Leleplezték Wass Albert erdélyi magyar író és költő közadakozásból készült mellszobrát, Sárossy Tibor faszobrász munkáját április 11-én Budapesten, a csepeli, királyerdei Szeplőtelen Szív katolikus templom kertjében. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke felidézte, hogy Wass Albert – akit 1946-ban háborús bűnösként halálra ítélt a román népbíróság – azonosult az erdélyi magyarság helyzetével, és éppen az erdélyi magyarság kérdése az oka annak a meghurcoltatásnak. Toró T. Tibor képviselő úgy vélekedett, Wass Albert méltó arra, hogy szobra legyen, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan köztéren is helyet kaphat az emlékműve. /Wass Albert-szobrot avattak Csepelen. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelán Manufaktúra Zrt. alapította Árpád fejedelem-díjat a kuratórium rangos intézmények és kiemelkedő személyiségek társaságában a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségének ítélte oda. A mostani kitüntetettek: Aracsi pusztatemplom és a bánsági püspökség, a Háromszék szerkesztősége, Győrffy Sándor szobrászművész, Illyés Gyula (posztumusz), Kubik Anna színművész, Dunaszerdahely városa és Wass Albert (posztumusz). Az Árpád fejedelem-emlékdíjat 2007-ben alapították, és 52 alkalommal adományozták a nemzetépítésben rendkívüli szerepet vállaló intézményeknek és személyeknek. A korábbi kitüntetett között van: Apáczai Csere János Református Líceum – Kolozsvár, Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Berszán atya – Gyimesfelsőlok, Az erdélyi néptánc 30 éve – Csíkszereda, Böjte Csaba atya és a dévai gyermekek, Duna TV, Csoóri Sándor, Jankovics Marcell, Jókai Anna, Kobzos Kiss Tamás, László Gyula (posztumusz), Makovecz Imre, Nagyszeben magyar közössége, nagyváradi püspökség, Nemeskürty István, Révkomárom városa, Sapientia Egyetem – Csíkszereda, Sára Sándor, Sütő András (posztumusz), Székely Nemzeti Tanács, Székelyudvarhely városa – Orbán Balázs emlékére, Szörényi Levente, Zenta városa. /Sylvester Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

Bíró Béla megállapította, hogy Wass Albert nem jó író, szerinte ugyanis a szerzőnek túl kell emelkednie elfogultságain. Bíró Béla problémának látja, „hogy ez a rossz író klasszikusokat megszégyenítően népszerű. ” /Bíró Béla: Wass-kór. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

A mezőségi szórványmagyarság életét, kultúráját, történelmét zenében, táncban, prózában és vetített képekben egyaránt bemutató Holttenger című előadást május 8-án mutatják be Csíkszeredában, a Művelődési Házban. A budapesti Jánosi Együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes újabb közös produkciójában a mezőségi települések zenei és táncanyaga felmutatása mellett részletek hangzanak el Makkai Sándor, Sütő András és Wass Albert írásaiból. A Holttenger ősbemutatóját huszonöt évvel ezelőtt tartotta a Jánosi Együttes, indokoltnak látták a műsor felújítását a hivatásos néptáncegyüttes zenekarával és tánckarával közösen. A Mezőség, a hajdani Csiglemező őrizte meg a legarchaikusabb népi műveltséget Erdély magyarok lakta tájai közül. /Antal Ildikó: Népzene, -tánc és irodalom. Holttenger. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 6./

„Ismételten bebizonyosodott az Európai Unió által is jelzett tény, miszerint a romániai igazságszolgáltatás a politika befolyása alatt áll. Ilyen körülmények között született a bosszantó ítélet” – reagált Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd arra, hogy május 20-án a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék elutasította a perújrafelvételi kérelmet a Wass Albert-ügyben. Az ítélet jogerős, eszerint a romániai igazságszolgáltatás továbbra is bűnösnek tekinti, és fenntartja a kolozsvári népbíróság Wass Albert író bűnösségét és halálbüntetését távollétében kimondó ítéletet. Kincses Előd szerint ez a határozat kísértetiesen hasonlít Marosvásárhely 1990. évi véres márciusát követő, csak a magyarokat sújtó bírósági ítéletekre. A határozat ellenére alapfokon újra kezdeményezhető perújrafelvétel, ehhez azonban a Wass Albert ártatlanságát egyértelműen alátámasztó újabb bizonyítékok kellenek. Az utóbbi hónapokban a Wass-ügyhöz kapcsolódó romániai levéltári forrásokat elsősorban Vekov Károly kolozsvári történész, egyetemi tanár jóvoltából feltárták már, de az író ártatlanságát bizonyító okiratokat a most lezárt perújrafelvétel során nem vették figyelembe. Wass Albert író fia, Czegei Wass András megbízásából Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd 2007 áprilisában azt kérte az igazságszolgáltatástól: tárgyalják újra édesapja perét. Kincses Előd szerint a gyilkosságokhoz Wass Albertnek semmi köze nem volt. Állítását a román honvédelmi, illetve külügyi tárca levéltárából származó, eddig ismeretlen korabeli dokumentumokkal támasztotta alá. Kincses Előd perújrafelvételi kérelmét alapfokon 2007. május 10-én elutasította a kolozsvári bíróság. A román hatóságok többször kérték Wass Albert kiadatását, amit az USA elutasított. Műveiből: Farkasverem (1934), Mire a fák megnőnek (1940), A titokzatos őzbak (1941), A kastély árnyékában (1943), Egyedül a világ ellen (1943), Valaki tévedett (1945), Adjátok vissza a hegyeimet! (1949), A funtineli boszorkány (1959), Kard és kasza (1974) stb. /Benkő Levente: Megtagadott rehabilitáció. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

Ha statisztikát készítenének arról, hogy hányszor szerepelt egyes magyar írók neve 1990 után az erdélyi magyar újságokban, Wass Albert minden bizonnyal vezetné a listát. A rendszerváltás előtt alig ismert író váratlan hódítása pedig csak részben tulajdonítható művei erejének, irodalmi értékének. A másik részt az író életében és holtában történt meghurcoltatása adta a hírnévhez. Az, hogy 1946-ban háborús bűnök vitatható vádjával, távollétében ítélte halálra egy kolozsvári román népbíróság, hogy az ítélet felülvizsgálatára az immár NATO- és EU-tagállam Románia igazságszolgáltatása sem mutat készséget, hogy az Antonescu-kultusz megfékezésére hozott törvény alapján névváltoztatásra kötelezték az író nevét felvett intézményeket, és leszedették talapzataikról a Wass Albert-szobrokat. /Gazda Árpád: Wass-marketing. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa nem rajongója Wass Albertnek, de sajnálja, hogy a román igazságszolgáltatás nem adott helyt a per-újrafelvételi kérelemnek, amelynek során lehetőség nyílt volna az író rehabilitálására. Miközben Wass Albert politikai szimbólummá minősült, életművét a közízlés megtette a transzszilvanizmus, a kitartás, a Trianon utáni Erdély sorsának jelképévé, nagyon ritkán esett szó irodalmi értékéről. Az újságíró szerint két regényén kívül (Farkasverem, A funtineli boszorkány) nemigen van valódi értéket felmutató műve. Az erdélyi magyar tömegek rajongása annak a nemzeti érzelmi túlfűtöttségnek, Trianon-siratásnak szól, amely a köreinkben népszerű politikai jobboldalt is jellemzi, olvasható a cikkben. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Wass Albertről, még egyszer. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

Bálint Károly marosvásárhelyi szobrászművész Wass Albert-szobrát leplezték le május 16-án Zalaegerszegen, Marosvásárhely testvérvárosában. „Reménytelen vállalkozás lenne számba venni mindazt a rendkívüli kulturális kincset, amivel Erdély Magyarország szellemi vagyonát gazdagította: gondoljunk a kiemelkedő tehetségű fejedelmekre, a kultúrapártoló gazdag főurakra, a dolgos polgárokra és mesteremberekre, a művészekre és tudósokra, a sok kiváló festőre, a matematikus és nyelvész Bolyaira, és természetesen az irodalmárokra”, mondta dr. Gyimesi Endre, Zalaegerszeg polgármestere. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere meghívással érkezett a testvértelepülésre: „Jöjjenek Erdélybe, fedezzék fel azokat a hegyeket, forrásokat, amikről Wass Albert írt. Mi vigyázunk hegyeinkre, forrásainkra, vigyázzunk együtt Wass Albertre. ” Az emlékezés a református templomban folytatódott, ahol Kilyén Ilka színművésznő Wass Albert alkotásaiból összeállított műsorát mutatta be. /Nagy Annamária: Marosvásárhelyi művész Wass Albert-szobra Zalaegerszegen. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./

Vastapssal jutalmazta a közönség a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református imaházban május 22-én a Wass-műsort. A láthatatlan lobogó című versösszeállítás Wass Albert születésének századik, halálának tizedik évfordulója alkalmából a Bod Péter Megyei Könyvtár égisze alatt az író műveiből készült. /Szekeres Attila: A láthatatlan lobogó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./

Wass Albertet távollétében ítélték halálra a kolozsvári népbíróságon. Hogyan is működött ez az intézmény? A szovjet–román fegyverszüneti egyezmény a román kormányt a háborús bűncselekményekkel vádolt személyek letartóztatására és bíróság elé állítására kötelezte. Az 1945-ben megjelent rendelet szerint háborús bűntett elkövetésével vádolhatók mindazok a személyek, „akik a polgári lakossággal szemben egyedenként vagy tömegenként politikai vagy faji okokból üldözést rendeltek el, vagy hajtottak végre”. Ezen paragrafusok alapján ítélik halálra Wass Albertet és édesapját. Elgondolkoztató, hogy népbíróságot csak két helyen, Kolozsváron és Bukarestben állítottak fel. Még ma sem áll rendelkezésre a Kolozsváron és Bukarestben megszervezett népbíróságok ügyiratforgalma és büntetési statisztikája, de nem dolgozták fel a román népbíróságok működési mechanizmusát sem. /Nagy Mihály: Adjátok vissza…” az igazamat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Kessler Jenő Ercsey-Ravasz Ferenc cikkéhez /Wass Albertről, még egyszer, Szabadság, máj. 23./ szólt hozzá. Szemforgató farizeusság a román „igazságszolgáltatás” (?) csökönyössége a Wass-per tekintetében. Abban az országban, amelyben nyíltan követelhetik Antonescu rehabilitálását, ahol a vasgárdisták szellemiségét felvállalók törvényesen tevékenykedhetnek, ott feltűnő ez az elzárkózás egy egykori népbírósági per felújításától. Kessler Jenő nem Wass Albert-rajongó, az ő kedvencei Karácsony Benő, Molnár Gábor, Somogyvári Gyula, éppen tragikus sorsuk miatt. Karácsony Benő kolozsvári ügyvédként elpusztult egy náci haláltáborban, Somogyvári Gyula Matthausenbe való hurcolása után, jellemzően a korra, a recski rabkórházban, míg Molnár Gábor természetbúvár-állatgyűjtő egy amazóniai baleset következtében fiatalon mindkét szemére megvakultan diktálta le utólag műveit. Kesslert megdöbbentette Ercsey meglepő kijelentése: „hogy megítéljem: háborús bűnös-e vagy sem, még csak nem is ismerem az ügy hátterét”, mert naivitás kétkedés nélkül elfogadni egy akkori népbíróság ítélet jogszerűségét. Akik támadják, amiatt teszik, mert létező kultusza alakult ki a társadalom jobboldalinak tekintett részében. Nem kellene felvállalni a megmondó ember szerepét, továbbá ellentmondást nem tűrően ítélkezni. /Kessler Jenő: Már megint… = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

Nem egyszerű megemlékezés volt az Erdélyi Magyar Ifjak által a trianoni döntés 88. évfordulóján Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban szervezett június 4-i rendezvény. A múltba tekintés mellett – erről Rab Sándor történelemtanár gondoskodott – a fiatalok egyúttal jövőbeli célkitűzéseket is megfogalmaztak: Nemes Előd EMI-elnök például a Bolyai Egyetemért, az autonómiáért, a teljes körű anyanyelvhasználatért való harcról beszélt. Bemutatták a sepsiszentgyörgyi Történelmi Magazin legfrissebb számát, amely részletes Trianon-mellékletet tartalmazott. A fiatalok Wass Albert és Babits Mihály műveiből olvastak fel. Hasonló rendezvényeket szervezett az EMI június 4-én Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen is /Farcádi Botond: A trianoni döntésre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./

Miután a Legfelső Bíróság elutasította a Wass Albert-ügyre vonatkozó perújítási kérelmet, arra számított, írta Vekov Károly, hogy ennek az ítéletnek a kapcsán a magyar sajtóban felháborodott kommentárok fognak megjelenni. Ehelyett Wass Albertet elmarasztaló cikk jelent meg Ercsey-Ravasz Ferenc tollából (Szabadság, máj. 23.). Akarva-akaratlanul a cikk a bíróság álláspontját védi. A Wass Albert-ügy politikai eszközzé vált, főleg a politikailag megosztott Magyarországon, ahol szinte kampányszerűen havonta-másfél havonta jelenik meg egy-egy Wass Albert-ellenes cikk. Mivel magyarázható mindez? A válasz egyszerű: Wass Albert példátlan irodalmi sikerével. Miközben a mai magyar olvasók tömegei igénylik és élvezik Wass Albert műveinek üzenetét, ellenzői – egy-két regényét kivéve – továbbra is tagadják műveinek irodalmi értékét. Számukra sem az egykori irodalomkritikusok véleménye, sem a Babits nevével fémjelzett Baumgarten-díj, sem Wass Albert meghívása a marosvécsi Helikon-találkozókra, sem mai irodalomkritikusok pozitív véleménye nem számít. Ercsey-Ravasz Ferenc ugyanazokat a címkéket használja és ugyanazokat a módszereket, mint pesti társai, elhallgat tényeket, nevezetesen, hogy Wass Albert nem háborús bűnös, ugyanis éppen a romániai semmitőszék mellett működő főügyészség illetékese mondta ki még 2004-ben, hogy a mai törvények szerint az író nem háborús bűnös. Vekov több tanulmányában bemutatta érveit arra vonatkozóan, miért nem tartja Wass Albertet bűnösnek. Wass Albert élete végéig és újabb és újabb regényeket írt; a legkeményebben kiállt a kommunista rendszer és bűnei ellen, ugyanakkor kiállt az erdélyi magyarság érdekei mellett. E célból megpróbálta összefogni az emigrációban élő magyarságot az Erdélyi Szövetségben és a Magyar Szövetségben. Ercsey-Ravasz vádaskodásai sértőek. („Az erdélyi magyar tömegek rajongása annak a nemzeti érzelmi túlfűtöttségnek, Trianon-siratásnak szól, amely a köreinkben népszerű politikai jobboldalt jellemzi. ”) Az újságíró szerint az erdélyi magyarság előtt két út áll: 1. „vagy beépül a román többségi közösségbe, asszimilálódik, alkalmazkodik és magyarságát nem tartja fontos szempontnak” 2. „vagy... elzárkózik, nemzeti érzelmeit táplálja és – sajnos – kiszolgáltatja magát azoknak a tisztességtelen politikai erőknek, akik pontosan ebből kovácsolnak tőkét” Ezek a sorok a cikkíró pesszimizmusáról tanúskodnak. /Vekov Károly: Miről beszélünk? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./

Ercsey-Ravasz Ferenc, a lap munkatársa reagált Vekov Károly cikkére, aki az újságírói etika megsértésével vádolta őt. Végső soron az újságíró is azt akarja, hogy politikai töltet nélkül lehessen vitázni Wass Albert irodalmi munkásságáról. Nem jogász, így legfeljebb elhiszi Vekovnak, hogy az írót alaptalanul ítélték el, de ez még nem elég ahhoz hogy szobrot állítsanak neki. Az újságíró kötelessége, hogy eltüntesse a hamis mérleget. Elismerésre méltó mindazt, amit antikommunistaként és az összmagyarság érdekében kifejtett, de ez nem menti szélsőjobbos elkötelezettségét. Aki szereti Wass Albert műveit, olvassa tovább, végső soron nála sokkal rosszabb ponyvák is vezetik olykor az eladási listákat. Azonban a mai helyzetben nála jobb, példaképeket, szobormodelleket is lehetne találhatni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Nincs jobb példaképünk? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./ Előzmény: Vekov Károly: Miről beszélünk? – Szabadság, jún. 5./

A „Nincs jobb példaképünk?” című, Ercsey-Ravasz Ferenc cikkét olvasva arra gondoltam, hogy vajon hol is kezdődik a gyűlölet keltése és a magyarság megosztása? – írta Ferenczy Anna-Mária. Ott és annak a lelkében, aki úgy próbál igazságot tenni, hogy véleményével az olvasók lelkébe tipor. Megtévesztett nemzedékről van szó. Felháborító, hogy Wass Albert műveit a rossz ponyvákhoz hasonlítja Ercsey-Ravasz Ferenc. Az írónak kétszáz év múlva is lesz olvasótábora, függetlenül a Szabadság napilap újságírójának véleményétől, politikai helyzetektől és divatoktól. /Ferenczy Anna-Mária: „Hogy példák is lehessünk”. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./

Az idei költségvetéséből mintegy 70 ezer lejt különítettek el könyvvásárlásra, ebből közel 4000 kiadványt tudtak beszerezni – nyilatkozta Kiss Jenő /Sepsiszentgyörgy/, a könyvtár igazgatója, Az intézmény tavalyi felmérése szerint Sepsiszentgyörgyön leggyakrabban gyermek-, és ifjúsági regényeket igényelnek az olvasók, a legolvasottabb kötetek listáját Fodor Sándor Csipike című meseregénye vezette. A nem kötelező olvasmányok közül Wass Albert A funtinelli boszorkány trilógiáját olvasták legtöbben, és az író Hűség bilincsében karcolatokat, novellákat tartalmazó kötete is bekerült az első öt leggyakrabban kölcsönzött könyv közé. A világirodalomi művek közül Thomas Brezina osztrák ifjúsági író detektívregényei a legnépszerűbbek, de továbbra is sokan keresik J. K. Rowling Harry Potter sorozatának köteteit. Tavaly 76 ezer kötetet kölcsönöztek a megyei könyvtárból. Egyre többen kérik a szakirodalmi kiadványok felkutatásában is a könyvtárosok segítségét. /Kovács Zsolt: Könyvek – kézben és számokban. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

A Mezőség-kutatás eredményei címmel újabb interdiszciplináris konferenciát szervez az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke. A régióra a 19. században irányult rá a figyelem. Az első feljegyzések a mezőségi magyar társadalom fogyatkozását, nyelvi és kulturális erózióját tették szóvá. Ezt követően a szépirodalom (Petelei István, Makkai Sándor, Wass Albert, Sütő András) és az etnológia a mentalitás, az életforma, a társadalmi viszonyok archaikus jellegét emelte be a köztudatba. Az 1970-es évektől kezdve a Mezőség a táncházmozgalom jelszavává alakult. Az összefoglaló nagy mű, a „Mezőség leírása” hiányzik. A konferencia október 17-én lesz Kolozsváron. A szervezők saját kutatási eredménnyel rendelkező előadók jelentkezését várják. Az erdélyi Mezőség leírásai: Gilyén Nándor: Az Erdélyi Mezőség népi építészete. Budapest, 2005; Keszeg Vilmos: Mezőségi hiedelmek. Marosvásárhely, 1999; Kós Károly: A Mezőség néprajza I–II. Marosvásárhely; Makkai Gergely: Az Erdélyi-Mezőség tájökológiája. Marosvásárhely, 2003; Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Mezőségi magyar hímzések. Erdélyi Tudományos Füzetek. 159. Kolozsvár, 1943; Tagányi Károly–Dr. Réthy László–Pokoly József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. I–VII. Deés, 1901; Az erdélyi Mezőség (tematikus összeállítás). Művelődés (Kolozsvár), 2007. 6–9. sz. /Felhívás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

Vekov Károly továbbra sem tud egyetérteni Ercsey-Ravasz Ferenccel, aki szerint Wass Albert szélsőjobboldali „elkötelezettségű”. (Nincs jobb példaképünk?”, Szabadság, jún. 9.) A vád súlyos, főleg egy olyan társadalomban, amelynek többsége nincs tisztában a fogalom tartalmával. A népbírósági per előtt és után a fasisztának, majd jobboldalinak nevezett polgári kormányzati szereplőket seperték ki mindenünnen, majd küldték börtönbe. A kommunista rendszer képviselői minősítettek másokat fasisztának, szélsőjobboldalinak, rendszerellenesnek csak azért, mert másmilyen elveket vallottak. Most Ercsey-Ravasz Ferenc kijelenti Wass Albertről, hogy szélsőjobboldali. Másodkézből vett idézetekkel ezt nehéz bizonyítani. Wass Albert fő célkitűzése az erdélyi magyarság helyzetének a megváltoztatása volt. E célból hozta létre a „Magyar Szépmíves Céhet”, a „Duna-menti Kutató és Információs Központot, a „Danubian Press” kiadóvállalatot. Wass Albert mondta: „szívügyemnek tekintettem a Románia Szocialista Köztársaságban élő elnyomott kisebbségek helyzetének bemutatását” és – teszi hozzá ugyanő – „a velük szemben megnyilvánuló brutális bánásmódra világszerte felfigyeltek az utóbbi években. ” Ezért is kívántak végezni vele egyesek. Aki tudja, milyen heterogén az amerikai magyar emigráció, amelyet azonban Wass Albert mozgósítani akart az erdélyi magyarok érdekében, az megérti, miért üdvözölte az író az egyik olyan magyar lapot, amelyik megérte 500. lapszámának a megjelenését. Nem a hungarista elveket, hanem a magyar érdekek melletti kiállást honorálta Wass Albert. Sokan próbálták nyilassá átfesteni Wass Albertet, voltak, akik még nyilas párti tagsági kartotékot is hamisítottak a nevére, holott az író sosem volt szélsőjobboldali. /Vekov Károly: A boszorkányüldözés folytatódik. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

A boszorkányüldözés folytatódik – állapítja meg Vekov Károly Ercsey-Ravasz Ferenccel perelő vitacikkének már a címében (Szabadság, jún. 18.), a Wass Albert írói-emberi-politikusi habitusát érő bírálatok kapcsán. Még éveken át lehetne érvelni Wass Albert mellett és ellen, anélkül, hogy a szembenálló felek meggyőznék egymást. Az esztétikai, emberi és politikai értékek viszonylagosak. A vitához hozzászóló Bogdán Tibor újságíró szerint Wass Albert regényeit nem tartja többre példás előmenetelű tíz-tizenkettedikes tanuló hazáról ír önképzőköri dolgozatánál. Az újságíró szerint Wass valóságos keresztünk, Wasskeresztünk lett. Vekov Károly cikkében megírta, hogy Wass Albert soha nem volt szélsőjobboldali, továbbá nyilas tagsági kartotékot is hamisítottak a nevére. Bogdán Tibor véleménye: Wass Albert nemzeti-szocialista, a hungarista mozgalom elkötelezett harcosa, a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának főmunkatársa volt, nyilas kiadványoknak is dolgozott. Wass hívei felhozhatják, hogy Antall József miniszterelnök a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta neki. Ez igaz, aminthogy Bogdán Tibor állítja: „az is tény, hogy az 1989 utáni demokratikus Magyarországon a beregszászi zsidók deportálását levezénylő Kecskési-Tollas Tibor csendőr-főhadnagy emléktáblát kapott, az újnáci Porubszky István ugyancsak köztársasági érdemrendben részesült, a fehérterrorista vérengzések vezetőjét, Francia Kiss Mihályt a Nemzeti Pantheonban, a hungarista mivoltára még a kilencvenes években is büszke, volt nyilaspárt-tag Bosnyák Imrét pedig parlamenti képviselők díszsorfala között temették Budapesten. ” /Bogdán Tibor: Wasskereszt(ünk) = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./ Emlékeztető: Tollas Tibor nem vezényelte a zsidók deportálását, költő volt, a Nemzetőr főszerkesztője. A róla terjesztett rágalmat már többen megcáfolták, köztük Juhász László a Kortárs folyóirat 2006/4-es számában, ugyancsak Juhász László az Új Horizont 2005/1-es számában Áruló írástudók címen.

A torontói Magyar Kultúrközpont ez év tavaszán négy rendkívül sikeres rendezvény színhelye volt. A Magyar Költészet Napjára Zorkóczy Zenóbia erdélyi előadóművész hozta el Székelyek című műsorát. Zorkóczy Zenóbia Székelyudvarhelyen született 1971-ben, és Kovásznán él. A Kolozsvári Színművészeti Főiskola elvégzése után a Temesvári Állami Magyar Színház szerződtette. 1999-től önálló műsorokkal, monodrámákkal lépett fel előadóként Erdélyben, Magyarországon és más országokban. Zorkóczy műsorát Csabai János Wass Albert-díjas színész-rendező előadása követte. Torontói szereplése rendkívül őszinte, nemzeti elkötelezettségű művészt mutatott be. A Koltay Gábor rendezte, Adjátok vissza a hegyeimet című filmet lélegzetvisszafojtva nézte végig a közönség. Sikeres volt a Kaleidoszkóp című kétnyelvű kulturális folyóirat zenés-irodalmi rendezvénye. Dancs Rózsa főszerkesztő bemutatta a művészeket. /Dancs Rózsa: Irodalmi rendezvénysorozat Torontóban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

A Wass Albert-ellenes kampány folytatódik, ezt mutatta Bogdán Tibor írása is /Wasskereszt(ünk), Szabadság, jún. 20./. Vekov Károly megjegyezte, most is, mint a legtöbb ilyen Wass-vitát kezdeményező szerző esetében egy valami hiányzik: a kompetencia. Az újságokban sokszor kellő forráskritika nélkül fogalmazzák meg, főleg benyomásokra és egyéni ízlésre támaszkodó véleményüket. Ez áll B. T. cikkére is. Wass Albert valóban két– német Vaskereszt kitüntetést kapott a keleti fronton, nyilván a németektől. Azért „nyilván”, mert a magyar hadsereg, miként a román is, a német csapatokkal együtt harcolt a szovjet fronton. Wass Albert megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, a Kormányzói Dicsérő Elismerést és az első osztályú Tűzkereszt érdemrendet is. Mind a magyar, mind a német hadvezetés elismerte Wass Albert katonai képességeit, túlzás Hitler kancelláriájának a javára írni azt, ami katonai érdem (magyarul vitézség) elismerése volt. (Bogdán Tibor összetéveszti az egykori magyar, illetve német hadvezetés kitüntetést-odaítélő gyakorlatát a kommunista korszak viszonyaival, amikor a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának ideológiai osztálya (és a pártfőtitkár) döntött minden kitüntetés odaítélése felől, beleértve a politikai tisztekét is.) A kitüntetések miatt az írót szélsőjobboldalinak tartani enyhén szólva túlzás. Szakavatott vélemények szerint Wass Albert nem volt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának a főmunkatársa, már csak azért sem, mert Wass Albert írói tevékenységének idején, azaz, amikor ő ennek tagja lehetett volna, ez a „hírügynökség” nem létezett. Ez ugyanis a kilencvenes évek elejének egyik egyéni kitalációja, amelynek ekként semmi köze Wass Alberthez. A korszakkal foglalkozó szakértők ilyen hírügynökségről szintén nem tudnak. (Ld. Tóth Tibor: A Hungarista Mozgalom emigrációtörténete. Multiplex Media / Debrecen University Press). Bogdán egy nemlétező intézményre hivatkozik, amelyet egy tudománnyal nem foglalkozó személy talált ki. Wass Albert nem volt ennek a „szélsőjobb” intézménynek sem tagja, sem főmunkatársa. Mint ahogy nem volt „lelkes munkatársa” olyan emigrációs lapoknak sem, mint az Út és Cél, a 24. Óra, a Hídfő, az Új Hídfő. Bogdán Tibor szerint Wass Albert szerzőként és szerkesztőként szerepelt „a nyugati emigráció olyan »legszélsőségesebb« radikális” lapjaiban, mint a Bajtársi Levél, a Nyolcadik Törzs, a Riadó, a Magyarság. „A Bajtársi levél” ugyan a magyar csendőrség lapjának számított, de nem volt szélsőjobboldali irányzatú. A Riadó nem Nyugaton, hanem Budapesten (!) jelent meg a kilencvenes évek elején. A Magyarságnak, amely Pittsburgban jelent meg, sem szerkesztője nem volt, sem munkatársa, különben jobboldali szemléletű, alig pár oldalas lapocska volt. A „Nyolcadik Törzs” pedig egy olyan kiadvány, amelyből eddig példányt a szakemberek még nem láttak (!). Ezeknek tehát sem szerkesztőjük, sem munkatársuk nem volt Wass Albert. Aki ismeri a magyar emigrációs sajtót, az tudja, hogy egyik lap cikkét, ha az olyan volt, átvették/átvehették más lapok is, különösebb szerzői jog és más engedélyek kérése nélkül. Wass Albertnek így jelentek meg az írásai a legkülönfélébb lapokban. De semmi esetre sem azért, mert Wass Albert náci vagy nyilas, vagy akár náci vagy nyilas szimpatizáns lett volna. Miért nyilasozzuk, fasisztázzuk Wass Albertet? Netán azért mert emigráns volt és magyar nemzeti érzelmű, és ezt még az emigrációban is vállalta, eltérően számos – akár mai – hazai „írótársától”? /Vekov Károly: A kampány folytatódik... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Bogdán Tibor szerint Wass Albert írói munkásságáról és politikai habitusáról nem túlságosan hízelgően vitacikkéből (Szabadság, jún. 20.) Vekov Károly válaszában (Szabadság, jún. 30.) csak annyit olvasott ki, hogy „a Wass Albert ellenes kampány folytatódik”. Vekov Károly inkompetensnek titulálta az övétől eltérő véleményt valló szerzőket. Bogdán visszautasította, hogy Wass Albert a németektől kapott két vaskeresztjét nem szélsőjobboldaliságáért, hanem vitézi tettekért kapta, továbbá szerinte Wass a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) főmunkatársa volt. Vekov szerint ez a szervezet nem létezett, „a kilencvenes évek elejének egyik egyéni kitalációja”. Bogdán azzal érvelt, hogy haladó szellemiségű írók, költők, újságírók álltak ki a debreceni Wass-szobor felállítása ellen, mint Kukorelly Endre, Balla Zsófia, Závada Pál és Szerbhorváth György. /Bogdán Tibor: A trójai Wass-ló. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./ Debrecenben június 28-án avatták fel Wass Albert egész alakos szobrát, Györfi Sándor szobrászművész alkotását, Áder János, az Országgyűlés alelnöke és Bölcskei Zoltán református püspök jelenlétében.

Az erdélyi származású Péterffy Gyöngyi 1995-ben írt levelet Wass Albert írónak, ezzel kezdődött két erdélyi magyar lélek barátsága, derül ki az megemlékező kötetből (Péterffy Gyöngyi: Vezérlő csillag. Dr. Gróf Czegei Wass Albert emlékezetére, Hoppá Kiadó, Marosvásárhely, 2008). A védnökök, támogatók jegyzéke mutatja, milyen sokan szeretik Wass Albertet. Neves személyiségek írnak kedvező méltatásokat: Nagy Pál irodalmár Marosvásárhelyről, Simó József, a Czegei Wass Alapítvány elnöke Budapestről, dr. Lukácsy Éva Miamiból. Péterffy Gyöngyi kronológiai sorrendben és tematikus egységben ismertette a Wass Alberthez írott versei világát. /Kajcsa Jenő: Személyes emlékkönyv Wass Albertről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 8./

Wass Albert jobboldali nézeteket valló ember volt, de arról nem tud, hogy Wass Albert tagja lett volna a nyilaskeresztes pártnak, írta Fodor Sándor. Nagy hatással volt rá Farkasverem című regénye, amelyért Babits Mihály részesítette a szerzőt Baumgarten-díjban. A Farkasveremben nem talált idegengyűlöletet, mint ahogy a Funtineli boszorkány című regényében sem. Wass Albertnek van legalább két remekműve, amelyekről Bogdán Tibor nem hajlandó tudomást venni, sőt, szerinte az író regényei iskolás fogalmazványra emlékeztetőek, így terjesztik a jobboldali, antiszemita, Európa-ellenes eszméket. Ha Wass Albert valóban olyan megveszekedett fasiszta lett volna, amilyennek Bogdán Tibor írja, akkor hogyan kaphatott politikai menedékjogot az Egyesült Államokban, hogyan válhatott egyik fiából az amerikai hadsereg tábornoka? – tette fel a kérdést Fodor Sándor. Wass Albert író volt, akkor is, ha Bogdán Tibor nem ért egyet ezzel, és magyarországi előkelőségekre is hivatkozva – élükön a kiváló Balla Zsófiával – ki szeretné söpörni nevét a magyar irodalom történetéből. /Fodor Sándor: A Wass Albert-vita margójára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Bogdán Tibor csökönyösen ismétli a maga mondókáját Wass Albertről. Nem érti, hogy Vekov Károly miért nem ad hitelt hiteltelen személyek állításainak vagy kétes jellegű/eredetű történelmi „forrásoknak”. Bogdán Tibor nem akarja érteni, hogy sem az életművet, sem az író világszemléletét nem lehet két kiragadott idézet alapján minősíteni. Vitapartnere nem ismeri, hogyan működött a magyar emigráció, mennyire megosztott volt, vagy hogyan működtek intézményei, kiadványai. Azonban 50–60 évvel ezelőtti szemléletet és minősítéseket súlyos hiba a mai magyar olvasó fejébe sulykolni. B. T. ma ugyanúgy tovább címkéz és minősít, mint 1989 előtt, amikor kijelenti, Wass Albert művei árasztják a szélsőjobboldali, ergo fasiszta, nyilas, antiszemita, Európa-ellenes (!) eszméket. Az emberek olvassák nyugodtan Wass Albert műveit, ajándékozzák gyermekeiknek, unokáiknak, regényein átsüt a magyarság iránti határtalan elkötelezettség, Erdély és a természet iránti végtelen szeretet, az erdélyi ember iránti mély tisztelet, az igazi erdélyi szellemiség. /Vekov Károly: Rögeszmékről ezúttal utoljára. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

Az egyház a megmaradás fontos bástyája, vallja Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke. Ennek megfelelően egyházi programokra is lesznek a szervezet idei táborában. Az EMI-tábor a magyar fiatalok és családok kikapcsolódó, szórakozó és egyben nemzeti öntudatra építő helye, tájékoztatott Soós Sándor. Lesz gyereksátor, ökumenikus sátor, hagyományőrző sátor, filmsátor, borsátor, EMI-sátor és nem utolsó sorban előadósátor, ahol különböző közéleti, nemzetpolitikai témákat vitatnak meg. Minden évben választanak egy mottót. Négy éve a Teleki Pál idézettel kezdték: „Merjünk magyarok lenni!”, 2006-ban az ’56-os szabadságharcra emlékezve: „Aki magyar, velünk tart!” jelszóval, tavaly Széchenyi István idézetével folytatták: „Tőlünk függ minden, csak akarjunk!” Idén Wass Albert év van, a Wass Albert idézet: „Legyen Erdély újra, ami volt!”A résztvevők száma nő, a tavalyira ötezren jöttek el. A helyszín üdülőhely, Gyergyószentmiklós mellett. Honlapjukon www.emitabor.hu/erdely minden szükséges információ megtalálható. /Fábián Tibor: Nemzet és evangélium – Interjú Soós Sándor EMI-elnökkel. = Harangszó, Erdély. ma, júl. 14./

Demény Péter nem szeretne igazságot tenni a Wass Albert-ügyben. Nem is vitáról van szó, hanem az igazság bunkóként való forgatásáról. Demény Péter Nádas Péter hatására lett író. Ugyanakkor Demény nem ért egyet Nádas besúgót és áldozatot egybemosó ítéletével. Rosszabb író lett ettől Nádas? Összeomlott a világ? Nem. /Demény Péter: Félisten az eszpresszóban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

Vekov Károly leszögezte, a vitában azért vett részt, hogy legalább a kolozsvári magyar olvasót a lap helyesen tájékoztassa Wass Albertről A szakma mindenesetre megérti érveit, ha B. T. (Bogdán Tibor) továbbra sem. Ő ugyanis nem tényekkel, hanem címkézésekkel operál, amint azt 1989 előtt tanították. /Vekov Károly: Aquila non captat muscam (A sas nem kapdos a légy után). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

Bogdán Tibor örül, hogy Vekov Károly, mint írja, (Szabadság, júl. 14.) beszüntetni készül a Wass Albertről zajló vitát. Vekov ugyanis minden bizonyítékot egyetlen érvvel söpör félre: nem igaz! Bogdán tovább támadta és vádolta Wass Albertet. /Bogdán Tibor: Wass és Arany. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és az Egyesült Magyar Ifjúság idén negyedik alkalommal szervezi meg hagyományos gyergyószentmiklósi táborát augusztus 6–10-e között. A tábor célja az együttlét: összefogni az egészséges nemzeti öntudattal rendelkező Kárpát-medencei ifjúságot. A IV. EMI-tábor mottója Wass Alberttől származik: „Legyen Erdély újra, ami volt!”. A tábor központi témái: a magyar nyelvhasználat Erdélyben, illetve az őshonos európai kisebbségek nyelvhasználata, valamint Wass Albert élete és munkássága. Az EMI-sátor idén először mutatkozik be, ahol minden nap egy-egy régió EMI-s csapata szervez programot. Ugyanakkor Nagy Feró és a Kárpátia zenekar tagjaival is találkozhatnak a rajongók és érdeklődők. /Két hét múlva EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./