Kolozsvártól Hollywoodig, színháztól a film felé
Skovrán Tünde színművésszel találkozhattak az érdeklődők
Az ember első körben megfogalmazza, hogy mit szeretne, majd le is kell tesztelnie, hogy működik-e, amit elképzelt. – Fontos kérdés számomra, elég nagy-e a cél ahhoz, hogy azt higgyem, majdnem lehetetlen. Ha pedig majdnem lehetetlen, akkor pont jó nekem. Ezeket az óriási kihívásokat kedvelem – összegezte Skovrán Tünde, a Nyitott szemmel elnevezésű sorozat idei első vendége csütörtökön este a Györkös-emlékházban. A baróti születésű színésznő, aki a főiskola elvégzése után a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának volt a tagja, az elmúlt két évben Amerikában próbált szerencsét. Iskolába jár, párhuzamosan négy-öt helyre is, angol nyelvet, akcentusokat, komédiát és menedzsmentet is tanul. Saját projektjein túl különböző meghallgatásokon vesz részt, igyekszik minden lehetőséget megragadni annak érdekében, hogy dolgozzon, fejlődjön.
– Amikor észreveszik, hogy valaki picit más akcentussal beszél vagy másként nyilvánul meg egy-egy beszélgetésben, mint ők, rögtön megkérdezik, hogy honnan származik. Egyébként én örülök ennek, mert ezáltal megnyílik a beszélgetés: Transilvania, válaszolom, majd Drakula, a vámpírok minden alkalommal mosolyt csalnak az emberek arcára, és így elkezdődik a mesélés a romantikus Erdélyről – magyarázta Skovrán Tünde, aki az ünnepekre érkezett haza Erdélybe, a tervek szerint hétfőn utazik majd vissza Amerikába. Kapott az alkalmon egykori kollégája, Laczkó Vass Róbert, és meghívta a Nyitott szemmel sorozatba, ahol amerikai élményei, tapasztalatai mellett a színházi világba vezető útjáról is faggatta.
Édesapja fizikust, építészmérnököt vagy „valamilyen becsületes embert akart nevelni” Skovrán Tündéből, emiatt matematika–fizika osztályba adták, gondolták, hátha „észhez tér”. – Szembeálltam első nap a fizikatanárral, és közöltem vele, hogy én színésznő leszek, csak a barátaim miatt mentem oda, mert velük szeretnék iskolába járni. Megkértem, hogy segítsen, valahogy kínlódjuk ki ezt a négy évet. A tanárok kedvesek voltak velem, amikor valamilyen vizsga következett, elküldtek szavalóversenyre. Megnyertem az iskolának az első díjat, cserébe pedig kaptam egy tízest matematikából – részletezte a színésznő. Baróton nem volt színház, ennek ellenére már nagyon korán eldöntötte, hogy ezt a pályát választja, szeleburdisága miatt többen is mondogatták: „ebből a gyerekből színész lesz...” Édesapját is sikerült megnyugtatnia: gazdag és híres hollywoodi színész lesz, nincs miért aggódnia.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Itt a román, hol a magyar?
A recept egyszerű: ha sikeres az erdélyi magyar, akkor ő színtiszta román, amennyiben gyanúsított, akkor száz százalékig magyar. Szűcs László jegyzete.
Hazatérőben Marosvásárhelyről, az esti órákban Várad felé a román közrádió műsora tűnik a leghallgathatóbbnak. Beszélgetős műsor, zene, hírek váltogatják egymást. Úgy tűnik, még adnak a szakmaiságra, valódi szerkesztők ülnek a stúdióban, hiszen az adás jól összerakott. Aztán előbb arra kapom fel a fejem, hogy a kézdivásárhelyi petárda-merénylet ügyben letartóztatott vármegyés fiatalembert egyszerűen magyar terroristaként emlegetik az egyik bejelentkezésben. Pár perc múlva viszont a hírblokk végén a sportrovatban már román versenyzőként méltatják az idei Dakar ralin is vitézkedő szatmárnémeti motorost, Gyenes Emánuelt. Pedig a hírolvasó még a nevét sem képes akár megközelítő helyességgel kiejteni. A recept egyszerű: ha sikeres az erdélyi (partiumi) magyar, akkor ő színtiszta román, amennyiben viszont gyanúsított, akkor száz százalékig magyar.
A teljes médiaképhez az is hozzátartozik, hogy miközben a kézdivásárhelyi ügy iránt élénk érdeklődést mutat a magyarországi sajtó, Gyenes teljesítményéről elvétve olvasni bármilyen beszámolót. Úgy látszik, Ártándtól nyugatra is románként tekintenek rá. Hát, így mennek a dolgaink. erdelyiriport.ro

Újabb sajtótámadások az erdélyi polgári oldal ellen
Semjén Zsolt, a második Orbán-kormány általános miniszterelnök-helyettese és nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli minisztere év- és helyzetértékelő rádióinterjújában ismét letette a garast az egyik romániai parlamenti párt mellett, mire a vérszemet kapó balliberális média rögtön nekiesett az erdélyi magyar nemzeti-polgári oldalnak.
A miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott, mindig a kiegyezés híve volt az RMDSZ-szel, s nemzetpolitikai célja „összeboronálni” az adott nemzetrészben élő magyar politikai szervezeteket. Szavai szerint ha az RMDSZ esetleg kiesne a bukaresti parlamentből, akkor fennállna annak a veszélye, hogy román pártokba integrálódik a magyar értelmiség, ezért, mivel az erdélyi magyarok a korábbi választásokon úgymond eldöntötték, hogy az RMDSZ a legerősebb, parlamentbe kerülni képes magyar szervezet, az együttműködés „nemzeti parancs”.
Eltekintve Semjén sommás, bár részleteiben téves erdélyi helyzetértékelésétől – hiszen az erdélyi magyaroknak csupán az utóbbi időkben körvonalazódott valamiféle választási lehetőségük, s a két évtizeden át román hatalmi segédlettel rajtuk uralkodó RMDSZ-re mára az erdélyiek alig egyharmada szavaz –, egészen furcsán hatott az a „segítség”, amit balról kapott a médiában az „erős” RMDSZ. A kimondottan balliberális kötődésű, gyökerű, „magyarnarancsos”, szabaddemokrata és szocialista vétetésű Átlátszó.hu bulvárportál erdélyi „kommandója”, az Átlátszó Erdély alig egy héttel a semjéni „útmutatást” követően „leleplező erejű összeállításban” rontott rá az RMDSZ ellenzékére. Az „5 év alatt több, mint 4 millió euróba kerültek Erdélyben a Demokrácia Központok” – amúgy a magyar helyesírásra fittyet hányó – című dolgozat egy számmisztikán alapuló, az olvasót hiteles és feltételezett adatok egyvelegével, megalapozatlan következtetésekkel és sugallatokkal manipuláló vádirat, amelynek egyetlen célja: demonstrálni, hogy az Orbán-kormány a magyar adófizetők pénzét rosszul költötte el, mert nemcsak az RMDSZ-nek juttatott a határon túli magyaroknak szánt támogatásokból, hanem más, a bukaresti hatalom által nem kontrollált civil szervezeteknek is. 
Az erdely.atlatszo.hu internetes címen található, az „Átlátszó erdélyi különítménye” által gyártott fércmű mindvégig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a kedvezményezett honosítási és társadalomszervezési munkáját igyekszik lejáratni, az RMDSZ malmára hajtva a vizet. Miközben arról egy szó sem esik, hogy utóbbi szervezet fennállásának 25 éve alatt nagyságrendekkel több pénzt kapott a román és a magyar költségvetésből, mint az a 4,4 millió euró, amit a honosítással foglalkozó demokráciaközpontok kaptak az elmúlt öt évben. Az RMDSZ csak a román kormánytól kap évente (!) 4 millió eurót, aminek a 70-80%-át önmagára és klientúrájának fenntartására költi, azt pedig megsaccolni sem lehet, hogy a magyar költségvetésből mennyi pénz jut különböző csatornákon a tulipános holdudvarnak. Aki ezt firtatja, falakba ütközik.
Ugyanez az RMDSZ-es bértollnoki kör évek óta sulykolja, noha bizonyítani sohasem tudta, hogy százmilliós nagyságrendű „szponzorizációkat” (helyesen: szponzorációkat) nyújtottak magyar állami vállalatok az Erdélyi Magyar Néppárt politikusai által bejegyzett civil szervezeteknek. Nemrég a Tusványosként ismert nyári szabadegyetemet és diáktábort vették össztűz alá. Miközben az Átlátszó.hu szisztematikusan a magyarországi kormányoldalt támadja, aközben  az erdélyi különítmény sem rejti véka alá, hogy „a Tőkés Lászlóhoz köthető politikai és civil szervezetek” lejáratásán dolgozik. A látszat kedvéért néha egy-egy korrupt RMDSZ-es politikus neve is felbukkan a portálon, de egyikőjük sem olyan szövegkörnyezetben, mint amilyenek a feljelentésekkel egyenértékű Tusványos-ellenes kirohanások.
Ahogy megjelenik valamilyen „átlátszó” támadás az erdélyi magyar polgári-nemzeti oldal ellen, a magyarországi balliberális média azonnal felerősíti és propagálja az ottani nyilvánosságban. A demokráciaközpontok elleni január 7-i cikket másnap a vérmesen nemzetellenes Népszava már ezzel a címmel visszhangozta: „Sokba került Tőkés a magyar költségvetésnek”. A szemenszedett hazugságokat és féligazságokat rafináltan elegyítő, sarkosan elfogult megállapításokat és szentenciákat tartalmazó írást ugyanaz a Gál Mária jegyzi, aki szocialista kormányhivatalnokból lett Gyurcsány-Bajnaiék bukása után budapesti „Erdély-szakértő” és az RMDSZ szócsövének, a Maszolnak is szerzője. A dehonesztáló és uszító kifejezésekkel megspékelt irományban odáig merészkedik az újdondász, hogy kijelenti: „Orbán Viktor mára ejtette korábbi protezsáltjait, és beállt a korábbi ellenfél, az RMDSZ mögé.” S ezzel máris valóvá vált a balliberális álom…
De homok csúszhatott az álomgépbe, mert noha a Népszava egy az egyben átveszi az Átlátszó Erdély zavaros adatsorait, azt mégis kénytelen a szerző elismerni (vagy ezt már a felelős szerkesztő íratta le vele?), hogy „mivel arra vonatkozó adatok még nincsenek, hogy az EMNT a 2016-os költségvetésből is hasonló nagyságrendű támogatásra számíthat, egyelőre csak feltételezés, hogy az Orbán-kormány megvonta mind a politikai, mind az anyagi támogatását a Tőkés-birodalomtól”. Tehát egyetlen cikken belül sem tudta eldönteni a Népszava, hogy Orbán megvonta vagy nem vonta meg… De Gál Mária újságírói képességeiről írásának zárómondatai is híven árulkodnak: „Egyelőre úgy tűnik, Tőkés pártja nem kapott zöld utat Budapestről az önálló, az RMDSZ-el (helyesen: RMDSZ-szel – R. B. M.) szembeni indulásra. Ez azonban még nem jelenti automatikusan a pénzcsapok elzárást is.” Ábrándozás és állítás, óhajtás és tagadás, malícia és szorongás – „földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa, vak remény”, mondhatnánk Csokonaival. R. B. M. itthon.ma//szerintunk

A megmaradás útján a csíkszentgyörgyi Körösmény Közbirtokosság
Csíkszentgyörgyön négy közbirtokosság működik, az úgynevezett nagy közbirtokosság mellett a tízeseknek – Jenőfalva tízes, Három tízes, Körösmény – is van külön közbirtokosságuk. Ezúttal a Körösmény Közbirtokosságot mutatjuk be.
Körösmény tízes első írásos említése 1619-ből való – tudtuk meg Farkas Imre közbirtokossági elnöktől. A faluban ez volt az első közbirtokosság, amelyik újraalakult 2000-ben. Ez a közbirtokosság a kisebb birtokosságok közé sorolható, összesen 253,19 hektár területe van, ebből 194,5 hektár erdő és 58 hektár legelő. 47,25 hektár legelőre kapnak területalapú támogatást.
A tagság ellenezte
Kérdésünkre, hogy Csíkszentgyörgyön miért nem tömörült egyetlen közbirtokosságba a négy birtokosság, az elnök a következőt válaszolta: mert a tagság nem egyezett bele. „Amikor 2008-ban elnök lettem, elég gyengén állt a közbirtokosság, mert sok hiánya volt, éppen csak hogy megmaradt. Azután sikerült helyrehozni a pénzügyi helyzetet, reméljük, most mát tényleg megmaradunk."
Nem adnak el jogot
A Körösmény Közbirtokosságánál 82,25 jog van, jelenleg 97 tagot számlálnak. A legtöbb, amit egy tag birtokol, az három jog. A tagok hetven százaléka a faluban él, de már nem mindenki lakik a Körösmény tízesben. Az utóbbi időben nem adnak el jogot a tagok, ez azzal is magyarázható, hogy 2013 óta itt is adnak osztalékot, mert mint az elnök mondta, „akkor jöttek egyenesbe pénzügyileg.” Egy jognak három hektár terület felel meg. Nem örökölhet valaki, csak akkor, ha a jogtulajdonos meghalt. A tagság érdeklődik a közbirtokossági ügyek iránt, a gyűlésekben a jogok kétharmadánál több van jelen általában. Farkas szerint komolyabb gondokkal nem küszködik a közbirtokosság.
Fenyőfát osztanak
A területek a falu mellett vannak, az erdős területeiket a Csíki Magánerdészet őrzi, nem volt sem tűzesetük, sem falopás az utóbbi években. A közbirtokosságnak nincsenek állatai, a tagok állataival fedik le a területeket. Üzemterv szerint összesen 700 köbméter kitermelési lehetőségük van.  „2013-ban a közgyűlés elhatározta, hogy aki a tízesből igényli, az kap fenyőfát. Úgy döntöttünk, hogy mivel a gyérítést kevés pénzért lehet eladni, így aki április végéig leteszi hozzánk a kérést, hogy igényli a fát, az kap. Csak a kitermelést kell kifizesse.”
Viták az Adorján-fürdő körül
A Körösmény tízes közbirtokossága visszakapta a területeit – kivéve az Adorján-fürdőt, ott 4 hektár területet igényelnének vissza. „Nagy sérelmünk az Adorján-fürdő. Azt kiadták bérbe egy hölgynek 2000-ben 49 évre. Azt sajnos nem kaptuk vissza, pedig az a tízesé volt. Elődeink próbáltak perelni, sok pénzt elköltöttek, de nem sikerült előrelépni. Mi úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk ezt a dolgot, mert csak elköltjük a pénzünket, és nem kapunk semmit. Reméljük, hogy az idő megoldja majd. Valamikor Adorján Albert alakította ki ott a fürdőt. Amikor a negyvenes évek végén megszűntek a közbirtokosságok, állami tulajdonba került. A mostani bérlő állandóan jelentget minket a rendőrségen, mert a mi legelőink veszik körbe a területet, és ott legelnek az állataink, a hazajáró csorda. Lényegében a területünk közepén van az Adorján-fürdő, és a bérlő azt állítja, hogy az állatok teszik tönkre a területét” – vázolta a helyzetet a közbirtokosság elnöke.
Piknikező a fürdő mellett
„Létrehoztunk egy víkendtelepet az Adorján-fürdő mellett, sokan járnak oda piknikezni. Különböző csoportok táborozni is szoktak ott, két nagyobb filagóriát építettünk oda. Annak idején, a régi közbirtokosságnak gyümölcsfacsemetéi is voltak ott. Besegítettünk a Kálvária-temetőben levő ravatalozó építésébe, felét fizette a bánkfalvi közbirtokosság, másik felét a körösményi és Jenőfalva tízes közbirtokossága. Minden évben támogatjuk az egyházat, az iskolát, a sporttevékenységeket, a kulturális tevékenységeket, mindenből próbáljuk a részünket kivenni. Ez egy kis méretű közbirtokosság, alkalmazottja sincs.”
Farkas Imre a terveikről is beszámolt: szeretnék felújítani a Nagypadlónak nevezett hidat. „Ez egy főpalló, amely a templomot összeköti Csíkszentgyörggyel. Úgy tervezzük, hogy egy személyautóval is lehessen átmenni rajta, ne csak gyalogosan. 2008-ban már egyszer javítottuk, ha a deszkák korhadnak, azt is mi cseréljük ki. A múlt évben kijött egy tervezőmérnök, a polgármesterrel közösen megnéztük, a tervek elkészítése folyamatban van. ”
Közös megvalósítások
A falu többi közbirtokosságával jó viszonyban vannak, bejegyezve is a nagy közbirtokosság székházába vannak, nincs külön székházuk. Vannak közös megvalósításaik, és összefogással valósítottak meg bizonyos dolgokat a faluban, például mezei utakat javítottak.
„A közbirtokosság szerepe első sorban az kellene legyen, hogy a közösséget szolgálja. Mi is azt próbáljuk tenni. A közbirtokosság a tagságé.  Én ezt felvállaltam, hogy csinálom, elnézést kérek, ha valakit megbántottam, de biztos, hogy nem szándékos volt.”
A falu hangja:
Körösmény tízesbe látogatva megkérdeztünk néhány falubelit, mit gondolnak a közbirtokosság működéséről, meg vannak-e elégedve, vannak-e panaszaik. Noha a megkérdezett öt személy közül senki nem vállalta a nevét, abban mindannyian egyetértettek, hogy jól működik. „Nem vagyok tag, nincs jogom, de látok, hallok ezt-azt. Itt jól működik.” Van, aki úgy véli, „nagyon jól áll” a közbirtokosság. „Ügyesen fizetnek, vaegy lejt adnak, s örvendünk neki.” Egy másik közbirtokossági tag se jót, se rosszat nem tudott mondani. Annyit azért hozzátett, hogy nagyjából meg van elégedve az elnökség munkájával.
Péter Beáta. Székelyhon.ro

Az erdélyi egyházi és oktatási támogatásokról számolt be Soltész Miklós
Az erdélyi magyar történelmi egyházaknak és egyes erdélyi oktatási intézményeknek nyújtott támogatásról számolt be szombaton egy gyimesfelsőloki sajtótájékoztatón az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Soltész Miklós elmondta, a magyar kormány idén mintegy 110 millió forinttal támogatja az erdélyi épített örökség megőrzését, és mintegy 90 millió forintot szán erdélyi közösségi célú programokra. Az igényléseket már összesítették, azok elbírálása folyamatban van – tette hozzá.
Az államtitkár szerint a két támogatási területen az elmúlt két évben 210 millió forint, illetve 161 millió forint támogatás jutott az erdélyi intézményeknek. Megannyi erdélyi műemléktemplom, parókia ebből a támogatásból újult meg, és ebből a forrásból jutott támogatás olyan programokra is, amelyek az erdélyi magyar közösségek identitástudatának az erősítését szolgálták.
Az Emmi államtitkára bejelentette, hogy 2016-ban is folytatódik két egyházi kötődésű erdélyi iskola támogatása. A gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium 2014-ben átadott tornaterme alagsorába tervezett úszómedence megépítéséhez nyújt 50 millió forint támogatást a tárca, a református egyház felügyelete alatt működő nagyszalontai Arany János Gimnázium pedig idén 100 millió forintot kap a megkezdett építkezés befejezésére.
A gyimesfelsőloki tanintézet eddig mintegy 350 millió forint, a nagyszalontai pedig mintegy 560 millió forint magyar állami támogatást kapott – tette hozzá az államtitkár.
A sajtótájékoztatón Berszán Lajos atya, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium létrehozója elmondta, az eltervezett úszómedence helyén jelenleg 4000 ajándékba kapott gyümölcsfacsemete van elvermelve. Az után kezdhetnek neki a medence építésének, hogy ezeket tavasszal kiültetik.
Az iskolaalapító örömmel újságolta, hogy a 22 éve alapított intézmény egykori diákjai közül három pap, három orvos, két doktorátussal is rendelkező vegyész, egy színész került ki, és 16 egykori diákjuk tanít ma a Gyimes-völgy településeinek az iskoláiban, négyen éppen az Árpád-házi Szent Erzsébet gimnáziumban.
A sajtótájékoztatón Soltész Miklós azt is elmondta, hogy erdélyi igényléseket is várnak a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából meghirdetett pályázatokra. Közölte, hogy idén 370 millió forint forrás áll rendelkezésre négy pályázati területen, amelyek részleteit az emet.gov.hu internetes oldalon érhetik el az érdeklődők. MTI. Erdély.ma

Bethlen Gábor út Hunyad és Fehér megyében 
Megalakították a Hunyad Megyei Magyar Értéktár Bizottságot és állásfoglalásban kérik a Bethlen Gábor út projekt támogatását, ezekről döntött szombaton délután a Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencia, amely a megyében tevékenykedő magyar történelmi egyházak, civil, szakmai és ifjúsági szervezetek képviselőinek, pedagógusoknak és az RMDSZ helyi szervezeteinek egyeztető fóruma. Ezt megelőzően a Megyei Képviselők Tanácsa ülésezett, ahol Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke az idei év kihívásairól beszélt.
A Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencián részt vett Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke, Lőrincz Helga a Fehér megyei RMDSZ elnöke és dr. Gudor Botond, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese, valamint Böjte Csaba, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője. A Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferencia elnöke Kocsis Attila, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója.
Bethlen Gábor út kialakítását szorgalmazzák
Dr. Gudor Botond Zsargó János esperes Hunyad megyei református esperessel közösen mutatta be a Bethlen Gábor út projektet, amely a két szórványmegye szellemi és gazdasági megtartását hivatott felvállalni. A térség történelméhez szorosan kötődő Bethlen Gábor szellemi öröksége erdélyi és össznemzeti szimbólumnak tekinthető, különös tekintettel arra, hogy tavaly a Magyar Országgyűlés úgy határozott, a Magyar Szórvány Napjává nyilvánítja november 15-ét, a fejedelem születésének napját és ezáltal Bethlen Gábor neve összefonódott a magyar szórványközösségek fennmaradásért vívott küzdelmével.
A Bethlen Gábor út komplex program, amely műemlékvédelmi, turisztikai értékmentő elképzeléseket fűz össze, többek között közös rendszerbe kapcsolná az egyházi és közösségi házak tevékenységét, figyelembe véve a gazdasági fenntarthatóság szempontjait is. Hunyad és Fehér megyében egyelőre Marosillye – a fejedelem születésének helyszíne –, Déva és Vajdahunyad, illetve Gyulafehérvár és Nagyenyed szerepel a programban, de más településeket is szeretnének bevonni, amelyek kapcsolódnak nagy fejedelmünk életéhez.
A projektbemutatót vita követte, majd Böjte Csaba a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjeként, Szász János Hunyad megyei római katolikus főesperes, Winkler Gyula megyei elnökként támogatásáról biztosította a kezdeményezőket. A konferencia tagjai állásfoglalást fogadtak el, amelyben az RMDSZ, a Communitas Alapítvány, a magyar kormány és a Magyar Országgyűlés támogatását kérik.
Megalakították a Hunyad Megyei Magyar Értéktár Bizottságot
Ezt követően megalakították a Hunyad Megyei Magyar Értéktár Bizottságot. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke felszólalásában arra emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság az elmúlt ezer évben számtalan kiemelkedő és egyedi értéket teremtett, Hunyad megyében pedig különösen büszkék lehetnek mindarra, amit a történelem során a magyar emberek létrehoztak.
„Feladatunknak érezzük mindazon Hunyad megyei magyar érték megismertetését és elismertetését, amelyek egyedivé teszik közösségünket, mert célunk az erdélyi magyar identitástudat megerősítése, egy olyan közösséggé, amely tiszteli és óvja értékeinket. Ahhoz, hogy a tevékenység az értékeknek megfelelő szakmai színvonalon történjen, a magyarországi Hungaricum törvény egy olyan bizottság létrehozását írja elő, amelynek szerepe az országhatáron túli magyar értékek beazonosítása. Nagyon jó érzés az újesztendőt Déván, a Hunyad megyei értékekkel kezdeni! Bízom benne, hogy a bizottság – a helyi értékek mellett – számos Hunyad megyei magyar értéket az Erdélyi Magyar Értéktárba is felterjeszt majd, hisz fontos, hogy ne csak itt, hanem szerte Erdélyben és a Kárpát-medencében is tudják, mit teremtettünk itt!" – hangsúlyozta Hegedüs Csilla.
Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke elmondta, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság alakuló ülésen meghatározott érték-kategóriák területei az épített környezet, kulturális örökség, agrár- és élelmiszer-gazdaság, egészséges életmód, ipari és műszaki megoldások, sport, természeti környezet, turizmus és vendéglátás. A Hunyad Megyei Magyar Állandó Értekezlet határozata alapján tizenegy tagú bizottság jön létre, amelybe az EMKE, a pedagógusszövetség, a római katolikus, a református és az unitárius egyház, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, valamint további öt vajdahunyadi, dévai és Zsil-völgyi civil szervezet nevesít tagot. Az alakuló gyűlését a megyei bizottság a következő hetekben tartja.
A 2016-os év kihívása: jól szerepelni a választásokon
A Hunyad Megyei Magyar Állandó Konferenciát megelőzően szombaton délelőtt a Megyei Képviselők Tanácsa ülésezett, Széll Lőrinc, a Hunyad Megyei Ifjúsági Igazgatóság vezetőjének elnökletével. A gyűlésen a 2016-os év prioritásait egyeztették.
„A Hunyad megyei RMDSZ számára az idei év legfontosabb kihívása: sikeresen szerepelni az önkormányzati és parlamenti választásokon. Az önkormányzati választásokon a jelenlét megőrzése a cél, Déván, Vajdahunyadon és a Zsil-völgyében. Minden igyekezetünk azon lesz, hogy – amennyiben lehetséges – bővítsük a jelenlétünket a helyi tanácsokban, de a demográfiai adatok azt mutatják, hogy az öt százalékos küszöb elérése nagyon nagy kihívás olyan körülmények között, hogy a magyarság részaránya Hunyad megyében három százalék alá csökkent. Az őszi parlamenti választásokra készülve az motivál bennünket, hogy újból a megyei listás rendszerhez tértek vissza, ez új esélyt jelent Hunyad megyében arra, hogy megfelelő mozgósítás esetében, az arányos visszaosztás eredményeképpen, visszaszerezhessük parlamenti képviseletünket itt, a megyében" – ismertette a várható helyzetet Winkler Gyula megyei elnök.
A találkozókat Déván, a Téglás Gábor Elméleti Líceum aulájában tartották.
Közlemény. Erdély.ma

Hagyomány és újdonság Medgyesen
Gazdagodik a medgyesi plébánia lelkiekben, hiszen ezen dolgozik teljes odaadással a plébánia teljes személyzete és közössége. A lelki építkezés a legnagyobb kihívás, és öröm látni, hogy az idő nem telik hiába, mert a különféle események, élmények valóban gazdagítják, erősítik lelkiekben a közösséget, és segítik magasabb szinten megélni a hitet, mécsesként világítva a megújulás felé vezető úton.
Az adventi időben sikerült Babota Tibor plébánosnak Medgyest is beiktatni Thurzó Zoltán neves zongoraművész Szereti ön Chopint? erdélyi hangverseny-körútjába. A lengyel–magyar barátság jegyében Chopin hagyatékának legszebb darabjait két Liszt-művel kiegészítve hallgathatták az érdeklődők. Csodálkozhattak a 600 éves falak, amikor a gyertyafényes, meghitt környezetben virtuóz kezek által megszólaltatott hangok szálltak a magasságba. Ilyen esemény még nem volt Medgyesen. A művész emberi közvetlenségével, magyarázó szavaival, amelyek nemcsak zenéről, hanem hitről, hazaszeretetről, szépségről, emberségről is szóltak, meghódította a közösséget.
Csíki Szabolcs segédlelkész alig néhány hónapja érkezett Medgyesre, de a közösség máris sajátjának érzi, ő meg mágnesként vonzza a gyermekeket. A gyermekek karácsonyán, amelyet ő szervezett, a környezet, a hangulat, a kis „tehetségek” spontán szereplése, gyermeki őszinte hozzáállása, valamint a betlehemi jászol előtti közös ima és ének megdobogtatta a jelen levő szülők, nagyszülők szívét, a gyermekek pedig olyan közös élménnyel gazdagodtak, mely hosszú időre megmarad szívükben-lelkükben.
A közösség a legszebb ajándékot idén is a fiataloktól kapta, akik már negyedik alkalommal felvállalták a pásztorjáték előkészítését, bemutatását. Még arra is futotta erejükből, hogy a Báthory István iskolával szövetkezve, december 17-én a Traube teremben (a szászok régi színháztermében) jótékonysági estet szervezzenek Tedd szebbé a karácsonyt! címmel. A tanulók műsora mellett kis karácsonyi vásár is várta az érdeklődőket, hogy a bevétel segítségével a rászorulókat, de főleg a szeptemberben, Csaba testvér által elindított Kolping gyermekotthon kis lakóit tudják meglepni ajándékokkal. Ilyen sem volt még Medgyesen.
A pásztorjátékra a MADISZ 30 szereplőt verbuvált, akik között ott voltak a református és unitárius gyermekek, fiatalok is. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy átlépnek a felekezeti határokon, és a pásztorjátéknak ökumenikus jelleget, szellemet adnak Valóság és képzelet szárnyán címmel, és bemutatják nemcsak a medgyesi ferences, hanem a református és unitárius templomokban is, valamint Erzsébetvároson az örmény templomban. Olyan magot vetettek el a fiatalok, amely nem szavakat fog teremteni, hanem testvéri megértést, összefogást és cselekvést. A forgatókönyv a hagyományokat követte, de jó rendezéssel, fiatalos lendülettel, zenével, verssel sikerült élővé tenni az adventi szent idő várakozásának szép beteljesülését. Ahol cselekvő ifjúság van, ott remény is van, jövő is van.
A somogyomi filiában az ottani alig 130 lelket számláló közösség önerőből szervezte meg a pásztorjátékot. Bár kevesebb a szereplő és egyszerűbb a környezet, a leleményes díszlet és a gyermekek igazi természetessége olyan élményt képes nyújtani, mint akármelyik városban. Mivel nincs lehetőség az éjféli misére, a somogyomi katolikusok a hagyományos kántálás után, amelyen részt vesznek a reformátusok is, közös imára gyűlnek össze a templomban. Dávid Sándor kántornak mindig oroszlánrésze van a pásztorjáték betanításában, amiben Edit testvére segíti őt. A közösség életének szervezésében fontos szerepet tölt be Dávid Ferenc harangozó, ifj. Szabó Sándor gondnok egész családjával, valamint az egyháztanács és az önkéntesek meg az adományozók, hiszen egy ilyen kis közösségben csak összefogással lehet megbirkózni a feladatokkal, a nehézségekkel. A somogyomiak már 200 éve tanulják ezt a leckét, és különös kegyelme Urunknak, hogy nem a panasz, hanem a hála imádságos hangjait lehet hallani a közösségben.
Búzás Árpád. Vasárnap (Kolozsvár)

Zászlóbontás az igazságharc nevében
Január 9-én, szombaton este a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) tartották meg a hagyományos újévi fogadást, melyen Tőkés László európai parlamenti képviselő zászlóbontásra hívta a megjelenteket az igazságharc nevében.
A Tőkés László európai parlamenti képviselő és váradi EP-irodája által megszervezett újévi fogadás díszvendége Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke volt, de több jeles váradi és máshonnan érkezett közéleti személyiség is tiszteletét tette a rendezvényen, köztük Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere is. A fogadás kezdetén Sándor Lajos lelkipásztor mondott újévi igei köszöntőt, majd a házigazda Tőkés László szólt az egybegyűltekhez, kiemelve az újévi fogadás célkitűzését: „Az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy összefogjuk az egyházi, polgári, politikai közéletünket, és az önszerveződésben erkölcsi támaszt nyújtsunk a munkához.
Ezt a nemes hagyományt folytatjuk ma is” – fogalmazott. A továbbiakban felelevenítette azt, hogy az elmúlt években kik részesültek a Közjó Szolgálatában Díjban, de említést tett azokról a jeles személyiségekről is, akik a tavaly távoztak az élők sorából, majd az elmúlt év legfontosabb eseményeit vette lajstromba. Ezek közé tartozott a Partiumi Keresztény Egyetemen történt pénzügyi szabálytalanságok felfedése is. Mint fogalmazott: „Sajnos a törvénytelenségek és szabálytalanságok veszélyeztetik az egyetemünk épségét és jövőjét. De ezekkel szembe kell nézni, és ezeket nem eltussolni kell, hanem tenni annak érdekében, hogy a kezdetekhez méltó legyen a folytatás”.
Zászlóbontás Beszédében Tőkés megemlítette azt, hogy megérkezett a nagyváradi helyi rendőrség megrovása amiatt, hogy a Partium zászlaját kitűzték a váradi EP-iroda falára. „Folytatódik a pereskedés, hisz nem hagyjuk abba a székely zászló perét sem, és továbbmegyünk a strasbourgi emberei jogi bíróságra” – szögezte le. „Legyen ez a mai összejövetelünk zászlóbontás, adjuk tovább a szeretet mellett az igazságharcot” – hangsúlyozta, majd hozzátette: „Meg kell védenünk európai, magyar értékeinket a migránsok inváziójával szemben, emberi keresztény értékeinket a túlerővel szemben, erdélyi jogainkat, szabadságunkat, ki kell vívnunk autonómiánkat”.
Megemlítette, hogy az erdélyi magyarok szívébe visszatért a félelem. „Sokan vannak, akik nem a román főhatalomtól, hanem saját választott vezetőiktől félnek, hál’ Istennek Váradon nem ez a helyzet. Tovább kell folytatnunk szabadság- és igazságharcunkat, meg kell találnunk a módját annak, hogy az 1989-ben jóra fordult, és az azóta rosszra jutott helyzetünkön újból fordítsunk, mert ha nem ezt tesszük, akkor nem írhatjuk majd mások rovására azt, amire jutunk”.
Együttműködés Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke köszöntőjében többek között a Románia-Magyarország határon átívelő program mostani költségvetési ciklusában kínálkozó együttműködési lehetőségekről beszélt. Mint mondta, a 230 millió eurós forrásból a környezetvédelmi erőforrások hatékonyságát lehet elősegíteni, ezen belül a határon átnyúló vízgazdálkodást, a vízgazdálkodó rendszereket lehet fejleszteni, ugyanakkor fontos közös célkitűzés lehet ebben a programban a kulturális és természeti örökségvédelem, ezen belül a határ menti természeti, történelmi, kulturális örökség részét képező emlékművek, épületek állapotmegőrzése, a szellemi, kulturális örökség megőrzése, ezeknek a népszerűsítése, fejlesztése; a fenntartható közlekedés elősegítése, a határon átnyúló utak építése; a munkavállalók mobilitásának ösztönzése, az üzleti környezet fejlesztése, a helyi termékeknek a határon átnyúló értékesítése; a társadalmi befogadás előmozdítása, a szegénység elleni küzdelem, az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése. „Ezek a területek lehetnek azok, melyek a határ két oldalán végighúzódó négy-négy megye együttműködésével megvalósításra várhatnak” – mondta Pajna, aki beszéde végén leszögezte, hogy közös választ kell adni Európában az elmúlt években kialakult migrációs és szociális válságkezelésre, az újkori népvándorlásra. A válasz nem a schengeni határok visszaállítása, hanem a meglévő határok lebontása kell legyen, tette hozzá.
Díjátadások Az újévi fogadás keretében adták át a Közjó Szolgálatban és a Kós Károly Díjakat. Az előbbit a Szent László Egyesület érdemelte ki, amely mindössze három éves múltra tekint vissza, de ezalatt a rövid idő alatt három alkalommal szervezte meg kifogástalanul a Szent László Napokat, illetve több, felnőtteknek és gyerekeknek szóló, a városalapító Szent László király kultuszát szolgáló projektet valósított meg vagy támogatott.
A méltató Dénes László sajtóreferens hangsúlyozta, hogy az egyesület szándéka elejétől fogva nyilvános és tisztességes: egy olyan társadalomban szeretnének élni, amelyben a többség és kisebbség kölcsönösen megbecsüli egymást, felelősséget mutat a szociálisan hátrányos helyzetűekkel szemben; olyan társadalomban, amelynek tagjai önkéntesen hajlandóak jó ügyeket szolgálni, környezettudatosak, értékeket mentenek és értékeket teremtenek.
A díjat Zatykó Gyula és Korpos Dalma vették át. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által alapított, az erdélyi magyar autonómiatörekvések előmozdításában komoly érdemeket szerző intézményeket jutalmazó Kós Károly Díjat a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorának szerkesztősége, valamint a Háromszék napilap munkaközössége vehette át. A Határok nélkül műsor „a legtermészetesebb módon tudósít az egyes nemzetrészek életéről úgy, mint hogyha minden magyar egy hazában élne”, míg a Háromszék napilap „a meg nem alkuvás, az okos, értékelvű elkötelezettség, a bátor szókimondás, a konstruktív kritika, a sajtószabadság szimbóluma is” – hangzott el a Borbély Zsolt Attila és Toró T. Tibor által felolvasott méltatásokban.
Fellépők A díjátadások után dr. Szilágyi Ferenc mondott újévi pohárköszöntőt, majd a koccintás után kezdetét vette a vigasság, amelyen a Sanzon együttes biztosította a talpalávalót. Az újévi fogadáson egyébként fellépett Andrejszki Judit ének- és csembalóművész, valamint Imre Kamilla és Kiss Adrienn Lívia gyermekek énekeltek. Az újévi fogadáson a Szent László Egyesület javára gyűjtöttek adományokat.
Pap István
erdon.ro. Erdély.ma

Jelenlét szerint Sógor Csaba az egyik legaktívabb romániai EP-képviselő
Második helyen szerepel Sógor Csaba erdélyi magyar EP-képviselő a 32 romániai képviselő rangsorolásában – a votewatch.eu oldal legújabb statisztikája az elmúlt másfél évre kiterjedően az EP-képviselők plenáris jelenlétét vizsgálja, kiemelten azokat a gyűléseket, amikor szavazniuk is kell a képviselőknek.  Az elmúlt másfél évben az erdélyi képviselő 107 alkalommal szólalt fel az Európai Parlament plénumában, 48 állásfoglalási indítványt, 10 parlamenti kérdést és 5 írásbeli nyilatkozatot nyújtott be.
Az RMDSZ politikusa az EP plénuma előtt többször hangsúlyozta például, hogy a menekültek és a nemzeti kisebbségek helyzetét ne ugyanazokkal az eszközökkel, hanem a két csoportot egymástól különválasztva kezeljék. Sürgette továbbá egy kisebbségvédelmi keretszabályozás kidolgozását, egy európai kisebbségvédelmi mechanizmus felállítását és határozottan kiállt amellett, hogy a csatlakozáskor vállalt kritériumokat az EU utólag is kérje számon a tagállamokon. 
Sógor Csaba ugyanakkor koherens álláspont megfogalmazását kérte a romániai restitúciós folyamat ügyével kapcsolatban, valamint minden alkalommal beszámolt a magyar közösséget ért jogsértésekről az európai nyilvánosság előtt. 
Közlemény. Erdély.ma

Nem tiltható be a székely szabadság-napi megmozdulás
A Maros megyei törvényszék hétfőn közzétett ítélete értelmében a vásárhelyi önkormányzat és Dorin Florea polgármester nem tilthatja be a március 10-i Székely Szabadság Napjára tervezett tiltakozással egybekötött menetelést. A szervező Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs a jogállamiság jelét véli felfedezni az ítéletben.
Miután a tavaly kénytelen volt lemondani a Székely Szabadság Napjára meghirdetett menetelésről, a Székely Nemzeti Tanács az idén – egy hétfőn közzétett törvényszéki alapfokú döntésre hivatkozva – nem szándékozik meghátrálni Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester akadályozó szándékai előtt. A 2376/102/2015-ös számú dossziéban ugyanis a bírói testület kimondta az ítéletet, mely helyben hagyta az SZNT tevékenységét támogató, jogi háttérrel rendelkező Siculitas Egyesület panaszát és arra kötelezte Dorin Floreát, hagyja jóvá a 2016. március 10-re tervezett tiltakozó megmozdulást. A törvényszék a tüntetés útvonalát is pontosítani kívánta; az indulás a székely vértanúk emlékoszlopától lenne, a tömeg az egykori Szentgyörgy utcán keresztül a főtérre, a prefektúra épületéig menetelne.
A jogállamiság jeleként értékeli az alapfokú, nem végleges döntést Izsák Balázs. Az SZNT elnöke még a tavaly áprilisban perelte be a polgármestert, mivel az – miután elgáncsolta a 2015-ös rendezvényt – nem volt hajlandó a törvény által előírt 48 órán belül választ adni a 2016 tavaszára tervezett tüntetéssel és utcai felvonulással kapcsolatosan. Florea azt kérte a főszervezőtől, hogy kérésével térjen vissza harminc nappal a megmozdulás előtt. „Ez egy olcsó trükk, mivel mindkét fél tudja, hogy amennyiben a polgármester betiltja a tüntetést, és a kezdeményezők pert indítanak, a törvényszék nem hoz harminc napon belül döntést” – fejtette ki megkeresésünkre Kincses Előd, a Siculitas jogi képviselője. Kérdésünkre, hogy bízik-e abban, hogy a városháza elfogadja a döntést, Izsák Balázs reményének adott hangot, mondván, hogy nem hinné, hogy Florea újabb kifogásokat talált volna. A per során a városháza azzal próbált érvelni a bírói testület előtt, hogy a Siculitasnak előbb az önkormányzatnál kellett volna megóvnia az engedélyeztető bizottság döntését. A törvényszék érdemben megalapozatlannak ítélte a felvonulás esetleges betiltását.
Mint ismeretes, Marosvásárhely polgármesteri hivatala a tavaly az 1991/60-as törvény nem létező cikkelyeire valamint vélt vagy valós csendőrségi jegyzőkönyvekre hivatkozva gátolta meg a menetelést. A szervező Székely Nemzeti Tanács és a Siculitas Egyesület elképzelései szerint a résztvevők a székely vértanúk postaréti emlékoszlopától vonultak volna a főtérre, ahol a prefektúra épülete előtt tiltakoztak volna az akkor még hatalmon lévő Ponta-kormány regionalizációs tervei ellen. A 2015-ös tüntetésről Izsák Balázs még a múlt év január 29-én értesítette az önkormányzatot, rá egy napra, 30-án viszont kedvezőtlen választ kapott. A polgármesteri hivatal ugyan engedélyezte a vesztőhelyen tervezett történelmi megemlékezést, viszont megtiltotta a belvárosba való menetelést és a főtéri tüntetést. Dorin Florea polgármester az utcai tiltakozó akciókat szabályozó törvényre valamint a csendőrség 2013-as és 2014-es jegyzőkönyveire hivatkozott. „Egyrészt egy kegyeleti helynél történő megemlékezésre nincs szükség a városháza engedélyére, hisz azt még csak be sem kell jelenteni. Másrészt egy tüntetést sem kell engedélyezni, legfeljebb be lehet tiltani, de csak akkor, ha a hatóságoknak erre nyomos okuk van. Ilyen például az, ha tudomást szereznek a résztvevők esetleges államcsíny-kísérletéről. Ami meg a csendőrség elmarasztaló jegyzőkönyveit illeti, ilyenek 2013-ban nem készültek, a tavalyiak tisztázása meg a bíróság dolga” – nyilatkozta a Krónikának a tavaly márciusban Izsák Balázs.
Szucher Ervin. Székelyhon.ro

Kitüntették a Háromszéket (A Kós Károly-díjak átadása Nagyváradon)
Szombaton Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) átadta a Kós Károly-díjakat, amelyekkel– meghatározásuk szerint – „azokat a közéleti személyiségeket tüntetik ki, akik az elmúlt években kiemelkedően hozzájárultak az erdélyi magyarság autonómiaharcához”. A 2005-ben létrehozott, de eddig egyetlenegyszer kiosztott kitüntetést 2013-ban négyen vehették át: Király Károly volt szenátor, Juhos Gábor maratonfutó, Bakk Miklós politológus, és post mortem értékelték néhai Birtalan Ákos parlamenti képviselő tevékenységét. Ezúttal két szerkesztőség munkáját jutalmazta az EMNT: a Kossuth rádió Határok nélkül műsora alkotóiét és a Háromszék szerkesztőségéét. A díj átadására Nagyváradon Tőkés László parlamenti képviselő újévi fogadásán került sor.
Az elmúlt esztendő értékelésének és az elkövetkező év kihívásai számbavételének jegyében zajlott az az ünnepség, amelynek a Partiumi Keresztény Egyetem adott otthont, és amelyet előbb püspökként, majd EP-képviselőként Tőkés László hívott életre és rendez meg minden január második szombatján. Megfogalmazása szerint célja összefogni a váradi egyházi, művelődési és közéletet, együtt köszönteni az új évet. Az idei rendezvény több volt jókívánságok tolmácsolásánál, feladatok meghatározásánál, az EMNT díjakkal, kitüntetésekkel értékelte az általa arra érdemesnek tartottak munkáját. Sándor Lajos református lelkész rövid köszöntőjét János evangéliumának 34–35. versére építette, az „eljövendő aratás”, munkálkodás fontosságára hívta fel a figyelmet, arra, hogy mindenkinek megvan a szerepe, feladata, és csak az együttműködés, a közös tevékenység hozhat igazi eredményt. Tőkés László ünnepi beszédében számba vette az elmúlt esztendő legfontosabb momentumait, mindazt, ami szűkebb és tágabb világunkban történt. Válaszként a jelképeink ellen indított hadjáratra közös zászlóbontást kezdeményezett, annak továbbvitelét, akár a lángot, hiszen mint fogalmazott, a zászló a szabadságot, az igazságot, a jogosságot, a demokráciát, a teljes értékű emberi életet jelképezi, ezért fontos megvédeni. 
„A szabadságért, igazságért való küzdelem megtermi gyümölcsét, meghozza eredményét. Ha valamiért, ezért érdemes dolgozni és harcolni. Meg kell védenünk európai és keresztény értékeinket a migránsok inváziójával szemben, erdélyi jogainkat, szabadságunkat a túlerővel szemben. Ki kell vívnunk autonómiánkat. Erdély megérdemli, hogy rendületlenül folytassuk érte a küzdelmet” – fogalmazott Tőkés László. Sokak szívébe visszaköltözött a félelem, de nem szabad apátiába esnünk, folytatni kell a szabadságunkért vívott harcot, hogy a ’89-ben jobbra fordult és azóta rosszra jutott helyzetünkön újból fordítsunk, mert ha nem ezt tesszük, sem a jó Istenen nem kérhetjük számon, sem mások rovására nem írhatjuk azt, ami velünk történik – hangsúlyozta Tőkés László. A kitüntetések sorát A közjó szolgálatában díj átadása nyitotta, a nagyváradi Szent László Egyesület képviselői vették át, elsősorban a váradi magyarságért kifejtett tevékenységükért, a nagy sikerű Szent László Napok megszervezéséért.
ós Károly-díjat kapott a megszűnéssel fenyegetett közkedvelt rádióműsor, a Határok nélkül. Borbély Zsolt Attila méltatásában kiemelte: „Elévülhetetlen érdeme a kitüntetett rádióműsornak, hogy a legtermészetesebb módon tudósít az egyes nemzetrészek életéről, úgy, mintha még mindig egy határon belül élne minden Kárpát-medencei magyar. A hiteles és pártatlan tájékoztatással az egyes magyar szervezetek autonómiaküzdelmének valósághű bemutatásával kivívta magának a közönség szeretetét és a szakmai tekintélyt.” Mint fogalmazott, az EMNT minden magyar felelős minden magyarért Szabó Dezső-i elv mentén szerkesztett minőségi műsorainak elismeréseként tünteti ki a Határok nélkül munkaközösséget. A díjat Moszkovics János, a maroknyi szerkesztőség vezetője vette át, de jelen voltak többen erdélyi tudósítóik és budapesti munkatársaik közül is. A Háromszék szerkesztőség munkásságát Toró T. Tibor méltatta: „Mai átpolitizált világunkban, amikor a politikai szekértáborok kibékíthetetlennek látszó szembenállása határozza meg a közbeszédet, amikor idegen érdekeket szolgáló, jelképeinket harsányan védő, de közben a házat, hazát könnyen áruba bocsátó népvezérek mindent meg akarnak vásárolni vagy ellenőrzésük alá hajtani, akkor kiveszőben lévő és éppen ezért védendő állatfajtához hasonlatos egy szabad és elvhű kisközösség. A Háromszék szerkesztősége ilyen, szakmailag igényes, bátor, következetes, elvei értékei mellett szükségben is kitartó, konok emberek csoportja” – fogalmazott. Kitért arra is „mitől lett más a Háromszék, mint a többi, a kommunista pártsajtó romjain felépült médiatermék”. Meglátása szerint ebben szerepe volt elődjének is, a Megyei Tükörnek, mely „az ahogy lehet és a lehet, mert kell korlátai között Erdély egyik legbátrabb szellemi műhelye volt”, és melynek kisugárzása messze túljutott a régión, Erdély minden pontján ismerték, olvasták, de a ’89 utáni alapító szerkesztőknek is, akik „elsőként ismerték fel, hogy az igazi sajtó nem lehet a politika cselédje, és az újjászerveződő, majd folyamatosan megújuló csapat ehhez az elvhez következetesen ragaszkodott. Nem engedte sem megvásárolni, sem politikailag, gazdaságilag eltiporni magát, és így lett a Háromszékből az elmúlt negyedszázad alatt a meg nem alkuvás, az okos értékelvű elkötelezettség, a bátor szókimondás, a konstruktív kritika, egyszóval a sajtószabadság szimbóluma.” Külön kitért a korábbi főszerkesztő, Farkas Árpád és a meghatározó publicisták munkásságára (Farcádi Botond főszerkesztő köszönőbeszédében Simó Erzsébet és Sylvester Lajos emlékére ajánlotta fel a díjat), „az ő érdemük az is, hogy látó szemmel és értő lélekkel maguk köré gyűjtöttek iskolateremtő módon újabb és újabb újságíró nemzedékeket”. „A Háromszék szerkesztősége a székelyföldi autonómiatörekvések igazi szócsöve és egyben hátországa is. Pártok, politikai szekértáborok felett, elkötelezetten, önzetlenül teszik a dolgukat. Talpalatnyi szilárd terület képlékeny világunkban, amire építeni lehet. Tükröt tartanak a politikusok, közéleti emberek elé, hogy lássák, ha letértek az autonómia és a szabadság felé vezető útról, és akik segítenek konstruktív kritikáikkal visszatérni rá. Akikre számítani lehet a jó ügyekben. Akikre büszkék lehetünk, akikre büszkék is vagyunk. Azt gondolom, hogy a Kós Károly-díj nem kerülhetett volna méltóbb kezekbe, mint a Háromszékébe” – zárta méltatását Toró T. Tibor.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jogerős ítélet kötelez a kétnyelvűség betartatására
Fellebbezés hiányában jogerőssé vált az az ítélet, melyben a Hargita megyei törvényszék tavaly novemberben a kétnyelvű feliratok számonkérésére kötelezte Jean-Adrian Andreit, Hargita megye prefektusát.
Minderről a felperes Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke számolt be blogján a múlt hét végén. A prefektust Árus Zsolt 2014-ben perelte be amiatt, hogy a kormány Hargita megyei képviselője nem járt el egy – a nyelvhasználati jogok betartatását követelő – beadványa ügyében.
Árus Zsolt azt kérte, hogy a prefektus szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra. Árus korábban elmondta, Maroshévízen tapasztalta, hogy hiányoznak a közintézményekről a magyar feliratok. Maroshévíz egyike a székelyföldi román többségű kisvárosoknak, amelyben azonban a magyarok aránya meghaladja a törvényben megszabott 20 százalékot. A prefektus – mint válaszolt – felhívta a polgármesteri hivatal figyelmét a törvényes kötelességére, de ennek ellenére sem jelentek meg kétnyelvű feliratok a városban.
Mivel a panaszos úgy vélte, hogy nem egyedi esetről van szó, arra kérte a prefektust: szólítsa fel a megye valamennyi közintézményét a kétnyelvű feliratozásra vonatkozó szabályok betartására, majd munkatársai révén ellenőrizze az intézményeket, és indítson jogi eljárást minden olyan esetben, ahol törvénysértést észlel. Erre a beadványra már nem érkezett válasz, ahogy az előzetes eljárás részeként benyújtott újabb beadványra sem. Ezért fordult a törvényszékhez.
Árus Zsolt a blogján jelezte, hogy a harmincnapos határidőből, melyet a törvény szab a hivataloknak a panaszos ügyek rendezésére, tíz nap már el is telt azóta, hogy jogerőre emelkedett az ítélet. "Remélem, dolgoznak keményen a prefektúrán!" – jegyezte meg blogbejegyzésében Árus Zsolt. Hozzátette, kérése a megye összes közintézményére vonatkozott, tehát a prefektusnak a rendőrséget és az ügyészséget is fel kell szólítania a kétnyelvű feliratozásra.
"A kormány székelyföldi megbízottai azonnal intézkednek, ha a román érzékenységet sértő megnyilvánulásról érkezik panasz hozzájuk, de a törvényt is áthágva semmit nem tesznek a magyarok jogainak az érvényesítése ügyében" – nyilatkozta korábban Árus Zsolt. Népújság (Marosvásárhely)

MIÉRT-javaslatok az ifjúsági törvény módosítására
A Magyar Ifjúsági Értekezlet is részt vett azon az ülésen, amelyet az Ifjúsági és Sportminisztérium január 6-án, szerdán tartott Bukarestben az ifjúsági törvény, illetve a fiatalokra vonatkozó jogi szabályozások megvitatásának céljából (2006. évi 350-es számú törvény).
A találkozón az ifjúsági szervezet több módosítási javaslattal állt elő, ilyen a 17. cikkelyre vonatkozó javaslat, ami adócsökkentések által arra ösztönözné a fiatalokat, hogy vállalkozásba kezdjenek. A javasolt cikkely értelmében a középfokú végzettséggel rendelkező fiatalok, akik céget alapítanak, egy évig adócsökkentésben részesülnének. A törvénycikkely kiegészítéseként javaslat született a fiatal anyák támogatására is, miszerint az állam részmunkaidős állások megteremtésével támogathatná őket.
Egy másik javaslat szintén a 17. cikkelyhez kapcsolódik, amely alapján azok a munkáltatók, akik munkatapasztalattal még nem rendelkező fiatalokat alkalmaznak, adócsökkentésben részesülnének, ezzel is serkentve a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit a munkapiacon. A módosítási javaslatok között diszkriminációellenes jogszabályjavaslatok is születtek, a MIÉRT több kisebbségeket érintő javaslatot is megfogalmazott.
Továbbá a szervezet javasolta a szakoktatás kiemelt fontossággal való kezelését, mindezt úgy, hogy a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő szakoktatást támogassák.
A küldöttség tagjai Oltean Csongor HÁRIT (Háromszéki Ifjúsági Tanács) elnök és MIÉRT-alelnök, Kelemen Szilárd Péter HÁRIT-elnökségi tag és MIÉRT-alelnök, illetve Széll Lőrincz, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság igazgatója voltak.
"2016 a választások éve. Ritka lehetőség a fiataloknak, hogy hozzájáruljanak a politikai viszonyok kialakításához, mi több, a fiatalok közül is döntéshozók kerülhetnek ki. Ilyen és ehhez hasonló törvénymódosítások révén tudunk konkrét és kézzelfogható intézkedéseket életbe ültetni, amiken keresztül segíteni tudjuk a fiatalokat az itthon maradásban" – nyilatkozta Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke.
"A román kollégák is felkészülten jöttek a megbeszélésre, az ülés alatt érzékelhető volt, hogy valós a nyitás a fiatalok ötletei és elképzelései iránt. Úgy tűnik, ezúttal tényleg lehetőség van arra, hogy ügyeinket befolyásoljuk" – számolt be a szerdai ülésről Oltean Csongor, a HÁRIT elnöke, aki MIÉRT-alelnökként volt a delegáció vezetője.
Az ifjúsági törvény módosítási javaslatait ezután a kormány fogja a parlament elé terjeszteni. A parlament mindkét házának meg kell szavaznia a módosítási javaslatokat ahhoz, hogy a törvény érvénybe lépjen. Népújság (Marosvásárhely)

60 éves a Maros Művészegyüttes
Gazdag műsorral ünnepelnek
A Maros Művészegyüttes elődjét, a Székely Népi Együttest 1956. október 1-jén alapították. A 60. évfordulót, a kiemelt rendezvényen kívül, gazdag műsorral is megünnepli az együttes magyar és román tagozata. Erről tájékoztatott Barabási Attila-Csaba, az intézmény vezetője.
Az igazgató elmondta, hogy az évadot egy különlegesebb produkcióval kezdik. Azért tér el az eddigiektől, mert a témája hagyományos ünnep, a közelgő farsang. Az Itt a farsang, áll a bál! című előadásba olyan élő farsangi népszokásokat szőttek, amelyekkel ma is találkozhatnak azok, akik Kibédre vagy akár Mezősámsondra mennek. Rendezője Füzesi Albert, az együttes művészeti vezetője, aki elsősorban saját ismerettárából vette elő azokat a rigmusokat, amelyek elhangzanak. Még attól is különleges az előadás, hogy a színpadra állítási folyamat közben a szereplők kiegészítették az alapötletet. Füzesi Albert munkáját Benedek Botond színművész segítette. A humoros, fergeteges műsorban a farsangi szokások mellett eredeti marosszéki, mezőmadarasi, nyárádselyei, sóvidéki, küküllő-menti és szászcsávási táncok is lesznek. Közreműködik Gyepesi László, a 2015-ös Széllyes Sándor népi humorvetélkedő győztese, aki Széllyes Sándor rigmusaival fog fellépni. Mivel népszokásokat elevenítenek fel, a bemutató Magyarón, a művelődési házban január 17-én 18 órától, Marosvásárhelyen a magyar kultúra napján, január 22-én este 7 órától lesz. Januárban még nyolc előadást terveznek és természetesen februárban is látható még a produkció, de azt szeretnék, hogy – iskolák kérésére – az év folyamán is műsorra tűzhessék.
Február végén két vendégkoreográfus, a magyarországi Kádár Ingác és Kovács Norbert csatlakozik az együttes magyar tagozatához, akik hozzáfognak egy új előadás összeállításához. Ez is autentikus folklórműsor lesz, amelyben az erdélyi táncok mellett megjelennek a magyarországiak is. Az igazgató szerint szeretnék közelebb hozni a közönségükhöz az alföldi, palóc és más olyan anyaországi vidék táncait, szokásait, amelyet nálunk kevésbé ismernek.
Március elején újítják fel a Novák Ferenc (Tata) által rendezett János vitéz című gyermekelőadást, mert a hónap végén 10 napos magyarországi turnén vesznek részt vele. Az idén olyan helységekbe jutnak majd el, mint Budapest, Gyál, Vasvár, Zalalövő, Zalaegerszeg, Pápa, Celldömölk. A János vitéz mellett a – tavaly az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek legjobb előadásának minősített – Szép piros hajnalban című felnőttelőadást is turnéztatják. Visszatérve külföldről, mind a magyar, mind a román tagozattal székelyföldi és szórványvidékekre szeretnének eljutni, illetve az utóbbival olyan erdélyi megyékbe, ahol még nem járt a román tagozat.
Külön készülnek az Iskola másként hétre. Tavaly több mint 5000 diák vett részt a román és a magyar csoport előadásain. Emellett kézműves-foglalkozás, kiállítás, népviseleti ismertető várja majd a diákokat a székház előcsarnokában.
Június 20–26. között az együttes részt vesz a győri hivatásos néptáncegyüttesek nemzetközi találkozóján. Az új felnőttelőadás mellett a János vitézt is elviszik, ezzel szeretnék megtisztelni a 85. életévét ünneplő Novák Ferencet.
Az idei újdonság az, hogy nem zárják le az évadot a Csűrszínházi Napokon, júliusban is igyekeznek eleget tenni a különböző fesztiválok, falu- és városnapok szervezői meghívásának, ezek szerint az együttest Erdély különböző településeinek a színpadain is láthatjuk majd a nyáron.
A szabadságolások után augusztusban egyhetes "edzőtábort" terveznek Székelyföld valamely eldugott vidékén, "ahol még mobiltelefonjel sincs". Ott véglegesítik a következő bemutató előadást.
Barabási Attila-Csabától azt is megtudtuk, hogy – bár nem szokták a szervezők kétszer egymás után egyazon ország képviselőit meghívni – a tavalyi szereplésük okán az idén is várják az együttest a ciprusi nemzetközi fesztiválra. Mindkét tagozattal készülnek, amennyiben sikerül a külföldi kiszállás anyagi költségeit pályázati úton fedezniük.
A 60. évforduló ünnepi rendezvénysorozata október első hetében lesz. Szeretnék felléptetni azokat az amatőr együtteseket is, amelyekkel a román és a magyar tagozat jó kapcsolatot ápol. Két-két nap meghívott hivatásos együttesek is szerepelnek majd. Lesz közös gálaműsor is. Az emlékrendezvény ideje alatt népviseleti és fotókiállítás lesz, román és magyar nyelvű könyveket mutatnak be az együttes történetéről, kiemelt teret szentelve az 1990 utáni előadások, fellépések sikerének.
Októberben jelen lesznek az erdélyi hivatásos néptánc-együttesek találkozóján Sepsiszentgyörgyön, ahonnan címvédőként szeretnének ismét hazatérni, ugyanis amint ismert, tavaly elnyerték a legjobb előadásnak ítélt díjat.
Az említettek mellett a Maros Művészegyüttes intézményként, de tagjai által is rendszeresen jelen van partnerként, fellépőként a mások által szervezett rendezvényeken, s itt megemlíthetjük a magyar kultúra napját, a Csűrszínházi Napokat, a Széllyes Sándor-emlékversenyeket, a Gyöngykoszorú vetélkedőket, a különböző tánctáborokat (Jobbágytelke, Vajdaszentivány stb.). Az együttesben tevékenykedő táncosok, énekesek pedig több amatőr együttest vezetnek. Tavaly év végén beindult a Maros Művészegyüttes székházában a felnőtt néptáncoktatás is, amelynek az a célja, hogy megismertessék az autentikus folklórt az érdeklődőkkel.
Barabási Attila-Csaba elmondta, soha ennyi előadása, fellépése nem volt még a Maros Művészegyüttesnek, mint az utóbbi években, ugyanakkor sikerült nemcsak az eredeti néptánckultúrát ápolni, hanem a táncszínház felé is nyitni, amelyet ötvöznek a néptánccal, így nemcsak megyénkben, hanem Erdélyben, sőt Romániában is úttörők ezen a téren. A 2015/2016-os évad méltó lesz tehát az együttes fennállása 60. évfordulójának a megünnepléséhez.
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

A doni tragédiára emlékeztek
A hét végén a magyar történelem egyik legtragikusabb eseményére, a második világháborúban történt, 1943. január 12- i doni frontvonaláttörésre emlékeztek, amikor a náci Németország oldalán harcoló 2. Magyar Királyi Hadseregnek a Don-kanyarnál felállított védvonalát áttörték az oroszok. Mint ismeretes, a 72 évvel ezelőtti hadműveletben súlyos vereséget szenvedett a magyar hadsereg. Az áttörésben és az azt követő napok csatájában mintegy 120.000-en vesztették életüket, köztük erdélyi magyarok is.
A marosvásárhelyi megemlékezést először az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezte, negyedik éve bekapcsolódott a szervezésbe az időközben megalakult Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport is. A rendezvény az idén is a marosvásárhelyi katolikus temető bejáratánál felállított emlékműnél kezdődött, majd a visszavonulást idéző gyalogtúrát követően Nyárádszentmártonban folytatódott, ahol a Csíkfalvi Polgármesteri Hivatal volt a rendezvény házigazdája.
Marosvásárhelyen szombaton délelőtt kezdődött a rendezvény. Imre Jenő református lelkész a Bibliából vett idézettel kezdte beszédét: "Ha Isten velünk, ki ellenünk!" Majd kifejtette, a hadba vonuló honvédek, bár sejtették, hogy milyen sors vár rájuk, kötelességtudóan teljesítették a parancsot: a hazáért, a szabadságért, az anyanyelvért szálltak képletesen síkra. Áldozatuk nem volt hiábavaló, hiszen az utókor példaértékűnek tartja hősiességüket. Ennek a gondolatnak a mentén folytatta vallási jellegű megemlékező beszédét Gyerő Attila unitárius tábori lelkész, aki többek között elmondta, hogy egy tragikus eseményre emlékezünk ugyan, de miként "az Isten az életre teremtette az embert", úgy nekünk is ezen felülkerekedve, a történelem leckéiből tanulva kell emlékeznünk és erősítenünk hitünket Istenben, hazában, a szebb jövőben.
A lelkipásztorokat követően Kilyén Ilka színművész, az EMKE elnöke – a rendezvény műsorvezetője – elszavalta Dsida Jenő Harangszentelésre című, igen találó versét, majd átadta a szót dr. Csige Sándor Zoltánnak, Magyarország csíkszeredai konzulátusa vezető konzuljának, aki tolmácsolta dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul üzenetét. Rövid történeti emlékeztető után kifejtette, hogy tulajdonképpen a katonák mindent megtettek annak érdekében, hogy teljesítsék a parancsot. Esküjükhöz híven harcoltak, felelősségteljesen vállalták a küldetésüket, bár lehetett tudni, hogy gyenge fegyverzettel, a többszörös létszámbeli fölénnyel szemben kaotikus irányítással nem lehet sokáig tartani a frontot.
A magyar királyság minden tájáról voltak katonák a hadseregben, ami megerősítette a közösen vállalt felelősséget. A mai magyar kormány is, akár a kettős állampolgársággal, ezt erősíti, és "teszi a dolgát, azért, hogy mindenki rendben legyen". Hiszünk abban, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, és az elődök áldozata példát mutat az összetartozásra, egymás megerősítésére – zárta gondolatait a konzulátus képviselője.
Ifj. Benkő József történész- doktorandusz, a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport vezetője kiegészítette a konzul történelmi ismertetőjét. Többek között elmondta, hogy a magyar hadsereget a hadba lépés előtt tulajdonképpen frontvonal mögötti rendfenntartó erőnek képezték ki. A második világháború fordulata a sztálingrádi csatát követően azonban megváltoztatta a helyzetet, és a náci Németország politikai nyomására vezényelték ki a keleti front védelmére a mintegy 220.000 fős állományt. 1943 szilveszterétől 90.000 gyengén felszerelt katonára bízták 200 km frontvonal védelmét, ami igen kemény feladatnak számított. Ezt használta ki az orosz hadsereg, s az áttörés tragikumát fokozta az is, hogy a közelben levő német hadsereg nem vonult a magyarok segítségére. A veszteség elkerülhetetlen volt.
Folytatva az EMKE által kezdeményezett megemlékező sorozatot, örömmel kapcsolódott be az időközben megalakult Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport is. Azóta a csoport fiataljai nemcsak a rendezvényeken vettek részt, hanem zászlót is avattak és katonasírok ápolásával is foglalkoznak, mi több, ösztönzésükre a marosvásárhelyihez hasonlóan Kézdivásárhelyen, Nagyváradon és Nagykárolyban is megemlékeztek a második világháború tragikus eseményeiről, áldozatairól. Ifj. Benkő József megköszönte mindazoknak, akik évről évre bekapcsolódnak a rendezvényeikbe, s azoknak is, akik a nagy téli menetelésre emlékezve részt vesznek a négy évvel ezelőtt kezdeményezett gyalogtúrán és a vidéki megemlékezéseken is.
A felszólalásokat követően a jelenlevők megkoszorúzták az emlékoszlopot, majd a rendezvény a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult.
Az idén a túra kora délután Székelysárdról indult Nyárádszentmárton felé. A zuhogó esőben mintegy húszan tették meg a közel 10 km-es utat. A túrázókat fél ötkor a faluban Balogh István, Csíkfalva polgármestere fogadta, majd a művelődési otthonban átadták a részvételi emléklapokat. Miholcsa József hagyományőrző Mátyás-huszár köszöntőjét követően a székesfehérvári Kákics népzeneegyüttes katonadalokat adott elő.
Vasárnap délelőtt a hagyományőrző alakulatok képviselői a nyárádszentmártoni unitárius templomhoz vonultak, ahol megkoszorúzták a világháborús emlékoszlopot, majd a templomban ünnepi istentiszteletet tartottak. Kiss Sándor Loránd unitárius lelkipásztor köszöntője után dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének alelnöke szólt az egybegyűltekhez. Ifj. Benkő József bővebben ismertette a 72 évvel ezelőtt történteket, majd Miholcsa József huszár és Benkő Zsolt, a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport tagja arra a kérdésre válaszoltak, hogy mit tesznek, tehetnek ezek a csoportok a 21. században a katonai hagyományok megőrzéséért. A történelem alakulását befolyásoló események felidézése mellett igen hasznos a katonai sírok gondozása, a relikviák összegyűjtése, népszerűsítése és nem utolsósorban a történelmi kutatás, amely még így is, több mint 70 év távolából előhozhat érdekes mozzanatokat, meglepetéseket a második világháborúról. S ha néhány évvel ezelőtt alig egytucatnyian vállalták, hogy elkészítik eleink egyenruháját, hogy az akkori erkölcsi normáknak megfelelően ápolják a rég- és a közelmúlt emlékeit, ma már több mint 500-an vannak, többségükben fiatalok. Tevékenységük is része annak a kulturális örökségvédelemnek, amellyel megmaradásunkat erősítik. Ennek a szellemében szervezték meg a megemlékezést is. A hagyományt folytatják…
Vajda György. Népújság (Marosvásárhely)

Megkapta új környezetvédelmi engedélyét az Azomureș
Megkapta az új környezetvédelmi engedélyt az Azomureș kombinát – tudósít az Erdély FM. A vegyipari üzem közleményben számolt be arról, hogy lezárult az engedélyezési folyamat, és a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség kibocsátotta a 10 évre érvényes integrált környezetvédelmi engedélyüket. Ovidiu Maior, az Azomureș szóvivője az Erdély FM-nek megerősítette, hogy az engedély megérkezett a vállalat székhelyére, és ezt már regisztrálták is. A marosvásárhelyi vegyipari üzem az elmúlt napokban csak próbaüzemmódban működött, az új berendezéseket tesztelték. Ez a műszaki tesztelés folytatódik a következő időszakban is, tájékoztatott Ovidiu Maior. „Továbbra is vannak olyan berendezések, amelyeknél folytatni kell a műszaki tesztelést, a gépek egy része már túl van ezen a szakaszon. Ezek új berendezések, amelyek elindítás alatt állnak, a tesztelés során azt vizsgálják, hogy a működési paramétereik megfelelnek-e az előrejelzett értékeknek. Ha minden rendben van, és a környezetvédelmi normákat is teljesítik, akkor lassan a kombinátban beindulhat a termelés” – mondta. A svájci Ameropa vállalat tulajdonában lévő vegyipari kombinát tavaly év végén zárt le egy nagyméretű fejlesztési projektet. A beruházás összértéke meghaladta a 240 millió eurót. (erdély fm) Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés Borgya Józseffel és Rozáliával
Újraindítanák a magyar néptánccsoportot
Azt hallottuk, hogy a január 23-ára meghirdetett Erdőhegyi Bokréta nosztalgiabuli egyben olyan alakalom is lesz, ahol a 11 éve megszűnt, akkoriban Arad megye egyik legjobb néptánccsoportjának egykori tagjai és vezetői, a Borgya házaspár annak a lehetőségét is mérlegelik, hogyan lehetne újraéleszteni a körösközi városban, az iskolán kívüli néptánc-oktatással párhuzamosan, egy állandó magyar tánccsoportot is? A jelzett témáról való beszélgetés, a lehetőségek mérlegelése végett megkerestük Borgya Józsefet és feleségét, Rozáliát.
– Január 10-én mit lehet elmondani a bevezetőben említett témáról?
– Egyelőre egy nosztalgia bulit szervezünk január 23-án, szombaton – vette fel a beszélgetés fonalát Borgya Rozália –, amikor elsősorban a régi táncosokat várjuk, illetve mindazokat, akik akkor nekik drukkoltak, eljártak a fellépéseikre, de szívesen látjuk a barátokat is, mindenkit, aki szereti a magyar néptáncot. Hogy belevágunk-e újra, most nem tudnám megelőlegezni, az a nosztalgiabulin fog eldőlni. Biztatónak számít, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt támogatja e törekvésünket. Jóvoltából egy alkalommal elhívhattuk nagyváradról Miklós Jánost, aki a moldvai táncrend bevezető lépéseit mutatta be a gyermekeknek, akik nagyon élvezték. Azóta gyakran érdeklődnek a következő táncpróba iránt. Tulajdonképpen ez adta az ötletet a nosztalgiabuli megszervezésére, ahol együtt újra jól érezhetjük magunkat, videófelvételek, fényképek segítségével visszapergethetjük az akkori szép emlékeket, aztán majd meglátjuk, lesz-e folyatása… A régi csapattagok egy része eljött, hogy felelevenítsünk néhány táncot, néhányan elhozták a gyermekeiket is, akik énekeltek. Úgy látszik, Kisjenő-Erdőhegyen sok olyan ember él, akik a hétköznapok szürkeségébe szeretnének változatosságot hozni.
–       Ha a bulin pozitív döntés születik, készek-e újra belevágni a tánccsoport megszervezésébe?
– Mindenképp támogatni fogjuk – folytatja Borgya Rozália –, de megkeressük azokat a szakembereket is, akik magas fokon művelik a néptánc oktatását, hogy a munkánk autentikus legyen.
– Borgya József és felesége háta mögött, a falon két sorban lóg összesen 5 citera, amelyek motiválják a kérdést a ház urához: manapság hogy áll a citerázással, amit 10 évvel ezelőtt elég magas fokon művelt?
– Olykor Vajczura János barátommal egy-egy pohár bor mellett, a magunk gyönyörűségére leakasztunk egy-egy citerát, amelyekkel kísérjük a nótázásunkat. Az alsó sorban, baloldalon látszó két hangszer, mestercitera, amelyekért sokat dolgoztam, míg a jobb oldalon lévő díszes citerát egy sonkáért vásároltam. A mesterciterák sokkal szebben szólnak, azoknak a kíséretében szoktunk nótázni is.
– Gondolom, ha a néptánccsoport fellépne, citerakísérettel való nótázással fűszereznék az előadást. Készen áll-e a zenélésre, nótázásra?
– Majd kiderül, mert egy tánccsoport létrehozása, betanítása nagyon nehéz és hosszú folyamat.
Iskolán kívüli közművelődés
– Magam nagy hiányát érzem a 2 ezer fős magyar közösségben egy, az iskolán kívüli szervezett, anyanyelvű művelődési életnek, amiben komoly teret kaphatna a néptánc. Hogy látja, lenne-e a településen elég olyan magyar vagy magyar származású fiatal, akik az iskolában szerzett alapokra támaszkodva, potenciális táncosaik, támogatóik lehetnének az együttesnek?
– Szerintem lenne, mert az Erdőhegyi Általános Iskolában működik a Fáy Szeréna Énekkar és a Szikra Csoport, csakhogy miután a tagjaik elvégzik az iskolát, nem folytatják az elkezdett munkát, tehát kárba vész az addigi fáradozásuk – veszi vissza a szót Borgya Rozália –, mert amíg működött a Bokréta, a vegyes házasságból származók közül a tanulmányaikat románul folytatók is a tánccsoportban maradtak. A zöme ilyen formában ismerkedett meg mélyebben a mi néptánc kultúránkkal. Nagy szükség lenne egy olyan közösségi tevékenységre – ami a népzene és néptánc is lehet –, ahol vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül valaki megismerkedhet a mi kultúránkkal, egy baráti társaság tagjává válhat. Régen így volt, hiszen több olyan fiatal járt közénk, akik magyarul alig tudtak, de a szép énekükkel emelték programjaink színvonalát. A fiatalok jobban össze tudtak ismerkedni, a csoporton belül 4 házasság jött létre, ami komoly eredmény. Személyesen sérelmezem, hogy amióta nincs a Bokréta, a Kisjenői Városnapokon a helybeli magyaroknak nincs programjuk, mintha nem is lennénk, noha az adót ugyanúgy fizetjük, mint mások.
– Amíg a Bokréta működött, meghívták-e a Városnapok programjába?
– A Bokréta idején még nem szerveztek Városnapokat, de miután befejezték a kultúrotthon felújítását, ott felléptünk.
– Ha újraalakulna a tánccsoport, kerülne-e olyan hely, ahol rendszeresen próbálhatnának?
– Szerintem – folytatja Borgya Rozália –, ha kulturált próbákról, szórakozásról lenne szó, kerülne olyan hely, amit most nem óhajtok megnevezni. A hozzánk tartozott fiatalokkal soha nem voltak fegyelmi gondok, nemcsak magukra vigyáztak, hanem egymásra is odafigyeltek. E fegyelemmel a tarsolyukban mindnyájan boldogulnak az életben is, amire őszintén büszkék vagyunk.
– Ha belevágnak, egy biztos anyagi háttér sem árt. Ezt meg lehetne szerezni?
– A Néppárt biztosított afelől, hogy pályázati úton segít az anyagi háttér biztosításában, mi viszont minél kisebb anyagi ráfordítással szeretnénk dolgozni. Nem szeretnénk anyagi terheket tenni a táncosokra vagy a családjaikra, hiszen manapság minden pénzre oda kell figyelni. Ha a Néppárt által ígért támogatással meg tudjuk fizetni a táncoktatókat, koreográfusokat, a továbbiakban boldogulunk… Annak idején a megyében a Bokréta volt a legkevésbé támogatott néptánccsoport, ami szinte családi vállalkozásként működött, nem fogadtak el bennünket – vonja le az utókövetkeztetést Borgya József.
– Nem gondolják-e, hogy pártoktól független civilszervezetként mindkét magyar tömörülés támogatására számíthatnának? Ha viszont egyikhez nagyon kötődnek, a másik esetleg nem fogja támogatni…
– Semmiképpen sem akarnánk megosztani a helybeli magyarságot, mert manapság egy kisjenő-erdőhegyi magyarnak, bármelyik párthoz is tartozzon, egy anyanyelvű rendezvényen ott kell lennie! Ha a Néppárt ajánlott fel támogatást, azt elfogadjuk. Az RMDSZ 26 éve állítja, hogy a magyarság érdekeit képviseli. Ha tényleg így van, akkor ne csak a kampányban tegye, hanem álljon mellénk a hétköznapokban is! A néptánc egy olyan világ, amit akkor ismer meg, szeret meg igazán az ember, ha valami köze van hozzá. Éppen ezért előre dönteni sem lehet a sorsáról. Ennél az oknál fogva arra kérünk mindenkit, akit érdekel az anyanyelvű kultúránk, akit érdekelnek csodás néptáncaink és népdalaink, hogy minél többen jöjjenek el a január 23-án, szombaton sorra kerülő nosztalgiabulira. Ott, közösen emlékezve a Bokréta szép sikereire, talán együtt eltervezhetjük egy tánccsoport életre hívásának a feltételeit is. A debreceni Redtrio szalonzenekar fellépése garancia a remek szórakozásra, népdalaink felidézésére is – zárta beszélgetésünket a Borgya házaspár.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés Pellegrini Miklós helyettes főtanfelügyelővel
Nő a non-formális tevékenységek mennyisége és minősége
Pellegrini Miklóssal, az Arad Megyei Tanfelügyelőség helyettes főtanfelügyelőjével arról a nemrég közzétett, sajtónak szánt tájékoztatóról beszélgettünk, melyben az iskolai hálózatok alakulásáról és az egy főre eső támogatás növekedéséről volt szó.
– A tanfelügyelőség legutóbbi tájékoztatójában láttuk, hogy a megyében több óvoda és iskola szűnt meg. Ezek között van magyar, vagy magyar tagozatos intézmény?
– Szerencsére nincs. Ezek kizárólag román nyelvű iskolák. Olyan településekről van szó, amiket a nagyon kicsi gyermeklétszám miatt a helyi tanács nem képes fenntartani. Ilyenkor a gyerekek iskolabusszal utaznak a községközpontba, és ott folytatják tanulmányaikat, ami a kicsi gyerekeknél nem a legjobb megoldás. Vannak viszont olyan helyek is, ahol egyáltalán nincsenek jelentkezők a következő tanévre. Két vagy három év múlva, amennyiben ez változik, az intézményeket újra megnyithatják.
– Az Arad megyei magyar diákok esetében körülbelül hány gyermekről van szó? Hány százalékát képezik a tanulóknak?
– Konkrét adatokkal szolgálhatok azzal kapcsolatban, hogy hányan tanulnak magyarul, de ezek a számok természetesen nem egyeznek a magyar gyermekek számával. Vegyük az óvodásokat. Arad megyében 11 330 óvodást tartunk számon, ebből 662 gyermek (5,84%) tanul magyarul. Elemi osztályokba 19 338 gyermek jár, ebből 801 tanul magyar nyelven, ami 4,14 százalékot jelent. Tovább romlik az arány az általános iskolák esetében, ahol 15 645 gyermekből 596-an tanulnak magyar iskolákban, illetve magyar tagozaton, és ez csak 3,8%. Igazából a líceumról jobb volna nem is beszélni! Egyetlen magyar középiskola van a megyében, a Csiky Gergely Főgimnázium, ahová 269 gyermek jár. Itt a szakiskolásokat nem számolom, csak a középiskolai osztályokat. A megye 13 713 középiskolásaiból ez csak 1, 96%. Az általános tendencia a számok alapján az, hogy a szint növekedésével egyre kevesebben választják a magyar nyelvű oktatást. Vagy azért, mert nincs a környéken magyar iskola, és a gyermek nem akar ingázni, vagy azért, mert a román iskolákat színvonalasabbnak tartják a szülők. Nem akarok belemenni a színvonal tárgyalásába és összehasonlításába, mert az iskolába járó gyerekek motivációja is meghatározza a végkimenetelt. Ahogyan a magyar iskolákban is vannak nagyon jó képességű, lelkiismeretes és szorgalmas diákok, úgy a román iskolákban is vannak lusta vagy iskolakerülő tanulók. És ez a dinamika minden szinten megvan.
– A diáklétszám mellett a tanárok létszámával kapcsolatban is vannak gondok?
– Erre nem tudok egyértelműen válaszolni, mert a minisztérium elkezdett egy olyan folyamatot, melynek célja az iskolában tanítandó tananyagok és óralétszámok átnézése. Készült három változat arra vonatkozólag, hogy egészen nyolcadik osztályig melyik tantárgyat milyen óraszámban kellene tanítani. Jelenleg működik egy nyílt, elektronikus fórum, ahol bárki elmondhatja, melyik tantervet tartja a legjobbnak a három közül. Ezt azért említettem, mert a választott tanterv meghatározza a különböző tantárgyak részarányát. Ha tudnánk pontosan, hogy a következő tanévben melyik tantárgyat hány órában fogják tanítani, akkor pontosabban fel lehetne becsülni, hogy a szaktanárok veszélyben vannak-e vagy sem, tehát hogy kénytelenek lesznek-e több iskolában tanítani, hogy meglegyen a kellő óraszámuk. Ez körülbelül április-májusig húzódik majd. De ha valakinek nem lesz elég órája, akkor a tanfelügyelőség próbál az illető személynek egy általa is elfogadható másik iskolában órákat biztosítani (az iskola tannyelvétől függetlenül). Nem tudjuk, hogy milyen szinten fognak ezek a változások bekövetkezni.
– A három verzió között van olyan is, amelyik egy az egyben kivesz tantárgyakat a tanmenetből?
– Nincs. Ezek az óraszámokra vonatkoznak, az óraszámok eloszlására. A minisztérium inkább azt akarja elérni, hogy a reál, a humán illetve a természettudományokra szakosodó profiloknak legyen külön tantervük, amelyekben a szaktantárgyaknak biztosítanak nagyobb részarányt. Végső soron csak az adott tantárgyak óraszáma változik.
– Szó esett a tájékoztatóban a pénzleosztásokról is, amire szintén rákérdeznék. Változott az egy személyre jutó támogatás összege. Ön szerint ez mire lesz elég, és mire nem?
– Ezt nem tudom pontosan megbecsülni. A változás a következő tanévet is érinti, mert a büdzsé nem tanévre, hanem naptári évre számítódik, és azt nem tudni pontosan, hogy a következő tanévben hány osztály, hány gyermek és hány tanár lesz. Vagyis nem lehet pontos számításokat végezni. Tény viszont, hogy megnövekedett a fejkvóta, ami azt jelenti, hogy minden iskola (abban az esetben is, ha megtartja a jelen pillanatban lévő diáklétszámot) nagyobb mennyiségű pénzhez fog jutni. Egyes helyeken jelenthet akkora pluszt, hogy beilleszkedjenek a kiadásokba, más iskolák esetében nem lesz elég a költségek fedezésére. Következésképpen feltételezem, hogy a 2016-os évben is az fog történni, mint eddig: a kormány gondoskodik arról, hogy a költségvetés újrarendezésénél kiegészítő pénzösszegeket juttasson a megyékhez, illetve a megyebéli tanfelügyelőségekhez, a pénzügyi igazgatóságon keresztül. Azokról az iskolákról beszélek, ahol mindent megtettek, hogy beilleszkedjenek a keretbe, de a gyermeklétszám miatt ez nem valósulhat meg.
– Vagyis a tanárokon és diákokon kívül a kisegítő személyzet munkahelye is ezek függvényében alakul?
– Természetesen. Talán szeptemberben vagy októberben jelent meg egy miniszteri rendelet (esetleg kormányrendelet, ebben a kontextusban lényegtelen), mely újrarendezi az iskolákban a normatívákat, melyek alapján az intézményekbe kisegítő személyzetet lehet felvenni. Ezek olyan szabályzatok, amik 1997-es kiírások szerint működnek, ami nyilván tarthatatlan helyzet. Azóta rengeteg dolog változott, és 2011-től új tanügyi törvényünk van, vagyis a szabályzatoknak a valósághoz semmi közük nincs. A probléma napirendre került, de a szakszervezetek, és a talán közvélemény nyomására is, elhalasztódott. Elsietettnek tűnt, mert nem volt kellő mértékben átgondolva, hogy az új normatíváknak milyen gyakorlati következményei lesznek – a tervezett leépítések során emberek munka nélkül maradhattak volna. Következésképpen az a döntés született, hogy elhalasztódik az új normatíva-rendszer életbeléptetése a 2016-os év elejére. Magyarán mondva arra számítunk, hogy hamarosan elindul a folyamat, melynek során minden iskola újraszámolja, hogy hány kisegítő alkalmazottra van joga, és akkor tudjuk pontosan elbírálni azt, hogy elegen vagyunk-e, túl sokan, vagy túl kevesen.
– Lehetséges, hogy néhol túl sokan lesznek?
– Körülnézve, lesznek olyan iskolák – iskolákat mondok, de valójában az óvodákra is gondolok –, ahol túl sok az alkalmazott, mindazonáltal mindenki arra panaszkodik, hogy túl kevés a kiegészítő személyzet. Talán lesz intézet, ahol kicsit sokan vannak, az iskolák nagy részében viszont kevés a kisegítő személyzet: nincs elég takarító, karbantartó, nincsenek fűtők, és azok a személyek sincsenek elegendően, akik a tanításban is besegítenek. Gondolok itt könyvtárosokra, laboránsokra, informatikusokra, könyvelőkre stb. Tehát számítunk arra, hogy a 2016-os év hoz majd változásokat. Hogy a rendszernek ezek mennyire lesznek elfogadhatóak, azt most nem tudom megítélni, csak egy tervezetről van szó, ami nincs még életbe léptetve. Gyakorlatilag az iskolák még nem számolták ki, hogy ez mennyire fogja érinteni őket, de az elhalasztott rendelet néhány pontja feltehetőleg változik, tehát nem is lett volna értelme számolgatni.
Meg kell szólítani a megye pedagógusait
 – Pellegrini Miklós január elsejétől nem csak helyette főtanfelügyelő, hanem az Arad Megyei RMPSZ ((Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) új elnöke is. Az eddig folytatott tevékenységek mellett szervezőként is rést kell vennie a szövetség más, országos rendezvényein is. Mikor történt a kinevezés?
– Gyakorlatilag január elsején lépett érvénybe a mandátum, a választás novemberben volt, de akkor csak a döntés született, miszerint az RMPSZ aradi szerveztében változás lesz. Matekovits Mihály tanár úr életkorára hivatkozva kifejezte lemondási óhaját, viszont továbbra is számítunk segítségére és hatalmas tapasztalatára. Nem véletlenül maradt tiszteletbeli elnöke a szervezetnek. Éppen a napokban történt az iratok módosítása és a szervezet átvétele. Akkor az új vezetés arról is egyeztetett, hogy miket lát változtatandónak, és hogy miket tartana meg jelenlegi formájában. Pontos célkitűzésrendszert február végéig próbálunk elkészíteni, ahol kisebb időintervallumokra lebontva látjuk majd a terveinket idénre nézve.
– Mi az, amiről biztosan tudni, hogy sor kerül rá?
– Megvizsgáljuk anyagi kereteinket és azt, hogy a rendelkezésre álló összeget miként lehetne a leghatékonyabban befektetni. Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy kielemezzük a megye tevékenységét a szövetség országos tevékenységének szempontjából. Mindenben, ami minket érint, természetesen részt veszünk: a Szülőföldön magyarul programban továbbra is ott leszünk, a tanárok továbbképző programjaiban feltétlenül részt szeretnénk venni, továbbra is működtetnénk az aradi pedagógusok könyvtárát, és általában véve javítani szeretnénk a pedagógusok közötti összefogást. Természetesen lesznek olyan projektek, mint a csángó gyerekek magyar nyelven való tanítása, amiben nem tudunk érdemben részt venni, de a többi, országos szintű megmozdulásoknál ott leszünk. Ilyen az új tanévkezdés megszervezése és lebonyolítása, amire idén valószínűleg Sepsiszentgyörgyön kerül sor. Ezzel az RMPSZ fennállásának 25. évfordulóját is megünnepelnénk. Itt nemcsak formálisan jelennénk meg, hanem a szervezőmunkába is beszállnánk.
– Az újítások milyen változásokat hoznak a pedagógusokkal való kapcsolattartásban?
– Mindenképpen meg kell szólítanunk az aradi pedagógusokat, ismernünk kell az elvárásaikat, illetve, hogy az általunk képzelt elvárásokhoz képest vannak-e egyéb igények. Az majd kiderül, hogy ez milyen formában történik. De ennek csak akkor van értelme, ha az, amit produkálni tudunk, valóban kielégíti a felhasználók elvárásait. Erre azért van szükség, mert én nem tudom elképzelni, hogy a simonyifalvi kollégáink milyen formában igényelnék az RMPSZ támogatását. Nagyjából ezekkel a tervekkel indulunk neki az évnek.
– Az adminisztratív ügyektől kicsit eltekintve azt szeretném megkérdezni: Ön hogy értékelné az elmúlt tanévet a pedagógusok és a diákok munkájának szempontjából?
– Az elmúlt tanév aránylag nyugodt periódus volt. A tanári kar túlnyomó többsége, a diákokkal együtt, elvégezte a rábízott munkát, bizonyos minőségben. Az év végi vizsgák azt mutatják, hogy statisztikailag beilleszkedünk az országos átlagba. Továbbra is igaz az, hogy van bizonyos eltolódás a középszerűség és a rosszabb eredmények felé, tehát meghaladja az átlagot azok száma, akik képességeiken alul teljesítenek, de ez mindig is így volt, és valószínűleg így is marad. Az érettségi vizsgán használt kamerás megfigyelési módszert megszokták már a diákok, tehát ez nem okoz problémát. Mindazonáltal, a tavalyi vizsgákon volt hat vagy hét diák, akit ki kellett zárni, mert dolgozatukban jelnek minősíthető elemeket fedeztek fel a javítók. Arra kell törekednünk, hogy a vizsgák legyenek tiszták, és mindenki számára egyforma lehetőséget biztosítsanak. Talán nem állunk ugyanilyen jól a nyolcadikosok záróvizsgájánál, bár ott is elég nagy a szigorúság, de talán nem akkora, mint az érettségin, amit a közvélemény is fontosabbnak tart. Itt is volt újdonság: a záróvizsga eredménye többet nyomott a latban, mint eddig (a záróvizsga átlaga a felvételi jegy 50%-át tette ki).
– Lehet, hogy sokan azért próbálnak inkább csalni, mert nem érzik magukat képesnek a megkövetelt adatmennyiség elsajátítására? 
– A diákok túlterheltsége valóban probléma. A tananyagok sok esetben túlzsúfoltak, nagyon sok a felesleges vagy idejétmúlt információ, mellyel a tankönyveik tele vannak. El kéne szakadni attól a módszertől, mely a gyerekeket lexikonokká akarja nevelni, régi divat a memóriára alapozott oktatás. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a hasznos tudás átadására, tehát a kompetencia alapú nevelésre, de ehhez nagyon sok lépést kell megtennünk. Szerencsére növekszik a mennyisége és minősége a non-formális tevékenységeknek. Ezek olyan módszerek, melyek szakítanak a „padban ülős” hagyománnyal, ehelyett olyan tartalommal és minőséggel bírnak, melyeket szeretnénk minél nagyobb körben elterjeszteni. Ilyen tevékenységek során a gyerekek különböző élethelyzetekben szerezhetnek reális tapasztalatokat. Tanulnak, viszont nem úgy, ahogyan azt a szó klasszikus értelmében gondolnánk. Számtalan, nevelő jellegű projekt volt tavaly, sok nemzetközi kapcsolattal is rendelkeznek aradi és megyei iskolák. A diákok viszonylag nagy része tapasztalhatta meg a dolgok állását más országokban: a tanmenetet, a hangulatot, a kultúrát. Ezek természetesen segítenek a nyelvtanulás procedúráiban is.
– Mondana pár szót összegzésképpen?
– Összegezve, egy olyan tanévet zártunk, amely nem hozott különösebb irányváltoztatást, és a minőség rovására sem írhattunk semmit. Egy lassú fejlődésnek vagyunk a szemtanúi. Ami aggasztja a közvéleményt (és sok esetben minket is), az a munkánk néhány vetületére vonatkozó rendszer bonyolultsága, magyarán sokszor nagyon nehezen lehet helyes utat találni a szabályzatok között. Vannak viszont olyan helyzetek is, ahol éppen a normatívák hiánya miatt nem tudjuk azt a szintet hozni, amit a társadalom tőlünk elvár. Itt első helyen a dolgok pénzügyi vetületét kell említenem. Bizakodunk benne, hogy az ország gazdasági helyzete megengedi, és lesz politikai akarat is, és a dolgok jó irányba fejlődnek majd.
– Köszönöm szépen a beszélgetést!
– Én is köszönöm! Nyugati Jelen (Arad)

Zenés sorozat a Román Kulturális Intézetben
Angela Drăghicescu zongora- és Jeff Siegfried szaxofonművész fellépésével folytatódik a Budapesti Román Kulturális Intézet Zenei gyöngyszemek című sorozata január 19-én.
A kulturális intézet székházában adandó hangversenyen Jules Demersseman, Fernande Decruck, Bartók Béla és Dan Dediu művei hangzanak el – derül ki az MTI-hez eljuttatott ajánlóból.
Angela Drăghicescu zongoraművésznő számos szóló-, illetve zenekari koncerten lépett fel amerikai, kanadai, ázsiai és európai pódiumokon. A Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Akadémia, a Seattle Pacific University és Southeastern Louisiana Egyetem zongoratanszékeinek volt oktatója, jelenleg a tacomai Puget Sound Egyetemen dolgozik. Idén júliusban a rangos New York-i Carnegie Hallban ad kamarakoncertet. Szabadság (Kolozsvár)

Körösfőnek sikerült, ami Kolozsvárnak nem…
Bár a körösfőieknek nem állt rendelkezésére a sétatérihez hasonló, meglévő mesterséges tó, az RMDSZ helyi szervezete némi leleményességgel tavaly mégis korcsolyapályát alakított ki a település futballpályája közelében.
Péntek László RMDSZ-es alpolgármestertől megtudtuk, hogy a Sebes-Körös partján található, mintegy 50 méter széles és 20 méter hosszú területet kotrógéppel tették alkalmassá a jégpálya „felépítésére”, majd tűzoltópompával feltöltötték a gödröt a folyó vízéből. Az így keletkezett körülbelül harminc centiméter mély tavacska a fagy beálltával remek korcsolyapályává változott át, a kicsik nagy örömére. Csupán két kaput kellett elhelyezni, és a terep máris alkalmassá vált hokimeccs megszervezésére is.  Az elmúlt napokban eredményesen lezajlott hoki bajnokságra sokan eljöttek, és mindenki számára nagyon jó szórakozásnak bizonyult.
Mivel időközben sikerült a villanyt is kivezetni a pályára, immár a sötétség sem jelent akadályt a korcsolyázás kedvelőinek, ezért általában késő estig zajlik az élet a pályán.  „A gyermekek nagyon szeretik és kedvelik, de még a felnőttek is le-lenéznek velük” – mondta lapunknak Péntek László. Szabadság (Kolozsvár)

Dacian Cioloș: nem indulok újra
Megerősítette a független politikusként miniszterelnökké kinevezett Dacian Cioloș, hogy nem kíván indulni az idei év végén esedékes parlamenti választáson. 
A kormányfő németországi látogatása zárásaként, csütörtökön este Berlinben a Németországban élő románok képviselői előtt, a román nagykövetségen beszélt jövőbeni terveiről.
„Elsősorban átlátható kormányzást szeretnénk meghonosítani, amely közelebb áll a társadalomhoz, nagyobb erőfeszítést szánunk arra, hogy elmagyarázzuk, mit teszünk, még akkor is, ha ezek a magyarázatok kezdetben kívülről esetlennek tűnnek. Olyan emberek erőfeszítéseiről van szó, akik nem a politika világából jönnek, és akik nem bizonyos politikai célok miatt hoznak döntéseket. Ezért én magam is úgy döntöttem, hogy mandátumom végéig megőrzöm a függetlenségemet, és nem indulok el a 2016-os választásokon, éppen azért, hogy megőrizzem a hitelességemet, hogy én miniszterelnökként, a kormánnyal együtt is azt tesszük, amit mondunk” – szögezte le Cioloș.
A kormányfő megjegyezte: jelzést kívánt adni arra nézvést, hogy egy évre korlátozott mandátuma ellenére is elindítható egy olyan reformfolyamat, amelyet aztán a következő kormányok folytathatnak. Reményei szerint a kormány erőfeszítéseinek eredményét az EU is értékelni fogja. A miniszterelnök az év végi választások megszervezéséről is beszélt. Mint kifejtette, az idei év – választási év lévén – bonyolult lesz, mivel nem csupán korrektül kell megszervezni a választásokat, de úgy is, hogy minden polgár élhessen szavazati jogával.
Biztosította a külföldön élő románokat, a kormány minden erőfeszítést megtesz annak érdekében, hogy zavartalanul élhessenek szavazati jogukkal, annak ellenére is, hogy fölmerülhetnek nehézségek, mivel idén első ízben alkalmazzák a levélben szavazást. Ezzel arra utalt, hogy a tavalyelőtti elnökválasztáson óriási botrányt okozott, hogy a külföldi románoknak hosszú órákig kellett sorban állniuk a külképviseletek előtt, hogy leadhassák szavazatukat. A gyanú szerint a baloldali kormány szándékosan nehezítette a voksolást, mivel a diaszpórában élő románok rendszerint a jobbközéppel szimpatizálnak. Ennek nyomán a parlament tavaly elfogadta a levélben szavazást lehetővé tevő törvénymódosítást.
Mint ismeretes, Dacian Cioloș volt európai uniós mezőgazdasági biztost annak nyomán kérték fel kormányalakításra egy úgymond pártfüggetlen szakértői kormány élén, hogy a szociáldemokrata Victor Ponta kormányfő a bukaresti Colectiv nevű szórakozóhelyen október 30-án kitört, 63 ember életét követelő tűzvész nyomán lezajlott, a politikai osztály megújulását követelő utcai megmozdulások nyomán lemondott, a parlamenti pártok pedig nem voltak hajlandóak a kormányzás felelősségét vállalni.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Pesten léptek fel a gyergyóremetei néptáncosok
Budapesten, ezerötszáz néző előtt mutatta be produkcióját a gyergyóremetei Sirülő Néptánccsoport, amely fellépőként színesítette a Művészetek Palotájában rendezett újév-köszöntő ünnepség műsorát.
Fél éve kapták a meghívást, azóta gyakoroltak a remetei néptáncosok a Hagyományok Háza és az MTVA közös produkciójára.
Az eseményen az aprószentekelést is bemutatták a Farkas Tamás által összeállított koreográfiában. Mivel megszabott létszámmal vehettek részt, hét táncospár képviselte a Sirülő csapatát, mellettük adatközlői minőségében lépett színpadra a szintén remetei Portik-Dobos és Ferencz házaspár. A szigorúan szabályozott forgatókönyv szerint mindössze öt percet voltak színpadon, de ez az idő is elegendő volt ahhoz, hogy elkápráztassák a közönséget.
„Figyeltem a nézőket, láttam az arcokon a csodálatot. Nagyon szépen táncoltak a sirülősök, hozták azt a szintet, amit a műsor megkívánt. Sajátos ízt vittek az előadásba, produkciójuk a maga naivságával, természetességével volt jó” – mesélte a csapatot elkísérő Laczkó-Albert Elemér. Remete polgármestere elmondta, a meghívást Berecz András mesemondónak köszönheti a néptánccsoport. 
Pethő Melánia. Krónika (Kolozsvár)

Fátyol borul a 25 évvel ezelőtti történésekre
„Huszonöt évvel ezelőtt megtörtént egy nagy lépés, a civil kurázsi bizonyítéka: újraindult, sőt Kolozsváron szinte a semmiből megalakult a magyar közmédia. Ami akkor létrejött, úgy hittük, hogy csak a kezdet. Sajnos, azóta csak kis lépések történtek, nem jött létre a nagy áttörés, a létező szétszórt adások helyett egy egész napos műsor” – beszélgetés a Csép Sándor-díjjal kitüntetett Boros Zoltán tévéssel, zenésszel.
– 1971-ben szerződött a nem sokkal korábban megalakult országos magyar tévéműsor szerkesztőségéhez, de ezzel párhuzamosan dzsesszzongoristaként, zeneszerzőként is aktív volt. Hogyan tudta összeegyeztetni a pályafutása során ezt a két komplex és időigényes területet?
– Már érettségi előtt dilemma volt számomra, hogy milyen egyetemre felvételizzek. Anyám zenetanár volt, zeneiskolába is járatott, apám irodalmár, rendszeresen elém tette az életkoromhoz illő olvasmányokat. Magyartanárom és osztályfőnököm, dr. András Ágoston pedig a magyarórákon arról tudott meggyőzni bennünket, hogy az irodalom a legfontosabb dolog a világon. Tulajdonképpen zeneakadémiára szerettem volna menni, de a Bartók-tanítvány Fischer Stefánia, Nagyvárad leghitelesebb zenetanára szerint még legalább egy évig kellett volna készülnöm, hogy zongora szakra egyáltalán felvételizhessek. Így a bölcsészkar felé vettem az utam. A Bolyai Egyetemen, a magyar szakon évfolyamtársaim többek között Nagy Kálmán, Lászlóffy Csaba, Szilágyi Domokos voltak.
A magyar szakról negyedéven, 1958-ban hat társammal együtt kizártak, mert egy kari gyűlésen tiltakoztunk a diktatórikus ülésvezetés és a kiszólított diákoknak feltett provokatív kérdések ellen. Az előre megírt forgatókönyv szerint ugyanis meg kellett félemlíteni a diákokat, hogy ne legyen tiltakozás a néhány hónap után bekövetkezendő Babeş–Bolyai egyetemegyesítés ellen.
– Ekkor kezdődött a zenei pálya.
– Négy év múlva sikerült ismét egyetemre kerülnöm, immáron zeneakadémiára, amit Iaşi-ban kezdtem, és Kolozsváron fejeztem be. Nyaranta zenekarommal a román tengerparton muzsikáltunk, ebből tartottuk el magunkat. Dzsesszegyüttesemmel a kolozsvári rádióban és a bukaresti tévében is felléptünk.
A fővárosban megrendezett álláselosztáson médiám szerint a zenetanári szakok diplomásai közül elsőként választhattam, de hiába, mert a rádiós zenei szerkesztői állást – amit választottam volna – a bizottság bukaresti állandó lakhelyhez kötötte, tehát nem kaphattam meg.
Így történt, hogy abban a kötöttségekkel teli, agyonszervezett társadalomban elmentem szabadúszónak. Zenekarommal bárokban, vendéglőkben és hajón muzsikáltunk, ’69-ben pedig elszerződtem karmesternek a nagyváradi színházhoz.
Később kiderült, hogy a két terület, illetve a három: zene, irodalom, színház egy olyan színes, sokrétű pályán, mint a televíziózás, kiválóan hasznosítható. A román televízió mindössze két évvel korábban alakult magyar adásához Bodor Pál főszerkesztő zenei szerkesztőnek vett fel.
Itt mindenekelőtt az erdélyi magyar könnyűzene felélesztésén kezdtem dolgozni, de a régizene is hivatásom és hobbim lett. A Csíkszeredai Régizene Fesztivált Pávai Istvánnal, Miklóssy Vilmossal együtt kezdeményeztük, emellett a Kriterion kérésére egy 16–18. századi énekgyűjteményt szerkesztettem Énekben hallottam címmel, amit máig forgatnak a régizene szerelmesei.
– A 70-es évek közepétől készülő műsoraira azt szokták mondani, hogy metakommunikációs eszközökkel bátorították, ösztönözték megmaradásra az erdélyi magyarságot. Ma már sokan nem ismerik azt az időszakot. Milyen lehetőségei voltak akkor egy újságírónak a burkolt üzenetek eljuttatására?
– Én kissé csodálkozva észlelem, hogy a 25 évvel ezelőtti erdélyi történésekre szinte fátyol borult. A sajtó főleg az üldöztetésekre emlékeztet, itt-ott előfordul egy-két anekdota is, de a valós történések dokumentumkötetek lapjain maradnak, ezeket elsősorban történész szakemberek és egy szűk érdeklődő-kör olvassa. Így is magyarázható, hogy nagy sikere lehet egy-egy színdarabnak vagy regénynek, amely eltúlzottan, nagy ecsetvonásokkal, túlzásokkal ad elő 40–50 éves történeteket a szocializmus korszakából, amin lehet szörnyülködni vagy röhögni, csak éppen aki akkor élt, az nem ismer rá sem a korra, sem az akkori emberekre.
Ugyanis akkor is volt élet. Akkor is volt gondolkodó értelmiség, a Sétatéren este összebújtak a párok, szombaton szólt a zene a döcikben, és nagyokat tudtunk kacagni a naponta támadt vicceken. Közben persze tudtuk-sejtettük, hogy Koczka Gyuri évfolyamtársunk valahol egy börtön mélyén senyved, hogy a Duna-csatornánál meghalt egy családi ismerősünk, de az önfenntartási reflexünk ezeket az ismereteket mintegy zárójelbe tette. Aztán amnesztiakor azt hittük, hogy vége a lázálom-kommunizmusnak, és jön az emberarcú. Ebben többször is tévedtünk.
Megszoktuk, hogy a gondolatainkat csak egymásnak, valós vagy vélt barátoknak mondjuk el, a nyilvánosság előtt vigyázni kell, hogy mit beszélünk. De voltak szentélyek. Például a színházak, a templomok. Voltak szimbólumemberek, akik megszólaltak mindenki által érthető metaforákkal, történelmi példázatokkal beszéltek a máról. Voltak zeneszerzők, akik a könyvek lapjairól eljuttatták dalban a szélesebb közönséghez azoknak a költőknek a verseit, akikre hallgattunk. Farkas Árpád, Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Domokos szavai visszhangoztak bennünk.
Mi, tévések a magunk eszközeivel úgy válogattuk, állítottuk össze a műsorainkat, hogy magára ismerjen bennük az erdélyi ember. Hogy érezni kezdje a saját városán, megyéjén túl az erdélyiség ízét, Áprily szavaival „a titokzatos szót: Erdély”. Ha éppen sikerült kijátszani a cenzúrát, még betiltott versek is adásba kerültek, mint amilyen a trianoni összeomlásról szóló A tetőn (Áprily Lajos) megzenésített változata. Nagyszámú közönséget vonzó nyilvános tévéfelvételeket rendeztünk, ilyen volt a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdő domboldalán az egyik Zenés Karaván, amelyre több mint 7000 néző váltott jegyet.
A tévéadásokban kötelezővé tett hazafias nevelést a magunk módján értelmezve Kányádi, Farkas Árpád, Czegő Zoltán a szülőföld, azaz a Székelyföld szeretetéről mondták a verseiket, a műsorban felléptek legjobb rockegyütteseink, ugyanakkor a színiakadémia diákjai középkori magyar iskoladrámát adtak elő. Az adás üzenetét leegyszerűsítve így fogalmazhatnám meg: még sokan vagyunk, itt a helyünk, a szülőföldünkön, amit nem vehet el tőlünk senki, amíg itt élünk. Akkor már nagyon sokan fontolgatták az elvándorlást.
Erdély valódi történelméről nem lehetett a médiában beszélni. És mégis, a helytörténeti vonatkozásokat vagy a művelődéstörténetieket nem gyomlálták ki. Váradon a várról és a barokk (püspöki) palotáról, a váradi sajtó történetéről, Vásárhelyen a Bolyaiakról, Bernádyról, a Kultúrpalotáról, a Székely Színházról, Kolozsváron a színház történetéről szólt a Klubdélután című műsorunk. Ma is nézhetők lennének ezek a műsorok, ha színesben készültek volna, mai technikával.
A magyar adás szerepet vállalt erdélyi rendezvények működtetésében is. A helyiekkel együtt szerveztük, sőt részben finanszíroztuk az udvarhelyi Siculus táncdalfesztivált, a Csíkszeredai Régizene Fesztivált, önálló rockkoncerteket, versenyfesztivált hoztunk létre. Azt az érzést próbáltuk sugározni, hogy vagyunk, sokan vagyunk, itthon vagyunk. Az „itthon vagyunk” érzése súlyosan sérült, amikor egy telefonon kiadott parancs következtében egyszerre szűnt meg a kolozsvári, a marosvásárhelyi rádióadás és a televízió egyetlen magyar nyelvű műsora 1986. január első napjaiban.
– A magyar adás megszüntetésével a zenei karrierje lendült fel, sokat koncertezett dzsesszzenekarával. Milyen volt akkoriban a romániai zenei élet?
– A dzsessz érdekes módon nem tartozott a tiltott műfajok közé, pedig lett volna rá ideológiai ürügy: a halódó imperializmus dekadens terméke stb. És mégsem. A szebeni dzsesszfesztivál szünet nélkül működött. A kötöttségekkel és hazugságokkal tele kommunista világban ez a szabad, rögtönzésen alapuló zene a hallgatókban és a muzsikusokban az ország általános hangulatától merőben elütő felszabadultság érzését keltette. Hetekre feltöltődve távoztunk, és csak lassan illeszkedtünk vissza a mindennapok ritmusába. 1983-tól kezdve én is felléptem zenekarommal minden szebeni dzsesszfesztiválon egészen 91-ig.
A magyar adás megszűnte után zenei képzettségemnek köszönhetően aránylag könnyű dolgom volt, mert átigazoltam a tévénél zenei rendezőnek. Hobbiként a magyar adás zenei felvételeit addig is én készítettem rendezőként is, 86-tól a közrádió és a tévé zenei stúdiójában dolgoztam minden műfajban, a szimfonikustól a dzsesszig, operától a könnyűzenéig. Ugyanakkor maradt időm és energiám zenélni, együttesemmel felléptünk szinte minden romániai dzsesszfesztiválon, koncerteztünk országszerte, lemezt készítettünk. A kommunizmus legsötétebb öt évében paradox módon a zene segítségével felszabadult, kellemes koncertélményekkel teli életet éltem.
Aztán jött a forradalom. A bukaresti Északi pályaudvar közelében, ahol laktam, szinte egész nap ropogtak a fegyverek. Nem lehetett tudni, hogy ki lő és honnan, azt sem, hogy kire. A zenei felvételek szüneteltek, mégis valami belső kényszer hatására felöltöztem, megpusziltam a fiacskám és a feleségem, a blokk kijáratánál megvártam, amíg a gépfegyverropogásban egy kis szünet támadt, beültem a Trabantomba és a televízióhoz hajtottam. A máskor szigorúan őrzött épület udvara tömve volt emberekkel. A toronyblokk és a stúdió között, egy mikrobusz tetején egy férfi mikrofonba beszélt a tömeghez, mintha Caramitru lett volna. Alig hallatszott, mert a tömeg skandálta a „Jos Ceauşescu”-t és énekelt. Úgy éreztem, hogy nekem is kell mondanom valamit.
Felmásztam a mikrobusz tetejére és lelkesen elkiabáltam, hogy a magyarok is mennyire együtt örülnek a románokkal a forradalomnak, hogy itt az ideje, felejtsük el a magyarellenes sajtókampányokkal felszított bizalmatlanságot, szeressük egymást... vagy valami ilyesmit. Azt hiszem, senki nem hallotta, a tízezres tömeg hangja töltötte meg a teret.
– Ekkor az egykori magyar tévések, köztük ön, hivatalos felkérés nélkül, „saját szakállra” újraalapította a magyar adást.
– Kiderült, hogy nemcsak én éreztem úgy, hogy a tévében van a helyem, hanem odajött néhány volt szerkesztőségi kolléga is, akik már rég nem dolgoztak a televízióban. A négyes stúdióban, ahonnan akkor szinte éjjel-nappal folyt a közvetítés, Simonffy Katival egy héten át váltottuk egymást, hogy próbáljuk valamilyen módon a magyarságnak a forradalomban való részvételét jelezni. Magyar karácsonyi dalokat is bejátszottunk, a képernyőn öt év után először jelent meg magyar felirat: Kellemes karácsonyi ünnepeket! A stúdióban eldadogtuk a nézőknek, hogy mi magyarok is... hogy Temesváron egy magyar lelkész... hogy ezután így, együtt... és a Mondod-e még című filmünkből idéztük „a hajdani és a majdani alma materről” Sütő András szövegét. Másnap vidékről kerestek telefonon, hogy ugye újraindult a magyar adás. Mindez az addig évtizedeken át nem létezőnek tekintett karácsony idején.
Azóta karácsonykor gyakran végiggondolom tisztább fejjel, hogyha akkor Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Temesváron a korábbi rádiósok, televíziósok egyszerű polgárokként nem éreznek elemi késztetést, hogy felvállalják az akkor még bizonytalan kimenetelű, véres, sok helyen manipulált forradalom fegyverropogása közepette, hogy a magyar szót ismét hallhatóvá tegyék, talán máig sem jöttek volna létre az immáron közel huszonhat éve működő közszolgálati szerkesztőségek. De az is eszembe jut, hogy akár a mi nevünk is ott lehetne, azon az emlékkereszten „troiţán”, amire Bukarestben a televízió udvarán lelőtt emberek nevét rótták. A mi – szerencsére vértelen – médiaforradalmunk zajlott le ’90 januárjában. Az azt követő első években magánéletre, családra, gyermekekre csak nagyon kevés időt szánva dolgoztak rádiósaink, tévéseink a hazai magyar közmédia megteremtésén.
Engem a kollégáim megválasztottak főszerkesztőnek, mert akkor még azt hittük, hogy ez után ez így fog működni. De felmerült bennem a kérdés, hogy mi legyen a zenével. A marosvásárhelyi ’90-es véres napok utáni áprilisban román zenésztársaim nagyon akarták, hogy legyen egy koncertünk a városban, mert el akarták mondani, hogy nem minden román gyűlöli a magyarokat. A Kultúrpalotában megtelt a terem, a levegőben még érezni lehetett a szörnyű napok feszültségének utórezgéseit, hiszen az épület közelében nemrég még kőzáport zúdítottak egymásra románok és magyarok. Román zenésztársaimmal együtt valahogy azt próbáltuk sugallni, közölni – a zongora mellől szóban is elmondtam –, hogy egy mesterséges konfliktuskeltés áldozatai voltunk, vegyék tudomásul, hogy számtalan dolog köt össze bennünket, és főleg a zene nyelvét egyformán értjük és beszéljük, s ezt nem veheti el tőlünk senki.
– A rendszerváltozás után az ön vezetésével a magyar adás a szókimondó, világos beszédet választotta, ugyanakkor pártatlanságra törekedett. A mai magyar adás, illetve a romániai magyar sajtó általában milyen ebből a szempontból?
– Közvetlenül a nyolcvankilences események után, a kereskedelmi adások megindulása előtt még körülbelül három évig a leghatásosabb médium a köztelevízió volt. A képernyő legnézettebb műsora, a híradó az első években egyértelműen a hatalomban elhelyezkedett korábbi nómenklatúra érdekeit szolgálta. A tájékoztatás manipulálása már a forradalom napjaiban elkezdődött, akkor azt sikerült egy időre elhitetni az emberekkel, hogy a nép akarata helyezte vezető pozícióba a volt kommunista vezetők második vonalát. Folytatódott a félretájékoztatás az etnikai konfliktus létrehozására irányuló februári, márciusi magyarellenes kampányban, majd az Egyetem téri, hetekig tartó tüntetésről és a bányászok beözönléséről kidolgozott hamis kép elhitetésével.
Az országos televízió magyar adása a közszolgálati televízióban felvállalta mindezekről az eseményekről a tárgyszerű, valós tájékoztatást, adásainkból meg lehetett tudni, hogy márciusban Marosvásárhelyen nem spontán, hanem lélektanilag előkészített és felülről szervezett atrocitássorozat zajlott, amibe a rendfenntartó erőknek nem volt szabad beavatkozni, vagy hogy a bányászjárás egyszerűen Iliescu parancsára történt. Amikor először felmérték az országos adás nézettségét, kiderült, hogy a televíziótulajdonosok 34 százaléka nézte rendszeresen.
A mi adásunkkal szinte egy időben létrejött kolozsvári magyar televízióműsor Csép Sándor vezetésével szintén felvállalta a valós tájékoztatást, csak sajnos az adáskörzete sokkal szűkebb volt. Közben Csép Sándort is, engem is értek fenyegetések, az újra megalakult Vasgárda a családom kiirtását helyezte kilátásba. Sokat gondolkoztam azon, hogy a gondosan ellenőrzött esti híradó mellett, ugyanabban az épületben hogyan működhetett egy azzal sokszor ellenkező mondanivalót hordozó adás is? Talán mert minden beavatkozási kísérletet nyilvánosságra hoztunk, nemcsak az adásban, hanem nemzetközi fórumokon is (Helsinki Bizottság, Európa Tanács, Szabad Európa stb.).
Visszatérve a kérdésre, a mai magyar közszolgálati adások szakmailag és műszakilag általában meghaladják a kilencvenes évek elején sokszor hazulról hozott amatőr eszközökkel és nagyon kevés személyzettel készült műsorok színvonalát, ugyanakkor a köztévé adásaiban a szerkesztők nagy többsége ma sem vállalna fel olyan tartalmat, amiről tudja, hogy nem felel meg a valóságnak. Hogy a kényes vagy vitatott témák – például a magyar korrupciós esetek – alig jelennek meg, az igaz. Az is igaz, hogy rendkívül ritka a tényfeltáró ankét, ahol a sajtónyilvánosság végül is ki tudja kényszeríteni az igazságszolgáltatás fellépését is. Pedig ma is vannak az erdélyi magyarságot érintő hatalmi túlkapások, törvénytelenül kirótt büntetések, koncepciós perekre emlékeztető eljárások. Hiányzik a valós tévévita, amelyben két, más-más koncepciót valló közéleti személyiség ismertetné, védené szemtől szemben a saját álláspontját. Ehelyett gyakoriak az egyszemélyes interjúk, nyilatkozatok, kinyilatkoztatások.
Mindennek az lehet az oka, hogy a szerkesztőségek, a köztévés, közrádiós újságírók helyzete megváltozott, a közmédiát érintő törvénykezés stabilizálódásával kialakult egy új hatásmechanizmus. Korábban az is megesett, hogy egy politikai párt vezetője felhívta és leteremtette a szerkesztőségek vezetőit, munkatársait, ha valami nem tetszett az adásban. Volt, aki megijedt tőle, volt, aki egy kis iróniával nézői visszajelzésnek tekintette. Ma is érvényben van ugyan az a médiatörvény, amely szerint a szerkesztőre tilos bármilyen nyomást gyakorolni valamely politikai, gazdasági csoportosulásnak vagy személyiségnek, de a láthatatlan nyomások így is hatnak.
Bár a közmédiát szabályozó törvénycikkelyek megtiltják a pártok küldötteinek részvételével működő vezetőtanácsok tagjainak, hogy személyzeti kérdésekbe beavatkozzanak, vezetőváltáskor rendszeresen eltávozik egy-egy szerkesztőség éléről a befolyásos párt számára kényelmetlenné vált főszerkesztő. És utána néma csend. Ezeket az eseteket bátrabban meg kellene szellőztetni a sajtóban, meg kellene vitatni. Ha nyilvánosságra kerülne egy-egy túlkapás vagy beavatkozás, máskor meggondolná a nyomást gyakorló, hogy megismételje-e. Magyarán, van, akinek csak a nyilvánosság a fegyvere, de az erős is tud lenni.
Egyáltalán jobban meg kellene becsülni a közmédia embereit, hiszen sokat tehetnek az erdélyi magyarságért. Ők értékeink rögzítésének és megőrzésének letéteményesei. Ne feledjük: a közmédia van a legkevésbé kitéve a reklámhajsza hátulütőjének, az olcsó, alpári kereskedelmi műsorok gyártási kényszerének. Huszonöt évvel ezelőtt megtörtént egy nagy lépés, a civil kurázsi bizonyítéka: újraindult, sőt Kolozsváron szinte a semmiből megalakult a magyar közmédia. Ami akkor létrejött, úgy hittük, hogy csak a kezdet. Sajnos, azóta csak kis lépések történtek, nem jött létre a nagy áttörés, a létező szétszórt adások helyett egy egész napos műsor. Azt is felháborítónak tartom, hogy az immár negyedszázados múltra visszatekintő kolozsvári magyar televízióadást sem lehet egész Erdélyben látni, a marosvásárhelyi is csak ott nézhető, ahol a kábeltulajdonos méltóztatik befogadni.
– Decemberben a Kolozsvári Televízió Magyar Szerkesztősége 25 éves jubileumát ünnepelte, amelynek keretében elsőként ön vehette át a Csép Sándor-emlékdíjat. Mit jelent önnek ez az elismerés?
– Az életműdíj, amelynek a megjelenítője egy Vetró András által készített Csép Sándor-emlékplakett, különösen megtisztelő és kedves nekem. Kedves, mert egy régi barátomra, küzdőtársamra emlékeztet, akivel a hetvenes években kollégák voltunk, kilencven után pedig párhuzamos pályán, ő Kolozsváron, én Bukarestben, feszültséggel terhes időkben vezettük a kollégáinkkal együtt létrehozott magyar audiovizuális média két fontos műhelyét. Megtisztelő, mert a szakmától, a kolozsvári kollégáktól kaptam, akik felvállalták Csép Sándor médiaetikáját, azt, hogy a közszolgálat számunkra közösségünk szolgálatát jelenti, követendő példaképnek tekintik az alapító főszerkesztő erkölcsi tartását és a meggyőződéseihez való hűséget. Köszönet érte.
Boros Zoltán
1939-ben született a Bihar megyei Gyantán. A Bolyai Tudományegyetem filológia fakultásán is tanult, de diplomát a kolozsvári zeneakadémia tanár és karmester szakán szerzett 1967-ben. Színházi zenét komponált az állami színház számára, majd 1971-ben került az országos magyar tévéadáshoz, ahol előbb zenei műsorokat, majd több műfajú nyilvános adásokat készített. A nyolcvanas évek közepétől, amikor a magyar adást megszüntették, zenei rendezőként működött tovább a tévénél, emellett dzsesszzenekarával országszerte koncertezett, lemezeket készített. 1989. december 22-én az elsők között szólalt meg magyarul a „Szabad Román Televízió képernyőjén”, majd 90-ben néhány régi kollégájával újraindította a magyar adást, amelynek 2002-es nyugdíjazásáig főszerkesztője volt. Számos egyéb elismerés mellett tavaly decemberben elsőként vehette át a Csép Sándor-emlékdíjat a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztőségének 25 éves évfordulóján.
Varga László. Krónika (Kolozsvár)

Újabb törvényjavaslatok a nagycsaládosokért
Három új törvénytervezetet nyújt be ebben a parlamenti ülésszakban, mondta pénteken Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es képviselő. Mint arról már röviden hírt adtunk, a képviselő beszámolt parlamenti tevékenységéről is, és azt is elmondta: ebben az ülésszakban újra benyújtja a közszolgáltatások áfájának csökkentéséről szóló, korábban ebben a formában elutasított, de felemás módon az áfacsökkentés során mégis felhasznált törvénykezdeményezését
Az elmúlt évben 21 törvénykezdeményezést és 33 kérdést nyújtott be Szabó Ödön, kezdeményezései nyomán kilenc új törvény született, négy másik kihirdetésre vár, és három kapott kedvező véleményezést.
Az újra benyújtandó „rezsicsökkentő” kezdeményezés kapcsán Szabó Ödön elmondta: közszolgáltatások (víz-, gáz-, áram-, távhő-, szemétdíj) áfájának csökkentéséről az RMDSZ tavalyi kongresszusán fogadtak el dokumentumot, ezt követően nyújtotta be a törvénykezdeményezést, melyet elutasítottak ugyan, azonban az ötlet visszaköszön a víz áfájának 9 százalékra való csökkentésében – azonban a csatornadíj áfája 20 százalékos lett.
Ugyanakkor három új törvénykezdeményezésében is a nagycsaládosokat támogatná a képviselő. Javasolni fogja, hogy a család harmadik gyermekének (gyermekeiket egyedül nevelő szülők esetén a második gyermeknek) már ingyen járjon például könyvtár- vagy színházbérlet és a tömegközlekedései eszközök használata.
Egy másik törvénykezdeményezése szerint a gyermeknevelési szabadságon lévő nők egy nyugdíjpontot kapnának erre az időszakra. Jelenleg a gyermeknevelésin lévő nők fizetésük 85 százalékát kapják és egy fél nyugdíjpontot mellé, ennek értékét emelné a képviselő.
A harmadik törvénykezdeményezéssel a roncsautó-programhoz hasonló programot indítana a képviselő, melynek keretében a használt mosógépeket (és esetleg hűtőszekrényeket) cserélhetnének ki új háztartási készülékre a családok.
A sikeres kezdeményezések között említette Szabó Ödön a november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánító törvényt, illetve Mezőbikácsnak mint mártírtelepülésnek a jogszabályi elismerését. Többször kezdeményezte a tanügyi törvény módosítását, kihirdetés előtt például ama változtatás, amelynek értemében a diszlexiás gyermekek mellé speciálisan képzett segítőket alkalmazhatnak majd az iskolák, hogy megkönnyítsék az ezzel a problémával küzdő gyermekek képzését. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Új román–magyar paktum kell
Az önkormányzatok „szétverésén” fáradoznak 
Idén befejezik a Sepsi Sportaréna építését, az ipari parknál elkezdődik a cégek betelepítése, tehát 2016 is a fejlesztés éve lesz Sepsiszentgyörgyön, ellenben a magyar közösség és a székelyföldi önkormányzatok sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint néhány évvel ezelőtt – így összegezte érdeklődésünkre Antal Árpád polgármester, az RMDSZ helyi elnöke az új esztendő kihívásait.
Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy érzi, Romániában az elmúlt években megpróbálták gyengíteni, Székelyföldön pedig egyenesen szétverni az önkormányzatokat.
– Azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt két évben azok az intézmények erősödtek meg, amelyekre a magyar politikumnak gyakorlatilag nincs semmilyen ráhatása; gondolok elsősorban a titkosszolgálatokra, a különböző terrorizmus- és korrupcióellenes ügyészségekre – magyarázta a városvezető. – Ennélfogva a kisebbségvédelem lehetőségei nagyon behatároltak lettek, tehát új módozatokat kell keresni a közösségi jogok szélesítésére, például égetően szükség lenne egy új román–magyar paktumra.
Ha az elmúlt 25 évben a román politikusok megtanulták, hogy így vagy úgy, de viszonyulni kell a magyar kérdéshez, és még ha messze nem is az elvárásoknak megfelelően, de azért a politika szintjén lehetett eredményeket elérni, addig az elmúlt években nemcsak a politikai diskurzus, hanem a „nem politikai cselekvés” is megváltozott a magyarokkal és a magyar intézményekkel szemben. A hatóságok, az állami intézmények teljesen másképp viszonyulnak a székelyföldi önkormányzatokhoz, amióta mind a belügyminisztérium, mind a titkosszolgálatok szintjén dokumentumokba foglalták a magyar veszélyt, és azt, hogy az autonómia kérdése nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Például pontosan látszik, hogy a számvevőszéket különösen mi foglalkoztatja az ellenőrzések során: a Sapientia EMTE, a Székely Mikó Kollégium, a Székely Vágta, a Sepsi–SIC Sportklub, de lehet látni azt is, hogy „mondvacsinált okokkal” távolították el Gyergyószentmiklós és Csíkszereda polgármesterét, akik azért kerültek ebbe a helyzetbe, mert aktívan támogatták Székelyföld autonómiáját, fejtette ki Antal. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a magyar közösség ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint néhány évvel ezelőtt, mert más kihívásokkal kell szembenéznie, szögezte le. 
Ami pedig Sepsiszentgyörgyöt illeti, Antal úgy érzi, 2016 is jó évnek mutatkozik a fejlesztések szempontjából.
– Idén nem lesznek olyan népszerűtlen és kellemetlenséget okozó beruházások, melyeket kénytelenek voltunk elviselni az elmúlt években, és melyek kapcsán szeretném megköszönni a lakosság türelmét – mondta. – Ami a nagyobb beruházásokat illeti, idén befejezik a Sepsi Sportarénát, az ipari parknál heteken belül lezárul a fejlesztési rész, és elkezdődhet a cégek betelepítése. Karnyújtásnyira vagyunk a mozi befejezésétől, de az idei tervek között szerepel több utca felújítása is. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a következő hónapokban előkészítsük azokat a pályázatokat, amelyek a következő európai uniós ciklusra szólnak, azért, hogy a város fejlődése uniós alapokból a továbbiakban is biztosítva legyen – fejtette ki a polgármester. 
Kiss Edit. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megkerült „Csigla mezeje"
Mégsem puszta legenda, hanem azonosítható történelmi helyszín 
Sántha Attila kézdivásárhelyi költőnek és a székelység történelme kulcskérdéseinek – legjobb értelemben vett – megszállott kutatójának a Csíki székely krónika valótlanságát cáfoló, többrészes tanulmánya után most egy még izgalmasabb és fontosabb kérdésünkről írt tekintélyes filológiai érvrendszerrel és zseniális intuícióval felépített tanulmányt, Campo Chigla = Câmpul Chilia = Onglosz, avagy hol húzódtak meg a székelyek Attila birodalmának elromlása után címmel (megjelent a Székelyföld folyóiratban, valamint a Székely Hírmondóban). Ehhez kívánok pár kiegészítéssel szolgálni.
A tanulmány elolvasása után első gondolatom az volt, hogy íme egy kutató, akinek a hipotézisteremtő képességét nem szorították kalodába az akadémiai szakképzéssel, sem pedig tudományos megalapozottságú, merész kombinatív képességét nem törték le a tabuk tilalomfáinak besulykolásával. A „hivatalos” akadémikus álláspont szerint ugyanis a krónikák Csigla mezeje vagy puszta legenda, vagy egy, ma már gyakorlatilag azonosíthatatlan történelmi helyszín. 
A magyarság – és ugyanígy a székelység – korai története írott forrásainak az újraértékelése (és komolyan vétele!) már néhány évtizede próbál utat törni magának, de mindezidáig nem terjedt ki a közvélekedésben magát ma is erősen tartó hun–székely kapcsolat kérdésére. Erre vállalkozott most Sántha Attila egy eredeti és rendkívül érdekes feltételezés felvetésével, illetve nyelvészeti bizonyításával. Jómagam most a kérdéshez a tanulmányban megjelölt térség stratégiai jellemzői felől közelítek.
A Budzsák mint hátország és menedék
Senki ne gondolja, hogy az eurázsiai sztyeppe lovasnomád népei, amiért nem építettek maguknak kőfalakkal kerített mentsvárakat, azért nem gondoskodtak maguknak a biztonságos visszavonulási területről, vereség esetén a törzs/nép túlélését biztosító menedékről. A biztonságos hátország vagy menedék léte kimutatható a legtöbb vándornépnél, kezdve a szkítáktól, folytatva a hunokkal, az avarokkal, a türkbolgárokkal, a magyarokkal, a besenyőkkel és a kunokkal, és befejezve az Aranyhorda mongoljaival, azaz már európai tatárjaival. A Sántha Attila által megnevezett és – szerintem – megtalált ilyen menedék a Duna, a Prut és a Dnyeszter torkolatvidéke és egy sűrűn húzódó tó- és lagúnarendszer által közrezárt, mintegy megyényi nagyságú térség, amely az ott meghúzódó népet vagy néptöredéket három égtáj: nyugat, kelet és dél felől védetté, pontosabban bevehetetlenné tette. A térség észak felőli nyitottsága pedig csak látszólagos, mivel végső soron egy harapófogóba, csapdába kerül az onnan támadó.
A térséget szinte „egymásnak adták” a szkítáktól a tatárokig, közel másfél évezreden keresztül a keletről jött vándornépek. Vegyük sorba, melyek voltak azok a lovasnomád népek, amelyek „hinterlandként” használták vagy használhatták a mai Dél-Besszarábiát: Budzsák, illetve Izmail térségét.
A szedentáris életmódra áttérő szkíták megerősített településeit mai tudásunk szerint a tárgyalt térség északkeleti (a Dnyeszter torkolata és a Krím-félsziget) és déli szomszédságában (Dobrudzsa, az ókori Scythia Minor) lehet megjelölni, ám semmi sem zárja ki, hogy a két térséget összekötő, hármas folyótorkolat is nem a szkíta felségterület része volt (többek közt a középkori térképészek művei is ezt támasztják alá). Bizánci források szerint Dengezik, Attila egyik fia a Fekete-tengertől északra fekvő térségben próbált egy utódállamot kiépíteni, testvére, Irnek (Irnák) és népe mindenképpen része kellett legyen ennek a kísérletnek.
Innen vannak a székely–bolgár kapcsolatok?
A 600-as évek végén a türkbolgárok népe Kuvrát/Kubrát kagán ötödik fiának, Aszparuhnak a vezetésével ebben a térségben talált menedéket. A bolgárok ugyan áttörték a Duna alsó folyása menti bizánci védővonalat, de hosszú ideig megtartották szállásterületüknek a Duna torkolatvidékét is. (Könnyen meglehet, hogy a Budzsákban élő hun utódok itt keveredtek Aszparuh türkbolgár népével, és innen származik a bolgár–török helynévanyag és néprajzi hasonlóság a székelységben).
Néhány emberöltő, és ott vagyunk a magyar honfoglalás küszöbén, amikor is a Budzsák szinte biztosan az etelközi szállásterület részét képezte. A magyar honfoglalást kiváltó besenyő–kangar támadás minden bizonnyal létében fenyegette és a magyarokhoz való csatlakozásra ösztönözte a „Kilia-mezőn”, a mai Budzsákon táborozó hun utódokat. Mint ahogy a hagyományukban fennmaradhatott népüknek a Kárpát-medencére való „jogosultsága” is, amit közvetíthettek az Álmos, majd Árpád vezette törzsszövetség vezetői számára úgy is, mint a besenyő veszély elhárítását lehetővé tevő továbblépés lehetséges térségét.
A székelység „ruténiai” csatlakozásának az információja mindenképpen a Kárpát-medencén kívüli, attól keletre-északkeletre fekvő területre utal. Ami szintén „belefér” a Budzsákból észak felé elmozduló székely törzs lehetséges útvonalába.
A kelet-európai besenyő nomád nagyhatalom mintegy másfél évszázadig uralta a Pontus–Kárpátok–Duna-torkolata közötti térséget, egészen a kipcsák–török-kun törzsszövetség támadásáig. Habár feltehetően ugyanazt vagy legalábbis hasonló nyelvet beszéltek a kunok és a besenyők, ennek dacára halálos ellenségek voltak, elannyira, hogy inkább a volt ellenségeiktől, a magyaroktól és a bizánciaktól kértek a besenyők – és testvérnépük, az úzok – menedéket a 11. század végén, mintsem kun uralom alá kerüljenek. A számbelileg is igen jelentős besenyő törzsszövetség széthullása és gyors beolvadásuk az ukrán, a magyar, a román és a bolgár népbe még ma sincs méreteiben feltárva. (E népek történetírása többnyire minimalizálta vagy éppen elhallgatta kialakulásukban a besenyő komponens jelentőségét.)
Még a tatárok is ott védekeztek
Az 1050-es évektől kezdődő kelet-európai kun nyomás, a század végétől pedig kun hegemónia is viszonylag rövid életű. Abban mindenképp hasonlít a besenyők sorsához, hogy – a mongol támadás elől – ők is a magyar, a bolgár és a bizánci államok, addigi ellenfeleik védelmét keresik, és csak egy részük válik a későbbi Aranyhorda alapnépességévé. Abban a legtöbben egyetértenek, hogy az európai Aranyhorda tatár népessége a mongolok mellett nagyszámú kun népességet takar (akiket a keleti szlávok poloveceknek, azaz síkságon, mezőkön élőknek neveztek). A későbbi krími, majd budzsáki tatárság is a magyar, majd az orosz kenézségek támadásai elől húzódik a védett „Kilia-mező” térségébe, a besszarábiai bolgár és a gagauz („gaga-úz” = hangosan beszélő, kiabáló úz!) néptöredékek szállásterülete közelébe. A krími tatár kánság vazallus államalakulata volt a budzsáki tatár közösség, amely saját kezdeményezésre vagy a Fényes Porta beintésére sarcolta és pusztította a lóháton csak két-három napra levő Erdélyt és azon belül a legkönnyebben elérhető Székelyföldet.
Kr. u. 455-től 895-ig 440 esztendő van, ami első látásra túl nagy időintervallumnak tűnik egy néptöredék túlélése szempontjából. Ám a Julianus barát által 1235-ben, tehát legkevesebb hatszáz esztendő különlét után megtalált Magna Hungaria-beli magyarok, az alföldi kun miatyánk imádság, amelyet még a huszadik század közepén is jól megértettek a Kossuth Rádiót hallgatók Észak-Oszétiában, csak két példa arra, hogy bizonyos feltételek mellett egy népcsoport nem csak az önazonosságát, hanem a nyelvet és egyes hagyományait is képes megőrizni évszázadokon keresztül.
„Ki” és „bé”
Miért mondja a moldvai csángó, hogy „kimegyek Erdélybe”, és miért mondja a székely, hogy „bémegyek Moldvába”? Egy nép vagy népcsoport sok évszázados orientációs tapasztalata, tudása, illetve egy korábbi hazájának (szállásterületének) a tudata őrződhetett meg ebben a két tőmondatban. Történészként, mint aki elutasítottam a magyarság – és a székelység – eredetével kapcsolatos „holdvilágos” elméleteket, kezdve az alsó-tatárlaki táblácskák népétől és a suméroktól a többi – nem egyszer hajmeresztő – hipotézisekig, most bátran ki merem jelenteni, hogy „Csigla mezejének” „felfedezését” az említett, rendkívüli stratégiai potenciállal rendelkező és a Kárpát-medencéhez a legközelebb fekvő „sztyeppei rezervátumban”, egy igen fontos, lehetséges támpontnak vélem a székelység eredetének és korai történetének további kutatásához.
Nagy Benedek*
* A szerző történész. Kiliai helyismerete onnan adódik, hogy 1959-ben – 1956-os szerepvállalása miatt – a Duna-deltában raboskodott – szerk. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megszólalt Nagy Zsolt a börtönirodalom-botrány ügyében
Nem érzi úgy Nagy Zsolt, hogy visszaélt volna azzal a törvény adta lehetőséggel, amely szerint 30 nappal rövidül a szabadságvesztésük ideje alatt tudományos műveket megjelentető elítéltek büntetése. Védelmére keltek a munkáihoz ajánlást író erdélyi magyar egyetemi oktatók is.
Az úgynevezett stratégiai privatizációk perében tavaly januárban négy évre elítélt egykori RMDSZ-es politikus arra reagált hétfőn a „Veled vagyunk, Zsolt!” Facebook-oldalon, hogy az igazságügyi minisztérium közétette a börtönben írt művek listáját, mellékelve azoknak az egyetemi tanároknak a nevét is, akik ajánlást írtak a könyvek megjelentetéséhez.
A „börtönirodalom” hónapok óta foglalkoztatja a román sajtót, miután egyértelművé vált, hogy számtalan elítélt – köztük üzletemberek, politikusok – visszaéltek a büntetésüket lerövidítő lehetőséggel. Ha volt pénzük, nem is volt nehéz dolguk, mert csak egy egyetemi tanár ajánlását kellett megszerezniük. Tavaly szokatlanul sok, összesen 331, tudományosnak titulált művet jelentettek meg a romániai elítéltek. Egyikük, az időközben szabadult Gigi Becali például el is ismerte, hogy mások írták – pénzért – a könyveit. Mindezekért a sajtó egy része a „börtönirodalom” most közzétett jegyzékét szégyenlistának nevezi, az igazságügyi miniszter pedig közölte, hogy felülvizsgálják a börtönben született műveket. Emellett történtek már kezdeményezések a jogi lehetőség felszámolására is.
Nagy Zsolt három művet jelentetett meg tavaly a bukaresti Meteor Press kiadónál, ismert erdélyi magyar egyetemi tanárok ajánlásával. Keddi állásfoglalásában elöljáróban leszögezte: nem könyveket, nem irodalmi alkotásokat, hanem szakmai dolgozatokat írt a börtönben.
A sajtóban megjelenteket is pontosította: nem a listán szereplő egyetemi tanárok irányításával írta ezeket a dolgozatokat. „A dolgozat elkezdésének feltétele egy egyetemi tanár ajánlólevele, amely a téma tudományos relevanciáját, és a dolgozatot író személy erre való alkalmasságát, képességét mutatja be. Ennyi és semmi több. Ezúton is köszönöm azon nagytiszteletnek örvendő tanároknak, akik ajánlólevelet adtak nekem, egyúttal biztosítva őket arról, hogy a legjobb tudásom szerint végeztem ezt a munkát” – írta állásfoglalásában Nagy Zsolt.
Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy egy-egy mű megjelentése 30 napot von le a büntetéséből, de ez nem csökkenhet kevesebb, mint felére. Összehasonlításképpen felidézte: eddig 8,5 hónapot dolgozott a börtön mosodájában, és ezáltal mindössze 2 hónappal rövidült a büntetése.
Nagy Zsolt emlékeztetett arra is, hogy a tudományos munkákért járó büntetésrövidítés joga 1969 óta benne van a román büntetés-végrehajtási törvényben, miközben olyan EU-s ország is van, ahol a kiolvasott könyvek után is jár büntetés-csökkentés. Ugyanakkor a törvény adta lehetőséggel élő elítéltek  száma nem haladja meg Romániában fogva tartott több mint 30 000 személy egy százalékát sem.
„Mint minden joggal, ezzel is vissza lehet élni, de hiba lenne kivágni ezt a „fát”, azért mert akad félrenyúló ága is. Ne öntsük ki ez esetben (is) a fürdővízzel együtt a jogokat is”  – szögezte le Nagy Zsolt.
„Ha felkérnének, újra megírnám az ajánlást”
A marosvásárhelyi születésű egykori RMDSZ-es politikus tavaly elsőként az Un oraş pe Mureş – Drumuri prin timp (Egy város a Maros mellett. Utak az időben) című könyvét jelentette meg. Ehhez Rüsz-Fogarasi Enikő történész, egyetemi tanár, a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese írt ajánlást.
Ismert, hogy korábban Nagy Zsolt az RMDSZ kampányfőnöke is volt. Tapasztalatait felhasználva írta meg második könyvét, a Managementul campaniilor electorale (A választási kampányok menedzsmentje) címűt, Salat Levente professzornak, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományok Intézete oktatójának ajánlásával.
Nagy Zsolt korábban távközlési miniszter is volt. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy megjelentesse az Uniunea Europeană în era digitală – Opţiuni şi proiecte (Az Európai Unió a digitális korszakban. Opciók és projektek) című munkát, amelyhez Veress Emőd jogász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének igazgatója írt ajánlást.
Veress Emőd a Maszolnak hétfőn megerősítette: nem a dolgozat szakmai irányítását vállalta, hanem – a törvény egyetlen követelményeként – ajánlást írt a könyvhöz, amelyben tudományos szempontból relevánsnak minősítette a szerző által választott témát, és kezeskedett arról, hogy Nagy Zsoltot képességei alkalmassá teszik egy ilyen tudományos munka megírására.
„Ezt az ajánlást én nyugodt lelkiismerettel írtam meg, és bármikor újra megírnám” – nyilatkozta a jogász. Veress Emőd elmondta, rendben valónak tartja az elítélteknek azt a jogát, hogy büntetésük rövidüljön, ha a börtönben tudományos műveket írnak. „Természetesen ezzel is vissza lehet élni, ha valaki több tucat könyvet ír. De Nagy Zsolt nem élt vissza ezzel a lehetőséggel” – jelentette ki.
Hasonlóan fogalmazott Salat Levente is, akinek álláspontját a clujcultural.ro portál ismertette az ügyben. Az egyetemi tanár emlékeztetett arra, hogy Nagy Zsolt évekig az RMDSZ kampányfőnöke volt, ezért képesnek tartotta és tartja a szerzőt A választási kampányok menedzsmentje című munka megírására. „Ha most, a visszaélésekről szóló botrányok után kérnének fel arra, hogy ajánlást írjak a könyvéhez, megtenném” – szögezte le az egyetemi tanár, aki ugyanakkor felháborítónak tartja, hogy a sajtó egy része egy kalap alá vette őt a szélhámosoknak ajánlásokat megfogalmazó egyetemi tanárokkal.
Cseke Péter Tamás. maszol.ro

Magyar párt, magyar érdek?
2004-ben, midőn a Magyar Polgári Párt elődszervezete, a Magyar Polgári Szövetség még komolyan vette megalakulásának célját, saját létértelmét, a választás szabadságának megteremtését, és ennek érdekében egyes megyékben együtt indult a Népi Akció nevű szervezettel, az RMDSZ teleragasztatta Székelyföldet egy rendkívül egyszerű üzenetű plakáttal. Ez állt rajta: „Magyar párt, magyar érdek, román párt, román érdek”.
A kampány hatékony volt, nagyon sokakat meggyőzött. Pedig messze állt az üzenet a valóságtól, hiszen egy csak nevében magyar párt állt szemben egy nevében román párttal. 
Valójában pedig kollaboránsok álltak szemben ellenállókkal, a távlattalan politika a távlatossal, a bukaresti hatalom elvtelen kiszolgálása az autonómia-politikával. 
Érdemes e leegyszerűsítő, igazságtalan és demagóg politikai szlogen első tagját, melyet egyben címül is választottam, közelebbről szemügyre venni egy minap megejtett elnöki nyilatkozat fényében.
Mint megtudhattuk egy külföldi rádiónak adott interjúból, Kelemen Hunor szerint az RMDSZ elsődleges célja, hogy átlépje a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazati küszöböt.
Hol vannak már azok a régi idők, amikor komolyan felvetődött, hogy az RMDSZ vonuljon ki a törvényhozásból, hagyjon ott egy megfigyelőt és összpontosítson a társadalomépítésre, valamint a külpolitikára? A passzív ellenállás, Erdély problémájának a nemzetközi rendezést igénylő ügyek listájára való felhelyezése távlatilag sokkal inkább sikerrel kecsegtetett volna, mint a román hatalomnak a Nyugat irányában történő legitimálása, a modellértékű román kisebbségpolitika hazug mítoszának kialakulásához való segítségnyújtás.
Nehéz ma már elhinni, hogy volt olyan időszak, amikor az RMDSZ-en belül nem volt evidencia, hogy elsődleges cél a parlamentbe jutás, kiemelt prioritás a kormányzati szerepvállalás és háttérbe szorul mindaz, amiért tulajdonképpen a szervezet alakult: a közösség minél hatékonyabb megszervezése, a politikai elit és a választói bázis közötti szakadék felszámolása, a politika szervesítése, a tagság bevonása a szervezeti életbe, az önálló erdélyi magyar történelmi műhely, az autonómia megteremtése. 
Bizonyára akadnak, akik szerint ez a folyamat szükségszerű része a politikai „elit” professzionalizálódásának, hiszen kevés kivétellel a világon mindenütt oligarchiák vezetik az egyes államokat, melyeknek sokkal fontosabb a klikkérdek, mint a nemzetérdek. A nemzeti érdek valamiféle képviselete inkább úgy jön számításba, mint retorikai kötelező gyakorlat a választói bázis irányában. Legalábbis ott, ahol erre egyáltalán igény van, hiszen a nemzetközi baloldal nyíltan hirdeti, élén az egyik fő ideológusával, Soros Györggyel, hogy le kell bontani a nemzeti határokat, értsd alatta: meg kell szüntetni a nemzeteket. Ebbeli igyekezetük egyes európai társadalmak nemzeti öntudatát s vele együtt ösztönös védekezőképességét (pl. német, osztrák, svéd) jelentősen lebontotta, nemzeti retorikával ezen államokban aligha lehet választást nyerni. 
Az RMDSZ-re visszatérve, nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha nem győz 1996. november 28-án a neptunisták logikája, akik a magyar érdek kockázatos és a román belügyi szervek által ellenséges ármánynak tekintett politikáját lecserélték a román nemzetérdek szolgálatára, az önálló, magyar érdekű külpolitikát a hivatalos román külpolitikába való besimulásra, a nemzeti önkormányzatkénti működést zsákmányszerző pártpolitikára, a belső pluralizmust monolit pártegységre, a partneri civil szervezetekből vazallust, a szabad sajtóból pedig pártsajtót csináltak. 
Meg is lett az eredmény. 
Az RMDSZ immár nem az első számú mumus a létünkre törő román hatalom szemében, nem nemzetbiztonsági veszély, hanem a mindenkori kormány legmegbízhatóbb partnere, melynek kongresszusán a román és a magyar baloldal ad egymásnak csúcstalálkozót, s a román pártvezetők, illetve közjogi méltóságok egymás kezéből kapkodják ki a mikrofont, hogy dicsérjék az RMDSZ partneri hűségét.
Az egykori nagyívű vízióból, az állam az államban funkcióból, a magyar nemzeti önkormányzatból, a háromszintű autonómia programjából ennyi maradt: a parlamentbe jutás, mint elsődleges cél.
Borbély Zsolt Attila. itthon.ma//szerintunk

Nem engedélyezték a Beke István melletti tüntetést Székelyudvarhelyen
Békés megmozdulást terveztek szombatra Székelyudvarhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szimpatizánsai, engedélyt is kért a szervezet egyik helyi tagja, de a városháza nem hagyta jóvá a kérelmet. Az elutasítás okát nem indokolta meg az udvarhelyi polgármesteri hivatal. A tüntetést elhalasztották.
Az elutasításról a Ziar Harghita kapott hivatalos választ, amelyet Bunta Levente polgármester és Bodnár László jegyző írt alá.
Bunta Levente, Facebook-oldalán közzé tett egy bejegyzést, melyben kifejti, hogy nem fogja betiltani a tüntetést, ezzel ellentétben mégsem bocsátottak ki engedélyt a békés demonstrációra.
"Nem fogom betiltani a Béke Istvánért szervezett felvonulást. Az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősséget a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A gyülekezési jog szintén a kötelezően biztosítandó alapvető emberi jogok közé tartozik. Mindkét alapelv a Beke István körüli történésekre is igaz. Bármekkora lehet a nyomás, sem erkölcsi, sem jogszabályi okot nem látok, amiért tiltanom kellene." – írja Facebook-oldalán az udvarhelyi polgármester.
Megpróbáltunk elérni Bunta Leventét, kideríteni az igazságot, de cikkünk megjelenéséig nem válaszolt.
Szombaton 16-órától Kézdivásárhelyen ismét utcára gyűltek a helyiek Beke Istvánért és Szőcs Zoltánért.
Tóth Bálint, a HVIM szóvivője további tüntetéseket jelentett be, január 15-én, pénteken Sepsiszentgyörgyre, valamint január 16-án, szombaton Kézdivásárhelyre hívják békés megmozdulásra az embereket.
Lukács Tímea. itthon.ma//erdelyorszag

Marad Kiss Sándorék bírósági felügyelete 
Meghosszabbította a Bihar megyei törvényszék Kiss Sándor, a megyei tanács alelnöke és öt feltételezett bűntársa bírósági felügyeletét a hét hónapja tartó büntetőper keretében – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
A törvényszék keddi tájékoztatása szerint elutasították az RMDSZ bihari elnöki tisztségét is betöltő Kissnek és Beneamin Rus vállalkozónak a bírósági felügyelet feloldására vonatkozó kérését, sőt Rusnak azt is megtiltották, hogy elhagyja az országot.
Kiss ellen tavaly júniusban négyrendbeli pénzmosás, hivatali visszaélés, csúszópénz elfogadása és befolyással üzérkedés, míg Bojtor Vilmos László, Miklóssy Ferenc László, Miklóssy Ferenc, Gheorghe Ioan Roatiş és Beneamin Rus üzletemberek ellen korrupciós bűncselekményekkel összefüggésben emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Az ügyben érintett többek között a debreceni Keviép Kft., illetve a nagyváradi Selina cégcsoport is.
Bár a törvényszék tavaly júniusi, egynapos őrizetbe vételét követően eltiltotta hivatala gyakorlásától Kiss Sándort, a táblabíróság jogerős ítélete alapján az RMDSZ-es politikus visszatérhetett a megyei önkormányzathoz, ahol a büntetőper idején is ellátja feladatát. A szövetség Bihar megyei elnökének és öt feltételezett bűntársának büntetőperében februárra tűzte ki a következő tárgyalást a váradi törvényszék, ahol akár alapfokú ítélet is születhet az ügyben – írja a kronika.ro. Erdély.ma