Természetes szövetségesek új helyzetben
Amikor nyilvánosságra került a hír, hogy Orbán Viktor miniszterelnök felkérte Szász Jenőt egy nemzetstratégiai intézet megalapítására és vezetésére, politikai színezettől függetlenül többen úgy értékelték e fordulatot, hogy a magyar kormány ily módon próbálja kivonni Szász Jenőt az erdélyi magyar politikából. Ezzel pedig elhárítja az akadályt a két nemzeti autonomista párt, az MPP és az EMNP kiegyezése elől. Szász Jenő ugyanis pártelnöki ténykedésével ellehetetlenítette e két párt együttműködését. Szavazati jogot biztosított a meghívottaknak a 2009-es elnökválasztó küldöttgyűlésen, kizárta pártjából a törvényességhez ragaszkodókat, az erdélyi magyar érdekképviselet kormányzati szerepvállalását pozitív lehetőségként tálalta egy nyilatkozatában, bulvársajtóhoz méltó módon vájkált Tőkés László magánéletében, december elsejei cotroceni-i látogatását nem is említve. Az MPP legutóbbi kongresszusának döntései megerősíteni látszanak e hipotézist, azzal együtt, hogy Kövér László, a párt tiszteletbeli elnöke – Szász Jenő retorikájának szellemében – igyekezett fokozni az MPP-s küldöttekben a Tőkés Lászlóval, illetve az EMNP-vel szembeni fenntartásokat. A Magyar Országgyűlés elnöke több fontos nemzetpolitikai alapigazságot is megállapított: egyetlen magyar ügy létezik; az RMDSZ segítséget nyújtott a balliberálisoknak, hogy még a jogszabályokból is kigyomlálják az egységes magyar nemzet fogalmát. A demokrácia nem gyengíti, hanem erősíti az erdélyi magyarságot; a politikában elengedhetetlen a szövetségesek közötti bizalom. Ugyanakkor Tőkés Lászlót is bírálta, azzal vádolva a kisebbségi politikust, hogy feladta a részben az MPP-nek köszönhetően elnyert függetlenségét, majd a polgári pártnak megüzente, hogy bukott politikai alakulat. A jelek szerint nem zavarta a Fidesz megmondóemberét, hogy 2009-ben csakis bukni lehetett volna függetlenként, miután az RMDSZ ország-világ előtt felajánlotta az Európai Parlament listájának első helyét Tőkés Lászlónak. Ahogy az sem, hogy az EMNT átengedte volna a reménybeli negyedik helyet az MPP-nek, amit az nem fogadott el. Kövér László azt is figyelmen kívül hagyta, hogy az MPP óriási presztízsveszteséget szenvedett, amikor „A választás szabadsága” jelszavakkal való kampányolás után nem indult a 2008-as parlamenti választásokon, az általa támogatott független jelöltek pedig szégyenletesen gyenge eredményt értek el. Sajátos, hogy az MPP oldaláról az egyetlen érdemi bírálat Tőkés László személyével és az EMNP-vel szemben a 2009-es kiegyezés, miközben 2008-ban az MPP is kész volt megállapodást kötni az RMDSZ-szel. Az egyesség már elő volt készítve, végül azért nem írtak alá, mert az RMDSZ az utolsó pillanatban további megalázó feltételeket szabott meg. Arról nem is szólva, hogy a nemrég lezajlott kongresszuson is lehetséges forgatókönyvként jelölték meg az RMDSZ-szel való megegyezést a decemberi választások vonatkozásában. Ami az MPP számára vállalható stratégia, az Tőkés László esetében politikai következetlenségnek minősül? Magától értetődőnek kellene lennie, hogy ha egy egyesség a nemzetpolitikai érdekeket szolgálja, az nem elvetendő. Ha e feltételek érvényre jutnak, bármelyik román politikai erővel meg lehet egyezni, nemhogy az erdélyi magyarok tekintélyes részének bizalmát bíró szervezettel... Még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy e szervezet miként viszonyult az elmúlt két évtizedben legfontosabb nemzetstratégiai célkitűzésünkhöz, a háromszintű autonómiához. Mindezeken túl a lényeg az, hogy az új elnök és az új vezetőtestület megválasztása megteremtette annak lehetőségét, hogy a két nemzeti autonomista párt között egy kölcsönösen előnyös és méltányos egyezség szülessen. Akár már a decemberi parlamenti választásokra vonatkozóan is. Ilyen egyezséget már az önkormányzati választások előtt is lehetett volna kötni, akkor azonban Szász Jenő ezt megakadályozta „dupla vagy semmi” stratégiájával, arra az álláspontra helyezkedve, hogy vagy megegyezik a két párt országos szinten, vagy elnökként letiltja a helyi egyességeket. Remélhetőleg az új vezetőtestület rugalmasabb lesz, és nem tanusít ehhez hasonló, saját esélyeit rontó, szűk látókörű magatartást. Hiszen az EMNP és az MPP voltaképpen természetes szövetségesek: értékrendjük azonos, problémafelvetéseik az erdélyi magyarság sorskérdéseinek vonatkozásában hasonlók, illetve politikai célkitűzéseik megegyeznek.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Európa- és magyarellenes hőzöngők
Több Európa mottóval zajlott a bukaresti parlamentben az Európai Néppárt kongresszusa – az esemény napján, azzal párhuzamosan a kormánypártok több tízezres nagygyűlést szerveztek a Nemzeti Arénában azzal a nyilvánvaló céllal, hogy eltereljék a figyelmet a jobboldal rendezvényéről.
Európa neve mindkét helyszínen igen gyakran elhangzott. De míg a néppárt összejövetelén többnyire a válságból való lehetséges kiutakról értekeztek az állam- és kormányfők, a Szociál-Liberális Szövetség tüntetésén erőteljesen Európa-ellenes beszédek hangzottak el, a baloldal képviselői Traian Băsescu elleni gyűlöletüket kiterjesztették mindenkire, aki csak részt vett a kongresszuson vagy szóba állt a román államelnökkel. S mert önmagában az EU mégsem lehet célpont, hát előrántották ismét a magyar kártyát. Victor Ponta azzal fenyegetőzött, hogy Băsescu barátai, Orbán Viktor meg Tőkés László épp most osztják fel egymás között az országot, Crin Antonescu pedig azt harsogta, Bukarest példaértékűen bánik kisebbségeivel, de vegye tudomásul mindenki: Románia egységes nemzetállam. Került hát ellenség, nacionalista mámorban úszott a tömeg, megvédték az országot, teljes volt a siker… Túloldalt a román államfő az integráció elmélyítését szorgalmazta, az Európai Egyesült Államok mielőbbi létrejötte mellett szállt síkra. A legnagyobb európai pártcsalád programjába a romániai magyar EP-képviselők közös fellépése nyomán bekerült az őshonos kisebbségek védelméről szóló passzus is. Tőkés László regionalizációról, az ország föderalizálásáról beszélt – mert lehet tárgyalni erről, mert ez is a krízisből kivezető utak egyike, mert mikor, ha nem akkor, amikor a föderális berendezkedésű német állam feje, Angela Merkel kancellár is ott van? A stadionban szekusnak nevezték Băsescut – azok, akik ismét jelöltként indítják a bizonyítottan szekus besúgó Dan Voiculescut, alias Felixet. A tüntetésen Románia korszerűsítését, felzárkóztatását ígérték – azok, akik most éppen Gigi Becalival szövetkeznek. Csak néhány benyomás a két nagyszabású politikai rendezvényről. De jóval több kérdés, fokozódó aggodalom. Mi lesz még itt december 9-ig, ha a politikusok már most ily felelőtlenül szítják a gyűlöletet? Mi következik, ha azoké lesz majd a tér a parlament falain belül is, akik a stadionban hőzöngnek, és akiknek ily megnyilvánulások mellett csakis ott lenne a helyük? Mi lesz majd, ha e posztkommunista szövetség pillanatnyi pártérdekből, kihasználva a válság gerjesztette társadalmi elégedetlenséget, egyszer csak hátat fordít Európának? Fracádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nacionalista és Európa-ellenes hangú nagygyűlés
Nacionalista hangvételű kijelentésekkel dúsított üzenetekkel „fegyverezte fel” támogatóit Victor Ponta és Crin Antonescu, a Szociálliberális Szövetség (USL) két társelnöke, akik a bukaresti National Arénában szerdán este mintegy 60 ezer résztvevő jelenlétében megtartott kampánygyűlésen Orbán Viktor magyar miniszterelnökről és Tőkés László európai parlamenti képviselőről sem feledkeztek meg.
Ponta arra kérte a választókat, hogy decemberben az USL-t segítsék győzelemre a parlamenti választásokon. Mint mondta, 2013-ban módosítani akarják az alkotmányt, amely tisztázza az államfő, a kormányfő és a különböző állami intézmények közötti viszonyt. Ponta szerint olyan alkotmányra van szüksége Romániának, amely valódi hatalmat ad a régióknak, a megyéknek és a polgármestereknek.
Utalt a néppárt kongresszusára: kijelentette, hogy ezen a rendezvényen „Băsescu két jó barátja, Tőkés László és Orbán Viktor Románia föderalizálásáról beszéltek”. Tőkés László a román médiának nyilatkozva elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) célja Románia decentralizálása, amelynek végeredményeként az országnak egy föderális rendszerben kellene működnie. Ugyanakkor Orbán nem beszélt ilyesmiről. – Mondjuk ki világosan, hogy Románia valamennyi román állampolgáré nemzetiségre való tekintet nélkül, de se nem Tőkés Lászlóé, se nem Băsescué, hogy eladják az országot – folytatta Ponta kirohanását. Az Európai Néppárt magas rangú vendégeit sem kímélte: kijelentette, tudniuk kell az európai vezetőknek, hogy a román népnek mi a véleménye Băsescuról, amire hangos hurrogással reagáltak az USL szimpatizánsai.
Crin Antonescu sem hagyta alább, szerinte Băsescu nem Európával ült asztalhoz a parlament épületében, hiszen a nép támogatása nélkül Európában „senki vagy, esetleg szolga”. A liberális pártelnök szerint Románia Európa része, függetlenül attól, hogy ki vezeti, szabadságát „a románok vére” által nyerte el, Románia nem kapott alamizsnát senkitől, ezért neki is szavazati joga van, s nem köteles csak tanácsokat megfogadnia Európától. Hozzátette, hogy az USL vezetői nem Európa szolgái, hanem egyenlő partnerei lesznek majd Brüsszelnek. Antonescu is kitért Tőkésnek a föderalizálással kapcsolatos nyilatkozatára. Sérelmezte, hogy a demokrata pártiak nem határolódtak el tőle. – Mi viszont megmondjuk, hogy Románia a nemzeti kisebbségek bánásmódja tekintetében továbbra is modellértékű marad, és Románia mindig egységes, oszthatatlan nemzetállam lesz” – mondta Antonescu.
Szabadság (Kolozsvár)

„A magyaroknak az RMDSZ mögött kell egyesülniük”
A magyar közösség képviseletét a romániai demokratikus intézményekben csak akkor lehet megvalósítani, ha az erők az RMDSZ mögött egyesülnek – jelentette ki Wilfried Martens, az EPP elnöke a Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen tartott csütörtöki sajtóértekezleten.
„Meggyőződésem szerint a romániai magyar közösség érdekeit az szolgálja a legjobban, ha egységes, ha egyetlen politikai alakulat mögött egyesül. Meggyőződésem, hogy a felaprózódás komolyan veszélyeztetheti a magyarok képviseletét a romániai demokratikus intézményekben” – állította Martens, hangsúlyozva, hogy a magyar közösségnek egységesnek kell lennie.
„Meggyőződésem, hogy a magyar közösség fel fog zárkózni az RMDSZ mögé, és erős lesz” – mondta még az Európai Néppárt elnöke, kifejtve, hogy bízik Kelemen Hunor RMDSZ-elnökben és az általa képviselt alakulat sikerében.
A sajtó képviselői megkérdezték Martenst, hogy mi a véleménye arról, hogy újonnan alakult romániai magyar pártok felvételüket kérték az EPP-be, figyelembe véve, hogy a közösség aránya 6 százalékos.
„Követni kell pártunk törvényeit, nálunk nagyon szigorúak a csatlakozási feltételek, tehát nem lehetsz egyik napról a másikra, vagy egy hét alatt az EPP tagja” – mondta Martens.
Az EPP elnöke ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy az RMDSZ-nek sikerül megszereznie a közösség támogatását a következő választásokon.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megköszönte Martensnek a támogatást.
„Az EPP új programjában megjelenik valami nagyon fontos dolog – első ízben a politikai alapprogramban –, éspedig a nemzeti kisebbségek védelme, mivel, ha a gazdasági közösség felől egy politikai szövetség felé tartunk, tudatosítanunk kell, hogy a nemzeti kisebbségek, a nyelvi sokszínűség, a kulturális és vallásos sokszínűség fontos értéket jelentenek egy politikai szövetségnek” – jelentette ki Kelemen Hunor.
Tőkés László EP-képviselő szerdán beszámolt arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez.
„Az Erdélyi Magyar Néppárt benyújtotta csatlakozási kérelmét az EPP-hez, és az alakulat képviselőit ennek alapján hívták meg a kongresszusra” – mondta Tőkés a sajtó képviselőinek a parlament folyosóján.
Az RMDSZ legtöbb három parlamenti mandátumot veszíthet a december 9-i választásokon az MPP és az EMNP miatt – vallotta be Kelemen Hunor szövetségi elnök, hozzátéve, hogy ezek nem a két magyar párthoz jutnak majd, hanem román pártokhoz.
Hétfőn, Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján Kelement arról kérdezték, hogy veszélyt jelent-e az RMDSZ számára az, hogy a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt is indít jelölteket a választásokon. Kelemen azt válaszolta, hogy a veszély fennáll, azonban az RMDSZ-en kívül egyik más magyar pártnak sincs esélye bejutni a parlamentbe.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Szájtépők
Először nem hittem a szememnek: dugig volt az ország legnagyobb stadionja. De nem sportesemény zajlott, még csak nem is valamelyik vallásos szekta kongresszusa. Hanem csak egy sima politikai gyűlés, igaz, kétpárti. Jelöltbemutatónak mondták, de inkább kampányindítónak tűnt, emiatt persze illegálisnak is nevezhetnénk, mert a decemberi parlamenti választásokat megelőző kampány hivatalosan csak november 9-én indul(hat). Ám törvényességről beszélni a balkáni Romániában olyan, mintha világszínvonalú magyar futballról beszélnénk. Tény, hogy egyik napról a másikra félszázezernél is több pártaktivistát, politrukkot, közalkalmazottat, helyezkedő iparost és tizedrangú sztárocskát rendelt fel a két kormányzó párt Bukarestbe, becsődítették őket az új „nemzeti arénába”, ahol hosszan szidták-mocskolták az általuk meneszteni nem tudott államfőt, meg mindenkit, aki eszükbe jutott. A legundorítóbb kiállás azon vezérszónokoké volt, akik úgy méltatták és óhajtották és nyaldosták Európát meg az Uniót, hogy közben folyvást köpködték és fenyegették mindkettőt. Tették ezt annak ürügyén, hogy a legjelentősebb kontinentális politikai család, az Európai Néppárt épp akkor tartotta kétnapos kongresszusát pár kilométerrel arrább. Az USL nevű torzszülött (szocialistákkal cimboráló liberálisok érdekszövetsége) percre pontosan a vezető európai politikusok felszólalásának idősávjára szervezte rá a két román pártkorifeus, Ponta és Antonescu diskurzusát. A demagógiával, populizmussal, handabandázással átszőtt stadionbeli beszédek semmiről sem szóltak, a politikai elemzők nem is tudták érdemben értekelni őket. A nacionalista hörrentések hallatán már csak Vadim Tudort és Gigi Becalit hiányolták a balliberális társaságból, de előbb, mint utóbb összenő, ami összetartozik. „Ezekben a percekben Băsescu elnök két jó barátja, Tőkés László és Orbán Viktor Románia föderalizációjáról beszélnek a parlament épületében” – hazudta Ponta bele a mikrofonba, Antonescu meg azokat dicsérte, akik már rég elhagyták az országot, majd pedig az öklét rázta a nyugat felé. Nos, ezektől, pártjaiktól meg a mögöttük állóktól semmi jóra nem számíthatunk a következőkben, de félnünk nem érdemes, mert láttunk mi már karón varjút.
Dénes László
Székelyhon.ro

Tőkés: ne legyenek az egyházak az RMDSZ választási kampányának eszközei!
Vissza kell utasítani, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) választási kampányában eszközként használja fel a történelmi egyházakat – hangsúlyozta Tőkés László európai parlamenti képviselő.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke az MTI-hez vasárnap eljuttatott nyilatkozatában úgy vélte, az egyházkerületben politikai „behódolási" folyamat megy végbe.
Tőkés László példaképpen megemlíti, hogy Seres Dénes szilágysági RMDSZ-elnök gyűlésezni hívta a Zilahi Református Egyházmegye esperesi hivatalába a lelkészi kar tagjait, „bitorolva" az esperes jogkörét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke felidézi, hogy az év elején Biró Rozália az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke látogatta végig a nagyváradi református gyülekezetek presbiteri gyűléseit, „tolakodó választási kampányolásával igyekezvén leplezni korrupciós ügyleteit". A júniusi helyhatósági választások előtt pedig Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és csapata az érmelléki egyházmegye lelkészértekezletén tartott „Anyaszentegyházunkra nézve megalázó" kampánytalálkozót – tette hozzá az EMNT elnöke.
Tőkés László szerint „a szintén református egyházi színekben színre lépő Ambrus Ferenc parlamenti képviselő-jelöltsége" is a Királyhágómelléki Református Egyházkerület „behódolását" bizonyítja. "Választások közeledtén világosan kell látnunk, hogy a magyarság nem azonos az RMDSZ-szel. A nemzet messze többet jelent, mint egy politikai párt. Se érdekből, se félelemből, se tunya megszokásból ne váljunk szekértolóivá azoknak, akik nemzeti érdekeink és önrendelkezésünk helyett – önző módon – saját érdekeiket tartják előbbre valónak. A történelmi Érmellék, Erdély és Partium múltja és jövője, krisztusi hitünk és nemzeti öntudatunk helytállásra és kiállásra köteleznek bennünket" – zárja nyilatkozatát Tőkés László.
MTI
Erdély.ma

Az ‘56-os hősökre emlékeztek
Az 1956-os szabadságharc eseményeire emlékeztek tegnap a Nagyvárad-Réti Református Templomban, majd a templomkertben felállított emlékkőnél helyezték el az emlékezés virágait.
Több éves hagyománynak megfelelően október 23-ához közeledve Nagyvárad-Rétenmegemlékeztek az 1956-os forradalom eseményeiről, hőseiről és mártírjairól. Az istentisztelet alkalmával igét hirdetett Tőkés László EP-képviselő Ézsaiás próféta könyvéből választott ige alapján: „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem…” (Ézsaiás 49, 15). Tőkés László prédikációjában elmondta, hogy az 56-os események már gyermekkora óta nagy érzéseket váltottak ki belőle, amelyeket részben édesanyjával folytatott beszélgetésekből tudott meg. „A jelenben sem nyugodhatunk meg, mert még mindig mentességet élveznek azok, akik kezéhez vér tapad, de a kegyelem igéje vigasztal bennünket”-mondta el, majd hozzáfűzte, hogy Trianon után a magyar embert elhagyta az életkedve, de a mai embernek sorsa fölé kell emelkedjen és levetnie a visszahúzó örökség terhét, mely ellen 56-ban is fellázadtak. „Töretlenül kell tovább haladnunk az úton melyet a múlt eseményei is mutatnak, és nemzetünk, gyülekezeteink nagy családjában emlékezzünk és cselekedjünk.”
Megemlékezés
Az igehirdetést követően a Csillagocska zenekar és néptáncegyüttes ifjainak rövid megemlékező zenés-énekes előadására került sor, valamint a Nagyváradi Asszonykórus is énekelt. Pálfi József lelkipásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen formán hozzájárultak az alkalomhoz. Az ünnepi rendezvény keretében Wittner Mária 56-os halálraítélt osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. A forradalom és szabadságharc kapcsán elmondta, hogy „az igazság előbb utóbb felszínre kerül, hiszen előkerülnek azon tizenéves krónikások akik gyermeki őszinteséggel írták meg a forradalom történetét. Nekünk túlélőknek akiket életre ítéltek a halálos ítélet után kötelességünk lemosni a mártírokról azt a gyalázatot, amit a társadalomba sulykoltak hosszú éveken át”. Elmondta, hogy a magyar zászlón a lyuk lehet Krisztus sebe és mindazok sebei, akik golyó által haltak meg a forradalomban. „Nem szabad félni, mert a félelem egy borzasztó dolog, ami bármire rá tudja venni az embert”. Végezetül beszédét Gérecz Attila Karácsonyi ének a börtönben című versével zárta.
Az emlékezés virágai
Az ünnepi, megemlékező istentiszteletet követően a templomkertben felállított 56-os emlékkőnél folytatódott a megemlékezés. A hat éve az 56-os események mementójaként felállított sztélének idén méltó környezetet biztosított a réti gyülekezet, emlékparkká alakítva azt. A vasárnapi hálaadó istentiszteletet követően az emlékezők ezen emlékparkban hajtottak fejet. Bába Iván Magyarország Külügyminisztériumának államtitkára beszédében elmondta, hogy „a szabadság egy villanására emlékezünk, amely az elnyomás sötétségében tört fel. Az 1956-os forradalom egy nagy pillanata egy hatalmas villanással ismét megvilágította az egész magyarságot a világ minden pontján, és láthatóvá vált a nemzet egysége, együttes öröme és aggodalma, reménykedése és félelme. A partiumi és erdélyi magyarság is megmozdult, nem tervezetten, nem hosszas előkészületek után”. A boldogság tíz napig tartott, de ez is elegendő volt, hogy megmutassuk, hogy élünk és meghalni is képesek vagyunk a szabadságért -tette hozzá az államtitkár.
Bába Iván végezetül elmondta, hogy „nem akartak hősök lenni, csak szabadok akartak lenni, csak emberhez méltó életet akartak maguknak és mindenkinek, de hősök lettek, az eltiport szabadság hősei. Mi, mai emlékezők egyet tehetünk: őrizzük az eszme tisztaságát és nem engedjük feledésbe hullani azok nevét, akik életüket, sorsukat áldozták érte, ez a mi munkánk!” A beszédet követően a Váradi Dalnokok énekeltek, majd akik elvitték az emlékezés virágait, csendben elhelyezték azokat az emlékkőnél.
Nagy Noémi
erdon.ro

Erdély és Partium több településén is megemlékeztek 1956-ról
A hétvégén Erdély és Partium több településén istentiszteletek keretében, emlékmű- és emlékpark-avatással emlékeztek az 1956-os forradalomra. “A magyarság megmaradása csak akkor lehetséges, ha Magyarország a közjog kötelékével, az állampolgársággal egyesíti a világ magyarságát” – jelentette ki Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyön, az 1956-os emlékpark szombati avatóünnepségén.
Nem csak emlék. Sepsiszentgyörgyön parkot avattak az '56-os magyar szabadságharc tiszteletére
“Ez a teljes állampolgárságot jelenti, útlevéllel és szavazati joggal. 2014-től a Magyar Országgyűlés az egyetemes magyarság Országgyűlése lesz, minden magyar politikai akaratát kifejezve” – szögezte le a magyarországi politikus. Semjén Zsolt szerint a történelemből hitet, erőt és büszkeséget kell meríteni, és le kell vonni a tanulságokat. “Van-e nagyobb büszkeség, mint 1956 örökösének lenni, annak az ’56-nak, amely halálos döfést mért a bolsevizmusra, a kommunizmusra és a Szovjetunióra. 1956-ban vált nyilvánvalóvá, hogy az a rendszer embertelen és istentelen – fogalmazott beszédében Semjén. – A Nyugat hálás lehet a kis Magyarország szabadságharcának, mert Mindszenty bíboros kálváriája és az ötvenhatos menekültek felnyitották annak a nyugatnak a szemét, amely Franciaországban és Olaszországban is hajlamos lett volna beleszédülni az eurokommunizmusba.”
„Jogunk van az önrendelkezéshez”
Semjén Zsolt szerint a magyar megmaradás kettős parancsa a nemzeti függetlenség és szabadság biztosítása és a szükséges társadalmi átalakulás végrehajtása. “Ma is ez a kettős feladat: a nemzeti megmaradás és a megmaradáshoz szükséges jogaink biztosítása. Mi sem vagyunk alábbvalók egyetlen népnél sem Európában: ami más népeknél természetes, nekünk is természetes kell hogy legyen, ha más népeknek lehet autonómiája, önrendelkezése és nyelvi jogai, akkor nekünk magyaroknak is jogunk van ehhez” – mondta Semjén Zsolt.
Az ünnepségen Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere hangsúlyozta, még mindig él egyesekben a kommunista diktatúra eszméje, hogy csírájában kell elfojtani minden a magyar közösség számára fontos kezdeményezést. “A Székely Mikó Kollégium ügye egyértelmű példája annak, hogy a régi beidegződések ma is élnek csak más módszerekkel. A Mikó-ügy precedens lehet arra, hogyan lehet még jobban kifosztani a magyar közösséget. A Székelyföldön állandóan a közösségünk szabadságáért és túléléséért küzdünk, nem mások ellen, hanem magunkért. Ez a park legyen emlékeztető mindenki számára, hogy semmi sem lehet elég drága, ha a szabadságról, a jogainkról van” – fogalmazta meg Antal Árpád.
Az ünnepségen az 1956-os forradalom szellemét a romániai és a magyarországi volt politikai foglyok szervezeteinek képviselői idézték fel. Leleplezték az erdélyi ötvenhatosok emlékművét, amelyre a forradalom valamennyi romániai áldozatának a nevét felvésték, majd a fáklyás körmenet átvonult az Erzsébet parkba, ahol megkoszorúzták a kommunizmus áldozatai tiszteletére emelt kopjafát. Este a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták Veress Sándor Hét esztendő kálváriája című könyvét.
Várad: megemlékezés az “ötvenhatos” istenházában
A nagyvárad-réti református istenházát “ötvenhatos” templomként tartja számon lelkipásztora és gyülekezete, ahol az 1956-os magyar szabadságharc évfordulójáról minden esztendőben hagyományosan megemlékeznek. Tegnap az ünnepi istentiszteleten Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke hirdette az igét. Tőkés visszaemlékezett a Reformátusok Világszövetségének 2002-es, váradi nagygyűlésére.
“A találkozó zárónyilatkozatának egy mondata a résztvevők egy részének ellenállásába ütközött, mivel az a kommunizmus áldozatainak állított volna emléket, és sokan úgy vélték, nincs rá bizonyíték, hogy áldozatok valójában voltak” – mutatott rá. Az EP-képviselő szerint ez a képtelen állítás még mindig él sokak tudatában, ezért lehetséges, hogy ma is mentességet élveznek a társadalomban azok, akiknek vér tapad a kezéhez. Tőkés úgy fogalmazott, jelenleg páratlan erőfeszítés részesei vagyunk, határon innen és túl, és ez az erőfeszítés arra irányul, hogy a múlt terheit végre levethessük.
Wittner Mária: ne féljetek!
Az évtizedeken át tartó hallgatás, a történelem meghamisítása ellen emelte fel szavát az istentiszteleten felszólaló Wittner Mária a forradalom egyik túlélő halálraítéltje, aki idén 75. életévét tölti be. Beszéde a hallgatóságot könnyekig meghatotta. Kijelentette: az 1956-ot követő véres megtorlások túlélőinek, illetve az utókornak kötelessége “lemosni a gyalázatot, a hazugságokat, amiket a világ legtisztább forradalmára rákentek, és amiket évtizedekig sulykoltak az emberekbe”.
Az egykori halálraítélt szerint valójában Krisztus ajándéka, a szeretet volt az, ami 1956-ban egybekovácsolta a magyar nemzetet, ám ezt a szeretetet ma sokan inkább felbontanák. Ezt pedig csak úgy tudjuk megakadályozni, ha száműzzük a félelmet az életünkből. “A félelem szörnyű. Azzal bármire rá lehet venni azt, aki fél” – mondta Wittner Mária, majd a bibliai és pápai üzenetet továbbította a gyülekezetnek: “Ne féljetek!” Az istentisztelet után Bába Iván magyar külügyminisztériumi államtitkár emlékeztetett arra, hogy az 1956-os forradalomnak erdélyi és partiumi vonzatai is voltak.
A templomkertben álló 56-os emlékkő körül idén a tárca támogatásával alakítottak ki emlékparkot, illetve egy olyan emléktáblát is elhelyeztek, amely a II. világháború végén lebombázott, majd 56-ban újjáépített templom történetére emlékezteti az erre járókat. A réti templom hagyományai szerint az államtitkár és Pálfi József lelkipásztor beszéde, illetve a Váradi Dalnokok szolgálata után a gyülekezet tagjai csendben helyezték el virágaikat az emlékmű mellé.
Főhajtás Zilahon
Zilahon tegnap kopjafaállítással emlékeztek meg az 1956-os forradalomra, az ünnepi eseményen Magdó János, Kolozsvár magyarországi főkonzulja is részt vett. Püsök Sándor Csaba zilahi református lelkipásztor a Krónikának elmondta, a Szilágyságban a zilahi az egyetlen kopjafa, amely az ’56-os forradalomnak állít emléket. Az emlékmű a város három református egyházközségének együttműködése nyomán valósult meg, több évvel az alapkőletétel után.
“Az alapkövet még 2006-ban raktuk le, a gyönyörű, emlékhelynek méltó kopjafa tulajdonképpen ebből nőtt ki. Azért tartottuk fontosnak a zilahi ’56-os emlékmű felállítását, hogy a mai nemzedék is összenőhessen ezzel az ünneppel, közösen emlékezhessen az akkor még egyetemi hallgató, ma már idősebb forradalmi résztvevőkkel, akiknek bőven részük volt a hatalmi megtorlásokban” – hangsúlyozta a lelkipásztor, aki azt is elmondta, a fiatalabb és az idősebb korosztály képviselői is szép számmal megjelentek az ünnepi eseményen.
Hozzátette, a kopjafaavatás az “Ötvenhatodik ’56” jelmondat alatt zajlott, hiszen éppen ennyi év telt el a forradalom óta. Magdó János főkonzul beszédében a szabadság és a forradalom eszmeiségének ápolására hívta fel a figyelmet. Mint mondta, korábban a forradalomra való megemlékezés eltért Erdélyben és Magyarországon, a diplomata azonban örvendetesnek találta, hogy most már a határ mindkét oldalán szabadon felidézhetők a fél évszázados események.
A főkonzul személyes kötődését is megemlítette a résztvevőknek, kiderült ugyanis, hogy édesapja a forradalmi események idején a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem harmadéves hallgatója, így a történtek résztvevője volt. A zilahi megemlékezésbe a gyermekek is bekapcsolódtak, a kopjafa koszorúzását megelőzően ugyanis nemzeti lobogókat készítettek. A vasárnap felavatott emlékműnél egyébként kedden délután gyertyagyújtásra várják a lakosságot.
Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Varga Andrea ügyében szólalt fel az EP-ben Tőkés László
A Bukarestben, az utcán bántalmazott Varga Andrea történész esetéről beszélt az Európai Parlament plénumában Tőkés László EP-képviselő. „Európa védje meg polgárait” – hangoztatta Strasbourgban, az EP plenáris ülésén Tőkés a Bukarestben élő magyarországi történész esetére utalva. Rövid felszólalásában az európai képviselő arra hívta fel a plşnum figyelmét, hogy Varga Andreát a múlt héten az utcán bántalmazták Bukarestben, két évvel ezelőtt pedig ismeretlen személyek a megfélemlítés nyilvánvaló szándékával zaklatták. „Okkal feltételezhető, hogy most, amikor a kommunizmus idején elkobzott épületek visszaszolgáltatásának kérdése ismét a figyelem középpontjába került, Varga Andrea ez ügyben végzett tevékenységének is köze van a fájdalmas esethez” – mondta felszólalásában Tőkés. „A Polgárok Európai Esztendejéről szóló Jelentés végszavazásán fontosnak tartom felhívni a figyelmet Varga Andrea esetére, és európai polgári mivoltában a román hatóságok, illetve az Európai Parlament védelmét kérni számára. Európa védje meg polgárait!” – mondta az EP-képviselő Strasbourgban.
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvári Nyilatkozat: a húszéves autonómiaadósság
Miután az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának ülésén 1992. október 25-én elfogadták a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, a szövetség képviselői és szenátorai ünnepélyes keretek között a Szent Mihály-templomban esküdtek fel a Kolozsvári Nyilatkozatra. Az erdélyi magyar autonómiatörekvések motorjaként elfogadott dokumentumra napjainkban ki-ki a maga módján emlékezik. A nyilatkozat megalkotói már nincsenek az RMDSZ soraiban, a szövetség politikusai szerint ugyanakkor minden a tervek szerint alakult.
Borbély Imre, a nyilatkozat kezdeményezője
A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása, valamint az azt követő eskü a Szent Mihály-templomban az eszmék, elvek, politikai értékek és célkitűzések síkján zajló másfél éves belső küzdelem eredménye volt, eredettörténete a Marosvásárhelyen tartott második RMDSZ-kongresszusig nyúlik vissza. E kongresszuson kiosztott tanulmányomban és felszólalásomban politikai célként az autonómia legmagasabb szintjét, a belga modellnek megfelelő társnemzeti státuszt neveztem meg, s ennek meghatározása – az erdélyi magyarság „politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa” – bekerült a programba, majd a Kolozsvári Nyilatkozatba is. A társnemzeti gondolat sikere minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy a kongresszus politikai-ideológiai kérdésekkel megbízott elnökségi tagnak választott. Az a körülmény, hogy az akkor létrejött testület, az Országos Elnökség valamennyi tagját a kongresszus választotta közvetlenül, és ennek megfelelően a következő kongresszusig eltávolíthatatlan volt, kulcsfontosságúnak bizonyult a továbbiakban. Az elnökség egyfajta mikroparlamentként működött, melyben az autonómiaellenes elnök, Domokos Géza csak primus inter pares volt, így válhatott a testület az autonómia gondolatát kihordó politikai műhellyé.
Az elnökségi testület soraiban két jövőkép ütközött: a többségi hatalomtól alkalmi kegyeket várók, kisebbségpolitikai eredményeként a másodrangúság állandósulását szorgalmazók szemlélete állt szemben az emberi jogok, valamint a népek önrendelkezési jogának elvi alapján álló nemzeti emancipáció jövőképével. A szembenállás már az első elnökségi gyűlésen megmutatkozott, amikor az autonómia tervének megtárgyalását indítványoztam. Domokos Géza felszisszent: „Arról szó sem lehet soha, éppen ezzel vádolnak minket a románok!” Szőcs Géza, Kolumbán Gábor, Patrubány Miklós és Toró T. Tibor mellém álltak, az ellentábort Domokos Géza, Tokay György és Béres András képviselte. A többi elnökségi tag – Tőkés László, Csapó József, Beder Tibor, Takács Csaba – hozzáállása akkor még nem volt egyértelmű. Többórás ügyrendi vita után elfogadtuk az elvi polémia jogosultságát, de azt elnapoltuk. Barátaimmal, szövetségeseimmel sikerült minden elnökségi gyűlésen – majd a két parlamenti frakcióval bővített vezetőtestületi tanácskozásokon is – napirenden tartanunk az ügyet. Több interjúban és újságcikkben, valamint a Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén kiosztott és bemutatott Keresztény és Nemzeti-Liberális Egységkeret című tanulmánnyal igyekeztem közös, minden érintett számára elfogadható elvi alapot létrehozni az autonómiaelvű önépítkezés megvalósítására. Az autonómiát pártoló tábor egyre nőtt. A harc a kolozsvári KOT-gyűlésen dőlt el, ahol meghatározó szerepe volt Tőkés Lászlónak. Az 1992-es jelöltállítás során a Verestóy Attila, Domokos Géza, illetve Takács Csaba nevével fémjelezhető klikk által levezényelt Hargita megyei listahamisítás kapcsán megbizonyosodhatott a kollaboránsok gátlástalanságáról, s így a két tábor közötti kiegyensúlyozó szerepének tarthatatlanságáról. Ezt felismerve Tőkés László teljes mellszélességgel állt ki az autonómia célkitűzését első ízben megfogalmazó nyilatkozat elfogadása mellett.
A vita során – amikor a „mérsékeltek” tábora Nagy Benedektől Domokos Gézán át Tokay Györgyig igyekezett hisztérikus hangulatot kelteni, az autonomisták pedig módszeresen zúzták szét az ellenérveket – sikerült eljutni oda, hogy a nyilatkozat valamennyi ellenzője nemzetárulónak érezze magát. A KOT bővített ülése egyetlen tartózkodástól eltekintve egyöntetűen elfogadta a nyilatkozatot. Két hónappal később, a brassói kongresszuson a szövetség az – erdélyi magyarság katasztere alapján általános, titkos és közvetlen választások útján létrehozott – erdélyi magyar parlament megteremtését foglalta programjába, az RMDSZ belső felépítését pedig a nemzeti önkormányzat elve mentén szabták át. Az autonómia tervének belső fejlődését Markó Béla másodszori elnökké választása gátolta meg: a kongresszus úgy adott Markónak újabb mandátumot 1995-ben Kolozsváron, hogy a pártvezér nem teljesítette az autonomista önépítkezés azon feladatait, amelyek nem ütköznek a román jogi szabályozásba, s amelyeknek a kongresszus által megszabott határideje a választás pillanatában már több hónapja lejárt.
Bodó Barna, a nyilatkozat megszövegezője
Az alakuló romániai magyar politikai szféra számára 1992 a nagy megrázkódtatások éve volt. Az aradi KOT-gyűlésen világossá vált, hogy a Domokos Géza fémjelezte régi vezetőség ellenében az autonómia nyílt követelői teret nyertek, s ez a folyamat az akkori Brassai Sámuel Gimnázium dísztermében tartott kolozsvári küldöttgyűlésig vezetett. Ez utóbbi esemény a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásával vált történelmi jelentőségűvé.
A kolozsvári küldöttgyűlésen két RMDSZ-tömörülés feszült egymásnak. A Domokos Géza mögött felsorakozók álláspontját legegyértelműbben talán Tokay György képviselő fogalmazta meg, amikor a román alkotmány füzetecskéjét a pulpitushoz csapkodva azt hangoztatta: ha – akár egy nyilatkozatban is – nyíltan autonómiát követelünk, az olyan reakciókat válthat ki a többségi nemzetből, melyeknek következtében akár vér is folyhat. A Szőcs Géza mellé tömörülő autonomisták álláspontja egyértelmű volt: világosan meg kell fogalmazni, mi az, amit a magyarság érdekében nem csak elvárunk, de követelünk. Ez az autonómia. Létezett egy harmadik pólus is: az RMDSZ kezdeti éveiben Tőkés László volt az a személyiség, aki fel tudta oldani a feszültségeket, gyakran egymást tagadó álláspontokat békített össze. Ő is az autonómia pártján állt, ám a két tábor tusakodásába közvetlen módon nem avatkozott be.
Amikor a KOT késő este úgy határozott, hogy lesz nyilatkozat, a három meghatározó személyiség egy-egy személyt jelölt a nyilatkozatot megszövegezendő bizottságba. Domokos Géza jelöltje Tokay György volt, Szőcs Gézáé Borbély Imre, Tőkés László pedig engem kért fel. Másnap reggelre szöveget kellett előterjeszteni, ezért abban állapodtunk meg, hogy a gyűlés végeztével találkozunk, és azonnal nekifogunk a munkának. Borbély Imrével kettesben vonultunk félre egy osztályterembe, Tokay György nem jött el nyilatkozatot írni. Imrével átbeszéltük az elvi kérdéseket – melyek a lényeges elemek, milyen hivatkozásokra van szükség, milyen hosszú legyen, miként fogalmazzunk –, s mivel Tokay még mindig nem érkezett meg, nélküle kezdtük el a szövegezést. Az első két vagy három bekezdést közösen írtuk meg, utána Borbély megkérdezte, tudom-e folytatni, mert nincs értelme ketten szövegezni azt, amiben lényegében egyetértünk. A szövegezést egyedül fejeztem be valamikor éjfél után.
Kora reggel juttattuk el a szövegjavaslatot Tőkés Lászlónak, Domokos Gézának és Szőcs Gézának. Emlékezetem szerint szinte javítás nélkül fogadták el a szöveget. Tokay György egy élesebb félmondat kihúzását kérte, amit Tőkés Lászlóval való egyeztetés nyomán elfogadtunk. Ekkor jött számomra a meglepetés. Még a nyilatkozat elfogadása előtt valaki a sajtó elé állt a tervezettel: nem más, mint Tokay György, aki a szövegező bizottság tagjaként nyilatkozott. Ugyan vitathatatlanul tagja volt a bizottságnak, de a mai napig nem tudom elfogadni, hogy a szöveget épp ő terjesztette a sajtó elé, aki semmivel sem járult hozzá a megírásához. Két évtized elteltével talán már nem illő a nyilatkozat jelentőségéről értekeznem. A tízéves évfordulón értékelő-helyzetfelmérő tanácskozás keretében már kifejtettem véleményemet a helyzetről és a nyilatkozatról, mint politikai tettről. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy arról is szóljak, ami kimaradt a nyilatkozat megszületését tárgyaló krónikákból, hiszen ez is fontos része annak, amit erdélyi magyar politikának nevezünk.
Tokay György, a nyilatkozat ellenzője
Téves a feltételezés, hogy húsz évvel ezelőtt nem értettem egyet a Kolozsvári Nyilatkozat mondandójával, üzenetével. Aki ismer, jól tudja: hűséges pártkatona voltam, az RMDSZ-testületek közös döntéseit mindig támogattam. Nem a nyilatkozat üzenetével volt gondom, azt a tényt kifogásoltam, hogy szinte minden elnökségi ülés után nyilatkozatokat fogadtunk el, miközben az aktív politizálás híveként én a cselekvés útját szerettem volna járni. Az autonómiatörekvések megítélésében véleményem egyezik az RMDSZ álláspontjával. Az RMDSZ rendszerváltást követő megalakulása óta a szövetség képviselői, szenátorai és egyéb tisztségviselői mindig az autonómia elkötelezettjei voltak. Azért dolgoztak, hogy mindennapjainkban megélhessük az autonómiatörekvések tucatnyi részeredményét. Az autonómia építése hosszú folyamat, amely apró eredményekből áll össze. Székelyföld területi autonómiáját leszámítva minden területen jelentős előrelépéseket értünk el – elsősorban az oktatás és az anyanyelvhasználat terén.
Hogy miért nem sikerült előrelépni Székelyföld autonómiájának ügyében? Egyszerű: csak akkor lesz áttörés, amikor a román politikusok, illetve a többségi román társadalom elfogadja ennek fontosságát és szükségszerűségét. Az RMDSZ a parlamentáris demokrácia eszközeivel harcol az erdélyi magyarság jogainak érvényesítéséért. Amit a román parlamentben és szenátusban elérhettünk az utóbbi két évtizedben, el is értük. Az eredményeket nem tartom csekélynek, sok területen látványos az áttörés. Nem az RMDSZ-politika vereségét érdemes keresni abban, hogy a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt Székelyföld területi autonómiájának ügyében nem jártunk sikerrel. Ez hosszú út, sok munkát és kitartást igényel. Meggyőződésem, hogy az RMDSZ-politikusokban megvan a kellő elszántság és tisztánlátás ahhoz, hogy kitűzött céljaikat sikerre vigyék. Kelemen Hunor: a Kolozsvári Nyilatkozat szellemében
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ-t ma is kötelezi a húsz évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat szelleme. A szövetségi elnök úgy véli, hogy a nyilatkozatba foglalt célok jó része megvalósult, a szövetség áttörést ért el a kisebbségi érdekek alkotmányos és jogi kereteinek megteremtésében, és sikerült jelentősen visszaszorítania az elvándorlás mértékét. Az RMDSZ a romániai magyar közösségekkel karöltve „sikerekben gazdag és nehézségekkel teli” utat tett meg, melyet folytatni kell. Az önálló erdélyi politizálás kialakítása, a legnagyobb európai jobboldali pártszövetséghez való tartozás, az önkormányzati, parlamenti és kormányzati szintű felelősségvállalás egyetlen céllal történik: a Kolozsvári Nyilatkozatban megfogalmazott belső önrendelkezés, az autonómia elérése céljával – fogalmaz Kelemen, aki szerint a szövetség parlamenti képviselői és szenátorai számára mindenkor kötelező érvényű a Kolozsvári Nyilatkozat szellemiségének és betűjének képviselete.
Toró T. Tibor: a megalkotókat kilökte magából az RMDSZ
Akkori egyetlen politikai érdekvédelmi ernyőszervezetünk, az RMDSZ belső fórumain húsz esztendővel ezelőtt hihetetlen intenzitással folyt a vita az útkeresésről. Sokszor személyeskedésbe torkolló, alapjában véve azonban termékeny elvi vita zajlott a szövetség stratégiai céljairól, saját szervezeti megújulásáról, a belső demokráciáról, a román politikumhoz való viszonyáról, illetve minden aktuálpolitikai kérdésről.
1992 őszén már elillant a gyors román–magyar megbékélés illúziója, az erdélyi magyarság pedig a békés eszközökkel vívott, ám tartós nemzeti szabadságharcra készült berendezkedni. Ehhez kereste az akkori politikai-közéleti elit a legalkalmasabb stratégiát és szervezeti keretet. A belső törésvonalak már világosan kirajzolódtak, bár még mindenki egységes szervezetben tervezte a jövőt. Az egyik oldalon a kisebbségi-nyelvi jogokban gondolkodó, román politikumba beépülni készülő „mérsékelt” tábor állt, a másik oldalon pedig az önrendelkezési jog, a társnemzeti státus, a párhuzamos erdélyi magyar társadalom fogalmaiban gondolkodó „radikálisok” sorakoztak fel. A „mérsékelt” és „radikális” címkéket a korabeli román politikai sajtó nyilvánvalóan nyelvpolitikai megfontolásokból használta, ám e kifejezések – sajnálatos módon – átkerültek a magyar közbeszédbe is. A tisztújítás előtt álló szövetségben 1992 októberében a „Gézák háborúja” dúlt. A visszavonulni készülő Domokos Géza hívei a trónkövetelő politikai alelnök, Szőcs Géza lejáratásával voltak elfoglalva, akinek személye körül a „radikális” oldal képviselői sorakoztak fel. Közben nem figyeltek eléggé a Tőkés László tiszteletbeli elnök körül gyűrűző csapatra, akik stratégiai áttörést készítettek elő. Elképzelésük az volt, hogy bárki is legyen később a szövetség elnöke, olyan programdokumentumra van szükség, amely meghatározza az erdélyi magyar politika irányelveit. Így született meg a Kolozsvári Nyilatkozat a nemzeti kérdésről, benne a mindmáig egyetlen működőképesnek tartott politikai jövőkép, cél és eszköz: a belső önrendelkezés elvén alapuló közösségi autonómiák közjogi rendszere.
A Küldöttek Országos Tanácsa, a KOT, a mai SZKT jogelődje 1992. október 25-i ülésén a Tőkés-tábor – soraikban a MISZSZ fiatal politikuscsapatával – kiütéses győzelmet aratott, hiszen ellenszavazat nélkül tudta elfogadtatni a mindmáig referenciaként számon tartott manifesztumot. A folytatás azonban nem alakult ilyen jól. Az 1993 januárjában tartott vízválasztó brassói kongresszuson a két tábor még ki tudott egyezni: a Domokos Géza által kiszemelt utód, Markó Béla támogatása fejében az autonomisták elérték, hogy a Kolozsvári Nyilatkozat szelleme és betűje határozza meg a háromszintű autonómiát is magába foglaló programot, illetve a közösségi önkormányzati modell alapján végrehajtott szervezeti reformot. Cserébe viszont lemondtak Tőkés László jelöléséről – ő maga jelentette be, hogy csupán tiszteletbeli elnök kíván maradni –, így a szerkezetében, illetve hosszú távú céljait tekintve egyaránt megújult szövetség vezetése a „mérsékeltek” kezébe került.
E kompromisszum végzetes tévedésnek bizonyult. Azóta ugyanis bebizonyosodott, hogy bármely demokratikus szerkezet önmaga karikatúrájába fordítható – ez történt az egykor erdélyi magyar miniparlamentként működő Szövetségi Képviselők Tanácsával –, és bármely nemes program (például autonómiaprogramunk) üres demagógiává fajulhat, ha nem a közösség ügyét hivatott szolgálni, hanem obskúrus pártérdekeket. A Kolozsvári Nyilatkozat megalkotóit rég kilökte soraiból a parlamenti képviselet monopóliumát máig birtokló szövetség: húsz évvel a dokumentum megjelenése után az autonómiastatútumok törvénytervezeteinek kimunkálói közül senki sincs a román parlamentben. Nem csoda hát, hogy amikor az napirendre kerül, az ott ülők a magyarság nevében gyáván hallgatnak, vagy taktikusan távoznak. Frunda György: megkérdőjelezhetetlen területi autonómia
A Kolozsvári Nyilatkozat szellemében 1992-ben tett eskü számomra ma is aktuális, akár az orvosnak a hippokratészi eskü vagy jogászesküm, miszerint mindig segítek a rászorultakon. A nyilatkozat nem csak az én pályámat kísérte végig, hanem számos kollégámét is. Húsz év alatt az RMDSZ sok autonómiaépítő törvényt fogadtatott el a román parlamentben, kezdve az anyanyelvhasználatra vonatkozóktól a tanügyi jogszabályokig, de az egyházi és közbirtokossági javak visszaszolgáltatásának ügyét is jelentősen előremozdította. Az autonómia olyan folyamat, amelyet csak kitartó munkával lehet szolgálni. Naivitás azt feltételezni, hogy az autonómiát ki lehet kiáltani, vagy rövid időn belül el lehet fogadtatni. Ahhoz, hogy az autonómiát építeni tudjuk, ott kell lennünk a bukaresti parlamentben.
Vitába szállnék azzal a nézettel, miszerint nem sikerült kiharcolnunk a területi autonómiát. A területi autonómia tudniillik arról szól, hogy az önkormányzatok dönthetnek a saját hatáskörükbe tartozó kérdésekben, amelyek mindennapi életünket befolyásolják. Azokban a térségekben, ahol a magyarok többségben vannak, önkormányzataink révén megkérdőjelezhetetlen területi autonómiát élvezünk. Nem értünk el eredményeket e jogkörök törvénybe foglalása terén, ám a kisebbségi törvényben tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ezt Románia parlamentje még nem fogadta el, de ne feledjük, a román törvényhozásban csak hét százalékos arányban vagyunk jelen! Ennek ellenére a gyakorlatban már élhetünk a területi autonómia előnyeivel, az önkormányzati testületek ülésein magyarul beszélhetünk. De a területi autonómia vetületeként tekintendő az is, hogy visszakaptuk tulajdonjogainkat: erdők, házak, iskolák, kórházak kerültek vissza jogos tulajdonosaikhoz.
Ahhoz, hogy a területi autonómia jogi kereteit is szabályozó kisebbségi törvény megszülessen, az RMDSZ-nek mindenekelőtt a parlamentbe, és ha lehetséges, kormánypozícióba kell kerülnie. Kisebbségi jogokat akkor sikerült elfogadtatnunk, amikor kormánykoalícióban voltunk, vagy a parlamentből támogattunk egy kormányt. Az RMDSZ számára a hatalom nem cél, hanem eszköz. Fontos a külföldi lobbi is. Az általam javasolt európai emberjogi mellékletben – amelyet az Európa Tanács közgyűlése elfogadott – a kontinens hagyományaira, illetve modellértékű megvalósításaira alapozva tételesen szerepel a kulturális és a területi autonómia. Ha ezt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is elfogadja, kötelező jogi eszközzé válik. Fontos tehát, hogy kollégáink, Winkler Gyula és Sógor Csaba továbbra is ott legyenek az unió intézményeiben, hiszen ők sokat tettek közös ügyeink érdekében.
Nyilatkozat a nemzeti kérdésről
„Igényeljük a romániai magyarság önkormányzatát, amelyhez való jogunkat az erdélyi románságnak saját elhatározásában született Gyulafehérvári Határozataira alapítjuk.” Tamási Áron: Hitvallás, Vásárhelyi Találkozó, 1937. október
„...Az új román állam megalakításának alapelveiként, a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együttélő népek számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában.
2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezeteinek.” (III. 1-2)
Gyulafehérvár, 1918. december 1.
Románia politikai életének egyik legsúlyosabb megoldásra váró politikai-társadalmi problémája a nemzeti kérdés. Keserves tapasztalataink, a tragikus események arról győztek meg bennünket, a romániai magyarságot és annak legitim képviselőjét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy mind a mai napig sem a politikai akarat, sem a politikai gyakorlat nem kínál elfogadható megoldást számunkra. Vállalva nemzeti entitásunkat nem akarunk sem elszakadni, sem elvándorolni, szülőföldünket otthonunknak valljuk. De a román nemzetbe beolvadni sem akarunk. A romániai magyarság politikai alanyként államalkotó tényező, s mint ilyen, a román nemzet egyenjogú társa. Épp olyan felelősséggel tartozunk jövőjéért, mint bármely más állampolgár, s mikor látnunk kell a magyarság körében eluralkodó kiábrándultságot, az ennek okán jelentkező elvándorlást, kötelességünk cselekedni.
Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Kiáltványban.
Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló közösségi önkormányzat utal arra: Európa működő demokráciáiban ez a gyakorlat sikeres. A romániai magyarság közösségként való betagolódása a hazai társadalomba része az ország európai közösségekbe való integrációjának.
Tudatában vagyunk annak, hogy a nemzetiségi kérdés az emberjogi vonatkozásokon túlmenően új dimenziókat nyert, és ma már az európai biztonság és stabilitás fontos tényezője. Meggyőződésünk, hogy a közösségek önkormányzata hozzájárul a jogállam és a civil társadalmi struktúrák megerősödéséhez és ugyanakkor szerves része a demokratizálódás folyamatának. A nemzeti kérdés megoldása általános érdek, számítunk az ország demokratikus erőinek a közreműködésére abban a fáradságos munkában, amely megteremti e megoldás alkotmányos és jogi kereteit. Kolozsvár, 1992. október 25.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A Kolozsvári Nyilatkozat húsz esztendeje és a decemberi választások valódi tétje
Húsz esztendő telt el azóta, hogy az akkor még egységes RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsa, valamint a parlamenti frakciók együttes ülése Kolozsváron nagy médianyilvánosság előtt, letagadhatatlanul megfogalmazta az erdélyi magyarság autonómiaigényét. Nevezhetjük történelmi pillanatnak is, hiszen ha a román polgártársak és politikusok, vagy akár az RMDSZ szavazói, illetve politikusai közül bárkit megkérdeznénk, hogy mikor került be az RMDSZ programjába a kulturális autonómia, a válaszadóknak talán egy százaléka szolgálna helyes válasszal.
A kulturális autonómia igényét tudniillik programszinten 1991-ben kodifikálta az RMDSZ, ám a program elfogadása után olyan határozottan, elkötelezetten és sikeresen küzdött e célért a Domokos Géza nevével fémjelzett akkori vezetés, hogy még e jogos célkitűzés programba vétele sem vált tényértékűvé a politikai környezet számára. E kulcsfontosságú politikai programpontot egyszerűen jegelték, tudatosan kerülték az arról szóló kommunikációt. A Kolozsvári Nyilatkozat vonatkozásában már nem lehetett így eljárni, hiszen a nyilatkozat ellenszavazat nélküli elfogadását a képviselők és szenátorok Szent Mihály-templomban tett ünnepélyes esküje követte.
A Kolozsvári Nyilatkozat elvi téziseit az 1993. január közepén megrendezett brassói kongresszus fordította le az alapszabályzat és a program nyelvére. Megindult az államelvű önépítkezés. 1994 decemberéig – amikor Nagy Benedek Tőkés László ellen irányuló rágalomfüzére súlyos konfliktusig vezetett – volt a szervezetnek közel két válságmentes esztendeje. Ekkor még a politika alapvető irányvonala egybeesett a hivatalos dokumentumok szellemével és betűjével. Néhány érzékeny kérdés (az SZKT első elnökválasztása, az etnikai tisztogatás vitája, a Neptun-ügy) kapcsán időnként ugyan egymásnak feszült a két tábor – a kollaboránsok, illetve az önálló, magyar érdekek mentén politizálók csoportja –, de ezeket a feszültségeket sikerült kezelni. Nagy Benedek rágalomhadjárata, illetve ahogyan az RMDSZ-vezetés arra reagált, bebizonyította, hogy a „Neptun-csoport” és Markó Béla arra játszanak – nemzetellenes klikkérdek által vezérelve –, hogy tönkretegyék az autonomista oldal első számú politikusa, Tőkés László társadalmi-politikai presztízsét. Az 1995 májusában összehívott kongresszus úgy szavazott meg Markó Bélának egy újabb mandátumot, hogy az autonomista önépítkezés két évvel korábbi, határidős feladataiból (nemzeti kataszter összeállítása, belső választás megtartása, autonómia-statútumok elfogadtatása) a politikus semmit nem teljesített.
Az 1996-os kormányzati szerepvállalás bebizonyította azt, amit már 1994 végén sejteni lehetett: Markó Béla – feladva a Kolozsvári Nyilatkozatba foglaltakat és a brassói programot – a továbbiakban a korábban általa is elítélt „Neptun-irányzatra” támaszkodott. A kormányzati szerepvállalás minden szinten paradigmaváltást jelentett. Az államelvű önépítkezést, a nemzeti önkormányzati logikát felváltotta a pártosodás, a civil társadalommal, illetve az egyházakkal kialakított viszony puszta eszközzé silányodott. A magyar nemzetstratégiai érdekek szolgálatát, valamint az önálló külpolitikát felváltotta Románia nemzetközi imázsának ápolása, a politikai sokszínűség helyét pedig egyre inkább az egynemű pártegység kialakítására való törekvés vette át. A folyamatot a 2003-as kongresszus tetőzte be, ahol a kétségbevonhatatlan legitimitású erdélyi magyar parlament létrejöttét ígérő, általános és közvetlen belső választást kiváltották egy részleges, közvetett játékokat megengedő, szervezeten belüli tisztújítással. A Szatmárnémetiben tartott kongresszus Tőkést is megkímélte egy nehéz döntéstől: mintegy leszámolva az 1989-es, demokratikusnak indult, de ki nem teljesedett rendszerváltás gondolati-politikai hagyományával az RMDSZ megszüntette a tiszteletbeli elnöki státust. Ezzel ismét lezárult egy korszak az erdélyi magyarság történetében.
Végigtekintve ugyanis az 1989 óta eltelt több mint két évtizeden, a korszakolás önmagát adja. Az első három év az autonómiagondolat programba vételének korszaka volt, amikor elindult a szervezet az önrendelkezés és az autonómiagondolat megfogalmazásának útján. 1992. október 25. és 1996. november 28. közé – ekkor feltételek nélküli szabad utat adott az SZKT a kormányzati szerepvállalásról szóló tárgyalásoknak – tehetjük a Janus-arcú korszakot, amikor a belső torzsalkodások dacára konkrét lépések is történtek az autonómiaelvű nemzeti önépítkezés terén. A meghasonlottság időszaka 1996-tól 2003-ig tartott : a „belső ellenzék” arra próbálta rászorítani a szervezet vezetését, hogy vállalja fel saját, hivatalos, autonómiaközpontú programját. A 2003-as kongresszusi döntések ezt a továbbiakban lehetetlenné tették, lépéskényszerbe hozva a Kolozsvári Nyilatkozat következetes híveit. Az RMDSZ-en belül maradni önáltatás lett volna, s a közösség becsapása. A Markó-féle vezetés belső választásnak titulálta a megyei nómenklatúra önújraválasztását lehetővé tevő, az elektoros játékokat megengedő részleges tisztújítást, s ezzel leszámolt a tíz évvel korábbi program lényegi gondolatával. Az RMDSZ azóta nem fogadott el autonómiastatútumokat, és a nemzeti kataszter ügyében sem lépett előre. A folytatást ismerjük: megalakult az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács, majd a Magyar Polgári Szövetség, amit abszurd formai okokra hivatkozva a bukaresti hatalom az RMDSZ igényének megfelelően nem engedett indulni az önkormányzati választásokon. 2008-ban bejegyezték a Magyar Polgári Pártot, amely saját elnökének foglyává vált, a belső demokrácia lábbal tiprásában az RMDSZ-en is túltett. Szükségszerűvé vált az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítása. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy Szász Jenő a Nemzetstratégiai Intézet megalakításával és vezetésével való megbízása új helyzetet teremt és elhárul az akadály a Kolozsvári Nyilatkozat gondolati hagyományát felvállaló két politikai szervezet, az EMNP és az MPP kiegyezése elől. Úgy tűnik azonban, hogy Szász Jenő az MPP-n belül továbbra is érvényesíteni tudja konfrontatív stratégiáját, így az MPP-EMNP kiegyezésre még várni kell. Holott nemzetpolitikai imperatívusz lenne, hogy kellő politikai bölcsességgel és önkorlátozási hajlandósággal a két nemzeti párt közös választási stratégiát alakítson ki, s a többit a választókra bízza. Akár megegyezik a két autonomista párt, akár nem, a valódi tét az, hogy lesz-e a magyar érdekek mentén politizáló parlamenti érdekképviseletünk vagy folytatódik a magyar célokat a román fél vélt tűrőképességéhez mérő, pozícióorientált, klikkérdekű álképviselet regnálása.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Áthidalhatatlan akadályok a megegyezés útjában?
Az erdélyi magyar pártok közötti viszony alakulásáról, a parlamenti választásokon való együttműködés elmaradásának okairól, a három politikai alakulatot megosztó tényezőkről kérdeztük Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát, Toró T. Tibort, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és Bíró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökét. Kovács Péter elmondta: a magyar választók júniusban bizalmat szavaztak a szövetségnek, az igazi összefogás tehát a választókkal való együttműködést jelenti. Toró T. Tibor szerint örvendetes, hogy az MPP és az RMDSZ közelít egymáshoz, ez megkönnyítheti a hárompárti együttműködés megvalósulását. Bíró Zsolt szerint a nemzeti érdek felülír minden nézeteltérést, ezzel magyarázza az MPP és RMDSZ közötti együttműködési tárgyalásokat, ugyanakkor kifogásolja a néppárt „sportszerűtlen” megnyilvánulásait.
Kovács: Az RMDSZ csak a választókkal működik együtt
– Együttműködni csak azzal lehet, aki erre hajlandó. Aki saját kudarcait az együttműködési szándék álcájával leplezi, inkább maradjon magára! – jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Emlékeztetett: a szövetség az elmúlt években igenis tett lépéseket az összefogásért, így lett Tőkés László az Európai Parlament tagja.
Az RMDSZ főtitkára szerint a júniusi önkormányzati választások eredményei azt igazolják, a magyar politikai képviselet megosztására nincs szükség; a választók az RMDSZ önálló indulását elfogadták, a szövetséget hitelesnek tekintik. – Hibáinkból tanulva azon vagyunk, hogy azoknak a magyaroknak az érdekeit is képviseljük, akik most más pártokat támogatnak – hangsúlyozta Kovács. Hozzátette, az RMDSZ nem pártokkal, hanem a választókkal működik együtt: ez az igazi összefogás.
Az RMDSZ politikusa szerint az EMNP-nek az alternatív választási küszöbre vonatkozó kampánya a magyar szavazók átverése. – Aki józanul gondolkodik, beláthatja, hogy a 6:3-as küszöb az EMNP által csak akkor érhető el, ha az RMDSZ ebben a kilenc választókerületben nem indít jelöltet, erről viszont nincs szó! – magyarázta. A főtitkár szerint amíg az EMNP egyedüli célja, hogy az RMDSZ-nek kevesebb parlamenti képviselője legyen, addig elképzelhetetlen bármiféle együttműködés.
Ami pedig az MPP-t illeti, Kovács szerint a polgári párt felismerte, hogy nincs lehetősége bejutni a parlamentbe. Ha indul, szavazatokat vesz el ugyan az RMDSZ-től, ezek viszont nem elegendőek a mandátumszerzéshez. – Az MPP-vel tudunk egyeztetni ilyen vonatkozásban, az EMNP-vel viszont nem, a néppárt így nem a magyar, hanem a román érdekeket képviseli – állapította meg.
Toró: jó hír az MPP-RMDSZ megegyezés
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke nyílt levélben fordult a másik két párt elnökéhez, felszólítva őket, fogalmazzák meg a nemzeti minimumot, amelyet valamennyien képviselnek majd a parlamentben. A találkozó apropóját a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulója adta volna. Toró szerint Kelemen Hunor azzal utasította vissza a meghívást, hogy az EMNP tulajdonképpen saját kampányrendezvényére hívta vetélytársait. Toró szerint ez is azt bizonyítja, hogy az RMDSZ számára az autonómia és a kampány fogalma összekapcsolódik. Mindemellett úgy vélte, vannak olyanok az RMDSZ aktív tagságában, akik „komolyan gondolkodnak az autonómiáról”, és akikkel meg lehet egyezni a célkitűzések rendszeréről, amelyek a politikai megállapodások alapjául szolgálhatnak.
Toró szerint az EMNP-nek a 6:3 minden magyar nyer kampánya nem megosztó jellegű. Köztudott: az a párt is képviseletet nyerhet, amely legalább 6 képviselői, és 3 szenátori mandátumot szerez. A politikus szerint pártja teljesítheti ezt a küszöböt a biztos bejutó RMDSZ mellett. Úgy vélte, ehhez az szükséges, hogy a két szervezet ne egymás ellen folytasson kampányt.
A néppárt elnöke kifejtette: az EMNP örül annak, hogy az MPP és az RMDSZ megpróbál közös nevezőre jutni, ez csak megkönnyíti a jövőbeni három-párti egyeztetéseket.
Ami pedig a polgári párttal való viszonyt illeti: az EMNP és MPP együttműködése kiteljesedhet. Mint mondta, a két politikai alakulat megyei és regionális vezetőségei között egyre jobb az együttműködés, a jelöltállítás letisztulását követően országos szinten is létrejön a párbeszéd. Az EMNP hosszú távú partnerséget alakítana ki az MPP-vel. A hiteles, a nemzeti, autonomista vonal megalapozása szerves fejlődés eredményeként jöhet létre – fejtette ki Toró.
Bíró: Nem lehet szó az MPP önfeladásáról
– Az MPP azért jött létre, mert új utakat keresett. Amikor néppártos barátaink megalapították pártjukat, az MPP törekvését igazolták vissza, pontosabban azt, hogy az RMDSZ-en kívül is van élet. Ezek után minket azzal vádolni, hogy az RMDSZ irányába mozdulunk el, velük akarunk szoros kapcsolatot kialakítani, nem felel meg a valóságnak. Mi évek óta következetesen azt valljuk, hogy a választás szabadságát biztosítani kell. Elsősorban az önkormányzati választásokról van szó, a magyar–magyar versenynek itt van létjogosultsága, és akkor is a tömbmagyar részeken, a nemzeti érdeket nem írhatja felül semmilyen pártérdek, csoportérdek – vélekedik Bíró Zsolt.
Az MPP elnöke szerint pártja emiatt döntött úgy, hogy tárgyalni kell mindkét politikai párttal. – Kezdeményezésünket júliustól ismeri mind a közvélemény, mind a partnereink. Az RMDSZ azonban a maga 80 – az ő olvasatukban 86 százalékos – támogatottságának tudatában időhúzásra játszott, egy választási szövetség bejegyezése ugyanis időigényes dolog. Mi ennek ellenére továbbra is azt mondjuk: nem jó a megosztás. Az MPP nem szétverni, hanem megerősíteni akarja az erdélyi magyar közösséget. Ez viszont csak úgy jöhet létre, ha együtt gondolkodunk, együtt lépünk. A választói akarattal szembe menni nem lehet. Az pedig nagyon is világos: a választók egyértelműen az összefogás fele hajlanak, az együttműködést szorgalmazzák. Másrészt: a júniusi önkormányzati választások eredményeitől sem a 10 százalékos MPP, sem a 8 százalékos néppárt nem tekinthet el – magyarázta.
– Nyitottak vagyunk a párbeszédre az EMNP-vel, úgy vélem, nincsenek köztünk áthidalhatatlan akadályok. De olyan szövetségbe nem tudunk belemenni, ami az MPP önfeladását, identitása elvesztését jelenti. Néppártos barátaink folyamatosan fúzióról beszélnek, és eléggé sportszerűtlen módon próbálják embereinket „levadászni”. Olyan eszközöket vetnek be, amelyekkel szemben komoly fenntartásaink vannak – vélekedett.
SZ. K. – Z. É.
Szabadság (Kolozsvár)

Újabb eskütétel az autonómiáért
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) politikatörténeti konferenciával emlékezik arra az 1992. október 25-i eseményre, amikor az RMDSZ akkori vezetői a kolozsvári Szent Mihály-templomban esküt tettek az autonómia kivívásáért, illetve az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén elfogadták a Kolozsvári Nyilatkozat néven ismertté vált dokumentumot.
A tervek szerint a konferencián előadást tart többek között Tőkés László EP-képviselő, Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára, és videóüzenetben szólal fel Gál Kinga magyarországi EP-képviselő.
A kolozsvári nyilatkozatról értekezik továbbá Borbély Zsolt Attila, az EMNP alelnöke, Bodó Barna és Bakk Miklós politológusok, valamint Szilágyi Zsolt, az EMNP alelnöke.
Az autonomista erők önálló politikai szerveződéséről Toró T. Tibor EMNP-elnök értekezik. A konferencia végén a zárónyilatkozat elfogadása után az EMNP képviselő- és szenátorjelöltjei újabb esküt tesznek az autonómiáért, majd megkoszorúzzák Márton Áron szobrát.
Szabadság (Kolozsvár)

Az erdélyi önrendelkezési küzdelem állomásai (Autonómiát!) – dokumentum
1989. december 25.
A december 25-i Kiáltvány „egy új nemzetiségi Statútum” kidolgozását szorgalmazta, ugyanakkor megfogalmazódik benne a „kollektív jogok” alkotmányos szavatolása iránti igény, valamint az, hogy az RMDSZ „az önrendelkezési jog elvi alapján” áll, vagyis a dokumentum tartalmaz az autonómiatervezetek irányába mutató megfogalmazásokat.
1990. április 21–22.
Az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusán elfogadott program általános utalást tartalmaz az önrendelkezésre nézve, azaz célként olyan jogi keretek kialakítását jelöli meg, „amelyek szavatolják nemzetiségi viszonyaink rendezését az európai demokráciában megvalósult legjobb modellek szerint, biztosítják az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok szabad érvényesítését, az önrendelkezést”. A program ezen elvi kijelentését a 13. pont konkretizálja: „különféle személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelőbb biztosítéka a helyi önkormányzati rendszer kialakítása.” 1991. május 24–26.
Az RMDSZ II. (marosvásárhelyi) kongresszusán Szőcs Géza bemutatja Nemzetiségi törvénytervezet-csomagját, amely definiálja az autonómiaformákat is. A tervezet nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. 1992. október 25.
Az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén elfogadják a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, amely az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatként lett ismert. A határozat a „belső önrendelkezés” koncepciójára alapozó autonómiastratégia felülkerekedését jelentette a kisebbségjogi és a helyi önkormányzatokra alapozó felfogással szemben. 1992. december 31.
December 31-i dátummal teszi közzé Csapó József a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezéséről című tervezetét, amely bár a Kolozsvári Nyilatkozatra alapoz, még nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. E tervezet a „belső önrendelkezés” koncepciójának első megalapozási kísérleteként megpróbálta összefoglalni és hasznosítani a legfontosabb nemzetközi dokumentumokat. 1993. november 14.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elfogadta a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet, amelyet a román parlamentben törvényjavaslatként iktattak. A tervezet mind a kisebbségi jogokat, mind a közösségi autonómia három formáját (személyi elvű autonómia, a sajátos státusú önkormányzatok autonómiája és a regionális autonómia) megjelöli, azonban – kerettörvényként – nem kodifikálja azt. 1994. március
Szilágyi N. Sándor a Korunkban közzéteszi Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről című törvényjavaslatát. A tervezet inkább nyelvi rezsimet szabályoz, de bevezeti „az önadminisztráló nemzeti közösségek” fogalmát is. 1994. május 13–14.
Román–magyar szakmai tanácskozás a közösségi jogokról és az autonómiáról Tusnádfürdőn. Résztvevői: Gabriel Andreescu, Renate Weber, Valentin Stan, Smaranda Enache, Biró Annamária, Kolumbán Gábor, Bakk Miklós, Bodó Barna, Fábián Ernő, Varga Attila, Balázs Sándor, Horváth István, Eckstein-Kovács Péter és Nagy György. 1994. szeptember 28.
Csapó József az Erdélyi Naplóban közzéteszi javaslatát a három autonómiaforma kodifikálásáról. Ezek címei: A sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma; A Romániai magyar nemzeti közösség személyi autonómiájának statútuma és A sajátos státusú helyi önkormányzatok regionális társulásának autonómia-statútuma. 1994. november
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának határozata alapján szakbizottság jön létre az autonómiastatútumok véglegesítésére. Tagjai: Csapó József, Tokay György, Varga Attila, Béres András, Bodó Barna, Balázs Sándor, Bakk Miklós, Papp Előd, Hajdú Gábor, Katona Ádám, Madaras Lázár, Markó Attila, Szabó István, Szilágyi N. Sándor. A bizottság Csapó József tervezeteit vette alapul.
1995. április
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Főosztálya két tervezetet bocsát belső vitára: A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma (kidolgozói: Bodó Barna, Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán); Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatokról (kidolgozója: Bakk Miklós). 1995. április 7–8.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése a szakbizottság javaslatai alapján megvitatta az alternatív tervezeteket, de nem hozott döntést róluk. Csupán az a határozat született, hogy az autonómiavita eredményeit bele kell foglalni a közelgő kongresszus programtervezetébe. 1995. május 26–28.
Az RMDSZ negyedik, kolozsvári kongresszusa programba foglalt néhány elvi tézist az autonómiáról (ezek szerint az autonómia egyaránt jelent elvet a jogállam kiépítésében, a nemzeti közösség jogát, melyet identitása megőrzése érdekében gyakorol, eszközt a romániai magyarság gazdasági és kulturális fennmaradásának megalapozásához és stratégiai célt, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ), és rögzítette azt a három autonómia-formát, amelynek jogi megfogalmazására és a törvényhozás útján való érvényesítésére az RMDSZ törekedni fog. E három autonómia-forma: a személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia, mely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre”. 1995. szeptember
Csapó József közzéteszi a Magyar Kisebbségben (1995/2. szám) Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetét, mely Székelyföld autonómiájának megfogalmazására irányul, a belső önrendelkezés elvére alapozva. Ez a koncepció később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tervezetének alapjául szolgált. 2003. április 23.
Megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, amely az RMDSZ programjában is szereplő autonómiaformák megvalósítását tűzi ki célul. A Tőkés László püspök és Fejes Anzelm premontrei főapát elnökletével megalakult testületnek 31 tagja volt, köztük parlamenti és önkormányzati képviselők, polgármesterek, RMDSZ-tisztségviselők, vállalkozók, civil társadalmi szervezetek vezetői.
2003. július 7.
Gyergyócsomafalván megalakul az EMNT KT székelyföldi tagjainak részvételével, önálló testületként a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete azzal a céllal, hogy Székelyföld autonómiaigényének közképviseletére, illetve megvalósítására létrehozza a Székely Nemzeti Tanácsot. A kezdeményező testület tagjai nyilatkozatban üdvözlik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334-es számú, Andreas Gross jelentése alapján elfogadott határozatát. 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Elnökké egyhangúlag dr. Csapó Józsefet választják. Alakulásakor meghirdetett célja, hogy a Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívja ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket. 2003. október 29-én a román parlament felsőházának jogi bizottságában Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor Románia alkotmánya elleni támadásnak nevezi a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, kérve, hogy a testület forduljon az ország legfőbb ügyészéhez „a Székely Nemzeti Tanács akcióival kapcsolatban”. A szenátus ülésén megjelent Ilie Botos, Románia legfőbb ügyésze, és biztosította a testület tagjait, hogy az általa vezetett intézmény az ügyben „már teljesíti kötelességét” – közölte a román közszolgálati rádió. 2003. november 13-án a Székely Nemzeti Tanács elnöke, dr. Csapó József közzétette a Székely Nemzeti Tanács által közvitára bocsátott Székelyföld-statútum román nyelvű változatát, és kijelentette, hogy a román változat alapján konszenzusra szeretnének jutni a székelyföldi románsággal. 2003. november
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által felkért szakértői csoport (koordinátora: Bakk Miklós, tagjai: Bodó Barna, Borbély Imre, Biró Gáspár, Komlóssy József, Kovács Péter) elkészíti az ún. Autonómia-csomagtervet (mely három összefüggő tervezetet tartalmaz a regionális autonómiára vonatkozóan: Kerettörvény a régiókról, Törvénytervezet Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról, Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma). Később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vitatta e tervezet legitimitását, ezért nem vált az EMNT hivatalos dokumentumává. 2003. december 10.
Miután az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága a román és a magyar parlamenti pártok frakcióvezetőitől személyes találkozót kért, hogy tájékoztassa őket a Székely Nemzeti Tanács célkitűzéseiről, Ioan Solcanu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt szenátusi frakcióvezetője fogadta az SZNT küldöttségét. A találkozó után Solcanu újságíróknak kijelentette: elfogadhatatlannak tartja a székelyföldi autonómiatervét. 2004. január 17.
Sepsiszentgyörgyön ülésezett a Székely Nemzeti Tanács, véglegesítette és elfogadta a Csapó József tervezetén alapuló Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. A tanács arról is döntött, hogy a statútumtervezettel Románia parlamentjéhez fordul. 2004. február 25.
Birtalan Ákos, valamint az RMDSZ-frakció polgári szárnyának képviselői, Kovács Zoltán és Szilágyi Zsolt Bihar, Pécsi Ferenc Szatmár, Toró T. Tibor Temes és Vekov Károly Kolozs megyei képviselő Románia parlamentje elé terjesztette Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. március 30.
A Képviselőház elutasítja Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. június 18.
Négy magyar képviselő és egy szenátor aláírásával iktatták a képviselőház állandó bizottságában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kidolgozott személyi elvű autonómia kerettörvényét, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet Bakk Miklós és Toró T. Tibor dolgozott ki. 2004. június 29.
A szenátus elutasítja Székelyföld autonómiájának statútumát. 2004. szeptember 9.
Alkotmányellenességre hivatkozva a képviselőház közigazgatási bizottsága elutasította a romániai nemzeti kisebbségek személyi elvű autonómiáját szabályozó kerettörvényt, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet június 18-án nyújtott be négy magyar képviselő és egy szenátor. 2004. december 23.
Az új kormány megalakításáról szóló parlamenti megbeszéléseken az RMDSZ a kisebbségek jogait magában foglaló és biztosító törvény megalkotását javasolta. 2005. január 18.
A Magyar Rádiónak adott interjúban Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök megállapította: a határon túl már van kulturális autonómia. 2005. február 8.
Az RMDSZ sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a többi kisebbség képviselőivel közösen dolgoznak a kisebbségi törvényen, mely kerettörvény jellegű lesz, és azt közvitára bocsátják. 2005. február 18.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint a kisebbségi törvény megalkotása aláássa az autonómiát. 2005. március 17.
Toró T. Tibor Temes megyei képviselő bírálta a tervezetet, mert az a kisebbségi szervezetek létrehozására vonatkozóan ugyanazokat a diszkriminatív kritériumokat tartalmazza, amelyeket a romániai választási törvényben több nemzetközi szervezet is kifogásolt. 2005. március 18.
Nyilvánosságra hozták az RMDSZ által kezdeményezett kisebbségi törvény tervezetének szövegét. 2005. március 21.
A Magyar Polgári Szövetség háromszéki egyeztető tanácsa bírálta a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetét, és széleskörű konzultációsorozat beindítását kezdeményezte az autonómiáról. 2005. március 22–25.
Toró T. Tibor képviselő benyújtotta a kisebbségi törvény tervezetéhez készített módosító csomagot, mely 15 indítványt tartalmaz, és az EMNT 2004-ben iktatott személyi elvű kerettörvény-tervezetéből indul ki.
2005. március 30.
Az erdélyi protestáns egyházfők Markó Bélához intézett nyílt levelükben kifejtik: nem célszerű jelen formájában a parlament elé terjeszteni a tervezetet, mert azt nem előzte meg széles körű szakmai és társadalmi vita.
2005. április 9.
A Székely Nemzeti Tanács ismét az igazságügyi minisztériumhoz fordult a népszavazásról szóló törvény módosításáért annak érdekében, hogy a székelyföldi helyi önkormányzatok által az autonómia kérdésében kiírt népszavazások ne legyenek megtámadhatóak a közigazgatási bíróságon. 2005. április 15.
Puskás Bálint szenátor bejelentette: az RMDSZ háromszéki törvényhozói népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben annak érdekében, hogy váljon lehetővé a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. 2005. április 21.
A kormány úgy döntött, a kisebbségi törvény tervezetéről kéri a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét. 2005. április 23.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös nyilatkozatban bírálja a kisebbségi törvényt, mely „a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál”. 2005. május 19.
Többszöri halasztást követően a kormány elfogadta az RMDSZ kisebbségitörvény-javaslatát. 2005. június 2.
A kisebbségi törvény tervezete eljutott a szenátus emberjogi, illetve közigazgatási bizottságának asztalára. 2005. június 3.
A kisebbségi törvénytervezet támogatását kérte az Európai Néppárttól Markó Béla. 2005. június 8.
Az RMDSZ frakciói úgy döntöttek, nem támogatják a Székely Nemzeti Tanács parlament elé terjesztett autonómiastatútumát. 2005. június 9.
Negatívan véleményezte a szenátus kulturális bizottsága a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. június 30.
A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét másodszor is a parlament elé terjesztik; ezúttal a beterjesztők: Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő. A tervezet a 2004. március 1-jén benyújtott változathoz képest módosításokat tartalmaz, többek között a parlament törvényhozási bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12-én elutasította. 2005. július 7.
A szenátus közigazgatási és területrendezési bizottsága kedvezően véleményezte a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet. 2005. október 8.
A Székely Nemzeti Tanács összegzése szerint a tanács felkérésére 11 helyi önkormányzat határozott a helyi népszavazás megszervezéséről Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásának tárgyában. A közigazgatási bíróságokon megsemmisítették a tanácsi határozatokat. 2005. október 12.
A képviselőház 188–16 arányban elutasítja a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó, másodszor is a parlament elé terjesztett törvénytervezetét. 2005. október 14.
A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma felvállalhatatlan – jelentette ki sajtótájékoztatón Márton Árpád parlamenti képviselő. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ha az RMDSZ felvállalhatatlannak tartja az SZNT tervezetét, akkor miért nem nyújtotta eddig be saját javaslatát, Márton Árpád azt válaszolta: az RMDSZ nem tartja jónak a mostani időpontot. 2005. október 21.
A Velencei Bizottság soros ülésén úgy értékelte a kisebbségi törvénytervezetet, hogy az lehetőséget teremt majd Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Ugyanakkor a jelentés bírálta a tervezet kisebbségi szervezetek bejegyzésére és választási részvételére vonatkozó, korlátozó előírásait. 2005. október 24.
A szenátus elutasította a kisebbségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot. 2005. október 26.
A képviselőház házbizottságában leszavazták a kormánykoalíció azon kérését, hogy az alsóház sürgősségi eljárással tárgyalja meg a kisebbségi törvényjavaslatot. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) közleményben kérte az RMDSZ csúcsvezetőinek lemondását, a kisebbségi törvénytervezet visszavonását és egy másik, az autonómiáról szóló tervezet előkészítését. 2005. november 2.
A székelyföldi román civil szervezetek memorandumot tettek közzé, amelyben az európai követelményekkel ellentétesnek nevezik a kisebbségi törvényt. 2005. november 30.
Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi törvénytervezet „nem tartalmaz túlzásokat”. Mint mondta, nem hiszi, hogy félni kellene a kulturális autonómiától vagy a kisebbségeknek biztosított jogoktól. 2005. december 4.
Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke kijelentette: pártja jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi törvényt. 2005. december 7.
A képviselőház szakbizottságaiban megkezdődött a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája. 2005. december 12.
Eugen Nicolăescu, az NLP–DP (D. A.) pártszövetség szóvivője bejelentette, hogy a két párt vezetői megállapodtak, kiiktatják a kisebbségi törvényből a kulturális autonómia-tanácsokra vonatkozó cikkelyeket. Az autonómiatanácsok hatáskörét, javaslatuk szerint, a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) venné át. Markó Béla RMDSZ-elnök szószegőknek nevezte a román kormánypártok azon politikusait, akik nem támogatják, vagy ki akarják üresíteni a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. december 13.
Az RMDSZ frakciója megszavazta, hogy Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő vonja vissza módosító indítványait. Toró a szavazás után is megerősítette a Szabadságnak, hogy ennek a kérésnek nem fog eleget tenni. 2005. december 15.Az EP megszavazta a Romániáról szóló jelentést. A Pierre Moscovici francia EP-képviselő által készített dokumentumban az áll, hogy az EP „elégedetlenségét fejezi ki a kisebbségi törvény folyamatos késése miatt”. 2006. január 12.
A Ziua című lap révén ismertté vált Valeriu Tabără kisebbségi törvénytervezete. 2006. március 21.
A képviselőház jogi, emberjogi és tanügyi szakbizottsága folytatta a kisebbségi törvénytervezet vitáját; a vita a harmadik cikkelyig jutott. 2006. április 20.
Tabajdi Csaba (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ) EP-képviselő közös levélben hívta fel Olli Rehn figyelmét, hogy Románia többszöri ígérete ellenére a mai napig nem fogadta el a kisebbségekről szóló törvényt. 2006. május 17.
A kisebbségek jogállásáról és a pártfinanszírozásról szóló törvények elfogadását szorgalmazta Bukarestben José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Olli Rehn bővítési biztos. 2006. június 7.
Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke kijelentette: fontosnak tartja, hogy a román parlament elfogadja a kisebbségi törvényt, és hogy a romániai pártok támogassák ezt az ügyet. 2006. július 5.
A képviselőház plénuma elutasította az RMDSZ javaslatát, hogy tűzzék napirendre a kisebbségi törvénytervezetet. 2006. augusztus 2.
Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ-képviselő a Háromszék című lapnak nyilatkozva kifejtette, jobb lett volna, ha egy évvel korábban az RMDSZ azt kéri a kormánytól, vállaljon felelősséget a jogszabályért. Akkor frakció-kollégái nem támogatták ötletét. Meglátása szerint azért is kedvezőbb lett volna a másik utat választani, mert elutasítás vagy siker esetén az RMDSZ más fontos célkitűzésekre – például az önálló magyar egyetem létrehozására – összpontosíthatott volna. 2006. augusztus 31.
Frunda György Maros megyei szenátor kifejtette, nem hiszi, hogy a parlament a kormány által benyújtott formában elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. Emiatt viszont a magyar érdekvédelmi szervezetnek nem kell kilépnie a kormányból. 2006. november 3.
Az erdélyi magyar egyházak vezetői közös nyilatkozatban álltak ki az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, kinyilvánítva, hogy támogatják az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét, beleértve „Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét” is. 2006. november 23.
Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, a román csatlakozás helyzetéről készült állásfoglalásában a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazta. 2006. december 10.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) fel kívánja gyorsítani a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását. Markó Béla RMDSZ-elnök szkeptikusan fogadta ezt, kijelentvén: „Cinikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy miután kisebbségbe került a kormány a parlamentben, az RMDSZ partnerei megkönnyebbülten eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségi törvényt.” 2006. december–2007. március
Az SZNT  kezdeményezésére Székelyföld számos településén nemhivatalos népszavazást szerveztek Székelyföld autonómiájáról. A nemhivatalos népszavazást annak nyomán szervezték meg, hogy a helyi népszavazási határozatokat a hatóságok (prefektúrák) jogi úton érvénytelenítették. 2008. február 21.
Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, a Német Demokrata Fórum elnöke kijelentette, hogy az erdélyi szászok nem kérnek autonómiát. 2009. június–2010. január
A 2009 áprilisában megalakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében 2009 júniusában létrejött az EMEF autonómia-munkacsoportja (két társelnöke Márton Árpád képviselő és Bakk Miklós politológus). A munkacsoport 2009 júniusa és 2010 januárja között háromszor ülésezett, azonban határozatai nem valósultak meg. 2009. július 18.
Traian Băsescu román államfő megismételte a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor közönsége, Tőkés László és Orbán Viktor előtt korábbi, számtalanszor már hangoztatott álláspontját, miszerint az autonómia minden közösséget egyformán megillet Romániában, és ugyanolyan mértékű önrendelkezés képzelhető el Székelyudvarhelyen, mint például Caracalban vagy Tulceában. 2012. szeptember 25.
A román szenátus elutasította a székelyföldi területi autonómiáról szóló törvénytervezetet, amelyet még 2005-ben terjesztett a törvényhozás elé Sógor Csaba és Garda Dezső. Az SZNT által megfogalmazott, Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetet 2005. október 12-én a román képviselőházban 188–16 arányban leszavazták. A szenátusban érdemi vitát nem tartottak, 54 szenátor a jogszabály ellen szavazott, öten mellette, ketten tartózkodtak. Az RMDSZ-esek közül jelen volt, és igennel szavazott Albert Álmos, Cseke Attila, Fekete Szabó András, Günthner Tibor, de egyikük sem szólalt fel a tervezet mellett, ugyanakkor igennel szavazott Marcu Gheorghe SZDP-s honatya is. Hiányzott: Markó Béla, Frunda György, Verestóy Attila.
(Bakk Miklós politológus összeállítása alapján)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miért maradt el a magyar pártok közötti szövetség?
Az erdélyi magyar pártok közötti szövetség egyelőre nem fog összejönni, mert nincs hogyan; azzal egyetértek, hogy beszélő viszonyban kell lenni mindenkivel, de itt elsősorban nem az RMDSZ-nek, hanem a szövetségen kívüli csoportosulásoknak kell keresni az együttműködés lehetőségét velünk, és ennek a végcélja az kell legyen, hogy az RMDSZ-en kívüli pártok fogadják el az egységes politikai képviselet gondolatát, más szóval azt, hogy közös ernyő alatt dolgozzunk – jelentette ki Markó Béla szenátor pénteken, az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában. Az RMDSZ volt elnöke úgy értékelte, a magyar szervezeteknek Bukarestben, de Budapesten és Brüsszelben is egységes véleményt kell képviselniük, és ehhez egységes ernyő szükséges.
– Ezen belül lehet veszekedni, vitatkozni, kialakítani a közös véleményt, erről szólt és szól ma is az RMDSZ – szögezte le.
Markó Béla úgy fogalmazott, egyes magyarországi politikai pártok is le akarják gyúrni a torkunkon a többpártrendszert, ami nagyon szép, mert a demokrácia többpártrendszer alapján működik, de épp azok mondják nekünk ezt, akik már-már az egypártrendszer felé nyomják a dolgokat, hiszen az a sok dicsekvés a kétharmaddal nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól, hanem lehet, hogy valami másról. Markó Béla nagy butaságnak nevezte azt az érvelést, miszerint esély lenne arra, hogy két magyar szervezet is bejusson a román parlamentbe. – Az rendben van, hogy beszélő viszony, párbeszéd van, de ha valaki azt hiszi, hogy kitör a többpártrendszeri boldogság, az nagyon téved, vagy lehet, hogy kitör, de akkor ez azt jelenti, hogy a magyarság nem jut be a parlamentbe. Most is hallom azokat a spekulációkat, hogy két magyar szervezet is bejuthat. Én ennél nagyobb butaságot rég nem hallottam. Egy szervezet is csak akkor jut be, ha megszerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többségét, arról szó sincs, hogy két szervezet is bejusson. Toró T. Tibor annyi mindent állított az elmúlt huszonvalahány évben, hogy ez is elfér az állításai között, de erről nincsen szó – tette hozzá Markó Béla. A volt szövetségi elnök ugyanakkor arra figyelmeztetett, nemcsak a szórványmegyékben, hanem a tömbmagyar vidékeken való párhuzamos jelöltállítás is veszélyes a magyar képviseletre nézve. „Azzal is probléma van, ha a tömbmegyékben, a Székelyföldön az RMDSZ-szel szemben ezek a pártok indítanak jelölteket, hiszen lehet, hogy Maros, Kovászna vagy Hargita megyében nem tudnak annyi szavazatot elvinni, hogy az RMDSZ-t ott megfosszák mandátumoktól, de összességében így kevesebb szavazata lesz az RMDSZ-nek, és a szórványban nem jut a visszaosztásból. Winkler Gyuláéknak abban nincs igazuk, hogy ők csak arra hívták fel a figyelmet: a szórványban való párhuzamos jelöltállítás veszélyes. Nem. Minden ellenjelölt-indítás veszélyes, és különösen a szórványra nézve. A tömbmagyar vidékeken az ellenjelöltek elvihetnek néhány száz vagy ezer szavazatot, és ezzel pontosan egyik szórványmegyében, Hunyad vagy akár Kolozs megyében ütik ki a magyar jelöltet. A dolgok összefüggenek – mondta.
A politikus egyértelművé tette: a pártok közötti együttműködés tekintetében az RMDSZ-ben megvolt a szándék, az akarat és a cselekvés is. – Annak idején az európai parlamenti választásokon összefogtunk, és így lett Tőkés László RMDSZ-es európai parlamenti képviselő. És utána mit csinált? Utána az volt a legfőbb dolga, hogy ott ütötte-verte az RMDSZ-t, ahol csak tudta, és többniyre csak ezzel foglalkozott. Teljes tisztelettel mondom, nem tudom, hogy egyebet kivívott volna nekünk, mint azt, hogy most úgy néznek ránk Brüsszelben: ezek csak hárman vannak, és ők sem tudnak egyetérteni. Jöjjenek tehát az RMDSZ-be, egyénileg vagy csoportosan, platformként, áramlatként ajánlják fel a hozzájárulásukat. Ilyen összefogásra van szükség! – hangsúlyozta Markó Béla az ETV-ben. e-nepujsag.ro;
Erdély.ma

Hetven év az irodalom és közélet szolgálatában
Tisztelettel köszöntjük a 90 éves Katona Szabó Istvánt
Katona Szabó István november tizedikén lesz kilencvenéves. Élete és egész tevékenysége szorosan összefonódik az erdélyi magyarság jelenkori történelmével. Az írót, kritikust, szerkesztőt 2012. november 11-én a Gödöllői Iparművészeti Műhely Alkotóházában köszöntik fel a Gödöllői Új Művészet Közalapítvány szervezésében. A találkozón bemutatják Katona Szabó István: A nagy hazugságok kora. Életem Erdélyben 1948-1968 című, a Kráter Kiadónál nemrég megjelent önéletírását.
Kézdivásárhelyen született, 1922. november 10-én. Szülővárosában kezdte tanulmányait, a kantai katolikus gimnáziumban. 1937-ben megszakítva tanulmányait, kereskedőinas Óradnán, majd szövőgyári munkás Nagyszebenben. 1939-ben a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, tehát megismerte és megtapasztalta a kisebbségi sorban működő mindkét felekezeti iskolarendszer helyzetét. 1943-ban részt vett a balatonszárszói konferencián, majd a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre iratkozott és az abból átalakított Bolyai Tudományegyetemen végzett 1947-ben, ahol közgazdaság tanári diplomát szerzett. Mint egyetemi hallgató az erdélyi népi kollégiumok szervezője, a Móricz Zsigmond Kollégium diákigazgatója (1945-47). A Magyar Népi Szövetség (MNSZ) száztagú intézőbizottságának tagjaként, csatlakozva Nagy Géza tiltakozásához, az ifjúság képviseletében, 1945 novemberében Marosvásárhelyen az Erdély határainak módosítását ellenző, a kisebbségi jogokat feladó kiáltvány ellen szólalt fel és szavazott, és a kiáltvány elfogadása ellen tiltakozásként kilépett az MNSZ intézőbizottságából.
Újságírói pályáját a kolozsvári Világosságnál kezdte, amelynek munkatársai között volt Jékely Zoltán, Derzsi Sándor, Nagy Elek (Méhes György), majd Sütő András. Egy évig tanár a bánffyhunyadi magyar gimnáziumban, majd 1948-tól egy évtizeden át a Falvak Népe szerkesztője, ahol munkatársai Asztalos István, Horváth István, Kós Balázs és Sülő András. 1958-tól a marosvásárhelyi Művészet, majd Új Élet főszerkesztő-helyettese 1967-ig, amikor a jogtalanul letartóztatott Bözödi György melletti kiállása miatt alacsonyabb beosztásba kerül, majd nyugdíjazásáig (1982) a művészeti rovat vezetője volt. Írásaiban, cikkeiben az akkori idők cenzúrája és ideológiai kizárólagossága ellenére, igyekezett feszegetni az ellentmondásokat és felszínen tartani az erdélyi magyarságnak az egész magyar nemzet egységéhez való tartozás gondolatát. 1955-1986 között a Romániai Írók Szövetsége, 1986 óta a Magyar Írószövetség tagja.
1986 óta Magyarországon, Gödöllőn lakik. Számos cikket, tanulmányt közölt a Hitel, Napjaink, Magyarok, A Céh, Erdélyi Magyarság és más lapokban. 1990-ben jelent meg A nagy remények kora (Erdélyi demokrácia, 1944-1948), 1991-ben A megtévesztettek – Életem Erdélyben, 1993-ban Lélekharangok című önéletírás, ezekben az erdélyi magyar kisebbség valós helyzetét tárta fel saját élményei alapján. A gyermekkorától készülő A nagy hazugságok kora (1948-1956) című önéletírásában a „szocializmust építő népi demokratikus” rendszer romániai és magyarországi hazugságait leplezi le átélt tapasztalatai alapján.
Emlékezései
Családi helyzetemről meg kell említenem, hogy feleségem Bódis Erzsébet iparművész, aki a székely szőnyeg továbbfejlesztésével teremtette meg saját stílusát és teremetett olyan anyagot, melyet az Ernst Múzeumban állított ki. Leányom Katona Szabó Erzsébet, Ferenczy-díjas textilművész. Tehát egész életem szorosan kötődött a képzőművészeti élethez. A legjelesebb erdélyi művészekkel voltam állandó kapcsolatban Kós Károlytól Nagy Imréig, Gy. Szabó Bélától Mohi Sándorig. Mint a művészeti rovat vezetője több évtizeden át írtam-támogattam a művészeket, lexikont szerkesztettem az Új Élet keretében, bemutatva erdélyi és magyarországi művészeket is. Szavalóesteket szerveztem, melyen olyan jeles művészek léptek fel sorozatban, mint Illyés Kinga, Nemes Levente, Visky Árpád, Ferenczy István – marosvásárhelyi és kolozsvári művészek. Fő szempontom az volt Sütővel teljes egyetértésben, hogy a magyar irodalom és művészet teljes egységben fejlődhet, a múlt legértékesebb hagyományainak folytatása révén.
Szülővárosomban, Kézdivásárhelyen éltem 1937-ig, elemi és négy gimnázium elvégzése után inas voltam Kolozsváron, Óradnán, gyári munkás Nagyszebenben, 1939-től 1943-ig Marosvásárhelyt a református kollégiumban végeztem. 1941-ben Móricz Zsigmond személyes biztatására anyagot gyűjtöttem Tolnai Lajosról, melyet a Kelet Népe közölt. Írásaim az Ifjú Erdélyben, Magyar Út, Magyar Erő, Március című lapokban jelentek meg. Részt vettem 1943-ban a Szárszói Találkozón. Személyesen ismertem Móricz Zsigmondot, Jócsik Lajost, Németh Lászlót, Veres Pétert, Szabó Pált, Sinka Istvánt, Illyés Gyulát, Erdei Ferencet, Kovács Imrét, Tamási Áront és az erdélyi írókkal dolgoztam együtt (Balogh Edgár, Jékely Zoltán, Asztalos István, Horváth István). A Világosság, Falvak Népe, Utunk, Művészet, Új Élet belső munkatársa voltam (Marosvásárhelyt, Sütő Andrással együtt több mint 30 évig, nyugdíjazásomig). Szervezője voltam Püski könyvbarát mozgalmának, finn kiállítást rendeztem Kolozsvárt 1943-ban. Megszerveztem és vezettem a Móricz Zsigmond Kollégiumot és kiadóját 1945-ben. Tiltakoztam 1945 novemberben a Marosvásárhelyi Kiáltvány ellen, mely Erdély határait véglegesnek fogadta el a béketárgyalás előtt. Áttelepülésem után (1986) megszerveztem Gödöllőn a Remsey Alapítványt, Nagy Sándor Művészeti Díjat szerveztem, kiállítást, tudományos konferenciát rendeztem az 1000 éves a magyar iskola keretében az erdélyi magyar felsőoktatás történetéről, megszerveztem a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesületét és Alapítványt, több gyűlést szerveztem a Kolozsvári Magyar Egyetem visszaállításáért. Megszerveztem a Magyar Érdekvédelmi Szövetséget, az Erdélyben és más határon túli területeken elkobzott magyar intézmények és magánszemélyek vagyonának visszaadásáért, és több tiltakozó gyűlést szerveztem ennek érdekében, Tőkés László és Tempfli József püspökökkel együtt, főképp az egyházi iskolák és vagyonok visszaadása ügyében. Megalapítottam és kiadtam a Magyar Égtájak című képes folyóiratot, melyet 2000-ig működtettem, majd olvasóim számára e-mailen folytattam, tájékoztatva őket a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről.

Székely Újság (Székelyudvarhely)

Belföldi hírek
Bírálják a magyar kormánypártokat
Markó Béla szerint azok a magyarországi politikai pártok akarják meghonosítani a többpártrendszert az erdélyi magyarság körében, amelyek Magyarországon „az egypártrendszer felé nyomják a dolgokat”. Az RMDSZ volt elnöke az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában fejtette ki álláspontját az erdélyi magyar többpártrendszerről.
„Magyarországról bizonyos politikai pártok állandóan le akarják gyűrni a torkunkon a többpártrendszer gondolatát” – jelentette ki Markó. Hozzátette: „a sok dicsekvés a kétharmados többséggel nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól”. Markó Béla úgy vélte, ha nem fog össze az erdélyi magyarság, megtörténhet, hogy parlamenti képviselet nélkül marad. Az erdélyi magyar pártok közötti szövetséget azonban nem tartotta lehetségesnek. „Azzal egyetértek, hogy beszélő viszonyban kell lenni mindenkivel, de itt elsősorban nem az RMDSZ-nek, hanem a szövetségen kívüli csoportosulásoknak kell keresni az együttműködés lehetőségét velünk, és ennek a végcélja az kell legyen, hogy az RMDSZ-en kívüli pártok fogadják el az egységes politikai képviselet gondolatát” – jelentette ki Markó Béla. Az újabb szenátori mandátumra pályázó politikus butaságnak nevezte az EMNP álláspontját, mely szerint két magyar szervezet is bejuthat a román parlamentbe. „Egy szervezet is csak akkor jut be, ha megszerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többségét, arról szó sincs, hogy két szervezet is bejusson” – jelentette ki Markó. Az RMDSZ volt elnöke arra figyelmeztetett, hogy nemcsak a szórványmegyékben, azaz a nem magyar többségű területeken kialakuló magyar–magyar választási verseny veszélyes a magyar képviseletre. A székelyföldi párhuzamos jelöltállítás is azt eredményezi, hogy az RMDSZ-nek kevesebb szavazata lesz, és a visszaosztásnál kedvezőtlenebb helyzetbe kerül – tette hozzá.
Tőkés visszaléptetné az esküszegőket
Visszalépésre szólította fel Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke azokat a decemberi parlamenti választásokra készülő képviselő- és szenátorjelölteket, akik 1992-ben felesküdtek az autonómiára, de később megszegték esküjüket. Tőkés László az erdélyi magyarság autonómiaigényét először kinyilvánító Kolozsvári nyilatkozat huszadik évfordulóján tartott konferencián szombaton elmondta, az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jobban ragaszkodik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség programjához, mint maga az RMDSZ. Tőkés László Markó Bélát, az RMDSZ volt elnökét tartotta a szövetség autonómiapolitikája fő kisiklatójának. Tőkés úgy véli, az RMDSZ feladta autonómiaprogramját, és a bukaresti hatalomba asszimilálódott. „A román állam a munkaadó, aki kiszervezte a magyar kisebbség ügyét egy számára kényelmes magyar érdekképviselet számára. Favorizálja az egyetlen nyertes főpályázót, aki aztán elosztja a pénzeket” – ecsetelte az RMDSZ helyzetét az EMNT elnöke. Hozzátette, az EMNP-nek ebben a helyzetben kell felvennie a politikai küzdelmet. Hozzátette, ő maga 1989 decemberében megtapasztalta, akkor is hinni és bízni kell a sikerben, ha reménytelennek látszik a helyzet. „Vissza a Kolozsvári nyilatkozathoz, vissza az autonómia útjára, előre a föderalizmus felé” – fogalmazta meg a jelszavakat Tőkés László.
Frunda az alternatív küszöbről
Frunda György, az RMDSZ Maros megyei szenátora a román hírügynökségeknek nyilatkozva szombaton úgy vélekedett: a rivális EMNP félrevezető módon értelmezi a választási törvényben szereplő alternatív parlamenti küszöböt. Az EMNP médiakampányt indított októberben, ezzel tudatosítani kívánja, hogy nemcsak az ötszázalékos küszöböt átlépő pártok kerülnek be a román parlamentbe, hanem azok a pártok is, amelyeknek a jelöltjei legalább hat képviselői és három szenátori választókerületben az első helyen végeznek. Az RMDSZ szenátorának értelmezése szerint az alternatív küszöb csak akkor alkalmazható, ha egy nemzeti kisebbség egyetlen szervezete sem szerzi meg a voksok öt százalékát. „Ha tehát átlépjük az öt százalékot, ők már nem juthatnak be az alternatív küszöbbel. Ha senki sem szerez öt százalékot, akkor az illető kisebbség egyetlen szervezete élhet az alternatív küszöb adta lehetőséggel, mégpedig az, amelyik a legtöbb voksot gyűjtötte. Nem jut be mindenki (...), mert az én olvasatomban az alternatív küszöb pont három szenátort és hat képviselőt jelent” – fejtette ki álláspontját Frunda.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

„Együttműködés csak az RMDSZ ernyője alatt!”
Az erdélyi magyar pártok közötti szövetség egyelőre nem fog összejönni, mert nincsen hogyan.
„Azzal egyetértek, hogy beszélő viszonyban kell lenni mindenkivel, de itt elsősorban nem az RMDSZ-nek, hanem a Szövetségen kívüli csoportosulásoknak kell keresniük az együttműködés lehetőségét velünk, és ennek a végcélja az kell hogy legyen: az RMDSZ-en kívüli pártok fogadják el az egységes politikai képviselet gondolatát, más szóval azt, hogy közös ernyő alatt dolgozzunk – jelentette ki Markó Béla szenátor az Erdélyi Magyar Televízió Többszemközt című műsorában.
Az RMDSZ volt szövetségi elnöke úgy értékelte, a magyar szervezeteknek nemcsak Bukarestben, hanem Budapesten és Brüsszelben is egységes véleményt kell képviselniük, és ehhez egységes ernyő szükséges. Ezen belül lehet veszekedni, vitatkozni, kialakítani a közös véleményt, erről szólt és szól ma is az RMDSZ – szögezte le.
Markó Béla úgy fogalmazott, egyes magyarországi politikai pártok is le akarják gyúrni a torkunkon a többpártrendszert, ami nagyon szép, mert a demokrácia többpártrendszer alapján működik, de épp azok mondják nekünk ezt, akik már-már az egypártrendszer felé nyomják a dolgokat, hiszen az a sok dicsekvés a kétharmaddal nem biztos, hogy a többpártrendszerről szól, hanem lehet, hogy valami másról – mondta.
Markó Béla nagy butaságnak nevezte azt az érvelést, miszerint esély lenne arra, hogy két magyar szervezet is bejusson a román parlamentbe. Az rendben van, hogy beszélő viszony, párbeszéd van, de ha valaki azt hiszi, hogy kitör a többpártrendszeri boldogság, az nagyon téved, vagy lehet, hogy kitör, de akkor ez azt jelenti, hogy a magyarság nem jut be a parlamentbe. Most is hallom azokat a spekulációkat, hogy két magyar szervezet is bejuthat. Én ennél nagyobb butaságot rég nem hallottam. Egy szervezet is csak akkor jut be, ha megszerzi a romániai magyar szavazatok elsöprő többségét, arról szó sincs, hogy két szervezet is bejusson. Toró T. Tibor annyi mindent állított az elmúlt huszonvalahány évben, hogy ez is elfér az állításai között, de erről nincsen szó – tette hozzá Markó Béla.
Markó Béla ugyanakkor arra figyelmeztetett, nemcsak a szórványmegyékben, hanem a tömbmagyar vidékeken való párhuzamos jelöltállítás is veszélyes a magyar parlamenti képviseletre nézve.
„Azzal is probléma van, ha a tömbmegyékben, a Székelyföldön az RMDSZ-szel szemben ezek a pártok indítanak jelölteket, hiszen lehet, hogy Maros, Kovászna vagy Hargita megyében nem tudnak annyi szavazatot elvinni, hogy az RMDSZ-t ott megfosszák mandátumoktól, de összességében így kevesebb szavazata lesz az RMDSZ-nek, és a szórványban nem jut a visszaosztásból. Winkler Gyuláéknak abban nincsen igazuk, hogy ők csak arra hívták fel a figyelmet, a szórványban való párhuzamos jelöltállítás veszélyes. Nem! Minden ellenjelölt-indítás veszélyes, és különösen a szórványra nézve. A tömbmagyar vidékeken az ellenjelöltek elvihetnek néhány száz vagy ezer szavazatot, ezzel pontosan egyik szórványmegyében, Hunyad vagy akár Kolozs megyében ütik ki a magyar jelöltet. A dolgok összefüggenek – mondta.
Markó Béla egyértelművé tette: a pártok közötti együttműködés tekintetében az RMDSZ-ben megvolt a szándék, az akarat és a cselekvés is. „Annak idején az európai parlamenti választásokon összefogtunk, és így lett Tőkés László RMDSZ-es európai parlamenti képviselő. És utána mit csinált? Utána az volt a legfőbb dolga, hogy ott ütötte-verte az RMDSZ-t, ahol csak tudta, és többnyire csak ezzel foglalkozott. Teljes tisztelettel mondom, nem tudom, hogy egyebet kivívott volna nekünk, mint azt, hogy most úgy néznek ránk Brüsszelben: ezek csak hárman vannak, és ők sem tudnak egyetérteni. Jöjjenek tehát az RMDSZ-be, egyénileg vagy csoportosan, platformként, áramlatként ajánlják fel a hozzájárulásukat. Ilyen összefogásra van szükség!” – hangsúlyozta Markó Béla az ETV-ben.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés az egyházi közélet megtisztításáért
Még ma sem történt meg az erdélyi egyházi közélet teljes körű megtisztítása a kommunista rendszer örökségétől – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, néppárti európai parlamenti képviselő a Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm tegnap esti budapesti bemutatója előtti sajtótájékoztatón.
Tőkés László úgy fogalmazott: a rendszerváltás folyamata megbicsaklott, pedig annak szerves része egy erkölcsi rendszerváltozás, egy másik dimenziója pedig az egyház megtisztulása. „Bőrünkön érezzük, hogy ha nem történik meg a múlttal való szembenézés, akkor elaknásított területekre érünk, s az egyházi közélet még ma is alá van aknázva” – vélekedett. Szerinte a romániai magyar kistársadalom, a közélet, a politikai élet is elaknásított terület. Hozzátette: a romániai átvilágítási törvény csak 1999-ben született meg, ezért késett és késik ma is a kollaborálók számonkérése. Mint mondta, ő maga is több egyházi ügynököt leplezett le, közöttük olyanokat is, akik „még mindig ott vannak magas polcon” az erdélyi közéletben. Tőkés László szerint a lelkipásztoroknak két választásuk volt a pártállami időkben: vagy hitvallók, vagy együttműködők lettek, de többségük a hétköznapok hőseként állta a sarat, és hitvallóvá vált.
Petényi Katalin, a film egyik rendezője és írója elmondta: Tőkés László elszántsága a civil kurázsi kimagasló példája volt. Közölte: a filmben a kommunista titkosrendőrség, a Securitate működéséről, a szenvedésekről, a hitről és a hűségről is szó esik. Beszélt arról is, hogy Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök az újonnan feltárt dokumentumok és a Securitate jelentéseinek tükrében jelenik meg a filmben, és azt is bemutatják, hogyan építették ki Tőkés László és édesapja, Tőkés István teológiaprofesszor köré az ügynökhálózatot még közvetlen baráti körükben és családjukban is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés megtisztítaná az erdélyi egyházi közéletet
Még ma sem történt meg az erdélyi egyházi közélet teljes körű megtisztítása a kommunista rendszer örökségétől – mondta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, néppárti európai parlamenti képviselő a Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm kedd esti budapesti bemutatója előtti sajtótájékoztatón.
Tőkés László úgy fogalmazott: a rendszerváltás azért is bicsaklott meg, mert ez a folyamat nem ment még végbe, pedig a rendszerváltozásnak szerves része egy erkölcsi rendszerváltozás, az egyház megtisztulása pedig a morális dimenziója a rendszerváltozásnak. „A bőrünkön érezzük, hogy ha nem történik meg a múlttal való szembenézés, akkor elaknásított területekre érünk, s az egyházi közélet még ma is alá van aknázva” – hangsúlyozta az EP-képviselő. Meglátása szerint a romániai „magyar kistársadalom”, a közélet, a politikai élet is „elaknásított terület”. Hozzátette: a romániai átvilágítási törvény csak 1999-ben született meg, ezért is késett és késik ma is a kollaborálók számonkérése. Mint mondta, ő maga is több egyházi ügynököt leplezett le, és vannak közöttük olyanok is, akik „még mindig ott vannak magas polcon” az erdélyi közéletben. Tőkés szerint a lelkipásztoroknak két választásuk volt a pártállami időkben: vagy hitvallók, vagy együttműködők lettek, de közülük azok voltak többségben, akik „a hétköznapok hőseiként állták a sarat”, és hitvallókká váltak. Petényi Katalin, a film egyik rendezője és írója elmondta: Tőkés László elszántsága a civil kurázsi kimagasló példája volt. Közölte, a filmben a román kommunista titkos ügynökség, a Szekuritáte működéséről, az azzal való kollaborálásról, a szenvedésekről, a hitről és a hűségről is szó esik. A filmben megjelennek a korabeli tanúk visszaemlékezései és velük párhuzamosan a tartótisztek jelentései. Beszélt arról is, hogy Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök az újonnan feltárt dokumentumok és a Szekuritáte jelentéseinek tükrében jelenik meg a filmben, és azt is bemutatják, hogyan építették ki Tőkés László és édesapja, Tőkés István teológiaprofesszor köré az ügynökhálózatot még közvetlen baráti körükben és családjukban is. Kabay Barna, a film rendező-producere elmondta: az idén nyáron Tusnádfürdőn már bemutatott alkotás a mai fiatalokat is meg akarja szólítani, az azonban kérdés, hogy ez mennyire sikerül.
Székelyhon.ro

Ez lesz a magyar nyelvvel Romániában?
A magyar nyelvvel kapcsolatos alkotmánymódosító javaslatot nyújt be a bukaresti parlamentben az RMDSZ, amelynek elnöke nem fél a közelgő választásoktól annak ellenére sem, hogy tudják: veszíteni fognak.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) olyan alkotmánymódosítást javasol Romániában, amely regionális nyelvként ismerné el a magyart Erdélyben – közölte Kelemen Hunor, a szövetség elnöke szerdán, amikor bukaresti sajtóértekezletén az RMDSZ választási programját ismertette.
Az RMDSZ elnöke szerint a választások után a parlament első teendője lesz az alkotmány módosítása, amelyhez kétharmados többség szükséges. Kelemen szerint 2013-ban Romániának új fejlesztési régiókat kell kijelölnie, hogy a 2014–2020-as uniós költségvetés idején hatékonyabban hívhassa le az Európai Uniós forrásokat. Az RMDSZ választási programja gazdasási célkitűzéseket is tartalmaz. A szövetség szerint Romániának legalább két évig meg kell őriznie az egykulcsos adórendszert, csökkentenie kell a tb-járulékokat és 2015-ig vissza kell térnie a 19 százalékos áfára.
Veszteni fog az RMDSZ
Kelemen az RMDSZ támogatottságáról is beszélt. Úgy értékel, átlépi az ötszázalékos parlamenti küszöböt a párt, de két-három mandátumot elveszíthet a magyar–magyar verseny miatt. Az MTI kérdésére, hogy rendelt-e az RMDSZ a magyar választókra összpontosító saját felmérést, Kelemen így felelt: a szövetség mindig készíttet saját közvélemény-kutatást, és erre alapozva állítja, hogy megmarad a magyarság arányos képviselete a bukaresti parlamentben.
„Azáltal, hogy indul a Tőkés-féle párt a választásokon, egy-két-három mandátumot elveszíthetünk elsősorban szórványban, de azért, mert a Székelyföldön indítanak jelölteket. Tehát azért itt a dolgok között összefüggés van egy arányos rendszerben, hiába hazudnak egyebet, elveszíthetünk két-három mandátumot, ami azért problémás, mert ezzel a magyar képviselet gyengül, nem erősödik” – mondta Kelemen arra utalva, hogy az úgynevezett „szórványmegyékben” –, ahol a magyarok aránya tíz százalék alatt van – többnyire úgy jutott mandátumhoz az RMDSZ, ha az országos kosárból, a tömbben élő magyarság felhasználatlanul maradt szavazataival pótolták ki a helyi RMDSZ-jelölt voksait.
Üdv az MPP-nek
Az RMDSZ elnöke üdvözölte a Magyar Polgári Párt (MPP) azon döntését, hogy nem állított parlamenti jelölteket. Szerinte az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) sincs esélye a mandátumszerzésre a decemberi választásokon, miután az önkormányzati voksoláson 40-45 ezer szavazatot szerzett. Kelemen Hunor szerint ennyi voks legfeljebb egy szenátori mandátumra elegendő, de ahhoz egyetlen választókerületben kellene összpontosulniuk.
Az RMDSZ Románia mind a 452 választókerületében indított jelölteket. A jelöltek 20 százaléka nő, illetve 27 százalékuk a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) tagja. Mivel az RMDSZ 2008-ban mandátumot szerzett 31 törvényhozója közül 11 nem indul újabb mandátumért, Kelemen Hunor arra számít, hogy az RMDSZ-frakció csaknem fele megújul.
Az MTI kérdésére, hogy hány szavazatot hozhat az a szervezési befektetés, amellyel jelölteket találtak a választókerületek többségét kitevő Kárpátokon kívüli, magyarok által alig lakott térségekben, az RMDSZ elnöke azt mondta: minden szavazat számít. „Össze szokott jönni néhány ezer, néhány tízezer szavazat. Minden egyes embernek, aki az RMDSZ-re adja a szavazatát, tudnia kell, hogy abból mandátum lesz. És minden olyan szavazat, amely más magyar jelöltekre megy el, abból román képviselői, vagy szenátori mandátum lesz” – mondta az RMDSZ elnöke. MTI/mno.hu
Erdély.ma

Sakkbábuk
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
Erdély.ma

Hiteles múltfeltárás nélkül nincs megtisztulás
Szigorúan ellenőrzött életek címmel mutatták be 2012. október 30-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban azt a dokumentumfilmet, amely román titkosszolgálat és az egyház kapcsolatát kísérte végig az 1940-es évektől a ’89-es romániai forradalomig.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 60 millió forinttal támogatta Petényi Katalin és Kabay Barna alkotását. A díszbemutató védnöke L. Simon László kultúráért felelős államtitkár, díszvendége Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő volt.
„Az én nemzedékem a kommunista diktatúra összeomlása idején kezdett eszmélni. Csak jóval a rendszerváltozás után értette meg, mi történt a közösségekben, ahol a kommunista hatalmi gépezet magánéletünk legféltettebb titkait is kifürkészte, hogy ellenünk fordíthassa” – mondta köszöntő beszédében L. Simon László. Hozzátette: ma különösen fontos, hogy jó dokumentumfilmek szülessenek, amelyek mind a határon túli, mind az anyaországi magyarság múltját képesek hitelesen bemutatni.
Tőkés László, aki édesapja, Tőkés István teológiaprofesszor, valamint Márton Áron, Erdély mártír katolikus püspöke mellett dokumentumfilm egyik szereplője, a filmbemutatót követően felhívta fel a figyelmet: sok egykori besúgó ma is köztünk van, és hamis humanizmusnak nem szabad megakadályoznia bennünket a múlttal való szembenézésben.
kultura.hu
Erdély.ma

Hősök, mártírok emléknapján
A Hősök, mártírok és áldozatok emléknapján, november 4-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség szervezésében istentisztelettel egybekötött megemlékezés keretében tisztelegtek az áldozatot vállalók emléke előtt.
A vasárnap délelőtti istentiszteleten igét hirdetett Tőkés László várad-olaszi lelkipásztor, EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki kifejtette: a szeretet vezérelte mindazokat, akik a kockázatok tudatában vállalták sorsukat, és készek voltak életüket áldozni a hazáért. Krisztus példáját követték, amikor legyőzték félelmüket és kiálltak hitük és nemzetük mellett – mutatott rá az igehirdető arra bíztatva a gyülekezetet, hogy a hősök, mártírok és áldozatok által kijelölt utat követve küzdjék le saját szívükben is a félelmet. A lelkipásztor szerint a hősök, mártírok és áldozatok gyásznapja hitbéli és erkölcsi tanulsággal szolgál mindannyiunk számára.
Az istentisztelet után Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Fábián Enikő alkalomhoz illő szavalata után Tallai Gábor budapesti történész, a Terror Háza Múzeum projektigazgatója tartott előadást. Meglátása szerint a megtévesztés és a manipuláció korszakát éljük, ami az 1956-os forradalom és szabadságharc megítélésére is rányomja bélyegét. Fontos, hogy megemlékezzünk hőseinkről, és ne hagyjuk, hogy mártírok és hősök nélküli, arctalan világ vegyen bennünket körül. Arcot a hősöknek – 1956 hősei című előadásában Tallai felelevenítette a forradalom előzményeit, bemutatta a sorsfordító napok eseményeit és beszélt az ezt követő megtorlásokról is. Rámutatott arra, hogy az 1989-es rendszerváltozáskor, a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásakor tulajdonképpen az 56-osok győztek. A „pesti srácok” félelmet nem ismerő harca mellett a történész kiemelte a „nagyváradi srácok” helytállását is, ezáltal megemlékezve a kommunistaellenes megmozdulások erdélyi áldozatairól is.
Az előadást követően a jelenlévők egyperces néma csenddel tisztelegtek a Gulágot túlélő, nemrég elhunyt Rózsás János emléke előtt, majd a megemlékezés záróakkordjaként megkoszorúzták a Várad-Olaszi templom kertjében található Millecentenáriumi Emlékművet, így adózva minden magyar hős, áldozat és mártír emlékének.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája .
Tőkés László K Ö Z L E M É N Y E

Ne telepíthessenek „időzített cián-bombákat” Erdélybe, Romániába, vagy Európa más országaiba!
Tőkés László EP-képviselő a bányászati ciántechnológia alkalmazásának közvetlen és azonnali veszélyére hívta fel Janez Potočnik, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosának figyelmét, hozzá intézett megkeresésében.
2012. október 24-i levelében az erdélyi képviselő kifejtette, hogy a ciánalapú bányászatsoha nem lehet eléggé „biztonságos”, a megelőző intézkedéseknek tehát kulcsszerepük van a természeti környezet és az emberi életek megóvásában. A 2000-ben bekövetkezett tiszai ciánkatasztrófa esetét hozta fel példaként, amikor is 100 ezer tonna ciánnal szennyezett víz ömlött ki a nagybányai aranybánya – előírásoknak megfelelő, azaz „biztonságos” – tározójából. A cián akkor gyakorlatilag a Tisza egész élővilágát elpusztította, és a Szamos–Tisza gyűjtőterületén elő mintegy 2,5 millió ember ivóvizét is megmérgezte.
Tőkés László arra figyelmeztette a főbiztost, hogy a gigantikus verespataki aranybánya megnyitása hasonló, de sokszorosan pusztítóbb erejű környezeti katasztrófával fenyeget. Kontinensünk legnagyobb aranylelőhelye, Verespatak 330 tonna aranyat rejt, melyet a beruházók külszíni fejtéssel, cianidos technológiával nyernének ki 16 év alatt. Környezetvédők számításai szerint a tervezett bánya évente 13–15 millió kilogramm cianidot használna fel a kitermeléshez, hetente 500 ezer tonna szikla megmozgatásával járna, és naponta 134 kilogramm cianidot bocsátana ki a levegőbe. Ezenközben a kitermelő cég négy hegyet bontana el, és egy 600 hektáros zagytározóban ülepítené le az iszonyú mennyiségű mérgező anyagot.
Az erdélyi EP-képviselő beadványának aktualitását az adja, hogy ugyanilyen környezeti merénylet van kibontakozóban ki az Erdélyi Érchegységben, a Dévához közeli Felsőcsertésen. A kanadai bejegyzésű Eldorado Gold Corporation egy 456 hektáros területen kezdené el a kitermelést, 45 millió tonna ércet zúzna össze, hogy abból 16 év alatt, évi 1650 tonna nátrium-cianid felhasználásával összesen mintegy 80 tonna aranyat mosson ki. Tőkés László EP-képviselő aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a temesvári regionális környezetvédelmi hatóság máris engedélyezte a kitermelés megkezdését, veszélyes precedenst teremtve ezáltal a verespataki bánya engedélyeztetéséhez. Tudnivaló, hogy Rovana Plumb román környezetvédelmi miniszter szeptemberben a bíróságtól kérte a felsőcsertési aranybánya engedélyének érvénytelenítését, miután – szégyenszemre – civil szervezetektől „kellett megtudnia”, hogy a temesvári regionális ügynökség ez év júliusában már megadta az engedélyt a bányanyitáshoz.
Tőkés László arra kér írásos választ Janez Potočnik környezetvédelmi biztostól, hogy (1) kért-e és kapott-e tájékoztatást a felsőcsertési bánya ügyében; (2) vizsgálni fogja-e, hogy az érvényben lévő vízügyi keretirányelvet (2000/60/EK), valamint a bányászati hulladékról szóló irányelvet (2006/21/EK) tiszteletben tartották-e a kapcsolatos engedély kibocsátásakor; (3) figyelembe veszi-e a visegrádi országok környezetvédelmi minisztereinek 2007-ben megfogalmazott dokumentumát, amelyben a hasonló beruházások határokon átnyúló kockázataira hívják fel a figyelmet; illetve (4) számíthatnak-e az Unió polgárai arra, hogy az Európai Bizottság figyelembe veszi a tiszta környezethez és a biztonságos élethez való alapjogukat – egy szűk bányaipari elit önző nyereségvágya ellenében.
Tőkés László EP-képviselő folyamodványában arra is emlékeztette Potočnik biztost, hogy két és fél éve az Európai Parlament elsöprő szavazattöbbséggel döntött a cianidos bányászati technológia betiltásának kezdeményezéséről az Unió tagországaiban. A Parlament 2011 végéig várta az Európai Bizottságtól a ciános bánya-technológia általános tilalmának bevezetését, a Bizottság azonban mindmáig semmilyen jogi lépést nem tett az európai polgárok által közvetlen módon választott Parlament döntésének a végrehajtása érekében. Tőkés László nyomatékosan felkérte az európai környezeti tárca vezetőjét, hogy azonnali hatállyal lépjen fel az uniós polgárok védelmében, hogy ne telepíthessenek „időzített cián-bombákat” Erdélybe, Romániába, vagy Európa más országaiba.
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája
erdon.ro

„Jaj nekünk, ha elveszítjük érdekeink egységes képviseletét!”
Ha a magyarok elveszítik „érdekeik egységes képviseletét”, „jaj lesz nekik” – fejtette ki egy újabb szenátori mandátumra pályázó Markó Béla volt RMDSZ-elnök hétfőn, a Szövetség Maros megyei jelöltjeinek a bemutatásán.
Markó Béla kifejtette, léteznek „olyan értékek, melyek nem változnak”, és olyan fogalmak, melyeket az RMDSZ képviselői 22 éve használnak, mert „fontosak, változatlanok, a romániai magyarok számára örök értéket jelentenek”, és ezek között van „az egység parancsa is”, vagyis a szolidaritásé, amely hozzásegíti a magyarok képviselőit, hogy elérjék célkitűzéseiket.
„22 év alatt több jó dolog valósult meg az RMDSZ konzekvens politikai harca eredményeként, mint ami negatív dolog volt” – tette hozzá.
„Ha eltűnik egy párt, jön a következő. Ha azonban mi elveszítjük érdekeink egységes képviseletét, jaj nekünk. Folyton hallom, hogy az RMDSZ mellett megjelentek más pártok is a versenyben. Irritál ez a kifejezés, autók, versenykerékpárok jutnak eszembe. Nem mondhatom azt, hogy nagyon jó dolgokat jelentenek az RMDSZ mellett megjelent pártok. Egy lyukas kerekű versenybicikliről van szó, melyet Toró vezet, és Tőkés a csomagtartón ül. Majd megjelenik egy másik kerékpár, és a csomagtartón ugyanaz az úr ül. Mi nem vagyunk versenyben egymással, nincs szükségünk versenytárs pártokra” – mondta Markó Béla.
Annak ellenére, hogy ezek a kijelentések „antidemokratikusnak tűnnek”, meg kell érteni, hogy az úgynevezett „versenypártok” csupán egy „pusztító brigádot” alkotnak, mely minden választáson tönkre akarja tenni a magyarok egységét – magyarázta Markó.
„Mi nem vagyunk versenyben egymással. Nincs szükség erre, nem folyik magyar magyar elleni versengés. Egyedül állunk a versenyben (…), a román alakulatokkal versenyzünk, és, ha nem jutunk egyezségre, legyőznek minket. Erről szól a verseny. Egyesek csökkenteni akarják képviseleti esélyeinket, azt akarják, ne legyen képviseletünk Bukarestben. Nem hiszem, hogy tudják, mi következik, ha nem egyesülünk, ha a nép nem megy el szavazni, ha nem küldünk embereket Bukarestbe” – fejtette ki Markó Béla.
A következő mandátumban olyan kérdések megvitatására kerül majd sor, mint, például, az alkotmány módosítása, vagy a területi-adminisztratív átszervezés, amely, „ha nélkülünk megy végbe, akkor ellenünk fog irányulni” – mutatott még rá Markó.
„Dolgunk van tehát, felelősségeink vannak, feladataink vannak. Ezek teljesítéséhez kérünk bizalmat. Komoly kampányt szeretnék, hogy előre tolhassuk e közösség sorsát” – szögezte le Markó Béla.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Felkapta a Tőkés Lászlóról írt könyvet a román sajtó
„Ráharapott" a román sajtó a választási kampány indulásának hetében a Tőkés László magánéletéről tavasszal megjelent könyvre. Andrassew Iván Ne vígy minket a kísértésbe című dokumentumgyűjteményéből több hazai portál és hírtelevízió közölt részleteket.
A Realitatea Tv internetes oldalán az európai parlamenti képviselő volt feleségének válókeresetéből idézett hétfőn. Többek között azt a részletet, amelyben Joó Edith arra panaszkodik, hogy kislányuk születésékor férje két napig a szülőszoba felé sem nézett, mert családja sorsánál jobban érdekelték a bukaresti bányászjárások eseményei.
A hírtelevízió vitaműsort is sugárzott Andrassew Iván könyvéről, Tőkés Lászlót azonban nem szólaltatta meg az ügyben. Az európai parlamenti képviselő sajtósa, Demeter Szilárd Facebook-oldalára azt a bejegyzést írta: „Nagyon átlátszó, karaktergyilkosságnak készült, de >>rossz<< megmondókat hívtak meg. És el is szólták magukat, hogy közeledik a decemberi évforduló. Minden évben van valamilyen támadás, az aljasság különböző fokán tolják."
Tőkés sajtósa egyébként tudni véli, hogy a román sajtónak Hajdú Győző román nyelvű könyvismertetője szolgáltatta az alapanyagot. Ebből idézett részleteket a Ziaristonline és az Evenimentul Zilei is.
Az európai parlamenti képviselő korábban pert is kilátásba helyezett Andrassew Iván, a Népszava munkatársa ellen a könyv megjelentetése miatt. Értesüléseink szerint azonban Tőkés László mindeddig nem fordult bírósághoz ebben az ügyben. Október közepén a volt püspök gyermekei is tiltakoztak a könyvről írt egyik recenzió ellen.
Mint korábban megírtuk, a Tőkés házaspár válását jogerősen a férj hibájából mondta ki korábban a bíróság.
Maszol.ro

Szavazatrablás és magyarellenes pokol
Az érvelés soha nem volt az RMDSZ-fősodor erőssége. Az egykoron egységes és sokszínű RMDSZ-ben a Markó-éra alatt – főleg Frunda György SZKT elnökségének idején – gyakran megtörtént, hogy a megtámadottnak nem adtak lehetőséget a válaszra. Markó Béla rendszeresen elbeszélt az őt bírálók feje fölött. Sok esetben kikerülték a nyílt vitát, akárcsak a minap, amikor Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nem vállalta, hogy Szilágyi Zsolttal, az EMNP alelnökével nyilvánosan ütköztessék az erdélyi magyarság jövőjével kapcsolatos meglátásaikat. A vita elkerülésének van egy másik módszere is, amelyet a jeles szociológus, Pokol Béla „nyelvpolitikaként” határoz meg. Bő másfél évtizede megfogalmazott Ideológia és nyelvpolitika című írásában a következőképpen körvonalazta a nyelvpolitika mibenlétét: „E küzdelem lényege, hogy ellentétes politikai erő törekvése ellen nem érveléssel lépnek fel, nem céljainak káros jellegét, esetleg hibás elvi megalapozását mutatják be történelemből vett példákkal illusztrálva.
A törekvésre olyan kifejezést ragasztanak, amely ellenszenves (nevetséges, amorális stb.) a tömegek számára, és ezt terjesztik el a közvéleményben.” Pokol Béla írásaiból egyértelműen kiderül az is, hogy a tudatalatti manipulálására építő kommunikációs eljárások betörése a politikai szférába nem magyar sajátosság, hanem 20. századi jelenség: „Igazán jelentős áttörés a politikai harcokban akkor mehet végbe, ha a mélyebb nyelvi rétegekben húzzák ki a politikai ellenerők kulcsszavai, distinkciói alól a talajt, és új kifejezéseket, új distinkciókat tudnak elterjeszteni helyettük. A konkrét választási küzdelmek ekkor már csak a részleteken változtathatnak. A nyelvpolitikában sikertelen pártot megverik, mielőtt a pástra léphetne.”
A nyelvpolitika különösen akkor igen erős fegyver egy párt kezében, ha az teljes vagy közel teljes médiakontrollal rendelkezik, ha ellenőrzi az elektronikus médiát és a sajtó nagy részét. Magyarországon hosszú ideig erre csak a balliberális oldal volt képes, élt is a lehetőséggel. A nemzeti gondolkodásmódot összemosta a sovinizmussal, rasszizmussal, etnicizmussal, szélsőségességgel, antiszemitizmussal, nácizmussal, fasizmussal. Számtalan példát idézhetnénk, ám a legszemléletesebb Tamás Gáspár Miklós publicisztikája, aki lényegében képtelen volt a nemzetben gondolkodókról akár egy sort is úgy leírni, hogy az előbbi jelzők közül kettőt-hármat – minden alap nélkül – rájuk ne ragasszon. De számos olyan eljárás említhető meg, amikor a vitázó felek nem érvekre támaszkodnak, hanem asszociációkra építve neveznek meg jelenségeket, bélyegeznek meg politikusokat.
Erdélyben sem ismeretlenek ezek a kommunikációs eljárások. Kelemen Hunorék nemrég „szavazatrablással” vádolták meg az EMNP-t. Nyílt színen, érvütköztetés mellett egy ilyen kifejezés használata közröhejbe fulladhatna. Mit ért a demokráciából, a plurális politikai versenyből az, aki a másik pártot „szavazatrablással” vádolja? A szavazat netán nem a szavazóé? El lehet azt egyáltalán rabolni? Hasonlóan vitaképtelen, abszurd szöveg az is, amikor egy magát érdek-képviseleti szövetségnek valló, ám pártként viselkedő szervezet önmagát a képviselt közösséggel azonosítja. Az RMDSZ vezetői mindig is hajlamosak voltak erre, legdurvább megnyilvánulásuk az volt, amikor Frunda György 2007-ben azzal vádolta Tőkés Lászlót, hogy a magyarság ellen indul választási harcba.
Apropó Frunda György: a sztárszenátor legutóbb azzal a sajátos jogértelmezéssel állt a választók elé, hogy a 6 : 3-as küszöb a kisebbségek esetén csak egy pártra vonatkozhat. Talány, hogy miként akarta eladni a választóknak ezt a jogi abszurdumot. Miközben a törvény szabatosan megfogalmazza: az alternatív küszöb valamennyi választáson induló szervezetre vonatkozik. Fontosabb lett a megtévesztés, mint a saját szakmai presztízs? Attól, hogy a jogi szövegek megfogalmazása több esetben eltérő értelmezésekre ad alkalmat, elhitethető az emberekkel egy egyértelmű törvény nem létező homályossága?
De a jobbak között is akad, aki alaptalan állításokra ragadtatja magát. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt állítja, hogy aki városában az EMNP-re szavaz, román jelöltre adja a voksát. Olcsó dolog lenne visszalőni azzal, hogy ennek a fordítottja épp ennyire igaz. Maradjunk annyiban, hogy önmagát komolyan vevő politikus ilyen abszurdumot nem jelenthet ki. Mint ahogy Antal Árpádnak az a kijelentése sem állja meg a helyét, hogy „elszabadul a magyarellenes pokol, ha december 9-e után nem vagyunk erősek”. Efféle riogatást Domokos Gézától, Nagy Benedektől, Tokay Györgytől hallottunk, később mások is üzérkedtek vele, sosem hittem volna, hogy a közéleti kérdésekben alapvetően tisztán látó Antal Árpád is hasonlókhoz folyamodik. Ő ne vette volna észre, hogy a magyarellenesség nem függ a magyar képviselet erősségétől? Ő ne tudná, hogy 1990-ben, amikor a legerősebb képviseletünk volt minden szempontból, akkor dúlt a legnagyobb magyarellenesség az országban? Soha annyi szavazatot nem kapott az RMDSZ, mint abban az évben, egységes volt a magyarság, a szövetséget támogatták az egyházak, a civil társadalom és a sajtó, mégis akkoriban bujtogatták fel leginkább ellenünk a románságot. A magyarellenesség intenzitását a román politikum boszorkánykonyháján határozzák meg. Ha a háttérben tevékenykedő döntéshozók szükségét érzik, előrántják a magyarellenesség kártyáját. Ha pedig attól remélnek stratégiai sikert, hogy engedékenynek mutatkoznak, akkor nem. Visszatérve a nyelvpolitikára: a kampány még meg sem kezdődött, de már lőnek a szövetség kommunikációs ágyúi, ahogy a csövön kifér. Nagy kérdés, hogy mindez miként csapódik majd le a választók körében. Egy hónap múlva megtudjuk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

„Tőkés László ma is Orbán erdélyi helytartója”
Fél éve jelent meg a Tőkés László magánéletéről szóló, Ne vígy minket a kísértésbe című könyv, amelyből azóta több mint hétezer fogyott el. Bár az EP-képviselő májusban még perrel fenyegetőzött, mindeddig ezt nem tette meg. A szerzőt, Andrassew Ivánt a könyv utóéletéről kérdeztük.
- Fél éve jelent meg a Tőkés Lászlóról írt könyve, a Ne vígy minket a kísértésbe. Mennyi fogyott belőle eddig?
- Nem tudom pontosan, de talán több mint hétezer példány.
- Van-e adat arról, hogy Erdélyben hány példány kelt el?
- Csak azt tudom, hogy Erdélyben 41 napig volt az eladási lista élén. Magyarországon csak két hétig. A könyvet eredetileg azért írtam, mert attól tartottam, hogy Orbán Viktor Tőkés Lászlót nevezi ki köztársasági elnöknek. Mint azóta kiderült, olyan túl sok újdonságot nem tudtam mondani az erdélyi olvasóknak. Szinte egységesen arról számolnak be, hogy ismerték ezeket, sőt - főleg az újságírók - az összegyűjtött dokumentumok többségét is olvasták már. A szememre is vetették, hogy miért én írtam meg. Mert ugye egy erdélyi kollégának kellett volna. Ezzel egyet is értek.
Beváltak a kiadó és a saját számításai a könyv piaci sikere tekintetében?
Nem számoltam én semmivel. Nekem az a dolgom, hogy ha olyan adatok vagy dokumentumok jutnak a birtokomban, amelyek jelentős mértékben befolyásolják egy igen magas rangú választott vezető megítélését, akkor azokat a következmények mérlegelése nélkül nyilvánosságra hozzam. Azt nem tudom, hogy a kiadó mivel számolt.
- Megfogalmazná-e (újra), hogy mi volt a célja a Ne vígy minket a megírásával? Fél év után elmondhatja-e, hogy elérte a célját?
- Mint mondtam, nem akartam, hogy Tőkés László köztársasági elnök legyen. De ha tudtam volna, hogy a könyvem milyen hatással lesz az ő erdélyi megítélésére, akkor is ugyanígy cselekedtem volna. Ha Tőkés úr tönkretétele lett volna a célom, akkor azt nem értem el. Hiszen ma is Orbán erdélyi helytartója, és pontosan úgy viselkedik, mint azelőtt.
- Mitől több ez a könyv, mint dokumentum-gyűjtemény? Mi a „hozzáadott érték”, ami Andrassew Iván nevéhez fűződik?
- A hozzáadott érték talán annyi, hogy hónapokon át kutattam, és megszerkesztettem a könyvet. Ez egy ilyen műfaj.
A Ne vígy minket a kísértésbe megjelenése után kapott hideget is, meleget is a recenziókban. Az egyik bírálat szerint politikai célokat követett a könyv kiadásával, megjelenését a romániai helyhatósági választások tájékára időzítette a kiadó.
Persze, és Kövér László fizetett nekem, hogy megírjam. Vagy az RMDSZ. Az föl se merül, hogy valaki csak úgy ír, összeállít valamit mélységes fölháborodásában. A kiadó a kézirat befejezéséhez időzített. Egyébként az én szempontomból elkéstem, mert mire megjelent, lett új elnökünk. Megjegyzem, ahogy Orbánt ismerem, Áder János akadályoztatása esetén Tőkés úr ismét államfőjelölt lenne.
- Bírálat érte amiatt is, hogy magát az érintettet, Tőkés Lászlót nem szólaltatta meg a könyvben. Erre mi a válasza?
- Eleinte az volt a tervem, hogy megszólaltatom, de aztán, olvasván, amiket például a feleségéről a gyerekeinek írt, elment a kedvem. Teljesen reménytelen lett volna vele olyan interjút készíteni, amelyben halvány remény lehet arra, hogy értelmes, emberi párbeszéd alakulhat ki. Netán valami kis hibát beismer. Másrészt, ha vele beszélgettem volna, akkor köteles lettem volna a feleségével is. Teljesen fölösleges lett volna, hiszen minden benne van a dokumentumokban. Amikor aztán olvastam, hogy a könyvem Tőkés úr pártjának központi bizottsága szerint az erdélyi magyarok elleni támadás volt, megnyugodtam, hogy helyesen döntöttem.
- Tőkésék a könyv megjelenése után perrel fenyegetőztek. Kapott-e már idézést a bíróságra?
- Nem kaptam. Remélem, azért, mert megértette: az interneten föllelhető, vagyis nyilvános, már mások által is ismert és ismertetett dokumentumok kötetbe gyűjtéséért, engem aligha ítélnek el. Viszont a pert már a jobboldali, kormánypárti sajtó sem tudná elhallgatni. {loadpositon szeben}
Maszol.ro

Választómagyar
A hazai politikai közhangulat lassan egy éve fortyog, és nagy a román nyüzsgés, de a magyar mozgolódás is tavasz óta tart.
Egy hónap múlva túl leszünk a romániai parlamenti választáson.
Az induló pártok nevesítették a jelöltjeiket, és egyesek már kampányindítóikat is megtartották.
Arad megyében az RMDSZ elnökét két helyszínen is bevetették: Pécskán, és Aradon, a megyei kampányindítón.
Magyar szempontból a tét a szokottnál is nagyobb.
Ha hinni lehet a pártoknak, akkor a következő négy évben át fogják írni vagy akár ki is cserélik Románia alkotmányát. Az egyik tét a nemzetállamtól való megszabadulás.
Évek óta minden párt át szeretné rajzolni Románia közigazgatási felosztását. Nagyobb megyéket, új régiókat emlegetnek. Kérdés, hogy Székelyföld önálló régió lesz-e, egy nagyobb régióban marad, vagy több régióba szabják.
Az oktatási törvény nem oldotta, mert nem is oldhatta meg a romániai oktatás és társadalom válságát. Tőle nem változott, nem is változhatott a tudás elismert értékké való emelése. De a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszeréti Egyetem magyar karai beindításának lehetetlensége is rávilágít felemás voltára.
Szerintem az sem mellékes, 2012-ben még mindig megvannak a királyság által 1926. után kiosztott oktatási intézmények számai, és azok nem jeles elődök neveit viselik. Említhetem a Háromszéken éppen dúló intézményelnevezési és székelyzászló cirkuszt, vagy a marosvásárhelyi Bernády iskola, és a sepsiszentgyörgyi Petőfi utca esetét. De az Arad megyei RMDSZ-es szenátorjelölt polgármester falujának, Kisiratosnak a Nagyiratos felőli bejáratánál is csak azt írja a táblán, hogy Dorobanţi.
Az RMDSZ 22 éves politizálásának magyar gyümölcse 2004-ben kezdett el érni. Akkorra gömbölyödött ki az első, fenyőfa alakúra szabott MPP-termés. Az MPP fája törzsének csenevészsége cserére ítéltetett és a kiegyenesdni képtelen új éppen az RMDSZ felé hajlong.
Látva a szavazók elbizonytalanodását 2009-ben az RMDSZ kezet nyújtott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és létrehoztak egy választási szövetséget, amely azonban rövid életű lett, mert miután Tőkés László mögött Sógor Csaba és Winkler Gyula is bejutott az Európai Parlamentbe az egyezség részét képező Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot annak RMDSZ-es társelnöke, Kelemen Hunor nem táplálta tovább, így pólyájába halt.
Nos az RMDSZ megy a maga útján. Minél inkább fogynak a megülhető székek, annál konokabbak a székvadászaik.
Tudták, hogy a parlamenti választásokon a legveszélyeztetettebb mandátumaik éppen a szórványvidékiek: Arad, Brassó, Máramaros, mégis elzárkóztak mindenféle megegyezéstől, amely szavazatmaximalizáló és mandátumszámnövelő hatású lehetett volna.
Így az RMDSZ önállóan indul, és a hegyen túli megyék románjaitól reméli azt a több tízezer tulipánra nyomott pecsétet, amelyet a Kárpátokon inneni megyékben nem kap meg a magyaroktól, mert ők a szervezet politizálása miatt létrejött Erdélyi Magyar Néppártot hitelesebbnek tartják.
Az Erdélyi Magyar Néppárt a párttörvény szigora miatt kénytelen indulni a választáson, mert az előírja, hogy ha országos megmérettetésen nem kap legalább 50 000 szavazatot, akkor a bíróság föloszlathatja. Ezért indított a párt Erdélyben, a Részeken és Bánságban szinte minden választási körzetben szenátorjelölteket, hogy összegyűjtse az elvárt szavazatszámot.
Ha már indul az EMNP, akkor természetesen megcélozza az RMDSZ által önmaga számára törvénybe iktatott 3+6-os küszöb elérését is, vagyis megpróbál megnyerni hat képviselői és három szenátori körzetet, és ha az sikerül, akkor bejuttat a bukaresti parlamentbe 1-2 szenátort és 3-4 képvislőt.
Megítélésem szerint az RMDSZ-nek csak akkor lesz Arad megyei parlamenti képviselője, ha az Erdélyi Magyar Néppárt bejut a bukaresti parlamentbe!
Érveim.
Az EMNP-re adott szavazatok miatt az RMDSZ-re adott szavazatok száma csökkenni fog.
December 13-án látni fogjuk, hogy olyan megyékben, ahol az EMNP nem indított képviselőjelölteket, de vannak szenátorjelöltjei, ott az RMDSZ-es és EMNP-s szenátorjelöltekre adott szavazatok száma közel azonos lesz az RMDSZ képviselőjelöltjeire adottakkal.
Ha az EMNP nem jut be, akkor az RMDSZ-nek a mostani 22 helyett jutó tizenvalahány mandátum a „magyarosabb” választási körzetekben lesz kiosztva, és így Arad, Temes, Máramaros, Brassó elesik a képviselőtől.
Amennyiben az EMNP bejut, akkor a mandátumait a tömbmegyékben fogja megkapni, aminek következtében az RMDSZ kevesebb tömbös mandátumot kap majd, és több szórványvidékit, így akár aradit, brassóit, máramarosit, temesit is.
Kelemen Hunor meg van győződve arról, hogy az EMNP nem jut be a parlamentbe. Ne legyen igaza, de ez valószínűsíthető.
Márpedig, ha Kelemen Hunornak lesz igaza, akkor a fentebb felsorolt megyékben, így Aradon is, az RMDSZ parlamenti képviselők nélkül marad.
Adott tehát a lecke. Ha már nem volt képes a jelöltállítási időszakban megállapodni az RMDSZ, akkor úgy kell(ene) kampányoljon, hogy azzal az EMNP-t is a parlamentbe segítse, mert azzal, és csak azzal lehet nyertese december 9-nek!
Összegezve azt írhatom, hogy december 9-én minden magyar menjen el szavazni, szavazzon magyarul, magyarokra. Ki-ki meggyőződése szerint választhat RMDSZ-est és EMNP-st, mert csak akkor fog mandátumot érni minden magyarnak adott szavazat, ha mindkét szervezet bejut a parlamentbe.
Ha az Erdélyi Magyar Néppárt nem jutna be, akkor annak az RMDSZ-szervezet lesz a legnagyobb vesztese.
Nagy István, Pécska
Nyugati Jelen (Arad)