonstráció nem bénította meg a forgalmat az országúton. A demonstrálók biztonságát nagy erőkkel biztosította a csendőrség.
Ferencz Csaba, az SZNT kommunikációs alelnöke sikeresnek ítélte az akciót, és úgy vélte, a román hatóságok a résztvevők számának alábecslésével bagatellizálni próbálják a megmozdulás jelentőségét.
MTI;;;?Erdély.ma

Izsák: előbb-utóbb figyelembe kell venni az emberek akaratát
A Maros megyei Makkfalváról csütörtökön indult el az a szekér- karaván, amely 36 településen áthaladva, csaknem 150 kilométert megtéve érkezett meg a Székelyek Nagy Menetelésének egyik helyszínére. A székelyek nagy menetelésén a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán 15 pontból indultak el székely zászlós menetoszlopok a szomszé- dos települések felé, amelyek – egymással találkozva – több mint 50 kilométeres összefüggő oszlopot alakítottak ki. A Székely Nemzeti Tanács által meghirdetett, az autonómiát népszerűsítő felvonulás szervezésében valamennyi erdélyi magyar politikai szervezet részt vett.
Izsák Balázs, az Székely Nemzeti Tanács elnöke az M1 A Lényeg című műsorában azt mondta: Romániában nincsen diktatúra, az ország az Európai Unió tagállama, egy demokratikus jogállam, ahol előbb-utóbb az állampolgárok akaratát, véleményét figyelembe kell venni. Mint mondta, bízik abban, hogy ez megtörténik, még akkor is, ha márciusi beadványukra nyolc hónapja késik a válasz. Az Európai Unióban a statisztikai régiók kijelöléséről szóló uniós rendelet kimondja, hogy a NUTS 2. régióknak – amely Romániában a fejlesztési régióknak felel meg – figyelembe kell venni a történelmi, kulturális körülményeket is; ezt Európában Romániát kivéve mindenhol figyelembe vették, így született Dél-Tirol, Baszkföld vagy Katalónia is. Romániában a középfejlesztési régióba belekényszerítették Székelyföldet, ezen változtatni kell – szögezte le Izsák Balázs, hozzátéve, hogy már a szervezés is közelebb hozta az erdélyi magyar pártokat.
hirado.hu / M1 A Lényeg
Erdély.ma

1956-ra emlékeztek Pécskán
Magunkért és utódainkért
A Szentháromság téri emlékmű, sötétedés után, a mécsesekkel
„Március 15. óta másként tekintünk Pécskára: akkor állítottak méltó emlékművet 1956 áldozatainak” – mondta Bognár Levente, az RMDSZ megyei elnöke pénteken délután a Pécskai 2-es sz. Általános Iskola dísztermében megtartott 1956-os megemlékezésen, amelyet az In memoriam 1956 Egyesület szervezett az iskola együttműködésével és a helyi tanács támogatásával.
Arad alpolgármestere arra utalt, hogy idén március 15-én avatták fel a pécskai Szentháromság téren, a római katolikus templom mellett azt a szép emlékművet, amely az 1958-ban – az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc kapcsán, az ún. Szoboszlay-perben – kivégzett tíz romániai áldozat emlékének állított idén tavasszal (a Magyar Külügyminisztérium anyagi támogatásával) az In memoriam 1956.
A teljesen megtelt díszteremben tartott megemlékezésen Jámbor Ilona, az Egyesület elnöke jó húszperces előadásában az 1956-os magyarországi forradalom nemzetközi vonatkozásairól, a szabadságharc lefolyásáról, de főleg romániai – lugosi, aradi, suceavai, bukaresti, temesvári, kolozsvári, brassói, craiovai stb. – visszhangjáról szólt, az 1956-ot követő megtorlásokról, amelyek során Romániában 1956–1962 között, az eddigi kutatások szerint, több mint 28 ezer letartóztatás történt, 1957–59 között közel tízezer ítélet született, s csupán a Szoboszlay-per 57 vádlottjai közül tíz embert ítéltek halálra – az ítéletet végre is hajtották, máig ismeretlen helyen földelve el az áldozatokat –, a többiekre több mint 1300 év börtönbüntetést szabtak ki.
Az előadást követően Mester Zsófia szavalt, majd Szenes Andrea és András nagysikerű minikoncertje következett az alkalomhoz illő (Bródy János, Máthé Péter, Albinoni stb.)
zeneszámokkal. Bölöni György, a pécskai RMDSZ elnöke, megyei tanácsos többek között arról beszélt, hogy az idei pécskai városi tanácsi eseménynaptárban 34 pécskai és tornyai magyar vonatkozású rendezvény – az összes rendezvény több mint fele – szerepel, amelyeket a városi tanács jelentős összegekkel támogat. „De lehet pénz, önkormányzati jó szándék, ha nincs, aki e rendezvényeket életre keltse. De mindig voltak, akik tesznek azért, hogy meg is valósuljanak – a helybeli magyarokért. Ezért egy kicsit büszkék lehetünk magunkra” – mondta a szónok.
Az előadást követően az érdeklődők megtekinthették az 1956-tal foglalkozó könyvekből készült kiállítást, a szerző, Péterszabó Ilona dedikálta az 56 után 57-en… a temesvári perben c. könyvét.
Nagy István pécskai tanár, a Kálmány Lajos Egyesület elnöke a következő magyar rendezvényre, a november 23-i Klebelsberg-napra hívta fel a figyelmet, amelyet idén Ormós Zsigmondnak szentelnek temesvári, budapesti előadókkal, aradi, temesvári színészek közreműködésével.
Ezt követően a résztvevők kivonultak az ’56-os emlékműhöz, égő mécseseket helyeztek el talapzatán, majd a díszterembe visszatérve egy pohár üdítő, bor, sütemény mellett beszélgettek a forradalom és a mindenki által sikeresnek ítélt est eseményeiről.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Egymás mellett az autonómiáért
Összeért! – adták szájról szájra vasárnap a tüntetők, miután megvalósult a Székelyek Nagy Menetelése, az 54 kilométeres élőlánc Bereck és Kökös között. „Amit célként kitűztünk, elértük!” – jelentette ki a Krónikának Izsák Balázs, a szervező Székely Nemzeti Tanács elnöke miután felolvasta a rendezvény kiáltványát, és az élőlánc résztvevői közösen elénekelték a magyar és a székely himnuszt. A szervezők a gyülekezési pontokra befutott jelentések alapján 120 ezerre, a csendőrség csupán 15 ezerre becsülte a résztvevők számát. A román politikusok elutasítóan nyilatkoztak és hatósági fellépést kértek az ügyben.
Megvan? Összeért? – kérdezték egymástól a székely zászlókat, autonómiát szorgalmazó feliratokat magasba tartó menetelők, akik a helyszínen csak azt tudták, hogy az ő szakaszukon megvan az élőlánc, és aggódva lesték a híreket, hogy vajon mind az 54 kilométeren kialakult-e. Még a Himnusz felcsendülése előtt, futótűzként terjedt az örömhír: Megvan! Összeért!
A Székelyek Nagy Menetelésének résztvevői vasárnap kiáltványt fogadtak el, kijelentve, hogy élni akarnak az önrendelkezés jogával. A petíciót Izsák Balázs, a szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke a rétyi keresztútnál olvasta fel, a tüntetők a többi helyszínen rádión hallgatták. A kiáltványban leszögezték: ragaszkodnak a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföldnek a Gyergyóditrói Nemzetgyűlés által kijelölt ideiglenes határaihoz, és követelik, hogy a helyi közösségek népszavazással véglegesítsék azokat. „Székelyföld minden lakójának közös hazája, függetlenül nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától, ezért a területi autonómia Székelyföld minden lakója számára a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciája lesz” – fogalmaztak a petícióban. Emlékeztettek, hogy március 10-én, a Székely Szabadság Napján a marosvásárhelyi Postaréten összegyűltek beadvánnyal fordultak Románia kormányához, amelyben követelik, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót, és szavatolja törvény annak autonómiáját. Mivel a beadványra nyolc hónap után sem érkezett válasz, arra kérik Románia kormányát, ne vegye semmibe 700 ezer polgárának akaratát. „Felhívjuk a kormány figyelmét, hogy a párbeszéd lebecsülése, a székelyek akaratának mellőzése, a székely jelképek folyamatos üldözése nem fogja sem elfárasztani, sem megtörni a székely autonómiatörekvést. A mai napot követően vagy érdemi párbeszéd kezdődik a székelység képviselőivel, a székely nép kinyilvánított akaratáról, Székelyföld jövőjéről, vagy sokasodni és erősödni fognak a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is” – áll a kiáltványban, mely felszólítja Magyarország kormányát, hogy kérje Romániától a két ország közötti alapszerződés tiszteletben tartását.
„Csak azért is megmutatjuk!”
A nagy menetelésre indulókat vasárnap reggel sokkolta a hír, miszerint elromlott annak a vonatnak mozdonya, amelyik a csíkszéki tüntetőket szállította volna a menetelésre. A hír hallatán az RMDSZ háromszéki és sepsiszentgyörgyi szervezete felhívást intézett a sepsiszentgyörgyiekhez, kérve, hogy minél nagyobb számban vonuljanak Kökösbe, ahova a különvonatot várták. Borboly Csaba, az RMDSZ csíki szervezetének elnöke közleményben kérte az autósokat, vegyék fel a vasútállomások környékén várakozókat, és aki teheti, üljön autóba vagy kérezkedjen fel a buszokra. „Valóban elromlott-e a szerelvény, vagy sokkal inkább a román hatóságok egy újabb olyan intézkedésével állunk szemben, amely megakadályozza magyar, székely közösségünket jogai gyakorlásában?” – tette fel a kérdést Borboly, rámutatva, hogy még csütörtökön kifizették a szerelvény bérleti díját a Regiotrans magán vasúti társaságnak.
Az 54 kilométeres útvonal 14 pontján gyülekezők felháborodottan adták szájról szájra a hírt, a tömegen eluralkodott a „csak azért is megmutatjuk” hangulat. A gyülekezőhelyeken 11 órakor kezdődtek az ökumenikus istentiszteletek, de már tíz órakor érkezni kezdtek a buszok, gépkocsik. Sepsiszentgyörgyről kerékpárral, sőt gyalog is indultak tüntetők. A buszokban, az út szélén osztogatták a székely zászlót, az angol és román feliratú táblákat. „Kér-e lelkem egy kicsike székely zászlót?” – nyújtotta egy székely ruhás bácsi a kék-arany színű lobogót. A táblákat fiatalok cipelték, osztogatták, az igényesebbek ki is válogatták, milyen feliratot emelnének szívesen a magasba. Autonómiát akarunk, nem függetlenséget! Székelyföld Románia másik arca, Vessetek véget az etnikai asszimilációnak, az etnikai diszkriminációnak! Igazságot Székelyföldnek! Székelyföld létezik! Az autonómia nem függetlenséget, hatékonyságot jelent! Hivatalos magyar nyelvet a román mellett! Használhassuk a szimbólumainkat! – hirdették a táblák.
A gyülekezőpontokon derűs volt a hangulat, baráti társaságok, nagycsaládok érkeztek együtt, örömmel fedezték fel ismerőseiket a tömegben. Felröppent a hír, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szélsőséges román alakulat autós felvonulást tervez a menetelés útvonalán, majd azt beszélték, hogy a csendőrök Kökösnél leállították a román autós karavánt. Petronela Corodeanu, a csendőrség szóvivője nem erősítette meg a hírt.
Böjte: a megbékélés hangját kell keresni
Tizenegy órakor a 14 gyülekezőhelyen egyszerre kezdődtek meg az ökumenikus istentiszteletek, a rétyi keresztútnál Deák Botond rétyi református lelkész rámutatott: imádkozunk, mielőtt elindulunk, ez a nap egyik alapgondolata. „Innen a háromszéki rónáról üzenjünk hadat az érdektelenségnek, a közönynek, az eltiprásnak és a jogfosztásnak” – hangzott el az igehirdetésen. Böjte Csaba ferences szerzetes Bethlen Gábor lángnyelves zászlóját vitte el Rétyre, beszédében a nagy erdélyi fejedelemre emlékezett, aki belátta, hogy az acsarkodás, veszekedés nem vezet semmire. „Amit együtt rontottunk el, együtt kell helyrehozzuk. A párbeszéd, a megbékélés hangját kell keresni. Erdély aranykora a párbeszédből fakadt” – hangsúlyozta Böjte, aki szerint meg kell értetni román testvéreinkkel, hogy külön-külön nem, csak együtt tehetjük tündérkertté Erdélyt. Böjte Csaba Erdély legidősebb ferences szerzetesét is meghívta Rétyre, Antal atya saját versével bíztatta kitartásra, összefogásra az egybegyűlteket.
Az istentiszteletek után Bereck, Lemhény, Nyújtód, Sárfalva, Kézdivásárhely, Ikafalva, Csernáton, Dálnok, Maksa, Eresztevény, rétyi keresztút, Szentivánlaborfalva, Uzon és Kökös gyülekezőpontjainál 26 menetoszlop indult el a szomszédos település felé. A menetelők több ezer székely zászlót lobogtattak, a négy darab 250 méter hosszú, két méter széles és 50 kilogramm súlyú lobogót Kökösnél, a rétyi keresztútnál, Kézdivásárhelyen és Berecknél bontották ki. A Brassót Bákóval összekötő 11-es országút 54 kilométeres székelyföldi szakaszán a menetoszlopok két-három kilométer után találkoztak. Az SZNT hírszolgálata szerint az istentiszteleteket mintegy 60 ezren hallgatták végig, de közben is folyamatosan érkeztek a tüntetők, így amire ki kellett alakítani az élőláncot, a szervezők szerint mintegy 120 ezer székely, erdélyi, magyarországi és kárpát-medencei magyar állt az országúton. A csendőrég, a rendőrség és a Kovászna megyei prefektúra közös közleményben 15 ezerre becsülte a résztvevők számát. Ferencz Csaba, az SZNT kommunikációs alelnöke úgy vélte, a román hatóságok a résztvevők számának alábecslésével bagatellizálni próbálják a megmozdulás jelentőségét.
Közösen az autonómiáért
Az erdélyi magyar pártok, szervezetek elnökeinek beszédét a háromszéki rádiók közvetítették, a tüntetők mobiltelefonokon, a gépkocsik kihangosított rádióin hallgatták az üzeneteket. Izsák Balázs, a Székelyek Nagy Menetelésére hívó SZNT elnöke rámutatott, hogy az idén tízéves szervezet megkerülhetetlen kérdéssé tette a román és magyar politikai vezetők számára a székelyföldi autonómia ügyét, az autonómia küzdelem mozgalmi háttereként kidolgozta Székelyföld autonómia statútumát, és a székely zászlóval jelképet teremtett, amely alá föl lehet sorakozni. „Hétszázezer székely akarata olyan erő, amely meg tudja teremteni előbb vagy utóbb Székelyföld területi autonómiáját. Bízzunk mindannyian, hogy Székelyföld autonómiája a közeljövőnek nemcsak ígérete, de megvalósulása is lesz” – hangsúlyozta Izsák.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT) elnöke az erdélyi magyar politikai szervezetek együttműködését üdvözölte. Rámutatott, hogy az erdélyi magyarság olyan önrendelkezési jogokért kénytelen saját hazájában demonstrálni, amilyeneket elődei biztosítottak a románoknak, szászoknak és székelyeknek. „Gábor Áron kései utódaiként mi nem ágyúval, nem fegyverrel, hanem békés, demokratikus eszközökkel küzdünk a jövőnkért” – hangoztatta Tőkés. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a székelység, az erdélyi magyarság nem kíván másokat megfosztani semmitől, de maga akar dönteni saját dolgairól. „A közösségi akaratot kívánjuk fölmutatni, azt, hogy Székelyföldért, Székelyföld jövőjéért egységesen tudunk dolgozni, egységesen tudunk föllépni, és egységesen tudjuk építeni a mi otthonunkat, a mi szülőföldünket” – jelentette ki a szövetség elnöke. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke arra figyelmeztette a román hatóságokat, hogy nem lesz béke és nyugalom, amíg az erdélyi magyarság el nem nyeri közösségi jogait, és közülük a legfontosabbat, Székelyföld autonómiáját. „Nemet kiáltani Bukarest álnok szándékára, hogy életidegen és számunkra előnytelen közigazgatási keretbe akar minket terelni, hogy aztán uralkodhasson rajtunk és szétprédálja unokáink jussát. És igent kiáltani saját kipróbált és hasznos rendünkre, az autonóm Székelyföldre. Mert tudjuk, az autonómia a megoldás” – fogalmazott Toró.
Bíró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kijelentette, hogy a székelység nem akar kiszolgáltatottságban és alárendeltségben élni, és soha nem mond le „ősi jussáról”, az autonómiáról. Kifejtette: Trianon óta a székelységnek folyamatos román asszimilációs törekvéssel kell szembenéznie, megmaradása érdekében ezt a folyamatot meg kell állítani. Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének és a demonstráció helyszínéül szolgáló Kovászna megye önkormányzatának elnöke Székelyföld és Bukarest számára fogalmazott meg üzenetet. „Mi, székelyek szeretnénk tisztelni azt az országot, ahol élünk, szeretnénk számítani rá, bízni benne. De régi törvény: ha a hatalom azt akarja, hogy tiszteljék, tiszteletreméltónak kell lennie. És Romániának is tisztelnie kell a székely közösséget” – mutatott rá a tanácselnök.
Nem akarnak „enklávét” Elutasítóan nyilatkoztak és hatósági fellépést kértek a Székelyek Nagy Menetelése kapcsán a román politikusok. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke tegnap Focşaniban hangsúlyozta: Románia egységes nemzetállam, ahol az „enklávénak még csak a szimulációja is elfogadhatatlan”. A szenátusi elnök szerint a hatóságoknak bölcsen, de szigorúan kell fellépniük az autonómia-megmozdulás kapcsán. Úgy vélte, Románia egyike azon európai államoknak, amelyeknek a legfejlettebb a nemzeti kisebbségekre vonatkozó jogrendszere. Jóval vehemensebbnek bizonyult Bogdan Diaconu Szociáldemokrata Párti (PSD) képviselő, aki felszólította a parlamenti pártokat, hogy törvényben tiltsák be a Székelyek Nagy Meneteléséhez hasonló megmozdulásokat, mivel, mint rámutatott, államellenes és a románság ellen irányuló akciókról van szó. Anca Boagiu, a Demokrata–Liberális Párt (PDL) első alelnöke szerint a tegnapi székelyföldi megmozdulás Victor Ponta kormányfő azon, az Egyesült Államokban tett kijelentésének következménye, miszerint Románia megváltoztathatja a Koszovóval szembeni eddigi elutasító álláspontját.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Budapesten az erdélyi szórványról
Erdély szórványtérségeit mutatja be egy éven keresztül az idén ősszel kezdődött rendezvénysorozatában a budapesti Polgárok Háza.
A Kárpát-medencei Magyar Népművészet sorozat fővédnöke Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, szakmai partnere Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. A rendezvénysorozat első állomásaként szeptember 20-án a Hunyad megyei Csernakeresztúr és környéke mutatkozott be, az itt letelepedett bukovinai székelyek gyűjteményéből nyílt kiállítás, illetve a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület műsorát tekinthették meg a jelenlévők.
A rendezvénysorozat következő meghívottja Magyarlapád és a Küküllőmente, pénteken, október 25-én 18 órától Magyarlapád – Alsó-Fehér vármegye színmagyar szórványközpontja képekben és tárgyakban címmel nyílik kiállítás, amelyet Bárth János néprajzkutató, nyugalmazott múzeumigazgató nyit meg, köszöntőt mond Molnár Feri Márton Zöldi volt magyarlapádi polgármester. Ezt követően nemzedékek üzenete címmel a Magyarlapádi Hagyományőrző Tánccsoport és a Pirospántlikás Zenekar műsorát tekintheti meg a budapesti közönség, amely a lapádi borokat és süteményeket is megkóstolhatja.
A rendezvénysorozat következő állomásai Nagybánya vidéke (november 22.), Sajó-mente – Zselyk (december 13.), Fekete-Körös völgye –Várasfenes, Köröstárkány (2014. január 31.), Barcaság – Brassó, Pürkerec (2014. február 28.) és Szeben – Oltszakadát (2014. március 28.)
A rendezvényekről a http://polgarokhaza.hu honlapon találhatók részletes információk.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Kékbe és aranyba borult a háromszéki országút
Százezres élőlánc a székely autonómiatörekvésért
Több mint százezer ember alkotott élő láncot vasárnap a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán – a demonstrációt megszervező Székely Nemzeti Tanács szerint. Ezzel szemben a hatóságok mindössze 15 ezerre becsülték a székelyek nagy menetelésének résztvevői számát. A tiltakozó felvonulás Bereck és Kökös, Gábor Áron szülőfaluja és hősi halálának helyszíne között békésen, rendbontás nélkül valósult meg. A résztvevők kiáltványban nyilvánították ki: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását. A kiáltványnak szövegét Izsák Balázs, az SZNT elnöke olvasta fel a menetelés rádióadásában. Ebben arra hívták fel a román kormány figyelmét, hogy a párbeszéd lebecsülése, a székelység akaratának mellőzése, a székely jelképek folyamatos üldözése nem fogja sem megtörni, sem elfárasztani a székely autonómiatörekvést.
Szabadság

Bukarestből állították le a székely különvonatot?
Perelni készülnek és akár kártérítést is követelnek a Székelyek nagy menetelésének szervezői a Regiotrans vasúti társaságtól, amiért vasárnap reggel nem indult útnak az a különvonat, amelynek 1500 csíkszéki tüntetőt kellett volna Uzonba és Kökösbe szállítania.
Mint ismert, nyolckocsis szerelvényt a Székely Nemzeti Tanács és az RMDSZ Csík területi szervezete bérelte a Regiotrans társaságtól, amely azonban az indulás előtt váratlanul bejelentette: elromlott a mozdony, így nem tudják elindítani a vonatot.
„Nyakára ült tíz szekus”
A céget és a szervezőket Tánczos Barna szenátor „hozta össze”. A csíkszeredai RMDSZ-es politikus a maszol.ro-nak elmondta: még államtitkári mandátuma alatt ismerte meg a Regiotrans vezérigazgatóját, és eddig csak jó tapasztalatai voltak a vasúttársasággal való együttműködésről. „Most azonban semmilyen magyarázatot nem kaptunk a cégtől arra, hogy mi történhetett vasárnap. A vezérigazgatót napok óta nem tudom elérni telefonon” – mondta lapunknak.
Tánczos tájékoztatása szerint a szervezők már vasárnap közölték a Regiotrans-szal, hogy megszegték a szerződést és visszakérik a pénzt. „Nagy valószínűséggel ebből per lesz, mert nem úgy viselkednek, mint akik tárgyalásos úton szeretnék megoldani ezt a problémát. Ha nem sikerül kiegyezni, akkor kártérítést is kérünk” – jelentette ki a szenátor.
"Bebizonyítottuk azt, hogy együtt bármire képesek vagyunk. Hiába „romlott” el a mozdony, és hiába tűnt úgy néhány pillanatig, hogy most 1500 embernek nem lesz módja eljutni a rendezvényre, végül a részvétel aránya nagyobb volt, mint ahogy az eredetileg lett volna. A rádióban, televízióban hallottak, valamint a Facebookon közölt információk hatására rengetegen siettek a csíkszéki vonatállomásokra, és készségesen segítettek az ott maradt embereken" – írta hétfői közleményében a Csík területi RMDSZ.
A politikus a vasárnapi incidens előzményeiről elmondta: múlt hét csütörtökéig zökkenőmentes volt a kommunikáció a Regiotrans vezetőivel. Még azt is megígérték, hogy mivel nagy igény mutatkozott a különvonatra, megtoldják egy vagonnal. Ezt meg is tették. „Azóta azonban nem tudom elérni a vezérigazgatót. Gondolom, akkor szóltak neki Bukarestből, hogy ez a különvonat nemzetbiztonsági probléma. Sajnálom, mert amúgy a Regiotrans profi magáncég, de ha az igazgató nyakára ül tíz szekus…” – fogalmazott Tánczos.
A szenátor azt is megjegyezte: a Marosfőn „ragadt” vonatnak elől-hátul volt mozdonya, ezért ha ez egyik meghibásodott, a másikkal el lehetett volna indulni. „Valószínűleg kapnak majd egy technikai magyarázatot, hogy ezt miért nem lehet így megoldani” – tette hozzá. A Regiotrans vezérigazgatóját, Florn Hădăreant egyébként a maszol.ro is megpróbálta elérni, munkatársai azonban azt nyilatkozták: házon kívül van.
Küldtek új mozdonyt, de már késő volt
Bors Béla, az RMDSZ Csík területi szervezetének alelnöke a maszol.ro-nak elmondta: a mozdony meghibásodásával kapcsolatosan továbbra is csak annyit tudnak, amit vasárnap közölt velük a vasúttársaság. „Pár méter megtétele után a mozdony leállt, és nem tudták beindítani. Mindössze azt közölték, hogy meghibásodott, semmilyen más tájékoztatást nem kaptunk” – mondta az alelnök.
A politikus tájékoztatása szerint a szerelvény bérléséért már csütörtökön kifizetett összeget azonnal visszaigényelték, mivel nem teljesültek a szerződésbe foglaltak. Bors nem kívánta elárulni az összeget, csupán annyit mondott, hogy fele-fele arányban a Székely Nemzeti Tanáccsal közösen fizették. Vasárnap egyébként a vasúttársaság új mozdonyt indított Brassóból, de nyilvánvaló volt, hogy ez hatalmas késést jelentene. „A brassói mozdony meg is érkezett, de akkor már késő volt” – magyarázta a csíki politikus.
„Romániában végül is bármi megtörténhet” – válaszolta az alelnök arra a kérdésünkre, hogy hihető-e a mozdony meghibásodásáról szóló magyarázat, amelyben egyébként több magyar politikus is kételkedik. Korodi Attila képviselő vasárnap azt mondta: nem hiszi, hogy a vonat késlekedését műszaki hibák okozták, szerinte az „állambiztonsági szervek ügyködése” lehet az incidens hátterében. Hasonló szellemben nyilatkozott a maszol.ro-nak vasárnap este Tamás Sándor háromszéki tanácselnök is.
Lázár Lehel / Cseke Péter Tamás
Maszol.ro

Menetelés Bukarestig?
A Székelyek Nagy Menetelése bebizonyította, Bukarest többé nem mondhatja, hogy a székelyföldi autonómiatörekvés nem tükrözi az ott élők igényét, tárgyalnia kell erről a székelység képviselőivel – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke eközben bejelentette: a szövetség két hónap alatt befejezi a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó új törvénytervezetét – jelenetette ki Izsák Balázs, a vasárnapi megmozdulást szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke tegnap. Elmondta, a szervezet elérte célját: 54 kilométeres összefüggő menetoszlop alakult ki Bereck és Kökös között, 150 ezer résztvevővel. „Ha ide számoljuk, hogy további 30 helyszínen szimpátiatüntetéseket szerveztek, akkor 200 ezren voltunk. Ekkora tömeget nem lehet nem észre venni, ezért bízom benne, hogy elkezdődhet a párbeszéd a kormánnyal a Székelyföld jövőjéről” – húzta alá a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő szervezet vezetője Marosvásárhelyen. Izsák úgy érzi, a sikeres vasárnapi megmozdulás óta a közösség önbizalma is megnőtt, megerősödött a belső kohézió, az autonómiaküzdelemhez szükséges erkölcsi és szellemi kapacitás. Elmondta továbbá: az SZNT két napon belül levélben tájékoztatja a kormányt tárgyalási szándékáról.
Victor Ponta román miniszterelnök egyébként hétfőn az MTI-nek úgy nyilatkozott: a kormány Románia alkotmányának és az európai gyakorlatnak megfelelő módon fog válaszolni a székelység autonómiaigényére.
A menetelés szóba került a magyar országgyűlés hétfői ülésén is. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára azt mondta, a demonstráción résztvevők világossá tették azt, hogy a Székelyföld létezik. Közölte: az elmúlt hónapokban azt tapasztalták, hogy ezt, sőt a székelyek létezését is megkérdőjelezték. Úgy fogalmazott: ott állunk a székelyföldi igények mögött, Magyarország támogatást, hátteret, biztos támasztékot jelent a számukra. A kormány a maga eszközeivel támogatja a konkrét célkitűzéseket is – tette hozzá.
Borbély: készül az új autonómia-törvénytervezet
Ezzel egy időben Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Radio France Internationale (RFI) francia rádióállomás román nyelvű adásának nyilatkozva bejelentette: a szövetség két hónap alatt befejezi a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó új törvénytervezetét. „Dél-Tirolban és Finnországban pozitív példák vannak, amelyeket át lehet venni, de mindez a többség politikai akaratától függ" – mondta Borbély László. Az RMDSZ alelnöke szerint a magyar közösség üzenete az, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni Románia 1,3 millió lakosának akaratát”. A riporter kérdésére, hogy felkészült-e a román társadalom a székelyföldi autonómia elfogadására, Borbély László azokra a korábbi küzdelmekre utalt, amelyeket olyan jogokért folytatott a magyar közösség, amelyeket ma már senki nem kérdőjelez meg. Felidézte, hogy az 1990-es években a kisebbségi anyanyelvhasználat elleni tüntetésekkel kellett szembenézni. Hozzátette, arra is több mint két évtizedet kellett várnia a magyar közösségnek, hogy megfelelő tanügyi törvénye legyen. „Mi türelmesek vagyunk, nem mondjuk, hogy máról holnapra minden megoldódik” – tette hozzá Borbély László.
Amint arról beszámoltunk, az SZNT által elkészített autonómia-statútumot 2005-ben két RMDSZ-es képviselő, Sógor Csaba és Becsek Garda Dezső terjesztette a parlament elé. A képviselőház még abban az évben vita nélkül visszautasította azt, majd 2012-ben a szenátus is érdemi vita nélkül, a szakbizottságok jelentésére hivatkozva szavazta le a javaslatot. A szövetség idei, májusi kongresszusán Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester jelentette be, a szövetség „az eddigi tervezeteknél részletesebb, reális és kivitelezhető autonómia-statútumot” akar benyújtani.
Rendőrségi túlkapás a csíki állomáson
Hétfőn egyébként a Csíkszéki Székely Tanács közleményben tiltakozott a csíkszeredai vasútállomáson vasárnap reggel 9 óra után történt „rendőrségi-titkosszolgálati, a múltat idéző, félelmet keltő, nyilvánvalóan provokációs” ténykedés ellen. A szervezet rámutat: miután kiderült, hogy a csíkszéki tüntetők szállítására kibérelt vonat nem indulhatott el az állomásról, „a szolgálatos vagy berendelt rendőr a saját kis noteszébe egyenként feljegyezte a különvonat utasait felvevő, elszállító autóbuszok és gépkocsik rendszámát.” A közlemény szerint az állomáson jelen levő Tánczos Barna szenátor és Korodi Attila parlamenti képviselő határozott fellépését követően „a rendőrségi notesz összecsukódott.” A Csíkszéki Székely Tanács továbbá arra kéri a két politikust, hogy tájékoztassa az ország belügyminiszterét arról, hogy a helyi magyar közösséget megfélemlítő, súlyos provokáció történt Csíkszeredában.
Amint arról beszámoltunk, a szervezők becslése szerint több mint 100 ezren, a hatóságok állítása szerint 15 ezren vettek részt vasárnap a Székelyek Nagy Menetelésén, amelyen a résztvevők kinyilvánították: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik a Székelyföld államon belüli önkormányzását. A résztvevők a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút háromszéki szakaszán 14 gyülekezési pontban találkoztak, ökumenikus istentiszteleteket hallgattak meg, majd 26 menetoszlopot alkotva egymással szembe indultak. A menetoszlopok összetalálkozásával 53 kilométeres összefüggő oszlop alakult ki az országúton.
Székelyföldi románok: ellenséges erődemonstráció
Romániával és a román nemzettel szembeni ellenséges politikai erődemonstrációnak minősítette a székelyföldi románok nevében fellépő egyik civil szervezet a vasárnapi megmozdulást. A Maros, Hargita és Kovászna megyei románok civil fóruma nevű szervezet tegnapi közleménye szerint valamennyi felszólalásból kitűnt, hogy a résztvevők nem csak a központi román politikai hatalmat tekintik ellenségnek, hanem „mindent, ami román”, szerintük ezt bizonyítja, hogy a megmozdulás nélkülözött valamennyi román elemet és jelképet, a rendezvényen így csak székely és magyar zászlók lobogtak. A civil szervezet szerint ilyen körülmények között a szervezők ne számítsanak a román és a nemzetközi közvélemény szimpátiájára. Emlékeztetnek arra, hogy egyetlen román szervezet, párt, a tudományos szféra képviselője sem támogatta egy székelyföldi régió létrehozását. Rámutatnak: a menetelés szervezőinek nyilatkozataiból és magatartásából is kitűnik, az autonómia valódi célja az, hogy a régiót megtisztítsák a románoktól. Leszögezik: a románok soha nem fogják elfogadni, hogy Románia szívében egy enklávé jöjjön létre. Aggasztónak tartják, hogy a valójában „politikai és államellenes„ megmozdulások immár nyíltan Budapest irányítása alatt zajlanak és aggasztónak tartják azt is, hogy a megmozdulás fő „népszerűsítői és bujtogatói” az erdélyi magyar történelmi egyházak papjai, akik híveiket ilyen ellenséges politikai megnyilvánulásokra buzdítják – olvasható a közleményben.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Megtaposták a székely zászlót a Noua Dreaptă tagjai a menetelés napján
Képes úti beszámolót közölt hétfőn este a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) szélsőséges szervezet egyik brassói tagja vasárnapi székelyföldi „viszontagságairól”. A román nacionalisták egyik közkedvelt portálján, a frontpress.ro-n közölt írását földbe taposott székely zászlót ábrázoló fotókkal illusztrálta. A lobogót gyalázó fiatalok egyike maga a szerző, Remus Rădoiu, a felvételek pedig a székelyföldi útján készültek.
Mint írja, a csernátoni Hasszmann Pál Múzeumot készült húsz brassói noua dreaptás társával együtt meglátogatni vasárnap reggel, a székelyek menetelésének napján. Útjukat azonban „székelyeknek mondott személyek szeparatista menetelése” keresztezte.
Ám még mielőtt székelyekkel találkoztak volna, a rendőrök megállították autóikat a Brassó megyei Szászhermánynál. Elkérték az irataikat, majd bekísérték őket a helyi őrsre. Rădoiu beszámolója szerint rendőrök másfél órát győzködték őket arról, hogy „személyes biztonságuk érdekében” forduljanak vissza, hagyjanak fel „a múzeumlátogatással”.
Végül rendőri kísérettel eljutottak Kovászna megye határáig. Háromszék területére azonban a rendőrök – szintén a biztonságukat féltve – csak kettejüket engedték be: Rădoiuit és az Új Jobboldal Kovászna megyei szervezetének elnökét.
„Apokaliptikus kép fogadott, idegennek éreztem magam a saját hazámban: mindenütt Nagy-Magyarországot ábrázoló lobogókat és székely zászlókat láttam. A mellettünk elsiető moldovai rendszámú autók utasai riadtan figyelték az irredentizmusnak ezt a megnyilvánulását” – olvasható a beszámolóban.
A két román fiatalember Kézdivásárhelyig jutott el. Sétáltak egyet a városban, többször skandálták, hogy „Hargita és Kovászna megye román föld!”, majd visszaültek az autóba, és hazahajtottak. Rădoiu írásában keserűen állapította meg, hogy a televíziók félretájékoztatták a nézőket: a székely menetelésen még tízezren sem voltak, és „szó sem volt” élőláncról.
„Rossz szájízt hagyott bennem, hogy népemet hidegen hagyják a Románia szétdarabolására irányuló akciók. Vajon miért nem vonultunk utcára országunkért? Mikor ébredünk végre fel” – zárja beszámolóját a szerző.
Maszol/frontpress.ro

Hírsaláta
MAROS MEGYÉBEN ÉRVÉNYTELENNEK TEKINTI A MEGYE JEGYZŐJE AZ ALÁÍRÁSOKAT. Jogilag érvénytelen a több mint 50 000 aláírás, amelyet a helyi referendum megszervezése céljából gyűjtött össze a lakosságtól az RMDSZ Maros megyei szervezete. A megyei önkormányzat titkára formai kifogásokra hivatkozva nem fogadta el azt a táblázatot, amelyet az érdekvédelmi szervezet az aláírások összegyűjtésére használt.
Ez azt jelenti, hogy a csaknem 55 000 aláírást tartalmazó táblázatok jogilag érvénytelenek, s a polgári kezdeményezés meghiúsult. Az RMDSZ-nek azonban van még egy lehetősége arra, hogy a fejlesztési régiók átalakítására vonatkozó népszavazási kezdeményezéséről mégis tárgyaljon a megyei képviselő-testület. A kudarc láttán új megoldás után néztek, és a megyei tanácstagok egyharmadának aláírásával referendum kiírását javasolják pontosan ugyanazzal a kérdéssel. A rendkívüli tanácsülést november 14-én tartják, napirendjén kizárólag ez a javaslat szerepel. A határozat elfogadásához azonban szükség van a többség jóváhagyó szavazatára, és – bár az RMDSZ kivételével mindegyik politikai párt ellenzi a referendumot – a szövetségiek abban reménykednek, hogy a több tízezer támogató aláírás jobb belátásra bírja őket. (Marosvásárhelyi Televízió) MEGTAPOSTÁK A SZÉKELY ZÁSZLÓT AZ ÚJ JOBBOLDAL TAGJAI. Képes úti beszámolót közölt hétfő este a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) szélsőséges szervezet egyik brassói tagja vasárnapi székelyföldi „viszontagságairól”. A román nacionalisták egyik közkedvelt portálján, a Frontpress.ro-n közölt írását földbe taposott székely zászlót ábrázoló fotókkal illusztrálta. A lobogót gyalázó fiatalok egyike maga a szerző, Remus Rădoiu, a felvételek pedig székelyföldi útján készültek. Ketten rendőri kísérettel jutottak el a Brassói megyehatárig, onnan ugyancsak rendőri kísérettel a csernátoni Haszman Pál falumúzeumig: „Apokaliptikus kép fogadott, idegennek éreztem magam saját hazámban: mindenütt Nagy-Magyarországot ábrázoló lobogókat és székely zászlókat láttam. A mellettünk elsiető moldovai rendszámú autók utasai riadtan figyelték az irredentizmusnak ezt a megnyilvánulását” – írja Rădoiu. A két román fiatalember Kézdivásárhelyig jutott el. Sétáltak egyet a városban, többször skandálták, hogy „Hargita és Kovászna megye román föld!”, megtapostak egy székely zászlót, majd visszaültek az autóba, és elhajtottak. Rădoiu írásában megállapította: a televíziók félretájékoztatták a nézőket: a székely menetelésen még tízezren sem voltak, és „szó sem volt” élőláncról. (ÚMSZ)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)