Megkésett főhajtás Cs. Gyimesi Éva előtt
A tragédia után kezdett a könyv önálló életet élni, átalakult emlékkötetté – jellemezte Balogh F. András a Cs. Gyimesi Éva alakja köré épülő Újrateremtett világok című kötetet a hétfő délutáni kolozsvári könyvbemutatón.
„A szövegeken ekkor már nem lehetett változtatni, egy nekrológgal és az előszó módosításával válaszoltunk a szomorú helyzetre” – tette hozzá. Balogh F. András, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, a kötet egyik szerkesztője elmondta: az Újrateremtett világok létrehozása akadémiai szokásrendből indult, a szerzők Gyimesi Éva egykori tanítványai, pályatársai.
„Azt szerettük volna elérni, hogy az írásoknak köszönhetően a tanárnő több erőt kapjon az élethez, jobban meg tudjon felelni az emberi, mindennapi kihívásoknak. Terveink sajnos dugába dőltek” – részletezte a szerkesztő. „Éva írásai is felfedezhetők a szövegek között, ezekben az írásokban sok irányba terjedő és visszhangzó rezonanciát lehet végigkövetni” – vélekedett Berszán István, a kötet másik szerkesztője. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője „tájékozódási gyakorlatként” ajánlja a kötetet. „Olyan tartomány ez, ahol a viszonyítási pont Cs. Gyimesi Éva alakja és gondolatai, körülötte pedig az újrateremtett világok találhatók” – magyarázta.
A szerkesztők az Újrateremtett világok kettősségére is kitértek, elmondásuk szerint a kötetben a magyar és erdélyi irodalomtudományba beépülő szakszövegek mellett emlékező, személyes hangvételű írások is helyet kaptak. „Tematikus blokkokba rendeztük a szövegeket, egyesek a kortárs irodalomtudományt fedik le, míg mások a nyolcvanas éveket idézik fel” – részletezte Balogh F. András. Hozzátette: a szerkesztők harmonikus struktúrára törekedtek, az olvasó a legkülönfélébb gondolkodásmódszereket találja egymás mellett. A címválasztással kapcsolatban Balogh F. András elmondta: Cs. Gyimesi Éva Teremtett világ című kötetére szerettek volna reflektálni, hiszen Cs. Gyimesi „ebben a művében volt a leginkább jelen, és ez hatott a legjobban a külvilágra is”.
A jelen lévő szerzők közül Keszeg Vilmos és Berszán István olvasott fel az Újrateremtett világok című kötetben található írásaikból.
Kőrössy Andrea. Krónika (Kolozsvár)

„Nyelvháborút” indít a kovásznai alprefektus
Rendszerint félremagyarázzák a nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat a Kovászna megyei prefektúra jogászai, és a sajátos törvényértelmezés alapján Valentin Ionaşcu alprefektus valóságos hadjáratot indított a magyar nyelv ellen – fogalmazott Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt követően, hogy Ionaşcu arra szólította fel a háromszéki magáncégeket, hogy köztéri reklámtábláikon kötelező módon használják a román nyelvet. Amíg György Ervin prefektus pihenőszabadságon volt, helyettese többek között a Domo üzletlánc Sepsiszentgyörgyön felállított magyar nyelvű reklámtáblájának eltávolítását is követelte.
Valentin Ionaşcu alprefektus korábban arra szólította fel a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot, hogy a hivatalos levelei fejlécében ne használja a magyar nyelvet. Az alprefektust nem sikerült utolérnünk, ám megyei kormányhivatali források szerint Ionaşcu az 550-es számú jogszabályra hivatkozva szólította fel a kereskedelmi társaságokat a román nyelv használatára. A jogszabály szerint közterületen mindent kötelező románul is feliratozni.
Ugyancsak kormányhivatali források szerint a törvény értelmezhető, és a jogászok egy része úgy magyarázza, hogy a kereskedelmi társaságokra is vonatkoztatható. Az alprefektus értelmezése szerint magánterületen minden cég a saját belátása szerint feliratoz, ám közterületen köteles románul is feltüntetni az információkat.
A szabadságáról tegnap visszatérő György Ervin prefektus lapunknak elmondta, utána kell járnia az ügynek, hogy kiderítse a jogi hátterét.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere korábban elmondta, az alprefektus és a kormányhivatal jogászai folyamatosan rosszindulatúan félremagyarázzák a törvényeket, és állandó hadjáratot folytatnak a magyar feliratok ellen. Antal elmondta, kezdeményezni fog egy találkozót, ahol az alprefektusnak és a prefektúra jogászainak a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményekből, például a regionális nyelvek chartájából tart majd felolvasást, hogy megértsék, a kisebbségek nyelve egyenrangú a román nyelvvel, és jogunk van bármikor használni azt.
Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke elmondta, az alprefektus eljárása a kicsinyeskedés és a 90 éve tartó lélektani hadjárat része. „Nem kell bosszankodnunk az ilyen jellegű támadások miatt, hanem még inkább oda kell figyelnünk a magyar nyelv használatára, és arra, hogy ott is legyenek magyar feliratok, ahol most nincsenek” – mondta Veress Dávid.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Sértett huszárbecsület
A Kolozsváron tapasztalt megalázó bánásmódot kifogásolták a szombati Szent István-napi ünnepségre érkező székely huszárok, akik emiatt tegnap lapunkhoz eljuttatott közleményükben több személyt is elmarasztaltak. Amint a levélből kiderült, csak megérkezésük után tudták meg, hogy ünnepélyes felvonulásuk nem szerepel a Kolozsvári Magyar Napok hivatalos programpontjai között. „A szervezők részéről senki nem fogadott, és nem közölte a tudnivalókat” – mutattak rá.
Nem várt vendégek? A huszárok arra panaszkodnak, hogy senki nem fogadta őket augusztus 20-án Kolozsváron
A huszárok elmondása szerint Kisbácsban, ahol meg kellett volna szállniuk, ellenségesen fogadták őket. Ifj. Deák Ferenc, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) elnöke „azzal is megfenyegetett, hogy rendőrséget hív, ha nem megyünk el” – áll a közleményben.
A huszárok azt is kifogásolták, hogy László Attila, Kolozsvár alpolgármestere, akinek szerintük a szállást és étkezést biztosítania kellett volna, nem válaszolt telefonhívásukra. A huszárok végül arra kényszerültek, hogy a szabad ég alatt, lovaik mellett töltsék az éjszakát, annak ellenére hogy az udvar melletti ház üresen állt. „A kolozsvári emberek nagy szeretettel fogadtak, a szervezők azonban gyalázatosan viselkedtek” – olvasható a huszárok levelében.
Lapunk kérdésére ifj. Deák Ferenc elmondta: a rendezvény előtti napokban többször is egyeztetett Jankovics Ferenccel, a Marosvásárhelyi 9. Honvédegyesület kapitányával. „Csütörtökön megbeszéltük a tennivalókat és az ütemtervet, én ehhez tartottam magam” – részletezte a Kifor elnöke, majd hozzátette: csak szombat este értesítették arról, hogy a huszárok egy része aznap éjszakára is marad. „Az üresen álló házra valaki más tartott igényt, ezért nem mehettek be oda, az esti órákban pedig már nem volt lehetőségem más szállást keresni számukra” – vélekedett Deák Ferenc. A rendőrségre utaló vádakkal kapcsolatban az elnök kifejtette: félreértés történt, ugyanis nem állt szándékában fenyegetőzni. „A huszárok bemásztak a kisbácsi ifjúsági ház udvarára, a zárt kapu ellenére. Valaki meglátta őket, és szólt a rendőrségnek, akik később engem is felkerestek, hogy kiderítsék, minden rendben van-e? A huszároknak csupán annyit mondtam, hogy a rendőrség tud a dologról, de nincs szükség semmiféle intézkedésre” – magyarázta Deák, aki azt is elmondta: korábban a csapatok vezetői arról biztosították őt, hogy mindent rendben találtak, semmilyen problémát nem észleltek. „Kommunikációs szinten történt félreértés, az információk több személyt érintettek, nem tudom, hogy hol merült fel a hiba” – vélekedett a Kifor vezetője.
Gergely Balázs, a magyar napok főszervezője, az EMNT régióelnöke, valamint Máté András társszervező, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke a Krónikától értesült arról, hogy a huszárok őket teszik felelőssé a történtekért. Mint közös közleményükben rámutattak, noha a huszárcsapatok valóban a magyar napok ideje alatt érkeztek, meghívásuk egy párhuzamos eseményre szólt, ráadásul a szervezők ismételt kérésük ellenére sem kaptak pontos információkat a huszárok felvonulásáról, így a hivatalos programba nem kerülhettek be. „A huszárok szállását és étkeztetését nem a Kolozsvári Magyar Napok szervezői biztosították, ennek ellenére, amikor szombat éjszaka értesítettek bennünket arról, hogy a csapat tizennégy tagja a szabad ég alatt tölti az éjszakát, azonnal intézkedtünk, és szállást kerestünk számukra, amelyet néhányuk el is fogadott” – mutattak rá. A szervezők ugyanakkor sajnálatukat fejezték ki a történtek miatt, de egyúttal minden olyan eseménytől elhatárolódtak, amely nem a magyar napok keretében történt. Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár: tárgyalna a közös polgármesterjelölt-állításról az EMNT és az RMDSZ
Tárgyalni kíván a közös polgármesterjelölt indításáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ Kolozsváron. Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke a Krónika érdeklődésére úgy nyilatkozott: az elmúlt héten lezajlott Kolozsvári Magyar Napok sikere is bizonyította, hogy „hihetetlen erő van abban, ha egyenrangú félként összefog a két szervezet”.
A kincses városi politikus szerint ez lehetne mindkét fél mottója a helyhatósági választásokkal kapcsolatos tárgyalásokon. Gergely elmondta, az önkormányzati választásokig még van idő foglalkozni a kérdéssel, azt ugyanis alaposan át kell gondolni. Kifejtette: a legfontosabb, hogy maximalizálják a magyar szavazatok számát, ugyanis még egyszer nem fog előfordulni, hogy egy pártnak abszolút többsége legyen a városi önkormányzatban, ezért a magyar képviselet lehet a mérleg nyelve.
Máté András Levente, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke is hasonlóan nyilatkozott a Krónikának. „Amint a magyar napok nyitórendezvényén Kelemen Hunor RMDSZ-elnök üdvözlőlevelében elhangzott, én is fontosnak tartom, hogy egy magyar polgármesterjelöltje legyen Kolozsvárnak. Teljesen nyitottak vagyunk a tárgyalásokra, de ez eddig korai volt, hiszen még azt sem tudjuk, hogy pontosan mikor lesznek az önkormányzati választások” – nyilatkozta lapunknak Máté András.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a rendezvény nyitónapján elhangzott köszöntőjében példaértékűnek nevezte az RMDSZ–EMNT-összefogást, amelynek véleménye szerint a jövő évi polgármester-választás lesz a szakítópróbája, az, hogy felsorakoznak-e egyetlen magyar jelölt mögött. A téma kapcsán Tőkés László EMNT-elnök Kolozsváron úgy nyilatkozott: itt az ideje annak, hogy a kincses várost egy magyar polgármester vezesse a jövő évi polgármesteri választásokat követően. Nyilatkozatában az EP-képviselő Nagyszeben példáját említette, ahol szász származású polgármester, Klaus Johannis vezeti a várost.
Amint arról korábban beszámoltunk, Marosvásárhelyen még nem dőlt el, hogy az erdélyi magyar politikai szervezetek közös jelöltet állítanak-e a jövő évi helyhatósági választások alkalmával. Azt már tudni lehet, hogy az EMNT és a Magyar Polgári Párt (MPP) Maros megyei szervezetei egy RMDSZ-tagot, Vass Leventét javasolják marosvásárhelyi polgármesterjelöltnek, az RMDSZ megyei szervezete azonban még nem döntötte el, hogy elfogadja-e a javaslatot. Benedek István, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke korábban úgy nyilatkozott: a szövetség városi képviselete egyetért a közös jelöltállítással, a polgármesterjelöltet azonban az RMDSZ-nek kell adnia. Csegzi Sándor – aki tizenegy éve alpolgármester Marosvásárhelyen – még július elején bejelentette: szívesen megpályázná a tisztséget, amennyiben a városi választmány támogatja jelölését.
Gyergyai Csaba, Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Esterházy János a szlovák államfő szerint Hitler és a fasizmus híve volt
Ivan Gasparovic szlovák államfő szerint Esterházy János, a felvidéki magyarság két világháború közötti vezetője, aki az ötvenes években egy morvaországi börtönben hunyt el, Hitler és a fasizmus híve volt, ezért helytelen, hogy Kassán mellszobrot állítottak neki.
"Szobrot állítani Kassán Esterházynak, aki Hitler és a fasizmus híve volt, helytelen" - jelentette ki Gasparovic abban az interjúban, amelyet a Bojovníkban, a szlovákiai antifasiszták kéthetente megjelenő lapjának idei 18. számában tettek közzé.
Az elnöktől azt kérdezték, mi a véleménye arról, hogy Esterházynak Kassán, Ferdinand Durcansky, volt szlovák nácibarát politikusnak pedig Rajecben mellszobrot állítottak. Gasparovic megjegyezte: az, amit Esterházyról mondott, Durcanskyra is érvényes.
A szoborállítás minden településen a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik, s a kérdésnek emberi, politikai és művészeti vonzata van - fejtette ki az elnök. Azt mondta, nem híve annak, hogy a múltban állított szobrokat lerombolják, mert azok a település arculatához tartoznak. Nem tartja azonban helyesnek, hogy új szobrokat állítsanak vitatott történelmi személyeknek.
Esterházy kassai mellszobrával kapcsolatban elmondta: magánterületen áll, s ott bárki azt tehet, amit a törvény megenged.
"A büntető törvénykönyvben azonban benne van, hogy tilos a fasizmus népszerűsítése. Meg kell vizsgálni, milyen mértékben lehet beavatkozni magánbirtokon, illetve azt, hogy milyen mértékben lehet erről a magánbirtokról kedvezőtlen hatást gyakorolni a környezetre egy szoborral vagy más propagandaeszközzel. Ha a szobrot valaki a kertjében saját maga számára állítja fel, nehéz bebizonyítani, hogy a fasizmus népszerűsítéséről van szó. Kassán is magánterületről van szó, amely azonban nyilvánosan látogatható. Ez probléma" - szögezte le Gasparovic a Bojovníkban.
Esterházy Jánost, a felvidéki magyarság egykori vezetőjét, aki a II. világháború idején a pozsonyi parlamentben nem szavazta meg a zsidóellenes törvényeket, Szlovákiában hivatalosan ma is háborús bűnösnek tartják, s bármiféle rehabilitációját elutasítják. 
Durcanskynak nagy szerepe volt az első Csehszlovák Köztársaság 1939-es felbomlásában. A politikus 1938 és 1940 között több miniszteri tisztséget is betöltött Szlovákiában. Miután külügyminiszterként megpróbált részben önálló szlovák utat keresni, menesztették tisztségéből. 1945-ben Nyugatra menekült. 1947-ben Szlovákiában távollétében háborús bűnösnek nyilvánították és halálra ítélték. Az ítélet ma is jogerős. Krónika (Kolozsvár)

Összevont választások jöhetnek
Miután Traian Băsescu államfő a tisztán egyéni választókerületes választási rendszerre való áttérést szorgalmazta már jövő évtől, a nagyobbik kormányerő, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) újabb, a választásokkal kapcsolatos módosítást szorgalmaz: ezúttal a rendszerint nyáron megrendezett önkormányzati választásokat vonná össze az őszi parlamenti választásokkal. A PDL javaslatát koalíciós partnere, az RMDSZ is támogatja, és az ellenzék sem utasítja el, így megvalósulására nagy az esély. Arról ugyanakkor, hogy melyik időpontban rendeznék meg az összevont voksolást, még nincs javaslat.
Sever Voinescu, a PDL szóvivője tegnap kifejtette: azért jó ötlet összevonni a helyhatósági választásokat a parlamentiekkel, mert „rossz román szokás szerint” külön választásokkal az intézmények egy évre lebénulnak, a politikusok pedig „megbolondulnak”. Voinescu elmondta, a PDL tárgyal koalíciós partnerével, az RMDSZ-szel, mert törvénymódosítás csak politikai többséggel valósítható meg, és leszögezte: a demokrata-liberálisok a koalíció javaslatát akarják a parlament elé terjeszteni. Voinescu elmagyarázta, miért jó ötlet a két választás összevonása. „Így tanulták meg a román köztisztviselők az elmúlt húsz évben: választási évben semmit nem csinálnak. Mi több, választási évben a politikusok is elveszítik a fejüket, mert a két választási megmérettetés köti le minden pillanatukat. Következésképpen Románia számára jobb lenne, ha egyszerre kerülne sor az önkormányzati és parlamenti választásokra, majdnem egy évről egy, legfeljebb két hónapra csökkenne a választási forrongás ideje” – magyarázta. Elmondta, az összevonás mellett szól az is, hogy olcsóbb lenne, és jelen körülmények között Románia nem engedheti meg, hogy „megmaradjon a rossz hagyományok mellett”.
Voinescu szerint szükség lesz néhány törvénymódosításra a helyi közigazgatási törvényben, de ez csak akkor valósítható meg, ha létezik ilyen irányú többségi politikai akarat. A választási rendszerrel kapcsolatban Voinescu elmondta, hogy a 2008-as választásokon alkalmazott szabályokat meg kell változtatni, mert a „kiegyenlítés címén olyan emberek kerültek a parlamentbe, akik elveszítették a választásokat, és nem jutottak be olyanok, akik megnyerték”. Emil Boc miniszterelnök kedden azt nyilatkozta, hogy elméletileg lehetséges az önkormányzati és parlamenti választások összevonása 2012-ben, ennek időszerűségét a koalícióban elemzik, és ott hoznak döntést is a kérdésről. A miniszterelnök azt is elmondta, a koalíció elemzi az egyéni választókerületes, mandátum-visszaosztásos rendszer kiiktatását. „A koalíció jövő héten kezdi elemezni a választási rendszer kérdését. Tárgyalunk az ellenzékkel is. Egyelőre nincs koalíciós szinten elfogadott forma, mert még nem kezdtünk el tárgyalni” – tette hozzá Boc.
Az RMDSZ is benne van
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke tegnap elmondta, a magyar szervezet támogatja az önkormányzati és a parlamenti választások egyidejű megrendezését. „A koalíciós ülésen szó esett erről, és azt mondtuk, hogy szerintünk jó ötlet. Mi magunk is szorgalmaztuk még 2008-ban” – mutatott rá. Kelemen szerint egyrészt gazdasági, másrészt mobilizációs szempontok is indokolják az összevonást, mivel az önkormányzati választásokon rendszerint nagyobb a részvételi arány, mint a parlamentieken. Az egyéni választókerületes rendszer kapcsán kifejtette: ebben az esetben az RMDSZ csupán azon kerületekben nyerhetne, ahol a magyarok többségben élnek, a szórvány elveszne, ezért az arányos képviseletet tartja jobbnak. Kifejtette ugyanakkor, hogy még elemzik a kérdést, így egyelőre nem tud konkrét választ adni arra, hogy jó lenne a választási rendszer módosítása, vagy sem. Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ-szervezet elnöke szerint Erdélyben általában a PDL-nek kedvezhet az összevonás, míg Kovásznában az RMDSZ-nek kedvezhet, mivel az emberek jórészt elégedettek a szövetség polgármestereinek tevékenységével. Az ellenzék sem zárkózik el: Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt elnöke szerint pártja akár összevont rendszerben is minél hamarabb megrendezné a választásokat, „csak ne csalják el azokat”. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, az ellenzéki Szociálliberális Unió (USL) másik társelnöke szerint az USL számára nem lesz tragédia az összevonás, de a PDL sem ér el vele sokat.
„Ellenzéki” hangok
Az RMDSZ elnökével ugyanakkor a szövetség berkeiből nem mindenki ért egyet: Lakatos Péter Bihar megyei képviselő, aki rendszerint bírálja azon kormány döntéseit, amelynek saját pártja is tagja, úgy vélte, nem jó összemosni a dolgokat, mert így az önkormányzati választások átpolitizálódnának, és nem a helyi kérdésekről szólnának. Biharban egyébként az ellenzéki pártok képviselői is „rebellisek”: Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, a PNL városi elnöke a Lakatoséhoz hasonló érvek alapján utasítja el a kezdeményezést, és Ioan Mang PSD-s vezető sem támogatja, mivel szerinte a PDL mindezt azért akarja, hogy a parlamenti választásokat a még meglévő saját polgármesterei és megyei vezetői szervezhessék meg, és így elcsalhassák azokat. (A megyében amúgy az országos helyzettel ellentétben a PDL van ellenzékben, az RMDSZ a két ellenzéki alakulattal kötött együttműködési megállapodást.) Cristian Preda, a PDL európai parlamenti képviselője szerint ugyanakkor jó ötlet összevonni a két választást, ám a pusztán egyéni választókerületes voksolás bevezetése esetére úgy vélte, sem a százalékos, sem az alternatív küszöböt nem lehet megtartani. Rámutatott, az ilyen reform kedvezne a kis alakulatoknak, és demokratikusabbá tenné a választásokat. Az Állandó Választási Hatóság (AEP) szerint egyébként ahhoz, hogy a választásokat összevonják, új törvényre van szükség, amely mindenféle szavazást szabályozna. Marian Muhuleţ, a hatóság alelnöke elmondta: a helyhatósági és a parlamenti választások összevonásához új jogszabályra van szükség, semmiképpen nem lehet azt sürgősségi rendelet révén elfogadni.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Eltüntették a katolikus temetőt
Arad – A borossebesi Deák József azért keresett meg, mert a városka vasútállomása közelében lévő, mintegy 4000 négyzetméteres, kerek formájú római katolikus temető maradványait augusztus 5-én eltüntették. A történelmi jelentőségű temető a törökök kiűzetésekor jött létre, amikor a harcokban elesett osztrák és német katonákat temették ide. Később azonban osztrák civilek, majd más nemzetiségű katolikusok is itt találtak nyughelyre 300 évig, háborítatlanul. Nyugalmukat 1962-ben zavarták meg, amikor a kommunista hatóság egy új temetőt jelölt ki, ezért a régiben lévő halottaik kihantolására, a sírkövek áttelepítésére kényszerítették a katolikusokat. Akiknek az akkori vezetőségétől is megszerezték a beleegyezést. A halottak áttelepítése azonban formaság volt, a legtöbbjük helyben maradt, csupán valamennyi földet, esetleg bizonyos csontjaikat vagy a sírköveiket vitték át az új temetőbe. A régi temetőben nyugvóknak a hozzátartozói is elhaltak, ezért nem sokat törődtek velük. A rendszerváltás után a lakosság, a románokkal együtt, több kérvényben is igényelte a volt temető parkká alakítását, amelyikben helyet kapott volna a mintegy 20 magyar, német, olasz, szlovák, szerb és román feliratú sírkő is. A város vezetősége azzal az ürüggyel, hogy a körgyűrűre kivezető út kerül majd arra a helyre – ami nem valósult meg – elodázták a parkosítást. A polgármesteri hivatal többször ki is takaríttatta a temetőt, noha annak a kerítését a szomszédok tönkretették. A jelenlegi polgármester egy újságcikkben történelmi temetőnek nevezte a nyughelyet, amit parkosítani kívánt. A lakosság bizakodott az emberséges megoldásban, mígnem folyó év augusztus 5-én egy buldózer a földdel egyenlővé tette a területet, a meglévő sírköveket is ledöntötték, földdel takarták le. Az esetet megdöbbenve szemlélte, nemzetiségre való tekintet nélkül a lakosság, mivel sokuknak ott nyugszanak a hozzátartozói. A Holich testvéreknek a Báthori leánynevet viselő anyjuk is ott nyugszik. Deák Józsefnek 2 őse, Berlincz Antal és Hári Lajos szintén itt van eltemetve. Hogy mit lehet tenni a városi tanács hatáskörébe tartozó közterülettel? Szinte semmit. Annak a felszámolásáról bizonyára városi tanácsi határozat rendelkezik, amit esetleg tömeges fellépés nyomán a prefektúra érvényteleníthetne, de talán az emberjogi biztosnak is lenne valamilyen használható ötlete…
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Újrateremtett világok – Cs. Gyimesi-emlékkötet
Bemutatták hétfő este Kolozsváron a Cs. Gyimesi Éva emlékére kiadott, Újrateremtett világok című kötetet. A könyvet eredetileg az időközben tragikus körülmények között elhunyt neves professzor asszony 65. születésnapjára tervezték a szerkesztői, Balogh F. András és Berszán István.
Bemutatták hétfő este Kolozsváron a Cs. Gyimesi Éva emlékére kiadott, Újrateremtett világok című kötetet. A könyvet eredetileg az időközben tragikus körülmények között elhunyt neves professzor asszony 65. születésnapjára tervezték a szerkesztői, Balogh F. András és Berszán István. „Akkor még nem tudtuk, hogy a kiadványból emlékkötet lesz.
Cs. Gyimesi Éva születésnapjára megjelent egy mesterpéldány, amit át is adtunk neki. A most megjelentetett emlékkötetben az akkori mesterpéldányt az előszón és egy nekrológon kívül gyakorlatilag változatlanul felhasználtuk” – magyarázta lapunknak Berszán István. Az irodalomtudományi tanszék vezetőjének tájékoztatása szerint az Újrateremtett világok című könyvbe olyan írások kerültek, amelyek írói valamilyen formában reflektálnak a Cs. Gyimesi Éva-jelenségre, a személyiségére, több évtizedes pedagógusi és irodalmi munkásságára.
A kötetben a tudományos jellegű írásokon (mint például a sumerológus Komoróczy Gézáé) kívül lírai és esszéisztikus hangvételű alkotások is megtalálhatóak olyan írók, költők tollából, mint Demény Péter vagy Láng Zsolt. A kötet ugyanakkor tartalmazza Cs. Gyimesi Éva munkáinak bibliográfiáját, valamit az írásaira való hivatkozások jegyzékét is.
A könyvet a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén ismertették a szerkesztők a jelenleg zajló Hungarológiai Kongresszus keretében, kis számú hallgatóság előtt. „A kötet a legutolsó pillanatban, szombaton délután jött ki a nyomdából, ezért sem tudtuk szélesebb körben felhívni az emberek figyelmét a bemutatóra” – magyarázta Berszán István, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője.
Sipos. M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kánikulariadó Erdélyben
Az ország déli megyéiben és Erdély több régiójában is sárga vészjelzés lépett érvénybe a meleg miatt, ma és holnap a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 38 fokot. Az Országos Meteorológiai Intézet jelentése szerint többek között Hunyad, Temes, Arad, Krassó-Szörény és Bihar megyében is rendkívüli meleg lesz
Az ország déli megyéiben és Erdély több régiójában is sárga vészjelzés lépett érvénybe a meleg miatt, ma és holnap a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 38 fokot. Az Országos Meteorológiai Intézet jelentése szerint többek között Hunyad, Temes, Arad, Krassó-Szörény és Bihar megyében is rendkívüli meleg lesz. Esőre, felhősödésre csak az északkeleti megyében lehet számítani.
Azokban a megyékben, ahol a vészjelzés érvényben van, fokozott készültséggel várják az egészségügyi központokban azokat, akik a meleg miatt rosszullétre panaszkodnak, vagy sürgős orvosi ellátásra van szükségük. A nagyvárosok közterein „kánikulasátrakat” állítanak fel, itt elsősegélyben részesítik a rászorulókat. A munkáltatóknak a kánikulariadó alatt biztosítaniuk kell az alkalmazottak számára a folyadékpótlást, és a munkavégzéshez megfelelő körülményeket.
Az előírások betartását a megyei munkaügyi felügyeletek folyamatosan ellenőrzik. Szabályszegés esetén figyelmeztetésben részesítik a vétkeseket, illetve pénzbírságot rónak ki. Az orvosmeteorológiai szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a kánikula a magas vérnyomásban szenvedők, a diabéteszesek, a szívbetegek, az idősek és a várandós nők esetében okozhat súlyos egészségkárosodást. Az előrejelzések szerint a nyár végi forróság várhatóan a hét végéig kitart. Új Magyar Szó (Bukarest)

Búcsú Birtalan Ákostól
Augusztus 24-én, negyvenkilenc éves korában hunyt el, de csak harminckilenc évet élt Birtalan Ákos. Mintha sejtette volna rossz sorsát, rövid férfikorát a következetes és kemény közösségéért folytatott munka határozta meg. Felelősen gondolkodó ember, jól képzett közgazdász volt, s a kezdetek RMDSZ-képviselőjeként sem átlagos.
Megeshet, ha tíz évvel ezelőtt nem zuhan rá a könyörtelen agyvérzés, a szövetség sorsa is másképp alakul. Mert nem pártban, főként nem egypártrendszerben gondolkodott, mert megújulást, változást akart, mert szolgálatot, és nem hatalmat akart. Ő volt az az RMDSZ-képviselő, aki lapunkban hetente parlamenti beszámolót közölt, mert tudta, kötelessége választóit tájékoztatni minden lépéséről, a parlamenti széljárás minden rezdüléséről.
Rövid életével és kurtára szabott munkásságával is bizonyította: Erdély és Székelyföld gazdasági felemelkedése a magyarság e vidéken való megmaradásának egyetlen lehetséges útja. Ezért harcolta ki, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetemnek közgazdasági szaka legyen Sepsiszentgyörgyön, ezért kutatta Erdővidék gazdasági felemelkedésének lehetőségeit, ezért volt szívügye az erdők visszaszolgáltatása, a közbirtokosság újraélesztése. S már súlyos betegen ő volt három megyében az egyetlen RMDSZ-politikus, ki a Székely Nemzeti Tanács felkérésére vállalta, hogy Székelyföld autonómiastatútum-tervezetét a román parlament elé terjessze. Hogy ne jussanak 25–30 év alatt a csángók sorsára a székelyek – írta akkori közleményében.
Kétezer tavaszán zúdult rá a végzet, egy forró augusztus végi napon teljesítette ki munkáját a halál. Kedves Birtalan Ákos, a magad mögött hagyott békétlenség ellenére, nyugodj békében!
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelet Svájcát hozná létre
Kelet Svájcát, Románia gazdaságának motorját, Magyarország egyik legfontosabb gazdasági partnerét szeretné Erdélyben létrehozni a Mikó Imre Terv.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) gondozta gazdasági fejlesztési terv többek között jelentős infrastruktúra-fejlesztéseket, sikeres természetvédelmet, erős ipart, fejlett turizmust és kiváló szakembereket „vizionál" a helyi magyar közösség számára.
Nemzeti gyarapodást és pénzügyi-gazdasági fellendülést szeretne a Mikó Imre Terv, amelynek alkotói széles körű szakmai-nemzetpolitikai-társadalmi összefogás révén kívánják kialakítani végleges formáját. Számítanak a közvélemény segítségére, aktív részvételére – mondta el a Kolozsvári Magyar Napok keretében Jakabos Janka, az EMNT háromszéki szervezetének elnöke. Szerinte az erdélyi gazdaságnak és szereplőinek hidat kell képezniük a magyar és a román kormány között, a terv pedig ennek a hídnak a kiépítésében is fontos szerepet kíván betölteni.
Szatmáry Kristóf, a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium belgazdaságért felelős államtitkára jelezte: nem a magyar állam projektje a Mikó-terv, hanem erdélyi magyar kezdeményezés, ennek megfelelően helyi lábakon kell majd állnia. Erdélyi szakemberek dolgozzák ki, és erdélyi gazdasági szereplőket hivatott segíteni. „A Kárpát-medence magyar vonatkozású gazdasági életét hibásan szemléljük külgazdasági tevékenységként, a nemzeti sajátosságok miatt azt sokkal inkább belgazdaságnak kellene tekinteni. A Mikó-terv a magyar–magyar viszony helyreállításának elindított folyamatában tölt tehát be sajátos szerepet" – emelte ki Budapest szerepét Szatmáry. A terv egyfajta autonómiát is jelent: nagy lehetőség az erdélyi magyar közösségnek, hogy megmutassa: az önrendelkezésnek nem csak politikai értelemben van jelentősége, hanem gazdasági perspektívákat is teremthet.
Péti Márton, a magyar kormány egyik háttérintézményének területfejlesztési szakértője úgy tartja: a jelenlegi nemzetközi hangulat alkalmas a terv útnak indításához. Összhangban áll ugyanis az unió kohéziós politikájának reformüzeneteivel is, egyfajta biztosíték a uniós pénzek 2014–2020 közötti lehívására, mert helyi adottságokhoz igazított fejlesztéseket bátorít. Sőt, Magyarország is tanulhat a Mikó-tervből. „Közösség alapú gazdaságfejlesztésből jó kis lecke lesz ez Budapestnek. Itt jóval összetartóbbak a közösségek, mint otthon, mi is kíváncsiak vagyunk hát, hogyan is működik gyakorlatba ültetve egy ilyen terv" – fogalmazott Péti.
„A rendszerváltást követően jószerével megszűnt az erdélyi ipari termelés, az azóta létrejött kis- és középvállalkozások elszórtan működnek, elszigetelt kom­munikációval küzdenek a fennmaradásért" – kezdte a terv iparra vonatkozó megoldásainak bemutatását Juhász Jácint, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság Karának dékánja. Ezeket a vállalkozásokat kellene összefogni, befektetéseiket ösztönözni, támogatást szerezni számukra. A közeljövőben ügyfeleknek és gazdasági szereplőknek szóló ingyenes adatbázist hoznak létre, valamint pályázati szaktanácsadást is hozzáférhetővé tesznek. „Sokan úgy pályáznak ma, hogy amire pénzt adnak, arra kell pályázni. Ezen a szemléleten változtatni kell" – mondta Juhász, aki a terv pénzügyi sikerét az „ingyenes pénzosztás" helyett a visszatérítendő hitelprogramokban látja.
"Az ingyen pénzosztás átka, hogy nem mindig kerül produktív felhasználásra. Mi a gazdaságra sokkal ösztönzőbb kedvezményes mikrohitelekben látjuk a Mikó-terv sikerét" – tette hozzá az oktató. A terv amúgy az erdélyi akadémiai szféra sajátos összefogásának eredménye is, különböző hazai egyetemek több szakembere vett részt kidolgozásában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
Tilos a gyülekezés! A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és a helyi rendőrség úgy döntött, hogy a MOGYE mellett tüntetők nem vonulhatnak csoportosan végig a főtéren, s már három személyt csoportnak tekintenek. A tiltakozók ezért úgy döntöttek, egymást felváltva, kettesével sétálnak naponta többször is a főtéren, kissé huzamosabban elidőzve a polgármesteri hivatal előtt, mintegy üzenve Dorin Florea polgármesternek, hogy a törvényeket Romániában is be kell tartani. Florea polgármester és a rendőrség döntése szöges ellentétben áll a gyülekezési szabadság jogával, s Ceauşescu bukása óta nem volt példa ilyenszerű intézkedésre Romániában.
Összefogni, ahogy az RMDSZ diktálja. Tárgyalni kíván a közös polgármesterjelölt indításáról az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az RMDSZ Kolozsváron. Gergely Balázs, az EMNT közép-erdélyi régióelnöke a Krónika érdeklődésére úgy nyilatkozott: az elmúlt héten lezajlott Kolozsvári Magyar Napok sikere is bizonyította, hogy "hihetetlen erő van abban, ha egyenrangú félként összefog a két szervezet" – írja a Szabadság. Az ötlet kitűnő, megvalósítása nehezebb, Marosvásárhelyen már hónapok óta erről folyik a vita, Vass Levente személyében közös jelölt is lenne, s bár az RMDSZ úton-útfélen azt nyilatkozza, egyetért a közös jelöltállítással, ragaszkodik ahhoz, hogy a polgármesterjelöltet az RMDSZ adja. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közelebb került a Házsongárd öröksége a törvény oltalmához
Befejeződött a kolozsvári pantheon helyrajzi felmérése
Mára lezárult a Házsongárd műemlék jellegű sírjai topográfiai felmérésének terepmunka része – tájékoztatta lapunkat Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Az alapítvány és a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság még a tél folyamán javasolta a művelődési tárcának, hogy a temető értékes emlékeit terjesszék fel a műemléki státus elnyerésére. Az összeállított jegyzéket azonban helyrajzi számokkal kellett kiegészíteni, amelyeket a temetőt felügyelő hivatal tavaly májusban titkosított. Június végén a művelődésügyi minisztérium Kolozs megyei igazgatósága a szaktárca utasítására elindította a szükséges munkálatok folyamatát. Együttműködési szerződést kötött a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társasággal, így a felkért szakemberek és önkéntesek elkezdhették a terepmunkát – magyarázta a felmérésben vezető szerepet vállaló Maksay Ádám építőmérnök, az Erdélyi Református Egyházkerület műszaki előadója.
A kulturális és örökségvédelmi minisztérium engedélyének, támogatásának birtokában az Erdélyi Református Egyházkerület a Bethlen Gábor Alapnál (a korábbi Szülőföld Alap jogutódjánál) félmillió forintot pályázott meg a helyrajzi felmérés elvégzésére. – A Leonard Horvath által vezetett művelődésügyi igazgatóság teljes mértékben segítségünkre volt a munkálatok lebonyolításában, amelyekben többek között részt vett Virgil Pop, a Területi Műemlékvédő Bizottság főtanácsosa is – részletezte Maksay Ádám. A műemlékvédelmi szakember lapunknak már korábban elmondta: a topográfiai mérések elkészülése nyomán irányító szerepet vállal majd az országos műemlékvédelemhez felterjesztendő dokumentáció elkészítésében. Virgil Pop egyébként a művelődésügyi tárcának eredetileg leadott magyar nyelvű jegyzéket átdolgozta, román nyelvre átírta, ez szolgált a topográfiai munkálatok alapjául is – tette hozzá a műszaki előadó.
A terepmunka folyamán több mint 500 sírt, sírkövet sikerült feltérképeznie az Alexandru Terebesy által vezetett helyrajzi felmérést végző csoportnak, amelyben mindenki a legcéltudatosabban dolgozott, az elvégzett munka értéke pedig nem fél, hanem gyakorlatilag két és fél millió forintnak felelne meg – fejtette ki Maksay Ádám. A műemlékké nyilvánításra javasolt emlékek jegyzéke körülbelül 300 tételből áll, de a nemzetközi szabványoknak megfelelő, kiterjedt topográfiai térkép például a kallódó sírköveket is tartalmazza. – Az egyházi tulajdonban levő lutheránus temető kivételével a köztemető régi részét feltérképeztük, mindent bemértünk, hogyha majd a törvényi védelemre javasolt listát bővíteni lehet, ne kelljen majd újra elkezdeni a munkát – magyarázta Gergelyné Tőkés Erzsébet. Mint kiemelte a műemlékvédő fórumok viszonyulása a lehető legsegítőkészebb, együttműködésük kiváló volt. A helyrajzi adatok összegyűjtése azonban csak a műemlékké nyilvánítás első lépése: a különálló tételekre bontott jegyzék minden egyes eleméhez egy adatlapot kell ugyanis csatolni, amelynek kitöltése további aprólékos munkát, kutatást igényel, és amelyet véleménye szerint nagymértékben megnehezíthet az a tény, hogy a temető igazgatósága a sírok adatait csak a családtagoknak adja ki. Mint kifejtette, egy immár sokadik helyszínen kallódó sírkő jellemzőit például nehéz lesz a temető nyilvántartásához való hozzáférés nélkül a műemlékvédelmi adatlap követelményeinek megfelelően összegezni.
– Hatalmas munka vár még ránk, amelynek megvalósításában a Megyei Művelődési Felügyelőség alkalmazottai, kutatói, valamint a náluk szakmai gyakorlatot végző egyetemi hallgatók segítségünkre voltak és lesznek a továbbiakban is – hangsúlyozta a Házsongárd Alapítvány igazgatója. Maksay Ádám tájékoztatása szerint szeptember 15-ig minden egyes emlék dokumentációjához csatolni kell az említett, úgynevezett analitikai adatlapot, de a szakemberek közreműködésével fel lehet majd tüntetni rajtuk a szükséges adatokat.
Virgil Pop a kolozsvári Építészeti és Városrendészeti Egyetem professzoraként két tanársegédjével a házsongárdi kripták és síremlékek széleskörű építészeti felmérését kezdeményezte a hallgatók bevonásával – fejtette ki Maksay Ádám. A diákok a projekt- és a restaurálási javaslatok elkészítése által tettek eleget a szaktantárgy gyakorlati követelményeinek, és igen értékes munkát végeztek, ugyanis az általuk összeállított dokumentáció adatai segítségül szolgálnak az említett adatlapok kitöltésében.
Hegedüs Csilla, Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter műemlékvédelmi kérdésekért felelős tanácsosa lapunknak elmondta: a topográfiai dokumentáció csak egy részét képezi a pozíciónként értelmezett törvényi védelem megszerzésére irányuló folyamatnak, az emlékek különálló iratcsomóinak hiánytalan összeállítását követően pedig az Országos Műemlékvédő Bizottságnak kell jóváhagynia a felterjesztett jegyzéket, amelyet miniszteri rendelet erősít majd meg. – A folyamat még nem ért véget. Reméljük, hogy a szeptemberi határidőig sikerül összeállítani a szükséges dokumentációt – mondta Hegedüs Csilla
ZAY ÉVA, NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Kolozsváron is felköszöntötték Mózes Huba egyetemi oktatót
Kettős könyvbemutatóval köszöntötték fel kollégái és barátai hétfőn a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának székhelyén, a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus egyik kísérő rendezvényeként a kolozsvári gyökerekkel rendelkező Mózes Hubát, aki több éven át volt a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv és Irodalomtudományi Intézet egyetemi oktatója. A születésnap kapcsán bemutatták a Versében él... című tanulmánykötetet, amelyet Mózes Huba miskolci, budapesti, debreceni, nyíregyházi, egri, kolozsvári, marosvásárhelyi, haarlemi, helsinki és nápolyi hungarológus kollegái ez alkalomra írtak, továbbá Mózes Huba és Kabán Annamária ötödik Dsida-kötetét. Mindkét kiadvány a Miskolci Bíbor Kiadónál jelent meg.
Gréczi-Zsoldos Enikő, a Versében él... kötet szerkesztője először a miskolci születésnapi könyvbemutató bensőséges hangulatát ecsetelte, majd kifejtette: az a gondolat, miszerint versében él a nemzet Mózes Huba életének mottója is lehetne. A kötet 36 szerző tanulmányait tartalmazza.
A kötetből egy példányt odaajándékoztak a Bölcsészkar Magyar Irodalomtudományi Tanszékének, Berszán István egyetemi oktató, tanszékvezető pedig elmondta: Mózes Hubát és feleségét, Kabán Annamáriát még mindig kolozsváriakként tartják számon.
Mózes Huba kiemelte: nagyra értékeli a születésnapi tanulmánykötet írásait. Péntek János emeritus professzor a közösen eltöltött egyetemi évekről és Mózes Huba Kolozsvárhoz való kötődéséről beszélt. – Kolozsvár az életünkké vált, és Mózes Huba életéhez most is hozzátartozik ez a város. Örülök annak, hogy az itt megkezdett szakmai pályáját töretlenül folytathatta Miskolcon. A hetven év teljessége szakmai és emberi szempontból is érezhető – vélekedett az ismert nyelvészprofesszor.
Cseke Péter egyetemi oktató szerint az ünnepelt verstani tehetségét Dsida-kutatása során is kamatoztatta. Kozma Dezső nyugalmazott egyetemi oktató Mózes Hubának a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlönyben kifejtett igényes munkásságát emelte ki.
Mózes Huba és Kabán Annamária több évtizede foglalkoznak Dsida-kutatással. A legfrissebb, ötödik kötet – Ó, múzsa, tedd, mi istened parancsa. Dsida-versek és fordítások szövegépítése – is több tanulmányt tartalmaz. – A sorozat önmagát alakította. Ebben a kötetben is igyekeztünk a versek lényegét, a költői szakaszok ívét megvilágítani – összegzett az ünnepelt.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Sokismeretlenes egyenleg – Állítólag lefordították a földrajz . és történelemkönyveket
Minden bizonnyal lesznek új, magyar nyelvű tankönyvek tanévkezdésre a „Románia földrajza” és „A románok történelme” tantárgyakhoz. A Hargita Megyei Tanfelügyelőség illetékesei úgy tudják, hogy ezeket már lefordították. Ami épp elég aggodalomra ad okot.
A kisebbik román kormánypárt, az RMDSZ által nagy vívmányként propagált, ám igencsak felemásra sikeredett új tanügyi törvény szerint a következő tanévtől magyar nyelven lehet tanítani Románia földrajzát és az eleve kirekesztő nevű „A románok történelme” tantárgyat a nyolcadikos, illetve tizenkettedikes diákoknak. Mivel az ördög a részletekben rejtezik, a bírálók már idejekorán kimutatták: a kerettörvény részben alkalmazhatatlan egyelőre, mert nincsenek hozzá megfelelő alkalmazási utasítások és minisztériumi rendeletek, részben pedig továbbra sem biztosítja a nemzeti kisebbségek számára az esélyegyenlőség megvalósulásához elengedhetetlenül szükséges pozitív megkülönböztetéseket.
Ami a fent említett tantárgyakat illeti, a szaktárca még csak most, alig két héttel az új tanév kezdése előtt kért a megyei tanfelügyelőségektől kimutatást arról, hogy mennyi pénzre lenne szükség az új földrajz- és történelemkönyvek beszerzésére. Ráadásul eleve aggályos, hogy csak „fordításban” adják ki Románia földrajzát és „a románok történelmét”, mivel a románból fordított magyar nyelvű tankönyvekkel kapcsolatban borzasztó tapasztalatokat szerezhettek az elmúlt évek során a diákok, tanárok és szülők. A dilettantizmustól a manipuláláson át a nyelvrontásig („fertőzöttségig”) terjedő skálán. A törvény szerint a hivatalos megnevezéseket román nyelven is meg kell tanulják továbbra is a diákok mind a földrajz-, mind a történelemórán, arról azonban, hogy a román megnevezések milyen formában jelennek majd meg a tankönyvekben, csak pletykák keringenek, miként arról is, hogy a történelmi, pontos és helyes magyar elnevezések, toponímiák helyet kapnak-e bennük. (Eklatáns példa Ady Endre szülőfalujának, Érmindszentnek a hivatalos dokumentumokban való szerepeltetése a kommunisták által preferált módon: Adyfalva, sőt Ady Endre. De akár Mátyás királyt is említhetnénk, akit a román tankönyvekben Matei Corvinulként emlegetnek, holott a Matei a magyar Máté megfelelője.)
Kisebbségeknek szóló új román nyelv- és irodalomkönyv valószínűleg nem lesz tanévkezdésre, az új, a sajátos szempontokat figyelembe vevő tanterven még csak most dolgozik a minisztériumban egy munkacsoport. Elképzelhető, hogy ennek alapján már lehet más módon tanítani a román nyelvet és irodalmat a következő tanévben, mint eddig, de ennek van egy sajátos buktatója: a román nyelv- és irodalomtanárok igen nagy része (ha nem a többsége) ma már színromán nemzetiségű Erdélyben, magyarul nem beszélnek, fordítani és magyarázni a kisebbségek nyelvén képtelenek. De a földrajzot és a történelmet is tanították eddig olyan csak románul tudó oktatók, akiknek most magyarul kellene majd előadniuk Románia földrajzát és történelmét...
Törvény ide vagy oda, nagy kérdés, hogy az anyanyelvi oktatásban állítólag kiszélesedő lehetőségek vonzóbbá teszik-e a magyar nyelven való tanulást, ugyanis a rendszerváltás után húsz évvel is az a drámai helyzet, hogy a magyar nemzetiségű diákok minimum egyharmada nem az anyanyelvén járja és végzi el iskoláit. Még ott sem, ahol erre pedig lehetősége lenne, ráadásul ennek a lehetőségnek komoly korlátai vannak Dél-Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban, a szórványokban és Moldvában. A teljes körű anyanyelvű állami közoktatás – az óvodától az érettségiig – magyarok számára ma csupán Románia egyes kisrégióiban (főleg a Székelyföldön) és nagyvárosaiban biztosított. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Alkotótábor Érmihályfalván
Bihar megye – Augusztus 29-én, hétfőn nyitja meg kapuit az 5. érmihályfalvi képzőművészeti alkotótábor, a Máté Imre Városi Könyvtár szervezésében.
A meghívottak a Polgármesteri Hivatal és a Marcsó József Képzőművészeti Kör vendégei lesznek. A tábor végén az annak ideje alatt készült alkotásokból kiállítás nyílik szeptember 4-én, vasárnap. A tárlat megnyitójára – melynek időpontját később közöljük – minden érdeklődőt várnak az alkotók és a szervezők. erdon.ro

Különórák a közoktatásban
Személyre szabott fejlesztéssel kerülné el az oktatási tárca az érettségi kudarcot
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„A jegy nem nyaktiló” – vezette fel Daniel Funeriu oktatási miniszter a következő tanévre vonatkozó javaslatait, amelyek között elhangzott: szeptembertől egyénre szabott fejlesztési terv szerint tanulhatnak a diákok, a készségeiket és tudásszintjüket pedig már szeptember folyamán felmérik.
„Érthető a szülők döbbenete, hogy 8-9-es átlaggal tanuló gyerekük az érettségin megbukott. Be kell látni, hogy az értékelés jelenlegi rendszere nem működik, és radikálisan változtatni kell ezen” – mondta az oktatási tárca vezetője, amikor a megyei tanfelügyelők által benyújtott javaslatok alapján kidolgozott új módszertant ismertette. A tervek szerint diákonként, és az osztályok tudásszintje szerint változik majd, milyen ütemben és milyen módszerrel haladhat a pedagógus.
Jó, de kidolgozatlan
„Ez egy szép álom” – reagált lapunknak Székely Márta Szatmár megyei pedagógus. Szerinte a változásokhoz éretlen a hazai iskolai rendszer. „Nincs ehhez elég idő, a pedagógusok túlterheltek, és a szülők sincsenek felkészülve erre. A többség azt várja el, hogy hajszoljuk a gyereket minél jobb eredmények felé, függetlenül attól, hogy a készségei mit tesznek lehetővé” – mondta a tanárnő.
Jónak tartja viszont az egyedi fejlesztési terv ötletét Ferencz Salamon Alpár, Hargita megye főtanfelügyelője, de úgy véli, csak akkor fog igazán hatékonyan működni, ha pontos módszertant dolgoznak ki a tudásszint felmérésre, és az erre alapozott fejlesztésre.
„Már csak azért is tetszik a kezdeményezés, mert úgy vélem: az úgynevezett diagnosztizáló tesztek sokat megmutatnak arról, hogy milyen szinten áll a tanuló, honnan hová kell eljutnia, illetve az is kimutatható, hogy milyen módszer lenne a leghatásosabb a felkészítésére” – magyarázta lapunknak a főtanfelügyelő. Meglátása szerint a tanügyminiszter javaslatai nemcsak a diákok érdekét szolgálnák, hanem a pedagógusok munkájában is egyfajta segítséget, támpontot jelentenek.
„Egyszerű és átlátható tesztet tartanék a legmegfelelőbbnek a tudásszint felmérésére, és mintateszt segítségével ellenőrizném azt, hogy a félév során milyen eredménnyel dolgoztam” – magyarázta Ferencz S. Alpár. Megjegyezte, hogy az egyedi fejlesztési terv ötlete nem új keletű: a nyugati oktatásban már évek óta használják.
Kérdésünkre, van-e kapacitás a hazai iskolákban a személyre szabott oktatásra, Ferencz S. Alpár úgy fogalmazott: a felmérések már most is a pedagógusok munkaköréhez tartoznak, de a motiváción múlik, milyen mértékben hajtják végre a javaslatokat. Arról, hogy az érvényben lévő tantervvel ez a rugalmas oktatási forma hogyan egyeztethető össze, az intézményvezető úgy nyilatkozott: ez csak a pontos fejlesztési tervek ismeretében meghatározható.
Többszereplős játszma
A hazai alternatív oktatásban már évek óta olyan módszerekkel dolgoznak, amelyeket a tanügyminiszter a teljes iskolai hálózatra kiterjesztene. Azok a szülők, akik már eddig is szöveges, értékelő bizonyítványt kaptak, elégedettek az eredményekkel.
„Rendszeresen kézhez kaptuk azt az értékelést, amelyben a tanítónő részletesen ismertette az eredményeket, az elmaradásokat, így annak ellenére, hogy a gyerek nem kapott minősítést az iskolában, pontosan tudtuk, hol áll a tudásszintje. Ez csak akkor működik, ha a pedagógus és a szülő partnerei egymásnak, szerintem nemcsak a tanárok, de a hozzátartozók felkészítésére is oda kellene figyelnie a minisztériumnak. Itt már nem elég megkérdezni a gyerektől, hogy hányast kapott az iskolában” – vélekedett Keresztes Éva, akinek a kislánya a vásárhelyi step by step osztályban tanult.
Pótérettségi perrel
Mégis részt vehet a pótérettségin az a Hunyad megyei diák, akit júniusban azért zártak ki a megmérettetésről, mert mobiltelefont találtak nála. A készüléket ugyan nem használta a maturandus, de mivel a szabályok tiltják a bevitelét is a vizsgaközpontba, a fiatalt kizárták az idei őszi és a jövő nyári érettségiről is.
A döntést a diák bíróságon támadta meg, keresetének első fokon helyt adtak, de a jogerős döntésig szeptemberig várni kell. Ha a következő tárgyaláson mégis elmarasztaló ítélet születik, akkor az őszi érettségi vizsga eredményét megsemmisítik, függetlenül attól, hogy milyen jegyeket kap a végzős.
A napokban zajló szóbeli vizsgákon történt visszaélésekről egyelőre nem érkezett jelentés. Jövő héten térfigyelő kamerákkal ellátott termekben kezdődik az írásbeli vizsga.
Baloga-Tamás Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

Hungarológiai Kongresszus Vásárhelyen
Egy napra Marosvásárhelyre költözik az ötévente megszervezett Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, amelynek idén Kolozsvár adott otthont.
Egy napra Marosvásárhelyre költözik az ötévente megszervezett Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus, amelynek idén Kolozsvár adott otthont. A kongresszus ülésszakának mai előadásait és szekcióüléseit Marosvásárhelyen tartják a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Humántudományok Karának koronkai campusában.
A Nyelv és kultúra a változó régióban témájú kongresszus Marosvásárhelyre utazó tagjait Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, Székely Gyula, a Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok kar dékánja, valamint Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere köszönti.
A plenáris ülés keretében Pál-Antal Sándor Az urbanizáció kezdetei Marosvásárhelyen, Spielmann Mihály Marosvásárhely a 20-as évek elején – avagy az impériumváltozás anatómiája, Bányai Réka „...van Vásárhelyt egy nevezetes gyűjtemény” (Teleki–Bolyai könyvtár) és Kovács András Ferenc Költői szerepek a magyar költészetben című előadásokat lehet meghallgatni.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Ismét felmerült a székely pengő bevezetésének gondolata
Székely vállalkozók támogatják az elképzelést, a Román Nemzeti Bank azonban továbbra is ellenáll. Nem ismeri el egyelőre a Román Nemzeti Bank a székely pengőt, mint alternatív fizetőeszközt. Így egyelőre nem lehet bevezetni sem ezt, sem a SIC nevű utalványt. Székelyföldön ennek ellenére több szervezet is gondolkodik helyi pénznem bevezetésén.
A lejt váltaná fel a soproni kékfrankos mintájára kidolgozott székely pénznem. Élénkíthetné a helyi gazdaságot, erősítené a helyi vállalkozókat. Helyben költhetnék el az ott készült termékekre. A helyi pénznem bevezetésének feltétele egy közös kibocsátó intézmény megalapítása, amelyet magánszemélyek, illetve vállalatok hoznának létre.
Duna Tv. Erdély.ma

Egy újabb álom, vagy kitörési lehetőség a Kárpát-medence számára?
Keresztény emberként hiszem és vallom, hogy mindig van tovább! Isten nem engedi, hogy egy nép, egy ország végérvényesen zsákutcába, vakvágányra menjen. Ahogy a GPS sem veszekszik velünk, ha netalán le is mentünk a helyes útról, hanem csak annyit mond, hogy „újratervezés", ugyanígy nekünk sem az elmúlt nyolc vagy húsz év hibás kanyarjait kell számba vegyük, hanem alázattal a pillanatnyi helyzetünket ismerve, újra kell tervezzük a következő évek útirányát! Ehhez tudni kell a célt?! E földi célt a nemrég elfogadott alkotmány szépen megfogalmazza: egyszerű, emberhez méltó élet szülőföldünkön, békében. Jog az alkotó, termelő munkához, melyből mindenki eltarthatja szabadon önmagát, családját. Csupa olyan dolog, mely mindannyiunk szívében ott ragyog, ezért is támogatták oly sokan az új alkotmány elfogadását.
Persze lehetnek egyéni, különc célok is, de tudatosítani kell, hogy ez az alkotmány, melyre, ha mind erdélyi magyar esküt teszek, nem ígér egy Disneylandot 15 millió magyarnak, és sehol nem mondja ki, hogy ingyen, munka nélkül képes eltartani engem csupán alanyi jogon, és hogy a nemzetem közösségnek kötelessége toleránsan asszisztálni a saját életem szétverésénél. Ilyeneket nem ígér ennek az országnak az alkotmánya!
A cél megvan! Hiszem, hogy megtalálható az út is a cél felé! A Szent István Terv egy útjavaslat, az alkotmányban megfogalmazott céljaink eléréséhez. Kitörési terv a megfeneklett, egymásra mutogató, acsarkodó világunkból! Persze elismerem, hogy más stratégia mentén is el lehet indulni. A döntést meghozó testvéreinknek ezért jó, ha minél több tervet teszünk az asztalukra, hogy ők ezeket ismerve, bölcsen dönteni tudjanak. Hangsúlyozom, hogy a Szent István Terv ebben az első megfogalmazásában csak egy vázlat, munkadokumentum, egy vitaindító levél csupán.
Gondolatban járjuk be azt az utat, melyet a Szent István Terv javasol a cél eléréséhez!
Népnevelés: Egy jó anya, bölcsen és okosan megteríti az asztalt a gyermekeinek. Táplálja övéit! Szellemi, lelki lények vagyunk, az oktatás, a nevelés hihetetlenül fontos, mert céljaink, álmaink mozgatnak bennünket. Világnézetünk, tudatunk meghatároz, egymásnak testvéreivé vagy ádáz ellenségeivé képes formálni bennünket. Az adókból fenntartott iskolarendszer, vagy az ugyancsak az adókból működő média szervei, csupán egy hatalmas asztal, melyet bőségesen, ízletesen, szemet is gyönyörködtetően meg kell teríteni az állampolgároktól erre felhatalmazást nyert kormány szervezésében. Nem a pincér, a szakács a fontos, hanem a finom, életet fenntartó ételek!
Minden munkát itt kell kezdeni. Széltében – hosszában bejártam a Kárpát-medencét, mindig és mindenütt, hol virágzó szép települést látok, tudom, hogy ott a múltban találhatok egy lelkiismeretes, nagyszerű iskolát, becsületes népnevelőt, papot, lelkipásztort, aki akár a katedrától, akár egy jó újság által vagy a szószék magaslatából rányomta a maga szép, bölcs, tiszta, szorgalmas arcának vonásait a környezetére. Sajnos fordítva is igaz, ahol egy – egy vidék lezüllött és elnéptelenedik, ott a múltban az első sorvadó fal az iskola, a média, a templom volt. Ha az sorvad, akkor lassan minden más is az enyészetnek indul!
A Szent István terv sikere azon múlik, hogy sikeres lesz-e a jó szándékú népnevelés. Mert vegyük csak a Tündérkertet: Itt az oktatásnak, a nevelésnek az a célja, hogy megszerettessük a tehetősebbekkel a gazdagokkal a szépet, a rendezett, tiszta országot, hogy így ők is tudatosan vállalják a Tündérkert adót. Fontos, hogy tudják, hogy nem céltalanul veszi el az állam a pénzüket és adja a szegényeknek, hanem adójukból megszépül környezetük, rendezetté válik a szülőföldjük. Áldozatukból Tündérkertté válik, bölcs szakemberek irányítása alatt dolgozó egyszerű emberek keze nyomán a táj melyben ők is élnek. Szülőföldjük szép, rendezett lesz, ahonnan így már nem vágynak el gyermekeik, unokáik, és ha ezt ők megértik és ha bíznak a hatóság szervező erejében, akkor sokan önként is, vagyonuk egy részét majd e Tündérkert alapba fogják befizetni.
A munkanélküli embereket, ha erővel visszük ki az önkéntes munkára, akkor lázadozni fognak, és munkájuknak nem lesz meg a várt eredménye. Ezért az előttünk lévő hosszú tél folyamán nagyon fontos, hogy vágyat ébresszünk az emberekben az alkotó, értelmes munka iránt. Ha látjuk a szép hóval borított hegyeket, és a hegyeken sítalpon száguldó férfiakat, nőket, akkor sok ember szívében vágy fakad a sízés után. Vágyaink vezetnek, én hiszem, hogy szép és jó elültetni egy – egy tő virágot, és a nyári melegben gyönyörködni annak színpompás szirmaiban. Gyermekeimnek mondtam, hogy egyetlen doboz szivar árából, két tő rozsa vásárolható tavasszal a piacon. Egy csomag szivar elfüstölése, sokak szerint körülbelül egy órát vesz el tőlünk naponta. Képzeljék el – mondtam nekik, – ha itt a Kárpát-medencében, ha csak egy millió ember, nap mint nap elültetne egy rózsatőt, és ha mindannyian egy – egy órát kertünk gondozására fordítanánk, mi történne? Képzeljük csak el milyen egészségesek lennénk, és milyen szép lenne ez a táj, mely a szülőföldünk, melyben őseink nyugszanak, ahol nap mind nap élünk, és melyben egykor mi is nyughelyt találunk. A gyerekek szinte egyszerre mondták: -„Csaba testvér nagyon szép lenne”, majd egy kócos kisgyerek csendesen megjegyezte: „Akkor a svájciak hozzánk jönnének tanulmányi útra, gyönyörködni a mi szép hazánkban.”
Ugyanúgy a falvaink, városaink lepusztult utcáit, roncsházait felújító, megszépítő, otthont teremtő „szép-ház program" is az oktatással, ráneveléssel kellene induljon. Fábiánsebestyénen vezetett az utam keresztül, és az út szélén az autóból megpillantottam szemem sarkából egy szép, rendezett kis épületet, azt hittem, hogy egy útszéli kis kápolna. Visszatolattam, és kiszálltam az autóból. Egy kedves idős bácsi rendezte a virágokat, és kiderült, hogy biza nem kápolnát láttam, hanem egy egyszerű, távolsági buszmegállót a falu egyik utcájában. Nagyon szép, rendezett, virágokkal körbeültetett, olyan, amelyen egészen biztos, hogy örömmel száll le a távolba szakadt, szüleit meglátogató gyermek. Beszélgetésbe kezdtünk és kiderült, hogy nem a hatóság, hanem ez a kedves nyugdíjas bácsi, nem pénzért, hanem saját örömére ő maga tette rendbe és gondozza ezt a buszmegállót és a környezetét. Néztem a bácsit és a szívem eltelt örömmel. Lám, egy egyszerű távolsági buszmegálló is lehet dísze egy falunak, reményt adó jelképe a hosszú utak vándorának.
Ugyancsak a népnevelés az alapja, a Szent István Terv negyedik pillérének, a demográfiai egyensúly helyreállításának. Mind többen kimondják, hogy a demográfiai csőd minden más csődnek, a gazdasági, anyagi csődöknek is az oka. Hol nem születnek és nőnek fel becsületesen a tiszta szemű, kacagó gyermekek, ott nincs jövő, ott egészen biztos sorvadás, összeomlás, elhalás vár a társadalomra. Mikor egy gyermek születik, nem csak egy kisbaba jön a világra, hanem megszületik egy édesanya is, ki a félénk, gyámoltalan lányból, gyermekéért küzdő oroszlán lesz, és ugyancsak a gyermek születése teszi érett, kiszámítható, megbízható férfivá a sodródó kamaszt, kiben olyan erők forrásai fakadnak fel, hogy családjáért képes lehozza az égről a csillagot. Persze vannak kivételek, de én azt látom, hogy a legtöbb embert a gyermek vállalása és annak tudatos nevelése újjáteremti, erősebbé, bölcsebbé, értékesebbé teszi. Sajnos, a gyermek nem vállalása, örök sodródó, hányódó létre kárhoztatja az embert, sokszor megkeseredik, a búvadé lesz a sorsa. Itt ezen a téren is csak bölcs, alázatos érveléssel, nyugodt tanítással, életből vett sok – sok szép, igaz példával lehet eredményeket elérni. Természetes, hogy az élni akaró nagy közösségnek, minden kis megfogant élethez gondoskodó szeretettel le kell hajolnia.
Jön az ősz, a tél, a természet is körülöttünk lassan megpihen! Ilyenkor a kifelé való munka lelassul, és a csendben a szellemi munkáé lesz a főszerep. Ezért is arra kérem a döntéshozókat, hogy szakítsanak időt, és magyarázzák el a célokat, bátorítsák, lelkesítsék az embereket, hisz enélkül minden szép cél megfeneklik. Bármekkora lendülettel nekiállhatunk a hideg vasnak, formálni nem tudjuk, csak szétverhetjük, ha azt a tűz kohójában előbb izzásig fel nem hevítjük. Ha a Szent István Tervnek utat akarnak nyitni, akkor szervezzenek okos vitaesteket, keressenek bölcs tanítókat, papokat, olyanokat kik a létért való küzdelemben már győztes csaták után vannak, hogy mint igaz tanukra hallgassanak rájuk az emberek. Vesztett csaták tábornokai hallgassanak, mert ők úgy is csak kudarcaikat akarják majd megmagyarázni. Olyan igaz szólok kellenek, akik valós vágyakat tudnak ébreszteni az emberekben, szárnyakat adó reményt adhatnak az után, amit a jó Isten mindannyiunk szívébe bele írt: a családunk, a szülőföldünk, a szép és a hasznos teremtő, alkotó munka után.
Kisebb testvéri szeretettel,
Csaba testvér. Erdély.ma

Cián mérgezte RMDSZ-es viszonyok
Megmérgezte az RMDSZ-en belüli kapcsolatokat a Verespatakra tervezett bányakitermelés. Kelemen Hunor szövetségi elnök, művelődési és örökségvédelmi miniszter ultimátumot adott a ciántechnológiás beruházást hevesen ellenző Eckstein-Kovács Péternek: vagy RMDSZ-tagként viselkedik, vagy továbbra is elhatárolódik az alakulat elnökétől – ez esetben azonban „oda megy, ahová akar”. Kelemen nemtetszését az váltotta ki, hogy az RMDSZ volt szenátora a napokban Kolozsváron aláírta 77 romániai magyar civil szervezet közös nyilatkozatát, amelyben felszólítják a tárcavezetőt: vonja vissza a verespataki Kirnyik-hegyre kiállított régészeti mentesítési bizonylatot, ellenkező esetben mondjon le miniszteri tisztségéről.
Eckstein riválisa volt Kelemennek az RMDSZ-kongresszuson
Mint ismeretes, a Kelemen vezette minisztérium júliusban jóváhagyta a Fehér megyei Kulturális és Örökségvédelmi Igazgatóságnak a színesfémlelőhelyben gazdag Kirnyik-hegységet célzó régészeti mentesítési bizonylatát, ezáltal jelentős akadály hárult el a Roşia Montană Gold Corporation beruházásának megvalósítása elől. Az intézkedés miatt környezetvédő szervezetek országszerte tüntettek a miniszter ellen, a magyar civil szervezetek szerint ugyanakkor Kelemen Hunor hozzáállása a bányaprojekthez és ennek megvalósulását támogató döntése „elfogadhatatlan és szégyenteljes”, amellyel „az egész romániai magyar közösséget kompromittálta”.
A Kelemen elleni bírálatokat, valamint a ciántechnológiás beruházás környezeti, műemlékvédelmi, jogi és emberjogi, gazdasági, erkölcsi kockázatait sorjázó petíciót látta el kézjegyével Eckstein-Kovács, aki évekkel ezelőtt RMDSZ-es szenátorként törvénytervezetet terjesztett a parlament elé a ciántechnológia betiltásáról (a dokumentumot érdemben azóta sem vitatta meg a törvényhozás).
Kelemen szerdán a Kolozs megyei Széken azzal védekezett: nem írta alá a Kirnyik-hegynek az A kategóriás műemlékek listájáról történő törlését, és mindezt nem is hajlandó megtenni, amíg újra nem tárgyalják a kanadai társaságnak a román állammal kötött bányakoncessziós szerződését. „Eckstein-Kovács Péter politikai tőkét kovácsol magának, amihez felhasználja a civil szervezeteket. Nem azzal van baj, hogy nem osztja a véleményemet, hanem hogy elhatárolódott az RMDSZ elnökétől, emiatt el kell döntenie, hogy a szövetségen belül folytatja-e tovább a pályafutását” – szögezte le Kelemen, akinek kezdeményezésére született az a cselekvési terv, amelyben az RMGC vállalta, hogy 140 millió dollárral finanszírozza a romániai, ezen belül pedig a verespataki régészeti és építészeti örökség megmentését.
„Hosszabb ideje vagyok az RMDSZ-ben, mint Kelemen Hunor. Ha a szövetség vezetői úgy gondolják, hogy egy véleménykülönbség miatt, vagy mert nem szeretem a ciánt, kirúghatnak az alakulatból, hát tegyék, de én önszántamból nem távozom” – reagált Kelemen felszólítására Eckstein, hozzátéve: Verespatak kapcsán olyan témában fogalmazott meg személyes véleményt, amelyről az RMDSZ nem helyezkedett még hivatalos álláspontra.
Eckstein – aki a februári RMDSZ-kongresszuson Kelemen egyik ellenfele volt az elnöki posztért vívott küzdelemben – helyzete amúgy e téren nemcsak az RMDSZ-ben kényes, hanem a Cotroceni-palotában is, hiszen a ciántechnológiás bányaberuházással szembeni elutasító álláspontja az államelnök kisebbségi tanácsadójaként homlokegyenest ellentétes a Traian Băsescuéval. Harminc környezetvédő szervezet egyébként csütörtökön felszólította az államfőt, vonja vissza a verespataki projekt gyakorlatba ültetésének szükségességét bizonygató nyilatkozatait, ezek révén ugyanis a civilek szerint megengedhetetlen nyomást gyakorolt az engedélyezésben illetékes hatóságokra.
Eközben a România Liberă szerint Băsescu elhallgatja a verespataki arany kitermelésével járó kockázatokat és a román államot megillető nyereség bizonytalanságát. A napilap csütörtöki vezércikke rámutat: az államfő az RMGC „ügyeskedőit” támogatja abban, hogy rátegyék a kezüket az Erdélyi-szigethegységben rejlő aranytartalékokra, noha egyedüli érdemük az, hogy reklámokkal megvásárolták a romániai sajtó jelentős részének hallgatását. Miközben a szerző szerint senki nem tette fel a kérdést, hogy a román állam miért nem akarja feloldani a titkosítás alól a kanadai Gabriel Resources-szal kötött bányakoncessziós szerződést, az RMGC részvényesei adóparadicsomokban vannak bejegyezve, az anyavállalat pedig csak a tőzsdei befektetők manipulálása révén képes megélni. A lap szerint félő, hogy az ilyen adóparadicsomokban bejegyzett részvényesi körrel a vállalat képes nyomtalanul eltűnni, hogy az esetleges környezeti károkért ne legyen felelősségre vonható
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Elpuskázták Gábor Áron ágyúját?
Mégsem kerül a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonába Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúja. Kovászna Megye Tanácsa csütörtökön szavazott arról, hogy az alárendeltségébe tartozó múzeum az ágyút más műtárgyakra cserélhesse, azonban a Magyar Polgári Párt szavazatain a terv elbukott. Az MPP-frakció szerint az ágyú „a székely nép tulajdona, nem lehet alku tárgya, nem kell adni érte semmit”.
Amint arról korábban beszámoltunk, a Székely Nemzeti Múzeum és a Bukaresti Történelmi Múzeum vezetőtanácsa hoszszas egyeztetés után megegyezett, hogy a fővárosi intézmény átadja Gábor Áron ágyúját a sepsiszentgyörgyi múzeumnak, cserébe pedig 12 darab, rézkorból származó erősdi kerámiát, 61 római ezüstérmét a „szemerjai dák kincsből”, valamint az ágyú másolatát kérték. Hogy a csere létrejöhessen, első lépésben a háromszéki önkormányzatnak kellett volna megszavaznia kétharmados arányban a tervezetet. Tulit Attila MPP-s önkormányzati képviselő azonban a csütörtöki ülésen rákérdezett, hogy mennyi a cseretárgyak leltári értéke. Vargha Mihály múzeumigazgató elmondta, az ágyút 150 ezer lejre értékelték, a cserébe felkínált műtárgyak középkategóriásak, és összesen feleennyit érnek. Tulit Attila kifejtette, fenntartásaik vannak a cserével kapcsolatban, majd felidézte a székely ereklye hazakerülésének több mint egy éves történetét, hangsúlyozva, hogy eddig nem volt szó arról, hogy bármit is kellene adni érte. Ugyanakkor kifogásolta, hogy bár a múzeumok között már több hónapja tart az alkudozás, erről a közvéleményt nem tájékoztatták, ezzel megfosztották a tiltakozás vagy esetleg a gyűjtés lehetőségétől. Az MPP csak négy napja értesült, hogy „áruba bocsátják a székely nép tulajdonát”, és szerintük nem dönthetnek a közösség megkérdezése nélkül. „A csere precedenst teremthet, később akár az Apor-kódexet vagy éppenséggel az ágyút is elcserélik” – mondta Tulit. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke egyenesen népirtással felérőnek nevezte a székely nép tulajdonjogának sérülését.
Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke kifejtette: egyetért azzal, hogy 1971-ben a székely közösséget jogtalanul fosztották meg az ágyú tulajdonjogától, ám negyven év után sikerült hazahozni, és szeretnék otthon tartani. A múzeumi törvény csak a cserét teszi lehetővé, a műtárgyakat sem átadni, sem eladni nem lehet, szögezte le a tanácselnök. A sepsiszentgyörgyi múzeum tulajdonában a szemerjai leletből 3054 darab ezüstérme van, ebből csak 61-et adnának cserébe, a 12 kerámia pedig az erősdi műtárgyegyüttesnek mindössze 4 százaléka, „ezzel nem csorbul az intézmény vagyona és becsülete”. A kilenc MPP-s képviselő ellenszavazatával a határozatot visszautasították, mert vagyonkérdési ügyekben kétharmados többségre van szükség.
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lapunknak elmondta, meghosszabbítják az ágyú kölcsönbérleti szerződését, és gondolkodnak azon, mi legyen a következő lépés, abban reménykedve, hogy a képviselők jobb belátásra térnek. „A lehető legjobb alkut kötöttük, az intézmény érdeke, hogy az ágyú itthon maradjon, hiszen amióta visszakerült, 15 százalékkal növekedett a múzeum látogatottsága. Ha a múzeumi szakma nem lett volna teljesen biztos benne, hogy megfelelő alkut kötöttünk, politikai nyomásra soha nem léptünk volna” – szögezte le az igazgató. Amint arról beszámoltunk, Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúja 1906-ban került elő, 1971-ben elkobozták, és a bukaresti múzeumban helyezték el, tavaly március 15-én pedig visszakölcsönözték.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Az RMDSZ nem tartja időszerűnek a Hargita–Kovászna megyei tanácsülést
Nem tartják időszerűnek a közös Hargita–Kovászna megyei tanácsülés összehívását a megyei önkormányzatok elnökei. A két székely megye képviselő-testületének magyar polgári párti (MPP-s) frakciója már korábban kezdeményezte, majd augusztus elején újra felvetette, hogy együttes ülésen nyilvánítsák ki, hogy ragaszkodnak az egységes Székelyföldhöz, és elutasítják a PDL régióátszervezési tervét.
A Magyar Polgári Párt tervei szerint ezen az ülésen el kell hogy döntsék, népszavazást szerveznek, melynek keretében a székelyek az egységes Székelyföld-régió mellett tehetik le a voksukat. Kulcsár Terza József, az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke kifejtette, szerinte az együttes ülésre még ebben a hónapban sort kell keríteni, hogy szeptemberben, mielőtt az egyetemisták elutaznak, megtarthassák a referendumot.
Fazakas Tibor, az MPP országos alelnöke elmondta, Tamás Sándor háromszéki tanácselnök további egyeztetésekre hívta őket, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök pedig jogi akadályokra hivatkozva utasította vissza a kezdeményezést. Fazakas szerint „Borboly hangján az RMDSZ csúcsvezetése szólalt meg”. Úgy véli, a közös tanácsülés és a döntés elodázása politikai bűn, amiért az RMDSZ-t terheli a felelősség.
Borboly Csaba Thamó Csaba hargitai MPP-s frakcióvezetőnek címzett, csütörtöki keltezésű levelében fejtette ki, a két megyei tanács által elfogadott deklaratív határozatok nem vinnék előre a Székelyföld ügyét, mert pártpolitikai megalapozottságúak, és ezeket nem előzte meg széles körű társadalmi vita. Borboly Csaba szerint a Székelyföld autonómiája nemcsak a székely megyék ügye, hanem erdélyi, illetve Kárpát-medencei fontosságú nemzetpolitikai kérdés.
Borboly elmondta, a kérdésben ki kell kérni az anyaországi politikum, a magyar kormánypárt állásfoglalását is, hogy miben tudnak segíteni, ha a romániai magyarokat az esetlegesen összezáró román pártok részéről jogcsorbító intézkedések érik. „Ha a román politika részéről jogcsorbító intézkedésekre kerül sor, akkor élni fogunk minden rendelkezésre álló eszközzel, amibe a népszavazások kezdeményezése, tiltakozások szervezése, nemzetközi fórumokhoz való fordulás egyaránt beletartozik” – szögezte le a hargitai politikus. Borboly Csaba a Krónikának kifejtette, jelenleg a Székelyföld szempontjából a legfontosabb, hogy központja, Marosvásárhely élére magyar polgármester kerüljön, ugyanakkor az erdélyi magyarság szempontjából fontos, hogy a magyarság megőrizze eddigi pozícióit, például Szatmárnémetiben és Szászrégenben is.
Tamás Sándor lapunknak kifejtette, az egységes Székelyföld pártpolitikai érdekek felett áll, azonban jelenleg a PDL politikai napirendjéről lekerült a megyék újrarajzolása, éppen azért, mert az RMDSZ világossá tette, hogy ragaszkodik Kovászna–Hargita–Maros és Bihar–Szatmár–Szilágy megyék egységéhez.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Kolozsváron magyarul ne?
„Itt van a város, vagyunk lakói / Maradunk itt, neve is van: ...” – Kolozsvár. Cseh Tamás bizonyára nem haragudna meg, hogy remek dalának egyik sorát kicsit „átköltöttem”, és Budapest helyett Kolozsvárt írtam. De gondolom, Bereményi Géza, a dal szövegírója sem veszi rossz néven merészségemet. Az igazság az, hogy nehezen találtam volna ennél kifejezőbb szöveget arra, amit most érzek – és feltehetően még nagyon sokan – a napokban elhangzott hivatalos nyilatkozat kapcsán. Kinek és mire jó ez, merült fel bennem először csak csendesen, majd mindinkább bosszantóbban a kérdés, amikor elolvastam Szőcs Géza mondatait, amelyek Kolozsváron, a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus megnyitóján hangzottak el.
A magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériumának – egyébként kolozsvári származású – államtitkára megnyitóbeszédében kifejtette abbéli reményét, hogy a kongresszus majd választ ad arra, mi a magyarságtudomány feladata, majd így folytatta: „habár ebben a városban, ahol a lakosság közel 19 százaléka magyar, nem ajánlom senkinek azt, hogy magyarul szólaljon meg, hacsak a kérdező azt nem hallja, hogy a mellette lévők magyarul beszélnek”. Nem feltételezem persze, hogy a mintegy hatszáz főnyi – a világ minden tájáról idesereglett – kongresszusi résztvevőnek azon nyomban összeszorult a gyomra a rémülettől, hogy vajon akkor ilyen körülmények között mi vár rá egy teljes héten át ebben a városban, bár ez sem kizárt. Nekünk, itt élőknek azonban igen. De nem a rémülettől, hanem a felháborodástól.
Nem csupán azért, mert belegondoltunk, hogy a sok vendég azzal az „üzenettel” tér majd haza, miszerint van egy Kolozsvár nevű város, ahol rettegni kell, ha valaki magyarul szólal meg, tehát oda nem ajánlatos menni, ha jót akar magának az ember. Nem csak azért, mert az első, be nem fejezett változat szerint az államtitkár így fogalmazott a hétfő délelőtti megnyitón a Kolozsvári Magyar Opera termében: „habár ebben a városban, ahol a lakosság közel 19 százaléka magyar, nem ajánlom senkinek azt, hogy magyarul szólaljon meg, hacsak nem akarja, hogy fejbe...”, és csak ezt követően fogalmazta újra a fentebb már idézett változatban a mondatot. Nem csak azért, mert megint bebizonyosodott, hogy ismét rólunk, a mi nevünkben nyilatkoznak, de minket nem kérdeznek meg róla. Hanem leginkább azért, mert egy ilyen kijelentés visszamenőleg is megsemmisít minden törekvést, ami élhetővé, barátságossá próbálja tenni a várost, a közös városunkat, amelyben mindannyian jól akarjuk érezni magunkat. Lenulláz minden eddig elért eredményt, amelyet közösen összefogva értek el a város felelős polgárai, függetlenül attól, hogy magyarok vagy románok, vagy hogy milyen párthoz vagy civil egyesülethez tartoznak.
„Nem ajánlom senkinek azt, hogy magyarul szólaljon meg”, visszhangzik bennem az államtitkári „jótanács”, közben pedig még mindig jólesően gondolok az elmúlt hét eseményeire, amikor nyolc napon át egyéb sem történt ebben a városban, mint hogy magyarul beszélt többezer ember az utcákon, a tereken, a hangszórókból magyar beszédek hallatszottak (némelyiket fordították románra, némelyiket nem), magyar nyelven konferálták fel a különböző programokat (időnként fordították, leggyakrabban nem), magyar zene szólt, magyar zászlók lengtek, szólt a magyar himnusz a főtéren, és folytathatnám a felsorolást. Senkinek nem esett baja abból, hogy az utcán magyarul beszélt, senkit nem támadtak meg. Dolgozott viszont egy csomó ember azon, hogy a kolozsvári magyarság jól érezze magát, hogy büszke legyen a magyarságára, a kultúrájára, arra, hogy ünnepelhet a városában – magyarul. Az elmúlt hét kitűnő példa volt arra, hogy lehet civilizáltan egymás mellett élni, hogy lehet tisztelni a mellettünk élők kultúráját, sőt együtt lehet ünnepelni, hiszen románok is részt vettek a különböző rendezvényeken.
És akkor megnyitnak hétfőn délelőtt egy nemzetközi hungarológiai kongresszust, amelynek két fővédnöke a két – a magyar és a román – állam elnöke, védnökei a két ország tudományos akadémiájának elnökei, továbbá a magyar Nemzeti Erőforrás miniszter és a román (de szintén magyar) kulturális és örökségvédelmi miniszter, a megnyitón pedig azt mondják: kedves vendégek, ha csak tehetik, ne szólaljanak meg magyarul Kolozsváron, mert fejbe... Mindezt azok után, hogy Tuomo Lahdelma, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság finn elnöke magyarul köszöntötte a kongresszus résztvevőit a Kolozsvári Magyar Opera nézőterén megszervezett nyitórendezvényen, ahol Tuomo Lahdelma úgy vélte, „ez a kongresszus azért jelent mérföldkövet, mivel olyan helyen szervezik meg, ahol sűrített módon van jelen a magyar múlt”.
Kedves résztvevők, nemcsak a magyar múlt, de a magyar jelen is majdhogynem sűrített módon volt jelen az elmúlt héten, kár, hogy nem voltak ennek (is) részesei, a magyar jelen pedig továbbra is jelen lesz, reméljük még sokáig, mert „Itt van a város, vagyunk lakói / Maradunk itt, neve is van”: Kolozsvár.
KÖLLŐ KATALIN. Szabadság (Kolozsvár)

Az élhető város: a pezsgő múzeum
Grandiózus kiállítást nem rendez, de kicsiben nagy: a Haáz Rezső Múzeumot az utóbbi egy évben sokkal többen látogatják, mint előbb. Lepkék, kőzetek, pecsétek, pénzek. Pezsgés.
Az udvarhelyi múzeum története több évszázados, kétrészes képtárának (Korunk Galéria, Barabás Miklós terem) gyűjteménye pedig igen jelentős. Mindkét épület a 19. század végén, a 20. század fordulóján épült, a jellegzetes székelyudvarhelyi polgári lakóházak stílusában. Az államosítást követően mindkét épület különböző hivataloknak adott otthont - a képtárban volt például az Urbana Rt. elődjének székhelye, a múzeum mostani főépületében pedig a városi rendőrség székelt, illetve román nyelvű iskola és pionírház volt, a pince pedig borlerakatként szolgált. Volt olyan időszak is, amikor a felső szinten lakók voltak, a múzeum a földszinten, a pincében pedig a borok álltak. A rendszerváltás után jelentősen átalakult, nevet kapott, névadója pedig szobrot az udvaron.
Az utóbbi években kétségtelen, hogy valami megpezsdült a Haáz Rezső Múzeum életében: főleg idén egymást érték az olyan kiállítások, amik nemcsak szakmailag arattak nagy sikert, hanem a látogatók körében is igen kedveltek voltak. Mindez az épület közismert gondjai ellenére valósult meg: habár olyan grandiózus kiállításokat nem tud tető alá hozni, mint a Csíki Székely Múzeum, amely aránylag rövid idő alatt Erdély leglátogatottabb múzeumává nőtte ki magát (fűzzük hozzá, hogy az ottani igazgató is udvarhelyi...), az udvarhelyi intézmény olyan érdekességekkel rukkolt elő, mind a Trópusi Lepkeház, aminek - ahogy mondani szokták - hetedhét országon csodájára jártak, hiszen a múzeum talán egyetlen kiállítása sem vonzott ennyi gyereklátogatót.
Még előtte szintén nagy sikert aratott (ez már főleg a felnőttek körében) a kávétörténeti kiállítás a maga különlegességével és a kiállítás idejére megnyitott hangulatos kávézójával.
Habár nem a múzeum épületében van, Tompa László emlékszobája az intézmény jóvoltából újult meg és kapott méltó helyet, akárcsak egy másik nagy helytörténeti alak: Bányai János ásvány- és kőzettani gyűjteményét szintén előbb a múzeum földszintjén időszakos kiállításon tárták a nagyközönség elé, majd állandó kiállítássá vált a Szejkefürdői Borvízmúzeumban.
nyár sem maradt tétlenül, hiszen a címer és pecsétkiállítás után legújabban a légifelvételek kiállítása, illetve a pénztörténeti, numizmatikai kiállítás is megnyílt.
A lendület valószínűleg folytatódik, s a múzeum az élhető Székelyudvarhely egyik iskolapéldája lesz.
Katona Zoltán. Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

Nincs engedély az RMOGYKE számára!
Magukon viselik az egyetem történetét
Marosvásárhely polgármesteri hivatala másodszorra sem engedélyezte a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) nyilvános rendezvényét. Az engedélyeket kibocsátó bizottság megtiltotta a szervezőknek, hogy információs sátrat állítsanak fel a város főterén.
A szervezők ezúttal nem tüntetésre kértek jóváhagyást, hanem a virágóra mellett állítottak volna fel augusztus 27-szeptember 3. között egy 8x3 méteres sátrat, plakátot helyeztek volna ki az egyetem történetéről. A lakosságot a román és a magyar tagozat helyzetének időbeni alakulásáról, a magyar tagozat elsor- vasztásának okairól és az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességéről szerették volna tájékoztatni. Augusztus 17-i beadványukban hangsúlyozták, rendezvényükre meghívják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem aktív és nyugdíjas (román és magyar) egyetemi oktatóit is. Az engedélyezőbizottság tegnapi gyűlésén az orvosi öltözetben megjelent Ádám Valérián, az RMOGYKE ügyvezető igazgatója abban a reményben vett részt, hogy ezúttal nem tüntetésről lévén szó, az illetékesek rábólintanak a rendezvényre. Tévedett: a bizottság (Trif Aurel, Mateescu Stefan, Moldovan Daniel, Porav Cristian, Rad Nicuºor, Pop Ioan Florin, Florea Florin) ezúttal is elutasította beadványukat, megtiltva a sátor felállítását. Arra hivatkoztak, hogy az egyesületet nem hatalmazta fel az egyetem szenátusa arra, hogy tájékoztassák a polgárokat az intézmény történetéről, ezért kétség merül fel az előadók objektivitásával kapcsolatosan, a magyar tagozat helyzete romlásának okait elemezni illetve az önálló magyar tagozat létrehozásának szükségességét megállapítani az egyetem szenátusának hatáskörébe tartozik, továbbá a szóban forgó időszakban zajlik Marosvásárhelyen a Félsziget fesztivál, amelyen mintegy 60-65 ezer személy vesz részt, márpedig az 1991. évi 60-as törvény értelmében tilos két párhuzamos rendezvény szervezése, függetlenül azok jellegétől. És nem utolsósorban a bizottság arra hivatkozott, hogy a Rózsák terén nagyszabású munkálatok folynak, emiatt sem időszerű ott sátrat emelni. A Népújság kérdésére Ádám Valérián elmondta, a bizottsági tagok azt ajánlották, a főtér helyett az egyetem udvarán állítsák fel az információs sátrat, ám ehhez a szenátus engedélye kell, márpedig annak megszerzésére esély sincs. A szervezők ezért plakát helyett öltözékükre nyomtatják a MOGYE, annak magyar tagozata történetéről szóló tájékoztató szövegrészeket, és tovább folytatják sétájukat a főtéren, ezt ugyanis nem tilthatja be senki.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus
Egy napra Marosvásárhelyen
Három évtized alatt első ízben adott otthont Erdély a világ minden tájáról érkező, a magyarság kultúrája, a magyar nyelv kutatása mellett elkötelezett tudósok találkozójának, az ötévente megrendezésre kerülő nemzetközi hungarológiai kongresszusnak. A hetedszerre megszervezett rangos esemény idei helyszíne Kolozsvár volt, csütörtökön, egy napra viszont Marosvásárhelyre költözött a kongresszus. A Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karának koronkai campusába tegnap délelőtt négy autóbusszal érkeztek meg a neves vendégek, akiket dr. Dávid László, a Sapientia rektora, dr. Székely Gyula dékán, a város nevében pedig Csegzi Sándor alpolgármester köszöntött.
– Az Önök munkája nagymértékben meghatározza a mi kisebbségoktatási politikánkat. Önöknek köszönhetően érezzük, hogy munkánkban nem vagyunk egyedül – mondta dr. Dávid László. A rektor a továbbiakban az egyetem megvalósításairól, illetve a műszaki és humántudományoknak és azok oktatásának szimbiózisáról beszélt. Csegzi Sándor arra hívta fel a figyelmet, hogy – ha egyes vélemények nem is értenek ezzel egyet – régóta nem kérdés, szükség van-e Erdélyben magyar nyelvű oktatásra, majd arra is emlékeztetett, hogy nyelvünk gazdagsága már a ’40-es években felkeltette az egyesült államokbeli tudósok figyelmét. Ezt követően négy csoportra oszlottak az egybegyűltek: két teremben a néprajzi, illetve a történelmi szekció ülései zajlottak, egy másik teremben pedig a plenáris előadások hangzottak el: Pál-Antal Sándor: Az urbanizáció kezdetei Marosvásárhelyen, Spielmann Mihály: Marosvásárhely a ’20-as évek elején – avagy egy impériumváltozás anatómiája címmel tartott előadást, Bányai Réka a Teleki-Bolyai könyvtárt mutatta be, Kovács András Ferenc a magyar költészetben nyomon követhető költői szerepekről értekezett. A néprajzi szekcióban többek között a moldvai csángók kutatásának legújabb eredményeiről tartottak előadást a meghívottak – a témáról a magyarországi és erdélyi előadók mellett a varsói Barszczewska Agnieszka is értekezett –, a történelmi szekció előadásai a gazdasági nacionalizmus témaköréhez kapcsolódtak. A párhuzamos előadás-sorozatokkal egy időben a Kárpát- medencei kisebbségi anyanyelvoktatás helyzetéről zajlott kerekasztal-beszélgetés. A színvonalas eszmecserét követően, a délutáni órákban Marosvásárhely nevezetességeit tekintették meg a hungarológusok.
(nszi) Népújság (Marosvásárhely)

[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Az átlátható nemzetpolitika mérlege
A második Orbán-kormány hivatalba lépését követően azonnal a nemzetpolitikában is forradalmat hirdetett. Először lehetővé tette a magyar állampolgárság könnyített megszerzését a külhoni magyarok számára, majd a támogatáspolitikában kezdett gyökeres átalakításba.
A honosítási folyamat zökkenőmentesen halad, ám a támogatáspolitikában inkább csak a megválaszolatlan kérdések gyűlnek, s ezzel arányosan a külhoni magyar értetlenség és elégedetlenség.
Az új nemzetpolitikai vezetés első lépésként megszüntette a határon túli magyarok támogatását kezelő Szülőföld Alapot, helyette pedig a Bethlen Gábor Alap létrehozását irányozta elő. Hivatalos indoklás szerint erre azért volt szükség, mert a korábbi támogatási rendszer átláthatatlan, az ellenőrzési mechanizmus pedig gyenge volt.
A bejáratott és működőképesnek bizonyult rendszer elleni legnagyobb kifogás az volt, hogy nem egységes, nem átlátható: van pénz a Szülőföld Alapnál is, de leginkább a fejezeti kezelésű előirányzatoknál, a különböző minisztériumok fejezetében. Ezt tarthatatlan állapotnak minősítették, és bejelentették, hogy ezentúl csupán egyetlen forrásból, a Bethlen Gábor Alapból lehet támogatáshoz jutni, ide vonják össze a korábban szétszórt pénzeket.
A helyzet „normalizálása” érdekében külön kormánybiztost neveztek ki a határon túli magyar támogatások felügyeletére, aki később a sok hónapos vajúdás után, idén április 18-án bejegyzett Bethlen Gábor Alap (BGA) alapkezelőjének vezérigazgatója lett. A támogatások közben leálltak, egyetlen dolgot lehetett tudni, azt, hogy lesz pénz, mégpedig több, mint korábban, a 11 milliárd helyett 13 milliárd áll majd rendelkezésre.
Van pénz, de mennyi?
A BGA bejegyzése után sem tisztult a kép. Máig nem világos, mekkora is a határon túli támogatásokra szánt alap, de az sem, hogy ki-kik rendelkeznek fölötte. Az Alapkezelő két nyílt pályázatot írt ki csupán – 1,2 milliárdot a külhoni magyar szervezetek, és 500 milliót a magyarországi iskolák külhoni osztálykirándulásai számára. Az ugyancsak az alapkezelő által folyósított, a kedvezménytörvény (státustörvény) alapján járó oktatási-nevelési támogatások kerete és felhasználása kötött, mértéke mintegy 5 milliárd.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium augusztus 11-i közleménye szerint az idei kormányzati támogatás megközelíti a 7 milliárd forintot. Több nyílt pályázatot nem írnak már ki, erről egy tavaszi döntés rendelkezik. A bejelentett 13 milliárd forintnak azonban még közel fele hiányzik.
Annyi menet közben kiderült, bár hivatalosan nem jelentették be, hogy a 10 százalékos működési költséggel dolgozó BGA Alapkezelő eleve elvisz 1,3 milliárdot a keretből, a júliusi költségvetési elvonás közel egy milliárd volt ezen a területen. Összességében máris az elmúlt évek szintje alá esett a külhoni támogatásokra szánt keret, de még így is közel 5 milliárd áll állítólag rendelkezésre, amelyről senki sem beszél, amelyre már több pályázat nem íródik ki.
Van pénz, de mire?
Az átalakítás indoka ugyebár az volt, hogy egyetlen forrásból, az Alapból kell biztosítani a támogatásokat, nem pedig különböző fejezeti kezelésű előirányzatokból, minisztériumi keretek között. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az új irányelveket ismertetve azt ígérte, hogy a külhoni programokra nyílt pályázaton lehet támogatást szerezni, az alaptevékenységet ellátó nemzeti jelentőségű intézmények működésére pedig normatív finanszírozást biztosítanak.
Arról beszélt, hogy a MÁÉRT dönti el a támogatások irányvonalát, a konkrét kiírásoknál a MÁÉRT-szakbizottságok ajánlásait veszik figyelembe. Az átláthatatlannak nevezett korábbi ciklusban a miniszterelnök és a határon túli vezetők év végi magyar–magyar fórumán döntöttek a támogatások irányvonaláról, arról, hogy a felhasználható keret hány százalékát fordítják majd oktatásra, kultúrára, önkormányzati-informatikai támogatásokra.
A Szülőföld Alap támogatási céljairól a Regionális Egyeztető Fórum döntött, amelynek keretében a különböző régiók számára biztosított arányokról is döntöttek egymás között a politikai felelősök. Itt évente a romániai és a felvidéki magyarság képviselői lemondtak a számarányos elosztásról a rosszabb helyzetű kárpátaljai és délvidéki magyarok számára. A pályázatok kiírásakor pontosan lehetett tudni, melyik országra mekkora keret jut, és azon belül mennyi az oktatásra, mennyi a kultúrára felhasználható pénz.
Ezt az „átláthatatlanságot” hivatott orvosolni az egycsatornás finanszírozás, a Bethlen Gábor Alap. A tavalyi MÁÉRT nem döntött a támogatásokról (idén még nem volt), a kiadott közlemények és a megkérdezett résztvevők szerint szó sem esett a kérdésről. A BGA pályázati kiírásakor nem lehetett tudni, hogy mekkora a különböző területek megpályázható kerete. Azt mondták, majd a beérkezett pályázatok függvényében döntik el. A pályázók ezt kevésbé találták átláthatónak.
Az egyetlen dolog, ami tiszta és biztos volt a kiírás pillanatában is, az, hogy lehet pályázni fesztiválra, táborra, kirándulásra stb., de működésre nem, holott a határon túli magyar nyelv és kultúra megtartásának biztosítéka a kisebbségi magyar oktatási-kulturális intézmények működése, nem a nyári táborok. Az átalakítás szépségét és átláthatóságát leginkább mégis egy kormányrendelet jelzi.
Már a BGA bejegyzése előtt az egyes fejezeti kezelésű előirányzatokból nyújtott egyedi támogatásokról szóló 49/2011. korm. rendelet, amelyet természetesen Orbán írt alá, határon túli támogatásokról rendelkezik. Ezt azóta kétszer bővítették, augusztusra 820 millióra nőtt az egyedi támogatások sora. A támogatásra szoruló halandó számára megválaszolatlan kérdés marad, hogy hová, kihez kell fordulnia: az Alaphoz, a KIM-hez vagy az egyedi támogatásokat szignáló kormányfőhöz? Ki dönt a pénzek fölött?
Az Alap pályázatai esetében, a szabályzat szerint Semjén Zsolt kormányfő-helyettes, Gál András Levente közigazgatási államtitkár és Répás Zsuzsanna helyettes-államtitkár hozza a döntéseket. A megszüntetésre ítélt, de virágzó fejezeti kezelésű előirányzatokról azonban nem tudható, ki rendelkezik. Néhány hete a KIM bejelentette, hogy távozik a BGA vezetősége. Csak találgatni lehet, hogy a hattagú igazgatótanács öt tagja lemondott vagy eltávolították.
Ám, mivel a támogatási zavarok miatt egyre több kritika éri a kormányt már a határon túl is, az tűnik valószínűbbnek, hogy maguktól távoztak. Talán épp a jelzett átláthatatlanságért vagy azért, mert a gyakorlatban, vezető beosztásuk ellenére teljesen hatáskör nélkül működtették a rendszert, és viselték olyan döntések következményeit, amelyekhez semmi közük nem volt. Ha eltávolították volna őket, a rendszer minden hibáját számlájukra is írták volna. De ez nem történt meg. Távozásuk csak az amúgy is sokasodó kérdések sorát gyarapította.
Van pénz, de kinek?
A támogatási döntések alapján, az ígéret ellenére sem politikamentes a kép: a Fidesz külhoni partnereinek vonzáskörzetébe tartozó szervezetek taroltak. Az erdélyi támogatások leosztása egyben arra is válaszfélét nyújt, hogy ki a támogatáspolitika ura. Tulajdonképpen érdekzónák vannak Orbán, Németh Zsolt és Kövér László körül. A nemzetpolitikáért felelős Semjén Zsoltnak nem látszik a befolyása. (...)
Három furcsa döntés is ebbe az irányba mutat. (...) A harmadik eset is magyarázatra szorulna. Miközben az RMDSZ-től elvették az információs irodák működtetését, a feladatot a külképviseletekre adták át, és ugyanezt tették Ukrajnában az UMDSZ állítólagos (de azóta sem közölt) „visszaéléseire” hivatkozva, aközben a két legkisebb magyar közösség lakóhelyén, Horvátországban és Szlovéniában nemcsak fenntartják, de még növelték is a támogatást.
A horvátországi partner az a HMDK, amely a magyar kormány támogatása dacára elveszítette a kisebbségi választásokat. A 7 milliárd és az ígért 13 közötti különbség sorsa egyelőre titok, mint ahogyan a működési támogatásra váró nemzeti jelentőségű intézményeké is. Répás Zsuzsanna májusban jelentette be, hogy a nagyobb szervezetek a jövőben meghatározott, világos kritériumok alapján normatív támogatást kapnak, és felkérte őket, hogy ne pályázzanak a BGA pályázatra.
A Transindex akkor azt írta: „Mondjuk én vagyok a nemzeti jelentőségű intézmény. Ma, május 26-án akkor mit tegyek? Répás Zsuzsanna szerint csak a jövőben derül ki, kapok-e normatívot, és ha igen, mennyit. Akkor adjak le pályázatot vagy nem? Ha nem adok le, lehet, nem kapok normatívot sem. Na de ha leadok, és kapok pénzt pályázati úton, akkor lehet, azért nem kapok normatívot. A múltban kaptam pályázati támogatást is. Most akkor mit tegyek?” Ma, augusztus 23-án még mindig nincs válasz.
Ki a kollaboráns?
Kövér László a nemzetpolitikai változásokról beszélve egy interjúban azt állította, azért volt szükség rá, mert tizenkét évig egy nemzettagadó ún. balliberális kormányzás dúlt Magyarországon, s a nemzetpolitikát is ez határozta meg. Állította, hogy a munka nehezebb része még ezután következik, azoknak a szálaknak összebogozása, amelyeket az idő önmagában is elvékonyít, és az utódállamok politikai elitje szándékosan próbál széttépni, elszakítani.
„Ebbe a körbe azok a kollaboráns politikai erők is beletartoznak, akik magyarnak adják ki magukat, de valójában nem a magyarokat képviselik az adott állam politikai döntéshozatalában, hanem fordítva, a többségi politikai elit érdekeit próbálják érvényesíteni a saját maguk által vezetett közösségeken belül” – mondta Kövér. Az Országgyűlés elnöke nem nevezte meg kik a kollaborránsok, de az egyéves nemzetpolitikai mérleg alapján bátran találgathatunk. Netalán az RMDSZ? a Híd-Most, az UMDSZ?
Népszava. Új Magyar Szó (Bukarest)

Szent István-kártya – Böjte Csaba javaslata, Magyarországon bevezetik
A Szent István-terv nagy ehetőséget ad arra, hogy az emberek megtalálják egymást Magyarország felemelkedése érdekében – mondta Hende Csaba.
A Polgárok Háza 8. évadának megnyitása alkalmából rendezett esten a honvédelmi miniszter a Böjte Csaba ferences szerzetes által felvázolt vidékfejlesztési és családvédelmi terv kapcsán közölte: „mindannyian hozzá tudunk tenni valamit a tervhez. (...) A mi célunk az elmélyült hazafiság, ami a találkozásból táplálkozik".
Az emberek Böjte Csaba javaslata alapján válthatnak majd Szent István kártyát, amivel a tervekhez szükséges anyagi alapot teremtik meg – hangsúlyozta. Elmondása szerint a kártyával a tervek szerint létrehoznak egy vásárlói klubot, amely a vevőknek kedvezményt ad. A rendszerbe belépő kereskedők és vállalatok is jól járnak, mert növelik a forgalmukat azzal, hogy adnak 5 százalék árengedményt, miközben ebből hármat átutalnak a Szent István Alapnak, kettőt pedig megkap a vásárló. Az alapba befizetett pénzből vásárolnak majd egyebek mellett olyan szerszámokat, amelyekkel a környezetet szebbé tehetik – vázolta fel.
Hende Csaba felhívta a figyelmet: várják a tervet ismertető, Böjte Csaba által írt A mi ügyünk című könyvben feltüntetett amiugyunk@gmail.com email címen az emberek ehhez fűződő gondolatait, észrevételeit. A miniszter azt mondta, hogy „a nemzeti sorskérdésekhez mindig arcok és személyek kapcsolódnak, és közösségek is, akikkel közös megoldást lehet találni". Mindannyian I. Szent István király munkáját folytatjuk, immár ezer éve – jegyezte meg, majd utalt arra, hogy idén 555. évfordulója van a nándorfehérvári diadalnak, melynek során „a világtörténelmet sikerült megfordítani" egy kitűnő hadvezér, Hunyadi János és egy ferences szerzetes, Kapisztrán János segítségével. V. Németh Zsolt vidékfejlesztési államtitkár kiemelte: a rítusok azért vannak az ember életében, hogy az értékeket szolgálják, ezek pedig „megmutatják, mi a jó és mi a rossz". A kultúrára, egyebek mellett a néptáncra és a népzenére a politikusoknak figyelniük kell, hogy „a szívük ne kérgesedjen el" – jegyezte meg.
Kubatov Gábor, a Polgárok Háza igazgatója előadásában rámutatott: Szent István király „máig ható érvénnyel kijelölte az utat a népe előtt". Az államalapító király úgy gondolta, lennie kell egy államnak a Kárpát-medencében, amelyet szabad emberek építenek, amely a magyarok közös otthona – hangsúlyozta.
Felhívta a figyelmet arra, hogy „a ránk hagyott javakat el lehet tékozolni, fel lehet élni", de akkor nem marad más, csak üres valóság. István király nem adta fel az ország függetlenségét, nem engedte, hogy idegen országok eltérítsék az önmaga által megálmodott útról – emlékeztetett.
Kubatov Gábor szólt arról, hogy „csak az összefogásunkon, közös akaratunkon és munkánkon múlik, hogy sikeressé tesszük-e az országot". Ha ez megvalósul, akkor „azok maradunk, akik vagyunk, hogy azzá legyünk, akik lehetünk" – fűzte hozzá.
László Tamás, a Szövetség a Nemzetért Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: a polgári körök megalakulásukkor „kezükbe akarták venni az ország városainak, falvainak sorsát". Közösség akkor születik, amikor úgy döntenek az emberek, hogy kitartanak egymás mellett, „akármi történjék is" – tette hozzá.
Beszélt arról, hogy Böjte Csaba ferences szerzetes Szent István-tervében négy egység szerepel: a magyar táj védelme, a házak és az emberek közvetlen környezetének ápolása, a Kárpát-medencei népművelés, valamint a gyermekvédelem, beleértve a házasság és a család védelmét. Ez a négy motívum összekötődik, kiegészíti egymást, s a könyv csak a lehetőségeket villantja fel, a megoldást részletesen nem írja le, mert az „bennünk van" – fogalmazott.
Böjte Csaba a résztvevőket levélben üdvözölte. Ebben többek között az áll, hogy az új alkotmányban szerepel az emberhez méltó élet, illetve a jog az alkotó munkához. A munkanélkülieket azonban ha erőszakkal akarják munkába vinni, az nem vezet eredményre, ezért „bennük fel kell ébreszteni a vágyat az alkotás iránt".
A szerzetes megemlítette, hogy ha egy falu iskolája vagy temploma elsorvad, akkor annak a környék látja kárát. A magyar lakosság fogyása, „demográfiai csődje" pedig „sorvadást, összeomlást hoz a társadalomra" – figyelmeztetett.
hirado.hu. Erdély.ma

Népszámlálás a szórványban 
Az ősszel esedékes romániai népszámlálás sorskérdés a romániai magyarság jövőét illetőn – vélik az Erdélyi Magyar Ifjak vezetői, akik szerint a szórványban, a beolvadás veszélyében élők, és a vegyes házasságból származók számára vonzóvá kell tenni a magyarságot, hogy érezzék: érdemes magyarnak lenni.
Az EMI szórvány-stratégiájáról, a népesedési kérdésekről Pataki Lehel Zsolt kérdezte az ifjúsági szervezet két illetékesét Gyergyószentmiklóson:
- A szórványtelepüléseken elsősorban Fehér megyére koncentráltunk, szükség lenne egy programot beindítani, hogy az ott élő magyaroknak a beolvadási folyamatát lassítjuk – mondja Szakács Júlia, az EMI Szórványért szakcsoportjának felelőse – eredmény az, ha egy gyermeknap alkalmából 50 kilométeres körzetből hozták el a szülők a gyermekeket, mondták, hogy magyar iskolákba fogják adni a gyerekeket… 
- Szórványban mennyire nagyfokú a nyelvromlás? A fiatalok merik-e vállalni a magyarságukat, a magyar nyelvet használják-e?
- Ez nagyon függ attól, hogy milyen településeken élnek ezek a gyerekek, vannak Dél-Erdélyben, a szórványban olyan Fehér megyei települések, ahol a tiszta magyarságukat megőrizték, itt nincs gond a nyelvvel, inkább azok a területek veszélyezettek, ahol a beolvadási folyamatok megkezdődtek… (…) Idén ősszel a népszámlálás elkezdődik, és nem mindegy, hogy hányan valljuk magunkat magyarnak, mert ez nagy jelentőséggel fog bírni az elkövetkezendőkben… Kossuth Rádió, Határok nélkül. Erdély.ma