A külügyminisztérium nem kíván a sajtóban üzengetni
A román külügyminisztérium megerősítette csütörtökön az MTI-nek, hogy Nyirő József újratemetése és magyar politikusok nyilatkozatai miatt szerdán bekérették Magyarország bukaresti nagykövetét, ám a találkozóról nem közöltek további részleteket, arra hivatkozva, hogy nem a kívánnak a sajtóban üzengetni.
A román külügyminisztérium sajtószolgálata az MTI megkeresésére csütörtökön válaszlevelében közölte, hogy a nagykövet vidéki útja miatt Balázs Ádám ügyvivő jelent meg a minisztériumban.
Tájékoztatásuk szerint a találkozón nem érintették a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét, viszont megerősítették, hogy Nyirő József újratemetéséről és egyes magyar politikusok nyilatkozatairól volt szó.
„A kihallgatáson a román fél kifejezte készségét, hogy bármilyen téma napirendre kerüljön a kétoldalú tárgyalásokon, diplomáciai szinten és nem a sajtóban a Románia és Magyarország közötti stratégiai partnerség és a kiváló európai uniós együttműködés szellemében" – olvasható a román külügyminisztérium sajtószolgálatának az MTI-hez eljuttatott levelében.
A magyar Külügyminisztérium szerdán adott tájékoztatást arról, hogy a román külügyminisztérium bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét.
Füzes Oszkár misszióvezető távollétében Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a partner kérésének – jelezte a tárca közleménye.
A tájékoztatás szerint román részről kifogásolták Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő korábbi kritikáját, továbbá mind tartalmi, mind szervezési szempontból nehezményezték Nyirő József tervezett újratemetését. Az ügyvivő közölte a román féllel, hogy a magyar kormány az erdélyi író újratemetését kegyeleti és kulturális eseménynek tekinti. A magyar diplomata hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nyitott az együttműködésre az új román kormánnyal, arra várakozással tekint.
Az erdélyi Krónika című napilap a nap folyamán eljuttatta az MTI-hez csütörtökön megjelenő cikkét, amelyben azt írja, hogy „a román kormány megakadályozni készül" Nyirő József író május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi újratemetését.
A lap „bukaresti forrásokra" hivatkozva közölte, hogy szerdán a bukaresti külügyminisztériumba kérették Füzes Oszkárt. A Krónika értesülései szerint a román külügynél arról tájékoztatták a magyar diplomatát, hogy „a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetben időszerűtlen" az újratemetés. Azt is javasolták, hogy találjanak későbbi időpontot az eseményre.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az újratemetést helyben szervező Székelyudvarhelyért Alapítvány elnöke szerdán az MTI-nek azt mondta, nincs tudomása arról, hogy diplomáciai bonyodalmak alakultak volna ki a Nyirő-temetéssel kapcsolatban. A székelyudvarhelyi szervezők továbbra is arra készülnek, hogy május 27-én a városban újratemetik Nyirő Józsefet.
Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi.
MTI. Erdély.ma

RMDSZ-leltár az ellenzékiség eszközeiről és korlátairól
Szokatlan állapotba kényszerült a Ponta-kormány színre lépésével az RMDSZ. Az 1996 óta folyamatosan kormányzati pozícióban lévő magyar érdekvédelmi szövetség és párt most legalább fél éven keresztül ellenzékben lesz. Milyen célok érdekében és milyen eszközökkel folytatja tevékenységét? Addig kell Bukarestben lennünk, míg már nem kell Bukarestben maradnunk – valahogy így fogalmazott nemrég Markó Béla volt kormányfőhelyettes, volt RMDSZ-elnök. Filozofikus mélységein túl a megállapítás azt is jelzi, hogy az RMDSZ továbbra is fontosnak tartja a fővárosi szerepvállalást. Csakhogy a parlamenti jelenlét korántsem kínálja azt az arzenált, amellyel az RMDSZ kormánytagként megvívhatta érdekérvényesítő harcait. „Nem nevezném traumának, hogy így alakultak a dolgok, de az biztos, hogy senki sem örvendett a fejleményeknek – szolgált gyors hangulatjelentéssel Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. – A kormányváltás óta eltelt időben három súlyos veszteséget máris elkönyvelhettünk: a MOGYE-ügy megtorpanása, a kiherélt kisebbségi törvény, illetve több ezer, korábban RMDSZ-támogatottsággal pozícióba került szakértő eltávolítása különböző minisztériumok, igazgatóságok, költségvetési intézmények vezetői struktúráiból”. A főtitkár szerint nem a bársonyszékek elvesztése fáj, sokkal inkább azoknak az eszközöknek a hiánya, amelyekkel közösségi célokat lehetett elérni, ügyeket elintézni, magyarellenes tevékenységet megakadályozni. Tárgyalni mindig kell
A korlátozott eszköztár szélesítése érdekében az RMDSZ továbbra is élni kíván minden tárgyalási lehetőséggel. Kovács Péter szerint ezt az is táplálja, hogy Victor Ponta miniszterelnök is jelezte: pártja továbbra is az RMDSZ-szel való folyamatos egyeztetés híve. Egy etnikai kisebbség esetében pedig mindenkori célként és érdekként kell szerepelnie, hogy a döntéshozói-befolyásolói pozíciók környékén maradjon. „Kisebbségi szempontból tekintve kétfajta román politikus létezik: amelyik az RMDSZ-szel szemben határozza meg magát, azaz elutasít minden, kisebbségekkel kapcsolatos diskurzust, illetve amelyik a partnerséget keresi. Mindkettő érdekből cselekszik, a tét az RMDSZ parlamenti hét százaléka, amelyre eddig mindenkinek szüksége volt. Ha zászlólobogtatás közepette naponta kikiáltanánk az autonómiát, nem lehetnénk a mérleg nyelve, és minden a fejünk fölött zajlana” – fogalmazott az RMDSZ főtitkára. Ahogyan az mostanában többnyire történik. Mivel a döntésbefolyásolási potenciál most igen csekély, egyéb prioritások tolakodnak az előtérbe. Kovács Péter szerint az elkövetkező periódusban az önkormányzati testületekben való pozíciófoglalás és lobbierő-növelés a cél. Mindez nem csak a közelgő önkormányzati választások okán, illetve azért, mert a testületekben szerzett helyek révén erősödhet a szövetség parlamenti választások előtti alkupozíciója, hanem az eddigi megvalósítások érvényesítése érdekében is. „Két erőteljes decentralizációs áttörésben játszottunk főszerepet: az oktatáséban és egészségügyében. Ezeken a területeken élni kell a további függetlenedési fokok kiharcolásának lehetőségével, a finanszírozások szélesítésével. Ha önkormányzati szinten diktálni tudunk, máris javulnak a pozícióink” –indokolta Kovács Péter.
Ifjú gárda, régi motorosok
A főtitkár nem tagadja: számolnak a különböző pozíciókból kikerült szakemberi-tisztségviselői gárda egy része lemorzsolódásának veszélyével. Azt tartja, mivel képtelenség ennyi embert különböző RMDSZ-struktúrákban elhelyezni, nem várhatnak el különösebb lojalitást azoktól, akik a magánszférát választják. Szorgalmaznák viszont, hogy az alkalmazási megszorítások ellenére a szakmai krémet „felszippantsák” az önkormányzatok. Egyfajta tartalékos seregként tekintenek azokra is, akik a különböző költségvetési intézmények vezetőiből most beosztottak lettek, esetükben ugyanis borítékolható a hosszas pereskedés, illetve a korábbi beosztásba való visszahelyezés. A PSD-vel folytatandó tárgyalásokon az RMDSZ továbbra is számít a régi harcosokra. „Szükség van Borbély László, Verestóy Attila és mások tapasztalatára, az évek során általuk szerzett kapcsolati tőkére – mondta a főtitkár. – Ők végzik a saját dolgukat, számunkra ugyanakkor legalább annyira fontos a harmincéves községi polgármester, akit viszont Józsi bácsi ismer gyermekkora óta.” Az „országos” ügyekben sem kíván passzív maradni az ellenzéki RMDSZ. A kisebbségi törvény esetében igyekszik tudatosítani a többi kisebbség képviselőiben, hogy a kulturális autonómia intézményének „kigyomlálása” a törvény lényegét veszi el, s így a legkisebb létszámú kisebbség számára is használhatatlanná válik. „A MOGYE ügyében készek vagyunk akár az utcára szólítani az embereket, a polgári engedetlenségi mozgalom eszközéhez való folyamodás előtt azonban igyekszünk kimeríteni minden tárgyalási lehetőséget. Sok a dolgunk, hiszen az oktatási miniszter azzal is csak most találkozott, hogy Vásárhelyen eddig is volt magyar nyelvű oktatás” – sorolta Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

In memoriam Sylvester Lajos
Közel 78 éves korában elhunyt Sylvester Lajos neves erdélyi újságíró, közíró, drámaíró, a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház volt igazgatója, a Háromszék című napilap főmunkatársa. Főbb művei: Úz-völgyi hegyomlás (a székely határőrség krónikája), Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve), Frigyre lépni a szülőfölddel, Ojtoz völgye a hadak útján.
Lajos bácsi csak kacagott, s ha kéznél van valaki, esküszöm, máris gépbe diktálja a cikket az utak állapotáról. Az első Székely Vágtára tartottunk volna, ám a szerkesztőségi autó éppen ajtóküszöbig süllyedt a kátyúba. Száz idősebb ember közül kilencvenkilenc ilyenkor szentségel, szidja a sofőrt, a világot. Lajos bácsi nem, ő cikket írt, útépítéses emlékeket idézett fel az „átkosból”, s a segítségünkre érkező fogat gazdájával a termési kilátásokat is megbeszélte, míg az egy szál ló kirántotta a sárból a megfeneklett autót. De nem csak ő adomázott, kortársai is róla regéltek végeérhetetlenül. Főleg azokról a trükkökről, amelyekkel elveszettnek és elveszejtettnek hitt szobrokat telepített vissza a helyükre, intézmények számára nyitott vállalható kompromisszumok árán bejárható ösvényeket. Vagy – hogy személyes csodálatom tárgyát toljam az előtérbe – találta fel a betiltott magyar helységnevek különleges szinonimáit: borvizek Olt-menti falva, Őrkő alatti város, céhek háromszéki fővárosa.
Élni akarok, írta immár a kórházi ágyon, és ez sokkal több volt, mint a földi életből kifele tartó ember önző, görcsös kapaszkodása. Önzők inkább mi, itt maradottak vagyunk, akik csak mostantól szembesülhetünk igazán, mennyi tudás, mennyi cselekvő erő szállt Sylvester Lajossal sírba.
Legyen neki könnyű a föld.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Exkluzív interjú Toró T. Tiborral, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökével
Az Erdélyi Magyar Néppárt összesen 163 településen állított jelöltlistát. Jelöltjeik fiatal, erkölcsileg és politikailag is tiszta állampolgárok. Bár a kampány még alig kezdődött el, máris sok támadás éri az EMNP-t. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke exkluzív interjút adott a Nagyváradi Hírhatárnak.
A Nobel-díjas Henry Sienkiewicz Quo vadis című regényében Péter apostól menekülni akarván a vértanúság elől találkozik Jézussal, aki megkérdezi tőle: Quo vadis Domine? azaz hová mész uram, merre tartasz uram? Kérdezem Önt, az EMNP elnökét, merre tart Ön, és merre tart az Erdélyi Magyar Néppárt?
Hát nem vértanúnak készülünk, arra semmiképp nem. Először nézzük meg, hogy honnan jöttünk. 2010-ben született az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács műhelyében az ötlet egy új erdélyi párt alakítására, majd az ötletből valóság lett 2010 decemberében, amikor az Erdélyi Nemzeti Tanács Országos Gyűlése ezt elfogadta. 2011 tavaszán fogtunk hozzá az új párt létrehozásának , eleget tettünk a szigorú párttörvény összes feltételének, könnyen, izzadságmentesen sikerült összeszedni közel 30.000 aláírást. Az minket is meglepett, hogy milyen tömegigény mutatkozott az új párt létrehozására. A bíróságon már nem volt ilyen könnyű dolgunk a párt elfogadásával, a kötelező két hét helyett tizennyolc hét alatt mégis sikerült a pártot bejegyezni. Ez sok minden miatt tartott ilyen hosszú ideig, beleesett a nyár is, mikor a bíróság munkája „akadozott”, meg sok más minden. 2011 októberében kaptuk meg a végleges papírt, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot felvették a román pártok regiszterébe. Innen indult el az építkezés és 2012 februárban meg is tartottuk az első kongresszusunkat. Itt rögtön szembesültünk azzal, hogy 4 hónap múlva önkormányzati választások lesznek, tehát gyakorlatilag a néppártot úgy építettük , hogy közben készültünk az önkormányzati választásokra. Nem állítom, hogy maradéktalanul sikerült céljainkat elérni, de ma már Erdély területének kétharmadát sikerült lefednünk, az itt élő magyar közösségek 75-80 százalékát már sikerült szervezetileg elérnünk.
Hogyan szerveződött a párt?
Eleve három régió szerint szerveződött a néppárt, éppúgy mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Székelyföld, Partium és a közöttük levő közép-erdélyi terület . Úgy gondoljuk, hogy mindhárom területen élő magyaroknak– éljenek azok tömbben vagy szórványban – van mondanivalónk. Nyilván nehezebb lesz a tömbben élőkhöz szólni , mert itt nehezebb lesz együttműködni a már meglévő politikai szervezetekkel. Itt az ellentétek mélyebbek, a vetélkedés , a verseny az együttműködést sokszor felülírhatja. Ez nyilván tükröződni fog a választási kampány során.
A párt egyik szlogenje egy Kós Károly gondolat : „ Dolgoznunk kell, ha élni akarunk ,és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk – így az idézet. Miből áll ez a munka?
Ez egy közösségépítő munka, amelynek intenzitását én talán a 90-es évek elejéhez tudnám hasonlítani. Akkor tapasztaltam ilyen hitet és lelkesedést. Ez az épp, ami elkopott az utóbbi két évtizedben. Azt kell mondanom, hogy szervezőmunkánk során a fiatalok tekintetében felfedeztük azt, hogy szakítani kell a régi politikával, és a régi politikusokat le kell váltani tiszta emberekkel , akik elsősorban nem poltikusok, hanem olyan közéleti emberek, akik vállaják a közéleti munkát és a közösségért tenni is akarnak valamit. Olyan embereink vannak, akik a poltikában nem a meggazdagodás lehetőségét látják elsősorban, hanem a közszolgálatot. Látjuk és tapasztaljuk, hogy nagy számban jönnek a fiatalok a pártba. Tudjuk, hogy ezek a fiatalok nem politikusok, nekik ez lesz az első megmérettetésük. De tiszta lappal indulnak.
Az Erdélyi Magyar Néppártnak az egy hónap múlva megtartott önkormányzati választás lesz az első igazi megmérettetése. Milyen eredményt vár Ön, mit a párt elnöke országos szinten és mit vár itt Bihar megyében illetve Nagyváradon?
Országos szinten két célunk van. Egyik, hogy minél több embert tudjunk megmozgatni, hogy vegyen részt a választásokon. Ismert tény, hogy közel megfeleződött a magyar szavazók száma két évtized alatt, mert az egymillió szavazóról ez a szám 450 ezerre esett vissza. Ennek nemcsak demográfiai okai vannak, hanem az a fő ok, hogy az emberek nagyobb része csalódott a politikában és csalódott a politikusokban. Az Erdélyi Magyar Néppárt politikája pont azt célozza, hogy megnyerje azokat az embereket, akik valamilyen ok miatt elfordultak a közélettől. Ennek meg kell mutatkoznia a választások során. A másik célunk az, hogy minél több fiatalt, - nem politikust, hanem tenni akaró embert- juttassunk az önkormányzatokba, akik még a korrupció gyanújától is mentesek, tiszták és feddhetetlenek. Ha ez sikerül és ilyen embereink lesznek az önkormányzatokban, akkkor ők lesznek a kovásza a továbbépítkezésnek. Nem titkolt célunk, hogy a néppárt nem erre a választásra „gyúr” elsősorban, nem ezt tekinti vízválasztónak, hanem a 2016-os választásokat. Akkorra kell ennek az új politikának elegendő hívet szerezni és akkor meghatározói lehetünk az erdélyi magyar politikai életnek.
Nagyváradon mit vár?
Nagyvárad egy sajátos hely, a Partium fővárosa, Erdély kapuja, valamint a határokon álnyúló magyar –magyar együttműködésnek is a fővárosa. Ezért nem mindegy, hogy kik kerülnek az önkormányzatba. Olyanok-e, akik a határokon átnyúló projektekben az üzletet, a bizniszt látják és azt, hogy hogyan tömjék meg a zsebüket, vagy pedig olyanok, akik ténylegesen hatékonyan tudják elkölteni az Európai Uniós pénzeket. Ezért minél sűrűbb hálót szeretnénk látni a néppárti jelöltekből. Nagy siker lenne, ha sikerülni bejutni mind a váradi, mind a megyei önkormányzatba. Zatykó Gyula polgármesterjelöltünknek – aki egy jó arc - nem könnyű a dolga, mert egy erős, jól szervezett , viszont egyértelműen a politikát az üzlet oldaláról megközelítő RMDSZ-el állunk szemben, akik védik a zsákmányt, amit eddig megszereztek és ezért nem riadnak vissza semmilyen eszköztől. Kicsit féltem én a váradi és Bihar megyei csapatunkat, akik fiatalok és sokszor elcsodálkoznak, hogy a politikának miféle „melléktermékei” is vannak.
Ön szerint milyen lesz ez a kampány? Látok már a kampány elején olyan jeleket, hogy a meghatározó két nagy párt nem fogja kímélni egymást.
Először is örülök, hogy azt látja, hogy már nagy párt vagyunk. Mi nem tekintjük még magunkat annak, de remélem , azok leszünk. Szerintem is kemény harc lesz, állunk ennek elébe. Nem akarunk nemtelen eszközöket használni. Azonban úgy látom, az arzenál a másik oldalról elég széles, elég csak arra utalnom, hogy a néppárt védnökéről ( Tőkés László a szerk. megj.) mocskolódó könyvet adjanak ki, illetve ennek a könyvnek a megjelenését épp a kampányra tegyék…
Ezt a könyvet Magyarországon adták ki a napokban, nem Romániában….
Persze, de a vektorok Nagyvárad fele mutatnak. Nem véletlen, hogy ez így alakult, sem az időpont, sem a könyv mögött álló kiadó nem véletlen. Erről az Orbán Viktorról írt Kende Péter könyv jut eszembe, ami akkor is a kampányban jelent meg. Ahogy akkor az sem, szerintem ez a könyv sem fogja elérni célját. Az jó dolog, hogy az erdélyi sajtó kevésbé vevő az ilyen trükkökre és az erdélyi sajtónak és az erdélyi közvéleménynek is van egy tartása. Az ilyen technikák itt elutasításra találnak. A ráció majd felül is fogja írni ezeket. Persze sok érzelmi döntés születik egy kampányban, mi azon leszünk, hogy politikai ellenfeleink szemébe tiszta tekintettel tudjunk majd nézni június 10-e után.
Már csak azért is, mert a néppárt hosszú távú célja egy olyan új egységnek a megteremtése, amelynek a lényege nem az, hogy egy szervezetbe kényszerítünk mindenkit, még akkor is , ha nem akar, és ha nem tudjuk , akkor megbélyegezzük, megfélemlítjük és ellenségnek kiáltjuk ki, egységbontónak és árulónak nevezzük. Azt gondoljuk, hogy az erdélyi sokszínűség hagyományaira építve van helye a politikában a több szervezetnek is. A fontos nem az, hogy melyik szervezetben vagy, hanem , hogy képes vagy-e együttműködni a nagy stratégiai célok érdekében. Az új egység hívószava szerintünk nem a félelem, hanem az együttműködés a különböző politikai szervezetek között.
Ha már az új egységről beszélt, én továbbmennék egy kicsit. A jelenlegi helyzetet figyelembevéve elképzelhetőnek tartja –e, hogy az őszi parlamenti választások idején ténylegesen megvalósulhat ez az egység a különböző erdélyi magyar pártok között és ennek hiánya esetén nem fogják-e saját magukat felszalámizni a pártok?
Vannak negatív forgatókönyvek is. Egyelőre még ott tartunk, hogy a negatív forgatókönyvet az új kormány választási törvénytervezete szempontjából kell vizsgálnunk és értékelnünk. Ilyen típusú merénylet a romániai választási rendszer ellen még soha nem körvonalozódott. Hogy egy többé kevésbé jól működő arányos választási rendszert egy cezúrával az új kormány egy angolszász többségi rendszerré kívánja átalakítani úgy, hogy ennek egyáltalán nincsenek meg a hagyományai Romániában. Ez egy olyan veszély, ami akár egy tárgyalóasztalhoz fogja ültetni a magyar szervezeteket. . Azért azt lássuk be, hogy a jelenlegi kormány javaslata arra irányul. hogy hosszú távon biztosítsa hegemóniáját ezzel az új választási rendszerrel. A szocialista-liberális koalíció azért akarja módosítani a törvényt, mert most épp nekik áll a zászló. A román politikusok általában rövid távban gondolkodnak és ebben nem kivétel az RMDSZ sem.
Mondok egy példát. Én még 2004-ben – akkor RMDSZ-es politikusként benyújtottam egy módosító csomagot az akkor éppen változtatás alatt álló választási törvényhez. A javaslatom az etnikai arányosság elvén alapult, és független volt attól , hogy éppen milyen a politikai széljárás, épp kik vannak hatalmon. De akkor az RMDSZ a rövid távban való gondolkodás miatt nem állt a javaslat mellé. Az RMDSZ-nek az elmúlt húsz évben többször lett volna lehetősége, - hiszen többször benn volt a kormányban, vagy épp a mérleg nyelve volt,- hogy az autonómia törvény mellett foglalkozzon egy olyan választási törvénnyel, amely az arányosság elvét biztosítja. Nem tették meg. Sajnos, most újra lehet kezdeni ezt a folyamatot. Nem biztos, hogy most ez sikerül, de ez egy olyan dolog, ami összehozhatja a különböző magyar politikai erőket.
Monostori Károly. Nagyvaradi-hirhatar.ro

EMNP kampányindító a váradi színházban
Szerda este a nagyváradi színházban tartotta meg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei kampányindító eseményét.
A kampányindító rendezvényen először Tőkés László Európai Parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, az EMNP védnöke szólt a színházban nagy számban megjelentekhez. Beszédében kifejtette, hogy a kommunizmus utáni nagytakarításra lenne szükség, mert a posztkommunista erők még itt vannak és aktívak. Hangsúlyozta, hogy új egységre van szükség , „de nem pártegységre, hanem nemzeti egységre gondolunk, mely a nemzeti összetartozásra épül fel” – fogalmazott. Emlékeztetett arra, hogy az EMNT hozta vissza a köztudatba az autonómia ügyét, és a tavaly megalakított EMNP az autonómia megvalósításának eszköze. Tőkés László kiemelte, hogy a politikusok a polgárokat kell képviseljék; ne a politikusok mondják meg az embereknek, hogy ők mit akarnak, hanem a közösség mondja meg a politikusoknak azt, hogy mit képviseljenek. Jelenleg a képviseleti rendszer a feje tetején áll, mert a képviselők mondják meg a képviselteknek, hogy mi a teendő, majd hozzátette, hogy míg régen a románok diktáltak a magyaroknak, addig jelenleg saját magyar urainkhoz kell igazodjunk, és a politikusok visszaélve mandátumukkal, a közcél helyett s magánérdeket képviselik. Folyamatos kampány zajlik, a politikusok közpénzekből népszerűsítik magukat. Nem csak helyi, de országos szinten is szerepcsere figyelhető meg, jelezte Tőkés László, hiszen a magyar politikusok nem az erdélyi magyarság érdekeit képviselik Bukarestben, hanem Bukarest érdekeit képviselik az erdélyi magyarság körében. Végezetül Tőkés kifejtette: „Sikerült szegényekké tenni bennünket. A leigázás folyamata megy végbe gazdasági téren, a saját földünkön zsellérekként vagyunk kénytelenek élni. Ebből az állapotból kellene felemelkednünk” – mondta Tőkés László.
Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának helyettes államtitkára beszédében kifejtette: Magyarország számára fontos, hogy az erdélyi magyarság erős képviselettel rendelkezzen, és az új párt megalakítása az építkezés része. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a XXI. században megvalósul a magyar egység, hiszen a határok átjárhatóvá váltak, könnyített eljásárssal lehet megszerezni a magyar állampolgárságot. Majd az államtitkár támogatásáról biztosította a jelenlevőket: „Mi veletek vagyunk, mert a ti küzdelmetek a mi küzdelmünk” – fogalmazott Répás Zsuzsanna.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke felszólalásában aláhúzta, hogy „huszonkét évvel a rendszerváltás után nem gondoltuk, hogy megint eljön az az idő, amikor félnünk kell. Ha ezt a félelmet legyőzzük, akkor új politika kezdődhet el, amelyben nem az elöljárók mondják meg a közösségnek, hogy mi a jó, hanem a közösség és a vezetők közösen találnak megoldásokat az emberek problémáira.” Az EMNP alapvető célkitűzése az, hogy megszólítsa azt a több mint 500 ezer embert, aki az elmúlt években eltávolodtak a közélettől, árulta el Toró, hozzátéve azt, hogy másik alapvető célkitűzésük az új egység megteremtése, de ez nem a régi pártegység, hanem a nemzet egysége, melynek kötőszövete nem a félelem, hanem az együttműködés.
Zatykó Gyula, az EMNP nagyváradi polgármester-jelöltje a maga során leszögezte, hogy mostanra mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt tizenöt-húsz év politikája kudarc volt, „csődöt mondott a kijárásos politika. Változtatásra van szükség! Nekünk, erdélyieknek olyan megoldásokat kell életbe léptetnünk, melyek hosszú időre biztosítják jövőnket. Olyan új képviseletre van szükségünk, amely az erdélyi, partiumi, nagyváradi, Bihar megyei magyarok érdekei szerint működik, amely nem klientúrát, hanem közösséget épít. Erre jött létre az Erdélyi Magyar Néppárt. Ezért indulunk az önkormányzati választásokon” – fogalmazott Zatykó. A politikus így folytatta: „Új politikára van szükségünk, mely megmutatja a kiutat a megalkuvás és a korrupció szövevényes hálójából. A politikának célból eszközzé kell válnia. (…) A választásokon a tét az, hogy elindul-e egy közösségépítő, megújulást hozó politika, vagy marad a rövid távú magánérdekre, mutyizásra alapuló zugmegegyezéses módszer” – hangoztatta a politikus.
A beszédek után Varga Miklós lépett színpadra és mintegy fél órás műsorában több ismert és kevébé ismert dalt adott elő, nagy sikert aratva a megjelentek körében, majd a Transilmania együttes vette át a terepet és adott közel egy órás hangulatos koncertet. A művészi program végeztével színpadra léptek az EMNP jelöltjei, a párt vezető, valamint a Répás Zsuzsanna államtitkár és közösen elénekelték a párt himnuszét, melyet a háttérből a Transilmania együttes játszott. Az esemény a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zárult.
Pap István. erdon.ro

Bukarest akadályozhatja Nyirő József újratemetését
Megakadályozni készül a román kormány Nyirő József pünkösdi székelyudvarhelyi újratemetését. Lapunk bukaresti forrásokból úgy értesült, hogy az új balliberális hatalom részéről kifogásolhatják a székely író hamvainak újratemetését vagy annak bizonyos részleteit. A Krónika úgy tudja, hogy az ügyben tegnap bekérették a román külügyminisztériumba Füzes Oszkár magyar nagykövetet, aki azonban Marosvásárhelyen tartózkodott, így a külügyi tárcánál az ügyvivő képviselte a bukaresti magyar diplomáciai kirendeltséget. Értesülésünket szerda este a budapesti, csütörtökön pedig a román külügyminisztérium is megerősítette.
Nagyköveti cáfolat. Füzes Oszkár leszögezte, Nyirő nem volt románellenes. A magyar külügyminisztérium szerda este kiadott közleménye szerint a román külügyminisztérium szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét. Füzes Oszkár misszióvezető távollétében Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a partner kérésének – olvasható a tárca közleményében.
A tájékoztatás szerint román részről kifogásolták Németh Zsoltnak, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkárának az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő korábbi kritikáját, továbbá mind tartalmi, mind szervezési szempontból nehezményezték Nyirő József tervezett újratemetését.
A követségi ügyvivő közölte a román féllel, hogy a magyar kormány az erdélyi író újratemetését kegyeleti és kulturális eseménynek tekinti. A magyar diplomata hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nyitott az együttműködésre az új román kormánnyal, arra várakozással tekint.
A magyar nagykövet bekéretését a román külügyminisztérium is megerősítette csütörtöki közleményében, amely szerint Nyirő József újratemetéséről, és magyarországi politikusok nemrégiben tett nyilatkozatairól volt szó. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) kérdése nem szerepelt a találkozó témái között – közli a szaktárca.
A román fél közölte Balázs Ádámmal, hogy nem a médián keresztül, hanem kétoldalú diplomáciai keretek között hajlandó bármilyen kérdésről tárgyalni, „a Románia és Magyarország közötti stratégiai partnerség, és az Európai Unió szintjén való kiváló együttműködés kontextusában”.
Ugyanakkor vélhetően Füzes Oszkárnak a Digi24 román televíziónak a hét elején adott interjújában elhangzottak sem nyerték el a román kormány tetszését. Ebben ugyanis a nagykövet leszögezte: az autonómia az egyetlen logikus és természetes kompromisszum a nemzetállami többség területi szuverenitása és a kisebbségek létezéshez való joga között. Sőt a diplomata kifejezte meggyőződését, hogy az autonómia a közeljövőben megvalósítható lesz Romániában.
A Krónika megbízható forrásokból úgy értesült szerdán, hogy a román külügyminisztériumban arra hivatkoztak: Nyirő József újratemetése „időszerűtlen a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetben”, továbbá nyomatékosan arra kérték az ügyvivőt, hogy találjanak későbbi időpontot az eseményhez.
A bukaresti hatalom beavatkozása nem minden előzmény nélküli, az elmúlt napokban ugyanis több román lap is antiszemitának, irredentának nevezte az írót, annak ellenére, hogy az egyik hírtelevízióban Füzes Oszkár magyar nagykövet hosszasan érvelt amellett, hogy ezeket a vádakat semmilyen történelmi vagy irodalmi dokumentum nem támasztja alá.
Úgy tudjuk, a külügyminisztérium mára vár választ a magyar nagykövettől, ennek nyomán pedig közleményben tervezi nyilvánosságra hozni álláspontját. Információink szerint azonban a szervezők semmilyen körülmények között nem hajlandók elhalasztani Nyirő József május 27-i újratemetését.
Mint ismeretes, az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte, majd ezt követte Nyirő földi maradványainak Budapestre szállítása. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi.
Szász Jenő közölte: Bukarest aggálya nem jelent tiltást, így pünkösd vasárnapján a székely városban örök nyugalomra helyezik az 1953-ban Madridban elhunyt író hamvait. Az MPP elnöke úgy vélte: mivel szóban történt a tájékoztatás, a román külügyminisztérium álláspontja informális, és „ezért nem kellene túlreagálni a dolgot”. Szász elmondta azt is, az Országgyűlés Hivatala főszervezőként folyamatosan, már Nyirő áprilisi exhumálása óta kapcsolatban állt a román hatóságokkal az ügyben, de az elmúlt napokig semmilyen kifogás nem érkezett a részükről.
Tegnap egyébként Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet – aki a nap folyamán Marosvásárhely polgármesterjelöltjeivel találkozott – a Maros-parti városban cáfolta a Nyirő József feltételezett románellenességéről és antiszemitizmusáról a román médiában megjelent vádakat.
Román újságírók kérdésére, miszerint a magyar állam miért működik közre a közelgő helyhatósági választás kampányában „egy ellentmondásos” író újratemetésének lebonyolításában, a diplomata közölte: bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy az író nem volt románellenes vagy antiszemita. Ekkor egy sajtós közbevetette: „na de Nyirő horthysta volt”. Erre a megállapításra Füzes Oszkár úgy válaszolt: „ilyen alapon az én apám is horthysta volt, mert abban a korszakban élt”.
A napokban az Evenimentul zilei napilapban megjelent cikk fasisztának és irredentának nevezte Nyirő Józsefet, aki a szerző állítása szerint személyesen románok gyilkolására buzdított Kolozsváron. Az állítás azonban a tekintetben is sántít, hogy a kincses város megnevezett negyede az ötvenes években épült, az író pedig már az 1940-es évektől külföldön élt, majd 1953-ban Madridban halt meg.
A Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma elnevezésű szervezet ugyanakkor felszólította a román kormányt, akadályozza meg az író újratemetését, vonja vissza azoknak az erdélyi iskoláknak az elnevezését, amelyek Nyirő nevét viselik, mivel szerintük az író „a nemzetiszocialista, hungarista vonalat képviseli”. Mint ismeretes, a tervek szerint Nyirő hamvait május 23-án ravatalozzák fel a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, ahonnan a Boldogasszony Zarándokvonat kegyeleti kocsijában szállítják a Székelyföldre, majd május 27-én, vasárnap temetik újra a székelyudvarhelyi római katolikus temetőben.
Rostás Szabolcs, Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

Magyar EP-képviselők hívták fel a figyelmet az új kormány aggasztó lépéseire
Romániai magyar és magyarországi európai parlamenti képviselők levélben fordultak a szocialisták és a liberálisok EP-frakcvióinak vezetőihez, és felhívták a figyelmüket az új bukaresti kormány „aggasztó lépéseire”.
Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális európai parlamenti frakcióvezetőkhöz intézett nyílt levelet Tőkés László, a magyar néppárti EP-képviselőcsoport tiszteletbeli elnöke, Gyürk András, a Fidesz EP-delegáció vezetője és Gál Kinga, az EP kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának alelnöke, felhívva a címzettek figyelmét „az újonnan megalakult balliberális román kormány közelmúltbeli aggasztó lépéseire”.
A Brüsszelben kiadott sajtóközlemény szerint a levél emlékeztet: az új szociálliberális kabinet egyik első intézkedése a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nyelvű orvosképzésének megakadályozása volt. A képviselők arra is felhívják a figyelmet, hogy az új kormányprogram nem tesz említést a Romániában élő nemzeti kisebbségekre, amire a rendszerváltás óta nem volt példa.
A levél szerint a balliberális kormány a választójogi törvény megváltoztatását helyezte kilátásba, ami súlyosan veszélyeztetné a nemzeti kisebbségek arányos képviseletét, a közigazgatási régiók átszervezése pedig szintén kedvezőtlenül érintené e közösségeket. A képviselők felhívják a figyelmet, hogy a közigazgatási régiók átszervezésére – összhangban a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel – csakis az érintett közösségekkel való konzultáció után kerülhetne sor.
Gyürk András, Gál Kinga és Tőkés László szerint elfogadhatatlan, hogy a Ponta-kormány a másfélmilliós erdélyi magyar kisebbség anyanyelvi orvosképzéshez való jogát megvonja és a nemzeti kisebbségek jogainak további megsértésére készül. „Ezek a romániai folyamatok szembemennek az Európai Unió alapelveivel és súlyosan veszélyeztetik a kisebbségi jogok érvényesülését” – olvasható a levélben. Az aláírók szerint az alapvető európai jogok tisztelete nem eshet a pártpolitika áldozatává, ezért a szocialista és liberális frakcióvezetőknek fel kell lépniük ezen intézkedések ellen.
A magyar képviselők szerint Swobodának és Verhofstadtnak nyomást kell gyakorolnia a román szocialistákra és liberálisokra. A közlemény úgy fogalmaz, hogy „a frakcióvezetők határozott fellépése ezekben az ügyekben (...) egyedi lehetőséget kínál annak bizonyítására, hogy a kettős mércét nem alkalmazzák politikájukban”. A levelet jegyző képviselők jelezték: minden segítséget megadnak ebben a folyamatban.
Közös levélben intézett felhívást az RMDSZ két európai parlamenti képviselője, Sógor Csaba és Winkler Gyula is a ház két frakcióvezetőjéhez. Érvelésük szerint Swoboda és Verhofstadt felelőssége, hogy lépjen: testvérpártjaik koalíciója nem vonhat vissza megszerzett jogokat. „A jogrend, a demokratikus értékek tiszteletben tartása elsődleges. Tarthatatlan a kettős mérce, az európai értékeket nem elég hangoztatni: az új koalíció pártjai nem foganatosíthatnak diszkriminatív, a kisebbségi jogokat és a parlamenti demokráciát sértő intézkedéseket” – fogalmaztak levelükben az RMDSZ EP-képviselői. Krónika (Kolozsvár)

Ponta: „szimbolikus” román–moldáv határt!
Románia továbbra is támogatja Moldova európai integrációját, mivel úgy véli, ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a két országot kétszáz éve elválasztó határ szimbolikussá váljék – szögezte le Victor Ponta román kormányfő egy nyilatkozatban, amelyet abból az alkalomból adott ki, hogy az Orosz Birodalom kétszáz évvel ezelőtt hajtotta uralma alá a területet.
„Ezen esemény politikai és társadalmi következményei továbbra is meghatározóak a két ország, Románia és a Moldovai Köztársaság számára. A kor nagyhatalmai által létrehozott határ családokat, hiteket, hagyományokat, a közös nyelvet és kultúrát választotta ketté. E megosztás számos alkalommal vezetett politikai feszültségekhez mindkét társadalomban, lehetővé tették a szélsőségek politikai felemelkedését és az értelmes politikák és érvek figyelmen kívül hagyását a pillanatnyi előnyök és ideológiai szenvedélyek kedvéért” – mutatott rá a kormányfő.
Ponta emlékeztet: az európai integráció olyan projekt, amely nagyarányú politikai erőfeszítést, jelentős reformokat és radikális társadalmi átalakítást követel, azonban nem csupán Románia, hanem a Moldovai Köztársaság számára is lehetőséget teremt arra, hogy az integrációs folyamattal egy időben a két országot kétszáz éve elválasztó határ szimbolikussá váljék.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

A Charta XXI. mozgalmat mutatta be Surján László Nagyváradon
A Kárpát-medencei népek megbékélését célzó Charta XXI. mozgalmat mutatta be nagyváradi sajtótájékoztatóján Surján László, az egykori Antall-kormány népjóléti minisztere, az Európai Parlament néppárti alelnöke a tisztséget előtte betöltő Tőkés Lászlóval közösen.
Surján László a partiumi Keresztény Egyetem Janus Pannonius Szakkollégiumának meghívására érkezett Nagyváradra, ahol a másfél éve általa elindított Chartáról, illetve az Európai Parlament költségvetéséről tartott előadásokat a hallgatóknak. A szakkollégiumi programokat megelőző sajtóértekezleten Tőkés László a romániai rendszerváltozás spirituális dimenziójának nevezte a nemzetiségek, illetve a felekezetek közötti megbékélést.
Surján ismertetőjében hangsúlyozta: a Charta XXI. mozgalom mondanivalója nem politikai, és nem kötődik pártokhoz. Mint elmondta, előző nap Bukarestben tartott előadást a román egyetemistáknak, akikben meglátása szerint már nem olyan mélyek a történelem folyamán elszenvedett sérelmek, mint az idősebb generációban, és sokkal inkább törekednének a román-magyar együttműködésre.
Surján László szerint a kelet-európai népek közös történelméből a leghosszabb, több száz éves időszakot a békés együttélés jellemzi, s csak egy-két évszázadot az ellenségeskedés. A Charta XXI. célja épp az, hogy a békés időszakra irányítsa a figyelmet és „21. századi megoldást kínáljon a 19. és 20. században okozott problémasorozatra” – fogalmazott az EP-alelnök.
A sajtóértekezleten Tőkés László elmondta: Surján László személyében egy olyan keresztény meggyőződésű politikust üdvözölhet Nagyváradon, aki sokat tesz a közép- és kelet-európai népek megbékéléséért. Rámutatott arra, hogy a Charta XXI mozgalom azt az ökumenikus szellemiséget viszi tovább, amit az 1989-es temesvári népfelkelés kirobbantói is hirdettek. Az egykori temesvári lelkipásztor végül kijelentette: az igazi rendszerváltás nem következik be mindaddig, amíg a mozgalomban spirituális szintekre emelt megbékélés meg nem valósul.
A mozgalom hitvallása az interneten a www.chartaxxi.eu címen található meg, ahol azok, akik a hét nyelven elolvasható szöveggel egyetértenek, aláírásukkal támogathatják a kezdeményezést. Mostanáig mintegy 3200 személy írta alá a Chartát, ami Surján László meglátása szerint nem kevés, figyelembe véve a tényt, hogy napjainkban a legtöbben nem szívesen teszik közzé nevüket. Krónika (Kolozsvár)

Állásfoglalás
Az RMDSZ Maros megyei Területi Állandó Tanácsa súlyos hibának tartja Magyarország nagykövetének, Füzes Oszkárnak Marosvásárhelyen, az önkormányzati választások kapcsán tett nyilatkozatát.
Nem értünk egyet azzal, hogy a Magyarországot képviselő magas rangú diplomata kampány idején Marosvásárhelyen, tájékozódás ürügyén, polgármesterjelöltekkel találkozik és nyilvánosan véleményt mond róluk, azaz beavatkozik egy olyan választási versenybe, ahol sajnálatos módon egymással szemben több magyar politikai szervezet kampányol.
Felháborító, hogy Füzes Oszkár a sajtónak tett nyilatkozatában többek között az úgynevezett magánvéleményét is nyilvánosságra hozta, amelyben megnevezte, melyik jelöltre szavazna mint magánember. Kötelességünk felhívni a magyar Külügyminisztérium figyelmét erre az esetre, és bízunk abban, hogy ez nem ismétlődik meg, mivel tudomásunk szerint a magyar kormány és Külügyminisztérium egyértelmű álláspontja, hogy nem akarnak semmilyen módon beavatkozni a választásokba.
Felkérjük Magyarország Külügyminisztériumát, egyértelműen hozza nyilvánosságra az esettel kapcsolatos álláspontját.
Területi Állandó Tanács
2012. május 16., Marosvásárhely. Népújság (Marosvásárhely)

Megcsalatva
Szerelemben és választási kampányban minden megengedett.
Különösen igaz ez a kampányszerelmekre. Ilyenkor napvilágra kerülhetnek a titkolt kapcsolatok, a letagadott zabigyerekek és sebtében köttetett érdekházasságok. Vagy másképp fogalmazva: a háttéregyezségek, a közpénzfosztogatásra összefércelt, ideológiailag sérült pártszövetségek. A virágos nevű polgármester párolgóaszfalt-illatú mézesmadzagjai. A szavazócsábításhoz ez is éppúgy hozzátartozik, mint a kékre festett narancs. Hisz a demokrácia diktatúrájának velejárója a csillámporos hitegetés.
A szemfüles állampolgárt nem könnyű átverni. Ezért némelyek rafinált módszerrel próbálkoznak. Követ dobnak, nagy követ a versenypályán előnyre szert tevő RMDSZ-jelölt elé. A minap Marosvásárhelyen a kampányról tájékozódott Füzes Oszkár nagykövet. A polgármesterjelöltekkel való találkozások igazi céljára csak akkor derült fény, amikor a sajtónak nyilatkozva kijelentette, hogy magánszemélyként Smaranda Enachéra szavazna. Férfiként érthető, hogy az egyetlen női jelöltet részesítené előnyben, de diplomáciai szempontból ez beavatkozásnak számít. Erős a gyanú, hogy kijelentése nem a pillanatnyi érzelmi fellángolás számlájára írható. Néhány jól értesült firkász valami pesti sugallatról beszél. Nem véletlen a forró ölelkezés (ez utóbbi megfogalmazás, a tudósítások szerint, a nagykövet szájából hangzott el), hisz néhány hónapja a budapesti hatalomnál jól fekvő Tőkés László egyengeti Smaranda asszony jelöltségét. Egyébként a tulipánfóbiában szenvedő, de RMDSZ- listán Brüsszelbe röptetett expüspök helyi mozgalmárjai jelentik az egyetlen támaszt a magát függetlennek valló jelölt asszonynak. Sajnálatos, hogy a magyarok körében tiszteletnek örvendő polgárharcos kétes szerepre vállalkozott. Lelke rajta. Csak az a baj, hogy az igazi vesztesek a marosvásárhelyiek lesznek.
Lehetett volna másképp is. Tegnap reggel, egy kötetlen sajtóbeszélgetésen Frunda György elmondta, hogy elképzelése szerint Smaranda Enachéval együtt igazgatták volna a város sorsát. Erről beszélt a jelölt asszonnyal több alkalommal is. Hogy miért nem jöhetett létre ez a változást hozó csapat? A nagyköveti vallomás után sejthetjük.
Karácsonyi Zsigmond. Népújság (Marosvásárhely)

83 ezer gyereket "hagytak itthon"
Szakemberek segítenek a szülők nélkül nevelkedő kiskorúaknak
A külföldön dolgozó szülők itthon maradt gyerekeinek a támogatását célozza az a központ, amelyet a Mentsétek meg a Gyerekeket szervezet egy projekt keretében nyitott meg a segesvári Zaharia Boiu Gimnáziumban.
A szervezet által 2009-ben kezdeményezett projekt anyagi támogatását az Enel Cuore és Intesa Sanpaolo Alapítványok vállalták fel, akkor az ország nyolc településén létesítettek központokat, ahol azokkal a gyerekekkel foglalkoznak szakemberek, akiknek a szülei külföldre távoztak jobb megélhetés reményében. 2011-ben a Mentsétek meg a Gyerekeket további nyolc megyében nyitott központot, köztük Maros megyében is.
Alina Schenk, a szervezet programfelelőse kifejtette: a segesvári központba 70 gyerek jár, ebből 44-nek az édesapja, 11-nek az anyukája, 15 kiskorúnak pedig mindkét szüleje külföldön tartózkodik.
A központban nevelő és szociális asszisztens, pszichológus foglalko-zik a szülők nélkül nevelkedő gyerekekkel.
- A választásunk azért esett a segesvári Zaharia Boiu Gimnáziumra, mivel ebben a tanintézetben hetven gyerek tanul, akiknek a szülei külföldön kerestek megélhetést. Itt amellett, hogy iskola után egyéni és csoportos tanácsadásban részesülnek, szabadidős foglalkozásokon vesznek részt, segítenek nekik a házi feladatok elkészítésében – magyarázta a szakember, aki hozzátette, tervezik, hogy a segesvári önkormányzat anyagi támogatását kérik ahhoz, hogy egy ebédet vagy legalább egy uzsonnát biztosítsanak a gyerekeknek. A projekt futamideje két év, viszont addig támogatókat keresnek ahhoz, hogy a központok tovább működhessenek.
24 ezer gyereknek mindkét szülője távol
A Mentsétek meg a Gyerekeket szervezet szerint aggasztó méreteket ölt a jelenség, ezért szükség van a magukra hagyott gyerekek felkarolására. Az Országos Gyermekjogvédelmi Igazgatóság nyilvántartása szerint ugyanis az elmúlt év decemberében országos szinten 83.658 gyerekről tudtak, akiknek a szülei külföldön vállaltak munkát. Ebből közel 24 ezer esetben mindkét szülő távol élt a kiskorútól, 79 ezer esetben pedig csak az egyik szülő tartózkodott idegenben.
Hivatalos statisztika hiányában az iskoláknál kopogtattak
Kérdésünkre, hogy Maros megyében hány olyan gyerek van, akiknek a szülei külföldön dolgoznak, Alina Schenk nem tudott választ adni.
– Nincsenek a birtokunkban erre vonatkozó adatok. Érdeklődtünk a Maros Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóságnál, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalnál, a tanfelügyelőségen, viszont nem tudtak ilyen statisztikát rendelkezésünkre bocsátani. Végül mi indultunk el, megkerestük az iskolákat, és kértük, jelezzék, ha vannak ilyen esetek – ismertette a nehézségeket a projektfelelős.
Költségvetésfüggő az újabb központ
Lapunk érdeklődésére, hogy abban az esetben, ha más iskolákból is jelzik, hogy több olyan diákjuk van, akik ebben a helyzetben vannak, van-e lehetőség újabb központok létesítésére, a projektfelelős közölte, ez a támogatás mértékétől függ. Eddig közel tíz tanintézettől érkezett visszajelzés, amelyekből az derül ki, hogy csak ezekbe több mint száz gyerek jár, akiknek szülei külföldön dolgoznak.
Tavaly közel ezer gyereket hagytak itthon
Annak ellenére, hogy a Mentsétek meg a Gyerekeket szervezetnek nem sikerült friss adatokat szerezni arról, hogy megyénkben hány kiskorú nevelkedik egyik vagy mindkét szülő hiányában, a Maros Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság sajtószóvivője alig másfél hónappal ezelőtt lapunk rendelkezésére bocsátotta – igaz, az elmúlt évre szóló – statisztikát. Ezek szerint megyénkben tavaly áprilistól júniusig összesen 900 kiskorú szülei dolgoztak külföldön, és az itthon hagyott gyerekek nagy része a Segesvár környéki falvakban, illetve a Mezőségen él. A gyermekvédelmi hatóság szóvivője ugyanakkor azt is kiemelte, hogy sokan elmulasztják bejelenteni a helyi önkormányzatnál távozási szándékukat, illetve azt, hogy távollétükben ki gondoskodik majd az itthon maradt gyerekekről.
Mindennek tükrében valóban pozitív és szükséges kezdeményezés a szakemberi segítség, valamint szabadidős tevékenységek szervezése ezeknek a gyerekeknek, viszont csak csepp a tengerben. A hetven haszonélvező csupán egy aprócska szelete a mostoha sorsú kiskorúak sokaságának.
Menyhárt Borbála. Népújság (Marosvásárhely)

Bemutatták a digitalizált Keresztény Magvetőt
A leghosszabb életű, ma is megjelenő erdélyi magyar nyelvű folyóirat, a 150 éves Keresztény Magvető digitalizált változatának ünnepélyes bemutatóját tartották tegnap Budapesten.
Az unitárius egyház égisze alatt indult folyóirat idővel a magyar művelődéstörténet egyik jelentős periodikájává nőtte ki magát, azonban régi számaihoz napjainkban igen kevés helyen lehet hozzáférni. Ezért kezdeményezték a digitalizálását, amely egy együttműködés keretében vált lehetővé. A közel negyvenezer oldalnyi periodika digitalizálása az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Magyar Unitárius Egyház és az Országos Széchényi Könyvtár közötti együttműködés eredményeként jött létre, a Wekerle Sándor Alapkezelő és a Magyar Unitárius Egyház támogatásával.
A digitalizált folyóirat az Erdélyi Digitális Adattár újonnan kialakított gyűjteményében, a Periodikák Erdélyi Digitális Adattárában (http://eda.eme.ro/handle/10598/16263) és az Elektronikus Periodika Adatbázisban (http://epa.oszk.hu/) kap helyet.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület a 2011. június 10-én felavatott Erdélyi Digitális Adattárat a korszerű technikához alkalmazkodva azzal a céllal hozta létre, hogy szakértői módon építsen, tároljon és fejlesszen olyan digitális gyűjteményeket, melyek az erdélyi kulturális és tudományos örökség részei.
Szabadság (Kolozsvár)

Hírsaláta
FUNKCIÓBAN MARADT NÉHÁNY MAGYAR. Meghagyta tisztségében az új kormány az RMDSZ több államtitkárát, emellett megőrizhették posztjukat más magyar kormányzati tisztségviselők is – járt utána a Hírhatár.
Az oktatási minisztérium honlapja szerint államtitkár maradt Király András, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke, és állítólag az új kormánynak nem is áll szándékában leváltani őt, az idei érettségi megszervezését bízná a magyar szakemberre. Továbbra is a gazdasági minisztérium államtitkára Borbély Károly, illetve államtitkári rangban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője maradt Markó Attila. Utóbbi bizonyosan megőrizheti posztját, mert a 2009-es kormányváltáskor is a helyén maradhatott. Az RMDSZ honlapja szerint nem távolították el tisztségéből Szabó Ilonát, a környezetvédelmi tárca erdészeti igazgatóságának helyettes vezetőjét, és a fejlesztési minisztérium tanácsosa maradt Olosz Szabolcs. Nem kellett távoznia Vámos Miklósnak, a vallásügyi államtitkárság jogtanácsosának sem.
A RÉGIÓSÍTÁS ÚJ VESZÉLYE. Komolytalan és veszélyes kezdeményezés az új kormány régióátalakítási terve – vélik a szakértők. Az új kabinet, a Demokrata Liberális Párttal ellentétben, nem óriásmegyéket hozna létre, hanem megtartaná a jelenlegi 41 megyét, és létrehozná az azok fölötti struktúraként működő régiókat. Kialakításuknál azonban mind a kulturális, mind a földrajzi követelményeket figyelmen kívül hagyja. A Victor Ponta vezette kormány Székelyföldet három különböző régióba tagolná: Hargita megyét Moldvához, Maros megyét Szatmárhoz, Máramaroshoz és Besztercéhez, Kovászna megyét pedig Szebenhez és Brassóhoz sorolná. (Erdély Tévé) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgy, a mozdony
Az elmúlt négy év alatt kevés város indult olyan fejlődésnek a régióban, mint Sepsiszentgyörgy. Ehhez nem csak a körülményeknek kellett kedvezően alakulniuk, a siker a vezetőkön is múlt. ANTAL ÁRPÁD ANDRÁS polgármester népszerű a városban, s hogy mennyire, azt majd az önkormányzati választások eredménye mutatja meg. Eddigi munkájáról, terveiről Kustán Magyari Attila kérdezte az Erdélyi Riport 2012/17. számában.
- Sepsiszentgyörgy a hangulatát, arculatát tekintve Ön szerint mennyit változott ebben a ciklusban?
- Négy évvel ezelőtt, 2008 második felében már polgármesterként tevékenykedtem, amikor egy amerikai diplomata a városunkba látogatott, utólag, a Wikileaks kiszivárogtatásaiból pedig kiderült, hogy jelentésében depressziósnak tartotta a településünket. Várom azt az alkalmat, amikor újra meghívhatom hozzánk, mert valószínűleg ő és a hozzá hasonlók azok, akik fel tudják mérni a tendenciát. Mi, akik minden napunkat itt töltjük, nem érzékeljük ezeket a változásokat, a munkálatokkal járó kellemetlenségek pedig sokszor jobban zavarnak, mint amennyire értékeljük majd az elért eredményeket. Azt hiszem, hogy a legelfogultabb politikai ellenfeleim is el kell ismerjék, hogy ez a város elindult egy jó pályán, ráadásul egy nagyon nehéz periódusban: globális és országos gazdasági válság közepette sikerült ezt a mondhatni hanyatló tendenciát megfordítani.
- Az Önök filozófiája – Tamás Sándorral közösen – éppen az volt már évekkel ezelőtt, hogy a válság idején érdemes beruházni. Elérték ezzel a várt hatást?
- Azt terveztük el, hogy újjáépítjük a várost, a megyét, és úgy, hogy ne a helyi emberek zsebéből vegyük ki a pénzt, hanem kormányzati és európai uniós források felhasználásával. Azt hiszem, hogy ez a tervünk nagymértékben sikerült – nyilván nem jött be minden számításunk, ugyanakkor olyan beruházásokat is elvégeztünk, amelyeket nem terveztünk el, de útközben adódott rájuk lehetőség. Azt hiszem tehát, hogy sikerült elérnünk a kitűzött célunkat, sok forrást le tudtunk hívni, nem arányunknak és súlyunknak megfelelően, hanem annál jelentősen többet. Hozzáteszem, hogy Tamás Sándor megyei tanácselnökkel közösen hosszabb távon gondolkodunk, mint négy év.
- Visszatérve még egy kérdés erejéig a város változó hangulatára: hogyan látja, változott a lakosság viszonya a városához?
- Arra is gondot fordítottunk az elmúlt években, hogy ne csak fizikai értelemben építsük újra a várost, hiszen nem elég csak vasba és betonba tenni a pénzt. Arra törekedtünk, hogy az emberek érzelmileg is jobban kötődjenek a településükhöz, hiszen akkor, amikor egy szentgyörgyi polgár szereti a városát, jobban oda is figyel rá. Ha egy erős kötődést ki tudunk alakítani, akkor az azt jelenti, hogy ötvenötezer kis polgármestere van ennek a városnak, és a maga szintjén odafigyel a környezetére. Nyilván ez a törekvésünk nem sikerült száz százalékban, hosszú folyamatról is beszélünk, de az biztos, hogy ezen a téren is jelentős előrelépést lehet érezni.
- Hatvanegyezer sepsiszentgyörgyi lakost jegyeztek korábban, ez a szám, mint említette, ötvenötezerre csökkent. Minek tulajdonítható ez? A „Gyere haza” fészekrakó program ezek szerint nem volt sikeres?
- Sokakat meglepett ez a csökkenés, bár nyilvánvaló, hogy a romániai lakosságnak, ezen belül az erdélyi magyar közösségnek is, a korfája további csökkenést fog mutatni. A hatezres fogyásnak egyébként a harminc százaléka a környékbeli falvakba költözést foglalja magában, ráadásul többnyire fiatalokról beszélhetünk. Sepsiszentgyörgy ennek ellenére gyűjtőváros, ugyanakkor mozdonyváros szeretne lenni, elsősorban a régiónak, de Háromszéknek mindenképpen a mozdonya. Ami a „Gyere haza” programot illeti, az sajnos nem úgy alakult, ahogyan azt négy évvel ezelőtt elképzeltük. Annak ellenére, hogy az önkormányzat rendelkezett azokkal a területekkel, ahová a lakásokat építeni kellett volna, a bankok finanszírozási elvárásai ellehetetlenítették a fiatalok építkezéseit. A programot nem hagyjuk abba, létrehoztunk egy lakásépítési alapot, és saját épületeket emelünk majd.
- Ha az önkormányzati választások után polgármester marad, milyen fontos kérdéseket kell megoldania?
- Az elmúlt négy évben sok olyan alapot raktunk le, amelyekre most építkezhetünk. Amire nagy hangsúlyt kell fektetnünk az elkövetkezőkben, az a munkahelyek létesítése. Elsősorban említem az ipari park megvalósítását, amelyet egy nyertes európai uniós pályázatnak köszönhetően már idén elkezdünk, a következő évben pedig érezhető lesz a hatása is. Sokan panaszkodtak, hogy több munkahelyre van szükség, én úgy látom, hogy a három százalék alatti munkanélküliségi arányt tekintetbe véve inkább jobban fizetett állások kellenek. Most az a legnagyobb probléma, hogy egy olyan ágazat vetette meg a lábát Sepsiszentgyörgyön, amely alacsony fizetéseket ad. A ruhaipar valóban fontos átmeneti megoldást jelentett, a környékbeli falvakban élőknek is segítette a napi megélhetését, de arra van szükség, hogy újabb és újabb létesítmények szülessenek, ezzel is előidézve a versenyt. Ezenkívül természetesen számos fontos célkitűzésünk van, megemlítem a megyei önkormányzattal közösen tervezett, erdélyi szintű intézmények létesítését, mint amilyen az Erdélyi Képzőművészeti Múzeum vagy az erdélyi gyűjtőkönyvtár. Szórványprogramot indítottunk korábban, ezt tovább erősítjük majd; Sepsiszentgyörgy, az ország legnagyobb magyar többségű városa lévén, olyan feladatokat is ellátott, amelyeket normális esetben Kolozsvár vállalhatna fel, viszont nálunk van meg az az önkormányzati háttér, amely ezekhez szükséges.
- Az az általános vélekedés, hogy Brassó közelsége ront Sepsiszentgyörgy helyzetén.
- Ezzel nem értek egyet. Paradigmaváltásra lenne szükség, amikor a két város viszonyáról beszélünk. Az a politika, amikor félünk attól, hogy Brassó felfal minket, nem jó. Tudatosítani kell azt is, hogy minden egyes lej, amit a szentgyörgyiek Brassóban költenek el, az itteni munkanélküliséget növelheti. Az a szerepünk, hogy olyan kulturális kínálatot nyújtsunk a Brassó megyei magyar közösség számára, amellyel elérjük, hogy onnan járjanak ide. Jelenleg az a jelenség látszik, hogy az itteni lakosság egy része a szomszédos megyébe jár vásárolni, ezt ellensúlyoznánk a kulturális programok segítségével. Az ilyen jellegű megerősödéssel a számunkra kedvezőtlen etnikai arányváltozást is ki lehet védeni. Együttműködésre is szükség van, ami persze nem egyik napról a másikra valósul meg, ugyanakkor a két város közösen olyan erős gazdasági pólust tudna felmutatni, ami már Kolozsvárral vagy Temesvárral is felvenné a versenyt, hiszen itt vagyunk az ország közepén. Közös érdekeink is vannak, például az, hogy a környéken repülőteret létesítsenek, vagy az, hogy minél több autópálya – legalább egy! – legyen.
- Négy évvel ezelőtt az MPP Háromszék-szerte, és Sepsiszentgyörgyön is, jelentős eredményeket ért el, most polgármesterjelöltet is állít a városban, az EMNP viszont Ön mögésorakozott fel. Hogyan értékeli ezeket az elhatározásokat, milyen eredményekre számít a választásokon?
- Az Erdélyi Magyar Néppárt döntését nyilvánosan is megköszöntem, számomra megtisztelő, hogy az én jelölésemet támogatják. Õszintén szólva ez a döntésük nem lepett meg, hiszen egyrészt mindenki tudja rólam, hogy összefogáspárti vagyok, hogy meggyőződésem szerint az a jó, amikor az erőforrásaink nem kioltják egymást, hanem egy irányban haladnak, másrészt az elmúlt években végzett polgármesteri munkám és az elmúlt nyolc évben kifejtett politikai tevékenységem késztette őket erre az elhatározásra. Ami Bálint József jelenlegi MPP-s alpolgármester jelölését illeti, ez szintén nem okozott meglepetést, hiszen városi pártelnökként, frakcióvezetőként egyértelmű volt, hogy az ő neve szerepel majd a listán. A magam részéről a pozitív kampányt biztosítom a számára, azt is tudom, hogy ő sem tesz majd másként. Az esélyeket nem szeretem latolgatni; bár szociológusként hiszek a közvélemény-kutatásoknak, azt mondom, hogy a választásokat kell megnyerni, én pedig azért indulok, mert újra polgármester akarok lenni Sepsiszentgyörgyön. erdelyiriport.ro

vezércikk/
Plusz-mínusz Nyirő
Nincs könnyű dolga annak, aki Nyirő József életéről, munkásságról kíván írni. Emberi és írói pályája olyannyira ellentmondásos, hogy sokféle jelző lenne igaz, és ugyanúgy igaztalan is jellemzésére. Sorsa, életpályája mintegy leképezi a 20. század hányattatott történelmét; egyike ő is a múlt évszázad viharaiban elvetélt sorsoknak.
Nincs könnyű dolga annak, aki Nyirő József életéről, munkásságról kíván írni. Emberi és írói pályája olyannyira ellentmondásos, hogy sokféle jelző lenne igaz, és ugyanúgy igaztalan is jellemzésére. Sorsa, életpályája mintegy leképezi a 20. század hányattatott történelmét; egyike ő is a múlt évszázad viharaiban elvetélt sorsoknak.
Lehetett volna nagy író, székely humorának, a lélek apró, finom rezdüléseit szerencsés írói pillanataiban tettenérő árnyalt emberábrázolásának köszönhetően akár a „téma nagymestere”, Tamási Áron vetélytársa is – de nem lett. A Székelyföld, a székely lelkület ismeretében, mélységben Tamási messze felülmúlta őt. Nemcsak stiláris szempontból (Nyirő ugyanis regényt szerkeszteni egyáltalán nem tudott, értéket inkább csak rövidebb írásaiban alkotott), de azért is, mert Nyirőből hiányzik Tamási meleg derűje, mély embersége, gondolati és lelki tisztasága.
Papként a szeretetről prédikált, nyilas újságíróként, lapszerkesztőként pedig gyűlöletet hintett maga körül, a nyilasvezér Szálasi szellemi híve volt. Méltán került hát a háborús bűnösök sorába, hiszen szellemi uszításával közvetve ugyan, de bűnrészese volt a tömegmészárlásoknak. Amint élete e korszakának egyik értékelője megállapította róla: „mélységes emberszeretet és vérgőzös fasiszta öldöklésre uszítás együtt fér meg ebben a ködgomolyos lélekben”.
A gyűlölet lángja az emigrációban sem hunyt ki benne; igaz, később őt magát is égetni kezdte, amikor amolyan szerzetesi önsanyargatással tagadta meg egész életét, munkásságát. Lelki meghasonlása nyomán később visszatért a valláshoz, a szó szoros értelmében is szerzetesi csuhát öltött és viselt élete végéig.
Életéhez hasonlóan életműve is ellentmondásokkal terhelt, zavaros. Persze öreg hiba lenne a más értéket megtagadó egykori proletkultizmus vétkébe esve teljes egészében elvetni művészetét, amelynek maradandó értékeit érdemes megőrizni.
Aminthogy hamvai is megtérhetnek szülőföldjére. A díszes, már-már kihívó, provokatív, budapesti „kegyeletlerovó” megálló beiktatásával megtervezett székelyudvarhelyi újratemetést azonban semmiképpen sem érdemli meg. A hőst megillető ceremónia nem csak azért zavaró, mert Nyirő sohasem volt hős – az csak akkor lehetett volna, ha azokban a vérzivataros időkben szembeszegül éppen azokkal, akiket kiszolgált. Az ünnepi pompa azonban kegyeletsértő is, ne feledjük, élnek még az esztelen üldözés, öldöklés áldozatai és azok leszármazottjai.
A túlhajtás diplomáciai konfliktussal is fenyeget, máris bekérették a román külügyminisztériumba Magyarország bukaresti nagykövetét. Ezúttal még érthető is, hogy Bukarest megakadályozná, de legalábbis nyugalmasabb időre halasztatná Nyirő újratemetését. Ritkán fordul elő, de lám, most megesett: a román–magyar vitában ezúttal a román félnek kell szurkolnom.
Bogdán Tibor. Új Magyar Szó (Bukarest)

Nyirő József: tündöklés helyett bukás
A Ponta-kormány első magyarellenes intézkedései, illetve az Orbán-kabinet egyes tisztségviselőinek román füleket bántó kijelentései mellett egy újratemetés is feszültséget kelt a román–magyar viszonyban.
Nyirő József május utolsó napjaira tervezett székelyudvarhelyi újratemetése miatt is bekérették a Külügyminisztériumba Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét. A román felet az zavarja, hogy a háborús bűnössé nyilvánított írót díszszertartás közepette hantolnák újra.
A biztató indulástól…
Nyirő Józsefről – akárcsak az úgyszintén vitatott Wass Albertről – megoszlanak a vélemények. A közhiedelemben mindkettő „igaz magyar emberként”, nagy íróként” él, amit sokan (közöttük a kérdés szakavatott ismerői) cáfolnak.
A Székelyzsomboron született író papnak indult, hittant oktatott, ám harmincéves korában szakított a papi renddel, így a római katolikus egyház kiközösítette, ő maga pedig a kolozsvári Keleti Újságnál helyezkedett el. Íróként jól indult, Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, az Erdélyi Helikon munkatársa lett és olyan haladó szellemiségű írók társaságában, mint Kacsó Sándor, Tamási Áron, Szentimrei Jenő bekapcsolódott a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoportba.
A törés a negyvenes évek elején állt be életében és pályájában: 1942 és 1943 között a szélsőjobboldali Magyar Erő, majd a hasonló beállítottságú Magyar Ünnep című lap főmunkatársa lett.
Szálasi puccsát követően a nyilaskeresztesek mellé szegődött, tagja lett a nyilas parlamentnek, 1945-ben a nyilasokkal együtt menekült el Magyarországról. Egy darabig Németországban lakott, 1950-ben Madridba költözött, és a spanyol fővárosban élt élete végéig.
…a meghasonlásig
Nyirő emberként rosszul vizsgázott tehát. Íróként sem lett színjeles. Bár vannak értékes írásai, igazán nagyot alkotni nem tudott, pedig nagy írói tervei, elképzelései voltak. Átfogó történelmi regényt akart írni az idősebb Wesselényi Miklósról, ám A sibói bölény nem lett több amolyan kalandregénynél. Híres írásával, az Uz Bencével Tamási Ábel-trilógiáját kívánta volna lepipálni, ám Tamási realizmusa helyett ő a miszticizmusba tévedt. Regénye elárulja, hogy népszeretete nem több mítoszkeresésnél.
Talán ezért is rokonszenvezett olyannyira az ugyancsak ködös fogalmakkal, mítoszokkal operáló nemzeti szocializmussal. Talán ezért nem ismerte fel, mekkora veszélyt jelent a fasizmus Magyarország számára. Ez a magyarázata annak is, hogy amiként a harmincas-negyvenes évek ordas eszméi, ugyanúgy írásai is ködösekké, zavarosakká, silányakká váltak. Ezért lett fiaskó az eredeti szándéka szerint a székelyek történelmi tragédiáját bemutató, 1939-ben elkészült Madéfalvi veszedelem című munkája is. Sajnálatos módon Nyirőt magával ragadta az ostoba fajelmélet, ami oda vezetett, hogy a negyvenes években teljes mértékben elkötelezte magát a nyilaskeresztes mozgalom mellett.
A fasiszta Németország veresége, a nácik és a nyilaskeresztesek embertelen bűneinek leleplezése sem józanította ki, nem tántorította el korábbi nézeteitől. Az akkoriban, elsősorban az Egyesült Államokban és Spanyolországban megjelent írásaiban is kitartott eltévelyedése mellett.
Az újratemetés
Most ünnepi pompával temetik újra Székelyudvarhelyen. A csíksomlyói búcsúra érkező zarándokvonat szállítja a Székelyföldre hamvait, amelyeket előtte Székely János segédpüspök áld meg Budapesten, a Nyugati pályaudvaron, lelki üdvéért pedig misét celebrálnak.
Az újratemetés szertartásában világi hatóságok is részt vesznek: Gyergyószentmiklós és Csíkszereda polgármestere, Mezei János és Ráduly Róbert városuk állomásán tiszteleg a hamvak előtt, Székelyudvarhelyen a koporsót huszárok kísérik a temetőig, ahol magyar írók fogadják a menetet. A továbbiakban misét mise követ, mígnem a hamvakat – a Duna tévé élő közvetítésében – elhantolják.
B. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Üsd a bozgort!
Mint várható volt, ahogy az RMDSZ elvesztette kormányzati, vele a hazai társadalom számára nagyon is szükséges kiegyensúlyozó és mérséklő szerepét, ismét ütik, vágják a magyart! Ponta miniszterelnököt még fel sem kenték, amikor döntött a MOGYE magyartalanításáról. A választási törvény számunkra előnytelen megváltoztatásától kezdve a magyar prefektusok és igazgatók leváltáság olyan viharosan visszatért a múlt, hogy a felelős erdélyi magyar családokban ez a fő beszédtéma. Sokan kérdik: mi jöhet még, és mi mindent fog elnézni Brüsszel Romániának a gazdasági stabilitás fejében.
Mint várható volt, ahogy az RMDSZ elvesztette kormányzati, vele a hazai társadalom számára nagyon is szükséges kiegyensúlyozó és mérséklő szerepét, ismét ütik, vágják a magyart! Ponta miniszterelnököt még fel sem kenték, amikor döntött a MOGYE magyartalanításáról. A választási törvény számunkra előnytelen megváltoztatásától kezdve a magyar prefektusok és igazgatók leváltáság olyan viharosan visszatért a múlt, hogy a felelős erdélyi magyar családokban ez a fő beszédtéma. Sokan kérdik: mi jöhet még, és mi mindent fog elnézni Brüsszel Romániának a gazdasági stabilitás fejében.
Felhívott telefonon Simon Béla régi székelyudvarhelyi olvasónk, s mindjárt arról érdeklődött: mi, újságírók hogyan látjuk, mi következhet még, mert perccel előbb a családban arról beszélgettek, hogy ettől a mindenkit legyőzni akaró, s a vad nacionalista kártyát is kijátszó bandától nem sok jó várható. Bizonyosra veszik, hogy a magyar vezetők lecserélése és a nacionalista felhangok elterjedése miatt a Székelyföldön is megszűnik az a nyugalom, amit az RMDSZ kormányzati jelenléte biztosított. Abban mindjárt egyetértettünk: ne hagyjuk szó nélkül a dolgokat, meg kell próbálnunk keményen ellenállni, s ha szükségét látjuk, riadóztatni a nemzetközi szervezeteket. Elvégre egy uniós országban nem bánhat velünk a hatalom kénye-kedve szerint.
Változott a közbeszéd Szatmárban is, amelyet olykor az együttélés példájaként emlegettünk. Lojálisnak hitt románok a hatalom miatt nyíltan ellenünk fordulnak. A megyei önkormányzat nemzeti liberális alelnöke, akit Csehi Árpád elnök jó képességei miatt valósággal dédelgetett, s a PDL többszöri felszólítására sem volt hajlandó az ő emberükre cserélni, aki eddig szívesen besszélt magyarul, most sajtóértekezleten határolódott el a magyaroktól. Szükségét érezte kijelenteni: igaz, hogy az anyja magyar, de őt az apja után ortodoxnak keresztelték, és ő családjával együtt ortodox románként imádkozik. Mindenki ehhez tartsa magát! Mivel Csehi székére pályázik, máris az ellenkezőjét mondja annak, amit nemrég Csehi társaságában például a kórházak nagyon is látványos korszerűsítéséről mondott!
Az oltyán katonaorvos, aki Ilyés Gyula polgármester helyére kerülne, gúnyolódva beszél rólunk, s felesége magyar szüleit meg ellenségének tekinti.
A frontális támadásban része van megosztottságunknak. Pontáék látják: három pártra szakadva gyengébbek vagyunk, ezért itt az ideje, hogy véglegesen kiejtsenek a román nagypolitikából. Miután jól megosztott bennünket, cinikusan hangzik Budapest biztatása: tartsunk össze! Mondja, sőt parancsolja elsősorban a megosztóknak, Tőkésnek, Torónak, Szásznak.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Etnofolk.eu: digitalizálják a közép-európai néprajzkincset
Internetre kerül a közép-európai néprajzkincs, az európai uniós ETNOFOLK-projektben öt ország –– hat intézményének konzorciuma vesz részt. "A projekt célja, hogy bemutassa a közép-európai népek hagyományos kulturális örökségét és segítse annak megőrzését" – hangsúlyozta Cseh Fruzsina, az MTA Bölcsésztudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének munkatársa az MTI-nek.
A projektet az európai strukturális alap finanszírozza a közép-európai transznacionális program keretében. A tudományos partnerek a Cseh Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézete, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézete, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Tudományos Kutatóközpontja, valamint társult partner az Österreichisches Volksliedwerk. Az informatikai hátteret a cseh AiP Beroun s.r.o biztosítja. "Közép-Európában folyamatos érdeklődést tapasztalhatunk a népi kultúra és annak napjainkban is zajló átalakulása iránt, nemcsak a szakértők, hanem a nagyközönség részéről is. A közép-európai régió több száz éves hagyományokkal rendelkező, igen gazdag és változatos népi kultúrája nem csak kulturális identitásunk egyik alappillére, de a régiók fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődésének is egyik záloga. A projekt a legkorszerűbb web-alapú technológia felhasználásával a kultúra eddig kevésbé hasznosított forrása, a tradicionális műveltség kiaknázására törekszik" – magyarázta Cseh Fruzsina. A 2014 májusáig tartó projektben egy olyan többnyelvű, közös webfelület készül el, amelyen elérhetőek lesznek a részt vevő intézetek által a saját archívumaikból digitalizált anyagok. A honlap szövegek, térképek, fotók, hang- és mozgóképfelvételek segítségével mutatja majd be az itt élő népek dalait, táncait, a szokásokat, viseleteket, az építészetet, hitvilágot. 2014-ig 135 ezer kép, 140 órányi hanganyag, 60 órányi videó és 80 térkép kerül fel, majd a webportál anyaga folyamatosan bővíthető lesz. "Részben már digitalizált anyagokról van szó, részben pedig olyanokról, amelyeket most fogunk digitalizálni. Így kettős haszna van a projektnek, mivel biztosítja a digitalizálás anyagi forrásait" – mondta. Cseh Fruzsina ismertetése szerint az ingyenesen hozzáférhető honlap anyagaival elsődlegesen a nagyközönséget kívánja megszólítani, de vannak célcsoportok is. Így például a webportál igen hasznos lehet a regionális turizmus területén dolgozó szakértők számára, de célcsoportnak számítanak a diákok és a pedagógusok, valamint azok az intézetek, amelyek a tárgyi és szellemi örökség megőrzéséért felelősek. Az MTA Néprajztudományi Intézetének igen gazdag archívuma van, a kézirattár 500 szerző több mint 200 ezer oldalnyi kéziratát tartja számon, továbbá 1312 rajzot, 2771 fotót, 2771 kottát, 102 füzetet, 302 táblázatot, 391 térképet őriz. "Hatalmas archívuma van az intézetünknek, a közeljövőben dől el, hogy mi az, amit az első körben fel tudunk tenni ebből az anyagból. Június 6-7-én az Ópusztaszeri Emlékparkban rendezünk egy kétnapos műhelymunkát. A tanácskozás során a kulturális örökség megőrzésével foglalkozó hazai szakemberekkel a webportálra felkerülő anyagok összegyűjtéséhez keressük a módszertani kereteket, meghatározzuk, hogy milyen szempontok szerint válogatunk az archívumunkból. Ami érdekes lehet, hogy nemcsak fényképeket, hanem videókat is felteszünk, illetve írott és képi forrásokat is. Az archív anyagok mellett most gyűjtött anyagokat is elhelyezünk, kollégáink például épp az idén jártak a mohácsi busójáráson, ahol a hagyomány modern elemeit örökítették meg. Tervezzük, hogy a táncházakról, táncház-találkozókról is készítünk felvételeket. Olyan értelemben is nyitott lesz a portál, hogy lehet majd kapcsolódni rá, linkeket tudunk elhelyezni. Több múzeum is jelentkezett már, hogy szívesen csatlakozna a portálhoz" – ismertette Cseh Fruzsina, hozzátéve, hogy akit érdekel a projekt, feliratkozhat annak hírlevelére az MTA Néprajztudományi Intézetének honlapján. (mti) Transindex.ro

Minket se vígy a kísértésbe
Kevés könyvet olvastam ennyire nehezen, mint a Tőkés László magán(?)életéről szóló munkát, a „Ne vígy minket a kísértésbe" című dokumentum (?) gyűjteményt.
A kötet tulajdonképpen nem szól másról, mint nagyon különböző környezetben felbukkanó dokumentumokról, nyílt, félnyílt és nagyon is magán levelekből, közleményekből, üzenetekből: mindabból, ami között az elmúlt két évtizedben az ember – ha akart, ha nem – combig gázolt.
A Tőkés család magánéletéről, Tőkés László és Joó Edith házasságáról és válásáról. DrMáriás kiváló borítója (Tőkés László René Magritte műhelyében) jelzi, nyomasztó és veszélyes tartalomhoz nyúlt az olvasó.
Szabad-e nekem ezt elolvasnom?
Ez volt az első kérdés, ami azonnal, a bevezetővel való szembesüléskor felmerült. Nem véletlen: Andrassewben is ott a kérdés, kimondva, kimondatlan, hogy szabad-e megírni egyáltalán egy ilyen könyvet?
Mi a műfaja ennek a kiadványnak? Portré? Annak hézagos. Szocioriport? Ahhoz hiányzik belőle a személyes tapasztalat. Leleplezőkönyv? Nincs benne semmi olyasmi, amit korábban tudni, vagy sejteni nem lehetett.
Az újszerűsége talán abban rejlik, hogy az eddig tudottak, és elég határozottan ki nem mondottak, másod- és harmadlagos információs forrásokon terjedők, hangot kapnak, fejezetekbe szerveződnek, áttekinthetőek, követhetőek és következtethetőek lesznek.
Andrassew módszeresen távol tartja magát Tőkés közéleti munkásságától, politikai eredményeitől és eredménytelenségeitől, csak azzal foglalkozik, amit magánéleti, vagy magánéleti szempontból érinti a közéletet.
Így lesz Tőkésből nem hétköznapi antihősünk. Több mint merész.
Ne tegyünk úgy, mintha a magánélet nem lenne meghatározó a mai magyar közéletben. Nagyon is az, az elhallgatások és suttogások, a pletykálás nemzeti örökségében és örökségével élünk.
Mindenki sejteni, tudni véli, ki kivel, mit és hogyan, vagy hogyan nem, de arról – nyíltan, vállalva, állást foglalva – nem beszél. Így találhatott gazdag táptalajra például a családon belüli erőszak, és annak tolerálása, vagy a homofóbia.
Nehéz helyzetet vállalt Andrassew, mert nincs végiggondolt, végigbeszélt normarendszere annak, hogyan lehet a magánéletről beszélni. Azt sem tudni és érteni igazán, meddig terjed a magánélet, és honnan kezdődik a közéleti felelősség, érzékenység.
Mi az, amihez tényleg közünk van?
A magánélet csak mint erény, és erényforrás elképzelhető. Arról, hogy Tőkés László példás családapa, nemzetileg lekötelezett szülő illik beszélni, mert a férjség, családapaság nemzeti érték, erény.
Arról, hogy Tőkés László (vagy bármely más közéleti személy, magánember) sem élettársi, sem szülői kötelezettségeinek nem tesz eleget – arról már nem tudunk, nem merünk, vagy nem akarunk beszélni. Az tehát, hogy Andrassew Iván ezt a témát felvállalta, rendkívüli bátorságra vall.
Jól csinálja-e azt, amit csinál? Vannak kételyeim.
Mivel a magánéletről való beszéd módozatai sincsenek átgondolva, ezért azt sem tudni – én nem tudom – mi az, ami az információgyűjtésbe és -közlésbe belefér.
Szabad-e interneten keringő, vagy bizonytalan forrásból származó dokumentumokat közzé tenni? Tudjuk, még József Attila szabad ötleteinek publikációjával kapcsolatban is éles vita bontakozott ki. Pedig az a szöveg, konstruált szöveg, és bizonyos értelemben, sokszoros idézőjel mellett közlésre, a megmutatásért íródott.
Mi hát a kritérium, ami publikussá legitimál egy dokumentumot? Az idő? Amikor Nyáry Krisztián egy évszázad távlatából „leleplezi” (nb. az interneten) Diósy Ödön homoszexualitását, vagy Molnár Ferenc nőverését, idézi Móricz és öngyilkosságba menekülő felesége levelezését, az legitim? Tőkés hasonló történetei nem legitimek?
Lehet-e hasonló munkának másképpen nekifogni?
Én például fontosabbnak tartanám, ha Tőkés valóban nyilvánosnak szánt politikai működését, beszédeit, munkáit elemezné Andrassew, vagy bárki más, akit a célszemély (mint majdnem államfőjelölt, mint „nemzetpolitikailag fontos” ember) érdekel. Mindazt, ami megkérdőjelezhetetlenül publikus.
Úgy is nagyon sajátos kép rajzolódhat ki arról, hogyan alakult az elmúlt húsz évben a nemzetinek nevezett diskurzus, politika. Hol vannak a gyökerei, kik és miért a támogatói? Melyek az ellenmondásai? Ez lenne a történeti, elméleti megközelítés. Már, ha beszélhetünk itt egészen komolyan elméletekről.
És ha fontos a személyes szempont: akkor érdekes lehetne egy beszélgető könyv, az ebben a kötetben szereplő emberekkel, a tabukérdéseket sem kerülve, szembesítéssel. Megadva mindenkinek az esélyt a magyarázatra és a reakcióra. Tisztában vagyok vele persze, hogy ez Tőkés László eddigi nyilatkozatkészségét ismerve, szinte elképzelhetetlen.
Bármennyi kifogás is burjánzik fel olvasás után a módszerrel, a tartalommal kapcsolatban, kénytelen vagyok elismerni, hogy nagyon sok minden másképp látszik ez után a kötet után. Másképpen látom például a pecsétekbe, hivatali címekbe és fejléces papírokba beleszerelmesedett erdélyi közéletet.
A pecsétek és hivatali címek mögött, a fejléces papírokon ugyanis, a közéleti máz mögött, rengeteg a magánindulat, magánérdek, több mint sejthető. Van-e egyáltalán a magánéletünkön túli közéletünk?
És azzal is szembesültem, hogy mindenhol, a családi vacsorákon és reggeliken, a fodrásznál valamint a „emlékhelyeken” is tulajdonképpen egyetlen egy dologról van szó: a pénzről. Fillérek és dollármilliók röpködnek.
Az eddig érteni vélt események is más megvilágításba kerülnek.
Az a momentum például, ahogyan Tőkés László távozott eddigi legmagasabb pozíciójából, az EP alelnöki tisztségéből. Pedig a Tőkés-közlemények folyamatosan áradtak, követni lehetett ezt a döntést is, és mindazt, ami Brüsszelben körülötte történt. Hallottunk például a „Ciános Béla” akcióról.
Markó Béla Szávai Géza francia nyelvű kötetének, a Székely Jeruzsálemnek a bemutatóján vett részt Brüsszelben. Az erről hírt adó plakátra Tőkés László személyesen ragasztotta rá ezt a feliratot: „Mit keres az EP-ben ciános Béla?”.
A tiltakozásról a tiltakozó maga küldött szét kommünikét. Az azonban eddig elsikkadt, hogy az esettel kapcsolatban – derül ki Andrassew összeállításából – Tőkés magyarázkodni kényszerül, és levélben arról biztosítja Jerzi Buzek EP-elnököt, hogy „nem támadt” és „nem rongált”.
Nem győzte meg a címzettet. Jerzi Buzek választában arra figyelmezteti a politikust: „a fenti incidenst megjegyzi”, és az, amit Tőkés tett „nem tükrözi az EP szellemét és szokásait”. Ezek után nem indult újabb mandátumért Tőkés László, érthető módon, és nagyon helyesen.
Azzal kapcsolatban, hogy kinek van igaza, Tőkés Lászlónak vagy Joó Edithnek a válási sagában, az emberi drámákbn – ellentétben a szerzővel – én nem foglalok állást. Pont azért, mert a közzétett dokumentumok alapján követhető, hány féle szempont, hány féle igazság, vagy igazság töredék veendő figyelembe.
De Andrassew Ivánnal együtt azt gondolom, hogy amiről azt mondják, hallgatni kell, arról beszélni kötelesség. És hogy ennek a kibeszélésnek mi a módja, arról kell gondolkodnunk az elkövetkezendőkben.
Parászka Boróka. Manna.ro

A magyarságtudat erősítését szolgáló rendezvényeken vett részt Répás Zsuzsanna Erdélyben
A magyarságtudat erősítését szolgáló rendezvényeken vett részt pénteken Erdélyben Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára.
Először az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének húszéves jubileumi közgyűlésén mondott beszédet a helyettes államtitkár Sepsiszentgyörgyön. Mint az MTI-nek elmondta: az anyanyelvi jogok kiterjesztése kulcskérdés a magyar közösségek megmaradása szempontjából, így fontos, hogy az anyanyelvhasználat joga ne csak a családban és az iskolában legyen biztosítva, hanem a közéletben, a közügyek intézése során is.
Répás Zsuzsanna rámutatott: az anyanyelvápoló szövetségek tevékenysége kettős jellegű, hiszen kisebbségi helyzetben a nyelvápolás mellett a jogkiterjesztés is fontos része munkájuknak. Ezen a közgyűlésen a magyarországi és a kárpát-medencei anyanyelvápoló szervezetek is részt vettek, amelyek azt vizsgálták, hogy milyen hatások érik ma a magyar nyelvet, hogyan őrizhető meg a magyar nyelv tisztasága és egységes használata a hétköznapokban.
Az államtitkár Sepsiszentgyörgyön megtekintett egy olyan kiállítást is, amely a honosítás során előkerült magyar dokumentumokat mutatja be. Répás szerint a honosítás folyamatát nem lehet pusztán adminisztratív államigazgatási aktusnak tekinteni: a jogi művelet jelentős érzelmi többlettel bír, mivel a kárpát-medencei magyarok alapvetően érzelmi, szimbolikus indíttatásból folyamodnak magyar állampolgárságért. A honosítás során előkerült, történelmi forrásértékkel is bíró dokumentumok a nagyközönség számára megmutatják azt az érzelmi többletet, ami az állampolgársági ügyintézés mögött van - mondta a helyettes államtitkár.
Répás Zsuzsanna a zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban megnyitotta a gorzafalvi csángó fazekasságról szóló ideiglenes kiállítást is. Az államtitkár fontosnak tartja, hogy a legtávolabbra szakadt, de a Kárpát-medencéhez szorosan kötődő csángóság hétköznapjairól is megemlékezzünk, mivel az ő múltjukon keresztül látjuk gyökereinket azáltal, hogy sok mindent megőriztek a korábbi évszázadok kultúrájából, hagyományaiból. MTI

Nemzetfelfogások - Schöpflin György: A nemzet és az állam nem ugyanaz
A nemzet és az állam fogalma nem ugyanaz, és a konzervatív felfogás természetesnek tartja a nemzet létét - mondta Schöpflin György, az Európai Parlament (EP) néppárti képviselője pénteken a Nemzetfelfogások - Konzervatív nemzeteszme című konferencián, Budapesten. Szarka László történész szerint a nemzetfogalmak folyamatosan változnak, és a kérdés az, el lehet-e jutni az európai nemzet fogalmáig.
Schöpflin György a tanácskozáson úgy fogalmazott: van különbség liberális és szocialista nemzetfelfogás között, de mindkettő nagyon komoly küzdelmet folytat a nemzet ellen, ami a baloldal szerint hamis tudat. A konzervatív felfogás természetesnek tartja a nemzetet, a nemzetben való létet, és a közösségek organikus szerepét. Elismeri azt is, hogy nemzetnek van egy erkölcsi, etikai rendszere, elfogadja a normativitást - tette hozzá az európai parlamenti politikus, aki a nemzetet identitásalkotó folyamatként és a biztonságot fenntartó identitásként határozta meg.
A professzor úgy látja: az elmúlt tíz évben egyre zavarosabbá vált a fogalomrendszer. Mint mondta, ez némileg az amerikaiak miatt van így, akik nem tesznek különbséget a nemzet és az állam között; ezt a felfogást átvették a britek is.
Nemzet és állam azonban nem ugyanaz - mutatott rá a néppárti politikus, hozzátéve: az államnak van egy nagyon fontos nemzet- és kultúrafenntartó szerepe, az állampolgárság azonban egy önkéntesen vállalt kategória. Ma már osztályokban gondolkodni idejétmúltnak számít - folytatta, hozzátéve: a nemzet mindig biztosít egyfajta egyenlőséget, és ezzel felülírja az osztálykategóriát.
Szarka László, a tanácskozást szervező Nemzetpolitikai Kutatóintézet tudományos igazgatója az MTI-nek azt mondta: a nemzetfogalmak folyamatosan változnak, mindig több, párhuzamos nemzetfogalom létezik. Vannak pártokhoz kötődő, alkotmányban rögzített nemzetfogalmak. Ilyen értelemben a magyar nemzetfogalom legerősebb vonulata a keresztény-konzervatív eszmekörből kerül ki - tette hozzá.
Kitért arra, Széchenyitől, Eötvöstől kezdve a XIX. és XX. században meghatározó erővel a konzervatív eszmevilág volt az, amely a nemzetet történeti, kulturális közösségnek tekintette és nagyon erősen összekapcsolta az állam eszméjével. A nemzet és állam eszméjének párhuzamossága Európa minden nemzeténél megtalálható, még azoknál is, amelyeknek egy adott időszakban nincs önálló államiságuk - jegyezte meg.
Szarka László kiemelte: a XXI. század elején a magyar nemzetállamnak a demokratikus, integrálódó európai térben szembesülnie kell azzal, hogy részben posztnacionális térben élünk, a nemzetek határtalanokká, átjárhatóvá válnak, ugyanakkor a nemzet értékőrző, kulturális, közösségteremtő pozíciója erős.
A kérdés az, hogy eljuthatunk-e az európai nemzetfogalomig - mondta a szakember, megjegyezve: senki nem gondolta volna, hogy az történik Közép-Európában 22 év alatt, ami történt. Úgy véli, lassan a "kisebbségi paradigma végéhez érünk", nehéz kisebbségként értelmezni olyan közösségeket, amelyek egyenrangú tagjai egy nagyobb uniós közösségnek.
Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetője arról beszélt, hogy napjainkban a politikának van primátusa, és ez határozza meg a nemzetfelfogást. Kulcskérdésnek nevezte a nemzet és állam viszonyában, hogy milyen az állam hozzáállása a külhoni, illetve az adott országban élő kisebbségekhez, illetve a többségi nemzethez. MTI

"A nemzet és az állam nem ugyanaz"
Pénteken a Nemzetfelfogások – Konzervatív nemzeteszme címmel konferenciát tartottak Budapesten.
Schöpflin György, az Európai Parlament (EP) néppárti képviselője a tanácskozáson úgy fogalmazott: van különbség liberális és szocialista nemzetfelfogás között, de mindkettő nagyon komoly küzdelmet folytat a nemzet ellen, ami a baloldal szerint hamis tudat. A konzervatív felfogás természetesnek tartja a nemzetet, a nemzetben való létet, és a közösségek organikus szerepét. Elismeri azt is, hogy nemzetnek van egy erkölcsi, etikai rendszere, elfogadja a normativitást – tette hozzá az európai parlamenti politikus, aki a nemzetet identitásalkotó folyamatként és a biztonságot fenntartó identitásként határozta meg.
A professzor úgy látja: az elmúlt tíz évben egyre zavarosabbá vált a fogalomrendszer. Mint mondta, ez némileg az amerikaiak miatt van így, akik nem tesznek különbséget a nemzet és az állam között; ezt a felfogást átvették a britek is.
Nemzet és állam azonban nem ugyanaz – mutatott rá a néppárti politikus, hozzátéve: az államnak van egy nagyon fontos nemzet- és kultúrafenntartó szerepe, az állampolgárság azonban egy önkéntesen vállalt kategória. Ma már osztályokban gondolkodni idejétmúltnak számít – folytatta, hozzátéve: a nemzet mindig biztosít egyfajta egyenlőséget, és ezzel felülírja az osztálykategóriát.
Szarka László, a tanácskozást szervező Nemzetpolitikai Kutatóintézet tudományos igazgatója kiemelte: a XXI. század elején a magyar nemzetállamnak a demokratikus, integrálódó európai térben szembesülnie kell azzal, hogy részben poszt-nacionális térben élünk, a nemzetek határtalanokká, átjárhatóvá válnak, ugyanakkor a nemzet értékőrző, kulturális, közösségteremtő pozíciója erős.
A kérdés az, hogy eljuthatunk-e az európai nemzetfogalomig – mondta a szakember, megjegyezve: senki nem gondolta volna, hogy az történik Közép-Európában 22 év alatt, ami történt. Úgy véli, lassan a "kisebbségi paradigma végéhez érünk", nehéz kisebbségként értelmezni olyan közösségeket, amelyek egyenrangú tagjai egy nagyobb uniós közösségnek. Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhely magyar lakossága
Ki gondolná, hogy Erdély 1100 éves történelme során az erdélyi magyarság lélekszáma az 1977-89-es években volt a legnagyobb? Márpedig a száraz statisztikai adatok ezt egyértelműen bizonyítják!
Paradox helyzet, hogy Marosvásárhely magyar lakossága a Ceausescu-korszakban tetőzött! Sajnos nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy mely évben, mivel 1977 és 1992 között nem volt népszámlálás. 1977-ben Marosvásárhelyen a magyarok száma 81234, míg 1992-ben 83239 volt. Kérdés, hogy e két évszám között mikor volt maximális a magyarok lélekszáma.
Észre kell vennünk, hogy Erdélyben három lokális maximuma volt a magyarok számának, 1910-ben, 1941-ben és a kommunizmus éveiben, pontosabban Ceauşescu Romániájában, az 1980-as években. A lokális maximum azt jelenti, hogy a lélekszámot szemléltető görbének van három csúcspontja. A csúcspontok jól kifejezik a lényeget: abban az időben a magyarok lélekszáma viszonylag a csúcson volt!
A statisztikai összeírások és adatok alapján egyértelműen kimutatható, hogy Erdélyben a magyar lakosság sohasem érte el a 2 milliót. Persze abszolút számról beszélünk, az erdélyi magyarok maximális száma nagyjából 1740000 körül volt! (Nagyon jelentéktelen eltérés, hogyha Románia teljes területén vizsgáljuk a magyarok számát, akkor az 1977-es összeírás szerint Romániában 1713928 magyar volt, míg Erdélyben 1691048).
Ez az adat elgondolkoztató. Az 1980-as évektől kezdtünk el fogyni, míg a Székelyföld területén a fogyás enyhe, addig Erdély többi régiójában a fogyás igen jelentős! Ezt igazolja a 2002-es összeírás és az utána eltelt tíz esztendő!
A Marosvásárhelyen történt összeírások sok érdekes adattal szolgálnak. Természetesen Marosvásárhely – akár a többi székely város – esetében kiemelkednek azok az időszakok, amikor közigazgatásilag a városhoz csatolják a peremfalvakat, községeket, így Meggyesfalvát, Remeteszeget stb. Mi ezt nem vizsgáljuk külön, mert a lényegi tendenciát nem befolyásolja.
Érdemes egy kicsit visszapillantani Marosvásárhelynek, a két Bolyai városának történelmébe. A Marosvásárhelyi Állami Levéltárban a Bolyaiak korából a következő évekből őrizték meg az összeírási könyveket (egy kis része hiányos): 1832, 1833, 1835, 1836, 1838, 1839, 1841, 1843, 1847, 1849,1850, 1857.
Eddigi kutatásaim alapján Bolyai Farkas csak az 1835-ös és 1843-as összeírási íven szerepel. Persze ha több összeírási íven is szerepelne Bolyai Farkas lakása, akkor abból pontosan megtudhatnánk, mikor lakott vele Bolyai János (véleményem szerint Bolyai János korai nyugdíjaztatása után csak néhány hetet!), milyen volt az anyagi helyzete, tartott-e háziállatot? Ugyanis ez akkortájt igen gyakori volt. Természetesen érdekel Bolyai Farkas szomszédsága is. Ezekkel az emberekkel naponta találkozott, részesei voltak életének, mindennapjainak. Bolyai János – eddigi kutatásaim alapján – név szerint az 1847-es és 1857-es összeírási íven szerepel. Természetesen csak albérlőként és nem tulajdonosként.
Viszont megvannak a gazdasági összeírások és lakossági összeírások is. Minket most csak a lakossági összeírások érdekelnek1.
Mind Csíkszereda, mind Sepsiszentgyörgy magyar lakosainak száma a kommunizmus idején ugrott meg. A város infrastrukturális fejlődésében is ez a szakasz a meghatározó, ellentétben Marosvásárhellyel, ahol a város modernizálása Bernády polgármester idején volt a meghatározó! Látható, hogy az első világháború és a trianoni békediktátum után a magyarság száma egy kicsit megfogyatkozott, de utána újból növekedni kezdett. A második világháború egy újabb jelentősebb lakosságfogyást eredményezett, utána már csak a 1990-as évek utáni szakasz hozott igen számottevő csökkenést. A statisztikai előrejelzések azt mutatják, hogy ez a csökkenés folytatódik!
Összefoglalás
A statisztikában a számok értelmezhetősége igen sokszínű: Sepsiszentgyörgy polgármestere mondja, hogy Erdélyben Sepsiszentgyörgy a legnagyobb magyar város.
Mire is gondolhat a polgármester? Valóban, ha rendezési kritérium az, hogy melyik a legnagyobb város, ahol többségében élnek magyarok, akkor az Sepsiszentgyörgy.
Ha viszont azt vesszük, hogy abszolút számban melyik városban él a legtöbb magyar, akkor az Marosvásárhely. De ha azt vesszük, hogy arányban melyik a legmagyarabb város, akkor az Székelyudvarhely. De könnyen fel tudunk állítani olyan rendezési feltételt, hogy például Csíkszereda legyen az első. Például, ahol arányában a legmagyarabb a megyeszékhely. Ez a jó a statisztikában, mindenkinek lehet igaza. Tény, hogy a magyarság száma erősen fogy. Vigasztaló lehet, hogy Erdély aranykorában sem élt több magyar Erdélyben!
Tény, hogy Székelyföldön van az erdélyi magyarság bázisa. Székelyföldön a magyarság fogyása tíz év múlva is „csak” 15%-os, 20 év múlva 25%-os. Tehát a jelenlegi lélekszám 25%-kal kevesebb lesz 20 év múlva. Erdély más régióiban, 20 év múlva akár 50%-os is lehet a magyarság lélekszámának a fogyása.
10 év múlva Marosvásárhelyen és Csíkszeredában lesz a legtöbb magyar diák, míg 20 év múlva Csíkszeredában lesznek a legtöbben. Tehát igen jól tették a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem megálmodói, amikor Csíkszeredába és Marosvásárhelyre tették az egyetem legtöbb karának székhelyét. Hol érdemes egyetemet fejleszteni? Hol lehet garantálni a diáklétszámot? Ezek az adatok hosszú távú tervezésben segítik a válaszadást.
HIVATKOZÁSOK
1. Adatainkat Varga E. Árpád monumentális munkáiból vettük: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Teleki László Alapítvány, Pro-Print Könyvkiadó, Budapest, Csíkszereda, 1998.
Szeretném hangsúlyozni: ezek az adatok ellenőrizhetők a Megyei Statisztikai Hivatal weblapján.
2. Értékes adatforrás Csata István–Kiss Tamás: Népesedési perspektívák (Az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt előreszámítása húsz és harminc- éves időtávra) c. könyv, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2007 (Kiadja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ügyvezető Elnöksége megbízásából a Kriterion Könyvkiadó)
Oláh-Gál Róbert. Népújság (Marosvásárhely)

Jó ötlet, de nem elég!
A kisebbségeknek ajánlott kedvezményes parlamenti képviseletről
Victor Ponta kormányfő a választójogi reformnak szentelt közéleti fórumon csütörtökön azt javasolta, hogy Románia biztosítson parlamenti helyeket minden egyes megyében azon nemzeti kisebbségek számára, amelyek aránya eléri ott az összlakosság hat százalékát. Ezt az új kormánytöbbség által szorgalmazott egyfordulós többségi választási rendszerbe építenék be, amely ellen azért tiltakoznak az erdélyi magyarság képviselői, mert nem biztosítja a közösség arányos képviseletét.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke figyelemre méltó gesztusnak tartja a miniszterelnök által javasolt, kedvezményes parlamenti képviseletet.
"A magyar képviselet arányosságát bizonyos mértékben helyreállítaná, visszahozná, figyelemre méltó gesztusnak tartom. Ez egy jó kiindulópont, de még nem elégséges" – kommentálta a kormányfői javaslatot Kelemen Hunor. Szerinte ez jó esélyt teremt arra, hogy Kolozs, Máramaros, Arad, Brassó és akár Temes megyében is legyen magyar képviselő, azokon a székelyföldi és partiumi megyéken kívül, ahol a magyar jelölteknek amúgy is esélyük van egyéni választókerületben az élen végezni. Az RMDSZ elnöke szerint azonban még mindig megoldatlan marad a Fehér megyei, Hunyad megyei, Beszterce megyei magyar szavazatoknak a sorsa.
"Nekünk az a legfontosabb, hogy az arányos magyar képviseletet biztosítani tudjuk, és a javaslatunk az lesz, hogy a 2002-es népszámlálási adatokra építsünk, mert a 2011-es népszámlálási adatok csak a jövő év elejére lesznek hivatalosak" – mondta Kelemen.
Az új cenzusról megjelent ideiglenes adatok szerint a szórványmagyarság aránya több megyében is a kormányfő által javasolt hatszázalékos képviseleti küszöb alá csökkent az utóbbi évtizedben, így ha a 2011-es népszámlálási adatokat vennék alapul, még a kedvezményes mandátumszerzési lehetőség sem juttatná parlamenti képviselethez ezeket a magyar közösségeket.
A miniszterelnök által javasolt kedvezményes parlamenti képviselet helyett inkább az etnikai arányosság elvét kéne beépíteni a választási rendszerbe – nyilatkozta pénteken Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke.
Toró szerint egyértelmű, hogy a kormány így akarja a Hargita és Kovászna megyében kisebbségben élő románok parlamenti képviseletét bebiztosítani, és ezt nem tudnák diszkriminációtól mentesen másképp megoldani. Ezzel együtt óvatos optimizmussal tekint a javaslatra, amelyben a hatszázalékos küszöb számára nagyvonalú ajánlatnak tűnik: ezzel a kedvezménnyel olyan megyékben is képviselethez juttathatna a magyarság, ahol szórványban él.
Toró kifejtette: a pozitív diszkriminációval a többi kisebbség megkapná a maga egy-egy helyét, a nagyobb közösségekre pedig az arányosság elvét alkalmaznák. Mint mondta, a magyar és a roma kisebbség lehet érdekelt ebben.
A miniszterelnök javaslatát Toró átmeneti megoldásként elfogadhatónak tartja, abban az esetben, ha demokratikus módszerekre építik és nem "etnobiznisz" alapon emelik be a választási törvénybe, azaz nem valamely kiváltságos kisebbségi szervezetnek kínálják fel ezeket a helyeket. Népújság (Marosvásárhely)

Székely ember megmaradó lelke! (Emlékezés Sylvester Lajosra)
Mindig szomorú a temetés, de ilyenkor, tavaszfakadáskor a legszomorúbb. Mindig fáj gyászkönnyeket sírni, de ilyenkor, amikor Isten egéből oly dúsan csurog alá a fény, fájóbb.
A virágzó fák mosolya éles ellentétben áll egy család, egy közösség fájó sóhajával. Élni szép, elmúlni fájó, rettenetes. Ilyenkor mindent várunk, csak egyet nem, a halált. A halál mégis jő feltartóztathatatlanul. Ne, Uram, ne siess velem úgy, bár éveim száma nagy, várj még egy kicsit, még sok a megoldatlan feladat. Szeretnék elbúcsúzni, házamat és lelkiismeretemet elrendezni, szeretnék felkészülni a nagy útra. A halál azonban kegyetlen. Nincs alku! Ezért szomorú a tavaszi temetés.
Sylvester Lajos hajlékában is várták a tavaszt. Helyette gyászos hervadás jött. Életről álmodtak, halál jött helyébe. Elvégeztetett.
A temetés számadás, jelentéstétel is. Ezernyi riport, glossza, esszé, több könyve arról tanúskodik, hogy szeretett szólni. Emlékházak, múzeumi gyűjtemények "összehozója" volt, számos, korábban lerombolt szobor és emlékmű visszaállítója. Hosszú évtizedeken keresztül Háromszék egyik legismertebb és legrokonszenvesebb cselekvő embere. De személyének kisugárzása túllépte a megye határait, sőt, a Kárpátok karéját is.
Sylvester Lajos neve ott áll abban a 101 nevet tartalmazó névsorban, amely azoknak a neves közéleti személyiségeknek adományozott Julianus-díjak kitüntetettjeit tartalmazza, akik itthon, a Kárpát-medencében és túl ezen megítélésünk szerint a magyarok ügyében a legtöbbet cselekedtek, eleget téve az alapítvány célját megfogalmazó Dsida Jenő-idézetnek: Elindulok, mint egykor Csoma Sándor, hogy felkutassak minden magyart.
Azt tartják, hogy amikor a székely ember kivágja a fát, megsajnálja, és faragni kezdi, s addig faragja, amíg belefaragja lelkét a fába. A székely kapu a székely ember lelke. Az ő lelke immár benne van minden, Törökországban állított székely kapuban és kopjafában. Ettől kezdve pedig nemcsak éltében, hanem holtában is kedve szerint bolyonghat a törökországi Trákiában és az anatóliai Macarköyben, hogy felkutassa a hajdani magyarok lelkét. Most immár Mikes Kelemen lelkével ölelkezik a rodostói Rákóczi Múzeum bejáratához állított székely kapunál, a gelibolui kopjafánál a Dardanellák partján a Nagyságos Fejedelmet fogadja, Avsarköyben együtt nevet a bujdosókkal Forgács úron, aki lovával nagyot ugrat, hogy használjon az megivott savanyúvíz. A camuri kopjafánál az iszapfürdőhöz kíséri a bujdosókat, majd a macarköyi gyalogkapunál az ötszáz évvel előbb oda települt magyarokkal társalog. A tavaly Isztambulban a Boszporusz partján felállított székely kapu tágas udvarán az Isztambulban elhunyt és az ottani temetők egyikében nyugvó szabadságharcos rokonával és sok-sok hajdani szabadságharcos lelkével elegyedik szóba, és ahogy őt ismerem, máris találkozókat, összejöveteleket és konferenciákat szervez az ottani elárvult lelkeknek, és arra buzdítja őket, hogy segítsék a Kárpát-medencei magyarokat abban a küzdelemben, amelyet megmaradásukért folytatnak. Mert mi mindnyájan meghalhatunk, csak egy dolognak nem szabad meghalnia: a magyar nyelvnek.
Köszönöm neked, drága Lajos barátom, hogy életutad egy szakaszán veled menetelhettem, és köszönöm, hogy halálod után is székely népedet szolgálod. Adja az Isten, hogy még sok-sok riportot írjál, sok szobrot és emlékházat emelj égi hazád kis székelyek lakta egén. Te nem is haltál meg, itt vagy és itt leszel közöttünk és a törökországi bujdosók körében, amíg csak élünk.
BEDER TIBOR,
a Székelyföldi Társaság nevében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Budapest szerint Bunta Levente nem a magyar álláspontot erősíti a Nyirő-ügyben
A Nyirő József újratemetésével kapcsolatban kialakult „magyar-román szakmai és politikai vitában” Bunta Levente, Székelyudvarhely RMDSZ-es polgármestere „és társai” nem a magyar álláspontot erősítik – vélekedik az Országgyűlés Hivatala. Fráter Olivér, a Nyirő-újratemetés országgyűlési hivatali megbízottja közleményében kifejtette: a polgármester már a személyes tárgyalásokon is Nyirő József „nyilas múltjával és a vele szemben megfogalmazott antiszemitizmus vádjával kapcsolatosan rendkívül erős felvetéssel élt”. Hozzáfűzték: utóbb a román hatóságok és a román média is fasisztának, nyilasnak és antiszemitának minősítették az egykori írót. Mint hangsúlyozták, Bunta Levente nyilvánosan megtámadta a Nyirő József újratemetését kezdeményező Székelyudvarhelyért Alapítvány elnökét és a magyar Országgyűlés elnökét, az újratemetés védnökét. Ezek után a román hatóságok már azt kifogásolták, hogy a tervezett újratemetés „jobboldali ceremónia” lesz - jegyezték meg. A közleményben rámutattak, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal alárendeltségébe tartozó városi könyvtár igazgatója kijelentette, nem indokolt, hogy az intézmény felvegye Nyirő József nevét. Ezek után román civil szervezetek azt követelték, tiltsák meg Székelyföldön, hogy bármelyik közintézmény Nyirő nevét viselhesse - írták. A hivatal arra is kitért, hogy a Bunta Levente „pártjához közel álló bukaresti magyar lap”, az Új Magyar Szó arról cikkezett, hogy Nyirő József háborús bűnös, és „ugyanezt a hamis vádat hangoztatja a román sajtó Nyirő-ellenes része is”. Mint kiemelték, bíznak abban, hogy a jövőben a Nyirő Józseffel kapcsolatban kialakult magyar-román vitában „minden magyar ember a magyar álláspontot” erősíti. A hivatal sürgeti a román hatóságokat, hogy egyértelműen közöljék, a Nyirő József újratemetésével kapcsolatban eddigiekben kifejezett egyet nem értésük mit jelent: megtiltják Nyirő József földi maradványainak Romániába bevitelét, vagy azt, hogy nem értenek egyet ugyan az újratemetéssel, de tudomásul veszik a megtartását. Amint a román hatóságok közlik válaszukat, a magyar fél „haladéktalanul tájékoztatja a közvéleményt” az újratemetéssel kapcsolatos helyzetről - írták. Kiemelték, ha nem engedik be Romániába Nyirő József földi maradványait, a magyar fél olyan megoldást keres, amely „nem csorbítja sem a román jogrendet, sem Nyirő József tisztelőinek lelki várakozásait”. Az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi. Nyirő hamvait május 23-án ravatalozzák a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, onnan a Boldogasszony Zarándokvonat kegyeleti kocsijában szállítják a Székelyföldre, majd a tervek szerint május 27-én, vasárnap temetik újra a székelyudvarhelyi római katolikus temetőben. A budapesti külügyminisztérium szerdán azt tudatta, hogy a román külügy bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét Németh Zsolt külügyi államtitkárnak az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő bírálata és Nyirő József tervezett újratemetése ügyében. Füzes Oszkár misszióvezető távollétében Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a kérésnek. A tájékoztatás szerint román részről kifogásolták Németh Zsoltnak az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő korábbi kritikáját, továbbá mind tartalmi, mind szervezési szempontból nehezményezték Nyirő József tervezett újratemetését. A szervezők pénteken Székelyudvarhelyen bejelentették, hogy a városban folytatódnak Nyirő József pünkösd vasárnapjára tervezett újratemetésének előkészületei.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

Pert indít Tőkés László a róla írt botránykönyv szerzője és kiadója ellen
Tőkés László bepereli Andrassew Ivánt, a Népszava című magyarországi napilap publicistáját, aki Ne vígy minket a kísértésbe címmel „botránykönyvet” írt az EP-képviselőről. Tőkés pert indít a könyvet kiadó Noran Libro, valamint a kötet névtelen romániai terjesztői ellen is.
Tőkés László sajtóirodájának pénteki közleménye szerint az EP-képviselő Futó Barnabás ügyvédi irodájának adott megbízást „az inkriminált könyv megjelenésével kapcsolatos közvádas és magánvádas büntetőeljárások, valamint személyi jogi polgári eljárás megindítására Andrassew Iván és a könyv kiadója ellen”.
A nemrég megjelent kötet szerzője, Andrassew Iván azt írja blogján: „hazafias kötelessége” volt megírni a könyvet Tőkés Lászlóról.
Demeter Szilárd, Tőkés irodavezetője a Krónikának elmondta: Tőkéssel pénteken, Zilahon fiatalok próbálták dedikáltatni a könyvet, „egyértelműen provokációs célzattal”.
Demeter szerint a kötetet „kampánycélzattal, egy lejárató hadjárat részeként” Romániában is terjesztik.
„Nagyon érdekesnek találjuk, hogy RMDSZ-es berkekben mennyire népszerű a könyv, romániai terjesztés nélkül már gyakorlatilag mindenki olvasta, sőt, a végekre is eljutott. Kampányeszköznek kicsit gyomorforgatónak tartjuk, de reméljük, büntetőjogi felelősségük tudatában teszik azt, amit tesznek. És nagyon reméljük, hogy nem közpénzből finanszírozzák” – nyilatkozta az irodavezető.
Az irodavezető szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület – amelynek Tőkés hosszú ideig püspöke volt – lelkészei is megkapták postai úton, ismeretlen feladótól Andrassew könyvét. Az ismeretlen küldők összesen több száz példányt küldtek szét Romániában.
Demeter Szilárd azt mondta a Krónikának: feljelentést tesznek Romániában is ismeretlen tettes ellen a könyv terjesztése miatt.
„Meggyőződésen, hogy ki fog derülni, ki finanszírozta a kötet kiadását, és romániai terjesztését. Nemsokára pontosan tudni fogjuk, ki áll a lejárató kampány mögött” – fogalmazott Tőkés László irodavezetője. Krónika (Kolozsvár)

HOME JOGOK
Andrassew Tőkés-könyve kapcsán
Ne vígy minket a kísértésbe címmel, könyv formájában dokumentumokat, többek között magánlevelezést tesz közzé és kommentál a magyarországi publicista. Tőkés erre bepereli. Mi a morál?
Andrassew Iván könyve a látszat ellenére nem dokumentum-gyűjtemény. Annak ellenére, hogy dokumentumok szerepelnek benne, vélhetően számtalan fontos anyag hiányzik belőle. Minthogy – a nyilvánosan is elérhetők mellett – a szerző feltételezhetően olyan körökből szerezte be az anyagokat, amelyek nem rokonszenveznek Tőkés Lászlóval, a politikus nem nagyon védekezhetett, nem árnyalhatta a képet, ki volt szolgáltatva annak, ami átment ellenlábasai szűrőjén. Nincs szöveghely, amiben az ő történetét is elmesélhetné, és ez különösen igaz a legdrámaibb fejezetben, ami egy mélységesen boldogtalan házasságról szól. Minthogy nem dokumentum-gyűjtemény, hanem csonka dosszié, a könyv nem fatális lórúgás. De azért nagyot csap.
Mi lett volna, ha Andrassew Iván elküldi a kéziratot Tőkés Lászlónak, és replikát kér? Azt hiszem, ez lett volna a korrekt hozzáállás. Persze sok értelme nem lett volna, az jól látszik abból, ahogy Tőkés parahangja, Demeter Szilárd lereagálta az anyagot. A Krónika bejelenti, hogy Tőkés bepereli Andrassew Ivánt és a kiadóját, mindezt egy olyan szövegben, ami tartalmilag is, formailag is szamárság, néhol még komikus is. Tőkés irracionálisan viselkedik, amikor kirántja a lézerkardot, és hadonászik vele. Lehet, ez a vérmesség a tehetetlen belső körnek megkönnyebbülést hoz, de könnyen megsokszorozhatja a kötet olvasóinak számát, és, azt hiszem, nem ez az, amit Tőkés a leginkább szeretne. Mondjuk meg is értem, hogy kifordult önmagából, elég durva ez az egész, már azt hihette, lement a nagy válási balhé, és nem, visszajön, szinte szervezetten, pénzügyi trillákkal és egyéb mutyizásokkal megpakolva.
Mi a baj ezzel az anyaggal? Hogy nem hiszem el Andrassew Ivánnak, hogy nem volt vele politikai célja. Az időzítés, az olykor élcelődő kommentárok, vagy ahogy indul: Úgy tűnik, nem úszhatjuk meg a szembenézés kínjait. 2011-ben azzal kellett szembenéznünk, amit sokan sejtettünk, hogy az egykori forradalmár, szabadságharcos Orbán Viktor a joggal visszaélve, jogtiprások sorozatával vezeti be a diktatúrát Magyarországon. Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki az úgynevezett rendszerváltás idején a reménységünk volt, akit ifjan még szeretve tiszteltünk, idáig jutott? Ebben az időszakban kezdtem el vizsgálni Tőkés László útját... stb. stb. Mi van?
Mi mégis az anyag érdeme? Hát az, hogy sokkol. Megmutatja azt a Tőkést, aki képes gyűlölni, aki otthonosabban érzi magát a tetszése szerint kiválasztott pompázatos fogalmak között, mint otthon, a nappaliban. Nem tudjuk meg, mi okozta a szenvedélyes gyűlöletet a házastársak között, mert csak az egyik fél szempontjait ismerjük, és hát amúgy sincs semmi közünk hozzá. De az mégis megdöbbentő, hogy Tőkés olyan mélységű gyűlöletre és olyan gyerekes kicsinyességre képes, amivel csak kevesen büszkélkedhetünk. És pont ezért erős ez a könyv. Hogy a pénzekkel hogy is ment a játék, ki mikor mennyit játszott át és hova, hogy Tőkés milyen ostobán intézte fia focimeccsének eredményét, hogy mégis aláírt a szekunak, ezek mintha csak gyengítenék a kötetet, aminek érdemben mégiscsak egyetlen epikus erejű témája van: Tőkés László házassága, civilben, sallangok, szólamok, válogatott metaforák nélkül. Kiábrándultan, gyengén, fásultan, kiégve, megfakult S betűvel a pólóján. Görcsösen, ócskán, tekintélyét vesztetten keresve az utat a gyermekeihez – ez utóbbi egyébként szerintem megindító és nagyon emberivé teszi a Tőkés karaktert, aki a kötetben többnyire legfeljebb csak monstrum.
Andrassew a Tőkés gyerekek helyzetét szinte végig tapintattal kezelte, bár itt mintha olykor megfutna a penna. Nem értem például, ha összefoglalva is, mi jogon tette közzé az egyik Tőkés gyerek apjához szóló levelét? Megtudhattunk mindebből érdemben valamit? Szerintem nem. Olyan dogmafilm hangulatom lett tőle. Kell ez?
Mindenen túl Andrassew Iván bátor könyvet hozott össze, ha kicsit máskor, kicsit máshogy és kicsit több Tökés László iránti empátiával mérte volna a textust, rászolgált volna a nagy taburomboló jelzőre. Egyébként nem.
Kelemen Attila Ármin. Tranisndex.ro

Orbán: Magyarország egy zálogba adott ország
„A megelőző évek során zaciba vágták Magyarországot: óriási hiteleket vettek fel, cserébe pedig elzálogosították Magyarországot" – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor ezt vasárnap, a chicagói Szent István-templom épületében, helyi magyarok előtt mondta.
„Ez a hitel, ami könnyű és olcsó pénznek tűnt még ezelőtt 5-10 évvel, az időközben drága és nehéz pénzzé vált, és agyonnyom bennünket. Egy óriási adóssághegy alatt vagyunk" – mondta a kormányfő, aki a NATO-csúcstalálkozóra érkezett az amerikai városba.
Levélben is szavazhatnak majd a kettős állampolgárok
Hamarosan megszületik az a törvény, amely lehetővé teszi, hogy levélben is szavazhassanak a kettős állampolgárok a magyar parlamenti választáson – közölte Orbán Viktor miniszterelnök.
Ennek azért lesz jelentősége a miniszterelnök szerint, mert így részt vehetnek majd a magyar nemzet legfontosabb döntéseiben, így a parlamenti választáson is.
A kormányfő arra biztatta a mintegy 300 jelenlévőt, hogy – „most, hogy a magyar állampolgárság hátszele végigfúj a magyarlakta területeken" – azok, akik nem honosításra várnak, hanem egész egyszerűen csak korábban nem folyamodtak a magyar állampolgárságot biztosító dokumentumért, tegyék ezt meg.
MTI. Erdély.ma