Isărescu az érthetetlen politikai döntésektől tart
Mugur Isărescu jegybanki kormányzó szerint a gazdaságra leginkább az a veszély leselkedik idén, hogy külföld számára érthetetlen politikai döntések születnek, ami gyors és masszív tőkemozgást idézhet elő.
A Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzója a Mediafax hírügynökségnek adott interjúban arra a kérdésre, hogy idén melyek a legnagyobb veszélyek a gazdaság számára, elmondta: belpolitikai döntések, amelyeket külföldön esetleg nem értenek meg, ugyanis ezek gyors és nagy tőkemozgást okozhatnak.
Szabadság (Kolozsvár),

Zsidó tiltakozás a gyergyószentmiklósi Nyírő-est miatt
Tiltakozik a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (FCER) amiatt, hogy a „gyergyószentmiklósi hatóságok" megemlékezést rendeznek Nyírő József író tiszteletére.
Aurel Vainer parlamenti képviselő, a szövetség elnöke kedden felszólította a belügyminisztériumot, a főügyészséget, a Hargita megyei prefektúrát és Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalát: akadályozzák meg az eseményt.
A városi Művelődési Központban szerdán délután valóban rendeznek Nyírő József- és Tompa László-megemlékezést, ezt azonban nem a hatóságok, hanem az Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány és a Rákóczi Szövetség szervezi, tisztelegve a két író irodalmi munkássága előtt. A város kulturális felügyelői tisztségét is ellátó Kisné Portik Iréntől, az est házigadájától megtudtuk, a rendezvényt mindenképpen megtartják.
„Szövetségünk nem ért egyet azzal a nézettel, miszerint egy író vagy művész esetében a művet szét lehet választani a politikai tevékenységtől, hiszen az ideológia befolyásolja az alkotást" – állapítja meg közleményében az FCER. A zsidó szervezet a magyarországi fasiszta kormány közismert támogatójának nevezi az erdélyi írót, éppen ezért úgy véli: még Nyírő írói munkásságának a méltatása is a fasiszta jelképek és személyek népszerűsítését tiltó, 2006/107-es számú törvény hatálya alá esik.
„Bár nem volt tagja az 1944. októberi hatalomra kerülése után budapesti zsidók ezreit halálba küldő szélsőséges és fasiszta Nyilaskeresztes Pártnak, Nyírő József a rezsim ideológiája propagandistájának számított, horthysta és nyilas kiadványokat szerkesztett, és éppen Szálasi-kormány által végrehajtott deportálások idején volt a budapesti parlament képviselője" – szerepel az Aurel Vainer által aláírt közleményben.
A zsidó szervezet a továbbiakban a „hitleri rezsim nagy csodálójának", mindemellett „meggyőződéses románellenesnek" nevezi az írót, aki Vainer elnök szerint a múlt század negyvenes éveiben „a kolozsvári Tűzharcosok magyar félkatonai alakulat tagjaként részt vett a kincses város környéki román lakosság terrorizálásában".
Egyébként a szerdai eseményt Gyergyószentmiklós kulturális programjai közé is beiktatták. Mezei János polgármester kérdésünkre elmondta: szó sem lehet arról, hogy elmaradjon a megemlékezés. „Aki 1940-45 között vezető tisztséget töltött be, az mind rossz ember?" – tette fel a kérdést az elöljáró, hozzátéve: a szervezőknek joguk van eldönteni, hogy az irodalom, történelem eseményei közül mit emelnek ki, és tartanak megemlékezésre érdemesnek.
Az 1953-ban emigrációban elhunyt író földi maradványait 2012-ben a magyar Országgyűlés kezdeményezésére Budapestre szállították, hamvai pünkösd vasárnapjára tervezett székelyudvarhelyi újratemetését azonban – a két ország között kirobbant politikai feszültség közzepette – a román hatóságok megakadályozták.
Balázs Katalin, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Kiemelten támogatják a külhoni magyar 5–8. osztályosokat
Az idén 140 millió forint, azaz több mint 2 millió lej áll rendelkezésre a külhoni magyar felsősök éve programra, amelynek középpontjában a tehetséggondozás, a pályaorientáció, a személyiségfejlesztés és a tudományok megszerettetése áll – jelentette be kedden Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár, aki szerint a megemelt forrásból sokrétű programokat szeretnének megvalósítani.
A cél továbbra a külhoni magyar oktatás megerősítése, és vonzóvá tétele az ottani magyar szülők, diákok számára, hangsúlyozta a programindító rendezvényen. Idén is állítanak össze módszertani csomagot, emellett konferenciákat, pályaorientációs tréninget szerveznek. Az egyik konferencia kifejezetten a természettudományok oktatására fókuszál majd, a másik témája a tehetséggondozás lesz. Két körút is indul a Kárpát-medencében: az egyik pályaorientációs tréning lesz, mellyel a 7–8. osztályosokat szeretnék megszólítani, míg a másik gazdasági-pénzügyi-üzleti jellegű lesz.
Továbbképzéseket is szerveznek pedagógusoknak az osztályfőnöki szerepről, de régióspecifikus képzések is várhatók. Pályázatokat is hirdetnek, az egyik a külhoni magyar iskolák természettudományos oktatásának megerősítését célozza, a másik az óvoda- és iskolapedagógusok együttműködését segíti elő. Továbbfejlesztik a Ringató programot, hogy az eljusson a legkisebb szórványtelepülésre is, de tervezik vitakörök indítását is. A program első elemeként hat lapszámból álló online újság is indul.
Répás hangsúlyozta, a tematikus programokat a nemzetpolitikai stratégia alapján dolgozták ki. Emlékeztetett, hogy 2012-ben a külhoni magyar óvodák, tavaly pedig a külhoni magyar kisiskolák éve volt. E két programra 100–100 millió forint, azaz másfélmillió lej állt rendelkezésre. Fontosnak tartotta, hogy úgy tudják a külhoni magyar oktatás ügyét a középpontba állítani, és felhívni a szülők figyelmét az anyanyelvi iskoláztatás fontosságára, hogy e munkában a helybeli magyar pedagógus szövetségekre is számíthatnak.
Répás Zsuzsanna a sajtótájékoztatón a 88 magyar találmány című kötetet adta át a külhoni magyar pedagógusszövetségek képviselőinek, azt kérve, hogy a további példányokat juttassák el a külhoni magyar területek iskolásaihoz.
Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) elnöke azt mondta, 2013-ban a külhoni magyar kisiskolások éve program lehetőséget teremtett a határon kívüli magyarság számára az oktatás-nevelés minden szintjének „megélésére”. Nagy erőssége a programsorozatnak, hogy az első „közoktatási láncszemtől” igyekszik módszertani segédanyagokkal segíteni a pedagógusokat, az oktatási közösségeket, hangsúlyozta.
Örömét fejezte ki amiatt, hogy a tematikus programsorozat folytatódik, és számítanak a határon túli magyar civil és szakmai szervezetek közreműködésére is. Kitért arra is, hogy a tanügyi rendszer átszervezése miatt számos magyar intézmény került veszélybe és hasonló a helyzet a Kárpát-medence majd minden területén. Mint ismeretes, az RMPSZ állásfoglalásban tiltakozott a kizárólag pénzügyi alapokra helyezett minisztériumi intézkedések ellen.
Krónika (Kolozsvár),

Dicsőséglista
Évfordulók, események régi témákat kavarnak fel nyugtalanítóan. Újraolvasom kedves kollégáim írásait és a hozzájuk fűzött kommentárokat ebben a rovatban. Megannyi alkalom a továbbgondolásra.
A sajtóból nem derül ki, hogy a „Don-kanyar” magyar tragédiájának hetvenegyedik évfordulóján, a megemlékezések során hol és hogyan méltatták nagyméltóságú Horthy Miklós kormányzó úr szerepét a történtekben. “Nem a gyász a megfelelő alkalom!” – szinte halljuk. (Hát akkor mi?! Mohács, Világos, Trianon, Sztálingrád... ilyenkor nincs tanulság, csak gyász?) Bizonyos dolgokat mégis el kell mondani, a történelmi hűség kedvéért is, de kegyeletből is a mintegy 100-120 ezer doni halálos áldozat emlékére.
Nyilvánvaló, hogy a veszteség „konkrét” oka az ellenség volt, hiszen ő gyilkolta le minden idők legnagyobb csatájában – igaz, a saját területén, a maga szempontjából jogos honvédő háborúban – az agresszor szerepébe kényszerített 2. magyar hadsereget. Morálisan fő bűnösnek a hitleri Németország tekinthető. Az 1942-es szovjet ellentámadás során elszenvedett vereség arra sarkallta a németeket, hogy az addiginál nagyobb mértékben vegyék igénybe szövetségeseik haderejét. A „meggyőzés” nem a belátásra és a jóindulatra, hanem a kötelezettségekre apellált, s hiába volt a magyar katonák felszereltsége katasztrofális (különösen az orosz télhez mérten, rosszabb egyébként a románokénál is), érvényesült a parancs: ha menni kell, menni kell. Horthy Miklós levélben biztosította Hitlert a magyar hadsereg részvételéről az oroszországi hadműveletekben. Ha halni kell, halni kell.
Horthy Miklós azonban nem volt sem eszelős, sem cinikus. Amikor a fő katonai felelős, a hadseregparancsnok vitéz (mi más?) Jány Gusztáv vezérezredes 1943. január 24-én kiadta a hírhedt „A 2. magyar hds. elvesztette becsületét…” kezdetű hadparancsát, amelyben a katonákat gyávasággal vádolta, és a fájdalmas tragédia után még drasztikus fegyelmező intézkedéseket is kilátásba helyezett, a nemzeti felháborodás hatására Horthy a parancs visszavonására utasította Jányt – már márciusban.
Úgyhogy aki akarja, csak rehabilitálja a maga számára lovas ellentengernagyot otthon, magánban (hivatalosan soha!), de legalább erről a veszteségről ne feledkezzen meg. Persze jó volna egyebekről sem (például arról, hogy Rejtő Jenő 1943 január elsején, Szerb Antal 1945 január 27-én halt meg, hogy most csak a kormányzó úr felügyelte állapotok januári magyar íróáldozatait említsük, jutott bőven más hónapokra is). És legalább ne nevezzék hazafinak Horthyt! Mert újabban egyre többen annak tartják. Miközben például Ady Endrét nem tartják hazafinak. (Amiben annyi logika tényleg van, hogy a kettőt egyszerre nem nagyon lehet.)
Ady egyes jobboldaliak számára azért nem hazafi, sőt hazaáruló, mert nagyon rossz véleménnyel volt a klérus (Egy kis séta, ugye, amelyért ült is egy alapos kijózanodásnyit), de mondhatni általában a haladásellenes, konzervatív jobboldal nézetei, politikája és viselt dolgai iránt.
Persze akár hidegen is hagyhatna, hogy elvakult ragyabunkók Ady Endrét hazaárulónak tartják. Hagyhatna – de mégsem hagy, már a közírói szolidaritás okán sem. És azért sem, mert az ilyen laza atyafffyak lehazaárulózzák (más minősítésekről és fenyegetésekről nem is beszélve) azokat a kortárs publicistákat is, akiknek fáj, ha jelenlegi urai tönkreteszik Magyarországot. Tessék csak kommenteket olvasni.
A magyar szenvedés fájt legjobban az igazi hazafi Adynak is. Hogy mindjárt kitágítsuk az „értelmezési tartományt”, mondanak még valamit azok a sorok, hogy: „Ujjunk begyéből vér serken ki, / Mikor téged tapogatunk, / Te álmos, szegény Magyarország, / Vajon vagy-e és mink vagyunk?”
Ez a végső nagy kérdés. Amely régebbi, mint gondolnánk. A hazaárulózás még csak nem is Adyval kezdődött. A baloldal és a liberálisok kirekesztése a nemzetből a jobboldalnak több mint egy évszázados törekvése. „Kitessékelni” (Illyés Gyula kifejezése) azokat kellett, akik a „haza és haladás" fogalmait nem egymást kizáró, hanem éppenhogy együtt megvalósítható eszménynek gondolták. Nemzetietlennek, hazaárulónak, hazátlan bitangnak bélyegezték a szociáldemokratákat éppen úgy, mint az agrárszocialista szegényparasztok mozgalmait, a társadalmi betegségeket feltáró társadalomtudósokat éppen úgy, mint az új utakat kereső írókat, költőket és más művészeket. A nemzet nevében „fő-fő kitessékelők pedig, a nemzeti koalíció pártvezérei, igazi történelmi nevek viselői voltak: Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Andrássy Gyula." (Litván György: Magyar gondolat – szabad gondolat, 2008, idézi Vásárhelyi Mária.)
Jászi Oszkár már 1907-ben így ír: „...közel van az idő, amikor a hazaáruló jelző megtiszteltetetés lesz ebben az országban". Ady pedig: „Vagyok olyan jó magyar, mint bárki. Csak az országos eszeveszettség idején kell magyar írónak ilyen gyanúsítások ellen védekezni. Nem hazaárulás, ha a magyar kultúrviszonyok valakit nem elégítenek ki. Sőt ez a legmagasabb hazafiság. Mert jelenti azt, hogy ez országot a legnagyszerűbbek között akarja látni az ember". Bizony, a legnagyszerűbbek között! Ott, ahol volt már, és ahol a haza haladásával lészen még, amikor majd bölcsen, világra nyitotta vezetik.
Ugyanettől az eszeveszettségtől szenvedett a húszas-harmincas években a magyar szellemi-művészeti élet nem egy jeles személyisége. 1944-es Naplójában erről ír Márai Sándor – és félve idézem, nehogy emiatt hirtelen őt is balliberális bérencnek bélyegezze valamelyik Horthy-, Wass- vagy Nyírő-rajongó: „Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint keresztény magyar ember előjogokkal élhet e világban (...) joga van tehetség és tudás nélkül jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem »keresztény magyar«, vagy »úriember«. S ez a fajta soha nem tanul. (...)" Bizony, sokan képzelik, hogy előjogokkal élhetnek.
Mintha nem hetven év, hanem kettő sem telt volna el azóta! „Ez a fajta” még mindig nem tanul! És úgy tűnik, nincs mit tenni. A 2010-es választási győzelmét követően a Fidesz a szimbolikus politikát tettekre váltotta: gőzerővel zajlik a köztársaság, a jogállamiság, a nemzeti szellemi örökség lerombolásának folyamata, a kulturális talibanizmus.
Idézzünk tovább Vásárhelyi Mária két évvel ezelőtti esszéjéből: „A szakmai és művészi teljesítménytől független, politikai indíttatású kirúgásokkal és kinevezésekkel, forrásmegvonásokkal, a működési feltételek jogi vagy anyagi ellehetetlenítésével, a baloldali és liberális szellemi elit elleni lejárató kampányokkal. A parlamentben a politikai uborkafára felkapaszkodott, ostoba és műveletlen senkik hazaárulózzák, gyalázzák a magyar szellemi örökség és a kortárs kultúra legkiválóbbjait, koncepciós eljárásokkal, koholt vádakkal, lejárató kampányokkal próbálják diszkreditálni a tudomány, kultúra és a művészet nemzetközileg elismert, autonóm személyiségeit. Miközben nemzetről, hazáról, hagyományról papolnak, jól láthatóan éppen számukra nem jelentenek semmit e fogalmak, eszközök csupán diktatórikus uralmi céljaik eléréséhez. A magyar baloldal és a liberálisok hosszú időre jóvátehetetlen bűne pedig, hogy évszázada hagyják magukat kirekeszteni a nemzetből és a hazából. Szellemi restségből, gyávaságból vagy valamiféle meghatározhatatlan gyökerű bűntudatból leszegett fejjel tűrik, hogy elvitassák tőlük magyarságukat, a haza és a nemzet iránti elkötelezettségüket. (...) Eljött az ideje, hogy a baloldal és a liberálisok – ha útját akarják állni a politikai és kulturális talibanizmus végső győzelmének – ne csak mondják, hanem el is higgyék Ady szavait, hogy vannak olyan jó magyarok, mint bárki.”
Szándékosan nem tértem ki a sajtóra, már azért is , mert feszélyez áldozatainak gyávasága, opportunizmusa, nem ritkán „átállása”.
A fentiek figyelembe vételével is azonban ne higgyük, hogy például a Magyar Krónika indítása amolyan ártatlan, kedélyes akció. Ellenkezőleg – egyik fő végrehajtó szerafinjának együgyű candide-izmusa ellenére – a szóbanforgó kulturális talibanizmus giccses groteszkségében is aggasztó ideológiai propagandaeszköze. További problematikusságai csak ez után következnek.
Ágoston Hugó
maszol.ro,

Világ körüli turnéra indul az Osonó Színházműhely
Több földrészt érintő turnéra indul idén a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely. A társulat évek óta rendszeresen vándorbotot vesz, körbeutazza a világot. Idén Európában, Afrikában és a számára már hagyományos helyszínen, Thaiföldön turnézik, és mint mindig, a külföldi turnét az erdélyi szórvány településeken való fellépésekkel zárják.
Fazakas Misi, a társulat vezetője a csütörtöki indulás előtti sajtótájékoztatóján kifejtette: „nagyszerű dolog, hogy külföldön játszhatunk, fesztiválokra hívnak a világ minden tájára, ám kötelességünknek tartjuk, hogy itthon is rendszeresen fellépjünk”. Némi keserűséggel tette hozzá, hogy működésükhöz szükséges pénzt csak külföldről kapnak, így úgy tűnik, a határokon túl többre becsülik az Osonó munkáját, mint a magát Székelyföld kulturális fővárosának tituláló Sepsiszentgyörgyön.
Szerdán és csütörtökön az iskola program keretében két-két osztályt fogadnak az Osonó Bázison, akik megnézik a már több mint 250-szer bemutatott, Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadást, és elbeszélgetnek a diákokkal a felmerülő problémákról – mondta az Osonó vezetője. Ezt követően csütörtök este csomagolnak és elindulnak az idei első 26 előadásos turnéra, amely hat ország húsz városát érinti, de útközben fellépnek Nagyváradon és Nagykárolyban, majd Magyarország, Ausztria és Olaszország következik.
Fazakas Misi tájékoztatása szerint Európai turnéjuk fő célpontja az varesei (Olaszország) Rotary Klub által szervezett jótékonysági est, amelynek bevételét rászoruló gyerekek megsegítésére ajánlják fel. Ezt követően, néhány németországi megálló után Dánia és Svédország következik. Visszafele márciusban fellépnek négy fesztiválon, egy olaszországin (Novellara) és három magyarországin (Pécs, Kecskemét, Debrecen). Márciusban 33 szentesi drámatagozatos diákot látnak vendégül Háromszéken, majd júliusban a sepsiszentgyörgyiek látogatnak Szentesre, de áprilisban a celldömölki Soltis Lajos színház vendége lesz az Osonó.
Ugyancsak tavasszal Sepsiszentgyörgyön szervezik meg az országos színészmesterség olimpiászt, amelyet a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Kovászna megyei Tanfelügyelőséggel közösen szervez. Fazakas Misi a sepsiszentgyörgyi iskola drámatagozatos osztályának vezetőjeként rámutat: évek óta a sepsiszentgyörgyi diákok nyerik a színészmesterség versenyt, ezért az oktatási minisztérium úgy döntött Háromszéken szervezik az ország nyolc drámatagozatának legrangosabb szakmai megmérettetését.
Kovács Zsolt
maszol.ro,

Lakat került a Lázár-kastélyra
„Időlegesen” zárva van a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, a kulturális központ nem végez ott tevékenységet, amíg a tulajdonosokkal egyezségre nem jutnak. A mozgatható képzőművészeti alkotásokat a kastélyból a vendégházba szállítják át.
Kiköltöztetik a műalkotásokat a műemlék-épületből. Tulajdonjogi vita
Szerdán reggel gyűlés volt a Schola vendégházban. A Kulturális és Művészeti Központ tizennégy alkalmazottja tárgyalt a megyei önkormányzat küldöttségével és elnökével, Gyergyószárhegy polgármesterével. Új helyzet állt elő, de egyelőre senkit nem bocsátanak el munkahelyéről – tudták meg a Hargita Megye Tanácsához tartozó intézmény alkalmazottai. Munkakörük viszont változik, többségüknek a napokban az a feladata, hogy segítsenek a képzőművészeti alkotások kastélyból vendégházba szállításánál. A továbbiakban meg kell találni a módját, hogy nyereséggel működjön a vendégház, és tisztázni kell a központ pénzügyi helyzetét, hisz az ellenőrzések során rendellenességekre derült fény, derült ki.
„Nem kiköltözés, hanem tevékenység-szüneteltetés”
„Nincs szó arról, hogy a központ kiköltözne a Lázár-kastélyból, csak időlegesen szüneteltetjük ott tevékenységünket” – nyilatkozta Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke. Kifejtette: a három kastélytulajdonos egyike pert indított a megyei tanács ellen, bérleti díjat követelve nem csak a hasznos felületekre, hanem a romos részekre is, olyan összeget kérve, amit nem tud a megye megfizetni.
Miután a tulajdonosok visszaigényelték és visszakapták a kastélyt, a megyei önkormányzat bérlőként tevékenykedett az ingatlanban. A jogszabályok értelmében három évig tartott ez az időszak, ami szeptember 7-én járt le. Azóta ingyenesen használták a műemlék helyiségeit, miközben további együttműködés érdekében folytak tárgyalások a tulajdonosokkal, akik viszont nem tudtak közös nevezőre jutni. Az egyesség az volt, hogy tovább tárgyalnak, amíg egy egységes álláspont születik az ingatlan bizonyos helyiségeinek használatára vonatkozóan. A Liphtay család partnernek bizonyult, az ajánlott összeggel viszont elégedetlen volt a Berczely család, legutóbb pedig Vormair fordult bírósághoz, nem értve egyet az ingyenes haszonbérléssel.
„A Peleș-kastélyt Románia 20 ezer euróért bérli, itt évi 100 ezer eurós bér miatt zajlik a jogvita. Bízunk benne, hogy Vormair vissza fog lépni ettől a pertől, tudjuk folytatni a munkát a kastélyban” - nyilatkozta Borboly, hozzátéve, arra is van elképzelés, hogyan lehetne a teljes kastélyt optimálisan kihasználni, kulturális céllal hasznosítani.
„Nem lehet közpénzt költeni olyan felületre, amiről nem tudni, kinek a tulajdona” – mondja az elnök célozva arra, hogy a három tulajdonos egyetértésének hiányában a tulajdont kellene felosztani az őket megillető részekre, ám ez még nem történt meg. „Azt szeretnénk, hogy az ideiglenes tevékenység-szüneteltetés minél rövidebb legyen. Levelezünk a tulajdonosokkal, egyeztetünk Liphtayék ügyvédjével, és lehet, hogy a birtokukban lévő 13/24. részre tudunk kötni egy hosszú távú koncessziós szerződést, átruháznák a megyei tanácsra a használati jogot. Ez szinte a tulajdonjoggal lenne egyenértékű, ha megtörténne, jogi státust nyernénk az intézményben, a megosztási perben is félként vennénk részt. Tehát több olyan kilátás is van, ami miatt én nem beszélnék arról, hogy a kastély el van veszve” – közölte Borboly.
Remélik, nem sokáig lesz zárva a kapu
Lakat van a kastélykapun, de lehet, napokon belül lekerül bejáratáról a zár, újra látogatható lesz. A tulajdonosokkal való tárgyalás hozhat erre megoldást. Lehet, hogy ők biztosítanak személyzetet, amely belépti díjat szed, idegenvezetést végez, de az is megtörténhet, hogy a kulturális központtal kötnek egyességet, a mostanig is ott dolgozó munkatársak folytatják e tevékenységet.
Gábor László polgármester elmondta, nagyon reméli, nem kell sokáig zárt kaput találjanak az érkező turisták, ennek érdekében ül asztalhoz Vormair Istvánnal, az egyedüli Szárhegyen élő tulajdonossal. „Hogy nincs minden rendben, azt tudtam, viszont hogy pereskedés kezdődött, az váratlanul ért. Reméltem, megállapodás fog születni” – nyilatkozta a község első embere, fontosnak tartva elmondani: „A szárhegyiek magukénak tartják a kastélyt. Az tény, és elvitathatatlan, hogy vannak tulajdonosok, de a kastély mai állapota szárhegyi emberek hozzáállásának, közmunkájának köszönhető. Zöld Lajos hathatós irányítása, az emberek hozzáállása nélkül nem hiszem, hogy ma tudnának kastélyról beszélni. Köztudott, hogy az 1960-as évek végén az elhagyatott kastélytól aki érte, hordta el a követ, épületek fundamentumaiba kerültek a kastély falának részei. Zöld Lajos kastélymegmentő munkájával állt meg a folyamat, akkor, amikor a külső falak már alig voltak egy méteresek. Ha nem állítják meg akkor a folyamatot, kétlem, hogy lett volna, amit visszaigényeljenek a tulajdonosok. Tiszteljük a tulajdonjogot, viszont a szárhegyieknek jogos igénye az is, hogy visszaálljon a békesség. Sokat veszítenénk, ha a kastély nem lenne látogatható. Ez igen rossz üzenet lenne a turistáknak”.
Több mint ezer alkotás kerül raktárba
„Az élet megy tovább, tervezzük az évet, szervezzük a programokat az új helyzet adta körülmények között. Időlegesen át kell helyezzük tevékenységünket a kastélyból a vendégházba. Én bízom abban, hogy amíg az alkotótáborok elkezdődnek, megoldás fog születni” – fogalmazott Kassay Péter, a Kulturális és Művészeti Központ igazgatója, tájékoztatva arról is, hogy gondolkodtak már alternatívákon: Szárhegyen vannak kiállításra alkalmas terek, és vannak vendéglátók, szállásadók, e miatt nem kell távol maradjanak a képzőművészek.
A kastélyból azon alkotásokat szállítják el, amelyek könnyen mozgathatóak. „Óriási felelősség, nagyon nagy érték, ha csak arra gondolunk, hogy idén negyven éve, hogy létrejött a művésztelep. Ha nem vagyunk a kastélyban, nem tudjuk felügyelni az alkotások épségét, megmaradását sem. Ezer és egynéhány száz műalkotásról van szó. Elsősorban a vendégház emeleti termeibe kerülnek, ami nem fér, arra a felajánlott felületeket vesszük igénybe” – közölte az intézmény igazgatója. Mint mondta, megállapodás tárgya lesz, ha a tulajdonosok újra megnyitják a kastélyt a látogatók előtt, visszakerülnek-e oda a képek: „Senki sem szeretné, hogy a turisták üres falakat nézzenek” − összegzett Kassay, megnyugtatva mindenkit afelől, a képek szállítására nagyon ügyelnek, hogy ne történjen károsodás az óriási értéket képviselő gyűjteményen. Reméli, sikerül majd egy olyan felületet létrehozni, ahol szakszerűen és megfelelő hőmérséklet biztosításával lehet majd raktározni a műveket.
Az alkalmazottak és vendégház jövője
A probléma nem jár egyedül, hiszen a központ alkalmazottai egy felől a Lázár-kastélyban végzett teendőket nem tudják tovább folytatni, másfelől anyagi megszorításra számíthatnak a vendégháznál is, új forrásokat kell találni.
„A megszorító költségvetési törvények miatt nem költhetünk vendégház működtetésére. Az lehetne megoldás, ha az amúgy is helyi önkormányzattól bérelt ingatlan jól felszerelt konyha részét visszaadnánk Szárhegynek, az önkormányzat működtetné, itt lehetne főzni a napközinek, a művészek vendéglátást is folytathatnák itt” – fogalmazott Borboly, megjegyezve, ennek hivatalos útja, hogy Szárhegy község kérje a konyhaműködtetést, és ez ügyben megszületik egy helyi és egy megyei képviselő-testületi határozat. Gábor László polgármester elmondta, testület elé terjeszti az elképzelést, hisz itt nem csak a napközi számára főzhetnének, a közalkalmazottaknak is tudnának ebédet biztosítani. Mindennek a feltétele viszont egy jó menedzsment. Az alkalmazottak tekintetében arra törekednek, hogy senki ne maradjon munkanélküli.
A központ tizennégy alkalmazottjából ketten dolgoztak csak a Lázár-kastélyban, egy idegenvezetőként, egy pedig teremfelügyelő-takarítóként. Ők a napokban már a kastélyból vendégházba átszállított képek raktározásán dolgoznak, hosszabb távra új munkamegosztási javaslatot állítanak össze a megyei önkormányzat elnökének kérésére.
Tiszta lappal továbblépni
A menedzsment hagy kívánnivalót maga után – erre utalt Borboly is. Elhangzott: a központ működésében is vannak rendellenességek, a menedzsment, pénzügyek terén ellenőrzések történtek. „Intézkedések, számonkérések lesznek, mert az ellenőrök jelentése szerint elég nagy összeg gondatlan kezelésének esete áll fenn. Ezeket is rendezni kell a közeljövőben” − közölte Borboly.
Kassay pedig úgy nyilatkozott, hogy „voltak rendellenességek, de hál' istennek sikerült áthidalni ezeket a helyzeteket. Viszont attól függetlenül, hogy a problémák megoldódtak, az természetes, hogy a számonkérésre sor kell kerüljön”.
Falugyűlés lesz
A Lázár-kastéllyal kapcsolatos kérdésekre kaphatnak választ mindazon szárhegyiek, akik részt vesznek a január 18-án 13 órára meghirdetett falugyűlésen. A község művelődési házában a kastély lesz a fő téma, ugyanekkor tárgyalnak viszont az Alsóerdő őrzésének kérdésköréről is. A falugyűlést Gábor László hívja össze, jelen lesz Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke is.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

Százezer magyart várnak a Székely Szabadság Napjára
Legyünk legalább százezren Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen, a Székely Szabadság Napján! – ezzel a felhívással fordul mindenkihez a Székely Nemzeti Tanács (SZNT).
„Az elmúlt évben a Székely Szabadság Napján több mint harmincezren emlékeztünk meg a székely vértanúk áldozatáról, akik a nemzeti önrendelkezésért adták életüket. Az elmúlt évben nyilvánvalóvá tettük, hogy a ma élő székelyek számára ez a nap nemcsak a közös emlékezés napja, de az összetartozásé is. A tudatos, közös fellépésé a nemzeti önrendelkezés jegyében” – áll az SZNT szerkesztőségünkbe is eljuttatott közleményében.
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs által aláírt dokumentumban ismételten arra hívják Székelyföld, elsősorban Marosvásárhely lakóit, vegyenek részt minél nagyobb számban ebben az évben is március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten 17 órai kezdettel megtartandó rendezvényen. „Idén is mondhassuk el újra: »A marosvásárhelyi emlékoszlop a hajdani Postaréten nemzedékek emlékezetében rögzült, Jókai Mór szavaival élve – mint a törvényes, szabad és független, nemzeti állás« jelképe. A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld területi autonómiáját tűzte ki célként, és a huszonegyedik századi Európa nyelvén ez éppen a törvényes, szabad és független, nemzeti jogállást jelenti. tegyük együtt ezt a hat szót, Jókai Mór szavait a székely autonómiaküzdelem jelmondatává!” – áll a felhívásban.
A közleményben Izsák Balázs ismételten felkéri az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőit és gyülekezeteit, a magyar pártokat és szervezeteket, hogy vegyenek részt a közös megemlékezésen, az előkészítő mozgósításban, „hogy példaértékű összefogással sorakozhasson fel a székelység, de egész Erdély magyar közössége a székely autonómia, a nemzeti önrendelkezés zászlaja alá.”
Végül emlékeztetik a nagyvilág magyar közösségeit is, hogy a közel egy éve benyújtott petícióra, amelyet több mint negyvenezer aláíró látott el kézjegyével, Románia kormánya nem válaszolt. „Szükség van arra, hogy ismételten felhívjuk a világ közvéleményének figyelmét a romániai súlyos demokráciadeficitre” – zárul az SZNT közleménye.
Székelyhon.ro,

„Bezár” a Manna és a Kukker
Megszünteti működését február elsejétől a Manna.ro élményportál és a Kukker.ro videómegosztó.
Megszűnik működni 2014. február 1-től a Manna.ro élményportál és a Kukker.ro videómegosztó. Többek között azért, mert „megszűnt az a hit és energia, amiből ez a két projekt született, és hat éven át működött” – tájékoztatnak közleményükben a portál működtetői.
„A Manna.ro csapata többéves kísérletezés után sem tudta megvalósítani azt az álmát, hogy politikumközeli források nélkül tudja emberi körülmények között működtetni az élményportált és a videómegosztót. Az álom megvalósíthatóságába vetett hit szertefoszlásával a tartalom előállítására fordítható energia is egyre fogyott. Éppen ezért a Manna.ro-t működtető kiadó úgy döntött, hogy a lassú és kínzó elsorvadás helyett inkább a gyors eutanáziát választja.Ezt a döntést az is indokolja, hogy a »lélegeztető gépen tartás« a kiadó másik portálja, az Uh.ro működését is veszélyeztetné” – indokolják a döntést.
A Manna.ro január 31-ig frissül, és február 28-ig jelenlegi formájában elérhető. Február 28. után a jelenleg is releváns tartalom az Uh.ro-n lesz megtalálható. A Kukker.ro videómegosztó saját tartalma a YouTube-on, valamint az Uh.ro videórovatában lesz megtekinthető.
A Manna.ro csapata megköszöni az olvasók figyelmét és mindazok hitét, szeretetét és energiáját, akik lehetővé tették, hogy ez a projekt hat évig működhessen – zárul a közlemény.
Székelyhon.ro,

Zavartalan megemlékezés Tompa Lászlóra és Nyírő Józsefre
„Tisztelt ügynök úr, arra kérem, rögzítsen mindent, ami ezen a megemlékezésen elhangzik, hogy mindenki tudhassa, nem valaki ellen, hanem magunkért szerveztük ezt a megemlékezést” – e románul elhangzó gondolattal nyitotta a Tompa-Nyírő megemlékezést Kisné Portik Irén.
Az Etnographia Gyergyóiensis Alapítvány és a Rákóczi Szövetség által szervezett rendezvényen, mely a város kulturális programjának részét képezi, az est házigazdája hozzávetőleg negyven fős hallgatóság előtt szólt a két személyiségről. A videobejátszásokkal színesített ünnepség zavartalanul zajlott, mindössze a sajtó képviselői rögzítették az eseményt.
Selyem Antónia magyar szakos tanárként a két ünnepelt írói pályájáról szólt. Tompa Lászlóról mint a sorskérdéseket felvető csendes költőről, a jelentős műfordítóról beszélt, aki önként vállalt száműzetést, majd öreg korában kitört az általa vállalt magányból. Arról, aki a székelyek nagyjainak is emléket állított alkotásaiban. A Bicsak Péter által mondott Lófürösztés című vers után szintén a pedagógus méltatta Nyírő Józsefet, aki sosem szűnt meg a népének szószólója lenni, aki Kide plébánosa, később molnára volt, az Erdélyi Szépmíves Céh, majd a Helikon egyik alapítója. A mélyen katolikus és igaz székely halála utáni hányattatott sorsa egy képes összeállítás során került megelevenítésre, mely által a hallgatóság felidézhette a madridi exhumálást, a koporsó Budapestre szállítását, majd a székelyudvarhelyi, meg sem ásott sír előtt elhangzott beszédeket.
Szőcs Géza és Kövér László szavaikkal a rendezvényszervezők gondolatait is tolmácsolták – hangzott el a Karancsi teremben, ahonnan az egybegyűltek a város központjában, a Megmaradunk kopjafánál helyeztek el koszorúkat. A két koszorú felirata: „Emlékezünk – megmaradunk”, illetve „Kegyelettel adózunk – Nem felejtünk”.
A rendezvény során senki sem ejtett szót arról, hogy az eseményt megelőző napokban a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége (FCER) tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a „gyergyószentmiklósi hatóságok” megemlékezést rendeznek Nyírő József író tiszteletére, felszólította a belügyminisztériumot, a főügyészséget, a Hargita megyei prefektúrát és Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalát, hogy foganatosítsanak határozott és sürgős intézkedéseket az akció megakadályozása érdekében.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

Szabad préda a román termőföld
Aggodalom lett úrrá romániai politikai és szakmai körökben az ország termőföldjeiért, miután január elsejétől immár külföldi magánszemélyek számára is szabad prédává vált a piac, államfői vétó miatt pedig nem léptek hatályba a kormány foganatosította szigorítások. Miközben Bukarest a magyar állam állítólagos vásárlási szándékától is tart, szakértők szerint Románia már a kilencvenes években elhibázta földpolitikáját. Egyesek a legfelsőbb védelmi tanács elé vinnék az ügyet, mások rendkívüli parlamenti ülésszakot követelnek.
Jogi hiátus miatt az Európai Unió bármelyik állampolgára szabadon vásárolhat termőföldet Romániában január elsejétől, amikor is lejárt az ország 2007-es EU-csatlakozásakor megszabott hétéves moratórium. A mezőgazdasági területek külföldi tulajdonba kerülésének korlátozása érdekében a parlament decemberben szigorított a földvásárlás feltételein, Traian Băsescu államfő azonban a múlt héten visszadobta a jogszabályt.
A balliberális kormány által részben magyar, részben francia mintára kidolgozott törvény elővásárlási jogot biztosítana az illető terület társtulajdonosainak, haszonbérlőinek, a szomszédos telkek tulajdonosainak, az adott településen lakó gazdáknak és az államnak.
Băsescu többek között arra a jogalkotói tévedésre hívja fel a figyelmet, hogy a jogszabály címében csak a mezőgazdasági területek természetes személyek általi adásvételét szabályozza, szövegében viszont az EU-tagállamokban bejegyzett jogi személyekét is. Márpedig utóbbi kategóriába a romániai társaságok is beletartoznak, többek között a földügyi tranzakciókat felügyelni hivatott, frissen létrehozandó állami földalap, amelyet elővásárlási joggal ruháznának fel, ezzel egy időben arról is dönthetne, ki rendelkezik ilyen joggal.
Az államfő kedden este konkrét javaslattal is előállt: a külföldiek csak a saját országukban létező földvásárlási korlátok között vehessenek Romániában termőföldet. „Hollandiában például a román állampolgárok korlátlanul vásárolhatnak termőföldet, de Magyarországon csak egy hektárt. Nagyon helyes, akkor a holland annyi földet vásárolhat Romániában, amennyit akar, a magyar állampolgár viszont csak annyit, amennyit egy román vásárolhat Magyarországon” – jelentette ki Băsescu, méltányos szabályozásnak nevezve kezdeményezését, amely ellen szerinte az Európai Bizottságnak nem lehet kifogása.
Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter azonban kivitelezhetetlennek tartja az ötletet, mivel ez azt feltételezné, hogy Románia átülteti jogrendjébe a többi 27 EU-tagállam földeladási gyakorlatát.
Már bevásároltak a külföldiek
Az államfő kifogásai miatt még legalább egy hónapig korlátlan a romániai földvásárlás, mivel a parlamenti vakációra tekintettel a honatyák csak február közepén korrigálhatják a rendelkezéseket. Hazai gazdaszervezetek attól tartanak, hogy a kialakult helyzetben a tehetősebb külföldiek bekebelezik az ország jó minőségű, a nyugat-európai árakhoz képest jóval olcsóbban, hektáronként 2500 euróért is kapható termőföldeket, ami a hazai élelmiszerbiztonságot is veszélyezteti.
Élesen kifogásolják, hogy Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben Románia nem volt képes kilobbizni a földpiac liberalizálásának halasztását. Sokan követendő példának tartják az Orbán-kormány által kidolgozott új földtörvényt, amely garantálja, hogy spekulánsok ne juthassanak magyar termőföldhöz, amelynek megművelését a helyben lakó gazdák, családi gazdaságok előjogának tekinti.
Rostás Szabolcs
Székelyhon.ro,

Sikeres évet zárt a Szigligeti Színház
Nagyvárad- Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója adott exkluzív interjút az Erdély Online-nak. Beszélt az általa vezetett intézmény tavalyi megvalósításairól, és arra is kitért, milyen meglepetéseket tartogatnak a jubileumi évad hátralévő részében a nézőknek.
– Szép dolog a művészet és a kultúra, de mint minden, pénzfüggő. Gazdasági szempontból milyen évet zárt a Szigligeti Színház?
– Minden szempontból úgy érzem- és ezt az adatok is alátámasztják-, hogy gazdasági szempontból szép fejlődés jellemzi a tavalyi esztendőt, ami az általam vezetett intézmény működését illeti. Ami nagyon fontos: 2013-ben emelkedett a nézőszámunk, a 2012-ben regisztrált 61.600-hoz képest 69.150-re nőtt, ami 13 százalékos bővülést jelent. A fizető nézők száma is ugyanilyen arányban emelkedett. A bérletesek száma 2700-ról 3100-ra nőtt, az előadások száma pedig megközelítette a 350-et. Ezek körülbelül kétharmadát Váradon, illetve Bihar megyében, legalább húsz településen játszottuk, hiszen a megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozunk. Nem csak olyan helységekbe mentünk el, ahol a magyarok többségben élnek, hanem a szórványt is kiszolgáltuk, amire külön büszkék vagyunk. Természetesen nem tudunk mindenhova eljutni a nagyobb produkciókkal, az ilyen helyekre inkább a báb- és kamara előadásokkal szállunk ki, de azért úgy érzem, teljesítettük a kötelességünket. Az előadások fennmaradó egyharmada külföldön, valamint az ország egyéb városaiban valósult meg. Elmondható, hogy a bevételünk 26 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbi adathoz képest, melyből a sajátunk 20,3 százalékot tett ki. Ezt én egy jelentős ugrásnak tartom, az 1.050.751 lej egy nagyon szép eredmény.
Pályázati források
– Honnan tettek szert forrásokra, a jegy- és bérleteladásokból származó összegeken kívül?
– Nagyon hatékony és erőteljes a pályázati mechanizmusunk, nagyon sok helyre pályázunk. Rengeteg olyan projektünk és együttműködési megállapodásunk létezik, melyeket az illetékes szervek szívesen támogatnak. Nem elég egy pályázatot megírni, ennek hátterében nagyon lényegre törő tartalom kell álljon. Mivel mi ezt biztosítani tudjuk, illetve nagyon sokrétű az a tevékenység, amely a színház vonzáskörében, kiegészítő programként fut, ezért a pályázataink is sikeresek. Mindhárom társulatunknak megvan a saját pályázatírója, illetve a terve, melynek alapján pályázik. 2013-ban a Lilliput Társulat 40.000 lejhez, a Nagyvárad Táncegyüttes 60.200 lejhez, míg a Szigligeti Társulat több mint 162.000 lejhez jutott a pályázatoknak köszönhetően. A forrásaink borzasztóan sokrétűek, elkezdve a román kulturális minisztériumról és az RMDSZ Communitas Alapítványától, és folytatva a sort a megyei forrásokkal, vagy a bukaresti Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumával, a Nemzeti Kulturális Alappal és a Bethlen Gábor Alappal. Ugyanakkor ezek keretében több szakkollégium is működik. Persze mindig van egy egyeztetés a pályázatírók közt, hiszen nem egészséges, ha nem tudunk egymás dolgairól. Emellett én magam tisztában vagyok minden pályázattal, koordinálom a megvalósításokat, és természetesen az elszámolásokat is.
– Milyen szerep jut ebben a különféle együttműködéseknek?
– A bevételi forrásaink egy részét az együttműködéseinknek is köszönhetjük, sok olyan partnerintézményünk van Magyarország területén, ahová elhívnak minket és úgymond megvásárolják az előadásainkat. Emellett olyan együttműködéseket is említhetek, amelyek bérlet- vagy előadáscsere révén valósulnak meg. Tavaly együttműködtünk ilyen szempontból a debreceni Csokonai Színházzal, a kecskeméti Katona József Színházzal, a budapesti József Attila Színházzal, a szatmárnémeti Harag György Társulattal, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínházzal, valamint koprodukciót hoztunk létre a debreceni Vojtina Bábszínházzal. Utóbbival a Lilliput Társulat valósított meg egy közös előadást, melyben mindkét bábegyüttes művészei fellépnek, illetve a díszlet maga pályázati támogatással készült. Úgy vélem, a felsorolt együttműködéseknek is betudhatóan teljesítettünk olyan szépen tavaly.
– A tavalyi év több fesztivál miatt is emlékezetes marad…
– Kiemelkedőnek tartom az általunk alapított két fesztivált, nagyon büszke vagyok ezekre. Gondolok itt az erdélyi magyar hivatásos bábegyüttesek találkozójára, vagyis a Fux Fesztiválra és A Holnap után fesztiválra. Az előző években már tanúbizonyságot tettünk arról, hogy kellő erővel és tehetséggel rendelkezünk ahhoz, hogy minőségi fesztiválokat szervezzünk, illetve befogadói legyünk ezeknek. Véleményem szerint elég sikeres volt mindkét fesztiválunk. Várakozásokkal tekintünk az idei A Holnap után fesztivál elé, ugyanis ez jubileumi évadunk keretében fog zajlani, és ennek keretében fogjuk megünnepelni színházunk névadója születésének 200. évfordulóját is, március 8-án.
Jubileumi évad
És ha már elérkeztünk a jubileumi évadhoz, erről csak annyit szeretnék mondani, hogy kifejezetten nagy hangsúlyt fektetünk rá. Február 22-én Szigligeti farsangi bált is rendezünk, mely nyilvános lesz, ennek részleteire a közeljövőben visszatérünk. Igyekszünk minden hónapban valamivel megemlékezni Szigligeti Edéről, hiszen nagyon nehéz, hogy névadónk bár, de az ifjabb nemzedék kevesebbet tud róla. Az Iskola-program által próbáljuk a fiatalokat kicsit közelebb hozni ennek a kiváló színházi embernek a történetéhez, megismertetni velük az életét és munkásságát. Tudniuk kell azt, kiről nevezték el ezt a színházat. Ezért is a jubileumi évad keretében megalapítottuk a Szigligeti Tanoda Egyesületet, amely önmagában felvállalta egy színitanoda működtetését, melynek a megnyitóján többen is részt vettek, és ami már működik négy osztállyal, 38 diákkal. Aktív munka folyik tizenöt órán keresztül minden hétvégén. Szintén a jubileumi évad keretében készülünk egy stúdiótér kialakítására, illetve felavatására, ami itt a színháztól nem messze, a régi nyomda épületének földszinti részén kerül kialakításra. Ennek a stúdiónak is Szigligeti lesz a névadója, mert a sajátunk lesz, kizárólag a mi színházunk rendelkezésére fog állni, és alkalmas lesz próbákra és előadásokra egyaránt. Ez az ezer négyzetméternyi felület fogja majd azokat a hiányosságokat pótolni, amelyek a próbatereket illetően jelentkeznek, hiszen most is két előadásnak a bemutatója előtt az egyik próba a borsi kultúrházban zajlik, a másik pedig az állami egyetem egyik helyiségében. Nem beszélve arról, hogy a stúdiódarabjainkat a bábszínházban kell játszanunk, sajnos jelenleg ez a helyzet… Nagyon fontos tehát, hogy megvalósuljon ez a Szigligeti-stúdió, igyekszünk, hogy minél hamarabb. A korábban említett, látható fejlődés ugyanis valamilyen formában a fejlesztésekben is meg kell mutatkozzon. Sikerült egy digitális mixert beszereznünk, tizenkét új mikroportot teljes rendszerrel, egy utánfutót, illetve amire nagyon büszke vagyok, egy 3,5 tonnás saját kamiont vásároltunk, hiszen az előadásszámból kitűnik, hogy milyen sokszor kell díszletet szállítanunk, és eddig nagyon sok pénzt kellett költenünk erre.
– Hogy működik az Iskola-program?
– Ami szintén jól működik, és a nézők, illetve a bérletesek számának a növekedéséhez is nagy mértékben hozzájárult, az a diákokat foglalkoztató Iskola-program, mely már három elemet tartalmaz. Immáron a harmadik előadásra készülnek a diákok, melynek A Magyar Kultúra Napján, január 22-én lesz a bemutatója, természetesen a jubileumi évad keretében, Liliomfi-remix címmel. Az önkéntesi programunk egy olyan szintre jutott, hogy az önkénteseink, a Szöcskék már saját kézikönyvet is terveztek, és ki is adtak, amivel tulajdonképpen intézményesítették magukat, illetve mindenféle tartalommal töltötték meg a programot.
Színitanoda
A harmadik programunk pedig maga a színitanoda, melynek keretében olyan diákokkal foglalkozunk, akik egy kicsit tartalmasabban és bővebben szeretnének a színháztudománnyal foglalkozni. Ennek kapcsán büszkék vagyunk két együttműködési megállapodásunkra. Az egyik a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem táncművészeti szakával valósul meg. Egy végzős koreográfus osztály hallgatói közt pályázatot hirdettünk, és 2014 júniusában bemutatásra kerül egy táncjáték, amelyet megpályázott és elnyert egy végzős diák. Ehhez mi a Nagyvárad Táncegyüttest és a kellő infrastruktúrát biztosítjuk. Egy következő együttműködés szintén a Művészeti Egyetemmel közösen, valamint az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal valósul meg, országos drámaíró pályázatot hirdetünk három kategóriában. Az egyik a szívemhez legközelebb álló, első drámaírók pályázata, azoké, akiknek nyomtatásban még nem jelentek meg színművei. Ezt a pályázatot a Művészeti Egyetem rendezői szakos végzős hallgatói közt fogjuk meghirdetni, és a nyertes rendezi majd meg a készterméket, mely a Szigligeti-stúdióban kerül bemutatásra.
– Mi a helyzet a nyári színházzal?
– Tavaly hirdettünk egy olyan programot, hogy Szigligeti nyári esték, amelynek a keretében különböző eladásokkal kedveskedtünk a közönségnek. Ezek könnyebb hangvételű musical és operett slágereket tartalmaztak, magyarországi fellépőkkel. Próbálkoztunk a nyári színházban megtartani ezeket, de a helyi önkormányzat bár rendelkezésünkre bocsátotta a teret, megjegyezte, hogy az ott elvégzendő, és akkor éppen zajló munkálatok miatt nem vállalja a felelősséget azért, hogy gyakorlatilag a közönség szempontjából biztonságos a helyszín. Ezzel áthárították ránk a felelősséget, amit mi nem vállaltunk fel, és ezért a színház termében tartottuk meg ezeket az előadásokat. Feltételezem, hogy a várbeli munkálatok egyszer befejeződnek, és nagyon remélem, hogy egyszer mégis úgy dönt az önkormányzat, hogy kezelésbe adja szakavatott intézményeknek az ottani teret. Akkor lehet oda ugyanis hatékonyan egy elképzelést és egy egész nyári évadot tervezni, ha azzal az ember teljes mértékben rendelkezik vele. Ha mindig újra és újra ki kell bérelni a teret, abból csak problémák származhatnak, ráadásul azt műszaki szempontból is alkalmassá kell tenni az előadásokra, ami egy bizonyos stratégia kidolgozását igényli.
Ciucur Losonczi Antonius

erdon.ro,

Adevarul: megalapozatlan hisztéria Magyarországtól félteni az erdélyi termőföldet
Magyarország állítólagos erdélyi földvásárlási szándéka ugyanolyan megalapozatlan hisztériát gerjesztett Romániában, mint a román bevándorlók állítólagos inváziója Nagy Britanniában – írta a liberális kötődésű Adevarul csütörtöki számában Ovidiu Nahoi, a lap egyik publicistája.
Az „Újabb hisztéria: jönnek a magyarok” című írásban a szerző rámutatott, hogy két dolog szükséges Erdély felvásárlásához. Egyrészt az, hogy eladó legyen, márpedig nem az. Másrészt az kellene, hogy az érdekelt vásárló ezt megengedhesse magának, de Nahoi szerint a magyar gazdaság nem olyan nagy, hogy egy masszív földvásárlási programot finanszírozhasson.
Ha Magyarországnak az lenne a szándéka, hogy visszavásárolja, amit az első világháborúban elvesztett, kezdhette volna a városokkal és azok épületeivel: bár semmi sem akadályozta ebben, ezt mégsem tette meg – fejtegeti a szerző.
A cikkíró arra is felhívja a figyelmet, hogy a külföldiek tulajdonában lévő romániai cégek eddig is szabadon vásárolhattak mezőgazdasági területet. A magyarok a negyedik helyen állnak a földterületek birtoklása tekintetében Romániában 6 százalékkal, az olaszok, a németek és az arabok után – állapította meg a cikkíró.
A szerző szerint a brit munkaerőpiac január elsejei megnyitásához hasonlóan Románia is egy uniós kötelezettségét teljesíti, amikor lehetővé teszi, hogy külföldiek is földet vásárolhassanak az országban, mert egyik ország sem teheti meg, hogy uniós tagságának csak az előnyeit élvezze, a hátrányok vállalása nélkül.
Nahoi szerint a magyar invázióról szóló hisztéria helyett inkább arról kellene beszélni, hogy miért nem készültek fel idejében a földliberalizációra az egymást követő román kormányok, és miért nincs Romániában egy mezőgazdasági hitelezéssel foglalkozó bank. Egy ilyen pénzintézet lehetővé tenné a közepes méretű vállalkozások megerősödését a román mezőgazdaságban, amelyre jelenleg a végletek, az óriásbirtokok és nadrágszíjparcellák a jellemzőek – véli a szerző.
Nahoi azt a lehetőséget is felveti, hogy az ötlettel előhozakodó magyar mezőgazdasági attasénak esetleg az lehetett a szándéka, hogy a két ország közötti kapcsolatok megrontásával segítse a budapesti kormányt a választási küzdelemben.
„Ne felejtsük el, hogy a román-magyar megbékélés a stabilitás pilléreinek egyike Európának ebben a régiójában. És nem éri meg ezt aláásni néhány odavetett szóval” – zárta írását az Adevarul publicistája. MTI
Erdély.ma,

Románia fejőstehene
Aki Romániát valamelyest ismeri, csodával határosnak vélte, amikor tavaly novemberben – igaz, erős uniós nyomásra – a Ponta-kormány parlamenti vita nélkül, felelősségvállalással elfogadta a decentralizációs törvényt.
Már parlamenti szavazásakor is sok emberben élt a gyanúper, miszerint a hatalom birtokosai, maguk a törvény kezdeményezői sem nagyon kívánják a központ és vidék közti hatalommegosztást, a liberális tárcavezetők különféle ürügyekkel ki is vonták minisztériumaikat és az alárendelt megyei intézményeket e folyamat alól, s valójában csak a közegészségügyi intézményeket, mezőgazdasági igazgatóságokat, munkaügyi felügyelőségeket, sportlétesítményeket, kulturális igazgatóságokat adták volna önkormányzati hatáskörbe. A szavazás után – mentendő, ami még menthető – az ellenzéki demokrata liberálisok és az államelnök az alkotmánybíróságot hívta segítségül e folyamat leállítására. És a hírek szerint az alkotmánybírósági szavazás is egyhangú volt (törhetjük fejünket, vajon a bordó taláros testület egyetlen magyar tagja miért is szavazott a decentralizálás ellen). A demokrata liberálisok és az államelnök aggályait már korábban nyilvánosságra hozták, egyik a tanácselnökök hatalmától féltette a polgármestereket, másik – mármint Traian Băsescu – a vidéki potentátok, kiskirályok túlzott hatalomösszpontosításától ijedt meg, de az igazság az lehet, hogy valójában a demokratikusabb, az állampolgárhoz közelebb álló decentralizált államirányítás bevezetését félték. Bár az uniós csatlakozás után Románia vezetői szó nélkül átengedtek az Európai Uniónak és a nemzetközi pénzintézeteknek megannyi kompetenciát, most látszatra ugyan engedtek az unió nyomásának, hetvenszázalékos többséggel elfogadták a decentralizációs törvényt, de mintha abban bíztak volna, lesz majd egy felsőbb hatalom – mondjuk az alkotmánybíróság –, mely helyrebillenti a dolgokat. S a követelődző Európának elmondhatják: megpróbáltuk, de lám, nem ment. Marad tehát – ki tudja, meddig – a hagyományos, központosított államberendezkedés. Bukarestből rendelkeznek elevenek és holtak fölött, még a kapusokat is pártajánlásra nevezik ki, tovább élnek és virágoznak a pártkapcsolatok, a központi kézi vezérlés, de ami legfontosabb: uralhatják, illetve tovább szipolyozhatják Erdélyt. Mert nem titok, amit e régió megtermel, azzal segítik ki a bajból Vranceát, Teleormant, Galacot, azaz egész Moldvát és Havasalföldet. Erdély kilencven éve Románia fejőstehene, s még a román hatalom által úgymond szegénynek titulált Székelyföld is nettó befizető, azaz többet ad, mint kap az államtól.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Valószínűtlen a magyar területszerzés
Kicsi a valószínűsége annak, hogy Magyarország földet vásároljon Romániában, egy ilyen szándék önmagában is az európai szellemiséget sértő elképzelés lenne – véli Dacian Cioloș mezőgazdaságért és a vidékfejlesztésért felelős európai uniós biztos.
Az Európai Bizottság Románia által jelölt tagja arra a nagy visszhangot keltett állítólagos tervre reagált, miszerint Magyarország életjáradékért vásárolna fel áruba bocsátott erdélyi mezőgazdasági területeket, a volt tulajdonos használatában hagyva azokat. Cioloș szerint a bukaresti magyar nagykövetség egyik alacsonyabb rangú beosztottjától származó értesülést a budapesti külügyminisztérium csak egy felmerült ötletnek nevezte, és cáfolta, hogy a magyar államnak létezne ilyen konkrét szándéka. A biztos szerint ilyen körülmények között valószínűtlennek tűnik, hogy Magyarország jogszabályt dolgozzon ki erre, és azt meg is valósítsa, de ha ez be is következne, Romániának megvannak az eszközei bármilyen „visszaélés vagy diszkrimináció” megállítására. „Egy másik tagállam területén, etnikai diszkriminációval megvalósuló földpolitika kidolgozása önmagában mélyen Európa-ellenes ötlet. Az állami beavatkozással megvalósuló etnikai és területi tervezés – az esélyegyenlőségen alapuló egyéni kezdeményezések szabadságával ellentétben – egy olyan múlthoz tartozik, amelynek megismétlődésére senki sem vágyik” – fogalmazott az uniós biztos. Daniel Constantin mezőgazdasági miniszter szerint Traian Băsescu államfő kölcsönösségi javaslata sem vehető komolyan, mert ilyent csak kétoldalú államközi szerződésekben lehet szabályozni. Hasonló véleményt fogalmazott meg Mircea Geoană szenátor, Románia volt külügyminisztere is, aki szerint Băsescu javaslata csábító, de alkalmazhatatlan, mert nem lehet olyan törvényt elfogadni, amely huszonhét változattal rendelkezzen. Geoană szerint Romániának a legprotekcionistább földtörvényt kellene elfogadnia, és jó példát jelenthet a magyar jogszabály, amely a legkevésbé engedékeny a külföldiek földvásárlása tekintetében. Geoană a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó legfelső védelmi tanács elé vinné az ügyet. A mezőgazdasági miniszter szerint jelenleg nincs kimutatás arról, hogy az év elejétől mennyi földet vásároltak a külföldiek Romániában.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Tamás Sándor: a tiltakozás politikai akció (Rétyi faipari beruházás)
Milyen álláspontot képviselt a megyei környezetvédelmi szakbizottságban a megyeháza, milyen alapon bocsátott ki építkezési engedélyt a Holzindustrie Schweighofer számára, és hogyan viszonyul a rétyi fűrészüzem létesítése elleni civil tüntetésekhez? – kérdezte Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háromszéki elnöke Kovászna Megye Tanácsának tegnapi rendkívüli ülésén.
Tamás Sándor tanácselnök válaszában közölte, egyáltalán nem civil tiltakozásról van szó, hanem politikai akcióról, az EMNP civil bőrbe bújtatott aktivistái szervezkednek. A megyeháza a szakmai kérdésekben nem illetékes, de minden esetben kikéri a szakintézmények véleményét. Most is megjelölte azokat a hatóságokat, amelyeknek jóváhagyását indokoltnak látta. Több mint negyven állami szakintézmény kedvező láttamozását szerezte be a beruházó. Kimutatták, az üzem nem káros a környezetre, egészségre, közúti forgalomra stb. A beruházás szakmai része erős lábon áll – mondotta az elnök. Hozzátette: nem tiltakoztak a megyei erdőtulajdonosok, kitermelők, szállítók, közbirtokosságok. A beruházó eleget tett az államigazgatási eljárás követelményeinek. A megyeháza egyeztető ülésre hívta az összes engedélyező szervet, nyolcvan százalékban megjelentek, s egyöntetűen a beruházás törvényessége mellett foglaltak állást. Ezek után a megyei tanács, nem látva semmiféle ellenérvet, kibocsátotta az építkezési engedélyt. A közvetlen érdekelt, Réty község is támogatta a beruházást. A cég szászsebesi telephelyén és a Fehér megyei környezetvédelmi hivatalban tájékozódtak, majd közmeghallgatást tartottak, azon az aktív lakosság 75 százaléka vett részt, s 90 százalékuk támogatta a beruházást. Egyetlen kérdésük volt: mikor lehet jelentkezni alkalmazásra, ugyanis több mint 600 munkahely létesítését ígérte a beruházó. A megyeháza törvényesen és tisztességesen járt el – hangsúlyozta az elnök. Tamás Sándor még megjegyezte, a tiltakozásnak politikai színt ad az is, hogy Johann Taierling, az EMNP kézdivásárhelyi tanácstagja tiltakozik. „Mindenki azt csinál a családi örökségével, amit jónak lát, de az, aki tavaly 250 hektár erdőt adott el idegeneknek, ne prédikáljon a szülőföld megtartásáról” – tette hozzá.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Akik a családot helyettesítik (Egyéves a sepsibükszádi napközi otthon)
Egy éve ajánlották Szent Piroska oltalmába a dévai Szent Ferenc Alapítvány új, sepsibükszádi napközi otthonát, ahol közel negyven rászoruló gyermekről gondoskodnak a Böjte Csaba testvér kezdeményezése mögé évek óta felsorakozó asszonyok. Ők vallják: munkájukhoz a szeretet ad erőt, enélkül nem tudnák nevelni, oktatni az otthon kis látogatóit.
Sepsibükszádon a katolikus templom szomszédságában épült meg a tavaly január 19-én felavatott napközi otthon, hogy oda – az azt megálmodó Csaba testvér szándékai szerint – a bajban lévő gyermekek bármikor bekopogtathassanak. A kezdeményezők ugyanakkor arra is törekszenek, hogy sem itt, de máshol se legyen olyan gyermek, aki éhesen fekszik le, vagy aki szeretne tanulni, de ehhez esetleg nem adottak a körülmények. Neagu Mária házvezető és kolléganője, Fehér Klára többek közt ezeket is biztosítja a létesítményt látogató 32 kiskorúnak. A barátságos lak a déli harangszó idején kezd benépesülni, Klára asszony hangját időnként elfedi az érkező gyermekeké, beszélgetésünket néha megszakítja, hogy eligazítsa, némi türelemre intse gondozottjait. – Bükszádi gyermekeket, előkészítősöktől nyolcadikosokig fogadunk, akik jobbára rendezetlen családból származnak – mondja. – Itt ebédelnek, segítenek a ház körüli teendőkben is, de együtt tanulunk velük, emellett kézműveskedünk, még vásárban is jártunk, az ünnepeken pedig szerepeltünk, látogatókat fogadtunk. Felidézte, korábban három éven át a helyi kultúrotthon öltözőjében foglalkoztak a gyermekekkel. Kérdésemre úgy fogalmaz, meggyőződése, hogy Isten erre a hivatásra küldte őket. Klára asszony egyébként hat éve Tusnádfürdőn egy hasonló otthonban szakácsnőként dolgozott, ahol igencsak megszerette az oda járó gyermekeket. Néha sírtam, olyan érzések törtek rám, és jól esik megtapasztalni, hogy a gondozottjaink kötődnek hozzánk, számomra mindegyik egyformán fontos, nagyon szeretem őket – mondta. Csaba testvér otthonai egyébként a család szerepét vállalják át, s nincs ez másként a Szent Piroska nevét viselő házban sem. A gondozók szerint az ide járó gyermekek jóformán haza sem akarnak menni a délután hat óráig tartó foglalkozásokról. Szívesen bejárnak, hiszen nagy szükségük van a törődésre, odafigyelésre, ugyanis legtöbbjüknek ez a saját családjukban nem adatik meg. A házirendről már a tavalyi avatón beszámoltak a kicsik: a lányok a házi munkában veszik ki részüket, a fiúké a favágás, illetve a ház körüli teendők. A szomszédos plébániától kapott területen kertet alakítottak ki a ház lakói, a földet pedig közösen művelték meg, s mint arról Klára asszony örömmel számolt be, veteményeztek, itt termelték meg a gyermekek étkeztetéséhez szükséges zöldségeket: murkot, hagymát, paszulyt, s tizenkét zsáknyi krumplit is. A vetőgumókat a gondozók, szomszédok adták, egy szülő a föld megművelésében is segített, a befőzést, tartósítást ugyancsak a gyermekek bevonásával oldották meg.
„Mi nem az iskolát akarjuk átvinni délutánra is, hanem a család szerepét vállaljuk át a bajba került, széthullott családtól, és megtanítjuk a gyerekeket mindarra, amit egy normális székely családban a gyereknek amúgy is meg kellene tanulnia. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden délután nem kell a leckét elvégezni, egyszerűen arról van szó, hogy a gyermek megtanul egy rózsatövet, egy veteményeságyást gondozni, ebédet főzni, önmagáról gondoskodni. Szeretnénk olyan gyerekeket nevelni, akik akár a jég hátán is megélnek, akkor is, ha az állam nem ad segélyt” – fogalmazta meg egy közösségi portálon Csaba testvér kezdeményezésük lényegét.
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Az Európai Bíróságon keresik igazukat (Kisebbségvédelmi polgári kezdeményezések sorsa)
Tavaly mindhárom erdélyi magyar szervezet kidolgozta kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezését, de az Európai Bizottság (EB) mindhárom esetben úgy értékelte, nem tartozik hatáskörébe a kérdés, és visszautasította a dokumentációk iktatását. Előbb a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), majd az RMDSZ is bejelentette: az EB döntését megfellebbezik a luxemburgi Európai Bíróságon. Az SZNT meg is tette, Izsák Balázs elnök nemrég közölte, hogy december 20-án került az első tanács elé a keresetük. Tegnap a Krónika adta hírül, hogy az RMDSZ lekéste a fellebbezést, és bár több ízben ígérte, nem tette meg a szükséges lépéseket.
Vincze Lóránt, az RMDSZ külügyi titkára tegnap Sepsiszentgyörgyön cáfolta a Krónikában megjelenteket, és dokumentumot is mutatott, mely igazolta, hogy az Európai Bíróság honlapján bejegyezték fellebbezésüket. Magyarázata szerint hosszú folyamat, míg iktatják a keresetet, és felhívta a figyelmet arra, hogy a Krónika bizonyára azért jutott hamis következtetésre, mert beterjesztőként az RMDSZ-t és az Európai Nemzetiségek Föderatív Unióját (FUEN) kereste, de nem a szervezetek, hanem a héttagú kezdeményező testület nyújtotta be a fellebbezést, ugyanakkor az óvás leadásának határideje nem két hónap, hanem még plusz tíz nap volt. Az üggyel megbízott ügyvédi iroda több ízben érdeklődött az európai testület kancelláriáján, kiegészítésekre volt szükség, így tolódott az ügy – mondta el Vincze Lóránt. A legutolsó pontosításokat január 9-én küldték el Luxembourgba, vélhetően most már minden rendben, és onnantól kell számítani a két hónapot a hivatalos iktatásig, amikor már az Európai Bíróság hivatalos közlönyében is megjelenik keresetük, ismertette az ügyiratcsomó számát is: T646/13. Vincze Lóránt szerint körülbelül egy évet kell még várni a bírósági ítéletre, eddig egyetlen polgári kezdeményezéses precedens volt, tíz hónap után tartották az első tárgyalást, ítélet még nem született, tehát nem tudni, milyen következményekkel számolhatnak. Ha végül a bíróság elutasítja keresetüket, akkor más utakat keresnek, hogy érvényesítsék a javaslatcsomagban szereplő kisebbségvédelmi intézkedéseket – mondotta. Az RMDSZ a FUEN-nel társulva készítette el a Minority Safepack Initiative elnevezésű javaslatcsomagot, amely nyelvi, oktatási, kulturális kérdésekben, a regionális politikában, a kisebbségek európai parlamenti jelenlétének kérdésében, a diszkriminációellenesség, a médiaszabályozás és a támogatáspolitika vonatkozásában javasolt intézkedéseket az EU-nak. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt tavaly év elején a kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek védelméről dolgozott ki kezdeményezést, ezt előzetes jogi véleményezésre nyújtották be, de visszautasították őket. Úgy döntöttek, megvárják, mi lesz az SZNT és az RMDSZ kezdeményezéseinek sorsa, és annak függvényében lépnek, de miután a másik két szervezet is falakba ütközött, úgy döntöttek, nincs értelme tovább haladni ezen az úton – mondta el a Háromszék kérdésére Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke. Legelőször tehát az SZNT által kezdeményezett perben várható döntés. A közképviseleti testület és nemzetközi partnerei a nemzeti sajátosságokkal rendelkező régiók védelméről állítottak össze dokumentációt.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Miről tárgyalt az EMNP Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel?
Ma az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) küldöttsége Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel találkozott. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke és Zakariás Zoltán alelnök, az alakulat Országos Választmányának elnöke külhoni magyar állampolgárok magyarországi választásokra történő regisztrációjáról, az idei Európai Parlamenti választásokról, valamint az egyházi ingatlanok restitúciójának kérdéseiről folytatott eszmecserét a katolikus egyház vezetőjével – áll egy január 15-i sajtóközleményben.
A dokumentum szerint a találkozón elhangzott: az EMNP vezetőihez hasonlóan a gyulafehérvári római katolikus érsek is fontosnak tartja, hogy minél több erdélyi magyar állampolgár éljen szavazati jogával, vegyen részt a magyarországi országgyűlési választáson, és regisztráljon a külhoni választási névjegyzékbe.
Az európai parlamenti választások kapcsán Toró T. Tibor ismertette az EMNP álláspontját, miszerint az erdélyi magyar közösségnek koalíciós listát kell állítania. Jakubinyi György egyetértett azzal, hogy az erdélyi magyar politikai alakulatoknak közösen kell fellépniük olyan kérdésekben, amikor erre szükség van, így a magyar közösségnek az EP-választásokon is egységesnek kell lennie – áll a dokumentumban.
Szabadság (Kolozsvár),

„Stresszió” felsőfokon
A marosvásárhelyi állami egyetemeken hétfőn kezdődik, a Sapientián már másfél hete zajlik a diáknyelven csak „stresszióként” emlegetett többhetes időszak. A Sapientia marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karán január 6-ától vizsgáznak a diákok, az egyhetes pótszesszió február 3-án kezdődik, 10-én pedig indul is a második félév. A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen január 20-ától február 9-ig bizonyíthatják tudásukat a diákok, a vizsgaidőszak utolsó hete a pótszesszió. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói szintén hétfőn kezdik és február 16-án zárják a szessziót, 17-étől egyhetes vakáción pihenik ki a vizsgastresszt, az azt követő héten pedig pótvizsgázhatnak, a második félév február 24-én indul. A Petru Maior Egyetem diákjai január 20-ától február 9-éig vizsgáznak, 10-étől egyhetes szünidőre mennek, 17-étől pedig elmaradt, illetve sikertelen vizsgáikat tehetik le, majd február 24-én elkezdik a második félévet.
Az egyetemi vizsgák időszakának tétje a következő félévi tandíjmentesség. A jegyekért küzdő diákok feszültségét egy internetes hírportál tájékoztatása szerint Kolozsváron kanadai mintára állatterápiával próbálják oldani, ennek érdekében egy kutyákkal benépesített helyiséget alakítanak ki erre az időszakra, és ott a szessziózók négylábúak társaságában lazíthatnak. Az Országos Diáktanács (ANOSR) tavalyi jelentése szerint az idei tanévtől a romániai egyetemek több mint felében növelték a tandíjat – a bukaresti közgazdaság-tudományi egyetemen például 500 lejjel többet kell fizetni évente –, a marosvásárhelyi felsőoktatási intézményekben azonban nem változott a tanulmányokért fizetendő összeg – tudtuk meg az egyetemi titkárságokon.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely),

Rudolf Ágnes magyar tanárnővel, a Csiky-Csuky projektvezetőjével beszélgettünk
Egy színvonalas diáklap presztízs az iskolának
„A Csiky-Csuky a Csiky Gergely Iskolaközpont diáklapja, amely 1991-ben látott napvilágot. Eleinte rendszeresebben jelent meg, később azonban voltak olyan tanévek, amikor teljesen szünetelt, vagy csupán egyetlen lapszám látott napvilágot.
2005-ben Aradon rendezték meg a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszát, amelynek tiszteletére a Csiky-Csukynak két száma is megjelent. Ezután három év szünet következett.
2008 szeptemberében az akkori XI. A osztály elvállalta a lap újraindítását, és azóta a csikys diákok havonta kézbe vehetik és olvashatják iskolánk színes havilapját.
A szerkesztőség tagjai – annak ellenére, hogy érettségire kellett készülniük – a 2009–2010-es tanévben is vállalták a munkát. Tavasszal meghirdettük, hogy megújul a szerkesztőség, és kreatív, energikus, kitartó diákok jelentkezését várjuk. Ennek eredményeként a tanév utolsó, májusi számában már bemutatkozott az új szerkesztőség. A 2010–2011-es tanév elején még két-három emberrel bővült a szerkesztőség.”
A fenti szöveggel „mutatkozik be” Arad megye egyetlen magyar tannyelvű középiskolájának diáklapja a tanintézmény internetes oldalán.
Rudolf Ágnes magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő 2000-től dolgozik a tanintézményben, 2008-tól a Csiky-Csuky szerkesztőségi vezetője – ha lehet így fogalmazni.
Minden iskola életében nagy dolog egy diáklap, és bizony sokan nem tudják, hogy kemény munka áll mögötte még így is, hogy egy diáklap nem naponta jelenik meg.
Rudolf Ágnestől érdeklődtünk, hogy betekintést kapjunk egy iskola diáklapjának szerkesztőségi munkájába.
– Huszonhároméves múlt, kisebb-nagyobb kihagyásokkal... Követted-e, hogy az idők során hogyan változott a lap arculata, szerkezete, tartalma stb.?
– Vannak korábbi lapszámaim, van hasonlítási alapom, mondhatom hát, hogy a mostani diáklap egészen más. Ebben megvannak a konkrét rovatok, eléggé egységes – talán már túlságosan is egységes – és kiszámítható, lehet tudni, hogy a következő hónapban megint ugyanazok a rovatok lesznek. A 2008. előttiekben inkább egy-egy írás dominált, de talán éppen ezért volt nehezebb régen rendszeresen megjelentetni, mert nem gyűlt össze annyi írás. Most 12 oldalon jelenik meg, azelőtt is talán 12 oldal volt, de akkor A5-ös formátum, tehát a mostaninál kisebb. A régebbi lapszámok fekete-fehérek voltak, mi most már elértük, hogy a 12-ből négy oldalt színesben nyomtatunk.
– Az újság szerkezeti felépítését a mostani munkatársak találták ki, vagy ezt így örököltétek?
– Csak a címet örököltük, és amikor 2008-ban, az akkori XI. A osztállyal elkezdtük a munkát, akkor a diákoktól kértem javaslatokat, hogy ki milyen rovattal, témával szeretne foglalkozni. Ők ügyesen tömörültek kettesével, hármasával, mindenki kitalált egy rovatot, annak egy frappáns kis címet, elmondták, hogy mire gondolnának, és akkor mindenki a maga rovatát elkészítette minden hónapban. Kezdetben még logója is volt a Csiky-Csukynak, amit most már elmaradt, szlogenünk is volt – Csikysektől Csikyseknek –, ezt is a diákok találták ki 2008-ban. Ez a szlogen még benne van az újságban.
– A logó miért maradt el időközben?
– Volt egy időszak, amikor a tördelőnek más ötletei voltak a borítólappal kapcsolatban s akkor egy párszor lemaradt a logó, utána már meg is feledkeztünk róla.
– Hányan dolgoztok most a diáklapon? Ők állandó munkatársak, vagy havonta változik az „alkotó brigád”?
– Állandó tagokkal dolgozunk, akik a IX–XII. osztályból kerülnek ki. Jelenleg 23 szerkesztő van, ezért kicsit nehéz összefogni a munkájukat. Mindegyikük önként jelentkezett. Általában tavasszal – amikor a végzősök már leadják a rovatot, mert az érettségire készülnek – szoktuk meghirdetni, hogy új jelentkezőket várunk a megüresedett helyekre. Ekkor elég sokan jelentkeznek, zömében IX. osztályosok.
– A lapban az írások mellett rajzokat, „festményeket”, grafikákat is találunk.
– Úgy gondoltuk, hogy nem mindenkinek a nyelv, az írás az erőssége, van, aki jobban szeret és tud rajzolni, és akkor egy oldalt szenteltünk ezeknek az alkotásoknak. Volt időszak, amikor ugyanabban a rovatban fotóversenyre beérkezett fotókat is megjelentettünk.
– Hogy kell elképzelni egy lapszám összeállítását? Hogyan zajlik a folyamat az anyaggyűjtéstől a nyomdáig?Mi a te szereped ebben a szerkesztésben?
– Az újság megjelenése mindig attól függ, hogy van-e még olyan fontos esemény az iskolában, amit meg kell várnunk. Igazodunk az eseményekhez, de azért igyekszünk, hogy lehetőleg a hónap vége előtt már megjelenjen az újság.
Nagyon jó kis csapat van, mindenki teszi a dolgát, a szerkesztők önállóan dolgoznak, én koordinálom a munkájukat. Kiosztani nem kell nekik a feladatokat, maximum felhívom a figyelmüket egy-két eseményre, melyekre jobban oda kell figyelni. Megadom nekik, hogy milyen napra kérem a cikkeket, persze ezt nem mindig tartják be, általában 2–3 nap késés van. Aztán kijavítom és továbbítom a tördelőnek, akinek jó esetben egy hét áll a rendelkezésére, vagy ennél is kevesebb idő. Aztán mikor be van tördelve, leadjuk a nyomdának, ott is kell legalább egy hét, amíg kinyomtatják. Ezért is történik meg néha, hogy – főleg sport rovatban – egy-egy esemény már aktualitását veszti mire megjelenik az újság, de én mondtam a diákoknak, hogy idővel azért igyekezzenek általánosabb dolgokról írni, hogy ne legyen az, hogy már rég tudja mindenki a focimeccs eredményét, amit mi csak beharangoztunk, hogy lesz.
– A diákok szeretik ezt csinálni? Aki nem vesz részt a szerkesztésben, annak is fontos, hogy megjelenjen a Csiky-Csuky?
– Én úgy látom, hogy a szerkesztők szeretik csinálni, és nem azért, mert bárki is kényszeríti őket. Mindenki otthon, a szabadidejében foglalkozik ezzel, és senkinek nem jelent ez gondot. A többiek pedig várják az újság megjelenését, hiszen ha néha kicsit késik a nyomtatás, akkor már érdeklődnek, hogy mikor lesz lap. Mondjuk, ha a számokat nézzük, akkor nem mondhatom, hogy az érdeklődés jajdenagy, hiszen 250 példányban nyomtatjuk a Csiky-Csukyt, az iskolának pedig van vagy 600 diákja és 50 lapszám általában meg szokott maradni.
– Miért szeretsz ezzel foglalkozni?
– Amikor elindult, akkor láttam, hogy mennyire megmozgatta az osztályt. Utána már a diákok igényelték a folytatást, plusz az iskolának is növeli a tekintélyét, ha van egy színvonalas diáklapja. Úgy gondolom, hogy 12 oldal színes oldalakkal és érdekes írásokkal az iskola büszkesége, és kár lenne abbahagyni.
***
A Csiky-Csuky szerkesztőségében 23 diák dolgozik, helyhiány miatt nem tudtuk megszólaltatni mindannyiukat, ezért választásunk a fotósra és a tördelőre esett. Megkértük őket, meséljék el milyen érzés egy diáklap munkatársának lenni.
Bortoș Júlia (X. C osztály, a Csiky-Csuky fotósa)
XI. osztály óta vagyok a Csiky-Csuky diáklap fotósa. Nagyon jól érzem magam, hogy ezt a feladatot végezhetem, és jó érzéssel tölt el az, mikor az olvasók meg vannak elégedve azzal, amit én vagy a szerkesztőség többi tagja kínál fel minden egyes lap megjelenésével. Időközben a szerkesztőség egy igen kiegyensúlyozott és együttműködő csapattá vált. Örülök, hogy a tavalyi tanév elején jelentkeztem a Csiky-Csuky szerkesztőségébe, és mai napig tagja vagyok.
Tóthpál Béla (X. A osztály, a Csiky-Csuky tördelője)
2012 őszétől tördelem a diáklapot. Nem foglalkoztam még ilyesmivel, hetedikes koromban tanítottak meg a szüleim az Adobe InDesign tördelő programot használni pusztán szórakozásból, akkor még nem gondoltam, hogy hasznát veszem majd... Az akkori „munkám” a húgomnak készített karácsonyi ajándék volt, egy kis mesefüzet, amely általam írt mesét és illusztrációkat tartalmazott.
A Csiky-Csukyhoz úgy kerültem, hogy elballagott az előző tördelő és kihirdették az iskolában, hogy keresik az utódját. Úgy éreztem, hogy szívesen foglalkoznék ilyesmivel, és jó tanulási lehetőségnek tűnt. Nem gondoltam, hogy kilencedikesként esélyem van megkapni az „állást”. Nem volt túljelentkezés. Amikor szembesültem a munkamennyiséggel és a tényleges feladattal rájöttem, hogy miért nem... Az első számokat megizzadtam, de aztán egyre jobban ment, és Rudolf Ágnes tanárnő is nagyon türelmes volt hozzám.
Nagyon jó kis közösség van, szeretek csapatban dolgozni. Jó érzés volt, hogy a tanárnő és a nagyobb diáktársak bátorítottak az elején, amikor izgultam, hogy helyt tudok-e állni.
Nagyon jó érzés tördelőnek lenni, mert minden elkészült lapszám egy kicsit az enyém is... Viszont felelősség is, hogy milyen lesz, tetszik-e majd az olvasóknak, tanároknak, és az sem könnyű, hogy mindig valami új arculattal kell előállni, hogy színes és vonzó legyen a diáktársak számára.
***
A Nyugati Jelen napilap a Csiky-Csuky diáklapnak felajánlotta 2014-es Nyugati Jelen falinaptár novemberben eladott példányszámaiból befolyt összegnek a 10%-át mintegy támogatásként. Beszélgetésünk végén Rudolf Ágnes megköszönte a Jelennek a támogatást, és biztosította szerkesztőségünket, hogy a pénz jó helyre ment, hiszen nagy szükségük van rá és sokat jelent számukra mindenféle támogatás.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Biró: harmadik lehetne egy közös EP-listán az MPP jelöltje
A Magyar Polgári Párt (MPP) január folyamán tárgyalni fog az RMDSZ-szel egy közös Európai Parlamenti jelöltlista kialakításáról, amelynek harmadik helyére tart igényt – közölte szerdán Biró Zsolt.
A pártelnök (képünkön) marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján rámutatott, ha az alkotmánymódosító népszavazást valóban egy időben tartják az EP-választásokkal, akkor a románság részvétele is magas lesz. Így az RMDSZ nem teheti kockára az erdélyi magyarság európai képviseletét azzal, hogy elzárkózik az összefogástól, mert kétséges, hogy átlépi-e még az öt százalékos küszöböt – jelentette ki Biró.
Emlékeztetett: az MPP a maga részéről az utóbbi két parlamenti választáson letett arról, hogy külön jelöltlista indításával kockáztassa a romániai magyarság bukaresti képviseletét, és hasonló „felelősségteljes” hozzáállást vár az RMDSZ-től is az EP-választás esetében. Leszögezte: az MPP nem fog „biankó csekket” aláírni az RMDSZ-nek.
Támogatottságuk ismeretében Biró Zsolt természetesnek tekinti, hogy egy kialakítandó közös lista első két helyére az RMDSZ jelöljön, de a harmadik helyre az MPP tart igényt. Ha egy ilyen összefogáshoz az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is csatlakozna, akkor ők a negyedik helyre jelölhetnének, tekintettel arra, hogy a 2012-es önkormányzati választásokon az MPP-nél kevesebb polgármesteri mandátumot szereztek – tette hozzá Biró Zsolt.
Újságírói kérdésre, hogy kit javasol az MPP egy esetleges közös EP-listára, Biró Zsolt nem nevezte meg a párt jelöltjét. Az RMDSZ-szel való tárgyalás dátumát sem pontosította, azonban hozzátette, a találkozó szükségességéről megállapodott már Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel.
Mint arról beszámoltunk, az idei EP-választásokra korábban az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is erdélyi magyar koalíció létrehozását javasolta. Utóbbi szervezet elnöksége kifejtette, az erős brüsszeli magyar képviselet érdekében Tőkés László vezette erdélyi magyar koalíciós listával kellene indulni a májusi megmérettetésen.
Az RMDSZ azonban elutasította a koalíciót. Kelemen Hunor a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) novemberi marosvásárhelyi ülésén kifejtette: az RMDSZ-nek önállóan kell indulnia az EP-választásokon, és „nem szabad engednie más magyar szervezetek zsarolásának”.
Mint ismeretes, a 2009-es EP-választásokon az RMDSZ és az EMNT által létrehozott Magyar Összefogás listája a – román választók alacsony részvétele közepette – leadott voksok kilenc százalékát kapta meg. A listát Tőkés László, az EMNT elnöke vezette, mellette az RMDSZ két politikusa, Winkler Gyula és Sógor Csaba szerzett még EP-mandátumot.
Krónika (Kolozsvár),

Blamaország
Azt a diákot, aki sorozatban teljesít elégtelenre, hazudik, megszökik a felelősségre vonás elől, illetve alapos a gyanú, hogy a naplóban is illetéktelen módosítást hajtott végre, nos azt jó eséllyel eltanácsolják egy elitnek tartott iskolából.
De ha netán a közeg érdektelensége, az apuka gazdasági potenciálja, az igazgató támadhatósága, a haverok fenyegetőzése miatt erre nem is kerül sor, aligha választják osztályfelelősnek, pénztárosnak, de talán még a cenzori bizottság közelébe sem engedik.
A Ponta-kormány nagyjából hasonló bizonyítványt mutathat fel, amelyen az alkotmánybíróság szerdai határozata újabb csúnya foltot ejtett. A decemberi törvénymódosítási puccs sikerében ugyan már senki sem bízott, a valósággal való szembesülés mégis keserves. Annál is inkább, mivel lassan a kormánykoalíció valamennyi nagy nekibuzdulása lekókad, a kudarcsorozatnak pedig a presztízsen túl nem elhanyagolható anyagi vonzata is van. Az már egészen biztos, hogy az új büntető törvénykönyv és a polgári törvénykönyv nem kezdheti el pályafutását, a decentralizáció kezdete – folytatása? – a jövő ködébe vész. Márpedig ezekben a vállalásokban pénz van, ami egyelőre marad is a brüsszeli trezorokban, miután Románia nem teljesíti vállalt kötelezettségeit.
Öröm az ürömben, hogy a romániai jogállamiság mégsem jutott ebek harmincadjára. Hogy kisebb-nagyobb börtönkirályok egy ideig még a fogdák személyzetét terrorizálják, nem pedig a kisembert. Hogy a magyarság még készülhet az etnikai arányok megváltoztatását is célzó adminisztratív változtatások kisiklatására. Kevésbé örömteli, hogy a végállomáshoz közeledő magyar érdekeltségű perek esetleges vesztesei egyelőre nem reménykedhetnek a készülő Btk. ígérte enyhébb büntetésekben.
Ha nem a bőrünkre menne, ritka jól szórakozhatnánk az egészen, hiszen a történet erősen hajaz egy nívósabb bohózatra, amelyben veretes poénok, nem pedig olcsó kikacsintások ingerlik nevetésre a publikumot. Csakhogy az igazi áldozatok mi vagyunk. És ezt akkor se feledjük, ha a fejünket fogva mulatunk a következő nagyvizit alkalmával, amely elől Ponta lassan az egérlyukba menekülne.
Csinta Samu
Krónika (Kolozsvár),

Az asszimiláció ellen küzd a Bukaresti Magyar Élet
Új, magyar nyelvű kiadvány jelent meg: a Bukaresti Magyar Élet novemberben mutatta be első számát a Brassó Lapok havi mellékleteként. Az egyelőre második lapszámánál tartó, négyoldalas, nyomtatott kiadvány születésének körülményeiről, céljairól, túlélési esélyeiről kérdeztük Bencze Mihály szerkesztőt.
Hogyan született meg az ötlet, hogy saját nyomtatott kiadványt jelentessenek meg a bukaresti magyar közösség számára?
A bukaresti magyar oktatás kétszáz éves múltra tekint vissza. A Barátok katolikus temploma, majd a református és evangélikus templomok köré tömörült erdélyi magyarok ebben a városban egy csodálatos magyar világot építettek. Iskolák, újságok sokasága, könyvkiadás, színház, cégek, gazdasági és kulturális élet fémjelzi az ide került magyarok munkásságát. Ha a két világháború nem teszi tönkre ezen intézményeket, akkor Budapest után minden téren Bukarest lenne a második legnagyobb magyar város.
Kikből áll az a közösség, amelyhez a lap szól?
A bukaresti magyar lakosság széles skálát ölel fel az 5-6 generációs "ősmagyaroktól" a jobb munkalehetőségért ide telepedett magyarokig. Az utolsó népszámláláskor háromezren vallották magukat magyarnak, noha harmincezer magyar él itt. A jövő tehát nem rózsás, évtizedeken belül az asszimiláció hullámai eltörlik az anyanyelvünket. Ezért a legfontosabb az anyanyelv oktatása, védelme és ápolása. Ezt az itt működő Ady Endre Elméleti Líceum, a Petőfi Ház, valamint a római katolikus, a református és az evangélikus egyházak vállalják fel. Ennek az öt intézetnek a kulturális, tudományos egyesítését vállalta fel a három hónapja beindult Bukaresti Magyar Élet újság, melynek szerkesztői Forró László és jómagam.
Milyen időközönként jelenik meg a Bukaresti Magyar Élet?
Egyelőre havonta egyszer jelenik meg, a Brassói Lapok mellékleteként. A mindennapi kulturális és tudományos élet mellett közli a bukaresti magyarok történelmét, neves magyar személyiségek életrajzát, akik Bukaresten keresztül ráhatással voltak az ország kulturális, gazdasági fejlődésére. Mindenkitől szívesen várunk írásokat, visszaemlékezéseket, történelmi fényképeket és dokumentumokat a következő címre: bukaresti.magyar.elet@gmail.com
Végeztek valamiféle piackutatást? Mekkora olvasóközönségről beszélhetünk?
Nagyszabású piackutatást nem végeztünk, de felmértük a lehetőségeket. A nyomtatott változatra idáig 125-235 olvasó volt kíváncsi, de az elektronikus változatot biztos többen fogják olvasni.
Ezek szerint lesz online felülete is.
Igen, az elektronikus változat az Ady Endre Líceum honlapján lesz elérhető, ami most készül.
Hol lehet majd megvásárolni a lapot?
A történelmi magyar egyházaknál, az Ady Endre Líceumban, valamint a Petőfi házban.
Lévén, hogy – legalábbis egyelőre - havilap lesz, a hangsúly nyilván nem az aktualitásokra tevődik majd. Mi lesz a lap erőssége, vonzereje?
A kultúra, a történelem, a fontos események mindig helyet kapnak a lapban. Az erdélyi magyarság bukaresti kötődéseinek a feltárása, a román-magyar kapcsolatok megközelítése mindkét irányból, és hadd ne soroljam, mert a levéltári adatok feldolgozása során még sok rejtély fog előbukkanni. A lap erőssége az maga a létezése, egy olyan városban, ahol a magyarok már lemondtak az önálló sajtóról.
Manapság nagyon merész vállalkozás lapot, főleg nyomtatott lapot indítani tájainkon. Ezt nyilván Önök is tudják. Mennyire bízhatunk a lap tartós fennmaradásában, megvan erre az anyagi fedezet?
Pitagorasz azt mondta: a kezdet az egész fele. Még nincs anyagi fedezetük, de remélem, hogy vannak még mecénások, és lesz pályázati lehetőségünk is.
A Bukaresti Magyar Élet hivatalos bemutatkozása 2014. január 20-án 18 órától lesz a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban (Bukarest, Zalomit u. 6.). A lapot Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője mutatja majd be, jelen lesznek a szerkesztők: dr. Bencze Mihály és Forró László.
Valóságos kortörténeti csemegével indít a Bukaresti Magyar Élet első két lapszáma: Zajzoni Rab István, a Barcaság kiemelkedő, 19. századik csángó-magyar költőjének 1851-ben írt, bukaresti útinaplójából közöl részleteket. Érdekességeket közöl Fekete József szobrászművész, a bukaresti Repülősök Emlékműve megalkotójáról, valamint a török költők magyar kultúra iránti rokonszenvéről, annak megverselt bizonyítékairól, és részleteket tudhatunk meg a Herăstrău parkban található két, magyar kötődésű szoborról is. Egy egész oldalt – a harmadikat – szánnak a szerkesztők az egyetlen magyar tannyelvű bukaresti iskola, az Ady Líceum tanárai és diáksága számára, az utolsó oldal pedig a rövid, közérdekű tudósítások, hírek felülete: itt található a Bukaresti Rádió, illetve a Román Televízió magyar adásának programja, valamint a magyar istentiszteletek, misék helyszínei és időpontjai is. A második, decemberi számban a Hungaromagyarázatok nevet viselő, Erdélyben már széles körben népszerű jelenségről és annak értelmi szerzőiről is olvashatnak a bukaresti magyarok.
T. Koós Imola
maszol.ro,

Krassó-Szörénnyel bővíti szórványprogramját Hargita megye
Beszterce-Naszód és Temes megye, valamint Aranyosszék után Krassó-Szörény megyével is partnerséget alakított ki Hargita Megye Tanácsa az Összetartozunk programja keretében.
Az önkormányzat sajtóirodájának közleménye szerint Borboly Csaba tanácselnök szerdán irodájában fogadta Tóth Jánost, a Platanus Művelődési Egyesület titkárát, akivel a közös tervekről beszélgettek. A találkozón részt vett Szabó Barna megyemenedzser és Zonda Erika vezérigazgató, az Összetartozunk szórványprogram felelőse.
Hargita Megye Tanácsa 2009 nyarán azzal a céllal kezdeményezte az Összetartozunk közösségépítő programot, hogy a szórványban élő magyarság megmaradását és fejlődését támogassa. A kezdeményezés hamar székelyföldivé nőtte ki magát: míg Hargita megye Beszterce-Naszód és Temes megyével, valamint Aranyosszékkel alakított ki együttműködést, addig Kovászna megye is hasonló partnerségre lépett Szeben, Hunyad, Fehér és Brassó megyével. 2013. november 15-én, a Magyar Szórvány Napján Enyeden kötött partnerségi szerződést Hargita és Krassó-Szörény megye.
Mint a szerdai találkozón elhangzott, jelenleg Krassó-Szörény megyében négyezer főre tehető a magyar lakosság száma, ebből kétezren élnek Resicabányán. A megyében számos magyar jellegű nevezetesség található: gőzmozdonymúzeum, nosztalgiavasút, Herkulesfürdő, Széchenyi-út a Duna mentén, Sissi királyné emlékműve és a Resicabányai Vízművek.
Krassó-Szörényben 1958 óta nincs magyar tannyelvű oktatási intézmény, és tavalytól a magyar nyelvű oktatás is megszűnt, jelenleg csak óvodás csoport működik a református egyház támogatásával. Az Összetartozunk program jóvoltából a református egyházon keresztül nyílik lehetőség a szórványban élők támogatására, ugyanakkor Krassó-Szörény Megye Tanácsát is felkérik, hogy segítsen az együttműködés megvalósításában.
A megbeszélés résztvevői egyetértettek abban, hogy a fő hangsúly, a kultúra ápolásán kívül, a gyerekekkel való foglalkozáson kell hogy legyen, ezért javasolták közös táborozások szervezését, ahol a székely és a szórványbeli gyerekek megismerhetik egymást, barátságok alakulhatnak ki közöttük.
A Székelyföld és a Bánság kölcsönös megismerését elősegítheti a táncegyüttesek vendégelőadása mindkét régióból, valamint nyári tánctábor szervezése. Emellett javasolták egy kiállítás létrehozását is, amely bemutatja Krassó-Szörény megye gazdag ipartörténetét. A tervek szerint az idei Székelyföld Napokra meghívják a resicabányai Hóvirág daloskört, ugyanakkor egy hargitai küldöttség is ellátogat Krassó-Szörény megyébe.
Borboly Csaba megyeelnök arra biztatta a partnerszervezet képviselőjét, hogy kéréseiket, észrevételeiket fogalmazzák meg, és együtt keressék a megoldást a problémákra. A 2009-es hargitai kezdeményezés sikerét az is bizonyítja, hogy lassan az ország megyéinek egynegyedében működik a szórványprogram.
maszol.ro/közlemény,

Az ötödik halasztás Borbolyék perében
Ismét halasztást rendeltek el a Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, valamint vádlott-társai ellen indult per csütörtöki tárgyalásán.
Idén már harmadszor jelent meg a marosvásárhelyi ítélőtábla előtt Borboly Csaba, Hargita megye önkormányzatának elnöke, akit tizenegy másik személlyel együtt azzal vádol az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), hogy egy útépítési korrupciós botrányba keveredtek. Ezúttal viszont kiderült az is, hogy miért volt szükség a tárgyalás többszöri halasztására.
Az egyik vádlott, Daniel Cristian Mandache, aki január 6-án és 9-én is ügyvédjének betegségére hivatkozva maradt távol, ezúttal sem jelent meg a bíróság előtt, ügyvédje viszont küldött egy értesítést, hogy ő már tavaly december óta nem képviseli a vádlottat. „Az illető ügyvéd küldte viszont idén a halasztást kérő faxüzeneteket, amelyhez már nem lett volna joga, mert már nem az ő ügyfele a vádlott” – magyarázta a furcsa történetet Sergiu Bogdan, Borboly Csaba ügyvédje.
Sergiu Bogdan hozzátette, a többször hiányzó Mandachenek el kell döntenie, hogy másik ügyvédet fogad, vagy pedig elfogadja a bíróság által hivatalból kijelölhető védőt. Az biztosnak tűnik, hogy ez a vádlott jelen lesz a következő, január 23-i tárgyalási napon, mert a bírói utasítás értelmében rendőrök fogják előállítani. Ha valamilyen okból mégsem tudna megjelenni, távollétében is megkezdődik a tárgyalás. Borboly Csaba és vádlott-társai büntetőperében a Marosvásárhelyi Táblabíróságon ez volt az ötödik halasztás. Az elnök korábban többször is elmondta: ártatlansága bizonyítása érdekében ő azt szeretné, ha minél előbb lefolyna a per.
Kovács Attila
Székelyhon.ro,

Kelemen Márton: eltolódtak az erőviszonyok
Előnynek és hátránynak is számít Kelemen Atilla közismert politikus, volt RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő fiaként beszállni a politikai életbe, véli Kelemen Márton, aki szinte az utcáról besétálva, azon nyomban frakcióvezető lett a megyei önkormányzatban. A politikus interjút adott a Vásárhelyi Hírlapnak.
„Egy jó csapat állt össze, a megyei önkormányzat RMDSZ frakciójában, annak tükrében, hogy tizenkét esztendő után az RMDSZ elveszítette az önkormányzat vezetését. Minden egyes kérdést megvitatunk, lehetőleg még a bizottsági ülések előtt. Léteznek különvélemények, és egyesek nem adnak vagy nem adhatnak hangot ezeknek, amivel nincs is gond. Az lenne az igazi probléma, ha nem tudnánk egységesen fellépni, hisz a Maros megyei önkormányzatban éppen ez az összetartás képezi az RMDSZ erejét” – mondta el az interjúban Kelemen Márton. A Maros megyei önkormányzat RMDSZ-frakcióvezetője arról is beszélt, hogy nincsenek egyszerű helyzetben, hisz annak dacára, hogy továbbra is a legnagyobb frakciónak számítanak, egyértelmű, hogy az erőviszonyok eltolódtak.
„Mind Marosvásárhely, mind Maros megye esetében érződik, hogy hiába vagy a legerősebb, ha a polgármestert vagy a megyeelnököt nem te adod, mozgáslehetőséged teljesen korlátolttá válik. Tudomásul kellett vennünk, hogy megváltoztak a játékszabályok, mindaz, amit addig a lehető legtermészetesebbnek tekintettünk, mára már olyasvalami, amiért komolyan meg kell küzdenünk. Ettől függetlenül úgy érzem, a lehetőségekhez képest ebben az új helyzetben is elég sokat elértünk. Összességében véve, sikeres másfél esztendőt tudunk magunk mögött. Sikerült együttműködnünk Ciprian Dobre megyeelnökkel, a Kultúrpalota százéves évfordulója kapcsán sikerült egy olyan multikulturális rendezvénysorozatot nyélbe ütni, melynek a magyar vonatkozásai semmivel sem maradtak alább a románnál, sőt” – jelentette ki Kelemen a Vásárhelyi Hírlapnak adott interjújában.
Az RMDSZ-frakció kimondottan „magyar-specifikumnak” számító idei terveivel kapcsolatosan a Félsziget „hazaköltözését” emelte ki, kihangsúlyozva, hogy egyetlen Félsziget lesz, és az a marosvásárhelyi, amit egyébként „a kolozsvári szervezők is nagyon jól tudnak”. Hozzátette, hogy a már hagyományos Marosvölgyi Fesztivál és a Görgényvölgyi Fesztivál mintájára az idén magyar vidéken is szerveznek egy kistérségi rendezvénysorozatot valahol a Nyárád- és a Küküllő-menti, tömb-magyar régióban, azonban a folyamatban levő egyeztetések miatt egyelőre nem kívánt részleteket elárulni erről.
A tervezett, illetve folyamatban levő beruházásokkal kapcsolatosan elmondta, hogy idén limitált költségvetés mellett érdekek ütköznek a megyei önkormányzatban. „Mi azt szeretnénk, ha minél több, vagy legalább is a lakosság számarányának megfelelő pénz jutna a magyarlakta vidékekre, a román kollégák pedig azt, hogy a beruházások a tömb-román régiókba kerüljenek. Továbbra is fontos célnak tekintjük a kétnyelvűsítés folytatását, főként a tanácsnak alárendelt intézményekben” – fejtette ki Kelemen Márton a beszélgetés során.
A teljes interjú a Vásárhelyi Hírlap január 17-i, pénteki lapszámában olvasható.
Szucher Ervin |
Székelyhon.ro,

A tulajdonos tudta nélkül került lakat a Lázár-kastélyra
Rég nem lépte át a kastély küszöbét, a továbbiakban nem is szándékszik megtenni. Január 16-án is az alpolgármester jelenlétét kérte, amikor végigvezetett az ingatlanban, melynek ő az egyik tulajdonosa. Vormair István kijelentette: a pert azért indította, mert nem volt, akivel tárgyalni. Még arról sem értesítették, hogy lakat kerül a kastélyra, elszállítják a műalkotásokat.
A Lázár-kastély körül kialakult újdonságokról, a bezárásáról és a festmények elszállításáról Vormair István vallja: őt senki nem értesítette. A tőszomszédságban lakó, a kastélyból 2/24-ed részt tulajdonának tudó polgár portálunknak arról is beszélt, miért kezdte követelni a szakértő által megállapított magas bérleti díjat. Az okot röviden így határozta meg: „nem volt, akivel szóba állni, kénytelen voltam bírósághoz fordulni”.
A visszaigénylés kálváriája
A három kastélytulajdonos egyike, Vormair István, a volt gazdatiszt leszármazottja az egyetlen, aki Szárhegyen él. Ő volt az első, aki az ingatlan-visszaigénylést elindította. Mint mondja, többen akadályozták, hogy jogos tulajdonához jusson. Már 2001-ben azzal kellett szembesülnie, hogy kérését a kulturális központ igazgatója öt-hat hónapon át magánál tartotta, nem továbbította. Aztán a helyi önkormányzat öt évig húzta az időt, aztán közölték, nem ismerik el jogosultságát, csak a másik két tulajdonos követelését. „Peres úton kellett bizonyítsam igazamat, szembeállt velem a helyi és megyei tanács és a két másik tulajdonos is, úgy vélem, őket félrevezették” – mondta Vormair. A hosszú procedúrát követően, melynek része volt az is, hogy a kolozsvári kriminalisztikai intézet vizsgálta az adásvételi szerződés hitelességét, a legfelsőbb bíróságon is megszületett a határozat: vissza kell szolgáltatni a jogos tulajdont. Igaz, a végén végrehajtóhoz is kellett fordulni, de sikerült visszaszerezni a 2/24-ed részt a kastélyból.
Egyezségkötés a bérlővel
Miután tulajdonos lett, Vormair István a megyei önkormányzat kérdésére elmondta, ő a közjó érdekében ingatlanrészét bérbe adja a benne tevékenykedőknek a törvény által szabott három évre, a kapott bérleti díj nyolcvan százalékát egy bankszámlán tartja, majd a kastélyra fordítja. „A szerződésben benne volt, hogy a törvény értelmében megszabott bérleti díjat köteles a bérlő fizesse, ugyanakkor az állagmegőrző javításokat is el kell végezze. Ezt kérem, mindenki jól jegyezze meg” – fogalmazott Vormair, további részleteket olvasva fel az aktából, miszerint a bérlő kötelessége az épület épségét megtartani, karbantartani, hogy károsodás ne érhesse. „Ez azt jelenti, hogy ha a tetőről leesik tíz cserép, akkor ő azokat felrakja. Ez érvényben volt 2013. szeptember 8-ig, és ez idő alatt számtalanszor hívtam fel a megyei tanács figyelmét, dossziészámra vannak az aktáim, hogy a szükséges, állagmegőrző javításokat el kell végezni. Ígéretet kaptam, de nem lett belőle semmi” – szögezi le a kastélytulajdonos.
Ingyenes bérleti időszak
A szerződés időtartamának lejártát követően tárgyalásra került sor a megyei tanács képviselőivel, újabb ígéret hangzott el a munkálatok elvégzésére a következő időszakban, mikorra díjmentesen kérték használatba a kastélyt. „A haszonkölcsönről szóló szerződésben is szerepelnek a kölcsönvevő kötelezettségei, köztük az, hogy jó tulajdonoshoz méltóan használja és karbantartja az épületet, rendeltetésének megfelelően használja, a szerződés lejártakor pedig köteles az ingatlant visszaadni. 2013. november elsejéig szólt az újabb megállapodás, s csak annyit csináltak, hogy vásároltak négyszáz darab cserepet, ami az összfedélzet egy százalékára sem volt elegendő. S ezek után kérik, hogy adjam tovább is ingyen nekik használatra. Hogy legyen nekem bizalmam ezek után?” – teszi fel a kérdést Vormair.
Szemet szúró pénzköltések
„Igazat adok a jogásznak abban, hogy egyszerre nem lehet százezreket költeni, de nem kellett volna várni, amíg ilyen nagyra nőnek a javítási költségek. A szerződésben az van, hogy a tulajdonosnak olyan állapotban kell számba adni az épületet, amilyenben 2001-ben, a kérésem letételekor volt” – mondja a tulajdonos, majd példákkal áll elő olyan pénzköltésekre, amelyek szerinte indokolatlanok voltak, amelyeket a kastély állagmegőrzésére is lehetett volna fordítani. „Az intézménynek 14 alkalmazottja van. Hozzá tartozik a vendégház, de ott maximum négy személynek van dolga, tízen a kastélynál lehetnek. Ez sok, de nem lenne vele gond, ha még nem lenne több mint huszonnégy személlyel szerződés különböző munkálatok elvégzésére. A képeket papíron annyit forgatták, hogy ha ez a valóságban megtörtént volna, már nem lenne rajtuk festék. Erre lettek elszámolva pénzek, és amit mondtam, mindenre dokumentumom van. Én állítom, ha akkora a krízis, mint amekkoráról beszélnek, akkor nem kellett volna így költekezni. Egy gazdaember három, esetleg öt személyt tartana, de azok, ha leesik egy cserép, rögtön helyretennék. Csak megjegyzem, olyan a gazda, hogy miután az eső befolyt a Lovagterembe, egy nagy nejlont húztak ki a tetőtérbe, így oldotta meg a problémát” – fogalmazott a tulajdonos.
Párbeszéd híján pereskedés
Vormair állítja, többször írt levelet a megyei önkormányzat elnökéhez, azokban felsorolta a rendellenességeket, kitért arra is, a központ alkalmazottjai hogyan tárgyalnak vele, mint tulajdonossal, hogy minden tiszteletmegadást mellőznek: „Azt is mondták nekem, amikor felhívtam a figyelmüket, hogy a kapubástyáról hiányoznak cserepek, hogy Vormair hozzon létrát, s tegye fel a cserepet. Hát ez miféle magatartás?” De nemcsak vele bánnak bárdolatlanul bizonyos személyek, állítja, hanem a turistákkal is. Arról is írott, sajtóban megjelent panaszt tartogat aktacsomójában. Mint mondja, november közepén is asztalhoz ült Borboly Csabával, a megyei közgyűlés elnökével, ígéret volt, hogy külön könyvelésbe kerül a Lázár-kastély pénzforgalma, az igazgatással is más személyt bíznak meg itt. Mivel változás nem történt, ilyen formában a folytatást sem akarja, Vormair az igazságszolgáltatás útján kéri a szakértő szerint megállapított bérleti díjat. „Nem volt, akivel értekezni, nem maradt más választásom, mint a bírósági utat választani a bérleti díj ügyében. Nem volt párbeszéd. Még most sem tájékoztatnak a dolgokról, azt sem közölték, hogy bezárják a kaput, elviszik a festményeket” – mutatott rá Vormair.
Számonkérés következik
A kastélytulajdonos szerint nem menekül meg a bérlő a számonkéréstől, illetve november elsejétől a bérleti díj kifizetésétől sem azáltal, hogy lakatot tett a bejáratra. Ameddig nem kerül sor hivatalos átvételre, átadásra szakértő jelenlétében, aki igazolja, hogy eredeti állapotban kerül vissza gazdájához az ingatlan, az ügy nincs lezárva. Vormair ragaszkodik a pontos elszámoláshoz, addig nem látja lehetőségét, hogy bármilyen formában is beszélni lehessen a kastély újranyitásáról, turistafogadásról. Leszögezi: ő egy a három tulajdonos közül, társaival ez ügyben részéről nem történt egyeztetés.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro,

A külhoni magyarok támogatását célzó pályázatokat hirdettek meg - A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. meghirdette a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén történő egyéni és közösségi boldogulásának, anyagi, szellemi gyarapodásának elősegítését, kultúrájának megőrzését célzó pályázatokat - közölte az alapkezelő csütörtökön az MTI-vel.
Közleményük szerint "A magyar kultúráért és oktatásért" központi és regionális pályázati, valamint a "Szülőföldön magyarul" támogatási programra lehet pályázni.
A pályázatokat január 15. és március 14. között, eltérő beadási határidőkkel lehet benyújtani a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez vagy az alapkezelő által megbízott közreműködő szervezetekhez.
A pályázatok benyújtásával és a felhívásokkal kapcsolatos információkat az alapkezelő honlapján, a www.bgazrt.hu címen érhetik el az érdeklődők - írták.
(MTI)

KUTATÁSI JELENTÉS
Milyen kihívásokkal szembesül a csángó oktatási program?
2012 tavaszán és őszén terepkutatás történt Csángóföldön, mini-PISA-felmérést is végeztek a gyerekek körében. A legnagyobb gond a pedagógiai végzettséggel rendelkező tanárok alacsony száma és a körükben tapasztalható fluktuáció.
2012 tavaszán és őszén a Teleki László Alapítvány támogatásával és megrendelésére Csángóföldön, Kárpátalján és Vajdaságban felmérések készültek a szórványoktatás hatékonyságáról. A kutatást dr. Papp Z. Attila, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének igazgatója vezette.
A kutatás eredményeit először 2013 januárjában az MTA TK Kisebbségkutató Intézetben, majd pedig áprilisban és novemberben tudományos konferenciákon mutatták be. Az alábbiakban a kutatási jelentés Csángóföldre vonatkozó megállapításait ismertetjük kivonatolva.
A jelentésből kiderül, a Csángó Oktatási Program keretében a 2012/2013-as tanévben 26 helyszínen zajlott magyar oktatás, ezek közül 18 helyszínen az állami iskolában, fakultatív órák keretében, önálló tantárgyként tanulták a gyerekek a magyar nyelvet. A iskolán kívüli foglalkozásokon részt vevő gyerekek száma 1700–1800 körüli, míg az állami oktatási rendszerben magyarul tanuló diákok száma kb. 1050 volt.
A kutatás keretében Csángóföldön interjúkat készítettek a csángó oktatási programban érintett szereplőkkel: pedagógusokkal, szülőkkel és diákokkal 2012 májusában (Lészpeden, Nagypatakon, Lujzikalagorban, Csík faluban és Pusztinán). A kutatók a programhoz kapcsolódó nehézségeket is próbálták feltárni.
Az oktatási program legnagyobb kihívásai:
a pedagógiai végzettséggel rendelkező tanárok alacsony száma, a tanárok körében tapasztalható fluktuáció és az utánpótlás kérdésének megoldatlansága.
Az oktatási felelőssel készített interjúból kiderült, hogy a programban 24 helyszínen oktató 47 pedagógus közül egyetlen személy rendelkezett magyar szakos tanári végzettséggel, illetve volt néhány középiskolai vagy felsőfokú óvónői/tanítónői képzettséggel rendelkező oktató. Ez nem csupán az oktatási program minőségét befolyásolja, hanem a magyarórák iskolai bevezetése esetén az oktatók számára hátrányt jelent, ha nem rendelkeznek pedagógiai végzettséggel – áll a kutatási jelentésben.
Előzmények
2012. január végén az oktatási programot működtető MCSMSZ vezetősége lemondott amiatt, hogy a mintegy 140 millió forintos éves költségvetésének felét biztosító magyar állami támogatást nem kapta meg. Döntésükhöz az is hozzájárult, hogy két magyarországi alapítvány - a budapesti Teleki László Alapítvány, illetve a budapesti Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) - Romániában egy újabb alapítványt szeretett volna létrehozni, és a moldvai magyar oktatás ügyére szánt magyar állami támogatást az MCSMSZ helyett a továbbiakban ez az új szervezet kapta volna. Mint kiderült, a Teleki László Alapítvány az azelőtti évben megbízást kapott a magyar államtól az MCSMSZ pénzügyi átvilágítására, mely során hiányosságokat tapasztaltak. A moldvai magyar oktatási program lebonyolításában presztízzsel és tapasztalattal rendelkező MCSMSZ védelmében több szervezet és magánszemély kiállt, végül a kialakult nyilatkozatháborúban a magyar kormány a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) kérte fel az oktatási program koordinálására. Az MCSMSZ-től 2012 februárjától vette át a Csángó Oktatási Program felügyeletét az RMPSZ. A lemondott vezetőség több tagja együttműködési megállapodást kötött az RMPSZ-szel. Először február-áprilisra szóló ideiglenes megbízatásról volt szó. Az átmenet sem volt botrányoktól mentes, egy „külsős válságmenedzser” vitatható döntéseket hozott, míg aztán Márton Attila lészpedi tanár lett az új oktatási felelős 2012 márciusától. 2012 májusában az RMPSZ mind a magyar kormány, mind a magyarországi magántámogatásokat a program számára becsatornázó AMMOA képviselőivel aláírta a megállapodást a program működtetéséről, és azóta is koordinálja az oktatási programot. Az utolsó nyilatkozat a témában: „Mi azt látjuk, hogy amióta az RMPSZ átvette a programot, a program bővült. Húsz-huszonöt százalékkal több gyerek vesz részt az oktatásban, négy új faluban tudtuk elindítani az oktatást. Olyanok, akik korábban kiléptek a programból és önállóan szervezték meg az oktatást, most visszaléptek a programba. Mindezt a korábbi költségek kétharmadából hozza ki az RMPSZ. Mindemellett ott van a megfelelő minőség-ellenőrzés és a magasabb szakmai színvonal, úgy, hogy a programban résztvevő oktatók is kiszámíthatóbb bérezéssel, magasabb jövedelemmel vesznek részt a programban. Ami a számokat illeti, két forrásból tevődik össze a program támogatása, és ebből tevődött össze korábban is. Az egyik, amit a magyar kormány ad, a másik a keresztszülői támogatások. Ez összesen eddig 150 millió forintot tett ki. Most 90 millió forintból tudunk több gyereket elérni, magasabb szakmai színvonal mellett.” (Répás Zsuzsanna, 2013 október.)
Probléma a magas fluktuáció
A 24 helyszínből a 2011/2012-es tanévben kilenc helyszínen tanítottak az előző tanévhez képest teljesen új pedagógusok, akik korábban vagy nem vettek részt az oktatási programban, vagy más helyszínen tanítottak, további négy helyszínen pedig a már több éve ott dolgozó pedagógusok mellé kerültek be új pedagógusok – derül ki a kutatásból. A 2012/2013-as tanév szintén nagymértékű fluktuációval indult, a helyszínek felén új pedagógusok (is) tanítottak.
Az interjúalanyok szerint a fluktuáció szorosan összefügg egyrészt azzal, hogy az oktatási programba bekerülő pedagógusok egy része nincs tisztában a helyi viszonyokkal, nincs felkészülve arra, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie Csángóföldön, és emiatt egy-két év után kilép a programból, vagy esetleg indulásból nem is tervez hosszabb távra, hanem rövidtávú tapasztalatszerzésként fogja fel az egészet. A szakképzettséggel rendelkező magyarországi oktatók számára pedig nagy nehézséget okoz a román nyelvtudás hiánya, hiszen enélkül gyakorlatilag lehetetlenné válik a gyerekekkel való kommunikáció azokban a falvakban, ahol a magyar nyelvet nem beszélik a megfelelő szinten.
A fluktuáció megszüntetése a pedagógus helyi közösségbe való beilleszkedése és „tanítói presztízsének” kivívása szempontjából is fontos. Akár évekbe is telhet, amíg a helyi közösség befogadja a tanárt, amíg sikerül a települési viszonylatban befolyással bíró személyekkel (polgármester, pap, iskolaigazgató) jól működő kapcsolatot kialakítania, ami sokszor kulcskérdése a helyi oktatási program megszervezésének és működtetésének.
A fluktuációt erősítik az egyenlőtlen lakhatási körülmények,
ugyanis míg egyes oktatási helyszíneken sikerült megfelelő feltételeket biztosítani az oktatók számára, más helyszíneken hiányoznak a legelemibb feltételek. A program hosszú távú sikeressége érdekében ezeket az egyenlőtlenségeket célszerű a lehetőségekhez mérten felszámolni, hiszen a gyengébb feltételeket kínáló települések kevésbé lesznek vonzóak a pedagógusok számára, ez pedig erősíti a fluktuációt – javasolják a kutatók.
A kutatási jelentés szerint az oktatási program felelőse pozitívumnak érzi, hogy a pénzügyi felügyelet átkerült a Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez, szerinte ez csökkenti a pénzügyi egyenlőtlenségeket is, ami szintén az elégedetlenség, a feszültségek növekedéséhez járult hozzá, és a rendszerből való kilépés esélyét növelte. Az RMPSZ irányítása alatt a 2012/2013-as tanévtől kezdődően a helyszínek fenntartása a pedagógusok számára egységesen kiutalt összegek alapján történik. A kutatók azonban azt tapasztalták, ezzel szemben több helyszínen nagy az elégedetlenség, ami több pedagógusnak a programból való kilépéséhez is vezethet – írják. A finanszírozás újragondolása során szükséges figyelembe venni az egyes helyszínek sajátosságaiból adódó különbségeket – javasolják.
A fluktuáció problémájának megoldására – a körülmények előzetes megismertetése és a különböző egyenlőtlenségek felszámolása mellett – két javaslat fogalmazódott meg a kutatási jelentés szerint: az oktatási programba bekerülő pedagógusokkal minimum két éves szerződést írnának alá, ami az évenkénti pedagóguscserét lenne hivatott kivédeni; ugyanakkor hosszú távon helyi, azaz csángóföldi pedagógusokra kellene támaszkodnia a programnak.
Kimaradás, elvándorlás, harc az iskolában
A belső kihívásokon túl még számos problémával kell szembenézniük a pedagógusoknak és az oktatási program működtetőinek. A gyerekek néha kimaradnak, a magyar órák gyakran ugyanis plusz áldozatvállalást jelentenek, hiszen reggel 7 órától, vagy délután, a tanórák után kerül sor ezekre. Probléma az elvándorlás is, ami a gyereklétszám csökkenését vonja maga után, sok szülő külföldön vállal munkát, majd kiköltözteti a nagyszülőket és gyerekeket is.
Az iskola és az ott oktató pedagógusok viszonyulása szinte minden helyszínen gondot okoz, különösen akkor, amikor a magyar órákat be szeretnék vinni az iskolába, iskolai fakultatív magyar nyelvórák formájában; minden új helyszínen meg kell vívni a harcot az iskolával – foglalja össze a kutatási jelentés.
Ott is, ahol normalizálódni látszik a helyzet, az iskolákkal kialakított egyensúly eléggé törékeny, sok esetben személyfüggő, valószínűleg még éveknek kell eltelniük, amíg ez a kérdés stabilizálódik – értékelik a csángóföldi helyzetet. Ha pedig a helyi közösség is negatívan viszonyul a magyar órákhoz, az befolyásolni képes a szülők hozzáállását, akik a megbélyegzésüktől való félelem miatt, illetve a konfliktusok elkerülése érdekében nem mernek érvényt szerezni akaratuknak.
12 pedagógus kérdőívet is kitöltött. Felük utalt arra, hogy a helyi hatóságok, a polgármester, iskolaigazgató és tanárok egy része igyekszik ellehetetleníteni minden eszközzel a magyar nyelvoktatást, az állami iskolák részéről nagy ellenállás tapasztalható. Kommunikációs problémák vannak amiatt, hogy a szülők a gyerekekkel románul beszélnek a családban. Az oktatás fakultatív jellege a gyerekek érdeklődése, motivációja tekintetében mutatkozik hátráltató tényezőnek. Többen utaltak az anyagi-infrastrukturális feltételek hiányára is.
A pedagógiai vonatkozású kihívások közt megjelent a továbbképzések hiánya, illetve a tanárkollégákkal folytatott módszertani tapasztalatcserék hiánya, a tankönyvek hiánya, a tanterv és munkaterv hiánya (egy-egy személy említette ezeket). Az egyik pedagógus a nyelvoktatással kapcsolatos konkrétabb problémákat vázolt fel: a gyerekek figyelemzavara (ami szerinte a 40%-ot is eléri körükben), a magánhangzók kiejtésnek problémája, olvasási nehézségek. Egyik faluban megfogalmazódik a helyi állami iskola gyenge színvonala is problémaként, ami kétségkívül összefügg az előbbiekkel is, hiszen amennyiben a gyerekek alapvető olvasási-írási készségei hiányosak, az a magyar nyelv oktatásában is hátrány.
A gyerekek kompetenciái és a „pedagógiai hozzáadott érték”
A kutatók felmérték, a programban részvevő diákok milyen nyelvi kompetenciákkal rendelkeznek (szókincs, szövegértés), az oktatás hatékonyságát pedig a pedagógiai hozzáadott-érték meghatározásával mérték.
A kérdőív három részből tevődött össze: 1. szocio-demográfiai és egyéb háttéradatok (románul); 2. magyar nyelvismeretre, szövegértésre vonatkozó rész; 3. egy matematikai-logikai kompetenciát mérő rész (románul). Az összesített szövegértési és matematikai mutatókat a nemzetközi PISA tesztekhez hasonló módon összesítették. 25 faluban (26 helyszínen), összesen 470 tanulóval töltették ki a teszteket, ez a célcsoport mintegy 35 százalékát is kiteszi, így a hibahatár 95 százalékos megbízhatósági szinten +/-3,8 százalékpont.
A sztenderdizált szövegértési mutatók átlagainak települések szerinti vizsgálatából kiderül: Kostelek magasan kiemelkedik e téren a többi település közül, ezt pedig Csík, Magyarfalu, Frumósza és Somoska követi. (Kosteleken jó a magyar nyelvállapot, a falu történelmileg a Gyimesek része, egy időben Csíkszépvízhez tartozott, a magyar oktatás a Bákó megyei Ágas községhez csatolásakor szűnt csak meg. A faluban magyar misék is vannak - lásd bővebben itt.) A lista másik végén Nagypatak és Bahána található. A település mint változó önmagában 24,6 százalékban magyarázza a helyszíneken mért nyelvi szintek közötti különbségeket.
A magyar nyelvi kompetenciák közötti eltéréseket külső és belső tényezők befolyásolják. Előbbiek közé az iskolával szorosan össze nem függő kontextuális tényezőket sorolták (helyszínek magyar nyelvi állapota, gyerekek társadalmi nyelvhasználati szokásai, a gyerekek családi és szocio-ökonómiai háttere), utóbbiak közé pedig olyan tényezőket, mint az életkor, osztály, magyar nyelvtanulás ideje (hány éve tanul magyarul a gyerek), az iskolarendszerű és az azon kívüli magyar oktatásban való részvétel, a gyerekek önértékelése és jövőtervei.
A külső tényezők közül a nyelvi kompetenciaszint elsősorban a nyelvhasználati szokásokkal mutat szignifikáns kapcsolatot: a „csángós” nyelvhasználat (tehát ha a gyerek valamilyen szinten használja a csángó nyelvjárást a mindennapi kommunikáció során) mindhárom szövegértési feladat esetében a legerőteljesebb hatást fejti ki, e feladatok teljesítését pedig 10 százalékban magyarázza. Hasonlóképpen, 9 százalékban magyarázza a nyelvi kompetenciákat az ún. családiháttér-index (a saját könyvvel és számítógéppel rendelkező gyerekek pl. jobban teljesítettek, míg a külföldön dolgozó anyák gyerekei kevésbé jól).
A magyar nyelvi kompetenciákat az egyes települések szintjén 40%-ban magyarázza az, hogy hány éve van magyar képzés a faluban, illetve mekkora a magyarul beszélők aránya a településen, azaz milyen a falu nyelvállapota. Ám a magyar nyelvoktatás régisége egy adott településen nem képes a magyar nyelvi kompetenciákat erősíteni a gyerekek egyéni hozzájárulása nélkül, továbbá a képzés megerősödését egy-egy településen olyan kontextuális, de belső tényezők is hátráltathatják, mint a pedagógusi fluktuáció vagy belső konfliktusok. Ebből az is következik, hogy
egy adott képzés csak a helyi világba ágyazottan fejthet ki jótékony hatást,
a képzések önmagukban csak akkor lehetnek sikeresek, ha az iskola/képzés egyfajta magyar nyelvű kulturális-társadalmi helyszíné is válik a gyerekek számára – vonják le a kutatók a következtetést. Tehát olyan szakképzett pedagógusokra van szükség, akik valamilyen mértékben „kulturális menedzserként” is működnek, viszont csak kulturális menedzserként a pedagógusmunka nem lehet hatékony – javasolják a szakértők.
A kompetenciaszinteket külső és belső tényezők által meg nem magyarázott részét a szakirodalom pedagógiai hozzáadott értéknek (PHE) nevezi. Ez azt jelzi, hogy a szóban forgó tényezők alapján történő becslés szerint milyen szinten kellene az egyes diákoknak teljesíteni, és ehhez képest hogyan teljesítenek, azaz a pedagógusok mennyit tesznek hozzá/vesznek el az egyes helyszíneken a tényezők befolyásoló hatásához/hatásából. Az összesített – tehát belső és külső adottságokat egyaránt figyelembe vevő – modell keretében vizsgálva a pedagógiai hozzáadott értéket, a következő települések teljesítettek adottságaikhoz képest szignifikánsan jobban: Csíkfalu, Pokolpatak, Diószén, Forrófalva, Somoska, Lészped, Lujzikalagor, Frumósza, Diószeg, Lábnyik és Klézse. A teszt során rákérdeztek arra is, hogy a gyerekek hol szeretnének élni. A románul feltett kérdésre a gyerekek mintegy nyolc, az ugyanezt magyarul firtató kérdésre a tanulók mintegy 5 százaléka válaszolta azt, hogy Magyarországon szeretne élni. Azok a gyerekek, akik Magyarországot jelölték meg, rendszerint magasabb magyar nyelvi kompetenciaszinttel rendelkeznek.
A kutatók további javaslatai
A magyarórákat minél inkább integrálni kell a közoktatási rendszerbe. Ugyanakkor ez a törekvés nem kell, hogy kizárólagos legyen, hiszen egyes helyszíneken elképzelhető, hogy a civil forma megfelelőbb keretet ad a képzéseknek, illetve több helyszínen az állami iskola vezetősége és/vagy az egyház ellenséges megnyilvánulása miatt ez nem tűnik kivitelezhetőnek.
Az oktatás helyszíneit vonzóbbá kell tenni; nemcsak a képzések minőségére hatna ki, hanem általában a magyar nyelv és a magyarsághoz való tartozás presztízsét növelné, ha felújított termekben, épületekben zajlanának a képzések – vélik a kutatók.
Sok gyereknek a magyar nyelv gyakorlatilag idegen nyelv, ezért oktatása speciális pedagógiai módszertant igényelne.
A szülőket is be kellene vonni a képzésekbe, így hatékonyabban lehetne az asszimilációs folyamatokat ellensúlyozni. Minden tanév végén valamilyen bizonyítványt, „magyar diplomát”, a magyarsághoz tartozást sugalló kis emléket lehetne átadni – javasolják.
Közös táborokat lehetne szervezni tömbben és szórványban élő fiataloknak, ami által valamiféle magyar szolidaritás is kialakulhatna, valamint a tömbben élők államnyelvi kompetenciáit és a szórványhelyzetben lévő fiatalok magyar nyelvtudását lehetne erősíteni.
A gyerekeket motiválni kellene a magyar órákon való folyamatos részvételre, pl. egy ösztöndíjprogram révén, amely a foglalkozásokon való részvételt és a nyelvi kompetenciák fejlődését honorálná.
Végül javasolják a programban részt vevő gyerekek nyelvi szintjének rendszeres mérését, amelyet évente legalább két időpontban (egy bemeneti és kimeneti időpontban, mert ez által a program hatékonyságáról is pontosabb képünk lenne, és ez nagy támogatás lehetne az ott zajló pedagógiai munkának is. „Lehet is és kell is ilyen méréseket végezni, hiszen csak így adunk esélyt arra, hogy képet kapjunk az oktatás hatékonyságáról, egyszersmind a közpénzek felhasználásáról” – áll a kutatási jelentésben.
A kutatási jelentés eljutott nemcsak a Telekihez, hanem az RMPSZ-hez és a csángóföldi pedagógusokhoz is, és tervben van az eredmények részletes bemutatása és közös kiértékelése. Minden mérésnek akkor van értelme, ha az érintettekkel át lehet beszélni – közölte kérdésünkre Papp Z. Attila. Mint mondta, szóbeli ígéret van arra nézve, hogy a kompetenciaméréseket rendszeresítsék, bár még konkrét megbízás erre nincs. 2013 őszén a magyar kormány Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma képviselőivel is végigbeszélték a javaslatokat – közölte a kutató. A kutatási eredményeket hamarosan egy szakfolyóiratban is publikálják.
Transindex.ro

L. Balogh Béni
CSAPDAHELYZETBEN Romániai magyar érdekképviselet 1940-1944 között
Történelmi üresjáratnak bizonyult a Romániai Magyar Népközösség, mely ellenséges környezetben, személyes ellentétektől terhelve működött négy évig.
Előzmények A két világháború közötti romániai magyarság politikai érdekképviseleti szerve 1922-től 1938-ig az Országos Magyar Párt (OMP) volt, amelynek élén 1926-től a konzervatív beállítottságú gróf Bethlen György állt.
A királyi diktatúra bevezetését követően, az 1938 decemberében, korporatív alapon létrehozott Nemzeti Újjászületési Front (Frontul Renașterii Naţionale) lett az egyetlen engedélyezett politikai szervezet. Gyárfás Elemér, Kis–Küküllő vármegye egykori főispánja, a Katolikus Státus világi elnöke, volt bukaresti szenátor, Bethlen György nevében felajánlotta Miron Cristea miniszterelnöknek a magyar kisebbség együttműködését. A román kormány a Nemzeti Újjászületési Frontba való belépést javasolta.
Ugyanakkor csak az egykori OMP-vezetés ellenzékével, a liberálisabb Bánffy Miklós gróffal és bizalmasával, Szász Pállal volt hajlandó tárgyalásokat folytatni. Az új magyar érdekvédelmi szervezet, az 1939. február 11-én megalakult Romániai Magyar Népközösség vezetőjét végül Bukarest jelölte ki Bánffy személyében.
A román kormány beavatkozása nem csak a Bethlen-Bánffy ellentétet mélyítette el, de az erdélyi magyarság jelentős részét is elidegenítette a „fölülről lefelé” alakult szervezettől. Ami ráadásul a Nemzeti Újjászületési Front magyar tagozataként működött, emiatt pedig sokan a magyar érdekek „kiárusításaként” értékelték a történteket.
„Születési hibái” ellenére, a Bánffy Miklós vezetése alatt alig másfél évig működött Népközösség társadalomszervező munkája kiemelkedő volt. Főleg gazdasági és szociális téren ért el eredményeket, tehát olyan területeken, amelyek korábban az OMP figyelmén kívül estek.
Mikó Imre összegzése szerint a gazdakörök útján, továbbá a szomszédságok, tehát az ún. tízes szervezetek kiépítésével, a munkásság csatlakoztatásával és az iparosok összefogásával olyan magyar szervező munka indult meg Erdélyben, amilyenre azelőtt sohasem volt példa.
Újrakezdés Dél-Erdélyben
A második bécsi döntés nyomán a Romániában rekedt közel félmilliónyi magyarságra a kisebbségi lét gyökeresen új szakasza várt. Számaránya és területi elhelyezkedése megváltozott, demográfiai, szellemi potenciálja jelentősen összezsugorodott, és ezzel egyidejűleg módosult az ország politikai berendezkedése is. A kisebbségi életforma felépítését majdhogynem az alapoktól kellett újrakezdeni egy meglehetősen ellenséges társadalmi-politikai közegben. A dél-erdélyi magyar közvélemény jelentős része a bécsi döntés után is a székhelyén maradt gyulafehérvári római katolikus püspököt, Márton Áront látta volna szívesen vezetőjeként.
A magyar kormány azonban Gyárfás Elemért bízta meg ezzel a feladattal. Jakabffy Elemér emlékiratai szerint Gyárfás beleegyezett abba, hogy ő „csak” a politikai vezetést fogja gyakorolni, „nemzetvezetőül” pedig Márton Áront ismeri el. A püspök valóban mindvégig a dél-erdélyi magyarság nem hivatalos, erkölcsi-szellemi vezetőjének számított, szavának súlya volt Budapesten és Bukarestben is.
A Romániai Magyar Népközösség 1940. november 4-én, Nagyenyeden tartotta újjáalakuló értekezletét. Betöltötték a bécsi döntés nyomán megüresedett vezetői tisztségeket. Elnökké Gyárfás Elemért, alelnökké Szász Pált, gr. Bethlen Bálintot és Jakabffy Elemért választották.
Elfogadtak egy határozatot, amely egyebek mellett megállapította: a magyarországi románokat sújtó intézkedések a dél-erdélyi magyarság helyzetét is rendkívül megnehezítették.
Az ügy előzménye az volt, hogy Gyárfás korábban előzetes meghallgatási jogot kért a magyar kormánytól az észak-erdélyi románságot érintő intézkedésekre nézve. 1940. szeptember 19-én Budapest erről írásban is biztosította.
A megállapodást azonban a magyar kormány a több száz észak-erdélyi román család 1940. októberi, meggondolatlan kiutasításával megszegte, ez pedig súlyos következményekkel járt a dél-erdélyi magyarság számára. Mindkét oldalon kezdetét vette a kölcsönösségen alapuló nemzetiségi politika, amely több-kevesebb intenzitással 1944 őszéig tartott.
Az 1940. november 4-én módosított alapszabály szerint Kolozsvár helyett Nagyenyed lett a Népközösség új székhelye. Idővel azonban a tényleges központtá Bukarest vált, s mellette a szervezet aradi és brassói tagozata tett szert nagyobb jelentőségre, elsősorban az ott létesült magyar királyi konzulátusok miatt.
A román kormány elismerte ugyan a Magyar Népközösségnek, mint a romániai magyarok átfogó képviseleti szervének létjogosultságát, de az országos és helyi politikai ügyekbe semmiféle beleszólási jogot nem biztosított számára. Tevékenységét amúgy is szinte mindvégig megbénította a gyülekezési tilalom, az utazási korlátozások és az igen szigorú levél- és sajtócenzúra. 1941 januárjában a hatóságok egy időre bezárták a Népközösség nagyenyedi és dévai irodáját, az utóbbi esetben az irattárat is elkobozták.
Erre azért került sor, mert a Népközösség jelentéseket készített a magyarellenes intézkedésekről, amit a román hatóságok „hamis hírek terjesztésének” minősítettek. 1941 júliusában a petrozsényi irodát zárták be. Letartóztatták a helyi elnököt, Veress Béla unitárius lelkészt, akit később kétévi börtönre ítéltek.
A Népközösség működése
A Népközösség főleg a jogvédelem terén fejtett ki aktivitást, központi és helyi irodái révén állandó jogsegélyt nyújtott. A leghatékonyabban működő brassói iroda például hivatalos beadványok megszerkesztésében segédkezett, eljárt a hatóságoknál a magyar panaszok orvoslása ügyében, munkaközvetítést vállalt, ezenkívül kőnyomatos körlevelekben rendszeresen ismertette a legújabb hatósági rendelkezéseket.
Rendszeresen informálta a már említett magyar konzulátusokat a dél-erdélyi magyarság helyzetének alakulásáról, és segítette ezek működését. Az egyházakkal együtt részt vállalt a Magyarországról érkezett, elsősorban szociális célokat szolgáló titkos segélyek szétosztásában a rászorultak között.
A Népközösségnek a magyar kormánnyal és a magyar külképviseleti szervekkel fenntartott kapcsolatait a román hírszerző szervek úgy értelmezték, hogy idegen érdekeket követ, és irredenta, revizionista propagandát folytat.
Napilapja a Temesváron megjelenő, Vuchetich Endre által szerkesztett Déli Hírlap volt. Papírhiányra hivatkozva a hatóságok folyamatosan korlátozták a lap terjedelmét és példányszámát. 1942 decemberében az újság már csak 10 ezer példányban és mindössze négy oldalon jelenhetett meg. A Népközösség helyi tagozatai a körülményektől függően egészségügyi, szociális és kulturális feladatokat is elláttak.
A brassói tagozat például az itteni, viszonylag kedvezőbb körülmények közepette sikerrel karolta föl a szegényügyet és népkonyhákat, gyermekotthonokat állított föl, a rászorulóknak ingyenes orvosi vizsgálatot és gyógyszerellátást biztosított.
A jóval kedvezőtlenebb helyi viszonyok dacára a bánsági tagozat 1940 szeptemberében egy ötezer kötetes népkönyvtárat nyitott Temesváron, 1941-ben egészségügyi szolgálatot szervezett.
Karácsonyi segélyakciói során több száz pár cipőt és ruhaneműt osztott szét, ezenkívül az egyházakkal együttműködve rendszeres napi ebédet biztosított kb. ötszáz iskoláskorú gyermeknek. A Magyar Nő- és Leányegylet támogatásával napközi otthonokat tartott fönn.
Az aradi tagozat főleg jogvédő és szociális tevékenységével tűnt ki, míg a Hunyad vármegyei és a dél-bihari népközösség munkáját szinte teljesen megbénították a román hatóságok.
A Népközösség keretei között a magyar gazdák érdekeit védő önálló szervezetként működött az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) Dél-Erdélyben maradt része. Szász Pál elnök Nagyenyeden állította föl az új központot, egyben hat kerületet szervezett, melyek élére gazdasági felügyelőket nevezett ki.
Az EMGE tevékenysége eredményesnek bizonyult. Az ún. gépakciók során több száz mezőgazdasági géphez juttatta ingyen vagy kedvezményes áron a magyar kisbirtokosokat. Viszonylag nagy mennyiségű gabonát, vetőmagot, tenyészállatot és műtrágyát osztott ki, a rászorulóknak kölcsönöket és gyorssegélyt is nyújtott.
A helyszíni oktató- és szervezőmunkát, valamint a gazdakörök életét azonban ellehetetlenítették a különböző csendőrségi tilalmak. Ráadásul az EMGE vezetői a hatóságok állandó zaklatásának voltak kitéve. Az egyesület központi irodáját a katonaság többször lefoglalta, és lapját, az Erdélyi Gazda című folyóiratot ismételten betiltották.
Személyi ellentétek
A Népközösség szűkebb vezetésen belül kezdettől fogva ellentétek voltak. Többen egyszemélyes vezetési stílussal vádolták Gyárfást, és szemére vetették, hogy keveset törődik a Népközösség belső ügyeinek intézésével.
A lappangó viszály 1942 szeptemberében került felszínre, amikor is Szász Pál levélben közölte Gyárfással, hogy lemond alelnöki tisztségéről. Ezt azzal indokolta, hogy Gyárfás nem hívja össze a Népközösség elnöki tanácsülését, és nem egyeztet a többi vezetővel, mielőtt a dél-erdélyi magyarságot érintő fontos kérdésekről nyilatkozik.
A Gyárfás-Szász viszály mögött részben személyes, részben elvi ellentétek álltak. Jakabffy visszaemlékezései szerint a Gyárfást támogató bánsági, aradi, brassói magyar vezetők véleménye az volt, hogy Szász megsértődött, amiért Budapest választása 1940 szeptemberében nem rá, hanem Gyárfásra esett.
Ezért később éppen olyan aknamunkát folytatott, mint 1940 előtt Bethlen György ellen. A baloldali Kacsó Sándor viszont elvi különbségekről írt. Szerinte a bankár Gyárfás csak választót és nyírni való nyájat látott a népben, míg Szász − Gyárfással ellentétben − nem a magyar kormány megbízottja volt, hanem a népet képviselte, és azt szervezte. Magyarország német megszállását követően a Gyárfás Elemér és Márton Áron közötti feszültség is kiéleződött. Míg a püspök 1944. május 18-án, a kolozsvári Szent Mihály templomban elmondott szózatában nyíltan felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, addig Gyárfás az „árral úszott”, és a németbarát Sztójay-kormánnyal igyekezett jó viszonyt ápolni.
A Népközösség „közép-erdélyi” vezetői: Márton Áron, Szász Pál, gróf Haller István, Nagy Ferenc református püspökhelyettes és Gál Miklós unitárius főgondnok május elején azt kérték Gyárfástól, hogy hívja össze az elnöki tanácsot a „súlyosbodó hadi és politikai helyzet” megbeszélése érdekében.
A május 25-én, Gáldtőn tartott értekezleten, amelyen csak Gyárfás és az elégedetlenkedők jelentek meg, Márton Áron élesen bírálta az elnök egyszemélyes vezetési stílusát, és tiltakozásképpen elhárított magától a „Népközösség munkájában való mindennemű kollaborációt”.
Néhány hét múlva Gál Miklós, Szász Pál és gr. Haller István bejelentették, hogy teljes szolidaritást vállalnak a püspökkel. Júliusban, mivel Gyárfás nem volt hajlandó összehívni az elnöki tanácsülést, lemondtak elnöki tanácsi tagságukról. Ez azonban az 1944. augusztus 23-án bekövetkezett fordulat miatt már nem került nyilvánosságra. A román átállás és az ezt követő események a Romániai Magyar Népközösséget nyomtalanul elsodorták.
Helyét a baloldali irányultságú MADOSZ, majd a Magyar Népi Szövetség vette át.
Összegzésként elmondható, hogy 1940-1944 között a Romániai Magyar Népközösségnek igen mostoha körülmények között kellett képviselnie a Dél-Erdélyben maradt magyarság érdekeit.
A szigorú utazási korlátozások, a levél- és sajtócenzúra, a gyülekezési tilalom, valamint a központi és helyi román hatóságok gyakran ellenséges magatartása szinte megbénította tevékenységét. Leginkább a jogvédelem terén fejtett ki aktivitást, de a helyi tagozatok egészségügyi, szociális és kulturális feladatokat is elláttak.
Különösen a Népközösség keretein belül működő EMGE végzett eredményes szervezőmunkát. 1942 szeptemberében felszínre kerültek a Népközösség vezetésen belüli személyes ellentétek.
1944 tavaszán ezek kiéleződtek, és egyre markánsabb ideológiai jelleget öltöttek. Mindez azonban − Kacsó Sándor szavaival − „történelmi üresjáratnak” bizonyult. A Népközösség rövidesen megszűnt, legtöbb vezetője pedig (az 1945 előtti román politikai elit számos képviselőjéhez hasonlóan) személyes üldöztetésnek lett kitéve.
Transindex.ro,