Barátkozós történelemkönyv románoknak
Kolozsváron mutatták be azt a kötetet, amely a kompromisszumkészség erős jeleit mutatva igyekszik a román és magyar társadalmat, a román és magyar történelmi nézeteket közelíteni egymáshoz. Az O istorie a maghiarilor kiadvány mögött álló Fehér Holló Médiaklubról, a kötet elkészültéről, s a fogadtatásáról SZABÓ CSABA ötletgazdát, újságírót Kustán Magyari Attila kérdezte.
Miért érezték szükségét egy ilyen kiadvány megírásának?
Amikor a magyarok történelméről beszélünk egy sajátos magyar-román egyenlet keretében, mindig azt szeretjük mondani, összekacsintva, hogy a román és a magyar történelem üti egymást. A jószándékú román társadalom is legfennebb addig jut el, hogy mi itt bejöttünk, őket megvertük, elvettünk, leromboltunk mindent, amit felépítettek, a többi pedig hazugság. Amikor meglátnak néhány királyt, gyanakodnak ugyan, de fogalmuk sincs, milyen sajátos kultúrával töltötte fel ezt a régiót a magyarság, mennyire aktuális Koppány és István története – stilizálva persze –, amikor kérdés, hogy visszafelé vagy előre tekintünk.
Konkrétan hogyan született az ötlet?
A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten láttuk vendégül a Fehér Holló Médiaklub rendezvényén dr. Aurelian Lavricot, a Kisinyovi Egyetem tanárát, aki a romániai magyarok moldáviai megítéléséről beszélt. Kiküldött húsz lejjel, hogy vásároljunk egy román nyelvű könyvet a magyarok történetéről, akkor derült ki, hogy egy Mátyás királyról szóló angol nyelvű kiadványon kívül nem találni egyebet. Akkor kezdtünk el tárgyalni fiatal történészekkel, hogy kezdjük el a munkát.
Kiket és milyen elvárások alapján válogattak be a csapatba?
Páll-Szabó Ferenc szakmai irányítót, Dr. Váradi Éva tanárnőt, dr. Ciprian Rad román Erdély-szakértőt, Pócsai Sándor középiskolai tanárt és dr. Wellmann László jelenkor-kutatót kértük fel, illetve még egy román történészt, aki végül nem folytatta velünk a munkát. Egy évtizede harcolok a történelmi népszerűsítő műsorokért, de sokaknak derogál, hogy a kamera elé álljanak. Páll-Szabó Ferencet úgy ismertem meg, hogy egy román líceumból kerestem fiatal történészt, aki Mátyás király árnyoldaláról beszélgetne. Rögtön vállalkozott a feladatra, és nem tántorították vissza a kritikák, folytatni szerette volna.
A munkából egy román történész is kivette a részét, bár többet meghívtak. Mások miért nem vállalták a feladatot?
Két történésszel kezdtük meg a munkát, de egyikük végül elhagyta a társaságot. Egy nagyon jó régészről van szó, aki sok honfoglalás kori sírt ásott ki, de a könyvbe írt anyagában minden szerepelt, csak az erdélyi területek nem. Aztán kiderült, hogy a román történetírás szerint ezek a sírok bolgárok, ezért aztán elváltak útjaink. Az viszont igaz, hogy a fene tudja megmondani, ezek magyar vagy bolgár sírok. Ciprian Rad-dal is tisztáznunk kellett számos kérdést. Mondok egy példát: a könyv egyik részében leírtuk, hogy Magyarország három darabra szakadt, egy másik részében már mint román földet említette a keleti területeket. Azt mondtam, semmi gond, leírjuk, hogy a román történelem szerint ekkor és ekkor lett román az adott terület, de nem találtunk egy konkrét évszámot, amit leírhatunk. Kérdeztem tőle, hogy a román történetírás szerint mióta beszélünk román területről? Azt válaszolta, aszerint mindig is az volt. Akkor jöttem rá, hogy még didaktikai szempontból sem tudnak kiegyezni a román történészek, ezért van egy állandó összekacsintó átmenetiség, miszerint ha román, akkor hazudik, ha magyar, akkor hazudik. Megjegyzem, Ioan Aurel Pop, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora nagyon kedves és döbbenetesen vagány volt ebben a kérdésben, az utolsó percig azt mondta, hogy előszót ír a könyvhöz. Végül meggondolta magát, egy szép levélben kifejtette, nem arról van szó, hogy egyetért-e a tartalommal, vagy sem, de azt mondanák, az ő emberei vagyunk, nem szeretné, ha ez ellehetetlenítene minket.
Nem törnek pálcát, hanem informálnak
A hat hónapos vajúdás után megszülető O istorie a maghiarilor című kiadványt január 30-án, Kolozsváron mutatták be. A találkozón Szabó Csaba úgy fogalmazott: mivel a történészek mindig összevesznek időnap előtt, a románság nem hallhatott II. Endréről, az Anjouk-ról stb. Szerinte a kötet újszerűsége abban is áll, hogy az érzékenyebb jelenségek kapcsán, amelyek a román olvasót elbizonytalanítanák, a román történésztársadalom álláspontját is feltüntették. „A szerzők nem vitatkoznak, nem törnek pálcát, hanem informálnak, majd mennek tovább, egész a visegrádi Anjou-tervek uniós változata kikristályosodásának pillanatáig, azaz a kötet végállomásáig” – fogalmazott.
Milyen további történelmi pillanatok okoztak kellemetlen perceket az írás során?
Mihály vajda személye például, mert a román történelem szerint serege nagy havasalföldi győzelmeket tudhat magáénak, a valóság azonban az, hogy a Bocskai István vezérelte erdélyi csapatok szintén csatlakoztak hozzájuk. A másik a honfoglalásé, amit Páll-Szabó Ferenc ügyesen megoldott: azt írta, nem lehet erről beszélni anélkül, hogy feltennénk a kérdést, ki volt itt hamarabb? Éppen ezért mindkét fél elméletét ismertette, a magyarnál leírva, hogy Anonymus írásai és a sírok alapján áll az elmélet, de megvannak a gyenge pontjai, a románnál megemlítve, hogy a dák-római kontinuitás hipotéziséhez nincsenek meg a régészeti leletek. Trianon is nehéz esetnek számított, a fogalmazással kellett óvatosan bánnunk.
Voltak-e nézeteltérések magyar és magyar történész között?
Amikor más elméletekről volt szó, mint a finnugor, kihagytuk azokat. Egyetlen kivételt tettünk, ez Szőcs István sumér-magyar elmélete, amiről három sorban tettünk említést. Azt gondoltuk, amikor az megjelent a múlt rendszerben, olyan horderejű dolog volt, hogy érdemes beszélni róla. Ráadásul az írása Kolozsváron jelent meg, mi pedig kolozsvári szemmel néztük a történéseket – ezért sem Bukarestben vagy Budapesten jelent meg a könyv.
Ön szerint miért nem született hasonló kiadvány mostanáig?
Nem hiszem, hogy hasonló könyvet nem akartak már írni, azt sem, hogy ne lett volna rá jelentkező, vagy érdeklődés. De egy ilyen projektet csak együttműködve lehet elvégezni. Ezen a könyvön öt ember dolgozott, egy hatodik irányította őket, mindezt pénz nélkül: azt mondhatom, ez egy csoda.
A könyv bemutatóján elhangzott, hogy fel kell készülni a minden oldalról érkező támadásokra. Eddig milyen reakciók születtek?
Két visszajelzés érkezett román részről: az egyik azt a kérdést tette fel, hogy ennyi királyunk volt és mégis mit tettünk az országgal, a másik, hogy meglehetősen civilizáltak lettünk a „mongol” hordákhoz képest. Magyar részről sok kritika fog érni minket, és sok jogos lesz. Ha beírunk egy információt, az lesz a probléma, hogy sok fölösleges adattal tömjük az olvasó fejét. Ha nem írunk be, akkor az lesz a gond, hogy kihagytuk. Azzal már meg is vádoltak egyébként, hogy a rektor hatása alatt vagyunk, ez azonban csak annyiban igaz, hogy a társaság fele vagy nála doktorált, vagy nála doktorandusz.
A könyv egyik fő célkitűzése közelebb hozni egymáshoz a két felet. Ez a feladat már nem olyan nehéz Kolozsváron, mint Funar ideje alatt. Mi történt az elmúlt években, hogy javultak a kapcsolatok?
Rendkívüli javulás állt be, ez pedig főleg akkor érzékelhető, ha közben Marosvásárhelyre is elmegyünk – ott egymás mellett laknak románok és magyarok, itt együtt. Funar korában, amikor egy magyar kemencére leltek, a helyi sajtó nem írta meg, csak a Népszabadaság egyik munkatársa jött el. A Főtér római leleteinek ásásakor szinte verekedés tört ki, holott újságíróként nagyon jól tudtam, hogy azok valóban a föld alatt voltak, ugyanis a román régészek egy héttel korábban már ki tudták mutatni a maradványokat. Az emberek megváltoztak, mert emelkedett az életszínvonal, és már nem az ellenségkép kialakítása a legfontosabb dolguk. Ha van ellenség, akkor azt inkább Bukarestben keresik.
Egy nemzetközi médiaklub története
A Fehér Hollók Médiaklub Kisinyovtól New Yorkig ismert, tagjai is ilyen szórásban lelhetők fel. Megálmodója, Szabó Csaba szerint ez egy szabad társaság, független, és még annak is tud örülni, ha a száz eurósra szabott díj – amelyet azoknak a családoknak szánnak, akik megszenvedtek, hogy gyerekük magyar tagozatra járhasson – mindössze nyolcvanra sikeredik.
A klub tíz éve nőtt ki a szórványtengely mozgalomból, amely szintén kapcsolódik Szabó nevéhez. Miután észrevette, hogy a szórványban élő közösségek, iskolák nem tudnak egymásról, többedmagával összehozott olyan találkozókat, amelyen a felek – a dévai, a tordai, a medgyesi, a gyulafehérvári kollégiumok, a hajdani szebeni magyar tagozat – megismerhették a többieket. „Az együttműködés, az összetartozás öröme szinte szétfeszíti ezt a társaságot” – magyarázza, hozzátéve: az említett díjból azért hiányzott a húsz euró, mert kellett benzinre, de a következőre már több mint százat gyűjtöttek össze.
A médiaklub tagjai között tudhatja Szilágyi Szabolcsot (Kolozsvári Rádió), Bodó Mártát (Keresztény Szó), Benkő Leventét (Krónika), Ambrus Attilát (Brassói Lapok), Bodolai Gyöngyit, Kuti Mártát (Népújság), Lőwy Dánielt (Amerikai Népszava) stb., ahogy Szabó Csaba viccesen megjegyzi, ilyen csapattal bármikor népszerűsíthetnék magukat, hiszen mindannyian újságírók, de még azt is élvezik, hogy csendben dolgoznak.
A klub tagjai számos kiadványt jelentettek már meg, a szerénységről tanúskodó Világhírnév Könyvkiadó zászlaja alatt. A Fehér Hollók újságíró-sorozatban számos értékes kiadvány jelent meg, azok az írások, amelyekkel az egyes újságírók beléptek a média porondjára. Szabó Csaba regényes nyomozásokkal indította a pályáját, arról írt, mi történt az Egri csillagok hőseivel, kinyomozta, hogy Dobó István Erdélybe jött, Bornemissza Jánost Gyaluban temették el stb. Mihály István, a Kolozsvári Rádió munkatársa a két tévéhőst, Derricket és Columbót hasonlította össze, Ambrus Attila Brassó és a székelyek közti szakadék témáját boncolgatta, ebből született a Gótvárosi levelek, Tamási Attila, a Bányavidéki Új Szó munkatársa tudományos-fantasztikus kisregényeket írt. A csapat öndefinícióját Szabó Csaba így fogalmazta meg: „Ezek vagyunk hát mi, a Fehér Hollók. Újságíró-sorozat főszereplői. Mi vagyunk a sorozat. Függetlenek vagyunk, nem pályázunk, egymást segítjük-futtatjuk, hollókat avatunk. Önerőből. Újságírók vagyunk. Médiaprózát írunk. Várunk rátok. New Yorktól Kisinyovig.”
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Velünk hosszabb ideig bírná ez a kormány
MARKÓ BÉLA a Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén arról beszélt, hogy az „az ördög nem küldte el az ügyvédjét” Marosvásárhelyre, ezért nem volt, aki felmérgesítse. A volt szövetségi elnököt a találkozó után Cseke Péter Tamás kérdezte.
A Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén felszólaló politikusok szinte kivétel nélkül támogatták az RMDSZ kormányra lépését. Felszólalásában meg is jegyezte: nem tudott felmérgelődni, mert ezúttal „az ördög nem küldte el az ügyvédjét” az SZKT ülésére. Miért nem volt jelen az ördög az ülésen?
Meg kell mondanom, hogy tapasztalataim szerint ennyire egyöntetű vélemény nem nagyon volt az RMDSZ-ben az eddigi kormányzati szerepvállalásaink előtt. Persze mindennek van egy hosszú története. 1996-ban léptünk először kormányra, történelmileg is előzménytelenül, és ezt éles viták előzték meg. A kormányzati munkánk idején is újból és újból felvetették egyesek, hogy ki kellene lépni a kormányból. Később is voltak ezzel kapcsolatos ellenvélemények, viták. Az SZKT-ülést megelőző napokban az RMDSZ-ben arról már nem volt vita, hogy számunkra fontos eszköz a kormányzás, hiszen ez már több alkalommal is bebizonyosodott. Viszont a sajtóban megjelent egynémely állásfoglalás alapján magam is arra gondoltam, hogy lesznek, akik megkérdőjelezik a kormányzati szerepvállalás pillanatát, azt, hogy a szociáldemokratákkal kell-e együtt kormányozni. Ám az elmúlt két évben, amíg az RMDSZ ellenzékben volt, nagyon sok ütést kapott a magyar közösség: az anyanyelvi oktatási hálózatunkban állandó gondok voltak, Székelyföldön folyamatos volt a cirkusz a közösségi szimbólumok használata miatt, pozitív fejleményeket az infrastrukturális beruházások terén szintén nem nagyon láttak önkormányzataink. Ezért gondolom, hogy ennek következtében konszenzus alakult ki: a kormányzást meg kell próbálni. Aztán hogy hogyan alakul, a későbbiekben meglátjuk.
Az SZKT-ülésen nem hangzott el, hogy milyen konkrét feltételekhez kötné az RMDSZ a kormányzást, csak általánosságok kerültek szóba. Miért?
Nem szívesen előlegezzük meg azt, hogy miben nem lennénk hajlandók engedni. Ez taktikai szempontból nem biztos, hogy hasznos. Volt olyan időszak, amikor egy kormánykoalíciós tárgyalás előtt tartott SZKT-ülésen még az is felmerült, hogy a testület állítson össze egy feltétellistát. Akkor én magam mondtam – azóta is emlegetik –, hogy
a piacon a kofa sem mondja meg előre, meddig hajlandó lealkudni a liba árából.
Mindenesetre azt gondolom, hogy nem elég az általános reform kérdéseiben egyezségre jutni, garanciákat kell kapnunk arra is, hogy nem folytatódnak a magyarellenes intézkedések, éppen ellenkezőleg, ezen a területen is tudunk előrelépni. A sajátos, közösségi jogok tekintetében is kellenek bizonyos garanciák.
Mennyire tart hosszú életűnek egy RMDSZ–USD-kormányt? Kibírja-e a 2016-os parlamenti választásokig?
Velünk hosszabb ideig bírná ki ez a kormány, mint nélkülünk. Általában az RMDSZ-nek sikerült bizonyos egyensúlyt, stabilitást kikényszeríteni azokban a kormányokban, amelyekben benne volt. A legrövidebb életű kormányzásunk is majdnem három évet tartott: 2009 végén léptünk be a Boc-kormányba, és ez a kormány 2012 tavaszán bukott meg. Időközben persze változtak a miniszterelnökök és változott a kormány összetétele is, de mi tartósan ott voltunk. Én nem hiszem azt, amit egyesek mondanak, hogy az őszi államelnök-választás kormányváltást is jelent majd. Ezt semmi sem indokolná, a parlament összetétele ugyanis nem változik. Annak ellenére, hogy nálunk az elnöki hatáskörök erősek, bárki is lesz az államfő, személye nem von maga után automatikusan kormányváltást.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

TRANSYLVANICA |
Baloldali támadás a szuverenitás ellen, avagy a nemzeti kisebbségeket védő jelentés?
Gyorselemzés a Michel-jelentésről
Tartalom: A Michel-jelentés – általános bemutatás
A jelentés nemzeti kisebbségekre vonatkozó részének elemzése Összegzés
2014. február 27-én az Európai Parlament állásfoglalást szavazott meg az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2013/2078(INI)). A dokumentum Louis Michel belga liberális-párti politikus azonos című jelentése alapján készült.
Habár az állásfoglalás még csak az uniós jogalkotás első olvasatán van túl, jelentős visszhangja volt magyar nyelvterületen. A szöveg értelmezésében mindhárom erdélyi magyar képviselő, a szlovákiai magyar Bauer Edit EP-képviselő, valamint a Fidesz-frakció is megszólalt. A Michel-jelentésként ismertté vált dokumentummal kapcsolatos vélemények azonban koránt sem voltak egybevágóak. Bauer Edit – aki egyben a jelentés európai néppárti felelőse is volt – arra hívja fel a figyelmet, hogy az elfogadott állásfoglalás „nemcsak, hogy rámutat a nemzeti kisebbségek problémáira, hanem külön hangsúlyozza azt, hogy szükség van egy átfogó uniós védelmi rendszerre a hagyományos nemzeti kisebbségek és regionális nyelvi csoportok számára, megerősítve egy működő monitorozási folyamattal.” Sógor Csaba és Winkler Gyula nyilatkozatai (itt és itt olvashatóak) egybecsengnek Bauer Edit véleményével. Az előbbi közleményében rámutat, hogy az elfogadott dokumentum akár fontos kisebbségvédelmi jogi instrumentummá válhat, hiszen „amennyiben a Bizottság kidolgoz egy szakpolitikai normát, elkerülhetővé válik, hogy ne csupán a tagjelölt országokon, hanem a tagállamokon is számon kérjék a nemzeti kisebbségek védelmének biztosítását.”
Ezzel szemben a Fidesz-frakció a nemzeti szuverenitással szembeni baloldali támadásként értelmezi a megszavazott állásfoglalást, és úgy véli, hogy „az EP baloldali többsége által elfogadott dokumentum sérti a tagállamok szuverenitását és aláássa az Európai Unió egységét.”
Tőkés László nyilatkozatában egyrészt elítélte az Európai Unió egyes vezetői által főleg Magyarország és a jobboldali kormányok ellen alkalmazott „ szelektív elbírálás és kettős mércét”. Másrészt, üdvözölte az EP azon törekvését, amely alapján „az alapvető emberi jogoknak az Unión belül is maradéktalanul érvényt szerezzenek,” hiszen az eddigi gyakorlat alapján az Unió „míg a világ ún. harmadik országaiban valóságos keresztesháborút folytat az emberi jogsérelmek ellen”, addig „a saját tagországaiban, sajnos hajlamos szemet hunyni ezek fölött.”
Jelen elemzés célja, hogy átlátható módon elemezze a Michel-jelentést. Megvizsgálja ennek céljait és potenciális következményeit, mind az Európai Unió működése, mind pedig a nemzeti kisebbségek szempontjából.
A Michel-jelentés – általános bemutatás
Az Európai Parlament állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2013/2078(INI)) egy saját kezdeményezésű jelentés, amely alapján az EP felkérheti az Európai Bizottságot egy jogszabálytervezet előterjesztésére (Európai Unió Működéséről szóló Szerződés, 225. cikkely). Az EP Eljárási Szabályzatának 41-42. és 48 cikkelyek alapján a képviselőknek joga van saját kezdeményezésű jelentés benyújtására, ennek azonban követnie kell az EU jogalkotási eljárását. Így a február 27-én első olvasatban megszavazott állásfoglalást a Parlament továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Tartalmi szempontból a 2013/2078(INI)-as állásfoglalás, követve a hasonló dokumentumok esetében bevett struktúrát, három nagy részre tagolható.
1. Az első rész a különböző nemzetközi jogi dokumentumokra, valamint európai uniós irányelvekre és állásfoglalásokra való hivatkozást tartalmazza. A felsorolt nemzetközi és Európai Uniós dokumentumok vizsgálata azért fontos, mert választ kaphatunk arra, hogy a jelentéstevő milyen jogi normákra hivatkozik saját jelentése kidolgozásában, valamint rávilágíthat arra, hogy honnan vezeti le következtetéseit. Más szóval, az első rész a dokumentum preambulumának tekinthető. A Michel-jelentés esetében ebben a részben megtalálhatóak mind az ENSZ legfontosabb emberjogi és szociális kérdéseket érintő dokumentumai, mind pedig az Európai Unió irányelvei és dokumentumai közül azok, amelyek szociálpolitikai kérdésekre (bevándorlás, nemi egyenlőség, női egyenjogúság, gyermekek helyzete stb.), diszkriminációellenességre, jogállamiságra, az emberi jogokra, valamint az Európai uniós alapjogokra (véleményszabadság, szólásszabadság, munkaerő szabad áramlása stb.) hivatkoznak. Ugyanakkor ebben a részben a fentiek mellett a dokumentum több uniós állammal szemben elfogadott állásfoglalásra is hivatkozik. Ezek közül a legfontosabbak a romák etnikai alapon történő olaszországi összeírásáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalás, a kiskorúakat a nyilvános információk káros hatásaitól védő litván törvényről szóló, 2009. szeptember 17-i állásfoglalás, a magyar médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalás vagy a „Az alapvető jogok helyzete: magyarországi normák és gyakorlatok” című, 2013. július 3-i állásfoglalás.
A nemzeti és etnikai kisebbségek szempontjából a dokumentum legtöbbet a romák integrációjával kapcsolatos dokumentumokra hivatkozik, azonban megemlíti az Európai Parlament kihalástól fenyegetett európai nyelvekről és az Európai Unión belüli nyelvi sokféleségről szóló, 2013. szeptember 11-i állásfoglalását is.
2. A második rész a dokumentum elfogadásának szükségességére hoz fel indoklást, melyet 23 pontba sűrít. Ezek alapján az Európai Unió létrejöttének célját abban látja, hogy az „európai államokban megszilárduljon a demokrácia és a jogállamiság, hogy tiszteletben tartsák, megvédjék és előmozdítsák az emberi jogokat és az alapvető jogokat, a kisebbségek egyenlőségét és védelmét (…) és bármilyen önkényuralmi rendszer visszatérését megakadályozzák” (A. pont). Az Unió ezeket a célkitűzéseket az EUSZ 2. 6. és 7. cikkelyébe kodifikálta (C. pont). A jelentés szerint az elmúlt évek történései bebizonyították, hogy „az Európai Unió nemcsak gazdasági és pénzügyi válságon megy keresztül, hanem demokratikus és alkotmányos válságon is, (…) és mivel ezek a feszültségek rávilágítottak az e válság leküzdéséhez szükséges megfelelő eszközök hiányára,” valamint a Szerződésben foglalt vállalások „nyomon követésre, értékelésre és szankcionálásra szolgáló mechanizmusok, és különösen az EUSZ 2. és 7. cikkében foglalt előírások alkalmazásával kapcsolatos nehézségekre is.” (K. pont).
Más szóval, a jelentéstevő következtetése alapján szükségessé vált egy olyan mechanizmus kidolgozása, amely alkalmas az „EUSZ 2. cikkében kimondott uniós értékek tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítására, valamint felhívott az Unión és a tagállamokon belüli válsághelyzetek kezelésére” (L. pont), illetve megteremti a terepet a „2. cikk szerinti értékek és az ezekből következő jogi kötelezettségek egységes értelmezésére” (M. pont).
Kisebbségi szempontból az egyéni jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot védő mechanizmusok kidolgozása azért szükséges, mert „a kibővített Unióban a nemzeti kisebbségek, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek védelme fontos kérdés, amelyet nem lehet egyszerűen csak az idegengyűlölet és a megkülönböztetés elleni küzdelem révén megvalósítani, hanem ehhez konkrét jogi, nyelvi, kulturális, szociális stb. rendszereket és eljárásokat kell alkalmazni” (X. pont)
3. A harmadik, legterjedelmesebb rész a Bizottság, a Tanács és a tagállamok felé megfogalmazott ajánlásokat és ténymegállapításokat tartalmazza. Ezt több részre oszthatjuk. Az első és legfontosabb rész intézményes javaslatokat fogalmaz meg, míg a második az egyes jogok – méltóság, szabadságok, egyenlőség, szolidaritás, Uniós polgárság és igazságszolgáltatás – Uniós helyzetének elemzésébe bocsátkozik.
Az intézményi javaslatok központi eleme az EUSZ 2. cikkében megfogalmazott értékek – szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság, emberi jogok betartásának lehetősége. Ennek értelmében (és ezen belül a kisebbségekhez tartozó személyek jogai) – betarthatóságának, valamint számon kérhetőségének lehetősége.
„A Szerződésekben rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása érdekében” 15. cselekvési pontot javasol (8. pont), melyek között többek között szerepel: 1) a tagállamok különböző nemzetközi és európai jogi egyezményekhez való csatlakozásai; 2) a Bizottság és a tagállamok, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti szorosabb együttműködés; 3) az átláthatóság az Unión belüli megerősítése; 4) az alapvető jogokra és a közös európai értékekre vonatkozó hatékony szakpolitikák kidolgozása; 5) a rendelkezésre álló alapvető jogok megsértésének megelőzésére létrehozott uniós mechanizmusok racionalizálása; 6) a Bizottság általi ország-specifikus ajánlások megfogalmazása az alapvető jogokkal kapcsolatos politikák kérdésében; 7) a nemzeti emberjogi szervezetekkel egy szakértői mechanizmus kidolgozása céljából való együttműködés; valamint 8) egy „új koppenhágai mechanizmust” bevezetése, „az EUSZ 2. cikkében és az Alapjogi Chartában meghatározott alapvető uniós jogok és értékek tiszteletben tartásának, védelmének és előmozdításának biztosítására”.
Az „új koppenhágai mechanizmus” – amely a tavaly nyáron elfogadott Tavares-jelentéssel került be a köztudatba – bevezetésének célja egyrészt az lenne, hogy átvilágítsa a tagállamokat, hogy megfelelnek-e a koppenhágai kritériumoknak. Ezt olyan objektív mutatók kidolgozásával és gyakorlatba ültetésével képzeli el, amelyek alkalmasak az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tagállami betartásának vizsgálatára. Másrészt, az új mechanizmus része egy olyan számonkérési rendszer bevezetése lenne, amely a szankciók mellett egy korai figyelmeztető rendszer, a politikai és technikai párbeszédre szolgáló rendszer, felszólító levelek és „befagyasztási mechanizmus” bevezetésével reális eszközöket adna a Bizottság kezébe az EUSZ 2. cikkébe foglaltak betartására (11. pont).
A dokumentum hátralevő részében kitér a különböző alapjogi kérdések Unión belüli helyzetére, valamint ajánlásokat fogalmaz meg a Bizottság és a tagállamok számára a demokrácia, a jogállamiság, valamint az alapjogok javítására.
A jelentés nemzeti kisebbségekre vonatkozó részének elemzése
A fenti elemzésből jól látható, hogy az állásfoglalás elsődlegesen nem a nemzeti kisebbségek jogainak megoldására született, azok csak sok más kérdés mellett szerepelnek a dokumentumban. Az erre való legtöbb hivatkozás a jelentés harmadik részének Egyenlőség című fejezetében található, azon belül is kiemelten a 47., a 48., 56-58., valamint a 61. cikkek foglalkoznak a kérdéssel.
A jelentés megállapítja, hogy a tagállamoknak foglalkozniuk kell az egyenlőség kérdésével, valamint „fokozniuk kell az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűség védelme, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékos személyek, az LMBT-személyek és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai terén tett fellépéseiket” (47. cikk). Ebből két következtetés vonható le. Egyrészt, a tervezet egy kategóriába sorolja a különböző csoportokat, másrészt a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól, nem pedig közösségek jogairól beszél.
Emellett fontosnak tartja a megkülönböztetés elleni küzdelmet, felszólítja a tagállamokat, hogy építsék be a megfelelő uniós normákat nemzeti jogrendjükbe, és kihangsúlyozza, hogy „a nyelvi alapon történő megkülönböztetés” egyik formája a megkülönböztetésnek, tehát azzal is foglalkozni kell (48. cikk).
Továbbá megállapítja, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek „az egyéb kisebbségi csoportoktól eltérő, sajátos igényekkel bírnak, a közpolitikáknak célzottabbnak kell lenniük, valamint magának az Uniónak megfelelőbb formában kell foglalkoznia ezekkel az igényekkel” (56. cikk). Más szóval, megerősíti azt a fajta elkülönítést, amelyet a nemzeti kisebbségi szervezetek hangsúlyoznak, és sajátos megoldások keresését szorgalmazza. Ugyanakkor elismeri, hogy nem létezhet egységes megoldás a kisebbségi helyzet kezelésére, azonban szükségesnek látja bizonyos minimális célkitűzések kidolgozását (57. cikk). Ezt azonban a meglévő nemzetközi jogi dokumentumok, kiemelten az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezmény alapján képzeli el.
Fontos javaslata a jelentésnek: egy átfogó, a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók védelmére létrehozott rendszer kidolgozásának a szükségessége. E rendszer nemcsak a tagállamok által alkalmazott kettős mérce elkerülésére, hanem „működőképes nyomon követési mechanizmusok” bevezetésére is alkalmas lenne.
A román alkotmány szempontjából fontos újdonságot hoz az 58. pont is, hiszen annak megállapítása, hogy a „közigazgatási, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és más téren végrehajtott pozitív intézkedések nem minősülnek megkülönböztetésnek” némiképp ellentmond a román alkotmány 6 cikke (2) bekezdésének, illetve annak nemkorlátozó értelmezését támogatja.
A nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos utolsó javaslat az idegengyűlölet, a fajgyűlölet és a cigánygyűlölet kérdéseinek nemzeti tantervekbe való bevezetésére vonatkozik, mely segítségével a diákok már fiatal korból párbeszédet folyathatnak a megkülönböztetés káros voltáról (61. cikk).
Összegzés
1. Elmondható, hogy a fent bemutatott állásfoglalás elsősorban nem a kisebbségi kérdés megoldásáról, hanem a Bizottság és Parlament államok fölötti kontrolljának növeléséről, és egy egységes az EUSZ 2. cikkében rögzített alapjogok betartását megcélzó uniós mechanizmus kidolgozásáról szól. Más szóval egy olyan szabályrendszer kidolgozását alapozná meg, amely lehetőséget nyújtana a Bizottság számára, hogy közelebbről monitorizálja a tagállamok intézkedéseit, egyben konkrét eszközöket adva a kezébe kihágások kezelésére. Tehát az alapvető szabadságjogok megítélésében ténylegesen növelné a Bizottság és a Parlament hatáskörét, és ez csökkentené a tagállamok mozgásterét. Ugyanakkor nem kérdéses, hogy a jelentés aktuális és jól időzített, hiszen az európai szerződések felülvizsgálata a válság tapasztalatai alapján napirenden van.
2. Habár a kérdésben létrehozott egységes számonkérő mechanizmus fontos előrelépés lehet az Unión belüli demokratikus és emberjogi kérdésekben született jogsértések megszüntetésében, a jelentés hivatkozási alapját képező nemzetközi jogi és európai uniós dokumentumok, valamint a dokumentum második részében megfogalmazott indoklások vizsgálatából kitűnik, hogy a Fidesz és Tőkés László által megfogalmazott félelmek nem alaptalanok. Egyrészt, mert az Európai Parlament nem egységesen ítéli meg az egyes államok által elkövetett jogsértéseket (vagyis az EP-megítélés mindig politikai megítélés), másrészt mert a dokumentum indoklásában máris megjelentek azok a konkrét államokra való egyoldalú hivatkozások, amelyek alapján felmerül az ilyen eljárások politikai kiegyensúlyozatlanságának az eshetősége.
3. Ennek ellenére a jelentés pozitív hozadékának elismerése is helyénvaló lett volna, hiszen a fentiek mellett az elfogadott állásfoglalás fontos utalásokat tartalmaz a nemzeti kisebbségek védelmére is. Egyrészt, a kisebbségi kérdés tételesen megjelenik az EUSZ 2. cikkében, másrészt a jelentés is több passzusban foglalkozik a témával. Egyik legfontosabb nóvuma az, hogy szakít az Európai Unió eddigi gyakorlatával és megfogalmazza a tradicionális nemzeti és nyelvi kisebbségek, valamint az egyéb kisebbségek közötti különbségtételt, egy külön normarendszer létrehozását szorgalmazva az előbbiek számára.
4. A pozitív folyományok ellenére a jelentés nem feltétlenül ad okot az RMDSZ-es EP-képviselők által megfogalmazott optimizmusra sem, hiszen ennek eredményeit több szempontból is fenntartásokkal kell kezelnünk. Egyrészt, a készülő normarendszert az Európa Tanács nemzeti kisebbségek jogainak védelméről szóló keretegyezménye alapján képzeli el, ami mind a biztosítandó jogok, mind pedig az államokra kirótt kötelezettségek szempontjából elmarad a nemzeti kisebbségek által szükségesnek tartott és követelt normáktól. Másrészt nem világos, hogy a kidolgozandó szabályozásba milyen formában kerülnek be és bekerülnek-e a kollektív jogok: a dokumentum következetesen a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogairól beszél, azonban az 57. pont megfogalmazása („a hagyományos nemzeti kisebbségek, a regionális nyelvi csoportok és az autonóm régiók vonatkozásában átfogó uniós szintű védelmi rendszerre van szükség”) bizonyos szempontból túlmutat ezen, hiszen komoly lehetőségeket tartalmaz a már megszerzett kollektív jogok uniós védelme tekintetében.
5. Tovább árnyalja a kérdést az Uniós jogalkotási gyakorlat is, hiszen a jelentés alapján elkészített állásfoglalás nem kötelező érvényű, mindössze felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy foglalkozzon a kérdéssel, amely önmagában is egy hosszú folyamat, nem beszélve a tagállamok ellenállásában és az Európai Uniós intézmények működéséből adódó nehézségekben rejlő csapdákról.
6. Mindent egybevetve, egy, az alapjogok betartásának monitorizálására irányuló mechanizmus kidolgozása a nemzeti kisebbségek szempontjából üdvözlendő lenne, hiszen áttekinthetőbbé tenné a rendszert, azonban az elmúlt évek történései, valamint a Michel-jelentésben megfogalmazott elvárások arra engednek következtetni, hogy ez nem zárná ki az államok cselekvésének politikai alapokon való megítélését, ami viszont lehetőséget teremthet ezek számára a felelősség elhárítására is.
mensura.ro,

Hangoztatott demokrácia
Kinyílt az írószer a zsebemben, amikor minap a következő nyilatkozatot olvastam Sógor Csabától, az RMDSZ jelenlegi, és talán jövőbeli európai parlamenti képviselőjétől: „ma az igazi kihívás az, miként tudjuk mozgósítani az erdélyi magyarságnak azt az 57-58 százalékát, amely bármilyen választáson inkább az otthonmaradást választja. 2009 óta változatlanul az a nagy kérdés, miként lehet megszólítani az otthon maradók nagy táborát”. Nos, ha ez „a nagy kérdés” foglalkoztatja a szövetség politikusait, egy jó tanáccsal szolgálhatunk. Hátha lazul az a gordiuszi csomó.
Az RMDSZ a májusi EP-választásokra akkor tudna az eddigieknél több választópolgárt megszólítani, ha nem csak hangoztatná a demokráciát, hanem el is játszaná azt. Az EP-lista állítása, pontosabban a listára felkérezkedők rangsorolása előtt ugyanis hagyta a jelölteket, hogy nyugodtan érveljenek a maguk személye mellett. Hagyta az RMDSZ nőszervezetét, hogy keressen magának egy jelöltet, aki lóhalálában körbejárta Székelyföldet, sajtóeseményeket szervezett.
A szövetség csúcsvezetése abba is beleegyezett, hogy az RMDSZ ifjúsági szervezete, a MIÉRT is saját jelöltet indítson, pedig jól tudta, hogy minden úgy lesz, ahogy az elnök akarja. A nők szervezete, az ifjak egyesülete és a magát a legjobb kandidáltnak nevező tapasztalt róka Eckstein-Kovács Péter is azt hitte, hogy végre demokráciát játszik az RMDSZ. Mindaddig, amíg a Szövetség Állandó Tanácsa úgy nem szavazott, ahogy azt az RMDSZ elnöke kérte. Utóbbi fél mondatot nem én mondom, hanem maga Eckstein-Kovács írta Facebook-oldalán.
A nagy képmutatás tehát azzal ért véget, hogy az RMDSZ jelenlegi EP-képviselőit, Winkler Gyulát és Sógor Csabát indítja a befutónak számító első két helyen az Európai Parlamenti jelöltlistáján.
Tehát, akkor lehetne megszólítani az otthon maradottak egy tekintélyes részét, ha a szövetség nem csak eljátszaná a demokráciát, hanem szembe nézne a múltbeli tapasztalatokkal, és végre olyan jelölteket indítana, akik valóban el tudják hitetni, hogy a romániai magyaroknak, a székelyeknek létkérdés, hogy valaki ott van-e Brüsszelben vagy sem. A székelységet képviselő régi-új jelölt egyelőre csak azt tudja elhitetni, hogy neki fontos ott lenni az Európai Unió fővárosában.
Kozán István
Székelyhon.ro

Belépett a román kormányba az RMDSZ
Belép a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román kormányba, amelyben egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget, valamint a környezetvédelmi és a kulturális miniszteri posztot fogja betölteni – jelentette be hétfőn Kelemen Hunor (képünkön), az RMDSZ elnöke.
A miniszterelnök-helyettesi és a kulturális miniszteri poszt várományosa Kelemen Hunor, a környezetvédelmi szaktárca élére Korodi Attilát javasolta a magyar szervezet. Mindkét politikus vezette már a szóban forgó tárcákat az előző román kormányokban.
Hétfőn ülésezett az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa, amelynek döntenie kellett arról, hogy a magyar szervezet belép-e vagy sem a román kormányba azt követően, hogy a román liberálisok ellenzékbe vonultak.
A tanácskozást követően Kelemen Hunor az MTI-nek elmondta: Romániának kormányzati stabilitásra van szüksége, és ehhez hozzá tud járulni most az RMDSZ. Rámutatott: két megállapodást írnak alá, egy rövidet a kormányra lépésről Victor Ponta miniszterelnökkel és egy másik terjedelmesebb dokumentumot a Szociáldemokrata Párttal (PSD), a Konzervatív Párttal (PC) és a Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR), amelyekkel együtt fog kormányozni az RMDSZ. Ez utóbbi, négypárti megállapodást a pártelnökök látják el kézjegyükkel.
Kelemen Hunor rámutatott: „technikai-alkotmányjogi megfontolásokból” nem lesz új kormányprogram, hanem folytatják a parlament által már 2012-ben megszavazott kormányzati programot. Az RMDSZ elnöke kifejtette, hogy ez a program is vaskos kisebbségi fejezetet tartalmaz, és mind gazdasági, mind szociális téren tartalmazza azokat a lehetőségeket, amelyek „hozzásegítenek a jó kormányzáshoz”.
Közölte: a 2012-es kormányprogram kisebbségi fejezetét is az RMDSZ írta, hiszen akkor az azóta már felbomlott Szociálliberális Szövetség (USL) őket kérte fel ennek a fejezetnek a megírására. Hozzátette: a Mihai Razvan Ungureanu vezette, és 2012 áprilisában megbuktatott kormány – amelynek része volt az RMDSZ is – programjának kisebbségi fejezete szinte szó szerint ugyanazt tartalmazza, mint a jelenlegi kormányprogram. „Minden megvan benne, ami elfogadható, és ami szükséges, és lehetővé teszi hogy előrelépjünk, új utakat keressünk” – mondta az RMDSZ elnöke az USL kormányprogramjáról.
Az MTI kérdésére válaszolva kijelentette, hogy a politikai megállapodás tartalmazza mind a székely zászló, mind a Marosvásárhelyei Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata körüli viták rendezését, amelyekre a kormányzás során fognak megoldást találni.
Kelemen Hunor azt is bejelentette, hogy 14 államtitkári és államtitkári rangú tisztséget kap a szövetség az új kormányban. A kormány által kinevezett prefektusok tekintetében még folytatódnak a tárgyalások – mondta az RMDSZ elnöke –, de az már eldőlt, hogy Maros megyében az RMDSZ fogja adni a prefektust.
Aláírták a kormányzásról szóló egyezményt az új koalíció tagjai Aláírták hétfőn az új kormánykoalíció pártjai – köztük az RMDSZ – a közös kormányzást lehetővé tevő politikai megállapodást Bukarestben. A parlament épületében először Victor Ponta román miniszterelnök és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke látta el kézjegyével azt a megállapodást, amely az RMDSZ-nek a kormányba lépéséről szól. Ezután csatlakozott hozzájuk Daniel Constantin, a Konzervatív Párt (PC) elnöke és Gabriel Oprea, a Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) elnöke. A négy pártelnök aláírta azt a politikai megállapodást, amely a 2014-2016-os közös kormányzásuk alapját képezi. Az új, négypárti kormánykoalíciót a nemzeti kisebbségek frakciója is támogatja a parlamentben.
MTI
Székelyhon.ro,

Emlékekkel a hazugság fala ledöntésében
A Castellum Alapítvány hétfőn este megemlékezést szervezett az 1949-es kitelepítések 65. évfordulóján. A marosvásárhelyi református templom gótikus termében jelen voltak az egykori kitelepítettek és leszármazottaik.
Haller Béla alapítványi elnök elmondta – az egy évvel korábban történt városi birtokosság vagyonfosztása és az 1949. március 3-i földbirtokos réteg gazdasági megsemmisítése és kényszerlakhelyre toloncolása óriási értékvesztést jelentett a XX. század közepi erdélyi magyarságnak. Szerencsére már akadnak fiatal történészek, akik megpróbálják feldolgozni ezt a traumatikus történetsorozatot.
Összehangolt akció volt
László Márton történész, aki pontosan ezt a korszakot kutatja, elmondta – a hatóságnak hivatalos magyarázatokra volt szükségük, hát gyártottak. 1948. február 25-én, pénteken a kommunista párt központi bizottsága Vásárhelyre küldte Varga Bénit, aki felkészítőt tartott a helyi pártaktivistáknak az akció előkészítéséről. Ő már névjegyzékkel érkezett Bukarestből a kitelepítendő személyekről. Ezt kellett időszerűsíteni, bővíteni. Február 28-án, hétfőn Ioan Stoica milicista hadnagy jelentkezett Traian Suciu megyei párttitkárhelyettesnél, lezárt borítékos végrehajtási utasítással. Ebben az is benne volt, hogy hová nem szabad telepíteni a földbirtokosokat (nagy ipari központokba, a jugoszláv határ menti övezetbe). Szász János milíciaparancsnok intézkedett, hogy minden olyan helységbe, ahol kitelepítésre kerül sor, 2-2 milicista menjen ki, hogy biztosítsák a helyszínt. Március elsején teljes titoktartás mellett megalakultak a kisajátítási bizottságok. A később felszínre került iratokból kiderült, hogy a kitelepítésekben részt vett 120 munkás és ezer „paraszt” is.
És jött húshagyó kedd
Az utasítások szerint március másodikán este teherautókkal indultak minden faluba, ahol tervezett kisajátítás volt, hogy éjjel 2-3 között egyszerre csapjanak le a birtokosságra mindenhol. És így is történt. Kisebb gikszerek adódtak. Mezőbándon például nem találták a listán levő Szabó nevű birtokost, ezért teherautóra raktak egy ugyanolyan családnevű kulákot. Másik három esetben sem találták meg a jegyzéken szereplőt.
Összesen 85-89 birtokost fosztottak meg földjétől (különböző iratok különböző adatai), őket és családjukat teherautóra rakták, s vagy Szászrégenbe vagy Marosvásárhelyre szállították. Az iratok szerint itt kényszerlakhelyet és munkahelyet biztosítottak számukra. Ugyancsak a korabeli iratok szerint 2600 hektár körüli szántóföldet, 973 hektár kerthelyiséget, 4000 hektárnál több erdőt vettek el. A teljes kisajátított terület megközelítette a 10 ezer hektárt.
Hazugságok sorozata
A teremben levő érintettek a történész előadása után elmondták – az iratok nagy része hazugságot tartalmaz. Beczássy Tánja elmondta – az elűzetésük szerdára virradóra történt, ezt édesapja, István is megírta a Bekerített élet című munkájában. Orbók Ferenc szerint a szülei egyáltalán semmilyen lakást nem kaptak. Munkahelyet még úgy sem. „És senki nem kapott, legtöbb esetben jóakaratú városiak fogadták be a kitelepítetteket. Vagy rákényszerítették az amúgy is szegény sorsú városlakókat, hogy osszák meg hajlékukat velük” – mondta. Példa volt erre gr. Teleki Gemma esete is, aki Vásárhelyen egy lyuknyi odúban húzta meg magát. De az író, irodalomszervező Kemény János gróf esete is példázza ezt.
Az elkobozott javak, aranyékszerek, értéktárgyak eltűntek, a „leltározást” az elvtársak rendszerint a borospincében kezdték, aztán napok múlva folytatták kitalált adatokkal. Mert addigra már minden mozdítható eltűnt a házból.
Koszorúzás és ígéret
Az emlékező est végén megkoszorúzták a kitelepítettek emlékére állított kopjafát a Vártemplom udvarán. Jelképesen a legidősebb és a legfiatalabb résztvevő helyezte el a koszorút: a jelenleg tordai lakos, Bogdánffy Botond (a Szolnok-Doboka vármegyei Esztényben volt birtoka) és a Torda melletti Harasztos falu Horváth családjának leszármazottja, Darabont Horváth István.
A résztvevők megegyeztek abban, hogy mindenki leírja családja történetét, azt eljuttatja a Castellum Alapítványhoz, hogy az emlékeket összeállítva rést törhessenek a még meglévő kommunista hazugságok falán, s a következő nemzedékek már teljes valóságában ismerhessék meg az 1949-ben történt kitelepítések történetét.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro,

Elsikkasztanák az emlékeinket
Valahogy úgy alakult, hogy kisebb-nagyobb porveréssel, intenzitással, de örökké baj volt a Postaréttel, s ennek már 160 esztendeje. Ennyi ideje, hogy a székely vértanúk halálukkal megszentelték ezt a helyet. Utóbb már a március 10. időpont is zavart kelt a vásárhelyi (álló)vizekben. Nemrégiben egy magyar politikus azt mondta, túl sok márciusban az emlékezés, nehézséget okoz, hogy öt nap alatt kétszer is össze kell gyűlni a vásárhelyi Postaréten. Maradjunk csak a 15-ével – fejtette ki egyéni véleményét. És ezt egy vásárhelyi születésű, itt élő ember mondta.
A március 15-i ünnepségeket immár 139 éve itt tartják. Ennek azért volt – és van – hagyománya, mert más, a forradalomhoz, szabadságharchoz kötődő emlékhely nem volt a városban. Most van. Petőfi-szobor, Teleki-ház, Görög-ház. Utóbbi kettő megjelölve. A 139 év ellenére egy kicsit nincs a helyén a március idusi emlékezés. A vásárhelyiek akkor, egyébként objektív okokból, 1848-ban a kirobbanása után csak egy héttel később szereztek tudomást a forradalomról.
Minden hátsó gondolat nélkül kérdem – a vásárhelyieknek mi fontosabb az emlékművel kapcsolatban? A Vásárhelyhez kötődő székely vértanúk emléke, vagy a forradalom kitörésének évfordulója? Félreértés ne essék – mindkettő fontos. De. Azt tudjuk, hogy Nagyváradon a Rulikowski-sírnál augusztus 28-án emlékeznek. A Szacsvay-szobornál október 24-én. Fehéregyháza mellett, az Ispánkútnál július 31-én. Eresztevényben július 2-án tartanak megemlékezést. Egyik helyen sem március 15-én. Március idusának is megvannak a maga helyei, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy ezen a napon a magyar szabadságharcban részt vevő mártírrá vált lengyel tisztről, a vértanúhalált halt jegyzőről, akinek csak egy tollvonás volt bűne, a lánglelkű Petőfiről, az ágyúöntő Gábor Áronról is megemlékezzenek.
És mégis. Mindennek ellenére „helyén van” a március 15-i postaréti megemlékezés, ha másért nem is, hát azért, mert eleink is ezt tették, itt tették. De ne feledkezzünk meg közben arról, hogy a postaréti vesztőhely, a mártírok sírja elválaszthatatlanul, letagadhatatlanul és elvitathatatlanul hozzátartozik a város képéhez, eszmeiségéhez, a város történetéhez és történelméhez. Ha mást nem is számítunk, csak azt, hogy azon szomorú 1854-es március 10-én délelőtt sírtak a vásárhelyiek, amikor a Vargák bástyájától a Postarétig kísérték a három elítéltet, hogy a kivégzés után az egész városban nem talált maréknyi oltatlan meszet sem az áruló főbíró, hogy az áldozatok holttestét elemésztesse, hogy éveken keresztül virágok kerültek a sírjukra, annak ellenére, hogy az osztrákok titkos ügynökei árgus szemmel, de hiába lesték a virághozókat, s legfőbbképpen pedig azért, mert a város lakóinak közadakozásából emelték ezt a hat méter magas emlékművet. A vásárhelyiek összeadott fillérjeiből.
És mennyi a sok? Március 10. és 15. között van öt nap. Miért ne lehetne öt nap alatt kétszer emlékezni? Tisztelettel jelentem – december 25-én van karácsony, 31-én, hat nap múlva szilveszter. Néhány száz éve mind a kettőt megünnepeljük. És még sohasem hallottam olyat, hogy valaki sokallta volna.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro,

A meghívó egy mosoly volt
Nagyvárad- Szombaton a Nagyváradi Katolikus Egyetemista Lelkészség II. alkalommal szervezte meg a Bihar Megyei Gyermekotthonok Találkozóját a PKE dísztermében. Öt településről jöttek résztvevők.
Több mint 170 résztvevő, vagyis 120 gyerek, 30 önkéntes, 19 kísérő és 29 meghívott- számokban így lehetne tömören összegezni a Nagyváradi Katolikus Egyetemista Lelkészség által szervezett II. Bihar Megyei Gyermekotthonok Találkozóját, azonban, mint tudjuk, általában a statisztikai adatok mögött rejlik a lényeg. Ebben az esetben talán a Partiumi Keresztény Egyetem főbejáratára kiragasztott „A belépő egy mosoly” felirat tükrözte a legjobban az összejövetel igazi okát és célját, az állami vagy egyházi gondozásban élő fiatalok bátorítását, illetve az otthonok, a nevelők és a gondozásban levő gyermekek közötti kapcsolatteremtést, információs hálózatnak a kialakítását.
Restás István főszervező az Erdély Online-nak elmondta, hogy öt településről- Nagyváradról, Nagyszalontáról, Bélfenyérről, Szentjobbról és Gálospetriből- érkeztek résztvevők, az eseményt pedig támogatta a Szent László római katolikus egyházközség, a németországi Dolores Fischbacher nővér, a PKE és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Bihar megyei szervezete.
Változatos programok
A programok változatosak, szórakoztatóak és egyben tanulságosak is voltak. Arra törekedve, hogy a hosszú hivatalos beszédekkel ne untassák a gyermekeket, Pék Sándor esperes, várad-olaszi plébános, dr. Kőrösi Mária, a PKE oktatója és a Széchenyi Társulat vezetője, valamint a Bihar Megyei Társadalom- és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, illetve a Gyermekmentők részéről Szántó Ildikó köszöntötték a jelenlevőket. A közös ima, illetve Király Dalma, a PKE végzős hallgatójának népdaléneke után bemutatkoztak a gyermekotthonok úgy, hogy a gondozottak műsorokkal készültek, „Mennyország világából” címmel. A megható, néha mosoly fakasztó, de azért elgondolkoztató programok közt szerepelt hip-hop tánc, nőnapi egyveleg, versösszeállítás, ének és színpadi jelenet. Ahogy valaki fogalmazott, a fellépők ha kicsik is, és rászorulnak a támogatásra, azért nagy a szívük, amivel ők is tudnak segíteni másokon, ha kell…
Délben közös, szerény ebéd várta a résztvevőket az Arany János Kollégium étkezdéjében, s míg a PKE dísztermében kezdetét vette a hatoscsatorna nevű társaság szívből jövő és szívhez szóló meglepetésprodukciója, arra is jutott idő, hogy a gyermekek egy kicsit az udvaron játszanak. Nagy népszerűségnek örvendett a lufikat készítő Momo bohóc, de kollégájával, Vukyval is szívesen kötekedtek, bolondoztak a gyerekek. Az összejövetel délután 3 óra körül ért véget, búcsúzkodással és ajándékosztással.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,

Bemutatták Felvidéken a „2014 a külhoni magyar felsősök éve” programot - Megkezdődött a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) a 2014 a külhoni magyar felsősök éve nevű programjának kárpát-medencei bemutató körútja. A program részleteit Répás Zsuzsanna, a szaktárca nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára hétfőn ismertette a körút első felvidéki állomásán, Zselízen.
A magyar nyelvű oktatás fontosságát hangsúlyozó, s az oktatás megerősítését szolgáló program a külhoni magyar tanítási nyelvű általános iskolák felső tagozatosait kívánja megszólítani, hogy naprakész gazdasági ismeretek adjon át a fiataloknak, ezzel segítve őket abban, hogy sikeres felnőtté válhassanak saját szülőföldjükön. A "2014 a külhoni magyar felsősök éve" program a 2012-ben indított "óvodások éve", illetve a tavaly megvalósított "kisiskolások éve" program folytatása.
"Három esztendővel ezelőtt indítottuk el tematikus programjainkat, amelyekben a külhoni magyar oktatást állítottuk a középpontba. Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy miért fontos az, hogy magyarul tanuljanak a gyerekek" - mondta az MTI-nek Répás Zsuzsanna a program bemutatása alkalmából Zselízen tartott sajtótájékoztató után. Rámutatott: a programot a helyi pedagógusok észrevételeit figyelembe véve dolgozták ki, annak középpontjába a pályaorientációt, a tehetségkutatást és a tudományok megszerettetését állították.
Elmondta: a programok fogadtatása nagyon jó, olyan visszajelzéseket kapnak, hogy a szülők kifejezetten a program hatására döntöttek úgy, hogy magyar intézménybe íratják gyermekeiket. Az idei programot - akárcsak az előző két évben - a nemzetpolitikai államtitkárság finanszírozza a Bethlen Gábor Alapon keresztül, azok megvalósítására az előző években száz-száz millió forintot, az idén a program összetettsége miatt többet, 140 millió forintot különítettek el.
A "felsősök éve" program keretében az általános iskolák felső tagozatosai kisebb csoportokban, problémamegoldást fejlesztő, 3 órás gyakorlati tréningeken vesznek részt, a képzéshez az iskolák módszertani csomagokat is kapnak. A tréningek során a tanulók alapvető gazdasági képzésben részesülnek, pénzügyi ismeretekre tesznek szert, a végzősök pedig már például olyan témákkal is foglalkoznak mint egy családi költségvetés összeállítása. A szaktárca és program megvalósításában együttműködő Fáy András alapítvány a programot az idei évben 35 iskolában mutatja be, köztük 12 felvidéki oktatási intézményben is.
Világos Gábor, a Fáy András alapítvány munkatársa a program bemutatása során elmondta: a tréningekkel a fiatalok pénzügyi tudatosságát fejlesztik, olyan tudást szeretnének adni, amelyet a fiatalok a hétköznapi életben használni tudnak s nem felejtenek el.
Máté Anikó, a zselízi magyar tannyelvű alapiskola igazgatónője a tréningeket nagyon hasznosnak és hiánypótlónak nevezte. Elmondta: a program reményeik szerint annak a sajnálatos trendnek a megfordításában is szerepet játszhat, hogy olyan magyar szülők, akik maguk még magyar iskolába jártak, gyakran szlovák intézményekbe íratják saját gyermekeiket.
Starovic Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
(MTI)

Székely szabadság napja – A miniszterelnökhöz fordult az SZNT
Victor Ponta román miniszterelnökhöz fordult kedden a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) azzal a kéréssel, hogy utasítsa Maros megye prefektusát a marosvásárhelyi felvonulást betiltó polgármesteri határozat törvényszéki megtámadására.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke a keddi marosvásárhelyi sajtótájékoztatója után az MTI-nek elmondta, a prefektusi óvás azonnal felfüggesztené Dorin Florea polgármester határozatát, és a Székely szabadság napjára, jövő hétfőre meghirdetett megemlékezés után megtartható lenne a tiltakozó felvonulás is.
Az SZNT elnöke hozzátette, a kormánynak, a belügyminiszternek, és Kelemen Hunor RMDSZ-elnöknek is elküldték a beadványukat. Kelemen Hunort arra kérték, hívja fel a figyelmet az ügy sürgősségére.
Az SZNT elnöke hozzátette, a rendezvény szervezése gőzerővel folyik. „Ha a felvonulást tiltó határozat érvényben marad, a székely vártanúk emlékművénél tartandó megemlékezés után bejelentjük, hogy a rendezvény véget ért" – mondta Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke megjegyezte, levonják az idei Székely szabadság napja szervezésének a tanulságait. Azonnal elindítják a jövő évi megemlékezés és felvonulás engedélyeztetésének a folyamatát azután, hogy az idei rendezvény véget ér.
Az SZNT korábban azt közölte, százezer embert vár a Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényére a marosvásárhelyi Postarétre, a Székely Vértanúk Emlékművéhez. Az obeliszk az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetőjének, Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak állít emléket.
A Székely szabadság napja tavalyi rendezvényén a szervezők szerint 30 ezren, a rendfenntartók szerint ötezren vettek részt. Az obeliszk mellet közfelkiáltással elfogadott, a Székelyföld autonómiáját követelő petícióval a tömeg a prefektus hivatala elé vonult. A kormány Maros megyei képviselőjének átnyújtott petícióra azóta sem érkezett válasz.
MTI
Erdély.ma,

Székelyföld továbbra sem létezik?
Jó nagy a harmadik Ponta-kormány, közel harminc teljes rangú vagy tárca nélküli miniszteréből kettő jutott az RMDSZ-nek is, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettesként és a művelődési tárca vezetőjeként, Korodi Attila pedig környezetvédelmi miniszterként foglal majd helyet a hatalom asztalánál.
Hogy jó vagy rossz nekünk ez a kormányzás, az már hét végén az SZKT szintjén eldöntetett: az önkormányzati képviselők tudni vélték, hogy a magyar közösség közel kilencven százaléka támogatja a kormányba lépést, tehát nemcsak ajánlatos, de létfontosságú elfogadniuk Victor Ponta felkérését. A kormányfő meg nyilvánosan elismerte, hogy a roppant bonyolulttá vált külpolitikai helyzetben, amikor az ország keleti határánál etnikai felhangokkal is megtűzdelt háborús hangulat terjed, jobb, ha így tartják féken a hatalmon kívülre szorult RMDSZ radikalizálódását. Különben a megelőző napokban mind a miniszterelnök, mind helyettese, Liviu Dragnea meglehetősen mogorván tagadta, hogy egyetem- vagy székelyzászló-ügyben például engedményeket kívánnának tenni az RMDSZ-nek, de ezt, úgy látszik, meg sem hallották a hatalom szekerére felkapaszkodni vágyók. Mint kiderült, Kelemenék optimizmusának forrása, hogy a 2012. december 21-én elfogadott kormányprogram kisebbségi fejezetét a Szociál-Liberális Szövetség felkérésre maguk készítették, s most állítják: abban alapjaiban minden benne foglaltatik, ami a magyarság további boldogulásához szükséges.
Bár a román közbeszéd irányítói állítják, az RDMSZ az égadta világon mindent elért az elmúlt két évtized alatt, a valóság, hogy magyarkérdésben mindig fukar marokkal mértek, s amit eredményként élünk meg, azt az uniós csatlakozás okán mindenképpen kénytelenek voltak biztosítani. Különben kis lekenyerezésekkel, jog-morzsákkal tartották magukhoz láncolva a szövetséget, s most Kelemen Hunorék elismerik-forma, hogy a meglévő, de törékeny, a szórványban alig gyakorolható nyelvi jogokon és az oktatásügyben elért halovány eredményeken kívül a magyarság majd minden lényeges követelését a harmadiknak nevezett Ponta-kormánynak kellene biztosítania. Kivéve, persze, az autonómiát, mert arról hallgatnak, mint Béla a fűben... És a kormányzás hátralévő éveiben fognak megoldást találni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának létrehozására vagy a székely zászlók körüli pitiáner elutasítások orvoslására. Székelyföld, természetesen, addig sem létezik. A hatalmasnak tűnő apparátusban, hisz az égadta világon senki nem árulta el, hány államtitkára van a kormánynak, 14-et sikerült megszereznie az RMDSZ-nek, így feltörekvő fiataljai újra kenyérbe esnek. A két miniszter és ez a tucatnyinál kettővel több államtitkár elmondhatja majd unokáinak, milyen jó volt nekik 2014-ben magyarnak lenni Romániában. Hiszen csak kormányátalakítás történt, nem struktúraváltás, jelentik ki büszkén. Aki ebből sem ért, boldogan lelkesedjék tovább.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Belföldi hírek
Tőkés bírálja, Mesterházy üdvözli
Kormányra lépésével az RMDSZ legitimálja a magyarellenességet, a korrupciót, a demokráciaellenes fejleményeket – fejtette ki a tegnapi belpolitikai történések kapcsán Tőkés László. Az európai parlamenti képviselő a Duna TV Közbeszéd című műsorában a román kabinetet Magyarország volt kormányaihoz, a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kabinetekhez hasonlította.
A baloldali összefogás pártjai üdvözlik és támogatják az RMDSZ szerepvállalását a harmadik Ponta-kormányban az ország stabilitásának és kormányozhatóságának, illetve a kisebbségi jogok hosszú távú biztosításának érdekében. Mesterházy Attila, az Összefogás miniszterelnök-jelöltje, az MSZP elnöke tegnapi közleményében úgy fogalmaz, bízik benne, mielőbb megoldódnak az elmúlt időszak kisebbségi problémái. Reményét fejezte ki, hogy a romániai magyarság nyelvi, oktatási és kulturális jogai hosszú távon biztosítva lesznek és megfelelnek majd az európai kisebbségvédelmi gyakorlatnak. Nem támogatják az új kabinetet
Puiu Hașotti és George Scutaru, a Nemzeti Liberális Párt frakcióinak vezetői tegnap bejelentették, a liberális honatyák a harmadik Ponta-kormány ellen szavaznak. Hașotti rámutatott, a liberális szenátorok és képviselők a két frakció együttes ülésén úgy döntöttek, nemmel szavaznak a Victor Ponta által jelölt új tárcavezetők bizottságokban történő meghallgatásán. Hasonlóan járnak el a parlament plénumában is, amikor a kormány a parlament bizalmát kéri „a jelenlegi új többség által diktált rendkívül gyors eljárás alapján” – fejtette ki.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A koalíciós tárgyalások során fölmerült viták ellenére az RMDSZ részvételével alakul meg az új bukaresti kormány, miután a szövetség hétfő délután elfogadta a Szociáldemokrata Párt (PSD) koalíciós feltételeit.
Az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget kap a koalícióban, emellett a szövetségé a művelődési és a környezetvédelmi tárca. Előbbit miniszterelnök-helyettesi minőségben Kelemen Hunor elnök, utóbbit Korodi Attila irányítja majd.
Mint ismert, mindkét tárca volt már RMDSZ-es irányítás alatt, és mindkét miniszter vezette már a szóban forgó minisztériumot. A koalíciós egyeztetések során nézeteltérések merültek fel a PSD és az RMDSZ között, mivel a szövetség nagy tétben próbált játszani, és a felajánlott kormányfő-helyettesi, művelődési és távközlési tárca mellett az egészségügyi minisztériumot is szerette volna magának. A PSD azonban ragaszkodott az egészségügyi minisztériumhoz, így a szövetség végül beérte két tárcával.
A kormányban, amelyet az RMDSZ mellett három párt – a Szociáldemokrata Párt (PSD), az Országos Szövetség Románia Fejlődéséért (UNPR) és a Konzervatív Párt (PC) alkotta Szociáldemokrata Unió (USD) – képez, a miniszterelnök továbbra is Victor Ponta PSD-elnök marad, és mind a négy részt vevő alakulat kap egy-egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget. (A helyzet pikantériája, hogy a Központi Választási Iroda épp hétfőn utasította el az USD megnevezést, mert az túlságosan hasonlít a liberálisok kilépése nyomán felbomlott USL koalíció nevének rövidítéséhez.)
A stabilitást biztosítaná az RMDSZ
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök azt követően, hogy az RMDSZ vezetése megszavazta a kormányra lépést, elmondta: a PSD ajánlatait kielemezve arra a következtetésre jutottak, hogy az országnak stabil kormányra van szüksége, közreműködésük pedig ebben rendkívül fontos, tekintve a hazai és külföldi helyzetet.
Közölte, elfogadták, hogy a 2012-es kormányprogramot vigyék tovább, a mostani megállapodás ennek egyik fejezetéhez sem tesz hozzá semmit.
Kifejtette, nagyon jó eredménynek tartja a koalíciós alku eredményét, amely révén a miniszteri tisztségek mellett tizennégy államtitkári posztot is kapnak.
Azt is elmondta, hogy a székely zászlót kitűző polgármesterek elleni perekről nem esett szó a koalíciós alku során, mivel igazságszolgáltatási ügyről van szó.
Úgy vélte, az RMDSZ egyensúlyt hoz a kormányba, és kormányon tudja hatékonyan képviselni a romániai magyarok érdekeit.
Kelemen Hunor délután fél négykor koalíciós megállapodást írt alá Victor Pontával, majd az USD tagpártjainak elnökeivel is aláírtak egy dokumentumot, amelyben a szövetség igényeit rögzítették. Victor Ponta kormányfő a nap folyamán együttműködési megállapodást írt alá a nemzeti kisebbségek frakciójával is.
A kisebbségek nem kapnak kormánytisztséget, Varujan Pambuccian frakcióvezető ugyanakkor jelezte: az RMDSZ-szel együtt jelenlegi formájában támogatják a parlamentben évek óta megrekedt kisebbségi törvény elfogadását. Ponta korábban a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD) vezetőivel is tárgyalt, ennek nyomán az ellenzéki párt támogatásáról biztosította a kormányt.
A kormányfő hétfő délután ismertette a kormány tervezett névsorát, a parlament várhatóan kedd délután szavaz bizalmat a harmadik Ponta-kabinetnek.
Băsescu: Ponta mondjon le!
A kormány beiktatását ugyanakkor hátráltathatja Traian Băsescu államfő ellenkezése, aki közölte: álláspontja szerint Victor Ponta mandátuma az előző koalíció, a Szociáldemokrata Unió (USL) nyomán megszűnt. Az elnök vasárnap késő este a B1 televíziós csatornának nyilatkozva leszögezte: kitart azon álláspontja mellett, hogy Ponta nem állhat egyszerűen bizalmi szavazást kérve a parlament elé az RMDSZ-szel, mivel az eredeti kormányprogram a Szociálliberális Unióé (USL) volt, ami azonban a PNL kilépésével megszűnt, ezért a kormányfőnek vissza kellene adnia mandátumát.
Mint arról beszámoltunk, az elnök vasárnap reggel azt mondta: ebben a helyzetben új kormányról és kormányprogramról van szó, ezért a kormányfőnek ismét kormányalakítási megbízatást kell kérnie tőle. Leszögezte ugyanakkor, hogy soha többé nem kéri fel Pontát a kormányalakításra, mivel velejéig korruptnak tartja. Azt is közölte, hogy ha a parlament megszavazza az új kormányt, alkotmánybíróságon támadja meg a szavazás eredményét.
Az államfő magyarellenes kirohanása
Az államfő emellett magyarellenes kirohanásra ragadtatta magát, miközben bíráló hangnemben szólt a PSD és az RMDSZ esetleges koalíciójáról. Közölte, attól tart, hogy újabb titkos megállapodás született az RMDSZ és Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök között. Hozzátette: a kormányfő szakértőnek tűnik ebben a műfajban, hiszen mint később kiderült, már a 2012-es parlamenti választások előtt is született egy – végül be nem tartott – titkos megállapodás közte és a szövetség között arról, hogy az RMDSZ-t is bevonják a kormányba.
Kitért arra is, hogy a napokban derült ki: a kormányból múlt héten kilépett Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) között is titkos megállapodás volt arról, hogy amennyiben a PNL-s szenátusi elnököt, Crin Antonescut államfővé választják, a felsőház elnöki tisztségét a konzervatívok kapják meg.
Az államfő elfogadhatatlannak nevezte a szerinte a koalíciós megállapodásba bevezetni kívánt magyar követeléseket az anyanyelv egészségügyi intézményekben való használatáról és „az olyan jelképekről, amelyeknek semmi közük a román államhoz."
„Nem gyűlölheti valaki annyira az államot, hogy ne akarja kitűzni annak jelképeit a közintézményekre, egy városházára. A megvető magatartás minden határt túllép, ami még elfogadható egy civilizált államban. Felkérném azokat, akik nem hajlandóak a román állam jelképeit tisztelni, az RMDSZ-t, hogy menjenek el Franciaországba, tegyenek egy próbát, és nézzék meg, ott hány percen belül tartóztatnák le őket. Vegyék le a zászlót a párizsi városházáról. Tűrhetetlen túlzásokba estek" – hangoztatta az államfő.
Hozzátette: attól tart, hogy a kormánytöbbség biztosítása érdekében Ponta beadja a derekát, és mindenféle titkos egyezmények születnek. Megjegyezte: azt üzeni az RMDSZ-nek, hogy „az ország törvényei a kisebbségekre is vonatkoznak". Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke ugyanakkor úgy nyilatkozott: a PSD-vel aláírandó megállapodás „nem lesz titkos".
Kulturális jogok, kisebbségi törvény és autópálya Az USD és az RMDSZ közötti politikai megállapodás rögzíti, hogy az RMDSZ milyen feltételek teljesülése esetén támogatja a kormányt. A szövetség feltételül szabta, hogy csak közös megegyezéssel módosítható az alkotmány, az ország közigazgatási átszervezését pedig a különböző vidékek hagyományainak, kultúrájának és történelmének figyelembevételével hajtják végre. Külön jogszabályban rögzítik a kisebbségek kulturális jogait, és megyei, illetve helyi szinten arányosan biztosítják a kisebbségek részvételét a közintézmények működtetésében. Az RMDSZ azt is kikötötte, hogy hozzák létre a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) önálló magyar oktatási vonalát. Emellett az USD vállalja, hogy minden olyan kérdésben egyeztet az RMDSZ-szel, amely a magyar közösség kulturális, nyelvi vagy oktatási identitásához kapcsolódik. Az oktatási törvényt is csak közös beleegyezéssel módosítják, az USD pedig támogatja a kisebbségek szerzett jogainak tiszteletben tartását. A kormány lépéseket tesz a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálása és a kisebbségi törvény elfogadása érdekében, és felgyorsítják az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását. Emellett megállapodtak a közigazgatási decentralizációs folyamat folytatásában is. A kormánypártok a megállapodás szerint együttműködnek egy olyan törvény kidolgozásában, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatok számára a település vagy a megye zászlajának használatát, és az észak-erdélyi autópálya építésének folytatásában is megállapodtak.
Krónika (Kolozsvár),

„Tipikus sikkasztás” – Az EMNP a váradi Ady-központ elcseréléséről
Tipikus sikkasztási és pénzmosási ügynek tartja a hírhedt nagyváradi Ady-központ esetét Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetének elnöke, aki Zatykó Gyula régióelnök és Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) megyei vezetőjének társaságában hétfői sajtótájékoztatóján idézte fel a magyarországi támogatásból félig felépített, majd múlt héten a Léda-házra elcserélt ingatlan körüli eseményeket.
Az anyaországi baloldali kormányzás idején az RMDSZ-vezetők által alapított Mecénás Alapítványnak 2002-ben irányították át azt a több mint 1 millió eurónak megfelelő 320 millió forintos állami támogatást, amelyet korábban Tőkés László püspöksége idején a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nyert el pályázat útján egy érmindszenti kulturális központ kivitelezéséhez.
„Ahelyett, hogy egy hátrányos helyzetű településen építettek volna központot, az RMDSZ-es alapítvány Váradon kezdett el építkezni. Ami elkészült, az egy borzadvány, amelyről be is bizonyosodott, hogy csupán 300 ezer eurót ér. Kérdezzük hát, hogy mi történt a többi pénzzel?” – fogalmazott Török.
Mint Csomortányi is emlékeztetett, az RMDSZ-es alapítvány továbbra sem számolt el a közvélemény felé a kiadásokkal, s ők a magyar állami archívumban sem találtak kimutatást a finanszírozás tételes felhasználásáról. „Így tűnnek el a közpénzek az RMDSZ kezei között. Ha az RMDSZ ugyanígy kezeli a román államtól, a kisebbség számára kapott 18 millió lejes támogatást is, akkor mi lesz azzal a pénzzel?” – tette fel a kérdést a politikus.
Noha korábban szó esett az ügy kivizsgálásáról, a fejleményekről nem érkeztek hírek. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezetője és egyben az alapítvány igazgatója viszont portálunknak korábban leszögezte: a kapott támogatással hiánytalanul elszámoltak. Az önkormányzatnak, mint ismert, az uniós támogatásból tervezett élményfürdő felépítéséhez volt szükséges a korábban haszonkölcsön-szerződés alapján, ingyen koncesszióba adott telek visszaszerzése.
Zatykó rámutatott arra, azt nem tartja rossznak, hogy a Léda-ház tulajdonjogára cserélték az Ady-központot, de tart attól, hogy az új ingatlant nem a magyar közösség javára fogják használni, és pár év múlva már eladásra fogják kínálni. Szerinte az RMDSZ kft.-ként működik, „nem a közösségi érdekeket, hanem az üzleti érdekeket tartja szem előtt”.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),

Az anyanyelven tanulás fontosságát hangsúlyozza az RMPSZ
Az anyanyelvű oktatás fontosságára hívja fel a szülők és pedagógusok figyelmét a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), arra kérve őket, hogy segítsék a jövő tanévre vonatkozó beiskolázási terv megvalósítását.
A szakmai szervezet pontokba szedve ismerteti az anyanyelven való tanulás előnyeit, az iskolai ismeretszerzés mellett a közösséghez való tartozás fontosságát is kiemelve. Rámutat, az anyanyelven való olvasás, írás minden egyéb iskolai tanulás alapját képezi, ráadásul anyanyelven gyorsabban, hatékonyabban tanulunk, akár más nyelveket is. Ugyanakkor az anyanyelvi oktatás által kapcsolódik be az egyén a magyar kultúrába, érti meg szülei, nagyszülei életfelfogását, ezáltal lesz része a magyar közösségnek, teszi hozzá az RMPSZ.
„Mert hisszük, tudjuk, tapasztaljuk, hogy nem kerül hátrányos helyzetbe, nem fog kevésbé érvényesülni az, aki mindvégig magyarul tanult az iskolában. Az egyre bővülő magyar egyetemi hálózat, főiskolai képzés is (Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) sokféle lehetőséget biztosít a továbbtanuláshoz” – hívja fel a figyelmet a szervezet hangsúlyozva, hogy Romániában törvény szavatolja az anyanyelven használatát.
Arra is kitérnek, hogy a magyar nyelven való tanulást a magyar állam is támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által kiírt „Szülőföldön magyarul” pályázat révén. Mint írják, a szervezet közreműködésével tavaly 157 ezer óvodás, általános és középiskolás tanuló részesült egyszeri oktatási-nevelési és taneszköz támogatásban.
„Oktatási intézményeinket, legyenek azok szórványban vagy tömbvidéken, kisebb vagy nagyobb településen, falun vagy városon, csak úgy tarthatjuk meg, ha megtelnek élettel, azaz lesznek diákjaik, s őket oktató, nevelő tanítóik és tanáraik. Külön felhívjuk a figyelmüket arra, hogy nem csak az elméleti középiskoláinkban, hanem a szakoktatásban is értékes, hasznos tudásra és képességekre tesznek szert a tanulók” – hangsúlyozza a szakmai szervezet, üdvözölve az RMDSZ Minden magyar gyermek számít néven futó beiskolázási kampányát, és arra kérve a szülőket, pedagógusokat, hogy ők is támogassák ezt.
Krónika (Kolozsvár),

Új kiadvánnyal népszerűsítik a Székelyföldet
Új turisztikai katalógussal népszerűsítik az idegenforgalmi szakvásárokon a Székelyföldet. Első alkalommal Magyarország legnagyobb turisztikai seregszemléjén, a most hétvégén Budapesten megtartott Utazás kiállításon használták.
A Kovászna Megyei Tanács keretein belül működő Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület háromezer példányban jelentette meg a magyar, román és angol nyelvű információkat tartalmazó 48 oldalas színes kiadványt.
„Időről időre újítani kell, hiszen elavulnak az információk, új létesítmények jöttek létre, ezért pályáztunk a Bethlen Gábor Alapnál, hogy felfrissítsük a korábbi katalógust. Az ingyenesen terjesztett kiadvány a Tourinfo irodák elérhetőségei mellett székelyföldi eseménynaptárt is tartalmaz, a közepén pedig A3-as méretű Székelyföld térképet” – számolt be a kiadványról Albert Zoltán, az egyesület munkatársa.
Mint ecsetelte, lépésről lépésre ismerhetjük meg a katalógusból az egész Székelyföldet: Háromszékkel kezdődik, majd Erdővidéken, Csíkszéken, Gyergyószéken, Udvarhelyszéken keresztül egész Marosszékig találunk leírást a kulturális és természeti kincsekről, idegenforgalmi érdekességekről.
A Székelyföld katalógus megjelentetését 900 ezer forinttal támogatta a Bethlen Gábor Alap, ez a költségek hetven százalékára volt elegendő. Az ingyenes kiadványt turisztikai vásárokon, rendezvényeken terjesztik, de megtalálható lesz majd a székelyföldi Tourinfo irodákban is.
Gy. Turoczki Emese
Krónika (Kolozsvár),

Jól halad a Sapientia bentlakásának építése Koronkán
Jól haladnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) bentlakásának építésével Koronkán, a rektor szerint az új tanév elején már használni lehet az új diákotthont.
Októberben kezdték meg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) bentlakásának építését Marosvásárhelyen, s már a harmadik szintjét is felhúzták a leendő diákotthonnak. Dávid László, a felsőoktatási intézmény rektora közölte: az enyhe télnek is köszönhető, hogy jó ütemben halad az építkezés, másrészt azért is igyekeznek, mert a következő tanév kezdetén mindenképpen át szeretnék adni az épületet.
„Most a harmadik szintet építik, az átadás végső határideje szeptember. Ehhez kell igazítani mindent, hiszen ha októberben vagy novemberben adnánk át, már mindenki keresne albérletet. Mi pedig abban szeretnénk segíteni, hogy évkezdésre tudjuk felajánlani a lakhelyet” – magyarázta Dávid László. Az építmény mintegy 6-7 ezer négyzetméteren terül el, és majdnem ugyanakkora lesz, mint a főépület.
A 240 férőhelyes bentlakás tervén annyit változtattak, hogy költséghatékonyság miatt csak háromágyas szobák lesznek, nem lesznek kétágyasak is. Ezen a héten már elkezdik a belső munkálatokat is: a csövek beszerelését, a villanyszerelést. „Nekifogunk idén a diákétkezde építésének is, a kuratórium ugyanis erről is döntött, de az nem készül el szeptemberre” – mondja Dávid.
A második szakaszban felhúzott épületrész étkezdének, konferenciateremnek, tantermeknek és kápolnának is helyet ad majd. A rektor nagyon elégedett a munkálatokkal. Mint mondja, jó székely emberek dolgoznak ott, akik „fél nyolckor, amikor jönnek a tanárok, már el is fáradtak egyszer a munkában”.
Az EMTE marosvásárhelyi kara 2010 októberében látta vendégül Schmitt Pált, Magyarország akkori köztársasági elnökét, aki letette a diákotthon alapkövét. Hosszú ideig azonban nem sok előrelépés történt az ügyben, ugyanis nem állt az egyetem rendelkezésére a kivitelezéshez szükséges pénzösszeg.
A 2012-es év végén azonban a magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetői Marosvásárhelyen elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről.
Az egyezmény értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani. Ebből a pénzből épül a koronkai campus bentlakása is.
Szász Cs. Emese
Krónika (Kolozsvár),

A második Ponta-kormány elfelejtett ígéretei
A 2012. decemberében beiktatott, második Ponta-kormány édeskeveset valósított meg a választóknak tett ígéretekből. Igaz, ehhez a liberálisok és a szociáldemokraták közötti nézeteltérések is hozzájárultak, amelyek végül a Szociál-Liberális Szövetség (USL) felbomlásához vezettek.
Sikertelenség a pénzügyekben
Az USL ígérete szerint az elkövetkező években fokozatosan csökkenteni kellett volna a vállalkozók által fizetendő szociális hozzájárulás összegét. Az összesen öt százalékos csökkentéséről a kormány tárgyalt az üzletemberek képviselőivel, a Nemzetközi Valutaalappal, ám az intézkedésből végül is nem lett semmi. Ennek nehéz is lett volna a jelenlegi gazdasági helyzetben érvényt szerezni, hiszen az egy százalékos csökkentés is egy milliárd lejjel rövidítette volna meg a költségvetési bevételeket.
A hozzáadott értékadó 19 százalékosra történő csökkente is üres ígéret maradt, holott az intézkedést az akkori pénzügyminiszter, Daniel Chiţoiu bejelentette. Illetve annyi mégis történt, hogy a hozzáadott értékadót csökkentették bizonyos péktermékek esetében – a hús- és húskészítményeknél azonban a gazdaságra gyakorolt hatások elemzésén még nem jutottak túl.
A kormányprogramban ott szerepelt a CEC Bank és az Eximbank helyzetének megszilárdítása, tevékenységi körük pontosabb szabályozásával. Ennek megfelelően az Eximbank a kivitelnél és az ipari tevékenységben, a CEC Bank a kis- és középvállalatoknak, a mezőgazdaságnak és a független vállalkozóknak nyújtana támogatást. Az ígéret viszont kipipálatlan maradt.
Victor Ponta egyelőre a Traian Băsescu nagyobbik lányának kölcsönt adó CEC Bank elnökének leváltásával, a kormányhoz közelálló szakemberrel történő helyettesítésével foglalkozik. Egyelőre azonban Radu Gheţeát mind a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu, mind pedig – természetesen – Traian Basescu államfő is támogatja.
Elmaradt a falufejlesztés – maradt a bürokrácia
A román falu korszerűsítése a Szociál-Liberális Szövetségnek olyan programpontja volt, amelyet valamennyi kormány célul tűzött ki, és amelynek egyetlen kabinet sem tett eleget. Victor Pontáék a még elektromos szolgáltatás nélküli falvak, azaz több mint 2200 helység villamosítását tűzték célul 2012 és 2016 között, amelyre több mint egymilliárd lejt, azaz 231 millió eurót fordítottak volna, ebből 90 százalékot az állami költségvetésből, 10 százalékot a helyi hatóságok alapjaiból fedeztek volna. Az akciót az ipari övezetek tartós fejlesztésével foglalkozó román ügynökségnek kellett volna végrehajtania.
2003-ban mindez még 150 millió dollárba került volna, a kormány 2007. határozata értelmében pedig 150 millió euró is elegendő lett volna mindehhez. A szociál-liberális kormány nem tartotta be azt a vállalását sem, hogy begyűjtő, osztályozó és tároló központokat létesít a mezőgazdasági termények számára. Erre a kabinet nem is dolgozott ki semmiféle stratégiát, így a nagy bevásárlóközpont-láncolatok importból szerzik be mindezt, a helyi termelők pedig képtelen lépést tartani az igényekkel.
Nem lett semmi abból az országosnak hirdetett programból sem, amelynek értelmében zöldség- és gyümölcsfeldolgozó mikrovállalatokat létesítenek a helyi termelők terményeinek feldolgozása érdekében. A kormánynak nem sikerült leszorítania a minden szintet elárasztó bürokráciát, és túlhajtott adózást sem, jóllehet ígéretet tett bizonyos illetékek megszüntetésére, a különféle engedélyek, jóváhagyások megszerzésének egyszerűsítésére is.
Rövid sikerlista
A Szociál-Liberális Szövetség kormányának voltak eredményei is. Sikerült például a megállapodott keretek között tartania a költségvetési hiányt, a makrogazdasági egyensúly nem romlott a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok közös kormányzása alatt.
Az eredmények közé tartozik, a közalkalmazottak számának mérséklése is – igaz, ez viszont nem a kormányprogramban foglalt mértékben történt meg. Ha a szociál-liberálisok kabinet a hozzáadott értékadót nem is csökkentette, eredményesnek mondható viszont a kifizetési mód egyszerűsítése.
A kormánynak sikerült visszafognia az adók és illetékek megkésett kifizetéséért járó büntetéseket: a 90 napos késéért járó, korábbi, évi 15 százalékos bírságot napi 0,02 százalékra, azaz évi 7,3 százalékra mérsékelte. A fiatalok számára előnyt jelent, hogy a kabinet meghosszabbította az első ház programot, végül az eredmények közé tartozik a kintlevőségek nagy részének kifizetése is.
Ellentmondásos intézkedések
A szociál-liberálisok kormányának volt több ellentmondásos intézkedése is. Nemrégiben például a fogyasztás növelése érdekében csökkentené a kamatadót az 1610 lej alatti nettó jövedelműek számára, akik esetében a bankoknak át kell ütemezniük a részleteket. A Román Nemzeti Bank szerint az eljárást a pénzügyminisztérium megbízott minisztere, Liviu Voinea dolgozta ki, más pénzügyi szakértők szerint azonban az elgondolás Voinea korábbi főnöke, Florin Georgescu, a Román Nemzeti Bank első kormányzó-helyettese fejéből pattant ki.
Az intézkedés mindenképpen zavaros, alkalmazási módját senki sem ismeri, pénzügyi körök véleménye szerint pedig minderre ráfizetnek a kölcsönöket felvevők.
Az energiatermelők sorában nagy felháborodást váltott ki a kormány „oszlopadója” is. mind nagy megterhelést jelent számukra. A Petromnak például 70-100 millió dollárjába került az újfajta adó, amely viszont csak a jogi személyiségeket érinti. Az adót a szállítási hálózatok, a tartóoszlopok, raktárak, tárolók szerint kell fizetni, és a Petrom mellett olyan nagyvállalatokat érint, mint az E.ON, az Enel, a Transelectrica, a Transgaz és a Romgaz.
Széles körök ellenzik az üzemanyagokra kivetett 7 eurócentes illetéket is. Ez ellen Traian Băsescu államfő is határozottan fellépett, leszögezve, nem írja alá a kormány IMF-nek megküldendő memorandumát, amennyiben ez az adó benne lesz. A jelek viszont arra mutatnak, hogy Victor Pontáék nem mondanak le róla, arra hivatkozva, hogy az intézkedés már ott szerepel az elfogadott költségvetési tervben. Az új adó bevezetését a kabinet egyelőre március végéig elhalasztotta.
A kormány palagázzal kapcsolatos álláspontja heves tüntetéseket váltott ki több helyütt is. A kabinet ugyanis támogatja a palagázak kitermelését, amely viszont környezetvédő szakemberek szerint igen káros hatással lehet a környezetre. A kormány szerint a palagázak kitermelésére Románia energetikai függetlenségének elnyerése érdekében van szükség.
Hasonló ellenállásra talál a kormány viszonyulása a verespataki aranybánya beindításához. Victor Ponta támogatja a ciános kitermelést, ami ellen nem csak a környezetvédők, de akadémikusok, egyházak, elismert szakemberek, szaktekintélyek is tiltakoznak, mind Romániában, mind pedig külföldön.
Bogdán Tibor
maszol.ro,

Borbély: 25 év után magyar prefektusa lesz Maros megyének
„A koalíciós pártok vezetőivel aláírt megállapodás lehetőséget ad arra, hogy a magyar kisebbség nyelvi, kulturális és szociális kérdéseivel kapcsolatos célkitűzéseinket megvalósítsuk, másrészt pedig garanciát jelent arra, hogy bele tudunk szólni a magyarságot érintő valamennyi döntésbe” – mondta hétfőn az RMDSZ politikai alelnöke. Borbély Lászlót a szövetség sajtóirodája idézte.
Politikus szerint az RMDSZ által is felvállalt 2013-2016-os USL-s kormányprogram nem rossz program. „ Sok mindent tartalmazott abból, amit most mi is elfogadtunk” – magyarázta. Felidézte: a kisebbségi fejezet alapján olyan politikai egyezséget kötöttek, amely kitér a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának megalakítására különálló intézetek révén, és elérték azt is, hogy Maros megyének 25 év után először lesz magyar prefektusa.
Hozzátette, az egyezményben a zászlótörvényről is bekerült egy világos megfogalmazás, amely lehetővé teszi a helyi önkormányzatoknak, hogy az alárendeltségükbe tartozó intézményekre, a román és az uniós zászló mellett, saját zászlójukat is kifüggeszthetik.
„Emellett az Észak-erdélyi autópálya sorsa is rendeződni látszik, ami az Aranyosgyéres-Marosugra közötti útszakaszt illeti. Az RMDSZ közbenjárására egy határidőnaplót állítottak össze, amelynek értelmében már két hónap múlva meg lehetne hirdetni a közbeszerzést” – mondta a politikai alelnök.
maszol/közlemény,

EMNP: az autonómia a kormányzás fokmérője
Az Erdélyi Magyar Néppárt aggasztónak tartja, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére – foglalt állást az alakulat az RMDSZ kormányzati szerepvállalása kapcsán.
„Egy felelős politikai szervezet számára a kormányzás önmagában nem érték, hanem eszköz a közösségi érdek érvényesítésére. Ezt pedig nemcsak a bársonyszékek számának rögzítésével, hanem konkrét célok és pontos határidők nyilvános kitűzésével, továbbá szilárd biztosítékok megfogalmazásával lehet elérni. Annál inkább fontos ez a bukaresti politika zavaros és átláthatatlan környezetében, ahol az adott szó semmire nem kötelez, hagyománya van a szerződésszegésnek. Az erdélyi magyarság képviseletében az RMDSZ a rendszerváltozás utáni korszak leggyengébb teljesítményű és talán leginkább magyarellenes kormányát készül legitimálni, ugyanazt a csoportot, amely két évvel korábban a nacionalista kártyát kijátszva, a MOGYE magyar karának létrehozását támadva buktatott kormányt és került hatalomra. Ráadásul annak a kormányprogramnak a végrehajtását vállalta ezzel a lépéssel az RMDSZ, amelyet 2012-ben maga is elutasított a parlamentben” – olvasható a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt állásfoglalásban.
Az EMNP álláspontja szerint a Szociáldemokrata Unióval kötött kormányzati megállapodás körmönfontan megfogalmazott szövegére az RMDSZ vélhetően megpróbál optimista kommunikációt építeni és ismét – mint annyiszor az elmúlt években – becsapni választóit. „Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány »továbbra is támogatni fogja« a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását, vagy hogy »megfelelően« támogatja a Nemzeti Kisebbségek Kutatóintézetét. A »területi-közigazgatási egységek zászlója« kitűzésének lehetőségét megvizsgáló nyilvános vita megszervezése sem feltétlenül az autonómia szimbóluma, a székely zászló szabad köztéri használatára vonatkozik” – áll a dokumentumban.
Az Erdélyi Magyar Néppárt úgy véli, hogy minden bizonnyal a korábban beharangozott, a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó törvénytervezet „taktikai” megfontolásokból szép csendesen lekerül a napirendről, hiszen a kormányzati megállapodás még halvány utalást sem tartalmaz ezzel kapcsolatban. Szerintük az erdélyi magyar közösség szempontjából a kormányzati szerepvállalás hatékonyságának legfontosabb fokmérője, hogy közelebb visz-e az autonómia ügyének megoldásához. „Az eddigi tapasztalat alapján szinte biztosra vehető, hogy kormányra kerülésével az RMDSZ – akárcsak korábban minden egyes alkalommal – ismét sutba vágja az autonómia ügyét, amelyet kizárólag választási kampányban, vagy ellenzékben tűz »harcosan« zászlójára” – foglal állást a politikai alakulat.
A dokumentum utolsó részében a március 10-én, Marosvásárhelyen tartandó Székely Szabadság Napjára is kitérnek, amelyre szerintük nagy szükség lenne az RMDSZ támogatására is, hiszen kedvező politikai megoldás a magyarság megmaradásának igazi garanciáját jelentő autonómia kérdésében csakis a közösség közvetlen politikai szerepvállalása nyomán születik.
„Azok, akik ezt ellehetetlenítik, a közösségi érdek ellen cselekszenek. Ezért az Erdélyi Magyar Néppárt részvételre szólítja közösségünk minden cselekvésre kész tagját. Hisszük: az autonómia a megoldás és azt csak közösen érhetjük el!” – áll a Toró T. Tibor pártelnök által aláírt közleményben.
Székelyhon.ro,

Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ lemondott a háromtagú brüsszeli képviseletről
Nyilatkozatban sérelmezte Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) csak két európai parlamenti mandátum megszerzését tekinti céljának, jóllehet az erdélyi magyarság eddig három képviselőt juttatott az Európai Parlamentbe.
A dokumentumban Tőkés László sajnálatosnak és elítélendőnek tartotta hogy Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke a szövetség kisparlamentje előtt „már csak az öt százalékos választási küszöb eléréséről beszélt, és eleve lemondott a maximálisan lehetségesnek tekinthető – három tagú – erdélyi magyar képviselet eléréséről”. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az erdélyi magyarság 2007-ben és 2009-ben is számarányát meghaladva vett részt az EP-választáson, és három-három képviselőt küldött Brüsszelbe.
Tőkés László sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet a magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal”, egyedül vág neki az európai választásoknak. „Az RMDSZ mostani kormányba lépéséből is kitűnik, hogy (...) inkább szót ért a Victor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival” - állapította meg Tőkés.
Az EMNT elnöke fájdalmasnak tartotta, hogy az RMDSZ „a Magyar Polgári Párt (MPP) irányt vesztett vezérkarát eszközül felhasználva, az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta”. Úgy vélte, „már-már a politikai-erkölcsi perverzitás határát súrolja” az RMDSZ és az MPP törekvése, hogy „jeles egyházi személyiségeket hajtsanak fel Dan Voiculescu koalíciós elvtársainak európai parlamenti választási jelöltlistájára”.
Tőkés László utalt arra a sajtóértesülésre, hogy az MPP az Erdélyben köztiszteletnek örvendő Böjte Csaba ferences szerzetest és Gergely István római katolikus papot kereste meg azzal az ajánlattal, hogy vállalják el az RMDSZ EP-jelöltlistáján való szereplést. A megkeresettek azonban ezt elutasították.
Az EP-képviselő közölte, az EMNT idén is részt vesz a Székely Szabadság Napja jövő hétfőn tartandó marosvásárhelyi rendezvényén. „Merjük remélni, hogy a március 10-i, marosvásárhelyi nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak” – fogalmazott keddi nyilatkozatában Tőkés László.
MTI
Székelyhon.ro,

Marosvásárhelyre figyeljen a világ! – Az SZNT felhívása a nagyvilág magyarjaihoz
Március tizedikén, a Székely Szabadság Napján, amikor Európa és a nagyvilág nagyvárosaiban a székelyekkel szolidaritást vállalók közösségei Székelyföld területi autonómiája mellett tüntetnek, akkor meg kell emlékezniük arról is, hogy Marosvásárhelyen, a megemlékezést követő felvonulást betiltotta a hatóság. Ma már nem csak a székelyek jogos követelésének támogatására kell Románia nagykövetségei elé vonulni, hanem az alapvető emberi jogok védelmében is.
Ezúton kérjük a nagyvilág magyar közösségeit, hogy követeljék a gyülekezési jog, a szólásszabadság tiszteletben tartását Romániában. Hívják fel országuk kormányának, és egész társadalmának figyelmét arra, hogy abban az országban tér vissza az alapvető emberi jogok megsértése, amelyben 1989-ig Európa legembertelenebb és legsötétebb diktatúrája működött.
Beszédes az, hogy a felvonulást betiltó határozatot rendőrségi fejlécet viselő papírra nyomtatták, ezzel is jelezve, hogy Romániában a hatóságok, könnyen és gyorsan az elnyomás, az emberi jogok korlátozásának eszközeivé válhatnak.
A tegnapi napon Románia miniszterelnökéhez, Victor Ponta úrhoz címzett memorandumban kértük, hogy Románia kormánya utasítsa Maros megye prefektusát, hogy a közigazgatási bíróságon támadja meg a törvénytelen, tiltó határozatot. A memorandumot eljuttattuk Gabriel Oprea belügyminiszternek és Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettesnek is. Ez az utolsó lehetőség, hogy március tizedikén, a tavaly májusban már bejelentett felvonulást törvényesen megtarthassuk. A székelység a jog és a törvényhozó, rendtartó falvak népe. Ennek megfelelően jogainkat alkotmányos úton, a jog és a demokrácia eszközével akarjuk kivívni. Ennek lehetett tanúja a nagyvilág a diktatúra bukása után is, és ezt az utat járta és járja több mint tíz éve a Székely Nemzeti Tanács. Még ebben a küzdelemben is, amelyet a felvonulás betiltása ellen folytatunk, a törvénytisztelő közösség áll szemben a jogsértő, a diktatúra hagyományait éltető hatósággal.
Arra kérjük a világ magyarságát, figyeljenek Marosvásárhelyre. A Duna televízió helyszíni, egyenes adásán keresztül legyenek tanúi annak, hogy méltósággal, hittel, békésen, de változatlan kitartással kiállunk a jogaink mellett. Elmondjuk ismételten: szükség van arra, hogy ismét székely zászlók lengjenek Bécs, Belgrád, Budapest, Brüsszel, Hága, Cleveland, Helsinki, London, Los Angeles, München, New York, Ottawa, Stockholm, Pozsony, Párizs, Stuttgart, Torontó, Zürich utcáin. Csak így lehetünk sikeresek! Mondjuk ki újra együtt: Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható! Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a Székely Népnek!
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma,

Itt a kormány, hol a kormány (A parment megszavazta, Băsescu kivár)
Bizalmat szavazott tegnap délután a parlament Victor Ponta miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben az RMDSZ is részt vesz.
A voksot megelőzően Traian Băsescu a kormányprogram parlamenti megerősítésére szólította fel Pontát. A miniszterelnök nem tett eleget az államfő felkérésének, ezért kérdéses, hogy az elnök kinevezi-e az új tárcavezetőket. Băsescu álláspontja szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció.
Kényelmes többség
A kormány új szerkezetéről és összetételéről szóló parlamenti határozatot 346 szavazattal 192 ellenében fogadta el a parlament két házának együttes ülése. A határozat elfogadásához 288 támogató voksra volt szükség. A bizalmi szavazás előtt Victor Ponta az ország stabilitásának fontosságát hangsúlyozta a Románia szomszédságában, Ukrajnában kialakult válságra utalva. „Minden politikust felelősségteljes magatartásra szólítok fel: a politikai viták nem érinthetnek olyan témákat, amelyek ellenőrizhetetlen etnikai vagy társadalmi feszültséget szíthatnak. A kormányoldalnak és ellenzéknek egyaránt felelőssége azt bizonyítani, hogy Románia európai, demokratikus állam, amely betartja a kisebbségek jogait, és nem szabad azoknak a szélsőségeseknek a csapdájába esnünk, akiket estéről estére a tévé képernyőjén látunk” – jelentette ki Ponta. A vitához az RMDSZ nevében hozzászóló Markó Béla szenátor, a szövetség volt elnöke rámutatott: a magyarságnak sincsenek más igényei, mint a román többségnek, vagyis hatékony oktatást akar, nyelvét, és jelképeit szabadon akarja használni a közigazgatásban. Hozzátette: nemzeti megbékélés nélkül, a kisebbségeknek a döntéshozatalból való kirekesztésével nem lesz fejlődés Romániában.
Lemondott Antonescu
A bizalmi szavazást megelőző parlamenti vitában a frissen ellenzékbe vonult Crin Antonescu liberális pártelnök bejelentette: lemond a szenátus elnöki tisztségéről. Antonescu azt javasolta a szociáldemokrata miniszterelnöknek, hogy mindketten váljanak meg attól a tisztségtől, amelybe a korábban kormányzó, felbomlott Szociál-Liberális Szövetség (SZLSZ) juttatta őket, és felszólította Victor Pontát, mondjon le kormányfői tisztségéről.
Alkotmányossági óvás
Az új miniszterek beiktatását alkotmányossági óvás hátráltathatja. A Demokrata Liberális Párt parlamenti frakciói ugyanis úgy döntöttek, megtámadják az alkotmánybíróságon a parlament új kormányt érintő határozatát, amennyiben a kabinet nem vállal felelősséget egy új kormányprogramért – jelentette ki tegnap Vasile Blaga. A DLP elnöke hangsúlyozta, hétfőig még semmi indok nem volt arra, hogy a kormányt az alkotmánybíróságon megtámadják, de a helyzet megváltozott azzal, hogy a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ aláírta az egyezményt, és így a kormányprogram megváltozott. A demokraták kezdeményezéséhez csatlakozott a Népi Mozgalom Pártja is.
Különben Traian Băsescu államfő tegnap még a szavazás előtt kilátásba helyezte, hogy az alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament nem erősíti meg a kormányprogramot is. Az elnök szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció, mert a dokumentum több helyen hivatkozik az időközben felbomlott SZLSZ-re, és a kabinetbe új politikai alakulatok is beléptek. Băsescu úgy vélekedett: csak a parlament törvényesítheti a kormány megváltozott politikai összetételét és új célkitűzéseit, ezért felkérte a kormányfőt, hogy a parlament előtt vállaljon felelősséget az új kormánykoalíció programjáért. Válaszként az államfő kijelentéseire Victor Ponta tegnap a parlament plénuma előtt bejelentette: az SZLSZ beiktatásakor megszavazott kormányprogramját kívánja folytatni, amelyet az új koalíció valamennyi pártja – beleértve az újonnan csatlakozott RMDSZ-t is – a magáénak tekint. A parlament két házának együttes ülésén Ponta a kormány szerkezetének alakításához és az új miniszterek beiktatásához kérte a törvényhozás támogatását – a miniszterelnök ezáltal elutasította Băsescu felkérését, így kérdésessé vált, hogy az államfő kinevezi-e az új minisztereket. A parlamenti szavazást követően viszont Victor Ponta hajlandónak mutatkozott tárgyalni az államfő által javasolt megoldásról, találkoztak is, de közlése szerint nem sikerült megállapodniuk, ezért ma újra találkoznak. Traian Băsescu tegnap késő esti nyilatkozatában megismételte: az új kormányzati programnak az új kormány politikai realitását kell tükröznie. Rámutatott, abban a pillanatban, mihelyt a kormányprogramot az új felálláshoz igazítják, habozás nélkül ellátja kézjegyével az új tárcavezetők kinevezésére vonatkozó rendeletet. Traian Băsescu egyébként gyors megoldásként ismét azt ajánlotta tegnap a miniszterelnöknek, hogy a kormány fogadja el ma új programját, majd ezért vállaljon felelősséget a törvényhozás előtt is. A másik lehetőség, hogy megvárják az alkotmánybíróság döntését az ellenzéki pártok beadványára.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A "végtermék" robotképe
Akárcsak az államelnök, Marosvásárhely polgármestere is úgy gondolja, hogy az anyanyelv használata az egészségügyi intézményekben zajló oktatásban – minden szinten, azaz teljes egyenlőségben a román nyelvvel – nem vezet jóra, nem vezet a cél eléréséhez. Tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea fél órán át magyarázta, hogy mi mindenre van szerinte szükség ahhoz, hogy a MOGYE ismét "hozza formáját", az oktatás régi színvonala visszatérjen, így már-már azt hittük, a városgazda rájött arra, hogy az anyanyelven való tanulás a leghatékonyabb módja az ismeretek elsajátításának. De mégsem, hisz előadása végén kibökte: az elméleti oktatás "mehetne" románul és magyarul is, no de a klinikai gyakorlat…? Az nem lehet, hogy magyarul történjen, és aztán a frissen végzett doki ne tudjon kommunikálni a román beteggel.
Miközben sorolta azokat a döntéseket, amelyeket a MOGYE vezetőinek, oktatóinak meg kellene hozniuk, "hogy Marosvásárhely ne váljon Kolozsvár vakbelévé", és hogy a Babes–Bolyai ne árnyékolja le teljesen a MOGYE-t, és a bukaresti egyetemmel együtt "ne szívja el" a hallgatókat, időnként ki-kilógott a lóláb: amikor vegyes egyetemi konzorcium létrehozásáról elmélkedett, amikor a magyar tagozat oktatóhiányáról beszélt, vagy az olyan szeparatista indíttatást emlegette negatív példaként, mint a tagozatonkénti külön beiskolázási helyek meghirdetése.
Abban igaza van Floreának, hogy egy értelmes egyetemi menedzsment már régen megoldhatta volna a kéttagozatos egyetem ügyét, a politikumnak elméletileg nem ezzel kellene foglalkoznia. A politikum megtette kötelességét azáltal, hogy megteremtette a jogi keretet arra, hogy a kétnyelvűség, az anyanyelvű oktatás érvényesülhessen az egészségügyi intézményekben, az orvosképzésben, e jogszabályoknak az egyetemi vezetés általi jó szándékú értelmezése pedig rég sínre tehette volna a charta-ügyet, a tagozatok létrehozását. Ha pedig a jó szándék nem volt meg, még mindig érvényesülhetett volna a józan paraszti ész, avagy az orvosi egyetemek versenyében éppen a kéttagozatossága miatt vonzóvá váló MOGYE gondolata. Abban is igaza van a polgármesternek, hogy a marosvásárhelyi orvosi egyetemnek jelenleg nem erőssége a kutatás, és erre kellene erőit összpontosítania. Vagy abban, hogy véget kellene vetni a protekcionizmusnak az orvosi posztok betöltésénél, és itt is a versenyszellemnek kellene érvényesülnie, a betegek érdekében. Jó meglátásai azonban gyorsan homályba vesztek, amint ismételten a román betegre terelődött a szó, akivel Florea szerint a magyar nyelven tanult orvos nem tud majd kommunikálni.
Miközben tovább cikáztak az orvos-polgármesteri gondolatok, oly sebesen, hogy alig bírtuk követni, PDL-s polgármesterünk felhőtlenül kijelentette, hogy nem jó, ha az orvosok politizálnak, és az sem, ha a MOGYE ügyeibe beletalpal a politikum. Megértettük végre azt is, hogy városgazdánk úgy gondolja, egymagában képes egy asztalhoz ültetni, és a gyakorlati oktatás nyelvének, a beiskolázási tervnek stb. vitatott kérdéseiben egyezségre juttatni a MOGYE román és magyar oktatóit, román vezetőit, az egyetlen cél érdekében: a MOGYE "végtermékének" európai színvonalú tudással rendelkező, versenyképes orvosnak kell lennie. Aki "természetesen" románul tanulta a gyakorlatot. Arra a felvetésünkre, hogy szerinte hogyan képes a finn beteggel kommunikálni a gyakorlatot a MOGYE-n románul tanult és Finnországba emigrált fiatal vagy idősebb orvos, a polgármester megjegyzése köszönőviszonyba sem került a kérdéssel.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),

Bizalmat szavazott a parlament az új kormánynak
Bizalmat szavazott kedden a parlament Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnök új koalíciós kormányának, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vesz.
A kormány új szerkezetéről és összetételéről szóló parlamenti határozatot 346 szavazattal 192 ellenében fogadta el a parlament két házának együttes ülése. A határozat elfogadásához 288 támogató voksra volt szükség.
Az új miniszterek beiktatását alkotmányossági óvás hátráltathatja. Traian Basescu államfő korábban kilátásba helyezte, hogy alkotmánybírósághoz fordul, ha a parlament nem erősíti meg a kormányprogramot is. Az elnök szerint a 2012-es választások után megszavazott kormányprogramot nem viheti tovább az új koalíció, mert a dokumentum több helyen hivatkozik az időközben felbomlott Szociálliberális Szövetségre (USL) és a kabinetbe új politikai alakulatok is beléptek.
A román lapok bírálják az RMDSZ-szel kötött kormányzati megállapodást
A független és ellenzéki román lapok kedden bírálták Victor Ponta PSD-s miniszterelnöknek az RMDSZ-szel előző nap kötött, a közös kormányzásról szóló megállapodását, míg a PSD-hez közel álló lapok nem kommentálták az RMDSZ belépését a kormányba.
A jobboldali Evenimentul Zilei vezércikke szerint Ponta becsapta választóit, akiktől 2012-ben RMDSZ-ellenes retorikával kapott bizalmat. A szerző felidézi, hogy 2012- ben Pontáék a marosvásárhelyi orvosi egyetemen (MOGYE) létrehozott magyar kar miatt nyújtottak be és fogadtattak el bizalmatlansági indítványt a jobbközép Ungureanu-kormány ellen, amelyben az RMDSZ is részt vett. Ilyen előzmények után a cikkíró felettébb cinikus magatartásnak tartja, hogy a szociáldemokrata politikus most olyan megállapodással hívja kormányába az RMDSZ-t, amely magyar tagozat létrehozását irányozza elő a MOGYE-n.
Az RMDSZ kormányba lépésének rejtett csapdái című írás szerint elsősorban a székelyföldi románokat fenyegeti az, ha magyar prefektusok kerülnek egyes megyék élére. "Csak a helyhatósági határozatok törvényességét felügyelő prefektusok tudják megakadályozni, hogy a magyar többségű önkormányzatok olyan autonómiát szavazzanak meg maguknak, amilyet akarnak: ezt a székely zászlók elleni perek is bebizonyították" – véli az Evenimentul Zilei cikkírója.
A kormánnyal és ellenzékkel egyaránt kritikus Gândul is a MOGYE helyzetének rendezésére utaló részt bírálta a Ponta-RMDSZ megállapodásból, a szerző szerint ugyanis a mostani időszakban nem lehet ez a korrupcióval, gyógyszerhiánnyal, üzemanyag-áremeléssel, adócsalással küzdő Románia legfontosabb problémája. A cikkíró idézőjelek nélkül használja Victor Ponta két évvel korábbi érvelését, aki nyílt levélben szólította fel Mihai Razvan Ungureanu akkori kormányfőt: ne avatkozzon be a MOGYE életébe és foglalkozzék inkább a gazdasági válsággal. A Gândul szerint Pontát minősíti, hogy akkori álláspontjának az ellenkezőjét hirdeti most, amikor szüksége van az RMDSZ-re.
A liberális Adevarul "Victor Ponta az RMDSZ foglya" című írásában úgy értékeli: Ponta semmit sem tehet már az RMDSZ jóváhagyása nélkül, mert a magyar szervezettel kötött megállapodás szerint csak konszenzusos döntéssel módosíthatják az alkotmányt, az ország közigazgatási felosztását, az oktatási kerettörvényt, vagy a MOGYE belső felépítését. Valójában az RMDSZ fogja vezetni Románia kormányát, amelynek az éléről bármikor leválthatják Pontát, ha nem teljesíti a magyarok követeléseit – írta az Adevarul.
Népújság (Marosvásárhely),

Izsák Balázs: Az ügy nem zárul le március 10-én
Az SZNT írásos megkereséssel fordult a kormányfőhöz
– Úgy tekintjük, hogy március 10-én ez az ügy nem fog lezárulni, minden erőfeszítést meg fogunk tenni, hogy ilyen jogsértés a jövőben ne fordulhasson elő. Még márciusban le fogjuk tenni az előzetes bejelentést 2015. március 10-re vonatkozóan – nyilatkozta tegnapi sajtótájékoztatóján Izsák Balázs, az SZNT elnöke annak kapcsán, hogy a megyei törvényszék hétfői döntése helyt adott Marosvásárhely polgármestere határozatának, amellyel megtiltotta a székely szabadság napi megemlékezést követő menetelést
A Székely Szabadság Napjáról az SZNT elnöke elmondta, hogy a szervezés megfelelő ütemben halad, az emberek mozgósítása, buszok szervezése, a szórólapok, plakátok, de a média bevonása is rendben van annak érdekében, hogy a Székely vértanúk emlékművénél március 10-én minél többen legyenek. Sajnálatos momentumnak nevezte, hogy a polgármesteri hivatal megtiltotta a rendezvényt követő menetelést. Ezzel kapcsolatban leszögezte: – 25 évvel a rendszerváltás után Romániában alapvető emberi jogot sértő intézkedés történt. Ez a tiltó határozat sérti a gyülekezési jogot és a szólásszabadságot. Az SZNT törvényes jogorvoslati eszközökhöz folyamodott. Úgy tekintjük, hogy március 10-én ez az ügy nem fog lezárulni, minden erőfeszítést meg fogunk tenni, hogy ilyen jogsértés a jövőben ne fordulhasson elő. Még március hónapban le fogjuk tenni az előzetes bejelentést 2015. március 10-re vonatkozóan, hiszen egyértelmű, hogy a tavaly májusban, majd decemberben újra letett bejelentés mellőzésének, elhanyagolásának az volt a célja, hogy addig húzzák tudatosan és rossz szándékúan, amíg a 60/1991-es törvény biztosította jogorvoslati eljárásra nem lesz már idő. Tulajdonképpen az, hogy sem a májusi, sem a decemberi beadványunkra idejében nem történt semmilyen intézkedés, sőt olyan válaszokat kaptunk, hogy túl korai, nyilvánvaló, hogy a jogorvoslati jogtól való megfosztásunkra vonatkozott.
"Az esetleges incidensek felelőssége a polgármestert és Bretfeleant terhelik"
Kincses Előd elképesztőnek nevezte a polgármester és Bretfelean őrnagy tiltó határozatát, mert mint mondta, hogy ha a Székely Szabadság Napján összegyűl 30 ezer ember, mint a tavaly, azok haza is kell menjenek. Ezt pedig csak a November 7 negyeden és a főtéren keresztül tehetik meg, és ha a polgármesteri tiltásnak, hogy nem szabad Marosvásárhely utcáit használni, megpróbálnának érvényt szerezni a csendőrök, akkor el lehet képzelni, hogy ennek milyen következményei lehetnek. – És egyáltalán, hogy lehet azt mondani a marosvásárhelyi magyaroknak, hogy ne jöjjetek be arra a főtérre, amelyet a ti őseitek építettek. Ez elképesztő, pofátlan és törvénytelen álláspont – jelentette ki az ügyvéd.
A továbbiakban arról beszélt, hogy a prefektusnak kellene megtámadnia, és ha megtámadná, akkor a közigazgatási törvény értelmében, felfüggesztődne a határozat. Tájékoztatott, hogy a törvényszéki határozat nyomán, az SZNT tegnap írásost megkeresésben fordult a kormányfőhöz, amelyben arra kéri, szólítsa fel a prefektust a törvény betartására, vagyis támadja meg a közigazgatási bíróságon a törvénytelen polgármesteri határozatot.
Békésen és méltósággal
Arra a felvetésre, hogy mi történik, ha a tiltás marad, Izsák Balázs kijelentette: a Székely vértanúk emlékművénél tartott megemlékezés végén arra fogja kérni az embereket, hogy menjenek haza. – Ha nem sikerül megoldást találni, akkor a megemlékezés végén bejelentjük, hogy a rendezvény véget ért. És arra kérünk mindenkit, hogy a járdát használva, békésen, méltósággal térjen haza.
Kincses szerint az emberek nem maradhatnak az emlékműnél, csak azért, mert nem tetszik a polgármesternek vagy Bretfeleannak. Felhívta a figyelmet, hogy a menetelést tulajdonképpen hallgatólagosan elfogadták, mert a törvény értelmében, a polgármester a bejelentést követő 48 órán belül kellett volna betiltsa. Ami nem történt meg. Egyébként arra is figyelmeztetett, hogy mivel a tiltó határozat teljességgel törvénytelen, végrehajthatatlan, hiszen elképzelhetetlen, hogy a mintegy 30 ezer ember úgy menjen haza, hogy kikerülje a November 7-et és a főteret. – Ha ebből problémák lesznek, és esetleg a csendőrség túlkapásokat fog elkövetni az ártatlan emberekkel szemben, ezért a fő felelősség Florea polgármestert és Bretfelean őrnagyot terheli – jelentette ki Kincses Előd.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Kiállításmegnyitó és filmvetítés a temesvári forradalom 25. évfordulója tiszteletére
Az 1989-es Forradalom Emlékezete emlékérem a belvárosi református gyülekezetnek
Temesvár – A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség Újvárossy Ernő termében március 2-án, vasárnap tartották az 1989-es Temesvári Forradalom Pillanatai című fényképkiállítás megnyitóját és levetítették a Sose halunk meg című dokumentumfilmet. A temesvári forradalom 25. évfordulója tiszteletére szervezett megemlékezésre a belvárosi egyházközség és az 1989-es Forradalom Emlékezete Egyesület szervezésében került sor, szép számú érdeklődő jelenlétében.
A megemlékezés egyperces néma tiszteletadással és gyertyagyújtással kezdődött, a temesvári forradalom áldozatai és a helyszín névadója, a református gyülekezet által a forradalom első áldozatának tekintett Újvárossy Ernő presbiter emlékére. A nyitó áhítat és a közös, kétnyelvű ima után Nt. Fazakas Csaba református esperes átadta a szót Orban Traian doktornak, az 1989-es Forradalom Emlékezete Egyesület elnökének.
„Temesvár szellemisége, az etnikumközi és a felekezetközi szolidaritás jegyében szeretnénk a különböző Temes megyei egyházakhoz tartozó közösségeknek bemutatni ezt a kiállítást és a Noi nu murim! – Sose halunk meg! című filmet levetíteni – mondta dr. Orban Traian, aki ez alkalommal az 1989-es Temesvári Forradalom Emlékezete emlékéremmel tüntette ki a Tőkés László melletti kiállásával elévülhetetlen érdemeket szerzett református gyülekezetet. A magyar nyelven feliratozott Sose halunk meg című dokumentumfilm – Burza Gabriel alkotása – levetítése után beszélgetésre került a jelenlevőkkel a forradalom eseményeit kronológiai sorrendben, valósághű megközelítésben bemutató filmről és a kiállításról. A beszélgetés során szó esett a decemberi forradalom temesvári emlékműveiről, amelyeket Tóth János forradalmár túlságosan absztraktnak és nem eléggé reprezentatívnak tart, dr. Orban Traian azonban ésszerűen megindokolta 12 emlékműből álló, egymást kiegészítő alkotásokból álló műemlék-együttes létjogosultságát. A megemlékezés újból igazolta, hogy temesvári forradalom témája 25 év távlatából is indulatokat gerjeszt, a résztvevők szerint az 1989-es célkitűzések csak részben valósultak meg, az igazságtétel elmaradt, ezért többen úgy vélik, hogy a harcot folytatni kell.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Legitimitási vita késlelteti a III. Ponta-kormányt
A kormányfő simán beseperte a parlamenti támogatást
Megszavazta tegnap a parlament a III. Ponta-kormányt, de az új kabinet kinevezése késik, mert Traian Băsescu várhatóan megtámadja az alkotmánybíróságon a parlament határozatát.
Az államfő tegnap röviddel a parlament ülése előtt azt javasolta a miniszterelnöknek, hogy vállaljon felelősséget a parlamentben egy új kormányprogramért, és ebben az esetben azonnal aláírja a miniszterek kinevezését. Ponta ebbe nem ment bele, így várhatóan az alkotmánybíróság fogja eldönteni, hogy hivatalába léphet-e a III. Ponta-kormány, vagy nem. A február eleje óta tartó belpolitikai válság így tovább húzódik, amit csak tetéz, hogy tegnap lemondott Crin Antonescu a szenátus elnöki tisztségéről, miután csípős összeszólalkozásba keveredett a parlament szónoki emelvényéről Victor Pontával. Ez utóbbi kifogásolta, hogy Antonescu az USL társelnökeként nyerte el a funkciót, ezért le kellene mondania, amit Antonescu többszöri felszólítás után végül meg is tett.
Szabadság (Kolozsvár),

„Magyar kézben” Verespatak sorsa
Az RMDSZ kormányra kerülésével ismét „magyar kézbe” kerültek a verespataki bányaprojektről dönteni hivatott kulcsminisztériumok, miután a szövetség átvette a kulturális és a környezetvédelmi tárcák irányítását.
Korodi Attila Mindez egyáltalán nem érinti kedvezően a bányaterv megvalósulásában érdekelt Roșia Montană Gold Corporation (RMGC) társaságot, amely tizenöt éve próbálkozik a színesfémbánya megnyitásával a Fehér megyei településen.
A környezetvédelmi minisztérium élére visszakerült Korodi Attila előző mandátuma idején, 2007-ben felfüggesztette a bányaterv engedélyeztetési folyamatát, miután a Fehér megyei bíróság érvénytelenítette a cég településrendezési engedélyét; emiatt a kanadaiak beperelték a magyar politikust, ám a bíróság elutasította a keresetüket.
A miniszteri bársonyszékbe visszaülő Korodi ellenzéki képviselőként is határozottan ellenezte a balliberális kormány által kidolgozott Verespatak-törvényt, különösen azt a kitételt, amely a magánberuházás érdekében szabad kezet adna a település lakossága ingatlanjainak kisajátítására.
A miniszterjelöltek keddi szakbizottsági meghallgatásán Korodi közölte, nem támogatja a parlament által tavaly decemberben leszavazott bányatörvényt, amelynek alapján a ciántechnológiás aranybányaprojektet is engedélyezhették volna. Az RMDSZ parlamenti képviselője leszögezte azt is: a hatályos törvények nem teszik lehetővé a verespataki terv engedélyezési folyamatának folytatását, a szakhatóságoknak ugyanis további kutatásokat és vizsgálatokat kell végezniük az ügyben.
Kelemen Hunor régi-új kulturális miniszter előző mandátuma idején brit régészektől rendelt szakértői jelentést Verespatak épített örökségéről.
A dokumentum szerint az Európában egyedülálló római kori, középkori és modern kori tárnákat eredeti helyükön kell megőrizni és helyreállítani, Verespatakot pedig a világörökség részévé kell nyilvánítani.
Az RMDSZ elnöke kinevezése után a Transindexnek elmondta, a szövetség számára „nem téma” a verespataki bányaberuházás, mivel a parlament erről döntött, egy táblabírósági ítélet pedig érvénytelenítette az engedélyeztetést. „Tehát ebben a pillanatban ez nincs napirenden, és a verespataki beruházással nem kívánunk foglalkozni” – szögezte le Kelemen a hírportálnak.
Különben a kanadai–román cég mintegy négyszáz alkalmazottja munkaszerződését függesztette fel március elsejei hatállyal az engedélyezés elhúzódása miatt. Cătălin Hosu, a tevékenységét jelentős mértékben korlátozó cég kommunikációs igazgatója közölte, a 392 dolgozó márciusban fizetése 75 százalékát kapja kézhez, áprilistól pedig végleg megszűnik a munkaviszonyuk.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Tőkés pártos kizárólagossággal vádolja az RMDSZ-t
Tőkés László sérelmezi, hogy az RMDSZ elutasította a párbeszédet az erdélyi magyar pártok koalíciójáról, és „pártos kizárólagossággal” egyedül vág neki az európai parlamenti választásoknak.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke (képünkön) kedden szerkesztőségünkhöz eljuttatott nyilatkozatában bírálja a szövetséget amiatt, hogy csak két brüsszeli mandátum megszerzését tekinti céljának, holott 2009-ben az erdélyi magyarság három képviselőt juttatott az európai törvényhozásba.
„Az RMDSZ mostani kormányra lépéséből is kitűnik, hogy mint mindig, ez alkalommal is inkább szót ért a Victor Ponta vezette román utódkommunistákkal, mint saját magyar autonómiapárti nemzettársaival” – állapítja meg az erdélyi EP-képviselő.
Tőkés fájdalmasnak nevezte, hogy az RMDSZ figyelmen kívül hagyta mértékadó erdélyi értelmiségiek összefogásra szóló felhívását, továbbá a Magyar Polgári Párt (MPP) „irányvesztett vezérkarát” eszközül felhasználva az erdélyi nemzeti oldalt is megosztotta. Szerinte már-már a politikai-erkölcsi perverzitás határát súrolja a két alakulat törekvése, hogy jeles egyházi személyiségeket „hajtsanak fel” az RMDSZ EP-jelöltlistájára.
„Az amúgy mindannyiunk teljes bizalmára érdemes Böjte Csaba ferences szerzetes és Gergely István római katolikus pap indítási kísérlete kísértetiesen emlékeztet Sógor Csaba református lelkész 2007-ben való választási indítására, amikor is szintén egy egyházi közszereplő bevetésével próbálták letörni a másik egyházi jelölt – vagyis szerény személyem – választási esélyeit” – emlékeztetett az EMNT elnöke.
Tőkés egyúttal felrója a Kelemen Hunor vezette alakulatnak azt is, hogy szó nélkül elment Csirák Csaba és Muzsnay Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei alapítóinak a napokban közzétett indítványa mellett, amely közös EP-lista állítását, ezen pedig a volt református püspöknek a harmadik helyen történő szerepeltetését kezdeményezte.
Az EP-képviselő közölte, az EMNT idén is részt vesz a székely szabadság napja március 10-ei, marosvásárhelyi rendezvényén. „Merjük remélni, hogy a nagygyűlés petícióját Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes és Biró Zsolt pártelnök együtt fogják benyújtani az új román kormánynak” – állapította meg Tőkés László.
Állásfoglalásban reagált kedden az Erdélyi Magyar Néppárt is az RMDSZ kormányzati szerepvállalására, amely hatékonyságának igazi fokmérője az EMNP szerint az lehet, hogy történik-e előrelépés az autonómia ügyében.
Az alakulat aggasztónak tartja, hogy a szövetség kormányzati szerepvállalását rögzítő dokumentum semmilyen garanciát nem tartalmaz az erdélyi magyar közösség jogainak érvényesítésére. „Nem sokat ígérnek az olyan megfogalmazások, mint hogy a kormány továbbra is támogatni fogja a hosszú évek óta szándékosan hátráltatott kisebbségi törvény elfogadását” – véli Toró T. Tibor EMNP-elnök.
Krónika (Kolozsvár),