Magyar alpolgármester helyett Petőfi-szobor
Bár szórványba szorult a marosugrai magyarság, ennek ellenére bátran kiállt elképzelése mellett, és több éves „harc” után december 8-án, vasárnap délben Petőfi Sándor-szobrot avatott.
Az eredeti tervek szerint a nemzet költőjének mellszobra, amelyet Szabó Ferenc szobrászművész készített, Marosugra központi parkjában, Mihai Eminescu mellett kapott volna helyett, végül úgy döntöttek, hogy a közeli utcában, a református templom udvarán állítják fel.
A vasárnap délelőtti istentisztelet után a szomszédos római katolikus templom tornyában délben megszólaló harangszó idején hangzottak el a köszöntő beszédek.
Bátrak és kitartók
A 2400 lélekszámú román közösségben, az oláhdellőiekkel együtt összesen 320 marosugrai magyar meghatódva hallgatta a Nemzeti dalt, az idősebbek arról beszéltek, soha nem gondolták volna, hogy mégis sikerült megvalósítani ezt a régóta dédelgetett álmukat. Köszöntő beszédében Simon István, a szomszédos Kerelőszentpál polgármestere, körzeti RMDSZ-elnök megdicsérte a helybéli magyarokat, hogy sikerült összefogniuk, és kitartottak ki szoborállítási tervük mellett: „Petőfi szobra bizonyítja, hogy egy szórványban élő kis magyar közösség csakis akkor érhet el eredményeket, ha a személyes sértődéseket félreteszi és közösen, együtt lép fel”.
Kelemen Atilla parlamenti képviselő szerint jó ötlet volt, hogy a Petőfi-szobrot a templom védő árnyékában helyezték el. Kijelentette: a szórványban élő magyarok már többször bizonyították – most a marosugraiak –, hogy bátrabbak, mint a tömbmagyarságban élő nemzettársaik. Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök párhuzamot vont a felállított Petőfi-szobor és a Páskándi Géza által írt, A költő visszatér című rockopera között, felidézve annak egyik refrénjét: „Ahol Magyar él, Ahol Magyar fél, Petőfi visszatér", utalva arra, hogy minden marosugrai büszke lehet arra, hogy szülőfalujában a szabadságért életét adó Petőfi Sándor szobra áll.
A szoboravatás után a helybéli gyerekek és fiatalok verses, dalos összeállítása zárta az ünnepélyt.
Tavaly nem sikerült, talán jövőre
A köszöntő beszédekben többször elhangzott, hogy a szobrot tulajdonképpen egy alku nyomán tudták felállítani. Simon Istvánt érdeklődésünkre elmondta, a tavalyi helyhatósági választásokon a település magyar szavazói a jelenlegi polgármestert támogatták, és ígéretet kaptak, hogy cserében alpolgármesterük lehet. A község második emberének azonban nem sikerült magyar személyt megválasztani, így a polgármester vállalta, hogy a helyi költségvetésből fedezi a Petőfi Sándor mellszobrának felállításával járó költségeket. „Magyar alpolgármesterük nincs, de van Petőfi-szobruk a marosugrai magyaroknak, és bízunk abban, hogy a következő választások után újra lesz magyar alpolgármesterük is” – mondta a körzeti RMDSZ-elnök.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Nemzeti filozófia: meglátások a megláthatatlanról
Nagyon szeretnék egyesek ha lenne, sőt, egy időben „meg is akarták csinálni”, különféle módokon. De végül csak nem jön össze még ma sem olyasmi, hogy nemzeti filozófia. Mindig elakad valahol. Már a meghatározásnál is.
Sokan szeretnék, laikusként is, ha lenne úgymond nemzeti filozófia, és dühösek, ha azt hallják, hogy ilyesmi eleve nem nagyon lehet – ám a nemzeti szurkolótábor nagy részét is inkább a Mikulás érdekelte a hétvégén, nagyon kevesen voltak ugyanis kíváncsiak arra az egyébként kifejezetten érdekes előadásra, amelyet Mester Béla filozófus tartott a témáról Nagyváradon. Az előadó (aki a Nyíregyházi Főiskolán és Budapesten, az ELTE bölcsészkarán végezte tanulmányait, majd egyetemi doktori címet szerzett filozófiatörténetből, PhD fokozatot irodalomtudományból és politikafilozófiából, jelenleg pedig az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Filozófiai Intézetében dolgozik, részmunkaidőben oktat a Nyíregyházi Főiskolán, továbbá ebben a tanévben a PKE vendégtanára) A nemzeti filozófia virágzása és romlása címmel tartott értekezést a PKE-n.
Nekifutások és lepattanások
Gyakorlatilag történeti áttekintését adta annak, hogyan próbálta meg több vonulat is „megcsinálni” a nemzeti filozófiát. Márpedig ez eleve nem biztos, hogy jó ötlet volt, mivel némi ellentmondás egyből feszül benne. Mester Béla jelezte: a nemzeti sztereotípiák élnek a filozófiában is, amely pedig egyetemesnek gondolja, vallja magát. Felidézte: például a kolozsvári iskolateremtő filozófus, Böhm Károly is megpróbált összehozni egy magyar filozófiai rendszert. Ez azonban leállt ott, pontosabban abban testesült meg, hogy elképzelése szerint nemzeti filozófiát mindazon művek összessége jelenti, amelyek nem átvettek, hanem eleve magyar nyelven születtek. A 19. századból örökölt gondolat egyébként az, hogy a nemzeti kultúrához mindenképpen hozzá kellene) tartoznia egy saját filozófiai rendszernek is. Ennek kidolgozásán különösen a reformkorban ügyködtek. Ennek zászlóvivője Iglói Szontágh Gusztáv Adolf volt, aki az 1800-as évek első felében igyekezett kiépíteni egy sajátosan magyar filozófiai rendszert, az ún. „egyezményes filozófiát”, amely eklektikus jellegével törekedett arra, hogy a társadalmi ellentmondásokat elfedje. Azonban Szontágh lényegében egész munkássága során csak programokat fogalmazott meg, manifesztumokat készített arról, hogyan kellene hozzálátni. A hozzálátás végül elmaradt. Ennek ellenére – pályája végén – megpróbált eredményeket felmutatni, „a magyar filozófia eredményeit” összesítő kiadványban, amely azonban egy vékony füzet lett csupán, Mester Béla szerint ami abban van, az is csak csalás. Ezzel együtt az előadó úgy vélte, e nemzetiesítési törekvéseknek mintha lett volna értelmük akkoriban, a 19. században. Később például Karácsony Sándor is próbálkozott a nemzeti filozófia megalkotásával. Ami ebből összejött, az Mester Béla szerint „magyarnak magyar, csak épp sokkal több köze van más tudományokhoz, semmint a filozófiához”. Az igen intenzív próbálkozások, amelyek a reformkort és az azt követő időket is jellemezték, az I. Világháború után kezdtek kifulladni.
Napjainkban is vannak még azért próbálkozások, minden előző sikertelenségtől függetlenül (vagy épp azokkal akár összefüggően is). Az előadó egyik kérdésünkre válaszolva pályatársát, Perecz Lászlót említette, aki szerinte hírlapi szintű viták, nyelvi kérdések, őstörténeti vonzatok összegzése révén is próbál valamiféle nemzeti filozófiát összehozni. Ám a gond továbbra is ugyanaz: már eleve a „nemzeti” fogalom tisztázása sem lehetséges e témakörben. Épp ezért – mondta az előadó – még eleve azt sem lehet meghatározni, mi az a nemzeti filozófia. Erre ő maga sem tudna választ adni. Hozzátette: „amikor az ilyen vitákba néha belerángatnak egy-egy filozófust, az végül ír egy-egy fogalomtisztázó szöveget, aztán elvonul azzal, hogy hagyják őt békén az ilyesmivel, ő visszamegy értékfilozófiát csinálni”.
Mester Béla egyébként egyik szövegében tételesen ki is mondja: az úgymond nemzeti filozófia „bármilyen értelemben vett ötlete szakfilozófiai körökben régóta nem számít már komolyan vehető szellemi programnak, sőt, több megközelítését nem is mindig tekintik szalonképesnek”…
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Tőkés László sajtófelelőse: műbalhé az egyház állásfoglalása
„Obskurus okokból kirobbantott műbalhé” Tőkés László sajtósfelelőse szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) közgyűlésének pénteken elfogadott állásfoglalása, amelyben felszólítják az európai parlamenti képviselőt, hogy hagyjon fel a Csűry István püspök elleni támadásaival.
Demeter Szilárd közlése szerint Csűry István valamiért most látta elérkezettnek az időt, hogy leszámoljon püspöki elődjével, és ezt visszatetsző módon éppen arra az időszakra időzítette, amikor a román állam visszavonni készül Tőkés László forradalomban játszott szerepéért kapott kitüntetését.
„A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének Temesvár 24. évfordulóján talán nem kellene csatlakozni Iliescu elvtárs bábjaihoz a Tőkés László elleni hadjáratban” – fogalmazott a maszol.ro-nak Demeter.
Mint ismert, a KREK állásfoglalásának előzménye, hogy az európai parlamenti képviselő az utóbbi hónapokban sorozatosan bírálta nyilvánosság előtt vagy levelekben Csűry Istvánt állítólagos „RMDSZ-barát” egyházpolitikája miatt. A közgyűlés egyébként pénteken egy másik állásfoglalásban elítélte a kormányfőnek azt a kezdeményezését, hogy vonják vissza Tőkés állami kitüntetését.
Cs. P. T
maszol.ro

Növekvőben a Nagy Zsolt ítélete ellen tiltakozók tábora
Folyamatosan nő a Nagy Zsolttal szolidarizálók tábora a volt távközlési miniszter elleni alapfokú ítélet után létrehozott Facebook-oldalon – közölték vasárnap az oldal kezdeményezői.
Az elmúlt napokban „Veled vagyunk, Zsolt!” címmel indult Facebook-oldal Nagy Zsolt támogatására. Három nap alatt több mint húszezren látták a szolidaritásra buzdító felhívást és mintegy kétezren csatlakoztak az oldalhoz, hogy tiltakozásukat fejezzék ki a volt miniszter ellen hozott ítélettel kapcsolatban.
A kezdeményezők célja ismertetni az 5 év börtönbüntetésre szerintük ártatlanul elítélt volt miniszter ügyét, és egy olyan közösségi szolidaritást felmutatni, amely rávilágít a bírói ítélet igazságtalanságra.
Nagy Zsoltot bűnszövetkezetben való részvételért ötéves letöltendő börtönbüntetésre ítélte kedden a legfelső bíróság a 2005-2006-os stratégiai privatizációk ügyében. Az ítélet nem jogerős. A kezdeményezők arra kérnek mindenkit, hogy látogassák meg a www.facebook.com/veledvagyunkZsolt oldalt, osszák meg ismerőseikkel és csatlakozzanak a tiltakozáshoz.
maszol.ro

A jogállam
Viszik az embereket, egyiket a másik után. A jogállam nagyobb dicsőségére. Mert ugyebár jogállamban élnénk, vagy valami ilyesmit hirdettünk meg 24 évvel ezelőtt, egy forradalom alkalmával. Hitetlenkedve néztük a tévében, ahogy – a most éppen sárba taposandó – temesvári szikra hatására felrobbant a puliszka Bukarestben. És jött a nagy rendszerváltás: kaptunk egy elhibázottan kezdődő Alkotmányt, de amiben mégiscsak kimondták az állampolgárok jogegyenlőségét (16. szakasz). Meg azt is, hogy a feleknek joguk van a méltányos tárgyalásra és a jogviták ésszerű határidőn belül történő megoldására (21. sz.).
Ehhez képest évekig húzódnak a perek, kivéve, ha valakit sürgősen el akarnak takarítani az útból. Mint Markó Attila képviselőt, akinek a román igazságszolgáltatásban fénysebességnek számító ütemben, a november 9-i halasztás után ma reggelre tűzték napirendre újabb tárgyalását.
Közben kiosztottak öt év letöltendőt Nagy Zsolt volt távközlési miniszternek anélkül, hogy egyetlen közvetlen bizonyítékuk lett volna. Hogy aszongya: „morálisan támogatott” egy bűnszövetkezetet. Ma Markó Attila is kaphat hármat. Paraszti ésszel felfoghatatlan, hogy ha az Alkotmány 72. szakasza kimondja (a képviselők és szenátorok esetében) az ítélkezési illetékesség a Legfőbb Semmítő- és Ítélőszéké, akkor mit keres a Markó-per a Ploieşti-i Ítélőtáblán.
„Megérdemlik a mocsok udemeristák, biztosan csináltak valamit” – írja egy kommentező egyik közösségi portálon. A világért sem akarnám az „udemeristákat” úgy általában védeni, de az bizonyos, hogy Markó Attila tényleg csinált valamit. Azt, amit egyre kevesebben tesznek: dolgozott becsülettel saját közössége érdekében, és úgy látta, hogy a Székely Mikó Kollégiumot vissza kell adni a református egyháznak. S emiatt ma lecsukhatják.
Ilyen alapon a lassan politikai rendőrségként működő igazságszolgáltatással holnap akárkit elvitethetnek, a községi polgármestertől a szenátorig, és szinte lehetetlen bármit is szólni ellene. Elvégre jogállamban élünk. Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Még mindig nincs valós kétnyelvűség a marosvásárhelyi iskolákban
A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) harmincegy elemi és középiskolai oktatási intézményt jelentett fel Marosvásárhelyen az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál a kétnyelvű, homlokzati, tájékoztató táblák, értesítők hiánya miatt. A feljelentés után egyes iskolákban történtek előrelépések, a változás tehát elkezdődött és úgy tűnik visszafordíthatatlan, annak ellenére, hogy már öt éve Románia jogszabályba foglalta a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, a kétnyelvűség azonban még mindig nem realitás.
A CEMO Marosvásárhely teljes iskolahálózatát és a tanfelügyelőséget is feljelentette az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, az ok, hogy a tanintézmények nem tartják be a kétnyelvűségre vonatkozó törvényt.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom a szülők tapasztalatai, és kifogásai alapján állította össze az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak küldött feljelentést, a magyar szülők azt mondják, a gyermekeik otthonosságérzetéért vállalják a többség szemében az akadékoskodásnak látszó kiállást. A szülők és a CEMO együtt érték el a Bernády iskola elnevezését, és az is a civil nyomásgyakorlásnak köszönhető, hogy a szülők költségén ugyan, de kihelyezték a magyar feliratokat a Rebreanu Általános Iskolában. A precedens értékű siker, pedig ha lassan is, de más iskolákban is áttörést hoz.
Az Unirea Nemzeti Kollégiumban is számos kézzelfogható változás történt az új tanévtől, pedig ez az iskola a szülők elmondása szerint az egyik legproblémásabb tanintézménynek számított. Azt mondják, a volt igazgató a magyar diákokat diszkrimináló kijelentésektől sem riadt vissza, de szeptembertől új vezetőséget neveztek ki, azóta megjelentek a kétnyelvű felíratok, a diákok pedig annak örülnek legjobban, hogy magyar aligazgató is van. Az iskola jelenlegi igazgatója azt mondja: nem csak a törvény betartása miatt természetesek a kétnyelvű feliratok, hanem a kölcsönös tiszteletet is jelentik. Az iskola egyharmadát kitevő tanárok és diákok közössége szerint azonban még van min változtatni.
A mentalitás változásához több idő kell, mint a feliratok kihelyezéséhez, Brandner Emőke aligazgató szerint azonban már elkezdődött a folyamat.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács a tanfelügyelőség esetében már kimondta, hogy hátrányos megkülönböztetésnek számít a magyar nyelv hiánya. A civilek szerint a valódi harc azonban csak ezután kezdődik: egyenként kell meggyőzni az iskolaigazgatókat, hogy a magyar közösség számára fontos, a román közösséget pedig nem sérti a kétnyelvű felírat.
Duna TV
Erdély.ma

Csáky Pál könyvbemutatója Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt által létrehozott Polgári Esték keretében december 12-én, csütörtökön, 17 órától Csáky Pál felvidéki író, politikus lesz ven- dégünk a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban (Ezredévi emléktér / str. Libertatii 40. szám).
Csáky Pál 1990-től a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. 1992–1998 között a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti frakciójának elnöke,1998-tól Szlovákia kormányának emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettese. 2002–2006 között kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes, majd 2007–2010 között a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának az elnöke.
Csáky Pál politikai szerepvállalása mellett a felvidéki és az összmagyarság sorskérdéseivel is foglalkozik népszerű könyveiben. Nagyváradon két, nemrég megjelent könyvét, a Csend és lélek, valamint az Álom a szabadságról című kiadványokat mutatja be a szerző.
Csáky Pál így fogalmaz az Álom a szabadságról című kötetében: „Nem akartam én többet mondani, csak azt, hogy legyünk felnőtt emberek, öntudatos magyarok. Ne mások mondják meg nekünk, milyennek kell lennünk, magunk alakítsuk ki a saját nézetünket s építsük tovább fejeinkben is az autonóm szlovákiai magyar közösséget”.
A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak a könyvbemutatóra, hogy közvetlenül beszélgethessünk nemzeti ügyeinkről, sorskérdéseinkről.
Az EMNT partiumi sajtószolgálata
Erdély.ma

Székelyföldi kilátások
Székelyföld múltjának, jelenének és jövőjének kérdését boncolgatták a Magyar Ifjúsági Értekezlet székelyföldi konferenciáján Marosvásárhelyen a hét végén. Ugyanakkor különböző ifjúságpolitikákat és stratégiákat elemeztek.
Novák Csaba Zoltán történész átfogó bemutatót tartott a napjainkban Székelyföldként behatárolt térség kialakulásáról a történelem folyamán, ezt követően Csutak István régiófejlesztési szakpolitikus különböző felmérési mutatók mentén vizsgálta az ország, valamint a régiók forrásbevonási képességét. Markó Béla szenátor, a Kós Károly Akadémia elnöke a székelyföldi alternatívákról értekezett. „Székelyföld tekintetében vannak alternatívák, jó és rossz lehetőségek, azonban az mindenkinek csak rosszat jelent, ha magára hagyjuk ezt a térséget, ha elkezdődik az elszivárgás, ha demográfiailag lejtőre kerül, ha gazdaságilag nem tud fejlődni, és ha érvényesülnek a román nacionalizmusnak az elnyomó szándékai”– fejtette ki Markó. A jövőbeni kilátásokra reflektálva elmondta: „a mi alternatíváink az európai uniós és a romániai alternatíváktól függenek, melyek viszonyában még mindig fennáll a lehetősége annak, hogy a jövendő Európai Unió a nemzetállamok Európája legyen, amely ugyan a határok elmosódását is jelentené, de ugyanakkor az állam és a nemzet fogalma egyenértékűvé válik, miközben a gyakorlatban mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van”. Hangsúlyozta: „a legnagyobb, legstabilabb politikai erő, ami a kezünkben van, és ami az elmúlt 23 év alatt folyamatosan fejlődött, az a két székely megye önkormányzatisága, melyekben a fontos döntéseket a magyar közösség által delegált személyek hozzák meg. Ennél stabilabb erővel nem rendelkezünk, és ezt nekünk mindenáron meg kell védenünk.” „Természetesen el tudunk képzelni olyan regionális átszervezést, amely nekünk ideális lenne, gondolva itt a három megye által formált régióra, a székelyföldi autonómiára vagy akár Erdélyhez mint történelmi régióhoz rendelt hatáskörökre, azonban ma még nem tartunk itt, ma azt kell megtartanunk, amivel rendelkezünk. A közigazgatási átszervezés tekintetében most még nem lehetünk változáspártiak, hanem megmaradáspártiaknak kell lennünk, kivárva azt a pillanatot, amikor kezelni tudjuk a változást” – mondotta Markó Béla.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kétszáz éves templomukat ünnepelték (Vargyas)
Kettős ünnepet ült a vargyasi unitárius egyházközség: kétszáz éve épült templomuk, ifjúsági szervezetük, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) helyi fiókja pedig száz esztendeje alakult meg. A felszólalók a vargyasiak Istenbe vetett hitét, önzetlenségét és cselekvőkészségét emelték ki: ahol ilyen munka folyik, ott a magyar jövő és az unitarizmus biztosított.
Az ünnepi istentiszteletet végző Bálint-Benczédi Ferenc püspök örömét fejezte ki, hogy Vargyason még oly sokan vannak, akik fontosnak tartják Isten hajlékának megóvását, s önzetlenül tesznek, hogy az elődeik által megteremtett értékeket megőrizzék. Mint mondotta, Európa nagy városaiban már csak mint műépítészi és kulturális értékként szemlélik az évszázadokon keresztül a hitet és a tanítást szolgáló épületeket, ám nálunk valódi szerepét tölti be, Isten hajlékául szolgál. Meggyőződését fejezte ki, hogy az elmúlt esztendőkben Vargyason nemcsak az épület újult meg, hanem a jó és a szeretetben hinni tudó emberek lelke is.
Az egyházközség gondnoka, Sütő Béla kisebb csodának mondotta, hogy megújították a templomot – a felújítás során talált kis angyalt biztató előjelnek tartotta –, a folyamatosan mellettük álló egyházfiak és számos más felekezetű barátuknak köszönhetően sikerült. A múltat ismét megmentették – fogalmazott a gondnok –, de ideje a jövőbe lépniük: az egyház értékes dokumentumait méltó helyre kell kiállítaniuk, fel kell újítaniuk a harangrészt, s a templom környékét is jobbá, szebbé kell tenniük. Ilkei Ferenc polgármester elismerését fejezte ki a templomot és az orgonát felújítani tudó közösségnek, s arra kérte Andorkó Ferenc lelkészt és a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletet működtetőket, hogy továbbra is tartalommal töltsék meg Isten hajlékát. Ha sikerül folytatni az elődök által elkezdett munkát, akkor nem járnak sikerrel a tudatos népirtásunkon dolgozó sötét erők – mondotta a községvezető. Az ODFIE országos elnöke, Fülöp Júlia a hitet és a művelődést is szolgáló társaiknak fejezte ki jókívánságait, s arra buzdított, hogy közösségépítő munkájukat könnyen, szívükben örömmel végezzék. A helyi egyleteseket képviselő Gánya Ervin ígérte, méltó folytatói lesznek a száz esztendővel ezelőtt elkezdett munkának.
A Háromszék–Felsőfehéri Unitárius Egyházkör esperese, Török István a Istenbe vetett hitet megélőkről beszélt: a két évszázada élt vargyasiak életében a templom biztos pontot jelentett, s minden bizonnyal jelent ma is – példázza ezt kitartó munkájuk is. Az eseményen jelen levő két főgondnok közül előbb Máthé Dénes szólalt fel. A vargyasiak erőt meghaladó munkáját – a templom külső-belső felújítását, az orgona javítását egymaguk, központi egyházi segítség nélkül végezték – értékesnek nevezte, a megújult templomot pedig nemcsak az erdővidéki, de a magyarság egyik legszebbének mondotta, olyannak, melyen igencsak látszik az itt élő emberek Istenbe vetett hite. Csáka József főgondnok a Vargyashoz való kötődéséről beszélt, és édesapja hagyatékából előkerült – leginkább a Sütő család történetéhez adalékokat biztosító – dokumentumok másolatát ajándékozta a helyieknek. Andorkó Ferenc tiszteletes a 2009-től folyó felújítás főbb momentumait sorolta fel, s kiemelte Cseresznyés Szilamér építőcsapatának sikerét, az orgonát megújító Bors László tehetségét, továbbá a legjelentősebb pénzbeli támogatást, kétezer dollárt adományozó – a nagyapja, a vargyasi ifjúsági egyletet száz esztendeje megszervező Kiss Károly néhai kántortanító révén kicsit önmagát is vargyasinak valló – Sztankovits Zsuzsa önzetlenségét s a helyi közbirtokosság és polgármesteri hivatal folyamatos támogatását. Fehér János művészettörténész a templomépítés előzményeiről és a kivételesen értékes munkát végző mesteremberekről tartott előadást, Ilkei Lóránt pedig a vargyasi ifjúsági egylet százesztendős múltjának legfontosabb mozzanatait ismertette. Az eseménynek emléket állító, a templomban elhelyezett márványtáblát a Vargyasról elszármazott Molnár testvérek adományozták. Az ünnepséget a szeretetiskolások műsora zárta.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Románia nem fog könyörögni a schengeni felvételért
Románia teljesítette a schengeni csatlakozás technikai feltételeit és nem fog térden állva könyörögni, hogy felvegyék a belső határellenőrzés nélküli övezetbe – hangsúlyozta Titus Corlatean román külügyminiszter egy televíziós interjúban, amelyet szombaton ismertetett a Mediafax hírügynökség.
Leszögezte, hogy Bukarest nem adja fel a schengeni csatlakozás "legitim célkitűzését" és arra vár, hogy a tagországok konszenzusra jussanak Románia és Bulgária felvételét illetően.
A román diplomácia vezetője ürügynek nevezte azt, hogy egyes schengeni tagországok a román igazságügyi reform ellenőrzését szolgáló úgynevezett Együttműködési és Értékelési Mechanizmushoz kötik az ország felvételét. Szerinte az illető európai kormányok valójában belpolitikai kudarcaikat próbálják ezzel elkendőzni.
Corlatean úgy vélekedett, Románia kedvezőtlen körülmények túszává vált, az európai gazdasági válságért kell fizetnie, amely felerősítette az idegengyűlölő és kirekesztő álláspontokat.
Az Európai Unió belügyminisztereinek csütörtöki értekezletén egyes tagországok ellenkezése miatt nem került napirendre Románia és Bulgária schengeni csatlakozásának kérdése. A litván uniós elnökség annyit közölt, hogy akkor térnek vissza a kérdésére, ha "kedvezőek lesznek a feltételek".
Corlatean szerint ilyen körülmények között nem lehet már egy újabb céldátumot kitűzni Románia és Bulgária számára: schengeni csatlakozásukra majd akkor kerül sor, ha Európa "békésebb időszakába" kerül.
Az Európai Bizottság több ízben leszögezte, hogy Románia és Bulgária teljesítette a schengeni csatlakozás feltételeit, felvételükről azonban egyhangú döntést kell hoznia a belügyminiszterek értekezletének. Mivel több tagország – főleg Hollandia, Németország, és Franciaország – elégedetlen a korrupció, valamint a szervezett bűnözés elleni fellépés hatékonyságával, Románia és Bulgária – eredetileg 2011 tavaszára időzített – schengeni felvételét rendre elhalasztották.
Népújság (Marosvásárhely)

A jövő Európája a régiók Európája
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke a magyarországi Republikon Intézet szervezésében, Eurooptimizmus és euroszkepticizmus – Vélemények az Európai Unióról Magyarországon és a régióban című konferencián szólalt fel december 6-án Budapesten.
"Bár még mindig a nemzetállamok korát éljük, az európai politikák egységesítése racionális döntésnek tűnik, amelyet a tudatos európai identitás, illetve a jólét és a szabadságtörekvések eredményeztek. A romániai magyar kisebbség számára Európa és az európai identitástudat kulcsfontosságú elem a közösség saját meghatározásában a román többséggel szemben. A nemzeti kisebbségek egyébként mindig is erősebb identitástudattal rendelkeznek, hiszen ez kulturális túlélésük legfontosabb eszköze. A romániai magyarság – a kommunizmus hosszú és diszkriminációkkal telített évei után – Románia csatlakozásában látta azt a garanciát, amely biztosítani fogja számára az etnikai kisebbségi jogok betartását. A közösség reménykedve fordult Európához a vasfüggöny lebontása után, és várta, hogy a román állam integrálódjon az európai közösségbe" – fogalmazott a konferencián Borbély László.
Elmondta, amint utólag kiderült, a demokrácia felé vezető út Románia számára egy hosszú és bonyolult folyamatot jelentett, és még mindig nem ért révbe.
"1990 márciusában egy hajszálon múlott, hogy meg tudtunk akadályozni egy szervezett etnikai tisztogatást Marosvásárhelyen. Akkoriban nem volt más választásunk: a nemzetközi jogszabályok és az Európa Tanács előírásainak segítségével próbáltuk megvédeni kisebbségi jogainkat. Ez vezetett ahhoz, hogy 1993-ban Románia Európa tanácsi tagságát illetően egy átfogó, tizenöt pontos memorandumot nyújtottunk be, amelynek nyomán évekig monitorizálták Romániát. Ez volt a romániai magyar érdekvédelem első olyan dokumentuma 1989 után, amelyet az ET figyelembe vett" – magyarázta a szövetség politikai alelnöke. Hozzátette, a román társadalom fokozatos fejlődésével a magyar közösség képviselői számára lehetőség nyílt kormányzati szerepvállalásra, amely nagy előrelépésnek számított.
"Az RMDSZ által benyújtott 15 pontból mára sok minden megvalósult, egyrészt nemzetközi nyomásra, amely a ’90-es években sokkal erősebb volt, mint most, hiszen ma azt tapasztaljuk, hogy Európa sokszor nem kéri számon az államoktól a kisebbségi jogok betartását. Vannak pozitív és negatív példák: Olaszországban, illetve egészen pontosan Dél-Tirolban azt látjuk, hogy egy etnikai alapú helyi autonómia tökéletesen tud működni, míg a görögországi trákiai törökök hivatalosan nem is nevezhetik magukat törököknek, és nincsenek elismerve mint nemzeti kisebbség. A skála széles, van még min javítani" – hangsúlyozta beszédében Borbély.
Az RMDSZ politikai alelnöke elmondta: a romániai magyar kisebbség éveken át szoros köteléket érzett Európával, de Románia csatlakozása után rájött arra, hogy az EU már nem ellenőrzi, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a nemzeti kisebbségi jogokat. "Sajnos, sok ország – köztük Románia is – folyamatosan megszegi a Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája nemzetközi egyezményt, és bár a tagállamok aláírták azt, az EU-nak nem áll módjában az országokat az egyezmény által előírt szabályzat betartására kényszeríteni. Mi több, sok állam a mára már elavult nemzetállam fogalmát próbálja megerősíteni. A nemzetállamok ideje lejárt, és a romániai magyar közösség a kilencvenes évek óta küzd ez ellen, az alkotmányba mélyen begyökerezett koncepció ellen, azt hangsúlyozva, hogy a magyar kisebbség nem része a román nemzetnek. A jövő Európáját a régiók Európája jelenti, amely demokratikusabb, polgárközelibb, vagyis egy olyan nemzeteket összefogó csillagkép, amely a jövőben minden olyan stratégiai együttműködést kihasznál, amely eddig nem volt kihasználva" – nyilatkozta Budapesten Borbély.
Hozzátette: több innovációra, hatékonyabb együttműködésre van szükség, mert csak így jöhet létre egy erős és egységes Európa. "A romániai magyar közösség egy határozott Igent üzent Európának, hiszen elkötelezettebbek vagyunk mint valaha voltunk, mert ki szeretnénk venni a részünket egy olyan közös koncepció megfogalmazásában, amely hosszú évekig a szabadság és a demokrácia mentsvára, és a nemzeti sokszínűség példaképe lesz" – fogalmazott Borbély László.
Népújság (Marosvásárhely)

Látó nívódíjak 22. alkalommal
Menyhárt Borbála
Idén színházi díjjal gazdagodott az elismerések sora
Hagyományos év végi ünnepségén, immár huszonkettedik alkalommal osztotta ki szombaton este a marosvásárhelyi Bernády Házban a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége, a lapban publikált szerzők közül válogatva, évzáró nívódíjait. A díjazottak a Hunyadi László szobrászművész alkotta Batsányi János-emlékplakettet és pénzösszeget vehették át. Meglepetésképpen idéntől egy újabb elismeréssel gazdagodott a díjak sorozata, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház kezdeményezésére a legjobbnak ítélt színházi írást is díjazták.
Az esemény jelentőségét a rendezvény házigazdájaként a műsorvezetést is felvállaló Kovács András Ferenc főszerkesztő méltatta, aki külön köszöntötte a kitüntetetteket: André Ferencet, Dimény Lórántot, Mihálycsa Erikát, valamint Zoltán Gábort, akik immár felsorakoztak azon több mint ötven alkotó mellé, akik az elmúlt huszonegy év során átvehették a rangos elismerést vers, próza, esszé és debüt kategóriákban.
A Látó idei költészet-, illetve debütdíját André Ferenc ifjú költőnek ítélték oda, akinek munkásságát Demény Péter méltatta. Elmondta, egyetemi oktatói minőségében számos tehetséges fiatallal kerül kapcsolatba, de nemcsak az iskolapadban, hanem az egyetemi élet különböző színterein, például gólyabálokon is lehetősége adódik egy-egy tehetség felfedezésére. Így történt ez André Ferenccel is, akit egy gólyabálon ismert meg, miközben a fiatalember egy próbatétel előtt állt, egy elnémított magyar népmesét kellett szinkronizáljon. – Voltak diákok, akik elakadtak, de Andréból áradt a szöveg, merészség és gátlástalanság egyaránt jelen volt benne, és úgy gondolom, ezek a tehetség elengedhetetlen elemei. Ő egy ifjú tehetség, aki keresi az útját, a decemberi Látóban jelentek meg versei – ajánlotta a közönség figyelmébe a költő írásait Demény Péter.
A tehetséges prózaíró, Mihálycsa Erika dicséretét, akinek írásai régóta jelen vannak a Látó hasábjain, Vida Gábor vállalta fel. Mint mondta, a Látó szerkesztősége nem életművet, nem a laphoz való hűséget értékel, hanem kizárólag szövegeket. Mihálycsa Erika nem először kap díjat, az első Látó-díját egy csoportos munkával nyerte el. Történetei egyben a történetmondás mikéntjéről is szólnak és megadatott neki az a tehetség, hogy néha ironikusan, játszva adjon hangot mondanivalójának. A szöveggel való játszva bánás pedig örömöt okoz annak, aki írja és annak is, aki olvassa ezt – hangzott el. Mihálycsa Erika alkalomhoz illően, a három díjazott férfi mellett egyedüli nőként, egy nő hétköznapjait felelevenítő, iróniába átsikló humorral fűszerezett prózai szöveggel készült, ezt olvasta fel hallgatóságának.
Dimény Lóránt prózáit Szabó Róbert Csaba méltatta, elmondta, a szerzővel először Kolozsváron találkozott tizenegy évvel ezelőtt egy filmforgatókönyvíró műhelyfoglalkozáson, majd megjelent egy verseskötete is, ám végzettsége és szakmája szerint valójában informatikus. Mindezek ellenére a Látó-díjat prózájáért vehette át. – Prózájában folyamatosan feszültség érhető tetten. Szereplői akkor is bíznak valamiben, amikor teljes a bizonytalanság. Ez a lemondó bizakodás az, ami feszültséget kelt és érdekfeszítővé teszi az írásokat – fogalmazott Szabó Róbert Csaba.
Az esszét és történetírást ötvöző Zoltán Gáborról Láng Zsolt szólt, mint mondta, értékelendő, hogy Zoltán Gábor eljött ide Budapestről. – Elgondolkodtam, hogy Erdélyben melyek azok a városok, amelyek nem küldik el a fiaikat, hanem befogadják őket. Az egyik Kolozsvár, a másik pedig Marosvásárhely. A Látó szerkesztőségében egy vásárhelyi sincs, mindenki jött valahonnan és itt ragadt – fogalmazott Láng Zsolt, majd hozzátette, kíváncsian várja, hogy a Zoltán Gábor vajdaszentiványi látogatásán szerzett élmények miként épülnek majd be írásaiba, ugyanis érdekes követni, ahogyan műveiben megtörténik a tények feldolgozása, azaz például egy utca képéből hogyan lesz irodalom.
Miután a megszokott díjazás lezajlott, Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója egy meglepetéssel rukkolt elő, egy új díjjal, a színház és a Látó közös elismerésével, amely színházi tematikájú írások alkotóit illeti meg. – Elgondolkodtam, hogy van-e nekünk színházi, kritikai lapunk és arra a következtetésre jutottam, hogy nincsen. A Látó a színházat mindig is kiemelt helyen kezelte, innen jött az ötlet, hogy legyen színházi díj – magyarázta Gáspárik Attila. Az első színházi Látó-díjat a budapesti György Péter lapban megjelent esszéjével érdemelte ki, amelyben Szabédi Lászlót hozta vissza a köztudatba.
Népújság (Marosvásárhely)

A Néppárt és az EMNT a Kárpát-medencei Képviselők Fórumán
December 6-án ülésezett a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma (KMKF). A Budapesten tartott ülésen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) részéről jelen volt Tőkés László elnök, európai parlamenti képviselő, valamint Sándor Krisztina ügyvezető elnök. Az Erdélyi Magyar Néppártot Zakariás Zoltán alelnök képviselte.
A KMKF ülésének napirendjén kiemelt témaként a jövő évi parlamenti választások, a külhoni magyarok választásokon való regisztrációja és a választás módja szerepeltek. Németh Zsolt külügyi államtitkár a Külügyminisztérium képviseletében rendre értékelte a szomszédos államokkal való viszonyt. Romániával kapcsolatban kiemelte, hogy az elmúlt időszakban inkább romlott a két állam közti kapcsolat, és többek közt elítélte a Tőkés László ellen elkezdett, a Románia Csillaga érdemrend visszavonásával kapcsolatos eljárást. Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a könnyített honosítási eljárás sikereiről, Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke a választás külhoni magyarokat érintő részleteiről beszélt. Újdonságként kiemelte, hogy azok, akik a jövő évi választásokra feliratkoznak és szavaznak, azoknak a jövőben már nem kell regisztrálniuk a további választásokon való részvételre.
A hozzászólások rendjén Zakariás Zoltán elmondta: az Erdélyi Magyar Néppárt mindent megtesz annak érdekében, hogy minél több erdélyi magyar állampolgár részt vegyen a jövő évi magyarországi választásokon, hiszen ez alapvető nemzetpolitikai érdek. A Székelyek Nagy Menetelésének sikere arra buzdít, hogy a jövő évi európai parlamenti választásokra is az együttműködést válasszák az erdélyi politikai pártok – hangsúlyozta.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke emlékeztetett arra, hogy idén tízéves az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács. Az elmúlt évtizedben e két nemzeti tanács által végzett erőteljes és következetes munka vezetett el oda, hogy ma az erdélyi és kárpát-medencei közbeszédben ily mértékben és egyre növekvő súllyal van jelen az autonómia igénye. Ezt a ma már valós társadalmi igényt kell a politikai szervezeteknek kötelező egyeztetésekkel megfelelő politikai cselekvésre és képviseletre váltani – hangsúlyozta.
Az ülésen elfogadott Állásfoglalásban egyébként a KMKF többek között támogatásáról biztosítja Tőkés Lászlót, akitől a román vezetés megvonná a Románia Csillaga érdemrendet.
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája
Nyugati Jelen (Arad)

Az Éneklő Erdély életben tartása
Advent, magyar kórusokkal
A kisiratosi Szalbek énekkar nyitotta meg a kórusok műsorát
Szombaton este az arad-belvárosi római katolikus templomban Arad megye három magyar énekkara dalolt az adventi kórustalálkozó-hangversenyen a padsorokat megtöltő közönségnek.
Majdnem valamennyi, jelenleg működő magyar dalárda, csak a legújabban alakult nagyiratosi hiányzott. Az adventi hangversenyt az aradi Kölcsey Egyesület szervezte, titkára, a műsort levezető Fekete Károly bevezetőjében kiemelte: hagyományos már ez a hangverseny a keresztény magyar kultúrát ápoló egyesület számára, amelynek első rendezvénye a januári magyar kultúra napjához kötődik, az utolsó pedig az adventi hangverseny. „A mai este lehetőséget nyújt arra, hogy elmélyedjünk a várakozás misztériumában”, mondta, majd Matekovits Mihályt szólította a mikrofonhoz, aki a Kölcsey Egyesület kiadásában most megjelent Kórusaink I. c. kötetet ismertette. „A szó elszáll, a betű megmarad – ez a dalra is érvényes, ha leírják, mások is el tudják énekelni”, mondta bevezetőként a kötet egyik, Guttmann Mihály karmesterről, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökéről, a köztiszteletnek örvendő „Misi bácsiról” (1926–2013), szóló tanulmányának szerzője. A méltató szerint érdemes leírni a magyar kórusok történetét, akár hézagosan is, hisz ez a könyv kordokumentumnak számít.
Matekovits Mihály sorra szólt a könyvben szereplő (és az est folyamán fel is lépett) énekkarokról. Az arad-belvárosi minorita templom kórusának kilencven év alatt mindössze három karnagya volt, hallottuk. A Vox Juventutis gyermekkórus tízéves (1991–2001) történetéről (a kötetben Horváth Tünde tanár, alapító karnagy ír róla) a méltató elmondta: olyan személyiségek indultak el művészi pályájukon a gyermekkarból, mint Duffner Melinda, a kolozsvári Filharmónia szólóénekese, Éder Enikő színművész, aki énekesnek is kiváló, Patkó Csilla és mások. A hatkötetes emlékkönyv megörökíti nemcsak az itthoni és külföldi fellépéseket, de a neves személyiségek által írt, egyöntetű elismerést tükröző bejegyzéseket is. Beszélt a méltató a 112 éves baptista kórusról, amely „mindenütt ott van, ahol magyar hangra van szükség”, a kisiratosi Szalbek vegyeskarról – amelyet egy olyan történelemtanár vezényel, aki „szíve mélyén karnagy” (ő írta meg a könyvbe a kórus történetét is) –, amely idén novemberben nemzetközi kórustalálkozót szervezett. Végül Matekovits Mihály felolvasta Tóth-Guttmann Emese, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnökének üzenetét, amelyben köszönetet mond többek között azért, hogy e rendezvény is hozzájárul édesapja Éneklő Erdély kezdeményezésének életben tartásához.
Az est folyamán fellépett a kisiratosi Szalbek kórus – karvezető Almási Gábor, szólót énekelt Németh Anikó –, a minorita templom énekkara Tankó László karnagy vezényletével, végül a baptista kórus Szűcs Ernő, Kiss László és Szűcs János karmesterek irányításával. Közben Duffner Melinda csodálatos énekszámai és dr. Garai Zsolt orgonaművész játéka örvendeztette meg a hallgatóságot. A kórushangverseny közben került sor a P. Karácsonyi István mártír minorita atyának, a templom egykori karnagyának az In memoriam 1956 Egyesület által állított emléktáblája megkoszorúzására a Kölcsey Egyesület, az In memoriam 1956 és az egyházközség képviselői részéről.
A szép és felemelő, igazi adventi hangulatot árasztó est – köszönet érte a kezdeményezőknek és szervezőknek – a Dicsőség mennyben az istennek! kezdetű dal és a Himnusz közös eléneklésével zárult.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Nyilatkozatháború a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben
Az egyházhoz, az erdélyi néphez és a partiumi keresztényekhez méltatlannak tartott támadások befejezésére szólította fel volt püspökét, Tőkés Lászlót a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése – tájékoztatta a Krónikát Csűry István püspök.
Közölte: a KREK péntek délutáni zárt ülésén állásfoglalást fogalmaztak meg a témában, Tőkés távollétében, melyet csak később hoznak nyilvánosságra.
Felfedett levéltitok
Amint arról a Krónika beszámolt, az európai parlamenti képviselő több alkalommal is kritizálta utódja, Csűry István püspök „RMDSZ-barát” egyházpolitikáját, legutóbbi sajtótájékoztatóján pedig úgy fogalmazott, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület „teljes metamorfózison megy keresztül, hogy alárendelődjön és szolgálja az RMDSZ-t”, az aktuális helyzet pedig a Ceauşescu-rezsimben tapasztalt viszonyokra emlékeztetik.
Nemtetszésének a Csűryhez intézett első, november 26-án keltezett magánlevelében is hangot adott, amelyet azonban a címzett az Esperesek Kollégiumában vitára bocsátott, sőt az arra adott válaszlevelével együtt a világhálóra is feltett. Tőkés ezt második, december 5-i levelében teszi szóvá utódjának, az egyházi közélet alattomos módszerrel történő mérgezésének nevezve kettejük nézeteltérésének „nyilvánossá dagasztását”.
„Csűry püspök nagy valószínűséggel szántszándékkal keresett okot, vagyis ürügyet arra, hogy sértettségét exteriorizálja, vagy még inkább arra, hogy e levél kapcsán nyilvánosan megtámadjon és – úgymond – műbalhét gerjesszen. Feltételezésem szerint ezen cselekménye önigazolásul szolgál – „a legjobb védekezés a támadás” szellemében” – szerepel Tőkés második levelében.
A volt egyházfő ugyanakkor a pénteki közgyűlés előtt a KREK valamennyi, kilenc esperesének levelet küldött, amelyben közölte: Csűrynek írt első levelét nem a nyilvánosságnak szánta, és arra kérte az espereseket, távollétében ne nyissanak vitát az ügyről.
„A püspök úr akárhogyan is interpretálja az esetet, eljárása ellentmond a levéltitok írott és íratlan törvényének. Éppen ezért ezennel határozottan visszautasítom, hogy bizalmammal, illetve levelemmel visszaéljen. (...) Távollétemben különösképpen indokolatlan és tisztességtelen személyemről és álláspontomról nyilvános és hivatalos vitát nyitni” – írta az espereseknek az EP-képviselő.
A közgyűlés ezt figyelmen kívül hagyta és zárt ajtók mögött megtárgyalta az ügyet, 36-26 arányban elfogadva a Tőkés-ellenes állásfoglalást.
Csűry a nyilvános belügyről
„Nem akartam titkolni, de azt sem akartam, hogy mindez a sajtón keresztül folytatódjon” – kommentálta a Krónikának Csűry, aki bevallása szerint az esperesek kollégiumát sem akarta ebbe a „személyes ügybe” belevonni. Annak ellenére, hogy a közte és a Tőkés közötti konfliktus már a nyilvánosság előtt zajlik, bevallása szerint ő még mindig belügyként kezeli ezt a ügyet, emiatt a közgyűlésen elfogadott állásfoglalást egyelőre nem is hozzák nyilvánosságra, annak mintegy kétoldalas szövegét csupán saját egyházi újságukban fogják közölni.
A pontos szöveg hiányában Demeter Szilárd, Tőkés László EP-képviselő erdélyi irodavezetője sem tudott érdemben nyilatkozni. „Ez egy feltehetően obskúrus okokból kirobbantott műbalhé, Csűry István püspök úr valamiért most látta elérkezettnek az időt, hogy leszámoljon püspöki elődjével. Az ilyesfajta "apagyilkosságok" nem szokatlanok a politikában – és nem véletlenül nem egyházpolitikát vagy hitéletet mondok –, most az időzítés is visszatetsző: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének Temesvár 24. évfordulóján talán nem kellene csatlakozni Iliescu elvtárs bábjaihoz a Tőkés László elleni hadjáratban” – kommentálta Demeter Szilárd.
Tőkés László Csűryhez intézett, és a lapunk birtokába jutott leveleiben előbb arra kérte a püspököt, hogy az „ne szolgáltassa ki a román hatalommal lepaktált RMDSZ-nek az egyházat, különösképpen pedig ne rendelje alá a Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-ügyvezető fémjelezte bihari bűnszövetkezet garázdálkodásának”. A lelkipásztorok többsége szerinte ezzel nem ért egyet, hanem „a protestáns-nemzeti irányvonal és hitfelfogás híve”.
A képviselő Csűry válaszát olvasva abbéli gyanújának is hangot adott, mely szerint a személyét ért támadás szerves részét képezi annak a „karaktergyilkos típusú támadássorozatnak, melynek nyilvánvaló célja, hogy kiszorítsák a romániai és a nemzeti politikai-közéleti sakktábláról”.
Utódja ugyanis november 30-i válaszlevelében sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Tőkés „ördöginek látja” az RMDSZ és a KREK kapcsolatát. „Azt, amit ön és túlképzett tanácsosai veszélyesnek látnak, pusztán annyi, amennyit minden más párt képviselőitől is elvárunk, hogy az erdélyi magyarságunkat támogassák. Biztosan kellemetlen ebben a helyzetben, hogy az RMDSZ parlamenti képviselete alapján jelentős támogatást biztosít minden egyháznak, miközben a többi párt ilyen téren alig látszik. Hangsúlyozom, hogy minden rágalom ellenére, egyházkerületünk kimondottan ilyen téren működik együtt az érdekszervezetünkkel, egyre erősödő megbecsüléssel” – indokolja egyháza szerepvállalását a jelenlegi püspök.
Csűry lapunknak leszögezte: úgy érzi, hogy az EP-képviselő mindezzel csak bűnbakot keres, amiért politikai pályafutása nem úgy alakul, ahogyan azt szeretné. „Imázsának megromlása nem tőlem indult, én még védtem is az utolsó tartható pontig” – állítja a püspök, emlékeztetve arra, hogy először épp az egyház segítette Tőkést európai parlamenti mandátumhoz, hogy ott „kitapossa az utat” az egyházak pályázati lehetőségeire, majd négy évvel ezelőtt – bevallása szerint – szintén ő szorgalmazta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének, hogy fogjon össze az RMDSZ-szel a választáson.
„A református egyház pártpolitikában nem fog részt venni, mióta püspök vagyok, én is kiléptem az RMDSZ köreiből. Az egyháznak ugyanakkor egyfajta érdekképviseleti kötelezettsége is van a romániai magyarság iránt” – vallja Csűry, aki szerint feladataik elvégzésének érdekében ma már nem lehet megkerülni az önkormányzatokat.
Az RMDSZ-hez való – Tőkés szerint baráti – viszonyát azzal magyarázza, hogy a parlamentbe jutott szövetség „ott van a tűz mellett”, gyülekezeti helyek építésével és felújításával támogatja az egyházkerületet, így az is természetes, ha RMDSZ-es politikusok részt vesznek közös ünnepléseiken, ám ajtajuk mindenki előtt nyitott, így bevallása szerint jó kapcsolatot ápol több néppárti politikussal is.
„Minden emberre szükségünk van” – szögezte le Csűry, aki szerint pusztán jó kapcsolatokra törekszik, és hamis az a kép, mely szerint egyháza politizál. „Egyházunk épp akkor térne vissza a kommunista időkbe, ha nem tenne semmit, ha visszazárná magát a templomokba” – válaszolt Tőkésnek Csűry.
Tőkés László 2009-ben mondott le 1990 óta betöltött püspöki tisztségéről, miután teljes mandátumú EP-képviselővé választották. Bár a KREK 2009 novemberében rendezett tisztújító közgyűlése előtt támogatta akkori helyettese püspökké választását, kettejük viszonya később elsősorban az egyházkerületnek az RMDSZ-hez fűződő viszonya miatt romlott meg.
Noha a KREK jelenlegi vezetősége cáfolja, hogy – Tőkés szavaival – „kiszolgáltatta” az egyházat a szövetségnek, tény, hogy az egyházkerület szorosra fűzte kapcsolatát az alakulattal. Ezt bizonyítja, hogy idén kétszer is rendeztek – legutóbb novemberben Nagyszalontán – egyházi-politikai-önkormányzati találkozót a KREK szervezésében, az RMDSZ partiumi polgármestereinek és parlamenti képviselőinek részvételével.
Meg nem erősített hírek szerint Kelemen Hunor szövetségi elnök a jövő évi EP-választásokra tekintettel már felkérte a reformátusokat az RMDSZ-jelöltek támogatására – sokan ennek egyfajta ellentételezéseként magyarázzák, hogy a november végi SZKT-n Csűry István püspök is átvehette az Ezüstfenyő-díjat.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

.Kövér: a választások megerősítik a nemzet közjogi egyesítését
A magyar Országgyűlés elnöke szerint a jövő évi magyarországi parlamenti választás megerősíti a nemzet közjogi egyesítését.
Erről Kövér László (képünkön) a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteki ülését megnyitva beszélt a Parlamentben. Németh Zsolt külügyi államtitkár a zárt ülés után azt mondta, alapvető nemzeti érdek, hogy minél nagyobb legyen a részvétel a voksoláson. "Nemzetpolitikai szempontból történelmi választás előtt állunk" - emelte ki a házelnök.
Kifejtette: a magyar állam fennállása során még soha nem nyílt lehetőség arra, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok általános, egyenlő, közvetlen, titkos és demokratikus szavazati joggal egyidejűleg részt vehettek volna a magyar Országgyűlés megválasztásában. Hozzátette: a külhoni magyarok által leadott szavazatok nem a mennyiségük, hanem a minőségük okán nyithatnak két vonatkozásban is új fejezetet a magyar politikában. Az egyik új lehetőség, hogy a külhoni magyar szavazatok révén a magyar államnak nem pusztán erkölcsi felhatalmazása, hanem választási legitimációja lesz arra, hogy képviseljen minden magyart, éljen bárhol a világon.
Ez azt jelenti - folytatta a házelnök -, hogy nemzetközi jogi értelemben is megteremtődnek a feltételei annak, hogy a magyar közösségek részügyei egyetlen magyar ügyként legyenek megjeleníthetőek a nemzetközi kapcsolatokban. Kövér László szerint a másik új lehetőség, hogy a külhoni magyarok bevonása a "magyarországi politikai akaratképzésbe" segítheti az itthoni pártpolitikát abban, hogy felszámolja önmagán belül azt a nemzeti tudathasadást, amely 1919 óta jelen van a magyarországi politikai osztály nemzethez való viszonyában.
A magyarországi baloldalt segítheti abban, hogy visszaforduljon nemzetéhez, a liberálisokat segítheti, hogy felélesszék a magyarok nemzeti szabadelvűségét, és a jobboldalnak lehetőséget ad, hogy kiteljesítse politikai hitvallását - fejtette ki. A jövő évi európai parlamenti választásokra utalva azt mondta: nemzetpolitikai szempontból 2014-ben a legfontosabb feladat, hogy a magyar választópolgárok segítségével a Kárpát-medencei magyar képviselet erejét növeljék Brüsszelben.
Böjte Csaba ferences szerzetes, aki előző nap az ötszázezredik külhoni magyarként tette le az állampolgársági esküt a Parlamentben, az összefogás fontosságát hangsúlyozta. Németh Zsolt külügyi államtitkár az ülés után az MTI-nek úgy nyilatkozott: a jövő évi választás sikeres lebonyolítása a nemzetegyesítés és a honosítás visszaigazolása lehet a külhoni magyarok részéről.
Az államtitkár elmondása szerint az ülésen áttekintették a nemzetpolitika aktuális helyzetét, a honosítás folyamatát és a 2014-es magyarországi parlamenti választás előkészületeit, valamint a szomszédos országokkal ápolt kapcsolatokat. Németh Zsolt a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatokról azt mondta, hogy az elkövetkező időben akkor lehet sikeres a magyar nemzeti érdekérvényesítés, ha minél erősebb képviseletet sikerül szerezniük a szomszédos országokban és az Európai Parlamentben a legitim politikai szervezeteknek. A határon túli magyarok szempontjából döntő fontosságú, hogy erős Magyarország álljon mögöttük, hiszen egy erős Magyarországnak megnövekszik az érdekérvényesítő képessége a határon túli magyarok tekintetében is - fogalmazott.
A plenáris ülés állásfoglalás elfogadásával zárult. Eszerint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma üdvözli, hogy a honosítás és visszahonosítás révén immár 540 ezer honfitárssal, közülük 500 ezer esküt tevő magyar állampolgárral bővült a magyar politikai nemzet. A KMKF tagjainak meggyőződése, hogy a külhoni magyar állampolgárok részvétele a magyarországi választásokon teljessé teszi a magyarság közjogi egységét.
A KMKF kifejezte reményét, hogy a májusi európai parlamenti választások után az erdélyi és a felvidéki magyar képviselet megőrzi vagy erősíti jelenlétét a testületben, és a magyarországi új képviselők is valamennyien az egységes magyar nemzet eszméjének szolgálatát tartják majd szem előtt. Az ülés után a jobbikos Szávay István közölte, hogy nem írták alá az állásfoglalást, mivel az szerintük ismét csak az elszakított magyar közösségek problémáit sorolja, az egyes sérelmek megoldásáról azonban nem tud számot adni.
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld önrendelkezéséről nyílt kiállítás Budapesten
Székelyföld önrendelkezéséről nyílt művészeti kiállítás Az Autonómia Anatómiája címmel december 5-én, csütörtökön Budapesten.
Az eseményen Hámori József, az első Orbán-kormány kulturális minisztere azt mondta, hogy a székelyek autonómiatörekvése olyan össznemzeti ügy, amely mindenkinek kiemelten fontos.
A megnyitón Hámori József, aki a Tisztességes Választásért Alapítvány kuratóriumi tagja is, kiemelte: Sepsiszentgyörgyből érkezett a tárlat, amelyen hét ország 31 művészének 50 alkotása tesz tanúbizonyságot a székelyek autonómiatörekvése mellett. A kiállított alkotások nem a kor divatját követik, hanem egy közösség érzületeit, értékeit akarják megmutatni, olykor meghökkentően, megrázóan kifejezve azt, amit a székelység autonómiaigényéről gondolnak - tette hozzá. Közölte, a székelyek autonómiatörekvése bizonyíték arra, hogy a magyarok képesek az összefogásra.
Azzal kapcsolatban, hogy a kiállítást a 2004-es, a kettős állampolgárságról tartott népszavazás évfordulóján nyitották meg, Hámori József úgy fogalmazott: jó, hogy december 5-én nem az önmarcangolással, hanem az alkotó erővel, a biztató jövővel foglalkozhatnak. Tiboldi László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke beszédében hangsúlyozta: a székely autonómia a magyar közösség megmaradásának, jövőjének záloga. Magyarország nemzeti kormányának is köszönhető, hogy az emberekben kezd tudatosulni: hiába szabdalták fel a Kárpát-medencét, az egysége megbonthatatlan - mondta.
Emlékeztetett: a székelyek, a végeken élő magyarok az ország őrzői, akik feladatukat tisztességgel ellátták, nem rajtuk múlt, hogy "a határ kiszaladt a lábuk alól", és a szívük mélyén a határ ugyanott húzódik, ahol ezer éve. Tiboldi László megjegyezte: a kiállítás hitelesen mutatja be az autonómia gondolatiságát. A művészetben és az autonómiáért folytatott küzdelemben egyaránt hitre és lélekre van szükség - tette hozzá.
Szabolcs Attila (Fidesz-KDNP) XXII. kerületi (Budafok-Tétény) polgármester, a székely zászlók kitűzésének kezdeményezője arról beszélt, hogy szerte a Kárpát-medencében a távolságot évszámokban is mérik: fontos dátum 1920, 1940, 1945 és 1989. 2004-ben "már majdnem megérkeztünk", azonban akkor "a kicsinyesség győzött" - vélte. Hozzátette: "a porból újra felálltunk, megráztuk magunkat, és itt vagyunk".
A polgármester kiemelte: hálásnak kell lenni a székelyeknek, mert ők védték a határt, a hazát. A székelyek nincsenek egyedül, hiszen a nemzeti összetartozás nemcsak szóbeszéd, hanem valóság - hangsúlyozta. A székelyek autonómiatörekvése nem hóbort, hanem alapjog - mondta.
A 31 kortárs művész alkotásaiból rendezett kiállítás ötletgazdája Tőkés László európai parlamenti képviselő és Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár volt. A tárlat több városban, összesen öt hónapon keresztül lesz látható.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Új utakon az erdélyi magyarság?
Az idei év két nagy rendezvénye, a március 10-i marosvásárhelyi Székely Szabadság Napja és az október 27-i Székelyek Nagy Menetelése a közéletből való általános kiábrándultság és közöny ellenére látványos, népes tömegmegmozdulással mutatta fel a közakaratot.
Úgy vélem, hogy 2013-ban megfordult valami: az erdélyi magyarság politikai küzdelmét az RMDSZ-en keresztül ellenőrzése alatt tartó és – valljuk be – eredményesen irányító, manipuláló román hatalom elvesztette döntő befolyását.
A román politikumot és a közvéleményt szinte sokkolta, amikor negyedszázad után először szembesült azzal, hogy megdőlt az eddigi RMDSZ-es közreműködéssel kialakult sztereotípia, miszerint Székelyföld területi autonómiáját csak a magyarság kis hányada és azok sokszor szélsőségesnek nevezett alakulatai kérik. Ne feledjük: márciusban az RMDSZ tiltó és eljelentékteleníteni akaró igyekezete ellenére mutatta meg erejét a magyarság (talán kissé a szervezőket is meglepve), most pedig az RMDSZ konzervatív (értsd: román politikumhoz kötődő) szárnyának csendes bojkottja ellenére sikerült egy ilyen látványos rendezvény.
Az EU-szkeptikusabb és radikalizálódó erdélyi magyarság egyre határozottabb fellépést vár el, s ezért hihetetlenül megnőtt az autonómiaharc elkötelezett híveinek a felelőssége! Az RMDSZ roppant nehéz helyzetbe manőverezte saját magát, s most előre menekül: ha nem tud tettekkel válaszolni választópolgárai elvárásaira (autonómiatervezet elkészítése és parlamenti benyújtása, újabb rendezvények (társ)szervezése és ezekben való aktív reszvétel), mindinkább hitelét veszíti. Ha mindezeket megteszi, a román hatalom és közvélemény haragját váltja ki, ki tudja milyen politikai és személyi következményekkel. Ugyanakkor az erdélyi magyarság radikálisabb követeléseit esetleg felvállaló RMDSZ koalíciós kormányalakítási potenciálja a nullához közelítene.
Az autonómiapárti, Kárpát-medencei összmagyar együttműködés híveinek összefogására, együttműködésére nagyobb szükség van, mint valaha. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sikeressége vitathatatlan, a 10 éves munka gyümölcse mostanára beérett, a közélet peremére szorított, sokszor lekezelt civil szervezetből a közélet elfogadott és – ami a legfontosabb – az autonómiaharc leghitelesebb szereplőjévé nőtte ki magát, melyre még nagy feladatok várnak. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) még nem tudott teljesen felnőni a neki szánt, „az erdélyi magyar ügyek zászlóvivője” szerephez, keresi önmagát, a 2014-es romániai és magyarországi választásokkal kapcsolatos szerepvállalása meghatározó lehet jövőjét illetően.
Az egyre nagyobb identitásválsággal küszködő, eljelentéktelenedő Magyar Polgári Párt (MPP) már árnyéka sem valamikori önmagának, nehéz helyzetéért elsősorban önmagát okolhatja. Ebben az összefüggésben nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyar belharc megszüntetése és mielőbbi eredményes lezárása korparancs, mely nem csak a választok egyhangú kérése, hanem az eredményes erdélyi magyar nemzetpolitikai építkezés egyik alapvető kulcskérdése és feltétele.
A jelenleg kétharmados többséggel irányító román kormánykoalíció (USL) gyenge teljesítménye általános elégedetlenséget eredményezett, miközben szinte állandósult a koalíción belüli feszültség, egymásra mutogatás. Az USL-t még egyben tartja a hatalom birtoklása, de a tavaszi EP-választáson már külön indulnak, az őszi államelnök-választáson pedig nagy valószínűséggel a szociáldemokraták önálló elnökjelöltet indítanak, így nyáron bomolhat a koalíció. Victor Ponta jelölésével a PSD megszabadulhat egy harmatgyenge kormányfőtől és egy új kormány alakítása még bizonyos ideig csillapíthatja a mind nagyobb elégedetlenséget. Ugyanakkor az RMDSZ 2012-es kormányra lépését megakadályozó liberálisok (PNL) ejtésével a román hatalom újra kormányba emelheti a szövetséget, ezáltal ellenőrzése alá vonva a legfentősebb erdélyi magyar politikai szereplőt, s így ismét évekre jegelheti az autonómiatörekvéseket; másrészt az RMDSZ hatalmi pozícióban, pénzközelbe jutva javíthat imidzsén.
A hogyan továbbra tulajdonképpen a Nagy Menetelés adta meg a választ. Még inkább be kell vonni az embereket a cselekvésbe, a nagy politikusi beszédek, majd az ezt követő tapsok ideje lejáróban, a helyzetteremtő politika ideje jött el. Az elkövetkező rendezvényeknek, megmozdulásoknak egy jól megtervezett, szakszerűen megszervezett és kivitelezett, a Székelyföld autonómiájáért folytatott harc folyamatának részeként lépcsőzetesen kell egymásba illeszkedniük, összehangolva az önkormányzati (Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés), törvényhozási, külpolitikai fellépésekkel. A székelyföldi románság és az ország közvéleményének a megszólítása, követeléseink, törekvéseink, üzeneteink közérthető, pontos célba juttatása ugyancsak fontos és lényeges. Az 1989 óta eltelt 24 év politikai küzdelmei, különösen a 2007-es EU-csatlakozás óta eltelt időszak arra utalnak, hogy az autonómiaküzdelem sikere elsősorban rajtunk, székely-magyarokon múlik.
Politikai elitünknek persze könnyebb viszonylagos eredménytelenségét, tehetetlenségét, a bátorság és elhivatottság hiányát palástolva mentegetőzni, a többségi románság értetlenségére, a balkáni módszerek használatára, a külpolitikai helyzet alkalmatlanságára hivatkozni. De látnunk kell: csak a határozott, hiteles fellépés, politikai helyzetteremtés vezetett eredményre Európában, és az erdélyi magyarság is ezt értékeli és várja el mindazoktól, akik e közösség szolgálatára vállalkoztak.
Farkas Csaba
A szerző a Székely Nemzeti Tanács alelnöke
Krónika (Kolozsvár)

.Kik a szélsőségesek?
Kénytelen vagyok akkor is válaszolni Balogh Leventének a Krónika december 3-i, keddi lapszámában Szélsőségek címmel megjelent vezércikkére, ha netalán nem közlik le.
Ugyanis elviselhetetlen számomra, hogy egy mérlegtányérra helyezi a román soviniszta-legionárius Új Jobboldalt (Noua Dreapta) a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom magyar ifjaival. Kérdem, milyen alapon? És mennyire ismeri egyiket és másikat? Továbbá jelen volt-e az általa provokációként megjelölt december elsejei sepsiszentgyörgyi hőzöngésnél? Ugyanis ez a pofátlan betolakodás (persze méretes zászlókkal elfedett rendszámtáblájú kocsikkal) immár ismétlődő.
Hát türelmes birkáknak kell lennünk, hogy székely városainkban elnézzük, hogy azt ordítsák, nincs Székelyföld, illetve ki a magyarokkal? Az a húsz-harminc magyar fiatal, akik sem külsejükben, de még kevésbé gondolkodásukban nem a kivándorlást fontolgatják, hanem itthon állnak helyt, őket nevezzük szélsőségeseknek? Amikor nevükben sem mást idéznek elénk, mint az egykori tényleges 64 vármegyét, akárcsak napjainkban, amikor az Orbán-kormány meghirdeti a Kárpát-medence magyarjainak szellemi-lelki-identitásbeli közösségét?
Ezek az ifjak tiszteletet érdemelnek, akik közül a durva, botozó csendőrök kettőt elvittek, miközben a gyűlölettől tomboló csürhét védőn vették körül. Ezek az ifjak a szélsőségesek? Ők, akik a gyáván visszahúzódó, szemlélődő felnőttek helyett helyt álltak szülőföldjükért? Legyen vége a meghunyászkodásnak, eleget tűrtünk. Úgy kellett volna elpáholni őket, hogy ne legyen merszük többet Székelyföldön úgymond „provokálni". És ha ezért néhány akár börtönt is szenvedett volna el, hadd emlékeztessem Balogh urat, hogy mi ennél kevesebbért ennél többet szenvedtünk el a kommunistáktól.
De fordítsam a cikk miatti felháborodásomat mérsékeltebb hangnemre. Értem én, hogy a szerző miért nevezte provokációnak. Akár egyet is érthetek azzal (és azokkal az újságírókkal, akik más fórumokon hasonlóképp vélekedtek), hogy provokálták a magyarságot. Ennek a provokációnak azonban háttere van! A háttere pedig a prefektus, a csendőrség, a román civil szervezetek, pártok, egyház, sőt a városunk román képviselői is, akik megelőlegezték a sepsiszentgyörgyi tanács ülésén a szélsőségesek „elítélését".
A prefektus szép és sok részvevős, jelentéktelen rendbontással (értsd: a magyarok részéről) tarkított „együtt ünneplésnek” tekintette a nemzeti ünnepet Sepsiszentgyörgyön. „És ha azt skandálták az Új Jobboldaliak, hogy Székelyföld Románia, hát nem volt igazuk?” – így a prefektus. (Mivel a magyar csoport meg azt kiáltotta, hogy „Székelyföld nem Románia”). Balogh úr, ne adja a Gondviselőnk, hogy a mi némaságunk (akárcsak a nyugati határ menti városokban és Kolozsváron) a csendes megszállás stratégiája legyen a „provokálók" részéről és a mi rosszul választott taktikánk eredményeképpen.
Puskás Attila
Tisztelt Puskás Attila!
Véleményét oly mértékben tiszteletben tartjuk, hogy a Krónika vezércikkét bíráló írását annak ellenére is közzétesszük, hogy nem feltétlenül értünk egyet valamennyi megállapításával. Szerkesztőségünket ugyanis a klasszikus szakmai alaptétel vezérli: a hír szent, a vélemény szabad.
Köszönettel,
Rostás Szabolcs, vezető szerkesztő
Krónika (Kolozsvár)

Nem hamisítvány a Csíki Székely Krónika?
Túl könnyen minősítették hamisítványnak a Csíki Székely Krónikát – jelentette ki Sántha Attila nyelvész hétfőn este Csíkszeredában, a Székelyföld Galériában tartott író-olvasó találkozón.
„Nem végeztek egy minimális filológiai vizsgálatot” – emelte ki. Ő több év kutatás után arra a következtetésre jutott, hogy az 1796-os dokumentumnak, melyet Szádecky Lajos tanulmányozott és hamisítványnak kiáltott ki, voltak előzményei. Sőt, ő maga talált rá egy 1770-ben keltezett másolatra a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban. Ez vélekedése szerint egyértelműen azt igazolja, hogy az 1796-os példányt nem Sándor Zsigmond szerkesztette azért, hogy a családjának az eredetét igazolja vele, ahogy Szádecky állította. Szerinte sok pontatlan információ került ebbe a példányba, ami abból adódik, hogy az 1553-ra keltezhető eredeti dokumentumról többször is másolatot készítettek, de nem mindig megfelelő felkészültségű másolók.
Persze, ahogy a galériában kibontakozó beszélgetés is alátámasztotta, ez nem azt jelenti, hogy a krónikában írtakat teljes mértékben el kell fogadni, hiszen a szerzői 1553-ban nem biztos, hogy pontos információkkal rendelkeztek a honfoglalás idején vagy azelőtt történt eseményekről. Viszont annak nagy a valószínűsége, hogy olyan írott forrásokkal rendelkeztek, melyekhez a későbbi korok krónikásai már nem fértek hozzá.
Sántha Attila tanulmányát elolvashatják a csíkszeredai Székelyföld utóbbi négy számában.
Szőcs Lóránt
Székelyhon.ro

Gazdaévkönyv és születésnap
Az Erdélyi Gazdaévkönyv kiadásával ünnepli egyéves születésnapját a 7határ erdélyi gazdaportál és annak működtetője, az Agrár Média Egyesület. Mint az ezzel kapcsolatos hétfői csíkszeredai sajtótájékoztatón kiderült, a 240 oldalas színes könyv tartalma közel ötven szerző munkájának eredménye.
Erdély egyedüli magyar nyelvű gazdaportáljaként tavaly decemberben kezdte meg működését a 7határ.ro. „Induláskor sokan kételkedtek az oldal létjogosultságában, mi viszont azt vallottuk, a falu világához ma már a világháló is hozzátartozik” - fogalmazott a kezdetekről Mihály László. A portál igazgatója kifejtette, az elmúlt egy esztendő valóra váltotta a reményeket, hiszen a közel ötvenezer egyedi látogató azt bizonyítja, van kereslet a honlapra feltöltött információk iránt.
„A honlap az elmúlt egy évben rendszeresen frissült, és egy év után elmondhatjuk, az oldal legnépszerűbb anyagai az erdélyi gazdákról szóló helyszíni riportok voltak. Ezen belül a Biokert rovat bizonyult a leglátogatottabbnak, amelyet a Polgár-Társ Alapítvány támogatott. A hat hónap alatt heti rendszerességgel közöltünk biogazdálkodás témában cikkeket, ezek között több olyan riportot, amely biogazdákat mutatott be. Törvényismertető rovatunkban rendszeresen tájékoztatjuk a gazdákat az aktuális mezőgazdasági törvénykezés újdonságairól” – számolt be az első év eredményeiről dióhéjban Daczó Dénes, az oldal főszerkesztője, aki ugyanakkor a különböző írások szerzőinek is köszönetet mondott.
A tájékoztatón elhangzott, a 7határ portál szerkesztői további fejlesztéseket terveznek, ugyanakkor az idén megtartott rendezvényeket is szeretnék újból megszervezni: 2014 tavaszán a II. Csíki Magbörzét, valamint ősszel a Falu a városban elnevezésű családi hétvégét. Állandó jellegű nyomtatott kiadvány megjelentetése viszont egyelőre nem szerepel az elképzelések között.
Az egyesület tevékenységét a Polgár-Társ Alapítvány mellett a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatta, jövedelemadójuk 2 százalékát pedig több olvasó is az egyesületnek ajánlotta fel.
Évkönyv a gazdáknak
„A kötet szerkesztése során azt tartottuk szem előtt, hogy a cikkekből a jelenlegi erdélyi, székelyföldi mezőgazdaság, vidéki kezdeményezések sokszínűsége rajzolódjon ki. Ez az élet annál változatosabb, hogy egyetlen kiadványban be lehessen mutatni, ezért a kötet csak ennek egy részét képes begyűjteni szubjektív válogatásban, amely jól érzékelteti a vidék életképességét” – fogalmazott a sajtótájékoztatón Daczó, az Erdélyi Gazdaévkönyv szerkesztőjeként. Kiemelte, a kötet szakmai anyagait a szerkesztők felkérésére agrármérnökök, állatorvosok, biológusok, erdőmérnökök, kertészmérnökök, vidékfejlesztési szakértők, gépészmérnökök és méhészek írták. Közülük többen gyakorló gazdák is, akik szakmai tapasztalataikat is megosztják a cikkekben.
A kiadványt lapozgatók a mezőgazdasági tevékenység széles palettájáról tájékozódhatnak, ugyanakkor különböző kutatásokról, és a vidéki élettérhez kapcsolódó civil kezdeményezésekről is értesülhetnek az érdeklődők. Az évkönyv kalendárium részében kertészmérnökök hónapra lebontott tanácsai olvashatók. A könyv 9,90 lejért vásárolható meg a könyves üzletekben és lapterjesztőknél, vagy megrendelhető a www.gazdaevkonyv.ro honlapról, postai utánvétellel.
Rédai Botond
Székelyhon.ro

Ezernél többen csatlakoztak a táncházkaravánhoz
Véget ért az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács és partnerszervezetei által elindított program, a kilencállomásos táncházkaraván. A táncházkörút október 24-én indult Székelyudvarhelyről, az Udvarhely Néptáncműhely próbaterméből, majd nyolc udvarhelyszéki településen mozgatta meg a táncolni vágyó kicsiket és nagyokat – utolsó két felvonása december 6-án, pénteken és 8-án, vasárnap zajlott Szentegyházán és Székelykeresztúron.
A táncházkaraván utolsó állomása Székelykeresztúr volt, ahol gyerektáncházat is tartottak
A múlt pénteki táncház, melynek a szentegyházi Velence étterem és pizzázó adott otthont este nyolc órától, különösen jól sikerült: a különleges napon a karaván Mikulása megajándékozta a részvevőket, akik egyébként hajnali négyig ropták azután – a mulatság házigazdája a Hüpürcsös néptáncegyüttes volt. Székelykeresztúron a vasárnap délután négyre tervezett játszóház helyszín hiányában elmaradt, este hét órától azonban a Lengyel Kávézóban gyerektáncházat tartottak, András Lóránt szervező és Székely Mária vezetésével. Az este nyolckor kezdődött felnőttmulatság folkkocsmai hangulatban, nótaesttel egybekötve zajlott, ehhez a Kaszaj, a Kedves és a Szapora zenekarok biztosították a muzsikát.
A Táncházkaraván Udvarhelyszéken elnevezésű körút meglepően sikeresnek bizonyult: az igényeknek megfelelően a jövő évi táncházsorozat legalább 3–4 állomással, illetve a néptánc- és népdaloktatás mellett más tevékenységekkel is kiegészülne – mondta el András Lóránt. Hozzáfűzte, összesítve több mint ezer ember kapcsolódott be a táncházkaraván programjaiba: volt, ahol csak 20–30, de volt, ahol 150–200 részvevője volt a mulatságoknak. Várakozásaikat leginkább a november 16-ai, a zetelaki kultúrotthonban tartott táncház múlta fölül.
Mint a szervező elmondta, a karaván „szekere”, azaz az ingyenes autóbusz főként Székelykeresztúr környékéről, Székelyudvarhelyről és Szentegyházáról vitt részvevőket az egyes helyszínekre, és többen voltak, akik saját költségen is több helyszínen megjelentek. Pozitívumként élte meg, hogy mindenhol rengeteg új arcot láttak.
A karaván programjait január közepén egy Székelyudvarhelyen rendezendő, száraz hangszeres kosaras bál zárja: ennek helyszíne és időpontja még nem tisztázott, ám azt Hargita megyei magyar, román és cigány néptánccsoportok műsora teszi majd még különlegesebbé, a zenekarok pedig udvarhelyszéki népdalgyűjtések anyagát adják elő – mondta el András Lóránt.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro

Magyar nyelvű petíciók elfogadását kéri az RMDSZ a Nép Ügyvédjénél
Magyar nyelven fordulhatnának a Nép Ügyvédjéhez azokon a területeken, ahol a magyar kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot, illetve a benyújtott petíciókat a hivatal köteles lenne magyar nyelven megválaszolni, ha honatyák megszavazzák Markó Attila és Márton Árpád képviselő hétfőn iktatott tervezetét.
Románia alkotmánya szerint az ország elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségek azon jogait, amelyek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás megőrzését és fejlesztését szolgálják. Markó Attila kifejtette, hogy a jogszabályt indokoló szövegben is arra hivatkoztak, hogy az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló, Strasbourgban, 1995. február 1-jén keltezett Keretegyezményét Románia átültette jogrendszerébe. Ez előírja, hogy azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek nagy arányban élnek, és ezen egyének igénylik, az adott kisebbség nyelvén fordulhassanak az adminisztratív feladatokat ellátó hivatalokhoz.
„Törvénytervezetünkben kérjük, hogy a kisebbségek nyelvén is fordulhassanak a Nép Ügyvédjéhez, hiszen ennek a hivatalnak a feladata elsősorban a közigazgatásban valamennyi állami szervnél, a panasz alapú vizsgálat indítása, az érintett szerv értesítése és a panaszos jogainak képviselete. Ennek értelmében természetes igény az, hogy azokon a területeken, ahol a kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot, az adott kisebbség nyelvén szóban vagy írásban fogalmazhassanak meg petíciókat, amelyekre választ a benyújtott petíció nyelvén kapjanak” – mutatott rá Markó Attila.
maszol.ro,közlemény

Ágoston Hugó: Vallomás a szenvedésről
Anyám egyszer megkérdezte, van-e jutalma a szenvedésnek. Válaszolnom kellett volna, de nem tudtam, ugyanis – szokása volt – a kérdést olyan furcsa szelíd hangsúllyal mondta ki, hogy inkább állításnak tűnt, pontosabban ez esetben kétkedésnek. Az ő példája mindenesetre azt mutatta, hogy a szenvedésnek nincs jutalma. Legfeljebb a végső pihenés lehet a jutalmunk, de hát az mindnyájunknak kijut, gyötrelmeink mértékétől függetlenül.
A szenvedés meghatározására, fokozataira most felesleges rákeresni. Szubjektív állapot-érzet, bizonyára beállítottság kérdése is, a lélektana bonyolult – de hát minek egyszerű a lélektana? Érdekes módon a buddhista tanítás visz közelebb a racionális megragadásához: "Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés."
Olvasom vasárnap, hogy Magyarország világviszonylatban a negyedik (Haitival holtversenyben, egy ponttal Madakaszkár, Macedónia és Irán fölött!) a „szenvedési skálán”, vagyis a tekintetben, ahogyan a Gallup Intézet felmérése (http://index.hu/kulfold/2013/12/08/mi_vagyunk_a_leggazdagabb_szenvedok/) szerint a lakosság magát 2012-ben szenvedőnek ítélte.
143 ország közül Bulgária az első a listán (39 százalékkal), Izland többedmagával az utolsó (ahol száz emberből mindössze egy szenved). Magyarországon a lakosság 32 százaléka szenvedésének elsősorban az az oka, így a felmérést kísérő indoklás, hogy tavaly csökkent a nemzeti jövedelem, hogy a lakosság számottevő hányadát kitevő roma kisebbség „az elmúlt években mélyszegénységben élt, és gyakran erőszakos tettekkel párosuló diszkriminációnak volt kitéve”, a Gallup egyik kutatója szerint pedig „az új alaptörvény által csorbított sajtószabadság is hozzájárulhatott a magyarok kiemelkedően magas arányának szenvedéséhez”.
A felmérés lehet elfogult, de jelzésértéke kétségtelen, feltételezhető az is, hogy a helyzet 2013-ban még tovább romlott.
Románia 27 százalékponttal tizenötödik a listán. De Románia most nem érdekel, bár valószínűleg mi, itteni magyarok jobban szenvedünk a romániai – még az is lehet, hogy a magyarországi – átlagnál.
Engem most Magyarország szenvedése érdekel. Nekem a lelkem Magyarországon van otthon. Ahol sajnos már nem „az a négy folyó” zúg, és ahol a nemzeti mazochizmus éneklő papjainak igéi ellenére szenvedni nem jó. Ahol nem a turulmadár fogja megszüntetni a gyötrelmeket, megfordítani a balsorsot.
Szenvedek azért, mert – miközben, az RMDSZ ügyködésének köszönhetően is, Romániában kibontakozódóban van egy decentralizációs folyamat – Magyarországon a harácsoló államapparátus szemérmetlenül központosít, megfojtva minden autonómiát. Szenvedek a jogállamiság megsértése és a vezetők hatalmi gőgje miatt, a terjedő rossz nacionalizmus és nemzeti giccs miatt. A magyar média leigázása és megaláztatása miatt. A baljós, nyomott hangulat és a kilátástalanság érzésének eluralkodása miatt.
De leginkább azért szenvedek, ahogyan ebből az országból kihalt a szolidaritás, ahogyan a nemzet most a szegényeivel, a megalázottakkal és megszomorítottakkal bánik.
Mérhetetlenül szenvedek, amiért Magyarországnak ennyire szenvednie kell.
MTI
maszol.ro

Tőkés-ügy – Gál Kinga: Basescu fontolja meg alaposan a lépését
Alaposan fontolja meg Traian Basescu, hogy megfosztja-e Tőkés Lászlót a Románia Csillaga kitüntetéstől csak azért, mert élt a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságával – szólította fel a román elnököt az Európai Parlament plenáris ülésén a fideszes EP-képviselő Strasbourgban december 9-én, hétfő este.
Az úgynevezett egyperces felszólalások keretében Gál Kinga felidézte, hogy Tőkés László a romániai forradalomban és rendszerváltásban játszott szerepéért kapta az elismerést, éppen azért, mert 24 évvel ezelőtt nem félt kiállni, hogy hasonlóképpen éljen a szólásszabadság jogával.
„Személye szimbolikus, ezért kitüntetésének elvétele azt jelezné, hogy a jogállam, a jogbiztonság még gyengébb ma Romániában, mint a múlt szellemeinek újraélesztői" – húzta alá a fideszes politikus. Gál Kinga Viviane Reding alapjogi biztost is felszólította, ne engedje, hogy Romániában meghurcolják a szólásszabadságot, visszaállamosítsák az egyházi és közösségi vagyont, és az igazságszolgáltatás révén korlátozzák a jogbiztonságot, fosszanak meg embereket jogaiktól. Tőkés László kitüntetésének visszavonását román kormánypárti képviselők kezdeményezték, mert Tőkés László az idei Tusványoson arról beszélt, hogy Magyarországnak védhatalmi státust kellene vállalnia a romániai magyarság fölött, ahogyan ez Ausztria számára is biztosított a dél-tiroli kisebbség esetében.
Szintén a külhoni magyarokat érintő ügyben szólalt meg egyperces felszólalás keretében Bauer Edit, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának EP-képviselője.
A novemberben Besztercebánya megye élére megválasztott, „szélsőséges, xenofób, rasszista, a túlnyomó többség szerint fasiszta elveket valló" Marian Kotleba győzelmével kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ország szociáldemokrata kormánya nem a szélsőségesek ellen lépett fel, hanem arra buzdította a szlovákokat, hogy menjenek el szavazni, nehogy az egyik megyében magyar vezetőt válasszanak.
„Az ilyen, a kisebbségek elleni diszkriminációra való buzdítás rendkívül veszélyes" – húzta alá Bauer, aki szerint a kormány sorozatosan „szupresszív" intézkedéseket tesz a magyar kisebbséggel szemben.
MTI
Erdély.ma

Egynyelvű multikulturalizmus
A Marosvásárhelyen működő 34 általános- és középiskolából mindössze egy magyar tannyelvű, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a többi vegyes. Csak az említett középiskola viseli magyar személyiség nevét, a többit román értelmiségiekről nevezték el. Az új tanévig valamennyi intézmény belső tereiben csak román nyelvű feliratok voltak láthatók, csak a román történelmet idéző képek jelennek meg a falakon, a gyerekeket sokszor éri inzultus, amiért helytelenül fejezik ki magukat a többség nyelvén.
24 évvel a márciusi véres események után Marosvásárhely magyarsága egyik csatát a másik után veszíti el, már szinte esély sincs arra, hogy magyar polgármester kerüljön a város élére, a megyei önkormányzat vezetői székében román politikus ül, a porig rombolt helyi RMDSZ pedig az újjászületés irányvonalát keresi.
Míg 1990-ben Marosvásárhely lakóinak 53 százaléka magyar volt, a kivándorlás miatt a város egyik évről a másikra román többségűvé vált, a ma magyarság aránya 45 százalék alatt van.
2010-ben készült el az ország-jelentés arról, hogyan teljesítette Románia a Kisebbségi Nyelvek Chartájában vállalt kötelezettségeit. A jelentést az akkor Markó Attila vezette Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala készítette. A jelentés összességében pozitív képet festett a magyar kisebbség helyzetéről, ezzel pedig megerősítette a román kormány hivatalos álláspontját, miszerint Romániában minden rendben van a kisebbségek helyzetét illetően. Markó Attila szerint ezért született pozitív jelentés, mert nem voltak elegendő információik. Száva Enikő kérdésére, miszerint esetleg nem azért történt ez, mert akkor a kormányban volt az RMDSZ, Markó Attila azt nyilatkozta: „nem mondtunk igaztalant, csak nem mondtunk el mindent, mert nem volt információnk.” A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) akkor árnyékjelentést készített. Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2011-ben Romániába érkezett, hogy ellenőrizze a román kormány információinak hitelességét. A csoport több mint ezer jogalkalmazási problémát tárt fel, kifogásait egy 200 oldalas jelentésben foglalta össze. Jelenleg készül a második ország-jelentés és ebben már Bukarestnek pótolni kell a hiányzó adatokat. Markó Attila szerint pedig borítékolható, hogy ez a jelentés sem fogja tükrözni a valóságot, ezért a Mikó Imre Kisebbségvédelmi Jogszolgálat segítségével árnyékjelentést készít, szerinte nem jelent összeférhetetlenséget az irányítása alatt készült jelentés árnyékjelentésén dolgozni.
A marosvásárhelyieket alig zavarja a kétnyelvűség hiánya, hozzászoktak ahhoz, hogy minden információhoz a többség nyelvén jutnak hozzá. Az „állóvizet” 2010-ben a Civil Elkötelezettség Mozgalom „kavarta fel”, a mozgalomban résztvevő szülők elérték, hogy a politikum is a kétnyelvűség használata mellé álljon. Így a több mint 30 iskolából mér két olyan intézmény van, ahol a kétnyelvűség a felíratok szintjén is megmutatkozik.
A CEMO vezetője, Szigeti Enikő magyarázta miként vigyáznak arra az intézményvezetők, hogy minden egyes iskolának a vezetőségi tanácsában a román szavazatok legyenek többségben, és vezetőségi tanácsok döntenek a tanárok felvételéről, a tanárok szerződéseiről.
2004-ben történt a marosvásárhelyi iskolahálózat legnagyobb átalakítása. Az új szerkezet drasztikusan érintette a magyar tagozatokat, a legtöbb iskolában felborult az addig egyensúlyban levő etnikai arány, a magyar diákok és a magyar pedagógusok aránya alacsonyabb lett, mint a többségi nemzeté, és a vezetői tanácsokban is jellemzővé vált a román többség.
Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke 1990 fekete márciusát okolja a Marosvásárhelyen kialakult helyzetért, szerinte a túlzott etnikai érzékenység miatt történt, hogy a 34 iskolából eddig csupán kettő viselte magyar személyiség nevét. Most viszont az iskolák nagyobb autonómiája lehetőséget biztosít a változásra – fejtette ki Borbély.
Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese korábban azt nyilatkozta, hogy Marosvásárhely politikailag egy gazdátlan város, mert a helyiek választottjai, a magyarság meghatározó politikusai országos politikai pályát választottak maguknak, és nem figyeltek városukra. Így történt meg az, hogy 2004-ben a tagozatok szétválasztásának lehetősége fel sem merült. Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke elismerte, hogy hibáztak, amikor az iskolák elnevezésénél nem figyeltek oda, viszont azzal elégedett, hogy a magyar oktatás nem szűnt meg.
Szigeti Enikő szerint a román gyermekek semmit nem tudnak a magyar kultúráról, de amit tudnak is, azok is olyan hibás előítéletekre épülnek, hogy jobb lenne, ha nem is tudnák. Hozzátette: ezért kellett volna elindítani az iskolákban az interkulturális nevelést, amire Európában számos példa van.
Felmerül a kérdés: nem kell-e szétválasztani a tagozatokat, nem kell-e önálló magyar iskolákat létrehozni? A Maros megyei RMDSZ elnöke korábban azt nyilatkozta nem a gettósítás a helyes magyar stratégia, vagyis nem az a cél, hogy önálló magyar iskolákba, különböző önálló kulturális intézményekbe gettósodjon a magyarság.
Bár nem kapott sajtónyilvánosságot, de az Unirea kollégium régi igazgatónője letépte az első rögtönzött feliratokat. Az igazgatónő azóta az iskola éléről távozni kényszerült, de erre az esetre mind román, mind magyar részről igyekeznek fátylat borítani, miközben az új igazgató más szellemiséggel irányítja az intézményt.
Vásárhely az a város, ahol minden pengeélen van, ahol a román polgármester tudja, hogy a feszültségre szükség van ahhoz, hogy nyerjen, mert demográfiailag, de hatalmilag, szimbolikusa nincs eldőlve, hogy melyik a domináns csoport – magyarázta Horváth István szociológus.
Vitathatatlan, hogy a nemzetpolitika mindenkori kulcskérdése az oktatás, és nem kerülheti el a közösség figyelmét, hogy éppen ennek a gyökerei váltak bizonytalanná az utóbbi években. Az anyanyelvhasználat korlátai, a meglévő jogok gyakorlatának hiánya folyamatosan erősíti a marosvásárhelyi magyarság, elsősorban a fiatalok kisebbrendűségi érzését. Kérdés, hogy ezért a román többség tudatos térfoglalása, vagy a magyarság önkéntelen feladása, az érdekképviselet érdektelensége okolható.
Kérdés az is, hogy a marosvásárhelyi magyarság szembetud-e menni a román többség térfoglalásával, vagy önkéntelen feladással beletörődik a térvesztésbe?
dunastudio.ro
Erdély.ma

MOGYE-ügy – Bírálja a rektor az anyanyelvű gyakorlati képzést szorgalmazó oktatókat
A magyar nyelvű oktatók a saját érdekeiket védik és nem a diá- kokét, amikor az anyanyelvű gyakorlati képzést szorgalmazzák – jelentette ki kedden Leonard Azamfirei, a Marosvásárhelyei Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) rektora.
Az intézményvezető elmondta, hogy a magyar tagozat diákjai jól szerepeltek a legutóbbi rezidensvizsgán, és szerinte ez annak köszönhető, hogy román nyelven végezték a gyakorlati képzést. Az Agerpres hírügynökség szerint a rektor értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a jelenlegi rendszert meg akarják változtatni a magyar oktatók úgy, hogy a gyakorlati képzés is magyar nyelvű legyen a magyar tagozatos diákok számára. Szerinte a diákok ezt valójában nem is igénylik, mert az ő érdekük az – mondta -, hogy minél jobban elsajátítsák a román szaknyelvet.
„Az egyetemnek meg kell maradnia diákközpontúnak. (...) Meggyőződésem, hogy a magyar nyelv, kultúra és önazonosság megőrzését elsősorban otthon, a színházban és a könyvtárban kell biztosítani, és nem szakmai vonalon, hiszen a szakmát román nyelven kell megtanulni" – mondta a rektor. Azamfirei szerint a magyar tagozatot nem lehet újraakkreditálni csak akkor, ha a gyakorlati képzés vegyes csoportokban történik, ugyanis a magyar tagozat oktatói hiánnyal küzd.
A magyar diákoknak jelenleg anyanyelvükön tanítják az elméletet, a gyakorlati képzésben viszont már nincsenek önálló magyar csoportok, ott románul folyik az oktatás.
Az egyetemen 2011 óta ismét fellángolt a vita a román és a magyar oktatók között arról, hogy milyen státusa legyen a magyar tagozatnak. A 2011-ben hatályba lépett román oktatási törvény előírásait a MOGYE román többségű szenátusa nem alkalmazta, így nem alakulhattak meg az önálló magyar intézetek, amelyek fokozottabb önállóságot biztosítottak volna a magyar tagozatnak.
A magyar oktatók anyanyelvű gyakorlati képzést követelnek, mert – mint mondják – ezt hatékonyabbnak tartják a diákok szempontjából, és vállalják, hogy párhuzamosan a román szakkifejezéseket is megtanítják nekik.
A magyar tanárok korábban kifejtették, azért is tartják fontosnak a magyar nyelvű gyakorlati képzést, mert csak így lehet biztosítani az oktatói utánpótlás-nevelést, ami a vegyes struktúrában elhanyagolódott. A magyar oktatók szerint ha nem alakulnak meg a magyar csoportok a gyakorlati képzésben, akkor lassan-lassan felszámolódik a magyar nyelvű képzés a MOGYE-n, mert nem lesznek már magyar oktatók. Az 1945-ben alapított Bolyai egyetemből néhány évvel később kivált, s eredetileg magyar egyetemként indított MOGYE-n a magyar tanárok aránya 30 százalékra csökkent az elmúlt évtizedekben. MTI
Erdély.ma

Népdalfesztivál 1990-ben a moldvai Pusztinában
Az 1989-90-es politikai rendszerváltás után Pusztina faluban rendezték meg az első népdalfesztivált, amelyre a búcsú szolgáltatta a megfelelő alkalmat. Mivel Pusztina falu védőszentje Szent István, az ünnepséget 1990. augusztus 19-én tartották.
A fesztivál szervezésében, az esemény lebonyolításában oroszlánrészt vállalt Erőss Péter, aki – amellett, hogy az esemény műsorvezetője is volt – sok értékes fényképet is készített.
Az Erőss Péter úr által készített fényképek egyikén hat pusztinai asszony látható, akik vidáman énekelnek a színpadon.
Azóta 23 év telt el, és sokan már nem élnek azok közül, akik a 1990-ben akár énekesként, akár nézőként élvezhették a páratlan szépségű moldvai népdalokat, népénekeket. A Csángó Rádió felkereste a fényképen szereplő asszonyokat azzal a kéréssel, hogy mondják el, hogyan emlékeznek vissza a régi „énekes időkre”.
A műsor bevezetőjében a főszervező, Erőss Péter mondja el a népdalfesztivál megrendezésének körülményeit, majd megszólal három asszony: László (Zsidó) Margit, Pétrike (Petrica) Tinka és Scripcaru (Katica) Tinka.
csangoradio.ro
Erdély.ma

Egy év után
Egy éve aratott elsöprő győzelmet a választásokon a Szociál-Liberális Szövetség, s kétharmados parlamenti többséggel megalakították a Ponta-kormányt, melynek aztán ezt a kezdeti diadalt többé még megközelítenie sem sikerült, nemhogy felülírnia. Éves mérlegük inkább negatívumoktól terhes, mint sikerektől, akárhogy nézzük, a kétes eredménnyel járó kenyér-áfacsökkentésen kívül alig lehet valamit a javukra írni.
Pedig minden adott volt, hogy jó irányba mozdítsák az ország szekerét, mégsem tették. Hamvaikba haltak reformelképzeléseik, már a vita során elsikkadt az alkotmánymódosítás, az ország gazdasága látszólag növekszik, de a kis- és középvállalkozások lassan alig nyögik a rájuk rótt terheket, s ezek jövőben tovább nehezülnek. Menet közben derült ki, nincsenek szakembereik, illetve a jó koponyák véleményére senki nem kíváncsi, a szociáldemokraták és a liberálisok egyaránt a két pártelnök kebelba-rátait, érdekcsoportjait tolták előtérbe, akik fiatalok ugyan, de a rafinált vén rókáknál is veszélyesebbek: telhetetlenek, arrogánsak, bosszúállók, s mindehhez még legalább tapasztalat vagy szakértelem sem társul. S ezt csak fűszerezi az örökös marakodás, vita, ha nem Traian Băsescu államelnökkel meccselnek, akkor egymást szedi szét Victor Ponta és Crin Antonescu. A monstrumkoalíciónak sikerült majd mindent továbbvinnie, amiért elődeikre ellenzékből orroltak. Kormányrendeletekkel irányítják az országot, mert jelentős többség áll ugyan mögöttük, ám lassú a parlamenti munka, nincs türelmük az ifjú titánoknak kivárni, míg egy-egy jogszabály bejárja a törvényalkotás demokráciákban jól bevált útját. Így sorra születnek a rosszabbnál-rosszabb döntések, melyeket nem győznek javítani, a parlamentet pedig vélemény nélküli szavazógéppé silányították, s hogy valamilyen feladatuk mégis legyen, sorra alakítják a vizsgálóbizottságokat, főként a politikai bosszúállás eszközeiként. Nem szárnyalt túl magasan korábban sem, de az elmúlt egy évben Románia nagyon mélyre süllyedt. A korrupció burjánzik, egyre nagyobb méreteket ölt, az igazságszolgáltatás mind gyakrabban mutatja meg manipulált, sötét oldalát, és lassan minden hiteltelét elveszíti a politikum (ideológiai hovatartozástól függetlenül). Egy esztendővel a dicső diadal után csőd szélén az egészségügy, tanügy, nem működik jóformán semmi rendesen. Elszalasztották hát az első, legtöbb megvalósításra alkalmas évet, a következőben választások lesznek. Sok jót tehát nem remélhetünk, lassan, de biztosan gurulunk lefelé a lejtőn. Kérdés csak az, hogy hol a legalja?
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tiltakozó fuvarozók, tétovázó kormány
Meghatározatlan időre sztrájkot hirdetett tegnap a Román Közúti Áruszállítók Szövetsége (UNTRR): a kamionosok forgalomlassítással tiltakoznak az üzemanyag jövedéki adójának emelése ellen. Victor Ponta tegnap bejelentette, kormánya kész halasztani a gázolaj jövedéki adójának módosítását, így jövő év elejétől csak a benzin adója emelkedne.
Csaknem százötven kamion sorakozott fel tegnap az Aradtól a magyar határ felé vezető, 7-es számú országúton, és több kilométeres menetoszlopot alkotva lépésben haladt a határ felé. Megbénult a közlekedés a Nagyszebent elkerülő körgyűrűn is, ahol 120 kamion vesztegelt. A 13 ezer tagot tömörítő szakmai szövetség szerint a közlekedési minisztérium új vezetése egyetlen beadványukat sem méltatta válaszra, annak ellenére, hogy a tárcával májusban egyezményt írtak alá a fuvarozók által kifogásolt jogszabályok megváltoztatásáról. A kormány – a Nemzetközi Valutaalappal folytatott egyeztetés nyomán – sürgősségi rendeletben döntött a jövedéki adó literenként hét eurócentes emeléséről arra hivatkozva, hogy az így befolyt összeget autópálya-építésre fordítja. A fuvarozók szerint ez akkor is versenyhátrányt jelent számukra, ha az olaj világpiaci árának csökkenése miatt nem emelkedik jelentősen az üzemanyag ára Romániában. A 7500 fuvarozó érdekeit képviselő Országos Közúti Konföderáció – amely szintén csatlakozott a tiltakozó akcióhoz – közleményében rámutat: akkor volna értelme egy ilyen autópálya-alap létrehozásának, ha azt valóban az ország fő kereskedelmi útvonalainak korszerűsítésére fordítaná a kormány.
Csak a benzin drágul?
Victor Ponta miniszterelnök tegnap közölte, a kormány kész elhalasztani három hónappal a gázolaj jövedéki adójának emelését, így január elsejétől csak a benzin adója nőne literenként hét eurócenttel. Mint mondta, a költségvetésért felelős tárca nélküli miniszter Brüsszelbe utazott, hogy a tervezett halasztásról egyeztessen az Európai Bizottsággal. Ponta rámutatott, ahhoz akarja megszerezni az EB beleegyezését, hogy januártól csak a benzin adója emelkedjen Romániában. A három hónapos haladék alatt a kormány végleges megoldást próbál keresni arra, hogy a gázolajat egy speciális adózási kategóriába sorolja. Ponta szerint szerdai ülésén dönthet az ügyben a kormány.
A háromszékiek is elégedetlenek
A háromszéki teherszállító cégek egyetértenek a fuvarozók követeléseivel, sőt, a májusi kormányígéretek teljesítését is helyénvalónak tartják. Tompa Csaba, a sepsiszentgyörgyi Fit Sped Kft. vezetője kérdésünkre elmondta, 95 százalékban külföldi megrendeléseket teljesítenek, így bármilyen költségemelkedés érzékenyen érinti őket, hiszen nem tudják beépíteni áraikba. A piacon egyébként is nagy a verseny, a külföldi megrendelőket nem érdekli, hogy itt az üzemanyag adótartaléka drágul, ha túl nagynak tartja a fuvardíjat más, magyar vagy szlovák szállítóval szerződik. Legutóbb a magyarországi útdíjak emelkedése hozott többletköltséget, azt is nehéz volt kigazdálkodni, most az üzemanyag ára jelenthet újabb terheket, így, ha szükség, csatlakoznak a megmozdulásokhoz – mondta a 33 kamionnal majdnem egész Európába szállító cég vezetője. Váncsa Jenő, a Horváth & Váncsa Kft. vezetője szerint tiltakozásként a forgalomkorlátozás vagy útlezárás mindenképpen támogatható, hiszen a meglévő hosszú távú szerződéseket nem lehet módosítani, így az összességben (áfástól) tíz százalékra rúgó üzemanyag-drágítás rendkívül nehéz helyzetbe hozza a szállítmányozókat, a külföldi partnerekkel szemben lehetetlen érvényesíteni a költségek áthárítását. Őket, mint folyékony vegyi anyagokat szállító céget, érzékenyen érintené egy esetleges sztrájk, ezért inkább más tiltakozási formákat, például a mindenkit érintő útlezárást tartja megfelelő eszköznek a figyelemfelkeltésre és a tiltakozásra. Bokor János, a Capitaly cég vezetője szintén egyetért a tiltakozásokkal, hiszen legtöbb szerződése rögzített költséggel köttetett, így az üzemanyag drágítása gyakorlatilag a kevés nyereséget falja fel. A városi taxizásban is érdekelt vállalkozó egy másik jelenségre is felhívta a figyelmet: a városi személyszállítás árait ugyanis tanácsi határozattal korlátozták, s már a mostani üzemanyagárak mellett is a legmagasabb kategóriát kénytelenek alkalmazni. Így bármilyen üzemanyag-drágítás érzékenyen érintené őket.
(-fer)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)