SZNT: a kormány fel akarja „robbantani” a Székelyföldet
A kormány régióátszervezési tervének „alapja nem a társadalmi kohézió, a régió lakóinak szolidaritása, nyelvi, kulturális, társadalmi, és földrajzi egysége, hanem az állampolitikai rangra emelt nacionalizmus” – szögezi le a Victor Ponta kormányfőhöz intézett nyílt levelében Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, aki szerint „a polgári engedetlenség eszközével is élni fogunk, hogy Székelyföld egységét megőrizzük”. Izsák Balázs arra figyelmezteti nyílt levelében a miniszterelnököt, hogy a kormány régióátszervezési terve – akárcsak a korábban hatalmon levő Demokrata-Liberális Párté (PDL) – sérti Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, a közigazgatási térkép pedig nem rajzolható át a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezmény, a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának figyelmen kívül hagyásával. Régióhatárokat nem lehet kijelölni anélkül, hogy az ország vezetése előzetesen ne konzultált volna népszavazás útján az érintett közösségekkel – írja az SZNT elnöke a kormányzó pártok régióátszervezési tervéről, amely a Székelyföldet alkotó megyéket három különböző régióba tagolná. Ilyen tervet a székelyek nem fognak megszavazni – hangsúlyozza Izsák. A kormány tervezete fel akarja „robbantani” a történelmileg, kulturálisan, nyelvileg egységes Székelyföldet, „alapja nem a társadalmi kohézió, a régió lakóinak szolidaritása, nyelvi, kulturális, társadalmi, és földrajzi egysége, hanem az állampolitikai rangra emelt nacionalizmus” – írja Izsák Balázs, aki szerint a székelyek akár a polgári engedetlenség eszközével is élni fognak, hogy a Székelyföld egységét megőrizzék. „Mi készek vagyunk a párbeszédre, az együttműködésre, de csakis akkor, ha az Önök politikája a helyi közösségek szabad akaratára, az állampolgárok közti szolidaritásra és konstruktív együttműködésre épül” – írja Izsák. Krónika (Kolozsvár)

Merjünk magyarok lenni!
RMDSZ-kampánynyitó ünnepség a Nemzetiben
A magyar és a székely himnusszal kezdődött, a kampányhimnusszal zárult az RMDSZ kampánynyitó rendezvénye tegnap a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében. Az ünnepi eseményen bemutatkoztak a megyeitanácsos-jelöltek, a várositanácsos-jelöltek, a megyei tanács elnökjelöltje, Marosvásárhely és az RMDSZ több mint 70 városi és községi polgármesterjelöltje. Műsorvezető Nagy István várositanácsos-jelölt volt.
Tanuljuk meg, hogy ne hagyjuk magunkat!
Markó Béla szenátor azoknak üzente, akik szerint "baj van, mert nem szeretnek minket": nem szeret Ponta, nem szeret a PSD, nem szeret Antonescu, nem szeret a PNL, a román politikusok vagy a MOGYE szenátusa, hogy az RMDSZ számára ennél sokkal fontosabb, hogy "szeret-e minket a saját magyar közösségünk!" Elismerte, nehéz helyzetben vagyunk, de ennél sokkal nagyobb nehézségeket is legyőzött a szövetség és az erdélyi magyarság, és eredményre fordította. Kijelentette: az RMDSZ-nek nem a "pártcsinálókkal", hanem a magyarokkal kell szövetkeznie, a "visszacsinálóknak" pedig azt üzente, hogy csináljanak vissza mindent: a Bolyai egyetemet, a magyar orvosit, a magyar autonóm tartományt… Nagy kihívás előtt állunk, mondta, de nem szabad megengedni, hogy amit több mint 20 év alatt megszereztünk, visszavegyék. "Tanuljuk meg, hogy ne hagyjuk magunkat" – szólított fel arra, hogy június 10-én se hagyja magát Marosvásárhely, Maros megye, Erdély!
Nincs más alternatíva
Borbély László politikai alelnök emlékeztetett, hogy 1986-ban több mint hétezer román családot telepítettek be Vásárhelyre, hogy a magyarok ne legyenek több mint 50 százalékban, illetve arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a tendencia ma is tart. Felsorolta mindazokat a jogokat, amelyeket a magyarság az RMDSZ nélkül nem ért volna el, majd kijelentette: ezen az úton kell tovább haladni, nincs más alternatíva.
Ne hallgassunk a hamis prófétákra!
Dr. Kelemen Atilla megyei elnök szerint nem lesz könnyű az újabb megmérettetés, de a megye 74 településén polgármesterjelölttel és teljes tanácsosi listával induló RMDSZ képes hatalmas sikert aratni. Emlékeztetett, hogy nehéz helyzetben a magyarság mindig összefogott, és reményének adott hangot, hogy "a jó Isten nem pont most veszi el az eszünket", és a magyarság most is megvalósítja az összefogást, nem hallgat a "hamis prófétákra". Felhívta a figyelmet, hogy az RMDSZ tudja, mi az, amikor segítség nélkül marad, és arra, hogy "valakik" két olyan versenypártot működtetnek nagy pénzekért, amelyek nem nyerők ugyan, de arra jók, hogy bomlasszák a magyarságot. Megköszönte a leköszönő polgármesterek munkáját, de a több mint 1300 jelöltnek is, hogy "belevágnak ebbe a nagy kalandba".
"Meggyőződésem, hogy június 10-én az RMDSZ hozza a formáját", jelentette ki, és arra kérte a jelölteket, hogy a következő hetekben "alázattal, de büszkén kérjék az emberek támogatását". "Merjünk a következő négy hétben magyarok lenni azért, hogy még sokáig magyarok tudjunk lenni!" – mondta végül Kelemen Atilla.
A legkeményebb férfi az RMDSZ csapatában
Így nevezte Nagy István műsorvezető Lokodi Edit Emőkét, az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltjét, aki, miután felsorolta a megyei tanács legfontosabb megvalósításait, majd ismertette a jövőbeni terveit, kijelentette: az RMDSZ ma ismét megmutatta, hogyan kell méltón elkezdeni a politikai harcot, elkezdeni egy kampányt. Mint mondta, 1989 óta, amióta az RMDSZ tagja lett, érezte és érzi ennek a "nagy családnak" a támogatását, és reméli, a következő négy évben azon fognak az RMDSZ megyei tisztségviselői dolgozni, hogy "közös álmaink megvalósuljanak".
Változás most!
– a jelszava Frunda György polgármesterjelöltnek, aki miután röviden elmondta, hogy milyen Vásárhelyt akar kiépíteni, arra hívta fel a figyelmét mindenkinek, "aki magyarnak érzi magát", hogy a legesélyesebb jelöltet támogassa. Mint mondta, van esélye, hogy megnyerje a választást, de szeretne "szingliben" megméretkezni Dorin Floreával. Ezért reméli, hogy az utolsó héten Smaranda Enache és Benedek Imre jobb belátásra tér, és mindkettő "azt a jelöltet fogja támogatni, aki le tudja győzni Floreát".
A rendezvényen Buta Árpád és Szabó Előd énekelt.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

A hatalomváltás furcsaságai
A magas rangú tisztségviselőt felmentették, az ideiglenes prefektus marad
Románia Hivatalos Közlönyében a múlt hét végén közölték, hogy a kormány felmentette tisztségéből Bárczi Győzőt, Maros megye alprefektusát. Viszont a nemrég ideiglenesen kinevezett Bretfelean Valentin tisztségében maradt.
Kérdésünkre Bárczi Győző elmondta: – Én is pénteken este értesültem a Hivatalos Közlönyből, hogy áthelyeztek, alkalmazták a mobilitás elvét, és kormányellenőrnek neveztek ki a kormányfőtitkárság alárendeltségében. Nagy volt a tisztogatás, minden magyar prefektust és alprefektust leváltottak. Végül is számítottunk erre, de annyira siettek, hogy még helyettest sem találtak. Ezek szerint az volt a fontos, hogy leváltsanak, nem az, hogy valakit kinevezzenek helyettem. Ilyen még nem volt a történelemben; általában úgy történnek a dolgok, hogy ha valakit leváltanak, azonnal kineveznek valakit a helyébe. Egyelőre tehát mint kormányellenőr fogok dolgozni.
– Ami azt jelenti, hogy Bukarestbe kell költöznie?
– Igen, Bukarestben fogok dolgozni egyelőre, remélem, kapok feladatot, megbíznak egy bizonyos hatáskörrel, és azt is remélem, hogy Maros megyében kapok feladatot és nem helyeznek ki Tulceára például.
– Ez azért érdekes, mert ön jogosított magas rangú tisztségviselő, akiket nem szoktak politikai alapon "mozgatni", ennek ellenére leváltották az alpolgármesteri tisztségből.
– A pénteki Hivatalos Közlönyben megjelent, hogy nagyon sok prefektust/alprefektust leváltottak. Nyolcan vagyunk, akik véglegesek voltunk a tisztségünkben, és mindenkinél alkalmazták az úgynevezett mobilitás elvét és áthelyeztek kormányellenőrnek. Azokat a prefektusokat, alprefektusokat, akik nem voltak véglegesítve tisztségükben, mind menesztették.
– Nem mindegyiket. Az ügynek éppen az a másik érdekessége, hogy a Maros megyébe nemrég kizárólag politikai alapon átmenetileg kinevezett prefektus viszont a helyén maradt. Legalábbis egyelőre...
– Ez így igaz. Őt még nem mentették fel tisztségéből. Végül is a prefektúra nem maradhat vezető nélkül.
– Csak az a furcsa, hogy akinek megvan a képesítése, a vizsgája, véglegesítése erre a funkcióra, annak menni kell, aki meg csak "átmeneti", az marad.
– Így van. Ez mutatja, hogy nem a kompetenciát veszik figyelembe, hanem kizárólag etnikai és politikai alapon döntenek.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Kelemen Hunor mérleget vont a megvalósításokról
A kulturális és örökségvédelmi minisztérium, valamint annak élén folytatott két és fél éves tevékenységét, megvalósításait összegezte tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor volt művelődésügyi tárcavezető, az RMDSZ elnöke, aki a Ponta-kabinet beiktatását követően a miniszteri széket Mircea Diaconunak adta át. Kifejtette: az általa irányított szaktárca elsőrendű feladatának tartotta, hogy kiegyensúlyozza az erdélyi magyar és román kulturális értékek, intézmények támogatásai között mérhető különbségeket. A 2009-re kiéleződött gazdasági és pénzügyi válság körülményei közepette a minisztérium a szükséges reformok végrehajtása mellett a kulturális intézményrendszer fenntarthatóságának biztosítására törekedett, és megkezdte egy összefüggő törvénykezés kidolgozását a kulturális örökség védelme érdekében – részletezte Kelemen Hunor.
A szaktárca 2009–2012 közötti tevékenységének hangsúlyos összetevője volt az örökségvédelem, a kulturális projektek támogatása és a kulturális befektetések megvalósítása – emelte ki beszámolójában Kelemen Hunor. Emlékeztetett: 2009-ben még alig szerepeltek magyar vonatkozású elemek a minisztérium támogatásával felújított, vagy felújítás alatt levő műemlékek listáján, de a tárca múlt heti átadásakor elmondhatta: 356 (köztük több mint 30 százalékban magyar vonatkozású) műemléken folynak 70 millió lejes költségvetéssel helyreállítási munkálatok.
Míg 2009-ben a magyar emlékekre csupán 0,9, 2010-ben 7,9, 2011-ben 14,2, 2012-ben már 33,53 millió lejt irányozott elő a minisztérium. A politikus szerint hasonló szellemű finanszírozásra lenne szükség több éven át, hogy felszámolják a korábbi időszakban kialakult aránytalanságokat. Úgy vélte, a paradigmaváltás az elmúlt két és fél évben megtörtént, és bízik abban, hogy az elkezdett jelentős projekteket utódja is folytatja. A tárca támogatásával sikerült restaurálni például a gyulafehérvári székesegyház szentélyét, a püspöki palota homlokzatát. A minisztérium kezdeményezésére Erdély minden megyéjében elkezdődött a közösség számára kiemelt fontosságú műemlék épületek felújítása, legyen szó a csíkszeredai Mikó-várról, a koltói Teleki-kastélyról, az ákosi, tasnádi, menyői, zilahi, vagy a kolozsvári kétágú református templomokról.
Kelemen Hunor emlékeztetett: Gyulafehérvárhoz kötődik a szaktárca által támogatott régészeti feltárás, amelynek során Erdély legrégebbi, X. századi templomának maradványaira bukkantak a kutatók. A megvalósítások sorában említette a Házsongárdi temető 397 síremlékének műemlékké való nyilvánítását is.
Két – magyar szempontból – fontos ügyiratot is benyújtottak az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetéhez, az UNESCO-hoz – tájékoztatott a politikus. Az egyikben azt kérték, hogy a világörökség részének nyilvánított magyarországi Hollókő minősítését terjesszék ki az erdélyi Torockóra is. A világörökségi listán ugyanis Európa túlreprezentált, ezért kellett ilyen megoldáshoz folyamodni. Mindemellett Románia első ízben nyújtott be olyan dossziét az UNESCO-hoz, amely a magyar szellemi örökség egy kiemelt rendezvényének, éspedig a csíksomlyói pünkösdi búcsúnak nemzetközi elismerését kéri. A már leadott ügyiratokat visszavonni ugyan nem lehet, de a kormányváltás adott esetben hátráltathatja elfogadásuk folyamatát, mivel az UNESCO szakbizottságaiban, és a szervezet közgyűlése előtt a tárca képviselőinek kell majd fenntartaniuk a javaslatokat – magyarázta újságírói kérdésre Kelemen Hunor.
A minisztérium 2009–2012 között több mint 440 kulturális eseményt támogatott jelentős összegekkel (2010-ben 2,6 millió, 2012-ben 5 millió lej értékben). Míg 2009-ben csupán 4 magyar vonatkozású rendezvénynek ítéltek támogatást, 2010-ben a magyar projektek száma már 25-re emelkedett, a magyar zenei fesztiváloktól kezdődően a film- és színházfesztiválokig, tánc- és alkotótáborokig. A 2012 májusáig aláírt magyar kulturális eseményekre vonatkozó támogatási szerződések teljes összege meghaladja a 760 ezer lejt. Mint kiderült, megtörténhet, hogy lekerülnek magyar rendezvények a támogatási listáról, ugyanis jellemző módon a funkcióban levő miniszter állapítja meg a tárca prioritásait, bár a már aláírt szerződéseket nehezebben lehet felbontani.
Az Országos Kulturális Alap idén csaknem 4 millió lejt fordított könyvek, folyóiratok és kulturális tartalmú honlapok finanszírozására, az összeg több mint 14 százalékát magyar pályázóknak ítélték – összegezte a politikus. A volt tárcavezető kezdeményezésére 2010-től évente több mint 2,5 millió lejt kapnak a magyar és román kulturális kiadványok a kormány tartalékalapjából. A program keretében támogatásban részesültek a Korunk, a Látó, a Székelyföld, a Várad és a Cimbora folyóiratok. „Bízom benne, hogy Mircea Diaconu miniszter úr nem fogja leállítani az elkezdett programokat, de erre mérget nem mernék venni” – mondta a politikus. Kelemen Hunor kudarcként említette, hogy nem sikerült befejezni a kulturális örökség törvénykönyvét. Hangsúlyozta, a büntetések szigorítását tartja szükségesnek azok esetében, akik tudatosan rombolják a kulturális örökséget.
Az Országos Filmterjesztő Vállalat (RADEF) tulajdonából, a 293 moziépületből Kelemen Hunor miniszteri mandátuma alatt 93-at vettek át a helyi önkormányzatok azzal a feltétellel, hogy az ingatlan vetítésre is alkalmas kulturális központ maradjon.
– Véleményünk szerint az elmúlt két és fél évben megtettünk mindent, amit a gazdasági válság körülményei között megtehettünk, bízunk benne, hogy az elkezdett projektek folytatódnak, és a jelenlegi tárca a politikai megfontolásoktól eltekintve, kiegyensúlyozottan gondozza majd a társadalom kulturális örökségét, támogatja a kulturális alkotómunkát – összegezte Kelemen Hunor.
-------------------------------------------------------------------------------
Újságírói kérdésre Kelemen Hunor kifejtette: a Szociálliberális Szövetség (USL) által javasolt, egyfordulós, egyéni választókörzetes választá­si rendszer „politikai katasztrófának” bizonyul Románia számára. Mint mondta, ha a szenátus által elfogadott törvénytervezetet az RMDSZ által összegzett érvek ellenére a képviselőház is elfogadja, az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Elfogadhatatlan az aránytalanságokat eredményező választási rendszer, amelynek alkalmazása nyomán a szavazóközönség 20-25 százaléka törvényhozási képviselet nélkül marad, és amely nem az össztársadalmi, hanem a pártérdeket szolgálja – hangsúlyozta Kelemen Hunor. A politikus emlékeztetett, néhány hónapja még az USL is az RMDSZ javaslatát támogatta, egy vegyes, az országos lista és az egyéni választókörzetek szavazatait ötvöző választási rendszerre vonatkozóan. Mint ismeretes, a felsőház május nyolcadikán szavazta meg a törvénytervezetet, amelynek értelmében azok a képviselők és szenátorok szereznek mandátumokat, amelyek választókörzeteikben megszerzik a szavazatok többségét.
A társadalombiztosítási járulék csökkentésére irányuló, az USL által előrevetített szándékra vonatkozóan Kelemen Hunor megállapította: „jó dolognak” tartja a kezdeményezést, amelyet elő kellene készíteni, hogy 2013-tól gyakorlatba is lehessen majd ültetni. Hozzátette: a járulék csökkentését az RMDSZ is támogatta, szándékukban állt kivitelezése. A többkulcsos adórendszer esetleges bevezetését illetően kifejtette: a szövetség még nem elemezte a kérdést, de szerinte az egykulcsos rendszer javallott. Kelemen Hunor 2009. december 23. és 2012. május 7. között vezette a művelődésügyi minisztériumot. A tárca 2010-ben 730, 2011-ben körülbelül 800 millió lejjel gazdálkodott. A 2012-es költségvetésből 713 millió lejt irányoztak elő számára, amit várhatóan pozitív irányban módosítanak.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Félidőben a kormány – Oktatási kapcsolattartás a külhoni magyarsággal
A magyar költségvetés nehéz helyzete ellenére az oktatási ágazat jelentősen tudta növelni a külhoni magyaroknak szánt támogatásokat az elmúlt két évben - írta az oktatási államtitkárság a kormány megalakulásának közelgő második évfordulója alkalmából az MTI-hez eljuttatott összegzésében.
A tájékoztató szerint az államtitkárságnak a külhoni magyarokat érintő 2012-es támogatási kerete a fejezeti kezelésű előirányzatokon összességében 965,1 millió forint, szemben a 2010-es 632,5 millió forinttal.
A magyarországi felsőoktatási intézmények kihelyezett képzéseinek többlettámogatásával és a külhoni hallgatóknak adományozott miniszteri és egyéb ösztöndíjakkal együtt ez az összeg meghaladja a 1,1 milliárd forintot.
A közlés szerint a tárca külhoni magyarokkal kapcsolatos politikájának lényege a kisebbségben élő magyar értelmiség létszáma megtartásának, illetve növelésének segítése a minisztérium eszközeivel, e közösség szellemi fejlődésének előmozdítása, továbbá a magyar kisebbség magyarságtudatának, magyar anyanyelvének és anyanyelvi kommunikációjának, oktatásának, kultúrájának, identitásának megőrzése. E célok a határon túli magyar közoktatás és felsőoktatás fejlesztésével, a szomszédos államokban élő magyarok elsősorban szülőföldi, illetve magyarországi tanulmányainak támogatásával és a határon túli magyar szervezetekkel való kapcsolattartással, az e tevékenységben hatékonyan részt vevő szervezetek támogatásával valósíthatók meg.
Kiemelték: a tárca az elmúlt két évben több mint száz, a külhoni magyarság által szervezett külföldi programon, konferencián, tárgyaláson és egyeztetésen képviselte a külhoni magyarság érdekeit.
Az erőforrás-minisztérium munkatársai részt vesznek, illetve aktívan közreműködnek valamennyi, a szomszédos országokkal közösen létrehozott kisebbségi vegyes bizottságban, a Magyar Állandó Értekezletben és annak szakbizottságaiban, a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottságban, továbbá a Szülőföld Alap jogutódjának, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a döntéselőkészítő kollégiumában is.
Az államtitkárság összegzésében kitért arra, hogy a nemzeti összetartozás napjáról országgyűlési határozat rendelkezik, ebben azt a feladatot adták a kormánynak, hogy készítse elő egy új iskolai emléknap bevezetését már a jelenleg folyó tanévben. Az emléknap a trianoni döntésről való megemlékezésen kívül a Kárpát-medencei magyar testvériskolai és diákközösségi kapcsolatok elmélyítését is szolgálja.
A kormány ezzel kapcsolatos, Határtalanul! programjának lényege, hogy valamennyi, a közoktatásban tanuló magyar fiatal legalább egyszer a magyar állam támogatásával eljusson a szomszédos országok magyarlakta területeire, és cserekapcsolatok keretében minél több külhoni magyar diák juthasson el Magyarországra. Az idén e célra 500 millió forint áll rendelkezésre és csaknem 15 ezer középiskolás vehet részt külhoni tanulmányi kirándulásokon. MTI

Új kiegyezés, új belső szabályok
Ha eddig szűkmarkú volt, ezentúl kimondottan zsugori lesz a román nemzetiségpolitika, a magyar kisebbségre nézve semmi jóval nem kecsegtetnek a mai kilátások. Kimondottan aggasztó a választási törvény tervezett módosítása.
Az egyfordulós, tiszta egyéni választókerületes rendszer bevezetése – Angliában és Franciaor­szágban működik két változata – Ceauşescu álmát is megvalósítja, miközben várhatóan a népszerűségi hullámot épp meglovagoló, kormányra jutott pártszövetséget négy évre mintegy bebetonozza a hatalomba. A magyarokat ugyanis úgyszólván le fogja radírozni a politikai térképről azokban a megyékben és településeken, ahol nem képeznek többséget, vagy nem tesznek ki számottevőbb arányt.
Ha a parlamentben csupán néhány magyar honatya lézeng majd ennek folytán, a magyar érdekképviselet mindenképp elveszíti azt a súlyát, amivel az eddigi másfél évtizedben nemegyszer komolyan veendő tényezője volt a parlamenti aritmetikának. (Ámbátor arról, hogy ezt sikerült-e kiaknáznia stratégiai érdekeink javára, lehetne vitatkozni.)
Nos, e valószínűleg beszűkülő mozgástér egyfajta befelé fordulást idézhet elő magyar közéleti berkekben, és ha meggondoljuk, még jól is járhatunk, ha ennek folytán belső vitáink rendezését vállalja fel a három párt és a még több érdekcsoportosulás. A küszöbön álló választások remélhetőleg tisztázzák az erőviszonyokat, felmérhetjük, ki mekkora politikai súlyt képvisel, és a mai hegemón, sőt, monopolisztikus szervezet, az RMDSZ dolga lesz belátni, amit eddig juszt se tett meg, hogy meg kell osztania szerepkörét és befolyását a másik két alakulattal. A befelé fordulás és belső kiegyezés közös fórum, erdélyi magyar képviseleti és irányítói-végrehajtói struktúrák életre hívását követeli majd meg. Ha nem akarjuk, hogy játékszerei legyünk a többségi hatalom szeszélyének, eme egyeztető fórumoknak hatékonyan kell majd működniük, és akcióegységet kell eredményezniük adott kérdésekben.
Hogy egyetlen példát mondjak: az örökös óbégatás, az egységbontás vádjának kölcsönös hangoztatása helyett új viselkedési szabályokat követhet majd politikai életünk. Az országos és helyhatósági választások előtt nekünk külön előválasztásokat kell tartanunk, és aki azokat megnyeri, azt a másik két párt szavazóinak kutya kötelességük lesz támogatni a tulajdonképpeni mandátumosztó voksoláson.
Hogy túlontúl előre találtam szaladni az időben, amikor a soron lévő felvonás az egymás elleni harc kibontakozásáról, az egymásra fenekedésről szól? Meglehet, de aki nem akar nagyot bukni, annak tanácsos a következő lépés utáni időkre is gondolnia.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
BÍRÓSÁG ELŐTT NAGY ZSOLT ÉS KEREKES GÁBOR. A kormányfőtitkárság jóváhagyását kérte a legfelsőbb bíróság ahhoz, hogy a többek között Codruţ Şereş egykori gazdasági miniszter, valamint Nagy Zsolt korábbi távközlési miniszter ellen 2009-ben indított korrupciós perben kihallgathassa Vasile Blaga, Bogdan Olteanu, Adriean Videanu exminisztereket, illetve Markó Béla egykori kormányfőhelyettest.
A Tăriceanu-kormány minisztereinek arról kellett volna nyilatkozniuk a bíróság előtt, hogy mi hangzott el egy 2005-ben tartott titkos kormányülésen, amelyen energetikai társaságok privatizációjáról, valamint a Petrom olajtársaság részvényeinek eladásáról volt szó. Az ügyben a következő tárgyalást akkor tartják, ha a kormányfőtitkárság hozzájárul a kormányülés titkos jegyzőkönyvének feloldásához. Az ügyészek szerint a hét vádlott 2006 májusától kezdődően másfél évig egy nemzetközi bűnszövetkezetet hozott létre, illetve társultak ahhoz, hogy haszonszerzés céljából súlyos bűncselekményeket kövessenek el. Codruţ Şereşt árulással is vádolják, amelyet az ügyészek szerint államtitkok átadásával követett el. Vádlott Kerekes Gábor, az RMDSZ volt ügyvezető alelnöke is. A két volt tárcavezetőt a dél-munténiai áramszolgáltató privatizációjához, a Petrom-részvények nyolc százalékának értékesítéséhez, valamint a bukaresti Ro­maero Rt. és a craiovai Avioane Rt. átszervezéséhez kapcsolódó bűncselekményekkel vádolják. Az üggyel kapcsolatban Nagy Zsolt korábban azt nyilatkozta: koholmánynak tartja az ellene felhozott vádakat. A miniszter mellett az RMDSZ is kiállt, politikai indíttatásúnak nevezte a vádat. (Krónika) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lezajlott az első magyar tüntetés a MOGYE ügyében
Egyszemélyes tüntetést tartott kedden délután Csíkszeredában Csibi Barna amiatt, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen minden eszközzel akadályozzák a magyar kar létrejöttét. Csibi 17 órakor állt ki hirdetőtábláival a Majláth Gusztáv Károly térre, amelyeken ilyenek voltak olvashatók: „Apartheid", „MOGYE, hol a magyar tagozat?", „Azért nem kell a magyar orvos, mert azt akarják, dögöljünk meg." A táblákon a feliratok rovásírással is láthatók voltak. A fiatalember 18 órakor összeszedte a tábláit, és békésen elbandukolt.
Csibi Barna engedélyt kért a tiltakozásra, és az akció megtartását Ráduly Róbert Kálmán polgármester jóváhagyta. A tüntetésre egy kisebb csendőralakulat is kivonult, de csupán annyit tettek, hogy tüzetesen megvizsgálták a hirdetőtáblákat, amelyeket ott helyben vissza is adtak Csibi Barnának.
Kovács Csaba P. Erdély.ma

Nemzeti önkép és szomszédság
Bihar megye- Május 14-19. között Félixfürdőn zajlanak az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Napjai. A hivatalos megnyitót hétfő délután tartották az egyik szálló konferenciatermében.
Hétfő délelőtt elnökségi ülés zajlott, a hivatalos nyitóünnepséget azonban délután tartották a Termál Szálloda konferenciatermében. A megjelenteket Veres Kovács Attila, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Körének társelnöke köszöntötte háznagyi minőségében, majd Varga Pál evangélikus lelkész, az EPMSZ elnöke ismertette a bő 40 évvel ezelőtt kezdődött értelmiségi mozgalom rövid történetét, célkitűzéseit és feladatait. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke rövid áhítatában örömének adott hangot, amiért éppen most és az adott helyen kerül sor a Nemzeti önkép és szomszédság elnevezésű tanácskozásra, mivel szerinte ránk fér, hogy újból megérezzük azt, Isten kiknek lát minket, mint magyarokat, és mint a másokkal közösségben élő nemzetet, akikkel együtt akarunk gondolkodni arról, hogy milyen megvalósítható jövőképet képzelünk el magunknak boldogságunk reményében.
Biró Rozália váradi alpolgármester arra hívta fel a figyelmet: nehéz időket élünk, amikor újra és újra meg kell küzdjünk a korábban már kivívott jogainkért is, azonban rajtunk múlik, hogy elszántsággal és akarattal át tudunk-e lépni az akadályokon. Demény Péter kolozsvári író, szerkesztő azt boncolgatta: mi a beszélgetés, majd értelmezett néhány anekdotát és megfogalmazott egy „kiáltványt a rövidnadrágos attitüdért”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro.

Nemzetpolitikai államtitkárság: aláírták a moldvai magyar oktatási programról szóló megállapodást
Aláírták a moldvai magyar oktatási programról szóló megállapodást. A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) vezetői közötti szerződés értelmében a program javára érkező keresztszülői támogatásokat befogadja és továbbítja az RMPSZ a moldvai magyar gyermekek és tanáraik részére - közölte a nemzetpolitikai államtitkárság kedden az MTI-vel.
Az aláírás előtt még hétvégén újabb egyeztetést tartottak, amelyen a kormány részéről Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. illetékes képviselői, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Burus-Siklódi Botond, a moldvai magyar oktatási program megbízott koordinátora, Márton Attila, A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány alapítójaként Petrás Róbert, valamint a Teleki László Alapítvány igazgatója, Diószegi László vett részt.
A közlemény szerint a résztvevők értékelték annak az elmúlt három hónapnak a tapasztalatait, amióta az RMPSZ működteti az oktatási programot. A felek megállapították, hogy a moldvai magyar oktatási program színvonala javult, hiszen megjelent a rendszerben a szakfelügyelet, azaz a minőségbiztosítás, a technikai nehézségeket pedig az eltelt idő alatt sikerült minimalizálni.
Azt is örvendetes változásnak tartották, hogy a tanárok minden hónapban időben megkapják járandóságukat, ráadásul a pénzeszközök felhasználása is sokkal hatékonyabb a korábbi évekhez hasonlítva.
Moldvában gördülékenyen folytatódik a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatása - olvasható a kommünikében. A közlemény felidézi, hogy április 28-án minden, a moldvai magyar oktatásban részt vevő pedagógussal meghosszabbították munkaszerződését, amely immár határozatlan időre szól. A felek megállapították, hogy a támogatók, így a magyar kormány és a keresztszülők szempontjából az RMPSZ közreműködése az egyre magasabb színvonalon történő oktatást, továbbá a rendelkezésre álló pénzeszközök hatékony és átlátható felhasználásának garanciáját jelenti. MTI

Végre elköltözhet a püspöki palotából a Körösvidéki Múzeum
Kikerülhet a patthelyzetből a nagyváradi Körösvidéki Múzeum új székhelyének ügye, miután a tisztségéből leváltott megyei önkormányzati elnök, Radu Ţîrle helyett utódja, Dumitru Voloşeniuc tárgyalt a kivitelezőkkel. A múzeumnak évek óta ki kellene költöznie a római katolikus püspökség által 2002-ben visszakapott püspöki palotából, ám egyelőre nincs hová, mivel az új székhelyül választott ingatlan helyreállítása leállt.
Mint arról beszámoltunk, az egykori királyi hadapródiskola épületét még évekkel ezelőtt jelölték ki a székhelyét vesztett múzeum új otthonául. Az évek óta kihasználatlanul álló, méretes palota felújítási munkálatai el is kezdődtek, ám a tetőjavítást végző cég igen rossz minőségű munkát végzett, ami miatt Radu Ţîrle, a tulajdonos Bihar Megyei Tanács korábbi elnöke arra szólította fel a vállalkozót, javítsa ki a hibákat. Mivel erről nem sikerült megegyezni, az épület többi részét helyreállító Selina cég pedig addig nem volt hajlandó folytatni a munkát, amíg a tető nem biztonságos, vagy amíg a megyei önkormányzat nem veszi át hivatalosan az addig elvégzett munkát, a felújítás több mint egy éve áll.
Dumitru Voloşeniuc kinevezett tanácselnök tegnap arról számolt be, hogy múlt héten sikerült megegyezést kialkudni a tetőt javító Ciac és a Selina között, ráadásul a tetőburkolatot gyártó Tondach cég ingyen bocsátja rendelkezésre a szükséges 242 ezer tetőcserepet, és a megyei önkormányzatnak nem kerül egy fillérébe sem a rosszul elvégzett munka kijavítása. Az ideiglenes elnök becslése szerint 9-10 napon belül meg is kezdődhet a javítás.
A Körösvidéki Múzeum végleges kiköltözése annál sürgősebb, hiszen a barokk palotát visszakapó római katolikus püspökség idén 6000-ről mintegy 15 ezer euróra emelte a palota részleges használatáért járó bérleti díjat – a múzeum műtárgyai ugyanis évek óta ott állnak bedobozolva, a palota mintegy 70 százalékát elfoglalva. A Körösvidéki Múzeum egyébként ezen a héten tartja nyílt napjait, amelyek keretében tegnap színes pannókon mutatták be, hogyan fog kinézni a múzeum új székhelye, ha végre lakhatóvá válik.
Visszaperelnék a pénzügyi palotát A napokban a Bihar Megyei Tanács is megkapta azt a hivatalos értesítést, amelynek értelmében a nagyváradi pénzügyi palotát visszaszolgáltatták az irgalmasrendnek. A döntésről már korábban lehetett tudni, és Radu Ţîrle előző tanácselnök még április elején felvetette, hogy az önkormányzat peres úton próbálja majd magának megszerezni a restituált épületet.
Dumitru Voloşeniuc kinevezett tanácselnök tegnapi sajtótájékoztatóján bejelentette: elindítják a jogi procedúrát, amelynek eredményeképpen a megyei önkormányzat tulajdonába vennék az épületet. Az elnök azt mondja, az önkormányzat birtokában lévő dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy az épület állami tulajdon – a római katolikus püspökség természetesen ennek épp az ellenkezőjét állítja. A megyei önkormányzat úgy tervezi, az igen leromlott állapotban lévő, 1900-ban épült műemlék épületbe saját apparátusát költözteti, ha megnyeri a pert.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

"A lendületet nem fogjuk elveszíteni…"
Tanév végi beszélgetés Balási András rektorhelyettessel
Elkezdődtek a hagyományos, hétvégi felvételi felkészítők a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, jelezvén: közeledik a beiratkozás, majd a felvételi időszaka. A július végén, 23-a és 26-a között esedékes felvételi vizsgákkal, illetve az egyetem háza táján történt változásokkal kapcsolatosan Balási András, nemrég választott prorektorral beszélgettünk.
– Valóban elkezdődtek a felkészítők, ezekre hétvégenként kerül sor az egyetem Köteles utcai székhelyén. Színművészet, audiovizuális kommunikáció-multimédia, látványtervező, teatrológia és zenetanári szakokra felvételizőknek tartunk felkészítő órákat, amelyek tudomásom szerint egyedül a mi egyetemünkön ingyenesek. Minden érdeklődőt várunk, azokat is, akik nem döntötték még el, hogy hova szeretnének felvételizni, de kíváncsiak az egyetemen zajló oktatásra. Ami az alapképzést illeti, a magyar művészeti karon a fentiek mellett rendező szakon hirdettünk helyeket, mesterképzésünkön ez évben színművészet, drámaírás, teatrológia-művelődésszervezés (impresszárió) szakokra lehet felvételizni. Mind az alapképzés, mind a magiszteri esetében előreláthatólag hét állami és öt költségtérítéses helyet biztosíthatunk (a doktorképzés esetében négyet), de ezek a beiskolázási keretszámok csak az oktatási minisztérium jóváhagyása esetén lesznek érvényesek: e jóváhagyást mi is várjuk. A doktorképző iskola tanulmányi ideje három év, színházművészettel kapcsolatos szakirányban. A felvételivel kapcsolatos összes információ megtalálható a www.szini.ro című honlapunkon, minden kérdésre válaszolunk. A felvételizőknek pedig jelképes összegért szállást tudunk biztosítani a vizsga idejére, július 23-a és 26-a között. A beiratkozási időszak július 16-tól 21-ig tart.
– Az elmúlt időszakban változott az egyetem vezetősége, az ügy nagy sajtóvisszhangot kapott. Hogyan látod a jövőt, milyen út áll az új testület előtt?
– Az új tanügyi törvény miatt tavaly februárban nagyon sok minden igen hirtelen megváltozott. Ez megviselte az intézetet. Átmeneti időszak következett, majd az ideiglenesség állapota, amelyben Sorin Crisant kérték fel ideiglenes intézményvezetőnek, engem pedig a magyar művészeti kar tanárai jelöltek a prorektori tisztségre. Az új tanügyi törvény hosszú és bonyolult folyamatot eredményezett, körülbelül négy hónapon keresztül zajlottak a választások különböző, egyetemen belüli tisztségekre. Hiszen van román és magyar művészeti karunk, saját dékánokkal, és ott a rektorhelyettesi tisztség, valamint a rektori funkció. A második félévet nagy munka előzte meg, ennek eredménye a hagyományok folytatása (például a nyitott kapuk rendezvénysorozat megszervezése), a fesztiválszereplések sorozata valamint a két új előadás: a Zűrzavaros éjszaka és az Animus és Anima. E hét szombatjának délelőttjén kerül sor a ballagásra, este pedig ünnepi előadásként játsszuk a Parasztoperát. Nagyon jó 2012-2013-as évadot tervezünk, sok pályázatot adtunk le, a színpadot meg szeretnénk nyitni a koreográfia számára, jelenleg is képzőművészeti, illetve fotókiállítás látható az előcsarnokban. Igyekszünk, hogy továbbra is a sokszínűség jellemezzen minket, a lendületet pedig a szigorú akadémiai keretek között sem fogjuk elveszíteni.
K. Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

Hazahozzák” Végh Sándort szülővárosába
Centenáriumi ünnepség a világhírű hegedűművész emlékére
Születésének századik évfordulóján, május 17-én ünnepi hangversennyel és szoboravatással tisztelegnek Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész, karmester és tanár munkássága előtt a Kolozsvári Magyar Operában. A budapesti székhelyű Végh Sándor Kamarazene Központ által idén januárban meghirdetett szoborpályázat nyertes alkotását, Makkai István marosvásárhelyi szobrász munkáját csütörtökön este fél 7-kor leplezik le az intézmény emeleti előcsarnokában, majd az opera zenekarának műsora keretében Mozart-, Bartók-, Schubert- és Szabó Csaba-művei hangzanak el, vezényel Jankó Zsolt, szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész.
A zenei szakma és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) összefogásának eredményeként tavaly februárban alakult meg Budapesten a Végh Sándor Kamarazene Központ, amelynek célkitűzése a magyar kamarazene-kultúra felélesztése és ápolása, amely a 20. században kamarazenészek és együttesek kiemelkedő sorát adta az európai zenei életnek, magyarázta a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában tegnap délben tartott sajtótájékoztatón Gyenge Enikő zenetörténész, a Végh projekt koordinátora. Példaként a Budapest Vonósnégyest, a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyest, a Léner-kvartettet, a Magyar Vonósnégyest, a Végh Kvartettet és a Roth Kvartettet említette, hangsúlyozva: az ő jelenlétük révén a vonósnégyes, és tágabb értelemben véve a kamarazene bekerült a pódiumműfajok közé, a koncerttermekben is sztárokként üdvözölték ezeket az együtteseket. A magyar kamarazene- és vonósnégyes-hagyomány legismertebb nemzetközi letéteményese Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész és tanár volt, akire munkásságának népszerűsítésével emlékeznek születésének századik évfordulóján. A hangversenyek és nemzetközi vonósnégyes versenyek mellett, amelyeket ebben az időszakban bonyolítanak le, a mostani kolozsvári ünnepség is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy Végh Sándort újra „hazahozzák” szülővárosába.
A Kolozsvári Magyar Operában csütörtökön este zajló esemény első mozzanataként leleplezik Makkai István marosvásárhelyi szobrász Végh Sándor-mellszobrát, amelynek elkészítésére idén januárban írt ki pályázatot a Végh Sándor Kamarazene Központ. Gyenge Enikő kiemelte: a felhívásra negyven képzőművész jelentkezett – köztük a kolozsvári Lőrincz Lehel, Kolozsi Tibor és Starmüller Géza is –, a beérkezett pályamunkák közül pedig öttagú zsűri választotta ki a legjobbat. A Végh projekt koordinátora utalt arra is, hogy nem volt könnyű dolguk, hiszen számos remek alkotás közül kellett egyet megnevezniük. A sajtótájékoztatón jelenlévő nyertes, Makkai István elárulta: a Szárhegyi Alkotótábor művészeti csereprogramja keretében a Budapest Galéria vendége volt idén februárban, már ott hozzálátott a mellszobor elkészítéséhez.
A szoborpályázat terveiből különleges fotóalbumot jelentettek meg Végh Sándor 28 arca címmel, amely az aradi Concord Media Jelen gondozásában látott napvilágot, ezt a csütörtöki ünnepség résztvevői is fellapozhatják. Az érdeklődők megvásárolhatják továbbá Löwenberg Dániel Végh Sándor emlékére című monográfiáját, valamint a Végh Sándor Magyarországon címmel kiadott, a mester koncertfelvételeit tartalmazó CD-ket is, részletezte Gyenge Enikő.
Szép Gyula operaigazgató ezután Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár üzenetét olvasta fel. Elhangzott: „Végh Sándor szellemi hagyatékának be kell épülnie minden magyar kultúrember tudatába, művészetről való ismeretei fundamentumába. Elfogadhatatlan, hogy Erdélyben, Kolozsváron a magyar gyerekek úgy nőjenek fel, hogy ne tudják: városukban nemcsak Mátyás király és Bolyai János született, hanem Végh Sándor, a hegedűművészet állócsillaga is”.
Az ünnepi hangversenyről szólva Jankó Zsolt karmester elmondta: igyekeztek úgy összeállítani a programot, hogy a Végh Sándor által különösen kedvelt zeneszerzők műveit játsszák. Eszerint az opera zenekara Mozart Figaro házasságának nyitányát, Bartók hegedűre és zenekarra írt 1. rapszódiáját, valamint Schubert 5., B-dúr szimfóniáját adják elő, továbbá Szabó Csaba Kis erdélyi szvitjét, amelyet szerzője a művésznek ajánlott. Szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész, aki 1993 nyarán megkapta a Végh család által fiatal erdélyi muzsikusok számára létrehozott Végh Sándor Díjat, s az év őszén, amikor egy külföldi ösztöndíj révén a prágai Mozart Akadémián tanulhatott, a hegedűművésszel is volt alkalma találkozni. – Ami a zenekari kurzusait illeti, nem csak együttesként dolgozott velünk, hanem külön-külön mindenkire odafigyelt, hogy a zenekar jobban szóljon – idézte fel Végh Sándorhoz fűződő élményeit Béres Melinda. Hozzátette: a művész számára különösen fontos szerepet játszott a kamarazenélés a zenekaron belül. – Emlékszem, a próbákon és a koncerten is ülve, és a lehető legkevesebbet vezényelt. Arra ösztönzött bennünket, hogy a zenekarban is egymást hallgassuk, s csak olyankor lépett közbe, amikor azt feltétlenül szükségesnek érezte – magyarázta a hegedűművész, aki a hangszeres kurzusokon is sok mindent elsajátított Végh Sándortól, s még egy vonót is kapott tőle ajándékba. – Úgy emlékszem rá, mint egy nagyon kedves öregúrra, akitől rengeteget lehetett tanulni, és aki ugyanakkor nagyon egyenesen, köntörfalazás nélkül megmondta a véleményét. Művészien beszélt, a metaforáira pedig, amelyekkel magyarázott, mostanában is hivatkozom a hegedűórákon – összegezte Béres Melinda.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

A megemlékezés kultúrája Kolozsvárott
Nemzetközi projekt zajlik Kolozsváron Cluj-Napoca between 1939–1960. Diversity of Remembrances (Kolozsvár 1939–1960 között. A megemlékezés diverzitása) címmel.
A 2012 február–novembere közötti időszakra tervezett projektet az EVZ alapítvány Geschichtswerkstatt Europa programjának támogatása révén sikerült megvalósítani, a német Remembrance, Responsibility and Future alapítvány finanszírozásával. A kolozsvári projektet – 27 másik nyertes pályázattal együtt – 93 (európai illetve ázsiai országokból benyújtott) pályázatból választották ki.
A kolozsvári projekt során fiatal európai kutatókból álló csoport fog átfogó kutatást végezni a legjelentősebb történelmi eseményekre fókuszálva olyan főbb etnikai csoportok emlékhelyeit illetően, amelyek Kolozsvárott éltek az 1939–1960 közötti periódusban. A projekt főbb tevékenységi körébe sorolható a létező memorialisztikus források tanulmányozása, a releváns könyvészet kutatása és interjúk készítése olyan személyekkel, akik Kolozsvárott laktak az adott időszakban.
A projekt célja, hogy a kutatás eredményeit egy háromnyelvű (román, magyar, angol) kiadványba összefoglalva mutassák be a közreműködők jelenlétében.
Szabadság (Kolozsvár)

A legnagyobb veszély
Jól tette-e az RMDSZ, hogy utolsó csatlósként kitartott amellett a Demokrata Liberális Párt mellett, amelyet saját tagjai is elárultak?
Talán nem tette jól!
Mert mit ér a tisztesség ott, ahol egy poltikai szövetség (USL) ellenzékben még pocskondiázza a kormánykoalíció – valóban árulókból toborozott – egyik tagját (a Szövetség Románia Fejlődéséért nevű pártot), és azt harsogja, szóba sem áll a gazemberekkel, majd másnap, a kormányzás megszerzése érdekében írásos egyezményt ír alá?
Bizonyára semmit!
Hamarosan, alig több mint fél év alatt mindenképpen kiderül.
A baljós árnyak azonban máris rávetülnek az erdélyi magyarságra.
A székely megyék élére román kormánymegbízott került. A szórványmegyék elveszítették a magyar alprefektusokat. Hamarosan elkezdődik a megyei intézményekben a politikai tisztogatás. (Ugyanúgy, ahogyan a Boc-kormány is tisztogatott hatalomra jutásakor.) A Ponta-kormány visszavonta az Ungureanu-kormány fellebezését a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyében. A kisebbségi törvényt a legnagyobb etnikai közösség, a magyar akaratának, autonómiaigényének a figyelembe vétele nélkül fogadhatja el a törvényhozás. A kormányprogram meg sem említi a kisebbségeket. A kisebbségi kérdés meg van oldva – igyekszik elhitetni az USL társelnöke, a (csak nevében) liberális Crin Antonescu, felidézve a Kondukátor, Nicolae Ceaușescu magyar kérdéssel kapcsolatos álláspontját.
A legnagyobb veszélyt azonban mégsem ezek jelentik!
Hanem az egyfordulós, egyéni választókerületes többségi választási rendszer bevezetése, amelyet megszavazott a szenátus. S ez nem csupán az erdélyi, főleg a szórványban élő magyaroknak lesz
kimondhatatlanul rossz, hanem a vézna romániai demokráciát is megroppanthatja.
Az arányos választási rendszer megszüntetésével csökken a romániai magyarság parlamenti képviselete. Sőt, a módosított választási rendszer alapján a szavazatok 45 százalékát begyűjtő párt a mandátumoknak akár a 80 százalékát is megszerezheti, és ezzel teljhatalomra tehet szert. És az is megtörténhet, hogy valamely párt megszerzi az országosan leadott szavazatok negyedét, de egyetlen egyéni választókerületben sem végez első helyen a jelöltje, így nem kerül be a parlamentbe.
Victor Ponta miniszterelnök, szociáldemokrata pártelnök a parlamenti vitában azzal érvelt a jogszabály módosítása mellett, hogy az új voksolási rendszer megakadályozhatja a szélsőséges pártok parlamentbe való jutását, ami – mint mondta – egész Európában komoly veszélyt jelent. Valóban azt, de a szélsőség térnyerését éppen a képviseleti demokrácia elveinek a felrúgása segíti elő. Nincs nagyobb veszély egy sokszínű, mélyen rétegzett társadalomban, mint a politikai érdekképviselet megtagadása jelentős tagszámú csoportok számára.
És az új kormány most ezt próbálja meg keresztülvinni. Nagy eséllyel.
Talán csorbítja ezt az esélyt az, hogy nem csak mi, magyarok, hanem a Pro Democraţia Egyesület vezetői is úgy vélik, hogy a tiszta többségi választási rendszer veszélyt jelent a hazai politikai élet demokratikus alakulására. A Pro Democraţia szerint elfogadhatatlan a tiszta többségi rendszer bevezetése, mert olyan kétpólusú politikai váltógazdaságot honosít meg, mely az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is megreformálás előtt áll, éppen hátrányai miatt.
Nem tetszik a rendszer a Kovászna megyei románoknak sem. Dan Manolăchescu, a Demokrata Liberális Párt Kovászna megyei szervezetének elnöke szerint, ha bevezetik, akkor a Kovászna megyei románságnak nem lesz parlamenti képviselete. A tervezet tehát egyértelműen kisebbségellenes. Egyre inkább az az érzésem, hogy annak is szánták, azért is promoválják oly nagy hévvel és sietséggel.
A demokráciát óvó szervezetek, egyesületek, értelmiségiek észérvekkel próbálják meg jobb belátásra bírni a Ponta-kormányt és a bal-jobb koalíciót. Félő azonban, hogy a hatalomhoz jutott pártvezetők mohósága felülír minden racionális megfontolást. Kétharmados többségre és teljhatalomra áhítoznak. Amelynek hatásáról már van némi fogalmunk és még több sejtésünk.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyarul sokba kerül?
A nemzeti kisebbségek nyelvén is megszervezhető a felnőttek szakmai képzése Romániában – a vonatkozó kormányhatározatot módosító törvény márciusban jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A munkaerő-foglalkoztatási hivatal által szervezett szakmai tanfolyamok román nyelven zajlanak, anyanyelven történő képzésre eddig nem érkezett igény, az új lehetőségről pedig vélhetően nem értesültek az érdekeltek.
Az anyanyelven történő oktatás igényét írásban kell jelezni a szolgáltatóknál. A magyar nyelvű képzés csak abban az esetben valósulhat meg, ha a nyilvántartott szolgáltatók erre külön engedélyért folyamodnak – az oktatási programra megfelelő szakembert kell találni, a tananyagot le kell fordítani.
A Magyarországról átvett tananyag nem használható, mert ott a felnőttképzésnek más a struktúrája – nyilatkozta érdeklődésünkre Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal vezetője, aki úgy véli: a szolgáltatók csak abban az esetben élnek majd a törvény biztosította lehetőséggel, ha lesz érdeklődő az anyanyelvű tanfolyamok iránt. Ezek en­gedélyeztetése ugyanis meglehetősen költséges folyamat, s ha a román mellett például magyarul is lebonyolítana egy-egy képzést a szolgáltató, az kétszer nagyobb kiadást jelent számára. "Az engedélyeztetésnek a mesterségre kellene vonatkoznia, nem pedig arra, hogy milyen nyelven zajlik a képzés" – fogalmazott a szakember. Kelemen Tibor ugyanakkor elmondta: az új módosítás kezdeményezői sem hívták fel kellőképpen a szakhivatalok figyelmét az új lehetőségre.
A Háromszéken hagyományosnak számító foglalkozási ágazatokban ese­tenként hiányos a felnőttek szakmai képzésének palettája: ilyen a fafaragás vagy az idegenfogalom is. A munkaügyi igazgató által említett másik példa, hogy a mikóújfalusi kőfaragó tanfolyamot egy ploieşti-i szakcég bevonásával szervezték meg (sem Háromszéken, sem a környező megyékben nem találtak ebben a szakmában képzőt), bár valószínű, hogy nagy lett volna az igény a magyar nyelvűre. Az elméleti oktatásért és a gyakorlati képzésért ugyan magyar szakemberek feleltek, a tanfolyam hivatalos nyelve azonban román volt, így a vizsgáztatás is ezen a nyelven történt.
Gondot jelent az is, hogy a képzéseket megelőző különböző tesztek is román nyelvűek, sok jelentkezőnek fejtörést okoz a szakkifejezések értelmezése (pél­dául a pszichológiai teszteknél), így elő­fordulhat, hogy esetenként a jelent­kezőről alkotott kép sem tükrözi a valóságot – vázolta Kelemen Tibor.
Demeter Virág Katalin. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A mozgalom erkölcsi felelőse (LAM-történet)
Kató Béla kuratóriumi elnök vallomása
Bárhonnan kezdjük legombolyítani a LAM-história fonalát, bárki meséli el a történtek rá eső részét, a szálak minden irányból és minden esetben egy központi személyiséghez, Kató Béla mai és akkori kuratóriumi elnökhöz vezetnek.
A munkatársai által ötletgazdának minősített úttörő, az Erdélyi Református Egyházkerület mai püspökhelyettese ezek szerint különös ihlető erővel bírt már egyszerű illyefalvi lelkész korában is, s e képessége még nagyobb személyes invenciójában gyökerezik. Tucatnyi olyan kezdeményezés fűződik ugyanis nevéhez, amely számára nagy hazai és nemzetközi elismerést hozott, s mely sajátos erkölcsiséggel feltöltött modernizációs vállalkozásainak vonzáskörébe ezreket vont be a Székelyföldön és azon kívül. Alábbi vallomásos szavaira érdemes fokozottabban odafigyelni, mert távlatos próbálkozásai ma több ágon is sikeres mozgalmak formájában futnak tovább az időben.
Mindennel el kell számolni
– Imponáló az ön által elindított programok száma, a puszta felsorolás is ámulatot kelt: imaterem – csűr átépítéséből – még a diktatúra utolsó évében, majd a középkori vár felújítása, az új konferencia-központ és szálloda, a gyermekfalu, a LAM, a falusi pékség, építővállalat stb., utóbb a Diakónia Alapítvány... és a sor korántsem teljes. Ma ön egyházának püspökhelyettese és a Sapientia Alapítvány kuratóriumának is elnöke, elkobzott egyetem helyett saját önálló felsőoktatási intézményt épít, ezúttal az egész erdélyi magyarságnak...
– A kérdés ugye az, hogyan is lehetett ennyi mindent csinálni és folyamatosan újakat kezdeni. Hogyan illeszkedik bele ebbe a LAM Alapítvány? Nos, több oka van, hogy létrejött. Az első: minket, református lelkészeket úgy neveltek, hogy nekünk a teljes emberrel kell foglalkoznunk, nem csak a lelkével. A másik pedig, ami engem determinált, az, hogy én Barátoson születtem, és Illyefalván lettem lelkész.
– Földműves családból?
– Oldalágon volt értelmiségi a családban a tipikus székely elosztás szerint, hogy kell egyet küldeni tovább tanulni, a többi pedig maradhat itthon. A nagyapám testvére így lett állomásfőnök, az ő gyerekei közül az egyik Kolozsváron bankigazgató, a másik a Kolozsvár–Brassó vonal főnöke. Édesapám testvére a háborúban meghalt, ő fogságba esett, s egyedül maradván, amikor hazajött, itthon kellett boldogulnia. Hogy földműves családban nőttem fel, önmagában még nem meghatározó arra nézve, hogy énbelőlem mi lett, és miként cselekedtem, de az viszont igen, hogy édesapám négy év és nyolc hónapot orosz fogságban töltött. Ott ő komoly "egyetemi" képzésben részesült... Én hazatérte után, 1954-ben születtem. Nos, ő ott a fogságban éli meg, mit is jelent a kommunizmus. Olyan elkobzott, kisajátított templomokban lapátolt búzát, ahova bejött a női nacsalnyik, ostorral vert végig a szentképeken, és köpött egy nagyot. Megdöb­bentő volt a székely fiúnak. Északon, Arhangelszkben történt, a Dvina folyó torkolatánál. Fél idejét ott töltötte, a többit pedig a donbászi szénbányákban. Nos, mint minden ilyen megmenekült embernek, az élete tele volt csodákkal. A lényeg az: hazajött, és mindent tudott már arról, ami következni fog. És akkor ő ezért felvállalta a barátosi egyházközség gondnokságát! Fiatal emberként ő lett az egyházi gondnok. Ez mélyen meghatározta az én életpályámat, mert olyan tartós, mélyhitű embert keveset ismertem, mint amilyen ő volt. Nem az a kegyeskedő, áhítatoskodó típus volt, akiből szintén van az egyházban, hanem egy józan, reális gondolkodású ember, de akinél folyamatosan lehetett érezni, hogy el kell számolni mindennel. Tehát olyan kapcsolat Isten és ember között, amit mi normálisnak találunk. Erre lenne szükség igazából, s erre illik rá, hogy valakinek van hite, s hinni lehet!
Szabó Dezső ­nyomdokában
– Most a LAM-ra térve, nem az a fő motívum ebben, hogy én földműves családból származom, ez második helyre kerülhet. Hiszen édesapám a rendszerváltás előtt két évvel meghalt. De én tudtam, mit jelentett az ő életében a várakozás és a hit, hogy ennek egyszer véget kell érnie. Annyira, hogy amikor a kollektivizálás megkezdődött a hatvanas évek elején, kivitt engem a mezőre, a földjeink koordinátáit megjelölte, egy-egy cserefacöveket vert le mind a négy sarkukon fél méter mélyen.
– Amikor senki sem hitt benne?
– Ő tudta, hogy ennek vége lesz egyszer. Ebből adódott, hogy a földosztáskor, 1991-ben e cövekek sokaknak segítettek, mert azoktól el lehetett indulni. Én ezt a világot nagyon ismertem, és tudtam, mit jelent a székely gazdaembernek a tulajdon. Amiben ő maga fejleszt, dolgozik, elképzeli a jövőjét, és rendezi azt, amije van. És biztos voltam benne, hogy 1990-ben a helyzet valóban megváltozik. Viszont azt is láttam, mennyire tehetetlenek és képzetlenek az emberek. Annyira irányítottak voltak korábban, hogy vágytak valaki vezetésére. Nem tudták, merre kell menni. Akkora zűrzavar volt, annyifelé húzták-nyúzták őket, hogy fontossá vált a világos vezetés és látásmód. Hogy miért kellett ebbe egy református lelkésznek beleállni? Ahogy mondottam, úgy neveltek bennünket, hogy minket minden kell hogy érdekeljen, ami a népünkkel történik. És adott esetben be kell állni, rendkívüli időkben rendkívüli dolgokat kell végrehajtani.
– Annyi rosszat összeírtak arról a protestáns teológiáról, az utókor úgy átvilágította, és annyi hibát talált benne...
– Mégis élt benne ez a szellem. Ma már látjuk a szekusdossziékból, milyen gyarlók voltak egyes tanáraink, de ennek ellenére, amit lehetett, mások mégis átadták. Másik okom, amire utaltam az előbb, az volt, hogy Szabó Dezső bátyja, Jenő Barátoson volt lel­kész, és utána Illyefalvára jött. Őróla min­tázta az író Az elsodort falu hősét. Én még középiskolás koromban az indexen lévő, az akkori lelkésztől titokban ideadott könyvet elolvastam. És ahogy Illyefalvára helyeztek, még egyszer átolvastam. Szabó Dezsővel lehet vitatkozni sok mindenben, de ahogy ő az értelmiség felelősségét megfogalmazta, és ahogy ítéletét megalkotta: el fog veszni a falu, elsodródik, ha az értelmiség nem vállalja a maga szerepét – nos, ebben biztosan igaza van. Ezek azok a komponensek, amik miatt számomra nem volt kérdéses, hogy mivel kell foglalkoznom 1990-ben.
Az adomány első leckéje és a második
– Amikor januárban a nyugati segélyszállítmányok elindultak Románia fele, özönlött be a használt ruha és az élelmiszer.
– Ezek spontán módon az egyházakat keresik.
– Hozzánk is, a korábbi kapcsolatok révén, a községházára bejött két kamion áru. Akkor mindenki felbuzdult, és ebben az emberi bűn és a gyarlóság olyan elemeit fedeztem fel, amitől megrémültem. Ahogy az emberek megnyilvánultak, megdöbbentett, és nagyon korán azt mondtam: ezt nem szabad csinálni. Ezzel tönkre fogják tenni a népünket. Valami olyasmit éreztem, valami olyasmi történt, mint amikor a latin-amerikai indiánok közé bevitték az alkoholt és az üveggyöngyöket. Az embereknek, akik itt mindig serényen dolgoztak, a munkájukból éltek, ha most alamizsnát kezdünk osztani, abból nagy baj lesz. Erre három hónap múlva jöttem rá, amikor befejeztük az osztást, és azt kérdezték: mikor jön a következő? Megéreztem, koldussá fogjuk szegényíteni e népet, ha mindig ezt fogja várni. Annyit sose fognak hozni, hogy neki abból emberi, kellemes életvitele legyen, hanem olyan színvonal alatti életformát alakítanak majd ki, amely mindig a várakozásra épít. Ma már látjuk a válság sújtotta világban, hogy a munkanélküliség következményeként hány helyen csüggenek a segélyen, amíg van, elvagyunk vele, de utána marad a sóvárgás, esetleg a beletörődés, hogy nincs több. Ez volt az a felismerés, amely mindenki mástól megkülönböztetett engem. Kijelentettem: ezt befejeztük!
– Nem volt hajlandó részt venni a további kiosztásban?
– Nem! Azt mondtam: ide többet ne hozzanak segélyt. Ezt úgy általában jelentettem ki. Én a HEKS-szel (a svájci evangélium szerint reformált egyház segélyszervezetével) álltam kapcsolatban. Persze, az egész világot nem tudtam befolyásolni, az alamizsnaosztás tovább folyt, amíg volt, amit kiosztani. De azt mondtam: próbáljunk meg másként segíteni. Neveljük arra az embereket, hogy önmaguk tudják azt előállítani és megteremteni, amiből élni akarnak. Ez nagyon haladó cél volt, és megegyezett a svájci gondolkodásmóddal. Ők sem szerették volna száz évig finanszírozni az itteni életet, hanem abban kívántak segíteni az embereknek, hogy ők magukon tudjanak segíteni.
– Segíts magadon, az Isten is megsegít. A protestáns erkölcstan magja.
– Szerencsés dolog volt, hogy az én gondolatom találkozott az övékkel. Tulaj­donképpen ez a LAM elindításának története. Persze, én 1990-ben még úgy hittem, léteznek erre alakított szervezetek, például a korabeli gazdaköri mozgalom, mely az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének nyomdokaiba kívánt lépni. Kinda Zalán utalt is rá, hogy ezek az emberek hozzám fordultak, de én elküldtem őket ehhez a szervezethez, mert úgy gondoltam, nem az én feladatom ezzel foglalkozni. Kézdi­vásárhelyen volt élénkebb a mozgás. A történetben a fordulópontot az hozta meg, hogy felismertem, látva, milyen formában és hogyan működik a mi életünk, hogy el fogjuk veszíteni ezt az ügyet, mert a korrupció és a hozzá nem értés mindent kisiklat. Meg fogja enni az egészet! Az első, Svájcba küldötteket nem azok szerint a kritériumok szerint válogatták, amit én később felállítottam, hanem belejátszott a kapcsolatrendszer, miegymás. Utólag azt mondom: nekik sem volt kárukra. De akkor láttam, más irányba csúszhat el a dolog, és megijedtem. Később a kirostáltaktól hallottam is olyasmit, lehet, korrupciós kapcsolat is szerepet játszott a válogatásban. Nos, ekkor vettem én vissza, és azt mondtam: tessék ide jönni, ettől a perctől kezdve az élére állok. Megalakult a LAM. Hivatalosan 1992 júniusában, de gyakorlatilag már 1990 közepétől működik a rendszer a segítségnyújtásban és a külföldi tanulmányutak megszervezésében.
Krédó
– Láthatjuk ma is, a korrupciós kérdés óriási probléma az országban. A svájciak is tele voltak kétellyel, mert nekik voltak előtanulmányaik erre vonatkozóan. Én erre próbáltam koncentrálni, és a mai napig úgy érzem, a mozgalomnak tulajdonképpen az erkölcsi felelőse vagyok. Nem vagyok közgazdász, bár sok mindent megtanultam, és van egy kis érzékem hozzá, de igazán szakember a lelkek ismeretében vagyok. Tudatában vagyok annak, nem a rendőröktől, ellenőröktől kell félni, hanem az Úristen előtt kell mindannyiunknak elszámolnunk tetteinkről. Ez a fajta felelősségvállalás a LAM szellemisége, mely mára a munkatársakra is átragadt, és kiválasztásuk is eszerint történik. Itt nem arról szól a történet, hogy azt nézzük: ki mennyit ül az íróasztal mellett. Itt mindenki szabad. A feladatot el kell végezni, de makulátlanul kell elvégezni, mert ha egyetlenegyszer is gyanú merül fel valakivel kapcsolatban, hogy nem a megegyezett rendszer szerint dolgozott, az tudja, örökre elveszít mindent.
– Létezik leépítés?
– Van és volt. Egy-két esetben. Nem is nagy dolgok miatt, de ebben a közösségben dolgozni kitüntetés. Aki ide beáll, annak nem csupán munkahelyi magatartása, de családi életvezetése is számít, és az, ahogyan eljár a világban. Nem mindenütt követelik meg, de itt férj-feleség sem dolgozhat együtt, de még szerető sem, mert az egy más viszony. Ami tehát elindította és működteti a LAM-ot: nagyfokú bizalom bent, és kifelé vetítve is nagyfokú transzpa­rencia.
(folytatjuk)
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kőbe vésett múlt kutatása
Az Erdélyi Gubernium elnöke, B. Josika János 1830-ban levélben hívta fel az erdélyi királybírók figyelmét arra, hogy a régi, kőbe vésett írásokat próbálják feljegyezni és a másolatokat a megadott címre Bécsbe beküldeni. A történelmet ismerő és a múltat tisztelő Josika tudta, pótolhatatlan értéket menthet meg az utókor számára azáltal, hogy ezeket a kőbe vésett írásokat összegyűjteti.
"A CS. KIR. régi pénzek és antignitások kabinetje által közelebbröl hozzám intézett megtalálása következéséűl kivántam a M. Urat arra figyelmessé tenni, hogy a régi geographiai és históriai ismeretek gyarapitására alig lehetne nevezetesebb és érdekesebb monumentumokat találni, mint az olyan régi inscriptios kövek, melyek a hajdani romai birtokok alatt volt tartományokban s nevezetesen Erdélynek is több részében fennmaradtak. Ezeknek mentűl jobb moddal lehető conservatioja és közönséges tudás tárgyává leendö tétele végett. Kűlönösen célarányos és szűkséges lenne, hogy az ilyen régi inscriptios kövek ott, ahol találtatnak, a helyiségbéli templomok falai oldalában, oly moddal rakattassanak bé, hogy a rajtuk lévő inscriptiokat könnyen lehessen olvasni, és azok bé ne meszeltessenek, se bé ne mázoltassanak. Melyekhez képest a M. Urnak hivatalosan ajanlom, hogy a kormánya alatt lévő N. Székben a kérdésben lévő célra a szűkséges intézkedéseket megtenni ne terheltessék. Továbbá az is lévén az emlitett Cs. Kir. Kabinet Directiojának kivánsága, hogy minden Er­délyben található régi római vagy középidöszakaszbéli inscriptiokat valoságos copiaja az inscriptios köveknek formájárol, nagyságukról és a rajtuk lévö rajzolatokról, ugy szintén azon helyeknek, ahol találtatnak, szorgalmatos feljegyzések melett egy Corpus inscriptonum autiguarum inscrii austriaca cimű munka készitése végett, mely által egy provintianak a régi romai uralkodás alatt volt állapotját néműképpen lehessen képzeltetni. Nem tehetem, hogy a M. Urat az iránt is meg ne kérjem, hogy az érdeklett közhaszon tudományos célok is azon nemes jurisdictio keblében a szűkséges rendeléseket megtenni, és ahol régi inscriptios kövek találtatnának, azok copiáját a fenebbi utasitás szerint bekűldeni, melyel engem is a M. Ur kűlönösen le fog kötelezni.
Kolozsvár, 19. nov. 1830. Ex. B. Josika"
Háromszéken a királybírók kihirdették minden faluban Josika János rendeléseit. Sajnos, az utókor számára nem maradt fenn szinte sehol sem Erdélyben a templomok kőfalait díszítő római felirat.
Józsa Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Összefogtak a magyar pártok a MOGYE érdekében
Az RMDSZ is belép abba a perbe, amit a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói és diákjai indítottak az intézmény vezetősége ellen, mert a charta kidolgozásakor nem tartották be az oktatási törvény előírásait – közölte Borbély László, a szövetség politikai alelnöke.
Korábban Tőkés László, Toró T. Tibor és Szász Jenő is aláírták az általuk vezetett szervezetek perbe való avatkozását. Már nemcsak a charta módosítását, hanem az egyetemi szenátus feloszlatását is kérik. Kincses Előd, a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület jogi képviselője úgy érvel: az, hogy a marosvásárhelyi táblabíróság a május 11-én hozott ítéletében törvényesnek nyilvánította az egyetemi chartát, és kötelezte annak elfogadására az oktatásügyi minisztériumot, azt jelenti, hogy az egyetemi szenátus februári megválasztása még az érvénytelen alapokmány szerint történt.
Bukaresti Rádió. Erdély.ma

Mit tesznek az európai szocialisták a kisebbségellenes intézkedések ellen?
Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális európai parlamenti frakcióvezetőkhöz intézett szerdán nyílt levelet Gyürk András, a Fidesz EP-delegáció vezetője, Gál Kinga, az EP kisebbségi frakcióközi munkacsoportjának alelnöke és Tőkés László, a magyar néppárti EP-képviselőcsoport tiszteletbeli elnöke, felhívva a címzettek figyelmét „az újonnan megalakult balliberális román kormány közelmúltbeli aggasztó lépéseire".
A Brüsszelben kiadott sajtóközlemény szerint a levél emlékeztet: az új szocialista-liberális román kabinet egyik első intézkedése a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nyelvű orvosképzésének megakadályozása volt. A képviselők arra is felhívják a figyelmet, hogy az új kormányprogram nem tesz említést a Romániában élő nemzeti kisebbségekre, amire a rendszerváltás óta nem volt példa.
A levél szerint a balliberális román kormány a választójogi törvény megváltoztatását helyezte kilátásba, ami súlyosan veszélyeztetné a nemzeti kisebbségek arányos képviseletét, a közigazgatási régiók átszervezése pedig szintén kedvezőtlenül érintené e közösségeket. A képviselők felhívják a figyelmet, hogy a közigazgatási régiók átszervezésére – összhangban a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménnyel – csakis az érintett közösségekkel való konzultáció után kerülhetne sor.
Gyürk András, Gál Kinga és Tőkés László szerint elfogadhatatlan, hogy az új román kormány a másfélmilliós erdélyi magyar kisebbség anyanyelvi orvosképzéshez való jogát megvonja és a nemzeti kisebbségek jogainak további megsértésére készül. „Ezek a romániai folyamatok szembemennek az Európai Unió alapelveivel és súlyosan veszélyeztetik a kisebbségi jogok érvényesülését" – fogalmaz a levél.
Az aláírók szerint az alapvető európai jogok tisztelete nem eshet a pártpolitika áldozatává, ezért a szocialista és liberális frakcióvezetőknek fel kell lépniük ezen intézkedések ellen.
A magyar képviselők szerint Swobodának és Verhofstadtnak nyomást kell gyakorolnia a román szocialistákra és liberálisokra. A közlemény úgy fogalmaz, hogy „a frakcióvezetők határozott fellépése ezekben az ügyekben ... egyedi lehetőséget kínál annak bizonyítására, hogy a kettős mércét nem alkalmazzák politikájukban".
A levelet jegyző képviselők jelezték: minden segítséget megadnak ebben a folyamatban.
Múlt héten már Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációvezetője, a nemzeti kisebbségi ügyekkel foglalkozó frakcióközi EP-munkacsoport társelnöke is jelezte, hogy Martin Schulzhoz, az Európai Parlament elnökéhez és Swobodához fordul a romániai magyarság jogainak védelmében. Akkori közleményében a szocialista képviselő – szintén az említett aggályokra hivatkozva – leszögezte: „a szerzett kisebbségi jogok elvétele ellentétes az európai demokratikus gyakorlattal. Az európai intézményeknek már most figyelmeztetniük kell erre az új román kormányt."
MTI. Erdély.ma

Frigyre lépni a szülőfölddel – Szobordöntő Trianon
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki csoportja sepsiszentgyörgyi kiállítás megnyitóra invitált azzal a felkéréssel, hogy a kiállított fotóreprodukciók mintegy kiegészítéseként mondanék néhány szót az általam ismert háromszéki szobordöntésekről, mert a székelyföldi képanyag meglehetősen hézagos.
A felkérés, amelynek örömmel tettem eleget kedvemre való volt. Fodor András kolozsvári szobordöntéses fotógyűjteményét felette értékesnek tartom. Mindenek előtt a hatalommal szembeforduló civil kurázsiért, amellyel ezt az imponálóan gazdag képanyagot összehozta, közel félszáz olyan év alatt, amelynek többségében a fotódokumentáció egyetlen darabjának beszerzéséért és megőrzéséért bírság, rosszabbik esetben börtönbüntetés dukált, amire, sajnos, van elegendő históriai példánk.
Erdélyben a szobor- és emlékműdúlások több hullámban következtek be. Ezekre tömegesen Trianon, illetve Erdély román megszállása után kerül sor, de a históriának vannak ezt megelőző markáns eseményei is. A Brassó fölötti Cenk Millenniumi Emlékművét (1898-ban állították) már 1902-ben megrongálják a román diákok, 1913-ban robbantásos „merényletet” hajtanak végre a köztudatban „Árpád-szoborként” ismert emlékmű ellen, s 1916-ban, „az első román betörés” napjaiban ágyútűz alá fogják a hatalmas méretű alkotást.
A Cenk Millenniumi Emlékműve –Bereczky Gyula és Jankovits Gyula alkotása – a történelmi Magyarország délkeleti „határköve” volt, a kő- és ércszobor tárgyi mivolta, szimbolikus üzenete egyaránt sértőnek bizonyult a románság számára, s amint erre alkalom adódott, a romboló nemzeti indulat már Trianont megelőzően nekirontott a magyar államiság jelképének.
A nemzeti jelképek elleni harc számos esetben emberi életek kioltásával párosult, de az elszabadult szenvedélyek a szó fizikai értelmében a múlandó emberi életnél maradandóbb emlékművekre csaptak le. Az első világégés háborús kataklizmájában a csehek elvakult dühvel estek neki a dévényi Várhegy honalapító Árpád-emlékének ott, ahol a Duna átlépte Magyarország nyugati határát.
A zimonyi ezredéves emlék a szerbek bosszújának áldozata lett.
Később, Magyarország keleti őrvidékén eltüntették a Vereckei turulmadarat.
A Szobordöntő Trianon képanyagát összehozó Fodor András a négy égtáj határőrszobrai és millenniumi emlékművei által körülölelt Kárpát-medence egykori emlékműveit eleveníti elénk. A legteljesebb az erdélyi vonatkozású gyűjteménye. A kiállítási anyagban szegényesebben reprezentált Székelyföld nem irritáló, a tömbben élő magyarság históriája és a vonatkozó emlékek ma is hozzáférhetőbbek, mint Erdély magyar szórványterületeinek emlékanyaga.
A gyűjtemény rendkívüli érdeme, hogy éppen erre az anyagra, a szórványvidékekre összpontosít. A gyűjteményben megtalálható az aradi vesztőhelyen álló obeliszk korabeli képe. Az aradi Kossuth-szobor – Margó Endre és Pongrácz Szigfrid alkotása – hányatott sorsát a feliratozásból ismerjük. 1919-ben az aradi lakosság megvédi, de a nacionalista román hatalom berendezkedése után, 1922-ben kötéllel akarják ledönteni, dorongokkal feszegetnék le a talapzatról. Előbb bedeszkázzák, majd 1925-ben eltávolítják.
Buziásfürdőn a Trefort Ágoston szobrát tüntetik el, Karánsebesen I. Ferenc Józsefet „fosztják meg trónjától”, Kolozsváron a Kárpátok őre című emlékművet takarítják el, Marosvásárhelyen Köllő Miklós Kossuth-szobrát, a Bem apóét, II. Rákóczi Ferencét, áldozatul esik a Püski csata emlékére állított Bem-szobor is, Nagyváradon Szent László szobrát kell a Püspöki Palota belterületére menekíteni, Nyárádszeredából kiűzik Erdély fejedelmét, Bocskai Istvánt, Segesváron nem tűrik meg Petőfit – a szobor később Kiskunfélegyházára kerül –, Székelyudvarhelyen ledöntik a Vasszékelyt, Zilahon a Tuhutum emlékművet.
A felsorolás szemelvényes és hézagos.
A kiállítás gazdag emlékanyagot mutat be Felső-Magyarországról. (Felvidéken az elpusztított Kossuth-szobrokról külön kiadvány is megjelent.) Található néhány emlékfotó Délvidékről és Kárpátaljáról is.
Mindez azt is jelzi, hogy a képanyag tájegységenkénti kiegészítésre ösztönöz. Ezt, minden bizonnyal szívesen fogadná a gyűjtemény tulajdonosa, akit abban is támogatni kellene, hogy az erdélyi vándorkiállítás anyaga megfelelő szöveges környezetben kötetbe – albumba – foglaltassék. Ez a gyűjtemény kiegészítését is serkentené, és magyarországi körbeforgatása talán segítene visszafogni a magyar nemzeti szimbólumok ellen a kormány-, és balliberális pártkörökben keltett ostoba indulatokat. ( A XII. kerületi Turul-szobor, Teleki Pál szobra, Wass Albert szobra stb)
Erről jut eszünkbe, hogy Fodor András gyűjteményében alig reprezentált a kommunista rezsim alatti szobor- és emlékműrombolás, amely a román nacionalista elemekkel kollaboráló magyar „elvtársak” közös műve volt. Ez, meglehet, tárgyi vonatkozásban és művészi értékét tekintve nem volt olyan méretű pusztítás, mint a két világháború közötti román (cseh, jugoszláv stb) roham a magyar tárgyú emlékművek ellen, de lélekben rombolóbb volt, mert amíg a Trianon utáni brutális szobordúlások közvetve a magyar nemzettudatot erősítették, addig a kommunista éra „testvéri egységben” végrehajtott rombolásai bizonyos rétegek esetében a magyarságtudatot kezdték ki, és rokkantották meg.
Fel kellene figyelnünk arra is, hogy a II. világháború után az újra elszakított magyar területeken a „kicsi magyar világ” térplasztikai alkotásainak mi lett a sorsa. A magyar jellegű emlékművek zömét lebontották, elpusztították ugyan, de számos példa van arra, hogy a szövegeket, címereket és más jelképeket nem tüntették el, hanem vakolattal, egyébbel befedték, eltakarták. A turulmadarakat, címereket elrejtették.
Erdélyben kialakult egy sajátos térplasztikai forma is. Az Országzászló talapzatokat többségében nem bontották le. A „kényesebb” szövegeket takarták, levakolták, átfestették, a zászlótartó oszlopot lefűrészelték, s volt eset rá, amikor a zászlórúd, vagy a turulmadár helyébe egy vörös csillag repült fel. A nagy térfogatú talapzat és az apró vörös csillag a jelképi üzenettől eltekintve is groteszk térplasztikai formákat eredményezett.
A Szobordöntő Trianon kiállítás megnyitóján a nagy számú sepsiszentgyörgyi érdeklődő előtt a két világháború között elpusztított és a kommunista éra áldozatául esett és általam visszaállíttatott szobrokról és emlékművekről szóltam. A kézdivásárhelyi Gábor Áron szobor hazamentéséről, a sepsiszentgyörgyi 1848/49-es Honvédemlékmű oroszlánjainak kalandos visszaszerzéséről, az Erdővidéken lerombolt Véczeri Emlékmű „illegális” visszaállításáról, amiért megyei „kultúrmindenesi” tisztségemtől megfosztottak és a szobrok, emlékművek tájékáról arrébb parancsoltak.
A kiállítást szervező Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezése nem remélt visszhangra talált. Bíztató jel, hogy a mostani huszonévesek a középgenerációhoz tartozók közömbössége és letargiája után, többnyire a nagyapa-korúakkal összefogva képesek a kiállítás megnyitóéhoz hasonlatos népességet összehozni.
A Szobordöntő Trianon kiállítás sajtóvisszhangja is figyelemre méltó volt. Persze voltak – vannak esetek, amikor a tájékozatlanság kilóg a fogalmazásból, de már az is jó, ha beszélünk ezekről a dolgokról. Az egyik erdélyi lap azt írta például, hogy „Bevezetésképpen Sylvester Lajos újságíró röviden ismertette a háromszéki szoborrombolásokat és a kommunista szoborállításokat.”
Természetesen voltak „kommunista szoborállítások” is, Sepsiszentgyörgyön és Kovászna-Vajnafalván a román katona szobra, ugyancsak Sepsin Mihai viteazul többalakos emlékműve stb. Én ezekről nem szóltam.
A „kommunista szoborállításokra” mondok viszont egy velem megesett történetet.
A csernátoni tájmúzeum létrehozása után képzőművésztábort is működtettünk. Az ajánlott témák között a háromszéki jeles személyiségek emlékének megörökítése is szerepelt. Diénes Attila, akkor még Marosvásárhelyen élő képzőművész – ma magyarpolányi illetőségű, az 1956-os budapesti emlékmű egyik sikeres pályázója -, szóval a szobrász azt mondta, hogy neki elege van a felpödört bajszú, huszáros Gábor Áronok megjelenítéséből. Az őrnagy értelmes székely ezermester volt, s nem egy incifinci huszár.
„Megszoborta” az őrnagy fejét, s a pödrött bajusz helyett vastag, lecsüngő férfiékességet faragott Áron felső ajka fölé.
Mikor a hatóságok az erdővidéki ’48-as emlékművet buldózerrel lerombolták, s az általam – szerintük illegálisan – visszaállított szobrok ellen hajtóvadászatot indítottak, s ennek során eljutottak Csernátonba is. Előbb a Bod Péter és Gábor Áron ágyúöntő főmesterének, Végh Antalnak a szobrát akarták eltávolíttatni. Mikor ez nem sikerült – az intézmény belterületén voltak és nem köztéren, amihez nem volt szükséges a bukaresti engedély – akkor észrevették a Dienes Attila Gábor Áron szobrát. Bajusza csüngött az orra alatt, akárcsak az enyém akkoriban.
„Még él, s már szobrot faragtatott magának” – kiáltott fel az egyik elvtárs. Magyarnak mondta magát ő is. És harcsafűrészt kerítve bosszúálló kéjjel jeles személyiségekkel fűrészeltették le a vélt fejemet, amely ma is ott látható a Csernátoni Tájmúzeum az egyik épület eresze alatt, a csepegésben. A „testemet” – a portré talapzatát – elásták.
Ilyenek valának a „kommunista szoborállítások.”
2006. jún.23.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből. Erdély.ma

Krónika: a kormány megakadályozni készül Nyirő József újratemetését
A Krónika napilap értesülései szerint a román kormány megakadályozni készül Nyirő József író május 27-ére tervezett székelyudvarhelyi újratemetését.
A Krónika csütörtökön megjelenő, az MTI-hez már szerda este eljuttatott cikke „bukaresti forrásokra" hivatkozva közli, hogy az ügyben szerdán a bukaresti külügyminisztériumba kérették Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét, aki azonban Marosvásárhelyen tartózkodott, így a külügyi tárcánál az ügyvivő képviselte a bukaresti magyar diplomáciai kirendeltséget.
A Krónika értesülései szerint a külügynél arról tájékoztatták a magyar diplomácia képviselőit, hogy a „jelenlegi romániai belpolitikai helyzetben időszerűtlen" az újratemetés.
MTI. Erdély.ma

A kommunizmus vörös csillaga díszelegett a csíkszeredai emlékművön
Kedd délután több mint egy órán át újra felkerült a Csíkszereda központjában álló szovjet hősök emlékművére a 20. századi történelem egyik meghatározó politikai jelképe, a kommunizmus szimbólumává vált vörös csillag.
Csíkszeredában visszakerült másfél órára a vörös csillag a szovjet hősök emlékművére – írja szerdai számában a Csíki Hírlap.
A lap beszámol róla, hogy a kommunista önkényuralmi jelképet a tűzoltóság helyezte fel, majd vette le kedden koradélután egy harminc méteres létra segítségével. A vörös csillag felhelyezése – a lap értesülése szerint – Gheorghe Ioan Vatamanu-Coanta dandártábornok, a 61-es számú hegyivadász-alakulat vezetője parancsára történt, levétele pedig Ráduly Róbert polgármester felkérésére.
„Mivel az emlékmű ebben a formájában nem teljes, ezért döntöttem úgy, hogy visszaállíttatom eredeti formáját, azaz a vörös csillagot feltetetem annak tetejére. Az új csillag mostanra készült el, a tűzoltóságnak parancsot adtam, hogy speciális autójukkal tegyék fel a csillagot, ami meg is történt” – idézi az újság a dandártábornokot.
Az akcióra állítólag senki nem kért engedélyt a városházától, noha 1947 óta a város tulajdonában van a szovjet hősök tiszteletére emelt obeliszk. „Ez egy aljas provokáció, azokat az embereket pedig azonnal le kellene mondatni, akik ebben az ügyben benne voltak. Az új prefektust a sajtón keresztül felkérem, tudassa az érintett intézmények vezetőivel, hogy 1989-ben véget ért a szocializmus” – jelentette ki Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere.
A Csíki Hírlap felidézi, hogy a vörös csillagot Csedő Csaba, Csíkszereda egykori polgármestere távolíttatta el az emlékműről a 90-es években. „Második mandátumom idején elrendeltem a csillag eltávolítását, amit megőrzésre a taplocai gazdaságba vittünk. Az emlékművet persze továbbra is óvtuk, vigyáztunk rá. Azt még el kell mondanom, hogy az orosz nagykövet ittjártakor megjegyezte, ennyire gondozott emlékművet még nem látott ebben az országban” – emlékezett vissza Csedő.
A hegyivadász-alakulat parancsnoka állítólag nem tett le arról, hogy az önkényuralmi jelképet visszahelyezze az obeliszkre. „Nem vettem figyelembe, hogy választási kampány alatt, egy eléggé érzékeny időszakban tetettem ki a csillagot. A helyhatósági választások után viszont azt vissza fogom helyeztetni” – idézi a Csíki Hírlap a dandártábornokot.
Romániában a törvények nem szabályozzák a kommunista jelképek használatának kérdését.
A román kormány 2002-ben rendeletben tiltotta meg a fajgyűlölő, fasiszta szimbólumok megjelenítését és az emberiség elleni bűncselekmények miatt elítélt személyek kultuszát. Az azóta törvénybe foglalt tilalom megszegői hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatók Romániában.
Dobos László
Marosvásárhelyi Rádió. Erdély.ma

Recenzió
KÖNYV - Fájó könnyek
Egyszerre hiánypótló kiadvány és veretes nyelven megírt, izgalmas szellemi utazás az az 1882-ben írt, csángókról szóló kötet, ami a Magyar Ház Kiadó jóvoltából újból megjelent. A könyvből ugyanis világosan kiderül, hogy „az elcsángált székelyek” sorsa száz évvel ezelőtt sem volt sokkal jobb. Nem tűrve nyelvüket a német és román iskolákban, már ekkor „oláhosítják” őket, templomaikban pedig kevés magyar ajkú papra lehet találni. „Könnyeket, fájó könnyeket sír az ember, ha látja, hogy egyik falu a másik után mint tűnik el, s magyarságukat legföljebb csak magyar nevük, nemes, magyar típusuk és templomaik vagy temetőik magyar föliratai mutatják…” – írja a szerző. László Mihály szerint a kivándorlás által ejtett égő seb a székely nép testén osztrák kéz műve volt. Báró Bukow Adolf Miklós, a haditanács elnöke, 1762-től Erdély kormányzója elhatározta a székely határezredek felállítását. Mivel azonban a székelyek idegenkedtek attól, hogy nemzetük egy része „állandóan katonai lábra helyeztessék”, Bukow zsarnokoskodni kezdett, és 1764-ben erőszakkal oldotta meg a kérdést. Így történt, hogy a két évig tartó bizonytalanság alatt több ezer család Moldvába menekült, a fejvesztésre ítéltek pedig az ország belsőbb részein kerestek menedéket. S lám, azóta is szüntelenül tart e kivándorlás, ám napjainkban inkább a nyomor, a kilátástalanság, mintsem a politika a fő indok. Mikes Noémi
László Mihály: Keleti testvéreink, Magyar Ház, 2012
Kiegészítés:
Csíkszentimrei László Mihály (Istensegíts, Bukovina, 1849. augusztus 26. – Budapest, 1932. március 28.) bölcseleti doktor, országgyűlési képviselő, földrajzi író, gimnáziumi tanár, a Petőfi Társaság tagja. Demokrata (Budapest)

Leváltott prefektusok - Az EMNP szerint nem prefektusok kellenek, hanem a a kisebbségi jogokat biztosító törvényes keret
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem tekinti etnikai tisztogatásnak a magyar prefektusok leváltását. Szerintük nem prefektus, hanem a kisebbségi jogokat biztosító törvényes keret kell az erdélyi magyarságnak.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke az MTI-nek elmondta, a kormányváltás természetes velejárójának tekinti, hogy a politikai vonalon kinevezett prefektusoknak távozniuk kellett a tisztségükből. Hozzátette, ha nincs magyar párt a kormányban, a román pártok színeiben pedig alig vannak magyarok, ez természetes. Mint hangsúlyozta, neki elsősorban inkább a prefektus intézményével kapcsolatosan vannak fenntartásai. Az intézmény ugyanis a jelenlegi romániai közigazgatásban "a centralizált nemzetállami politikát próbálja legyúrni a megyék torkán". Toró utalt arra, hogy az RMDSZ által tisztségbe juttatott prefektusok támadták meg az autonómia irányába mutató önkormányzati határozatokat.
Toró T. Tibor úgy vélte, ennek nem az az ellenszere, hogy magyar prefektusok kellenek az új hatalomba. "Olyan politikát kellene közösen képviselnünk, amely nincsen kitéve a politikai széljárásnak" - jelentette ki. "A többség és a kisebbség közötti egyezségre lenne szükség, amelynek konkrét megnyilvánulási formái a törvények. Olyan időt álló konstrukciót kellene kiharcolnunk, amely akkor is alkalmas a magyar érdekképviseletre, ha nincsen magyar párt a Bukaresti végrehajtó hatalomban" - vélekedett Toró. Az EMNP elnöke emlékeztetett arra, hogy 2009-ben, amikor az RMDSZ rövid ideig ellenzékben politizált, Markó Béla, az akkori elnöke is etnikai paktum szükségességéről beszélt.
Az EMNP elnöke sajnálatosnak tartotta, hogy az RMDSZ soha nem szabott ilyen feltételt akkor, amikor koalíciós szerződéseket kötött a különböző kormányok támogatására, noha az elmúlt két évtizedben többször képviselte a mérleg nyelvét a hatalomban. Az MTI tudósítója megjegyzésére, hogy ilyen feltétel volt a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvény elfogadása, Toró úgy vélekedett, a kisebbségi törvény "csak kommunikációs szempontból" volt feltétel. "Ha kizáró feltétel lett volna, akkor nem vett volna részt az RMDSZ a kormánykoalícióban, vagy kilépett volna abból" - jelentette ki az EMNP elnöke.
Toró T. Tibor úgy vélte, a jobboldali kormánynak azért kellett távoznia a hatalomból, mert rossz döntéseket hozott. Szerinte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) vonatkozó kormányhatározat is "egy rosszul menedzselt folyamat" terméke, és a folyamat során a jobboldali hatalom számtalan támadási felületet adott az ellenérdekelt feleknek. Az EMNP elnöke hangsúlyozta, egyáltalán nem örvend annak, hogy a kormányváltással a román-magyar kapcsolatok is megromlani látszanak.
Toró úgy látta, a szociálliberális bukaresti hatalmat nem a magyarellenesség motiválja, amikor olyan típusú változásokat akar bevezetni, amelyek a magyar közösséget fenyegetik. A választási törvény átszabásával a kormány csupán a saját hatalmát akarja hosszabb távra bebetonozni. Ennek azonban sajnálatosan a magyar közösség is szenvedő alanya - tette hozzá. MTI

Megfélemlített EMNP-támogatók: Szatmár megyéből legalább 30 esetet jegyeztek
Megfélemlítik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) támogatóit Szatmár megyében – jelentette ki a szervezet tegnapi, nagyváradi sajtótájékoztatóján Tivadar Dénes, a párt Szatmár megyei önkormányzati elnökjelöltje. Mint elmondta, hat településen legalább harminc olyan esetről tudnak, amikor a hatóságok – vélhetően politikai utasításra – a helyi rendőrőrsre hívattak olyanokat, akik tavaly aláírták a pártbejegyzést támogató ívet.
A rendőrség is beszállt a kampányba? Hatósági packázásra panaszkodnak az EMNP vezetőiA legkirívóbb eset egy 74 éves, románul nem beszélő hölgyé, akit Újváros község rendőrkapitányságára citáltak, anélkül hogy elmondták volna, mi az oka a beidézésnek. A néni azt gondolta, hiteltörlesztésének elmaradásai miatt keresi a rendőrség, ám amikor beért az őrsre, az EMNP-t támogató listát tolták elé, amelyen az ő neve és aláírása is szerepelt. Rendőrautóval vitték haza az otthon felejtett szemüvegéért, majd tollba mondtak neki egy nyilatkozatot – persze románul –, amiből semmit nem értett. Tivadar Dénest a hölgy lánya értesítette telefonon az eseményekről, aki másnap vissza is ment az őrsre.
A rendőrök a szeme láttára tépték el az előző napi nyilatkozatot, majd írattak egy újat, amiben az állt, hogy a néni elismeri, hogy a saját aláírása szerepel az íven. Az elnökjelölt azt mondja, a többi településen is jellemző, hogy a hetven éven felülieket, illetve a fiatalokat zaklatják a hatóságok – az EMNP sejtése szerint nem saját ötlettől vezérelve, hanem felsőbb, az előző kormánytól érkezett utasításra. Kérdésünkre, hogy szerintük román vagy magyar oldalról érkeznek a támadások, Tivadar úgy felelt: biztos információja nincs, de tény, hogy a zaklatások jórészt olyan településeken fordultak elő, ahol a lakosság többsége, akár 90 százaléka magyar nemzetiségű.
Tivadar Dénes és az EMNP elnöke, Toró T. Tibor kijelentette: üzenik a párt megfélemlített támogatóinak, hogy nincsenek egyedül, és az EMNP jogi lépéseket is tesz majd a visszaélések áldozatainak érdekében. A párt tegnap este tartotta meg eddigi legnagyobb szabású kampányrendezvényét Nagyváradon, a Transylmania zenekar közreműködésével.
Hagyományos utcanévtáblák Magyarkapuson Hagyományos, magyar nyelvű utcanévtáblákat helyezett el Magyarkapuson az Erdélyi Magyar Néppárt helyi szervezete képviseletében Kiss Lukács Attila-András tanácsosjelölt és Török Gyurkó István polgármesterjelölt. A táblaavatás külön érdekessége, hogy nem a közigazgatásban használt, hanem helyi hagyományos utcanevek vannak feltüntetve a fából faragott táblákon. Az első utcanévtáblát a református templom előtti téren avatták fel, a Piac feliratú tábla kihelyezését további kilenc követte, így a Kisutcát, Felszeget, Közt, Alszeget, Lokot, Kispataki utat, Kenderáji utat, Almás útját és a Barabási utat is magyar felirat jelzi.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Füzes: Nyirő nem volt románellenes
Nyirő József nem volt sem románellenes, sem antiszemita – jelentette ki szerdán Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete Marosvásárhelyen, amikor román újságírók azt firtatták, nem árnyékolja-e be a magyar–román kapcsolatokat az erdélyi író pünkösdi, székelyudvarhelyi újratemetése.
A Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Polgári Fóruma (FCRHCM) korábban tiltakozott Nyirő József hamvainak hazahozatala ellen, amit a „hungarista nemzetiszocializmus” rehabilitálási kísérletének tart.
Arra a felvetésre, hogy Nyirő horthysta volt-e, a nagykövet azt mondta: „Horthy idejében élt. Ilyen alapon az apukámat is horthystának lehetne nevezni, mert ő is akkor élt.”
Füzes és Zsigmond Barna, Magyarország csíkszeredai főkonzulja a marosvásárhelyi polgármesterjelölteket kereste fel, hogy terveikről, a magyar és a román közösség együttélését érintő elképzeléseikről tájékozódjék.
Szabadság (Kolozsvár)

Megjelentek a Székely könyvtár első kötetei
Szponzori szerződést kötött szerdán a megyeházán a Székely könyvtár című könyvsorozat támogatására a Hargita Kiadó, Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Gyöngye Rt.
Ferenczes István József Attila-díjas költő, a Székelyföld folyóirat egykori főszerkesztője az ötlet gazdája. „Amikor kiderült, hogy a Góbé termékeknek sikerük van nálunk és külföldön egyaránt, jött az ötlettel Ferenczes István, hogy nekünk vannak székely szellemi termékeink is, hátha össze lehetne belőlük gereblyézni egy százas könyvsorozatot” – elevenítette fel az előzményeket a szerződéskötés ünnepségén Lövétei Lázár László költő, a periodika megbízott szerkesztője.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke üdvözölte a szakma, a köz- és magánszféra példaértékű összefogását, illetve megjegyezte, hogy ezek a kötetek nem hiányozhatnak a székely emberek polcairól, annál is inkább, hogy székelyföldi értékekre építenek.
Lövétei ismertette a sorozat köteteit összeválogató bizottságot, amely a Székelyföld folyóirat szerkesztőiből, vagyis József Attila-díjas, illetve Márai-díjas költőkből és írókból, valamint egy doktori képesítéssel rendelkező néprajzkutatóból állt össze. Szemelgetésük fő szempontja, hogy a szerző vagy székelyföldi származású legyen, vagy pedig székelyföldi témát dolgozzon fel. Ötös minisorozatokban jelennek meg a kötetek, úgy próbálják ezeket összeállítani, hogy lefedjék azt a bő háromszáz évet, amióta itteni vonatkozásban magyar írott kultúráról beszélhetünk, másfelől Székelyföld minden térségéről szóljanak, beleértve Aranyos-széket is.
A székely-magyar írott kultúra legkülönbözőbb területeiről, úgymint szépirodalom, történelem, néprajz, szociográfia stb. válogattak. A Székely könyvtár sorozat egységes grafikai arculatát Léstyán Csaba képzőművész tervezte.
Az első minisorozatot (Székely népballadák, Mikes Kelemen: Törökországi levelek, Tamási Áron: Ábel a rengetegben, Bözödi György: Székely bánja, Kányádi Sándor: Válogatott versek) már megtalálhatják a III. Székelyföld Napok keretében május 23. és 25. között tartandó könyvvásárban. Továbbá május 25-én 18 órától a frissen megjelent köteteket bemutatják a Székelyföld folyóirat székhelyén is.
A kötetek ára egyenként 35 lej, azoknak, akik előfizetnek, kedvezményesen 25 lej. A megrendelők egy-egy, Siklódy Ferenc grafikus által tervezett könyvjelzőt is kapnak, amelyen könyvtulajdonosonként (ex libris) fel lesz tüntetve a nevük személyesebbé, értékesebbé téve ezáltal az illető köteteket.
Szőcs Lóránt. Székelyhon.ro

Ahol dombok szorításában él a magyar nyelv (Székelyes csángók között)
"Érdekes itt magyar tanárnak lenni. Nem mondhatom azt, hogy könnyebb vagy nehezebb más munkahelyeknél, hiszen ahhoz túl sokoldalú. Mégis van egy dolog. E munka különlegessége abban áll, hogy a magánéletet és a szakmai életet csak egy hajszál választja el, néha még annyi sem" – véli Lázár Annamária, aki tavaly szeptember óta tartja az iskolán kívüli magyarórákat a Bákó megyei Szitáson.
A szomszédos Bahánában tanító Vass Szendével együtt arra törekszik, hogy annak a közösségnek a lelke legyen, amelybe, bár a hivatalosságok részéről gyakran érik támadások, a többség bizalommal fogadja be. A Tatros-mente legmagyarabb moldvai csángó falvai közé sorolható Szitás és Bahána, Újfaluval és Szőlőheggyel együtt olyan nyelvsziget Gorzafalva és környéke, va­lamint másfelől Aknavásár tömb­románsága szomszédságában, amiről távolról azt gondolnánk, csak valamilyen csoda menthette meg e négy falu lakosságát a nyelvi asszimilációtól. Közelről ellenben kiderül, nincs benne semmi csoda, az ott élő, jobbára székely származású emberek erős identitástudatának köszönhető, hogy magyar iskola és magyar mise nélkül is háromszéki nyelvjárásban köszönnek vissza az Adjon Isten!-re.
Itt mű helyben vagyunk
Kora reggel két ellenkező irányba indulnak a bahánai gyermekek: az I–VIII. osztályosok Szitásra, a nagyobbak Gorzafalvára. Az óvodások helyben maradnak az immár tágas óvodában, ahol korábban elemi iskola is működött, a gyermeklétszám megcsappanásával ellenben bezárták. A kicsiknek és nagyobbacskáknak a tizenévesekkel együtt a Dumbrava-dombon kell keresztülmenniük a szitási iskolába, a két falu között menetrend szerint járó autóbusz a jóval hosszabb, kanyargós aszfaltúton kapaszkodik fel a szőlőhegyre. Innen a község neve is, Szőlőhegy. Azt is mondják a helybéliek, akinek nincs szőlőse, és udvarán nem kapirgál legalább tíz-húsz pisleny (csirke), az nem is idevaló.
Érkezésünkkor csend honol a faluban, szinte üresnek tűnik. A férfiak, akiknek van munkahelye, nincsenek itthon, az asszonyok a szőlősben kapálnak, a gyermekek óvodában, iskolában. A falu öregjei is dolgoznak, aki egészséges, a kertben vagy az udvaron tesz-vesz, onnan figyelnek fel az utcáról hangzó köszöntésre. Adjon Isten! – kiáltok be egy portára, ahová irányítottak, amikor arról érdeklődtem, hol laknak tősgyökeres bahánaiak. Ugyan mehettem volna szinte bármelyik utcába, "itt mű helyben vagyunk, az emberek nem jönnek-mennek, a házasulandók ide hozzák a menyecskét, nem ők szertülnek idegenbe" – magyarázza egy középkorú férfi, aki Ghitiu Valér házához igazított. Később megtudtam, valóban itt született majd’ mindenkinek a nagyapja, dédapja, a családok nagy része három-négy, olykor öt-hat nemzedékről is biztosan tudja, hogy itt éltek; akik manapság elmennek Magyarországra, Olaszországba dolgozni, azok is hazajönnek, és itthon építenek házat maguknak.
Eröst kicsit különbözünk
Amíg az asszonyok hazajönnek a szőlősből, Valér bácsival beszélgetek. "1947-ben, amikor a nagy éhség volt, elmentünk, az egész család Moraviţára, Temes megyébe, ott jártam a négy osztályt. Harmadikba tettek a magyar iskolába, még oroszt és románt tanítottak ezenkívül. A tanító néni egy kolozsvári leán volt, Kocsis Irénnek hítták. Aztán, amikor kezdődött a kollektív, hazajöttünk. A feleségem onnan származik, mi pedig az egészen Attilától, aki itt letelepedett a régi időkben a népével. Ezt én olvastam, hiheti nekem. Itt mind csak a magyaroktól származtunk. A régi népek ide budukáltak el a törökök elöl, aztán később is jöttek, mert itt nagy erdők voltak. Az apám utáni nagyapám Mănăstireából jött, Kászonból. Jöttek onnan mások is, kivágták az erdőket és építettek. Így szertültünk széjjel mindenhonnan."
Valér bácsi tenyerébe rejti arcát, sír. Kicsit várok, majd kérdem: Mi történt? A válasz tömör: "Annyi minden történt."
Óvatosan érdeklődöm arról, hiányzik-e a magyar mise, nem erőltetem, mert úgy tűnik, érzékeny húrokat pendítettem meg már így is. "Mi római katolikusok vagyunk, ennek előtte latinul végzette a pap a misét, most románul végzi. Itt, a faluban mind magyarul beszélnek. Csak nem talál a münk beszédünk a magikéval, másrészt a gajdári, a rekecsini, a Bákó-környékieké nem talál a miénkvel. Mi eröst kicsit különbözünk a magyaroktól. A mi nevünk a családban Ghitiu, úgy van beírva az igazolványba, de ha kérdeznek, én Gyüttő nevű vagyok."
Csak románul imádkozunk
"Édesapámtól hallottam, akik jöttek ide letelepedni, mind kifennünnen jöttek a magyaroktól" – kapcsolódik be a beszélgetésbe a szőlősből érkező Gyüttő Mária, Valér bácsi felesége és szomszédjuk, Ádám Mária, aki már az elején elmondja, ő időnként románul is belesző a beszédbe. "Otthon a családval románul is beszélünk, a menyem román. Kérdezzék az öreg Zsuzsánét, az tudja a dolgokat, de az én matusám (nagynéném – szerk. megj.) is tudta. Nekünk is mondták az öregek, hogy Szitást azért híják így, mert amikor letelepedtek az emberek, szitákat készítettek. Ez pedig a Dumbrava nevű domb, a nagy verekedéskor onnan lődöztek a Csicserébe, amikor a németek verekedtek a ruszokkal. Ezt mi csak mind így tudjuk. Münk erősen találunk a beszédvel a magyarokval, de nálunk a faluban csak románul imádkozunk, a Mi atyánkat is csak kicsikét tudom magyarul. Itt volt magyar iskola, édesapám tanult magyarul. Amikor negyvenkilencben fellettem (felnőttem – szerk. megj.), még volt magyar iskola, úgy hallottam. Ma csak a beszéd van, írni, olvasni nem tudunk magyarul. A gyermekek a beszédből megtanulják a magyart, hallják, amit mi mondunk, s annyi."
Valér bácsi felesége a jelenre tereli a szót. "A legnagyobb baj, hogy nincs munka, az emberek mennek Magyarországra, Itáliába dolgozni, mert nem úgy van, mint amikor Gheorghiu Dejben volt a kombinát."
Búcsúzom, mert dél van, és kezdődik a gyermekek iskolán kívüli magyarórája. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által 2000-ben elindított magyar oktatási program legújabb helyszíne Bahána, szám szerint a huszonnegyedik. Tavaly húsvét után tartotta az első magyarórákat Bende Edit, aki akkor Szitáson is tanított, szeptembertől az oroszhegyi származású Vass Szende okítja a bahánai gyermekeket.
A csángó nyelv is magyar
"Amikor ideérkeztem, nagyon jól fogadtak a szülők. Éppen akkor volt a falu búcsúja, és elmentünk a templomba, ott volt megvendégelés is. Karonfogtak, és beráncigáltak néhány házhoz. Így kezdődött itt az életem" – meséli a fiatal tanítónő, aki a Sapientia-egyetemen végzett pedagógiát, és évfolyamtársával, Lázár Annamáriával (jelenlegi szitási tanító) érkezett a csángó közösségbe. A magyarórákra az óvodások közül majdnem mindenki jár, aki nem ortodox vallású, a második, harmadik és negyedik osztályosok vannak a legkevesebben, az ötödik-hatodik osztályosok közül szintén majdnem mindenki jár, a nyolcadikosoknál is érzékelhető egy kis lemorzsolódás a sok házi feladat miatt. "Az iskolaigazgató folyamatosan fenyegeti a gyermekeket, hogy ne jöjjenek magyarórára, a szülőket is hívogatják szülőértekezletre, és folyamatosan próbálják lebeszélni róla, de szerencsére kiállnak, a többség nem ijed meg ilyen-olyan fenyegetéstől." Minden bizonnyal így van, de amikor a magyarórára járó Denisa édesanyját ezekről kérdeztem volna, már az elején leszögezte, nem vállalja, hogy nyilatkozzék. Arról sem szívesen beszél senki, pedig mindenki tud róla, hogy a helyi plébános idén tavasszal megfenyegette a gyermekeket, nem lehet elsőáldozó az, aki magyart is tanul. Emiatt többen Szitásra mentek át a felkészítőkre, és ott is elsőáldoznak.
"Az első félév leginkább ismerkedéssel telt el, hogy a gyermekek megismerjenek, és nekem is fontos volt, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk, mert akkor jobban megbíznak bennem. Sokat játszunk, megtartjuk az ünnepeket. Például húsvétkor vasárnapi játékot tartottunk, térképet adtunk a gyermekek kezébe, és fénykép alapján meg kellett találniuk a faluban azokat a kapukat, amelyeken hagyományos minták vannak" – fűzi a történetet Vass Szende, és bevallja: rosszabb nyelvállapotra számított, meglepte, amivel találkozott. "Meglepően sokan beszélnek nagyon jól magyarul, a fiatalok is. Főleg a szegényebb családoknál jellemző, hogy otthon a gyermekekkel is magyarul beszélnek, de keverik román szavakkal. Ők úgy mondják, hogy csángósan beszélnek, nem magyarul. Pedig a csángó nyelv is magyar."
Megérkeznek a gyermekek, óra előtt mesélnek az otthoniakról, az iskoláról, úgy körülzsongják Szendét, mint a virágba borult gyümölcsfát a méhecskék. A magyaróráknak helyet adó ház otthonos, miként az udvara is, nincs benne semmi iskolás, a gyermekek szívesen jönnek, nehezen távoznak.
Szitáson keserű volt a kezdet
2008 őszén a zilahi származású Major Emőke indította az első magyarórákat Szitáson, ahova német állampolgárságú párjával költözött. Mint korábban minden új oktatási helyszínen, az oktatónak nemcsak a tanítás kezdeti nehézségeivel kellett megküzdenie, hanem rendbe kellett tennie a csángószövetség által bérelt lakást, el kellett fogadtatnia magát a faluval, a szülőkkel, a hivatalosságokkal. Utóbbi szinte sehol nem ment zökkenőmentesen, így Szitáson sem. A helyi plébános már az elején kijelentette, hogy "ellenpropagandát indít, a MCSMSZ működését a faluban startból meg kell állítani, mert ez az egész úgy rossz, ahogy van, hisz az itteni emberek olyan románok, akik nyelvileg amúgy is el vannak tévelyedve, és nem szabad őket még jobban összezavarni". A szövetség internetes honlapján közzétett beszámolójában Major Emőke többek között azt is írta, "más falvakban tanító kollegáimtól eleget hallottam már mindenféle keltett nehézségekről az egyház részéről, de valahogy nem vettem komolyan. Talán nem is hittem." Később ellenben meg kellett bizonyosodnia, hogy a plébános nem tréfál. Kezdetben nem engedte ministrálni azokat a gyermekeket, akik jártak magyarórákra, később pedig, egy vasárnapi misén, a heti naptár felolvasása után botrányos kijelentéseket tett a templomban. A tanítónő erről is beszámolt a nyilvánosság előtt. Eszerint a plébános azt mondta, "két személy beköltözött a Palău régi házába, akik nem elég, hogy konkubinázsban élnek – eljöttek ugye a falut megtanítani arra, hogy mi a család –, de ki tudja, ki küldte őket ide, és milyen szándékkal. Következett egy felsorolás, hogy mi minden rossz – pedofíliától elkezdve gyerekpornográfián át emberi szervcsempészésig – történik a világban, és kérte a pap az embereket, hogy térjenek észre, legyenek elővigyázatosak irányunkban, nehogy aztán késő legyen, és felébredjenek a gyerekeikkel ki tudja hol, hány ízre vágva." Az említett esetről amúgy Megfélemlítés Csángóföldön címmel alulírott beszámolt a Háromszék 2009. január 21-i számában.
Azóta másik két tanító váltotta egymást Szitáson. A kézdivásárhelyi Csillag Balázs az előbbihez hasonló rossz élményről számol be a moldvai magyar oktatási program tizedik évfordulójára 2010-ben kiadott, Tíz év Moldvában című könyvben. "Egy alkalom­mal a szitási plébános a szentmise végén szánt egy kis időt arra, hogy elmondja: ő nagyon nem bízik meg bennünk, magyartanítókban, és úgy gondolja, hogy jobb lenne, ha a szülők nem engednék gyermekeiket hozzánk, mert az is lehet, hogy el akarjuk rabolni őket, vagy szervkereskedéssel foglalkozunk. Ez a rövid kis prédikáció elég volt ahhoz, hogy többé ne járjanak a gyermekek magyaroktatásra!"
Hál’ istennek, később a szülők belátták, a riogatásnak nincs semmi valós alapja, és újból engedték a gyermekeket az iskolán kívüli ma­gyarórákra. A jelenleg Szitáson tanító Lázár Annamária ez év januárjában azt írta bemutatkozó levelében: "el kellett telnie néhány hónapnak ahhoz, hogy ebben megtaláljam az egyensúlyt, és úgy alakítsam ki az életem, hogy az az oktatásnak és nekem is jó legyen. Számomra az itt töltött idő egy hosszú tanulási folyamat, mely folyton új kihívásokat tartogat."
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kampányba való beavatkozással vádolja Füzes Oszkárt az RMDSZ
A romániai önkormányzati választási kampányba való beavatkozással vádolja Füzes Oszkárt, Magyarország bukaresti nagykövetét a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei területi állandó tanácsa.
Az MTI-hez eljuttatott állásfoglalásában az RMDSZ Maros megyei szervezetének vezető testülete kijelentette: „nem értünk egyet azzal, hogy a Magyarországot képviselő magas rangú diplomata kampány idején Marosvásárhelyen tájékozódás ürügyén polgármesterjelöltekkel találkozik és nyilvánosan véleményt mond róluk, azaz beavatkozik egy olyan választási versenybe, ahol sajnálatos módon egymással szemben több magyar politikai szervezet kampányol".
RMDSZ azt kifogásolta, hogy a nagykövet a sajtónak tett nyilatkozatában megnevezte, magánemberként melyik jelöltre szavazna. „Bízunk abban, hogy ez nem ismétlődik meg, mivel tudomásunk szerint a Magyar Kormány és a Külügyminisztérium egyértelmű álláspontja, hogy nem akarnak semmilyen módon beavatkozni a választásokba" – áll az állásfoglalásban, amely egyben felkéri Magyarország Külügyminisztériumát, egyértelműen hozza nyilvánosságra az esettel kapcsolatos álláspontját.
Füzes Oszkár az MTI megkeresésére nem kívánt nyilatkozni az ügyről. A nagykövet Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzullal együtt szerdán látogatott el Marosvásárhelyre, ahol valamennyi polgármesterjelölttel találkozni szeretett volna. A baloldali pártszövetség jelöltje azonban nem tudott időt szakítani a találkozásra.
A nagykövet elutasította az újságíróknak a spekulációit, amelyek szerint megpróbálná meggyőzni a magyarok szavazataira számíró három polgármesterjelölt valamelyikét, hogy lépjen vissza a másik javára. A Mediafax hírügynökség idézte a nagykövet nyilatkozatát, mely szerint sem jogában, sem szándékában nem áll beavatkozni a marosvásárhelyi választási küzdelembe.
A Realitatea hírtelevízió marosvásárhelyi regionális műsora játszotta be az RMDSZ polgármesterjelöltjével, Frunda Györggyel készített stúdióbeszélgetésben a nagykövet nyilatkozatát, amelyet a Smaranda Enache független jelölttel folytatott megbeszélése után adott. Ebben a nagykövet elmondta, magánemberként Smaradna Enachera szavazna, Frunda György pedig arról beszélt, hogy a magyar kormány nem támogatja az RMDSZ jelöltjeit a kampányban.
MTI. Erdély.ma