Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1993. december 22.
Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök összegezte az 1993-as év eredményeit: teljes egészében birtokba vehették a Kanonok-sort, idetelepítették a Szent László Gimnáziumot, vidékiek részére internátust létesítettek, egyelőre 48 hellyel. - Az állam azonban tovább halogatja a vallásügyi törvény elfogadását. Az erdélyi történelmi egyházak vezetői dec. 3-án Kolozsvárott összegyűltek, megtették észrevételeiket a kultusztörvénnyel kapcsolatban, majd aláírták és elküldték Bukarestbe. /Mihálka Zoltán: Négy betű új olvasatban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 22./
1993. december 22.
Az 1989-es események negyedik évfordulóján Tőkés László püspök ellátogatott Menyőbe, ahol a helyi református gyülekezet fogadta. 1989 decemberében ide hurcolták Tőkés Lászlót. Tőkés László imát mondott Menyő lakosaiért, magyarokért, románokért, békében való élésükért és a Kárpát-medence minden népéért. Innen Diósadra látogatott a püspök. Diósad öregedő falu, az 1992-es népszámláláskor 1126 lelket írtak össze, most alig ezren vannak. /Fejér László: Tőkés László Menyőben és Diósadon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
1993. december 22.
A Krisztusért és Egyházért - rövidítve: CE - mozgalom és a református egyház között feszültség van. Erről kérdezte a hetilap Csiha Kálmán és Tőkés László püspököt. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elismerte, sokan gondolják, hogy ebből egyházszakadás lesz, de ő ezt nem szeretné. A CE nagyon hangsúlyozza, hogy önállóan akar dolgozni, de nem akar elszakadni a református egyháztól. Csiha Kálmán elment a CE Szövetség okt. 3-i konferenciájára és kérte a vezetőket, az egyházon belül működjenek. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke sem akar egyházszakadást. Szerinte a legnagyobb hiba, hogy a CE külön akar megoldani kérdéseket. Az lenne jó, ha integrálódnának az egyházba. A CE a hagyományos református kereszténységet lebecsüli. /Magyari Tivadar, Sorbán Attila: Krisztusért és Egyházáért. Egyházszakadás vagy purifikáció? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 22./
1993. december 23.
Szatmárnémetiből többen jelezték, hogy Antall József temetésének közvetítésénél áramszünet volt. Ez azért feltűnő, mert a városban mostanában alig volt áramkimaradás. A diktatúra idején gyakran pontosan akkor volt áramszünet, amikor az MTV Panoráma adásában a Romániából menekültekről beszéltek. /Az a fránya áram. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./
1993. december 24.
Nicolae Vacaroiu miniszterelnök táviratban fejezte ki jókívánságait Boross Péter miniszterelnöknek megválasztása alkalmából, egyben minél korábbi időpontban teendő romániai látogatásra hívta meg. /A kormányfőt Romániába várják. = Népszabadság, dec. 24./
1993. december 24.
Dec. 20-án iktatták az parlamentben az RMDSZ nemzeti kisebbségekről és az autonóm közösségekről szóló törvénytervezetét. - Az erdélyi magyar politikai élet minden árnyalata köteles kidolgozni egy közös taktikai irányvonalat, sürgetett Tokay György képviselő, különben jönnek az újabb viták, jönnek a vádaskodások. /Tokay György: Jónás levelei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
1993. december 29.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa memorandumban foglalta össze a kommunizmus időszakában törvénytelenül eltulajdonított értékek és javak kérdését. 1948-ban elvették az egyházi iskolákat, még a kántori lakásokat is, 1950-ben kezdődött az egyházi levél- és irattárak kifosztása, 1962-ben a püspöki székházat vették el, 1971-ben a bukaresti Történeti Múzeum elkobozta az egyházközség hét legértékesebb kegytárgyát, 192-73-ban az Állami Levéltár összeszedte és ismeretlen helyre szállította az 1700-1900-as évekből való anyakönyveket és protokollumokat, továbbá a felekezeti oktatásra vonatkozó dokumentációt. 1989 óta követelik az egyházi értékek visszaadását, eddig nem értek el eredményt. Felterjesztéseiket válaszra sem méltatták. /Memorandum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 29./
1993. december 29.
Az Amnesty International attól tart, hogy a román hatóságok nem tudják megvédeni a hadrévi cigány közösség életét és testi épségét. Szeptember 20-21-én történt Hadréven az incidens, a rendőrség akkor nem kelt a romák védelmére, tétlenül nézték a verekedést. /Az Amnesty International tájékoztatója a hadrévi eseményekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./
1993. december 29.
Vasvári Aladár nyugalmazott főesperes kilencven éves, elmesélte, milyen kálváriát járt. Brassóban volt plébános, a fordulat másnapján, 1944. aug. 24-én letartóztatták. 1946-ban kiengedték, de 1947-ben újra elvitték. Egy idő múlva Bukarestbe vitték, Avram Bunaciu belügyminiszterhez, ott volt Petru Groz miniszterelnök is. Arra akarták rávenni, hogy mint főesperes, vegye rá híveit és paptársait, hogy ez a rendszer elfogadható. Nem vállalta, erre visszavitték. Egy idő múlva kiengedték, három évig élhetett otthon, majd 1950-ben jöttek érte a szekusok. Jilavára vitték, a hírhedt börtönben találkozott Szász Pállal, Venczel Józseffel. Jilaván föld alatti cellákba kerültek. Egy cellában huszonöten szorongtak. Szadista őreik voltak. Nem kaptak takarót. Vasvári 1951-ben a máramarosszigeti haláltáborba került. Rettenetes volt a bánásmód, ott halt meg több főpap. Egy ideig öten voltak egy cellában, közülük négyen papok, Durkovits Antal püspök, dr. Boga Alajos gyulafehérvári püspöki helynök, a iasi-i püspök és ő. Durkovits egyre gyengébb lett. Elvitték a cellából, hiába kérték, hagyják velük, olyan beteg. Durkovits végül egyedül halt meg, magánzárkában. Boga Alajos állapota is egyre rosszabb lett, végül Vasvári Aladár karjai között halt meg, 1954-ben. Sírjaikat később sem találták meg. 1955-ben felszámolták a máramarosszigeti börtönt, a csak lézengő rabok hazaindulhattak. Őt azonban újra elvitték, újra kezdődtek a kihallgatások. Végül csak 1956-ban szabadult. 1957-ben újra elvitték, egy évet ismét börtönben kellett töltenie. Azután kiengedték, de a megfigyelése tartott tovább. /Váradi Mária: Ordas idők ünnepei. Hallatlan eltökéltséggel, megalkuvás nélkül. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 29./
1993. december 29.
Budapesten, a Marcibányi téri Művelődési Központban minden szerdán csángó táncház van. Az Almási téri Szabadidő Központban pedig a fővárosban élő moldvai csángómagyar fiatalokat tanítja két tanárnő, dr. Dessewffy Anna és Szőcs Anna. Dr. Dessewffy Anna 30 éve jogász, aki 1991 nyarán egy hónapig tanított Rekecsinben csángó fiatalokat magyarul írni, olvasni, Szőcs Anna révén ismerkedett meg a csángókkal. Szőcs Anna Pusztina faluban született, majd Sepsiszentgyörgyre jött szakközépiskolába, ott döbbent rá arra, hogy magyar. Akkor kezdett magyarul írni, olvasni. 1987-ben jött át Magyarországra. Ismeri a csángó sorsot, ezért vállalta a tanítást. Három év alatt 100-120 csángó fiatal fordult meg náluk. /Bérczesi Tünde: Nem mondhatom, hogy nem vagyok magyar. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 29./
1993. december 30.
"Melescanu külügyminiszter dec. 29-i sajtóértekezletén a román-magyar kapcsolatokban érezhető javulásról számolt be. A jövőben is erősíteni kell a két ország közötti kapcsolatokat, szögezte le. - A kormány dec. 29-én nyilatkozatban reagált Vlagyimir Zsirinovszkij Romániát sértő kijelentéseire, amelyeket "mocskos szidalmaknak" nevezett a dokumentum. A külügyminisztériumba hívatták az orosz nagykövetet és közölték vele a hivatalos román álláspontot. A román parlamentben is foglalkoztak dec. 29-én Zsirinovszkij véleményével, aki szerint Románia mesterséges képződmény, amelyet olasz cigányok laknak, akik Oroszországtól, Bulgáriától és Magyarországtól oroztak el területeket. /Bukarest: haladás a román-magyar viszonyban. = Népszabadság, dec. 30./"
1993. december 31.
"A diktatúra idején tömegek jártak templomba, mert megtartó védőbástyának érezték azt - mondta el Hajdó István, a Gyergyói Egyházkerület főesperese. Jelenleg kevesebben járnak templomba. Az egyik ok a kiöregedés. Az idősek, akik az egyház megtartó sziklái voltak, elhaláloztak, a fiatalok nem veszik át a helyüket, itt is érezhető az elmúlt évtizedek romboló hatása. Súlyos gond az elszegényedés, a munkanélküliség és az italozás. /Gál Éva Emese: "A kör, melyből nem zárható ki senki" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./"
1993. december 31.
"Dec. 30-án ülést tartott a Demokratikus Konvenció, az RMDSZ-t Markó Béla elnök és Takács Csaba képviselte. Megállapították, hogy a jelenlegi tárgyalásokkal Iliescu elnök a szélsőséges erőket is felölelő "nemzeti egységkormány" útját egyengeti. A Demokratikus Konvenció beadvánnyal fordult az alkotmánybírósághoz, kifogásolva azt, hogy a szenátus és a képviselőház felhatalmazta a Vacaroiu-kormányt arra, hogy a parlamenti vakáció idején törvényrendeleteket bocsásson ki. - Dec. 30-án nyilvánosságra hozták, hogy 118 ellenzéki képviselő kezdeményezésére mégis összehívják a parlament rendkívüli ülésszakát. /Iliescu nemzeti egységkormányt szeretne. = Népszabadság, dec. 31./ "
1994. január 4
Az RMDSZ brassói kongresszusa fordulat volt a szövetség életében, mondta Markó Béla elnök. Azóta beindultak az RMDSZ új szervei, testületei, a romániai magyarság közéletének különböző területeivel foglalkozó főosztályok. Az 1993-as év kiemelkedő eseménye az RMDSZ memorandumának és kisebbségi törvénytervezetének kidolgozása. - Az emberek csalódottak, elfordulnak a politikától, az RMDSZ-től. Azonban 1990-ben a közéleti cselekvés jóformán vegytisztán politikai cselekvés volt. Azóta létrejöttek a civil társadalmi intézmények, alapítványok, egyesületek. A fiatalság nagy része elfordul a politikától, a közélettől. - Gazdasági gyarapodásról nem beszélhetünk.- A reprivatizálás és a kárpótlás létkérdés. Iliescu beszélgetésre hívja a pártokat, de ez inkább megosztási kísérlet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4, 5./
1994. január 4.
"Tófalvi Zoltán ismerteti az emléktábla elhelyezésének kálváriáját, bizonyítva, hogy a hatalom a magyar kisebbség művelődéstörténeti évfordulóit igyekezik ellehetetleníteni. Erre bizonyság az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200. évfordulójára készített emléktábla sorsa. Már 1992 őszén megkezdődtek az előkészületek az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság évfordulójára. Az EMKE elnöksége pontosan felmérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megalakulását 32 évvel megelőző marosvásárhelyi tudós társaság évfordulója az 1993. év egyik legjelentősebb művelődési eseménye. A cikkíró az EMKE nevében a kérdés legjobb ismerőit kérte fel előadás megtartására, többek között Benda Kálmánt, Benkő Lórándot, Benkő Samut, Éder Zoltánt, Deé Anikót, Tonk Sándort és Péntek Jánost. Az 1993. dec. 4-5-én megtartott előadások színvonalasak voltak. Az igazi vesszőfutást az emléktábla jelentette. 1992-ben a kolozsvári magyar színjátszás emléktáblájánál az volt a kifogás, hogy nem jelezték idejében a betűtípusokat, a tábla méretét, a városi tanács illetékes bizottsága pedig egyszerűen "elfelejtett" összeülni. Így azután az emléktábla nem arra az épületre került, ahol az első előadásokat megtartották, hanem a színház jelenlegi épületének előcsarnokába. A marosvásárhelyi emléktábla esetében kellett a részletes műszaki rajz, majd az illetékes műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezése. Ott azonban kiderült, hogy nem is hallottak az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságról. Ennek a társaságnak szász és román tagjai is voltak, ezért háromnyelvű emléktáblát terveztek. A helyi műemlékvédelmi felügyelőség beleegyezésén kívül szükség volt az országos felügyelőség engedélyére is. Kerekes Károly parlamenti képviselő kétnapos utánajárással megszerezte azt is. Marosvásárhelyen a polgármesteri titkár. Popa Iuliana Elena aláírása is szükséges, a cikkíró ezért ült hivatali szobájában nov. 29-től dec. 3-ig. Végül a titkár kijelentette: nem írja alá az engedélyezést. Dec. 3-án Ioan Rakolta prefektus közölte: az emléktábla elhelyezése, leleplezése elmarad. A prefektus megkérdőjelezte az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság puszta létét is. Hiába a több mint tízezer oldal kézirat, az Aranka Györgyhöz küldött és a tőle származó 1235 levél, a könyvtárnyi irodalom arra, hogy Marosvásárhelyen 1793. dec. 3-án megalakult az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. /Tófalvi Zoltán: Emléktábla-kálvária. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./"
1994. január 5.
Molnár Gusztáv beszámolt a magyarországi Erdőtarcsán a Teleki László Alapítvány, a Jövőt Romániának Alapítvány és a PER szervezésében 1993. dec. 17-18-án rendezett tudományos konferenciáról. A román-magyar kapcsolatok volt a téma. A magyar fél öt előadással jelentkezett, az egyiket Molnár Gusztáv tartotta. Előadásának szövegét közölte a hetilap /A nemzeti identitás mint társadalmi tudatszervező elv/. Román oldalról egyetlen előadás sem hangzott el. A Neptun-ügyről Molnár Gusztáv megállapította, hogy a románok nem voltak abban a helyzetben, hogy javaslatukat elfogadtassák kormányukkal. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 5./
1994. január 5.
"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nemrégiben felhívással fordult a gyülekezetekhez, gyűjtést indítottak a délvidéki magyarság megsegítésére. Felvették a kapcsolatot a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat képviselőivel. Megállapodtak velük, hogy az összegyűlt pénzből egységcsomagokat képeznek és azokat eljuttatják a vajdaságiaknak, tájékoztatott Sándor Lajos előadótanácsos. /Barabás Zoltán: Beszélgetés Sándor Lajossal, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előadótanácsosával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./"
1994. január 6.
A csíkszeredai Juliánus Alapítvány minden évben díjjal tünteti ki azokat, akik a szórványmagyarságért a legtöbbet tették. Idén többek között Györgydeák Lajos plébános a moldvai csángó gyermekek anyanyelvi oktatásáért, Vetési László református lelkész a szórványszolgálatért, dr. Vinczeffy Zsolt gödöllői egyetemi tanár a romániai magyar felsőfokú távoktatás létrehozásáért kapta a Juliánus-díjat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./
1994. január 7.
Az utóbbi hónapokban a visszarendeződési folyamat különösképpen a helyi közigazgatásban érzékelhető, ahol a kormány sorra visszahelyezte a régi embereket vezető funkciókba, állapította meg Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A kormány sorra hozza antidemokratikus döntéseit. - AZ RMDSZ föladta eddigi örökös defenzíváját, ezt jelzi, hogy elkészítette a kisebbségi törvény tervezetét. - A belső viták nem szűntek meg az RMDSZ-ben. /Heti Magyarország, jan. 7./
1994. január 7.
A súlyos anyagi helyzet ellenére több erdélyi kiadó ad ki értékes könyveket. A Kriterion mellett a kolozsvári Dacia is jelentkezett, a Romániai Magyar Szó, a Népújság és a Háromszék napilap is kihozott néhány olcsó kötetet. Sepsiszentgyörgyön az Európai Idő Kiadó olcsó füzetes Orbán Balázs-sorozata és a reprint Jókai életmű-sorozata sikeres, ugyanebben a városban a Castrum Kiadó Isten kezében /Romániai magyar költők istenes versei/ két kiadást is megért. Székelyudvarhelyen több kiadó is működik: Infopress Nyomda- és Kiadóvállalat, Erdélyi Gondolat és a Haáz Rezső Művelődési Egyesület. Csíkszeredán van a Novos, Gyergyószentmiklóson a Mark Hause, Nagyváradon a Literatus Könyvkiadó, zárul a nem is teljes felsorolás a lapban. /Heti Magyarország, jan. 7./
1994. január 7.
Segesváron 1960-ban nyílt meg az első magyar gimnázium. Az eltelt 33 év alatt mintegy kilencszázan érettségiztek a magyar iskolában és hatszázan folytatták tanulmányaikat egyetemen és főiskolán. Erre jogosan büszke a város lakosságának ötödét /19,6 %/ kitevő magyarság. 1989 után beindítottak egy reál és egy humán osztályt a Mircea Eliade Líceumban. Idén kevesebben jelentkeztek, de azért sikerült elindítani az osztályokat. Csökkent a gyermeklétszám, drága a bentlakás. 1993. szept. 25-én a magyar tagozat tanárai és diákjai létrehozták a Gaudeamus Alapítványt azzal a céllal, hogy a kitűnő tanulók ösztöndíjat kapjanak, mondta el Fazekas Miklós tanár, az alapítvány elnöke. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./
1994. január 9.
Beke György számolt be életútjáról, az Előre szerkesztőjeként 1974-ig Bukaresten töltött évtizedeiről. Ezalatt ismerkedett meg alaposabban a román fővárosban élt magyarok emlékeivel, Koós Ferenc munkásságával, akinek könyvet szentelt. Az Előrétől az 1970-ben indult A Héthez ment át. Megszülettek barangoló könyvei, majd támadások érték, különösen Magunk keresése, majd a Boltívek teherbírása című munkáiért. Abban, hogy Budapestre költözése után Uzon díszpolgárává választotta, annak igazolását látja, hogy nem tért le a hűség útjáról. Legutóbbi kötetét /Atlantisz harangoz. A magyarság sorsa Erdélyben/ az egyik kritikus az utóbbi idők egyik legszomorúbb könyvének nevezte. /Gittai István: Az uzoni díszpolgár. = Pesti Hírlap, 1994. jan. 19./
1994. január 11.
"Jan. 7-én Madéfalván többezer ember jelenlétében emlékeztek meg az 1764. jan. 7-i Siculicidium néven ismertes öldöklésről. Beszédet mondott Borsi Kálmán Béla, a magyar nagykövetség képviselőjeként, Tőkés László püspök, Markó Béla RMDSZ-elnök, Erőss Péter a moldvai csángók küldöttségének vezetője, valamint a község képviselője. "A felejtés a második halál. jaj annak a népnek, amely elfelejtkezik múltjáról, történelméről, eleiről, atyáiról. Gyökértelenné válik az ilyen nép..." mondotta Tőkés László. Markó Béla beszédéből: "Emlékezzünk mindazokra, akik ezelőtt száz, kétszáz, háromszáz, ezer esztendővel ugyanezért a szabadságért, ugyanezért a szülőföldért tudtak áldozatot vállalni, tudtak meghalni, ha kellett." Ez a nap a remény napja is, hogy "ki tudjuk vívni ezt a szabadságot a magunk számára és az utódaink számmára." /Új Magyarország, jan. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./"
1994. január 11.
Funar kolozsvári polgármester sokáig dicsekedett azzal, hogy mennyi adományt kap a Caritas játék nyerteseitől. 1993. áprilisa és szeptembere között a nyertesek 366 millió lejt fizettek be, ebből azonban Funar csak 67 milliót fordított a városra, ellenben hatalmas összegeket áldozott a szakemberek által giccskolosszusként emlegetett Avram Iancu-szoborra. Most pedig kiderült, hogy a polgármesteri hivatalnak 1993 végén közel egymilliárd lejes tartozása van. /Pesti Hírlap, jan. 11./
1994. január 12.
"1987. febr. 26-27-én Ceausescu összehívta a Magyar és a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát. Ez a két fantomszervezet korábban sem fejtett ki semmilyen tevékenységet, de már évek óta a látszat kedvéért sem ülésezett. A diktátor akkor azért hívta össze a két tanácsot, hogy elítéljék a Budapesten megjelent Erdély történetét. A történelmi munkát nem is ismerték, de az ülésen el kellett ítélniük. Többek között Bálint Ferencet, a szászrégeni sörgyár párttitkárát is felrendelték Bukarestbe. Ez volt az utolsó útja. Azt mondták, hogy kiugrott a bukaresti szálloda ablakán és meghalt, még a gyűlés előtti napon, febr. 25-én. Talán nem akarta elmondani az elítélő szöveget? A családja nem tudta meg, valóban mi történt. Holttestét hazahozták. Teljesen összetört, felhasított volt, szúrás nyomát is látták a holttesten. A gyilkosság tényét erősíti meg, hogy nagyszámú szekus lepte el a környéket, figyelték a családot és kérdezgették őket. /Tófalvi Zoltán: Túlságosan sokat tudott, kidobták az ablakon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 12./"
1994. január 13.
"Marosvásárhely polgármesteri hivatala leállíttatta Antonescu szobrának felállítási munkálatait /még 1993. októberében/. Ezért a döntésért a Háborús Veteránok Egyesülete beperelte a polgármesteri hivatalt. A megyei törvényszék helyt adott a kérésnek és kötelezte a városi tanácsot, hogy engedélyezze a szoborállítást. A Művelődési Minisztérium is engedélyt adott erre. A törvényszéki értékelés az első hivatalos dokumentum, amely szerint Antonescu nagy politikus volt, aki "megakadályozta a zsidók deportálását". A polgármesteri hivatal fellebbezni fog a döntés ellen. - December 15-én 12 amerikai szenátor nyílt levelet intézett Iliescu elnökhöz, kifejezve aggodalmát amiatt, hogy Slobozián felavattak egy Antonescu-szobrot, az avatáson a kormányt Mihai Ungheanu államtitkár képviselte. Követelik az államtitkár lemondatását, és magyarázatot kérnek Iliescu elnöktől. Ugyanakkor véleményét kérik arról, hogy hasonló akcióra készülnek Kolozsváron, Szatmáron és Pitestin. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./ A marosvásárhelyi törvényszék ítélete szerint "akik ellenzik szobrának felállítását, úgy tekinthetők, mint nemzet és országidegenek. Marosvásárhely Ion Antonescu hazájának része, ahol megilleti, hogy szobrot emeljenek tiszteletére." /Új Magyarország, jan. 14./ Kincses Előd kiegészítette ezt a hírt: a Maros Megyei Törvényszék 2625/1993. dec. 10-i ítélete törvénytelen, azt a Vatra Romaneasca alapító alelnöke, Ion Sabau bíró hozta. Az ítélet indoklásával kapcsolatban, hogy Antonescu ellenezte a zsidók haláltáborba hurcolását, Kincses Előd idézi Matatias Carp Holocaust Romániában című könyvének adatait: a román katonaság és rendőrség aktív közreműködésével 340 ezer zsidót pusztítottak el. /Népszava, jan. 17./ Előzmény: 1993. okt. 23,25,30-i jegyzet."
1994. január 13.
A Kemény Zsigmond Társaság /Marosvásárhely/ Stúdium Köre idén is folytatja négy éve elkezdett tevékenységét. Célkitűzése változatlan: hozzájárulni a közösség műveltségi színvonalának emeléséhez, látókörének szélesítéséhez. A vitaest-sorozat idei első állomása jan. 14-én lesz, Kovács András Ferencnek és Láng Zsoltnak, a Látó /Marosvásárhely/ folyóirat szerkesztőinek közreműködésével. /Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./
1994. január 14.
Jan. 13-án megnyílt Kolozsváron az Egyesült Államok kulturális és információs irodája, a John F. Kennedy amerikai Művelődési Központ. Hatásköre nem terjed ki konzuli feladatokra, viszont sürgősségi ügyeletet biztosít az arra rászorulóknak. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./ Megnyitó beszédében Jonathan B. Rickert, az Egyesült Államok megbízott ügyvivője hangsúlyozta, hogy a kolozsvári iroda nem foglalkozik konzuli ügyekkel, de tájékoztatást nyújt amerikai vízumok ügyében és foglalkozik az ide látogató amerikaiak ügyeivel. Könyvtár is lesz a központban. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./
1994. január 14. 8
Román parlamenti küldöttség Adrian Nastase, a Képviselőház elnöke vezetésével látogatást tett a Fülöp-szigeteken. A küldöttséget jan. 11-én fogadta Fidel Ramos elnök. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./ 8/
1994. január 15.
A Szovátán működő Bernády György Közművelődési Egyesület elnöke, Mester Zoltán elmondta, hogy egyesületük a környék, Sóvidék művelődési életének egyik szervezője. Idei tervükben szerepel Bánffy Miklósról való emlékezés /januárban/, Ady Endréről, Werner Hugó tanár tartja, tisztújító közgyűlésük februárban lesz, márciusban Egyed Ákos történész jön előadást tartani, közös kiadványt terveznek a szászhalombattaiakkal. Jún. 19-26-a között nemzetközi kórusfesztivál színhelye lesz Szováta. Az egyesületnek még mindig nincs épülete, már régóta kérik a volt Bernády-villát, remélik, hogy azt megkapják. /Bölöni Domokos: Bernády György Közművelődési Egyesület. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./