Szükség esetén a polgári engedetlenségtől sem riadna vissza, de elsősorban politikai eszközökkel próbálja védeni központi tisztségviselőit az RMDSZ. A politikai vonalon tisztségbe került vezetők – miniszterek, államtitkárok, igazgatók – megmentése lehetetlen, de van esély a hivatalukat versenyvizsgával elnyerő tisztségviselők megtartására – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Általuk az etnikai arányosság elvét próbálták visszaállítani. – Utcára fogunk menni, a prefektúra, a pártok székháza vagy akár a kormány épülete előtt fogunk tiltakozni. Elsősorban viszont olyan ellenzéki eszközöket kell használnunk, melyek a demokrácia játékszabályaiba beleférnek, tette hozzá. /Szucher Ervin: Kelemen Hunor: ha kell, az utcára vonulunk. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

A valós kétnyelvűség meghonosítása az egyik legfontosabb idei célkitűzése az RMDSZ marosvásárhelyi önkormányzati frakciójának – jelentette be Bakos Levente, volt alpolgármester, jelenlegi önkormányzati képviselő. Az etnikailag fele-fele arányban lakott Marosvásárhelyen még mindig háttérbe szorul a magyar nyelv használata. Számos közintézményen sincs feltüntetve a hivatal magyar elnevezése. Az RMDSZ önkormányzati képviselői olyan határozattervezettel állnak elő, amelynek alapján bizonyos anyagi kedvezményeket biztosíthatnak azoknak a kereskedőknek, akik több nyelven feliratozzák boltjukat. „Meg kell találnunk annak a módját, hogyan vezethetnénk vissza a Vásárhelyen valamikor hagyományosnak számító román–magyar cégtáblákat” – mondta ki Bakos Levente. A 2000–2004-es ciklusban a tavaly autóbalesetben elhunyt Ráduly Levente kezdeményezésére az önkormányzat már elfogadott egy döntést, amelynek értelmében azért a reklámfelületért, amelyen egy második nyelvű felirat is megjelenik, a vállalkozók nem kötelesek illetéket fizetni. A tanácsi határozatot még életbelépése előtt megtámadta az akkori szociáldemokrata párti (PSD) prefektus, Ovidiu Natea. Ennek ellenére az utóbbi években egyre több kétnyelvű felirat jelent meg a városban. Az RMDSZ lemondott arról, hogy az utcanévtáblák ügyében pert indítson Dorin Florea polgármester ellen. Dorin Florea csak az utca vagy tér szócskát volt hajlandó feltüntetni a román elnevezés után. Bakos szerint hatásosabb lenne, ha politikai és közigazgatási síkon születne egyezség. Két ’56-os elítéltről szeretne utcát elnevezni az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete, Kun Zsigmond grófról és Ion Faliboga tanítóról. Előbbit életfogytiglanra, utóbbit halálra ítélték, majd 1964-ben kivégezték a kommunisták. /Szucher Ervin: A valós kétnyelvűség a cél Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./

Nyílt levéllel fordult a magyar nyelvű sajtóhoz az RMDSZ-tagságától megfosztott Benedek Imrét támogató marosvásárhelyi kezdeményező csoport. Az RMDSZ Maros megyei elnökét, valamint a szervezet tagságát megszólítani kívánó csoportosulás elfogadhatatlannak tartja, hogy 13 ezer választópolgár helyett mindössze 34-nek legyen képviselője a parlamentben. Ugyanakkor elkezdődött az aláírásgyűjtés is, amellyel Benedek Imre szövetségbe való visszafogadását és a parlamenti mandátum elnyerését támogatják. Az aláírók szerint az RMDSZ felső vezetése tehet arról, hogy a törvényhozó testületbe nem a Maros megyében induló Benedek, hanem a 34 afrikai és ázsiai szavazatot gyűjtő Kötő József képviselheti az erdélyi magyarságot. Elfogadhatatlannak tartják az RMDSZ döntését, mellyel megvonták a politikai bizalmat, a szervezet testületeiben betöltött tisztségeket a marosvásárhelyi jelölttől, akit kizárással büntettek. Benedek Imre orvosprofesszor kampánystábja, a Központi Választási Iroda (BEC) RMDSZ-es megbízottja, Péter Zsuzsanna, valamint más jogászok úgy vélték, számítógépes vagy emberi hibából, esetleg választási csalás miatt a Benedeknek járó képviselői mandátum átkerült Kötő József nevére. December 19-én hozott ítéletében a bukaresti táblabíróság elismerte az elosztási rendszer hibáját, és visszavonta az RMDSZ külföldi képviselői mandátumát, anélkül azonban, hogy azt Benedek Imrének ítélte volna. Mivel a döntés szerint Kötő József mandátuma elvileg elveszett, az RMDSZ vezetői úgy ítélték meg, hogy Benedek kárt okozott a szervezetnek. „Felháborítónak tartjuk, hogy az SZKT elnöke nem adott szót Benedek Imrének, amelyben magyarázatot nyújthatott volna az ellene felhozott vádakra. Olyan emberek, mint Markó Béla és Borbély László, hosszú éveken át az RMDSZ védőgyűrűjét kisajátították, és saját céljaikra használták fel, megpróbálták az értékes és véleményformáló embereket eltávolítani, ha azok érdekeikbe ütköztek. ” – írják a kezdeményező csoport tagjai, akik Benedeket idézik: ő nem az RMDSZ és nem Kötő József ellen, hanem a Központi Választási Irodával pereskedik. A kezdeményező csoport tagjai aláírásgyűjtésbe kezdtek. Benedek Imre levelet írt Markó Bélának, ebben tiltakozott a Szövetségi Állandó Tanács decemberben hozott, kizárását illető határozata ellen. Kizárásáról, többek között Kelemen Atilla megyei elnök, Szabó Árpád ügyvezető és Dávid Csaba, a városi szervezet vezetője döntött. /Szucher Ervin: Aláírásgyűjtés Benedek Imréért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 9./

A Központi Választási Irodának (BEC) kell rendelkeznie a Maros megyének jutó nyolcadik képviselői mandátumról – derül ki a bíróság által a hozott ítéletből, amelyet Benedek Imre BEC ellen indított perében hozott. Az időközben az RMDSZ-ből kizárt marosvásárhelyi orvosprofesszor megítélésében a bírósági döntés indokolásából kiderül, igaza volt. Márton Árpád, az RMDSZ parlamenti frakcióvezetője azonban nem érti, egy nem létező entitás, mint a parlamenti választások végleges eredményeinek közzététele után feloszlott BEC, miként tudna jogorvoslatot szerezni Benedeknek. Benedek Imre szerint a Központi Választási Irodán múlik, hogy képviselői mandátumhoz jut-e vagy sem. A bukaresti táblabíróság írásban megindokolta a december 19-én hozott döntését, amely szerint visszavonta a 43-as számú választási kerületben megméretkezett Kötő József képviselői mandátumát, azt azonban nem ítélte oda senkinek. Kötő József tanácstalannak mutatkozott az indoklás hallatán. “Én nem fellebbezhetem meg a döntést, úgy tudom ez az RMDSZ dolga lenne” – fejtette ki. Benedek Imre nyílt levélben reagált az elmúlt hetekben ellene felhozott vádakra. Reméli, hogy azok, akik ellene próbálták hangolni az RMDSZ tagságát, most belátják tévedésüket, és visszavonják rágalmaikat. Benedek a leginkább azt sérelmezi, hogy azok a pártvezetők, akiknek erkölcsi kötelességük lett volna kiállniuk az igazság mellett, úgy állították be a BEC ellen indított perét, mint valami súlyos és megbocsáthatatlan RMDSZ-ellenes akciót. /Szucher Ervin: Jóvátételt vár Benedek Imre. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Módosított a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) nyomására a Maros megyei tanfelügyelőség a beiskolázási terven. Az új tervezet szerint 136 román, 60 magyar és 3 német tannyelvű IX. osztály indul ősztől a megyében – jelentette be Ioan Tusnea főtanfelügyelő, azt követően, hogy az RMPSZ és a CEMO heves vita után benyújthatta a beiskolázási terv ellen általuk összegyűjtött közel tízezer aláírást. A korábbi terv ugyanis mindössze 1400 helyet biztosított volna a továbbtanuláshoz a 8. osztályt 2009-ben befejező több mint 2000 magyar diák számára, a 3700 román anyanyelvű tanulónak pedig 4200-at. Először Tusnea viszont arra hivatkozva, hogy nem tiszte az aláírásokat átvenni, elutasította azt. Végül egyik szaktanfelügyelő vette át az iratköteget. Tusnea kitérő választ adott arra, hogy miért készítettek olyan tervezetet, amely lehetetlenné teszi több mint négyszáz magyar gyermek anyanyelven történő továbbtanulását. Arra hivatkozott, hogy minden évben volt rá eset, hogy magyar gyerekek román osztályokba iratkoztak. A főtanfelügyelő elmondta, válaszolni fog a Diszkriminációellenes Tanácsnak, de tárgytalannak tartja a vizsgálatát. – Hivatalból eljárást indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács a Maros megyei beiskoláztatási terv miatt. /Antal Erika, Oborocea Mónika: Beiskolázási iskolapélda. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./ Kétszáz hellyel növelte a magyar tagozatnak jutó kilencedik osztályos helyek számát a Maros megyei tanfelügyelőség. Egyes magyar pedagógusok szerint a terv így is diszkriminatív, hiszen a román diákoknak arányaiban továbbra is több hely jut, mint a magyaroknak. Az ezt korrigáló döntést a tanfelügyelőség vezetőtanácsi ülésén hozták meg, miután figyelembe vették Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőjének álláspontját, aki az intézmény tudtára adta, hogy a testület hivatalból eljárást indított ellenük az ügyben. A változtatással az 1892 magyar gyereknek így is csupán 1680 hely jut, míg a 3565 román tagozaton tanuló diák 3836 hely közül válogathat. Annak dacára, hogy évek óta komoly igény mutatkozik rá, Maros megyében egyetlen magyar tannyelvű mezőgazdasági, kereskedelmi vagy textilipari osztályt sem hoztak létre. /Szucher Ervin: Visszaszerzett osztályok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./

Az Oktatásügyi Minisztérium közbenjárására úgy döntöttek, további hét, magyar tannyelvű 9. osztályt indíthatnak a következő tanévtől Maros megyében. Az intézkedés a magyar pedagógusokat is meglepte, mivel a tanfelügyelőség által tervezett 50 osztály helyett ők 60-at kértek, nem 67-et. A tárca az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) állásfoglalása után vette rá Ion Tusnea főtanfelügyelőt, hogy módosítsa a beiskolázási tervet. Előzőleg a Maros megyei tanfelügyelőség vezetősége még csak átvenni sem akarta azt a közel tízezer tiltakozó aláírást, mellyel a magyar Pedagógus Szövetség és a Civil Elkötelezettség Mozgalom az egyértelmű diszkriminációra kívánta felhívni az illetékesek figyelmét. Az újabb hét újabb osztály sem fedi a teljes palettát, állategészségügyi vagy erdészeti szakokon továbbra is csak románul tanulhatnak a magyar diákok. /Szucher Ervin: Újabb hét magyar osztály indulhat Maros megyében. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./

Nevetségesnek, de egyben veszélyesnek tartja az egyház Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester ötletét, miszerint újra kellene államosítani az egykori felekezeti iskolák visszaszolgáltatott épületeit. Florea azzal indokolta elképzelését, hogy az omladozó ingatlanok veszélybe sodorják a diákok testi épségét. Példaként a Bolyai Farkas Gimnázium és a jelenlegi Unirea Főgimnázium épületét említette, amely alapos renoválásra szorulna. Másrészt, véli Florea, ”az egyháznak nem az iskoláztatással, hanem a templomozással kellene foglalkoznia”. ”Már lejárt az az idő, amikor mindennek a középpontjában az egyház állt. Ez ment az inkvizíció idején, most viszont más világot élünk, ezt a papoknak is meg kellene érteniük” – érvelt a polgármester. Dorin Florea megígérte, hogy hamarosan kezdeményezi az iskolaépületek újraállamosítását. A polgármestere néhány évvel ezelőtt a helyi önkormányzat tudta nélkül, de a tanács nevében bírósági úton próbálta megakadályozni az egyházi épületek visszaszolgáltatását. Kezdeményezése kudarcot vallott. Bálint István önkormányzati képviselő, a Bolyai Farkas Gimnázium igazgatója kifejtette, amióta a kolozsvári székhelyű Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) átvette a hajdani Református Kollégium épületét, számos beruházás történt. Bálint István méltányolja az egyház erőfeszítéseit, annál is inkább, mivel aránylag rövid időn belül sikerült kijavítani a tetőzetet és a csatornákat. Bálint István emlékeztetett: amíg a polgármesteri hivatal volt a tulajdonos, addig sem fektetett több pénzt az épület karbantartásába, mint az egyház. ”A polgármester úr utoljára májusban fizetett bért, azóta semmit nem utalt a számlánkra. Inkább ez kellene őt foglalkoztassa” – jelentette ki Kovács István, az Erdélyi Református Egyházkerület menedzsere. A polgármesteri hivatalnak havonta 25 ezer lejt kellene átutalnia az EREK számlájára. Pap Géza püspök vállalta, hogy az összeg egy részét az EREK az épület renoválására fordítja. Marosvásárhelyen hasonló gondokkal küszködik a római katolikus egyház is, amelynek több tanintézményi épületéért a városháza hónapok óta nem fizeti a szerződésbe foglalt házbért. Az épületek újraállamosítási szándékával kapcsolatosan Ötvös József, az egyházkerület generális direktora kifejtette, ”a városháza csak olyasvalamit vehet vissza, ami az övé volt”. Csintalan László római katolikus főesperes szerint a cél nem is annyira az újraállamosítás, sokkal inkább a románosítás lenne. Dorin Floreát az zavarja, hogy ezek az épületek magyar célt szolgálnak. /Szucher Ervin: Újraállamosítana Dorin Florea. = Krónika (Kolozsvár), febr. 12./

A Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék visszautalta a bukaresti táblabíróságra a Benedek Imre kontra Központi Választási Iroda (BEC) perét. A november 30-i általános választások eredményeinek véglegesítése után a marosvásárhelyi orvos-politikus a bírósághoz fordult. Panaszában Benedek Imre azt kifogásolta, hogy a BEC, felrúgva a mandátumok elosztásának algoritmusát, megfosztotta Maros megyét egy nyolcadik parlamenti képviselői tisztségtől, helyette az ázsiai-afrikai körzetben induló Kötő Józsefnek ítélte az RMDSZ-t illető mandátumot. Az RMDSZ még az elmúlt év decemberében Benedek Imrének az RMDSZ-ből való kizárásáról döntött, 2009 elején eltávolították a Maros Megyei Területi Képviselők Tanácsának éléről, majd elveszítette a megyei önkormányzati képviselői mandátumát is. Benedek Imre védelmére több marosvásárhelyi és környékbeli RMDSZ-aktivista kezdeményező bizottságot hozott létre, mely aláírásokat gyűjt az orvos-politikus szervezetbe való visszafogadása érdekében. /Szucher Ervin: Benedek-ügy: mindent elölről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

Törvény kellene garantálja az arányos etnikai képviseletet a közintézményekben – jelentette ki Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján Frunda György szenátor. Szerinte az RMDSZ-nek közeljövőben ki kellene dolgoznia az erre vonatkozó jogszabályt, ugyanis etnikai és nem politikai kérdésről van szó. Kifejtette, románok és magyarok egyaránt egyenlő, a lakosság összetételének megfelelő arányban kell, hogy képviselve legyenek az illető megye közintézményeiben, így Szilágy megyében a tisztségek 15, Marosban 38, Kovásznában 75 és Hargitában 80 százalékát magyar nemzetiségű személyek kellene hogy betöltsék. „Örvendetes, hogy Traian Basescu államfőt foglalkoztatja a két, többségében magyarlakta megye helyzete, de sajnálatos, hogy ahelyett, hogy pozitív üzenetet fogalmazna meg, az ellentéteket szítja” – fogalmazott Frunda. Arra is kitért, hogy nem azért nincsenek román igazgatók a két megye vezetőségében, mert a választottak elleneznék ezt. „A románok, amikor meghallják, hogy milyen alacsony fizetések vannak a közigazgatásban, inkább valamelyik közintézménybe vagy katonai egységben próbálnak elhelyezkedni – háromszor akkora javadalmazásért” – nyilatkozta Frunda György. /Pap Melinda, Szucher Ervin: Arányos képviseletet javasol Frunda. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Szászrégenben kezd hagyománnyá válni: a tél vége felé kiscserkészek és öregbakák egyaránt „behívót” kapnak Samu Pál nyugalmazott biológiatanártól, aki a református egyház támogatásával honvédtalálkozót rendez. A város ismert közösségszervezője február 21-én ismét tucatnyi cserkészt és ugyanannyi öregbakát gyűjtött össze Régenből és a környező településekről. A honvédek a hat évtizeddel ezelőtti múltból próbáltak átmenekíteni egy csöppnyit a háborús történetek iránt érdeklődő ifjúságnak. A 80 év fölötti Sepsi István húszesztendősen vonult be a magyar hadseregbe és csak nyolc év után ért haza, megpróbáltatások sorozata után. A túlélő egykori honvédeknek egyetértenek abban, hogy sokkal tragikusabban is végződhetett volna. Közel 142 ezer magyar katona esett el a harctéren, ötvenezren haltak meg a bombázások közepette, és 600 ezer embert hurcoltak el a háború után a különböző fogolytáborokba. /Szucher Ervin: Életigenlő öreg bakák. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Mintegy húsz elemista befogadására alkalmas szórványkollégiumot épít a magyarfülpösi Szivárvány Alapítvány. A református egyház keretében működő szervezet célja: anyanyelvű oktatásban részesíteni a Mezőség, a Maros- és a Görgény-völgye elrománosodott falvaiban élő 1–4. osztályos magyar gyerekeket. Őszig tervezik az építkezés befejezését, tájékoztatott a Szivárvány Alapítványt is igazgató Ady István lelkész. Március 14-én jótékonysági bált rendeznek, a szórványkollégium építésére gyűjtenek. Az anyanyelvű oktatás megmentéséért Ady Istvánnak sokat kellett kopogtatnia a szórványban szegényes körülmények között tengődő családoknál. A Szivárvány Házban berendezett magyar tagozaton egyetlen tanítónő, Bodor Vera oktatja a tizenkét nebulót. /Szucher Ervin: Szórványkollégium elemistáknak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

A templomba járás helyett a munkát választják vasárnaponként a csekelaki reformátusok, és a magyar nyelvű oktatás visszaállítását sem tartják fontosnak. Így fennáll a veszély, hogy a Maros megyei falu lakossága hamarosan nem ért majd saját anyanyelvén. Csekelaka 450 lakosból valamivel többen mint háromszázan vallják magukat magyarnak. Nagy részük református, közel tíz százalékuk pünkösdista. Ambrus András református lelkész elmondta, a templomlátogatók aránya tíz százalék körüli. „A csekelakiak szinte megállás nélkül dolgoznak. Mindegyre azt mondják, hogy a szénának, szalmának nincs vasárnapja. Nagyon szorgalmas emberek, ami meg is látszik házaikon, gazdaságaikon, de a szellemiek iránt, néhány falubeli kivételével, nem sok érdeklődést mutatnak” – panaszolja a lelkész. Ambrus András meghirdette, hogy minden falubelinek ingyen kölcsönöz könyvet, de csak egy-két személy jelentkezett. „Oda jutottunk, hogy ünnepekkor szinte nem találunk fiatalt, aki szépen fel tudna olvasni” – mondta. Az elemiben az anyanyelvi oktatás biztosított, ötödik osztálytól azonban csak román nyelven tanulhatnak a kisdiákok. Magyar diákok teszik ki a román osztályok felét, indokolt volna az anyanyelvű oktatás visszaállítása. Ehelyett naponta iskolába viszik és hozzák gyermeküket a 14 kilométerre lévő Marosludasra. /Szucher Ervin: Az önként vállalt elrománosodás fenyeget Csekelakán. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

Lelkes közönség előtt mutatták be a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a csittszentiváni születésű Szilágyi Sándor énekes lemezét – a nótaesten fellépett Puka Károly világhírű prímás is. /Máthé Éva, Szucher Ervin: Nyolcszázan daloltak együtt. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

A gazdasági válság egyre több interetnikai feszültséget szül a többségi román vagy magyar lakosság és a roma közösség között – ez volt a tárgya azoknak a megbeszéléseknek, amelyeket Marius Pascan Maros megyei prefektus és a térség több polgármestere, illetve önkormányzati képviselője folytatott. A megye több polgármestere szóvá tette, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban elszaporodtak a romák által elkövetett bűncselekmények. A romák gazdaságokat fosztogatnak és erdőt irtanak, de Szászrégenben és Dicsőszentmártonban nem riadtak vissza volt szocialista állami vállalatok bezárt épületeinek illegális lebontásától és elhordásától sem. „A prefektúrának lépnie kell, különben a fosztogatások áldozatai védteleneknek érzik magukat” – ismerte be a prefektus. Pascan a hét közepén a mezőbándi polgármesterrel, Mircea Rusuval tárgyalt, aki a közeli erdő pusztítására és az elszaporodó betörésekre hívta fel a kormányképviselő figyelmét. Annak ellenére, hogy a rendőrség szinte éjjel-nappal razziázik, Bánd határaiban a romák valósággal tarolják az erdőt. A rendőrök elkapták a tetteseket, a bíróság azonban szabadlábra helyezte őket. /Szucher Ervin: Feszültséget okoznak a garázdálkodó romák Maros megyében. = Krónika (Kolozsvár), márc. 6./

Hatvan évvel ezelőtt, 1949. március 2-áról 3-ára virradó éjszaka hurcolták kényszerlakhelyekre a kastélyaikból, udvarházaikból kizsuppolt erdélyi nemesi családokat. A „kiűzetési” akció időzítése szigorúan titkos és egységes volt. Nagyon sokukat Dobrudzsába, a Duna-deltába deportálták, a szerencsésebbek Marosvásárhelyre vagy Sepsiszentgyörgyre kerültek. Különösképpen azokkal volt „kegyes” a hatalom, akik a nyugati határ mentén éltek. A kijelölt településeken a rendőrség a személyazonossági igazolványba pecsételte a hírhedt D. O. jelzést, ami a kényszerlakhely (domiciliu obligatoriu) román nyelvű rövidítése volt. A megbélyegzetteknek nem volt szabad elhagyniuk a város területét, és – végzettségüktől függetlenül – csak alsóbb rendű fizikai munkákra alkalmazták őket. A nemesi családokból származó fiatalokat jó évtizedig nem vették fel sem gimnáziumokba, sem egyetemekre, sőt az is előfordult, hogy a korábban bejutottakat egyik napról a másikra kirúgták. A kitelepítetteknek többnyire dohos pincék, mosókonyhák, padlászugok vagy vályogkunyhók jutottak lakásként. A legiszonyatosabb körülmények azokra vártak, akiket Dobrudzsába száműztek kényszermunkára. Tófalvi Zoltán publicista és történész az írástudók szerepvállalását kifogásolja a hatvan évvel ezelőtti események kapcsán. Számára érthetetlen, hogy néhány kivételtől eltekintve kevés hiteles írás, dokumentum látott napvilágot a teljes magyarságot érintő tragédiáról. Pozitív példaként Beczásy Istvánt említette, akinek ‘89 után volt ereje és bátorsága papírra vetni mindazt a borzalmat, amit 1949-től errefelé megélt /Beczásy István: Bekerített élet, Literator Kiadó, Nagyvárad, 1995/. Az egykori úri családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke, Haller Béla szerint bármennyire is furcsa, de a hatvan évvel ezelőtti kisemmizéseknek pozitív hordaléka is volt: a lakosság összefogása. Mint mondja, az emberek többsége rokonszenvvel viseltetett a földönfutóvá tett nemesek iránt. Tisza Kálmán kisgyermekként tanúja volt a zaklatásoknak, még a Bibliát is elvették. A koholt vádak alapján 14 évi börtönbüntetésre ítélt apja 1964 márciusában amnesztiával szabadult. Édesanyja a megfeszített munkába belebetegedett, hosszú időre munkaképtelenné vált, kórházba került. „Bátyám és én magunkra maradtunk, én pedig a csíksomlyói árvaházat is megjártam” – fűzte hozzá gróf Tisza Kálmán. /Szucher Ervin: Mészégető grófok, patkányirtó bárók. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

A tanácsi határozat ellenére 2008-ban Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester lényegesen több pénzt juttatott az ortodox egyháznak, mint a többi felekezetnek. A magyar egyházi vezetők azt is kifogásolták, hogy a polgármester több mint fél éve nem utalta át a visszaszolgáltatott egyházi épületekben működő iskolák bérét. A római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház képviselői még február 27-én beadvánnyal fordultak a városvezetőkhöz, magyarázatot kérve, miért nem lépett életbe az egyházak támogatására vonatkozó tanácsi határozatot. A magyar egyházak vezetői azt sem értik, a hivatal miért nem utalta ki számukra a tanács által tavaly novemberben megszavazott 240 ezer lejes gyorstámogatást. /Szucher Ervin: Számon kért ígéret Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), márc. 16./

Szász Jenő válaszolni kívánt mindazoknak, akik a Magyar Polgári Párt (MPP) gyergyószentmiklósi kongresszusán nyíltan bírálták személyét, illetve az országos tanács munkálatainak újbóli összehívását szorgalmazzák. A pártelnök március 19-én Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján határozottan tagadta, hogy viselkedése által a sokat bírált RMDSZ-ben uralkodó állapotokat idézné fel. Az Országos Tanács munkálatainak esetleges megismétlését illetően Szász határozottan leszögezte: a következő kongresszusra négy év múlva, 2013-ban kerül sor. „Jó lenne, ha mindazok, akik szombaton kivonultak a teremből megértenék, hogy eredményeket csak a párton belül lehet elérni, szövetségeket kötni meg úgyszintén”– szögezte le Szász Jenő Szerinte éppen ezért a polgári oldal jövőjét „főmérnöki precizitással kell megtervezni, majd a munkatervet is a lehető legnagyobb pontossággal kell betartani.” A kongresszusról kivonuló tiltakozók élén álló Gergely Balázsért nem kár, hogy elhagyta az MPP-t – vélekedett Szász Jenő. Azzal, hogy a szervezet kolozsvári vezetője lemondott a pártban betöltött tisztségeiről, a pártelnök megítélése szerint csak jót tesz a polgáriaknak. /Szucher Ervin: Szász Jenő ellentámadásba lendült. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

A megszokottnál jóval nagyobb érdeklődés, beszervezett romák, tagsággal nem rendelkező, de szavazni akaró csoportok, a szabályzatot be nem tartó körzeti elnökök, óvások – nagyjából ezek az elemek tarkították Marosvásárhelyen az RMDSZ tisztújítási, illetve a küldöttek megválasztására szervezett gyűléseit. A Maros megyei szervezet vezetőségének több körzetben csak a gyűlések megismétlésével, valamint tagságikönyv-ellenőrök állításával sikerült a törvényes keretek közé szorítani a körzeti szinten zajló csatákat. Az RMDSZ megyei szervezete számos óvást iktatott, amiből hatnak helyet is adott, elrendelve a gyűlések megismétlését. A 13 marosvásárhelyi RMDSZ-körzetből ötnek az élére új vezető került. A végső döntést a 139 küldött hozza meg, közülük 85-öt a körzetek jelöltek, a többi pedig hivatalból rendelkezik szavazati joggal. Ilyen például a sokak számára jóformán ismeretlen 15 tagú Magyar Ifjúsági Egyeztető Tanács, a városi és megyei önkormányzat, illetve a Területi Képviselők Tanácsa marosvásárhelyi lakhellyel rendelkező tagsága, valamint a parlamenti képviselők és szenátorok ötfős csoportja. A körzetekben mind a tisztújító, mind a jelölőgyűléseket soha nem tapasztalt érdeklődés övezte. Miközben néhány évvel ezelőtt egy-egy körzeti elnöknek alig sikerült összegyűjtenie húsz-harminc, netán ötven, többnyire nyugdíjas személyt a találkozóra, most százával tódultak az emberek a gyűléstermek felé. Neve elhallgatását kérve egy frissen kiállított tagsági könyvvel rendelkező roma nemzetiségű személy elmesélte, hogy „az illető személy, akire szavazni kellett, egy emberével minden cigányhoz házhoz küldte az RMDSZ-könyvecskét és a beígért figyelmességet”. Az ülések nagy részét levezető Brassai Zsombor elismerte, hogy nagyon sok olyan személy és csoportosulás jelent meg a találkozókon, akiknek addig nem sok közük volt az RMDSZ-hez. /Szucher Ervin: Zűrzavaros tisztújítás a Maros megyei RMDSZ-ben. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Kinevezése utáni első vidéki látogatásán Oana Badea, a Tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkára váratlan bejelentést tett Marosvásárhelyen. Kifejtette: helyesebb lenne, ha a Bolyai Farkas-, illetve az Alexandru Papiu Ilarian-gimnáziumokat ismét vegyes tannyelvű iskolákká alakítanák. „Javasolni fogom a Maros megyei tanfelügyelőségnek, hogy tárgyalják újra a két gimnázium helyzetét, az ügyet ugyanakkor felvetem Ecaterina Andronescu miniszter asszonynak is” – nyilatkozta Oana Badea. Mint ismeretes a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása éppen Andronescu előző miniszteri mandátuma alatt, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt között létrejött egyezség alapján történt. „Nem vagyok híve annak, hogy ahol nincsenek gondok, ott mi magunk gerjesszünk. Mert a Bolyaiban és a Papiuban jelenleg valóban nincsenek efféle problémák. Van viszont egyéb gondunk, ami megoldásra vár” – szögezte le Matei, Maros megyei főtanfelügyelő. Az államtitkár kijelentése a Bolyai igazgatóját is váratlanul érte. „Úristen, már itt tartunk?” – csodálkozott el Bálint István. Rámutatott: visszamagyarosítása után a Bolyai Farkas Gimnázium bebizonyította, hogy ha megkésve is, de a politikum helyes döntést hozott. /Szucher Ervin: A Bolyai „koedukálását” javasolja az államtitkár. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./

Benedek István orvosprofesszor személyében új elnök került az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete élére. A tapasztalt városi tanácsos négy szavazattal szerzett többet ellenfelénél, Gombos Csabánál. Mind a nyertes, mind a vesztes fél együttműködési szándékáról és támogatásáról biztosította a másikat. Benedek István az RMDSZ-ben korábban uralkodó békés légkör visszaállítását tűzte ki célul. Amint a választások utáni sajtótájékoztatón elmondta, tudatában van annak, hogy az utóbbi években elszabadult indulatok miatt a marosvásárhelyi szervezetben nagyon sok a sértett ember, akit valahogyan ki kell engesztelni. Ugyanakkor szorosabbra kell fűzni a kapcsolatot a román pártokkal, mondta. Benedek István sajnálatosnak tartja, hogy a gyűlésen több indulatos beszéd is elhangzott, amelyben nem tevékenysége vagy programja, hanem a testvére miatt támadták személyét. A szavazás előtt több ízben is nyomatékosítania kellett: „István vagyok, nem Imre!” A választást mindkét részről erőteljes, olykor a sportszerűség határait túllépő kampány előzte meg. A két politikus mögött álló csoportosulások mindent megtettek támogatóik mozgósításáért, a cigányok beszervezésétől vagy az ellenfél lejáratásától sem riadva vissza. A Benedek Istvánt támogatók mindenképp vissza akartak vágni a Borbély László, Kelemen Atilla és Lokodi Edit Emőke hármasnak, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Benedek István testvérét, Benedek Imrét kizárják az RMDSZ-ből. /Szucher Ervin: Benedek István lett az RMDSZ új marosvásárhelyi elnöke. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./ Frunda György Benedek Imrét illető durva kritikája nemtetszést váltott ki és döntésre bírta a még határozatlan szavazókat. /Antalfi Imola: Benedek István lett a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 30./

Szó sincs a Román Televízió (RTV) marosvásárhelyi stúdiójának „elmagyarosításáról” – állapította meg a szenátus művelődésügyi bizottsága. A felsőházban azt követően került terítékre a kérdés, miután Marius Pascan Maros megyei prefektus egy névtelen levélre alapozva „súlyos következményekkel járó intézkedésekre” hívta fel Emil Boc miniszterelnök figyelmét, miszerint magyarul feliratoznák az RTV román nyelvű adásait. Utólag kiderült: a levél egy sor valótlanságot tartalmaz. Bokor Tibor, a szenátus művelődésügyi bizottságának alelnöke szerint etnikai provokációról van szó. /Szucher Ervin: Felfújt névtelen feljelentés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 31./

Az esélyegyenlőség évévé nyilvánította a Caritas 2009-et. A római katolikus egyház mellett működő jótékonysági szervezet programjai révén idén nem annyira halat, mint inkább hálót kínál a rászorulóknak – derült ki a Márton András igazgató által vázolt tervekből. Önálló életvitelre akarják ösztönözni a segélyezetteket, mondta el a kilenc erdélyi megyében jelen lévő Caritas gyulafehérvári vezetője. A rászorulókat immár 19 éve szolgáló szervezet tavaly több mint tizenötezer személy problémáján enyhített. A gazdasági válság a Caritast is érinti – állapította meg Ludescher László, a segélyszervezet Maros megyei kirendeltségének vezetője. A térség 81 településén zajló otthoni beteggondozásra idén kevesebb pénz jut, mint egy évvel korábban. /Szucher Ervin: Az esélyegyenlőség éve. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Akadályozni próbálja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége az anyanyelvű szakképzés támogatására létrejött civil szervezet kezdeményezéseit – állította Ádám Valérián, az egyesület titkára. Azzal vádolta az egyetem vezetőségét, illetve a diákszövetséget, hogy plakátjaikat leszedették, a rendezvényen részt vevő hallgatókat pedig rendszeresen megfélemlítették. A nemrég bejegyzett Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) ezúttal is a történelmi magyar egyházakhoz folyamodott teremért. A MOGYE vezetősége nem hajlandó támogatni kezdeményezésüket. Ádám Valériánt az egyetem titkárságáról értesítették, hogy azonnal távolítsa el a RMOGYKE plakátjait. A RMOGYKE kilenc alkalommal 39 oktatót készül vendégül látni Magyarország valamennyi orvosi és gyógyszerészeti egyeteméről. Az első tudományos ülésszakot csak Marosvásárhelyen hirdették meg, de a következőkre már a kolozsvári és nagyváradi egyetem magyar diákságát is megpróbálták értesíteni. A diákszervező szerint lényeges, hogy a magyar diákok anyanyelvű gyakorlati oktatásban részesüljenek. „Óriási hátrányt jelent az elméletet magyarul, a gyakorlatot románul tanulni. Az ember valósággal bedilizik ettől” – állítja a végzős diák. Nagy Örs rektor-helyettes révén a MOGYE vezetősége elhatárolta magát a rendezvénysorozattól. „Nem rossz, amit szerveznek, de az egyetemnek semmi köze sem a kurzushoz, sem azokhoz, akik szervezik, vagy részt vesznek rajta. A MOGYE nem RMOGYKE, a diákokat meg nem továbbképezni, hanem tanítani kell” – szögezte le az intézmény élén álló professzor. Nagy Örs nevetségesnek tartja az olyan kijelentéseket, miszerint a tanárhiány Marosvásárhelyen veszélybe sodorná a magyar nyelvű oktatás akkreditálását. /Szucher Ervin: Vádolják a marosvásárhelyi orvosi egyetem vezetőségét. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./

A véleménynyilvánítás szabadsága elleni merényletként könyvelik el a szászrégeni városatyák az ellenük folyó ügyészségi vizsgálatot. Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a múlt héten vádat emelt Nagy András polgármester és a település összes tanácsosa ellen. A DNA azzal vádolja a régeni választottakat, hogy az elmúlt években két telekügyletben is megkárosították a várost. A vád szerint Nagy András javaslatára 2005-ben az önkormányzati testület 16 tagja olyan telekcserét hagyott jóvá, amelyből csak az érdekelt fél, a Prolemn Rt. nyert. A polgármester szerint a régió legnagyobb fafeldolgozó vállalatával, a Prolemnnel megejtett telekcsere mindenképpen a város javát szolgálja. Az ügyészség az értékbecslők szakvéleményét is figyelmen kívül hagyta, és azt sem vette számításba, hogy annak idején a prefektúra jogászai pozitívan bírálták el a tanácsi határozatot. /Szucher Ervin: Bíróság előtt a szászrégeni tanács. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 8./

Három Maros megyei önkormányzati képviselő /Eugen Bandea, Gombos Csaba és Szalkay József/ ügyészségi kivizsgálását kéri az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI). Mindhármukat hamis vagyonnyilatkozat megtételével vádolják. Gombos elfelejtette feltüntetni, hogy egy több mint 1800 négyzetméteres marosvásárhelyi telekkel és háromszobás, összkomfortos tömbházlakással rendelkezik, valamint egy Mercedes márkájú személygépkocsit birtokol. Szalkay nyilatkozatából a Iosefin Kft. -nél betöltött ügyvezetői tisztség, valamint a részvényesi státus maradt ki. Eugen Bandea szintén több cégnél betöltött vezetői funkcióit hallgatta el. A két RMDSZ-es tisztségviselő beismerte a tévedést. Gombos Csaba közölte, a telek meg autó már évek óta nincs a nevén, 2004–2005 körül adta el. /Szucher Ervin: Újabb vagyonvizsgálat a Maros megyei tanácsban. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Régi álma teljesült a magyaróiaknak, holtmarosiaknak és fickóiaknak: a településeket ismét híd köti össze a Szászrégen és Maroshévíz közötti nemzetközi műút mentén fekvő településekkel. Ünnepélyesen felavatták azt a 107 méter hosszú betonhidat, amely a valamikori fahíd helyére épült, több. A Maros menti község idős lakói még jól emlékeznek a Horthy Miklósról elnevezett fahídra, melyet a visszavonuló német hadsereg ‘44-ben robbantott fel. Az egykori híd két dologról volt nevezetes, állítják az öregek: az építési technológiáról (az ácsolt fahidat egyetlen vasszeg sem rögzítette) és nevéről, melyre a magyaróiak ma is büszkék. Bár szónoklatában Kocsis Albert polgármester a Barátság nevet javasolta az új létesítménynek, az eseményre kisereglett tömegből néhányan megjegyezték: „Nekünk akkor is Horthy híd lesz ez”. /Szucher Ervin: Újjáépítették a Horthy hidat. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./

Egymásnak adták a kilincset Marosszentgyörgyön a római katolikus templomba látogatók. Megérkezett ugyanis a Szent Korona másolata, amely folyamatosan vonzotta az érdeklődőket. Akadt olyan történelemtanár, aki az iskolabusszal hozta az osztályokat, de volt olyan román pedagógus is, aki elvitte osztályát a templomba, Szent István és koronája történetét ismertetve az ámuló gyerekekkel. Baricz Lajos atya délelőtt tizennégy csoportot vezetett körbe. Baricz gyergyói papkollégájától kölcsönözte a Szent Korona másolatát. A gyergyóiak Egerből kapták a koronamásolatot. /Szucher Ervin: Ismerkedés a Szent Koronával. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

Május 18-án, a 97,1-es frekvencián kezdi el földi sugárzását a Marosvásárhelyen működő Erdély FM rádióadó, „A bizalom hangja”, ahogyan a rádió meghatározza magát. Az egész nap sugárzó erdélyi magyar rádióként elképzelt médiaintézmény egyelőre csak Marosvásárhelyen szerzett frekvenciát, de az üzemeltetők reményei szerint év végéig más településeken is vételezhető lesz az Erdély FM. Az RMDSZ által létrehozott Janovits Jenő Alapítvány rádiója elsősorban azt a mintegy húsz százalékra becsült hallgatói réteget célozza meg, amely Kelemen Attila Ármin igazgató szerint a társadalom dinamikus szféráját képezi. Az RMDSZ-közeli Janovits Jenő Alapítvány által korszerűen felszerelt stúdiókban a rádió fiatal munkatársai dolgoznak. Kelemen Attila Ármin elmondta, számos magyarországi és nemzetközi modellt tanulmányoztak. Kelemen, aki korábban Erdély legismertebb hírportálját, a Transindexet vezette, hangsúlyozta, hogy az igényes hallgatókat célozták meg. A délutáni órákban Kultimátum címmel művelődési magazin készül, ezt követi a Cafe Vásárhely anekdotákkal tűzdelt élő beszélgetőműsor. Kelemen a zenei műsorokról: „urbánus hangzású, kellemes, meleg zenét igyekszünk sugározni. ” A Csalóka napfény keretében neves történészek segítségével Erdély múltját igyekeznek bemutatni. /Szucher Ervin: Az aktív réteget célozza meg az Erdély FM. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Értelmetlennek tartja a fejlesztési régiók átrajzolását a közeljövőben Vasile Blaga fejlesztési miniszter, szerinte az esetleges átszervezés fölösleges bonyodalmakhoz vezetne az uniós pénzalapok megpályázása és elosztása terén. Mint mondotta, legkorábban 2013-ban lehet majd tárgyalni erről a kérdésről. A jelenlegi nyolc fejlesztési régió közigazgatási joggal való felruházását Vasile Blaga szintén elhárította. Román újságírók kérdésére válaszolva, hogy mi a véleménye elődje, Borbély László székelyföldi projektjeiről, Vasile Blaga elismerte, hogy azok helytállók és folytatni kell őket. Borboly Csaba Hargita megyei és Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szerint a régióban megfordult tárcavezetők közül Blaga az, aki a leginkább betartotta ígéreteit. /Szucher Ervin: Nem a régiók újrarajzolására. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

A csittszentiváni együttesben kezdetben – több mint két évtizeddel ezelőtt –az akkor tizenéves Szilágyi Sándor Dankó Pista-díjas nótaénekes, Gálfi Sándor, a község jelenlegi alpolgármestere és ifjabb Balogh Károly, a helyi református közösség lelkésze zenélt. A fiúk minden, bálon vagy lakodalmon szerzett pénzüket hangszerekbe fektették. A csittszentiváni hívek többsége örül annak, hogy a közösség lelkipásztora zenebarát. A hajdani Mikró együttes hosszú szünet után újabb fellépéseket ígér Csittszentiván legnagyobb ünnepein. /Szucher Ervin: A nótafa, a kisbíró meg a pap. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./