Kalotaszegtől Bonchidáig
Nem vagyok a táncművészet értője, csak csodálója és tisztelője. Csatlakoztam hát az értők és tánckedvelők táborához, és pünkösd másodnapján jegyet váltottam a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes előadótermébe, ahová a budapesti Magyar Nemzeti Táncegyüttes, a volt Honvéd együttes tánckarának a Bonchida és Kalotaszeg című előadására hívták a nagyérdeműt. Igaz, a helyek elkeltek, előadás előtt már csak pótszékre lehetett helyet kapni, de ennek is örülni kellett, hiszen sokan lábon álltak.
Egy olyan nemzet tagjaként, amely népi kultúráját ilyen fokon élteti és ragyogtatja, a látottak csak büszkeséggel tölthetnek el. A budapesti együttes dinamikus, pörgő előadásra valami őserő mozdult meg a közönségben, valami olyan érzés öntött el, ami megbizseregtet és más dimenziókba emel. Persze, tudtuk, hogy a Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető nevével fémjelzett együttes előadása csak jó lehet, hogy Martin György hagyatéka, az eredeti adatközlőktől tanult és filmen rögzített táncanyag a sajátunk, nem csoda hát, hogy minden mozdulatra, dallamra együtt rezonáltunk a táncosokkal.
Az Élő Martin Archívum sorozat két része arról győzött meg, hogy az Erdélyben együtt élő népek kultúrája összefonódott, a kultúrák közötti átjárhatóság a tánc nyelvén is valós. Az előadás követte Martin György néprajzkutató kutatásainak helyszíneit, s az előadók a filmkockákon szereplő táncosokat élőben jelenítették meg: bonchidai magyarokat, románokat és cigányokat, akik eljártak egymás mulatságaiba, ismerték egymás kultúráját és táncolták egymás táncait. Az előadáson láthattunk még Nádas-völgyi táncokat, majd a híres és látványos kalotaszegiek léptek színre.
Zsuráfszky Zoltán, a néptáncegyüttes művészeti vezetője elmondta, hogy kiemelten fontos az értékeket azokon a helyszíneken bemutatni, ahol annak idején ő is gyűjtött, s ahol a népi kultúra még mindig szerves része a mindennapoknak. Marosvásárhelyen mindig csak átutaztak, most adatott meg először, hogy itt is bemutatkozzanak.
Megtették, nagy sikerrel.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Kolozs megyei választási körkép
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének közlése szerint az RMDSZ 14 polgármesterjelöltje közül a vasárnapi választásokon nyolcnak sikerült mandátumot nyernie: Körösfőn Bódis László nyert, Buzában Czéghér István, Várfalván Marginean János, Bálványosváralján Muresan Ildikó, Kalotaszentkirályon Póka András György, Magyarszováton Szabó Mihály, Tordaszentlászlón Tamás Gebe András, Tordaszentmihályon Zeng János, míg Széken az RMDSZ támogatásával függetlenként induló Sallai János.
Az RMDSZ Kolozs megyében a következő helyeken nyert tanácsosi mandátumokat: Ajtony (1), Aranyosegerbegy (3), Aranyosgerend (–), Aranyosgyéres (2), Bánffyhunyad (3), Bálványosváralja (6); Bonchida (3), Dés (2), Detrehemtelep (az RMDSZ és az EMNP az elmúlt négy évben egy-egy tanácsosi mandátummal rendelkezett a településen, a vasárnapi választáson azonban a magyar szavazatok megoszlása miatt mind a két párt kiesett), Egeres (5), Erdőfelek (3), Gyalu (2), Harasztos (3), Kajántó (1), Kalotaszentkirály (10); Katona (1), Kisbács (5), Kiskalota (1), Kolozs (2), Kolozsborsa (1), Körösfő (5), Magyargorbó (2), Magyarkapus (3), Magyarszovát (6); Mikeháza (2), Mocs (2), Pusztakamarás (csupán 8 szavazaton múlott, hogy az RMDSZ bejusson a tanácsba), Szászfenes (4), Szamosújvár (3), Szásznyíres (2), Szépkenyerűszentmárton (az RMDSZ-nek négy év kiesés után sikerült ismét visszakerülnie a tanácsba), Torda (2), Tordatúr (3), Tordaszentlászló (8); Tordaszentmihály (6); Vajdakamarás (3), Várfalva (8); Zsuk (az RMDSZ négy év szünet után ismét mandátumhoz jutott).
Szabadság (Kolozsvár)

Kastélynapok hétvégén Bonchidán
Koncertekkel, kiállításokkal, színházi előadásokkal, borkóstolókkal, könyvbemutatókkal, helyi termékek és kézművesek vásárával, könyvvásárral, valamint változatos gyermekfoglalkozásokkal várják az érdeklődőket hétvégén Bonchidán, a BAROCK Bonchidai Bánffy-kastély Napokon, amelyet immár tizenötödik alkalommal szervez meg a Transylvania Trust Alapítvány.
A rendezvénysorozat célja a kastély bevonása a nemzetközi turisztikai forgalomba, amelyet elsősorban a történeti környezet értékének megismertetésével igyekeznek elérni. Kicsiknek és nagyoknak ezúttal is tartalmas kikapcsolódást ígérnek a szervezők.
Szabadság (Kolozsvár)

EU-tábor
Közös érdekünk a műemlékvédelem
A józan ész azt diktálja, hogy műemlékeinket felújítsuk. Közös érdekünk, hogy épített örökségünkkel turistákat vonzzunk, ennek hasznát pedig élvezze közösségünk – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke július 27-én, szerdán, aki Kortalan örökség címmel tartott előadást az EU- tábor első napján. A július 31-ig tartó tábort idén tizenharmadik alkalommal szervezte meg a Magyar Ifjúsági Értekezlet az RMDSZ Ügyvezető Elnökségével és a Kós Károly Akadémiával partnerségben.
"Húsz évvel ezelőtt néhány rövidnadrágos fiatal döntött arról, hogy a bonchidai kastélyt kimozdítja romos állapotából. Nem igazán tudtuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de már nem tűrtük a műemlék akkori sínylődését" – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Csilla, az akkori munkálatokat magára vállaló Transylvania Trust Alapítvány vezetője. A műemlékekhez sokféleképpen lehet viszonyulni – véli a kulturális szakember, szerinte egyesek a múltat sírják vissza általuk, a bonchidai kastély esetében például Bánffy Miklós emlékét lehet büszkén felidézni. "De vannak olyanok is, akiknek a romok lehetetlen feladatot jelentenek, a felújításban, átörökítésben közösségi érdeket látnak. A felújítási projektünk kimozdította Bonchidát a pusztulásból" – tette hozzá Hegedüs Csilla.
Az ügyvezető alelnök előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma emberének ki kell használnia épített örökségét, amelynek hatása főként a fiataloknak kedvez, azoknak, akik élettel tudják megtölteni azt, majd példaként említette az Electric Castle fesztivált. "Bonchidának semmi esélye a túlélésre, ha nem tud örömet szerezni a fiataloknak. Egy műemlék hiába a legkirályabb múzeum, ha a fiataloknak nincs rá szüksége, semmi esély a fennmAradásra" – érvelt, majd példaként felhozta: a Bánffy- kastély is azért ment tönkre az évek során, mert senki sem akarta használni egészen tizennyolc évvel ezelőttig.
Arról, hogy mit jelent számára ez a projekt, elmondta: állandó kihívást, hiszen semmilyen állami támogatásban nem részesül a kastély tizennégy éve, holott azt nem bizonyos kitüntetett státusú emberek, hanem a közösség használja. "További hétmillió euróra van szükségünk ahhoz, hogy a munkálatokat befejezzük. Ha Románia kormánya nem tudja megköszönni azoknak a segítségét, akik az ország épített örökségét szívügyüknek tekintik, mi megtesszük: nagyon hálásak vagyunk azoknak a diákoknak, akik évente csatlakoznak hozzánk, s úgy tanulnak, hogy kétkezi munkával besegítenek az építésbe, akik a helyi közösség, de az erdélyi magyarság hírét is elviszik a nagyvilágba" – összegzett Hegedüs.
A szakember előadása során kitért azokra az RMDSZ- es kezdeményezésekre is, amelyek kiemelten támogatják a műemlékek helyrehozatalát, szó volt továbbá az Örökségünk őrei vetélkedőről és az élhető városközpontok kialakításának projektjéről is.
Népújság (Marosvásárhely)

Alkotók szállják meg az erdélyi kastélyokat
A visszaszolgáltatott erdélyi kastélyok restaurálása, megújulása a célja a Teleki- és a Bánffy-kastélyban megszervezett alkotótábornak, illetve workshopnak.
Művészek veszik birtokba a Maros megyei Gernyeszegen található Teleki-kastélyt: vasárnaptól augusztus 20-áig Kastélypark Nemzetközi Művésztelep néven alkotótábor zajlik a műemlékben. Magyarországról, Ausztriából és Romániából tizenegy művész, valamint egy művészettörténész vesz részt az eseményen, amelynek szervezői minden évben igyekeznek másokat meghívni, nagyon fiatal és idős kortársművészeket egyaránt.
A visszatükröződés a téma
„A természetművészetre, a tájszobrászatra és a festészetre összpontosító alkotótábor témája a reflexió, így a visszatükröződés gondolatának valamilyen módon meg kell jelennie az elkészült alkotásokban” – avatott be Pokorny Attila szobrászművész, az immár harmadik alkalommal megszervezett esemény társszervezője. A résztvevő művészek augusztus 19-én mutatják be záró kiállításon a művésztelepen elkészített munkáikat.
A nemzetközi művésztelep egyébként a Castle Art Port Egyesület szervezésében Pokorny Attila és Knyihár Amarilla képzőművészek kezdeményezésére jött létre azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a kastély és a környék kulturális életének fellendítéséhez. A művésztelep szabályai szerint minden résztvevő egy munkáját a kastély tulajdonosainak adományozza, ezzel támogatva a létesítmény restaurálását. Pokorny Attila szerint a 18. századi kastély ideális helyszín ilyen alkotótáborok megszervezésére, ezért remélik, hagyományos rendezvénnyé válik a művésztelep Gernyeszegen.
Újraálmodják a Bánffy-kastélyt
Eközben a Transylvania Trust Alapítvány augusztus 15. és 28. között szakmai workshopot szervez a bonchidai Bánffy-kastély főépületében, aminek keretében belsőépítészek, művészek, építészek, mesterek és egyetemi hallgatók álmodják újra a közel 500 éves kastély belső tereit. Az eredmény egy kiállítótereket és műhelyeket magába foglaló központ lesz, ami öt éven át szolgálja a művészeket, mestereket, és mindazokat, akik Bonchidán szeretnének alkotni.
Mint ismeretes, a Transylvania Trust Alapítvány 2015 novembere és 2017 októbere között az Európai Unió Kreatív Európa programja által támogatott ARTEC projekt lebonyolítója. A művészetek, újrafelfedezés, hagyományos, eklektikus és kortárs hívószavak köré felépített projekt a bonchidai Bánffy-kastély főépületében kívánja létrehozni a Művészetek és Mesterségek Központját, amelyben a kézművesek, mesteremberek, ipar-, performansz- és alkotóművészek által képviselt, a történelem folyamán önálló diszciplínákra osztott tudás és alkotói ethosz ismét találkozhat – tájékoztatott a Transylvania Trust Alapítvány.
Mint a közleményből kiderül, a szakmai workshopra augusztus 12-éig lehet jelentkezni, a helyek száma korlátozott. Az érdeklődők ács-, asztalos- vagy belső építészet-műhelyekben vállvetve dolgozhatnak majd egy nemzetközi verseny díjnyertes építészeivel, designereivel, illetve a hagyományos építőmesterségekben gyakorlott mesteremberekkel a Norma és Blajin projektek bel- és kültéri kivitelezésén.
A Művészetek és Mesterségek Központjának létrehozása idején fotó- és filmdokumentáció készül a tevékenységről. Ennek eredménye egy húsz pannóból álló utazó kiállítás, amelyet a partnerországokban – Franciaoszág, Spanyolország és Magyarország –, az Európai Parlamentben és a Román Kulturális Központok hálózatán keresztül további országokban mutatnak be 2016-ban és 2017-ben.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Elkezdődött a 13. EU Tábor
Július 27-én délután elkezdődött a tizenharmadik EU Tábor, melyet a Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kós Károly Akadémia és a Wilfried Martens Európai Tanulmányok Központ tizenharmadik alkalommal szervez meg. Idén a tábor újult helyszínnel rendelkezik, a tábornak a zeteváraljai Natur Air Park ad otthont.
A szerdai, 0. nap regisztrációval kezdődött, majd 4 előadást hallgathattak meg a tábor résztvevői.
Orbán Balázs, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója: érdekellentétek a Brexit árnyékában Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének vezértémája körül felmerülő kérdések komplex tárgyalását, a korosztályok, régiók és politikai attitűdök különbségeit és azok következményeit hallgathatták meg az EU résztvevői a rendezvény első előadásán.
Orbán Balázs a Századvég Alapítvány kutatási igazgatójá az Egyesült Királyság utóbbi száz évben tapasztalt térvesztését és az erre alapozott „Európába simuló” politikát tette felelőssé a szigetország növekvő euszkepticizmusáért, aminek valószínű betetőzése volt az európai politikai elit utóbbi időben tanúsított kritizálható lépései. És bár a 2016-os évben megközelítőleg 10%-al gyarapodott euszkeptikus lakosság elegendő volt a kilépés megszavazásához, az előadásból azt is megtudhattuk, hogy „a BREXIT utáni Egyesült Királyság irányáról módszertanilag értékelhető tervek nem születtek”. Így nem meglepő, hogy a mAradást támogató erők a brit politikai történelemben sokkal jelentősebb szereppel bíró parlamentnek tulajdonítja a döntés jogát a népszavazással szemben. A nyugati és közép-keleti európai tagállamok politikai attitűdjeinek eltérése kapcsán elhangzott a keleti régiók határozottan Unió-párti hozzáállása és az ehhez fűződő negatív Brexit-megítélés, mind Románia mind Magyarország részéről.
Hegedüs Csilla: a józan ész megkívánja, hogy műemlékeinket felújítsuk A józan ész azt diktálja, hogy műemlékeinket felújítsuk. Közös érdekünk, hogy épített örökségünkkel turistákat vonzzunk, ennek hasznát pedig élvezze közösségünk – hangsúlyozta Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke július 27-én, szerdán, aki Kortalan örökség címmel tartott előadást az EU Tábor első napján. „Húsz évvel ezelőtt néhány rövidnadrágos fiatal döntött arról, hogy a bonchidai kastélyt kimozdítja romos állapotából. Nem igazán tudtuk, hogy hova szeretnénk eljutni, de már nem tűrtük a műemlék akkori sínylődését” – idézte fel a kezdeteket Hegedüs Csilla, az akkori munkálatokat magára vállaló Transylvania Trust Alapítvány vezetője. A műemlékekhez sokféleképpen lehet viszonyulni – véli a kulturális szakember, szerinte: egyesek a múltat sírják vissza általuk, a bonchidai kastély esetében például Bánffy Miklós emlékét lehet büszkén felidézni. „De vannak olyanok is, akiknek a romok lehetetlen feladatot jelentenek, a felújításban, átörökítésben közösségi érdeket látnak. A felújítási projektünk kimozdította Bonchidát a pusztulásból” – tette hozzá Hegedüs Csilla. Az ügyvezető alelnök előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a ma emberének ki kell használnia épített örökségét, amelynek hatása főként a fiataloknak kedvez, azoknak, akik élettel tudják megtölteni azt, majd példaként említette az Electric Castle fesztivált. „Bonchidának semmi esélye a túlélésre, ha nem tud örömet okozni a fiataloknak. Egy műemlék hiába a legkirályabb múzeum, ha a fiataloknak nincs rá szüksége, semmi esély a fennmAradásra” – érvelt, majd példaként felhozta: a Bánffy kastély is azért ment tönkre az évek során, mert azt senki sem akarta használni egészen tizennyolc évvel ezelőttig.
Román és magyar ifjúsági vezetők a fiatalok közéleti szerepvállalásáról beszélgettek az EU Táborban A délutáni “Ce te doare?” ifjúsági kerekasztal beszélgetés fő témája az idei önkormányzati választások voltak, valamint a fiatalok szerepe a választasok során, a közéletben. A kerekasztal beszélgetés résztvevői Ionuț Țața a Pro Democrația Egyesület elnöke, Sergiu Papuc a Szociáldemokrata párt ifjúsági szervezetének képviselője (TSD), Olteán Csongor, MIÉRT alelnök, a HÁRIT elnöke és Talpas Botond MIK regionális alelnök , a MIÉRT külügyi kabinetének vezetője voltak. Az ifjúsági vezetők egyetértettek abban, hogy az 2016-os önkormányzati választások során az előző évekhez képest sokkal több fiatal szerepelt mind a magyar mind a román pártok a jelöltlistáin, sokkal több fiatal szeretne közéleti szerepet vállalni. Sergiu Papuc a Szociáldemokrata Párt ifjúsági szervezetének képviselője kihangsúlyozta, hogy mind a román mind a magyar pártoknak fel kell ismerniük, hogy változtatásra van szükség, olyan közös üzenetekre, amelyek mindkét szavazóbázist meg tudják szólítani. Így történt ez az idén a Marosvásárhelyi választáson, ahol egy frissen alakult pártnak, a Szabad Emberek Pártjának sikerült mindkét szavazóbázist megszólítania. Véleménye szerint a közös üzenetek megfogalmazására kellene törekedniük a román és magyar pártoknak is egyaránt. Oltean Csongor MIÉRT alelnök elmondta, hogy a MIÉRT és az RMDSZ között egy jól működő partnerség alakult ki az elmúlt években és ennek köszönhetően az idei önkormányzati választások során 12 fiatal polgármester, 3 megyei tanács alelnök, 16 megyei tanácsos és több száz fiatal helyi és megyei tanácsos képviselheti majd a fiatalok értékeit és érdekeit helyi és megyei szinteken egyaránt. Talpas Botond a Magyar Ifjúsági Konferencia regionális elnöke bemutatta az eltérő szavazási módszereket, ugyanakkor kiemelte, a közös érdekképviselet fontosságát. Egyetértett Oltean Csongorral abban, hogy amíg nagy számú a magyar kisebbség Romániában addig etnikai alapú választásokra számíthatunk. A fiatalok elvándorlása témakör kapcsán Ionuț Țața a Pro Democrația elnöke kiemelte, hogy ez egy olyan téma, amivel mindképp foglalkozni kell, hiszen napjaink egyik legaktuálisabb témája, ami a magyar és román közösséget egyaránt érinti. A beszélgetés moderátora a konzultáció után azt a követeztetést vonta le, hogy a fiataloknak egyre növekvő szerepük van a politikai és civil szférában egyaránt.
Szabó Zoltán: Emberfüggő és nem vallásfüggő az emberi jóság – Nagy érdeklődés fogadta Szabó Zoltán élménybeszámolóját az EU Táborban Az EU tábor első napjának előadássorozatát egy élménybeszámoló zárta. A meghívott előadó Szabó Zoltán volt, aki jelenleg Székelyudvarhelyen él. Előadásában az álma valóra válásának a folyamatát mutatta be, hiszen azt vallja magáról, hogy „megrögzült álmodozó”. Ez az álom egy földkörüli út, amelyet biciklivel tett meg. Elmondása szerint a felkészülés egy hosszú folyamat volt, de kitartó munkával és erőfeszítéssel elérte, hogy elinduljon ezen az úton. 2013. június 16-án indult el és másfél évet, volt távol otthonától. Útja során szerzett tapasztalatait így fogalmazta meg: „emberfüggő és nem vallásfüggő az emberi jóság”. Kedvenc helyei közé tartozott Tibet és Nepál. Mexikóban rátört a magány érzete és úgy döntött, hogy nem folytatja útját. Felült a repülőgépre és Lisszabonba leszállt, majd visszatért. Az előadás végkövetkeztetéseként azt fogalmazta meg, hogy ne adjuk fel álmainkat.

erdon.ro

Kápolnafelújítás Válaszúton, búcsúünnep Bonchidán is
Kiemelt jelentőségű nap volt szeptember 14-e mind a válaszúti, mind a bonchidai magyarság számára, hiszen a helyi római katolikus kápolnát, illetve a templomot egyaránt a Szent Kereszt felmagasztalásának tiszteletére szentelték – de nemcsak búcsúünnepet ültek a szórványközösségekben, Válaszúton még eggyel több oka volt az örömre a tucatnyi lelket számláló gyülekezetnek: a jövőre százéves kápolna teljesen megújult az ünnepségre. A két gyülekezet beszolgáló lelkipásztora, Kovács Árpád a felújítás kapcsán elmondta: az épületnek szinte csak a falai mAradtak épen, a tatarozáskor a teljes szerkezetet le kellett bontani.
A felújítás költségeinek túlnyomó részét Kovács Sándor főesperes és a kerületi főesperesség fedezte, de sok más segítséget is kaptak: a válaszúti Kallós Alapítvány például a tatarozás munkálatainál dolgozóknak felszolgált meleg ebéddel támogatta a közösséget.
FODOR GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

Hozzáférhető múlt és örökség a bonchidai kastélyban
Az örökség fogalma képlékeny: folyton változásban van, egyszerre csökken és növekszik, pusztul és gyarapodik.
A hazai helyzetben, nem alaptalanul a diskurzus legtöbbször az eltűnő (épített) örökségről szól, a hiányról és a helytelen megoldásokról, tehát a negatívumokról. A hétvégén Európa-szerte a Kulturális Örökség Napjait ünnepelték: műemlék épületeket nyitottak meg, amelyek máskor nem látogathatóak – Budapesten többek között a Sándor-palotát –, múzeumok szerveztek külön erre az alkalomra beszélgetéseket, eseményeket. Az országok programjait különböző honlapokon lehet böngészni, de ahttp://www.europeanheritagedays.com oldalon elérhető mindennek az összesítése. Található még itt egy nagyon beszédes Európa-térkép: erre kis csillagokkal feltüntették, hogy az országok milyen városokban rendeznek megmozdulásokat erre az alkalomra. Érdemes Romániára ráközelíteni: a történelmi Erdélyben egyetlen csillag sem jelenik meg. Nem kell viszont megijedni, a mozgalomhoz azért csatlakoztak más városokból, térségekből – például a nagybányai ásványtani múzeum, vagy a konstancai múzeum. A címek, rövid leírások alapján a programok a kulturális örökség jelentése, hasznosítása és mindebben a közösségek szerepének, felelősségének témakörére épültek leginkább.
Kolozsvár (és környéke) nem volt ugyan rajta az említett térképen, mégis volt a hétvégén egy olyan esemény, amely teljes mértékkel beleillik a programsorozatba. Vasárnap, szeptember 19-én került sor Bonchidán a Metamorphoses Bánffy címet viselő rendezvényre, amelynek célja a család iránti tisztelet kifejezése is – így újra találkozhattak a leszármazottakkal, hiszen itt volt Bánffy Miklós unokája, Nicolette Bánffy-Jelen is. De mindemellett megnyitották az Arts and Crafts (Művészetek és Mesterségek) Központot, beszélgetésre is sor került, valamint a Váróterem Projekt színházi előadására. A központ neve utal arra a szellemiségre, amelyet követni szeretnének. A magyarul művészeteknek és kézművességnek fordítható elnevezés takarja azt a mozgalmat is, amely a 19. század végén indult Nagy-Britanniából, és a mindinkább háttérbe szoruló kézművesség újra fellendítése, a művészetben való felhasználása is célja volt. A bonchidai kastély is egy hasonló elveken működő központ funkcióját hivatott betölteni, ahol a különböző művészeti ágak találkozhatnak, egyszerre létrehozva valami újat és követve Bánffy Miklós szellemiségét. A főépület tereinek berendezése nem egyszerű feladat, az alkotók szem előtt tartották a falak textúráját, amelyet a tégla és a kő építőanyagok tesznek változatossá, valamint a tér arányait, amelyhez a szintek, elválasztófalak leomlása is hozzájárult. Ezért egy olyan megvilágítási rendszert készítettek el, amely több tucat egyforma méretű lámpából áll, amelyeket hullámvonal-szerű alakzatban lógattak be a térbe. Ezzel a formával érzékeltetni kívánták a hiányzó boltozatokat is.
ÚJVÁRI DOROTTYA
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi kastélyok – hidak közösségek és kultúrák között
A kisebbségek napja alkalmából Kolozsváron került megrendezésre a Pont Csoport és a Kastély Erdélyben program előadás-sorozata, amely az erdélyi kastélyok felmérésével, bemutatásával és rehabilitációjával foglalkozó kezdeményezéseket ismertette az érdeklődőkkel. A Kastély Erdélyben stratégia 2016 – 2025 –ös programfüzet és dokumentum ismertetésén túl az előadások a konferencia címéhez híven hidat teremtettek több, hasonló romániai kezdeményezés és ifjúsági szervezet között valamint élő párbeszédet nyitott a magyar és román műemlékvédelmi csoportok között.
Farkas András, a Pont Csoport társalapítója és a Kastély Erdélyben program stratégiai igazgatója (képünkön) kétnyelvű, román és magyar köszöntőjében röviden bemutatta a Kastély Erdélyben stratégiai terveit és jövőképét. A jelenleg 301 épületet tartalmazó háromnyelvű (magyar, román, angol) adatbázis Erdély, Partium és a Bánát minden területéről tartalmaz kúriákat és kastélyokat tartalmaz. A projektről tájékoztató füzetben részletes leírást talál az olvasó a nemzeti kulturális örökség területén 2014-2020-as Kulturális ágazati stratégia kulcsfogalmairól (kutatás, konzerválás, szakmai képzés, oktatás, revitalizáció). Az eddigi tevékenységek bemutatásán túl azonban részletesen bemutatásra került az általános jövőkép és célkitűzések, amely az erdélyi kastélyokat, nemcsak mint műemlékvédelmi emléket, de fejleszthető gazdasági, kulturális és közösségi egységeket is elemzi. Farkas András elmondta, hogy úgy kívánják hosszú távon az erdélyi kastélyokat revitalizálni, hogy hidat teremtsenek a román és magyar fél között és az okostelefonok korában interaktív módon közelebb hozzák a régi magyar nemesi kúriákat és kastélyokat a nagyközönséghez és gyerekekhez is.
A Kastély Erdélyben projekthez hasonló kezdeményezésként ismert a bukaresti Arché Egyesület által indított Monumente Uitate (Elfelejtett Emlékművek) és Újraélesztett Kastélyok című projekt, melyeket Raluca Bărbulescu mutatott be. A fiatal hallgatókat tömörítő csapat munkájának eredménye az a nagyszabású és állandóan bővülő adatbázis, amely immár 1300 kúriát és kastélyt tartalmaz Románia minden területéről. Ezek döntő többsége (több, mint 600) Erdély és a Bánát területéről származik. Az Arché Egyesület vezetője elmondta, hogy különösen a bánsági emlékművek állapota aggasztó, közel 300 épület szerepel az „eltűnt” vagy „teljesen romos” kategóriákban.  Az Újraélesztett Kastélyok programjukban számos nyári tábort és közösségi programot szerveztek Románia több településén is, amelynek célja nemcsak az épületek karbantartása, műemlékvédelmi állagfelmérése, de azok népszerűsítése és bemutatása a nagyközönség számára. A Teleki család tagjaival rendezett gernyeszegi kastély-találkozón a nagyközönség – románok és magyarok egyaránt – élő kapcsolatot és párbeszédet alakíthattak ki gróffal és megismerhették településük kastélyának történetét. Raluca Bărbulescu hangsúlyozta, hogy az ilyen programok élővé teszik az egykor romos épületekként álló emlékműveket és tudatosítják a helyi lakosságot településük kulturális gazdagságáról és a kastélyokban rejlő turisztikai potenciálról is.
Ezt követően került bemutatásra a Korzo Egyesület tevékenysége amelyet Barazsuly Viktória és Újvári Dorottya előadásából ismert meg a hallgatóság. A kolozsvári tematikus várostúrák szervezésével és a város történetét és épületeit interaktív módon bemutató kiadványairól ismert egyesület bemutatta az eddigi tematikus várostúráikat, a nemrég megjelent Kolozsvár 700 családi munkafüzetet és városismertető kiadványt, és kitértek az egyesület jövő évi terveire is, amelyek között szerepel egy új tematikus várostúra, amely Kolozsvár reformációhoz köthető emlékeit és történeteit fogja feleleveníteni a helyi lakosság és a turisták számára.
A konferencián felszólalt Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselő-jelöltje is, aki az Örökségünk Őrei című projekt eddigi sikereit és eredményeit mutatta be. Az eredetileg Hunyad megyei szórványmagyarság diákságát megmozgató kezdeményezés ma már 8 erdélyi megyében, így Kolozs megyében is nagy sikerrel működik mintegy 2000 diák részvételével. Csak Kolozs megyében 21 iskola vett részt tavaly az akcióban, amelynek eredményeképp többnyelvű Wikipédia oldalak, eseménysorozatok, Facebook népszerűsítő honlapok jöttek létre számos kolozsvári épület számára. A program sikerét mutatja, hogy számos olyan történelmi épület került a fiatalok érdeklődési körébe, amelyről addig alig tudtak valamit. A programnak köszönhetően nemcsak rég elfeledett műemlékeinkről tudunk ma többet, de egy olyan fiatal generációt is sikerült nevelni, amely sokkal tudatosabb a mindennapjainkat meghatározó és minket naponta körülvevő épített örökség védelmét tekintve.
A négy nagyszerű kezdeményezés – Kastélyok Erdélyben, Monumente Uitate, Korzo Egyesület, Örökségünk Őrei – újra térképre helyezték Románia kúriáit és kastélyait, tudatosították a nagyközönség előtt azok kulturális jelentőségét valamint sikeresen revitalizáltak számos kastélyt. A sikertörténetek némelyikét – így a nagykárolyi kastélyt, a csíkszeredai Mikó várat, enyedszentkirályi kastélyt vagy a feléledő bonchidai Bánffy kastélyt – a K+Közösségi Térben bemutatott fotókiállítás is népszerűsíti. 
T. Szabó Csaba Szabadság (Kolozsvár)

Kié a Batthyány Intézet?
Puskás Attila segítséget ajánl 
Értékes dokumentumot talált Puskás Attila édesapja hagyatékában. Az 1861-ben megjelent Gyulafejérvári füzetek kissé megsárgult lapjain nem csak a Batthyány Intézet adománylevele lelhető fel, hanem a könyvtár egy részének leltára is.
Puskás Attila nem tudta, hogy pontosan mi áll az édesapja hagyatékából előkerült kis könyvben, ezért beleolvasott. Ekkor vette észre, hogy benne van a Batthyány Intézet napjainkban sokat vitatott tulajdonjogát tisztázó levél, ékes latin nyelven. A közismert biológus nem tudja felfogni, hogy mit nem értenek benne.
– Itt van az 1798. július 8-án Bonchidán kelt adománylevél teljes, latin nyelvű szövege. Mi nem világos ebben? – teszi fel a kérdést elképedve Puskás Attila. – Persze, valóban nem nekem kell ezt lefordítanom, hanem hivatalos fordítónak, de nem értem, hogy mi az, amit nem értenek. Ez tulajdonképpen nem olyan nagyon régi szöveg, az elmúlt 200 évben nem sokat változott a latin. Nem kell ide ki tudja milyen nagy kutatónak lenni, hogy megértsd azt, hogy Batthyány Ignác püspök a könyvtárat és a hozzá tartozó csillagdát, ezek szellemi és tárgyi kincseivel együtt egyházmegyéjének és Erdélynek adományozta. Még a fönntartásukról is gondoskodott: saját tulajdonában lévő más ingatlanok jövedelmét szánta erre a célra. Nehogy már erre az Erdélyre, a Romániához tartozó Erdélyre gondolt volna, hiszen akkor még a hegyen túli Románia sem volt meg, nemhogy ez. 
Ha a korral, illetve a vitatott üggyel foglalkozó és a latin nyelvben járatos történészt érdekli, forduljon hozzám, és lemásolom a könyvtár legjelentősebb kéziratait és könyveit is felsoroló könyvecskét az adománylevél szövegével, azzal a feltétellel, hogy a legfontosabb megállapításokat jelentesse meg egy országos magyar lapban is, mivel a csillagda és a könyvtár sorsa fontos magyar érdek – mondja Puskás Attila.
A Batthyaneum római katolikus alapítású könyvtár és tudományos gyűjtemény Gyulafehérváron. A gyűjtemény legjelentősebb részlege a könyvtár, amelynek hatvanezer kötete között 927 kötetnyi kézirat, kódex és 565 ősnyomtatvány található. Itt őrzik a Románia területén található középkori latin kódexek 80 százalékát.
1949-ben a román állam a gyűjteményt lezárta, és 1950-ben államosította. Egy kormányrendelet ugyan 1998-ban elrendelte, hogy vissza kell szolgáltatni a püspökség jogutódjának, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek, de a rendeletet nem hajtották végre, mert a Szociáldemokrata Párt városi szervezete keresetet nyújtott be ellene. Azzal érveltek, hogy Batthyány Ignác az intézményt a püspökségre és Erdélyre hagyta. Az érvelést ugyan több bíróság is elutasította, de legfelsőbb fokon, 2003-ban helyt adtak neki. Az érsekség a döntés ellen az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
Most éppen azzal telik az idő, hogy állítólag nem találnak szakembert, aki hitelt érdemlő pontossággal le tudná fordítani, hogy mi áll az adománylevélben. Ebben lehetne segítség a Puskás Attila által megtalált dokumentum. 
Erdély András Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A kastély mégsem olyan, mint a foci
Egyszervolt kastélyok nyomában Bordás Beátával
Nemcsak a levéltárat búvárolta, hanem terepen is kutatott Bordás Beáta az 1840–1918 közötti erdélyi kastélyépítészet nyomdokait keresve. Doktori dolgozatából most tetszetős és tartalmasan izgalmas kötet* jelent meg, ami akkor is tud újat mondani, ha nagyon úgy tűnik, hogy manapság a kastélyokhoz mindenki jobban – és jól – ért, akárcsak a focihoz és a házépítéshez.
Az egykori Kolozs, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér vármegyék historizmus korabeli kastélyainak eredt a nyomába Bordás Beáta négy évvel ezelőtt, miután az árkosi kastéllyal foglalkozó 2010-es mesteri dolgozatának készítése ráébresztette, hogy ezzel a témakörrel szeretne behatóbban foglalkozni. A doktori dolgozatot kötetben adta ki a Polis Könyvkiadó, melynek igazgatója, Dávid Gyula, a IV. Adventi Könyvvásáron megtartott könyvbemutatón örömét fejezte ki, hogy munkásságával Bordás Beáta olyan sorozatot folytat, amelynek kezdete a kiadó alapítási éve körüli időszakra tehető – akkor Kovács András gondozta kötetté a Farka utcai templom címereit. Dávid Gyula úgy vélekedett: a szerző impozáns anyagismerettel rendelkezik, amely egyrészt alapos kutatásból merítkezik, majd kifejtette: arról, hogy Bordás Beáta nemcsak a levéltárat búvárolta, hanem kiadós terepmunkát is végzett árulkodnak például a kötet fényképei is.
A könyvet méltató Weisz Attila művészettörténész szerint a szerző témája már a kutathatósága miatt is nehéz, ugyanis az ingatlanok sok esetben nem hozzáférhetők az azokban működő intézmények, leromlott állapotuk vagy a tulajdonosok miatt, esetleg egyszerűen már nem is léteznek, mint a kötetben részletesebben bemutatott 22 épület közül öt: az alig ismert bonchidai régi bárói kastély, a magyarfenesi Jósika-kastély, a jósikafalvi Urmánczy-kastély, a torockószentgyörgyi báró Thoroczkay-kastély és a drassói (Fehér megye) Teleki-kastély. Amint azt Weisz Attila mondta, a téma azért sem könnyű falat, mert „lassan olyanná válik, mint a foci vagy a házépítés: a kastélyokhoz, a nemesi famíliák történetéhez ma már mindenki (jobban) ért, mindenki tud egy történetet, hallott/olvasott olyasvalamit, esetleg ismer olyan kastélyt vagy udvarházat, ami érdemtelenül kimaradt a kötetből”.
Gazdag forrásanyagot kutat fel a szerző irodalmi levelezésektől gazdasági feljegyzésekig, így sok kastély és település birtoklástörténetét tisztázza, pl. Weisz Attila szerint itt ismerhetjük meg a legjobban a gyalui kastély zavaros XIX. századi tulajdonosi viszonyait is. A tekintélyes bibliográfiában találunk az 1850-60-as évekből származó korai bemutatásokat, századfordulós újságcikkeket, a kötet hivatkozik az arisztokraták, nemesek XX-XXI. századi visszaemlékezéseire, interjúira, közöl archív térképeket, festményeket, fotókat, képeslapokat, eredeti tervrajzokat; egyik erőssége az 1990 után készült felmérések, helyreállítási tervek alapján készült 12 alaprajzból álló melléklet. Bordás Beáta a bonchidaihoz, válaszútihoz hasonló értékű épületeket fedez fel a nagyközönség, de a szakma számára is: pl. az enyedszentkirályi br. Bánffy-kastélyt, a mezőzáhi Ugron-kastélyt. Kis műfaji-stilisztikai kalauzt is találunk a könyvben, de a szerző az épületek létrejöttének okait is vizsgálja (pl. házasságkötés), ír a tervezőkről és építőkről, a kastélyparkokról, kertekről, a műkedvelő arisztokratákról.
A kastélybelsőkről is olvashatunk, amelyek szomorú sajátossága erdélyi viszonylatban, hogy a berendezések, gyűjtemények a XX. század során megsemmisültek, esetleg darabjai közgyűjteményekbe kerültek. Weisz Attila szerint a fennmaradt darabok ma is tovább pusztulnak, példaként említette a válaszúti kastély fennmaradt berendezését, abból egy széket, amely „az 1878-as párizsi világkiállításon is szerepelt, s amelyet pár hónapja egy helyi potentát vitt el »restaurálásra«, azóta nyoma veszett”.
Bordás Beátát a kutatásainak sikerélményeiről faggattuk, ami a kötet megírásának egy-másfél évében motiválhatja a szerzőt. – Amikor a levéltári kutatás során felfedeztem, hogy nemcsak én gondoltam így, hanem valóban létezett Bonchidán egy másik hatalmas kastély, vagy amikor a zsuki kastély mellett található kőurnáról kiderítettem, hogy Medgyessy Ferenc alkotása, aki egy nagyon jelentős szobrászművész volt. A helyszíni bejáráskor számos olyan információra bukkantam, aminek nagyon-nagyon örültem, és teljesen elérzékenyültem, úgy éreztem, hogy ezért érdemes csinálni. Ilyen momentum volt, amikor először találkoztam pl. a válaszúti kastély belsejével. Vagy az is nagyon jelentős pillanat volt, amikor beigazolódott a válaszúti ebédlőben levő csempekályhával kapcsolatos gyanakvásom. A kályhán különböző csatajelenetek láthatók, illetve a vérszerződés jelenete, és élt bennem egy sugallat, hogy az nem lehet, hogy a báró magától találta ki ezeket a kompozíciókat. Hatalmas felfedezés volt kideríteni, hogy egy korabeli metszetkönyvből egy az egyben lemásolta őket – mondta Bordás Beáta, aki nem zárja ki annak lehetőségét, hogy kutatását a jövőben további történelmi megyékre is kiterjeszti, ám egyelőre a Művészeti Múzeummal kötött viszonylag friss munkaszerződése miatt szakmai érdeklődése most más irányba fordul.
Kerekes Edit
* Bordás Beáta: Erdélyi kastélyépítészet a historizmus korában (1840–1914). Az egykori Kolozs, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér vármegyék kastélyai /Polis Kiadó, Kolozsvár, 2016./ Szabadság (Kolozsvár)

Dokumentumfilm készült Görgény váráról és kastélyáról
A település lakói és az uradalom között soha nem létezett az a fajta kapcsolat, amely például Marosvécsen vagy Gernyeszegen jellemző volt – hangzott el a Görgény vára és kastélya című dokumentumfilm marosvásárhelyi bemutatóján, amelyet a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) klubestjén tartottak a Művész moziban néhány stábtag jelenlétében.
Simonffy Katalin, a Román Televízió munkatársa, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanára nem első alkalommal forgat filmet tanítványaival közösen kastélyokról, azok múltjáról és jelenéről, előrevetítve a jövőt is, hogy mi lehetne, ha nagyobb figyelemre, több pénzre számíthatnának ezek az értékek, az adott közösségek számára is gyarapodást jelenthetnének. Keresd, Bonchida, Marosvécs, Gernyeszeg, a nagybányai Pokol-kastély után tavaly nyár végén a görgényszentimrei Bornemisza-kastély és a fölötte magasodó Görgény vára került sorra. A filmet előbb Görgényszentimrén mutatták be, azt követően pedig Marosvásárhelyen.
A görgényszentimrei vadászkastély nagy múltra tekint vissza, dendorológiai parkja szintén ritka értéket képvisel. A 17. században, I. Rákóczi György idején épült kastély 1717-ben lett a Bornemisza család tulajdona, folyamatosan bővült, gyarapodott, majd a 19. században a kincstár tulajdonába került. Királyokat, királyi leszármazottakat, főhercegeket láttak vendégül itt, akik a híres görgényi vadászatokra érkeztek.
Ám, ahogy Kálmán Attila történész mondta, a falubeliekkel nem alakult ki szoros kapcsolat soha. A század végén megalakult az az erdészeti iskola, amely egyedülinek számított a Kárpát-medencében, illetve amely a román impériumváltás után is tovább működött, immár mint Románia egyetlen ilyen jellegű szakisolája.
A film készítői a múlt bemutatását követően a közelmúlt szereplői közül megszólították az iskola egykori igazgatóját, tanárait, vagy akik ott tanultak, illetve azokat a falubelieket, akik szívesen emlékeztek a parkra, a tanintézményre. Az épületegyüttes nem annyira főúri kastélyként él az emlékezetben, hanem iskolaként, ahová az ország minden részéből jöttek, és akik „a falubeli lányokkal beszélgettek, amit a helyi fiúk természetesen nem néztek jó szemmel” – ahogy egy idős asszony mesélte. „Kisgyerekként oda jártunk fogócskázni, kerékpározni, aztán később a tekepályát használtuk, sétálgattunk vasárnaponként, még egy-egy csók is elcsattant” – idézte egy idős férfi. A megkérdezettek zöme szívesen emékezett a parkban töltött szép időkre, a ritka fák alatti sétákra, a halastóra, ahol télen korcsolyázni lehetett.
Jelenleg, 2009-től a Maros Megyei Múzeum felügyelete alatt áll a kastély, a megyei önkormányzat jóvoltából elkezdődött a felújítás, egyelőre az állagmegőrzés történt meg, és az anyagi lehetőségek függvényében folytonosan dolgoznak rajta. Ahhoz, hogy újból teljes szépségében ragyoghasson, nyolc millió euróra lenne szükség. Múzeum, konferencia- és kutató központ, szálloda működhetne benne. „Ha a múlt kincseit megőrizzük, a jelen lakossága is gazdagságra talál” – hangzott el a filmbemutatón mintegy mottóként.
A bemutatón kisebb vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a közösség valóban nem foglalkozik-e a kastéllyal. Kerekes Ibolya, az Edélyi Kárpát Egyesület Maros megyei szervezetének egyik oszlopos tagja elmondta, hogy több mint tíz éve rendszeres túrákat szerveznek Görgénybe, ahol a Bornemisza-kastély, a dendrológiai park és Görgény vára a fő célpont. A múzeum részéről Pánczél Szilamér arról beszélt, hogy évek óta nyílt napokat tartanak, ahol intézményes keretek között ismertetik a kastély és a vár történetét, kiállításokat, gyerekeknek kézműves tevékenységet, előadásokat, tematikus sétákat szerveznek és ahol több ezren szoktak megfordulni ilyenkor, a helybeliek mellett Marosvásárhelyről, Szászrégenből, valamint távolabbi településekről is érkeznek az érdeklődők.
Simonffy Katalin elmondta, tudomása szerint eddig nem készült dokumentumfilm a görgényszentimrei kastélyról. Céljuk az volt, hogy „visszahozzák a köztudatba ezt az elfeledett ritka értékes kincset”, ahogy Sárosi István fiatal újságíró, a stáb egyik tagja mondta, hogy közel Marosvásárhelyhez van egy olyan kastély, ahol „Európa legnagyobb főúri családjai, királyok, hercegek jártak”.
A filmet iskolákban szeretnék bemutatni, illetve a világhálón keresztül mindenkinek elérhetővé tenni, akit érdekel az épített örökség. A film elkészítésében Barabási Ede, Borsos Tünde Krisztina, Demeter Katalin, Keresztes Péter, Sáji Szabolcs Róbert, Sárosi István, Simonffy Katalin vett részt, szakmai tanáccsal dr. Kálmán Attila és dr. Soós Zoltán szolgált.
Antal Erika
maszol.ro

Multikulturális park épül Szejkefürdőn
A Mini-Erdély park első kilenc épületmakettjét kedden átszállították a Hargita megyei Szejkefürdőre. Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium ezen projektjének ötletgazdája szeretné megmutatni Erdély látnivalóit és hozzájárulni a világ kulturális örökségéhez.
A Székelyföldi Legendárium Mini-Erdély projektjének első kilenc épületmakettjét kedden a Hargita megyei Szejkefürdőre szállították, ahova a park megépítését tervezik. Eddig a székelyderzsi erődtemplom, a barcarozsnyói, a dévai, a berethalmi, a fogarasi vár, a törcsvári, valamint a vajdahunyadi vár, illetve a Jézus-kápolna és Kolozsvár kicsinyített mása készült el – fejtette ki Fazakas Szabolcs, a projekt ötletgazdája.
Hozzátette, összesen kilencven makettet rendeltek meg, ezekből fog összeállni Szejkén a brüsszeli Mini-Európa park mintájára készülő Mini-Erdély park. Ezzel a 17. és a 19. század közti időszakot szeretnék megjeleníteni, különös figyelmet fordítva azokra az épületekre, amelyeket Orbán Balázs, a legnagyobb székely is láthatott. Egy dimbes-dombos részen fogják megépíteni a parkot az egyik szejkei villa mellett, hogy ez még jobban emlékeztessen az erdélyi tájra. Fazakas rámutatott, pünkösdre tizenkét makett készül el, akkor szeretnék megnyitni a kiállítást, először Udvarhely központi zónájában, ahol többnyelvű tárlatvezetés várja az érdeklődőket.
Fazakas Szabolcs elmondta, a park elkészítésének ötlete a brüsszeli Európa park megtekintése során fogalmazódott meg benne, ahol azt tapasztalta, hogy egyetlen erdélyi épület sem szerepel, pedig ezek is részei a világ kulturális történetének. „Megmutatjuk, hogy Erdélyben is van látnivaló, és hozzájárultunk a világ kulturális örökségéhez" – fogalmazott. Fazakas Szabolcs rámutatott, multikulturális parkot szeretnének, ezért román, magyar és szász épületek kicsinyített másait is ki fogják állítani.
Láthatóak lesznek szász, móc, magyar és székely építkezésrészletek is, ahogyan például a várfallal körbevett Brassó, Segesvár, Kolozsvár, Medgyes, Szeben, valamint a bonchidai és a Rhédey-kastély. Makett készül arról a Vajdahunyad melletti kohóról, ahol a párizsi Eiffel-torony alkatrészeit öntötték, a gyergyói örmény udvarokról, a dési zsinagógáról, a marosvásárhelyi zenélő kútról, de a szaploncai vidám temetőről is – jegyezte meg érdekességként az ötletgazda.
A rekonstrukcióban Gyöngyössy János történeti grafikus segíti a Legendárium csapatát, a maketteket a székelykeresztúri származású Vajda Domokos készíti budapesti műhelyében, az épületeket pedig Németh Hajnal művész festi ki. Fazakas Szabolcs azt szeretné, ha a parkban minden, Erdélyhez kötődő nemzet tagjai megtalálnák a számukra érdekes épületeket. Ez fontos, hiszen turisztikai szerepe is van a projektnek. Az érdeklődők a székely gőzöst felelevenítő minivasúton is körbeutazhatják a kiállított épületeket.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár lesz májusban az őshonos európai kisebbségek fővárosa
Május 17. és 21. között Kolozsváron szervezik meg az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) 62-ik kongresszusát. A rendezvény házigazdája az RMDSZ lesz. Az esemény jelentőségéről Kelemen Hunor szövetségi elnök és Vincze Loránt, a FUEN elnöke beszélt csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Az RMDSZ lesz a házigazdája az Európai Nemzetiségek Föderatív Unió (FUEN) következő, 62-ik kongresszusának, amelyet május 17-18-án tartanak Kolozsváron – jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor. A szövetségi elnök közölte: a Minority SafePack nevű kisebbségi jogi polgári kezdeményezés érvényesítéséhez szükséges aláírások gyűjtését is szimbolikusan Erdélyben, Bonchidán indítják el.
A politikus felidézte: az őshonos kisebbségek jogainak uniós védelméről szóló javaslatcsomag kidolgozása öt évvel ezelőtt voltaképp Kolozsváron kezdődött el, az RMDSZ kezdeményezésére. Szavai szerint az volt a cél, hogy a kisebbségek védelme ne az EU tagállamainak belügye legyen, hanem tartsanak be egy „kötelező minimumot” ezen a téren.
Kelemen Hunor emlékeztetett arra, hogy néhány hete ez a kezdeményezés új szakaszába lépett: az Európai Bizottság 9 pontot bejegyzett a 11 pontos javaslatcsomagból. Különösen fontosnak nevezte, hogy az elfogadott pontok között a regionális politikák kérdése is szerepel.
A szövetségi elnök elmondta, hogy a Minority SafePack beterjesztőinek, azaz a FUEN-nek és az RMDSZ-nek április 3-tól egy év áll a rendelkezésére arra, hogy legkevesebb hét tagállamban egymillió aláírást összegyűjtsön. Ez a feltétele annak, hogy a már regisztrált európai polgári kezdeményezés alapján beinduljon a jogalkotási folyamat a kisebbségek uniós szintű védelméről.
„Éveket dolgoztunk azon, hogy EU gondoskodjon az őshonos kisebbségek védelméről. Bebizonyosodott, hogy ha tudjuk a célt, és partnereket találunk hozzá, a munkának meglehet az eredménye. Sikerült áttörni egy áttörhetetlennek vélt falat. Reméljük, hogy elkezdődik az uniós szintű törvényalkotás egy kisebbségekkel szembeni kötelező viselkedési normáról” – fogalmazott a politikus.
Kelemen Hunor az őshonos európai kisebbségek ernyőszervezetét, a FUEN-t az RMDSZ legfontosabb partnerének nevezte az európai érdekérvényesítés terén. Emlékeztetett, az európai szervezettel együtt azért küzdenek, hogy megszűnjön Európa kettéosztottsága a kisebbségvédelem terén. „Hosszú távon fenntarthatatlan, hogy az EU két táborra oszlik: azokra a tagállamokra, amelyek rendezték az őshonos kisebbségek helyzetét, illetve a közép-kelet-európai országokra, amelyek elzárkóznak ettől” – jelentette ki.
A szövetségi elnök azt is hangsúlyozta, hogy a kezdeményezéssel az európai államok többségi társadalmait is meg akarják szólítani, hiszen nagy mértékben múlik a többségi támogatókon, hogy születik-e európai jogszabály a kezdeményezés eredményeként. Újságírói kérdésére elmondta: a szövetség 200 ezer támogató aláírás összegyűjtését vállalja, de reményei szerint ennél több fog gyűlni Romániában.
Kétszáz küldöttet és meghívottat várnak
Vincze Loránt FUEN-elnök közlése szerint 200 delegátust várnak a kongresszusra, melyen jelen lesznek az Európa Tanács, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, valamint az ENSZ képviselői. A kongresszus előadói között szerepel Navracsics Tibor EU-biztos is. Megjegyezte: meghívták a elnöki hivatal és a kormány képviselőit is, hogy ők is láthassák, milyen témák foglalkoztatják az európai kisebbségeket. A kongresszus ideje alatt a résztvevők Erdély jellegzetességeit, a magyar kulturális örökség egy részét is megismerhetik.
Vincze Loránt a FUEN nevében üdvözölte a kolozsvári polgármesternek azt a döntését, hogy három nyelvű helységnévtáblákat helyeznek el a város bejáratainál. Reményét fejezte ki, hogy ezek a táblák időben elkészülnek, így a kongresszus „családi fotója” a három nyelvű feliratok mellett készülhet majd el. Hozzátette, Emil Boc partnere a kongresszus szervezésének, állófogadást is tart majd a küldötteknek és meghívottaknak.
A FUEN elnöke elmondta, a polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése során minden országban a helyi kisebbségi közösségeket leginkább foglalkoztató a témákat hangsúlyozzák majd. Újságírói kérdésre közölte: Erdélyben ez a sportközvetítéseket országokra korlátozó geokódolás eltörlése, vagy a regionális politikára vonatkozó fejezet lehet. Utóbbi azt szolgálja, hogy a regionális politika keretében a kisebbségeket is célozzák meg az EU által finanszírozott felzárkóztatási programok.
Cs. P. T. / maszol.ro

FUEN: Bonchidán kezdődött a polgári kezdeményezés aláírásgyűjtése
A Minority SafePack európai polgári kezdeményezés beterjesztői az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) kongresszusa keretében péntek este a bonchidai Bánffy-kastély udvarán írták alá ünnepélyesen a polgári kezdeményezést. Ezzel kezdetét vette az egymillió aláírás összegyűjtése.
Vincze Loránt, a FUEN elnöke kijelentette: az lehet a következő év jelszava, hogy a kisebbségek gazdagabbá teszik Európát. Hozzátette: meg kell győzni a többséget és az intézményeket, hogy a polgári kezdeményezés támogatásával ők is hozzájárulhatnak egy jobb Európához. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kijelentette, hajlamos azt hinni, hogy az aláírások összegyűjtése csak egy technikai, szervezési, logisztikai kérdés. Ennél
fontosabb az olyan véleményformáló partnerek megtalálása, akik a majdani döntés előtt meg tudják győzni azokat, akik veszélyforrásnak tekintik a kezdeményezést.
A kezdeményezők az EU himnusza akkordjaira Európa térképén írták alá szimbolikusan a polgári kezdeményezést. Őket a FUEN-kongresszus valamennyi résztvevője követte. Az aláírásokkal betarkított térkép előtt készült el a Bánffy-kastély udvarán a kezdeményezés támogatóinak a csoportképe.
Az RMDSZ és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) által kidolgozott Minority Safepack elnevezésű javaslatcsomag nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika területén javasolt intézkedéseket az EU-nak.
A kezdeményezés bejegyzését korábban elutasította az Európai Bizottság (EB), de az elutasító határozatát a kezdeményezők megtámadták az EU luxemburgi bíróságán és pert nyertek. Ezt követően márciusban az EB megállapodott a kezdeményezőkkel a javaslatcsomag részleges bejegyzéséről.
A kezdeményezőknek Európa legalább hét országából kell több mint egymillió polgár aláírását megszerezniük egy év alatt ahhoz, hogy a kezdeményezésük mérlegelésére késztessék az Európai Bizottságot. Az RMDSZ már a múlt heti zilahi kongresszusán bejelentette: negyedmillió romániai aláírás összegyűjtését vállalja. MTI; Krónika (Kolozsvár)

Bonchidai példa
Kívánni sem lehetett volna alkalmasabb díszletet Bonchidánál a Minority SafePack-et támogató aláírásgyűjtés elkezdésének ünnepélyes pillanatához. Nézem a drónfelvételeket, ebből a magasságból még jobban felmérhető, mennyire impozáns ez a hely, tökéletes így a rálátás a kastélyromra, ugyanakkor arra is, hogy az elmúlt években mit sikerült felújítani, megmenteni. Kétségtelen, minden bonchidai látogatás élmény az arra túrázóknak, különösen azoknak, akik érdeklődve követik a változásokat, s örülnek minen újabb kipöckölt boltozatnak, de a romok tövéből valahogy más a perspektíva. Onnan mintha kevésbé hinné az ember, hogy ebből a projektből lesz valami, mint így, madártávlatból nézve a folyamatot. Bonchida jó hely, szimbolikus hely, aki menthetetlen dolgok mentésére vállalkozik, ebben a történetben mindig találhat bátorítást.
Valahogy így lehetünk ezzel a mi sziszifuszi kisebbségi jogérvényesítési próbálkozásainkkal is, mint a végeláthatatlan kastélyrestaurációval. Most a Minority Safepack pillanata érkezett el, ami kevésbé ismert magyar nevén Mentőcsomag a kisebbségek számára. Ugyanakkor javaslatcsomag az EU számára olyan szabályozás létrehozására, amely a tagállamokat nem csak deklaratív módon sorakoztatná fel a kisebbségi jogok védelmére, hanem kötelezné valamennyit ezen normák alkalmazására. A kisebbségi kérdés a csatlakozáskor politikai feltétel volt, nem jogi értelemben meghatározott kötelezettség, a tagság megszerzését követően ezekben az államokban a kisebbségi jogok az illető ország mindenkori politikai többsége szeszélyeinek, pillanatnyi érdekeinek függvényévé vált.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)

Középpont: erdélyi lutheránus ifjak találkoznak Válaszúton
Harmadszor szervezik meg a Középpont Erdélyi Lutheránus Ifjúsági Találkozót, Válaszd az életet! mottóval ezúttal Válaszúton, július 18. és 22. között – írja az evangelikus.net.
Július 18., kedd: 16 óra Nyitó istentisztelet, 21 óra Táncház: Harmadik Zenekar. Július 19., szerda: 9 óra Áhítat Szeverényi János lelkésszel, 10 óra Balázs Bécsi Attila tanár előadása, A kard és kasza – Wass Albert nyomában, 14 óra válaszúti Kallós Múzeum látogatása (csoportonként), alternatív programok: néptáncoktatás, népdaltanulás, kézművesség, sporttevékenységek, akadályverseny, 19 óra Áhítat Szeverényi János lelkésszel, 21 óra Koncert: Bagossy Brothers Company. Július 20., csütörtök: 9 óra Áhítat (Szeverényi János), 10 óra Marosán Csaba színművész Luther asztalánál című előadása, 14 óra Alternatív programok: néptáncoktatás, népdaltanulás, kézművesség, sporttevékenységek, 16 óra Zarándoklat a bonchidai kastélyhoz, kastélybemutató előadás (Hegedüs Csilla, a Transylvania Trust alapítvány elnöke), 19 óra Áhítat a bonchidai református templomban (Szeverényi János), 21 óra Magyarpalatkai Banda. Július 21., péntek: 9 óra Kirándulás Szamosújvárra, 10 óra Áhítat az örmény katolikus katedrálisban (Szeverényi János), 11 óra Városnézés Balázs Bécsi Attila vezetésével, 14 óra Kirándulás Kolozsvárra, 17 óra Záró istentisztelet a kolozsvári evangélikus templomban, 21 óra Táncház: Harmadik Zenekar. Szombaton, reggeli és úti áldás után hazautazás. Szabadság (Kolozsvár)

Magyar mentőkötél Erdélyben – A Kallós Zoltán Alapítvány a szórvány magyarságnak segít szakmát tanulni
Határtalanul pályázat keretében látja vendégül a héten a Lorántffy iskola az Erdélyből, Válaszút községből, a Kallós Zoltán Alapítványi Iskola diákjait. Vezetőjükkel, Eszenyei Farkas-Gáborral beszélgettünk.
- Azért is jöttünk, hogy lássunk egy szakiskolai rendszert, amiből tanulhatunk. Harmincegy gyermeket hoztunk. Azért csak ennyit, mert amikor a pályázatot leadtuk két éve, akkor még csak két osztályunk volt. Nekünk jelen pillanatban ötvennégy gyermekünk van három osztályban. Egy folyamatosan bővülő, fejlődő intézmény vagyunk.
- Sokan jelentkeznek?
- Még csak most kezd elterjedni a híre, hogy van egy olyan magyar lehetőség Mezőségen, azon a vidéken, ahol mi élünk, ahol nem csak líceumba (gimnázium – szerk.) lehet menni, hanem szakiskolába is. A vidék, amihez tartozunk, egy magyar szórványvidék, ahol többnyire mezőgazdasággal foglalkoztak valamikor. Nagyon gyengén iparosított vidék. Szamosújvár ami iparosított, viszont nem működik. Próbálnak az emberek visszafordulni a mezőgazdaság felé, viszont ehhez a meglévő tudás már nincs meg. A nagyszülők még értenek a szántáshoz, vetéshez, de ezeknek a gyerekeknek a szülei már nem birtokolják ezt a tudást. Kedvenc mezőségi falvamat említem, Magyarköblöst. Egy csodálatos falu, ahol apuka-anyuka azt érte el az életével, hogy eladta a traktort, a tíz tehenet, a földet, a házat hátrahagyta, és beköltözött Kolozsvár perifériájára tömbházba. Apuka hetvenhat éves lesz, mire kifizeti a részleteket. Folyik a falu kiüresedése. Nagyon sok helyen nem hogy magyar, de román iskola sincsen. Ezért van az, hogy a Kallós Alapítvány megpróbálja ezeket a falvakat felkeresni, és összeírni az iskolaképes gyerekeket, akik mezőgazdasági iskolába járhatnak. Nagyon sok olyan diákunk van, aki elvégzi a nyolcadik osztályt, és azt látjuk, hogy líceum szintre nem való. De akkor mire való?
- Akkor ez egyfajta mentőkötél?
- Mindenféleképpen mentőkötél az erdélyi magyar oktatás számára. Választási lehetőséget adunk a gyerekeknek, akik elvégzik a szakiskolát. Megvan a tíz kötelező osztályuk, és lesz egy szakképesítésük. E mellé andragógiai rendszerben az alapítvány szervez számukra felnőttképzést. Aki vállalja, hogy eljár ezekre, a sajtkészítő, elárusító, kertészeti tanfolyamokra, ebből lesz neki még egy diplomája (bizonyítvány – szerk.). Ráadásul a tizenegyedik osztályos tanterv úgy néz ki, hogy az állam biztosítja az órarendben a B kategóriás járművezetői, illetve a traktorvezetői engedély megszerzését ingyenesen. Válaszút és Bonchida környékén már közel ezer euróért sem kapnak traktoristát, mert egyszerűen nincs olyan, akinek jogosítványa lenne traktorra. Hiánycikk lett a traktorista.
- Szeretik az iskolát?
- Az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek nagyon szeretik. Nem csak egy iskola vagyunk, hanem kollégium is. Szeretnénk egy közösségként működni, ahol a diákok nem csak megvannak, hanem jól érzik magukat. Sikerült olyan barátságokat kialakítani, amik egész életre szólnak. Nagyon jó tanulmányi eredményeik vannak. A tízig tartó skálán mindhárom osztályban megközelíti a kilencet az átlag. Talán a nagyon fiatal, nagyon tehetséges tanári karnak köszönhetően. Pedig sokan nehéz csomaggal jönnek. Jelen pillanatban öt gyermekházas (árvaház – szerk.) tanulónk van, de vannak sérült diákjaink is, de mi azt gondoljuk, hogy őket is egy biokertész képesítéssel segíteni tudjuk abban, hogy elhelyezkedjenek, büszkék legyenek arra, hogy elértek valamit.
KALLÓS ZOLTÁN
1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amely azóta is számos hagyományőrző tevékenység szervezője és támogatója, a moldvai csángók ügyének támogatója. Életműve elismeréseként 1990-ben megkapta az Életfa-díjat. Magyar kitüntetései: Magyar Művészetért-díj, Julianus-díj, Kossuth-díj, Martin György-díj, Pro Minoritate-díj, Magyar Örökség-díj, Tőkés László-díj, ’56-os Érdemkereszt, Corvin-lánc, Szent Imre-díj, Kölcsey-díj. Az EMKE tiszteletbeli tagja, a Magyar Néprajzi Társaság tagja, a Magyar Művészeti Akadémia fő tagjává választotta.
Balla Tibor / duol.hu; Erdély.ma

XVII. Honismereti Tábor a Tékában
A szamosújvári Téka Alapítvány egyik fő célkitűzése a helyi értékek népszerűsítése illetve a mezőségi gyerekek oktatása, iskolán kívüli tevékenységek szervezése által is. Ezen két cél megvalósítására született meg 17 éve az első honismereti tábor, amelynek egyik azóta is aktuális alapötlete, hogy az 5. osztályt a Téka Szórványkollégiumban kezdők e tábor alatt ismerkedjenek meg a bentlakási élettel, illetve a – válaszúti szórványkollégiumból érkezők – a tékás rendszabályokkal, épülettel, pedagógusokkal.
Ugyancsak ebbe a táborba vártuk a Téka Alapítvány által szervezett Pörgettyű kreatív anyanyelvi vetélkedő elemi osztályos győzteseit is. Színes csapat került össze ily módon: Válaszútról, Bonchidáról, Szépkenyerűszentmártonból, Bálványosváraljáról, Désről, Vajdakamarásról, Palatkáról, Székről és Szamosújvárról érkezett az 50 résztvevő, akiknek az itt táborozó veszprémi Bárczi Iskola speciális nevelésű diákjaival is voltak közös programjai.
Június 25-én, vasárnap érkeztek a kis táborlakók. Vacsora után ismerkedős játékokkal oldottuk a hangulatot, majd a gyermekek leírták önmagukkal, társaikkal és a pedagógusokkal szembeni elvárásaikat. Vidám kuncogásokkal zárult a nap, jóval villanyoltás után.
Hétfőn néprajzi napot tartottunk, ismerkedtünk a népviseletekkel memóriajáték formájában, a zenével pedig szaladgálós játék során. A drót nélküli telefonon tájszavakat adtunk tovább, majd csoportonként alkottunk egy–egy falurész makettet. Délután Széket látogattuk meg, ahol a templomban hosszabb ideig elidőztünk a nyári zápor miatt, majd a tájházat és a széki nádast is megtekintettük – ezúton is köszönjük a széki házigazdáknak a kedves vendéglátást. Az estet széki táncház és népdaltanulás zárta.
Kedden és szerdán délelőtt Szamosújvár történelmével ismerkedtek a gyerekek, illetve anyanyelvi és csapatépítő játékokat játszottak. Délután kézműveskedtek, agyagoztak, körmöcskén szőttek, tojást írtak és gyöngy nyakéket készítettek. Délután városséta, majd sportjátékok következtek a Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum udvarán.
Csütörtökön Kolozsvárral ismerkedtünk: idegenvezető irányításával jártuk be a belvárost, az Óvárt, majd jóízűen elfogyasztottuk az ebédet a Heltai vendéglőben. A délutáni játszóterezést illetve a válaszúti Kallós Múzeum meglátogatását a vihar meghiúsította, ennek ellenére az estet hangulatos pizsamabuli zárta.
Pénteken délelőtt csoportos sportvetélkedőket szerveztünk a táborozók számára a magyar iskola tornatermében. Ebéd után tábori kiértékelő és búcsúzás következett, illetve egy mély lélegzetvétel a pedagógusok számára a következő tábor, a 9. Kézműves tábor előtt, amely 108 gyerek részvételével nyitotta meg kapuit e hét elején…
FODOR EMŐKE / Szabadság (Kolozsvár)

Ahol a ló családtag volt
Túl szép és értékes a kiállítás ahhoz, hogy háromnapos csoda maradjon csupán – indokolta Nagy Zoltán, a sepsiszentgyörgyi városháza oktatási és kulturális irodájának vezetője, hogy A varázslatos Bánffy ménes című kiállítás az eresztevényi óriáspince-tetői bemutató után a Lábas Házba is meghívást kapott.
A tárlat látogatói visszakapnak egy pici szeletet a Tündérkertnek becézett Erdélyből, egy olyan mozaikkockát, melyre méltán lehetünk büszkék; és a tárlat jó példája a régi Erdély történetének is, hisz tragikus sorsa folytán a ménesből sem maradt semmi – mondta Nagy Zoltán a Lábas Házban a tegnap délutáni megnyitón.
A Bonchida utolsó urának, a lovas és lótenyésztő gróf Bánffy Miklósnak is emlékezetet állító kiállítással kapcsolatban Szebeni Zsuzsa, a kiállítás kurátora elmondta, a ménes történetének kutatása során kiderült, a Bánffy család számára mennyire fontosak voltak a lovak: levelezésük egyharmada a lovakról szól, de Bánffy Miklós a második világháború végén előbb gondolt ménesének, mint a kastélybeli értékeknek a megmentésére. A nem annyira nagy száma miatt, mint inkább a nemes vérvonal megőrzése és az állatok már-már családtagszámba menő nagy becsben tartása miatt híressé vált ménes a hivatalos változat szerint elpusztult, az emlék- és dokumentumtöredékek szerint azonban útban Zsobok felé egy-egy ló talán megmenekült, a többit a szovjet katonák felfalták.
Váry O. Péter / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Utcaszínházi előadással turnézik Kolozs megyében a Shoshin Egyesület
Nyílttéri előadás bemutatójára készül a Shoshin Színházi Egyesület. A fekete bika és más történetek című utcaszínházi produkció a RIOTE (Rural Inclusive Outdoor Theatre Education – vidéki inkluzív szabadtéri színházi nevelés) elnevezésű, az Erasmus + Stratégiai Partnerségek pályázati forma keretében lezajlott projekt részeként született, derül ki az egyesület közleményéből.
Az egyéves nemzetközi projekt lezárásaként létrejött előadás A fekete bika című skót népmese történetét és Pavel Bazsov orosz író Aranyhajszál című meséjét is feldolgozza. Három bandita (és kíséretük) járja a falvakat. Gólyalábon érkeznek messze földről, talán egy másik időből. Onnan, ahol a Jóságos (vagy Kevésbé Jóságos) Öreganyó róka képében járja a varázserdőt, ahol Aranyhaj várja a Herceget, és ahol egykoron a Fekete Bika is élt.
Ez a fura csapat történeteket mesél a jelenlévőknek, amelyekben fontos helyet kap a csoda, a mirákulum, a varázslat és a metamorfózis, az átváltozás.
„A Shoshin Színházi Egyesület fontosnak tartja, hogy a produkció olyan településekre jusson el, ahol az embereknek kevesebb lehetőségük adódik a színházzal való találkozásra, az előadás ugyanakkor azokat is meg szeretné szólítani, akiknek eddig talán még nem volt részük ilyen jellegű élményben. Ezért öt vidéki helyszínre kiterjedő útvonalat jár be az Egyesület augusztus 12-e és 16-a között, remélve, hogy az elmesélt–eljátszott történeteken keresztül a helybéli közönség tagjai is részesei lehetnek a csodának, és a meséken keresztül ismerősök és ismeretlenek, felnőttek és gyerekek, idősek és fiatalok találkozhatnak egymással”, olvasható a közleményben.
A sajtóközleményből ugyanakkor kiderül, hogy a nevezett nemzetközi projekt újabb két év támogatást nyert el, az elkövetkező két év alatt pedig a Shoshin Színházi Egyesület fő célitűzése egy olyan hálózat alapjainak a lefektetése, amely lehetővé teszi a vidéki települések bekapcsolását a színházi életbe. A mostani turné ennek a tervnek a kísérleti alapja.
A kiszállások helyszínei és időpontjai
– Augusztus 12., szombat délután 5 órakor: Válaszút, a Kallós Zoltán Alapítvány által szervezett Nemzetközi mezőségi népzene- és néptánctábor keretében
– Augusztus 13., vasárnap: Kide, este 7 órától
– Augusztus 14., hétfő: Buza, este 7 órától
– Augusztus 15., kedd: Szék, délelőtt 10 órától
– Augusztus 16., szerda: Bonchida, este 7 órától
Az előadás szereplői: Kecskés Anna, Németh Nikolett, Ryann Lievens, Matola Norbert, Pintér Géza. Projektvezetők: Györgyjakab Enikő, Köllő Csongor. Díszlet, jelmez: Gábor Zsófi. Technikai munkatárs: Almási Attila
Támogatók: DRI, BGA, Erasmus +. Szabadság (Kolozsvár)

Bonchida, egy hónappal az Electric Castle után
A Bánffy-kastélyban nem állt meg az élet, azóta már egy nemzetközi restaurálási oktatói programon is túl vannak.
stélyok közelében gyakran mondják az emberek, hogy úgy érzik, kiléptek az időből. Ez a kifejezés hatványozottan igaz a bonchidai Bánffy-kastélyra, ahol a régmúlt, a közelmúlt, a jelen és a jövő rétegei úgy rakódnak egymásra, mint talán sehol máshol a világon. De ha nem próbálnánk költőien fogalmazni, akkor is tény lenne, hogy izgalmas bejárni a kastélyt egy hónappal az ország legjobb fesztiválja, az Electric Castle után, amelynek jelenléte még tetten érhető itt-ott, ugyanakkor kortárs művészeti installációkba vagy építési megoldásokba botlani, aztán felfedezni a menyasszonyt és a vőlegényt. És megnézni az utóbbi két hétben zajlott műhelytábor eredményeinek egy részét is. A Transylvania Trust által szervezett, építészeknek, építőmérnököknek, tájépítészeknek, a műemléképületek restaurálásában szakosodni kívánó építőipari munkásoknak és más érdeklődőknek szánt oktatói program célja a hagyományos építőmesterségekkel kapcsolatos tudás megőrzése, használata és továbbadása interkulturális környezetben. A résztvevők külföldi és romániai szakemberektől sajátították el a helyreállítás alapelveit és módszereit, a gyakorlati műhelyek során pedig aktívan részt vettek a bonchidai Bánffy-kastély restaurálásában. A kőműves műhelyben boltozat-helyreállítást és faldíszítő technikákat, az asztalosműhelyben hagyományos régi bútorok helyreállítását lehetett megtanulni. Mától újabb húsz fiatal román és magyar régész és művészettörténész kutat a kastélyban hat szakértő irányításával. A tábort Csók Zsolt és Weisz Attila vezeti. A jövő héttől pedig már a művészeké a terep: a Transylvania Trust Alapítvány OR Artists and Craftsmen in Residence programjában olyan művészek, kézművesek, mesteremberek vesznek részt, akik a történelmi értékek kortárs újraértelmezése iránt érdeklődnek, és alkotásaikkal erre törekednek. Balázsi-Pál Előd / Transindex.ro

Méltóságteljesen viszonyulni a családi múlthoz, örökséghez
Kolozsváron is bemutatták Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája című dokumentumfilmet
1949-ben a román állam gyakorlatilag egy tollvonással megfosztott egy egész társadalmi réteget mindenétől, majd megkísérelték még emlékét is eltörölni. Hogyan gondolnak ma az utódok nagyapáikra, dédapáikra? Csak az ezüst teáskészlet maradt meg esetleg a főúri múlt örökségeként, vagy más, örökérvényű útravaló is? – elsősorban erre a kérdésre keresi a választ Szederkényi Olga Az erdélyi arisztokrácia diszkrét bája című, egyelőre két részből álló, sorozatosnak tervezett dokumentumfilmjében.
A 8. Kolozsvári Magyar Napok keretében a főtéri Bánffy-palotában szervezett dokumentumfilm-bemutatón Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke beszélgetett Szederkényi Olgával a film készítésének körülményeiről, tapasztalatairól.
Az első epizód Bánffy Miklósról és leszármazottairól, a második pedig Bethlen Istvánról és utódairól szól. A beszélgetés nagyobbrészt az első rész szereplőire összpontosult, nem utolsósorban azért, mert Bánffy Miklósnak ma két unokája és három dédunokája van, de él egyetlen leánya, Katalin is, aki maga is kiemelt alakja a dokumentumfilmnek. Neki az otthona volt az „erdélyi Versailles”, a visszavonuló német hadsereg által felgyújtott, majd rosszindulatú kezek által minden ingóságában szétzúzott, kifosztott bonchidai kastély.
– A film nagy érdeme, hogy emberközelbe hozza az arisztokratákat, akik valamikor erdélyi magyar sorsunkért felelősek voltak, történelmünket irányították – állapította meg Hegedüs Csilla, aki a koncesszióba vett kastélyegyüttes felújításán jelenleg is dolgozó Transylvania Trust Alapítvány elnöke. Mint mondta, 17 éve ismerkedett meg a kastély örökösével, Bánffy Katalinnal Budapesten; a varázslatos személyiségű idős hölgy ma is hihetetlen derűvel, humorérzékkel képes viszonyulni a világhoz és történéseihez. Apja kívánsága szerint1944-ben hagyta el édesanyjával Bonchidát, hogy Budapesten vészeljék át a háborút; 1946-ban házasodott meg Ted Jelennel, akit aztán az amerikai hadsereg tisztjeként a marokkói Tangerbe helyeztek ki, így Bánffy Katalin új földrészen kezdett új életet, nevelt fel három gyermeket. Bevallása szerint soha nem akar visszatérni többé Bonchidára, mert nem szeretné mostani állapotában látni a kastélyt.
– Hálás volt a sorsnak, hogy ott nőhetett fel; sokat mesélt arról, hogy mennyire szeretett a Szamosban úszni, a különféle egzotikus növényekkel benépesített kastélyparkról. Mint mondta, a főlépcsőház falain az ősök portréi már kamaszkorában azt a nyomasztó gondolatot ébresztették benne, hogy meg fog-e tudni felelni az elvárásnak, amelyet az elődök megvalósításai is alakítottak – mondta el Szederkényi Olga.
A rendező a film kapcsán több interjút készített az idős korában is életszerető és nagyon tevékeny Bánffy Katalinnal. Amikor el kellett hagyniuk Bonchidát, apja megtiltotta, hogy bármit elvigyenek; mint mondta, „a kastély vagy úgy marad meg számukra és az utókornak, ahogy volt, vagy úgy pusztul el”. Mindamellett, Katalin öntörvényű fiatal lány volt akkoriban, és két apró porcellán nippet mégis zsebébe süllyesztett, ennyi maradt meg neki otthona berendezéséből – részletezte Szederkényi Olga. Mindemellett, valamilyen módon, a többezer kötetes Bánffy-könyvtárból valaki kimenekítette az Erdély-trilógia első kiadását, ezt most Bánffy Miklós Párizsban élő unokája őrzi.
Szederkényi Olgát az Erdély-trilógia „varázsolta el”: elmondása szerint 2012-ben fél évig Kolozsváron élt, és Erdély jellegzetességeivel, múltjával foglalkozó könyveket keresve vette kézbe Bánffy Miklós nagy művét, amely azonnal „beszippantotta”. Elolvasta Bánffy Katalinnak az Ének az életből című memoárkötetét is, melynek nyomán egyértelműen úgy érezte, meg kell ismernie ezt a hölgyet, ezt a családot, többet meg kell tudnia róluk.
Bánffy Katalin nem tanította meg gyermekeit, Elisabeth-et, Nicolette-et és Davidot magyarul. A filmben az idős hölgy elmondja: a soknyelvű marokkói közegben nem akarta terhelni gyermekeit még egy nyelvvel, nem gondolta, hogy a kommunizmus valaha véget ér és visszatérnek még Magyarországra. Csak sejteni lehet, hogy a döntés és a kimondott szavak mögött sokkal több rejlik... Mindamellett, gyermekei a tangeri villában Bánffy Miklósnak a budapesti lakásból elvitt rajzai, grafikái, könyvei között nőttek fel, és Katalin rengeteget mesélt nekik életéről, apjának megvalósításairól. A nagyanya, Váradi Aranka maga is ott élt több mint egy évtizedig az unokák mellett Marokkóban.
Amikor visszatérhettek Magyarországra, Bánffy Miklós unokái örömmel tették ezt, meghatottan járták be a helyeket, amelyekhez családjuk története kötődött, büszkék voltak rá. A nagyapai tehetségek egyébként az unokákban is megmutatkoztak, hiszen Elisabeth belsőépítész lett, Nicolette festő és üvegművész, David író és diplomata volt – magyarázta a rendező. A dokumentumfilm forgatásakor Nicolette a rendezővel többek között az Operaházat is meglátogatta. A főigazgatói szobának bútorzata ma is ugyanaz, mint Bánffy Miklós főintendánssága idején volt; Nicolette rendkívül meghatódott, amikor néhány percre beülhetett nagyapja egykori igazgatói karosszékébe – mondta el Szederkényi Olga. Szerényen, gőg nélkül, de méltóságteljesen, a lényeget szem előtt tartva viszonyulnak családi múltjukhoz, annak szellemi örökségéhez, a dédunokák is legalább évente egyszer ellátogatnak Erdélybe, és szeretnek ott lenni – tette hozzá.
Bár magyarul nem tanította meg gyermekeit Bánffy Katalin, azért fordította le angolra az Erdély-trilógiát, hogy ők is elolvashassák. A sors különös fordulata ez, hiszen, ha tudtak volna magyarul, nem látott volna neki a 12 esztendeig tartó hatalmas munkának, amelynek folytán ezeket köteteket már világszerte olvashatják, s azóta tucatnyi más nyelvre is lefordították – fejtette ki a filmrendező.
Mindkét Bánffy-unoka tanul egyébként magyarul, Nicolette alapfokon már társalogni is tud – jegyezte meg Hegedüs Csilla, aki a Bánffy-kastélyban szervezett különféle kulturális programok kapcsán is tartja velük a kapcsolatot. Említést tett arról, hogy Károly walesi herceg is olvasta a trilógiát, sőt, végig akarta járni a benne olvasott helyszíneket is.
– Szorgalmasan kell dolgozni, bízni abban, hogy Isten észrevesz és megsegít minket, a tudást és hagyományt tovább kell adni, a kritikát szerényen viselni, a sorsszerűségben bízni – talán így összegezhető Bánffy Katalin életszemlélete, állapította meg Szederkényi Olga.
A Bethlenekről szóló epizód az előzővel ellentétben nem a múltból, hanem a jelenből indul, Bethlen István dédunokájával, a Rómában élő Stefanoval beszélgetve kezdődik. A rövid bejátszásból kiderül, Stefano Rómában született, édesapjától pedig többször hallotta: Bethlen vagy, ezért több kötelességed van, mint jogod...
Mindkét dokumentumfilm-rész teljesen mást mond a nézőnek, és a filmet mindenekelőtt látni kell ahhoz, hogy üzenetét meg lehessen érteni – hangsúlyozta a rendező. Megtudtuk, Az erdélyi arisztokrácia diszkrét báját már két tévécsatorna vetítette, és különböző fesztiválokra is meghívták, ezért valószínűleg csak jövőre lesz majd a világhálón elérhető.
A rendezővel való beszélgetést követően a Kolozsvári Magyar Napok programsorozatának részeként a 25 perces dokumentumfilmet le is vetítették egy másik helyszínen, a Sapientia EMTE dísztermében.
Zay Éva / Szabadság (Kolozsvár)

Kilencedszer szerveztek évadnyitót a szamosújvári Tékánál
Társasjáték esttel zárult a rendezvénysorozat
A szamosújvári Téka Alapítvány évek óta a város közművelődési és szabadidős programjainak tervezője, szervezője. Célközönsége a város magyar lakossága, kisbabáktól az idős korosztályig. Hangsúlyosabban az iskolás korosztály számára szerveznek programokat, számukra októbertől májusig heti rendszerességgel változatos tevékenységet ajánlanak.
Idei évadnyitónkén egyhetes programsorozatot szerveztek, amely hétfőn, október 2-án indult Bálint Tibor bujka-kiállításával. A népviseletkészítő nemcsak a cifra kalotaszegi felsőruházat megnevezését ismertette a résztvevőkkel, hanem ennek készítési módját, illetve az alapanyagok eredetét is.
Kedden este a Művész(?) beugró új, ötödik évadát nyitották meg, bemutatva a nyári tábor filmes anyagát az újonnan érkezett diákoknak, Makkai Bence értékelte a levetített filmeket, míg Demeter Réka a jövő évi tábor újításairól számolt be. A programot Debreczeni Orsolya magyartanár vezeti, ez alkalommal is ő moderálta a beszélgetést.
Pénteken a Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum kisdiákjait hívták meg a szervezők egy színvonalas bábdarab megtekintésére. Vitéz László és az elátkozott malom történetét a Keljfeljancsi társulat bábosai mutatták be a magyar iskola aulájában. 17 órától a Prücskök játszóház 12. évadját indították, a Kaszaj és az Ördöngös zenekarok közreműködésével, Katona Annamária helyi óvónő vezetésével.
Játszóház után a felnőtteket könyvbemutatóra hívták. Lackó Vass Róbert Nyitott szemmel című könyvsorozatát Somai László mutatta be. A három kötet a Györkös Mányi Albert emlékházban indult projekt eredménye és az ott elhangzó riportokat, beszélgetéseket tartalmazza. A könyvek arculata tükrözi az utazások világát, a szőttes motívumokon visszaköszönnek a beszélgetésben is fellelhető motívumok.
Az estet táncház zárta a már említett zenekarok résztvételével. A helyi magyar iskola tavaly óta partnerkapcsolatban áll a hévízi Kemény János Elméleti Líceummal. Tavaly a szamosújváriak látogattak oda, most a hévízi iskola pedagógusai, diákjai érkeztek. Az évadnyitó rendezvényein kívül városismereti vetélkedőn, Bonchida-Válaszút kiránduláson, városnéző sétán vettek részt. Természetesen szakmai beszélgetés is a program részét képezte: formálisan is pályázási és együttműködési lehetőségekről, a szülői bizottság munkájáról, de informálisan is az egész hétvégén.
Szombaton a Szomszédnéni Produkciós Iroda poénjain derülhettek a helyi Művelődési Házban összegyűlt szamosújváriak. 20 órától Vincze László borszakértő irányításával megismerhették a Kárpát medence borait. A Hamvas idézetek és az Ördöngös zenekar muzsikájával együtt kellemes hétvégi programot jelentettek.
A rendezvény társasjáték esttel zárult. A kicsiknek és nagyoknak egyaránt szóló programot Bartha Áron vezette.
A rendezvényt követően ismét benépesül a Téka Alapítvány székhelye. A 120 bentlakó diákon kívül a szamosújvári diákok is bejárnak e tevékenységekre. 110 gyerek 6 csoportban néptáncol, 35-en népi hangszeren játszanak, 3-an orgonaoktatásban részesülnek. Agyagozni hetvenen járnak, ezek közül 2 felnőttekből álló csoport is agyagozik. 27-en gyöngyfűzésre, 12-en drótékszer készítésre, 14-en tűzzománcra járnak. Népdaloktatásra 75-ön, a bentlakás kórusában 38-an énekelnek, 15-ön pedig bibliaórán vesznek részt heti rendszerességgel. A bentlakók heti egy nap pszichológus ill. pszichopedagógus segítségét kérhetik. Fodor Emőke / Szabadság (Kolozsvár)

Három kötetet mutatnak be Gyergyóalfaluban
Három kiadvány bemutatójára várja az érdeklődőket a hét végén a gyergyóalfalvi Sövér Elek Alapítvány és a Kultúr Centrum Kft. Holnap, november 11-én 17 órától két honismereti album, vasárnap fél 12-től pedig Vetési Tamás Csaba Isten Nekünk háttal 1914–1918 című könyvének ismertetőjére várják a közönséget a Petőfi Sándor Művelődési Házba.
Váradi Péter Pál és Lőwei Lilla szerzőpáros bemutatásában ismerkedhetnek meg az érdeklődők az Erdély sorozat legújabb kötetével, amely Jókai Mór alakját hozza közelebb az olvasókhoz. Az Anna-báltól a Szent Anna-tóig című albumot a hátsó borítón így ajánlják a szerzők: „Jókai Mór munkásságáról szóló tanulmánnyal, könyveiből ollózott idézetekkel és színes fotókkal mutatjuk be a magyar romantika elkötelezett írójának barangolásait a balatonfüredi Anna-báltól az erdélyi Szent Anna-tóig. Az író, aki hitet tett a magyarság eszméje mellett, aki romantikus történeteivel elkápráztatta olvasóit, a forradalmi napokban bátorsággal állt ki a veszélyeztetett nemzeti lét mellett. Művei kalandosak, tele küzdelmekkel, szerelmekkel, vívódásokkal. Tájleírásai végigvezetnek bennünket a történelmi Magyarország regényes vidékein, a Balaton partjától Erdély tündöklő tájékáig (...)
A szombati eseményen az Erdély sorozat egy másik kiadványát, A holt tenger tükrében című honismereti albumot is bemutatja a szerzőpáros. „A Tóvidék maradék magyarsága és dimbes-dombos tájai mellett bemutatjuk a 110 éve született Wass Albertet, a 90 éve született Sütő Andrást, valamint Makkai Sándort, gróf Bánffy Miklóst, Kemény Zsigmondot és az értékmentő Kallós Zoltán Alapítvány tevékenységét Válaszúton. Kiemeltük még a hagyományőrző Szék települést, Pusztakamarást, Szépkenyerűszentmártont, Bonchidát és Szamosújvárt – olvasható a szerzők ajánlója a kiadvány borítóján.
A vasárnapi könyvbemutatón Vetési Tamás Csaba Isten Nekünk háttal 1914–1918 című könyvével ismerkedhetnek az érdeklődők. „Ez a könyv egy elfelejtett háborúról szól, a nagy háborúról. Számomra nincs első világháború, hisz ezt a második tudatában számozták. Nekem egy nagy háború van, amely tartott harmincegy évig. Igaz, hosszabb megszakítással, de mi tudjuk, béke akkor sem volt és nem is lehetett. A körülmények rákényszeríttették a központi hatalmakat a fegyver leengedésére. A harcot is beszüntették, de le nem győzték őket. Főleg a lelkük nem szenvedett vereséget, még ha a világ összeesküdött is ellenük” – írja a Napló a Román háborúról alcímű könyv bevezetőjében a szerző. Pethő Melánia / Székelyhon.ro