Prigoană egyetért az RMDSZ kérésével, a nemzetállam kifejezés kiktatásával
Silviu Prigoană PDL-s képviselő szerdán azt nyilatkozta, egyetért az RMDSZ javaslatával, hogy iktassák ki az alkotmányból a nemzetállam kifejezést, kifejtetve: minden EU-hoz csatlakozott ország alaptörvényéből kivették „ezt a mesét”.
„Ez történik minden európai államban. Az EU-hoz csatlakozott összes állam alkotmányból kiiktatták ezt a mesét. Beléptünk az európai közösségbe, európai államok leszünk, ugyanúgy, ahogy létezik Amerikai Egyesült Államok, ezt akarjuk, tehát a nemzetállami jellegnek el kell tűnnie, hiszen európai nemzetiség lesz” – fejtette ki Silviu Prigoană.
„Ők amerikaiak és pont, nekünk európaiaknak kell lennünk és pont, határok és Koszovó nélkül, a határ Brassóba vagy Nagyváradra költöztetése nélkül” – mondta még Prigoană, akit az RMDSZ javaslatáról kérdeztek, amely értelmében ki kellene iktatni a nemzetállam kifejezést az alkotmányból.
Az RMDSZ képviselőházi frakciója módosító indítványt nyújtott be az alkotmánymódosítással kapcsolatos törvénytervezethez, amelyben a román állam nemzeti jellegének kihagyását javasolja annak ellenére, hogy a jelenlegi alkotmány nemzeti jellegre vonatkozó előírásai e módosítást nem engedik meg.
Románia mai alkotmányának 1. cikkelye első bekezdése szerint „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam”. Az RMDSZ-frakció által benyújtott indítvány szerint az 1. (1) cikkely szövege a következő lenne: „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam”.
Románia jelenlegi alaptörvényének 152. (1) cikkelyében a „módosítás határairól” az áll, hogy „jelen alkotmány előírásai a román állam nemzeti, független, egységes és oszthatatlan jellegéről, a köztársasági államformáról, a területi integritásáról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a politikai pluralizmusról és a hivatalos nyelvről nem képezhetik módosítás tárgyát”.
Az RMDSZ azon javaslata, hogy töröljék az alkotmányból a nemzetállam kifejezést egy táborba sodorta a koalíciós partnereket és a politikai ellenfeleket: Roberta Anastase, Cristian Diaconescu, Ioan Oltean, Victor Ponta és Dan Voiculescu egyaránt azt állítja, hogy a javaslat elfogadhatatlan.
Nyugati Jelen (Arad)

Cáfolta Antal Árpád, hogy Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatalának nincs román alkalmazottja
Partnerek lehetünk az etnikai arányosság elvét a közigazgatásban, államigazgatásban alkalmazó törvény elfogadtatása ügyében Dan Voiculescuval és a Konzervatív Párttal – fogalmazott ironikusan mai sajtótájékoztatóján Antal Árpád András, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A PC szenátora a napokban nyílt levelet intézett Traian Basescu államelnökhöz, amelyben többek közt azt állította, Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatalában a 119 alkalmazottból egy sem román nemzetiségű. 
Az etnikai diszkrimináció vádját Antal Árpád kategorikusan cáfolta. Egyrészt felhívta arra a figyelmet, hogy nincs is olyan nyilvántartás, amelyben az alkalmazottak nemzetiségi hovatartozását feltüntetnék, illetve annak eldöntése látatlanban, hogy egy személy minek vallja magát, nem lehetséges. Egy empirikus tapasztalattal támasztotta alá, hogy igenis vannak román nemzetiségű alkalmazottak a városházán: több munkatárssal is román nyelven folyik a komunikáció. Volt, hogy néhány állás meghirdetésekor bizonyos funkciók esetében feltételnek szabták a magyar nyelv ismeretét, de a Voiculescu-féle vád hamis, amely a román politikai közbeszédben jelenleg egyre erősödő, magyarellenes hangok sorába illeszkedik Antal Árpád szerint. A magyar kártyát egyre többen próbálják kijátszani 2012 folyamán is, főleg a választások közeledtével, vélte, hozzátéve: a legnagyobb magyar többségű város polgármestereként még inkább ki van téve ezeknek a támadásoknak. (tudósítónktól)
Transindex.ro

Rágalmazási pert nyert Tőkés László
Jogerős ítélettel pert nyert Tőkés László a Nagyváradon megjelenő Ghimpele de Bihor című hetilap egyik munkatársa és kiadója ellen. Az Európai Parlament leköszönt alelnöke azért fordult a bírósághoz, mert Florin Budea újságíró egyik cikkében azt állította róla, hogy 1989 előtt a Szekuritáté alkalmazottja volt.
Tőkés Lászlót az háborította fel a leginkább, hogy a szerző még azt sem vette figyelembe, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) már jó tíz éve megállapította, hogy nem működött együtt a volt politikai titkosrendőrséggel. A szekusmúlttal vádolt Dan Voiculescu médiamágnás által kiadott lap egy névtelenségbe burkolózó volt szekus ezredes nyilatkozatára alapozta cikkét. A szerző szerint a névtelen nyilatkozó azt állította, Tőkés Lászlót nemcsak a román, de a magyarországi titkosszolgálat is beszervezte, sőt a politikus a mai napig nekik dolgozik.
A Tőkés, angajatul Securităţii (Tőkés, a Szekuritáté alkalmazottja) című cimoldalas cikk megjelenése után a volt püspök 70 ezer lejes erkölcsi kártérítést követelt az újságírótól és a lapot kiadó Intact Media cégcsoporttól, amit alapfokon a nagyváradi bíróság elutasított. A 2010. január 14-én napvilágot látott írás szerzője azzal érvelt a bíróság előtt, hogy ő csak feltételes módban állította alanyáról, hogy a Szekuritáté alkalmazottja lett volna. „Érthetetlen módon a váradi bíróság elfogadta ezt az érvet, de a Bihar megyei törvényszék már nem. Csak annyit mondtam, hogy második osztályban tanítják, hogy a mondat végén milyen írásjellel kell megkülönböztetni a kérdést az állítástól” – számolt be a másodfokú tárgyalás egyik fontos részletéről Tőkés László védőügyvédje, Kincses Előd.
A későbbiekben Florin Budea azzal próbálta hárítani a vádat, hogy ő lényegében egy anekdotikus beszámolót írt Tőkés papi pályafutásáról. Az alperes azzal magyarázta az írásban megjelenő, Tőkés és Adolf Hitler közötti hasonlatot, hogy ezzel mindkettőjük gyors felívelését szerette volna érzékeltetni. „Azt kérdeztem, hogy ha már ennyire jóhiszemű volt, miért nem Václav Havellel, a nemrég elhunyt ellenzéki cseh íróval vont párhuzamot, aki kikerülve a börtönből Csehszlovákia utolsó és Csehország első elnöke lett? Vagy esetleg miért nem Băsescuval hasonlította össze Tőkést, aki tengerészkapitányból, megőrizve szokásait, államfő lett?” – érvelt Kincses Előd.
A román sajtó és a Media Sind újságírói szakszervezet azonban nem a rágalmazó Budea, hanem Tőkés László ellen foglal állást, akit az alperes zaklatásával vádol. Cristi Godinac országos szakszervezeti elnök szerint a cikk szerzője jóhiszeműen járt el, hisz megpróbálta megszólaltatni az ügyben Tőkés Lászlót is, aki azonban megtagadta az interjúadást.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Pert nyert Tőkés László
Másodfokon pert nyert Tőkés László EP-képviselő a Ghimpele de Bihor elnevezésű lappal, illetve Florin Budea újságíróval szemben a váradi hetilap egyik, 2010 januárjában megjelent, „Tőkés, a Szekuritáté alkalmazottja” című rágalmazó cikke ügyében.
A hírt hétfőn, 2012. január 30-án egy marosvásárhelyi sajtótájékoztató keretében Tőkés László ügyvédje, dr. Kincses Előd jelentette be. „Ismét sikerült Tőkés László igazát bizonyítani. Január 26-án a Bihar megyei törvényszék elutasította az újságot megjelentető Voiculescu-klán fellebbezését és módosította az elsőfokú döntést” – mondotta a felperes jogi képviselője.
Emlékeztetésképpen: a Ghimpele de Bihor főszerkesztője, Florin Budea 2010 januárjában, egy szekustiszt visszaemlékezése alapján írta azt az 1989-es temesvári népfelkelés elindítójáról, hogy a Szekuritáté nevezte ki Temesvárra, egyházi szolgálatra. Bár Kincses Előd már elsőfokon egyértelműen tisztázta, hogy a Szekuritáté Irattárát Átvilágító Országos Tanács (CNSAS) bizonylata alapján Tőkés László nem kollaboránsa, hanem éppenséggel üldözöttje volt a titkosszolgálatnak, ilyenképpen a per tárgyát képező újságcikk állításai teljességgel alaptalanok, továbbá az értesülés forrásaként megnevezett szekustiszt a bíróságon tett tanúvallomásában tagadta, hogy ő erről nyilatkozott volna az újságírónak – mindezek ellenére a nagyváradi bíróság 2011 márciusában elutasította a keresetet. Minekutána Tőkés László fellebbezett a végzés ellen, a másodfokú ítélet szerint pert nyert és 1000 lej kártérítésre jogosult. Ismeretes: az egykori temesvári lelkipásztor – mint ahogyan 2001-ben, az Associated Press romániai tudósítója ellen indított sajtóperben – 70 ezer lejt igényelt a Dan Voiculescu ex-konzervatív párti elnök médiaérdekeltségi körébe tartozó lapkiadótól. Tőkés László a megítélt összeget az erdélyi magyar sajtóból hiányzó tényfeltáró újságírás bátorítására ajánlja fel – a Krónika erdélyi napilappal közösen egy ilyen jellegű pályázatot hirdetnek, amelynek az első díját ez az 1000 lej képezi.
erdon.ro

Kihallgatás álgondokról
A sepsiszentgyörgyi városháza alkalmazottjainak nemzetiségi összetételéről hallgatta ki a Diszkriminációellenes Tanács Antal Árpád polgármestert, akit Dan Voiculescu, a nacionalizmusáról hírhedt Konzervatív Párt alapítója azért jelentett fel, mert szerinte egy román nemzetiségű személy sem dolgozik az önkormányzatnál.
A történtekről Antal Árpád elmondta: bár általában levélben válaszolnak az efféle – szerinte provokatív és jelenleg valószínűleg kampánycélokat is szolgáló – megkeresésekre, ezúttal fontosnak tartotta, hogy személyesen is megjelenjen Bukarestben. Először is megkérdezte, hogy mire alapoznak – kiderült, a (nemzetiségi adatokat nem tartalmazó) vagyonbevallási íveket vetették alá névelemzésnek –, aztán hogy például Győrfi Laurenţiut hova sorolták be. Majd bebizonyította, hogy minden állást románul is meghirdettek, sehol nem kértek magyarnyelv-ismeretet, és nem is tett panaszt senki, hogy a románsága miatt nem alkalmazták. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a tizenkétezres román közönség számára színházat tart fenn a város, ami példátlan egész Romániában. De ha már a nemzetiségi összetételt vizsgálják, jó lenne ezt a rendőrségre, csendőrségre, prefektúrára is kiterjeszteni – javasolta. Egy érdekes adattal maga Voiculescu ügyvédje szolgált: a 25 százalékban magyar lakosságú Nagyváradon a polgármesteri hivatal alkalmazottjainak mindössze 10 százaléka magyar.
Demeter J. Judit
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Etnikai arányosságot a titkosszolgálatokban is!”
Az etnikai arányosság elvének betartását követeli a sepsiszentgyörgyi polgármestertől Dan Voiculescu.
Az etnikai arányosság elvének betartását követeli a sepsiszentgyörgyi polgármestertől Dan Voiculescu. Mint arról beszámoltunk, a Konzervatív Párt (PC) tiszteletbeli elnöke az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) tett panaszt Antal Árpád ellen, mivel szerinte a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban csak magyarok dolgoznak. Voiculescu a városháza alkalmazottainak vagyonnyilatkozata alapján, névelemzés révén derítette ki, hogy a 119 alkalmazottból csak egy román nemzetiségű. Sepsiszentgyörgy polgármestere válaszul kifejtette, hogy hibás Dan Voiculescu módszere, hiszen nincs olyan nyilvántartás, amely az alkalmazottak nemzetiségi hovatartozását rögzítené. A CNCD-hez küldött válaszlevélben Dan Voiculescu ügyvédje azt írta, hogy az ország területén valamennyi közintézmény alkalmazotti arányának tükröznie kellene a település etnikai arányát, így számításaik szerint a sepsiszentgyörgyi városházán legalább 24 százalék román anyanyelvűnek kellene dolgoznia. Antal Árpád tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette: e tekintetben egyetért Dan Voiculescuval, de az etnikai arányosság elvét az ország minden önkormányzatában, közintézményében, így a prefektúrán, rendőrségen, csendőrségnél, és még a titkosszolgálatoknál is be kellene tartani.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Húsz év választási krónikája
Négy évvel ezelőtt történt meg első ízben, hogy közel két évtizedes hegemónia után a szociáldemokraták elveszítették a választásokat, és a demokrata liberálisok mögé szorultak.
Az 1989. évi rendszerváltást követően hatodik alkalommal járulhattak urnák elé tegnap a román állampolgárok, hogy négy évre megválasszák helyi elöljáróikat, vezetőiket.
Baloldali fölény
Az első szabad helyhatósági választást 1992-ben tartották Romániában. Azóta számos párt tűnt el Románia politikai életéből, az akkor indult politikai alakulatok közül jelenleg csak négy képviseltette magát a tegnapi választásokon: az RMDSZ, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, a Nemzeti Liberális Párt és a Nagy-Románia Párt. Igaz, a parasztpárti jelöltek húsz esztendővel ezelőtt a Demokrata Konvenció listáin szerepeltek.
Az első helyhatósági választást Ion Iliescu és Petre Roman Nemzeti Megmentési Frontja uralta, amely a polgármesteri tisztségek 48 százalékát – 1405 mandátumot – szerezte meg, a megyei és a helyi tanácsosok 34, illetve 40 százaléka úgyszintén soraiból került ki. Érdekes módon a mandátumok tekintetében a második helyet a független jelöltek foglalták el, 659 polgármesterük a teljes mandátumszám 22,4 százalékát jelentette, a megyei és helyi tanácsokba pedig 2684 illetve 25 független politikus került. A harmadik hely a Demokrata Konvencióé lett, 246 polgármestere 8,4 százalékos arányszámot jelentett, a helyi és megyei tanácsosi tisztségek 20,6 és 24 százaléka jutott e párszövetségnek. A húsz évvel ezelőtti helyhatósági választások nagy meglepetése az azóta már eltűnt Romániai Demokrata Agrárpárt jelentette, 232 polgármesterrel.
A Nemzeti Megmentési Front utódja, a jelenleg Szociáldemokrata Párt néven ismert Társadalmi Demokrácia Pártja nyerte a négy esztendővel későbbi helyhatósági választásokat, igaz, hogy inkább csak formailag.
Ugyan 928 polgármesterével messze megelőzte a második helyen következő, 355 polgármesteri tisztséget elnyert Demokrata Konvenciót, ez az eredmény azonban csalóka, hiszen Ion Iliescuék 2 713 095 szavazata mindössze ezerrel volt több a Demokrata Konvencióra leadott voksoknál.
A harmadik helyre a Demokrata Pártból és a Romániai Szociáldemokrata Pártból álló Szociáldemokrata Szövetség által elnyert 1 353 406 szavazat egyebek között 475 polgármesteri mandátumot ért, de még mindig jól szerepeltek a 273 polgármestert célba juttató függetlenek is.
A Társadalmi Demokrácia Pártja 2000-ben mondhatni túlnyerte magát: közel annyi mandátumot szerzett, mint az utána következő négy párt összesen: a polgármesteri tisztségek 35, a megyei tanácsosi posztok csaknem 30 százalékát vitte el, míg az elsősorban Petre Roman és Traian Băsescu által képviselt Demokrata Párt 482 polgármestere mellett a megyei tanácsi székek alig 12 százalékát mondhatta magáénak, a Nemzeti Liberális Párt és az akkor már halódó Demokrata Konvenció pedig kénytelen volt beérni 251, illetve 147 polgármesterrel. A nagy meglepetést ezúttal Teodor Meleşcanu Szövetség Romániáért pártja jelentette 283 városatyával.
Változó erőviszonyok
Négy esztendővel később már az egyensúly jegyében alakultak a helyhatósági választások eredményei. Ekkor a korábbi választások győztesének utódpártja, a Szociáldemokrata Párt csaknem 4 millió szavazatot kapott, ami a polgármester és a megyei tanácsosi tisztségek 55, illetve 38 százalékának megszerzésére volt elég, amivel az akkor már Adrian Năstase által vezetett baloldali tömörülés sokat javított négy évvel azelőtti eredményén. Csakhogy a nemzeti liberálisok maguk is 1,6 millió voksot szereztek, vagyis 443 polgármesterük lett, ami a polgármesteri tisztségek 14 százalékát jelentette, a Demokrata Párt 1,4 millió szavazata 380 polgármestert ért, ott pedig, ahol a két politikai alakulat közösen, a liberális-demokrata szövetség színeiben indult, további közel félmillió szavazatot értek el, 10 polgármesteri mandátumot – közöttük Bukarest főpolgármesteri tisztségét is – megszerezve, ráadásul a megyei tanácsoknál összesített eredményük jobb volt a szociáldemokratákénál. A nagy meglepetést Dan Voiculescu jelenleg Konzervatív Párt néven szereplő Román Humanista Pártja szolgáltatta, 24 polgármesterrel és a megyei tanácsosi helyek 5 százalékával. A helyi kiskirályok a 2008. évi helyhatósági választáson szilárdították meg hatalmukat, a választási törvény módosítása nyomán, miszerint a megyei tanácselnökök személyéről immár nem a tanácstagok, hanem maguk a választók döntöttek. Abszolút újdonság volt az is, a szociáldemokraták első ízben nem győztek, a polgármesteri helyek 30,77 százalékával a 33,58 százalékot megszerző demokrata liberálisok mögé kényszerültek, de veszítettek a helyi és megyei tanácsosi tisztségek tekintetében is. A harmadik helyen végzett nemzeti liberálisok 18 százalékos általános eredményt értek el. Igaz, Iliescuék 17 megyei tanácselnököt állíthattak, a demokrata liberálisok 14 tanácselnökével szemben.
RMDSZ: javuló eredmények
Az RMDSZ a húsz év alatt egyre jobb eredményeket ért el. 1992-ben 131 polgármestere, 121 megyei és 2616 helyi tanácsosa volt. Polgármesterei számát 1996-ban 139-re, 2000-ben 148-ra emelte. Ekkor a megyei tanácsosi listákra leadott szavazatok alapján a voksok 21,22 százalékával a legerősebb politikai szervezet lett Erdélyben. További négy év után már 186 polgármestert juttatott tisztségbe, Bihar, Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár megyében a legnagyobb politikai erővé vált, miután jelöltjeit választották meg megyei tanácselnöknek. 2008-ban az RMDSZ megközelítő eredményt ért el, bár polgármesterei száma kettővel csökkent, tanácselnöke lett viszont Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár megyében.
Bogdán Tibor. Új Magyar Szó (Bukarest)

Lemondott Dan Voiculescu, a szenátus alelnöke
Dan Voiculescu szenátor, a felsőház alelnöke hétfőn bejelentette, hogy azonnali hatállyal lemond mandátumáról. Azzal indokolta kilépését a szenátusból, hogy a költségvetési-pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén elutasították törvényhozási kezdeményezését, amely szigorította volna az adócsalás miatt kiszabható büntetéseket. A szenátusból való távozását Vasile Blaga házelnök is bejelentette a hétfői plenáris ülésen. Dan Voiculescu 2004-ben szerzett első ízben szenátori mandátumot, 2008-ban pedig másodszor is a szenátus tagja lett.
(szerk.) Erdély.ma

Séta a romániai hírek aknamezőin
Még a szokottnál is furcsább helyzetbe került Románia: a politikai csatározások már az uborkaszezonra, a forróságra sincsenek tekintettel, augusztusban alakítják át a kormányt, az ellenfelek egyre mélyebb sebeket ejtenek egymáson. Az adófizető szavazópolgárnak ma nagyobb szüksége lenne a pontos, objektív információra, magyarán a hírre, mint valaha, hiszen országa és a saját jövője forog kockán, országgyűlési választások előtt állunk, Bukarestben pedig egy tisztségéből menesztett elnök szónokol.
Miközben Kelet-Európára korántsem jellemző módon hét hírtelevízió bömböl az országban, a standok zsúfolásig vannak tömve újságokkal, a világháló pedig „rogyadozik” a román bloggerek hozzászólásaitól és a véleményoldalaktól, egyetlen dolgot állíthatunk csak: fogalmunk sincs, hogy egy hír valódiságát, hitelességét hogyan lehetne ilyen körülmények közepette ellenőrizni. Pedig a sajtót azért nevezhették negyedik hatalomnak – a Montesquieu nyomán elterjedt felfogás szerint a döntéshozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat volt hivatott ellenőrizni –, mert működését néhány egyszerű szabályra fektette, többek között az információk több forrásból való ellenőrzésére. Erre települt rá a világháló nyújtotta lehetőségekkel – főleg a nyugati demokráciákban – az ötödik hatalom, amikor a civil zsurnaliszták elkezdték ellenőrizni a hagyományos média híreit. Csakhogy ez nálunk nem így működik.
Kicsi, szőrös, csúnya – de a miénk
Kezdjük talán a romániai magyar médiával, mert az alig mutat életjeleket, és labdába sem rúghat ebben a hangzavarban. A hazai magyar média gazdaságilag kényszerpályán van méreti, illetve piaci tényezők miatt, amelyek behatárolják fejlődési és versenyképességi lehetőségeit. Képtelen volt a legerősebb reklámpiacra legalább egy tévét kiállítani, az elsősorban politikai célokat szolgáló rádiós szegmens aránytalanul túlméretezett Székelyföldön, az internet nyújtotta lehetőségeket pedig eddig messze alulmúltuk.
Információáramlás magyar nyelven
A hazai magyar média „second hand” termékkel „mérgezi” szervezetét. Nagyon gyakran tetemes mennyiségű hírügynökségi anyagot kínál, például a Magyar Távirati Iroda (MTI) vagy a Mediafax anyagait, román és magyarországi sajtóból származó értesüléseket. Így fordulhat elő, hogy egy háromszéki napilap két-három nap késéssel úgy adja vissza a 60 kilométeres körzetben történt felsőrákosi tragédia esetét, hogy azt előzőleg egy fővárosi hírtévé Brassóból leadta, a hírt átvette egy román hírügynökség, közzé adta magyar nyelvű hírfolyamában, és a történet harmadnapra – átszerkesztve – megjelenik a napilapban, a belföldi hírek között.
Viccesebb dolgok is előfordulnak – hogy finoman fogalmazzunk – az eszközhiány miatt. A magyar államfő látogatásakor a Duna Televízió kivonul Barótra, hogy rögzítse a történelmi jelentőségű avatóbeszédet, a tévés anyagból összefoglalót készít az MTI, amit átvesznek a helyi lapok, horribile dictu netán a baróti hetilap is, mert, ugye, kész állapotban van, s ráadásul milyen magyarosan hangzik... Mindez nagy-, de nyilván nem teljes mértékben anyagi okokból történik: egy-egy újságíró esetleg rádiós hírszerkesztőként is dolgozik vagy egy másik napilapnál, emellett időnként egy anyaországi tévéadónak is tudósít, a ritmus fenntartása érdekében pedig fel kell kutatnia a hozzáférhető forrásokat – ezeket jobb esetben a cég fizeti meg, ám az sem ritka, hogy ő maga –, amelyeket aztán fordításban, enyhe átszerkesztés nyomán közöl.
Ősforrások maszkolása
E több száz kapcsolódási ponttal rendelkező óriási hálózatba hozzáértő ember bármelyik pillanatban elhelyezhet egy drámai, szélsőségesen jó vagy rossz hírt, esetleg pletykát úgy, hogy egyúttal maga állítja fel a második, illetve harmadik „ellenőrzési forrást” is, ami lehet internetes, írott, tévés vagy rádiós, lévén, hogy mindegyiknek van internetes változata, portálja. A román médiakonszernek ugyanis a több forrásból való ellenőrzés gyakorlatát – jobban mondva annak illúzióját – kihelyezték az internetre.
Egy egyszerű, sokunk számára ismerős példával illusztrálnánk ezt a folyamatot. Az akkor még tisztségében lévő államelnök egyszer elhintette a köztudatba, hogy régiós adminisztratív újrafelosztásra van szükség, lehetőleg azonnal (a lengyelek hét év alatt valósították meg). Ebben a pakkban szerepelt egyebek mellett az is, hogy az összefüggő magyar területeket lehetőleg szét kell szabdalni. A román ellenzék azonnal felfigyelt a gyenge pontokra, és akcióba lépett.
1. Első menetben kiszivárgott a román sajtóba egy ezzel kapcsolatos Markó-szöveg félmondata, melyet az Erdély TV-ből idéztek – egyébként hibásan. 2. Második menetben már legalább két hírtévé közölt térképeket – ugyanezek már hírportálokon is megjelentek –, melyek a két kiszakított székely megyére fókuszáltak, és erről mint kész tényről folytak reggeltől estig a beszélgetős műsorok. 3. Másnap az összes román napilap kénytelen volt foglalkozni az üggyel, mert le nem maradhattak: riportokat közöltek, térképeket stb. Megjegyzendő, hogy eközben Boc és Kelemen – a két állítólagos főszereplő – még meg sem szólalt, s hallgatásuk még hetekig tartott, ugyanis tulajdonképpen nem volt miről beszélniük. 4. Gazdasági elemzések, térképek, táblázatok jelentek meg arról, hogy milyen csóró Székelyföld, és éhen fog halni. 5. A hazai magyar sajtó sem maradhatott le: idő, pénz és szakemberek hiányban lefordította az addig megjelent anyagok egy részét, amit már több mint három forrással össze lehetett vetni, miközben a politika még mindig nem szólt, hiszen korábban nem is tárgyaltak erről. 6. Az első hét végén már olyan térképeket mutogattak a tévék, amelyek kísértetiesen hasonlítottak a bécsi döntés után kiszakadt Észak-Erdély térképére, tiltakozni kezdtek a Hargita és Kovászna megyei románok fórumai. A politika hallgatott. 7. Tiltakozott Budapest is, mert a sajtóból úgy tűnt, elszabadult a pokol, miközben a romániai politika főszereplői még mit sem tudtak az ügyről. 8. Mit tesz ilyenkor az MTI? Elmegy megkérdezni Kelemen Hunort vagy Emil Bocot? Nem. Idéz legalább két magyar forrást – a Krónika napilapot, illetve a „haldokló” Új Magyar Szót –, illetve három bizonytalan román médiaorgánumot – megvan az anyag, mehetünk kávézni! Tévék mindenek felett
A román reklámpiac királya a tévé. Egy 2011-es Magnaglobal-felmérés szerint a reklámkiadások az országban 457 millió dollárra rúgtak (egy évvel korábban ez még 12 százalékkal volt magasabb). Ebből a tortából 68 százalékot szakítottak a tévék, valamivel több mint 10 százalék ütötte az írott média markát, a rádiók, az internet és az outdoor pedig 5-5 százalékon osztoztak. Világviszonylatban a tévék átlagosan a torta 41 százalékát szakították le, 390 milliárd dollárt. A hazai tévék nettó 315 milliót kaptak a reklámtortából, annak köszönhetően, hogy a román médiafogyasztó passzív, 2010-ben a román átlagember naponta 4 órát és 17 percet töltött a képernyő előtt. Csúcsidőszakban (19 és 23 óra között) 1 óra 34 perc a tévéfogyasztás. A reklámpiaci trendek növekedést mutatnak a tévék tekintetében (forrás: Forbes, Románia, 2011. március). A román piacvezetők a Pro TV, az Antena 1, az Acasã, az Antena 3 és a Realitatea hírtévé, ezeket követik a KanalD, a National és a Prima tévék, összesen 57 román tévéadóval kell számolnunk. Életképes modellek?
A sajtótröszttel szimbiózisban élő hírportál, ami mögött van egy tévéstúdió, egy vagy több rádió, napilap és képes magazin – erős infrastruktúra, cég, kapcsolatrendszer. Hasonló modellt próbál életre kelteni Codrut Seres, az Intact Kiadónál, ahol arra biztatják az újságírót, hogy az anyag mellé küldje on-line a fotót, cikkét pedig publikálja a honlapon, de javasolják a személyes blogon való közlését is. Ehhez a modellhez szükséges egy „tröszt”, és néhány olyan újságíró, aki csak nekünk dolgozik, tehát el tudjuk tartani, nem kell ötfelé dolgoznia.
A felsorolt trösztadatok a kormányváltásra és a közelgő választásokra való tekintettel bizonytalanok: USL-s érdekcsoportok vásárolnak azért, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a Voiculescu-féle trösztnek, a PDL-sek meg azért, mert elestek a közszolgálati tévétől, és körmükre égett a gyertya, a korábbi barátaik meg az állami megrendelések elmaradásával új barátok után néznek. Nem biztos hát, hogy becsődöl az Adevãrul Holding, az Adamescu-tröszt, a Realitatea tévé vagy az Evenimentul Zilei – csak új barátságok köttetnek.
A román írott média
Az Evenimentul–Capital Kiadóvállalat
A Pãunescu tábornokok családja működteti (a PDL-s kormány idején még könnyű dolguk volt, ám e napokban épp új „szponzorok” után kutatnak), zászlóshajóik az Evenimentul Zilei napilap és a Capital című gazdasági hetilap. Házon belül van a B1 tévéadó, amelyik hírtévéként és beszélgetős műsorai révén fungál, sztárjai – a ’90-es évek elején elhíresült bulvárlap alapítója – Ion Cristoiu, valamint Robert Turcescu.
Az Adevãrul-tröszt
Dinu Patriciu kőolaj-milliárdos 6 millió euróért vásárolta meg az Adevãrul Holdingot, amelynek forgalma 2010-ben meghaladta a 100 millió eurót. Övé volt az Adevãrul napilap, amelynek eladásai 2011 júliusában a BRAT auditáló cég szerint 41 ezer példányra zuhantak a 2010-es 125 ezerről. Azóta Péter Imre is távozott a cég éléről, és már Patriciu sem beszél tévévásárlásról, noha korábban kedvenc témái közé tartozott. Tavaly övé volt a legnagyobb példányszámú bulvárlap, a Click!, a vállalat napi 200 ezer példánnyal a helyi piacokon kihozta az Adevãrul de Searã nevű lapcsaládot, birtokon belül volt ugyanakkor a Forbes, az OK, a Foreign Policy, a Dilema Veche. Idén június elején a helyzet így festett: aukcióra bocsátották az Adevãrul Holdingot, a Click! magazint, a Click TV-t és a bukaresti 106,2 Click FM-et. A médiaorgánumok azért kerültek licitre, mert együttesen 3,5 millió euróval tartoztak a Dinu Patriciu többségi tulajdonában levő Odyssey Communication nevű reklámcégnek.
Az Intact-birodalom
Dan Voiculescu családjának tulajdona. Rendelkeznek 2 hírportállal, a Jurnalul National napilap köré épített lapcsaláddal: a Jurnalul Casei, Jurnalul de Bucãtãrie, Jurnalul de Duminicã, Jurnalul de Sãnãtate, Scânteia, illetve a Zoom című sajtótermékekkel. Időközben megszüntették a Financiarul gazdasági hetilapot, ám a „családhoz” tartozik két hírtévé is, az Antennák, valamint portálok tömkelege. A Medien Holding
A Dan Adamescu nevű milliárdos birtokában van, „istállójukban” ott szerénykedik a România Liberã című napilap. 800 ezer euróért vásárolták meg liciten az Academia Catavencu brandet, övék a Cãminul, a Casa mea, a Domus, a Domus Util. Mielőtt valaki megirigyelné hatalmukat, a napokban csődöt jelentett a România Liberã című napilapot kiadó cég is, a csődvédelmet tulajdonosa kérte.
A Mediafax Group
Tulajdonosa a Central European Media Enterprises (CME). Házon belül legalább 40 auditált portál van, alosztályai között a Ziarul Financiar, a zf.ro, a Business Magazin, a businessmagazin.ro, a Mediafax Business News, a ProSport, a prosport.ro, a ProMotor, promotor.ro, a go4it, illetve a go4it.ro, a Descopera.ro és a descopera.ro, a Playboy, valamint a playboy.ro, a GQ, a Mediafax Mass-Media News, a Mediafax.ro, a gandul.info, a PRO TV Magazin, a protvmagazin.ro, a Ce se întâmplã, Doctore?, a csid.ro, az InStyle, a The ONE és honlapja a one.ro, a Glamour, az apropo.ro, a showbiz.ro, a bule.ro. Ugyancsak ide tartozik az Acasã TV, a Pro TV International, valamint az MTV Romania.
A Ringier-csoport
Birtokában van a második legnagyobb bulvárlap, a Libertatea, illetve egyéb bulvártermékek és női magazinok tömkelege: Autobild, Bolero, Bravo, Bravo Girl, Compact Bucuresti, Diva, TVMania, TV Satelit, Unica stb. Időközben több lapjuk is gazdát cserélt, de ezeket a cseréket a BRAT nem frissíti eléggé fürgén.
A román internet
A SATI auditáló vállalat 2011. június 30-i statisztikája szerint az átvizsgált honlapok közül a listavezető trilulilu.ro-nak havi 3 millió egyedi látogatója volt, a hi5.com-nak 2 879 000, a forum.softpedia.com-nak 2 656 000, a realitatea.net-nek pedig 2 087 680.
Willmann Walter
Erdélyi Napló

POLITIKAI NYILATKOZAT
Az Európai Néppárt kezdeményezésére az Európai Parlament plénumán megrendezett, a mai vitához hozzászólva, a következő írásbeli nyilatkozatot nyújtottam be, a romániai politikai helyzet tárgyában:
"Csak üdvözölni lehet, hogy az EP helyt adott a mai vitának – hiszen Romániában maga a demokrácia, a jogállamiság került veszélybe az utóbbi hónapokban.
Mi, erdélyi magyarok azért is tartjuk fontosnak az EU, a Parlament odafigyelését, mert a – jelenlegi – posztkommunista román kormány csúcsot döntött magyarellenességből, sorozatos támadásokat intézve kisebbségi intézményeink ellen.
Ellenséges támadássorozata a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar fakultása elleni fellépésével kezdődött, mellyel kapcsolatban méltán jelentette ki Traian Băsescu államelnök, hogy: "egy kisebbségnek alapvető joga anyanyelvén tanulnia, egy olyan egyetemen, amelynek kötelessége biztosítani a kisebbségek anyanyelvű oktatását". A sor – egyebek mellett – a kommunizmus idején elkobzott, majd a restitúció révén jogos tulajdonosának, a magyar református egyháznak visszaszolgáltatott Református Székely Mikó Kollégium önkényes visszaállamosítási kísérletével folytatódott.
Mindezek ellenére, végtére is elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy "így vagy úgy, de a román intézmények ellenállnak a politikai nyomásnak, és sikerült hűnek maradniuk küldetésükhöz, ha az Alkotmánybíróságról, a Főügyészségről vagy a Korrupcióellenes Ügyészségről beszélünk" (Traian Băsescu).
A Ponta-Antonescu kormányzat azért is vezényelt bosszúhadjáratot ellenünk, mivel a magyarság nem volt hajlandó támogatni jog- és alkotmányellenes politikáját, nevezetesen Traian Băsescu államelnök puccsszerű leváltását.
Befejezésképpen arra kérem a Parlamentet és a Bizottságot, hogy továbbra is kövessék figyelemmel a romániai helyzetet, illetve a kisebbségi magyarság sorsának alakulását".
A Románia politikai helyzetéről szóló vitában teljes szolidaritásról tanúságot tévő román és magyar néppárti politikusokkal éles ellentétben Tabajdi Csaba és Göncz Kinga magyar szocialistákról ugyanez távolról sem mondható el, hiszen ők – szokásukhoz híven – újabb Magyarország-ellenes kirohanásokra használták fel a Parlament európai nyilvánosságát. Fájdalmas, hogy hazánk volt külügyminisztere ez alkalommal is a "kecskére bízott káposzta" közmondásos szellemében rombolta nemzetpolitikánk külpolitikai hitelét. Hasonlóképpen érthetetlen, hogy jónevű magyar kisebbségpolitikusunk miképpen akarja megalkotni az MSZP "új nemzetpolitikai koncepcióját", miközben pártos egyoldalúsággal, sorozatos módon nemzeti érdekeink kárára nyilatkozik meg.
A román pártpolitika viszonylatában hasonló értetlenséggel lehetünk tanúi annak a "természetellenes szövetségnek, amely – a politikai opportunizmus szellemében – a nemzeti liberálisok (PNL) és a kommunista utódpárt (PSD) között alakult ki. Crin Antonescu liberális pártelnök Victor Ponta szocialista miniszterelnökhöz való, elvetlen lecsatlakozása láttán minden bizonnyal forognak a sírjukban a nagy múltú román liberalizmus azon egykori vezetői, akiket annakidején a bolsevik kommunisták üldöztek és börtönbe zártak. Summa summarum: a parlamenti vitában is fonákul hatott, hogy a Nemzeti Liberális Párt, puszta pártszövetsége és megszólaló képviselői által is, miképpen kölcsönöz politikai legitimációt a Victor Ponta és a Securitate-kollaboráns hírében álló Dan Voiculescu neveivel fémjelzett posztkommunista restaurációnak.
Mindent egybevetve, az európai parlamenti vita ellentmondásoktól sem mentes, mindazonáltal domináns végkövetkeztetéseképpen – Románia lojális állampolgáraiként, valamint erdélyi magyar nemzeti közösségünk elkötelezett tagjaiként – csak egyetérthetünk az Európai Bizottság azon álláspontjával, melynek a plenárison számos felszólaló és maga Viviane Reding alelnökasszony adott hangot, hogy: amennyiben nem akar a "banánköztársaságok" sorába süllyedni, és ténylegesen hajlandó véget vetni az ezideig zajló "politikai szappanoperának", valamint "a többség zsarnokságán" (am. "tirania majoritatii" - Cristian Preda) alapuló "parlamenti államcsínynek" (Viviane Reding) – akkor Romániának vissza kell térnie az "európai útra", maradéktalanul tiszteletben tartva az EU alapvető értékeit: a demokráciát, a jogállamiságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét, az emberi és a kisebbségi jogokat.
Strasbourg, 2012. szeptember 12.
Tőkés László
európai parlamenti képviselő

Gozsdu-ügy: megpróbálják lejáratni Ungureanut
A magyarországi Gozsdu-vagyonról való „lemondással” próbálja lejáratni a román kormánypárti média Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnököt, a jobbközép Polgári Erő Pártjának vezetőjét.
Kedden több román sajtótermék vette át a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) szócsöveként ismert, Dan Voiculescu médiamágnás tulajdonában lévő Antena 3 hírtelevízió hétfő esti műsorának „leleplezését”, miszerint Ungureanu 2005-ben külügyminiszterként az első román–magyar közös kormányülésen olyan egyezményt írt alá magyar kollégájával Bukarestben, amelyben Románia „lemond” a nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítvány magyarországi vagyonáról. A műsor készítői szerint Ungureanu ezzel legalább egymilliárd euró értékű „román örökséget” játszott át a magyaroknak.
Gozsdu Manó (Emanuil Gojdu) a XIX. század második felében sikeres ügyvéd volt Budapesten, és alapítványt hozott létre „a tanulni vágyó magyarországi és erdélyi ortodox román fiatalok” támogatására. Halála után a román ortodox egyház kezelte több budapesti ingatlant is magába foglaló hagyatékát. Az alapítvány vagyonát 1952-ben a magyar állam kisajátította, majd a két ország 1953-ban egyezményt írt alá, amelynek értelmében kölcsönösen lemondanak mindennemű vagyoni követelésről egymással szemben. A kilencvenes évek második felében létrehozott nagyszebeni Emanuil Gojdu ortodox alapítvány azonban jogutódként lépett fel, és ezen a címen szerette volna visszakapni a vagyont.
Somogyi Ferenc magyar és Mihai Răzvan Ungureanu román külügyminiszter 2005-ben megállapodást írt alá egy új Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról, amit az akkori szociáldemokrata ellenzék úgy értelmezett, hogy az új közalapítvány megfosztaná a nagyszebeni Emanuil Gojdu Alapítványt a nagy értékű vagyon visszaszerzésének lehetőségétől. A nacionalista hangulatkeltés hatására a kormánypártok is kihátráltak a megállapodás mögül és 2008-ban a román szenátus érvénytelenítette azt a 2005-ös kormányrendeletet, amellyel Románia is ratifikálta a Gozsdu-ügyen aláírt magyar–román megállapodást.
Szabadság (Kolozsvár)

Felixnek nincs igaza (Etnikai arányosságot a közintézményeknél)
A diszkriminációellenes tanács döntése szerint a Dan Voiculescu szenátor, a Konzervatív Párt alapítója által tett feljelentés alaptalan, a testület semmilyen jelre nem bukkant, ami azt igazolná, hogy a sepsiszentgyörgyi városházán az alkalmazásoknál etnikai diszkrimináció történt volna – jelentette be Antal Árpád polgármester az ellene indult kivizsgálás eredményét.
Ami ennél is fontosabb – emelte ki a polgármester –, hogy a diszkriminációellenes tanács a hatóságok figyelmébe ajánlja: a közintézményeknél vegyék figyelembe az etnikai arányokat. Ez a következő lépéshez nyitotta meg az utat: parlamenti képviseletünket megbízzuk, olyan jogszabálytervezetet dolgozzanak ki és terjesszenek elő az országos törvényhozásban, mely kötelezővé teszi a helyi nemzetiségi arányok betartását a közpénzekből fizetett intézményeknél, beleértve a prefektúrát, a rendőrséget, csendőrséget, a dekoncentrált intézményeket mind – mondta a polgármester. Dan Voiculescu kezdeményezése kvázi az erdélyi magyar közösség által megfogalmazott igényt támasztja alá, azaz az etnikai arányosság elvének biztosítását, magyarázta Antal Árpád, tulajdonképpen Voiculescu és a Szociál-Liberális Szövetség is ezt mondja, csak ők kettős mércét alkalmaznak: ahol a románság található kisebbségben, ott számon kérik betartását, ahol többségben vannak, nem.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Európa- és magyarellenes hőzöngők
Több Európa mottóval zajlott a bukaresti parlamentben az Európai Néppárt kongresszusa – az esemény napján, azzal párhuzamosan a kormánypártok több tízezres nagygyűlést szerveztek a Nemzeti Arénában azzal a nyilvánvaló céllal, hogy eltereljék a figyelmet a jobboldal rendezvényéről.
Európa neve mindkét helyszínen igen gyakran elhangzott. De míg a néppárt összejövetelén többnyire a válságból való lehetséges kiutakról értekeztek az állam- és kormányfők, a Szociál-Liberális Szövetség tüntetésén erőteljesen Európa-ellenes beszédek hangzottak el, a baloldal képviselői Traian Băsescu elleni gyűlöletüket kiterjesztették mindenkire, aki csak részt vett a kongresszuson vagy szóba állt a román államelnökkel. S mert önmagában az EU mégsem lehet célpont, hát előrántották ismét a magyar kártyát. Victor Ponta azzal fenyegetőzött, hogy Băsescu barátai, Orbán Viktor meg Tőkés László épp most osztják fel egymás között az országot, Crin Antonescu pedig azt harsogta, Bukarest példaértékűen bánik kisebbségeivel, de vegye tudomásul mindenki: Románia egységes nemzetállam. Került hát ellenség, nacionalista mámorban úszott a tömeg, megvédték az országot, teljes volt a siker… Túloldalt a román államfő az integráció elmélyítését szorgalmazta, az Európai Egyesült Államok mielőbbi létrejötte mellett szállt síkra. A legnagyobb európai pártcsalád programjába a romániai magyar EP-képviselők közös fellépése nyomán bekerült az őshonos kisebbségek védelméről szóló passzus is. Tőkés László regionalizációról, az ország föderalizálásáról beszélt – mert lehet tárgyalni erről, mert ez is a krízisből kivezető utak egyike, mert mikor, ha nem akkor, amikor a föderális berendezkedésű német állam feje, Angela Merkel kancellár is ott van? A stadionban szekusnak nevezték Băsescut – azok, akik ismét jelöltként indítják a bizonyítottan szekus besúgó Dan Voiculescut, alias Felixet. A tüntetésen Románia korszerűsítését, felzárkóztatását ígérték – azok, akik most éppen Gigi Becalival szövetkeznek. Csak néhány benyomás a két nagyszabású politikai rendezvényről. De jóval több kérdés, fokozódó aggodalom. Mi lesz még itt december 9-ig, ha a politikusok már most ily felelőtlenül szítják a gyűlöletet? Mi következik, ha azoké lesz majd a tér a parlament falain belül is, akik a stadionban hőzöngnek, és akiknek ily megnyilvánulások mellett csakis ott lenne a helyük? Mi lesz majd, ha e posztkommunista szövetség pillanatnyi pártérdekből, kihasználva a válság gerjesztette társadalmi elégedetlenséget, egyszer csak hátat fordít Európának? Fracádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem tárgyalják újra Borbélyék ügyét
Miközben tegnap reggel szabadlábra helyezték a vasárnapra virradóra, korrupció miatt 24 órára őrizetbe vett, Vrancea megyei demokrata-liberális párti (PDL) képviselőt, Alin Trăşculescut, a képviselőház tegnap összeült plénuma nem tűzte napirendre a honatya mentelmi jogának megvonását, és elutasították Traian Băsescu államfő kérését is, hogy tárgyalják újra a Borbély László és Victor Paul Dobre volt miniszterek elleni bűnvádi eljárás jóváhagyását. Trăşculescu mentelmi jogáról azért nem tárgyaltak, mert a legfőbb ügyészség nem juttatott el ilyen tartalmú kérést az alsóháznak.
Így az ülésen csupán tudomásul vették az igazságügyi tárca tájékoztatását, miszerint a képviselőt 24 órás őrizetbe vették, majd szabadon engedték, és amelynek végén a minisztérium felkéri az alsóházat, hogy járjon el az ilyenkor szokásos gyakorlat szerint. Ez azért lényeges, mert a hatályos törvények értelmében egy képviselő vagy szenátor csak akkor helyezhető vizsgálati fogságba, ha ehhez a parlament illetékes kamarája is hozzájárul.
Trăşculescu – aki a PDL Vrancea megyei elnöke – ugyan szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádak ellen, az országot azonban nem hagyhatja el. A PDL tegnap megvonta a politikai bizalmat a képviselőtől, akinek tettestársát, Marian Calotă üzletembert 29 napos vizsgálati fogságba helyezték. Calotă volt az, aki fenyegetéssel rávette a végül a feljelentést tevő áldozatot arra, hogy az ő cégén keresztül, hamisított dokumentumok segítségével átutalja a pénzt a képviselőnek. A szombat esti rajtaütésen őt érték tetten, miután átvett 50 ezer lej csúszópénzt, miután a képviselő kicsivel korábban elhagyta a helyszínt.
Mint arról beszámoltunk, Trăşculescu ellen az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) ügyészei annak nyomán indítottak bűnvádi eljárást, hogy – a hivatalos közlemény szerint – tetten érték, amikor szombaton este 50 ezer lejt készült átvenni egy üzletembertől Focşani-ban. Az igazságügyi tárca kérte a honatya mentelmi jogának megvonását, a DNA pedig befolyással való üzérkedés és pénzmosás gyanúja miatt indított bűnvádi eljárást. A politikus a gyanú szerint eddig összesen több részletben 464 ezer lejt kapott, és további 1 100 000 lejt kért azért, hogy rávegye a Vrancea megyei hatóságokat: a megvesztegető – aki egyben a feljelentést is megtette – cégét szerződtessék bizonyos infrastruktúra-fejlesztési munkálatok elvégzésére.
Trăşculescu ügye kapcsán megszólalt Elena Udrea is, aki a PDL színeiben akkor irányította a fejlesztési tárcát, amikor a képviselő azon az alapon kért kenőpénzt, hogy befolyással rendelkezik a minisztériumban. Udrea elmondta, még 2010-ben jelezte, hogy amennyiben valaki arról értesül, hogy az ő vagy a minisztérium valamely más alkalmazottjának a nevében ígéretet tesz arra, hogy valamilyen ügyben közbenjár, azonnal értesítsék a DNA-t. „Sajnálatos, ami történt, de mindig voltak és lesznek olyan személyek, akik felhasználják valamely intézmény vagy akár miniszter nevét a személyes haszonszerzés érdekében” – fogalmazott a volt tárcavezető.
Az Igaz Románia Szövetség (ARD) – ennek tagjaként indul a PDL a választásokon – etikai testületének vezetője, Monica Macovei PDL-s európai parlamenti képviselő közölte: ő maga ellenezte Trăşculescu jelölését a mostani választáson, ám a testület többségi voksolással leszavazta. B. L.
(A „piszkos huszonkettő”
Nem Trăşculescu az egyetlen olyan román honatya, aki az elmúlt években bűncselekménybe keveredett: rajta kívül még 22 képviselőnek vagy szenátornak kellet bíróság elé állnia. Közülük kettő esetében született letöltendő börtönbüntetésről szóló jogerős ítélet: Adrian Năstase volt szociáldemokrata miniszterelnököt két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték törvénytelen kampányfinanszírozás miatt, míg Virgil Pop korábbi nemzeti liberális párti (PNL) képviselő ellen befolyással való üzérkedés miatt született ötéves szabadságvesztésről szóló ítélet.
Három másik honatya jogerősen felfüggesztett börtönbüntetést kapott: Eugen Bădălan PDL-s képviselőt közérdek sérelmére elkövetett hivatali visszaélés miatt négy, Dan Ilie Morega PNL-s képviselőt befolyással üzérkedés miatt három, Mihai Popescu PDL-s képviselőt pedig bűnpártolás miatt két év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Több honatya esetében született első fokon nem jogerős ítélet: Şerban Mihăilescu szenátort alapfokon egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték jogosulatlan haszonszerzés miatt. Cătălin Voicu szenátort szintén nem jogerősen öt évre ítélték folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedésért. Dan Voiculescu PC-szenátor ellen korrupció és pénzmosás vádjával zajlik eljárás. Mellettük Dan Păsat PDL-képviselő, Miron Mitrea PSD-szenátor, Tudor Chiuariu volt PNL-s igazságügyi miniszter, illetve Monica Iacob Ridzi, Mihail Boldea, Petru Movilă, Relu Fenechiu, Nicolae Dobra, Ion Dumitru, Marian Ghiveciu, Dragoş Iftimie, Sorin Pandele, Mugurel Surupăceanu és Florin Ţurcanu ellen zajlik bírósági eljárás.)
Krónika (Kolozsvár)

Módosította a román kormány a médiatörvényt
Sürgősségi rendelettel módosította a bukaresti kormány kedden a médiatörvény piacszabályozó előírásait, ugyanakkor kivette a tervezetből azt a – civil szervezetek által bírált – előírást, amellyel a parlamentnek rendelték volna alá a médiahatóságként működő Országos Audiovizuális Tanácsot (CNA).
A rendelet értelmében a kábelszolgáltatók nem módosíthatják egyoldalúan a csomagkiosztást az előfizetők előzetes tájékoztatása nélkül, a csatornákat pedig egy független szervezet által mért nézettségi index sorrendjében kell felvenniük kínálatukba.
A rendelet eltörölte a CNA által kiszabott bírságok azonnali befizetésének kötelezettségét, ezeket a médiavállalatok megfellebbezhetik és így a büntetést csak a jogerős végzés után kell befizetniük, amennyiben a bíróság megerősítette a CNA döntését.
A román sajtó korábban arról cikkezett, hogy a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) a parlamenti többségnek akarja alárendelni a CNA-t, és ezért akarja sürgősségi rendelettel módosítani a sarkalatos médiatörvényt. A rendeletnek a lapok által megszellőztetett eredeti tervezete szerint a médiahatóság – jelenleg hat évig elmozdíthatatlan – tagjait a parlament leválthatta volna oly módon, hogy elutasítja éves beszámolójukat. A bukaresti kormány által kedden elfogadott rendelet nem tartalmazza a médiahatóság függetlenségét csorbító rendelkezést.
Az ellenzéki lapok és a CNA több tagja szerint a kormányrendelet így is Dan Voiculescu médiamágnás, az USL-ben részt vevő Konzervatív Párt alapító elnöke piaci érdekeit szolgálja azáltal, hogy megnehezíti az új szereplők belépését a román médiapiacra, és megnehezíti a CNA fellépését a Voiculescu-féle médiatröszt propagandaműsoraival szemben azzal, hogy lehetővé teszi a bírságok elodázását.
Szabadság (Kolozsvár)

AD INFINITUM
Varga Andrea: erős túlzás restitúcióról beszélni Romániában
Kérdezett: Sólyom István
A harcot nem az utcán, hanem a bíróságokon kell megvívni – mondja a történész, akinek a külügyi archívum igazgatójától pecsétes igazolása van arról, hogy a román állam 1878-ig nem létezett.
A romániai restitúciós folyamat mocsarából időnként felszínre bukkan néhány nagyobb sajtóvisszhangot kiváltó ügy. Ezek nagyon leegyszerűsítve arról szólnak, hogy a román állam mindent elkövet az eljárás megakadályozásáért, míg a restitúcióért küzdő politikusok, civil szféra és egyházak erejükön felül teljesítve küzdenek a visszaszolgáltatásért. Az ügyek sorából mindenképp kiemelkedik a Mikó-ügy, amely a restitúciós folyamat visszásságai, paradoxonai teljességének szimbólumává vált. A körülötte zajló médiafelhajtás és az azt övező széles összefogás jogos reményeket ébresztett a tekintetben, hogy a visszaszolgáltatási procedúra ordító ellentmondásai és a felszín alatt zajló szövevényes ügyletei a szélesebb közvélemény érdeklődését is felkeltik. Az Igazság Napja tüntetés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a demonstráció a román média ingerküszöbét nem érte el.
Közel két hónapra rá, október 22-én egy hírt közölt az MTI: magyarországi történészt bántalmaztak Romániában. A tudósításból kiderült, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak ingatlanjainak restitúciójával foglalkozó Varga Andrea magyarországi történészt bántalmazta Bukarestben egy ismeretlen személy. Egész pontosan egy vele szembe jövő ismeretlen férfi hozzálépett, arcul vágta, és szó nélkül távozott. Varga Andrea feljelentést tett az ügyben. Ugyanakkor elmondta, 2011-ben már feljelentést tett a rendőrségen zaklatás miatt. Akkor két ismeretlen személy egy állítólagos közvélemény-kutatás során olyan kérdéseket tett fel neki, ami a történész szerint egyértelműen a megfélemlítésére irányult. A rendőrségtől azt a magyarázatot kapta, hogy egy "háromszemélyes felmérésnek" volt az egyik alanya, és a vizsgálatot lezárták - mondta a történész, aki a nagyváradi premontrei rendet képviseli egy telekönyvi perben, amely három félixfürdői ingatlan visszaadásáért folyik. A vita tárgyát képező egyik ingatlant a román titkosszolgálat használja. A 16 éve Bukarestben élő és kutató szakember védelmében Tőkés László felszólalt az EP-ben, de különösebb visszhangot eddig nem kapott az ügy.
Mindkét eset elgondolkodtató. Minek kell történnie ahhoz, hogy egy ilyen nagy horderejű témával, mint a restitúció, tényfeltárás szintjén foglalkozzon a romániai magyar sajtó vagy szaktudomány? Miért csupán sajtóközleményekből és néhány politikusi nyilatkozatból van tudomásunk az ügyek felszínes menetéről? Miért nem tartották fontosnak a restitúciót zászlajukra tűző szervezetek, hogy Varga Andrea ügyében megszólaljanak? És egyáltalán, mi folyik itt egyházi restitúció címen, hogy egyeseket letöltendő börtönre ítélnek, másoknak meg az utcán húznak be egyet?
Támpontokat, új megközelítésmódokat az érintettől, Varga Andreától reméltünk. A beszélgetésre Nagyváradon került sor, ahol az interjút megelőzően alkalmunk nyílt bepillantani a romániai bíróságok hatékony, ügyfélbarát működésébe. Varga Andrea a nagyváradi premontrei kanonokrendet jelenleg tizennégy perben képviseli a román állammal szemben. A nagyváradi bíróságon egy telekkönyvi törlési ügyben mint megbízott jár el. A váradi telekkönyvi perben 2012 szeptember 27-én a SRI mint alperesi beavatkozó kérte a telekkönyvi törlési per elutasítását.
Hogy zajlik egy egyházi restitúciós eljárás, milyen törvények szabályozzák a visszaszolgáltatást?
– Az egyházi restitutio in integrumra vonatkozóan voltak mindenféle határidők, amikor az egyházak leadhatták vonatkozó kérvényeiket, a törvény által előírt hat hónapos intervallumban. Aki lemaradt, az már csak polgári úton pereskedhetett.
A procedúrát a 2000-es évek elején a 83/1999-es sürgősségi kormányrendelet, illetve az azt kiegészítő 1334/2000-es kormányhatározat szabályozta, majd az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását az 501/2001 számú törvénnyel rendezték. 2005-ben aztán a 247/2005-ös restitúciós törvény az 1945. március 6 – 1989. december 22 között elkobzott magán-, egyházi- és közösségi javak visszaszolgáltatását az uniós követelményeknek megfelelően rendezte. (a szabályozásról bővebben itt olvashat - szerk.)
A restitúciós törvény 60 napot ír elő a kérvények elbírálására, amelyek esetén a restitúciós bizottság igennel vagy nemmel dönthet a hatályos törvények értelmében. Ugyanakkor sok esetben még döntést sem hoztak az elmúlt 9-10 évben. Ráadásul az utóbbi időszakban a strasbourgi emberi jogi bíróságon (CEDO) feltorlódott majd' kétszázezer ingatlanrestitúcióra vonatkozó kérvény, így a CEDO a sok kérvény kapcsán stopot hirdetett.
Ugyanakkor ún. pilot-pereket választott ki azzal a céllal, hogy a román államnak a 18 hónapos moratórium alatt kötelezően módosítania kell az államosított ingatlanok után járó kártérítésekre vonatkozó törvénykezést. A CEDO bírái azért döntöttek így, mert úgy vélték, nem hatékony az a mód, ahogyan a volt tulajdonosokat kártérítésben részesítik. A hasonló ügyekben indított pereket addig felfüggesztették. (Az érintettek nagy száma miatt a bíróság nem egyedileg bírálja el a kérelmeket, hanem egy ügyet, általában a legelső kérelmet tárgyalja végig. Ez a pilot eljárás. Ha a bíróság egyezménysértést állapít meg, és kártérítést is megítél, úgy a pervesztes államot arra kötelezi, hogy minden panaszossal egyezzen meg a bíróság ítélete alapján. A pilot-perekről bővebben itt olvashat - szerk.)
Miért éppen a premontrei ügy volt az, amelybe a szokásosnál is jobban beleásta magát?
– Magyar állampolgárként az egész restitúciós folyamatban kívülálló vagyok, akinek szüntelenül azt mondják mind magyar, mind román oldalon, hogy miért szól bele az itteni dolgokba. Magyarországiként hogyan jövök én ahhoz, hogy megmondjam, ki mit csináljon? Tudomásom szerint 1989 után a romániai magyar történelmi egyházak 1995-1996-ig még közösen léptek fel az elkobzott egyházi ingatlanokért, aztán valami miatt a közös fellépés megszakadt. Ha nagyon rosszindulatú akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy addigra vette át a vezérhangot a történelmi egyházakon belül is a posztkommunista, kollaboráns csapat. Halkan jegyzem meg: Románia NATO-tagságát, illetve jóval előtte az ET-be való felvételét is mind a kommunista önkényuralmi, mind az azt követő időszak eseti kárvallottjainak kártérítésétől tették függővé. Külön fejezet tartozott ezen belül az egyházi vagyonok visszaszolgáltatására.
2010-ben kezdtem el levelezgetni a premontrei rend ügyében, minisztériumokkal, állami levéltárral, hivatalosságok körével, dokumentumok után kutatva. Ahogy az lenni szokott, a rendszer hárított. „Nincs meg”, „nem tudom”, „leadtam a levéltárnak”, „betüzelték az elődeim”, stb. ment, s persze nehogy valaki azt gondolja, ez másutt máshogy működne. Az intézmények az Elbától keletre szimplán és kitartóan hárítanak. Ez megvolt a kommunizmusban is, sőt előtte is. Minél erősebbnek érzi, képzeli magát az egyik intézmény, annál erőszakosabban hárít a másikkal szemben is, s még erősebben a kérdező, számon kérő, forrásismereti tényanyaggal, morális víziókkal vagy legális kérdezőkkel szemben. Senki nem vállalja, hogy „így van ez jól”, vagy „minek egy egyháznak vagyon”, csak egyszerű tétova tétlenség a válasz, s a kérdés idővel elhal magától. A haszon meg nyilvánvaló, több marad „nekünk.”
A jogszabályok alapján viszont sok ingatlant mégis visszaadtak.
– Igen, de azok értéktelenek. S nem csupán az érték a mérce, hanem inkább az elv, a normatív eljárás, az európai értékelv. Vagy egyszerűen csak a jogszerűség, jogbiztonság, vagy ennek sok száz éves tradíciója, európai presztízse, és emberi jogi, tulajdonjogi rangja, normája.
Miért van az, hogy egyes esetekben alkalmazzák a törvényt, más esetekben nem?
– Hadd kérdezzek vissza. Miért van az, hogy egyes esetekben visszaadják az ingatlant, majd kiötlik, hogy együttműködő sunyisággal időközben mégis szépen lemond a tulajdonos róla? Tényleg azt gondolja, hogy ami igazán értékes, azt visszaadták, vagy visszaadják? Az államnak indulásból nem érdeke, mert ami értékes volt, azt már rég szétosztották a mutyis társak között. A premontrei rend félixfürdői ingatlanait például anno a 423/2000-es kormányhatározattal privatizálták, érdekes módon hetekkel a restitúciós törvény kihirdetése előtt.
A lényegre térve: hogy miért alkalmaznak egyes törvényi tételeket éppen most és máskor nem, vagy tételes jog szerint igen, gyakorlatban nem, ez részben eseti kérdés, részben sajnos közvetlenül politikai, kiegyező időszakban egyházpolitikai és egyházfinanszírozási is. Ami biztos: egyházi vagyon nem sorolható be az állam javai közé, sem aktuális rendeletek, sem múltra vonatkozó jogi esetkezelés terén, csakis akkor, ha ennek ideológiai, materiális vagy érdekeltségi ürügyei fennállnak. De ezek ürügyek és nem jogosultságok, érdekek és nem értékelvek.
Az állami javak jogi védelmét az állam törvényekkel, jogszabályi és intézményi védelemmel, fiskális garanciákkal szavatolja, míg érdekes módon arra már nem fordított gondot megannyi évszázadon át, hogy mi van akkor, ha maga a gondoskodó, kivételező, szavatoló és szankcionáló állam válik éhessé a „láthatatlan közösség” vagyonának konfiskálására.
Ön a premontrei ügyben jogtörténészként képviseli a rendet?
– Ha most éppen nem a jogi képviselet lenne sürgetőbb feladat, lehet, valójában egyháztörténész volnék leginkább. Ez nem jelenti, hogy ne tudnék megannyi érvet és vádat, ellenérvet és sok évszázados vitát arról, mit birtokolhat s milyen egyház, kit reprezentál és milyen módon, vagy hogy a birtoklás, illetve maga a természetjogi feltétel adott, kapott, visszaváltható, elorozható vagy felszámolható, s ha igen, ki által, milyen legitimitás szerint eljárva. De ezektől függetlenül is a lényeg a tiszta eljárás és korrekt bírósági döntés, kárpótlás vagy vagyon-visszaszolgáltatás lenne, ez pedig a szaktörténeti kutatás nélkül ténylegesen esélytelen.
Miről szól a premontrei ingatlanper, milyen előzményei vannak az ügynek?
– A kérdésére hadd válaszoljak messzebbről. A peranyagokat áttekintve, sőt a velük kapcsolatos viták és huzakodások láttán röviden azt az ellentmondást lehet megvilágítani, amit a közgondolkodásban vagy bizonyos hatalompolitikai aspektusban úgy szoktak megfogalmazni: mi az, hogy egyházi vagyon, minek egy egyháznak, pláne rendnek vagyon. Fogalmilag egyházi vagyon alá tartozónak vehetjük mindazon anyagi vagy szellemi javakat, amelyek az egyház tulajdonában voltak, vannak, és még szűkebben azokat, melyek egyházi célok szolgálatára vannak szentelve. Általános névvel az egyházi vagyont res ecclesiasticae kifejezéssel is szokták jelölni. Nem mintha az elnevezés eleve szakrifikálna, de ami ott volt, onnan való, egyházi szférából konfiskálták el, az szinte csak mondvacsináltan szorul magyarázkodásra, miért nem adható vissza a tulajdonosának.
Ugyanakkor az egyházjogi tradíció és szabályozás alapján, amihez az embernek természetes joga van, az a jog vagy jogosultság már megvan benne, mielőtt még társulásba szegődne a többiekkel, vagyis a (köz-, vagyon-, hit-)társulatba lépéskor csak átviszi az intézményi működésbe ezt a jogát, ahogyan a jog ezt kifejezi: in actum. Tehát nem a társult viszony adja csupán ezt a jogot, de még kevésbé maga az állam mint intézmény. Sőt, maga a jog is intézmény, nemcsak egyházi kánonjogi értelemben, hanem a leghétköznapibb joggyakorlat alapján is. Az pedig eleve kizárt, hogy ezzel együtt vagy éppen ezért az államot kelljen minden jog egyedüli forrásának és jóváhagyójának, szavatolójának tekinteni. Az egyháznak továbbá közösségi-szakrális, vagy kulturális társasági jellegéből eredően a természetjog elvén is joga van valamilyen tulajdonhoz, ősidőkből eredően és évszázadok óta konstans módon. És minthogy a mai civilizált társadalmak a magántulajdon elvére épültek, az egyházaknak pusztán már emberi jogon is joga van magántulajdonra.
A premontrei rend pereinek jogtörténeti összefoglalóját Onisifor Ghibuval kell kezdeni, aki röpirataiban és előadásaiban már 1923-ban megkezdte az erdélyi katolikus egyház elleni harcot. Ghibu gyakorlati sikereket csak 1931-ben, Nicolae Iorga miniszterelnöksége alatt tudott elérni, amikor régi programjához híven az erdélyi római katolikus status ingatlanjainak a román állam javára való megszerzése mellett nyílt állásfoglalásra tudta rábírni a román kormányt. Politikai és közigazgatási zaklatások mellett ezeknek az akcióknak a legjelentősebb lépése az volt, hogy az erdélyi katolikus status ingatlanait az 1855. december 15-i telekkönyvi rendtartás 168. paragrafusa alapján, helyesbítés/rektifikáció címén átírta a kolozsvári hatóságoknál a román állam javára, pontosabban a piarista épülettömböt a közoktatásügyi minisztérium javára, az egyéb kolozsvári és Kolozs megyei ingatlanokat pedig a tanulmányi alap javára játszotta át, hozzáfűzve azt a bejegyzést, hogy „a román állam kezelésében”.
Az erőszakos telekkönyvi átírások látszólagos jogalapja az volt, hogy az erdélyi katolikus status a román törvények értelmében „nem rendelkezik jogi személyiséggel”, és így Romániában ingatlanok tulajdonosa nem lehet. Ennek előzménye volt már az is, hogy 1933 nyarán a piaristák temesvári épülettömbjét kebelezték be ugyancsak telekkönyvi helyesbítés címén, s íratták át Temesvár városára. A piaristák ugyanazokat a jogorvoslati lépéseket tették, mint a katolikus status, ezért ügyük a semmítőszéknél ugyancsak eldöntetlenül megakadt. A minorita rend szilágysomlyói ingatlanának hasonló sors jutott, majd ez az ügy is eldöntetlenül megakadt a semmítőszéken.
A piarista pereknél Ghibu és társai érvelése az volt, hogy a szerzetesrendek (és ezzel a piarista rend) jogi személyisége külön engedélyezésre szorul, ezért ha ilyen elismerés hiányzik, akkor a jogi személyiség a vallásügyi törvény alapján ipso jure nem tekinthető megszerzettnek. Következésképpen ezek ingatlanokat sem birtokolhatnak.
1936-ban a premontrei rend nagyváradi épülettömbjét 7818/1936 illetve 6611/1936, augusztus 22-i dátummal Onisifor Ghibu a premontrei rend nevét román államra írta át önkényesen, majd a nagyváradi bíróság 3461/1937-es és 5301/1937-es végzésében jóváhagyta rektifikációval a BI 1-es 17-es szám alatti telekkönyvi bejegyzéseket Szentmártonban (Félixfürdőn), az 1855. december 15-ei telekkönyvi törvény 168-as paragrafusával. Ezt követően e bejegyzések ellen három fellebbezés történt a nagyváradi premontrei rend, illetve a jászovári premontrei rend részéről, továbbá a nagyváradi római katolikus püspök nevében.
A nagyváradi törvényszék a II. fokú végzésben, 1937-ben, már azt a jogi érvelést használta, hogy Romániában csak olyan szerzetesrendeknek lehet jogi személyisége, amelyek kizárólag Románia területén működnek, de nem ismerhető el a jogi személyisége a világegyház szerzetesrendjének, amelynek Románia határain kívül is szervezetei vannak és külföldön él legfőbb rendfőnökük. 1938-ban a román külügyminisztérium kérésére a bukaresti semmítőszéken a jogi eljárást felfüggesztették nemcsak a premontrei rend ügyében, hanem az összes kisebbségi katolikus Ghibu-féle telekkönyvi törlési ügyben.
A Szentszék 1938-ban a Ghibu-féle teljesen téves magyarázat ellen a legerélyesebben tiltakozott, kijelentve, hogy a Romániával megkötött konkordátum (1927) értelmében a román területen működő szerzetesrendek külön-külön jogi személyek, melyek a római katolikus egyház fennhatósága alá tartoznak. Ennek folytán a premontrei rend vagyona egyházi vagyon, és mint ilyen el nem kobozható, eredeti egyházi rendeltetésének megőrzendő. A román kormány a Vatikánnal való nyílt konfliktust megelőzendő a katolikus egyházi jogviták rendezése céljából 1939 novemberében négyes bizottságot hozott létre.
A román egészségügyi minisztérium képviselője a négyes bizottság 1939. december 7-8-án megtartott ülésein azon a véleményen volt, hogy a Premontrei Rend félixfürdői ingatlana nem morális, hanem materiális kérdés, államérdekből kell ezt a hatalmas vagyont megtartani.
A Szentszék és a román kormány tárgyalásai 1940. március 1-jén nem zárultak le, ugyanakkor kihoztak egy rendeletet, amelyben kimondták, hogy az összes ilyen telekkönyvi átírást felfüggesztik, és egyenként vizsgálják meg. A második bécsi döntés után a magyarok hoztak egy miniszteri rendelkezést, hogy a pereket azon a szinten kell befejezni, ahol Romániában elakadtak. A nagyváradi egyházmegye egy része román fennhatóság alatt maradt, ennek megfelelően a magyar kormány a be nem fejezett perekre a nemzetközi jog követelményét alkalmazta.
A második világháború után a Groza-kormány az 1945/260-as számú törvényében érvénytelenített a magyar kormány által hozott minden, a korábbi tulajdonviszonyok visszaállítására vonatkozó határozatot. Az egyházi iskolák államosításakor, a 176/1948-as rendeletben egyértelműen benne van, hogy templomot, kolostort, vagyis ami az egyház működéséhez elengedhetetlenül szükséges, nem lehet államosítani. Ehhez képest a rend szentmártoni barokk műemlék kolostorát ugyancsak nem adták vissza a rendnek, mondván: nem fér bele a restitúciós törvénybe, mert nem 1945–1989 között, hanem még 1937-ben vette el rektifikációval az állam. A kérdés ugyanakkor itt az is: ha elvette 1937-ben, akkor miért fizetett a kolostor használatáért a rendnek a belügyminisztérium bérleti díjat még 1958-ban is? Anno ugyanis a belügyi tárca a rend tulajdonát képező kolostorban képezte ki a belügyminisztérium kutyáit.
Visszatérve a Ghibu-féle telekönyvi átíráshoz. Ahhoz, hogy a „premontrei rendből”, rektifikációval a szó etimológiai jelentésében „román állam” legyen, az abszurditás ereje kell. Ugyanis kik voltak, mint román állam a premontreiek előtt 1130-ban, amikor őket az akkori magyar király a Laon melletti Prémontréből Váradhegyfokra idehívta? Mert ha a premontrei rend nevét egy szimpla gesztussal töröljük rektifikáció útján, akkor az 1130-as évszámból kiindulva semmi esetre sem jön össze a „román állam” mint tulajdonos. Már csak azért sem, mert nekem pecsétes papírom van a román külügyi archívum vezetőjétől, hogy Románia mint ország 1878-ig nem létezett, ebből következően nem lehetett tulajdonos 1130-ban.
Mi történt a rendszerváltás után?
- A tulajdonhoz való jog az egyike az alapjogoknak. Ezt a felfogást tükrözi a román alkotmány is, illetve a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta jogilag is kötelezővé vált Alapjogi Charta, amely magában foglalja az Emberi Jogok Európai Egyezményébe beemelt valamennyi jogot, így annak 17. cikkében a tulajdonhoz való jogot is. Egyébként aki napi szinten foglalkozik a 18/1991-es, a 112/1995-ös, a 10/2001-es és a 247/2005-ös törvényekkel, az tudja, hogy csak erős túlzással lehet mindazt, ami Romániában visszaszolgáltatás jogcímen zajlik, valóban visszaszolgáltatásnak nevezni. A premontrei rend ügyén keresztül jól meg lehet nézni, hogyan is működik a romániai „ABC” kapcsolat. Van egyrészt egy óriási vagyon. Csak 1940-ben a rendnek Félixfürdőn 47 épülete volt, szállodák, éttermek, gazdasági épületek, stb., Szentmártonban volt egy temploma, gazdasági épülete, malma, kolostora, stb. Van tehát tét, és van persze „igénylő” is. Félixfürdőt 2000-ben a Florin Serac volt Bihar megyei prefektushoz tartozó érdekcsoport kapta meg. Nem vagyok alamuszi vádaskodó, ha azt mondom, hogy valószínűleg a Kelet-Európában már oly megszokott mutyista módszerekkel. A rendi vagyonból kapott még egy Radu Tudorache-féle bukaresti csapat is. A Sanifarm S.A. ellen a bukaresti legfelsőbb bíróságon 2011. február 17-én jogerősen, visszavonhatatlanul visszanyertem a rendnek 349 négyzetméternyi területet Félixfürdőn.
A kisebb befolyással bíró mutyista csapattal szemben lehet jogerősen, megfellebbezhetetlenül pert nyerni, az viszont látható, hogy a Serac-féle csapat ellenében ez valamiért „lehetetlen”, annak ellenére, hogy ugyanaz a telekkönyv, ugyanazok a bejegyzések. Április 4-én a Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA) tettem büntetőfeljelentést 3 bíró ellen, hatalommal, joggal visszaélés tényállásban. Noha Romániában a bírói tanács tagjait véletlen-generátorral a számítógép sorsolja, mégis a legfelsőbb bíróságon 7 ügyből 5-öt ugyanaz a bíró tárgyalt. Noha a polgári perrendtartás mindezt jól leszabályozza, s ez eleve kizárásra adna okot, mégsem történik jogérvényes eljárás. Az is igaz, nem ez az egyetlen eset, ahol a bírók korruptak, és nem is ez lesz az utolsó eset. Azon sem csodálkozom, hogy nyomozás nélkül dobják vissza a feljelentéseimet, az ügyészek lakonikusan rábélyegzik a dossziéra, végzésre, hogy nincs bűntett. Nincs új a nap alatt, de kérdezem akkor, milyen nap ez mégis?
Miként viszonyul a politikum a tulajdonjoghoz, illetve ezen belül is az ingatlan-restitúcióhoz?
– Vegyük a 891/2007-es törvénytervezetet, melyet Dan Voiculescu és négy párttársa nyújtott be, melynek deklarált célja volt a totalitárius rezsim ideje alatt különböző jogcímekkel, vagy jogcím nélkül államosított ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatának leállítása. A törvénytervezet többek között tartalmazta egyes államosított ingatlanok természetben történő visszaszolgáltatásának leállítását, és ezek helyében kártérítés nyújtását a volt tulajdonosoknak, illetve azon szerződések „jóhiszeműségének” abszolút vélelmét, melyeknek tárgyai visszaigényelhető ingatlanok voltak.
A szenátusban az RMDSZ frakcióból egyedül Eckstein-Kovács Péter tiltakozott a tervezet ellen, az RMDSZ képviselőházi frakció pedig két képviselő igen szavazata mellett, tartózkodott a szavazáson, néma beleegyezését adta a már egyszer államosított ingatlanok “újraállamosításához”. A Voiculescu féle törvénytervezetből lett később a 10/2001-es törvény 1/2009-es módosítása és kiegészítése. Ha tehát leállítják a visszaszolgáltatást, akkor a politikum a tulajdonjog csorbításával a restitúciós folyamat egészét markolja vissza, lenullázva mindazt, ami addig közjogi rangra emelt vállalása volt. De ezen túl is, alapjogot sért maga a kártalanítás károsítása és konvenció-ellenes európai jogot, normát sért ugyancsak.
A húszas-harmincas években, a status vagyon ügyében, Gyárfás Elemér idejében hatalmas lobbitevékenységet fejtettek ki Nyugat-Európában, meg tudták fogni a közvéleményt, valamit el tudtak érni, a Vatikán is beszállt az ügyekbe. Manapság utcai megmozdulások vannak, amik semmire sem jók. Nem az utcán kell megvívni a folyamatban lévő ügyeket, hanem a bíróságokon, felkészült emberekkel.
Hogy kerül képbe a SRI?
– 2011 májusában kezdődött a nagyváradi közigazgatási bíróságon egy per, amelyben a restitúciós bizottság egy 2010. december 20-i döntését támadta meg a rend. Ebben a perben volt alperes a SRI. A per tárgya egy ingatlan-együttes (telek plusz 9-es villa) Félixfürdőn. Az ingatlan-együttest anno 1996-ban a SRI egy titkos kormányhatározattal kapta meg használatra.
A restitúciós bizottság 2010. decemberében hozott egy döntést, a szokásos szöveggel, hogy „nem fér bele a restitúciós időhatárba a rend kérvénye”, mert nem 1945–1989 között, hanem 1937-ben vették el az ingatlan-együttest a rendtől. A restitúciós törvény szerint a rendnek 30 napja volt megtámadni a döntést a területileg illetékes – ez jelen esetben a váradi – közigazgatási bíróság előtt. Az első tárgyalás kitűzött időpontja volt 2011. május 13.
És ekkor történt egy érdekes időbeli egybeesés. Előtte két héttel két férfi kopogtatott be bukaresti lakásomba, akik azzal jöttek, hogy a bukaresti Rendőrtiszti Főiskola hallgatói és közvélemény-kutatást készítenek Bukarest közbiztonságáról. Kértem, mutassanak igazolványt, illetve megbízólevelet, de ez nem volt nekik. A kérdések sorában olyan is volt: mennyire érzem magam biztonságban? Erre határozottan pozitív választ adtam, mire a kérdező nem túl empátiásan felvilágosított, hogy talán nem kéne biztonságban éreznem magam, mert sok ember fél Bukarestben, és rákérdeztek, voltam-e már megerőszakolva? Visszakérdeztem, mit sugallnak ilyen kérdéssel, de kioktattak, hogy egy nővel sok mindent lehet csinálni, nem kéne ennyire biztonságban éreznem magam.
Kérdéseik megválaszolása után rájuk csuktam az ajtót, és fölhívtam tényfeltáró újságíró ismerősömet, aki kapcsolatai révén szólt az SRI szóvivőjének, hogy megfélemlítésem talán nem illeszkedik az európai konvenciókhoz. A SRI szóvivője jelezte, hogy ők – mármint a bukaresti központ – ilyet nem tesz, hogy házhoz menve zaklassa a felpereseket, ugyanakkor nem zárta ki, hogy a SRI-től még a NATO csatlakozás miatt leépített régi, még az ún. Securitatéban dolgozó operatív tisztek elgondolása lehetett a „közvéleményként”való megszólaltatásom.
A SRI szóvivője ugyanakkor javasolta, hogy ismeretlen tettes ellen tegyek zaklatás miatt büntetőfeljelentést, majd kiderült, hogy valóban rendőrtanoncokról van szó. A rendőrtiszt, aki az ügyemben eljárt, lezártnak tekintette az ügyet, mondván, hogy mivel rendőrtanoncokról van szó, azoktól nem kell félni, nekem pedig nem volt hajlandó kiadni vagy betekintést engedni a kezdeményezett belső kivizsgálás aktáiba, mondván hogy nyomozati anyagok, és nem tartoznak rám.
Mi a SRI álláspontja a perben?
– Úgy gondoltam, hogy úgy lehet a SRI-től megszabadulni, ha a pert felfüggesztem a telekkönyvi törlési perre való tekintettel. Ez, ha nehezen is, de sikerült, aztán kaptam egy értesítést 2012. október 16-án a nagyváradi bíróságtól, hogy a SRI be akar lépni a perbe. A rend önálló jogi személyisége állandó gondként jelentkezik e téren. Az ellenérdekelt román fél állandóan azt mondja, hogy a rendnek, illetve magának a katolikus egyháznak sincs önálló jogi személyisége. Sem a magyar királyság idején, sem azután nem bírt tulajdonnal, mindenét, amije volt, csak használatba kapta a magyar államtól. Ebből explicite az is következik e logika szerint, hogy 1920 után, a magyar állam hatósága után a román állam a tulajdon evidens jogörököse. De megül ez az érvelés nemcsak román oldalon is: tavaly beszéltem egy RMDSZ-es politikussal, neki is pont ugyanez volt az álláspontja.
Abszurd, amikor egy magyar politikus így nyilvánul meg, hisz ezek az emberek egytől egyig azzal marketingelik magukat, hogy foggal és körömmel küzdenek az erdélyi magyarságért. Nemcsak jogi, morális képtelenség is, ha ugyanazt mondja egy magyar, mint amit kvázi a román titkosszolgálat, miszerint az egyház alapítványként működik és ezért a bíróságon kell bejegyeztetni az alapító okirattal és az alapítványokra érvényes jogi folyamatban.
Az a bizonyos magyar ember azt is mondta anno, hogy maga a Vatikán a hibás ezekért az áldatlan állapotokért, mert nem küldi el Vatikánból az alapító okiratot. Ez részben igaz is, a vatikáni álláspont sem látszik sem eléggé harcosnak, sem interaktívnak. Persze az is kérdéses, hogy a premontreieknél ki jöjjön elő mint felperes, és hozza az alapító okiratot: Jézus Krisztus vagy Szent Péter, vagy esetleg Szent Norbert?
A nyílt utcai támadás ellenére is folytatja? Meddig?
– A restitúció ügye nyilvános, európai szinten is a figyelem előterében álló kérdés, így a háttérben zajló eljárások, történések is. Nem ér annyit az ügy nekik, hogy európai közbotrány és uniós fenyítés legyen belőle. Európai országok közötti konvenció alapján külföldi állampolgár konzuli védelem alatt áll, országok közötti konfliktust nem érdemes belőlem csinálni, ezt ők is tudják. Nem hiszek abban, hogy előbb-utóbb egy gépkocsi csomagtartójában fogom végezni, ahogy már nagyon sokan megjósolták. Persze kutatóként azt is tudom, hogy sem a rendszer, sem a módszer nem változott az elmúlt 23 évben. Mindenki átláthatja ugyanakkor, hogy nem ártalmára vagyok egy országnak, hanem tisztázó segítője a magyar és nemcsak magyar, egyházi és polgári jogi korrekt érdektisztázásnak. Valójában kár engem démonizálni, mert fölöttébb ártalmatlan kutató vagyok, leginkább olvasgatni, kutatgatni szeretek. Vagyis amúgy magamnak való “tudományos lélek” vagyok, mert semmiért nem adnám azt az érzést, amikor elsőnek szippanthatom be a levéltári port, tapinthatom meg egy irattári doboz, dosszié fedelét, amit, mióta ad actába tették, nem nyitott ki senki, néhány levéltári kezelőt leszámítva.
Az egész életem arról szól itt Romániában, hogy küzdeni kényszerítenek: ha nem akadályoznak anno a levéltári kutatásaimban, akkor nagy valószínűséggel nem is csináltam volna meg az elmúlt évek munkáit, filmeket, kutatásokat, könyveket, cikkeket, kiállításokat. Nekem folyamatosan arra van szükségem, hogy saját magammal versenyezzek, be tudjam magamnak bizonyítani, hogy igen, meg tudtam csinálni. Ha egyszer csináltál valamit, akkor a mércét mindig magasabbra rakod saját magad előtt, de csak azért, hogy teszteld az erődet.
Tizenhat éve él Romániában. Mit nyújtott ön számára az ország? Megérte idejönni és itt kutatni?
– Románia egy folyamatos túlélőtábor. Akárhová dobnának le ejtőernyővel ezután, megállnám a helyem. Hisz túléltem Romániát, Bukarestet. Ha idejöttél kis nyusziként, és elmész harcos tigrisként, az már eredmény. A rendszer kényszerített arra, hogy talpraesetté váljak. Budapesti barátaim fogadtak a hátam mögött, hogy sírva fogok hazamenni, hogy a románok majd nem fogják hagyni, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Mindent, amit elértem, saját magam munkájából értem el. Senki semmit nem adott ingyen. Ha azt nézed, hogy képes vagy utánajárni a járhatatlan dolgoknak – egy idegen országban, amelynek a nyelvét nem beszélted még 16 évvel ezelőtt, magyar állampolgárként, végig idegenként képes vagy a közegellenállás dacára is eredményeket elérni, akkor azt mondom, hogy nagyon megérte.
Ha azt kérdezi, hogy megérte-e, hisz máshol, egy normálisabb világban ugyanezt a dolgot nem 16 év alatt, hanem mondjuk 4 év alatt meg tudtam volna csinálni, én mégis azt mondom, hogy megérte. Mert közben rengeteget tanultam, fejlődtem. Amúgy sem vagyok egy „normális” ember, a vágyaim sem normálisak. Soha nem érdekeltek normális, szabadon csinálható dolgok. Engem mindig csak a tilos dolgok vonzanak. Amit nem szabad csinálni, ami tabu, és idegesek tőle az emberek. Ez az igazi szellemi kihívás, ilyen dolgokkal foglalkozni.
Meddig tervezi folytatni? Van-e olyan pont, ahonnan nincs tovább?
– Nem tudom, mi lesz a jövőben. Jelenleg már csak előre van út. Nem érek rá azzal foglalkozni, hogy mi van velem, mi van az életemmel, hogy tulajdonképpen nincs is életem, hogy kénytelen voltam átlépni a régi barátaimon is, akik anno mellettem voltak. Amíg tudom, csinálom. De ha nem fogom csinálni, az is az én döntésem lesz, és nem azért, mert mások úgy gondolják, hogy különböző nyomásgyakorlásoktól majd észhez térek, és gyorsan abbahagyom a dolgokat.
Amúgy meg annyira jól látszott az elmúlt hetekben, hogy még a minimális emberi érzékenység sincs meg, vagy nagyon lecsökkent az elmúlt időkben. Persze, a minimális emberi érzékenység megléte még sosem jelenti egyúttal azt is, hogy az illető szükségképpen jó ember is. Azt gondolom, hogy vannak dolgok, amiket embervoltunk okán nem teszünk. Nem verünk nőt, nem szolgálunk ócska erőszakot, nem tulajdonítjuk el, ami a másé, más eredménye, más tulajdona. És mégis, saját bőrömön kellett megtapasztalnom, milyen az, amikor egy nőt bántalmaznak, és a környezete milyen álnok, susturgó, rosszindulatú, korlátolt tud lenni a reflexióival, egy csöppet sem gondolva bele, milyen az, amikor mindez vele történik, vagy közeli hozzátartozójával.
Varga Andrea
1995 óta Bukarestben él és kutat, elsősorban levéltári, titkosszolgálati, diplomácia-történeti anyagok között. Filmet forgatott egyebek mellett a Nagy Imre csoport romániai életéről 1997-1998-ban (Ma két hete vagyunk Romániában, 1997), társrendezője volt Ember Judittal közösen A misszió című dokumentumfilmnek), experimentális dokumentumfilmet készített 1995-1996-ban a Transznisztriába deportált romániai zsidók és romák holokauszt-traumájáról (Ros Hasana 5072, Gilgul Neshamot, Poraimos címmel), egy másikat a romániai utcagyerekekről (1997), továbbá a román-magyar focirangadó diplomáciai titkairól, háttéreseményeiről is. 2006-2008 között kiállításokat szervezett (illetve kezdeményezett a román kormánnyal és más román vagy magyar közintézményekkel közösen) az 1956-os magyar forradalmat példaként értékelő románokról és romániai magyarokról (Sor/s/ok között), valamint az európai bizottság romániai kirendeltségének megbízásából 2009-ben a rendszerváltások 1945 és 1991 közötti időszakáról hat kelet-európai ország történetében, levéltári és fotótörténeti források alapján (www.freedomstory.eu, 1989-2009 Romania si libertatea altora, A Story of Freedom). 2004-ben a Román Tudományos Akadémia Eudoxiu Hurmuzachi díját, 1956-os román levéltári kutatásaiért 2008-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét kapta.
Transindex.ro

Tőkés: posztkommunista visszarendeződés
A szabadságharc és az „igazságharc” folytatását ígérte a romániai rendszerváltó forradalom 23. évfordulója alkalmából tartott hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő.
 Az 1989-es romániai forradalmi változásokat elindító egykori temesvári lelkipásztor „évfordulós ajándékként” említette, hogy a decemberi választások Romániában „posztkommunista visszarendeződést” eredményeztek. Úgy értékelte, Romániának ezúttal sem sikerült megszabadulnia a diktatúra örökségétől.
„Huszonhárom évvel Temesvár Szabadító Karácsonya után meg kell állapítanunk, hogy: még mindig nem voltunk képesek szembenézni a kommunista múlt bűneivel; gyengék voltunk elszámoltatni a vétkeseket; restek voltunk megtisztítani a társadalmi – és egyházi – közéletet. Nem csoda hát, hogy újból feltámadt a múlt, és a kommunizmus kísértete jár közöttünk” – fogalmazott az évforduló alkalmából kiadott nyilatkozatában Tőkés László.
Az EP-képviselő sajtótájékoztatóján úgy vélekedett, az RMDSZ is a kommunizmusra jellemző egypártrendszeri hagyományt folytatja, ezért politikusai hamisan hivatkoznak a 89-es eszmei gyökerekre.
„Nem kérdéses számunkra, hogy nem a posztkommunista román kormányban lenne a helyünk, hanem folytatnunk kellene a rendszerváltozást” – jelentette ki az RMDSZ lehetséges kormányzati szerepvállalásával kapcsolatban Tőkés László. Úgy vélte, az RMDSZ a demokratikus átalakulás kerékkötőjévé vált, akárcsak Magyarországon a Magyar Szocialista Párt (MSZP).
„1989 decemberében egy egész ország a televízió élő közvetítésében követte, hogy miként bukik meg a Ceauşescu-féle kommunista diktatúra. Huszonhárom esztendő után (2012), a temesvári forradalom sorsfordító évfordulója időszakában ugyancsak a televízióban nézzük, ahogyan – változott formában – visszatér. A két közvetítés között csupán annyi a különbség, hogy közel egy negyed század elteltével immár számtalan televíziós csatorna között válogathatunk – hogyha éppen nem a volt Szekuritáté-kollaboráns Dan Voiculescu, alias „Felix” agymosó televíziós posztjára vagyunk kíváncsiak. Fájdalmas jubileumi „ajándéka” a történelmi sorsnak, hogy – a volt szovjet tábor többi országát beelőzve – Romániában újból hatalomra került a posztkommunista demokratúra” – idézet Tőkés László szerkesztőségünkbe eljuttatott nyilatkozatából.
Szabadság (Kolozsvár)

Becsapás
Becsapva érzi magát az RMDSZ, miután az USL nem tartotta be a szeptemberben kötött – közös kormányzásról szóló – megállapodást.
Amely egyrészt fényt derít az USL-n belüli hatalmi viszonyokra, nevezetesen arra, hogy az USL igazi ura Dan Voiculescu. Hiába írt alá Ponta és Antonescu bármit, a szekus besúgó média mogul akarata érvényesül. Antonescu zokszó nélkül hajtja végre ennek akaratát, Ponta morogva, de ugyanazt teszi. Az USL–RMDSZ tapogatózás hetében látható volt, hogy az antennák szekus moslékfürdője nem Voiculescu hagyományos ellenségeit, Băsescut és Bocot célozták, hanem az RMDSZ-t és Pontát.
Nemcsak az RMDSZ szájíze keserű emiatt és érzi becsapottnak magát, hanem az erdélyi magyarság is. Utóbbi azért, mert Kelemen Hunor és társai egy szót sem szóltak a szeptemberi megállapodásról a kampányban.
Ráadásul saját elveiket is áthágták, éveken keresztül hangsúlyozták, hogy csakis olyan politikai alakulatokkal szövetkeznek, melyek tiszteletben tartják a kisebbségi jogokat és a demokráciát. Nos az USL felélesztette a nacionalizmust és szította a magyarellenességet – maguk az RMDSZ-vezetők is mondták. Ennek – és a magyarság tömeges távolmaradása a nyári népszavazástól – ellenére Kelemenék mégis paktumot kötöttek az USL-vel.
Félő azonban, hogy a paktum nyilvánosságra kerülése nyomán a románság is becsapottnak érzi magát. Legalábbis azok, akik az RMDSZ-ben és általában az erdélyi magyarságban a kultúrált, civilizált, gerinces, tisztességes európai szemléletet látták. Most így azon román hangokat erősítették meg, melyek szerint Bukarestben az RMDSZ vezetői is elbalkánosodtak.
Remélhetőleg véleményüket nem terjesztik ki az egész erdélyi magyarságra, s a magyar politikusok sem szolgálnak többé okot csalódásra.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

„Problémás” miniszterek a Ponta-kormányban
Az Európai Unió egyik legnépesebb kormánya Victor Ponta második kabinetje – amelyben jó néhány bűnvádi dosszié, egyéb botrányok főszereplői, pártvándorok is helyet kaptak Amint azonban a viselt dolgaiból is kitűnik, Romániában manapság nem is lehet feddhetetlen politikus találni.
Kamarillafőnök, terrorista...
Gabriel Oprea tárca nélküli – ám mégis a nemzetvédelemmel és a belügyekkel foglalkozó – miniszterelnök-helyettes fontos szerepet töltött be az utóbbi időben a romániai politikai életben, amivel ki is vívta Traian Băsescu államfőtől az „Adrian Năstase személyi kamarillájának főnöke" címet. Korábban a Szociáldemokrata Pártból kivált, függetlenné váló parlamenti képviselők vezetője volt, akik megalkották a haladók politikusok parlamenti frakcióját.
Ez aztán átalakult, kezdetben az Emil Boc kormányát támogató Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű politikai tömörüléssé. Bocék bukását követően a párt átállt a Szociál-Liberális Szövetséghez, amelyet a december 9-i parlamenti választásokon támogatott, most pedig egyesült a szociál-liberálisokkal. „Năstase kamarillafőnökét" 2010-ben maga Traian Băsescu államfő tüntette ki.
A kabinet másik miniszterelnök-helyettese, a közigazgatásáért és regionális fejlesztésért felelős a szociáldemokraták főtitkára, Liviu Dragnea. Őt a korrupcióellenes ügyészség (DNA) nemrégiben azzal vádolta meg, hogy a Traian Băsescu államfő sorsáról döntő népszavazás alkalmával többtízezer embert „mozgósított" a referendum sikere érdekében. Ehhez felhasználta pártfőtitkári befolyását és tekintélyét, mozgósítva a polgármestereket a szükséges szavazók összeszedésére.
Dragnea más ügyekben is vétkes. Az Európai Bizottság egy kivizsgálása során megállapította: súlyos rendellenességek történtek két útkarbantartási program esetében is, amelyekre a Teleorman megyei tanács „házi cége", a Liviu Dragnea által ellenőrzött Tel Drum Rt. szerződött le. Traian Basescu államfő egyébként Liviu Dragneát gyakran „terroristaként" emlegette.
Trafóügy, svéd kenőpénz
A Közlekedési Minisztérium vezetője, Relu Fenechiu ellen bűnvádi per indult be: a minisztert azzal vádolják, hogy 2002 és 2005 között újnak álcázott régi transzformátorokat adott el állami vállalatoknak. 2006-ben összeállított dossziéját jó ideig „megsétáltatták" a Korrupcióelleni Igazgatóság útvesztőjében, idén nyáron azonban immár átkerült az igazságszolgáltatáshoz.
A „trafó-dosszié" mellett azonban Fenechiu neve negyvenhat korrupciós és az állammal törvénytelenül megkötött ügycsomóban is szerepel.
A távközlési miniszter immár „régi kormánytag". Dan Nica ugyancsak ezt a tárcát töltötte be 2001-2004 között a Năstase-kormányban, 2009-ben a belügyhöz került a Boc-kabinet idejében, az első Ponta-kormányban – akárcsak most – megintcsak a távközléssel foglalkozott.
Hosszas minisztersége alatt nem hiányoztak a botrányok sem. Neve felmerült a Román Posta kapcsán kitört botrányban: szolgálati visszaélés gyanújával vádolják, a posta egyik területének illetéktelen eladása miatt. Emellett azzal is vádolják, hogy a belügyminisztérium egyébként is oly sok vitát kavart 0215. számú katonai egységét – a román nyelven elhíresült „negyed hármast" – pártérdekek szolgálatába állította.
Legfrissebb botránya a „svéd kenőpénz" néven ismertté vált skandallum, amely az egységes sürgősségi hívószám, a 112-es miatt robbant ki. Svédországban az Ericsson cég azzal vádolta meg a vállalat romániai vezetőjét, Thomas Lundint, hogy az ügy kapcsán 7 millió dollárt sajátított el. Svéd újságírók most dokumentumokkal bizonyították – közöttük van Lundin vallomása is – miszerint az ügyben érintett volt Dan Nica is. Újabb miniszteri tárcájának megszerzésében Dan Nicát az sem zavarta meg, hogy vezetésével októberben a távközlési tárca népes küldöttség, közpénzeken, kiadós sétát tett Qatarban.
A 16 éves besúgó
Eléggé kétes hírű üzletember lett az oktatási minisztérium vezetője. Mihnea Costoiu eddig még valamennyi cégét csődbe juttatta és felszámolta. Általában privatizált állami cégeket vásárolt meg, a piaci értéknél jóval olcsóbb áron. Emiatt több bűnvádi dosszié is indult ellene, őt magát azonban mindegyikben ártatlanná minősítették, jóllehet több embere is büntetést kapott. Kapcsolata a politikai élettel 2001-ből származik, amikor is Ecaterina Andronescu, akkori tanügyminiszter megtette az irányítása alatt álló tárca főtitkárává. Politikai pályafutása alatt mindvégig Andronescu embereként ismerték.
Costoiu a Securitate besúgója is volt. A Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács adatai szerint Iulian fedőnéven 16 éves korában szervezték be – a forradalomig azonban senki nem adott fel Ceauşescu titkos rendőrségének, ezért „káderlapja" ilyen szempontból voltaképpen tiszta.
A belügyminiszteri tisztséget megszerző Radu Stroének több afférja is volt Traian Băsescu államfővel. A legvisszhangosabb botrány az volt, amikor – a kormányfőtitkári tisztséget átvette – Traian Băsescu egy cetlit mutatott fel neki, amitől a politikus szemmel láthatóan zavarba jött.
A sajtó később kiderítette: a cédulácskán Traian Băsescu emlékeztette őt arra az ígéretére, hogy a nemzetbiztonsági törvényre vonatkozó adatok titkosak maradnak mindaddig, ameddig a politikusok azt meg nem vitatják. A jogszabály azonban mégis a sajtóhoz került – éppen Stroénak köszönhetően. A szociáldemokrata Ioan Rus egyébként korábban „másodosztályú szélhámosocskának" nevezte.
Szex és múzeum
A kulturális minisztérium élére kinevezett Daniel Barbu maga sem „problémamentes" miniszter. Az Európai Bizottság csaláselleni hivatala, az OLAF figyelmeztetésére idén ősszel a kormány kivizsgálást végzett a 2000 óta zajló Tempus nevű Phare-program kapcsán, amelynek irányítója Daniel Barbu volt. Az ellenőrzés megállapította: a 200 ezer eurós program menedzselésében komoly hibák mutatkoztak meg, Barbunak például nem sikerült bebizonyítania, hogy Bukarestben valóban versenyt hirdettek volna meg a programnak megfelelően, így a 200 ezer euró sorsa is bizonytalanná vált. Egyetemi tanárként szerelmi kapcsolatba került egyik diákjával is, amiről az alkotmánybíróság bírója számolt be a Facebook oldalán.
A mezőgazdasági tárca élén megmaradt Daniel Constantin, aki a Konzervatív Párt alapító elnöke, Dan Voiculescu embere. Politikai pályafutása akkor futott fel, amikor Voiculescu formálisan kivonult a politikai életből. Politikai megfigyelők szerint Daniel Constantin teljes mértékben Voiculescu emberének tekinthető már csak azért is, mert 295 ezer euróval tartozik „főnökének". Nyilvánvaló, hogy Voiculescu azért neveztette ki e tárca élére, mert kiterjedt földügyletei is voltak, amelyek miatt a korrupcióelleni ügyészek figyelmének homlokterébe került.
Szexbotrány „hőse" volt az ifjúsági és sportminisztert – megfelelőbb személyt nem is lehetett volna a tárca élére találni. Nicolae Bănicioiu neve ott szerepelt a „prostituáltakat a VIP-eknek" néven ismertté vált bűnvádi dossziéban. A könnyűvérű lányokra éhes Bănicioiu a hölgyek szolgáltatását afféle alanyi jognak érezte, emiatt nem is fizetett értük – amint azt az egyik tanú elmondotta.
A hangzatos nevű Nemzeti Érdekű Beruházások Terveinek Minisztériumát vezetője Dan Şova. Ügyvédi cége, a Şova is Társai, az Adóhivatal adatai szerint hosszú éveken át törvénytelen úton, a közbeszerzési eljárás megkerülésével állami szerződésekben részesült, amelyek együttes értéke meghaladja az egymillió eurót.
Dan Şova tagadta a romániai holokausztot is, amiért pártbeli főnöke, Victor Ponta állami pénzen a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumba utaztatta, némi történelmet tanulni.
Maszol.ro,

Nyilvános az RMDSZ – USL-paktum
Közzétette csütörtökön Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke azt a megállapodást, amelyet még a tavaly decemberi választások előtt írt alá az RMDSZ a Szociálliberális Unió (USL) vezetőivel a Crin Antonescu PNL-elnök és Dan Voiculescu, a PC alapítójának ellenállása miatt végül meghiúsult közös kormányzásról.
Kelemen rövid videóüzenetben közölte: ma is vállalja a megállapodás minden szavát, minden mondatát. „Meggyőződésem, hogy a romániai magyar nemzeti közösség szülőföldön való boldogulásához, közösségi jogainknak a kivívásához, jövőépítéséhez és biztonságához minél több politikai eszközt kell használnunk. Ezt fogjuk tenni 2013-ban is, a párbeszéd, az együttműködés keresésével” – mondta Kelemen Hunor.
Az október elsején aláírt dokumentum többek között rögzíti, hogy „amennyiben az USL megszerzi a mandátumok abszolút többségét, december 9-én este bejelenti az RMDSZ meghívását a parlamenti többség és a kormány megalakításához. Amennyiben az USL nem szerzi meg a mandátumok abszolút többségét, december 9-én este az RMDSZ bejelenti az USL-RMDSZ koalíciós kormány támogatását.”
Az RMDSZ számára parlamenti mandátumai arányában biztosították volna a részvételt a kormányban és a kormányzati struktúrákban. Közösen támogatták volna az alkotmánymódosítást, valamint az ország közigazgatási átszervezését, figyelembe véve a különböző régiók hagyományait, kultúráját és történelmét. Emellett a dokumentum ígéretet tesz a nemzeti kisebbségek kulturális jogainak rendezését szavatoló megfelelő törvénykezésre, a magyar nemzetiségű állampolgárok arányos képviseletének biztosítására a különböző állami intézményekben, megyei és helyi szintű dekoncentrált struktúrákban. Kitér a magyar oktatás kérdésének megoldására, külön karok létrehozásával a MOGYÉ-n. A felek azt is vállalták, hogy egyeztetnek minden olyan kérdésben, amely a magyar közösség kulturális, nyelvi identitására és oktatási kérdéseire vonatkozik.
Az RMDSZ és az USL közötti megállapodás letöltető az RMDSZ honlapjáról, ugyanott egy magyar nyelvű fordítás is elérhető.
Kelemen: nem volt titkos a dokumentum
Kelemen Hunor egyébként egy, a hvg.hu-n megjelent interjúban azt mondta: soha nem beszéltek arról, hogy titkos dokumentumról lenne szó. A megállapodásból két példány készült, egy az kolozsvári irodájába volt bezárva, a másik Victor Ponta szocialista vezér, jelenleg kormányfő tulajdonában van.
„A választásokat követően Bukarestben tartózkodtam, így technikai oka volt annak, hogy nem tettük azonnal közzé. Aztán jöttek az ünnepek, amikor nem lett volna szerencsés közzétenni. Január 3-án, 4-én, amikor beindul a közélet, mindenki számára elérhető lesz” – mondta Kelemen. Elmondta: a dokumentum elvi megállapodás a politikai együttműködésre, amit október elsején írtak alá.
„Nem választási koalícióról szól, hanem az ezt követő együttműködésről. Ebben az RMDSZ egyetlen dolgot vállal, hogy amennyiben ők nem szereznek 50 százalékot – amit aztán megszereztek – akkor koalíciót kötünk és együtt fogunk kormányozni. Ez a lehetőség azért volt valószínűsíthető, mert ha nem velünk, akkor a Diaconescu-féle szélsőségesen populista párttal kellett volna kormányra lépniük, ami nem lett volna vállalható. A megállapodásban az is szerepel, hogy ha 50 százalék feletti eredményt érnek el, akkor is meghívnak bennünket kormányozni. Ezen kívül vannak olyan kitételek, hogy csak közös megállapodással módosítunk alkotmányt, csak közös megállapodással szervezünk át gazdasági régiókat úgy, hogy figyelembe vesszük a gazdasági, történelmi és kulturális hagyományokat. Ugyanez vonatkozik a tanügyi törvényre, de szó van a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Kar magyar oktatási vonalának létrehozásáról is” – ecsetelte Kelemen.
A politikus egyben a román politika rákos daganatának nevezte, a konzervatív párt alapítóját, Dan Voiculescut, aki megakadályozta az RMDSZ kormányra lépését, azáltal, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy a szövetség ismerje el az alkotmány első cikkelyét, amely nemzetállamként határozza meg Romániát.
„Találtak egy fogást rajtunk”
Az RMDSZ-elnök szerint amikor politikai egyezségekről, megállapodások esélylatolgatásáról van szó, a romániai magyar társadalom mindig élénken reagál. „Ha azokban, akik az RMDSZ-re szavaztak, a „titokzatos” dokumentum miatt kételyek fogalmazódtak meg, akkor ezeket úgy kell eloszlatni, hogy nyilvánosságra hozzuk ezt a megállapodást. Persze a téma kapóra jött politikai ellenfeleinknek, Tőkés Lászlónak és Toró T. Tibor EMNP-elnöknek. Találtak egy fogást rajtunk, amit egy darabig, gondolom megpróbálnak kiaknázni. Talán cinikusnak tűnik, de attól tartok, hogy, amennyiben az RMDSZ egy különös vírus által testületileg kipusztulna, az sem hozna megnyugvást Tőkés Lászlónak, mert még mindig ott a feltámadás elméleti lehetősége” – vélekedett Kelemen.
Egyszerűbb működés kell
Az RMDSZ elnöke szerint számolni kell azzal, hogy az RMDSZ-nek nagyon hamar meg kell hoznia néhány döntést, hogy fel tudjunk készülni a következő választásokra. Ezt azzal indokolta, hogy megváltozott a politizálás társadalmi kontextusa. „Magyarországi segédlettel, magyarországi támogatásból megjelentek a versenypártok. Ők nem belső választásokkal, nagy vitákat követően, több szintű egyeztetések után hozzák meg a döntéseket, hanem néhány ember dönt, leülnek és néhány óra alatt megvannak a döntések. Mi konzultálunk, összehívunk, körbejárunk ilyen vagy olyan testületeket. Ezért nyitottabbá kell válnunk, mindazok számára, akik a politikában, közéletben szerepet akarnak vállalni, másrészt rugalmasabbá, egyszerűbbé kell tennünk a működésünket, hogy ha valami nem működik, azon gyorsan és érdemben tudjunk változtatni” –mondta.
„Akik pártalapításokat támogatnak, a megosztottságot erősítik, ami kollektív kudarccal végződhet. Ugyanakkor van egy szükségszerűség is abban, hogy a mindenkori magyar kormánnyal legyen párbeszéd és együttműködés. Párbeszédről könnyebb ebben a pillanatban beszélni, mint együttműködésről. A mi esetünkben, ebben a pillanatban az együttműködés lehetőségei nagyon korlátozottak. Pedig lenne rá igény” – fogalmazott Kelemen. Az RMDSZ elnöke nem hiszi, hogy az RMDSZ-nek úgy kellene meghatároznia a politikai stratégiáját, hogy magyarországi politikai pártokra gyűjtsön szavazatokat. Azok az erdélyi emberek, akik kettős állampolgárságot kaptak, elég felnőttek ahhoz, hogy eldöntsék, akarnak-e szavazni, és ha igen, kire – vélekedett Kelemen Hunor.
Kövér Lászlóra, az Országgyűlés elnökére utalva megjegyezte: „folyamatosan el vagyunk számoltatva, ami egy magyarországi politikus részéről meglehetősen lényegvak hozzáállás. Mi sem kérjük számon azt, hogy hova lett Magyarország egykori tekintélye és nem kérünk számon számos olyan dolgot, amit szívünk szerint számon kérnénk. Nem tesszük, mert nem ez kellene, hogy meghatározza a viszonyunkat.”
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

A politikai rákos daganat mágnese
A román politika rákos daganatának nevezte Kelemen Hunor a HVG-nek adott interjúban Dan Voiculescut. Drasztikus, ámde kétségtelenül valós megfogalmazását az váltotta ki, hogy a szekus besúgó (Felix álnéven) médiamogul miatt nem jutott az RMDSZ kormányzási szerephez, áthágva az arról szóló október elsejei USL–RMDSZ megállapodást.
Hogy ezek után Kelemen nem számíthat rokonszenvre a szekus mogul médiabirodalma részéről – amely Băsescura tonnányi moslékot öntött, amióta 2005-ben „erkölcstelen megoldásnak” nevezte Voiculescu politikai játékszerének, az akkor még PUR (ma PC) néven futó pártjának bevonását a Calin Popescu Tariceanu vezette kormánykoalícióba –, az borítékolható.
Pontának is jutott egy kis forró moslékzuhany, amikor 2011-ben az USL egyetlen foltjának nevezte Voiculescut.
Mivel az RMDSZ-elnök kijelentése ezeknél jóval keményebb, Kelemen aligha számíthat az antennák propagandagépezetének szimpátiájára.
Csakhogy a politikai „rákos daganat” valahogy mégis roppant vonzó volt az RMDSZ számára. Úgy vonzotta a tulipánt éveken keresztül, mint a mágnes. Szinte ellenállhatatlanul.
Az RMDSZ nem habozott csatlakozni Felix rögeszméjéhez, részese volt az államelnököt 2007-ben felfüggesztő 322-ek koalíciójának, s 2009-ben is bele ment a Grivco-koalícióba.
Az erdélyi magyarság viszont a mágnes másik, elutasító pólusaként viszonyult a történésekhez. 2007-ben nagy többségben Băsescu menesztése ellen foglalt állást az urnáknál (ami egyben az RMDSZ történetének legnagyobb leégése volt a magyarság „támogatása” szempontjából), s 2009-ben sem szavazott a Grivco-koalíció elnökjelöltjére, még ha az ajánlatot Klaus Johannis ragyogó nimbuszába csomagolták is. A magyarság átlátta a dolgokat, egyből megérezte az elviselhetetlen szekus bűzt.
A nyáron sem volt különb a helyzet, Băsescu újabb felfüggesztésénél a magyarság tömeges távolmaradásával fejezte ki véleményét az USL igazi urának Európát is felháborító kezdeményezésével kapcsolatosan. Igaz, Kelemenék okultak az előző két nyaklevesből, s immár nem erőltették ennek felkarolását.
Mégsem okultak eleget, a magyarság egyértelmű pozíciója ellenére két hónappal később ismét kezet fogtak, s október elsején megállapodást kötöttek az USL-vel. Holott éveken keresztül az RMDSZ nem győzte hangsúlyozni, hogy csakis olyan politikai alakulatokkal lépnek szövetségre, melyek tiszteletben tartják a kisebbségi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot. Nos, májusi hatalomra kerülése óta az USL a magyar- és idegenellenes nacionalizmus húrjait pendíti, ezt maguk Kelemenék állapították meg. Sőt, az USL a demokráciát és a jogállamiságot is áthágta, ahogy a demokrácia európai házőrzőkutyájának számító Velencei Bizottság jelentése, még ha diplomatikusan fogalmazva is megállapította.
Mindezek után az RMDSZ mégis titokban Voiculescu játékszere, az USL mellé állt! De ennek ellenére felháborodnak, amikor Budapestről Németh Zsolt megállapította, hogy egyre nagyobb szakadék tátong az erdélyi magyarság és az RMDSZ vezetői között.
Mégis mi vonzza annyira az RMDSZ-t a „rákos daganathoz”, mikor a magyarság hajthatatlanul visszautasítja? Kelemenék ne tudtak volna Felix viselt dolgairól? Soha sem vetődött fel bennük a kérdés, hogy vajon hová tűntek Ceauşescu titkos valutaszámlái, Voiculescunak pedig honnan volt már 1990–91-ben több millió dolláros vagyona? Azt viszont nyilván láthatták, hogy a szekus besúgó médiamogul rendületlen ellensége a korrupció-ellenes küzdelemnek, politikai üldözést reklamálva valahányszor az igazságügy utána néz viselt dolgainak, „pénzügyi mérnökségeinek”!
Vagy mindezek nem számítottak Kelemenék szemében? Sem Európa, sem az USL nacionalizmusa, sem a magyarság egyértelmű véleménye? Egyáltalán, ha az USL nem szerzett volna kétharmados többséget a decemberi választásokon, s az RMDSZ kormánytag lenne, vajon Kelemen Hunor kikelne-e Antonescu nacionalizmusa ellen és a politika rákos daganatának nevezné-e az USL-t irányító médiamogult?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad),

Victor Ponta tanácsadója lett Frunda György
Victor Ponta személyes tanácsadójává nevezte ki Frunda Györgyöt. A kormányfő elsősorban jogi és kisebbségpolitikai kérdésekben számít az RMDSZ volt szenátorának segítségére.
Erről Ponta péntek este számolt be az Antena 3 hírtelevízióban. Tájékoztatása szerint Frunda György elfogadta azt a felkérést, hogy legyen tagja a miniszterelnöki kabinetnek.
„Támogattam az RMDSZ kormányra lépését, pedig tudtam, hogy tévedek. Két okból tartottam ki az RMDSZ mellett. Egyfelől nem akartam, hogy azt mondja a világ: bántjuk a kisebbségeket. Másfelől aláírtam valamit, és kötelességemnek érzem tiszteletben tartani, amit akartam” – fogalmazott a miniszterelnök.
Victor Ponta arra a megállapodásra utalt, amelyet a Szociál-Liberális Szövetség (USL) vezetői írtak alá az RMDSZ szövetségi elnökével és politikai elnökével múlt év októberében a közös kormányzás lehetőségéről, és amelynek szövegét csütörtökön hozta nyilvánosságra Kelemen Hunor.
Mint ismert, az RMDSZ a megállapodás ellenére ellenzékbe kényszerült, mert az USL liberális társelnöke, Crin Antonescu – elsősorban Dan Voiculescu politikus-médiamágnás hatására – nem tartotta be az aláírt egyezséget, és olyan feltételeket támasztott Kelemen Hunoréknak, melyeket a szövetség vezetői elfogadhatatlannak tartottak.
Frunda Györgyön kívül további három RMDSZ-es tisztségviselő tölt be fontos posztokat a Ponta-kormányban. Király András az oktatási minisztérium államtitkára maradt – kinevezését múlt év végén írta alá a miniszterelnök –, Markó Attila továbbra is vezeti az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát, illetve péntektől Geréd Beátrix az Országos Statisztikai Intézet élére került.
Maszol.ro,

Paktumszámítás
Az RMDSZ vezetői és a hatalmon lévő balliberálisok által jóval a választások előtt kötött megállapodás körüli magyar–román, illetve magyar–magyar adok-kapok is előrejelzi, a szövetség kormányzati szerepe még hosszú ideig vitatéma lesz a hazai politikai porondon.
Mindenképpen üdvözlendő, hogy – ha csak az antonescui beismerés hatására, kissé indokolatlanul megkésve is, de – Kelemen Hunor nyilvánosságra hozta a titkos paktumban foglaltakat, amelynek pontjai kivétel nélkül javát szolgálnák az erdélyi magyarságnak, ha gyakorlatba ültetnék.
Nem is azt kifogásolták sokan, hogy a választások előtt alkut kötött Victor Pontával és Crin Antonescuval, hanem azt, hogy erről nem tájékoztatta azokat, akiktől szavazatok formájában felhatalmazást kért ennek a megállapodásnak a megvalósítására. Ezzel szemben – bort iszik, vizet prédikál alapon – az RMDSZ vezetői bizony más célokról, elképzelésekről, eszközökről beszéltek a kampányban, félrevezetve a magyar közösséget. (Ugyanebbe a kategóriába tartozik az is, hogy az RMDSZ elnöke az ellenzékben maradás miatt a román politika rákos daganatának nevezi – mellesleg joggal! – azt a Dan Voiculescut, akivel azért szíves örömest osztozott volna a hatalom örömeiben).
Érdekes jelenség, hogy a paktumos fiaskó milyen nyilvánvaló lelkiismeret-furdalást váltott ki a miniszterelnökből. Victor Ponta nyilatkozatai alapján lerí, mélyen ellenzi a közismert Dâmboviţa-parti politika újabb megnyilvánulását, USL-s politikustársai árulását. Most azonban a koalíció egyben tartása érdekében le kell nyelnie az antonescui és voiculescui békát, miközben amúgy apró gesztusokkal „törleszt” az RMDSZ-nek: Frunda György tanácsadói posztjával, a tanügyminisztérium RMDSZ-es államtitkárának megőrzésével. Ponta gesztusai mögött azonban – ahogy maga is elismerte – elsősorban nem a kormányfő, hanem a szociáldemokrata párt elnökének számításai húzódnak meg. Tudja ugyanis, hogy a közelgő alkotmánymódosítás és más fajsúlyos teendők kapcsán mélyülni fognak az ellentétek a szocdemek és a liberálisok között, egy esetleges szakítás esetén pedig jolly jokernek kiváló lehet az RMDSZ. Ma még csak az a kérdés, erről köttetett-e már titkos paktum a szövetséggel.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár),

Két kormányzási feltételt is szabott Antonescu az RMDSZ-nek
Újabb részleteket árult el péntek este Crin Antonescu, a Szociál-Liberális Szövetség (USL) liberális társelnöke az USL és az RMDSZ közötti tavaly októberi megállapodás és a decemberi koalíciós tárgyalás hátteréről.
A politikus az Antena3 hírtelevízióban elmondta, az USL szempontjából a paktumra azért volt szükség, hogy az RMDSZ-szel koalícióra lépve akkor is biztosítva legyen a kormánytöbbségük, ha netán ötven százalék alatti eredményt érnek el a választásokon. „Így Traian Băsescu nem tudta volna megmásítani a szavazók akaratát” – magyarázta.
Antonescu elárulta, a közös kormányzás feltételeként nem egy, hanem két elvárást fogalmazott meg: az RMDSZ tartsa tiszteletben a Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmánycikkelyt, illetve támogassa az USL jelöltjét az elnökválasztásokon. Mint ismert, az kormányzó szövetség államfőjelöltje jelenleg éppen Crin Antonescu.
A liberális pártelnök szerint a megállapodás azért bukott meg, mert az RMDSZ vezetője „a választási kampány utolsó napjáig Traian Băsescu államfő mellett kampányolt”. Kijelentése alátámasztásául felidézte, hogy Kelemen Hunor „a román politika rákos daganatának nevezte” Dan Voiculescut, a liberálisokkal szövetséges Konzervatív Párt alapítóját.
Az USL társelnöke valótlanságot állít. Mint megírtuk, Kelemen nem a választási kampány idején, hanem idén, egy január 3-án megjelent interjúban, a hvg.hu-nak nyilatkozva támadta Voiculescut. Bírálta viszont a kampányban Crin Antonescut, aki az RMDSZ parlamentből történő kiszorítására buzdította a román szavazókat.
Maszol.ro,

Victor Ponta „magyarbarát" stratégiája
Victor Ponta miniszterelnök folytatja az RMDSZ irányába tett meglepő gesztusait. A hét végén kinevezte az RMDSZ-es Geréd Beatrixot a Nemzeti Statisztikai Intézet élére, Frunda Györgyöt kinevezte elnöki tanácsadójának, Király András Györgyöt pedig kinevezte oktatási államtitkárnak. A HotNews.ro információi szerint egy lista létezik, amelyet Victor Ponta még a nyáron összeállított, és amely szerint bizonyos RMDSZ-es politikusokat bizonyos posztokra szeretne beosztani. (Környezetvédelmi ügynökség, decentralizált hivatalok, stb). Mit jelentenek ezek a lavírozások? Mire is készül tulajdonképpen Ponta?
Első ránézésre sokan azt mondják, hogy a cél egyértelműen politikai és hogy a PSD vezetője azért tartja meg az RMDSZ-t, hogy sakkban tarthassa a PNL-t és a PC-t, szemük előtt tartva azt, hogy a kisebbségi párttal együtt is megtarthatja a parlamenti többséget. December kilencedikén este urnazárás után jelentette be hivatalosan, hogy az RMDSZ-t is bevenné a kormányzásba, azért hogy így meglegyen az alkotmánymódosításhoz szükséges többség.
Ugyanakkor szükség volt Dan Voiculescu és a PNL-s honatyák erőszakos magyarellenes kirohanásaira is, hogy meggyőzzék a miniszterelnököt, hogy ne adjon helyet az RMDSZ-nek a kormányban annak ellenére sem, hogy volt egy titkos megállapodása is velük a választások előtt. Így minden arra mutat, hogy az RMDSZ-szel hosszú távú tervei vannak a miniszterelnöknek, még annak ellenére is, hogy hivatalosan nem sikerült bevennie a Szövetséget a kormányzásba.
Victor Ponta kijelentette azt is, hogy: „Az RMDSZ nem lépett be a kormányzásba, a kinevezéseknek semmi köze nincs az RMDZ-hez“ amikor a Statisztikai Intézet vezetőjének kinevezésére utalt. Vagyis, a magyarok effektíven részt vesznek a döntéshozatalban, még magas tisztségeket is betöltenek, de nincsenek kormányon. Ez is egy megoldás. De van még valami, amit meg kell említeni a miniszterelnök kedveskedési gesztusaiban a magyarok felé. A koalíciós partnerei, akik arra kérik, hogy ne „árulja el a választók szavazatait” nem veszik figyelembe a magyar közösség erőteljes radikalizálódásának veszélyét a teljes politikai elszigetelődésük miatt.
Egy olyan RMDSZ, amely teljesen hatalom nélkül marad (vagyis források nélkül) megnyitná az ajtót az EMNP radikálisan gondolkodó politikusai előtt. Az RMDSZ ellenségének kikiáltott Tőkés László, akit erősen támogat a FIDESZ és Orbán Viktor miniszterelnök, pénteken a 2013-as évet az autonómia évének hirdette ki, kijelentve, hogy továbbra is támogatni fogják a föderalizáció ötletét. Egy sor akció fog következni, nagyon valószínű gyűlések, tüntetések lesznek Hargita és Kovászna megyében az autonómia és a föderalizácó ügyét támogatva. Ehhez még hozzátevődik a magyarországi választások éve. 2014 márciusában a szomszédos országban általános választások lesznek, és Orbán Viktor mindent megtesz a szavazatai számának maximalizálása érdekében. A tavalyi év novemberében például támogatta a sokat vitatott választási regisztrációt, amely azt kérte volna, hogy a választások előtt két héttel a szavazóknak regisztráltatniuk kellett volna magukat. Szerencsére a törvény az Alkotmánybíróságon megbukott.
Ámde Orbán Viktor nemcsak a törvények megváltoztatásával pályázik az újabb kormányzásra, – ugyanolyan abszolút többséggel, mint amilyen Bukarestben is van most, – hanem azokra a magyar szavazatokra is, amelyeket az ország határain kívülről kaphat. A magyar etnikumnak kettős állampolgárságot adott, amely egyéb jogok mellett a magyarországi szavazati jogot is biztosítja számukra. A Romániában élő magyaroknak mintegy tíz százaléka kapta meg a magyar állampolgárságot és ezzel együtt a szavazati jogot is. Ha ezeknek a közösségeknek nincs képviseletük a saját országuk – ebben az esetben Románia – kormányában, vagy a parlamentjében, akkor Orbán Viktor tálcán kapja ezeket a szavazatokat. Ezen a választáson majd a Fidesz és az EMNP reggeltől estig azt fogja zengeni, hogy az érdekek már nem az RMDSZ-hez fűznek és máshol kell keresni – jelen esetben Budapesten – olyan új politikusokat, akik jobban küzdenek az ő jogaikért. Ezen jogok között ott vannak a csábító autonomista ötletek és újabban a föderalizáció is.
Ha Victor Ponta megértette a magyar közösség radikalizációja veszélyének súlyosságát, amely annak is köszönhető, hogy Bukarestben nem tartotta meg őket a hatalmon, akkor az RMDSZ-t nem hiába tartja mégis a hatalomhoz közel, amellett, hogy még a háttérben folyik a játék Ponta és Antonescu illetve Ponta és Voiculescu között. Ez a célkitűzés azt szolgálja, hogy közép- és hosszútávon kiküszöbölje az olyan veszélyes szituációkat, amelyek idővel nehezen lesznek kezelhetőek. Tegyük félre most az RMDSZ igazi megreformálásának sürgősségét célzó vitákat, amelyeket reformellenes figurák irányítanak most is.
Lehetséges, hogy Traian Basescu is ugyanezt a nagy veszélyt vette észre a magyar közösségek radikalizálódásában, és ezért adott ki december kilencedikén este egy hivatalos közleményt a Facebookon videón, arra kérve a magyar közösséget, hogy menjen el szavazni, hogy az RMDSZ nehogy elvétse a parlamentbe jutás lehetőségét. Az is nagyon valószínű, hogy külföldi partnerekkel is stratégiai egyeztetések folytak a Romániában élő legjelentősebb kisebbség helyzetéről, mivel senki nem szeretne egy kis Koszovót az Európai Unió perifériáján, néhány felelőtlen politikusnak köszönhetően. Dan Tapalaga
hotnews.ro
Erdély.ma,

Uszító bérencek
Józan magyar nem fecséreli idejét a bukaresti Antena 3 tévécsatornára. Nem, mert az a román média szennycsatornája, a magyarellenes uszítás országos bajnoka. A Kelemen Hunor RMDSZ-elnök által nemrégiben a romániai politizálás rákfenéjének nevezett Dan Voiculescu bértollnokai semmitől se riadnak vissza, ha kenyéradójuk politikai céljainak sulykolásáról van szó.
Az államelnök felfüggesztését megelőző kampányban, a decemberi parlamenti választások előkészítésében a sáskahadként támadó tévés bérencek politikacsinálónak hitték magukat, s úgy is fókuszálták műsoraikat. Sajnos az egykori szekus médiabirodalma, éppen magyarellenessége okán, meglepően nagy nézettségnek örvend a románság körében.
A Ponta-kormány megszorító s a választási ígéreteket semmibe vevő intézkedéseinek ellensúlyozására, tompítására a csatorna ismét előrángatta az ilyen időkben e balkáni tájakon jól bevált fegyverét, az erdélyi magyarok okolását s vádolását minden rosszért, amiben a románoknak részük van, részük lesz. Január 29-én, kedden a Kovászna Megyei Tanács elnökét, Tamás Sándort hívták meg késő esti kiveséző műsorukba, melyben a csatorna habzó szájú munkatársai mellett a ’89-es fordulat utáni időszak első kormányfője, Petre Roman, illetve Emil Constantinescu államelnök főtanácsadója, Mugur Ciuvică is részt vett, s mindketten fülig érő mosolygással helyeseltek a háromszéki politikust megleckéztető honvédelmi miniszter, a Maros megyei tanácselnök, illetve a műsorvezető és neki alányaló kollégái orcátlan kirohanásainak.
Kár lenne az időt s a nyomdafestéket a minden valóságalapot nélkülöző vádak felsorolására fordítani. De azt el kell mondani, hogy Tamás Sándor egyetlen mondatát se tudta befejezni. Mert nem beszéli a román nyelvet a regátiak golyószórósan pattogó sebességével (a hivatalos nyelvet viszont helyesebben beszéli, mint a románok nagy hányada), óvodásokhoz méltó grimaszokkal gúnyolták ki.
Merész vállalkozás volt Tamás Sándor részéről, hogy belépett – még ha telefonos kapcsolás útján is – az oroszlánbarlangba. Érvelései, mint a falra hányt borsó, úgy peregtek le a mindent mindenkinél jobban tudó, s az ország területi integritását mindenáron védeni akaró „partnereiről”, akik, a beszélgetés vége felé, nem lévén más érvük, a politikus bajuszába is belekötöttek. A honfiúi felháborodásuk kiváltó oka a magyar politikus kijelentése, miszerint Székelyföld területi autonómiát akar. Ennél vadítóbb vörös posztó nincs is a világon az antennások szemében. Akiknek habzó szájú rendreutasításait a Ponta-kormány néhány politikusa is támogatta.
Nem tudom, Tamás Sándornak hány alkalommal volt dolga az Antena3-mal. A történtek után valószínűleg messze elkerüli őket. Ami érthető is, hisz semmi értelme megpróbálni bármiről is meggyőzni a szenátori mandátumával saját kénye-kedve szerint játszadozó médiamogul bérenceit. Akik veszélyes hangadók, s veszélyes játékot űznek: az erdélyi magyarok és Székelyföld ellen uszítanak, fenyegetnek, hangulatot keltenek. Az amúgy is puskaporos háromszéki hangulatot csak fokozza egy-egy ilyen kerekasztal. Nem csoda, hogy a székelyföldi románok erődemonstrációt kérnek, Tamás Sándor felelősségre vonását követelik.
Ennek kapcsán, s az említett adás miatt érzett felháborodásunk jeléül üzenjük Tamás Sándornak a Mezőség szórványából, hogy igaza a mienk is. És ha kell – akárcsak a Székely Mikó Kollégium melletti felvonulásunk alkalmával – akár Sepsiszentgyörgyön is kiállunk mellette.
Ferencz L. Imre, Bethlen
Krónika (Kolozsvár),

Strasbourgban, az Európai Parlamentben elhűlve kérdezik képviselőtársaim, hogy mi történik Romániában. Egészen egyszerűen nem értik, miért okoz problémát bárki számára, hogyha egy őshonos nemzeti közösség az identitását kifejező és erősítő szimbólumait használja.
Victor Ponta kétharmados kormánya – megváltoztatva a változtatandókat –, a rossz emlékű Iliescu-rezsim 1990 eleji magyarellenes, rasszista kampányát másolja. Másképpen fogalmazva: Ponta és csapata az Iliescu- és Dan Voiculescu-félék kottájából disszonáns „gyűlöletzenét” játszik.
1990-ben a marosvásárhelyi „Fekete Március” ördögien megkomponált eseménysora a Szekuritáté restaurációját szolgálta. A véres etnikai konfliktust előkészítő magyarellenes nyilatkozatok sora és a manapság – főként a televízióban – hallható gyűlöletbeszéd és hőbörgések szinte szóról-szóra megegyeznek egymással. Mintha Romániában visszafordult volna az idő kereke…
A diktatúra bukását követő posztkommunista politikai restauráció hosszú évekre visszavetette Románia fejlődését és felzárkózását Európához. Mindannyian, országunk magyar és román nemzetiségű állampolgárai mind mai napig a kommunista hatalomátmentés következményeit nyögjük és árát fizetjük, elég, hogyha csak az eltékozolt állami vagyonra, az integráció elmaradása miatti pótolhatatlan éveinkre, vagy csődbe vezetett társadalmunkra gondolunk.
A Victor Pontát és társait kétharmados többséghez juttató románok nem ezt akarják. Meg vagyok győződve, hogy nemcsak mi, hanem ők sem akarnak újabb „Fekete Márciust”. Mircea Duşa és Codrin Munteanu volt székelyföldi prefektusok – hivatásuknak megfelelően – az idegenektől, a valódi ellenségektől védjék, és ne tőlünk féltsék a hazát, s hagyjanak fel a felelőtlen uszítással.
Felszólítom Victor Ponta román kormányfőt, hogy felelőssége tudatában vessen véget a felfokozott magyarellenes, idegengyűlölő kampánynak.
Románia területi épsége, szuverenitása, valamint állami jelképeink státusza attól nem sérül, ha a saját nemzeti szimbólumainkat is használjuk – sőt, ezáltal csak gazdagodik, színesedik az ország.
Meg kellene értenie már végre Bukarestnek: Románia attól csak erősebb lesz, hogyha közösségei képesek saját sorsukat irányítani, hiszen a különböző autonómiaformák nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem az egész országnak javára szolgálnak.
Ne vezessenek ki bennünket Európából! Annál is kevésbé, mivel az eddigi tapasztalataink szerint a románok Európát választják, és inkább elhagyják hazájukat…
Románia mindannyiunk országa: románoké, magyaroké egyaránt. A jelentős túlhatalommal rendelkező kormány inkább azzal foglalkozzon, hogy a már külföldre távozott hárommillió román nemzettársunkat haza vonzza olyanféleképpen, hogy jól fizető munkahelyeket és élhető országot teremtsen számukra. – Ezért választották az ország élére őket.
Strasbourg, 2013. február 7.
Tőkés László EP-képviselő Tőkés László EP-képviselő / MEP Sajtóirodája / Press Office
www.tokeslaszlo.eu
N Y I L AT K O Z A T

Magyarok nélkül nem lehet (Antal Árpád figyelmeztet)
Románia nem módosíthatja közigazgatási felosztását a magyarság megkérdezése nélkül, európai chartákat fogadott el, amelyek kötelezik erre – véli Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Kitért arra, hogy az elmúlt napokban a magyar közösség elleni médialincselésnek lehettünk tanúi, és véleménye szerint a most kirobbant botránynak az a szerepe, hogy elterelje a figyelmet más fontos dolgokról.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere emlékeztetett: öt év múlva ünneplik a nagy román egyesülés századik évfordulóját, és mindenki számára világossá kell tenni, hogy az 1918-ban megfogalmazott ígéretek egy évszázad során sem évülnek el. Megköszönte a román televízióknak az „ingyen reklámot, hisz ma már az utolsó kis moldvai faluban is ismerik a székely zászlót”, majd kitért arra: a szerdai nagy felfordulásban bizony nagyon kevesen figyeltek fel arra, hogy Dan Şova miniszter este bejelentette: nem lesz pénze a kormánynak az erdélyi autópálya folytatására. „Az erdélyi emberek autópálya helyett cirkuszt kapnak, és öt év múlva, amikor megvonják majd a jelenlegi kormányzás mérlegét, láthatják azt is, mit nyertek azzal, hogy Erdély Romániához tartozik: kiszipolyozták az erdélyi embereket, pénzüket elvitték Bukarestbe, és az ottaniaknak építettek autópályákat” – fejtette ki. A mostani cirkusz másik vetülete, hogy a „magyar közösség elleni médialincselésnek” az alaphangját a Dan Voiculescu tulajdonában levő Antena 3 adta meg, igyekeznek elterelni a figyelmet Voiculescu korrupciós ügyeiről, s akár etnikai konfliktus kirobbantására is képesek lehetnek, hogy időt nyerjenek számára – vélekedett.
A tervezett regionális-közigazgatási átszervezés kapcsán elmondta: a jelenlegi megyerendszert Ceauşescu hozta létre az 1968/2-es számú törvénnyel, és még abban is szerepelt, hogy a megyék kialakításánál figyelembe veszik – egyebek mellett – a térség etnikai összetételét is. Romániában az elmúlt száz évben mindig etnikai szempontok szerint alakították a közigazgatási egységeket, amikor az etnikumok védelme volt a szempont, amikor beolvasztásukat akarták siettetni. „Ha a mostani átszervezés után a létező megyék meg is maradnak, s csak a hatáskörök egy részét utalják át a régióknak, a magyarság jogai akkor is sérülnek, hisz a 75–80 százalékos magyar többségű döntéshozataltól olyanhoz kerülnek ügyeik, ahol a magyarság aránya 30 százalékos, illetve lehetnek olyan régiók, ahol 20 százalék alá csökken arányunk, és az ott élők elveszítenek bizonyos jogokat” – magyarázta Antal Árpád. Véleménye szerint ma már nincs szabad keze a román kormánynak, az ország 1997-ben ratifikálta a helyi autonómia európai chartáját, majd az európai kisebbségi chartát, és ezek arra kötelezik az államot, hogy közigazgatási határok módosítása esetén azt csak az érintett polgárok, etnikumok beleegyezésével tehesse meg. „Tetszik vagy nem teszik azoknak, akik ebben a kérdésben dönteni fognak, nem kerülhetik meg azt, hogy ebben az országban él másfél millió magyar” – véli az RMDSZ-es politikus.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a francia alkotmány, melyet oly gyakran emlegetnek Bukarestben, elismeri a regionális és kisebbségi nyelveket, s miután Románia ratifikálta az európai és kisebbségi nyelvek chartáját, elvárható lenne, hogy az alkotmányban is rendezze ezt a kérdést. A tervezett alkotmánymódosítás kapcsán mutatott rá a román közbeszédben fellelhető kettősségre, hogy mélyen elítélik, törvénytelennek nevezik, amikor a magyarok felvetik a nemzetállam kifejezés kiiktatását, de senki nem háborodik fel azon, hogy Crin Antonescu, aki államelnöknek készül, a monarchiát dicsőíti, vagy Traian Băsescu az egykamarás parlament mellett érvel, pedig az alaptörvényben szerepel a képviselőház és a szenátus is. „Az alkotmányt kell a valósághoz igazítani, mert az elmúlt 95 évben hiába próbálták a valóságot az alkotmányhoz igazítani” – fejtette ki Antal Árpád.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

A román állam ne háborúzzon a saját polgárai ellen
Az Erdélyi Magyar Néppárt károsnak tartja és elítéli a mesterségesen létrehozott és felfújt, úgynevezett székelyzászló-ügyet.
Sajnos megszokhattuk, hogy romániai politikum és média egy része rendszeres időközönként világvége-hangulatot próbál kelteni, és a magyar, székely közösség ellen próbálja hangolni a közvéleményt, hogy elterelje a figyelmet más, kellemetlen kérdésekről. Nem normális, hogy egy ország társadalmát gátlástalanul manipulálják például annak függvényében, hogy a szociálliberális kormánykoalícióban sajnos nagy befolyással bíró „konzervatív” politikus, a médiában is jelentős érdekeltségekkel rendelkező, bizonyítottan szekusbesúgó Dan Voiculescu folyamatban levő büntetőpere éppen milyen szakaszban van.
A székely és a magyar zászló kifüggesztése miatt zaklatott és megbüntetett székelyföldi önkormányzatok folyamatos támadása igazságtalan és jogszerűtlen. Igazságtalan, mivel a székelységnek igenis természetes joga kifejezni és nyilvánosan vállalni nemzeti identitását, mivel ez nem valami vagy valakik ellen irányul. Ugyanakkor jogszerűtlen is, mivel a nemzeti identitás kifejezéséhez való jogot az alkotmány garantálja, a vonatkozó törvényes előírások pedig csak egy másik állam hivatalos lobogójának kitűzésére vonatkoznak – sem a székely, sem pedig a címeres magyar zászló nem egy állam lobogója.
Eltúlzottnak és fölöslegesnek tartjuk a román diplomácia reakcióját (Magyarország bukaresti nagykövetének számonkérését és kiutasítással való megfenyegetését) Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kijelentéseire, amelyek megítélésünk szerint nem lépik túl az anyaország határain kívül élő magyar közösségek sorsa iránt érzett aggodalomnak azt a szintjét, amelyet a bukaresti vezetés is tanúsít a Románián kívüli, például a Moldovai Köztársaságban vagy Szerbiában élő románok iránt.
A bukaresti vezetés láthatóan nem akarja megérteni, hogy egy szimbólumait szabadon használó, önmagát a saját otthonában, szülőföldjén jól érző közösség nem csak hogy nem jelent veszélyt az ország területi épségére, hanem hozzájárul Románia stabilitásához és normálissá válásához. Sem a társadalom közérzete, sem az ország gazdasági helyzete nem fog javulni attól, ha a román állam háborút indít saját állampolgárai ellen, kétségbe vonva identitásuk, szülőföldjük puszta létezését, és egymás ellen uszítja a saját terültén élő nemzeti közösségeket.
Közlemény
Erdély.ma,

Néhány megjegyzés a román–magyar feszültségekről
A székelyzászló-ügy keltette feszültségekből valamennyi politikus hasznot húz Budapesttől Bukarestig felháborodott, frusztrált, a diverzió csapdájába esett, manipulált tömegeket hagyva maguk mögött. Elsősorban Orbán Viktor Fidesze nyer, hála a bukaresti politikusoknak és tévécsatornáknak, amelyek mintha ingyen nekik kampányolnának. A Németh Zsolt államtitkár által tett felelőtlen kijelentések, amelyekre Magyarország bukaresti nagykövete is ráerősített, lángba borították a román politika és média színterét. Erre is számítottak. A románok nagy szolgálatot tesznek azzal, hogy megnyilvánulásaikkal radikálizálják a Hargita és Kovászna megyei magyarokat, a Fidesz malmára hajtva a vizet, amely elkezdte a választási kampányt a határon túli magyarok szavazatáért.
A Szociálliberális Szövetség (USL) is sokat nyer, mivel sikerült elterelni a figyelmet egy ország életének egyik legfontosabbnak számító témájáról, a költségvetésről e mostani álprobléma felelőtlen kezelésével. Amikor a magyar politikusok szorult helyzetbe kerülnek – és a Fidesznek érdeke, hogy maga is efféle felfújt nacionalista témákkal terelje el a figyelmet Magyarország gazdasági nehézségeiről –, a régi trükköt veszi elő. Átdobják a területi autonómia témáját a román határon, bízva az együgyű politikusok pavlovi reakciójában és a könnyen felhergelhető médiában.
Valahányszor politikusaink különböző botrányokat akarnak eltussolni, a magyarokra támadnak, mivel tudatában vannak annak, hogy az így kipattant cirkusz minden mást elfed. Az egészben az az érthetetlen, hogy sem a magyarok, sem a románok nem unták még meg ezt a buta játékot. Valószínű, hogy a nacionalizmus a szexuális ösztönhöz hasonlóan működik: izgalmi állapotban az ész eltűnik. A Budapesten és Bukarestben elkezdett tűzijáték nemcsak hogy elvonja a nép figyelmét a valós problémákról, hanem felforrósítja az agyakat és képes akár hosszú távra is elhomályosítani az értelmet.
Nagyon jól jön a Kovásznán állítólag törvénytelenül kifüggesztett székelyzászló-ügy az utóbbi hetek egyik főszereplőjének, Dan Voiculescunak is, aki így megúszta a bűnvádi dossziéja miatti magyarázkodást, az igazságszolgáltatással szembeni szégyenteljes megfutamodásának indoklását. Szenátusbeli lemondása azzal hozható összefüggésbe, hogy a brüsszeli jelentés névszerint is említi az Intact médiabirodalmat, amely a nyilvánosságot egyes politikusok meghurcolására használja. A legnagyobb nyereség viszont a magyar közösség befeketítéséből származik, amelynek jelentős belpolitikai hatása lesz. Ezek után Victor Ponta már nem tudja azzal zsarolni a liberálisokat, hogy kizárja őket a kormányzásból és az RMDSZ-szel hoz létre kormányzó többséget. A közvélemény szemében a romániai magyarság „démonizálása” egy időre megakadályozza az RMDSZ kormányzati szerepvállalását.
Bár ezzel Victor Ponta elvesztette az egyik fontos ütőkártyáját, még számára is nyereséges a Budapesttel folytatott diplomáciai háború. Autoriter kormányfőként tetszeleghet, aki éberen őrködik az ország határai fölött. így kevésbé tűnik annak a köpönyegforgató kormányfőnek, aki a túlélés kedvéért itthon teszi a szépet a liberálisok és Dan Voiculescu előtt, gyalázza az Európai Bizottságot, ahogy viszont Brüsszelbe ér, pont az ellenkezőjét képviseli. Kész tudathasadás.
Az EU-ellenes nacionalisták is teljes mértékben kihasználják ezt a botrányt, hogy még egy ütést mérjenek Brüsszelre és Traian Băsescura. Az egyik vitaműsorban már az is elhangzott, hogy az európai bürokraták összejátszanak a magyarokkal, azért nem lép közbe Brüsszel. Az EU-t azzal vádolták, hogy kettős mércével mér, mert most nem lép közbe tüstént, hogy megfékezze ezt a mesterségesen generált konfliktust, úgy ahogy például a nyáron a román belpolitikai válság elmérgesedésekor. Nyilvánvaló, hogy a két pillanat között nagy a különbség: tavaly jogosan beszéltünk a jogállamiság megsértéséről, most viszont az ország területi integritásának veszélye csak néhány forrófejűnek a képzeletében él. Traian Băsescu sem menekül: állítólag az autonómiával voltaképpen kiegyenlíti a népszavazáskori számlát Orbán Viktorral szemben, amikor a magyar kormányfő azt kérte az erdélyi magyaroktól, ne vegyenek részt az államfő menesztésére kiírt referendumon, így mentve meg őt a küszöbön álló lemondatástól.
Ezek lennének a politikai megjegyzéseim az ügy kapcsán. Most viszont vessünk egy pillantást a dolog lényegére. Kinek van igaza, a románoknak vagy a magyaroknak? Ki sérti meg törvényt? Hol kezdődött ez az őrület?
Először is a székely zászló kifüggesztése a román mellett teljesen törvényes. Ezt már több romániai bíróság is elismerte. Ez nagyon fontos részlet: az, aki most a székely zászló kifüggesztésének problémáját kipattintotta, ebben az esetben egy román volt. Nem a magyarok feszítették túl a húrt, hanem a románok. A volt kovásznai prefektus, akit leváltottak tisztségéből, a törvényszéken támadta meg a megyei tanács azon határozatát, amelyben jóváhagyták a székely zászló kitűzését. Így jött létre ez a jogi vita, ez a kiprovokált konfliktus, amelynek törvényes jogi lezárása 2012 novemberében megtörtént. Magától értetődő megoldás különben. Sorin Oprescu főpolgármesternek joga van kitenni Bukarest zászlóját fontos eseményekkor. A vörös kutyák felhúzzák a Dinamó zászlóját minden mérkőzéskor. Az egymilliós lélekszámot meghaladó romániai magyar közösségnek miért ne engednék meg, hogy saját szimbólumait használja, ameddig a hivatalos szimbólumokat tiszteletben tartja?
Választ keresve ezekre a kérdésekre, érdekes részletre bukkanunk. Kik is azok, akik elvitatják a magyarok azon jogát, hogy a román zászló mellett kifüggesszék a székelyt is? A volt kovásznai prefektus, Codrin Munteanu, aki a magyarok minden identitáskereső gesztusáért a törvényszékhez fordult (iskolanévadástól kezdve a zászló kifüggesztéséig). Munteanu a Konzervatív párt (PC) tagja, aki anyagilag is támogatja a Románok Polgári Fórumát. Márpedig Dan Voiculescu pártja igenis túlnőtt Vadim Tudor Nagy-Romániáján, ami a nacionalizmust, Európa- és Amerika-ellenességet illeti. Következtetésképpen nem véletlen, hogy az Antena 3 és Dan Voiculescu melegen tartja ezt az egyik saját emberük által generált konfliktust. Hála Istennek, a Ponta-kormány múlt héten leváltotta tisztségéből Codrin Munteanut.
A médiában újra életre keltek az 1990-es évek „trikolór-kísértetei”. Gheorghe Funar egyik tévéstúdióból a másikba megy, hogy egy új bécsi diktátum rémét vetítse elő, amely szétdarabolja az országot. A volt Nagy-Románia párti Lucian Bolcaş pedig újra az „irredenta” magyarokkal folytathat harcot, mint a régi szép időkben, amikor Vadim Tudorral együtt ették őket. Titus Corlăţean külügyminisztert is gyakran hívják a „válság- és ideggóc” Antena 3-hoz, ahol felelőtlenül beszélnek a nemzetbiztonságra leselkedő veszélyről, bűnvádi dossziékról, a Kovászna Megyei Tanács elnökének kivizsgálásáról és lemondatásáról. Monica Tatoiu hisztériarohamai különleges színt adnak a Romania TV adásainak, ahol bejelentette: habár magyar és szerb vér csörgedezik ereiben, kénytelen határozottan állást foglalni, mivel „ezek mindenhova betörnek”.
Elég! A nemzetféltő hazafiság az utóbbi években tapasztaltnál is sokkal nagyobb hangerőre kapcsolt. A romániai tévékben mintha polgárháborút közvetítének, az újságírók és kommentátorok mintha a végső harcokat vívó román–magyar háborúról tudósítanának.
A magyaroknak is megvan a maguk tévedése, amikor az identitásukat őrző egyszerű székely zászlónak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint amennyi valójában van. Amikor a radikális nézeteket valló magyarok választóik orra előtt lebegtetik a székely zászlót, ehhez szeparatista eszméket is társítanak, Nagy-Magyarország képét, és nem arra szorítkoznak, hogy a székely zászlót egy helyi közösség jelképének tekintsék és így használják.
Az RMDSZ vezetőinek reakciója sem volt a legsikeresebb ebben a bolondulásban. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mintha Orbán radikálisaival igyekezett volna lépést tartani, amikor a „nemzetállam” szókapcsolat kihagyását kérte a következő Alkotmányból. A téma felvetése abszolút legitim, Kelemen Hunor érvei helyesek ugyan, de a pillanatot rosszul választotta meg, és csak olajat öntött a tűzre.
És hogy mi az eredménye mindennek? Termőréteg helyett egy újabb réteg hamu a román–magyar kapcsolatok felett. Egyes racionálisabb hangok úgy vélik: a kellemetlen incidens nyomán keltett feszültségek nem fognak egyhamar elcsitulni az amúgy is frusztrált magyar közösségben, amelyben egyre erősebb az elszigetelődési komplexus; erősebb, mint akkor, amikor – jól-rosszul – az RMDSZ kormánypártként képviselte a romániai magyarság érdekeit. Ezen vélemények szerint a Székelyföld autonómiája kapcsán Bukarest és Budapest között kirobbanó botrány ugyanakkor lerombolja azt a mítoszt, miszerint Románia jó példa, ami a kisebbségi jogok tiszteletben tartását illeti.
Az Alkotmány legutóbbi módosítása óta tíz év telt el, de ennyi idő sem volt elég arra, hogy Romániában elfogadják a kisebbségi törvényt, az anyanyelvnek a közigazgatásban való használata kaotikus, a regionalizálási projektet pedig második Trianonként emlegetik, amennyiben a magyar kisebbséget egy olyan közigazgatási egység határai közé szorítanák, amelynek megrajzolásakor nem veszik figyelembe a történelmi valóságot, a román prefektusok pedig nem a kormány képviselőiként, hanem nagykövetként viselkednek Hargita és Kovászna megyében.
Ami pedig a magyarokat illeti, úgy tűnik, elfelejtik, hogy Románia legszegényebb megyéiben élnek. Fel kellene tenniük néhány kérdést maguknak: bár a román többség nem teljesítette a magyarság összes elvárását, nem adta meg a kért jogokat, miért élnek rosszabbul a székelyföldi magyarok, mint azok, akik olyan megyékben laknak, ahol a románság többségben van, és a megyei vagy a városvezetők románok? Hogyan lehetséges, hogy a magyar politikai elit pont olyan korrupt, mint a román? Hogyan lehetséges, hogy annyira rosszak a székelyföldi utak, és oly mértékű ott a szegénység, bár a székelyföldi megyék nagyon gazdagok természeti kincsekben? Polgármestereik, megyei tanácselnökeik, a helyi közigazgatások mit tettek a romániai magyarokért huszárkarneválok szervezésén, Avram Iancu-bábuk felakasztásán, zászlólengetésen és 1848-as jelképek felemlegetésén kívül?
DAN TAPALAGĂ
(Forrás: Hotnew.ro)
Szabadság (Kolozsvár),