A keresdi Bethlen-kastély Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz kori öröksége
A Segesvár melletti Keresden álló Bethlen-kastély Erdély egyik legjobb állapotban fennmaradt reneszánsz kori öröksége. A várkastély a 15. században épült, Keresd 8 évszázadon át a Bethlen család fészke volt.
A jelenlegi kastély alapjait Bethlen Márk idején rakták le, de az ásatások során kiderült, hogy egy 13. századi építmény helyén emelték.
Mindenki hozzátoldott valamit, nyomdát állított fel Bethlen Elek, hogy a testvére, Farkas, Erdély történelmét, a megírt részt ott nyomtassák ki – magyarázta gróf Bethlen Anikó, örökös.
A Küküllő menti dombok közt meghúzódó műemlék fennmaradásához nagyban hozzájárult, hogy itt nem zajlottak csaták, viszont a 20 század más természetű viharait annál jobban megsínylette. Az impériumváltás után a Bethlen család is elvesztette birtokainak jelentős részét: a kastély karbantartásának forrásai így elapadtak.
Nagyapám nem menekült el, mint a legtöbb földbirtokos, pedig ugye, mennyország nem várt rájuk. Ő azért maradt ott, hogy a puszta létével védje Keresdet. Nem fegyverrel vagy összeesküvéssel, hanem a puszta létével. Ezt úgy értékelték, hogy elvitték, Targu Jiu környékére, ott volt egy olyan gyűjtőtábor, mint Brassóban, meg Földvárt – emlékszik vissza gróf Bethlen Anikó. A keresdi kastély sorsát a kommunista hatalomátvétel pecsételte meg: az államosítás után 1949 tavaszán kifosztották. A Bethlen örökösök nem sokat tudnak az innen elhordott berendezés, a 3 ezer kötetes könyvtár, és az értékes festmények sorsáról.
Gróf Bethlen Anikó elmondása szerint múzeumokban van egy-egy festmény, képek, Szebenben van a kis kápolnának a szószéke, azt eldugták, hogy ne találja meg a művészettörténész és az ügyvéd, akik felmérték, hogy mi maradt. Segesváron vannak dolgok a múzeumban, Balázsfalván, Medgyesen, Brassóban, s talán Fogarason is.
A gazdátlanul maradt műemlék darabjait a keresdiek hosszú évekig építőanyagként hordták el. A teljesen lepusztult kastély felújítását a 90-es évek elején, a tetőszerkezet újjáépítésével kezdte meg a bukaresti művelődési minisztérium. Miután azonban az örökösök visszaigényelték, megszakították a munkálatokat. Így most a Bethlen-leszármazottakra hárul a helyreállítás befejezése. A család egyelőre az európai uniós pályázat alapfeltételét, a felújítási tervet sem tudja elkészíttetni, és az önrész fedezéséhez szükséges összeggel sem rendelkezik.
Én minden esetre keresem a kapcsolatot olyan emberekkel, akik hozzáértőek, és ha sikerül, hogy európai pályázatot írjunk, amihez nem csak önrész kell, hanem jó pályázatíró, aki nem csak ésszel, egy kicsit szívvel és sok lélekkel áll hozzá. Én évek óta szedegetem össze, amivel Keresdet egy olyan etnográfiai múzeummá lehet tenni, nem az egészet, hanem a földszinti részt – mondta gróf Bethlen Anikó.
Legalább három millió euróra lenne szükség ahhoz, hogy a kastély visszanyerje régi fényét. Az örökösök úgy döntöttek: lépésről-lépésre haladnak. Idén a kastély kápolnáját szeretnék használhatóvá tenni. A Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően pedig nyáron a Sapientia diákjainak tájépítészi és kertészeti tábort szerveznek a kastély területén.
Gyakorlatilag közösen próbálunk a kastélykertben valamit tenni. Ott sem történt az elmúlt 60-70 évben semmi, öregedtek a fák, egy-egy fa kidőlt. Az is teljesen elhanyagolt állapotban van, ezt próbáljuk közösen fejleszteni. A diákokkal közösen megpróbálunk kialakítani egy látogatói útvonalat, hogy körbe lehessen járni a kertet – nyilatkozta Gál Sándor, a Pro Castrum Bethlen Egyesület projektfelelőse.
A Bethlen család ősi fészke az elmúlt időben kapuit is megnyitotta a látogatók előtt. A leszármazottak pedig azt mondják: legjobb tudásuk szerint próbálják óvni, hiszen Erdély épített öröksége nemcsak magántulajon, hanem közös kincs is.
dunatv.hu; Erdély.ma

Jubilál a Tusványos
Idéntől himnusza is lesz a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábornak. A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány szervezésében július 22–27. között Tusnádfürdőn Történetekből történelem! címmel megrendezett rendezvénysorozat kiemelt politikai témái az idei magyarországi, az európai parlamenti, valamint a romániai államfőválasztások lesznek – derült ki a szervezők keddi kolozsvári sajtótájékoztatóján.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, Tusványos politikai programkoordinátora elmondta: az immár negyed évszázados múltra visszatekintő Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor abban különbözik Tusnádfürdőn megszervezett rendezvény korábbi kiadásaitól, hogy idén a hivatalos kezdés előtt egy nappal beiktatnak egy találkozót Bálványoson is.
Mint részletezte, ide azokat a személyiségeket hívták meg, akik negyed évszázada létrehozták a tábort: Németh Zsolt, Smaranda Enache, David Campanale, Sántha Attila, Szabó Miklós és Toró T. Tibor is részt vesz a szabadegyetem előestéjén megszervezett megemlékező eseményen.
Sándor Krisztina ugyanakkor arról is beszámolt, hogy megpróbálják egy asztalhoz ültetni a különböző nézeteket valló politikusokat a magyar–magyar, valamint magyar–román párbeszéd jegyében. Több meghívott politikus már visszaigazolta jelenlétét, így Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a Tusványos szombati napján tartja meg előadását.
A kerekasztal beszélgetéseket, előadásokat három fő téma köré csoportosították, a választások, a rendszerváltozást követő 25 év elemezése és a nemzetpolitikai kérdések kerülnek terítékre. De – mint a volt főszervező tapasztalatból is tudja – a program politikai része egyelőre napról napra változik, annak függvényében, hogy a meghívott politikusok milyen arányban igazolják vissza jelenlétüket. Kifejtette: valamennyi magyar európai parlamenti képviselőt meghívták, illetve szinte valamennyi magyarországi minisztériumot képviseli egy-egy államtitkár.
Eddig Tőkés László és a tábor alapítók közé tartozó Toró T. Tibor mellett Deutsch Tamás, Csáki Pál a felvidéki Magyar Koalíció Pártja, valamint Schiffer András, az LMP elnöke jelezte, biztosan részt vesz a szabadegyetemen. Sándor Krisztina leszögezte, korábbi pártpolitikai csatározásoktól függetlenül mindenkit meghívtak, hogy visszahozzák azt a politikai vitakultúrát, amely a Tusványos egyik legsajátosabb, legfontosabb védjegye.
Fancsali Barna a MIT elnöke ugyanakkor elmondta: idén himnusza is lesz a tábornak – az Intim Torna Illegál zenekar dalának címe: Számon a szívem. Popa Ilona, a MIT alelnök, a Tusványos programfelelőse a rendezvénysorozat nagyszínpadi koncertjeiről is beszámolt. Ott lesz a Role, az Edda, a Heaven Street Seven, a Tankcsapda, Rúzsa Magdolna, a 30Y, a Kiscsillag és a Quimby is. Ugyanakkor a fesztivál programjában helyet kapnak a feltörekvő erdélyi zenekarok, és fellépnek a Dumaszínház humoristái is.
Vadász-Szatmári Huba, a MIT alelnöke, Tusványos táborigazgatója több jó hírrel is szolgált a táborozóknak, a 25 éves jubileumra való tekintettel ugyanis csak napi 15 lejbe kerül egy sátorhely a korábbi 25 lej helyett. Aki pedig a rendezvény mind az öt napjára vált sátorhelyet, 70 lejes kedvezményes áron teheti meg. További jó hír, hogy a tábor mosdói és zuhanyzói felújítás alatt állnak.
Kiss Előd-Gergely, Székelyhon.ro

Megtiltották a lampioneregetést
Elmaradt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kézdivásárhelyi szervezete által vasárnap estére a Gábor Áron-szobornál tervezett, Kívánj lampionnal! rendezvény.
Az EMI tegnap sajtóközleményben tudatta, hogy az esemény önhibájukon kívül maradt el. Az EMI pénteken a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal által elküldött levélből értesült arról, hogy a légihatóság nem engedélyezte a lampioneregetést. Az átirat szerint Kézdivásárhely fölött személyszállító repülők haladnak el, ezért nem engedélyezett sem a tűzijáték, sem a lampioneregetés. A polgármester által aláírt átiratból az is kiderült: ha saját felelősségükre megszervezik, az következményeket von maga után – esetükben büntetést, pénzbírságot. Az EMI nem tudná felvállalni egy ilyen nagy összeg kifizetését, közös megegyezéssel lemondtak elképzelésükről. Rendezvényükkel egy eltűnőben lévő, XVI. századi magyar hagyományt szerettek volna újra életre hívni, emellett az autonómiaigényt is hangsúlyozni akarták.
(iochom),Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szabadságért küzdeni kell
Gábor Áron halálának 165. évfordulóján, amikor fölöttünk lebeg a régiósítás, a kisebbségbe, szórványba száműzés réme, amely teljes kiszolgáltatottságot, a székelység gyors etnikai fellazítását jelenti, az ágyúöntő konok kitartása, szabadságért folytatott harca számunkra jelkép értékű.
Ha számvetést végzünk, sajnos, a Gábor Áron vértanúhalála óta eltelt hosszú időszak után még mindig támadnak olyan erők, amelyek a székelység felszámolásán munkálkodnak, ezért a szabadságért folytatott küzdelmünk nem ért véget. Olyan országban élünk, ahol az általunk tisztelt személyiségek szobrait meggyalázzák, az egy-két magyar szót tartalmazó megnevezések, utcanevek büntetőperek anyagaivá lesznek. A székely zászlók üldözése pedig állampolitikai rangot nyert. Már nemcsak az önálló magyar egyetemért, de az önálló magyar tagozatért is harcolni kell. A diszkriminációt, az intoleráns politikát folytató hatalom a megalkuvókra támaszkodva próbálja aláásni népünk jövőjét.
Az idő múlása – az elmúlt negyedszázad – a magyarellenes nacionalistákat szolgálta, de ma egyre inkább bennünket, a nemzeti elnyomás áldozatait, mert Európa-szerte új szelek fújnak. Harcunk az autonómiáért ma már nem teljességgel kilátástalan. Szülőföldünkön való megmaradásunkért azonban nap mint nap meg kell küzdenünk, ez a mi sorsunk, másképp nem tehetünk! E harcot már nem ágyúkkal vívjuk. Legerősebb fegyverünk az igazmondás, a könyv, a szó! Európa egyik legnagyobb, tömbben élő nemzeti közösségeként mind az etnikai, mind a történeti jog alapján jogosultak vagyunk a területi autonómiára, amely Románián belüli korlátozott szuverenitást, önrendelkezést jelent.
Népünk soha nem feledte elődei küzdelmét a szabadságért, és ebből ma is erőt merít. Székelyföld népe képes megszervezni saját gazdasági, társadalmi és kulturális életét azon a földön, ahol él. Képes magasabb életminőséget és teljes kulturális önrendelkezést biztosítani az itt kisebbségben élő románoknak is. Székelyföld két nép birtoka, az itt élő székelyeké és románoké. Az egyenlőség alapja a két nyelv egyenrangúsága, az arányos részvétel e terület vezetésében, a helyi döntések meghozatalában. A területi autonómia biztonságot jelent mindenkinek, erősíti Romániát is azáltal, hogy véget vet az ádáz feszültségnek, a szélsőséges erők hazug és uszító jellegű propagandájának. Amikor a román nacionalizmus – a román alkotmány első cikkelyére hivatkozva – nyíltan Székelyföld felszámolására tör, megtagadja a székelység területi autonómiához való jogát, akkor mi az igazmondás fegyverével mondjuk, követeljük e jogot. Erre emlékeztet 1849. július 2., amikor az Uzon és Kökös közötti csatamezőn ágyúk tucatjai hirdették, hogy a székely népet megilleti a szabadság! Erre emlékeztet Gábor Áron hősi halála is, amely arra int, hogy a szabadságért elszántan és határozottan tovább kell küzdeni!
Kádár Gyula, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzetközi konferencia és tábor Havadtőn
A Pro Havadtő Egyesület sikeres pályázata eredményeként 2014. július 2–12. között a Jeunes en Roumanie (Fiatalok Romániában) nemzetközi önkéntes program keretében 19 belgiumi fiatal vesz részt a régi református temető rehabilitációjában. Az egyesület szervezésében 2013-tól kezdődően 8 kalákára került sor, melynek során kiásták és újraállították az elsüllyedt, kidőlt régi sírköveket, 305 mívesen faragott sírkövet örökítve ezzel az utókorra. Felmérésük szerint további félszáz sírkő vár felállításra, azt követően bozótirtást és ösvénykialakítást végeznek, hogy látogathatóvá tegyék a Kis- Küküllő mente legszebb régi temetőjét.
A tíznapos tábor nyitó délutánján a külföldi vendégek és a helybéliek számára a szervezők önálló konferencia keretében számolnak be a település kulturális értékeiről és a kitűzött célokról. A rendezvényt Varga József, Gyulakuta polgármesterének köszöntő szavai nyitják, majd felolvasásra kerül Sógor Csaba európai parlamenti képviselőnek, a konferencia fővédnökének a rendezvényt méltató levele. A szakmai előadások sorát dr. Vajda András néprajzkutató nyitja, aki a Maros megyei kulturális örökség állapotát ismerteti. Ezt követően Donáth Beáta, a havadtői iskola tanítónője Havadtő monográfiájának előkészületeiről számol be. Dr. Kinda István néprajzkutató Havadtő kulturális értékeit veszi számba, Koncz Emma óvónő, a Pro Havadtő Egyesület elnöke, a hagyományos, népi gyermekvilágot idézi fel. Donáth István közösségszervező, a Pro Havadtő Egyesület alelnöke, a 19. századi temető rehabilitációs programjáról és a tábor munkatervéről beszél.
Az előadásokat követően bemutatkoznak a Jeunes en Roumanie belga csoportjának tagjai, akiket végigvezetnek a 2010- ben felavatott helytörténeti és néprajzi gyűjteményből szervezett kiállításon. A rendezvény hivatalos része a régi temető meglátogatásával ér véget.
Havadtő örökségvédelmi programjának szakmai koordinátora dr. Kinda István néprajzkutató, a Székely Nemzeti Múzeum főmuzeológusa. A 2014. év tevékenységeit Gyulakuta Polgármesteri Hivatala, Maros Megye Tanácsa, a Bethlen Gábor Alap és a Székely Nemzeti Múzeum támogatja. A projektet több neves intézmény – a Kriza János Néprajzi Társaság (Kolozsvár), a Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Szentendre) – is támogató figyelemben részesíti. A konferencia napján dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum (Budapest) főigazgatója helyszíni szemle során megtekinti Havadtő kiemelt értékű faragott sírköveit.
A Pro Havadtő Egyesület célja, hogy a belga önkéntes csapat tagjaival a helybéli fiatalok is kapcsolatba kerüljenek, a közös munkák során bepillantást nyerjenek egy másik kultúrába, barátságok szövődjenek. Éppen ezért szívesen fogadják a tábor idejére a segítőkész önkénteseket, a nyitó konferenciára érkező érdeklődőket szeretettel várják!
Pro Havadtő Egyesület, Népújság (Marosvásárhely)

Románia lakossága 20 millió alá csökkent!
Románia rezidens lakossága 2014 januárjában 0,4 százalékkal csökkent tavaly január elsejéhez képest, 20 millió alá esve: összesen 19,94 millió lakosa volt Romániának, majdnem 57 százalék 25 és 64 év közötti.
A csökkenés fő oka a negatív természetes szaporulat, amely mínusz 70 812 személyt jelent – áll az Országos Statisztikai Hivatal (INS) közleményében.
A lakosság 48,8 százaléka, azaz 9,73 millió személy hímnemű, akárcsak a 2013-as év elején.
2013. január elsejéhez viszonyítva mind a hímnemű, mind a nőnemű lakosság körében csökkenés következett be – mutat rá az INS.
A lakosság összlétszámának 56,6 százaléka 25 és 64 év közötti, 16,5 százalékuk 65 év fölötti.
A 14 éven aluli személyek a lakosság 15,5 százalékát teszik ki, a 15 és 24 év közötti fiatalok a 11,4 százalékát.
A rezidens lakosság azokat a személyeket (román vagy külföldi állampolgárokat) foglalja magába, akik legalább 12 hónapig egyhuzamban Románia területén laknak. A rezidens lakosságba beleszámítják a Romániába bevándorolt személyeket, az országból kivándorolt személyeket azonban nem – áll a közleményben.
(Mediafax), Nyugati Jelen (Arad)

Nagyenyed: Korunk kerekasztal az Áprily-esteken
Szórványról másként a szórványban
A nagyenyedi dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban a Korunk júniusi, az erdélyi magyar szórványról szóló számát mutatták be.
A helyszín nem volt véletlen: a város és környékének szórványosodó jellege mellett, a tematikus szám négy írásának enyedi vonatkozásai is indokolták. A találkozót megtisztelte jelenlétével Cseke Péter, a lap júniusi számának szerkesztője, és Péntek János nyelvész, nyugalmazott egyetemi tanár, a lapszám egyik írója. A kerekasztal jelleget a félkörben elhelyezett székekkel is érzékeltették a Magyar Ház szervezői (Józsa Miklós, Kerekes Hajnal, Nagy Mária, László István), és újdonságnak számított a vidéki értelmiség bekapcsolása a rendezvénybe.
Bakó Botond, Szabadság (Kolozsvár)

Botrányból, korrupcióból jeles
Legyen az kisérettségi vagy nagyérettségi, lassan mindenki számára megszokottá válik, hogy nem mentes a botrányoktól Romániában – így a hétfőn kezdődött érettségi írásbeli és a múlt heti szakaszzáró vizsgasorozat sem.
Hétfőre virradóra példának okáért Arad megyében „robbant a puliszka": csúszópénz elfogadása miatt vették őrizetbe a helyettes főtanfelügyelőt, egy szaktanfelügyelőt és egy tanárnőt, akiket az ügyészség azzal gyanúsít, hogy diákonként több száz euró ellenében akartak átsegíteni érettségizőket az írásbelin.
A nyolcadikosok kisérettségijét követően a román nyelv és irodalom tétel összeállítása váltott ki indulatokat – az országos diáktanács és a vizsgázók szülei nyílt levélben követelték a romántételeket kidolgozó pedagógusok lemondását, és szakmai körökben is nehezményezték, hogy a tételsor nem illeszkedett a nyolcadikosok tudásanyagához, valamint a javítókulcsot sem dolgozták ki megfelelőképpen. Az már csak hab a tortán, és talán ezek után természetesnek is tekinthető, hogy a székelyföldi megyékben a kisérettségizők meglehetősen gyengén szerepeltek.
Bár az érettségi tartalmi és formai részét az utóbbi években próbálták szigorítani, úgy tűnik, ez a mai napig nem vezetett eredményre. Sikertelen vizsgázók tömegei kerültek (kerülnek) ki az iskolapadokból, megannyi jel mutat arra, hogy az oktatás és az érettségi is a korrupció egyik melegágya: tavaly a vizsga előtt tették közzé a világhálón a tételeket, arra is volt példa, hogy ezeket pénzért adták-vették a bukaresti piacon, és már idén is fény derült csalásra.
Az érettségi tisztaságát az a divatossá váló eljárás sem szavatolja, hogy egyes iskolák buktatási stratégiát alkalmaznak érettségi előtt, hogy a statisztitkákban kedvezőbb fényben tűnhessenek föl. És nemcsak az vált általánossá, hogy ily módon a tanulás értéke, fontossága csökken, de az is elgondolkodtató, hogy miként fonódik össze a korrupció az oktatással.
Hiszen hogy is ne szőné át a romániai társadalmat, amikor az ország polgárai már diákkorukban megtanulják, miként lehet erőfeszítés nélkül, pénzért tudást vásárolni?
Kiss Judit, Krónika (Kolozsvár)

Nézz, uram, sebeinkre!
Nem akarom magam örökbe vétetni a magyar kormánnyal. Mégis teszek (néha) ajánlatot. De hogy belső légköri nyomásom megmaradna, idézek két sort a (romániai) kommunista diktatúra egyik magyar költőjétől – név az illetékes irodalomtörténészeknél, pl. Kántor Lajosnál: „Most mint elvtárs, megkérdem tőled, / éber vagy-e? jó vagy-e őrnek?” Merthogy az a kommunista rendszer igyekezett mindenkit örökbe fogadni, éberré tenni.
Abból a rohadék rendszer(telenség)ből semmit nem vett át, hála Istennek, az Orbán-kormány. Szlovákiába invitálom magam mellé most, meg sem állunk a dunaszerdahelyi könyvüzletig, ahol találhatók azok a mostani könyvek, melyekben nemcsak a maguk múltját írják újra azok a történészek, melyeket nem üldöz a világon egyetlen akadémia sem tagságuk ügyében. A könyvekben írva van, hogy „a magyar honfoglalás tulajdonképpen nem honfoglalás volt, Árpádék bekérezkedtek a Kárpát-medencébe, ahol Szvatopluk morva–szlovák vezér helyet adott a söpredék szolganépnek, letelepedési jogot… Tulajdonképpen mi, szlovákok hálásaknak kell lennünk e kóbor népnek, mert ők kényszerítettek bennünket összefogásra. A szlovák nép olyan nagyságokat adott a magyarságnak a saját soraiból, mint Kossuth Lajos, Liszt Ferenc, Petőfi Sándor és sok más szlovák...”
Azt az újraírók elfelejtik, hogy ilyen megnevezés, hogy szlovák, Magyarország 1920-as kiosztásáig nem is létezett, fővárosuk sem, az osztozkodáskor Bratislava sem, csak úgy mondották a tótok, hogy Poson stb. Kilenc ilyen tudománytalan, fantáziával dúsított munka recenzióját kaptam kézhez a világhálón, Németországon át. És hát megkérdezem most tisztelettel a Magyar Tudományos Akadémiát, illetve a mai magyar kormányt, van-e válaszuk ezekre a könyvekre, melyeket állami pénzen, potom áron terjesztenek, és ezekből tanítják a maguk s a magunk történelmét iskolákban.
Most mint magyar szavazó s nemzetpártoló, megkérdem tőled, kormányom, van-e a tarsolyodban válasz? És miért fordult vissza Sólyom László államelnökünk a Duna-hídról, amikor a szlovák elvtársak nem engedték be, itt, né, vagy nyolc évvel ezelőtt? Ne vegyenek ölbe s örökbe bennünket, de viselkedniük kellene ám érettünk, számkivetettekért, otthon és másutt, mert hát szavaznunk kell, s bizony önmagunkra is gondot kell fordítanunk, Pozsonytól Bukarestig, le Belgrádig s tova Marosvásárhelyig.
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A halogatás mesterei
Számon tartani sem lehet immár, hányadik határidőt jelölték meg az RMDSZ autonómiastatútumának közvitára bocsátására, parlament elé terjesztésére. Mindig hátravan még néhány egyeztetés, és ama nagy pillanat valahogy soha nem érkezik el. Most újabb időpontot dobtak be, Kovács Péter, a szövetség főtitkára ígérete szerint „július 11. után” felkerül honlapjukra Székelyföld autonómiájának törvénytervezete.
Hétfőn egyeztetett az RMDSZ szövetségesével, a Magyar Polgári Párttal, az ezt követő nyilatkozatokból, közleményekből nehéz kiköbözni, miben értettek egyet, melyek a vitás kérdések, mennyi az esélye a közös álláspont kialakításának. Úgy tűnik, a polgáriak ezúttal kiterjesztették javaslatukat a Székelyföldön kívül élő magyarságra is, egy általános, a romániai magyarság jogait összefoglaló sarkalatos törvény összeállítását javasolták. Elképzelésük szerint ebben helyet kapna az SZNT autonómiastatútuma alapján kidolgozott rész és a kulturális autonómia szabályozása egyaránt. Azt is leszögezik, hogy az esetleg módosítandó, új alkotmányban az 1918-as gyulafehérvári nyilatkozatnak hivatkozási alapként kell bekerülnie, el kell érni, hogy ez legyen a „Romániában fennálló nemzeti egyenlőség és nemzeti szabadság erkölcsi, történelmi és jogi alapja”. Az MPP vezetői úgy látják, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben ez lenne a kedvező „csapásirány”, és ezt a törekvést az anyaország is támogatni tudná. Ismét egy új irány, új elképzelés tehát, melyről egyelőre az RMDSZ véleménye nem ismert. Valóban fontos lenne egy általános kerettörvény, mely nemcsak a székelyföldi magyarság számára jelentene megoldást, de a szórványban és Erdély más részein élőknek is biztosítaná a kulturális autonómiát. Erre lett volna hivatott a kisebbségi törvény, mely hosszú évek óta halódik a parlamentben, sem kormányon, sem ellenzékben nem sikerült elfogadtatni. Most azonban, mikor még arról sem sikerül kiegyezni, mekkora legyen az autonóm Székelyföld területe, milyen hatáskörök átruházást kell követelni a központi hatalomtól, egy ilyen léptékű probléma felvetése csak a megoldás elodázását szolgálja. Nem egyéb, csak egy újabb csomag, melyen lehet hónapokig, évekig dolgozni, egyeztetni. Időhúzás. Jobb lett volna hát újabb és újabb ötletek bedobása helyett szépen végigvinni, véglegesíteni bár az elsőt, s utána nekiindulni a következő lépésnek. Egyelőre azonban csak egy helyben toporgunk, homályos célokkal, ígéretekkel tele már a padlás. Sokat elárul Kelemen Hunor RMDSZ-elnök minapi elszólása: tulajdonképpen nincs jelentősége, mikor terjesztik parlament elé az autonómiastatútumot. Jelzi hozzáállásukat és azt is, mennyire veszik komolyan az ügyet.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
KOLOZSVÁR KÉRI A MÁTYÁS-HÁZAT. Átvenné Mátyás király szülőházát a képzőművészeti egyetemtől a kolozsvári önkormányzat, az épülettel az idegenforgalmi kínálatot bővítené a 2021-es Európa kulturális fővárosa címre pályázó városvezetés. Mátyás király szülőháza Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, az 1440-es években Méhffi Jakab jómódú szőlősgazda tulajdonában állt, rendszerint nála szállt meg Szilágyi Erzsébet. 1443. február 23-án – az emléktábla felirata szerint március 27-én – itt született Hunyadi Mátyás.
BÖRTÖNBE SZÁLLÍTOTTÁK CSIBI ISTVÁNT. Büntetése végrehajtása érdekében előállította és a csíkszeredai börtönbe szállította hétfőn a rendőrség a jogerősen szabadságvesztésre ítélt Csibi István üzletembert. A több mint egy évtizeddel ezelőtt a hargitai megyeszékhelyt és környékét rettegésben tartó vállalkozót június 26-án kihirdetett végleges ítéletében hat év tíz hónap szabadságvesztéssel sújtotta a bákói táblabíróság erőszakos fogva tartás miatt. (ÚMSZ) KISEMBEREK KIS PÉNZE SEGÍTI AZ ORSZÁGOT. Romániában a legjelentősebb befektetők nem a nagyvállalatok vagy nemzetközi pénzcsoportok, hanem a külföldön dolgozó egyszerű munkások. Ezek tavaly 3,5 milliárd eurót küldtek haza, míg jelentős nemzetközi befektetők mindössze 2,7 milliárd eurót szántak a román gazdaságra. Igaz, ez utóbbi összeg is 27 százalékkal magasabb, mint 2012-ben. A legtöbb pénzt az Olaszországban munkát vállalók juttattak haza, őket a németországiak követik, harmadik az USA-ba boldogulásukat keresők hazajuttatott pénze. (Jurnalul Naţional) DRÁGULHAT ARATÁS ELŐTT AZ ÜZEMANYAG. Egy hete ugrott meg az olaj hordónként számított világpiaci ára, és noha ennek hatása általában egy hónappal később érezhető a kutaknál, bizonyos romániai töltőállomásoknál máris 5 banival nőtt a gázolaj ára, elérve a 6,41 lejes (kb. 1,45 euró) szintet. Az olaj jelenleg 115 dolláros világpiaci árát az iraki kormányerők és a szunnita felkelők közötti összecsapások befolyásolják: a lázadók Irak legfontosabb és legnagyobb kőolaj-finomítóját, a baiji-it vennék be, ezért annak működése már leállt, a külföldi munkásokat pedig már evakuálták. A helyi benzinkutaknál óriási sorok alakultak ki, és az eladást is racionalizálták. (7határ) SZAKKOLLÉGIUM KIVÁLÓ KÉPESSÉGŰ HALLGATÓKNAK. Mától lehet beiratkozni a BBTE Szakkollégium által meghirdetett felvételire. A 2013-ban létrehozott BBTE Szakkollégium az egyetem szerkezetének újszerű tehetséggondozási formája, amely a BBTE valamennyi karának kiemelkedő képességű hallgatóit olyan szakmai környezetbe tömöríti, ahol az egyetemi tanév során a felsőoktatási intézmény által biztosított kedvezményekben részesülhetnek. A BBTE multikulturális szerkezetét tükröző Szakkollégium a BBTE legtehetségesebb hallgatóit igyekszik bevonni, a jövő kutatóit és egyetemi oktatóit a szakkollégisták soraiból szeretné kiválasztani – áll a BBTE Magyar Tagozatának közleményében. A 2014–2015-ös egyetemi tanévre a BBTE 75 helyet biztosít a kiváló képességű hallgatók számára. Jelentkezni július 9-ig lehet.
(Paprika Rádió), Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Kárpát-medence mint turisztikai cél
A Kárpát-medencei vendégforgalom fellendítése és fejlesztése érdekében tartott kerekasztal-beszélgetést a Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség kezdeményezésére vasárnap az ópusztaszeri emlékparkban tizennyolc, Magyarországot, Délvidéket, Erdélyt, Kárpátalját és Felvidéket képviselő szervezet.
A jelenlevők – köztük Dombora Lehel, a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület irodavezetője – szándéknyilatkozatot írtak alá. Az együttműködés hosszú távú célja a Kárpát-medence mint egységes turisztikai cél megjelenítése, népszerűsítése határon innen és túl.
(sz.), Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki kalauz (Bálványos és környéke 8.)
E térképvázlat tájegységei (Torjahágó, Bálványos-vidék, Torjai-hegység, Büdös-hegység, Zsombor- vagy Büdöspatak völgyfeje és a Bodoki-hegység északi része) számos látnivalót nyújtanak.
A vulkanikus eredetű szén-dioxid jelenléte, a kiterjedt erdőségek, borvízforrások fürdőhelyek kialakulásának kedveznek. A vidék kárpáti homokkőből épül fel, csupán északnyugati részén jelenik meg foltként az andezitféleségekből álló Várhegy és Büdöshegy masszívuma. Torjahágó-fürdő Futásfalvi Pokolvölgy néven ismert a szakirodalomban, ugyanis a múltban a völgyek fenekén felgyülemlett fojtógáz, a szén-dioxid miatt a juhnyájakban, kis állatokban kár esett (Papp Károly: Földtani Közlöny, 42. köt., 1912). Kisebb mofetta és borvizes fürdőmedencék csalogatják ide nyaranta az embereket. Az erős gázfeltörés övezetében nagyobb felületeken teljesen hiányzik a növényzet. Ez európai kuriózum. A fák itt csenevészek, a földön csúszó állatok, alacsonyan repülő madarak holtan esnek a mélyedésekbe. A környéken sok a borvízforrás. Az Almás-patak völgyében található a Halasági, a Belső kőhídi, a Kerekesek és Bartos Ignác borvize, délkeletre a Borzliki-patak (A) forráscsoportja: Szőcs István borvize, Sós borvíz, Zöldi Boldizsáré, Rácz Ferenc-féle és a két Borzliki forrás. Közel a völgyhöz tör fel az egykor Diana néven palackozott, híres Szeregető- (1) és a Fóristövi-forrás (2). A (B) jel Torjahágó-fürdőt jelzi a Büdös- és Csutakos-patak vidékén. C-vel jelöltük a Medgyes-patak borvízforrásban gazdag vidékét és D-vel a Jajdon völgyének tizenöt borvízforrással gazdagított területét. A Torjai-hegységből eredő Gorgán-patak völgyében is borvízforrások sorakoznak: Egyed Béni borvize, Geczi-borvíz, Sóskút és a Gorgánpataki-forrás (E). Bálványosfürdő környékének turisztikai nevezetessége a Begyenkő-sziklahegy és vidéke. Itt egy konglomerátumokban kialakult kisebb barlang is található, lábánál, a Kecskekasár völgyében mofetták és borvizes fortyogók. A Csoma-patak völgyében buzog fel a Dobolyi-, Tekenyős- és György Samu-borvíz (F). Bálványos várának középkori romjai, a felújítás alatt álló hideg borvizes tükörfürdők (Strand, Hammas, Csokoládés, Vallató) és a vidék jelzett turistaösvényei miatt egyre látogatottabb ez a hely. Csiszárfürdő (Bálványosfürdő délnyugati része) fontosabb borvízforrásai: Vasas (v. Transzszilvánia), Jordán, Zsófia és a Mogyorós. Itt a Szemvíz-forrás is. Az egykori Várpadon, ahol az Aporok fürdője virágzott, 1918 után alakult ki a Transzszilvánia-fürdő, régi népi nevén Várpadi-feredő. Itt hétvégi házak és panziók várják az üdülőket. Ásványvízforrások: Ibolya, Szilamér, Kemping, majd az egykori medencék, a Margit és az Anna. A Várpatak völgyében vizes mofetta tátong, s itt buzog a Bálványos- és az Ilosvay-borvízforrás is. A Büdöshegy oldalában a mesterséges kőfülkék, ún. barlangok többnyire az egykori kénbányászat maradványai. (Torjai Büdösbarlang, Medve- v. Timsós-, Gyilkos-barlang). Más érdekes látnivalók: az egykori temető még álló sírköve és a Madártemető. A Várpatak forrásvidékén terül el a védett Buffogó borvizes felláp növényi ritkaságaival. A 940 m magasságban épült Grand Hotel Bálványos szolgáltatásaival várja a turistákat. Előterében – a Sósmezőn – alakult ki a régi Bálványosfürdő. A környék borvízforrásai: Károly, Fidelis és a Bányai Jánosról, Cseh Károlyról elnevezett savanyúvíz. A műút mellett, a Halál völgyében az Apor lányok feredője és a Szemvíz kénes-savas vizei valóságos hidrokémiai érdekességek. A Zsombor-patak völgyfejében terült el az egykori Mikes- vagy Zsombori-fürdő, a mai Hammas, Bükki és Vallató nevű borvizes medence környéke, amelyet felújított a tulajdonos zabolai Mikes család. Itt a Bükki- és Pataki Samu-borvízforrás (G). A Zsombor-patak alsóbb folyásán a következő savanyúvízforrások ismertek: Pál Márisé (1), Kőborvíz, másképp a Rezes vagy Döngő alatti (2), Pali bá feredője (3), Utászházi borvíz (4), Felsőtó (5), Verespataki (6) és Disznyós borvíz (7). A Bodoki-hegység gerincéről sárga sáv jelzés mentén, a Rövidsarok-, Hosszúsarok-tető érintésével elérhető a hegyvonulat legmagasabb csúcsa, a Kőmöge. Jó kilátás kínálkozik a Bükszádi-medencezugra és a Torjai-hegységre. A Kőmöge masszívumában még feltáratlan résbarlangok rejtőznek. * Lapunk sorozat formájában közreadja Kisgyörgy Zoltán 1984 és 1985-ben a Megyei Tükör oldalain megjelent, 60 kockából álló, Hegyen-völgyön kalauz című megyetérkép-sorozatát. A térképvázlatok hetente egy alkalommal jelennek meg lapunkban, és a Háromszék lapárusítóinál fóliázva, gyűjtőmappával együtt is beszerezhetőek lesznek megrendelés alapján (a fóliázott térképkockákat a 0267 351 504-es telefonon, illetve a hpress@3szek.ro e-mail címen lehet megrendelni).
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csűrszínházi Napok
Teltházas előadások
Tizenkettedik alkalommal szervezték meg Mikházán a Csűrszínházi Napokat, amely az eddigi legsikeresebbnek számít, ugyanis végig teltházasak voltak az előadások.
Amint korábban sajtótájékoztatón is jelezte Szélyes Ferenc színművész, a Csűrszínházi Egyesület elnöke, az idén is egész idényt betöltő évadot szerveztek, igaz szerényebbet, mint az előző esztendőben, ugyanis az érdeklődésből ítélve úgy tűnt, hogy a programot túlzsúfolták az eseményekkel. Így az idén a hangsúlyt inkább a Csűrszínházi Napokra fektették, ezért is igyekeztek olyan programmal előállni, ami minden korosztálynak és elvárásnak megfelel. Pénteken délután a Csűrszínház udvarán levő iskola nagytermében a Marosvásárhelyi Marx József fotóklub tagjainak (Plájás István, Fülöp Jenő, Both Gyula, Tordai Ede, Bálint Zsigmond, Vajda György, Szegedi Ferenc, Török Gáspár, Kerekes Péter Pál, Kertész Katalin) alkotásaiból nyílt kiállítás.
A tanteremben a 12. Csűrszínházi Napokat Szélyes Ferenc nyitotta meg, aki elmondta, örömmel tapasztalja, hogy vannak visszatérő vendégei a rendezvénynek, ezek egyike a Marosvásárhelyi Marx József fotóklub, de színtársulatok is szívesen jönnek el, és ami a legfontosabb, hogy a nézők és az érdeklődők is megszokták, hogy ebben az időszakban ki kell vonulni Mikházára, mert érdemes.
Vajda György, a társszervező Artecotur Egyesület elnökeként és a fotóklub tagjaként szólalt fel és elmondta, a kiállítás témája Nyárádremete község volt, nem először jöttek ki és készítettek felvételeket a fotóklub tagjai, de a szervezők érdekesnek találták azt is láttatni az érdeklődőkkel, hogy időben milyen változások vannak, milyen értékekre figyelnek és kapják lencsevégre értő szemekkel a fotósok, hiszen a községnek, s ezen belül Mikházának is több olyan látványossága van, amit idegenforgalmi szempontból ki lehetne használni. A Csűrszínház-évadot összeállítók szándéka is az volt, hogy ennek a nyárádmenti településnek híre menjen, és egyre többen felkeressék.
Pénteken két igen érdekes és a környezetbe pompásan illő előadást láthattak az érdeklődők. A művelődési otthonban Sebestyén Aba színművész, a Yorick- stúdió vezetője, a monodráma-sorozat folytatásaként Székely János Dózsa című írásából összeállított egyéni produkcióját mutatta be Török Viola rendezésében. A színpadi mű Dózsa György képzeletbeli vívódása, amely nemcsak a történelmi tényekre reflektál, hanem gyakori áthallással, a mai szemszögből is a hatalom, egyház, kis emberek, tömeg viszonyulását is taglalja. A Csűrszínház színpadán pedig a Marosvásárhelyen bemutatott és többször játszott: Tamási Áron Vitéz lélek című színdarabja volt, amelyet szintén Török Viola rendezett, a tőle már megszokott stílusban, a néptánc, a folklór elemeinek szerves beépítésével a prózai színház eszköztárába. Mind a téma, mind az előadásmód igen jól illett a Csűrszínházhoz, ahol az ilyen jellegű produkciók mindig hálás befogadókra találtak. Az estét a Bekecs néptáncegyüttes által szervezett táncház zárta.
Szombat délben az irodalomé, a könyveké volt az első szó. A Reneszánsz Panzió teraszán könyvbemutató volt. Szucher Ervin, a Junventus kiadó vezetője Székely Szabó Zoltán válogatott írásaiból összeállított Végtelen Farsang című kötetét, illetve a szerzőt mutatta be, aki Csíki Hajnal színművésszel együtt a kötetből olvasott fel. A rövid, humoros, helyenként szarkasztikus írások önéletrajzi epizódok, és híven tükrözik az 1989 előtti, majd a kommunista rendszerváltást követő hangulatot, állapotokat. Káli Király István, a Mentor kiadó vezetője az idén is számtalan jó kötetet hozott el, ezek közül a marosvásárhelyiek által igen jól ismert két szerző legújabb munkáiról beszélt. Először Kincses Elemér Soha és Mindörökké című regényéről beszélgetett a szerzővel, majd Sebestyén Spielmann Mihály Midway szigetek címmel megjelent regényéről, a Történeti tár újabb kötetéről, valamint a történelmi dokumentumregényeiről beszélt az érdeklődőknek, amihez természetesen a szerző is hozzászólt. Lokodi Imre az idén is meghívta Lövétei Lázár Lászlót, a Székelyföld című lap és kiadó szerkesztőjét, aki a kiadvány mellett a régiót érintő művelődési kérdésekre is kitért a beszélgetésben.
Az est első előadása, a szintén visszatérő vendég, a soproni Petőfi Színház színművészei által a művelődési otthonban előadott Katona Imre A zuhanás második pillanata című kortárs színdarabja volt. A szerző saját darabját rendezte. Az előadás az abszurd színház eszközeivel érdekes tükröt állított a mai társadalomnak, amelynek akarva-akaratlanul a nézők is részei. Ide tartozik az is, hogy a Petőfi Színház és a Csűrszínházi Egyesület együttműködési szerződést írt alá, s ezáltal több közös kulturális projektet is valósítanak meg a jövőben. A szerződést Pataki András rendező, színházigazgató, illetve Szélyes Ferenc, az egyesület elnöke látta el kézjegyével.
Ugyancsak Szélyes Ferenc volt az esti előadás egyik főszereplője, barátjával, színésztársával, Fülöp Zoltánnal együtt, akik a Csíki Játékszín által színpadra állított, Neil Simon Napsugár fiúk című előadásban – Kosztándi Zsolt, Szabó Enikő és Kiss Ernő mellett – léptek fel. A Willie Clark és Alfred Lewis alkotta, sok-sok évig híres komikus párost alakító, Szélyes–Fülöp duóra annyian voltak kíváncsiak, hogy még állóhely se maradt a Csűrszínház nézőterén. A vastaps is sokáig tartott a függöny legördülése után.
Az előző években vasárnap kicsiknek szánt előadást tűztek műsorra a szervezők. Ezúttal, ettől egy kicsit eltérően, olyan darab került színre, amely kisebbeknek is szólt, de képletesen üzent a felnőtteknek is. Az Artecotur Egyesület által támogatott Artsy M diákszíntársulat tagjai a nemrég bemutatott Alice Tükörországban című darabjával léptek közönség elé. Lelkesedésük, színészi teljesítményük is vastapsot aratott.
Az idén a Csűrszínházi Napokon szervezték meg a II. Széllyes Sándor népdalvetélkedő döntőjét, amelyet a tavaly ugyancsak a napok szervezői a Maros Művészegyüttessel együtt kezdeményeztek, nemcsak a színház névadója emlékének tiszteletére, hanem azért is, hogy fórumot teremtsenek azoknak a fiataloknak (és nem csak), akik népdalt szeretnek énekelni és talán ezen az életpályán indulnának el. Mint ismeretes, a megye kilenc kistérségéből (a szervezők felosztása szerint), két korcsoportban – 15 év alattiak és felettiek – jelentkezhettek helyi előválogatókra a versenyzők, majd a továbbjutók léptek fel a vasárnap esti döntőn. A tavalyi versenyhez viszonyítva az idén kevesebb nagykorú volt. A zsűribe dr. Csíki Csaba zeneszerző (elnök), Kásler Magda énekes, Kacsó Ildikó rádiószerkesztő, Török Viola muzikológus-rendező, Kilyén Ilka színművész, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke vett részt. A vetélkedő szerintük is elérte célját, hogy olyan tehetségeket fedezzen fel, indítson útra, akik a népi hagyományainkat, zenei örökségünket méltóan ápolják majd mondta többek között Barabás Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója.
A Communitas Alapítvány által támogatott idei versenyre tizenegyen neveztek be az első korcsoportban, míg heten a másodikba. A közel háromórás, izgalmas vetélkedő után a következő rangsor alakult ki: kicsiknél I. Gálfalvi Evelyn Rebeka, II. Berekméri Réka Beáta, III. Lénárd Imelda Laura, a felnőtteknél pedig I. Aszalós Erika, II. Pál Imola Gabriella, III. Baróthy Debórah. A felnőtt kategória nyertese többek között a Danubius Health and Spa Resort cég jóvoltából egy wellness hétvégét tölthet el a szovátai Danubius Szállodában. Az első helyezettek fellépnek a Maros Művészegyüttes népdalműsoraiban és a Marosvásárhelyi Rádióban is készíthetnek felvételt, ezenkívül az Anico Trade, a Siltexim kft., a Mentor kiadó, valamint a Népújság is megajándékozta a nyerteseket.
Az előadásban – a vetélkedő koncepciójának megfelelően – fellépett a Maros Művészegyüttes utánpótláscsapata, a Napsugár együttes, akiket a Maros Művészegyüttes zenekara kísért és a tavalyi felnőtt kategória nyertese is, Samu Etel Imola, aki több, igen szép népdalt énekelt, olyan hangon, amely bizonyította: van és lesz értelme annak, hogy a Széllyes Sándor népdalvetélkedőt továbbra is megszervezzék.
A Csűrszínház nyári programjában szerepel még a Bányavakság, Mikháza vendége lesz egy előadással a szentegyházi Gyermekfilharmónia, augusztusban pedig középkori és római fesztivált is szerveznek, ezekről részletesen tájékoztatnak majd a szervezők.
(erdélyi), Népújság (Marosvásárhely)

Ügyészség: Nyirő József nincs tiltólistán
Lezárták a gyergyószentmiklósi Nyirő-megemlékezés kivizsgálásának ügyét, az ügyészek szerint a januári rendezvény szervezői nem követtek el bűncselekményt – olvasható a nyomozást lezáró értesítésben.
Kisné Portik Irén A dokumentumot, miszerint a vizsgálatot bűncselekmény elkövetésének hiányában beszüntetik, Crudu Irinel Valeriu gyergyószentmiklósi főügyész írta alá.
Mint ismeretes, az ügyészség azt követően indított el vizsgálatot, hogy az Ethnographia Gyergyoiensis Alapítvány nevében Kisné Portik Irén, a Rákóczi Szövetség részéről pedig Selyem Antónia megemlékezés tartását kezdeményezte Gyergyószentmikóson Nyirő József születésének 125., illetve Tompa László halálának 50. évfordulójára.
Kisné javaslatára – aki az önkormányzat kulturális felügyelői munkakörét is betölti – a város saját programjai sorába emelte az eseményt. Ám mielőtt sor kerülhetett volna az ünnepségre, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (FCER) tiltakozásának adott hangot amiatt, hogy a „gyergyószentmiklósi hatóságok” megemlékezést rendeznek Nyirő József író tiszteletére.
Aurel Vainer parlamenti képviselő, a szövetség elnöke felszólította a belügyminisztériumot, a főügyészséget, a Hargita megyei prefektúrát és Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalát, hogy foganatosítsanak határozott és sürgős intézkedéseket az akció megakadályozása érdekében.
„Szövetségünk nem ért egyet azzal a nézettel, miszerint egy író vagy művész esetében a művet szét lehet választani a politikai tevékenységtől, hiszen az ideológia befolyásolja az alkotást” – állapította meg közleményében az FCER. A szervezet a magyarországi fasiszta kormány közismert támogatójának nevezte az erdélyi írót, és úgy vélte, Nyirő írói munkásságának a méltatása is a fasiszta jelképek és személyek népszerűsítését tiltó, 2006/107-es számú törvény hatálya alá esik.
A megemlékezést a tiltakozás ellenére megtartották, és ügyészségi vizsgálat indult az ügyben. Kisné Portik Irént és Selyem Antóniát kezdeményezőként, Pál Leventét, a művelődési ház igazgatóját, illetve Balázs József festőművészt tanúként hallgatták ki. A június 28-án meghozott ügyészségi döntést 30-án kézbesítették Kisné Portik Irénnek, melyben részletesen olvasható az eljárás folyamata, a tanúk által elmondottak alapján az esemény mozzanatai, résztvevőinek száma.
Olvasható benne az is, hogy az Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Nemzeti Intézettől kapott átirat szerint nem létezik olyan dokumentum, amely szerint Nyirő Józsefet bűnösnek találták volna fasizmus, rasszizmus vagy más, közösség ellen elkövetett bűntényben. A Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségétől kért bizonyítékok, dokumentumok kapcsán válaszként az érkezett, hogy újabb aktákkal ugyan nem tudnak szolgálni, de hangsúlyozták, hogy „Nyirő zsidóellenessége közismert volt”, és ezt internetről levett írásokkal kívánták alátámasztani.
A gyergyószentmiklósi ünnepségen nem olyan személyre emlékeztek, akit elítéltek volna az emberiség ellen elkövetett bűntény miatt, és fasiszta, idegengyűlölő, zsidóellenes gondolatok népszerűsítésére sem került sor a rendezvényen, így a bűnvádi eljárást lezárják – derül ki az ügyészségi átiratból, mely arra is kitér, hogy a felek 20 napon belül fellebbezhetik meg a döntést a Hargita megyei ügyészségen.
„Vannak olyan személyek, akik jelentgetésekkel akarnak nagyok lenni. A legnagyobb megvetéssel üzenem nekik, hogy a meghurcoltatás ugyan megvolt, de az eredmény nem az ő tisztességük malmára hajtja a vizet” – kommentálta az ügyészségi döntést Kisné Portik Irén.
Balázs Katalin, Krónika (Kolozsvár)

Megbízhatónak minősítették a Partiumi Keresztény Egyetemet
Megnyugtató, és biztonságérzetet ad a jövőre nézve, hogy sikeresen zárult a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) újraakkreditálása – mutatott rá János Szabolcs.
A felsőoktatási intézmény rektora keddi sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, hogy bár hosszas ügyintézés után 2008-ban megkapták a végleges működési engedélyt, a szakmai elbírálás ötévente kötelező, így az arra hivatott országos testület már tavaly ősszel megkezdte a kiértékelést, hogy aztán az idén helyszíni látogatáson győződjék meg a dokumentáció valóságtartalmáról. A rektor nagyon jó eredménynek tartja, hogy az egyetem megbízható minősítést kapott, ám, mint mondta, erre számítottak is, hiszen tisztában vannak az erősségeikkel.
Tájékoztatása szerint a bizottság javasolta tudományos kutatásaik nemzetközi megjelenítésének javítását, de pozitívan értékelte a magánegyetem atipikus és regionális jellegét, valamint az egy a tízhez tanár-diák arányt, amely lehetővé teszi a kiscsoportos foglalkozást, megkönnyítve a közvetlen kommunikációt. Ez úgy tűnik, hogy a hallgatóknak is fontos, hiszen a bizottság a jelenlegi és a már végzett tanulók véleményére is kíváncsi volt, de még a majdani munkaadók tapasztalatait is figyelembe vette a minősítéskor.
„Nagyon örvendek, hogy egy külső testület állapította meg, hogy a hallgatók lojálisak az intézményhez, és hogy értékelik az itt zajló oktatási folyamatot, a konstruktív együttműködést, a tanár-diák viszonyt, a szakkollégiumaink révén biztosított tehetséggondozást” – magyarázta.
A július 14-én kezdődő egyetemi beiratkozás kapcsán a rektor elmondta, hogy a következő tanévtől elindulhat a hároméves diakóniaképzés, szociális munkával egészítik ki a teológiai oktatást. Ezáltal nem kimondottan csak vallásoktatói pályára készítik fel a fiatalokat, hanem társadalmi szerepvállalásra is. Emellett a már megszokott szakokra jelentkezhetnek a hallgatók, amelyeken a tavalyihoz hasonló számú helyet hirdetnek meg.
„Nem célunk felduzzasztani a létszámot. A nagyjából 35 fős csoportlétszámok megfelelőek hosszú távon” – mutatott rá lapunknak János Szabolcs. Alapszakon filozófia, idegen nyelv (angol, német, román – illetve szakpárosítások), szociális munka, szociológia, menedzsment, kereskedelmi, turisztikai és szolgáltatói egységek gazdaságtana, bank és pénzügyek, zenepedagógia, képzőművészet, tanítóképző, teológia, valamint agrármérnöki szakot indítanak.
Magiszteri képzés kortárs politikai filozófia, filozófia és művészet a nyilvános térben, többnyelvűség és multikulturalitás, európai szociálpolitikák, vállalkozásfejlesztés, vallástudományok, zeneművészet az audiovizuális kultúrában, valamint vizuális kommunikáció szakon lesz.
A beiratkozásokkal kapcsolatban János Szabolcs elmondta, már akkor elégedett lenne, ha maradna a tavalyi, immár stabilizálódni látszó 950 körüli diáklétszám, ám ez az érettségitől is függ. „Az eredményeket nem tudjuk befolyásolni, de mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy a tanintézmény népszerűségét növeljük, nyílt napokat, toborzókat is tartottunk” – magyarázta a rektor.
Lapunk kérdésére elmondta, hogy új épület tervei már engedélyeztetés alatt állnak, és a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól korábban megvett ingatlan felújítása is jó ütemben halad, így várhatóan augusztusban befejeződik a korszerűsítés.
Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Egyeseket fáraszt Gáspárik Attila tempója
Mindenféle szempontból sikeresnek tartja a 2013/14-es évadot Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója. A magyar és román tagozat összesen húsz bemutatóval rukkolt elő, ami az utóbbi évtizedek csúcsát jelenti.
A színházlátogatók száma is szinte egynegyedével nőtt, megközelítve az ötvenezret. A Tompa Miklós Társulat előadásait 34 ezren tekintették meg, a Liviu Rebreanu Társulat produkcióira pedig több mint 15 ezren voltak kíváncsiak.
„Úgy érzem, hogy a színház felvette azt a sebességet, amit három évvel ezelőtt terveztünk. Végig hittem abban, hogy a két társulat sokkal többre képes, mint addig, habár a kulturális minisztérium élén történt változások nem szolgálták a színház ügyét. Úgy érzem, a társulat összefogásán, akaratán múlik, hogy sikerül-e megerősíteni azt az előkelő helyet, amit ma a színházunk országos szinten elért, illetve hangsúlyosabban jelen tud-e lenni a nemzetközi színházi porondon” – mondta Gáspárik Attila.
A magyar társulat 34 ezres nézőszámát annál is értékesebbnek tartja, mivel „a kolozsvári színházban, amely egyébként nagyon jó színház, a 23 ezernek is örülnek, pedig a várost nagyjából ugyanannyi magyar lakja, mint Marosvásárhelyt”.
Az igazgató szerint örvendetes, hogy sikerült megszólítani olyan rétegeket, amelyek eddig egyáltalán vagy alig jártak színházba. A Krónikának nyilatkozó Gáspárik kiemelte, hogy a Tompa Miklós Társulat számos fesztiválmeghívásnak tett eleget, ahonnan a művészek több rangos díjjal tértek haza.
Legutóbb a Pécsi Országos Színházi Találkozóról (POSZT) hozták el az év egyik legrangosabb elismerését; az Euripidész nyomán Székely Csaba által írt Alkésztisz kapta a szakmai zsűri különdíját. „Évekkel ezelőtt még csak álmodni sem mert volna a vásárhelyi színház, hogy meghívják a pécsi fesztiválra” – jegyezte meg az igazgató. Kérdésünkre, hogy mit tart fontosabbnak: a fesztiváldíjakat vagy a közönségsikert, az intézményvezető hangsúlyozni kívánta, hogy az erdélyi magyarság Nemzeti Színházaként elsősorban a publikumot igyekeznek kiszolgálni.
Gáspárik ugyanakkor elégedetlenségét fejezte ki az erdélyi önkormányzatokkal szemben, amelyek, megítélése szerint kevés hangsúlyt fektetnek arra, hogy a lakosság minőségi színházi produkciókat láthasson. Ezért sem vállal a marosvásárhelyi színház túl gyakran vendégszereplést.
Aki menni akar, menjen!
Az évad 316 előadása – amelyből a magyar tagozat 183-at játszott, a premierek számában is jócskán meghaladva a román tagozatot – nem szolgált minden színész és műszaki dolgozó örömére. Egyesek úgy vélekednek, a mennyiség a minőség rovására megy, másokat pedig fáraszt az új vezetőség diktálta tempó. Az utóbbi két évben a személyzet egy része távozott, az idén pedig alig néhány hónap leforgása alatt három színművész (László Zsuzsa, Meszesi Oszkár és Kovács Botond) adta be a felmondását.
László Zsuzsa tovább játssza meglévő szerepeit, a színház vezetősége pedig nyitott a vele való együttműködésre. Távozásukat kommentálva, Gáspárik annyit mondott, hogy „ha egy hajó felveszi a sebességet, bizonyos alkatrészei lötyögni kezdenek”. Az igazgató értetlenül állt az olyan kifogások előtt, miszerint egyesek túlterheltnek érzik magukat, és arra kérik a társulatvezetőt és a rendezőket, hogy egy ideig „pihentessék őket”.
„Hogy egy színésznek szinte naponta kell játszania? Na és, az a szakmája. Az esztergályosnak is fel kellene háborodnia amiatt, hogy naponta be kell mennie a munkahelyére?” – replikázott az intézményvezető. Gáspárik hozzátette, hogy a 90-es években éppen az e fajta gondolkodásmód miatt távozott a vásárhelyi színháztól, visszatérése alkalmával pedig eldöntötte, hogy ezen változtatni fog.
„Ha valaki el akar menni, hát menjen! Ez egy szabad ország. Nincs olyan hét, hogy ne jelentkezzék valaki más helyette. És különben is, az erdélyi magyar színjátszásnak is jót tenne egy kis mozgás. Senki mögött nem zárjuk be az ajtót. Amúgy a három év alatt történt három távozás össze sem hasonlítható az elmúlt évtizedekben történt többtucatnyival” – vélekedett a marosvásárhelyi vezérigazgató.
A színész ne énekelje rongyosra a torkát
Gáspárik szerint jó lenne, ha a színészeket a tapson kívül egyébbel is lehetne ösztönözni. „Nem küldhetem el őket a Balatonra nyaralni, de még Szovátára sem; nem adhatok nekik sem prémiumot, sem tizenharmadik fizetést. Viszont azzal sem értek egyet, hogy hétről hétre, a falunapokon ronggyá énekeljék a torkukat, hiszen nem arra való a nyári vakáció” – szögezte le a direktor.
Szerinte egy komolyabb társulatnál fel sem merül, hogy a színész a rádióban híreket olvasson be, vagy a falunapokon konferálást vállaljon, vagy szerepeljen. A társulat fiatalabb tagjai közül néhányan lapunknak elmondták, hogy számukra létkérdés egy-egy falunapon fellépni és ezer lejen aluli fizetésüket kiegészíteni. „A színházban a legkisebb fizetés kezdőknél 1050 lej. Erre sokaknál rátevődik a lakáspótlék, ami körülbelül 700 lej. Aki azt mondja, hogy ezernél kevesebbet keres, az valótlanságot állít. A csíkszeredai önkormányzati színházban a kezdő fizetés 700 lej összesen” – fejtette ki az igazgató.
Kérdésünkre, hogy miért tiltotta meg alkalmazottainak a nemrég alakult Spectrum Színházban való fellépést, Gáspárik Attila pontosítani kívánt: mint mondotta, nem ő, de még csak nem is a színház tiltotta meg. „A törvény szerint a vendégszereplést az alkalmazottaknak kérvény formájában az idény elején kell jelezniük. Eddig még senki nem jelezte, hogy abban a társulatban is szeretne játszani” – tette hozzá az igazgató. Gáspárik szerint a Tompa Miklós Társulat tagjainak a Spectrumban játszani olyan volna, mint egy futballistának – aki az ASA-nál kergeti a bőrt – időnként a Cukorgyárnál is játékot vállalni.
„Sokaknak ajánlottam a szabadúszást. Úgy azt teszel, amit akarsz. Ha tudod, hogy jó vagy, mondj fel, mert amúgy is szükség lesz rád, a rendezők megkeresnek. Tatai Sándor játszik a színháznál is és a Spectrumnál is. Szabadúszó, és ezzel jól sáfárkodik. Nagy István szerepel itt is, a Gruppen Heccnél is és ősztől a Spectrumnál. Nem alkalmazott, ezért maga dönt a sorsáról. Ha van egy szerződésed, az nemcsak jogokkal, kötelezettségekkel is jár” – fejtette ki véleményét Gáspárik.
Kérdésünkre, hogy egyes, régebben sokat játszó, ma már nyugdíjas színészt miért mellőz az új vezetőség, Gáspárik Farkas Ibolya, Makra Lajos, Biluska Annamária és Balázs Éva példáját hozta fel, akik a legutóbbi idényben is vagy kaptak egy-egy új szerepet, vagy a régebbieket játsszák. A hiányzókról, Mózes Erzsébetről és Kárp Györgyről elmondta, hogy az előbbi elzárkózott az együttműködés lehetőségétől, utóbbit pedig egyetlen rendező sem kereste meg.
„Ha lesz egy szereplőválogatás, Kárp is jelentkezhet, mint bárki más, a régi szerepét most is játssza. A nyugdíjas rendezők, mint Kovács Levente és Kincses Elemér is rendeztek az elmúlt években, előadásaikat most is játsszuk. A kerek évfordulós kollegákról folyamatosan megemlékezünk” – fűzte hozzá.
Mulţi ani trăiască! a Figaróban
Az eredményesnek tartott évad dacára a kedélyeket nem csupán a gyenge javadalmazási rendszer, illetve a túl sokat játszani vagy szinte egyáltalán nem játszani típusú helyzetek borzolják. Bizonyos körökben meghökkentést váltott ki a vezérigazgató 49. születésnapjának nyilvános megünneplése.
Keresztes Attila társulatvezető javaslatára a Figaro című előadást váratlanul félbeszakították, és a színpadon maradt Gáspárik Attilát – a színházi életben teljesen rendhagyó módon – az Éljen sokáig! és a Mulţi ani trăiască! dalokkal köszöntötték. A Székelyhon.ro portálon egy néző, Kiss Pál meg is jegyezte, hogy mindezt a kommunista diktátorokra és főként Ceauşescura emlékeztető „spontán” jelenetnek tartja.
A fórumozó szerint a baráti gesztusnak álcázott talpnyalás túllépte a gusztustalanság határát. „Nem azért váltottam bérletet a színházba, hogy az 1989 előtti korszakot idézzék fel bennem!” – írta a néző. Az érintettek közül valaki tisztázni kívánta a színpadon felsorakozó művészek számára is furcsa helyzetet, megjegyezve, hogy őket kötelezték az igazgató felköszöntésére. A névtelen hozzászólásra reagálva a magyar tagozat színésze, Henn János cáfolta, hogy valaki is kötelezte volna őt valamire.
„Nem az én ötletem volt, hogy megünnepeltessem magam, ezzel Keresztes Attila társulatvezető akart meglepetést szerezni. Névtelenségbe burkolózó kommentelők megpróbálták ezt falsul beállítani, de velük nem vitázok” – magyarázta lapunknak Gáspárik Attila. Megkeresésünkre a társulat egyik tagja, Csíki Hajnal kedden a névtelenül kommentelő kollégájának adott igazat.
„Tényleg köteleztek bennünket az igazgató nyilvános felköszöntésére, legtöbbünk nem jókedvéből tette. Kár, hogy a kollégák, akiket felháborított Keresztes utasítása, nyilvánosan nem adtak hangot nemtetszésüknek, pedig az öltözőben, a folyosón és a büfében napokig ez volt a téma. Őket is megértem, mindenki félti az állását” – nyilatkozta a színésznő.
Csíkit az is bántja, hogy egyetlen színészként a napokban az igazgató és a társulatvezető magához hívatta, és azt próbálták vele megértetni, hogy senki nem kötelezte a két társulat tagjait Gáspárik nyilvános ünneplésére. A délután folyamán Csíki Hajnal a rendelkezésünkre bocsátott egy hangfelvételt, melyben Keresztes Attila úgy fogalmaz a születésnapi köszöntésről, hogy „nem volt kötelező, de opcionális sem”.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Új szak indul a BBTE-n
A környezettudományokra összpontosítanak
Románia 2007-es uniós csatlakozása után a környezetvédelem és a köréje épülő tudományok egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a felsőoktatási képzésben is. Sepsiszentgyörgyön, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatán négy éve működik a környezetmérnöki szak, idén ősztől pedig beindul a környezettudományok szak is.
A múlt héten nyílt napot szervezett az megyeszékhelyi felsőoktatási intézmény, ahol az érdeklődők a környezettudományi képzésről kaphattak bővebb felvilágosítást. Dr. Bartalis Ildikó szakirányfelelős lapunknak elmondta, az eseményen borvizek elemzését lehetett végigkövetni, amit Gál Katalin doktorandusz-hallgató és dr. Czellecz Boglárka végzett. Ezzel kapcsolatban olyan sokan érdeklődtek, hogy alig jutott hely mindenkinek a laboratóriumban. Dr. Sikó-Barabási Sándor tartott előadást, majd egy szakkönyvet is bemutatott, amelyet 60 társszerző írt a központi idegrendszer hólyagférgessége témában.
Többségében a középiskolával idén végző fiatalok érdeklődtek, de voltak olyan hallgatók is, akik második szakként választanák a környezettudományokat.
– A fiatal egyetemisták létrehozták a Zöld Klub Egyesületet, partnerségi megállapodást kötöttek az Alutus és a Vadon egyesületekkel, több oktatási intézménnyel, hiszen fontos, hogy az elméleti oktatáson túl a gyakorlati részhez is hozzáférjenek a hallgatók. De más hivatalokkal, vállalatokkal is létezik együttműködés, ahol nyáron gyakorlati képzésen vesznek részt, tavasszal pedig terepgyakorlatoznak – tájékoztatott Bartalis Ildikó.
Az új szak beindításáról a kolozsvári karral egyeztetve született döntés. A diákok hároméves alapképzésben részesülnek, Sepsiszentgyörgyön csak egy magyar nyelvű csoport indul 25 hellyel, ebből 10 államilag támogatott, 15 pedig tandíjköteles. A diplomaszerzés után környezetvédelmi hivataloknál, környezetvédelmi őrségeknél és az ilyen típusú engedélyeket, dokumentációt kiállító cégeknél lehet majd elhelyezkedni környezeti szaktanácsadóként, de amennyiben a hallgatók elvégzik a pedagógiai modult, akkor a tanügyben is kaphatnak állást laboránsként. Iratkozni július 14–21. között lehet. A felvételi követelmények között szerepel egy motivációs esszé megírása, amely 30 százalékot ér, a maradék 70 százalékot pedig az érettségi átlag teszi ki.
Bartalis Ildikó úgy véli, a térség gazdasági erősödése is szükséges ahhoz, hogy ennek az új szaknak létjogosultsága legyen. A környezetmérnöki szakra jelenleg 47 másod- és harmadéves egyetemista jár, ide ősztől már nem lehet jelentkezni, amíg ezek a diákok lediplomáznak, addig párhuzamosan fut a két szak, majd ezt követően csak a környezettudományi képzés marad. Itt a tanulni vágyók többek között környezetkémiát és -fizikát, állattant, hidrobiológiát, biogeográfiát, ökológiát és ásványtant is hallgathatnak.
Lévai Barna, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Emlék- és toronyvesztés Bözödújfaluban
Június 29-én, vasárnap délután fél három táján ledőlt a bözödújfalusi víztározó tóban álló, pontosan 230 évvel ezelőtt épített katolikus templom tornya. Ez volt az utolsó, még viszonylag épen megmaradt emlék a faluról, amely katolikus, unitárius, görög-katolikus és székely szombatos híveivel példázta az erdélyi vallásbéke évszázadokon át ható nyugalmát.
A torony nem nagy robajjal, döndüléssel omlott le, csendben, szinte szerényen hullt önmagába, mint ahogyan szerényen, meghitt közösségben állt 1784 óta néhány lépésnyire az unitárius istenháza ma már romos falainak közelében. Volt-idők utolsó tanújaként tűnt el, olyanként, aki még látta az itt oltalomra lelt székely szombatosok, pápisták és az egyetlen erdélyi alapítású egyház híveinek háborítatlan együttélését.
Egyesület a vízválasztón
Csibi Attila, Erdőszentgyörgy város – ide tartozott az egykori falu – fiatal polgármestere bosszús szomorúsággal mondja: „Egyesületet hoztunk létre egy évvel ezelőtt az egykori falu emlékének megmentésén fáradozókkal közösen, hogy a még álló, megmenthető emlékeket konzerváljuk, felújítsuk, s úgy tűnt, az utolsó száz méteren vagyunk ezzel.”
A torony esetében úgy számoltak, hogy alapmegerősítéssel kezdik, aztán egy támfalat vonnak a torony köré – ezen lehetett volna szárazföldön megközelíteni. Az unitárius templom még meglévő falait egészítették volna ki rekonstrukcióval. Felajánlások érkeztek Erdélyből, az anyaországból, magánemberektől és egykori bözödújfalusiaktól, meglettek volna az erőforrások. „Három héttel ezelőtt statikai felmérést készítettek a szakemberek a toronyról, akkor derült ki, hogy valóban a finisben vagyunk: a toronyépület állaga annyira tönkrement a vízben, hogy napok, órák kérdése a léte” – folytatja az elöljáró. És a vélelem félelme beigazolódott – a torony vasárnap összeomlott.
Augusztusban kondulnak a harangok
Csibi Attila még nem vesztette el a bizalmát. Azt mondja, van remény arra, hogy a tornyot újjáépíthessék, az unitárius templomot is felújítsák, s folytassák a tervek megvalósítását a siratófal körül is. A falu emlékét idéző, egykori lakóház falából kialakított emlékfalat – ezt nevezik siratófalnak – és a hősi halottak kimentett emlékművét be szeretnék keríteni, felállítanak egy haranglábat egy régi fénykép alapján, ezen elhelyezik a katolikus és unitárius templom egykori harangjait. (A katolikusokét tizen-egynéhány éve ellopták, de szerencsére megkerült.) Már az augusztus első szombatján hagyományosan megrendezendő bözödújfalusi emléknapon állni fog a harangláb, emlékezésére kondulnak majd a harangok.
A megmentésre indított, egy éve elkezdődött folyamat nem áll meg. Ám az is biztos, hogy legalább húsz évvel ezelőtt kellett volna elkezdődnie, ahhoz, hogy könnyebb legyen megvalósítani. A nehézségek ellenére az egykori bözödújfalusiak s az erdőszentgyörgyiek remélik, így is meg lehet csinálni.
A vég kezdete
Legelőször 1975-ben legyintette meg az elmúlás szele a falu lakosságát. Akkor építették az első völgyzáró gátat. Két év múlva elvitte az árvíz, a munkálatokkal leálltak. Akkor a bözödújfalusiak úgy hitték, megmenekülnek a kitelepítéstől, elárasztástól. Nem így lett. 1984-től újrakezdték a munkálatokat, 1989-ben pedig megkezdték a lakosság kitelepítését. Aztán, hogy 1993-ban fenyegetett a földtörvény, gyorsan ráeresztették a kipusztított falura a vizet. Ma is ott vannak a Rábák, buldózerek a vízben, amiket akkor, a nagy sietségben nem vontattak partra.
Lett egy nagy víztározó tó a falu helyén, amely – állítólag – megmenti a völgybéli települések lakóit az árvizek pusztító hatásától. De milyen áron?
Kék tó, tiszta tó...?
Az elárasztás előtt 179 porta volt Újfaluban, abban a faluban, melyet 1567-ben említ először a regestrum. Ma már csak pár cigány család tengődik a parton, jobbára hevenyészett házakban. Összesen 240 hektár területet foglal el a tó, amiből 160 a tulajdonképpeni vízfelület. Amikor esős az időjárás, 34 millió köbméter víz van benne. Most is megnőtt a víz szintje, sokak szerint pontosan ez okozta a torony omlását. Az amúgy is átázott építmény most jobban felázott, ráadásul a megnövekedett víztömeg hullámzása rongálta, ingatta a falakat, így aztán gondolt egy utolsó nagyot, s ledőlt. Ezt állítják az emberek. De ki tudja, mi az igazság?
Derékba tört sorsok
Az egykori bözödújfalusiaknak jobbára már csak az utódaik élnek. De tizenhárom évvel ezelőtt még beszélhettünk néhány idős kitelepítettel. Idézzük őket.
Rozenczi Endre bácsi: „Nyolcvanban költöztem Erdőszentgyörgyre, miután a feleségem meghalt. Aztán nyolcvankilencben jöttek a többiek, húsz-harminc család. Kártérítést fizettek a házakért. Harminc-harmincötezret kaptak az emberek, nem számított, hogy kinek mekkora háza volt. A székelykeresztúri unitárius esperes, Szombatfalvi József, aki maga is újfalusi volt, szokta tartani az istentiszteletet. Az ő nagyapja házát vette meg Sükösd Árpád, abból lett az emlékmű.”
Farkas Miklós: „A templom fölött volt a házam, gyümölcsössel, volt nyolcszáz tő szőlőm is. Most a kertek víz alatt vannak. Ha kimennék a kertbe, csónakkal kellene mennem. Ha meg halászni akarok a kertemben, érti, a saját, volt-kertemben, akkor ötvenezer lejt (ma ötven lej, szerk. megj.) kellene fizessek.”
A nyolcvanéves Papp Józsi bácsi egy kukoricakast mutatott a szentgyörgyi garzonlakás mellett: „Én hoztam el otthonról. Legalább ennyi emlék maradjon a faluból. A föld, amin gazdálkodtunk megtermette a nyolc-tíz szekér törökbúzát, most víz alatt van. Hát itt van helyette ez a kas, üresen, mint a mi lelkünk. De megvan!” A felsége, Zsófi néni csak ennyit mondott: „Sohasem fogom elfelejteni azt a napot. Nyolcvankilenc november 29-én, szerdai nap volt, akkor költöztettek be Szentgyörgyre. Esett az eső, még arra is emlékszem, olyan sár volt, hogy a traktor egyszerre csak egy terűt tudott hozni.”
Epilógus
A torony már három napja nincs. Három nap – általában ennyi a halálesettől a temetésig eltelő időszak. Elárvultan mered a világba az embereket vesztett Pirító, Tilalmas, Akasztóhegy, s ma már tájba szelídül az emlékezés. Évente egyszer, augusztus első szombatján elindulnak az emberek, a hajdani újfalusiak, a kitelepítettek, az elüldözöttek, az emlékezők és emlékezetet vesztettek, az otthont vesztettek, hogy a tóparton újra emlékezzenek. Falura, emberekre, korokra, századokra, templomtornyokra, s a lélekben újrakonduló harangzúgásra.
Bakó Zoltán, Székelyhon.ro

Élménydús múzeumi szaktábor
Vidáman szaladtak be szerda délután a gyerekek a Mikó-vár udvarára, fáradtságnak nyoma sem látszott rajtuk, pedig a délelőttjük ismét eseménydúsan telt. A több mint harminc gyerek épp a Csíki Székely Múzeum szaktáborában vesz részt, ahol játszva tanulnak a héten különböző korokról, szokásokról, emberekről.
„Ötödik alkalommal szervezünk múzeumi szaktábort, ez is egy tábortípus kezdett lenni. A napjaink úgy épülnek fel, hogy délelőtt megnézünk egy kiállítást és délután azt oldjuk fel gyakorlatban” – magyarázta Kádár Kincső múzeumpedagógus, a tábor egyik vezetője. Első nap, hétfőn a táborozók megtekintették a múzeum Csíki idők járása – Népi életképek a mindennapokból című néprajzi kiállítást, délután a fafaragást tanulták. A tábor ideje alatt kiemelt szerepet kap a Rippl-Rónai József nagyszabású időszakos tárlat, így a második napon múzeumpedagógia foglalkozással egybekötve nézték meg a kiállítást a gyerekek. A Rippl-Rónai művészetével való ismerkedéshez tartozott, hogy a délután folyamán kipróbálták, milyen anyagokkal, technikákkal dolgozott a festő.
Nyomdatörténet és tanulmányi kirándulás
Szerdán nyomdatörténettel ismerkedtek, miután megtekintették a Csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely című nyomdatörténeti kiállítást, valamint a Megmentett szakrális kincseink című restaurálási kiállítást, azt is megtapasztalhatták a gyerekek, hogyan kell tisztítani a papírt, a régi iratokat. Ezt követően a Gutenberg nyomdába sétáltak le. „Itt megnéztük, hogy a modern nyomdatechnika hogyan működik, mennyit változott a nyomtatás négyszáz év alatt. Ha már Zsögödben jártunk, bementünk a Nagy Imre Galériába, összehasonlítottuk Nagy Imre festészetét Rippl-Rónaiéval. Bár tematikus napjaink vannak, egyik nap beleszövődik a másikba, kapcsolódnak egymáshoz, nem lehet élesen elválasztani, hogy ma csak ezzel vagy azzal foglalkozunk” – mutatott rá Kádár.
Szerdán délután a nyomdatörténethez kapcsolódóan a táborozók is könyvet kötöttek csirizes technikával. Csütörtökön a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumba tesznek tanulmányi kirándulást a tábor résztvevői, ott a budapesti Természettudományi Múzeum Szóra bírt csontjaink című antropológiai vándorkiállítását nézik meg. Ott is épp gyerektábor zajlik, így a két csoport közösen vesz részt különböző vetélkedőkön, játékokban. „Harmadik éve, hogy a tábor programjába tanulmányi kirándulást is iktatunk, mert fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek megismerjék, Székelyföldön hol vannak még múzeumok és ezeknek milyen gyűjteményeik vannak” – mondta el Demény Enikő múzeumpedagógus, a tábor másik vezetője.
Visszatérő táborozók
A táborozók nagy része már a korábbi múzeumos táborokban is részt vett, sőt, olyanok is vannak, akik kinőttek a „táborból”, de önkéntesként visszatérnek segíteni. „Öt év alatt sikerült kinevelni olyan fiatalokat, akik fontosnak tartják, hogy ez tovább működjön évről évre” – hangsúlyozta Kádár Kincső. Pénteken várostörténettel foglalkoznak, amikor is megnézik, hogy a múzeum készülődő várostörténeti kiállításához hogyan zajlik a tárgygyűjtés, és mi történik ezekkel a tárgyakkal a múzeumba kerülésük után. A nap másik kiemelkedő programpontja az interaktív séta lesz a Petőfi utcában. Zárómozzanatként a tábor ideje alatt készült alkotásokból a szülőknek tartanak kiállítást.
Péter Beáta, Székelyhon.ro

Megmenthető az Aranyakakas és a Súrlott Grádics?
A Súrlott grádicsért és az Aranykakasért, egykori Bürger-villáért aggódik a Demokratikus Marosvásárhelyért (DM) civil szervezet. Két képviselője, Kovács István Dávid és Tódor Attila szerdán tartott sajtótájékoztatót arról a kezdeményezésről, amely a két épület megmentését célozza.
Az egykori fogadó
Ha nem figyel kellően oda a civil szféra, könnyen megeshet, hogy két jelentős épülettel lesz szegényebb Marosvásárhely. A Súrlott grádics a 19. századi Marosvásárhely kisvárosi arculatát őrzi, azokról a házakról tanúskodik, amelyek egykor a települést, illetve azt a városrészt jellemezték. Kisvárosi fogadó volt, amelyben Ady Endre is megfordult, és amire nagyon büszkék a vásárhelyiek.
A kis földszintes épületet, amelyben bár működik jelenleg, többször is megpróbálták átalakítani. Kovács István Dávid most arra figyelmeztet, hogy a tulajdonos az ingatlant újfajta, modern anyaggal akarja újrafedni, ami a B-típusú műemlékeknél megengedhetetlen. Ennek megakadályozására a kulturális minisztériumhoz fordult a városvédő, aki elmondta, nem csak a munkálatok leállítását, de az épület eredeti állapotba való visszaállítását is követelte. A Demokratikus Marosvásárhelyért szervezet ugyanakkor pert is indít ez ügyben a táblabíróságon – mondta Kovács.
Romokban az egykori Aranykakas
A másik épület, a vásárhelyiek másik büszkesége, az egykori Aranykakas vendéglő, Bürger Albert volt sörgyártulajdonos lakóháza, amely a rendszerváltást követően a Romarta részvénytársaság tulajdonába került, és azóta évről évre romlik az állaga. Félő, hogy sokáig nem bírja az idő viszontagságait, vagy a tolvajok garázdálkodásait.
Az épület elé a polgármesteri hivatal két óriástáblát helyezett ki évekkel ezelőtt, amivel azt adja a járókelők tudomására, hogy az épület nem a város tulajdona. Ez Kovács István Dávid szerint félrevezető, ugyanis a 2001/422-es törvény 45. cikkelye szerint ha a tulajdonos elhanyagolja az ingatlanját, az önkormányzat kisajátíthatja az épületet. A tulajdonos eladná, de a nagy árat senki nem adja meg érte, ezért tovább rongálódik. A DM felszólította az önkormányzatot, hogy tűzze napirendre a júliusi ülésén az épület ügyét, tartsa tiszteletben a műemlékvédelmi törvényt.
Tudatos pusztítás áldozatai a polgári épületek?
Bürger Albert háza Marosvásárhely egykori legnagyobb befektetőjének és munkaadójának vállalati rezidenciája és családi lakása volt, egy klasszikus polgárház. Az egykori sörgyár szomszédságában épült és 1848-ig magántulajdonban volt, Marosvásárhely épített örökségéhez tartozik. Kevés ilyen villa épült és maradt fönn a városban – mondta a maszol.ro-nak Spielmann Mihály történész, aki szerint ahogy megőrizzük a feudális kastélyokat, ugyanúgy meg kellene őriznünk a városi polgári építészet, a szecesszió örökségét is.
„Ez ugyanis a magyar századforduló egyik tanúja, ilyen erdélyi városok, mint Nagyvárad, Marosvásárhely, Kolozsvár igen jól képviselik azt az irányzatot, amely a kényelem mellett az esztétikumra is nagy hangsúlyt fektetett. Nem véletlen, hogy a kommunista rendszerváltás után az osztályharc éppen az efféle épületek ellen irányult és csoda, ha megmenekültek abban a korban. Az, hogy 1990 után a tulajdonosok méltatlanul, nemtörődöm módon viseltetnek az ingatlanok iránt, mintha azt sugallná, hogy az efféle műemlékek csak akkor pusztulnak el biztosan, ha felvásárolják őket és nem hasznosítják azokat” – mondta a történész.
Antal Erika, maszol.ro

Megszületett az ítélet: nem hibázott Lakó Péterfi Tünde
A marosvásárhelyi bíróság csütörtökön közzétette a Lakó Péterfi Tünde ellen indított, „egybanis ügyként" ismert eljárás alapfokú ítéletét: felmentették. A jegyzőkönyvet semmisnek nyilvánították. Mint ismeretes Lakó Péterfi Tündére 2013. októberében 1500 lej bírságot róttak ki, amiért az Itthon vagyunk csoport tagjaival együtt kétnyelvű terméknév-táblákat osztogatott a marosvásárhelyi Novi 7 piacon.
A pénz összegyűjtésére egy átfogó aprópénzgyűjtő-akció indult, amelynek eredményeképpen majdnem 8500 lej gyűlt össze. A megbírságolt hölgy a büntetés összegének felét, azaz 750 lejt a jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 48 órán belül befizette. Most a bíróság felszólítja a helyi rendőrséget, hogy a befizetett pénzösszeget fizesse vissza, illetve a perköltséget térítse meg.
Lakó Péterfi Tünde köszönetét fejezi ki mindenkinek, aki az ország és nagyvilág minden részéről, szolidaritása jeléül, banikat küldött!
Erdély.ma

Módosították az oktatási törvényt
A június 26-án 2014/49-es számmal elfogadott kormányhatározat módosította a 2011/1-es oktatási törvényt. A határozat már meg is jelent a Hivatalos Közlönyben június 30-án, és 2014. szeptember 1-jétől érvénybe is lépnek a módosítások.
A lényegesebb változtatások közé sorolható, hogy a tanügyminisztérium évente háromszor rendezi meg az érettségit azoknak a maturandusoknak, akiknek nem sikerült átmenő jegyet szerezniük a megmérettetésen, továbbá intézményes keretek között szerveznek ingyenes felkészítőt, amelyért a tanárok külön juttatást is kapnak. A szeptembertől bevezetendő hároméves szakoktatás időtartama is bővülhet, amennyiben az érintett cég ezt szükségesnek találja, ám a hosszabbítást tanügyminisztériumi rendelet szentesíti.
Szabadság (Kolozsvár)

Tanévzáró a Kőrösiben
Idén is díjazták a legjobbakat
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum idei tanévzáró ünnepségén, a hagyományokhoz hűen, díjazták az évfolyamelsőket, valamint a különböző vetélkedők legjobbjait. Az intézményben mintegy 1100 diák zárta a tanévet.
A gimnazisták évfolyamelsői: Csősz Csongor (V. D osztály, 9,92-es tanulmányi átlag), Kertész Anna (VI. B, 10-es) és Deák Gellért Gedeon (VII. A, 10-es) tanulók.
A középiskolások közül Bajkó Nimród és Csoma Nóra (IX. B osztály, 9,97), Balogh István (X. B osztály, 9,84), valamint Pál Szilvia és Tyiák Csongor (mindketten XI. B, 10-es) bizonyult a legjobbnak.
Az intézmény diákjai különböző tantárgyversenyeken is kiemelkedően teljesítettek. A Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos szakaszán 2. díjban részesült Balogh István és Olosz Brigitta (mindketten X. B osztály), valamint Konnát Levente (XI. B).
A Molnár János tanár vezette Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad tagjai (Berecki Előd, Ambarus Ádám, Fülöp Réka, Fülöp Renáta, György Boglárka, Barti Lehel, Balogh István, Luka Gabriella, Teleki Beáta a diákszínjátszó fesztivál országos szakaszán első helyezést értek el.
Az erdélyi magyar matematika-verseny országos szakaszán Bende Tímea (V. B) második lett, míg Pap Gyopár (VI. B) és Deák Gellért (VII. A) dicséretet kapott.
A Kiwanis Club kovásznai szervezetének díját Bodor Annamária (VII. B), Csoma Gyopár (V. B), Codreanu Denisa (IX. C) és Izsán Antal (XI. B) vehette át.
A Pro Natura szimpózium megyei szakaszán bemutatott dolgozataikért Barabás Emese (XI. D), Pătrunjel Andrea (XI. D) és Benedek Ildikó (X. B) dicséretben részesült.
Becsek Éva iskolaigazgatótól megtudtuk, a következő tanévben a líceumi magyar tagozaton egy-egy természettudomány és filológia szakot, továbbá egy-egy turisztika és faipari szakiskolai osztályt is indítanak. A román tagozaton természettudományok és egy építőipari szak indul.
A tanintézményben nyáron sem áll meg az élet: jelenleg az épület belső karbantartása, javítása zajlik. Ugyanakkor az iskola épületének a toldása a versenykiírási szakaszban van: a helyi önkormányzat támogatásával hat osztályteremmel bővítenék a létesítményt.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elismerés a nemzet részéről
Ex Libris-díjjal tüntették ki a vargyasi Sütő családot
Június 27-én tartották Gyergyócsomafalván a dr. Gubcsi Lajos magyarországi közgazdász által alapított Magyar Művészetért Díjrendszer 14. székelyföldi gálájának központi ünnepségét, amelyen az alapító Ex Libris-díjjal tüntette ki a vargyasi Sütő családot, azaz Sütő Gábort és fiait, Istvánt, Béla Józsefet, valamint az ifjabb Gábort, továbbá Gábor testvéreit, a Budapesten élő Sütő Leventét és a Brassóban élő Sütő Jusztinát.
Idősebb Sütő Gábor úgy fogalmazott, számukra fontos elismerés ez a díj, annál is inkább, hogy a Vargyason több mint 400 éves múltra visszatekintő fafaragó- és bútorfestő család legutóbb 1942-ben kapott elismerést Magyarországról. Akkor nagyapjának, idős Sütő Bélának személyesen Horthy Miklós kormányzó köszönte meg azt, hogy más erdővidéki fafaragókkal közösen – az erdőfülei Nagy Fábiánnal és fiával, ifjabb Sütő Bélával és Ferenc Lajossal – székelykaput készítettek kenderesi birtokára.
– A közönség engedelmével most is felemeltem, és őseink felé is felmutattam a díjat, hiszen lélekben ők is közöttünk vannak – mondta id. Sütő Gábor, egyben reményét fejezve ki, hogy három fia és azok majdani utódai (jelenleg két unokája van, Miklós és Zsombor) még legalább négyszáz évig folytatják a családi hagyományt.
Az is öröm számukra, fejtette ki, hogy a díj által a Székelyföldért, a székelyföldi hagyományok ápolásáért tevő, más, jelenleg aktív emberekkel, civil szervezetekkel kerültek egy besorolásba. Néhány példát is megemlített a közösség javát szolgáló munkáikból: Makovecz Imrének díjmentesen kopjafát faragtak, az építész által tervezett vargyasi református templomba az ő ötletük alapján rendeztek istentiszteletet a temetésével egy időben, édesapjával, Sütő Bélával közösen kaput ajándékoztak a vargyasi unitárius kántori laknak, legutóbb pedig a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet számára készítettek faragott padot, melyet ezután adnak át.
Telefonon a díj alapítóját, dr. Gubcsi Lajost is sikerült elérnünk, aki elmondta, ebben az elismerésben már más háromszékieket is részesítettek, 2011-ben a szárazajtai faluközösséget az 1944-ben lemészároltak emlékére is, 2012-ben a Haszmann Pál Múzeumot, a Háromszéki Közösségi Alapítványt, a sepsiszentgyörgyi EMI-t és még sok más szervezetet, személyt, hiszen a huszonhét éve létező díjrendszerrel a magyar nemzet minden kiemelkedő tehetségét bátorítani kívánják, éljen az bárhol a világon. A Sütő családról pedig megjegyezte: „ha négy évszázadon át folytatni tudták ezt a mesterséget, és annak ma is hírét viszik a nagyvilágban, mint Sütő Levente, aki Budapestet is meghódította munkáival, akkor megérdemlik, hogy elismerésünket e díj által is kifejezésre juttassuk”.
Böjte Ferenc, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Corina Creţu EP-alelnökként is „Tőkésezik” Újabb, Tőkés László elleni támadással „ünnepelte” Corina Creţu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) európai parlamenti (EP) képviselője, hogy kedden este megválasztották az uniós törvényhozás alelnökévé.
Creţu a szavazást követően úgy kommentálta a fejleményeket, hogy Románia most sokkal jobb helyzetben van, mint az elmúlt ciklusban, hiszen két alelnökkel rendelkezik az EP-ben (ugyanis a nemzeti liberális párti Adina Vălean is elnyerte a tisztséget), miközben a tavasszal lezárult mandátum idején csak Tőkés László képviselte alelnökként az országot.
„Ő amúgy is Magyarország helyén szerepelt, Magyarország javasolta, és Traian Băsescu államfő, valamint a PDL támogatta, amely most Vălean mellé állt, de mindegy, Romániának most nagyon jó” – jelentette ki Creţu.
Mint ismeretes, a szocialista EP-képviselő – akiről kiderült, hogy közeli viszonyba került Colin Powell volt amerikai külügyminiszterrel, és ennek kapcsán fölmerült a gyanú, hogy az orosz hírszerzésnek dolgozik – állt az élére annak a PSD-s lejárató kampánynak, amelynek célja az volt, hogy visszavonják Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga kitüntetést, amelyet az 1989-es temesvári forradalom kirobbanásában játszott szerepéért kapott.
Cătălin Ivan EP-képviselő, a PSD szóvivője is Tőkéshez viszonyulva kommentálta a fejleményeket. „Örülünk, hogy Tőkés László már nem alelnök” – jelentette ki.
Mint ismeretes, Tőkés ellen – aki májusban a Fidesz–KDNP listájának harmadik helyéről jutott be az EP-be – azért indított hajtóvadászatot a PSD, mert tavaly a Tusványosként ismert tusnádfürdői szabadegyetemen azt kérte Orbán Viktor magyar kormányfőtől, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet az erdélyi magyarok fölött.
Szavait félrefordították, a román médiában az terjedt el, hogy magyar protektorátussá akarja nyilváníttatni Erdélyt, de hiába pontosították szavait, a PSD nem tágított, Tőkésen keresztül ugyanis a párt első számú ellenfelét, Traian Băsescu államfőt akarták lejáratni, mivel 2009-ben ő adományozta a volt püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi elnökének a kitüntetést.
Az EP-alelnökválasztás amúgy román szempontból botrányosra sikeredett, Cătălin Ivan ugyanis bejelentette: a PSD nem szavazza meg a PNL-s Adina Văleant, mivel árulónak tartja. Ezzel arra utalt, hogy a PNL márciusban felrúgta a PSD-vel két éve fennálló koalíciót. Magyar részről amúgy a fideszes Pelczné Gáll Ildikót választották alelnökké.
Balogh Levente, Krónika (Kolozsvár),

Nem beszélnek, üzengetnek
Idén is megpróbálják egymás mellé ültetni a különböző nézeteket valló erdélyi politikusokat a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői, akik szerint jó esély van arra, hogy megvalósuljon az erdélyi magyar–magyar párbeszéd.
A szándék nemes, a helyszín és az esemény pedig adja magát, hiszen a bátor, szókimondó és laza közéleti disputa, illetve a rövidnadrágos politizálás terepeként elhíresült Tusványos már huszonöt éve a politikai vitakultúrát tűzte zászlajára.
A baj csak az, hogy a cél jelen pillanatban teljesíthetetlennek tűnik, kevés kivételtől eltekintve ugyanis semmiféle kommunikáció nincs a romániai magyar politikai-közéleti szervezetek között. Az RMDSZ az ellenzékével való tárgyalás látszatának fenntartása érdekében például az EP-választást megelőzően megállapodást kötött ugyan a polgári alakulattal, az összeborulás azonban konjunkturálisnak bizonyult, kiváltva egyre több MPP-s politikus nemtetszését.
Másrészt a szövetség még a látszatát is igyekszik elkerülni annak, hogy hajlandó szóba állni az SZNT-vel vagy az EMNP-vel. Fogalmazzon meg bármiféle észrevételt, javaslatot, kritikát a két szervezet az erdélyi magyarságot érintő kérdésekben, az RMDSZ vezetői reakcióra sem méltatják ezeket, vagy teljesen elbagatellizálják a válaszadást, még a valós problémafelvetések esetében is.
Ráadásul az RMDSZ viszonyulása is roppant ellentmondásos a két szervezettel kapcsolatban. Miközben az SZNT-nek felrója, hogy nem legitim, hiszen nem szerzett felhatalmazást választás útján a székelyföldi autonómia ügyének képviseletére (ergo Izsák Balázs ne kérjen számon semmit a szövetségtől a témában), a néppártnak azt veti a szemére, hogy versenypártként elindult a parlamenti és helyhatósági megmérettetésen az RMDSZ jelöltjeivel szemben.
Amiben persze semmi logika sincs. Bár nem bánnánk, ha nem nekünk lenne igazunk, a jelenlegi körülmények között – Tusványoson innen és túl – nem sok reménnyel kecsegtet az erdélyi magyar–magyar párbeszéd. Ehhez több politikai alázatra, helyzetfelismerő képességre lenne szükség – és, miért ne, egy kis lazaságra.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár),

Felfelé ívelő pályán a Szent László Napok
Úgy érzem, hogy jó úton járunk – szögezte le a hétvégi nagyváradi Szent László Napok kiértékelésekor kedden este Zatykó Gyula.
A főszervező az egybegyűlt több tucat „segítőjének” köszönetet mondva hangsúlyozta, hogy „nagy rendezvény mögé nagy szervezőcsapat kell”, márpedig az idei második magyar napok nem csak programkínálatában bővült, hanem 14 társszervezőjével és 23 partnerszervezőjével is túlszárnyalta a tavalyit.
Az eseményhez jelentős anyagi támogatással hozzájáruló magyarországi Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Kulturális Alap mellett a váradi önkormányzat által nyújtott segítséget is kiemelte, hiszen a hivatal ezzel azt is elismerte, hogy a „váradi magyar közösségnek joga van egy ilyen ünnepséget tartani”. Zatykó rámutatott arra is, hogy a kapott pénzért cserébe a városvezetésnek nem voltak megkötései, sem elvárásai, honlapjukon pedig meg is köszönték nekik a fesztivál előtt tartott takarítóakciójukat.
Ennek kapcsán a főszervező emlékeztetett, hogy a magyar napok alkalmával népszerűsíteni akarták az önkéntességet, a mozgáskultúrát, a környezetvédelmet és a karitatív tevékenységet is. Ennek szellemében mintegy 400 lej gyűlt össze a fesztiválnak otthont adó Rhédey-kertben (ma Bălcescu) elhelyezett urnában a Micskei Gyermekotthon javára, míg az általuk kigondolt Rhédey-szoborra már közel 650 lejt adományoztak a civilek.
Utóbbi kivitelezéséhez egész évben folytatják a gyűjtést az Erdélyi Magyar Néppárt váradi irodájában, de pályázatokkal is ki tudják majd egészíteni a büdzsét, hogy a park adományozójának, gróf Rhédey Lajosnak az emlékműve visszakerüljön egykori birtokára. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei vezetője, Török Sándor ugyanis emlékeztetett arra, hogy a mai Bălcescu-szobor helyén valamikor a gróf mellszobra állhatott, és most szeretnék megtudni, hogy mi lett vele. Felhívást intéztek mindazokhoz, akik ebben segíteni tudnak, és azok jelentkezését is várják, akiknek régi fényképe vagy képeslapja van a régi büsztről.
Zatykó rámutatott arra, hogy a fesztivál idei látogatottsága ismét a tavalyihoz hasonló volt, és büszke arra, hogy a polgári Várad jelent meg a rendezvényükön. „A Rhédey-kertben három napig szerettük egymást, kicsit woodstockos hangulat volt” – emlékezett vissza. Mint kiderült, a legfiatalabb részvevő egy két hónapos baba volt, a legidősebb fesztiválozó pedig 95 évesen jött a parkba.
Noha felmerült, hogy túlzsúfolt lett az idei programkínálat, a főszervező jelezte, igyekeztek úgy összeállítani, hogy a hasonló típusú események „ne üssék” egymást. „A fesztivál gerincén és a helyszínén nem igazán kell változtatni, az bevált, mint ahogy a tematizált koncertnapok is” – magyarázta.
Szóba került ugyan, hogy jövőre esetleg minden programot a parkba vigyenek ki, de ha befejeződik a várfelújítás, akár már ott is lehet majd eseményt rendezni a városalapító lovagkirály emlékére. A következő magyar napokon akár még a partnerszervezők száma is bővülhet, de nagyobb teret akarnak adni a fiatal helyi zenekarok bemutatkozásának is. Őszességében viszont elégedettek az elmúlt napok alakulásával, annak sikeréből pedig tovább építkezik majd a „nagy csapat”.
Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Színpadtól osztályteremig – Évadértékelő a Figuránál
Négy új produkció, két korábban készített előadás és számos vendégjáték szerepelt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház 2013/14-es évadjának műsorán. A gyerekek és felnőttek számára meghirdetett bérletes előadásokat a középiskolásoknak szóló tantermi produkciókkal egészítette ki a színház.
A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján való fellépéssel zárta az évadot a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház. Czegő Csongor igazgató összegzése szerint a múlt év szeptemberétől június végéig tartó időszakban összesen 94 előadást tekinthetett meg a gyergyói közönség. Harminchárom alkalommal a helyi társulat lépett a közönség elé, hatvanegy előadást pedig vendégjátékként fogadott az intézmény.
Turnékat, kiszállásokat is tartalmazott az évad, a székelyföldi helyszíneken kívül Budapest, Debrecen és Kisvárda is vendégül látta a figurásokat. A társulat a korábbi évadból műsoron tartott Murlin Murlo, a frissen bemutatott Arab éjszaka, illetve a Füttyös kalandjai című produkcióval utazott külföldre. Az évad másik két bemutatója, a Shakespeare-klaszszikus alapján készült Szentivánéji álom, illetve a Carlo Goldoni Mirandolina című darabjából készült előadás, a korábbi évadokból pedig műsoron tartották a Mandragórát.
„Sok kihívásnak kellett megfelelni ebben az évadban. Olyan dolgokat vállaltunk, amik valamilyen irányban feszítették a társulat lehetőségeit. A gyermekelőadásunk például színházi szempontok alapján is értékes produkció volt, a Mirandolina a színházba nem járó közönséget igyekezett megnyerni – magyarázta Czegő Csongor. – A Szentivánéji álom a szereplők száma és a vállalkozás nagysága miatt volt kihívás, az Arab éjszaka színrevitele pedig edzés volt, azzal kísérleteztünk, hogy miként és milyen mértékben képes öt színész egymásra hangolódni és tartani egy olyan ritmust, amit semmilyen színházi eszköz nem segít.”
Kiemelte, hogy a színházi működést tekintve egy újszerű miniévad is megvalósult a Figura szervezésében három tantermi produkció bemutatásával. A középiskolások számára „házhoz szállították” a sepsiszentgyörgyi Tandem csoport előadásában bemutatott Hogyan ettem kutyát című monodrámát, a kolozsvári Váróterem Projekt előadásában pedig a Bánk bán? Jelen! című előadást. Témája és a felvetett problémák által szintén a középiskolásokat szólították meg a Csíki Játékszín Semmi című felolvasó-színházi előadásával, amit a művelődési házban nézhetett meg a diákközönség.
A következő évad első bemutatóját szeptemberre tervezi a társulat, majd a dance.movement.theater fesztivált szervezik meg ötödik alkalommal.
Pethő Melánia, Krónika (Kolozsvár),

Etnikai hovatartozás és magyar politika
A származás, más szóval az etnikai hovatartozás és a nemzeti identitás alapesetben egymást erősíti, egy irányba mutat. Mindazonáltal a Kárpát-medencében mindig is jellemző részjelenség volt az identitásváltás vallási és kulturális-nemzeti értelemben egyaránt. A magyar nyelvterületen ma konszenzusnak örvend a gondolat, hogy a nemzeti hovatartozás nem származás, hanem vállalás kérdése. Ami nem jelenti azt, hogy irreleváns lenne az etnikai hovatartozás, a származás. Azt viszont igen, hogy a pártot, amely a származást kiemelt szemponttá teszi a toborzásban és a vezetők kiválasztásában, rasszistaként, fajgyűlölőként lehet megbélyegezni.
Jó társaság, bezáruló kapuk
A Jobbik Magyarországért Mozgalom kiváló alany volt ilyen jellegű megbélyegzésre egy olyan országban, ahol a második világháború óta folyamatos hangulatkeltés zajlik a nemzeti gondolkodás ellen. Kozmopolita-balliberális (korábban kommunista) ellenfelei rutinszerűen nevezték és nevezik nacionalistának, sovinisztának, etnicistának, nem ritkán rasszistának, kirekesztőnek, gyűlölködőnek, nácinak és fasisztának azt, aki felvállaltan nemzeti programot hirdet.
Spiró György 1985-ben leírhatta emlékezetes mondatát miszerint „a mélymagyarok a szarból jönnek” úgy, hogy ma könyvhetet nyit meg, s ha a riporter rákérdez, Spiró megteheti, hogy azt válaszolja: csak a nácik kötik őt ehhez a mondathoz. Holott e mondattal sikerült megsérteni a magyarságnak épp azt a részét, amely közösségi szempontból a legértékesebb, azokat, akik magukat elsősorban magyarként definiálják, és egész életükkel a nemzetnek kívánnak használni. Spirónak pedig számtalan követője van, főállásban gyalázzák azokat, akik a mai élvhajhász, fogyasztásra hangolt világunkban sem a karrierépítés, hanem a hagyományos értékek, a nemzeti és keresztény-konzervatív gondolatkör hívei.
Humorizálhatunk azon, hogy a zsidó közíró, Israel Shamir is azt mondja, ha a fősodratú sajtóban valakit nem neveznek antiszemitának, az „rossz úton jár, beszorult valahová Saron és Soros közé”, hosszan sorolva, hogy T.S. Elioton és Dosztojevszkijen át Woody Allenig milyen jó társaságba keveredik az illető. De a helyzet cseppet sem szórakoztató: ha valaki antiszemita hírbe keveredik, az európai kultúrkörben kapuk záródnak be előtte, közéleti karrierje törhet meg.
Visszatérve a Jobbik esetéhez: a párt vezetői soha nem voltak tekintettel a balliberális oldal által megjelölt tabukra, így elérték azt, hogy ma jobb- és baloldali térfélen egyaránt rutinból nácizzák, fasisztázzák őket – „cukiságkampány” ide vagy oda. Nem csoda, hogy Szegedi Csanád esetét a Jobbikkal – amely az exalelnök és EP-képviselő zsidó származásának nyilvánosságra kerülése után vált izgalmassá – tíz esetből kilencszer úgy tálalják, hogy Szegedinek zsidó származása miatt kellett távozni a Jobbikból. Az ügyben megszólalók valahogy nem emlékeznek arra, hogy Vona Gábor és a párt kiállt mellette, míg ki nem derült, hogy a politikus megpróbálta megvesztegetni a származásának nyilvánosságra hozásával fenyegetőket. A megvesztegetési kísérlet viszont már felvállalhatatlan volt a politikusbűnözés és a korrupció ellen harcoló Jobbik számára.
Nem származás függvénye
Minden bizonnyal merő véletlen, hogy Szegedi Csanád hajdani megyéjének központjában, Miskolcon a Jobbik olyan prominenst indít a polgármesteri székért zajló versenyben, aki nyíltan beszél zsidó származásáról, és azt mondja: épp a származása garancia arra, hogy győzelme esetén nem a származás számít majd, hanem a teljesítmény és a törvénytisztelet.
A Jobbik vezetői kockáztatnak ezzel a lépéssel, de helyesen teszik. A párt választói között minden bizonnyal vannak antiszemiták, mint ahogy egyébként minden valószínűség szerint igaz ez a Fidesz- és az MSZP-táborra is. Az MSZP esetében e jelenség mögött elsősorban a zsidók anyagi helyzetével kapcsolatos hagyományos szociális sztereotípiák húzódhatnak meg, a fő motiváló erő az irigység.
A nemzeti pártok esetében más a helyzet. Ha egy egyszerű gondolkodású, nemzetéhez ragaszkodó magyar ember azt látja, hogy felvállaltan zsidó értelmiségiek által fémjelzett sajtóorgánumokban tökfödőnek nevezik a Szent Koronát, tetemcafatnak a Szent Jobbot, dülledt szemű tojószárnyasnak a turult, zsidó fattyúnak Jézus Krisztust, vagy arról vall az egyik műsorvezető, hogy legszívesebben kiirtana minden keresztényt, akkor az illető könnyen kivetíti az egész közösségre a szentséggyalázók vagy uszítók elleni jogos ellenérzéseit. Érthető, de nem helyeselhető lelki mechanizmus. A jelenséggel úgy lehet felvenni a harcot, ahogy a Fidesz és most a Jobbik teszi: magyar nemzeti elkötelezettségű zsidó származású emberek promoválásával.
De más pártoknak is akadt gondjuk vezetőik származásával. Emlékezetes eset volt a kilencvenes évek második felében – még a Fidesz kormányra kerülése előtt –, amikor a Beszélő című hetilapban megjelent egy interjú, melyet Révész Sándor készített Bauer Tamással. Ebben szóba került, hogy azért lett Kuncze Gábor az SZDSZ elnöke, nem pedig Pető Iván, mert Kuncze szülei „nem tipikus SZDSZ-esek” azaz „szüleik nem kommunisták és nem zsidók”. A nyilatkozat utóéletéről: Fidesz-elnökké választása után Kövér László – utalva az interjúra – azt mondta, hogy a Fidesz nem az a liberális párt, ahol azért nem lehet valaki pártelnök, mert szülei zsidók és kommunisták. Másnap az egyik bulvárlap szalagcímben hozta: Kövér László zsidózott és kommunistázott a Fidesz kongresszusán. Miközben Kövér éppenséggel egy liberális elvet szögezett le, miszerint nem a származás függvényében kell eldönteni valaki alkalmasságát a pártelnöki tisztségre.
Zsinórmérték
Az RMDSZ-ben e kérdéskör egy ízben, 1995 végén merült fel igen hangsúlyosan, amikor Dáné Tibornak írt válaszában – aki azzal támadta Katona Ádámot, hogy féltestvére elfranciásodott – Katona azt írta, hogy az RMDSZ vezetők közé nem kellene beválasztani olyan embereket, akiknek fogyatékos a nemzeti identitása. Erre több példát is felhozott: azokat tekinti fogyatékos nemzeti identitástudatúaknak, akik vegyes házasságban élnek, otthon románul beszélnek, gyermekeiket román iskolába járatják. A Katonára támadók, Markó Bélától Tokay Györgyig vérlázító módon SZKT-határozat szintjére emelték a tőle való elhatárolódást, úgy próbálták értelmezni az autonomista platformvezető mondatait, mintha származásról, és nem vállalásról beszélt volna. Példálóztak Petőfivel, a 13 aradi vértanúval, úgy téve, mintha a magyarrá válás eme közismert esetei bármilyen mértékben relevánsak lennének az ellenkező irányú folyamat szemszögéből. Katona mondatai viszont azzal lennének párhuzamba állíthatók, ha egy szerb értelmiségi attól óvta volna nemzetét, hogy a fogyatékos szerb identitástudatú, értsd, magyarrá vált Damjanichot vagy Petőfit emeljék szerb köztisztségbe. Ami ellen aligha emelhetünk szót. Tokay György nem kevesebbet állított a Katona Ádám elleni sajtóhajszában, mint hogy „egyesek faji alapra akarják helyezni az RMDSZ-t”, miközben soha senki nem firtatta a szervezeten belül a származás kérdését. S ez így is van jól.
A vállalásnak kell szelekciós kritériumnak lennie. Vállalása nemcsak a magyar kulturális örökségnek, hanem a magyar érdekek tántoríthatatlan, megvásárolhatatlan, megfélemlíthetetlen képviseletének is. A magyar szabadsággondolat, a nemzeti önrendelkezés és a háromszintű autonómia gondolatkörének, amire politikusaink vagy elődeik felesküdtek 1992. október 25-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Ennek kellene zsinórmértékül szolgálni az erdélyi magyar érdekképviselet mindenkori politikája számára.
Borbély Zsolt Attila, Erdélyi Napló (Kolozsvár)