Egy kis hisztériára kapható a többségi sajtó jelentős része. Most a helyi és központi lapokból a Wass Albert regényeiből dramatizált és sikerrel játszott színmű (A világ és a vége) előadása ellen indítottak össztüzet. Így történt a Wass Albert- felolvasómaraton és a Trianon film bemutatása kapcsán is. A Hősök Kultusza Egyesület tartalékos ezredes „professzora” ezúttal is bűnügyi feljelentést tett a szervezők ellen, akik véleménye szerint egy háborús bűnös kultuszát terjesztik. Ilyen alapon eljárást indíthatnának a Marosvásárhely főterén álló könyvesbolt ellen is, amely Wass Albertnek román nyelvre lefordított sikerregényét árusítja. Erről a magyarbarátnak nem nevezhető Ioan Coja írt meleg hangú értékelést. Háborús bűnös kultuszát terjesztette volna? /Bodolai Gyöngyi: Vége a világnak? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./

Január 11-én Kolozsváron lépett fel a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház A világ és a vége című drámával. A délvidéki társulat január 7. és 13. között Wass Albert két kisregényének (a Jönnek és az Adjátok vissza a hegyeimet) színpadi előadásával járta be Erdélyt – Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy után az előadást Marosvásárhelyen is hatalmas érdeklődés övezte. A román sajtó heves, nacionalista gyűlöletkampányt indított az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) szervezte rendezvény, valamint a háborús bűnösnek kikiáltott magyar író, Wass Albert ellen. Maros megye prefektusa, Ciprian Dobre a művelődés- és a belügyminisztériumhoz fordult az ügyben. – Nyugodtan nézünk a kivizsgálás elébe, hiszen ez is hozzásegít az író rehabilitációjához. A 2003-ban tartott felolvasó-maraton után indított eljárás során maga az ügyész mondta ki, hogy a kivizsgálást azért szünteti meg, mert Wass Albert nem követett el háborús bűnöket – jelentette ki Soós Sándor, az EMI elnöke. Román lapértesülések szerint a Kolozs megyei rendőrség is foglalkozik az üggyel, melyet feltehetően az ügyészség hatáskörébe utalnak át. Soós Sándor még elmondta, hogy a napokban civil ruhás rendőrök több, a rendezvényt meghirdető plakátot kiragasztó fiatalt megbüntettek. /P. A. M. : Kereszttűzben Wass Albert és művei. Kolozsváron is bemutatták a vitatott drámát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

Január 11-én, az előadás napján tettek feljelentést a kolozsvári rendőrségen a Wass Albert-művekből ihletődött A világ és a vége című előadással kapcsolatban, amelyet a Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház tervezett előadni erdélyi turnéja során a Báthori István Gimnáziumban. „A rendőrségre benyújtott feljelentés arról szól, hogy a kolozsvári gimnáziumban a korábban háborús bűnökért elítélt író darabját adják elő” – tájékoztatott Daniela Bolos rendőrségi szóvivő. Arra nem tudott választ adni, hogy ki tette az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezte előadással kapcsolatos feljelentést. Az előadást népszerűsítő EMI-tagokat egyébként a városháza is megbüntette engedély nélküli plakátolásért. A rendezvényt népszerűsítő plakátokat a városközpontban kiragasztó fiataloknak fejenként 300 lejes büntetést kell kifizetniük, mivel nem rendelkeztek a városháza jóváhagyásával. „Városházi engedélyt nagy költségvetésű rendezvényekhez szoktak kérni, a kisebb rendezvények plakátjait a szervezők egyszerűen kiragasztják néhány helyen” – tájékoztatta a Krónikát Bagoly Zsolt EMI-alelnök. /Kelemen Tamás: Büntetés és feljelentés. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

A bonyhádiak két évvel ezelőtti példáját követve január 10-én a kaposváriak avattak Wass Albert-szobrot a helybeli Klebersberg Kunó Kollégium udvarán. Az ünnepséget dr. Giber Vilmos igazgató nyitotta meg, felemlítve többek között azt is, hogy a magyar állam megtagadta a magyar állampolgárságot Wass Alberttől. Leleplezték a délvidéki Csasznyi István festőművész alkotását, a Wass Albert-mellszobrot. Ugyancsak ő készítette a kollégium névadójának, Klebersberg Kunónak a szobrát is. Ünnepi beszédet mondott Bartha József holtmarosi lelkész, aki a román hatóságok által korábban eltávolíttatott Wass Albert. szobrot a templom falai között őrzi. Az ünnepségen a Magyarok Világszövetsége jelenlévő tagjai mintegy refrénként reagálva az “Elvásik a veres csillag” jeleneteire, a budapesti Szabadság téri szovjet emlékmű elköltöztetését célzó népszavazási aláírás íveket osztogattak a jelenlévő résztvevőknek. /Wass Albert-szobor Kaposváron. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 15./

Január 17-re virradóan ledöntötték Wass Albert szobrát Solymáron. A közadakozásból felállított, közel életnagyságú mellszobrot négy helybéli fiatal döntötte le. Blaskó József szobrászművész alkotását 2005 nyarán avatták fel, az emlékmű pontos mása a Székelyudvarhelyen felállított szobornak. Az író születésnapját január 9-én ünnepelték, a szobor körül elhelyezett koszorúk és gyertyák érintetlenek. /Ledöntötték Wass Albert szobrát Solymáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

Mi teljesen megszoktuk, hogy szélsőségeseznek bennünket, nemzeti elkötelezettségű magyarokat, szokatlanul hat, ha mi tesszük ezt velük, írta Bagoly Zsolt. Az erdélyi magyarság csoportidentitás, amely meghatározza, az erdélyisége és a magyarsága. Amennyiben valaki ezt a csoportidentitást próbálja lefokozni, az ennek a csoportidentitásnak az ellensége. Joggal nevezhető szélsőségesnek az, aki ennek a hovatartozásnak a kiüresítésén munkálkodik. Ezek olyan emberek, akik Eörsi Mátyás magyarellenes uszításának elfogadása mellett tüntetnek, olyan emberek, akik Wass Albertet gúnyolják, akik szerint a BKB /Bolyai Kezdeményező Bizottság/ szánalmas, akik a magyarveréseket megpróbálják elbagatellizálni… /Bagoly Zsolt: Erdélyi szélsőségek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

Ha figyelembe vesszük, hogy a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc is szórványban, a mára már magyarok nélkül maradt Sződemeteren született, hát a magyar kultúra napja kicsit a kultúra veszélyének napja is – jelentette ki Vetési László. A Kiket adott az erdélyi szórvány az egyetemes magyarságnak című vetített képes előadásában a szórványügyekkel foglalkozó református lelkész virtuális zarándoklatra hívta hallgatóságát. A magyar kultúrtörténet eme emlékhelyeinek egy része már elpusztult, java részük az enyészet útját járja. Marosillye. Bethlen Gábor fejedelem szülőhelye. A falunak már nincs magyar lakosa. Római katolikus temploma, református temploma elárvult, használatlan. Déva, Dávid Ferenc vallásalapító rabságának és elhalálozásának helye: romok. Egykor vár volt. Zajkány. Hunyadi János győzelmes csatájának helyszíne. Az emlékmű lerombolva. A piski csata emlékműve szintúgy. Alkenyér: magyar lakosa már nincs. A kenyérmezői csata emlékművén román nyelvű felirat méltatja Paul Chinezul érdemeit. Ez Kinizsi Pál lenne. Alsócsóra. Nincs magyar lakosa. Barcsay Ábrahám költő kúriájában ma a községháza székel, kriptáját kifosztották. Alvinc: Martinuzzi Fráter György barát kastélya romokban. Kemény Zsigmond író szülőháza viszonylag jó állapotban. De csak azért, mert nemrég költözött ki belőle az iskola. Magyarigen. Felsőcsernátoni Bod Péter lelkész, történetíró működésének, halálának helyszíne. Még vagy nyolc magyar él a faluban. A 187 magyar honfinak síremléke csak azért maradhatott meg épen és sértetlenül, mert a rendőrség udvarán áll. Ompolygyepűn – ahol ma már nem él magyar – az 1848-as emlékmű csak azért élte túl a viharos 20. századot, mert nincs rajta magyar felirat. Csombord. Példája annak, hogyan számolódik fel a magyar oktatás. Az egykori nagynevű gazdasági iskolának helyet adó Kemény-kastélyt most árverezi a helyi tanács. Bonchida. Bánffy Miklós író, hajdani külügyminiszter szülőhelye. Talán az egyetlen szerencsés műemlékmentési példa. Érmindszent, Ady Endre szülőfaluja. Két tucatnyi magyar, ha él még ott. Csucsa. Szintén Ady Endre. Ahol a költőre már semmi nem emlékeztet. Legalábbis magyar nyelven olvashatóan. Zsibó. Wesselényi Miklós báró szülőhelye. Kastélya pionírházként működött, ma ifjúsági házként használják. Kerlés, Cserhalom. A Szent László király körül kialakult legendakör szülőhelye. Magyarok: nulla. Cege. A Wass család kastélyát lerombolták, csak egy kis kúria maradt. Romos az is. A család sírjait feldúlták. Vasasszentgothárd, még mindig Wass Albert. Magyarok száma: nulla... Mi, az anyaország és a tömbmagyarság annak árán maradtunk meg, hogy ők, a szórvány felszámolódtak – vonta le a szomorú következtetést Vetési László. Beszélt a tömbmagyarság szórványmentő feladatáról is: az összefogásról, a testvértelepülési kapcsolatok fontosságáról. A kiaknázatlan lehetőségről. /Váry O. Péter: A szórvány a nemzet öregkora (A Magyar Kultúra Napja) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

A napokban Wass Albert színpadra állított művével vendégeskedett Marosvásárhelyen egy társulat. A megye prefektusa átiratban fordult a belügyi és a művelődési minisztériumhoz, amelyben a vonatkozó törvényre hivatkozva kivizsgálást kért mondván: az írót 1946-ban a népbíróság háborús bűnösként elítélte. Wass Albert művei magyar nyelven minden könyvüzletben megvásárolhatók Erdélyben. Érthetetlen, hogy egyik műve színrevitele ürügyén a prefektus feljelentést tesz. Az 1946-ban hozott népbírósági ítéletekről köztudott, hogy akkoriban az osztályharcos, bosszúálló ítélkezés dívott. Nem rendjén való dolog, hogy a magyarok egyik közkedvelt íróját a román sajtó a hóhérok között emlegesse, írta Horváth Andor. Műveit le kellene lefordítani románra, hogy a közönség lássa: író volt ő, nem pedig gyilkos. /Horváth Andor: Wass Albert. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Barticel Kiss Krisztián református lelkipásztor és felesége, Emese lassan két éve élnek a Mezőségen, szolgálatuk helye Feketelak, illetve Melegföldvár és a hozzájuk tartozó szórvány falvak /Cege, Kispulyon, Göc, Gyek/. Melegföldváron 239 református él, ebből tíz család nem ott lakik, mégis odatartozónak vallja magát, a magyarok aránya mintegy 40 százalékos. Feketelakon van a központ, itt van templom és a parókia. Az egyház Szórványmissziós Ügyosztálya igyekszik kiépíteni egy szórványközpontot itt, a Tóvidéken. Feketelakon ma mintegy 170 református van, a népszámlálás adatai szerint a magyar lakosság aránya meghaladja a 65 százalékot. Feketelakhoz tartozik Kispulyon 35 reformátussal és körülbelül 70 románnal. Cegének középkori temploma van, 30 református híve. A cegei egyház most igényli vissza a volt református iskolát, amelybe terveik szerint imatermet alakítanának ki. Göc műemlék temploma körül valamikor önálló gyülekezet működött lelkésszel. A templomot ma már nem használják, a négy göci magyar a cegei istentiszteleteket látogatja. Gyekén 30 református személyt tartanak nyilván, s ebből több mint húszan jönnek is templomba minden két hétben. Gyekében is van egy középkori templom. A lelkésznek ortodox tengerben kell a szórványmagyarságot lelkigondozni. A mezőségi református szórványokban érződik az ortodox hatás. Idegenkedés, örökletes félelem tapasztalható a magyar nyelvvel kapcsolatban és mindennel, ami a kisebbségi kultúrához kapcsolódik. Riadva gondolnak március 15-re, a himnuszra, a 48-as magyar sír koszorúzására. A földváriak az elemi iskolát magyarul végzik falujukban, de a tanítót alig érdekli a magyarságtudat megőrzése. Ötödik osztálytól vagy maradnak Katonában román iskolában, vagy mennek Szamosújvárra magyar tagozatra. A Mezőségen sem magyar olvasottság, sem történelemismeret, sem önérzet nincs, ez annak is köszönhető, hogy a magyar iskolák megszűntek. Az emberekben élnek a babonák, eljárnak az ortodox pópához is, átkot mondatni. Kevesen vannak, akik tudnak Wass Albertről. A Wass fiúk támogatják a feketelaki óvodát, ők küldik az óvónő fizetését, csak így létezhet magyar oktatás Feketelakon. /Vetési Júlia: Az Úristen akarta így, hogy ide jöjjünk. Félelem, közömbösség, beolvadás Feketelaktól Melegföldvárig. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Marosvásárhely és Zalaegerszeg testvértelepülések. Wass Albert idézetet /”…és maradok ez úton, míg csak élek, töretlen hittel, ember és magyar. ”/ véstek be a zalaegerszegi Testvérvárosok Parkjában felállított székely kapuba. A Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület nevében Cseh Gábor elnök kérte a zalaegerszegi polgármestert, dr. Gyimesi Endrét és az illetékes erdélyi tisztségviselőket, hogy az általuk elérhető fórumokon tegyenek javaslatot: Wass Albert író születésének 100., halálának 10. évfordulója kapcsán a 2008-as esztendőt nyilvánítsák Wass Albert-emlékévvé. /Wass Albert-emlékévjavaslat. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

A POLÍSZ című budapesti folyóirat februári száma közölte többek között a Kárpát-medencei Keresztkötések Konferencia előadásait. A Népújság az erdélyi Mezőséggel és kiemelkedő személyiségeivel foglalkozó írásokból tallózott. „Tudja-e, uram, hogy a sztálini román nemzeti proletárdiktatúra által kitagadott, mindenéből kifosztott és kisstílű csirketolvajok júdáspénzért elmakogott rágalmai alapján halálra ítélt író, Wass Albert írta meg az erdélyi román paraszt apoteózisát?” (Cselényi László). Nagyercsén már csak Karcsi bácsival lehet magyarul beszélni. Ő a gondnok és a harangozó. (Bálint Zsigmond). Kövesdi Kiss Ferenc gyakran hangoztatta: Édesanyám mind az öt fiát hazaimádkozta. Egész életén át magyar, református és lévita volt. Valamennyi politikai rendszer fényes állásokkal kínálta meg. Mindegyiket elhárította. Ehelyett tanított Maroskeresztúron, Székelyföldváron, Brailán, Ákosfalván, Szentgericén. Osztatlan iskolákban 80-90 gyermeket. Irányította a faluközösségeket, dalárdákat szervezett, tánccsoportokat alakított. Istentiszteleteken szolgált, és temetett. (Papp Vilmos). Egyetlen völgy, a Füzes mente három jeles személyt indított útjára, alig tíz km-es távolságra egymástól: Vasasszentgotthárdon volt Wass Albert birtoka, Katonában született Barcsay Jenő szentendrei festő, és Pusztakamaráson született Sütő András. Ugyanitt van Kemény Zsigmond író sírja is. (Vetési László) A konferencián Székely András Bertalan nyitotta meg Gálfy-Bódi Tamás Marosvásárhelyről Budapestre áttelepült festőművész kiállítását és megköszönte Kilyén Ilka színművésznőnek a versekkel való közreműködését. /(bölöni): Jajszavak a szórványból. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Bőséges kínálattal érkeztek március 6-án Nagyenyedre a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó képviselői. Az Áprily-estek keretében a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban megrendezett könyvbemutatón Káli Király István, a Mentor igazgatója elmondta, történelmi sorozatuk az Erdély emlékezete. Néprajzi kiadványaik közül húsvét előtt Téglás István Dél-erdélyi hímes tojások c. műve időszerű. A szépirodalmat a Wass Albert-sorozat képviseli, újdonsága a Barackvirág és béke c. Wass Albert-breviárium. Az irodalmi esten a marosvásárhelyi Nagy Pál Napló nélkül c. művét maga a 83 éves szerző ismertette. Bölöni Farkas Sándor: Erdély történetei c. művének bemutatását szintén Nagy Pál vállalta, hiszen a könyv sorsa elhunyt barátja, Izsák József sorsához kötődik. A Bölöni Farkas-kézirat az unitárius püspökség levéltárából való elkobzása után mintegy 20%-ban megsemmisült. Koncz József: A Marosvásárhelyi Evang. Reform. Kollégium története 1557–1895 között c. kötete Enyedhez is kapcsolódik, hiszen Koncz József az itteni kollégium diákja volt. Sebestyén S. Mihály megírta a marosvásárhelyi kollégium 1895–1944 közötti történetét. Derűt csempészett az előadásba Spielmann Mihály és Spielmann András: Túlélő készlet – kelet-európai vicceket (1917–1989) tartalmazó kötete. A Mentor Kiadó másik bemutatott vaskos kötete pedagógiatörténeti kiadvány: Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből, Szabó K. Attila szerkesztésében. /Takács Ildikó: Könyvcsemegék Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./

Nagy mennyiségű könyvadomány érkezett a Gyergyói-medencébe. A magyarországi Nemzeti Tankönyvkiadótól az Egyesült Magyar Ifjúsági szervezet közel tizenhat tonna tankönyvet nyert pályázaton. Ezeket a könyveket a határon túli, Kárpát-medencei magyar közösségek között osztják szét. Könyvtárak, iskolák kapnak a pályázaton nyert könyvekből. Az Erdély területén történő kiosztásban az Erdélyi Magyar Ifjak segítenek, mivel ők az egyetlen társszervezete itt az Egyesült Magyar Ifjúságnak. A tizenhat tonna könyvből négy-négy és fél tonna jutott Erdélybe. Ebből a Gyergyói-medencébe körülbelül ötszáz kilónyi. Ezt egy másik könyvadomány is kiegészíti, Wass Albert-könyvekből és értékes történelemkönyvekből áll, melyek az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség adományaként kerültek ide, és az EMI tagszervezeteinek volt szánva. /Baricz-Tamás Imola: Könyvadomány. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), ápr. 26. – 17. sz. /

Kolozsváron a törvényszék elutasította Kincses Előd ügyvédnek azt a kérését, hogy a teljes népbírósági dossziét csatolják a Wass Albert 1946-os perének újrafelvételi beadványához. Kincses Előd már korábban kérte a per-újrafelvételt, a Vekov Károllyal felkutatott és megszerzett új bizonyítékok és iratok alapján. Az ügyészek szerint azonban az eddig beszerzett dokumentumok elegendők arra, hogy döntsenek a per-újrafelvétel kérdésében. „Wass Albertnek semmi köze az omboztelki és a vasas-szentgothárdi kivégzésekhez” – mondta az ügyvéd. Wass Albert a Kelemen-havasokban vadászott azon a napon, amikor a magyar hadsereg románokat és magyar zsidókat végzett ki az említett két településen. Korábban már Frunda György RMDSZ-szenátor is megpróbálta elérni a perújrafelvételt, de kérését elutasították. /Később döntenek Wass Albert ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

Ismét halasztás született Wass Albert 1946-os pere újrafelvételének ügyében. Wass Albert írta: „A szocializmus nem egyéb, mint a gyöngék és a biztonságérzet nélküliek menedéke, azoké, akik halálosan félnek az emberi élet szabad gazdasági versenyétől, és azzal próbálnak megmentődni előle, hogy kitalálnak egy új rendszert, amelyben a gyenge és a tehetségtelen nem kell versenyre keljen az erőssel és a tehetségessel. Elképzelésükben az erősek és tehetségesek mind tökkirályok, akiktől meg kell mentődni valahogyan. (...) A betegségnek egy másik formája az, amit nemzetiszocializmusnak neveznek. Ezekben a betegekben több félelem van, ezért több gyűlöletet termelnek ki magukból. Szerintük csupán az azonos vércsaládból származóknak van jussuk ahhoz, hogy az állam-apa gondoskodásában részesüljenek. Mindenki mást szigorú alárendeltségben kell tartani, szükség esetén kiirtani, hogy jelenlétével ne zavarja a nemzetcsalád boldog együttesét. (...) A betegség végső, akut formáját kommunizmusnak nevezik. Melyben az erősek, tehetségesek és kiválók teljes kiirtásáról és megsemmisítéséről van szó. Ahogy a kórházbeli beteg mondta volna: hogy a tökfilkó elfoglalhassa a tökkirály helyét, és uralkodhasson a világ fölött a terror acélpálcájával. ” Az író a fentiek miatt kényszerült élete végéig emigrációba, ahol minden idegszálával követte a szülőföldön maradt nemzettársak életének alakulását. „Álnokság, hazugság ellen legbiztosabb fegyver az igazság” – vallotta. /Ördög I. Béla: Igazságot, Wass-akarattal. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 4./

Cs. Gyimesi Éva indulatosan kirohant Wass Albert ellen. Idézte az írótól: „Szeresd a te népedet, nemzetedet, jobban, mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek. Ha pedig elfelejti a ti fületek a nemzet törvényeit, miket huszonkét éven át vérrel és kínnal tanult, s ott kezditek el újra, hol annak idején abbamaradt: bizony mondom, pusztulás lészen akkor és döghalál…”, hozzátéve: ilyen immorális és ízléstelen, esztétikailag jószerével minősíthetetlen szövegek regények gyanánt elborítják a Kárpát-medence magyar könyvstandjait. Cs. Gyimesi Éva szerint ezek a gyűlöletbeszéd forrásai, regényeinek túlnyomó része méltatlan akár a komolyabb értelmezésre is. Ágoston Vilmos mintegy háromszáz oldalnyi elemzést szentel életművének, ebben leleplezi: Wass Albert Ion Lancranjan xenofób és silány stílusának magyar megfelelője. /Cs. Gyimesi Éva: Wass-fogak között. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

Cs. Gyimesi Éva elment a Házsongárdi temetőbe, hogy meglocsolja Dsida Jenő sírját, egy hajléktalan pedig zsákszámra hordta el a szemetet a sír mellől. Cs. Gyimesi Éva a sír előtt ünnepélyesen álldogáló iskolás csoportra figyelt fel, egyikük szavalta „az odaát most legdivatosabb Dsida-verset, a Psalmus Hungaricust”, „gyűlölködő hangnemben”. Ennek nem örült, megállapította: „Wass Albert hívei megtalálhatták Dsidával is a közös nevezőt. ” Megtudta, hogy a fiatalok Pécsről jöttek, megkérdezte vezetőjüktől: „És, mondja, önöknek ez a látogatás csupán alkalom a gyűlölködésre?” /Cs. Gyimesi Éva: Gondolatok a Dsida-sírboltnál. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

A törvényszék elutasította Wass Albert ügyében a perújrafelvételt, amelyet Kincses Előd ügyvéd nyújtott be. Kincses Előd a védelmi minisztériumi archívumban talált újabb okiratokra alapozta kérelmét, amelyek bizonyítják, hogy Wass Albertnek semmi köze nem volt az omboztelki és a vasasszentgothárdi kivégzésekhez. Az ügyvéd azt is kérte, hogy a teljes népbírósági dossziét csatolják a Wass Albert 1946-os perének újratárgyalási beadványához, ezt a kérését azonban a törvényszék elutasította. Kincses sajnálatosnak tartja, hogy az 1946-ban lezajlott tárgyalás ítéletét – amelyen 64 személyt helyeztek vád alá, és 20 személyt, akik nem voltak jelen, halálra is ítéltek – ne lehessen újratárgyalni. /Ú. I. : Elutasították a perújrafelvételt Wass Albert ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Bartha József református lelkész Cs. Gyimesi Évának írt nyílt levelében leszögezte, a Kárpát-medence magyarsága boldogan olvassa Wass Albert írásait. Amit Cs. Gyimesi Éva áljeremiásinak nevez, az egy volt helikoni író-költő nemzetét féltő parancsa. Milyen jogon minősíti immorálisnak és ízléstelennek azon „szövegeket”, amit az egyszerű nép a Szentírás után leginkább olvas? Miért áljeremiási az a „szöveg”, amelyből kitetszik a nép iránti aggodalom és a figyelmeztetés, hogy a nemzet ne kövesse el többé azon múltbeli hibákat, ami megosztotta a nemzetet, „megajándékozván” Kun Béla vörös paradicsomával? Vitapartnere azzal vádolta Wass Albertet, hogy írásainak köszönhetően ma az erdélyi magyart az anyaországban „szőrös talpú” oláhnak nevezik. Ilyen butaságról még nem halott a levélíró. Cs. Gyimesi Éva nem hallott a koncepciós perekről és a sok ezernyi ártatlanul meghurcolt áldozatról? Nyilas párttagsági könyv? Valaki ne írjon le badarságokat, mielőtt nem járt utána a tényeknek. Dokumentumok szólnak arról, hogy Wass Albertet a nyilasok halálra keresték, üldözték. /Bartha József református lelkész, Holtmaros: Válasz Cs. Gyímesi Évának, aki „Wass-fogak között” őrlődik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

Sike Lajos, a lap munkatársa sietett Cs. Gyimesi Éva védelmére, aki indulatosan kirohant a jelenleg legnépszerűbb és legolvasottabb magyar író, Wass Albert ellen. Cs. Gyimesi Évának ellentmondott Bartha József holtmarosi református lelkész. Az újságíró, Sike Lajos szerint a lelkész hangja durván ledorongoló. Sike Lajos a papokat is hibáztatta, akik a híveket bal és jobboldalinak sorolták, majd felszólított az előítéletek feladására. /Sike Lajos: Kiesett múlt. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./ Előzmény: Cs. Gyimesi Éva: Wass-fogak között. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4. Bartha József református lelkész, Holtmaros: Válasz Cs. Gyimesi Évának, aki „Wass-fogak között” őrlődik. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

Hazai és magyarországi szakemberek taglalták az erdélyi magyarság érdekérvényesítési lehetőségeit azon a kétnapos, Kolozsváron szervezett konferencián, amelyet a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány (MFHNA) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezett. Az Erdély és Magyarország: két ország, egy nemzet az Európai Unióban címet viselő tanácskozás fővédnöke Gál Kinga európai parlamenti képviselő (FIDESZ) volt. Az előadások május 24-én elkezdődtek, az autonómia kérdése került a figyelem középpontjába. A jelenlevők megtekintették a Wass Albert földjén című dokumentumfilmet, amelyben mezőségi falvak lakói emlékeztek az íróra. Turcsány Péter író, a Kráter Műhely Egyesület elnöke elragadtatással szólt a „zsebkendőnyi tájról”. Fábián Gyula nemzetközi jogász, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) előadótanára ismertette azt a hat nemzetközi dokumentumot, amely a kisebbségi autonómia kérdéskörét taglalja. Bognár Zoltán politológus az európai uniós autonómia-megoldásokról, valamint az 1989 utáni erdélyi autonómiatervezetekről értekezett. A rendszerváltást követő tizenöt erdélyi autonómiatervezetet magánszemélyek, az RMDSZ vagy szakértői csoportosulások dolgoztak ki. Az első 1991-ben, a legutolsó 2005-ben látott napvilágot. Az egyik legizgalmasabb előadás Bárdi Nándor történészé (MTA Kisebbségkutató Intézet) volt, aki a budapesti kormányzatok 1989 utáni magyarságpolitikáját taglalta. Rávilágított a rendszerváltást követő anyaországi kormányok magyarságpolitikájának kulcsszavaira, mint például az összmagyarság gondolatának tudatosítása (Antall-kormány), a pragmatizmusra való törekvés (Horn-kormány), a határon túli magyarság kérdéskörének adottságként való felfogása (Orbán-kormány), a nemzeti közép politikájának legitimitása (Medgyessy-kormány) és a baloldali identitásközösség építése (Gyurcsány-kormány). A magyarságpolitika bénultságát elsősorban a pártpolitikai versengés okozza, másodsorban az összmagyarságra vonatkozó Antall-doktrína átalakulása, a határon túli magyar elitek megváltozott szerepe, azaz a kulturális érdekképviselettől eltávolodva a regionális és gazdasági érdekcsoportok képviseletének dominanciája, a támogatási politika alapfeladatainak megváltoztatása stb. Gál Kinga európarlamenti képviselő arról értekezett, hogy az EU nem oldja meg az erdélyi magyarság gondjait, ezek továbbra is az itteniekre hárulnak Toró T. Tibor képviselő a kisebbségi törvénytervezetről, Bakk Miklós politológus a státustörvényről, állampolgárságról, nemzetkoncepcióktól, Sándor Krisztina MIT-elnök a magyar ifjúsági érdekérvényesítésről, Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke pedig az európai kisebbségi egyetemekről tartott előadást. /Nagy-Hintós Diana: Konferencia az erdélyi magyarság érdekérvényesítési lehetőségeiről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke ismételten kiállt Wass Albert mellett. Cs. Gyimesi Éva irodalomtörténész megalapozatlan állításoktól hemzsegő írásában rágalmakat állított Wass Albert erkölcsi magatartásával és írásművészetével kapcsolatban (Ld. Új Magyar Szó, május 7.). „Mint a cikkben érintett személy, a Kráter Műhely Egyesület elnöke: büntetőjogi felelősségem tudatában szemenszedett hazugságnak, bizonyíthatatlan állításnak tartom a Szemenyei-Kiss által már korábban A Hét portálján is hazugul idézett állításukat: ‘Ha elfogadjuk Andrei Plesu tételét, miszerint a bűnösöknek, még a gyilkosoknak is létezik őrangyaluk, nem zárható ki egy égi csoda az ügy kimenetelében... Akár a nemrégiben feltárt tények (?) ellenére sem, miszerint a pomázi kiadó, Turcsány Péter birtokába jutott az író nyilaskeresztes párttagsági könyve. ’”„Szemenyei-Kiss és nyomában Cs. Gyimesi egyaránt a budapesti Kráter Könyvesház Wass Albert Termének tulajdonát képező 1943-44 évi fényképes Vadászjegyéről hallhatott csupán, amelynek másolata ma is becses része gyűjteményünknek, s ezen kívül tény az, hogy valódi Wass-dokumentumok gyűjtőjeként több száz hiteles anyag áll a Kráter Műhely Egyesület rendelkezésére. Közöttük olyan visszaemlékezések sora (!), amelyek teljes mértékben kizártnak tekintik Wass Albert fasiszta, nyilas, hungarista vagy egyéb szélsőjobboldali múltját. ” /Turcsány Péter tiltakozása Wass Albert újbóli és aljas meghurcolása ellen. = A Hét. ro, máj. 31./; Emlékeztető: Cs. Gyimesi Éva: Wass-fogak között. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 4., újraközölte: Népszabadság, 2007. május 21. Turcsány Péter írásához hozzászólt Parászka Boróka főszerkesztő: „Nagy dilemmában vagyok, hogy a véleménnyílvánítás jogán szabad-e közölni hasonló hangvételű írásokat. Most hagyjuk nyitva a kérdést. Abban azonban biztos vagyok, hogy, aki volt annyira ízléstelen 1943-1944-as idényre vadászengedélyt kiváltani, annak az ártatlanságát semmiféle filológia be nem bizonyítja. ” /A Hét. ro, máj. 31./

Bodó Levente szentegyházai szobrászművész vallja, hogy kőből, fémből, fából dolgozik. Bodó Levente egyik alkotása az Amerikai Egyesült Államokban, Princetonban 2004-ben került a helyére: a teljes életnagyságban készült Mária-szobor, égerfából készült. A stációk a Balatonlelle melletti Látrány településen sorakoznak, a tizennégy darab tölgyfa dombormű helyben készült el 1995–98 között. Szobrai hírességeket, személyiségeket örökítenek meg: Gábor Áron, II. Rákóczi Ferenc, Baróti Szabó Dávid, Gaál Mózes, Domokos Pál Péter, Márton Áron, Haáz Rezső, Báró Eötvös József, Majláth Gusztáv Károly, Apáczai Csere János, Kossuth Lajos, Wass Albert mellszoborban vagy egész alakosban. Emléktáblákon, domborműveken Tompa László, Nyirő József, Tamási Áron, Gellért püspök láthatóak, és portrésorozat József Attila, Ady, Zrínyi, Erkel, Bartók, Arany, Karinthy, Örkény, Petőfi stb. vonásait mintázta. A millecentenárium, a millennium ugyancsak számos lehetőséget kínált a szobrásznak. Műtermében most monumentális festmény az újdonság: Krisztus mennybemenetele vásznon, olajfestményen. Az oltárképet június 17-én szentelik fel Kecsetkisfaludban, ahol eddig nem volt római katolikus templom, a hetven körüli hívőnek a református közösség segítségével építették meg az új templomot. /Ferencz Imre: Kőből, fémből, fából... = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 1./

Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) célja a 21. századnak az egész magyar nemzetre ható kihívásaira választ keresni, a magyar ifjúságot közösségekbe szervezvén hitében, magyarságtudatában és kultúrájában megtartani, a magyarságot ezredéves szállásterületén megőrizni és gyarapítani. Az EMI sepsiszentgyörgyi szervezete 2004 decemberében alakult meg. Az EMI együttműködik a történelmi keresztény egyházakkal, illetve más, a nemzet boldogulását és gyarapodását szolgáló szervezetekkel. Szakosztályai irodalmi estek, megemlékezések, történelmi előadások, honismereti és környezetvédő túrák megszervezését vállalják. Szerveztek Wass Albert-felolvasást, a Trianon-film levetítését, továbbá a Bolyai Egyetemért tüntettek. Rendezvényeiken Sepsiszentgyörgyön az elmúlt két évben mintegy négyezren vettek részt. /Civil híradó: Erdélyi Magyar Ifjak(EMI). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Május 10-én a Deportáltak templomában gyülekeztek a Kolozsvári Zsidó Hitközség tagjai, hogy megemlékezzenek a holokausztról. A hitközség elnöke, prof. Kallós Miklós köszöntötte az egybegyűlteket. A román himnusz következett, majd Izrael államért mondtak imát. A Halmos Katalin által vezetett Talmud Tora kórus tolmácsolásában elhangzott a Hatikva. Nussbaum Vasile elmondta: Ellie Viesel, Kertész Imre és ő maga egykorúak, egyazon évben születtek, ugyanabban az életkorban élték át a soát, mégis, hármuk érzelmi közelítése, viszonyulása merőben különböző. Még most is vannak, akik azt állítják, hogy Romániában nem volt holokauszt, csupán Észak-Erdélyben. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A soára emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ Cs. Gyimesi Éva kifogásolta, hogy az emléknapon nem látta a magyar egyházak képviselőit. A római katolikusok büszkén idézik Márton Áront, aki a deportálások idején határozottan kiállt az áldozatok mellett a Szent Mihály-templomban mondott beszédében. Ez „elég, hogy elaltassuk vele a lelkiismeretünket? Vagy a kiáltó tények ellenére még mindig azt a tévhitet terjesztjük, hogy mi vagyunk itt, a Kárpát-medencében a balsors által leginkább sanyargatott, egyébként ártatlan és tiszta népcsoport?” – kérdezte. A bécsi döntés utáni Észak-Erdélyből 127 377 zsidót deportáltak a haláltáborokba, és 1946 májusáig mindössze 19 764-en tértek vissza. Cs. Gyimesi Éva szégyenkezik, hogy Wass Albert olvasottsága megelőzi a Bibliáét. A cikkíró azt állította, hogy Wass Albert tagadta a holokauszt tényét. /Cs. Gyimesi Éva: Holokauszt Emléknap. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

A vidéki iskolákban jobban látszik a magyarság fogyása. A falusi iskola fokozatosan kiürül, a másfél évtizede visszaperelt, újjáépített tantermekben csak lézengnek a gyerekek. A falvakban ott a felújított templom ajtaján cédula, melyik portán kérhetik el a kulcsot az érdeklődő turisták. A tanári szobák is megváltoztak. Azelőtt kis értelmiségi körök voltak, most városról kijáró alkalmazottaknak munkahelye. Lehet erőn felül új iskolákat építeni, adakozni nemes célokra, számítógépekkel telerakni a tantermet, szavalni Reményiket, Wass Albertet az egyre magasabb átlagéletkorú, népnemzetben aggódó hallgatóságnak. /Krbesz János: Mi lesz a mi iskolánkkal? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 20./

Hatályon kívül helyezte a kolozsvári táblabíróság a Kolozs megyei törvényszéknek azt a május 10-i ítéletét, amellyel elutasította a perújrafelvételt a Wass Albert-ügyben, tájékoztatott Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd. A perújrafelvételt Wass András – az író fia – képviseletében kezdeményező jogász szerint „a túlpolitizált Wass-ügyben most végre korrekt, kimondottan szakmai ítélet született”. Ennek nyomán az őszre várható tárgyaláson eldől, hogy lesz-e vagy sem perújrafelvétel. „A kolozsvári táblabíróság ekkor ugyanis elvi döntést hozhat arról, hogy mind a régi, mind az eddig ismeretlen, nemrég előkerült bizonyítékokat figyelembe véve tárgyalja újra Wass Albert perét, és bebizonyosodjék, hogy semmilyen bizonyíték nincs, amely összefüggésbe hozná Wass Albert személyét az 1940. szeptemberi vasasszentgothárdi és omboztelki gyilkosságokkal” – magyarázta Kincses Előd. /Benkő Levente: Perújrafelvételre várva. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

Botka László színművész június 26-án töltötte be a 80. évét. A nyolc évtizedből több mint hatot a színpadon töltött el, most is játszik. Mindig a csúcson volt, elkényeztetve a nézők és a szakma által. Több mint húsz éve nyugdíjas, de a mai napig aktív. A hat évtizedből Botka László kisebb megszakításokkal ötvenhatot Sepsiszentgyörgyön töltött el. Szeretne még tovább dolgozni. Egy Wass Albert-műsort is összeállított, ezzel Bicskére hívták, Magyarországra. Az elmúlt évtizedekben vagy kétezer szerepelt játszott. /Váry O. Péter: …aztán lesz, ami lesz (Botka László nyolcvanéves). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 30./

Szerte a világon készülnek megemlékezni Wass Albert író születésének (1908. jan. 8.) 100. évfordulójáról és az író halálának (1998. febr. 17.) 10. évfordulójáról, akinek munkássága mind a Kárpát-medencében élő, mind pedig a világon szétszéledt magyarság köreiben egyre népszerűbb. A Czegei Wass Alapítvány a Czegei Wass családot képviseli, akik az író életművének jogutódai és missziójának folytatói immár egy évtizede. Ebben az évben megalakul a Wass Albert Szellemi Örökségét Ápoló Egyesület. Mivel az író családja távol él az óhazától, szükség van arra, hogy az írót szeretők nagy tábora egy virtuális baráti közösséget alkosson és összefogjon a 2008. év emlékező programjai és eseményei koordinálásában. Ezt fogja segíteni két szervezés alatt álló honlap: www.czegeiwassalbert.hu és www.czegeiwass.org – az információk és híradások közzétételével. A Czegei Wass Albert Alapítvány nevében fiai arra kérik a magyarság szervezeteit, intézményeit, iskolákat, mindazokat, akik Wass Albert tisztelői, műveinek olvasói, hogy méltóképpen emlékezzenek rá a különféle rendezvényeken. /Ünnepeljük együtt Wass Albert születésének 100. évfordulóját! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./