Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. szeptember 17.
A házvezetőnő román utódaié a kolozsvári Bánffy-palota
Bírálta kolozsvári látogatása alkalmával Daniel Barbu művelődési miniszter a Szépművészeti Múzeumként működő Bánffy-palota visszaszolgáltatását.
A tárcavezető hozzátette: az állam élni kíván visszavásárlási jogával, amennyiben a tulajdonos úgy döntene, hogy eladja a barokk palotát. A Szabadság értesülései szerint Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot.
A kormányzó az ingatlan egy részét annak idején ráhagyta. Barbu azt is elmondta, a törvényes előírás szerint a visszaszolgáltatott ingatlanok korábbi rendeltetését tíz éven keresztül biztosítania kell a tulajdonosnak, viszont az állam 2014-től így már nem támogathatja az intézmény működését.
Háromszék / kronika.ro
Erdély.ma
Bírálta kolozsvári látogatása alkalmával Daniel Barbu művelődési miniszter a Szépművészeti Múzeumként működő Bánffy-palota visszaszolgáltatását.
A tárcavezető hozzátette: az állam élni kíván visszavásárlási jogával, amennyiben a tulajdonos úgy döntene, hogy eladja a barokk palotát. A Szabadság értesülései szerint Bánffy György egyik házvezetőnőjének román anyanyelvű utódai szerezték meg a tulajdonjogot.
A kormányzó az ingatlan egy részét annak idején ráhagyta. Barbu azt is elmondta, a törvényes előírás szerint a visszaszolgáltatott ingatlanok korábbi rendeltetését tíz éven keresztül biztosítania kell a tulajdonosnak, viszont az állam 2014-től így már nem támogathatja az intézmény működését.
Háromszék / kronika.ro
Erdély.ma
2013. szeptember 17.
Nyilatkozat a FUEN által benyújtott európai polgári kezdeményezés elutasítása tárgyában
Az Európai Bizottság főtitkársága tegnap, szeptember 16-án hozta nyilvánosságra elutasító válaszát az Európai Népcsoportok Föderatív Uniója (FUEN) által benyújtott európai polgári kezdeményezés tárgyában. A válasz indoklása önmagában sokatmondó. Bár az uniót megalapozó szerződések védik a nyelvi és kulturális sokszínűséget és tiltják a valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetést, mégsem alkotható európai jogszabály a fentebb említett értékek védelmében. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy bár ez év júniusában, a dél-tiroli Brixenben átadtuk saját kezdeményezésünk szövegét és az EB jogi szolgálatának negatív véleményezését, az RMDSZ szakértőinek nem sikerült olyan szövegváltozatot alkotniuk, amelyet elfogadhatónak nyilvánítanának Brüsszelben. A jelenlegi az immár negyedik Brüsszeli visszautasítás a nemzeti közösségek jogai érdekében indítandó polgári kezdeményezések ügyében.
A magyar-magyar szolidaritás, az európai kisebbségi szolidaritás és az autonómiáért történő közös fellépés lehetősége ilyen körülmények között újból felértékelődik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács továbbra is fenntartja véleményét: a. az európai polgári kezdeményezés ügyének nem szabad a politikai verseny áldozatává válnia;
b. felkérjük Tőkés Lászlót, a KMAT elnökét, hogy hívja össze a Kárpát-medence magyar szervezeteinek vezetőit;
c. a magyar-magyar szolidaritás jegyében felkérjük az RMDSZ-t, hogy vizsgálja felül korábbi álláspontját, és vegyen részt a KMAT munkálatain egy közös európai polgári kezdeményezés megszövegezése érdekében.
Az európai intézmények közönyös, elutasító magatartását csakis közös európai összefogással lehet megváltoztatni. 2013. szeptember 17.
Brüsszel-Kolozsvár Sándor Krisztina
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke
Szilágyi Zsolt
az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke
Erdély.ma
Az Európai Bizottság főtitkársága tegnap, szeptember 16-án hozta nyilvánosságra elutasító válaszát az Európai Népcsoportok Föderatív Uniója (FUEN) által benyújtott európai polgári kezdeményezés tárgyában. A válasz indoklása önmagában sokatmondó. Bár az uniót megalapozó szerződések védik a nyelvi és kulturális sokszínűséget és tiltják a valamely nemzeti kisebbséghez való tartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetést, mégsem alkotható európai jogszabály a fentebb említett értékek védelmében. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy bár ez év júniusában, a dél-tiroli Brixenben átadtuk saját kezdeményezésünk szövegét és az EB jogi szolgálatának negatív véleményezését, az RMDSZ szakértőinek nem sikerült olyan szövegváltozatot alkotniuk, amelyet elfogadhatónak nyilvánítanának Brüsszelben. A jelenlegi az immár negyedik Brüsszeli visszautasítás a nemzeti közösségek jogai érdekében indítandó polgári kezdeményezések ügyében.
A magyar-magyar szolidaritás, az európai kisebbségi szolidaritás és az autonómiáért történő közös fellépés lehetősége ilyen körülmények között újból felértékelődik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács továbbra is fenntartja véleményét: a. az európai polgári kezdeményezés ügyének nem szabad a politikai verseny áldozatává válnia;
b. felkérjük Tőkés Lászlót, a KMAT elnökét, hogy hívja össze a Kárpát-medence magyar szervezeteinek vezetőit;
c. a magyar-magyar szolidaritás jegyében felkérjük az RMDSZ-t, hogy vizsgálja felül korábbi álláspontját, és vegyen részt a KMAT munkálatain egy közös európai polgári kezdeményezés megszövegezése érdekében.
Az európai intézmények közönyös, elutasító magatartását csakis közös európai összefogással lehet megváltoztatni. 2013. szeptember 17.
Brüsszel-Kolozsvár Sándor Krisztina
az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke
Szilágyi Zsolt
az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke
Erdély.ma
2013. szeptember 17.
Kevesebb osztály a Bod Péter Tanítóképzőben (Kézdivásárhely)
Tizenegy osztályban 295 tanulóval kezdte az új tanévet tegnap a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző. Harminc-harminc tanulóval két kilencedik, egy óvó-tanító képzős és egy filológia–nyelv osztály indult. Tíz osztály középiskolai, egy pedig technikumi. Az előző tanévhez viszonyítva idén egy líceumi és egy technikumi osztállyal indult kevesebb.
A tanévnyitó Beder Imre református lelkipásztor áldásával kezdődött, majd Len Rita iskolaigazgató szólt az egybegyűltekhez, köszöntötte a gólyákat és az iskola többi tanulóját, illetve a pedagógusokat. Külön megköszönte eddigi munkáját a nyáron nyugdíjba vonult László Katalin volt iskolaigazgatónak. A megyei tanfelügyelőség üdvözletét Kőmíves Noémi magyar szakos tanfelügyelő, a polgárközeli rendőrség üzenetét pedig Szőcs Tibor tolmácsolta. Ezt követően az iskola tanulói tanévnyitó műsort mutattak be.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Tizenegy osztályban 295 tanulóval kezdte az új tanévet tegnap a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző. Harminc-harminc tanulóval két kilencedik, egy óvó-tanító képzős és egy filológia–nyelv osztály indult. Tíz osztály középiskolai, egy pedig technikumi. Az előző tanévhez viszonyítva idén egy líceumi és egy technikumi osztállyal indult kevesebb.
A tanévnyitó Beder Imre református lelkipásztor áldásával kezdődött, majd Len Rita iskolaigazgató szólt az egybegyűltekhez, köszöntötte a gólyákat és az iskola többi tanulóját, illetve a pedagógusokat. Külön megköszönte eddigi munkáját a nyáron nyugdíjba vonult László Katalin volt iskolaigazgatónak. A megyei tanfelügyelőség üdvözletét Kőmíves Noémi magyar szakos tanfelügyelő, a polgárközeli rendőrség üzenetét pedig Szőcs Tibor tolmácsolta. Ezt követően az iskola tanulói tanévnyitó műsort mutattak be.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2013. szeptember 17.
Szórványbástya-erősítés
Szászrégeni Magyar Kulturális Napok
Nagyon sikeres, telt házas rendezvényt szervezett a hét végén a Kemény János Művelődési Társaság és az RMDSZ városi szervezete Szászrégenben, az első Magyar Kulturális Napokat. A rendezvény lényegét talán Nagy András volt polgármester ünnepi beszédéből vett idézettel foglalhatnánk össze: ...az esemény nem más, mint a kultúránk, anyanyelvünk, hagyományaink ápolására irányuló törekvés. Mi itt Szászrégenben akarunk itthon lenni, helyi szinten szerveződni, magyarul beszélni, dalolni, zenélni, táncolni, szórakozni...
A rendezvény első mozzanata a magyarrégeni templomkertben volt, ahol pénteken délelőtt a magyarrégeni 037-es Koós Ferenc cserkészcsapat toborzót szervezett. Ezen több mint 40 iskolás vett részt, azzal a céllal, hogy a mozgalomba frissen bekapcsolódottak a "nagy elődöktől" kapjanak tájékoztatót arról, hogy mit is jelentett a betiltás előtt és mit jelent most cserkésznek lenni.
Ennek a gondolatnak a jegyében szervezték meg, ugyancsak délelőtt, a radnótfájai kistemplomban azt a történelmi vetélkedőt, ahol négy középiskolás csapat mérte össze ismereteit Szászrégen múltjáról, s arról is kellett érvelniük a zsűrinek, hogy miért jó régeninek lenni? A versenyt a Regun csapat nyerte, de tulajdonképpen senki sem veszített, hiszen igen érdekes történelmi ismeretekkel gazdagodhattak a diákok.
A Magyar Kulturális Napok megnyitója pénteken este volt az Eugen Nicoara Művelődési Házban, ahol házigazdaként először Nagy András volt polgármester, az RMDSZ Szászrégen körzeti elnöke szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a rendezvénynek hagyományt szeretnének teremteni, hiszen az a célja, hogy a magyarságot, a megbékélést, a közös akaratot és az összefogást szolgálja.
Dr. Zsigmond Barna Pál, a csíkszeredai magyar konzulátus főkonzulja dicséretesnek mondta a kezdeményezést, szerinte a szórványbástyákat így lehet megtartani, s azt is elárulta, marosvásárhelyiként mindig szívesen utazott Régenbe, s csak jó emlékei vannak a városról.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a kulturális rendezvény mellett jó példával is szolgált a szórványépítkezésről. Kiemelte Ady István kisfülpösi lelkipásztor áldásos munkáját, aki nemcsak az említett településen, hanem Szászrégenben is szórványkollégiumot szeretne beindítani. A kultúra mellett a megtartó erőnk az oktatás, a nevelés – ezért jó példa a tiszteletes kezdeményezése. Felszólalt még Szép Gyula, a Communitas Alapítvány kuratóriumának tagja, aki a szervezőket a támogatásukról biztosította.
A továbbiakban díjazták a különböző diákvetélkedők nyerteseit, majd életműdíjat kapott id. Jorga Ferenc képzőművész és Samu Pál tanár, a magyarrégeni cserkészcsapat alapító tagja és volt vezetője.
Az ünnepi műsorban fellépett Ördög Tímea és Ördög Ödön testvérpár, a szászrégeni Sófár ifjúsági keresztény zenekar tagjai, majd az Ördögbál című táncszínházi produkciót láthatták a jelenlevők.
Az ünnepség szombaton folytatódott. Délelőtt a magyarrégeni imaházban – Baróthi Ádám és Jorga Ferenc szászrégeni képzőművészek szervezésében – nyolc szászrégeni és elszármazott képzőművész munkáiból álló kiállítást nyitottak meg. Ezalatt az Eugen Nicoara Művelődési Ház nagytermét a diákok foglalták el szüleikkel, társaikkal együtt, ugyanis az általuk előkészített műsorral léptek fel. A zömében negyedik osztályosokból álló Csipetkék a Ludas Matyi színjátékot adta elő, a nyolcadikosok Rosszcsontok színjátszói az Érettségi című iskolás vígjátékot mutatták be, majd népdal- és néptánc-előadás is volt. Felléptek a Gyöngyharmat és a Gyöngyvirág együttesek és a korábban Szászrégenben szervezett Rügyecske hagyományőrző népdalvetélkedő döntősei is.
Délután a zsúfolásig megtelt DIO Házban két fiatal történész, László Márton és Novák Zoltán Szászrégen közelmúltjáról értekezett, sok olyan új adattal, ténnyel egészítve ki a város krónikáját. A színházkedvelők este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió közös produkcióját, a Bányavirágot tekinthették meg.
Vasárnap délelőtt az ünnepség a városi parkba és a sportkomplexumba költözött. Reggel a sportteremben minifoci-bajnokságot tartottak. A turné végén a magyarrégeni csapat vehette át a szimbolikus kupát – mondhatni várható volt, hiszen több évtizede együtt focizó öregfiúkról van szó, akiket a pályán Nagy András irányít... Igen nagy érdeklődés volt a gulyásfőző verseny iránt is, tíz csapat nevezett be. Hosszan tartó mérlegelés, kóstolgatás után dőlt el, hogy ki főzte a legízletesebb gulyást. Gasztronómia terén az abafájiaknak járt az "arany fakanál". De mindenki láthatta, aki ott járt, hogy mindegyik készítmény versenyképes volt, hiszen pillanatok alatt kiürültek az üstök.
Délután az Avântul-pályán felállított színpadon néptánc- előadásokkal indult a műsor. A felfalui Bíborka, a beresztelki Lángvirág, a szászrégeni Eugen Nicoara Művelődési Ház Rügyecskék tánccsoportjai fűtöttek be a színpadon. Népdalokat is adtak elő, és a kisebbekkel interaktív vetélkedő zajlott, valamint kívánságműsor, amelyet a katolikus egyház In Eternum könnyűzene-együttese szolgáltatott. A rendezvény két legismertebb szászrégeni előadóművész fellépésével zárult. Színpadra lépett Szabó Előd és a Titán zenekar, valamint Vizi Imre.
A háromnapos rendezvény ezúttal nem tűzijátékkal, hanem meghittebb mozzanattal, lampioneregetéssel zárult – talán szimbolikus gesztusként jelezve, itt vagyunk, együtt vagyunk, megmaradunk...
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
Szászrégeni Magyar Kulturális Napok
Nagyon sikeres, telt házas rendezvényt szervezett a hét végén a Kemény János Művelődési Társaság és az RMDSZ városi szervezete Szászrégenben, az első Magyar Kulturális Napokat. A rendezvény lényegét talán Nagy András volt polgármester ünnepi beszédéből vett idézettel foglalhatnánk össze: ...az esemény nem más, mint a kultúránk, anyanyelvünk, hagyományaink ápolására irányuló törekvés. Mi itt Szászrégenben akarunk itthon lenni, helyi szinten szerveződni, magyarul beszélni, dalolni, zenélni, táncolni, szórakozni...
A rendezvény első mozzanata a magyarrégeni templomkertben volt, ahol pénteken délelőtt a magyarrégeni 037-es Koós Ferenc cserkészcsapat toborzót szervezett. Ezen több mint 40 iskolás vett részt, azzal a céllal, hogy a mozgalomba frissen bekapcsolódottak a "nagy elődöktől" kapjanak tájékoztatót arról, hogy mit is jelentett a betiltás előtt és mit jelent most cserkésznek lenni.
Ennek a gondolatnak a jegyében szervezték meg, ugyancsak délelőtt, a radnótfájai kistemplomban azt a történelmi vetélkedőt, ahol négy középiskolás csapat mérte össze ismereteit Szászrégen múltjáról, s arról is kellett érvelniük a zsűrinek, hogy miért jó régeninek lenni? A versenyt a Regun csapat nyerte, de tulajdonképpen senki sem veszített, hiszen igen érdekes történelmi ismeretekkel gazdagodhattak a diákok.
A Magyar Kulturális Napok megnyitója pénteken este volt az Eugen Nicoara Művelődési Házban, ahol házigazdaként először Nagy András volt polgármester, az RMDSZ Szászrégen körzeti elnöke szólalt fel, hangsúlyozva, hogy a rendezvénynek hagyományt szeretnének teremteni, hiszen az a célja, hogy a magyarságot, a megbékélést, a közös akaratot és az összefogást szolgálja.
Dr. Zsigmond Barna Pál, a csíkszeredai magyar konzulátus főkonzulja dicséretesnek mondta a kezdeményezést, szerinte a szórványbástyákat így lehet megtartani, s azt is elárulta, marosvásárhelyiként mindig szívesen utazott Régenbe, s csak jó emlékei vannak a városról.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke a kulturális rendezvény mellett jó példával is szolgált a szórványépítkezésről. Kiemelte Ady István kisfülpösi lelkipásztor áldásos munkáját, aki nemcsak az említett településen, hanem Szászrégenben is szórványkollégiumot szeretne beindítani. A kultúra mellett a megtartó erőnk az oktatás, a nevelés – ezért jó példa a tiszteletes kezdeményezése. Felszólalt még Szép Gyula, a Communitas Alapítvány kuratóriumának tagja, aki a szervezőket a támogatásukról biztosította.
A továbbiakban díjazták a különböző diákvetélkedők nyerteseit, majd életműdíjat kapott id. Jorga Ferenc képzőművész és Samu Pál tanár, a magyarrégeni cserkészcsapat alapító tagja és volt vezetője.
Az ünnepi műsorban fellépett Ördög Tímea és Ördög Ödön testvérpár, a szászrégeni Sófár ifjúsági keresztény zenekar tagjai, majd az Ördögbál című táncszínházi produkciót láthatták a jelenlevők.
Az ünnepség szombaton folytatódott. Délelőtt a magyarrégeni imaházban – Baróthi Ádám és Jorga Ferenc szászrégeni képzőművészek szervezésében – nyolc szászrégeni és elszármazott képzőművész munkáiból álló kiállítást nyitottak meg. Ezalatt az Eugen Nicoara Művelődési Ház nagytermét a diákok foglalták el szüleikkel, társaikkal együtt, ugyanis az általuk előkészített műsorral léptek fel. A zömében negyedik osztályosokból álló Csipetkék a Ludas Matyi színjátékot adta elő, a nyolcadikosok Rosszcsontok színjátszói az Érettségi című iskolás vígjátékot mutatták be, majd népdal- és néptánc-előadás is volt. Felléptek a Gyöngyharmat és a Gyöngyvirág együttesek és a korábban Szászrégenben szervezett Rügyecske hagyományőrző népdalvetélkedő döntősei is.
Délután a zsúfolásig megtelt DIO Házban két fiatal történész, László Márton és Novák Zoltán Szászrégen közelmúltjáról értekezett, sok olyan új adattal, ténnyel egészítve ki a város krónikáját. A színházkedvelők este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió közös produkcióját, a Bányavirágot tekinthették meg.
Vasárnap délelőtt az ünnepség a városi parkba és a sportkomplexumba költözött. Reggel a sportteremben minifoci-bajnokságot tartottak. A turné végén a magyarrégeni csapat vehette át a szimbolikus kupát – mondhatni várható volt, hiszen több évtizede együtt focizó öregfiúkról van szó, akiket a pályán Nagy András irányít... Igen nagy érdeklődés volt a gulyásfőző verseny iránt is, tíz csapat nevezett be. Hosszan tartó mérlegelés, kóstolgatás után dőlt el, hogy ki főzte a legízletesebb gulyást. Gasztronómia terén az abafájiaknak járt az "arany fakanál". De mindenki láthatta, aki ott járt, hogy mindegyik készítmény versenyképes volt, hiszen pillanatok alatt kiürültek az üstök.
Délután az Avântul-pályán felállított színpadon néptánc- előadásokkal indult a műsor. A felfalui Bíborka, a beresztelki Lángvirág, a szászrégeni Eugen Nicoara Művelődési Ház Rügyecskék tánccsoportjai fűtöttek be a színpadon. Népdalokat is adtak elő, és a kisebbekkel interaktív vetélkedő zajlott, valamint kívánságműsor, amelyet a katolikus egyház In Eternum könnyűzene-együttese szolgáltatott. A rendezvény két legismertebb szászrégeni előadóművész fellépésével zárult. Színpadra lépett Szabó Előd és a Titán zenekar, valamint Vizi Imre.
A háromnapos rendezvény ezúttal nem tűzijátékkal, hanem meghittebb mozzanattal, lampioneregetéssel zárult – talán szimbolikus gesztusként jelezve, itt vagyunk, együtt vagyunk, megmaradunk...
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
2013. szeptember 17.
Tanévnyitó a Téglásban
Magyarságbástyává nőtt iskola
Kilencedik tanévét kezdte ma a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az ünnepi tanévnyitón pedagógusok, szülők és diákok mellett az RMDSZ, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi magyar egyházak, illetve számos közintézmény és civilszervezet képviselői is jelen voltak.
Kocsis Attila Levente iskolaigazgató örömmel köszöntötte a tanintézmény több mint hatszáz diákját, köztük a két előkészítő osztályba iratkozott gyermekeket és persze a pedagóguskollégákat, szülőket, meghívottakat. Derűs hangnemben indított beszédében azonban hangsúlyozta: az idei tanév komoly kihívást jelent a tanintézmény számára. Elsősorban azért, mivel a tavalyi végzősök kiemelkedően jó érettségi eredményei igencsak magasra helyezték a mércét. – A nyári érettségi nyomán, amikor a matematika-informatika osztályunkban száz százalékos sikert könyvelhettünk el, iskolánk a megye legjobb tanintézményeinek sorába került. Úgy kell dolgoznunk, hogy ezt az eredményt megtartsuk, s ha lehet, még jobbá csiszoljuk – fogalmazott az igazgató. Az idei tanév kihívásai között azonban a tanügyi rendszerben várható változásokat is megemlítette. – Lesznek előre betervezett változások, mint a második, negyedik és hatodik osztály végi felmérések, amikre időben fel lehet készülni. Van azonban néhány olyan hirtelen módosítás, amikre nem számítottunk. Ilyen a nyolcadik végi vizsgajegy felértékelődése, illetve a tanév szerkezeti átrendezése. Önmagában egyik sem rossz, de nem számítottunk rá. Nagyon remélem, hogy e tanévtől, az eredményesség érdekében ritkulni fognak a váratlan változásokat hozó minisztériumi rendeletek – fogalmazott a tanintézmény vezetője.
Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc Alapítvány igazgatója a változó rendszerben a diákok felelős magatartására hívta fel a figyelmet. – Az iskolában töltött évek alatt fel kell építenetek a tudás falát. Ebben helyet kapnak a nagy kövek és az apró kavicsok is. Fontos, hogy egyetlen kő se maradjon ki, és mindent időben, pontosan a helyére illesszetek. Mert ennek a falnak kell megbírnia majd az érettségit. S ha nem elég alapos az építkezés, a fal összedől – hívta fel a figyelmet Palkó Cecília.
Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelő asszony is a céltudatos tanulásra, munkavégzésre buzdított. – Minden nap jelöljetek ki magatok számára egy apró lépést, mely az igazi nagy célotok felé vezet, és azt próbáljátok becsülettel megtenni. Este vonjatok mérleget, hogy pontos képetek legyen az előrehaladásotokról – biztatta a diákokat a tanfelügyelő, majd felolvasta a megyei főtanfelügyelő üdvözletét.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke az első tanévkezdést idézte fel beszédében. „2005. szeptember 12-én csengettek be először az önálló magyar iskolába itt, Déván. Életem felejthetetlen napjai közé tartozik az első tanévnyitó, mindig emlékezni fogok rá. Akkor és a későbbiekben is, még sokáig voltak kételkedők, akik nem igazán bíztak az akkor megszülető önálló magyar oktatási intézmény jövőjében. Ma már világosan látszik mindenki számára, hogy kilenc évvel ezelőtt nem csupán iskolát avattunk, hanem erős magyarság-bástyát hoztunk létre, talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy Dél-Erdély legerősebb magyarság-bástyája lett a Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az összefogás által született ez az iskola: a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi egyházak, a magyar közösség kiállása és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következetes támogatása együttesen eredményezte a Téglás Gábor Elméleti Líceum megszületését” – fogalmazott Winkler Gyula. Az EP-képviselő beszédében utalt az iskola névadójának szellemi örökségére is. Téglás Gábor nemcsak tanár és hosszú évtizedekig iskolaigazgató volt, hanem kutatóként és régészként is dolgozott a Hunyad Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat igazgatójaként. Ezt a szellemi örökséget folytatta tulajdonképpen az iskola azáltal, hogy a tavaly bekapcsolódott az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket nevet viselő mozgalomba. „Nemcsak, hogy bekapcsolódtunk, hanem jóval többet tettünk, hiszen a mozgalom tavalyi legsikeresebb rendezvénysorozatát valósítottuk meg iskolaverseny formájában, éppen ezért arra kérem az iskola vezetőségét, szervezzük meg idén is a vetélkedőt, hogy követendő példává válhassunk akár egész Erdélyben” – mondta Winkler Gyula a tanévnyitón.
A továbbiakban felszólalt Széll Lőrinc, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője is, majd Koppándi Benczédi Zoltán unitárius lelkész és Albert Leánder ferences atya Isten áldását kérte a tanintézmény munkaközösségére.
Az idei tanévnyitó ünnepélyességéhez az iskola legkisebb diákjai is hozzájárultak, ragyogó szemmel, szép, tiszta kiejtéssel szavalva a vakáció-búcsúztató, iskolaköszöntő verseket.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
Magyarságbástyává nőtt iskola
Kilencedik tanévét kezdte ma a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az ünnepi tanévnyitón pedagógusok, szülők és diákok mellett az RMDSZ, a dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi magyar egyházak, illetve számos közintézmény és civilszervezet képviselői is jelen voltak.
Kocsis Attila Levente iskolaigazgató örömmel köszöntötte a tanintézmény több mint hatszáz diákját, köztük a két előkészítő osztályba iratkozott gyermekeket és persze a pedagóguskollégákat, szülőket, meghívottakat. Derűs hangnemben indított beszédében azonban hangsúlyozta: az idei tanév komoly kihívást jelent a tanintézmény számára. Elsősorban azért, mivel a tavalyi végzősök kiemelkedően jó érettségi eredményei igencsak magasra helyezték a mércét. – A nyári érettségi nyomán, amikor a matematika-informatika osztályunkban száz százalékos sikert könyvelhettünk el, iskolánk a megye legjobb tanintézményeinek sorába került. Úgy kell dolgoznunk, hogy ezt az eredményt megtartsuk, s ha lehet, még jobbá csiszoljuk – fogalmazott az igazgató. Az idei tanév kihívásai között azonban a tanügyi rendszerben várható változásokat is megemlítette. – Lesznek előre betervezett változások, mint a második, negyedik és hatodik osztály végi felmérések, amikre időben fel lehet készülni. Van azonban néhány olyan hirtelen módosítás, amikre nem számítottunk. Ilyen a nyolcadik végi vizsgajegy felértékelődése, illetve a tanév szerkezeti átrendezése. Önmagában egyik sem rossz, de nem számítottunk rá. Nagyon remélem, hogy e tanévtől, az eredményesség érdekében ritkulni fognak a váratlan változásokat hozó minisztériumi rendeletek – fogalmazott a tanintézmény vezetője.
Palkó Cecília, a dévai Szent Ferenc Alapítvány igazgatója a változó rendszerben a diákok felelős magatartására hívta fel a figyelmet. – Az iskolában töltött évek alatt fel kell építenetek a tudás falát. Ebben helyet kapnak a nagy kövek és az apró kavicsok is. Fontos, hogy egyetlen kő se maradjon ki, és mindent időben, pontosan a helyére illesszetek. Mert ennek a falnak kell megbírnia majd az érettségit. S ha nem elég alapos az építkezés, a fal összedől – hívta fel a figyelmet Palkó Cecília.
Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelő asszony is a céltudatos tanulásra, munkavégzésre buzdított. – Minden nap jelöljetek ki magatok számára egy apró lépést, mely az igazi nagy célotok felé vezet, és azt próbáljátok becsülettel megtenni. Este vonjatok mérleget, hogy pontos képetek legyen az előrehaladásotokról – biztatta a diákokat a tanfelügyelő, majd felolvasta a megyei főtanfelügyelő üdvözletét.
Winkler Gyula EP-képviselő, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke az első tanévkezdést idézte fel beszédében. „2005. szeptember 12-én csengettek be először az önálló magyar iskolába itt, Déván. Életem felejthetetlen napjai közé tartozik az első tanévnyitó, mindig emlékezni fogok rá. Akkor és a későbbiekben is, még sokáig voltak kételkedők, akik nem igazán bíztak az akkor megszülető önálló magyar oktatási intézmény jövőjében. Ma már világosan látszik mindenki számára, hogy kilenc évvel ezelőtt nem csupán iskolát avattunk, hanem erős magyarság-bástyát hoztunk létre, talán nem hibázok, ha azt mondom, hogy Dél-Erdély legerősebb magyarság-bástyája lett a Téglás Gábor Elméleti Líceum. Az összefogás által született ez az iskola: a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, a történelmi egyházak, a magyar közösség kiállása és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség következetes támogatása együttesen eredményezte a Téglás Gábor Elméleti Líceum megszületését” – fogalmazott Winkler Gyula. Az EP-képviselő beszédében utalt az iskola névadójának szellemi örökségére is. Téglás Gábor nemcsak tanár és hosszú évtizedekig iskolaigazgató volt, hanem kutatóként és régészként is dolgozott a Hunyad Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat igazgatójaként. Ezt a szellemi örökséget folytatta tulajdonképpen az iskola azáltal, hogy a tavaly bekapcsolódott az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket nevet viselő mozgalomba. „Nemcsak, hogy bekapcsolódtunk, hanem jóval többet tettünk, hiszen a mozgalom tavalyi legsikeresebb rendezvénysorozatát valósítottuk meg iskolaverseny formájában, éppen ezért arra kérem az iskola vezetőségét, szervezzük meg idén is a vetélkedőt, hogy követendő példává válhassunk akár egész Erdélyben” – mondta Winkler Gyula a tanévnyitón.
A továbbiakban felszólalt Széll Lőrinc, a Hunyad Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetője is, majd Koppándi Benczédi Zoltán unitárius lelkész és Albert Leánder ferences atya Isten áldását kérte a tanintézmény munkaközösségére.
Az idei tanévnyitó ünnepélyességéhez az iskola legkisebb diákjai is hozzájárultak, ragyogó szemmel, szép, tiszta kiejtéssel szavalva a vakáció-búcsúztató, iskolaköszöntő verseket.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2013. szeptember 17.
Óriási érdeklődés a most indított magyar szakoktatás iránt
Közel 90 ezer Kolozs megyei gyerek kezdte meg a 2013/2014-es tanévet
Valentin Cuibus, Kolozs megye főtanfelügyelője az általa vezetett intézményben tartott sajtótájékoztatón bejelentette: megyénkben tegnap 87 642 gyerek számára kezdődött el a 2013/2014-es tanév – a tanfelügyelőség nyilvántartásában 18 299 óvodás és 69 343 iskolás szerepel. A főtanfelügyelő beszámolt arról is, hogy tavalyhoz képest idén 1400-zal nőtt meg az előkészítő osztályba beíratott gyerekek száma, majd több fontos célkitűzést fogalmazott meg a 2013/2014-es tanévre vonatkozólag, köztük azt is, hogy a technológiai profilú kilencedik osztályok aránya érje el az 50 százalékot. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén beindított magyar tannyelvű kilencedikes szakosztályok iránt óriási volt az érdeklődés. Összeállításunkban ugyanakkor beszámolunk a kolozsvári iskolák tanévnyitó ünnepségéről is, hiszen a Református Kollégium kivételével valamennyi magyar líceumban tegnap szólalt meg először a csengő.
– Idén 5349 gyerek kezdte el az előkészítő osztályt, szemben a tavalyi 3980-nal; a 2013/2014-es tanévben 257 előkészítő osztályt tartunk nyilván. Első osztályba jelenleg 4260 gyerek jár. Közülük 200-ra tehető azoknak a száma, akik tavaly nem jártak előkészítő osztályba, ám a törvény lehetőséget adott arra, hogy idén még beirathassák őket az első osztályba. Két gyereket ma, a tanévnyitó napján írattak be szüleik az előkészítő osztályba – közölte a hétfőn délben a tanfelügyelőségen megtartott sajtótájékoztatón Valentin Cuibus főtanfelügyelő, majd azt is elmondta, hogy a 2013/2014-es tanévben kevesebb kilencedikes van a megyében. Habár a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség 201 kilencedik osztályt hagyott jóvá, eddig csak 192 osztály jött létre.
A főtanfelügyelő szerint az idei célkitűzéseik között szerepel a vidéki oktatásra való fokozottabb odafigyelés, ingyenes érettségi felkészítők tartása a régebbi végzősök számára is, illetve jogilag neves belvárosi intézményekhez tartozó, ám csak elemi tagozatos tanintézetek létrehozása. – Nem tagadhatjuk le, hogy még jókora a különbség a városi és a vidéki oktatás között. Ezért a tanfelügyelőségnek fokoznia kell az együttműködést a vidéki önkormányzatokkal, mert az infrastruktúrabeli gondokat csakis ezek a hatóságok oldhatják meg. A tanulmányi eredmények javítása érdekében folytatjuk az órahallgatásokat, és havonta egyszer úgynevezett metodikai napot tartanánk a vidéki iskolákban, melyek keretében a tanárnak lehetőséget biztosítunk a tapasztalatcserére a tanfelügyelőség szakembereivel – magyarázta a főtanfelügyelő. Cuibus elmondta: a megyében, a kilencedik osztályban az elméleti oktatás 60, a technológiai pedig 40 százalékot tesz ki. Ez persze kevesebb a tanfelügyelő által korábban hangoztatott aránynál, aki szerint az elméleti oktatás arányának nem kellene meghaladnia az 50 százalékot.
Azt is megtudtuk, hogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség október elején összesen 150 ezer lejjel jutalmazza azt a 250 tanulót – és az őket oktató tanárokat –, akik dobogós helyezést értek el a tantárgyversenyek országos szakaszain. Elhangzott továbbá, hogy ingyenes képzést szervez a tanfelügyelőség azon fiatalok számára, akik korábban befejezték a 12. osztályt, és jövőre érettségizni szeretnének. A főtanfelügyelő arra buzdította tehát az érettségizni vágyó „véndiákokat”, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Delta-mutató és egyéb érdekességek
Több szülő emelt kifogást a tanfelügyelőségen azért, mert az elemi tagozatos gyerekek egy épületben, azaz egy udvaron vannak a nagyobbakkal, és ez nem jó a kicsiknek. Ezért a tanfelügyelőség kísérleti jelleggel a következő, a 2014/2015-ös tanévben neves belvárosi tanintézetekhez tartozó elemi tagozatokat hoz létre, amelyekben csak 6–11 év körüli gyerekek járnak majd. A főtanfelügyelő nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik két tanintézetről van szó, azt viszont elmondta, hogy a tanfelügyelőség most dolgozik az úgynevezett „delta-mutatószámon”. Ez a koefficiens azt vizsgálja, hogy mekkora a különbség az V–VIII. osztályos gyerekek tanulmányi átlaga és a vizsgán elért eredmények között. Amennyiben a két jegy közötti különbség meghaladja a 2-t, a tanfelügyelőség fokozott figyelemmel fordul az illető iskolák felé, és monitorizálja az ott oktatók tevékenységét.
Mint elhangzott, a nyolcadikosok és az érettségizők számára megszervezendő próbavizsgákat ettől a tanévtől nem megyei, hanem országos szinten szervezik meg. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a tételt kapja minden diák, ugyanabban az időpontban. Az elmúlt tanévben még a megyei tanfelügyelőségekre hárult a tétel kiválasztása és a vizsga lebonyolítása.
Vidéken is beteltek a magyar helyek
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén óriási volt az érdeklődés a frissen beindult kilencedikes szakképzés iránt. – A Báthory-líceumban a nyomdászati szakosztály már az első fordulóban betelt. Hasonló volt a helyzet a Brassai-líceumban indított turisztikai és az Apáczai-líceumban már hagyománnyá vált közgazdasági osztály esetében. A kolozsvári Szállításügyi Líceumban több mint harminc magyar fiatal jelentkezett az autószerelői osztályba. A válaszúti mezőgazdasági osztályban nem teltek be ugyan a helyek, de beiratkozott annyi magyar fiatal, hogy az osztály létrejöhessen. A szamosújvári P. Maior Líceumba 29 magyar gyerek jelentkezett a kilencedik reál osztályba. Ugyanitt az Ana Ipătescu Líceumbean a humán osztályba is összegyűlt annyi gyerek, amennyi az osztály működéséhez szükséges. A dési A. Mureşanu Líceumban is létrehoztunk egy reál kilencedik osztályt 16 gyerekkel. A bánffyhunyadi Vlădeasa Iskolaközpontban 14 magyar gyerek iratkozott be a közélelmezési osztályba. Nagy volt az érdeklődés a Tehnofrig Iskolaközpontban már hagyományos közélelmezési osztály iránt is – közölte a főtanfelügyelő-helyettes, aki szerint a Kolozs megyei jó példát más megyék is követhetnék.
Szabadság (Kolozsvár)
Közel 90 ezer Kolozs megyei gyerek kezdte meg a 2013/2014-es tanévet
Valentin Cuibus, Kolozs megye főtanfelügyelője az általa vezetett intézményben tartott sajtótájékoztatón bejelentette: megyénkben tegnap 87 642 gyerek számára kezdődött el a 2013/2014-es tanév – a tanfelügyelőség nyilvántartásában 18 299 óvodás és 69 343 iskolás szerepel. A főtanfelügyelő beszámolt arról is, hogy tavalyhoz képest idén 1400-zal nőtt meg az előkészítő osztályba beíratott gyerekek száma, majd több fontos célkitűzést fogalmazott meg a 2013/2014-es tanévre vonatkozólag, köztük azt is, hogy a technológiai profilú kilencedik osztályok aránya érje el az 50 százalékot. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén beindított magyar tannyelvű kilencedikes szakosztályok iránt óriási volt az érdeklődés. Összeállításunkban ugyanakkor beszámolunk a kolozsvári iskolák tanévnyitó ünnepségéről is, hiszen a Református Kollégium kivételével valamennyi magyar líceumban tegnap szólalt meg először a csengő.
– Idén 5349 gyerek kezdte el az előkészítő osztályt, szemben a tavalyi 3980-nal; a 2013/2014-es tanévben 257 előkészítő osztályt tartunk nyilván. Első osztályba jelenleg 4260 gyerek jár. Közülük 200-ra tehető azoknak a száma, akik tavaly nem jártak előkészítő osztályba, ám a törvény lehetőséget adott arra, hogy idén még beirathassák őket az első osztályba. Két gyereket ma, a tanévnyitó napján írattak be szüleik az előkészítő osztályba – közölte a hétfőn délben a tanfelügyelőségen megtartott sajtótájékoztatón Valentin Cuibus főtanfelügyelő, majd azt is elmondta, hogy a 2013/2014-es tanévben kevesebb kilencedikes van a megyében. Habár a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség 201 kilencedik osztályt hagyott jóvá, eddig csak 192 osztály jött létre.
A főtanfelügyelő szerint az idei célkitűzéseik között szerepel a vidéki oktatásra való fokozottabb odafigyelés, ingyenes érettségi felkészítők tartása a régebbi végzősök számára is, illetve jogilag neves belvárosi intézményekhez tartozó, ám csak elemi tagozatos tanintézetek létrehozása. – Nem tagadhatjuk le, hogy még jókora a különbség a városi és a vidéki oktatás között. Ezért a tanfelügyelőségnek fokoznia kell az együttműködést a vidéki önkormányzatokkal, mert az infrastruktúrabeli gondokat csakis ezek a hatóságok oldhatják meg. A tanulmányi eredmények javítása érdekében folytatjuk az órahallgatásokat, és havonta egyszer úgynevezett metodikai napot tartanánk a vidéki iskolákban, melyek keretében a tanárnak lehetőséget biztosítunk a tapasztalatcserére a tanfelügyelőség szakembereivel – magyarázta a főtanfelügyelő. Cuibus elmondta: a megyében, a kilencedik osztályban az elméleti oktatás 60, a technológiai pedig 40 százalékot tesz ki. Ez persze kevesebb a tanfelügyelő által korábban hangoztatott aránynál, aki szerint az elméleti oktatás arányának nem kellene meghaladnia az 50 százalékot.
Azt is megtudtuk, hogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség október elején összesen 150 ezer lejjel jutalmazza azt a 250 tanulót – és az őket oktató tanárokat –, akik dobogós helyezést értek el a tantárgyversenyek országos szakaszain. Elhangzott továbbá, hogy ingyenes képzést szervez a tanfelügyelőség azon fiatalok számára, akik korábban befejezték a 12. osztályt, és jövőre érettségizni szeretnének. A főtanfelügyelő arra buzdította tehát az érettségizni vágyó „véndiákokat”, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel.
Delta-mutató és egyéb érdekességek
Több szülő emelt kifogást a tanfelügyelőségen azért, mert az elemi tagozatos gyerekek egy épületben, azaz egy udvaron vannak a nagyobbakkal, és ez nem jó a kicsiknek. Ezért a tanfelügyelőség kísérleti jelleggel a következő, a 2014/2015-ös tanévben neves belvárosi tanintézetekhez tartozó elemi tagozatokat hoz létre, amelyekben csak 6–11 év körüli gyerekek járnak majd. A főtanfelügyelő nem volt hajlandó elárulni, hogy melyik két tanintézetről van szó, azt viszont elmondta, hogy a tanfelügyelőség most dolgozik az úgynevezett „delta-mutatószámon”. Ez a koefficiens azt vizsgálja, hogy mekkora a különbség az V–VIII. osztályos gyerekek tanulmányi átlaga és a vizsgán elért eredmények között. Amennyiben a két jegy közötti különbség meghaladja a 2-t, a tanfelügyelőség fokozott figyelemmel fordul az illető iskolák felé, és monitorizálja az ott oktatók tevékenységét.
Mint elhangzott, a nyolcadikosok és az érettségizők számára megszervezendő próbavizsgákat ettől a tanévtől nem megyei, hanem országos szinten szervezik meg. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a tételt kapja minden diák, ugyanabban az időpontban. Az elmúlt tanévben még a megyei tanfelügyelőségekre hárult a tétel kiválasztása és a vizsga lebonyolítása.
Vidéken is beteltek a magyar helyek
Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettestől megtudtuk: az idén óriási volt az érdeklődés a frissen beindult kilencedikes szakképzés iránt. – A Báthory-líceumban a nyomdászati szakosztály már az első fordulóban betelt. Hasonló volt a helyzet a Brassai-líceumban indított turisztikai és az Apáczai-líceumban már hagyománnyá vált közgazdasági osztály esetében. A kolozsvári Szállításügyi Líceumban több mint harminc magyar fiatal jelentkezett az autószerelői osztályba. A válaszúti mezőgazdasági osztályban nem teltek be ugyan a helyek, de beiratkozott annyi magyar fiatal, hogy az osztály létrejöhessen. A szamosújvári P. Maior Líceumba 29 magyar gyerek jelentkezett a kilencedik reál osztályba. Ugyanitt az Ana Ipătescu Líceumbean a humán osztályba is összegyűlt annyi gyerek, amennyi az osztály működéséhez szükséges. A dési A. Mureşanu Líceumban is létrehoztunk egy reál kilencedik osztályt 16 gyerekkel. A bánffyhunyadi Vlădeasa Iskolaközpontban 14 magyar gyerek iratkozott be a közélelmezési osztályba. Nagy volt az érdeklődés a Tehnofrig Iskolaközpontban már hagyományos közélelmezési osztály iránt is – közölte a főtanfelügyelő-helyettes, aki szerint a Kolozs megyei jó példát más megyék is követhetnék.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 17.
Négy országos bemutatóra készül a Kolozsvári Magyar Opera
– Nevezhetném ezt az előttünk álló időszakot az országos bemutatók évadának, hiszen december közepéig négy országos bemutatót tartunk. Nem valamilyen ismeretlen vagy esetleg új, jelenkori zeneszerzők műveit rántjuk elő, hanem az operairodalom talán legismertebb zeneszerzőinek műveiből láthat néhányat a közönség – hangsúlyozta Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója tegnap délben tartott sajtótájékoztatóján. Kifejtette: elsőként Gioachino Rossini Ory grófja című vígoperáját játsszák szeptember 22-én, vasárnap délután 6 órától, a francia nyelvű produkciót magyar és román nyelven feliratozzák. A budapesti bemutatók után, december 6-a és 8-a között Verdi Schiller-trilógiáját tűzik műsorra, a Magyar Állami Operaházzal együttműködve, Verdi születésének 200. évfordulója tiszteletére. Mint kiderült, a látványvilágában egységes trilógiát három fiatal rendező viszi színre: Zakariás Zalán (Szent Johanna/Giovanna d’Arco), Göttinger Pál (A haramiák) és Szőts Artúr (Luisa Miller).
A Budapesti Operettszínházzal együttműködve 2014. áprilisában mutatják be Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjét Kerényi Miklós Gábor rendezésében, május végén pedig, az évad utolsó bemutatójaként Mozart Figaro házassága (r.: Novák Péter) című operáját tekintheti meg a közönség. – Az elmúlt évek, évtizedek egyik legmerészebb évadát nyitjuk – mondta a folytatásban Szép Gyula, aki arra is kitért, hogy a korábban játszott előadások közül is több szerepel az idei repertoárban: januárban például a huszadik század két jelentős zeneszerzőjére, Igor Sztravinszkijre és Bartók Bélára emlékeznek a Tavaszi áldozat és A kékszakállú herceg vára előadásával, de ugyanakkor visszatér a Valahol Európában című nagysikerű musical, és természetesen idén is lesz szilveszteri szórakoztató műsor. – Remény van arra is, hogy Orbán György Bűvölet című operáját Kolozsváron is bemutassuk, erről egyelőre nem tudok részleteket mondani – fűzte hozzá az igazgató. A Bánffy Miklós-emlékév keretében, immár a 2014/2015-ös évadban szeretnék a nagyközönségnek megmutatni azokat a jelmezterveket, amelyeket Bánffy az 1917-es Kékszakállú-bemutatóra készített.
A vasárnap esti bemutató előtt, már a tegnapi sajtótájékoztatón találkozhattak az érdeklődők az Ory grófja alkotóival, akik érdekes részleteket árultak el az előadás múltjáról és jelenéről. Nagy Ibolya korrepetitor megjegyezte: vitathatatlan a darab művészeti értéke, ezt igazolja az 1828-as ősbemutató utáni kritika is. Berlioz, a kor éles tollú kritikusa, Rossini ellenlábasa ugyanis elragadtatással írt az előadásról, és véleménye szerint a mű „zenei szépségeiből két vagy három opera sikerét is biztosítani lehetne”. A korrepetitor arra is utalt, hogy a ’60-as évektől kezdődően szinte minden évtizedben megjelent egy-egy új lemezfelvétel az Ory grófjáról, és büszkén nyugtázta, hogy a mostani kolozsvári előadás ötletgazdája és címszereplője, Bardon Tony tenor Rossini legelismertebb szakértőinek mesterkurzusain vehetett részt az elmúlt időszakban. – Mostanság egyre több helyen állítják színpadra a produkciót eredeti nyelven, nemzetközi szólisták közreműködésével: 2008-ban Stuttgartban, majd 2011-ben másik három helyszínen mutatták be a vígoperát, a metropolitanbeli előadást pedig élőben követhette a magyarországi közönség a Művészetek Palotájában – sorolta Nagy Ibolya, aki a magyar nyelvű produkciók közül a 2010-es szegedi előadást említette, amelyben Adéle szerepét Miklósa Erika játszotta.
A bemutató létrejöttét támogató kolozsvári Francia Kulturális Központ képviseletében Benoît Bavouset, újonnan kinevezett igazgató volt jelen a találkozón, aki Bardon Tony remekbe szabott Ory grófját dicsérte. – Uraim, azt ajánlom önöknek, hogy vigyázzanak a feleségeikre, Ory grófja ugyanis Kolozsvár utcáin jár-kel – jegyezte meg az igazgató.
Jankó Zsolt karmester kifejtette: a darab zenéje már az első pillanattól fogva meggyőzte arról, hogy érdemes színre vinni az előadást, és reménykedik abban, hogy a közönség is szeretni fogja. – Rossini operáját a bel canto korszak vége fele mutatták be Párizsban, amikor a zeneszerzők szinte hangszerként bántak az emberi hanggal. Ezért olyan nehezen énekelhető, a rengeteg díszítéssel, ugrásokkal, kitartott hangokkal – magyarázta, majd Bardon Tony, valamint az országos bemutató utáni előadásokban Isolier-t játszó Barabás Zsuzsa adott elő néhány áriát a műből, Incze G. Katalin kíséretében (vasárnap este Iulia Merca mezzoszopránt, a kolozsvári román opera művészét láthatja a közönség ebben a szerepben).
Szabó Emese, az Ory grófja rendezője és jelmeztervezője elismerően nyilatkozott a kétfelvonásos előadás művészeiről (Bardon Tony mellett Covacinschi Yolandáról, Balla Sándorról, Sándor Árpádról stb.), mint mondta, kiváló hangi adottságuk lehetővé teszi, hogy a legjobbat nyújtsák, a hangulatról pedig Lőrincz Gyula díszletei is gondoskodnak.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
– Nevezhetném ezt az előttünk álló időszakot az országos bemutatók évadának, hiszen december közepéig négy országos bemutatót tartunk. Nem valamilyen ismeretlen vagy esetleg új, jelenkori zeneszerzők műveit rántjuk elő, hanem az operairodalom talán legismertebb zeneszerzőinek műveiből láthat néhányat a közönség – hangsúlyozta Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója tegnap délben tartott sajtótájékoztatóján. Kifejtette: elsőként Gioachino Rossini Ory grófja című vígoperáját játsszák szeptember 22-én, vasárnap délután 6 órától, a francia nyelvű produkciót magyar és román nyelven feliratozzák. A budapesti bemutatók után, december 6-a és 8-a között Verdi Schiller-trilógiáját tűzik műsorra, a Magyar Állami Operaházzal együttműködve, Verdi születésének 200. évfordulója tiszteletére. Mint kiderült, a látványvilágában egységes trilógiát három fiatal rendező viszi színre: Zakariás Zalán (Szent Johanna/Giovanna d’Arco), Göttinger Pál (A haramiák) és Szőts Artúr (Luisa Miller).
A Budapesti Operettszínházzal együttműködve 2014. áprilisában mutatják be Lehár Ferenc A mosoly országa című operettjét Kerényi Miklós Gábor rendezésében, május végén pedig, az évad utolsó bemutatójaként Mozart Figaro házassága (r.: Novák Péter) című operáját tekintheti meg a közönség. – Az elmúlt évek, évtizedek egyik legmerészebb évadát nyitjuk – mondta a folytatásban Szép Gyula, aki arra is kitért, hogy a korábban játszott előadások közül is több szerepel az idei repertoárban: januárban például a huszadik század két jelentős zeneszerzőjére, Igor Sztravinszkijre és Bartók Bélára emlékeznek a Tavaszi áldozat és A kékszakállú herceg vára előadásával, de ugyanakkor visszatér a Valahol Európában című nagysikerű musical, és természetesen idén is lesz szilveszteri szórakoztató műsor. – Remény van arra is, hogy Orbán György Bűvölet című operáját Kolozsváron is bemutassuk, erről egyelőre nem tudok részleteket mondani – fűzte hozzá az igazgató. A Bánffy Miklós-emlékév keretében, immár a 2014/2015-ös évadban szeretnék a nagyközönségnek megmutatni azokat a jelmezterveket, amelyeket Bánffy az 1917-es Kékszakállú-bemutatóra készített.
A vasárnap esti bemutató előtt, már a tegnapi sajtótájékoztatón találkozhattak az érdeklődők az Ory grófja alkotóival, akik érdekes részleteket árultak el az előadás múltjáról és jelenéről. Nagy Ibolya korrepetitor megjegyezte: vitathatatlan a darab művészeti értéke, ezt igazolja az 1828-as ősbemutató utáni kritika is. Berlioz, a kor éles tollú kritikusa, Rossini ellenlábasa ugyanis elragadtatással írt az előadásról, és véleménye szerint a mű „zenei szépségeiből két vagy három opera sikerét is biztosítani lehetne”. A korrepetitor arra is utalt, hogy a ’60-as évektől kezdődően szinte minden évtizedben megjelent egy-egy új lemezfelvétel az Ory grófjáról, és büszkén nyugtázta, hogy a mostani kolozsvári előadás ötletgazdája és címszereplője, Bardon Tony tenor Rossini legelismertebb szakértőinek mesterkurzusain vehetett részt az elmúlt időszakban. – Mostanság egyre több helyen állítják színpadra a produkciót eredeti nyelven, nemzetközi szólisták közreműködésével: 2008-ban Stuttgartban, majd 2011-ben másik három helyszínen mutatták be a vígoperát, a metropolitanbeli előadást pedig élőben követhette a magyarországi közönség a Művészetek Palotájában – sorolta Nagy Ibolya, aki a magyar nyelvű produkciók közül a 2010-es szegedi előadást említette, amelyben Adéle szerepét Miklósa Erika játszotta.
A bemutató létrejöttét támogató kolozsvári Francia Kulturális Központ képviseletében Benoît Bavouset, újonnan kinevezett igazgató volt jelen a találkozón, aki Bardon Tony remekbe szabott Ory grófját dicsérte. – Uraim, azt ajánlom önöknek, hogy vigyázzanak a feleségeikre, Ory grófja ugyanis Kolozsvár utcáin jár-kel – jegyezte meg az igazgató.
Jankó Zsolt karmester kifejtette: a darab zenéje már az első pillanattól fogva meggyőzte arról, hogy érdemes színre vinni az előadást, és reménykedik abban, hogy a közönség is szeretni fogja. – Rossini operáját a bel canto korszak vége fele mutatták be Párizsban, amikor a zeneszerzők szinte hangszerként bántak az emberi hanggal. Ezért olyan nehezen énekelhető, a rengeteg díszítéssel, ugrásokkal, kitartott hangokkal – magyarázta, majd Bardon Tony, valamint az országos bemutató utáni előadásokban Isolier-t játszó Barabás Zsuzsa adott elő néhány áriát a műből, Incze G. Katalin kíséretében (vasárnap este Iulia Merca mezzoszopránt, a kolozsvári román opera művészét láthatja a közönség ebben a szerepben).
Szabó Emese, az Ory grófja rendezője és jelmeztervezője elismerően nyilatkozott a kétfelvonásos előadás művészeiről (Bardon Tony mellett Covacinschi Yolandáról, Balla Sándorról, Sándor Árpádról stb.), mint mondta, kiváló hangi adottságuk lehetővé teszi, hogy a legjobbat nyújtsák, a hangulatról pedig Lőrincz Gyula díszletei is gondoskodnak.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 17.
Mit nyit meg az unitárius utca Kolozsváron?
A sok ifjúsági és gyermekprogramon, koncerten túl ima-labirintus és különféle érdekességekkel unitárius utca (Dávid Ferenc utca) várja az érdeklődőket a kolozsvári unitáriusoknál, akik kapukat tártak, hogy megmutathassák világukat.
A városban elszórtan élő mintegy 3000 unitárius vallása Kolozsváron született, egész sor tárgyi és szellemi értéket őriz, amelyekről még a helybeliek sem tudják, hogy unitárius vonatkozásúak – értékelte Rácz Norbert lelkész. A zenés megnyitó (képünkön) után tegnap este tárgyakat, könyveket stb. bemutató tárlat nyílt Unitárius évszázadok címmel a Püspöki Palotában (Kossuth Lajos/Bdul 21 Decembrie 1989., 14. szám), az unitarizmus évszázadainak külön termeket szántak (csütörtökig 11–19 óra között látogatható). A rendezvény programja az egyház honlapján (unitarius.org) és a nyitott-kapuk.blogspot.ro blogon követhető. A nyitott kapuk rendezvénysorozat része csütörtöktől az iskola ünnepe: a 20 éve újraindult János Zsigmond Unitárius Kollégium 456 éves.
(K. E.)
Szabadság (Kolozsvár)
A sok ifjúsági és gyermekprogramon, koncerten túl ima-labirintus és különféle érdekességekkel unitárius utca (Dávid Ferenc utca) várja az érdeklődőket a kolozsvári unitáriusoknál, akik kapukat tártak, hogy megmutathassák világukat.
A városban elszórtan élő mintegy 3000 unitárius vallása Kolozsváron született, egész sor tárgyi és szellemi értéket őriz, amelyekről még a helybeliek sem tudják, hogy unitárius vonatkozásúak – értékelte Rácz Norbert lelkész. A zenés megnyitó (képünkön) után tegnap este tárgyakat, könyveket stb. bemutató tárlat nyílt Unitárius évszázadok címmel a Püspöki Palotában (Kossuth Lajos/Bdul 21 Decembrie 1989., 14. szám), az unitarizmus évszázadainak külön termeket szántak (csütörtökig 11–19 óra között látogatható). A rendezvény programja az egyház honlapján (unitarius.org) és a nyitott-kapuk.blogspot.ro blogon követhető. A nyitott kapuk rendezvénysorozat része csütörtöktől az iskola ünnepe: a 20 éve újraindult János Zsigmond Unitárius Kollégium 456 éves.
(K. E.)
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 17.
Helyi oktatáspolitikai tervezetek az RMDSZ-től
Az új tanév végéig Erdély különböző régióiban kidolgozzák az oktatás helyi, rövid és középtávú cselekvési terveit – jelentette be tegnap tanévnyitáskor Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese Kolozsváron.
Az új tanév végéig Erdély különböző régióiban kidolgozzák az oktatás helyi, rövid és középtávú cselekvési terveit – jelentette be tegnap tanévnyitáskor Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese Kolozsváron. Magyari szerint az RMDSZ oktatáspolitikája alakításának újabb szakasza kezdődik ezzel, amiben önálló terveket készítenek el a helyi RMDSZ szervezetek, pedagógusok, szakmai szervezetek, egyházak, ifjúsági szervezetek, valamint a szülői képviseletek bevonásával. Elmondta továbbá, az új tervezettel a helyi iskolarendszer pontos helyzetének végső leírására, illetve az azonnali és későbbi szükséges tennivalók összegzésére, a változtatások konkrét meghatározására, a helyi szereplők jogainak és hivatásának a rögzítésére vállalkoznak.
„Realista, kozmetikázatlan helyzet-meghatározásra van szükség megyéről megyére, nem szépítgetésre. Tételes, ütemezett cselekvési tervet kellenek, nem vágyálmok jó tollú emberek szövegeiből. Helyben is vállalt pontos feladatok sorára van szükség, nem pedig másoknak átpasszolt kívánságlistákra. Tudjuk, hogy esetenként nem lesz könnyű: van ahol akár fájni is fog” – mutatott rá. A főtitkárhelyettes szerint három egyszerű oka van annak, hogy ebben a munkában a helyi érintettek és hozzáértők főszerepet vállalnak. „Az egyik oka, hogy az iskolai helyzet, de gazdasági vagy demográfiai helyzet is, eltérő az egyes régiók között, például a demográfiai visszaesés általános ugyan, de helyi különbségekkel csapódik le. A másik az, hogy a helyi valóságot csak helyben lehet részletesen felismerni, a helybeliek szempontjait helyben kell egyeztetni. A harmadik ok az, hogy a cselekvési tervek nagy részét helyben kell kivitelezni” – összegezte Magyari Tivadar.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)
Az új tanév végéig Erdély különböző régióiban kidolgozzák az oktatás helyi, rövid és középtávú cselekvési terveit – jelentette be tegnap tanévnyitáskor Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese Kolozsváron.
Az új tanév végéig Erdély különböző régióiban kidolgozzák az oktatás helyi, rövid és középtávú cselekvési terveit – jelentette be tegnap tanévnyitáskor Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese Kolozsváron. Magyari szerint az RMDSZ oktatáspolitikája alakításának újabb szakasza kezdődik ezzel, amiben önálló terveket készítenek el a helyi RMDSZ szervezetek, pedagógusok, szakmai szervezetek, egyházak, ifjúsági szervezetek, valamint a szülői képviseletek bevonásával. Elmondta továbbá, az új tervezettel a helyi iskolarendszer pontos helyzetének végső leírására, illetve az azonnali és későbbi szükséges tennivalók összegzésére, a változtatások konkrét meghatározására, a helyi szereplők jogainak és hivatásának a rögzítésére vállalkoznak.
„Realista, kozmetikázatlan helyzet-meghatározásra van szükség megyéről megyére, nem szépítgetésre. Tételes, ütemezett cselekvési tervet kellenek, nem vágyálmok jó tollú emberek szövegeiből. Helyben is vállalt pontos feladatok sorára van szükség, nem pedig másoknak átpasszolt kívánságlistákra. Tudjuk, hogy esetenként nem lesz könnyű: van ahol akár fájni is fog” – mutatott rá. A főtitkárhelyettes szerint három egyszerű oka van annak, hogy ebben a munkában a helyi érintettek és hozzáértők főszerepet vállalnak. „Az egyik oka, hogy az iskolai helyzet, de gazdasági vagy demográfiai helyzet is, eltérő az egyes régiók között, például a demográfiai visszaesés általános ugyan, de helyi különbségekkel csapódik le. A másik az, hogy a helyi valóságot csak helyben lehet részletesen felismerni, a helybeliek szempontjait helyben kell egyeztetni. A harmadik ok az, hogy a cselekvési tervek nagy részét helyben kell kivitelezni” – összegezte Magyari Tivadar.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 17.
Kitették épületükből a szacsvaysokat
Az utolsó pillanatban végeztek a diákok fogadásához szükséges átalakításokkal a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskolában, miután a tavalyi tanácsi határozatra hivatkozva a Bihar Megyei Tanfelügyelőség megvonta a színmagyar iskolától az egyik épület használati jogát.
„Augusztus végén kaptuk meg a döntésről szóló átiratot, pedig a tavaly októberi határozatban nem szerepelt, hogy el kell mennünk” – magyarázta a Krónikának Pásztor Gabriella, az egykori 9-es számú általános iskolából lett magyar nyelvű tanintézet igazgatója.
Mint arról beszámoltunk, a volt Garay János (Stânişoarei) utcai ingatlan kapcsán számos vita alakult ki, miután az önkormányzat a Mihai Eminescu Főgimnáziumnak adta a használati jogot. Noha a Szacsvay vezetősége ígéretet kapott arra, hogy nem kell elköltöznie az iskolának – így nyáron még onnan mentek vakációzni a diákok –, Pásztor már sejtette, hogy az idei tanévben csak két épülettel számolhatnak.
„Feláldoztuk a könyvtárunkat, azt alakítottuk át osztályteremmé, a könyveket pedig majd a fiúk egykori műhelyében helyezzük el. Addig azonban a tornaterembe vittük ezeket. Vasárnap délután még az új tantermen dolgoztunk” – magyarázta Pásztor. Noha a tanfelügyelőség döntését meg lehetne támadni, az igazgatónő elmondása szerint elfogadják a határozatot. „Annyit ártottak nekünk az elmúlt tanévben, hogy már nem is merült fel bennünk, hogy megtámadjuk a döntést” – magyarázta, utalva arra, hogy korábban diszkriminációval vádolták meg a magyar iskolát.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
Az utolsó pillanatban végeztek a diákok fogadásához szükséges átalakításokkal a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskolában, miután a tavalyi tanácsi határozatra hivatkozva a Bihar Megyei Tanfelügyelőség megvonta a színmagyar iskolától az egyik épület használati jogát.
„Augusztus végén kaptuk meg a döntésről szóló átiratot, pedig a tavaly októberi határozatban nem szerepelt, hogy el kell mennünk” – magyarázta a Krónikának Pásztor Gabriella, az egykori 9-es számú általános iskolából lett magyar nyelvű tanintézet igazgatója.
Mint arról beszámoltunk, a volt Garay János (Stânişoarei) utcai ingatlan kapcsán számos vita alakult ki, miután az önkormányzat a Mihai Eminescu Főgimnáziumnak adta a használati jogot. Noha a Szacsvay vezetősége ígéretet kapott arra, hogy nem kell elköltöznie az iskolának – így nyáron még onnan mentek vakációzni a diákok –, Pásztor már sejtette, hogy az idei tanévben csak két épülettel számolhatnak.
„Feláldoztuk a könyvtárunkat, azt alakítottuk át osztályteremmé, a könyveket pedig majd a fiúk egykori műhelyében helyezzük el. Addig azonban a tornaterembe vittük ezeket. Vasárnap délután még az új tantermen dolgoztunk” – magyarázta Pásztor. Noha a tanfelügyelőség döntését meg lehetne támadni, az igazgatónő elmondása szerint elfogadják a határozatot. „Annyit ártottak nekünk az elmúlt tanévben, hogy már nem is merült fel bennünk, hogy megtámadjuk a döntést” – magyarázta, utalva arra, hogy korábban diszkriminációval vádolták meg a magyar iskolát.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 17.
Az űrlap alja
„A tudás birodalmában új lépcsőfokokra kell lépni”
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium ünnepélyes tanévnyitója tegnap délelőtt hagyományszerűen istentisztelettel kezdődött a váradolaszi templomban.
Ünneplőbe öltözött diákok, szülők és pedagógusok töltötték meg az istenházát, akiket Kövendi István iskolalelkész köszöntött, majd Csűry István királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. Gondolatmenetét, a diákoknak és pedagógusoknak szánt bölcs tanácsait Pál apostol Timóteushoz írt első levelének 12–16. verseire építette: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban (.…) Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” A püspök igemagyarázatában rámutatott arra, hogy Pál apostol olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek minden embernek követendő magatartásbeli szabályokat mutatnak, és míg az első vers az ifjak szívét keresi, a következő sorok már a tanárokhoz szólnak. Az idős ember gondolataira, tapasztalataira mutatnak rá. A felnőtt már tudja, mi a jó és mi a rossz, melyik a járható út és melyik nem. Ezért javasolta, hogy a diákok hallgassák meg az idősek tanácsait. Arra is figyelmeztetett Csűry püspök, hogy fontos jó példát mutatniuk az iskola diákjainak, mert nemcsak magyarok, hanem egy felekezeti iskolát is képviselnek. Ezért az ő teljesítményeik, viselkedésük a figyelem központjában van. „Aki többet tud, az erősödik” – fogalmazott Csűry István, tanulásra ösztönözve a fiatalokat, hozzátéve, hogy az életre való felkészüléshez tanulni kell.
Szabó Zsuzsanna iskolaigazgató köszöntőbeszédében felidézte a tanévkezdés sajátos hangulatát, amikor a diákok emlékeiben még zsongnak a nyári vakációs élmények, de már vágynak az iskolatársaik körébe is, ám, mint fogalmazott, a tudás birodalmában most új lépcsőfokokra kell lépniük.
A tanévnyitó a legjobb tanulmányi eredményt elért nyolc nyolcadikos díjazásával és a kilencedikesek ünnepélyes eskütételével, végül a Himnusz eléneklésével zárult.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)
„A tudás birodalmában új lépcsőfokokra kell lépni”
A nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium ünnepélyes tanévnyitója tegnap délelőtt hagyományszerűen istentisztelettel kezdődött a váradolaszi templomban.
Ünneplőbe öltözött diákok, szülők és pedagógusok töltötték meg az istenházát, akiket Kövendi István iskolalelkész köszöntött, majd Csűry István királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. Gondolatmenetét, a diákoknak és pedagógusoknak szánt bölcs tanácsait Pál apostol Timóteushoz írt első levelének 12–16. verseire építette: „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban (.…) Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.” A püspök igemagyarázatában rámutatott arra, hogy Pál apostol olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek minden embernek követendő magatartásbeli szabályokat mutatnak, és míg az első vers az ifjak szívét keresi, a következő sorok már a tanárokhoz szólnak. Az idős ember gondolataira, tapasztalataira mutatnak rá. A felnőtt már tudja, mi a jó és mi a rossz, melyik a járható út és melyik nem. Ezért javasolta, hogy a diákok hallgassák meg az idősek tanácsait. Arra is figyelmeztetett Csűry püspök, hogy fontos jó példát mutatniuk az iskola diákjainak, mert nemcsak magyarok, hanem egy felekezeti iskolát is képviselnek. Ezért az ő teljesítményeik, viselkedésük a figyelem központjában van. „Aki többet tud, az erősödik” – fogalmazott Csűry István, tanulásra ösztönözve a fiatalokat, hozzátéve, hogy az életre való felkészüléshez tanulni kell.
Szabó Zsuzsanna iskolaigazgató köszöntőbeszédében felidézte a tanévkezdés sajátos hangulatát, amikor a diákok emlékeiben még zsongnak a nyári vakációs élmények, de már vágynak az iskolatársaik körébe is, ám, mint fogalmazott, a tudás birodalmában most új lépcsőfokokra kell lépniük.
A tanévnyitó a legjobb tanulmányi eredményt elért nyolc nyolcadikos díjazásával és a kilencedikesek ünnepélyes eskütételével, végül a Himnusz eléneklésével zárult.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2013. szeptember 17.
Közös Kárpát-medencei polgári kezdeményezés kidolgozására buzdít az EMNP és az EMNT
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) arra buzdítja a Kárpát-medencei magyar szervezeteket, hogy közösen dolgozzanak ki egy kisebbségvédelmi tárgyú európai polgári kezdeményezést.
Az MTI-hez kedden eljuttatott közleményük szerint az a tény, hogy az Európai Bizottság hétfőn elutasította az RMDSZ és partnerei kezdeményezését, felértékeli az európai kisebbségi szolidaritás és az autonómiáért való közös fellépés lehetőségét.
A két szervezet sokatmondónak találta, hogy bár az uniót megalapozó szerződések védik a nyelvi és kulturális sokszínűséget, és tiltják a nemzeti kisebbségekhez tartozók hátrányos megkülönböztetését, mégsem alkotható európai jogszabály ezen értékek védelmében.
Sajnálattal nyugtázták ugyanakkor, hogy az RMDSZ szakértőinek – az EMNP és az EMNT kezdeményezése kedvezőtlen véleményezésének felhasználásával – sem sikerült olyan szövegváltozatot alkotniuk, amelyet elfogadhatónak nyilvánítanak Brüsszelben.
A Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök, és Sándor Krisztina EMNT-ügyvezető által aláírt nyilatkozatban a két szervezet felkéri Tőkés Lászlót, a Kárpát-medencei Autonómiatanács (KMAT) elnökét, hogy hívja össze a Kárpát-medence magyar szervezeteinek a vezetőit. Felkérik ugyanakkor az RMDSZ-t, hogy az "vizsgálja felül korábbi álláspontját, és vegyen részt a KMAT munkálatain egy közös európai polgári kezdeményezés megszövegezése érdekében".
A két szervezet megismételte korábbi álláspontját, mely szerint az európai polgári kezdeményezés ügyének nem szabad a magyar szervezetek politikai versenye áldozatává válnia.
MTI
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) arra buzdítja a Kárpát-medencei magyar szervezeteket, hogy közösen dolgozzanak ki egy kisebbségvédelmi tárgyú európai polgári kezdeményezést.
Az MTI-hez kedden eljuttatott közleményük szerint az a tény, hogy az Európai Bizottság hétfőn elutasította az RMDSZ és partnerei kezdeményezését, felértékeli az európai kisebbségi szolidaritás és az autonómiáért való közös fellépés lehetőségét.
A két szervezet sokatmondónak találta, hogy bár az uniót megalapozó szerződések védik a nyelvi és kulturális sokszínűséget, és tiltják a nemzeti kisebbségekhez tartozók hátrányos megkülönböztetését, mégsem alkotható európai jogszabály ezen értékek védelmében.
Sajnálattal nyugtázták ugyanakkor, hogy az RMDSZ szakértőinek – az EMNP és az EMNT kezdeményezése kedvezőtlen véleményezésének felhasználásával – sem sikerült olyan szövegváltozatot alkotniuk, amelyet elfogadhatónak nyilvánítanak Brüsszelben.
A Szilágyi Zsolt EMNP-alelnök, és Sándor Krisztina EMNT-ügyvezető által aláírt nyilatkozatban a két szervezet felkéri Tőkés Lászlót, a Kárpát-medencei Autonómiatanács (KMAT) elnökét, hogy hívja össze a Kárpát-medence magyar szervezeteinek a vezetőit. Felkérik ugyanakkor az RMDSZ-t, hogy az "vizsgálja felül korábbi álláspontját, és vegyen részt a KMAT munkálatain egy közös európai polgári kezdeményezés megszövegezése érdekében".
A két szervezet megismételte korábbi álláspontját, mely szerint az európai polgári kezdeményezés ügyének nem szabad a magyar szervezetek politikai versenye áldozatává válnia.
MTI
2013. szeptember 18.
Az EP környezetvédelmi bizottsága elé kerül a verespataki bánya ügye
Az Európai Parlament (EP) környezetvédelmi bizottsága elé viszi a cianidos bányászati technológia kérdését Bánki Erik Fideszes EP-képviselő – tudatta szerdán a képviselő irodája.
A bizottság a jövő héten meg is tartja az ezzel kapcsolatos első vitát, amelyben arra szeretne választ kapni az Európai Bizottság képviselőitől, hogy a brüsszeli testület miért nem kezdeményezte mindezidáig a cianidos bányászati technológia betiltását az egész Európai Unióban, noha az EP 2010 tavaszán határozatban szólította fel a bizottságot, hogy kezdeményezzen ilyen jogszabály-módosítási javaslatot.
„A széleskörű politikai és civil támogatottság ellenére azonban Janez Potocnik környezetvédelemért felelős uniós biztos mindezidáig nem tett eleget a határozatban foglaltaknak – kárhoztatja a késlekedésért a bizottság illetékes tagját közleményében Bánki.
A fideszes politikus úgy véli, hogy a román kormány törvényjavaslata, amely biztosítaná a verespataki aranybánya megnyitásának lehetőségét, újra „felerősítette a cianidos bányászat uniós tilalmáért küzdők hangját". Emlékeztetett arra, hogy szeptember elején Tőkés Lászlóval és Sógor Csaba romániai magyar néppárti képviselőkkel együtt levelet is írt Potocniknak, hogy megtudakolja, miért nem tesz eleget a bizottság az EP-határozatnak, majd személyesen is egyeztettek az ügyben a biztossal a múlt héten Strasbourgban. „Janez Potocnik elmagyarázta nekik, hogy 2010 óta kapcsolatban vannak a románokkal az ügy miatt, de mi nem tilthatjuk be a cianidot" – tudatta akkor az MTI-vel Joe Hennon, a környezetvédelmi biztos szóvivője, s rámutatott, hogy a biztos ellátja törvényes feladatát, az uniós jogot be fogja tartatni. Potocnik szerint a cianidos kitermelésnek van ugyan alternatívája, de a többi lehetőség még nagyobb kockázatokat hordoz.
Bánki szerint európai napirenden kell tartani a verespataki ügyet „hiszen a romániai belpolitikai színjáték ellenére továbbra is van esély, hogy a verespataki bányaberuházás megvalósul".
MTI
Erdély.ma
Az Európai Parlament (EP) környezetvédelmi bizottsága elé viszi a cianidos bányászati technológia kérdését Bánki Erik Fideszes EP-képviselő – tudatta szerdán a képviselő irodája.
A bizottság a jövő héten meg is tartja az ezzel kapcsolatos első vitát, amelyben arra szeretne választ kapni az Európai Bizottság képviselőitől, hogy a brüsszeli testület miért nem kezdeményezte mindezidáig a cianidos bányászati technológia betiltását az egész Európai Unióban, noha az EP 2010 tavaszán határozatban szólította fel a bizottságot, hogy kezdeményezzen ilyen jogszabály-módosítási javaslatot.
„A széleskörű politikai és civil támogatottság ellenére azonban Janez Potocnik környezetvédelemért felelős uniós biztos mindezidáig nem tett eleget a határozatban foglaltaknak – kárhoztatja a késlekedésért a bizottság illetékes tagját közleményében Bánki.
A fideszes politikus úgy véli, hogy a román kormány törvényjavaslata, amely biztosítaná a verespataki aranybánya megnyitásának lehetőségét, újra „felerősítette a cianidos bányászat uniós tilalmáért küzdők hangját". Emlékeztetett arra, hogy szeptember elején Tőkés Lászlóval és Sógor Csaba romániai magyar néppárti képviselőkkel együtt levelet is írt Potocniknak, hogy megtudakolja, miért nem tesz eleget a bizottság az EP-határozatnak, majd személyesen is egyeztettek az ügyben a biztossal a múlt héten Strasbourgban. „Janez Potocnik elmagyarázta nekik, hogy 2010 óta kapcsolatban vannak a románokkal az ügy miatt, de mi nem tilthatjuk be a cianidot" – tudatta akkor az MTI-vel Joe Hennon, a környezetvédelmi biztos szóvivője, s rámutatott, hogy a biztos ellátja törvényes feladatát, az uniós jogot be fogja tartatni. Potocnik szerint a cianidos kitermelésnek van ugyan alternatívája, de a többi lehetőség még nagyobb kockázatokat hordoz.
Bánki szerint európai napirenden kell tartani a verespataki ügyet „hiszen a romániai belpolitikai színjáték ellenére továbbra is van esély, hogy a verespataki bányaberuházás megvalósul".
MTI
Erdély.ma
2013. szeptember 18.
Akié a föld, azé Székelyföld
Amint korábbi lapszámunkban írtuk, szeptember 12-én, csütörtökön egynapos mezőgazdasági tanácskozást tartottak Szovátán. A IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon jelen volt Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke is, aki érdekes gazdasági jelenségre hívta fel a figyelmet. A visszaszolgáltatott erdőterületek külföldiek kezébe kerülnek, ami a magánszemélyeknek nyereséges, azonban hosszú távon a közösségnek veszteséges. Hogy a szóban forgó területek az erdélyi magyarok kezében maradjanak, kezdeményezte a székelyföldi erdőalap létrehozását, amelynek célja a kisebb erdőparcellák felvásárlása, kezelése és értékesítése lenne közösségi célok érdekében.
– Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet az elnök úr előadásában, amelyre érdemes odafigyelni, hiszen túl azon, hogy a magászemélyek jogában áll eladni birtokukat, így kicsúszik a vagyon a közösség kezéből.
– Ma is érvényes az, hogy akié a föld, azé Székelyföld. Hosszú munka után az RMDSZ-nek sikerült a parlamentben kiharcolni és most már gyakorlatba ültetni Romániában az erdőkre vonatkozóan a „restitutio in integrum” elvét, azaz a teljes visszaszolgáltatást. A volt szocialista blokk országai közül csupán nálunk sikerült ezt teljes mértékben elérni. Székelyföldön több mint 500.000 hektár községi, közbirtokossági, önkormányzati erdő van, ide tartoznak még az egyházak és iskolák tulajdonában levők, illetve a még mintegy 100.000 ha, amely magánszemélyeké. Ez nagy vagyon, amelynek a visszaszolgáltatása nem ért ugyan véget, de ezzel párhuzamosan máris felmerült egy újabb kérdés: mit kezdünk vele? Az erdőművelés, kezelés, fahasznosítás, feldolgozás, értékesítés rengeteg gondot okoz az új tulajdonosoknak.
És innen adódik a másik gond: az eladások. Tudjuk jól, hogy a magánszemélyek jó része vidéken élő idős ember, akinek nincs energiája, ideje, szaktapasztalata, és ami a legfontosabb: anyagi háttere ezzel foglalkozni. Az örökösök városon élnek, nincs mit kezdeniük az erdővel, a legjobb megoldás számukra, ha eladják. Sok kis területről van szó: átlagosan egyenként Hargita megyében két, Háromszéken 3,2, Maros megyében közel két ha-t értékesítenek. Megjelentek a „nagy cápák” Nyugat-Európából és a Székelyföldet körülvevő országból, akik módszeresen vásárolnak fel 0,5-től 5000 ha-ig bármit. Nemrégi eset: Háromszék és Buzău megye határában visszaadtak 3600 ha erdőt egy tulajdonosnak, aki a szó szoros értelmében már másnap több 10 millió euróért továbbadta ezt egy német cégnek.
– Tudomásom szerint nem lehet külföldieknek eladni földterületet és erdőt.
– Valóban így van magánszemélyek esetében, de hivatalosan külföldiek tulajdonában levő, Romániában bejegyzett vegyes vállalatnak már lehet. És itt van a veszély. Hiszen a megvásárláshoz szükséges tőke megvan. Hogy utána miként rendelkezik – természetesen a törvényeknek megfelelően – a megvásárolt vagyonnal, azt nem lehet követni. Mindezek mellett az erdők adásvételi folyamatát felgyorsítja az is, hogy 2005-től Romániában bevezették a föld- és erdőterületre fizetendő adót. Így azon túl, hogy az idős emberek nem tudják művelni, most már fizetni is kell érte, ami pluszteher számukra.
– A liberalizált piacgazdálkodásban ez a tőkeáramlás megszokott folyamata, amelyet nehezen lehet meggátolni… – Nem is próbáljuk, csak meg szeretnénk akadályozni, hogy a tulajdon másé legyen. Ezért kezdeményeztem a székelyföldi erdőalap létrehozását, amelynek az a célja, hogy az ilyen kisebb erdőterületeket felvásárolja, gondozza és az ebből származó hasznot közösségi célra fordítsa.
– Hogyan működne ez az alap? Rengeteg pénzt kell beruházni, amely igen hosszú távon térülne meg…
– Még nincs ugyan meghatározva, hogy milyen viszonyrendszerben működtetnénk az erdőalapot, de megtaláljuk a formát. Van példa ilyen szerveződésekre, hiszen ott vannak a közbirtokosságok, amelyek több száz éve működnek. Nemcsak vagyont gyűjtöttek, gyarapítottak, hanem a jövedelmet gazdasági, társadalmi és karitatív célra is fordították, iskolákat tartottak fenn. Ilyen volt a csíkszéki magyar és örmény közbirtokosság, amelynek 64.000 hold legelő- és erdőterülete volt. Meg lehet nézni, miként gazdálkodtak ezzel a nagy vagyonnal.
– Ki működtetné az erdőalapot?
– Az alapot valamelyik egyház vagy olyan oktatási intézmény mellett hoznánk létre, amely a jövedelmet jól meghatározott közösségi célokra fordítaná. Az egyetem biztosíthatná a szakszerű gazdálkodást. Természetesen iskolákat, a művelődést és más közösségi kezdeményezéseket támogatnánk, amely a Székelyföldnek, az erdélyi magyarságnak a hasznára válna.
– Hol tartanak a szervezéssel?
– Voltak tárgyalások ez ügyben olyan döntéshozókkal, akik működtethetnék az alapot. Tisztában vagyunk azzal, hogy komoly logisztikai hátteret és pénzt kell előteremtenünk, mivel, még ha egy hektár erdő ára 2000 – 20.000 lej között mozog is, így is ez egyötöde a nyugat-európai erdőterületek piaci árának, ezért vonzó a külföldiek számára. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy ha ezt a jelenséget nem állítjuk meg, oda jutunk, ahova a Bánságban, ahol olaszországi beruházók több mint 800.000 ha területet vásároltak fel első lépésben. Mi is elveszíthetjük a Székelyföldet.
Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma
Amint korábbi lapszámunkban írtuk, szeptember 12-én, csütörtökön egynapos mezőgazdasági tanácskozást tartottak Szovátán. A IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumon jelen volt Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke is, aki érdekes gazdasági jelenségre hívta fel a figyelmet. A visszaszolgáltatott erdőterületek külföldiek kezébe kerülnek, ami a magánszemélyeknek nyereséges, azonban hosszú távon a közösségnek veszteséges. Hogy a szóban forgó területek az erdélyi magyarok kezében maradjanak, kezdeményezte a székelyföldi erdőalap létrehozását, amelynek célja a kisebb erdőparcellák felvásárlása, kezelése és értékesítése lenne közösségi célok érdekében.
– Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet az elnök úr előadásában, amelyre érdemes odafigyelni, hiszen túl azon, hogy a magászemélyek jogában áll eladni birtokukat, így kicsúszik a vagyon a közösség kezéből.
– Ma is érvényes az, hogy akié a föld, azé Székelyföld. Hosszú munka után az RMDSZ-nek sikerült a parlamentben kiharcolni és most már gyakorlatba ültetni Romániában az erdőkre vonatkozóan a „restitutio in integrum” elvét, azaz a teljes visszaszolgáltatást. A volt szocialista blokk országai közül csupán nálunk sikerült ezt teljes mértékben elérni. Székelyföldön több mint 500.000 hektár községi, közbirtokossági, önkormányzati erdő van, ide tartoznak még az egyházak és iskolák tulajdonában levők, illetve a még mintegy 100.000 ha, amely magánszemélyeké. Ez nagy vagyon, amelynek a visszaszolgáltatása nem ért ugyan véget, de ezzel párhuzamosan máris felmerült egy újabb kérdés: mit kezdünk vele? Az erdőművelés, kezelés, fahasznosítás, feldolgozás, értékesítés rengeteg gondot okoz az új tulajdonosoknak.
És innen adódik a másik gond: az eladások. Tudjuk jól, hogy a magánszemélyek jó része vidéken élő idős ember, akinek nincs energiája, ideje, szaktapasztalata, és ami a legfontosabb: anyagi háttere ezzel foglalkozni. Az örökösök városon élnek, nincs mit kezdeniük az erdővel, a legjobb megoldás számukra, ha eladják. Sok kis területről van szó: átlagosan egyenként Hargita megyében két, Háromszéken 3,2, Maros megyében közel két ha-t értékesítenek. Megjelentek a „nagy cápák” Nyugat-Európából és a Székelyföldet körülvevő országból, akik módszeresen vásárolnak fel 0,5-től 5000 ha-ig bármit. Nemrégi eset: Háromszék és Buzău megye határában visszaadtak 3600 ha erdőt egy tulajdonosnak, aki a szó szoros értelmében már másnap több 10 millió euróért továbbadta ezt egy német cégnek.
– Tudomásom szerint nem lehet külföldieknek eladni földterületet és erdőt.
– Valóban így van magánszemélyek esetében, de hivatalosan külföldiek tulajdonában levő, Romániában bejegyzett vegyes vállalatnak már lehet. És itt van a veszély. Hiszen a megvásárláshoz szükséges tőke megvan. Hogy utána miként rendelkezik – természetesen a törvényeknek megfelelően – a megvásárolt vagyonnal, azt nem lehet követni. Mindezek mellett az erdők adásvételi folyamatát felgyorsítja az is, hogy 2005-től Romániában bevezették a föld- és erdőterületre fizetendő adót. Így azon túl, hogy az idős emberek nem tudják művelni, most már fizetni is kell érte, ami pluszteher számukra.
– A liberalizált piacgazdálkodásban ez a tőkeáramlás megszokott folyamata, amelyet nehezen lehet meggátolni… – Nem is próbáljuk, csak meg szeretnénk akadályozni, hogy a tulajdon másé legyen. Ezért kezdeményeztem a székelyföldi erdőalap létrehozását, amelynek az a célja, hogy az ilyen kisebb erdőterületeket felvásárolja, gondozza és az ebből származó hasznot közösségi célra fordítsa.
– Hogyan működne ez az alap? Rengeteg pénzt kell beruházni, amely igen hosszú távon térülne meg…
– Még nincs ugyan meghatározva, hogy milyen viszonyrendszerben működtetnénk az erdőalapot, de megtaláljuk a formát. Van példa ilyen szerveződésekre, hiszen ott vannak a közbirtokosságok, amelyek több száz éve működnek. Nemcsak vagyont gyűjtöttek, gyarapítottak, hanem a jövedelmet gazdasági, társadalmi és karitatív célra is fordították, iskolákat tartottak fenn. Ilyen volt a csíkszéki magyar és örmény közbirtokosság, amelynek 64.000 hold legelő- és erdőterülete volt. Meg lehet nézni, miként gazdálkodtak ezzel a nagy vagyonnal.
– Ki működtetné az erdőalapot?
– Az alapot valamelyik egyház vagy olyan oktatási intézmény mellett hoznánk létre, amely a jövedelmet jól meghatározott közösségi célokra fordítaná. Az egyetem biztosíthatná a szakszerű gazdálkodást. Természetesen iskolákat, a művelődést és más közösségi kezdeményezéseket támogatnánk, amely a Székelyföldnek, az erdélyi magyarságnak a hasznára válna.
– Hol tartanak a szervezéssel?
– Voltak tárgyalások ez ügyben olyan döntéshozókkal, akik működtethetnék az alapot. Tisztában vagyunk azzal, hogy komoly logisztikai hátteret és pénzt kell előteremtenünk, mivel, még ha egy hektár erdő ára 2000 – 20.000 lej között mozog is, így is ez egyötöde a nyugat-európai erdőterületek piaci árának, ezért vonzó a külföldiek számára. Azzal viszont tisztában kell lennünk, hogy ha ezt a jelenséget nem állítjuk meg, oda jutunk, ahova a Bánságban, ahol olaszországi beruházók több mint 800.000 ha területet vásároltak fel első lépésben. Mi is elveszíthetjük a Székelyföldet.
Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma
2013. szeptember 18.
Előzmény nélküli összefogás a Székelyek Nagy Menetelése kapcsán
Közös sajtótájékoztató keretében jelentette be az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete és a Székely Nemzeti Tanács, hogy együttműködnek az október 27-diki, Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű autonómiatüntetés kapcsán. A háromszéki RMDSZ-t Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere és Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere képviselték, míg a Székely Nemzeti Tanácstól Izsák Balázs elnök és Gazda Zoltán sepsiszéki elnök vett részt a sajtótájékoztatón.
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének elnöke elmondta: „Természetes módon vagyunk egy asztal mellett, mert a cél közös, és a cselekvés is közös lesz, hiszen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes mellszélességgel, teljes szervezési kapacitással az október 27-ei közös ügyért dolgozik. Az ország jelenlegi helyzetében mi, székelyek azzal szembesülünk, hogy érveinket nem akarják elfogadni, amikor semmibe veszik egy közösség igényét, nem marad más hátra, mint a parlamenten kívüli demokratikus eszközöket is használni. Akkor, amikor a szavak kevesek, amikor érveinket nem fogadják el, tettekkel fel fellépnünk és főleg együttesen.” Hangsúlyozta, ezek a cselekvések mindenképpen a demokratikus keretek között kell történjenek, erőszakmentesen és úgy, hogy szélesedő összefogást teremtsen a székely emberek között. „Ilyen demokratikus eszköz a köztéren való megnyilvánulás, amelyet a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezett és mi támogatunk, és ilyen demokratikus eszköz a jövő héten kezdődő aláírásgyűjtés a referendum kiírására annak érdekében, hogy a három székely megye egy régiót alkosson. Igen-t akarunk mondani arra, hogy Székelyföld egységes legyen, egyben maradjon. Ez a tüntetés nem csak a tiltakozásról szól, hanem pozitív üzenetről is, hogy Igen-t mondjunk Székelyföldre. Meggyőződésünk, hogy Székelyföld jövője Igen-el kezdődhet el.”
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, előzmény nélküli összefogás körvonalazódik a Székelyek Nagy Menetelése körül. Nincsenek viták a különféle szervezetek között, mindenki egyetért abban, hogy fontos az, hogy minél többen vegyenek részt a székelyföldi autonómia érdekében szervezett menetelésen, ezért minden erdélyi magyar szervezet a rendezvény mellé állt.
„Mi is meg szeretnénk mutatni a világnak, ahogyan azt például a katalánok tették, hogy nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról”- nyilatkozta a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki azt is kihangsúlyozta, hogy szükséges egy olyan közhangulat, melyben az emberek számára világos az, hogy a saját életükről, a saját jövőjükről szól az, hogy megvalósul-e a régió autonómiája. Izsák ugyanakkor felhívást intézett a székely fiatalokhoz, hogy jöjjenek el a menetelésre, jelenlétükkel jelezve a világnak azt, hogy a székelyföldi fiatalok számára nem mindegy, milyen jövő vár rájuk. „Jöjjenek el, mert elsősorban az ő jövőjükről van szó” – véli Izsák.
Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy nem szabad félni és önbizalommal kell a jövőbe tekinteni. „Ne féljünk, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. Most van az ideje annak, hogy megmutassuk, nem hagyjuk azt, hogy újfent a fejünk felett döntsenek a sorsunkról. Legyen önbizalmunk a céljaink eléréséhez! A székelység az utolsó olyan egy tömbben élő nemzeti közösség Európában, melynek nincsen autonómiája. Bízzunk az igazunkban, hiszen a székelyeknél kisebb számú, Romániánál nagyobb államokban élő közösségeknek is sikerült autonóm régiókat létrehozniuk.”
Antal Árpád arról is beszélt, hogy véleménye szerint, ha a Szent György Napok záró koncertjére általában elmegy ötvenezer ember Sepsiszentgyörgyről, „akkor a Székelyek Nagy Menetelésére is legalább harmincezer sepsiszentgyörgyinek kellene elmennie. A koncertek a szórakozásról szólnak, míg az autonómiatüntetés a gyermekeink és az unokáink jövőjéről.”
Antal figyelmeztetett arra is, hogy nagyon fontos, hogy a menetelés mentes legyen mindenféle szélsőségességtől, hiszen a tüntetést azért szervezik, hogy úgy a román, mint a nemzetközi közvélemény lássa azt, hogy a székelység követelései az európai gyakorlatnak megfelelőek, megvalósíthatóak és legitimek. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a következőket nyilatkozta: „Szórványban születtem és ott is éltem éveken keresztül, tudom mit jelent ott megélni a magyarságot. Fontos, hogy ne féljünk, mert ellenkező esetben néhány év múlva Székelyföld is a szórvány sorsára juthat. A régiósítás nem adhat sem okot, sem lehetőséget arra, hogy Székelyföldet feldarabolják, a tömbmagyarság megoszoljon és kisebbségbe kerüljön. Mi speciális jogokkal rendelkező Székelyföldet akarunk! Autonómiát akarunk! Meggyőződésem, hogy Felső-Háromszék polgárai is ezt akarják, éppen ezért veszünk részt több ezren a megmozduláson.” Gazda Zoltán, sepsiszéki SZNT elnök kifejezte köszönetét, hogy a történelmi magyar egyházak, a civil szféra, a közigazgatási egység vezetői is az ügy mellé álltak. Felkéréssel is fordult, azok irányába, akik részt vesznek a tüntetésen, hogy egységes arculattal, székely zászlóval és ne pártjelvényekkel, szélsőséges üzenetekkel érkezzenek. „Az erőltetett, számunkra kedvezőtlen régiósítás ellen és Székelyföld autonómiája mellett fogunk tüntetni.”.
Amint ismeretes, a Székelyek Nagy Menetelésére október 27-én kerül sor, a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán.
Az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének sajtóirodája
Erdély.ma
Közös sajtótájékoztató keretében jelentette be az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete és a Székely Nemzeti Tanács, hogy együttműködnek az október 27-diki, Székelyek Nagy Menetelése elnevezésű autonómiatüntetés kapcsán. A háromszéki RMDSZ-t Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere és Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere képviselték, míg a Székely Nemzeti Tanácstól Izsák Balázs elnök és Gazda Zoltán sepsiszéki elnök vett részt a sajtótájékoztatón.
Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének elnöke elmondta: „Természetes módon vagyunk egy asztal mellett, mert a cél közös, és a cselekvés is közös lesz, hiszen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség teljes mellszélességgel, teljes szervezési kapacitással az október 27-ei közös ügyért dolgozik. Az ország jelenlegi helyzetében mi, székelyek azzal szembesülünk, hogy érveinket nem akarják elfogadni, amikor semmibe veszik egy közösség igényét, nem marad más hátra, mint a parlamenten kívüli demokratikus eszközöket is használni. Akkor, amikor a szavak kevesek, amikor érveinket nem fogadják el, tettekkel fel fellépnünk és főleg együttesen.” Hangsúlyozta, ezek a cselekvések mindenképpen a demokratikus keretek között kell történjenek, erőszakmentesen és úgy, hogy szélesedő összefogást teremtsen a székely emberek között. „Ilyen demokratikus eszköz a köztéren való megnyilvánulás, amelyet a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezett és mi támogatunk, és ilyen demokratikus eszköz a jövő héten kezdődő aláírásgyűjtés a referendum kiírására annak érdekében, hogy a három székely megye egy régiót alkosson. Igen-t akarunk mondani arra, hogy Székelyföld egységes legyen, egyben maradjon. Ez a tüntetés nem csak a tiltakozásról szól, hanem pozitív üzenetről is, hogy Igen-t mondjunk Székelyföldre. Meggyőződésünk, hogy Székelyföld jövője Igen-el kezdődhet el.”
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke elmondta, előzmény nélküli összefogás körvonalazódik a Székelyek Nagy Menetelése körül. Nincsenek viták a különféle szervezetek között, mindenki egyetért abban, hogy fontos az, hogy minél többen vegyenek részt a székelyföldi autonómia érdekében szervezett menetelésen, ezért minden erdélyi magyar szervezet a rendezvény mellé állt.
„Mi is meg szeretnénk mutatni a világnak, ahogyan azt például a katalánok tették, hogy nem mondunk le Székelyföld autonómiájáról”- nyilatkozta a Székely Nemzeti Tanács elnöke, aki azt is kihangsúlyozta, hogy szükséges egy olyan közhangulat, melyben az emberek számára világos az, hogy a saját életükről, a saját jövőjükről szól az, hogy megvalósul-e a régió autonómiája. Izsák ugyanakkor felhívást intézett a székely fiatalokhoz, hogy jöjjenek el a menetelésre, jelenlétükkel jelezve a világnak azt, hogy a székelyföldi fiatalok számára nem mindegy, milyen jövő vár rájuk. „Jöjjenek el, mert elsősorban az ő jövőjükről van szó” – véli Izsák.
Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy nem szabad félni és önbizalommal kell a jövőbe tekinteni. „Ne féljünk, mert félelemre nem lehet jövőt építeni. Most van az ideje annak, hogy megmutassuk, nem hagyjuk azt, hogy újfent a fejünk felett döntsenek a sorsunkról. Legyen önbizalmunk a céljaink eléréséhez! A székelység az utolsó olyan egy tömbben élő nemzeti közösség Európában, melynek nincsen autonómiája. Bízzunk az igazunkban, hiszen a székelyeknél kisebb számú, Romániánál nagyobb államokban élő közösségeknek is sikerült autonóm régiókat létrehozniuk.”
Antal Árpád arról is beszélt, hogy véleménye szerint, ha a Szent György Napok záró koncertjére általában elmegy ötvenezer ember Sepsiszentgyörgyről, „akkor a Székelyek Nagy Menetelésére is legalább harmincezer sepsiszentgyörgyinek kellene elmennie. A koncertek a szórakozásról szólnak, míg az autonómiatüntetés a gyermekeink és az unokáink jövőjéről.”
Antal figyelmeztetett arra is, hogy nagyon fontos, hogy a menetelés mentes legyen mindenféle szélsőségességtől, hiszen a tüntetést azért szervezik, hogy úgy a román, mint a nemzetközi közvélemény lássa azt, hogy a székelység követelései az európai gyakorlatnak megfelelőek, megvalósíthatóak és legitimek. Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere a következőket nyilatkozta: „Szórványban születtem és ott is éltem éveken keresztül, tudom mit jelent ott megélni a magyarságot. Fontos, hogy ne féljünk, mert ellenkező esetben néhány év múlva Székelyföld is a szórvány sorsára juthat. A régiósítás nem adhat sem okot, sem lehetőséget arra, hogy Székelyföldet feldarabolják, a tömbmagyarság megoszoljon és kisebbségbe kerüljön. Mi speciális jogokkal rendelkező Székelyföldet akarunk! Autonómiát akarunk! Meggyőződésem, hogy Felső-Háromszék polgárai is ezt akarják, éppen ezért veszünk részt több ezren a megmozduláson.” Gazda Zoltán, sepsiszéki SZNT elnök kifejezte köszönetét, hogy a történelmi magyar egyházak, a civil szféra, a közigazgatási egység vezetői is az ügy mellé álltak. Felkéréssel is fordult, azok irányába, akik részt vesznek a tüntetésen, hogy egységes arculattal, székely zászlóval és ne pártjelvényekkel, szélsőséges üzenetekkel érkezzenek. „Az erőltetett, számunkra kedvezőtlen régiósítás ellen és Székelyföld autonómiája mellett fogunk tüntetni.”.
Amint ismeretes, a Székelyek Nagy Menetelésére október 27-én kerül sor, a Brassót Bákóval összekötő 11-es országút székelyföldi szakaszán.
Az RMDSZ Háromszéki Területi szervezetének sajtóirodája
Erdély.ma
2013. szeptember 18.
Borboly a vádemelésről: ez egy magyar-magyar verseny
A Korrupcióellenes Ügyészség vádat emelt Hargita megye önkor- mányzatának elnöke, Borboly Csaba, volt alelnöke, Sófalvi László, Pálffy Domokos önkormányzati képviselő, és tíz társuk ellen. Az ügyészség közleménye szerint az említett önkormányzati vezetők 2010 és 2011 között sorozatosan követtek el közérdeket sértő hivatali visszaéléseket Hargita megyei útépítési ügyekben.
A Duna Tv Kárpát Expressz című műsorának vendégeként Borboly Csaba ez üggyel kapcsolatosan is kifejtette véleményét.
Borboly Csaba, aki egy hónapja láthatja el újra hivatalát Hargita megye tanácsának élén, elmondta ő derűlátó: bízik az igazságszolgáltatásban, meggyőződése, hogy sikerül bebizonyítsa ártatlanságát. Borboly azt üzente politikai vetélytársainak, a vele „egy nyelvet beszélő” feljelentőinek, hogy a politikai versenyt nem a román igazságszolgáltatás segítségével kell Erdélyben eldönteni.
A műsorvezető kérdésére, miszerint a vád értelmében előre és indokolatlanul fizetett ki útjavításra szánt összegeket, Borboly azt mondta, hogy Romániában már csak így van, gyakran év végén érhetők el a pénzalapok, és ahhoz, hogy mandátuma végére a megyének 500 km aszfaltozott megyei útja lehessen, év végén kellett ezeket az összegeket felhasználni. Az elnök büszke arra, hogy a feljavított utaknak köszönhetően a vidéki élethez tudtak feltételeket biztosítani.
Azzal kapcsolatosan, hogy Románia kormánya mégsem engedélyezi a verespataki bányanyitást, Hargita megye tanácsának elnök kijelentette: a román politikai kultúra kezd egy kicsit felébredni, a szemfényvesztés és az uszító kampányok ellenére is azért a civil elkötelezettség erősödik. Borboly hozzátette, hogy ebben szerepe volt Magyarországnak, az erdélyi magyar civil szervezeteknek, és az RMDSZ politikusainak is. Romániában még minden nincs elveszve, ha odafigyelünk és összefogunk, akkor tudunk eredményeket elérni, jelentette ki az elnök.
Duna Tv
Erdély.ma
A Korrupcióellenes Ügyészség vádat emelt Hargita megye önkor- mányzatának elnöke, Borboly Csaba, volt alelnöke, Sófalvi László, Pálffy Domokos önkormányzati képviselő, és tíz társuk ellen. Az ügyészség közleménye szerint az említett önkormányzati vezetők 2010 és 2011 között sorozatosan követtek el közérdeket sértő hivatali visszaéléseket Hargita megyei útépítési ügyekben.
A Duna Tv Kárpát Expressz című műsorának vendégeként Borboly Csaba ez üggyel kapcsolatosan is kifejtette véleményét.
Borboly Csaba, aki egy hónapja láthatja el újra hivatalát Hargita megye tanácsának élén, elmondta ő derűlátó: bízik az igazságszolgáltatásban, meggyőződése, hogy sikerül bebizonyítsa ártatlanságát. Borboly azt üzente politikai vetélytársainak, a vele „egy nyelvet beszélő” feljelentőinek, hogy a politikai versenyt nem a román igazságszolgáltatás segítségével kell Erdélyben eldönteni.
A műsorvezető kérdésére, miszerint a vád értelmében előre és indokolatlanul fizetett ki útjavításra szánt összegeket, Borboly azt mondta, hogy Romániában már csak így van, gyakran év végén érhetők el a pénzalapok, és ahhoz, hogy mandátuma végére a megyének 500 km aszfaltozott megyei útja lehessen, év végén kellett ezeket az összegeket felhasználni. Az elnök büszke arra, hogy a feljavított utaknak köszönhetően a vidéki élethez tudtak feltételeket biztosítani.
Azzal kapcsolatosan, hogy Románia kormánya mégsem engedélyezi a verespataki bányanyitást, Hargita megye tanácsának elnök kijelentette: a román politikai kultúra kezd egy kicsit felébredni, a szemfényvesztés és az uszító kampányok ellenére is azért a civil elkötelezettség erősödik. Borboly hozzátette, hogy ebben szerepe volt Magyarországnak, az erdélyi magyar civil szervezeteknek, és az RMDSZ politikusainak is. Romániában még minden nincs elveszve, ha odafigyelünk és összefogunk, akkor tudunk eredményeket elérni, jelentette ki az elnök.
Duna Tv
Erdély.ma
2013. szeptember 18.
Röviden
Budapesten is tüntetnek
Az érdi Székelyföldért Társaság csatlakozva az SZNT kezdeményezéséhez, 2013. október 27-én vonulással egybekötött demonstrációt tart Budapesten – írták a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményükben.
„A Székelyföldért Társaság felhívja az egységes magyar nemzet fennmaradásáért felelősséggel tartozó valamennyi magyar állampolgár, civil, állami és politikai szervezet figyelmét arra, hogy Románia küszöbön álló regionális átszervezése során a Székelyföldön őshonos többséget alkotó székelyek az újonnan kialakuló közigazgatási régiókban jelentős kisebbségbe kerülhetnek. Nemzetünk újabb megalázását, az elszakított nemzetrészek erőltetett asszimilációját nem nézhetjük tovább tétlenül!” – hangsúlyozzák.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Budapesten is tüntetnek
Az érdi Székelyföldért Társaság csatlakozva az SZNT kezdeményezéséhez, 2013. október 27-én vonulással egybekötött demonstrációt tart Budapesten – írták a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményükben.
„A Székelyföldért Társaság felhívja az egységes magyar nemzet fennmaradásáért felelősséggel tartozó valamennyi magyar állampolgár, civil, állami és politikai szervezet figyelmét arra, hogy Románia küszöbön álló regionális átszervezése során a Székelyföldön őshonos többséget alkotó székelyek az újonnan kialakuló közigazgatási régiókban jelentős kisebbségbe kerülhetnek. Nemzetünk újabb megalázását, az elszakított nemzetrészek erőltetett asszimilációját nem nézhetjük tovább tétlenül!” – hangsúlyozzák.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. szeptember 18.
Múltunk bizonyságai Udvarhelyszéken (Őszi utakon)
Olyan élményben volt részünk szeptember 14-én, amelyet érdemes másokkal – írhatnám így is: a „mieinkkel” – megosztani. Kérem a lelkipásztorokat, történelemtanárainkat, hogy járják át ezt az utat, talán többet is, érdemes!
Szombat reggel 7 órakor indultunk 46-an a szemerjai parókiáról autóbusszal. Útirányunk Udvarhelyszék, a térség kis falvaiba akartunk ellátogatni. Felkeresni közös múltunk emlékhelyeinek egy részét. Szép, csodálatos történelmi múltunk bizonyságait. Ezekről a templomokban található képek, kövek, faragások hű bizonyságul szolgálnak. Olyan kincseket láttunk, amelyekre közösen jó érzéssel, boldogan tekintettünk vissza. Mi itt, Háromszéken, büszkén mutatjuk az ősi gelencei templom freskóit, a kazettákat, a zabolai templomot, a gyönyörű kazettás mennyezetét. Most azonban jómagam alázatos főhajtással ismerem el, hogy rendkívül gazdag és szép történelmünkről beszélő udvarhelyszéki drága templomainkat most láttam és láttuk először. Hogy milyen méltósággal őrzik a történelmi múltat a hegyek-dombok között lévő csodálatos kis székely falvak, az lelket örvendeztető látvány. Nagyon röviden számolok be mindarról, amit láttunk, tapasztaltunk, egy nap rövid volt arra, hogy Udvarhelyszékről teljes képet alkossunk.
Első megállónk Bögöz: református templom, amelyben folynak a javítások. A Szent László-legenda itteni falfestménye Székelyföldön talán a legnagyobb méretű! Sajnáljuk, hogy le volt fóliázva, emiatt teljességében nem láthattuk. Kárpótolt bennünket a lelkipásztor színes, székely humorban bővelkedő ismertetője.
Székelyderzs: unitárius vártemplom. Csodálatos a festmény, bemutatták a templom és a vár történetét. Ismeretem szerint az egyetlen magyar vártemplom Erdélyben, ahol a hívek a várfalat körülvevő kőkamrákban tartották hámorokban gabonájukat, és a kamrában a szalonnájukat, amit a mai napig is ott tartanak. Egy héten egyszer reggeli harangszókor 7–8 óráig tartanak nyitva. Ez idő szerint a legbiztosabb hely a falunak a szalonna tartására. A világörökség része!
Székelydálya: református templom, itt is kazettás mennyezet található, és egyedi festett kőmennyezet-rendszer, amely nyolc címert mutat. Szép élmény volt számunkra, hogy a tiszteletes asszony Magyarországról telepedett át, és négy szép gyermeket szült: 11 éves a legnagyobb, 10 hónapos a legkisebb. A gyülekezet lélekszáma Égével együtt 230, a lelkészcsalád pedig jól érzi magát a kis gyülekezetben. A lelkipásztor mutatta be a templom történetét.
Homoródkarácsonyfalva: a templomban található Szent László-legenda festménye a legtisztábban tündököl. A kis falu határában a híres Dungó gyöngyvíz, és szelíd gesztenye is itt terem a határban. A tiszteletes asszony ismertette meleg szeretettel a templom és a falu történetét. Oklánd: kicsiben olyan a templomkert, mint egy angol parkrészlet a kastély körül. A templomban látható az 1848-as forradalom eredeti toborzózászlaja. A kazettás mennyezet és annak festése lenyűgöző. A lelkipásztor közvetlen hangú ismertetője emlékezetes marad számunkra. Mindenhol színes, szépen festett, 1700 utáni úrasztalát láttunk. Árpád-házi királyságunk korát idéztük fel. Több ezer esztendőről tanúskodnak a templomkövek és sok száz esztendőről a Szent László-legendák festményei meg a kazettás mennyezetek. Ezek mind jelzik, hogy székely magyar népünk a kis falvakban imádkozva élt, és sok viszontagságos évszázadot is így vészelt át.
Megmaradtak, élnek és élni akarnak a jövendőben is.
Jelenünket kíséri a testvéri kapcsolatok felvétele Amerikában és más, külföldön élő gyülekezetekkel is. Legyen szabad megjegyezni: könnyű szeretni a távol élőket, de szeressük, akik közelünkben élnek, édes magyar anyanyelvünket beszélő testvéreinket is! Mi imádsággal indultunk, és énekszóval érkeztünk haza – örült a lelkünk a szép találkozásoknak.
Incze Sándor
nyugalmazott református esperes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Olyan élményben volt részünk szeptember 14-én, amelyet érdemes másokkal – írhatnám így is: a „mieinkkel” – megosztani. Kérem a lelkipásztorokat, történelemtanárainkat, hogy járják át ezt az utat, talán többet is, érdemes!
Szombat reggel 7 órakor indultunk 46-an a szemerjai parókiáról autóbusszal. Útirányunk Udvarhelyszék, a térség kis falvaiba akartunk ellátogatni. Felkeresni közös múltunk emlékhelyeinek egy részét. Szép, csodálatos történelmi múltunk bizonyságait. Ezekről a templomokban található képek, kövek, faragások hű bizonyságul szolgálnak. Olyan kincseket láttunk, amelyekre közösen jó érzéssel, boldogan tekintettünk vissza. Mi itt, Háromszéken, büszkén mutatjuk az ősi gelencei templom freskóit, a kazettákat, a zabolai templomot, a gyönyörű kazettás mennyezetét. Most azonban jómagam alázatos főhajtással ismerem el, hogy rendkívül gazdag és szép történelmünkről beszélő udvarhelyszéki drága templomainkat most láttam és láttuk először. Hogy milyen méltósággal őrzik a történelmi múltat a hegyek-dombok között lévő csodálatos kis székely falvak, az lelket örvendeztető látvány. Nagyon röviden számolok be mindarról, amit láttunk, tapasztaltunk, egy nap rövid volt arra, hogy Udvarhelyszékről teljes képet alkossunk.
Első megállónk Bögöz: református templom, amelyben folynak a javítások. A Szent László-legenda itteni falfestménye Székelyföldön talán a legnagyobb méretű! Sajnáljuk, hogy le volt fóliázva, emiatt teljességében nem láthattuk. Kárpótolt bennünket a lelkipásztor színes, székely humorban bővelkedő ismertetője.
Székelyderzs: unitárius vártemplom. Csodálatos a festmény, bemutatták a templom és a vár történetét. Ismeretem szerint az egyetlen magyar vártemplom Erdélyben, ahol a hívek a várfalat körülvevő kőkamrákban tartották hámorokban gabonájukat, és a kamrában a szalonnájukat, amit a mai napig is ott tartanak. Egy héten egyszer reggeli harangszókor 7–8 óráig tartanak nyitva. Ez idő szerint a legbiztosabb hely a falunak a szalonna tartására. A világörökség része!
Székelydálya: református templom, itt is kazettás mennyezet található, és egyedi festett kőmennyezet-rendszer, amely nyolc címert mutat. Szép élmény volt számunkra, hogy a tiszteletes asszony Magyarországról telepedett át, és négy szép gyermeket szült: 11 éves a legnagyobb, 10 hónapos a legkisebb. A gyülekezet lélekszáma Égével együtt 230, a lelkészcsalád pedig jól érzi magát a kis gyülekezetben. A lelkipásztor mutatta be a templom történetét.
Homoródkarácsonyfalva: a templomban található Szent László-legenda festménye a legtisztábban tündököl. A kis falu határában a híres Dungó gyöngyvíz, és szelíd gesztenye is itt terem a határban. A tiszteletes asszony ismertette meleg szeretettel a templom és a falu történetét. Oklánd: kicsiben olyan a templomkert, mint egy angol parkrészlet a kastély körül. A templomban látható az 1848-as forradalom eredeti toborzózászlaja. A kazettás mennyezet és annak festése lenyűgöző. A lelkipásztor közvetlen hangú ismertetője emlékezetes marad számunkra. Mindenhol színes, szépen festett, 1700 utáni úrasztalát láttunk. Árpád-házi királyságunk korát idéztük fel. Több ezer esztendőről tanúskodnak a templomkövek és sok száz esztendőről a Szent László-legendák festményei meg a kazettás mennyezetek. Ezek mind jelzik, hogy székely magyar népünk a kis falvakban imádkozva élt, és sok viszontagságos évszázadot is így vészelt át.
Megmaradtak, élnek és élni akarnak a jövendőben is.
Jelenünket kíséri a testvéri kapcsolatok felvétele Amerikában és más, külföldön élő gyülekezetekkel is. Legyen szabad megjegyezni: könnyű szeretni a távol élőket, de szeressük, akik közelünkben élnek, édes magyar anyanyelvünket beszélő testvéreinket is! Mi imádsággal indultunk, és énekszóval érkeztünk haza – örült a lelkünk a szép találkozásoknak.
Incze Sándor
nyugalmazott református esperes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. szeptember 18.
IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórum
Szakmai összefogás határon innen és túl
Múlt héten a szovátai Danubius Szálloda volt házigazdája a IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumnak, amelyet Szováta Város Önkormányzata az Ősmarosszéki Közbirtokossággal és a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvánnyal közösen szervezett. A tanácskozáson magyarországi és székelyföldi mezőgazdasági szakemberek, polgármesterek, önkormányzati képviselők, e téren érdekelt hivatalvezetők találkoztak, elsősorban azzal a céllal, hogy erősítsék a szakmai szervezeteket egymás között és a határon túli konkrét együttműködési programokkal. A találkozó alkalom volt arra is, hogy betekintést nyerjünk a hazai és részben a magyarországi mezőgazdaság aktuális gondjaiba.
A konferenciát házigazdaként Péter Ferenc, Szováta polgármestere nyitotta meg. Elmondta, nem véletlen a helyszínválasztás, mivel a Székelyföld legjelentősebb gazdasági forrása lehet, ha a mezőgazdaságot összekapcsolják a turizmussal, leginkább a gyógy-turizmussal. Az utóbbi egyedi kitörési lehetőséget jelent – nem csak a vállalkozók szempontjából –, ezért minden székelyföldi önkormányzati képviselőnek kötelessége felkarolni e két ágazatot. Jakab István, a Magyar Gazdakörök Országos Szervezetének elnöke kifejtette, a gazdasági fejlődés kulcsa, hogy miként tudjuk önmagunkat megszerveni. A magyar törvénykezés módosítása lehetőséget teremt arra, hogy megtaláljuk az utat az együttműködésre, amely után a tettek következnek – mondta, majd utalt arra, hogy az unió új költségvetési időszakában csak az garantálhatja a sikert, ha a sajátos tájegységű Kárpát-medencei magyarság összefog konkrét gazdasági projektekben. Ezért egy közös Kárpát-medencei stratégiában kellene gondolkodni, amelyet a szakmai szervezetek közötti együttműködéssel lehet és kell kidolgozni, ágazati fejlesztési programok szintjén. Csak így tudunk a nemzetközi versenyben piacon maradni.
Ezt a gondolatot folytatta dr. Budai Gyula, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is, aki, miután ismertette a jelenlegi kormánypárt politikáját és bírálta az előző kormányt, megígérte, hogy a szaktárca partner lesz ebben az építkezésben. "A 2014 utáni támogatási rendszerben az unióban komoly forrásokat jelöltünk meg a gazdák számára, s ezeket hozzáférhetővé kell tegyük Erdélyben is" – mondta, s erre fel kell készülni. Példaként jó ötletnek tartotta a székelyföldi termékek forgalmazására kiépítendő termékláncot.
Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kifejtette: a mezőgazdálkodásnak ma már rengeteg kapcsolódása van más területekkel, mint a turizmus, környezetvédelem, egészségügy, ezért rengeteg összefogási, összekapcsolási lehetőséget kínál a szakágazatokban tevékenykedőknek. – Azzal is tisztában vagyunk, hogy folyamatos forráshiánnyal küzd a szakterület. De nem szabad abbahagyni. Érdemes küzdeni. S hogy ilyen körülmények között is van érdeklődő a mezőgazdálkodás iránt, igazolja, hogy az idén is a Sapientia EMTE csíkszeredai vidékfejlesztési agrármérnöki karán túljelentkezés volt. De nagyon népszerű az agroturisztikai képzés is – mondotta. A szaktárca is beindított egy gyakornoki programot, amelynek keretében a minisztérium épületében 20 székelyföldi és öt kárpátaljai diákot fogadtak és reményét fejtette ki, hogy jövőre beindul az ösztöndíjprogram, amellyel az erdélyi diákokat tudják majd segíteni a továbbtanulásban. – A források hiánya ellenére tudunk eredményeket elérni, és ez a lényeg! – hangsúlyozta az államtitkár.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviselője az agrárkamarák kiépítésének fontosságáról beszélt. Csak erős képviselettel lehet elérni valamit az unióban, mondta, ebben a szerveződésben nyújtanak támogatást az erdélyi kamarák megalakulására. A modern mezőgazdálkodás legnagyobb akadálya az, hogy alulszervezettek vagyunk, és atomizált gazdaságokban gondolkodunk, így nem lehet haladni!
Dr. Kelemen Atilla, a román parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke reális képet festett a mai romániai és erdélyi mezőgazdaságról, viszonyunkról az unióhoz. "Nem vagyok az euro-szkeptikusok táborában, de nem hiszem, hogy az unió megoldja a gondjainkat. Kellenek a gondolatébresztő konferenciák, de a mindennapokban kell eredményesen dolgozni. Bírálta az agrárkamarákról szóló törvényt, amelynek kidolgozását elsiették, a jól működő mezőgazdasági tanácsadói hálózatot leépítették – többek között ezért is olyan a román mezőgazdaság, mint a kormányos nélküli hajó. Az állatorvos szorgalmazta a helyi állattenyésztés, a feldolgozóipar létesítését, működtetését. A külföldi tőke beáramlása nem biztos, hogy hasznos a gazdáknak – mondta. Ne várjuk a megoldást az uniótól! Erdélyben komoly potenciál van, és ezt mi magunknak kell kiaknázzuk – mondta többek között dr. Kelemen Atilla.
Tánczos Barna szenátor a tudásalapú mezőgazdaságról beszélt. Ez az új tündérkert egyik alappillére. Nem az örökölt tudás szerinti, 5-10 szarvasmarhával foglalkozó gazdák jelentik a jövőt. Az innováció viszi előre a gazdaságot – mondta, majd hozzátette a dr. Kelemen Atilla által elmondottakhoz: a legnagyobb gond, hogy a minisztérium elszakadt a gazdatársadalomtól. A mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést politikamentessé kell tenni, s ebben valóban a legnagyobb szerepük a szakmai szervezeteknek van. Helyi szinten is pártpolitika nélkül kell közös döntéseket hozni és alkalmazni – mondta, majd a középiskolai szakoktatás fontosságára tért ki.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Önkormányzat elnöke örömmel közölte, a Sapientia EMTE jövőre Sepsiszentgyörgyön mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakot indít. Majd az erdő- és a földtulajdonjogok körüli visszásságokra hívta fel a figyelmet, többek között arra, hogy a Székelyföldön visszaszolgáltatott erdők és földek avatatlan kezekbe kerülnek, amit ki kell védeni, ezért kezdeményezte a székelyföldi erdőalap létrehozását, amely megőrizné ezeket a területeket. Miután Borboly Csaba a Hargita megyei helyzetképre reflektált, következtek a szakelőadások.
Kolcsár Gyula kertészmérnök a növénytermesztésről, kertészetről, Birtok György a marosszéki havasi gazdálkodásról, a közbirtokosságról és a legeltetésről beszélt. Az ezt követő vitában Kolumbán Gábor, Tánczos Barna, Borboly Csaba és dr. Póti Péter fejtette ki véleményét. Ezután pedig Melles Előd az erdő- és vadgazdálkodási helyzetképet vázolta. Kiss Zsófia, a Szovátai Polgármesteri Hivatal alkalmazottja Szovátáról és a gyógyturizmus kínálta lehetőségekről beszélt.
A szakmai vitát Péter Ferenc zárta, aki összesítette az elhangzottakat. Meg kell őriznünk, amink van, az erdőt, a legelőt, a termőföldet, még akkor is, ha nincs támogatás. Fejleszteni kell a turizmus minden ágát, összekapcsolva a helyi termékek értékesítésével. Építsenek autópályát, nemzetközi repülőtereket, a többit pedig hagyják a szakmára, a szakmai szerveződésekre, mert csak szervezetten, erős gazdasági együttműködéssel, agrár- innovációs támo-gatással tudunk helytállni az uniós agrárpiacon. Ha van piac, van jövedelemforrás, garantált a fejlődés is.
Vajda György
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Szakmai összefogás határon innen és túl
Múlt héten a szovátai Danubius Szálloda volt házigazdája a IV. Székelyföldi Agrárinnovációs Fórumnak, amelyet Szováta Város Önkormányzata az Ősmarosszéki Közbirtokossággal és a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvánnyal közösen szervezett. A tanácskozáson magyarországi és székelyföldi mezőgazdasági szakemberek, polgármesterek, önkormányzati képviselők, e téren érdekelt hivatalvezetők találkoztak, elsősorban azzal a céllal, hogy erősítsék a szakmai szervezeteket egymás között és a határon túli konkrét együttműködési programokkal. A találkozó alkalom volt arra is, hogy betekintést nyerjünk a hazai és részben a magyarországi mezőgazdaság aktuális gondjaiba.
A konferenciát házigazdaként Péter Ferenc, Szováta polgármestere nyitotta meg. Elmondta, nem véletlen a helyszínválasztás, mivel a Székelyföld legjelentősebb gazdasági forrása lehet, ha a mezőgazdaságot összekapcsolják a turizmussal, leginkább a gyógy-turizmussal. Az utóbbi egyedi kitörési lehetőséget jelent – nem csak a vállalkozók szempontjából –, ezért minden székelyföldi önkormányzati képviselőnek kötelessége felkarolni e két ágazatot. Jakab István, a Magyar Gazdakörök Országos Szervezetének elnöke kifejtette, a gazdasági fejlődés kulcsa, hogy miként tudjuk önmagunkat megszerveni. A magyar törvénykezés módosítása lehetőséget teremt arra, hogy megtaláljuk az utat az együttműködésre, amely után a tettek következnek – mondta, majd utalt arra, hogy az unió új költségvetési időszakában csak az garantálhatja a sikert, ha a sajátos tájegységű Kárpát-medencei magyarság összefog konkrét gazdasági projektekben. Ezért egy közös Kárpát-medencei stratégiában kellene gondolkodni, amelyet a szakmai szervezetek közötti együttműködéssel lehet és kell kidolgozni, ágazati fejlesztési programok szintjén. Csak így tudunk a nemzetközi versenyben piacon maradni.
Ezt a gondolatot folytatta dr. Budai Gyula, a magyarországi Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára is, aki, miután ismertette a jelenlegi kormánypárt politikáját és bírálta az előző kormányt, megígérte, hogy a szaktárca partner lesz ebben az építkezésben. "A 2014 utáni támogatási rendszerben az unióban komoly forrásokat jelöltünk meg a gazdák számára, s ezeket hozzáférhetővé kell tegyük Erdélyben is" – mondta, s erre fel kell készülni. Példaként jó ötletnek tartotta a székelyföldi termékek forgalmazására kiépítendő termékláncot.
Tóth Katalin, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kifejtette: a mezőgazdálkodásnak ma már rengeteg kapcsolódása van más területekkel, mint a turizmus, környezetvédelem, egészségügy, ezért rengeteg összefogási, összekapcsolási lehetőséget kínál a szakágazatokban tevékenykedőknek. – Azzal is tisztában vagyunk, hogy folyamatos forráshiánnyal küzd a szakterület. De nem szabad abbahagyni. Érdemes küzdeni. S hogy ilyen körülmények között is van érdeklődő a mezőgazdálkodás iránt, igazolja, hogy az idén is a Sapientia EMTE csíkszeredai vidékfejlesztési agrármérnöki karán túljelentkezés volt. De nagyon népszerű az agroturisztikai képzés is – mondotta. A szaktárca is beindított egy gyakornoki programot, amelynek keretében a minisztérium épületében 20 székelyföldi és öt kárpátaljai diákot fogadtak és reményét fejtette ki, hogy jövőre beindul az ösztöndíjprogram, amellyel az erdélyi diákokat tudják majd segíteni a továbbtanulásban. – A források hiánya ellenére tudunk eredményeket elérni, és ez a lényeg! – hangsúlyozta az államtitkár.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képviselője az agrárkamarák kiépítésének fontosságáról beszélt. Csak erős képviselettel lehet elérni valamit az unióban, mondta, ebben a szerveződésben nyújtanak támogatást az erdélyi kamarák megalakulására. A modern mezőgazdálkodás legnagyobb akadálya az, hogy alulszervezettek vagyunk, és atomizált gazdaságokban gondolkodunk, így nem lehet haladni!
Dr. Kelemen Atilla, a román parlament mezőgazdasági bizottságának alelnöke reális képet festett a mai romániai és erdélyi mezőgazdaságról, viszonyunkról az unióhoz. "Nem vagyok az euro-szkeptikusok táborában, de nem hiszem, hogy az unió megoldja a gondjainkat. Kellenek a gondolatébresztő konferenciák, de a mindennapokban kell eredményesen dolgozni. Bírálta az agrárkamarákról szóló törvényt, amelynek kidolgozását elsiették, a jól működő mezőgazdasági tanácsadói hálózatot leépítették – többek között ezért is olyan a román mezőgazdaság, mint a kormányos nélküli hajó. Az állatorvos szorgalmazta a helyi állattenyésztés, a feldolgozóipar létesítését, működtetését. A külföldi tőke beáramlása nem biztos, hogy hasznos a gazdáknak – mondta. Ne várjuk a megoldást az uniótól! Erdélyben komoly potenciál van, és ezt mi magunknak kell kiaknázzuk – mondta többek között dr. Kelemen Atilla.
Tánczos Barna szenátor a tudásalapú mezőgazdaságról beszélt. Ez az új tündérkert egyik alappillére. Nem az örökölt tudás szerinti, 5-10 szarvasmarhával foglalkozó gazdák jelentik a jövőt. Az innováció viszi előre a gazdaságot – mondta, majd hozzátette a dr. Kelemen Atilla által elmondottakhoz: a legnagyobb gond, hogy a minisztérium elszakadt a gazdatársadalomtól. A mezőgazdaságot, a vidékfejlesztést politikamentessé kell tenni, s ebben valóban a legnagyobb szerepük a szakmai szervezeteknek van. Helyi szinten is pártpolitika nélkül kell közös döntéseket hozni és alkalmazni – mondta, majd a középiskolai szakoktatás fontosságára tért ki.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Önkormányzat elnöke örömmel közölte, a Sapientia EMTE jövőre Sepsiszentgyörgyön mezőgazdasági és erdőgazdálkodási szakot indít. Majd az erdő- és a földtulajdonjogok körüli visszásságokra hívta fel a figyelmet, többek között arra, hogy a Székelyföldön visszaszolgáltatott erdők és földek avatatlan kezekbe kerülnek, amit ki kell védeni, ezért kezdeményezte a székelyföldi erdőalap létrehozását, amely megőrizné ezeket a területeket. Miután Borboly Csaba a Hargita megyei helyzetképre reflektált, következtek a szakelőadások.
Kolcsár Gyula kertészmérnök a növénytermesztésről, kertészetről, Birtok György a marosszéki havasi gazdálkodásról, a közbirtokosságról és a legeltetésről beszélt. Az ezt követő vitában Kolumbán Gábor, Tánczos Barna, Borboly Csaba és dr. Póti Péter fejtette ki véleményét. Ezután pedig Melles Előd az erdő- és vadgazdálkodási helyzetképet vázolta. Kiss Zsófia, a Szovátai Polgármesteri Hivatal alkalmazottja Szovátáról és a gyógyturizmus kínálta lehetőségekről beszélt.
A szakmai vitát Péter Ferenc zárta, aki összesítette az elhangzottakat. Meg kell őriznünk, amink van, az erdőt, a legelőt, a termőföldet, még akkor is, ha nincs támogatás. Fejleszteni kell a turizmus minden ágát, összekapcsolva a helyi termékek értékesítésével. Építsenek autópályát, nemzetközi repülőtereket, a többit pedig hagyják a szakmára, a szakmai szerveződésekre, mert csak szervezetten, erős gazdasági együttműködéssel, agrár- innovációs támo-gatással tudunk helytállni az uniós agrárpiacon. Ha van piac, van jövedelemforrás, garantált a fejlődés is.
Vajda György
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. szeptember 18.
Antal Árpádról is készült „politikusakta”
Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester után Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert is össztűz alá vette a Realitatea hírtelevízió Politikusakták (Dosar de politician) című műsora.
A Silviu Mănăstire műsorvezető által összeállított anyagot hétfőn közvetítették, Antal Árpád azonnal levélben reagált az elhangzottakra, és pontosításokat kért. „Nem tényfeltáró újságírás, ha a Dan Tănasă-összesből idéznek, ha politikai nyilatkozatokat ragadnak ki a szövegkörnyezetből” – jelentette ki az elöljáró, rámutatva, hogy még a születési éve is pontatlanul szerepelt az anyagban. „A területi autonómia nem jelent enklávét, az Európai Unióban 11 autonóm régió van. Én nem vagyok szélsőséges, hiszen a rám szavazó sepsiszentgyörgyiek 40 százaléka román nemzetiségű” – hangsúlyozta Antal Árpád. Arra is rámutatott, hogy Sepsiszentgyörgyön nem 8, hanem 3 százalékos a munkanélküliség, sokkal kisebb, mint a megyei mutató, ugyanakkor Kovászna sem a legszegényebb megyék között található.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester után Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármestert is össztűz alá vette a Realitatea hírtelevízió Politikusakták (Dosar de politician) című műsora.
A Silviu Mănăstire műsorvezető által összeállított anyagot hétfőn közvetítették, Antal Árpád azonnal levélben reagált az elhangzottakra, és pontosításokat kért. „Nem tényfeltáró újságírás, ha a Dan Tănasă-összesből idéznek, ha politikai nyilatkozatokat ragadnak ki a szövegkörnyezetből” – jelentette ki az elöljáró, rámutatva, hogy még a születési éve is pontatlanul szerepelt az anyagban. „A területi autonómia nem jelent enklávét, az Európai Unióban 11 autonóm régió van. Én nem vagyok szélsőséges, hiszen a rám szavazó sepsiszentgyörgyiek 40 százaléka román nemzetiségű” – hangsúlyozta Antal Árpád. Arra is rámutatott, hogy Sepsiszentgyörgyön nem 8, hanem 3 százalékos a munkanélküliség, sokkal kisebb, mint a megyei mutató, ugyanakkor Kovászna sem a legszegényebb megyék között található.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 18.
Ágoston Hugó: Merre, MÚRE?
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének szombati, gyergyószárhegyi tisztújító közgyűlésén huszonnégy tag vett részt. (Az összejövetelről lapunk is beszámolt, sajtónk érdekképviseleti szervezetének nevét ha a címben nem is, a hír szövegében eltalálta.)
Borúsabb hajlamúak számára itt ezt az írást be is fejezhetném, hiszen a „huszonnégy” akár válasznak tekinthető a címben feltett kérdésre. Az összehasonlítás kedvéért: amikor bő másfél évtizede alulírottat elnöknek választották, a csíkszeredai megyeháza tapstermében legalább ötször ennyien voltak, s ennek megfelelően nagyságrenddel volt nagyobb a szavazatok száma.
Most a huszonnégy tag ötvenhat szavazati mandátumot hozott, s a váratlan fordulatot a volt elnök, a marosvásárhelyi Karácsonyi Zsigmond leváltása jelentette. Az új elnök egy szatmári születésű, Kolozsváron dolgozó rádiós újságíró, Rácz Éva.
Nem a nosztalgia késztet rá felidézni a MÚRE kezdeteit, korábbi időszakait, a szervezés nehézségeit. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a kezdeményező és alapító elnök, a gazdasági újságíró Hecser Zoltán – ő tudta közülünk legjobban a törvényeket, az eljárásokat, a bejegyzéstől az adminisztrációig és a tagtoborzásig minden ilyesmihez értett. Ő tette meg az első döntő lépést, 1990-ben. Utána Kántor Lajos, a Korunk nagy tekintélyű főszerkesztője személyében magas értelmiségi került a szervezet élére; két elnöki mandátuma (1993-1995, 1995-1997) után következett alulírott hetilap-szerkesztő (egy mandátumra, 1997-1999) – alighanem ebben a bő fél évtizedben történt meg a legnagyobb elmozdulás a szakmaiság, a magyarországitól minél kevésbé eltérő, igényes sajtónyelv és -kultúra kialakításának irányában; ekkor kötöttük meg az „alapszerződésünket” testvérszervezetünkkel, a budapesti MÚOSZ-szal (reméljük, érvényben van), nem kis büszkeség számunkra, hogy ennek eredményeképpen, javaslatainkra, Aranytoll-díjban részesültek erdélyiek is (Kántor Lajos és Szász János 1997-ben, Halász Anna 1998-ban, Szőcs István 1999-ben – a sor a következőkkel folytatódott: Kacsir Mária – 2000, Csávossy György, László Ferenc – 2001, Mag Péter – 2002, Ágoston Hugó – 2005, Csép Sándor – 2006, Koczka György – 2008, Makkai János – 2009, Cseke Péter – 2010, Tomcsányiné Jakab Mária – 2012). Az idén januárban sajnálatosan elhunyt kiváló tévés, Csép Sándor ezredfordulós két mandátumát (1999-2001, 2001-2003) minden bizonnyal sajtónknak az írott formától az audiovizuális felé mutató hangsúlyváltása is eredményezte, barátunk emberi és szakmai kvalitásain kívül. Ambrus Attila főszerkesztő (Brassói Lapok), közíró kollégánk elnökké választása 2003-ban meredek fiatalítást jelentett a MÚRE élén, de ő korábban is tagja lévén a vezetőségnek, biztosítani tudta a folytonosságot; további mandátumai idején (2005-2007, 2007-2010) határozott előrelépés történt a rendezvény- és kiadványszervezésben; a vajdasági, kárpátaljai, muravidéki, horvátországi magyar újságíró egyesületek együttműködésének is ő volt a kezdeményezője, megvalósítója. Mi, eddig felsoroltak már örökös tagjai vagyunk a szervezetünknek.
Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő (Népújság) az utóbbi három évben a gazdasági és bizalmi válság ellenére nagy energiabefektetéssel működtetni tudta az egyesületet, ha takaréklángon is. Természetesen nem feledkezhetünk meg az ügyvezető elnökök, a kezdeti hőskorszakban Gáspár Sándor, utána Karácsonyi Zsigmond áldozatos, hatékony munkájáról, sem több vezetőségi tag hozzájárulásáról a huszonhárom év alatt.
Az elnöki utódlások a MÚRE tisztújító közgyűlésein sosem dőltek el elvtelen harcokban, önjelöltek vagy távirányításúak nem győztek; még az ártatlan-fontoskodó lobbizásokra és a demokrácia látszata érdekében kötelességből vállalt esélytelen jelöltségekre is némi meghatódással emlékszem vissza. Remélem, most sem történt másképp.
Rácz Éva, az új elnök – és az első hölgy az egyesület élén! – bizonyítottan jó kommunikátor (ebben mesterfokozattal rendelkező szakember), kormányfőtitkársági, majd minisztériumi tanácsossága kiterjedt kapcsolatrendszert eredményezhetett mind a sajtó, mind más intézmények, civil szervezetek, közületek körében, s ha fontos részt tudott vállalni a román-magyar együttes kormányülések megszervezésében, bizonyára jól szervezi meg majd a MÚRE rendezvényeit is. Személyiségéről és tevékenységéről többet tudhatunk meg egy rokonszenves rádióinterjúból.
Csakhogy... Csakhogy itt és most jóval többről van szó, mint mondjuk arról, hogy ezután a MÚRE közleményei pontosabbak, bátrabbak és színvonalasabbak lesznek!
A legnagyobb gond a tagság megfogyatkozása – miközben újságíróból a mi prérinken is mind több van. A mostaninál volt négyszeresen nagyobb is a MÚRE-tagok száma (és mondanom sem kell, hogy ez nem elsősorban a tagdíj miatt fontos, bár miért ne lenne fontos azért is?), emlékszünk száz résztvevős, tudományos konferenciaszerű vidéki rendezvényekre, jeles meghívottakkal, sokoldalú programmal.
Tudjuk, hogy a piacgazdaság hatásain kívül alaposan bekavart a sajtóéletünkbe is a politika, a kalandor megosztás, a táborozás. Hátha ennek jól érzékelhető csillapodása megkönnyíti Rácz Éva és kis csapatának dolgát új hidak kiépítésében.
Nagy téma az RMDSZ-hez való viszony tisztázása, a vele való nyugodt, kölcsönösen empatikus és segítőkész kapcsolat. Emlékszem, egyszer azt találtam mondani, a MÚRE kész segíteni az RMDSZ-t! Sokan felkapták a fejüket, a külön meghívottként köztünk ülő Markó Béla rögtön megkérdezte, ezt hogyan gondolom – mivel tudná segíteni? Valami olyasmit válaszoltam, hogy objektivitással, elvszerű bírálattal. Szerencsére az utóbbi demokratikus megmérettetések, választások nyomán az RMDSZ visszanyerte nem csak a legitimitását (mert azt pillanatig sem vesztette el), de a tekintélyét is érzékeny és igényes médiánkban; talán múlófélben az idő, amikor kevés figyelemreméltó kivétellel (amilyen például éppen az ÚMSZ is volt!) a rommagyar sajtó – persze kivált a radikális jobboldali – már-már sportot űzött az ócsárlásából.
Persze az RMDSZ-től is elvárható a fokozottabb odafigyelés, annak a felismerése, hogy a sajtót nem uralni kell, persze nem is ajnározni, de mindenképpen erősíteni – ha lehet, minél önösérdek-mentesebben, illetve egy magasabb érdeket: a demokrácia erősítését követve.
Rácz Éva ennek a helyzetnek jó kezelője lehet, félig tréfásan azt mondanám: már azért is, mert a kolozsvári rádió szerkesztőségéből olyan fontos közéleti személyiségek indultak, hozzá hasonlóan, ezen a szép pályán, mint Kelemen Hunor szövetségi elnök s a legutóbb FUEN-alelnöknek megválasztott Vincze Loránt. (Aki, ha jól emlékszem, már első pályázat-sorozatunkon díjat nyert – tizenkilenc évesen.)
Ha létszámban is, de különösen tartalomban és presztízsben gyarapodni akar, a MÚRE-nak véleményem szerint vissza kell állítania az ügyvezető elnöki tisztséget. Tudom, hogy ez – takarékossági okokból? – az Alapszabályból kimaradt, de a jelenlegi Alapszabályt amúgy is alaposan korszerűsíteni kell, alkalmazni kell az új körülményekhez. (Világháló!) Dolgozhat Kolozsváron az elnök, de a Marosvásárhelyen bejegyzett és működő egyesületnek Marosvásárhelyen kellene hogy legyen egy több-mint-irodavezetője. (Ügyvezető elnök nélkül Kántor Lajos és Csép Sándor sem nagyon boldogultak volna Kolozsvárról.) Tudjuk jól, nem egyszerű adminisztrátorról van szó, ahogyan az eddigiek sem egyszerű adminisztrátorok voltak; és példaként-okulásként megnézhetjük akár az RMDSZ eddigi ügyvezető elnökeinek tevékenységét.
Rácz Éva szép esély előtt áll. Lehet, hogy a siker és a kudarc lehetősége ebben a tisztségben sohasem volt ilyen közel egymáshoz, mint most, de csapatával bebizonyíthatja, hogy a stagnálás nem törvényszerű egy ilyen fontos kisebbségi szervezet életében.
Maszol.ro
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének szombati, gyergyószárhegyi tisztújító közgyűlésén huszonnégy tag vett részt. (Az összejövetelről lapunk is beszámolt, sajtónk érdekképviseleti szervezetének nevét ha a címben nem is, a hír szövegében eltalálta.)
Borúsabb hajlamúak számára itt ezt az írást be is fejezhetném, hiszen a „huszonnégy” akár válasznak tekinthető a címben feltett kérdésre. Az összehasonlítás kedvéért: amikor bő másfél évtizede alulírottat elnöknek választották, a csíkszeredai megyeháza tapstermében legalább ötször ennyien voltak, s ennek megfelelően nagyságrenddel volt nagyobb a szavazatok száma.
Most a huszonnégy tag ötvenhat szavazati mandátumot hozott, s a váratlan fordulatot a volt elnök, a marosvásárhelyi Karácsonyi Zsigmond leváltása jelentette. Az új elnök egy szatmári születésű, Kolozsváron dolgozó rádiós újságíró, Rácz Éva.
Nem a nosztalgia késztet rá felidézni a MÚRE kezdeteit, korábbi időszakait, a szervezés nehézségeit. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a kezdeményező és alapító elnök, a gazdasági újságíró Hecser Zoltán – ő tudta közülünk legjobban a törvényeket, az eljárásokat, a bejegyzéstől az adminisztrációig és a tagtoborzásig minden ilyesmihez értett. Ő tette meg az első döntő lépést, 1990-ben. Utána Kántor Lajos, a Korunk nagy tekintélyű főszerkesztője személyében magas értelmiségi került a szervezet élére; két elnöki mandátuma (1993-1995, 1995-1997) után következett alulírott hetilap-szerkesztő (egy mandátumra, 1997-1999) – alighanem ebben a bő fél évtizedben történt meg a legnagyobb elmozdulás a szakmaiság, a magyarországitól minél kevésbé eltérő, igényes sajtónyelv és -kultúra kialakításának irányában; ekkor kötöttük meg az „alapszerződésünket” testvérszervezetünkkel, a budapesti MÚOSZ-szal (reméljük, érvényben van), nem kis büszkeség számunkra, hogy ennek eredményeképpen, javaslatainkra, Aranytoll-díjban részesültek erdélyiek is (Kántor Lajos és Szász János 1997-ben, Halász Anna 1998-ban, Szőcs István 1999-ben – a sor a következőkkel folytatódott: Kacsir Mária – 2000, Csávossy György, László Ferenc – 2001, Mag Péter – 2002, Ágoston Hugó – 2005, Csép Sándor – 2006, Koczka György – 2008, Makkai János – 2009, Cseke Péter – 2010, Tomcsányiné Jakab Mária – 2012). Az idén januárban sajnálatosan elhunyt kiváló tévés, Csép Sándor ezredfordulós két mandátumát (1999-2001, 2001-2003) minden bizonnyal sajtónknak az írott formától az audiovizuális felé mutató hangsúlyváltása is eredményezte, barátunk emberi és szakmai kvalitásain kívül. Ambrus Attila főszerkesztő (Brassói Lapok), közíró kollégánk elnökké választása 2003-ban meredek fiatalítást jelentett a MÚRE élén, de ő korábban is tagja lévén a vezetőségnek, biztosítani tudta a folytonosságot; további mandátumai idején (2005-2007, 2007-2010) határozott előrelépés történt a rendezvény- és kiadványszervezésben; a vajdasági, kárpátaljai, muravidéki, horvátországi magyar újságíró egyesületek együttműködésének is ő volt a kezdeményezője, megvalósítója. Mi, eddig felsoroltak már örökös tagjai vagyunk a szervezetünknek.
Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő (Népújság) az utóbbi három évben a gazdasági és bizalmi válság ellenére nagy energiabefektetéssel működtetni tudta az egyesületet, ha takaréklángon is. Természetesen nem feledkezhetünk meg az ügyvezető elnökök, a kezdeti hőskorszakban Gáspár Sándor, utána Karácsonyi Zsigmond áldozatos, hatékony munkájáról, sem több vezetőségi tag hozzájárulásáról a huszonhárom év alatt.
Az elnöki utódlások a MÚRE tisztújító közgyűlésein sosem dőltek el elvtelen harcokban, önjelöltek vagy távirányításúak nem győztek; még az ártatlan-fontoskodó lobbizásokra és a demokrácia látszata érdekében kötelességből vállalt esélytelen jelöltségekre is némi meghatódással emlékszem vissza. Remélem, most sem történt másképp.
Rácz Éva, az új elnök – és az első hölgy az egyesület élén! – bizonyítottan jó kommunikátor (ebben mesterfokozattal rendelkező szakember), kormányfőtitkársági, majd minisztériumi tanácsossága kiterjedt kapcsolatrendszert eredményezhetett mind a sajtó, mind más intézmények, civil szervezetek, közületek körében, s ha fontos részt tudott vállalni a román-magyar együttes kormányülések megszervezésében, bizonyára jól szervezi meg majd a MÚRE rendezvényeit is. Személyiségéről és tevékenységéről többet tudhatunk meg egy rokonszenves rádióinterjúból.
Csakhogy... Csakhogy itt és most jóval többről van szó, mint mondjuk arról, hogy ezután a MÚRE közleményei pontosabbak, bátrabbak és színvonalasabbak lesznek!
A legnagyobb gond a tagság megfogyatkozása – miközben újságíróból a mi prérinken is mind több van. A mostaninál volt négyszeresen nagyobb is a MÚRE-tagok száma (és mondanom sem kell, hogy ez nem elsősorban a tagdíj miatt fontos, bár miért ne lenne fontos azért is?), emlékszünk száz résztvevős, tudományos konferenciaszerű vidéki rendezvényekre, jeles meghívottakkal, sokoldalú programmal.
Tudjuk, hogy a piacgazdaság hatásain kívül alaposan bekavart a sajtóéletünkbe is a politika, a kalandor megosztás, a táborozás. Hátha ennek jól érzékelhető csillapodása megkönnyíti Rácz Éva és kis csapatának dolgát új hidak kiépítésében.
Nagy téma az RMDSZ-hez való viszony tisztázása, a vele való nyugodt, kölcsönösen empatikus és segítőkész kapcsolat. Emlékszem, egyszer azt találtam mondani, a MÚRE kész segíteni az RMDSZ-t! Sokan felkapták a fejüket, a külön meghívottként köztünk ülő Markó Béla rögtön megkérdezte, ezt hogyan gondolom – mivel tudná segíteni? Valami olyasmit válaszoltam, hogy objektivitással, elvszerű bírálattal. Szerencsére az utóbbi demokratikus megmérettetések, választások nyomán az RMDSZ visszanyerte nem csak a legitimitását (mert azt pillanatig sem vesztette el), de a tekintélyét is érzékeny és igényes médiánkban; talán múlófélben az idő, amikor kevés figyelemreméltó kivétellel (amilyen például éppen az ÚMSZ is volt!) a rommagyar sajtó – persze kivált a radikális jobboldali – már-már sportot űzött az ócsárlásából.
Persze az RMDSZ-től is elvárható a fokozottabb odafigyelés, annak a felismerése, hogy a sajtót nem uralni kell, persze nem is ajnározni, de mindenképpen erősíteni – ha lehet, minél önösérdek-mentesebben, illetve egy magasabb érdeket: a demokrácia erősítését követve.
Rácz Éva ennek a helyzetnek jó kezelője lehet, félig tréfásan azt mondanám: már azért is, mert a kolozsvári rádió szerkesztőségéből olyan fontos közéleti személyiségek indultak, hozzá hasonlóan, ezen a szép pályán, mint Kelemen Hunor szövetségi elnök s a legutóbb FUEN-alelnöknek megválasztott Vincze Loránt. (Aki, ha jól emlékszem, már első pályázat-sorozatunkon díjat nyert – tizenkilenc évesen.)
Ha létszámban is, de különösen tartalomban és presztízsben gyarapodni akar, a MÚRE-nak véleményem szerint vissza kell állítania az ügyvezető elnöki tisztséget. Tudom, hogy ez – takarékossági okokból? – az Alapszabályból kimaradt, de a jelenlegi Alapszabályt amúgy is alaposan korszerűsíteni kell, alkalmazni kell az új körülményekhez. (Világháló!) Dolgozhat Kolozsváron az elnök, de a Marosvásárhelyen bejegyzett és működő egyesületnek Marosvásárhelyen kellene hogy legyen egy több-mint-irodavezetője. (Ügyvezető elnök nélkül Kántor Lajos és Csép Sándor sem nagyon boldogultak volna Kolozsvárról.) Tudjuk jól, nem egyszerű adminisztrátorról van szó, ahogyan az eddigiek sem egyszerű adminisztrátorok voltak; és példaként-okulásként megnézhetjük akár az RMDSZ eddigi ügyvezető elnökeinek tevékenységét.
Rácz Éva szép esély előtt áll. Lehet, hogy a siker és a kudarc lehetősége ebben a tisztségben sohasem volt ilyen közel egymáshoz, mint most, de csapatával bebizonyíthatja, hogy a stagnálás nem törvényszerű egy ilyen fontos kisebbségi szervezet életében.
Maszol.ro
2013. szeptember 18.
Erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek tiltakozó nyilatkozata
Az Erdélyi-Érchegység egyik legrégibb településén, Verespatakon már a római korban aranybányászat folyt. A több ezeréves tárnákban fellelt viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. Ezek az időszámításunk után 131-167 között írt daciai emlékek számítanak a római kurziva legrégibb változatainak. Tudományos értékük felbecsülhetetlen.
Altalaji kincsei nem mindennapiak. Ezért ezen a területen a kanadai Gabriel Resources Gold Corporation cég saját aranybányát kívánt nyitni. A ciánt alkalmazó technológia 16 km²-nyi terület tönkretételét jelentené, benne öt heggyel, négy templommal és temetővel, az Alburnus Maior ókori római vár romjaival. A bánya tervezett 15 éves működése után a környezetszennyezés száz évig tartana.
Mindezeket figyelmen kívül hagyva, bizonyos hazai politikai és gazdasági erők olyan irányba, szeretnék a verespataki helyzetet eltolni, mely számukra kedvező lenne.
Neves személyiségek tiltakozó nyilatkozatot adtak közre.
Az alábbiakban közöljük az elektronikus formában eljuttatott nyilatkozatot.
Csomafáy Ferenc
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek tiltakozó nyilatkozata
Erdélyi magyar történelmi egyházaink határozottan ellenzik a „Roșia Montană Gold Corporation” verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának célirányos törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné ennek megvalósítását.
Egyházaink közös elvi álláspontját tíz évvel ezelőtt kifejeztük, és azt változatlanul fenntartjuk. Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni.
Románia alkotmánya előírja az egészséges és természetes környezethez való jogot, valamint az állampolgárok és az intézmények kötelességét környezetünk védelmét illetően. A magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét, és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében.
A fentiek alapján megdöbbenve vettük tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta, és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét. Tiltakozunk a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne. Felszólítjuk a kormányt, hogy vonja vissza a kifogásolt kezdeményezését! Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérjük Románia parlamentjének tagjait, hogy az ügydöntő szavazáskor utasítsák el ezt a törvénytervezetet.
Tiltakozásunk megfogalmazásakor tisztában vagyunk azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítjuk Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására.
Isten óvja környezetünket és jövőnket; bírja jobb belátásra az ezeket veszélyeztető emberi tényezőket
Erdély-szerte, 2013. szeptember 16.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke
Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke
Az Erdélyi-Érchegység egyik legrégibb településén, Verespatakon már a római korban aranybányászat folyt. A több ezeréves tárnákban fellelt viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. Ezek az időszámításunk után 131-167 között írt daciai emlékek számítanak a római kurziva legrégibb változatainak. Tudományos értékük felbecsülhetetlen.
Altalaji kincsei nem mindennapiak. Ezért ezen a területen a kanadai Gabriel Resources Gold Corporation cég saját aranybányát kívánt nyitni. A ciánt alkalmazó technológia 16 km²-nyi terület tönkretételét jelentené, benne öt heggyel, négy templommal és temetővel, az Alburnus Maior ókori római vár romjaival. A bánya tervezett 15 éves működése után a környezetszennyezés száz évig tartana.
Mindezeket figyelmen kívül hagyva, bizonyos hazai politikai és gazdasági erők olyan irányba, szeretnék a verespataki helyzetet eltolni, mely számukra kedvező lenne.
Neves személyiségek tiltakozó nyilatkozatot adtak közre.
Az alábbiakban közöljük az elektronikus formában eljuttatott nyilatkozatot.
Csomafáy Ferenc
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőinek tiltakozó nyilatkozata
Erdélyi magyar történelmi egyházaink határozottan ellenzik a „Roșia Montană Gold Corporation” verespataki bányaprojektjét és Románia kormányának célirányos törvénytervezetét, amely az alkotmány és a hatályos jogszabályok ellenében lehetővé tenné ennek megvalósítását.
Egyházaink közös elvi álláspontját tíz évvel ezelőtt kifejeztük, és azt változatlanul fenntartjuk. Természeti környezetünket Isten teremtette, épített és másfajta kulturális örökségünket a környéken élő mindenkori emberek hozták létre utódaik számára. Mindezen értékeket kötelességünk megvédeni bármilyen közvetlen rombolástól és évszázadokra kiható veszélyforrástól. Ráadásul templomaink, temetőink és más helybeli örökségeink egyházaink tulajdonát képezik, amelyekről nem kívánunk lemondani, ugyanakkor eredeti állaguk és helyszínük erőszakos megváltoztatását sem tudjuk elfogadni.
Románia alkotmánya előírja az egészséges és természetes környezethez való jogot, valamint az állampolgárok és az intézmények kötelességét környezetünk védelmét illetően. A magántulajdonhoz való jog sérthetetlenségét, és a lakhely szabad megválasztásának lehetőségét szintén az alkotmány biztosítja. Mindezek mellett 2010-ben az Európai Parlament is egyértelműen állást foglalt a ciántechnológiás bányászat európai szintű tiltása érdekében.
A fentiek alapján megdöbbenve vettük tudomásul, hogy Románia kormánya a közelmúltban jóváhagyta, és a parlament elé terjesztette a bányanyitást elősegítő törvény tervezetét. Tiltakozunk a természetrombolás, a magántulajdon megsértése, a kulturális értékek rombolása ellen, ami a jogszerűtlen törvénytervezet elfogadásával és végrehajtásával bekövetkezne. Felszólítjuk a kormányt, hogy vonja vissza a kifogásolt kezdeményezését! Amennyiben erre nem kerül sor, akkor felkérjük Románia parlamentjének tagjait, hogy az ügydöntő szavazáskor utasítsák el ezt a törvénytervezetet.
Tiltakozásunk megfogalmazásakor tisztában vagyunk azzal, hogy a bányaprojekt beindításához sok helyben lakó, szociálisan hátrányos helyzetű embertársunk fűzött fokozott reménységet, ezért felszólítjuk Románia kormányát, hogy foganatosítson célirányos intézkedéseket a környék munkanélküliségének és más szociális problémáinak megoldására.
Isten óvja környezetünket és jövőnket; bírja jobb belátásra az ezeket veszélyeztető emberi tényezőket
Erdély-szerte, 2013. szeptember 16.
Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke
Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke
Schönberger Jenő, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Böcskei László, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye püspöke
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke
2013. szeptember 19.
Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony nyomdokain
Évekkel ezelőtt megfogalmazódott vágya vált valóra a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnök asszonyának, Náznán B. Olgának: az egyesület tagjait – és nem csak – elvitte egy dél-erdélyi körútra, az egyesületünknek nevet adó fejedelemasszonyunk nyomdokain járva.
Régmúlt időket idéztünk, történelmünk tárgyi és szellemi hagyatékaival ismerkedtünk, fejet hajtottunk őseinknek a haza felemelkedése iránti elkötelezettsége előtt, de megtapasztaltuk mai pedagógusok, lelkipásztorok erőfeszítéseit is, ahogy határozottan megvetik lábukat a szórványban, talajt biztosítva a felnövő nemzedékek számára.
A megálmodott kirándulásra mintha csak a mi tetszésünkre teremtette volna a jó Isten a sok esős nap közé azt a két szeptemberi első szombat- vasárnapot.
Segesvárt csak érintettük, de azért annyit érdemes megemlítenünk, hogy 1630. december 1-jén az itteni országgyűlésen választották meg a rendek Erdély fejedelmévé I. Rákóczi Györgyöt, Lorántffy Zsuzsanna férjét.
Körutunk első állomása Kőhalom volt. Kőhalom váráról az első megbízható adat 1334-ből származik, amikor is magyar királyi várként említik. Arról, hogy mikor, milyen körülmények között került az erdélyi fejedelmek fennhatósága alól a helyi szász közösség tulajdonába, vajmi keveset tudunk. A várból gyönyörű kilátás nyílik keletre a Hargita, délre a hévízi erdőségek fölött a Bucegi és Királykő, délnyugatra pedig a Fogarasi-havasok láncolata felé. A várhegy aljának keleti felén, Orbán Balázs szavaival élve, ,,ott terül el a nevető városka (Kőhalom) egyenes, zsinórra huzott utczáival, csinos négy szög piaczán lévő ódon templomával".
De ott van a belgiumi támogatással épített református templom és a templom köré összegyűjtött hívek közössége is, akik képesek nemcsak saját magyar iskolát működtetni a helyi gyerekek számára, de felvállalják az idegenből hozott mintegy 40 szegény sorsú diák nevelését, taníttatását is a Szegedi László tiszteletes által megálmodott és létrehozott szórványdiákotthonban. Bizony, megszívlelendő hozzáállása a megmaradáshoz ez a sorsa irányítását saját kezébe vevő közösségnek!
Utunk fő célpontja azonban Fogaras volt, a fogarasi vár, amely az erdélyi fejedelemasszonyok birtokának számított. Lorántffy Zsuzsanna ebben a minőségében I. Rákóczi György feleségeként birtokolta Fogarast. Mindenben, de főként a kultúra és a szellemi élet területén férje mellett állt, ezen időszak békés évei alatt gyarapodhatott Erdély. A fejedelemasszony 1657-ben megalapítja a városban az első román iskolát. Román tanítókat és papokat neveltek itt, így aztán a görög katolikusok Fogarast választották első erdélyi központjuknak. A várhoz tartozó birtokán még 39 román tannyelvű iskolát alapított jobbágyainak gyermekei számára. Megilletődve sétálunk a várban, azokban a szobákban, ahol egykor a fejedelemasszony is lakott.
A mai Fogarason az új református templom lelkésze már annak is örül, ha a 400 főt számláló közösségből valaki bejön vegyes házasságot kötni. Furcsán hat a templomkertben felállított emléktábla felirata, amely csak román és angol nyelven hirdeti, hogy a templomot gróf Teleki József és felesége, Árva Bethlen Kata építtette 1715-1740 között. A templom szomszédságából tekint felénk a Mikszáth Kálmán, Fogaras országgyűlési képviselőjének közbenjárásával 1909-ben épült gimnázium épülete, mai nevén Radu Negru líceum, ahol Babits Mihály is tanított pár évig, de amelyben egyetlen magyar osztály sem működik.
Vajon ma hány, a nemzeti kisebbségek nyelvén működő iskolát vállalna fel valaki a többségiek közül, önszántából, nem külső nyomásra, akár a multikulturalitás nevében? Vagy annak már lejárt a csillaga, ahogy kezdik beismerni a nyugati kultúrák is?
Utunk Nagyszeben felé vezet. Ezen a vidéken egyre gyakrabban ismétlődik a Brukenthal név.
Sietünk, mert még idejében el akarunk érni Alsószombatfalvára, ahol az egykori Brukenthal-kastély kertjében az osztrák–magyar monarchia idején ménest telepítettek és ma is működik a lipicai lovakat tenyésztő és kiképző központ. A lovak gyönyörűek, érdekes a nyeregkiállítás is.
A délutáni napsütésben a busz ablakából gyönyörködünk a csaknem közvetlenül a síkságból kiemelkedő Fogarasi-havasokban, csodálatos képet mutat a fenyveserdőkön felül szürkésfehér sziklaormaival.
Késésben vagyunk, de azért még futja egy késő délutáni sétára Feleken (Avrig), a Brukenthal-palota nyári kertjében. Az eredeti állapotában megőrzött barokk kert pompájában élvezzük a lenyugodni készülő nap bágyadt fényét, melegét.
Szebenben az éjszakába nyúló, zsíros kenyérre kent székely viccek áradatát tiszta, kényelmes ágyakban pihentük ki.
Másnap reggel az ott működő HÍD egyesület jóvoltából idegenvezetőnk kíséretében és az éppen a piactéren zajló kézművesvásár hangulatában bejártuk Szeben főterét, imádkoztunk a katolikus templomban, ahol már gyülekeztek a hívek a vasárnapi szentmisére.
Utunk továbbvitt az Erdélyi Fejedelemség egykor virágzó fővárosába, Gyulafehérvárra. Útközben láttuk, ahogy dolgoznak a Nagyszeben – Szászváros (Orastie) autópályán. Csak remélhetjük, hogy majd ükunokáink száguldozni fognak az észak-erdélyi autópályán. (Sajnos, a mindenkori bukaresti kormányoknak az A3-as autópálya megépítése sohasem jelentett prioritást.)
A város látnivalói a várfallal körülvett részben láthatók, itt van az erdélyi püspökség, amelyet még Szent István király alapított 1009-bent Gyulafehérvár székhellyel. Idegenvezetővel járjuk körbe a XIII. században épült érseki székesegyházat, ahol az erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik, köztük az 1648-ban elhunyt I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna férje, az 1980-ban elhunyt Márton Áron, Erdély nagy püspöke, akinek síremléke előtt fejet hajtunk, és a tiszteletére berendezett emlékszobában megörökítjük egyesületünk nevét a vendégkönyvben.
Utunk során mi is, mint a kommunizmus éveiben a törvényen kívül került katolikus egyház, Márton Áron püspököt idézve érezzük: "Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodtunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk".
Nem hagyhatom ki személyes találkozásaimat sem Márton Áron püspökkel: 1956-ban, 11 évig tartó palotafogságának úgymond ,,előestéjén", a marosjárai búcsún, a szentmise utáni ünnepi ebéd közben ölében ülve énekeltem a székely népdalokat, aztán 1969-ben, a börtönből való szabadulása utáni felcsíki bérmaútja alkalmával Farkaslakán részesített a bérmálás szentségében.
Az érseki székesegyház mellett építették 1921–1923 között az ortodox katedrálist, amely I. Ferdinánd román király trianoni döntés utáni, 1922-ben történő újrakoronázásának helyszíne, ezért koronázási katedrálisnak vagy újraegyesítési katedrálisnak hívják.
Nagyenyed ma csendes kisváros, csak történelme beszél a labanc seregek, majd a mócok támadásairól, ahogy azt id. Lörincz Zoltán nyugalmazott tiszteletes meséli. A híres Bethlen Gábor kollégium teljes felújítás alatt áll, a helyi tanács hozzájárulásával és európai pénzeken. A belső udvar iskolaépülete falán olvashatjuk nagyjaink, többek között a híres magyar utazó, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós festőművész, Áprily Lajos költő, Sütő András író nevét, akik mind a kollégium diákjai voltak.
A Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében utolsó állomásunk Torockó. A község egyike azon ritka településeknek, melyek megtartották évezredes szokásaikat és kultúrájukat. Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
Torockóról hazafelé vesszük utunkat, és reméljük, hogy a Székelykő mögül kétszer fölkelő nap fölöttünk is föl fog ragyogni egyszer.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében,
Fogarasiné Bereczki Irma
Népújság (Marosvásárhely)
Évekkel ezelőtt megfogalmazódott vágya vált valóra a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület elnök asszonyának, Náznán B. Olgának: az egyesület tagjait – és nem csak – elvitte egy dél-erdélyi körútra, az egyesületünknek nevet adó fejedelemasszonyunk nyomdokain járva.
Régmúlt időket idéztünk, történelmünk tárgyi és szellemi hagyatékaival ismerkedtünk, fejet hajtottunk őseinknek a haza felemelkedése iránti elkötelezettsége előtt, de megtapasztaltuk mai pedagógusok, lelkipásztorok erőfeszítéseit is, ahogy határozottan megvetik lábukat a szórványban, talajt biztosítva a felnövő nemzedékek számára.
A megálmodott kirándulásra mintha csak a mi tetszésünkre teremtette volna a jó Isten a sok esős nap közé azt a két szeptemberi első szombat- vasárnapot.
Segesvárt csak érintettük, de azért annyit érdemes megemlítenünk, hogy 1630. december 1-jén az itteni országgyűlésen választották meg a rendek Erdély fejedelmévé I. Rákóczi Györgyöt, Lorántffy Zsuzsanna férjét.
Körutunk első állomása Kőhalom volt. Kőhalom váráról az első megbízható adat 1334-ből származik, amikor is magyar királyi várként említik. Arról, hogy mikor, milyen körülmények között került az erdélyi fejedelmek fennhatósága alól a helyi szász közösség tulajdonába, vajmi keveset tudunk. A várból gyönyörű kilátás nyílik keletre a Hargita, délre a hévízi erdőségek fölött a Bucegi és Királykő, délnyugatra pedig a Fogarasi-havasok láncolata felé. A várhegy aljának keleti felén, Orbán Balázs szavaival élve, ,,ott terül el a nevető városka (Kőhalom) egyenes, zsinórra huzott utczáival, csinos négy szög piaczán lévő ódon templomával".
De ott van a belgiumi támogatással épített református templom és a templom köré összegyűjtött hívek közössége is, akik képesek nemcsak saját magyar iskolát működtetni a helyi gyerekek számára, de felvállalják az idegenből hozott mintegy 40 szegény sorsú diák nevelését, taníttatását is a Szegedi László tiszteletes által megálmodott és létrehozott szórványdiákotthonban. Bizony, megszívlelendő hozzáállása a megmaradáshoz ez a sorsa irányítását saját kezébe vevő közösségnek!
Utunk fő célpontja azonban Fogaras volt, a fogarasi vár, amely az erdélyi fejedelemasszonyok birtokának számított. Lorántffy Zsuzsanna ebben a minőségében I. Rákóczi György feleségeként birtokolta Fogarast. Mindenben, de főként a kultúra és a szellemi élet területén férje mellett állt, ezen időszak békés évei alatt gyarapodhatott Erdély. A fejedelemasszony 1657-ben megalapítja a városban az első román iskolát. Román tanítókat és papokat neveltek itt, így aztán a görög katolikusok Fogarast választották első erdélyi központjuknak. A várhoz tartozó birtokán még 39 román tannyelvű iskolát alapított jobbágyainak gyermekei számára. Megilletődve sétálunk a várban, azokban a szobákban, ahol egykor a fejedelemasszony is lakott.
A mai Fogarason az új református templom lelkésze már annak is örül, ha a 400 főt számláló közösségből valaki bejön vegyes házasságot kötni. Furcsán hat a templomkertben felállított emléktábla felirata, amely csak román és angol nyelven hirdeti, hogy a templomot gróf Teleki József és felesége, Árva Bethlen Kata építtette 1715-1740 között. A templom szomszédságából tekint felénk a Mikszáth Kálmán, Fogaras országgyűlési képviselőjének közbenjárásával 1909-ben épült gimnázium épülete, mai nevén Radu Negru líceum, ahol Babits Mihály is tanított pár évig, de amelyben egyetlen magyar osztály sem működik.
Vajon ma hány, a nemzeti kisebbségek nyelvén működő iskolát vállalna fel valaki a többségiek közül, önszántából, nem külső nyomásra, akár a multikulturalitás nevében? Vagy annak már lejárt a csillaga, ahogy kezdik beismerni a nyugati kultúrák is?
Utunk Nagyszeben felé vezet. Ezen a vidéken egyre gyakrabban ismétlődik a Brukenthal név.
Sietünk, mert még idejében el akarunk érni Alsószombatfalvára, ahol az egykori Brukenthal-kastély kertjében az osztrák–magyar monarchia idején ménest telepítettek és ma is működik a lipicai lovakat tenyésztő és kiképző központ. A lovak gyönyörűek, érdekes a nyeregkiállítás is.
A délutáni napsütésben a busz ablakából gyönyörködünk a csaknem közvetlenül a síkságból kiemelkedő Fogarasi-havasokban, csodálatos képet mutat a fenyveserdőkön felül szürkésfehér sziklaormaival.
Késésben vagyunk, de azért még futja egy késő délutáni sétára Feleken (Avrig), a Brukenthal-palota nyári kertjében. Az eredeti állapotában megőrzött barokk kert pompájában élvezzük a lenyugodni készülő nap bágyadt fényét, melegét.
Szebenben az éjszakába nyúló, zsíros kenyérre kent székely viccek áradatát tiszta, kényelmes ágyakban pihentük ki.
Másnap reggel az ott működő HÍD egyesület jóvoltából idegenvezetőnk kíséretében és az éppen a piactéren zajló kézművesvásár hangulatában bejártuk Szeben főterét, imádkoztunk a katolikus templomban, ahol már gyülekeztek a hívek a vasárnapi szentmisére.
Utunk továbbvitt az Erdélyi Fejedelemség egykor virágzó fővárosába, Gyulafehérvárra. Útközben láttuk, ahogy dolgoznak a Nagyszeben – Szászváros (Orastie) autópályán. Csak remélhetjük, hogy majd ükunokáink száguldozni fognak az észak-erdélyi autópályán. (Sajnos, a mindenkori bukaresti kormányoknak az A3-as autópálya megépítése sohasem jelentett prioritást.)
A város látnivalói a várfallal körülvett részben láthatók, itt van az erdélyi püspökség, amelyet még Szent István király alapított 1009-bent Gyulafehérvár székhellyel. Idegenvezetővel járjuk körbe a XIII. században épült érseki székesegyházat, ahol az erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik, köztük az 1648-ban elhunyt I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna férje, az 1980-ban elhunyt Márton Áron, Erdély nagy püspöke, akinek síremléke előtt fejet hajtunk, és a tiszteletére berendezett emlékszobában megörökítjük egyesületünk nevét a vendégkönyvben.
Utunk során mi is, mint a kommunizmus éveiben a törvényen kívül került katolikus egyház, Márton Áron püspököt idézve érezzük: "Az egyetemes bizonytalanság napjaiban megbizonyosodtunk afelől, hogy egyedül vagyunk és a magunk erején kívül csak Istenre támaszkodhatunk".
Nem hagyhatom ki személyes találkozásaimat sem Márton Áron püspökkel: 1956-ban, 11 évig tartó palotafogságának úgymond ,,előestéjén", a marosjárai búcsún, a szentmise utáni ünnepi ebéd közben ölében ülve énekeltem a székely népdalokat, aztán 1969-ben, a börtönből való szabadulása utáni felcsíki bérmaútja alkalmával Farkaslakán részesített a bérmálás szentségében.
Az érseki székesegyház mellett építették 1921–1923 között az ortodox katedrálist, amely I. Ferdinánd román király trianoni döntés utáni, 1922-ben történő újrakoronázásának helyszíne, ezért koronázási katedrálisnak vagy újraegyesítési katedrálisnak hívják.
Nagyenyed ma csendes kisváros, csak történelme beszél a labanc seregek, majd a mócok támadásairól, ahogy azt id. Lörincz Zoltán nyugalmazott tiszteletes meséli. A híres Bethlen Gábor kollégium teljes felújítás alatt áll, a helyi tanács hozzájárulásával és európai pénzeken. A belső udvar iskolaépülete falán olvashatjuk nagyjaink, többek között a híres magyar utazó, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós festőművész, Áprily Lajos költő, Sütő András író nevét, akik mind a kollégium diákjai voltak.
A Székelykő és az Ordaskő sziklavonulatának szűk völgyében utolsó állomásunk Torockó. A község egyike azon ritka településeknek, melyek megtartották évezredes szokásaikat és kultúrájukat. Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.
Torockóról hazafelé vesszük utunkat, és reméljük, hogy a Székelykő mögül kétszer fölkelő nap fölöttünk is föl fog ragyogni egyszer.
A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület nevében,
Fogarasiné Bereczki Irma
Népújság (Marosvásárhely)
2013. szeptember 19.
Évadnyitó az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 17-én, kedden délután tartotta évadnyitó ülését a megyei könyvtár Concordia termében.
A rendezvény első részében Kiss Anna és Hevesi József kellemes őszi hangulatot teremtettek Arany János és Petőfi Sándor költeményeivel, majd Kölcsey Ferencre emlékeztek a költő halálának 175. évfordulója alkalmából.
Dr. Brauch Magda tanár, irodalomkritikus részletesen ismertette a reformkort, a népek nemzetté válásának korát, a magyarság öntudatra ébredésének időszakát. Bemutatta a klasszicizmus ellenhatásaként jelentkező romantikát s az irányzat különféle megnyilvánulásait a festészetben, zenében, irodalomban. Megismerhettük a romantika óriásait a világirodalomban és a magyar költészetben, majd Kölcsey Ferenc életművének részletes bemutatása következett. Elhangzott néhány kitűnő verse (Vanitatum vanitas, A Szabadsághoz, Rebellis-vers, Emléklapra), s néhány rövid részlet prózai írásaiból (Nemzeti hagyományok, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) Katona Béla, Lovász Miklós, Czernák Ferenc, Kolumbán Zsolt és Hevesi József előadásában.
A rendezvény végén Czernák Ferenc olvasott fel részletet Illyés Gyula Kölcsey Hymnusáról szóló tanulmányából, majd a Hymnus előadása zárta a műsort.
Szeretetvendégség és baráti beszélgetés tette teljessé a jó hangulatú irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 17-én, kedden délután tartotta évadnyitó ülését a megyei könyvtár Concordia termében.
A rendezvény első részében Kiss Anna és Hevesi József kellemes őszi hangulatot teremtettek Arany János és Petőfi Sándor költeményeivel, majd Kölcsey Ferencre emlékeztek a költő halálának 175. évfordulója alkalmából.
Dr. Brauch Magda tanár, irodalomkritikus részletesen ismertette a reformkort, a népek nemzetté válásának korát, a magyarság öntudatra ébredésének időszakát. Bemutatta a klasszicizmus ellenhatásaként jelentkező romantikát s az irányzat különféle megnyilvánulásait a festészetben, zenében, irodalomban. Megismerhettük a romantika óriásait a világirodalomban és a magyar költészetben, majd Kölcsey Ferenc életművének részletes bemutatása következett. Elhangzott néhány kitűnő verse (Vanitatum vanitas, A Szabadsághoz, Rebellis-vers, Emléklapra), s néhány rövid részlet prózai írásaiból (Nemzeti hagyományok, Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) Katona Béla, Lovász Miklós, Czernák Ferenc, Kolumbán Zsolt és Hevesi József előadásában.
A rendezvény végén Czernák Ferenc olvasott fel részletet Illyés Gyula Kölcsey Hymnusáról szóló tanulmányából, majd a Hymnus előadása zárta a műsort.
Szeretetvendégség és baráti beszélgetés tette teljessé a jó hangulatú irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)
2013. szeptember 19.
Bíróságon a Máté-ügy
Bíróság elé állítják Máté András Levente parlamenti képviselőt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét – közölték tegnap a román hírügynökségek.
A Főügyészség érdekellentéttel vádolja az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnökét, mivel 5 508 lejre tett szert azáltal, hogy feleségét alkalmazta parlamenti irodájába. Máté András Levente lapunk kérdésére elmondta: a bűntényt, amellyel vádolják, akkor lehetne elkövetni, ha közalkalmazottnak minősülne, holott a parlamenti képviselői mandátum választott tisztségnek számít. Az RMDSZ-es politikus emlékeztetett, idén év elején felmentést kapott az ügyészségtől azzal az indoklással, hogy nem tekinthető közhivatalnoknak. Amennyiben őt ennek minősítenék, akkor igazából bármelyik honatyát, parlamenti képviselőt és szenátort, beleértve a kormányfőt és a miniszterelnököt is vádolni lehetne, mert olyan személyt alkalmazott, akivel az utóbbi öt évben munkaviszonyban volt – fejtette ki Máté. Mint elmondta, a Büntetőtörvénykönyv 253. szakasza értelmében, közhivatalnok esetében akkor áll fenn érdekellentét, ha rokont (férjet, feleséget és gyermeket) vagy olyan személyt alkalmaz, akivel munka- vagy kereskedelmi viszonyban volt az elmúlt öt évben.
Szabadság (Kolozsvár)
Bíróság elé állítják Máté András Levente parlamenti képviselőt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét – közölték tegnap a román hírügynökségek.
A Főügyészség érdekellentéttel vádolja az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnökét, mivel 5 508 lejre tett szert azáltal, hogy feleségét alkalmazta parlamenti irodájába. Máté András Levente lapunk kérdésére elmondta: a bűntényt, amellyel vádolják, akkor lehetne elkövetni, ha közalkalmazottnak minősülne, holott a parlamenti képviselői mandátum választott tisztségnek számít. Az RMDSZ-es politikus emlékeztetett, idén év elején felmentést kapott az ügyészségtől azzal az indoklással, hogy nem tekinthető közhivatalnoknak. Amennyiben őt ennek minősítenék, akkor igazából bármelyik honatyát, parlamenti képviselőt és szenátort, beleértve a kormányfőt és a miniszterelnököt is vádolni lehetne, mert olyan személyt alkalmazott, akivel az utóbbi öt évben munkaviszonyban volt – fejtette ki Máté. Mint elmondta, a Büntetőtörvénykönyv 253. szakasza értelmében, közhivatalnok esetében akkor áll fenn érdekellentét, ha rokont (férjet, feleséget és gyermeket) vagy olyan személyt alkalmaz, akivel munka- vagy kereskedelmi viszonyban volt az elmúlt öt évben.
Szabadság (Kolozsvár)
2013. szeptember 19.
Újabb leleplezett pribék
Újabb, a kommunizmus idején politikai foglyok halálát okozó, a rabokat embertelen körülmények között tartó és rendszeresen kínzó egykori börtönparancsnok nevét hozta nyilvánosságra szerdán a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER).
Ezúttal Ioan Ficior nyugalmazott ezredest leplezték le, aki a peripravai büntetőtábor parancsnoka volt. Az IICCMER egyúttal feljelentést is tett ellene a legfőbb ügyészségen népirtás miatt – jelentette be Andrei Muraru, az intézet ügyvezető elnöke. Mint elmondta, az intézet munkatársai olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek igazolják, hogy a most 85 éves Ficior parancsnoksága idején, 1958 és 1963 között rendkívül durva bánásmódnak vetették alá a Peripraván őrzött foglyokat, akiket folyamatosan éheztettek és bántalmaztak. „Ioan Ficior elnyomó rendszert vezetett be a politikai foglyok ellen, akikre fenyegetésként tekintettek az új rendszerrel szemben” – mutatott rá Muraru. Mint elmondta, az intézet munkatársai által megszerzett dokumentumok szerint Ficior parancsnoki mandátuma alatt összesen 103 politikai fogoly halt meg a büntetőtelepen. Az IICMER a büntetőtelep összesen ötven túlélőjét azonosította, közülük 21-en nyilatkoztak is az ott átélt borzalmakról. Muraru leszögezte: a Ficior által Peripraván meghonosított módszerek alapján elmondható, hogy annak célja a politikai foglyok kiirtása volt.
Az IICCMEr kutatásai szerint Ficior idejében minden azt szolgálta, hogy az ott fogva tartott emberek elpusztuljanak. Folyamatosan bántalmazták és éheztették őket, a barakkok, amelyekbe jóval több embert bezsúfoltak, mint amennyien kényelmesen elfértek volna, hidegek voltak, és ivóvízből is hiány volt. A rossz élelmezés miatt volt, aki harminc kilósra fogyott. Az elhunytak boncolásánál rabtársaiknak kellett segédkezniük – a belső szerveket egyszerűen vödörbe dobta a kórboncnok, ami pedig a földre esett, a raboknak kellett fölszedniük. A halottakat – az ott zajló régészeti kutatások szerint- tömegsírokba temették.
A volt politikai foglyok visszaemlékezései szerint Ficior személyesen is részt vett a rabok bántalmazásában, kíméletlenül, ököllel, gumibottal verte őket.
Ficior azonban – aki ma Bukaresti nyugdíjasként él – tagadja a vádakat, szerinte a róla szóló „hazugságokat” volt légionáriusok terjesztik. „Ha minden munkatábornak olyan parancsnoka lett volna, mint én, semmi sem történt volna” – állította a sajtó őt felkereső munkatársainak. Magát vallásos emberként jellemezte, „aki képes volt rendet teremteni és fenntartani a fegyelmet.” Kijelentette: a láger parancsnokaként közvetlenül az akkori belügyminisztertől, Alexandru Drăghici-től kapott parancsok alapján cselekedett.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER még augusztus elején jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista börtönökben politikai foglyokat megkínzó vagy meggyilkoló egykori börtönparancsnokok és börtönőrök leleplezésére. Összesen harmincöt ilyen személyt fedeztek fel, akik ellen gyilkosság miatt tesznek feljelentést. Az első személy, aki ellen feljelentést tettek, Alexandru Vişinescu, aki az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején volt a Râmnicu Sărat-i börtön parancsnoka, ebbéli minőségében pedig olyan embertelen körülményeket honosított meg a fegyintézetben, hogy az alultápláltság, illetve a rendszeres bántalmazások miatt több politikai fogoly is életét vesztette. A most 88 éves Vişinescu ellen népirtás gyanúja miatt indított eljárást a legfőbb ügyészség.
Egy élet lágerparancsnokként
Ioan Ficior a Maros megyei Oláhkocsárdon született 1928-ban. A villanyszerelői képzettséggel rendelkező Ficior már 1946-ban belépett a kommunista pártba, 1947 és 1948 között a dicsőszentmártoni elektronikai üzem párttitkára volt. Ezt követően egy évig pártaktivistaként tevékenykedett. 1950-ben vettet rá szemet a belügyminisztérium, három hónappal azt követően, hogy bevonult katonai szolgálatra a craiovai repülős ezredhez. Mivel kitűnő politikai jellemzést kapott korábbi feletteseitől, felvételt nyert az Arad megyei Borosjenőn található tiszti iskolába. Kiváló eredményei miatt hat hónappal később átkerült a Szekuritáté tisztképzőjébe, ahol 1950-ben hadnagyi rangot kapott, majd a katonai elhárításnál kapott beosztást. Itt azonban csak egy évet tölthetett el, mivel családi háttere nem volt megfelelő – szülei és felesége is baptisták voltak – , így áthelyezték a büntetés-végrehajtáshoz, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1982-ig tevékenykedett. 1951-ben a Văcăreşti-i börtön altisztképzőjének parancsnoka volt, 1953 és 1955 között a Poarta Albă-i kényszermunka-tábort irányította, 1955 és 1956 között a suceavai börtön parancsnoka volt, majd 156 és 1958 között a Borzeşti-i munkatábort irányította. 1958-ban előbb parancsnokhelyettesként került a peripravai kényszermunkatáborba, amelynek hamarosan a parancsnokságát is átvette. Itt 1963-ig tevékenykedett, amikor áthelyezték az ostrovi munkatáborba. Ezt követően számos munkatáborban és börtönben fordult meg parancsnok-helyettesként vagy parancsnokként, egészen 1982-es nyugdíjazásáig. Jelenleg Bukarestben él, és 5100 lejes állami nyugdíjat kap.
Kényszermunkatábor a Duna-deltában
Periprava kis, lipován falu a Duna-deltában, Tulcea megyében. Összesen 141 lakossal rendelkezik. Az elszigetelt település alkalmas volt arra, hogy a kommunista hatóságok kényszermunka-telepet hozzanak ott létre a rendszer ellenségének tekintett elemek összegyűjtésére. A rabok között légionáriusoktól ellenzéki politikusokig és a rendszert bíráló diákokig számos elem megtalálható volt. Az egykori rabok visszaemlékezései szerint nyaranta nehéz gátépítési és tereprendezési munkálatokkal, állattenyésztéssel és mezőgazdasággal, télen pedig nádgyűjtéssel foglalkoztak. Az élelmezés és a bánásmód mindvégig a lehető legrosszabb volt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Újabb, a kommunizmus idején politikai foglyok halálát okozó, a rabokat embertelen körülmények között tartó és rendszeresen kínzó egykori börtönparancsnok nevét hozta nyilvánosságra szerdán a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER).
Ezúttal Ioan Ficior nyugalmazott ezredest leplezték le, aki a peripravai büntetőtábor parancsnoka volt. Az IICCMER egyúttal feljelentést is tett ellene a legfőbb ügyészségen népirtás miatt – jelentette be Andrei Muraru, az intézet ügyvezető elnöke. Mint elmondta, az intézet munkatársai olyan bizonyítékokra bukkantak, amelyek igazolják, hogy a most 85 éves Ficior parancsnoksága idején, 1958 és 1963 között rendkívül durva bánásmódnak vetették alá a Peripraván őrzött foglyokat, akiket folyamatosan éheztettek és bántalmaztak. „Ioan Ficior elnyomó rendszert vezetett be a politikai foglyok ellen, akikre fenyegetésként tekintettek az új rendszerrel szemben” – mutatott rá Muraru. Mint elmondta, az intézet munkatársai által megszerzett dokumentumok szerint Ficior parancsnoki mandátuma alatt összesen 103 politikai fogoly halt meg a büntetőtelepen. Az IICMER a büntetőtelep összesen ötven túlélőjét azonosította, közülük 21-en nyilatkoztak is az ott átélt borzalmakról. Muraru leszögezte: a Ficior által Peripraván meghonosított módszerek alapján elmondható, hogy annak célja a politikai foglyok kiirtása volt.
Az IICCMEr kutatásai szerint Ficior idejében minden azt szolgálta, hogy az ott fogva tartott emberek elpusztuljanak. Folyamatosan bántalmazták és éheztették őket, a barakkok, amelyekbe jóval több embert bezsúfoltak, mint amennyien kényelmesen elfértek volna, hidegek voltak, és ivóvízből is hiány volt. A rossz élelmezés miatt volt, aki harminc kilósra fogyott. Az elhunytak boncolásánál rabtársaiknak kellett segédkezniük – a belső szerveket egyszerűen vödörbe dobta a kórboncnok, ami pedig a földre esett, a raboknak kellett fölszedniük. A halottakat – az ott zajló régészeti kutatások szerint- tömegsírokba temették.
A volt politikai foglyok visszaemlékezései szerint Ficior személyesen is részt vett a rabok bántalmazásában, kíméletlenül, ököllel, gumibottal verte őket.
Ficior azonban – aki ma Bukaresti nyugdíjasként él – tagadja a vádakat, szerinte a róla szóló „hazugságokat” volt légionáriusok terjesztik. „Ha minden munkatábornak olyan parancsnoka lett volna, mint én, semmi sem történt volna” – állította a sajtó őt felkereső munkatársainak. Magát vallásos emberként jellemezte, „aki képes volt rendet teremteni és fenntartani a fegyelmet.” Kijelentette: a láger parancsnokaként közvetlenül az akkori belügyminisztertől, Alexandru Drăghici-től kapott parancsok alapján cselekedett.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER még augusztus elején jelentette be: vizsgálatot indított a kommunista börtönökben politikai foglyokat megkínzó vagy meggyilkoló egykori börtönparancsnokok és börtönőrök leleplezésére. Összesen harmincöt ilyen személyt fedeztek fel, akik ellen gyilkosság miatt tesznek feljelentést. Az első személy, aki ellen feljelentést tettek, Alexandru Vişinescu, aki az 50-es évek végén, illetve a 60-as évek elején volt a Râmnicu Sărat-i börtön parancsnoka, ebbéli minőségében pedig olyan embertelen körülményeket honosított meg a fegyintézetben, hogy az alultápláltság, illetve a rendszeres bántalmazások miatt több politikai fogoly is életét vesztette. A most 88 éves Vişinescu ellen népirtás gyanúja miatt indított eljárást a legfőbb ügyészség.
Egy élet lágerparancsnokként
Ioan Ficior a Maros megyei Oláhkocsárdon született 1928-ban. A villanyszerelői képzettséggel rendelkező Ficior már 1946-ban belépett a kommunista pártba, 1947 és 1948 között a dicsőszentmártoni elektronikai üzem párttitkára volt. Ezt követően egy évig pártaktivistaként tevékenykedett. 1950-ben vettet rá szemet a belügyminisztérium, három hónappal azt követően, hogy bevonult katonai szolgálatra a craiovai repülős ezredhez. Mivel kitűnő politikai jellemzést kapott korábbi feletteseitől, felvételt nyert az Arad megyei Borosjenőn található tiszti iskolába. Kiváló eredményei miatt hat hónappal később átkerült a Szekuritáté tisztképzőjébe, ahol 1950-ben hadnagyi rangot kapott, majd a katonai elhárításnál kapott beosztást. Itt azonban csak egy évet tölthetett el, mivel családi háttere nem volt megfelelő – szülei és felesége is baptisták voltak – , így áthelyezték a büntetés-végrehajtáshoz, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1982-ig tevékenykedett. 1951-ben a Văcăreşti-i börtön altisztképzőjének parancsnoka volt, 1953 és 1955 között a Poarta Albă-i kényszermunka-tábort irányította, 1955 és 1956 között a suceavai börtön parancsnoka volt, majd 156 és 1958 között a Borzeşti-i munkatábort irányította. 1958-ban előbb parancsnokhelyettesként került a peripravai kényszermunkatáborba, amelynek hamarosan a parancsnokságát is átvette. Itt 1963-ig tevékenykedett, amikor áthelyezték az ostrovi munkatáborba. Ezt követően számos munkatáborban és börtönben fordult meg parancsnok-helyettesként vagy parancsnokként, egészen 1982-es nyugdíjazásáig. Jelenleg Bukarestben él, és 5100 lejes állami nyugdíjat kap.
Kényszermunkatábor a Duna-deltában
Periprava kis, lipován falu a Duna-deltában, Tulcea megyében. Összesen 141 lakossal rendelkezik. Az elszigetelt település alkalmas volt arra, hogy a kommunista hatóságok kényszermunka-telepet hozzanak ott létre a rendszer ellenségének tekintett elemek összegyűjtésére. A rabok között légionáriusoktól ellenzéki politikusokig és a rendszert bíráló diákokig számos elem megtalálható volt. Az egykori rabok visszaemlékezései szerint nyaranta nehéz gátépítési és tereprendezési munkálatokkal, állattenyésztéssel és mezőgazdasággal, télen pedig nádgyűjtéssel foglalkoztak. Az élelmezés és a bánásmód mindvégig a lehető legrosszabb volt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 19.
Elfogadta a kormány a „pribéknyugdj-törvényt”
Elfogadta szeptember 18-án, a kormány azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a kommunista börtönökben politikai foglyokat meggyilkoló vagy megkínzó egykori börtönparancsnokok és börtönőrök nyugdíjának csökkentését.
Elfogadta szerdán a kormány azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a kommunista börtönökben politikai foglyokat meggyilkoló vagy megkínzó egykori börtönparancsnokok és börtönőrök nyugdíjának csökkentését. Az igazságügyi tárca által kidolgozott tervezet értelmében megvonhatják az illetmény egy részét mindazoktól, akikről jogerős bírósági ítélet állapítja meg, hogy 1945 március 6. és 1989 december 22. között olyan cselekményeket hajtottak végre, amelyek politikai alapon meghurcolt személyek halálához, testi sérüléséhez vezettek, vagy súlyos, fizikai vagy pszichikai szenvedést okoztak nekik. A tervezet értelmében a munkaügyi minisztérium kezelésében olyan alapot hoznának létre, amelybe az elítéltek nyugdíjának egy részét – súlyos esetében akár 50, de legalább 25 százalékát – átirányítják. Az alapból az egykori áldozatokat, illetve hozzátartozóikat kárpótolnák. A kárpótlás összegéről és időtartamáról szintén a bíróságnak kellene döntenie.
Krónika (Kolozsvár)
Elfogadta szeptember 18-án, a kormány azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a kommunista börtönökben politikai foglyokat meggyilkoló vagy megkínzó egykori börtönparancsnokok és börtönőrök nyugdíjának csökkentését.
Elfogadta szerdán a kormány azt a törvénytervezetet, amely lehetővé teszi a kommunista börtönökben politikai foglyokat meggyilkoló vagy megkínzó egykori börtönparancsnokok és börtönőrök nyugdíjának csökkentését. Az igazságügyi tárca által kidolgozott tervezet értelmében megvonhatják az illetmény egy részét mindazoktól, akikről jogerős bírósági ítélet állapítja meg, hogy 1945 március 6. és 1989 december 22. között olyan cselekményeket hajtottak végre, amelyek politikai alapon meghurcolt személyek halálához, testi sérüléséhez vezettek, vagy súlyos, fizikai vagy pszichikai szenvedést okoztak nekik. A tervezet értelmében a munkaügyi minisztérium kezelésében olyan alapot hoznának létre, amelybe az elítéltek nyugdíjának egy részét – súlyos esetében akár 50, de legalább 25 százalékát – átirányítják. Az alapból az egykori áldozatokat, illetve hozzátartozóikat kárpótolnák. A kárpótlás összegéről és időtartamáról szintén a bíróságnak kellene döntenie.
Krónika (Kolozsvár)
2013. szeptember 19.
Előadás Horthyról, Horthy nélkül
A magyar nemzet történetéről tartottak előadást Horthy Miklós udvarhelyi bevonulásának évfordulóján. A kormányzóról azonban nem volt szó.
Az EMNT Udvarhelyszéki Szervezete és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Horthy bevonulása Székelyudvarhelyre címmel hirdetett előadást kedd délutánra a Gondűző Szálloda konferenciatermébe. Körülbelül ötvenen vettek részt Kovács Nemes László történész előadásán, amit Lőrincz Csilla szavalatai és a Terra Siculorum együttes akusztikus hangszereken előadott dalai színesítettek.
Bevezetőjében a történész elmondta, hogy ugyan szakirányú végzettsége van, de nem hivatásos történész, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy előadásának nem az a célja, hogy bárkit is meggyőzzön a maga igazáról, hanem inkább az, hogy elgondolkoztasson.
Az érdeklődők közül háromtól kérdezte meg, hogy hogyan képzeli el az életét 2025-ben, majd levetített egy kisfilmet olyan statisztikákról, amik arról szólnak, hogy Európa lakossága meghatározott időn belül muzulmán vallású lesz.
A magyar népességfogyásról beszélt, majd rátért a történelemkutatás sajátosságaira: 1990 után sok-sok kutató kezdett kutatni, de az csak sokkal később dől el, hogy mi marad meg történelmi ténynek.
„A történelmet a politika hitelteleníti" – jelentette ki az előadó, hozzátéve, hogy nem lehet úgy visszatekinteni a múltba, hogy a mai fejünkkel gondolkodunk. „Nem meggyőzés akar lenni, amit állítok, csak annyit akarok elérni, hogy gondolatébresztő legyen" – tette hozzá a történész, akinek előadásában több neves magyar történész, pl. Raffay Ernő nézetei is helyet kaptak, ami szerint a Trianont a szabadkőművességnek köszönhetjük, s ugyanerről a tőről fakad a liberalizmus és a kommunizmus is.
Az előadás második felében ugyanis Kovács a trianoni traumáról beszélt, s egy olyan vonalra fűzte fel a magyar történelmi tragédia okát, ami 1514-től nyomon követhető. A magyar arisztokrácia hibája szerinte az, hogy a Dózsa György-féle parasztháborútól kezdve megvetette és nyomorba döntötte a magyar parasztságot – a magyar történelem tragédiája pedig ez vezetett a trianoni összeomláshoz.
Kovács László történész a majd két órás előadás alatt rengeteg információt közölt és szintéziseket is vázolt, arra a végkövetkeztetésre jutva, hogy a magyarság és az emberiség előbb-utóbb kárhozatra jut, ha nem kezd tudatosan, a nemzeti konszenzus jegyében gondolkodni.
„Ötven év múlva a gyerekeink beszéljenek majd derűsebb dolgokról" – zárta az előadását Kovács, majd szavalat és újabb dalok következtek az említettek előadásában.
A majdnem két órás előadáson a bevezetést kivéve (pontosan hetvenhárom éve, 1940 szeptember 17-én vonult be Horthy Miklós kormányzó Székelyudvarhelyre) egyetlen mondat sem hangzott el sem Horthyról, sem pedig Székelyudvarhelyre való bevonulásáról.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
A magyar nemzet történetéről tartottak előadást Horthy Miklós udvarhelyi bevonulásának évfordulóján. A kormányzóról azonban nem volt szó.
Az EMNT Udvarhelyszéki Szervezete és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Horthy bevonulása Székelyudvarhelyre címmel hirdetett előadást kedd délutánra a Gondűző Szálloda konferenciatermébe. Körülbelül ötvenen vettek részt Kovács Nemes László történész előadásán, amit Lőrincz Csilla szavalatai és a Terra Siculorum együttes akusztikus hangszereken előadott dalai színesítettek.
Bevezetőjében a történész elmondta, hogy ugyan szakirányú végzettsége van, de nem hivatásos történész, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy előadásának nem az a célja, hogy bárkit is meggyőzzön a maga igazáról, hanem inkább az, hogy elgondolkoztasson.
Az érdeklődők közül háromtól kérdezte meg, hogy hogyan képzeli el az életét 2025-ben, majd levetített egy kisfilmet olyan statisztikákról, amik arról szólnak, hogy Európa lakossága meghatározott időn belül muzulmán vallású lesz.
A magyar népességfogyásról beszélt, majd rátért a történelemkutatás sajátosságaira: 1990 után sok-sok kutató kezdett kutatni, de az csak sokkal később dől el, hogy mi marad meg történelmi ténynek.
„A történelmet a politika hitelteleníti" – jelentette ki az előadó, hozzátéve, hogy nem lehet úgy visszatekinteni a múltba, hogy a mai fejünkkel gondolkodunk. „Nem meggyőzés akar lenni, amit állítok, csak annyit akarok elérni, hogy gondolatébresztő legyen" – tette hozzá a történész, akinek előadásában több neves magyar történész, pl. Raffay Ernő nézetei is helyet kaptak, ami szerint a Trianont a szabadkőművességnek köszönhetjük, s ugyanerről a tőről fakad a liberalizmus és a kommunizmus is.
Az előadás második felében ugyanis Kovács a trianoni traumáról beszélt, s egy olyan vonalra fűzte fel a magyar történelmi tragédia okát, ami 1514-től nyomon követhető. A magyar arisztokrácia hibája szerinte az, hogy a Dózsa György-féle parasztháborútól kezdve megvetette és nyomorba döntötte a magyar parasztságot – a magyar történelem tragédiája pedig ez vezetett a trianoni összeomláshoz.
Kovács László történész a majd két órás előadás alatt rengeteg információt közölt és szintéziseket is vázolt, arra a végkövetkeztetésre jutva, hogy a magyarság és az emberiség előbb-utóbb kárhozatra jut, ha nem kezd tudatosan, a nemzeti konszenzus jegyében gondolkodni.
„Ötven év múlva a gyerekeink beszéljenek majd derűsebb dolgokról" – zárta az előadását Kovács, majd szavalat és újabb dalok következtek az említettek előadásában.
A majdnem két órás előadáson a bevezetést kivéve (pontosan hetvenhárom éve, 1940 szeptember 17-én vonult be Horthy Miklós kormányzó Székelyudvarhelyre) egyetlen mondat sem hangzott el sem Horthyról, sem pedig Székelyudvarhelyre való bevonulásáról.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)
2013. szeptember 19.
Az űrlap alja
Ötvenöt grafika, ötvenöt ihlet
Gazdag látványvilágot felvillantó, sokoldalú kiállítás megnyitójára került sor kedd délután a nagyváradi református püspöki palota emeleti aulájában. A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) szervezésében állították itt ki a Magyar Grafika, 55 művész, 55 grafika elnevezésű grafikasorozatot, mely egy debreceni gyűjtő, Máté László jóvoltából tekinthető meg a Körös-parti városban. Az alkotások között több ismert váradi vagy nagyváradi kötődésű alkotó munkái is szerepelnek, így többek között Jakobovits Miklós és Mottl Román képei, emellett jó néhány neves kortárs magyarországi művész munkája is látható.
Sz. Horváth István, a PMMC ügyvezető igazgatója köszöntötte a tárlatnyitó résztvevőit, majd Cs. Tóth János művészeti író a debreceni önkormányzat nevében mondott rövid beszédet, kitérve arra, milyen fontos kulturális kapocs erősödik évek óta Debrecen és Nagyvárad között azáltal, hogy az alkotók közösen tesznek az egységes magyar művészet életben tartásáért. Máté László, a kiállított gyűjtemény tulajdonosa beszélt a képek alkotóiról és arról, mennyire fontosnak tartja, hogy a szépség hitbizonylata, azaz a képzőművészet a mai napig egyben tudja tartani a magyar kultúrát. Meleg Vilmos színművész a beszédek között verseket szavalt, majd a rendezvény végén Máté László megajándékozta egy-egy alkotással a PMMC reprezentánsait, így ismerve el a művelődési céh szerepét és fontosságát a váradi és határon túli kultúra megtartásában. A debreceni műgyűjtő ajándékot hozott a váradi Ady Endre Líceumnak is, egy, a névadó költőgéniuszt ábrázoló képet, Meleg Vilmosnak pedig egy emlékplakettet adott át hálából, hogy a színész aktív közreműködőként vesz részt a város kulturális eseményein.
A tárlatnyitó végén tombola is volt, kisorsoltak egy grafikát, melyet a véletlen szerencsének köszönhetően a Reggeli Újság nyert meg. A kiállítás október tizedikéig tekinthető meg, ezt követően továbbviszik azt Kolozsvárra.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Ötvenöt grafika, ötvenöt ihlet
Gazdag látványvilágot felvillantó, sokoldalú kiállítás megnyitójára került sor kedd délután a nagyváradi református püspöki palota emeleti aulájában. A Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) szervezésében állították itt ki a Magyar Grafika, 55 művész, 55 grafika elnevezésű grafikasorozatot, mely egy debreceni gyűjtő, Máté László jóvoltából tekinthető meg a Körös-parti városban. Az alkotások között több ismert váradi vagy nagyváradi kötődésű alkotó munkái is szerepelnek, így többek között Jakobovits Miklós és Mottl Román képei, emellett jó néhány neves kortárs magyarországi művész munkája is látható.
Sz. Horváth István, a PMMC ügyvezető igazgatója köszöntötte a tárlatnyitó résztvevőit, majd Cs. Tóth János művészeti író a debreceni önkormányzat nevében mondott rövid beszédet, kitérve arra, milyen fontos kulturális kapocs erősödik évek óta Debrecen és Nagyvárad között azáltal, hogy az alkotók közösen tesznek az egységes magyar művészet életben tartásáért. Máté László, a kiállított gyűjtemény tulajdonosa beszélt a képek alkotóiról és arról, mennyire fontosnak tartja, hogy a szépség hitbizonylata, azaz a képzőművészet a mai napig egyben tudja tartani a magyar kultúrát. Meleg Vilmos színművész a beszédek között verseket szavalt, majd a rendezvény végén Máté László megajándékozta egy-egy alkotással a PMMC reprezentánsait, így ismerve el a művelődési céh szerepét és fontosságát a váradi és határon túli kultúra megtartásában. A debreceni műgyűjtő ajándékot hozott a váradi Ady Endre Líceumnak is, egy, a névadó költőgéniuszt ábrázoló képet, Meleg Vilmosnak pedig egy emlékplakettet adott át hálából, hogy a színész aktív közreműködőként vesz részt a város kulturális eseményein.
A tárlatnyitó végén tombola is volt, kisorsoltak egy grafikát, melyet a véletlen szerencsének köszönhetően a Reggeli Újság nyert meg. A kiállítás október tizedikéig tekinthető meg, ezt követően továbbviszik azt Kolozsvárra.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2013. szeptember 20.
Politikusok kerültek a Tőkés László kitüntetését vizsgáló becsületbíróságba
Korábbi és jelenlegi szociáldemokrata politikusok alkotják a többséget abban a héttagú becsületbíróságban, amely azt vizsgálja meg, hogy még ma is méltó-e Tőkés László a 2009-ben kapott kitüntetésre, a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatára.
A Mediafax hírügynökség jelentése szerint a kitüntetettek csütörtök délután tartott közgyűlése a Szociáldemokrata Párt három aktív politikusát, Mircea Geoanát, Ecaterina Andronescut és Gabriela Fireát, valamint a párt korábbi szenátorát, Serban Bradisteanu szívsebészt delegálta a grémiumba.
A becsületbíróság soraiba választották továbbá Ionel Haiducot, a Román Akadémia elnökét, Costin Georgescut, a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetőjét és Constantin Degeratu tábornokot, a hadsereg volt vezérkari főnökét.
„Nyilvánvaló, hogy a PSD holdudvarába tartozó kitüntetettek előzetes szervezkedése döntötte el a választás kimenetelét" – mondta az MTI-nek Eckstein-Kovács Péter volt elnöki tanácsadó, aki maga is jelölt volt a becsületbírósági tagságra.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa elmondta, hogy a közgyűlés nem foglalkozott a Tőkés-üggyel, csupán a becsületbíróságot választotta meg. Hozzátette, a szabályzat értelmében a választott testületnek Tőkés Lászlót is meg kell hallgatnia, mielőtt a neki megítélt állami elismerés esetleges visszavonását javasolná.
Tőkés László kitüntetésének a visszavonását Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke kérte Traian Basescu elnöktől. Az európai parlamenti képviselőt azzal vádolják, hogy megkérdőjelezte Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, amikor azt javasolta, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
A kitüntetés visszavonását az elnöki hivatal az érdemrend belső szabályzatára hivatkozva hárította el. Az államfő szóvivője rámutatott: az érdemrend visszavonását csak olyanok kezdeményezhetik, akik maguk is az illető magas állami kitüntetés birtokosai. Victor Ponta augusztus végén közölte: teljesültek a jogi feltételei az érdemrend visszavonásának, ugyanis pártjának olyan politikusai is kérték ezt, akik birtokosai a kitüntetésnek. Tőkés László 2009-ben, a temesvári népfelkelés kitörésének a huszadik évfordulóján kapta meg a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatát a romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért.
MTI
Erdély.ma
Korábbi és jelenlegi szociáldemokrata politikusok alkotják a többséget abban a héttagú becsületbíróságban, amely azt vizsgálja meg, hogy még ma is méltó-e Tőkés László a 2009-ben kapott kitüntetésre, a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatára.
A Mediafax hírügynökség jelentése szerint a kitüntetettek csütörtök délután tartott közgyűlése a Szociáldemokrata Párt három aktív politikusát, Mircea Geoanát, Ecaterina Andronescut és Gabriela Fireát, valamint a párt korábbi szenátorát, Serban Bradisteanu szívsebészt delegálta a grémiumba.
A becsületbíróság soraiba választották továbbá Ionel Haiducot, a Román Akadémia elnökét, Costin Georgescut, a Román Hírszerző Szolgálat korábbi vezetőjét és Constantin Degeratu tábornokot, a hadsereg volt vezérkari főnökét.
„Nyilvánvaló, hogy a PSD holdudvarába tartozó kitüntetettek előzetes szervezkedése döntötte el a választás kimenetelét" – mondta az MTI-nek Eckstein-Kovács Péter volt elnöki tanácsadó, aki maga is jelölt volt a becsületbírósági tagságra.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa elmondta, hogy a közgyűlés nem foglalkozott a Tőkés-üggyel, csupán a becsületbíróságot választotta meg. Hozzátette, a szabályzat értelmében a választott testületnek Tőkés Lászlót is meg kell hallgatnia, mielőtt a neki megítélt állami elismerés esetleges visszavonását javasolná.
Tőkés László kitüntetésének a visszavonását Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke kérte Traian Basescu elnöktől. Az európai parlamenti képviselőt azzal vádolják, hogy megkérdőjelezte Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, amikor azt javasolta, hogy Magyarország vállaljon „védhatalmi" szerepet Erdély érdekében úgy, ahogy azt Ausztria tette Dél-Tirol esetében.
A kitüntetés visszavonását az elnöki hivatal az érdemrend belső szabályzatára hivatkozva hárította el. Az államfő szóvivője rámutatott: az érdemrend visszavonását csak olyanok kezdeményezhetik, akik maguk is az illető magas állami kitüntetés birtokosai. Victor Ponta augusztus végén közölte: teljesültek a jogi feltételei az érdemrend visszavonásának, ugyanis pártjának olyan politikusai is kérték ezt, akik birtokosai a kitüntetésnek. Tőkés László 2009-ben, a temesvári népfelkelés kitörésének a huszadik évfordulóján kapta meg a Románia Csillaga érdemrend Lovagi Fokozatát a romániai rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért.
MTI
Erdély.ma
