Idén először történt meg, hogy a líceumok közvetlenül a kiadóktól rendelhették meg tankönyveiket. Azonban a kisebbségi iskolák egyes tankönyveket - legújabb hírek szerint - legfeljebb decemberben vagy januárban kaphatnak meg. A nyomdákat és kiadókat a román tankönyvigény kielégítése teljesen lefoglalja. A kisebbségi iskolákat pedig úgyszólván semmibe veszik. /Súlyos tanügypolitikai mulasztás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

A kereszténység és a magyarság hármas ünnepének jegyében tartja évi konferenciáját augusztus 24-27-én a megalakulásának centenáriumát ünneplő Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE). Meghívott előadók: Tőkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke (Nemzeti öntudatunk és erdélyi magyar jövőképünk), Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke (Ezeréves államiságunk tapasztalatairól), dr. Horváth János magyar országgyűlési képviselő (Politikai és gazdasági helyzet az anyaországban), dr. Szabó Árpád unitárius püspök (A Kárpát-medence unitáriussága és a magyarság). A megbeszéléseket Tamás Sándor parlamenti képviselő és Toró T. Tibor, az RMDSZ Reform Tömörülésének elnöke vezeti. Ez alkalommal megjelentetik a Kévekötők c. kötetet az ODFIE százéves történetéről, az Ifjúsági Daloskönyvet, valamint az Unitárius Falufüzetek 7. számát, a Vargyas című kiadványt. Műsorszámmal lép fel Budai Ilona népdalénekes és Gryllus Dániel a kolozsvári Mínium együttes kíséretével. /Unitárius fiatalok Vargyason. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

A bukovinai székelyek gróf Hadik András, a jó emlékezetű tábornok jóvoltából, bár a madéfalvi veszedelem után menekültek, nem szóródtak szét, hanem az akkor még a Monarchiához tartozó Bukovinában egy kis "hazát”, egy kompakt közösséget teremthettek: Józseffalva, Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts... E székely közösségek "hazaköltöztek″, kisebb részük Erdélybe, a többség Délvidékre, a mai Vajdaságba. Az erdélyiek viszonylag jobban jártak, hiszen a dévai és csernakeresztúri közösségek ma is élnek és virágoznak. A Délvidékre telepítettek viszont egész tragédiasorozaton estek át: elüldöztetés, lemészároltatás, menekülés és menekítés. Maradékaik a Dunántúlon leltek végleges hazára. - A visszajövetel, a hazajövetel gondjai a legbonyolultabbak a moldvai csángók esetében. A székelyföldi erőltetett menetű iparosítás megkezdése óta százával, sőt ezrével jöttek ők a székelyföldi városokba: Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába és Gyergyószentmiklósra főleg. Kenyeret, megélhetést kaptak itt, de jó szót, felkaroló megértést már annál kevesebbet, másságuk mintha irritálta volna a székelyek egy részét. Vallásukat töretlenül megőrizték. 1989 után ezért is tehetett és tesz legtöbbet értük a római katolikus egyház. Sepsiszentgyörgyön például, az állomás mellett, egy imaházból igazi templomot építettek nekik, ahol magyar és román nyelven egyaránt tartanak istentiszteletet. A hazatért csángók többsége a román nyelvű misét választja. Nem paradox helyzet. "Odahaza″, Moldovában magyar nyelvű prédikációért esdekelnek, a székely városokba költözve pedig, minden kényszerítés nélkül, a román nyelvűt választják. De közben a családban magyarul beszélgetnek. Paradox az is, hogy az ide, illetve visszahonosodott csángó családok döntő többsége román nyelvű osztályokba-iskolákba íratja-járatja gyermekeit, holott bőven jutna hely nekik a magyar nyelvű oktatási hálózatban is. Moldvában ugyancsak kétségbeesett harc folyik legalább a fakultatív magyar nyelvórák bevezetéséért. Százados félelmek és fájdalmak mutatkoznak meg ebben a magatartásban. A helyzetet csak szeretettel lehet kezelni. Különben bekövetkezhet az az észbontó abszurditás, hogy a hazatelepedett moldvai csángómagyarok elrománosodása a Székelyföldön teljesedik ki. /Magyari Lajos: Székelyföldi csángóinkról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

"Véget ért a Budapesten megrendezett magyar könyvtáros-tanácskozás, a Közös múlt - közös jövő cím köré szerveződött Külföldön élő magyar könyvtárosok V. szakmai találkozója, melyen a Hargita megyei könyvtárosokat a Csíkszeredában székelő Megyei és Városi Könyvtár igazgatója, Kopacz Katalin képviselte. A konferenciát az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete és az Informatikai és Könyvtári Szövetség szervezte. Monok István, az OSZK főigazgatója köszöntötte a tanácskozás résztvevőit. Bitay Éva a kézdivásárhelyi Báró Wesselényi Miklós Könyvtár helyismereti tevékenységéről számolt be. A külföldi hungarikagyűjtéssel és -feltárással foglalkozó szekcióülés elemezte a kanadai magyar irodalmat, felhívták a figyelmet a szerb Matica Könyvtár zeneműtárára, különös tekintettel a magyar zeneszerzők műveinek feldolgozására, bemutatták a Belgrádi Egyetem hungarológiai tanszékének olvasókörét, a hamburgi Hungarológiai Központ könyvtárát, valamint a fiumei Egyetemi Könyvtár hungarikáit. Erről a szekcióról sem hiányoztak az erdélyi magyar könyvtárosok: Fülöp Mária a marosvásárhelyi helyismereti feltárásról értekezett, Endrődi András pedig a nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár rehabilitációs kísérletéről tartott előadást. Egy harmadik szekció a kisebbségek könyvtári ellátásának, a kisebbségi könyvtárak anyaországi kapcsolatainak elemzését tűzte ki célul. Deé Nagy Anikó (Marosvásárhely) a Kárpát-medencei könyvörökségünket vette számba; Kiss Jenő (Sepsiszentgyörgy) a Magyarország határain túli könyvtárügyet vázolta; majd ismertették a délvidéki, vajdasági és őrségi könyvtárak anyaországi kapcsolatait. Fülöp Géza (Marosvásárhely) az olvasás jövőjéről tartott előadást, Poráczky Rozália pedig a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár elmúlt 10 esztendős periódusáról számolt be. /Közös múlt - közös jövő. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./"

A hetente két alkalommal (kedden és csütörtökön) megjelenő Udvarhelyi Híradó tízéves fennállását ünnepli. A hírlap Porsche László szerkesztésében 1990-ben éledt újra. Többszöri vezetésváltás után, amikor Porschét Szőke László, majd 1993-ban Fábián Kornélia követte a főszerkesztői székben, a tisztség viselője Pintér D. István lett. Az A3-as formátumban, 16 oldalon, két színben nyomtatott lap idővel a legerősebb helyi sajtóorgánummá növekedett, eladott példányszámban csak a Heti Hirdető tesz túl rajta. /Jubiláló lap. = Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), aug. 23./

Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselőinek Tanácsa (MKT) aug. 22-én ülésezett. Elfogadták a képviselő- és szenátorjelölés feltételeit és módszereit: nem lehet jelölt az a személy, aki nem tagja a helyi szervezetnek, nincs állandó lakhelye az illető szervezet területén, az eddigi választásokon függetlenként vagy más párt, szervezet listáján indult, nem tagja legalább három éve az RMDSZ-nek, vagy egyik társult szervezetének, az érvényben lévő ügynöktörvény hatálya alá esik, büntetett előéletű (kivéve a politikai elítélteket), a 2000-es helyhatósági választásokon polgármesteri, alpolgármesteri, megyei tanácselnöki, illetve alelnöki mandátumot nyert. Az MKT döntése szerint a képviselő- és szenátorjelöltek sorrendjének megállapítása ne urnás előválasztásokkal történjen, hanem ez a küldöttgyűlés feladata legyen. A testület nyilatkozatot fogadott el a Magyarok Világszövetsége által kidolgozott külhoni állampolgárságról szóló törvénytervezetről. /Papp Annamária: MKT-gyűlés Kolozsváron. Elfogadták a parlamenti jelöltállítás módszereit. Szeptember 16-án küldöttgyűlés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

Vida Gyula jogász és közgazdász életének nagyobbik részét szülővárosában, Szilágysomlyón töltötte. Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének ő volt az első elnöke, 1990 óta parlamenti képviselő, két ízben frakcióvezető, jelenleg a képviselőház gazdaságpolitikai-reformügyi-privatizációs állandó bizottságának az elnöke. Vida Gyula elmondta, hogy a fogadóóráin megjelenteknek körülbelül negyven százaléka román nemzetiségű. Az elmúlt négy évben 4192 személy jelent meg az irodában, ebből 2377 közvetlenül Szilágysomlyón és 1815 a városokban, falvakban tartott kihelyezett fogadónapokon. Seres Dénes szenátorral 1992-től megegyeztek: a szenátori iroda Zilahon, a képviselői iroda Szilágysomlyón működik. A legtöbben a tulajdonviszonyok rendezésére elfogadott törvények alkalmazásával kapcsolatban keresték fel, sokan támogatást kértek új munkahely szerzéséhez. Számtalan esetben tapasztalta, hogy a magyar nemzetiségűek hátrányos helyzetbe kerültek. Gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani, hogy etnikai jellege is van a leépítéseknek. Eredmény, hogy a szenátori irodával együtt az elmúlt kilenc évben Szilágy megyei magyar közösségének tagjai több mint 10 000 hektár telket, szántóföldet és erdőt kaptak vissza közbelépésükre, sokszor kemény politikai és jogi fellépés eredményeként. - Szilágy megyében a munkanélküliség háromszorosa, négyszerese a szomszédos megyékének, és meghaladja az országos átlagot. Vida Gyula az elmúlt években 38 szakmai találkozót és vállalkozásfejlesztő fórumot szervezett azzal a céllal, hogy a kisvárosokban és a községekben segítse a vállalkozásokat. - A jelenlegi törvényhozási ciklusban Pécsi Ferenc képviselőtársával törvényjavaslatot nyújtottak be az RMDSZ gazdasági programjának szellemében a kis- és középvállalatok fejlesztésére. Sikerült a törvényt elfogadtatni. Az Európai Unió szakértői megállapították, hogy ez a kis- és középvállalatok támogatására született legsikerültebb törvény Kelet- és Délkelet-Európában. Azonban Traian Decebal Remes pénzügyminiszter megpróbálta szabotálni a jogszabály alkalmazását, ami hátrányosan érintette a több mint ötszázezer kis- és középvállalkozót. Vida Gyula készíti az RMDSZ részére munkásságáról az írásos beszámolót, ez lesz az alapja a megmérettetésnek. A bizottságban megtárgyalt törvénytervezetekkel kapcsolatban nagyon sok módosító javaslatot nyújtott be azzal a céllal, hogy az elfogadott törvények tükrözzék az RMDSZ programját. Az elfogadott törvények alkalmazásának ellenőrzése a szakbizottsági meghallgatásokon történt. 52 parlamenti meghallgatásra történt megidézés, s ennek majdnem fele RMDSZ- javaslatra. Vida Gyula parlamenti tevékenysége alatt megállapíthatta: a maffia rendszerű korrupció átitatta az egész államapparátust. /Fejér László: A legnagyobb lélekszámú parlamenti szakbizottságot vezette. Beszélgetés VIDA GYULA parlamenti képviselővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Tokay Györgyöt a Petőfi-Schiller Egyetem ügyéről kérdezték. Tokay kifejtette: a ″Petőfi-Schillerről inkább ne mondjunk semmit. Amiért magam is tettem valamit: lehetett volna egy olyan szaka, amelyen európai kereskedelmet tanulhatott volna a fiatalság németül, német tanároktól is.″ Tokay szerint jogi szempontból a magyar állami egyetem ügye megoldottnak tekinthető, nincs olyan tény, ami ezt megtiltaná. ″Ha mi Petőfi-Schillert vagy magánegyetemet játszunk, amit most nyitnak meg, 5-6 esztendő után juthat el oda, hogy az elfogadási periódus után diplomát adhasson végzősöknek. Nem ez a járható út, hanem egy önálló állami egyetem, amelynek az első pillanattól kezdve olyan tanári kara és struktúrája kell legyen, hogy ha megcsinálom januárban, akkor szeptemberben a fiatalok már egy egyetemi joggal rendelkező intézménybe iratkozhassanak be. Az idő sürget, és nem vagyok hajlandó elfogadni egy magánegyetem ügyét úgy, hogy azt majd hat év múlva ismerjék n″ - szögezte le Tokay György. /Tokay György: A hátrányból előnyt kovácsolni. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./5/ Harmincadik alkalommal tartották meg augusztus 13-án a hagyományos Majláthi Vasárnapot, az Arad megyei hagyományőrző együttesek évi seregszemléjét. A színmagyar településen Matekovits Mihály tanár a szemle főrendezője. Ezen Arad megye valamennyi magyar néptáncegyüĐüttese jelen lehet - tájékoztatott Matekovits Mária, az EMKE országos alelnöke. A mostanin fellépett a simonyifalvi Leveles együttes, az erdőhegyi Bokréta együttes, a helybeliek Nefelejcs együttese és a pécskai Búzavirág együttes, Khell Levente tanító vezetésével. Szőke József majláthi RMDSZ-elnök elmondta: kétévi kihagyás után újraélesztették ezt a szép hagyományt. /Pataki Zoltán: Majláthi Vasárnap. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Aug. 19-én Klézse megint fortyogott a nemzeti türelmetlenségtől. A faluhoz vezető út csak úgy hemzsegett a rendőröktől. James Rosapepe amerikai nagykövet Klézsére látogatott, ahol ünnepi készültségben várták őt, a falu díszpolgárává avatták, húsz perces népi-nemzeti műsorral traktálták - románul és angol nyelven. A nagykövet a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségére bízta a klézsei látogatás megszervezését, s amikor a Szövetség két tagja: Ilinca Cecilia és Silvia Roca /a szervezet ügyvezető elnöke/, a két fiatal csángó-magyar hölgy is oda akart ülni az ünnepi asztalhoz, akkor Anisoara Rudei tanítónő kiragadta kezükből a széket, nem engedte, hogy leüljenek. Szólni sem hagyták őket. azzal fenyegetőztek, hogy "botrány lesz″, ha a két hölgy kinyitja a száját. Az amerikai vendégek jóformán még ki sem tették a lábukat Klézséről, a nacionalista túltengésben szenvedők Roca Silviát megverték. Anisoara Rudei tanítónő például ilyeneket nyilatkozott a Desteptareának: "Ez a két fiatal nő az MCSMSZ-től még csak nem is klézsei. Nem ismer sem minket, sem a problémáinkat... Őket senki sem hívta, és nincs szükség itt idegenre... Ők azt mondják, hogy Klézse lakosai be akarják vezetni a magyar nyelvet az iskolába, ami nem igaz. Egyetlen szülő sem akarja ezt. S a gyermekek szünetben sem beszélnek csángóul. Egyébként a csángó etnikai fikció.″ Felháborító ez a hazugság, hiszen a Bákó megyei prefektus által aláírt értesítés szerint Klézsén 24 iskolás gyermek számára kérték a magyar-anyanyelv tanításának bevezetését. - A nagykövetben fölmerülhetett a kérdés: egy csángó-magyarok lakta helységben miért nem ők, a csángó-magyarok a vezetők és a hangadók? /Zsehránszky István: Honnét annyi botrány? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ A moldovai katolikusok elmagyarosítása hamisítványokkal és el nem fogadható eszközökkel zajlik, írta az Adevarul. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Fey László elutasította Kocsis István tanulmányát /A Szent Korona misztériumának és tanának néhány kérdése, amelyet a Romániai Magyar Szó 11 folytatásban közölt (aug. 2-16.)/, kifejtve, hogy a hagyományok gyűjtése, számon tartása szép dolog. A hagyományokhoz tartoznak a hiedelmek, babonák, legendák is. Ezek nem haladó hagyományok. A legenda az legenda, a mítosz az mítosz, a babona az babona. ″Ha a legenda és a mítosz történelemnek álcázza magát, ha a babonaság tudományos igénnyel lép fel, és egyesek ezeknek hitelt is adnak, akkor már baj van.″ Az utóbbi időben sok cikk jelenik meg a magyar Szent Koronáról, ″amelyhez nagyon furcsa, misztikus gondolatokat fűznek. Ilyen a Kocsis István hosszú írása is″. Fey László kifejtette, hogy szerinte mikor készült a Szent Korona, szerinte a "szent″ jelző erősen megkérdőjelezhető. Fey szánakozott: ″Sajnos, a magyarok hajlamosak a múltba révedni, a régi dicsőségre gondolva vigasztalódni, irreális álmokban ringatózni és nosztalgiázni, nem véve észre az anakronisztikus vonásokat.″ ″Most a Magyar Köztársaság címerében ott van a korona is. Logikusabb lett volna 1990-ben a korona nélküli Kossuth-címert elfogadni, de hát nem így történt, a honatyák többsége nosztalgiázott.″ A ″korszerű gondolkodás helyett lépten-nyomon felbukkannak azok a múltbeli eszmék, amelyek történelmi örökségként tiszteletet érdemelnek ugyan, de nem szolgálhatnak iránytűként, vezérelvként a mai és a jövőbeli tevékenységünk számára. Az ilyen mítoszok néhány magyar ember fejében zűrzavart keltenek, félrevezetik őket, másrészt pedig ellenségeinknek, bírálóinknak támadási felületet nyújtanak nemzetünkkel szemben.″ /Fey László: Mítosz és ráció. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Nyolcvan év elteltével vajon eljött-e az ideje annak, hogy hideg fejjel végezzünk számvetést, beszéljünk Trianonról? Egyáltalán lehetséges-e ezt a történelmi eseményt érzelemmentesen végiggondolni nekünk, magyaroknak? Ezekre a kérdésekre kerestek választ Kőszegen, a Fesztivál a határon rendezvénysorozaton a téma iránt érdeklődő résztvevők. A közös gondolkodásban Bárdi Nándor, Romsics Ignác, Zeidler Miklós történészek és Pál József irodalomtörténész, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára voltak a fiatalok segítségére. Trianont évtizedek múltán is nehéz érzelmek nélkül szemlélni, de a történészeknek és politikusoknak valószínűleg nincs más választása, hiszen a máig érezhető feszültségek feloldása csak a történelmi folyamatok, ok-okozati viszonyok megértésén keresztül lehetséges - hangzott el a fórumon. /Trianon és a megbocsátás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

Egyed Ákos Szekszárdon a Székelyek a Duna mentén - Tanulmányok a bukovinai székelyekről c. tudományos értekezleten, aug. 19-én ismertette a Források a bukovinai székelyek történetének tanulmányozásához /Babits Kiadó, Szekszárd/ című munkát, egy szerzőhármas: Foki Ibolya, Solymár Imre és Szőcs Zoltán történeti forráskötetét. Az 1777-1782-es években létrejött öt kis székely-magyar falu: Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, Andrásfalva és Józseffalva, így született meg egy különleges magyar népcsoport. Állami szinten először 1848-ban, a magyar népképviseleti országgyűlésen tárgyalták a "határokon túli magyarok″, vagyis a csángók s a bukovinai székelyek helyzetét s fogadtak el határozatot a Magyarországra való hazatelepítésükről. A szabadságharc leverése elodázta a hazatelepítés ügyét, a magyar közvélemény azonban érdeklődéssel fordult a moldvai s bukovinai magyarok felé. A társadalom lelkiismerete megmozdult: többrendbeli gyűjtés nyomán jelentős segítség érkezett a bukovinai székelyekhez. A magyar nemzethez való tartozás jelei voltak ezek. A bukovinai székelyek megoldásként a hazatelepedést fogadták el. 1874-ben bukovinai küldöttség érkezett Magyarországra, amelynek helyzetfeltárása szintén ilyen irányban hatott. Jókai Hon című lapja, a Szent László Társulat és más fórumok kitartó odaadással karolták fel a bukovinai magyarok ügyét. Kiemelkedő jelentősége volt Szádeczky Lajos közismert történész, kolozsvári egyetemi tanár küldetésének, aki határozottan síkra szállt a hazaköltöztetés mellett. Végül a kormány 1883-ban úgy döntött, hogy az Al-Duna mentén ármentesítendő kincstári területre fogja folyamatosan letelepíteni azokat, akik kifejezik hazatelepedési szándékukat. Az első hazatérő csoport 1883-ban indult el. Így jött létre az Al-Duna mentén három település: Hertelendyfalva, Sándoregyháza és Székelykeve. 1941-ben lehetővé vált a Bukovinában maradt családok megmentése. Ők a Bácskában kaptak ideiglenesnek bizonyult szállást, ahonnan 1944 őszén s 1945-ben a háborús események következtében a Dunántúlra telepedtek át. /Egyed Ákos: Forráskiadvány a bukovinai székely-magyar népcsoport születéséről és kálváriájáról (I.) = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25., (II.) aug. 26./

Hargitafürdőn rendezték meg aug. 24-27-e között az Erdélyi Magyar Közművelődési és Könyvtárügyi konferenciát. Kiss Jenő a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke a konferenciát az idei legnagyobb hazai magyar könyvtáros rendezvénynek nevezte. Amint mondotta, a több mint negyven meghívott a romániai magyar könyvtárosok egyötödét teszi ki, hiszen országszerte kétszáz magyar könyvtárosról beszélhetünk. Több olyan város is van, ahol csak egy vagy két magyar könyvtáros tevékenykedhet, ám ezekben a könyvtárakban nem nézik jó szemmel, ha a magyar könyvtárosok ilyen jellegű rendezvényeken vesznek részt. Legtöbb esetben el sem engedik őket az összejövetelekre. - Erdei István csíkszeredai alpolgármester kifejtette: a város egy éve vette át a városi és municípiumi könyvtár működtetési költségeinek egy részét. Az idei költségvetésből 1,4 milliárd lejt ítéltek oda a könyvtárnak amelyből 150 milliót szántak a könyvvásárlásra. A jelenlegi gazdasági helyzetben felértékelődik a könyvtár szerepe. Ennek is tulajdonítható, hogy az elmúlt években megnőtt a könyvtári olvasók száma. Az utóbbi időben nagy segítséget jelentenek a CD-k és CD-ROM-ok, amelyek igen változatos anyagokat kínálnak az olvasók számára. /Könyvtárakról magaslaton. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26-27./ Aug. 25-én a könyvtár-üggyel kapcsolatos előadások hangzottak el. Kálóczy Katalin (Budapest) a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium támogatási törekvéseiről számolt be a jelenlévőknek. Róth András muzeológus, könyvtáros (székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár) a Schola Orbis iskolatörténeti adatbázis-építés jelentőségéről értekezett. Csupán a székelyudvarhelyi dokumentációs könyvtárban az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területéről kb. 800 iskola több mint 8000 évkönyve található, s ezeknek a feldolgozása nagy tudományos haszonnal jár. László Anna Déva állami könyvtárának mostoha helyzetéről számolt be. Tavaszi Hajnal (Nagyvárad) a téka-gyűjtemény-könyvtár fejlődési irány lehetőségekről beszélt, Kopacz Katalin a Hargita Megyei és Városi Könyvtár terveiről, Pillich Katalin (Kolozsvár) pedig az egyetemi szintű könyvtárosképzésről tartott előadást, Bedő Melinda (Csíkszereda) bemutatta a BIBLIS erdélyi fejlesztésű könyvtári szoftvert. /Könyvtárak fejlesztési stratégiái. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Bödör András önéletrajzi vallomása /Székről indultam/ szervesen illeszkedik be a 20. század utolsó évtizedeiben nyomdába került hasonló jellegű, Erdélyben napvilágot látott könyvek sorozatába. A régi széki életmód és életfelfogás felidézése kitűnő szociográfiai érzékről tesz tanúságot. Felidézte a kolozsvári hóstáti gazdák (a munkaadók) és a székiek (szolgálók-munkavállalók) közötti ellentmondást is. Bödör András a hazai lapok levelező-riporterévé vált. Ezt egészen nemrégiben bekövetkezett haláláig végezte. /Szabó Csaba: A széki hűség kollázsregénye. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Csíksomlyón katolikus ifjúsági találkozót tartottak. A legtöbben erdélyiek, voltak, de jöttek máriás nővérek Felvidékről és kamilliánusok Magyarországról. Jakubinyi György érsek misézett, majd előadást tartott és kérdésekre válaszolt. /Csíksomlyói ifjúsági találkozó. Szentségimádás gitárral és hálózsákkal. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Marosvásárhely vegyes bizottságot hoznak létre, hogy elősegítsék az iskolák jobb működését. A bizottságot Csegzi Sándor alpolgármester fogja vezetni, aki mostanig fizikatanár volt. A héten a marosvásárhelyi 74 tanintézet - óvoda, napközi, iskola - igazgatói jöttek össze, hogy tanácskozzanak az önkormányzat képviselőivel. Matei Dumitru főtanfelügyelő elmondta: idén az önkormányzattól kapott összegnek csak egy kilencedét fordíthatták iskolafelszerelésre, a többi javításokra ment el. A 74 marosvásárhelyi intézet közül csak 51-nek van érvényes működési engedélye. A többi engedélyeztetése folyamatban, de 13 tanintézet valószínűleg az idén sem kap működési engedélyt, mert nem képes biztosítani a törvényben előírt feltételeket. Ennek ellenére fogadják a gyermekeket szeptember 1-től, hiszen minden helyre szükség van. A városban van olyan iskola, ahol három váltásban folyik az oktatás. Több tanintézet államosított házban működik. A katolikus, református egyház - mint jogos tulajdonos - visszaigényelte az épületeket. Dorin Florea kijelentette: foggal és körömmel harcolni fog azért, hogy a város tulajdonában maradjanak ezek az épületek. Nagyon sok iskolában a fűtés megoldatlan. /Marosvásárhelyi tanévkezdés - szépséghibákkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26-27./

A kilencvenes évek elején fogtak hozzá Zilahon minden idők legnagyobb szilágysági ortodox katedrálisa felépítéséhez. Tíz év alatt sem készült el, de a becsült beruházási összeg több mint felét elköltötték. A katedrálist a konstantinápolyi Hagia Sophia mintájára tervezték: ötezer személy befogadására alkalmas lenne, ugyanakkor vallásos múzeumot is terveznek több mint háromezer régi egyházi könyvvel, ikonokkal és kegytárgyakkal. Azt állítják, hogy csak a hívektől és más városlakoktól "koldult″ pénzből épülget, ám költségvetési támogatást is kaptak. Ötezer négyzetméter freskó készítését tervezik, ehhez alkalmas román személyt Kanadában kutattak fel, aki a munkát elvállalná... négyzetméterenként 750 dollárért és zilahi tartózkodás idejére olyan feltételekkel, amelyeket egyelőre a megrendelők képtelenek teljesíteni. /Aja Szófia Zilahon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 26-27./

Az 1990 júniusi bukaresti bányászjárás ügyében nyomozó katonai ügyészek bűnvádi eljárást indítottak a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) két tisztje ellen, akiket azzal gyanúsítanak, hogy személyesen irányították a fővárost feldúló bányászokat. Ion Pinta alezredest és Titu Bondoc nyugalmazott ezredest az államhatalom elleni támadással vádolják. A vizsgálat megállapította, hogy Pinta, aki abban az időben a SRI Gorj megyei parancsnoka volt az Albeni bányába küldte akkori beosztottját, Bondocot azzal a paranccsal, hogy vigye a bányászokat Bukarestbe. Pinta alezredes jelenleg is a SRI aktív tisztje - írták a bukaresti lapok, hozzátéve azt, hogy az ügyészek további 64 titkosszolgálati tisztet fognak kihallgatni, mivel azt állapították meg róluk, hogy feletteseik parancsára ″beépültek″ a tüntető egyetemisták közé. A bányászok terrorjának több halottja, száznál több sebesültje volt. Ion Iliescu akkori államfő később váltig tagadta, hogy a bányászok az ő hívására érkeztek volna Bukarestbe. Ugyanakkor Iliescu 1990. június 15-én meghatottan mondott köszönetet a bányászoknak, hogy helyreállították a rendet a fővárosban. /A bányászokat 1990-ben a SRI mozgatta. Bűnvádi eljárás indul két tiszt ellen. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Aug. 26-27-én Kolozsváron emlékeztek Reményik Sándor költőre, születésének 110. évfordulója alkalmából. Az ünnepségre a millennium jegyében gyűlt össze számos erdélyi és magyarországi közéleti személyiség. ″Egy lángot adok, ápold, add tovább...″ címmel tartották meg a hétvégi rendezvényeket. Dávid Gyula, a tudományos ülésszak házigazdájaként mondta el bevezetőjét. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke értékelte a költő életművét. Reményik Sándor ″elutasította az igazságtalan trianoni rendezést, s egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy szülőföldje, szeretett városa, Kolozsvár és a közel kétmillió erdélyi magyar egy közönyös nagyhatalmi döntés következtében egyik napról a másikra idegen és vele szemben ellenségesen viselkedő, erőszakos elnemzetietlenítésére és beolvasztására törekvő kormányzat uralma alá kerül.″ Ezért még idézni sem volt szabad a két kis kötetre rúgó Végvári-verseket. Hamarosan változott a költő hangneme, és a Végvári-versek harciassága helyett a ″vallásos hitben, az evangéliumi testvériség gondolatában keresi a jóvátételt″. Bertha Zoltán, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem tanára szintén Reményik vallásos verseiről tartott előadást. Kántor Lajos Malomkövek közt - álmok szőnyegén című előadásában Reményiket, a szerelmes embert mutatta be, aki két asszony iránti érzelmeivel vívódott haláláig. Ferencz Árpád fiatal lelkipásztor előadása Teológiai széljegyzetek Reményik kereszténységének margójára lelkészi megközelítését adta a Reményik-lírának. Az előadásokkal párhuzamosan tartották meg a Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány által szervezett versmondó versenyt hazai és magyarországi résztvevőkkel, majd megnyílt a Reményik Sándor Galériában a gyermekrajz-kiállítás, a rajzok eredeti megközelítését nyújtották a Reményik-verseknek. Hantz Lám Irén a költő életéről készült fényképkiállításon vezetette végig a közönséget. Másnap kezdődtek a Reményik-ünnepség egyházi rendezvényei a főtéri evangélikus templomban, ahol Jancsó Adrienne bensőséges hangulatú Reményik-versműsora hangzott el, majd Dávid Gyula Reményik Sándor-emlékdíjakat adott át. Díjat kapott a Szegeden letelepedett Sövényházi Sándor Judit, akinek induló költői pályáját annak idején Reményik igazgatta, Jancsó Adrienne előadóművész, és a Reményik-emlékplakett megalkotója, Gergely István. Ezután ünnepélyes leleplezték az evangélikus templom udvarán Vágó Gábor Reményik-mellszobrát, amelyen részt vett többek között Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Kolozs megyei parlamenti képviselők és számos más közéleti személyiség. A résztvevők megkoszorúzták Reményik síremlékét a Házsongárdi temetőben. A délutáni egyházi ünnepség dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek igehirdetésével kezdődött. /Makkay József: 110 éve született Reményik Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

A magyar lakosság fogyásának illetve kiöregedésének újabb riasztó jele érzékelhető a 2000-2001-es tanév kezdetén: míg az 1999-2000-es tanévben még két első osztályt indíthatott Nagyenyed híres kollégiuma, idén már csak egyre futja. A helyzet tovább romlik: a 2001-2002-es tanévben még tartható a szint, de 2002 szeptemberében minden valószínűség szerint magyar első osztályosok nélkül kezdődik a tanév a kollégiumban. A gyermekutánpótlás csökkenése a Nagyenyed vonzásköréhez tartozó magyarlakta településeken is érzékelhető: az elmúlt tanévben mintegy 16 ötödikest küldött a kollégiumba Magyardécse, Miriszló, Marosgombás, Csombord, Marosszentkirály és Felenyed magyar elemi iskolája, idén viszont csak 8 (!) érkezik. Emiatt a hagyományos három ötödik osztály helyett csak kettővel indul most a kollégium. A líceumi osztályok terén viszont - egyelőre - jó hírekkel szolgálhat az iskola: mintegy 100, az ország minden sarkából érkezett kilencedikessel kezdi az évet a kollégium. Életképesnek mutatkozik a főiskolai szintű tanítóképzés is, annak ellenére, hogy a tavalyhoz képest csökkent az érdeklődés ezen oktatási forma iránt. /Vérszegény nagyenyedi kisdiák-utánpótlás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./

Harmadszor tartották meg az Esztelneki Napokat, idén a millenniumi megemlékezéssel egybekötve. Aug. 26-án a helybeli Esztelnekért Egyesület, a Szacsvay János Alapítvány, a Háromszék napilap, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium és a Bod Péter Líceum helyezett el koszorút az iskolaalapító Nagy Mózes emlékkopjájára, Szacsvay János 1848-49-es honvéd tüzér főhadnagy és a magyar szabadságharc emlékművére. A millenniumra emlékeztettek a szónokok, köztük Köntzei József ny. mérnök, a Szacsvay Alapítvány elnöke és Mocsáry Beáta, a Nagy Mózes Gimnázium aligazgatója. A Háromszék napilap találkozót tartott, melyet Farkas Árpád költő, a lap főszerkesztője, Esztelnek falu díszpolgára vezetett. Bogdán László író két írását olvasta fel, Kisgyörgy Zoltán pedig a mai falu gondjairól szólt. Bíró András esztelneki származású, Érdligeten élő, Baumgarten-díjas író és szerkesztő, a Keresztek, kardok, koronák című erdélyi és háromszéki tárgyú történelmi regénytrilógia szerzője könyvadományt hozott az Esztelnekért Egyesületnek. Gazda József író és Gazda Klára néprajzkutató, az esztelneki gyerekjátékok kiváló ismerője, leírója a falumentésről beszéltek. /Esztelneki Napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

Az aug. 28-i román lapok Adrian Nastasét, az RTDP első elnökhelyettesét idézték, aki szerint az őszi választások után az RTDP nélkül nem lehet kormányt alakítani. Szerinte az RTDP megszerzi a szavazatok 35 százalékát, ami a ″választási matematika″ alapján a törvényhozói helyek 42 százalékát eredményezi számára. A Nagy-Románia Párt a szavazatok 7-8 százalékával a törvényhozói helyek 10-12 százalékához fog jutni. - A Nagy-Románia Párt biztonsági tényezőt jelent az RTDP számára - jelentette ki Nastase. Nastase csak a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal való szövetséget tartotta kizártnak. Kitért arra is, hogy a RTDP-nek nagyobb figyelmet kell fordítania az RMDSZ-re, amely pragmatikusabbá vált. /Nastase: Nem lesz kormány RTDP nélkül. Az alelnök szerint pártjának nagyobb figyelmet kellene fordítania az RMDSZ-re. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Frunda György szenátor Marosvásárhely polgármesteréhez írt nyílt levelében nem fogadta el a város háromnyelvű feliratával kapcsolatos határozatát, melyet a polgármester azzal indokolt, hogy Strasbourg példáját követte - ahol állítólag hasonló háromnyelvű feliratokat látott. Frunda György helyesbített: Strasbourgban nincsenek sem két-, sem háromnyelvű feliratok, csak egynyelvűek. És ezek nem franciák, hanem többségükben német nyelvű feliratok. Franciaországban senkit sem zavar, hogy ezek a települések megőrizték német nevüket. Franciaországban valóban vannak kétnyelvű feliratok, a francia-katalán vidéken. Abban a tartományban a feliratok különböző színűek, különböző színű alapon, két külön jelzőtáblán találhatók. - A polgármesteri hivatal háromnyelvű helységnévtáblája ellentmond a hazai törvényeknek, mert egyetlen, Romániában elfogadott törvényerejű szabályzó sem engedi meg a települések neveinek különböző színű és méretű, különböző alapra festett betűkkel való feliratozását. Frunda megjegyezte: csak komplexusokkal küszködő kultúrák vagy egyének próbálják a különböző méretű betűk használatával kompenzálni komplexusaikat. A német nyelvű feliratról esetleg a német kisebbség kérésére lehetne határozni. Sajnos, németek már nincsenek Marosvásárhelyen. /Frunda György nyílt levele Marosvásárhely polgármesteréhez. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

A mai magyarországi társadalom söpredéke minket, erdélyi magyarokat csak oláhnak, esetleg oláhcigánynak becézget, írta Magyari Lajos. A másik oldalon a MIÉP áll, mely millenniumi díszgyűlésén ily feliratokat mutogatott: ″István király, mi nem szeretjük az idegeneket″, meg hogy: ″Nem, nem, soha!″ - Mindenki abból kovácsol politikai tőkét, ami éppen a keze ügyébe kerül. ″A MIÉP pártelnöke, Csurka István kiváló barátom, általam igen nagyra becsült intellektuel, zseniális magyar író. Ezért szeretem. De pártjában már túl sok a "zsidózás", túl sok az idegengyűlölet, a felelőtlen hadova. Biztos, nem Csurka személyes hibája ez, de azért mégis felelős, kikkel-mikkel társul és szövetkezik.″ - Külhoni magyarok! ″Én nem érzem magam annak, belhoni vagyok, székely, ki legalább ötszáz évre visszamenőleg bizonyíthatom családom magyarságát és katonai (szegényes!) nemességét.″ - A mostani törvénykezdeményezés, ha elfogadják, biztosítaná a magyar útlevelet. A tervezet magyarnyelv-tudást, magyar származástudatot, a magyar kultúrához való kötődést, felmenő ágon valamikori magyar állampolgárság birtoklását kéri. ″Komoly föltételek. Én mégis megesküszöm, hogy Romániában legalább tízmilliónyian lesznek, kik teljesítik az elvárásokat! Anélkül, hogy most ősszel az RMDSZ-re szavaznának.″ /Magyari Lajos: Mi, ″külhoni magyarok″ = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

Az RMDSZ Maros megyei csángóbizottság szervezőmunkájának köszönhetően az elmúlt tíz év alatt 1038 moldovai csángó gyermek üdült Maros megyében. Idén Erdőcsinádon volt a nyári táborozás. Czellecz Jenő, a megyei csángóbizottság képviselője elmondta, hogy idén Lészpedről nyaralt itt 25 gyermek Fazakas József kíséretében, Klézséről pedig 28 gyermek. A marosvásárhelyi Galaczán Erzsébet fotólaboratóriumi felszerelést, szakkönyveket és 21 szépirodalmi könyvet ajándékozott a Klézsén működő Szeret-Klézse Alapítványnak, amely a helybeli csángó házat működteti. Magukkal vitték dr. Monoki István főorvos 292 tételből álló könyvtárát is. Czellecz Jenő szerint az a legnagyobb gond, hogy kéréseik ellenére, az RMDSZ keretében az eltelt tíz év alatt sem tudtak egy olyan központi szervet létrehozni, amely összehangolná a munkát, s amely előmozdíthatta volna, hogy minden csángó falunak legyen egy erdélyi testvértelepülése, hogy az felvállalja a gyermekek támogatását is. Menteni kellene, ami még menthető, mert néhány éven belül már késő lehet. Czellecz Jenő visszagondolt a kezdetekre, a legnehezebb volt az induláskor, 1990-ben, amikor az ott élők bizalmatlanságát kellett eloszlatni. A gyermekek szívesen vállalkoznak az útra, a gond csak az egyházzal van. Azokkal az ottani papokkal, akik ma is az ördög nyelvének nevezik a magyart, nehéz szót érteni. Jövőre Szászrégen, Maroskeresztúr, Marosszentgyörgy és Erdőcsinád mellett Holtmaroson, Magyarón és Lukailencfalván is várják a csángó gyermekeket nyaralni. /A csángóbizottság tíz éve. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./

Bölönben a falu központjában építik fel jövőre a monumentális millenniumi emlékművet, amelyre felvésik az 1848-as magyar szabadságharc és a két világháború hőseinek és áldozatainak névsorát. Bölöni Farkas Sándor mellszobra már 1991 óta áll a településen. Ősszel ismét lesznek Bölöni Farkas Sándor-napok. - Bölön Pesterzsébettől kapott annak idején /1940-ben/ ajándékba országzászlót. Az emlékművé alakított zászlótalapzat egykori emléktábláit ma is őrzik. Szándékukban áll újra felvenni a kapcsolatot az említett anyaországi településsel, hogy a 2001. esztendő végéig közösen készítsenek újra millenniumi zászlót. - Bölönben idén eddig 12 temetés, 8 keresztelő és 6 esküvő volt. - Bölönben, csak az unitárius egyház keretében, az ifjúsági egyletben 40 fiatal tevékenykedik. /Kisgyörgy Zoltán: Millennium. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

Beindult az Új Kézfogás Közalapítvány mikrohitel programja. A szatmárnémeti Vállalkozók Fóruma és a Vállalkozás-ösztönző Központ foglalkozik három megye - Szatmár, Máramaros és Szilágy - pályázatainak összegyűjtésével. A mikrohitel program keretében 1000-től 4000 dollárig terjedő hitelért lehet pályázni. Kamatmentes hitelről van szó, amit 6 hónapos türelmi idő után két év alatt kell törleszteni. /(Sike Lajos): 4000 dollárt érő ″kézfogás″. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Sipos Miklós református esperest kifejtette, hogy a családok helyzete egyre nehezebb, egyre bizonytalanabbá válik a család értékközvetítő szerepe. Az apa tekintélye megcsappant, az anya egyre több időt tölt a családon kívül. A református családok helyzetén javítani kell, de az egyháznak nincs megfelelő anyagi háttere. /Kereskényi Sándor: Sipos Miklós, szatmári református esperes. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./

Demény Péter a Reményik Sándorra emlékezés kapcsán kifejtette, hogy a diktatúra véget ért, ″egy nép nem adhatja át magát a mélabúnak: egy népnek lennie kell mindenekfölött.″ A nosztalgia többet árt, mint használ. Ideje volna elfogadni, hogy ″ugyanannyira vágyunk szeretetre, mint más népek fiai szoktak.″ /Demény Péter: Isten és szerelem. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./ Lászlóffy Csaba elutasította Demény Péter véleményét, hogy az ünnepek ″egy fogcsikorgató népnek készülnek″... Demény szerint ″a diktatúra véget ért″... ″az ellenállás tétje megszűnt″. Lászlóffy megkérdezte: hát a magyarellenes, ″az ördög nyelve″-ellenes román egyházi uszítás: a klézsei tudósítás ugyanabban a lapszámban? /Ugyanis a Krónika azon száma ezzel a címmel tudósított: Akadályozzák a moldvai csángómagyar képviselők munkáját./ Lászlóffy tovább kérdezett: vajon Bánffy Miklós, Kós Károly, Berde Mária, Reményik kortársai csak a fogukat vicsorgatták? ″Hát a másfél milliós magyar közösség, mindazok, akik elszenvedték a véres pogrommal körített választásokat, a földek és erdők, egyházi javak elkobozását és az iskolák bezárását?!″ /Lászlóffy Csaba: Tehén és takarmány. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

A szept. 1-jei tanévkezdés alkalmából Andrei Marga oktatási miniszter ismertette a változtatásokat. Vissza fognak állni a kilencéves kötelező tanításra. Ez a mostani hatodikosokat fogja először érinteni. 1995-ben hozták azt a döntést, hogy a kötelező tanítási évek számát nyolcra kell lecsökkenteni, ami óriási tévedésnek bizonyult, hiszen rengeteg végzős állás nélkül maradt. Ebben az évben a minisztérium kiépíti a távoktatási rendszert, mert egyre több diák választja ezt a tanulási formát. Az idei naptári év végére az összes líceum és szakiskola rendelkezni fog internet-csatlakozással, 2001-től pedig ez a folyamat kiterjed az általános iskolákra is. A falusi iskolai könyvtárakat fejleszteni fogják. Marga leszögezte: szívesen visszatérne Kolozsvárra, a Babes-Bolyai Tudományegyetemre. Szerinte ez az egyik legkomplexebb kelet-európai egyetem, hiszen 102 képesítést ad, ezek közül 89 esetében román, 43 esetében magyar, 13 esetében német nyelvű a tanítás. Ennek az egyetemnek immár 18 kihelyezett egysége működik Erdély-szerte. /A hatodikosok már kilenc osztályt járnak. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 31./