A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, illetve a zilahi gyülekezetek által szervezett, a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával Zilahon kétnapos /június 18-19./ konferenciát tartottak, ezzel a nagy múltú partiumi terület felemelkedéséhez kívántak hozzájárulni. Meghívták Mádl Ferenc köztársasági elnököt. A Szilágyság – arccal Európa felé címet viselő egyházi, közéleti és tudományos konferencia célja: elindítani egy átfogó területfejlesztési stratégia kidolgozását. A rendezvény három szekcióülésen részletezte az egyházi élet és oktatás, a kultúra és történelem, illetve a gazdasági és vidékfejlesztési gondokat. Neves magyarországi előadók mellett szilágysági szakembereket is felkértek a helyzet értékelésére. Szabó István, Szilágy megye helyettes főtanfelügyelőjének adatai szerint tíz év alatt 19 százalékkal csökkent a magyar óvodába járók száma. Az elemi iskolások esetében a csökkenés még nagyobb, 28 százalékos. Nincs messze az az időszak, amikor a gyermekek létszámának csökkenése a líceumokban is érezteti majd hatását. Ugyanakkor tíz évvel ezelőtt 158 magyar gyermek járt román nyelvű óvodába, mára azonban létszámuk 324-re duzzadt. A tanácskozás második napján részt vett Mádl Ferenc is, aki a debreceni és a szatmérnémeti hasonló tárgykörű konferencia után érkezett Zilahra. Mádl elnök a vidék történelmi és kulturális jelentőségét hangsúlyozta. Ez a „hepehupás Szilágyság” határozta meg Ady Endre egész életművét, és ennek a tájnak köszönhetjük a Wesselényi család több nemzedékének tevékenységét. Látogatása a magyar közösség erőfeszítéseinek elismerése, amelyet anyanyelvének, nemzeti önazonosságtudatának, hagyományainak és kultúrájának megőrzéséért folytatott – mondotta. A szilágysági születésű Matolcsy György közgazdász vázolta a lehetséges erőforrásokat. Mádl Ferenc megkoszorúzta a város főterén álló Wesselényi-szobrot, majd meglátogatta a Wesselényi Kollégium egykori épületét, amelyben jelenleg a Silvania Gimnázium lakik, az intézményben két-két magyar tannyelvű párhuzamos osztály is működik. Mádl Zilahról hazafelé menet megállt Szilágysomlyón, és Érmihályfalván is, ahol a helyi vezetőség tagjaival találkozott. /Józsa László: Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./

Szilágy megyében a nyolcadikosok képességvizsgájára 2949 kisdiák iratkozott be, köztük 626 magyar, de az utóbbiakból magyar nyelv- és irodalom írásbeli vizsgán 19 tanuló nem jelent meg. A magyar nyelv és irodalom vizsgadolgozatait javító egyik tanár szerint a diákok nem eléggé felkészültek. Egy szilágysági konferencián Szabó István helyettes főtanfelügyelő jelezte: el kellene gondolkodni azon, hogy körzetesítéssel kialakított, jó felszereltségű iskolákban oktassuk-e gyerekeinket, vagy továbbra is fenntartsuk azokat a falusi iskolákat, amelyekből a diákok 10–20 százalékának sikerül a képességvizsgája. /Józsa László: Szilágy megye. A vizsganapokkal együtt a kisérettségizők is fogytak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Romániában nincs hosszú távú közoktatási stratégia, melynek kidolgozásához, elfogadásához többpárti egyeztetésre lenne szükség, szögezték le Zilahon azon a tanácskozáson, amelyet az RMDSZ megyei szervezete kezdeményezett. Seres Dénes parlamenti képviselő, a megyei szervezet elnöke szerint az oktatás fontossága követelte meg, hogy a magyar általános iskolák, magyar tagozatos középiskolák igazgatói, aligazgatói részvételével az elmúlt tanév tapasztalatait elemezzék. A tanácskozáson jelen volt Lakatos András, az RMDSZ Oktatási Főosztályának vezetője, Szabó István, a megyei főtanfelügyelő helyettese és Rozs Rita, a nemzetiségi (magyar, szlovák, roma) oktatásért felelős tanfelügyelő. Szilágy megyében a 2378 magyar elemistából 84, a gimnáziumok 2434 tanulóból 125 román tagozaton. A tanácskozáson elhangzott, hogy az igazgatók kinevezéséről a tanfelügyelőségek döntenek, viszont a közösség beleszólására is szükség lenne. Igény van az összes tantárgynak anyanyelven történő oktatására, konkrétan az ország történelme, földrajza tanításában. /Fejér László: Oktatási gondokról a vakációban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

A Szatmárnémetiben megjelenő Gazeta de Nord-Vest román lap azzal vádolta Szabó Istvánt, a megyei tanács elnökét, hogy magyar cégeknek akarja odaügyeskedni a vidéki települések gázbevezetési munkálatait. A volt szocialista prefektus lapját nem zavarja, hogy például a szatmári ipari park munkálatait egy török cég, a luna-forrási EU-s pályázaton nyert sípálya kivitelezését egy görög cég végzi. /(Sike Lajos): Megint riogatnak a magyarokkal! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Megjelent Szabó István, Kézdivásárhelyen élő nyugalmazott tanár Bita. Adalékok Bita falutörténetéhez /Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című munkája. Telis-tele van értékes, de veszendő helytörténeti adatokkal. Szorgalommal gyűjtött, értékes adattár a kis könyv. Helyet kapott könyvében Bita jeles lelkésze, Demeter Antal és a kiváló helytörténész, dr. Nagy Lajos rétyi orvos írása is. /Falutörténet százhetven oldalon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

Harmadik alkalommal jelentkezett Temesváron, a Bánság Múzeumában évente megrendezésre kerülő Cart-Vest könyvvásáron az Irodalmi Jelen Könyvek (IJK). Az IJK-ról Böszörményi Zoltán kiadó- és laptulajdonos, főszerkesztő elbeszélgetett a rendezvény megnyitóján megjelent írókkal, költőkkel, művelődési vezetőkel. A legfrissebb könyveik: Paul Sohar Hazajáró versek (angol és magyar nyelven), Tomaso Kemény Erdély aranypora, az IJK és A Dunánál Könyvkiadó (Kolozsvár–Budapest) közös munkája, Pongrácz P. Mária Arckép lepkékkel című novelláskötete, Farkas Wellmann Éva Itten ma donna választ, György Attila Harcosok könyve, Demeter Szilárd Egérfelügyelő és Tar Károly Kutyatár. Megjelenés előtt állnak: Bágyoni Szabó István Elszabadult konténerek, Jancsó Miklós Kandi-kamera, Nagyálmos Ildikó Félmozdulat és Irházi János Morczika levelei. /(Szekernyés): Könyvek a múzsák hajlékában. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

Ezredforduló a magyar képzőművészetben – A Siklósi Szalon címmel nyílik kiállítás a bukaresti Magyar Kulturális Intézetben. A rendezvényt – amely része a hónap végéig tartó Magyar Kulturális Napoknak – Bozóki András magyar művelődési kulturális miniszter nyitja meg. Szintén a kulturális napok keretében Magyar Filmnapokat tartanak Bukarestben a Filmmúzeumban. Október 28-áig több Jancsó Miklós- és Tímár Péter-filmet vetítenek, az újabb magyar filmtermésből pedig Antal Nimród Kontrollját válogatták a szemlére. Szabó István két filmjét is megtekinthetik az érdeklődők: a Mephisto és a Redl ezredes, valamint a Kósa Ferenc rendezte Tízezer nap is szerepel a fővárosi filmnapokon. /Magyar művelődési események Bukarestben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./

Fura helyzetben van Resicabányán a Szombati-Szabó István Magyar Könyvtár, ami tulajdonképpen két könyvtár, de voltaképpen nemigen létezik. Két könyvtár azért, mert magába foglalja a Paul Iorgovici Megyei Könyvtár magyar könyvanyagát, ugyanakkor azt az állományt is, amelyet az RMDSZ gyűjtött össze 1990 után. Az RMDSZ könyvtárát mindaddig használni lehetett, amíg volt két önkéntes könyvtárosa, akik tiszteletben tartották a nyitvatartási időt. Az RMDSZ azzal a reménnyel, hogy vonzani fogja a magyarságot, székházának tekintélyes részét odakölcsönözte a megyei könyvtárnak, hogy könyvtárosával és állományával ott díjmentesen működhessen. Törököt fogtunk, írta beszámolójában Makay Botond. A megye részéről fizetett könyvtárosnőt kaptak, de az egyesített könyvtár gyakorlatilag már hónapok óta nem létezik. Zárva van – hol szabadságon van a hölgy, hol leltároz. Immár eltelt csaknem tíz hónap az esztendőből, s újabban betegszabadságon van a könyvtárosnő. /Makay Botond: Akinek mindent lehet. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 21./

Temesvár szellemi életének kimagasló eseménye volt a Bánsági Írók Lexikonának ünnepélyes bemutatója. Alexandru Ruja irodalomkritikus, a lexikon tervének előkészítője több mint két esztendeje dolgozott népes csapattal. Írók, irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, diákok bevonásával készült el a terjedelmes, 933 oldalnyi szöveget tartalmazó kötet, mely a Nyugati Egyetem filológiai tanszéke és a németországi Institut für Donauschwabische Geschichte und Landeskunde Tübingen közös kiadásában jelent meg az Editura Universitatii de Vest könyvkiadónál. Az első, román nyelvű kiadásban e vidék szellemi hagyományainak megfelelően a román írók mellett helyet kaptak a magyar, német, szerb, szlovák írók is, akik az elmúlt több mint ötszáz esztendő során maradandót alkottak e tájon. Így gyűlt össze az a valóságos kincsestár: A frissen megjelent lexikon német kiadása is készül, Horst Fassel német író és irodalomtörténész gondozásában. A lexikonban 41 magyar író nevével találkozik az olvasó Temesvári Pelbárttól a kortárs alkotókig. A gazdag névsorból néhány név: Anavi Ádám, Balogh Edgár, Bárányi Ferenc, Bárányi László Ildikó, Bodor Pál, Böszörményi Zoltán, Csiky Gergely, Endre Károly, Franyó Zoltán, Gozsdu Elek, Herczeg Ferenc, Kaffka Margit, Kós Károly, Mandics György, Ormós Zsigmond, Révai Miklós, Szabolcska Mihály, Szász János, Szombati Szabó István… A névsort bővíthető lenne, mert nem teljes, de ilyen rangos bemutatásban még nem volt része a magyar szerzőknek. A szerkesztő bizottságban Szekernyés János mellett (aki a legtöbb szócikk szerzője), Balázs Imre József és Pongrácz P. Mária vett részt. /Pongrácz P. Mária: “Kincstári” lexicon. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 25./

December 7-én december 5-re, az Összetartozás napjára emlékeztek Nagyváradon. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Magyar Polgári Szövetség nagyváradi szervezetének közös rendezvényén Hódmezővásárhely önkormányzatát látták vendégül. A hódmezővásárhelyiek által a december 5-i népszavazás után meghirdetett tiszteletbeli polgári címet Nagyváradról is sok magyar kérte. Az esten Tőkés László püspök Erdély és Partium üzenetét tolmácsolta. A nemzetegyesítési politika nem veszített időszerűségéből, hanem fontosabb, mint valaha – hangoztatta beszédében Tőkés. Szólt a Magyar Népi Szövetségről, amely két ellenszavazattal megszavazta Erdély Romániához való csatolását. Ez a hűségnyilatkozat magyarázható, de nem menthető – mutatott rá Tőkés. Ugyanez az önfeladás folytatódott Kádár János idejében, aki kiszolgáltatta az erdélyi magyarságot a román nacionalizmusnak. Ma is vannak, akik készek az önfeladásra – emlékeztetett, majd hozzátette: az RMDSZ-ben az MNSZ önfeladása is folytatásra talált. Nagy Géza és Katona Szabó István az a két férfiú, aki mert nemmel szavazni. Utóbbi ma is él – érdemes észben tartani a nevüket. Az anyaország üzenetét Hódmezővásárhely polgármestere, Lázár János országgyűlési képviselő mondta el. Bemutatta Grezsa Istvánt, a tiszteletbeli polgári cím ötletgazdáját. Lázár János hangsúlyozta: „Nem lehet acéldrótokkal, vízummal elválasztani bennünket egymástól. Ezt mutatja az is, hogy 15 ezer határon túli kérte eddig a Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára címet. Meg kell győznünk a megtévedteket, el kell mondanunk, mit vétettek. El kell mondanunk, hogy változásra van szükség, mert 2006 a változás éve kell hogy legyen Magyarországon. Ez a legfontosabb üzenete ma Magyarországnak: összefogás és összetartozás”. /F. T.: Elválaszthatatlanok vagyunk! Testvéri találkozó Nagyváradon. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 13./

„Fejlett demokráciákban is a legtermészetesebb dolog, hogy aki a pénzt adja, beleszólhat annak felhasználásába, véleményt mondhat, milyen színvonalú művekre, előadásokra költhetik azt: tehát mi is szóljunk bele!” – mutatott rá Muzsnay Árpád. Kifejtette, hogy Háy János budapesti szerző trágárságokkal teli darabjára /A Senák/ gondol, amely Szatmárnémetiben a magyar tagozat műsorán szerepel. Nem azt mondja, hogy nem kell kísérletezni, de ne a nagyszínpadon, ahová a gyermekek és diákok is járnak. Nem cenzúrát, több felelősséget és színvonalasabb előadásokat akarnak, továbbá nem támogathatnak közpénzekkel olyasmit, ami a közízlést semmibe veszi – összegezte Muzsnay. A lap munkatársa megkérdezett erről ismert személyiségeket. „A trágárság nem tesz kíváncsivá, bármi van mögötte: amit hallottam róla, az bőven elég, hogy ne nézzem meg és másnak se ajánljam!” – nyilatkozta Kónya László tanár, megyei főtanfelügyelő-helyettes. Erdei D. István parlamenti képviselő: „Lesújtó a véleményem!” „Az meg egyenesen felháborító, hogy diákbérletes előadásként is megnézhető.” Szabó István, a megyei tanács elnöke: „Nem érdekelnek az ilyen előadások, nem láttam és nem is fogom megnézni!” Riedl Rudolf alprefektus: „Nem járok mostanában arrafelé, mert ez a színház már nem Ács Alajos színháza. Szomorú vagyok, hogy mostanában mik történnek ott.” Muzsnay Árpád javaslatával a megyei tanács minden tagja egyetértett, ami azt jelenti, hogy az önkormányzat ezután jobban beleszólhat, mire költik a közpénzekből adott támogatást a művelődési intézmények. Lőrincz Ágnes színművésznő, a Harag György Társulat igazgatója elmondta, jogosnak tartja a határozatot. „Jöjjenek csak a tanácsbeliek, és lássák, hogy az adott lehetőségeken belül milyen nehéz összeállítani a műsort, kiválasztani egy-egy darabot, s rendezőt találni hozzá” – fogalmazott a társulatvezető. A Senák a budapesti Nemzeti Színház 2003. évi drámapályázatának díjazott darabja. A darabot a Színházi Dramaturgok Céhe a 2003/2004-es évad legjobb magyar drámája díjjal tüntette ki. Ősbemutatója 2004. május 2-án volt a Nemzeti Színház stúdiószínpadán. /Sike Lajos: Kultúrkontroll a trágárság ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

Nemrég jelent meg a tordai származású, jelenleg Magyarországon élő, de Kolozsváron is több évet töltött Bágyoni Szabó István: Elszabadult konténerek. Naplóregény 1986–1989 című, az író és családja magyarországi áttelepedéséről szóló könyve Aradon. Ebből közölt a lap részleteket. /Bágyoni Szabó István: Elszabadult konténerek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./

A Művelődés /Kolozsvár/ folyóirat legfrissebb, összevont száma /2005 nov.-dec./ Tordának és Aranyosszéknek szentelte szinte minden írását. Néhány cím. Aranyosszéki álmok – egy álmatlan történelmi időszakban (Bágyoni Szabó István); Torda 19. századi színházi életéről (Bartha Katalin Ágnes); Adalékok a nevezetes tordai fahíd történetéhez (Hints Miklós); Torda Nemes Várossának Históriája (Bicsok Zoltán); Számvetés helyett Szilágyi Béla festőművész 70. születésnapjára (Máriás József); A IX. Ipp Art 05 – ezúttal Szilágyszórványon (Gáspár Attila); Bocskai István (Csetriné Csongvay Klára); A tordai magyar oktatás évszázadai (Szaniszló Miklós); Torda és környéke fazekassága (Suba László). /Lapszemle. Művelődés/2005 nov.-dec. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

A magyar kultúra újabb kiválóságáról derült ki, hogy ügynök volt. Az Élet és Irodalom utolsó számában Gervai András filmkritikus közzétette Szabó István Oscar-díjas filmrendező jelentéseit. Szabó Istvánt 19 évesen, 1957-ben szervezték be, 1961-ig írt jelentéseket. 1961 és 1963 között még írt két jelentéktelen és komolytalan jelentést, majd ,,elengedték”. Az ügy indulatokat váltott ki Magyarországon, tekintve, hogy a hamarosan kezdődő Filmszemle előttre időzítették. Az idei magyar filmes seregszemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg, amelyről a jelentéseiben ugyancsak szereplő pályatársa, Jancsó Miklós jelentette ki, hogy ,,kiváló film”… Január 29-én, vasárnap a tévé Nap-kelte adásban Jancsó mellett megszólalt volt felesége, Mészáros Márta – aki szintén szerepel a jelentésekben –, Gerő András történész és Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere is. A Népszabadság megszólaltatta Szabót, aki élete egyik ,,hősies cselekedetének” tartja ügynöki tevékenységét, mivel sikerült megmentenie barátját és évfolyamtársát, Gábor Pál filmrendezőt, aki fegyveres harcokban is részt vett az ötvenhatos forradalomban. Mészáros Márta is, Gerő András is kételyeiket fejezték ki a ,,tényfeltáró riport” kapcsán. Nem derült ki ugyanis, hogyan zsarolták meg Szabót, s az sem, hogyan engedték el. De Mészáros Márta (aki a Nagy Imre-film idején alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető dokumentumokat) azt is hangsúlyozta, hogy kiemelve kontextusából az egész érthetetlen, s csak Szabó lejáratását szolgálja. Ugyanis 1957-ben javában zajlott a megtorlás, s az akasztófák árnyékában kissé másként hat ez a történet. Gerő András hangsúlyozta, hogy egészen mást jelent az, ha valakit ötvenhétben zsarolnak meg és ír alá, mint a már bizonyos értelemben liberálisabb nyolcvanas években. Gálszécsy András felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne most már az elnyomó hatalom ,,szolgáit”, a bírákat, ügyészeket, titkosszolgálati tiszteket is pellengérre állítani. Róluk, az elnyomó hatalom gépezetének szolid ,,csavarjairól” soha nem esik szó… /Bogdán László: Önmagamat ­mentettem….= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról Szabó István filmrendezőt, akinek 1956 utáni ügynöki tevékenységét az Élet és Irodalom hozta nyilvánosságra legutóbbi számában. 117 aláíró látta el kézjegyével a nyilatkozatot, melyben kijelentik: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt”. Andrassew Iván író, publicista, a nyilatkozat egyik aláírója kifejtette: ha egy 18-19 éves fiatalembert, gyakorlatilag gyereket, ilyesmire kényszerítenek, akkor az hatalmi pedofília, és úgy kellene büntetni ezeket a beszervező tiszteket, mint a pedofilokat. „Egyszerűen képtelenség, hogy egy akkor 18-19 éves fiatalember tetteit most számon kérjük, különösen azok után, hogy műveivel kompenzálta ezt a bűnét – ha volt egyáltalán bűne” – vélte Andrassev. „Ez az írás nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerzője elítél, csak most ez utálatosabb, mert aki írta, nem kényszer alatt írta” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Bitó László orvosbiológus, tudományos kutató, író, aki az ÉS-ben megjelent „leleplező” írást felelőtlennek tartja, és különösen az időzítése miatt elítéli. /Guther M. Ilona: Ügynöktartás mint „hatalmi pedofília”? Száztizenhét magyarországi értelmiségi áll ki Szabó István Oscar-díjas filmrendező mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

A színház gazdájának, a megyei tanácsnak semmi köze ahhoz, hogy beadtam a lemondásomat. Az önkormányzat eddig sem szólt bele a színház művészi munkájába, és ezután sem kíván beleszólni – nyilatkozta Lőrincz Ágnes színművésznő, a szatmárnémeti Harag György Társulat igazgatója a lemondásával kapcsolatos hírekre reagálva. Éveken át jó kapcsolata volt a tanáccsal és Szabó István megyei elnökkel. Lőrincz Ágnes rámutatott: a sokak szerint a megengedhetőnél több trágárságot tartalmazó A Senák című produkciójukkal kapcsolatos sajtóvisszhangok sem befolyásolták döntése meghozatalában. Hatévi igazgatósága túl sok időt és energiát vette el tőle, s úgy érzi, hogy ezt művészi, szakmai tevékenysége sínylette meg. /Sike Lajos: Nem A Senák miatt mond le. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./

A magyarországi kulturális sajtóban Szabó István filmrendező ügynökmúltjáról folyt a vita. Bíró Béla „a magyar értelmiség úgynevezett krémjének” nevezte azokat a baloldaliakat, akik rendszeresen aláírnak különböző tiltakozó leveleket, Most „az aláírók nyilvánosan közhírré tették, hogy ők továbbra is tisztelik és szeretik Szabó Istvánt.” Kissé túlozva, Szabó egyetlen művével sem aratott olyan visszhangos sikert, mint ügynökmúltjával, tette hozzá Bíró Béla. Szabó István első nyilatkozatában arról beszélt, hogy az ügynökügy élete legbátrabb cselekedete volt, hiszen besúgásaival barátját az akasztástól mentette meg. „Kit biztosítottak tehát az aláírók (esetleg öntudatlanul is) tiszteletükről és szeretetükről? Nyilvánvalóan a közéleti embert. De ha Szabó István továbbra is megbecsült közéleti személyiség, erkölcsi mérce, politikai példakép, akkor ezek a fogalmak tökéletesen értelmüket veszítik, s a magyar társadalom az eddiginél is rettenetesebb morális szakadékba zuhan.” – állapította meg Bíró Béla. Elmondta, hogy a Szekuritáté őt is többször próbálta beszervezni. Első „vallomásra” tizenötévesen volt iskolája igazgatója „beszélte rá”. Egyik barátja többször is azt állította: „gyalog is elmenne az Egyesült Államokba”. Valaki ezt besúgta. Bíró Bélával nyilatkozatot írattak. Ő akkor még fanatikusan hitt a kommunizmusban, mégis pontosan tudta, mit követ el. A fiút ezután az ország minden gimnáziumából kirúgták. „Ha Szabó Istvánt most tiszteletemről és szeretetemről biztosítanám, azt az egykori besúgót, illetve vallató tisztet rehabilitálnám, akik többek között engem is egy életre bűnrészessé tettek.” /Bíró Béla: Bűnrészesség. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár észak–erdélyi körútja során Szatmárnémetiben találkozott a megye és a város, valamint a környezetvédelmi ügynökség vezetőivel, majd sajtóértekezleten ismertette észrevételeit. Elégedetten nyilatkozott az ISPA projekt keretén belül finanszírozott munkálatok menetéről, amelynek során Szatmárnémeti víz–és csatornahálózatának teljes felújítása megtörténik. Szabó István, a Megyei Tanács elnöke megköszönte Korodi Attila államtitkár közbenjárását a megyei hulladéktároló finanszírozásának támogatása érdekében. /Márkus Mónika: Környezetvédelmi államtitkár Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 11./

Március 15-én Szatmárnémetiben az RMDSZ és a MIK szervezett megemlékezést a Petőfi–szobornál. Imát mondott Schönberger Jenő megyés püspök, valamint Sipos Miklós esperes. Az ünnepi beszédet Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke tartotta. Diákok az alkalomhoz illő verseket szavaltak, majd az RMDSZ tisztségviselői, civil szervezetek, egyházak és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit Petőfi szobránál. Az ünneplés a színházban folytatódott, melynek nyitányaként a Fátyol Rudolf által vezetett Consonantia együttes Bartók–műveket játszott. Ez alkalommal adták át a Szent–Györgyi Albert Emlékportrét, amelynek idei kitüntetettje Fazekas Lóránd. Az RMDSZ nevében Nagy Zsolt miniszter beszélt, az ünnepi szónok pedig Szabó István, a megyei tanács elnöke volt. A Hám János, a Református Gimnázium és Kölcsey diákjaiból álló csoport megemlékező műsort mutatott be. /Ünnepségek Szatmárnémetiben. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

Nagy szeretettel fogadta március 22-én Budapesten, a Magyar Írószövetség székházában Kalász Márton írószövetségi elnök és a Bajza utcai székházban összegyűlt sok-sok író és irodalombarát az Irodalmi Jelen és az Irodalmi Jelen Könyvek küldöttségét Aradról (Böszörményi Zoltán főszerkesztőt, Szőke L. Mária igazgatónőt és Pongrácz P. Máriát). Az alkalom Bágyoni Szabó István: Elszabadult konténerek naplóregényének bemutatása volt, amely irodalmi estté alakult. A meghívott előadók, Láng Gusztáv és Csűrös Miklós hangsúlyozták, hogy Bágyoni naplóregénye újdonságot jelent az erdélyi magyar prózában. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent könyvet méltatva vetült a fény az aradi magyar könyvkiadóra. /Pongrácz P. Mária: Erdélyi ünnep a Bajza utcában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./

Április 28-án felavatták Budapesten az első egész alakos Németh László-szobrot, Csíkszentmártoni Róbert szobrászművész munkáját. Az 1901. április 18-án Nagybányán született nagy magyar íróról elnevezett, Budán, a Pasaréti út és a Radna utca találkozásánál lévő kis téren a szoboravatón Mádl Ferenc volt köztársasági elnök és Csoóri Sándor író méltatták az író irodalmi, pedagógiai tevékenységét, majd Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke mondott áldást a szoborra és az ünneplőkre. Szabó András előadóművész, a budapesti Tamási Áron Általános Iskola kórusa, Nagy Gáspár költő és Bánffy György színművész irodalmi műsort tartottak. Monostori Imre irodalomtörténész az író nevét viselő iskolák diákképviselőivel együtt leplezte le a szobrot. Nagybányát a helybéli Németh László Középiskola jelenlegi igazgatója, a diákok képviselői és a Németh László Alapítvány kuratóriumi tagjai képviselték. Németh Ágnes külön köszöntötte az édesapja szülővárosából érkezett vendégeket, akikkel tárgyaltak a nagybányai iskolában remélhetőleg hamarosan felállításra kerülő Németh László-mellszobor körüli gondok megoldásáról. /Farkas E. Zoltán: Kézirat-ajándékok. Budapest után szülővárosában, Nagybányán is mellszobrot kapna Németh László. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

Bágyoni Szabó István (Bágyon – Aranyosszék, 1941. június 10.) Elszabadult konténerek című naplóregényét március 22-én mutatták be Budapesten, a Magyar Írószövetség Bajza utcai székházában. Az estet Kalász Márton, az Írószövetség elnöke nyitotta meg, házigazda Böszörményi Zoltán, az aradi Irodalmi Jelen című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban napvilágot látott kötetről Pongrácz P. Mária, a könyv szerkesztője, valamint Csűrös Miklós és Láng Gusztáv irodalomtörténészek beszéltek. Bágyoni Szabó István Erdélyből áttelepült Budapestre, átélte a diktatúrát. Az akkor megtörténtek utóhatásait még máig sem tudta kiheverni a létéért, nemzeti megmaradásáért küzdő értelmiség. Bágyoni Szabó István naplójában szólt azokról az ismert magyar írókról, akik megpróbáltak kiutat keresni. Kenéz Ferenc író sokszor szerepel a könyvben, Kenéz is áttelepült, előzőleg mindketten az Utunknál dolgoztak. Az Utunktól „elmenők” között sorrendben Bágyoni volt az utolsó, Tamás Gáspár Miklós, Csiki László, Kocsis István, Köntös-Szabó Zoltán, Banner Zoltán, Árkossy István és Kenéz Ferenc indult el előtte. A grafikus Árkossy tervezte meg a könyv borítóját, Árkossy Ilona pedig, a színművész feleség fellépett az írószövetségi bemutatón. Közösségben gondolkodó íróember számára a szülőföld elhagyása – még ha kényszerű is – nehezen vagy aligha magyarázható, jelentette ki Bágyoni, hozzátéve, a szülőföld hitből és szellemi ragaszkodásból, hagyományból és álmokból is áll, és azt magával hurcolta. Budapesten ha erdélyi költőről van szó, Kányádi Sándort, Lászlóffy Aladár említik, pedig ma már mindketten valamelyik budapesti kerületből indulnak „erdélyi látogatóba”, erdélyiként. Bágyoni Szabó István az Új Magyarország alapító gárdájában volt, de rövid fél év után kivált onnan, a Pest Megyei Hírlap kulturális rovatvezetője lett 1995-ig, amíg a Horn- kormány meg nem szüntette az egyetlen magyar tulajdonban lévő „vidéki lapot”. A Szabad Föld kulturális rovatát irányította négy éven át – egész addig, amíg az újgazdag sajtócápák meg nem vették a lapot a Magyar Nemzettől. Most nyugdíjasként a Polísz című irodalmi folyóirat főmunkatársa. Regénytrilógiájának (Kések ideje, A lovak estére hazaérnek) harmadik darabját, az Erdélyi oltárképek címűt most írja. Tervezi esszéi, tanulmányai, publicisztikai írásai gyűjteményének megjelentetését. /Bölöni Domokos: Honvágy a hazában. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

A hét végén tartotta az EME Zilah és vidéke fiókszervezete immár szokásos évi ülésszakát. Szilágyság kutatása volt a központi téma. Ezúttal az iskola és a pedagógusok jelentették az előadások súlypontját. Bocskai István halálának négyszázadik évfordulója alkalmával dr. Egyed Ákos a fejedelemválasztásról értekezett. Kultúránk, történelmünk európai jelentőségét dr. Domhányi András tudományos kutató körvonalazta, majd következtek a helyi előadók. Lakóné Hegyi Éva tanulmányában vázolta a Szilágy megyei peregrinusok – külföldön tanult diákok – életét. A nagy tanár elődökre emlékezett Kovács Kuruc János, a méltatlanul elfeledett Borbély Sámuelre pedig Fejér László, a Hepehupa szerkesztője. Jojkits Attila és B. Simon György a szilágysomlyói illetve a szilágynagyfalui oktatás történetét vázolta. Végül Szabó István helyettes főtanfelügyelő a megye magyar oktatásának helyzetéről szolgáltatott adatokat. A magyar nyolcadikosok 82%-a tovább tanulhat a jelenlegi oktatási keretben. Záróbeszédében az EME elnöke, dr. Egyed Ákos igen színvonalasnak értékelte az ülésszakot. Szerinte példás a Szilágyság kutatása, kevés vidék dicsekedhet ennyi figyelemmel régiójának múltja és jelene iránt. Az ülésszak végén a zilahi fiókszervezet elnöke, dr. Bajusz István adjunktus köszöntötte dr. Egyed Ákost, aki nemrégen vette át a Magyar Tudományos Akadémia elnökétől, Vizi E. Szilvesztertől az Arany János életműdíjat. A szilágysági fiókszervezet nevében átadták a Petri Mór-díjat azoknak, akik a legtöbbet tettek a Szilágyság történelmi és szellemi múltjának feltárásáért és közkinccsé tételéért. Lakóné Hegyi Éva nyugalmazott muzeológus és dr. Bajusz István adjunktus vehette át a Szilágyság-monográfia írójáról, Petri Mórról elnevezett díjat és az ezzel járó plakettet. /Józsa László: Fókuszban a Szilágyság kutatása. Tudományos ülésszak a zilahi EME fiókszervezeténél. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

A Szatmár Megyei Tanács május 17-i dátummal elfogadja Lőrincz Ágnes több ízben is benyújtott lemondását, az Északi Színház magyar társulatának vezetésével pedig – szintén május 17–i hatállyal – Czintos József színművészt bízza meg. A művészeti igazgató munkakörét nevezett ideiglenes jelleggel, az állás elnyerésére való új pályázat kiírásáig, pontosabban a végleges társulatvezető kinevezéséig fogja betölteni. Szabó István megyei tanácselnök véleménye szerint semmi rendkívüli nincs abban, hogy ketten pályáznak meg egy állást és végül egy harmadik nyeri azt el. Czintos József a magyar társulat köztiszteletnek örvendő tagja, munkásságának harminchat éve alatt pedig tett annyit ezért a színházért, hogy új megbízatását bőven kiérdemelje. /B. É.: Holnaptól Czintos József vezeti a Harag György Színtársulatot. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 16./

Több tekintetben is bővült, gazdagodott a néhai lugosi pap-költő, Szombati-Szabó István (1888–1934) emlékére május 14-én rendezett szavalóverseny, idén ugyanis öt kategóriában hirdettek eredményt. Szombati-Szabót, illetve munkásságát évről évre szélesebb körben sikerül megismertetni, a vissza-visszatérő szekszárdi és etyeki, valamint a bánsági versenyzőkön kívül immár Köpectől kezdve (Brassó megye), Lippán és a Szilágyságon át Misztótfaluig (Máramaros megye) Erdély majdnem minden szegletéből érkeztek versmondók. Lugoson a református templomban lebonyolított versenyre 27-en neveztek be az ötödik-hatodik, hetedik-nyolcadik osztályosok, középiskolások, egyetemisták és felnőttek kategóriákba. A részvevők, a felkészítő tanárok és a kísérők a vetélkedő két fordulója közben tisztelegtek a Szombati-Szabó István emléke előtt, Fazakas Csaba esperes, a verseny főszervezője pedig koszorút helyezett el a Millenniumi Kopjafa tövében lévő sírhelyen, ahol a pap-költő és neje hazahozott földi maradványai 2003 óta nyugodnak. /Pataky Lehel Zsolt: Szavalóverseny a lugosi pap-költő emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 16./

Szatmárnémetiben az egyik helyi román lap nemrég azt írta Szabó Istvánról, a Szatmár megyei tanács elnökéről, hogy két év alatt ezerszer utazott külföldre, legtöbbet Magyarországra utazott, ahol ki tudja mit csinált, kivel találkozott, miket mondott. Szabó István az egyik utóbbi tanácsülésen nyilvánosan tisztázta, képtelenség volna két év alatt ezerszer külföldre utazni, hisz a két esztendőnek együtt nincs ennyi napja. A határrendészeket felkérte: adják meg, hány ki- és beutazást lehet pecsételni egy útlevélbe. A válasz: 150-et. Erre a ROMÁN lapban már nem tértek vissza. /Sike Lajos: Út és útlevél. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Több irányba nyit a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Egyházi és politikai közeledésről egyaránt szó esett Tőkés László püspök, az Erdélyi Nemzeti Tanács elnöke július 19-i sajtóértekezletén. A tusnádi rendezvénysorozaton a Párbeszéd az autonómiáról című vitán Tőkés László beszélgetőpartnere Markó Béla RMDSZ-elnök lesz. Markó közölte, ott lesz a rendezvényen. Az egyházon belüli az egyházkerület vezetősége párbeszédet kezdett a Krisztusért és Egyházért (CE) Szövetséggel, és megállapodásra jutottak. A püspök elöljáróban elmondta: a CE (angol nevén Christian Endeavour – keresztyén törekvés) közel százéves kegyességi mozgalom, amely sok áldást jelent, a hitben való megújulást tűzte zászlajára, de időnként gondokat is okoz, mert egyházként az egyházban szerveződik. A kommunista diktatúra alatt a szövetség számos hitvalló tagja szenvedett üldöztetést, de 1989 után megosztást hozott a szerveződés az egyházban. Az egyházkerület és a zsinat álláspontja szerint a CE-nek is el kell fogadnia az anyaszentegyház jogfennhatóságát. A Királyhágó-melléken jó tíz éve ezen a ponton mérgesedett el a kapcsolat, a konfliktus után „fegyverszünet” következett, majd a szövetség békülékenyebbé vált – ismertette az előzményeket Tőkés. A június 30-án Csűry István püspök-helyettes és a romániai CE Szövetség elnöke, Szabó István által aláírt egyezmény kimondja, hogy egyrészt az egyházkerület „elismeri, hogy az egyházban helye van a sokféleségnek a missziói szolgálat területén”, másrészt a CE képviselői kifejezik azon szándékukat, hogy egyházi szervezetként, önálló jogi személyként az egyházba beilleszkedjenek, elfogadják az egyház jogfennhatóságát. /Máté Zsófia: Tőkés-Markó-találkozó, közeledés a CE szövetséghez. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 20./

Július 19-én régen várt esemény zajlott le Resicabányán. A Paul Iorgovici Megyei Könyvtárban felavatták a magyar könyvtárat. A könyvtár eddig a megyei RMDSZ székházában volt, a jövőben jobb körülmények között működhet. A magyar könyvtárat az egykori resicabányai református lelkipásztor és költő tiszteletére Szombati-Szabó István Könyvtárnak nevezik. Ez alkalommal egy másik itteni művész emlékét is megtisztelték. Falusi Zoltán festő már 30 éve elhunyt, de egykori ismerősei, diákjai nem feledték el. /Faget Hajnal: Új helyen a magyar könyvtár. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 20./

A Szatmár Megyei Tanács július 26-i ülését követően rendkívüli RMDSZ-frakció ülésre is sor került. Szabó István elnök félrehívta az RMDSZ-tanácsosokat, mert arra volt kíváncsi, fenntartják–e még őt tisztségében, alkalmasnak látják-e az elnöki tisztség betöltésére. Mindenki elmondhatta nézeteit, az elnök számára is nyilvánvalóvá válhatott ki az, aki mellette van, és ki az, aki másképp gondolkodik, mint ő. Találgatást indíthat el egy Günthner Tibornak szegezett kérdés: pályázik–e a megyei tanácselnöki székre? A tanácsos elhárította a válaszadást. A megbeszélés végén kézfelemeléssel kellett volna szavazni arról, támogatják–e Szabó István munkáját vagy sem. Ezt az ötletet azonban egyhangúlag leszavazták, többen nevetségesnek találták, hogy így tegyenek tanúbizonyságot. Tartózkodásnak lehet értékelni a leszavazott bizalmi szavazást. /Princz Csaba: A bizalmat nem kézfelemeléssel ítélik oda. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 27./

Szabó Istvánról, a Szatmár Megyei Tanács elnökéről az jelent meg a helyi sajtóban, hogy rendőrök vitték kihallgatásra, a Dacia Rt. privatizációs folyamatával kapcsolatban. Szabó István augusztus 1-jén sajtóértekezletet hívott össze e hírek megcáfolására, továbbá más magyarázatai is voltak. Elmondta, hogy az ellene irányuló sajtókampány már vagy másfél éve tart, de ő ezt már megszokta. Nem vitték kihallgatásra, helyesbített, hanem egyszerűen besétált a rendőrségre. „Nem voltam kihallgatáson, és nem vagyok gyanúsított” — jelentette ki, majd elmesélte a Dacia Rt. privatizációs folyamatát, melynek következtében ő 2780 részvényre tett szert. Mivel éveken keresztül a részvények semmit sem jövedelmeztek, eldöntötte, hogy túlad rajtuk. Végül 50 eurót kapott részvényenként, így nyert 40 000 euró helyett 100 000 eurót. Ezen a tranzakción nem nyert semmit, magyarázta. Jótevőként akart fellépni, aki olyan részvényesek segítségére siet — pincérek, szakácsok, szobalányok stb. — akik sohasem kaptak osztalékot. A következő „rázós” kérdés a Megyei Útügyi Rt. privatizációjára vonatkozott. Szabó kijelentette: „Nem én hoztam Szatmárra a Vegyépszert, és nem végeznek a megyei tanácsnak semmiféle munkálatot.” „Az elnökségről nem mondok le” – jelentette ki végezetül Szabó István. /(MÁRKUS): Szabó István mindent el – és megmagyaráz, s nem mond le. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 2./

A Dacia Rt. tulajdonjogáért két érdekcsoport szállt harcba. Az egyiket Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke vezeti, aki előzőleg sajtóértekezletet tartott, melyben kifejtette álláspontját. Most a másik fél szervezett egy „válasz-sajtóértekezletet”. Ioan Piscorean, a Dacia Rt. igazgatótanácsának elnöke közölte, a sajtóértekezlet célja „a Szabó István által felsorolt hazug állítások megcáfolása és leküzdése, azért, mert a közvéleményt félrevezeti”. Nem igaz, hogy a kisemberek keresték volna meg Szabó Istvánt azzal a szándékkal, hogy eladnák részvényeiket. Pontosan fordítva történt: Szabó István összehívta őket, és fondorlattal vette rá őket a tranzakcióra. Szabó István több olyan szerződést kötött, amelyre nem lett volna joga. Az elsőben 2006. március 6-án kölcsönt vett fel 2 569 150 euró értékben, és ezért az összegért 51 383 Dacia Rt.-s részvénnyel adott garanciát. Szabó nem tett ajánlatot arra, hogy részvényeket adna el 15 eurós áron. Kölcsönpénzből vett részvényeket nem tehet a saját nevére. /(MÁRKUS): Megszólalt a másik tábor is. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 3./ Előzmény: /(MÁRKUS): Szabó István mindent el – és megmagyaráz, s nem mond le. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 2./