"Okt. 12-én megkezdődött Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályának a munkaülése. A kétnapos konferencia résztvevőit dr. Kötő József az EMKE elnöke köszöntötte, majd Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke nyitotta meg a tanácskozást, és bejelentette, hogy a Magyar Írószövetség megalapította a Szabó Zoltánról, a legkiválóbb magyar szociográfusról elnevezett díjat. A továbbiakban Pomogáts Béla, Cseke Péter, Gálfalvi György, Beke György, és Oláh János tartott előadást a szociográfia elméletéről és gyakorlatáról. /Köllő Katalin: Tanácskozás a szociográfiáról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./ Okt. 13-án a Brassai Sámuel Líceumban tartják a Balázs Ferenc-emlékülést, ahol a kolozsvári egyetem magyar újságírószakos hallgatói működnek közre előadásokkal, Dáné Tibor Kálmán pedig bemutatja A szép apostoli élet című centenáriumi kiadványt, amelyet majd okt.14-én Mészkőn is ismertetnek, végül a rendezvény résztvevői Mészkőn megkoszorúzzák Balázs Ferenc sírját. "Erdélyi tanácskozás a szociográfiáról" címmel tartanak konferenciát okt. 12-14-e között Kolozsvárott. Ez műfaj, amely már a két világháború között létezett, csak 2000-ben jutott oda, hogy a Magyar Írószövetség Szociográfiai Szakosztályt is létesítsen, Beke György elnökletével. A rendezvényen előadások hangzanak el az írói szociográfia elméletéről és gyakorlatáról, a Magyarország felfedezése sorozatainak jelentőségéről, a szociográfia erdélyi, délvidéki és kárpátaljai műhelyeiről, egyéni teljesítményeiről, előadók: Kötő József, Pomogáts Béla, Cseke Péter, Gálfalvi György, Beke György, Dudás Károly, Oláh János, Lázok János, Dupka György, Szabó Zsolt, valamint Dáné Tibor Kálmán. /Balázs Ferencre emlékeznek Kolozsváron. Erdélyi tanácskozás a szociográfiáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./"

"Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) között az utóbbi hetekben a feszültség növekedését lehetett tapasztalni. Markó Béla RMDSZ-elnök az RMDSZ-SZDP-találkozó előtt kifejtette, hogy sok teljesítetlen célkitűzés van még a megállapodásban, például a közigazgatási törvény anyanyelv-használati cikkelyeinek alkalmazási utasítása mindmáig nem született meg. Az állami magyar egyetemi oktatás, illetve az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása ügyében is előre kellene lépni, megállapodásra kellene jutni. Háromszéken a kormánypárti politikusok rendkívül arrogánsan viselkednek, s minden megegyezést felrúgnak az RMDSZ-szel. Markó szerint országos szinten is "nagyon sok a magyarellenes nyilatkozat", viszont ugyanakkor vannak "felmutatható eredmények is". Például nemrég a szenátusban a romániai nyelvtörvény vitájában az RMDSZ-nek "nagyrészt sikerült elfogadtatnia módosító javaslatait". Markó magyarázatot vár a kormánytól és a szaktárcától, hiszen a székelyföldi tankönyvellenőrzést végző vizsgálóbizottságok az egykori szekuritaté módszereit használják. /Tibori Szabó Zoltán: Szándékosan nem akarjuk az integrációs esélyeket rontani. Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ-SZDP viszonyt felemásnak tartja. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./"

"Nov. 16-án került sor Bukarestben a CEFTA kormányfői találkozójára, amelyen a magyar kormányküldöttséget Orbán Viktor miniszterelnök, Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Balás Péter, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára és Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke alkották. A kormányfői találkozón a CEFTA soros elnöki tisztét ellátó Romániát Adrian Nastase miniszterelnök képviselte. Jelen volt Milos Zeman cseh, Leszek Miller lengyel, Mikulas Dzurinda szlovák, Janez Drnovsek szlovén miniszterelnök és Nikolai Vasszilev bolgár miniszterelnök-helyettes. Vendégként részt vett a találkozón Ivica Racan horvát miniszterelnök- helyettes. A bukaresti tanácskozás lehetőséget adott kétoldalú kormányfői találkozókra. A román miniszterelnök magyar kollégájával tárgyalt, mindenek előtt a státustörvénnyel kapcsolatos nézeteltérések egyeztetéséről. Az előző napon, nov. 15-én Horváth Gábor, a magyar külügyminisztérium szóvivője nyilatkozta: Néhány külföldi beszámoló megalapozatlanul állította, hogy az Európai Bizottság a státustörvény módosítására szólított volna fel. Az Európa Tanács Velencei Bizottsága ajánlásai kapcsán Günter Verheugen rámutatott, hogy a testület megítélése szerint a magyar törvény végrehajtásától függ az, hogy ütközik-e a nemzetközi joggal, vagy sem. Adrian Nastase nov. 15-i nyilatkozata szerint az Európai Bizottság országjelentése világosan megfogalmazta, hogy a magyar státustörvény nincs összhangban a nemzetközi megállapodásokban megfogalmazott közösségi szabályozással. /CEFTA-csúcs - státustörvénnyel fűszerezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 17/ Ion Iliescu államfő üdvözlő beszédében elmondta: a CEFTA-ban való román részvétel mérlege távolról sem kielégítő, hiszen a konkurenciát illetően a szabadkereskedelmi övezetben különböznek a feltételek. Ezek hatása, főképp a mezőgazdasági termékek esetében Romániát rendkívül kellemetlenül érintette: az ország a CEFTA-n belüli mezőgazdasági kereskedelem terén negatív mérleggel rendelkezik. Iliescu az aránytalanságok felszámolását, az egységes szubvencionálási szabályok bevezetését sürgette. Ez előfeltétele annak, hogy Románia felülvizsgálhassa eddigi protekcionista intézkedéseit. A közép-európai gazdasági kapcsolatok elmúlt tíz éve sikertörténetének nevezte a CEFTA-t Németh Zsolt. A magyar külügyi államtitkár elmondta: a tagországok közötti gazdasági kapcsolatokat a kereskedelmi forgalom 300 százalékos növekedése jellemezte, s Magyarország exportja a kezdeti 4 százalékról mára 9-10 százalékra emelkedett a CEFTA-n belül. Németh kijelentette: a résztvevők megvitatták a mezőgazdasági termékek kereskedelmének helyzetét. Magyarország, Csehország és Szlovákia megegyezett abban, hogy nagyfokú liberalizált agrárterméki kereskedelmet léptet életbe, s abban bíznak, hogy példájuk a többi tagállam számára is vonzó lesz. Németh kifejtette: csupán Lengyelország és Románia vonakodik attól, hogy az ipari javak esetében a már működő vámliberalizációt a mezőgazdasági termékekre is kiterjesszék. A résztvevők elvetették az egyoldalú védőintézkedések feloldását célzó vitarendezési eljárás kialakítására vonatkozó magyar javaslatot. /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: CEFTA-ülés Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./"

"Megjelent Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából. XIX-XX. század /Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kolozsvár, 2001/ című hiányt pótló, Csetri Elek, Egyed Ákos, Kerekes Jenő és Somai József szerkesztette kötet. Amint az előszót jegyző Egyed Ákos megállapítja: a könyv "első, szerény kísérlet arra, hogy az erdélyi magyarság történetét új fejezettel egészítsük ki". ki. A könyv gerincét három átfogó történészi elemzés alkotja, amely a XVIII. század végéig (Csetri Elek), a XIX. században (Egyed Ákos), illetve a XX. században (Csucsuja István) vizsgálja az erdélyi gazdasági gondolkodás irányvonalait és jelenségeit. Kerekes Jenő és Somai József az erdélyi gazdasági oktatás, Vincze Gábor pedig az erdélyi magyar szövetkezeti mozgalom történetét összegezte. /Tibori Szabó Zoltán: Gazdasági gondolkodásunk múltjának első összefoglalója. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./"

"Nagy elismeréssel méltatta Randolph L. Braham (a New York-i Egyetem professzora) Tibori Szabó Zoltán könyvét /Élet és halál mezsgyéjén. Kolozsvár, Minerva Művelődési Egyesület, 2001/. Ebben a szerző az erdélyi zsidóság tragédiájáról írt. A második bécsi döntéssel visszatért Észak-Erdélyben 164 ezer zsidó élt. A magyarok kezén marad zsidók sokkal rosszabb sorsra jutottak, mint a hagyományosan idegengyűlölőnek és antiszemitának tartott románokén maradt hittársaik. A dél-erdélyi zsidóság csaknem érintetlenül megmenekült, Észak-Erdély zsidósága Auschwitzban kötött ki. Ezen ellentmondásos helyzetet vette számba a "nagy tiszteletnek örvendő erdélyi újságíró, Tibori Szabó Zoltán". Tibori Szabó tanulmánya cáfolta román nacionalisták beszámolóit, amelyeknek célja a Ion Antonescu marsall nácibarát rezsimje által a második világháború idején elkövetett gyilkosságok szőnyeg alá seprése. Miközben rögzítette a magyarok felelősségét közel 600 ezer zsidó megsemmisítéséért, leleplezte a románok "humanizmusát" a magyarok "barbárságával" szembeállító román nacionalistáknak próbálkozásait. Az Antonescu rehabilitációjáért küzdő románok már az 1980-as évek közepétől kezdődően nagyjából két idős és személyesen érdekelt egyén kitalált mentési akcióira alapoztak. Ezek dr. Mosche Carmilly-Weinberger, Erdély fővárosa, Kolozsvár kisszámú neológ hitközségének egykori főrabbija, illetve Raoul Sorban román festő és egyetemi tanár, akit 1986 novemberében Népek Igazának ismertek el, s aki később Antonescu rehabilitálásának bajnokává vált. Az említett két személy által kreált mítoszok és legendák leleplezésével Tibori Szabó a történelmi igazságot segítette. A könyv többnyelvű könyv- és cikkbibliográfiát is tartalmaz, amely az 1984 és 2000 között Romániában megjelent, a magyar holocausttal foglalkozó írásokat veszi számba. /Randolph L. Braham (a New York-i Egyetem professzora): Élet és halál mezsgyéjén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./"

"Tibori Szabó Zoltán terjedelmes interjút készített Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. Nem túl szerencsés, hogy a román állam területi kiteljesedésének ünnepét egyes román szervezetek, pártok, személyek rendszerint a kisebbségbe került magyar közösség fölött aratott győzelem ünnepévé kívánják nyilvánítani, jelentette ki, azonban meggondolatlan volt a gyászszalag viselésére buzdító felhívás. Az RMDSZ a kormányt támogatja, mégis egymást követték a magyarság elleni támadások. A kormány különböző tagjai periodikusan támadták a magyarságot, az RMDSZ-t, a székelyföldi iskolákat, a csángók anyanyelvi oktatását, jegyezte meg az újságíró. Miképpen értékeli mindezt az RMDSZ? Takács emlékeztetett arra, hogy vitáik voltak a volt államfővel is, akire több mint egymillió magyar adta szavazatát. Iliescu nem tudta elfogadni, hogy a Székelyföldön több százezer hektárnyi erdő kerüljön vissza a volt közbirtokosságok és egyének tulajdonába. Romániában a magyarellenes akciók hagyományosak a trianoni békeszerződés aláírása óta. Takács szerint viszont sem a passzív ellenállás, sem a román politikai pártokba való elvtelen betagolódás sem vezetett Romániában annyi eredményre, mint az elmúlt öt évben megvalósult RMDSZ-politika. Most például a kedvezménytörvény alkalmazása is tét. A román kormány nagyon könnyen hozhat olyan intézkedéseket, hogy a törvény nyújtotta kedvezményekhez az itteni magyarok hozzáférhetőségét megnehezítse. Az RMDSZ-nek rendkívül fontos, még ilyen nacionalista hangulatkeltés mellett is, hogy a román parlamentben nehezen kiharcolt törvények ne legyenek visszafordíthatók. Az RMDSZ túlnyomó többsége ezt politikai eszközökkel próbálja elérni. - A román lakosok azt fogják most látni, hogy 1200 településen két vagy többnyelvű feliratok jelennek meg, hogy Trianon óta először, ott ahol a lakosság egyharmada magyar, a tanácsülés magyarul is folyhat, s ahol a magyarok többségben vannak, az ülés hivatalos nyelve az anyanyelv. Ezeket a törvényeket a mostani kormánnyal léptetik életbe. Nagyon sok romániai magyar mostanság kapja vissza elkobzott ingatlanját, s közel egymillió hektár termőföld, kaszáló, erdő és magyar többségű önkormányzati tulajdon jut vissza a magyar közösséghez. Takács szerint a problémák nyílt felvetése az együttműködés stabilitását szolgálja. Akik magyar részről kritizálják a szerződéses politikát azok Takács szerint a súlyos konfliktusos helyzetet kiváltó politikában és a helyzet kezelésére vonatkozó elvárások teljesítésében látják a megoldást úgy, hogy ehhez biztosítva érzik a nemzetközi támogatást. - A Hargita és Kovászna megyei "állapotokról" szóló titkosszolgálati jelentés a hitelességét nem a megszokott módon fogadta a román sajtó egésze. Az elemzések egy része a súlyos társadalmi és gazdasági problémákról való figyelemelterelő akciónak minősítette. A titkosszolgálati jelentés gyakorlatilag minden olyan intézkedés ellen szót emelt, amely a szubszidiaritás elvéből kiindulva, a romániai törvényekre építve, s az önkormányzatiság jegyében történt. - Az RMDSZ érdekelt egy pozitív jövőkép kialakításában. Az RMDSZ által felvázolt jövőképnek nemcsak pozitívnak, hanem reálisnak is kell lennie. Az RMDSZ-nek van ereje ahhoz, hogy újra és újra megfogalmazza a magyar közösség követeléseit. Az RMDSZ a kormánypárttal olyan megállapodást kötött, hogy mindaddig együtt tud vele haladni, amíg az alapvető politikai döntések az országot az európai integráció irányába viszik. Takács szerint soha nem mondtak le az RMDSZ programjában szerepelő célkitűzésekről. Programjának módosítására, szűkítésére az RMDSZ semmilyen nyomásgyakorlást nem fogadhat el. - Az RMDSZ-SZDP együttműködésben még nagyon nagy a tét, többek között a már megszületett törvények alkalmazása. Ehhez az együttműködéshez óriási bátorságra van szükség. Az újságíró idézte a marosvásárhelyi Pro Európa Liga képviselőit: a magyar kormány túlságosan arrogánsan, a román pedig nem kellő visszafogottsággal kezelte a kedvezménytörvény kérdését. Takács szerint a státusztörvény "előkészítését az elfogadás időpontjáig a struccpolitika csendje, a második szakaszt a törvény elfogadása után kirobbant polémiák, az alkalmazás előtti vita jellemezte." /Tibori Szabó Zoltán: Az együttműködéshez bátorságra van szükség. Interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15., folyt.: dec. 17./"

"Helyt adott a Reform Tömörülés keresetének a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét /MÚRE/ képviselő Etikai Bizottság. A dec, 19-i gyűlésen megállapították: Tibori Szabó Zoltán a Szabadság aug. 21-i számában megjelent publicisztikai írásával etikai vétséget követett el. A közzétett dokumentumot a lap az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának tulajdonította, holott a számítógépen megszerkesztett iraton sem fejléc, sem aláírás vagy pecsét nem szerepelt. Az állítólagos RT-dokumentum alapján Tibori Szabó Zoltán ugyanabban a lapszámban jegyzetet is közölt, Új elit, veszélyes régi eszközökkel címmel. Cikkében a Vasgárdához hasonlította az RT-t, "hatalom- és pénzéhes, erkölcstelen és gátlástalan bűnszövetségnek" nevezte, amely egyéni meggazdagodásra törekszik. Tibori nemcsak "rombolásra való elszántsággal", de egyenesen pénzmosással vádolta az RT elnökségét. A Reform Tömörülés nemcsak a szerző, hanem Makkay József főszerkesztő-helyettes ellen nyújtotta be panaszát a MÚRE-hoz, mivel ez utóbbi vállalt kezességet a közzétett dokumentum hitelességéért. Az RT beadványában tagadja, hogy bármiféle köze lenne az Emlékeztetőhöz. A Reform Tömörülés által benyújtott panasz kivizsgálására Baranyi László, a Becsületbíróság elnöke a Koszta Nagy István, Lukács János és Szekeres Attila összetételű Etikai Bizottságot kérte fel. Az ügyben való érintettségre hivatkozó Koszta Nagy István helyére később Dérer Ferencet jelölték. Az első fokon ítélkező bizottság Kolozsváron tartott ülésére Tibori Szabó Zoltánt is meghívták, de ő arra hivatkozva, hogy nem kapott írásbeli tájékoztatást az ellene felhozott vádakról, távol maradt a testület gyűléséről. Ily módon nem lehetett teljes bizonyossággal meggyőződni az Emlékeztető hitelességéről sem. Az Etikai Bizottság ennek ellenére megállapította: az eredetiségért kezességet vállaló főszerkesztő-helyettest nem terheli etikai felelősség. Az Etikai Bizottság a dokumentum hitelességétől függetlenül hozta elmarasztaló döntését. Az indoklásban megállapítják, hogy a forrásként megnevezett dokumentum kijelentéseit Tibori új kontextusba helyezve vont le olyan következtetéseket, amelyek a dokumentumból egyértelműen nem következnek, elferdítve a szöveg eredeti jelentését. Az RT ellen felhozott vádak a dokumentum szövegével nem támaszthatók alá. Megállapítják továbbá, hogy Tibori Szabó Zoltán publicisztikai írása vétett a MÚRE által elfogadott Etikai Kódex - a Nemzetközi Újságíró Szövetség kiáltványa - 8. pontja ellen, mely szakmai veszélyként hívja fel az újságírók figyelmét a tudatos elferdítésre, a rágalomra, a megalapozatlan vádaskodásra. Tibori Szabó Zoltán a Krónikának kifejtette, nem tartja etikusnak az eljárást, mivel semmilyen hivatalos értesítést nem kapott a MÚRE-tól, amelyben tájékoztatták volna az ellene felhozott vádakról, sőt az Etikai Bizottság ülésére is csupán a gyűlést megelőző este kapott telefonon meghívást. Állítása szerint az ítélethozatal előre megrendezett forgatókönyv alapján történt, mivel nem kapott lehetőséget a védekezésre. /Elmarasztalták Tiborit. Ülésezett a MÚRE Etikai Bizottsága. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./ "

"A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ becsületbírósága közleményében sajnálattal állapította meg, hogy a Krónika december 20-i számában a MÚRE etikai bizottságának egy folyamatban levő ügyéről a működési szabályzat előírása ellenére került közlésre egy állásfoglalás. /A Krónika arról tudósított, hogy az etikai bizottság helyt adott a Reform Tömörülés keresetének, és megállapította, hogy Tibori Szabó Zoltán a Szabadság augusztus 21-i számában megjelent publicisztikai írásával etikai vétséget követett el.) A megjelent tudósítást a MÚRE becsületbírósága sajnálatos mulasztásnak tekinti, amelyet a becsületbíróság működési szabályzatának megfelelően fog kezelni. /MÚRE-közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./"

"Tibori Szabó Zoltánt elmarasztalta a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) Etikai Bizottsága (EB), ezért ő azonnal cikkben támadta meg az ítélkezést, koncepciós perre emlékeztető módról beszélt és visszautasította az eljárást. Az aug. 21-én megjelent írásai miatt a Reform Tömörülés (RT) nyújtott be keresetet a testülethez. Tibori felidézte, hogy öt évvel ezelőtt a MÚRE magyarázkodásra szólította fel a Magyarok Világszövetségében létező állapotokat bíráló írásáért, s azzal kapcsolatban egész sor dokumentum bemutatását kérte. Szerinte azóta mindenki belátja, hogy igazam volt. /Tibori Szabó Zoltán: Eljárás helyett elbánás. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./ Öt éve Tibori Szabó Zoltán "bíráló" cikkében világméretu svihákságnak minosítette a Magyarok Világszövetségét. Ez több mint bírálat, akkor az erdélyi püspökök is tiltakoztak az ilyen minosítés miatt..."

" Jövő év márciusban Romániában népszámlálást rendeznek. Egyesek - köztük Gheorghe Funar, - máris az erdélyi magyarság látványos csökkenését jósolják. Tibori Szabó Zoltán az adatok tükrében a romániai magyarság kivándorlását vizsgálta. A Népszabadság kolozsvári tudósítója megfogalmazta következtetését: az erdélyi magyarság soraiban a kivándorlási szándék annak ellenére növekvőben van, hogy a magyar kormány a státustörvénytől éppen a fordított hatást várta. A magyar nyilvántartások azt mutatják, hogy Erdélyből évről évre többen vándorolnak ki Magyarországra. Az 1990-2000 időszakban csaknem 60 ezer román állampolgár kért végleges letelepedési engedélyt Magyarországon, ez összesen 59 708 személyt tett ki. Mintegy tízezerre tehető azon (esetleg már magyar állampolgársággal is rendelkező) állandó magyarországi lakhellyel rendelkező román állampolgárok száma, akik a román hatóságoktól hivatalosan soha nem kérték kitelepedésüket, s így mindkét országban állandó lakhellyel, személyigazolvánnyal és szavazati joggal rendelkeznek. Az utóbbi években növekvő tendenciát mutat, még mindig nem magas azoknak a romániai magyaroknak a száma, akik Magyarországra települnek át. Alföldi főkonzul elismerte: a világ összes magyar külképviselete közül a kolozsvári főkonzulátus vízumforgalma a második legnagyobb. 2000-ben egyedül Isztambul előzte meg, vélhetően a törökökkel szemben alkalmazott vízumkényszer okán: ott 18 ezer vízumot bocsátottak ki a kolozsvári 15 ezerrel szemben. A kolozsvári főkonzulátus körzete nem foglalja magába a Székelyföldet, ehhez a számhoz hozzá kell adni a bukaresti főkonzulátuson kibocsátott vízumok számát is. A kettő együtt mintegy 30 ezerre emelheti az idén kiadott vízumok számát. A húszezres kolozsvári szám Alföldi László szerint azt jelenti, hogy megközelítőleg ennyien mennek Magyarországra hivatalosan munkát vállalni: ez a családtagokkal együtt legalább százezres tömeg egzisztenciáját érinti. Végh Zsuzsanna, a belügyminisztérium főigazgatója szerint Magyarországon jelenleg több mint 80 ezer bevándorló él, s ezek közül 37 750 román állampolgár. Az idei első félévben 2568 román állampolgár kért magyar állampolgárságot, ennél nyilván nagyobb azok száma, akik tartózkodási és munkavállalási engedélyért folyamodtak a magyar hatóságokhoz. A különböző országokban ösztöndíjjal tanuló magyar fiatalok oroszlánrésze tanulmányai befejeztével nem tér vissza szülőföldjére. - A kitelepülés gondolata a falun élő ifjúságot is egyre jobban foglalkoztatja. A kivándorlási kedv a Bánságban a legmagasabb, de egy év leforgása alatt a Partiumban és Közép-Erdélyben is jelentősen növekedett. /Tibori Szabó Zoltán: "A kínlódásba keseredtünk bele" Az erdélyi magyarság és a kivándorlás gondolata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./"

"Baranyi László, a MÚRE Becsületbíróságának elnöke nyílt levéllel fordult Tibori Szabó Zoltánhoz. Hangsúlyozta, hogy vissza kell utasítania Tibori Szabó Zoltán megállapításait, így azt, hogy a MÚRE rádöbbent arra, hogy neki kellene igazat adniuk, s hirtelen közölték: az ügy nem a testületre tartozik. Mivel nem sajtóetikai ügyről van szó, a keresetet elutasították. Nem igaz az, hogy a közvádlóként viselkedett a MÚRE. Baranyi hozzátette: ha Tibori Szabó Zoltán megkérdőjelezi a testület tagjainak becsületességét, akkor nyilván a testület illetékességét sem ismeri el és felettébb logikátlan, hogy az Etikai Bizottságtól követel jogorvoslatot. /Baranyi László, a MÚRE Becsületbíróságának elnöke: Nyílt levél a Szabadság szerkesztősége és Tibori Szabó Zoltán számára. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./"

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

A Magyar Szocialista Párt 1990-es választási plakátján még Horn Gyula és Nyers Rezső mellett Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre és Németh Miklós szerepelt. Ők voltak a párt legnépszerűbbnek ítélt politikusai. Az öt politikus közül egyrészt egy sem volt olyan, akinek neve egyet jelentett volna a klasszikus baloldali nemzetellenes vonalvezetéssel (mint amilyen ma pl. Kósáné Kovács Magda, Kovács László, Szabó Zoltán vagy Vitányi Iván), másrészt pedig három olyan politikus is volt közöttük, akinek neve valamilyen mértékben a nemzeti értékek felvállalásával összefüggött. Pozsgayé és Szűrösé inkább, Németh Miklósé valamivel kevésbé, állapította meg Borbély Zsolt Attila. Ehhez képest Németh Miklós elutazott külföldre, majd hazatérése után megsértődött és félreállt. Pozsgay Imre kilépett a pártból még az Antall kormány mandátumának elején, Szűrös Mátyásról pedig most lehet hallani, hogy függetlenként indul. A nemzeti politika számára az MSZP-ben elfogyott a levegő, ez különösen most érezhető, amikor az Orbán-Nastase egyezmény kapcsán az MSZP a nemzeti érdekeknek fittyet hányva próbálja felkorbácsolni a legalantasabb indulatokat a kormány, az erdélyi magyarság és egy sajátos fordulattal a románok ellen is. Olyannyira, hogy Európából is rászóltak, nem is akárki, Wilfrid Martens, az Európai Néppárt elnöke. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi figyelő. Az MSZP "nemzeti" szárnya. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 18./

Febr. 2-án Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa nyolcvannyolc százalékos többséggel megszavazta a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Tőkés László református püspök, a szövetség tiszteletbeli elnöke nem vett részt az ülésen, de egy nappal korábban Nagyváradon kijelentette: a dokumentum aláírásával az RMDSZ közelebb került a jelenlegi kormányhoz, mint amennyire közel állott ahhoz, amelynek a tagja volt, s ebben csakis a hatalommal történő elvtelen, a neptuni irányvonalat folytató egyezkedést lehet felfedezni. A püspök azzal fenyegette szövetségét, hogy amennyiben az nem hajlandó az egyházakkal párbeszédet folytatni, egyházkerülete felülvizsgálja az RMDSZ-hez fűződő viszonyát, és a többi magyar egyházat is erre fogja ösztönözni. Bírálták a protokollumot Marosvásárhelyen mások is. Tibori Szabó Zoltán szerint a tizenkét százalékos kisebbséget semmilyen érvvel nem lehetett meggyőzni. "A kisebbség hajlíthatatlan: a protokollum nem jó a magyarságnak, és punktum." Az újságíró nagy hévvel védte a protokollumot. Szerinte Tőkés László tiszteletbeli elnök kijelentéseiből arra következtethetünk, hogy az egyház a konfrontációt preferálja. "Pedig éppen az egyháznak kellene a békét és a párbeszédet szorgalmaznia." Tibori, a Népszabadság tudósítója kirohant a magyarországi vezetés ellen: "Az anyaországban újra élettérről (hatvan éve Lebensraum-nak mondták) beszélnek, s kijelentik, hogy a státustörvény azért fontos, mert növekedése fenntartásához Magyarországnak friss és olcsó munkaerőre van szüksége. Ezért kell tehát a határon túli magyarság. Ilyen körülmények között össze kell fognunk, és itt kell megteremtenünk a magunk élet(ter)ét." /Tibori Szabó Zoltán: Protokollum és élettér. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

Hints Miklós reagált Tibori Szabó Zoltán Protokollum és élettér /Szabadság, febr. 4./ című cikkére, mondván, szeretné, ha jövőre optimizmusa beigazolódna. Hints megjegyezte: "nem volt elég nyolc évtized hitegetése a románság részéről, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Balkánon nem lehet a párizsi diplomácia szerint politizálni?" Ezért megkérdezte: "nem lett volna jó, ha tényleg visszakapjuk a ingatlant? Nem lett volna jó, ha megalakul a Petőfi–Schiller állami egyetem? Nem lett volna jó, ha Kolozsváron is alkalmazzák a helyhatósági törvényt? Nem lett volna jó, ha a vezető tisztségekben részarányunkat megközelítve lettünk volna jelen?" Tibori cikkében számonkérte az ellenzékiektől az alternatíva hiányát. Van alternatíva! A külföldi nyomás — amelynek lehetősége egy ilyen egyezmény után megszűnt. Félő, hogyha Tibori úr optimizmusa nem igazolódik, az egyházak tényleg elfordulnak az RMDSZ-től, akkor pedig Markóék kereshetnek új tagságot –fejezte be Hints Miklós reagálását. /Hints Miklós: Van alternatíva. Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./Tibori Szabó Zoltán azonnal replikázott a cikk után közölt néhány sorban. A sérelmi-deklaratív politizálásnak nem volt eredménye. Ő csupán az életképes alternatíva hiányát és az összefogás szükségességét tette szóvá.

Máj. 24-25-én Szovátafürdőn tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). Az elnöki tisztségbe Csép Sándort választották újra, az ügyvezető alelnök Karácsony Zsigmond, a Népújság munkatársa lett. A rendezvényen Markó Béla, az RMDSZ elnöke is felszólalt, hangoztatva: a romániai magyarságnak valamennyi magyarországi politikai párthoz egyformán kell viszonyulnia, a mindenkori magyar kormány támogatására van szüksége. Markó fontosnak tartotta a romániai magyar sajtó sokszínűségét, jelezve, hogy közösségnek önálló sajtóéletre, nem lekötelezett, de elkötelezett sajtóra van szüksége. Csép Sándor leköszönő MÚRE-elnök eredményesnek tartotta a MÚRE elmúlt három esztendejét. Mint mondotta, a MÚRE a vártnál lényegesen kevesebb támogatáshoz jutott, ami jelentősen befolyásolta aktivitását. Gáspár Sándor leköszönő ügyvezető elnök elsősorban a gazdasági nehézségekről szólt. Ezt a tagság növekvő érdektelensége is súlyosbította. Boros Zoltán audiovizuális alelnök a sajtónak jutó támogatások elosztását kérdőjelezte meg. Mint mondotta, a MÚRE számára változatlanul elfogadhatatlan, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi szaktestületének megalakulásakor semmibe vették a MÚRE addigi gyakorlatát, annak összetételéről nem kérdezték meg a romániai magyar sajtó legitim képviselőit. Az RMDSZ részéről tanúsított hozzáállás nehezen egyeztethető össze azzal, amit az RMDSZ vezetői a sajtó sokszínűségéről nyilatkoznak. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság munkatársa, a Népszabadság tudósítója elfogadhatatlannak tartotta a MÚRE Etikai Bizottságának (becsületbíróságának) vele szemben hozott elmarasztaló döntését egy véleménycikk kapcsán. Azért van a MÚRÉ-ra szükség, hogy az újságírót bárhol, bármilyen körülmények között megvédje, még akkor is, ha tévedett, hangsúlyozta. Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője amellett kardoskodott, hogy a szervezet az eddigitől lényegesen eltérő feladatköröket, a tagság érdekképviseletét, érdekvédelmét lássa el. Az audiovizuális új alelnöknek Vincze Lorántot, a Román Rádió magyar adásának bukaresti munkatársát, az írott sajtóért felelős alelnöknek pedig Ambrus Attilát, a Brassói Lapok főszerkesztőjét választották. Az oktatásért felelős szakbizottság új vezetője Magyari Tivadar kolozsvári egyetemi adjunktus, a jogi szakbizottság irányítója Hecser Zoltán, a Hargita Népe igazgatója, a szociális és a tagsági szakbizottság vezetője pedig László Edit, a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségének tagja lett. A 12 tagú új etikai bizottság elnökévé Ágopcsa Annamária szatmárnémeti újságírót, alelnökévé pedig Balló Áront, a Szabadság főszerkesztőjét és Borbély Melindát, a Marosvásárhelyi Rádió magyar adásának vezetőjét választották. A MÚRE Kolozs megyei területi elnökévé a közgyűlés újraválasztotta Makkay Józsefet, a Szabadság főszerkesztő-helyettesét. A MÚRE életműdíját Muzsnay Magda ma is aktív rádiós szerkesztő vehette át. A publicisztikai díjat Bakk Miklós, a Krónika megbízott felelős szerkesztője kapta. Szintén kolozsvári kitüntetettje volt a rádiós díjnak is Csatári Melinda, a Kolozsvári Rádió magyar adásának munkatársa személyében. Pályakezdő díjat a Szabadság munkatársa, Balázs Bence, és a Krónika munkatársa, Rédai Attila kapott. A rendezvényen bemutatták Gazda Árpádnak, a Krónika főszerkesztő-helyettesének Mikor Kicsi voltam, magyar voltam című riportkötetét, Benkő Leventének, a Háromszék munkatársának Bűn volt a szó című, Moyses Mártonra történő visszaemlékezés-kötetét és Gecse László budapesti újságírónak Állam és nemzet a rendszerváltás után című rádiós interjúkötetét. /K. Zs.: Hatékonyabb érdekvédelmet akar a MÚRE. Tisztújító közgyűlés a magyar újságíróknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

A MÚRE Becsületbíróságának Fellebbviteli Bizottsága megerősítette az Etikai Bizottság alapfokon hozott határozatát, amely elmarasztalja Tibori Szabó Zoltánt, aki ellen a Reform Tömörülés emelt panaszt rágalmazás és megalapozatlan állítás címén. Miként fogadta ezt a hírt Tibori Szabó Zoltán? – érdeklődőtt a Népszabadság kolozsvári tudósítójától Gyarmath János, a Romániai Magyar Szó főszerkesztője. Tibori szerint a becsületbíróság tagjai - Baranyi László, Wágner István és Bögözi Attila - elfeledkeztek arról, hogy ő fordulhat még a Magyar Újságíró Szervezetek közös etikai testületéhez is. A Reform Tömörülés kifogásolta Tibori kommentárját. Tibori ebben azt írta, hogy van egy csoport fiatal politikus, akik arról vitatkoznak titokban, mit kellene tenniük a hatalom átvétele érdekében. Tibori szerint a döntés mögött nem szakmai, hanem politikai szempontok húzódnak meg. /(Gyarmath János): Túltettek a hadúron is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./ Gyarmath János nem kérdezte meg a másik felet, de a becsületbíróságot sem. Ő csupán baloldaliként a baloldali kollégája mellé állt.

A budapesti Könyvhét rendezvényei során, Szabó Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából, június 6-án lesz a Magyar Írószövetség szociológiai osztálya (elnöke: Beke György) díjkiosztó ünnepsége. Az először kiosztásra kerülő díjakat a következő írók vehetik át: Tüskés Tibor és Varga Domokos (Magyarország), Duba Gyula (Szlovákia), Gál Sándor (Jugoszlávia), Gálfalvi György (Románia). A díjazottak között van Lőrincz György jeles székelyudvarhelyi író, a Hargita Népe munkatársa is. /Lőrincz György Szabó Zoltán-díjas. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./

Új könyvek egész sorát mutatja be a Korunk szerkesztősége jún. 6-án Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője úgy nyilatkozott, hogy Kolozsvár mutatkozik be újra Budapesten. Az erdélyi irodalom, a képzőművészet, az előadóművészet és a könyv együtt jelentkezik a magyar fővárosban. A könyvek a Korunk Baráti Társaság, illetve a Komp-Press kiadásában jelentek meg. A magyarokra figyeltek című publicisztika-gyűjtemény egy ország politikai életét, kulturális jelenségeit követi napról napra. Másik fontosnak könyv a Cseh Gusztáv pátriája címen most megjelent hármaskönyv. Az 1985-ben elhunyt kitűnő erdélyi grafikus munkáit foglalja egybe. Cseh Gusztáv annak idején rézbe karcolta a Hatvan főembert és a Jeles házakat, tehát Erdély történelmi múltját. Ezt egészítették ki a Megrajzolt pátria című kötettel, amely egybegyűjti Cseh Gusztáv eddig be nem mutatott grafikai munkásságát. A könyvekben jelentkező hat grafikust mutatnak be. /A már nem élő Cseh Gusztáv művein kívül Bardócz Lajos, Bencsik János, Paulovics László, Szilágyi V. Zoltán és Tettamanti Béla munkáit./ /T. Sz. Z. [Tibori Szabó Zoltán]: Korunk-nap az Urániában. Kolozsvár újra bemutatkozik Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

Talán már húsz százaléknyian sem vagyunk itt, Kolozsváron, Erdély egykoron büszke fővárosában, mondják sokan. Már gyermek sincs annyi, amennyivel a magyar iskolák első osztályait megtöltsék. Mire kiharcolták a "teljes vertikumú" anyanyelvű oktatást, addigra kifogyott az oktatás tárgya. S akkor meg minek harcoltunk értük? – tette fel a kérést Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság tudósítója. Szerinteaz erdélyi magyarságot gazdaságilag lett volna célszerűbb megerősíteni, "s nem pedig szimbolikus, de nagyon sok pénzt felemésztő dolgokkal." "1920 után nagynevű elődeink is úgy érezhették, hogy magukra maradtak, de azért nem hagyták magukat. Ez a lehetőség számunkra is adott. Ehhez, persze, nem ártott volna egy kis anyagi segítség. De ha már a szimbolisztika fontosabb volt, s arra költötték el a pénzt, azért is hálásak vagyunk. Post factum mit tehetnénk egyebet?" /Tibori Szabó Zoltán: Post factum. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

A közelmúltban, a Magyar Írószövetség Szabó Zoltán-díjjal kitüntette Lőrincz György székelyudvarhelyi írót a szociográfiai műfajban kiemelkedő munkásságáért. A díjátadás jún. 6-án történt Budapesten, az Írószövetség Bajza utcai székházában. Ebből az alkalomból nyilatkozott Lőrincz György. A díjat két munkájáért kapta. Az egyik 1982-ben, a másik csak a ’89-es fordulat után jelent meg (magukra maradt öregekről, árvaházakról, gyermekotthonokról, illetve embersorsokról szól). A falu gondja számos novellájában jelen van. A falu a megtartó erő ma is. Éltetni és erősíteni kell. A falu élete ma nyomorúságos. A föld visszaadásakor a falu népe üres kézzel maradt, gépek nélkül. Romániában a falu élete teljesen rendezetlen. Udvarhely környékén például az utakat száz év óta nem javították meg rendesen. A nyugati értelemben vett falu Székelyföldön nem létezik. Számos székely faluban 19. századi állapotok tapasztalhatók. Amilyen gépesítést megvalósított a magyar állam 1940–1944 között, arra a székely parasztemberek mint pozitív folyamatra emlékeznek. Akkor volt kedvezményes hitel gépekre, vetőmagra, állatra és egyebekre. - Falun ma sincs értelmiség, így a papnak és a kántor-tanítónak kell irányítania a gazdasági életet is. /Komoróczy György: Romániában a falu élete teljesen rendezetlen. Beszélgetés Lőrincz György Szabó Zoltán-díjas íróval. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

Könczey Elemér karikatúrakiállítása nyílt meg jún. 28-án a Korunk Galériában és ugyanekkor került sor a művész Szöveg nélkül című, az Erdélyi Híradó gondozásában megjelent kötetének bemutatására is. Könczey Elemér karikatúráival a kolozsvári újságolvasók már évekkel ezelőtt, a Szabadságból megismerkedtek. Most megjelent albumában összegyűjtött alkotásai a másik kolozsvári napilapban, a Krónikában naponta megjelenő karikatúráinak legjava, a Korunk Galériában kiállított anyag pedig ennek az albumnak a párlata. /Tibori Szabó Zoltán: Csalafinta görbe tükör. Könczey Elemér karikatúrái a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

"Az Illyés Közalapítványon belüli döntések az érintett országokban működő alkuratóriumoktól fokozatosan a budapesti kuratóriumhoz kerültek át a legutóbbi években. Így a határon túli testületek ma már csupán az össztámogatás ötöde felett rendelkeznek, a pénzek nagyobbik hányadát pedig sok esetben politikai szempontok alapján, Budapesten osztják el - jelentette ki a Népszabadságnak Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az elmúlt években a kisebbségi magyar közösségek támogatására szánt összeg örvendetes módon jelentősen növekedett. Ezt üdvözöljük. Ezzel egyidejűleg azonban nem növekedett ennek a rendszernek az átláthatósága és az összehangoltsága. Eljött az ideje, hogy ezt áttekintsük - mondta. Markó szerint nem vitás, és bizonyos fokig természetes is, hogy az alapelveket a politika határozza meg. Viszont úgy vélte, a pályázatok megítélését szaktestületekre kell bízni. /Tibori Szabó Zoltán: Markó Béla nehezményezi, hogy a támogatások zöméről Budapesten döntöttek. = Népszabadság, júl. 8./ Markó Béla ezt így nem mondta ki az erdélyi sajtóban."

"Júl. 8-án Nagyváradon ünnepség keretében Medgyessy Péter kormányfő felavatta az RMDSZ Bihar megyei szervezete székházát. A magyar miniszterelnököt Kiss Sándor, az RMDSZ Bihar megyei szervezete választmányának elnöke, Földes Béla, a választmány ügyvezető elnöke, Pete István szenátor, Székely Ervin parlamenti képviselő és Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester fogadta. A szecessziós Sas-palota egyik nemrég felújított részlegében berendezett irodaházban az RMDSZ-en kívül két magyar ifjúsági és több magyar civil szervezet lelt otthonra. Az ingatlant a nagyváradi polgármesteri hivataltól kapták bérbe. Avató beszédében Medgyessy Péter rámutatott: bár tízmillió magyar állampolgár miniszterelnöke, a tizenöt milliós magyarságért is felelősséget érez. Ezért folytatott megbeszélést Kolozsváron az RMDSZ vezetőivel, ezért találkozott a nagyváradi és a Bihar megyei szövetségi vezetőkkel, s ezért törekszik jó kapcsolatokra a környező országok kormányaival. Kijelentette: Magyarország segíteni kíván Romániának a mielőbbi NATO- és EU-csatlakozásban, mert az az erdélyi magyarságnak is előnyére válik. Az "elszomorító" népszámlálási adatok tükrében fokozottabb gazdasági, oktatási és kulturális támogatást helyezett kilátásba az anyaország részéről. Ugyanakkor támogatásáról biztosította az RMDSZ-t is, mert az szerinte fontos szerepet játszik az itt élő magyarság identitástudatának megőrzésében, jogainak biztosításában. Megígérte, magyar miniszterelnökként azt fogja segíteni, hogy az erdélyi magyarság jól éljen a szülőföldjén, prosperáljon és számítását megtalálja. Nagyváradi látogatása során a magyar miniszterelnök megtekintette az amerikai-magyar-román befektetéssel, a Félix fürdő felé vezető úton épülő Lotus Market nevű bevásárló-szórakoztató központot. A nagyváradi polgármesteri hivatalban Medgyessy Péter Petru Filip polgármesterrel és más városvezetőkkel tárgyalt. Szóba került a Debrecen-Nagyvárad gyorsforgalmi út megépítésének, a Bors-Ártánd határátkelő összevonásának és a két országban tervezett autópályák összekapcsolásának a kérdése. Kijelentette: azért fontos, hogy a magyar miniszterelnök ide ellátogasson, mert a Partiumban az erdélyi magyarság hetven százaléka él. - A kedvezménytörvény működni fog - közölte román újságírói kérdésre válaszolva. /Tibori Szabó Zoltán: Nagyváradi székházavató ünnepségen Medgyessy Péter. Korrigálni fogják a magyar kedvezménytörvényt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./ "

"Rolf Ekeus, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa júl. 10-én Bukarestben üdvözölte a kedvezménytörvényről kezdett román-magyar párbeszédet. A főbiztos Mircea Geoana külügyminiszterrel folytatott megbeszélése után elmondta: értékeli a két ország között megindult párbeszédet erről a kérdésről. Bukaresti tárgyalásai során a főbiztos a Romániával szomszédos országokban élő román közösségek helyzetéről is tájékoztatást kapott. /Rolf Ekeus Bukarestben a státustörvényről tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./ Nastase kormányfő, Geoana külügyminiszter és Rolf Ekeus kisebbségügyi főbiztos ugyanazt a nyelvet beszélik: a stabilitás nyelvét, szögezte le kommentárjában Bakk Miklós. A stabilitás globális érték, amely lokálisan nem mond semmit. Ebből a globális nyelvből még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie. Csakhogy az erdélyi magyaroknak sok-sok lokális megoldásra van szükségük. E napokban például az erdélyi magyarság számának megismert apadása az a kérdés, amelyre nincs globális válasz. Csak lokális: egy új intézményépítési stratégia kidolgozása. De mindez itt Erdélyben sért hiteket, kérdőjelez meg hatalmi pozíciókat. /Bakk Miklós: Stabilitásnyelv. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./ Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója támadta Bakk Miklóst gondolatmenetéért, de nem írta ki Bakk Miklós nevét: "Az egyik magyar nyelvű újságban olvasom, hogy a stabilitás érték ugyan, de "globális érték, amely lokálisan nem mond semmit", mivel "a megoldás, lokálisan, mindig érdeket sért, egyensúlyt borít, hatalmakat kérdőjelez meg". E fejtegetés szerint "ebből a globális nyelvbol még az RMDSZ-nek is nehéz kilépnie"...". Tiborinak erről a véres etnikai konfliktus, Marosvásárhely 1990-es "fekete márciusa" jut eszében továbbá a többi balkáni vérengzés, amely Horvátországot, Bosznia-Hercegovinát és később Koszovót és Macedóniát is rettenetes történések színhelyévé tette. Tibori szerint ez a konfrontációs opció, amelyből nagyrészt "az RMDSZ belső problémái" is fakadnak. Tibori kijelentette: ez magyarra lefordítva körülbelül ekképpen összegezhető: a románokkal békésen semmiben nem tudunk megegyezni, s ha valamiben netán mégis egyezségre jutnánk, azt amúgy sem tartják be, mindig kijátsszák; nem ártana tehát, ha kirobbanna egy olyan éles konfliktus, mint például a volt Jugoszláviában. /Tibori Szabó Zoltán: Milyen érték a stabilitás? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./"

"Az 1945 után elkobzott ingatlanok természetben történő visszaszolgáltatását szorgalmazza Adrian Nastase. A miniszterelnök szerint ezáltal az állam csökkenthetné a kifizetendő kártalanítás összegét. Azonban a benyújtott visszaigénylési kérelmekre a volt tulajdonosok zöme mindmáig nem kapott választ. A volt tulajdonosok egy része a strasbourgi Európai Emberjogi Bírósághoz fordult, s ott eddig több volt tulajdonosnak számottevő összegű kártérítést ítéltek meg. Jelentős azon államosított ingatlanoknak a száma, amelyeket az állam 1990 után jelképes összegért eladott az azokban lakó bérlőknek. Valójában időhúzás folyik. Konkrét intézkedések nélkül ugyanis az efféle miniszterelnöki beszédeknek kampányértékükön kívül semmilyen más hasznuk nincsen. Esetleg a látszatrestitúciót szolgálják. /Tibori Szabó Zoltán: Látszatrestitúció. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ "

"Megjelent a Tordaszentmihályon született, s immár hatvanadik évét is betöltött egykori kolozsvári író, Köntös Szabó Zoltán családi krónikájának negyedik kötete. Vaskos kötet, majdnem 500 oldalas. A nagyapa, K. tiszteletes úr diáriumába az író elég gyakran belefűzi saját élményeit, s az 1970 utáni Ceausescu-korszak történeteit is. Köntös Szabó Zoltán családi krónikájának fő címe: Trianon gyermekei vagyunk. Nagyon sok az unoka feljegyzése ebben a kötetben. Mégpedig ma is körünkben élő személyekről, akiket kikészített a Ceausescu nacionalista-marxista korszak, s azokról is, akik csak éppen megütötték a bokájukat, vagy - mint egyes írók - lelkendezve írtak e korszak nagy-nagy vívmányairól, vagy egyszerűen csak 1989 után köpönyeget fordítottak, és beálltak a nagy demokraták közé. /Kovács Ferenc: Köntös Szabó Zoltán: Torda felől hírt hoz a szél. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./"

"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület valóban kapott 242 millió forintnyi támogatást a Református Világszövetség európai területi nagygyűlésének megszervezésére - ismerte el Tőkés László református püspök. A püspök szerint a pénzt az egyházkerület nem a világtalálkozó protokollköltségeire fordította, hanem abból a nagygyűléssel kapcsolatos építkezések, beruházások, kiadványok költségeit fedezte. Hozzátette: a támogatás megítélése kormányhatározat alapján történt, és az erről szóló értesítés a Hivatalos Közlönyben is megjelent. Semmi rendkívüli nincs ebben a támogatásban, ha figyelembe vesszük, hogy a mindenkori magyar kormány, az Orbán-kormánnyal bezárólag, különleges és kiemelt támogatásban részesítette a hasonló nemzetközi jelentőségű közéleti megnyilvánulásokat - fejtette ki Tőkés László a Transindex című kolozsvári internetes újságnak. A Népszabadságot bírálva közölte: a magyar református egyház joggal várhatná el, hogy a kormányhoz közelálló lap együttérzéssel és ne kárörvendően viszonyuljon ahhoz a botrányos körülményhez, hogy a református világtalálkozón nagyfokú visszautasítás mutatkozott a nyugati egyházak részéről a kisebbség és a kommunizmus kérdésében. (Tibori Szabó Zoltán tudósítása nyomán) /Tőkés nem kíván hadakozni. A püspök elismerte, hogy 242 milliót kapott a Fidesz- kabinettől. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./"

"Gálfalvi György író, a Látó főszerkesztő-helyettese Szabó Zoltán-díjat kapott. Gálfalvi elmondta, örül annak, hogy felfigyeltek korábbi riportjaira, szociográfiai próbálkozásaira. Ezekkel az írásokkal felhívták a figyelmet a realitásokra egy mindent eltakaró, hamis fényben feltüntető irodalomszemlélet idején. A szociográfia az ellenállás értelmének egyfajta ébren tartása volt. Gálfalvi élete értelmét évtizedeken át éppen az ellenállás adta meg. "Ma a belenyugvásnak kell ellenállni egyrészt, másrészt az atomizáltságnak, a közösségi célok háttérbe szorulásának. Egyáltalában a népben, nemzetiségben való gondolkodás háttérbe szorulásának kell ellenállni, ennek köszönhetően az ellenállásba vetett hitem most is megmaradt." - jelezte. Azt tervezi, hogy bejárja azokat az utakat, amiket valamikor riporterként bejárt, hogy megnézze, mi változott ott, ahol régen járt. /N.M.K.: Az ellenállásba vetett hit nem tűnhet el. Beszélgetés a Szabó Zoltán-díjas Gálfalvi Györggyel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./"