Kolozsvár szupertitkos vakolathadjárata
Az emberélet fontosabb. Első helyen áll. Téged is aggasztana, ha tudnád: a városban sétálgatva vagy sietve, a járdán lépten-nyomon fejedbe eshet egy tégla. Egy gipszszobor. Egy gyámkő. Legyen akármilyen díszes. Akármilyen régi. Bármily értékes. Akármennyire történelem. Bármennyire egyedi. Pótolhatatlan. Sorsokat, történeteket, titkokat hordozó. Hiszen minden emberélet is pótolhatatlan. Megismételhetetlen lehetőségeket, ígéreteket, megváltásokat hordoz.
A megfelelő törődés hiánya áldozatokat szed. A virág elpusztul, ha nem öntözöd. A gyermek elsorvad, ha nem szereted. A kapcsolatok megbomlanak, ha nem figyelsz a másikra. Ha soha nem keresik egymást, szétsodródnak az egykori barátok. A kopjafák eltűnnek, ha soha nem mész a temetőbe, és idegen fejfák nőnek a helyükbe. A házak elromosodnak, ha nem javítgatjuk.
Van visszaút. Van utolsó pillanat. Amikor éppen még minden visszafordítható.
Megmenthető. Ha fontos neked. Nekünk. És nekik is.
Európa, a vén kontinens, tele van nagyvárosokkal, nem száz, nem ötszáz, de sokszor ezer, kétezer éves kövekkel, díszes épületekkel, emlékekkel, amelyeknek sok romboló viszontagságot kellett túlélniük, s lyukasra rágta őket az idő. Mégsem bontották el tömegesen egy öreg település díszeit. Nem tették tucatjával feketelistára Európa épített örökségét egy angol, német, olasz városban. Nem kezdték el a sérült épületeket helyrehozhatatlanul lecsupaszítani a veszélyesen meglazult „felesleges sallangoktól”. Nem. Bécs, Berlin, London, Róma tatarozott. Megmentett. Kijavított. Akár a sajátjaik voltak azok, akár a háborús határmódosításokkal örökül kapott „idegen” kultúrák emlékei, egykori uralkodó fennhatóságok által létrehozott műemlékek – mint például Kolozsvár belvárosa. Annál inkább így kellene lennie az emberiség legbőségesebbnek ítélt 21. századában, a feltétlen jólét évtizedeiben.
Az emberéletek védelmére való törekvés nem jelenthet egyet a megoldások, eszközök válogatatlanságával. Nem zárja ki a megfontoltságot. A szakmai gondoskodást. Nem egyenlő az elhamarkodottsággal. A kolozsvári önkormányzat ilyetén megoldását nem értékelhetjük másnak, mint egyértelmű kampányfogásnak. Sajnálom, de teljesen annak látszik. Választási évben egy kétségtelenül súlyos gondot azonnali megoldással kezel – többéves vérszegény kezdeményezéseket, megoldási próbálkozásokat felgyorsítva.
A gyorsaság dicséretes. Az eljárás szakmaisága nulla.
Ami az épületen rozoga, azt eltávolítják. Akár a jégcsapokat – nyilatkozta egy illetékes… Azt mondják, eltávolítás előtt fénykép készül a veszélyes épületelemekről. Tényleg készül. Szerény fényképezőgépekkel, tíz-húsz méter távolságról, alulnézetből. Azt mondják, ami menthető, azt tárolják, majd rekonstruálják és visszahelyezik az eltávolított elemeket. Amire állításuk szerint még a pénzük is megvan – Romániában ez igen fontos részlet. Ha nem lettünk volna tanúi, mi zajlott műemlékileg Kolozsváron az utóbbi huszonöt évben, akkor mindezt szikrányi gyanakvás nélkül elhinnénk, nyugodtan hátradőlnénk, és örvendezve várnánk a restaurálást.
KEREKES EDIT. Szabadság (Kolozsvár)

Ghibus diákok vetítettek a vasútállomáson
Az RMDSZ által meghirdetett Örökségünk őrei elnevezésű programban részt vevő O. Ghibu Elméleti Líceum tanulói tegnap a vasútállomáson powerpointos bemutatót tartottak az ott várakozóknak, amelyben bemutatták a kolozsvári vasútállomás történetét.
A Donát negyedi iskola magyartanárától, Andreica-Győri Karolától megtudtuk: miután a vasúttársaságtól megszerezték a lebonyolításhoz szükséges engedélyeket, a gyerekek nagy kedvvel dolgoztak. – Az örökbefogadási akció célja a figyelemfelkeltés. Az állomás főépülete műemlék, amelyet úgy használunk, hogy nem is vesszük észre. Kiderült: sokan még azt sem tudták, hogy 1944-ben bombázták Kolozsvárt és az állomás épületét. Ma a diákok szórólapokat is osztogattak az állomás környékén, amelynek célja az épület iránti érdeklődés felkeltése volt. A közeljövőben pedig egy villámcsődületet szervezünk, szintén hasonló céllal – magyarázta a pedagógus. Szabadság (Kolozsvár)

Mintegy százezer magyar katona vesztette életét a Don-kanyarban
Magyarországon tegnap több helyen is megemlékezést tartottak a doni áttörés 73. évfordulóján.
A második világháborúban 1943. január 12-én kezdődött a Don-kanyarban a szovjet Vörös Hadsereg támadása, amelynek következtében a 207 ezer emberből álló 2. magyar hadsereg mintegy százezer katonája vesztette életét. Annak idején a 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A frontra kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt.  A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30–35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Szabadság (Kolozsvár)

Ismeretlen tételekkel bővül a „veszélyes” épületek listája
Tegnap a Deák Ferenc utca egyik szecessziós épületét „tisztogatták”
Feltartóztathatatlanul zajlik a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal sürgősségi jellegűnek minősített „homlokzat-tisztogató” akciója: tegnap a Deák Ferenc utca 42. szám alatti, gyönyörű szecessziós bérház volt soron.
Az épület nem szerepelt a Horváth Anna alpolgármester által hétfőn rendelkezésünkre bocsátott, 18 tételes jegyzékben, a tűzoltók és a városháza műszaki osztálya pedig csak az adott munkanap kezdetén kapnak rendeletet arról, hova kell kiszállniuk, így nem tudni, melyik történeti épület következik. A városháza biztosított ugyan a helyszínen műszaki felügyeletet, de az odafigyelés, a műemlékvédelmi szakértelem ezúttal is hiányzott: a tűzoltócsákány ütései nyomán leomló vakolatdarabok a homlokzat kariatidáira is ráhullottak, a finoman ívelt oromzatok elemeit megbontották, helyenként a tégláig csupaszították. A helyi rendőrség elkötelezetten biztosította a helyszínt, közel sem engedte az épület sorsa iránt érdeklődőket.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

A felnőttben is ott van a gyermek – Rendhagyó irodalomóra KAF-fal
Nyitott, érdeklődő fogadtatás, őszinte kérdések, jól megírt és felolvasott házi feladatok, szépen előadott versek, megzenésített szövegek – így jellemezhető röviden a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium negyedik osztályában kedd délelőtt tartott rendhagyó irodalomóra, ahová Kovács András Ferenc költőt hívta meg Pop Ágnes tanítónő.
A Kossuth-díjas költőt, a Látó folyóirat főszerkesztőjét (képünkön) először Bálint István iskolaigazgató köszöntötte, aki kiemelte Pop Ágnes tanítónő évekre visszanyúló kezdeményezésének jelentőségét is – hiszen Kovács András Ferenc nem az első irodalmár volt, akit a pedagógus elhívott diákjaihoz.
A gyerekség lényege
A rendkívüli magyaróra a házi feladatok ismertetésével vette kezdetét. A negyedik osztályos tanulóknak köszöntőt kellett írniuk Kovács András Ferenchez. Néhányan fel is olvasták a fogalmazásaikat, amelyekből kiderült, hogy melyik a kedvenc KAF-versük, vagy miért örvendenek, hogy ilyen jeles vendég érkezik az osztályukba, sőt még egy rövid verselemzés is elhangzott.
Pop Ágnes elmondta, közös megegyezéssel előre hozták a magyar kultúra napját (január 22.), hogy „az egyik legnagyobb magyar költővel” ünnepelhessék azt meg. Miután valamennyi gyerek elmondott egy-egy verset, László József furulyatanár irányításával pedig énekeltek és zenéltek is, a meghívottnak adták át a szót. A költő negyedik vagy ötödik alkalommal vett részt abban az osztályteremben hasonló rendezvényen, mint mondta, mindig más és más arcokat lát, és az utcán is megszólítják néha azzal, hogy „ismerem a költő bácsit, a Pop Ágnes tanító néni osztályában találkoztunk”.
A felnőttben mindig ott van a gyermek – mondta Kovács András Ferenc, aki azt is elmagyarázta a hallgatóságának, hogyan is van ez, hol rejtőzik a „gyerekség lényege”? „Szívben, fejben, agyban? Vagy tán a szemben, a pillantásban, a mozdulatban, az emlékezetben? Mindezekben benne lehet a gyermeki lény, ahogyan a nyitottságban, a kedvben, a humorban, a kacagásban, abban, ahogy önmagán tud nevetni az ember” – magyarázta.
Miből lesz a vers?
A gyerekeket sok minden érdekelte a költővel kapcsolatban, rengeteg kérdést feltettek. Például arra voltak kíváncsiak, hogy miért ír olykor álnéven? Miért kezdett írni és hány évesen? Mikor jelent meg az első kötete? Honnan ihletődik a versek megírásakor? Miből lesz vers? Miért ír állatokról? Van-e kedvenc állata, és melyik az? Miért van a gyermekversekben annyi nehéz szó?
Végül egy feladványsort is meg kellett fejtenie a költőnek a gyerekek felkérésére: a kiállított rajzaikról ki kellett találnia, hogy melyik milyen verséből ihletődött, mit ábrázol. A rendkívüli óra egy rövid felolvasással végződött: Kovács András Ferenc a legutóbb megjelent verseskötetéből, az Egerek könyvéből olvasott fel három verset.
Érdeklődésünkre, hogy milyen hozadéka van egy ilyen magyarórának, Pop Ágnes elmondta, az olvasás megszerettetését szolgálja elsősorban. Szerinte a gyerekek attól a költőtől vagy írótól, akit személyesen is megismernek, sokkal többet és sokkal nagyobb kedvvel olvasnak. Kovács András Ferenc úgy fogalmazott, hogy számára is élmény egy-egy ilyen találkozó, ahol a gyerekek nyitottak, érdeklődőek és őszinték.
Antal Erika. Krónika (Kolozsvár)

Ki vezeti Romániát?
A kommunista diktatúra bevezetése Romániában is szükségessé tette egy olyan titkos szervezet létét, amely a rendszer megszilárdításához szükséges lépéseket kiterveli, megszervezi, végrehajtja és felügyeli. Így hozták létre 1948-ban az idők során hírhedtté vált Securitatét, vagyis a román titkosrendőrséget. Annak tudatában pedig, hogy a diktatúrák létét a félelem biztosítja, ennek gerjesztését és fenntartását határozták meg hivatásaként. 
Nem véletlen tehát, hogy az ország vezetésének 1965-ben történt megszerzése után Nicolae Ceauşescu is a Securitate szolgálatait vette igénybe hatalma megtartása érdekében. Ezért szilárdulhatott meg és teljesedhetett ki Romániában a személyi kultusznak egy sajátos, ceauşizmusnak nevezett változata, melynek legfőbb jellemzői a félelem- és gyűlöletkeltés, a lelki és fizikai terror, a nyomor és nélkülözés, illetve a félrevezetés és hatalmi gőg voltak. A besúgók hadának, illetve a rendelkezésére bocsátott anyagi javaknak és szellemi eszközöknek köszönhetően a titkosrendőrség bárkiről bármit megtudhatott, így végül a tényleges hatalmat ők kezdték gyakorolni megbízóik helyett. Az 1989-es fordulat után ez a hatalom ideiglenesen kicsúszott a kezükből, azonban eszközökben nem válogatva hamarosan visszaszerezték, és az általuk összetákolt látszatdemokrácia leple alatt azóta is a kezükben tartják. 
Ezt a célt szolgálták és szolgálják a Marosvásárhelyen kiprovokált etnikai összecsapások, a bukaresti bányászjárások, a folyamatos magyarellenes hangulatkeltés, de a román hatóságoknak és erőszakszerveknek a megalázásunkra irányuló megnyilvánulásai és intézkedései is. Hiszen amíg mi egymásnak feszültünk, addig a feloszlatott Securitate ügynökei szép lassan vissza- és beszivárogtak a politikai, gazdasági és tudományos élet, illetve pénzintézetek vezető köreibe, s megszerezték azok irányítását is. Ideje lenne hát rádöbbeni magyarnak és románnak egyaránt, hogy ismét egy nagy átverés szenvedő alanyai vagyunk, és azok is maradunk, amíg közös erővel el nem mozdítjuk tisztségeikből a minket kiszipolyozó háttérhatalom képviselőit.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kétnyelvűséget kérnek
A vak is érzi: közelednek a választások 
Ritli László Csongor, a nagyváradi közgyűlés RMDSZ-frakciójának vezetője hétfőn közölte: a frakció az év elején beadvánnyal fordult a Közterület-fenntartó Zrt.-hez azért, hogy a helyi önkormányzat háttérintézményeiben legyenek kétnyelvűek a feliratok.
Ritli kifejtette: az utóbbi időben a lakossági fórumokon, illetve egyéb informális találkozókon sokan kifogásolták, hogy számos esetben hiányoznak a kétnyelvű feliratok az önkormányzat háttérintézményeiben. A legtöbb erre vonatkozó jelzés tárgya a nemrég átadott és korszerűsített nagyvárad-rogériuszi piac volt, de ugyanaz elmondható a kórházak kivételével szinte valamennyi közintézményről, illetve például a tavaly tavasszal hivatalos elnevezéseket kapó hidakról is. Emellett az is előfordult, hogy az átszervezéseket, felújításokat követően a régi kétnyelvű táblák már nem kerültek vissza a helyükre.
Emiatt az RMDSZ-frakció január elején beadvánnyal fordult a Közterület-fenntartó Zrt.-hez, hogy a 2001/215. számú közigazgatási törvény 76. cikkelyének 4. bekezdése értelmében pótolja ezen hiányosságokat, vagy állítsa helyre a korábbi állapotokat. Az intézménynek harminc nap áll a rendelkezésére a válaszadásra, de nem feltételezik azt, hogy szándékos mulasztásról van szó. Nagyváradon számos, az önkormányzatnak alárendelt intézmény és cég alkalmazza a kétnyelvűséget. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elutasított bejegyzés
Betiltották Székelyföld népszerűsítését 
A Hargita Megyei Törvényszék elutasította a Székelyföld turisztikai népszerűsítése érdekében létrehozott szövetség bejegyzését, mivel – az indoklás szerint – Székelyföld hivatalosan nem létezik. Az esetet a Csíki Hírlap szellőztette meg.
Tavaly novemberben kezdeményezte a Pro Turismo Terrae Siculorum szövetség létrehozását 14 Hargita, Kovászna és Maros megyei turisztikai és vidékfejlesztési egyesület, amelyek Székelyföldet turisztikai úti célként igyekeznek népszerűsíteni itthon és külföldön. A Hargita Megyei Törvényszék az alapszabályzatban szereplő Székelyföld kifejezést kifogásolta, és ennek megváltoztatását kérte. A tárgyaláson az ügyész úgy érvelt, a Székelyföld szó alkotmányellenes. „A jogászunk azt kérdezte, mivel turisztikai úti célokkal nem foglalkozik az alkotmány, hol sértjük ezt meg? A bírónő meglepő módon azt mondta, ha vállaljuk, hogy kivesszük ezt a szót a statútumból, akkor ad még egy kis haladékot, hogy megváltoztassuk” – számolt be az előzményekről ifj. Nagy Benedek, a szövetség alelnöke.
A Hargita Megyei Törvényszék végül a szövetség bejegyzését elutasította. Az ítélet indoklása szerint Székelyföld nevű területi szervezeti egység nincs. Az ítélet idézi az alkotmányt, és több más törvényt, amelyek szerint közigazgatási szempontból Romániát községek, városok és megyék alkotják. Mindezt a tárgyaláson elnöklő Szikszai Enikő csíkszeredai bíró írja alá. A kérelmezők az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be a Marosvásárhelyi Ítélőtáblához. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Váradon hallgatták ki Pontát és Govort is
A Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) váradi kirendeltségén hallgatták ki kedden a PSD-s Victor Ponta exminiszterelnököt és volt pártelnököt, jelenlegi parlamenti képviselőt. Szatmári párttársa, Mircea Govor a gyanúsított, aki immár Váradon van letartóztatásban.
Nagyváradon járt Victor Ponta, de a régebben szokásostól eltérő minőségben. A Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) nagyváradi területi kirendeltségén hallgatták ki ugyanis, szatmári párttársa, a PSD-s Mircea Govor korrupciós ügyeiben. Govor a Szatmár Megyei Tanács volt elnöke és jelenlegi alelnöke, a PSD Szatmár megyei szervezetének elnöke, és tavaly december 23-a óta előzetes letartóztatásban van. Hat rendbeli korrupciós bűncselekménnyel gyanúsítják.
A tanú
Ebben az ügyben Pontát tanúként hallgatta ki a DNA. Azért a váradi kirendeltségén, mert ehhez a területi képviselethez tartozik Szatmár is, ahol Govor ténykedett. Victor Ponta kedden délelőtt másfél órát töltött a DNA itteni székhelyén, kijövetelekor pedig csak annyit mondott, hogy tanúként hallgatták meg, az ügyről magáról nem nyilatkozott, azt hangoztatva, hogy „erről többet csak az ügyészek mondhatnak önöknek”. A DNA ügyészei azt próbálják kideríteni, milyen szerepet játszott Ponta, aki akkoriban a PSD elnöke volt, abban, hogy megmenekítsék a büntetőjogi felelősségre vonástól Ovidiu Silaghi parlamenti képviselőt, aki akkoriban iratkozott át a PNL-ből a PSD-be. Ovidiu Silaghi 2014 elején lépett be a PSD-be, és indult a szatmári időközi képviselőválasztáson, hogy parlamenti mentelmi jogot szerezve így ússza meg a felelősségre vonást amiatt, hogy amikor még szállításügyi miniszter volt, 200.000 eurónyi kenőpénzt kapott egy ügyben, Nelu Iordache vállalkozótól. Ovidiu Silaghi ezen menekülési próbálkozását a Szatmár megyei PSD-elnök, azaz a mostani gyanúsított, Mircea Govor nagyban segítette, ez utóbbi intézte ugyanis azt, hogy a megyei PNL-elnök Silaghit a PSD fogadja, és indítsa a választáson. A DNA ekkor már rajta volt az ügyön, és kérte Silaghi európai parlamenti képviselői mentelmi jogának felfüggesztését, ezért a hazai parlamentbe akarták bemenekíteni. Ugyanis a szatmári időközi választás során egyszerre tartották ott a romániai parlamenti és az EP-választást – és ha már Silaghi ellen az EP-nél próbált eljárni a DNA, a politikus a hazai parlamentbe bejutva akarta lenullázni az ügyet, hogy elölről kelljen kezdeni a mentelmi jogának felfüggesztését is. Govor egy telefonbeszélgetésben még el is ismerte, hogy ő intézte Silaghi „megmentését”. (Később amúgy Silaghi a PSD-t is elhagyta: 2014 augusztusában Călin Popescu Tăriceanu új pártjába lépett át, ahol alelnöknek is megválasztották, már a párt alakuló kongresszusán.)
Visszaéléssel gyanúsítják
Silaghi manővereinek segítése miatt most a Korrupcióellenes Ügyosztály most befolyással és hatalommal való visszaéléssel gyanúsítja a PSD-s Mircea Govort. Emellett más ügyek miatt is eljárnak ellene, például amiatt, hogy egy község vezetője ellen lejárató kampányt indíttatott a sajtóban, továbbá amiatt, hogy a szatmári pénzügyi hivatalnál nyomásgyakorlással és zsarolással próbálta elérni, hogy pártjának embereit nem szakmai, hanem politikai alapon tartsák meg ott, valamint egyik rokonát alkalmazzák is ott, emellett egy közbeszerzésen nyertes cégtől azt kérte, hogy a befolyó összeg egy részét az általa ellenőrzött vállalkozásnak juttassa, ellenkező esetben sajtóbeli leleplezéseket ígért a nyertes cég közbeszerzéseket kijátszó húzásairól, és így 124.800 lej illegális haszonra tett szert, amely megszerzésekor le is állíttatta a sajtókampányt, egy másik esetben pedig a munkaügyi hivatalnál tiltatta meg, hogy az általa politikai alapon támogatott vállalkozónál büntessenek szabálytalanságok miatt. A DNA ezek alapján olyan akciókkal gyanúsítja, amely tettek illegális hasznot hajtottak neki, vagy más személynek – ez egyből két bűncselekmény; továbbá a nyomásgyakorlás során elkövetett, minősített zsarolással, ami a Büntető Törvénykönyv szerint további négy tételre osztható bűncselekmény. Ezen ügyek közül tehát a Govor-Silaghi ügyben járt Váradon Victor Ponta is, akinek olyan kérdéseket tettek fel a DNA-nál, hogy milyen szerepe volt akkori PSD-elnökként Ovidiu Silaghi ügyének intézésében, a PSD-be való átléptetésében és parlamenti képviselői jelölésében. Váradról való távozásakor Ponta nyilatkozatokat nem adott, mindössze arra a kérdésre felelt, hogy segítette-e Silaghi megmentését, így reagálva, mielőtt autóba ült: „Meg tudok én menteni valakit?” Az ügyiratban egyébként a PSD mostani országos elnökének, Liviu Dragneának a neve is szerepel. Utóbbit már kihallgatta a DNA, szintén tanúként.
Váradon van
Maga Mircea Govor, az ügy egyik kulcsembere egyébként már maga is Nagyváradon van, mégpedig egyelőre rács mögött. A Szatmár Megyei Tanács volt elnöke, jelenlegi alelnöke, a PSD Szatmár megyei szervezetének elnöke előzetes letartóztatásban van tavaly év vége óta, és ezzel kapcsolatban azt a döntést hozták, hogy Szatmárról a Bihar megyei rendőrség fogdájában helyezik át. Ez most hétfőn meg is történt. Tegnap pedig Govor újra kihallgatáson volt, a DNA itteni, területileg illetékes képviselői előtt.
Szeghalmi Örs. erdon.ro

Várad folyóirat: író-olvasó találkozók, novellapályázat
A Várad kulturális folyóirat megvalósításairól, közös tervekről számolt be Szűcs László főszerkesztő, Balogh Andrea, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa és Tasnádi-Sáhy Péter szerkesztő.
Megjelent mind a Várad folyóirat, mind a Biharország havilap tizenkettedik száma, és megszervezték mind a tíz tervezett Törzsasztal-estet a Várad kulturális folyóirat égisze alatt, mondta el Szűcs László főszerkesztő a keddi sajtótájékoztatón. A Törzsasztal rendezvények során Cserna-Szabó András, Kántor Lajos, Kun Árpád, Sándor Iván, a Varadinum keretében Szabó T. Anna, majd Tompa Gábor, Spiró György, Boldizsár Ildikó, Kerékgyártó István, Szijj Ferenc találkozott a közönséggel, most pénteken pedig Györe Balázs magyarországi költővel, íróval találkozhatnak az érdeklődők.
Visszatérők
Ami pedig a többi idei meghívottat illeti: február 12-én Térey János, március 15-én Tóth Krisztina, április 15-én Csaplár Vilmos, egy nappal később pedig, a Varadinum keretében Darvasi László látogat majd Váradra. Május 15-én a Gács Anna – Csuhai István házaspár lesz a Törzsasztal vendége, június 10-én pedig Schein Gábort látják vendégül. A meghívottak közül többen visszatérő vendégek, mások pedig – mint például Tóth Krisztina és Schein Gábor a Törzsasztal közönségének kérésére jön el.
Amint Szűcs László megjegyezte, különösen az ismert írók esetében jó előre meg kell beszélniük a programot, s ezt rendszerint idejében közzé is teszik, hogy elkerüljék a párhuzamos rendezvényeket – de ezt mégsem valósul meg mindig.
A Varadinum rendezvénysorozaton is aktívan vettek részt – megemlítette többek között a Biharvármegye-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve megjelentetését, Makk Károly filmrendező váradi találkozóinak megszervezését, Szabó T. Anna költő, műfordító meghívását, találkozását a gyerekekkel a Varadinum keretén belül.
Kifutópálya lehet
Nagy érdeklődés kísérte a Könyvmaratont is, melyen belül egyebek mellett két saját kiadású könyvet is bemutattak – Fábián Sándor verseskötetét és Tóth Ágnes gyermekvers-kötetét. Két pályázatuk is volt, a Tudomány kertje keretén belül tanulmányokat jelentettek meg a Várad folyóiratban, ezenkívül megszervezték a Tabéry Géza novellapályázatot, melyre sokan jelentkeztek, s melyet az idén is folytatnak. Ezzel kapcsolatban Balogh Andrea, a Partiumi Keresztény Egyetem magyar nyelv és irodalomtudomány tanszékének adjunktusa elmondta: az idén a novellapályázat címe Történet, töredék, ének, s számítanak rá, hogy minél többen bekapcsolódnak, szeretnék, ha egy olyan fórummá válna ez a rendezvény, ahol a fiatalok kipróbálhatják magukat. Szűcs László hozzátette: nagy sikerélményt nyújthat a fiataloknak, akár kifutópálya is lehet egyik másik szerző számára. A későbbiek folyamán egy esszépályázatot is meghirdetnek majd, tette hozzá. Megújult a biharmegye.ro weboldal, s idei terveik közé tartozik a nagyvárad.ro portál vonzó kulturális portállá való átalakítása. Folytatni szeretnék a Biharország estek megszervezését Berettyóújfaluban. Szűcs László személyi veszteségeikről is szólt: elhunyt Barabás Zoltán költő, a folyóirat egyik alapítótagja, Anamaria Pop műfordító, Lászlóffy Csaba kolozsvári költő, valamint Tuduka Oszkár, aki első sorban a Biharországban közölt.
Élő Várad
Tasnádi-Sáhy Péter, a Várad folyóirat irodalmi szerkesztője egy új rendezvénysorozatról számolt be, ennek első eseményét február 5-re tervezik. Az Élő Várad című rendezvény során első sorban pályájuk elején lévő, fiatal, kevéssé ismert váradi szerzők részvételével szeretnének közönségtalálkozókat szervezni, „hogy kiderüljön, az alkotó szemszögéből milyen lehet Váradon létezni, alkotni, milyen lehetőségek léteznek az irodalom e rejtett centrumában. Mert ugyan az irodalom, a művészet oszthatatlanul és egyetemesen emberi, mi ebben az univerzalitásban letűzzük a zászlót és ezt Váradon tűzzük le” – mondta a szerkesztő. A meghívottak között jelenleg Kemenes Henriette, Ozsváth Zsuzsi, Mihók Tamás, Mátyás Zsolt szerepel. „Szeretnénk bevezetni a társadalomba az első bálozókat” – jelentette ki Tasnádi-Sáhy Péter.
Neumann Andrea. erdon.ro

Tabéry-novellapályázatot hirdettek Nagyváradon
Történet, töredék, ének címmel írta ki a Várad irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztősége és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke az idei Tabéry Géza novellapályázatot.
A pályázatot másodjára írták ki, az első pályázatra, melyet tavaly hirdettek megTavasz, tűz, történelem címmel, közel húsz alkotás érkezett, mondta Szűcs László, a Várad főszerkesztője. Az alkotókat három, pénzjutalommal is járó díjjal, öt dicsérettel és egy Várad-különdíjjal jutalmazták, a legjobb novellák a Váradban is megjelentek.
Idén szintén 16–26 év közötti fiatalok pályamunkáit várják, mondta Balogh Andrea, a PKE adjunktusa, aki azt is hozzátette: a zsűrizés során érdekes volt látni, hogy értelmezik á a fiatalok magát a novellát, mint műfajt. A felhívást elküldték a középiskoláknak, de nemcsak romániai, hanem külföldi fiatalok írásait is szívesen fogadják, tette hozzá. A novellákat március 18-áig várják, az eredményhirdetést április végén tartják meg.
Fried Noémi Lujza. maszol.ro

Erdélyi kastélyok sorsa a PONT Csoport fókuszában
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projekt második konferenciáját 2016. január 15-én szervezi meg a PONT Csoport a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (Tordai út, 4.).
A konferencia reggel 10 órakor kezdődik. A PONT Csoport munkatársai kastélyszakértőkkel közösen hat különböző szemszögből vizsgálják az erdélyi kastélyok sorsát (műemlék-helyreállítás, konzerválás, restaurálás, a kastélyok modern kultusza, kastélykertek revitalizációja, kastély és turizmus, vidékfejlesztés, a kastélyok hasznosításának jogi alapkérdései), és bemutatják a 2015 márciusában elkezdődött projekt előrehaladtát.
Dr. Makay Dorottya az erdélyi kastélyok helyreállításáról tart előadást, Boda Szabolcs a XII. századi kastélyélményről, dr. Kentelky Endre a kastélykertek revitalizációjáról, Ilyés Szabolcs a kastélyok és műemlékek restaurálásának forrásbevonási lehetőségeiről, dr. Veress Emőd a kastélyok hasznosításának jogi alapjérdéseiről, dr. Weisz Attila és dr. Bordás Bea művészettörténészek pedig az erdélyi kastélyok diszkrét bájáról beszélnek.
A konferencia második felében zajló kerekasztal-beszélgetésen Hegedüs Csilla (bonchidai Bánffy-kastély), Szőts Papp Zsuzsa (oltszemi Mikó-kastély), Rácz Lilla (olaszteleki Daniel-kastély), Kovács Jenő (nagykárolyi Károlyi-kastély), Bánffy Farkas (fugadi Bánffy-kastély) és Gergely Balázs (gyalui Barcsay-Bánffy-kastély) mesélnek a kastélyok fenntarthatóságáról és működtetési elképzelésekről a gyakorlatban.
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projekt az erdélyi kastélyok helyzetét történelmi-kulturális, gazdasági, turisztikai, társadalmi kérdésnek egyaránt tekinti, és célja, hogy az ágazatokon átnyúló megközelítés révén elő tudja segíteni azt, hogy az igen változatos problémakört jelentő kastélyok jövőjére fenntartható megoldások szülessenek – olvasható a szervezők közleményében.
A Kastély Erdélyben – stratégiák és fejlesztési modellek projektet az izlandi, liechtensteini és norvég alapok támogatja, Románia Kulturális Minisztériumának Projektmenedzsmenti Osztályán keresztül, a Kulturális és Természeti Örökségek Megőrzése és Felélesztése Programon keretében. maszol.ro

Elhunyt Cseresznyés Pál, a fekete március ismert alakja
Meghalt 75 éves korában a marosvásárhelyi fekete március közismert és vitatott alakja, Cseresznyés Pál – közölte a Bukaresti Rádió magyar adása.
Az 1990-es marosvásárhelyi események után Cseresznyés Pál csaknem hat évet töltött börtönben. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet vádjával tíz év szabadságvesztésre ítélték egy videofelvétel alapján.
A legfelső bíróság az időközben kialakult nemzetközi nyomás ellenére az ítéletet helybenhagyta, Cseresznyés csak Emil Constantinescu elnöki kegyelmének köszönhetően került szabadlábra hatévnyi fogság után.
Cseresznyés Pál kálváriájáról könyv is megjelent. „Mindenkinek megbocsátok, az igazságszolgáltatást pedig a Jó Istenre bízom, rendelkezzék mindazok felett akik másnak rosszat tettek” – olvasható mottóként a kötet második kiadásában, amelyet 2008-ban mutattak be a marosvásárhelyi Bernády Házban.
Bukaresti Rádió. maszol.ro

Elhunyt Cseresznyés Pál
Elhunyt a Marosvásárhely fekete márciusát követően közismertté vált Cseresznyés Pál, értesítette a Rádió Gagát a férfi egyik hozzátartozója. Elhalálozásának okáról nem tudott magyarázattal szolgálni, a család boncolást kért, hogy megállapítsák, mi okozta életvesztését. Cseresznyés Pál karácsonykor vizitelt, és akkor úgy tűnt, hogy jó egészségnek örvend, mondta a hozzátartozó.
Cseresznyés Pál az 1990-es marosvásárhelyi események kirakatperének áldozata, csaknem hat évet töltött börtönben. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet vádjával ítélték tízesztendei börtönre egy videofelvétel alapján. Elítélésekor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a román orvos szakértői jelentést, amelynek értelmében futás közben a vádlott nem tudott halálos rúgást elkövetni. A legfelső bíróság az időközben kialakult nemzetközi nyomás ellenére az ítéletet helybenhagyta, az áldozat csak Emil Constantinescu elnöki kegyelmének köszönhetően került szabadlábra hatévnyi fogság után, írta a Cseresznyés Pállal készült interjúhoz háttérként közölt összeállításban az MNO.
Cseresznyés Pál kálváriáját könyvben is megörökítették. Mindenkinek megbocsátok, az igazságszolgáltatást pedig a Jó Istenre bízom rendelkezzék mindazok felett akik másnak rosszat tettek – áll mottóként a kötet második kiadásában, amelyet 2008-ban mutattak be a marosvásárhelyi Bernády Házban. mediatica.ro

Akik meghallják az öngyilkosság széléről érkező segélykiáltást
Tíz éve működik a Székelyudvarhelyen létrejött S.O.S. lelkisegély-szolgálat, melynek fő célja támaszt nyújtani a krízisben és bajban, lelki nehézségben szenvedőknek. A kezdetekben csak vezetékes telefonszámon voltak elérhetők, ám ma már a legtöbb fiatal a legnagyobb közösségi hálón lép kapcsolatba velük. A növekvő igény miatt az elkövetkezőkben Erdély nagyobb városait is bevonhatnák a projektbe.
Simó Irma tanulmányait Németországban, illetve Magyarországon végezte. A teológia mellett klinikai pszichológusi diplomát szerzett, majd mentálhigiénés szakember lett. 2005-ben Székelyudvarhelyen létrehozta az S.O.S. lelkisegély-szolgálatot, melyet most az ő vezetésével a csíkszeredai Áradat Egyesület működtet. A már egy évtizedes projekt célja támaszt nyújtani a krízisben és bajban, lelki nehézségben szenvedőknek.
A szolgáltatás az első években vezetékes telefonon volt elérhető, azonban 2009 őszétől már mobiltelefonos szolgálatként működik. Az önkéntes szakemberek ilyen formán bárhonnan elérhetők, és szükség esetén a segélykérőt elirányíthatják a legközelebbi terapeutához.
Ha külföldön van(nak) a szülő(k)
Legtöbben faluról keresik meg őket. Véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy városon többen személyesen felkeresik a terápiás központokat, amire a vidékieknek nem igazán van lehetőségük. Tavaly hozzávetőleg nyolcszáz betelefonálójuk volt. Mivel már bő egy évtizede működnek, stabilitást jelentenek, az emberek egyre jobban megbíznak bennük. Munkájuk során mindenkinek anonimitást biztosítanak, ugyanakkor köti őket a szakmai titoktartás is. 
Kezdetben jobbára csak nők vették igénybe a szolgáltatást, mára azonban nagyjából kiegyenlítődik a nemek aránya. A legtöbb betelefonáló önértékelési problémával küzd, sok fiatal férfi az öngyilkosság széléről kiált segítségért – magyarázta a pszichológus. Tapasztalata szerint legtöbb esetben az önértékelés hiánya az oka a párkapcsolatok romlásának, valamint a válásoknak, ami a krízishelyzethez vezethet. Leggyakrabban talán párkapcsolati problémák miatt kérnek tanácsot a segélyszolgálat szakembereitől. Nem ritka a nevelési segélykérés sem, sőt egyre több unokáját nevelő nagyszülő fordul hozzájuk olyan esetekben, amikor a gyerek szülei külföldön tartózkodnak.
Búskomorság télen-nyáron
A válások mellett a lakhelyváltoztatások, a különböző függőségek, valamint az önazonosság-keresés is sok embert a krízis felé sodor. Simó Irma elmondta azt is, hogy bár a téli ünnepek körüli időszakban szoktak legtöbben depresszióval küzdeni, az utóbbi években nyáron is egyre gyakoribb a búskomorság, főként a fiatalok körében.
Lelkisegély Facebookon, rádión keresztül
A programot folyamatosan népszerűsítik a médián keresztül, valamint a rendelőknél, templomoknál kihelyezett szórólapok által. A legtöbb fiatal Facebook-oldalukon jelentkezik, míg az idősebbek jó részét a Mária rádió által érik el. Mindenkit meghallgatnak, felekezeti hovatartozástól függetlenül. „Mi senkit nem akarunk megtéríteni, hanem meghallgatva őt segíteni szeretnénk lelki próblémáin” – mondta a pszichológus.
Terveikről kérdezve elmondta, hogy mivel tapasztalataik szerint egyre nő az igény szolgáltatásaikra, pályázatok és új önkéntes szakemberek segítségével szeretnének több vonalat bekapcsolni a már meglevők mellé. Ilyenformán Erdély nagyobb városait is bevonhatnák a projektbe.
A segélyszolgálat három pilléren alapul. Foglalkozik az öngyilkosság megelőzésével, mentálhigiénés prevencióval, valamint rendelkezik egy diszpécserszolgálattal (hétfőtől péntekig este hét és tizenegy óra között hívható a 0754-800808-as, illetve a 0723-800808-as telefonszám). A mentálhigiénés prevenció a krízis elkerülésére, megelőzésére, míg az öngyilkosság-megelőzés a már kialakult krízis kezelésére fordít hangsúlyt. A diszpécserszolgálat az azonnali telefonos segítség mellett a legközelebbi városhoz, iskolához irányítja a segítségre szorulót, ahol szakmai segítséget kaphat. Mindezek mellett nevelési tanácsadással is foglalkoznak.
Dósa Ildikó. Székelyhon.ro

Elhunyt Cseresznyés Pál
Életének hetvenötödik évében hunyt el Marosvásárhely fekete márciusának egyik legvitatottabb személyisége, Cseresznyés Pál.
Míg a román nacionalisták nemzetük legnagyobb ellenségeként tekintettek rá, a magyarok az 1990-es kirakatperek legpechesebb áldozatának tartották. A ’90-es marosvásárhelyi véres események kirakatperének áldozata csaknem hat évet töltött börtönben. Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet vádjával ítélték tíz esztendei börtönre egy máig vitatott videofelvétel alapján.
Elítélésekor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a román nemzetiségű orvos szakértői jelentését, amelynek értelmében futás közben a vádlott nem tudott halált okozó rúgást elkövetni. A legfelső bíróság az időközben kialakult nemzetközi nyomás ellenére az ítéletet helybenhagyta, az áldozat csak Emil Constantinescu elnök által elrendelt amnesztiának köszönhetően került szabadlábra hatévnyi fogság után.
Cseresznyést előbb a marosvásárhelyi, majd a Bukarest melletti jilavai börtönben éveken keresztül megalázták, meggyötörték, megkínozták származása miatt. Elmondása szerint a börtönőrök a következő szavakkal lökték őt a köztörvényes román bűnözők közé: „Itt a románok gyilkosa, tegyetek vele, amit akartok!”. „Hat év alatt tulajdonképpen én voltam a román nemzet első számú ellensége a börtönben, és olyan kezelésben részesítettek” – mondta el a Székelyhon.ro-nak egy korábbi visszaemlékezésben.
Börtönkálváriájáról – szabadulása után – könyvet is írt. „Mindenkinek megbocsátok, az igazságszolgáltatást pedig a jó Istenre bízom, rendelkezzék mindazok felett, akik másnak rosszat tettek” – olvasható mottóként a kötet második kiadásában, amelyet 2008-ban mutattak be a marosvásárhelyi Bernády Házban. A Krónika egyszer arról kérdezte, mit tenne, ha megismétlődnének a márciusi események? Cseresznyés Pál határozott válasza az volt, hogy „egy hasonló konfliktus kirobbanása esetén újra részt vennék benne; a nemzetemért és az igazságért bármit megtennék”.
Egyik nyilvános megemlékezésen azt fejtegette, hogy „a bujtogatás egyik nemzet hasznát sem szolgálja, a két nép célja, hogy békésen éljen, dolgozzon, és gyarapodjon egymás mellett”.
Szucher Ervin 
Emlékeztető: Cseresznyés Pált /Vármező, 1941. - Marosvásárhely, 2016. január 12./ 1991. január 18-án tartóztatták le. 1992. júl. 7-én 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélték Cseresznyés Pált. Közel hat évig volt börtönben, 1996. december 24-én szabadult.
Önéletrajzi könyvet írt. A könyv magánkiadásban jelent meg 2003-ban: Március mártírja. A marosvásárhelyi Cseresznyés Pál kálváriája (1991. január 16.-1996. december 24.), A szerző magánkiadása, 2003. Tófalvi Zoltán előszavával. Székelyhon.ro

Chicagóban állítja ki reprezentatív alkotását Bartha József
Bartha József marosvásárhelyi képzőművész alkotása is bekerült abba a válogatásba, amelyet a kurátor a rendszerváltás utáni évtizedek képzőművészeti hatásaira gyűjtött össze. A világot látott tárlatot tavaly Svájcban állították ki, péntektől pedig Chicagóban lehet megtekinteni.
Romániai kortárs képzőművészek állítanak ki január 15-én Chicagóban a Gallery 400 nevű kiállítóteremben. A Few Were Happy with their Condition (Kevesen elégedettek a helyzetükkel) című tárlat anyagát a romániai születésű, Chicagóban nevelkedett és jelenleg Svájcban élő kurátor, Olga Ștefan állította össze, miután végigjárta Bukaresttől Nagyváradig, Jászvásártól Marosvásárhelyig a kortárs képzőművészeti tereket, és kiválasztotta a koncepciójának legmegfelelőbb alkotásokat.
A művészek – Dan Acostioaei, Irina Botea, Răzvan Botis, Claudiu Cobilanschi, Ștefan Constantinescu, Alexandra Croitoru, Cristina David, Bogdan Gîrbovan, Alex Mirutziu, Ciprian Mureșan, Vlad Nancă, Mircea Nicolae, Cristi Pogăcean, Ștefan Sava, Mona Vatamanu, Florin Tudor – között Bartha József is szerepel. A marosvásárhelyi képzőművész érdeklődésünkre elmondta: ez egy olyan vándorkiállítás, amelyet először a Zürich melletti Winterthur városkában állítottak ki, majd Drezdában, most pedig Chicagóban.
A kurátor a rendszerváltás után eltelt tíz-húsz év hatására volt kíváncsi, az ezt a témát legjobban megközelítő alkotásokat válogatta ki a romániai kortárs képzőművészeti felhozatalból. Ezek között van videó, fotográfia, installáció. Bartha József elmondta, a konceptuális alkotások onnan ismerhetők fel, hogy egy adott koncepcióra keresik meg a technikát, azt a formát, amelyik a legjobban tudja közvetíteni a meghatározott üzenetet, vagy felvetést. A kortárs művészet egy bizonyos réteghez szól. „Minden kortárs művészeti kiállítás úgy tud több emberhez szólni, ha olyan témákat vet fel, amelyek  jelenkori társadalmi problémák, amelyek olyan embereket is érdekelnek, akik nem konkrétan a kortárs  művészet nyelvezetével való mindennapos találkozást tartják fontosnak” – fogalmazott Bartha.
A hamarosan Chicagóban megnyíló tárlaton a marosvásárhelyi alkotóművész egy úgynevezett lightboxban prezentált alkotással vesz részt, amelynek címe: Retus, majdnem azonos. Ez tulajdonképpen két portré, az egyik 1968-ból, a másik 2012-ből. Az egyik Bartha Józsefet ábrázolja fehér ingben, pionírnyakkendővel, ez egy fekete-fehér, utólag színezett, retusált kép. A másik a fiát ábrázolja 8 évesen, akit szintén fehér ingben, pionírnyakkendőben fotózott le, fehér-fekete technikával és utólag színezett számítógépes retusálással. „A rólam készült fotó valamikor megsérült, eltépődött, de édesanyám megtalálta, és megragasztotta. Aztán a kisebbik fiam ráakadt, és kérdezte, hogy mi az. El kellett mondani a történetet, a pionírnyakkendőt meg azt, hogy miért piros a szám, mert fehér-fekete fotó volt” – osztotta meg velünk a történetet Bartha. Annyit mesélt kisfiának, Daninak erről, hogy beugrott: milyen érdekes lenne, ha csinálna egy közös fotográfiát, megpróbálva az ő 8 éves portréját összekapcsolni a saját gyerekkorával. Mit tud meg ebből a néző, aki nem ismeri ezt a történetet? – kérdeztük a képzőművésztől, aki elmondta: az alkotáson az áll, hogy 1968-ban József, 2012-ben Bartha Dániel, amiből már tud következtetni, és rájön a  lényegre, nem kell a konkrét történetet ismernie. „Igazából ennek a spirituális, érzelmi befogadása a fontos” – mondta Bartha József.
Világjáró kiállítás
A Few Were Happy With Their Condition című kiállítás tavaly február 21. és április 5. között a svájci Winterthurban volt látogatható, idén január 15. és március 5. között az amerikai Chicago kulturális ajánlatában szerepel a Gallery 400-ban. A tárlat „a posztkommunista Románia mindennapjait dolgozza fel, a remények és csalódások korszakát, a végtelenségig elhúzódó átmenet időszakát, amelyben folyamatosan ütközik és egymást tükrözi a neoliberalizmus a kommunista stílusú korrupcióval” – írja ismertetőjében többek között a Chicagoevents.us programajánló portál.
Antal Erika. Székelyhon.ro

Az erdélyi magyarság megkapta kábító csokját
Erősítheti a határon túli magyarok el-, azaz Magyarországra vándorlását a családi otthonteremtési kedvezmény (csok), amelyet külhoniak is igényelhetnek. Az erdélyi ifjúságkutatások szerint a magyar fiatalok körében két erős trend figyelhető meg: a kivándorlási és a gyerekvállalási kedv növekedése.
„Mibe fog ez nekünk, erdélyi magyaroknak kerülni?" – fogalmazta meg aggodalmát Horváth István szociológus az akár tízmillió forintos vissza nem térítendő támogatást biztosító családok otthonteremtési kedvezményével kapcsolatban (csok) a Facebookon. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője azt vetette fel, hogy a magyarországi szociálpolitikai intézkedés nem idéz-e elő újabb kivándorlást a magyarlakta területeken.
A kormány a feltételek ismertetésekor a külhoni magyarok ügyére külön kitért. Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára a köztévének adott interjújában hangsúlyozta, hogy
a határon túli magyarok is igénybe vehetik a támogatást, ha Magyarországra költöznek. Az intézkedés elviekben a külhoni fiatalok jelentős körét érintheti.
A határon túli magyar politikusok és a kisebbségi közösségekkel foglalkozó kutatók okkal félnek attól, hogy felgyorsul a magyarság fogyása a szomszédos országokban. A népszámlálási adatok egyébként is azt mutatják, hogy az utóbbi húsz évben jelentős volt a lélekszámcsökkenés:
Romániában 1992 és 2011 között a 25 százalékot is elérte. Vajdasági szociológusok 2012-ben még azt is kiszámolták, hogy Szerbiában naponta 11 magyarral van kevesebb. Ennek az elvándorlás a fő oka, de szerepet játszik az elöregedés, a csökkenő születésszám is.
A Népszabadság által megkeresett szakemberek szerint egyelőre
még Magyarországon is nehéz megbecsülni a csok hatását, nemhogy a határon túl. Ám azt többen is biztosra veszik, hogy lesz elszívó ereje.
Ráadásul tovább erősítheti azt a tendenciát, ami a kettős állampolgárság 2011-es bevezetése óta megmutatkozik a statisztikákban.
A KSH Népességtudományi Kutatóintézet által kiadott 2015-ös Demográfiai portré szerint az utóbbi években ismét növekedett abból a négy szomszédos országból – Romániából, Ukrajnából, Vajdaságból, Szlovákiából – a bevándorlás, ahol nagyobb magyar közösség él. A tanulmány szerint nem zárható ki, hogy az egyszerűsített honosítás bevezetése váltotta ki ezt a hatást: azaz az állampolgárság megszerzése után már csak egy lépés az anyaországi lakcímkártya beszerzése.
A nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos, Wetzel Tamás arról tájékoztatta lapunkat, hogy eddig 740 ezren tették le az állampolgári esküt, a kérelmek 97 százaléka pedig a Kárpát-medencéből érkezett, döntően Romániából, Szerbiából és Ukrajnából. Közülük 80 ezren rendelkeznek hivatalosan magyarországi lakcímmel: 50 ezren már eleve itt laktak, 2011 óta pedig 30 ezren jelentkeztek be magyarországi lakcímre. Egy 2014-es adat a trend erősödésére utal: két éve 17 ezer külföldi születésű, de magyar állampolgárságú bevándorló jelent meg a statisztikákban. (Igaz, ebben benne vannak a külföldre vándorolt magyarországiak gyerekei is, nem mindenki határon túli magyar.)
A trendforduló azért is figyelemre méltó, mert
a külhoniak körében az utóbbi időben már nem volt olyan vonzó Magyarország, mint az 1980–1990-es évek fordulóján vagy a 2000-es években.
Míg a rendszerváltást megelőző évek alatt, majd egy ideig azt követően is az erdélyiek nagy számban menekültek a Ceausescu-diktatúra, majd a magyarellenes atrocitások elől, később a konjunktúra szívta fel a külhoni munkaerő egy részét: a Moszkva teret megtöltötték a határon túli feketemunkások. Ám Szlovákia, majd Románia uniós csatlakozása után számukra is megnyíltak Nyugat-Európa kapui, ráadásul a gazdasági válság miatt a magyarországi bérek már nem voltak vonzók. Viszont ha lassan, de már nálunk is megindult az átlagbér növekedése,
ráadásul a csok és a lakásépítések áfájának csökkentése miatt beinduló építőiparnak ismét szüksége lesz a munkaerőre.
Mindez újra munkaerőt szívhat el például a székely megyékből, melyek az átlagbér és vásárlóerő tekintetében a román statisztikai hivatal szerint az ottani lista végén kullognak. Összehasonlításképp: míg 2015 harmadik negyedévében Budapesten 204 ezer volt az átlagos nettó fizetés (az országos átlag pedig 160 ezer), Kovásznában lejről átszámolva 91 ezer, Hargitában 84 ezer forint.
Ha a statisztikák mögé nézünk, árnyaltabb a kép. A 2013-ban bemutatott erdélyi ifjúságkutatás szerint a 18–35 éves romániai magyarok körében nőttön-nő a kivándorlási kedv is,
ám egyre kevesebben jönnének Magyarországra.
Messze nem biztos tehát, hogy az anyaországi lakcímkártya egyenlő a letelepedéssel. Sokan egy magyar jogosítványért jelentkeznek be, mások egy műtét miatt. Fedinec Csilla kisebbségkutató szerint az idősebb ukrajnai „kettős állampolgárok” stratégiája, hogy a magyar nyugdíjjogosultság megszerzése érdekében bejelentkeznek Magyarországon, de továbbra is Kárpátalján élnek.
A magyar útlevél sok vajdasági és kárpátaljai számára csak eszköz ahhoz, hogy az unióban vállalhassanak munkát.
Ugyanakkor az erdélyi ifjúságkutatás szerint nőtt a gyerekvállalási kedv, sőt a három vagy több gyereket kívánók aránya 17-ről 21 százalékra emelkedett. Körükben is vonzó lehet a csok. Azt Horváth István is elismerte lapunknak válaszolva, hogy tömeges elvándorlást nem fog előidézni, de elvezethet a „gyöngyhalászathoz”. Azaz növelheti a fiatal diplomások kivándorlási kedvét, gyengítve ezzel a határon túli elöregedő közösségeket.
M. László Ferenc. Népszabadság

Watts tagadja az elnyomást
Egy Larry Watts nevű személy volt az egyik szervezője azoknak a 2014-es brassópojánai tárgyalásoknak, amelyeken a románok és erdélyi magyarok amerikai segédlettel vitatták meg a magyarság követeléseit. Nos, ez a Watts most ledobta álarcát: hosszas cikkben taglalja, hogy a kommunizmus alatt a magyarok nem is voltak elnyomva, és a kisebbségi jogok körüli hisztériát Magyarország generálta.
Larry Watts volt az 1993-as, titkos neptuni tárgyalások operatív szervezője is. Mint ismert, akkor az RMDSZ három vezetője, Borbély László, Frunda György és Tokay György felhatalmazás nélkül tárgyalt a román kormány képviselőivel. A magyar ellenzék azóta is a magyarság elárulásával, a külföldi nyomásgyakorlás fegyveréről való lemondással vádolja a résztvevőket.
Magyarország találta ki
Most pedig képzeljük el, hogy mind az 1993-as és a 2014-es tárgyalások szervezője, Larry Watts egyszerűen azt tagadja, hogy Erdélyben valaha is hátrányos megkülönböztetés érte volna a magyarokat. Az Adevărul.ro portálon megjelent írása szerint Magyarország a második világháború után arra használta fel az erdélyi magyar kisebbség ügyét, hogy minden fronton támadja Romániát a „kulturális genocídium” miatt, mely Budapest meghatározása szerint, a magyar identitás román földön történő teljes elfojtására irányuló kampány volt.
„(…) Minden állami struktúrában és minden egyénben van egy benne rejlő diszkriminatív impulzus. Igen, Romániában létezett a kisebbségek diszkriminációja. De vajon hivatalos politika volt-e? És hangsúlyosabb volt-e, mint bárhol máshol a szovjet tömbön belül? (…) Ellenkezőleg, fontos pontokban az, ahogy Románia az etnikai és vallási kisebbségekkel bánt, engedékenységben felvette a versenyt Budapest politikájával. (…) Ezen vádak kitartó hangoztatása miatt 1980-ban a Kongresszus vizsgálódott, és arra a következtetésre jutott, hogy az állítólagos „kulturális genocídium nem észlelhető, és nem úgy tűnik, mintha az állam nyíltan, hivatalos politika részeként elnyomná (a magyar kisebbséget).”
Fazekas elvtárs, a magyar ügynök
Watts továbbá arról beszél, hogy Magyarország hitelteleníteni akarta Bukarest közel-keleti aktív politizálását. Szűcs Pál nagykövet 1988-ban Fazekas Jánost, magyar etnikumú volt román kormányfő-helyettest elvitte egy találkozóra, melyet a bukaresti izraeli nagykövettel szervezett meg. A találkozó (…) azt sugallta, hogy a magyar hivatalosságok támogatták a romániai szeparatista mozgalmat. Magyarországnak akkoriban még diplomáciai kapcsolatai sem voltak Izraellel, és egy ilyen találkozó elképzelhetetlen lett volna a varsói paktum bármely másik államában.
Szűcs és Fazekas előadták az izraeli diplomatának a „kulturális genocídiumról” szóló meséket, kihangsúlyozva, hogy a romániai „állítólagos magyarellenes »elnyomás«” a náci időszak antiszemitizmusára emlékeztet, és arra fogja késztetni az erdélyi magyar etnikumúakat, hogy fellázadjanak, és ezáltal „vér fog folyni az utcákon”. Budapest 1989 után is fenntartotta apokaliptikus szemléletmódját, egy elkerülhetetlen „erőszakrendszert” jósolva meg, mely „emberek megöléséhez, vérfürdőhöz fog vezetni”.
És így megy ez hosszú-hosszú oldalakon keresztül, minek a végén csak azt tudjuk kívánni neki magyarokként, akik Romániában éltünk a kommunizmus alatt: legyen egyszer a mi akkori helyzetünkben!  Székely Hírmondó
Erdély.ma

Választási párt létrehozását javasolja az EMNP
Erdélyi magyar választási párt létrehozását javasolja a 2016-os romániai önkormányzati, majd parlamenti választásokra az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatot Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke ismertette egy csütörtöki kolozsvári sajtótájékoztatón. Szilágyi Zsolt szerint már a nyáron tartandó önkormányzati választásokon a létrehozandó választási párt színeiben indulhatnának a magyar jelöltek azokon a településeken, ahol a magyarság megosztottsága a képviseletet veszélyeztetné. Azokon a településeken, ahol a magyarság többséget alkot, a pártok versenyezhetnének a tisztségekért.
Az EMNP álláspontja szerint az őszi parlamenti választásokon a választási párt teremtené meg azt a keretet, amely a magyar pártok összefogását biztosítja, de nem számít koalíciónak. A koalíciók számára ugyanis a választási törvény a 6,5 százalékot kitevő magyarság számára aligha teljesíthető választási küszöböt szab meg.
Szilágyi Zsolt emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ decemberben azt kérte az EMNP-től, ne induljon az őszi parlamenti választásokon. Hozzátette, akkor nőnek meg a magyarok sikeres választási szereplésének az esélyei, ha a magyar pártok összeadják az erőiket, nem pedig kiszorítják egymást.
Az EMNP azt javasolta, hogy Erdélyi Magyar Szövetség néven alakuljon meg a választási párt, és annak logója összesítse az egyes erdélyi magyar pártok logóit. Mint magyarázta: az erdélyi magyar pártok összefogása egy olyan választóréteget is mobilizálna, amelyet külön-külön egyik párt sem tud az urnákhoz vinni. Szerinte a választási párt a megtisztulásra is lehetőséget teremtene. Ennek a jelöltlistáira csak olyan politikusok kerülhetnének fel, „akikre nem vetül a korrupció árnyéka”.
Az EMNP elnöke elmondta: az együttműködésre vonatkozó javaslatukat az elmúlt napokban juttatták el Kelemen Hunornak, az RMDSZ elnökének, és arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban tárgyaljanak róla. Hozzátette, olyan kétoldalú tárgyalásokra készülnek, amelyeken egyik oldalon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) szövetsége, másik oldalon pedig az EMNP jelenik meg.
Szilágyi Zsolt szerint az RMDSZ-nek eljuttatott javaslatcsomag az erdélyi magyar politikai pluralizmusnak a tudomásulvételén alapul. Ebben javasolták az erdélyi magyar politikai szervezetek egyeztető fórumának az újraélesztését, az autonómiatörekvések összehangolását, egy közös erdélyi magyar jogvédő szolgálat elindítását és egy olyan közös testületnek a létrehozását, amely az erdélyi magyarságnak juttatott román költségvetési források elosztása fölött őrködne. Hozzátette, hogy a források fölött jelenleg egyedül az RMDSZ rendelkezik, és e források elosztása a közösség számára átláthatatlan. Az EMNP elnöke elmondta, bízik abban, hogy az RMDSZ vezetői tanulni tudnak a múltból, és belátják, hogy a közösség érdeke fontosabb, mint a pártérdek. Szilágyi Zsolt újságírói kérdésre hozzátette: ha van politikai akarat, megoldást lehet találni az összefogás technikai problémáira. Ezek közé tartozik, hogy az érvényes törvények szerint egy politikus nem lehet egy időben a saját pártjának és a létrehozandó választási pártnak is a tagja, és ha kilép abból a pártból, amelynek színében önkormányzati tisztséget nyert, elveszíti a mandátumát.
MTI. Erdély.ma

Uzonban sem határkő az évforduló
Felette nehéz kitapogatni a hét településből álló Uzon nagyközség lakosságának jelenlegi szívverését. Pedig újévi látogatásunk idején ez is célunk volt. Túlzás azt mondani, hogy a népes lakosság egy része nem értékeli pozitívan a községvezetés munkáját,  Ráduly István polgármester közel 12 éves tevékenységét, miként az is igaz, hogy a több éve nyúló földmérés okozta területkülönbségek tisztázása sokak kedélyeit borzolta és borzolja ma is, s ez több mint egy évtizede elégedetlenséget is szül. S ha az ivóvíz olykor színes és zavaros, drágább, mint azelőtt volt, vagy húzódik a ravatalozó dolga – ezek a lakosság egy részénél kiütik a biztosítékot.
Visszatekintés Összegezni nem lehet úgy, hogy bár egy keveset ne tekintsünk vissza az olyan eredményekre, amelynek előkészítése és sikeres kivitelezése több év munkájába került.  – Ha én összegzek, nem azt jelenti, hogy saját érdemeimet sorolom, ugyanis minden, ami lepergett bő évtized alatt, a tavaly vagy azelőtt indult útjára, sokunk közös munkája, mindazoké, akikkel beszélni-vitatkozni kellett meggyőző érvekkel itthon, Bukarestben vagy bárhol az országban – hangzott a polgármester bevezetőjében.
Emlékeztetett arra az országos intézkedésre, amely azokat a községeket érintette, amelyeknek jobb volt értékbeli megvalósítása, s amely miatt a tavalyi esztendő pénzügyi indulása katasztrofálisnak mutatkozott: a község nem részesült a megszokott központi költségvetés-visszaosztásból. A helyzet csak késéssel oldódott meg, végül megkapták a várt kormánypénzt, de a beütemezett munkálatok folytatása – földfelmérések, járdaépítés stb. – megkésett. 
Az elmúlt év summázásáról a községnek csak az a lakója nem tud, aki valamilyen ok miatt nem olvasta az év végén megjelent Uzoni Hírlapot, amelyet Cronica de Ozun címen is megjelentettek Uzonfüzes román ajkú lakói számára. 
– A legfontosabb eredménynek azt tartom, melyet saját bevételeinkből sikerült elvégeznünk, mert ezek kevésbé költséges, mégis látványos megvalósítások. Példaként említhetném a község minden településén az utak és utcák felújítását, a közvilágítás bővítését, az uzoni járda építését stb. További beruházások a Leader Progressio segítségével valósultak meg, mint például a polgármesteri hivatal alagsorának felújítása, egy földgyalu beszerzése, amellyel újra bővült saját gépparkunk, s a hasznos erőgép eddig 2000 tonna kavicsot terített el. Hasznos munkálatok folynak jelenleg is: a Leader-program révén a volt orvosi rendelőt korszerűsítjük, amelyben a községi könyvtár kap majd helyet. Az önkormányzat kezdeményezte a műemlék Pünkösdi-kúria felújítását és korszerűsítését, akár uniós pénzalapokra is kilátás lenne. Jogi orvoslás alatt az egykori beton- és aszfaltozó-állomás (Deruba) épületeinek peres úton való visszaszerzése (a több mint kéthektáros telket peres úton már megszerezték), befejezésre várnak a többrétű okok miatt szünetelni kényszerült beruházások, mint a műgyepes sportpálya és épületének szennyvízcsatorna-hálózatra kapcsolása, a sportcsarnok tetőszigetelése, a községközpont utcahálózatának korszerűsítése. Szentivánlaborfalván az orvosi rendelő vár modernizálásra. Lisznyóban halaszthatatlanná vált a kultúrotthon teljes felújítása, a községvezetés reményt lát arra, hogy ezt is megoldják Leader-programból. Pályázott az önkormányzat a bikfalvi kultúrotthon felújítására-korszerűsítésére és bővítésére, főút felőli homlokzatának restaurálására – ez is egy lépés lenne annak érdekében, hogy elnyerhesse a település a majdani turisztikai falu besorolást. Az épített örökség, a sokasodó vendéglátó- egységek, a Bikmakk Egyesület rangos rendezvényei is sürgetik az épület megújulását, amelyben partner az Országos Beruházási és a Térségi Kulturális Alap, s megvannak a szükséges engedélyek. Se vége, se hossza a további elvárásoknak. Uzonfüzesen az iskola épületében még ebben az évben kialakítanak egy közösségi termet, korszerűsítésre vár a sepsimagyarosi Kóréh Ferenc Kultúrotthon, a helyi tájház újabb fejlesztéseket kíván, Lisznyópatakon meg kellene kezdeni a volt iskola és kultúrterem közös épületének korszerűsítését, ugyanis ennek festői környezete a legalkalmasabb Uzon község táborozóhelyének kialakítására.
Az elvárások
Az új év elvárásai köteleznek – folytatta az elöljáró. Elsőként említem az uzoni és részben a szentivánlaborfalvi ivóvízellátás gondjait. Túl a bonyolult hercehurcán és sorozatos egyeztetéseken, törvény kötelez, hogy az infrastrukturális beruházásokat (ivóvíz és szennyvíz), amelyre nekünk még a falvakban továbbra is szükségünk lesz, csak regionális szolgáltatókon keresztül lehessen kivitelezni, ami a mi esetünkben a Sepsiszentgyörgyi Közművek Rt.-t jelenti. Ennek hátulütője az ivóvíz árának drasztikus növekedése, amely jelenleg a volt ár hatszorosát is eléri, miközben kérdéses, hogy a nyereségesen működő Közművek hajlandó-e befektetni az ivóvíz minőségének javításába? – Uzon az egyike azoknak a községeknek, melynek önkormányzata felvállalta a mezőgazdasági földterületek újramérését, jogi és kataszteri tisztázását. Hol tartanak ezzel? – Sajnos, akadozik, mert a 2013/165-ös törvény kimondja, hogy a földterületekkel a visszaigénylés iktatási sorrendjében kell kielégíteni a kérvényezőket, s ez ellehetetleníti a folyamatot. Ez a törvényes kitét diszkriminatív, amit be is bizonyítottunk, és jeleztük a kormánymegbízottnak, hogy kérje annak módosítását. Eddig Bikfalván, Lisznyóban és Sepsimagyaroson a felmérések után fennmaradt mezőgazdasági területeket a jogosan kérvényezők között százalékarányosan osztotta szét a községi földosztó bizottság. Az új rendelkezés értelmében a Szentivánlaborfalva, Lisznyópatak és Uzon kitisztázott és fennmaradt területeit nem a települések jogos kérvényezői között, hanem az iktatás időbeli sorrendje szerint kell szétosztani. Ez azt eredményezi, hogy a szabad területeket az első tíz vagy több kérvényező kaphatja meg, s az utánuk következő sok száznak nem jut föld. Felvetődik a kérdés: hová lett a sok mezőgazdasági terület, miért van az, hogy akinek földje nem volt, most van, és fordítva, akinek volt, az most sem kaphatja vissza jogos tulajdonát, mert nincs amiből?! Egy másik problémája a községvezetésnek – tudtuk meg –,  hogy még mindig nem végleges az uzoni ravatalozóház építésének helyzete. Évek óta húzódik a vita az önkormányzat és a temető területének birtokosa, a helybeli református egyház között. Az önkormányzat 2010-ben már felépített egy ravatalozót Szentivánlaborfalván, és hajlandó volna azt megvalósítani Uzonban is, ha erre a célra területet kapna a református temetőben. E hónap végére várja a községvezetés a presbitérium végleges határozatát. A polgármester és a tanács kitart az új esztendőre tervezett feladatok maradék nélküli kivitelezése mellett. A 2016-os költségvetés biztató – mondta a polgármester, hozzáfűzve: a hazai közgazdasági akadémia internetes tanulmánya szerint Uzon gazdasági eredményei alapján a 122. helyet foglalja el az ország 2861 községe között, ami a megyei első helyet jelenti. Az aranytartalék
Megérdemlik a küzdelmet az aranytartalékot jelentő gyermekek –  derült ki a Tatrangi Sándor központi iskola igazgatójával, Szabó Margittal folytatott beszélgetésből. Viszonylag csendes évet zártak, melyből nem hiányoztak a megszokott tevékenységek mellett az iskolanapok, emlékünnepélyek, vetélkedők, kulturális és sport- tevékenységek. Nem mindennapi eseménysorozatnak voltak szervezői. Néhai Beke György író személyes tárgyait, könyveit, festményét, íróasztalát és írógépét vehették át megőrzésre. Márványtáblát helyeztek az iskola homlokzatára, az hirdeti az elhaladóknak, hogy itt tanult az író. 
– Sikerült kisebb javításokat is elvégezni. Az uzoni iskola udvarán düledező pavilont felújítottuk, tataroztuk a bikfalvi iskola terjedelmes erkélyét. Sikeres volt az év végi hagyományos karácsonyi vásár, amelyet idén az iskolaudvaron szerveztünk, s amelyre meghívtuk a szülőket, érdeklődőket, támogatóinkat, itt vették át gyermekeink az önkormányzat ünnepi ajándékcsomagjait. Az ünnepkör idején, minden vasárnap vendégünk volt a rétyi testvérkórus. 
– Mit várnak 2016-tól? Szűnik-e meg gyermeklétszám miatt vidéki egységük? 
– Bízunk benne, hogy sikerül kisebb struktúráinkat megőrizni. Sajnos, a jövő évtől már nem tudjuk megmenteni a sepsimagyarosi óvodát, mert drasztikusan csökken a gyereklétszám, így a lisznyói óvodában tanulhatnak majd tovább a csöppségek. A szállítást az önkormányzat által átadott új iskolabusszal megoldjuk. Célunk, hogy a tanítás-tanulás mellett más értékeket is átadhassunk diákjainknak. Hisszük, hogy a családias iskolai környezetből többet visznek magukkal tanulóink az életbe. Iskolásaink nem bezárt suliéletet kívánnak élni, hanem együtt a települések társadalmával, környezetével. Az idő, reméljük, minket igazol. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhunyt Cseresznyés Pál
Életének hetvenötödik évében elhunyt Marosvásárhely fekete márciusának egyik legvitatottabb személyisége, Cseresznyés Pál, aki csaknem hat évig volt börtönben a marosvásárhelyi véres márciusi események miatt.
Míg a román nacionalisták nemzetük legnagyobb ellenségeként tekintettek rá, a magyarok az 1990-es kirakatperek legpechesebb áldozatának tartották, miután a 90-es marosvásárhelyi véres események kirakatperében – egy máig vitatott videofelvétel alapján – különös kegyetlenséggel elkövetett emberölési kísérlet vádjával ítélték tízesztendei börtönre. Elítélésekor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a román nemzetiségű orvos szakértői jelentését, amelynek értelmében futás közben a vádlott nem tudott halált okozó rúgást elkövetni. A legfelsőbb bíróság az időközben kialakult nemzetközi nyomás ellenére az ítéletet helybenhagyta, az áldozat csak Emil Constantinescu elnök által elrendelt amnesztiának köszönhetően került szabadlábra hatévnyi fogság után. Cseresznyést előbb a marosvásárhelyi, majd a Bukarest melletti jilavai börtönben éveken keresztül megalázták, meggyötörték, megkínozták származása miatt. Börtönkálváriájáról szabadulása után könyvet is írt. „Mindenkinek megbocsátok, az igazságszolgáltatást pedig a jó Istenre bízom, rendelkezzék mindazok felett, akik másnak rosszat tettek” – olvasható mottóként a kötet második kiadásában, amelyet 2008-ban mutattak be a marosvásárhelyi Bernády Házban. A Krónika egyszer arról kérdezte, mit tenne, ha megismétlődnének a márciusi események? Cseresznyés Pál határozott válasza az volt, hogy „egy hasonló konfliktus kirobbanása esetén újra részt vennék benne; a nemzetemért és az igazságért bármit megtennék”. Egyik nyilvános megemlékezésen azt fejtegette, hogy „a bujtogatás egyik nemzet hasznát sem szolgálja, a két nép célja, hogy békésen éljen, dolgozzon, és gyarapodjon egymás mellett”. (Székelyhon) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Feladták Budapestet Székelydályáért (Életmódváltás)
Both Gábor és felesége, Tünde 2015 áprilisában költözött Budapestről Székelydályába. Az elöregedő településre nem csupán színt vittek, a helyi közösséget is szándékukban áll felrázni – indítja Both Gáborral készült beszélgetését Nagyálmos Ildikó a Varosunkudvarhely.ro-n, melynek rövidített változatát olvashatják. 
– Volt annyi bátorságotok, hogy Budapestről egy kis székely faluba költözzetek. Miért hoztátok meg ezt a döntést? 
– Nagy váltás Budapest után, de sok ember életében eljön az a pillanat, amikor felteszi magának a kérdést: jó-e az az életmód, amit élünk, ahogyan élünk. Ez nálunk is bekövetkezett – de persze hosszabb folyamat eredményeként. Évekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy elég volt a nagyvárosból, a panelből, elég abból, hogy nem tudjuk, milyen élelmiszerek kerülnek az asztalunkra. Tervezgettük, hogy a jövőt mindenképpen vidéken képzeljük el, hogy közelebb legyünk a természethez, hogy magunk termelhessük meg az élelmiszereink java részét. Volt több elképzelés, aztán egy családi esemény hatására döntöttünk úgy, hogy Székelydályába költözünk... Sokan meglepődtek még a faluban is, hogy Budapestről, a kényelemből egy olyan falut választunk, ahová még tisztességes aszfaltút sem vezet, csak egy gidres-gödrös valami... A mai pénzközpontú, elanyagiasodott világban élők nem is értik ezt a gondolkodást, így őket nem nagyon lehet erről meggyőzni, de nem is kell, elegendő, ha magunk cselekszünk, s példát mutatunk ezáltal. Ahogy a mondás is tartja: a világ a példától változik, nem a véleményedtől. Hosszasan lehetne még mesélni arról, mennyi minden vezet odáig egy ember életében, hogy ne úgy gondolkodjon, nem az a fontos, hogy mennyi pénzed van, nem az, miként tudsz lefelé taposva, felfelé kapaszkodva minél dúskálóbb – anyagiakban gazdagabb – életmódot vagy társadalmi pozíciót elérni. Mind hamis illúziók, bár kétségtelen, hogy a többség számára ezek számítanak. Fontos volt ebben a döntésben az a könyvsorozat is, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberiség mennyire eltávolodott ma attól, ami egykoron volt. Az Anasztázia-sorozat (Vlagyimir Megre a szerző) sokat alakított a gondolkodásunkon. A tíz kötetről egyébként készítettem egy összefoglaló könyvet (Útmutató az Élethez a Föld nevű bolygón), és ennek nyomán eddig 28 előadásra hívtak meg négy országba.
– Van-e tapasztalatotok, jártasok vagytok-e a falusi életben, a mezőgazdaságban, vagy most tanuljátok? – A nagyobb lépést két okból is én tettem, hiszen Budapesten születtem, ott is éltem eddig, tehát semmi közöm nem volt a vidékhez, a földműves munkákhoz. Másrészt mondhatnánk, hogy egy másik országba jöttem, bár én egyáltalán nem érzem úgy, hogy idegen lennék itt, sőt, inkább itthon érzem magam. A páromnak könnyebb volt, hiszen gyerekkorának jó részét Székelydályán töltötte, tehát Pestről ő visszatért a gyökerekhez. Megtapasztalta, milyen a városi lét, hét évig volt ott, de tudja, hogy mi a hamis csillogás, és melyek a valódi értékek.
– Falun kevesebbet költ az ember, a kertben megterem a szükséges élelmiszer, de azért itt is vannak kiadások. Miből éltek?
– Én 18 éve fotózok, 7–8 éve videózok, s ez kellő szabadságot ad az életben... Tünde korábban fodrász volt, Budapesten nemzetközi képesítést szerzett előbb divatsminkes, aztán sminkmester szakon. Szerencsére már Székelyföldön is voltak, vannak munkáink... Túl azon, hogy a saját kis életünket építgetjük, sok egyéb dolog is fontos számunkra. Lényeges a példamutatás, hogy másokat is ösztönözzünk arra, merjék megtenni ezt a lépést, otthagyni a nagyvárost, ha nem érzik jól magukat. Nekünk sem voltak millióink félretéve ehhez a váltáshoz, kevéske spórolt pénzzel vágtunk bele. Amikor az ember tiszta szándékkal vágyik valamire, akkor a lehetőségek úgyis megmutatják magukat, s megteremtődnek a jó dolgok... Ahogy a könyvemben is idézem Anasztáziát, a világon a legerősebb energia az emberi gondolaté, hiszen amit elképzelünk, ahogyan megtervezzük, úgy válik valósággá... Van egy videós blogom is, ahol igyekszem megmutatni azt, hogyan lesz egy városiból falusi ember. A címe: Ásó, kapa, kamera. A példamutatás mellett fontos számunkra a közösségi lét is. 2010-ben találtam ki a társadalmi és önismereti kérdésekkel foglalkozó weboldalt, az Emberiseg.hu-t. Cikkek, előadások, filmek kerülnek fel olyan témákkal, amelyekkel az átlagember egyáltalán nem találkozik a közszolgálati vagy a kereskedelmi média csatornáin. A dolog lényege pontosan az, hogy nemcsak a karosszékben ülve „osztom az észt”, hanem igenis, megléptem a vidékre költözést, mi túrtuk a földet nyáron, nem vegyszereztünk, és a kertből ősszel rengeteg terményt tudtunk a kamrába tenni. A közösség formálásával is ugyanígy vagyunk. Nemcsak beszélünk róla, hanem igyekszünk cselekedni. – Hogyan lehet felrázni az alvó közösséget, megmozgatni egy kicsit az évtizedes állóvizet?
– Elkészítettük a falu honlapját, a Szekelydalya.com-ot. A falu eseményeihez önként járulunk hozzá. Például a rendezvények megörökítésével. Sőt, mi is szerveztünk már közösségi eseményt... A lényeg, hogy történjenek jó dolgok, s ebbe minél többen kapcsolódjanak be, hogy a fiatalok maradjanak vagy térjenek akár vissza, de úgy, hogy egyrészt felismerik a falu értékeit, másrészt meg is tudnak ott élni tisztességesen.
 Székelyföldön ilyen „telepesek”, fészekrakók, fiatalító családok után kiált pusztuló aprófalvak egész sora... Megmaradásukért indult az Élhető kis falvakért mozgalom, honlapja: www.azenfalum.ro, melynek elkészítését a Háromszéki Közösségi Alapítvány támogatta. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódik a Kós Károly Akadémia Alapítvány előadás-sorozata
A magyar történelem nagy csatái
Januártól folytatódnak Marosvásárhelyen a Kós Károly Akadémia Alapítvány nagy sikerű, történelmi tárgyú előadásai. Az Akadémia kezdeményezésének célja, hogy Kós Károly szellemiségét követve megteremtse az erdélyi magyar történelmi gondolkodás fontos, tudományos igényű fórumát Marosvásárhelyen. Az új előadás-sorozatban a magyar történelem meghatározó csatáit mutatják be a honfoglalástól az 1956-os magyar forradalomig.
A decemberig tartó, tíz előadást magába foglaló új sorozat keretében a jelenkori magyar történelemkutatás olyan kiváló képviselői tartanak előadást, mint Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, Zsoldos Attila akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutató professzora, B. Szabó János hadtörténész, a Budapesti Történeti Múzeum tudományos munkatársa, Kelenik József alezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokságának kiemelt főtisztje, Gebei Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, Hermann Róbert, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történettudományi Intézetének vezetője, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa, Pollmann Ferenc hadtörténész kutató, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főtanácsosa, Romsics Ignác, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, egyetemi tanár, Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója, valamint Horváth Miklós hadtörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára.
Az idei sorozat első előadását Veszprémy László, a Hadtörténeti Intézet igazgatója tartja január 21-én, csütörtökön 17 órától, a Bernády Házban (Horea u. 6. sz.) A honfoglaló magyarság "kalandozó" hadjáratai címmel. Népújság (Marosvásárhely)

Izgalmas boldogság
Beszélgetés Csíky Boldizsár zeneszerzővel, muzikológussal
Karakteres véleményével városunk szellemi életének meghatározó egyénisége. Művészeti titkárként, igazgatóként, majd tanácsosként évtizedeken át irányította a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia tevékenységét. 2006-tól a Művészeti Egyetem Zenetanárképző Karának tanára. Tagja a román és a magyar zeneszerzők szövetségének. Tartalmas, érdekes rendezvények szervezésével vezeti a Kemény Zsigmond Társaságot, a Pro Európa Liga társelnöke, részt vesz a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány kuratóriumának munkájában, az 1990-ben alakult városi tanács művelődési bizottságában tevékenykedett nyolc éven át.
2003-ban kapta meg a Marosvásárhely díszpolgára címet, és a munkásságát elismerő számos kitüntetés közül itt csak a budapesti Liszt Ferenc Akadémia Bartók–Pásztory-díját, a Román Akadémia George Enescu-díját, a Magyar Kulturális Kormányzat Erkel Ferenc-díját és a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét említjük.
Egy délutánba hajló borongós hétköznapon szőttük, fontuk a szót életéről, a zenéről, a városról, s beszélgetés közben Csíky Boldizsár időnként a zongorához ült, hogy játékával is érzékeltesse a mondottakat. Végül pedig megmutatta azt a rendkívül szakszerű módon felszerelt ötvösműhelyt, ahol ezüst ékszereket készít a családjának.
– Ízig-vérig vásárhelyiként szülővárosodban futottál be figyelemre méltó pályát. Gondolom, nem tévedek abban, hogy a városhoz való ragaszkodásod nagyon mélyről ered.
– A Bolyai középiskolában látható nagyapám tablóképe, aki az Osztrák-Magyar Monarchia királyi közjegyzőjeként a Márton Áron és Bolyai Farkas utcák sarkán álló tornyos házat építtette, s jelentős adománnyal járult hozzá a Kultúrpalota építéséhez is. Édesapám a Vártemplom református lelkésze volt, az ő és az én 1954-es érettségi-tablóm is ugyanennek az iskolának a folyosóin található. Anyám és feleségem családjának élete is e városhoz kötődött.
– Mikor és hol kezdtél el zongorázni?
– Öt-hat éves koromban, az édesapám nyomában, aki elég jól játszott. Később a Kultúrpalota első emeletén levő városi zeneiskolába jártam Erkel Sári nénihez.
– Olvastam, hogy kétszer érettségiztél, hogyan is volt ez?
– A Bolyai középiskolában tettem először érettségi vizsgát, majd egy évre rá a művészeti iskolában is. Improvizációs készségem és a meghallgatott zeneművek kotta nélküli visszajátszása késztette tanáraimat, hogy a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatórium zeneszerzés szakán meghirdetett helyre irányítsanak. 1955-ben kezdtem meg tanulmányaimat, a zeneszerzés szak hat évre volt tervezve, így diákéveim alatt sokféle nagy élmény részese lehettem, felemelőké, mint az ’56-os események kolozsvári hullámverései, lesújtóké, mint azon a gyűlésen való kényszerű jelenlét, ahol a Diákházban a még nem főtitkár Ceausescu a maga terrorisztikus stílusában kikényszerítette a Bolyai és Babes egyetemek összevonását. Az a feszült hangulat is mély nyomot hagyott bennem, amelyben vártuk, mikor kerül sor ránk, akik 1956 októbere végén a Mátyás-ház lovagtermében megszavaztuk követeléseinket, és társaink egymás után tűntek el közülünk. Ma sem tudom, hogyan úsztuk meg, talán nem voltunk rajta bizonyos helyszíni fényképeken?
– Tanáraid közül kire emlékszel szívesen?
– Az européer műveltségű Sigismund Toduta zeneszerzés-tanárként szigorú professzionális igényességre nevelt. Az egyáltalán nem kevésbé széles látókörű Jagamas Jánostól magyar folklórt és formatant tanultam, esztétikát az imponáló fantáziájú Földes Lászlótól.
– Egyetemi hallgató korodban mire készültél, mi volt az elképzelésed?
– "Gyanús" származásom miatt nem mertem nagy terveket szőni, ezért, amikor lehetőség nyílt, hogy hazatérjek, azt választottam. 1961-ben meghirdették a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészeti titkári állását, amire sikeresen vizsgáztam. Csak később jöttem rá elődöm, Bârceanu Klára kitörő lelkesedésének okára, amikor is átadta nekem a posztját. A művészeti titkár ugyanis mindenért felel, attól kezdődően, hogy a vendégművész milyen repertoárt választ, melyik szállodában helyezik el, ki várja érkezésekor, hogy a kiszállásra induló autóbusznak van-e ülésrendje, a partitúrában előírt hangszerek ott vannak-e a próbán, műsorfüzeteket, szakmai jelentéseket ír, ellenőrzi, hogy rendben van-e a koncert kottaanyaga, próbarendet ír, plakátokat tervez, számtalan jóváhagyó aláírásért előszobáz a gyanakvó cenzoroknál és párttitkároknál (mert ugyebár egy értelmiségi már eleve gyanús, egy művészeti értelmiségi kétszeresen, egy nemzetiségi művészeti-klerikális származású értelmiségi négyszeresen gyanús volt), és sorolhatnám tovább.
– Milyenek voltak az első évtizedek? Így kérdem, mert négy évtizedről van szó.
– 1961-ben neveztek ki. Különös érzés volt egy – általam addig idealizált – zenekar életének boszorkánykonyhájába belelátni. A zenekarban magas képzettségű hangszeresek mellett féldilettánsok ültek, akik kijavították a kottában a számukra érdesebbnek tűnő harmóniákat (Bartók is így járt). A párttitkár karmesterek egymást jelentgették fel a városi pártbizottságnál, botcsinálta funkcionáriusok magyarázták a szocialista művészet szerepét, időnként ankétok zajlottak, ahol egyszer a városi pártmegbízott a zenekar morális profilját kivizsgálva, az általa összehívott közgyűlésnek azt dörögte: "elvtársak, eljött az ideje, hogy a felsőbb szervek jól megmossák az alsóbb szerveiket". Néha megjelent egy bőrkabátos fedőneves alak, aki a külföldi művészek kijelentései után érdeklődött. Állandó bakalódás folyt a nagyteremért Tompa Miklós színházigazgatóval (akkoriban a színház is a Kultúrpalotában működött), mindazonáltal szerda esténként egészen jó színvonalú hangversenyek hangzottak el.
– Pályád alakulását illetően miben volt jó és miben nem a művészeti titkári állás?
– Ekkor kezdődött kettős életem. A zeneszerzés egész embert kíván, a zenekar melletti munka szintén. Nagy haszonnal járt viszont egy zenekar mellett annak minden szakmai titkát kitanulni. Nagyzenekari műveimben a karmesterek a hangszerelést szokták dicsérni. Az ifjúságnak szánt hangversenyek alkalmával tartott előadásaimban megtanultam – sok év alatt –, hogy hogyan lehet szakmailag hibátlanul, de számukra érthető nyelven közel hozni a zene üzenetét. Ennek ma tanárként is hasznát veszem. Kikísérleteztem, miképpen lehet a szigorúan cenzúrázott repertoárt finoman kijátszani, hol van az az érzékeny egyensúly, ahol a műsorpolitikában helyet kaphatnak a magyar előadóművészek is (szinte minden élenjáró magyarországi művész fellépett nálunk, még a legnehezebb időszakokban is), működésem alatt mindvégig kétnyelvű plakátok és műsorfüzetek jelentek meg.
– Voltak-e összetűzéseid a hatalommal?
– Sok alkalommal, de egy ideig nem volt szó véres összetűzésekről, és némely praktikákkal sikerült megúszni a párttagságot is. Ez 1988-ig tartott, ekkorra a fölém kinevezett új vezetőség miatt annyira sűrűsödött körülöttem a levegő, hogy áthelyezésemet kértem a bábszínházba. Boldog egy év volt, házi szerzőként végre zeneszerzésből éltem.
– Fesztiválok elindítása, szervezése kötődik a nevedhez, beszéljünk ezekről!
– 1971-ben Szalman Lóránttal megkerestük a zenekedvelő megyei főtitkárt, Veres Nicolaét, és engedélyt kértünk egy fesztivál szervezésére, ezt meg is adta. 1972-ben, a második Marosvásárhelyi Zenei Napokra készült el a város zenei múltjának a feltárása. Összeállítottam egy lexikont a város zenei alakjairól (1864-től kezdődően), a köztudatba kerülhetett végre Metz Albert, László Árpád, Erkel Charlotte, Zsizsmann Rezső és még 32 elfeledett muzsikus neve.
A Musica sacra fesztivált az 1990-es márciusi események nyomán találtam ki, hogy a cenzúra alól nemrég felszabadult vallásos zene erejével próbáljuk meg oldani a városban vibráló feszültséget. Az első műsorfüzettől kezdve mottóként szerepelt minden vallás képviselőjének az üzenete, s a város valamennyi templomában felléptünk. A Silvestri-fesztivál már az újabb idők eredménye volt.
– Hogyan kerültél vissza a filharmóniához?
– A zenekar és kórus kezdeményezésére versenyvizsga volt, évtizedek óta először az intézmény (és a város?) történetében, addig mindig "kinevezések" voltak, felülről (azóta is?). A kiváló muzikológus, Pavel Puscas volt a versenytársam, a zsűrit a zenekar és a kórus alkotta. Engem választottak. Aztán át kellett szervezni az intézményt. Egy nagyobb, szólamvezetőkből álló csoport volt a vezetőtanács, volt egy szűkebb, tagság választotta szenátus, szóval kitört az addig ismeretlen demokrácia. Négy évet ígértem, hét lett belőle. Aztán kértem a nyugdíjazásom, hátha még tudok írni valamit.
– Nem beszéltünk még Csíky Boldizsárról, a zeneszerzőről, holott szimfonikus zenekarra, kamarazenekarra, különböző hangszerekre írt darabok, sok kórusmű, színpadi zene jelzi, hogy a filharmóniánál töltött esztendők alatt az alkotóművész sem pihent. Olvasom, hogy műveidet 12 európai és Európán kívüli országban játszták, Romániában minden nagyváros zenekara előadta darabjaidat.
– Nem tartozom a könnyen alkotó szerzők közé, sokszor demoralizál a nagyok óriási opusszáma, talán a magammal szembeni éberség teszi ezt, s talán, mert attól félek leginkább, hogy az előadók vagy a közönség bőbeszédűnek tart. Egy jelenkori szerző megítélésében a legfontosabb tényező az, hogy van-e egyéni hangja, amiről őt fel lehet ismerni, és vannak-e eszközei, amelyekkel hatni tud a hallgatóságra. Elég későn éreztem azt, hogy talán közel kerültem ehhez, hogy kiműveltem saját stílusomat, amikor, vagy húsz éve, a Magyar Rádió kórusa adta elő egy Balassi-versre írt darabomat.
– Zeneszerzőként ki vagy mi volt rád a legnagyobb hatással?
– Mindig éreztem, de most már tudom, hogy Bartók. Nyilván teljesen más eszközökkel írok, de zenéjének kristályos tisztaságát, lényegmondását, robusztus erejét nem kerülhettem el, és beletörődtem, hogy a mélyből nézem őt. Másrészt vokális műveimben központi problémám a magyar nyelv és a zene bonyolult, titokzatos viszonya, a zenei prozódia végtelen lehetőségei, emellett a magyar népzene zenei anyanyelvvé válása majd minden darabomban tetten érhető.
– Viszonyod az előadókkal?
– A szerző ül a teremben, hallgat és izzad, "nem is én voltam", nagy ritkán kihúzza magát és körülnéz, figyelve a hatást.
– Feleséged, Csíky Ágnes elismert textilművész, a lakásotoknak is különleges hangulatot adnak az alkotásai, két nagyon tehetséges, szép gyermeked van, akik szintén a zenei karriert választották. A fiad bel- és külföldön elismert zongoraművész, egyetemi tanár rengeteg tanítvánnyal, a lányod csellistaként tehetséges, intelligens, sokoldalú muzsikus, az Erdély TV Visszhang című adását is vezeti. Gondolom, nagyon boldog ember vagy.
– Erősen izgalmas dolog ez a boldogság. Amikor kiállítnak, kiállnak a színpadra, ugyanazt a feszült emóciót érzem, mint mindig saját szerepléseimnél. Lehetek bármilyen edzett profi, ez az izgalom mindig átjár.
– Rendkívül meglepődtem, amikor egy rendezvényen érdeklődésemre a feleséged, Ágnes azt mondta, hogy érdekes, egyéni ékszereit te készítetted. Az ötvösséget, ami a művészi fantázia mellett kemény manuális igénybevételt jelent, sehogyan sem tudom összeegyeztetni a zongorázással, ami a kéz kímélését is feltételezi.
– Régóta izgatott, hogy régi horgász barátom, Hunyadi László szobrászművész amorf tárgyakból, egy ezüstkanálból például, ékszereket tud készíteni. Tűrte, hogy a nyakán üljek, és ellessem a mesterséget. Aztán megpróbáltam én is, kezdetben egyszerűbb, majd jobb darabok születtek, a mester is mondta, hogy: na.
Kérésemre mutatja a női nyakékeket, fülbevalókat, egyebeket. Formájukat, színösszeállításukat tekintve számomra különlegesen szép valamennyi. Ennél jobban a műhely láttán csodálkozom el, ahol szerszámok garmadája szolgálja ezt az egészen más típusú alkotómunkát.
Úgy köszönök el, hogy a beszélgetést még folytatjuk, hiszen sok mindenről nem esett szó, amit szerettem volna megkérdezni, és amiről Csíky Boldizsár is szívesen beszélt volna.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Beszélgetés Juhász Bélával, a Szövétnek főszerkesztőjével
Szép lenne növelni az oldal- és a példányszámot
– Ön 2014 nyarától a Szövétnek főszerkesztője. – A Szövétnek 2014. augusztusi számát már én szerkesztettem, ez volt a 101. szám. Azelőtt is irogattam a lapba, szépirodalmi próbálkozásokat tettem közzé.
– Ezek mikor születtek? Hogyan kezdődött az Ön irodalommal kapcsolatos pályafutása?
– Ez hosszú történet! Van köztük olyan, ami még diákkoromban született, tehát a hetvenes évek elején, és vannak, amik napjainkban. A Csiky jogelődjébe jártam (akkor 3-as Számú Középiskolának hívták), és a Nyugati Jelen jogelődje, a Vörös Lobogó szervezett egy úgynevezett diákriporter-kört, összegyűjtöttek pár íni kívánó vagy írni tanuló diákot. Tizedikes voltam, és bejártunk a szerkesztőségbe, ahol a szerkesztők tanítottak minket, de főleg alkalmat adtak, hogy közöljünk néhány munkát. Ezek általában riportok, interjúk, jegyzetek, tárcák voltak. Diákkoromban olyan 250 írásom megjelent. Közben azért még küldtem egy párat az Ifjú Munkáshoz, ami országos ifjúsági lap volt, és a Munkás Élethez, a temesvári szerkesztőségbe is.
– Hogyan telt el ez a néhány hónap, mióta Ön főszerkesztő, milyen nehézségekkel találkozott, mi tűnt a legnehezebbnek?
– Én nem érzem, hogy valami is nehézséget okozott volna. Nem érzem, mert nagyon szeretem csinálni azt, amit csinálnom kell, és lenyűgöz az aradi, Aradhoz kötődő, Aradról elszármazott, amatőr vagy profi emberek lelkesedése. Féltem, hogy nem lesz mit betennem a lapba, de szerencsére ez soha nem fordult elő. Most is, például, a februári lapszám szinte kész van. Nagyon sokan írnak annak ellenére, hogy nem tudunk fizetni a cikkekért. Mind Aradról, mind a világ nagyon sok részéről kapok írásokat, kezdve Böszörményi Zoltántól. Amikor elküldöm a körlevelet a potenciális munkatársaknak, ő a legelső, aki küld néhány verset. Ugyanilyen lelkes Sarusi Mihály, de mondhatnám a Piroska házaspárt is, akik innen költöztek Magyarországra. Megpróbáltam megkörnyékezni Tatár Etelkát Chicagóból, akivel kollégák voltunk a líceumban. Minden hónapban küld anyagot az ottani magyarság életéről. De van olyan volt diákom is, aki megtisztel verseivel. Nincs mire panaszkodnom: nyugdíjas vagyok, ráérek, szeretem csinálni.
– Mire emlékszik a legszívesebben? Van esetleg kedvenc története?
– Hát ilyen hirtelen nehéz kedvenc történetet találni. Megtisztelő, és nagyon jó érzés találkozni az utcán emberekkel, akik elmondják, hogy olvassák a Szövétneket, és nagy szeretettel olvassák. Nemrég Temesváron jártam, könyvbemutatón, és olyan jó érzés volt ott látni például Szilvágyi Zsolt plébánost (akit szintén bevontam a szerkesztőbizottságba). Ott ő is felszólalt, és olyan szeretettel beszélt a Szövétnekről! Azután ott van Albert Ferenc nyugalmazott professzor, aki Aradon született, és küldött írást az Andrényi családról. Ő is nagyon jó érzéssel beszélt a lapról. Bodó Barna egyetemi tanár, aki most a Szórvány Alapítvány elnöke, szintén örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy milyen sokan írnak nálunk, a megyében. És tényleg rengeteg anyagot kapok, főként az idősektől. Az ifjú tollforgatókkal nehezebb dolgom van, mert őket noszogatni kell. Biztosan kevesebb az idejük.
– Milyen tervei vannak a jövőre tekintve? Mit vár 2016-tól?
– Hát nem akarok felvágni, de amikor kezdtem a lap szerkesztését és terjesztését, 350 példányban jelent meg. Most megint elértük az 500 példányt. Erre büszke vagyok, mert olyan támogatókat tudtam beszervezni, akiknek ott a helyük a magyar kulturális szemle körül. Szomorú az, hogy nemrégiben a majláthfalvi és a simonyifalvi terjesztőink bejelentették, hogy nem tudják már vállalni a feladatot. Egy olyan faluban, ahol több százra tehető a magyar lakosság, legalább tizet illene eladni! Próbálom a veszteségeket kompenzálni, és új támogatókat szerezni. Ezek a fő tervek.
Szép lenne növelni az oldal- és a példányszámot is: a Szövétnek kéthavonta jelenik meg negyven belső oldalon. A decemberi számot megpróbáltam kicsit felpumpálni, és belefűztünk plusz nyolc oldalt. És a példányszámot is lehetne növelni ötvennel. Lenne rá igény, szerintem, de ahhoz több pénz kellene. És amit még nagyon szeretnék: több fiatal olvasót és munkatársat bevonni! Ki kéne találni, hogy a húszas-harmincas korosztályt hogyan lehet megszólítani.
– Az iskola nem hiányzik?
– Dehogynem. Nagyon hiányzik, de ez van. El kell fogadnom, hogy már a 65 évet betöltöttem, előtte betegeskedtem is egy ideig, de most már a korom nem engedi meg, hogy tanítsak, és a fizika is kiment divatból. Az óraszám is csökken, a gyerekszám is csökken. Nem érzem, hogy a tanügyben valakinek is szüksége lenne rám. De nagyon hiányzik a hangulat, a munka, a gyerekek, a kollégák… A Szövétnekkel szeretek foglalkozni, és kell is valami elfoglaltságot keresni. Nem engedheti meg magának az ember, hogy nyugdíjazás után mindent abbahagyjon, és várja a ravatalozást! Próbálok csinálni ezt-azt, hol sikeresen, hol kevésbé.
– Visszagondolva, kitart fizikatanári karrierje mellett, vagy szívesebben foglalkozna irodalommal?
– Hát ez úgy alakult, hogy én fizika–kémiát végeztem, és közben írogattam. Az volt a tervem, amire biztattak is a Vörös Lobogónál, hogy jöjjek ide újságírónak. Ez nem jött össze, és úgy alakult, hogy tanár lettem. Akkor alakultak az ipari líceumok. Bejutottam egyetemről direkt a Faipari Líceumba, és első számú fizikatanár voltam 18 évig. Már nem írogattam. Később visszahívtak a Csikybe. Az utóbbi időben megint kezdtem a Szövétnekbe küldeni írásokat, és az utóbbi egy évben a Nyugati Jelenbe, az Irodalmi Jelenbe egy-egy jegyzetet vagy interjút küldtem.
Hogy mi lett volna jobb? Én örömmel voltam fizikatanár is, nagyon sok jó tanítványom volt, avval párhuzamosan magántanítványok, akiknek nagy része jó hírű orvos vagy mérnök lett, itt vagy a világban. Nem bántam meg, hogy fizikatanár lettem. Most próbálok írni, mert először is megelégedést nyújt, és az a helyzet, hogy nincs szükség fizikatanárra sehol. Most olyan trend van, hogy kiment a divatból. Nyugaton már kezdenek rájönni, hogy kellene azért a rendszerbe, de nálunk még nem.
– Mikor számíthatunk újabb kötetre Öntől?
– Azt a kiadó, személyesen Böszörményi Zoltán tudja. Még tavaly nyár elején felajánlotta, hogy kiadják rövid írásaimat is. Ezek a szerkesztőségben vannak már, és tavasszal talán megjelennek. Ez más jellegű, mint az első, az inkább dokumentum-regény volt, ahogy Jámbor Gyula nevezte, ez a hetvenes évek elejétől napjainkig írott, általában rövid írások, amit én szépirodalomnak tartok. Lehet, hogy nem. Az olvasók és a kritikusok majd eldöntik.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én köszönöm! 
Gál Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Bábmesterek-bemutató a Puck Bábszínházban
Bemutatóra készül a kolozsvári Puck Bábszínház társulata: a Bábmesterek szövegkönyvet William Shakespeare nyomán, Demeter Ferenc segítésével Vadas László, az előadás rendezője írta, a díszletet és a bábokat Lőrincz Gyula tervezte, a zenét pedig Kötő Áron szerezte. Bemutató: január 16-án, szombaton délelőtt 11 órától az intézmény Király/I. C. Brătianu utca 23. szám alatti székhelyén.
„Egy pajkos szellem, csintalan manó és tréfamester, név szerint Puck, szeretettel vár mindenkit a Puck-házba, annak is abba a szobájába, ahol minden megtörténhet. Itt játékká nemesülnek a munkaeszközök, barátok vesznek össze, ellenfelekből lesznek puszipajtások. Puck kedvenc játékát, a színházasdit legközelebbi játszótársaival, a William Shakespeare Szentivánéji álom című tündérjátékából származó (az eredeti műben megírt szerepkörükben módosult) mesteremberekkel játssza” – olvasható a bábszínház által szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben. Mint kiderül, a kétkezi munkások nehezen találják a számukra hiteles kifejezési formákat, amíg Puck szellemtársa, a Játéktündér meg nem mutatja nekik a helyes utat: a munkaeszközüket bábként használhatják. Kezükben a tárgyak életre kelnek és ez megváltoztatja őket, magukat is. Csoda történik. A vitatkozás és marakodás helyét átveszi a közös játékkal járó lelkesedés és öröm. Szabadság (Kolozsvár)

Sokba kerül a kétnyelvűség a Kovászna megyei oktatásban
Sokba kerül Kovászna megyében a kétnyelvű oktatás a megyei tanfelügyelőség szerint, amelynek adatai alapján a többnyelvűség 190 pluszállást jelent a háromszéki oktatási rendszerben. 
Kiss Imre főtanfelügyelő rámutatott: a megyében dolgozó 120 magyarnyelv- és irodalomtanár bére ugyan nem okoz többletköltséget, mivel esetükben a törvény egy pluszszorzót ír elő, így a minisztériumtól kapott fizetési keret már tartalmazza a teljes összeget, viszont a kétnyelvű iskolákban kis létszámú osztályokat kénytelenek működtetni, ez pedig körülbelül hetven olyan állást jelent, amire pénzt kell elkülöníteni. Kiss Imre a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskolát hozta fel példaként, ahol átlagosan tízes létszámú, román tannyelvű osztályok működnek.
„Ha a tanintézet egynyelvű volna, a gyermekeket szét lehetne osztani a meglévő másik négy osztály között, és kevesebb állásra lenne szükség” – magyarázta. Bölönben éppen fordított a helyzet, ott ugyanis kevés magyar anyanyelvű tanulónak biztosítanak külön osztályt. „A minisztériumban is meg kell érteniük, hogy a kétnyelvűség pluszkiadást jelent” – szögezte le a főtanfelügyelő.
Kiss Imre annak kapcsán számolt be erről, hogy a háromszéki tanügyi rendszer költségvetése idén is hiányos, a gyermeklétszám utáni fejkvóta alapján biztosított összeg ugyanis a kiadásoknak csak 86 százalékára elég. Sikerült ugyan valamennyit lefaragni a költségekből, a tavalyi 17 százalékról ugyanis ebben az évben 14 százalékosra csökkentették a deficitet, év végén ugyanakkor a kormány is megemelte a fejkvóta egyik szorzójának értékét 20 százalékkal, de mindez nem fedezi a 15 százalékos fizetés-kiegészítést, hiszen a járulékos bérköltségek is emelkedtek.
A főtanfelügyelő rámutatott: próbálják hatékonyabbá tenni a rendszert, tavaly például mintegy száz állást szüntettek meg – ennek kapcsán arra törekedtek, hogy emiatt ne kelljen elbocsátani senkit, így nyugdíjazásokkal, illetve nem teljes állások kiiktatásával oldották meg a problémát. „Április elsejéig ugyanakkor további 31 munkahelyet kell még lefaragni, különben veszélybe kerülnek a fizetések. A minisztérium ugyanis megyeszinten egységesen hagyja jóvá a bérköltségeket, és hiába van rendben a tanintézetek többsége, ha néhány iskolában, óvodában túllépik a keretet, senki nem kapja meg a juttatást” – magyarázta Kiss Imre.
Az oktatási szakértő arra is rámutatott: bizonyos helyzetekben nem működik a fejkvóta alapú finanszírozás, hiszen például a kis falvakban az óvodába és az elemi iskolába csak tucatnyi gyermek jár, de óvónőt és tanítónőt kell alkalmazni összesen két és fél teljes munkaidőnek megfelelő normával, holott ezeket az állásokat 56 gyermek után fizetett összeggel tudnák fenntartani.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Király: az új kerettanterv-tervezet nem figyel a kisebbségi oktatásra
Nem tartja elfogadhatónak az oktatási minisztérium által közvitára bocsátott kerettanterv-tervezeteket Király András államtitkár. Az RMDSZ-es oktatási szakpolitikus szerint ugyanis a három közül egyik változat sem veszi figyelembe a kisebbségi oktatás problémáit. 
Az oktatási tárca tavaly december 23-án bocsátotta közvitára a három kerettanterv-javaslatot, ennek eredményeként készülne el az 5–8. osztályosok új tanterve. Az oktatási minisztérium január 23-áig várja a pedagógusok, diákok, szülők és a civil szervezetek képviselőit, hogy elmondják véleményüket az Országos Neveléstudományi Intézet szakemberei által készített kerettanterv-tervezetekről, illetve javaslatokat tegyenek ezek jobbítására.
Király András oktatási államtitkárnak fenntartásai vannak a kerettanterv-tervezetekkel kapcsolatban. „A csomagot tanügyi reformként akarják eladni, de nem tudom reformként elfogadni, mivel első ránézésre a lényeg nem az óraszámok csökkentése. A baj az, hogy nem nézzük meg a mennyiséget, amit a diák meg tud emészteni” – mondta a szakpolitikus.
Meglátása szerint az nem old meg semmit, ha kivesznek egy tantárgyat a tantervből, majd mással pótolják. Azonban, amennyiben az óraszámok maradnak ugyan, de mondjuk a hetven százalék elmélet mellett a fennmaradó időt a gyakorlatra fordítják, már reformról beszélhetünk, vélte az államtitkár. Rámutatott, reméli, a minisztériumban nem sietik el az öt–nyolc osztályosok tantervét, hiszen erre fog épülni a gimnáziumok órakerete is.
Király András szerint a tanterv az alkalmazhatóság elve alapján kell működjék, hiszen, mint fogalmazott, „a matematikát vagy magyart is lehet négy óraszámban tanítani, ha marad idő a gyakorlásra”. Az RMDSZ szakpolitikusa a tervezetek kapcsán leginkább azt nehezményezte, hogy az Országos Neveléstudományi Intézet szakemberei nem vették figyelembe a kisebbségek nyelvén történő oktatás problémáit. „Úgy gondolták, hogy a közvita eredményeként elfogadott kerettervhez majd hozzácsapják a magyarórákat” – nyilatkozta az államtitkár, aki emiatt a három tantervjavaslat egyikét sem tartja elfogadhatónak.
Elmondta, felkérte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ), valamint a megyei magyar tanfelügyelőket, hogy záros határidőn belül tegyék meg javaslataikat annak érdekében, hogy január 23-án elő tudjanak állni egy alternatívával. „Az is megtörténhet, hogy a magyar pedagógusok másként gondolják, mint én, és elfogadhatónak minősítik valamelyik javaslatot” – tette hozzá Király.
A közvita eredményeként elfogadott tervezet alapján dolgozzák majd ki az 5–8. osztályos diákok tantervét, amely a 2017–2018-as tanévben lép érvénybe. Első lépésként az ötödik osztályosok oktatása zajlik majd az új tanterv szerint. A minisztérium mostanáig az 1–4. osztályosoknak szóló kerettanterveket módosította, így idén már a 3. osztályosok is az új tanterv szerint tanulnak.
Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő arra kérte az érdeklődőket, hogy a kérdőív kitöltése előtt látogassák meg az oktatási minisztérium honlapját, az Edu.ro-t, és a véleményezésnél ne csak az óraszámot, hanem a végcélt is vegyék figyelembe. Az oktatási minisztérium tervei szerint a közvita után elfogadott tanterv referenciaként szolgál majd a nemzeti kisebbségek, a művészeti iskolák, valamint a sportiskolák tantervei számára is.
Dósa Ildikó. Krónika (Kolozsvár)

Izgalmas műhelyek fesztiválja – Budapesten a Váróterem Projekt
A kolozsvári Váróterem Projekt független színházi társulat az idei vendége január 22. és 24. között a budapesti Bethlen Téri Színház határon túli magyar színházi műhelyeket bemutató, Vendégváró Fesztivál elnevezésű sorozatának.
A fesztivál célja minden évben bemutatni egy izgalmas erdélyi színházi/alkotói műhelyt. A Váróterem Projekt társulata két felnőttprodukcióval és egy gyermekeknek szóló tárgyanimációs előadással érkezik a budapesti teátrumba. Január 22-én az Advertego, 23-án a Zéró című produkció látható, mindkettő Botos Bálint rendezésében, 24-én a Heltai Gáspár állatmeséit feldolgozó paraFabulák című tárgyanimációs előadás várja a nézőket Rumi László rendezésében.
A kolozsvári társulat 2016 januárjában ünnepli fennállásának hatodik évfordulóját. Az alapító tagok a Babeş-Bolyai Tudományegyetem elvégzése után kezdtek közös munkába, majd további frissen végzett színészek és más színházi szakemberek kerültek a csapatba. Repertoárjukban a felnőtteknek szóló produkciók mellett gyermekeknek szóló előadás és iskolaszínházi produkció is szerepelnek. A fiatalokból álló csapat nyitott a kísérletezésre, beleértve az improvizáción alapuló munkát, a szövegek fel- és átdolgozását, valamint a társadalmi érzékenységű témák színrevitelét.
A rendezvény nyitóelőadása után a KútszéliStílus.hu portál szerzői beszélgetnek a művészekkel, a Bethlen Galériában pedig január 22-től a Váróterem Projekt vizuális anyagait láthatja a közönség. A fesztivál fővédnöke Vető Marietta, Erzsébetváros alpolgármestere.
A fesztivált negyedik alkalommal rendezik meg, az előző években a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a sepsiszentgyörgyi M Studio és a marosvásárhelyi András Lóránt Társulat előadásait tekinthették meg az érdeklődők. Krónika (Kolozsvár)