Az előttünk járókra emlékezünk
Már benépesülnek a temetők, a kegyelettevők virágokat visznek a sírokra. Idén is megemlékezünk eltávozott szeretteinkről, rokonainkról, gyertyát gyújtunk a városi és falusi temetőkben a feldíszített sírokon.
Marosvásárhelyen az új kórház mögötti és a Jeddi úti köztemetőben, a Kálvária utcai katolikus temetőben két-három bejárat is könnyíti a gyertyát gyújtani akarók áramlását. Nem így a református temetőben. Itt egyetlen bejárati kapu van, ezen kell ki- és beáramolnia a tömegnek a város legrégebbi, négyszáz éves sírkertjébe. Már nagyon sokan tették szóvá a korábbi években is ezt a helyzetet. A református temető gondnokát, Bende Sándort kérdeztük erről.
„A temetőnek régen volt egy felső kapuja is. Ám a hatvanas években ide építették a kereskedelmi szakközépiskolát, a bentlakásokat, s akkor megszűnt a kapu. Igaz, hogy később is be és ki lehetett járni – pontosabban mászni – a szomszédos tömbházak közötti kerítésrész nyílásán, de a kerítés újjáépítésével ez megszűnt” – mondta el a gondnok.
Bende Sándor szerint az egykori rés helyére már nem lehet kaput nyitni, mert a kerítés mellett újabban sírok vannak. Ezért az időseknek – különösen a Tudor lakótelepről érkezőknek – igen nehéz a helyzetük. Leereszkednek a Kálvária utcán, hogy aztán az egyetlen kapun bemenve újból fel kelljen mászniuk a hegyen, ha a sír a temető felső részében van. A gondnok együttérez ezekkel az emberekkel, de megoldást a jobbulásra nemigen lát. Szerinte a kereskedelmi iskola vezetőségének és a polgármesteri hivatalnak kellene beleegyeznie abba, hogy a régi, felső kaput újra nyissák. Ha ez megtörténne, akkor még az egyházi kuratóriumnak is rá kellene bólintania – bár szerinte ez volna a legkönnyebb.
A szombat-vasárnapi programot illetően Bende úr elmondta: a temetőiroda 13 óráig áll nyitva, de a sírokat illető információkkal este 6 óráig szolgálnak. Hivatalosan mindkét napon este tízig lehet bemenni a temetőbe, de a sok évi tapasztalat azt mutatja, hogy még tíz után is sokan tartózkodnak a sírkertben.irá
Virágkavalkád Marosvásárhelyen
Marosvásárhely főterén csütörtökön megnyitották az őszi virágvásárt, s a piacokon is igen nagy felhozatallal várják a vásárlókat.
A helyi virágtermesztők mellett szép számban voltak udvarfalviak, szentannaiak, mezőcsávásiak is. A legnagyobb felhozatal krizantémból volt, a legkisebb cserépért 3, a nagyon nagy átmérőjűekért 20–30 lejt kellett fizetni. Idén visszaszorult az árvácska, sem a főtéri vásáron, sem a piacokon nem túl nagy a felhozatal. Aki szeretné, hogy egész télen dísz legyen szerettei emlékhelyén, szép száraz virágcsokrok és koszorúk közül válogathat, a csokrokat 3–5 lejért, a koszorút 15–20 lejért kínálják. Az óriási sárga krizantém szálja két lej. Cserepes erika is kapható, amely kitünően bírja a telet, s a hidegben is képes lila, fehér virágával elkápráztatni mindenkit.
Bakó Zoltán, Simon Virág
Székelyhon.ro

Erős váruk az Isten
A marosvásárhelyi Kultúrpalotát zsúfolásig megtöltő Maros megyei reformátusok közösen énekeltek, imádkoztak, beszélgettek és ismerkedtek múlt szombaton, így vált a reformációi emlékünnepély igazi közösségformáló eseménnyé.
Az egybegyűlteket harangszó hívta a termekbe, az est kántora pedig Molnár Tünde orgonaművész volt, aki az őseink által is énekelt zsoltárokat játszotta a Kultúrpalota orgonáján.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke Luther Márton, a nagy reformátor életéből vett példákon keresztül mutatott rá arra, hogy vannak az életben olyan fordulópontok, viharok és felismerések, amelyek az embert odaviszik, visszaviszik Istenhez. Luther Márton fiatalon jogot tanult, és egy viharban ígérte meg, hogy ha kiszabadul, szerzetes lesz.
Ígéretét betartva bevonult szerzetesnek, de a Szentírás tanulmányozása közben egyre több kérdése lett, kereste a választ arra, hogy mi üdvözíti az embert, és mi lesz velünk halálunk után. Felismerte, hogy Isten nem kegyetlen és haragos, hanem kegyelmes és az embert szerető, aki Jézust, egyszülött fiát küldte a földre az emberekért.
„A reformáció egy ember megtérésével kezdődött. A megtérés Isten munkája, hiszen hiába döntjük el ma, hogy megtérünk, mert szükségünk van Isten Szentlelkére, hogy megváltoztassa gondolatainkat, tetteinket, életünket.
Fontos, hogy Isten igéjét olvassuk, hallgassuk a templomban, a gyülekezet, a közösség tagja legyünk. Isten életünk fontos eseményein keresztül üzen, nekünk ezt észre kell vennünk. Fontos felismernünk, hogy életünk két irányba haladhat: Isten felé vagy tőle távol. A reformáció azt üzeni nekünk, hogy Istennek terve van velünk, s nekünk Lutherhez hasonlóan meg kell hoznunk a döntést: vele vagy nélküle haladunk életünk útján. Halljuk meg ma Isten hívását: térjetek meg” – hangsúlyozta a püspök.
Fiatalok és idősebbek szolgálata
Felemelő és szívszorongató érzés volt a harmadikos mezőbergenyei Domahidi Anna énekét hallgatni, aki arról tett bizonyságot, hogy Isten erőt ad, ha megfárad a lelkünk, felemel, ha elcsüggedünk, és kísér minket az úton.
Szabó Gellért szavalata és Molnár Tünde orgonajátéka után a marosszentkirályi Kelemen Attila bizonyságtétele hangzott el. A tolószékben ülő férfi beszélt arról, hogy már nagymamájától megtanult imádkozni, s ez milyen fontos volt számára, s milyen jó lenne, ha minden nagymama időt fordítana erre.
„Kerestem és megtaláltam helyem a gyülekezet közösségében, és ez nagyon fontos számomra. Megtapasztaltam eddigi életemben, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Arra biztatok mindenkit, hogy kapcsolódjon be egy gyülekezetbe, hogy megtapasztalhassa a közösség erejét, áldását” – zárta megható bizonyságtételét Kelemen Attila.
Közös kincsünk a reformáció
A megújulás, az összetartás, a reformáció fontosságát hangsúlyozta köszöntő beszédében Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul. „A nemzet, az ország megmaradása volt kérdéses, amikor begyűrűzött a reformáció Magyarországra, futótűzként terjedt, és a magyarok többsége magáénak érezte. Felébresztette a nemzeti érzést, és közösséget kovácsolt a tömegekből. A reformáció minden magyar kincse, felekezettől függetlenül” – hangsúlyozta a főkonzul. Peti András marosvásárhelyi alpolgármester örömét fejezte ki, hogy a Kultúrpalotában, a kultúra fellegvárában gyűltek össze a reformátusok ünnepelni.
A közös reformációi ünnepélyre a Maros-mezőségi egyházmegye egy prédikációs kötetet is kiadott, amelyben az egyházmegye 36 lelkésze összesen 72 igemagyarázatot írt. Veress László marosszentkirályi lelkész a kötetről beszélve kiemelte, hogy a könyv Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételeket tartalmaz, és hitépítő olvasmány egész évre. Arra kérte a jelenlévőket, hogy amikor elolvasnak egy-egy prédikációt, imádkozzanak azért a lelkészért, aki írta, és a gyülekezetért, ahol szolgál.
Az est második részében a magyarországi Csillag születik tehetségkutató egyik győztese, Mészáros János Elek műsorát hallgathatták meg a jelenlevők. A szombati találkozót az egyházmegye összevont kórusa és ifjúsági zenekarának szolgálata tette ünnepélyesebbé, s a nőszövetségek által sütött, és a szünetben felszolgált finom sütemények is hozzájárultak ahhoz, hogy szinte mindenki végigülte a több mint négyórás programot.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Kiemelt fontosságúnak ítélt iskolai anyanyelvhasználat
Az oktatási intézmények belső szabályzatában kellene rögzíteni az anyanyelvhasználatot, s nemcsak a kétnyelvű iskolai feliratok kihelyezését, hanem a belső kommunikációtól az elemiseknek adott minősítések szintjéig is figyelni kellene erre – nyilatkozta a Vásárhelyi Hírlapnak a Civil Elkötelezettségi Mozgalom (CEMO) vezetője, Szigeti Enikő.
A legutóbbi marosvásárhelyi tanácsülésen megszavazták, hogy a 2015–2016-os tanévben melyik önkormányzati képviselő melyik oktatási intézmény vezetőtanácsába lesz szavazati joggal bíró tag. Az előző évekhez viszonyítva a jegyzék nem sokat változott, csupán a lemondott tanácsosok kerültek ki belőle, s az újak foglalták el helyüket.
Pár évvel ezelőtt történelmi pillanatnak nevezte az országos RMDSZ azt a napot, amikor az új tanügyi törvény megszavazásával lehetővé vált, hogy az önkormányzati képviselők, közöttük az magyar tanácsosok is bekerüljenek az iskolák vezetőtanácsába. Nagy lehetőségként értékelték ezt, hiszen, mint mondták, a magyar tanácsosoknak így lehetőségük nyílt az anyanyelvi jogokat érvényesíteni, s támogatni a magyar oktatókat, aligazgatókat.
A CEMO vezetője szerint azonban Marosvásárhelyen a magyar tanácsosok egy része nem jár el rendszeresen a vezetőségi ülésekre, és konfliktusos helyzetként értékelik azt, ha a magyar feliratok, a belső magyar kommunikáció ügyében kell felszólalniuk. Szigeti Enikő elmondta, hogy egyedül a Művészeti Gimnáziumban sikerült egy magyar szülő és Karácsony Erdei Etel tanácsos közbenjárására elérni, hogy a belső szabályzatba foglalják be az anyanyelvhasználat fontosságát, s minden téren próbálják meg alkalmazni azt.
„Sajnos ettől a normálisnak mondható helyezettől legtöbb iskolában még nagyon távol állnak. A marosvásárhelyi magyar tanítók közül sokan az elemis kisdiákok ellenőrzőjébe írt minősítéseket is románul írják be, holott a törvény lehetőséget ad arra, hogy ne Fb-t (Foarte bine) írjanak, hanem a román tantárgyon kívül Nj-t (nagyon jó). A magyar tanácsosoknak támogatniuk, képviselniük kellene a magyar oktatók, az aligazgatók érdekeit is. Figyelemmel kellene követniük a magyar ügyeket, támogatniuk azokat a szülőket, akik az anyanyelvhasználatért harcolnak. Az érdekkérvényesítés terén nagy hiányosságok vannak” – nyilatkozta Szigeti Enikő.
A civil aktivista szerint fontos lenne, hogy Peti András alpolgármester és Soós Zoltán, az RMDSZ-frakció új vezetője odafigyeljen arra, hogy a városháza kit küld a vezetőtanácsokba, mert az elmúlt két évben a polgármesteri hivatalt kizárólag román személyek képviselték ezekben a testületekben.
Érdeklődésünkre Józsa Tibor önkormányzati képviselő – aki jelenleg is több oktatási intézmény vezetőtanácsának tagja – elmondta, hogy amennyiben időben, három nappal korábban értesítik az ülésről, s valóban fontos témák kerülnek napirendre, mindig megpróbál részt venni a megbeszéléseken. „Nemcsak a magyarokét, hanem minden gyermek érdekeit képviselem az üléseken. Vannak olyan iskolák, ahol jól együtt lehet működni a vezetőséggel, máshol csak formaságból hívnak meg” – fogalmazott a tanácsos. Józsa Tibor rámutatott: fontosnak tartja az anyanyelvhasználatot, s valahányszor a magyar osztályok indításáról, esetleg megszüntetéséről van szó, odafigyel a kérdésre, s amennyiben lehet, nem engedi, hogy hátrányba kerüljenek a magyar diákok.
„Ha tudomásom van arról, hogy a lakótelepi iskolákban nem akarnak egy újabb osztályt indítani, mindig fellépek. A magyar nyelvű táblák kihelyezését is fontosnak tartom, ahol lehet, ott ki is tették, igaz, van olyan iskola, ahol csak azon a folyosón, ahol a magyar osztályok is működnek” – mondta Józsa Tibor, aki azt nyilatkozta, hogy a vezetőtanácsi ülések hetven százalékán részt vesz.
Haller Béla hat vezetőtanács tagja. Elmondta, hogy megpróbál eljutni az ülésekre,de sok esetben ezeket déli 12 órakor tartják, s ilyenkor munkahelyi elfoglaltsága miatt kénytelen hiányozni. Az anyanyelvhasználat kapcsán elmondta, hogy tavaly a Meseházikó óvodában gyorsan megoldott a kétnyelvű feliratozás, kisebb ellenállás van a Manpel óvodában, a Nicolae Bălcescu iskolában sikerült, az Elektromaros Szakiskolában részben sikerült kihelyezni a kétnyelvű feliratokat. „Amit a CEMO szeretne, hogy minden, a hirdetőkön megjelenő szöveg is kétnyelvűek legyen, az egy ideális állapot, mi igyekszünk az iskolákban megközelíteni ezt. Megtörténik, hogy senki nem meri lefordítani a román hivatalos leveleket, s ezért csak egynyelvű a hirdető. Úgy érzem, sikerült kisebb-nagyobb pozitív változás elérnem, s fontos, hogy az önkormányzati képviselő is tagja legyen az oktatási intézmények vezetőtanácsának” – fejtette ki a képviselő.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Sikeres gazdálkodáshoz elsősorban tudás kell
Munkássága elismeréseként nemrég a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Gyermekkorában meg kellett harcolnia azért, hogy tanulhasson és magyar iskolába is járhasson. Dr. Jakab Sámuel talajtani szakértő azt vallja, a tudás a legnagyobb érték, amit az ember felhalmozhat.
– Mikor kezdett érdeklődni a földrajz és a talajtan iránt?
– Szásznádason születtem: gyermekkoromban a település 75 százalékban szász volt, 20 százalékban román és a lakosság 5 százaléka – mintegy húsz család – volt magyar. Helyben csak román és német iskola működött, de német tagozaton csak minden második évben indítottak osztályt. Én épp román osztályban kezdhettem tanulmányaimat. Románul jól tudtam, így nem voltak nehézségeim. Apámnak elég sok birtoka volt. A négy elemi után 12 évesen már magas, erős gyermekként én végeztem el a földek ugarolását, az aratás utáni sekély szántást. Apám birtokán volt két nagy árok, ahol jól lehetett látni az üledékes kőzetrétegeket. Ez engem nagyon megragadott.
– Mennyire volt nehéz továbbtanulni?
– Elemi után a nagyenyedi református kollégiumban szerettem volna továbbtanulni. Akkor már Dél- Erdélyhez szakadtunk, ahol két magyar középiskola maradt: Nagyenyeden a Bethlen Kollégium és Brassóban a Római Katolikus Gimnázium. 1943-ban a Bethlen Kollégiumot bezárták, s mivel unitárius voltam, nem vettek fel a brassói katolikus gimnáziumba. Sírtam, így apám elvitt Erzsébetvárosba, a román gimnáziumba. Oda is csak úgy kerültem be, hogy a polgármester szásznádasi volt, s apámmal gyermekkoruk óta ismerték egymást, másképp magyarként fel sem vettek volna. Mindenképp szerettem volna magyarul is tanulni. Erre 1948-ban kínálkozott lehetőség. Akkor szűnt meg Marosvásárhelyen a református kollégium, a római katolikus gimnázium és a szászrégeni gimnázium, amelyek helyett létrejött a 2-es számú fiúlíceum. Nehezen engedtek felvételizni, de azzal volt szerencsém, hogy az iskolaigazgató és az aligazgató matematika tanár volt, nekem pedig az V.osztályos bizonyítványomban 10-esem volt matematikából. Sikeresen vizsgáztam és három év múlva leérettségiztem.
– Jött a katonaság, a munkaszolgálat. Miért nem sikerült első nekifutásra bejutni az egyetemre?
– Both Károly barátommal elmentünk Kolozsvárra felvételizni, én geológus vagy vegyész szerettem volna lenni. Mindketten kulákfiúk voltunk. A Bolyai Egyetemen a jelentkezési iratainkra egy római négyes került, ami azt jelentette, hogy „egészségtelen” származásúak, azaz osztályellenségek vagyunk. A titkárságon azt tanácsolták, próbálkozzunk a Babeşen. Annak ellenére, hogy a felvételi felkészítőn a legjobbak között voltunk, nem engedték meg ott sem, hogy vizsgázzunk. Hazamentem és a mezősámsondi iskolában tanítottam helyettesítő tanárként, amíg be nem soroztak. Három évig és három hónapig voltam munkaszolgálatos bányászkatona Lupényban. Közben szakmát tanultam, elvégeztem egy villanyszerelői tanfolyamot, majd pedig mesterit, mert tudtam, hogy ha lejár a munkaszolgálat, meg kell élni valamiből. De nem mondtam le az egyetemre való felvételizésről sem. Leszerelés után végül hidrológiára felvételiztem, sikeresen. Közben a hidrológusi szakot átalakították fizikai földrajz szakká. Harmadéven a talajtan-felszínalaktan szakirányt választottam, a szakdolgozatomat is ebből írtam.
– Az egyetem elvégzése után talajtérképészként dolgozott, felmérte a Nyárád- és Küküllő-mente termőföldjeit. Miről szólnak a talajtérképek?
– A talajt növényi tápanyagtároló természetes képződménynek tekintjük. Szárazföldünkön nagyon sokféle talaj található. Egy-egy község határán belül is akár 20–30 féle, más-más tulajdonsággal és termőképességgel bíró talajféleség van. A talajtérképezés ezeket hivatott feltárni, térképileg ábrázolni, leírni, ismertetni ésszerű hasznosíthatóságukat. A laikusok azt mondják, hogy a fekete föld a jó termő. Ez azonban nem mindig van így. Az igaz, hogy a sötét szín gyakran a talaj egyik legfontosabb, sajátos összetevőjének, a humusz bőségének tudható be, de nem minden esetben. Lehet néha káros is a sötét szín, különösen a fekete szín, ha például annak oka a gyakori vízfelesleg. Egy talaj akkor jó, ha van kellő mennyiségű felvehető növényi tápanyagkészlete, tehát ha jó a tápanyagfeltáró képessége. Az, hogy a növény mennyire tudja felhasználni a talajban levő tápanyagokat, függ a talaj fizikai és kémiai tulajdonságaitól: mennyire agyagos vagy homokos, de függ a talaj kémhatásától, mennyire savanyú, lúgos vagy éppen semleges. Egy agyagos talajban hiába van sok tápanyag, ha olyan erősen köti, hogy a növény sem azt, sem a vizet nem tudja onnan felvenni. A talajtérképek nemcsak a különböző talajokat tartalmazzák, hanem azt is, hogy a szóban forgó terület hol található, milyen kitettségben, mennyi napfény éri, mi történik a felszínre érkező csapadékkal. Napjainkban minden községnek van talajtérképe. Azt, hogy ezt mennyire használják/használták, elsősorban az ott dolgozó agrárszakemberektől függ. Az utóbbi időben sokan fordulnak hozzám – nemrég a Nyárád- és Kisküküllő mentén végzendő felmérés kapcsán kért adatokat a Milvus Madártani Egyesület. Jó tudni, hogy a talajféleségeket bemutató talajtérkép időtálló, több évtized múlva is érvényes.
– A Budapesti Corvinus Egyetem Kertésztudományi Kara nyárádszeredai tagozatának 1993-as megszületésénél bábáskodott, és huszonhárom évig vezette azt. Mennyire elégedett az itt végzett diákokkal?
– A változás után felvetődött annak a lehetősége, hogy az érettségizett magyar diákokat segítsük magyarországi továbbtanulásban. Közülük azonban kevesen jöttek vissza, így felmerült annak szükségessége, hogy itthon szervezzünk képzést. 1993-ban indult el Nyárádszeredában a kertészeti oktatás olyan meggondolásból, hogy a Nyárád-mentén hagyománya van a zöldség- és gyümölcstermesztésnek és a Küküllő-mentén a szőlőtermesztésnek. Eleinte Erdély valamennyi magyarlakta vidékéről jöttek tanulni vágyó fiatalok – Szatmárról, Nagykárolyból, Beszterce megyéből, Székelyföldről –, de legtöbben mégis Maros megyéből. A hétvégi képzések keretében a diákoknak szerencséjük volt azzal, hogy valamennyi tantárgyhoz volt egy budapesti és egy helyi tanáruk is, így egyszerre nyerhettek betekintést az ottani és a helyi viszonyokba. Körülbelül 2200-an fordultak meg a kertészeti tagozaton, ezek közül 460-an diplomáztak, s mintegy 95 százalékuk itthon maradt és a szakmában vagy azzal kapcsolatban levő szakmában dolgozik. Végzettjeink különösen a zöldség- és virágtermesztésben értek el szép eredményeket, kisvállalkozásokat indítottak, sokan kertépítéssel foglalkoznak. Vannak kiváló borászaink, szőlő- és gyümölcstermesztőink. Volt olyan év, hogy a piacokon csak a nyárádszeredai egykori tanítványoknak volt paradicsoma. Akik ott végeztek, tudják, hogy nem elég, amit apáinktól, nagyapáinktól ellestünk, nem elegendőek az általuk alkalmazott módszerek, másképpen kell gazdálkodni.
– A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karán is ön szervezte meg az okleveles kertészmérnöki szakot. Az ott elindított szak folytatása a nyárádszeredai tagozatnak?
– Nyárádszeredában huszonkét év képzés során elsősorban nem a legfiatalabbak szereztek oklevelet, hanem akik munkahely és család mellett tanultak. A Sapientián 2002-ben indult el a kertészmérnöki nappali oktatás, ahová elsősorban frissen érettségizettek jelentkeznek. A Sapientián a kertészmérnöki, majd tájépítészeti szak elindítása nagymértékben annak köszönhető, hogy Nyárádszeredában már volt egy jól felkészült oktatói testület, s ennek egy része a Sapientián folytathatta az oktatást. A nyárádszeredai oktatói gárdából 17 fiatal oktatót irányítottunk doktori képzésre, s ezek közül 15-ön megszerezték a tudományos fokozatot. Igény van a nappali képzésre, érdeklődnek a fiatalok: tudomásom szerint mind Marosvásárhelyen, mind a most indított sepsiszentgyörgyi agrármérnöki szakon beteltek a helyek. Azt hiszem, mégis bölcsebb lett volna a nappali agrármérnöki képzést inkább Marosvásárhelyre tervezni a frissen érettségizettek részére, a kertészmérnöki szak mellé, és Sepsiszentgyörgyön hétvégi képzést indítani az idősebb jelentkezők számára, elsősorban olyan gazdák részére, akik elvégezték Illyefalván a LAM alapítvány tanfolyamát.
– Vajon mennyire van a mai fiatalokban hajlandóság arra, hogy mezőgazdasággal foglalkozzanak?
– Sok olyan diákkal találkoztam, aki meggyőződésből jött kertészmérnöki szakra. Ha figyelembe vesszük, hogy mekkora mezőgazdasági terület kell egy család eltartására, akkor legkifizetődőbb zöldség- és dísznövénytermesztéssel foglalkozni: aránylag kis területet igényel és viszonylag hamar megtérül a befektetés. Igaz, sok munka van vele, és értékesíteni is tudni kell. Az állattenyésztéshez és a szántóföldi növénytermesztéshez jóval nagyobb földterületekre van szükség. Ahhoz, hogy valaki sikeres mezőgazdász legyen, tanulnia, képeznie kell magát.
– Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik a gazdálkodás mellett teszik le a voksot?
– Életemben megtapasztaltam, hogy a legfontosabb a tanulás, a folyamatos fejlődés. Igaz a mondás: a tudás hatalom. Ezt az értéket soha nem lehet elvenni az embertől. A pénzt ellophatják, a vagyont elveszíthetjük. De ha a legnagyobb vagyonunk a tudás, akkor gazdagok vagyunk.
Jakab Sámuel Erdélyi magyar geológus, földrajzi szakíró. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem természeti földrajz szakán (1960) végezte. 1961–1962-ben Kolozsváron geológus, talajkutató, majd a Talajtani és Agrokémiai Hivatal munkatársa Marosvásárhelyen. A marosvásárhelyi Gyümölcstermesztő Kutatóállomás munkatársaként is dolgozott. Az országos Talajtani Társaság talajgenetikai és rendszertani bizottságának tagja. A bukaresti egyetemen védte meg doktori dolgozatát. Részt vett a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Maros megyei szervezetének megalapításában. 2002-ben a Magyar Tudományos Akadémia köztestülete tagjává fogadta. A 2004-ben alakult Magyar Kertésztársaság elnökévé választották a nyárádszeredai kertész tagozaton végzett öreg diákok. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Agrártudományi szakosztályának elnökségi teendőit is ellátta.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Bírálják az iskolák vezetőségébe delegált RMDSZ-es tanácsosokat
Az oktatási intézmények belső szabályzatában kellene rögzíteni az anyanyelvhasználatot, az iskolák vezetőtanácsába delegált RMDSZ-es tanácsosok azonban nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel a testületi gyűléseken – hívta fel a figyelmet a Civil Elkötelezettségi Mozgalom (Cemo) vezetője, Szigeti Enikő.
Emlékeztetett: a legutóbbi marosvásárhelyi tanácsülésen megszavazták, hogy a 2015/2016-os tanévben az önkormányzati képviselők mely oktatási intézmények vezetőtanácsában kapnak helyet.
Az előző évekhez viszonyítva egyébként a jegyzék nem sokat változott, csupán a lemondott tanácsosok kerültek ki belőle, s az újak foglalták el helyüket. „Pár évvel ezelőtt történelmi pillanatnak nevezte az RMDSZ azt a napot, amikor az új tanügyi törvény megszavazásával lehetővé vált, hogy az önkormányzati képviselők, közöttük a magyar tanácsosok is bekerüljenek az iskolák vezetőtanácsába. Nagy lehetőségként értékelték ezt, hiszen, mint mondták, a magyar tanácsosoknak így lehetőségük nyílt az anyanyelvi jogokat érvényesíteni s támogatni a magyar oktatókat, aligazgatókat” – mondta Szigeti Enikő.
A Cemo vezetője sajnálatosnak nevezte, hogy a magyar tanácsosok egy része nem jár el rendszeresen a vezetőségi ülésekre, és konfliktusos helyzetként értékelik azt, ha a magyar feliratok, a belső magyar kommunikáció ügyében kell felszólalniuk. Szigeti Enikő elmondta, hogy egyedül a Művészeti Gimnáziumban sikerült egy magyar szülő és Karácsony Erdei Etel tanácsos közbenjárására elérni, hogy a belső szabályzatba foglalják be az anyanyelvhasználat fontosságát, s minden téren próbálják meg alkalmazni azt.
„Sajnos ettől a normálisnak mondható helyzettől a legtöbb iskolában még nagyon távol állnak. A marosvásárhelyi magyar tanítók közül sokan az elemis kisdiákok ellenőrzőjébe kerülő minősítéseket is románul írják be, holott a törvény lehetőséget ad arra, hogy ezt magyarul is megtegyék. A magyar tanácsosoknak támogatniuk, képviselniük kellene a magyar oktatók, az aligazgatók érdekeit is. Figyelemmel kellene követniük a magyar ügyeket, támogatniuk azokat a szülőket, akik az anyanyelvhasználatért harcolnak. Az érdekérvényesítés terén nagy hiányosságok vannak” – nyilatkozta Szigeti Enikő. A civil aktivista szerint fontos lenne, hogy Peti András alpolgármester és Soós Zoltán, az RMDSZ-frakció új vezetője odafigyeljen arra, hogy a városháza kiket delegál.
Érdeklődésünkre Józsa Tibor önkormányzati képviselő – aki jelenleg is több oktatási intézmény vezetőtanácsának tagja – elmondta, amennyiben időben, három nappal korábban értesítik az ülésről, s valóban fontos témák kerülnek napirendre, mindig megpróbál részt venni a megbeszéléseken. Józsa rámutatott: fontosnak tartja az anyanyelvhasználatot, s valahányszor a magyar osztályok indításáról, esetleg megszüntetéséről van szó, odafigyel a kérdésre, s amennyiben lehet, nem engedi, hogy hátrányba kerüljenek a magyar diákok.
„Ha tudomásom van arról, hogy a lakótelepi iskolákban nem akarnak egy újabb osztályt indítani, mindig fellépek. A magyar nyelvű táblák kihelyezését is fontosnak tartom: ahol lehet, ott ki is tették, igaz, van olyan iskola, ahol csak azon a folyosón kerültek ki a táblák, ahol a magyar osztályok is működnek” – mondta Józsa Tibor.
Haller Béla tanácsost hat iskolai vezetőtanácsba delegálták. Mint mondta, megpróbál eljutni az ülésekre, de sok esetben ezeket déli 12 órakor tartják, s ilyenkor munkahelyi elfoglaltsága miatt kénytelen hiányozni. „Amit a Cemo szeretne – hogy minden, a hirdetőkön megjelenő szöveg is kétnyelvű legyen –, az egy ideális állapot. Úgy érzem, mégis sikerült kisebb-nagyobb eredményeket elérni” – fejtette ki a képviselő.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Vádat emeltek Dorin Floreáék ellen
Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) közleményben jelezte, vádat emelt Marosvásárhely polgármestere és más személyek ellen a Marosvásárhelyi FCM labdarúgóklubnak nyújtott támogatások ügyében. A dossziét átküldték a Hargita Megyei Törvényszéknek, az ügyet ott fogják tárgyalni.
Dorin Florea polgármestert (képünkön) és Kiss Imola gazdasági igazgatót hivatali visszaéléssel vádolják, akárcsak Maria Ciobant, a városháza volt jegyzőjét, Claudiu Maior alpolgármestert, Benedek István és Fărcaș Ioan tanácsosokat, Bakó László Attila és Măceșanu Virgil osztályvezetőket. Nucu Ioan Mant, a klub elnökét pénzmosás és sikkasztás miatt állítják bíró elé.
A DNA közleménye szerint 2013 júliusában Dorin Florea polgármesterként és főhitel-utalványozóként megszegte azokat a jogszabályokat, amelyek megtiltják, hogy közpénzből kapjon kiutalást olyan egyesület, amely nem fizette be a helyi adókat és illetékeket, valamint a társadalombiztosítási kötelezettségeinek sem tett eleget.
A polgármester, Bakó László és Măceșanu Virgil osztályvezetőkkel közösen terjesztette a helyi tanács elé azt a határozattervezetet, amely alapján a Marosvásárhelyi FCM labdarúgóklub 7,5 millió lejt kapott. A határozatot megszavazó ülésen részt vett Kiss Imola gazdasági igazgató, Claudiu Maior, Benedek István és Fărcaș Ioan tanácsosok, akik a sportklub igazgatótanácsának is tagjai voltak, és akik tisztában voltak a klub anyagi helyzetével, tudomásuk volt a tartozásokról.
A vádirat szerint Dorin Florea és Kiss Imola törvénytelenül írta alá az városháza és a sportklub közötti együttműködési szerződést, amit Măceșanu Virgil jogász ellenjegyezett. A Marosvásárhelyi FCM labdarúgóklub vezetője a vádirat szerint szintén törvénytelenül járt el, amikor elhallgatta, hogy a sportklub 3 578 387 lejjel tartozik a városnak. Ugyanakkor hiányos volt az az iratcsomó is, amely alapján ő támogatást kért.
A DNA közleményből kiderül, hogy a városháza átutalt a sportklubnak a 7 053 000 lejt, amiből a klub elnöke 551 831 lejt fordított az állammal szemben fennálló adósságok törlesztésre, illetve 600 ezer lejből pedig bankhitelt törlesztett.
A korrupcióellenes ügyészek lefoglaltak több ingatlant, amelyek Nucu Ioan Man nevén szerepeltek és zárolták a sportklub számláit is.
A közlemény szerint a vádiratot tárgyalásra átküldték a Hargita Megyei Törvényszéknek, a vádlottak szabadlábon védekezhetnek.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Ott kell segíteni, ahol és amivel tudunk
Pál atya ferences rendi szerzetes – polgári nevén Bakó Béla – alázattal mesél életéről és szolgálatáról. Azt mondja, hogy életelvét Assisi Szent Ferenctől „kölcsönözte”: tettei Isten dicsőségét, az emberek javát és saját üdvösségét szolgálják. Nemrég Orbán Balázs-díjjal tüntették ki. – Milyen volt a gyerek- és ifjúkora?
– Marossárpatakon születettem 1954-ben, nagyszüleim asztalosmesterek voltak, amit édesapám is folytatott. Közben gazdálkodtak: gyerekkoromban cigány napszámosok jöttek hozzánk dolgozni. Sárpatakon, a családban megtapasztaltam, hogy mit jelent szegényeken, egyszerű emberek segíteni. Arra tanítottak, hogy ha élelmet vagy ruhát meg tudsz osztani másokkal, akkor add azoknak, akiknek erre szükségük van. Édesanyám a Ditró melletti Orotváról származik. Anyai nagyanyám bábaasszony volt, nagyapám pedig munkavezető a vasútnál. Orotvai nagyanyámtól megtanultam a növényvilág értékét, a gyógynövényeket, mivel mit lehet gyógyítani. Isten szeretetét nagyszüleim oltották belém. Sárpatakon és Szászrégenben tanultam: a gyerekkori tanulási vágy most is kísér. 1973-ban érettségiztem, utána két évet dolgoztam a marosvásárhelyi kábelgyárban, mert nem voltam annyira biztos, hogyan tovább.
– Mikor fogalmazódott meg önben, hogy római katolikus pap szeretne lenni?
– Igazából a kábelgyárban döntöttem el, hogy Isten szolgálatát szeretném végezni. Nagyon fontos a meghívás és az arra adott válasz. Az én életemben nem tudom konkrétan megfogalmazni ezt a hívást: a jelekből következtettem arra, hogy Isten hívott az ő követésére, a szeretet, az emberek és a jó cselekedetek szolgálatára. Nyilvánvaló, hogy ez nem ilyen simán történt, hiszen sok kétség és bizonytalanság volt bennem, 1975-ben felvételiztem Gyulafehérvárra, a teológiára. A teológiai évek sem voltak zökkenőmentesek: nem a tanulással volt a baj, hanem időnként hivatáskrízisek álltak elő. – Az ilyen kétségeket hogyan fogadják egy papnövendéktől?
– A teológián van lelki vezető atya. Természetemtől fogva meg tudtam nyílni előtte, és el tudtam mondani, hogy mi az, ami nekem nehézséget okoz, milyen kétségeim vannak. Lelki vezetőm egy ferences atya, majd a mostani püspök volt, az irányításuk alatt kristályosodott ki az utam. A teológián elsősorban az volt a fontos, hogy találjam meg a helyemet, álljak egyenesen, tudjam, hogy afelé az út felé haladok, amit reményeim szerint vállalni tudok nemcsak megosztásban, hanem egészen. A teológiai évek alatt kristályosodott ki az, ami most is elvem: amit teszek, azt Isten dicsőségére, az emberek javára és a magam üdvösségére tegyem.
– Miként döntött a ferences rend mellett?
– A teológián határoztam el, hogy lehetőleg ferences rendi szerzetes leszek. Első lelki vezetőm, Anaklét atya segítségével megismertem Szent Ferenc életét, a rendet, annak lelkiségét és felujjongattam, hogy ez a lelkiség és életforma az én természetemnek való. A szegények, az egyszerű emberek között lenni, őket felpártolni, velük empátiában élni, mindezt Krisztus követéseként, az evangélium szellemében. Nem bántam meg soha, hogy így indultam útnak a teológiáról. Az érintett meg, hogy a ferencesek ott segítenek, ahol és amivel tudnak. Assisi Szent Ferenc evangéliumon alapuló gondolata ez: a testvérek dolgozzanak, és ha valaki nem tud, akkor tanuljon meg. Ha így sem tudnak megélni, akkor menjenek az Úr terített asztalához, azaz koldulni, kérni. Csak a rendszerváltozás után volt lehetőségem belépni a rendbe. Ez idő alatt egyházmegyés pap voltam: Csíkszeredában kezdtem, utána Déva mellett Bradon, majd édesanyám szülőfalujában, Orotván. 1990 augusztusában kértem a felvételemet a ferences rendbe. Szeptemberben kerültem Marosvásárhelyre. – Önt bízták meg a cigánymisszióval: mekkora kihívás volt ez?
– A cigánypasztorációt 1991-ben kezdtem el. A marosvásárhelyi Hidegvölgy negyedben már volt ennek előzménye, hiszen Lestyán főesperes rendszeresen kijárt oda. Előnyömre vált az is, hogy beszéltem cigányul, ezt otthon tanultam meg és ösztönösen rám ragadt. A napszámos cigányasszonyok gyerekekkel jöttek, velük játszottam. Ránk, gyerekekre a családban egy cigányasszony vigyázott, férje a lovainkat rendezte, a cigányasszony meg hozta a gyermekét, így kezdtem megérteni a beszédüket. Az asszony végig a családunknál maradt, a kommunista időkben is velünk együtt szenvedett. Közben a teológián találtam egy cigányszótárt, amiből megtanultam a rendszerezett nyelvtant. Később egy kis katekézist is kiadtam cigány nyelven számukra.
– Mennyire voltak fogékonyak a cigányok a Biblia tanításaira?
– A Hidegvölgyben megtapasztaltam, hogy nyitottak az evangéliumra, csak meg kell találni a módját a hozzájuk való közeledésnek. Nekünk nehéz azt felfogni, hogy ők teljesen másképp gondolkoznak, hiába vannak már nyolcszáz éve itt, Európában. Egészen más a beállítottságuk, másak a génjeik, a családi mentalitás, a gyermeknevelés, a hittel kapcsolatos felfogásuk. Nem állítom, hogy nagy eredményeket értem el, de sikerült közülük egy hitoktatót kinevelni, aki nagy segítségemre volt. Elek lelkesedett és lelkesített, de sajnos, hirtelen elhunyt. A Szent Pál-i módszert akartam alkalmazni a Hidegvölgyben: kis közösségbe menni, ott lenni közöttük, életformájukat felvenni, ott kinevelni egy magot és egy kis közösséget, amelynek tagjai tovább viszik Krisztus és az evangélium ügyét. Társak is akadtak volna – nem feltétlenül egyháziak –, de Elek elhalálozásával ez megakadt. 2003-ig jártam fel közéjük, végeztem az egyházi szolgálatokat, a keresztelést és temetést. Ezzel párhuzamosan 1994-ben itt, Marosvásárhelyen, a Milcovului utcában a ferences rendi szerzetesek létrehoztak egy szegénykonyhát. Azért beszélek ferences szerzetesektől, mert a rendben mindig többes számot használunk, nem egy ember, hanem a közösség munkája áll mindenben. A szegénykonyha ma is működik, de az anyagi lehetőségeink megcsappantak. – Ön börtönmisszióval is foglalkozott. Egyházi szempontból milyen világ az?
– A börtönmisszió 1994-ben kezdődött, oda is heti rendszerességgel jártam, főleg hitoktatást végeztem, a Szentírást magyaráztam. Hiába miséztem volna, ha nem értik meg a mise rendjét, hiszen ehhez sok előkészület kell. Olyan részletek, amit kell érteni, hogy a misének értelme legyen. Ha valaki úgy vesz részt rajta, hogy nem érti, miért fontos a keresztvetés vagy más mozzanat, akkor elidegenedik. Szép évek voltak ezek, a rabok nagyon igényelték a munkám, szívesen jöttek a hitoktatásra. A vezetőség részéről is sok pozitív tapasztalatot kaptam: Szőllősi igazgató csodálatos ember volt, nemcsak börtönparancsnok és katona, hanem lelki, hívő ember is egyben.
– Önt Marosvásárhelyen az árva gyermekek felkarolójaként ismerik. Hogyan alakult munkájának ez a vetülete?
– 1998-ban jött létre a Szent Erzsébet Társulás, először a ferences rend keretében, aztán önállósult. Célunk az volt hogy családi légkörben, családi típusú házakban neveljük azokat a gyermekeket, akiknek ez a lehetőség nem adatott meg. Ez a tevékenység most, december 8-án lesz 17 éves. Jelenleg tíz házunk van, hat Sárpatakon és négy Marosvásárhelyen, ahol összesem 36 gyerek és fiatal lakik: a legkisebb 5 éves, a legnagyobb 24. Nálunk nincs sem alsó, sem felső korhatár, mint ahogy a családban sincs: addig maradhatnak nálunk, amíg szükségük van támaszra, amíg el nem tudnak indulni az önállósodás útján. Isten segítségével és áldásával végezzük munkánkat.
Isten része mellé nekünk is oda kell tennünk a magunk részét. Isten mindig rendel segítőket és segítséget. Amióta elkezdtük, a szegénygondozás és gyermeknevelés terén is mindig azt tapasztalatom, hogy a gondviselésnek kézzel fogható jelenléte van. Jönnek tehetősebb és kevésbé tehetős emberek segíteni. Vannak, akik miután megkapják a nyugdíjukat, hoznak két liter olajat, két kiló lisztet, cukrot, és azt mondják, ennyit tudunk adni, és szívesen tesszük. Ez a továbbiakra is erőt és lelkesedést ad. Mi szívesen fogadunk bármit, nálunk semmi nem megy kárba. Fáj, amikor azt látom, hogy az utcán a szemetesekbe kerül a kenyér, vagy egy konferencián, összejövetelen a terülj-terülj asztalkán milyen pazarlás történik.
– Nevelőként mit tanácsolna a szülőknek, mire figyeljenek oda?
– Vegyük figyelembe a gyerek személyét, éreztessük meg vele azt, hogy ráfigyelünk. A gyermek és fiatal érezze azt, hogy mellette vagyunk, tudja, hogy ha szüksége van, akkor segítünk. Tudja, hogy számíthat ránk. A gyermeknevelésnek is vannak buktatói, de nyilvánvaló kell legyen a dicséret és a számonkérés. A szeretettel lehet előbbre haladni, és előbbre vinni. Ez nem azt jelenti, hogy mindig ideálisak a kapcsolatok a családi házainkban. Az az elvünk, hogy mentsük, ami még menthető. Nem kínlódni kell a gyermekekkel, és nem büntetni, hanem nevelni. A módszerek személyre szabottak.
– Adventi időszakban vagyunk. Mire figyeljünk?
– Adventben a Krisztus-várásunk akkor lehet igazán élményszerű és nyomot hagyó, ha életszerű is. Fontos, hogy adventben nyissuk meg szívünket. Ez azt is jelenti, hogy eldöntöm, szeretném megtapasztalni Krisztus jelenlétét, Krisztus megszületését az én életemben. Meg kell értenünk és el kell fogadnunk a Krisztus-szeretetből fakadó áldozatot, ami nem más, mint hogy eljön hozzánk, eljön az emberhez. Én ezt mivel viszonozom? Nekem csak az áll módomban, hogy én is adjam önmagam neki. Hogyan adhatom? Cselekedeteimmel, mindennapi tetteimmel, amelynek a legfőbb mozgatóereje a szeretet. Szeretet nélkül nincs jócselekedet. Tetteink Isten dicsőségére, az emberek javára és önmagunk üdvösségére, örömére kell szolgáljanak. Ha nyílt szívvel várjuk Krisztust, akkor elengedhetetlenül bekövetkezik az, hogy megérezzük, megtapasztaljuk karácsony Krisztusát.
– Nemrég kitüntették Orbán Balázs-díjjal. Ez mit jelent önnek?
– Nem vagyok megszokva a kitüntetésekkel. Munkámat, szolgálatomat nem a nagy nyilvánosság kedvéért teszem, de örvendek a díjnak. A kitüntetésben ott volt a ráfigyelés, az értékelés és ez hálaadással tölti el a lelkemet, hálával Isten irányába. Ferences szerzetesként természetes számomra mások segítése: nem gondoltam, hogy erre figyelnek. Az Orbán Balázs-díj lendületet is ad ahhoz, hogy végezzem tovább a munkám, embereken, életeken segítsek, örömteljesebbé, jobbá, szebbé tegyem életüket.
Simon Virág
erdelyinaplo.ro
Erdély.ma

Nyárádmentén még várni kell az ivóvízhálózatra
A decemberben záruló nagylélegzetű befektetésekről számolt be és a 2020-ig tartó pályázatokat ismertette Törzsök Sándor. Az Aquaserv projektmenedzsere hangsúlyozta: alapvetően elégedett a munkálatok menetével.
A 2007-2013-as időszakban a Maros megyei vízszolgáltató vállalat csaknem százmillió eurós projektet valósított meg, nagyrészt uniós pénzalapok felhasználásával. „Maros megye legnagyobb infrastrukturális befektetéséről van szó. Összesen hat vízüzem épült vagy újult meg, öt szennyvíz-tisztítóállomás létesült, és 260 kilométernyi vezetékrendszert cseréltünk ki vagy bővítettünk” – mondta a szakember, akitől azt is megtudtuk, hogy kész van a Nyárádszereda-Lukailencfalva közötti fővezeték, a radnóti és a marosludasi szennyvíztisztító üzem, a dicsőszentmártoni vízüzem. Az év első felében befejeződik a Marosludas és Radnót közötti vízhálózat cseréje, bővítése.
Az uniós alapokból végzett munkálatok idén decemberben be kellett volna fejeződjenek, de számos oka van, hogy miért nem így történt. Elsősorban a versenytárgyalások hosszasak, például a Mezőbánd és Mezőpanit közötti vezetékrendszer kiépítésekor 500 napot késtek az óvások miatt. De az sem mellékes, hogy Romániában nincsen elég szakcég, amely ilyen jellegű munkálatokat meg tudna tervezni, műszaki tanácsadást tudna biztosítani. Marosvásárhelyen nehezen lehet egyetlen olyan céget találni, amely egy vízüzemet meg tud tervezni, s építését felügyelni tudja. A jövő évbe átcsúszó munkálatokat BERD-alapból finanszírozzák.
A vízszolgáltató folytatni szeretné az elkezdett beruházásokat, a 2014-2020-as uniós pályázatokra már időben előkészültek, jelenleg meghirdették a versenytárgyalást a tervezők kiválasztására. Az eddigi nagyvárosok után most a 2-10 ezer lelkes települések ivóvíz és szennyvízhálózatának kiépítése élvez elsőbbséget, de Vásárhelyen is szeretnének egy iszapégetőt létesíteni.
Megkérdeztük,hogy mikor csatlakozhatnak az ivóvízhálózatra a nyárádmenti települések, miután a Nyárádszereda-Lukailencfalva közötti fővezetéket már lefektették. Törzsök Sándor elmondta, két lehetőség van: a helyi önkormányzatok saját vagy pályázati alapból kiépítik a vezetékrendszert és akkor rácsatlakozhatnak a fővezetékre, vagy megvárják, amíg a 2014-2020-as pénzalapokból a szolgáltató építteti ki a hálózatot. Ez utóbbi esetben 2020-2022-ig várniuk kell, hogy vezetékes vizük legyen. Ugyanez a helyzet Mezőbergenyében és Csittszentivánban is.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Fókuszban a családközpontúság: húsz éves a remeteszegi plébánia
A plébánia alakulásának húszéves évfordulóját ünnepelték a marosvásárhelyi Egyesülés negyedbeli Szentcsalád római katolikus templomban szombaton. Csató Béla plébánost – aki önálló útjára indította a remeteszegi közösséget – nagy szeretettel és tisztelettel fogadták.
A főtéri plébánián szolgáló Lestyán Ferenc javaslatára már 1989-ben egy magánházat vásároltak az Egyesülés negyedbeli Kerektó utcában, hogy a remeteszegi és környékbeli hívek ne kelljen a főtéri plébániára menjenek szentmisére. A ’90-ben felszentelt kis kápolna gyorsan megtelt, s önkéntesek a gyerekekkel is elkezdetek foglalkozni, hitoktatást tartottak, megszületett a helybéli asszonyok szövetsége, lassan kialakult a gyülekezet. Önálló plébániává 1996-ban alakult. Az első esztendőkben szükséges anyagiakat nagy lendülettel és hozzáértéssel Csató Béla akkori marosvásárhelyi főesperes gyűjtötte össze.
A helyi közösség nagy vágya volt, hogy saját templomot építsen, ehhez 2005-ben fogtak neki, és 2012-ben szentelték fel. Szénégető István plébános, aki 2002-től szolgál a közösségben, érdeklődésünkre büszkén mesélte el: a templomszentelés óta eltelt három esztendőben nem csökkent a lelkes hívek száma, vasárnapról vasárnapra megtöltik a Szentcsalád templomot, amelyben megtalálták helyüket a kisgyermekes családok is. A plébános, aki oroszlánrészt vállalt az elmúlt években a munkából, örömmel számolt be, hogy a templom szomszédságában már elkészült a közösségi ház, ahol elkezdhetik a lélek és test gyógyítására, tájékoztatásra és közösségi élmény gyarapításra szolgáló tevékenységeket.
Az istentiszteletet követően a gyülekezet húszéves fennállását bemutató képeket, kisfilmeket tekinthették meg a jelenlevők, s együtt örülhettek az eddig megtett útnak,s beszélgettek a jövőbeli tervekről is. A templom és a közösségi ház készen áll, de az udvaron van hely még a zöldövezetnek, játszótérnek, szükség van egy kerítésre is, s  továbbra is nagyon fontos, hogy a  a környékbeliek bekapcsolódjanak a Szentcsalád templom közösségébe.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Szakoktatás magyar hátszéllel Marosvásárhelyen is 
Anyaországi segítséggel indítana magyar tannyelvű szakiskolai képzést a Marosvásárhelyi Református Kollégium a kolozsvári példát követve – jelentette be Benedek Zsolt igazgató, a Maros megyei tanfelügyelőség támogatásában azonban egyelőre nem lehetnek biztosak – adja hírül Simon Virág a kronika.ro-n.
Engedélyre várva
A tanintézet vezetője érdeklődésünkre elmondta, a 2016/2017-es tanévtől kezdődően indulnának a szakiskolai osztályok, az elképzelést egyébként a református egyházkerület és az RMDSZ Maros megyei szervezete is támogatja. Első lépésként az ipari parkban működő cégek képviselőivel találkoztak, tárgyaltak. 
„A helyszínen pozitívan válaszolt felkérésünkre a Hirschmann cég, amely gépkocsialkatrészeket, huzalokat gyárt. Szintén felkarolta a szakoktatás elindításának tervét a Lion Victoria autóforgalmazó és -szervizelő cég. Azt szeretnénk, ha az egyik osztály mechanika és autóbádogos profilú lenne. A másik szakosztályban pékeket és henteseket képeznének, a gyakorlati tudnivalók elsajátítása érdekében együttműködési szerződést kötöttünk a Timkó pékséggel, valamint a Petry és Tordai húsfeldolgozókkal” – tájékoztatott Benedek Zsolt.
A piac feltérképezése és az együttműködési szerződések megkötése után a kollégium vezetősége összeállította a szükséges iratokat, a beiskolázási tervbe beiktatta a két magyar nyelvű szakosztályt is. Benedek Zsolt igazgató elmondta, Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnökkel, majd a református püspökség tanügyi előadójával, Gál Sándorral is felkereste Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettest, segítségét kérve az osztályok beindításához.
„Január végéig kell szavaznia a megyei tanfelügyelőségnek erről. Ha beleegyeznek, akkor felterjesztik a beiskolázási tervet a minisztériumba, ott is jóvá kell hagyják, de ez általában gond nélkül szokott lezajlani. Kolozsváron semmilyen akadályt nem gördítettek a kollégiumi szakoktatás beindításakor, reméljük, itt sem fognak” – mondta Benedek Zsolt.
Új épület magyar állami támogatással
Amennyiben a tanfelügyelőség jóváhagyja a Marosvásárhelyi Református Kollégium beiskolázási tervét, megkezdődik a szakiskolai oktatásnak megfelelő központ kialakítása. A marosvásárhelyi egyházak kuratóriuma erre a célra a volt November 7. negyedbeli, évtizedekig árvaházként működő, a vásárhelyiek által most „kék pléhfedelű épületként” ismert ingatlant ajánlotta fel.
„Kató Béla püspök biztosított minket, hogy amennyiben megvan az engedély, akkor magyar állami támogatással korszerű iskolaépületet hoznak létre, ahol a magyar gyermekek megfelelő szakoktatásban részesülhetnek” – mondta Benedek Zsolt, aki elismerte, hogy a gyerekeket oktató szakemberek biztosítása sem lesz egyszerű, de már e célból is elkezdték a tárgyalásokat. „Hiszünk abban, hogy az osztályokat sikerül beindítanunk, és a vidéki és városi magyar gyermekek anyanyelvükön, keresett szakmát tanulhatnak, amely megélhetésüket biztosítja majd” – tette hozzá.
Illés Ildikó: van elég szakiskolai osztály
Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes szerint jelenleg Maros megyében elegendő magyar szakiskolai osztály van, elsősorban ezeket kellene fenntartani. Megtudtuk, létezik egy bizottság, amely rendszeresen összeül és javaslatokat fogalmaz meg arról, hogy milyen típusú szakképzést indítsanak a megyében. Ennek tagja többek között a munkaügyi igazgatóság képviselője is.
„Marosvásárhelyen megőriztük a szakiskolai képzést. A szakoktatásban régiséggel rendelkező iskolákban vannak magyar nyelvű szakosztályok is. Egyre kevesebb a gyermek, így elsősorban a már meglevő szakiskolai osztályokat kell megtölteni, nem újabbakat létrehozni” – mondta Illés Ildikó. Rámutatott: nem lehet a vásárhelyi helyzetet összehasonlítani a kolozsvárival, hiszen Kolozs megyében „évekkel ezelőtt megölték a szakiskolai oktatást, azért engedték meg az osztályok beindítását, de Maros megyében a szakiskolai oktatás folyamatos volt”.
Megkérdeztük, lát-e esélyt arra, hogy a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadja a református kollégium szakosztályokat is tartalmazó beiskolázási tervét. Illés Ildikó azt mondta, hogy az említett bizottság javaslatai alapján hamarosan dönt a szakosztályokról a tanfelügyelőség.
A vállalkozók támogatják a tervet
Nagy István, a marosvásárhelyi ipari park igazgatója már visszafogottabban nyilatkozik a Maros megyei szakiskolai oktatás állapotáról, s arra hívja fel a figyelmet, hogy akut szakemberhiány van a térségben. „A református kollégium kezdeményezését nagyon jónak tartom, s a már említett találkozón a cégek is jelezték, hogy hajlandóak áldozni a diákok képzésére. Romániában már van példa a duális oktatásra, arra, hogy cégekkel együttműködve oktatják a diákokat Brassóban, Nagyváradon, Kolozsváron, s nagy szükség lenne erre Marosvásárhelyen is” – összegzett Nagy István. Zilinszki Zoltán, a koronkai Lion Victoria vállalat képviselője elmondta, a cégnek már több szakiskolával van hasonló szerződése, de kevés eredménnyel.
„Jönnek a fiatalok hozzánk, de sajnos kevés olyan diákkal találkozunk, aki tanulni, dolgozni szeretne. Legtöbben ügynökök szeretnének lenni, nem akarnak kétkezi munkából megélni. Pedig szükség lenne jó szakemberekre, s nálunk sok mindent tanulhatnának, dolgozni is tudnának. Reméljük, hogy az egyház szárnya alatt működő szakiskolában komolyabban veszik a képzést, a diákok is jobban odaállnak a tanuláshoz, a gyakorlathoz” – mondta a szakember.
Amint arról beszámoltunk, 2014 őszén túljelentkezés miatt az eredetileg tervezett kettő helyett három osztállyal indult a kolozsvári magyar tannyelvű szakiskola a református kollégium keretében. A szakácsokat, villanyszerelőket, szépségipari szakembereket, vízgázszerelőket egy korszerűen felszerelt épületben oktatják, amelynek létrehozásához a magyar kormány mintegy 650 ezer euróval járult hozzá – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Nem engedélyezik a kollégiumi magyar szakoktatást
Nem engedélyezi a magyar szakiskolai osztályok beindítását a Maros Megyei Tanfelügyelőség, értesítették pénteken hivatalosan a kérvényező marosvásárhelyi Református Kollégiumot. Mint írtuk, a tanintézetben a kolozsvári szakkollégium mintájára egy mechanika és autóbádogos, valamint egy pék és hentes szakiskolai osztályt indítanának magyar állami támogatással.
Benedek Zsolt igazgató érdeklődésünkre megerősítette: a tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a beiskolázási tervet, így egyelőre elnapolták a magyar szakosztályok indítását. A központi, minisztériumi alárendeltségbe tartozó szakhatóság az elutasítást azzal magyarázta, hogy Marosvásárhelyen már vannak magyar szakiskolai osztályok, amelyekbe kevés a jelentkező, s elsősorban ezeket szeretnék megőrizni. A felmérések szerint idén megyeszerte háromszázzal kevesebb nyolcadikos végez, mint egy évvel korábban.
A kollégium igazgatója korábban hangot adott azon meggyőződésének, hogy az egyházon belüli jó népszerűsítés nyomán megtelnének a náluk indítandó szakiskolai osztályok. Most kifejtette: nem mondanak le teljesen az ötletről a tanfelügyelőségi visszautasítás nyomán sem, hiszen elképzelhetőnek tartja, hogy hosszú távon, ha megszűnnek az állami intézményekben a magyar szakiskolai osztályok, a Református Kollégiumban egy erős magyar szakképzési központot hozzanak létre.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Soós Zoltán bírálja a Maros megyei tanfelügyelőség döntését
Tiltakozik a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tervezett magyar szakiskolai osztályok beindítását tiltó tanfelügyelőségi döntés ellen Soós Zoltán RMDSZ-es helyi tanácsos, a város magyar polgármesterjelöltje.
„Vásárhelyen fontos a magyar nyelvű szakiskolai képzés fejlesztése. A Református Kollégium tervezete olyan szakok indulását tartalmazza, amelyekre komoly piaci igény mutatkozik. A tanfelügyelőség döntése nem tartalmaz érdemi szakmai indokot. Felmerül a kérdés: amit Kolozsváron lehet, Marosvásárhelyen miért akadályozzák meg?” – tette fel kérdést közleményében az önkormányzati képviselő.
Mint arról beszámoltunk, a tanfelügyelőség azzal indokolta elutasító válaszát, hogy Marosvásárhelyen elegendő számú magyar szakiskolai osztály működik, és ezekre is kevés a jelentkező. A szakhatóság képviselői úgy vélték, új osztályok létrehozása helyett inkább a meglévő szakiskolai központokat kellene erősíteni. Illés Ildikó, a minisztérium alárendeltségébe tartozó intézmény magyar nemzetiségű helyettes vezetője rámutatott, Marosvásárhely helyzete nem hasonlítható össze Kolozsvárral, hiszen Maros megyében nem szüntették be a magyar nyelvű szakképzést, ahogy az a kincses városban történt.
A vásárhelyi református tanintézetben a kolozsvári szakkollégium mintájára, magyar állami támogatással egy mechanika és autóbádogos, valamint egy pék és hentes szakiskolai osztályt indítanának, ám a Maros megyei tanfelügyelőség nem hagyta jóvá a beiskolázási tervet. A tanfelügyelőség elutasító válasza nyomán Benedek Zsolt, a Református Kollégium igazgatója leszögezte, hogy nem mondanak le a kezdeményezésről, és hosszú távon mindenképp szeretnének egy színvonalas szakképzési központot létrehozni az iskolában.
Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)

Sokan idegenkednek az iskolák összevonásától
A 2016–2017-es tanévben ezerrel kevesebb diák ül majd be az iskolapadokba Maros megyében, mint egy évvel korábban. A diáklétszám csökkenésének egyik eredményeképpen tanintézeteket vonnak össze Marosvásárhelyen, Radnóton, Nyárádszeredában és Nagyernyében.
Évek óta borzolja a kedélyeket a tanintézetek összevonása, egyes iskolák jogi személyiségének megszüntetése, az esetenként elrendelt költözés. Nemrég a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elfogadta az ősztől érvényes iskolahálózatról szóló rendelkezést, amelybe újabb összevonásokat iktattak be. Az érintett szülők és tanárok elégedetlenek a döntéssel.
A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelő elmondta: a diáklétszám csökkenése és a meglévő épületek észszerű kihasználása érdekében a 2016–17-es tanévtől összevonják a nyárádszeredai általános iskolát a gimnáziummal, a radnóti általánost a középiskolával, a nagyernyei iskolát a sáromberki szakiskolával, valamint a megyeszékhelyen a Tudor Vladimirescu iskolát (volt 20-as)  a Mihai Viteazullal (volt 5-ös ) és a Romulus Gugát (18-as) a George Coşbuckal (3-as).
„Nincs elég tanuló, így fölöslegessé vált pár ügyintézői állás, gondolok itt az igazgatóra, titkárnőre, könyvelőre. A diáklétszám marad, a beiskolázási számok maradnak, a tanítók, tanárok nem kell attól féljenek, hogy elveszítik állásaikat. Sokan idegenkednek az iskolák összevonásától, pedig az eddigi példák azt mutatták, hogy az összevonás nyomán a tanintézetek megerősödtek, versenyhelyzet alakult ki a diákok között, s jobb eredmények születtek” – mondta a főtanfelügyelő.
Az egyik alárendelt viszonyba kényszerített tanintézet a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola, ahol jelenleg 699 diák tanul. A háromemeletes épületben 31 osztályterem van, a földszinten óvodai csoportok működnek, az emeleteket az iskolások foglalják el. Az iskola tavaly egy nagyáruháztól csaknem százezer lejes támogatást kapott, amelyből egy korszerű, multimédiás informatikalabort szereltek fel. Az iskolához tartozik egy korszerű nagy sportterem is, amelyet a diákok mellett sportegyesületek is használnak bérleti díj ellenében.
Az iskola igazgatója, Boczog Szabolcs érdeklődésünkre elmondta, tudták, hogy előbb-utóbb szóba kerül az összevonás, de remélték, hogy minél később. A jogi személyiség elvesztése számukra azt jelenti, hogy a közeli, felszereltség szempontjából rosszabbul, de diáklétszám szempontjából jobban álló Mihai Viteazul iskolához kerülnek, és többé nem tudnak önállóan dönteni többek között  a bérleti díjból, szponzorszerződésből származó bevételek felhasználásáról sem. „A tanárok állásaikért aggódnak, noha biztosítottak minket szóban, hogy egyelőre minden osztály megmarad, nem lesznek összevonások. Legalábbis egyelőre” – mondta Boczog Szabolcs. A magyar tagozaton egyelőre elegendő diák van, s az utánpótlás is biztosítottnak látszik, ám pár év múlva előreláthatóan, ha kevesebb magyar kisdiák lesz, csökkenhet a magyar osztályok száma is.
A szülők, akik a napokban szereztek tudomást az összevonásról, fel vannak háborodva, és el vannak keseredve, mert szeretnék, ha gyermekeik ott fejezzék be az iskolát, ahol elkezdték.  A tanfelügyelőség még nem erőlteti az osztályok átcsoportosítását, így lehet, hogy egy évig még minden a régiben marad. Egyelőre egyeztetések zajlanak. Felmerült megoldásként, hogy az elemi osztályok mindkét iskolából kerüljenek át a Tudor Vladimirescuba, s a felső tagozatosok, akik kevesebben vannak, a másik épületben tanuljanak. A korszerű informatikaterem léte azonban indokolttá tenné, hogy a nagyobb osztályok a Tudor Vladimirescu iskola épületében maradjanak. Ez ügyben döntés még nem született.
Az igazgató elmondta: a szülők a főtanfelügyelőhöz is elmentek kihallgatásra, tolmácsolva elégedetlenségüket. „Van, hogy testvérpárok járnak ide, s nem lenne jó őket elszakítani, külön épületbe tenni. Ugyanakkor több szülői közösség saját pénzén, önszántából rendbe tette az osztálytermeket, és természetes, hogy nem szeretnék, hogy gyermeküknek költöznie kelljen. Mindent megteszünk, hogy megtaláljuk a mindenki számára elfogadható megoldást”– mondta az igazgató.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Sütő András-szobor: harmadjára is a vásárhelyi költségvetésben
Elfogadták a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők idei első ülésükön a város költségvetését. Soós Zoltán RMDSZ-frakcióvezető szerint kiegyensúlyozott lett a város büdzséje, a magyarság szempontjából sok fontos tétel is bekerült.
Belefoglalták egyebek mellett a húsz új autóbusz vásárlására szükséges összeget, s az első tíz esetében már a közbeszerzést is megtartották, így már biztosra vehető, hogy márciusban új Iveco buszokon utazhatnak a vásárhelyi tömegközlekedést igénybe vevők. További tíz jármű közepes méretű lesz, ami helyettesíteni fogja a mikrobuszokat. Mint ismert, idén a Siletina és a Helyi Tömegközlekedési Vállalat szétválik, mert ellenkező esetben a város nem tud pénzalapot megpályázni a városi tömegközlekedés uniós szintre való emelésére.
Az idei költségvetésben újra, immár harmadik éve szerepel a Sütő András szobrának felállítása. Soós Zoltán szerint a Színház tér tervét elkészítő kolozsvári cég kell megtervezze, hogy hova lehet a szobrot állítani, de egyelőre az nem hajlandó erre. Megoldás lehet, hogy lemond erről az előjogáról, de ennek érdekében újabb tárgyalásokra van szükség. Idén, legalábbis papíron, lesz pénz a Bodor-kút másolatára, s mellette egy Bethlen Gábor-szobor felállítására is. Kerek évforduló van idén, ugyanis 1616-ban, azaz négyszáz éve írta alá Bethlen Gábor, Erdély fejedelme azt az okiratot, amely révén Marosvásárhely szabad királyi város lett. A kút és a szobor a főtéren, a katonaszobor közelében lesz, s bár időpont a terv elkészítésére nincs meghatározva, Soós Zoltán reméli, hogy nyárig ezek megvalósulhatnak. Pénzt különítettek el a Bolyai tér és Kistemplom utca korszerűsítésekor történt hiányosságok kijavítására is, s kérték a város szakigazgatóságát, hogy mielőtt a munkálatokat kiviteleznék, szavaztassák meg azt a helyi tanáccsal.
Megkérdeztük Soós Zoltánt: milyen garanciát lát arra, hogy ezek a magyar vonatkozású költségvetési tételek megvalósulnak? Mint kifejtette, követni fogják a munkálatok elindítását, számon kérik a város szakigazgatóságától a tételek megvalósítását, ugyanakkor reméli, hogy az idei költségvetési évet már nem a jelenlegi polgármester fogja zárni, így minden megvalósulhat.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Az egységre kell törekednünk
Római katolikus plébánosként református templomban vett úrvacsorát. Munkája során arra törekszik, hogy Isten igéje szerint éljen, tehát a felebarátot és ne a más vallásút lássa szomszédaiban, falustársaiban. Erdély-szerte egyetemes imaheteket tartanak, ennek kapcsán Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébánossal beszélgettünk.
– Egy gyergyószéki településen született, majd Gyulafehérváron tanult: mikor találkozott először a más felekezetű hívekkel?
– Borzonton születtem, a templom mellett laktunk, édesapám gondnok volt, sokat jártunk templomba, ministráltam is. Édesapám tizenhárom éves koromban halt meg, és már akkor elhatároztam, hogy Gyulafehérvárra megyek kántoriskolába, majd teológiára. A gyergyói falvak nagy része egynyelvű és egyvallású volt, de azért tudtam, hogy van református, evangélikus és unitárius egyház. Gyulafehérváron eléggé zárt életünk volt, mégis eljártunk a református lelkészhez és a templomba is, hogy megismerjük a közösségüket. Jakab Antal püspök 1984-ben szentelt pappá, utána Kolozsváron a Szent Mihály templomban voltam négy évig káplán. Kolozsvár lakosságának többsége ortodox, a katolikusokhoz képest többségben voltak a reformátusok is, és egy erős unitárius és evangélikus közösségeket is megismertem. Jó viszonyt építettem ki az evangélikus és az unitárius püspökkel, így a hívekkel is.
– Már akkoriban eljárt protestáns gyülekezetekbe?
– Akkor épült a Hajnal negyed. Főnököm, Czirják Árpád elküldött feltérképezni a területet, összegyűjteni a híveket és meglátogatni őket az új tömbháznegyedben is. Becsengettem a magyar nevű családokhoz, kerestem a katolikusokat. Sokan mondták, hogy ők evangélikusok, reformátusok vagy unitáriusok. Mivel az unitáriusok kevesebben voltak és az akkori lelkésszel, Bálint Benczédi Ferenccel jó viszonyt ápoltam, lejegyeztem az unitáriusok nevét és címét, s mindig betettem a postaládájába, hogy kiket látogasson meg. Kialakult egy gyakorlati ökumenia, hiszen a családok együtt éltek és én sokszor találkoztam különböző felekezetekhez tartozó hívekkel. Foglalkoztam a siketek és nagyothallók csoportjával: bejöttek a plébániára, volt közöttük más vallású is.
– Marosszentgyörgyön miként folytatódott ez a sokszínűség?
– Marosszentgyörgy kilencezer lakosú nagyközség, 14 felekezete van: 1600 római katolikus, 2200 református és unitáriusok is élnek a településen. Itt régóta működik az ökumenia. Amikor idekerültem, Adorjáni László református lelkészt kértem meg, hogy vezessen be a szentgyörgyi életbe, így közel kerültem a református hívekhez is. Pár év múlva felkeresett a székelykáli unitárius lelkész, hogy megszervezze az itteni unitárius egyház életét. Megkérdezte, adnék-e helyet számukra. Igent mondtam, és három évig nálunk tartották az istentiszteleteket. Három alkalommal magam tartottam az istentiszteletet, mert az unitárius lelkész nem tudott eljönni.
– A hívek hogyan élik meg az ökumeniát?
– Marosszentgyörgyön kevés a „tiszta” katolikus házasság, a családok többnyire vegyesek. Az ökumenia útja az is, hogy az egyházközségi csoportokban is különböző felekezetűek vannak együtt. A Hit és fény közösséget a református Pethő Mária doktornővel alakítottuk Marosvásárhelyen, majd itt folytatódott Marosszentgyörgyön: mindig Jézus Krisztus és a fogyatékos gyermek miatt szenvedő család maradt a középpontban, soha nem kérdeztük, kinek mi a felekezete. A megalakult cserkészcsapatunk kezdetben katolikusnak indult, de miután a helyi református cserkészcsapat megszűnt, ők is átigazoltak hozzánk, így most vegyes a csapat. A Kolping családba, illetve a Jubliláté csoportba is vegyes házasságban élő házastársak kapcsolódtak be. Jézus Krisztus azt mondja: aki hozzám jön, azt nem utasítom el. Minden egyes embernél azt kell meglátni, felfedezni, hogy ő elsősorban Isten gyermeke, Krisztusban testvérek vagyunk. Jó példa az ökumeniára, hogy a plébánia szomszédságában mindössze két katolikus család él, a többiek más vallásúak. Amikor az elején kalákára gyűltünk össze, a 10–12 emberből csupán ketten-hárman voltak katolikusok. Ha az életben közösen éljük a mindennapokat, akkor máshol sem szabad megélnünk az elkülönülést. Természetesen azt szeretném, ha vasárnap mindenki elmenne a maga templomába, hogy ott feltöltődjék, utána pedig ismét tudjuk élni közös hétköznapjainkat.
– Voltak-e a vegyesházasságok miatt vitái?
– Mindig azt kerestem, ami közös. Házasságkötéskor a katolikus egyházban van egy régi gyakorlat, amely azt kéri a jegyesektől, hogy ígérjék meg: gyerekeiket katolikusnak keresztelik. Ennek kapcsán mindig voltak nehézségek, mert a más vallású fél is azt szeretné, hogy az ő vallását vegye fel a gyermek. Elvileg szót értettünk, én azonban soha nem erőszakoskodtam, hogy katolikusnak kereszteljék a gyereket. Katolikus papként természetesen azt szeretném, hogy a gyerekek katolikusok legyenek, de ezt a családok belátására kell bízni. Ebből személyes konfliktusaim nem származtak, minderről a református és az unitárius lelkésszel egyaránt beszélgettem. Esetenként a temetések is elégedetlenséget szülnek. Káplán koromban Kolozsváron visszautasítottuk olyan személy eltemetését, aki nem tartozott az egyházhoz. Akkor döntöttem el, hogy ha önálló plébános leszek, mindenkit eltemetek. Ez szó szerint kiteljesedett. Ha valaki visszautasítja a halott hozzátartozóit, nyugodtan jöhetnek hozzám. Ezt a községben tudják, sőt a városi temetkezési vállalat is. Tavaly hat ilyen esetem volt. Úgy gondolom, az Úrra kell bízni az ítéletet, és amit emberileg meg kell tennünk, tegyük meg. A halottnak mindegy, hogyan temetik el, de ha emberséges körülmények között kerül erre sor és a gyászolók és hozzátartozók a hit jelével kísérik utolsó útjára, akkor ez számukra is egyfajta megnyugvás. Talán még egyházukkal is felveszik a kapcsolatot, hogy az ő esetükben ne legyen majd ilyen nehézség.
– Igaz-e, hogy ön református templomban úrvacsorázott?
– A 90-es évek elején, Gyergyószentmiklóson elindítottuk a pasztorálpszichológiai hetet Dósa Jenő marosvásárhelyi pszichológussal. Katolikus részről én voltam a szervezője. Amikor körbejártuk a templomokat, a katolikus templomban szentmise volt, utána elmentünk a református templomba is, ahol úrvacsorát osztottak, és én is részesültem belőle. Egy idősebb paptestvérem megszidott, hogy milyen magatartás ez. Azt mondta, rossz példát mutatok a katolikusoknak, hitközömbösségre vezethetem őket. Azt válaszoltam: a katolikus hitvallás szerint nem lehet a szent áldozáshoz járulni szentgyónás nélkül, ezért egy református ezt nem teheti meg. De a református egyházban mindenki magába száll, és ha elvégzi a belső tisztulást, a bűnbánatot, akkor úrvacsorához járulhat. Ezzel jómagam is megtiszteltem az istentiszteletet, illetve a szent eseményt. Igaz, egy darabig még beszéltek róla a városban.
– A római katolikus egyháznak mi a hivatalos álláspontja az ökumeniával kapcsolatban?
– A katolikus egyház már a harmincas években kiadott preorátorban – ami a református egyházban használt ágendás könyvhöz hasonlatos – megjelölte az egység imahetének különböző napjaira szóló imádságokat. Itt, a faluban hallottam, hogy bár meg volt jelölve a közös imádság, az idősebbeknek gyermekkorukban megtiltotta a katolikus pap, hogy bemenjenek a református templomba. Ugyanezt hallottam az idősebb reformátusoktól is, őket is eltiltották az ökuméniától. Ezen már rég túl vagyunk. Mindenki a maga hite szerint éli a keresztény életet. Keresni kell a lehetőségét annak, hogy megismerjük a másik felekezet tanításait, keresztény megnyilvánulásait, s ne előítélettel közeledjünk mások felé. A katolikus egyház minden új iránt nyitott. Jézus azt mondta: vizsgáljátok meg az írásokat, ami jó, tartsátok meg, és ami nem jó, utasítsátok el. 1948-ban jött létre az Egyházak Világtanácsa, aminek a katolikus egyház nem tagja, csupán megfigyelője, de ebben a minőségében is mindent megtesz azért, hogy a nagy krisztusi közösség közelebb kerüljön az egyházhoz. Azt valljuk, hogy Jézus Krisztus a főpásztor, a római pápa az ő földi helytartója, de nehéz elképzelni, hogy az egész kereszténység a pápához tartozzon. Mindenképp keresnünk kell a közös lehetőségeket, ahol együtt imádkozunk, ahol egymás szertartásain részt vehetünk és ezáltal a válaszfalakat megpróbáljuk lebontani és ösvényeket, hidakat építeni. A megosztottság a nem keresztények előtt szinte botrány. Egy Japánban élő és dolgozó jezsuita mesélte, hogy ottani egyetemi tanárok mondták neki, a keresztények előbb egyezzenek meg azon, hogyan nevezik Istent, s csak azután hirdessék. Tanúságot tenni Jézus Krisztusról valóban csak egységben lehet. Jézus egyetlen egyházat alapított, és ezt az egyházat kellene kifele mutassuk, befele pedig éljük.
– Mennyire erős ma a keresztény ember hite?
– Az európai kereszténység még a migránsok érkezése előtt elindult a szórványosodás felé: egyre kevesebb a hitét megélő, tanúságtévő keresztény. Ezt kellene újraértékelje mindenki magában, hogy közelebb kerüljön Istenhez és egyházához, és ezáltal közelebb kerüljön embertársához is. A mai helyzet részben arra kényszeríti a keresztényeket, hogy összefogjanak, és közösen éljék meg a hitüket, s ez által egységes frontot mutassanak a nem keresztényekkel, a muszlimokkal szemben. Ma jobban, mint bármikor, szükség van az összefogásra, ettől nem kell félnünk. Hiszem, hogy ez valamikor, valamiképp megvalósul: Jézus azért imádkozott főpapi imájában, hogy a benne hívők egyek legyenek.
Baricz Lajos
Borzonton született 1958-ban, általános iskoláit szülőfalujában végezte, Gyulafehérvárra került kántoriskolába, majd a római katolikus teológiára. 1984-ben szentelték pappá, pár évig káplánként tevékenykedett Kolozsváron, majd Marosszentgyörgyre helyezték, ahol napjainkban is szolgál. Több verseskötete is megjelent. 2015-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést vehette át az erdélyi magyarság, a Maros megyei magyar katolikus közösség érdekében végzett odaadó szolgálata és sokszínű civil tevékenysége elismeréseként.
Simon Virág. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

„Magyarbarát” költségvetés Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi magyar közösség számára több fontos tétel is bekerült az önkormányzati képviselőtestület által csütörtökön elfogadott városházi költségvetésbe – hívta fel a figyelmet Soós Zoltán, az RMDSZ frakcióvezetője.
Rámutatott, a 2016-os büdzsében ismét szerepel Sütő András szobrának a felállítása. A polgármesterjelölt elmondta, a Színház tér átalakításának tervét előkészítő kolozsvári cégnek kell eldöntenie, hogy az emlékmű hová kerül. Idén lesz pénz Bodor-kút másolatának elkészítésére is – legalábbis papíron –, s emellett egy Bethlen Gábor-szobor felállítását is támogatnák.
„Kerek évforduló van idén, ugyanis 1616-ban, azaz négyszáz éve írta alá Bethlen Gábor, Erdély fejedelme azt az okiratot, amely révén Marosvásárhely szabad királyi város lett. A kút és a szobor a főtéren, a katonaszobor közelében lesz, s bár időpont a terv elkészítésére nincs meghatározva, reméljük, hogy nyárig ezek megvalósulhatnak” – mondta Soós.
Pénzt különítettek el a Bolyai tér és Kistemplom utca korszerűsítésekor történt hiányosságok kijavítására is, s kérték a város szakigazgatóságát, hogy mielőtt a munkálatokat kiviteleznék, szavaztassák meg azt a helyi tanáccsal. „Minden esetben követni fogjuk a munkálatok lebonyolítását, és számon is kérjük majd a megvalósítást. Remélem egyébként, hogy az idei költségvetési évet már nem a jelenlegi polgármester fogja zárni” – tette hozzá Soós. A vásárhelyi önkormányzat egyébként húsz új Iveco márkájú autóbusz vásárlásáról is döntött, melyeket már márciustól igénybe vehetnek a városlakók.
Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)

Marosvásárhelyi vita a Sütő-szobor miatt
Míg a marosvásárhelyi városháza harmadik éve arra hivatkozva halasztgatja Sütő András szobrának felállítását, hogy a Színház tér átalakítását megtervező kolozsvári cég nem hajlandó kijelölni az emlékmű helyét, a vállalat képviselői cáfolják, hogy akadályoznák a kezdeményezést. 
A 2013-ban átalakított tér látványtervét elkészítő Planwerk munkatársa, Ványolós Endre tervező elmondta, a munkálatokat hivatalosan még nem vették át, mivel az önkormányzat sok esetben nem tartotta be a tervet, változtattak az elképzelésen.
Példaként említette, hogy sem a tér bútorzata, sem a zöldövezet kialakítása nem az eredeti elképzelés szerint alakult. „Ennek azonban semmi köze a Sütő-szobor vagy bármilyen más emlékmű felállításához. Függetlenül attól, hogy a Színház tér hivatalos átadása-átvétele megtörtént, vagy sem, a városháza nem köteles kikérni a mi véleményünket egy szobor felállításával kapcsolatban. A törvény nem kötelezi erre az intézményt. Persze tanácsot kérhetnek, de nem kötelező” – mondta a szakember, akitől megtudtuk, hogy a városháza tavaly közbeszerzési eljárást hirdetett meg a városháza közterein felállítandó szobrokkal kapcsolatban.
Mint mondta, az általa képviselt Planwerk cég erre jelentkezett, s ötlettervet mutatott be, amelyben többek között a Színház téren felállítandó szobrok is szerepeltek nevesítés nélkül. „Ennek a pályázatnak az eredményéről többször érdeklődtünk a városházán, de semmilyen hivatalos információt nem tudtunk meg, írásban sem közöltek velünk semmit” – nyilatkozta Ványolós Endre, többször hangsúlyozva, hogy nincs semmilyen összefüggés a Színház téri munkálatok hivatalos átadása-átvétele és a Sütő András-szobor helyszínének kijelölése között.
Folytatódik az egymásra mutogatás
Egyébként az önkormányzat képviselő-testülete már 2013-ban, a tér felújításának évében tanácshatározatot fogadott el arról, hogy Marosvásárhelyen felállítják Sütő András író szobrát. Helyszínváltoztatás miatt 2014-ben visszatértek az ügyre, és 2014. május 31-ét jelölték meg határidőnek, hogy addig a polgármesteri hivatal főépítésze kijelöli a helyszínt. Ez mind a mai napig nem történt meg.
Korábban Peti András alpolgármester arról számolt be, hogy a szobor helyszínének kijelölésében nehézséget okoz az, hogy a Színház teret tervező kolozsvári cég nem hajlandó kijelölni annak helyszínét. Azt is mondta, hogy egy újabb helyszín kijelölésén gondolkodnak a vár alatt vagy a főtér egy másik részén. Az idei költségvetés elfogadása után Soós Zoltán frakcióvezető már azt mondta, hogy a kolozsvári cég azért nem hajlandó megjelölni a Sütő-szobor helyszínét, mivel elégedetlen a város Színház téri kivitelezési munkálataival.
A kolozsvári tervezőcégtől kapott információk alapján ismét ki szerettük volna kérni Peti András alpolgármester véleményét, aki azonban telefonon nem volt elérhető. Titkárnőjétől megtudtuk, szabadságon van. Soós Zoltán a fejlemények tükrében nem kívánt nyilatkozni, mint mondta, a Sütő-szobor ügyével kizárólag az alpolgármester foglalkozott.
A városháza főépítészének véleményére is kíváncsiak voltunk. A sajtóirodához küldött kérdéseink alapján szerettük volna megtudni, a szakosztály mikor kérvényezte, hogy a kolozsvári tervezőcég kijelölje Sütő András szobrának helyszínét, illetve milyen hivatalos választ kaptak. Arra is rákérdeztünk, hogy mi lett az eredménye a tavaly a szoborállítással kapcsolatban kiírt közbeszerzési eljárásnak. Azt is szerettük volna megtudni, hogy az idei költségvetésben szereplő Szobrok állítása a Színház térre című fejezetben feltüntetett 150 ezer lejt milyen műalkotásokra fordítanák.
A városháza sajtóirodájától kapott szűkszavú válaszban ez áll: „A városháza szakbizottsága meghatározta, hogy mi legyen a fő témája annak a tanulmánynak, amely a Színház térre felállítandó szobrokkal foglalkozik majd. Ajánlatot kértek a Színház tér felújítását tervező cégtől, és megrendelik a tanulmányt, amelyből kiderül, hogy hova és hány szobrot állítanak majd fel. Erre a tanulmányra pénz van elkülönítve az idei költségvetésben. Azt, hogy pontosan a Színház térre milyen szobrokat állítanak fel, a városi tanács fogja eldönteni a tanulmány végkövetkeztetései alapján”.
„A föld fenekéről is előkerítjük a pénzt!”
A Sütő András Baráti Társaság elnöke, Demeter József szászrégeni református lelkész szerint a városvezetés méltatlanul kezeli a szoborállítás kérdését, mivel évek óta nem hajlandó kijelölni az emlékmű helyét.
„Sütő András olyan jelentős művet hagyott hátra, hogy más városban már tíz szobrot is állítottak volna neki. Több helyszínt kértünk már, a Színház tér mellett a vár alatti füves részt, illetve a Bolyai téri Pszeudoszféra szomszédságában. Egyikre sem kaptunk pozitív választ. Ez nagy fájdalmunk” – mondta Demeter József, aki hangsúlyozta, csak a helyszín kijelölését várják a várostól, mert ha ez megvan, a föld alól is előteremtik a szobor megöntéséhez szükséges anyagi hátteret.
Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)

Peti András megtörte a frakciófegyelmet
Rácáfolva az egy nappal korábban tett kijelentésére megszavazta a városmenedzseri állás létrehozására vonatkozó határozattervezetet Peti András marosvásárhelyi alpolgármester.
Az elöljáró ezzel megtörte a frakciófegyelmet, hiszen az RMDSZ a városmenedzseri állásról és a szoborállításról szóló határozatok halasztását kérte a csütörtöki soros tanácsülésen. Azonban sikertelenül, hiszen kollégája, Claudiu Maior alpolgármester tanácsára Peti igennel szavazott a polgármester jobbkezének szánt menedzserre.
Az ülésen elsőként a városmenedzseri állás létrehozásáról szóló tervezet került napirendre. Bakos Levente szóvá tette, hogy bár fontosnak tartja az állást, a választások előtt pár hónappal nem időszerű a Dorin Florea polgármester jobbkezének is tartott személy kiválasztása.
A teremben lévő Dorin Florea azt mondta, hogy hét éve kéri már a „citymenedzser” kinevezését, és semmiképp nem arról van szó, hogy neki kell egy ember, hanem arról, hogy a városnak van szüksége egy hozzáértő személyre. A menedzsernek fő feladata, hogy kövesse, és életbe ültesse a városi tanács döntéseit, mutatott rá. Józsa Tibor a határozatban szereplő kritériumokkal volt elégedetlen, és kérte a tervezet elhalasztását. Benedek István szerint fontos lett volna már nyolc éve egy ilyen állást létrehozni és betölteni, de úgy vélte, most már késő.
Claudiu Maior ülésvezető először a tervezet elhalasztását bocsátotta szavazásra, de az RMDSZ-nek nem volt elegendő szavazata ahhoz, hogy ez átmenjen. A második szavazás előtt Claudiu Maior rászólt a bizonytalankodó Peti Andrásra, kijelentve: „Peti, te a végrehajtók tagja vagy alpolgármesterként, s nem a párt utasítására kell hallgass”. Ennek hatására, vagy sem, de Peti szerdai nyilatkozataival és a frakció döntésével ellentétben megszavazta a tervezetet, és Benedek István is igennel szavazott.
A szerdai sajtótájékoztatón, amelyet Peti András Soós Zoltán frakcióvezetővel közösen tartott, az alpolgármester azt furcsállta, hogy Florea miért nem hirdette meg a tisztséget rögtön a 2012-es választások után. „Szükség van egy városmenedzser szaktudására, de ahogy eddig vártunk, még várhatunk pár hónapot, hogy majd az új városvezetés nevesítse azt, akit erre érdemesnek talál, és akiben megbízik” – szögezte le az RMDSZ-es alpolgármester.
A csütörtöki tanácsülésen fontos kérdés volt az Erdélyi Iskola Mozgalom képviselőinek állítandó szoborcsoport kérdése is. Az RMDSZ javaslatára a határozathoz hozzácsatolták, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek is emlékművet állítanak. Peti András még az ülés előtt kérte a város főépítészétől, hogy készítsen egy jegyzéket azokról a határozatokról, amelyek az elmúlt években szoborállításról születtek és nem valósultak meg.
Karácsony Erdei Etel azt kérte, hogy a szoborállításról szóló határozatot halasszák el, s kérjék ki a lakosság véleményét arról, milyen szobrokat szeretnének látni a városban. Soós Zoltán elmondta: azért kérték a halasztást, hogy a következő ülésig határozzák meg a szoborcsoport és az erdélyi fejdelem szobrának pontos helyszínét. Míg az Erdélyi Iskola Mozgalomnak emléket állító alkotást a vár mellé szeretnék elhelyezni, és ezt senki nem ellenzi, az RMDSZ-frakció azt szeretné, hogy Bethlen Gábor szobra a főtéren álljon.
Soós Zoltán szerint azonban ebbe Dorin Florea polgármester nem fog beleegyezni. A szoborállításról szóló határozattervezetet végül nem halasztották el, mert nem volt meg az ehhez szükséges szavazatszám. Így elvi döntés született a szoborcsoport és a Bethlen Gábor-szobor állításáról, de egyikhez sincs konkrét helyszín rendelve. Várhatóan a következő ülésen fognak erről vitázni a vásárhelyi önkormányzati képviselők.
Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)

Számonkérés helyett „kibeszélés” Petiék ügyében
Nem történt fegyelmi kihágás, így fenyítésre sem került sor, hanem inkább jól kibeszélték magukat, és erőt gyűjtöttek az elkövetkező nehéznek ígérkező három hónapra – jellemezte a marosvásárhelyi RMDSZ-frakció kedd esti ülését Soós Zoltán frakcióvezető. 
A találkozón többek között a múlt csütörtöki tanácsülésen történtekről tárgyaltak. Mint arról beszámoltunk, az ülésen az RMDSZ az előzetes egyeztetés és bejelentés alapján a városmenedzseri tisztségre vonatkozó határozattervezet halasztását kérte. Ez azonban nem kapta meg a szükséges szavazatot, s a tervezet eredeti formájában történő szavazásra bocsátásakor két RMDSZ-es tanácsos, Benedek István és Peti András alpolgármester igennel szavazott.
A múlt heti esetről szólva Soós Zoltán frakcióvezető kifejtette: az előzetes frakciódöntés a halasztásról szólt. A második szavazásról nem volt egyeztetés, de magától értetődő, hogy ha halasztást kértek, az nem jelent igennel való szavazást. Hangsúlyozta: a két RMDSZ-es igen nem osztott és nem szorzott a citymenedzseri állás elfogadásának kérdésében, hiszen csak egyszerű többségre volt szükség.
„Beszélgettünk arról, hogy ilyen és hasonló esetben, ha valaki a frakcióból azt érzi, túl nagy nyomás nehezedik rá – mint Peti Andrásra, aki kissé később szavazott, miközben Claudiu Maior is rászólt –, akkor időt kell kérni arra, hogy átgondolja döntését, vagy egyeztessen a frakcióval. Biztos lesznek még hasonló nehéz pillanatok, döntések az elkövetkező három hónapban, a választások előtt” – mondta Soós, aki szerint egy ilyen kibeszélő beszélgetésre már rég szükség volt a frakcióban.
Hangsúlyozta, építő jellegű egyeztetés volt, amelyben arra fektették a hangsúlyt, hogyan tudják támogatni, erősíteni egymást. Múlt pénteken, a tanácsülést követően Soós Zoltán kifogásolta, hogy Peti András és Benedek István a városmenedzseri tisztség létrehozása mellett szavazott annak ellenére, hogy előzőleg az RMDSZ-frakció a halasztásról döntött. Úgy vélte, aki az RMDSZ frakciója ellen szavaz, az a magyar politikai közösség képviselete ellen jár el, ami nem elfogadható.
A keddi frakcióülést követően a Transindex hírportálnak már úgy nyilatkozott, érzékelik a problémát, de nem szeretnék az ügyet a nyilvánosság előtt megbeszélni. Kifejtette, nem Peti megregulázása a cél, hanem hogy a következő három hónapban ténylegesen együtt tudjanak dolgozni. Úgy vélte, bár Peti András alpolgármesterként bevált, a városi RMDSZ-szervezet vezetésére nem alkalmas.
„A pártvezetésben komoly problémák és hiányosságok vannak, és azt nem szabad tolerálni” – jelentette ki a hírportálnak Soós, többek között azt kifogásolva, hogy a városi szervezet nem fogadott el cselekvési tervet a magyar polgármesterjelölt és tanácsosjelöltek támogatásáról.
Pap Melinda, Simon Virág. Krónika (Kolozsvár)

A fogyó gyereklétszám indokolja az iskolaösszevonásokat
Tanévről tanévre csaknem ezerrel kevesebben ülnek be az iskolapadokba Maros megyében, s ez a helyzet az elkövetkező években sem változik. A születési statisztikai adatok is a gyermekek létszámának csökkenését bizonyítják, amelynek figyelembe vételével dönt a tanfelügyelőség a tanintézetek összevonásáról. Bár a szülők, igazgatók változtatni szeretnének, az idén ősztől betervezett összevonások már a minisztérium jóváhagyására várnak.
Általános felháborodásához vezet valahányszor a Maros Megyei Tanfelügyelőség iskolák összevonásáról, a jogi személyiség megszüntetésről, netán az épületek kiürítéséről dönt. Pár évvel ezelőtt az Emil Dandea Kémiai Iskolaközpont összevonásáról és költöztetéséről, valamint a szülők, tanárok tiltakozásáról számoltunk be, tavaly a Constantin Brâncuși Építészeti Iskolaközpont veszítette el jogi személyiségét, vonták meg tőle a lehetőséget az önálló tervezéstől, pályázástól. Idén ősztől tíz iskolából gyúrnak ötöt, négy a megyeszékhelyen, kettő-kettő Nagyernyében, Nyárádszeredában és Radnóton van. 
Az iskola-összevonások már 15 éve elkezdődtek, s ha a statisztikai hivataltól kapott számadatokat vesszük figyelembe, nincs miért csodálkoznunk. 1990-ben az óvodások és általános iskolások száma Maros megyében 132 683 volt, de azóta folyamatosan csökkent. Bár több gyerek született, nagyon sokan elhagyták az országot, Maros megyét, így 2000-ben az óvodások és 1-8. osztályosok száma 115 158-ra csökkent.  A 2012-es népszámláskor ez az adat már csak 104 523-as számot mutatott.
230-al kevesebb tanintézet
Az általános népességcsökkenést minden beiskolázási terv elkészítésekor figyelembe vette a Maros megyei tanfelügyelőség. Míg a 2000-es évek elején megyeszinten 400 tanintézményt tartottak nyilván, ma már csak 170 van. A szám azért is csökkent ilyen drasztikusan, mert első körben a kis vidéki iskolákat számolták fel, a községközponti iskolába irányítva a gyermekeket, és iskolabusszal oldva meg szállításukat. Jelenleg a községek szintjén mindenhol csak egy központi iskola van, s ha a hozzá tartozó falvakban van még tanintézet, az alárendelt viszonyba került. Az óvodák esetén is hasonló a helyzet, azzal a megjegyzéssel, hogy nem csak vidéken, hanem városon is elveszítették önállóságukat. 
A döntést a tanfelügyelőség hozza meg
Bár a szakminisztérium előírása szerint elsősorban a háromszáz diáknál kisebb tanintézeteket kell összevonni, Maros megyében a nagyobb iskolákra is sor került már. Ștefan Someșan szerint már a szakminisztérium asztalán levő összevonások esetében sem ez a számadat volt a döntő. „A tanfelügyelőség szintjén jól látjuk, hogy milyen csökkenések vannak településenként, s hosszútávon is tervezni tudunk. Ha Nyárádszeredát vesszük figyelembe, akkor megnéztük, hogy jelenleg hány diák van, mekkora a személyzet, és összehasonlítottuk egy vásárhelyi, például Papiu-s vagy unireás adatokkal. Ez utóbbi iskolák ezres létszámmal működnek. Racionális és anyagi okok miatt döntöttünk az iskolák összevonásáról, szó sincs itt nacionalizmusról vagy más, a helyi, székükhöz ragaszkodó igazgatók, vagy polgármesterek által felhozott okokról. A diáklétszám-csökkenés miatt megyeszinten hozunk intézkedéseket, és idén Nyárádszeredára, Nagyernyére és Radnótra került sor, valamint, mint jól tudják, Marosvásárhelyen is összevonások lesznek. A döntést meghoztuk, kiközöltük, elküldtük a minisztériumba” – közölte a főtanfelügyelő, tudtunkra adva: ez a döntés visszafordíthatatlan.
Nem csak ez a tanfelügyelőségi döntés, hanem az általános népességcsökkenés is visszafordíthatatlannak tűnik. A legfrissebb statisztikai adatokból ugyanis az derül ki, hogy a születések száma Maros megyében sem nő. A megyei hivataltól kapott kimutatás szerint 2009-ben Maros megyében 6451 csecsemő született, 2010-ben ez a szám 6113 volt, 2011-ben 5854-re csökkent, 2012-ben 5781 volt, s kis emelkedést mutatott 2013-ban 5930-cal. A 2014-es és 2015-ös adatokat még nem összesítették. Ha településekre leosztva vesszük górcső alá az újszülöttek számát, akkor kiderül, hogy 2009-hez képest 2013-ban 230-al kevesebb gyerek született Marosvásárhelyen, Szászrégenben 45-el kevesebben, Nyárádszeredában viszonylag stabil volt a születések száma, hiszen 2009-ben 76 csecsemő, majd két évben egymás után 75 kisgyerek jött a világra, majd 2012-ban csak 64, de 2013-ban újra 70. Nagyernyében 2009-ben 86, 2013-ban csak 72 gyerek született,  Radnóton 12-vel kevesebb, de Szováta sem dicsekedhet, hiszen 2010-ben 115 születést iktattak, míg 2013-ben már csak 78-at. A backamadarasi adatok sem biztatóak, hiszen 2009-ben 25 új életet vettek nyilvántartásba, 2013-ban már csak kilencet. 
Vannak pozitív esetek is 
Vannak olyan települések, ahol pozitív irányba mozdult el a születési mutató, például Marosszentkirály, ahol 2009-ben 68-an, 2013-ban már 82 keresztlevelet bocsátottak ki, de Marosszentgyörgy is a születések szempontjából stabil települések közé sorolható, ahol 2009-ben  119 csecsemő, 2013-ben 118 csecsemő jött a világra.  A kibédiek is büszkék lehetnek, hiszen 2009-ben 19, 2013-ban már 25 csecsemővel szerepelnek a statisztikai adatokban.  Ákosfalván a 2009-es 54-es számot 2013-ban 60-ra sikerült feltornászni. 
Amiről nincsenek adatok
Bár Maros megyében a születési adatok nem mutatnak drasztikus csökkenést, s semmiképp sem akkorát, hogy évente ezerrel kevesebb diák kezdje a tanévet, elég ha szétnézünk ismerőseink, családunk körében, s összeszámoljuk, hogy csak az elmúlt év évben hányan hagyták el szülőföldjüket a jobb megélhetés reményében, és hányan vitték magukkal gyermekeiket is. Ezekről a statisztikai adatok csak népszámláláskor beszélnek.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Először az ortodox gyülekezetek támogatásáról döntöttek
Meglehetősen kiegyensúlyozatlannak és preferenciálisnak tűnik az a helyi tanácsi határozat, amely a marosvásárhelyi egyházaknak szóló városi költségvetési támogatásokról szól.
A marosvásárhelyi ortodox papok a legutóbbi önkormányzati ülésen testületileg megjelentek, s az általuk benyújtott kérelmeket – Claudiu Maior javaslatára – elsőként tárgyalták a tanácsosok. Összesen 2 243 989,88 lejt igényeltek, amely az egyházak számára biztosított éves támogatás majdnem teljes egésze. Végül az összeg felét szavazták meg nekik. A többi felekezet kérelmet nyújthat be a fennmaradó összegre.
A marosvásárhelyi önkormányzat évente egyszer nyújt ilyen jellegű anyagi támogatást az egyházaknak. Előző években általában az év második felében szavaztak erről, és valamivel  kiegyensúlyozottabb volt a támogatott felekezetek jegyzéke.
A Claudiu Maior által benyújtott határozattervezetben kilenc ortodox gyülekezet és egy pünkösdista gyülekezet szerepelt. A legnagyobb összeget az Arató utca és a Pandúrok útja sarkán levő, 1988-ban alakult VI. ortodox parókia kérte, 598.258,63 lejt a templom tetőzetének javítására. 500 ezer lejt igényelt szentképek festésére a szintén a Pandúrok útján levő VII. számú ortodox gyülekezet. Ikonfestés esedékes a remeteszegi ortodox templomban is, erre 250 ezer lejt kértek. A fenntartási költségek törlesztésére kért és kapott támogatást a főtéri kis ortodox templom lelkésze, két tételnél is szerepel az igénylésük: az ortodox temető melletti kőtemplom és a kövesdombi ortodox gyülekezet esetében. Javítani szeretnék a Klastrom utcai templomot és a Hunyadi utcában levő ortodox katedrálist is. Az összegek 60-160 ezer lej közöttiek. Fenntartási költségekre kért pénzt a 6-os számú, a Hidegvölgyben működő pünkösdista gyülekezet, összesen 22 ezer lejt.
A tanácsosok az igénylésben szereplő összegek felét hagyták jóvá. A Peti András által vezetett költségvetési bizottság javaslatára bekerült a jegyzékbe még a főtéri görög katolikus gyülekezet (lelkész: Flavius Iosif Miheţ) és kövesdombi római katolikus plébánia is, összesen 134 ezer lejes éves támogatással. A határozatban az is szerepel, hogy a többi felekezet is benyújthat igénylést, részt kérve a marosvásárhelyi költségvetésben az elismert felekezetek támogatására megszavazott összegből.
2015-ben egyetlen magyar felekezet temploma részesült támogatásban, a marosvásárhelyi Vártemplom, amelynek 31 ezer lejt szavazott meg az önkormányzat. Akkor Henter György református lelkész elmondta, a hangosítóberendezés korszerűsítésére kértek és kaptak pénzt. A Vártemplom mellett anyagi támogatást kapott a városi költségvetésből a IV-es számú marosvásárhelyi görög katolikus gyülekezet, összesen 100 ezer lejt javításokra és a templom fenntartási költségeinek törlesztésére, 150 ezer lejt kapott a IX. ortodox parókia templomi szentképek festésére, ugyanennyi összeget fordíthatott a VII. ortodox gyülekezet ikonfestésre. A két pünkösdista gyülekezetnek összesen 30 ezer lej jutott.
2013-ban  a Pandúrok útján levő két ortodox gyülekezet egyike 150, a másik 100 ezer lejt kapott templomi freskófestésre. A Szabadi úton is két ortodox templom és gyülekezet van, az egyik freskófestésre 300 ezer lejt igényelt, a másik javítási munkálatokra 100 ezret. A VIII-as számú ortodox egyházközség karbantartási és fenntartási költségekre 120 ezer lejt kapott. A magyar egyházak közül a főtéri Keresztelő Szent János plébániatemplom, a Bolyai téri unitárius egyház és a Szabadi úti református gyülekezet részesült költségvetési támogatásban.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Kétnyelvűsítenek a Somostetőn
Kikerültek a kétnyelvű feliratok a marosvásárhelyi Somostetőre, a múzeum munkatársai pedig a napokban nekilátnak a várnál kihelyezett, helytelen ismertető szövegek javításának.
A nagy részben uniós pénzalapokból felújított Somostetőn kizárólag egynyelvű feliratokat helyeztetett el a városháza, főként a kisvasút nyomvonala mentén. A civilek felháborodása nyomán a hétvégén kikerültek a magyar feliratok is.
A szintén uniós támogatásból felújított marosvásárhelyi vár környékén részben többnyelvű tájékoztató feliratok jelentek meg, román, magyar és angol nyelven. A Maros Megyei Múzeum igazgatója, Soós Zoltán jelezte, hogy a magyar és angol feliratok rosszul vannak fordítva, és tárgyi tévedések is vannak a szövegben. A városháza igazgatósága hétfőn küldte át a múzeumnak a szövegeket javítás végett. Soós Zoltántól megtudtuk, hogy a héten kijavítják a szövegeket, majd visszaküldik a városházának, így remélhetőleg hamarosan a megfelelő tájékoztató táblák fogadják a várba igyekvőket.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Tavaly közel száz gyereket „felejtettek” a marosvásárhelyi kórházban
Az elmúlt tíz évben alapvetően csökkenő irányvonalat mutatott, de két éve újra emelkedik a kórházban hagyott csecsemők száma Maros megyében. Legtöbbször a szegénységre hivatkozva hagyják el gyermekeiket az anyák, de megtörténik, hogy a beteg kicsikről mondanak ily módon le. Az „elfelejtetteknek”, bár egyre nő az örökbefogadó párok száma, vajmi kevés esélyük van, hogy normális családban nőjenek fel.
A Maros Megyei Szociális és Gyermekjogvédelmi igazgatóság adatai nem túl biztatóak: 2005-ben 131 gyermeket hagytak el szüleik, 2006-ban 87-et, 2007 és 2013 között majdnem minden évben félszáz alá csökkent, majd 2014-ben újra 62-re emelkedett számuk. Tavaly összesen 85 csecsemőről és kisgyermekről mondtak le.
A számadatokból kiderül, hogy általában a vidékről származó csecsemők maradnak az egészségügyi intézetekben, de a városiak sem gondoskodnak példásabban a gyerekeikről: tavaly 15 esetben Marosvásárhelyre szóló személyije volt az anyának. Azt gondolnánk, hogy elsősorban csecsemőket „felejtenek” a kórházban, de ez nem így van: tavaly egy ötéves kisgyerekről és hat, 12 évnél nagyobb gyermekről mondtak le.
A maros megyei igazgatóság vezetője, Schmidt Loránd szerint legtöbb esetben a nagy szegénységben élők hagyják a kórházban csecsemőjüket, s az okok között szerepel az alkoholizmus, a rendezetlen családi élet is. „Vannak visszatérő esetek, asszonyok, akik már több csecsemőjüket a kórházban hagyták, vagy később, egy-egy kezelés után felejtették ott. Ilyen esetben sincs mit csinálni, hiába tanácsolják a szakemberek nekik, hogy védekezzenek a nem kívánt terhesség ellen, nem hajlandók erre. Világra hozzák a gyermekeket, akiket aztán az állam gondjaira bíznak. Sajnos nem csak romákról van szó. Megtörténik az is, hogy nagyobb, beteg, fogyatékos gyermekről mondanak le a hozzátartozók, arra hivatkozva, hogy nincs sem anyagi, sem megfelelő lakhatási körülményük, hogy otthon tudják nevelni” – mondta az igazgató.
Megtudtuk, hogy amennyiben egy csecsemőt, vagy akár nagyobbacska gyermeket elhagynak, hosszas eljárás és szociális ankét nyomán kerülhet nevelőszülőkhöz, s kezdődhet el az örökbe fogadhatóvá nyilvánítás. A törvény előírja, hogy a szülők személyesen a törvény előtt kell lemondjanak jogaikról, de meg kell kérdezni a negyedfokú rokonokat is, hogy nem-e hajlandók magukhoz venni a gyermeket. Az eljárás, amíg a hivatalos szervek kimondják, hogy egy csecsemő örökbe fogadható, eltarthat egy, akár két évig is.
Az érvényben levő törvény szerint ha az örökbe fogadhatóvá nyilvánított gyermeket két évig nem veszi magához senki, újra el kell indítani az eljárást, s megkérdezni a szülőket, hogy nem-e gondolták meg magukat. Van egy törvénykezdeményezés, amely változtatna ezen: amennyiben a hosszas procedúra lejárt, akkor a gyermek 14 éves koráig legyen örökbe fogadható – mutatott rá Schmidt Loránd. Szerinte ez előrelépés lenne. Nem csak Romániában, uniós szinten is ilyen szigorú, a szülőket védő törvények vannak érvényben, Olaszországban hat évig is eltarthat, amíg kimondják, hogy egy gyermek örökbe fogadható. 
A gyermekjogvédelmi igazgató szerint az elhagyott csecsemők 30-40 százalékát fogadják örökbe, a többiek 18 éves korig vagy nevelőcsaládoknál, úgynevezett pótszülőknél vannak vagy családi jellegű otthonban, ahol több kiskorút nevel egy házaspár. Jelenleg Maros megyében hatszáznál több árva és elhagyott gyermeket nevelnek az állami, illetve a nemkormányzati szervezetek által működtetett intézményekben.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Ez ám a székely kapu!
Galambdúcos, fedeles székely kaput avattak vasárnap délben a Lukafalva községhez tartozó Teremiújfaluban, így is megünnepelve március 15-ét. A több órás ünnepségre a falu apraja nagyja összegyűlt, a helyi és megyei hivatalosságok mellett a csíkszeredai főkonzul is tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét.
Mivel a teremiújfalui templom javítás alatt áll, az imateremben kezdődött a vasárnapi megemlékező ünnepély, s a terem kicsinek bizonyult a meghívottak és érdeklődők számára. Zöld Imre igehirdetése után a templomkertben lévő, az első és a második világháborúban elhunyt helybélieknek emléket állító kopjafánál koszorúztak a hivatalosságok.
A közelben lévő székely kapuhoz a székelyvajai fúvószenekar és a mezőpaniti huszárok kíséretében vonult az ünneplő közösség, és sokan voltak, akik udvaraikra, kapuikba kiállva bámészkodtak.
A Bordi István helyi faragó által készített és a Fáklya Egyesület támogatása révén megvalósult székely kapu igazi büszkesége lehet a helybélieknek, de az egész vidéknek. Egyik felén Tamási Áron-idézet áll, amely azt hangsúlyozza, hogy az embernek csupán egy szülőhazája van, a másik felén a Szózat első szakasza olvasható és egy köszöntő: Széles és tágas kapuja a gyönyörű tájnak, minden ide érkezőt szeretettel várnak.
Iszlai Tibor polgármester köszöntő beszédében azt hangsúlyozta, hogy magyarnak lenni jó, székely-magyarnak lenni kötelesség. Elmondta, 65 éve már állt itt egy kapu, amit az akkori hatalom lebontatott, s 2014-ben fogalmazódott meg az igény, hogy újat állítsanak helyére. 
A helyi közösség egyesülete, a Fáklya nevében Borbély András elnök köszöntötte az egybegyűlteket, azt hangsúlyozva, hogy a felállított kapu őrt áll, arra figyelmezteti a helybélieket, hogy fontos megmaradni a szülőföldön magyarnak és szabadnak.
Csige Sándor Zoltán csíkszeredai vezető konzul Orbán Viktor miniszterelnök szavait tolmácsolta, 1848. március 15-én egy nemzet született újjá, megfordítva addigi sorsa kerekét. Bár 168 év telt el azóta, ma is fontosnak tartja a szabadságot a magyar nemzet, őrzi a nemzeti szimbólumait, védi iskoláit, egy szívvel és egy lélekkel ünnepel együtt.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Több helyszínen, de közösen ünnepelnének Marosvásárhelyen
Marosvásárhelyen eljött az idő, hogy a nemzedékek összefogjanak és közösen ünnepeljék meg a magyar szabadságharcot – olvasható Soós Zoltán magyar polgármesterjelölt marosvásárhelyiekhez címzett nyílt levelében, amelyben közös ünneplésre hívja a város lakóit.
Portik Vilmos Facebook-oldalán jelezte, hogy elfogadja a meghívást, részt vesz az RMDSZ központi rendezvényén, és arra kérte Soós Zoltánt, ő is tisztelje meg jelenlétével a Petőfi-szobornál tartandó EMNT-ünnepséget.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének tiszteletére március 15-én, kedden 14 órától tart megemlékezést a Petőfi-szobornál. Az ünnepségen fellép a marosvásárhelyi Református Kollégium kórusa (karvezető Enyedi Márton Csaba lelkész-tanár ), Csíki Hajnal színművész, valamint Domahidi Anna, a marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium diákja. Műsorvezető Kilyén László. A rendezvényt megtiszteli jelenlétével Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselete.
Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezete a Maros Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanáccsal közösen az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulójának alkalmából egész napos rendezvénysorozatot szervez kedden. 12 órakor koszorúzás lesz a Bernády téren, 16 órától kezdődik az ünnepi megemlékezés a Székely vértanúk emlékművénél. 19 órakor a Könyv és Gyertya Gálaestre kerül sor a Kultúrpalota nagytermében, majd 21 órától Fehér Március címmel slam poetry estre várják az ünneplőket a Köpeczi-Teleki Házba.
A Református Kollégium – Bolyai Farkas Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre március 16-án, szerdán 13 órától emlékezik meg és tiszteleg Lukinics József honvédszázados sírjánál a marosvásárhelyi római katolikus temetőben.
Simon Virág. Székelyhon.ro

Bethlen Gábor-szobor: a jegyző nem írja alá a főtéri helyszínt
Nem láttamozza a városháza jegyzője, Andrei Mureşan a marosvásárhelyi magyar tanácsosok határozattervezetét, amelynek értelmében Bethlen Gábor szobrát a főtéren helyeznék el.
Peti András alpolgármester az RMDSZ-es marosvásárhelyi tanácsosok nevében határozattervezetet nyújtott be, amelyben azt kéri, hogy a szabad királyi városi cím elnyerésének 400. évfordulójának évében a város állíttasson a cím adományozójának, Bethlen Gábor fejedelemnek szobrot.
Azt kérték, hogy a szobrot a főtérre, a Baross Gábor (Horea) utcai betérővel szembeni parkban állítsák fel, s azt is megjelölték, hogy a szobor talapzata maximum 18 négyzetmétert fog elfoglalni. A főtéri helyszínt tartalmazó határozattervezetet benyújtották az iktatóba, s a tanácsüléseken többször kérték napirendre tűzését. Ahhoz, hogy napirendre tűzzék, és a szakbizottságokban tárgyaljanak róla, szükség van a városháza jegyzőjének, Andrei Mureşannak az aláírására.
A városháza honlapján az elmúlt hétvégén jelent meg az RMDSZ-es tanácsosok által benyújtott irat és a városháza jegyzőjének véleményezése. Andrei Mureşan szerint „a főtéri helyszínnel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy a városi területrendezési terv (PUG) szerint a zöldövezetek besorolását nem lehet megváltoztatni, területüket nem lehet csökkenteni. Bármilyen beavatkozás a zöldövezetekbe előzetes szaktanulmány meglétét feltételezi. A 2006-os törvény értelmében a köztéri szobrokat a törvényes előírások betartásával lehet elhelyezni, felállítása városi építkezési engedélyhez kötött, s a szakminisztérium és kihelyezett intézményeinek beleegyezésére is szükség van. A benyújtott, a főtéri helyszínt tartalmazó határozattervezet nem teljesíti a fent felsorolt követelményeket, így nem lehet láttamozni.”
Megkeresésünkre Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, a Bethlen Gábor-szobor felállításának ötletgazdája elmondta, hogy a városháza jegyzőjének érvelése nem állja meg a helyét, hiszen ahhoz, hogy a szakminisztériumtól, a műemlékvédelemtől vagy a várostól engedélyt kérjenek, szükség van egy elvi beleegyezésre a helyszínt illetően. „A sorrendet be akarjuk tartani, ez azt jelenti, hogy lesz egy elvi beleegyezés a szoborállításról, utána beszerezzük az engedélyeket. Peti András alpolgármester egyeztetett a jegyzővel, s ennek nyomán be fog nyújtani egy második variánst. Remélhetőleg ezt a változatot láttamozza.”
Simon Virág
Székelyhon.ro

Kilépett az RMDSZ-ből Soós Zoltán
Nem csak az RMDSZ marosvásárhelyi önkormányzati frakciójából, a szervezetből is kilépett Soós Zoltán, a magyar összefogás polgármesterjelöltje. Szerinte erre azért van szükség, mert hitelesen szeretné képviselni a felvállalt függetlenséget.
Lemondott RMDSZ-tagságáról Soós Zoltán, mert szerinte a hitelesség egyik fontos feltétele, hogy az összmagyar független jelölt valóban független legyen. A Vásárhelyi Hírlap érdeklődésére Soós elmondta: a szövetséggel a kapcsolata nem változik, továbbra is együtt gondolkodnak azokon a stratégiákon, amelyekkel a marosvásárhelyi és az erdélyi magyarság életén javítani lehet.
A polgármesterjelölt kedden mutatta be választási stratégiáját, amellyel egyaránt szeretné megszólítani a magyar, a román és a roma közösséget is. A jövő alapköve Soós Zoltán szerint a modern Marosvásárhely, amelyben mindenki otthon érzi magát, és aktív tagja a közösségnek. „Marosvásárhely Erdély szíve lehetne, de nem az, hiszen az elmúlt 16 évben, Florea polgármestersége idején 25 ezerrel csökkent a város lakossága, magyarok és románok egyaránt elhagyták a várost. Ez részben azért van, mert ma a városvezetőnek több DNA-kivizsgálása van, mint amennyi uniós projektje. A közösség erejével ezen változtatni lehet, s akkor elmondhatjuk, hogy Marosvásárhelyen miénk a jövő” – fogalmazott a jelölt.
Megkérdeztük, amennyiben megnyeri a választásokat, szándékszik-e tovább képviselni a városházán a kampányban felvállalt függetlenséget. A polgármesterjelölt kifejtette: a függetlenség alapfeltétele, hogy a független személy ne vállaljon tisztségeket politikai alakulatok keretében, a hitelesség egyik fontos feltétele pedig az, hogy a független jelölt ténylegesen független legyen. „Jelen pillanatban nem vagyok RMDSZ-tag. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem támogat az RMDSZ, a néppárt vagy a polgári párt. De nem az a célom most a választások előtt, hogy elhatárolódjam a politikai alakulattól, hanem hogy minden alakulat álljon mellém, és támogasson. Független polgármestere akarok lenni Marosvásárhelynek, a munkát így szeretném tovább folytatni. Saját döntésem ez. Nem határolódom el, ugyanúgy együtt gondolkozom az RMDSZ-szel azokon a stratégiákon, amelyekkel fejleszteni lehet Marosvásárhelyt és az erdélyi magyar közösség életét” – fogalmazott Soós Zoltán.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Az alkotás beszéljen, vagy az agyagosládában a helye
Szent István királyt, Márton Áront, Apor Vilmost, Orbán Balázst, Petőfi Sándort, Tamási Áront, a II. világháború áldozatainak emlékszobrát már megformázta, s számos terve van még. Alkotóműhelyében rajzok, plakettek, vázlatok sorakoznak, s úgy érzi, hogy igen gyorsan telik az élet. Kőből dolgozik a legszívesebben, textilművész felesége láthatja elsőként alkotásait. Hunyadi László marosvásárhelyi szobrászművész nemrég magyar állami kitüntetésben részesült, ennek kapcsán (is) beszélgettünk életútjáról.
– Amikor nem volt színes gyurma, a gyerekek akkor is megtalálták a módját, hogy állatokat, kis figurákat „alkossanak” maguknak. Hol születtek a gyermek Hunyadi László első alkotásai és miből?
– Küküllődombón, ahol születtem, óriási tradíciója volt a kerámiaiparnak, még a 19. század végétől működött ott edénygyár, amely gyermekkoromban egy ideig a családom tulajdonában volt. A gyárban készítettek téglát, cserepet, kupáscserepet géppel is, hiszen apám, amikor hazajött Amerikából, gépeket vett, modernizálta a kis üzemet, s ott volt gázközelben, egyszerű volt az égetés. Beleszülettem „az anyagba”, s már 4–5 éves koromban elkezdtem gyurkálni. Kis állatokat, lovat formáztam, a napon megszárítottam. Később készítettem olyant, amit kiégettem. Kisiskolás koromban elcsentem mindig a krétát, s abból faragtam, csodálkoztak is néha, hova tűnik a sok kréta. A háború után bekerültem a református kollégiumba, s mit ad Isten, a rajz és kézimunka tanárom nem más lett, mint Bandi Dezső, ő irányított a mintázásban, akkor kezdtem el portrékat is mintázni. Próbálkoztam faragászattal is, de az nem ment. Akkoriban építész akartam lenni, hiszen ott nőttem fel az építőiparban, gyermekkoromban vittem a téglákat a kertbe, ahol kis épületeket építettem. Jött apám, lebontatta, visszavitette a téglákat a helyükre, aztán amikor nem látta, újra kihordtam őket a kertbe. Érdekelt a fémipar is: amikor elvégeztem az alsó tagozatot, eljöttem a fémipari iskolába a Dózsa György utcába. De azért foglalkoztam a szobrászattal is. 1950-ben alakult meg a Művészeti Iskola, akkor még a Kultúrpalotában székelt, ott voltak a műtermek, átiratkoztam oda. De mivel nem voltak felsős osztályok, az elméleti órákat az ipariban töltöttem, szakórára jártam a művészetibe. Első voltam, aki a Művészeti Középiskolában érettségizett, egyedül ültem a tanárok előtt, sokat kérdeztek, én mindenre válaszoltam.
– A Művészeti Főiskolára kétszer felvételizett, mindkétszer sikeresen.
– Kolozsvárra felvételiztem a szobrász szakra, fel is vettek, de mielőtt kezdődtek volna a félévi vizsgák, hívattak a dékáni hivatalba. Azt mondja a dékán, sajnálja, de osztályellenségnek minősítettek, többet nem járhatok egyetemre. Hazajöttem, elmentem Izsák Mártonhoz, akinél azelőtt is segédkeztem, gipszet cipeltem. Felajánlotta nekem, napi négy órában segítsek neki, és kapok egy fél tanári fizetést: ez nagyon jó ajánlat volt. A következő évben, nyár végén, kérdi Izsák: na, készülsz a félvételire? Mondom, nem készülök, mert úgysem vesznek fel. Ő biztatott, hogy menj csak, próbáld meg. Elmentem, s ösztöndíjjal felvettek. Később tudtam meg, hogy Izsák elment Bukarestbe, s a minisztériumban elintézte, hogy felvegyenek. Pártfogóm volt, s nemcsak nekem, hiszen amikor Kemény János szenet lapátolt, Izsák kivette onnan, s munkát szerzett neki, s a Kemény gyermekeket is segítette, hogy iskolába járhassanak, dolgozhassanak. A főiskolán nagyon sokat tanultam. Most is ott van a műhelyem falán az első portrém, amit egy fizetett modellről készítettem. Öten voltunk a szobrász szakon, s Ion Irimescu volt az évfolyamvezetőnk, kiváló szobrász volt. Egyszer portrét mintáztunk, ő ment mindenkihez, s szólt, hogy ezt vagy azt kell változtatni. Utolsónak jött hozzám, körbenézte a munkám, aztán elfordult, s ment ki a teremből. Az asszisztensének, aki ott állt az ajtóban, valamit mondott. Én kétségbe voltam esve, hogy arra sem méltatta az alkotásom, hogy valamint mondjon róla. Kérdem Egontól, az asszisztenstől, hogy mit mondott. Kiderült, azt, hogy ehhez nincs mit hozzátenni. Akkor megnyugodtam.
– A főiskola elvégzése után hogyan tudott elhelyezkedni egy frissen végzett szobrászművész?
– A bábszínházhoz kerültem. Már középiskolás koromban is bedolgoztam a bábszínházhoz, kellékeket és bábokat készítettem papírmaséból. Nem tartott sokáig, onnan is kirúgtak, újra kiderült, hogy osztályellenség vagyok, alkalmatlan vagyok a bábkészítésre. Közben pár barát segítségével, szüleim marosvásárhelyi kis házának udvarán berendeztem a műhelyem. Akkor kezdődtek a bontások, s bontott anyagból építettük fel. Aztán dolgoztam a Bandi Dezső által irányított népművészeti iskolában. Akkoriban félállásban két évig jártam ki Korondra, ahol népművészeti köröket szerveztünk. Kihoztuk a kerámiákat az udvarhelyi és keresztúri múzeumból, és azokat másolták le az érdeklődők. Azelőtt Korondon nagyon kezdetleges volt a színes edény festése, a tanfolyamon eredeti sóvidéki kerámiamintákat ismertettük meg velük, s akkor tértek rá a tradicionális zománcos festésre.
– Közben szobrokat is készített?
– Amikor segítettem Izsák Mártonnak, nagyjából megismerkedtem a követelményekkel, azzal, hogy milyennek kell lennie térben elhelyezve egy alkotásnak. Sok nagyobb méretű szobrot készítettem, de nem volt hol tárolni, így évek alatt tönkrementek, megette a fagy és az eső őket. Agyagból készítettem őket, s utána átmásoltam a kőbe. A követ nagyon szerettem, a márványt, ami nálunk a Déli-Kárpátokban található meg, abból elég sokat dolgoztam, s a puhább követ, ami Borszéken található – abból készítettük Kiss Leventével, Kulcsár Béla fiatalon elhunyt szobrász vázlata alapján az agyagfalvi emlékművet. Az három éves munka volt, ha jól emlékszem, 21 köbméter kő került bele.
– Hároméves munka alatt elfárad a művész, belefárad az alkotásba?
– Elfáradunk, megpihenünk, folytatjuk tovább. Amikor kapok egy felkérést, hogy valakinek elkészítsem a szobrát, akkor a róla szóló dokumentumokat át szoktam tanulmányozni. Megnézem, hogy eddig mi készült róla, ha már készült egyáltalán. S vázlatokat készítek, kiválasztom a jobbat, megcsinálom nagyobban, alakítgatom, s vagy sikerül, vagy nem. Van, amikor nem él. Gyakori, hogy nem tudom megcsinálni azt, amit érzek, a szobor nem sugallja azt az érzést. A szobor némán kell beszéljen, érzéseket előidézzen a nézőben. Ha ez nem sikerült, akkor visszakerül az agyagos ládába, bedöngölve. S kezdődik az újabb próbálkozás. Vagy lemond az ember róla. Ha nem tudom megcsinálni, amit szeretnék, akkor lemondok róla. Sokszor olyan érzéseim vannak, amit agyagban nem lehet elmondani. Konzervatív vagyok, azt a szobrászatot képviselem, ami kapcsolódik a társadalomhoz, a történelemhez és az építészethez is.
– Nemcsak szobrokat készített, hanem ékszereket, plaketteket is.
– Volt egy időszak az életemben, amikor tíz évig nem készítettem szobrot, mert nem volt lehetőség erre, akkor fémmel dolgoztam. Készítettem ékszereket, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház bejárati ajtaját, a vásárhelyi Házasságkötő terem csillárait, s még sok mindent. Ötvösnél nem jártam, ezt könyvekből tanultam meg. De volt olyan periódus a szocrealizmus idején, amikor évente készítettem egy szobrot, s azt az állam megvásárolta. Akkor az állam áldozott erre, a munkák általában múzeumokba kerültek. A marosvásárhelyi múzeumban van egy Vlad Þepeş szobrom, amit színes mázberakásokkal készítettem.
– Magyarországon sok szabadtéri szobra van.
– A rendszerváltás után és a millennium alkalmával is sok szobrot állítottak ott, a helyi szobrászok már nem győzték, tele voltak megbízással, így hívtak minket is. Kalocsán készült egy kis park, ott van két alkotásom, de Szentistvánon, Hajdúhadházán, Kiskunfélegyházán, Keszthelyen, Budapesten is áll szobrom. Itthon pedig Marosvécsen, Székelyudvarhelyen (Orbán Balázs egész alakos szobra), Ákosfalván, Márkosfalván, Csíkszeredában, Marosvásárhelyen (többek között Petőfi Sándor egész alakos szobra).
– Számos elismeréssel értékelték már alkotásait, munkásságát, legutóbb a magyar állami ünnep alkalmából Áder János köztársasági elnök tüntette ki tevékenysége elismeréseként.
– Nem számítottam erre. Soha nem törekedtem babérokra. Amikor felvettek a Magyar Művészeti Akadémiára, Koller-díjat kaptam. Amikor még Ion Iliescu volt a román államelnök, sok erdélyi magyar művész kapott kitüntetést, én is megkaptam a kultúra tiszti keresztjét.
– Milyen alkotáson dolgozik most?
– Sokat gondolkozom, azon, hogy mit kellene még csinálni abból a sok mindenből, amire valaha is gondoltam, amit elképzeltem. S persze, hogy mit kellett volna másképpen csinálni még. A hónap végén megyek Burgenlandba, ott is elhelyezik egy szobromat Szent Istvánról, a régi Szent István-szobor másolatát. A helikoni arcképekből sok megvan, de még néhányat el kell készítenem. Van egy megbízásom is, Simándy Józsefről kell egy plakettet készítenem, hamarosan hozzáfogok. Nagy csodálója voltam.
– Marosvásárhelyen egy Bethlen Gábor szobrot szeretnének felállítani a szabad királyi város rang odaítélésének 400 éves évfordulójára. Tagja volt a zsűrinek: hogyan értékeli a beérkezett pályamunkákat?
– Nem éppen nagyon jók, de vannak közöttük jók is. Kettőt választottunk ki, s három hónapot szabtunk meg, hogy kisebb módosításokat eszközöljenek. Fontos, hogy a kiválasztandó szobor illeszkedjen a környezetbe.
Hunyadi László
Küküllődombón született 1933-ban. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005). Készít fa- és fémszobrokat, használati és díszítő jellegű iparművészeti tárgyakat, ékszereket. Legnagyobb érdeme, hogy szobraival hozzájárul a romániai magyar kisebbség történelmi, néprajzi, irodalmi, zenei és iparművészeti hagyományainak megőrzéséhez és ápolásához.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Nem minden iskola ünnepel pünkösd másodnapján
Május 16-án, pünkösd másodnapján a legtöbb magyar óvodás és iskolás otthon töltheti az ünnepnapot. Vannak azonban kivételek, ugyanis nem minden iskola vezetőtanácsa tartotta fontosnak, hogy a magyar oktatók és diákok vallási jogait tiszteletben tartsa, szabaddá tegye a hétfői napot. Ezzel közvetett módon arra kötelezik őket, hogy néhány héttel később, az ortodoxok pünkösdjét ünnepeljék.
Pünkösd másodnapja hivatalos ünnep, így az előírásoknak megfelelően a munkavállalók vallási hovatartozásuk függvényében kivehetik idén május 16-át vagy a június 20-át. Ştefan Someşan Maros megyei főtanfelügyelő érdeklődésünkre közölte: a román és magyar tagozatos tanintézetekben a vezetőtanács dönt arról, melyik tagozat mikor szabad. Hozzátette, általánosan bevett szokás, hogy mindkét hétfői napot minden diák számára szabadnak nyilvánítják.
Az általunk megkérdezett marosvásárhelyi iskolák nagy többségében valóban mindkét pünkösd másodnapját szabadnak nyilvánították, de az egyiket be kell pótolni. Hétfőn a Tudor Vladimirescu, a Liviu Rebreanu, az Alexandru Ioan Cuza, a Bernády György Általános Iskola magyar diákjai otthon ünnepelhetik a pünkösdöt. Az Elektromaros Szakiskola aligazgatója, Selyem Zoltán elmondta, ők is úgy döntöttek, hogy minden diáknak megadják mindkét hétfőt, majd az egyiket be kell pótolni.
Kivételt képez azonban a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Gimnázium, ahol az óvodások és a 9–12. osztályos diákok hétfőn is iskolába mennek. Szilágyi András aligazgató szerint a tanintézet vezetőtanácsa döntött így, részben azért, mert a tizenkettedikesek két hét múlva végeznek, s szükségük van minden napra, hogy befejezzék a tananyagot.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

Vásáron mutatkoztak be a marosvásárhelyi civil szervezetek
Igen sokszínű és változatos foglalkozásokat, szolgáltatásokat kínálnak a Marosvásárhelyen működő civil szervezetek, ez derült ki a hétvégén 14. alkalommal megtartott civil szervezetek vásárán.
Negyven civil szervezet képviselői, többen, szolgáltatásaik haszonélvezőivel karöltve vonultak fel szombaton délelőtt Marosvásárhely főterén, jelezve, hogy itt vannak, a közösségért dolgoznak, és szeretnék, ha minél többen megismernék munkájukat, bekapcsolódnának tevékenységeikbe. Az egész napos program keretében a szervezetek, felállított standjaiknál szolgáltatásaikat népszerűsítették, gyermekfoglalkozásokat szerveztek, adományokat gyűjtöttek. Kicsik és nagyok gurulhattak egyet a Marosszéki Közösségi Alapítvány kerékpáros akadálypályáján, távcsővel figyelhették meg a főtéri fákon rejtőző madarakat a Milvus sátránál, tapsolhattak az Alpha Transilvana Alapítvány sérült személyekből álló tánccsoportjának. A Máltai Szeretetszolgálatnál megtudhatták, hogy milyen volt a Csíksomlyóra gyalogló tagok zarándoklata, valamint számos más tevékenységbe is be lehetett kapcsolódni. Az utcazenészek sem maradtak el, a szervezők meghívására több együttes jelentkezett, és szórakoztatta a virágóra körüli árnyékba húzódó közönséget.
Az asztalokról gyorsan fogytak a szórólapok, az önkéntesekkel vagy munkatársakkal folytatott beszélgetésekből is sokan kivették a részüket. A civil szervezetek által összesített számadatok is igen beszédesek: a marosvásárhelyiek életminőségének javításáért, a közösségért tevékenykedő szervezeteknek 950 önkéntes segített, akik összesen 58 122 órát áldoztak embertársaikra. Jó tudni, hogy a civil szerveztek 56 pályázatot nyertek, ezek által több mint 16 millió lejhez jutottak, amelyet a közösség javára fordítottak.
A főszervező, Koreck Mária érdeklődésünkre elmondta, elégedett az idei civil szervezetek vásárával, de kissé bántja, hogy a vidéki egyesületek, alapítványok nem csatlakoztak a kezdeményezéshez, szolgáltatásaikkal nem színesítették a vásár kínálatát. Elmondta, a pénteki Bernády Házban tartott kerekasztal-beszélgetésen azt boncolgatták, hogy mindannyian nyomot hagyunk életvitelünkkel a Földön, és hogyan lehetne úgy élni, hogy annak minél kevesebb káros következménye legyen. „A pénteki beszélgetés érdekes volt, a szombati vásárt pedig nagyon sokan felkeresték. Így úgy érzem, elértük célunkat, sikerült programjainkat újra népszerűsíteni, szolgáltatásainkat lehetőségként felkínálni” – értékelt Koreck Mária.
Simon Virág
Székelyhon.ro