Kövesi: nem elég a büntetés
Románia számára a korrupció állandóan ismétlődő problémát jelentett, az idők során „kiépült egy kapcsolati rendszer a politikusok, üzletemberek és köztisztviselők között, akik összehangoltan tevékenykedtek a közforrások elsikkasztása érdekében” – jelentette ki Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség vezető ügyésze az Európai Parlament (EP) költségvetést ellenőrző bizottsága előtt. A testület tegnap meghallgatást szervezett a Romániát és Bulgáriát érintő Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) kapcsán, melyen Monica Macovei EP-képviselő volt a jelentéstevő.
A korrupt tisztviselők megbüntetése nem elég a jelenség gyökeres kiirtásához, azonosítani kell és el kell távolítani a kockázatokat, sebezhetőségeket, amelyek a korrupciós tettek elkövetéséhez vezetnek – szögezte le Codruţa Kövesi, aki szerint az ügyészek függetlensége és az intézményes stabilitás, a törvényes eszközök és az anyagi források biztosítása alapvető feltételei a korrupció elleni harc hatékonyságának. Fontos az is, hogy az igazságszolgáltatás tevékenységét ne gátolja azon személyek ellenreakciója, akiket a vizsgálatok érintenek.
A főügyész szerint a korrupcióellenes ügyészek által végzett vizsgálatok mozgósították a különböző politikai alakulatokhoz tartozó politikusok és üzletemberek hálózatát, akik fenyegetve érzik magukat, és megpróbálják megtartani a közpénzek fölötti ellenőrzést. „Ismételt próbálkozások történtek a vizsgálatok hatékonyságának korlátozására”: megpróbálták módosítani a korrupcióellenes törvényeket, csökkenteni az ügyészek által használt eszközök számát, javaslatot tettek bizonyos vezető pozícióban levő ügyészek menesztésére, vagy megtagadták a korrupcióval vádolt politikusok mentelmi jogának a felfüggesztését – sorolta Kövesi, majd hozzátette: a legtöbb próbálkozás meghiúsult a civil szféra és Románia külföldi partnerei, főként európai intézmények részéről érkezett reakcióknak köszönhetően.
Azt is elmondta: a korrupcióellenes ügyészség 2014-ben vizsgálta a legtöbb magas rangú tisztségviselőt, a parlamenttől kilenc képviselő letartóztatásának jóváhagyását kérték, miniszterek és volt miniszterek ellen indítandó bűnvádi eljárás jóváhagyására tizenkét kérést intéztek az illetékes hatóságokhoz, egyet az EP-hez is. 2006-hoz képest megháromszorozódott azoknak a száma, akiket intézménye perbe fogott, az elítélt személyek száma pedig több mint hétszerte nagyobb. 2007-től mostanáig a korrupcióellenes ügyészség 48 magas rangú tisztségviselőt állított bíróság elé: egy volt miniszterelnököt három ügyben, egy kormányfőhelyettest, nyolc minisztert, 29 képviselőt és hét szenátort. Ezek közül korrupció miatt jogerősen elítéltek már egy volt miniszterelnököt, hat minisztert, tizenöt képviselőt és öt szenátort, a többi ügy még folyamatban. Az EP bizottságának a meghallgatásán jelen van Catherine Day, az Európai Bizottság főtitkára, Robert Cazanciuc román igazságügyi miniszter, Hristo Ivanov bolgár igazságügyi miniszter, valamint román, bolgár és már uniós államokból érkezett szakértők.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kényszerű különút? (A rendszerváltás és a magyarok)
Miért kényszerült önszerveződésre, és ezáltal tulajdonképpen egyfajta különutas szerepre az erdélyi magyarság a negyedszázaddal ezelőtti romániai rendszerváltozás eseményei közepette, illetve azok folyományaként? Melyek voltak azok a tényezők, amelyek végül az RMDSZ létrejöttéhez, illetve a most is jellemző szembenállásos jogérvényesítési helyzethez vezettek? Mások mellett ezekre a kérdésekre is igyekezett választ adni csütörtök délután Novák Csaba Zoltán, valamint Nagy Botond kutató a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
Novák Csaba Zoltán történész, a Román Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai kutatóintézetének tudományos munkatársa, nemrégiben a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent Együtt és külön – Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet egyik társszerkesztője előadásában sűrítve igyekezett ismertetni azt a folyamatot, mely az 1990-es év közepéig tartott, és amely az erdélyi magyarság számára kijelölte a követendő utat az eljövendő évekre a jogérvényesítésben, megmaradásban. A tanulmánykötet tulajdonképpen ugyanezt az utat járja végig 12 erdélyi város forradalmi eseményeit ismertetve 12 tanulmány révén – szerzőik között ott találjuk Nagy Botond sepsiszentgyörgyi levéltáros kutatót is. Ennek a zavaros, sok szempontból máig feltáratlan időszaknak a bemutatása elképzelhetetlen a kelet-európai szocialista csatlósállamok, valamint a Szovjetunió által az 1970-es évektől kezdődően bejárt út ismerete nélkül. A hruscsovi ideológiai szürkeségtől az 1985-ben Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet főtitkár által meghirdetett glasznosztyban (átláthatóság), illetve a peresztrojkában (átalakítás) testet öltő reformkísérleten keresztül egészen a szocialista blokk egyre hangsúlyosabb, a Nyugattal szembeni műszaki és gazdasági lemaradás által is előidézett összeomlásáig. A kutató Lengyelország, Magyarország, valamint Bulgária példáját állította szembe Ceauşescu Romániájával. Így mutatta be azokat a folyamatokat, amelyek során a Securitate, valamint a kommunista párt sikeresen leépítette az előző évtizedben kialakult demokratikus ellenzéket, olyannyira, hogy a 80-as évek végére ez szinte teljesen felmorzsolódott, magyar oldalon is mindössze néhány képviselője maradt, köztük Sütő András vagy Domokos Géza. Az erőszakos betelepítési politika, a nagy erdélyi városok etnikai arányainak felborulása, az egyre erőteljesebb nacionalista hangvétel hatására az erdélyi magyarság helyzete kilátástalanná vált, ugyanakkor a lakosság egészét érintő – Ceauşescu modernizációs törekvéseinek bukását jelentő – gazdasági, megélhetési nehézségeknek ugyanúgy szenvedői voltak a magyarok, mint a románság. Mindez olyan körülmények között, hogy az akkori rendszert irányítók tökéletesen tisztában voltak a társadalom általános helyzetével, amint azt a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács birtokába került dokumentumok is bizonyítják. Novák szerint kutatásaik során arra is kétségbevonhatatlan választ kaptak, hogy miért nem volt esély sem arra, hogy a többi kelet-európai államhoz hasonlóan úgynevezett bársonyos forradalom révén történjék rendszerváltás Romániában. A demokratikus ellenzék hiánya, erőtlensége szinte sorsszerűen vezetett ahhoz a helyzethez, hogy az 1989 december végi euforikus állapotokat követően a rendszer másod-, harmadvonalas aktivistái ragadják magukhoz a hatalmat. Helyi szinten is a magyarság rovására kezdjék el építeni az új politikai szerkezetet olyan körülmények között, hogy sok településen a román–magyar viszony egyensúlyra alapozó struktúrát tett volna lehetővé. Novák kitért a Vatra Românească szerepére, amely Bukarest ellenében is oroszlánrészt vállalt a magyarság visszaszorításában, felborítva azt a természetes, a forradalmat követően kialakult állapotot, mely például Székelyföldet kiemelten jellemezte, azaz az etnikai arányoknak megfelelően álltak fel az új irányítószervek, például a megyei tanácsok. A székelyföldi városokban lezajlott forradalmi események – Székelyudvarhely, Kézdivásárhely – tökéletes propagandamuníciót jelentettek a Vatra számára, hiszen etnikai megtorlásként lehetett feltüntetni azokat. Az előadás és a tanulmánykötet igen pontos képet ad arról a folyamatról is, ahogyan a Nemzeti Megmentési Front átlényegülését követően az erdélyi megyékben különböző nevek alatt létrejött demokratikus szervezetek végül miként olvadtak eggyé, azaz mi vezetett az RMDSZ létrejöttéhez. A kép ugyanakkor nem lehet teljes az 1990. márciusi események elemzése nélkül. 
Nagy Botond a kötetbe foglalt tanulmányának kivonatát ismertetve a Sepsiszentgyörgyön 1990 májusáig tartó zavaros állapotokat mutatta be a gyárakból indult tüntetésektől egészen az enyhülésig, rámutatva mások mellett, hogy a diverzió itt is tökéletesen működött, illetve a nómenklaturisták hatalomátvétele hasonló volt más erdélyi városokhoz. 
A Háromszék érdeklődésére mindkét kutató megerősítette, hogy noha igen gazdag forrásanyaghoz volt lehetőségük hozzájutni, a korszak érdembeni tanulmányozását továbbra is nagymértékben akadályozza, hogy a belügyminisztérium, illetve a hadsereg dokumentumaihoz nincs hozzáférés. Az egykori káderek átmentésére, a rendszerváltozás eltérítésére vonatkozó bizonyítékok nagyrészt fellelhetőek, viszont az akkori események pontos láncolata, bizonyos összefüggések továbbra is homályosak maradnak – és ez igaz Marosvásárhely fekete márciusára is.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önigazolástól a végső bukásig
A napokban megjelent Höncz László József annak idején sikert aratott könyvének második, bővített kiadása. Aki kezébe veszi, mindjárt a címen fennakadhat: az első kiadás fő címe – Bűnösként is győztes – elmaradt, s az alcím lépett elő főcímmé: Ilyen a történelem kereke.   
Az eredeti már önmagában sejtetett valamit, amire aztán a könyv lapozása során jön rá az olvasó: amolyan önigazolás az egész, válaszkeresés arra, hogy ami történt, miért alakult úgy,  s aki az egész történetnek középpontjában áll, milyen szerepet vállalt és  töltött be az adott helyzetben. Mindezek megértéséhez azonban szükség van néhány életrajzi vonatkozás említésére is. A szerzőről tudni kell, hogy a megyeszékhelyen született félig szász családban, a középiskola után férfikészruha-gyártásból szerzett  technikusi  diplomát. Aránylag korán kezdett politizálni az akkori ifjúsági szervezetben, innen került a pártakadémiára, ahol pénzügyi és könyvelési szakot végzett. Ez lehetővé tette, hogy előbbre lépjen, két nagy község élére állították, s uzoni polgármestersége idején következett be a rendszerváltás, ami viszont az ő vezetői beosztását nem  semmisítette meg. Lehet, sokan nem tudják, hogy az 1989. decemberi események után Háromszéken mindössze két olyan községvezető maradt a helyén, akiket a település polgárai megtartottak, most már tényleg demokratikusan újraválasztottak. Egyikük Höncz László volt Uzonban, a másik  egy Bodza vidéki elöljáró... Akkor még nem lehetett tudni, minek is nevezik az új tisztségeket, annyi bizonyos viszont, hogy Uzonban erre a választásra már délután négy órakor sor került, elsőnek az országban. Máshol még bizonytalankodtak, a nagyközségben már határozat született, a közelgő ünnepekre való tekintettel élelmiszerrel, hússal és kenyérrel töltötték fel az üzletet. Ezzel a lépéssel a régi-új községvezető kétségtelenül megnyerte azt a csatát, amely biztosította számára, hogy az elkövetkező napokban emelt fővel, határozottsággal intézze a település ügyeit. S ehhez arra is szükség volt, hogy napokig ne hagyja el a tanácsépületet, a községet. Persze, mellette ott voltak a községben tekintélynek örvendő értelmiségiek, szakemberek, de egyszerű munkások, földművesek is, akik minden hívó szóra ugrottak, s ritka fegyelmezettséggel óvták a falut, egymást, s nem ültek fel a megyeszékhelyről, Brassóból, a szomszédos településekről érkező rémhíreknek. Ilyenből éppen elég volt, s minden bizonnyal egyedüli volt Uzon abból a szempontból is, hogy nem osztottak fegyvereket, pedig azok ott voltak a községi rendőrség épületében, mindenki elől elzárva.
Ha csak Uzonra és Bölönre szorítkoznék, ez az írás sok olvasó számára kevésbé lenne  érdekes. A szerző éppen ezért a második kiadásban elhagyja az erre az időszakra vonatkozó, elsősorban  személyesen róla szóló fejezetek egy részét, s próbálja  szélesebb mederbe terelni a romániai eseményeket, de ezeket is mélyen beleágyazva olyan eseménysorozatokba, amelyek a világ  sodrását idézik fel a XVIII. század végétől napjainkig. Igyekszik megtalálni a mozgatórugókat, amelyek az emberiséget a végső bukásba taszítják. Hihetetlen szálak bontakoznak ki, s amit érzünk, azt tulajdonképpen már évszázadokkal korábban  alapozták meg. Ma már nyilvánvaló, hogy olyan világkormány felállítása a cél, amely megfojt minden szembenállást, megfoszt minden akarattól, hadat üzen mindannak, ami nem előnyös számukra. A szerző olyan írott bizonyítékokat is közöl, amelyek a világuralomra törők terveiről, elképzeléseiről vallanak. Ugyanígy, a román nyelvű sajtóból, a decemberi eseményeket taglaló művekből idézett részek alapján megbizonyosodunk afelől, hogy az ország lakossága játékszer volt egy játszmában, amelynek a forradalom nevet adták.
Péter Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kezdet előtt áll a civil szféra
Új kezdet előtt áll a romániai magyar civil társadalom: a jövőben a magyar civil szervezeteknek, vállalkozásoknak nyertesekké kell válniuk a szakmaiság, a felkészültség és a uniós források hatékony felhasználása révén – jelentette ki Markó Béla tegnap Marosvásárhelyen. A Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke a "Fedezzük fel – új kezdet az EU-s finanszírozásban" elnevezésű konferencia újabb állomásán beszélt erről.
A politikus elmondta, korábban úgy tartották, hogy nyitottsága, magyarországi kötődése révén az erdélyi magyarság előnyben van a többségi társadalomhoz képest az európai felzárkózás, a versenyképesség tekintetében, ám ez véleménye szerint még nem predesztinálja a közösséget arra, hogy feltétlenül sikeresebb legyen ebben az egyre élesedő versenyben. Ehhez a magyar civil szervezeteknek, vállalkozásoknak a szakmaiságra, a felkészültségre alapozva kell nyertesekké válniuk – hangsúlyozta Markó Béla, aki úgy értékelte, egy erős civil társadalom megléte elengedhetetlen a demokrácia megfelelő működése terén. "Ha a civil szervezetek erősek és önállóak, ha nincsenek kitéve politikai befolyásnak, akkor az a társadalom egészségesnek mondható" – mutatott rá, hozzátéve, ma még korántsem mondható el az, hogy nincsen politikai nyomás, ám a civil szférának ezt sohasem szabad elfogadnia: a jól megszervezett, versenyképes civil társadalomnak ugyanis egy nagyon fontos kontrollszerepe van a demokráciában, enélkül a demokrácia csonkul, sőt, össze is omolhat – figyelmeztetett beszédében a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke.
Vincze Lóránt ötletgazda, az RMDSZ külügyi titkára szerint most szükséges beszélni a pályázatokról, uniós szabályozásokról, hogy ne essünk a néhány évvel ezelőtti hibába, amikor Romániának nem sikerült lehívnia a rendelkezésre álló forrásokat, amelyeket a közösség fejlesztésére lehetett volna fordítani. Beszédében úgy fogalmazott: a konferencia "olyan felfedező út, amelynek sok állomását ismerjük, de arra teremtettünk lehetőséget, hogy a résztvevők szakemberektől halljanak információkat". A Fedezzük fel! elnevezésű kis- és közepes vállalkozások, valamint civil és ifjúsági szervezetek számára szervezett konferenciasorozat ugyanis márciusban indult Kolozsvárott, az elkövetkező fél évben pedig Erdély nagyvárosait keresi fel. A rendezvényen a különböző intézmények képviselői mutatják be a témával kapcsolatos pályázati lehetőségeket és feltételeket, a közvetlenül Brüsszelből vagy a romániai hatóságokon keresztül elérhető kiírásokat, a pályázatíró cégek képviselői pedig a pályázási folyamatról, a nyertesek az előző időszak tapasztalatairól beszélnek.
A keddi, marosvásárhelyi konferencián Sáfrány Judit, az Európai Bizottság Oktatási és Művelődési Főigazgatóságának szakpolitikai munkatársa részletesen ismertette az EU-s finanszírozások általános kereteit, az EU 2020-as stratégiája fényében a közvetlen uniós finanszírozású programokat: az Erasmus+-t, a Creative Europe-ot és az Európa a polgárokért programot. A szakember arra biztatta a népes hallgatóságot, hogy ne féljenek pályázni, hiszen a lehetőségek szinte korlátlanok, a különböző programok révén pedig jelentős fejlődés érhető el. Koreck Mária pályázatíró, a Divers Egyesület elnöke az operatív programok célját és az azok nyújtotta lehetőségeket taglalta, majd a korábbi sikeres pályázatok nyertesei mondták el tapasztalataikat, a hasznos tudnivalókat a pályázati folyamatokról.
A konferencia ma Kolozsváron folytatódik a kis- és középvállalkozások számára tartott előadásokkal.
Népújság (Marosvásárhely)

Az első szalagavató az Egyesülés középiskolában
"Ez a pillanat olyan különleges, amit az ember életében egyszer élhet át csupán, és amit soha nem fogtok elfelejteni… – üdvözölte április 10-én az Unirea Főgimnázium két végzős osztályának diákjait valamint a Maros Művészegyüttes nagytermét megtöltő szülőket, hozzátartozókat Brandner Emőke igazgatóhelyettes. Amint szavaiból kiderült, az iskola magyar tagozatának életében nagy ünnepségnek számít a máshol már hagyományossá vált szalagavató, mert nehézségek árán először sikerült megszervezni, de nem utoljára – ígérte.
Az ünnepségen a Kozma Tamás fizikatanár vezette XII.B természettudomány szakos valamint a Farkas Iván földrajztanár vezette XII. G társadalomtudomány szakos osztályt búcsúztatták. Kisebb társaik a két XI.-ből pompás szalagavatót szerveztek számukra. A kezdeményezőknek Chira Christiana igazgatónő gratulált, s a végzősöket arra biztatta, hogy tanuljanak, majd éljék az életet.
Ez a nap kedvetekért, a tiszteletetekre jött létre – szólt a maturandusokhoz Brandner Emőke igazgatóhelyettes, aki az emberiség történetében jelképként használt szalag jelentőségéről beszélt. Majd elmondta, hogy az, amit a maturandusoknak feltűznek, az együtt töltött időt jelképezi, viselése pedig megtiszteltetést és bátorságot jelent, valamint azt, hogy éretté váltak a tanulmányaikat záró vizsgára." A szalagnak két szára van, azt a kettősséget jelképezve, hogy valami véget ér, talán búcsút mondotok az épületnek, de ott van a szalag másik vége, valaminek a kezdete, és ezt a reményt ebből a közösségből merítitek"– tette hozzá, majd verses útravalóval látta el a végzősöket.
Beszédét követően a tizenegyedikesek vették át a szót, akik az iskola híréhez méltó műsorral szórakoztatták a közönséget. Karinthy Frigyes Visszakérem az iskolapénzt című darabját a diákszínjátszás legjobb pillanataira emlékeztető átéléssel és humorral adták elő, majd szép fehér báli ruhájukban látványosan táncolták el a bécsi keringőt. Műsorukért minden elismerés megilleti őket, felkészítő tanáraikat úgyszintén. Társaiktól a XII.-esek vették át a szót, s a vetített videofilmekből a közönség megismerhette a két osztályközösséget. Ezt követően Kozma Tamás és Farkas Iván osztályfőnökök tűzték fel a szalagot a sorra színpadra vonuló végzősöknek, akiket társaik külön- külön is bemutattak, ahogy az osztályfőnököket is.
Látványos, kedvesen humoros szép kezdet volt az Egyesülés középiskola első szalagavatója, s remélhetőleg nem az utolsó, hisz ahogy a rendezvény mottóját a színpadra kivetítve olvashattuk:  "Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi, az életéi".
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Így „kapál” Fekete Vince
Ahhoz hasonlítanak a díjak, mint amikor az ember a mezőn kapál, majd a sor végén megáll, megszusszan, és összegzi a dolgokat.
Mert olyan ez a szakma, hogy állandóan kapálni kell. Az életkortól, a születésnapi köszöntésektől sem változik semmi, csak kicsit idősebbek leszünk, de továbbra is ugyanúgy foglalkozunk azzal, amivel azelőtt – erről Fekete Vince költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese mesélt szombaton este a Bulgakov kávézóban, az Álljunk meg egy szóra elnevezésű sorozat költészet napi találkozóján. Mint mondta, ma is ugyanúgy írja-szerkeszti a Székelyföldet, és csinosítgatja, boronálgatja, alakítgatja azt a szinte kétszáz oldalnyira felgyűlt versmennyiséget, amit már két-három éve görget maga előtt.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Magashegy és lápvilág
Megint nem tetszik valami. Feszt nem tetszik. Most éppen az nem, hogy egy aradi magyar alpinista román zászlót visz az Everestre. Nekilendültek a trollok, némelyikük pedig nem átallotta minden idők legeredményesebb magyar hegymászóját, Erőss Zsoltot is alácitálni.
Erőss egykor napos-holdas, kék-arany zászlót feszített a magashegyi szélbe. Büszkén vállalta, fél lábbal is a maga felfele törekvő székelységét. Megengedhette magának e manifesztumot: kivételes eredményeit vasakaratú, már-már fanatikus székelyként érte el – és mert a Magyar Himalája-expedíciók színeiben mászott. Tudatában volt annak, hogy egy aprócska vászondarabbal, a szó szoros értelmében csúcsra járatott önbizalommal tehet valamit a maga módján egy, a katalánokéhoz fogható konok, ám egészséges néplélek kibontakozásáért, amely nem a sarki kocsmákban való nagyotmondásokkal és bicskanyitogatásokkal, de világraszóló, csakazértis-cselekedetekkel konszolidálja kikezdett identitását.
LACZKÓ VASS RÓBERT
Szabadság (Kolozsvár)

Sün Balázs napja
Óvodások megyei szintű Kiskurutty Játéktanoda vetélkedőjére került sor szombaton, április 11-én a Ferenc József /Horea úti Kolozsvár-Hidelvei Református Egyházközség gyülekezeti otthonában.
A Lőrincz Lehel állandó jellegű szobor- és pasztell-emlékkiállítás „díszletei” közt zajló eseményen három csapat vetélkedett: a szamosújvári Tündérek Hideg Magda és Papp Enikő óvónők vezetésével, a kolozsvári Bambi Óvoda Hangyácskái Pálfi Boglárka és Bálint-Svella Éva irányításával, illetve a szintén kolozsvári Hársfaillat Napközi Óvoda Méhecskéi Farkas Andrea és Gergely Erika óvó nénik biztatásával állták ki a Csukás István Sün Balázs meséjéből ihletett próbákat. A játékot háromtagú zsűri: Muszka-Pál Anna, Osváth-Boros Jolán és Kanizsai Annamária óvónők bírálták.
Gergely Erika Magdolna óvónő
Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsvár, 1885: „ezer meg ezer emberből álló élő sorfal”
A dualizmus korának legnagyobb magyar egyesületéhez, az EMKE-hez Erdély s részben Magyarország társadalma is kapcsolódott valamilyen szállal, a cselédektől a főurakig, politikusoktól művészekig és értelmiségiekig, tisztviselőktől iparosokig, óvodásoktól egyetemi tanárokig. Erős társadalmi mozgósító ereje volt, sikeres kulturális és gazdasági „akcióival”, intézményépítéssel, segéllyel befogta az elkülönülő kulturális és társadalmi csoportokat – magyarázta Bartha Katalin Ágnes, a Szabédi Emlékház vezetője pénteken a Társadalmi szerepvállalás és részvétel a 19. század végén: az EMKE indulása című jubileumi kiállítás megnyitóján a Györkös-házban.
Az egyesület szerepvállalásának vonatkozásában kitért a nép- és cselédkönyvtárak, kisdedóvók, iskolák, olvasókörök, daloskörök, műkedvelő csoportosulások létesítésére és ösztönzésére, különböző társadalmi események szervezésére – színháztól irodalomig, klasszikus koncerttől az erőművészetig és nemzeti ünnepekig –, ipari kiállítások lebonyolítására és a mindennapi fogyasztói kultúra befolyásolására. A különböző tevékenységekben való részvételt az egyesület szervezeti felépítése biztosította Erdélyben és részben Magyarországon: átfogó fiókválasztmányaival, számos szervezet működtetésével „tudták elérni, hogy céljaikat lokálisan is képviselték, Szilágysomlyótól Andrásfalváig, Budapesttől Triesztig, Kolozsvártól Petrozsényig és Bukarestig”.
Ebbe a sokrétű vállalkozásba nyújt betekintést a Bartha Katalin Ágnes összeállította kiállítás, korabeli írásos és képi dokumentumok, tárgyak révén megelevenítve az EMKE kezdeti időszakát, mobilizáló erejét, társadalmi támogatottságát. A molinókat nézegetve egyre inkább megbizonyosodhatunk arról, hogy az 1885-ös alakulástól a század végéig számos politikus, művész, művelődés- és művészetpártoló sorakozott fel az egyesület mögé, illetve azonosult az EMKE célkitűzéseivel az Európa-szerte uralkodó egységesítő-nemzetiesítő program korabeli szellemében. Igazolják ezt a korai filléres adományok és Kun Kocsárd gróf fejedelmi alapítványának dokumentumai, korabeli rangos és kevésbé ismert előadóművészek, műalkotások és művek EMKE-s kapcsolódásai, az egyesületi működést lehetővé tevő szereplők tevékenységi dokumentumai. Emellett az EMKE-nek az erdélyi oktatásügyben és gazdaságban betöltött korabeli szerepébe is bepillanthatunk.
Bartha Katalin Ágnes elárulta: párhuzamosan több közgyűjteményben kutatott, főként a Román Országos Levéltár Kolozs megyei fiókjában, ahol több évnyi várakozás után végre engedélyt kaptak az EMKE 1892-ig tartó időszakát felölelő anyag vizsgálatára. További munkára sarkallta aztán ez az impozáns olvasnivaló: fotótárakat, családi gyűjteményeket, az EMKE gazdag kiadói termését, periodikákat tekintett át, hogy az írásos dokumentumokat képileg is kiegészítse, ezáltal érdekesebbé, „fogyaszthatóbbá” tegye a nagyközönség számára.
– Felmerült, hogy korlátozott térben egyáltalán milyen mélységig lehet megmutatni bizonyos témát, életutat. A kutatás során például kíváncsi lettem, mi indíthatta arra a 86 éves grófot, Kun Kocsárdot, hogy gyakorlatilag teljes vagyonát az EMKE-re hagyja. Számos érdekesség derült ki vele kapcsolatban, az eddigi portrékból hiányzó dolgok. Ezeket most nem lehetett megmutatni, akkor egészen más kiállítást kellett volna szervezni – részletezte Bartha Katalin Ágnes, aki Algyógyon és Szászvárosban is megfordult ennek kapcsán az elmúlt időszakban.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar–román kisebbségi egyezményt akar Aurescu
A magyar–román kormányközi vegyes bizottság által tárgyalt kisebbségi egyezmény aláírását szorgalmazta hétfőn Barcelonában Bogdan Aurescu román külügyminiszter a magyar kollégájával, Szijjártó Péterrel folytatott kétoldalú találkozón.
A magyar és a román diplomácia vezetője az Európai Unió és a mediterrán térségbeli országok külügyminisztereinek találkozójának apropójából ült le tárgyalni egymással.
Mint az a román külügyi tárca közleményéből kiderül, a találkozó a két miniszter rendszeres, kétoldalú és európai ügyeket felölelő egyeztetéseinek újabb állomása volt.
Aurescu és Szijjártó többek között a román külügyminiszter május elején esedékes budapesti látogatása előkészítéséről tárgyalt. A román diplomácia vezetője szerint a találkozó fontos a két felet érintő közös ügyek nyílt és átfogó megtárgyalásának érdekében. Ennek fényében vetette fel a közös kormányközi bizottság kisebbségi egyezménye véglegesítésének szükségességét, hogy azt már a májusi találkozón elláthassák kézjegyükkel a felek.
Aurescu szerint az egyezmény szövege, amelyről 2011-ben kezdődtek az egyeztetések, már nagyrészt végleges, ugyanakkor annak véglegesítése érdekében szükséges a bizottság titkárai és társelnökei újabb találkozóinak megszervezése. Hozzátette: a román fél kész aláírni az egyezményt, és javaslatait már elküldte Budapestnek. Szijjártó Péter azt mondta: felkéri a bizottság magyar tagjait a válasz megfogalmazására.
Balogh Levente 
Krónika (Kolozsvár)

Molnár Zsolt veszélyesnek tartja Szász Jenő szórványterveit
Egész szórványközösségeket fenyegetnek Szász Jenőnek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének szórvánnyal kapcsolatos tervei – hívta fel a figyelmet kedden Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője.
„A szórványközösségek alappillérét, az oktatási rendszert kezdi ki az a kezdeményezés, amely szerint a tömbvidékeken kell szórványközpontokat létesíteni” – fogalmazott a honatya Szász Jenőnek újabb, szórvánnyal kapcsolatos elképzelésére reagálva.
Rámutatott, nem elég statisztikákból és felmérésekből tájékozódni a szórványközösségek problémáiról, és az sem elégséges, ha elméleti modellek mentén szabják meg egy közösség irányát.
„A szórványban az iskola több mint oktatási intézmény, a magyar anyanyelvű kisközösségek mindennapjainak mozgatórúgója, a magyar identitás megőrzésének alapja. Szórványban a hagyományőrzés, a civil szféra, a szakmai fejlesztés és a szabadidős programok nagy része az iskolákhoz kapcsolódnak, így az oktatási rendszer gyengítése nemcsak az iskolákra hat ki, hanem az egész közösség meggyengülését vonja maga után” – hangsúlyozta a képviselő.
A temesvári politikus úgy vélte, tájékozatlanságról tesz tanúságot az, aki a fiatalok szocializációs folyamatának kritikus pillanatában, a középiskolai évek alatt a szórványközösségtől való eltávolodást szorgalmazza. „A szülőföldön való boldogulás alapvető eleme a szülőföldhöz való kapcsolódás. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elvonatkoztassunk a regionális identitásoktól, hogy homogén egészként kezeljük Románia magyarok lakta részét” – fogalmazott Molnár Zsolt.
Rámutatott, épp emiatt dolgozta ki az RMDSZ pedagógusok segítségével a megyei oktatási stratégiákat, melyek lényege, hogy helyi megoldásokat javasoljon a specifikusan helyi problémákra. „Szász Jenő burkoltan visszatér a gyöngyhalászat-gondolatához, és félő, hogy tervei visszafordíthatatlan kárt okoznak a szórványközösségek számára. A fiatalok elszívása a szórványközösségek létét veszélyezteti” – hangsúlyozta Molnár Zsolt.
Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökeként a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának hétfői budapesti ülésén kifejtette, hogy a Kárpát-medencét egységes oktatási és gazdasági térnek kell tekinteni.
Ugyanakkor rámutatott, hogy a szórványkollégiumokat alapvetően a tömbmagyarság által lakott területeken működtetné, és ugyanezt a receptet alkalmazná a diaszpórára is. A felsőoktatási hálót ellenben kiterjesztené, hiszen meglátása szerint a hiányzó tudást kell helybe vinni, nem a gyerekeket elhozni, mert akkor már nem térnek vissza a szülőföldjükre.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet székelyföldi elnökének szórvánnyal kapcsolatos elképzelései már korábban is vitát váltottak ki. Szász Jenő 2013 februárjában a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén egyes jelenlévők szerint az erdélyi magyar szórvány kitelepítésének ötletét vetette fel. Szász akkor lapunknak úgy nyilatkozott, hogy szavait félremagyarázták.
„A szülőföldön való boldogulás – ami valójában egyes régiók esetében a szülőföldön való eltűnést jelentette – eddigi több évtizedes politikája mellett egyfajta gyöngyhalász-politikára van szükség: a magyar nyelvcsaládba és kultúrkörbe tartozó, Magyarország határain kívül élő minden magyart számba kell venni” – magyarázta lapunknak mondandója lényegét a kutatóintézet elnöke.
Kifejtette, a beszédében említett gyöngyhalászmódszer lényege, hogy minden egyes magyar embert számba kell venni, bárhol is éljen, aztán pedig törődni kell vele, adott esetben ki kell emelni az adott közegből.
Krónika (Kolozsvár)

Akinek van füle
Kiegyezés, paktumkötés, felsőbbrendű cél, szabad előválasztást követő összefogás – zene füleinknek, ami Marosvásárhely falain szűrődik át az erdélyi magyar közélet rendszerint meddő szócsatáktól visszhangzó éterébe. 
Talán az utolsó órában, de a Bolyaiak városában végre felismerték, hogy mindenkinek csak veszítenivalója van, ha külön utakon jár.
Az elmúlt évek történései láttán bizton állítható, hogy a közös polgármesterjelölt-állítás ötletét iszonyú nehéz volt megvalósítani. A döntő löketet az RMDSZ – újratervezés gondolatával játszadozó – felső vezetése adhatta meg, amely engedélyezte a baráti kéznyújtást az addig jelentéktelen tényezőként kezelt ellenzék felé.
Emellett a jelek szerint garantálta, nem veti be az elmúlt két önkormányzati választáson alkalmazott „taktikát”, amikor is a belső előválasztások eredményeinek fittyet hányva két öreg rókát, Borbély Lászlót, majd Frunda Györgyöt „vetette oda” a trónját diadalmenetben megvédő Dorin Florea lábai elé.
Láss csodát: a végeláthatatlan fenntartások, vélt vagy valós sérelmek ellenére példaértékű együttműködés alakulgat az erdélyi magyarság legnagyobb „frontvárosában”. A feladat egyértelmű, ám a tét több, mint a polgármesteri szék.
Kiderül ugyanis, hogy a sokak által megváltásként várt politikai összefogás valóban jelentősen mozgósít-e; hogy választott vezetőink lehető legpozitívabb üzenetére vevő-e közösségünk érdektelenségben szunnyadó jelentős rétege; hogy a hétköznapi magyar ember is úgy gondolja-e, az etnikai érdekképviseletre továbbra sincs alternatíva.
A 2012-es választáson Frunda csaknem 29 ezer szavazatot kapott, ami a voksok 37 százalékát jelentette, ehhez hozzáadódik az MPP jelöltjére és az EMNP támogatta Smaranda Enachéra leadott 3300 voks (4,3 százalék).
Vásárhely magyar lakossága a város 43 százalékát teszi ki – a győzelemhez ennél jóval több kell. A 43 százalék túlszárnyalását ugyanakkor már eleve sikerként lehetne elkönyvelni, ha azonban a közös magyar jelöltre szavazók aránya elmarad ettől, a baj a hiányzó százalékok száma szerint hatványozódik.
Most úgy tűnik, Marosvásárhelyen az erdélyi magyar politikum végre megteszi, ami tőle telik. Csak legyen, kinek.
Páva Adorján 
Krónika (Kolozsvár)

Ki kell-e adnia Magyarországnak Markó Attilát?
Újabb fejlemény Markó-ügyben: Robert Cazanciuc igazságügyi miniszter szerint nincs akadálya annak, hogy a mandátumáról lemondott, ügyvédje szerint Magyarországon letelepedett ex-képviselőt visszahozzák Romániába, hiszen letartóztatása elrendelése esetén európai elfogatóparancsot adhatnak ki ellene. Markó Attila hétvégén azt nyilatkozta a Kossuth Rádiónak, hogy Magyarország nem fogja őt kiadni. Kérdés, van-e erre jogi lehetőség.
Az Európai Igazságügyi portálon található információk szerint,
Az európai elfogatóparancs révén az Unió valamely tagállamának igazságügyi hatósága kérelmet nyújt be egy másik tagállamban tartózkodó személy elfogására, és kéri az adott személy átadását az előbbi tagállam számára büntetőeljárás alá vonás, illetve szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából. Az eljárás a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és feltételezi az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartást.
Az Európai Unió Tanácsának az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-ai kerethatározata értelmében
európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés (…), illetve ha a szabadságvesztést kiszabó ítéletet vagy a szabadságelvonással járó intézkedést már meghozták, ennek időtartama legalább négy hónap.
Bizonyos esetekben van mód, hogy a végrehajtó (adott esetben a magyar hatóságok) megtagadja az átadást a kettős büntethetőség mérlegelésére (az adott cselekmény nem számít az ő törvényei szerint bűncselekménynek) való hivatkozással, de a kerethatározat ennek lehetőségét számos esetben kizárja, ilyen többek között a korrupció is.
Persze akad néhány kiskapu is. A végrehajtó állam (ez esetben még mindig Magyarország) köteles megtagadni a végrehajtást, amennyiben
1. ha az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény a végrehajtó tagállamban közkegyelem alá esik, és ennek az államnak saját büntetőjoga szerint joghatósága van a bűncselekmény üldözésére;
2. ha a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló információkból az derül ki, hogy a keresett személyt valamely tagállam ugyanazon cselekményért már jogerősen elítélte, feltéve hogy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező tagállam joga szerint az már nem hajtható végre;
3. ha az a személy, aki ellen az európai elfogatóparancsot kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint életkora miatt büntetőjogi felelősségre nem vonható az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekményért.
Ezen felül mérlegelheti a megtagadást, ha
1. ha a 2. cikk (4) bekezdésében említett esetek egyikében (tehát a fentebb már említett kiemelt eseteken kívüli ügyek)  az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a végrehajtó tagállam joga szerint nem bűncselekmény; azonban nem tagadható meg az európai elfogatóparancs végrehajtása adókkal és illetékekkel, vámokkal és devizával kapcsolatos ügyekben azon az alapon, hogy a végrehajtó tagállam joga nem ír elő ugyanolyan adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga;
2. ha az európai elfogatóparancsban érintett személy ellen a végrehajtó tagállamban ugyanazon cselekmény miatt, amelyen az európai elfogatóparancs alapul, büntetőeljárás van folyamatban;
3. ha a végrehajtó tagállam igazságügyi hatóságai úgy határoztak, hogy nem indítanak büntetőeljárást vagy megszüntetik azt az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény tekintetében, vagy ha egy tagállamban a keresett személy ellen ugyanazon cselekmény miatt jogerős határozatot hoztak, ami a további büntetőeljárás akadályát képezi;
4. ha a végrehajtó tagállam joga szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, és a cselekmények e tagállam büntetőjoga szerint saját joghatósága alá tartoznak;
5. ha a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló információkból az derül ki, hogy a keresett személyt egy harmadik állam ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélte, feltéve hogy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre;
6. ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, amennyiben a keresett személy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, amelynek állampolgára vagy lakosa, és ez az állam vállalja, hogy saját hazai joga szerint végrehajtja a büntetést vagy a szabadságelvonással járó intézkedést;
7. ha az európai elfogatóparancs olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet:
a) a végrehajtó tagállam joga szerint egészben vagy részben a végrehajtó tagállam területén vagy a végrehajtó tagállam területeként kezelt helyen követtek el; vagy
b) a kibocsátó tagállam területén kívül követtek el, és a végrehajtó tagállam joga nem teszi lehetővé a büntetőeljárás lefolytatását ilyenfajta bűncselekményekre nézve, ha azokat a területén kívül követték el.
T.S.P
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Cazanciuc: vissza fogjuk hozni Markó Attilát Romániába
Az igazságügyi miniszter szerint nincs akadálya annak, hogy a Magyarországon tartózkodó Markó Attilát visszahozzák Romániába.
„Csak idő kérdése jogi eljárással visszahozni az országban az Európai Unió területén tartózkodó személyeket” – jelentette ki a Mideiafax szerint Brüsszelben Robert Cazanciuc. A miniszter Markó Attila ügyvédjének kijelentésére reagált, miszerint a bíróság elé állított politikus letelepedett Magyarországon.
Mint ismert, Markó Attila lemondott képviselői mandátumáról, és elképzelhető, hogy még ezen a héten a bíróság elrendeli az előzetes letartóztatását.  Mivel a politikus nem tartózkodik az országban, ügyvédje szerint letartóztatásának elrendelése esetén európai elfogatási parancsot adhatnak ki ellene.
Markó Attila a Kossuth Rádiónak adott interjúban hétvégén azt nyilatkozta, hogy Magyarország nem fogja őt kiadni Romániának.
maszol.ro

Meghosszabbították Mezei előzetes letartóztatását
További harminc nappal hosszabbította meg szerdán Mezei János előzetes letartóztatását a Maros Megyei Törvényszék.
A DNA kérésére történt újabb 30 napos előzetes letartóztatás azt jelenti, hogy Mezeinek május 18-áig kell a fogdában maradnia. Az ítélet nem jogerős, Gyergyószentmiklós polgármestere 48 órán belül fellebbezhet. A törvényszék közleménye nem tér ki arra, hogy mivel indokolja, miért látja szükségesnek a hatóság az előzetes letartóztatás meghosszabbítását.
Mint ismeretes, Mezei János ellen Virág Zsolt, a Monturist kft. ügyvezetője tett feljelentést, álláspontja szerint a polgármester törvénytelenül adott el egy 400 négyzetméteres gyilkostói telket Portik Csaba vállalkozónak. A Monturist ügyvezetője szerint ez a terület a cég törzstőkéjéhez tartozott és mint ilyen nem lehetett volna eladni. A DNA gyanúja szerint Mezei János zsarolással is vádolható,  amiatt, hogy a polgármester egy négyszemközti januári találkozón lemondásra szólította fel Virág Zsoltot.  Mezei János előzetes letartóztatásához azonban nem ez vezetett, hanem az, hogy a hatóság álláspontja szerint „polgármesterként viselkedett”, amikor a városháza egy alkalmazottját arra kérte, adja át számára a februári tanácsülés videofelvételét, hogy megnézhesse.
Mezei Jánossal szemben akkor hivatalából való felfüggesztés volt érvényben, így a felvétel elkérését csak mint magánember kérhette volna, az ilyenkor szokásos procedúrák betartásával.
A szerdai tárgyalásra Mezei János ügyvédei is kérést terjesztettek be, amelyben az előzetes letartóztatás helyett enyhítést, hatósági felügyeletet kértek, ezt azonban a törvényszék elutasította.
Gergely Imre 
Székelyhon.ro

Jóváhagyták a jövő évi beiskolázási tervet
Jóváhagyta az oktatási tárca a Hargita Megyei Tanfelügyelőség által előterjesztett beiskolázási tervet a 2015-2016-os tanévre.
Görbe Péter főtanfelügyelő közölte, az általuk beküldött tervezetet fogadták el a szaktárcánál, nem módosítottak azon. A tanfelügyelőség honlapján a 2015-2016-os tanévre tervezett 9-12. osztályok tervezete tekinthető meg.
Hargita megyében következő tanévben kilencven középiskolai kilencedik osztály indul összesen 2520 hellyel. 38,5 osztály elméleti középiskolai, 37 osztály szakközépiskolai és 14,5 úgynevezett vokacionális osztály, tehát pedagógiai, sport, művészeti, teológiai osztály szerepel a tervezetben. Szakiskolai kilencedik osztályt 27-et terveztek, összesen 756 hellyel.
A speciális szakoktatásban négy kilencedik osztály indul a csíkszeredai Szent Anna Speciális Iskolában. Az esti oktatásba hét osztályt terveztek, ebből egy csökkentett látogatással működne. Görbe Péter rámutatott, a helyek száma valamivel több, mint az idén végző nyolcadikosok száma. Remélik, hogy a tervezett osztályok betelnek, ha nem is mind teljes létszámmal – tette hozzá.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Sikeres EU-s pályázat az Alpha Transilvanánál
A 2014-ben leadott és megnyert projektjét mutatta be szerdán sajtótájékoztató keretében az Alpha Transilvana Alapítvány. A Siker és önállóság című pályázat célja marosvásárhelyi és dicsőszentmártoni hátrányos helyzetű fiatalok oktatási esélyegyenlőségének növelése, a személyes fejlődés elősegítése.
A 390 ezer euró értékű, Európai Unió által finanszírozott sikeres pályázatot Alexandru Lupșa, az Alpha Transilvana Alapítvány, Koreck Mária, a Divers Alapítvány és Dacian Moldovan, a dicsőszentmártoni Buckner Alapítvány elnöke, valamint Banga Erzsébet projektmenedzser ismertette. A Marosvásárhelyen már több mint húsz éve működő, hátrányos helyzetű fiatalokkal foglalkozó Alpha Transilvana a Divers és a Buckner Alapítványokkal közösen valósítja meg a programot.
A 2015 márciusa és 2016 áprilisa közötti program keretében 180 hátrányos helyzetű fiatal, köztük nyolcvan roma fiatal vesz részt az írás-olvasás tanításban és szabadidős tevékenységekben. A hátrányos helyzetű fiatalok oktatási esélyegyenlőségének növelése az Egész életen át tartó Tanulási Központ szervezésében a szakmai kompetenciák és a munkapiacon szükséges képességek fejlesztésére is sok kerül hatvan fiatal esetében. A programban 65 önkéntes kiképzése is szerepel, az önkéntes munka minőségi fejlesztésének érdekében. Az oktatás fontosságának elmélyítése ugyancsak része a tíz hónapos tevékenységnek. A fiatalkori bűnözés, az áldozattá válás megelőzését érintő kampány keretében tíz marosvásárhelyi és hét dicsőszentmártoni iskolában a Tanuló biztonsága elnevezésű akcióval igyekeznek eredményeket elérni.
A tevékenységek júniusban kezdődnek, addig a szervezők előkészítik a projektet, kidolgozzák a munkamódszereket, beszerzik az oktatáshoz, a foglalkozásokhoz szükséges eszközöket, kialakítják a megfelelő helyiségeket. A tevékenységek között szerepel egy nyári tábor is, valamint a szülők és hozzátartozók számára tanácsadás. A projekt végén a hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok szükségleteinek feltérképezése és a tapasztalatok alapján egy tanulmány készül.
Antal Erika
Székelyhon.ro

Folyamatos NATO katonai jelenlét lesz Romániában
Folyamatos lesz a NATO-országok katonáinak jelenléte az észak-atlanti szövetség keleti szárnyán – jelentette ki Mircea Dusa román védelmi miniszter szerdán, abból az alkalomból, hogy csütörtökön az utóbbi évek legnagyobb szárazföldi NATO-hadgyakorlata kezdődik a Fekete-tenger romániai partvidékén. A Wind Spring 15 elnevezésű manőverhez 2200 román, amerikai, brit és moldovai katonát és több száz páncélos járművet mozgósítottak.
Dusa elmondta, ezenfelül egy amerikai torpedóromboló tartózkodik a konstancai (Constanta) kikötőben, és nemrég 11 darab A-10-es csatarepülő érkezett Aranyosgyéresre (Campia Turzii), ahol az amerikai pilóták a románokkal közösen fognak gyakorlatozni. Az év folyamán később portugál F-16-osokat és amerikai F-15-ösöket várnak az erdélyi légi támaszpontra.
A Fekete-tengeren és a konstancai kikötőben az utóbbi időben folyamatosan jelen voltak a NATO, illetve uniós tagországok hadihajói – emlékeztetett a román védelmi miniszter.
Dusa kitérő választ adott arra az újságírói kérdésre, hogy a csütörtökön kezdődő hadgyakorlat összefüggésben áll-e a néhány száz kilométernyire lévő ukrajnai konfliktussal: mint mondta, a védelmi készültség ellenőrzése és a katonák közös gyakorlatozása a cél. A nem NATO-tag Moldovai Köztársaság katonáinak részvételét azzal magyarázta, hogy Románia keleti szomszédja az észak-atlanti szövetség partnere, amely – Grúziához és más országokhoz hasonlóan – nemcsak a felkészülésben, hanem egyes nemzetközi küldetésekben is részt vesz a NATO-tagállamok oldalán. A Wind Spring 15 hadgyakorlat április 30-án ér véget.
A NATO a Krím félsziget orosz elcsatolása után kezdett rotációs katonai manővereket a keleti tagállamok védelmi készültségének fokozása céljából. A bukaresti védelmi tárca március elején közölte: a keleti szárny új biztonsági kockázatai közepette Románia két vezénylési központot bocsát a NATO rendelkezésére. A NATO-erők integrációs egysége a tervek szerint 2016-ra, míg a Bukarestben kialakítandó, hadosztály szintű nemzetközi vezénylési központ 2018-ra éri el teljes operatív kapacitását.
MTI
Erdély.ma

Az MPP szerint leépül Udvarhely
Azt nehezményezi a Magyar Polgári Párt székelyudvarhelyi szervezete, hogy a helybéliek számára nehézkes az ügyintézés a helyi polgármesteri hivatalnál, illetve hosszas az urbanisztikai bizonylatok és építkezési engedélyek kibocsátási ideje, valamint kifogásolják, hogy az Általános Városrendezési Terv (PUG) még mindig nem készült el. Mint mondják, mindezért a városvezetőség a felelős.
„Csoda történt!” – jelentette ki Mike Levente, az MPP helyi szervezetének alelnöke, önkormányzati képviselő a szerdai sajtótájékoztatón, arra utalva, hogy többszöri kérés és felszólítás után a polgármesteri hivatal illetékesei az önkormányzati testület rendelkezésére bocsátották az engedélyeztetés alatt álló PUG-ot. Az Általános Városrendezési Terv elkészítéséből azonban – mely már több mint négy éve zajlik – egy évekkel ezelőtti fórumot leszámítva teljesen kizárták az önkormányzatot, tette hozzá Mike.
„Aktívan kívántunk volna részt venni a munkában, hogy elmondjuk ötleteinket és kifogásainkat, illetve válaszokat kapjunk a tervezőtől” – magyarázta. Egyebek mellett a polgáriak arra kíváncsiak, hogy miért növelik meg aránytalanul a város belterületét, hová és mikor terveznek utakat, terelőutat építeni. „A probléma most az, hogy utólag nehéz lesz módosítani a már elkészült terven, újracsinálni meg ki tudja, ismét mennyi időbe telne” – jegyezte meg Mike. Egyébként úgy véli, a PUG elkészítése nem a mostani, hanem a városvezetőség korábbi mandátumának lett volna kiemelt feladata, hisz egy fejlődésben lévő városban ez elengedhetetlen. Ezzel szemben Udvarhely urbanisztikai képe évről évre romlik, tette hozzá.
Ugyanakkor – részben a késleltetett PUG miatt is – a törvényesen megengedettnél jóval hosszabb az urbanisztikai bizonylatok, engedélyek kibocsátásának ideje: az MPP ebben kíván segíteni a lakosságnak. „Kérjük az udvarhelyieket, hogy keressék fel irodánkat, ha több mint 30 napja beadvánnyal fordultak a polgármesteri hivatalhoz, de nem kaptak választ, évek vagy hónapok óta várnak egy-egy engedélyre, aláírásra, vagy bejelentkeztek a polgármester fogadóóráira, de nem sikerült találkozniuk vele” – sorolta Gálfi Árpád, az MPP helyi elnöke. A párt hétköznapokon 10 és 14 óra között tart ez ügyben ügyfélfogadást a Kossuth Lajos utca 20. szám alatti székhelyén, de amagyarpolgariparts@yahoo.ro címre is lehet írni, illetve Facebookon is elérhetők.
Gálfi szerint a késésekért nem a polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályának munkatársai, hanem Bunta Levente polgármester okolható: az MPP-sek frakcióvezetője szerint ugyanis a városvezető hónapokig nem látja el kézjegyével az asztalán halmokban álló iratcsomókat. „Főnökének, Kelemen Hunor szövetségi elnöknek marosvásárhelyi megjegyzését osztja az MPP is, miszerint dolgozni kell, polgármester úr. Dolgozni kell Udvarhelyért” – fejtette ki.
A tájékoztatón Gálfi említést tett arról is, hogy az uh.ro hírportálon megjelent cikk apropóján – miszerint Benedek Árpád Csaba építkezési engedély nélkül építene házat a Mikes Kelemen utcában – felkérik az alpolgármestert, tisztázza magát. „Számunkra meglepő, hogy a város egyik elöljárója engedély nélkül építene házat, amennyiben azonban igaznak bizonyul, akkor felszólítjuk Benedek Árpád Csabát, hogy mondjon le tisztségéről és önkormányzati mandátumáról” – hangsúlyozta Gálfi. Mint ismeretes, az elmúlt években kibocsátott építkezési engedélyek lajstromán nem szerepel az alpolgármester háza, viszont szerepel egy, szintén a Mikes Kelemen utcai telkére azóta felépített kisebb lefödés engedélye. „Nem értjük, mi az akadálya annak, hogy az alpolgármester bemutassa az engedélyét a helyi sajtónak. Továbbá ha létezik az engedély, arról a polgármesternek is tudnia kellene” – vetette fel a párt helyi elnöke.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

Hol van Nicolae Teculescu orvosi oklevele?
Néhány nappal ezelőtt alig lehetett adatot találni a világhálón dr. Nicolae Teculescuról, akinek nevét legújabban a kovásznai szívkórház megnevezésében szeretnék megörökíteni. Aki viszont most keresgél, többoldalnyi adatot is talál az egyesek által felkent, mások szerint kétes hírű orvosról. A covasna-voinesti.blogspot.ro blogon jelent meg életrajza – amint látni lehet, ebben a hónapban töltötték fel. Különben az illető oldalon az orvos mellett egyedül Iustinian Teculescu püspökről írnak bővebben, más kovásznai személyiségről nem tesznek említést. Az életrajzi adatok forrásaként a Kovászna város személyiségei (Ioan Lăcătuşu, Luminiţa Cornea, Ioan Luca: Personalităţi ale oraşului Covasna, Eurocarpatica Kiadó, 2009) című kötetet jelölték meg.  Fellapoztuk a könyvet, ahol a 287. oldalon négy sort szentelnek dr. Teculescunak, erre alapozzák az interneten megjelent többoldalas életrajzot. Tovább kutattunk, és megtaláltuk a valódi forrást: Teculescék nemzedékről nemzedékre (Ioan Lăcătuşu, Luminiţa Cornea, Ioan Luca: Teculeştii din neam in neam, Angustia Kiadó, 2008, a Iustinian Teculescu Keresztény és Kulturális Egyesület és a Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeuma gondozásában). Ebben valóban oldalakon keresztül írnak Nicolae Teculescu orvosi és irodalmi tevékenységéről.
A közzétett adatok szerint Nicolae Teculescu 1921. november 28-án született Kovásznán. Az adat helyes, szüleit Alexe és Ana Teculescuként nevezik meg. A hivatalos iratokban viszont Teáka Elek kereskedőként (így, magyar betűkkel, ékezettel) – szül. 1884. május 12-én Kovásznán, meghalt 1965. április 28-án – és Koznyán Annaként – szül. 1896. június 5-én, halála pontos idejét mi nem ismerjük – említik. 1916. november 16-án kötöttek házasságot, négy gyermekük született. Elsőszülöttüket Teáka Jánosként jegyezték be, az őt követő Alexe már Teculescuként szerepel, ugyanúgy Anna, majd Nicolae is.
Nicolae Vajnafalván kezdte meg iskoláit, majd 1940-ben a brassói Andrei Şaguna Líceumban végzett évfolyamelsőként. Ezt követően a bukaresti Katonaorvosi Intézetben végzett. Érdekes módon főiskolai/egyetemi tanulmányainak időszakát, a végzés időpontját nem említi az életrajz. Egyesek szerint azért, mert ugyan megkezdte bukaresti tanulmányait, de soha nem fejezte be, nem diplomázott… Minden valószínűség szerint tárt karokkal várták a katonaorvosi intézetben, ugyanis apai nagybátyja nem volt más, mint a román hadsereg első püspöke, Iustinian Teculescu.
(Akinek jobbján a gyulafehárvári nagygyűlésen ott volt testvére, Alexe, aki később, mint állítják, 14 évig volt Kovászna polgármestere.)
Azt írják, 1952-ben került vissza Kovásznára, a katonaorvosi karriert azért kellett abbahagynia, mert egy síbalesetben elvesztette fél lábát – valóban, Kovásznán a falábú orvosként emlékeznek rá. (Hivatalos iratok szerint 1953-ban Ploieşti-en házasságot kötött Elena Sanda Radianuval, ennek ellenére nőtlenként ismerték Kovásznán.) 
Egy kis kitérőt azonban tett hazajövetele előtt, három évig volt a nagyenyedi és jilavai börtön lakója, állítólag hazafias érzelmei, liberális gondolkodása miatt… Börtönévei után Bukarestben elvégezte a Fizioterápiai és Balneológiai Intézet tanfolyamát, ezután lett orvos a kovásznai kórházban, áll a közölt életrajzban, melyben továbbá nagyon sok orvosi, balneológiai érdemét felsorolják – anélkül viszont, hogy egyetlen tudományos dolgozatát, előadását, könyvét tényekkel, adatokkal alátámasztva ismertetnék. Ennek ellenére nevét tucatnyi alkalommal hozzák kapcsolatba hazai és külföldi orvosok, kutatók munkájával, tudományos értekezletekkel. De konkrétum nélkül – a felületes olvasatban akár az ő érdemének is tűnhet a sok eredmény.
Ívelő karrierjét dr. Benedek Géza akkori kórházigazgató szakította meg – állítja az életrajz –, mivel Teculescu ötéves ténykedése után bezáratta a balneológiai részleget, mert az ottani tevékenység veszélyeztette a betegek egészségét, életét. A döntés igazságtalan volt – szögezik le. Ezt követően Teculescu Szaláncfürdőre költözik, karrierjének megtörése miatt 1972-ben 51 évesen halt meg – írják. Az életrajzban külön fejezetet szentelnek irodalmi tevékenységének, megállapítják magas szintű irodalmi műveltségét is.
Teculescu kovásznai távozásának más okai is voltak. 1961-ben kezdték meg a kovásznai kórház munkaközössége számára kiállítani a munkakönyveket. Ez azt jelentette, hogy az orvosoknak is be kellett mutatniuk a végzettségüket igazoló oklevelet. Mindenki megtette, kivéve Teculescut, ő semmi papírt nem tudott felmutatni. Ezért (is) kellett távoznia a kórházból, ahol ezek után orvosként nem tevékenykedhetett. Mindezt az intézmény akkori, személyzeti kérdésekkel foglalkozó alkalmazottjától tudjuk.
Feltételezhető – de ezek még igazolásra várnak –, hogy megkezdte ugyan orvosi tanulmányait, de lába elvesztése miatt nem diplomázhatott katonai intézményben. Elképzelhető, hogy nem liberalizmusa és nemzeti érzelmei miatt volt börtönben, hanem épp azért, mert diploma nélkül orvosnak adta ki magát, jogtalanul praktizált.
Ma is élők emlékezete szerint a hatvanas években még feltűnt Kovásznán ifjú hölggyel karján, aki folyamatosan azt csivitelte: visszatért a nagy Teculescu doktor, aki időközben a jászvásári orvosi egyetemen befejezte tanulmányait, és Szaláncfürdőn praktizál – ott várja régi és új pácienseit.
Gabriela Cuciureanu jogász, a jászvásári orvosi egyetem főtitkára hivatalos megkeresésre írásban adta (április 9-én): Nicolae Teculescu neve nem szerepel az intézmény nyilvántartásában.
Dr. Romulus C. Busnea, aki a szaláncfürdői kezelőközpont igazgatója volt 1966 és 1970 között, számos tanulmányt, szakkönyvet jelentetett meg a központ történetéről, értékeiről, az ott dolgozókról – de sehol nem említi dr. Teculescut. Felesége, Busnea Rozalia ma is él, de idős kora miatt nem lehet faggatni. Azonban fia, Dan Busnea nyilatkozott Benedek Zsolt megkeresésére: soha nem hallott dr. Teculescuról. A fiatal Busnea Szaláncfürdő – a mennyország egy sarkának története címmel (Slănic Moldova – istoria unui colţ de rai, Magic Print kiadó, Oneşti, 2013) helytörténeti kötetet is kiadott, joggal hihető, hogy ismeri a fürdőhely múltját – így bizonyára nem kerülte volna el figyelmét egy, a kezelőben dolgozó féllábú orvos.
A szaláncfürdői irattárat Aknavásáron őrzik. A nyugati húsvét másodnapján iktattak ott egy kérést, melyben adatokat igényelnek dr. Teculescuval kapcsolatosan. A beadványra eddig nem érkezett írásos válasz, de telefonon közölték: nincsenek adataik az állítólagos Teculescu doktorról – mondta el érdeklődésünkre Benedek Zsolt.
Az életrajza, az abban foglalt orvosi érdemei, eredményes kutatómunkája alapján akár azt is mondhatnánk: dr. Teculescu hozzájárult a kovásznai balneológia fejlődéséhez, a fürdőváros hírének öregbítéséhez. Hogy mindez hiteles legyen, és Teculescu életrajza ne hamisítványnak tűnjön – minden egyéb homályos, tisztázandó részlet, felvetődő kérdés mellett –, legfőképpen végzettségét kellene igazolniuk az őt tisztelőknek: mutassák be orvosi oklevelét. Hol, mikor, milyen tanulmányi eredményeket ért el, hol, mikor, milyen alapon tette le a hippokratészi esküt?
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kovásznai szívkórház – A minisztérium válaszolt
A szívkórház nevének megváltoztatásához nincs szükség a helyi közigazgatás láttamozására, mivel az egység az egészségügyi minisztérium alárendeltségébe tartozik – írta a tárca sajtóosztálya tegnap Benedek Csabának a Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház névváltoztatását firtató érdeklődésére küldött válaszában, melyet Benedek Zsolt továbbított szerkesztőségünknek.
A levélben közlik, a Iustinian Teculescu Keresztény Kulturális Egyesület beadvánnyal fordult az egészségügyi minisztériumhoz, s abban kérte, a szívkórház jelenlegi megnevezését bővítsék a dr. Nicolae Teculescu nevével. A szervezet a kovásznai származású dr. Nicolae Teculescu érdemeinek elismeréseként kérte a névváltoztatást.
A levélben idéznek a magasztaló kérvényből, továbbá közlik, az egyesület a prefektúrára is eljuttatta kérését, s az a maga rendjén támogatta az igénylést. Idéznek a prefektus felterjesztéséből, melyben többek között a jó együttélés érdekében teljesen jogosnak ítélik a névváltoztatást. Hozzáteszik, a tárca kikérte a szívkórház véleményét is, s annak vezetősége megalapozottnak és jogosnak ítélte a kérést. 
Ilyen összefüggésben a minisztérium, figyelembe véve a kérést és az álláspontokat, jóváhagyta a szívkórház nevének módosítását: Dr. Nicolae Teculescu – Benedek Geza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház az új megnevezés. A közleményben még leszögezik, az egészségügyi reformot kimondó 2006/95-ös törvény értelmében a minisztérium alárendeltségébe tartozó közkórházak névváltoztatása a kórházmenedzser javaslatára vagy az egészségügyi tárca kezdeményezésére miniszteri rendelettel történik. 
Bokor Gábor – Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön
Idén 25 éve, hogy a szent életű, boldog Kalkuttai Teréz anya Sepsiszentgyörgyre jött felkarolni a legszegényebbeket, az őrkői roma telep lakóit. 1990 júliusában érkezett Bálint Lajos érsek, akkori egyházi elöljáró (a Gyulafehárvári egyházmegye első érseke) meghívására, majd néhány nap után hazautazott, de itt hagyott négy szerzetesnővért, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen.
A városvezetés segítséget ígért a szerzetesi ház felépítésében, így 1990–92-ben a Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya leányai rendházat és templomot építettek az Őrkő negyedben, melyet Mária, Világ királynője tiszteletére ajánlottak... Ferenc pápa az idei évet a szerzetesek évének nyilvánította. Ebből az alkalomból megkerestük a Szeretet Misszionáriusait, Teréz anya leányait. Bár rendszerint elzárkóznak a nyilvánosságtól, most mégis megengedték, hogy bepillantást nyerjünk életükbe. Szerzetes nővérek az Őrkőn
Sepsiszentgyörgyön jelenleg hat nővér lakik az őrkői szerzetesi házban. Lehet látni, amint kettesével gyalogolnak a városban vagy a telepen, fehér alapon kék szegélyű szárijukban, közben derűsen beszélgetnek valamilyen idegen nyelven. Leginkább az őrkői szegény roma családok ismerik őket, akikhez naponta eljárnak látogatóba. A ház vezetőjével, Ifsita nővérrel (aki a kezdetektől itt van) és egy másik kedves nővérrel beszélgetünk szerzetesi hivatásukról, munkájukról.  – India különböző országaiból és Lengyelországból jöttünk 1990-ben Teréz anyával Sepsiszentgyörgyre. Azóta itt dolgozunk a rendházban. A nővérek cserélődnek. A mi rendünk különleges. Míg más szerzetesek a tisztaságra, engedelmességre és szegénységre tesznek fogadalmat, mi még megtoldjuk azzal: szolgálni a legszegényebbeket. Az értük végzett munkával csillapítjuk Krisztus szomját (amikor a keresztfán függött, akkor kiáltotta: „Szomjazom”).
Megvan a napi programunk. Reggel 5-től 6 óráig ima, elmélkedés, zsolozsma. A szentmise a legfontosabb része a napnak, amit rendszerint itt, a kis kápolnánkban – ahol Teréz anya-ereklyét őrzünk – Márkus András plébános atya vagy Hajdú János főesperes mutat be. Néha elmegyünk a város más katolikus templomába is. Fél tízkor indulunk családlátogatni az őrkői szegényekhez, egészen tizenkettőig. Ebben mindenfajta munka benne van, figyelünk, hogy miben tudunk segíteni. Nem szociális munkások vagyunk, hogy adakozzunk, hanem inkább az evangéliumi örömhírt visszük. Délben rövid közösségi imát tartunk, délután három és négy között oltáriszentség ima, zsolozsma, majd jönnek a gyermekek tanulni. Felkészítjük őket elsőáldozásra, bérmálkozásra. Délután öttől hétig a roma gyermekek hitéletével foglalkozunk, utána közösségi program következik. Kalkuttában van a fő rendházunk, Európában pedig Lengyelországban működik a központunk. Oda mennek a fiatalok tanulni. Mivel a világ különböző országaiból vagyunk, közös nyelvünk az angol. Van két erdélyi rendtársunk is: Sepsiszentgyörgyről Kinga, aki Eszter nővérként Magyarországon dolgozik és Szentegyházáról Margit, aki Elisabet nővérként Albániában tevékenykedik. A jelöltek lengyelországi  tanulás után fogadalmat tesznek, majd oda mennek, ahol szükség van rájuk, megtanulják az ország nyelvét. Missziós munkát végeznek.
25 éve járt Teréz anya Sepsiszentgyörgyön
– Teréz Anya két alkalommal is járt Sepsiszentgyörgyön. Először 1990 júliusában, majd 1992 augusztusában. Albert Levente, lapunk fotóriportere megörökítette ezeket az egyedi pillanatokat... Önök hogyan emlékeznek, milyen volt 25 évvel ezelőtt a rendalapítás?
– Mi együtt laktunk három évet a rendalapító Teréz anyával Indiában. Romániai látogatásunk előtt előbb Rómába mentünk, majd Bukarestbe érkezett a repülőgépünk. Babota Tibor káplán jött értünk, ő hozott Sepsiszentgyörgyre. Amikor megérkeztünk, itt volt Bálint Lajos érsek atya, Csató Béla plébános és a polgármester. Szeretettel fogadtak a  sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánián. Teréz anya rövid kis emlékezést tartott, ebédeltünk, majd kivittek megnézni a roma telepet. Teréz anyának nem tetszett a ház, amit felajánlottak rendháznak, mert csak a falai álltak. A polgármester úr megígérte, segíti gyors megépítését. Addig másfél évet az állomási plébánián laktunk. Az ottani egyházközségnél volt egy kis kápolna és egy kis ház... Jöttek a nénik különböző ajándékokkal... Mi meg kerestük a helyet, hol is lakjunk. Két nővér megkezdte az ismerkedést a családokkal Tibor atya segítségével, aki angolul misézett nekünk. Majd kaptunk két tömbházlakást. Fél napot tanultunk, fél napot ismerkedtünk a családokkal.... Teréz Anya két-három napot maradt velünk.
– Milyen volt a nyolcvanéves Teréz Anya? Hogyan emlékszik rá?
– Nekem az maradt meg, hogy amikor csoportban voltunk, ő mindig kiválasztott egy személyt, és hozzá beszélt. A teljes figyelmét rá irányította. Így tanított, hogy nyitott szívűek legyünk. Teréz Anyától azt kérte Jézus, hogy fényt vigyen a sötétségben élő embereknek. Volt idő, hogy minden családnak adtunk Bibliát. Mi azért vagyunk itt, hogy elhintsük a hit és szeretet magvait. Isten adja a kegyelmet, hogy foglalkozzunk velük. Teréz anya tanítását éljük: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel.”
Hittel és szeretettel
A Háromszék napilap 1990. június 9-i számában írta, hogy egy nappal korábban, pénteken a városba érkezett a Nobel-díjas szerzetes. Majd június 12-én Torma Sándor összeállításában egész oldalas beszámolóban olvashattak részleteket a látogatásról Valami nagyon szépet tenni Istenért címmel. Márkus András plébánost, aki idén februárban töltötte be hatvanadik évét, 1991-ben azzal nevezték ki a Csíki utcai plébániára, hogy gondozza a nővéreket és templomukat, valamint az Őrkő negyedi cigányokat. A templomot 1992. augusztus 15-én szentelte fel Bálint Lajos érsek. 1993-tól kezdték el egy lelkipásztori központ megszervezését a cigányok részére. Iskolát építettek, valamint lakásról gondoskodtak a lelkipásztor számára, aki az 1996-ban jóváhagyott őrkői plébánia lelkésze lett. Márkus András szentszéki tanácsos így emlékszik vissza Teréz anyára, akinek nagy tisztelője, a sírjánál is járt Kalkuttában: 
– Mivel kevés idő állt rendelkezésre, nem mindenkivel tudott beszélgetni. Nekem elmenőben ezt hagyta hátra: „Hittel és szeretettel gondozza a nővéreket, és lelki gondjaikban legyen mellettük.” Szabó Lajos kanonok emlékezetében is örökre megmaradt a látogatás:
– Helikopterrel érkezett a Szemerja negyedi focipályára. A megyei tanács elnöke, Orbán Árpád és a papság fogadta, rajtuk kívül csak az apácákat engedték oda. Autóval hoztuk be a Szent József-plébániára, ahol köszöntöttük, szép fogadásban részesítettük. Teréz anya találkozott a papsággal, majd az apácákat elküldte dolgozni, és velünk egy órát beszélgetett. Amikor búcsúzott, érdekes dologra kért meg: imádkozzunk azért, hogy az ő szülőhazájában, Albániában is tudjon kolostor épülni. Azóta már kettő is van, vágya valóra vált. Arra biztatott, hogy higgyünk a gondviselő Istenben.
Elmondott egy példát. Indiában volt egy kisgyermek, akinek olyan különleges gyógyszert kellett volna adniuk, amit ott nem lehetett megkapni, ráadásul hatósági tiltás alatt is volt. Azon a héten csomagot kapott Európából. A legtetején az a gyógyszer állt, amelyre a kisgyermeknek szüksége volt...
Még mesélt egy másik történetet is, hogy miért a Szeretet Misszionáriusai ők. Egy többtagú családnak készítettek nagyobb csomagot, amit elvittek nekik. Megérkeztek, beszélgetni kezdtek a családtagokkal. Egyszer csak eltűnt a háziasszony, majd kis idő múlva visszajött. Hol volt? – kérdezte tőle Teréz anya. Csak itt, a szomszédban, mert ott is van egy nagy család, nekik is vittem belőle, mert szükségük van rá... Amikor vége volt a fogadásnak, kértem a főnővért, szeretném, ha egy szentképet dedikálna nekem. Nem lehet, mert sietnek – mondta. Teréz anya látta, hogy valamin vitatkozunk. Megkérdezte, mi a gond? Hozd ide, gyorsan – intett, és négy szentképet dedikált angolul. Ez volt ráírva: Imádkozzál értem! Kinek kellene megváltoznia?
Teréz anyával kapcsolatban nagyon sok történet maradt fenn a nagyvilágban, idézetei sokaságát ismételgetik. Sok ember szívét megérintette életével, hitével, munkásságával. Sepsiszentgyörgyön László Károly színművész szokta felidézni az élettel kapcsolatos elmélkedését, buzdítását templomokban, kórházakban, különböző rendezvényeken.
Dr. Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatójának és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztoráció vezetőjének könyvében, a Felelős szabadságban van egy elgondolkodtató kis történet, melynek aktualitása mindenkor időszerű. A Nobel-díjas Teréz anyát megkérdezte egy francia újságíró: 
– Mondja, kedves Nővér, ebben a nyomorúságos, válságokkal teli, embertelen világban kinek kellene megváltoznia, hogy egy boldogabb és szebb jövő is fennmaradhasson számunkra?
 Rövid csend után Teréz anya így válaszolt: 
– Tudja, kedves, nekem kell megváltoznom. És magának.
Agnes Gonxha Bojaxhiu, a későbbi Teréz anya 1910. augusztus 27-én született albán szülőktől. Két testvérével együtt katolikus nevelésben részesült. Könyvelőnő volt. Ágnes az Indiában működő jugoszláviai misszionárius jezsuiták hívására jelentkezett bengáliai misszióba. Felvételét kérte az írországi Loreto-nővérek közösségébe, akik novíciátusa elvégzésére Indiába küldték. 1931-ben tette le szerzetesi fogadalmát; Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére a Teréz szerzetesi nevet vette fel. 1929–1948 között földrajzot tanított Kalkuttában. Egy 1946-os lelkigyakorlatos elhatározás után 1948-ban levetette a Loreto-nővérek ruháját, és felöltötte a kék szegélyű szárit; ez lett az általa alapított és 1955-ben Róma által is jóváhagyott Szeretet Misszionáriusai egyenruhája. Kalkuttai Teréz anya szegénygondozó tevékenysége ezentúl már ismert; nővérei elterjedtek az egész világon. Teréz anya 1997. szeptember 15-én halt meg szentség hírében. Boldoggá avatási eljárása rendkívül rövid ideig tartott.
2003. október 19-én, a missziós világnapon II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren összegyűlt mintegy 200 000 zarándok jelenlétében boldoggá avatta Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját. A szentatya megválasztásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat része volt ez a szentmise, melyre 27 országból érkeztek diplomaták. De a sokaságban megtalálhatók voltak ortodoxok, muzulmánok, misszionáriusok és szegények képviselői is. (...) Teréz anya élete tanúságtételével mindnyájunkat emlékeztet arra, hogy az Egyház evangelizáló missziója a szeretet gyakorlásán keresztül valósul meg, amelyet az imádság és Isten igéjének hallgatásával táplálnak. Példás módon jelzi ezt a misszionáló stílust az új boldogról készült kép, amint az egyik kezében szorongat egy gyermeket, a másikkal pedig a rózsafüzér szemeit morzsolja.
(Részlet Gyorgyovich Miklós Tisztelgés Teréz anya előtt boldoggá avatása kapcsán című írásából, mely a Távlatok – Világnézet. Lelkiség. Kultúra című jezsuita lap 2003 karácsonyi számában jelent meg.)
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Értékmentés Zalánpatakon
Nem csak a táji és épített örökséget mérték fel Zalánpatakon, a Kálnoky Alapítvány által 2014-ben kezdeményezett kutatással azt is megvizsgálták, hogy az elszigetelt, elöregedő erdővidéki zsákfaluban milyen gondokkal, illetve lehetőségekkel számolnak – hangzott el tegnap a szakemberek sepsiszentgyörgyi beszámolóján.
Építészek, gazdaságfejlesztők úgy vélik, Zalánpatak egy kis csoda, ám a települést, illetve közösségét csak úgy lehet éltetni, ha sikerül helyben tartani a fiatalokat, ha az ott élők javukra tudják fordítani a rendkívüli természeti adottságokat. Tudatosítani kell a helyi közösségben, hogy legnagyobb erőforrásuk a táj – nyomatékosították –, sőt, esetükben még a zártság, a térerő hiánya is értéket jelent.  Gróf Kálnoky Tibor bevezetőjében elmondta: alapítványuk kezdeményezte, nézzék meg közelről Zalánpatak valódi arcát, olyan felméréséket készíttettek, amelyek megmutatják a pici település igazi értékeit, a szakemberek megvizsgálták a tájat és az épített örökséget, illetve a szociális, közösségfejlesztési lehetőségeket is. Ezt a folyamatot Károly herceg kezdeményezte azért, hogy a Zalánpatakon élők helyben maradhassanak, találjanak megélhetési lehetőséget. Magyarósi Imola, a Kálnoky Alapítvány ügyvezető igazgatója leszögezte, nagyon fontos, hogy projektjüket a zalánpataki közösség sajátjának érezze. Már István, a Székelygyümölcs Egyesület elnöke a helybéli vidékfejlesztési lehetőségeket részletezte, megjegyezve, minden erdélyi falu egy sajátosság, ugyanakkor számukra nagyon fontos, hogy megismerjék, hogyan gondolkodnak a helyi emberek. Miként mindenhol Erdélyben, itt is nagy gond a kilátástalanság, de Lázár Lászlóval házról házra járva azt is felismerték, a zalánpatakiak nyitottak a változtatásra, a közösség gazdasági értelemben is fejleszthető. A székelyföldi térségfejlesztési és kalákaszervező munkáiról jól ismert Herczeg Ágnes budapesti tájépítész leszögezte: ennek a régiónak legnagyobb erőforrása a táj, ám az erőteljesen erodálódik, ez a tájban élő közösség lelkiállapotával függ össze. A zalánpatakiak tájművelés és tájhasználat terén olyan ősi tudással rendelkeznek, ami igen ritka, és európai értéknek számít. A táji örökségvédelmi tanulmány célja, hogy segítsen a zalánpatakiaknak a boldogulásban, miközben kérdéses, ki élteti tovább a jövőben ezt a tájat? Egyelőre még lehet a helyiek nagy tudására támaszkodni, ám a település demográfiai képe öregedő népességet, elvándorló fiatalokat és betelepedő nyugdíjasokat mutat – magyarázta. Nagyon szép, erdőterületekkel, csodálatos természeti értékekkel övezett faluról van szó, ahol fellelhetőek a „turizmus nyomai”, de az idegenforgalom egészségesen, nagyon ökologikusan tovább fejleszthető. Herczeg Ágnes egyetért a rendezvényen felszólaló Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel abban, hogy aszfaltozott útra nincs szükség, viszont annál fontosabb az utak közösségi karbantartása. Nagy baj lenne – vélekedett a tájépítész –, ha bezárna az óvoda és az iskola, ugyanakkor az is probléma, hogy a falu közösségének nincs „vezetettsége”, ez a hiányosság különösen fájdalmas lelki, hitbéli téren. Szembesültek ugyanakkor a közösség kultúrára való igényével is. Közös jövőkép megalkotása a feladat, egyetlen szereplő sem hagyható ki, alapvető kérdés a fiatalok megtartása. A táj a közösség tükre – hangoztatta –, a közösség, a székely ember műveli, élteti a tájat. Jövőre vonatkozó cél, hogy Zalánpatak élő faluként maradjon meg, „most a határon vagyunk” – hangsúlyozta Herczeg Ágnes. A zalánpataki faluképvédelem tekintetében az utolsó órában vagyunk – nyomatékosította a település építészeti értékeit bemutató Fekete Márta. A sepsiszentgyörgyi építész elmondta, minden épületről adatlapot készítettek, majd negatív példákra, olyan megváltoztatott épületekre hívta fel a figyelmet, amelyeket „normális esetben” le kellene bontatni. Példa értékűnek tartja a Kálnoky Tibor által helyreállított épületegyüttest, ugyanakkor úgy véli, legfontosabb a tudatosítás. A falukép akkor védhető meg, ha azt a helyi közösség is akarja – összegezett. A zalánpataki huszonkét esztendős Préda Barna helytörténeti monográfiáját ismertette, majd Kálnoky Tibor zárszavában kifejtette, tanulmányaik akkor hatásosak, ha következtetéseiket a zalánpatakiak elfogadják, belátják, ezáltal javíthatnak életükön. Hozzátette: lejárt a felmérés ideje, következik a cselekvés ideje.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatni a kapcsolatot a lendvai magyarokkal
„Zala György összeköt bennünket”
Bognár Levente aradi alpolgármester személyében Arad város is képviseltetett a hétvégén a szlovéniai Lendva községben megszervezett hagyományos Zala-emlékév rendezvényein. Zala György (1858–1937) szobrászművész születési évfordulójáról ugyanis idén sem feledkeztek meg, a Lendva Községi Magyar Nemzeti Önkormányzati Közösség (LKMNÖK) szervezésében az ünnepi programok keretén belül megkoszorúzták a művész mellszobrát, illetve az egykori szülőháza helyén álló emléktáblát.
Bognár a Nyugati Jelennek elmondta, a lendvai helyhatósági választások után szerették volna újrafelvenni, felfrissíteni a két település közötti kulturális kapcsolatot, hisz a Szabadság-szobor révén az aradi és lendvai magyarokat közös érdek köti össze: ápolni a művész életművét és hagyatékát.
„Zala György összeköt bennünket” – emelte ki az aradi alpolgármester, aki szerint az elkövetkezőkben szeretnék tovább mélyíteni a két helység közötti kulturális együttműködést.
Sólya R. Emília
Nyugati Jelen (Arad)

Két év múlva autópályán a magyar határig
Corina Creţu, az Európai Unió regionális politikáért felelős biztosa Ioan Rus szállítási miniszter társaságában tegnap megszemlélte a Szászsebes és Torda között épülő autópálya néhány építőtelepét, majd megbeszélést folytatott Gheorghe Vuşcan prefektussal és Vákár Istvánnal, a Kolozs Megyei Tanács ideiglenes elnökével.
A látogatás alkalmával tartott sajtótájékoztatón a biztos elmondta, hogy küszöbön áll az Infrastrukturális Operatív Program életbeléptetése, amelynek során Románia 9,5 milliárd eurót kap a szállítás, a környezetvédelem és az energiatermelés fejlesztésére (6 milliárdot csak a szállításra). Ez az összeg a befektetések több mint 40%-át teszi ki annak a 23 milliárd eurónak, amit az ország a gazdaság erősítésére, és új munkahelyek létesítésére kap a kohéziós alapból.
(Ö. I. B.)
Szabadság (Kolozsvár)

Alapjogok
Az alapvető emberi és polgári jogok ügyében indított perekben dönteni csak első látásra könnyű, mivel nem ritkán két ellentétes irányba mutató alapvető jog mentén kellene ítélni, s egyiknek elsőbbséget kell adni. Tipikus esete az ilyen egymással „szembefutó” szempontoknak a jó hírnévhez való jog és a szólásszabadság ütközése. 
Az első e tárgyban nagy médianyilvánosságot kapott per az volt, amikor Antall József beperelte Lengyel Lászlót a kilencvenes évek elején, mivel utóbbi azt állította, hogy az egész kormány korrupt, s mindenkinek megvan a maga tarifája. Ez ebben a formában nyilvánvalóan nem volt igaz, a bíróság mégis felmentette Lengyelt azzal, hogy kritika műfajában a közszereplőknek többet kell elviselni. 
Hasonló helyzetben van most Puzsér Róbert, aki ellen Hajdú Péter indított kilenc pert, mivel Puzsér, aki kérlelhetetlen ellenfele a bulvársajtónak, előszeretettel köszörülte a nyelvét Hajdún, durva jelzős szerkezetektől sem visszariadva. (Pl. „klinikai pszichopata” „takonygerincű antihős” illetve a bíróság által kifogásolt „szarkupac”.) 
A világhálót bejárta az a felvétel, melyen Puzsér elcsukló hangon védi magát, azt magyarázva, hogy nem Hajdú Péter személyét nevezte „szarkupacnak”, hanem azt a szerepet, amit Hajdú a médiában vállalt. A bíróságot nem győzte meg az érvelés, Puzsért bűnösnek mondta ki, egy év próbaidőre ítélte és 10 ezer forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet nem jogerős. Próbaidő esetén, ha  az érintett újabb bűncselekményt követ el, a bíróság az újabb bűncselekménnyel együtt bírálja el a korábbit, és annak megfelelően szabja ki a szankciót. Puzsér azzal számol, hogy akár börtönbe is kerülhet s előre jelezte, hogy ha kell, ezt a szerepet is vállalja a társadalom megtisztulása érdekében. 
Jellemző, hogy a bulvármédia „őrjöngésről” ír, miközben a kritikus mindössze szenvedélyesen védte a maga álláspontját a bíróság előtt. Az ítélet a jelek szerint nem töri derékba Puzsér karrierjét, sőt, a kritikus szókimondó publicisztikával jelentkezett a Magyar Nemzetben, mely jeles orgánum főszerkesztőjétől azt is megtudhattuk a múlt héten, hogy a médiaszemélyiség ezentúl a lap állandó szerzője lesz.
Borbély Zsolt Attila 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzetiség, politika
Az online közvetítésnek köszönhetően idén már nemcsak a küldöttek, meghívottak, illetve akkreditált szereplők követhetik nyomon az RMDSZ kongresszusának munkálatait. Persze erősen kérdéses, hogy a premierszámba menő korlátlan hozzáférés varázsa milyen mértékben szögezi a számítógépek elé a közélet iránt érdeklődők egyre csökkenő létszámú csapatát. A kezdeményezést azonban akár szimbólumértékűnek is tekinthetjük, például abban az értelemben, ahogy a szövetség igyekszik minél átláthatóbb, hihetőbb, netán szerethetőbb képet sugározni magáról. Persze ne legyünk megmosolyogni valóan hamvasak, és percig se higgyük: minden a szemünk láttára, fülünk hallatára történik. Egy kongresszus szervezettségének egyik legfőbb jellemzője, hogy előzetesen alaposan átrágott témák, jól előkészített dokumentumok kerülnek a nyilvánosság elé, amelyek tömeges megszavazása egységet és erőt sugároz. Személyi kérdések sem valószínűsíthetők, miután Kelemen Hunor önmaga kihívója a tisztújítás programpontban.
A kolozsvári rendezvény azonban minden valószínűsíthető jólfésültsége ellenére sem ígérkezik tét nélkülinek. A legutóbbi elnökválasztáson tanúsított magyar választói magatartás ugyanis a jelek szerint alaposan és tartósan ráijesztett az RMDSZ vezetőire, akik a közéleti GPS tavaly decemberi beüzemelése óta igencsak keresgélik az új, de még járható útvonalakat. Miután a kormányzati részvétel most már szervezeten belül is vitákat generáló témája pillanatnyilag nem aktuális, szokatlan, korábban „periferikusnak”számító kérdések kerülhetnek terítékre. Olyanok, amelyek sokkal közelebbiek, rólunk, mindennapjainkról szólnak, ezért aztán korábban nem is nagyon látszottak a repülőből. Most, hogy a szárazföldi közlekedési eszközök kerültek az előtérbe, már sokkal inkább szembetűnnek.
Úgy tűnik, a sok megemésztésre váró gombóc közül néhányat sikerült lenyelhetőbb állapotba hozni. Így például nem látszik akkutnak a székelyföldi erőcentrum kontra központi irányítás korábban még égető kérdése, és a politikai alelnöki tisztség felszámolása is azt üzeni, sikerült újabb részgyőzelmet aratni a régi sólymokkal vívott csatában. A megtisztulás, s azzal párhuzamosan a bizalom visszaszerzésének egyik kulcskérdése ugyanis, hogy milyen mértékben sikerül arculatot váltani – és nem csak látványelemekben. A nemzetpolitika tekintetében viszont nem sikerült túllépni a helyben járás fázisán: a jelek szerint továbbra sincs a tömbmagyarságra, Partiumra, illetve szórványra szabott program.
A válaszokat online, de még inkább a saját életünkbe várjuk. Postafordultával.
Csinta Samu 
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Előválasztás Marosvásárhelyen: fény az alagút végén?
Marosvásárhely, Székelyföld fővárosa kiemelt helyszín, magyar szempontból nemzetstratégiai jelentőségű város. Szellemi-oktatási központ, hatalmas történelmi múlttal. A Trianon előtti utolsó népszámláson, 1910-ben a lakosság 89,3 százaléka vallotta magát magyarnak, míg 6,7 százaléka románnak. A rendszerváltás után, 1992-ben még 51,4–46,1 százalék volt az arány a magyarok javára, ez 2011-re 44,87–51,97 százalékra romlott.
A magyarság 2000-ben elvesztette a polgármesteri tisztséget, amelyet azóta egy pökhendi, dölyfös, demagóg és magyarellenes politikus tölt be. Már a 2000-es RMDSZ-vereség is bundagyanús volt, hiszen Markó Béla, aki ekkorra már a teljes Neptun-vonal támogatásának örvendett, a kampány teljében, alapszabályzat-ellenesen váltotta le Kincses Elődöt a Maros megyei szervezet éléről. Ráadásul azzal az abszurd indoklással, hogy az elnök az előválasztáson legitimációt szerzett tanácsosi listát iktatta a román hivatalosságoknál, nem pedig a Neptun-klikk listáját.
Ha akkor erőt, egységet mutat a helyi RMDSZ, jó eséllyel meglett volna a Fodor Imre polgármesterségéhez szükséges néhány száz szavazat, amelynek elvesztését az RMDSZ azóta is előszeretettel varrja a szekusgyanús, azóta szerencsésen megszűnt Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt nyakába.
Az eredmény(telenség) nyomában
Ami ezután történt, egyenesen tragikus, és aligha magyarázható másként, mint azzal, hogy az RMDSZ nem is akarta visszaszerezni a polgármesteri széket. A szövetség-párt sorozatban indított olyan, az erdélyi magyar közéletet erőteljesen megosztó jelölteket, akikről előre lehetett tudni, hogy nem képesek mindenkit megmozgatni, akikre a választók egy része garantáltan nem szavaz. A legszomorúbb a legutóbbi, 2012-es választás volt, amikor Vass Levente személyében megtalálták az alkalmas jelöltet, aki mögött felsorakoztak az egyházak, a civil szféra és nagyrészt a politikum is, de akit az RMDSZ nem volt hajlandó koalíciós jelöltként indítani. A jelölt és a párt közötti kötélhúzás következményeként az RMDSZ Frunda Györgyöt indította, aki semmivel nem volt alkalmasabb a város magyarságának integrálására, mint korábban Kelemen Atilla és Borbély László. Az eredmény(telenség) persze ugyanaz lett.
Ehhez képest kurzusváltásnak tűnik, hogy a 2016-os választások magyar jelöltjét már idén előválasztáson jelölnék ki, és ha minden igaz, három magyar párt közös jelöltjeként indulna. Erről az érintett szervezetek helyi vezetői közös sajtótájékoztatón adtak hírt. Egyelőre egy hivatalos jelölt van, Soós Zoltán RMDSZ-es tanácsos, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, akit Vass Levente is támogat. Ugyanakkor a néppárt is jelezte, hogy indít jelöltet az előválasztáson, akinek kilétére lapzárta idején még nem derült fény, egyelőre Portik Vilmos neve merült fel ebben az összefüggésben.
Korai lenne még örülni, 2012-ben is sokakat optimizmussal töltött el, hogy végre-valahára összefognak a magyar politikai erők, ahhoz, hogy előbb az MPP jelentse be, nem támogatja azt a jelöltet, akit egyébként „ő” talált ki évekkel korábban, s javasolt elsőként polgármesterjelöltnek, majd nem sokkal később az RMDSZ hátráljon ki mögüle. De örülni lehet annak, hogy végre mozdul valami a magyar–magyar konszenzuskeresés témájában, még ha a részvételi feltételek elég szigorúnak látszanak is. A jelölteknek ugyanis 1350 támogató aláírást kell felmutatniuk, a határidők nagyon szorosak, miközben az idő mégsem sürget épp olyan nagyon. Az erdélyi magyar politikai élet belső logikájának szemszögéből premiernek számít ez a választás, hiszen eddig csak az RMDSZ ernyője alatt került sor e módszer alkalmazására.
Irány és jel
Az „előválasztás” szerves részét képezte az RMDSZ korábbi, valójában csak 1993 és 1996 között úgy, ahogy működő belső demokráciájának, amelynek fő kérdése az volt, miként lehet intézményesen biztosítani befelé a politikai sokszínűséget, kifelé pedig az egységes magyar akarat képviseletét. Erre elvi síkon a „belső parlamentarizmus”, az államelvű önépítkezés volt a válasz. Az államszerkezet mentén felépülő belső struktúra, a parlamentnek megfelelő SZKT, a kormánynak megfelelő ügyvezető elnökség, a bíróságokkal analóg bizottsági rendszer és az alkotmánybíróságnak megfelelő belső normaértelmező fórum, a Szabályzatfelügyelő Bizottság. Mindezek mellett több megyében intézményesítették az „előválasztást” is, hogy azok a politikusok kerüljenek fel az RMDSZ képviselői és szenátori listáira, akik a legnagyobb támogatottsággal rendelkeznek a választói bázis körében. Egy létező állam esetében az egész intézményrendszer működését – a közös értékeken és érdekeken túl – a legitim erőszak biztosítja. Az RMDSZ esetében az autonomisták abban reménykedtek, hogy a szabályszerű és funkcionális államelvű működéshez elégséges lesz a közösség ellenőrző ereje, a vezetők elkötelezettsége, normakövetési hajlandósága, a közös dokumentumok, a program és az alapszabályzat, valamint az egyetemes magyar létparancsok.
Nos, nem így történt. A Markó-féle vezetés elszabotálta a nemzeti önkormányzat kiépítésének legfontosabb lépéseit (nemzeti kataszter, belső választás, autonómiastatútumok), majd puccsszerűen kormányra vitte a szervezetet, feladva mind a társadalomépítés célkitűzését, mind az önálló külpolitika eszközét. A nemzeti önkormányzat kényszerzubbony volt az új, zsákmánypárt-logikára épített politika számára, amelyet kongresszusról kongresszusra lazítottak, míg teljesen át nem szabtak.
A választási törvény módosításával és a 6:3-as kiskapu megszűntével könnyen lehet, hogy az RMDSZ rákényszerül a marosvásárhelyihez hasonló egyezségekre, hiszen az 5 százalékos küszöb teljesítéséhez valamennyi magyar szavazatra szükség lehet a választáson. A közbizalom RMDSZ általi fokozatos eljátszásával, egyezségek sorozatos felrúgásával, a következetlen, eseménykövető, értékalap nélküli politizálásával olyan helyzet alakult ki, amelyben lehetetlennek tűnik visszaépíteni az 1993-as állapotokat. Ezzel együtt, a három magyar párt együttműködésre van ítélve. Kérdés, hogy időben felismerik-e a politikai szereplők és a szavazók, hogy egyetlen létesélyünk a célirányos, autonómiaelvű magyar cselekvési egység. A május 31-re tervezett marosvásárhelyi előválasztás apró biztató jel, amely ebbe az irányba mutat.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A tavalyi szakokat indítják el idén is a MÜTF-ön
Négy alapszakot hirdettek meg a következő tanévre a székelyudvarhelyi MÜTF Oktatási Központnál, melyekre nyáron és ősszel is lehet felvételizni. A tavalyi adatokat és a helyi igényeket mérlegelve úgy határoztak, idén nem indítanak új szakirányú képzéseket.
Figyelembe véve a tavaly meghirdetett képzések többségénél tapasztalt túljelentkezést, a MÜTF vezetősége úgy döntött, 2015-ben nem hirdetnek meg új szakokat, hanem az egy évvel korábbiakat indítják el ismét – közölte Geréb László, az intézmény ügyvezető igazgatója. Ennek alapján lesz könnyűipari mérnöki (textil- és nyomdaipari mérnöki szakirány), gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöki (erdőgazdálkodás specializáció), turizmus-vendéglátás (idegenforgalom és szálloda szakirány) és kereskedelem-marketing (e-kereskedelem szakirány) tagozat.
„A képzéseinket mindig úgy próbáljuk megszervezni, hogy a helyi gazdaság igényeire fókuszálunk – megkérdezve a vállalkozókat, szakembereket –, hiszen azok az emberek, akik nem tudják helyben értékesíteni tudásukat, el fognak vándorolni Székelyföldről. Ezért munkánkkal reményeink szerint  nemzetpolitikai célt is szolgálunk” – fejtette ki Geréb László. Ilyés Ferenc, a MÜTF marketing- és tanulmányi igazgatója rámutatott, a felvételiket úgy szervezik meg, hogy azok a román érettségi eredmények óvása után kezdődjenek, vagyis július 6–12., illetve szeptember 1. és 10. között lehet jelentkezni. A tanulmányi igazgató ugyanakkor hangsúlyozta: az érettségi diploma megléte elengedhetetlen a felvétel elnyeréséhez, ám azon diákoktól, akik még nem kapták kézhez bizonyítványukat, a megfelelő oktatási intézmény által kibocsátott igazolást is elfogadják.
A gazdasági képzéseken egyenként 30, a mérnöki szakokon pedig 50–50 helyet hirdettek meg. Az államilag támogatott helyekkel kapcsolatban nem tudtak még nyilatkozni, hiszen jelenleg zajlik a magyarországi emberi erőforrás minisztériuma által végzett elbírálási procedúra. A képzésekről bővebb információkat a www.egyetem.ro portálon lehet olvasni.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Elkezdődött A Holnap után fesztivál
Nem a kultúrát ünneplő öröm, hanem a szomorú rezignáció jellemezte a 3. A Holnap után fesztivál nyitórendezvényét, melyen Lászlóffy Csaba Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból című művét adták elő egy nappal a szerző halála után.
A nagyváradi Szigligeti Színház stúdiójában szerdán megtartott fesztiválnyitó rendezvényen Czvikker Katalin a színház menedzsere, a fesztivál egyik alapítója olvasta fel A Holnap után fesztivál alapító oklevelét, mely kimondja: „Alapítjuk ezt a fesztivált azért, hogy a mindent elfedő idő ne diadalmaskodjék az emlékezet fölött. Abban a hitben, hogy A Holnap nemzedékének akarását, alkotó erejét az utána következő nemzedékek folytatni tudták, folytatni tudják. Példájuk bizonyítja: e város teremtő szelleme el nem fogy. Újra és újra föllángol, még akkor is, ha a történelem hatalmas erejével néha elfojtani igyekszik. Nagyvárad magyarul szólalt meg Európa színpadán. És ennek már több mint ezer éve. Kimagasló személyiségeket adott a magyar kultúrának, akik által mind e város, mind a magyar kultúra gazdagodott. E fesztivál küldetése A Holnap nemzedékétől elindulva felkutatni azokat a személyiségeket, akik e városban születtek, avagy életük egy részében itt alkottak, s munkásságuk révén Nagyvárad megőrizte kiemelkedő szerepét a magyar kultúra történetében. Mi, alapítók bízunk abban, hogy méltók leszünk az emlékükhöz. A folytonosságra gondolván tekintünk a múltra, s cselekszünk a jövőért.”
Művében él a művész
Ezt követően Czvikker Katalin ismertette a József Attila díjas költő, drámaíró, esszéista, műfordító Lászlóffy Csaba életútját, majd pedig megjegyezte: „Ha ezt a kis bemutató szöveget tegnap olvassuk fel önöknek, akkor ezután csak annyi következett volna, hogy felvezetem az első előadásunkat. De sajnos úgy hozta az élet, hogy Lászlóffy Csaba a tegnapi nap folyamán elhunyt. Nem marad más hátra, mint arra gondolnunk, hogy a művész az alkotásai által él tovább lelkünkben. Lászlóffy Csaba, ha még élne, sajnos nem tudott volna jelen lenni, és mégis úgy érzem, hogy ma itt van köztünk”. A főigazgató egy szál virágot helyezett el a színtér mellett felállított Lászlóffy Csaba fénykép elé, majd felolvasószínházi produkcióként adták elő a Szigligeti Színház színészei – Firtos Edit, Pitz Melinda, Tasnádi-Sáhy Noémi, Csatlós Lóránt, Hajdu Géza és Kocsis Gyula – Lászlóffy Csaba Jelenetek egy aggastyán estvéli óráiból című művét. A darab Johann Wolfgang von Goethe öregkorába nyújt bepillantást, az irodalmi géniusz időskori szerelmei kapcsán szól a mű emberi vágyakról, nagyságról, dicsőségről, és mindennek hiábavalóságáról a mindenki számára egyformán és könyörtelenül múló időben.
Pap István
erdon.ro