A nemzeti együtt ünneplés napja
Van néhány, a magyarságunkhoz kötődő közös ügyünk, amelyre mi, háromszékiek különösen büszkék lehetünk. Ne legyünk álszerények: március 15. háromszéki megünneplése nemzeti-nemzetközi vonatkozásaiban is a nemzeti példaképek közé emeli térségünket. Hogy mi révén és miért? Március 15-én a kivonuló-felvonuló sokaság megmutatja és felméri erejét. Az emberek ezreinek együttes kivonulása nemcsak szimbolizálja az összetartozást, hanem megtestesíti, érvényesíti is. A különböző pártállású, más és más generációkhoz tartozó sokaság ezen a napon átéli, mélyebbre ássa magában azt a gondolatot, hogy sokan vagyunk, együtt vagyunk a szabadságeszmékhez való hűségben, az érte való küzdelem szívósságában. A kommunista diktatúra után az első szabad március háromszéki, jelesen sepsiszentgyörgyi megünneplése nemcsak országosan, a Kárpát-medencében is példaértékű volt. Nem árt emlékeztetni önmagunkat, hogy a bukaresti ideiglenes hatalom, amelynek fő oszlopemberei a diktatúra alapelemeit mentették át, óvtak bennünket az ünnepség tervezett tömegjellege miatt. Ennek az „óvásnak” érvényt szerzendő két helikopteres kiszállást is szerveztek Sepsiszentgyörgyre. Ezt megelőzően a bukaresti magyar ideiglenes vezetők egy részének véleménye is az volt, hogy a kivonulás sok-sok ismeretlen elemet tartalmaz, nagy kockázat, ami könnyen atrocitásokba csaphat át. Ezért, ahol a magyarság nincs megfelelő biztonságérzetben, ott azt ajánlják, az ünnepségre templomokban, zárt közösségi helyiségekben kerüljön sor.
Számunkra viszont előzményként és tapasztalatként ott volt a február 10-i gyertyás-könyves tüntetés, amely az erőfelmérés, a fegyelmezettség és szervezettség főpróbája volt.
Magára az ünnepségre a nevezettek személyesen is megérkeztek.
Az Erzsébet parkban, a honvédemlékműnél kezdődő március 15-i ünnepség a Kisstadionban folytatódott. A városból és környékéről tízezrek vettek részt. Tulajdonképpen a hatalmas tömegeket utcákra és terekre szólító méltóságteljes ünnepség alapozta meg az ezt követőket. Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton és a nagyobb községekben is.
Az ünnepség tömegjellege mellett példaértékű az együtt ünneplés eszméjének érvényre juttatása is. Nálunk ideológiától, politikai színezettől függetlenül együtt ünnepelnek a magyarok.
Az ünneplés huszonkét év alatt egyre díszesebbé, pompázatosabbá vált. A hagyományőrző alakulatok részvétele, a rendkívül gazdag és változatos kulturális és sportprogramok ezreket vonzanak a háromszéki ünnepségekre, március 15. a Kárpát-medencei magyarság legbecsesebb népi-nemzeti ünnepévé emelkedett.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nyelvű képzés a Diakóniánál
Az otthoni beteggondozói szolgálathoz kötődik, mégis önálló ágazataként indult útjára az asszisztens-továbbképzés a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány­nál.
Az első tanfolyamot az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témában tartották március második fe­lében. A Kovásznán, Baróton és Sepsiszentgyörgyön szervezett akk­reditált képzésen száz asszisztens vett részt.
A DKA asszisztensei, ápolói havonta átlagban nyolcszáz háromszéki idős személyt gondoznak, közülük négyszázat hetente többször látogatnak. A szolgálat munkatársai a terepmunka alkalmával szembesültek azzal, érdemes felfrissíteniük ismereteiket, illetve átadniuk tapasztalataikat kollégáiknak, és ha már úgyis részt kell venniük kreditszerző továbbképzéseken, amire az asszisztensek országos rendje kötelezi őket, akkor jobb, ha a téma közvetlenül kötődik munkájukhoz, ráadásul anyanyelven értesülnek adott terület újdonságairól. A DKA ebből a meggondolásból pályázott a Bethlen Gábor Alapnál felnőttképzésre. Az elnyert 800 ezer forintos támogatásból sikerült összeállítaniuk román és magyar nyelven az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témájú kurzus anyagát, és akkreditáltatniuk a tanfolyamot az asszisztensek országos rendje által. A továbbképző elvégzése után a résztvevők a szakmai testület által elismert oklevelet kapnak.
Tóth Anna, az alapítvány otthoni beteggondozói szolgálatának irányítója lapunknak elmondta, az első tanfolyamot kezdetnek tekintik, szándékukban áll tájékoztatót tartani ugyanerről a témáról ápolók és az érintett betegek hozzátartozói körében is, de újabb kurzus megszervezésén is gondolkodnak. Közelebbről a daganatos betegek gondozásához kötődő továbbképzőt szeretnék akkreditáltatni, és segítő csoport létrehozását is tervezik a súlyos betegeket gondozó hozzátartozók számára.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem tudtak megegyezni az együttműködésről a magyar politikai szervezetek
Bár mindhárom magyar politikai szervezet folyamatosan hangoztatja az együttműködés fontosságát a június 10-ei helyhatósági választásokra készülve, az eddigi tárgyalások eredményei egyáltalán nem meggyőzőek: egyelőre úgy tűnik, egyetlen erdélyi és partiumi településen sem született elvi megállapodás az összefogásról. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján sajnálattal állapította meg, hogy mindeddig nem sikerült átfogó keretmegállapodást kötni országos szinten a másik két magyar párttal, és ez elsősorban az RMDSZ országos vezetőin múlott, akik elutasítottak minden országos és megyei együttműködést.
Három opció. A magyar szervezetek külön méretkezhetnek meg júniusbanMint mondta, helyhatósági választásokról lévén szó, az országos elvi megállapodásoknál jóval fontosabbak lennének a helyi választási koalíciók, de a néppárt tudomása szerint az RMDSZ házatáján a tárgyalásokat akadályozó országos szintű tiltás van érvényben. Az EMNP azonban felkészült egy esetleges együttműködésre: közös választási jelet is regisztrált a központi választási bizottságnál a Magyar Polgári Párttal (MPP), amelyen a fenyő és a csillag egyetlen négyszögben, egymás mellett jelenik meg.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a Krónikának úgy nyilatkozott, a szövetség álláspontja nem változott az együttműködést illetően. „Továbbra is azt tartjuk, amit Kelemen Hunor szövetségi elnök megfogalmazott: az RMDSZ kinyitotta a kaput, leszerelte a zárat, elhajította a kulcsot, és továbbra is teret biztosítunk az együttműködésnek” – mondta a főtitkár. Toró T. Tibor kijelentésére, miszerint az RMDSZ csúcsvezetése megtiltotta a helyi szervezeteinek, hogy tárgyaljanak a két magyar párt képviselővel, Kovács Péter úgy reagált: „Az EMNP elnöke valószínűleg nem olvasta az RMDSZ jelölési szabályzatát, amely teret biztosít a helyi koalíciók megkötésének is.”
Félreértelmezett jogszabály
Toró T. Tibor ugyanakkor sajnálatosnak nevezte, hogy az RMDSZ nem volt hajlandó elfogadni a korábban nevesített marosvásárhelyi polgármesterjelölt, Vass Levente feltétételeit. „Az orvos politikus csupán annyit kért, hogy a magyar szervezetek közös jelöltjeként induljon a vásárhelyi megmérettetésen. Ezt az RMDSZ elutasította, mi több, most Vass Levente helyett Frunda Györgyöt fogja indítani, aki többször becsapta már a választókat, sok esetben visszaélt a közösség bizalmával” – fogalmazott a politikus, aki szerint ezzel a lépéssel szertefoszlani látszanak a magyar remények Marosvásárhelyen. Toró hangsúlyozta: a néppárt nem fog egy harmadik magyar polgármesterjelöltet indítani Marosvásárhelyen az RMDSZ-jelölt és a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben megméretkező Benedek Imre ellenében.
Amint arról korábban beszámoltunk, az RMDSZ azután „farolt ki” Vass Levente mögül, hogy a miniszteri tanácsos a múlt héten közölte: csak abban az esetben vállalja a polgármester-jelöltséget, ha a magyar pártok közösen támogatják. Az RMDSZ viszont elutasította, hogy Vass egy magyar koalíció jelöltjeként vegyen részt a választáson, ragaszkodva ahhoz, hogy csakis a szövetség választási jele alatt induljon. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnöke a napokban az MTI-nek elmondta, azért tartják elfogadhatatlannak a választási koalíció megkötését, mert a törvény nem teszi lehetővé, hogy az csak a polgármester személyére vonatkozzék.
Szerinte koalíció esetén az önkormányzati képviselőjelöltek listáját is közösen kellene összeállítaniuk a pártoknak, ezt pedig az RMDSZ nem tartja elfogadhatónak. Kelemen azonban rosszul tudja, ilyen kikötés nincs. A helyhatósági választásokat szabályozó törvény 6. cikkelye kimondja: egy választókerületben a pártszövetséget alkotó politikai alakulatok részt vehetnek önálló vagy a szövetség színeiben indított tanácsosjelölt-listával is. A közös lista csak a választási szövetség esetében kötelező. Ugyanakkor a 43. cikkely úgy fogalmaz: a pártok, pártszövetségek és választási szövetségek valamennyi választókerületben javasolhatnak helyi és megyei tanácsosjelölt-listát, valamint polgármesterjelöltet, vagyis a Kelemen által hivatkozott feltételnek nincs nyoma a jogszabályban.
Hármas verseny Szatmárnémetiben
Biztosra vehető, hogy nem indítanak közös polgármesterjelöltet a magyar pártok Szatmárnémetiben sem, sőt az RMDSZ-es jelöltet támogató koalíciós önkormányzati képviselőlista állítására sincs már esély: a tegnapra tervezett, utolsónak szánt egyeztetés ugyanis elmaradt. A néppárt sajtótájékoztatót tartott, melynek keretében Zatykó Gyula partiumi régióelnök bejelentette: nem lesz megegyezés, az RMDSZ-es tárgyalókat ugyanis – számtalan próbálkozásuk ellenére – telefonon sem sikerült elérniük.
A néppárt alelnöke emlékeztetett: március 28-án intéztek felhívást az RMDSZ és az MPP helyi szervezeteihez, melyben javasolták, hogy állítsanak közös jelöltet a magyar pártok a szatmári megyeszékhelyen, a nem egészen 40 százalékos magyarsággal rendelkező városban ugyanis kizárólag ily módon nyerhet magyar polgármesterjelölt. A Krónika beszámolt arról, hogy az MPP és az RMDSZ korábban már bejelentette indulóit – előbbi Zazula Béla helyi vállalkozót, a szövetség pedig a jelenleg második mandátumát töltő Ilyés Gyulát jelölte.
A néppárt a találkozó időpontjául április 4-ét javasolta, majd – az RMDSZ kérése nyomán – nagypénteken, azaz árpilis 6-án ültek le tárgyalni. Mivel a szövetség egyáltalán nem mutatott hajlandóságot a közös jelölt indítására, felmerült annak lehetősége, hogy maradjon egyedüli magyar jelöltként Ilyés, a három párt pedig induljon koalíciós listán. Zatykó Gyula szerint a helyi RMDSZ-szervezet képviselői tegnapig kértek haladékot arra, hogy egyeztessenek pártjuk országos vezetőségével a közös lista ügyében, azonban tegnap délutánig telefonon sem sikerült elérniük őket, így arra a következtetésre jutottak, hogy a szövetség semmiféle együttműködésre nem nyitott irányukban.
„Sajnáljuk, hogy így alakult, úgy véljük, összefogással szinte garantált lett volna a siker, most viszont ismét az a valószínű, hogy három jelölt között oszlanak majd meg a szatmárnémeti magyarok szavazatai” – szögezte le a régióelnök, hozzátéve, hogy a néppárt pénteken tartja jelöltállító gyűlését, és valószínűleg jövő hét elején hozzák nyilvánosságra, kit indítanak a polgármesteri székért. Hegedűs Pál Szatmár megyei MPP-elnök a Krónikának elmondta: sajnálja, hogy nem sikerült megegyezésre jutniuk, kilátásba helyezve, hogy a polgári párt is saját tanácsosi listával és saját polgármesterjelölttel vág neki a júniusi helyhatósági választásoknak.
Tegnapi lapzártánkig nem sikerült senkit sem elérnünk telefonon a helyi RMDSZ-es vezetők közül. Kereskényi Gábor, a szövetség városi szervezetének elnöke pár napja ezzel kapcsolatban egy helyi újságnak úgy nyilatkozott, hogy „az RMDSZ tudja, hogy kell megnyerni a választásokat Szatmárnémetiben, erős jelöltje van Ilyés Gyula személyében”.
Háromszék: marad a bizonytalanság
Úgy tűnik, Háromszéken nem jön létre az EMNP–MPP megyei szintű egyezség – mondta tegnap Kulcsár Terza József, a polgári párt megyei elnöke, aki szerint a néppárt azt kellene megértse, hogy együtt több önkormányzati képviselőt tudnak bejuttatni, mint külön. Az elmúlt négy év tapasztalata azt mutatja, hogy aki nincs többségben, csak véleményt nyilvánít, nem befolyásolhatja a döntéseket, szögezte le Kulcsár. „Az EMNP politikusai népszerűnek tartják magukat, sok pénzük van, és azt hiszik, ez elég arra, hogy önállóan megméretkezzenek. Ha az összefogás vonata elmegy, abból csak az RMDSZ nyer” – szögezte le a polgári párti politikus.
Ha nem lesz összefogás, az MPP a hétvégén kezdi bemutatni jelöltjeit, annyit elárultak, hogy ez esetben Kézdivásárhelyen Rácz Károly, Baróton Nagy István jelenlegi polgármestereiket indítják újra. Az EMNP sepsiszentgyörgyi közgyűlése tegnap este ült össze, a döntést csütörtökön hozzák nyilvánosságra.
Nagyváradon sincs megegyezés
Nagyváradon az RMDSZ mellett az EMNP is külön jelentkezett be a helyi magyarság szavazataiért. A néppárt tegnap be is mutatta polgármesterjelöltjét Zatykó Gyula partiumi régióelnök (képünkön) személyében. A párt nagyváradi szervezete kedden tartotta jelöltállító közgyűlését, amelyen a városi tanácsba indítandó jelöltek listáját is összeállították, ám azt egyelőre nem hozzák nyilvánosságra: ezzel megvárják a megyei szervezet hévégi közgyűlését, illetve az általuk összeállított megyei önkormányzati jelöltlista bemutatását.
Kristófi Kristóf, a városi szervezet elnöke a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: komolyan megfontolták, indítsanak-e saját jelöltet a polgármesteri címre, és végül azért döntöttek így, mert tudomásuk szerint a megyeszékhely jelenlegi, nemzeti liberális párti polgármestere, Ilie Bolojan annyira jól teljesít az előzetes felméréseken, hogy mellette már nem lenne esélye a magyar jelöltnek egy esetleges összefogás esetén sem.
Amint arról a Krónika is beszámolt, az RMDSZ már bejelentette, hogy a nagyváradi polgármesteri címre Cseke Attila szenátort jelöli, a megyei tanács elnöki posztjáért pedig nagy valószínűséggel Pásztor Sándor váradi önkormányzati képviselő, a Körösök Vízügyi Igazgatóságának vezetője mérkőzhet meg. Kristófi elmondta, mivel a felméréseken Bolojant ötven százalék körül mérik, ráadásul a magyarság aránya is drasztikusan, 27 százalékról 24-re csökkent az elmúlt tíz évben, a pártnak megéri, hogy saját jelöltjén keresztül megmutassa magát a lakosságnak, anélkül, hogy ezzel ártanának.
Azt azonban hozzátette, a megyei tanácselnöki tisztség esetében még megfontolás tárgyává teszi az RMDSZ jelöltjének támogatását az EMNP, arra ugyanis még esély mutatkozik, hogy a magyar jelölt elnyerje ezt a tisztséget. Krónika (Kolozsvár)

Utolsó esély Kolozsváron a közös polgármesterjelöltre?
„Kicsit későn kaptam meg a meghívót, már van programom arra az időpontra. Amenynyiben nem tudok elmenni az eseményre, akkor valaki más fog helyettem leülni tárgyalni, de mindenképpen képviseltetjük magunkat” – mondta el lapunknak Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által holnapra meghirdetett kerekasztal-beszélgetés kapcsán.
„Kicsit későn kaptam meg a meghívót, már van programom arra az időpontra. Amenynyiben nem tudok elmenni az eseményre, akkor valaki más fog helyettem leülni tárgyalni, de mindenképpen képviseltetjük magunkat” – mondta el lapunknak Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által holnapra meghirdetett kerekasztal-beszélgetés kapcsán. Mint arról már beszámoltunk, a Bocskai-házba tervezett kerekasztal célja megvitatni, van-e még lehetőség a kincses városban arra, hogy a három magyar párt közös polgármesterjelöltet állítson. „Egy biztos, nem szabad a választópolgárokat félretájékoztatni: már nincsen arra törvényes keret, hogy választási szövetség keretében közös polgármesterjelöltet indítsunk. A szövetség bejelentési határideje április 16-án lejárt. De úgy gondolom, Eckstein-Kovács Péter személye hiteles, és minden kolozsvári magyar szavazópolgár támogatását élvezi. Mivel Eckstein korábban is RMDSZ színeiben politizált, úgy gondolom, természetes, hogy ezúttal is a szövetség színeiben induljon” – mondta el lapunknak Máté. Korábban az EMNP polgármesterjelöltje, Gergely Balázs kijelentette, ha a Néppárt számára is elfogadható személyt állít valamelyik magyar párt a tisztségre, akkor ő kész visszalépni és támogatni a közös jelöltet.
Az MPP bemutatta háromszéki jelöltjeit
A háromszéki városok többségében jelenleg polgármesterként vagy alpolgármesterként tisztségben lévő embereit indítja a választásokon a Magyar Polgári Párt. „Sepsiszentgyörgyön nem volt nehéz a választás, a négy éve alpolgármesterként dolgozó Bálint Józsefnek van tapasztalata, tudja, mire van szüksége a városnak és a közösségnek” – mutatta be a megyeszékhelyi polgármesterjelöltet Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke. „Sepsiszentgyörgy gazdag város, sok szegény emberrel” – vázolta fel a helyzetet Bálint József, aki elmondta: nem kis feladatra vállalkozik, hiszen Sepsiszentgyörgy valóban máshogy néz ki, mint négy évvel ezelőtt, de ebben olyan része van az MPP-nek is, mint azoknak, akik az eredményeket maguknak akarják kisajátítani. Az MPP Baróton és Kézdivásárhelyen Nagy István, illetve Rácz Károly jelenlegi polgármestereket, Kovásznán pedig Bárdi Imre biológiatanárt, megyei tanácstagot indítja a június 10-i választásokon. (Kovács Zsolt)
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Prefektusbeiktatás dadogó himnusszal
Rekordsebességgel váltotta le a magyar prefektust a Ponta-kormány, s nem telt el egy hét az új kabinet beiktatása óta, már fel is kenték tisztségében Kovászna megye új kormánybiztosát, a szociáldemokraták által nevesített Codrin Munteanut. A vasárnap délre időzített eseményen jelen volt a megyei intézményvezetők többsége, de távol maradtak az RMDSZ-es politikusok, a magyar polgármesterek közül alig hárman jelentek meg, csak Barót, Kézdivásárhely és Uzon elöljárója tette tiszteletét.
A prefektúra és a megyei tanács közös gyűléstermében gyülekeztek a meghívottak, eddig minden prefektusbeiktatás ott zajlott, ám most egy hivatalnok bejelentette: az intézmény protokollterme lesz az ünnepélyes pillanat helyszíne. Megkezdődött a találgatás, miért a jóval kisebb helyszínt választották, s válasz is megfogalmazódott: minden bizonnyal Codrin Munteanu nem akart a székely zászló alatt felesküdni a román állam képviseletére, s valószínű, jobbnak látták, ha nem kezdi tevékenységét megint egy zászlókipakolós cirkusszal. Ő egyébként ezt tagadta, az újságírói faggatózásra igyekezett természetesként beállítani, hogy az intézmény saját protokolltermét használták a jeles esemény helyszínéül.
A bakik sora nem ért véget a költözködéssel, a román himnusz hangjai magnóról csendültek fel, de agyon­kophatott a felvétel, mert az első két szakasz ugrásokkal, csúszásokkal "tarkítva" hangzott el, mindenki zavartan toporgott, senkinek nem volt bátorsága leállítani a kínos kópiát, s esetleg éneklésre buzdítani a jelenlevőket (rossz nyelvek szerint többségük legfennebb egy szakaszt ismer a román nemzeti dal szövegéből).
Ment minden, mint a karikacsapás, Mircea Duşa miniszter (egykori Hargita megyei prefektus, képviselő) olvasta fel a menesztésről és kinevezésről szóló kormányrendeleteket, majd felesküdött Codrin Munteanu. Ezt követően Duşa kívánt sikert, "eredményes munkát a polgárok érdekében", felvázolta a Munteanura váró három nagy feladatot: mindent meg kell tennie a kormány programjának életbeültetéséért, őrködnie kell a törvényesség betartása fölött, és irányítania, összehangolnia a dekoncentrált intézmények tevékenységét. Felszólalt még Horia Grama, a Szociáldemokrata Párt megyei elnöke és Marius Obreja, a Nemzeti Liberális Párt megyei vezetője, ők kicsit kampányoltak is, kitetszett, mindent, így a cserét is a népért tartották fontosnak, szerintük ezt kívánta a "románok és magyarok érdeke egyaránt".
Codrin Munteanu technokratának nevezte magát, aki immár ötödször (kétszer prefektusnak, kétszer alprefektusnak nevezték ki) esik át a beiktatási ceremónián, így megfogalmazása szerint nagy izgalmat nem váltott ki belőle. Folytatni szeretné mindazt, amit két évvel ezelőtt abba kellett hagynia – mondotta. A Háromszék érdeklődésére prioritásként, hétfői első feladatként a helyzetfelmérést határozta meg, utánanéz, mi történt azokkal az európai uniós projektekkel, amelyeket megnyert az intézmény, de megvalósításuk elakadt. Ezt követően az alárendelt intézmények háza táján kíván széttekinteni, majd minél hamarabb ismét el akarja kezdeni a falvakon, városokon tartott fogadóórákat – mondotta.
A beiktatási ceremónia, az ilyenkor szokásos pezsgős koccintással együtt szűk egy óra alatt véget ért. Az alprefektust várhatóan ezen a héten nevezik ki, Mircea Duşa szerint a liberálisok által javasolt Milik Ottó lesz Kovászna megye kormánybiztos-helyettese.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar állampolgársággal magyar érettségi
Hiánypótló oktatási forma hódít teret Erdélyben, Háromszéken: levelezési úton is el lehet végezni a magyar nyelvű középiskolát, illetve középiskolai végzettségűek tandíjmentesen készülhetnek fel a magyarországi érettségire.
A százhetvenöt iskolában ifjakat és felnőtteket képező, nagyhalászi székhelyű magyarországi Kölcsey Ferenc Gimnázium ősztől középiskolai csoportokat indít Sepsiszentgyörgyön, valamint elegendő jelentkező esetén Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton.
A Kölcsey Ferenc Gimnáziumot működtető Sziltop Nonprofit Kft. fejkvóta alapján kapja a finanszírozást a magyar kormánytól. Jelenleg tizenhatezer diákot oktatnak, kizárólag nagykorúakat, többségük azért iratkozott be, mert időközben abbahagyta tanulmányait, és szeretne érettségizni iskolába járási kötelezettség nélkül.
Szilasi György ügyvezető elmondta, a középiskola négy esztendeje alatt a magyarországi alaptantervet követik, havonta egyszer tartanak konzultációt a diákok számára, ezen nem kötelező, csupán javallott a részvétel. Az iskola elvégzése után a magyarországi érettségi követelményeknek megfelelően vizsgáznak a tanulók, de míg a felkészítő órákat helyben tartják, vagyis az említett háromszéki városokban, az érettségi mindenki számára Magyarországon van.
A jelentkezés alapfeltétele a magyar állampolgárság és a tizennyolc esztendő betöltése, de az is jelentkezhet, aki bizonyítani tudja, hogy kérte a magyar állampolgárságot, de még nem kapta meg.
A sepsiszentgyörgyi iratkozás tegnap kezdődött és szeptember 15-ig tart (a gimnázium által meghatározott dátumokon), így azok is jelentkezhetnek, akik a két nyári érettségi időszakban sikertelenül vizsgáznak, és harmadszor itthon nem próbálkoznak.
A magyar érettségi oklevél romániai elismertetése a két állam közötti vonatkozó egyezmény alapján történik. A Kölcsey Ferenc Gimnázium sepsiszentgyörgyi megbízottja Szeibert József (a 0745 569 232-es telefonon érhető el), az iskola honlapja: Kolcseyestigimi.hu. Kitekinto.hu

Magyarok nyomában három kontinensen A veszendő magyar szórványról és kulturális örökségéről, az Ázsiában, Afrikában, Európában élő magyar tudatú néptöredékekről szóló könyvsorozatát mutatja be székelyföldi körútja során Margittai Gábor budapesti újságíró.
„Rossz hír anyaországnak és tömbnek egyaránt, hogy a szórvány – és ebbe beleérthetjük az Ázsiában vagy Afrikában ilyen-olyan módon hozzánk kötődő maroknyi nomád-félnomád törzseket is – leginkább végóráit éli már, reményét, emlékeit és emlékezetét vesztve tengeti napjait; míg utolsó hírmondójukat el nem földeli az Árpád-kori templom tövében a lelkipásztor. Aztán ez a templom – gyülekezet és gondozó híján – megrogygyan, majd leomlik, s beépül az utódnépek házának falaiba. A tömb felelőssége, hogy ez a forgatókönyv ne történhessék meg ilyen könnyedén, hogy a szórványlakó érezze a tömb gravitációs erejét, mely nem engedi kipörögni a nemlétbe őt” – nyilatkozta a Krónikának a szerző, a Magyar Nemzet napilap hétvégi Magazin mellékletének rovatvezető-helyettese.
Margittai Gábor szerint az első felelős lépés a felismerés és megismerés lenne: odautazással, hogy a tömbben élők lássák, milyen sors várhat rájuk, ha a dolgok rosszra fordulnak. A második lépés az élő kapcsolatok kialakítása. „Tapasztalatom szerint a szórványban számos helyen odatelepült székely tanítónők tartják ébren a magyar nyelv ismeretét, de ezt akár „tömegessé” is lehetne tenni, például cserediákság intézményesítésével. Ha a periféria nem érzi a centrum figyelmét és támogatását, harcát viharos gyorsasággal föladja” – állapította meg a riportkötetek szerzője, aki a budapesti Scolar Kiadó gondozásában megjelent Külső magyarok-sorozat Utazás a végeken és Trianoni menyecske című köteteit, valamint Mi a madzsar? című könyvét vetítéssel, útibeszámolóval fűszerezve mutatja be az olvasóközönségnek.
A bemutatókat június 3-án, vasárnap 18 órakor a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében, június 4-én 18 órakor a kovásznai Városi Művelődési Házban, június 5-én 18 órakor a kézdivásárhelyi Vigadóban, június 6-án 18 órakor a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében, június 7-én 19 órakor a baróti Erdővidék Múzeumban, június 8-án 18 órakor pedig a brassói Reménység házában tartják.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ szerint 170 polgármesteri tisztséget nyert a szövetség
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 170 polgármesteri tisztséget nyert a romániai helyhatósági választásokon az éjféli összesítés szerint.
Az RMDSZ kolozsvári országos kampányközpontjában a szövetség munkatársai úgynevezett párhuzamos szavazatszámlálást végeznek a saját biztosaiktól beérkezett információk alapján.
A hétfőn 3 óra 10 perckor közzétett összesítés szerint az RMDSZ 170 polgármesteri mandátumot szerzett, de remélik, hogy a megnyert polgármesteri mandátumok száma 200-hoz fog közelíteni a végleges eredmények szerint.
Az RMDSZ szerint a szövetség jelöltje nyert egyebek között olyan fontos székelyföldi településen, mint Székelyudvarhely, ahol Bunta Levente jelenlegi RMDSZ-es polgármester Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt elnökével mérkőzött meg a városvezetői tisztségért. Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád RMDSZ-es jelölt nyert, akit az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is támogatott. Székelykeresztúron is az RMDSZ-es Rafai Emil győzött a szövetség párhuzamos szavazatszámlálása szerint. Baróton Lázár Kiss Barna nyert. Ott az elmúlt négy évben MPP-és polgármester vezette a települést.
Maros megyében Erdőszentgyörgyön és Nyárádszeredában is az RMDSZ jelöltjei nyerték meg a polgármester-választást. Meglepetésnek számít, hogy Kolozs megyében a Kolozsvárral szomszédos Kisbácsban sikerült az RMDSZ jelöltjének győznie olyan körülmények között, hogy a helyi magyarság számaránya mintegy 30 százalék. MTI. Erdély.ma

A kormánypártok győztek az önkormányzati választásokon
A kormányzó baloldali Szociálliberális szövetség (USL) fölényes győzelmet aratott a vasárnap rendezett romániai önkormányzati választásokon az urnazárás után közzétett becslések (exit pollok) szerint. A magyar szavazatokért először versengett három romániai magyar párt, amelyek saját választási biztosaik jelentéseire hivatkozva eltérően értékelték az általuk elért eredményeket. Az első hivatalos részeredmények hétfő délelőttre várhatók.
A szavazóhelyiségből távozó választók nyilatkozatai alapján végzett felmérek szerint Románia legtöbb nagyvárosában, közöttük Bukarest mind a hat kerületében, Temesváron, Jászvásáron (Iasi), Kolozsváron, Nagyváradon is az USL jelöltjei szerezték meg a polgármesteri tisztséget.
Ugyancsak az USL támogatásával nyert magabiztosan, a voksok több mint 60 százalékát megszerezve újabb mandátumot Bukarest független főpolgármestere, Sorin Oprescu.
Az első becslések szerint Marosvásárhely az egyedüli nagyváros, amelyben a jobbközép Demokratikus Liberális Párt, a PDL megőrzi a polgármesteri széket: a GeoPol közvélemény-kutató intézet exit pollja szerint Dorin Florea jelenlegi polgármester több mint 50 százalékos támogatottsággal nyerhet az RMDSZ-es Frunda György előtt.
Victor Ponta miniszterelnök, az USL társelnöke az első becslések közzététele után azt mondta: az általa vezetett kormány a vasárnap lezajlott önkormányzati választásokon kapta meg a választói felhatalmazást az ország vezetésére. A Ponta-kabinet parlamenti bizalmi szavazás nyomán vette át május elején az ország irányítását.
A nagyvárosokra összpontosító exit pollokból nem derült ki, hogyan szerepeltek a választáson az egymással is versengő magyar pártok, amelyek saját választási biztosaikra hivatkozva hétfőre virradó éjjel eltérően értékelték az eredményeket.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) párhuzamos szavazatszámlálására hivatkozva vasárnap éjfél körül bejelentette: a szövetség 123 polgármesteri tisztséget nyert a romániai helyhatósági választásokon.
Az RMDSZ – urnabiztosaira hivatkozva – közölte, hogy Székelyudvarhelyen (Bunta Levente), Sepsiszentgyörgyön (Antal Árpád) és Székelykeresztúron (Rafai Emil) újraválasztották tisztségébe a szövetség polgármesterét. Azt valószínűsítik, hogy Baróton és Kézdivásárhelyen is az RMDSZ polgármesterjelöltje győzött a Magyar Polgári Párt (MPP) hivatalban lévő polgármesterével szemben. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke vasárnap este úgy vélekedett: a magyar-magyar verseny nem segített a mozgósításban a romániai helyhatósági választásokon, és ez várhatóan a mandátumokban is mérhető lesz. A politikus a szövetség kolozsvári kampányközpontjában az urnazárás után elmondta: a románok és magyarok által vegyesen lakott, úgynevezett interetnikus környezetben a magyar szavazóknak a választáson való részvétele alacsonyabb volt, mint a román választóké.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke viszont úgy látta: a tavaly alakult új párt munkája is benne van abban, hogy a választók nagyobb arányban vettek részt a választásokon, mint négy évvel ezelőtt, és sikerült mozgósítania azokat, akik az elmúlt években távol maradtak a politikai közösségtől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) több száz képviselőt juttatott az önkormányzati testületekbe, és ezzel a második legfontosabb romániai magyar politikai erővé lépett elő – állította Toró T. Tibor, az EMNP elnöke.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke eltérően értékelte az erdélyi magyar pártok támogatottságát, szerinte az MPP „rávert" az EMNP-re. Szász szerint az újonnan alakult EMNP megosztotta az RMDSZ-szel szemben álló jobboldalt, amely állítása szerint így együttvéve sem tudott olyan eredményt felmutatni, mint 2008-ban az MPP egymagában.
Szász Jenő a közelgő parlamenti választásokra utalva kijelentette: valamennyi romániai magyar szervezet részvételével nemzeti konszenzust kell felállítani annak érdekében, hogy közösen jelenítsék meg „a magyar érdeket a bukaresti nacionalizmussal" szemben. Az MPP elnöke Székelyudvarhely polgármesteri tisztségére jelöltette magát, a tisztséget 1996 és 2008 között ő töltötte be. Az urnabiztosok gyorsjelentéseiből azonban úgy tűnik, alulmaradt a négy éve hivatalban lévő RMDSZ-es Bunta Leventével szemben.
A vasárnapi önkormányzati választások hivatalos eredményeinek közzétételét a jórészt papíralapú adatfeldolgozás hátráltatja. A szavazás e módja mellett a csalások megelőzésére hivatkozva tartott ki a román választási hatóság. A hatóságok szerint a versengő pártok képviselői a szavazóhelyiségekben még tudnak figyelni egymásra, az általuk nagy körültekintéssel megírt jegyzőkönyvek pedig forrásértékű dokumentumoknak számítanak, amelyeket fegyveresek kísérnek egészen a megyei hatóságig.
Minden egyes választóhelyiségben négy jegyzőkönyv készül, ezeket beszállítják a települési bizottsághoz, onnan pedig – előzetes ellenőrzés után – a dokumentumok a megyei választási irodához kerülnek. Így az adatok hétfő hajnalban jutnak számítógépbe: a statisztikai hivatal emberei előbb beszkennelik a jegyzőkönyveket, és csak azután kezdik az adatokat összesíteni.
A sajtónak a világhálón nincs rálátása a részeredmények alakulására: hivatalos adatokat csak úgy lehet megtudni, hogy a választási irodák négyóránként közleményben összegzik addigi munkájukat.
A részeredményekre vonatkozó első hivatalos jelentést hétfő délelőttre ígérte a román központi választási iroda, a véglegesnek tekinthető, de még mindig nem hivatalos eredmény hétfő estére várható. MTI. Erdély.ma

Öröm és üröm
A négy évvel korábbihoz képest mind megyei, mind országos szinten nagyobb volt a részvételi arány a tegnap lezajlott önkormányzati választásokon, néhol, mint például Sepsiszentgyörgyön, számottevően többen járultak a szavazóurnákhoz – talán ez az egyetlen olyan hír, amelynek pártállástól függetlenül örülhetünk.
Kétségtelen, szerepet játszik ebben, hogy most tartottak első ízben választásokat azóta, hogy a volt kormány rendkívül kemény megszorításokat vezetett be – a nemrég hatalomra került pártszövetség elsöprő sikere, a demokrata-liberálisok kiütéses veresége elsősorban ezzel magyarázható. Bár következtetéseket csak a végleges eredmények ismeretében lehet levonni, hinni merjük: a székelyföldi fokozott választási kedv a magyarok körében azzal is magyarázható, hogy három párt jelöltjei szálltak versenybe, nagyobb volt tehát a választási lehetőség is. Háromszéken különösebb meglepetéseket nem hozott a tegnapi voksolás: a legtöbb településen az RMDSZ győzött, a szövetség megőrizte eddigi pozícióit, mi több, nyert abban a két városban is – Kézdivásárhelyen és Baróton –, ahol eddig MPP-s volt az elöljáró. E siker, a hatalommal járó kiváltságos helyzet mellett – pénz, paripa, fegyver, minden rendelkezésükre állt – a két ellenzéki párt egymáshoz fűződő felemás viszonyával is magyarázható. Hiába szerezték meg a polgáriak például Gelence vezetését, a tegnapi eredmények egyértelműen jelzik: az alakulat mélyrepülése folytatódik, s ha a csúcsvezetésben nem következik be valamiféle – főként személyi – változás, alighanem megszámláltattak a napjai a Szász Jenő vezette szervezetnek. Tisztességesnek nevezhető eredményt ért el az Erdélyi Magyar Néppárt: a legfiatalabb magyar alakulat több helyütt is győzni tudott, és a tanácsi listákra leadott voksok tekintetében sem vallott szégyent. Hogy a továbbiakban miként sáfárkodik a háromszékiek bizalmával, az elsősorban az önkormányzati testületekbe bejutott képviselőik munkáján múlik. A megyei eredmények mustrálgatása során lehetetlen elvonatkoztatni az országos helyzettől. E tekintetben bizony alig van okunk örömre: amint arra az elmúlt hónapok történései során számítani lehetett, Marosvásárhely elúszott, de még a Maros megyei tanács vezetése is román kézbe került, hasonlóan rosszak voltak az előjelek Szatmárnémetiben. De ami ennél is aggasztóbb, hogy első nyilatkozataikban a magyar pártok vezetői szót sem ejtenek az esetleges együttműködésről, mi több, az RMDSZ máris az EMNP-t ostorozza a kudarcokért. Pedig beláthatnák, immár a parlamenti választások perspektívájában, ha egyedül nem megy, akkor nem a potenciális szövetségesen kellene elverni a port...
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéken tarolt az RMDSZ
Nagy volt a hangzavar tegnap este az RMDSZ eredményt váró sepsiszentgyörgyi rendezvényén, a Park vendéglő előtti téren összegyűltek a jelöltek, támogatók, s az újságírók többsége is itt várta a párhuzamos számlálást, a tapasztalat szerint ugyanis ez a leggyorsabb módja a végleges eredmények megismerésének. Háromszéken a részvétel jelentősen jobb volt, mint négy évvel ezelőtt, a szavazásra jogosultak 54,47 százaléka adta le voksát. Ahogy telt az idő, és érkeztek az eredmények, úgy vált mind mámorosabbá a hangulat, „Győztünk, győztünk!” – hangzott jobbról is, balról is. Település- és polgármesternevek röpködtek, fél tizenegy felé már lehetett tudni, hogy Bokor Tibor győzött Kézdivásárhelyen, és hamarosan érkezett a hír, az MPP elveszítette Barótot is, Lázár-Kiss Barna lett az erdővidéki központ polgármestere 2035 vokssal, Nagy István 1215 szavazatot kapott. „Megvan a legnagyobb győzelem” – hangzott az újabb bejelentés, valóban meglepő hír érkezett: az alig 9 százalékban magyarok lakta Előpataknak magyar polgármestere lesz, Kovács László felülkerekedett három román ellenjelöltjén. Fél tizenkettőig csupán két községben nem született RMDSZ-es győzelem: Nagyborosnyón az EMNP-s Szőcs Levente nyert, Maksán szintén néppárti polgármester lesz, Bács Benke László. Független nyert Nagybaconban, az MPP által támogatott Simon András. Hivatalos, jegyzőkönyv szerinti eredmény először Sepsibükszádról érkezett, az RMDSZ-es Bács Márton Csaba a voksok kétharmadát, 621 szavazatot szerzett meg, Mikóújfaluban Nyáguj Vilmos maradt a polgármester, fölényes győzelmet aratott MPP-s vetélytársával szemben. Dálnokon RMDSZ-es, de új polgármester lesz: Bartók Ede Ottó. Gyorsan érkeztek a hírek azokból a községekből, ahol egyetlen jelölt volt: Kökösből, Rétyről, Sepsibodokról, Gidófalváról, és már éjfél előtt lehetett tudni, hogy Sepsikőröspatakon is megtört Silviu Ioachim uralma, Kisgyörgy Sándor lesz a község polgármestere. Kommandón újrázott Kocsis Béla, Málnáson Kasléder József. Gelencén MPP-s győzelem született, Cseh József lesz a polgármester – hangzott el éjfél után alig pár perccel, Árkoson Máthé Árpád folytathatja eddigi községvezetői munkáját, Zágonban Kis József fölényesen nyert. Illyefalván Fodor Imre marad a polgármester, 80 százalék fölötti győzelmet aratott, és Gelence kivételével a felső-háromszéki falvakban RMDSZ-es győzelem született: Barátoson Keresztély Csaba, Bereckben Dimény Zoltán, Csernátonban Bölöni Dávid, Esztelneken Varga Attila, Kézdialmáson Molnár István, Kézdiszentkereszten Páll Endre, Kézdiszentléleken Balogh Tibor, Lemhényben Lukács Róbert, Ozsdolán Brânduş Dendyuk Szilveszter, Szentkatolnán Tusa Levente, Torján Daragus Attila. Ráduly István marad Uzon polgármestere, és Ádám Attilának is sikerült újráznia Zabolán, Sikó Imrének Bölönben, Ilkei Ferencnek Vargyason. Kovásznán Lőrincz Zsigmond 80 százalékos győzelmet aratott. Lapzártáig nem érkezett hír Hidvégről és Bardocról. Tamás Sándor háromnegyed egykor érkezett meg Sepsiszentgyörgyre, hatalmas taps és győzelmi zene fogadta (ezt aztán újrajátszották a sorra érkező megválasztott polgármesterekkel), bár megyei eredményeket még nem összesítettek, egyértelmű volt, no meg az RMDSZ megyei elnökeként is learathatta a babérokat a „visszaszerzett” ülésekért. Sepsiszentgyörgyön nem volt kétséges Antal Árpád győzelme, a találgatás a százalékról folyt, sikerül-e megőriznie a 80 százalék fölötti arányt, no meg, hogy milyen összetétele lesz a tanácsnak. A nem végleges, de számottevő eredmények szerint 78 százalékos eredményt ért el Sepsiszentgyörgy polgármestere. Az RMDSZ-nek sikerült megszereznie a kétharmados többséget a városi tanácsban. Az EMNP-nek, a liberális pártnak és a szociáldemokratáknak két-két önkormányzati képviselője lesz, az MPP-nek egy.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kolozsvári Ünnepi Könyvhét – H. Szabó Gyula: Kolozsvár büszke lehet ránk
Kolozsvárról szóló, illetve a városhoz kapcsolódó könyveket mutattak be szombaton délelőtt a Kolozsvár Társaság székházában. H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója a kis létszámú hallgatóságnak elmondta: tavaly Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó igazgatójának volt az ötlete, hogy a könyvhét keretében kimondottan Kolozsvárról szóló könyveket is bemutassanak, a programpontot pedig idén is örömmel iktatták be az eseménysorozatba.
– Színes a bemutatásra kerülő könyvkínálat. Hátha büszke lesz ránk Kolozsvár, hogy ennyit írunk róla – élcelődött H. Szabó Gyula, majd rátért a legfrissebb, Kolozsvárról szóló kiadvány, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére megjelentetett Kincses Kolozsvár Kalendáriuma bemutatására, kifejtve: szerethető Kolozsvár-képet tárnak benne az olvasó elé, a régi és a mai Kolozsvárt illetően egyaránt.
Szikszai Ildikó, az Ábel Kiadó képviselője Cseh Katalin 2008-ban megjelent A virágárus bácsi című verseskötetét hozta el az eseményre. – A virágárus bácsi, közel a kilencvenhez, úgy él társadalmi életet Kolozsváron, hogy a Főtéren vidáman elbeszélget az emberekkel, nyáron még idegenvezetői teendőket is el tud látni – mondta Szikszai, majd a szerző néhány költeményét olvasta fel.
A Donát Alapítvány részéről Zsigmond Ilka angoltanár a Kolozsváros. Milyen város? című műemlékpedagógiai kiadvány első két kötetét ismertette. – Szerzőtársammal, Fórizs Enikővel együtt arra törekedtünk, hogy a gyerekeket „műemlékfogyasztóvá” neveljük – hangsúlyozta Zsigmond Ilka, majd felhívta a figyelmet arra, hogy tankönyvként is ajánlják a köteteket.
A Kriterion Könyvkiadó több, Kolozsvárhoz kötődő könyvet adott ki az elmúlt években, így például az Árkossy István festőművész és Bágyoni-Szabó István prózaíró levelezését tartalmazó Világ árnya, világ fénye című beszélgetőkönyvet, amelyben H. Szabó Gyula szerint egyfajta „elveszett paradicsomként” jelenik meg a kincses város.
Nagy István íróról fia, Nagy Károly nyugalmazott egyetemi oktató Tanúság címmel írt könyvet. – Kevesek által ismert eseményekről, mi több, kulisszatitkokról ejtek szót, amelyekről a családomtól, illetve a szűkebb rokonságtól és az ismerőseimtől értesültem – árulta el Nagy Károly. Ugyancsak a Kriterion adta ki John Paget XIX. századi angol orvos erdélyi és magyarországi naplójegyzeteinek egyik kötetét. – A könyv főleg a néprajzosok számára kincsesbánya – méltatta a kiadványt H. Szabó Gyula.
Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat és könyvkiadó vezetője legfontosabb sikerként könyvelte el Herepei János (1891–1970) művelődéstörténész, régész műveinek sorozatát, amelynek első kötete a Farkas utcai templom XVII. századi restaurálását eleveníti fel, a második a Református Kollégium és a Farkas utca történetéről, míg a harmadik kötetben a Farkas utcai kőszínházról értekezik. Szabó Zsolt utalt még a Biró Vencel hagyatékából ránk maradt három könyvre is (A Kolozsvári Római Katolikus Gimnázium története, 1918–1940; A Báthory-Apor Szeminárium története 1579–1933; A kolozsvári Róm- Kath. Főgimnázium emlékalbuma, 1579–1929).
Dávid Gyula, a Polis Kiadó igazgatója felelevenítette: az ő kiadójuk jelentette meg legelőször Asztalos Lajos helytörténész Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár című könyvét. Ezt követően az Orbán Balázs életét bemutató Mikó Imre-könyvet (A szülőföld szerelmese), a Kós Károly levelezéseit tartalmazó Édes Idám! kötetet, továbbá Lőrinczi László Utazás a Fekete kolostorhoz, Kovács Béla 420 nap Szíriában és Veress Zoltán Füvek, fák, csillagok című könyvét ismertette.
A Stúdium Kiadó képviseletében Asztalos Lajos Kolozsvár épített kincsei, valamint Hantz-Lám Irén A templom arcai című kiadványát ajánlotta a jelenlévők figyelmébe Tőkés Erika, Hantz Lám Irén pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy utóbbi kötet Terényi Ede azon művének kottáját is tartalmazza, amelyben a kolozsvári zeneszerző városunk régi utcaneveit zenésítette meg.
A Baróton alig pár éve működő Tortoma Kiadó Gaal György Kolozsvár-kalauzának harmadik, bővített kiadásával volt jelen az eseményen. A szerző visszaemlékezett könyvének első két kiadására, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan angolul is megjelenhet mostani munkája.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: az RMDSZ megnyerte a választásokat!
"A részeredmények ismeretében a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megnyerte a választásokat. Megnyerte úgy, hogy két magyar versenypárt indult ellene, és megnyerte a 2008-as eredményekhez képest is az idei választásokat. Ebben a pillanatban a részeredmények szerint 203 polgármestere van a szövetségnek, amely 19-cel több, mint 2008-ban volt, valamint növeltük a tanácsosi mandátumok számát is. Nagyon nehéz és nagyon szoros versenyben győzött az RMDSZ. Úgy is mondhatnám, hogy tulajdonképpen győztek a romániai magyar emberek, akik úgy döntöttek, hogy a járt utat járatlanra nem cserélik fel, akik úgy döntöttek, hogy az eredményekre épített programokat értékelik. A romániai magyar emberek a szavazataikkal eldöntötték, hogy az RMDSZ-en belül kell kialakítani azt az egységet, amely nélkül a politikai képviseletnek nem lehet és nincsen alternatívája. Az önálló erdélyi magyar politizálás mellett döntöttek a választók, ezért köszönet nekik" – mondta el Kelemen Hunor szövetségi elnök tegnap Kolozsvárott, ahol Borbély László politikai alelnökkel és Kovács Péter főtitkárral közösen a választási eredményeket értékelték sajtótájékoztató keretében.
A szövetségi elnök ugyanakkor köszönetet mondott az RMDSZ minden jelöltjének, akik az elmúlt négy hétben tisztességesen végezték a munkájukat, miközben egy nagyon erős negatív kampány folyt az RMDSZ ellen országszerte.
"Fontos az a tény, hogy idén nagyobb volt a részvétel, mint 2008-ban, ám a magyar emberek részvétele sajnos alacsonyabb volt, mint a románoké. Az már biztos, hogy a magyar-magyar verseny a részvételen, a mozgósításon nem segített, hisz azt láthatjuk, hogy leginkább az interetnikus környezetben, ott, ahol a magyar-magyar verseny a közösség hátrányára volt, a magyar emberek kisebb számban mentek el szavazni. Azok, akik azt mondták, hogy a pártokat azért hozzák létre sejtburjánzáshoz hasonlóan, hogy a részvételt növeljék, és 600.000 szavazatot visszahozzanak, most bebizonyosodott, hogy tévedtek. Elriasztották az embereket az urnáktól, és nem hoztak semmiféle eredményt, esetleg annyit, hogy néhány helyen mandátumot veszít az RMDSZ, a magyar közösség, anélkül, hogy a magyar versenypártok bármit is nyertek volna. Ezt hozta a Magyar Polgári Párt és Tőkés pártjának, az EMNP-nek az önkormányzati választásokon való részvétele: rosszat, kárt okoztak. Székelyföldön viszont határozottan kijelenthetjük, hogy a magyar-magyar versenyt megnyertük. Itt mindenhol jobb eredményeket értünk el, mint 2008-ban, és olyan, számunkra kiemelten fontos településeket nyertünk meg, mint Kézdivásárhely, Barót, Farkaslaka, Zetelaka, Bögöz, Szentábrahám. Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön a helyi tanácsokban az RMDSZ-nek kétharmados többsége van. A két magyar versenypárt, a Szász Jenő-féle MPP és a Tőkés László-féle EMNP összesen kevesebb szavazatot kapott, mint 2008-ban az MPP egyedül" – nyilatkozta az RMDSZ elnöke. Hozzátette, a számok magukért beszélnek, "azok, akik 600.000 magyar szavazat visszahozásáról beszéltek, nem hoztak vissza még hatot sem. Az már világosan látszik, hogy egy pillanatig sem az erdélyi magyar közösség érdekeit tartották szem előtt, hanem az önös pártérdeküket" – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A szövetség partiumi eredményeiről Kelemen Hunor elmondta: bár Szatmárnémetiben Ilyés Gyula több szavazatot kapott, mint 2008-ban, ez idén sajnos nem hozott mandátumot. Nagyváradon Cseke Attila 3000-rel több szavazatot kapott, mint 2008-ban az RMDSZ jelöltje. A marosvásárhelyi eredményeket értékelve a szövetségi elnök elmondta, Frunda György szinte ugyanannyi szavazatot kapott, mint 2008-ban, a szenátusi mandátuma megnyerésekor. Bebizonyosodott, hogy az MPP jelöltjének, Benedek Imrének és az EMNP által támogatott Smaranda Enachénak nincsen társadalmi támogatottsága.
"Az RMDSZ az elkövetkező időszakban részletesen elemzi az önkormányzati választások eredményeit, és ennek függvényében meghozza a szükséges döntéseket a területi szervezeteket illetően. Azt már most látjuk, hogy ahol építkeztek, erősítették a helyi és megyei szervezetet, ott nagyon jó eredmények születtek. A hibáinkat be kell ismernünk, és minél hamarabb korrigálni kell őket, hiszen a marosvásárhelyi szervezet esetében már a választások előtt látszott, hogy igény van a váltásra, a városi tanácsban lévő frakció hozott olyan döntéseket, amelyekkel a marosvásárhelyi magyar emberek nem voltak elégedettek. Az elkövetkező periódusban ezeket a hibákat nekünk ki kell javítanunk" – összegezte Kelemen Hunor.
Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség azt üzeni Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének, hogy bár rosszkor ültette el a fenyőfákat Erdélyben, ezekre az RMDSZ vigyáz majd, és körbeülteti tulipánnal.
"Az RMDSZ két év nehéz kormányzást tud a háta mögött, mindennek ellenére azonban bizonyított. Bebizonyította azt, hogy meg tudja szólítani a magyar embereket, el tudja vinni őket szavazni. A szavazók az egységre szavaztak, és az ma világos, hogy nincs szüksége az erdélyi magyar közösségnek az Erdélyi Magyar Néppártra vagy a Magyar Polgári Pártra. Az általuk összegyűjtött szavazatok sok településen nem számottevőek, viszont az olyan településeken, mint például Marosvásárhely, kimondottan rontják a magyarság esélyeit abban, hogy a jelöltjeik bekerüljenek az önkormányzatba" – mondta Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke.
Az RMDSZ az elmúlt 22 év alatt sikeresen tudta képviselni a közösség érdekeit, és amint azt a 2012-es választási eredmények mutatják, erőt tudott felmutatni.
"Egységesen léptünk fel és továbbra is egységesen fogunk fellépni, mert erre kaptunk felhatalmazást a szavazóinktól, a magyar emberektől. Az RMDSZ-nek mint érdekvédelmi szervezetnek az a célja, hogy hatékonyan érvényesítse a magyar emberek érdekeit, ezért a napokban tárgyalni fogunk a román pártokkal annak érdekében, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni az önkormányzatokban"- mondta Borbély László. Népújság (Marosvásárhely)

Antal: Nem söpörjük le a veszteseket (Győzelmi hangulat az RMDSZ-nél)
Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ improvizált eredményváró sátrában vasárnapról hétfőre virradóra óráról órára emelkedett a hangulat. Sorra érkeztek a győztes polgármesterek, ellepték a helyet a tanácstagok, a kampányban tevékenykedő önkéntes fiatalok, újra és újra felcsendült a Queen együttes klasszikus dala: We are the champions (Mi vagyunk a bajnokok).
A stáb szorgalmasan dolgozott, összesítette a beérkező adatokat, hajnali három órára meglett a sepsiszentgyörgyi eredmény is. Antal Árpád polgármester 78,14 százalékot kapott (a hivatalos végeredmény szerint 79, 01 százalékot), s ami saját bevallása szerint őt is meglepte: az RMDSZ-nek a szavazatok 60 százalékával sikerült kétharmadot elnyernie a helyi tanácsban. Az MPP négy évvel ezelőtti kilenc mandátuma egyre apadt, alig lépték át az ötszázalékos bejutási küszöböt, az EMNP kicsivel több, mint 10 százalékot ért el, ez két mandátumra elegendő. Két-két képviselői hely jut a liberálisoknak, illetve a szociáldemokratáknak.
„Árpi, Árpi, Árpi!” – skandálták hosszasan az összegyűltek, amikor Antal Árpád fellépett az improvizált színpadra. Először annak a csapatnak köszönte meg a munkát, amellyel az elmúlt négy évben együtt dolgozott, amely jelentős szerepet játszott a mostani sikerben. „Nem fogunk visszaélni ezzel a kétharmaddal, a város érdekében fogunk dolgozni. Nem fogjuk lesöpörni a kisebbséget, sem a Magyar Polgári Pártot, sem az Erdélyi Magyar Néppártot, sem a két román pártot” – szögezte le. Azt is elmondta, hogy ez a választás értékítélet volt, a szentgyörgyiek egyértelműen kifejezték, a munkát értékelik, nem a mellébeszélést, Bethlen Gábort idézte: „Nem mindig lehet megtenni mindent, amit kell, de mindig meg kell tenni mindent, amit lehet.” Sepsiszentgyörgy régi-új polgármestere kifejtette, a háromszéki sikert beárnyékolja, hogy „elveszítettük Szatmárnémetit, hogy az elmúlt hetek, hónapok nacionalista kampányának köszönhetően interetnikus környezetben elveszítettünk fontos polgármesteri tisztségeket”. „Beszorultunk Székelyföldre, még nagyobb a felelősségünk, még többet kell dolgoznunk a következő években, és nem kell letaposni, lesöpörni azokat, akik veszítettek, oda kell állnunk melléjük” – zárta rövid beszédét Antal Árpád.
A megyei eredmények továbbra sem voltak meg, de Tamás Sándor győzelme is egyértelmű, nemcsak győztes tanácselnökként, de az RMDSZ megyei vezetőjeként is diadalt ült. „A szeretet és összefogás eredménye, hogy nyerhettünk” – mondotta, majd kifejtette: sikerük bizonyítja, nem miccsel, sörrel, hanem tisztességes munkával lehet nyerni. „Nem kellett nekünk kaputámasztó rúdként külföldi segítség, meggyőződésem, mindig azok nyernek, akik a saját lábukon állnak. Saját lábunkon álltunk, nem kellett se budapesti, se bukaresti segítség hozzá” – hangsúlyozta, s kijelentése első felét fújogatás, a másodikat hatalmas taps kísérte. Felsorolta a háromszéki sikereket, építő munkát ígért a megyei tanácsban, de leszögezte: „Vannak helyek, ahol az elszámoltatásra is sor kerül, például Kézdivásárhelyen és Baróton tisztességes elszámoltatásra szükség van. Szükségük van a városoknak is, és szükség van az eredményes továbblépés érdekében. Akik tisztességtelen munkát végeztek, akik a közpénzbe nyakig belenyúltak, azokat nem lehet hagyni, hogy elfussanak. Ez legyen világos” – hangzott a győzelmi mámorba kevéssé illő fenyegetés.
A Park vendéglő előtti téren hétfő hajnalban bontottak sátrat az ünneplő, eredményösszesítő RMDSZ-esek.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fölényesen nyert a Székelyföldön, veszített a Partiumban az RMDSZ tarolt, a Partiumban viszont sokat veszített az RMDSZ. Míg Kovászna és Hargita megyében megyei tanácselnöki tisztséget és fölényes többséget szerzett a képviselőtestületekben, a Maros megyében megméretkező Lokodi Edit Emőke elveszítette a megyei tanácselnöki tisztségért folytatott versenyt. Szatmár megyében és Szatmárnémetiben nemcsak a megyei tanácselnöki és polgármesteri tisztségeket veszítette el a szövetség, a tanácsban is kisebbségbe került. Akárcsak a Bihar megyei és nagyváradi önkormányzatban, ahol húsz év után ellenzékbe kerülhet az RMDSZ. Kolozs megyében ellenben a mérleg nyelveként megyei alelnöki és kolozsvári alpolgármesteri tisztséget kér a szövetség.
Egyedi eset. Mezei János polgármester és MPP-s csapata újrázni tudott Gyergyószentmiklóson
A RMDSZ-es Lokodi Edit Emőkének nem sikerült megőriznie a Maros megyei önkormányzat elnöki tisztségét, annak ellenére, hogy lényegesen több szavazatot kapott, mint a szövetség listája. Míg megyeszerte 96 324-en (a voksok 37,87 százaléka) szavaztak a szövetség jelöltjére, a magyarellenességgel tarkított, agresszív kampányt folytató balliberális kihívója, Ciprian Dobre 112 265 voksot (40,64) gyűjtött be. A vártnál lényegesen gyengébben szerepelt a Szövetség Marosért névre keresztelt PDL-s alakulat képviselője, Marius Paşcan prefektus, akinek a lakosság mindössze 20,43 százalékát sikerült meggyőznie. Az MPP színeiben induló Bíró Zsolt a szavazatok 4,05 százalékát szerezte meg, ami szám szerint 11 198 voksot jelentett.
„Az eredmények tükrében nem látom értelmét a nyilatkozatháborúnak, inkább a jövőbe tekintek és igyekszem folytatni a nyolc évvel ezelőtt megkezdett munkámat. A megyei tanácsnak folytatnia kell az útjavítást és -építést, a hulladéktároló kialakítását, a repülőtér fejlesztését, a motorversenypálya megépítését. Ugyanakkor folytatnunk kell az uniós pályázatok lehívását” – fogalmazta meg az elkövetkezendő négy évre szóló célokat Lokodi Edit Emőke.
Mondandójából érezhető volt, hogy a továbbiakban vállalja az alelnöki tisztséget, amit újságírói kérdésre meg is erősített. Mint hangsúlyozta, ezzel hozzájárulna az önkormányzati munka folytonosságához. A vereséget illetően Lokodi úgy vélekedett, ez elsősorban a románság lényegesen nagyobb szavazókedvének tudható be. Ennek okát pedig elsősorban Dobre nacionalista kampányában (Itt az esély, hogy 12 év után Maros megyét ne a magyarok vezessék! volt a liberális politikus leggyakrabban használt jelmondata) és a Fidesz-vezetők erdélyi jelenlétében látta.
„Bíró Zsolt semmire sem ment a 11 ezer szavazatával, de a fideszes vezetőkkel karöltve elérte, hogy megtévessze a választókat és urnák elé csalogassa a románokat. Ezen a magyar diplomáciának el kellene gondolkodnia” – üzente a hazai magyar ellenzéknek és a budapesti kormányerőknek az RMDSZ tisztségviselője. Kérdésünkre, hogy az MPP-vel ellentétben mennyire érezte az EMNP „hallgatólagos támogatását”, mint ahogy azt Portik Vilmos, az alakulat megyei elnöke megfogalmazta, Lokodi Edit Emőke kifejtette, hogy ő még nem hallott erről a fogalomról.
„Lehet, hogy nem támadtak, de én nem éreztem semmiféle támogatást a részükről. Sőt úgy tudom, inkább Bíró Zsolt megszavazására bíztatták az embereket” – nyilatkozta a Krónikának a leköszönő elnöknő. Kelemen Hunor szövetségi elnök kijelentésére reagálva, miszerint az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete gyengén dolgozott, Lokodi elmondta: ő teljesen másként látja a helyzetet, hisz megítélésében az elmúlt időszakban mindenki nagy erőbedobással dolgozott.
Az RMDSZ hivatalosságai közül – a Fideszen, az erdélyi versenypártokon, a magyarellenes kampányt folytató vetélytársakon és a vásárhelyi szervezeten kívül – egyesek a választópolgárokat is hibáztatják, mert nem járultak megfelelő arányban az urnák elé.
Benedek Imre: többé nem műtök
Hasonló álláspontot képvisel az MPP polgármesterjelöltje, Benedek Imre is, aki a tegnap délelőtti sajtóértekezletén kijelentette: mivel a választópolgárok megbüntették (a szavazatok alig 1,68 százalékát szerezte meg), többet nem hajlandó műteni. „Egyetemi előadótanár és klinikavezetőként fogok dolgozni tovább. Ha kell, műtök Moldvában, Arábiában vagy Magyarországon, de itthon, többé nem” – jelentette ki ingerülten az ismert szívspecialista.
A Maros megyei tanács legnagyobb, 13 tagú frakcióját az elkövetkezendő négy évben is az RMDSZ fogja alkotni. A szövetség egy tanácsost veszített 2008-hoz képest. A Szociálliberális Unió (USL) szintén 13 képviselővel kezdi az új szakaszt, a Szövetség Marosért hattal, míg a populista PPDD kettővel. A marosvásárhelyi önkormányzatban a visszaosztás után az RMDSZ megőrizte 10 tanácsosi mandátumát, a Szövetség Marosért 7-et az USL 6-ot kapott.
Hargita megye: fölényben az RMDSZ
Hargita megyében fölényes győzelmet aratott az RMDSZ: nem hivatalos adatok szerint a szövetség 51 településen állított polgármestert, míg a Magyar Polgári Párt (MPP) színeit képviselő jelölt 5 településen nyert.
A voksok alapján a következő négy évben is Borboly Csaba vezetheti a megyei önkormányzat képviselőtestületét – az elöljáró a szavazatok 69 százalékát gyűjtötte be –, melyben az RMDSZ a tanácsosi mandátumok kétharmadát kapta meg. A végleges eredmények szerint a szövetség 21, az MPP 4, az Erdély Magyar Néppárt (EMNP) és a Szociálliberális Unió (USL) pedig 3-3 képviselőt küld a megyei tanács döntéshozó testületébe. A 2008-as eredményekhez képest az RMDSZ kettővel többet, az MPP pedig hattal kevesebb mandátumot szerzett.
Csíkszeredában 13 RMDSZ-es, 2 MPP-s, 2 EMNP-s és 2 USL-s tanácsosból áll a helyi önkormányzat képviselőtestülete, melyet továbbra is Ráduly Róbert Kálmán (RMDSZ) polgármester vezet. Az elöljárót a szavazatok 64 százalékával választották újra a megyeszékhelyen.
A voksolás eredményét kommentálva Ráduly a Hargita Népe napilapnak úgy nyilatkozott, ebből nem szabad messzemenő konklúziókat levonni, mert a helyhatósági választások elsősorban helyi emberekről, helyi csapatokról szólnak. „Itt a választás nem pártszimpátiák, hanem személyek, csapatok mentén zajlott” – fogalmazott. Mint mondta, elsősorban nem a győzelem ízét, hanem a felelősség súlyát érzi, hiszen munkájuk elismerése mellett az elvárások is nőttek.
Székelyudvarhelyen a polgármesteri tisztség mellett az RMDSZ 11 tanácsosi mandátumot szerzett, míg az MPP-t 5, az néppártot pedig 3 tanácsos képviseli majd a Bunta Levente (RMDSZ) polgármester vezette testületben. Az MPP polgármesterjelöltje, Szász Jenő pártelnök (aki a szavazatok kevesebb, mint 30 százalékával elveszítette a megmérettetést) a néppárt sikeres megosztási kísérletének tulajdonítja a vereséget. A Hargita Népének adott interjújában úgy fogalmazott: a kampányban tudathasadásos állapot uralkodott.
„Az egyik színpadon kampányolt Szász Jenő Kövér Lászlóval, az országgyűlés elnökével, a másikon Tankó László, az EMNP helyi polgármesterjelöltje Németh Zsolttal, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkárával. Arról nem is beszélve, hogy Udvarhelyen a régi hálózatokat is mozgásba lendítették: bizonyíték erre, hogy a románok is az RMDSZ-re szavaztak, nem saját jelöltjeikre. A másik magyarázat, hogy Udvarhely lakossága alig 33 ezer főre csökkent, s főként a jobboldali szavazók vándoroltak külföldre” – magyarázta a napilapnak Szász Jenő.
Gyergyószentmiklóson viszont ismét jól szerepelt a Magyar Polgári Párt: újra polgármestert állított Mezei János személyében, s mivel 11 tanácsosa jutott mandátumhoz, kétharmados többséget tudhat magáénak az önkormányzati képviselőtestületben. A tanács munkájában 7 RMDSZ-es tanácsos is részt vesz.
„Egy dolgot biztosan megígérhetek: a politika nem fog felülkerekedni a város érdekein. Ahogy eddig is tettük, a képviselőtestülettel közösen a városért dolgozunk és nem politizálunk” – mondta el Mezei János.
„Tulipános” Háromszék is
A helyhatósági választások egyértelmű győztese az RMDSZ Kovászna megyében is, ahol 2008-hoz képest az MPP támogatottsága a felére csökkent. Az összesítések szerint az RMDSZ összesen 307 mandátumot szerzett a helyi tanácsokban és 18-at megyei önkormányzatban. A szövetség 35 településen állíthat polgármestert, míg a megyei önkormányzat élén Tamás Sándor újrázhatott.
Tischler Ferenc, a háromszéki RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, több mandátumot és több települést bíztak rájuk a választók, mint négy esztendővel ezelőtt: „Elveszítettük Maksát és Nagyborosnyót, ahol az EMNP jelöltje nyerte el a polgármesteri tisztséget, Gelencét és Nagybacont, ahol MPP-s elöljáró lesz, de visszaszereztük Kézdivásárhelyt, Barótot, Kőröspatakot és Előpatakot is.” Nem végleges adatok szerint az MPP-nek 62, az EMNP-nek 53 helyi tanácsosa lesz. Nemes Előd, a néppárt háromszéki elnöke a Krónikának elmondta, egy fiatal, mindössze féléves múlttal rendelkező párt a második politikai erő lett Sepsiszentgyörgyön és Háromszéken.
MPP: visszaestünk, fiatalítani kell
Bálint József, a polgári párt megyei elnöke jelentős visszaesésként értékelte az MPP szereplését: míg négy évvel ezelőtt 123 tanácsosuk volt, Kézdivásárhelyen polgármestert állíthattak, majd a választások után az addig független Nagy István baróti polgármester is belépett a pártba. „Építkezni kell a pártban, a fiatalítást már a választások előtt megkezdtük és tovább folytatjuk” – mondta Bálint József.
Sepsiszentgyörgyön Antal Árpád 79,01 százalékos támogatottsággal kezdheti második mandátumát, az önkormányzatba az RMDSZ 14 tanácstagot küld, az EMNP, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt két-két tanácsosi helyet kap, míg az MPP elveszítette többségét: kilenc helyett mindössze egy képviselőt juttatott be. Kézdivásárhelyen Bokor Tibor, az RMDSZ jelöltje a szavazatok 46,24 százalékával nyerte a választásokat, a tanácsban az RMDSZ kilenc, az MPP és az EMNP négy-négy tanácsi mandátumhoz jutott. Kovásznán Lőrincz Zsigmond több mint 80 százalékot hozott az RMDSZ-nek, és elnyerte a második mandátumát.
A tanácsban az RMDSZ-nek 11 képviselője van, rajtuk kívül öt USL-s képviselő és egy független jutott mandátumhoz. Az MPP és az EMNP nem jutott be a fürdővárosi testületbe, holott az elmúlt négy évben három MPP-s képviselő volt. Baróton Lázár Kiss Barna, az RMDSZ jelöltje győzött és a tanácsban is megvan az RMDSZ-es többség. Tamás Sándor 56,7 százalékkal nyerte el a háromszéki önkormányzat elnöki tisztségét. A 30 tagú megyei tanácstestületben 18 képviselője lesz az RMDSZ-nek, 4 tanácsosa az EMNP-nek, 3 az MPP-nek, ugyancsak 3 a PSD-nek és 2 a PNL-nek. Tamás Sándor úgy nyilatkozott, a következő időszakban elszámoltatják a leköszönő kézdivásárhelyi és baróti MPP-s polgármestereket.
A Szociálliberális Unió (USL) sepsiszentgyörgyi alpolgármesteri tisztséget és megyei alelnökséget követel. Horia Grama, a pártszövetség Kovászna megyei társelnöke hangsúlyozta, választópolgárok 15 százaléka szavazott a szövetségre, ez az eredmény feljogosítja arra, hogy megkapják ezeket a tisztségeket, hiszen így a román közösség is méltóképpen képviselve lenne ezekben a testületekben.
Bíró Blanka, Gyergyai Csaba, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Tájkép csata után – Az önkormányzati választások tanulságai
Lejártak a választások, megszületett az eredmény, és minden párt (leszámítva talán a demokrata-liberálisokat) rendkívül elégedett. Nincs ez másképp a magyar politikai erők körében sem, győzött mindenki: leginkább az RMDSZ, de büszke eredményeire az Erdélyi Nagyar Néppárt, s próbál jó arcot vágni a szavazók akaratához a Magyar Polgári Párt is.
Pedig tulajdonképpen örömre, diadalra nincs sok okuk, szórványban, úgynevezett interetnikus környezetben jelentős teret veszített az erdélyi magyarság, elkezdődött Szatmár „marosvásárhelyizálódása”, s félő, a város- és megyevezetés beindult elrománosodását ott sem lehet már visszafordítani. De lássuk, ki miben hibázott? Melyik párt, mennyire felelős?
Polgári ballépések
Az MPP négy évvel ezelőtt – igaz, többszöri próbálkozás után, de közvetlenül a választások előtt – jött létre, s alig három hónapos pártként sikerült elég jelentős eredményt felmutatnia. Akkor azonban „rendszerváltó” hangulat uralkodott az erdélyi magyarság körében, főleg Székelyföldön. Mögöttünk volt a 2007-es népszavazás, amikor az RMDSZ-szel szembementek a székelyföldi megyék, és jelentős többségben Traian Băsescu felfüggesztése ellen szavaztak. Ugyanaz év őszén Tőkés László is az itteni voksok segítségével nyert függetlenként európai parlamenti képviselői mandátumot. Volt precedens, és volt sikerélmény, meg lehetett lovagolni az RMDSZ kevés eredményt hozó, örökös kompromisszumokra kész politikáját.
Látványosan sikerült a polgáriaknak meghódítaniuk több székelyföldi várost, községet, jó néhány polgármestert állítottak, és volt, ahol a helyi tanácsban is többséget szereztek (lásd Sepsiszentgyörgy vagy Kézdivásárhely példáját). Az elnyert hatalommal azonban nem tudtak élni. Kudarcukról gondoskodott a pénzeket osztó RMDSZ-es megyevezetés is, akadt olyan elöljárójuk, aki a korrupció gyanújába keveredett, de talán még ezeknél is többet rombolt megítélésükön, hogy kiéleződött az alakulaton belüli harc. Szász Jenő pártelnök nem volt hajlandó osztozni a hatalmon, és két év alatt mindenkit kiszorított, aki szembe mert vele szállni, így sorra eltűntek azok a közismert véleményformálók, akik korábban már a Reform Tömörülés színeiben elkezdték az ellenzéki politizálást. Maradtak a másodvonalbeliek, akik mindenben szót fogadtak a „nagyfőnöknek”, ám akik helyi szinten hétről hétre, hónapról hónapra játszották el a párt hitelét, így koptak a százalékok. Voltak demagóg megnyilvánulásaik, voltak jó szándékú, de végig nem vitt, hamvukba halt kezdeményezések, és bizony gyakorta követtek el hibákat. Ilyen volt például Tőkés László megtagadása második kongresszusukon (ilyen nyílt elítélő állásfoglalást még az RMDSZ-szel szemben sem fogadtak el), ezt a vétséget utóbb semmilyen bocsánatkérés nem tudta érvényteleníteni. Tulajdonképpen az új pártot, az EMNP-t az MPP-ből kiszorítottak, a Szász Jenővel nyíltan konfrontálódók hozták létre, s ez a sérelem elegendő volt, hogy most, a választások előtt már ne tudják összefoldozni mindazt, amit korábban személyes okok miatt szétszaggattak.
Mire eljött a jelöltállítás, az MPP azzal szembesült: elfogytak emberei, s akik maradtak, nem voltak sem elég hitelesek, sem elég meggyőzőek. Pénz és ötletek hiányában csak halovány kampányra futotta (kilógott a sorból a Nyirő-temetés, de szavazatokban mérhető hatása kétséges), néhány plakát, pár sajtónyilatkozat, egy-két fórum, ahol még saját jelöltjeik sem jelentek meg mind. Meglett az eredmény, olyan mértékben veszítettek teret (Sepsiszentgyörgyön a korábbi kilenc önkormányzati képviselő helyett egyetlenegy lesz, a megyei tanácsban szintén kilenc polgári tag helyett csak három marad), hogy ma már csupán távoli, édes emlék a 2008-as siker.
Néppárti melléfogások
Várakozáson alul alakított az Erdélyi Magyar Néppárt is. Lehet utólag szépíteni, hogy alig hat hónapja jegyezték be (négy évvel ezelőtt az MPP három hónaposan sokkal jobb eredményt mutatott fel), s azzal is dicsekedhetnek, hogy a második legerősebb romániai magyar politikai erővé váltak – az itt-ott bejutott egy-két önkormányzati képviselőjük labdába sem rúghat majd, jelentős eredményeket nem remélhetnek tőlük. Az EMNP létrehozatalának létjogosultságát sokan megkérdőjelezték, s bizony, ezt az eredmények is tükrözik.
Ám még nagyobb gondot jelentett, hogy nem voltak embereik. Többnyire ismeretlen, jó szándékú fiatalok álltak össze, és melléjük csapódott néhány idősebb, tapasztaltabb személyiség (esetükben is kérdés, több voksot hoztak-e, vagy vittek). Sok helyen máshonnan kiszorult, sértett polgárok kerültek a listára. Ehhez társult egy elhibázott kampány, amely központilag kitalált, sokszor félresikerült ötletekre épült (lásd EMNP-s óvszer, RMDSZ-t lejárató szórólapok), amely során éppen a jelöltekről tudhattunk meg a legkevesebbet.
A voksolás küszöbén bizony sokan álltak tanácstalanul: miként szavazzanak, amikor azt sem tudják, kik szerepelnek a listán? Háromszéken nem annyira, de másutt erőteljes negatív kampány folyt, s ennek lecsapódása itt sem volt pozitív, no meg kételyeket ébresztett az a tudathasadásos állapot is, hogy a jobboldal képviselőiként éppen a „másik” jobboldalon, az MPP-n verik a port (ez fordított irányban is ugyanígy működött). Nem tudták lemosni magukról a megosztó párt jelzőjét, több hónapos próbálkozás után sem sikerült kompromisszumot kötniük döntő fontosságú helyeken, noha ez nem feltétlenül az ő hibájuk, így már szinte nevetséges volt, amikor a sepsiszentgyörgyi összefogásról beszéltek, azaz megkötötték ott a megállapodást, ahol ennek tulajdonképpen nem is volt jelentősége.
Az EMNP és az MPP kölcsönösen gyengítette egymást a kampány során, s ez tükröződik az eredményekben is. Ha létrehozták volna az oly sokat emlegetett jobboldali alternatívát, nem egyszerűen összeadódtak volna megszerzett voksaik, százalékokkal lenne jobb eredmény. Nem sikerült valóra váltaniuk az induláskor tett nagy ígéretüket, miszerint a politikától távol maradókat, a húsz év során lemorzsolódott 400–600 ezer magyart hívják urnákhoz. Az EMNP-re 40 ezren voksoltak, ha ezek mind olyanok, akik egyébként nem mentek volna el szavazni, a szám akkor is legfeljebb tizede az ígértnek.
RMDSZ-es siker és kudarc
S lássuk a nagy győztest, az RMDSZ-t. „Megnyertük a választásokat” – jelentette be hétfőn Kelemen Hunor, s sorolta: 19-cel több polgármesterük van, és sikerült növelniük az önkormányzati képviselőik számát is, mindezt annak dacára érték el, hogy két versenypárttal kellett megmérkőzniük. S valóban, az RMDSZ-nek sikerült legyőznie magyar vetélytársait, „visszafoglalták” Barótot, Kézdivásárhelyt, de nem tudtak eredményesen megküzdeni a román ellenfelekkel, s nemcsak Marosvásárhelyt nem tudták visszaszerezni, de immár román polgármestere lesz Szatmárnémetinek, román elnöke Szatmár megyének. Hiába sorjázza Kelemen Hunor, hogy mennyivel kaptak több szavazatot, ha ez nem volt elegendő. Próbálják a felelősséget a konkurens magyar alakulatokra hárítani, állítják, az általuk lefölözött voksokkal eredményesek lehettek volna az RMDSZ-es jelöltek. Csakhogy a jelöltállítást megelőző tárgyalások során az RMDSZ-es arrogancia nem hagyott helyet a megállapodásnak ott sem, ahol erre égető szükség lett volna. Jól emlékszünk a marosvásárhelyi huzavonára, ahol mindent megtettek, hogy megakadályozzák a közös jelöltállítást.
A szövetség az elmúlt négy évben Székelyföldre összpontosított, vissza kívánta hódítani az itt elveszett voksokat, és kormányzati pozíciójuknak is köszönhetően jelentős összegeket irányítottak tájainkra. Majd minden településen elkészült bár egy ravatalozó, iskolavécé, s dupla áron ki tudja, meddig használható útszakasz. Nagyot kellett hibáznia annak a polgármesternek, aki nem nyerte el most újból a nép bizalmát. Ugyanakkor megújították, fiatalították az itteni szervezeteket (Háromszéken teljesen kicserélődött a megyei és a városi szervezetek vezetősége), imázsváltással igyekeztek eltakarni a korábbi hiteltelen politizálást. A székelyföldi régió, az autonómia ügyében fikarcnyi előrelépés ugyan nem történt, de a jelképek használata, a székely öntudatépítés fejlődött, voltak jól festő buborékok is (lásd pereskedés a népszavazás miatt) – ezek elfödték a valóságot. Minden bizonnyal a Partiumba, Közép-Erdélybe is irányítottak pénzeket, ott is voltak változások, ám az elmúlt hónapokban feléledt magyarellenesség éppen a szórványban élő magyarságot tette sérülékenyebbé – s erre nem készült fel a szövetség, nem volt forgatókönyvük a hatalomból kikerülés esetére, de a nacionalista indulatok megfékezésére sem.
Nehéz tehát megérteni az RMDSZ vezetőinek győzelmi mámorát, amikor egyre nyilvánvalóbbá válik: az erdélyi magyarság lassan visszaszorul Székelyföldre, más régiókban egyre inkább teret veszít, erőtlenné válik. És ezért bizony a huszonkét éve önmagát egyetlen hiteles magyar képviseletnek nevező RMDSZ nagymértékben okolható.
A többpártrendszer göröngyös útja
Viták zajlanak arról, hogy ártott vagy használt a versenyhelyzet, mozgósította vagy elriasztotta az erdélyi magyarokat, épített vagy rombolt a pluralizmus? Egyértelmű következtetést nem lehet levonni. Székelyföldön például verseny volt, mégis többen elmentek szavazni, mint négy éve, Temes megyében volt a legalacsonyabb részvétel, de ott csak az RMDSZ indult. Bizonyára csappant a szavazási kedv ott, ahol éles, mocskolódó kampány zajlott, ugyanakkor voltak olyanok is, akiket éppen a román támadások vettek rá a véleménynyilvánításra. A kép tehát rendkívül összetett. Huszonkét éves demokráciánk során második alkalommal került alternatíva az önkormányzati választásokon, a romániai magyarság éppen csak kóstolgatja a többpártrendszert, s egyelőre bizony sovány, nem éppen legjobb ízű falatok jutnak. Van egy egyeduralomhoz szokott, annak visszaállítását vágyó nagy párt, amely sok hibát halmozott fel az évek során, s amely tett kísérleteket a megújulásra, de érdemben nem járt sikerrel, nyíltan vagy a háttérből ugyanazok irányítják, akik belesodorták a rossz kompromisszumokkal terhes, sokszor egyéni és nem közösségi érdekeket követő, a valós célok felé alig araszolgató politizálásba. Van két, magát jobboldaliként meghatározó párt, ezek egyelőre önmaguk létjogosultságának bizonyítására törekednek, és sokkal elfoglaltabbak a másik legyúrásával, mint valós vetélytársukkal, az RMDSZ-szel. Majdnem egyforma eredményt értek el, így egyik sem remélheti a másik feloszlását, egyetlen esélyük a megmaradásra, ha kompromisszumot kötnek, lecserélik diktatórikus hajlamú vezetőiket, egyesülnek, és kialakítják az oly sokszor emlegetett jobboldali alternatívát. A mostani kétes siker talán elegendő a személyes sérelmeken való felülkerekedésre, ha nem ezt teszik, ha továbbra is elsősorban egymással csatáznak, lassan eltűnnek majd a süllyesztőben. Nagy kár lenne, mert ma már nyilvánvaló: egészséges társadalomnak demokráciára, szabad választásokra van szüksége. A magyar közösségnek ki kell alakítania a politikai berendezkedés azon módját, amely lehetővé teszi a belső alternatívát és a kifelé mutatott egységet. Választani enged, és megmaradásunkat szavatolja.
Legnagyobb traumája azonban az idei választásoknak mégiscsak az, hogy kisebb-nagyobb koncok osztogatása közben tovaillant – még szlogenek szintjén is –, sőt, a közakaratból is kimosódni látszik a legtávosabb közös követelés: a minél teljesebb körű önrendelkezés, az autonómia igénye. S ez bizony az RMDSZ vétke, igen nagy vétke.
Farkas Réka
3szek.ro. Erdély.ma

Hitélet – Pap- és diakónusszentelés Gyulafehérváron
Hat diakónust és hat papot szentelt a napokban Jakubinyi György érsek Gyulafehérváron – tájékoztat honlapján a Vasárnapra hivatkozva a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség. A gyulafehérvári főegyházmegye főpásztora június 28-án diakónussá szentelte a borszéki Bajkó Norbertet, a ditrói Csíki Szabolcsot, a székelyudvarhelyi Elekes Szabolcsot, a petrillai Ilyés Imrét, a borzonti Kovács Istvánt és a gyallári Puvák Antal fr. Marián ferences testvért. Június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok napján pappá szentelte a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet négy diakónusát: a csíkmadarasi Balla Imrét, a csíkmenasági Farkas Alajost, a galócási Puskás Attilát, felvinci Szabó Siklódi Lászlót, valamint a római Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum két növendékét: a zernyesti Hurgoi Jánost és az ákosfalvi László Istvánt. Az újmisések első állomáshelye: Balla Imréé Gyimesbükk, Farkas Alajosé Barót, Puskás Attiláé Beszterce, Szabó Siklódi Lászlóé a brassói Szent Kereszt plébánia. Hurgoi János és László István tanulmányaik folytatására visszatérnek Rómába.
Szabadság (Kolozsvár)

NAGY KIHÍVÁS
Országvédelem Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között
A semmiből szervezte meg a Honvéd Vezérkar a partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területek védelmét.
Nagy kihívás elé állította a Magyar Honvéd Vezérkart a második bécsi döntés eredményeként visszakapott partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területeknek az ország védelmébe történő betagolása. A katonaföldrajzi szempontból igen változatos országrész katonai megszervezése a korlátozott lehetőségekkel rendelkező Honvédség szervei számára igen
megterhelő szervezőmunkát és anyagi áldozatot jelentett.
A továbbra is feszült viszony miatt a Román Királysággal szembeni határ biztosítása mellett ugyanis fő szempont egy új – sorban a IX. – hadtest felállítása volt. Az új seregtest a katonai közigazgatás megszűnése után, az Erdélyben véglegesen elhelyezett csapattestek működését fogta össze. A katonai szervezés irányítását a Honvéd Vezérkar főnöke megbízásából a Nagy Vilmos gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 1. hadsereg-parancsnokság végezte. Az első lépésben meghatározott területbiztosító feladatokkal a VI., a VII. és a gyorshadtestet, illetve a hadsereg-parancsnokságnak közvetlenül alárendelt 1. és 2. gépkocsizó dandárt bízták meg.
Feladatuk az Erdélybe települő és ott végleg berendezkedő katonai alakulatok és szervek felvonulásának, az erdélyi területeken tevékenykedő Erődleszerelő Parancsnokság és a különböző építő és karbantartó műszaki alakulatok működésének biztosítása volt. A határvédelem megszervezését Nagy Vilmos gyalogsági tábornoknak 1940. október 26-án és 29-én kiadott rendeletei szabályozták.
A passzív határvédelem biztosítása érdekében
a VI. hadtestet (Kolozsvár) a pécsi 4. határvadász-dandárral, a VII. hadtestet (Marosvásárhely) pedig a beregszászi 7., a komáromi 2. és a sátoraljaújhelyi 3. határvadász-dandárral erősítették meg.
Szükség esetén a seregtestek saját – stratégiailag fontos helyeken elhelyezett – alegységeiket is igénybe vehették. A fent említett seregtesteken kívül a közel 1000 km-es határvonal közvetlen védelmében és őrzésében 19, az erdélyi bevonulásban részt vett határvadász-zászlóalj is közreműködött. Új hadtest születik
Az új „erdélyi” csapattestek megalakulásával az 1. hadsereg-parancsnokság és a neki alárendelt seregtestek tevékenysége november végén lezárult, úgyhogy azok visszatérhettek békehelyőrségeikbe. Feladatkörüket a IX. hadtestparancsnokság vette át, mely a Budai Várban alakult meg az I. hadtestparancsnokság támogatásával.
A Stirlig László altábornagy irányítása alatt álló új seregtest november 20-án kezdte meg működését Kolozsvárott. Az új hadrend szerint a hadtest három gyalogdandár-parancsnoksággal (25. – Nagyvárad, 26. – Dés és a 27. – Marosvásárhely), illetve a nekik alárendelt alosztályokkal rendelkezett volna.
A három seregtestből, ember és anyagi korlátok miatt, csupán kettőt sikerült hadrendbe állítani. A dandárok állományát 18 megszüntetett határvadász-zászlóalj átszervezett állománya adta. A dandárok egy-egy gyalogezrede és tüzérosztálya mozgósítás esetén ikreződött.
Az ezredek tényleges állományukat megosztva és tartalékosokkal feltöltve létrehozták a harminccal magasabb hadrendi számú ikerezredüket. A tüzérosztályok hadrendi számukat megtartva két osztályos tüzérezreddé alakultak át.
A dandárok alárendeltségében lévő gyalogezredek egy-egy zászlóalját (nagyváradi 25/I., a kolozsvári 26/I. és a sepsiszentgyörgyi 27/I. zászlóaljat) különleges határvédelmi feladatokkal bízták meg, s ezért magasabb állományon tartották őket. Ezt a lépést elsősorban a Román Királysággal szemben húzódó, sokkal sebezhetőbb dél-nyugati határvonal tette szükségessé.
Annak ellenére, hogy a Román Királysággal való katonai konfliktus veszélye egy időre elhárult, az ország határainak védelme a Honvéd Vezérkar számára továbbra is elsődleges célt jelentett. A védelmi feladatok ellátása elsősorban a véglegesen Erdélybe helyezett határvadász-csapatokra hárult.
1940 végétől tehát a IX. hadtest kiegészítési területén, Váradlestől a Borsai-hágóig hét határvadász-zászlóalj (a 2., 21., 22., 23., 24., 32. és a 33.) és három határvadász portyázó osztály (59., 61., és a 60.) tevékenykedett.
A magas fekvésű, nehéz terepviszonyok között védő zászlóaljakat (21., 32. és 33. hv. zlj.) hegyi felszereléssel látták el és a könnyebb irányíthatóság miatt a 24. határvadász-zászlóaljjal együtt, a Gyergyószentmiklósra települt sátoraljaújhelyi 9. határvadász-dandár parancsnokság (pk. Lánghy Emil gyalogsági tábornok) alárendeltségébe helyezték. A nem hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljakat pedig a Marosvásárhelyen megalakult 69. határvadászezred-parancsnokság alá vonták.
A fent említett alakulatokon kívül ugyanakkor számos hadtest közvetlen tüzér-, műszaki-, híradós-, illetve gyors- és vonatalosztálya, illetve néhány önálló műszaki alosztálya is Erdély területén nyert elhelyezést. A továbbiakban a két Fővezérség-közvetelen csapattesten kívül (101. híradóezred II. zászlóalja és a 105. légvédelmi tüzérosztály) a munkácsi 1. hegyidandár parancsnokság Máramarosra, a magyar Királyi Honvéd Légierő három repülőszázada pedig Szamosfalvára települt. Hadiállapotban A Honvédség alakulatainak erdélyi berendezkedését követő békeidőszak rövid életű volt. A német csapatok Jugoszlávia ellen megindított hadműveletébe 1941. április 12-től a magyar Honvédség is bekapcsolódott. A Délvidéki magyarlakta területek birtokbavételében, az a néhány erdélyi helyőrségű csapattest is részt vállalt, amelyek az 1. lovasdandár alárendeltségében tevékenykedtek. Az erdélyi csapatok feladata főleg folyammegfigyelésben és a csetnik gócpontok felszámolásában merült ki.
A magyar katonai vezetés számára sokkal nagyobb problémát jelentett azonban a német-szovjet viszony várható alakulása, amely további álláspontját is jelentős mértékben befolyásolta. A Románia elleni konfliktus lehetőségét 1941 tavaszán egy, a Szovjetunió elleni támadás eshetősége váltotta fel.
A Szovjetunió elleni katonai részvétel mellett – az eddig elért revíziós eredmények megtartása, illetve újak elérése érdekében – kardoskodó Werth Henrik, a Honvéd Vezérkar főnöke elképzeléseit a magyar politikai vezetés nem osztotta és ebben a kérdésben óvatosságra intett.
A magyar politika ezen álláspontját a június 26-i kassai és rahói támadás azonban keresztbe húzta. Az események hatására a Kormányzó élt az 1920. évi XVII. tc. 2. paragrafusának 2. bekezdésében biztosított jogával. Ennek megfelelően a felelős kormány és az országgyűlés utólagos hozzájárulását kikérve elrendelte a honvédségnek a határon túl történő harcba vetését és a hadiállapot kimondását.
A Szovjetunióval szemben 1941 júniusában beállt hadiállapot következtében a m. kir. Honvédség keleti hadszíntéren bevetett seregtesteinek kötelékében a hadműveltek két éve alatt számos erdélyi helyőrségű csapattest teljesített szolgálatot.
Így pl. a Gyorshadtest kötelékében a 13. és 14. kerékpáros-zászlóalj, a tragikus sorsú 2. hadsereg kötelékében a 25/2. és a 27/2. könnyű ágyús üteg, a 9. élelmező oszlop, a Megszálló Erők kötelékében pedig a zilahi 55/II. gyalogzászlóalj vett részt a harcokban.
Ez az időszak azonban hátországban maradt csapatok számára sem volt eseménymentes, hiszen a magyar-román határon 1943. november 20-ig a források 74, sok esetben tragikus kimenetelű határincidenst jegyeztek, amelyek a két fél közötti feszült viszonyt bizonyították.
A keleti hadszíntér eseményeiben bekövetkezett fordulat a magyar katonai felsőbb vezetés figyelmét a keleti határrész, illetve az Erdély területén állomásozó erők megerősítésére fordította. A keleti határrész egyik alapvető – nem összefüggő rendszert képező – elemének, az Árpád-vonal erdélyi szakaszának építése már 1940-ben kezdetét vette.
Az Országos Erődítési Parancsnokság kirendeltségének felügyelete alatt hatalmas anyagi és emberáldozatokkal készült vasbeton védelmi rendszert, amely a Keleti Kárpátok hágóit és szorosait volt hivatott lezárni, az 1941 októberétől fokozatosan hadrendbe állított erődszázadok szállták meg.
A 13 erődszázadot, amely a felállító határvadász-zászlóalj hadrendi számát viselte, 1942. október 1-jétől a 9. határvadász-dandárnak rendelték alá és annak a védelmi rendszerébe vonták. A gyengén – általában zsákmányanyaggal felszerelt – erődszázadok mellet Erdély délkelti határszakaszának védelmét, a 27 határőr-zászlóaljból álló Székely Határvédelmi Erők Parancsnoksága egészítette ki.
A régi székely határvédelmi hagyományokat felelevenítő milícia rendszerű szervezet alapjait Kozma István vezérőrnagy felügyelete alatt 1942. március 1-jén fektették le. Parancsnoksága 1943. május 1-jén kezdte meg működését. Az eredeti elképzelés szerint 28 zászlóaljat terveztek felállítani, amelyek személyi állományát idősebb korosztályok képviselték volna.
Békeidőben csak a keretekkel létező alakulatok alosztályait a székely városok, falvak állították volna fel. A honvédek harcképességét meghatározott idejű fegyvergyakorlattal kívánták tökéletesíteni. A zászlóaljak szervezésében és kiképzésében szinte a teljes székelyföldi katonai-, kiegészítő- és leventeparancsnokság részt vállalt.
A zászlóaljak állománya később annyiban módosult, hogy az öreg honvédek mellé a legfiatalabb korosztályokat is beosztották, tehát apa fiával együtt vett részt szülőföldje védelmében. A határőr-zászlóaljakon kívül a Határvédelmi Erők parancsnokságának a 9. határvadász-dandár és a 69. határvadász-ezred is alárendeltségébe lépett.
Hadrendi változások
Az Erdélyben állomásozó seregtestek szervezetében az 1943. október 1-jén életbelépő ún. Szabolcs-hadrend is jelentős változásokat eredményezett. Jelentősebb lépésként a 25. könnyű hadosztályt gyaloghadosztállyá szervezték, míg a jobb vezetés érdekében Székely Határvédelmi Erők keretén belül határvadászcsoport-parancsnokságokat hoztak létre: a 65.-et Gyergyószentmiklóson, a 70.-et Csíkszeredán, a 67.-et Sepsiszentgyörgyön, a 68.-at Székelyudvarhelyen, a 69.-et pedig Marosvásárhelyen. A határvadász-zászlóaljak ütegeit pedig két hegyitüzérosztály-parancsnokság alá vonták. Az 1. tüzérosztály parancsnoksága Csíkszeredán, a 2. osztályé pedig Marosvásárhelyen székelt.
Továbbá a 68. határvadászcsoport-parancsnokságának alárendeltségébe helyezték a Nagybereznáról Sepsiszentgyörgyre irányított 26. határvadász-zászlóaljat és ugyancsak itt felállították a X. hadrendi számmal ellátott utász- és híradó-zászlóaljat. A X. székely vonatosztályt Csíkszeredában szervezték meg. A X. szám a Határvédelmi Erők parancsnoksága átszervezésével tervbe vett új hadtest számát jelentette, ami a hadiesemények miatt nem valósult meg. A folyamatos átszervezések és fejlesztések ellenére az erdélyi határvédelem igen törékenynek bizonyult.
A román határvédelem szempontjából főleg a Székelyföld védelme hagyott kívánnivalót maga után. A „Kosnai nyak” okozta előnytelen védekezési lehetőségek miatt körkörösen védhető zászlóaljtámpontokat alakítottak ki Kézdivásárhely, Barót, Sepsiszentgyörgy, illetve Parajd térségében. A magyar katonai vezetés terve szerint az R (román) határvédelem keretén belül öt határvadász-csoport védett volna, amelyekhez észak-nyugaton a Borgói-hágótól Máramarosig az 1. hegyidandár egységei csatlakoztak. A hadvezetés a Székelyföld védelmében a 27. székely könnyű hadosztály egységeivel is számolt. A nyugati határszak megszállását pedig az ország belterületéről átirányított csapattestekkel oldották volna meg. Ezek a tervek az 1944 tavaszán bekövetkezett katona-politikai események miatt nem valósultak meg.
Két tűz között
Magyarország 1944. március 19-i megszállása, illetve a szovjet csapatoknak, az ország keleti határaihoz való gyors közeledése a magyar hadvezetést tervei megváltoztatására késztette. Az román határvédelem mellett fel kellett készülni az O (orosz) határvédelemre is.
A magyar politikai és katonai vezetés nem számolt azzal, hogy az orosz csapatok szükségesnek tartják majd a Kárpátok erődített vonalának áttörését, ennek ellenére azonban az északkelti határ védelmét megfelelő körültekintéssel kezelték. A megszállást követően életbe lépő mozgósítás a IX. hadtest csapatait is érintette.
Közülük 1944. április elején a 25. gyalog- és a 27. könnyű hadosztály a galíciai hadszíntérre vonult. A délkeleti határvonal védelme így tehát a Székely Határvédelmi Erők 1944. március 22-én mozgósított csapataira hárult. A Keleti Kárpátokba felvonult parancsnokságok és csapattestek 1944 tavaszán-nyarán erődítési munkálatokat, illetve kiképzési gyakorlatokat végeztek, harci tevékenységre azonban nem került sor. Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a magyar határok védelme lényegesen átértékelődött.
A két ország között beállt hadiállapot miatt a magyar katonai és politikai vezetés figyelme, a Déli Kárpátok hágóinak lezárása érdekében, Dél-Erdély felé irányult. A dél-erdélyi hadműveletekkel egy időben, a magyar hadvezetés a teljes román-magyar határ lezárását is elhatározta. Ennek megvalósítását a rendelkezésre álló határvadász-csoportokra bízta.
A rendelkezés értelmében az Ojtozi-szorostól a Borgói-hágóig terjedő határszakaszt négy (67., 70., 65., és 69.) határvadász-csoport szállta meg, amelyeket a Határvédelmi Erők parancsnoksága fogott össze, míg a tőlük északra, Felsővisóig védekező határszakaszon két (71. és 72.) határvadász-csoport védett. Utóbbiak fölött a 9. székely határvadász-dandár rendelkezett.
A határvédelemben szerepet vállalt csapatoknak tilos volt a határt átlépniük, azonban román részről sokszor érte őket támadás. Ez azonban elenyészőnek bizonyult azokhoz a harci eseményekhez képest, amelyek a Székelyföld és Erdély hadműveleti területté válása váltott ki.
Berekméri Árpád-Róbert
1974-ben született Gernyeszegen. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas elméleti líceumban végezte, majd Kolozsvárott, a BBTE-en történelemtanári diplomát szerzett. 2003-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Főbb érdeklődési területe a Horthy-kor katonatörténete, illetve a helytörténet.
Fontosabb munkái:
Fegyver alatt (A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara, 1940-1945). (Under the weaponry. The officer corps of the royal Hungarian 27th secler light division of Marosvásárhely, 1940–1945) Marosvásárhely, Mentor kiadó, 2008. 289 p. és 32 old. képmelléklet. (ISBN: 978-973-599-301-6)
A marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály története megalakulásától 1944 szeptemberéig. (The history of the 27th székely light division from its formation to September 1944) = Hadtörténelmi Közlemények. 118 (2005). 1–2. sz. 152–184; Székelyföld. 9 (2005). 11. sz. 77–96, 12. sz. 60–86.
Berekméri Róbert
Transindex.ro

Nem biztosított vidéken az alapvető egészségügyi ellátás
Erdély-szerte gondot jelent a vidéki fogászati rendelők hiánya, mivel ezek kereskedelmi egységekként működnek, a szakmai szervezetek nem kényszeríthetik a fogorvosokat, hogy falun rendeljenek, így a fogfájós betegek kénytelenek városon kezeltetni magukat. Számos vidéki községben a háziorvosi ellátás sem megoldott, míg városon az állandó ügyelet biztosítása okoz gondot. A hatóságok az önkormányzatok segítségével próbálják kezelni a problémát.
Nagy gondok Szilágy megyében
Nincs fogászati rendelő 24 Szilágy megyei községben, a megye 57 közigazgatási egysége közül 14-ben gyógyszertár sem működik, és hatban háziorvos sincs – hívta fel a figyelmet Ligia Marincaş, a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetője a prefektúra illetékes bizottságának legutóbbi ülésén. Hozzátette, hogy a megye háziorvosainak alig több, mint fele rendel vidéken, a 117 szakemberből csupán 62 él falun, és a gyógyszertárak zöme is városon található: a 61-ből 35.
A fogorvosi rendelők esetében még szembetűnőbb az aránytalanság: a megyében működő 125 rendelőből 88 városon van, csupán 39 fogorvos vállalta a vidéki munkát. Oana Ciobanu prefektusi szóvivő elmondta: Filonaş Chiş prefektus a következő találkozóra a megyei közegészségügyi igazgatóság, a megyei egészségbiztosítási pénztár, az orvosok, fogorvosok és gyógyszerészek képviselőit is meghívta. Közösen keresnek majd megoldást arra, hogy biztosítsák a megfelelő egészségügyi ellátást a vidéki településeken, és odavonzzák a szakembereket.
Közegészségügy helyett kereskedelem
A fogorvosi tevékenységet nem szabályozza törvény, mint az orvosi ellátást, ezért fordulhat elő, hogy a kisebb községekben egyáltalán nincs fogorvosi rendelő – véli Szabó Ödön Bihar megyei önkormányzati képviselő. Elmondása szerint a Bihar megyében is több helyen megfigyelhető hiány oka elsősorban az, hogy a fogorvosi ellátás valójában nem közegészségügyi, hanem kereskedelmi tevékenységnek számít, így érthető, hogy egy fogorvos nem nyit olyan településen rendelőt, ahol nem számíthat nagy bevételre. Azt egyébként, hogy tagjai hol tevékenykednek, a megyei fogorvoskamara sem szabályozza.
A Bihar megyei települések jó részében azonban még így is van fogorvosi rendelő, elsősorban ott, ahol a polgármester fontosnak tartja, hogy a község vagy kisváros területén fogorvosi ellátást is kapjanak a lakosok. Székelyhídon és Érmihályfalván például van fogorvosi rendelő, amely elég nagy ahhoz, hogy a környékbeli kistelepülések lakóit is kiszolgálja. De van olyan község is, például Örvénd, ahol Sorbán Levente polgármester tudatosan törekedett arra, hogy orvos, gyógyszertár és fogorvos is legyen – utóbbi heti néhány alkalommal várja a betegeket a rendelőben.
Az önkormányzat is sokat tehet
Maros megye egyik legnagyobb községében, Mezőpanitban az önkormányzat bocsátotta a fogorvosok rendelkezésére a rendelőt, melyet a szakemberek saját költségükön szereltek fel. A korszerű gépekkel két orvos dolgozik, így biztosított a reggeltől estig tartó folyamatos szolgálat. „A községbeliek rendkívül elégedettek a Panitba kijáró két fogorvossal, akik, ha kell, sokszor este tízig is dolgoznak. Arról nem is beszélve, hogy időnként az időseket, iskolakezdéskor pedig a gyerekeket ingyen vizsgálják meg” – dicsérte a mezőségi községközpont két fogorvosát Bartha Mihály polgármester.
Más a helyzet a megye legkisebb községében, a mindössze nyolcszáz fős Székelyvéckén, ahol nincs és nem is volt fogorvosi rendelő. Az önkormányzat egyszer nekirugaszkodott egy rendelő kialakításának, de az elöljárók hamarosan letettek tervükről. „Az a gond, hogy nálunk még ivóvíz sincs az orvosi rendelőben, ilyenkor, kánikulában pedig a kutak szinte teljesen kiszáradtak. Másrészt egy ilyen kis község nem is tudna eltartani egy szakembert” – sorolta a rendelőnyitás ellen szóló okokat a település polgármestere. Fekete Pál azonban hozzátette, hogy ha csak húzásról van szó, a Marosvásárhelyen dolgozó fogorvos felesége bárkinek szívesen és házhoz menve meg szokta oldani a gondját.
Ugyanakkor elmondta, a legközelebbi rendelő a mindössze tíz kilométerre fekvő Gyulakután van, ahová aszfaltozott út vezet.
Kolozs megyében a magyar többségű, illetve vezetésű községeknek nem okoz különösebb gondot a fogorvosi rendelők hiánya. Póka András György, Kalotaszentkirály polgármestere érdeklődésünkre elmondta, bár a községben nincs fogorvosi rendelő, ez nem jelent különösebb gondot, hisz alig hat kilométer választja el őket Bánffyhunyadtól. Hozzáfűzte, a megye legtöbb, magyar vezetésű településére is jellemző, hogy viszonylag közel vannak egy-egy nagyobb városhoz.
Nem lehet kényszeríteni az orvosokat
A városokhoz kötődik a fogorvosi ellátás Kovászna megyében is, tudtuk meg Ágoston Lászlótól, a megyei közegészségügyi igazgatóság vezetőjétől. Elmondta, a fogorvosi rendelők mintegy 75- 78 százaléka, azaz 54 rendelő a városokban van, és csupán15 falvakon, hat fogorvos pedig vidékre is kijár rendelni. A rendszer magánkézben van, egy fogászati rendelő berendezése pedig hatalmas befektetés, ha nincs elég beteg, akkor ráfizetéses lehet a vállalkozás, részletezte az igazgató. Így nem lehet kényszeríteni az orvosokat, hogy falvakon nyissanak rendelőt.
Henning László, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke szerint arra összpontosítanak, hogy a kisebb falvakban is biztosítsák az alapvető egészségügyi ellátást. Ennek érdekében tárgyalnak a polgármesterekkel, hogy közösen találjanak megoldást erre, mert míg a községközpontokban viszonylag zavartalan az ellátás, a kisebb településekre nem jutnak el az orvosok.
Nem biztosított a háziorvosi ügyelet sem
Míg falvakon a rendelőket hiányolják, a városokban az állandó ügyelet biztosítása okoz gondot – hívta fel a figyelmet Ágoston László. Kovászna megyében például továbbra is csak Baróton van állandó háziorvosi ügyelet, a többi városban az alapellátást végző orvosok nem vállalják a szolgáltatást. Baróton jó eredményekkel működik, hét-nyolc orvos biztosítja hétköznapokon, délutántól másnap reggelig és hétvégeken a 24 órás szolgálatot. Ez az ellátás opcionális, nem lehet kényszeríteni az orvosokat, hogy vállalják, mondta az igazgató, aki több ízben is tárgyalt a háziorvosokkal, próbálta meggyőzni őket, hogy beindítsák az ügyeleti vonalat, de nem járt sikerrel.
Ennek ellenére még próbálkoznak ennek biztosításával. A háromszéki háziorvosok többször is kifejtették: fenntartásaik vannak az állandó ügyelettel szemben, szerintük például szükségtelen a délutáni ellátás, hiszen a háziorvosok többsége két váltásban, délelőtt és délután is dolgozik. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmet, hogy rengeteg idős és túlterhelt orvos dolgozik a rendszerben, ha kötelezővé teszik az ügyeletet, megtizedelhetik azok számát. Emellett elvárják, hogy megfelelő infrastruktúrát biztosítsanak az ügyeleti központban, hiszen ha nincs lehetőség a különböző vizsgálatok, beavatkozások elvégzésére, továbbra is a sürgősségre mennek a betegek, ahol elvégzik a laboratóriumi vagy a röntgenvizsgálatokat, infúzióra kötik a rászorulókat.
András Nagy Róbert, a sepsiszentgyörgyi kórház igazgatója lapunknak elmondta, szükség lenne az állandó háziorvosi ügyelet bevezetésére, mert ennek hiányában főleg hétvégén a betegek minden problémával a sürgősségre mennek. Abban bízunk, hogy az új egészségügyi törvény megoldja ezt, és valamennyire tehermentesíti a sürgősségi ellátást, mondta. A sepsiszentgyörgyi kórház sürgősségén hét közben napi 60-80 beteg fordul meg, a hétvégeken a számuk eléri a 120-at.
Késnek a sürgősségi fogászatok
Valószínűleg idén sem indul be a sürgősségi fogászati ellátás Sepsiszentgyörgyön. András Nagy Róbert, a sepsiszentgyörgyi kórház igazgatója lapunknak elmondta, vállalták, hogy az építés alatt levő új sürgősségi osztályon fogorvosi rendelőt is működtetnek majd. A kórház biztosítja a rendelőt, a fogyóanyagot és a felszerelést, ám ehhez meg kell épülnie az új sürgősségnek.
A hat éve felújítás alatt álló egészségügyi intézmény vezetősége az idén eldöntötte, hogy mivel a rendelkezésükre álló földszinti 300 négyzetméteren nem tudnak korszerű sürgősséget kialakítani, ezért hozzátoldanak még egy 500 négyzetméteres könnyűszerkezetű épületet. Erre megkapták a kórházat működtető megyei önkormányzat jóváhagyását, a tervek is elkészültek, jelenleg a finanszírozási forrásokat keresik. András Nagy Róbert elmondta, egyeztettek a megyei fogorvosi kamarával, és azt az ígéretet kapták, hogy ha meglesz a helyiség, az orvosok ingyen is elvállalják az ügyeletet.
A biztosító ugyanis elenyésző összeget tud adni a fogászati kezelések térítésére, a háromszéki fogorvosoknak csak mintegy harmada kötött szerződést, de a rendelkezésükre bocsátott keret így is csak néhány beavatkozás finanszírozására elég. A fogfájós beteg úgy juthat ingyenes fogászati ellátáshoz, ha elmegy a biztosítóhoz, és ellenőrzi, melyik rendelőnek vagy fogorvosnak van szerződése a biztosítóval. Ha szerencséje van, akkor a kiválasztott fogorvos még nem merítette ki a rendelkezésére álló keretet, és térítésmentesen elvégzi a beavatkozást. Erre viszont egyre ritkábban van esély, így marad a fizetéses rendszer, magyarázta az igazgató.
Bíró Blanka, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya, Pap Melinda, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Kovászna megyében mintegy 17 ezer kérésnek tettek eleget a Demokrácia Központok
Kovászna megyében eddig megközelítőleg 17 ezer, a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló kérésnek tettek eleget a Demokrácia Központok, a júliusban az irodákban információkat kérő személyek száma majdnem kétszer nagyobb volt, mint júniusban és májusban.
Nemes Előd, a sepsiszentgyörgyi Demokrácia Központ vezetője a MEDIAFAX tudósítójának csütörtökön elmondta, júniushoz és májushoz képest júliusban megnőtt azon személyek száma, akik meg szeretnék szerezni a magyar állampolgárságot.
Nemes szerint júliusban naponta 70-80 személy tért be a megyeközpontban berendezett Demokrácia Központba, hogy információkat kérjen a magyar állampolgárság megszerzéséhez szükséges iratokkal kapcsolatban. Májusban és júniusban 40-50 személy kért tájékozódást naponta.
Kovászna megyében mindeddig megközelítőleg 17 ezer kérést oldottak meg a négy – Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Baróton és Kovásznán létesített – demokrácia központban.
Nemes szerint a legtöbb kérést, több mint nyolcezret, a sepsiszentgyörgyi központban oldották meg.
Kovászna megyében Tamás SÁndor megyei tanácselnök az elsők között volt, aki letette a magyar állampolgári esküt.
nyugatijelen.com
Erdély.ma

Séta a romániai hírek aknamezőin
Még a szokottnál is furcsább helyzetbe került Románia: a politikai csatározások már az uborkaszezonra, a forróságra sincsenek tekintettel, augusztusban alakítják át a kormányt, az ellenfelek egyre mélyebb sebeket ejtenek egymáson. Az adófizető szavazópolgárnak ma nagyobb szüksége lenne a pontos, objektív információra, magyarán a hírre, mint valaha, hiszen országa és a saját jövője forog kockán, országgyűlési választások előtt állunk, Bukarestben pedig egy tisztségéből menesztett elnök szónokol.
Miközben Kelet-Európára korántsem jellemző módon hét hírtelevízió bömböl az országban, a standok zsúfolásig vannak tömve újságokkal, a világháló pedig „rogyadozik” a román bloggerek hozzászólásaitól és a véleményoldalaktól, egyetlen dolgot állíthatunk csak: fogalmunk sincs, hogy egy hír valódiságát, hitelességét hogyan lehetne ilyen körülmények közepette ellenőrizni. Pedig a sajtót azért nevezhették negyedik hatalomnak – a Montesquieu nyomán elterjedt felfogás szerint a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat volt hivatott ellenőrizni –, mert működését néhány egyszerű szabályra fektette, többek között az információk több forrásból való ellenőrzésére. Erre települt rá a világháló nyújtotta lehetőségekkel – főleg a nyugati demokráciákban – az ötödik hatalom, amikor a civil zsurnaliszták elkezdték ellenőrizni a hagyományos média híreit. Csakhogy ez nálunk nem így működik.
Kicsi, szőrös, csúnya – de a miénk
Kezdjük talán a romániai magyar médiával, mert az alig mutat életjeleket, és labdába sem rúghat ebben a hangzavarban. A hazai magyar média gazdaságilag kényszerpályán van méreti, illetve piaci tényezők miatt, amelyek behatárolják fejlődési és versenyképességi lehetőségeit. Képtelen volt a legerősebb reklámpiacra legalább egy tévét kiállítani, az elsősorban politikai célokat szolgáló rádiós szegmens aránytalanul túlméretezett Székelyföldön, az internet nyújtotta lehetőségeket pedig eddig messze alulmúltuk.
Információáramlás magyar nyelven
A hazai magyar média „second hand” termékkel „mérgezi” szervezetét. Nagyon gyakran tetemes mennyiségű hírügynökségi anyagot kínál, például a Magyar Távirati Iroda (MTI) vagy a Mediafax anyagait, román és magyarországi sajtóból származó értesüléseket. Így fordulhat elő, hogy egy háromszéki napilap két-három nap késéssel úgy adja vissza a 60 kilométeres körzetben történt felsőrákosi tragédia esetét, hogy azt előzőleg egy fővárosi hírtévé Brassóból leadta, a hírt átvette egy román hírügynökség, közzé adta magyar nyelvű hírfolyamában, és a történet harmadnapra – átszerkesztve – megjelenik a napilapban, a belföldi hírek között.
Viccesebb dolgok is előfordulnak – hogy finoman fogalmazzunk – az eszközhiány miatt. A magyar államfő látogatásakor a Duna Televízió kivonul Barótra, hogy rögzítse a történelmi jelentőségű avatóbeszédet, a tévés anyagból összefoglalót készít az MTI, amit átvesznek a helyi lapok, horribile dictu netán a baróti hetilap is, mert, ugye, kész állapotban van, s ráadásul milyen magyarosan hangzik... Mindez nagy-, de nyilván nem teljes mértékben anyagi okokból történik: egy-egy újságíró esetleg rádiós hírszerkesztőként is dolgozik vagy egy másik napilapnál, emellett időnként egy anyaországi tévéadónak is tudósít, a ritmus fenntartása érdekében pedig fel kell kutatnia a hozzáférhető forrásokat – ezeket jobb esetben a cég fizeti meg, ám az sem ritka, hogy ő maga –, amelyeket aztán fordításban, enyhe átszerkesztés nyomán közöl.
Ősforrások maszkolása
E több száz kapcsolódási ponttal rendelkező óriási hálózatba hozzáértő ember bármelyik pillanatban elhelyezhet egy drámai, szélsőségesen jó vagy rossz hírt, esetleg pletykát úgy, hogy egyúttal maga állítja fel a második, illetve harmadik „ellenőrzési forrást” is, ami lehet internetes, írott, tévés vagy rádiós, lévén, hogy mindegyiknek van internetes változata, portálja. A román médiakonszernek ugyanis a több forrásból való ellenőrzés gyakorlatát – jobban mondva annak illúzióját – kihelyezték az internetre.
Egy egyszerű, sokunk számára ismerős példával illusztrálnánk ezt a folyamatot. Az akkor még tisztségében lévő államelnök egyszer elhintette a köztudatba, hogy régiós adminisztratív újrafelosztásra van szükség, lehetőleg azonnal (a lengyelek hét év alatt valósították meg). Ebben a pakkban szerepelt egyebek mellett az is, hogy az összefüggő magyar területeket lehetőleg szét kell szabdalni. A román ellenzék azonnal felfigyelt a gyenge pontokra, és akcióba lépett.
1. Első menetben kiszivárgott a román sajtóba egy ezzel kapcsolatos Markó-szöveg félmondata, melyet az Erdély TV-ből idéztek – egyébként hibásan. 2. Második menetben már legalább két hírtévé közölt térképeket – ugyanezek már hírportálokon is megjelentek –, melyek a két kiszakított székely megyére fókuszáltak, és erről mint kész tényről folytak reggeltől estig a beszélgetős műsorok. 3. Másnap az összes román napilap kénytelen volt foglalkozni az üggyel, mert le nem maradhattak: riportokat közöltek, térképeket stb. Megjegyzendő, hogy eközben Boc és Kelemen – a két állítólagos főszereplő – még meg sem szólalt, s hallgatásuk még hetekig tartott, ugyanis tulajdonképpen nem volt miről beszélniük. 4. Gazdasági elemzések, térképek, táblázatok jelentek meg arról, hogy milyen csóró Székelyföld, és éhen fog halni. 5. A hazai magyar sajtó sem maradhatott le: idő, pénz és szakemberek hiányban lefordította az addig megjelent anyagok egy részét, amit már több mint három forrással össze lehetett vetni, miközben a politika még mindig nem szólt, hiszen korábban nem is tárgyaltak erről. 6. Az első hét végén már olyan térképeket mutogattak a tévék, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a bécsi döntés után kiszakadt Észak-Erdély térképére, tiltakozni kezdtek a Hargita és Kovászna megyei románok fórumai. A politika hallgatott. 7. Tiltakozott Budapest is, mert a sajtóból úgy tűnt, elszabadult a pokol, miközben a romániai politika főszereplői még mit sem tudtak az ügyről. 8. Mit tesz ilyenkor az MTI? Elmegy megkérdezni Kelemen Hunort vagy Emil Bocot? Nem. Idéz legalább két magyar forrást – a Krónika napilapot, illetve a „haldokló” Új Magyar Szót –, illetve három bizonytalan román médiaorgánumot – megvan az anyag, mehetünk kávézni! Tévék mindenek felett
A román reklámpiac királya a tévé. Egy 2011-es Magnaglobal-felmérés szerint a reklámkiadások az országban 457 millió dollárra rúgtak (egy évvel korábban ez még 12 százalékkal volt magasabb). Ebből a tortából 68 százalékot szakítottak a tévék, valamivel több mint 10 százalék ütötte az írott média markát, a rádiók, az internet és az outdoor pedig 5-5 százalékon osztoztak. Világviszonylatban a tévék átlagosan a torta 41 százalékát szakították le, 390 milliárd dollárt. A hazai tévék nettó 315 milliót kaptak a reklámtortából, annak köszönhetően, hogy a román médiafogyasztó passzív, 2010-ben a román átlagember naponta 4 órát és 17 percet töltött a képernyő előtt. Csúcsidőszakban (19 és 23 óra között) 1 óra 34 perc a tévéfogyasztás. A reklámpiaci trendek növekedést mutatnak a tévék tekintetében (forrás: Forbes, Románia, 2011. március). A román piacvezetők a Pro TV, az Antena 1, az Acasã, az Antena 3 és a Realitatea hírtévé, ezeket követik a KanalD, a National és a Prima tévék, összesen 57 román tévéadóval kell számolnunk. Életképes modellek?
A sajtótröszttel szimbiózisban élő hírportál, ami mögött van egy tévéstúdió, egy vagy több rádió, napilap és képes magazin – erős infrastruktúra, cég, kapcsolatrendszer. Hasonló modellt próbál életre kelteni Codrut Seres, az Intact Kiadónál, ahol arra biztatják az újságírót, hogy az anyag mellé küldje on-line a fotót, cikkét pedig publikálja a honlapon, de javasolják a személyes blogon való közlését is. Ehhez a modellhez szükséges egy „tröszt”, és néhány olyan újságíró, aki csak nekünk dolgozik, tehát el tudjuk tartani, nem kell ötfelé dolgoznia.
A felsorolt trösztadatok a kormányváltásra és a közelgő választásokra való tekintettel bizonytalanok: USL-s érdekcsoportok vásárolnak azért, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a Voiculescu-féle trösztnek, a PDL-sek meg azért, mert elestek a közszolgálati tévétől, és körmükre égett a gyertya, a korábbi barátaik meg az állami megrendelések elmaradásával új barátok után néznek. Nem biztos hát, hogy becsődöl az Adevãrul Holding, az Adamescu-tröszt, a Realitatea tévé vagy az Evenimentul Zilei – csak új barátságok köttetnek.
A román írott média
Az Evenimentul–Capital Kiadóvállalat
A Pãunescu tábornokok családja működteti (a PDL-s kormány idején még könnyű dolguk volt, ám e napokban épp új „szponzorok” után kutatnak), zászlóshajóik az Evenimentul Zilei napilap és a Capital című gazdasági hetilap. Házon belül van a B1 tévéadó, amelyik hírtévéként és beszélgetős műsorai révén fungál, sztárjai – a ’90-es évek elején elhíresült bulvárlap alapítója – Ion Cristoiu, valamint Robert Turcescu.
Az Adevãrul-tröszt
Dinu Patriciu kőolaj-milliárdos 6 millió euróért vásárolta meg az Adevãrul Holdingot, amelynek forgalma 2010-ben meghaladta a 100 millió eurót. Övé volt az Adevãrul napilap, amelynek eladásai 2011 júliusában a BRAT auditáló cég szerint 41 ezer példányra zuhantak a 2010-es 125 ezerről. Azóta Péter Imre is távozott a cég éléről, és már Patriciu sem beszél tévévásárlásról, noha korábban kedvenc témái közé tartozott. Tavaly övé volt a legnagyobb példányszámú bulvárlap, a Click!, a vállalat napi 200 ezer példánnyal a helyi piacokon kihozta az Adevãrul de Searã nevű lapcsaládot, birtokon belül volt ugyanakkor a Forbes, az OK, a Foreign Policy, a Dilema Veche. Idén június elején a helyzet így festett: aukcióra bocsátották az Adevãrul Holdingot, a Click! magazint, a Click TV-t és a bukaresti 106,2 Click FM-et. A médiaorgánumok azért kerültek licitre, mert együttesen 3,5 millió euróval tartoztak a Dinu Patriciu többségi tulajdonában levő Odyssey Communication nevű reklámcégnek.
Az Intact-birodalom
Dan Voiculescu családjának tulajdona. Rendelkeznek 2 hírportállal, a Jurnalul National napilap köré épített lapcsaláddal: a Jurnalul Casei, Jurnalul de Bucãtãrie, Jurnalul de Duminicã, Jurnalul de Sãnãtate, Scânteia, illetve a Zoom című sajtótermékekkel. Időközben megszüntették a Financiarul gazdasági hetilapot, ám a „családhoz” tartozik két hírtévé is, az Antennák, valamint portálok tömkelege. A Medien Holding
A Dan Adamescu nevű milliárdos birtokában van, „istállójukban” ott szerénykedik a România Liberã című napilap. 800 ezer euróért vásárolták meg liciten az Academia Catavencu brandet, övék a Cãminul, a Casa mea, a Domus, a Domus Util. Mielőtt valaki megirigyelné hatalmukat, a napokban csődöt jelentett a România Liberã című napilapot kiadó cég is, a csődvédelmet tulajdonosa kérte.
A Mediafax Group
Tulajdonosa a Central European Media Enterprises (CME). Házon belül legalább 40 auditált portál van, alosztályai között a Ziarul Financiar, a zf.ro, a Business Magazin, a businessmagazin.ro, a Mediafax Business News, a ProSport, a prosport.ro, a ProMotor, promotor.ro, a go4it, illetve a go4it.ro, a Descopera.ro és a descopera.ro, a Playboy, valamint a playboy.ro, a GQ, a Mediafax Mass-Media News, a Mediafax.ro, a gandul.info, a PRO TV Magazin, a protvmagazin.ro, a Ce se întâmplã, Doctore?, a csid.ro, az InStyle, a The ONE és honlapja a one.ro, a Glamour, az apropo.ro, a showbiz.ro, a bule.ro. Ugyancsak ide tartozik az Acasã TV, a Pro TV International, valamint az MTV Romania.
A Ringier-csoport
Birtokában van a második legnagyobb bulvárlap, a Libertatea, illetve egyéb bulvártermékek és női magazinok tömkelege: Autobild, Bolero, Bravo, Bravo Girl, Compact Bucuresti, Diva, TVMania, TV Satelit, Unica stb. Időközben több lapjuk is gazdát cserélt, de ezeket a cseréket a BRAT nem frissíti eléggé fürgén.
A román internet
A SATI auditáló vállalat 2011. június 30-i statisztikája szerint az átvizsgált honlapok közül a listavezető trilulilu.ro-nak havi 3 millió egyedi látogatója volt, a hi5.com-nak 2 879 000, a forum.softpedia.com-nak 2 656 000, a realitatea.net-nek pedig 2 087 680.
Willmann Walter
Erdélyi Napló

A vizsgázók négyötöde megbukott a pótérettségin
A megóvott dolgozatok újrajavítása előtti megyei összesítés szerint a háromszéki vizsgázók alig 16,91 százalékának sikerült a pótérettségije, az 1043 beiratkozottból 215-en hiányoztak, 687-en megbuktak, egy diákot puskázás miatt kizártak.
A legjobb eredményt a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumban jegyezték, ahol a huszonnégy pótérettségizőből tizenöten (62,50 százalék) vizsgáztak sikeresen, leggyengébben a kézdivásárhelyi Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola diákjai szerepeltek, itt kilencvenkilencből csupán ketten (2,02 százalék) kaphatnak érettségi oklevelet. A középmezőnybe tartozik a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum (47,22), a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium (40 százalékos átjutási aránnyal), a Plugor Sándor Művészeti Líceum (38,7), a kézdivásárhelyi Református Kollégium (32,435), a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont (30,23), a baróti Baróti Szabó Dávid Líceum (20,5 százalék). Az elméleti középiskolák közül a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium (16,33 százalék) és a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző (16,13) diákjai teljesítettek a leggyengébben. A Nicolae Bălcescu, a Berde Áron, a Puskás Tivadar és Constantin Brâncuşi Szakközépiskolában 6–8,70 százalék között volt az átjutás, a Kós Károly-, Gábor Áron- és Apor Péter-iskolában 2,02–4,35 százalék közötti eredményt jegyeztek. A végleges eredményeket szerdán hirdetik ki.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

NÉPSZÁMLÁLÁS 2011

Az összefogás elmarad
Minden jel arra mutat, az RMDSZ a következő négy évben sem készül az erdélyi magyarság érdekképviselőjeként az autonómiaküzdelem élére állni, megmarad afféle kisszerű véd-, dac- és érdekszövetségnek, mely elsősorban saját vezetői gazdasági céljait szolgálja, és további pancsikolást a Dâmboviţa-parti politika mindig zavaros vizeiben.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke rátartian ismételgeti: eszük ágában sincs az erdélyi magyar kis pártokkal közösködni. Ráadásul nem átallja úgy beállítani Tőkés László RMDSZ-színekben történt indulását az európai parlamenti választásokon, mintha nem lenne köztudott, hogy akkoriban a szövetségnek volt szüksége a népszerű jelöltre, nem fordítva. Az RMDSZ a képviselő- és szenátorjelölésekkel most is ugyanazt játssza, mint utóbb mindig, úgymond pályáztatja a helyeket. Az jelentkezik tehát, aki akar, de főképp aki tudja, a kemény mag támogatását élvezi. Marosvásárhelyen például újra pályázik Markó Bélától Kelemen Attilán át Frunda Györgyig mindenki a régi gárdából, holott évtizedes uralgásuk alatt Maros megyében mindent elveszítettek, amit el lehetett, még a helyi szervezeteiket is. Nálunk Albert Álmos jelentette be, hogy szenátora maradna Erdővidéknek és Alsó-Háromszéknek, Felső-Háromszéken a Vegeta- és Piros Arany-osztogató Olosz Gergely készül újrázni. Márton Árpád hetedszer is nekivágna, hogy újabb négy évig koptassa a képviselőház egyik bársonyszékét, s hallani, Markó Attilát is innen indítanák abban a reményben, hogy a Mikó-ügyben elszenvedett vesszőfuttatását szavazataikkal hálálják meg a háromszékiek, esetleg Barót népe, akikkel az előző négy évben igencsak megszenvedtették, hogy ellenzéki polgármestert merészeltek választani. Sajnos, nemcsak a kackiás bajszú tanácselnök bosszúját érezte négy kerek esztendeig e közösség, de parlamenti képviselőjük, szenátoruk is némán ministrált e népveszejtő, megosztó, bosszú vezérelte folyamathoz. Az ellenzék soha nem könnyítette meg egy-egy pártként működő, hatalomra törő politikai szerveződés életét. Demokráciában azonban léte nélkülözhetetlen, s a mi esetünkben ennél több: önrendelkezésbe vágó lehetőség egy nemzeti minimumot jelentő új szövetség alakítására, mely hatékonyabb nemzetpolitikát eredményezne. Olyan konstrukciót lehetne megtervezni és létrehozni, mely felrázná, lazán ugyan, de összefogná a magyar választókat, s főként újraélesztené bizalmukat. Az autonómiáért ugyanis csakis együttesen lehet és szabad fellépni. A szövetség e merev, gőgös, külön utas politikája a remény sárba tiprását is jelenti.
Simó Erzsébet, Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Frigyre lépni a szülőfölddel – Úz-völgyi veterán Chicagóban
A „Szelek városában” a St. Richard Luteran templomban a chicagói fellépésem alkalmául szolgáló rendezvényen, a Chicagói Szabad Magyar Református Egyház vezetői bemutatták az est legidősebb vendégét, Zágoni Rezső bátyámat. Ha nem tudtam volna arról, hogy Zágoni Rezső az 1944-es úz-völgyi szovjet betörés egyik koronatanúja, aki a témát feldolgozó dokumentumfilmből és az Úz-völgyi hegyomlás című könyvemből azért maradt ki, mert a ’90-es évek derekán nem volt alkalmam az interjú-alanyaimért a Michigen tó partjáig eljutni, azt hinném, hogy velem egyidős, a ’70-esek, közé tartozik, jó egészségnek örvendő veterán.
Zágoni Rezső 1986-ban került ki Amerikába, látogatói útlevéllel. Két évig járta a milíciát, amíg a brassói útlevélosztályon megkapta a papirost. A hatóságok felé az unokalátogatás volt az útlevélkérés hivatkozási alapja, de az ország elhagyásának indokai között – „belső használatra” – a Romániában zuhanásszerűen romló egyházi és világi élet körülményei többet nyomtak a latban.
Brassóban a baptista gyülekezet imaháza mellett családi házuk volt. Ezt lebontották és helyette tömbház lakást utaltak ki. A városrész, amelyet lebuldózereztek a köztudatban magyar negyedként rajzolódott be. Ezért kellett az írmagját is eltakarítani, a Brassó városán belül mondhatni tömbben élő magyar lakosságot szétszórni az új, több százezres városban. 2050 házat tüntettek el.
Mikor az utcát buldózerezték a baptista imaház is útban volt A tervek szerint görgőkön csúsztatták volna máshová.
Zágoni Rezső a brassói baptista gyülekezet egyik vezető embereként a lelkipásztorral együtt kereste fel azt a mérnököt, aki az építkezési tervet kivitelezte. A város vezetősége el akarta húzatni (az utcától befelé) az imaházat- mesélte Zágoni Rezső a Józsa család 2000. évi kétegyházi találkozóján. Ez a művelet a templom épségére nézve nagyon veszélyes volt. Az a mérnök, akit megbíztak az elhúzatás tervének kivitelezésével, jóindulatot tanúsított irántuk. Egy olyan költségvetést készített, hogy a városvezetés nem fogadhatta el – olvasom itthon, Erdélyben Az erdővidéki Józsa család emlékkönyve című monográfiában. A mérnök román ember volt, de jóindulatú – ismételte meg a történetet Rezső bátyánk Chicagóban. Két óra hosszat vitatkoztunk, beszélgettünk. Ajándékot is vittünk neki, amelyet semmiképpen sem akart elfogadni.
A végén, valószínű megelégelve az udvarias kérelembe burkolt erőszakoskodást azt kérdezte: akkor mit csináljunk?
Hagyjuk ott, ahol van – mondták a templommentők. Rendben van – mondta.
A háromszéki Józsa családról, amelynek Rezső bátyánk is tagja, még annyit, hogy a jelenlegi Józsák és közeli rokonaik 97 tagot számlálnak. Erdélyben 33-an, Magyarországon 18-an, Ausztriában 3-an, Németországban 16-an, Kanadában 4-en, és az Egyesült Államokban 23-an élnek, ahol a baptista közösségek, illetve az államok hasznos tagjaivá váltak. Az óriási távolságok ellenére a család minden időkben összetartott, 1996-ban Marosvásárhelyen gyűltek össze, 2000-ben Kétegyházán, a család monográfiáját a Budapesten élő Zágoni Jenő készítette el.
A Józsa család tagjai az erdővidéki Baróton is az imaházat vásároltak. A brassói templom megmentésére 1984-ben került sor. Közben a romániai közállapotok folyamatosan romlottak, amelyek végül is az 1987-es novemberi brassói felkelésben tetőztek. Ez két évvel előzte meg az 1989-es temesvári forradalom kitörését. Zágoni Rezső ’86 decemberében utazott ki a lányához, Chicagóba.
A szovjet betörés koronatanúja
Rezső bátyámmal a jelenleg budapesti illetőségű, de erdélyi szívű testvéröccse, Zágoni Jenő közvetítésével már évekkel ezelőtt kapcsolatban kerültünk. A könyv és film évek után gyűrűzött át az amerikai kontinensre, s amint már évekkel ezelőtt kiderült, Zágoni Rezső fegyvermesteri beosztásban egyik koronatanúja és résztvevője volt az 1944-es úz-völgyi, majd az erdélyi harcoknak. A budapesti repülőgépgyárból Székelyföldre hazarendelt és a Székely Határőrség kötelékeibe besorolt fegyvermester helyszíni információi sajnálatosan kimaradtak a könyvemből-filmemből, holott Zágoni Rezső olyan kulcshelyzetekre tudott egyértelmű és hiteles választ adni, hogy az úz-völgyi szovjet betörés árulás következménye volt-e, vagy egyszerűen a helyi magyar katonai vezetés naivsága, és a háborús tapasztalatok hiánya okán-fokán következett be?
Természetes tehát, hogy chicagói utam során a személyes kapcsolatteremtésre is alkalmat kerítettem, amelyben házigazdám és baráti kalauzom, a Zágoni-családhoz tartozó unokaöcs, Demeter András közvetített.
A Rezső bátyám jelenléte miatt döntöttem úgy, hogy azon a találkozón a dokumentumfilmjeim közül éppen az Úz-völgyi hegyomlást mutassuk be. Az úzi helyszínek és a történések meglepetésszerű felidézésének szánt produkció eléggé félresikeredett, mert technikai okok – az európai és amerikai digitális rendszer összeférhetetlensége miatt – vendéglátóim olyan filmet „láthattak”, amelyben csak ködös képsorok, és eltorzult hangzavar idézte az úz-völgyi harcok zűrzavarát. Meghívóim, természetesen, merő udvariasságból dicsérték a „teljesítményt” – illetve a szándékot -, s talán a téma felvezetésének vizuálisra színezésével tudtam némileg semlegesíteni a filmbemutatás fiaskóját. Zágoni Rezső úz-völgyi veteránnal viszont egy kiadós beszélgetésre került sor.
A budapesti repülőgyárból az úz-völgyi pokolba
Zágoni Rezső:
A Horthy-ligeti repülőgyárban dolgoztam, s fölmentésem volt, de be voltam sorozva a Székely Határőrséghez, a fölmentést megszakították. El kellett hagynom a gyárat, s két héttel később már Sepsiszentgyörgyön kaptam kiképzést. Mivel a repülősöknél dolgoztam, áttettek a 27-esekhez a fegyverműhelybe. Ezután rendeltek fel Úz-völgyébe. Ott kitettek az első vonalba. Akkor hallottuk, hogy a románok letették a fegyvert. Parancsot kaptam, hogy menjek a zászlóaljtörzshöz, ugyancsak a fegyverműhelybe. Műhely nem volt, de a szerszámokat kiadta egy Dálnoki nevű fegyvermester. Ketten voltunk.
Minden hirtelen történt. Este kimentünk a határra a zászlóaljtörzstől, hogy beöntsük a fékolajat a páncéltörő ágyúba. A kis páncéltörő ágyú mellett volt három német katona. A fegyvermester – Dálnoki – tudott németül. Beszélt velük, és ők elmondták, hogy a németek Moldvában, Jassinál be vannak kerítve, és nincs módjuk a visszavonulásra, s arra sincs, hogy nekünk a segítségünkre legyenek. Azt mondták a németek, ha valaki ki tud a gyűrűből szökni, akkor szállingózva jöhetnek felénk német katonák, de tömegesen nem.
Visszamentünk a zászlóaljtörzshöz. Ott megtudtuk, hogy egy tiszt és egy altiszt érkezett német egyenruhában. Motorkerékpárral jöttek – és nem lóháton, vagy más járművel, ahogy egyesek visszaemlékeznek. Serfőző alezredes volt a parancsnok, és a „németek” már benn voltak nála, az irodában. Elővették a térképeket, és tárgyaltak. Mi már tudtuk, hogy a németeknek nincs lehetőségük a visszavonulásra. Dálnoki kihívta a Serfőző segédtisztjét, és elmondta neki, hogy mi mit hallottunk a határnál a moldvai front helyzetéről. Ez a tiszt ment is, jelentette Serfőzőnek, amit tőlünk hallott, de Serfőző egyet legyintett, és mindent kifecsegett és átadott ezeknek a kémeknek. Mert kémek voltak. Orosz kémek. A parancsnok megmondta, hol vannak a gyutacsok elhelyezve. Hol vannak az állások, hol az ágyúk, mindent elmondott. A „németek”, a „német visszaszivárgás” biztosításának ürügyével visszamentek Románia felé.
2003.május 15.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből
Erdély.ma

Sánta Imre versenybe száll (Bemutatkoztak a néppárti jelöltek)
Sánta Imre lelkész, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje Derzsi Sámuellel, aki az erdővidéki–sepsiszéki körzetben indul és Toró Tiborral, a térség szenátori székét megpályázó pártelnökkel közösen mutatkozott be tegnap délelőtt a háromszéki megyeközpontban. Az EMNP jelöltjei tegnap benyújtották jelentkezési iratcsomójukat a megyei választási irodánál. Felső-Háromszéken Johann Taierling a Néppárt képviselőjelöltje, az Orbaiszék–Bodza-vidéki körzetben pedig Szakács Zoltán, az Ady Endre Iskola igazgatója. Szenátori székre abban a körzetben Kovács István állatorvos pályázik.
Ne legyen kampánytéma a Mikó-ügy
Sánta Imre bikfalvi református lelkész elsősorban a Mikó melletti kiállása miatt vált ismertté, ő volt az, aki a nyáron 57 napig minden délután kivonult, és az időközben hozzá csatlakozókkal közösen imádkozott a nagynevű iskola visszaállamosítása ellen, ő hívta fel elsőként a figyelmet, hogy itt sokkal többről van szó, nem pusztán a Mikó tulajdonjogáról. Következetesen harcolt az autonómiáért, az elmúlt tíz esztendőben részt vett a legfontosabb ilyen irányba mutató kezdeményezésekben, jelen volt a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Magyar Polgári Szövetség megalapításánál. Hosszas gondolkodás után tett eleget a Néppárt felkérésének – mondotta –, és ebben az is szerepet játszott, hogy a nyáron a Mikó-ügy kapcsán megtapasztalta: az RMDSZ mind jobban próbálta elszigetelni, egész kampányt igyekezett, igyekszik ráépíteni a nagynevű iskola miatti tiltakozásra. Továbbra is fenntartja, a Székely Mikó Kollégium ügyét nem szabad elpolitizálni, „éppen ezért ebben a kampányban most először és utoljára” beszél erről – ígérte. Sánta Imre azért is vállalta az indulást, mert úgy értékeli, szükség van a román parlamentben a székelyföldi autonómia ügyének hiteles képviseletére. Elmondta: tősgyökeres szentgyörgyi, ősei több generáció óta itt élnek, és kérdésre válaszolva kiemelte: a református egyház nem ellenzi, hogy lelkészei induljanak a választásokon, egyetlen megkötés, hogy megválasztás esetén, képviselői mandátuma idejére le kell mondania papi hivatása gyakorlásáról. Elfogadta a Néppárt által felkínált keretet és segítséget, de viszonylagos függetlenséget meg kíván őrizni, nem akar pártpolitikussá válni, és bízik benne, polgári pártos barátai is támogatják majd megválasztását – mondotta. Nemcsak képviselni, szolgálni
Derzsi Sámuel baróti vállalkozó elsősorban a közösségért való tenni akarás miatt vállalta, hogy indul a választásokon, 22 éve tevékeny közéleti ember, de távol tartotta magát a politikától, most úgy érzi, eljött az ideje, hogy többet tegyen, s hisz benne: a Néppárt kínál erre lehetőséget, közösen olyan erős szervezetet építhetnek ki, „amely népi mozgalommá tud fejlődni, és tényleg az emberekről szól”. Tavasszal független polgármesterjelöltként indult Baróton, s bár nem nyert, nem tartja magát bukott politikusnak, hisz ötletei közül többet átvett a nyertes csapat. „Iskolát építünk, és mindjárt nincsenek gyermekek benne, beszélünk az autonómiáról, de szép lassan kivásárolják a földet a lábunk alól, nemzetről beszélünk, és fiataljaink elmennek. Azt látom, mindenütt a világon a föld azé, aki benépesíti, mi meg egyre fogyunk, és nincsenek politikai elképzelések mindennek megváltoztatására” – fejtette ki. „Én azt hiszem, dolgainkat nem lehet Bukarestben balkáni politizálással megoldani, de megoldást jelenthet, ha a paraszt nem a tejet adja el, hanem a tejterméket, ha a húst feldolgozva értékesíti, ha például Brassóban létrehozunk egy üzletet, ahol a székely termékek értékesíthetőek. Nem látom, hogy arra ösztönöznék az embereket, a földeket ne nadrágszíjparcellákban műveljék, hanem társuljanak, hogy erőt képviseljenek. Nem látok közösségépítést” – hangsúlyozta Derzsi Sámuel, aki leszögezte, nem az RMDSZ ellen indul, ő egy ügyért száll harcba, alternatívát kínálnak, másképp gondolkodást, más eszközöket. Nem azon vannak, hogy az RMDSZ ne kerüljön be a parlamentbe, hanem azon, hogy ők is bejussanak, s ráébresszék a szövetséget is: „nemcsak képviselni kellene, de szolgálni is”. Háromszék kötelez
Temesváron született, élt, de erősek a székelyföldi kötődései – mondta el Toró T. Tibor, az EMNP alsó-háromszéki szenátorjelöltje. Nagyszülei Magyarhermányban tanítóskodtak, így közvetlen a kapcsolata Erdővidékkel, de egyébként „a tisztesség, becsület és az emberség nem szülőhely kérdése”. Háromszék mindig zászlóshajója volt az autonómiaküzdelemnek, és ’89 után neki is ez hatotta át politikusi útját, közéleti tevékenységét, éppen ezért érzi úgy, itt a helye. A Néppárt az autonómia hiteles képviselője szeretne lenni a román parlamentben, s ezt tartja saját feladatának is, nem az RMDSZ ellenében indulnak jelöltjeik, s szerencsés helyzetet teremtett az alternatív küszöb, mert esélyt nyújt mindkét szervezet számára, hogy képviselőket, szenátorokat juttasson a román törvényhozásba. Rengeteg a félretájékoztatás az alternatív küszöbbel kapcsolatosan, nincs igazuk, akik azt állítják, hogy rontja a magyar esélyeket, szórványban például nem ezen múlik a majdani képviselet sorsa, a demográfiai mutatók váltak olyan rosszá, a népességfogyás, beolvadás oly mértékű, hogy veszélybe sodródott több képviselői hely – hangsúlyozta Toró T. Tibor, aki elmondta, ennek az is oka, hogy 22 év alatt nem sikerült megfelelő jövőképet felmutatniuk, az erős autonóm Székelyföld vagy Érmellék a szórvány számára is biztos belső anyaországot jelentene. „Visszautasítjuk a megosztás vádját, kampányunk éppen arról szól, hogy a kettő több, mint egy” – fejtette ki Toró T. Tibor.
Az EMNP kampányjelszava: Minden magyar nyer!, és nem ellopták az RMDSZ arculatát, hanem ily módon akarnak tükröt tartani, ez a válaszuk a Minden magyar számít! jelszóra. „Nem elloptuk, kölcsönvettük pedagógiai célzattal” – válaszolt Kelemen Hunor vádjaira Toró T. Tibor. Választási kampányuk lényege: hiteles embereket indítani, eredményük titka: sikerül-e meggyőzni minél szélesebb tömegeket arról, hogy az EMNP-re leadott szavazatuk nem elveszett voks. Derzsi Sámuel üzenetet is megfogalmazott a választópolgároknak: „Ne féljenek elfogadni az új hangot, gondolatokat, mert ha félnek, soha nem lehetnek igazán önmaguk. Egy nemzet akkor válik igazán naggyá, ha nem fél.”
Markó Attila nem törődik ellenfeleivel
Markó Attila nem akar foglalkozni azzal, hogy kikkel kell megmérkőznie a választási versenyben, a kampánya pedig mindenképpen az emberek gondjairól szól majd – nyilatkozta az RMDSZ képviselőjelöltje. Az Etnikumközi Hivatalt vezető államtitkár úgy vélekedett: árt a Mikó-ügynek, hogy egyáltalán felmerül: legyen-e kampánytéma. Hozzátette: nem tudja megígérni, hogy mellőzi a témát, hiszen folyamatban a kollégiumépület visszaszolgáltatói elleni büntetőper, mely az érdeklődés középpontjában áll.(MTI)
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Két évtizednyi közművelődés (Erdővidék)
Kevesebb helyszínnel, de gazdagabb programmal szervezik a kedden kezdődő XX. Erdővidéki Közművelődési Napokat. Barót, Vargyas, Nagyajta, Középajta, Nagybacon, Kisbacon, Olasztelek, Erdőfüle és Ürmös kulturális kínálatra fogékony közönsége hadtörténeti értekezéseket hallgathat, Erdővidékről szóló dokumentumfilmet, néptáncos fellépést, bábszínházi előadást tekinthet meg, téma lesz a könyvtár és a könyv, képzőművészeti és fotókiállításnak is örvendhetnek.
Érdekes kalandot ígér a világ új trendjeinek illata által meghintett Brassó magyar képzőművészeinek – Dimény András, Tomos Tünde, Vetró B. S. András, Ábrahám Imola, Sipos Gaudi Tünde, Dimény András és Tomos Tünde – kiállítása. Hasonlóképp izgalmas lehet a bikfalvi NAPtelep természetművészeti alkotóműhely dokumentációs kiállítása is. Az augusztusi táborban készült installációkat, performanszokat és folyamatműveket örökítették meg, hogy a „múlékony” alkotások örömet szerezhessenek másnak is. A Hadtörténeti Múzeum és Intézet Kedves Gyula, Udovecz György és Süli Attila révén komoly segítséget nyújt az Erdővidéki Közművelődési Napok szervezőinek: az Aradi Ereklyemúzeum történetéről és gyűjteményéről, a császári és királyi 68. közös gyalogezred I. világháborús szerepéről, illetve a magyar katonai térképészet úttörőjének, Tóth Ágostonnak az erdélyi tevékenységéről szóló tudományos előadást hoznak. Az Erdővidék Kultúrájáért-díj a volt könyvtáros, kultúrházvezető, kórusszervező, egyesületi mindenes Deák Vilmánál igencsak jó helyen lesz. A kitüntetéssel több évtized kitartó lelkesedéssel végzett kulturális és értékmentő munkáját ismerik el – emlékezzünk csak: a vargyasi Daniel-kastély három évtizeddel ezelőtti, enyészettől való megmentését neki köszönhetjük. Keddtől szombatig lesz, amiért felkeresni a közművelődési napok helyszíneit.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Babucs Zoltán
A KÁRPÁTOK ŐREI
Székely határőrök a második világháborúban
Az alakulatok keményen helytálltak, de súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor 1944 augusztusában az Ojtozi-szorosban megjelentek a szovjet csapatok.
A második bécsi döntés eredményeként Észak-Erdély és a Székelyföld, Erdély „szebb, de szegényebb” fele tért vissza Magyarországhoz, melyet nem csak gazdasági és társadalmi területen, de a honvédelem szempontjából is be kellett illeszteni az ország vérkeringésébe.
A német külpolitika ördögi sakkjátszmájának köszönhetően versenyfutás kezdődött meg a Magyar Királyság és Románia között Erdély háború utáni hovatartozását tekintve. 1941. június 22-én Románia az elsők között csatlakozott a Harmadik Birodalom szovjetellenes háborújához, Magyarország pedig öt nappal később lépett a hadviselő felek sorába.
A Magyar Királyság keleti határainak védelmére 1942. március 1-jén megkezdték a Székely Határőrség újbóli szervezését, a Székely Határvédelmi Erők parancsnokság törzse pedig ezen esztendő november 15-én – vagyis 70 évvel ezelőtt – került felállításra.
A szervezés előzményei
Miután a német „Blitzkrieg” Moszkva alatt kifulladt, 1942 elejétől Hitler szemében felértékelődtek kisebb szövetségesei, így azok haderejének nagyobb arányban való részvételét követelte az 1942 nyarára tervezett nagy offenzívában.
A magyar hadvezetőség részben engedett a német követeléseknek, azonban nem kívánt azon hibába esni, mint 1918-ban, vagyis: az ország a háború után ne maradjon hadsereg nélkül, s meg tudja védeni határait, főleg a románokkal szemben.
Így történhetett, hogy 1944 tavaszáig az anyaországi seregtestek egyre nagyobb mértékű bevetése mellett csupán egy-két erdélyi honvéd csapattest került ki a keleti hadműveleti területre, a kolozsvári IX. hadtest, valamint a Székely Határvédelmi Erők mozgósítása csak a hadieseményekben bekövetkezett változások eredményeként történt meg 1944 tavaszán.
A Székelyföld tömbmagyarságának védelmére élesztették újra a székely határőrséget. Dr. Pál Gábor, Csík vármegye képviselője az Országgyűlés alsóházában elhangzott beszédében a következőkben domborította ki ezen intézmény szükségességét: „Erdély keleti szélén 1763-1848-ig székely katonai határőrvidék volt, osztrák közigazgatás alatt, annak minden szenvedésével együtt.
A katonai határőrvidék és szervezete tette lehetővé, hogy az 1848-49. évi szabadságharcban a székelység olyan erőkkel vehette fel a harcot azokkal szemben, kik őt ebbe a szervezetbe belekényszerítették. Az a helyzet, amelyben most vagyunk, amikor a székelység zsákszerű megszorultságban van, megköveteli, hogy a Honvédelmi Miniszter úr tegye megfontolás tárgyává a székely katonai határőrvidéknek most már magyar alapon való szervezését, mert Erdély keleti szélén nem volnának székelyek, ha mindig egységes szabályok szerint éltünk volna. Nálunk honvédelem tekintetében különleges szabályokat kell alkotni, Svájc mintájára ott kell, hogy legyen a lőszer, a puska, ruha, hogy veszedelem idején azonnal talpra ugorjon, korhatárra és szolgálati kötelezettségre való tekintet nélkül mindenki, minden épkézláb ember.”
Apák és fiaik fegyverben
A Székely Határőrség szervezése 1942. március 1-jén vette kezdetét, s a 20 székely határőr-zászlóalj állományát kezdetben 48-60 éves tartalékosok adták. Székely határőr-zászlóaljak (hadrendi számuk zárójelben) szerveződtek Gyergyószentmiklóson (1-2.), Ditrón (3.), Csíkszépvizen (4.), Csíkszentdomonkoson (5.), Csíkszeredán (6.), Kézdivásárhelyen (8.), Kovásznán (10.), Sepsiszentgyörgyön (11-12.), Baróton (13.), Székelyudvarhelyen (14.), Oklándon (15.), Székelykeresztúron (17.), Parajdon (18.), Marosvásárhelyen (19.), Erdőszentgyörgyön (20.), Ákosfalván (21.), Mezőmadarason (22.) és Nyárádszeredán (27.).
A milícia rendszerű fegyveres alakulatok ekkor még egyenruhát sem kaptak, a gyakorlatokra behívott határőrök ruhakoptatási díj ellenében saját civil ruhájukat viselték.
A határőr-zászlóaljak feladata volt egy esetleges román támadás során a segítség beérkezéséig – helyismeretük kihasználásával – a határvadász alakulatok harcának támogatása.
A Székely Határőrség vezetésére hozták létre 1942. november 15-én a Székely Határvédelmi Erők Parancsnokságát Marosvásárhelyen. Alárendeltségébe került a csíkszeredai 9. székely határvadász-dandár, amelybe a gyergyószentmiklósi 65., sepsiszentgyörgyi 67. és a csíkszeredai 70. székely határvadász-csoport tartoztak.
Ide nyert még beosztást a székelyudvarhelyi 68. és a marosvásárhelyi 69. székely határvadász-csoport. A fenti határvadász-csoportok állományában hat székely határvadász-zászlóalj volt, a gyergyótölgyesi 21., a besztercei 22., a marosvásárhelyi 23., a kézdivásárhelyi 24., a nagybereznai 25. és a székelyudvarhelyi 34.
Ide osztották be a tusnádfürdői 59. határvadász-portyázó osztály parancsnoksága alatt a székely határvadász-zászlóaljak portyázó századait – azaz 8 századot, 47 határvadász-őrsre osztva – és 12 erődszázadot. Más alakulatok is voltak a határvédelmi erők között: így két tüzérosztály, egy légvédelmi tüzérosztály, egy székely huszárszázad, utászok, híradók, továbbá vonatalakulatbeliek. 1943 őszén nyolc gyalogos és két tüzér kiképző tábort hoztak létre, ahol kb. 8000 székely határőr részesült rövid kiképzésben.
Ezen év októberében két, 18-19 éves behívottakból álló újoncévfolyamot is behívtak, vagyis az apák és fiaik – más néven: „leventekatonák” – együtt szolgáltak. Az 1925-ös születési évfolyam tagjaként vonult be határőr kiképzésre a magyarói illetőségű Ivás István a szásztekei (gyalogos) kiképző táborba.
Kiképzésük ideje alatt látogatta meg őket vitéz felsőtorjai Kozma István vezérőrnagy, a Székely Határvédelmi Erők első parancsnoka – akit 1951-ben koncepciós per eredményeként ítéltek el és végeztek ki –, hozzájuk intézett beszédében így indokolta 21 éves koruk előtti behívásuk szükségességét: „Elmondta, azért vagyunk idő előtt behívva, mert az országnak szüksége van katonákra, különösképpen a székelyföldi ifjakra, hogy az ősi hagyomány szerint apák és fiúk együtt védjék a Székelyföldet, ha szükség lesz rá. Ezért lett újra életre hívva a régi székely határőrség. (…)
Miután itt a kiképzőtáborban felkészültünk, ki leszünk helyezve a már megalakított székely határőr-zászlóaljakba, az idősebb székely bajtársakhoz, valószínű, hogy olyan is lesz köztünk, aki az apjával kerül egy zászlóaljba, úgy, ahogyan őseink, több száz évvel ezelőtt. Beszélt arról, hogy a székely nemzet évszázadokon át katonanemzet volt.
Békeidőben az ország keleti határát őrizte és védte, de ha a magyar hazát megtámadták, apa a fiával egy emberként részt vett a király oldalán az ellenség kiűzésében. A székely katona híres volt vitézségéről. Ezért büszkék lehetünk őseinkre, akik példaképeink lehetnek. Ezért nekünk követnünk kell hős székely őseinket.”
1944 nyarán a Székely Határvédelmi Erőknek keleten 200 km, délen és nyugaton ugyancsak 200 km hosszú síkságot és hegyvidéket kellett védeniük kb. 40-50 ezer fővel. Egy határvadász-zászlóaljra átlagban 70-80 km, egy ütegre 50 km, míg egy határőr-zászlóaljra 20 km védendő határszakasz jutott.
Az ország keleti határait lezáró, ún. Árpád-vonal középső és déli szakaszának kiépítésében nem csak a műszaki és munkaszolgálatos alakulatok, de a székely határőrök is részt vettek. Az Árpád-vonal székelyföldi szakaszán az egyes védőkörleteket a harc- és gépjárművekkel járható szorosok és hágók körzetében, a védők számára legelőnyösebb terepszakaszokon alakították ki, melyek több részből álló erődelemek voltak.
Számolva a déli irányból várható román támadással, 1943-tól körkörösen védhető zászlóalj-támpontokat létesítettek a Székelyföldön, így Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Barót, továbbá a Hargita és Parajd térségében, Homoródfürdőn pedig folytatódott a Székely Határvédelmi Erők parancsnoksága számára tervezett vezetési pont építése.
Székelyföld védelmében
1944. március 31-én ismét bevezették a katonai közigazgatást Erdélyben. Pár nappal korábban a Székely Határvédelmi Erők alakulatainál is mozgósítottak – parancsnokságuk ekkor már Csíkszeredában ténykedett –, amelyet április 1-jén 0 óráig kellett befejezniük.
Béke körülmények között a határőr-zászlóaljak csupán kilencfős parancsnoksági keretből állottak, a mozgósítás során viszont állományuk közel 1000 főre duzzadt fel zászlóaljanként. A határőr-zászlóaljak nehézfegyverzete minimális volt, lövészszázadonként 2 db golyószóró és 2 db géppuska, nehézfegyver századonként pedig 4 db nehézpuska, 4 db páncéltörő ágyú és 4 db közepes aknavető volt.
A mozgósított határőr-zászlóaljak katonái megkapták rendes egyenruházatukat és fegyverzetüket, s elhagyták békehelyőrségeiket, a tavaszi és nyári időszakot erőltetett ütemű képzéssel, valamint határvédelmi munkálatokkal töltötték.
Románia 1944. augusztus 23-án, egyik napról a másikra szövetségest váltott, Mihály király rádiószózatában utasította hadseregét Észak-Erdély visszafoglalására. A román területen kelepcébe került német 6. és 8. tábori hadseregek a székelyföldi hágók felé hátráltak és napok kérdése volt, mikor éri el a háború a Magyar Királyság keleti határait. Augusztus 26-án az Úz és a Csobányos völgyében, másnap az Ojtozi-szorosban jelentek meg a szovjet csapatok. A székely határőrök ekkor kerültek először harcérintkezésbe az ellenséggel és kemény helytállásuk ellenére súlyos veszteségeket szenvedtek. Úz-völgyi hegyomlás című riport kötetében Sylvester Lajos nekik állított emléket. A Máramarosi-havasoktól Lakócáig húzódó több száz kilométeres arcvonalat a székely határvadászok és határőrök egyedül nem tudták tartani, ezért a német hadvezetés is küldött csapatokat a védelem megszilárdítására, illetve a Romániából visszaérkezett alakulattöredékeket is bevetették. A szovjetek nyomasztó fölénye, s az a tény, hogy a román átállás miatt a Déli-Kárpátok szorosain és hágóin akadálytalanul léphetett az ellenség Erdély területére, eldöntötte a harcok további kimenetelét. Ezért 1944. szeptember 7-én a német Dél Hadseregcsoport parancsnoksága elrendelte a Székelyföld katonai kiürítését. Ekkor már nem csak az Ojtozi-szoros, hanem az Úz és a Csobányos völgye, a Gyimesi-szoros, valamint a Békás- és Tölgyesi-szoros is szovjet kézbe került.
A székelyföldi harcokat követő visszavonulás egyik sajátságos velejárója volt, hogy a székely alakulatok állományának nagyobb hányada „kivonta magát a további harcokból” és hazament.
Kezdetben maguk a német is elcsodálkoztak székelyek lemaradásán. Hans Friessner vezérezredes, a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoka az alábbi sorokat jegyezte fel visszaemlékezéseiben: „(…) Hitler főhadiszállásán azt hallottam, hogy a székelyek amolyan elitcsapatot képeznek, s úgy harcolnak, akár a tiroli császárvadászok vagy a német hegyivadászok, ráadásul ők közvetlenül szülőföldjüket védik. Most azonban éppen ez magyarázta dezertálásukat: nem akarták magára hagyni a portát, mikor jön az orosz!”
A székely honvédek – s köztük is főként a határőrök – a harc folytatása helyett hazatértek szülőfalujukba, melyet akár dezertálásnak is lehetett minősíteni. Védelmükre azonban kell felhoznunk, hogy a székelyeket rendkívül erős lelki kapocs és hagyományos szemléletmód fűzték szülőföldjükhöz. Azt sem szabad felednünk, hogy a szülőföldhöz való ragaszkodást tovább erősítette a két évtizedes román megszállás is. Ezen lelki motiváltság mellett tisztjeik többsége „hallgatólagosan” szemet hunyt lemaradásuk felett, hogy otthonukat és családjukat megvédhessék a megszállókkal szemben.
Váncsa Albert tartalékos zászlós, a 68. székely határvadász-csoport egyik híradó szakaszparancsnoka visszaemlékezett a kiürítési parancs mellett egy másik rendelkezésről, amely így szólt: „Szeptember 6-án kaptuk a parancsot a kolozsvári IX. hadtesttől. (…) jól emlékszem rá: Elrendelem Székelyföld kiürítését. Megtiltom minden átjárónak, hídnak, épületnek a felrobbantását. A székelyek, akik akarnak, lemaradhatnak történelmi hivatásuk végrehajtása végett, akik tovább akarnak vonulni, továbbvonulnak. Ez a hivatalos parancs fel volt olvasva minden századparancsnoknak...”A székely alakulatok teljes felmorzsolódásának lassítására döntött úgy a német hadvezetés, hogy a Székelyföld további kiürítését felfüggeszti, s a német-magyar védelmet megszilárdítja a Maros mentén létesített védelmi vonalon, amely csak ideig-óráig sikerült.
A 9. székely határvadász-dandár kötelékében lévő, erősen leapadt létszámú határőr-zászlóaljak állományát a határvadász seregtest más alakulatainak feltöltésére használták fel. Így 1944. október havában a nagy múltú Székely Határőrség megszűnt létezni.
Tranindex.ro

Bod Péter-szobrot avattak Magyarigenben
Felsőcsernátoni Bod Péter emlékére állítottak szobrot Magyaringenben, a tudós pap, történész jelentős munkáinak alkotási helyén, sírja közelében. Az alkalomra szombat délelőtt megtelt a mindössze húsz magyart, köztük tizennégy hívet számláló református egyházközség gótikus temploma.  Az emlékünnepségre a szórványnap (november 15. – Bethlen Gábor születésének és halálának napja – 1580, illetve 1629.) utáni hét végén került sor. Az ünnepi istentiszteleten ifj. Szegedi László, a Brassói Református Egyházmegye újraválasztott esperese igehirdetésében Ábrahám és Bod Péter között vont párhuzamot, hiszen mindketten engedelmeskedtek Isten elhívásának, ezért életük által nemzetük áldásaivá váltak. Bod Péter fontos építőköve a magyar kultúrának, általa mozdult ki középkori merevségéből a tudomány is, de nem csak eszével, szívével is világossága volt korának, mondotta az esperes, aki a magyarigeni egyházközségnek ajándékozott egy Bod Péter fiától származó dokumentumot. Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója vetített képes előadásban ismertette a Bod Péter emlékév rendezvényeit.
Szonda bemutatta Bod Péter: Az erdélyi románok egyháztörténetének két könyve címmel megjelent, a tudós pap latin nyelven írt két művének fordítását. Demeter László, a Kovászna megyei tanács szórványprogramjának felelőse, a baróti Tortoma Kiadó által megjelentetett Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és eltűnt egyházi közösségei, illetve Az erdélyi-hegyaljai Magyarigen református közösségének története című kötetet ismertette. Sepsi Enikő, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora a Kurucz Györggyel és Gudor Kund Botonddal közösen szerzett: Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter (1712–1769) korában című könyvet mutatta be.
A sírkertben felavatták Bod Péter mellszobrát, Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának alkotását. Ünnepi beszédet Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke mondott: „Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Ha ragaszkodunk hagyományainkhoz, értékeinkhez, nem tud megvalósulni a herderi jóslat, a magyar nép nem tűnik el, nem olvad be sem a román, sem a szláv népek közé. Székelyföld pedig ezután is belső anyaanyaországként viszonyul a szórványban élő magyar közösséghez” – hangoztatta a szónok. Vargha Mihály joviális, önmagával és a világgal harmóniában élő ember képmását igyekezett megalkotni, olyan emberét, akinek mindennapi teendői mellett jutott ideje a lélek dolgaira is, mondotta. Az ünnepség, melyen részt vettek a szülőfalu, Csernáton küldöttei is, Szőcs László, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegye esperesével az élen, nemzeti imánk eléneklésével zárult.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élet a közművelődés szolgálatában
Az Erdővidéki Közművelődési Napok szombati zárómozzanataként Deák Vilmának átadták az Erdővidék Kultúrájáért-díjat. A laudálók Deák Vilma több évtizedes önzetlen munkáját és helytállását emelték ki, mondván: bármerre is sodorta őt az élet, nemcsak helytállt, de – bár ez nem mindig volt egyszerű és mindenki számára egyértelmű – szülőföldje érdekében cselekedni is mert, közben pedig közösséget épített, kulturális életet szervezett.
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, Demeter László a kitüntetés létrehozásának szükségességéről szólt: jól döntöttek nyolc esztendővel ezelőtt, amikor a díjat megteremtették, hiszen így évről évre olyan személyekre vagy éppen családokra irányíthatták a figyelmet, akik hosszú ideig önzetlenül tettek a közművelődés érdekében. Ezt a gondoskodást kívánták nyilvánosan megköszönni – mondotta.
Deák Vilmát méltatva Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András a Rozmaring kórus megszervezéséről beszélt, Vargyas elöljárója, Ilkei Ferenc pedig a Daniel-kastély megmentésében játszott szerepéről, az óvodát, iskolát és kultúrházat segítő és a falurombolás ellen is kiutat kereső cselekvőkészségéről szólt elismerően. Tatár Zsuzsanna nyugalmazott magyar szakos tanárnő a díjazott kultúrház-vezetői és könyvtárosi munkáját emelte ki: az ő idejében báb- és színjátszó kör működött, rendszeresen állítottak ki a megyei és a székelyföldi festőművészek, költők, írók hozták el műveiket a barótiaknak. Deák Vilma meghatódottan köszönte meg barátai és tisztelői szavait, majd úgy fogalmazott: semmi különöset nem tett, csak munkáját próbálta minél jobban, szívében hittel végezni, így a kitüntetés nemcsak az övé, hanem egyenlő mértékben azoké is, akik mellette álltak. Az eseményen fellépett Tatár Ágnes Tekla diáklány, aki szavalatával köszöntötte a díjazottat, a Deák Vilma által alapított Rozmaring kórus pedig dalokat adott elő.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)