Coldea Mihai személyében Basescu elnök kinevezte a Román Hírszerző Szolgálat új főigazgató-helyettesét. A főigazgatót, mint közismert, még Iliescu ültette székébe. Az új tisztségviselő antiterrorista szakértő hírében áll, és két éve betöltetlen állásba került. A kinevezéssel egy időben a logisztikai osztály élére is új tisztségviselőt nevezett ki az elnök /Két új RHSZ-vezető. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Az Erdélyi és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tiltakozott a kormány által legutóbb elfogadott és a parlament elé terjesztett vallásügyi törvénytervezet miatt. A tervezet alapvető módosítást szenvedett a történelmi – román és magyar – egyházak képviselői által egységesen elfogadott törvénytervezethez viszonyítva. Az elfogadott szövegtervezet ekképpen hangzik: „Az állam pénzügyileg támogatja a felekezeti oktatást”. Ezzel szemben a kormány szövegváltozatában ez olvasható: „Az állam anyagilag támogathatja a felekezeti oktatást”. „Lesújtónak tartjuk, hogy másfél évtizedes huzavona után a kormány továbbra is az ingatlanaitól és tanintézeteitől megfosztott egyházaink ilyetén megrövidítésére törekszik.” /Tiltakoznak az egyházak: sunyi módosítások a kultusztörvényben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Hiller István, az MSZP elnöke felszólította Orbán Viktort a Tusnádfürdőn tett kijelentései visszavonására. „Az év legdurvább mondata, amely a Fidesz elnökének száját elhagyta, sértő (...) a szocialista pártra nézve, és sértő a magyar baloldalra” – mondta. Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője reagálásában felszólította Hiller Istvánt, hogy tettekkel bizonyítsa nemzeti elkötelezettségét. Szerinte ez nem is lenne olyan nehéz, mivel a baloldali szavazók közül is nagyon sokan fontosnak tartják a nemzeti ügyet, és a határon túli magyarok között is sok baloldali szavazó van. A Fidesz szóvivője szerint a környező országokban – Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Horvátországban – a baloldal elsősorban nemzeti és csak utána baloldali, „ezért tudják nálunk sokkal hatékonyabban képviselni a nemzeti érdekeket”. Révész Máriusz értékelése szerint az MSZP elnökének lett volna alkalma bizonyítania nemzeti elkötelezettségét, „de sajnos nem ezt tette”. A szóvivő ide sorolta azt, hogy a tavaly december 5-i népszavazás után lemondta erdélyi útját, illetve a kormány nem hajlandó összehívni a Magyar Állandó Értekezlet ülését, és „nem tud a határon túli magyarok szemébe nézni”. Révész Máriusz szerint a kormány „sokkal fontosabbnak tartja a régi internacionalista kapcsolatokat, mint a határon túli magyarság támogatását, így a kormány Vietnamot sokkal nagyobb összeggel támogatná, mint a határon túli árvíz sújtotta magyar területeket”. A Fidesz-szóvivő ez utóbbi kijelentésére Nyakó István, az MSZP szóvivője azzal válaszolt, hogy Magyarország számára az EU és az OECD is előír segélyezési kötelezettséget, és megjelöli a célországokat is. Ezek közé tartozik Vietnam. /”Vonja vissza tusnádfürdői kijelentését!”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Törzsök Erika, az SZDSZ kisebbségpolitikusa szerint 1990 után a magyar társadalomban felerősödött az a két világháború között kialakult romantikus, nosztalgikus kisebbségkép. Valójában legitim érdekképviseletek jöttek létre, melyek az adott ország politikai életében jelentős szerepet töltenek be. Romániában és Szlovákiában magyar miniszterelnök-helyettese van a kormánynak. Törzsök Erika szerint „Eközben a magyar politika bizonyos rendszerességgel ideologizált sémákat dob be, úgy mint „Státus törvény”, „etnikai alapon szerveződő autonómia”, „kettős állampolgárság”. A patriarchális feudalizmus bolsevik paternalista örökségével terhelten veszélyes folyamatokat indított el…” A 2004. december 5-i referendumról kijelentette: „Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus.” Szerinte nem biztos, hogy az a „nemzeti”, aki a nemzeti egység jegyében egységes nemzetállamként folyamatos konfrontálódást keres a környező, kisebbségeket ugyancsak megnyomorító nemzetállamokkal. Törzsök Erika szerint „a MÁÉRT is olyan mítosszá vált mára, mely nagy Magyarország parlamentjének illúzióját keltve olyan kérdéseket akar kezelni, melyeknek helye (költségvetési támogatás, fejlesztéspolitika) a valóságos mai magyar parlament nyilvánossága.” Szerinte ezek a magyar-magyar találkozók „inkább kontraproduktívak immár, mint hasznosak”. A MÁÉRT „idejétmúlt” intézmény. egy EU-komform fejlesztési-támogatási politika jegyében. „A közös fejlesztési térségekben gondolkodás egyaránt érdeke belmagyarnak, külhoninak.” /Törzsök Erika: Mítoszok és valóság. Magyar kisebbségpolitika. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 28./

Új, méltó környezetben várja július 31-én a látogatókat Fehéregyházán az ispánkúti Petőfi-emlékhely. Petőfi Sándor ispánkúti emlékműve az elmúlt évtizedekben a magyarság egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált. A Hunyadi László szobrászművész által készített régi emlékművet Sütő András író, valamint a hozzá közel álló marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére 1969-ben állították fel. Az 1989-es fordulat után több helyi kezdeményezés is született az emlékhely felújítására, de ezek nem valósultak meg. Az emlékhely teljes újjászületésére ez évben nyílt lehetőség. A múlt figyelmeztetéseként érintetlenül hagyják az 1990-ben barbár módon megrongált Hunyadi-alkotást, az emlékmű frontján pedig Gyarmathy János szobrászművész új, Petőfit ábrázoló bronzplakettjét helyezték el. Az emlékmű Kiss Levente szobrász bronzfelirataival is kiegészült, amelyeken az emlékmű rövid története, a felújítást végző művész, valamint a támogatók nevei szerepelnek. /Felavatásra vár a felújított ispánkúti emlékmű. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

A Tatros, Hidegség, Jávárdi, Boros, Band, Ugra, Szalamás, Görbe, Réce, Ciherek, Komját egyébként szelíd patakai okoztak áradásokat a Gyimesekben. A medreket évtizedek óta nem kotorták ki, védőgátak építése ismeretlen fogalom a vidéken, a lakosság pedig szemét tárolására „alkalmas területnek” tekinti a patakok partjait és medreit. Az árvíz okozta károk nagysága – szakemberek jelenlétében végezték a felméréseket – még mindig nem közelíti a valóságot. Gyimesközéplokon több mint 100 gazdának okoztak súlyos veszteségeket a pataktelepüléseken lezúduló árhullámok, 15 kisebb és 3 nagyobb híd semmisült meg, egy ideig 65 család teljesen elszigetelődött a világtól. /Kristó Tibor: Árvízkárok helyreállítása a Gyimesekben. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./

Éhségsztrájkba kezdett július 27-én egy háromszéki férfi, mivel az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek hiánya miatt nem tud gyógyszereket vásárolni feleségének. A kökösi Nagy Attila egykori unitárius lelkész elmondta, azért választotta a tiltakozásnak ezt a formáját, hogy felhívja a figyelmet az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek hiányára Kovászna megyében. Feleségének gyógyszerei havonta 100 lejbe (1 millió régi lejbe) kerülnek, 200 lejes (2 millió régi lejes) rokkantnyugdíjából pedig lehetetlen megvásárolni a gyógyszereket, mivel a családnak ez az egyetlen jövedelemforrása. Nagy Attila három napig éhségsztrájkol, ez idő alatt csak vizet vesz magához és lakásán marad. /Éhségsztrájk az ártámogatott gyógyszerek hiánya miatt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója dühösen visszautasította Stefano Bottoni róla szóló írását /Gott mit uns: az egységszerető ember egyetlen parancsolata, A Hét (Marosvásárhely), júl. 21./: „Rég olvastam ennyi sületlenséget egyetlen írásban. Bottoni úrban rendkívül sajátos optikájú és borzasztóan torz kép él az erdélyi magyarságról és annak vezetőiről.” Bottoni szerint ő ugyanis idejétmúlt tételeket ismételgetett, amikor az erdélyi magyarság politikai egységének szükségességét hangoztatta. Bottonit Budapesten megfertőzte az a politikai szemlélet, amely jobb- és baloldalira akarja minden áron osztani a világot, s amely szerint „baloldali” annyit jelent, hogy „áruló”, „gazember”, „nemzetgyilkos”. Bottoni a badarságokat kritikátlanul, szerkesztői megjegyzések nélkül közölheti a lapokban. A műveletlenség nem bocsánatos bűn, szögezte le Tibori. /Tibori Szabó Zoltán: Dio non paga il sabato. = A Hét (Marosvásárhely), 2005. júl. 28.

Július 27-én hivatalosan is kezdetét vette az idei Félsziget Fesztivál Marosvásárhelyen. A Félsziget területére körülbelül ezer személy érkezett. Idénre a hely befogadóképessége megkétszereződött. Benépesült a Civil Falu, több mint 30 szervezet képviselteti magát a Félszigeten. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szociál-pedagógia szakos hallgatói a szenvedélybetegségek kialakulásának veszélyeire figyelmeztetnek, délutánonként filmvetítésekkel várják az érdeklődőket. /Elvarázsolt hangulatú nyitóparti. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Július 28-án megalakult a Szülőföld Alap Tanácsa Budapesten. – Mégis létezik a nemzeti konszenzus minimuma a határon túli magyarság kérdésében, a hozzájuk fűződő alkotmányos felelősségben – nyilatkozta Budapesten Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter a Szülőföld Alap Tanácsának megalakulása alkalmával. Somogyi és Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára átadta a megbízó levelet a tanács 15 tagjának, köztük Kiss Elemér korábbi kancelláriaminiszternek, akit a határon túli magyar szervezetek javaslatára Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a tanács elnökévé nevezett ki. Kiss Elemér elmondta, hogy négy konkrét javaslat is elhangzott, a határok menti önkormányzatok együttműködése, az oktatás fejlesztése különösen a közoktatás területén, a szórványban élő magyar gyermekek oktatásának fejlesztése, illetve az, hogy évente bizonyos határon túli magyar szervezeteket preferáljanak, és részesítsenek kiemelt támogatásban. E tekintetben a kárpátaljai és vajdasági szervezeteket említették. Avarkeszi Dezső, letelepedéssel és honosítással foglalkozó kormánymegbízott felidézte, hogy országgyűlési képviselőként az ő javaslatára módosították a vonatkozó törvényt, hogy az 1 milliárd forint kezdeti forrással működő alapot évente legalább 1 milliárd forinttal egészítsék ki. Avarkeszi kiemelte az állampolgársági törvény kivételesen egyhangúlag megszavazott módosítását, amely következtében január 1-jétől 42 hónapról 19–20 hónapra csökkenhet az idő, amely a határon túli magyarok letelepedési engedélye és állampolgársági esküje között eltelik. Augusztus 20-ig várják a további javaslatok benyújtását, a Határon Túli Magyarok Hivatalán (HTMH) keresztül. A tervek szerint a Szülőföld Alap Tanácsának következő ülésére augusztus végén vagy szeptember elején kerül sor. A Szülőföld Alap Tanács tagja Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Dolinszky Árpád, a Vajdasági Magyar Szövetség, Szenn Péter lelkész, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége, Tomka György, a szlovéniai Mura-vidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Kulmann Ernő, az Ausztriai Magyar Népcsoport Tanácsa, Vörös Péter, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség képviseletében lett. A testületben helyet foglal még Tamás Pál, az MTA Szociológiai Intézet igazgatója, Bodor Pál közíró, Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott elnöke, illetve Lábody László, az Új Kézfogás Közalapítvány, Annus József, az Apáczai Csere János Közalapítvány, Pomogáts Béla az Illyés Közalapítvány kuratóriumi elnöke, valamint Köteles Lajos, a Tessedik Sámuel Főiskola Egészségügyi Intézetének igazgatója. /Megalakult Budapesten a Szülőföld Alap Tanácsa. Augusztus 20-ig várják a javaslatok benyújtását. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Budapesten megtartották a Szülőföld Alap Tanácsának alakuló ülését. Ennek befejeztével Balla Mihály (Fidesz) közleményében úgy vélte: az alap létrehozása a kormány tartalom nélküli PR-akciója, amelyet szerinte a jobboldali elfogultsággal nem vádolható határon túli magyar politikusok is bírálnak. A képviselő közleménye szerint az eredetileg egymilliárd forinttal induló alapból a költségvetési megszorítások miatt 500 milliót rögtön vissza kellett utalni a Külügyminisztériumnak. A politikus közölte: egyes értesülések szerint mindössze 250 millió forint áll rendelkezésre a szervezet felállítására, mivel a határon túli magyaroknak szánt pénzből máris részesültek egyes, a kormányhoz közel álló itthoni alapítványok és intézetek. Balla Mihály szerint a kormány „elkötelezettségét” a határon túli magyarok ügye iránt jól mutatja, hogy egyes tervek szerint a költségvetési megszorítások miatt a Külügyminisztériumtól 5 milliárd forintot vonnak el, amely összegnek több mint felét, hárommilliárdot a Határon Túli Magyarok Hivatalán spórolnának meg. „Mindent elárul a Gyurcsány-kormány szándékainak komolyságáról az a tény, hogy a Szülőföld Alap Tanácsa élére Kiss Elemért tervezi kineveztetni, egy többszörös korrupciós botrányba belebukott minisztert” – írta az ellenzéki képviselő közleményében. (MTI) /Létezik a nemzeti konszenzus minimuma. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./

Hiller István MSZP-elnök kész Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnökkel együtt Erdélybe utazni, hogy a határon túli magyarság képviselőivel megbeszélést folytasson. Július 28-án végre megtartotta alakuló ülését a Szülőföld Alap Tanácsa. A Fidesz elnökének tusnádfürdői kijelentése miatt kialakult belpolitikai vitával kapcsolatban úgy vélekedett: arról kellene beszélni, hogy „a magyarországi politikai pártok hogyan és miképp tudnák elősegíteni Románia európai uniós csatlakozását”. Megítélése szerint ez jobbítaná az erdélyi, romániai magyarság életét, egyszerűbbé tenné a kapcsolatot az anyaországgal. Ismeretes, Orbán Viktor Tusnádon kijelentette: a baloldal időnként rárontott saját nemzetére. Hiller felszólította Orbánt, vonja vissza kijelentéseit. A Fidesz ugyanakkor felszólította Hillert, hogy tettekkel bizonyítsa nemzeti elkötelezettségét. Révész Máriusz szóvivő szerint az MSZP elnökének lett volna alkalma erre, de sajnos nem tette: a tavaly december 5-i népszavazás után lemondta erdélyi útját, és azóta sem hívják össze a Magyar Állandó Értekezletet, mivel „nem tudnak a határon túli magyarok szemébe nézni”. /Hiller István kész Erdélybe utazni. Gyurcsány Ferencet is magával hozná. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A jövőben a Romániából az EU-tagországokba történő beutazáshoz, tehát Magyarországra is, rendelkezni kell az ott tartózkodáshoz szükséges napi 100 euróval, és a közjegyzőnél hitelesített meghívó levéllel. A rokoni látogatásra utazónak például a magyarországi rokonnak magyar meghívó levelet kell írnia és azt hitelesíttetnie kell magyarul, majd az elküldött levelet hivatalosan le kell fordíttatni románra, és újra hitelesíttetni kell közjegyzőnél. Ez a legrövidebb levél esetében is, Romániában körülbelül 5-700 ezer régi lejbe kerül. A határon fejenként legkevesebb 500 eurót kell felmutatni. Magyarán ez „a csóró erdélyi magyarnak azt jelenti, hogy a határok záródnak! Vissza a diktatúrába!” – írta Máthé Éva, a lap munkatársa. A szabály alóli kivételek elenyészőek: arra nem vonatkoznak az előírások, aki orvosi kezelésre megy, aki szimpóziumra, konferenciára, tanulmányútra, sport vagy kulturális rendezvényre vagy temetésre, illetve külföldön megbetegedett családtagja gondozása érdekében utazik. Azonban hitelesített igazoló dokumentummal akkor is rendelkeznie kell, de nem kötelező a pénzfelmutatás. Az RMDSZ kezdeményezte, hogy a rokoni látogatások esetében se legyen kötelező a valuta. Azonban a meghívólevél kötelező lesz. Kerekes Károly azt is elmondta, hogy a Nyárádmentén felháborodtak, amiért az egyes településeket a peres ügyek intézése szempontjából Marosvásárhely helyett a Segesvári Bírósághoz csatolták, amivel jelentősen megnő az a távolság, amit a lakosoknak meg kell tenniük ügyeik intézésekor. Tehát ahelyett, hogy megengedték volna az erdőszentgyörgyi, régen beígért bíróság működését, olyan átszervezést eszközölt a Bírák Legfelső Tanácsa, ami igen hátrányosan érinti Maros megye magyar lakosságát. A képviselő szerint az RMDSZ megpróbálja rendezni a helyzetet, de ha ez nem sikerül, akkor referendumot kell szervezni az igen hátrányos intézkedés ellen. /Máthé Éva: Figyelem: a határok záródnak! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke Tusnádfürdőn tartott beszédében többek között megemlítette, a magyar baloldal, amikor lehetősége volt, rátört saját nemzetére. Ezt tette Kun Béla és Rákosi. Ez történt 1956 vérbefojtásakor, és ezt tette az MSZP a december 5-i népszavazás kampánya idején. A jelek szerint Orbán fején találta a szöget, mert a Magyar Szocialista Párt (MSZP) nyomban felkapta a vizet. Szóvivője szerint nem a baloldal, hanem a Gömbös Gyula és Horthy Miklós kultuszát ápoló jobboldal rontott december 5-e előtt az egységes erdélyi magyar politikai érdekképviseletre. A párt vezetői felszólították Orbán Viktort, vonja vissza a baloldal nemzetellenességére vonatkozó állítását. Hiába változtatták meg pártjuk cégtábláját (Magyar Szocialista Munkáspárt helyett MSZP), hiába apad Kádár egykori munkatársainak száma a párt vezetőségében, hiába választottak Hiller István személyében új elnököt, a párt szellemisége ugyanis töretlen: a határon túlra kényszerített magyarság létezését kénytelen-kelletlen tudomásul veszik, de alapjában véve leírták, írta Asztalos Lajos. Medgyessy Péter például a kedvezménytörvényre, az Erdélyi Magyar Tudományegyetemre célozva kijelentette, az Orbán-kormány túlkényeztette a határon túli magyarságot. A december 5-e előtti kampányban a két kormánypárt vezetői az állították, hogy IGEN szavazat esetén hárommillió határon túli magyar özönli el Magyarországot, majd azt, hogy nyolcszázezer. Gyurcsány Ferenc bejelentette, szakértői tárgyalásokat kezdenek az állampolgárság nélküli magyar útlevél, esetleg az áttelepedést nem biztosító állampolgárság megadásáról. A nagy hangon bejelentett Szülőföld Alap eddig csak papíron létezett. Az útlevélről és az állampolgárságról a határon túliak kizárásával tárgyalnak az úgynevezett szakértőkkel, nem a Máértet hívják össze. /Asztalos Lajos: A fején talált szög. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

A Fidesz eddig sem szűkölködött radikális változásokban. Legújabban a kettős állampolgárság kérdésében Kövér László, a Fidesz választmányának elnöke kifejtette, elképzelhetetlen következményekkel járna, ha a határon túli magyarok megkapnák a magyar állampolgárságot. Fey László cikkében megmagyarázta, a Fidesz azért állt a kettős állampolgárság mellé, hogy hangulatot keltsen a kormány ellen. Fey szerint méltatlan gyűlöletkampány indult a „nem”-mel szavazók ellen: nemzetárulók. Tusnádfürdőn Orbán Viktor még ígérte a kettős állampolgárságot. /Fey László: Ez nem volt szép, fiúk! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök rámutatott, hogy két egymással versengő álláspont létezik ma Magyarországon a határon túli magyarság állampolgárságának kérdésében. Az egyik szerint „az állampolgárság joga és lehetősége a történelmi nemzeti összetartozásból fakad, és a történelmi nemzeti közös örökség folyománya”. A másik álláspont szerint „a történelmi nemzeti létezés és az alkotmányában megtestesülő köztársaság nem teljesen fedi egymást. Az állampolgárság (...) aktív és cselekvő viszony a jelenben, a polgár és a köztársaság között”. A miniszterelnök a kétnapos konferenciára meghívott európai szakértőktől négy kérdés megválaszolásához kért segítséget: Az európai és a magyar jog keretei között létezhet-e eltérő tartalmú, tehát többfajta állampolgárság, így például külhoni állampolgárság?; Kiadható-e a nem Magyarországon élő, de megkülönböztetett jogtartalmú (például külhoni) állampolgársággal rendelkezők számára olyan magyar útlevél, amellyel az Európai Unióban szabadon lehet utazni?; Lehetséges-e, hogy a Magyar Köztársaság személyi igazolványt bocsát ki a jelenlegi alkotmányban megfogalmazott magyar állampolgársággal nem rendelkezők, hanem más közjogi státusúak (például speciális állampolgárságúak) számára? Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője sajtóközleményben hangsúlyozta: a Gyurcsány-kormány ismét megalázta a határon túli magyarokat, amikor úgy rendezett konferenciát nemzetközi jogi státusukról, hogy az érintetteket meg sem hívta. „Felkérjük Gyurcsány Ferencet, hogy ezért az otromba cselekedetéért sürgősen kérjen bocsánatot a határon túli magyar szervezetektől, és haladéktalanul vonja be őket is a tárgyalásokba” – írta a szóvivő. „A Gyurcsány-kormány ma ismét bebizonyította, hogy a magyar baloldal nemzeti fordulata még várat magára” – véli az ellenzéki politikus. /Különleges állampolgárság a határon túli magyaroknak. Nemzetközi tanácskozás kezdődött Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke elmondta: a Szülőföld-programnak tulajdonképpen két fő része van. Egyfelől létrejött az egymilliárd forinttal rendelkező Szülőföld Alap, amely pályázati rendszeren keresztül támogat elsősorban kulturális célokat. A másik része a programnak, az a mintegy 23 milliárd forintos támogatási keret, amely a magyarországi cégek határon túli terjeszkedésének az elősegítését, koordinálását és a helyi magyar vállalkozókkal, önkormányzatokkal történő összefogását szolgálná. – Legfőbb kérésünk e programmal szemben az volt, hogy általa biztosítsanak nagyobb esélyt a határon túli magyar vállalkozások fejlesztésére, fejtette ki. Rámutatott: a dolgok nehezen mozdulnak. A Corvinus Rt. például az idén meg nem helyezett ki pénzt. Az alap úgy viselkedik majd, mint egy bank és egy tőkekockázati cég együttesen. Azonkívül, hogy ingatlangaranciákat kér, társtulajdonossá is válik a szóban forgó cégben. Nagy előrelépésnek számít viszont az, hogy a foglalkoztatási alapból határon túli képzéseket is finanszírozhatnak. /Az ördög a részletekben rejlik. Kerekes Gábor, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Szülőföld-programról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Tőkés László püspök Tusnádfürdőn Markó Bélával való találkozásakor elmondott beszédében az erdélyi magyarság fogyásáért (benne az elvándorlásért) lényegében az RMDSZ-t tette felelőssé. Sike Lajos, a Romániai Magyar Szó munkatársa megrótta ezért a püspököt: az ilyen nagyotmondások inkább rontják, mint javítják szavainak hitelét. Az újságíró szerint a kivándorlás témájában a református egyháznak, de különösen a Királyhágón inneni egyházkerületnek nem sok erkölcsi alapja van elmarasztalnia az RMDSZ-t. Sike szerint csak Sárospatakon tíz-tizenöt erdélyi református pap (mindenféle ideiglenes munkát elvállalva) végleges áttelepedésre várva lötyög. /Sike Lajos: A téma visszarúg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./

Az RMDSZ kezdeményezésére a kormány rendelettel módosította az Európai Unió tagállamaiba és egyéb országokba való beutazásra vonatkozó szabályozást. A módosítás értelmében továbbra sem kell valutát magával vinnie annak, akinek a birtokában olyan meghívó van, amelyből kiderül, hogy vendéglátója vállalja ott-tartózkodása idejére szállási és ellátási költségeinek fedezését. Ez által mentesülhetnek a kiadásaikra elégséges pénzösszeg bemutatása alól azok is, akik családlátogatásra utaznak valamely országba. /Továbbra sem kell valuta a családlátogatáshoz. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./

Érseki körlevélben kérte a hívek adakozását Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az árvízkárosultak megsegítésére. Ebben az évben már két alkalommal fordult a hívekhez, az év elején a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak gyűjtöttek, május elején a bánsági települések árvíz sújtotta áldozatainak a megsegítésére kértek adományokat. A bánsági árvízkárosultak megsegítésére a főegyházmegyétől 2,035 milliárd lej gyűlt össze, amit Caritas szervezet közvetítésével eljuttattak a segítségre szorulóknak. Július közepén, a rendkívüli esőzések okozta hatalmas áradások az ország minden részét érintették. XVI. Benedek pápa 25 ezer euró gyorssegélyt utalt ki az árvíz sújtotta vidékek támogatására. A mostani gyűjtésből származó adományok szintén a Caritas közvetítésével jutnak célba. /Érseki körlevél. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./

Az üzbég menekültek csoportja július 29-én megérkezett a temesvári repülőtérre. Az üzbégek a májusi, andizsáni vérengzés idején hagyták el országukat és Kirgizisztánba menekültek. A menekültek ideiglenes befogadását Antonio Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa kérte Bukaresttől. Az üzbégek legfennebb hat hónapig tartózkodnak Romániában, ez idő alatt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet közbenjár, hogy a menekültek állandó tartózkodási engedélyt kapjanak más országokban. /Megérkeztek Temesvárra az üzbég menekültek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

A tizenkilenc Háromszék megyei kormányhivatal közül a mai napig hétnek az élére nem nevezték még ki az új magyar vezetőket – közölte Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki területi elnöke. A koalíciós partnerekkel az egyezség megtörtént, a késedelem a központon múlik. Ezért nincs több mint fél évvel a kormányváltás után új vezetője a megyei művelődési igazgatóságnak, ahová Jánó Mihály, a versenyhivatalnak, ahol Jesány Péter, a környezetvédelemnek, ahol Kovács István kinevezésére várnak; a sportigazgatóságnál Kicsid Gábor, a vízügynél Szőke András, a lakásügynökségnél Király Sán­d­or, az ifjúsági és táborigazgatóságnál pedig Tischler Ferenc a jelölt. /(s): Heten még a kinevezésre várnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./

A Riehen Egyesület keretében. Bakó Klára és Mezey Ildikó képzőművészek vállalták fel azoknak a gyerekeknek a tanítását, akik a képzőművészet különböző ágazataiban valami szépet szeretnének alkotni. Idén harmadik alkalommal szervezte meg a Műterem-tő tábort. A gyerekek munkáiból minden évben kiállítást rendeztek. /Takács Éva: Műterem-tő: az alkotás öröme. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepli az idén a Zsoboki Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor. Az Essig Klára képzőművész, rajztanár irányításával működő tábor gyűjteménye komoly művészi értékekkel büszkélkedhet, ugyanis a résztvevők száma meghaladja a hetvenet. Alkotásaikból nyílik gyűjteményes tárlat a jövő hét elején Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. A tárlatot és magát a Zsobok-jelenséget Banner Zoltán, a tábor művészeti irányítója és Kántor Lajos méltatja. /(németh): Egy jubileumi kiállítás elé. Tízéves a zsoboki alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Gyermekeikkel együtt fél évre Kalotaszegre költözött Balogh Balázs és Fülemile Ágnes néprajzkutató-házaspár. Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című kötetük tavaly az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Idén a felszegi Nyárszón folytatják kutatómunkájukat. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének két elkötelezett szakembere közel tizenöt éve végez módszeres vizsgálatokat Kalotaszegen. Könyvük a több mint egy évtizedes kutatómunka során felgyűlt anyagnak csupán egy részét tartalmazza, a néprajzi terepmunkát folytatják. A kötet szerzői több mint 70 magyar és román lakosságú településen végeztek terepmunkát 1991 és 2003 között. További társadalom néprajzi jelenkutatásokat is végeznek. Az egyes közösségek közötti kapcsolatokat befolyásoló történeti előzmények felvázolására vállalkoztak. A rendkívül összetett magyar–román–cigány interetnikus kapcsolatok történeti vizsgálataiból a magyar–román viszony feszültségeit is elemezik az 1940–44-es időszak tükrében. Az 1940-es magyar bevonulás a román lakosság lelkét sebezte meg, míg az 1944 őszén román részről elkövetett gyilkosságok és rablások a magyar falvak kollektív emlékezetében hagytak kitörölhetetlen, mély nyomot. A helybeliek még mindig csak suttogva beszélnek sérelmeikről, amelyekről sokáig hallgatniuk kellett. A bánffyhunyadi piacon a havasról eladásra lehozott, egykor elrabolt tárgyaikra ismernek rá idős magyar asszonyok. /Stanik Bence: Budapesti néprajzkutatók a nyárszói mindennapokban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Fülemile Ágnes fiatal kora óta kötődik Erdélyhez és Kalotaszeghez. A ’80-as években bejárták egész Erdélyt. A néptánc szeretete vitte a néprajz szakra is. Balogh Balázs 1982-től járja Erdélyt. Meghatározó élmény volt számára, hogy a szülők révén atyai jóbarát, Szervátiusz Tibor mesélt neki először Erdélyről, és Lászlóffy Aladár vezette végig a Házsongárdi temetőn. Mindketten az ELTE néprajz szakán szereztek diplomát, Erdély mellett a Kárpát-medence számos más vidékén otthon érzik magukat, doktori disszertációjukat egy palóc falu népviseletéről, illetve egy dunántúli falu paraszti gazdálkodásáról írták. /A kutatópáros. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Az Erdélyi Magyar Könyvklub idei harmadik katalógusát mutatták be Marosvásárhelyen, a Bibliofil könyvesboltban. – Csomagküldőcég vagyunk, a Bibliofil könyvesbolt azonban lehetőséget nyújt a közelebb kerülésre – mutatott rá Seres Katalin ügyvezető igazgató. Tartalmas klubéletet ígérnek az olvasóknak: összejöveteleket, író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket szerveznek. /(nagy a.): A könyvek varázslatos világa. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./

Illyésmezőn a napközi 2004. február 10-én indult 23 gyermekkel a helyi iskola egyik tantermében. Azok a gyermekek, akik ide járnak, nemcsak szegények, hanem a tanulásban is visszamaradtak, mert a szülők többsége alkoholproblémával küszködik. Az egyik fiú 16 éves, most tanítják írni, emellett csodálatosan rajzol. /Kincses Piroska és Siklódi Irén: Az illyésmezei napközi. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 31./

Zágoni Jenő Válogatott írások /Budapest, 2004/ című, Honismeret, egyháztörténelem, életrajzok alcímű kötete a szerző munkásságáról ad képet. Zágoni Jenő Budapesten él, de Székelyföldről származik. Írásaiban jelen van ősei iránti tisztelete, a nagy elődök példaértékű munkássága. A könyv szerzője Kovásznán született 1937-ben. Bibliográfus, történész. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum nagy tekintélyű könyvtárosa volt. Budapestre áttelepülése után könyvtáros volt, 1997-ről a Magyarországi Baptista Könyvtár igazgatója. Írásaiban a nagy elődöket idézte meg. Írt a baptista missziókról Székelyföldtől Bolíviáig, emlékezett Rákóczira, Bethlenre és Szentkatolnai Bálint Gáborra. Zágoni Jenő eszperantista is, a fordításokkal is foglalkozott. Székelyföldről indult és mindig hivatásának tekintette a székelyek, a csángók szolgálatát. /Haszmann Orsolya: Életmű hat fejezetben. = Csernátoni Füzetek (Csernáton, a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület kiadványa), júl./

Romániában 1945-től intenzíven működtek a népbíróságok, katonai ügyészségek. Az ügyek döntő többsége koncepciós per volt. Az Adevarul 1946. július 25-i száma Ghiran Morariu kolozsvári népbírósági főügyész kimutatás alapján hozta nyilvánosságra: Kolozsváron 1945-46-ban 533 ítélet született, 502 elmarasztaló, 31 felmentő, 118 személyt jelenlétében, 384-et távollétében ítéltek el. Nemzetiség szerint az elítéltek közül 33 román, 445 magyar, 20 német, 4 zsidó. Az 502 elmarasztaló ítéletből: 105 halálos, 146 életfogytiglani kényszermunka, 62 esetben 15-25 évi kényszermunka, 29 esetben 15 kényszermunka, 5 esetben 13-25 év közötti nehézbörtön, 19 esetben 15 évig tartó nehézbörtön, 13 esetben 15 évig tartó szigorított fegyház, 31 esetben 15 évig tartó fogházbüntetés. Átmeneti szünet után, 1947-ben újabb perek következtek. Ezen összesítés után Lipcsey Ildikó egy 1950-es pert ismertetett. Az akkori hivatalos tájékoztatás szerint az imperialista ügynökök kémhálózatot hoztak létre Bukarestben. /A Román Népköztársaság dolgozó népe lesújtott a hazaáruló kémek bandájára. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/