Vidám hangulatban telt a Várasfenesi Szórványfesztivál
A Magyar Polgári Egyesület szeptember elsején egész napos programot szervezett Várasfenesen. A magyar napra a szervezők több település magyar lakosságát hívták meg, hogy együtt töltsenek egy kellemes vasárnapot.
A Magyar Polgári Egyesület évek óta szervez különböző rendezvényeket a Fekete Körös-menti magyar falvakban. Az egyesület ezúttal Várasfenesen szervezett magyar napot szeptember elsején, vasárnap. A Béla-vár közelében megszervezett Várasfenesi Szórványfesztiválra nem csak a helybéliek közül érkeztek, hanem Nagyváradról és környékéről, Nagyszalontáról, Bélfenyérről, Tenkéről, Árpádról valamint Köröstárkányról is. A közel kétszáz résztvevő többféle programon is részt vehetett. A csapat egy része a déli órákban felmászott a Béla-vár romjaihoz. A meredek ösvényen felérve először a vár egyik toronyának romjai pillanthatók meg. Ezen kívül a vár több falmaradványa és romja látható a torony közelében. A helyszínen több érdekességet is megtudhattak a túrázók: a IV. Béla nevéhez fűződő vár az 1200-as években épülhetett, a torony belső részén látszik, hogyan épült folyamatosan, szakaszokban. A várat a folyamatos ostromok ellenére sem tudta 500 évig bevenni senki. A várrom szerkezetét nézegetve feltűnő, hogy nagyon apró kövekből építették. Erre két magyarázatot is kaptunk: a köveket a vár körüli árokból fejtették ki, illetve az hogy asszonyok építették, mivel a háborúk miatt kevés férfi maradt erre a munkára. A torony körül jól látszik még az egykor több méter mély várárok, ami már mára többnyire feltöltődött a várból származó kövekkel.
Focivetélkedő
A pár órás túrázást követően a csapat visszatért a fesztivál helyszínére, ahol már javában folyt a bográcsgulyások és egyéb finomságok készítése. Délben és délután zajlott le a települések focicsapatainak vetélkedője, amelyet végül Bélfenyér nyert meg, második lett Árpád, harmadik Várasfenes és negyedik Nagyszalonta focicsapata. A kultúrális program délután vette kezdetét, amelyet egy ökumenikus istentisztelet előzött meg. Igét hirdetett Bereczki András paptamási lelkipásztor és Rácz László római katolikus atya, a váradi Posticum lelkésze. Bereczki András a Belényes-medencében élő magyarokhoz szólt bíztatólag: „ne adjátok fel reményeiteket. Keressétek Isten országát és minden más megadatik. Örüljünk együtt, hogy templomotok nem csak az emlékezetünkben él”. Rácz László kiemelte, hogy a jövő a magyar anyák és a fiatalok kezében van. „Ne a végzet vigyen benneteket, vegyétek kezetekbe a nép sorsát és Isten igazsága vigyen minket előre”- szólt a megjelentekhez.
Programok
Az ökumenikus istentiszteletet követően Zatykó Gyula az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke köszöntötte a résztvevőket. Aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar épített örökség egyre jobban az enyészet martalékává válik. Ha a legújabb régiósítási tervet elfogadják, félő, hogy ez hosszútávon oda vezet majd, hogy mindenhol szórványba jutunk – mondta el az alelnök, majd hozzátette, hogy szükség van mentalitásváltásra és az erdélyi románsággal közreműködve kell fellépni a régióátszervezés ellen. Csomortányi István az EMNP Bihar megyei elnöke is felszólalt, ő a Partiumi Autonómia Tanács megalakulására és a külhoni magyar állampolgárok regisztrációjára hívta fel a figyelmet. A beszédeket követően a Nagyváradi Asszonykórus népdalokkal és a Váradi Dalnokok katona- és hazafias dalokkal léptek fel. Őket a szalontai Sztojka testvérekkönnyűzenei koncertje követte, valamint az elkészült ételeket is felszolgálták. Ugyan minden elkészült étel nyertes lett, a leghamarabb a nagyváradiak bográcsgulyása fogyott el. A szórványfesztivál hangulatát nem törhette le az eső sem. A nagyváradiak még a hazaindulás előtt megtekintették a várasfenesi tájházat is. A nap végén a résztvevők szép emlékekkel és finom ételekkel telve tértek haza. Az egynapos rendezvény a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg, több más szervezet közreműködésében.
Nagy Noémi

„Levizsgáztak" a pótérettségizők
Csupán az idei pótérettségire jelentkező végzősök 20,36 százalékának sikerült átmenő jegyet szereznie az oktatási minisztérium óvások előtti adatai szerint. Az illetékeseket nem lepték meg a gyenge eredmények, lapunknak úgy nyilatkoztak, várható volt, hogy a nyáron megbukottaknak nem sikerül megfelelően felkészülni az őszi megmérettetésre.
A pótérettségire jelentkezett 72.462 végző közül 14.751 kaphat diplomát, többségük hatosnál nagyobb jegyet szerzett, tízest azonban senki sem érdemelt. Több mint 300 végzőst ki kellett zárni puskázás miatt. Országos szinten Arad megyében volt a legnagyobb az átmenési arány, itt a vizsgázók 35,9 százaléka vette sikeresen az akadályt, míg Ilfov megyében csupán 9,8 százalékuk szerzett diplomát.
Az idei pótérettségi eredményei a tavalyinál is gyengébbek, akkor a vizsgázók 25,49 százaléka érdemelte ki az érettségi oklevelet. Az óvásokat ma és holnap bírálják el a vizsgabizottságok, a végleges eredményeket szeptember 5-én függesztik ki.
Reálisak az eredmények
„Ezek a reális eredmények. Túl rövid volt az idő, két hónap alatt nem lehet négyévnyi tananyagot megtanulni. Azoknak segíthetett a pótvizsga, akiknek csak kisebb hiányosságokat kellett pótolniuk, vagy valamilyen ok miatt hiányoztak a nyári vizsgáról" – értékelte a Krónikának az idei eredményeket Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
A partiumi megyében a tavalyihoz képest idén gyengébb volt a sikeresen pótérettségizők aránya, a részvevők 24,25 százaléka vizsgázott sikerrel, miközben 2012-ben ez az arány 30 százalék körüli volt. A mintegy 2400 pótérettségiző eredményeit iskolákra lebontva még nem tették közzé, azonban az érmihályfalvi mezőgazdasági kollégium vagy a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium végzőseinek többsége második nekifutásra is megbukott.
Szatmár megyében az országos átlaghoz hasonló eredmények születtek a pótérettségin: a vizsgázók 21 százaléka ment át. Szász Piroska helyettes főtanfelügyelő lapunk érdeklődésére elmondta: nincs meglepve az eredmények láttán, hisz előre borítékolható volt, hogy aki nem ment át nyáron, nehezen tudja behozni a lemaradást. „Ez mentalitás kérdése, sajnos, sokan nem veszik komolyan az érettségit – fejtette ki. – Aki négy éven át folyamatosan dolgozott, tanult, annak sikerült a záróvizsga, aki nem igyekezett, annak nem".
Szász Piroska szerint nem kellene erőltetni az érettségit olyanok esetén, akik nem akarnak tanulni – előttük ott a lehetőség, hogy szakiskolát végezzenek. Az eredmények kapcsán hozzátette: csalóka a 20 százalék körüli átlag, mivel a szakközépiskolák nagyon gyenge eredményei rontják a statisztikát, a gimnáziumokban ugyanis kimondottan jól szerepeltek az idei tizenkettedikesek.
Nem szerencsejáték
Kovászna és Hargita megyékben meghaladta a 25 százalékot a sikeresen pótérettségizők aránya, utóbbi megyében a tavalyhoz képest sikerült 3 százalékpontnyit javítani. Bertolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő is úgy vélekedett, hogy az eredmények a valós helyzetet, a diákok reális tudását tükrözik. Elmondta, a pótérettségin általában nem várnak csodát, hiszen erre azok a diákok iratkoznak be, akik nyáron már elbuktak, vagy pótvizsgáztak.
„A diákoknak meg kell érteniük, hogy ez nem szerencsejáték, nem május-júniusban kell felébredni, hogy következik az érettségi, már kilencedik osztálytól következetesen készülni kell rá. Sok a tananyag, nem könnyű a vizsga, nem is várunk el mindenkitől maximális teljesítményt, azonban egy kis szorgalommal meg lehet szerezni az érettségi oklevelet" – vélekedik Bertolf Hedvig.
A főtanfelügyelő arra bíztatja a sikertelenül vizsgázókat, hogy iratkozzanak be posztlíceumba, keressenek szakmát, vagy készüljenek fel megfelelően a jövőre tartandó megmérettetésre. Hargita megyében 1195-en végzős jelent meg az őszi érettségin, közülük 309-en szerezték meg az érettségi oklevelet, 25,86 százalék.
Román nyelv és irodalomból voltak a leggyengébbek az eredmények, csupán 48,75 százalék kapott átmenő jegyet, míg matematikából 62,55 százalék, a többi tantárgyból 90 százalék feletti volt az átmenési arány. Bár tantárgyanként elérték az átmenőt, a gyenge osztályzatok miatt a vizsgázók többsége nem érte el az érettségi oklevél megszerzéséhez szükséges hatos általánost.
Kovászna megyében a fellebbezések előtt a pótérettségizők 25,45 század százaléka kapott átmenő jegyet, tájékoztatott Farkas Csaba, a pótérettségi lebonyolításával megbízott tanfelügyelő. A székelyföldi megyében a sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuşi Gimnázium végzősei szerepeltek a leggyengébben, a 49 végzős közül csupán hárman vizsgáztak sikeresen, az átmenési arány 7,32 százalékos volt. A háromszéki pótérettségizők zöme, 352 végzős román nyelv és irodalomból bukott meg, a másik nehéznek bizonyuló tantárgy a matematika volt, ebből 223-an nem szerezték meg az átmenő jegyet.
Gyenge eredmények születtek a többi erdélyi megyében is, az óvások elbírálása előtt Maros megyében a pótérettségin részt vett végzősök 22,26 százaléka vizsgázott sikeresen. Ştefan Someşan megyei főtanfelügyelő jónak ítélte az eredményeket, mint rámutatott, egyetlen olyan iskola sem volt, ahol valaki ne szerezte volna meg az átmenő jegyet. Követendő példaként a marosvásárhelyi Református Kollégiumot említette, ahol száz százalékos volt az átmenési arány.
Szilágy megyében az országos átlagnál nagyobb, 25,56 százalékos volt az átmenési arány, míg Temes megyében a tavalyi 24 százalékos arányon is sikerült javítani, idén a pótérettségizők 27 százaléka vizsgázott sikeresen. Azonban a bánsági megyében három olyan vidéki iskola is volt, ahol senkinek nem sikerült megszereznie az átmenő jegyet.
Câmpeanu: nem használ a diploma
Nem használ semmire a „diplomavadászat", jelentette ki Mariana Câmpeanu munkaügyi miniszter a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ifjúsági szervezetének hétvégi nyári egyetemén arra buzdítva a fiatalokat, hogy az oklevelek halmozása helyett összpontosítsanak a szakmai gyakorlatra. A tárcavezető arra kérte a fiatalokat, hogy „ne tömjék tele táskájukat egyetemi és magiszteri diplomákkal", hiszen ez nem használ semmire, helyette inkább próbálják meg gyakorlatban elmélyíteni az iskolapadban szerzett ismereteiket. Rámutatott, Romániában számos iparágban hiányzik a szakképzett munkaerő, miközben a humán területeken a túljelentkezés miatt romlott az oktatás színvonala.
A tárcavezető a konstancai rendezvényen kérdésre válaszolva elmondta, amennyiben a szakmai gyakorlat lejártakor lenne képességvizsga, akkor ez beszámítana a ledolgozott munkaidőbe. Rámutatott, jelenleg az egyetemisták csupán bizonylatok után szaladgálnak, igazolandó, hogy részt vettek a szakmai gyakorlaton, ezt azonban egyetlen alkalmazó sem fogja elismerni, hiába garantálná jogszabály.
Krónika (Kolozsvár)

Régiósítás – aláírásgyűjtést kezdeményez az RMDSZ
Helyi népszavazást akar az RMDSZ régiósítás-ügyben, ennek érdekében hat megyében, Hargita, Kovászna és Maros, illetve Bihar, Szatmár és Szilágy megyékben kezdeményez aláírásgyűjtést, a szövetség által szeptember végére tervezett székelyföldi tüntetést pedig egy későbbi időpontra halasztják.
A népszavazáson megfogalmazandó kérdésekről Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára kifejtette: a közvélemény, és gyakran a média is összemossa a gazdasági fejlesztési régiók, illetve a közigazgatási hatáskörrel rendelkező régiók helyzetét. Ez két teljesen különálló fogalom, ezért a népszavazáson mindkettőre rá kell kérdezni. Gazdasági fejlesztési régiók Romániában eddig is voltak, ezután is lesznek, mert Európai Uniós kötelezettség, az RMDSZ pedig kiáll a törvénytervezetében megfogalmazott, 16 régiót számláló elképzelése mellett. A közigazgatási régiók létrehozását a szövetség egyértelműen elutasítja, mert fölösleges, költséges, bonyolítja az amúgy is sokszor átláthatatlan bürokráciát, illetve centralizál a decentralizáció helyett.
A főtitkárság tegnapi ülésén megerősítették: az RMDSZ támogat minden olyan utcai megmozdulást, amely a régióátszervezéssel kapcsolatban a magyar közösség érdekeit képviseli, és amely nem szolgál kampánycélokat. Kovács Péter szerint a több száz településen elindított aláírásgyűjtés, és az ezt követő népszavazások több síkon is nyomást gyakorolnak a kormányra, ezért a szövetség által szeptember végére tervezett székelyföldi tüntetést egy későbbi időpontra halasztják.
A tüntetések kezdeményezését nem versenyfutásként kell kezelni – mondta a főtitkár. A cél a közösség erejének a felmutatása. A régióátszervezés időpontjával és mikéntjével kapcsolatban a kormánykoalícióban is ellentmondásos vélemények fogalmazódnak meg, muníciót kell tartalékolni egy esetleges újabb tüntetésre, amelyet a politikai szempontból legmegfelelőbb pillanatban kell megszervezni – vélekedett.
Szabadság (Kolozsvár)

Gyermekmentés csak papíron?
Külföldi munkavállalás esetén a szülőknek negyven nappal elutazásuk előtt értesíteniük kell a hatóságokat arról, hogy kinek a felügyeletére bízzák itthon hagyott gyermekeiket – szavazta meg az erre vonatkozó törvénytervezetet döntő fórumként a képviselőház, azonban a jogszabály gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés.
„Ez a törvény voltaképp megteremti a jogi keretet arra, hogy létre lehessen hozni egy biztonsági hálót a hátrahagyott gyermekek számára" – magyarázta a Krónikának Szabó Ödön, az RMDSZ képviselője. Rámutatott: a romániai társadalom egyik legnagyobb problémája az, hogy mostanáig jogilag senki nem felelt az itthon hagyott gyermekekért, holott gyakran hallani arról, hogy egyesek szüleik távollétében depressziósakká válnak, gyengén tanulnak vagy akár kimaradoztak az iskolából.
Az új törvény azonban lehetőséget teremt majd arra, hogy előzetesen felmérjék és elbírálják: az a személy, akire rá akarják bízni a kiskorút, valóban megfelelő körülményeket tud-e biztosítani számára. Ezután jogi aktus tanúsítja majd a felelősségvállalást, magyarázta a képviselő.
Nehézkes lehet a kivitelezés
A jogszabály gyakorlati alkalmazását azonban még csak ezután fogják kidolgozni, így nem tisztázott, hogy annak a személynek, akire a gyermeket rábízzák, milyen feltételeknek kell megfelelnie Tavaly, a jogszabállyal kapcsolatos egyeztetések során például felmerült az is, hogy a gyermeknél legalább tíz évvel idősebb, stabil jövedelemmel rendelkező, nevelésben tapasztalt személyt gondoskodhat a kiskorúról.
Ez Mona Cosma, a nagyváradi szociális ügyek hivatalának (ASCO) illetése szerint jó ötlet lenne, hiszen tapasztalata szerint sok családban a kisebbik gyereket gyakran az idősebb, alig 18 éves testvérre bízzák. Arra viszont még ő is keresi a választ, hogy gyakorlatban hogyan lehet betartatni az új törvényt, hogyan lehet elérni, hogy a szülők valóban bejelentsék, ha külföldön vállalnak munkát. Emlékeztetett, hogy már 2006 óta létezik egy rendelet, amely előírja számukra, hogy jelezzék a hatóságoknál, ki felügyel a gyermeküket távollétük alatt, amit a hatóságoknak háromhavonta ellenőrizniük kellene.
Csakhogy ez gyakran felületesen történik, különösen vidéken vannak hiányosságok – mutatott rá Cosma, aki a vámhivatallal való szorosabb együttműködésben látná a megoldást. Problémát jelenthet az is, hogy negyven nappal az elutazás előtt kell majd jelezni a külföldi munkavállalást. „A legtöbbször azzal fordulnak hozzánk a szülők, hogy a munkaadó már másnapra várja az igazolást arra vonatkozóan, hogy megoldották gyermekük felügyeletét" – magyarázta a gyermekvédelmi osztály illetékese. Elmondta, tapasztalatai szerint a legtöbb külföldön dolgozó szülő a nagyszülőkre bízza csemetéjét, akik a sajtóban megjelent rémhírekkel ellentétben általában jó tanulmányi eredményeket érnek el.
Tovább mélyülhet a szakadék
„Azzal, hogy orrvérzésig vizsgáljuk, teszteljük azt, aki az itthon hagyott gyermekre felügyelni fog, illetve büntetéssel fenyegetjük az amúgy is többnyire szegény szülőket, nem teremtjük meg a gyermek biztonságérzetét" – figyelmeztetett László Éva gyermekvédelmi szakember. Rámutatott, a törvény gyakorlatba ültetésekor arra kellene figyelmet fordítani, hogy a negyven napos időszak alatt a kiskorút is készítsék fel a szülő távozására, az eljárás ne csupán papírmunkából álljon.
A szakember azt is fontosnak tartaná, hogy a pedagógusokban is tudatosítsák: a gyermekvédelmi hatóság nem ellenség, partner lehet, ezért jelezniük kell, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeket magára hagyták. Lázár Éva azonban attól tart, hogy az új törvény csak tovább mélyíti a szakadékot a család, a szociális hatóság és a nevelők között, holott úgy véli, a romániai társadalomnak sokkal inkább családsegítő tevékenységre lenne szüksége.
A szülők külföldi munkavállalása Romániában hivatalosan összesen több mint 80 ezer gyermeket érint, de szakemberek szerint a valós helyzet ennél jóval súlyosabb. Az Országos Gyermekvédelmi Hatóság idei adatai szerint 23 ezer kiskorúnak mindkét szüleje külföldön dolgozik. Az erdélyi térségben Máramaros és Beszterce-Naszód megye vezeti a listát, ahol 750 kiskorút hagytak itthon külföldön dolgozó szüleik, Szatmárban ez a szám 500 felett van, de Kolozs és Bihar megyében, illetve a Székelyföldön is 200 feletti nagyságrendet mutat a hivatalos statisztika.
A Mentsétek meg a gyerekeket (Salvaţi copiii) nevű civil szervezet azonban tavalyi jelentésében arra mutatott rá, hogy a hivatalos adatok távolról sem fedik a realitást, az egyesület utal a Soros Alapítványnak egy gimnázisták körébebn végzett szociális ankétjára, melyből kiderül: kétszer annyi gyereket hagyatak magukra külföldön munkát vállaló szüleik, mint amiről a hatóságok tudnak. A civil szervezet elsősorban a hatóságok érdektelenségében látják a probléma gyökerét, melynek megoldására helyi szintű stratégia kidolgozását javasolja. Ugyanakkor a szülők tudatosítását szolgáló kampányok szervezését ajánlja mind itthon, mind a célországokban élő román közösségek körében.
Gyermekvédelmi szakemberek több alkalommal is felhívták a figyelmet arra, hogy az itthon hagyott gyerekeket lelkileg nagyon megviseli szüleik távolléte, ami tanulmányi eredményeik romlásához, viselkedési zavarokhoz vagy akár tragédiákhoz vezethet. Tavaly Szatmár megyében egy ötödikes kisfiú, illetve nem sokkal előtte egy kamasz lány lett öngyilkos miután hiába várták, hogy szüleik magukkal vigyék külföldre, egy Arad megyei kislány pedig halálra éheztette magát ugyanezen okból. Egyébként a román állampolgárok által választott célországokban, Spanyolországban, Olaszországban stb. ingyenes a közoktatás, így ez nem akadályozná a szülőket abban, hogy magukkal neveljék és külföldön taníttassák gyermekeiket.
Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

A félelem lebénít, az összefogás erősít
Bihar megye – Vasárnap a kultúráé és a hitéleté volt a főszerep Belényesben, az RMDSZ Bihar megyei szervezete által megrendezett I. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok záróalkalmain. Délután a református templomban, este a katonai kultúrotthonban gyűlt össze a sokadalom. Íme a részletek.
Barátságosak, kedvesek, összetartóak a belényesi szórványmagyarok, olyanok, akik igénylik az együttlétet, és szívesen járnak közösségi rendezvényekre- nagyjából ezt a következtetést vonhatták le vasárnap azok a „messziről érkezett emberek”, akik azzal a szándékkal érkeztek a legutóbbi népszámlálás szerint 710 magyar lakta 9990 lélekszámú kisvárosba, hogy betekintést nyerjenek az RMDSZ Bihar megyei szervezete által civil szervezetekkel és magyar vezetésű önkormányzatokkal közösen rendezett I. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok záróalkalmaiba.
A délutáni órákban a hitéleté volt a főszerep: a szinte zsúfolásig megtelt református templomban Szabó Béla, a Debrecen-Kerekestelepi Református Egyházközség lelkipásztora hirdette Isten megtartó igéjét. A 150. zsoltár hat versére alapozott prédikációjában a dicséret fontosságára helyezte a hangsúlyt, arra figyelmeztetve az összesereglett kálvinista atyafiakat és más vallású híveket: az életünkben mindig az Úré kell legyen a főhely és a dicsőség, legyen szó istentiszteletről, imáról vagy hangszeres kíséretű hálaadásról. Köszönetet kell mondjunk a Mindenhatónak a kegyelméért, a gondviseléséért és a munkálkodásáért- nyomatékosította többször is a vendéglelkész. A házigazda tiszteletes, Réman E. István köszöntőjében azon meggyőződésének adott hangot: a Magyar Napok történelmi határpontot fémjeleznek a Fekete Körös-völgyi magyarok számára, az ökumené jegyében zajló templomi találkozó, illetve a közös éneklés pedig azt tanúsítják, hogy miként tud istentiszteleti gyülekezetté válni az egybegyűltek serege. Ezen részt különböző kórusok és együttesek szolgálata zárta: fellépett a belényesi vegyes kórus, a köröstárkányi református ifjúsági zenekar, a belényesi baptista ifjúsági kórus, a helyi római katolikus énekkar, a várasfenesi felnőtt baptista kórus, a kisnyégerfalvi vegyes kórus, a köröstárkányi református felnőtt kórus és a debreceni Egykor zenekar.
Ne féljenek
A rendezvény második felében a meghívottak szólaltak fel, valamint leleplezték Petőfi Sándor bronzba öntött mellszobrát- Deák Árpád képzőművész alkotását- melyet a közeljövőben, valószínűleg 2014. március 15-én fognak felállítani a templom melletti parkban. (A költő járt Belényesben.) Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezete ügyvezető elnöke mondanivalójának fő üzenete az volt, hogy a Fekete Körös-völgyi magyarok ne féljenek közösséget építeni és felvállalni identitásukat, mert a félelem lebénít. Ehelyett példaértékűen fogjanak össze, és az erőt, amit egymás ellen fordítanának, tartogassák idősebb napjaikra, amikor szükségük lehet még rá pozitív értelemben. A politikus ugyanakkor felsorolta az eddig közösen elért eredményeket, és abbéli reményét fejezte ki, hogy Tárkányban valamikor egy Bartók-szobrot fognak felavatni. Adrian Domocoş belényesi polgármester azt emelte ki, hogy az általa vezetett településen konfliktusmentesen élnek a románok és a magyarok. Grim András az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványért felelős ügyvezető alelnöke a Sebes Körös-völgyi magyarok dicséretét és üdvözletét közvetítette, kiemelve: sorsközösséget alkotnak a Fekete Körös-völgyi magyarokkal, ezért testvéreknek tekinthetik magukat. A Megyei Tanácsot képviselő Fenesi Tibor azt javasolta: készítsenek egy zászlót Együtt a megmaradásért felirattal, és ezt a jövő évi ünnepségen a különböző eseményeken tűzzék ki.
Folklórelőadás
A lelki táplálékok magához vétele után finom vacsora várta az ünneplőket a Ioan Ciordaş líceum étkezdéjében, töltött káposzta formájában. Az I. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok, s egyúttal a III. szórványprogram-sorozat díjátadó gálával és folklórelőadással zárult a katonai kultúrházban. A Zsiskú János-szórványdíjat Miklós János képzőművész, tanár vehette át (erről szóló cikkünk lapunk 1. oldalán olvasható), majd fellépett a Nagyvárad Táncegyüttes Tánckörkép Erdélyből című műsorával. László Csaba koreográfus rendezésében Erdély néhány reprezentatív tájegységének, Székelyföld, Kalotaszeg és a Mezőség táncaival, dalaival és muzsikájával ismerkedhetett meg a népes közönség. Elsőként a Segesvárhoz közeli Marossárpatak és Nagybún táncait láthatta, közben pedig a Bartók Béla gyűjtéséből származó Halott katona balladáját hallgathatta meg Pelbát Ilona előadásában. Ezután szászcsávási muzsikával kedveskedett az együttes zenekara, amit a türei gyűjtésből származó nádasmenti, alszegi és felszegi táncok követtek Kalotaszeg vidékéről. Az est magyarszováti és ördöngösfüzesi táncokkal ért véget.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szórvány-díjat kapott Miklós János
Bihar megye- Vasárnap este a helyi katonai kultúrházban Miklós János belényesi képzőművésznek, tanárnak adtak át az RMDSZ Bihar megyei szervezete alapította Zsiskú János-szórványdíjat.
Ezzel zárult az RMDSZ Bihar megyei szervezete által szeptember 6-8. között megrendezettI. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok. A szép számú érdeklődőt Grim András szórványért felelős ügyvezető alelnök és Gábor Mihály belényesi RMDSZ-elnök köszöntötték. A harmadik alkalommal odaítélt szórványdíj jelentőségéről, névadójának munkásságáról, életéről Szabó Ödön ügyvezető elnök beszélt. Arra hívta fel a megjelentek figyelmét: Zsiskú János néhány évig az RMDSZ megyei választmányának elnöke volt, olyan személyiség, akinek mindig volt humora, néha érdes, hiszen görbe tükröt állított helyzetek, emberek elé. Vidám volt, és ugyanakkor meg tudott vigasztalni másokat, reménységet adott. Keveseknek adatik meg a tehetség mellé a lehetőség is, hogy úgy tudjon írni a szórványról, ahogy ő- hangsúlyozta a politikus.
Érték
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete szórványügyi szakbizottságának döntése alapján az idén Miklós János belényesi képzőművész, tanár kapta a díjat. Mint a méltatás során is elhangzott, méltán, hiszen korábban küzdőtársa, barátja volt Zsiskúnak, az elmúlt évtizedekben pedig nem véletlenül töltött be különböző tisztségeket, hiszen közössége hírnevének öregbítéséért dolgozott, megfestette, megírta, megörökítette és feltárta a múltat, hogy az utókor is hozzáférhessen a múló pillanatok nyújtotta információkhoz. Pályafutására jellemző, hogy egyik kiállítása az ENSZ New York-i sorozatába is bekerült. Így nem csupán szűkebb hazájában vált ismertté, hanem szerte a világon minden kultúrkörben jegyzik a nevét, beleválogattatott azon európai közegbe, melynek tagjainak művészetét mindenütt értékként mutatják fel. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy amíg megyei tanácsos volt, számos olyan program elindításánál bábáskodott, melyek napjainkban is sikerrel működnek.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Népszerűtlen szakközépiskolák
Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat. Az erdélyi és partiumi megyékben is érződik az országos tendencia, miszerint évről évre egyre kevesebben jelentkeznek a szakközépiskolák által meghirdetett helyekre. A tanfelügyelőségek képviselői szerint a jelenség nem új, ez a típusú az oktatási forma egyre kevesebb nyolcadik osztályt elvégzett diákot tud megszólítani, a szülők inkább a gimnáziumokban kívánják folytatni tanulmányaikat.
Király András, az oktatási minisztérium államtitkára szerint nyilvánvaló, hogy az egyre népszerűtlenebb szakközépiskolai oktatás is sürgős reformra szorul. "Jobban elő kellene készíteni a szakközépiskolákat, biztosítani a gyakorlati órák feltételeit, korszerű műhelyeket kellene felszerelni, meg kell győzni, hogy a szülőket, bizonyosodjanak meg, hogy valóban komoly oktatás zajlik – mondta a Krónikának Király. – Jelenleg a szakközépiskolák félkész állapotban vannak, így nehezen lesz előrelépés. A a technikai jellegű gimnáziumi osztályokban olyan képzést kell biztosítani, hogy akik azt elvégzik, jól képzett szakmunkások legyenek, rendelkezzenek a képesítésnek megfelelő szaktudással."
Király András szerint a tantervben is eltolódás tapasztalható az elméleti szakoktatás felé, így a szakiskolákból kikerülő fiatalok nem rendelkeznek megfelelő szakmai tudással. "Ezt az ellentmondást kell feloldani, hiszen jelenleg a szülők azt gondolják, a szakiskolában sem tanul szakmát a gyerek, a gimnázium legalább olyan felkészülést biztosít, hogy az onnan kikerülő diákokból még bármi lehet" – mutatott rá az államtitkár.
Maros megye: házról házra járnak
"Nem keresettek a szakiskolák, úgy látszik manapság senki nem akar kétkezi munkás, jó szakember lenni" – jelentette ki lapunknak Illés Ildikó. Maros megye helyettes főtanfelügyelője elmondta, mindössze a marosvásárhelyi Elektromaros, Gheorghe Şincai és Traian Vuia szakiskolákban teltek be a helyek, az építkezési és faipari szakközépiskolák kevés jelentkezőt vonzották. Mi több, előbbit a bezárás veszélye fenyegeti, míg a faipari iskolát csak a kémiai gimnázium felszámolásával és az osztályok átköltöztetésével tudták megmenteni.
Eredetileg úgy tervezték, az Emil Dandea nevét viselő iskolát mindössze más épületbe költöztetik, de a helyi önkormányzat határozatát a tanfelügyelőség döntése felülírta. Még rosszabb a helyzet vidéken, például a sáromberki mezőgazdasági szakiskolában, ahol Illés elmondása szerint egy pedagógusnak kellett házról házra járnia, és a nyolcadik osztályos pótvizsgán átment gyerekeket kapacitálnia, hogy oda iratkozzanak.
Folyamatos a lemorzsolódás
Kovászna megyében a tervezettnél nyolccal kevesebb szakközépiskolai osztály indul, az esti tagozat iránt alig volt érdeklődés, így a beiskolázási tervben szereplő öt osztály helyett csak egy alakul meg – tudtuk meg a tanfelügyelőségtől. A 71 nappali tagozatos osztályból idén háromról mondott le a tanfelügyelőség, a csökkentett óraszámú nappali tagozaton a betervezett két osztály helyett csak egy indul a szeptember 16-án rajtoló új tanévben. Az elosztás utolsó szakaszában még 350 gyerek kellett iskolát válasszon.
A megyei tanfelügyelőség jelezte, a roma gyerekek körében egyre nagyobb a lemorzsolódás, és bár a szegényebb diákoknak havi ösztöndíjat biztosít az állam, sokan még így sem végzik el a kötelező tíz osztályt. Az elmúlt tanév kezdetén például több mint 800 diák kapta ezt az ösztöndíjat, a tanév végére már csak 270-en maradtak.
Keresztély Irma főtanfelügyelő a Krónikának elmondta az oktatási minisztérium a kilencedik osztályok létszámára vonatkozó rendelete miatt hátrányba kerültek a szakiskolák, a szaktárca ugyanis elrendelte, hogy a kilencedik osztályok legtöbb 29 fős létszámmal alakulhatnak meg, ez lehetővé tette, hogy az elméleti gimnáziumi osztályokba még egy-egy diák beiratkozzon, ami például Kovászna megye szintjén két osztálynyi diákot jelent. "A fiatalokat és a szülőket elsősorban a gimnáziumok vonzzák. Egyértelmű, hogy az elméleti iskolák elszívják a diákokat a szakiskoláktól, legalább két osztály veszett el ilyen módon" – jegyezte meg a főtanfelügyelő.
"Veszély fenyegeti a szakoktatást!"
Hargita megyében mintegy hét osztálynyi, vagyis több mint 200 gyerek választott osztályt az utolsó beiratkozási fordulóban, ez sokat javított a helyzeten, mondta el a Krónika megkeresésére Hodgyai László tanfelügyelő. "Ezzel az utolsó fordulóval helyrebillent valamelyest a helyzet, olyan gyerek is volt, aki részt vett az egységes felmérőn és mégis csak utolsó percben jelentkezett kilencedik osztályba. Reméljük a legtöbb osztály megalakul, hiszen még szeptember 16-ig felébredhetnek a szülők és a gyerekek. Törvény kötelezi a tanintézeteket, hogy utolsó percben is beírják a tanulókat"– mondta Hodgyai László.
Zetelakán például meghirdetett kilencedik osztályba a nyár folyamán nem volt egyetlen jelentkező sem, az utolsó beiratkozási forduló azonban megmentette a helyzetet, így megalakulhat az osztály. Ditróban és Balánbányán is kevés a kilencedikes, de reménykednek, hogy utolsó pillanatban megalakulhatnak a szakközépiskolai osztályok. Hodgyai László is úgy véli, a szakoktatás továbbra veszélyben van, mivel a szülők és a diákok inkább a gimnáziumokba iratják gyereküket.
"Hibás a rendszer"
Nagy-Máté Enikő, a Bihar megyei Borson lévő Tamási Áron Agráripari Iskolacsoport igazgatója is úgy véli, a jelenlegi rendszer nem segíti a szakoktatást. Mint mondta, a Nagyvárad melletti településen az idén szakközépiskolai osztályt mezőgazdasági technikusi szakon még tudnak indítani magyar nyelven, nappali és esti tagozaton, a jövő azonban bizonytalannak látszik. "Rossz a rendszer, mert kilencedik után nagyon kevés olyan diák van, aki iskolát vált, pedig a gyerekek többsége nem annyira felkészült, de nyolcadik után mégis a gimnáziumot választja, ha pedig már ott van, a szülők szeretnék, hogy érettségi diplomát szerezzen" – magyarázta a pedagógus.
Nagy-Máté Enikő szerint azonban tapasztalat azt mutatja, sokan nem képesek erre. Ha már a nyolcadik osztályban nagyon gyenge volt a diák, kevés az esély arra, hogy érettségi diplomát szerezzen. "Nálunk nagyon sok a hátrányos helyzetű család, sok tanuló már dolgozik, s azzal, hogy még az utazási támogatást sem kapják meg, szinte lehetetlen helyzetbe kerültek" – magyarázta az igazgató. A Borsi középiskolába különben többnyire helyi és a környező falvakból érkeznek fiatalok, sokan már most mezőgazdaságba dolgoznak.
Még mindig várják a beiratkozókat
Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes is elismeri, a mostani szisztéma nem éppen a legjobb. Mint mondta, a magyar nyelvű kilencedikes szakközépiskolai oktatás Bihar megyében nem túl népszerű, igaz ugyan, hogy az osztályindításhoz szükséges létszámot végül elérték – kivéve a nagyváradi Szent László Római-Katolikus Gimnáziumban, ahol végül csak egy közgazdasági osztályra lett elég jelentkező – de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szakok "kínlódnak".
"A diákok többsége az elméleti oktatás felé fordul, a szakoktatást nem találják elég vonzónak. A jövőben nagyobb hangsúlyt kell erre fektessünk, fel kell mérjük, hogy milyen képzésre van igény és azokat népszerűsítenünk kell" – véli Kéry. Arra vonatkozóan még nincs pontos adata, hogy végül hány magyar nyelvű szakosztályt tudnak tízediktől elindítani, a héten ugyanis még mindig fogadják a beiratkozókat.
Növekszik az iskolaelhagyások száma
Országos statisztikai hivatal legfrissebb felmérése szerint az iskolaelhagyások száma tovább nőtt az elmúlt években. Az iskolaelhagyás hátterében az esetek többségében a család rossz anyagi körülményei állnak. A felmérés szerint egy átlagos romániai család évi 419 eurót költ egy iskolás gyerekre, amit a szegénységben élő családok nem engedhetnek meg maguknak.
A roma gyerekek 14 százaléka egyáltalán nem járt iskolába, 40 százalékuk az általános iskola alsó, 24 százalékuk a felső tagozaton maradt ki az oktatásból. Remus Pricopie oktatási miniszter a gazdasági válságnak tulajdonítja azt, hogy miután az új évezred első évtizedében sikerült 18-ról 15 százalékra csökkenteni az iskolai lemorzsolódás arányát, 2010-től újból romlani kezdett a helyzet, és ismét 17 százalékra emelkedett azok aránya, akik már a középiskola elkezdése után kimaradnak a közoktatásból. A szakiskolák esetében ez az arány még rosszabb, 20 százalék körüli.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Gyergyai Csaba, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Megmaradásukat ünnepelték a belényesiek
Bihar megye eddig legnagyobb és legsikeresebb szórványprogramjaként jellemezte a múlt hétvégén rendezett Fekete-Körös-völgyi Magyar Napokat Grim András, a megyei RMDSZ szórványért felelős alelnöke.
Felhívta a figyelmet, hogy minden szórványvidéknek, így a mintegy 4 ezer fős magyarságot számláló Belényesi-medencének is megvannak a maga sajátosságai, ők pedig azokat figyelembe véve alakították a három napos fesztivált. Ennek szellemében változatos programokat terveztek mindhárom helyszínen, népművészeti, vallási, valamint színes, szabadidős tevékenységek szerepeltek a programban. A zárónapon átadták az idei Zsiskú János szórványdíjat is, amellyel minden évben olyan személyt vagy szervezetet méltatnak, akinek a tevékenysége hozzájárul a szórványmagyarság megmaradásához. Az idén az a belényesi Miklós János képzőművész vehette át az elismerést, akinek festményei, grafikái Európa-szerte ismertek, munkái múzeumokban is helyet kaptak.
"Ezen a vidéken különösen fontos volt megerősíteni az emberekben a szolidaritást és az identitástudatot. Érezniük kellett, hogy nincsenek egyedül, hogy számíthatnak a Bihar megyei közösségre, és nem kell elhagyniuk a szórványtelepülést magyarságuk megőrzéséhez" – mondta el a Krónikának Grim, aki szerint ez a mostani esemény is alátámasztja azt, hogy a szórványban élőkben van kitartás. A fesztivál alkalmával megfogalmazódott az Együtt az összefogásért feliratú, megmaradást jelképező lobogó elkészítése is, amelyet a jövő évi programsorozatok helyszínein fognak majd kitűzni.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Varga Andrea történész felhívása a restitúció ügyében
Ismét közzétette két évvel ezelőtt megfogalmazott felhívását az erdélyi egyházi ingatlanok restitúciójának közös rendezése ügyében Varga Andrea. A történész egy esettanulmánnyal is kiegészítette korábbi szövegét. Írását az alábbiakban közöljük.
Az alábbi szöveg több mint két éve íródott, időközben el is felejtettem, születése óta megjárta több magyarországi állami és közigazgatásban dolgozó felső vezető elektronikus postaládáját is. Nem gondolom, hogy érdemben bárki fantáziáját megmozgatta volna az alábbi felvetés, de hát az összefüggések nem mindig a kellő időben látszanak meg, s néha csupán megkésve mutatják érvény(esülés)üket…
Kezem közé került minapában az EMMI-Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának 2013. július 24.-i, szerdai budapesti Országos Satószolgálaton keresztül kiadott közleménye, mely szerint: „A (magyar – V.A.) kormány támogatja a magyar közösségeket törekvéseik elérésében. Magyarország kormánya bármely kérdésben – így az egyházi ingatlanok rendezése ügyében – tartja magát ahhoz az alapelvhez, hogy a határon túl élő magyar közösségek törekvéseit támogassa" – mondta július 24-én Hölvényi György, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor első napján tartott panelbeszélgetésen.
Fontos, hogy az adott ország vezetése kellő alapot biztosítson az egyházak működéséhez, a szabad vallásgyakorláshoz – tette hozzá az államtitkár a Kós Károly-sátorban. Hangsúlyozta, hogy az egyházi ingatlanok rendezésekor türelemmel kell lennünk, Magyarországon 2011-ben, 20 év után sikerült lezárni a folyamatot”.
Az ország adott, a kellő alap ugyancsak, a türelemről nem is beszélve. Ami azonban nem áll, az a „sikerrel lezárt folyamat”…
Az elmúlt hónapokban személyes érintettségem miatt nem akartam elmondani véleményemet az erdélyi egyházi ingatlanok restitúciós ügyében. Ugyanakkor köztudott, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés az egyetemesen elismert alapvető jogok közé tartozik (denial of trial vagy déni de justice). Ezekért kiállni nem csupán misszió, de felelősség is. Mégpedig közös, hamiskodás-mentes és morális felelősség.
Korunk Európájában, több mint két évtizeddel az 1989-es változások után, az egykori kommunista országok közül Románia maradt az egyetlen, amely ezidáig nem volt képes európai jogi normáknak megfelelően, törvényes úton rendezni a volt egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdését. Míg a polgári demokratikus országokban, Nyugat-Európában a teljes oktatási rendszernek meghatározó részét alkotják a felekezeti iskolák, addig korunk Romániájában még az 1990 után kialakított vagy revitalizált magyar egyházi iskolai intézmények is többnyire jogfosztottak, tulajdonukból konstans módon kiforgatottak, állami szintű szabályozás és egyházi érdekű kezdeményezések összhangjának hiánya miatt lényegében mindmáig működésképtelenek. Nem utolsósorban éppen vagyoni helyzetük, állapotuk, s főképp pedig rendezetlen státuszuk okán.
Az állapotok változása és a román állam következetesen vonakodó, restitúciót nyíltan megnehezítő (vagy direkten ellenérdekelt) egyházpolitikai együttműködési szándéka miatt az alábbi indítványban európai rangú intézményi segítség igényét terjesztem elő annak érdekében, hogy Románia állami hatóságai juttassák vissza az egyházak birtokába mindazokat az ingó és ingatlan javakat, melyeket önkényesen elkoboztak tőlük.
Mi kell ehhez, első körben…?
1). Elsődleges célprogram az egyházi-felekezeti vagyonok leltárának elkészítése, ehhez szükséges kutatói bázis kialakítása, nemzetközi együttműködés megformálása és nemzetközi jogi normákat követő adatbázis felállítása, mely párhuzamosan kezeli a felmerülő ügyek tudományos háttéranyagát és elősegíti a jogérvényesítés sikerét.
2). E programcél harmonizálása az uniós kötelező érvényű ajánlásokkal, a nemzetközi konvenciókra épülő levéltári és adatnyilvánossági jogelvekkel, mindezeken túl a magyar kulturális örökség kezelésének állami garanciákra épülő védelmével, fejlesztésével, bővítésével és digitalizálásával is. A magyar államnak nem csupán saját történeti képe, állampolgárainak múlttudata okán, legalapvetőbb értéknormáinak fennmaradása szempontjából is kivételesen komoly szüksége van történelmi egyházainak folytonos szerepvitelére, feladatvállalására, kiváltképpen a határokon túli szférában. E feladattudat föltehetően nem hiányzik talán a politikai akarat szintjén, de hatástalan marad a határokon túli magyarság tudati, világnézeti, felekezeti önállósági és lelkiismereti szabadságának terében, főként nemzetstratégiai szempontból. És ez marad mindaddig, amíg érdemi, pontos, célirányos és jogi garanciákkal is alátámasztott leltár nem készülhet az elveszett /vagy éppen most elveszni látszó !/ egyházi vagyonok teljes lajstromával.
A felhívás és programos feladatvállalás célja nem választható el a motivációktól: kétségtelen, mert peres ügyirati anyag, eredménytelenül lefolytatott eljárások sora, szakmai vétségekkel terhes vagy jogi perfekcióval nem (vagy esetlegesen) ellátott kezdeményezések sorozata bizonyítja, hogy folyamatosan romló kondíciók veszik körül a magyar egyházi vagyonok visszaszerzésének folyamatát. A szaklevéltári ismeretek hiánya vagy a politikai érdekérvényesítés eszközeinek párhuzamossága, megkísérelt egyedi restaurációs játszmák elveszített esélyei jelzik azt, hogy érdemi feltárás (esetenként a nyilvánosság vagy a szakjogászi érdeklődés számára sem elérhető források megközelítési nehézségei okán) nem nélkülözhető ebben a változó feltételrendszerű jogérvényesítési folyamatban. Az adatok, források, dokumentumok, peranyagok, sajtóanyagok, ítéletek, peres vagy peren kívüli eljárási megoldások, a jogszabályok időbeli és érvényességi kondícióinak mint feltételeknek a nem kellő megléte nemcsak érvényteleníti az elszigetelt törekvéseket, de egymás ellen hangolja, a vetélytárs félnek is kiszolgáltatja az érdekelteket. Ennek egyetlen ellenszere lehetséges: prekoncepció-mentes helyzetfeltárás és jogszerűen érvényes érték-összeírás (vagyonleltár, hiányleltár, összehasonlító kimutatások, jogi és történeti dokumentáció) elkészítése.
Felhívásom tehát ezt a célt szolgálja a fentiek értelmében és arendezés elmulaszthatatlan felelősségének gondosságára hívja föl a figyelmet. Amíg még van erre ok és indok, esély és bizonyítható jogalap…
A felhívás kivitelezése nem épülhet az érdekelt egyházak, forráshiányos felekezeti és hívő-közösségek támogatására. Különösen akkor nem, midőn a partnerség és szolidaritás olyan európai kapcsolathálójáról van szó a szóbanforgó tét lényegét illetően, melyhez minden egyház kevés lenne önmagában. A kivitelezési program ezért a szociális párbeszéd európai normáihoz kíván igazodni, ennek jogi és együttműködési, esélyegyenlőségi és kooperációs feltételrendszerét követi. A felhívás megvalósítása tehát állami segítséget, forrástámogatást, intézményesítési megoldásokat, nemzetközi jogi és partnerségi felelősségvállalást igényel – nem pusztán remények, hanem kötelezettségek formájában. Ugyanakkor nem központosítás, nem egyvalamiféle „állami egyházügyi hivatal” ügyviteli felelőssége értelmében, hanem a tényfeltárás, adatbázis-felállítás, adatszolgáltatás, információs biztonság és adatvédelem alkalmazásával. E téren a felhívás komolyanvétele esetén a kormányzati információs biztos közreműködésének igénye is felmerül, amely egyazon célt, a partnerek kooperációjára épülő adatnyilvánosságot is szükségképpen garantálja a kutatások nyomán keletkező anyagok terén, de megnehezíti vagy lehetetlenné teszi az ellenérdekelt felek kártékony hozzáférését.
Mind a felhívás kivitelezési célrendszerének, mind az érdekelt egyházak és felekezetek társadalmi motivációinak főszerep jut a megvalósítás interaktív és intézményközi jellegében. Ezért nem rendelhető immár fennálló nemzeti intézményhez /mondjuk felelős államtitkársághoz/ a törekvés, továbbá azért sem, mert ennek próbája már megvolt, mégpedig sikertelenül. Az adatokhoz való hozzáférés, az adatgazdák jogosítványai, a partnerségi kapcsolatok, a kutatási szakértelem, egyéni vagy csoportos érdekeltség és bürokratikus ellenállási attitűd folyamatos jelenléte ebben a szférában a legtöbb és legkezdeményezőbb egyházakat is háttérbe szorította, jogérvényesítési úton visszavetette, sőt bizonyos esetekben előzetesen is reménytelenné tette a jogos igények érvényesítésének esélyeit, vesztes helyzetet idézve elő a jogos érdekérvényesítés és jogorvoslat eseteiben is.
Hatékony jogvédelmet csakis hatékony lobbi-tevékenységgel érhet el az egyház (bármely egyház, s az egyházak társadalmi területe egyaránt). Ennek a kölcsönös tisztánlátáson alapuló (elektronikus adattár, hozzáférés, dokumentációk tükrözése, feltárt anyagok nyilvánossá válása), tervszerű programossággal elvégzett kutatómunka és érdekérvényesítés lenne elemi szintje. Nélkülözhetetlen ilyesmi létrehozásához olyan havi rendszerességű kiadvány (bulletin), amely a permanens tájékoztatás feladatát látja el felekezetközi és inter-religionális térben.
Háromhavonta (negyedévente) szükség lesz programkövető konferenciákat, szakmai vitákat, helyzetelemző egyeztetéseket is tartaniuk az egyházaknak, szükség esetén még gyakrabban, egészen az eredmények eléréséig. Felekezetközi huzakodás esetén ugyanakkor mindannyian és közösen rajtavesztenek, ez ma már világos.
Eltérő kényszerek között élünk, de közös céllal és még közösebb, híveinkkel együttes hátrányos helyzetben. Tudomásul kell vennünk és egymásban is tudatosítanunk kell: most, vagy pedig soha sem érhetjük el, amit jog szerint kívánunk, mert évről évre tapasztalhatjuk, hogy jogszabályok módosulása, ellenérdekelt partnerek kivételezett helyzetbe kerülése révén egyre nehezebben lesz érvényesíthető holnap, ami ma még esély volt.
Lehetséges, hogy ezután minden elévül és soha többé ilyen összefogási, érdekazonossági lehetőség nem lesz, mint most utoljára még talán van. Számos jogi kezdeményezés indult, eltérő módon és fórumon, viszont többek egyéni próbálkozása is alig volt elegendő ahhoz, hogy néhány ingatlan esélyt kapjon a visszaadásra – de csak néhány, az összesnek csupán csekély töredéke! Ennek jogi kerete csak a 2000-res években alakult ki részlegesen, de semmiképpen nem áttekinthetően, hanem alkalmi és esetleges sürgősségi kormányrendeletek formájában, és messze nem az egyértelmű és egységes szabályozás szellemében. Ugyanakkor a törvényesnek tetsző törekvések is javarészt megbuktak a partnerség hiányán, belső felkészültségen, bizonyítékok hiányán vagy a tárgyalófelek ellenérdekeltségén. Az európai rangú és korunk normáinak megfelelő törvényi szabályozás nélkül csak a „lekenyerezhetőknek” járó kiváltságosság osztogatása marad reményként, ettől azonban a többség elesik és végleg kárvallott marad. Tényleg véglegesen…!
Tudatosítani kell önmagunkban, egymásban, lehetséges és felelős partnereinkben is, hogy magyar tulajdon vész el, ha nem lép közbe a magyar állam – mégpedig nemzeti érték, kulturális örökség, európai vagyon, és még ráadásul egyházi is, vagyoni és morális, szimbolikus és történeti közjavak tömege.
Tudvalévően az egyházi vagyonok eltulajdonítása ellentétes volt a trianoni békeszerződés nem állami vagyonra vonatkozó rendelkezésével is annak idején – és mégis megtörtént, ami jogtalan volt.
A 2006-os egyházügyi törvény állam és egyház viszonyára vonatkozó 3. pontja kimondja, hogy az állam tiszteletben tartja az egyház belső szabályzatát és törvénykönyvét. Ilyen és ehhez hasonló módon kialakított állapotnélküliségek, képtelenségek szolgálnak alapul jogos követeléseink érvényre jutásánál, korántsem függetlenül attól, hogy mindez elfoszló, állagában romló állapotú vagyon, a határon túli magyar kisebbségek anyagi és szellemi javainak értékfoszlását, devalválódását vagy alkalmi kompromisszumok révén helyi cserealkuk esetlegességét eredményezi. Ezt a folyamatot kell közös szándékkal megakadályoznunk, közös tervek alapján átírnunk, ameddig még lehetséges.
A közös fellépés talaja egy közös projekt, közös és önkéntes csatlakozással, magyar védnökség alatt, az Országos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Tudományos Akadémia stb. szakirányítási vezérletével, nemzetközi levéltári szabványok és normák iránymutatása mentén egy átfogó projekt megvalósításában mindazon partnerekkel (szponzoráció, nemzetközi levéltári szakmai szövetség, digitalizációs jogok és normák követése, stb.). Partnerségben lehet csupán kivitelezni mindezt, úgy, hogy nem szűnünk meg szem előtt tartani: a magyar és nemzeti történelem levéltári anyagainak, örökségének visszaigénylése mint ingó vagyon éppúgy része kell legyen céljainknak, mint az ingatlanok, törvények és intézmények előtti képviselet, mellesleg, jogszerű visszaállítása és/vagy kárpótlása mindannak, aminek elorzása a történelem kelet-európai sodrának egyik következménye volt. Románia monitorizálása csak igazságügyi szinten zajlott, azon belül is a korrupció tesztjével elsősorban. Elmaradt az Emberi Jogok Chartájának érvényesülési tesztje az egyházak ellen a vagyonjogi perek során lezajlott/elkövetett jogsértéseket illetően, amelyek ügyében még közösen fel kell lépnünk, bármely egyházakról volt is szó.
A fenti felhívás lényegében visszhangtalan maradt. Egyházak részéről éppúgy, mint állami hatóságok válaszadási és programtervezési célképzeteit illetően. Amiről anno ez a szöveg szólt, annak felszólító hatása lepergett az érintettekről. A veszteségek viszont időközben is jól látható módon szaporodnak. Erre szolgáljon példaképpen írásom második fele, mely esettanulmányi szándékkal, vagy tanúságképpen illusztrálhatja a zajló folyamatokat. Engedtessék a részletek közléséért az Olvasó megértő türelmét, s az Érintettek belátó bölcsességét kérni…
Egyes román nyelvű sajtóorgánumok az elmúlt hetekben a Váradhegyfoki Premontrei Kanonokrendi Prépostság jelenleg is folyamatban lévő ügyei kapcsán fogant cikkeik által nap mint nap próbálnak a tárgyalást vezető bírókra nyomást gyakorolni.
Onisifor Ghibu (akinek volt neve akkoriban, s vállalta is!) mai utódai jól tudják, hogy errefelé a bírók és ügyészek általában nem erkölcsi elvekre, illetve morális tartalmat is hordozó jogelvekre építik döntéseiket. Főleg nem azokban az esetekben, ha az ügyre vonatkozó jogi előírásokat maradéktalanul alkalmazva a társadalom/közösség értékítéletével vagy erkölcsi felfogásával ellenkező döntést tudnának csak hozni... A jogi érveket ugyanakkor szívesen építik be nemjogi érvényű értelmezésekbe, jogiasított formátumú véghatározatokba vagy kereseti elutasításokba…
Tanulóleckeként leírom röviden ide illő huzavonámat a nagyváradi ügyészséggel:
2011 februárjában büntető feljelentést tettem a nagyváradi ügyészségen, melyben kértem, hogy a Prépostság tulajdonát képező Félixfürdőt használó céget tiltsák el az ingatlanok állapotát veszélyeztető magatartástól (a bontástól illetve építkezéstől), illetőleg kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére.
Azóta a cég vezérigazgatója ellen tett büntető feljelentésem nyomozati szakaszának irataiból kiderült, hogy noha a cég 2006-ben építkezési illetve bontási engedélyt kapott a Váradszentmártoni polgármesterségtől (ami ugyebár ellentétes a restitúciós törvénnyel, vagyis törvénytelen, bűncselekménynek bizonyul), mégsem történt/történik a károkozás megakadályozása vagy szankcionálása.
Merthogy „ha nincs kár, nincs bűncselekmény”. Hiszen mind az ügyészség, mind a bíróság azon a véleményen volt, hogy a cég a sajátját, a tulajdonában lévő szállodát bontotta le 2006-ban, a restitúciós folyamat kellős közepén – sőt, hogy érdekesebb legyen a helyzet –, alapfokon a nagyváradi bíróság a kérdéses szállodát visszaadta jogos tulajdonosának azzal, hogy az ingatlan ellenértékében pénzbeli kártérítésre jogosult... Persze azóta kiderült, hogy amikor alapfokon a rend visszakapta az ingatlant, a szálloda már nem állt lábon... Ehhez még hozzájön, hogy mind az ügyészség, mind a bíróság törvényesnek nyilvánította, hogy a cég a Prépostság visszaigényelt telkein több milliós értékű ingatlan-beruházást hajtson végre, építkezési engedéllyel, holott a restitúciós törvény tiltja az visszakért ingatlan megváltoztatását.
Persze az is lehet, hogy valamiképpen Bihar megye s azon belül is speciálisan Váradszentmárton kikerült a restitúciós törvény végrehajtási területi hatálya alól. Ellenkező esetben ugyanis a jogi szankciók körébe tartozna immár az ügy, s nem a sajtóközleményekben harsogható félretájékoztatás tárgya lenne…
Kérdem én, hol van ilyenkor a korrupcióellenes ügyészség figyelme és érdekképviseleti beavatkozása? – amelyik például a Mikó ügyben feltárta, hogy „közérdek ellen elkövetett hatalommal való visszaélés minősített formában, mivel az ingatlan értéke (ezért a károkozás is) rendkívül magas” (http://www.13020.ro/page/a-13020-as-dosszie-a-per), holott ez esetben is hasonló az állapot: a református egyház kormányhatározattal kapta vissza az érintett ingatlan-együttest, ugyanakkor nem bontotta le – meg lehet nézni, lábon álló ingatlanról van szó –, továbbra is oktatási intézményt működtet az ingatlanban, az alapítók akaratának megfelelően.
Lehet, hogy rajtam kívül mindenki tudja jogi miértjeimre a választ – de ezt bölcsen titokban is tartja. Az elmúlt három évben ugyanis számtalanul próbálkoztam logikus magyarázatot kapni az önmagamnak és a bíróságok előtt is feltett kérdéseimre, többek közt arra, hogy ki és mi, miként és miért vállalt nemzetközi kötelezettséget arra nézve, hogy garanciát várjon Romániától az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatására. A háttérhez érdemes tudni: megfogalmazódott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 176/1993-as Véleményezése Romániának az Európa Tanácsba való felvételi kérelmét illetően:
8. pont: „A Közgyűlés felkéri a romániai kormányt, hogy szolgáltassa vissza az egyházi tulajdonokat és biztosítsák egyházi iskolák alapítását és működtetését, különös tekintettel a kisebbségekhez tartozó gyermekek anyanyelvi oktatására.” (Gunnar Jansson, Romániával foglalkozó Európa tanácsi raportőr jelentése 1997 áprilisából)
Egy másik nemzetközi dokumentum: Románia monitorizálását megszüntető 1123/1997-es Határozat. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 14-es pontjának IV. bekezdése kimondja:
„A Közgyűlés ezért nyomatékosan felkéri a román hatóságokat, hogy: módosítsák olyan értelemben az elkobzott és államosított javak visszaszolgáltatására vonatkozó törvényeket, az 1991/18. és az 1995/112. számú törvényeket, hogy azok a javak in integrum visszaszolgáltatását vagy ehelyett méltányos kárpótlást biztosítsanak.”
A meg nem valósuló visszaszolgáltatásra, vagyonátadásra, kompenzációs javaslatokra nem igazán lelem a magyarázatot. Jogtörténészként ugyanakkor sejtem, hogy ma is létezik az egykori K-vonal utódja, megmaradt a titkosan ügykezelt dossziék világa, továbbá a bíróságok részére küldött titkos jogalkalmazási utasítás, hogyan kell a különösen érzékeny kérdésekben eljárni. Hiszen, ha nem így lenne, akkor valószínűleg a Prépostság ügyeiben a iura novit curiaelve, vagyis „a bíróság ismeri a jogot” normája érvényesülne.
A „jog ismerete” persze lehet idő-függő, a jogelvek és európai joggyakorlat követésének igénye is a múló idő függvénye: „majd érvényét veszti” az igény, ha valahogyan (ügyesen) elrendezzük a kárigény és jogos követelés elutasítását, miközben az ingatlanok állagromlása vagy dózerolása odáig jut, hogy mintegy „okafogyottá”válik a visszaszolgáltatás érvényesítése.
Gyakorlatilag ezt szolgálja ugyancsak a jogi és törvényszövegekkel való ügyes manipulálgatás. Hiszen melyik román (főleg erdélyi) bíró ne tudná, hogy 1855-ben megszületett a magyar telekkönyvi rendelet leginkább eljárási szabályokat tartalmazott.
De ha valaki mégsem tudná, íme a részletek: az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a magyar telekkönyvi rendelet, valamint az Optk. telekkönyvre vonatkozó rendelkezéseit 1861 után is fenntartották, így elsősorban az Optk. azon anyagi szabályait, amelyek arra vonatkoznak, hogy a telekkönyvi bejegyzettség, vagy annak hiánya, milyen magánjogi joghatást idéz elő.
Ennek megfelelően, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 145. §: „A jog és vagyon biztonsága s ezen alapuló közhitel (… ) végett az 1855-ik dec. 15-én a telekkönyvek tárgyában kiadott rendelet kiegészítésekkel hatályban marad.” 156. §: „(…) az osztrák általános polgári törvénykönyvnek mindazon határozatai, a melyek a telekkönyvi rendeletekkel egybefüggésben állanak, s a melyek valamely telekkönyvi jog megszerzésére vagy elenyésztésére alapul szolgálnak, az országgyűlés intézkedéséig hatályukat megtartják.”
Folytatólagosan a „telekkönyvi elbirtoklás” szabályát az Optk. 1467. §-a tartalmazta. „Ingatlanokra nézve az, a kinek nevére azok a telekkönyvbe bekebelezvék, minden ellenmondás elleni tulajdonjogot három év alatt birtokol el. Az elbirtoklás határai a beiktatott birtok mértéke szerint ítéltetnek meg.”
Magyarországon az „1888. márcz. 5-én 947. sz. a. kiadott igazságügy-miniszteri rendelet a törlési kereset határidejének megrövidítése és a megindítás szándékának bejelentése tárgyában” a szabályt az 1872. február 15-én hatályba lépett osztrák telekkönyvi törvény alapján az alábbiak szerint fogalmazta meg: a (közvetlen jogszerzőre történő átírást tartalmazó) telekkönyvi végzés kézbesítése esetén a tulajdonosnak a kézbesítéstől számított 60 nap alatt be kell jelenteni és 6 hó alatt meg kell indítania a „kitörlési” pert a további jóhiszemű jogszerzők ellen. Amennyiben kézbesítés nem történt, a kereset 3 éves jogvesztő határidőn belül indítható meg. A közvetlen jogszerzővel szemben a pert az általános elévülési idő, 32 év alatt lehet megindítani. Magyarországon a joggyakorlat az osztrák szabályozással szemben a harmadik személy jóhiszeműségét erőteljesen beszűkítette azzal, hogy a jóhiszeműséghez nemcsak a telekkönyv megtekintését, hanem a birtokállapotról való meggyőződést is megkívánta.
A fentiekre való tekintettel, a 1866-ban a „Szent István első vértanuról czimzett Nagyváradhegyfoki premontrei rendi prépostság” mint eredeti tulajdonos (primus) került bejegyzésre az 1866. évi XXIX. Törvénycikk bejegyzési jogszabályi elv alapján a Váradszentmártoni telekkönyv B1 lapján.
Vajon a telekkönyvi jogi szabályozás és rendelkezései mitől „évülnek el” az újságírók emlékezetében, a jogi közgondolkodásban vagy a felekezetpolitikai érdekképviselet érvtárában…? S „elévülnek-e” annyira, hogy immár az autentikus nyelvtani, grammatikai, rendszertani, történeti, jogszabályi értelmezés szerint az 1855. december 15-i magyar telekkönyvi rendtartás 168. paragrafusára vonatkozóan lehet telekkönyvi rektifikációval tulajdont szerezni?
Hiszen, az anyagi jog előírásai alapján csak „az okiratba foglalt megállapodáson alapuló bejegyzés keletkezteti a megállapodáson alapuló dologi jogokat”, „az érvényes megállapodást korporáló okirat nélkül bejegyzett dologi jog nem keletkezik”.
Továbbá az is köztudott, hogy a magyar jogi hagyományok mindig is védték az eredeti tulajdonos érdekeit. Ha mai tulajdonról, mai érdekekről, intézményi vagyonról volna szó, akkor ki és miért mondana le arról, hogy történeti hitelességgel igazolható tulajdonát a magáénak tudhassa, védelmezhesse, közhatalom előtti bejegyeztetését szavatoltnak láthassa…?
Manipulációról szóltam az imént. Nem ok nélkül. Ugyanis 1936-ban a premontrei rend nagyváradi gimnáziumának épülettömbjét, telekkel (3159 tulajdoni lap) illetve váradszentmártoni (Félixfürdő) (1 tulajdoni lap), melyet a Rend a telekkönyvi nyilvántartás bevezetése óta (1866) háborítattlanul bírtokolt, Onisifor Ghibu csendőri kísérettel, egyoldalúan a nagyváradi telekkönyvi bíróságon az 1866-ban eredeti felvétel alapján felevett telekkönyv BI lapján a „Jászói premontrei rend mint nagyváradi hegyfoki prépostság” nevét román államra „javította” az 1855. december 15-ei magyar telekkönyvi törvény 168-as paragrafusával az 1936. augusztus 22-én kelt 7818/1936 illetve 6611/1936 végzés alapján.
E bejegyzések ellen három fellebbezés történt a váradhegyfoki premontrei rend, illetve a jászóvári premontrei rend részéről, továbbá a nagyváradi római katolikus püspök nevében. A nagyváradi bíróság 1937. március 31-én a 3461/1937-es és 5301/1937-es végzésében jóváhagyta Onisifor Ghibu „javítását”.
A nagyváradi törvényszék a II. fokú végzésben (1937) már azt a jogi érvelést használta, hogy Romániában csak olyan szerzetesrendeknek lehet jogi személyisége, amelyek kizárólag Románia területén működnek, de nem ismerhető el a jogi személyisége a világegyház szerzetesrendjének, amelynek Románia határain kívül is szervezetei vannak és legfőbb rendfőnökük külföldön él.
A Szentszék 1938-ban a Ghibu-féle teljesen téves magyarázat ellen a legerélyesebben tiltakozott, kijelentve, hogy a Romániával megkötött konkordátum (1927) értelmében a román területen működő szerzetesrendek külön-külön jogi személyek, amelyek a római katolikus egyház fennhatósága alá tartoznak. Ennek folytán a premontrei rend vagyona egyházi vagyon, és mint ilyen, el nem kobozható, eredeti egyházi rendeltetésének megőrzendő.
1939-ben a román külügyminisztérium kérésére a bukaresti semmítőszéken a máig be nem fejezett jogi eljárástfelfüggesztették.
A román kormány a Vatikánnal való nyílt konfliktust megelőzendő a katolikus egyházi jogviták rendezése céljából 1939 novemberében négyes bizottságot hozott létre. A román egészségügyi minisztérium képviselője (a négyes bizottság 1939. december 7—8-án megtartott ülésein) azon a véleményen volt, hogy a Premontrei Rend félixfürdői ingatlana nem morális, hanem materiális kérdés, államérdekből kell ezt a hatalmas vagyont megtartani.
A Szentszék és a román kormány tárgyalásai 1940. március 1-jén nem zárultak le, ugyanakkor kihoztak egy rendeletet, amelyben kimondták, hogy az összes ilyen telekkönyvi átírást felfüggesztik, és egyenként vizsgálják meg. A második bécsi döntés után a magyarok hoztak egy miniszteri rendelkezést, hogy a pereket azon a szinten kell befejezni, ahol Romániában elakadtak. A nagyváradi egyházmegye egy része román fennhatóság alatt maradt, ennek megfelelően a magyar kormány a be nem fejezett perekre a nemzetközi jog követelményét alkalmazta.
Köztudott, hogy 1940. augusztus 30-án a második bécsi döntéssel Észak-Erdély, és ezen belül Nagyvárad illetve Váradszentmárton újból Magyarországhoz került, hiszen államutódlás, illetve határmódosítás esete állt fenn. A határmódosítás, a román és a magyar állam második világháború utáni viszonyának története, a szervezett szocializmus korszakának egyházpolitikai ballépései és egyház- vagy hitellenes históriája újabb értelmezés-történet részei (lehetnének és kellene legyenek).
Az egyházi tulajdonok kérdése azonban, beleértve a jog szavatolta tulajdonhoz való viszonyt, a kisebbségi jogérvényesítés szempontjait és a felekezetválasztási szabadságjog emberi jogi garanciáit – nem politikai „engedmények” vagy alkuk témakörei, nem politikai napirend tárgyai. Egyetemes, vagy éppenséggel európai normák, uniós tagság feltételeként szabott normatartás, tulajdonjoghoz való viszony és respektus kérdései inkább, amelyek között nem kaphat helyet a lapos vádaskodás, a hevenyészett joggyakorlat vagy az alkalmi jogértelmezési cselek érvényesítése.
Maszol.ro

Az RMDSZ megkezdi az aláírásgyűjtést a régiókról szóló népszavazáshoz
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) csütörtökön kezdi el az aláírásgyűjtést Erdély hat megyéjében annak érdekében, hogy december 8-án a székelyföldi és partiumi megyékben helyi népszavazásokat lehessen kiírni a fejlesztési régiók átalakításáról.
A népszavazást megelőző lépések menetrendjét Kelemen Hunor, a szövetség elnöke ismertette szerdán egy kolozsvári sajtótájékoztatón. A menetrend szerint október 14-éig gyűjtik az aláírásokat, és a megyei önkormányzatok november 14-én határozhatnának a népszavazások kiírásáról.
A székelyföldi Kovászna, Hargita és Maros megye lakosságától a népszavazáson azt kérdeznék meg: akarják-e hogy a három megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely központtal? A partiumi Bihar Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra vonatkozna.
Kelemen Hunor elmondta, hogy a menetrend a törvényi előírások szigorú figyelembevételével alakult ki. A törvény szerint valamennyi megyében a választópolgárok öt százalékának kell aláírásával támogatnia a kezdeményezést ahhoz, hogy a megyei önkormányzatok kötelező módon napirendre tűzzék a kérdést.
Az RMDSZ elnöke az MTI kérdésére elmondta, hogy a székelyföldi megyékben sem akarták megspórolni az aláírásgyűjtést, hiszen a folyamat során tájékoztathatják a polgárokat a fejlesztési régiók átalakításának fontosságáról. Kelemen Hunor elmondta, a román pártok helyi vezetőivel folytatott korábbi tárgyalásokon kiderült, hogy mindenkinek érdekében áll a fejlesztési régiók átszervezése. Nagy kihívásnak mondta, hogy biztosítsák az 50 százalékos részvételt a népszavazásokon.
Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a népszavazás remélt sikere nyomatékot ad az RMDSZ fejlesztési régiókra vonatkozó korábban benyújtott törvénytervezetének, a régiók átalakításáról azonban Románia parlamentjének kell döntenie. Ha van rá politikai akarat Bukarestben, pár hónap alatt megváltoztatható a régiók jelenlegi rendszere – tette hozzá.
MTI
Erdély.ma

Biró Rozália az elnök
Az egyetlen jelöltet, Biró Rozália Bihar megyei szenátort választották az RMDSZ nőszervezetének elnökévé szombaton Kolozsváron, a szervezet első országos küldöttgyűlésén. Ügyvezető elnökké Nagy Emesét, Kelemen Hunor szövetségi elnök tanácsadóját választották. A küldöttgyűlés elfogadta a nőszervezet programját és alapszabályát, s megválasztotta a hét alelnököt is.
Biró Rozália 2004 és 2012 között Nagyvárad alpolgármestere volt, 2007-től a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke, 2012-től szenátor. Beszédében kijelentette, mind az RMDSZ-en belül, mind a romániai közéletben „kőkemény küzdelem vár a nőkre”. Azt is hozzátette, hogy a nőszervezetnek ezután kell megbeszélnie, milyen képviseletet kérnek a nőknek a szövetségben mindazért a munkáért, amit már eddig is „letettek a közösség asztalára”. Kijelentette: amiként a családot is a nők tartják össze, úgy kell a nőknek a közösséget is összetartaniuk. Biró Rozália elmondta, a nőszervezet feladata lesz, hogy bővítse a nők szereplési lehetőségeit az RMDSZ testületeiben. Hozzátette, körülbelül egy év múlva derül ki, hogy a nők mekkora erővel, mekkora közösségi támogatással rendelkeznek a szövetségen belül. Most még úgy ültek össze, hogy alig ismerik egymást, de egy év múlva már tudni fogják, kik azok a megfelelő tudással, adottságokkal, képességekkel rendelkező nők, akiket sikeresen elindíthatnak és támogathatnak a politikában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Naponta ezer aláírás Székelyföldért
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt közreműködésével már egy hete gyűjti az aláírásokat a fejlesztési régiókról szóló népsza-vazáshoz.
Az összefogás sikerességét bizonyítja az a 7000 támogató, aki Kovászna megyében már ellátta kézjegyével a szövetség által megfogalmazott kérdőívet. „A megyében naponta ezer aláírás gyűl össze. Látszik, hogy kezdeményezésünk megegyezik az emberek véleményével. Mi mindannyian azt szeretnénk, amit az Európai Unióban pontosan értenek: mi mondjunk véleményt saját jövőnkről” – nyilatkozta Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke.
A december 8-ra tervezett népszavazáson azt kérdezik majd: akarják-e, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye, Marosvásárhely központtal, közös fejlesztési régiót alkosson? Az RMDSZ kezdeményezésére indult népszavazáson a partiumi Bihar, Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra fog vonatkozni.
Erdély.ma

Hovatartozás
Ha minden igaz, akkor három erdélyi – Hargita, Kovászna és Maros - , valamint három partiumi – Bihar, Szatmár és Szilágy - megye lakóit meg akarják népszavaztatni arról, milyen más megyékkel lennének szívsebben együtt egy fejlesztési régióban.
A kezdeményezés apropója az, hogy a bukaresti kormány fejébe vette: módosítja az ország közigazgatási felosztását, oly módon, hogy a jelenlegi megyéket különböző régiókban vonja össze. Mivel nem biztos, hogy a román irányítású hatóságok hajlandóak lesznek kiírni a referendumokat – lévén, hogy az RMDSZ kezdeményezte őket - , az alábbiakban vázolnám, hogy nagyváradi lakosként milyen megyékkel látnám szívesen egy régióban Bihart.
Sajnos Győr-Moson-Sopron, az angol Kent vagy Essex, illetve Franciaországból a Nizza székhelyű Alpes-Maritimes nem játszanak, mivel eléggé fantáziátlanul csak az ország közigazgatási határain belül engednek válogatni, pedig eléggé előkelő helyen lennének a preferencialistán. Ugyanezen okból nem jöhet szóba a nagybetűs Megye sem, ahol A gyűrűk ura című klasszikus szerint a hobbitok élnek, pedig néha kimondottan jól jönne, ha az ember baráti körébe olyan figurák tartoznának, mint Gandalf, a varázsló. Ezért maradnak az országon belüli megyék.
Legyen akkor Konstanca, mert kimondottan szeretem a tengert. Mondjuk, az Adriát sokkal jobban, mint a Fekete-tengert, de mivel Fiume ugyanúgy nem lehet opció, mint a festői Nizza és környéke, akkor legyen a román tengerpart. Aranyló homok, langyos tenger, gazellatestű, bikinis lányok, és a nagyváradihoz hasonlóan pezsgő éjszakai élet. A Jóisten is arra teremtette, hogy egy régióban legyünk.
Aztán ott van Prahova megye. Igaz, hogy hegyek meg hegyvidéki üdülők Biharban is vannak, de festői hegyvidékből sohasem elég, ráadásul itt készülnek az ország legjobb vörösborai. Ide vele!
De jöhet Hargita megye is. Már csak azért is, mert ebben az esetben az etnikai arány a mi javunkra billenne, meg aztán az asszony is onnan származik, és így közigazgatásilag is szentesítve lenne a frigy.
Persze most bizonyára sokan felkapták a fejüket, mondván: ez abszurd felsorolás, aminek semmilyen reális alapja sincs. Ez így is van. De azért nem sokkal abszurdabb, mint a Bukarest által ránk kényszeríteni akart frigy, amelyben azzal a Beszterce-Naszóddal vagy Kolozzsal kellene egy régiót alkotni, amelyekhez nem fűz sokkal több történelmi és kulturális szál, mint Prahovához vagy Konstancához.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Évadkezdés a Csillagocska Gyermektáncházban
Ahogy az már több mint tíz éve szokás, október elején évadkezdést hirdetnek a nagyváradi Csillagocska Alapítvány szárnyai alatt működő Csillagocska Gyermektáncházban.
A Gyermektáncháznak otthont adó Nagyvárad-Réti Református Egyházi és Művelődési Központ alagsorában heti rendszerességgel minden kedden újra várja az érdeklődő gyermekeket, szülőket és nagyszülőket a Csillagocska Gyermektáncház, délután négy órától az óvodásokat, öt órától pedig a kisiskolásokat. Az idei évad első táncháza október 8-án lesz.
Kettős pillér
A táncház az idei évadban is több korosztályt, köztük az óvodás, illetve kisiskolásokat magába foglaló csoportokat oktat. A bihari régióban egyedi módon történő oktatás kettős pilléren nyugszik. Az első a táncház rendszeressége: minden hét keddjének délutánján négy órától az óvodások, míg öt órai kezdettel a kisiskolások sajátíthatták el a néptánc lépeseit, ismerkedhettek magyar hagyományainkkal. Második pillérként az élő népzenei kíséret szolgál, mely egész év során végigkíséri majd az összejöveteleket, így nemcsak a néptánc mozgásvilágával ismerkedhettek a gyermekek, hanem a népi hangszerek is karnyújtásnyi távolságra kerültek tőlük. Az élő népzenei kíséretet a Csillagocska Zenekar biztosítja, mely az idén nyáron megalakult, legkisebbekből álló zenekarral egészül ki.
Fontos az, hogy a gyermekek minél hamarabb találkozzanak a népi zenével, szokásokkal, énekekkel és hagyományokkal. Ez okból kifolyólag a táncházban sokszor előfordul, hogy a szülők a még önálló járásra nem képes gyermekeket is elhozzák nagyobb testvéreik mellett, hogy idejekorán, még ölben ülve ismerkedjenek a ritmikus mozgással, népzenével, mely később elősegíti az egészséges mozgáskultúra és egyéniség fejlődését.
Társadalmunkban egyre inkább feledésbe merül az a tény, hogy népi szokásaink az egyháziakkal szorosan összekapcsolódnak, illetve egymást kiegészítik. A Gyermektáncház egyik hivatása ezen elfeledett népi szokásoknak a felelevenítése és a gyermekekkel való megismertetése. A népi szokások megismerése által azok nem vesznek el, illetve átmentődnek a következő generációk számára.
Az évad folyamán a táncházi tevékenység folyamatosan párhuzamban van a népszokásokkal és az egyházi ünnepekkel, ünnepkörökkel. A Gyermektáncház tematikája az évad folyamán összhangban van az őszi Kisfarsang időszaka alatt jellemző szüreti bálok, vásárok, esküvők és mulatságok hangulatával, az adventi időszak várakozásával, majd a karácsonnyal, a frsanggal, azt követően a nagyböjttel és a pünkösdi kiteljesedéssel.
Ezúton is hívunk és várunk minden érdeklődőt a fenti alkalmakra.
Benedek Árpád
erdon.ro

Húszéves a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság
Húsz év már komoly időszaknak számít egy civil szervezet életében. Elértük az érettség szintjét, amely mérlegkészítéshez kötelez. Így dióhéjban ismertetni szeretném egyesületünk legfontosabb tevékenységeit.
Egyesületünket 1993-ban alapítottuk, 12 alapító taggal. 2006-ig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség égisze alatt működött mint Bizottság, egyesületi státusban. 2007. március 13-án lett a bíróságon bejegyezve mint önálló jogi személy, megőrizve a folytonosságot.
A társaság létszáma állandóan változott. A húsz év alatt 208-an voltak tagok, amelyből 26-an elhunytak. Jelenleg 114 munkatárssal rendelkezünk: történészek, néprajzosok, tanárok, orvosok, lelkipásztorok, műemlékes szakemberek, honismereti nevelők. 13 Arad, 60 Bihar, 3 Kolozs, 2 Máramaros, 9 Szatmár, 5 Szilágy, 11 Temes megyéből, 1 Gyimesközéplokról, 1 Segesvárról és 9 Magyarországról.
Legfontosabb tevékenységünk a helytörténeti kutatómunka, amely szoros kapcsolatban van a műemlékvédelemmel. Feladatunk a kistérségek és az egyes települések történetének kutatása és közzététele, műemlékeinek felmérése, ismertetése és védelme.
A kutatómunka és a felmérő programok eredményeinek ismertetése évente két rendezvényen történik: márciusban a Partiumi Honismereti Találkozón és szeptemberben a háromnapos Partiumi Honismereti Konferencián. Minden évben előre meghatározzuk a kutatás témáját. De ez csak a fő téma, ezek mellett megjelennek mindig az előző kutatási programok témái is, mert többen vannak, akiknek egy meghatározott kutatási területük van, vagy csak egy tájegységben kutatnak.
A Partiumi Honismereti Konferencia immár hagyományos és elismert mind belföldön, mind külföldön. Átlagosan 80 ember vesz részt a Partiumból, a Bánságból, Kolozsvárról, Magyarországról. Vándorkonferencia, hogy bekapcsoljuk a különböző vidékeket a közös kutatómunkába. A konferencia helytörténeti kutatómunkánk és műemlékvédő tevékenységünk legmagasabb fóruma. Ekkor tartjuk az évi közgyűlést is, ekkor osztjuk ki a Fényes Elek-díjakat azoknak, akik kimagasló munkát fejtettek ki a helytörténeti kutatómunkában és az egyesületi élet szervezésében. Eddig tizennyolc konferenciát szerveztünk. Az idei, a 19. konferencia fő témái voltak: a Partium és a Bánság egyházi műemlékei; Nagy személyiségeink emlékezete; Kollektív értékek folytonossága – hagyományaink.
E rendezvényeken elhangzó tanulmányokat, dolgozatokat igyekszünk közzétenni. A rövidebb anyagokat időszakos honismereti lapunk, a Partium ismerteti. A nagyobb méretű anyagokat a Partiumi füzetek könyvsorozatában tesszük közzé.
Honismereti lapunk 1994. április 14-én indult el Partium néven. Könyvkiadásunk megkezdése előtt, időszakos lapunk évente 2–3 számban, majd 1997 után egy-egy szám jelent meg, négyszáz példányban. Főbb rovatai: történelem, helytörténet, műemlékeink–műemlékvédelem, művelődéstörténet, néprajz–népismeret, képzőművészet, személyiségeink, tájleírás, hírek–események.
Könyvkiadásunk 1997-ben indult el Partiumi füzetek néven a Partium és a Bánság helytörténetének, műemlékeinek, népszokásainak ismertetésére. A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhető hatalmas fehér foltok eltüntetése, műemlékeink megismerése és védelme. Kritériummá vált a levéltári anyagok felhasználása, valamint az „oral history” módszerének alkalmazása. 1997-től napjainkig 74 kötet jelent meg. 1998–2002 között 18 kötet jelent meg elég nehéz körülmények között. Az eladásból bejövő pénzből nyomtattuk ki a következő köteteket. Ez volt a hőskor. 2003-tól kezdve a Bihar Megyei Tanács támogatja könyvkiadásunkat az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete javaslatára. A támogatás pályázat útján történik. Eddig megjelent 16 falumonográfia, 19 történelmi és néprajzi jellegű kötet, 18 műemlékekkel foglalkozó, 11 nagy személyiségeinkről, négy kötet temetőinkről, öt iskolatörténet. Még kiadtunk sorozaton kívül tizenöt kötetet, ebből ötöt a Jubileumi Rákóczi Évek sorozatában. A sorozat szerkesztője alulírott, beíró Farkas Piroska, szöveggondozó Mihálka Magdolna. Könyveink az elején a református egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készültek, majd az Europrint nyomdában. Néhány éve a Litera Print Nyomdában készülnek, amely egyesületünk tagjainak, a Voiticsek házaspárnak a tulajdona. Nyugodtan állíthatjuk, hogy e könyvkiadás egyesületünk sikersorozata. Köteteink általában 350–500 példányszámban jelennek meg a rendelkezésünkre álló anyagi alapok függvényében. Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kötetből kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkor eljuttattuk minden jelentős könyvtárba. Az utóbbi években e kötetek felhasználása alapján szervezték meg a középiskolák helytörténeti vetélkedőit.
Az ifjúság bevonására 1992–2005 között 13 honismereti tábort szerveztünk, amelynek keretében délelőtt állagmegőrző munkálatokat végeztünk, délutánonként honismereti előadásokat tartottunk a környék földrajzáról, történelméről, népi hagyományairól, irodalmáról.
Jelentős eredménynek könyvelhetjük el, hogy egyesületünk 23 emléktáblát készíttetett és avatott fel. Mivel ezek nagyon fontosak nemzeti önazonosságunk megerősítésében, ezért fontosnak tartom ezek felsorolását:
1992-ben a fenesi Bélavár falán;
1993-ban Réven, a Zichy-barlang feltárásának 90. évfordulója alkalmából; Szentjobbon, a Szent Jobb tiszteletére, közösen Tempfli József megyéspüspökkel, valamint Sólyomkő várának falán;
1994-ben Réven Márton Gabriella, Ady első váradi szerelme emlékére; Kulcsár Andor lelkipásztor tiszteletére; Nagyváradon Biró József művészettörténész és festőművész, Érsemjénben pedig Fráter Lóránd, a nótáskapitány tiszteletére;
1995-ben: megfogalmaztuk és megcsináltattuk a vártemplomban elhelyezett Szent László-emléktáblát;
1997-ben: Nagyváradon K. Nagy Sándor író, jogász, a helytörténeti kutatás úttörője tiszteletére. A tábla felerősítésére majd később került sor. Aradon emléktáblát avattunk Lóczy Lajos földrajztudós tiszteletére;
2001-ben Csokalyon Fényes Elek földrajztudós tiszteletére, halálának 125. évfordulója alkalmából;
2002-ben Gálospetriben emléktáblát, emlékszobát avattunk Sass Kálmán mártír lelkész tiszteletére;
2003-ban Réven Karl Handl, a barlang felfedezőjének tiszteletére, közösen a Pro Rév egyesülettel;
2005-ben Érköbölkúton ifj. Gyalókay Lajos, a Biharmegyei Régészeti és Történelmi Egylet alapító tagja és titkára, Zsibón II. Rákóczi Ferenc tiszteletére, a zsibói csata emlékére;
2006-ban Érmihályfalván Zelk Zoltán költő emlékére;
2007-ben Erdőhegyen (Kisjenő – Arad megye) dr. Balogh Ernő egyetemi tanár, Nagyváradon Hegyesi Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvánnyal;
2008-ban: Érmihályfalván Kuthy Lajos író tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvánnyal;
2009-ben: Biharfélegyházán és Micskén Jakó Zsigmond akadémikus tiszteletére, közösen az Erdélyi Múzeum Egyesülettel;
2011-ben Micskén Miskolczy Károly nemzetőr, országgyűlési képviselő tiszteletére.
De ezek mellett aradi tagtársaink számos emléktáblát avattak a Csiky Gergely Iskolaközpontban. Emléktáblákat és más emlékjeleket avattak Szatmár- és Szilágy megyében is. Minden megyében állagmegőrző tevékenységeket szerveztünk, főleg emlékjeleinknél, temetőinknél.
Ugyanakkor, minden évben számos emlékülést, koszorúzási ünnepséget és könyvbemutatót szerveztünk. Felsorolni is nehéz lenne.
Fontos megvalósításunk volt a honlapunk elkészítése, amelyet immár bárki megtekinthet a világhálón a www.pbmet.ro címen.
Sokrétű tevékenységeink elismeréseként egyesületünk és egyes tagjaink számos kitüntetést kaptak. Így egyesületünk megkapta a Pro Partium-díjat, a Podmaniczky-díjat és a Kós Károly Állami Díjat. Ezek mellett számos díszoklevelet, amelyeket most nem sorolok fel.
Egyesületünk 2001-ben megalapította a Fényes Elek-díjat, amelyet azok kapnak meg, akik kimagasló eredményt értek el a helytörténeti kutatómunkában, történelmi örökségünk megóvásában, a honismereti nevelésben. 2005-től olyan személyiségeknek is ítéltük oda, akik saját településükön példamutató módon végezték hagyományőrző tevékenységüket, mint Balázsi József, Érsemjén polgármestere, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Kovács Zoltán, Érmihályfalva polgármestere, Gellért Gyula, bihardiószegi református lelkipásztor, Flóris János, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány alapító elnöke Isaszegről, Sándor Tivadar arad-gáji római katolikus plébános.
Természetesen ezt az eredményt csak közösen tudtuk elérni. Ezért szeretném most megköszönni minden társamnak önzetlen, odaadó tevékenységét.
Dukrét Géza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Alternatív utcanevek: Besztercén normalitás, Kolozsváron álom
Nyugat-európai példára alternatív utcanévtáblák jelentek meg Erdély több településének történelmi belvárosában. Ezek az utca hivatalos nevét jelző táblák alatt vagy fölött találhatók, és annak hajdani nevéről tanúskodnak.
A több nemzet által lakott nyugat-európai városokban bevett szokás, hogy ugyanazon utcának két megnevezése van: az állam nyelvén íródott hivatalos és a kisebbségek által használt hagyományos. Szászsebesen a mai Lucian Blaga utca a németek számára – immár a névjelzőtáblán is – Innere Siculorumgasse, míg Besztercén a Nicolae Titulescu utcát hívják a táblán is Ungargassenak, azaz Magyar utcának. Tordán a régi magyar utcanevek is megjelentek a belvárosban.
Példát mutató szász városok
A Fehér megyei Szászsebes volt az első erdélyi település, ahol a belvárosi utcák falára felkerültek a történelmi nevek. Az Innere Siculorumgasse sárga alapon fekete színű felirat a hivatalos B-dul Lucian Blaga alá került, és egyáltalán nem zavarja a Sebes melletti Lámkeréken született költőről elnevezett kulturális alapítvány elnökét. Pedig az egykori szász, jelenlegi román többségű városból már a 12. század közepén Sepsiszékre költöztek a sebesi székelyek. Mi több, Liviu Mugurel Sârbu alapítványi elnök maga kezdeményezte az alternatív táblák kihelyezését – első polgármesteri mandátuma alatt. „Idestova tizenhárom éve ott állnak a táblák, és senkit nem zavartak. Annak idején én döntöttem a kifüggesztésükről, elvégre, ha multikulturális településnek tartjuk Szászsebest, akkor nem illik szőnyeg alá söpörni a történelmet” – hangsúlyozta lapunknak a volt elöljáró. Sârbu szerint, ha Erdély lakossága valamire is büszke lehet, az a nemzeti, vallási és kulturális sokszínűsége. A Német Demokrata Fórum helyi elnöke, Alfred Dahinten evangélikus lelkész is dicsérő szavakkal illeti a politikából kiszállt ex-polgármestert, annak európai gondolkodásmódját.
Ahogy a sebesieket nem zavarja, úgy a beszterceiek sem tiltakoztak a Nicolae Titulescu román politikus és diplomata nevét viselő utcanévtábla alatt nemrég megjelent Ungargasse felirat ellen. Ahogy az a turisztikai ismertető tábla sem zavarta őket, amely a Magyar utca – Strada Ungurească múltját mutatja be. Besztercén azt sem rejtik véka alá, hogy a valamikori Marktplatz nevű piactér, a mai Piaţa Centrală 1940-ben a Horthy Miklós nevét kapta, hatalomváltást követően Sztálinról nevezték el, és 1962-ben vette fel jelenlegi nevét.
Ökuménia után többnyelvűség Tordán
Tordán – ahol egy évtizeddel korábban a helyi magyarságnak ádáz harcot kellett vívnia az önálló iskola létrehozásáért – a jelenlegi városvezetés nem riadt vissza a magyarul is kiírt történelmi utcanevek használatától. Az RMDSZ kérésére Tudor Ştefănie polgármester több mint egy éve kihelyeztette a hivatalos feliratok fölé a háromnyelvű – román, magyar és angol – alternatív táblákat. Így a helyi románság is megtudhatja, hogy a jelenlegi 1918. december 1. teret, valamikor Szénapiacnak hívták, a Mircea cel Bătrân utca egykoron Kastély utca volt, az Anderi Şaguna nevét viselő utcát pedig a magyar világban még Testhordó sikátorként emlegették.
„Amikor Torda megnyert egy uniós pályázatot a történelmi városközpont helyreállítására, kihasználtuk a lehetőséget és felkértük a polgármestert: ha már a régi utcaneveket nem adhatja vissza, legalább tájékoztató jelleggel írja ki azokat a jelenlegi alá. Fogékonynak bizonyult, és a városnapokra meg is jelentek az új táblák” – idézte fel az alternatív táblák születésének történetét Ádámosy Margit Klára, az RMDSZ helyi elnöke és önkormányzati képviselője. Ugyanakkor kerültek ki a szintén háromnyelvű tájékoztatók a műemlék épületekre is. Mindezt Ştefănie a lehető legtermészetesebbnek tartja. „Nem látok ebben semmi rosszat, sőt jogosnak tartom a magyar közösség igényét” – fejtette ki a Krónikának a polgármester, mintegy követve a város szellemiségét, hiszen 1568-ban, Európában először a tordai templomban hirdették ki a vallásszabadságot. A döntés meghozatalakor Tudor Ştefănie azt is szem előtt tartotta, hogy a városba látogató külföldi vendégek többsége Magyarországról érkezik.
A Szatmár megyei Halmiban fél évtizede ugyanazon tábláról olvasható le a mai hivatalos román megnevezés és az egykori magyar hagyományos név. Míg a határ menti községben a románok számára az egyik utcát Nicolae Titulescunak hívják, a magyarok ma is Nevetlenként emlegetik. A múlt rendszerben átkeresztelt Fő utca a tábla alsó részében továbbra is régi nevét viseli, míg fölötte a Strada Eliberării megnevezés olvasható.
Kolozsvári remény, vásárhelyi ábránd
Bár előszeretettel hívják magukat a multikulturalizmus fellegvárának, Erdély két legnagyobb magyar közösségű városában, Marosvásárhelyen és Kolozsváron még csak álom az alternatív táblák kifüggesztése. Mindkét településen mindössze a magyar közösség álma. Míg a kincses város RMDSZ-es alpolgármestere reális esélyt lát az elképzelés valóra válására, Dorin Florea helyettese nagyon jól tudja, hogy mindaddig, amíg az utcanévtáblák szintjén a vásárhelyi elöljáró a valós kétnyelvűség kerékkötője, illúzió a történelmi nevek kiírása. „Elképzeléseink vannak, de a polgármesternél még azt sem sikerült elérni, hogy a jelenlegi nevek esetében alkalmazza a valós kétnyelvűséget” – fejtette ki lapunknak Florea helyettese, Peti András. Mint ismeretes, a vásárhelyi polgármester számára a kétnyelvűség mindössze az utca vagy tér szónak a román megnevezéshez való biggyesztésében merül ki. Így Marosvásárhely főterét – az úgymond kétnyelvű tábla szerint – Piaţa Trandafirilor térnek hívják. Ennél idegenebbül már csak a Paul Chinezu, Ecaterina Varga vagy Gheorghe Doja utca neve hangzik a magyarok számára. Tavaly az Erdélyi Magyar Néppártnak volt egy-két próbálkozása az alternatív táblák felszerelésére, azonban azokat vagy tizenöt perc alatt leszerelte (a Kossuth utca sarkáról) a polgármesteri hivatalnak alárendelt helyi rendőrség, vagy fenyegető módszerekkel a szervezet vezetőit kényszerítette az eltávolításra (a Klastrom utcai EMNP-székházról). „Azzal érveltek, hogy a Kossuth nevet nem szabad használni, így meg is büntettek. Felkértük a magyar-román történész bizottságot, hogy egyszersmind tisztázza a magyar nemzeti hős szerepét. Nem lehet, hogy Amerikában utcák, terek, sőt települések viselik a nevét, nálunk meg egyesek háborús bűnösnek kiáltják ki” – mondta Jakab István, a néppárt vásárhelyi vezetője.
Kolozsvár jelenlegi elöljárója, Emil Boc több gesztust is tett a magyarság irányába, hogy feledtesse a magyarellenes Funar-korszakot, azonban a kétnyelvű feliratozással még adós maradt. Horváth Anna alpolgármester viszont úgy véli, felettese nem zárkózik el a magyar nyelvű utcanévtáblák kihelyezésétől, az RMDSZ azonban még nem vetette fel az ötletet demokrata-liberális partnerének. „Előbb fel kell vennünk a kapcsolatot a tordai kollegákkal, össze kell állítanunk egy dokumentációt, csak azután tálaljuk kérésünket koalíciós partnereinknek” – vázolta a lépéseket az alpolgármester. Horváth szerint, ha a következő időszakban a település magyar neve kikerül Kolozsvár bejárataihoz, majd a belvárosi műemlék épületekre helyezendő ismertetőtáblákon magyarul is olvasható lesz az ingatlan leírása, akkor egy következő lépésben az alternatív utcanévtáblák kifüggesztését is kérhetik.
Kegyetlen öngól Váradon
Míg a közép-erdélyi nagyvárosokban körvonalazódik az elképzelés a hagyományos utcanevek használatáról, Nagyváradon az RMDSZ és ellenzéke azon háborúzik, hogy milyen elnevezéseket használjon. Míg az Erdélyi Magyar Ifjak és a néppárt is az alternatív táblák kihelyezését szorgalmazta, a szövetség politikusai a jelenlegi utcanevek lefordításában látják a jövőt. Az elmúlt években lapunk többször is cikkezett arról a hiteles fordító által készített lajstromról, melyet az RMDSZ rendelt meg. A szakember olyan muris neveket javasolt, mint például Piros-tó utca a Lacul Roşunak, azaz Gyilkostónak, Szenátus a Sanatoriuluinak, Szalázs a Sălajului vagy Galaction Gála a Gala Galaction román íróról elnevezett utcának. A nyilvánosságra hozott helytelen, nevetséges fordításokkal az RMDSZ nem csak magát, de az ügyet is nevetségessé tette. „Mi még mindig a történelmi utcanevek kiírását szorgalmazzuk, csak több ilyen esetben is tisztázni kellene, hogy mit tekintünk annak. Például a Ritók Zsigmondot vagy a Koronát? Az Állomás utcát vagy a Főutat, netán Horthy Miklós utcát?” – fejtegette lapunknak Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke. Szerinte mielőbb létre kellene hozni egy helytörténészekből álló bizottságot a vitás kérdések tisztázására. Csakhogy a néppárti politikus szerint mindaddig nem hívható életre a testület, amíg az RMDSZ tiltja az általa befolyásolható szakembereknek, hogy részt vállaljanak az EMNP kezdeményezésében. „Nem lenne szabad ebből hiúsági kérdést csinálni; közösen kellene a polgármester asztalára tennünk egy hiteles listát” – vélekedett Csomortányi. Váradon az utóbbi időben több ház falára is kikerült az ellenzékiek által javasolt alternatív név, de azokat Ilie Bolojan polgármester utasítására az önkormányzat munkásai eltávolították.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Húszezernél több aláírás gyűlt össze Háromszéken
Háromszéken több mint húszezren írták alá a Székelyföldért szervezett népszavazást kezdeményező íveket, számolt be Tamás Sándor. A kezdeményező RMDSZ Kovászna megyei elnöke elmondta: a referendum kiírásához szükséges támogató aláírások duplája gyűlt össze két hét alatt.
Kovászna megyében több mint száz településen gyűjtötték a kézjegyeket, köztük olyan településeken is, ahol hivatalosan nincs magyar ajkú lakos. Mint arról beszámoltunk az RMDSZ által kezdeményezett népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtő akcióhoz csatlakozott az Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is.
A három magyar szervezet összefogásának köszönhetően naponta több mint ezer aláírást sikerült összegyűjteni Sepsiszentgyörgyön.
A kezdeményezők tervei szerint december 8-án szerveznének népszavazást Hargita, Kovászna és Maros, illetve Bihar, Szatmár és Szilágy megyékben. A székelyföldi megyék lakóitól azt kérdeznék: „Egyetért-e azzal, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely központtal?” A régiós szintű referendum kiírásáról a megyei tanácsok kell hogy döntsenek. Ahhoz, hogy napirendre tűzzék az erről szóló határozattervezetet, a lakosság öt százalékának támogató aláírására van szükség. Háromszék esetében ez 9312 személyt jelent, de a három magyar szervezet összefogásával már több mint 20 ezer kézjegy gyűlt össze, de a végső eredményt hétfőn összesítik.

Több mint százezer aláírást gyűjtött az RMDSZ a székely megyékben
Több mint százezer aláírást gyűjtött bő két hét alatt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Hargita, Kovászna és Maros megyében a székelyföldi fejlesztési régióról szóló megyei népszavazások kiírására. Az RMDSZ hétfői közleménye szerint Maros megyében közel 40 ezer, Hargita megyében 28 ezer, Kovászna megyében pedig 33 ezer aláírás gyűlt össze. Kelemen Hunor, a szervezet elnöke közölte, több mint kétszer annyi aláírást sikerült összegyűjteni, mint amennyi szükséges volt ahhoz, hogy kikényszerítsék a népszavazás napirendre tűzését a megyei önkormányzatokban.
Kelemen Hunor bejelentette, hogy nem állnak le az aláírásgyűjtéssel, hiszen az akciónak tájékoztató jellege is van. A közlemény szerint az aláírásgyűjtés egy időben folyt az RMDSZ-irodákban, a polgármesteri hivatalokban, emellett az önkénteseik ajtóról ajtóra is jártak a székelyföldi településeken. Kelemen Hunor szerint a számok egyértelműen azt igazolják: a közösségek támogatják, hogy megyéik együtt alkossanak gazdasági fejlesztési régiót.
A székelyföldi megyék mellett az RMDSZ a partiumi Bihar, Szatmár és Szilágy megyében is aláírásgyűjtést kezdett a partiumi fejlesztési régió kialakításáról szóló megyei népszavazások kikényszerítésére. Kelemen Hunor közölte, a Partiumban egy bő héttel később kezdődött az aláírásgyűjtés, mert alapos egyeztetésekre volt szükség a román pártokkal. „Két napon belül itt is meglesz a szükséges aláírásszám, és iktatni lehet a népszavazási kezdeményezéseket" – idézte az RMDSZ elnökét a szövetség közleménye. Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára az MTI-nek elmondta, a partiumi megyékben – ahol az RMDSZ kisebbségben politizál – az aláírásgyűjtés előtt szóbeli megállapodás született a román pártokkal arról, hogy a megyei tanács közgyűlésén megszavazzák majd a népszavazás kiírását. „Bő két héten át több körben is volt mindhárom megyében egyeztetés. Az majd a szavazás pillanatában derül ki, hogy tartják-e a szavukat" – jelentette ki a főtitkár.
Az RMDSZ szeptember 26-án kezdte gyűjteni az aláírásokat a december 8-ára tervezett megyei népszavazások kiírása ügyében. A székelyföldi Kovászna, Hargita és Maros megye lakosságától a népszavazáson azt kérdeznék meg: akarják-e hogy a három megye egyetlen fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely központtal? A partiumi Bihar, Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad központú régióra vonatkozna. A román törvények értelmében az aláírók csupán kezdeményezik a népszavazás kiírását. A döntést a megyei tanácsoknak kell meghozniuk, azok el is utasíthatják a lakossági kezdeményezést. MTI
Erdély.ma

Megvan a támogatás régióügyben
Bár a Székelyföldön már összegyűltek a fejlesztési régiók átalakítását célzó népszavazást támogató aláírások, Maros megyében még nem tudni, melyik román pártot sikerül partnernek megnyernie az RMDSZ-nek a kezdeményezés sikere érdekében. A Partiumban „véletlen egybeesés” folytán a liberálisok is támogatják a Nagyvárad-központú fejlesztési régió létrehozását, Bihar megye románlakta térségeiben például az USL is besegít az aláírásgyűjtésbe.
Összegyűltek a Kovászna–Hargita–Maros fejlesztési régió kialakítása érdekében tervezett népszavazást támogató aláírások: a két székely megyében hétfőn összesítették a szignókat, míg Maros megyében be is nyújtották azokat a megyei önkormányzathoz. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tegnap a sajtónak elmondta, a szükségesnél jóval több, Hargita megyében 28 ezer, Kovászna megyében 33 ezer, Maros megyében közel 40 ezer szignó gyűlt össze. Az RMDSZ székelyföldi vezetői a pártfeletti összefogás sikerét méltatták, és abban bíznak, hogy a prefektúrák nem gáncsolják el a kezdeményezést.
Borboly Csaba, az RMDSZ Csík területi szervezetének elnöke hétfőn a Krónikának elmondta, pártfeletti összefogással sikerült lebonyolítani az aláírásgyűjtést, az íveket azonban még nem zárták le, várják az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csatlakozását. „Ennyi aláírás után a Hargita Megyei Tanács köteles napirendre tűzni a tervezetet. Bízunk benne, hogy a prefektúra nem támadja meg, és meg tudjuk szervezni a népszavazást” – fogalmazott lapunknak Borboly Csaba, aki szerint az emberekben van egyfajta várakozás az önálló székelyföldi régiót illetően.
Háromszéken már az elmúlt héten több mint húszezer támogató aláírás gyűlt össze, azaz a szükséges szám kétszerese. Kovászna megyében több mint száz településen gyűjtötték a kézjegyeket, köztük olyan falvakon is, ahol hivatalosan nincs magyar nemzetiségű lakos. Az akcióhoz a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is csatlakozott, az összefogásnak köszönhetően naponta több mint ezer aláírás gyűlt össze, magyarázta Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki szervezetének elnöke. Ahhoz, hogy a megyei önkormányzatok napirendre tűzhessék a referendumról szóló határozattervezetet, a szavazati joggal rendelkező lakosok öt százalékának kell aláírásával támogatnia a kezdeményezést. Kovászna és Hargita megyében a többségi RMDSZ-frakció vagy a tanácselnök is előterjeszthette volna a tervezetet, ám a társadalmi támogatottság felmutatása érdekében úgy döntöttek, aláírásgyűjtésbe kezdenek. Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke korábban úgy nyilatkozott, ötven százalékos esélye van annak, hogy megszervezhessék a referendumot, és a kezdeményezést ne gáncsolják el a prefektúrák. A háromszéki politikusok elismerték, annak már kevesebb a valószínűsége, hogy – amennyiben meglesz a népszavazás és győznek az igenek –, megalakuljon a székelyföldi fejlesztési régió. Hangsúlyozták, ez az egyetlen járható út, hiszen a közigazgatási régiók megalakításához alkotmánymódosításra van szükség, az SZNT és az MPP autonóm Székelyföldre vonatkozó próbálkozásai pedig mind elbuktak.
Maros: elzárkózik Dobre, visszatáncolt Florea
A Maros megyei RMDSZ hétfőn délután iktatta a megyei tanácsnál a népszavazás kiírásához szükséges támogató aláírásokat. A szövetségnek alig tíz nap alatt 38.075 támogatót sikerült szereznie a szükséges 24.500-zal szemben. „Maros megye szavazati joggal rendelkező magyarjainak csaknem egynegyede felkarolta a kezdeményezést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy leállunk az aláírásgyűjtéssel” – nyilatkozta a Krónikának Brassai Zsombor, a szövetség megyei elnöke. Mint mondta, az RMDSZ november 14-ig folytatja a „politikai adunak” szánt támogató aláírások gyűjtését. Arra a kérdésre, hogy mire számítanak a román pártok részéről azok után, hogy Ciprian Dobre megyei tanácselnök, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megyei elnöke korábban elutasítóan nyilatkozott a kérdés kapcsán, a szociáldemokraták pedig semmiféle választ nem fogalmaztak meg az RMDSZ irányába, Brassai kifejtette: az elkövetkezendő napok és hetek a politikai egyeztetésről fognak szólni.
Mint ismeretes, a beszélgetésen, melyet a szövetség kezdeményezett a román pártokkal a kérdésben, csupán a Demokrata-liberális párt (PDL) helyi elnöke, Mihai Poruţiu jelent meg. Poruţiu ugyan nyitva hagyta a régiósítás kérdését, azonban az alakulat megyei elnöke, Dorin Florea – aki pár hónappal ezelőtt, néhány biztató nyilatkozatával még partnernek tűnt – demagógiával vádolja a székelyföldi gazdasági régió létrehozását szorgalmazó RMDSZ-t. Brassai is belátta, hogy a marosvásárhelyi polgármesternek az utóbbi időben tanúsított magyarellenes viselkedése kevés esélyt kínál az eredményes párbeszédre. Az RMDSZ ugyanakkor arról sincs meggyőződve, hogy a megyei önkormányzat jegyzője, Paul Cosma napirendre tűzi a kérdést. Ciprian Dobre tanácselnök ugyanis korábban úgy vélekedett, hogy az efféle referendumok szervezése nem a megyei, hanem a központi hatóságok hatáskörébe tartózik. „Ha formai okokra hivatkozva a jegyző elutasítja a kérés napirendre tűzését, akkor az RMDSZ tanácsosai fogják azt benyújtani. Ha a megye vezetősége így sem hajlandó vitázni erről, akkor a szövetség képviselői rendkívüli tanácsülés összehívását kezdeményezik” – vázolta a lehetséges forgatókönyveket Brassai Zsombor. Úgy vélte, azon túl, hogy a román pártok esetleg nemet mondanak, semmiféle gazdasági, földrajzi, történelmi vagy egyéb észérvet nem hozhatnak fel annak bizonyítására, hogy miért lenne jó Maros megyét elszakítani a Székelyföldtől, és egy mesterségesen létrehozott térségbe olvasztani. Az RMDSZ megyei elnöke szerint a román pártok többségben lévő képviselői ugyan élhetnek az erődemonstráció lehetőségével, azonban az etnikai kártya kijátszásával Maros megye és Marosvásárhely régión belüli esélyeit kompromitálnák.
USL-s támogatás a Partiumban
Bihar megyében múlt kedden kezdődött és a hét végéig tart a szignók gyűjtése, de Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke szerint az aláírások száma már meghaladta a tízezret. A parlamenti képviselő szerint a Szociálliberális Unió (USL) helyi képviselői is támogatják kezdeményezésüket, és azt ígérték, hogy ők is gyűjtenek aláírásokat a többségében románlakta településeken. Cornel Popa, a megyei önkormányzat nemzeti liberális párti (PNL) vezetője többször is kinyilvánította, ellenzi, hogy Bihar megye Kolozsvár központú fejlesztési régióba kerüljön, ám azt még nem tudni, hogy a közgyűlés hogyan fog reagálni egy esetleges határozattervezetre. A Krónika esélylatolgató kérdésére Szabó Ödön elmondta: amennyiben a bukaresti politikum nem szól bele, van esély, hogy megszavazzák a tervezetet. A képviselő azonban „példastatuálástól” tart, szerinte nem tesz jót az ügynek, hogy a bihari liberálisok elszigetelődtek a központi szervezettől.
Dumitru Voloşeniuc Bihar megyei nemzeti-liberális párti (PNL) tanácsos a Krónikának megerősítette: a többnyire románlakta vidéken az USL gyűjti az aláírásokat. Azok összegzést péntekre tervezik, de a megyei tanácsos biztos abban, hogy összegyűl a referendum kezdeményezéséhez szükséges szignómennyiség. „Ezzel nyomást tudunk gyakorolni Bukarestre, hogy lássák: nem értünk egyet az általuk számunkra elképzelt fejlesztési régióval” – szögezte le a PNL-s politikus.
Még tart a mozgósítás Szatmárban
Szatmár megyében valamennyi magyarlakta településen elkezdődött az aláírásgyűjtés, az akció keretében a RMDSZ szatmárnémeti székházában meghosszabbították az ügyfélfogadás órarendjét és tájékoztató pontokat is létrehoztak – közölte szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében Nagy Szabolcs. Az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke arra nem tért ki, hogy eddig hány szignót sikerült összegyűjteni, de mint jelezte, a kezdeményezést egyre több román nemzetiségű lakos is támogatja.
Adrian Ştef Szatmár megyei tanácselnök, a Nemzeti Liberális Párt szatmárnémeti szervezetének elnöke egyáltalán nem idegenkedik a kisebb régiók megalakításának ötletétől, sőt, már egyeztetéseket is folytatott egy esetleges közös fellépést illetően. „Több ízben is tárgyaltam például Radu Căpâlnaşiu zilahi polgármesterrel, Szilágy megyei liberális pártelnökkel, Ilie Bolojan nagyváradi polgármesterrel, illetve Cornel Popa Bihar megyei tanácselnökkel, a liberális párt Bihar megyei elnökével egy kisebb régió esetleges magalakításáról” – nyilatkozta a Krónikának Ştef. Hozzátette, nem a Partium újjáalakítása a céljuk, mindössze véletlen egybeesésről van szó, azonban úgy vélte, kisebb régiók esetén könnyebb lenne a közös döntések meghozatala, és jobb lehetőségek nyílnának az egyes térségek egyenletes fejlődésére. „Hamarosan leülök tárgyalni Máramaros megye vezetőivel is, hogy lássam, hajlandóak-e csatlakozni hozzánk, és hogy a Bihar–Szatmár–Szilágy verziónál maradunk-e vagy Bihar–Szatmár–Szilágy–Máramaros verzióban gondolkodunk tovább” – fejtette ki lapunknak a tanácselnök.
Jól teljesített a Szilágyság
Szilágy megyében is hétfőn nyújtották be a megyei önkormányzathoz a támogató aláírásokat. „Nagyon jól állunk, még tart az összesítés, de már tizenkétezer fölött járunk” – mondta lapunknak tegnap délután Szilágyi Róbert István, a Szilágy megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Mint részletezte, október 3-án kezdték el gyűjteni a szignókat, és bár akciójuk román politikai partner nélkül zajlott, meghaladták a minimális küszöböt, ami kevéssel több mint tízezer aláírás volt. A megyei tanácsos elmondta, a referendum kiírására vonatkozó határozattervezet napirendre tűzését 30 napos konzultációs időszak előzi meg, és reméli, képviselőtársai is belátják, hogy a fejlesztési régiók átszervezése nem etnikai probléma, minden Szilágy megyeit érint. Tájékoztatása szerint a liberálisoknak is az RMDSZ-éhez hasonlóak az elképzeléseik, miszerint Szilágy megyének Bihar és Szatmár megyével kellene közös régiót alkotnia. A megyei közgyűlés döntését a kormányhivatal is láttamozza. „A prefektúra még nem fogalmazott meg hivatalos álláspontot, de úgy gondolom, ezentúl dől el a kezdeményezés sorsa. Eddig csak nyilatkozat szintjén volt tárgyalva” – jelentette ki Szilágyi.
Mint arról beszámoltunk, Kelemen Hunor szövetségi elnök szeptember 25-én jelentette be, hogy az RMDSZ aláírásgyűjtésbe kezd Erdély hat megyéjében annak érdekében, hogy december 8-án a székelyföldi és partiumi megyékben helyi népszavazásokat lehessen kiírni a fejlesztési régiók átalakításáról. A székelyföldi megyékben a szavazólapon egyetlen kérdés szerepel majd: „Egyetért azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal?”. A partiumi Bihar Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra vonatkozna. Az aláírásokat a tervek szerint október 14-én nyújtották volna be a megyei önkormányzatokhoz, ezt követően a vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelően 30 napos közvitára kerül sor. Az előzetes menetrend szerint a megyei tanácsok november 14-én tűznék napirendre a népszavazást kiíró határozattervezetet, amelyet elküldenének a prefektushoz láttamozásra, majd megjelentetnék a sajtóban. Ha minden zökkenőmentesen halad, a referendumokat december 8-án tarthatnák meg. Az RMDSZ elnöke azt is elmondta, hogy a népszavazás önmagában még semmire sem kényszeríti a kormányt, azonban ha sikeres lesz, erős fegyver lehet a szövetség kezében a parlamentbe benyújtott régióátszervezési törvénytervezet vitája során.
Összeállításunk szerzői:
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Szucher Ervin, Vásárhelyi–Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Harmincötezer aláírás Háromszéken (A székelyföldi fejlesztési régióért)
Szűk két hét alatt majdnem 35 ezer aláírást gyűjtöttek össze Háromszéken, Erdély-szerte több mint százezren támogatták a három székelyföldi és három partiumi magyar megye egy-egy fejlesztési régióba tartozásáról szóló népszavazás kiírását – jelentette be Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke. Az ütemtervnek megfelelően tegnap iktatták a dokumentumot a megye jegyzőjénél (távollétében az önkormányzat jogi irodájának vezetője, Sztakics István vette át az iratcsomókat), és a november 14-i tanácsülés napirendjére tűzték a referendumról szóló határozatot. A Marosvásárhely központú székelyföldi fejlesztési régióról szóló népszavazást december 8-án tartanák. Háromszéken 9317 aláírást kellett volna összesíteni, ennyi lett volna a törvény által előírt ötszázalékos küszöb, de tegnapig 33 594 támogató kézjegyet vettek számba, és még további dokumentumokat vártak, így számuk várhatóan eléri a 35 ezret. A megyében 110 településen fordultak meg önkénteseik, köztük román többségű falvakban is, az aláírások tanúsítják, szép számban akadtak román nemzetiségű támogatói az RMDSZ-es kezdeményezésnek – mondta el Tamás Sándor. Besegített az MPP és az SZNT is, ők a szignók tíz százalékát gyűjtötték, mint Kulcsár-Terza József megyei MPP-elnök közölte, elsősorban a négy városban és főként tagságuk körében. Az RMDSZ munkáját támogatták a történelmi egyházak, civil szervezetek, aktívan kivették részüket a szövetség színeiben megválasztott tisztségviselők, és házról házra járt több mint 110 önkéntesük. Az akció során szétosztottak több mint 20 ezer szórólapot is, mellyel a székelyek nagy menetelésére toborozták a polgárokat – számolt be Tamás Sándor. Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke elmondta, hogy a megyeszékhelyen négyezer aláírás volt a cél, és hétezret sikerült összegyűjteniük. Fontosnak nevezte kezdeményezésüket, véleménye szerint így sikerül nyomatékosítani, érthetőbbé tenni a magyarság igényeit. Országos szempontból is precedensértékű, hisz Romániában még soha nem volt regionális népszavazás, kezdeményezésük paradigmaváltáshoz vezethet – mondotta
Antal Árpád arra is felhívta a figyelmet, hogy Szilágy, Bihar és Szatmár megyében az RMDSZ-nek sikerült valamilyen egyezségre jutnia a román pártokkal, de Maros megyében mindent megtettek, hogy megakadályozzák a kezdeményezést, az SZDP és a liberálisok egyértelműen elutasították, a demokrata-liberálisokkal még tárgyalnak, de kérdéses, sikerül-e megnyerniük őket az ügynek. Tamás Sándor nem tudott választ adni arra, hogy mi történik, ha Maros Megye Tanácsa nem szavazza meg a referendum kiírását. Még egyeztetniük kell jogászokkal – mondotta, de véleménye szerint ez nem jelenthet majd akadályt a Kovászna és Hargita megyei népszavazások szempontjából. Az RMDSZ háromszéki vezetői úgy vélik, nem lesz akadálya, és decemberben megtarthatják a referendumot, látnak esélyt a fejlesztési régiók átszervezésére is, ez annál is aktuálisabb, mert ha nem kerítenek rá sort év végéig, „Románia elveszteget még hét évet, és soha nem éri utol a nyugat-, de még a közép-kelet-európai országokat sem” – fogalmazott Antal Árpád.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefogással az álkonfliktusok ellen
A történelemhamisítás és a magyarellenesség különféle aspektusairól, az autonómiáért folytatott aláírásgyűjtésről is szó esett az Erdélyi Magyar Néppárt csütörtöki sajtótájékoztatóján.
A Székelyföld tagadásával, a székely zászló kitiltásával indultak el a magyarellenes cselekmények, melyekkel ismét – mint ahogy évtizedek óta mindig – a valós problémákról akarják elvonni a lakosok figyelmét, jelentette ki Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke a sajtótájékoztatón. A Vásárhelyi Napokat egy szomszéd településen kellett megtartani, múlt héten pedig egy olyan történelmi konferencia színhelye volt Nagyvárad, ahol igyekeztek elhallgatni a magyar jelenlétet. A „magyar kártyával” ismét a munkahelyek hiányáról, a nemlétező infrastruktúráról, az egészségügy katasztrofális helyzetéről és nem utolsó sorban az aggasztó méreteket öltő korrupcióról akarják elhárítani az emberek figyelmét, ez nyolcvan éve így megy.
Összefogás
S hogy mindez hová vezet? Egy múltheti felmérés szerint más nemzetekhez képest legkevésbé a magyarokat kedveli a román lakosság, előttünk az oroszok vannak, tíz százalék fölénnyel. Ez nagyon sokat mond arról, hogy ez a retorika mennyire veszélyes, fejtette ki az alelnök, aki szerint a verbális agresszió ellenünk fordítja a románokat. Fontos lett volna leülni a tárgyalás asztalához, ezzel megelőzhető lett volna például, hogy december elseje legyen a nemzeti ünnep, vagy hogy Nagyváradon óránként hangozzon el Iancu himnusza, Nagyvárad napja pedig nem október 12-én lenne. Úgy tűnik, egyeseknek nem érdekük a megbékélés, nagyon jól tudnak az ilyen álkonfliktusok által fenntartott „zavarosban” halászni. Persze a párbeszédhez mindkét fél szándéka szükséges, s amíg ez létrejön, addig is fontos lenne az összefogás a politikai és civil szervezetek között – de nem úgy, ahogy az RMDSZ hirdeti, „egy a zászló, egy a csapat” jelszóval, hanem ügyek mentén, közös stratégiák kialakításával.
„Nem igazán értik a románok, hogy mi mit keresünk itt, zavar van a fejükben, ennek tisztázása érdekében kellene összefogniuk a civil szervezeteknek, az egyházaknak és a politikai pártoknak” – részletezte Zatykó Gyula, aki szerint a Magyar Egyeztető Tanács keretein belül lenne fontos leülni és beszélni minderről. Most látszik, tette hozzá, mekkora jelentősége van a Szent László Napok rendezvénynek, melynek megszervezése nyomán „saját magyarjaink támadtak bennünket”. Amikor román nacionalista erők el akarják tüntetni, akkor álljunk félre? – tette fel a retorikus kérdést. „Ezt folytatnunk kell, el kell magyarázzuk, hogy Nagyvárad Szent László óta létezik, nem 1113 óta”- fejtette ki.
Aláírásgyűjtés
Kristófi Kristóf, a néppárt nagyváradi elnöke arról szólt: folytatódik az aláírásgyűjtés Partium autonómiájáért, s amennyiben megkapják erre az engedélyt, jövő héttől a Fő utcán állítanak fel két sátrat, ahol önkénteseik déltől 17 óráig várják az érdeklődőket. Az akciót terveik szerint október végéig folytatják, de igény esetén akár meg is hosszabbíthatják. A két sátor előtt két, egyenként hétméteres molinót függesztenek majd ki – bíznak benne, hogy erre is meglesz az engedély. A két molinó játékos, könnyen érthető formában ismertet gazdasági, történelmi adatokat, melyek rámutatnak arra, hogy Erdélynek szüksége van egy föderatív formájú autonómiára. A román nyelvű szövegben párhuzamot vonnak Erdély és Svájc között, ennek a szlogenje: Erdély, Románia Svájca. Arra hívják fel a figyelmet, hogy ha nem herdáljuk el az altalaji kincseinket, illetve a megtermelt hasznot nem „rabolja el” Bukarest, akkor Erdély Svájchoz hasonlóan virágzóvá válhat. Mint láttuk, a játékos rajzok között Bukarest egy polipszerű pénzszivattyúként jelenik meg, a Svájccal való összehasonlítás során pedig ara is kitérnek, hogy a Milka tehénhez hasonlóan nekünk is van tehenünk (Joiana, vagy Mariska), illetve a svájci bicskának is megvan az itthoni megfelelője, a székely bicska. A két molinót az idén, Tusványoson mutatták be először.
Részvétel
Az EMNT, valamint az EMNP csatlakozik a Civil Összefogás Fóruma által szervezett budapesti békemenethez. Még mintegy tíz szabad hely van, eddig negyven körüli a Bihar megyei jelentkezők száma. Az indulás október 23-án, szerdán fél tízkor lesz a Partiumi Keresztény Egyetem elől, jelentkezni a 0259.220126 telefonszámon lehet, a hozzájárulás 50 lej. Az 56-os forradalom tiszteletére szervezett békemenet a Hősök terén ér véget, ahol 16 órától Orbán Viktor mond ünnepi beszédet. Szintén ezen a számon lehet jelentkezni az október 27-i Székely Menetre, melyen belül 47 kilométeres élő láncot fognak alkotni. Ehhez 30 lejt szükséges kifizetni, hangzott el.
Neumann Andrea
erdon.ro

Iskolaigazgatók találkozója Érsemjénben
Az elmúlt héten Érsemjénben találkoztak a Bihar megyei magyar iskolák igazgatói. A meghívottakat a helyi Kazinczy Ferenc Gimnázium vezetője, Nagy Mirela fogadta. Az esemény a Fráter Loránd Művelődési Házban zajlott, ahol negyvennégy tanintézet képviselője jelent meg. A találkozó kezdetén a község szoborparkjában elhelyezett Kazinczy-szobornál a helyi iskola névadójára emlékeztek, majd koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán. Később a Kazinczy–Fráter–Csiha-emlékházat is meglátogatták, ahol Ciorba Terézia nyugalmazott tanár tartott rövid előadást Érsemjén történetéről. A múzeumlátogatást és kegyeleti emlékezést követően kezdetét vette a tanácskozás, amelynek általános célja az új tanévre szóló további megbeszélések beütemezése, azok témáinak pontosítása, valamint a nyolcadik osztályosok felmérőinek problematikája, illetve a kilencedik osztályba való beiratkozás folyamata, módozata volt.
A meghívottak között szerepelt Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes is, aki minden olyan intézkedési és elméleti problémákat ismertetett, amelyek az idei tanévre vonatkoznak. Megoldást és választ próbált nyújtani a felmerülő problémákra, kérdésekre. Ezt követően Vad Márta székelyhídi iskolaigazgató egy szakmai körútján szerzett tapasztalatairól, pontosabban a litvániai iskolarendszerről tartott beszámolót. Később a közös ebédnél csatlakozott hozzájuk Balázsi József polgármester is, aki a községi hivatal nevében köszöntötte a vendégeket.
A találkozót az Ezüstperje néptánccsoport utánpótlás csapatának produkciója tette színesebbé. Végezetül egy rövid óvoda-, illetve iskolalátogatás következett, ahol az oktatás valódi színterén a további szakmai, gyakorlati kérdések is megválaszolásra kerültek – tudtuk meg Nagy Mirela semjéni iskolaigazgatótól. S. É.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Lesátoroztak a partiumi autonómiáért
Két sátor oldalára kifeszített molinó hirdeti az erdélyiek és a Bihar megyeiek önrendelkezési-törekvéseit a nagyváradi sétálóutcán, ahol az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) hétfő óta aláírásokat gyűjt a kétnyelvű, autonóm partiumi közigazgatási régió megvalósulásáért.
„Itt élünk, itt akarjunk a jövőnket építeni, jobbá tenni. Nem országot akarunk az országban, azt akarjuk, hogy adónk Erdélyben maradjon, ne pedig egy másik régió fejlődését finanszírozzák belőle. Az adminisztratív autonómia azt jelentené, hogy a mi adóink és illetékeink 75 százaléka helyben maradna, és csak 25 százaléka kerülne Bukarestbe, a központi kormányzáshoz” – fogalmazta meg Moldován Lajos, a néppárt helyi társelnöke céljukat. A néppárt már július végén meghirdette törekvését, Bihar megyében több mint kétezren, a térségben pedig több mint tízezren támogatták szignójukkal.
Megszólítják a „nemtörődömöket”
Üzenetük mostanáig többnyire csak azokhoz jutott el, akik ellátogattak a párt helyi irodáiba, a nagyváradi sétálóutcán viszont nagyobb közönségre találnak, meg tudják szólítani a lokálpatrióta román lakosságot is, magyarázták a szervezők. Eredetileg már múlt hétfőn elkezdték volna a kampányt, de a helyi önkormányzat csak mostanra adta meg az engedélyt, és azt is csak egy hétre, naponta 10–18 óra közötti időszakra. Kristófi Kristóf, a párt váradi vezetője azonban leszögezte: november harmadika után várhatóan engedélyük újabb és újabb meghosszabbítását kérik majd, egészen addig, ameddig kellő számú aláírás gyűl össze egy népszavazás kiírásához. Moldovánék emlékeztetettek, hogy a kifeszített, egyenként hét méter hosszú transzparenseken és a sátornál lévő szórólapokon szereplő román-magyar nyelvű infógrafikát eredetileg a nyáron, Tusványoson mutatták be labirintus formában, ez olyan történelmi és gazdasági adatokat illusztrál, amelyek véleményük szerint sokakat elgondolkodtathatnak. „A szemléltetőeszközük mindig is sokat segítettek, mert az emberek eltűnődhetnek egy-egy adat felett. Megragadja az ember szemét és elgondolkozik azon, hogy érdemes-e harcolni érte vagy sem. Itt azokra gondolok, akik eddig nemtörődömök voltak” – magyarázta lapunknak Moldován.
Felemás fogadtatás
„Letáborozásuk” valóban nem maradt észrevétlen, hiszen alighogy felállították a standot, máris heves reakciókat váltottak ki több járókelőből. Miközben voltak, akik rögtön előkapták személyi igazolványukat, és nemzetiségtől függetlenül a kezdeményezés mellé álltak, páran heves vitába bonyolódtak a párt képviselőivel. „Szégyelljék magukat” – kiabálta feléjük az egyik elhaladó idősebb férfi, egy másik – immár külföldön élő nagyváradi – kifejtette: értelmetlennek tartja az autonómiaharcot, és minduntalan az Európai Unió szellemiségét szajkózta. Kristófi lapunknak bevallotta, nem számított ilyen reakciókra. „Nagyvárad elfogadó város volt. De végül is nem baj, ha vitát gerjeszt, mert abból jó dolog is kisülhet. Az információk akkor tudatosulnak, akkor vezethetnek változáshoz, ha van konfrontáció” – vallja a nagyváradi EMNP-szervezet vezetője.
Az első órák tapasztalatai nyomán leszögezték: csak olyan munkatársaikat küldik a sátrakba felügyelni, akik felkészültek a vitára és a pártvezetők is többször kilátogatnak majd a sétálóutcára. A Krónika kérdésére, hogy tartanak-e atrocitásoktól, Moldován kijelentette: „Nem. Miért kellene? Nem kell félni semmitől. Az igazat ki kell mondani, nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Elég volt már a szőnyeg alá seprésből, ez lett az eredménye. Vállalni kell az igazságot.”
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Iskolabotrány készülődik Váradon?
Az oktatást a tanügyminisztérium költségvetéséből finanszírozzák, az oktatási rendszer a megyei tanfelügyelőségek hatáskörébe tartozik, Nagyváradon mégis Ilie Bolojan polgármester akarná gazdasági szempontokra hivatkozva, ám a kisebbségi oktatást hátrányosan érintve megreformálni az iskolarendszert.
A nemzeti-liberális városvezető a sajtó képviselőinek most jelezte: felvette a kapcsolatot a Bihar megyei főtanfelügyelővel – aki történetesen szintén nemzeti liberális párti városi tanácsos –, továbbá több tanintézet igazgatójával, azt kérve, hogy vonják össze az alacsony létszámú osztályokat. „Támogatom a magyar nyelvű oktatást, de az nem normális, hogy van egy osztályod a Cantemirben 11 gyerekkel és egy másik a Bălcescuban szintén 11 gyerekkel. 22 fős osztályok kellenek, különben elszabadulnak a kiadások” – magyarázta Ilie Bolojan, hangsúlyozva, hogy a szaktárca által biztosított büdzsé nem fedezi a költségeket.
A Krónika megkeresésére Kéry Hajnal, Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes leszögezte: a többségi oktatást soha nem lehet együtt kezelni a kisebbségivel, ami pedig a pénzhiányt illeti, azt az állami költségvetés módosításával szokták korrigálni. „Tudtommal a Cantemirben egy ötödik osztály van 12 fős létszámmal, a Bălcescuban pedig előkészítő osztály, így nyilván összevonásról nem lehet beszélni. Különben meg vannak román osztályok is alacsony létszámmal, az egészségügyi gimnázium 1-8. osztályaiban három csoport is van 12-es létszámmal, de a többségében magyarok lakta Székelyhídon is csak 9 diákkal működik egy román osztály. Ilyen alapon a székelyhídi vagy az érmihályfalvi polgármester is kérhetne osztályösszevonást” – mutatott rá Kéry.
Szerinte ennek most aktualitása sem lehet, a tanév már rég elkezdődött, a polgármester meg amúgy sem dönthet, mivel nem az ő hatásköre. Kéry ugyanakkor lapunknak azt is elárulta, hogy pedagógus kollegái is nagyon negatívan véleményezték Bolojan ötletét, amely egyelőre csak szóban merült fel, konkrét írásos dokumentum nem készült erre vonatkozóan, és egyelőre az a szakbizottsági megbeszélés sem történt meg, amelyen Kéry és Tóth Márta, az nagyváradi Ady Endre Gimnázium igazgatója képviselte volna a helyi magyar oktatást.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

„Tiszta” Romániát! (15.)
Gyilkosságok Erdély-szerte
A kivégzések módja, brutalitása Erdély-szerte hasonló a korábban bemutatott szárazajtaihoz. A Maniu-gárdák és az önkéntesek a kivégzésekre rendszerint mondvacsinált kibúvót keresnek és találnak. Az atrocitásokra az ürügy gyakran a helyi magyar és román közösségek közti gazdasági érdekellentét. Mindezek mellett a nemzetiségi sérelmek teljesen eltörpülnek.
A kutatások nyomán egyértelmű, hogy az Észak-Erdélyben berendezkedő román hatalom árnyékában tevékenykedő önkénteseknek, voluntároknak nevezett félkatonai szervezetek garázdálkodásának legfőbb célja a magyarság megfélemlítése.
A szárazajtai mészárlások utáni napon, szeptember 27-én a Gavrilă Olteanu tartalékos kapitány vezette Maniu-gárdák folytatják véres menetelésüket Székelyföld belsejébe, Csíkszereda irányába. Útjukat rablás és fosztogatás jelzi. Erre ürügyként használják fel a partizánok és az elrejtett fegyverek kutatását. A gárda szeptember 29-én a jórészt elnéptelenedett Csíkszeredában több helybeli székely-magyart félholtra verve mutatkozott be. Október 4-én már három halálos áldozattal büszkélkedhetnek, majd október 6-tól kezdve közel egy hétig terrorizálják Gyergyószentmiklós népét. A szárazajtaihoz hasonló vérengzésre Csíkszentdomokoson került sor. Ezúttal Olteanu önkénteseihez – a fegyvertelen civil lakossággal, a csíkszentdomokosiakkal szemben – a békási, a dámuki és a tölgyesi románok csatlakoztak. Az ellenségeskedés forrása nem nemzetiségi jellegű, hanem a havasi legelők tulajdonjogáért folyó vita a székely faluközösség és a románok között. Miután Olteanuék október 27-én alaposan kirabolják a települést, a gárdisták október 8-án összeterelik a magyar lakosságot, és hidegvérrel tizenegy személyt, köztük egy 81 éves asszonyt gyilkolnak le. Hogy mennyire jogosan, mennyire alapos kivizsgálás után? Erre jó példa az egyik áldozat, akinek csupán annyi volt a vétke, hogy neve a kiszemelt személy nevével volt azonos. Ez mutatja, hogy itt is a szárazajtaihoz hasonló kivizsgálási módszereket alkalmazták. Szárazajtán is megesett, hogy olyan bűnért végeztek ki ártatlan embert, amelyet egyszerűen azért nem követhetett el, mert a frontról még nem ért haza.
A sikeres csíkszentdomokosi vitézkedés után Gavrilă Olteanu Gyergyószentmiklóson tervez nagyobb méretű rendteremtést, mészárlást. A szentmiklósiak szerencsések, mert a szovjet városparancsnokság értesül a partizánok elleni harcra szerveződött gárda magyarirtó tevékenységéről. A szovjeteket arról értesítik, hogy e fosztogató gyilkosokká süllyedt banda a téglagyár területén már három személyt megölt, és készül a másnapi tömeges kivégzésre, harminc ártatlan civil lemészárlására. A városparancsnok e félkatonai fegyveres alakulatot azonnal kiutasítja a város területéről. Az orosz fellépés annyira hatékonynak bizonyul, hogy a fegyvertelen lakossággal szemben oly harcias honfiak a Kelemen-havasokba menekülnek.
Az önkéntesek, a voluntárok más osztagai főképp Kolozs és Szolnok-Doboka vármegye vegyes lakosságú településein gyilkolnak, tartják rettegésben a magyar lakosságot. A Magyar Népi Szövetség által összeállított jegyzőkönyv szerint csak itt ötvennyolc gyilkosságra kerül sor. A csendőrök és a helybeli románok Egeresen tizenhat, Bánffyhunyadon tizenegy magyart ölnek meg. A levéltári források szerint az Erdély-szerte legyilkolt magyarok száma 100–150 főre becsülhető. A magyar lakosság terrorizálásának híre nemcsak Bukarestben és Magyarországon vált ismertté, de a nyugati országokban is. Időközben a román hadsereg és a román politikai élet néhány meghatározó személyisége rádöbben, hogy a magyar lakossággal szemben alkalmazott terror a közelgő béketárgyalásokon negatívan befolyásolhatja Észak-Erdély hovatartozásának kérdését, ezért leállítják a szabadcsapatok további vérengzéseit. A Szovjetunió október 24-én – politikai meggondolásból, biztonsági okokra hivatkozva – Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód megyében orosz katonai adminisztrációt vezet be, majd november elején Bihar, Szilágy és Szatmár megyében is. Végül november 12-én V. I. Vinogradov szovjet tábornok, a Romániai Szövetséges (Szovjet) Ellenőrző Bizottság helyettes alelnöke kiutasítja a román közigazgatást Észak-Erdély területéről. Visinszkij kiutasítási parancsa 1944. november 14-én lép érvénybe. E kiutasítás mögött elsősorban a szovjet nagyhatalmi érdek áll. Csak a posta és a vasút maradhat Bukarest ellenőrzése alatt. Internálások Észak-Erdélyből – a felszabadító szovjet és román hadsereg elől – 400 ezer magyar menekül el. Csík vármegye 140 ezer lakójából 1944 végén csupán 60 ezer személy marad otthon. Tömegesen menekülnek az anyaországba és a környező hegyekbe. Az internálások áldozatainak túlnyomó többsége a magyar hadseregből hazatért katona volt, és azok a fiatalok, akik még koruknál fogva nem vonultak be. Lényegében minden magyar ember nemre, korra való tekintet nélkül veszélyeztetetté vált. Kivizsgálatlan feljelentés alapján bárki az internálótáborba kerülhet. Csak Kolozsvárról ötezer magyart hurcolnak el, Maros-Torda megyéből négyezret, köztük 450 kiskorút. Ez utóbbiak hathatós közbenjárás után, csak decemberben mehetnek haza. A Szovjetunióba elvitt magyar munkaszolgálatosok száma 40 ezer főre becsülhető, közülük csak kevesen térnek haza.
A körülmények a harminchat romániai internáló fogolytáborban nem egyformák. A Magyar Népi Szövetség felmérése szerint a foglyok fele életét vesztette a földvári és más fogolytáborokban az éhínség és tífuszjárvány, az embertelen körülmények miatt. A Brassó melletti földvári tábor a legkegyetlenebb fogolytáborok egyike, utólag haláltáborként vonul be a köztudatba. Az itt elpusztultak száma 3500–4000 főre taksálható. A Târgu Jiuban kiépített barakktábor a körülményeket tekintve azon kevés kivételek közé tartozik, ahol kezdetben még az ellátás is tűrhető.
Észak-Erdély román uralom alá kerül
1944. augusztus 23-a után egyértelművé vált, hogy Észak-Erdély ismét román uralom alá kerül. Egyértelmű az is, hogy az égvilágon senkit nem érdekel az etnikai és a történelmi jog. Erdély etnikai helyzetét vizsgálva megállapítható, hogy 1940 és 1944 között a román többségű Dél-Erdély tovább románosodik, a magyar többségű Észak-Erdély magyarosodik. Észak-Erdélyben a népesség száma 3 011 000, ebből magyar nemzetiségűek száma 1 867 000 (62%) fő, míg a románoké 1 036 000 (34,4%). Egyértelmű az is, hogy nemcsak etnikai szempontból, de a történeti jog szerint is igazságtalan Észak-Erdély Romániához csatolása. A szeptember 12-én aláírt fegyverszüneti egyezmény azonban Románia számára lehetővé teszi Észak-Erdély nagyobb részének bekebelezését, megszerzését. Semmisnek nyilvánítja a bécsi döntést. A békeszerződésben olvasható, hogy „utólagosan történő jóváhagyástól föltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának”. Sztálin Észak-Erdély hovatartozásának kérdését a szovjet politika céljainak rendeli alá. Zsarolással arra kényszeríti Mihály királyt, hogy Petru Grozát nevezze ki miniszterelnökké.
Párizsban Magyarországgal a trianoni békediktátumnál igazságtalanabb békeszerződést íratnak alá 1947. február 10-én. Ez alkalommal túlnyomó többségű magyarlakta területeket adnak a németeket kiszolgáló fasiszta Szlovákiának, a Tito partizánjai uralta Szerbiának, valamint a németeket a magyarokhoz mérve többszörös haderővel támogató Romániának. Akárcsak Trianonban, most sem kérdezik meg – népszavazás útján – a lakosságot arról, hogy melyik országban szeretne élni, feje fölött döntenek. Pedig megvolt a lehetőség, hogy az etnikai elv alapján érvényesítsék Magyarország és a szomszédos országok közt kialakult határokat, és arra is, hogy Észak- és Dél-Erdély területén a kölcsönösség elve alapján szervezzék meg e két régió románságának és magyarságának életét. A két nyelv hivatalossá tételével, a vezetésben való számarányok tiszteletben tartásával, kantonális autonómiával rendezni lehetett volna a nemzetiségi kérdést. Azonban Romániát és a nagyhatalmakat nem érdekli a kétmilliós magyar közösség sorsa. Ehhez hasonló a helyzet 2013 októberében is, amikor a székely nép, bár az általa lakott történelmi területen közel nyolcvan százalékarányt képez, kénytelen 120 ezer fős tömegben tüntetni megmaradásáért, mert a román nacionalizmus a nemzetállamot hirdető alkotmányra hivatkozva kisebbséggé akarja tenni. Ennek eszköze a székelység olyan régióba gyömöszölése, amelyben nem kerülheti el a szórványosodást, és teljesen kiszolgáltatott lesz.
Észak-Erdély 1944 őszén
Mihály király és a nagyvezérkar főnöke 1944. augusztus 23-án, a román kiugrás napján kiáltványban, illetve hadparancsban utasítja a román hadsereget Észak-Erdély elfoglalására, ahol a IX. kolozsvári hadtest és a Székely Határvédelmi Erők állomásoznak. Dálnoki Veres Lajos altábornagy – mint a 2. magyar hadsereg parancsnoka, vezérezredesi rangban – és Horváth Ferenc vezérőrnagy augusztus 30-tól kezdve szervezi a Keleti-Kárpátok szorosainak védelmét. Erre nagy szükség volt. A tordai csatában – a szeptember 13. és október 9. között folyó hősi harcokban – a magyar haderő egy bő hónapra megakadályozza az egyesült szovjet–román haderő Magyarország belső területeire való özönlését. Veress Lajos altábornagy, hogy megkímélje Kolozsvárt a rombolásoktól, 1944. október 8–9-én megkezdi a magyar csapatok visszavonását a térségből, Torda környékéről.
Az észak-erdélyi magyarság vezetői 1944 augusztusának végén, szeptember első felében több alkalommal tanácskoztak arról, hogy a szovjet és a román katonai előnyomulás időszakában hogyan lehetne fenntartani Észak-Erdélyben a közrendet, és miként akadályozható meg az intézmények leszerelése és elszállítása. Felkérik Horthy Miklóst, Magyarország kormányzóját, hogy kezdje meg a fegyverszüneti tárgyalásokat az oroszokkal, és szervezze meg Magyarország kiugrását a szovjetellenes háborúból, mert csak így gátolható meg Észak-Erdély hadszíntérré alakulása. Időközben az erdélyi magyar értelmiségiekből, egyházi vezetőkből és politikusokból megalakul az Erdélyi Magyar Tanács. Tevékenységük eredménye: sikerül Kolozsváron megszervezni az egyetem, a gyárak, a különböző intézmények helyben maradását.
Az idegen hadseregek előnyomulása, a voluntárok kegyetlenkedése Észak-Erdélyben pánikhoz vezet. Szerencsére az orosz hadvezetés nem engedélyezi a román közigazgatás bevezetését Észak-Erdély nagy magyar városaiban, így Kolozsváron és Szatmárnémetiben. A szovjet katonai parancsnok néhány napi működés után Nagyváradról is kiutasítja a román adminisztrációt. A városok és a falvak döntő többsége azonban nem ússza meg a román adminisztráció berendezkedését. Október 10-én megalakul az Erdélyi Területek Közigazgatását Irányító Kormánybiztosság, és azonnal hozzáfog a román adminisztráció észak-erdélyi újjászervezéséhez a restitutio in integrum elve alapján. Ez azt jelenti, hogy visszaállítják az 1940. augusztus 30-i, a bécsi döntés előtti állapotokat. Visszatérnek a korábbi, többnyire bosszúszomjas tisztviselők, a csendőrség és a rendőrség, visszaállítják a román tannyelvű iskolákat stb. Egyértelműen megállapítható, hogy a magyarság számára a háború vége, a front elvonulása nem hozott nyugalmat. (folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem lesz december 8-án egyszerre hat megyében referendum
Kovászna, Hargita, Maros és Szilágy megyében várhatóan még novemberben napirendre tűzi a megyei önkormányzat az RMDSZ határozattervezetét a fejlesztési régiók átalakítására vonatkozóan. Bihar és Szatmár megyében azonban a vonatkozó javaslatot még be sem nyújtották az illetékesek, így az RMDSZ által korábban felvázolt menetrend – mely szerint december 8-án hat megyében egyszerre tartanának referendumot – minden bizonnyal újratervezésre szorul.
A székelyföldi megyékben a szavazólapon egyetlen kérdés szerepel majd: “Egyetért azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal?”. A partiumi Bihar Szatmár és Szilágy megyében a kérdés a Nagyvárad-központú régióra vonatkozna. A terv kivitelezését tovább nehezíti , hogy a vonatkozó tervezetek elfogadása esetén a prefektusok megakadályozhatják a népszavazás megszervezését azáltal, hogy megtámadják a testületek döntését. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, a referendum-terv kivitelezése egyelőre jól halad, és arra számítanak, hogy sikerre vihetik az elképzelést. “Sok minden történhet: a közgyűlések elfogadják a tervezetet, és nyilván előfordulhat az is, hogy a prefektusok megtámadják a határozatokat. De ne adjunk ötleteket. A Partiumban zajlanak a tárgyalások, abban bízunk, hogy sikerül román partnereket az ügy mellé állítani” – mondta Borbély László. Az RMDSZ alelnöke hangsúlyozta: a különböző megyékben tervezett népszavazások nem függnek egymástól: ha az egyik megyében valamilyen módon megakadályozzák a referendum kiírását, a másik megyében még megtartják a voksolást. “Nem tehetünk többet: ahol hagyják, megszervezzük a népszavazást a fejlesztési régiók kialakításáról” – szögezte le Borbély László.
“Nem kizárólag magyar ügyről döntünk”
A Kovászna megyei önkormányzat várhatóan november 14-én napirendre tűzi a referendum kezdeményezéséről szóló határozattervezetet. Háromszéken a regionális népszavazást Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök és Antal Árpád polgármester kezdeményezték, a kérést a támogató aláírásokkal együtt a megyeháza főjegyzőjénél iktatták, majd a törvény előírása szerint tíz napos közmeghallgatásra bocsátották. Tamás Sándor elmondta, Háromszéken összesen 33 594 aláírást gyűjtöttek össze a referendum kiírása érdekében. “A lakosság számára is nyilvánvaló, hogy egy régiót közös gazdasági érdekek, kulturális értékek, és az emberek összefogási szándékának megfelelően kell kialakítani: ennek elérésében pedig a népszavazás lehet a legmegfelelőbb eszköz” – szögezte le a megyei tanács elnöke. Kovászna megyében egyébként a többségében románok által lakott településeken is gyűjtöttek kézjegyeket, sok román is aláírta az íveket. Ez Tamás Sándor szerint azt mutatja, hogy ez nem kizárólag magyar ügy, hanem a nyíltan gondolkodó román emberek is egyetértenek azzal, hogy Kovászna, Hargita és Maros megye közös gazdasági-fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely régióközponttal – vélekedett. Az érdekérvényesítés minden bizonnyal nem ütközik nehézségekbe november 14-én, a megyei önkormányzati képviselőtestületben ugyanis 18 RMDSZ-es, 4 EMNP-s, egy független, 3 MPP-s és 5 USL-s tanácsos foglal helyet. A tervek szerint Hargita megyében szintén november 14-én tűzik a megyei tanács napirendjére a népszavazásról szóló határozattervezetet. Borboly Csaba tanácselnök szerint erről még egyeztetnek, de valószínű akkor is megtartják a referendumot, ha a határozatot a prefektus megtámadja, bár ez esetben nem lesz hivatalos, de “felmutatja a térségben lakók akaratát és erejét”. A határozattervezetről Hargita megyében 20 RMDSZ-es 4 MPP-s, 3 EMNP-s és 3 USL-s tanácsos hivatott dönteni.
Még több támogatót gyűjtenek a bihariak
Bihar megyében – ahol az RMDSZ épp a kormánypárti szociál-liberális koalíció támogatásával és segítségével gyűjtötte a szignókat – még nem iktatták a tervezetet a fejlesztési régiókra vonatkozó népszavazás kiírására érdekében. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke lapunknak elmondta, bár ők később kezdték a gyűjtést, a bejegyzéshez szükséges aláírás-mennyiség már megvan, román partnereikkel mégis úgy döntöttek, hogy ezen a héten is folytatják a támogatók felkutatását. “Csupán a mi részünkről már több mint 38 ezer aláírás gyűlt össze, de továbi támogatókat keresünk, hogy az indítvány minél hangsúlyosabb legyen” – magyarázta a politikus. Érdeklődésünkre, hogy a tervezetet végül polgári kezdeményezésként vagy tanácsosi indítványként terjesztik-e a megyei tanács elé, Szabó Ödön még nem tudott választ adni. Mint mondta, lehetőség mindkettőre van, a döntést később hozzák meg. “Bízom benne, hogy a novemberi közgyűlésen már napirendre kerül a határozattervezet” – tette hozzá az RMDSZ-es politikus. A bihar megyei képviselőtestület 18 szociálliberális, 7 RMDSZ-es, 7 PDL-s és 2 Dan Diaconescu-párti (PPDD) tanácsosból áll.
Az RMDSZ nem nyújtott be népszavazás kiírására vonatkozó kérvényt Szatmár megyében sem, bár a szükséges számú aláírást sikerült összegyűjteniük. A szövetség helyi szervezetének vezetői szerint szeretnék megszerezni a román pártok támogatását is a kezdeményezésükhöz, ezért nem léptek. Amint arról korábban írtunk, Szatmár megye liberális tanácselnöke, Adrian Ştef sem idegenkedik a kisebb fejlesztési régiók ötletétől. Lapunknak úgy nyilatkozott: a szomszédos megyei önkormányzatok elnökeivel korábban tárgyalásokat is folytatott egy esetleges közös fellépés ügyében. A Szatmár megyei tanácsban az USL 13, az RMDSZ 12, a PDL 5 és a PPDD 2 tanácsosi hellyel rendelkezik.
Akadékoskodó jegyzők
Maros megyében a jegyző formai okokra hivatkoztva negatívan véleményezte az RMDSZ által összegyűjtött aláírásokat, ezért a szövetségi frakció új határazattervezetet nyújt be a népszavazás kiírásáról. Kelemen Márton, Maros megyei önkormányzati képviselő rámutatott: a referendumtörvény ugyanis lehetővé teszi, hogy a megyei tanácsosok legkevesebb egyharmada megyei szintű népszavazást kezdeményezzen. A Maros megyei tanácsot 13 RMDSZ-es, 13 USL-s, 6 PDL-s és 2 PPDD-s képviselő alkotja. A tanácsos megjegyezte továbbá: a gondot a román pártok álláspontja képezi, hisz egyikük sem meri nyíltan felvállalni az RMDSZ kezdeményezését. “Nem a Székelyföld autonómiájáról akarunk most szavazni, hanem a három megye által létrehozott fejlesztési régióról. Ezzel a román politikusok is tisztában vannak és nincs is mit felhozniuk ellenében, csak hát egyelőre egyetlen alakulatot sem sikerült magunk mellé állítani” – mondta el Kelemen. Ennek dacára az RMDSZ az elkövetkezendő két hét alatt is megpróbálja párbeszédre hívni a román pártokat és többek között azzal a mintegy hatvanezer aláírással igyekszik érvelni, ami a kezdeményezés támogatására összegyűlt.
Maros megyéhez hasonlóan a Szilágy megyei önkormányzat jegyzője is formai kifogások miatt dobta vissza az RMDSZ által összegyűjtött aláírásokat– tájékoztatott Szilágyi Róbert István, az RMDSZ Szilágy megyei ügyvezető elnöke. Lapunknak elmondta: a titkár megjegyzései konzultatív jellegűek, kezdeményezésük azonban törvényes, így azt a november végi megyei önkormányzati ülésen bocsátják szavazásra. “Egyeztetéseket folytatunk a román pártokkal, de nyilván nehéz lesz elfogadtatni a tervezetet, mert elég nagy nyomást gyakorolnak a román tanácsosokra a pártközpontokból. A helyzetet tovább nehezíti, hogy zavaros a helyzet a koalíción belül is” – magyarázta a megyei tanácsos. A referendum kiírásához Szilágy megyében 16 támogató szavazatra van szükség, miközben a közgyűlésben 7 RMDSZ-es, 14 USL-s, 6 PDL-s és 3 PPDD-s tanácsos foglal helyet. Szilágyi jelezte, liberális vonalon hozzájuk hasonló elképzelések vannak a fejlesztési régiókról, de a szociáldemokrata-párti politikusokat nyilvánosan még nem hallotta, hogy ebben a kérdésben melléjük álltak volna.
Összeállításunk szerzői:
Babos Krisztina, Bíró Blanka, Szucher Ervin, Vásárhelyi Nyemec-Réka
Krónika (Kolozsvár)

Észak-Erdély, a szovjetek játékszere
Észak-Erdély 1944 végén, 1945 elején címmel Nagy Mihály Zoltán történész, Bihar megyei főlevéltáros tartott értekezést a nagyváradi Ady Endre Líceum dísztermében szerdán, az RMDSZ által indított Szacsvay Akadémia keretében. Mint elmondta, a második bécsi döntés következtében Magyarországhoz visszakerült területen élő, mintegy 1,3 millió észak-erdélyi magyar végre a nemzet államalkotó részének érezhette magát, a Dél-Erdélyben maradt mintegy ötszázezer magyar emberben azonban kisebbségi öntudat alakult ki, és nemzetiségi jogaik megnyírbálása miatt az a hit élt bennük, hogy a kisebbségi lét hosszútávon fenntarthatatlan. 1940 és ’44 között Erdély román és magyar fennhatóság alatt álló részeit a kölcsönösség elve alapján kormányozták – ez a „nem épp nemzetiségbarát” politika azt jelentette, hogy ha a magyar kormány bármilyen románok jogait sértő intézkedést hozott, akkor megtorlásképp a román kormány is ugyanezt tette Dél-Erdélyben és ugyanez működött visszafele is.
Miközben a fiatalok halomra haltak a második világháború hadszínterein, a politikusok „otthon” már a béketerveket készítették – hangsúlyozta Nagy Mihály Zoltán. A történész bemutatott több béketerv-modellt is, köztük az amerikai, a francia és a brit variációkat, melyek közül némely kedvező lett volna az erdélyi magyarság számára. Ezeket a terveket azonban fölülírta a Sztálinnl kötött megegyezés. A szovjetek eredetileg az oszd meg és uralkodj elvén egy önálló Erdélyt képzeltek el, amely a Szovjetunió bábországaként működhetett volna, a térség kérdését azonban nyitva hagyták, és Magyarország és Románia magatartásától tették függővé. Románia ’44-es pálfordulását, és Magyarország sikertelen kiugrási kísérletét követően ugyan a románok javára billent a mérleg, a szovjetek mégis katonai közigazgatást vezettek be Észak-Erdélyben november 12-től, megakadályozva a román közigazgatás megszervezését. Ennek fő oka az volt, hogy Romániában bizonytalan belpolitikai helyzet alakult ki – a baloldali erők megpróbálták megszerezni a hatalmat, de ehhez nem volt elég erejük és támogatottságuk.
Az esemény nyomán autonomista törekvések kaptak életre Észak-Erdélyben, hiszen a szovjet katonák agresszív magatartása ellenére is bizakodásra adott okot, hogy a postaszolgálatot és a vasútat leszámítva kívül tartották a román közigazgatást, és sokan elképzelhetőnek tartották a szovjet fennhatóság alatt működő önrendelkezést. A katonai közigazgatás idején a nemzetiségellenes törvényeket leszámítva a magyar törvénykezés maradt érvényben Észak-Erdélyben, ahogy a pengő is megmaradt fizetőeszközként, a megyei, városi és egyéb tisztségeket pedig a nemzetiségi számarány alapján osztották ki.
Észak-Erdély „meglebegtetése” azonban csak játék volt a Szovjetúnió számára, amellyel a magyar és román belpolitikát kívánták befolyásolni. Az erdélyi szeparatista törekvések támogatásával a szovjetek nyomást gyakoroltak a román katonai vezetők által irányított kormányokra, melyek mellett a baloldali erők nem jutottak hatalmi pozícióhoz. A Szovjetúnió végül megbuktatta a polgári kormányt és egy baloldali kormányt segített hatalomra. Petru Groza 1945-ös kormányfővé lépésével véget ért a szovjet katonai közigazgatás és Sztálin megengedte, hogy a román közigazgatás visszatérjen Észak-Erdélybe.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Felmérés: ilyenek a mai erdélyi magyar fiatalok

„Tiszta” Romániát! (16.)
A magyarellenesség nem szűnik
A korábbiakban nem mutattam be a román hadsereg, a csendőrség, a voluntárok atrocitásainak teljes leltárát, nem írtam a dél-erdélyi magyarságot ért atrocitásokról sem. Csak példaként említem, hogy a 3. román hegyivadász-alakulat és a vele együtt érkező Someşul batalion fix katonai egységei Gyantán, Kishalmágyon és Magyarremetén, a Fekete-Körös völgyében mintegy 88 magyart gyilkoltak le.
A szárazajtai vérengzésről és a Maniu-gárdáról azért szóltam bővebben, hogy érzékeltessem, milyen szörnyűségekhez vezethet a hazugságra épített történelmi tudat alapján gerjesztett idegengyűlölet. A szovjet katonai parancsnokság 1944. november 14-én a front hátországának nyugalmáért és politikai megfontolásból utasítja ki Észak-Erdélyből az agresszív román közigazgatást. Az új helyzetben sokan reménykednek, hogy a régióban kialakul egy olyan demokratikus önkormányzat, amely biztosítja az itt élő 62 százalékarányú magyar többség és a 34 százaléknyi román kisebbség egyenjogúságát. A szovjet ellenőrzés alatt álló területeken valóban mérséklődnek az etnikai jellegű atrocitások, de nem érnek véget. Észak-Erdély több, vegyes lakosságú településén a román csendőrség civil ruhába öltözve helyben marad, és tovább terrorizálja a magyar lakosságot. Ahol nincs szovjet helyőrség, ott a rekvirálás, a közmunka elsősorban a magyarokat érinti, a nyílt gyűlölködés is tetten érhető. Így például Maroshévízen a korábban elhelyezett Vorbiţi romăneşte! táblákat nem veszik le. Besztercén, ahol négyezer román mellett 1200 magyar is él, még december közepén is kizárják a magyarokat a népőrségből, a város vezetéséből. Mindezek ellenére – mivel a tömeges terrorizálás megszűnt – a magyarság örömmel fogadja a változásokat, de szenvedései nem érnek véget. 1945 januárjában a szovjet–román fegyverszüneti egyezmény értelmében Románia 70 ezer ember küldését vállalja málenkij robotra. A román kormányzat e kötelezettségét etnikai tisztogatásra használja fel. Az egyezség előírása szerint német nemzetiségűeket kell Oroszországba deportálnia, mondván, annak újjáépítésében nekik kell nagyobb részt vállalniuk, mert a legnagyobb rombolást a hitleri német hadsereg okozta. Románia a dél-erdélyi szászoktól, a bánsági németektől és a szatmári sváboktól szeretne szabadulni, ez utóbbiak közt ötezer magyar identitású lakostól is. Boros Ernőt a szatmári svábok kálváriájának monográfusát idézem: „a szatmári svábok nagy része nem németül, hanem magyarul beszélt, és nem németnek, hanem magyarnak tartotta magát”. A kutatások bizonyítják, hogy a szatmári magyarság Szovjetunióba deportálásának hátterében olyan sovén-nacionalista románok álltak, akik elhitették a szovjetekkel, hogy aki katolikus, az egyúttal sváb nemzetiségű is.
Illúziók és csalódások kora
Az 1944. őszi román adminisztráció magyarellenessége, az észak-erdélyi vérengzések, a haláltáborok fenntartása, és a szovjet katonai érdek találkozása tette lehetővé, hogy Észak-Erdélyben szovjet katonai ellenőrzés mellett kialakuljon egy olyan adminisztráció, amely (többnyire) kétnyelvű. Észak-Erdély jogállását az 1945. február 13-i jelentés alapján határozhatjuk meg. Ekkor az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Konferenciáján a jogügyi bizottság megállapítja, hogy e régió státusának jogi forrása az 1944. szeptember 12-i szovjet–román fegyverszüneti egyezmény. Eszerint a főhatalmat a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság (a Szovjetunó, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Románia) megbízásából a szovjet katonai vezetés gyakorolja. Beindul egy olyan önszerveződés, amely a területi autonómia kiépítése irányába mutat. Ekkor ereszt gyökeret az a remény, hogy a nagyhatalmak lehetővé teszik Észak-Erdély területi autonómiájának elnyerését, a csodavárók pedig Észak-Erdélyi Köztársaságról álmodoznak. Azonban, ahogy Vincze Gábor történész írja, e korszak az illúziók és csalódások kora volt. A négy hónap folyamán kialakuló önszerveződés valóban arra mutat, hogy ha Sztálint a méltányosság érdekelte volna, akkor e tartományban valóban léteztek feltételek egy olyan autonóm igazgatás kialakulására, amely az itt élő népek érdekeit szolgálja. 1944. december elsején Észak-Erdély irányítására szerveződik a kolozsvári székhelyű Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testület, amelynek tagjai a különböző politikai szervezeteket képviselik. Bár a 46 fős testületben a magyarság alulképviselt, és e szervezet hatásköre is bizonytalan, mégis örömmel fogadják, mert abban az önkormányzat megteremtésének lehetőségét látják. Észak-Erdély parlamentjének összehívására – 1945. február 12–15. között – Kolozsváron kerül sor. A tizenegy közigazgatási egységből kilenc megye képviselteti magát. Hiányzik Máramaros megye, amelyet a szovjet–ukrán katonai egységek tartanak megszállva. Szilágy megye mint mánista-fészek a Román Demokrata Szövetség irányítása alatt áll, ezért távol tartja magát minden olyan megnyilvánulástól, amely a területi autonómia irányába mutat. A tanácskozáson létrehozzák az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Központi Végrehajtó Bizottságát, amelynek regionális kormányszerepet szánnak. Vezetőinek választják ifj. Teolfil Vescant elnöki és Jordáky Lajost társelnöki minőségben. Megszervezik a minisztériumok szerepét betöltő tizenegy szakosztályt. Azonban ezek működésére már nem kerül sor, ugyanis mire a tényleges munka március 12-én megkezdődne, a történelem kereke elsodorja Észak-Erdély önállóságának, az itt élők egyenlőségének lehetőségét, mert az ismét Románia uralma alá kerül.
Kolozsvár már az orosz bevonulás pillanatától kezdve Bukaresttől függetlenül intézi ügyeit, és Észak-Erdély fővárosaként tölt be jelentős szerepet. November 8-án – a teljes román közigazgatás kiutasítása előtt egy héttel – id. Teolfil Vescan, az oroszok által kinevezett Kolozs megyei főispán falragaszokon teszi közzé, hogy Kolozsvár és Kolozs megye Észak-Erdéllyel együtt szovjet ellenőrzés alá kerül. Elrendeli a munka felvételét, megtiltja az árucikkek Észak-Erdélyből való kivitelét. November derekán a tartomány egészében új adminisztráció alakul ki. A magyar településeken a Magyar Népi Szövetség, a románokban a Frontul Plugarilor által szervezett gyűléseken jelölik ki a települések vezetőit. Dr. Csillag András bihari alispán nyilatkozata szerint – megyéjében a nemzeti ellentétek semlegesítésére – a jegyzők és a főszolgabírók azt az utasítást kapták, hogy „a vegyes lakosságú falvakban a községi elöljáróságot a nemzetiségek számaránya szerint kell összeállítani”.
Az említett pár hónap alatt szovjet katonai ellenőrzés mellett megkezdik a közigazgatás újjászervezését. Magyar főispán (megyefőnök) intézkedik Háromszéken (Kerekes Béla), Udvarhelyen (Szilágyi Ignác), Csíkban (Rancz Károly). Bár román főispánok állnak az olyan magyar többségű vármegyék élén is, mint Bihar (64 százalék), Maros-Torda (61,5 százalék), Szatmár (55 százalék) és Kolozs (55 százalék), de az adott helyzetben ez részben érthető. Ne feledjük, hogy ekkor a szovjet és a román hadsereg még Magyarország ellen harcol. Az egyenlőség irányába előrelépést jelent azonban, hogy Észak-Erdély legtöbb megyéjében szabadon használhatók a magyarság szimbólumai és a magyar nyelv. A feliratok kétnyelvűek, magyar pengővel és román lejjel is lehet fizetni. A kétnyelvűséget néhány megyében törvényesítik. 1945. január 22-én Victor Groza Maros-Torda és február 10-én Vasile Pogăceanu Kolozs vármegye főispánja ezt nyelvrendelettel szabályozza. Pogăceanu úgy rendelkezik, hogy minden „állami, megyei és városi hivatalban mindennemű felirat magyar és román, illetve román és magyar nyelven függesztendő ki aszerint, amint az illető város vagy község lakossága magyar vagy román többségű. Minden hivatalos rendeletet két nyelven kell kiadni a fenti elvek szellemében”. Mindkét nyelv használata érvényes az utca- és településnevekre is. A marosvásárhelyi szabályozás szerint a tisztviselőket a nemzetiségek arányszáma alapján olyan erdélyiek közül kell kinevezni, akik ismerik a magyar és a román nyelvet. Gyárfás Albert, Háromszék alispánja az 1944. november 18-i gyűlésen kijelenti, hogy e vármegye, bár Románia része, de magyarlakta terület, ezért „hivatalos nyelve a magyar és a román egyenlő érvénnyel”.
1944. decemberben beindítják a magyar tannyelvű iskolákat. Kiépülőben a kulturális autonómia, mert a magyar iskolák igazgatására megalakul a kolozsvári központú Magyar Tankerületi Főigazgatóság. A Ferenc József Tudományegyetem Kolozsvári Magyar Egyetem néven indítja az 1944/45-ös tanévet. Jellemző azonban az is, hogy ugyanebben az időben, 1944. végén a magyar többségű Szatmár megyében Ştefan Anderco főispán csak román nyelvű kiadványokra hajlandó választ adni, a tisztviselők pedig parancsba kapják, hogy a vármegyeházban „magyar szónak többé elhangzania nem szabad”.
Megállapítható, hogy az Észak-Erdélyben kialakuló autonómia inkább rövid illúzió, rövid álom, olyan történelmi esély, melynek megvalósulása nem az itt élőkön múlt.
1945 márciusa
A szovjet külügyi népbiztoshelyettes, Visinszkij, 1945. február 27-én, amikor Bukarestben véres utcai tüntetésekbe torkolló kormányválság uralkodik, a fronton harcoló Vörös Hadsereg biztonságára hivatkozva követeli a Rădescu-kormány menesztését és dr. Petru Groza kinevezését miniszterelnökké. Mivel a király vonakodik ezt megtenni, március 5-én fenyegetve jelenti ki, hogy Románia nemcsak Észak-Erdélyt veszítheti el, de nem garantált független állami léte sem. Így kerül sor március 6-án a Groza-kormány kinevezésére. Ellenszolgáltatásként Sztálin március 8-án táviratban közli, hogy engedélyezi a román adminisztráció bevezetését Észak-Erdélyben. Egyértelmű, hogy e terület hovatartozásának kérdése hatalmi játszma része. Sztálin zsarolással szorítja Romániát arra, hogy baloldali kormányt fogadjon el.
Amikor 1945. március 13-án Kolozsváron nagygyűlés keretében megünneplik Észak-Erdély Romániához csatolását, Demeter János a Magyar Népi Szövetség Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Grozának memorandumot nyújt át. Ebben a két nép egyenjogúságát, a magyar nyelv hivatalossá nyilvánítását kérik egész Erdély területén, kiterjesztve azt a vasútra, a postára, a hadseregre is. Azokban a régiókban, ahol a népesség fele magyar, a közigazgatás vezetője legyen magyar. Kérik a nemzeti szimbólumok használatát, a magyar nyelvű katonai kiképzést és az internálótáborok felszámolását.
Ifj. Teolfil Vescan – az Országos Demokrata Aracvonal (ODA) Észak-erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében – szintén memorandumot ad át. Legfőbb követelésük: az ODA VB nélkül a román kormány Erdély kérdésében ne hozzon lényegesebb döntéseket, ezért javasolják, hogy kolozsvári központtal – egy minisztérium mellett működő – államtitkárságot állítsanak fel. Javasolják, hogy a székely megyék magyar irányítás alá kerüljenek, más erdélyi régiókban biztosítsák a nemzetiségek arányos részvételét a vezetésben. A demokráciában reménykedő észak-erdélyi magyar és román politikusok hamar rádöbbennek arra, hogy a bukaresti baloldali kormányzat a korábbi reakciós politika folytatója, az „Erdély az erdélyieké” elv nem működik, „visszatért Bukarest mindenhatósága”.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kudarcba fulladt az RMDSZ referendumterve
Meghiúsulni látszanak azok a december nyolcadikára tervezett megyei népszavazások, amelyek által az RMDSZ a székelyföldi és a partiumi gazdasági fejlesztési régió kialakítása melletti közakaratot szerette volna felmutatni három székelyföldi és három partiumi megyében – ismerte el a hétvégén Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Kolozsváron, a Kulturális Autonómiatanács (KAT) szombati ülését követően.
A szövetség nem tudta tartani a korábban bejelentett ütemtervét. Kelemen Hunor hozzátette, Hargita és Kovászna megyében a megyei önkormányzatok jövő héten határoznak a népszavazás kiírásáról, de tudomásuk szerint ezeket a határozatokat megtámadják a prefektusok. Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar megye önkormányzatában nincs többsége az RMDSZ-nek. Az eddigi tárgyalások alapján pedig az körvonalazódik, hogy a román pártok képviselői nem fogják megszavazni a decemberi népszavazás kiírását.
Kelemen Hunor elmondta, Bihar, Szatmár és Szilágy megyében arról folytatnak párbeszédet a román pártok helyi képviselőivel, hogy elvi határozatot hozzanak a népszavazás kiírásáról, és csak akkor rögzítsék a népszavazás dátumát, amikor az országos politika szintjén is aktuálissá válik a régióátszervezés. „Ezzel azokon a helyi román politikai vezetőkön is segítenénk, akik a négyszemközti beszélgetéseken támogatják a törekvéseinket, de nem mernek szembemenni pártjaik központi vezetésével” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az RMDSZ szeptember 26-án kezdte gyűjteni az aláírásokat a december 8-ára tervezett megyei népszavazások kiírására, a szövetségi elnök elmondása szerint ez idő alatt 170 ezren támogatták a kezdeményezést.
Autonómia-törvénytervezet februárban
Az RMDSZ egyébként december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának a törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt február elején nyújtja be a román parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. „December végéig befejezzük a műhelymunkát és közvitára bocsátjuk a dokumentumot. A közvitában más politikai szervezetek, civil szervezetek, egyházak, bárki kifejtheti az álláspontját. Szándékaink szerint a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején terjesztjük be a tervezetet a parlamentben” – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke a KAT előtt tartott politikai beszámolójában is kitért a törvényalkotás kérdésére. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem. „Sem Brüsszel, sem Moszkva, sem Washington sem Budapest nem fogja elhozni nekünk az autonómiát” – tette hozzá. Emlékeztetett arra, hogy az 1990-es években a román társadalom a nyelvi jogokat is hasonló határozottsággal utasította el, mint most az autonómiát, ám „bölcs és kiegyensúlyozott párbeszéddel” sikerült törvénybe iktattatni a nyelvi jogokat. Kelemen Hunor azt is megemlítette, hogy az RMDSZ ma azért is küzd, hogy ne vegye elő a parlament a hét évvel ezelőtt – még a Tăriceanu-kormány által beterjesztett – kisebbségi törvénytervezetet, melynek a kisebbségek kulturális autonómiáját kellene intézményesítenie. Félő ugyanis, hogy a parlamentben elakadt törvényt csak a kulturális autonómiára vonatkozó fejezet nélkül lehetne elfogadtatni a törvényhozással.
Kelemen: lehet, hogy kormányra kerülünk
Az RMDSZ elnöke elmondta, elképzelhetőnek tartja hogy 2014 tavaszán szétesik a román kormánykoalíció, és a magyar szövetség kormányra lépésének a kérdése is felmerül. Kelemen Hunor szerint valamennyi lehetséges forgatókönyvvel számolni kell. Az is megtörténhet, hogy az RMDSZ az új helyzetben is ellenzékben marad, de az is, hogy kormányra lép, vagy a parlamentben támogat egy kisebbségi kormányzást.
Székelyt választották a KAT élére
A szombati ülésen egyébként Székely Istvánt, az RMDSZ társadalomszervezési főtitkár-helyettesét választották meg a szövetség keretében működő Kulturális Autonómia Tanács elnökévé. Székely István eddig ideiglenes elnökként vezette a romániai magyar tudományos, művészeti, művelődési és szakmai szervezetek 2012 áprilisában létrejött döntéshozó fórumát. Egyedüli jelölt volt a tisztségre. A testület elfogadta működési szabályzatát, és határozott arról, hogy kidolgozza azokat a közép és hosszú távú szakpolitikai stratégiákat és megvalósítási terveket, amelyek az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és a nyelvhasználat terén biztosítják a nemzeti identitás megőrzését és továbbadását, a magyar kultúra ápolását és fejlesztését. Székely István az ülés végén elmondta, e szakpolitikai stratégiáknak 2014 közepéig kell elkészülniük. „Úgy értékeltük, hogy a kulturális autonómia nemcsak azt a törvénytervezet jelenti, ami évek óta elakadt a parlamentben, hanem annak az átgondolását is, hogy ha sikerül elérnünk a magyar közösség kulturális autonómiáját, mit teszünk az oktatásban, a kultúrában, a tájékoztatásban” – mondta a KAT elnöke nyilatkozatában. Megjegyezte, a 25 éves szakpolitikai stratégiáknak tulajdonképpen arra a kérdésre kell választ adniuk, hogy milyen feltételek között akar élni a magyar közösség Romániában.
Székely István úgy vélte, a kulturális autonómia törvénytervezetének és a szakpolitikai stratégiáknak együttesen kell kirajzolniuk az erdélyi magyarság jövőképét. A KAT elnöke szerint a jövőkép felvázolása mellett az autonómiatanácsnak arra a kérdésre is keresnie kell a választ, hogy a magyar közösség a jelenlegi - elsősorban önkormányzati - közigazgatási hatásköreivel milyen azonnali lépéseket tehet. Megállapította, hogy mind a szakpolitikák kidolgozásánál, mind az azonnali teendők meghatározásánál az erdélyi magyarság különböző rétegeinek az élethelyzetéből kell kiindulni. „Székelyföldön az önkormányzatok magyar intézményként tudják működtetni a nekik alárendelt intézményeket. A vegyesen lakott környezetben – ahol a magyarok beszámítható befolyással rendelkeznek az önkormányzatokban – a magyar közösség az etnikai arányának megfelelő személyzetet, programokat, és költségvetést kérhet. A szórványvidékeken, ahol az önkormányzatokban sincsen jelen a magyarság, a civil szervezetekre kell támaszkodni” – taglalta a különböző élethelyzetben lévő közösségeknek megfelelő célokat. A KAT elnöke szerint olyan programokat kell kidolgozni, amelyek a magyar közösség mindhárom élethelyzetben levő rétegére kiterjednek, és amelyek a magyar többségű önkormányzatok által finanszírozhatók.
SZNT-javaslatok az RMDSZ-tervezet kapcsán
Sajtónyilatkozatban közölte a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), hogy álláspontja szerint mi nem hiányozhat semmiképpen abból a törvénytervezetből, amelyet az RMDSZ készül benyújtani a törvényhozásba. Az Izsák Balázs SZNT-elnök által jegyzett nyilatkozat szerint nem képezhetik vita tárgyát a Székelyföld határai. „A majdani autonóm régiónak a történelmi Székelyföldből és vele szomszédos magyar többségű településekből kell állnia” – nyomatékosította az autonómiáért küzdő tanács. Álláspontja szerint a Székelyföld határait a hozzá tartozó városokban és községekben megtartott népszavazásnak kell véglegesítenie. Az így meghatározott Székelyföldnek egyben önálló fejlesztési régiónak kell lennie. Az SZNT szerint nem képezheti vita tárgyát, hogy a Székelyföldön a magyar nyelvet is hivatalos nyelvvé kell minősíteni, a román nyelvvel azonos jogállást kell annak biztosítani. Az SZNT a székely székek megőrzését is sérthetetlen alapelvnek tekinti.
Álláspontja szerint a Székelyföld régiónak a művelődésen és az oktatáson túl megannyi területen kell jogszabály-alkotási és végrehajtói hatásköröket kapnia. E területek közé sorolta többek között a közigazgatást, a közrend fenntartását, a regionális és helyi érdekeltségű köztulajdon kezelését, a műemlékvédelmet, a helyi adók és illetékek ügyét, a környezetvédelem, a területrendezés, az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a vízgazdálkodás, a bányászat, az energiagazdálkodás, a mezőgazdaság és a tömegtájékoztatás kérdését is. Elengedhetetlennek tekinti ugyanakkor, hogy a Székelyföld regionális parlamentjét szabad, általános, közvetlen és titkos szavazással válasszák meg. Az SZNT-elnök hozzátette, korábban az RMDSZ több vezetője biztosította arról, hogy a Székely Nemzeti Tanács szakértőit is bevonják a törvénytervezet megalkotási folyamatába, egyelőre azonban nem keresték ez ügyben velük a kapcsolatot.
Székelyhon.ro