Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. december 17.
Műkedvelő színjátszók találkozója
Kemény János szellemében
– "Vigyük tovább a lángot, és ne lankadjon soha a lelkesedés" – ezzel a jelmondattal indítottuk a színjátszó találkozót, amelyet az a társaság szervez, amelyet a színházpártoló mecénásról, a marosvécsi báró Kemény Jánosról neveztek el. Így ennek szellemében az egyesület kötelességének érzi, hogy ilyen szinten is támogassa a magyar színjátszást, annál is inkább, mivel a gazdasági helyzet miatt az utóbbi időben egyre kevesebb színtársulat keresi fel városunkat – mondta Fábián András szervező, a művelődési otthon magyar szakreferense. Nem versenyezni, hanem találkozni, barátkozni, szórakozni és szórakoztatni gyűlnek össze immár hagyományosan a városbeli és a meghívott csoportok. S mindezek mellett emlékezni arra a Kemény Jánosra, akinek szívügye volt az erdélyi magyar színjátszás – mondta Fábián András.
Az idén az elmúlt esztendőhöz képest bővült a részt vevő csoportok száma: a tavaly hat, az idén nyolc vett részt a találkozón, amelyen kilenc darabot mutattak be. Vendégként köszönthették a két sepsiszentgyörgyi csoport: a Visky Árpád amatőr színjátszó társulatot és a Dávid Ferenc ifjúsági egyletet. Ezenkívül a szászrégeni Petru Maior líceum Rosszcsontjai, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter színkör, a szászrégeni Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoport, a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc színtársulat, a Lucian Blaga líceum Fantázia csoportja, végül pedig a Szászrégeni Népszínház Kemény János társulata mutatta be produkcióját.
Hogy ez mennyire eredményes, munkára, alkotásra ösztönző rendezvény, igazolja az is, hogy a városban több színjátszó csoport is működik. Jelenleg a Csim-Bumm csoport 15 tagot számlál, míg a Népszínház Kemény János társulata 10-et, és mindegyik iskolában, ahol magyar anyanyelvi oktatás van, komoly munka folyik a diákszínjátszás terén is. S immár két találkozót is szerveznek Szászrégenben, ugyanis az amatőr társulatok mellett tavasszal a negyedik alkalommal szervezik meg a Gézengúzok diákszínjátszó találkozót, ahol a helyi gimnáziumok és kollégiumok csoportjainak újra alkalmat teremtenek a fellépésre. Kemény János büszke lehet a szászrégeniekre – mondta Fábián András.
Népújság (Marosvásárhely)
Kemény János szellemében
– "Vigyük tovább a lángot, és ne lankadjon soha a lelkesedés" – ezzel a jelmondattal indítottuk a színjátszó találkozót, amelyet az a társaság szervez, amelyet a színházpártoló mecénásról, a marosvécsi báró Kemény Jánosról neveztek el. Így ennek szellemében az egyesület kötelességének érzi, hogy ilyen szinten is támogassa a magyar színjátszást, annál is inkább, mivel a gazdasági helyzet miatt az utóbbi időben egyre kevesebb színtársulat keresi fel városunkat – mondta Fábián András szervező, a művelődési otthon magyar szakreferense. Nem versenyezni, hanem találkozni, barátkozni, szórakozni és szórakoztatni gyűlnek össze immár hagyományosan a városbeli és a meghívott csoportok. S mindezek mellett emlékezni arra a Kemény Jánosra, akinek szívügye volt az erdélyi magyar színjátszás – mondta Fábián András.
Az idén az elmúlt esztendőhöz képest bővült a részt vevő csoportok száma: a tavaly hat, az idén nyolc vett részt a találkozón, amelyen kilenc darabot mutattak be. Vendégként köszönthették a két sepsiszentgyörgyi csoport: a Visky Árpád amatőr színjátszó társulatot és a Dávid Ferenc ifjúsági egyletet. Ezenkívül a szászrégeni Petru Maior líceum Rosszcsontjai, az erdőszentgyörgyi Bodor Péter színkör, a szászrégeni Csim-Bumm ifjúsági és gyermek színjátszó csoport, a gyergyószentmiklósi Fábián Ferenc színtársulat, a Lucian Blaga líceum Fantázia csoportja, végül pedig a Szászrégeni Népszínház Kemény János társulata mutatta be produkcióját.
Hogy ez mennyire eredményes, munkára, alkotásra ösztönző rendezvény, igazolja az is, hogy a városban több színjátszó csoport is működik. Jelenleg a Csim-Bumm csoport 15 tagot számlál, míg a Népszínház Kemény János társulata 10-et, és mindegyik iskolában, ahol magyar anyanyelvi oktatás van, komoly munka folyik a diákszínjátszás terén is. S immár két találkozót is szerveznek Szászrégenben, ugyanis az amatőr társulatok mellett tavasszal a negyedik alkalommal szervezik meg a Gézengúzok diákszínjátszó találkozót, ahol a helyi gimnáziumok és kollégiumok csoportjainak újra alkalmat teremtenek a fellépésre. Kemény János büszke lehet a szászrégeniekre – mondta Fábián András.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. december 17.
RMPSZ-állásfoglalás
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége folyó év december 14-én tartott elnökségi ülésén a megyei tisztségviselők beszámolói alapján aggodalommal vette tudomásul, hogy az iskolahálózat átszervezését kizárólag csak pénzügyi szempontoknak vetik alá.
A tanügyi törvény értelmében, Romániában az oktatás nemzeti prioritás, azonban a 2014-es költségvetés nem biztosítja egy minőségi oktatási rendszer működtetését.
A beiskoláztatási módszertanban levő megszorító intézkedések az egész romániai közoktatási rendszert érintik, de hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra: veszélyeztetik a vidéki kisiskolák létét, komoly összevonásokat írnak elő a városi iskolák esetében, megnehezítik a bentlakást is működtető intézmények helyzetét.
A 72/2013-as sürgősségi kormányrendelet által megállapított fejkvóta rendszer sok esetben akkor sem biztosítja az iskolák működését, ha az osztályok átlagos vagy maximális létszámúak. A kisebbségi oktatást érintő korrekciós mutató kizárólag csak a kerettanterv által előírt órák kifizetését veszi figyelembe, s nem nyújt védelmet a kis létszámból eredő fenntartási gondokra. A hiányos költségvetésből adódó problémák megoldását az önkormányzatokra próbálják áthárítani, amelyek sok esetben anyagi fedezet hiányában nem tudják ezt felvállalni.
Belátjuk, hogy indokolt esetben szükség van az iskolahálózat racionalizálására, viszont elhibázott az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni, hiszen ez az oktatási folyamat minőségbiztosításának rovására történik. Ugyanis a fejkvóta rendszer nincs tekintettel a minőségi mutatókra. Például egy iskolai intézmény számára nem előnyös magasan képzett pedagógusokat foglalkoztatni, mert az megterheli a béralapot. A kerettanterv alkalmazása diszkriminatív a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok esetében, hiszen veszélyezteti a második idegen nyelv tanítását valamint a választható tantárgyak bevezetését.
Indokoltnak tartjuk annak az újragondolását is, hogy a szakiskolai oktatásba való belépés csak X. osztálytól lehetséges. A hatékony szakképzés érdekében ennek a IX. osztálytól kellene kezdődnie. Az idén májusban az oktatási minisztérium rövid időre közvitára bocsátotta azt a módszertant és kalendarisztikus tervet, amely a közoktatásban használandó tankönyvek pályáztatását, elbírálását, fordítását, megjelentetését és terjesztését szabályozza. A kisebbségi oktatás tankönyvellátásával foglalkozó fejezethez az RMPSZ megfogalmazta, és elküldte kifogásait és módosító javaslatait.
Tarthatatlannak tartjuk, hogy a módszertan minden változtatás nélkül újra megjelent, egyetlen módosító javaslatunkat sem vették figyelembe, s hamarosan mint jóváhagyott hivatalos dokumentumot bocsátják útjára. Tiltakozunk az eljárás ellen, amely kisebbségi jogainkat csorbítja, hátrányos helyzetbe
hozza az anyanyelvű oktatásra jogosult tanulókat és azokat az intézményeket, kiadókat, amelyek a kisebbségi oktatás tankönyveinek kiadásában érdekeltek.
Mindezeket figyelembe véve kérjük, hogy a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvényi előírásokat tartsák be, és minden, a kisebbségeket érintő oktatáspolitikai intézkedés esetében konzultáljanak az érdekvédelmi szervezetekkel.
Az RMPSZ Országos Elnöksége
Nyugati Jelen (Arad)
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége folyó év december 14-én tartott elnökségi ülésén a megyei tisztségviselők beszámolói alapján aggodalommal vette tudomásul, hogy az iskolahálózat átszervezését kizárólag csak pénzügyi szempontoknak vetik alá.
A tanügyi törvény értelmében, Romániában az oktatás nemzeti prioritás, azonban a 2014-es költségvetés nem biztosítja egy minőségi oktatási rendszer működtetését.
A beiskoláztatási módszertanban levő megszorító intézkedések az egész romániai közoktatási rendszert érintik, de hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra: veszélyeztetik a vidéki kisiskolák létét, komoly összevonásokat írnak elő a városi iskolák esetében, megnehezítik a bentlakást is működtető intézmények helyzetét.
A 72/2013-as sürgősségi kormányrendelet által megállapított fejkvóta rendszer sok esetben akkor sem biztosítja az iskolák működését, ha az osztályok átlagos vagy maximális létszámúak. A kisebbségi oktatást érintő korrekciós mutató kizárólag csak a kerettanterv által előírt órák kifizetését veszi figyelembe, s nem nyújt védelmet a kis létszámból eredő fenntartási gondokra. A hiányos költségvetésből adódó problémák megoldását az önkormányzatokra próbálják áthárítani, amelyek sok esetben anyagi fedezet hiányában nem tudják ezt felvállalni.
Belátjuk, hogy indokolt esetben szükség van az iskolahálózat racionalizálására, viszont elhibázott az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni, hiszen ez az oktatási folyamat minőségbiztosításának rovására történik. Ugyanis a fejkvóta rendszer nincs tekintettel a minőségi mutatókra. Például egy iskolai intézmény számára nem előnyös magasan képzett pedagógusokat foglalkoztatni, mert az megterheli a béralapot. A kerettanterv alkalmazása diszkriminatív a kisebbségi oktatásban résztvevő diákok esetében, hiszen veszélyezteti a második idegen nyelv tanítását valamint a választható tantárgyak bevezetését.
Indokoltnak tartjuk annak az újragondolását is, hogy a szakiskolai oktatásba való belépés csak X. osztálytól lehetséges. A hatékony szakképzés érdekében ennek a IX. osztálytól kellene kezdődnie. Az idén májusban az oktatási minisztérium rövid időre közvitára bocsátotta azt a módszertant és kalendarisztikus tervet, amely a közoktatásban használandó tankönyvek pályáztatását, elbírálását, fordítását, megjelentetését és terjesztését szabályozza. A kisebbségi oktatás tankönyvellátásával foglalkozó fejezethez az RMPSZ megfogalmazta, és elküldte kifogásait és módosító javaslatait.
Tarthatatlannak tartjuk, hogy a módszertan minden változtatás nélkül újra megjelent, egyetlen módosító javaslatunkat sem vették figyelembe, s hamarosan mint jóváhagyott hivatalos dokumentumot bocsátják útjára. Tiltakozunk az eljárás ellen, amely kisebbségi jogainkat csorbítja, hátrányos helyzetbe
hozza az anyanyelvű oktatásra jogosult tanulókat és azokat az intézményeket, kiadókat, amelyek a kisebbségi oktatás tankönyveinek kiadásában érdekeltek.
Mindezeket figyelembe véve kérjük, hogy a kisebbségi oktatásra vonatkozó törvényi előírásokat tartsák be, és minden, a kisebbségeket érintő oktatáspolitikai intézkedés esetében konzultáljanak az érdekvédelmi szervezetekkel.
Az RMPSZ Országos Elnöksége
Nyugati Jelen (Arad)
2013. december 17.
Új tér az erdélyi magyar könyvek és kiadványok számára
Adventi könyvvásár: Nagy Péter hisz még a könyvekben
A legszebb karácsonyi ajándék a könyv jelszóval három napon át tartó adventi könyvvásárt szervezett az IDEA Könyvtér a SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel (EMTE) közösen az egyetem új, Tordai úti ingatlanában. Nagy Péter, az IDEA cégcsoport igazgatója elmondta: az adventi vásárban kizárólag erdélyi magyar kiadók mutatták be legfrissebb kiadványaikat. Mivel a rendezvény sikeresnek bizonyult, a két intézmény között írásbeli megállapodás született arról, hogy az ilyen jellegű tevékenységeket rendszeresítik, és jövő év januárjában megnyílik az IDEA Könyvtér könyvesboltja a Sapientia EMTE Tordai úti épületének bejáratánál. A Sapientián megrendezett első adventi könyvvásáron egyébként öt erdélyi magyar könyvkiadó volt jelen saját standdal, de az erdélyi magyar történelmi egyházak, civil szervezetek és a további könyvkiadók is az IDEA Könyvtér standján mutatták be könyvújdonságaikat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
Adventi könyvvásár: Nagy Péter hisz még a könyvekben
A legszebb karácsonyi ajándék a könyv jelszóval három napon át tartó adventi könyvvásárt szervezett az IDEA Könyvtér a SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel (EMTE) közösen az egyetem új, Tordai úti ingatlanában. Nagy Péter, az IDEA cégcsoport igazgatója elmondta: az adventi vásárban kizárólag erdélyi magyar kiadók mutatták be legfrissebb kiadványaikat. Mivel a rendezvény sikeresnek bizonyult, a két intézmény között írásbeli megállapodás született arról, hogy az ilyen jellegű tevékenységeket rendszeresítik, és jövő év januárjában megnyílik az IDEA Könyvtér könyvesboltja a Sapientia EMTE Tordai úti épületének bejáratánál. A Sapientián megrendezett első adventi könyvvásáron egyébként öt erdélyi magyar könyvkiadó volt jelen saját standdal, de az erdélyi magyar történelmi egyházak, civil szervezetek és a további könyvkiadók is az IDEA Könyvtér standján mutatták be könyvújdonságaikat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)
2013. december 17.
Könyv- és cédébemutató: megjelent a Kallós Archívum
Zsúfolásig telt csütörtökön este a kolozsvári főkonzulátus rendezvényterme, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a Kallós Archívum című, 20 CD-ből álló, a neves néprajzkutató által összegyűjtött népzenét tartalmazó lemezekkel, illetve Csete Örs Az utolsó magyar című kötetével.
Magdó János főkonzul előbb Kallós Zoltánt kérte fel Csete Örs kötetének a méltatására, a szerző az Apáczai Közalapítvány ügyvezetője volt tizenkét éven át, jelenleg az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatója.
Kallós Zoltán elmondta: Csete Örs fáradhatatlanul járta a szórványban azokat a falvakat, ahol már csak néhány magyar él, de van olyan település is, ahol csupán egyetlen egy. Nemcsak Erdélyt, hanem Felvidéket, Kárpátalját, Délvidéket is bejárta, így ezekről a vidékekről is ki lehetne adni egy-egy ilyen kötetet. – Sajnos, ebbe a könyvbe csak egy nagyon kicsi része került bele azoknak a falvaknak, ahol ilyen szomorú a helyzet. Kritizálnom kell a papságot, mert nem sokat törődnek a szórvánnyal, de a gyülekezetekkel sem. Ezt hivatásszerűen kellene végezni, hittel és odaadással, minden önzés nélkül. Nem akarok neveket említeni, de Válaszút környékéről is sokakat felsorolhatnék a papok közül, akik nem nagyon törődnek a hívekkel, pusztulnak az egyházi birtokok és a magyarság. Dicsérni tudom csak Csete Örs munkáját, gyönyörű szövegek, népdalok, fotók vannak ebben a kötetben – mondta Kallós Zoltán.
Szabadság (Kolozsvár)
Zsúfolásig telt csütörtökön este a kolozsvári főkonzulátus rendezvényterme, ahol az érdeklődők megismerkedhettek a Kallós Archívum című, 20 CD-ből álló, a neves néprajzkutató által összegyűjtött népzenét tartalmazó lemezekkel, illetve Csete Örs Az utolsó magyar című kötetével.
Magdó János főkonzul előbb Kallós Zoltánt kérte fel Csete Örs kötetének a méltatására, a szerző az Apáczai Közalapítvány ügyvezetője volt tizenkét éven át, jelenleg az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő főigazgatója.
Kallós Zoltán elmondta: Csete Örs fáradhatatlanul járta a szórványban azokat a falvakat, ahol már csak néhány magyar él, de van olyan település is, ahol csupán egyetlen egy. Nemcsak Erdélyt, hanem Felvidéket, Kárpátalját, Délvidéket is bejárta, így ezekről a vidékekről is ki lehetne adni egy-egy ilyen kötetet. – Sajnos, ebbe a könyvbe csak egy nagyon kicsi része került bele azoknak a falvaknak, ahol ilyen szomorú a helyzet. Kritizálnom kell a papságot, mert nem sokat törődnek a szórvánnyal, de a gyülekezetekkel sem. Ezt hivatásszerűen kellene végezni, hittel és odaadással, minden önzés nélkül. Nem akarok neveket említeni, de Válaszút környékéről is sokakat felsorolhatnék a papok közül, akik nem nagyon törődnek a hívekkel, pusztulnak az egyházi birtokok és a magyarság. Dicsérni tudom csak Csete Örs munkáját, gyönyörű szövegek, népdalok, fotók vannak ebben a kötetben – mondta Kallós Zoltán.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. december 17.
Politikusok használták az iskolabuszt?
A Maros megyei iskolabuszok használatának kivizsgálását kéri a prefektúrától Ştefan Someşan főtanfelügyelő, miután kiderült, hogy két járművel pénteken a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megyei szervezetének tagjait szállították egy eseményre.
A kisbuszok nem rendeltetésszerű használatáról Marius Paşcan Maros megyei demokrata-liberális (PDL) szenátor osztott meg egy kisfilmet az interneten, a videón a két jármű látható annak a szállodának a parkolójában, ahol a PNL által szervezett év végi bál zajlott, arról azonban nem készült felvétel, hogy kik szálltak le az iskolabuszokból.
Állítása szerint azonban Paşcan látta, hogy a buszokat a PNL tagjai használták. Ştefan Someşan főtanfelügyelő tegnap úgy nyilatkozott: már többször is értesítették arról – többek között a sajtó munkatársai –, hogy a buszokat nem megfelelően használják, így a prefektúrától széleskörű kivizsgálást kér. Hangsúlyozta: törvénytelenséget követ el az, aki a járműveket másra használja, mint a diákok szállítása. Ciprian Dobre megyei tanácselnök, a PNL Maros megyei szervezetének elnöke nem kívánta kommentálni a történteket.
Krónika (Kolozsvár)
A Maros megyei iskolabuszok használatának kivizsgálását kéri a prefektúrától Ştefan Someşan főtanfelügyelő, miután kiderült, hogy két járművel pénteken a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megyei szervezetének tagjait szállították egy eseményre.
A kisbuszok nem rendeltetésszerű használatáról Marius Paşcan Maros megyei demokrata-liberális (PDL) szenátor osztott meg egy kisfilmet az interneten, a videón a két jármű látható annak a szállodának a parkolójában, ahol a PNL által szervezett év végi bál zajlott, arról azonban nem készült felvétel, hogy kik szálltak le az iskolabuszokból.
Állítása szerint azonban Paşcan látta, hogy a buszokat a PNL tagjai használták. Ştefan Someşan főtanfelügyelő tegnap úgy nyilatkozott: már többször is értesítették arról – többek között a sajtó munkatársai –, hogy a buszokat nem megfelelően használják, így a prefektúrától széleskörű kivizsgálást kér. Hangsúlyozta: törvénytelenséget követ el az, aki a járműveket másra használja, mint a diákok szállítása. Ciprian Dobre megyei tanácselnök, a PNL Maros megyei szervezetének elnöke nem kívánta kommentálni a történteket.
Krónika (Kolozsvár)
2013. december 17.
Bővül a kulturális infrastruktúra Szentgyörgyön
Megvásárolja a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a színházi kamaratermet, döntötték el legutóbbi tanácsülésen. A helyiséget jelenleg is a helyi Tamási Áron Színház használja, az épület a Proiect Covasna Rt. tulajdonában van, a cég kereste meg az önkormányzatot az eladási ajánlattal, majd több egyeztetés után eldöntötték, hogy a város megvásárolja az ingatlant, ezáltal is bővítve a kulturális infrastruktúrát.
Korábban felmerült, hogy a színház bankhitelt vesz fel, hogy megvegye a termet, amelyért évek óta bért fizet, ám a sepsiszentgyörgyi önkormányzat végül úgy döntött, a város költségvetéséből fizetik ki a vételárat. Az ingatlanért több mint 600 ezer lejt fizetnek.
Az egykori Művész mozi épületének korszerűsítésére már korábban 100 ezer lejt különített el az önkormányzat, az ingatlanba az Andrei Mureşanu Színház költözik át, így megoldódnak a kulturális intézmények székházgondjai. A képviselők ugyanakkor 176 500 lejjel kiegészítették a Tamási Áron Színház költségvetését, ez az összeg az utolsó negyedév kiadásait fedezi.
Amint arról beszámoltunk, az év elején az önkormányzat 4,9 millió lejes költségvetést hagyott jóvá a színháznak, ebből 3,6 millió lej a város támogatása, a többi a színház előirányzott saját bevétele. Az önkormányzat júniusban egy bankkölcsön felvételét hagyta jóvá a színháznak, akkor 400 ezer lej hitelt vettek volna fel a Reflex fesztivál megszervezése után maradt adósságaik és a szerződéseik utáni áruforgalmi adó kifizetésére. Ezt a határozatot időközben hatályon kívül helyezték, mert a bankok csak beruházásra adhatnak kölcsönt a közintézményeknek.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Megvásárolja a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a színházi kamaratermet, döntötték el legutóbbi tanácsülésen. A helyiséget jelenleg is a helyi Tamási Áron Színház használja, az épület a Proiect Covasna Rt. tulajdonában van, a cég kereste meg az önkormányzatot az eladási ajánlattal, majd több egyeztetés után eldöntötték, hogy a város megvásárolja az ingatlant, ezáltal is bővítve a kulturális infrastruktúrát.
Korábban felmerült, hogy a színház bankhitelt vesz fel, hogy megvegye a termet, amelyért évek óta bért fizet, ám a sepsiszentgyörgyi önkormányzat végül úgy döntött, a város költségvetéséből fizetik ki a vételárat. Az ingatlanért több mint 600 ezer lejt fizetnek.
Az egykori Művész mozi épületének korszerűsítésére már korábban 100 ezer lejt különített el az önkormányzat, az ingatlanba az Andrei Mureşanu Színház költözik át, így megoldódnak a kulturális intézmények székházgondjai. A képviselők ugyanakkor 176 500 lejjel kiegészítették a Tamási Áron Színház költségvetését, ez az összeg az utolsó negyedév kiadásait fedezi.
Amint arról beszámoltunk, az év elején az önkormányzat 4,9 millió lejes költségvetést hagyott jóvá a színháznak, ebből 3,6 millió lej a város támogatása, a többi a színház előirányzott saját bevétele. Az önkormányzat júniusban egy bankkölcsön felvételét hagyta jóvá a színháznak, akkor 400 ezer lej hitelt vettek volna fel a Reflex fesztivál megszervezése után maradt adósságaik és a szerződéseik utáni áruforgalmi adó kifizetésére. Ezt a határozatot időközben hatályon kívül helyezték, mert a bankok csak beruházásra adhatnak kölcsönt a közintézményeknek.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2013. december 17.
Maros megyében minden területen sérülnek a nyelvi jogok
Maros megye az egyetlen az országban, ahol az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának az összes cikkelye sérül – mondta az árnyékjelentést készítő csoport vezetője, Markó Attila.
„Maros megye az iskolapéldája annak, hogy miként nem érvényesülnek a nyelvi jogok Romániában” – ismertette korábbi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Markó Attila, aki a Mikó Imre jogvédő szolgálat vezetőjeként 150 oldalas dokumentumot állított össze a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról Romániában. A képviselő ezzel kapcsolatos megkeresésünkre kifejtette: a nyelvi charta cikkelyek szerint rögzíti a jogokat, és Maros megye kapcsán nincs olyan cikkely, amely ne sérülne.
„A közigazgatás területén az önkormányzatokban különböző jelzőkkel illették a magyar nyelvű felszólalásokat, évek óta várat magára a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése, és azt hiszem, az egyedüli megye, ahol visszalépés történt a kétnyelvű településtáblák ügyében, holott az etnikai arány nem változott. Az oktatás területén ott van az orvosi egyetem, amely a jogok be nem tartásának mintapéldája, a kultúra területén ott van a Forgatag, amelyet nem engedtek meg a főtéren megszervezni, a gazdasági élet területéről a piaci kétnyelvű termékcímkék esetét említhetném, az igazságügyben pedig sehol nem érvényesülnek a nyelvi jogok” – mondta Markó Attila.
Hozzátette, ennek az oka a városvezetés, amely „másképp” értelmezi az interkulturalitást, a megyeközpont hangulata pedig kivetítődik az egész megyére. Arra a kérdésünkre, hogy a felmérés szerint akkor rosszabbul állunk, mint például a román többségű és vezetésű Arad vagy Szatmár megye, a válasz igen volt. „Ott is vannak gondok, sőt még Kolozsváron is, ahol a helyi önkormányzat támogatta a Kolozsvári Magyar Napokat, de nem ennyi, mint Marosvásárhelyen és Maros megyében” – fogalmazott Markó Attila.
Romániának októberig kellett volna benyújtania a második időszakos jelentést arról, hogy miként tett eleget az ET Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek, a kormány decemberig halasztást kért. Az árnyékjelentés szerint országos szinten az igazságügyben vannak a legnagyobb hiányosságok, nem figyelnek oda, hogy a kisebbségiek használhassák anyanyelvüket, és azzal is sértik a chartát, hogy erről nem is gyűjtenek adatokat. Markó Attila úgy látja, a most készülő hivatalos jelentés realistább, mint az első, miután bejelentették, hogy árnyékjelentést készítenek, a külügyminisztérium figyel arra, hogy „ne hazudjon annyit, mint eddig”. A román állami jelentés után hat hónapig van lehetőség az árnyékjelentés benyújtására, az Európa Tanács szakértő bizottsága ezt követően mind a két dokumentumot elemzi, kérdéseket tesznek fel, amelyekre a román kormánynak válaszolnia kell, majd a bizottság tagjai Romániába látogatnak, a helyszínen vizsgálódnak, és megfogalmazzák az ajánlásokat.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
Maros megye az egyetlen az országban, ahol az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának az összes cikkelye sérül – mondta az árnyékjelentést készítő csoport vezetője, Markó Attila.
„Maros megye az iskolapéldája annak, hogy miként nem érvényesülnek a nyelvi jogok Romániában” – ismertette korábbi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Markó Attila, aki a Mikó Imre jogvédő szolgálat vezetőjeként 150 oldalas dokumentumot állított össze a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról Romániában. A képviselő ezzel kapcsolatos megkeresésünkre kifejtette: a nyelvi charta cikkelyek szerint rögzíti a jogokat, és Maros megye kapcsán nincs olyan cikkely, amely ne sérülne.
„A közigazgatás területén az önkormányzatokban különböző jelzőkkel illették a magyar nyelvű felszólalásokat, évek óta várat magára a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése, és azt hiszem, az egyedüli megye, ahol visszalépés történt a kétnyelvű településtáblák ügyében, holott az etnikai arány nem változott. Az oktatás területén ott van az orvosi egyetem, amely a jogok be nem tartásának mintapéldája, a kultúra területén ott van a Forgatag, amelyet nem engedtek meg a főtéren megszervezni, a gazdasági élet területéről a piaci kétnyelvű termékcímkék esetét említhetném, az igazságügyben pedig sehol nem érvényesülnek a nyelvi jogok” – mondta Markó Attila.
Hozzátette, ennek az oka a városvezetés, amely „másképp” értelmezi az interkulturalitást, a megyeközpont hangulata pedig kivetítődik az egész megyére. Arra a kérdésünkre, hogy a felmérés szerint akkor rosszabbul állunk, mint például a román többségű és vezetésű Arad vagy Szatmár megye, a válasz igen volt. „Ott is vannak gondok, sőt még Kolozsváron is, ahol a helyi önkormányzat támogatta a Kolozsvári Magyar Napokat, de nem ennyi, mint Marosvásárhelyen és Maros megyében” – fogalmazott Markó Attila.
Romániának októberig kellett volna benyújtania a második időszakos jelentést arról, hogy miként tett eleget az ET Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek, a kormány decemberig halasztást kért. Az árnyékjelentés szerint országos szinten az igazságügyben vannak a legnagyobb hiányosságok, nem figyelnek oda, hogy a kisebbségiek használhassák anyanyelvüket, és azzal is sértik a chartát, hogy erről nem is gyűjtenek adatokat. Markó Attila úgy látja, a most készülő hivatalos jelentés realistább, mint az első, miután bejelentették, hogy árnyékjelentést készítenek, a külügyminisztérium figyel arra, hogy „ne hazudjon annyit, mint eddig”. A román állami jelentés után hat hónapig van lehetőség az árnyékjelentés benyújtására, az Európa Tanács szakértő bizottsága ezt követően mind a két dokumentumot elemzi, kérdéseket tesznek fel, amelyekre a román kormánynak válaszolnia kell, majd a bizottság tagjai Romániába látogatnak, a helyszínen vizsgálódnak, és megfogalmazzák az ajánlásokat.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro
2013. december 17.
Fokozódó tendenciák
Idén is elemezte a Hargita Megyei Tanfelügyelőség a középiskolát végzettek helyzetét. Az eredmények szerint fokozódtak a már előző években megmutatkozott tendenciák, tovább csökkent a továbbtanulók és nőtt a munkanélküliek aránya.
Hargita megyében ebben az évben 3183 diák végezte el a középiskolát, a végzősök 53 százaléka lány, 47 százaléka fiú.
Amint Bartolf Hedvig főtanfelügyelő és Hodgyai László szaktanfelügyelő kedden ismertette, az idén végzettek helyzetét elemző tanulmányuk eredményei szerint a fiatalok 38,39 százaléka munkanélküli (tavaly 37,59 százalék volt ez az arány), 34,81 százalék tanul tovább egyetemen vagy posztliceális oktatásban, és 26,99 százalék munkába állt (tavaly 26,34 százalék). Nemek szerint vizsgálva a fiúknál a munkanélküliek aránya a legmagasabb (42,07 százalék), több mint egyharmaduk (33,11 százalék) munkába állt, 24,82 százalékuk pedig továbbtanul. A lányoknál a továbbtanulók vannak többen (43,79 százalék), több mint egyharmaduk (35,08 százalék) munkanélküli és 21,48 százalékuk talált munkát.
A továbbtanuló lányok aránya az elmúlt években is magasabb volt a fiúkénál, idén azonban majdnem kétszeresére nőtt a különbség: a megyében végzettek közül továbbtanulók 66 százaléka lány és 34 százaléka fiú. Az egyetemre, posztliceális intézménybe felvételt nyertek aránya egyébként idén is csökkentést mutat, tavaly a frissen végzettek 36,11 százaléka választotta a továbbtanulást. A tanfelügyelőség illetékesei rámutattak, 2012-ben, az érettségi szigorítása után csökkent drasztikusan az arány.
A legtöbben a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium (98,54 százalék), a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely és Tamási Áron gimnáziumok végzősei (több mint 83 százalék) közül tanulnak tovább. Negyedik helyen nyolcvan százalék körüli aránnyal a csíkszeredai Octavian Goga Gimnázium, ötödik helyen közel hetven százalékos aránnyal a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium áll.
Összefüggésben azzal, hogy a legtöbb egyetemre jelentkező lány, a humán tudományok a legnépszerűbbek a választott egyetemi képzések között, a második helyen a reál tárgyak, harmadik helyen a gazdasági szakok állnak. Pedagógiai képzésére kizárólag csak lányok jelentkeztek, a továbbtanuló fiúk a reál és műszaki tárgyakat választották inkább.
A munkanélküliség azon középiskolák végzősei körében a legmagasabb, amelyek diákjai közül a legkevesebben tanulnak tovább: a zetelaki, a gyergyóalfavi és a korondi középiskolák végzősei közt van a legtöbb munkanélküli, több mint nyolcvan százalék. Ezen a listán a negyedik és ötödik helyet 75 százalék körüli aránnyal a gyimesfelsőloki és a szentegyházi középiskolák foglalják el. Amint Bartolf Hedvig rámutatott, főként vidéki szakközépiskolák a leginkább érintettek, ezeken a településeken kevés az elhelyezkedési lehetőség.
A munkát vállaló végzősök aránya a borszéki gimnáziumban a legmagasabb, itt azonban csak 11-en végeztek idén és ők is esti oktatásban, tehát vélhetően volt már munkahelyük korábban is. A székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskolában a második legmagasabb, 66,05 százalékos a munkába állt végzősök aránya, harmadik és negyedik helyen pedig, közel hatvan százalékkal a csíkszeredai Székely Károly és a székelykeresztúri Zelyk Domokos szakközépiskolák állnak. Ötödik a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola, ahol a tanfelügyelőség adatai szerint a végzősök 52 százaléka állt munkába idén.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro
Idén is elemezte a Hargita Megyei Tanfelügyelőség a középiskolát végzettek helyzetét. Az eredmények szerint fokozódtak a már előző években megmutatkozott tendenciák, tovább csökkent a továbbtanulók és nőtt a munkanélküliek aránya.
Hargita megyében ebben az évben 3183 diák végezte el a középiskolát, a végzősök 53 százaléka lány, 47 százaléka fiú.
Amint Bartolf Hedvig főtanfelügyelő és Hodgyai László szaktanfelügyelő kedden ismertette, az idén végzettek helyzetét elemző tanulmányuk eredményei szerint a fiatalok 38,39 százaléka munkanélküli (tavaly 37,59 százalék volt ez az arány), 34,81 százalék tanul tovább egyetemen vagy posztliceális oktatásban, és 26,99 százalék munkába állt (tavaly 26,34 százalék). Nemek szerint vizsgálva a fiúknál a munkanélküliek aránya a legmagasabb (42,07 százalék), több mint egyharmaduk (33,11 százalék) munkába állt, 24,82 százalékuk pedig továbbtanul. A lányoknál a továbbtanulók vannak többen (43,79 százalék), több mint egyharmaduk (35,08 százalék) munkanélküli és 21,48 százalékuk talált munkát.
A továbbtanuló lányok aránya az elmúlt években is magasabb volt a fiúkénál, idén azonban majdnem kétszeresére nőtt a különbség: a megyében végzettek közül továbbtanulók 66 százaléka lány és 34 százaléka fiú. Az egyetemre, posztliceális intézménybe felvételt nyertek aránya egyébként idén is csökkentést mutat, tavaly a frissen végzettek 36,11 százaléka választotta a továbbtanulást. A tanfelügyelőség illetékesei rámutattak, 2012-ben, az érettségi szigorítása után csökkent drasztikusan az arány.
A legtöbben a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium (98,54 százalék), a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely és Tamási Áron gimnáziumok végzősei (több mint 83 százalék) közül tanulnak tovább. Negyedik helyen nyolcvan százalék körüli aránnyal a csíkszeredai Octavian Goga Gimnázium, ötödik helyen közel hetven százalékos aránnyal a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnázium áll.
Összefüggésben azzal, hogy a legtöbb egyetemre jelentkező lány, a humán tudományok a legnépszerűbbek a választott egyetemi képzések között, a második helyen a reál tárgyak, harmadik helyen a gazdasági szakok állnak. Pedagógiai képzésére kizárólag csak lányok jelentkeztek, a továbbtanuló fiúk a reál és műszaki tárgyakat választották inkább.
A munkanélküliség azon középiskolák végzősei körében a legmagasabb, amelyek diákjai közül a legkevesebben tanulnak tovább: a zetelaki, a gyergyóalfavi és a korondi középiskolák végzősei közt van a legtöbb munkanélküli, több mint nyolcvan százalék. Ezen a listán a negyedik és ötödik helyet 75 százalék körüli aránnyal a gyimesfelsőloki és a szentegyházi középiskolák foglalják el. Amint Bartolf Hedvig rámutatott, főként vidéki szakközépiskolák a leginkább érintettek, ezeken a településeken kevés az elhelyezkedési lehetőség.
A munkát vállaló végzősök aránya a borszéki gimnáziumban a legmagasabb, itt azonban csak 11-en végeztek idén és ők is esti oktatásban, tehát vélhetően volt már munkahelyük korábban is. A székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskolában a második legmagasabb, 66,05 százalékos a munkába állt végzősök aránya, harmadik és negyedik helyen pedig, közel hatvan százalékkal a csíkszeredai Székely Károly és a székelykeresztúri Zelyk Domokos szakközépiskolák állnak. Ötödik a csíkszeredai Venczel József Szakközépiskola, ahol a tanfelügyelőség adatai szerint a végzősök 52 százaléka állt munkába idén.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro
2013. december 17.
Aggódnak a romániai magyar pedagógusok a tanügyi rendszerben várható átszervezések miatt
Aggodalmának adott hangot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a tanügyi rendszerben várható átszervezések miatt - közölte keddi számában a Krónika című erdélyi magyar napilap.
A romániai magyar pedagógusok szakmai szervezetének állásfoglalása szerint a beiskoláztatási módszertanban rögzített megszorító intézkedések hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra: veszélyeztetik a vidéki kisiskolák létét, összevonásokat írnak elő a városi iskolák esetében és megnehezítik a kollégiumot is működtető intézmények helyzetét.
Az RMPSZ megállapította, a javasolt fejkvóta rendszer sok esetben akkor sem biztosítja az iskolák működését, ha az osztályok átlagos vagy maximális létszámúak. A kisebbségi oktatást érintő korrekciós mutató kizárólag a kerettanterv által előírt órák kifizetését veszi figyelembe, s nem nyújt védelmet a kis létszámból eredő fenntartási gondokra.
"Belátjuk, hogy indokolt esetben szükség van az iskolahálózat racionalizálására, viszont elhibázott az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni, hiszen ez az oktatási folyamat minőségbiztosításának rovására történik" – hangsúlyozza az RMPSZ.
A szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy a fejkvóta rendszer nincs tekintettel a minőségi mutatókra. Példaként említi, hogy az iskolák számára nem előnyös magasan képzett pedagógusokat foglalkoztatni, mert ezzel megterhelik a béralapot. A kerettanterv alkalmazása diszkriminatív a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok esetében, hiszen veszélyezteti a második idegen nyelv tanítását, valamint a választható tantárgyak bevezetését.
Az RMPSZ azt is kifogásolja, hogy a minisztérium nem vette figyelembe azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a tankönyvkiadásra vonatkozó jogszabálytervezethez fűzött. "Tiltakozunk az eljárás ellen, amely kisebbségi jogainkat csorbítja, hátrányos helyzetbe hozza az anyanyelvű oktatásra jogosult tanulókat és azokat az intézményeket, kiadókat, amelyek a kisebbségi oktatás tankönyveinek kiadásában érdekeltek" – fogalmazott az RMPSZ.
Romániában nagyméretű átszervezések várhatóak a következő tanévtől a közoktatásban, azt követően, hogy az oktatási minisztérium bejelentette: nem hajlandó többet finanszírozni azoknak az iskoláknak a költségeit, ahol a fejkvóta nem elegendő a béralap biztosításához.
(MTI)
Aggodalmának adott hangot a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) a tanügyi rendszerben várható átszervezések miatt - közölte keddi számában a Krónika című erdélyi magyar napilap.
A romániai magyar pedagógusok szakmai szervezetének állásfoglalása szerint a beiskoláztatási módszertanban rögzített megszorító intézkedések hatványozottan kihatnak a kisebbségi oktatásra: veszélyeztetik a vidéki kisiskolák létét, összevonásokat írnak elő a városi iskolák esetében és megnehezítik a kollégiumot is működtető intézmények helyzetét.
Az RMPSZ megállapította, a javasolt fejkvóta rendszer sok esetben akkor sem biztosítja az iskolák működését, ha az osztályok átlagos vagy maximális létszámúak. A kisebbségi oktatást érintő korrekciós mutató kizárólag a kerettanterv által előírt órák kifizetését veszi figyelembe, s nem nyújt védelmet a kis létszámból eredő fenntartási gondokra.
"Belátjuk, hogy indokolt esetben szükség van az iskolahálózat racionalizálására, viszont elhibázott az oktatási rendszert teljes mértékben pénzügyi szempontoknak alávetni, hiszen ez az oktatási folyamat minőségbiztosításának rovására történik" – hangsúlyozza az RMPSZ.
A szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy a fejkvóta rendszer nincs tekintettel a minőségi mutatókra. Példaként említi, hogy az iskolák számára nem előnyös magasan képzett pedagógusokat foglalkoztatni, mert ezzel megterhelik a béralapot. A kerettanterv alkalmazása diszkriminatív a kisebbségi oktatásban részt vevő diákok esetében, hiszen veszélyezteti a második idegen nyelv tanítását, valamint a választható tantárgyak bevezetését.
Az RMPSZ azt is kifogásolja, hogy a minisztérium nem vette figyelembe azokat a módosító javaslatokat, amelyeket a tankönyvkiadásra vonatkozó jogszabálytervezethez fűzött. "Tiltakozunk az eljárás ellen, amely kisebbségi jogainkat csorbítja, hátrányos helyzetbe hozza az anyanyelvű oktatásra jogosult tanulókat és azokat az intézményeket, kiadókat, amelyek a kisebbségi oktatás tankönyveinek kiadásában érdekeltek" – fogalmazott az RMPSZ.
Romániában nagyméretű átszervezések várhatóak a következő tanévtől a közoktatásban, azt követően, hogy az oktatási minisztérium bejelentette: nem hajlandó többet finanszírozni azoknak az iskoláknak a költségeit, ahol a fejkvóta nem elegendő a béralap biztosításához.
(MTI)
2013. december 18.
Példásnak tartják Románia kisebbségpolitikáját a kisebbségi frakció politikusai
Példásnak tartják Románia kisebbségpolitikáját a bukaresti parlament kisebbségi frakciójának politikusai, akiket a Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából szólaltatott meg szerdán az Agerpres hírügynökség. A magyar kisebbség képviselői szerint sok még a teendő.
„Messze a legjobb jogszabályi kerettel rendelkezünk Európában ezen a területen" – idézte az Agerpres Ovidiu Gantot, a kisebbségi csoport frakcióvezető-helyettesét, a romániai németek képviselőjét. Niculae Mircovici, a bolgárok parlamenti képviselője szerint Románia kisebbségpolitikájáról más európai országok is példát vehetnek. Mircovici hozzátette: a kisebbségek 1918-tól kezdődően „államalkotókként" vettek részt az egységes román nemzetállam létrehozásában. Markó Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, a kisebbségvédelmi kormányhivatal volt elnöke az MTI-nek azt mondta: Romániában valóban számos kisebbségvédelmi rendelkezés született a rendszerváltás óta, de ez „messze nem elegendő", és alkalmazásuk terén is „óriási gondok vannak". Rámutatott: a nyelvhasználat és anyanyelvű oktatás terén eddig megszületett jogszabályok önmagukban nem hozhatnak előrelépést. Az RMDSZ azt szeretné, ha a törvények alkalmazása terén történnének előrelépések, például a magyar orvosképzésben, és a közéleti anyanyelv-használatban.
Arra a kérdésre, hogy érdekképviseleti munkájában mennyire támaszkodhat az RMDSZ a többi kisebbség parlamenti képviseletére, Markó Attila azt mondta: a magyarság számára „égető" ügyekben a kisebbségi frakció nem kiemelkedő partner. „Egészen mások az igények egy néhány ezres kis közösség és egy másfél milliós közösség esetében. Nem lehet az autonómiaigényt, vagy más nagy horderejű etnikai kérdést egyformán megközelíteni. Gyakorlatilag Romániában a húsz nemzeti közösség közül csak hét rendelkezik legalább alapfokú anyanyelvű oktatással" – mutatott rá az RMDSZ képviselője.
Hozzátette: a többi kisebbségi képviselő számára az a fontos, hogy megkapják a kormánytámogatást székházaik és anyanyelvű kiadványaik fenntartására. Markó Attila szerint viszont Romániának differenciáltan kellene kezelnie az egyes közösségeket.
„Akkor lesz mintaország Románia, ha kicsitől nagyig minden közösségnek biztosítja a jogokat, úgy, ahogy az illető közösség elvárja" – mutatott rá az RMDSZ politikusa.
Romániában másfél évtizede december 18-án ünneplik a Nemzeti Kisebbségek Napját annak emlékére, hogy az ENSZ 1992-ben ezen a napon fogadta el a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot.
A kétkamarás román parlamentben a magyarságot képviselő RMDSZ mind a képviselőházban, mind a szenátusban saját frakcióval rendelkezik, a többi 19 nemzeti kisebbségnek pedig egy-egy képviselője van, ők könnyített eljárással jutnak mandátumhoz. A cseh és szlovák közösség képviseletét egyetlen törvényhozó látja el, így a kisebbségi frakciónak 18 tagja van a csaknem 600 fős román parlamentben.
MTI
Erdély.ma
Példásnak tartják Románia kisebbségpolitikáját a bukaresti parlament kisebbségi frakciójának politikusai, akiket a Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából szólaltatott meg szerdán az Agerpres hírügynökség. A magyar kisebbség képviselői szerint sok még a teendő.
„Messze a legjobb jogszabályi kerettel rendelkezünk Európában ezen a területen" – idézte az Agerpres Ovidiu Gantot, a kisebbségi csoport frakcióvezető-helyettesét, a romániai németek képviselőjét. Niculae Mircovici, a bolgárok parlamenti képviselője szerint Románia kisebbségpolitikájáról más európai országok is példát vehetnek. Mircovici hozzátette: a kisebbségek 1918-tól kezdődően „államalkotókként" vettek részt az egységes román nemzetállam létrehozásában. Markó Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, a kisebbségvédelmi kormányhivatal volt elnöke az MTI-nek azt mondta: Romániában valóban számos kisebbségvédelmi rendelkezés született a rendszerváltás óta, de ez „messze nem elegendő", és alkalmazásuk terén is „óriási gondok vannak". Rámutatott: a nyelvhasználat és anyanyelvű oktatás terén eddig megszületett jogszabályok önmagukban nem hozhatnak előrelépést. Az RMDSZ azt szeretné, ha a törvények alkalmazása terén történnének előrelépések, például a magyar orvosképzésben, és a közéleti anyanyelv-használatban.
Arra a kérdésre, hogy érdekképviseleti munkájában mennyire támaszkodhat az RMDSZ a többi kisebbség parlamenti képviseletére, Markó Attila azt mondta: a magyarság számára „égető" ügyekben a kisebbségi frakció nem kiemelkedő partner. „Egészen mások az igények egy néhány ezres kis közösség és egy másfél milliós közösség esetében. Nem lehet az autonómiaigényt, vagy más nagy horderejű etnikai kérdést egyformán megközelíteni. Gyakorlatilag Romániában a húsz nemzeti közösség közül csak hét rendelkezik legalább alapfokú anyanyelvű oktatással" – mutatott rá az RMDSZ képviselője.
Hozzátette: a többi kisebbségi képviselő számára az a fontos, hogy megkapják a kormánytámogatást székházaik és anyanyelvű kiadványaik fenntartására. Markó Attila szerint viszont Romániának differenciáltan kellene kezelnie az egyes közösségeket.
„Akkor lesz mintaország Románia, ha kicsitől nagyig minden közösségnek biztosítja a jogokat, úgy, ahogy az illető közösség elvárja" – mutatott rá az RMDSZ politikusa.
Romániában másfél évtizede december 18-án ünneplik a Nemzeti Kisebbségek Napját annak emlékére, hogy az ENSZ 1992-ben ezen a napon fogadta el a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatot.
A kétkamarás román parlamentben a magyarságot képviselő RMDSZ mind a képviselőházban, mind a szenátusban saját frakcióval rendelkezik, a többi 19 nemzeti kisebbségnek pedig egy-egy képviselője van, ők könnyített eljárással jutnak mandátumhoz. A cseh és szlovák közösség képviseletét egyetlen törvényhozó látja el, így a kisebbségi frakciónak 18 tagja van a csaknem 600 fős román parlamentben.
MTI
Erdély.ma
2013. december 18.
A kormányból való kilépést fontolgatják a román liberálisok
A bukaresti kormányból való kilépését fontolgatja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közölte szerdán a Digi 24 hírtelevízió, miu- tán három órás késéssel kezdődött meg a bukaresti kormány rendes heti ülése. A kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) pártjai közötti feszültségben Crin Antonescu szenátusi elnök, az USL liberális társelnöke előzőleg beje- lentette, hogy nem kíván már együtt mutatkozni a kamerák előtt Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnökkel, miután hétfőn kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást.
Ponta a kormányülés levezetése helyett előbb a liberális pártszékházba, majd az elnöki hivatalba látogatott. A két koalíciós párt között a héten a román közszolgálati televízió (TVR) körüli nézeteltérés tetézte a feszültséget. Kedden a szociáldemokrata képviselők távolmaradása miatt nem kapta meg a kinevezéséhez szükséges minősített többséget a bukaresti parlamentben a liberálisok tévéelnök-jelöltje. Miután a liberális miniszterek szerdán azzal a pártutasítással érkeztek a kormányülésre, hogy ne fogadjanak el egy kormányrendelettel kinevezett ideiglenes tévéelnököt, Victor Ponta bejelentette, hogy péntekre ismét összehívják a karácsonyi szünetre készülő parlamentet és megismétlik a szavazást a TVR ideiglenes elnökének ügyében.
A PNL a hatalomból való fokozatos kiszorítását nehezményezi, míg a PSD azt veti a liberálisok szemére, hogy úgy bírálják a kormányt, mintha ellenzékben lennének. A nyilvános vádaskodások a verespataki ciántechnológiás bányaprojektet támogató törvénytervezet körül kezdődtek szeptemberben, amikor Antonescu bejelentette: pártja nem szavazza meg a kormány tervezetét, amellyel szerinte Ponta a felelősséget akarta áthárítani.
A tavaly decemberi választások óta annyi ellenzéki képviselő ült át a kormányoldalra, hogy a PSD most már a liberális szövetségesek nélkül is többséget alkothat a törvényhozásban a magyar érdekképviselet, valamint a kisebbségi képviselők és függetlenek támogatásával.
MTI
Erdély.ma
A bukaresti kormányból való kilépését fontolgatja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) – közölte szerdán a Digi 24 hírtelevízió, miu- tán három órás késéssel kezdődött meg a bukaresti kormány rendes heti ülése. A kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) pártjai közötti feszültségben Crin Antonescu szenátusi elnök, az USL liberális társelnöke előzőleg beje- lentette, hogy nem kíván már együtt mutatkozni a kamerák előtt Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) miniszterelnökkel, miután hétfőn kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást.
Ponta a kormányülés levezetése helyett előbb a liberális pártszékházba, majd az elnöki hivatalba látogatott. A két koalíciós párt között a héten a román közszolgálati televízió (TVR) körüli nézeteltérés tetézte a feszültséget. Kedden a szociáldemokrata képviselők távolmaradása miatt nem kapta meg a kinevezéséhez szükséges minősített többséget a bukaresti parlamentben a liberálisok tévéelnök-jelöltje. Miután a liberális miniszterek szerdán azzal a pártutasítással érkeztek a kormányülésre, hogy ne fogadjanak el egy kormányrendelettel kinevezett ideiglenes tévéelnököt, Victor Ponta bejelentette, hogy péntekre ismét összehívják a karácsonyi szünetre készülő parlamentet és megismétlik a szavazást a TVR ideiglenes elnökének ügyében.
A PNL a hatalomból való fokozatos kiszorítását nehezményezi, míg a PSD azt veti a liberálisok szemére, hogy úgy bírálják a kormányt, mintha ellenzékben lennének. A nyilvános vádaskodások a verespataki ciántechnológiás bányaprojektet támogató törvénytervezet körül kezdődtek szeptemberben, amikor Antonescu bejelentette: pártja nem szavazza meg a kormány tervezetét, amellyel szerinte Ponta a felelősséget akarta áthárítani.
A tavaly decemberi választások óta annyi ellenzéki képviselő ült át a kormányoldalra, hogy a PSD most már a liberális szövetségesek nélkül is többséget alkothat a törvényhozásban a magyar érdekképviselet, valamint a kisebbségi képviselők és függetlenek támogatásával.
MTI
Erdély.ma
2013. december 18.
Felakasztottak egy székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen
Valamennyi nemzeti könyvkiadónk szégyene, hogy az Erdélyről és ott élő véreinkről szóló tengernyi irodalomból pont azon alapművek hiányoznak kínálatukból, melyeket 1945-ben bezúzásra ítéltek, amiért belőlük kimerítő részletességgel értesülünk a román megszállás borzalmairól, arról, hogy az ölükbe hullott területeken például felakasztottak egy székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen, mint Kárpáti Piroskát kilencvenkét éve, 1920. július 26-án, éspedig Aradon.
Életrajza jóformán teljesen ismeretlen, eredendően az 'Esti Újság' 1920. július 14-i számában közölt verse (Üzenet Erdélyből) viszont, legalábbis az e tárgyúakkal foglalkozók körében, mára már nem: Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a csíki hegyek? Erdély hegyein sűrű fellegek. Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak. Csaba mondája új erőre kel, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tűz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, Halott vitézek lelke jár velünk! Előttünk száll az ős Turulmadár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakol, ki ellenünk szegül! A székely állja, rendületlenül. Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok. Elő velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyűk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket. Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végső harcban egyedül leszünk. És a honszerző hősök hantja vár, Ha odavész az ősmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát! Megmozdulnak mind a csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot. Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad!
A verséért vele történtek persze korántsem voltak egyedi esetek, éspedig olyannyira nem, hogy az Erdéllyel foglalkozó mai könyvkínálatból oly hiányzó művek közül Olay Ferencéiből (A magyar kultúra válságos évei 1918-1927 (1927), Csonkamagyarország ellenséges megszállása és kulturális káraink (1929), A magyar művelődés kálváriája az elszakított területeken 1918-1928 (1930), Tóth Sándoréból (Erdély huszonkét éves rabsága, 1941) és a Lukács György, a Revíziós Liga elnöke által szerkesztett tanulmánykötetből (Erdélyi mártírok és hősök aranykönyve, 1941) kimerítő részletességgel ismerhetünk meg ugyanilyen vagy hasonló eseteket, így, amint Tóth Sándoréból megtudjuk, 1919 és 1921 között mindennapossá váltak a kilakoltatások, rekvirálások, gyakran megtörtént, hogy valaki reggel elment hazulról és délben, amikor hazajött, a családját és bútorait a ház előtt, az utcán találta és ugyanakkor egy rekvirált bútorszállító kocsiból hordták be az új lakó bútorait, vagy hogy tervszerűen üldözték továbbá a magyar tanítókat és tanítónőket, akiknek olyan kérdéseket tettek fel,melyekre 'felső iskolai végzettséggel bíró szaktanárok tudtak volna megfelelni', s 'a túlnyomóan magyarlakta vidékeken a kegyetlenségig ment a magyar tanerők vizsgáztatása és elcsapása: éppen úgy dobták ki a magyar tanítókat kis állásukból, mint ahogy elvették a tiszta, egészséges magyar iskolaépületeket, ahol százszámra tanultak magyar gyerekek, hogy tíz-tizenöt iskolába kényszerített oláh kölyöknek iskolája legyen'.
Persze nem kellett sok ahhoz, hogy valakit magyarságáért üldözzenek: '1934 november végén Stan és Palace közoktatási vezérfelügyelők sorra járták Csík megye községeit a magyar tanítók nyelvtudásának felülvizsgálása végett. Eljutottak Gyergyócsomafalvára is. Amint az utcán mentek és elhaladtak Botár Erzsébet tanítónő lakása előtt, észrevették, hogy az ablakában muskátli virít. Egy pillanat s máris készen volt az irredentizmus vádja. Jegyzőkönyvet vettek fel és hivatalos feljelentést készítettek Botár Erzsébet tanítónő ellen a magyar irredenta magatartásáért. A jegyzőkönyv szerint a tanítónő feltűnően és lázítón szándékkal magyar nemzeti színekkel díszítette fel a lakását¨fehér függöny, piros cserép, zöld levél. Így tehát Gyergyócsomafalva kis magyar gyermekei hiába készültek nemsokára az iskolába. A tanítókat elbuktatták, letartóztatták és egyetlen megmaradt tanítónőjük, az ártatlan Botár Erzsike is vád alá került.'
Szintén döbbenetes kép rajzolódik ki Lukács György, a Revíziós Liga elnöke szerkesztette 'Erdélyi mártírok és hősök aranykönyvé'-ből, amelynek szerzői közül Gergelyffy Gábor az 1918 és 1940 közötti erdélyi menekültjeinkről szóló beszámolójában arról írt, hogy 'a magyar felekezeti iskolákat a legkülönbözőbb ürügyekkel bezáratták, például azzal, hogy 'a helyiségek nem alkalmasak tanításra, mert szűkek, sötétek és egészségtelenek', ami ugyna igaz volt, viszont az volt az oka, hogy 'a román hatóságok elvették a magyar iskolák helyiségeit, oda román iskolákat telepítettek, minélfogva a magyaroknak legtöbbször egészen alkalmatlan helyiség jutott', ám 'előfordult igen gyakran az is, hogy minden indoklás nélkül zárták be a magyar iskolát, mint például Sáromberkén, Válaszúton, Zsibón, Magyarzsomboron', máskor ellenben azt hozták fel kifogásként a bezárás mellett, hogy 'a tanulók száma kevés', mint Nagysomkúton, Sárdon, Mezőújlakon, Borbátvizen, vagy éppen azt, hogy (mint az aranyospolyáni iskola esetében) 'sok, holott helyiségei kicsinyek'.
Ki tudja, hány Kárpáti Piroska volt, s ha közülük valaki nem is járt úgy, mint ő, mindenesetre mindmáig nem tisztázott, hányat távolítottak el 'hazafias érzésük miatt', bezárva egyúttal iskolájukat is (csak az 1925-ben 103 római katolikus és 107 református iskolával történt ez), vagy általában hányakat állítottak elő, amiért magyar dalra fakadtak: az ismert eseteknél maradva például a fogarasi rendőrkapitány egyenesen megtiltotta a cigányoknak, hogy magyar nótát játszanak, egy pap-költőt pedig 1922-ben azért tartóztattak le, mert verskötetében ezt írta: 'Csak álljatok, mint előőrsök itt, / didergő pontján egy új kikeletnek...': az indoklás az volt, hogy a szerző Erdélyben ideiglenesnek vélte a román uralmat, de megtörtént az is, hogy valakit Nagyváradon tizenöt napi fogházra ítéltek, mert elszavalta Ady Endrének 'Fölszállott a páva' című versét', különös tekintettel alábbi két sorára: 'Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.', s végül (amint a kötetben Tóth Zsigmondnak az erdélyi magyar kisebbségi iskolahelyzetről készített látleletében olvassuk), hogy amikor egy orvosi rendelőben magyarok és románok között megkérdeztek egy három éves leánykát, hogy tud-e dalolni, azt felelte, hogy igen, a Himnuszt meg a Szózatot, de ezeket nem szabad, mert akkor 'anyukát meg apukát lecsukják'. (Persze fondorlatosabb módon is lecsuktak sokakat, így megesett, hogy egy kolozsvári paphoz beállított egy polgári személy, aki előadta, hogy az oláhok kínzásai és üldözései elől menekült, ezért segítségért könyörög, mire pénzt kapott tőle s az illető pár óra múlva román tisztként jelent meg nála és katonáival letartóztatta.)
Mindezeket megelégelve nem csoda, hogy megnőtt az Erdélyből végső elkeseredésükben anyaországunkba menekülő mieink száma (1918-ban 40 952-en, 1919-ben 33 551-en, 1920-ban 79 773-an, 1921-ben 19 879-en, 1922-ben 13 651-en, 1923-ban 7356-an, 1924-ben 1693-an voltak), akik egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerültek (így amíg nálunk a kormány 1911-ben engedélyt adott a román nemzeti színek viselésére, addig 1929-ben egy román rendelet megtiltotta Kolozsvárt a magyar nyelv használatát orvosi rendeléseken!) s nem akartak úgy járni, mint a verséért életével fizető Kárpáti Piroska.
Tompó László
hunhir.info
Erdély.ma
Valamennyi nemzeti könyvkiadónk szégyene, hogy az Erdélyről és ott élő véreinkről szóló tengernyi irodalomból pont azon alapművek hiányoznak kínálatukból, melyeket 1945-ben bezúzásra ítéltek, amiért belőlük kimerítő részletességgel értesülünk a román megszállás borzalmairól, arról, hogy az ölükbe hullott területeken például felakasztottak egy székely tanítónőt, amiért versben tiltakozott a román uralom ellen, mint Kárpáti Piroskát kilencvenkét éve, 1920. július 26-án, éspedig Aradon.
Életrajza jóformán teljesen ismeretlen, eredendően az 'Esti Újság' 1920. július 14-i számában közölt verse (Üzenet Erdélyből) viszont, legalábbis az e tárgyúakkal foglalkozók körében, mára már nem: Üzent az Olt, Maros, Szamos, Minden hullámuk vértől zavaros, Halljátok, ott túl a Tiszán, Mit zúg a szél a Hargitán? Mit visszhangoznak a csíki hegyek? Erdély hegyein sűrű fellegek. Ez itt magyar föld és az is marad, Tiporják bár most idegen hadak. Csaba mondája új erőre kel, Segít a vihar és segít a szél, Segít a tűz, a víz, a csillagok, S mi nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, Halott vitézek lelke jár velünk! Előttünk száll az ős Turulmadár, Nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakol, ki ellenünk szegül! A székely állja, rendületlenül. Üzenik a gyergyói havasok: Megvannak még a régi fokosok. Elő velük, jertek, segítsetek! Székely anya küld egy üzenetet: Hollók, keselyűk tépik a szívünket, Rablóhordák szívják a vérünket. Ha nem harcoltok vélünk, elveszünk! E végső harcban egyedül leszünk. És a honszerző hősök hantja vár, Ha odavész az ősmagyar határ! És ha rablóknak kedvez a világ, Mutassunk akkor egy új, nagy csodát! Megmozdulnak mind a csíki hegyek, Székelyföld nem terem több kenyeret, Elhervad minden illatos virág, Mérget terem minden gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csónakot, Székely anya nem szül több magzatot. Vadon, puszta lesz az egész vidék, S végezetül, ha ez sem lesz elég, A föld megindul, a mennybolt leszakad, De Erdély földje csak magyar marad!
A verséért vele történtek persze korántsem voltak egyedi esetek, éspedig olyannyira nem, hogy az Erdéllyel foglalkozó mai könyvkínálatból oly hiányzó művek közül Olay Ferencéiből (A magyar kultúra válságos évei 1918-1927 (1927), Csonkamagyarország ellenséges megszállása és kulturális káraink (1929), A magyar művelődés kálváriája az elszakított területeken 1918-1928 (1930), Tóth Sándoréból (Erdély huszonkét éves rabsága, 1941) és a Lukács György, a Revíziós Liga elnöke által szerkesztett tanulmánykötetből (Erdélyi mártírok és hősök aranykönyve, 1941) kimerítő részletességgel ismerhetünk meg ugyanilyen vagy hasonló eseteket, így, amint Tóth Sándoréból megtudjuk, 1919 és 1921 között mindennapossá váltak a kilakoltatások, rekvirálások, gyakran megtörtént, hogy valaki reggel elment hazulról és délben, amikor hazajött, a családját és bútorait a ház előtt, az utcán találta és ugyanakkor egy rekvirált bútorszállító kocsiból hordták be az új lakó bútorait, vagy hogy tervszerűen üldözték továbbá a magyar tanítókat és tanítónőket, akiknek olyan kérdéseket tettek fel,melyekre 'felső iskolai végzettséggel bíró szaktanárok tudtak volna megfelelni', s 'a túlnyomóan magyarlakta vidékeken a kegyetlenségig ment a magyar tanerők vizsgáztatása és elcsapása: éppen úgy dobták ki a magyar tanítókat kis állásukból, mint ahogy elvették a tiszta, egészséges magyar iskolaépületeket, ahol százszámra tanultak magyar gyerekek, hogy tíz-tizenöt iskolába kényszerített oláh kölyöknek iskolája legyen'.
Persze nem kellett sok ahhoz, hogy valakit magyarságáért üldözzenek: '1934 november végén Stan és Palace közoktatási vezérfelügyelők sorra járták Csík megye községeit a magyar tanítók nyelvtudásának felülvizsgálása végett. Eljutottak Gyergyócsomafalvára is. Amint az utcán mentek és elhaladtak Botár Erzsébet tanítónő lakása előtt, észrevették, hogy az ablakában muskátli virít. Egy pillanat s máris készen volt az irredentizmus vádja. Jegyzőkönyvet vettek fel és hivatalos feljelentést készítettek Botár Erzsébet tanítónő ellen a magyar irredenta magatartásáért. A jegyzőkönyv szerint a tanítónő feltűnően és lázítón szándékkal magyar nemzeti színekkel díszítette fel a lakását¨fehér függöny, piros cserép, zöld levél. Így tehát Gyergyócsomafalva kis magyar gyermekei hiába készültek nemsokára az iskolába. A tanítókat elbuktatták, letartóztatták és egyetlen megmaradt tanítónőjük, az ártatlan Botár Erzsike is vád alá került.'
Szintén döbbenetes kép rajzolódik ki Lukács György, a Revíziós Liga elnöke szerkesztette 'Erdélyi mártírok és hősök aranykönyvé'-ből, amelynek szerzői közül Gergelyffy Gábor az 1918 és 1940 közötti erdélyi menekültjeinkről szóló beszámolójában arról írt, hogy 'a magyar felekezeti iskolákat a legkülönbözőbb ürügyekkel bezáratták, például azzal, hogy 'a helyiségek nem alkalmasak tanításra, mert szűkek, sötétek és egészségtelenek', ami ugyna igaz volt, viszont az volt az oka, hogy 'a román hatóságok elvették a magyar iskolák helyiségeit, oda román iskolákat telepítettek, minélfogva a magyaroknak legtöbbször egészen alkalmatlan helyiség jutott', ám 'előfordult igen gyakran az is, hogy minden indoklás nélkül zárták be a magyar iskolát, mint például Sáromberkén, Válaszúton, Zsibón, Magyarzsomboron', máskor ellenben azt hozták fel kifogásként a bezárás mellett, hogy 'a tanulók száma kevés', mint Nagysomkúton, Sárdon, Mezőújlakon, Borbátvizen, vagy éppen azt, hogy (mint az aranyospolyáni iskola esetében) 'sok, holott helyiségei kicsinyek'.
Ki tudja, hány Kárpáti Piroska volt, s ha közülük valaki nem is járt úgy, mint ő, mindenesetre mindmáig nem tisztázott, hányat távolítottak el 'hazafias érzésük miatt', bezárva egyúttal iskolájukat is (csak az 1925-ben 103 római katolikus és 107 református iskolával történt ez), vagy általában hányakat állítottak elő, amiért magyar dalra fakadtak: az ismert eseteknél maradva például a fogarasi rendőrkapitány egyenesen megtiltotta a cigányoknak, hogy magyar nótát játszanak, egy pap-költőt pedig 1922-ben azért tartóztattak le, mert verskötetében ezt írta: 'Csak álljatok, mint előőrsök itt, / didergő pontján egy új kikeletnek...': az indoklás az volt, hogy a szerző Erdélyben ideiglenesnek vélte a román uralmat, de megtörtént az is, hogy valakit Nagyváradon tizenöt napi fogházra ítéltek, mert elszavalta Ady Endrének 'Fölszállott a páva' című versét', különös tekintettel alábbi két sorára: 'Kényes, büszke pávák, Nap-szédítő tollak, / Hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap.', s végül (amint a kötetben Tóth Zsigmondnak az erdélyi magyar kisebbségi iskolahelyzetről készített látleletében olvassuk), hogy amikor egy orvosi rendelőben magyarok és románok között megkérdeztek egy három éves leánykát, hogy tud-e dalolni, azt felelte, hogy igen, a Himnuszt meg a Szózatot, de ezeket nem szabad, mert akkor 'anyukát meg apukát lecsukják'. (Persze fondorlatosabb módon is lecsuktak sokakat, így megesett, hogy egy kolozsvári paphoz beállított egy polgári személy, aki előadta, hogy az oláhok kínzásai és üldözései elől menekült, ezért segítségért könyörög, mire pénzt kapott tőle s az illető pár óra múlva román tisztként jelent meg nála és katonáival letartóztatta.)
Mindezeket megelégelve nem csoda, hogy megnőtt az Erdélyből végső elkeseredésükben anyaországunkba menekülő mieink száma (1918-ban 40 952-en, 1919-ben 33 551-en, 1920-ban 79 773-an, 1921-ben 19 879-en, 1922-ben 13 651-en, 1923-ban 7356-an, 1924-ben 1693-an voltak), akik egyre elviselhetetlenebb helyzetbe kerültek (így amíg nálunk a kormány 1911-ben engedélyt adott a román nemzeti színek viselésére, addig 1929-ben egy román rendelet megtiltotta Kolozsvárt a magyar nyelv használatát orvosi rendeléseken!) s nem akartak úgy járni, mint a verséért életével fizető Kárpáti Piroska.
Tompó László
hunhir.info
Erdély.ma
2013. december 18.
Székelyföldi diákok ajándéka csángómagyar gyerekeknek
Több szervezet összefogása és több száz csíkszeredai diák adománya révén ajándékcsomagokat osztanak ki a napokban a Csángómagyar Oktatási Programban részt vevő gyerekeknek.
Cipősdobozban karácsonyi mosoly címmel szervezett karácsonyi ajándékgyűjtést a Gyulafehérvári Caritas a Zöld Székelyföld Egyesülettel partnerségben. Idén négy csíkszeredai iskolában, a Petőfi Sándor, a Nagy Imre és a József Attila általános iskolákban, továbbá a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban gyűjtöttek a diákok cipősdobozokba ajándékokat. A gondosan csomagolt dobozok ebben az évben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) kezdeményezésére és segítségével a Csángómagyar Oktatási Programban tanuló moldvai csángó gyerekekhez jutnak el.
Péterfi Attila Csongor, a Caritas ágazati igazgatója azt mondta, jónak tartották az ötletet, mert a nemzeti érzést is erősíti, hogy többnyire székelyföldi gyerekektől kapnak karácsonyi csomagot a csángómagyar gyerekek. A Csángómagyar Oktatási Programban részt vevő mintegy kétezer gyerek közül nyolcszázan a keresztszülő programon keresztül kapnak ajándékot, a többieket pedig a Csíkszeredában összegyűlt csomagokkal ajándékozzák meg.
A négy iskolából adományozott 729 ajándékcsomagot kiegészítették helyi családoktól, továbbá Németországból kapott cipősdodoznyi ajándékokkal, így összesen 1400 csomag jut el az összefogás révén a csángó gyerekekhez. Az ajándékdobozok többségét hétfőn elszállította az RMPSZ az oktatási program helyszíneire, szerdán pedig a Nagy Imre és Petőfi Sándor iskolák küldöttségeivel együtt a gyűjtés szervezői is ellátogatnak néhány csángómagyar faluba, hogy személyesen találkozzanak a megajándékozott gyerekekkel. „Köszönjük mindenkinek, aki cipősdobozt készített, közvetítjük az ő szeretetüket a csángó gyerekeknek, így kívánunk nekik boldog ünnepeket” – mondta Péterfi Attila Csongor.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro
Több szervezet összefogása és több száz csíkszeredai diák adománya révén ajándékcsomagokat osztanak ki a napokban a Csángómagyar Oktatási Programban részt vevő gyerekeknek.
Cipősdobozban karácsonyi mosoly címmel szervezett karácsonyi ajándékgyűjtést a Gyulafehérvári Caritas a Zöld Székelyföld Egyesülettel partnerségben. Idén négy csíkszeredai iskolában, a Petőfi Sándor, a Nagy Imre és a József Attila általános iskolákban, továbbá a Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban gyűjtöttek a diákok cipősdobozokba ajándékokat. A gondosan csomagolt dobozok ebben az évben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) kezdeményezésére és segítségével a Csángómagyar Oktatási Programban tanuló moldvai csángó gyerekekhez jutnak el.
Péterfi Attila Csongor, a Caritas ágazati igazgatója azt mondta, jónak tartották az ötletet, mert a nemzeti érzést is erősíti, hogy többnyire székelyföldi gyerekektől kapnak karácsonyi csomagot a csángómagyar gyerekek. A Csángómagyar Oktatási Programban részt vevő mintegy kétezer gyerek közül nyolcszázan a keresztszülő programon keresztül kapnak ajándékot, a többieket pedig a Csíkszeredában összegyűlt csomagokkal ajándékozzák meg.
A négy iskolából adományozott 729 ajándékcsomagot kiegészítették helyi családoktól, továbbá Németországból kapott cipősdodoznyi ajándékokkal, így összesen 1400 csomag jut el az összefogás révén a csángó gyerekekhez. Az ajándékdobozok többségét hétfőn elszállította az RMPSZ az oktatási program helyszíneire, szerdán pedig a Nagy Imre és Petőfi Sándor iskolák küldöttségeivel együtt a gyűjtés szervezői is ellátogatnak néhány csángómagyar faluba, hogy személyesen találkozzanak a megajándékozott gyerekekkel. „Köszönjük mindenkinek, aki cipősdobozt készített, közvetítjük az ő szeretetüket a csángó gyerekeknek, így kívánunk nekik boldog ünnepeket” – mondta Péterfi Attila Csongor.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro
2013. december 18.
Megszűnhet az Ady Endre-iskola (Az EMNP szerint)
Tudomásunkra jutott, hogy meg akarják szüntetni a sepsiszentgyörgyi Ady Endre-iskolát – jelentette be tegnap Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki ügyvezető elnöke, aki szerint ez biztos, már az érintett pedagógusokkal is közölték. Az elképzelés az, hogy az állomási iskolába járó gyermekeket a Csíki negyedi Gödri Ferenc- és az Olt negyedi Nicolae Colan-iskolába irányítják át – nyilatkozta, és azt is elmondta: az EMNP tiltakozásra, akár sztrájkra és élőláncra is buzdítja a szülőket, hogy közös erővel megakadályozzák az intézmény bezárását. Erről egyébként a helyi tanácsnak kell döntenie, és Antal Árpád polgármester szerint idén nem kerül rá sor; a tárgyalások megkezdődtek a városi iskolahálózat működéséről, de az Ady bezárása csak egyik, távolról sem végleges javaslat.
A helyzet több szempontból is súlyos – hangsúlyozta Bedő, aki több érvet is felsorakoztatott az Ady megmaradása mellett: az állomási iskola felszámolásával napi utazgatásra kényszerítenek több száz diákot, illetve az őket szállító szülőket, állások szűnnek meg, és ami a legfontosabb: kisebbségi sorban minden egyes bezárt intézmény a közösség erejét gyengíti, újraindítása sokkal nehezebb, ha ugyan nem lehetetlen. Harcolni kell minden egyes iskoláért akkor is, ha nehéz fenntartani, mert nem az anyagi szempont az egyetlen, amit figyelembe kell venni. Egyébként az Ady esetében erre sem lehet hivatkozni, mert 350 diákja van (ehhez adódnak az esti osztályok és az óvodások), miközben a Gödri 312, a Colan pedig 314 tanulót nevel. A törvény szerint legalább 300 gyermek kell egy iskola fenntartásához, de ha Kézdivásárhelyen vállalta az önkormányzat, hogy két olyan iskola működtetéséhez is hozzájárul, ahol kevéssel 300 alatt van a létszám, Sepsiszentgyörgyön is megteheti. Nem kell szolgalelkűen, országszinten elsőként követni a tanügyminisztérium rendeleteit – tette hozzá az EMNP sepsiszentgyörgyi megbízott elnöke. Váncsa Albert szerint minden elveszett állás a nemzet csökkenéséhez vezet, az Ady bezárásával is pedagóguscsaládok kerülnek veszélybe. Emlékeztetett: az elmúlt években megszűnt a mezőgazdasági és az építkezési szaklíceum és a szemerjai Kiss Árpád-iskola is, és keményen bírálta Keresztély Irma tanfelügyelőt, akinek irányítása alatt mindez megtörtént. Ott, ahol létkérdés a megmaradás, a túlduzzasztott belvárosi iskolákból kell kiindulni, hiszen a Székely Mikó Kollégiumban és a Mikes Kelemen Líceumban is öt párhuzamos, nagy létszámú osztály működik, holott egy-egy osztálynyi diák átirányításával megmenthetnék a lakónegyedi tanintézményeket. Az elhangzottakat Czegő Zoltán tanácstag azzal egészítette ki, hogy az Ady Endre-iskolában „jóval több a magasan képzett tanár”, mint a Colanban, a lakókörzete és az épülete is nagyobb; mégsem az állomási iskolát fejlesztik, az elmúlt évtizedben egy fityinget sem kapott erre a célra. Czegő hangsúlyozta: mind a három lakótelepi iskolát a szükség és az igény hozta létre, egyiket sem szabad megszüntetni, hiszen az utóbbi időben növekedni látszik a gyermekvállalási kedv Sepsiszentgyörgyön. Az Ady Endre-iskola bezárása csak az egyik a felmerült lehetőségek közül – szögezte le Antal Árpád polgármester, aki szerint távolról sincs végleges döntés, mindössze arról van szó, hogy megkezdődtek a tárgyalások a sepsiszentgyörgyi iskolahálózat szerkezetéről. Mind a három körzeti iskolában vannak kis létszámú osztályok, főként a román tagozaton fordul elő, hogy három intézmény között oszlik el húsz-huszonöt diák, ennek az állapotnak a fenntartása nem indokolt egy településen belül. Egyelőre keresik a legjobb megoldást, a megbeszélések, egyeztetések a szakma részvételével folytatódnak, a helyi tanács csütörtökre összehívott évzáró ülésének napirendjén a téma nem szerepel. Idén tehát semmilyen döntés nem születik iskolaügyben, és bármi is lesz 2014 januárjában, az a folyamatban levő tanévet nem érinti, nem kell a szülőknek a téli vakáció után azt keresniük, hová is vigyék gyermekeiket.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tudomásunkra jutott, hogy meg akarják szüntetni a sepsiszentgyörgyi Ady Endre-iskolát – jelentette be tegnap Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki ügyvezető elnöke, aki szerint ez biztos, már az érintett pedagógusokkal is közölték. Az elképzelés az, hogy az állomási iskolába járó gyermekeket a Csíki negyedi Gödri Ferenc- és az Olt negyedi Nicolae Colan-iskolába irányítják át – nyilatkozta, és azt is elmondta: az EMNP tiltakozásra, akár sztrájkra és élőláncra is buzdítja a szülőket, hogy közös erővel megakadályozzák az intézmény bezárását. Erről egyébként a helyi tanácsnak kell döntenie, és Antal Árpád polgármester szerint idén nem kerül rá sor; a tárgyalások megkezdődtek a városi iskolahálózat működéséről, de az Ady bezárása csak egyik, távolról sem végleges javaslat.
A helyzet több szempontból is súlyos – hangsúlyozta Bedő, aki több érvet is felsorakoztatott az Ady megmaradása mellett: az állomási iskola felszámolásával napi utazgatásra kényszerítenek több száz diákot, illetve az őket szállító szülőket, állások szűnnek meg, és ami a legfontosabb: kisebbségi sorban minden egyes bezárt intézmény a közösség erejét gyengíti, újraindítása sokkal nehezebb, ha ugyan nem lehetetlen. Harcolni kell minden egyes iskoláért akkor is, ha nehéz fenntartani, mert nem az anyagi szempont az egyetlen, amit figyelembe kell venni. Egyébként az Ady esetében erre sem lehet hivatkozni, mert 350 diákja van (ehhez adódnak az esti osztályok és az óvodások), miközben a Gödri 312, a Colan pedig 314 tanulót nevel. A törvény szerint legalább 300 gyermek kell egy iskola fenntartásához, de ha Kézdivásárhelyen vállalta az önkormányzat, hogy két olyan iskola működtetéséhez is hozzájárul, ahol kevéssel 300 alatt van a létszám, Sepsiszentgyörgyön is megteheti. Nem kell szolgalelkűen, országszinten elsőként követni a tanügyminisztérium rendeleteit – tette hozzá az EMNP sepsiszentgyörgyi megbízott elnöke. Váncsa Albert szerint minden elveszett állás a nemzet csökkenéséhez vezet, az Ady bezárásával is pedagóguscsaládok kerülnek veszélybe. Emlékeztetett: az elmúlt években megszűnt a mezőgazdasági és az építkezési szaklíceum és a szemerjai Kiss Árpád-iskola is, és keményen bírálta Keresztély Irma tanfelügyelőt, akinek irányítása alatt mindez megtörtént. Ott, ahol létkérdés a megmaradás, a túlduzzasztott belvárosi iskolákból kell kiindulni, hiszen a Székely Mikó Kollégiumban és a Mikes Kelemen Líceumban is öt párhuzamos, nagy létszámú osztály működik, holott egy-egy osztálynyi diák átirányításával megmenthetnék a lakónegyedi tanintézményeket. Az elhangzottakat Czegő Zoltán tanácstag azzal egészítette ki, hogy az Ady Endre-iskolában „jóval több a magasan képzett tanár”, mint a Colanban, a lakókörzete és az épülete is nagyobb; mégsem az állomási iskolát fejlesztik, az elmúlt évtizedben egy fityinget sem kapott erre a célra. Czegő hangsúlyozta: mind a három lakótelepi iskolát a szükség és az igény hozta létre, egyiket sem szabad megszüntetni, hiszen az utóbbi időben növekedni látszik a gyermekvállalási kedv Sepsiszentgyörgyön. Az Ady Endre-iskola bezárása csak az egyik a felmerült lehetőségek közül – szögezte le Antal Árpád polgármester, aki szerint távolról sincs végleges döntés, mindössze arról van szó, hogy megkezdődtek a tárgyalások a sepsiszentgyörgyi iskolahálózat szerkezetéről. Mind a három körzeti iskolában vannak kis létszámú osztályok, főként a román tagozaton fordul elő, hogy három intézmény között oszlik el húsz-huszonöt diák, ennek az állapotnak a fenntartása nem indokolt egy településen belül. Egyelőre keresik a legjobb megoldást, a megbeszélések, egyeztetések a szakma részvételével folytatódnak, a helyi tanács csütörtökre összehívott évzáró ülésének napirendjén a téma nem szerepel. Idén tehát semmilyen döntés nem születik iskolaügyben, és bármi is lesz 2014 januárjában, az a folyamatban levő tanévet nem érinti, nem kell a szülőknek a téli vakáció után azt keresniük, hová is vigyék gyermekeiket.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. december 18.
Könyvsorozat 1848 emlékhelyeiről
Könyv formájában is megjelenik Katona Tamás és Ráday Mihály Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei címen tizennégy éven át futó televíziós műsorának anyaga, a Corvina Kiadó által gondozott könyvsorozat első kötete a szabadságharc eseménytörténetét dolgozza fel.
A magyar történelemből 1848-at lehet leginkább szeretni, ezzel a korszakkal lehet a legjobban azonosulni – mondta el az Események és helyszínek címet viselő első kötet hétfői budapesti bemutatóján a televíziós sorozat ötletgazdája.
Ráday Mihály felidézte: a júniusban elhunyt Katona Tamás történésszel 1988-ban kezdték a szabadságharc emlékhelyeit végigjáró, több mint 40 adást megélt műsorfolyamot, melybe később a szintén történész Csorba László is bekapcsolódott, aki most a könyvsorozat szerkesztését is vállalta.
Az első kötet olvasói többek között megtudhatják, merre néz Jelasics Zágráb főterén, miért dobta a hóba a keresztet Imre atya Branyiszkónál, hol sebesült meg Görgey Artúr, mi történt Nagyenyednél, vagy hogy miként kerültek elő a vízaknai csata holt honvédei a sóbányából.
Ráday Mihály hangsúlyozta: a sorozat, csakúgy mint egykor a tévéműsor, vállaltan "sztorizós, anekdotázós", ez azonban nem öncélú, tapasztalataik szerint ugyanis a sok lexikális adat mellett így sikerült közelebb vinni a nézőkhöz a történelmet.
Csorba László a műsorfolyam kapcsán Olaszországot, Európa több más területét és Észak-Amerikát járta be Ráday Mihállyal. Mint a történész elmondta, a könyvsorozat szerkesztésekor kettős szerkezetet gondoltak ki: az első rész nem földrajzi alapon, "a történetet folyton újrakezdve", hanem kronologikusan tekinti át a forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményeit.
A könyvben a Katona Tamás és Ráday Mihály által a tévéműsorban elmondottakat gyakran rövid szerkesztői átkötő szövegek fűzik össze, és 456 kép mutatja be a történelmi események színhelyeit, főszereplőit, emlékhelyeit. Ráday Mihály beszámolója szerint az emigráció történetének elbeszélésénél a 3-4 kötetesre tervezett sorozat már áttér a földrajzi megközelítésre.
Népújság (Marosvásárhely)
Könyv formájában is megjelenik Katona Tamás és Ráday Mihály Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei címen tizennégy éven át futó televíziós műsorának anyaga, a Corvina Kiadó által gondozott könyvsorozat első kötete a szabadságharc eseménytörténetét dolgozza fel.
A magyar történelemből 1848-at lehet leginkább szeretni, ezzel a korszakkal lehet a legjobban azonosulni – mondta el az Események és helyszínek címet viselő első kötet hétfői budapesti bemutatóján a televíziós sorozat ötletgazdája.
Ráday Mihály felidézte: a júniusban elhunyt Katona Tamás történésszel 1988-ban kezdték a szabadságharc emlékhelyeit végigjáró, több mint 40 adást megélt műsorfolyamot, melybe később a szintén történész Csorba László is bekapcsolódott, aki most a könyvsorozat szerkesztését is vállalta.
Az első kötet olvasói többek között megtudhatják, merre néz Jelasics Zágráb főterén, miért dobta a hóba a keresztet Imre atya Branyiszkónál, hol sebesült meg Görgey Artúr, mi történt Nagyenyednél, vagy hogy miként kerültek elő a vízaknai csata holt honvédei a sóbányából.
Ráday Mihály hangsúlyozta: a sorozat, csakúgy mint egykor a tévéműsor, vállaltan "sztorizós, anekdotázós", ez azonban nem öncélú, tapasztalataik szerint ugyanis a sok lexikális adat mellett így sikerült közelebb vinni a nézőkhöz a történelmet.
Csorba László a műsorfolyam kapcsán Olaszországot, Európa több más területét és Észak-Amerikát járta be Ráday Mihállyal. Mint a történész elmondta, a könyvsorozat szerkesztésekor kettős szerkezetet gondoltak ki: az első rész nem földrajzi alapon, "a történetet folyton újrakezdve", hanem kronologikusan tekinti át a forradalom és szabadságharc legfontosabb eseményeit.
A könyvben a Katona Tamás és Ráday Mihály által a tévéműsorban elmondottakat gyakran rövid szerkesztői átkötő szövegek fűzik össze, és 456 kép mutatja be a történelmi események színhelyeit, főszereplőit, emlékhelyeit. Ráday Mihály beszámolója szerint az emigráció történetének elbeszélésénél a 3-4 kötetesre tervezett sorozat már áttér a földrajzi megközelítésre.
Népújság (Marosvásárhely)
2013. december 18.
Főhajtás Reiter Edit emléktáblájánál
A forradalom egyik magyar áldozatára emlékeztek
December 17-én, Temesvár Gyásznapján az 1989-es decemberi forradalom áldozatairól emlékeztek meg városszerte, a 24 évvel ezelőtt történt véres események helyszínein.
2013. december 17-én, a temesvári Bartók Béla Líceum falán helyezték el és avatták fel újból Reiter Edit, a temesvári magyar líceum egykori tanulójának emléktábláját, akinek gyilkos sortűz oltotta ki az életét 1989. december 19-én. Az emléktáblát 1990-ben helyezték el a gyilkosság helyszínén Reiter Edit szülei, tanárai és iskolatársai kezdemémyezésére az iskola akkori bejárata mellett, és március 15-én avatták fel, ugyanabban az esztendőben. A Bartók Béla Líceum szomszédságában álló épületet, amelynek a falára eredetileg az emléktábla felkerült időközben lebontották.
Az emléktábla avató ünnepség résztvevőit, tanárokat és diákokat Erdei Ildikó, a Bartók Béla Líceum igazgatója köszöntötte, aki ez alkalommal bejelentette: az idei évtől az iskola falán elhelyezett emléktáblánál fog fejet hajtani a magyar iskola diákjainak és tanárainak közössége a temesvári hősök emléke előtt. Az 1989-es decemberi eseményeket Halász Ferenc történész, helyettes főtanfelügyelő elevenítette fel a bartókos diákok számára: „24 évvel ezelőtt puskaropogástól volt hangos Temesvár, ekkor próbálták meg vérbe fojtani azt a kezdeményezést, amelynek az volt a célja, hogy Romániában változzon a világ, szabadok legyünk és jobban éljünk. Büszkén emlékszünk erre az eseményre, egyrészt azért, mert ez Temesvárról indult 1989 decemberében, másrészt azért is büszkék vagyunk, mert az eseménysorozatot egy magyar ember indította el, Tőkés László, aki akkor a belvárosi református egyházközségnek volt a lelkipásztora. 1989-ben Ő felvállalta, hogy a világ tudomására hozza, milyen viszonyok vannak Romániában. Vele kapcsolatban bírósági döntés szültetett arról, hogy 1989. december 15-én kilakoltatják a parókiáról, és ez volt az a szikra, amelyik elindította a forradalmat. December 16-án végül el kellett hagynia Temesvárt, de az ő tevékenysége következtében akkor már sok ezer ember volt az utcán, követelve, hogy a régi rendszert valami jobb váltsa fel. Ma azért van Gyásznap, mert december 17-én vezényelték ki a katonaságot a kaszárnyákból, és nyílt tűzparancsot adtak a hadseregnek, amit gyakorolt is. Több tucat ember halt meg ezen a napon, ami olyan felháborodást váltott ki az emberekből, hogy habár 18–19-én még lehetett puskaropogást hallani Temesváron, december 20-án a hadsereg visszavonult, a forradalmárok pártjára állt és Temesvár lett Románia első szabad városa! Ezután kezdődtek az események a többi városban és Bukarestben. Méltán állíthatjuk azt, hogy minden Temesvárról indult, egy magyar ember kezdeményezéséből indult el, és habár azóta sokan megpróbálják elvitatni Temesvárnak ezt a szerepét, mi mindig emlékezünk arra, hogy 1989-ben Temesváron kezdődött a forradalom. Ezekben a napokban sokan voltak rosszkor rossz helyen. A megfélemlítések során csak egy-egy sorozatot adtak le, tankból vagy kétéltű járművekből lőttek. Egy ilyen golyózápornak az áldozatára emlékezünk ma, Reiter Editre, aki itt halt meg, éppen régi iskolája előtt!”
Reiter Edit, a temesvári forradalom mártírja életrajzát Erdei Ildikó ismertette: a józsefvárosi magyar középiskolában, a Bartók Béla Líceum elődjében érettségizett, majd technikusként a Hegesztő Intézetben dolgozott. Hosszú évekig beteg szüleit gondozta, ezért családot sem alapított. A forradalom előtti időszakban súlyos betegségen esett át, amiből sikeresen felgyógyult. 1989. december 19-én munkából tartott hazafelé, amikor az utcán megjelent egy kétéltű jármű, amelyikből sortüzet adtak le a járókelőkre. Az akkor 39 éves Reiter Editnek nem sikerült idejében fedezékbe jutnia… Holttestét később a Gyiroki úton találták meg, senki sem tudja, hogy került oda.
Reiter Edit és a temesvári forradalom áldozatai lelki üdvösségéért Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános mondott imát, majd a Bartók Béla Elméleti Líceum
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
A forradalom egyik magyar áldozatára emlékeztek
December 17-én, Temesvár Gyásznapján az 1989-es decemberi forradalom áldozatairól emlékeztek meg városszerte, a 24 évvel ezelőtt történt véres események helyszínein.
2013. december 17-én, a temesvári Bartók Béla Líceum falán helyezték el és avatták fel újból Reiter Edit, a temesvári magyar líceum egykori tanulójának emléktábláját, akinek gyilkos sortűz oltotta ki az életét 1989. december 19-én. Az emléktáblát 1990-ben helyezték el a gyilkosság helyszínén Reiter Edit szülei, tanárai és iskolatársai kezdemémyezésére az iskola akkori bejárata mellett, és március 15-én avatták fel, ugyanabban az esztendőben. A Bartók Béla Líceum szomszédságában álló épületet, amelynek a falára eredetileg az emléktábla felkerült időközben lebontották.
Az emléktábla avató ünnepség résztvevőit, tanárokat és diákokat Erdei Ildikó, a Bartók Béla Líceum igazgatója köszöntötte, aki ez alkalommal bejelentette: az idei évtől az iskola falán elhelyezett emléktáblánál fog fejet hajtani a magyar iskola diákjainak és tanárainak közössége a temesvári hősök emléke előtt. Az 1989-es decemberi eseményeket Halász Ferenc történész, helyettes főtanfelügyelő elevenítette fel a bartókos diákok számára: „24 évvel ezelőtt puskaropogástól volt hangos Temesvár, ekkor próbálták meg vérbe fojtani azt a kezdeményezést, amelynek az volt a célja, hogy Romániában változzon a világ, szabadok legyünk és jobban éljünk. Büszkén emlékszünk erre az eseményre, egyrészt azért, mert ez Temesvárról indult 1989 decemberében, másrészt azért is büszkék vagyunk, mert az eseménysorozatot egy magyar ember indította el, Tőkés László, aki akkor a belvárosi református egyházközségnek volt a lelkipásztora. 1989-ben Ő felvállalta, hogy a világ tudomására hozza, milyen viszonyok vannak Romániában. Vele kapcsolatban bírósági döntés szültetett arról, hogy 1989. december 15-én kilakoltatják a parókiáról, és ez volt az a szikra, amelyik elindította a forradalmat. December 16-án végül el kellett hagynia Temesvárt, de az ő tevékenysége következtében akkor már sok ezer ember volt az utcán, követelve, hogy a régi rendszert valami jobb váltsa fel. Ma azért van Gyásznap, mert december 17-én vezényelték ki a katonaságot a kaszárnyákból, és nyílt tűzparancsot adtak a hadseregnek, amit gyakorolt is. Több tucat ember halt meg ezen a napon, ami olyan felháborodást váltott ki az emberekből, hogy habár 18–19-én még lehetett puskaropogást hallani Temesváron, december 20-án a hadsereg visszavonult, a forradalmárok pártjára állt és Temesvár lett Románia első szabad városa! Ezután kezdődtek az események a többi városban és Bukarestben. Méltán állíthatjuk azt, hogy minden Temesvárról indult, egy magyar ember kezdeményezéséből indult el, és habár azóta sokan megpróbálják elvitatni Temesvárnak ezt a szerepét, mi mindig emlékezünk arra, hogy 1989-ben Temesváron kezdődött a forradalom. Ezekben a napokban sokan voltak rosszkor rossz helyen. A megfélemlítések során csak egy-egy sorozatot adtak le, tankból vagy kétéltű járművekből lőttek. Egy ilyen golyózápornak az áldozatára emlékezünk ma, Reiter Editre, aki itt halt meg, éppen régi iskolája előtt!”
Reiter Edit, a temesvári forradalom mártírja életrajzát Erdei Ildikó ismertette: a józsefvárosi magyar középiskolában, a Bartók Béla Líceum elődjében érettségizett, majd technikusként a Hegesztő Intézetben dolgozott. Hosszú évekig beteg szüleit gondozta, ezért családot sem alapított. A forradalom előtti időszakban súlyos betegségen esett át, amiből sikeresen felgyógyult. 1989. december 19-én munkából tartott hazafelé, amikor az utcán megjelent egy kétéltű jármű, amelyikből sortüzet adtak le a járókelőkre. Az akkor 39 éves Reiter Editnek nem sikerült idejében fedezékbe jutnia… Holttestét később a Gyiroki úton találták meg, senki sem tudja, hogy került oda.
Reiter Edit és a temesvári forradalom áldozatai lelki üdvösségéért Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános mondott imát, majd a Bartók Béla Elméleti Líceum
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2013. december 18.
Kós Károly-emlékest tárlattal, filmmel, zenével
apra pontosan, december 16-án ünnepelték a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában egybegyűltek, hogy 130 évvel ezelőtt, 1883-ban született Kós Károly: a neves építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus emlékére szervezett est folyamán megnyílt a magyarországi Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Színházi metszéspontok – Kós Károly színházi világa című vándorkiállítása, és levetítették Csibi László Kós Károly című kisfilmjét, a zenei programról a Tarisznyás együttes gondoskodott.
Kós Katalin, az emlékház vezetője köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva: a Kiáltó szó szerzője munkásságának némiképp ismeretlenebb oldalát szerették volna megmutatni ezúttal a közönségnek, hiszen, bár pályájának szinte minden mozzanatát megörökítették az elmúlt időszakban számos szakmai elemzésben, monográfiában, kiadványban, a színházzal kapcsolatos munkásságáról kevésbé tudnak az emberek.
Szabadság (Kolozsvár)
apra pontosan, december 16-án ünnepelték a kolozsvári EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában egybegyűltek, hogy 130 évvel ezelőtt, 1883-ban született Kós Károly: a neves építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus emlékére szervezett est folyamán megnyílt a magyarországi Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Színházi metszéspontok – Kós Károly színházi világa című vándorkiállítása, és levetítették Csibi László Kós Károly című kisfilmjét, a zenei programról a Tarisznyás együttes gondoskodott.
Kós Katalin, az emlékház vezetője köszöntötte a jelenlévőket, hangsúlyozva: a Kiáltó szó szerzője munkásságának némiképp ismeretlenebb oldalát szerették volna megmutatni ezúttal a közönségnek, hiszen, bár pályájának szinte minden mozzanatát megörökítették az elmúlt időszakban számos szakmai elemzésben, monográfiában, kiadványban, a színházzal kapcsolatos munkásságáról kevésbé tudnak az emberek.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. december 18.
Vekov: szabotálják a BBTE-n a magyarság történelmének oktatását
Szabotálja a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának magyar vezetősége – állítja Vekov Károly egyetemi tanár, aki emiatt óraadói tevékenységének megszüntetését is kilátásba helyezte.
A nyugdíjas oktató nyílt levélben fordult Rüsz-Fogarasi Enikőhöz, a kar dékánhelyetteséhez és Pál Judithoz, a Magyar Történeti Intézet igazgatójához, melyben a magyarság történelmének kötelező tantárgyként való akkreditálást kéri a történelem kar valamennyi szakán.
„Nem tudok közösséget vállalni olyanokkal, akik nem érzik elemi kötelességüknek hallgatóink megfelelő felkészítését, és idegen érdekek által vezettetve képesek elszabotálni a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári egyetem történelem karának magyar tagozatán” – írja a szerkesztőségünkbe eljuttatott nyílt levelében Vekov Károly.
Az oktató elsősorban azt kifogásolja, hogy a különböző szakok akkreditációjának soron következő megújításakor a magyar tagozat vezetői a magyarság történetét nem kötelező tantárgyként terjesztik a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) elé. Kifejti: a magyarság története évek óta opcionális tantárgyként szerepel a tantervben, a szakok akkreditálásának megújítása ugyanakkor kiváló alkalom lenne arra, hogy a tárgyat az egyetemes történelemmel egyenrangúként oktassák.
„Most, amikor a szakok újraakkreditálásáról van szó, és hivatalosan is teljes értékű tantárgyként lehetne tanítani a magyarság történelmét, néhány személy megbocsáthatatlan felelőtlensége és szakmai önzése miatt elszalasztjuk azt az alkalmat, amely talán az utolsó” – áll a nyílt levélben.
A volt parlamenti képviselő levelében a Magyar Történeti Intézet, illetve a történelem kar magyar oktatóinak hozzáállását is kifogásolja. Leszögezi: amennyiben nem igénylik, „hogy minden szakon legyen hivatalosan elfogadott, és a Románia-, illetve az egyetemes történettel egyenrangú a magyarság története, és nem kerül sor annak hivatalos akkreditálására, kénytelen leszek megszakítani óraadói tevékenységemet”.
Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes a Krónikának elmondta: a karon a történelem, illetve levéltár szakon jelenleg is kötelező tantárgy a magyarság története, míg a többi szakon a kötelezően választatható tárgyak között szerepel. Mint magyarázta, hallgatólagos megállapodásuk van a diákokkal, miszerint ezek felveszik a tárgyat, és valamennyi magyar tagozatos diák tanulja a magyarság történelemét.
Kérdésünkre kifejtette, jelenleg technikailag kivitelezhetetlen, hogy a magyarság történelme valamennyi szakon kötelező tárgynak minősüljön. Mint részletezte, az egyes szakok akkreditációját négyévente meg kell újítani, a mintegy 6000 oldalas dokumentáció leadási határideje 2014. január 6. Jelen pillanatban azért jelent gondot valamennyi szakon a kötelező tárgyak közé felvenni a magyarság történelmét, mert az akkreditációs kérelmeket a jelenlegi tanterv szerint kell benyújtani. Ez alapján azonban a magyarság történelmével meghaladnák az uniós előírásokban is szereplő maximális kötelező óraszámot, így az ARACIS megtagadhatná a szakok akkreditációját.
Rüsz-Fogarasi Enikő szerint azonban a jövőben még lesz lehetőség arra, hogy valamennyi szakon kötelezővé tegyék a magyarság történelmének oktatását. Ezt úgy lehetne a legkönnyebben elérni, ha a magyar tagozat különleges státust kapna, és ennek köszönhetően a jelenleg megengedettnél nagyobb lenne a kötelező órák száma. Jelenleg ezen dolgoznak, de hosszú folyamatról van szó, nem megy egyik napról a másikra, magyarázta. „Úgy érezzük, mindent megtettünk, amit lehet az ügy érdekében” – hangsúlyozta lapunknak Rüsz-Fogarasi Enikő.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
Szabotálja a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának magyar vezetősége – állítja Vekov Károly egyetemi tanár, aki emiatt óraadói tevékenységének megszüntetését is kilátásba helyezte.
A nyugdíjas oktató nyílt levélben fordult Rüsz-Fogarasi Enikőhöz, a kar dékánhelyetteséhez és Pál Judithoz, a Magyar Történeti Intézet igazgatójához, melyben a magyarság történelmének kötelező tantárgyként való akkreditálást kéri a történelem kar valamennyi szakán.
„Nem tudok közösséget vállalni olyanokkal, akik nem érzik elemi kötelességüknek hallgatóink megfelelő felkészítését, és idegen érdekek által vezettetve képesek elszabotálni a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári egyetem történelem karának magyar tagozatán” – írja a szerkesztőségünkbe eljuttatott nyílt levelében Vekov Károly.
Az oktató elsősorban azt kifogásolja, hogy a különböző szakok akkreditációjának soron következő megújításakor a magyar tagozat vezetői a magyarság történetét nem kötelező tantárgyként terjesztik a Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) elé. Kifejti: a magyarság története évek óta opcionális tantárgyként szerepel a tantervben, a szakok akkreditálásának megújítása ugyanakkor kiváló alkalom lenne arra, hogy a tárgyat az egyetemes történelemmel egyenrangúként oktassák.
„Most, amikor a szakok újraakkreditálásáról van szó, és hivatalosan is teljes értékű tantárgyként lehetne tanítani a magyarság történelmét, néhány személy megbocsáthatatlan felelőtlensége és szakmai önzése miatt elszalasztjuk azt az alkalmat, amely talán az utolsó” – áll a nyílt levélben.
A volt parlamenti képviselő levelében a Magyar Történeti Intézet, illetve a történelem kar magyar oktatóinak hozzáállását is kifogásolja. Leszögezi: amennyiben nem igénylik, „hogy minden szakon legyen hivatalosan elfogadott, és a Románia-, illetve az egyetemes történettel egyenrangú a magyarság története, és nem kerül sor annak hivatalos akkreditálására, kénytelen leszek megszakítani óraadói tevékenységemet”.
Rüsz-Fogarasi Enikő dékánhelyettes a Krónikának elmondta: a karon a történelem, illetve levéltár szakon jelenleg is kötelező tantárgy a magyarság története, míg a többi szakon a kötelezően választatható tárgyak között szerepel. Mint magyarázta, hallgatólagos megállapodásuk van a diákokkal, miszerint ezek felveszik a tárgyat, és valamennyi magyar tagozatos diák tanulja a magyarság történelemét.
Kérdésünkre kifejtette, jelenleg technikailag kivitelezhetetlen, hogy a magyarság történelme valamennyi szakon kötelező tárgynak minősüljön. Mint részletezte, az egyes szakok akkreditációját négyévente meg kell újítani, a mintegy 6000 oldalas dokumentáció leadási határideje 2014. január 6. Jelen pillanatban azért jelent gondot valamennyi szakon a kötelező tárgyak közé felvenni a magyarság történelmét, mert az akkreditációs kérelmeket a jelenlegi tanterv szerint kell benyújtani. Ez alapján azonban a magyarság történelmével meghaladnák az uniós előírásokban is szereplő maximális kötelező óraszámot, így az ARACIS megtagadhatná a szakok akkreditációját.
Rüsz-Fogarasi Enikő szerint azonban a jövőben még lesz lehetőség arra, hogy valamennyi szakon kötelezővé tegyék a magyarság történelmének oktatását. Ezt úgy lehetne a legkönnyebben elérni, ha a magyar tagozat különleges státust kapna, és ennek köszönhetően a jelenleg megengedettnél nagyobb lenne a kötelező órák száma. Jelenleg ezen dolgoznak, de hosszú folyamatról van szó, nem megy egyik napról a másikra, magyarázta. „Úgy érezzük, mindent megtettünk, amit lehet az ügy érdekében” – hangsúlyozta lapunknak Rüsz-Fogarasi Enikő.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)
2013. december 18.
Készítik a terepet a Sapientiának Sepsiszentgyörgyön
Elkészült a megvalósíthatósági tanulmány a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre tervezett tagozatának székhelyéül szolgáló ingatlan külső területének rendezésére. Erre a munkálatra 100 ezer lejt különített el az önkormányzat.
A Sapientia befogadására kiszemelt épület 2011 óta üresen áll, akkor vonták össze az itt működő Gámán János Mezőgazdasági Iskolát a Puskás Tivadar Szakközépiskolával. A város rendezi a külső területet, a belső tereket majd a felsőoktatási intézmény fogja kialakítani az igényei szerint. Az önkormányzat még októberben jóváhagyta, hogy kérik az oktatási minisztérium jóváhagyását az épület rendeltetésének megváltoztatására.
Mint arról beszámoltunk, júliusban jelentették be, hogy Sepsiszentgyörgyön létrehozzák a Sapientia új tagozatát agrár- és erdőgazdálkodás szakokkal. Az ütemterv szerint a sepsiszentgyörgyi Sapientia jövő ősszel nyitja meg kapuit, addig az egyetem beszerzi az ideiglenes akkreditációt, a helyi önkormányzatok pedig gondoskodnak a székházról.
A szentgyörgyi tagozat beindításáért a helyi elöljárók lobbiztak, szintén ők ragaszkodtak a mező-, erdő- és vadgazdálkodási szakokhoz is, abban bízva, hogy a környéken versenyképes gazdálkodás jön létre.
Együttműködés Szerenccsel Együttműködési megállapodást írt alá kedden a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara a magyarországi Szerencs város német nemzetiségi önkormányzatával. Mint Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja elmondta, az új megállapodás része annak a Kárpát-medencei nemzetstratégiai együttműködésnek, amelyet az elmúlt időszakban – a magyar kormány határozott nemzetpolitikája szellemében –több intézménnyel, önkormányzattal is szorgalmaztak. A megállapodás szellemében közösen pályáznának, illetve a szerencsi fiatalok képzését is tervezik a Sapientia EMTE kolozsvári karán.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Elkészült a megvalósíthatósági tanulmány a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyre tervezett tagozatának székhelyéül szolgáló ingatlan külső területének rendezésére. Erre a munkálatra 100 ezer lejt különített el az önkormányzat.
A Sapientia befogadására kiszemelt épület 2011 óta üresen áll, akkor vonták össze az itt működő Gámán János Mezőgazdasági Iskolát a Puskás Tivadar Szakközépiskolával. A város rendezi a külső területet, a belső tereket majd a felsőoktatási intézmény fogja kialakítani az igényei szerint. Az önkormányzat még októberben jóváhagyta, hogy kérik az oktatási minisztérium jóváhagyását az épület rendeltetésének megváltoztatására.
Mint arról beszámoltunk, júliusban jelentették be, hogy Sepsiszentgyörgyön létrehozzák a Sapientia új tagozatát agrár- és erdőgazdálkodás szakokkal. Az ütemterv szerint a sepsiszentgyörgyi Sapientia jövő ősszel nyitja meg kapuit, addig az egyetem beszerzi az ideiglenes akkreditációt, a helyi önkormányzatok pedig gondoskodnak a székházról.
A szentgyörgyi tagozat beindításáért a helyi elöljárók lobbiztak, szintén ők ragaszkodtak a mező-, erdő- és vadgazdálkodási szakokhoz is, abban bízva, hogy a környéken versenyképes gazdálkodás jön létre.
Együttműködés Szerenccsel Együttműködési megállapodást írt alá kedden a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári kara a magyarországi Szerencs város német nemzetiségi önkormányzatával. Mint Tonk Márton, a kolozsvári kar dékánja elmondta, az új megállapodás része annak a Kárpát-medencei nemzetstratégiai együttműködésnek, amelyet az elmúlt időszakban – a magyar kormány határozott nemzetpolitikája szellemében –több intézménnyel, önkormányzattal is szorgalmaztak. A megállapodás szellemében közösen pályáznának, illetve a szerencsi fiatalok képzését is tervezik a Sapientia EMTE kolozsvári karán.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2013. december 18.
Nyolcvanezren regisztráltak a választásra
A Nemzeti Választási Irodához (NVI) eddig csaknem 80 ezer regisztrációs kérelem érkezett a tavaszi országgyűlési választásra, a legtöbben Romániából és Szerbiából kérték felvételüket a választási névjegyzékbe – olvasható az iroda honlapján.
A tavaszi országgyűlési választáson a külföldön élő, magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok levélben szavazhatnak. Ehhez előbb regisztrálniuk kell az NVI-nél, az iroda ez után levélben juttatja el a szavazási iratcsomagot – köztük a szavazólapot – a választópolgárhoz, aki a voksát levélben adhatja le. A regisztrációra augusztus 1-je óta van lehetőség, a választást megelőző 15. napig.
Pálffy Ilona, az NVI vezetője közölte: a tapasztalatok szerint a kérelmek kevesebb mint tíz százalékánál adódik valamilyen probléma, ezek egy részét átvizsgálva végül elfogadták a regisztrációt. A kérelmek másik részében azonban az NVI elutasító határozatot hozott, mert olyan formai hibák voltak a kérelemben, amelyek lehetetlenné tették az elfogadását. Például nem jelölte meg a kérelmező, hová kéri a szavazási iratcsomagot, vagy a sajátja helyett az édesanyja születési idejét adta meg, ezek voltak a típushibák.
Krónika (Kolozsvár)
A Nemzeti Választási Irodához (NVI) eddig csaknem 80 ezer regisztrációs kérelem érkezett a tavaszi országgyűlési választásra, a legtöbben Romániából és Szerbiából kérték felvételüket a választási névjegyzékbe – olvasható az iroda honlapján.
A tavaszi országgyűlési választáson a külföldön élő, magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok levélben szavazhatnak. Ehhez előbb regisztrálniuk kell az NVI-nél, az iroda ez után levélben juttatja el a szavazási iratcsomagot – köztük a szavazólapot – a választópolgárhoz, aki a voksát levélben adhatja le. A regisztrációra augusztus 1-je óta van lehetőség, a választást megelőző 15. napig.
Pálffy Ilona, az NVI vezetője közölte: a tapasztalatok szerint a kérelmek kevesebb mint tíz százalékánál adódik valamilyen probléma, ezek egy részét átvizsgálva végül elfogadták a regisztrációt. A kérelmek másik részében azonban az NVI elutasító határozatot hozott, mert olyan formai hibák voltak a kérelemben, amelyek lehetetlenné tették az elfogadását. Például nem jelölte meg a kérelmező, hová kéri a szavazási iratcsomagot, vagy a sajátja helyett az édesanyja születési idejét adta meg, ezek voltak a típushibák.
Krónika (Kolozsvár)
2013. december 18.
Borboly: irányváltásra van szükség
Polgármesterek jelenlétében értékelte a végéhez közeledő évet Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint vissza kell fordulni a hagyományos közösségi értékekhez.
A csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben szerdán megtartott évértékelő beszélgetésen az elnök azt mondta, az egyik gond az volt ebben az évben, hogy sok mindent elterveztek, de ezeket nem tudták mind véghezvinni. Szerinte nemcsak gazdasági válság van. „Egyes komoly emberi értékek háttérbe szorulásának lehetünk tanúi, és a helyben topogás megpróbáltatásainak” – fogalmazta meg. Úgy vélte, irányváltásra van szükség, és az év tanulsága, hogy vissza kell fordulni a hagyományos, bevált közösségi értékekhez. Hasonlóan fontosnak nevezte a továbbiakra nézve a politikusok irányában felgyűlt előítéletek megszüntetését, a közéleti munka tekintetében történő összefogást.
„Több polgármester jelezte, a jelenlegi körülmények között nem vállal következő mandátumot. Ha nem lesz, aki a közösségért dolgozzon, nehéz lesz” – hívta fel a figyelmet. Úgy vélte, a közösségeket megosztó ellentétek feloldásában az egyházaknak kell meghatározó szerepet vállalniuk. A vidéki kis iskolák megmentését is nagy feladatnak nevezte, hozzátéve, ahol nem megy másként, valódi felekezeti oktatást kell indítani. „Problémamegoldó önkormányzat kezdünk lenni, úgy lehet fejleszteni a megyét, ha a problémákat megoldjuk” – jellemezte a megyei önkormányzat tevékenységét, hozzátéve, jobban kell figyelni a szegényekre, a hátrányos helyzetűekre is.
A jelenlevő Tánczos Barna szenátor hangsúlyozta, akkor leszünk erősek, ha hosszú távra tervezünk. Kelemen Hunor képviselő, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy értékelte, ez az év az utóbbi időszakban a legnehezebb volt a megye számára. Ő a bizalom helyreállítását nevezte a legfontosabbnak. „Vajon ki tudjuk-e kerülni azt, hogy mi, magunk egymást szétverjük, ahogy ezt sokan szeretnék?” – tette fel a kérdést a képiselő, aki szerint ez a nagy kihívás a jövőre nézve.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
Polgármesterek jelenlétében értékelte a végéhez közeledő évet Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint vissza kell fordulni a hagyományos közösségi értékekhez.
A csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben szerdán megtartott évértékelő beszélgetésen az elnök azt mondta, az egyik gond az volt ebben az évben, hogy sok mindent elterveztek, de ezeket nem tudták mind véghezvinni. Szerinte nemcsak gazdasági válság van. „Egyes komoly emberi értékek háttérbe szorulásának lehetünk tanúi, és a helyben topogás megpróbáltatásainak” – fogalmazta meg. Úgy vélte, irányváltásra van szükség, és az év tanulsága, hogy vissza kell fordulni a hagyományos, bevált közösségi értékekhez. Hasonlóan fontosnak nevezte a továbbiakra nézve a politikusok irányában felgyűlt előítéletek megszüntetését, a közéleti munka tekintetében történő összefogást.
„Több polgármester jelezte, a jelenlegi körülmények között nem vállal következő mandátumot. Ha nem lesz, aki a közösségért dolgozzon, nehéz lesz” – hívta fel a figyelmet. Úgy vélte, a közösségeket megosztó ellentétek feloldásában az egyházaknak kell meghatározó szerepet vállalniuk. A vidéki kis iskolák megmentését is nagy feladatnak nevezte, hozzátéve, ahol nem megy másként, valódi felekezeti oktatást kell indítani. „Problémamegoldó önkormányzat kezdünk lenni, úgy lehet fejleszteni a megyét, ha a problémákat megoldjuk” – jellemezte a megyei önkormányzat tevékenységét, hozzátéve, jobban kell figyelni a szegényekre, a hátrányos helyzetűekre is.
A jelenlevő Tánczos Barna szenátor hangsúlyozta, akkor leszünk erősek, ha hosszú távra tervezünk. Kelemen Hunor képviselő, az RMDSZ szövetségi elnöke úgy értékelte, ez az év az utóbbi időszakban a legnehezebb volt a megye számára. Ő a bizalom helyreállítását nevezte a legfontosabbnak. „Vajon ki tudjuk-e kerülni azt, hogy mi, magunk egymást szétverjük, ahogy ezt sokan szeretnék?” – tette fel a kérdést a képiselő, aki szerint ez a nagy kihívás a jövőre nézve.
Kovács Attila
Székelyhon.ro
2013. december 18.
Kényelmességből románul
Az erdélyi magyar helységnevek keletkezéséről, elrománosításáról tartott előadást Nagy Endre földrajztanár hétfőn este a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyagrészlegén, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) székelyudvarhelyi tagszervezetének meghívására.
A délután hat órakor kezdődött előadáson főként középiskolások vettek részt. A tanár értekezése során példaként nagyrészt olyan településneveket említett, ahol a lakosságnak már igen kis százaléka magyar. Az előadás nemcsak arra világított rá, hogy miként alakultak a magyar helységnevek románokká, de arra is, hogy némely földrajzi tájegység nevét román nyelvből olykor mi is hibásan fordítjuk magyarra.
Mint kiderült, a magyar nép a Kárpát-medencébe való bejövetelkor a már itt élő népektől vette át a meglévő helységek neveit. Saját településeiket egyebek mellett vizekről, folyókról (Oltszem, Küküllővár), növénynevekről (Somosd), erdőkről, állatokról, hegyekről, illetve szentekről nevezték el. A román nép a 13. században kezdett Havasalföldről Erdélybe is áttelepülni, s a magyar helyneveket hallás után fordította nyelvére (Újlak – Uilac, Kisfalud – Chişfalău).
A 18. században Erdélyben is többségbe került románság a 20. század elejéig ezeket a neveket használta, a trianoni békediktátum után azonban többféle koncepció szerint megváltoztatták ezeket, ugyanis nem volt értelmük. A népetimológia vagy szóértelmesítés elve alapján az eredetileg Apáthida (apátság), majd Apahida helységnévhez a „rossz víz” jelentést társították (apă – víz, hâdă – rossz), ám egy köztes időszakban Podul Tatălui névre is átkeresztelték. Megjelentek a magyar névhez igazított új nevek is (Szamosfalva – Someşfalău – Someşeni), valamint az „önkényesen adott, hagyomány nélküli nevek” (Várfalva – Varfalău – Moldoveneşti, Marosújvár – Uioara – Ocna Mureş).
Szóba került az 1920-as években bevezetett gyakorlat is: ekkor a történelemkönyvekben is átírták románra a helységneveket, ezeket magyarul egyáltalán nem volt szabad használni. E rendelkezés abszurd helyzeteket is szült: a „nincsen rózsa tövis nélkül” közmondás például így jelent meg nyomtatásban: „nincsen rózsa Teiuş nélkül”. Az előadó kiemelte a kommunista diktatúra idején alkalmazott névmódosítást is: ekkor a román helységnevek mellé történelmi elő- vagy utótagok kerültek – így lett Szörényvár Turnu-Severinből Drobeta-Turnu Severin, Kolozsvár pedig Clujból Cluj-Napoca.
Mint kiderült, a magyar helységnevek használata a rendszerváltás után is problémákba ütközik: bár a törvény szerint a települések nevét kötelező lenne a lakosság 20 százalékát meghaladó kisebbség nyelvén kiírni, ezzel néhol csalnak. A település nevében szereplő személyneveket ugyanis nem szabad magyarítani, így a Maros megyei Mezősámsond (Gheorghe) Şincai maradt.
Végezetül az előadó kitért arra, hogy a román és magyar helységnevek iskolai használata során rengeteg téves kifejezés épül be a diákok szókincsébe, az Erdélyi Szigethegységet például sokan tévesen Nyugati-Kárpátokként emlegetik (Carpaţii Occidentali). Gyakran kényelmesebb is Maroshévíz helyett „Toplicát” vagy Szentegyháza helyett „Vlahicát” mondani, ám Nagy Endre mégis szorgalmazta a valódi magyar nevek használatát, akkor is, ha hosszabbak vagy nehezebben kimondhatók.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro
Az erdélyi magyar helységnevek keletkezéséről, elrománosításáról tartott előadást Nagy Endre földrajztanár hétfőn este a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyagrészlegén, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) székelyudvarhelyi tagszervezetének meghívására.
A délután hat órakor kezdődött előadáson főként középiskolások vettek részt. A tanár értekezése során példaként nagyrészt olyan településneveket említett, ahol a lakosságnak már igen kis százaléka magyar. Az előadás nemcsak arra világított rá, hogy miként alakultak a magyar helységnevek románokká, de arra is, hogy némely földrajzi tájegység nevét román nyelvből olykor mi is hibásan fordítjuk magyarra.
Mint kiderült, a magyar nép a Kárpát-medencébe való bejövetelkor a már itt élő népektől vette át a meglévő helységek neveit. Saját településeiket egyebek mellett vizekről, folyókról (Oltszem, Küküllővár), növénynevekről (Somosd), erdőkről, állatokról, hegyekről, illetve szentekről nevezték el. A román nép a 13. században kezdett Havasalföldről Erdélybe is áttelepülni, s a magyar helyneveket hallás után fordította nyelvére (Újlak – Uilac, Kisfalud – Chişfalău).
A 18. században Erdélyben is többségbe került románság a 20. század elejéig ezeket a neveket használta, a trianoni békediktátum után azonban többféle koncepció szerint megváltoztatták ezeket, ugyanis nem volt értelmük. A népetimológia vagy szóértelmesítés elve alapján az eredetileg Apáthida (apátság), majd Apahida helységnévhez a „rossz víz” jelentést társították (apă – víz, hâdă – rossz), ám egy köztes időszakban Podul Tatălui névre is átkeresztelték. Megjelentek a magyar névhez igazított új nevek is (Szamosfalva – Someşfalău – Someşeni), valamint az „önkényesen adott, hagyomány nélküli nevek” (Várfalva – Varfalău – Moldoveneşti, Marosújvár – Uioara – Ocna Mureş).
Szóba került az 1920-as években bevezetett gyakorlat is: ekkor a történelemkönyvekben is átírták románra a helységneveket, ezeket magyarul egyáltalán nem volt szabad használni. E rendelkezés abszurd helyzeteket is szült: a „nincsen rózsa tövis nélkül” közmondás például így jelent meg nyomtatásban: „nincsen rózsa Teiuş nélkül”. Az előadó kiemelte a kommunista diktatúra idején alkalmazott névmódosítást is: ekkor a román helységnevek mellé történelmi elő- vagy utótagok kerültek – így lett Szörényvár Turnu-Severinből Drobeta-Turnu Severin, Kolozsvár pedig Clujból Cluj-Napoca.
Mint kiderült, a magyar helységnevek használata a rendszerváltás után is problémákba ütközik: bár a törvény szerint a települések nevét kötelező lenne a lakosság 20 százalékát meghaladó kisebbség nyelvén kiírni, ezzel néhol csalnak. A település nevében szereplő személyneveket ugyanis nem szabad magyarítani, így a Maros megyei Mezősámsond (Gheorghe) Şincai maradt.
Végezetül az előadó kitért arra, hogy a román és magyar helységnevek iskolai használata során rengeteg téves kifejezés épül be a diákok szókincsébe, az Erdélyi Szigethegységet például sokan tévesen Nyugati-Kárpátokként emlegetik (Carpaţii Occidentali). Gyakran kényelmesebb is Maroshévíz helyett „Toplicát” vagy Szentegyháza helyett „Vlahicát” mondani, ám Nagy Endre mégis szorgalmazta a valódi magyar nevek használatát, akkor is, ha hosszabbak vagy nehezebben kimondhatók.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro
2013. december 19.
Konferenciát tartottak Bánffy Miklós emlékére a budapesti Duna Palotában
Egész napos konferenciát rendezett Bánffy Miklós (1874–1950) író, politikus, rendező emlékére a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tegnap a budapesti Duna Palotában.
Bánffy Miklós magatartása és nézetei példaszerűen a közösség, a demokratikus életforma javát szolgálták, ennek ellenére évtizedeken át alig esett róla szó, nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem is hallották a nevét – hangsúlyozta Ács Margit író, az MMA elnökségi tagja köszöntőbeszédében. Hozzátette, ezért is van kiemelkedő jelentősége a „felfedező-konferenciának”, amellyel törleszteni lehet ezt az adósságot.
Bánffy Miklós számára a prózaíráshoz nélkülözhetetlen életforma, a napirendbe iktatott írás, olvasás és kapcsolattartás az irodalmi élettel nem adatott meg – hangzott el Szász László irodalomtörténész előadásában. Véleménye szerint „az egyik leggazdagabb erdélyi arisztokrata család képviselőjét a származás kényszerítő hatalma, az örökségként kapott nemzeti és közéleti felelőssége akadályozta meg abban, hogy a több művészeti területen megmutatkozó képességei közül a legfontosabbnak érzett önkifejezési lehetőségre, a prózaírásra fordítsa ideje jelentős részét”. Ebből következik, hogy egy nagy ívű prózaírói életmű megteremtése szempontjából Bánffy Miklós polgári foglalkozású írótársaihoz képest hátrányos helyzetű főúr volt – fogalmazott Szász László.
Bánffy Miklós Erdélyi történet című regényciklusa olyan művek környezetében látott napvilágot többek között, mint Márai Sándor Egy polgár vallomásai, Németh László Bűn, Szerb Antal Utas és holdvilág vagy éppen József Attila Eszmélet című verse – ismertette a regény megjelenésének körülményeit Boka Gábor irodalomtörténész. Mint mondta, Babits Mihály és Szerb Antal sosem tartották szépírói tehetségnek Bánffy Miklóst, írói álnevén Kisbán Miklóst. Németh László is hallgatott a trilógiáról és annak szerzőjéről. Az irodalomtörténész szavai szerint „Bánffy viszolygott a sematikus, ideologikus gondolkodásmódtól, a fekete-fehér képletektől, s ez a jellembeli szilárdság az alkotó egyént és a politikust is meghatározta”.
Szinetár Miklós rendező a konferencián bemutatta A nagyúr – gróf Bánffy Miklós című film részleteit, amelyet három részben vetít a közmédia. A kétórás portréfilm eredeti dokumentumok, vallomások segítségével állít emléket Bánffy Miklósnak, akit a filmben Huszti Péter színművész alakít. A dokumentumfilm egyik része az operaházban töltött időszakot mutatja be: Bánffy Miklóst 1912-ben az dalszínház és a Nemzeti Színház kormánybiztosává nevezték ki. Az ő működése alatt mutatták be az operaházban Bartók Béla két művét, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint. A film foglalkozik emellett Bánffy Miklós külügyminiszteri tevékenységével, bemutatja karikatúráinak születését és az Erdélyi Helikonhoz fűződő kapcsolatát is. Szinetár azt is hangsúlyozta, hogy Bánffy Miklós és Klebelsberg Kunó nevéhez fűződik a Szegedi Szabadtéri Játékok terve is. Hozzátette: Bánffy Miklós talán azért nem kapta meg a neki járó elismerést, mert nem tartozott soha sehová. Regénye pedig olyan remekmű, amely a Háború és békéhez foghatóan ír le egy kort és környezetet – fűzte hozzá.
MTI
Erdély.ma
Egész napos konferenciát rendezett Bánffy Miklós (1874–1950) író, politikus, rendező emlékére a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tegnap a budapesti Duna Palotában.
Bánffy Miklós magatartása és nézetei példaszerűen a közösség, a demokratikus életforma javát szolgálták, ennek ellenére évtizedeken át alig esett róla szó, nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem is hallották a nevét – hangsúlyozta Ács Margit író, az MMA elnökségi tagja köszöntőbeszédében. Hozzátette, ezért is van kiemelkedő jelentősége a „felfedező-konferenciának”, amellyel törleszteni lehet ezt az adósságot.
Bánffy Miklós számára a prózaíráshoz nélkülözhetetlen életforma, a napirendbe iktatott írás, olvasás és kapcsolattartás az irodalmi élettel nem adatott meg – hangzott el Szász László irodalomtörténész előadásában. Véleménye szerint „az egyik leggazdagabb erdélyi arisztokrata család képviselőjét a származás kényszerítő hatalma, az örökségként kapott nemzeti és közéleti felelőssége akadályozta meg abban, hogy a több művészeti területen megmutatkozó képességei közül a legfontosabbnak érzett önkifejezési lehetőségre, a prózaírásra fordítsa ideje jelentős részét”. Ebből következik, hogy egy nagy ívű prózaírói életmű megteremtése szempontjából Bánffy Miklós polgári foglalkozású írótársaihoz képest hátrányos helyzetű főúr volt – fogalmazott Szász László.
Bánffy Miklós Erdélyi történet című regényciklusa olyan művek környezetében látott napvilágot többek között, mint Márai Sándor Egy polgár vallomásai, Németh László Bűn, Szerb Antal Utas és holdvilág vagy éppen József Attila Eszmélet című verse – ismertette a regény megjelenésének körülményeit Boka Gábor irodalomtörténész. Mint mondta, Babits Mihály és Szerb Antal sosem tartották szépírói tehetségnek Bánffy Miklóst, írói álnevén Kisbán Miklóst. Németh László is hallgatott a trilógiáról és annak szerzőjéről. Az irodalomtörténész szavai szerint „Bánffy viszolygott a sematikus, ideologikus gondolkodásmódtól, a fekete-fehér képletektől, s ez a jellembeli szilárdság az alkotó egyént és a politikust is meghatározta”.
Szinetár Miklós rendező a konferencián bemutatta A nagyúr – gróf Bánffy Miklós című film részleteit, amelyet három részben vetít a közmédia. A kétórás portréfilm eredeti dokumentumok, vallomások segítségével állít emléket Bánffy Miklósnak, akit a filmben Huszti Péter színművész alakít. A dokumentumfilm egyik része az operaházban töltött időszakot mutatja be: Bánffy Miklóst 1912-ben az dalszínház és a Nemzeti Színház kormánybiztosává nevezték ki. Az ő működése alatt mutatták be az operaházban Bartók Béla két művét, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint. A film foglalkozik emellett Bánffy Miklós külügyminiszteri tevékenységével, bemutatja karikatúráinak születését és az Erdélyi Helikonhoz fűződő kapcsolatát is. Szinetár azt is hangsúlyozta, hogy Bánffy Miklós és Klebelsberg Kunó nevéhez fűződik a Szegedi Szabadtéri Játékok terve is. Hozzátette: Bánffy Miklós talán azért nem kapta meg a neki járó elismerést, mert nem tartozott soha sehová. Regénye pedig olyan remekmű, amely a Háború és békéhez foghatóan ír le egy kort és környezetet – fűzte hozzá.
MTI
Erdély.ma
2013. december 19.
Schweighofer: a környezetvédelem félreseperte a civilek tiltakozását
Nem veszi figyelembe a rétyi fafeldolgozó üzem ellen tiltakozó több mint ezer elektronikus levelet a Kovászna megyei Környezetvédelmi Hivatal. Válasz nélkül lezárják azokat a beadványokat, melyeken nincs azonosító elem, így lakcím vagy telefonszám, mondta sajtótájékoztatón Gheorghe Neagu a hivatal igazgatója, miközben bemutatta a több vaskos dossziét, amelyekbe lefűzték a kinyomtatott tiltakozó leveleket.
Amint arról beszámoltunk, a Greenpeace természetvédelmi és környezetvédelmi szervezet romániai aktivistái fogalmazták meg a tiltakozó levelet, amelyet a honlapjukról lehetett a hivatal elektronikus postaládájába továbbítani, a tiltakozók a teljes nevüket és az email-címüket kellett megadják. A Greenpeace felhívására már első nap, vagyis december 12-én több százan válaszoltak, a rengeteg levéllel nem tudott megbirkózni a hivatal szervere, a rendszer több órára lebénult.
Gheorghe Neagu hangsúlyozta, ez egy megpróbáltatás volt számukra, amelyet megoldottak, és leszögezte a Holzindustrie Schweighofer ügyében sem a politikum, sem a gazdasági szféra részéről nem érkezett nyomás. Ugyanakkor a környezetvédelmi hivatal zöld utat adott az osztrák befektető a rétyi fafeldolgozó gyárának megépítésére. Ennek birtokában, több más véleményezéssel együtt kérheti Kovászna Megye Tanácsától az építkezési engedélyt, magyarázta Gheorghe Neagu. A környezetvédelmi hivatal igazgatója hozzátette, amikor az üzem megépül, kell kérjék a környezetvédelmi hivataltól a működési engedélyt.
Az igazgató felidézte, hogy április óta tart az engedélyeztetési folyamat, azóta több hatóság különböző elvárásokat fogalmazott meg, feltételeket szabott, például a Vízügy kérte a gyár területén átfolyó Besenyő patak szabályozását. Áprilistól augusztusig több hirdetés jelent meg ebben a témában a helyi és a központi újságokban, és nem tiltakozott senki. A közmeghallgatás előtt iktattak 68 hozzászólást, ám a rétyi közmeghallgatáson a 147 résztvevő többsége támogatta a projektet, idézte fel Neagu.
Az igazgató szerint, nem indulhatnak ki abból az engedélyeztetés során, hogy valaki törvénytelenséget követhet el, például engedély nélkül vágatja ki az erdőket: ha a törvényes feltételeket teljesíti, ki kell adják a pozitív véleményezést. Felidézte, hogy egyik kollégájuk egy lakossági panasz nyomán visszavont egy engedélyt, a cég perelt és nyert, a hivatal munkatársa azóta is törleszti a kártérítést.
Amint arról beszámoltunk, a civil környezetvédők, társadalmi csoportosulások szerint, mivel a Rétyre tervezett fafeldolgozó üzem évi 1.000.000 fát dolgoz fel, jelentősen hozzájárul az erdőirtáshoz, ezért követelik, a környezeti hatásvizsgálatot az engedélyek kiadása előtt.
Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma
Nem veszi figyelembe a rétyi fafeldolgozó üzem ellen tiltakozó több mint ezer elektronikus levelet a Kovászna megyei Környezetvédelmi Hivatal. Válasz nélkül lezárják azokat a beadványokat, melyeken nincs azonosító elem, így lakcím vagy telefonszám, mondta sajtótájékoztatón Gheorghe Neagu a hivatal igazgatója, miközben bemutatta a több vaskos dossziét, amelyekbe lefűzték a kinyomtatott tiltakozó leveleket.
Amint arról beszámoltunk, a Greenpeace természetvédelmi és környezetvédelmi szervezet romániai aktivistái fogalmazták meg a tiltakozó levelet, amelyet a honlapjukról lehetett a hivatal elektronikus postaládájába továbbítani, a tiltakozók a teljes nevüket és az email-címüket kellett megadják. A Greenpeace felhívására már első nap, vagyis december 12-én több százan válaszoltak, a rengeteg levéllel nem tudott megbirkózni a hivatal szervere, a rendszer több órára lebénult.
Gheorghe Neagu hangsúlyozta, ez egy megpróbáltatás volt számukra, amelyet megoldottak, és leszögezte a Holzindustrie Schweighofer ügyében sem a politikum, sem a gazdasági szféra részéről nem érkezett nyomás. Ugyanakkor a környezetvédelmi hivatal zöld utat adott az osztrák befektető a rétyi fafeldolgozó gyárának megépítésére. Ennek birtokában, több más véleményezéssel együtt kérheti Kovászna Megye Tanácsától az építkezési engedélyt, magyarázta Gheorghe Neagu. A környezetvédelmi hivatal igazgatója hozzátette, amikor az üzem megépül, kell kérjék a környezetvédelmi hivataltól a működési engedélyt.
Az igazgató felidézte, hogy április óta tart az engedélyeztetési folyamat, azóta több hatóság különböző elvárásokat fogalmazott meg, feltételeket szabott, például a Vízügy kérte a gyár területén átfolyó Besenyő patak szabályozását. Áprilistól augusztusig több hirdetés jelent meg ebben a témában a helyi és a központi újságokban, és nem tiltakozott senki. A közmeghallgatás előtt iktattak 68 hozzászólást, ám a rétyi közmeghallgatáson a 147 résztvevő többsége támogatta a projektet, idézte fel Neagu.
Az igazgató szerint, nem indulhatnak ki abból az engedélyeztetés során, hogy valaki törvénytelenséget követhet el, például engedély nélkül vágatja ki az erdőket: ha a törvényes feltételeket teljesíti, ki kell adják a pozitív véleményezést. Felidézte, hogy egyik kollégájuk egy lakossági panasz nyomán visszavont egy engedélyt, a cég perelt és nyert, a hivatal munkatársa azóta is törleszti a kártérítést.
Amint arról beszámoltunk, a civil környezetvédők, társadalmi csoportosulások szerint, mivel a Rétyre tervezett fafeldolgozó üzem évi 1.000.000 fát dolgoz fel, jelentősen hozzájárul az erdőirtáshoz, ezért követelik, a környezeti hatásvizsgálatot az engedélyek kiadása előtt.
Kovács Zsolt
www.slagerradio.ro
Erdély.ma
2013. december 19.
Vekov Károly történelemtanár nyílt levelei a BBTE történelem karának illetékeseihez
NYÍLT LEVÉL
mindenkihez, akit érdekel a hazai magyar
felsőoktatás sorsa és aki felelősséggel tartozik ezért
1989. óta próbálkozik az erdélyi magyarság, hogy gyermekeink számára elfogadható keretekben biztosítsa felsőoktatási szinten az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Hogy ebben rendkívül sokan érdekeltek vagyunk, az kétségtelen. Hogy mennyire fontos ez a kérdés, arról csak annyit, hogy az egyetemi oktatás biztosítja a magyar értelmiség utánpótlását, de ugyancsak ez a gyermekeinket anyanyelven oktató tanerőket is. Ezidáig e vonatkozásban, számtalan kormányzati és kormányon kívüli szereplésünk ellenére, csak részleges eredményeket értünk el. Ennek számos oka van, de kimondható, hogy elsősorban ennek oka a politikai akarat hiánya volt. De legalább annyira számított a megígért oktatási stratégia hiánya vagy az, hogy egyszerre több, néha egymást zavaró célt is kitűztünk magunk elé. Ezért, aki változást, azaz eredményt akar e téren elérni, annak ezen a helyzeten kell változtatnia, mind a román, mind pedig magyar részen.
Mivel az oktatás kérdése nem a mát érinti és befolyásolja elsődlegesen, hanem a holnapot, azaz a jövőt, semmiképpen sem állíthatók ezzel az igényünkkel szembe a gazdasági, szociális kérdések elsőbbségét hangoztató vélemények.
Különben is hangsúlyosan fölvethető a kérdés kik és főleg miért nem tartják ma fontosnak ezt a kérdést, mert ezt a véleményt számon lehet és számon kell kérni rajtuk. Ma amikor több magyar politikai szervezet is felvállalta érdekeink, így az oktatási kérdések védelmét/megoldását és remélhetőleg nem csak papíron, nyílt állásfoglalást és főleg cselekvést várunk el azoktól, akik ezt megtehetik. Gondolunk itt és most elsősorban a parlamenti képviseletünkre. A jelenlegi politikai helyzetben igenis lépni kell a magyar felsőoktatás ügyében, igenis élni kell a törvények adta lehetőséggel. Rendkívül sajnálatos mindaz, ami a MOGYE-n történt az elmúlt években és főleg nemrégiben. Kétségtelen, hogy ott egy olyan törekvésről van szó, melynek egyértelmű célja a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása/felszámolása, azaz olyan hátrányos helyzetbe kívánják hozni az ottani magyar orvos- és gyógyszerészképzést, amelyből soha többé ki nem lábalhat és örökre ki lenne szolgáltatva egy egészen más hozzáállású közösség döntéseinek (amúgy azon az egyetemen, amelyet egykor éppen a magyar nyelvű oktatás érdekében kezdeményeztek elődeink). Ha ilyen konfliktusra nem is került sor a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, bár szomorú tapasztalataink ott is vannak, de végkicsengésében és távlatilag nem sokkal jobb a helyzet ott sem. Ugyanis a történelmi előzmények és hagyományok ellenére (ld. 1872 a Kolozsvári Tudományegyetem alapítása) a kolozsvári egyetem magyar közössége nem rendelkezik olyan jogi státusszal, amely lehetővé tennné, hogy maga döntsön a magyarnyelvű oktatás sorsáról. Az egyetem chartája ugyanis ezt nem biztosítja. Az új Tanügyi törvény számos vonatkozásban új helyzetet teremtett (ld. Tanügyi törvény 135. cikkely), amelynek vannak ugyan magyar vonatkozásban is árnyoldalai, de számos, számunkra pozitív kitétele van, amellyel élni lehet és élni kell. Ugyanis cseppet sem elvetendőek az úgynevezett multikulturális egyetemek esetében megfogalmazott szervezési struktúrák, melyek segítségével elejét lehetne venni az esetenként burkolt vagy mind nyíltabb konfliktusoknak, anélkül, hogy bárki vesztesnek érezhetné magát!
A „departament”-nek nevezett új struktúrák, amelyek az egykori karok helyett jöttek létre, lehetővé tették, (néhány kivételtől és a MOGYE-n kívül) hogy szakonként úgymond „magyar tagozatok” jöjjenek létre, a teljes értékű magyar oktatás képzetét keltve. Valójában a departament csak a magyarnyelvű felsőoktatás alsó lépcsőfoka, amely a mai helyzetnek teremt törvényes keretet, de nem változtat rajta pozitiv vonatkozásban, azaz nem lép előre. Holott ezt a törvény lehetővé teszi!
Miről is van szó? Arról, hogy igényeinknek megfelelően tartalommal kellene megtölteni a törvényadta lehetőségeket. A törvény a más nyelven történő oktatás számára három szervezési struktúrát határoz meg, a már említett departamentet, a „vonalat” és a „szekciót”. A „vonal”, az még egy előző ciklusban valójában megvalósult Kolozsváron, amikor minden karon létrejött lényegében egy magyar oktatási struktúra, beleértve a titkárnőket is, de mint olyan a „vonal”, ha mégúgy szerepel is a törvényben, nem egy olyan keret, amely a mához képest többlet jogosítványokat biztosítana. Van azonban egy, a törvény által is biztosított olyan struktúra, amelyik az igazi tagozat és amelyiknek a neve a már említett „secţie”. A többi szervezeti struktúrával szemben ez valóban tagozat a szó igazi értelmében. Ennek létrejöttekor, a magyar egyetemi közösség tényleg a román egyetemi közösségnek egyenlő partnere lenne, amennyiben ennek létezését kimondja az egyetemi charta. A tényleges egyenlőség abban mutatkozik meg, hogy a törvényalkotó biztosítja a tagozatnak (secţie) az önálló döntési jogot, ugyanis a törvény ezt a szervezési formát egyetemi autonómiával ruházza fel. Ez még nyilván nem az önálló állami magyar egyetem. De számunkra ez lenne/lehetne a tényleges előrelépés az eddigiekhez képest. Mivel az igazi tagozat (secţie) lenne számunkra a ma kérhető minimum, amihez ragaszkodnunk kell, ma jobban mint bármikor. Tehát enyhén szólva önáltatásnak, mi több becsapásnak érezzük, amikor a MOGYE esetében magyar tagozatról beszélnek, de amikor Kolozsváron is beérik a „departament”-nek nevezett szevezési formával. A marosvásárhelyi-vita megtévesztő és az „elvett helyett visszaadom” taktikával eredményként mutatja fel azt, ami legjobb esetben is egyhelyben topogást jelent, semmi többet.
A kérdés: azokon kívül, akik hivatalból ellenzik a magyar felsőotatás működését, annak ellátását megfelelő egzisztenciáját és jövőjét biztosító jogosítványokkal, kinek áll érdekében megtéveszteni a magyar közvéleményt. A szavakkal játszva, miért nevezzük tagozatnak azt, ami már csak azért sem az, mert nemegy tantárgyat azon nem magyarul tanítanak. Ha már nem sikerült a 21 év alatt tető alá hozni az önálló állami magyar egyetemet, miért félünk ma kérni azt, amit megenged a törvény, azaz előír mint lehetőséget. Miért ez a visszafogottság? Akik tehetnék, miért nem kérik azt, amire van mód? Ennek egyedüli feltétele, hogy az egyetemi chartaban Marosvásárhelyt és Kolozsváron ne csak a departament szerepeljen, hanem mint tényleges eredmény a tagozat, azaz a „SECŢIE” mint a magyar egyetemi közösség szervezeti megjelenítése.
Mindezekért felkérünk mindenkit, aki ebben a kérdésben állást foglalhat és megteheti a megfelelő politikai lépéseket, de azokat is, akik befolyásolni tudják parlamenti képviseletünket, hassanak oda, hogy kérjük azt, ami bennünket törvényileg is megillet és ami a mai nehéz gazdasági helyzetben enyhítene azon a nyomáson, amely ránehezedik Románia egész társadalmára, sikerélményt biztosítva román és magyar politikai tényezőknek egyaránt.
Kolozsvár, 2011. október 31.
Adorjáni Dezső, Balázs Sándor, Benkő Samu, Boér Ferenc, Bozsó Imre Lehel, Brassai Zoltán, Csávossy György, Dávid Gyula, Dudutz Gyöngyike, Egyed Ákos, Gergely Balázs, Guttmann Mihály, Hollanda Dénes, Izsák Balázs, Jakab Ilona, Kántor Lajos, Kincses Előd, Kincses Ajatay Mária, Kötő József, Lászlóffy Csaba, Máté János, Nagy Tóth Ferenc, Pap Géza, Péter Mihály, Sipos Gábor, Sipos László, Szász Jenő, Szilágyi István, Toró T. Tibor, Uray Zoltán, Vekov Károly, Wanek Ferenc
Megjegyzés: szerkesztőségünknek a levelet Vekov Károly küldte, a fenti nevekkel együtt. A közlés másnapján az alábbi, „letisztázott változatot" juttatta el hozzánk:
NYÍLT LEVÉL
Kedves Jutka és Enikő! Kedves kollégák!
Nem kis keserűséggel értesültem a Magyar Történeti Intézet, illetve a kolozsvári egyetem történelem karának helyettes magyar vezetője között kirobbant konfliktusról. Nemrégiben nyugdíjba küldött, óraadó oktatóként, akit csak néha hívnak meg (ha egyáltalán!) a közös dolgok megtárgyalására, nem akartam beleszólni egy olyan vitába, amelyik elsősorban a két fél jobb belátására tartozik. Más kérdés, hogy ez a megromlott viszony, kihatással van kis közösségünk mindennapi tevékenységére. Ha most mégis erre való hivatkozással írom e sorokat, az azért történik, mert ez a megromlott viszony és a megosztottság következményei kihatással vannak az egész kolozsvári magyar nyelvű történész képzésre.
A rosszul értelmezett és leosztott kompetencia- és munkaköri hatáskörök eredményeként egész közösségünket érintő, alapvető fontosságú kérdések vagy kikerültek a közösen megvitatandó és eldöntendő kérdések közül (közép- és hosszútávú célkitűzések, stratégiák stb.) vagy szűk csoportok, illetve egyéni döntések hatáskörébe kerültek. Szinte érthetetlen, hogy felelős vezetők hogyan törődhettek bele ebbe, veszélyeztetve feladataink elvégzésének elemi feltételeit, hallgatóink megfelelő és alapos, magyar közösségünk által elvárt felkészítését.
Szinte hihetetlennek tűnik, de a történelem karon belüli magyar oktatók egy része nem igényli és nem tartja szükségesnek a magyarság történelmének oktatását! (Évek óta ez nem rendes, hanem csak „opcionális" tantárgy lehetett.) A kar úgynevezett „magyar tagozatának" két vezetője nem volt képes elérni, hogy a történelem karon minden szakon hallgatóink tanulhassák a magyarság történelmét! Most amikor a szakok újra akkreditálásáról van szó és hivatalosan is teljes értékű tantárgyként lehetne tanítani a magyarság történelmét, újra néhány személy megbocsáthatatlan felelőtlensége és szakmai önzése miatt (amit nem szeretnék most minősíteni) elszalasztjuk azt az alkalmat, amely talán az utolsó. S történik ez akkor, amikor hallgatóink egy része az általános iskolában magyarság történetet kellene tanítson, amikor másik részük különböző magyar művelődési intézményeknél kíván elhelyezkedni, ahol éppen ezek az identitásunkkal szerves egységet alkotó ismeretek elengedhetetlenek.
Visszagondolva elődeink tartásos viselkedésére és tevékenységére összehasonlíthatatlanul súlyosabb körülmények között, az általuk meghonosított elkötelezett állásfoglalásra és ennek ma is elvárható folytatására, keserűséggel vegyes felháborodással tapasztaljuk közösségi érdekeink semmibe vételét egyes kollégák részéről. Mivel ilyen viszonyulással sem eddig, sem ezután nem tudunk egyetérteni, amennyiben nem kerül sor a helyzet gyökeres megváltoztatására, azaz a Magyar Történeti Intézet, illetve a történelem kar magyar oktatóinak testülete nem igényli, hogy ott minden szakon legyen hivalosan elfogadott és a Románia-, illetve az egyetemes történettel egyenrangú a magyarság története és nem kerül sor annak hivatalos akkreditálására, kénytelen leszek megszakítani óraadói tevékenységemet.
Nem tudok közösséget vállalni olyanokkal, akik nem érzik elemi kötelességüknek hallgatóink megfelelő felkészítését és idegen érdekek által vezettetve képesek elszabotálni a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári egyetem történelem karának magyar tagozatán. Kolosvár, 2013. december 14.
Vekov Károly
* * * A Magyar Történeti Intézet válaszlevele
Vekov Károly nyugdíjas kollégánk nyílt levelét múlt héten már az intézet tagjainak is körbeküldte, és választ is kapott rá. Itt most csak a legsúlyosabb „vádra”, a magyarságtörténettel kapcsolatos állításokra válaszolunk. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Vekov kolléga – bár éppen ő tanítja mindmáig a középkori magyar történelmet −, úgy ír nyílt levelet, hogy nem ismeri sem a tanterveket (bár ezek mindenki számára elérhetők intézetünk honlapján: http://kmti.hiphi.ubbcluj.ro), sem az erre vonatkozó szabályozást. Az igazság ezzel szemben az, hogy amíg a ’90-es években erre nem volt lehetőség, már egy évtizede négy félévben oktatjuk a magyarságtörténetet és éppen a Magyar Történeti Intézet megalakulása nyomán vált kötelező tantárggyá mind a történelem, mind a levéltár szakos hallgatók számára. Erről bárki meggyőződhet, ha megnézi az intézet honlapján a tanterveket
s órarendeket.
A régészet és kulturális turizmus szakokon továbbra is választható tantárgy maradt a magyarságtörténet. Ennek oka részben a tantervi kötöttségekben, részben a szaktantárgyak iránti igényben keresendő (pl. az I. éves régészek alig tanulnak szaktantárgyakat), de tapasztalatunk szerint sokan közülük is tanulnak magyarságtörténetet. Szóban és írásban is próbáltuk már elmagyarázni Vekov kollégának, hogy a szakirányok újraakkreditálása, amely 2014 év elején esedékes, nem alkalmas arra, hogy a tanterveket megváltoztassuk. Januárig intézetünknek hat akkreditációs doszsziét (több ezer oldalas dokumentációt) kell elkészítenie, ezzel rengeteg munka van. Az előírásoknak megfelelően ezekben a dossziékban a múlt tanév tanterveinek kell szerepelnie, ezeket tehát nem lehet most – menet közben – megváltoztatni. Az akkreditáció ilyen szempontból nem jelent fordulópontot, utána is nyugodtan meg lehet változtatni a tantervet, tehát nincs „most vagy soha” szituáció. Reményeink szerint előbb-utóbb sikerül konszenzusra jutnunk a többi szakirányt illetően is.
Kedves Karcsi!
Nem hisszük, hogy azzal segítenéd a kérdés megoldását, hogy megszakítod óraadói tevékenységedet, sőt. Ha azonban sajnálatos módon ezt is tennéd, akkor sem látjuk indokoltnak a patetikus és támadó hangvételt. Az óraadás felfüggesztését amúgy már jelezted annak kapcsán, hogy karunk idén az óraadói díj felét tudta csak kifizetni, bár a tantervi előírásokon felül külön szemináriumot is tartottál a középkori magyar történelemből. Mivel Te időközben áttelepdtél Magyarországra és onnan ingázol, ez nem fedezi az útiköltségeidet. Ezt roppant sajnálatosnak találjuk, megértjük, hogy ilyen helyzetben nem vállalod tovább a tanítást, csak azt nem értjük, miért kell a helyzetet „átstilizálni”, és úgy beállítani, mintha itt egyedül Te képviselnéd az igazságot és a jó ügyet, mintha a Jó és Rossz harca zajlana. Képviselőként és karunk oktatójaként lett volna elég alkalmad, hogy az óraadáson túlmenően is tevőlegesen segítsd a magyar oktatás ügyét. Segíteni napi aprómunkával és nem újságcikkekkel lehet. Sajnáljuk, hogy így mondasz búcsút intézetünknek, azonban köszönetet mondunk eddigi munkádért!
A Magyar Történeti Intézet Vezetőtanácsa
* * *
Néhány pontosítás
Az általam írt nyílt levélre adott, látszólag „szakszerű” válaszhoz kénytelen vagyok néhány megjegyzést fűzni.
A nyílt levélben próbáltam nagyon árnyaltan fogalmazni. Nem hiszem, hogy helyes, hogy a magyar(!) tagozaton csak két szakirány esetében (történelem, levéltár) kötelező tantárgy a magyarság története és a többin (pl. régészet, kulturális turizmus stb. ) nem. Utóbbi szakokon miért nem fontos a magyarság történetének ismerete? Ilyen felkészültségű végzőseink döntenek majd műemlékeink sorsáról, kutatják és magyarázzák a honfoglalás korának emlékeit? Netán tanítani akarják majd „A romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai” tantárgyat a VI. és VII. osztályban, ha egyáltalán ezt megengedik a hivatalosságok? Miért csak „választható” a magyar hallgatók esetében ez a tantárgy? Van olyan tananyag, ami ezt pótolja/pótolhatja? Hogyan lehet elfogadhatóan(?) ezt a hallgatók szaktantárgyi „igényével” (talán igénytelenségével) magyarázni? Amúgy megjegyzem, hogy évek óta tartok szemináriumot magyarságtörténetből, nem hivatalosan. És jön, akinek kedve van, mert én senkit sem kényszeríthetek erre, mivel ezt a szemináriumot nem tartalmazza a tanterv. Vajon az egytemi oktatás, főleg annak szükséges/kötelező része az a hallgatók kedvére van bízva és éppen a magyarság történetét illetően? Ha mi nem, ki fogja ezt nekik még valaha tanítani, a mi „szakembereinknek”? És milyen konszenzusra kell jutni, hogy mindenki a magyar tagozaton kötelező mód felvegye ezt a tantárgyat? Kik azok, akik ezt nem akarják? És ők a magyar tagozat oktatói?
A maximális óraszám elvének rugalmas kezelését, illetve a „magyarság története” teljeskörű akkreditációját éppen az egyetem multikulturális jellegére hivatkozva kellene és lehetne elérni. De erre csak akkor kerülhet sor, ha ezt valaki, azaz vezető tisztségben lévő képviselőink kérik. Ha nem most, amikor folyik az akkreditálás, ugyan bizony mikor? S ha nem ilyenkor, akkor eddig miért nem kérték? Ezt illető sorozatos kéréseimre a válasz mindig az volt, hogy”most nem lehet”. Újra megk
NYÍLT LEVÉL
mindenkihez, akit érdekel a hazai magyar
felsőoktatás sorsa és aki felelősséggel tartozik ezért
1989. óta próbálkozik az erdélyi magyarság, hogy gyermekeink számára elfogadható keretekben biztosítsa felsőoktatási szinten az anyanyelvi oktatás lehetőségét. Hogy ebben rendkívül sokan érdekeltek vagyunk, az kétségtelen. Hogy mennyire fontos ez a kérdés, arról csak annyit, hogy az egyetemi oktatás biztosítja a magyar értelmiség utánpótlását, de ugyancsak ez a gyermekeinket anyanyelven oktató tanerőket is. Ezidáig e vonatkozásban, számtalan kormányzati és kormányon kívüli szereplésünk ellenére, csak részleges eredményeket értünk el. Ennek számos oka van, de kimondható, hogy elsősorban ennek oka a politikai akarat hiánya volt. De legalább annyira számított a megígért oktatási stratégia hiánya vagy az, hogy egyszerre több, néha egymást zavaró célt is kitűztünk magunk elé. Ezért, aki változást, azaz eredményt akar e téren elérni, annak ezen a helyzeten kell változtatnia, mind a román, mind pedig magyar részen.
Mivel az oktatás kérdése nem a mát érinti és befolyásolja elsődlegesen, hanem a holnapot, azaz a jövőt, semmiképpen sem állíthatók ezzel az igényünkkel szembe a gazdasági, szociális kérdések elsőbbségét hangoztató vélemények.
Különben is hangsúlyosan fölvethető a kérdés kik és főleg miért nem tartják ma fontosnak ezt a kérdést, mert ezt a véleményt számon lehet és számon kell kérni rajtuk. Ma amikor több magyar politikai szervezet is felvállalta érdekeink, így az oktatási kérdések védelmét/megoldását és remélhetőleg nem csak papíron, nyílt állásfoglalást és főleg cselekvést várunk el azoktól, akik ezt megtehetik. Gondolunk itt és most elsősorban a parlamenti képviseletünkre. A jelenlegi politikai helyzetben igenis lépni kell a magyar felsőoktatás ügyében, igenis élni kell a törvények adta lehetőséggel. Rendkívül sajnálatos mindaz, ami a MOGYE-n történt az elmúlt években és főleg nemrégiben. Kétségtelen, hogy ott egy olyan törekvésről van szó, melynek egyértelmű célja a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása/felszámolása, azaz olyan hátrányos helyzetbe kívánják hozni az ottani magyar orvos- és gyógyszerészképzést, amelyből soha többé ki nem lábalhat és örökre ki lenne szolgáltatva egy egészen más hozzáállású közösség döntéseinek (amúgy azon az egyetemen, amelyet egykor éppen a magyar nyelvű oktatás érdekében kezdeményeztek elődeink). Ha ilyen konfliktusra nem is került sor a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, bár szomorú tapasztalataink ott is vannak, de végkicsengésében és távlatilag nem sokkal jobb a helyzet ott sem. Ugyanis a történelmi előzmények és hagyományok ellenére (ld. 1872 a Kolozsvári Tudományegyetem alapítása) a kolozsvári egyetem magyar közössége nem rendelkezik olyan jogi státusszal, amely lehetővé tennné, hogy maga döntsön a magyarnyelvű oktatás sorsáról. Az egyetem chartája ugyanis ezt nem biztosítja. Az új Tanügyi törvény számos vonatkozásban új helyzetet teremtett (ld. Tanügyi törvény 135. cikkely), amelynek vannak ugyan magyar vonatkozásban is árnyoldalai, de számos, számunkra pozitív kitétele van, amellyel élni lehet és élni kell. Ugyanis cseppet sem elvetendőek az úgynevezett multikulturális egyetemek esetében megfogalmazott szervezési struktúrák, melyek segítségével elejét lehetne venni az esetenként burkolt vagy mind nyíltabb konfliktusoknak, anélkül, hogy bárki vesztesnek érezhetné magát!
A „departament”-nek nevezett új struktúrák, amelyek az egykori karok helyett jöttek létre, lehetővé tették, (néhány kivételtől és a MOGYE-n kívül) hogy szakonként úgymond „magyar tagozatok” jöjjenek létre, a teljes értékű magyar oktatás képzetét keltve. Valójában a departament csak a magyarnyelvű felsőoktatás alsó lépcsőfoka, amely a mai helyzetnek teremt törvényes keretet, de nem változtat rajta pozitiv vonatkozásban, azaz nem lép előre. Holott ezt a törvény lehetővé teszi!
Miről is van szó? Arról, hogy igényeinknek megfelelően tartalommal kellene megtölteni a törvényadta lehetőségeket. A törvény a más nyelven történő oktatás számára három szervezési struktúrát határoz meg, a már említett departamentet, a „vonalat” és a „szekciót”. A „vonal”, az még egy előző ciklusban valójában megvalósult Kolozsváron, amikor minden karon létrejött lényegében egy magyar oktatási struktúra, beleértve a titkárnőket is, de mint olyan a „vonal”, ha mégúgy szerepel is a törvényben, nem egy olyan keret, amely a mához képest többlet jogosítványokat biztosítana. Van azonban egy, a törvény által is biztosított olyan struktúra, amelyik az igazi tagozat és amelyiknek a neve a már említett „secţie”. A többi szervezeti struktúrával szemben ez valóban tagozat a szó igazi értelmében. Ennek létrejöttekor, a magyar egyetemi közösség tényleg a román egyetemi közösségnek egyenlő partnere lenne, amennyiben ennek létezését kimondja az egyetemi charta. A tényleges egyenlőség abban mutatkozik meg, hogy a törvényalkotó biztosítja a tagozatnak (secţie) az önálló döntési jogot, ugyanis a törvény ezt a szervezési formát egyetemi autonómiával ruházza fel. Ez még nyilván nem az önálló állami magyar egyetem. De számunkra ez lenne/lehetne a tényleges előrelépés az eddigiekhez képest. Mivel az igazi tagozat (secţie) lenne számunkra a ma kérhető minimum, amihez ragaszkodnunk kell, ma jobban mint bármikor. Tehát enyhén szólva önáltatásnak, mi több becsapásnak érezzük, amikor a MOGYE esetében magyar tagozatról beszélnek, de amikor Kolozsváron is beérik a „departament”-nek nevezett szevezési formával. A marosvásárhelyi-vita megtévesztő és az „elvett helyett visszaadom” taktikával eredményként mutatja fel azt, ami legjobb esetben is egyhelyben topogást jelent, semmi többet.
A kérdés: azokon kívül, akik hivatalból ellenzik a magyar felsőotatás működését, annak ellátását megfelelő egzisztenciáját és jövőjét biztosító jogosítványokkal, kinek áll érdekében megtéveszteni a magyar közvéleményt. A szavakkal játszva, miért nevezzük tagozatnak azt, ami már csak azért sem az, mert nemegy tantárgyat azon nem magyarul tanítanak. Ha már nem sikerült a 21 év alatt tető alá hozni az önálló állami magyar egyetemet, miért félünk ma kérni azt, amit megenged a törvény, azaz előír mint lehetőséget. Miért ez a visszafogottság? Akik tehetnék, miért nem kérik azt, amire van mód? Ennek egyedüli feltétele, hogy az egyetemi chartaban Marosvásárhelyt és Kolozsváron ne csak a departament szerepeljen, hanem mint tényleges eredmény a tagozat, azaz a „SECŢIE” mint a magyar egyetemi közösség szervezeti megjelenítése.
Mindezekért felkérünk mindenkit, aki ebben a kérdésben állást foglalhat és megteheti a megfelelő politikai lépéseket, de azokat is, akik befolyásolni tudják parlamenti képviseletünket, hassanak oda, hogy kérjük azt, ami bennünket törvényileg is megillet és ami a mai nehéz gazdasági helyzetben enyhítene azon a nyomáson, amely ránehezedik Románia egész társadalmára, sikerélményt biztosítva román és magyar politikai tényezőknek egyaránt.
Kolozsvár, 2011. október 31.
Adorjáni Dezső, Balázs Sándor, Benkő Samu, Boér Ferenc, Bozsó Imre Lehel, Brassai Zoltán, Csávossy György, Dávid Gyula, Dudutz Gyöngyike, Egyed Ákos, Gergely Balázs, Guttmann Mihály, Hollanda Dénes, Izsák Balázs, Jakab Ilona, Kántor Lajos, Kincses Előd, Kincses Ajatay Mária, Kötő József, Lászlóffy Csaba, Máté János, Nagy Tóth Ferenc, Pap Géza, Péter Mihály, Sipos Gábor, Sipos László, Szász Jenő, Szilágyi István, Toró T. Tibor, Uray Zoltán, Vekov Károly, Wanek Ferenc
Megjegyzés: szerkesztőségünknek a levelet Vekov Károly küldte, a fenti nevekkel együtt. A közlés másnapján az alábbi, „letisztázott változatot" juttatta el hozzánk:
NYÍLT LEVÉL
Kedves Jutka és Enikő! Kedves kollégák!
Nem kis keserűséggel értesültem a Magyar Történeti Intézet, illetve a kolozsvári egyetem történelem karának helyettes magyar vezetője között kirobbant konfliktusról. Nemrégiben nyugdíjba küldött, óraadó oktatóként, akit csak néha hívnak meg (ha egyáltalán!) a közös dolgok megtárgyalására, nem akartam beleszólni egy olyan vitába, amelyik elsősorban a két fél jobb belátására tartozik. Más kérdés, hogy ez a megromlott viszony, kihatással van kis közösségünk mindennapi tevékenységére. Ha most mégis erre való hivatkozással írom e sorokat, az azért történik, mert ez a megromlott viszony és a megosztottság következményei kihatással vannak az egész kolozsvári magyar nyelvű történész képzésre.
A rosszul értelmezett és leosztott kompetencia- és munkaköri hatáskörök eredményeként egész közösségünket érintő, alapvető fontosságú kérdések vagy kikerültek a közösen megvitatandó és eldöntendő kérdések közül (közép- és hosszútávú célkitűzések, stratégiák stb.) vagy szűk csoportok, illetve egyéni döntések hatáskörébe kerültek. Szinte érthetetlen, hogy felelős vezetők hogyan törődhettek bele ebbe, veszélyeztetve feladataink elvégzésének elemi feltételeit, hallgatóink megfelelő és alapos, magyar közösségünk által elvárt felkészítését.
Szinte hihetetlennek tűnik, de a történelem karon belüli magyar oktatók egy része nem igényli és nem tartja szükségesnek a magyarság történelmének oktatását! (Évek óta ez nem rendes, hanem csak „opcionális" tantárgy lehetett.) A kar úgynevezett „magyar tagozatának" két vezetője nem volt képes elérni, hogy a történelem karon minden szakon hallgatóink tanulhassák a magyarság történelmét! Most amikor a szakok újra akkreditálásáról van szó és hivatalosan is teljes értékű tantárgyként lehetne tanítani a magyarság történelmét, újra néhány személy megbocsáthatatlan felelőtlensége és szakmai önzése miatt (amit nem szeretnék most minősíteni) elszalasztjuk azt az alkalmat, amely talán az utolsó. S történik ez akkor, amikor hallgatóink egy része az általános iskolában magyarság történetet kellene tanítson, amikor másik részük különböző magyar művelődési intézményeknél kíván elhelyezkedni, ahol éppen ezek az identitásunkkal szerves egységet alkotó ismeretek elengedhetetlenek.
Visszagondolva elődeink tartásos viselkedésére és tevékenységére összehasonlíthatatlanul súlyosabb körülmények között, az általuk meghonosított elkötelezett állásfoglalásra és ennek ma is elvárható folytatására, keserűséggel vegyes felháborodással tapasztaljuk közösségi érdekeink semmibe vételét egyes kollégák részéről. Mivel ilyen viszonyulással sem eddig, sem ezután nem tudunk egyetérteni, amennyiben nem kerül sor a helyzet gyökeres megváltoztatására, azaz a Magyar Történeti Intézet, illetve a történelem kar magyar oktatóinak testülete nem igényli, hogy ott minden szakon legyen hivalosan elfogadott és a Románia-, illetve az egyetemes történettel egyenrangú a magyarság története és nem kerül sor annak hivatalos akkreditálására, kénytelen leszek megszakítani óraadói tevékenységemet.
Nem tudok közösséget vállalni olyanokkal, akik nem érzik elemi kötelességüknek hallgatóink megfelelő felkészítését és idegen érdekek által vezettetve képesek elszabotálni a magyarság történelmének oktatását a kolozsvári egyetem történelem karának magyar tagozatán. Kolosvár, 2013. december 14.
Vekov Károly
* * * A Magyar Történeti Intézet válaszlevele
Vekov Károly nyugdíjas kollégánk nyílt levelét múlt héten már az intézet tagjainak is körbeküldte, és választ is kapott rá. Itt most csak a legsúlyosabb „vádra”, a magyarságtörténettel kapcsolatos állításokra válaszolunk. Sajnálatosnak tartjuk, hogy Vekov kolléga – bár éppen ő tanítja mindmáig a középkori magyar történelmet −, úgy ír nyílt levelet, hogy nem ismeri sem a tanterveket (bár ezek mindenki számára elérhetők intézetünk honlapján: http://kmti.hiphi.ubbcluj.ro), sem az erre vonatkozó szabályozást. Az igazság ezzel szemben az, hogy amíg a ’90-es években erre nem volt lehetőség, már egy évtizede négy félévben oktatjuk a magyarságtörténetet és éppen a Magyar Történeti Intézet megalakulása nyomán vált kötelező tantárggyá mind a történelem, mind a levéltár szakos hallgatók számára. Erről bárki meggyőződhet, ha megnézi az intézet honlapján a tanterveket
s órarendeket.
A régészet és kulturális turizmus szakokon továbbra is választható tantárgy maradt a magyarságtörténet. Ennek oka részben a tantervi kötöttségekben, részben a szaktantárgyak iránti igényben keresendő (pl. az I. éves régészek alig tanulnak szaktantárgyakat), de tapasztalatunk szerint sokan közülük is tanulnak magyarságtörténetet. Szóban és írásban is próbáltuk már elmagyarázni Vekov kollégának, hogy a szakirányok újraakkreditálása, amely 2014 év elején esedékes, nem alkalmas arra, hogy a tanterveket megváltoztassuk. Januárig intézetünknek hat akkreditációs doszsziét (több ezer oldalas dokumentációt) kell elkészítenie, ezzel rengeteg munka van. Az előírásoknak megfelelően ezekben a dossziékban a múlt tanév tanterveinek kell szerepelnie, ezeket tehát nem lehet most – menet közben – megváltoztatni. Az akkreditáció ilyen szempontból nem jelent fordulópontot, utána is nyugodtan meg lehet változtatni a tantervet, tehát nincs „most vagy soha” szituáció. Reményeink szerint előbb-utóbb sikerül konszenzusra jutnunk a többi szakirányt illetően is.
Kedves Karcsi!
Nem hisszük, hogy azzal segítenéd a kérdés megoldását, hogy megszakítod óraadói tevékenységedet, sőt. Ha azonban sajnálatos módon ezt is tennéd, akkor sem látjuk indokoltnak a patetikus és támadó hangvételt. Az óraadás felfüggesztését amúgy már jelezted annak kapcsán, hogy karunk idén az óraadói díj felét tudta csak kifizetni, bár a tantervi előírásokon felül külön szemináriumot is tartottál a középkori magyar történelemből. Mivel Te időközben áttelepdtél Magyarországra és onnan ingázol, ez nem fedezi az útiköltségeidet. Ezt roppant sajnálatosnak találjuk, megértjük, hogy ilyen helyzetben nem vállalod tovább a tanítást, csak azt nem értjük, miért kell a helyzetet „átstilizálni”, és úgy beállítani, mintha itt egyedül Te képviselnéd az igazságot és a jó ügyet, mintha a Jó és Rossz harca zajlana. Képviselőként és karunk oktatójaként lett volna elég alkalmad, hogy az óraadáson túlmenően is tevőlegesen segítsd a magyar oktatás ügyét. Segíteni napi aprómunkával és nem újságcikkekkel lehet. Sajnáljuk, hogy így mondasz búcsút intézetünknek, azonban köszönetet mondunk eddigi munkádért!
A Magyar Történeti Intézet Vezetőtanácsa
* * *
Néhány pontosítás
Az általam írt nyílt levélre adott, látszólag „szakszerű” válaszhoz kénytelen vagyok néhány megjegyzést fűzni.
A nyílt levélben próbáltam nagyon árnyaltan fogalmazni. Nem hiszem, hogy helyes, hogy a magyar(!) tagozaton csak két szakirány esetében (történelem, levéltár) kötelező tantárgy a magyarság története és a többin (pl. régészet, kulturális turizmus stb. ) nem. Utóbbi szakokon miért nem fontos a magyarság történetének ismerete? Ilyen felkészültségű végzőseink döntenek majd műemlékeink sorsáról, kutatják és magyarázzák a honfoglalás korának emlékeit? Netán tanítani akarják majd „A romániai magyar kisebbség történelme és hagyományai” tantárgyat a VI. és VII. osztályban, ha egyáltalán ezt megengedik a hivatalosságok? Miért csak „választható” a magyar hallgatók esetében ez a tantárgy? Van olyan tananyag, ami ezt pótolja/pótolhatja? Hogyan lehet elfogadhatóan(?) ezt a hallgatók szaktantárgyi „igényével” (talán igénytelenségével) magyarázni? Amúgy megjegyzem, hogy évek óta tartok szemináriumot magyarságtörténetből, nem hivatalosan. És jön, akinek kedve van, mert én senkit sem kényszeríthetek erre, mivel ezt a szemináriumot nem tartalmazza a tanterv. Vajon az egytemi oktatás, főleg annak szükséges/kötelező része az a hallgatók kedvére van bízva és éppen a magyarság történetét illetően? Ha mi nem, ki fogja ezt nekik még valaha tanítani, a mi „szakembereinknek”? És milyen konszenzusra kell jutni, hogy mindenki a magyar tagozaton kötelező mód felvegye ezt a tantárgyat? Kik azok, akik ezt nem akarják? És ők a magyar tagozat oktatói?
A maximális óraszám elvének rugalmas kezelését, illetve a „magyarság története” teljeskörű akkreditációját éppen az egyetem multikulturális jellegére hivatkozva kellene és lehetne elérni. De erre csak akkor kerülhet sor, ha ezt valaki, azaz vezető tisztségben lévő képviselőink kérik. Ha nem most, amikor folyik az akkreditálás, ugyan bizony mikor? S ha nem ilyenkor, akkor eddig miért nem kérték? Ezt illető sorozatos kéréseimre a válasz mindig az volt, hogy”most nem lehet”. Újra megk
2013. december 19.
Az RMOGYKE diszkrimináció miatt bepanaszolta a MOGYE rektorát
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) december 16-án panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora, dr. Leonard Azamfirei professzor december 10-i nyilatkozatai miatt. Az egyetem vezetőjének kijelentéseit, miszerint a magyar nyelv, kultúra valamint identitás megőrzése elsősorban otthon, a színházban és a könyvtárban történik, nem pedig a román nyelvű szakmai képzés során, az RMOGYKE diszkriminatívnak nevezte. Az egyesület jogi képviselője, dr. Kincses Előd ügyvéd a panaszlevélben hangsúlyozza: a MOGYE rektora valóságos "dzsihádot" indított a magyar nyelvhasználat ellen, és "szűk látókörűnek" nevezte a rektort, aki "nyilatkozatai alapján a magyar nyelvet alacsonyabbrendűnek tartja a román nyelvnél", semmibe veszi az Alkotmány azon előírásait, amelyek szavatolják az anyanyelvi oktatást, félretájékoztat akkor, amikor azt állítja, hogy a magyar hallgatók nem akarják a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetését. "A valóságban 1200 hallgató írta alá azt a petíciót, amelyben kérik az elméleti oktatás nyelvének (magyar) bevezetését a gyakorlati oktatásba" – tette hozzá Kincses Előd.
(a.)
Népújság (Marosvásárhely)
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) december 16-án panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora, dr. Leonard Azamfirei professzor december 10-i nyilatkozatai miatt. Az egyetem vezetőjének kijelentéseit, miszerint a magyar nyelv, kultúra valamint identitás megőrzése elsősorban otthon, a színházban és a könyvtárban történik, nem pedig a román nyelvű szakmai képzés során, az RMOGYKE diszkriminatívnak nevezte. Az egyesület jogi képviselője, dr. Kincses Előd ügyvéd a panaszlevélben hangsúlyozza: a MOGYE rektora valóságos "dzsihádot" indított a magyar nyelvhasználat ellen, és "szűk látókörűnek" nevezte a rektort, aki "nyilatkozatai alapján a magyar nyelvet alacsonyabbrendűnek tartja a román nyelvnél", semmibe veszi az Alkotmány azon előírásait, amelyek szavatolják az anyanyelvi oktatást, félretájékoztat akkor, amikor azt állítja, hogy a magyar hallgatók nem akarják a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetését. "A valóságban 1200 hallgató írta alá azt a petíciót, amelyben kérik az elméleti oktatás nyelvének (magyar) bevezetését a gyakorlati oktatásba" – tette hozzá Kincses Előd.
(a.)
Népújság (Marosvásárhely)
2013. december 19.
Év végi mérleg és tervek a MOGYE-n
A rektornak nem állt szándékában senkit megsérteni
Sajtótájékoztatón számolt be tegnap dr. Leonard Azamfirei professzor, a MOGYE rektora az idei eredményekről, de azokról a tervekről is, amelyeket jövőben próbál megvalósítani az egyetem vezetősége. A rektor sikeresnek, a munkamódszer konszolidálása évének minősítette 2013-at, de hozzátette: sok még a kihívás, a megoldatlan probléma és a feloldatlan feszültség, ugyanakkor "a legfőbb gond nem adminisztratív vagy oktatási jellegű, hanem az egymás iránti bizalom jelentős meggyengülése".
A MOGYE rektora röviden felsorolta azokat az eredményeket, amelyekkel büszkélkedhet az egyetem: sor került az EUA külföldi szervezet értékelésére, sikerült megszerezni az ISO 9000 minőségügyi tanúsítványt mind az oktatási tevékenységre, mind a klinikai, laboratóriumi, tudományos kutatási és menedzsmenttevékenységekre. Fontosnak nevezte, hogy sikerült befejezni a Gyógyszerészeti Kar új székhelyének megépítésével kapcsolatos eljárásokat, majd bejelentette: az építkezés ma kezdődik el, a beruházás értéke mintegy 18 millió lej. Kiemelt sikerként könyvelte el az egyetem által a müncheni Ludwig Maximilian Szimulációs Központtal való együttműködés eredményeként létrehozott, ősszel megnyílt hasonló központot, ahol már több mint 1000 hallgató vett részt gyakorlati képzésen. Nem hagyta ki a felsorolásból a felsőfokú oktatási intézeteket minősítő ARACIS értékelését sem az Orvosi Kar öt oktatási programja illetve négy mesterképzés esetében, az idei rezidensvizsgáról pedig azt mondta: "tökéletes szervezés volt, egyetlen kérdést sem kifogásoltak a résztvevők". Idén 800.000 lejt fordították tudományos pályázatokra, elsősorban az egyetem saját bevételeiből, e projektek finanszírozása jövőben folytatódik.
Minden betöltetlen állást meghirdettek
A MOGYE rektora közölte: 2014-ben számos előléptetésre kerül majd sor, ezért máris 96 állásra hirdettek meg versenyvizsgát: 61 állást meghatározatlan időre, 35-öt meghatározott időre. Leonard Azamfirei a sajtó kérdései elé menve gyorsan hozzátette: minden, a magyar tagozat vezetősége által igényelt állásra – ezek száma egyharmada az összesen meghirdetett posztoknak – megszervezhető a versenyvizsga.
A rektor hangsúlyozta, a 6000 hallgatóval rendelkező MOGYE helyzete stabil, az idén volt a legszorosabb a felvételi vizsga az orvosi illetve fogorvosi karokra az elmúlt húsz év alatt, az egyetem bázisfinanszírozása 2012- höz képest 13,9 %-kal nőtt, a saját bevételei 15,27 %-kal, anélkül, hogy emelték volna a tandíjat. "A többletbevételeket jövőben elsősorban a beruházásokra, a kutatási tevékenység finanszírozására fordítjuk" – ígérte a rektor. Megtudtuk, hogy 2014-től több hallgatói helyet hagyatnának jóvá az angol nyelvű képzések esetében, a román és magyar tagozatokon viszont nem várható a beiskolázási szám növelése, de csökkenése sem. Az is elhangzott, hogy megreformálnák a tantervet, amelyet a rektor helyenként elavultnak, túlságosan elméletcentrikusnak minősített, ugyanakkor azt is, hogy a MOGYE egy nyugat-európai országban a jövő tanévtől már kihelyezett karokat szeretne működtetni, ez irányban folynak az egyeztetések. Hogy melyik országról van szó, nem árulta el, de újságírói érdeklődésre kijelentette: nem Magyarországról van szó. "A kihelyezett karok a MOGYE égisze alatt működnének, a MOGYE oktatói tartanák az angol nyelvű képzéseket, a tandíj várhatóan magasabb lenne, mint a marosvásárhelyi egyetemen" – tette hozzá Azamfirei. A rektor hangsúlyozta, sok még a kihívás, a megoldatlan probléma és a feloldatlan feszültség, ugyanakkor "a legfőbb gond nem adminisztratív vagy oktatási jellegű, hanem az egymás iránti bizalom jelentős meggyengülése". Érdeklődésünkre, hogy hogyan szándékozik e bizalom erősítését elősegíteni, hiszen a magyar nyelvhasználatra vonatkozó legutóbbi kijelentései, amelyek miatt az RMOGYKE tegnap panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, nem szolgálják ezt a célt, Leonard Azamfirei azt mondta, nem egészen érti, hogy miről van szó, mert ő pozitív üzenetet fogalmazott meg akkor, amikor dicsérettel illette a magyar jelöltek szereplését a rezidensvizsgán. "A kulturális identitás megőrzéséről mondott szavaimat a sajtó kiemelte a kontextusból, hiszen én azt nyilatkoztam, hogy a kulturális identitás megőrzése és ápolása elsősorban – és nem kizárólag! – a családban/könyvtárban/színházban történik. Ugyanez érvényes a román nyelvre is. Ha mégsem így fejeztem volna ki magam, akkor helyesbítek, nem állt szándékomban senkit megsérteni" – közölte lapunkkal a rektor.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
A rektornak nem állt szándékában senkit megsérteni
Sajtótájékoztatón számolt be tegnap dr. Leonard Azamfirei professzor, a MOGYE rektora az idei eredményekről, de azokról a tervekről is, amelyeket jövőben próbál megvalósítani az egyetem vezetősége. A rektor sikeresnek, a munkamódszer konszolidálása évének minősítette 2013-at, de hozzátette: sok még a kihívás, a megoldatlan probléma és a feloldatlan feszültség, ugyanakkor "a legfőbb gond nem adminisztratív vagy oktatási jellegű, hanem az egymás iránti bizalom jelentős meggyengülése".
A MOGYE rektora röviden felsorolta azokat az eredményeket, amelyekkel büszkélkedhet az egyetem: sor került az EUA külföldi szervezet értékelésére, sikerült megszerezni az ISO 9000 minőségügyi tanúsítványt mind az oktatási tevékenységre, mind a klinikai, laboratóriumi, tudományos kutatási és menedzsmenttevékenységekre. Fontosnak nevezte, hogy sikerült befejezni a Gyógyszerészeti Kar új székhelyének megépítésével kapcsolatos eljárásokat, majd bejelentette: az építkezés ma kezdődik el, a beruházás értéke mintegy 18 millió lej. Kiemelt sikerként könyvelte el az egyetem által a müncheni Ludwig Maximilian Szimulációs Központtal való együttműködés eredményeként létrehozott, ősszel megnyílt hasonló központot, ahol már több mint 1000 hallgató vett részt gyakorlati képzésen. Nem hagyta ki a felsorolásból a felsőfokú oktatási intézeteket minősítő ARACIS értékelését sem az Orvosi Kar öt oktatási programja illetve négy mesterképzés esetében, az idei rezidensvizsgáról pedig azt mondta: "tökéletes szervezés volt, egyetlen kérdést sem kifogásoltak a résztvevők". Idén 800.000 lejt fordították tudományos pályázatokra, elsősorban az egyetem saját bevételeiből, e projektek finanszírozása jövőben folytatódik.
Minden betöltetlen állást meghirdettek
A MOGYE rektora közölte: 2014-ben számos előléptetésre kerül majd sor, ezért máris 96 állásra hirdettek meg versenyvizsgát: 61 állást meghatározatlan időre, 35-öt meghatározott időre. Leonard Azamfirei a sajtó kérdései elé menve gyorsan hozzátette: minden, a magyar tagozat vezetősége által igényelt állásra – ezek száma egyharmada az összesen meghirdetett posztoknak – megszervezhető a versenyvizsga.
A rektor hangsúlyozta, a 6000 hallgatóval rendelkező MOGYE helyzete stabil, az idén volt a legszorosabb a felvételi vizsga az orvosi illetve fogorvosi karokra az elmúlt húsz év alatt, az egyetem bázisfinanszírozása 2012- höz képest 13,9 %-kal nőtt, a saját bevételei 15,27 %-kal, anélkül, hogy emelték volna a tandíjat. "A többletbevételeket jövőben elsősorban a beruházásokra, a kutatási tevékenység finanszírozására fordítjuk" – ígérte a rektor. Megtudtuk, hogy 2014-től több hallgatói helyet hagyatnának jóvá az angol nyelvű képzések esetében, a román és magyar tagozatokon viszont nem várható a beiskolázási szám növelése, de csökkenése sem. Az is elhangzott, hogy megreformálnák a tantervet, amelyet a rektor helyenként elavultnak, túlságosan elméletcentrikusnak minősített, ugyanakkor azt is, hogy a MOGYE egy nyugat-európai országban a jövő tanévtől már kihelyezett karokat szeretne működtetni, ez irányban folynak az egyeztetések. Hogy melyik országról van szó, nem árulta el, de újságírói érdeklődésre kijelentette: nem Magyarországról van szó. "A kihelyezett karok a MOGYE égisze alatt működnének, a MOGYE oktatói tartanák az angol nyelvű képzéseket, a tandíj várhatóan magasabb lenne, mint a marosvásárhelyi egyetemen" – tette hozzá Azamfirei. A rektor hangsúlyozta, sok még a kihívás, a megoldatlan probléma és a feloldatlan feszültség, ugyanakkor "a legfőbb gond nem adminisztratív vagy oktatási jellegű, hanem az egymás iránti bizalom jelentős meggyengülése". Érdeklődésünkre, hogy hogyan szándékozik e bizalom erősítését elősegíteni, hiszen a magyar nyelvhasználatra vonatkozó legutóbbi kijelentései, amelyek miatt az RMOGYKE tegnap panaszt nyújtott be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz, nem szolgálják ezt a célt, Leonard Azamfirei azt mondta, nem egészen érti, hogy miről van szó, mert ő pozitív üzenetet fogalmazott meg akkor, amikor dicsérettel illette a magyar jelöltek szereplését a rezidensvizsgán. "A kulturális identitás megőrzéséről mondott szavaimat a sajtó kiemelte a kontextusból, hiszen én azt nyilatkoztam, hogy a kulturális identitás megőrzése és ápolása elsősorban – és nem kizárólag! – a családban/könyvtárban/színházban történik. Ugyanez érvényes a román nyelvre is. Ha mégsem így fejeztem volna ki magam, akkor helyesbítek, nem állt szándékomban senkit megsérteni" – közölte lapunkkal a rektor.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2013. december 19.
Karácsonyi hangulatú irodalmi ülés Lippán
Kedden délután a lippai katolikus parókia hittantermében, a helybeli Degré Alajos Olvasókör megtartotta decemberi ülését, a karácsony szellemében.
A megjelenteket ft. Andó Attila plébános köszöntötte, majd a karácsony, a Megváltó megszületésének az ünnepét méltatta. A továbbiakban Czernák Ferenc a karácsony eredetéről, a karácsonyi szokásokról beszélt. József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor, Márai Sándor, illetve Fülöp Lídia, karácsonyi témájú költeményeiből olvasott fel egy csokorra valót Igna Ilona, Détári Katalin és Tóth Emil, miközben Czernák Ferenc elszavalt néhányat a jelzett költeményekből.
A decemberi irodalmi ülés kellemes hangulatban, agapével zárult.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)
Kedden délután a lippai katolikus parókia hittantermében, a helybeli Degré Alajos Olvasókör megtartotta decemberi ülését, a karácsony szellemében.
A megjelenteket ft. Andó Attila plébános köszöntötte, majd a karácsony, a Megváltó megszületésének az ünnepét méltatta. A továbbiakban Czernák Ferenc a karácsony eredetéről, a karácsonyi szokásokról beszélt. József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor, Márai Sándor, illetve Fülöp Lídia, karácsonyi témájú költeményeiből olvasott fel egy csokorra valót Igna Ilona, Détári Katalin és Tóth Emil, miközben Czernák Ferenc elszavalt néhányat a jelzett költeményekből.
A decemberi irodalmi ülés kellemes hangulatban, agapével zárult.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)
2013. december 19.
Nyelvvédelem és nyelvújítás – megőrzés és megújulás (I.)
Egy aradi tapasztalat
A mögöttem maradt évtizedekben szinte teljesen bejártam a Kárpát-medencét, számos város akad, ahová időről-időre visszatérek, természetesen ilyen Pozsony, Kassa, Ungvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Szabadka, Újvidék és Alsólendva.
Nehéz kimondanom, mindenütt a magyar nyelv erőteljes hanyatlását kellett tapasztalnom. Két hete jártam Aradon közel tíz esztendő elmúltával az ottani Kölcsey Egyesület és az általa megjelentetett Havi Szemle című folyóirat meghívására. Ezt megelőzően akkor jártam a városban, amikor az aradi vár kazamatáiból kiszabadított, majd egy időre a Minoriták főtéri templomának udvarán elhelyezett Szabadságszobrot ismét felavatták, ha nem is eredeti helyén, a történelmi emlékeket hordozó Városháza előtt, hanem egy félreeső, kissé elhanyagolt téren, szemközt az 1849-es erdélyi háború román politikusait és harcosait megörökítő emlékművet. Ez akkor még csak egy diadalívre felfüggesztett molinón volt látható. Azóta létrejött a valóságos kőbe faragott és bronzba öntött román monumentum, s a két emlékmű: a nemzeti emlékezetbe mélyen beivódott magyar és az újabb, kissé esetlen román ott álldogál békésen egymással szemben, figyelvén a gondozatlan térségen sietősen átvágó aradiakat.
Midőn egy évtizede ott jártam, Aradon még gyakran hallottam magyar szót, két hete viszont csak abban a több épületre kiterjedő magyar kulturális létesítményben, amelyben az ottani két magyar szerkesztőség, a magyar kulturális egyesület és egy magyar vendéglő található. Máskülönben a város, amelynek lakossága az utolsó osztrák-magyar népszámlálás alkalmával, 1910-ben 77 542 főt számlált, ebből 48 761 fő magyarnak, 14 949 románnak, 11 320 németnek, 1 850 szerbnek vallotta magát, azaz a magyarok túlnyomó: 62,9 %-os többségben éltek, a románok aránya 19,2 %, a németeké 14,6 %, a szerbeké 2,4 % volt. Nos, mindez a rendelkezésre álló 1992-es román népszámlálás adatai szerint a következőkben változott: a város lakossága 190 114 főt tett ki, ebből 151 436 volt a román, 29 828 a magyar, 4 142 a német és mindössze 888 a szerb (viszont 2 138 a cigány). Azaz a magyarok aránya 15,7 %, a románoké 79,6 %, a németeké 2,18 %, a szerbeké 0,47 % (és a cigányoké 1,12 %). A legtöbb, korábban nagy (vagy relatív) többségben magyarok által lakott erdélyi, partiumi, bánsági város etnikai képe ehhez hasonlóan alakult át, és már csak a Székelyföld városai tekinthetők magyar településnek, Marosvásárhely nagyon kicsiny magyar többsége is felettébb ingatag. Mindez, amiről az imént beszéltem, arra utal, hogy az erdélyi (és általában a Kárpát-medencei) magyar kisebbségvédelmi stratégiát: a kisebbségi sorsban élő magyarság védelmének stratégiáját újra és újra át kell gondolnunk. A korábban követett megfontolások és eljárások (és főként az általánosságban érvényesített politikai retorika) ugyanis már régen csődöt mondtak, és ahogy magam látom, szinte minden téren nagy-nagy bizonytalanság tapasztalható.
Mára Arad talán a múlt század kilencvenes éveiben rögzített és az imént bemutatott adatsorhoz képest is radikálisan megváltozott. Tíz esztendeje a belvárosban még gyakran megütötte a fülemet a magyar szó (akárcsak Temesváron vagy éppen Brassóban), mára ezek a szavak jóformán eltűntek: Arad román nagyvárossá vált és csupán néhány kisebb nyelvszigeten – a magyar kulturális egyesületben, a magyar szerkesztőségekben, a római katolikus és református templomban és néhány magyar iskolában lehet magyar beszédet hallani. Aki ma nemzetstratégiáról beszél, annak erre a változásra: a magyar szó elnémulására mindenképpen fel kell figyelnie. Hiszen Aradot, Temesvárt és Brassót meglehetősen gyors ütemben követi Kolozsvár, Nagyvárad és Szatmárnémeti, ott van nyomukban Marosvásárhely, amely néhány esztendeje még az erdélyi magyarság „fellegvárának” számított, s ugyancsak alaposan megfogyatkozott a magyarság létszáma, jóllehet ma még abszolút többséget alkot olyan városokban, mint a Székelyföld legendás központjai: Csikszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós.
Pomogáts Béla
Nyugati Jelen (Arad)
Egy aradi tapasztalat
A mögöttem maradt évtizedekben szinte teljesen bejártam a Kárpát-medencét, számos város akad, ahová időről-időre visszatérek, természetesen ilyen Pozsony, Kassa, Ungvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Marosvásárhely, Szabadka, Újvidék és Alsólendva.
Nehéz kimondanom, mindenütt a magyar nyelv erőteljes hanyatlását kellett tapasztalnom. Két hete jártam Aradon közel tíz esztendő elmúltával az ottani Kölcsey Egyesület és az általa megjelentetett Havi Szemle című folyóirat meghívására. Ezt megelőzően akkor jártam a városban, amikor az aradi vár kazamatáiból kiszabadított, majd egy időre a Minoriták főtéri templomának udvarán elhelyezett Szabadságszobrot ismét felavatták, ha nem is eredeti helyén, a történelmi emlékeket hordozó Városháza előtt, hanem egy félreeső, kissé elhanyagolt téren, szemközt az 1849-es erdélyi háború román politikusait és harcosait megörökítő emlékművet. Ez akkor még csak egy diadalívre felfüggesztett molinón volt látható. Azóta létrejött a valóságos kőbe faragott és bronzba öntött román monumentum, s a két emlékmű: a nemzeti emlékezetbe mélyen beivódott magyar és az újabb, kissé esetlen román ott álldogál békésen egymással szemben, figyelvén a gondozatlan térségen sietősen átvágó aradiakat.
Midőn egy évtizede ott jártam, Aradon még gyakran hallottam magyar szót, két hete viszont csak abban a több épületre kiterjedő magyar kulturális létesítményben, amelyben az ottani két magyar szerkesztőség, a magyar kulturális egyesület és egy magyar vendéglő található. Máskülönben a város, amelynek lakossága az utolsó osztrák-magyar népszámlálás alkalmával, 1910-ben 77 542 főt számlált, ebből 48 761 fő magyarnak, 14 949 románnak, 11 320 németnek, 1 850 szerbnek vallotta magát, azaz a magyarok túlnyomó: 62,9 %-os többségben éltek, a románok aránya 19,2 %, a németeké 14,6 %, a szerbeké 2,4 % volt. Nos, mindez a rendelkezésre álló 1992-es román népszámlálás adatai szerint a következőkben változott: a város lakossága 190 114 főt tett ki, ebből 151 436 volt a román, 29 828 a magyar, 4 142 a német és mindössze 888 a szerb (viszont 2 138 a cigány). Azaz a magyarok aránya 15,7 %, a románoké 79,6 %, a németeké 2,18 %, a szerbeké 0,47 % (és a cigányoké 1,12 %). A legtöbb, korábban nagy (vagy relatív) többségben magyarok által lakott erdélyi, partiumi, bánsági város etnikai képe ehhez hasonlóan alakult át, és már csak a Székelyföld városai tekinthetők magyar településnek, Marosvásárhely nagyon kicsiny magyar többsége is felettébb ingatag. Mindez, amiről az imént beszéltem, arra utal, hogy az erdélyi (és általában a Kárpát-medencei) magyar kisebbségvédelmi stratégiát: a kisebbségi sorsban élő magyarság védelmének stratégiáját újra és újra át kell gondolnunk. A korábban követett megfontolások és eljárások (és főként az általánosságban érvényesített politikai retorika) ugyanis már régen csődöt mondtak, és ahogy magam látom, szinte minden téren nagy-nagy bizonytalanság tapasztalható.
Mára Arad talán a múlt század kilencvenes éveiben rögzített és az imént bemutatott adatsorhoz képest is radikálisan megváltozott. Tíz esztendeje a belvárosban még gyakran megütötte a fülemet a magyar szó (akárcsak Temesváron vagy éppen Brassóban), mára ezek a szavak jóformán eltűntek: Arad román nagyvárossá vált és csupán néhány kisebb nyelvszigeten – a magyar kulturális egyesületben, a magyar szerkesztőségekben, a római katolikus és református templomban és néhány magyar iskolában lehet magyar beszédet hallani. Aki ma nemzetstratégiáról beszél, annak erre a változásra: a magyar szó elnémulására mindenképpen fel kell figyelnie. Hiszen Aradot, Temesvárt és Brassót meglehetősen gyors ütemben követi Kolozsvár, Nagyvárad és Szatmárnémeti, ott van nyomukban Marosvásárhely, amely néhány esztendeje még az erdélyi magyarság „fellegvárának” számított, s ugyancsak alaposan megfogyatkozott a magyarság létszáma, jóllehet ma még abszolút többséget alkot olyan városokban, mint a Székelyföld legendás központjai: Csikszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy és Gyergyószentmiklós.
Pomogáts Béla
Nyugati Jelen (Arad)
2013. december 19.
Mátyás király és az utódok
Kötelékek – kézfogások
Adventi este Kolozsvár Főterén. Mátyás biztosan ül a lován. Ha zavarja, ha nem: a virágágyások végképp eltűntek az így jóval nagyobbnak látszó előtérből (télidőben amúgy sem gyönyörködhetne szabadtéri virágokban, ezt a kitartó hagyományőrzőknek is be kell látniuk). Akkora a Cs. Szabó László által úgy hetven éve megcsodált, páratlannak mondott tér, hogy elfér rajta a hidegek érkeztén összekovácsolt korcsolyapálya, az itt újdonságnak számító körhinta (csak gyerekeknek, lovacskákkal), no meg az alkalmanként vissza-visszatérő sok bódé – karácsony közeledtén elsősorban édességeket, csecsebecséket kínálnak a vásárlóknak. Ha pedig nagy királyunk egy kicsit jobbra néz, tekintélyes fedett pódiumot lát; és hogy a füle se maradjon kielégítetlenül, a katonazenekar a Csendes éjt játssza. (Amikor épp nincs élő zene, szól a gépi, ugyancsak karácsonyi dalokkal.)
Mátyás király tehát nem unatkozik, nem csak a vezéreit nézheti – gyönyörködhet akár az óriás, fényben úszó karácsonyfában, akár a fénykapukban –, miközben szegény Mihai Viteazulnak, egy szerényebb téren, szobor-magányát csupán néhány kisebb vagy termetesebb, pirosba öltöztetett fenyő oldja. Nem hiába, hogy a két lovasszobrot annyi minden választja el egymástól, többek között az, ami az autentikus művészet, Fadrusz János évszázados telitalálata és a kései pótlék között tátong.
Szabadság (Kolozsvár)
Kötelékek – kézfogások
Adventi este Kolozsvár Főterén. Mátyás biztosan ül a lován. Ha zavarja, ha nem: a virágágyások végképp eltűntek az így jóval nagyobbnak látszó előtérből (télidőben amúgy sem gyönyörködhetne szabadtéri virágokban, ezt a kitartó hagyományőrzőknek is be kell látniuk). Akkora a Cs. Szabó László által úgy hetven éve megcsodált, páratlannak mondott tér, hogy elfér rajta a hidegek érkeztén összekovácsolt korcsolyapálya, az itt újdonságnak számító körhinta (csak gyerekeknek, lovacskákkal), no meg az alkalmanként vissza-visszatérő sok bódé – karácsony közeledtén elsősorban édességeket, csecsebecséket kínálnak a vásárlóknak. Ha pedig nagy királyunk egy kicsit jobbra néz, tekintélyes fedett pódiumot lát; és hogy a füle se maradjon kielégítetlenül, a katonazenekar a Csendes éjt játssza. (Amikor épp nincs élő zene, szól a gépi, ugyancsak karácsonyi dalokkal.)
Mátyás király tehát nem unatkozik, nem csak a vezéreit nézheti – gyönyörködhet akár az óriás, fényben úszó karácsonyfában, akár a fénykapukban –, miközben szegény Mihai Viteazulnak, egy szerényebb téren, szobor-magányát csupán néhány kisebb vagy termetesebb, pirosba öltöztetett fenyő oldja. Nem hiába, hogy a két lovasszobrot annyi minden választja el egymástól, többek között az, ami az autentikus művészet, Fadrusz János évszázados telitalálata és a kései pótlék között tátong.
Szabadság (Kolozsvár)