Tordaszentlászlón tartják évente a Szent László napi kórustalálkozót. A rendezvény mára nemzetközivé bővült, felöleli az egész Kárpát-medence magyarságát. Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről és az anyaországból is szép számban érkeztek kórusok. Jún. 26-án a helyi református templomban Orémus Zoltán /Kassa/ lelkész igehirdetésével kezdődött a találkozó, majd Szőke Zoltán helyi református lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Boldizsár Zeyk Imre elmondta: „A XV. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmából nem árt, ha számban is áttekintjük a kiteljesedő és felfelé ívelő hagyományt teremtő, a magyar közösséget formáló és erősítő kórusmozgalmunkat. Így például a tizenöt találkozóra összesen háromszázhatvan kórus és dalcsoport nevezett be Komáromtól Brassóig, Hollandiától a Vajdaságig, s több mint tizenháromezer dalos ajkán csendült fel és zendül az Istent dicsérő, közösséget formáló és lelket megújító szép magyar ének”. Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke kifejtette: „Határtalan, éneklő magyarságot kell összehozni, hogy valamiképpen jóvátegyük azt, ami a XX. században elromlott. Éneklő magyarok, ha egy a nyelvünk, egy a lelkünk, hol a hazánk? Alattunk, felettünk, de leginkább itt benn, a szívünkben. Éneklő magyarság, határtalan nemzet, Szent László népe, így éltük túl ellenségeinket, tagadóinkat. Hát énekeljetek.” Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a tordaszentlászlói női és vegyeskar irányítója, a kórushangverseny egyik házigazdája ismertette a Művelődés műhelye által a dalosszövetség tízéves újraalakulásának tizedik évfordulója alkalmából kiadott, Gáspár Attila zenetanár-karnagy által összeválogatott zeneművekből álló kórustárat, a Szivárvány havasán címet viselő gyűjteményt. A találkozóra idén huszonhat kórus nevezett be. /Ladányi Emese Kinga: Tordaszentlászló. Dalra fel, magyar! Véget ért a XV. nemzetközi kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Idén csak szakmai küldöttség képviselte a temesvári Csiky Gergely Színházat a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján Kisvárdán. Demeter András István igazgató, Fall Ilona, Kocsárdi Levente, Asztalos Géza és László Péter színművészek jelen voltak a rangos fesztiválon. /(Sz. I.): Temesvárról csak színházi küldöttség. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./

Befejeződött a 2003–2004-es színházi évad, s következnek az évadértékeléseket. Ujj János az aradi magyar színházi előadásokról írt. A temesvári és a nagyváradi társulat előadása Aradon már olyan ritka, mint a fehér holló. Aradon megcsappant a színházlátogatók száma. Annak idején, amikor az aradi magyar színházat megszüntették, a szándék egyértelmű volt. 1953-ban, a jórészt az aradi színészekből Temesváron megalakított magyar társulat vezetői úgy kaptak engedélyt, hogy az aradi közönséget is kiszolgálják. Annak idején, az ötvenes évek második felében, minden bemutatott darabot Aradon is előadtak a temesváriak. Sőt, a megye magyarok lakta helységeiben is. Azután erről elfeledkeztek. Még Sinka Károly igazgatása idején is, évadonként hat bérletes előadással vendégszerepeltek Temesváron. Akkor egy párttitkár túl soknak ítélte az aradi magyar előadásokat, s maximum havi egy előadást engedélyezett. 1989 után a havi egyszeri vendégszereplés is csak emlék maradt. /Ujj János: Színházról (utoljára?). = Nyugati Jelen (Arad), jún. 29./

Június 21. és július 3. között, az egykori népművészeti alkotótábor folytatásaként immár hatodik alkalommal szervezték meg Gyergyószárhegyen a Táltos Kézművestábort. Kiss Portik Irén néprajzos, a tábor vezetője közölte, ugyanazokat a kézműves-ágazatokat folytatják, mint a tavaly, de csökkent létszámmal, mert az idén kevesebb a költségvetésük. Idén elmarad a pedagógusok kézműves-oktatása. A tábor az Ezer Székely Leány nevű találkozón való részvétellel zárul. /Gál Éva Emese: VI. Táltos Kézművestábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet és a Nagyajtai Unitárius Egyházközség gondozásában látott napvilágot 2003 decemberében a Falufüzetek 15., Nagyajtát bemutató kiadványa /Litera Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ a 986 lelket számláló Nagyajta földrajzi, történelmi-társadalmi, kulturális vonatkozásait tárja fel. A falu központjában van a Kriza János Művelődési Otthon. A kötetben szó esik a helyi unitárius egyházközség múltjáról és a nagyajtai erődített vártemplom történetéről és a híres nagyajtaiakról, többek között Kriza Jánosról is. Mellszobra – Jecza Péter temesvári szobrászművész alkotása – a költő születésének 180. évfordulójára, 1991-ben készült el. A nagyajtai református egyházközséget Nagy Károly Kázmér református lelkész mutatja be. /(nj): Falufüzetek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Matracokat és különböző textíliákat adományozott a szegedi Rotary Klub a kézdivásárhelyi Pro Schola Kulturális Nevelési Egyesületnek az Ika-vári tábor felszerelésére. Bajcsi Ildikó, említett egyesület képviselője, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója elmondta, a tábor nem jöhetett volna létre a kézdivásárhelyi és a szegedi Rotary Klub, a helyi és környékbeli vállalkozók, valamint az iskola tantestületének segítsége nélkül. A Pro Schola-táborba idén továbbképzésre érkeznek pedagógusok, táboroznak majd itt bikfalvi diákok, lesz egyházi, németnyelv- és kézművestábor, valamint tanítók napi találkozó. /(fekete): Adomány az Ika-vári tábornak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 29./

Elzász-Lotaringia autonómiamodellje nem alkalmazható Romániában – nyilatkozta Marosvásárhelyen Philippe Étienne, Franciaország romániai nagykövete. A nagykövet a székelyföldi autonómiáról szóló törvénytervezetre utalva fejtette ki véleményét; ennek kidolgozói korábban azt állították, hogy a Székelyföld nagyban hasonlít a francia régióhoz. „Elzász-Lotaringia már nem létezik. Franciaország olyan fejlődésen ment át, amelyet e régió francia lakossága választott a francia kritériumok szerint, és nem hiszem, hogy e kérdésben létezne egy általános, átadható modell” – nyilatkozta a diplomata. /H. Zs.: Philippe Étienne: a Székelyföld nem Elzász. = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./

Arra szeretnénk rávenni a magyar kormányt, hogy tartalékalapjaiból finanszírozza a határon túli magyar lapok számára juttatott MTI-anyagokat – tájékoztatta a Krónikát Herényi Károly országgyűlési képviselő, a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője, az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumának tagja. A kuratórium ugyanis – a Draskovics-csomag megszorító intézkedéseire hivatkozva – az igényelt 41 millió forint helyett csak 30 milliót hagyott jóvá, ez pedig csupán szept. 30-ig biztosítja a lapok számára rendkívül fontos szolgáltatást. A megoldást Pomogáts Béla, az IKA kuratóriumának elnöke abban látja, hogy a kuratórium három tagja – akik egyben parlamenti képviselők is – terjesszenek az Országgyűlés elé olyan indítványt, amelynek elfogadásával az MTI-támogatást közvetlenül a magyar állami költségvetésből lehetne folyósítani. A három képviselő – Herényi Károly (MDF), Géczy József (MSZP) és Potápi Árpád (Fidesz) – csupán a jövő évi költségvetésbe foglaltatná bele a támogatást, az idei összeget véleményük szerint a kormány tartalékalapjából kellene elkülöníteni. /L. J.: A tartalékalapra számítanak. = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./

A határon túli magyar írók és irodalmárok számára első alkalommal meghirdetett ösztöndíjpályázat nyerteseinek járó emléklapot jún. 29-én adta át Schneider Márta, a kulturális tárca helyettes államtitkára Budapesten. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az ösztöndíjjal a tehetséges fiatal határon túli magyar íróknak, irodalmároknak kíván támogatást nyújtani a pályakezdéshez, illetve – korosztálytól függetlenül – kedvező feltételeket teremteni a magas színvonalú alkotótevékenységhez – mondta a helyettes államtitkár. A Székely János költészeti és drámaíró ösztöndíjban évente hat személy részesülhet; felét a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket még be nem töltött alkotók kapják. Elnyerte az ösztöndíjat Orbán János Dénes kolozsvári, Csehy Zoltán dunaszerdahelyi, Balla D. Károly ungvári, Danyi Zoltán zentai, Polgár Anikó dunaszerdahelyi és Hatházi András Attila kolozsvári alkotó. A Gion Nándor nevét viselő prózaírói ösztöndíjban évente négyen részesülhetnek. Az ösztöndíjak 50 százaléka a pályázat elbírálásakor a 30. életévüket be nem töltött írókat illeti meg. A támogatást Lovas Ildikó szabadkai, Láng Zsolt és Nagy Koppány Zsolt marosvásárhelyi, valamint Szakmány György omoravicai (Vajdaság) író kapta. A Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjban az 1990-től kezdődően megjelent határon túli magyar irodalmi művek értékelésére nyerhető el támogatás. Évente négy kritikusi ösztöndíjat ítélnek oda. A Schöpflin Aladár kritikusi ösztöndíjat T. Szabó Levente kolozsvári, Németh Zoltán ipolybalogi (Felvidék), Szerbhorváth György kishegyesi (Vajdaság) és Selyem Zsuzsa kolozsvári pályázó nyerte el. Az ifjúsági regény-, mese-, bábjáték- és gyermekszíndarabíró Benedek Elek- ösztöndíjat szintén négy személynek ítélik oda. A támogatást Fekete Vince kézdivásárhelyi, Berniczky Éva ungvári, Beszédes István zentai és Z. Németh István csicsói (Felvidék) alkotó kapta. A tíz hónapra szóló ösztöndíj összege havonta bruttó 60 ezer forint. A kuratórium elnöke Ilia Mihály irodalomtörténész, tagjai között van például Kalász Márton (Magyar Írószövetség), C. Tóth János (Határon Túli Magyarok Hivatala), Hodossy Gyula (Szlovákiai Magyar Írók Társasága), Szálinger Balázs (Erdélyi Magyar Írók Ligája), valamint a kulturális tárca képviselői. A Csángó Kultúráért díjat az idén Pozsony Ferenc néprajztudós, egyetemi professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke vehette át. Pozsony Ferenc 1991-től tanártársaival és diákjaival rendszeres alapkutatásokat végzett a moldvai csángóság körében, ezáltal Kolozsvárott a Kriza János Néprajzi Társaság dokumentációs központjában megteremtette a legnagyobb csángó archívumot. Tavaly hozta létre a zabolai Csángó Múzeumot. A csángók ügyének nemzetközi fórumokon történő képviseletéért tavaly egy finn asszony, Tytti Isohookana-Asunmaa vehette át a Csángó Kultúráért díjat. /Határon túli irodalmi ösztöndíjak átadása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./

Ladányi László alpolgármester beperelte a Való Világ címen a helyhatósági választási kampány idején megjelent, magukat meg nem nevező szerzők és szerkesztők által ingyenesen terjesztett kiadványt. Az RMDSZ-t pocskondiázó kampánylap több cikke kimerítette a polgári törvénykezésben szereplő rágalmazás fogalmát. Ladányi László alpolgármester a székelyudvarhelyi bíróságon tartott jún. 29-én tartott első tárgyalás után kifejtette: "Nem hagyhatom, hogy a névtelenség homályában bujkáló személyek olcsó rágalmazásaikkal besározzanak, becsületembe gázoljanak." A rendőrségi kivizsgálás alapján Kovács Csabához, Szász Jenő kampánystábjának egyik vezetőjéhez vezetnek a szálak, ezért őt megidézték a perben, de nem jelent meg a tárgyaláson. Halasztást kért, hogy ügyvédet fogadhasson. Kovács Csabát leszögezte: "A rendőrségnek adott nyilatkozatomban az áll, felelősségem tudatában kijelentem, hogy semmi közöm az említett kiadványhoz." A tárgyalást szept. 21-ére halasztotta a bíróság. /(bágyi): Perelik a rágalmazó kampánylapot. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30./

Idén immár negyedik alkalommal rendezték meg a Kárpát-medencei kisebbségi magyar közművelődési civil szervezetek fórumát Magyarországon, Budakalászon, jún. 18-20. között. A találkozón 86 romániai, szlovákiai, szerbia-montenegrói, horvátországi és bosznia-hercegovinai civil szervezet képviseltette magát. Beszterce-Naszód megyéből hat civil szervezet /Bethlen Egyesület, bethleni Madisz, EMKE – Beszterce, Beszterce Művelődés Alapítvány, óradnai Reményik Sándor Kulturális és Oktatási Központ és a Zselyki Művelődési Egyesület/ képviselői voltak jelen:. A fórum célja, hogy képet nyújtson a civil szféra által végzett kulturális, közművelődési munka jelentőségéről, módszertani és szakmai segítséget kínáljon a határon túli magyar kulturális civil szervezetek napi munkájához. /Tóth Edit, Székely Emese: A Kárpát-medencei közművelődési civil szervezetek fóruma. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

Makkai János, a Népújság főszerkesztője beszélgetett Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. Makkai János emlékeztetett, mennyi gratuláció jött a helyhatósági választások eredményeiért az Európai Néppárt elnökétől, Dávid Ibolyától, a Magyar Demokrata Fórum elnökétől, Medgyessy Péter miniszterelnöktől, Kuncze Gábortól, az SZDSZ elnökétől, majd megkérdezte, Orbán Viktor is gratulált? Orbán Viktor még nem gratulált, felelte Markó, hozzátéve, reméli, rá fog jönni, hogy az erdélyi magyar politika más, mint a magyarországi. Erdélyben nagyon rossz lenne a magyar közösségnek a feldarabolódás. Makkai János megjegyezte, hadjárat folyik az RMDSZ ellen. „A Fidesz- politikusokban is ez a sértődöttség munkál”, állította Markó. Szerinte nevetséges, hogy a Fidesz az Európai Néppárton belül kezdeményez vizsgálatot. A főszerkesztő kijelentette, a Fidesz az építésben kevésbé, a bontásban viszont eredményesnek látszik. Markó leszögezte: „egyik-másik magyarországi politikus megpróbál beleszólni a mi dolgaink alakulásába”, ez nevetséges. 1990 óta az erdélyi magyar közéletben mindig volt egy erős többség, amely az együttműködés, a mérsékelt politizálás pártján állt, és mindig volt egy ideges, ultraradikális kisebbség. Markó szerint „butaság egyszerre autonómiáról és kettős állampolgárságról beszélni, hiszen a kettő egymásnak ellentmond.” Az autonómiát ő is vállalja. – Szász Jenő az idén kevesebb szavazatot kapott, mint négy évvel ezelőtt. – Az előző években az egyházak felhívásai egyértelműbbek voltak, idén gyengébb volt ez az üzenet. – Az erdélyi magyarság, nem engedheti meg magának, hogy négy évig kormányon van, majd négy évig ellenzékben, és így tovább. Programokkal fognak együttműködni és nem feltétlenül az lesz a szempont, hogy ki a baloldali és ki a jobboldali. Markó kész a párbeszédre, de csak az RMDSZ-en belül. /Makkai János: A felszín alatt sok a gond. Beszélgetés Markó Bélával. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./

A Szabadság arra kérte Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátort, valamint Vekov Károly képviselőt, hogy értékelje az idei parlamenti tevékenységet. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a szenátus jogi bizottságának tagja szerint jogi szempontból talán a román törvényhozás legfontosabb periódusa volt. Ez idő alatt fogadták el a bírók jogállásáról szóló törvényt, a bírósági szervezési törvényt és a legfelsőbb bírótanács törvényét, amelyek gyakorlatilag az igazságszolgáltatás függetlenségét biztosítanák, e három jogszabály megalkotását az Európai Unió (EU) kérte Romániától. A szenátor szerint ezzel megszűnt a politikum intézményes beavatkozásának a lehetősége az igazságszolgáltatás menetébe. Az alkotmány módosítása nem is okozott áttörést a kisebbségi jogok terén, de tartalmaz pozitív rendelkezéseket ezen a területen, és gyakorlatilag kompatibilissá teszi a román alkotmányt az EU-s jogszabályokkal. Vekov Károly képviselő kifejtette: az elmúlt ciklusban az RMDSZ parlamenti szinten az eddigi protokollumtól behatárolt és meghatározott politikát folytatta, amely lényegében a kormánypárt támogatását jelentette. Az oktatás területén elkezdődött a decentralizáció. A romániai magyarság státusának jogi kérdése nincs megnyugtatóan elintézve. /Köllő Katalin: Eredményes ülésszak az integrációs előírások jegyében. A román politikum még mindig visszautasít alapvető európai elveket. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Jún. 30-án felavatták a Hargita megyében elesett rendőrök tiszteletére állított emlékművet Csíkszeredában, a rendőrség megyei székháza előtt. Az ünnepségen részt vett Marian Saniuta, közigazgatási és belügyminiszter és Dumitru Sorescu országos rendőrparancsnok is. Az emlékműre hét rendőr neve került fel: Cheuchisan Liviu-Teofil, Ferencz Emeric, Caprioara Marian, Danaila Gabi, Magyari Carol, Székely Gavril-Attila és Botas Ioan, közülük négyen 1989-ben haltak meg. Az emlékmű Kató Vladimír és Albert Márton alkotása. Az ünnepségen Marian Saniuta miniszter hangsúlyozta: az emlékmű felállításával a románok és a magyarok megmutatják az egész országnak, hogy a Hargita megyei közösség számára, a törvényesség, a közrend és a közbiztonság közös érték. /(Daczó Dénes): Emlékmű a rendőröknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./ A rendőrség telkén felállított emlékmű annak a csíkszeredai Kató Vladimír grafikusnak a munkája, aki a nemrégiben letartóztatott Csibi István által működtetett helyi hetilap újságírója volt. Az emlékművet eredetileg csak az 1989-es forradalom idején meglincselt egyenruhásoknak szánták a kollégák, felállításához azonban nem járult hozzá a csíkszeredai városi tanács. A rendőrség a bíróságon kereste igazát, és megnyerte az önkormányzat elleni pert. A város végül azzal a módosítással egyezett bele az emlékmű felállításába, hogy az a szolgálat közben elesett Hargita megyei rendőröknek állítson emléket. A forradalom idején megölt székelyföldi rendőrök esete még az elmúlt években is élesen megosztotta a közvéleményt. 1992 februárjában Ion Iliescu elnök valamennyi Hargita megyei rendőráldozat számára a „Forradalom mártírhőse” címet adományozta, Pataki Imre, Hargita megye akkori prefektusa azonban visszaküldte az okleveleket és az érmeket az államfőnek. A lincselésekben részt vevők ellen viszont még 1990-ben bűnvádi eljárás indult, többen közülük Magyarországon kerestek és kaptak menedéket. Az itthon maradtak közül a Legfelsőbb Bíróság a zetelaki Ilyést Istvánt 20, Boldizsár Ferencet és Karsai Lászlót 19 év börtönbüntetésre, az oroszhegyi Nagy Imrét és Vass-Kis Elődöt 18, Ambrus Pált és Nagy Istvánt 15 évre ítélte. 1994. március 24-én azonban az államfő az RMDSZ és a nemzetközi emberjogi szervezetek közbenjárására közkegyelemben részesítette őket. Nem sokkal a szabadulás után ketten is önkezükkel vetettek véget életüknek. – Nem a Hargita Megyei Rendőrkapitányság az egyedüli, amelynek udvarán az 1989-es eseményeket is felidéző emlékmű áll. A Temes megyei rendőrség bejáratánál egy helyi forradalmárszervezet azoknak állított 1990-ben emléktáblát, akiket a forradalom idején ott tartottak fogva és kínoztak meg. Az emléktáblát 1993-ban a rendőrség megpróbálta eltávolítani, de a forradalmárok tiltakozása nyomán kénytelen volt visszaállítani a helyére. /D. Balázs Ildikó, Gazda Árpád: Megbékélés? Feledékenység? = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./ A környezetüket évtizedeken keresztül terrorizáló rendőrök emlékének „kifehérítésére” irányuló törekvések bizonyítják, hogy a bukaresti hatalom továbbra sem hajlik a ’89-es események megbékélést segítő megítélésére. Szemében továbbra is rendőráldozatokra és fékevesztett gyilkosokra oszlik a tizenöt évvel ezelőtti szereposztás. Az egyik oldalon rendőrsírok sorakoznak, post mortem kitüntetések és előléptetések, a túloldalon pedig meghurcolt, elítélt, állandó menekülésre és beteges félelemre kárhoztatott élő áldozatok. /Csinta Samu: Visszajáró lelkek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

Jún. 29-én összeült az RMDSZ Temes Megyei Választmánya – a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) és a Civil Tanács –, hogy meghallgassa az elnökség kiértékelő beszámolóját a 2004. évi helyhatósági választási eredményekről. Az előterjesztést követően Halász Ferenc megyei elnök benyújtotta lemondását, és az elnökség többi tagja is visszaadta mandátumát. Az ok, a választásokon elszenvedett vereség: az RMDSZ-jelöltek nem jutottak be a megyei, valamint a Temesvár városi tanácsba. Egyes helyeken voltak eredmények, Zsombolyán, például, a négy évvel ezelőtti választáson leadott 900 szavazattal szemben most 1836-an szavaztak az RMDSZ-es Kaba Gábor polgármesterjelöltre, és a magyar tanácsosok száma 5-ről 9-re növekedett. Jó eredmény született Újszentesen, Igazfalván és Újváron is, ahol az elkövetkező négy évben szintén RMDSZ-es a község első embere. Dr. Albert Ferenc egyetemi tanár javasolta, hogy a mostani csapat vigye végig a megkezdett munkát, a tisztújítást halasszák a parlamenti választások utánra. Dr. Bárányi Ferenc ny. orvos, volt parlamenti képviselő leszögezte, háromszázötven év óta most történt meg először, hogy a magyarságnak nincs képviselője Temesvár város tanácsában. A megyei elnökség kitartott a lemondás mellett. Toró T. Tibor parlamenti képviselő – aki lemondott elnökségi tisztségéről – indítványozta, hogy az elnökség ügyvezető testületként folytassa a munkát a szeptemberre előrehozott tisztújító közgyűlésig. A javaslatot a választmány többségi szavazattal elfogadta. /Sipos János: Sorsdöntő időszak az RMDSZ temesi szervezete számára. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 1./

A helyhatósági választás eredményeképpen Kovács Zoltán lett Érmihályfalva polgármestere, akinek így le kellett mondania parlamenti képviselői mandátumáról. A honatyát dr. Sarkady Zsolt közgazdász, a Nagyváradi Filharmónia igazgatója követi a jelöltlistán, így az őszi választásokig ő töltheti be a megüresedett képviselői helyet. Kovács Zoltán Torda Imre helyét veszi át az érmihályfalvi önkormányzat élén. Az előző polgármester két mandátumnyi időt töltött a tízezres érmelléki város vezetésében, előtte pedig Rencz Zoltán polgármester mellett alpolgármesterként tevékenykedett. /Balla Tünde: Érmihályfalvi változások. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

A Csángó Kultúráért díjat idén dr. Pozsony Ferenc egyetemi professzor, néprajzkutató vehette át. A kitüntetett eddigi munkásságát Mesterházy Szilvia kormányfőtanácsos, a Csángó Tanácsadó Testület tagja méltatta. Az emlékérmet és a díjat évente egy alkalommal, Domokos Pál Péter születésnapján, jún. 28-án nyújtják át. Dr. Pozsony Ferenc kifejtette, ezzel a díjjal a kolozsvári magyar néprajzi és antropológiai iskolát is megtisztelték. A tavaly szeptemberben Zabolán megnyitott állandó csángómagyar népművészeti kiállítást múzeummá szeretnék átalakítani. A következőkben a tárgyi gyűjtemény szakszerű feldolgozását tervezik. Emellett Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság dokumentációs központjában szakszerű, moldvai csángókkal kapcsolatos archívumot készítenek, megszerezve a nagyvilágból a szöveges, nyomtatott, vizuális, illetve hangzó dokumentációs anyagot. Lengyel, német, román, magyar, olasz kollégák segítségével ötezer tételes szakirodalmi jegyzéket állítottak össze, ezt karácsonyig akarják megjelentetni, a világhálón nagy része már jelen van. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke hangsúlyozta: a díjjal a néprajzkutató életművének olyan jellegű elismerése történt, amely nemcsak eddigi munkájának szól, hanem biztatás a további munkára. /Guther M. Ilona: Csángó Kultúráért díj Pozsony Ferencnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei képviselő, a megyei RMDSZ elnöke kifejtette, az elmúlt ülésszakon két fontosabb normatív elvárás volt napirenden. Az egyik az európai integrációs folyamat, ez sürgette mind a bírósági, mind pedig a helyhatósági, beleértve a privatizációs és gazdasági reformokat, a másik az alkotmány módosítása. A képviselő szerint az RMDSZ-nek, illetve az erdélyi magyarságnak óriási lehetősége nyílt volna arra, hogy az új alkotmányt olyan társadalmi szerződéssé változtassa, amelynek közjogi garanciái és következményei lehetnek, beleértve a kisebbségi jogokat. Azonban a román többséggel megkötendő társadalmi szerződés újból elmaradt, némi nyelvjogi bővítmények ellenében, ezt pedig mulasztásnak is lehet minősíteni. Természetesen az elmúlt időszaknak megvannak a pozitívumai is. A regionális fejlesztést illetően megmaradt a kormánybiztosi hatáskör, a helyi adminisztráció kérdése nem rendeződött megfelelően. Románia a demokrácia útján jár, de még nem jogállam. Újra és újra kell küzdeni azokért a jogokért, amelyeket Európa más régióiban, kisebbségi sorsban élő közösségek élvezhetnek. /Köllő Katalin: Nem jött el a politikai nagykorúság ideje. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./

Máthé Éva megírta (RMSZ, jún. 24.), hogy a Maros megyei Nyárádremete község három gimnáziumának 32 végzettjéből egyetlen gyermeknek sikerült a képességvizsgája. A községközpont 2000 lakosából 16 román, de közülük is 14-en vegyes házasságban élnek. A gyermekekre tehát csak annyi ragad román nyelvből, amennyit az iskolában hallanak. Színmagyar vidékek gyermekeinek V. osztálytól kezdve a bukaresti elitiskola azonos tanterve alapján többek között Ion Pillat versét kell elemezniük. Évről évre egyes újságírók figyelmeztetnek, hogy az iskola elsődleges feladata nem a román irodalmi műveltség gyarapítása, hanem a beszélt nyelv elsajátítsa. Barabás István újságíró nem azt szögezte le, hogy más tankönyvből kellene tanítani a magyar gyermekeket, hanem román és magyar gyermekek közös nyári táborozását ajánlotta. /Barabás István: Insuficient! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

A Magyar Polgári Szövetség gyergyószentmiklósi szervezete beszélgetésre hívta meg az új polgármestert, hogy megismerje elképzeléseit a város jövőjéről. A gyergyószéki MPSZ meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a leköszönő Hargita megyei tanács a gyergyószentmiklósi Út- és Híd Rt.-t egy Bákó megyei falusi cégnek adta el, s elvárja, hogy nyilvánosságra hozzák a privatizációs szerződés részleteit, valamint hogy a vételár teljes összegét visszafordítsák a Gyergyói-medencébe, beruházások, programok támogatása formájában. /MPSZ hírek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./

Immáron ötödször rendezte meg a Magyarok Székelyföldi Társasága a Lármafa-találkozót jún. 23–28. között. A résztvevők Cegőtelkéről indultak, Désen át, majd Ördöngösfüzesen megpihenve érkeztek Felvidékre. Mindenhol lelkes helybeliek várták őket. Az ötödik Lármafa-találkozó 102 résztvevője szívébe zárta Zoboralja és Csallóköz lakosait, elöljáróit, helytörténeti ismertetőit. /Balogh Edit: Lármafa-találkozó a Kárpát medencében. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 2./

A helyhatósági választások utáni első ülését júl. 1-jén Nyárádszentmártonban tartotta az RMDSZ Maros megyei Önkormányzati Tanácsa. Az ülésen dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének az elnöke jelezte, hogy a megyében az RMDSZ-nek 37 polgármestere, 48 alpolgármestere, 15 megyei és 459 helyi tanácsosa van. Lokodi Edit-Emőke, a megyei tanács nemrégiben megválasztott elnöke hangsúlyozta, a legsürgősebb, amit rendezni kell, az utaké. Azt szeretné elérni, hogy a művelődési intézményeket vegye át a város, Marosvásárhely, ne a megye költségvetéséből kelljen finanszírozni a működésüket. A Hargita megyeiek tapasztalatára alapozva Maros megyében is be szeretnék indítani az idős személyek otthoni ellátását jelentő szolgáltatást. Az önkormányzati tanács ezután új elnökséget választott, miután az eddigi elnök Virág György visszavonult. A testület vezetőjévé egyöntetűen Lokodi Edit-Emőkét választották, az alelnök Péter Ferenc maradt. A titkár Bárczi Győző (marosvásárhelyi alpolgármester) lett. /A Maros megyei Önkormányzati Tanács alakuló ülése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

A magyar költségvetésből a határon túli magyarság támogatására elkülönített, és az Illyés Közalapítvány (IKA) által kezelt pénzből bizonyos összeget minden évben át kell utalni a Magyar Távirati Irodának (MTI) annak érdekében, hogy utóbbi az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar szerkesztőségeknek lehetővé tegye az általa kiadott hírekhez való hozzáférést.. Az IKA kuratóriuma jún. 7-én egyhangúlag utasította el a további támogatást, a "nemzeti oldalon álló" testületi tagok is,” akik úgy egyébként élnek-halnak a mi megsegítésünkért. Megsúgom: inkább élnek. S nem is rosszul” – tette hozzá Tibori, a Népszabadság kolozsvári tudósítója. Az újságíró továbbment: 2004-ben azért nem tud fizetni az IKA, mert 2002-ben, kormányváltáskor, amikor az alapítvány kasszáját Pomogáts Béláék átvették, abban semmi nem volt. Hatalmas összegeket már elköltöttek. Tibori Szabó Zoltán megállapította: „A nemzetstratégia ma már igen nagy mértékben vezet a zsebekhez.” /Tibori Szabó Zoltán: Nemzetegyesítés és zsebek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Júl. 2-án ünnepélyes keretek között megnyitották meg Marosvásárhelyen a Teréz Anya Központot. Dr. Márton András, a gyulafehérvári főegyházmegyei Caritas Otthoni Beteggondozó programvezetője beszámolt arról, hogy második éve folyik az idős személyek otthoni beteggondozása, ellátása. A gyulafehérvári egyházmegyében 32 olyan szolgálat működik, amely közel négyezer időskorú ellátását biztosítja. A Teréz Anya Központ megnyitásával az emberi, szociális vetülettel egészítik ki a gyógyítást. Erre az Európai Unió Phare-támogatásként 53.600 eurót utalt át. Már három csoport (két magyar és egy román) alakult, több mint hatvan résztvevővel. Hetente két alkalommal találkoznak a központban, ahol különböző témakörökben szervezett előadások, kulturális programok zajlanak. /Nagy Annamária: Teréz Anya Központ Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./

Kolozsváron a Fellegvár Sétatér felőli oldalán 1995 novemberében állították fel a Virgil Salvanu tervezte 26 méter magas fémkeresztet. Eredetileg ökumenikus jellegűnek szánták, és a gondolatot a történelmi magyar egyházak is támogatták. Csak a talapzat elkészítésekor az arra került feliratból derült ki, hogy az 1848–49-es forradalom idején elesett román és szász áldozatoknak állít emléket. /A funárjárás sebei (V.). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Az "udvarházak festőművésznője", Gidófalvy Istvánné Pataky Etelka /Dicsőszentmárton, 1898. máj. 28. – Marosvásárhely, 1984. ápr. 11./ Münchenben tanult festeni, majd felvették a budapesti Képzőművészeti Akadémiára. 1923-ban a Szabadiskola tagjaként a nagybányai művésztelepen képezte magát, ahol Thorma János volt a mestere. 1949-ben kitelepítették őket, és kényszerlakhelyül Marosvásárhelyt jelölték ki számukra. Nehéz körülményei ellenére látása teljes megromlásáig tovább dolgozott. /Sas Péter: Húsz éve hunyt el Gidófalvy Istvánné Pataky Etelka festőművész. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Néhány éve került a kolozsvári Báthory Líceumba Orbán István rajztanár, s máris úgy ismeri a tanintézet épületeinek pincéit, padlásait, raktárait, mint a tenyerét. Két év kutatómunkájával rengeteg értékes holmit gyűjtött össze, régi értesítőket, évkönyveket, mintegy 12 ezer lapot tanulmányozott át. Ennek eredményeként született meg az Évgyűrűk /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című, a 425 éves iskola 1773-tól 1914-ig terjedő időszakát feldolgozó kötete. A kötetben szerepel az is, hogy az 1869-ben a Kőváry László vezette népszámlálás adatai szerint Kolozsvár 24 826 lakosából 20 265 magyar, 2410 román, 1133 pedig német volt. Fadrusz János alkotásának, a Mátyás-szobornak 1902-es felavatásával egy időben nyílt meg Mátyás király szülőházában az Erdélyi Kárpát-Egyesület néprajzi múzeuma is. /Németh Júlia: Grafikus a pincében, padláson. Orbán István, a kutató rajztanár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

A könyvhéten Budapesten bemutatták a Horgony és vitorla /Válasz Kiadó, Budapest/ című interjúkötetet, amelyben Tempfli József, nagyváradi római katolikus megyéspüspök vallott életéről, a kettős elnyomás éveiről, Szent László király és Európa, valamint a vallásos hit és a politika viszonyáról Jezsó Ákos újságírónak. Tempfli József magyarázatában a horgony a szülőföldön maradást, a vitorla pedig az elvándorlást jelenti. „Tempfli Józsefnek elkobozhatatlan kincsei vannak...", írta a kötet előszavában Beke György író: „A szelídség, az alázat, a hűség és állhatatosság püspöke... Földműves szüleitől a sok szereteten kívül mélységes hitet és a munka szeretetét kapta." /Balla Tünde: Horgony és vitorla Tempfli József szól az itthon maradókhoz és az elmenőkhöz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

A Magyar Televízió 2-es csatornáján a tizenkét részes, Orbán Balázs nyomdokain című, Székelyföldet bemutató tévés-film szerzője Vári Attila.  A múlt szombaton Orbán Balázs/Vári Attila nyomdokain Erdővidéket és környékét lehetett bejárni, a hajdani Bardoc- és Miklósvárszék művelődéstörténeti és műemlékvilágát.  A szerző gyakran töredezett cserepekből állítja össze és mutatja be a történelmet, írta Sylvester Lajos.  /Sylvester Lajos: Vári Attila légies realizmusa (Televízió). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

A zágoni születésű Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes-plébánost, az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceum alapítóját, a gyimesvölgyi Sziklára Épített Ház kezdeményezőjét Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.  Az eddig odaítélt díjak révén a Magyarság Szellemi Múzeumát olyan személyek, együttesek, intézmények és teljesítmények alkotják és gyarapítják, mint – a post mortem kitüntetettek közül – Antall József, Teleki Pál, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Nagy László, Márai Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Szentgyörgyi Albert, Neumann János, Teller Ede, Kandó Kálmán. Az intézmények, egyesületek kategóriában van a Magyar Nemzet napilap, a Száztagú Cigányzenekar, a Herendi Porcelán Manufaktúra, az Országos Széchényi Könyvtár, a Magyar Nemzeti Múzeum., a Duna Televízió.  A kortárs nevek közül Böjte Csaba vagy Egerszegi Krisztina említhető.  Berszán Lajost előzően Márton Áron-díjjal is kitüntették.  Berszán Lajos /sz. Zágon, 1943/ szolgálati idejének többségét a szórványmagyarság körében töltötte. 1980-ban került Gyimesfelsőlokra, a Szent András-plébániára. A szomszédos nagyközség, Gyimesbükk papi teendőit is háromszéki plébános, a boldog emlékezetű lemhényi Dani Gergely látta el. Dani Gergely a diktatúrával dacolva templomépítéshez fogott. Egészségével és életével fizetett érte, de a templom áll. Berszán Lajos először a népi szokások felelevenítésére összpontosított. Elsőáldozáskor és bérmáláskor gyimesi népviseletben fogadta a gyermeksereget.     1989-ben, a diktatúra tobzódásának csúcsévében egy debreceni értelmiségi csoport elhatározta, hogy pünkösdkor Csíksomlyóra zarándokolnak. A Debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tagjai 1992-ben elhatározták a Sziklára Épített Ház megvalósítását. Otthon, Debrecenben alapítványt hoztak létre. Kezdeti céljuk az volt, hogy Gyimesfelsőlokon egy lelkigyakorlatos közösségi házat építsenek. A házat a gyimesi csángó és az erdélyi, magyarországi magyar közösségek kapcsolatteremtő intézményének szánták. A későbbiekben a Sziklára Épített Ház fontos oktatási intézménnyé alakulhatott, de a munka dandárja Berszán Lajos plébános nyakába szakadt.  Haranghy Sándor műépítész olyan épületformát választott, amely a táj építészeti hagyományaihoz igazodik. Az épületet 1996 novemberében, Szent Erzsébet napján avatták. Erre az időre elkészült a ház első szárnya, és a diákok beköltözhettek az internátusba. A Gyimes völgyében nagy szükség van erre az iskolára, hiszen az itt lakó fiatalok középiskolába csak a 30-50 kilométerre lévő Csíkszeredába járhattak, s ezt a rossz szociális helyzetben lévő családok csak nehezen vagy egyáltalán nem engedhették meg maguknak. Az intézményben félszáznál több moldvai csángó-magyar középiskolás van jelen. Nem egy közülük főiskolákon, egyetemeken Erdélyben és Magyarországon tanul tovább. Gyimesbükköt 1950-ben választották le Székelyföld pereméről, és csatolták át a moldvai Bákó megyéhez. Néhai Dani Gergely gyimesbükki plébános és Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes-plébános a szétszakított völgy magyar lakosságát lelkileg egybetartották. /Sylvester Lajos: Aki tudja, merre akar hajózni= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./