Júl. 20-a és 30-a között a szatmárnémeti MADISZ és a Szent-Györgyi Albert Társaság /Szatmárnémeti/ szervezésében helyi és magyarországi szakemberek táboroztak a Bacau környéki Lujzikalagor határában. Céljuk adat- és információgyűjtés volt: a csángók helyzetének felmérése, hogy a segítségnyújtás az igényeknek megfelelően történjen. A Néprajzi Múzeum /Budapest/ munkatársai, dr. Forray Ibolya, Szacsvay Éva és Katona Edit házról-házra járva jegyezték fel az élő folklórt, a temetkezési és lakodalmas szokásokat. A tábor egyik résztvevője, a szatmári Benedek Ildikó elmondta, hogy meglepték a mondhatni középkori viszonyok, a gazdasági és szellemi elmaradottság, amelyben élnek. Megalázott sorsú emberek, akik nem kötődnek igazán sem a magyarokhoz, sem a románokhoz. A románok bozgoroknak nevezve kiközösítik őket. Bacau környékén nagy tömbben beszélik a magyar nyelvet. Hangyaszorgalommal dolgoznak, de annak alig van látszata, nem tudják jól megszervezni a munkát, nincsenek eszközeik, gépeik. - A Csángó Szövetség hatása itt nem érződik, pedig nagy szükségük lenne érdekvédelmi szervezetre. A Csángó Újság sem jut el a falvakban, a postán nem fogadnak el rá előfizetést. - Az elő szó, a közvetlen kapcsolat nagyon hat rájuk, rövid időn belül eredményes lehetne a foglalkozás. Ezt bizonyítja a szatmárnémeti MADISZ-bábszínház sikere is: hat faluban /Klézse, Somoska, Külsőrekecsin, Csík, Lészped, Luizikalagor/ összesen nyolc előadást tartottak, bemutatva a Ludas Matyit. /Gál Éva Emese: Lujzikalagor képeslap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

Jún. 28-30-a között tartják soron következő, bukaresti lelkészértekezletüket Nagyszeben, Brassó, Ploiesti, Galac, Bákó és Bukarest lelkészei és a brassói református egyházmegye lelkészeinek közössége. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

A klinikai vizsgálatok szerint több mint 1600 agyhártyagyulladásos megbetegedést tartanak nyilván Romániában. Hajdú Gábor egészségügyi miniszter elmondta: a csütörtöki kormányülésen 134,5 milliárd lejjel növelték az egészségügyi tárca költségvetési keretét, és ez lehetővé teszi a betegséggel szembeni hatékonyabb védekezést. Továbbra is a moldvai megyék lakossága a legveszélyeztetettebb. Iasi megyében 443, Botosani megyében 181, Suceava megyében 172, Neamt megyében 170, Constanta megyében 127, Bacau (Bákó) megyében pedig 98 agyhártyagyulladásos megbetegedést regisztráltak. - Maros megyében 43 beteget vizsgáltak ki, Máramaros megyében 27-et, Hargita megyében 26-ot, Brassóban 6-ot. Az észak-moldvai megyék kivételével, Románia többi részén az agyhártyagyulladásos megbetegedések száma nem haladja meg az utóbbi 9 esztendő átlagát - jelentette ki Molnár Géza. /Agyhártyagyulladás: Erdélyben nincs járvány Nem halasztják el az iskolakezdést. = Szabadság (Budapest), aug. 16./

"A Jurnalul National márc. 9-i száma öles betűkkel hirdette: "A BÁKÓI CSÁNGÓK NEM AKARNAK MAGYARUL TANULNI". A cikket olvasva kiderült: nem a Bákó városbeliek, hanem a megye falvaiban lakók. Azok közül is csak a pusztinaiak - mert mindössze őket kérdezte meg a cikkíró. Az egyik megkérdezett, Rosu Neculai elmondta: "Az én gyermekem még románul sem tud, nemhogy magyarul tanulna." - Vajon milyen nyelven beszél az a gyermek? - tette fel a kérdést a román lap cikkéről hírt adó Zsehránszky István. - Valójában Pusztinában 78 gyermek tanul jelenleg magyar nyelvet, Bilibók Jenő tanár úr oktatja őket - nem az iskolában, azt nem engedték meg nekik, hanem otthon. Klézsén pedig 97-en tanulnak magyar nyelvet! 88 gyermek és 9 felnőtt. Bogdán Melinda és Hegyeli Attila oktatja őket - szintén iskolán kívül. - A csángó adófizetőtől megtagadták azt a jogot, hogy anyanyelvét is tanulhassa az állami iskolában. A tanév elején valóban kevesen kértek magyar nyelvórát az iskolában. Klézsén mindössze 13-an, Lészpeden 2-en, Pusztinában 10-en. De vajon miért? - amikor most hétszerannyian járnak, iskolán kívül, magyarórára! Mert akkor a szülőket megfélemlítették. Ebben együttműködött a helyi hatóság, a katolikus pap és az iskolaigazgató. Együttesen "beszélték le" a magyarul tanulni akarókat. Ez kiderül abból a memorandumból, amit 2000 áprilisában küldtek a tanügyminisztériumnak, s amelyben kimondják: nem akarják és nem engedik meg azt, hogy Klézse községben az iskolában magyarul tanuljanak. Ez a beadvány a diszkrimináció kézzel fogható dokumentuma. - Párizsban értekezlet kezdődik a csángó kultúráról. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének művelődési, oktatási és tudományos szakbizottsága tárgyalja a kérdést. Függetlenül attól, hogy milyen következtetésre jutnak, Romániában az alkotmány, a parlament által elfogadott hazai és nemzetközi jogszabály mind írott malaszt addig, amíg féket nem vetnek a nemzeti türelmetlenségnek. /Zsehránszky István: Hazugság, diszkrimináció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./"

"Márc. 17-én Bákó város kultúrotthonában megtartotta alakuló közgyűlését a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület (Asociatia Romano-Catolica Dumitru Martinas). A terem zsúfolásig megtelt, a környező falvakból és a megye nagyobb városaiból több mint ezren jöttek el. A Moldvai Csángómagyarok Szervezetét nem hívták meg. A falvakban nem hirdették meg nyilvánosan az eseményt, a különjáratokon érkező résztvevőket a helyi papok toborozták. (Klézse esetében a helyi pap és polgármester kíséretében azok a személyek jelentek meg, akik eddig is köztudottan a csángóság ellen voltak, 1995-ben részt vettek a könyvégetési akcióban, valamennyien a Nagy-Románia Párt szimpatizánsai.) A rendezvény lényege: üzenni az európai szerveknek, hogy itt románok élnek, tehát semmi keresnivalójuk Moldvában a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek. Ismeretes: nemrég a magyar csángók elnyomatásának ügye az Európa Tanács elé került. Bejan Gheorghe, az egyesület elnöke a kommunisták utódjainak nevezte a magyarság kezdeményezőit moldvai földön, akik erőszakkal magyarosítják még a családban is románul beszélő románokat. "Isten bocsássa bűneiket!" - mondotta arra a "néhány tucat" személyre vonatkoztatva, aki, véleménye szerint, eladta lelkét idegen kenyérért és nyelvért. Az RTDP részéről Viorel Hrebenciuc levélben üdvözölte az egybegyűlteket. A levél szerint a Bákó megyei konfliktusos helyzetek fő oka az volt, hogy erdélyi politikai pártok és etnikai szervezetek hívatlan látogatásokat tettek ezekbe a román falvakba. /Hegyeli Attila: Isten magyarul beszél... = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./"

"Március végén Sógor Csaba csíki szenátor kereste fel a moldvai csángómagyar szervezetek vezetőit, akikkel a bákói református imaházban folytatott tárgyalásokat, majd a szervezetek irodáit látogatta meg. A csángók már többször aláírásokat gyűjtöttek. Hol a magyar nyelvű miséért, hol a magyar nyelv tanításáért. A fenyegetések sorozata, az elutasító válaszok sorozata követte egymást. A kilencvenhatos választások után az RMDSZ kormányzati szerepvállalása során a csángóság kérdésével külön szakember foglalkozott a tanügyminisztériumban. Eredménytelenül. A csángóagyarok iskoláiban a mai napig még opcionális tantárgyként sem lehet tanítani a magyar nyelvet. A Bákó megyei tanfelügyelőség egyelőre hallani sem akar a magyar nyelv oktatásáról. Amióta lehetőség van arra, hogy a férfiak munkát vállaljanak Magyarországon azóta a szülők még inkább kiállnak a magyar nyelv tanítása mellett. Egyházi emberek pedig azt szorgalmazzák, hogy ne Magyarországra, hanem inkább Olaszországba menjenek a csángók dolgozni. Bilibók Jenő Pusztinán, a szülei házában tanít magyar nyelvet. Csíkszeredában végezte a középiskoláit, majd Debrecenben történelem szakon tanult. Az egyetem befejezése után hazatért és otthon próbál meg tenni a magyar oktatásért. Bilibók Jenőt a Csángómagyarok Szövetsége alelnökévé választották az elmúlt napokban. Azonban az ilyen otthoni tanítás nem megoldás. Már nem csak a pusztinai gyerekek, de a szomszédos falvakból is járnak ide. A csángó szervezetek közül a Via Spei és a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége Bákó városában működtet irodát. A Via Spei - Reménység Útja szervezetnek lelkes csapata van. Farkas János elnök a szervezet irodáját is bemutatta. Kétszobás városi tömbház lakást bérelnek, havi ötven dollárért. A lakásban modern számítógépes technika van. Farkas János arról tájékoztatott, hogy az elmúlt év egyik legsikeresebb programja az "Ismerjük meg falvainkat" elnevezésű volt, amelyben a csángófalvak fiataljai találkoztak egymással. - Farkas szerint semmiképpen nem jelenthet megoldást a csángók kitelepítése, mert csak a fiatalok mennének el és ők sem biztos, hogy jól éreznék magukat más vidéken. Szóba került a gyimesfelsőloki iskola is. A szervezet vezetői szerint, akik oda elkerültek nem biztos, hogy hazajönnek. A megoldás az oktatás megvalósítására és a közösségi házak építése lenne, ahol lehetne megfelelő helyiségeket kialakítani. - Az RMDSZ-szel való együttműködés sem mondható kifogástalannak. A csángószervezetek támogatói között van a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Alapítvány. A támogatásaikból működnek a szervezetek. A beszélgetésekből kiderül az is, hogy a csángóknak szánt mintegy százezer forintból közel nyolcvan százaléka máshol marad és csupán húsz százaléka jut a moldvai szervezeteknek. - A két szervezet az elképzelés szerint a közeljövőben közös irodát alakít ki. - Az újságíró beszámolt Kostelek falu helyzetéről. A faluba nem jár az autóbusz. Legközelebb Csügésre kell két órát gyalognia annak, aki el akarja érni az autóbuszt. A falut közigazgatásilag elcsatolták 1952-ben Csíkszépvíztől. Ágashoz csatolták, ahonnan harminc kilométere van a falu. A színtiszta magyar faluban csak román iskola van. Salamon Antal katolikus plébános vállalta gyermekek magyar nyelvű tanítását, harminc gyermek jár hozzá betűvetést és olvasást tanulni. A többi Bákó megyei településhez képest sikerként könyvelhető el, hogy itt a többszöri kérésre 1999-től opcionális tantárgyként lehet tanítani a magyar nyelvet, igaz - csak összevont csoportokban. A magyar tankönyvekkel itt is gondok vannak. Az ötvenhat tanulóból mintegy harmincan tanulnak magyar nyelven. /Daczó Dénes: Csángó-magyaroknál Sógor Csaba szenátorral. 1. rész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3., II. rész: ápr. 4./ A Csík vármegyéhez, majd a Maros Autónom Tartományhoz tartozó Kóstelek falut 1968-ban csatolták Bákó megyéhez. A színmagyar faluban a magyar oktatást beszüntették. /Kósteleken még tanítják a magyart, de... = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./"

"Szept. 2-án Klézse községben, a délelőtti misét követően megalakult a román római katolikus egyház Dumitru Martinas Egyesületének helyi fiókszervezete. A magyar és csángóellenes kirohanásokkal teli gyűlésen a helyi román lakosokon kívül Bákó város parlamenti képviselői és a Dumitru Martinas Egyesület elnöke (Gheorghe Bejan) is jelen volt. A gyűlés csángóellenes vezetői a fiókszervezetet "a község nyugalmát megzavaró sorozatos (magyar-csángó) provokációk" válaszlépéseként alakították meg. A bákói román nyelvű napilap (Desteptarea) szeptember 3-i száma beszámolt a történtekről Együtt a magyar támadások ellen címmel. A gyűlés vezetői és a fiókszervezet megalapítói azt javasolják a helyi csángó magyaroknak, hogy ha magyar iskolát kívánnak, akkor keressenek más lakhelyet maguknak. /(Ilonczai Tamás): Csángóellenes gyűlés Klézsén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ "

Sokan ismerik Szatmárnémetiben Fábián Elemért. Korábban hosszú időn át ő volt a színház közönségszervezője, mindkét tagozaté egyszerre. A román tagozat megalakulása után, a 70-es évek elején, amikor még alig volt közönsége a városban, elküldték Moldvába turnézni, aztán Bákó környékén több faluban felugrált a közönség a színpadra, leállította a román előadást és azt követelte a színészektől, hogy "a többit mondják magyarul". Ezután a színészek magyar nótákat énekeltek. Fergeteges sikerrel. A csángók az előadás előkészítése során vették észre, hogy az együttesben többen magyarul beszélnek, s a zongorista (Vakarcs Miki) magyar dalokat játszik. Zsák pénzzel tértek haza. Azt csak a rendszerváltás után merték elmondani, hogy a román tagozat csángóföldi magyar előadásaival szerezték. Nagy baj lett volna belőle, hogy ilyen "árulásra" vetemedtek. Fábián Elemér előzőleg négy évet ült mint politikai elítélt. Az 56-os magyar forradalom hatására írt, Nyugaton kél fel a nap című verséért kellett lakolnia. Nagyenyed, Szamosújvár, Jilava sötét falai után a brailai Nagyszigeten lévő lágerbe vitték. A szigeten többek között Corneliu Coposuval és Páskándi Gézával volt együtt. Az elmúlt napokban Fábián Elemér magas kitüntetést kapott Budapesten, a kardokkal ékesített Hazáért Szabadságkeresztet. A Parlamentben nyújtotta át neki Fónagy Jenő a POFOSZ elnöke. Rajta kívül még tizenhárom személynek adományoztak hasonló kitüntetést, de a határon túlról csak Fábián Elemérnek, illetve a már hosszabb ideje áttelepült kolozsvári szobrászművésznek, Szervátiusz Tibornak. – Egyébként Fábián Elemér a vezetője a POFOSZ (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) Szatmár, Szilágy és Máramaros megyét átfogó itteni szervezetének. Mindössze 130 tagja van, holott jóval többen lehetnének, hiszen ezrek élnek még azok közül, akiket a kommunizmus éveiben üldöztek és meghurcoltak. Például a volt kulákok, akik közül sokan semmiféle elégtételt nem kaptak. Annyira megfélemlítették az embereket, hogy ma sem mernek beszélni. /Sike Lajos: Táncol a volt politikai üldözött. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Jan. 23-án, szerdán a bukaresti Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga sajtóértekezleten mutatta be Bukarestben a magyar csángók problémájáról, illetve a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentését. A román nyelvű dokumentumot, mely szerkesztőségünkbe is eljutott, Gabriel Andreescu és Smaranda Enache vezették föl. Megjelent Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszterasszony is. A közszolgálati televízió jan. 23-i esti híradójában Andronescu egyedüli meghívottként mondhatott véleményt az általa fércmunkának minősített munkáról, úgy mintha a csángómagyar szervezet és a magyar oktatást, illetve misézést óhajtó katolikus csángók sokszor visszautasított kérelmeiről, sőt az ellenük alkalmazott atrocitásokról egy árva szót sem hallott volna. Azt próbálta elhitetni a tévénézők millióival, hogy csángók tulajdonképpen nem is léteznek, hiszen 1992-ben csak hétszázvalahányan vallották magukat a népcsoporthoz tartónak. – Jan. 22-én Hegyeli Attila tanár, aki feleségével és két másik tanárnővel magánházaknál az iskola által megtagadott anyanyelvtanítás igényét a csángó szövetség szorgalmazására elvállalta, az alábbi levelet juttatta el Gabriel Andreescunak, a román Helsinki Bizottság társelnökének: "Tegnap két furcsa látogatónk volt, talán nem árt, ha tudomást szerez róla. Én, a menyasszonyom és még két tanárnő két helyiséget béreltünk egy klézseitől, ahol semmiféle gyerekekkel való tevékenység nem folytatunk, hanem egyszerűen ott lakunk. Jan. 21-én 10 órakor, bármiféle kopogtatás és előzetes engedélykérés nélkül két rendőr hatolt be a lányok hálószobájába, az egyik egyenruhában, a másik civilben volt. Anélkül, hogy leigazolták volna magukat, magyarázni kezdték az éppen otthon tartózkodó két tanárnőnek, hogy 24 órán belül el kell hagyniuk a falut. Írásos dokumentumot nem hagytak hátra, indokuk az volt, hogy nincs a községre szóló személyazonosságink vagy ideiglenes letelepedési engedélyünk. Megjegyezném, hogy a látogatás előtt két nappal a rendőrőrsön hosszan elbeszélgettem a klézsei parancsnokkal, aki miután megmutattam neki az ideiglenes letelepedéshez beszerzett valamennyi iratunkat, azt mondta, nem tudja megoldani a dolgot, mert a mi helyzetünk tisztázatlan a faluban. Másnap Kolozsvárra utaztam és úgy döntöttem, hogy ha Klézsén elutasítottak, Bákóban adom be az iratokat. Miután tehát törvényes próbálkozásainkat elutasította, az őrsparancsnok önkényesen behatolt a lakásunkba, sértegette a két tanárnőt, végigvizsgálta mindkét szobánkat, különösen a könyveink érdekelték őket, beletúrkáltak több, az íróasztalomon található személyes iratomba." A két tekintélyes romániai emberi jogi civil szervezet dokumentuma leszögezte: az APADOR 1997-ben egyszer már foglalkozott a magyar csángók oktatási panaszaival Klézse, Pusztina és Lészped térségében, utána nemsokára az oktatási minisztériumból vizsgálócsoport szállt ki és határozat született, hogy a törvényeknek megfelelően, a szülők kérésére fakultatív magyar oktatás is beindul a csángók részére. Ezt a döntést a helyi hatóságok rendre elszabotáltak, sőt, az elmúlt évtől kezdve megfélemlítésekkel, fenyegetésekkel, a rendőri, papi, tanári tekintély latbavetésével mind sűrűbben próbálták elfojtani a lakosság egy részének ébredező csángó öntudatát. Az APADOR és a Pro Europa Liga megbízott csapata 2001. december 20-27-e között szállt ki Bákó környékére, a helyszínen megvizsgálni, mennyiben igazak az anyanyelvű oktatás igényének elfojtására, illetve a szervezet embereinek üldöztetésére vonatkozó panaszok, s adataikat a csángómagyar szervezet vezetőivel, a környéken élő emberekkel, a megye prefektusával és más megfigyelőkkel való beszélgetések során gyűjtötték. Munkájukat segítette az Európa Tanács nevezetes csángó-jelentése után született 2001/1521. sz. ajánlás, amelyet Románia is elfogadott és amely kötelező érvényű a tagállamokra. Ennek lényege: mindent meg kell tenni, hogy e kisebbségi csoport fennmaradjon nyelvében, kultúrájában, hitéletében. Ugyanakkor a mostani jelentés fő konklúziója: a vizsgálódó látogatás időpontjáig a helyi és a központi hatóságok egyetlen intézkedést sem hoztak az Európa Tanács ajánlása mentén, s a jelentés készítőivel kapcsolatba lépő hivatalos személyek úgy tűnik, semmibe vették ezen ajánlások lényegét. A jelentés részletezte, milyen kálvárián mentek keresztül csángó szülők és a szervezet aktivistái azért, hogy az anyanyelvi oktatásnak érvényt szerezzenek. A hatósági atrocitásokról tudomása volt a prefektusnak is. Ugyanakkor szintén a prefektúra rendelte el azt a november eleji rajtaütést e magánházakon, melynek nyomán a megyei egészségügyi szolgálat minden előzetes bejelentés nélkül felfüggesztette az ott folytatott tevékenységet. A prefektus a helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s azt a teljességgel törvényellenes következtetésre jut ebből, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények törvénytelenek, jogtalanok. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint A prefektus mindenről tudott. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

A Romániai Helsinki Bizottság (APADOR) és a Pro Europa Liga közös jelentését ismertette a lap. Az anyanyelvi oktatás igényét erőszakosan elfojtó, megfélemlítő visszaélésekről a megye prefektusa is tudott, aki az egész helyzet megítélésében a csángók román eredetének axiómájából indul ki, s arra a teljességgel törvénytelen következtetésre jutott, hogy a magyar nyelv tanulására vonatkozó igények jogtalanok. A jelentés további fejezetei szerint a mintegy 240 ezres moldvai római katolikus lakosságnak csak egy töredéke vallja magát magyar csángónak, használja a csángó dialektust, ami az ötvenes évekbeli viszonyokhoz képest visszaesést jelent, mert rendszeres asszimiláció folyt a csángók körében. A csángók úgynevezett román eredete hivatalos doktrínává lett, s elutasítják a mindegyre zsugorodó magyar identitású csoport önazonossági igényeit. Az emberi jogok felől vizsgálva: bármilyen kevesen is legyenek a csángók, alkotmányos és törvényes joguk van anyanyelvük tanulását kérni az oktatási rendszeren belül. A jelentés részletesen foglalkozik azzal, hogy milyen nyelvnek is tekinthető a csángó az európai kisebbségvédelem doktrínái alapján. A csángók archaikus, középkori magyar nyelvdialektust beszélnek, amelyre rárakódtak a román nyelvi közegből átvett kölcsönszavak és egyéb nyelvi elemek. A Kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája alapján a Bákó és Roman környékén beszélt csángó dialektus kimeríti a regionális nyelvek ismérveit és emiatt különleges védelem alá esik. A román alkotmány értelmében a csángóság akár nemzeti kisebbségnek is tekinthető és akként oltalmazható, egészen a parlamenti, illetve a Nemzeti Kisebbségek Tanácsában való képviseletéig. A népszámlálási adatok között hivatalosan is szerepel magát csángónak valló 2165 főnyi kisebbség (1992), mely számszerűleg is nagyobb a romániai örmény kisebbségnél (2023). A magyar csángók identitási törekvéseit mindenképpen kisebbségvédelmi eszközökkel kell felkarolnia a román államnak. Az APADOR és a Pro Europa mélységesen aggódik amiatt, hogy a népszámláláskor a csángó identitás megvallásával szembeni pressziók sem maradnak el. Különösen veszélyesnek tartják a jelentés készítői a gyermekek megfélemlítését és a tanerők ellenséges fellépését a magyar nyelvet tanulni óhajtókkal szemben. Jogtalannak vélik a csángó szervezetek tevékenységének akadályozását, az önkéntes magyar nyelvkurzusok hatalmi felfüggesztését, illetve a római katolikus egyház magatartását, amelynek autonóm volta dacára is kötelessége híveivel kapcsolatban az emberi jognak megfelelően eljárni. /(Cseke Gábor): Kemény hangú csángó-jelentés szerint. A népszámlalás még megfordíthat mindent. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

"Történelmi eseményre került sor júl. 8-án a Bákó melletti csángómagyar faluban. Lujzikalagor hatalmas katolikus templomában először hallgathattak anyanyelvükön misét a helyi hívek. Adam Valerian, a budapesti Csángó Koordinációs Iroda vezetője elmondta, mintegy 100-150 helyi lakos vehetett részt az esztergom-budapesti érsekség frissen felszentelt papja, a lujzikalagori származású Tampo Ababei József által magyarul celebrált szentmisén, amelyen prédikációt - szintén magyar nyelven - Kozma Imre apostoli protonotárius, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke mondott. Az eseményre azután került sor, hogy egy nappal korábban az idén felszentelt, Lujzikalagorból származó hat kispap díszes ünnepség keretében, rokonai és falusfelei előtt első szentmiséjét celebrálhatta. A primíciát tartó kispapok között ott volt Tampo Ababei József is, aki a román nyelvű szertartás keretében is néhány szó erejéig magyarul szólt a hívekhez. Ismeretes, a jászvásári római katolikus püspökség ellenzi azt, hogy a moldvai templomokban magyar nyelven is misézzenek. Tampo Ababei József ugyan az esztergom-budapesti érsekség papja, aki legfeljebb szabadságra látogat majd haza szülőfalujába, ám reméli, hogy a magyar misét igénylő csángók hamarosan saját templomukban anyanyelven is rendszeresen hallgathatják Isten igéjét. /(Ferencz): Történelmi esemény Moldvában. Magyar mise Lujzikalagorban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./"

"Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"Több mint negyven évi szünet után ismét megkezdődött a magyar nyelv tanítása a román állami oktatás keretében a csángók lakta romániai Moldva két településén, a Bákó megyei Pusztinán és Klézsén: hetente három órában oktatják a magyar nyelvet. Szép Gyula, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető alelnöke Bákó városban tartott sajtóértekezleten hangsúlyozta: a magyar nyelv tanításának megkezdése annak jele, hogy az RMDSZ és a kormányon lévő román Szociáldemokrata Párt között létrejött az együttműködési megállapodás. Pusztinán Bilibók Jenő oktatja a magyar nyelvet. A pusztinai fiatalember szülőfaluja iskolájába tért vissza tanárként /Debrecenben szerzett diplomát/. Összesen huszonnégy alsó- és felső tagozatos gyermek látogatja a magyar nyelvórát. Klézsén tizenhat gyermek jár magyar órára. Eddig hét moldvai településen sikerült beindítani a magyar nyelvoktatást. Ez a szám a mostani tanévtől kezdve tízre emelkedik, a tíz település közül kettőben pedig a hivatalos oktatás keretein belül is elindulhatott a magyarnyelv-oktatás. Moldvában 1948 és 1959 között működtek magyar tannyelvű iskolák, Bákóban magyar tanítóképző is volt. /Magyar anyanyelv tanítása Moldvában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 26./"

"Demeter Jánó Anna neve valamennyi híres moldvai csángó népköltészeti, népzenei gyűjteményben szerepel. Hajdanán Kodállyal is találkozott a lészpedi asszony, de több százra rúg a Kallós Zoltán által lejegyzett balladák, világi énekek, népi imádságok, ráolvasások száma. Demeter Jánó Anna idős és beteg. Helyette lánya vette át a Magyar népművészet mestere kitüntetést a Bákó városban rendezett ünnepségen. Az adatközlő érdemeit Kallós Zoltán méltatta. Dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora elmondta hallgatóságának, hogy a moldvai csángómagyar népi kultúrában még élnek azok az elemek, amelyek Nyugat-Európában már csak kódexek feljegyzéseiben léteznek. Mint mondta, ezért fontos e kulturális kincs feltárása, rögzítése, feldolgozása. Hasonló kincsnek nevezte az erdélyi szászok, valamint a Timok-völgyi románok kultúráját. Az eseményre a szervezők - a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) és az RMDSZ ügyvezető elnöksége - meghívták a Bákóban működő nem magyar csángó szervezetek vezetőit, valamint a helyi román média képviselőit is. /Sarány István: Csángóföldön a helyzet változóban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./"

"A népszavazás sikere érdekében az SZDP a mozgósító eszközök legszélesebb skáláját vetette be. Bihar megyében Florin Serac prefektus parancsára népzene-előadásokat szervezett a kormánypárt megyei szervezete. Ezenkívül kis csoportok is járták a falvakat, azzal a céllal, hogy személyesen győzzék meg az embereket a népszavazás fontosságáról. Az Arad és a Szeben megyei SZDP is bevetette aktivistáit, akik házról házra, tömbházról tömbházra járva győzködték az embereket. Kolozsvárhoz hasonlóan Bákó utcáit is a hét végén hangosbemondókkal felszerelt gépkocsik szelték keresztül-kasul, arra buzdítva az embereket, hogy szavazzák meg az új alkotmányt. Szatmár megyében az alacsony részvételű települések polgármesterei fejmosást kaptak Gheorghe Ciocan prefektustól. Az RMDSZ színeit képviselő Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke is részt vett az ülésen, és azt ígérte az elöljáróknak, hogy az első három legnagyobb részvételi arányt elérő település egymilliárd lejt kap a megye költségvetéséből, amelyet saját belátásuk szerint költhetnek el. A prefektus kínai kirándulást helyezett kilátásba a hasonló eredményt elérő településvezetőknek. Az első napon rendkívül alacsony, országos szinten 8,19 százalékos volt a részvétel. Bukarestben még ennél is rosszabb, 7,5 százalék volt az arány. Az átlagnál valamivel magasabb, 11-14 százalékos volt a megjelenés Olt, Teleorman, Vrancea, Dolj és Mehedinti megyében. Kolozs megyében az emberek 7,3 százaléka, míg Kolozsváron 7,4 százaléka járult az urnák elé. Okt. 19-én, vasárnap reggel az SZDP távértekezletet tartott, amelyen a megyei szervezetek pontos utasításokat kaptak a népszerűsítési kampány felerősítése érdekében. Octav Cozmanca, a kormánypárt ügyvezető elnöke a házalást javasolta a területi szervezeteknek. /E. Cs., L. E. M, P. L. Borbély Tamás: Várakozáson aluli részvétel országszerte. A kormánypárt mindent elkövetett a szavazók mozgósításáért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./"

"Ferenczi Géza régész /sz. Kolozsvár, 1924. jún. 22./ édesapja, Ferenczi Sándor és István bátyja is neves régész volt. 1943-ban érettségizett, majd sikeresen felvételizett a Ludovika Akadémiára. 1946. szeptemberében érkezett haza, angol hadifogságból. Beiratkozott az egyetemre, a földrajz-történelem szakra. Kinevezték Székelyudvarhelyre múzeumigazgatónak. 1973 őszéig dolgozott igazgatóként. Bátyjával elhatározták, hogy régészetileg föltárják Udvarhelyszék vidékét. Ez eddig teljesen ismeretlen volt. Az itteni várakat a román kutatók dák váraknak mondják, amire a székelyek berzenkednek. A dákokat nem lehet összekötni a rómaiakon keresztül a mai románokkal. Udvarhelyen, a környéken a népvándorlás korának kezdetétől még vannak dák településmaradványok, de attól kezdve, egészen a XI. századdal bezárólag nincs semmiféle régészeti lelet. Az, ami van Ócfalva határában, VII. századi szláv anyag. Tehát nem állja meg a helyét sem az, hogy itt tovább élt volna a korábbi népesség a római hódítás után. 1918 óta egyebet se csinálnak a román kutatók, elsősorban Erdély területén, mint hogy mindenütt kutatják a dáko-román kontinuitás bizonyítékait. Nyolcvan esztendő telt el... Egyetlen helység van Erdély területén, a Medgyes melletti Baráthely, ahol valóban ki lehet mutatni egy település folytonosságát, de itt sem népi folytonosságról van szó, nem a dák lakosság továbbéléséről, inkább arról, hogy eltűnnek a dákok, megszűnik a település, rátelepül egy másik nép, egy harmadik, negyedik - gótok, gepidák. Ferenczi elmondta, hogy először Tartod váránál, Varság határában, majd Budváron várfalat találtak, ahol XII. századi lakóházat találtak. Ezt követte Kustaly várának ásatása, Oklánd határában, rendkívül gazdag anyaggal, szintén a XII: századból. Rapsonné várának ásatásánál Parajd határában, majd a firtosvári ásatásnál a régészeti leletanyag azonos volt, egykori templom maradványai kerültek elő, amelyek ugyancsak XII-XIII. századinak tekinthetők. Ferenczi hangsúlyozta, nem véletlen e várak megjelenése adott helyen, ezek egy Szent László-korabeli határvédelmi rendszer tagjai. Besztercétől ívben, Homoródon át, le egészen Brassóig, és utána még folytatása volt Lugos környékén egy egészen korai, X. századi, XI. század eleji, Erdélyt középen átszelő földvár-sorozatnak. Ezek egy központi elgondolás alapján kiépített határvédelmi rendszer gyepűség-tagjai voltak. E várrendszerhez tartozik egy töltésvonulat is, végig követhető, Orbán Balázs is leírta. Érdekessége, hogy 2-3 kilométerre húzódik a várak sora előtt. Hogy Korond környékén van Firtos vára, elég közel Rapsonné vára, nincs túlságosan messze Tartod vára, ez azért, mert ott volt a só. Ez Sóvidék, s a vidéket, a sót jobban kellett őrizni, mint a többi határt. Udvarhelyszéken a legkorábban a XIII. század első évtizedeiben jelentek meg és telepedtek le királyi utasításra a telegdi székelyek Nagyvárad környékéről... A várakat viszont korábban építették (a XI. század végén), a székelyek a XIII. század elején kerültek ide, tehát van egy százesztendős időkülönbség. Ferenczi szerint - továbbnyomták a honfoglalókat keletre, ők lennének a régibb, Szeret-menti csángók ősei, s helyükbe - mert az üresen maradt - hozták be a székelyeket, északon meg a magyarok helyébe a szászokat. Az eljövendő kutatások feladata lesz az ősibb csángók és nevük felderítése. Ferenczi kitért arra is, hogy bátyjával a kutatásokat folytathassa, azt mondták: a római limes maradványait kutatják. Ez volt az egyik fedőmagyarázat. Megjelent 1999-ben Ferenczi Géza A moldvai ősibb csángók /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/ című könyve. A Szeret mentén végighúzódó, csángók lakta zóna ma már két nagy csoportra oszlik: van a Bákó környéki, illetve északon a Románvásár környéki csángó vidék. Valamikor összefüggő volt, aztán két részre, mostanában pedig még kisebb darabokra kezdett forgácsolódni. Ferenczi Géza régebbi írása: Kiegészítések az énlaki rovásírásos felirat megfejtéséhez és Muzsnai Dakó György tevékenységéhez I-II. (Megjelent a Keresztény Magvető 1971-1972-es évfolyamában.). Ferenczi felvetette a rovásírásos emlékeket tartalmazó gyűjteményes kiadvány, a Corpus Inscriptionum Siculorum tervét is a Székely rovásírásos emlékek című könyvében (Székelyudvarhely, 1997). Ferenczi Géza végzi édesapja Ferenczi Sándor és bátyja, dr. Ferenczi István régész-történész Kolozsvárt található tudományos hagyatékának a rendezését. Bátyja magyarországi kutatók bevonásával Kelet-Magyarország XI. század végi gyepűjét, védelmi rendszerét bemutató tanulmánykötetet (monográfiát) készült megjelentetni, összeállította a kötet tervét is. Ez halála miatt elakadt. Ezt a munkáját szeretné sajtókész állapotba előkészíteni. /Oláh István: A történelemnek mondott történelem. Beszélgetés FERENCZI GÉZA régésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Színkép melléklet, nov. 8., folyt.: nov. 15./"

Az Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester zászlóperei különféleképpen alakulnak. Az első, 2002 nyarán kezdődött ügyben – amikor a prefektus azért rótt ki 50 millió lejes büntetést a polgármesterre, mert hiányzott a trikolór a polgármesteri hivatal tornyának csúcsáról, és ugyancsak 50 milliót azért, hogy a hivatal kétnyelvű fejléces papírt használt levelezésében –, a bákói törvényszék a prefektúrának adott igazat. Albert Álmos megfellebbezte az ítéletet, a kényszervégrehajtás elodázását kérve. Időközben a bákói törvényszék újra napirendjére tűzte a pert és maradt az ítélet, miszerint ki kell fizetnie a százmilliót. A polgármester elmondta, tovább fog fellebbezni a hazai fórumokon, illetve a strasbourgi Emberjogi Bíróságon is. A második, szintén 2002-ben indított zászlóper tárgyalásai Nagyszebenben zajlottak, ott a törvényszék jobb belátásúnak bizonyult. A szebeni törvényszék az első vádpontot visszautasította, arra hivatkozva, hogy bizonyíthatatlan a zászlók állapota, a második vádpontot viszont megalapozottnak találta, fenntartva a 15 milliós büntetés jogosságát. Ezzel az ítélettel a prefektus nem ért egyet, fellebbezett. /(vop): Egy vesztett, egy félig nyert (Zászlóperek) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ápr. 4-én, virágvasárnap Bákóban tartotta közgyűlését. Az ülésen elsősorban klézsei és külsőrekecsinyiek vettek részt. Bilibók Jenő, a szövetség megbízott elnöke az eddig elért eredményekről számolt be, miszerint jelenleg Moldvában hét településen, kilenc csoportban folyik a magyar anyanyelvű oktatás az iskolában, ugyanakkor további tíz településen iskolán kívül oktatják a magyar nyelvet. Eddig 145 kérést iktattak, ami körülbelül 250 gyereket érint, ugyanakkor mintegy ötszáz gyermek jogosult a magyar állami támogatásra. A magyar nyelvű misék bevezetésére is kaptak ígéretet egy nemrég, a bukaresti nunciatúrán folytatott beszélgetés során, azonban „itt nehezebben mennek a dolgok, mint más területen, mert ezen a téren másabbak a törvények, mint az állam törvényei" – fogalmazott Bilibók Jenő. Benke Pável kifejtette: a szövetségnek szüksége lesz egy gazdasági vezetőre vagy az RMDSZ gazdasági szakembereitől kérnek segítséget, hiszen a 2000–2003 közötti időszakra is nemrég sikerült elkészíteni a zárszámadást. A szervezetnek ezentúl az elnök mellett két alelnöke lesz, ugyanakkor egy gazdasági igazgatója. A szervezet továbbra is Sepsiszentgyörgyön marad bejegyezve. – Az elnöki tisztségre két személyt jelöltek Róka Szilviát és Bilibók Jenőt. A szavazás eredményeként 43 szavazattal Róka Szilviát választották meg elnöknek, míg Bilibók Jenő 10 szavazatot kapott. Bilibók Jenőt és Benke Pávelt választották meg az alelnöknek. A vezetőség többi tagja: Hegyeli Attila oktatási, Nisztor Tinca vallási, Benke Pável kulturális, Gál Mónika ifjúsági, Istók Angella pedig szociális felelős lett. Bilibók Jenő az ülést követően kifejtette: nem fogja vállalni az alelnöki tisztséget. Bilibók szerint egyezség született arra, hogy a szervezetnek nincs pénze arra, hogy az embereket beszállítsa a falvakról, ezért mindenki maga oldja meg a szállítást. Szerinte Benke Pável és Róka Szilvia megszervezték a beszállítást, ezért voltak a teremben javarészt klézsei és külsőrekecsinyi emberek. Bilibók nehezményezte, hogy a vezetőség tagjainak többsége klézsei lett, így a többi település nincs képviselve. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ Szórvány és Szociális Főosztályának alelnöke vett részt az RMDSZ részéről a közgyűlésen. Az utóbbi két évben szoros kapcsolat volt az RMDSZ és a Csángó Magyarok Szövetsége között, jelezte. /Daczó Dénes: Bár megválasztották alelnöknek Bilibók Jenőt, nem vállalja a tisztséget. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 6./ Bilibók a Krónikának azt nyilatkozta, nem vállalja a funkciót. „Holnap valószínűleg be is nyújtom felmondásomat. Az új elnökségnek teljesen más a mentalitása, koncepciója”. Nem személyi ellentétről van szó, hanem eltérő munkamódszerekről. Az eltelt négy év alatt belefáradt a pénztelenségbe, nyilatkozta Bilibók. Róka Szilvia elmondta, hogy az utóbbi időben egyre nehezebben vállalnak vezető tisztséget a szövetség tagjai, a nagy felelősség és a pénzhiány miatt. /Zsidó Ferenc: Róka Szilvia a csángószövetség új elnöke. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 5./ Róka Szilvia 1972-ben született a moldvai Trunkon, 1992 és 1995 között a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészkarán tanult, majd diplomája megszerzése után az MCSMSZ-ben töltött be különböző tisztségeket, legutóbb a kedvezménytörvény alkalmazását segítő bákói iroda vezetőjének tisztét. /Tisztújítás a Moldvai Csángómagyarok Szövetségében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

Négyfaluban nemrég felavatták a Petőfi-mellszobrot, a bákói Bunaventura Serban szobrász alkotását. A székelyzsombori Pro Sombor Egyesület mellszobrot fog állítani a falu nagy szülöttjének, Nyírő József írónak. Alkotója szintén Bunaventura Serban bákói szobrász. /Szobor Nyírő Józsefnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), 2004. jún. 8./

Nyírő József 1950-ben költözött Madridba, miután öt évig Németországban élt menekültként. Vaszary János, a Madridban élt magyar újságíró, rendező és forgatókönyvíró Tubák csodálatos élete című, 1958-ban megjelent regényében Nyírő Józsefet jelenítette meg. „Itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt" – írta a halálos kórral küzdő, nagybeteg Nyírő. Nyírő József Székelyzsomboron született 1889. júl. 18-án, 115 évvel ezelőtt. Székelyzsombor lakosságának száma ma valamivel kevesebb, mint hatszáz, többségben magyarok. Júl. 18-án megemlékeztek a falu nagy szülöttjéről, leleplezték Nyírő József mellszobrát és az író szülőházára, a valamikori iskola és kántortanítói lak épületére márvány emléktáblát helyeztek. A szervezőbizottságból Fülöp Károly tanító Brassóban lakik, ő a Pro Sombor Egyesület elnöke; Kunos Lajos evangélikus lelkész pedig a Pro Sombor Egyesület titkára. Nyírő mellszobrát Bunaventura Serban, Bákóban élő szobrász készítette el, aki egész alakos Szent István-szobrot készített Ásotthalomnak, továbbá Négyfaluban szintén az ő munkáját, a Petőfi-mellszobrot leplezték le idén március 15-én. A Nyírő-szobrot Székelyzsomboron a Templom-dombon állították fel. Beszédet mondtak az egyházak képviselői, a Pro Sombor Egyesület nevében Fülöp Károly egyesületi elnök, valamint a Magyar Írószövetség nevében Pomogáts Béla. Az emléktábla szövege: Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16. Ebben a házban született Nyírő József. A ház egyelőre üres. Fel kell kutatni az emlékeket, könyveket. Gyulafehérváron, a katolikus teológiai könyvtárban fellelhetők Nyírő első irodalmi próbálkozásai, amelyek még a szemináriumi időkben születtek. „Avégett vagyunk a földön – írja Nyírő Az én népem című regényének mottójában –, hogy egymást megismerjük, szeressük és ezáltal boldoguljunk." /Kozma Mária: „Soha még szegénységet gazdagabbnak...". = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

A román oktatási tárca elfogadta a holokauszt története tanításához szükséges tantervet. Ezt a középiskolákban választható tantárgyként tanítják majd. Bukarestben, Bákóban, Kolozsváron és Krajován már dolgoznak olyan történelemtanárok, akik a holokauszt oktatását nemzetközi felkészítőkön sajátították el. Néhány hét múlva további 23 középiskolai tanár vesz rész a jeruzsálemi Jad Vashem Intézet képzésén. /Ősztől tanítják a holokauszt történetét. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

Sike Lajos újságíró az Erdélyi Napló egyik számából Borbély Zsolt Attila írását idézte: „Ma úgy tűnik, az RMDSZ parlamenti képviseletének megszűnése több haszonnal járna nemzetpolitikai síkon, mint amennyi kárral. Úgy vélem, az MPSZ nem szabad partnere legyen, de még cinkosa sem abban, hogy az RMDSZ még egyszer parlamenti képviselethez jusson.” Ha nem lesz az RMDSZ a parlamentben, akkor majd „Zsolti barátunk” fogja elintézni, írta ironikusan Sike, hogy az EU követelte új régiós felosztással ne csatolják Bakóhoz Csíkszeredát, ő nyargal majd Pestre Kövér Lászlóhoz, az erdélyiek nagy-nagy barátjához, hogy a háromszéki román rendőrök ismét magyarországi tankönyvekért kutatnak a székely iskolások táskájában. Biztosan magával viszi harcostársát, Bayer Zsoltot is. /Sike Lajos: Jéghideg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Középiskola építését szorgalmazza Moldvában a csángó-magyarok számára a Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége. Az iskola építésére szánt telket már megvásárolták a Bákótól 25 kilométerre délre található Rekecsinben. Az alapkőletételt májusra tervezik. A középfokú oktatási intézmény építésének támogatására téglajegyeket bocsátottak ki a kezdeményezők. „A moldvai magyarság – bár gyakorlatilag soha sem volt magyar tanítója és papja – mégis megőrizte a magyar nyelvet és ezt a csodálatos magyar kultúrát mind a mai napig” – olvasható a Dévai Szent Ferenc Alapítvány felhívásában. Fontos cél a minőségi iskoláztatás biztosítása, hiszen ma a moldvai csángó közösségekből kevesen mennek középiskolába, egyetemekre szinte senki sem jut el. Feltehetőleg a moldvai magyar közösségből ma alig 60 ezer ember beszéli a magyar nyelvet, közülük azonban van 8-9 ezer iskolás korú gyermek. Csángóföldön jelenleg 12 faluban zajlik a magyar nyelv oktatása iskolában és iskolán kívüli foglalkozások keretében, ezeket közel ezer gyermek látogatja. A Legyen ön is keresztapa elnevezésű, moldvai csángó gyermekek tanulását segítő program sikere lehetőséget biztosít arra, hogy újabb öt-hat tanárt alkalmazzanak, és legalább még három csángó faluban beindítsák a magyarórákat. Az oktatási program irányítója szerint Kósteleken, Diószegen és Lujzikalagorban már tavasszal el lehetne kezdeni a délutáni tanítást, a jövő tanévtől pedig ezekben a falvakban is bevezetnék a magyarórákat az iskolában. /Sarány István: Böjte Csaba kezdeményezésére. Építsünk iskolát Csángóföldön! = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

„Azt hiszem, a moldvai csángók kérdésében nem lehet már megkerülni azt, ami itt elhangzott” – jelentette ki Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány igazgatója annak a csángókonferenciának a záróbeszédében, amelyet az alapítvány az Európa Tanács védnöksége alatt tartott a hét végén. A Bákó megyei származású Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök nagypataki csángómagyar dialektusban mondott el egy édesanyjától tanult imádságot. Megvallotta, hogy a csángó megnevezéssel csak teológushallgatóként találkozott, és azt ugyanolyan megbélyegzőnek érezte, mint a magyarokra mondott „bozgor” kifejezést. Fontosnak tartotta a múlt ismeretét, és azt is, hogy mindenki legyen büszke az eredetére. Petru Ghergheli iasi-i püspök korábban azt hangoztatta: csak akkor látja indokoltnak a magyar nyelvű misék bevezetését, ha meggyőződik arról, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román nyelvű misét. A konferenciára őt is meghívták, de elfoglaltságai miatt Vladimir Peterca professzort a bukaresti katolikus teológia rektorát küldte Budapestre. Szerinte a magyar irodalmi nyelv bevezetése a csángó falvak templomaiba éppen azt a sajátosan archaikus nyelvet veszélyeztetné, amelyiket ma Európában is a csángók egyik legfőbb értékének tekintenek. Utalt arra a iasi-i igényre, hogy tartsanak román nyelvű misét is a csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával. A konferencián román, magyar és német kutatók tartottak előadásokat a moldvai csángó közösségről. Hegyeli Attila javasolta, hogy Bákóban tartsák a következő konferenciát. /Gazda Árpád, Budapest: Magyarul imádkozott a moldovai püspök a budapesti csángókonferencián. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./ Anton Cosa chisinaui római katolikus püspök Moldvában született, csángósorban felnőtt, Iasi-ban tanult egyházi vezető. A budapesti csángó-konferencián Cosa kiállt a csángó falvakban történő magyar nyelvű misézés mellett. /Gazda Árpád: Moldovai kopogtatás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

Marosvásárhelyen két éven át működött a Tanítóképző Pedagógiai Főiskola, 1957-1958 között. Az ország minden tájáról verbuválódott össze egy lelkes, 27 tagú évfolyam. Ez a kis csapat olyan személyekkel találkozott, mint Kallós Zoltán, Bartis Árpád, az akkori nemzetiségi vezérigazgatóság magyar szakos tanára, Vészi Mária pszichológus, Asztalos Imre, az intézet volt igazgatója és a Hubesz házaspár. Ők kapcsolatba léptek a csángóvidékkel, ahol éppen abban az időben szüntették meg a magyar oktatást. Csángó nótákat, fonójeleneteket, csángó táncot tanítottak meg főiskolásoknak, majd 1957 húsvét vasárnapján a kis műsorral ellátogattak Lészpedre, Bakóba. Találkoztak a Bákóban románul tanuló tanítóképzősökkel, akiknek nagy része csángómagyar volt. Amikor megbarátkoztak a csángókkal, elmondták, hogy a magyar bibliájukat a szénába dugdosva mentették meg, annyira tiltott volt a magyar szó. Ezután a leszpédi asszonyok felléptek Marosvásárhelyen és Mezőpanitban. /Virginás Piroska ny. tanítónő, Marosvásárhely: Volt egyszer egy lelkes csapat. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 26./

Több mint négyszáz csángómagyar gyerek tanulhatja ma az állami iskolában saját anyanyelvét és történelmét – hívták fel az MTI figyelmét az RMDSZ tisztségviselői azzal összefüggésben, hogy május 15-én, vasárnap a moldvai Rekecsinben letették a jövendő magyar iskolaközpont alapkövét. Kötő József oktatási államtitkár az MTI érdeklődésére nagy jelentőségűnek nevezte a rekecsini jövendő iskola felépítésére vonatkozó kezdeményezést, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a csángó gyermekek ma az állami iskolában is tanulhatják anyanyelvüket. Heti két óráról van szó, amelyet beillesztenek a többségi iskola órarendjébe, ezeken az órákon az állam által fizetett tanárok tanítanak. A törvény létezett, csak nem alkalmazták, emiatt szükség volt egy külön miniszteri rendeletre, amely kötelezte a tanfelügyelőséget a törvény alkalmazására. Csángóföldön sok helyen megfélemlítették a szülőket, arra próbálva kényszeríteni őket, hogy vonják vissza aláírásukat. Ezért központi beavatkozásra volt szükség e helyzet orvoslásához – fűzte hozzá az államtitkár. Takács Csaba ügyvezető elnök emlékeztetett: 2002. május 2-án a bákói prefektúrán találkozott az RMDSZ és az akkori kormánypárt, a PSD küldöttsége Markó Béla szövetségi elnök és Viorel Hrebenciuc, a PSD alelnöke részvételével. Ott született a döntés arról, hogy a csángómagyar gyerekeknek is lehetőségük lesz az állami iskolákban a magyar nyelvnek mint anyanyelvnek a tanulására. Takács Csaba tájékoztatott arról: már a 2002-2003-as tanévben 17 klézsei és 24 pusztinai csángómagyar gyerek tanulta az anyanyelvét az állami iskolákban. A 2003. július 3-án – ugyanazon a helyszínen – tartott újabb megbeszélés eredményeként a 2003-2004-es tanévben összesen hét településen (Klézse, Pusztina, Somoska, Magyarfalva, Frumosza, Lészped és Külsőrekecsin) 181 csángómagyar gyerek kapott lehetőséget anyanyelvének iskolai tanulására. A 2004-2005-ös tanévben újabb két településen, Lábnyikon és Diószénben sikerült beindítani ezeket az órákat. Jelenleg tehát 23 csoportban, összesen 460 Bákó megyei csángómagyar gyerek tanulja tanrend szerint anyanyelveként a magyart a fentiekben felsorolt 9 település állami iskolájában. Borbély László, a középítkezési ügyekért és a területfejlesztésért felelős megbízott miniszter a közelmúltban személyesen is találkozott a rekecsini polgármesterrel, aki támogatásáról biztosította a csángómagyarok iskolaközpontjának felépítésére vonatkozó kezdeményezést. /(Garzó Ferenc / MTI): Pontosít az RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./

Gyimesbükkön Antalné Tankó Mária magánmúzeumot, tájházat üzemeltet. Antalné Tankó Máriának több könyv jelent meg (Gyimesvölgyi népi gyógyászat, A Gyimesek völgyében élő csángó magyarok hitvilága, 1100 Gyimes-völgyi hímes tojás). Most a Csángó Szövetség felhívására megírta emlékeit a tanítóképzős évekről Bákóban, ezt a Moldvai Magyarság közli. Elmondta, hogy magyar nyelvű tanítóképző működött Bákóban 1953-tól 1957-ig. A Magyar Népi Szövetség érte el, hogy létrehozták a tanítóképzést. 153 községben volt magyartanítás Bákó megyében, és Erdélyből hoztak tanítókat. Akkor Gyergyótölgyest és Gyimesbükköt Bákó megyéhez csatolták, ezért sok tanuló volt ott ebből a két helységből. A magyar tanítóképző a román tanítóképző tagozata volt. Egy osztálynyian voltak magyar képzőben. Ezekben az években Lujzikalagorban volt hétosztályos iskola, a falvakban négyosztályos magyar iskolák voltak. Ha valaki magyarul akarta elvégezni a hét osztályt, annyi volt kötelező, Lujzikalagorban volt bentlakásos iskola a csángóknak. Bodnár Endrének hívták az igazgatót, nagybaconi volt, nemrég halt meg. Először a magyar tanítóképzőt szüntették meg 1957-ben, majd párthatározattal sorra megszüntették a csángó falvalban a magyar iskolákat, 1958-59-ben. /Krebsz János: Így kell éljünk, ahogy lehet. Antalné Tankó Mária – Magyar tanítóképző Bákóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./

Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Csíki Területi Szervezete megalakulása óta szívügyének tekintette a tehetségkutatást, a tehetségek nyilvántartását és támogatását a moldvai csángómagyarok körében. Idei tehetségkutató útjukat egyeztették Hegyeli Attilával, a moldvai magyar oktatás felelősével és Róka Szilviával, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének bákói elnökével. Pusztinán a megnézték a nem hivatalos magyartanítást. Frumószán Vass Ibolya tanít, Külsőrekecsinben hárman tanítanak magyart. Bende Edit két hónapja érkezett. Szarka Felícia házában folyik az iskolán kívüli oktatás. A csíkdánfalvi Szász Csilla immár itt tanít. A moldvai csángómagyar gyermekek havi rendszerességgel megjelenő lapja a Reverinda. /Zsigmond Márton: Moldvában jártunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 6./

Három nap alatt legalább hat halott, négy eltűnt, sok ezer kilakoltatott személy, tomboló vízesésekké vált patakok, 256 víz alá került falu és város, elárasztott utak és vasutak, sziklaomlások és földcsuszamlások – ez a részleges gyorsmérlege a harmincegy megyében pusztító árvíznek. Az ország területének több mint kétharmadán jelentős esőzések, szélviharok sújtják a településeket. Emberek ezreit kellett kilakoltatni, körülbelül ezerre tehető az árvizek csapása alatt összeomlott vagy súlyosan megrongált házak és lakások száma, százezer hektárnyi termőterület került víz alá. Százával fertőződtek meg a falusi kutak, áram- és vízszolgáltatási kimaradások jelentkeznek. A Gyimesekből eredő, a bákói csángóvidéket átszelő Tatros patakán feljegyzések szerint ötszáz éve nem keletkeztek olyan pusztító árhullámok, mint most. Katonai vízi- és szárazföldi járművek viszik az élelem- és gyógyszersegélyt az árvizekben elszigetelt településekre. Több mint ezer Kolozs megyei lakos rekedt saját falujában, mert az utak járhatatlanokká váltak. Aranyosegerbegyen földcsuszamlások veszélyeztetik a környékbeli háztartásokat. Földcsuszamlás történt Kolozsváron, a Fellegvár részén is. /D. I., E. F.: Víz alá került Románia: harmincegy megyében pusztít az árvíz. Tragikus a természeti katasztrófa mérlege. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

A Hivatalos Közlöny közölte, hogy létrehozták a kis- és középvállalatok és szövetkezetek négy területi hivatalát. Székhelyeik: Konstanca, Craiova, Iasi és Temesvár. Hargita, Kovászna és Brassó megye Iasihoz tartozik. Véletlen-e ez a területi elosztás, vagy egyenes folytatása azoknak az intézkedéseknek, melyek révén a Hargita és Kovászna megyei telefontudakozó székhelye például Bákóba került? A kormányzatban részt vevő RMDSZ-tisztségviselőket valószínűleg nem tájékoztatták erről a minden túlzás nélkül állítható merényletről az erdélyi magyar gazdasági érdekek ellen. Tehát többek között a székelyföldi szövetkezeti mozgalom újjászervezését, amiért annyit küzdött az RMDSZ, és kiharcolta az erre vonatkozó törvény megalkotását és elfogadását, Iasi-ból fogják irányítani és ellenőrizni. Czédly József szerint ezt a durva jogsértést, bíróságon kell megtámadni. /Czédly József: Az RMDSZ vezérkarának figyelmébe! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./