Tőkés László EP-képviselő az RMDSZ-szel folytatott párbeszéd elkötelezett híve. Nem veszélyezteti ez a Magyar Polgári Párt identitását? – kérdezte Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Tőkés László kifejtette, politikatörténeti fontosságúnak tartja a Magyar Polgári Párt megalakulását, és ezáltal a politikai pluralizmus létrejöttét a romániai magyar társadalomban. A püspök esélyt lát a romániai magyar közéletben a politikai rendszerváltozásra, ahol az MPP valós alternatívát képviselhet. A helyhatósági választásokon azonban ezt nem sikerült megvalósítania, a székelyföldi régión kívül szerény eredményeket ért el. Tőkés László fontosnak tartja, hogy MPP parlamenti képviseletre szert tegyen. Ha a Magyar Polgári Párt kimarad a parlamentből, akkor a székelyföldi területeken kívül vagy stagnálni fog, vagy elsorvad. A parlamenti részvétel politikai partnerré és alternatívává avatja a Magyar Polgári Pártot. /Makkay József: Az MPP megerősödéséhez parlamenti jelenlétre van szüksége. Interjú Tőkés László EP-képviselővel az RMDSZ és az MPP közötti tárgyalásokról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 30./

Gyulán kap szobrot a magyarbarátnak nem nevezhető Andrei Saguna egykori, nagyszebeni ortodox püspök. Saguna azon román nemzetiségi vezetők közé tartozott, aki a függetlenségéért küzdő Magyarország elleni fegyveres felkelésre buzdítottak. Saguna 1849-ben a Román Nemzeti Bizottmány elnökeként még arra is kísérletet tett, hogy részt vegyen a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok behívásában. Szolgálatait a Habsburgok belső titkos tanácsosi ranggal honorálták. A szoborállítás – a nagyszebeni, román-magyar kormányülésen eldöntött – tényére dr. Perjési Klára gyulai polgármester hívta fel a sajtó figyelmét. A település vezetője a hét várható eseményei között megemlítette a szobor alapkőletételét, az ortodox püspök személyével kapcsolatban nem bocsátkozott semminemű értékelésre. Azt viszont elmondta, ő is csak meghívottként vesz részt az eseményen. Alt Norbert gyulai képviselő elmondta, nem szerencsés döntés Gyulán és sehol az országban szobrot állítani olyan történelmi személyeknek, akik tevékenységük során következetesen magyar érdekek ellen cselekedtek. „Ezt sehol máshol a világon nem meri megengedni magának egy kormány vagy egy felelős vezető, sajnos erre csak Magyarországon van példa, melyek rossz, régi vágású beidegződéseken alapulnak. Államalapító Szent István királyunkról sajnos még nincs szobor városunkban, de ezúton kezdeményezem annak felállítását, ha máshol hely nem lévén, akkor a körzetemben. ” – mondta Alt Norbert. (Magyar Nemzet) /Gyulán állítanak szobrot a magyarellenes román püspöknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 16./

Nem tartják meg az 1848-ban a magyar szabadságharccal szembeforduló román ortodox püspök, Andrei Saguna szobrának ünnepélyes gyulai alapkőletételét. A szoborállításról a tavalyi nagyszebeni román–magyar közös kormányülésen született döntés. A szobor felállítása ellen a Magyarok Világszövetsége is közleményben tiltakozott. Végül megszületett a döntés az alapkőletétel elhalasztásáról. /Elmaradt a gyulai alapkőletétel. = Magyar Hírlap (Budapest), okt. 18./

A gyulai ortodox püspökség és a gyulai román főkonzul arról értesítette a város polgármesterét, Perjési Klárát, hogy a tervekkel ellentétben elmarad Andrei Saguna nagyszebeni ortodox püspök szobrának alapkőletétele. /Még várnak Sagunával. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

A magyar–román közös kormányülésen, Szegeden a román kulturális és vallásügyi miniszter megerősítette, hogy szeretnék, ha Magyarországon szobrot állítanának Andrei Saguna ortodox metropolitának – közölte Perjés Klára, Gyula polgármestere. Hozzátette: a felvetésre nem volt magyar válasz Szegeden. /Románia ragaszkodik Andrei Saguna szobrának felállításához. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 23./

„Románia és Magyarország a maga módján megoldotta a kisebbségi kérdést” – jelentette ki magyarországi útjáról hazatérve a román államfő. Ezt megelőzően Traian Basescut hatalmas lelkesedéssel fogadta a gyulai román közösség. A magyarcsanádi ortodox pap azt nehezményezte, hogy Andrei Sagunának szerettek volna szobrot állítani a községben, de ezt nem engedélyezték. Kérte a román államfőt, járjon közben ez ügyben. Basescu szerint, ha a román állam Magyarország iránti tiszteletből engedélyezte az aradi Szabadság-szobor „felállítását” a tizenhárom vértanú emlékére, akkor egy olyan kultúrembernek, aki csak a románok jogait védte, igazán kell legyen szobra. „Megkérjük magyar partnereinket, ők is tiszteljenek meg minket azzal, hogy ezt engedélyezik” – mondta. /Both Abigél: Gyula: elnöki díszvacsora délben. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

Nagy vihart kavart a romániai magyar sajtóban Traian Basescu államfő magyarországi látogatása során tett kijelentése, miszerint soha nem lesz autonómia Székelyföldön, valamint Románia soha nem fog eleget tenni a nemzetiségi kollektív jogokkal kapcsolatos elvárásoknak. A lapok arról is beszámoltak, hogy Basescu támogatja Andrei Saguna román ortodox püspök szobrának felállítását Gyulán. A budapesti magyar–román találkozón Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi elnöki tanácsos is részt vett. Elmondta: az államfő hirtelen kérdésre hirtelen választ adott. Eckstein szerint előbb-utóbb várható volt Basescu részéről ez a fajta megnyilvánulás. „Való igaz, hogy jóval árnyaltabban kellett volna az államelnöknek válaszolnia” – fejtette ki Eckstein-Kovács Péter. /Ferencz Zsolt: Eckstein: Hirtelen kérdésre hirtelen válasz Basescu budapesti látogatását értékeli a kisebbségi elnöki tanácsos. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosa, Knut Vollebaek úgy látja, hogy a szlovákiai államnyelvtörvény elfogadásával egyfajta egyensúly borult fel, és a legfontosabb feladat ennek a helyreállítása. Egyebek között ezt emelte ki Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke Hágában, miután négypárti, csúcsszintű parlamenti delegáció élén megbeszélést folytatott az EBESZ illetékesével. Az EBESZ-főbiztos a találkozó után kiadott közleményében alapvető fontosságúnak nevezte, hogy a nyelvtörvény végrehajtási rendelete ne érintse hátrányosan a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekhez tartozókat. /Szili-Vollebaek: a törvény elfogadásával az egyensúly borult fel. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./

A tiltakozások ellenére lehet, hogy mégis lesz Saguna-szobor Gyulán. Dr. Perjési Klára polgármester sajtótájékoztatóján elmondta, a román patriarkátus benyújtotta ezzel kapcsolatos kérelmét a gyulai építéshatósághoz. A polgármester egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a nagyszebeni, 2007-es román-magyar kormányülésen döntés született a Saguna-szobor felállításáról. Akkor a heves tiltakozás hatására elmaradt az alapkőletétel. Andrei Saguna (Miskolc, 1809. január 20. – Nagyszeben, 1873. június 28.), az egykori, nagyszebeni ortodox püspök az 1848–49-ben előbb a Habsburg, majd az orosz cári monarchiával élet-halál harcot vívó Magyarország elleni fegyveres felkelésre buzdította az erdélyi románokat. A Román Nemzeti Bizottmány elnökeként arra is kísérletet tett, hogy még a Habsburgok előtt részt vegyen a Havasalföldön állomásozó orosz csapatok behívásában. Szolgálatait Bécs később belső titkos tanácsosi ranggal és más fontos elismerésekkel honorálta. Kossuth Lajos előbbi tettéért „közönséges hazaárulónak” nevezte a főpapot, aki csatlakozott a szerbek magyarellenes mozgalmához, és részt vett mindazon politikai tevékenységekben, melyek a magyar érdekek ellen irányultak. /Mégis szobrot kaphat Gyulán a magyarellenes román püspök. = Erdély. Ma, szept. 29./

Nemzetek egymás mellett és ellen az 1848-49-es forradalom idején
A Kárpát-medencei nemzetek közös történeti múltjának egyik legkritikusabb pontja a történeti Magyarország magyar és nem magyar nemzetei közötti kapcsolat. Az 1848-as év mérföldkő ebben a folyamatban.
1848 történései az utókor számára is megkerülhetetlenek, az eltérően értelmezett események, nemzeti célokban megmutatkozó ellentétek újra és újra visszaköszönnek nemzedékről nemzedékre. A román, szerb vagy szlovák nemzet történeti emlékezetében az 1848-as magyar forradalom nem egy nagyszerű, dicső szabadságharcként jelenítődik meg, hanem a magyar uralkodó nemzetállam megvalósítási kísérleteként.
Számukra az 1848-as mozgalom a nemzeti függetlenség, az anyanyelvért vívott küzdelem példája, amelyet éppen a magyar nemzet ellen kellett folytatniuk. Kossuth Lajos és a magyar politikusok a nemzetiségek szemszögéből a magyar nemzeti türelmetlenség, a nacionalizmus megtestesítői. A magyarok számára viszont a nemzetiségek vezetői, mint például a román Avram Iancu, a bécsi udvar kiszolgálói, akik hátba támadva a magyar szabadságharcot, siettették annak elbukását.
Az 1848-as események eltérő megítélésére jó példa a közelmúltban az aradi Szabadság-szobor visszaállítása körüli vita vagy a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utcanév körüli bonyodalmak. A szoborcsoport visszaállításának, valamint a Kossuth Lajos utcanév elfogadásának az ellenzői érveiket az 1848-as szabadságharc magyar történetírástól eltérő értelmezésére építik.
Az 1848 márciusában kibontakozó forradalmi hullám elindította a Kárpát-medencében élő magyarok és nem magyarok önállósodási mozgalmát. A társadalmi és nemzetiségi kérdés összefonódása eltakarta a magyar liberális elit elől a különböző népek nemzeti ébredésének jelentőségét. 
A magyar elit, miközben az egységes magyar nemzetállam megteremtésére törekedett, szembe került az éppen a magyar nemzeti mozgalom által elindított kárpát-medencei nemzetiségi mozgalmakkal. A nemzetiségek a társadalmi kérdések rendezésében elismerték a forradalmi magyar kormány erőfeszítéseit, de a magyar nemzetállam létrejöttében az itt élő népek eltűnésének veszélyét vagy nemzetté alakulásának megakadályozást látták. 
Erdély esetében is nyomon követhető ez a félelem. Az erdélyi szászok, akik a lakosság 11 százalékát képezték, területi autonómiájuk és kiváltságos helyzetüknek elvesztésétől tartottak. Az erdélyi románok, akik 58 százalékkal Erdély többségi nemzetét képezték, azt szerették volna elkerülni, hogy Erdély és Magyarország uniójával kisebbségi sorba kerüljenek. 
1848. március 15. a Kárpát-medencei népek egyetértését ígérte. Minden nemzet örömmel fogadta a bécsi és a pesti forradalom hírét, a szabadságjogokat meghirdető márciusi 12 pontot.
A kezdeti lelkesedést hamarosan felváltották a társadalmi és nemzetiségi szinten megfogalmazott várakozások. Mindegyik nemzet kérte önálló nemzetként való elismerését, az általa többségében lakott megyékben nyelvének használatát a kultúra és a közigazgatás minden szintjén.
Nemzetiségi oldalról a magyar forradalomhoz való kapcsolódás eltérő. Függött attól, hogy az illető nemzet a saját nemzettudatának fejlődésében éppen hol állt, mennyire jutott túl nemzetté válásának kulturális szakaszán. Ugyanígy a nemzetiségi vezetők politikai helyzetértékelése is számított. 
Meghatározó volt ugyanakkor az illető nemzetiség területi elhelyezkedése. A szórványban élő nemzetiségek a magyar forradalom mellett foglaltak állást. Tudni kell, hogy a reformkorban elindított jogkiterjesztő és nemzeti liberális politikának köszönhetően egyes nemzetiségeknél, mint az örmények, zsidók, svábok vagy a szórványban élő románok, szerbek, horvátok, szlovákok körében megindul egy önkéntes asszimilációs folyamat. Például az 1849. október 6-án Aradon kivégzett tizenhárom tábornok közül hárman német, ketten örmény, egy-egy szerb, horvát és osztrák nemzetiségűek voltak. 
A Kárpát-medencei románok az 1848-1849-es események idején megoszlottak: a tömbben élő erdélyi románok a forradalom ellen, míg a magyarországi románok a magyar forradalom mellett foglaltak állást.
Az erdélyi románok kezdetben elismerték Erdély és Magyarország uniójának történelmi szükségletét, de nem fogadták el annak megvalósulását addig, míg a román nemzetet nem ismerik el „bevett nemzetként”. 
A románság ugyanis sérelmezte, hogy Erdély vezetése a középkorból fennmaradó három rendi-politikai nemzet (ebben az értelemben a nemzet kifejezés nem etnikai csoportot jelentett), a magyar, a székely és a szász kiváltsága. A balázsfalvi román nagygyűlésen megfogalmazódott az erdélyi románok önálló nemzeti programja.
Kérték a román nemzet elismerését, a román nemzet számarányának megfelelő arányos képviseletet az országgyűlésben és a helyi közigazgatásban, a jobbágyfelszabadítást. Továbbá azt is kérelmezték, hogy az unió kérdéséről addig ne tárgyaljanak, míg a román „nem válik alkotmányos és szervezett a törvényhozás házában tanácskozó és határozati, szavazati joggal felruházott nemzetté.” 
A román-magyar konfliktus kirobbanását az is siettette, hogy a magyar nemes és a román jobbágy közötti társadalmi vita nemzeti színezetet kapott. Az erdélyi országgyűlés nem tette meg a románok felé azt a gesztust, hogy elismerje a románokat negyedik bevett nemzetként, még mielőtt megszünteti a középkori rendi nációk rendszerét. A román parasztok között továbbra is fennmaradt a jó császár mítosza, aki szerintük már rég meg akarta szüntetni a jobbágyságot, csak ebben a magyar nemesek akadályozták. Az erdélyi császárhű hadsereg, majd a bécsi udvar, kihasználva a magyar-román ellentétek fokozódását, sikeresen kijátszotta egymás ellen az erdélyi nemzetiségeket. Az erdélyi császárhű erőkre támaszkodva megszerveződtek a román nemzetőrségek, Nagyszebenben pedig megalakul a románságot lépviselő Román Nemzeti Komité. 
1848 szeptemberében a harmadik balázsfalvi népgyűlésen az erdélyi románok a fegyveres konfliktus mellett döntöttek. Erdély történetének tragikuma az itt élő nemzetek, magyarok, románok és szászok egymással való szembefordulása, az egymást pusztító polgárháború kitörése. A nemzetiségek engedtek Bécs csalóka szabadságígéretének, a magyar elit pedig képtelen volt kilépni a nemzetállam létrehozásáról szőtt álmából.
A Nyugati-Kárpátokban Avram Iancu, a „havasok királya” indított irtóháborút. Axentie Sever katonái Enyeden 800 személyt koncoltak fel és feldúlták a református kollégiumot és annak könyvtárát. A polgárháború szörnyű sebeket ejtett az itt élő nemzetek szívén, a gyűlölet könnyen megfertőzött mindenkit. 
A magyar-román konfliktusok idején is akadtak Erdélyben békeszigetek, ahol a helyi nemzetiségek kiegyeztek, hogy elhárítsák a vérontást. Példa erre Alvinc, ahol 1848. ősszén megszületett a Béke Kötés.
„… akármelyike is a magyarok közül valamely román lakót megtámadna, az olyan letett hite nyomán, keményen fog megbüntetni-ellenben ezen egyezésből és kötésből önként folj, miként a románok által se bántassanak a magyarok az Ő Felsége által megerősített törvényekben megírt büntetés terhe alatt.” 
Az erdélyi románokkal ellentétben a magyarországi románok a magyar forradalom mellett képzelték el a jövőt. Az itteni románság vezetői személyükben is kötődtek a magyar forradalom szabadság vívmányaihoz, közvetíteni próbáltak a magyar és az erdélyi román vezetők között. A román-magyar viszonyban voltak kísérletek a forradalom napjaiban a békejobb nyújtására, szövetségek kialakítására is. Bem József 1849 telén, Erdélybe érkezése után általános amnesztiát ígért. Brassóban Cezar Bolliac román forradalmi költő magyarbarát román lapot adott ki Espatriatul címmel.
Bolliac elítélte, hogy a románok Bécstől elámítva nem a közös ellenfél ellen, hanem a román jobbágyokat is felszabadító magyar kormány ellen fordultak. Ioan Dragoş bihari képviselő közvetíteni próbált Avram Iancu és Kossuth Lajos között, megkísérelte eloszlatni a Móc-vidéki románok bizalmatlanságát. A békítő törekvést azonban a politikai és katonai vezetőség közti összhang hiánya akadályozta. A katonai csatározások mellett az erdélyi román elit politikai síkon is Ausztria szövetségesévé vált. 
849 telén Andrei Şaguna ortodox püspök is kérte az orosz csapatok bevonulását Erdélybe. A román elit megfogalmazta az osztrák tartományok románságának önálló nemzetté való egyesítésének és román nemzeti közigazgatás megteremtésének óhaját.
A magyar kormány az 1849 májusának utolsó napjaiban kezdődő együttes orosz-osztrák támadás árnyékában legfontosabb feladatának a nemzetiségekkel való kiegyezést tekintette. Tárgyalások kezdődtek Pesten a Nicolae Bălcescu, havasalföldi forradalmár vezette román küldöttséggel. Az 1849. július 14-i szegedi magyar-román egyezmény, a Project de pacification garantálta a román többségű megyékben az anyanyelv használatát, akárcsak a nemzetőrségben, az oktatásban, a közigazgatásban, valamint elismerte a románokat külön nemzetként. Az egyezmény megteremtette a területi autonómia alapjait, amit nemcsak a románokra, hanem más nemzetekre is értettek ekkor. A magyar politikai elit egy év alatt felismerte, a Kárpát-medencében tarthatatlan a nemzetállam-koncepció
A pár nap múlva, 1849. július 28-án elfogadott nemzetiségi törvény kimondta, hogy a cél „minden népiségek nemzeti szabad fejlődésének” biztosítása. Amnesztiát hirdettek, s egyben nyitva tartották az utat a további meggyezés felé. Szintén ekkor született meg a zsidók egyenjogúsításáról szóló törvény.
A forradalom bukása azonban közel volt: a magyar csapatok rövid időn belül, 1849. augusztus 13-án letették a fegyvert Világosnál az oroszok előtt. 
Kezdetét vette az osztrák terror. Az 1849. október 6-án kivégzett 13 tábornok a történelmi Magyarország és a magyar forradalmi hadsereg nemzetiségi sokszínűségét is jelképezte, amelynek tagjai hittek még az 1789-es francia forradalom idejében megfogalmazott Szabadság, Testvériség, Egyenlőség eszméinek megteremtésében a Kárpát-medence térségében. 
A magyar forradalmat és szabadságharcot két nagyhatalom egységes hadserege verte le. Nem a nemzetiségi kérdés megoldatlansága, polgárháborúvá fajulása okozta a vereséget. A magyar szabadságharc sikeréhez azonban elengedhetetlenül szükség lett volna a kárpát-medencei nemzetiségekkel való viszony rendezésére.
A magyar elit hibáztatható azért, hogy nem tett meg mindent a nemzetiségekkel való kiegyezés érdekében és túlságosan későn született meg a nemzetiségi törvény. Viszont a nemzetiségek vezetőit is felelősség terheli:Bécs megosztó politikájának eszközévé váltak, megtévesztették saját nemzettársaikat, saját maguk vagy Bécs érdemeinek tüntetve fel a magyar kormány által érvényre léptetett társadalmi reformokat és a magyar nemességet annak megakadályozójaként állították be.
A nemzetiségek a magyar szabadságharc bukása után jutalmul ugyanazt kapták, amit a magyarok büntetésként. A bécsi udvar a kialakult új helyzetben hallani sem akart a nemzetiségek követeléseiről, autonóm törekvéséről. 
Az 1848–1849-es nemzetiségi konfliktusok elhintették az egymás mellett élő népekben az egymással szembeni bizalmatlanságot. Az elmúlt másfél évtized történetírása eltérően ítéli meg a kor eseményeit, eltúlozva egyes nemzetek áldozatvállalását. Itt utalnék arra a téves adatra, amelyet román történészek és politikusok többször hangoztatnak, amely szerint 40 000 román polgári áldozata lett volna az erdélyi polgárháborúnak.
A korabeli forrásokat figyelembe véve több történész rámutat arra, hogy a magyar, román, német áldozatok összesen érhették el ezt a számot. A történetírás és a politikai elit felelőssége az 1848-as forradalom hiteles ábrázolása és annak megakadályozása, hogy téves eszmék hatását ne lehessen ideológiaként olyan eseményekre felhasználni, mint az 1990-es marosvásárhelyi fekete március. 
Gidó Csaba. Forrás: Transindex.ro

A romániai lipovánok küzdenek magukért
Háromszáz éve menekültek el Oroszországból a cári üldöztetés elől. Egy részük a Duna deltájába települt. Ma a lipován oroszok hagyományos kultúrájuk megőrzéséért küzdenek Románia különböző részein.
A Fekete-tengerhez közel, a lagúnaszerű tavak és nádasok közepette, a világörökség részévé minősített térségben lévő Sarichioi egyike az első falvaknak, amelyeket még azok az orosz “óhitűek” alapítottak, akik elutasították az ortodox – görögkeleti – vallás XVII. századi reformját. A település 3867 lakosa közül ma is csak mintegy száz a román etnikumhoz tartozó emberek száma, a többiek odahaza és az utcákon is oroszul beszélnek. A templomban a hívők a régi rítust követik, a nagyhét idején éjjel-nappal követik egymást a szláv nyelvű, többórás misék. A nők a templom egyik elkülönített részében vesznek részt a szertartáson, hosszú szoknyát viselnek, fejüket virágos kendővel borítják. A húsvéti miséken sok hívő vesz részt, a hagyományok ma is nagyon erősek. ”Pedig a helyzet sokat változott. A fiatalok a városokba vagy külföldre mentek dolgozni. Közülük sokan megtanultak ugyan oroszul, de jobban szeretnek románul beszélni, könnyebben áll rá a szájuk. A mai esküvők csak egynaposak, nem tartanak két napig, mint régen, így a résztvevők nem éneklik el minden dalunkat, félő, hogy azok feledésbe mennek” – szomorkodik Iuliana Mitri, egy lipován “bábuska”, azaz nagyanya. „A lipovánok élete 200 éven át gyakorlatilag alig változott” – mondja Miron Ignat, e romániai kisebbség parlamenti képviselője. Egyes falvaik a Duna deltájában csak vízi úton közelíthetők meg, más falusi közösségeik pedig az ország északi és keleti részében tömörülnek: elszigeteltségük fontos tényezője volt a tradíciók fennmaradásának. Az urbanizáció és a kommunista kollektivizálás viszont szétszórta őket az országban, ez pedig fellazította a hagyományokat és a nyelvi örökséget. A lipován identitás központi elemét alkotó vallást szigorú korlátozásoknak vetették alá. A kommunista diktatúra 1989-ben bekövetkezett bukása, a modern világ felé történő egyre erőteljesebb nyitás ugyancsak sokat változtatott a helyzeten. A 22 milliós Romániában a hivatalos népszámlálási adatok szerint ma 38 ezer lipovánél, közösségük illetékesei és a történészek 100 ezerre becsülik a számukat. A 28 éves George Frol – sok más társával együtt – elkötelezte magát a lipován kultúra megőrzése mellett. A Sarichioiban született férfi Bukarestben él, ott végezte tanulmányait és ma ott szerkeszti a Zorile című lipován folyóiratot, de sokszor visszalátogat a faluba. “Bukarestből érintkezésbe léphetek az ország különböző részein élő lipovánokkal, és az internet révén több kapcsolatom van Oroszországgal is” – magyarázza Frol. Magában Sarichioiban Vasile Dolghin népi együttest hozott létre, hogy megőrizze a kisebbség zenei hagyományát. A román törvénynek köszönhetően, amely lehetővé teszi a kisebbségek anyanyelvi oktatását, 1732 tanuló vesz részt “orosz anyanyelvi tanfolyamokon”. Oroszország, amely korábban nem sokat törődött velük, ma támogatja ezt a diaszpórát, amely “orosz lelkűnek” érzi magát, de Romániát tekinti szülőhazájának. A közeli Tulcea városában Olimpia és Vladimir Makarov, egy lipován házaspár gyermekeinek is átadja ezt az ősi kulturális hagyományt, “noha a városban ez nehezebb”. Tízéves Andrei fiuk oroszul tanul és elsajátította a régi vallási énekeket. Olimpia, aki ápolónő, bizakodó: “Noha a világ globalizálódik, hiszek a lipovánok jövőjében. Az, amit a gyermekeim megtanultak az identitásunk lényegét képező egyházról, egész életükre szól. Még akkor is lipovánoknak tekintettük magunkat, amikor Spanyolországban dolgoztunk” – mondja. Vladimir pedig hozzáfűzi: “Őseink elmenekültek országukból és sokat szenvedtek, hogy megőrizhessék vallásukat. Most, 300 évvel később nem engedhetjük meg, hogy veszendőbe menjen az, amit ránk hagytak”.
erdon.ro

Várat magára az igazságtétel
A jelenlegi társadalmat is megmételyezik az egykori pártnomenklatúra és a volt titkosszolgálatok tagjai, nyilatkozta Tőkés László EP-képviselő, a Bihari Naplónak adott interjújában.
- Mit vár az átvilágítási folyamattól? - kérdeztük Tőkés Lászlótól.
- Nem lehet addig teljes és tényleges rendszerváltozásról beszélni, amíg a régi struktúrák, a régi hatalom és annak képviselői továbbra is érvényesülnek, és meghatározó befolyást gyakorolnak a demokratikus átmenet társadalmára. Cseh, német, vagy lengyel minta szerint a Temesvári Nyilatkozat szellemében meg kell szabadulni a múlt maradványaitól. Tűrhetetlen az, hogy nálunk mintegy árnyékkormány gyanánt még mindig jelen van a magát átmentő pártnomenklatúra és titkosszolgálati vezető réteg, akik jelenlétükkel és befolyásukkal hátráltatják a romániai demokratikus átalakulást, ezen belül az egyházi megújulást és a kisebbségi magyar nemzeti közösség kibontakozását. Éppen ezért kezdettől fogva következetesen haladtunk az átvilágítás, a kommunista múlttal való szembenézés politikájának az útján. Nagyon lassan haladunk előre, mert míg a nemzeti-szocialista, fasiszta rendszernek a számonkérése a II. világháború után azonmód megtörtént, sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt kommunista oldalon. A kommunista diktatúra ügyében történő igazság- és jóvátétel húsz év után is várat magára. Hozzáteszem, hogy a mindenki seperjen a maga portáján elv alapján én elsőrendű fontosságúnak tartom az egyházi átvilágítást, ugyanakkor ökumenikus téren és uniós szinten az egész kommunizmus elítélését és elszámoltatását képviselem. Ennek volt egy fontos eredménye, amikor a tavaly áprilisban az Európai Parlament a nemzeti szocializmushoz hasonló mércével elítélte a kommunista totalitárius diktatúrát.
- Azonban egyetlen leleplezett lelkipásztor sem lépett vissza az egyházi szolgálatból...
- Sajnos ebben mi sem vagyunk jobbak a Deákné vásznánál. Ma már a demokratikus polgári intézmények parlamenti képviselők és szenátorok tucatjait tartják nyilván, mint akik besúgói voltak a szekuritáténak. Sajnos ebben az egyházi vezetők sem jobbak amazoknál. Nem mernek szembenézni a múltjukkal és önmagukkal, sőt, megalapozott feltételezésünk az, hogy a világi kollaboránsokhoz hasonlóan az egyházi ügynököket továbbra is markukban tartják és zsarolják a volt szekuritáte befolyásos pozícióban lévő képviselői.
Rais W. István
Bihari Napló (Nagyvárad)

Együttműködés a magyar nyelvű oktatásért
Megújította együttműködési megállapodását a szamosújvári Téka Alapítvány és a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány, a mezőségi magyar nyelvű oktatás biztosítása érdekében. A két intézmény vezetősége elemezte a tíz éve megfogalmazott stratégiát, amelynek eredményeként létrejött egy mezőségi oktatási rendszer. Ez összehangolt és tervszerű módon, hosszú távon biztosítja a mezőségi szórványközösség anyanyelven történő oktatását. Az elmúlt 10 év alatt 250 gyerek tanulhatott és tanul magyarul. Felépült két korszerű kollégium, amelyek civilizált életkörülményeket és minőségi oktatást biztosítanak.
Létfontosságúnak tartják mind a szamosújvári Mezőségi Iskolaközpont felépítését és megvalósítását, mind a kolozsvári mezőségi egyetemisták számára létrehozandó bentlakás felépítését.
A két intézmény megállapodott abban, hogy közösen elemzik az oktatási törvény eredményezte új helyzetet a térségben, és megerősítették azon elhatározásukat, hogy továbbra is közösen döntenek a megoldásokról annak érdekében, hogy minden mezőségi magyar gyermek anyanyelvén tanulhasson. áll a Kallós Zoltán és Balázs Bécsi Attila által aláírt, szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
Népújság (Marosvásárhely)

„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Hová jutottunk Trianon óta?
A magyar megosztottság és egymásra találás 90 esztendeje
A trianoni diktátum legfontosabb következménye, hogy a történelmi Magyarország megszűnte, az ország kétharmadának elcsatolása következtében létrejönnek azok a kényszerközösségek, melyekre ma azt mondjuk, „külhoni magyarok” – fogalmaz Bárdi Nándor történész. Az ő segítségével próbáltuk áttekinteni a békediktátum óta eltelt időszakot mind a határon túli magyarság, mind az anyaország szemszögéből.
Trianon értelmezése, szemlélete már a létrejöttének pillanatától eltér határon túli és magyarországi nézőpontból: Brassóból vizsgálva ezt a helyzetet más a történtek értelmezése, mintha Budapestről állapítjuk meg, mi történt – szögezi le Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Kisebbségben Magyarországról nézve Trianon alapvetően az ország területi vesztesége, míg kisebbségi szempontból a közösség létrejötte kapcsolódik ehhez az eseményhez – folytatja a kutató, aki Kolozsváron is rendszeresen tanít. – Ezek ugyanis egy politikai döntés, nem pedig valamilyen társadalomtörténeti folyamat során létrejött közösségek. E kényszerközösségek mint sorsközösségek 90 év alatt vállalt, regionális közösségekké váltak, s ez a magyar nemzetfelfogást is meghatározza.
A külhoni magyar látószög némiképp eltér a hazaitól. A kisebbségi magyar közösségeket az anyanyelv és a kultúra szervezi, így sokkal „nemzetesítettebb” közösségek, a nemzeti kultúrának fontosabb szerepe van, mint Magyarországon.
Míg a magyarországi népesség jelentős részének az ország a haza, s az állampolgársághoz köti ezt a fogalmat (bár folyamatosan nő azok száma, akik a határon túli magyarokat is a nemzet részének tartják), s a haza és az ország fogalma az anyaországban összekapcsolódik, a határon túliak a szülőföldből, a „kis tájból” indulnak ki, ehhez kötődik a magyar kultúra. Ez a virtuálishaza-felfogás a magyar médiatér használatán keresztül lesz valóságossá, integrálódik Magyarországhoz. Külön kérdés az, hogy a külhoni magyar világok termelte kultúra, ismeretek mennyire épülnek be ebbe a közös médiatérbe.
Bárdi rámutat: a 2004. decemberi népszavazás azért volt nagy hatással a külhoni magyar közvéleményre, mert az a hazafelfogásból elvárt emancipáció, hogy ők a létező magyar kultúra részesei, és az anyaországban sem idegenek, elutasításra talált. Legalábbis így élhették meg a szomszédországi magyarok.
Az adófizető és az áldozat konfliktusa
Az egyenlőtlen helyzetből adódnak a magyar–magyar konfliktusok. Vannak, akik magyar állampolgársággal bírnak, Magyarországon élnek, magyar kulturális állami intézményrendszert használhatnak, s van egy 2 millió 400 ezres csoport, melynek tagjai kisebbségi léthelyzetben maguknak teremtik meg ezt az intézményrendszert, s nem rendelkeznek azzal a kulturális esélyegyenlőséggel, mint a magyarországiak.
Előáll az adófizető és az áldozat konfliktusa: Magyarországról jön a támogatás, a hazai intézmények próbálnak élni a kompetenciával, hogy ők döntenek ezekről a helyzetekről. Vita alakul ki, hogy az adott közösség nem tudja-e jobban eldönteni a támogatás sorsát.
Ki a „magyarabb magyar”?
Némi kompenzálás is előfordul: amikor a határon túliak próbálják nemzetesítettségben, hitelességben, kulturális örökséghez való viszonyukban felülmúlni a magyarországiakat. Ennek egyik jellemző kifejezése a „tápos” – azaz művi, mesterkélt, nyámnyila – kritikus megnevezés, ahogy Kárpátalján vagy Erdélyben nevezik az anyaországi magyarokat.
A Balázs Ferenc Intézet korábbi kutatásai szerint, hogy miképpen látják a határon túliak az anyaországi magyarokat, két fontos sztereotípia alakult ki. Az egyik, hogy a magyarországiak „gőgösek, ridegek, számítóak”. A másik egyfajta mintakövetést jelez, eszerint a hazaiak civilizáltak, kulturáltak. A felvidékiek a legelfogadóbbak, a kárpátaljaiak a legelutasítóbbak Magyarországgal kapcsolatban, míg az erdélyieknél és a vajdaságiaknál fele-fele arányban oszlik meg a fent megadott két nagyobb megítéléstípus.
A revíziós politika
Korszakonként markánsan különböző az érem másik oldala, hogy miképpen reagál a megcsonkított, a magyar államiságot jogfolytonosságában továbbvivő ország a békediktátumra és következményeire – derül ki a kutató válaszaiból.
A két világháború között egyértelmű volt a revíziós jövőkép: ez egyrészt külpolitikai stratégia volt, másrészt az egész Horthy-korszak legfontosabb legitimációs ideológiája. Eszerint mindent, a társadalmi programokat, a belső ellentéteket, az ország gazdaságpolitikáját a revízió érdekeinek kellett alárendelni. A revízió célját végig nem tisztázták: lebegtették, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása vagy az etnikai határok szerinti új határvonalak meghúzása a cél. A legfontosabb kérdés az volt, amit Jancsó Benedek fogalmazott meg: ha el is vesztette a magyarság területi integritását, kulturális integritását meg kell tartania annak érdekében, hogy egy későbbi békeszerződés során érvelni lehessen a magyar demográfiai, gazdasági pozíciókkal. A korabeli magyar külpolitika egyik alapelve pedig az volt, hogy a szomszédsági kapcsolatok csak akkor rendezhetők, ha a kisebbségi kérdésben is van előrelépés.
Más helyzetet teremtett az 1938–1944-es időszak, a visszacsatolások korszaka. Maradtak magyar kisebbségek a vissza nem tért területeken, s Magyarországra is nagy számban kerültek más nációbeli népcsoportok. Szlovákia vonatkozásában a reciprocitás elve működött: a magyar kisebbségeknek adott intézményi jogokért cserébe a szlovákiai magyarok is hasonló elbírálásban részesültek.
Ez Romániával kapcsolatban nem igazán működött, ott sokkal inkább túszhelyzet alakult ki a két közösség között. Észak-Erdélybe egymillió román került vissza, Dél-Erdélyben pedig ott maradt mintegy 100-150 ezer magyar. A visszacsatolt területeken mindenütt a magyarországi közigazgatást vezették be, de Észak-Erdélyben továbbra is fenntartották a kisebbségi korszakban létrehozott regionális és a nemzeti alapon szervezett intézményeket – ilyen volt az EME, az EMKE, az EGE vagy a szövetkezeti központok. Az erdélyi elit egyfajta mintaterületnek tartotta a régiót.
Létrehozták az Erdélyi Pártot, próbálták nem beengedni a magyar pártokat, s az észak-erdélyi románsággal szemben igyekeztek egységes tömbként megjelenni. A nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében alapvetően nem nemzetiségi autonómiában gondolkodtak, mint 1940 előtt, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény továbbfejlesztésében, tehát a nyelvi jogokban és az egyházi autonómiában, például magyarok vezette, román nyelvű helyi közigazgatásban és oktatásban. Ezzel együtt Dél-Erdély megszerzéséről sem mondtak le. A háború utáni rendezéssel kapcsolatban pedig mind román, mind magyar részről készültek lakosságcseretervek. Ez akkoriban a kérdés egyik rendezési módjának tűnt.
Eszköztelenül A következő, 1944–1948 közötti időszakban a magyar kormányzat eszköztelen volt ezekben a kérdésekben. Még csak kisebbségvédelmi garanciákat sem tudott elérni a béketárgyalásokon. Az, hogy nem telepítettek ki nagyobb magyar tömböket a felvidékieken kívül, többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon ez komoly belpolitikai gondokat jelenthetett volna. Másrészt Romániában a szovjetek egyik legfontosabb ütőkártyája volt, hogy lebegtették Észak-Erdély hovatartozását. Így sikerült elérniük, hogy 1945-ben Petru Groza vezetésével baloldali kormányt nevezzenek ki, amely 1948-ra fölszalámizta a polgári erőket. Egy ideig még küldözgetett az anyaország pénzt a kolozsvári egyetem fenntartására, a kisgazdapárt is próbálta a szövetkezeti mozgalmat segíteni Erdélyben. Ezek azonban már nem tudták befolyásolni a folyamatokat.
Az internacionalista zsákutca
Az ötvenes évektől a hatvanas évek közepéig tartott az automatizmus kora. A magyar kormányzat úgy gondolkodott, hogy egy adott ország belügye a nemzetiségi kérdés. Arra számítottak, hogy a szocializmus automatikusan meg fogja oldani ezeket a problémákat az osztályharc lezárultával. Csakhogy leereszkedett a vasfüggöny nemcsak nyugatra, de a környező szocialista országok felé is. A nyilvánosságra nem kerülő pártvezetői tárgyalásokon állandóan napirenden volt a kérdés, elsősorban Románia esetében. A kommunista párt vezetésében ebben az időszakban egyébként felülreprezentáltak, Rákosit is beleértve, a határon túlról származó politikusok.
A hatvanas évek közepétől kezdődő, Kádár által fémjelzett korszakban a keleti blokkban jellemző, hogy elfogy a szocialista országok legitimációs tartaléka Sztálin halála és a XX. kongresszus után. Szinte minden országban megjelenik a nemzeti érdek, a nemzeti függetlenség fokozott hangoztatása mint politikai legitimációs ideológia. Ezalól két ország kivétel. Egyrészt az NDK, ahol a függetlenség kérdéséhez az NSZK árnyékában elég nehéz lett volna hozzányúlni, másrészt Magyarország, ahol 1963-ig ültek az ’56-osok, illetve Kádár rendszerének ideológiája más típusú nemzeti érdeket hordozott magában. Kádáréknak egyfajta plebejus nemzetfogalma volt: a nemzeti érdekek helyett az életszínvonal biztosítására került a hangsúly.
Románia a Varsói Szerződés esetében ellenállt a tömbben való politizálásnak, a KGST vonatkozásában pedig annak a nemzetközi munkamegosztásnak, amely mezőgazdasági és nyersanyagtermelő szerepben konzerválhatná. Ebből adódott, hogy amikor a Szovjetunió és Románia kapcsolataiban fölmerült a hatvanas évek második felétől Besszarábia kérdése, Magyarországon bátrabban fogalmaztak a határon túli magyarok ügyében. S ezek a problémák 1968 után Csehszlovákiában, a hetvenes évek első felétől Romániában egyre súlyosabbakká váltak. Magyarországon pedig a párt és az elitcsoportok alkurendszerében nyomásgyakorló csoportosulások alakultak ki, így például aktivizálódott az Írószövetség, a népi írók sora.
A határon túli magyarok kérdésével 1966–1968-tól rendszeresen foglalkozott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága. Különböző jelentések készültek a szomszédos szocialista országokkal működő kulturális kapcsolatokról, az ott élő magyarok helyzetéről, intézményi viszonyairól. 1976-ban MSZMP politikai bizottsági határozat születik, amely a lenini nemzetiségpolitikai normák szerint értékeli az egyes országok magyarságpolitikáját. Úgy ítélik meg, hogy Kárpátalján a legjobb a helyzet, ezenkívül Jugoszláviában jó a helyzet. (Itt fogadták el egyedül a Magyarországról kezdeményezett „kettős kötődés” és a nemzetiségek „híd” szerepére vonatkozó retorikát.) Csehszlovákiát az oktatási kérdések és a történeti viták miatt problematikusnak tartották. Romániában pedig kifejezetten úgy értékelték, hogy ott eltérnek a marxista–leninista nemzetiségpolitika normáitól.
A kulturális nemzetfogalom
Különböző próbálkozások történtek a romániai kapcsolatok rendezésére, de 1977-ben a nagyváradi találkozó nyomán kiderült, hogy ez a magas szintű találkozókra építő politika sem működik. Nyílt konfliktussá vált a Románia és Magyarország közti viszony, mikor a nyolcvanas évek elején nyilvánvalóvá vált a romániai gazdasági válság. A társadalmi homogenizációra épülő romániai politika külső-belső ellenségként konstruálta a magyarságot és Magyarországot. Magyarország óhatatlanul belekerült ebbe a konfliktusba, hiszen a nyolcvanas évek közepén tömegessé vált a romániai magyarok áttelepülése és a tiltott határátlépés. A 80-as években Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Őszi István vezetésével megjelent egy olyan, az MSZMP KB külügyi apparátusában dolgozó csoport – Moszkvából visszatért diplomaták –, akik a magyar kisebbségi kérdés nemzetközi felvetése irányába, a kulturális nemzetfogalom felé mozdultak el. A határon túli magyarokkal való kapcsolattartást pedig a magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatának tartották.
A dologban közrejátszott, hogy míg a népi írók, akik szintén kiemelt fontosságúnak látták e kérdést, kulturális, demográfiai problémának látták a határon túli magyarok ügyét, addig a harmadik, a határon túliakkal foglalkozó csoport, a demokratikus ellenzék elsősorban emberi jogi kérdésként kezelte, s egyik legfontosabb témájává vált a magyarországi szegénység mellett a határon túliak ügye.
Magyarságpolitika A Kádár-rendszer bukásával, 1988–1989-ben bekövetkezett a magyarságpolitika intézményesülésének időszaka. A Németh-kormány alatt létrejött a Nemzetiségi Kollégium, majd az Antall-kormányzat időszakában megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala. Ez a hivatal különböző felügyeleti szervek mellett 2006-ig működött, amikor létrehozták a Miniszterelnöki Hivatalon belül a kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkárságot.
Az 1990 utáni időszakban az alapvető jövőkép a társnemzeti státus megszerzése volt a határon túli magyarok számára. Erről viszont a 90-es évek közepére kiderült, hogy nem működik, sem az európai nyomásgyakorlás, sem a szomszédos országokkal való megegyezés nem hozza létre a különböző szintű magyar nemzeti autonómiaintézményeket. Egy másik kísérlet volt a kisebbségi magyar pártok részvétele az adott országok kormányzati politikájában a kilencvenes évek közepétől. Ez nagyon sok eredménnyel járt, de sehol sem jutott el külön kisebbségi törvény létrehozásáig. Ellenben a volt Jugoszlávia utódállamaiban felülről létrehozták a kisebbségi magyar nemzeti tanácsokat.
Mikor 1996 környékén kiderült, hogy Magyarországnak egyfajta geopolitikai előnye van a térségben, és valamiféle megoldást kell találni a schengeni határ-ellenőrzési rendszer bevezetése utáni kapcsolattartási problémákra, akkor jelenik meg a státustörvény elképzelése. Ez a koncepció azt célozta meg, hogy a határon túli magyarok jogilag és egyénileg is megragadhatóvá váljanak. A státustörvénnyel járó kedvezményeket úgy képzelték el, mint egy olyan katasztert, amely révén pontosan lehet tudni a kedvezményezettek körét, a kedvezményeket pedig tovább lehet fejleszteni.
Ennek a kedvezménytörvénynek a zsákutcájaként jelent meg, a működésképtelenségét jelezve, a kettős állampolgárság igénye – összegzi a jelenleg kialakult helyzetet Bárdi.
Ürügy a kisebbségek problémáinak felvetése
A 90-es évek elejétől kezdve a határon túli magyarok kérdése bizonyos értelemben virtualizálódott, mintegy ürügyként jelenik meg – jelzi kérdéseinkre a kutató. Már az MDF szétszakadásakor a kirobbanó Csurka–Antall-konfliktus látszólagos ürügye az ukrán–magyar alapszerződés volt. Gyurcsány Ferenc számára a népszavazás lehetőség volt arra, hogy megmutassa, Orbán Viktor legyőzhető. 1996-ban Orbán a jobboldal egységét, az MDF, a kisgazdapárt és a Fidesz koherenciáját az alapszerződés vitájában tudta megteremteni, amikor történeti távlatba emelte, hogy vajon az alapszerződés megoldja-e a kisebbségek problémáit és Trianon kérdését.
A magyar politikában, s ez akár a jelenlegi, a határon túliak állampolgárságának elnyerését könnyítő és kiterjesztő jogszabályra is vonatkozik, általában valamilyen más politikai folyamatnak van alárendelve, valamilyen pártpolitikai érdekharc áll a magyar kisebbségek adott ügyének, problémájának a felvetése mögött – summázza a kérdés aktuálpolitikai jelentéseit Bárdi Nándor.
Udvardy Zoltán
MNO.hu

Egyetemről felső fokon
„Történelmi pillanat ez a magyar és a román felsőoktatás kapcsolatának történetében, hiszen még nem nyílt alkalom eddig ilyen léptékű és színvonalú egyeztetésre” – mondta Szabó Gábor, a Magyar Rektori Konferencia elnöke a hétvégén Kolozsváron megrendezett Felsőoktatási Fórumon, melynek résztvevői – hazai és magyarországi egyetemek vezetői – a romániai magyar egyetemisták tehetséggondozását elősegítő együttműködési szerződést írtak alá.
Az értekezleten az intézményvezetők áttekintették annak lehetőségeit, hogyan kapcsolható össze, hogyan fejleszthető hatékonyabban a két ország egyetemi rendszere.
„Csereképesnek kell lennie Erdélynek és Romániának, csereképeseknek, versenyképesnek kell lenniük a felsőoktatási intézményeinknek, hiszen, paradox módon, az itthon maradást is így szolgáljuk legjobban” – hangsúlyozta felszólalásában Markó Béla RMDSZ-elnök, aki rámutatott arra is, hogy az új egyetemi rendszerek a minőségi felsőoktatás biztosítása érdekében az országokon belüli és a határokon átívelő együttműködést szorgalmazzák.
Ez a terület azért is kiemelten fontos – figyelmeztetett a miniszterelnök-helyettes – mert három év alatt négyezerrel nőtt a hazai felsőoktatásban továbbtanulók száma, 13 ezer egyetemistát tartottak nyilván az elmúlt tanévben.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke úgy vélte: a felsőoktatás fejlesztése nemzetpolitikai fontossággal bír. „Ennek a képzésnek a rendeltetése az, hogy Erdélyben és a Partiumban élő magyar közösségünk számára biztosítsa az esélyegyenlőséget az oktatás területén, és az, hogy a magyar kistársadalmunk számára önálló értelmiséget és szakembereket képezzen” – mondta az EP- képviselő.
Szabó Gábor rektor a közös egyeztetést és az együttműködésre való törekvést azért is nevezte stratégiai fontosságúnak, mert az egyetemek közötti verseny most nem belföldön, hanem külföldön, a nemzetközi porondon dől el. A kolozsvári fórum új lendületet kíván adni a közös képzési és kutatási programok kialakításának figyelmeztettek a résztvevők, az oktatók, hallgatók, és kutatók cseréjének, valamint különböző regionális együttműködési programok fejlesztésének – hangzott el az értekezleten.
Elballagtak a Partiumi Keresztény Egyetem végzősei
Szombaton ballagtak el az idei végzős hallgatók Románia egyetlen, a Bolyai Egyetem megszüntetése után fél évszázaddal államilag akkreditált magyar egyeteméről, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemről (PKE). A hagyományos ünnepi istentisztelettel egybekötött záróeseményt a nagyvárad-újvárosi református templomban tartották.
Igehirdetésében Tőkés László püspök, EP-képviselő, a PKE alapítója a „hit fegyverzetével” való felvértezés fontosságát emelte ki. Az igehirdetést követően János-Szatmári Szabolcs, a PKE rektora mondott ünnepi évzáró beszédet, amelyben beszámolt az egyetem eredményeiről.
Baló Levente
Új Magyar Szó (Bukarest)

Világ árnya – Világ fénye
Árkossy István és Bágyoni Szabó István könyvének bemutatójára
Tűzzel-vassal pusztított világunknak annyi közepe van, ahány szempont szerint nézzük. E szempontok között van azonban egy, mégpedig az erdélyi szellemnek a kisebbik hazában sokak által máig elfogultan ápolgatott szempontja, amely szerint a világ közepe csakis egyetlen hely lehet. Ez pedig a kolozsvári ódon Farkas utca. Azt is mondhatnám, hogy ez a hely számunkra szakrális vagy, hogy szellemi kristályosodási pontunk, amely összegyűjtötte a közösség hagyományosan oda sugárzó értékeit a szó átvitt és annak legszorosabb értelmében is. A ma bemutatandó könyv esetében, annak szerzői által, így jelenthet egyet Erdély szellemi fővárosának e hársfaillatú útja, Aranyosszék – szintén nagy ősök lépteire emlékező – utcácskáival, most éppen Bágyon főutcájával.
Az erdélyi alkotó jókedvnek vagy búbánatnak csillagait, csillagocskáit máig nem ismeri eléggé a nagyobbik haza, sokszor a nagyvilág is jobban áll e téren, de ha jól szemügyre vesszük ezt az Istennek hála kisebbfajta tejúttá terebélyesedő csillag-együttest, melyet miért ne neveznénk ismét Csaba útjának, észrevehetjük, hogy egynémely csillagai a csillagtengelyek állásának egyre különösebb ferdülései következtében kissé eltávolodtak társaiktól. Nem azért, mert valamiféle taszítás lenne közöttük, még csak nem is azért, mert külső vonzások hatalmába kerültek, hanem egészen egyszerűen azért, mert tengelyüket a gonosz megpiszkálta. Egyelőre ez a helyzet, bár Wass Albert bátyánk égi ígérete szerint olajozzák már azokat a tengelyeket, sőt rostát is likasztanak, melyen az embernek egyszerű fia mellett ama tejút tagjai is megrostáltatnak.
Hogy azok között – kik e mennyei rostálás nyomán bizonyára fennakadnak ezen az angyalok likasztotta és mindenkor egyenlő mércével működő szerkentyűn – az aranyrögöt érők csoportjában ott lesz Árkossy István és Bágyoni Szabó István is, abban bizonyosak lehetünk. Ott lesznek ők saját jogon és a Farkas utca szellemgyermekeinek jogán is.
Ami Árkossy István barátomnak a Farkas utca szó szoros értelmében vett lakójának képzőművészi mivoltát s az általa közvetített értékeket illeti, arról Banner Zoltán értő szavakkal oktatott ki bennünket. A kiállító megválasztásában is fontos szerepet vállalt ő, és azt is felvállalta, hogy Páskándi Géza és Lászlóffy Aladár tiszteletbeli Farkas utcaiak után ő indítja el kiállítás-sorozatunkat a harmadik évtized útján, s kíséri majd az őreá jellemző – ugyancsak Farkas utcai – hűséggel.
Magam most a kiállítás fényét emelő beszélgetőkönyv, a Világ árnya – Világ fénye rövid bemutatására szorítkozom. Rövid leszek, mert ezt a könyvet kézbe kell venni, és szívünkbe kell emelni. Olyan könyv ez, hogy amikor a szerencsés olvasó összecsukja, legelőször arra gondol: de szívesen olvasná tovább. Minthogy azonban a kőre, agyagba avagy pergamenre betűt varázsolók után Gutenberg csillagközi útjára bocsátotta a maga galaxisát, az azóta is változatlan mindenkori könyv valahol elkezdődik s valahol véget ér. Ha azonban ez a könyv „olyan”, akkor mégsem lesz annak vége, mert az olvasó akarva, akaratlanul továbbgondolja. Azt hiszem, hogy Gutenbergnél vagy számunkra annál is bizalmasabb helyen, Misztótfalusi Kiss Miklósnál – ugyancsak a Farkas utcában – érdeklődvén, arról biztosítanának, hogy maguk is az efféle könyvek megörökítése végett szegődtek el a betű szerelmetes művészeinek.
Ha kiállítás-sorozatommal a két haza szellemüket ápoló embereit szerettem volna közelebb hozni egymáshoz elmoshatatlan lábazatú hidakkal, s hozzájuk pedig együttesen mindazokat, kik a magyar szellemi ég fényeinek s árnyainak igényes szemlélői, akkor meg kell állapítanom, hogy egymás megismerésének, a magyar világunk fényei és árnyai feletti közös szemlélődésnek e kétszerzős könyv igen sokat használhat. Használhat, hiszen írói közül az egyik, a pályán már régen jeleskedő s megérdemelt elismertséget kivívott Bágyoni Szabó István, az erdélyi magyar irodalom csillagképének sokat tapasztalt szelíd lakója, a másik pedig a képalkotó eszközeit most éppen pennára cserélő képzőművész Árkossy István, ki eme eszközcserét bámulatos könnyedséggel hajtja végre s költözik át egy időre a szomszédos csillagképbe, hogy ott a világban megismert árnyakat és fényeket a formák helyett a betűk eszközével rögzítse. Erről aztán meg is egyeznek ők ketten a könyv oldalain. Olyanok ők, mint egy kettős verseny előadói, mintha közös kottából játszanának. Árkossy a hegedű szárnyaló szólamát vállalja fel, hogy Bágyoni Szabó a gordonka lágy, de férfias búgásával válaszoljon lelkesen szárnyaló s őszinte csapongására.
Nem kételkedem benne, hogy aki ezeket az írásokat befogadja, olyan élményt nyer, amely eddig csak annak adatott meg, aki Erdély egykor volt magyar fővárosának utcáit ifjú fejjel nap mint nap rótta, s otthon volt a Farkas utcai templom címerei közt éppen úgy, mint a Házsongárd málló kövein búsongva, vagy a Tisztviselőtelep árnyas utcáin andalogva, esetleg a Deák Ferenc utca közepén feltűnő és délutánra nyomtalanul eltűnő hóstátiak piacán alkudozott. Meg az, ki ámulva járta azt a csodálatos tájat, mely a fogyással dacolva is megtartó erejű, erdélyi magyar parasztság templomtornyos élőhelyeit rejtegette zord idők keményre cserző évszázadain át, amennyire lehetett. Olvasásról lévén szó, természetesen nem feltétlenül így szó szerint, hanem a gondolatiságnak egy olyan gondoláján evezve, mely ebben a szellemi lagúnákkal behálózott szárazföldi magyar Velencében, s az általa képviselt erdélyi gondolat világában, a hajdan volt gubernátorok és alattvalóik vérrel bőven pecsételt szép történeteit s tapasztalatait megírók, és mai városbírók őrült paranoid ötleteit lelkesen elfogadók között eligazítja. De a magyarul dobogó szívét, meg hungarus csikorgással működő tekervényeit befogadásra hangoló derék olvasó azt is megismerheti e könyvből, hogy a mi nyüzsgőnek hitt kolozsvári, és onnan nem messze ásítozó bágyoni meseszobáink festett vagy odaképzelt szépséges és ősi motívumait miként mángálta bé immáron a rátelepedő korok e téren fantáziátlan, a feledtetés tudományában azonban dús fantáziájú, új meg új, s céljában örökké egyhangú, graffitikat pingáló kedve. Tette ezt falánk kétfejű sas formájában éppen úgy, mint utóbb a szoptató etruszk farkasnak öltözött hatalom, melynek, e számunkra örökké kedves világnak az átfestése közben, még saját trikolórját is sikerült siváran egyhangúvá silányítania.
S bár a történetek színpada Kolozsvár és Torda, a Farkas utca és Bágyon, ez mégis mind egyet jelent, s azt úgy hívják, hogy Erdély. Ennek pedig, mások érzelmeit s jogait elismerve is, számunkra egyet kellene jelentenie, s azt úgy mondják, hogy: magyar. Mert kevesen lehetnek rajtunk kívül e világban, akiknek fontosabb megtanulni azt, hogy mit is jelent egy haza a magasban. A bágyoni utca és a Farkas utca tehát e könyvben Erdéllyé tágul, de úgy, hogy a szerzők által bejárt évtizedeknek a története minden tanulságával, fájdalmával és fülön csípett csakazértis örömével együtt, egyetemes mondanivalót is hordoz.
Olvassák hát a könyvet, térüljenek-forduljanak szerzőivel e felszabdalt térben s forduló időben, és fogadják szívükbe annak tiszta és igaz üzenetét!
Leányfalu, 2010. augusztus
Szász István. Szabadság (Kolozsvár)

Árnyaltabban az egymásra találás nemzetpolitikáról
A Sapientia-EMTE Rektorátusának dísztermében tartották meg a Kolozsvári Napok egyik legfontosabb megbeszélését Az egymásra találás nemzetpolitikája címmel.
Részt vevők Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke. Moderátor Székely István
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár kiemelte, hogy a 2010. áprilisi választások után Magyarországon korszakváltás következett be. Ennek érdekében fontos volt elfogadni két olyan törvényt, mely egyértelműen kifejezi azt, hogy a nemzetpolitikánk megváltozott. A könnyített honosításról szóló törvény, és nemzeti hovatartozásról szóló törvényt. A trianoni sebek gyógyítása a célja mindkettőnek. Az új tartalomhoz új formát is kellett találni.
Az elmúlt 8 évben tudatosan építették le a nemzet politika intézmény rendszerét. Felszámolták a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a közalapítványi rendszert, Magyar – Magyar párbeszéd fórumát mind a mai napig nem hívták össze.
2004 novembere óta Gyurcsány Ferenc ellenszegült az állampolgárságról szóló vitában. Ezért újra kell építeni mindent. A nemzetpolitikával foglalkozó kormányhivatal egy eldugott kis főosztály volt a miniszteri hivatalon belül.
Az új rendszerben államtitkárság lett. Sokan kérdezik, miért nem állítottuk vissza a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Az új rendszerben magasabb szintre emeltük a nemzetpolitikát. Gyakorlatilag ugyan olyan súllyal van jelen az új rendszerben, mint bármely más terület.
Újra alakítják a támogatási politikát is. Szeretnék látni honnan, milyen forrásból mentek át a pénzek, kikhez és hova kerültek. Most folyik ezeknek az átvilágítása. Célunk a világos áttekinthetőség. A nemzetpolitika olyan, hogy nem lehet kis területre építeni. Az élet minden területét át kell fognunk, és a Kárpát- Medencére ki kell terjesztenünk-hangsúlyozta Répás Zsuzsanna. Megerősítik a területi képviseleteket, és az ősz folyamán kiépítik az új támogatási rendszert, ami kihat a Kárpát- Medencei magyarságra is. Létrehoztuk a Nemzet Politikai Tárcaközi Bizottságot. Összesen három Tárcaközi Bizottság lesz a kormányban: Felzárkóztatási Roma Bizottság, az Európai Integrációval összefüggő Tárcaközi Bizottság. A Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság.
A Magyar-Magyar párbeszéd, együttműködés, a Kárpát medencei magyar képviselők fóruma nagyon jelentős. A közel jövőben össze hívjuk a Magyar Állandó Értekezletet, valamint a Kárpát- Medencei Magyar Képviselők Fórumát. Mind két fórum azt fogja szolgálni, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság képviselői össze tudjanak ülni, megbeszélni a magyar ügyeket. Ne Budapesten találja ki valaki, mit is akarnának a külhoni magyarok.
Toró T. Tibor a bálványosi gondolkodás egyik elindítója.
2010-ben a II. Orbán kormány az összmagyar nemzeti integrációs programot hirdette meg, mely több szinten valósul meg.
A közjogi szint, mely az állampolgárság megadását jelenti könnyített formában. Az EMNT kész lesz a törvény végrehajtására. Nekünk külhoni magyar közösségeket befogadó állammal jó lenne tisztázni a viszonyt az állampolgárság kérdésében. Aki akarja, az a magyar állampolgárságot is megkapja. Ami természetes dolog lesz, annak mindenféle következményével együtt. A Kárpát medencében nincsenek rendezve a közjogi viszonyok, ami a magyarság életét érinti. Politikai szinten azokkal az államokkal, melyek területein magyarok is laknak, a magyar kormány részéről lépni kell. Erre jó lehetőség nyílik a Nemzetpolitikai Tárcaközi Bizottság munkája által. Kulturális, gazdasági, civil és egyházi integrációra szükség van. A külhoni magyarok különböző szervezeteinek munkásságát még jobban össze kellene hangolni. Ebben Orbán Viktor tekintélye nagy erőt jelentene. A politikai integráció szükséges. A kisebbségi kulturális intézmények megfelelő támogatása eredményt kell, hozzon. Ez szép feladat volna, és ehhez van megfelelő potencia is. Ezt bizonyítja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tevékenysége.
Székely István kiemelte, hogy létezik önkormányzati szint is. Hiszen a mindennapi élet problémái az önkormányzat szintjén oldódnak meg. Sokat tettek, az utóbbi két évtizedben, hogy az országok közötti Vasfüggöny leomoljon. A nemzet egymásra találásában az önkormányzatoknak fontos szerepük van.
Dr. Páva Zsolt Pécs polgármestere az önkormányzat szempontjából elemezte az egymásra találás politikáját. Pécsen él a legtöbb nemzetiség. Pécs és Kolozsvár között jó a civil szervezetek kapcsolata. Mint kulturális főváros programjában kiemelt szerepet kapott az, hogyan tudják a régió kapcsolatait erősíteni, a kulturális sokszínűséget bemutatni. Véleménye szerint az önkormányzat ne csak lokálisan, hanem igyekezzen a határon túli közösségekre is gondolni. Ebben fontos szerepet kap Pécs városának a geopolitikai helyzete. Melyhez közel van a Trianoni horvát határ és lakóinak egy része, nem csak horvát, de a határ túlsó felén sok a magyar is.
Kolozsvárral testvérvárosi kapcsolat köti össze. A nemzetiségi kapcsolatokat közösen kell megközelíteni. Itt dominálhat a kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítése. Szakmai értekezleten a fiatalok tudjanak egymással értekezni, kapcsolatokat kiépíteni. A kultúrát és gazdasági életet a határon túli magyarsághoz is el kell juttatni. Ezek a gondolatok nagyon jó fogadtatásban részesültek pozitív értékei miatt. Amikor arról beszélünk, hogy nemzet politika és határon túli magyarság a közjogi és politikai megoldásokon túl érvényesül, felvetődik az, milyen lehetőségeink vannak, hogy az azonosság tudatot megfelelő módon tudjuk erősíteni. Ebben a vonatkozásban fontosnak tartom, hogy az önkormányzatok ne csak lokálisan gondolkozzanak, hanem nézzenek a határon túlra is. És igyekezzenek olyan szolgáltatást nyújtani, mely befogadó kézséget tartalmaz. Nagyon fontos a közlekedés biztonságának megerősítése. Azok, akik beülnek az autójukba, könnyen eljussanak Magyarországon, olyan helyekre, melyeken őket érdeklő események történnek. Az autópályák ebben a gondolatsorban fontos szerephez jutnak. Van még egy nagyon fontos lehetőség, melynek most még csak az elején járunk, de perspektívája sokkal nagyobb, mint amennyit most egyesek kihasználnak. Ez nem más, mint az Európai gazdasági tér és együttműködésnek a kihasználása. Ez olyan lehetőség, amely nem rég nyílott meg. Néhány helyen már megalapították Európában. Lényege olyan jogi személyiséggel bíró, kimondottan gazdaságfejlesztő társulatot, céget hoznak létre, amelyek határ menti régió kiépülését szolgálja. Nagy előnye, ha két EU- s ország ezt kiépíti, lehet csatlakoznia a harmadik országnak is.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Kárpát- medencei magyar összefogás politikáját helyezte egy tágabb nemzetközi környezetbe. Melyhez segítséget adott a Kettős állampolgársági törvény hatályba lépésének bejelentése.
Nemzetpolitikai jövőképünkben különösen fontos az, hogy világos legyen, mit akarunk elérni. Ennek a jövőképnek a funkciója az, hogy alapvetően világossá tegye azt, mit szeretnénk csinálni, és világossá tegye, mit nem szeretnénk tenni. Amikor nemzetpolitikáról beszélünk, akkor általában nagyon sokszor félreértés, adódik. Megfogalmazódnak gyanakvások. Mi van e mögött? Mit akarunk mi végső soron ezekkel a magyar napokkal? Megfogalmazódnak olyan szkeptikus vélemények is, hogy igazán veszett fejsze nyele. Ez már csak egy lecsengő történet. De gyakorlatilag itt más, sok esélye a magyar jövőnek nincs.
Egy nemzeti jövőkép megfogalmazása nagyon fontos. Ezáltal tudunk egyrészt bizalmat kelteni. Illetőleg gyanakvást oszlatni, a környezetünkben. De meg tudjuk erősíteni a reményt, az illúziót, a cselekvési vágyat fiainkban, akik ebben a nemzetpolitikában próbálják leélni életüket, megvalósítani önmagukat.
Három dimenziója van ennek a jövőképnek. Egy adott nemzeti kisebbségnek nyilvánvaló viszonyulnia kell az anyaországhoz. Az anyaországhoz való viszonyulás az erdélyi magyarság számára nem lehet más, mint az egyenrangúság követelménye, megfogalmazása az anyaország irányába. Akkor, amikor másodrangú állampolgárároknak érezték magukat az elmúlt években, akkor most nem fölösleges hangsúlyozni, az egyenrangúságot az anyaországgal.
Ez az egyenrangúság nem merülhet ki a kettős állampolgárságban. A kettős állampolgárság az egyenrangúságnak kiemelkedő összetevője. Az egyenrangúság nyilvánvalóan többet jelent. Azt jelenti, hogy egyenrangúak az egyes nemzetrészek, és nemzeti együttműködés rendszere kiterjed a határon túli magyar nemzetrészekre is. Nem lehet olyan magyar tárca, olyan magyar közintézmény, amely ne összmagyar dimenziókban működne.
Létrejött a Tárcaközi Bizottság, amely megpróbálja az egyes tárcáknak a nemzetpolitikai feladatait összehangolni. A magyarországi kapcsolat mellett nyilvánvaló második összetevője az, hogy milyen jövőképet fogalmazunk meg, az állampolgárság szerinti állam viszonylatában. Nem annyira az egyenrangúsági, mint az egyenjogúságnak a fogalmát kellene középpontba állítani. Az egyenjogúság megteremtésére dolgozta ki, az elmúlt években, a külhoni magyarság az autonómia koncepcióját. Az autonómia az egyenjogúság megteremtésének az intézménye.
Az autonómiának számos formája létezik. De egy közösség nem lehet egyenjogú az autonómia biztosítása nélkül. Az autonómia egy gyűjtőfogalom, de világos közjogi tartalma van. Ahol sikerült megteremteni a sikeres együttélésnek a feltételeit a nyugati demokráciának, az az autonómia segítségével történt. Vannak eredményei az autonómiai küzdelemnek. A Vajdaságban létrejött a kulturális autonómia intézménye. Megtörtént júniusban a választás után, az első autonóm testületnek a felállítása. Létrejött Szerbiában a Magyar Nemzeti Tanács. A választáson a vajdasági magyarság hetven százaléka a Magyar Összefogás listáján választott. A Vajdaságban további pozitív küzdelmekre lehet számítani. Ezt a küzdelmet más helyeken is követni fogják. Nem csak kulturális, hanem területi autonómia is létrejöhet.
A jövőképnek a harmadik fontos dimenziója nem pusztán az anyaország, nem pusztán az állampolgárság szerinti államviszony határozza meg egy kisebbségi közösség helyzetét, hanem az is, hogy benne vagyunk az Európai Unióban. Az EU számunkra több mint egy gazdasági közösség. Kinek lenne fontosabb az EU, mint éppen a kisebbségben élő magyar közösségeknek. Egyfajta egzisztenciális európaiság jellemzi a magyar nemzetpolitikának az európai dimenzióját, az európai elkötelezettségét. Számos európai kisebbségi közösség látványosan demonstrálta az elmúlt években, hogy nehéz erre az Európai Unió lovára tenni. Kérdezzük meg a Dél tiroliakat, a katalánokat, vagy bármelyik jelentős sikeres európai kisebbségi közösséget.
Ami a közép- európai vonatkozásokat illeti, van egy pár geopolitikai kihívás ma, ami az Európai Unió globális pozíciójából származik. Fakad abból, hogy a közvetlen környezetében, milyen kapcsolatot akar kiépíteni különösen az orosz, illetve a balkáni szférákra való tekintettel.
Nagyon fontos, hogy létre tudjuk hozni azt, amit az elmúlt 20 esztendőben magyar külpolitika nem tudott megteremteni. Egyensúlyba tudjuk hozni a szomszédság politikai szempontokat a nemzet politikai szempontokkal. Hol itt, hol ott billegett, borult fel az elmúlt években ez a fajta törekvés. Talán, most úgy tűnik a kettő egyensúlyba hozható. Lehet egy gyakorlatias együttműködést kialakítani, és lehet erőteljesen képviselni a nemzetpolitikai érdekeinket.
Az a fontos, hogy ez a közép-európai intézkedés változó geometriájú, együttműködési formákból fog felépülni. Nem utolsó sorban Visegrádi együttműködés. Formálódik egy egészen újszerű Magyar- Román kooperáció. Van egy déli kitekintés. Nyugati dimenzió. Duna stratégia. Jelentős infrastrukturális megvalósítás lesz Közép Európában. Ezáltal a monarchikus fejlődési dimenzió megvalósulhat. Jelentős közlekedési infrastruktúrát kell kiépíteni. Közép Európában legyen egy gyorsvasút hálózat. Arra is ügyelni kell, hogy Közép- Európában a hagyományos vasúti hálózat feljavuljon. Jelentős szerepe van a közlekedésnek is. De jelentős szerepe van a vízi közlekedésnek is. Az infrastruktúra létrehozásában különös jelentősége van az energia infrastruktúrájának. Hamarosan átadásra kerülhet a magyar- román gázvezeték. Tárgyalunk a Nabuco-ról, az együttműködés lehetőségéről. Ezek azt jelzik, valami történik ezen a területen is.
Kiemelt fontosságúnak tartjuk, hogy a Magyar- Román határ menti kapcsolatok átláthatóvá váljanak.
A magyar külpolitikának van egy egzisztenciális európai jellege, ami nem igényel különösebb magyarázatot. Hiszen a mi XX. századi nyomorúságunkra azt gondoljuk, hogy az európai integráció nagyon fontos válaszokat hordoz. Felhívja a figyelmet arra, hogy 2011. január 1. az Európai Unió elnökségét Magyarország fogja adni. Ha sikerül Magyarországnak jó eredménnyel levezényelnie féléven keresztül az EU elnökséget, akkor Magyarország ezzel az Európai Uniónak valóban egyenrangú és méltó tagjává válhat. Ha sikeresen menedzseltük az EU elnökséget, akkor Magyarország az elkövetkező években fölkerülhet úgy az Európai Unió térképére, hogy az, nagymértékben megnövelheti a magyar nemzeti érdekvédelmi képességet.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

Központ a szórványért
A szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központ a térségben – mondta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. A szombati alapkőletételen a magyar kormány számos politikussal képviseltette magát, de jelen voltak az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezető politikusai is. Eközben a Tordán megrendezett szórványkonferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a szórványközösségek életét meghatározó kedvezőtlen folyamatokat csakis erős, önálló magyar tanintézetek, kulturális, közösségi központok létrehozásával lehet megállítani.
A vegyes házasságokból származó gyerekeket is magyar iskolába terelheti a Mezőségi Szórvány Oktatási Központ, azért van szükség egy korszerű oktatási intézmény felépítésére. A szamosújvári magyar általános iskola ugyanis a legrosszabb állapotban van, így sok magyar szülő inkább adja a modern és jól felszerelt román iskolákba a gyerekét – nyilatkozta lapunknak Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke szombaton, a szamosújvári Kemény Zsigmond Oktatási Központ ünnepélyes alapkőletételét követően. Hozzáfűzte, különösen az olyan szórványtelepülések lakóinak életbevágóan fontos, hogy legyen megbízható, minőségi, anyanyelvű oktatási központjuk a térségben, ahol településenként csak egy-két magyar család él.
Hivatalosságok felvonulása
Szombat délelőtt az őszi napsütéses, de csípős, hideg időben több mint száz meghívott és érdeklődő sétált a Teleki Alapítvány székhelyétől a mezőségi szórvány magyarságot kiszolgálni hivatott leendő – bölcsődét, óvodát és iskolát egyesítő – oktatási központ udvarára. Hogy nem mindennapi eseményről volt szó, jól mutatja a tény, hogy szép számmal képviseltették magukat magyarországi tisztségviselők államtitkároktól miniszterelnöki tanácsosig. Rajtuk kívül jelen voltak a közalapítványok vezetői, a Kolozs megyei RMDSZ vezető politikusai, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselői. Egyik újságíró kolléga meg is jegyezte: ritkán lehet ennyi hivatalosságot a gödör szélén látni. Az alapkő letételét megelőzően számtalan magyarországi és hazai elöljáró mondott beszédet, az esemény ünnepélyességét a szamosújvári fiatalok népdalok éneklésével és versek szavalásával teremtették meg.
Az összefogás ereje
Elsőként Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke köszöntötte az alapkőletétel ünneplő közönségét, majd Gönczi István, a beruházás kivitelezője ismertette a Szervácziusz László műépítész készítette műszaki tervet. „Vállaljuk, hogy a lehető leghamarabb át fogjuk adni az épületeket” – jelentette ki a kivitelező. Ovidiu Drăgan, Szamosújvár polgármestere is üdvözölte a Mezőség felé nyitó és a hagyományt és kultúrát megőrző iskolaépítő programot. „Meg vagyok győződve róla, hogy sikeres lesz” – fejezte ki optimizmusát a polgármester. Ezt követően szinte valamennyi hivatalos vendég mondott hosszabb-rövidebb ünnepi beszédet. Révész Máriusz magyarországi parlamenti képviselő, Orbán Viktor miniszterelnök gyermek- és családügyi tanácsadója az összefogás és az egyetértés fontosságát hangsúlyozta. „Ott épül egy-egy csoda, ahol ember van és mögötte erős közösség van” – dicsérte Révész Balázs-Bécsi Attila, a Téka Alapítvány és a szamosújváriak vállalását. A fideszes politikus azzal a pokolban játszódó viccel szemléltette az összefogás jelentőségét, amelyből kiderül, hogy az oroszokat az ördögöknek nagyon kell őrizniük, mert mind ki akarnak mászni az üstből, amelyben főnek, a németeknek ki kell tenni egy táblát, hogy kilépni tilos, a magyarokat meg nyugodtan őrizetlenül hagyhatják, mert azok úgyis egymást húzzák vissza.
Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja beszédében kifejtette, stratégiai cél a szórvány iskolaközpont kiépítése. „A jelenlegi helyzetben nem tehetem meg, hogy ne emlékezzek meg az erdélyi magyar pedagógusok áldozatvállalásáról – mondta a főkonzul. Egységes cselekvést, konszenzust, ezt kérjük az erdélyi magyarságtól, mert Magyarország így tud hatékonyan fellépni a külhoni magyarok érdekében” – fogalmazta meg elvárásait Szilágyi Mátyás. „A bátor emberek földjén vagyunk, most” – jelentette ki Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke arra utalva, hogy olyan helyen sikerül oktatási központot létrehozni ahol korábban leírták a magyarságot. „A szórványkérdést depolitizálni kell, nem válhat pártpolitikai csatározások áldozatává” – szögezte le Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Folyamatosan kell lobbizni
A Kemény Zsigmond Oktatási Központ várhatóan 650–700 magyarul tanuló kisdiákot fogad be majd. Balázs-Bécsi Attila elmondta, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont modelljét kívánják követni, ami azt jelenti, hogy az iskolaközpont közös román–magyar állami és alapítványi forrásokból finanszíroznák. A teljes beruházás értéke mintegy 3 millió euró, lejben kifejezve 12,63 millióba kerül. Jelenleg elkészült a teljes tervezési dokumentáció, megszerezték a szükséges építkezési engedélyt, a magyar kormány a Nemzeti Jelentőségű Intézmények és Programok keretében 40 millió forintnyi támogatást nyújtott, így október elejétől elkezdődtek a munkálatok a szamosújvári önkormányzat 8000 négyzetméteres belvárosi telkén.
Szamosújváron jelenleg a magyar gyerekek vegyes tannyelvű intézetben tanulnak, nincs önálló magyar nyelvű iskola. Az új oktatási központ része annak a hosszú távú oktatási programnak, amelyet a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány és a szamosújvári Téka Alapítvány tíz éve indított útjára. A mezőségi szórványoktatási program vállalt célja, hogy megoldja a szórványban élő magyarok anyanyelvű oktatását. Eddig a program keretében már felépítettek egy korszerű kollégiumot Válaszúton az 1–4. osztályos elemisták számára, Szamosújváron az 5–12. osztályos általános és középiskolások tanulhatnak majd.
Az új intézmény a tervek szerint egyaránt kiszolgálja Szamosújvárt, a Kis-Szamos mentét, Észak-Mezőséget, Belső-Mezőséget és a Szamos menti dombságot, azaz a háromezer négyzetkilométeren található több mint harminc szórványtelepülést. Balázs-Bécsi Attila ugyanakkor kérdésünkre elmondta, folyamatosan kell lobbizniuk a különböző finanszírozási formák elnyeréséért, az építkezés különböző szakaszait ugyanis egyenként hajtják végre, ráadásul a kisebbségi oktatást nem kezeli kiemelt fontosságúnak az Európai Unió, ezért strukturális alapok sincsenek rá. A kivitelező szerint, ha lesz pénz, akár egy év alatt is be lehet fejezni az oktatási központ felépítését, reálisan számolva azonban örülni kell annak is, ha négy-öt év alatt elkészül az iskolaközpont – fogalmazta meg várakozásait Balázs-Bécsi Attila.
Kiss Előd-Gergely, Krónika (Kolozsvár),

Mától renoválják a Lorántffyt
Májusban írták alá azt a szerződését, amelynek értelmében a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, illetve az Avram Iancu Nyolcosztályos Iskola renoválásának nagy részét Európai Uniós forrásból fedezik. Tegnap a városházán arról tájékoztatták a sajtót, hogy ma hozzákezdenek a munkához mindkét tanintézetben. A díszterem asztala körül helyet foglaltak mind az iskolák, mind az önkormányzat, mind a kivitelezők és tervezők reprezentánsai.
Biró Rozália alpolgármester emlékeztetett rá, hogy az önkormányzat uniós projektekért felelős osztálya hat tanintézet korszerűsítésére pályázott, és az említett kettőn kívül rövidesen aláírják a finanszírozási szerződést az Andrei Şaguna és az Aurel Lazăr, illetve a görög katolikus iskola renoválására is. A Szent László-gimnázium esetében várják a közigazgatási bíróság döntését, mert a helyhatóság megfellebbezte a fejlesztési minisztérium elutasító határozatát.
A projekt-előkészítő városházi hivatal szóvivője, Dumitru Sim kivetítő segítségével mutatta be az uniós alapból elvégzendő munkákat. A Lorántffyban a több mint 7,6 millió lejes korszerűsítésből 5,2 millió érkezik az EU-től, majdnem 800 ezer lej az állami hozzájárulás, az önkormányzati pedig ennek a fele. A teljes ingatlant felújítják, beleértve az épület közműrendszerét, ezen kívül új berendezést és informatikai felszerelést is kap a középiskola, és mozgássérültek számára is megközelíthetővé teszik. Ugyanezt elvégzik az Őssi negyedben lévő Avram Iancu-iskolában is, ahol a beruházás teljes ára 8,2 millió lej, amiből közel 5,5 milliót fizet az unió, 837 ezret az állam, 130 ezernél kevesebbet pedig a város. Itt két épületet renoválnak, ahová mintegy hatszáz gyermek jár.
Az Avram Iancu-ban az Eurociv Cons Kft. a kivitelező, a Global Prouect Kft. pedig a telepvezető, a Lorántffyban pedig az Abed Nego Cons Kft. fog neki mától a munkának. Az átadási határidő 2012. május 5. Amint Szabó Zsuzsanna igazgatónőtől megtudtuk, a renoválás egyelőre nem fogja zavarni a tanítást, mert a tetőtérben és a pincében kezdik el a munkát, vakációban kerülnek sorra majd a tantermek.
M. Zs. Reggeli Újság (Nagyvárad)

A székelyföldi önkormányzatok nem kapták vissza a katonai ingatlanokat
Túl kell lépni végre azon, hogy Bukarest a székelyföldi katonai egységeket stratégiai létesítményeknek tekinti – véli Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Antal Árpád elégedetlen azzal, hogy nem történt előrelépés a tekintetben, hogy a katonaság tulajdonában levő ingatlanokat és telkeket visszakapják a helyi közösségek. Véleménye szerint a magyarok nem érezhetik, hogy egyenrangú állampolgárok Romániában, addig amíg a székelyföldi katonai létesítményeket stratégiai fontosságúnak tekintik.
A polgármester elmondta: más városokban a katonaság területein ipari- és, szabadidőparkokat létesítettek, de ugyanez Székelyföldön nem lehetséges. Sepsiszentgyörgyön több ezren írták alá a polgármesteri hivatal azon kezdeményezését, hogy a katonaság bizonyos ingatlanjai kerüljenek a helyi közösséghez. A sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal beadványokat küldött a kormányhoz, az államfői hivatalhoz és a védelmi tárcához, kérve az ingatlanok átengedését. Kolozsvári Rádió, Erdély.ma

Borbély-vizit Budapesten – Magyarország támogatja Románia mielőbbi belépését a
Magyarország mindent megtesz annak érdekében, hogy Románia mielőbb csatlakozhasson a schengeni egyezményhez – jelentette ki Németh Zsolt külügyi államtitkár tegnap, Borbély László romániai környezetvédelmi miniszterrel folytatott budapesti megbeszélése után. Németh Zsolt hangsúlyozta: a két ország közötti határellenőrzés megszüntetése a magyarság elmúlt száz évének kiemelkedő eseménye lesz, megvalósulására pedig már Magyarország soros európai uniós elnöksége alatt, vagyis a jövő év első felében is reális esély van.
Magyarország mindent megtesz annak érdekében, hogy Románia mielőbb csatlakozhasson a schengeni egyezményhez – jelentette ki Németh Zsolt külügyi államtitkár tegnap, Borbély László romániai környezetvédelmi miniszterrel folytatott budapesti megbeszélése után. Németh Zsolt hangsúlyozta: a két ország közötti határellenőrzés megszüntetése a magyarság elmúlt száz évének kiemelkedő eseménye lesz, megvalósulására pedig már Magyarország soros európai uniós elnöksége alatt, vagyis a jövő év első felében is reális esély van.
Borbély László emellett szintén történelmi jelentőségűnek nevezte a romániai tanügyi törvény következő napokban várható elfogadását, amelynek révén az erdélyi magyarság anyanyelven történő teljes körű oktatása valósulhat meg.
A magyar kormány képviselője megköszönte Romániának a vörösiszap-katasztrófa utáni helyreállításra felajánlott jelentős támogatást. Németh Zsolt szerint a korábbi esetekhez hasonlóan ez a legutóbbi tragédia is azt mutatja: a két ország között magas fokú érzékenység alakult ki az egymás problémáiban való segítségnyújtás területén.
Borbély emlékeztetett arra: a román kormány korábban egy külön alap létrehozását kérte Brüsszeltől annak érdekében, hogy hasonló katasztrófák esetén azonnali segítséget kaphassanak az érintett tagországok. A két politikus egyaránt kiemelkedő fontosságúnak nevezte az országaik által közösen indított Duna-stratégiát, amely elmondásuk alapján újfajta makroregionális építkezést biztosíthat a folyó mentén. Németh Zsolt megjegyezte továbbá, hogy Románia rendkívül empatikusan fogadta a határon túli magyarok kedvezményes honosításának lehetőségét.
Biztatóak a magyar–román környezetvédelmi kapcsolatok
A jövőre nézve is biztatóak a magyar–román környezetvédelmi kapcsolatok – mondta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter azután, hogy tegnap megbeszéléseket folytatott Borbély László romániai környezetvédelmi és erdészeti miniszterrel Budapesten. Fazekas megköszönte Romániának a magyarországi iszapkatasztrófa következményeinek elhárításához nyújtott eddigi segítségét, továbbá a mostani adományt.
Románia ugyanis 250 ezer porálarcot adományozott a katasztrófa után Magyarországnak, amit a romániai miniszter tegnap személyesen adott át Devecser és Kolontár térségében. Borbély is megköszönte magyar kollégájának az iszapkatasztrófáról adott napi rendszeres tájékoztatást, aminek jelentős szerep volt a romániai közvélemény korrekt tájékoztatásában. A katasztrófának nincs a határon átnyúló hatása – szögezte le Borbély. Új Magyar Szó (Bukarest)

Máért – Semjén: meg kell állítani a határon túli magyarok asszimilációját
Kulcsfontosságú a határon túli magyarság megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítása – mondta Semjén Zsolt a IX. Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) pénteken a budapesti , ahol beszámolt a résztvevőknek az összmagyar-regiszter létrehozására irányuló tervéről is.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a hatéves szünet után összeülő Máért-en kiemelte: több tényező fenyegeti a magyar nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túli magyarság esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Semjén Zsolt a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. Ehhez erős államra van szükség van, amely képes ezt érdemben és hatékonyan szolgálni – hangsúlyozta. A határon túli magyarság szempontjából pedig kulcsfontosságúnak nevezte az asszimiláció megállítását. A szokott hagyományos támogatási formák szükségesek, de nem elégségesek – fűzte hozzá a kereszténydemokrata politikus.
Mint mondta, erős impulzusra van szükség az asszimiláció megállítására, s ez az impulzus az állampolgárság megadása, amely lehetővé teszi a kulturális-nyelvi-történelmi sorsközösség mellett a nemzet közjogi egyesítését is. Hangsúlyozta, az az elvi álláspontjuk, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehet, ahány valós identitása van. Semjén Zsolt közölte: ahogy Magyarországot nem sérti, ha egy pilisi szlovák felveszi a szlovák vagy egy gyulai román a román állampolgárságot, úgy elvárjuk, hogy a környező országok se érezzék ellenük irányuló lépésnek vagy nemzeti érdekeik sérelmének, ha az ottani magyarság él emberi jogával és kéri a magyar állampolgárságot.
Kijelentette, hogy nem vagyunk alábbvalóak egyetlen másik nemzetnél sem, amit más nemzetnek szabad, azt nekünk is szabad. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk. Az igénylés feltételeit ismertetve leszögezte: Magyarország az állampolgárságról más államnak információt nem fog kiadni arról, ki magyar állampolgár és ki nem. Hozzátette: azt is látni kell, hogy a határon túli asszimilációt bizonyos konkurens érdekek mesterségesen támogatják és erősítik. Szomorú szívvel, de tiszta szemmel és ésszel ki kell mondani azt, hogy nem minden magyar, ami magyar nyelven van – fogalmazott.
Semjén Zsolt ismét megerősítette, a Máért mellett szükség van a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára is, amely a remények szerint még az idén összeülhet. A Máért szakbizottsági rendszere is visszaáll, s rendszeresen ülést tart a jövőben. Leszögezte ugyanakkor, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló Híd-Most párttal korrekt, partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében.
Beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar-regiszter létrehozására irányul és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. „Meg fogunk harcolni minden magyarért” – fogalmazott Semjén Zsolt.
A nyugati magyarság tekintetében lehetséges megoldásként említette az angol szekciókat, így azokat sem zárnák ki a „magyar világból”, akik harmadik, negyedik generációként már nem bírják olyan szinten a nyelvet.
Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. A szervezet – értékelése szerint – igazán hatékonyan 1999 és 2004 között tudott működni. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. Ma sem fogalmazhatunk másként – tette hozzá.
A Máért eddigi történetét felidézve kitért arra: a státusztörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül.
Németh Zsolt azt mondta, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túli magyarok akaratával. 2010 a külhoni magyarság számára érezhető megkönnyebbülést hozott és megkezdődött a nemzeti egység újraalkotása – közölte, hozzátéve: bízik abban, hogy ez nemcsak az anyaország és a határon túli magyarság között, hanem a határon túli magyar közösségeken belül is folyik.
„Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul” – hangsúlyozta az államtitkár.
A politikus a közelgő magyar uniós elnökségre utalva azt mondta, hogy az elkövetkező években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is, s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamata.
Az államtitkár szerint egy rendkívül ígéretes, reményteli időszak áll a magyarság előtt. Az összetartozás-tudatunknak különösen fontos lendületet adhat az állampolgársági törvény sikeres megvalósítása a Kárpát-medencében és a világ legkülönbözőbb pontjain, így a szórványterületeken is.
Fontosnak nevezte hogy a kormány úgy döntött, a Máért munkájában részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében a tanácskozáson részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót.
A Máérten 19 külhoni magyar szervezet mellett jelen vannak a magyarországi parlamenti pártok képviselői is.
(MTI) Krónika (Kolozsvár)

Több tényező fenyegeti a magyar nemzet fennmaradását
Kulcsfontosságú a határon túli magyarság megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítása – mondta Semjén Zsolt a IX. Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) pénteken a Parlamentben.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a hatéves szünet után összeülő Máérten kiemelte: több tényező fenyegeti a magyar nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túli magyarság esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Semjén a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. Ehhez erős államra van szükség, amely képes ezt hatékonyan szolgálni – hangsúlyozta. A határon túli magyarság szempontjából pedig kulcsfontosságúnak nevezte az asszimiláció megállítását. A szokott támogatási formák szükségesek, de nem elégségesek – fűzte hozzá a kereszténydemokrata politikus.
Mint mondta, erős impulzusra van szükség az asszimiláció megállítására, s ez az impulzus az állampolgárság megadása, amely lehetővé teszi a kulturális-nyelvi-történelmi sorsközösség mellett a nemzet közjogi egyesítését is. Hangsúlyozta, az az elvi álláspontjuk, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehet, ahány valós identitása van. Semjén közölte: ahogy Magyarországot nem sérti, ha egy pilisi szlovák felveszi a szlovák vagy egy gyulai román a román állampolgárságot, úgy elvárjuk, hogy a környező országok se érezzék ellenük irányuló lépésnek vagy nemzeti érdekeik sérelmének, ha az ottani magyarság él emberi jogával és kéri a magyar állampolgárságot.
Kijelentette, hogy nem vagyunk alábbvalóak egyetlen másik nemzetnél sem, amit más nemzetnek szabad, azt nekünk is szabad. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk. Az igénylés feltételeit ismertetve leszögezte: Magyarország az állampolgárságról más államnak információt nem fog kiadni arról, ki magyar állampolgár és ki nem.
Hozzátette: azt is látni kell, hogy a határon túli asszimilációt bizonyos konkurens érdekek mesterségesen támogatják és erősítik. Szomorú szívvel, de tiszta szemmel és ésszel ki kell mondani azt, hogy nem minden magyar, ami magyar nyelven van – fogalmazott.
Semjén ismét megerősítette, a Máért mellett szükség van a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára is, amely a remények szerint még az idén összeülhet. A Máért szakbizottsági rendszere is visszaáll, s rendszeresen ülést tart a jövőben. Leszögezte ugyanakkor, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló Híd–Most párttal korrekt, partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében.
Beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyarregiszter létrehozására irányul, és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. Meg fogunk harcolni minden magyarért – fogalmazott Semjén Zsolt.
A nyugati magyarság tekintetében lehetséges megoldásként említette az angol szekciókat, így azokat sem zárnák ki a „magyar világból”, akik harmadik, negyedik generációként már nem bírják olyan szinten a nyelvet. Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. A szervezet – értékelése szerint – igazán hatékonyan 1999 és 2004 között tudott működni. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. Ma sem fogalmazhatunk másként – tette hozzá. A Máért eddigi történetét felidézve kitért arra: a státusztörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység, először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül.
Ígéretes, reményteli időszak előtt állunk
Németh Zsolt azt mondta, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében, az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túli magyarok akaratával. 2010 a külhoni magyarság számára érezhető megkönnyebbülést hozott, és megkezdődött a nemzeti egység újraalkotása – közölte, hozzátéve: bízik abban, hogy ez nemcsak az anyaország és a határon túli magyarság között, hanem a határon túli magyar közösségeken belül is folyik. Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul – hangsúlyozta az államtitkár.
A politikus a közelgő magyar uniós elnökségre utalva azt mondta, hogy az elkövetkező években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is, s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamata.
Az államtitkár szerint egy rendkívül ígéretes, reményteli időszak áll a magyarság előtt. Az összetartozás-tudatunknak különösen fontos lendületet adhat az állampolgársági törvény sikeres megvalósítása a Kárpát-medencében és a világ legkülönbözőbb pontjain, így a szórványterületeken is.
Fontosnak nevezte, hogy a kormány úgy döntött, a Máért munkájában részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében a tanácskozáson részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót. A Máérten 19 külhoni magyar szervezet mellett jelen vannak a parlamenti pártok képviselői is.
WA
(MTI) MNO

Véget ért a beteg korszak
Újra egységben a magyarság, hiába kergették szét hat éve a Máértot
Nemzetpolitikai mércével mérve történelmi jelentőségű tanácskozás színhelye volt tegnap a Parlament: hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok, valamint a budapesti kormány képviselői. A Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök hívta össze, majd azzal, hogy többet nem egyeztetett a külhoni magyarokkal, hozzájárult a legfontosabb nemzetpolitikai fórum tetszhalottá nyilvánításához. Ezért is jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az értekezleten, hogy „soha többet nem szabad olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sok millió magyar ember életét”.
Adósságot törlesztettünk
Jön az összmagyar regiszter, Budapest megharcol minden magyarért - hangzott el a IX. Máérton.
Ellítélték a félelemkeltőnek nevezett szlovák nyelvtörvényt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagjai abban a zárónyilatkozatban, amelyet a tanácskozás minden résztvevője ellátott pénteken a kézjegyével. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: példátlan nemzeti egység valósult meg a Máérton. Semjén a zárónyilatkozatot ismertetve kiemelte: a Máért résztvevői üdvözlik a nemzeti összetartozásról és a kettős állampolgárság megszerzéséről szóló törvényeket, és állást foglaltak a különböző autonómiaformák mellett.
Hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a Parlamentben a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok és a budapesti kormány képviselői. Ezt a fórumot 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc akkori szocialista miniszterelnök hívta össze.
A IX. Máért megnyitóján Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kulcsfontosságúnak nevezte a határon túliak megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítását. A politikus szerint több tényező fenyegeti a nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túliak esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Semjén a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk.
Az állampolgárság-igénylés feltételeiről elmondta: Magyarország más államnak információt nem fog kiadni arról, ki magyar állampolgár és ki nem. Ismertette, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló szlovákiai Most-Híd párttal partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében.
Semjén beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar regiszter létrehozására irányul, és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. „Meg fogunk harcolni minden magyarért” – fogalmazott Semjén Zsolt.
Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. „Ma sem fogalmazhatunk másként” – jegyezte meg, majd kitért arra: a státustörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül. Úgy vélte, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túliak akaratával. „Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul” – hangsúlyozta.
Németh azt mondta, hogy a következő években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamatát. Fontosnak nevezte, hogy a kormány úgy döntött, a Máértban részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót.
2 perces interjú: Duray Miklós a Máért egyik alapítója, az MKP volt alelnöke
Miként tekint a Máért egyik alapító atyjaként a 9. értekezletre annak tükrében, hogy hat esztendő tanácskozásai eddig rendre kimaradtak?
– Igaz, hogy sorrendben ez a 9. találkozó, de 2001 ősze óta az a néhány Máért, amelyet megtartottak, már értelmetlen volt. Azok már az értekezlet leépülését vetítették előre. A mostani tanácskozás új starthelyzetet jelent, de egyelőre nem körvonalazódott, hogy ez a helyzet milyen további lehetőségeket, illetve célegyenest rejt magában.
A kis Máértokkal az elmúlt években megpróbálták valamilyen formában pótolni a „nagyot”. – A kis Máértok is kényszerhelyzetet jelentettek, hogy ne szűnjön meg a határon túli szervezetek közötti egyeztetés. A Máért ugyanis a magyar kormány részvétele nélkül teljesen eszköztelen, de a kis Máértnak volt olyan hozadéka, amelynek az eredménye meglátszik a mostani újjáalakulás alkalmával. Jelesül, hogy helyet kaptak az asztalnál a dél-amerikai, ausztráliai és kanadai magyarok. Ez azért fontos, mert a Máért keretében kialakítandó nemzetpolitikai tervezeteknek nemcsak a Kárpát-medencei magyarokra kell vonatkozniuk, hanem a világ magyarságára. Más a KMKF, amelyben a parlamenti vagy regionális képviselettel rendelkező magyar pártoknak kell egyeztetniük azért, hogy a nemzetpolitika azon kérdéseinek, amelyek a magyar Országgyűlés elé kerülnek, legyen politikai előkészítésük a parlamenti tárgyalásokhoz.
2 perces interjú: Markó Béla a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke – Miként értékeli az RMDSZ azt, hogy hat év szünet után ismét összehívta a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet?
Ebben a történetben végül is nem az a rendkívüli dolog, hogy újra összehívták a Máértot, hanem az volt a gond, hogy szüneteltették több éven át. Ugyanakkor én nem gondolom azt, hogy a Máérton születhetnek nagy hirtelen óriási döntések. Azok, illetve a bizonyos problémákra adott megoldások más módon jönnek létre. Viszont a Máért fontos találkozási forma. Ezt részben helyettesítette a Szili Katalin által korábban létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, de nem teljes egészében. Mindenesetre a Máért újbóli összehívását jó újrakezdésnek vagy folytatásnak tartom. Mindegy, miként fogalmazunk. Szükség van rá.
Amint itt, a folyosón tapasztaltam, az ülés zárónyilatkozata megfogalmazásából az RMDSZ is jócskán kivette a részét. Ön épp most mondta tollba pártja álláspontját Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak. Min módosítottak? – Nem rontottunk, csak javítottunk a nyilatkozaton.
Melyik részein?
Dúsítottunk rajta. Néhány konkrétumot még Romániával kapcsolatban is beírtunk.
Nekünk fontos, hogy a nyilatkozat kitérjen a román oktatási törvényre is.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap

Írjuk együtt a nemzet nagykönyvét (Magyar Állandó Értekezlet)
Az egységes magyar nemzet létezik
A Máért nélküli korszaknak vége van — jelentette ki Orbán Viktor, aki szerint az ma már történelmi tény, hogy a magyar nemzet túlélte megcsonkítását, így minden oka megvan arra, hogy a nagy nemzetek sorába tartozónak gondolja magát.
Úgy látja, a Máért léte azt mutatja, megvan bennünk a szándék, hogy a magyarok könyveit együtt írjuk. Ha külön-külön kezdjük írni, akkor útjaink elválnak, és a mi gyermekeink és unokáink már nem egy nagy nemzet könyveit írják — hívta fel a figyelmet. A miniszterelnök elmondta: a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazást úgy értelmezte, az akkor hatalmat gyakorlók arra akarták rávenni az embereket, hogy külön-külön írjuk a magyar nemzet nagykönyvét. Orbán Viktor szavai szerint ez egy beteges politika. Az idei országgyűlési választás azonban válasz volt 2004. december 5-re, szakítottak ezzel a beteges gondolkodásmóddal — hangsúlyozta. Emlékeztetett, hogy a 2004-es népszavazáson az igenek többségben voltak a nemekhez képest, és ez erkölcsi kötelességet jelent azon kormány számára, amely először kap lehetőséget ennek kijavítására, hogy meg is tegye. Felidézte, a parlamentben nagyarányú támogatást kapott a kettős állampolgárságról szóló javaslat. Orbán Viktor kiemelte, szakítani kell a hamis realistákkal, akik azt állítják, Magyarország sorsa önmagán kívül dől el; ebben a gondolkodásmódban ugyanis nincs jövő. Tárgyilagos, realista nemzetpolitikára van szükség, amelynek kiindulópontja, hogy egy percre sem szabad elfelejteni: az egységes magyar nemzet létezik — mondta, hozzátéve, ez a garancia arra, hogy soha többet ne lehessen a nemzetpolitikában olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sok millió magyar ember életét. Hozzátette: ezeknek a hibáknak az elkerülésére soha vissza nem térő lehetőségünk és esélyünk van. Kiemelte: arról szó sem lehet, hogy a nemzetpolitikai szempontokat és nemzetstratégiai érdekeket a külpolitika érdekei alá rendeljék. Pont fordítva, a külpolitikát annak fényében kell alakítani, hogy a nemzetstratégiai felfogásból mi következik. Az előttünk álló jövőben az együttműködés leginkább kézenfekvő terepe a gazdaság lesz. A magyarországi politika és nemzetpolitika után — folytatta — a mi küldetésünk egy közép-európai politika megteremtése: a gazdaságban, az infrastruktúrában, a fejlesztéspolitikában, s talán a katonai együttműködés lehetősége sem zárható ki, természetesen a NATO és az unió keretein belül — fejtette ki. Orbán Viktor a modell értékű változtatások között említette a Máért összehívását és a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtását is. Utóbbival kapcsolatban elmondta: eddig csak a döntés született meg, a végrehajtás még nem kezdődött el.
Megállítani az asszimilációt
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kiemelte: több tényező fenyegeti a magyar nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túli magyarság esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot. Semjén Zsolt a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. Ehhez erős államra van szükség, amely képes ezt érdemben és hatékonyan szolgálni — hangsúlyozta. A határon túli magyarság szempontjából pedig kulcsfontosságúnak nevezte az asszimiláció megállítását. A megszokott hagyományos támogatási formák szükségesek, de nem elégségesek — fűzte hozzá a kereszténydemokrata politikus. Mint mondta, erős impulzusra van szükség az asszimiláció megállítására, s ez az impulzus az állampolgárság megadása, amely lehetővé teszi a kulturális-nyelvi-történelmi sorsközösség mellett a nemzet közjogi egyesítését is. Hangsúlyozta, az az elvi álláspontjuk, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehet, ahány valós identitása van. Semjén Zsolt közölte: ahogy Magyarországot nem sérti, ha egy pilisi szlovák felveszi a szlovák vagy egy gyulai román a román állampolgárságot, úgy elvárjuk, hogy a környező országok se érezzék ellenük irányuló lépésnek vagy nemzeti érdekeik sérelmének, ha az ottani magyarság él emberi jogával, és kéri a magyar állampolgárságot. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk. Hozzátette: azt is látni kell, hogy a határon túli asszimilációt bizonyos konkurens érdekek mesterségesen támogatják és erősítik. Szomorú szívvel, de tiszta szemmel és ésszel ki kell mondani azt, hogy nem minden magyar, ami magyar nyelven van — fogalmazott. Semjén Zsolt megerősítette, a Máért mellett szükség van a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumára is, amely a remények szerint még idén összeülhet. A Máért szakbizottsági rendszere is visszaáll, s rendszeresen ülést tart a jövőben. Leszögezte, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló Híd—Most párttal korrekt, partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében. eszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar-regiszter létrehozására irányul, és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. Meg fogunk harcolni minden magyarért — fogalmazott Semjén Zsolt.
Megkezdődött az egység újraalkotása
A külügyi tárca államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. Ma sem fogalmazhatunk másként — tette hozzá. A Máért eddigi történetét felidézve kitért arra: a státustörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségeken belül. Németh Zsolt azt mondta, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túli magyarok akaratával. 2010 a külhoni magyarság számára érezhető megkönnyebbülést hozott, és megkezdődött a nemzeti egység újraalkotása — közölte, hozzátéve: bízik abban, hogy ez nemcsak az anyaország és a határon túli magyarság között, hanem a határon túli magyar közösségeken belül is folyik. Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul — hangsúlyozta az államtitkár.
A közelgő magyar uniós elnökségre utalva azt mondta, hogy az elkövetkező években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is, s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamata. Az államtitkár szerint rendkívül ígéretes, reményteli időszak áll a magyarság előtt. Az összetartozás-tudatunknak különösen fontos lendületet adhat az állampolgársági törvény sikeres megvalósítása a Kárpát-medencében és a világ legkülönbözőbb pontjain, így a szórványterületeken is. Fontosnak nevezte hogy a kormány úgy döntött, a Máért munkájában részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében a tanácskozáson részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót.
Állampolgárságról, autonómiáról...
Semjén Zsolt kijelentette: példátlan magyar nemzeti egység valósult meg az anyaország pártjai és a határon túli magyarság, illetve a nyugati emigráció szervezetei között. Az összes tag által aláírt zárónyilatkozatot ismertetve kiemelte: elítélték a szlovák államnyelvtörvényt diszkriminatív, félelemkeltő szellemisége miatt. Megállapították, hogy a törvény a tervezett módosítások ellenére továbbra is tartalmazza a kisebbségi magyar nyelvhasználatot korlátozó rendelkezéseket, szankciókat. Egyben reményüket fejezték ki, hogy a szlovák kormány figyelembe veszi majd a Velencei Bizottság ajánlásait a jogszabály módosításakor.
Az aláírók reményüknek adtak hangot, hogy Romániában hamarosan elfogadják az új oktatási törvényt, amely több ponton javítja a magyar oktatás helyzetét, s továbbra is szorgalmazzák az állami magyar egyetem visszaállítását. Fontosnak tartják továbbá Székelyföld sajátos közigazgatási jogállásának kialakítását.
Üdvözölték a közvetlen demokratikus választás útján alakult új Vajdasági Magyar Nemzeti Tanácsot, a kulturális autonómia ezen szervének létrejötte álláspontjuk szerint előremutató és biztató jel az egész Kárpát-medencei magyarság számára. Remélik, hogy a vajdasági magyarokra nézve hátrányos észak-bácskai és észak-bánáti közigazgatási körzethatárokat mielőbb módosítják. Aggodalmukat fejezték ki ugyanakkor a kárpátaljai magyar oktatás, különösen a magyar tannyelvű egyházi líceumok helyzete miatt. A felek támogatják a muravidéki magyar közösség érdekeit szolgáló általános szlovéniai nemzetiségi törvény elfogadását, s üdvözlik a magyar kormány elkötelezettségét a szórványkérdés, illetve a diaszpórában élők megszólítása mellett. Felhívják a figyelmet arra, hogy a nyugati magyarság megmaradása érdekében cselekvési terv kidolgozására van szükség, s kijelentik, a magyarok kapcsolattartását segítő nemzeti regiszter létrehozása a nemzet minden tagjának érdeke. A Máért résztvevői üdvözölték a nemzeti összetartozásról és a kettős állampolgárság megszerzéséről szóló törvényeket. Rögzítették, hogy üdvözlik a budapesti kormány eddigi nemzetpolitikai tevékenységét, s egyetértenek abban, hogy a két törvény valóban a nemzeti összetartozás erősítését szolgálja. A jelenlévők állást foglaltak az autonómia különböző formái, mint stratégiai célkitűzés mellett, s megállapodtak abban is: a könnyített honosítás bevezetésével összhangban a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt is módosítani kell, s az oktatási-nevelési támogatást kiterjeszteni az óvodásokra is.
A résztvevők kiemelték, hogy a tanácskozás a nemzeti érdekek képviseletére alakult legitim magyar szervezetek párbeszédének intézményesített fóruma, amely a közös gondolkodást és a magyar nemzetet érintő döntések közös meghozatalát szolgálja.
A kormányfő helyettese úgy összegezett: a Máért kilencedik ülése össznemzeti szempontból rendkívüli jelentőségű és rendkívül sikeres volt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hat év szünet után ismét Máért
Kulcsfontosságú az asszimiláció megállítása
(MTI) – Kulcsfontosságú a határon túli magyarság megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítása – mondta Semjén Zsolt a IX. Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) pénteken a Parlamentben, ahol beszámolt a résztvevőknek az összmagyar- regiszter létrehozására irányuló tervéről is.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a hatéves szünet után összeülő MÁÉRT-en kiemelte: több tényező fenyegeti a magyar nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túli magyarság esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Semjén Zsolt a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. Ehhez erős államra van szükség, amely képes ezt érdemben és hatékonyan szolgálni – hangsúlyozta. A határon túli magyarság szempontjából pedig kulcsfontosságúnak nevezte az asszimiláció megállítását. A szokott hagyományos támogatási formák szükségesek, de nem elégségesek – fűzte hozzá a kereszténydemokrata politikus.
Mint mondta, erős impulzusra van szükség az asszimiláció megállítására, s ez az impulzus az állampolgárság megadása, amely lehetővé teszi a kulturális-nyelvi-történelmi sorsközösség mellett a nemzet közjogi egyesítését is. Hangsúlyozta, az az elvi álláspontjuk, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehet, ahány valós identitása van. Semjén Zsolt közölte: ahogy Magyarországot nem sérti, ha egy pilisi szlovák felveszi a szlovák vagy egy gyulai román a román állampolgárságot, úgy elvárjuk, hogy a környező országok se érezzék ellenük irányuló lépésnek vagy nemzeti érdekeik sérelmének, ha az ottani magyarság él emberi jogával és kéri a magyar állampolgárságot.
Semjén Zsolt ismét megerősítette, a Máért mellett szükség van a Kárpát- medencei Magyar Képviselők Fórumára is, amely a remények szerint még az idén összeülhet. A Máért szakbizottsági rendszere is visszaáll, s rendszeresen ülést tart a jövőben. Leszögezte ugyanakkor, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló Híd-Most párttal korrekt, partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében.
Beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar-regiszter létrehozására irányul és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. "Meg fogunk harcolni minden magyarért" – fogalmazott Semjén Zsolt.
Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. A szervezet – értékelése szerint – igazán hatékonyan 1999 és 2004 között tudott működni. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. Ma sem fogalmazhatunk másként – tette hozzá.
A Máért eddigi történetét felidézve kitért arra: a státusztörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül.
Németh Zsolt azt mondta, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túli magyarok akaratával. 2010 a külhoni magyarság számára érezhető megkönnyebbülést hozott és megkezdődött a nemzeti egység újraalkotása – közölte, hozzátéve: bízik abban, hogy ez nemcsak az anyaország és a határon túli magyarság között, hanem a határon túli magyar közösségeken belül is folyik.
Tárgyilagos, realista nemzetpolitikát!
Orbán Viktor szerint tárgyilagos, realista nemzetpolitikára van szükség, amelyben egy percre sem szabad elfelejteni, hogy az "egységes magyar nemzet létezik". Orbán Viktor a Magyar Állandó Értekezleten azt mondta: a Máért léte azt mutatja, megvan bennünk a szándék, hogy a magyarok könyveit együtt írjuk.
A Máért nélküli korszaknak vége van – jelentette ki beszédében a kormányfő, aki szerint az ma már történelmi tény, hogy a magyar nemzet túlélte megcsonkítását, így minden oka megvan arra, hogy a nagy nemzetek sorába tartozónak gondolja magát. Úgy látja, a Máért léte azt mutatja, "megvan bennünk a szándék", hogy a magyarok könyveit együtt írjuk. "Ha külön- külön kezdjük írni, akkor az útjaink elválnak, és a mi gyermekeink és unokáink már nem egy nagy nemzet könyveit írják" – hívta fel a figyelmet.
Orbán Viktor kiemelte, szakítani kell a hamis realistákkal, akik azt állítják, Magyarország sorsa önmagán kívül dől el; ebben a gondolkodásmódban ugyanis nincs jövő.
Tárgyilagos, realista nemzetpolitikára van szükség, amelynek kiindulópontja, hogy egy percre sem szabad elfelejteni: az "egységes magyar nemzet létezik" – mondta, hozzátéve, ez a garancia arra, hogy soha többet ne lehessen a nemzetpolitikában olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sokmillió magyar ember életét. Hozzátette: ezeknek a hibáknak az elkerülésére soha vissza nem térő lehetőségünk és esélyünk van.
Kiemelte: arról szó sem lehet, hogy a nemzetpolitikai szempontokat és nemzetstratégiai érdekeket a külpolitikai reláció érdekei alá rendeljék. Pont fordítva, az összes külpolitikai relációt annak fényében kell alakítani, hogy a nemzetstratégiai felfogásból mi következik. Ugyanakkor az is világos, hogy a nemzetközi kapcsolatok rendszere radikálisan változóban van. A korábban nagyon gyakran ideológiamotivált kapcsolatrendszerek át fogják adni helyüket az ideológiamenteseknek. Nekünk szerinte semmi okunk nincs arra, hogy továbbra is ideológiai szempontokon alapuló kapcsolatrendszert építsünk ki olyan országokkal, akikkel egyébként mindenki pragmatika alapján építi kapcsolatrendszerét. Népújság (Marosvásárhely)

Megnyitották a kolozsvári Demokrácia Központot
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és meghívottai felavatták a kolozsvári Demokrácia Központot. A magyar nemzetegyesítés szolgálatában kiemelt fontosságúnak nevezett központ átadásán megjelent Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikai helyettes államtitkár és Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. A Tőkés László kezdeményezésére épülő központhálózat ingyenes tanácsadói, ügyfélszolgálati tevékenységével igyekszik segíteni a magyar lakosságot, mindenek előtt az egyszerűsített honosítási eljárás kérdéskörében tájékoztatja az érdeklődőket. A felszólalók a Magyarországon szállóigévé vált jobboldali jelmondattal magyarázták az iroda létrejöttét: „Itt az idő!” (Képünkön Egyed Ákos akadémikus kitölti az állampolgárság kérelmezési űrlapját.)
A frissen átadott Demokrácia Központ arra hivatott, hogy a magyar államot segítse a kettős állampolgárság gyakorlati kivitelezésében, mert Magyarország önmagában nem lenne elég a munka elvégzéséhez, mondta Németh Zsolt államtitkár. „A külhoniak nem megkapják a magyar állampolgárságot, hiszen ezt Magyarország nem adja, csupán elismeri. Ez a jog a mienk, nem kell megkapni” – tette hozzá Németh, aki szerint a 2004. december 5-i pofoncsapással parancsolattá vált a nemzetpolitika számára, hogy az új kormány létrejöttével azonnal foglalkozzanak a kettős állampolgárság problémájával. „A világ minden pontján támogatják a magyar közösségek a honosítást, és ez nem merül ki egyes okiratokban, hanem abban fog megvalósulni, hogy a világ magyarsága megerősödik identitásában” – nyilatkozta a politikus.
Répás Zsuzsanna a honosításról, mint mérföldkőről beszélt. Meglátása szerint semmi nincs, ami jobban kifejezné a magyar kormány ragaszkodását a külhoniak iránt, mint az állampolgárságot célzó program elindítása. Mérföldkő ugyanakkor abból a szempontból is, hogy példátlan módon összehangolták a magyarországi és az erdélyi képviseleteket, így nagyszámú igénylőre számíthatnak. Ugyanakkor hatalmas előrelépést jelent a fent említett összehangolásból fakadó együttműködés, amelynek kialakításában kivételes szerepe van az EMNT-nek.
Szász Péter, a kolozsvári Demokrácia Központ irodavezetője kérdésünkre elmondta, hogy szándékaik szerint januárra harminc irodát nyitnak meg Erdély szerte, ezeknek egy része már működik. „Az irodák elsődleges célja, hogy hálózatukkal együttműködjenek a honosítás megvalósításában, továbbá az EMNT programjaiban elsőbbséget élvező, magyarsággal kapcsolatos kérdésekben segítse eligazodni a magyar lakosokat, feltérképezze a helyi magyarságot és annak problémáit, amelyeket természetesen orvosolni is szeretne. Jogi tanácsadással is szolgálunk, amelyek segítik mindazokat, akikkel szemben jogsértés történt különböző visszaigénylések során” – nyilatkozta Szász Péter.
Az iroda január 3-tól fogadja ügyfeleit, a konzulátus ezen a napon kezdi feldolgozni az állampolgárság igénylésére benyújtott kérvényeket. A tegnapi rendezvény díszvendége volt Egyed Ákos akadémikus és a nagycsaládos Kovács Zoltán – öt gyermek apja –, akik szimbolikusan kitöltötték a magyar állampolgárságot kérelmező űrlapot, és január 3-án elsőbbséget élveznek a kérvények bevételekor.
A Demokrácia Központ a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusának udvarán üzemel.
KOVÁCS HONT IMRE, Szabadság (Kolozsvár)

Több magyar osztály Nagyváradon
Hét új magyar osztály indulhat Nagyvárad iskoláiban, amennyiben a tanügyminisztérium jóváhagyja a következő tanévre szóló beiskolázási terveket – közölte tegnap Biró Rozália alpolgármester.
Elmagyarázta: nagyjából egy hónapja nevezte ki saját képviselőit a helyi önkormányzat a tanintézetek vezetőbizottságába, mindenhová kettőt. A színmagyar iskolákban mindkét képviselő magyar, a vegyes tannyelvűekben pedig az egyik. Az elöljáró a magyar osztályok számának bővítését a magyar képviselők munkájának tudja be, akik pedig a beiskolázási tervek leadása előtti utolsó pillanatban kerültek a helyükre.
A Művészeti Gimnázium 2011-től magyar ötödiket indíthat, amennyiben elég diák jelentkezik. Biró Rozália felidézte: tavaly nem telt meg az osztály, így jelentős eredmény, hogy idén mégis kérvényezhették újra a beindítását, de nagyon fontos, hogy most elég gyerek jelentkezzen. Személyes találkozón mintegy 13 szülő jelezte, hogy szívesen adná gyermekét a magyar ötödikbe, de az elöljáró szerint jó lenne, ha még többen jönnének. Ez az ötödik osztály vegyesen állna zene és képzőművészet szakosokból is.
A szintén jövőre indítandó magyar kilencedikbe olyanokat is várnak, akik mostanáig külsős osztályba jártak a művészetibe. A Mihai Eminescu Főgimnáziumban a meglévő két, matematika-fizika profilú magyar kilencedik osztály mellé egy biológia-kémiát kérnek, az Andrei Şaguna Szakközépiskolában pedig három kilencediket és egy tizenharmadikat.
Különleges helyzetben van a Roman Ciorogariu Ortodox Gimnázium, amely ingatlan-visszaszolgáltatással egy vegyes tannyelvű gimnáziumot kebelezett be az elmúlt tanévben. Biró Rozália, aki a rogériuszi iskola vezetőtanácsának egyik önkormányzati küldötte, emlékeztetett: a fúzióról a tanácsban szavazni kellett, neki pedig meggyőződése volt, hogy a magyar tagozatos gyerekek szüleinek ellenvetéseik lesznek, ezért elhatározta: mielőtt az RMDSZ tanácsi frakciója kialakítja álláspontját, egyeztet velük.
Kiderült azonban, hogy a szülőket valójában nem zavarja az, hogy gyerekeik mostantól az ortodox gimnáziumba járnak. Az összeolvadás megtörtént, de most már az is nehéznek tűnik, hogy a meglévő magyar osztályokat évről évre feltölthessék gyerekekkel. Az alpolgármester egyébként úgy véli, a tény, hogy a magyar szülők nem szerettek volna sem külön épületbe, sem teljesen külön iskolába kerülni, azt mutatja, hogy a magyar pedagógusok munkájának köszönhetően nem érzik hátránynak, hogy kisebbségi helyzetben vannak.
Nagy Orsolya, Krónika (Kolozsvár)

Székely szimbólumok nyomában
Nemrég jutott el hozzám a fenti címet viselő, szépen illusztrált tanulmánykötet. Az ízléses, könnyen áttekinthető és melléklettel ellátott, kemény táblás kiadvány megjelenését Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és a Zetelakáért Alapítvány tette lehetővé.
A címlapon székely címer látható abban a formában, ahogy a 16. század elején a csíkcsobotfalvi szárnyas oltáron ábrázolták. A hátlapon a székelydályai templomfreskón található székely címer néz ránk. A kötetet Mihály János állította össze, a borítót Kolumbán Zsuzsanna tervezte. A Tipographic nyomdában készült kiadvány a maga nemében hiánypótló, úttörő jellegű, mivel a címertan mint önálló tudományág a kommunista parancsuralom idején háttérbe szorult. Tulajdonképpen négy tudományos kutató közös könyvéről van szó. A többszerzős tanulmánykötet szerves egységet alkot, mert a témakörök kiegészítik egymást. A könyv szükségletet elégít ki. Ezek egyike a székely nép azon igénye, hogy önmagát megjelenítse. Az elmúlt húsz évben szervezett nagyszámú ünnepi rendezvényen egyre inkább megszokottá vált a magyar zászló mellett a székely zászló is. Ugyanakkor "sajnálatosan kevés azoknak a településeknek a száma, amelyek a címertan követelményeinek megfelelő címerrel", zászlóval rendelkeznek. Egyre nyilvánvalóbb az, hogy alapos címertani ismeretek nélkül nem szabad címert tervezni, mert annak évszázados hagyományai, szabályai vannak. Eddig a szimbólum használatának kérdését inkább politikai síkon, mint szakmai szinten tárgyalták, a szakma véleményét nem nagyon kérték ki. Ilyen körülmények között alakult meg a Hargita Megye Tanácsának támogatásával működő Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport, amely olyan szakembereket tömörít, akik hosszú évek óta kutatják a székely jelképeket. A tanulmánykötet célkitűzéseit Mihály János így fogalmazta meg: "Tudatában vagyunk annak, hogy munkánk gyümölcse csak akkor érik be, ha a megmaradás útjára lépve sikerül az együtt megálmodott ― gazdaságilag erős ― Székelyföldet megteremteni. Egy olyan Székelyföldet, amely az utánunk jövő nemzedéknek biztos menedéke. Mert csak a jövőbe vetett hittel érdemes dolgozni, kutatni, bízva, hogy jelképeinket mindig lesz, aki magasba emelje." A munkacsoport a különböző vándorkiállítások alkalmával rendszeresen jelentet meg katalógusokat, népszerűsítik, és szakmai tájékozottsággal mutatják be a székely szimbólumokat. Ilyen katalógus a Székely történelmi zászlók, a Címer és pecsét Székelyföldön. Külön értéket jelentenek a gyönyörű illusztrációkkal bemutatott címerek és zászlók. Az elmúlt hónapokban nagy sikerű kiállításokra került sor Címer és pecsét a Székelyföldön címmel Csíkszeredában, a Megyeháza Galériájában és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Lovagtermében. Sorrendben az első tanulmány szerzője Pál-Antal Sándor akadémikus, tizennyolc önálló kötet és 230 tanulmány szerzője, aki az 1848 előtti székely helyhatósági címeres pecsétekről ír. Zepeczaner Jenő muzeológus, történész, a 17―19. századi Székelyföld kutatója, több kötet szerzője a heraldikus Orbán Balázst mutatja be. Mihály János történész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont tudományos szakreferense, a már említett munkacsoport koordinátora a régi székely címer udvarhelyszéki emlékeit ismerteti. Végül a könyv törzsanyagát, a nyolc dolgozat felét Szekeres Attila István heraldikus, a címertudomány doktorandusza, a Román Akadémia Országos Címertani, Genealógiai és Pecséttani Bizottsága által akkreditált címergrafikus, újságíró, a Háromszék szerkesztője írta. E témakörben közreadott tanulmányai: A közigazgatási címerek fajtái székelyföldi példákkal, Sepsiszentgyörgy címere, Kézdivásárhely címere, valamint A címer útja a tervezéstől az elfogadtatásig. Ez utóbbi dolgozatában Szekeres Attila István arra keresi a választ, hogy milyen a jó címer. Szerinte "a jó címer egyszerű és nem túlzottan tarka. Minél kevesebb címerképet vigyünk fel a pajzsra, hisz a cél az, hogy könnyen felismerhető legyen a jelkép. Ugyanez a helyzet a mázak alkalmazásával. A szakma nem ismer szép címert, csak jó címert. A címer feladata az azonosítás és megkülönböztetés. A közigazgatási címer ugyanolyan fontos, mint a helységnév, sőt, fontosabb, mert egyben az önigazgatás jelképe." Sajnálatosnak tartom azt, hogy Szekeres Attila István szakmai munkásságát jobban ismerik, értékelik Nagyszebenben, illetve Jászvásáron, mint itthon. Szekeres írásai számunkra azért is fontosak, mert többségük Háromszékhez kötődik. Mindnyájan emlékszünk még azokra a vitákra, amelyek a sepsiszentgyörgyi tanácsban zajlottak. Az elmúlt két évtizedben az utcanevek, a megyetáblák, a település címerének tervezetei gyakran váltottak ki heves vitákat. Gondoljunk csak a Petőfi Sándor utcanévre, a Şaguna, a Horea, Cloşca és Crişan nevekre. Egyik tanácsülésen egyik képviselő nem restellte Sepsiszentgyörgy fél évezredes címerét gúnyolni, mondván, hogy a városi pecséten látható szakállas férfiarc a polgármestert, Albert Álmost ábrázolja. Mindezt akkor, amikor köztudott, hogy a hajdani, az 1509-ben kiadott városi pecsét férfiarca a település védőszentjét, Szent Györgyöt ábrázolja. Íme, miért kell alaposan ismernünk népünk történelmét, a címerkészítés csínját-bínját. Nem lehet Románia közepén egy székely embernek felkészületlenül címert tervezni, mert még egy olyan megnevezés is, mint Székelyföld neve, dührohamot válthat ki, mert a székely nép hiába élte évezredeken át külön népként életét, hiába vívta évezredes szabadságharcát, nem rendelkezhet az autonómia korlátozott szuverenitásának oltalmával sem. E 76 százalékarányban székely többségű történelmi régióban még az alaposan dokumentált szimbólumhasználat is vihart kavarhat. E könyv tartalma számunkra ezért is fontos. Nekünk, a "másodrangú" állampolgároknak csak alapos ismeretek birtokában lehet reményünk arra, hogy érvényesítsük hagyományos jelképeinket. Csak magas szintű szakmai ismeretek birtokában mondhatjuk ki és védhetjük meg igazunkat. Csak pontos, jól dokumentált címertervekkel rukkolhatunk a nyilvánosság elé. Ebben útmutató segítséget nyújtanak Szekeres Attila István dolgozatai, amelyek alapos objektivitással és érthetően vezetnek be a közigazgatási címerek elkészítésének, megtervezésének világába, mutatják meg a címerek elismertetésének hivatalos útját is. E kiadványt túlzás nélkül nevezhetjük a székely szimbólumok, címertan bibliájának, mely nélkül nem szabad Székelyföldön címerkészítéshez fogni.
Kádár Gyula

Csatlakozás a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületéhez
Történelmi esemény Pécskán
Szombaton délelőtt a pécskai 2-es számú Általános Iskola dísztermében gyülekeztek az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének a meghívására a helybeli és megyebeli, továbbá Békés megyei gazdálkodók.
Házigazdaként Bacsilla Sándor iskolaigazgató üdvözölte a közel 70 résztvevőt, név szerint megemlítve a prezídiumban helyet foglaló Keszthelyi Zoltánt, a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökét, Bognár Levente aradi alpolgármestert, Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármestert, Horváth Imre AMMGE-alelnököt, Molnár Gáspár pécskai gazdaköri elnököt, a közönség soraiban helyet foglaló Sipos György és Bölöni György megyei tanácsosokat, a battonyai, valamint az újkígyósi gazdálkodókat. Kiemelt fontosságúnak tartotta a gazdamozgalmat, amelyik elősegítette az ősök által szerzett termőföldnek a megtartását, a megművelését, ami reményt ad az utódoknak való továbbadásra is. Miután mindnyájukat kellemes együttgondolkodásra, hasznos tanácskozásra hívott, gazdamódra, jó termést, magas gabonaárakat is kívánt a termelőknek.
Emelni a gazdálkodók jövedelmét
Horváth Imre AMMGE-alelnök, ülésvezetői köszöntőjében az országhatár két oldalán munkálkodó mezőgazdászok egyik legnagyobb közös gondját, a gabonatárolási lehetőségek hiányát vázolta. Mert bizonyos személyek megszerezték a nagy gabonatárolókat, amelyekben nem csak tárolják, hanem legkevesebb 30%-kal, azaz a maguk hasznával fel is nyomják annak az árát. Eközben a legtöbb gazdálkodó a kombájnból kénytelen eladni a gabonát, fél áron. Kijelentette: „Mi, (az Egyesület) nem a kereskedők, hanem a gazdálkodók jövedelmét szeretnénk növelni.”
Közös kincsünk hasznosításáért, megóvásáért
Horváth Imre köszöntője után bemutatta Keszthelyi Zoltánt, a Magyarországon bejegyzett Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökét. Aki köszöntötte a megjelenteket, üdvözölte a Duna TV nézőit is, akik ugyancsak részesei lehettek e történelmi pillanatnak, amikor az anyaországi és az elszakított területek magyarságának a gazdatömörülései szövetségre lépnek a hatékonyabb pályázati lehetőségekért, a közös boldogulásért. A KMMGE létrehozását az AMMGE vezetőségével már jó néhány éve tervezik, ami végre megszületett, hivatalosan be van jegyezve a cégbíróságon, élvezi a magyar kormány támogatását. Ezt követően az Egyesületnek az egyéni, illetve társas-gazdaságok számára egyaránt előnyt jelentő céljairól beszélt. A Kárpát-medence gazdatársadalmainak óriási kincs van a kezükben: a világ egyik legjobb termőföldje, a környezet, illetve a víz. Az édesvíz ugyanis sokkal nagyobb kincs, mint azt sokan gondolnák, mivel a Föld víztartalékának csupán 3%-a édesvíz. Ami a világ jelentős részén hiányzik, a Kárpát-medencében bőségesen található, csak a magyarországi naponta 2 milliárd ember vízszükségletét tudná fedezni, nem beszélve a még értékesebb termálvíz-készletekről. A rendelkezésünkre álló kincseket azonban csak úgy lehet e globalizált világban hatékonyan felhasználni, megvédeni, ha egy országhatárokon átnyúló, hatalmas gazdaszervezetbe tömörülünk. Márciusban indulnak az EU által kiírt pályázatok, amelyeken a KMMGE már részt kíván venni. Legsürgősebben egy közös, korszerű gabonatároló megépítésének a költségeit kellene megpályázni. Ehhez azonban bizonyítaniuk kell a határon történő átívelésnek a tényét, tehát szükség van az Arad megyei, a romániai gazdákra is. A csatlakozást, a további gördülékeny kommunikációt az Egyesület leendő honlapja is szolgálni kívánja, amelyiknek az anyagaihoz hozzá is lehet szólni. Várják tehát a csatlakozókat, a használható ötleteket az itteni gazdálkodóktól is. Amíg a honlap elkészül, addig a gazdálkodók a helyi gazdaszervezeteknél jelentkezhetnek a KMMGE-ben való részvételre is. A továbbiakban felolvasta az Egyesület statútumának a fontosabb tételeit, amelyikben a közös pályáztatás mellett oktatás, gazdálkodók közötti versenyek, termelői csoportok tevékenységének a finanszírozása, kirándulások, kiadványok, gazdafórumok megszervezése, a kulturális örökség, a művelődés, az oktatás, a magyar hagyományok ápolása, neves épületeknek a karbantartása szerepel, határokon átívelve. Mindezt a magyar kormány támogatásával, az érintett kormányoknak a közreműködésével kívánják megvalósítani.
Közös értékesítésé a jövő
Az ülésvezető Keszthelyi Zoltán 25 perces előadása után vette észre, hogy tulajdonképpen átlépték a program egyik fontos pontját, a város, illetve a megyeközpont alpolgármestereinek a köszöntőit.
Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármester románul elmondott üdvözletét, a gazdálkodással kapcsolatos németországi tapasztalatait Bacsilla Sándor ültette át magyarra. Szerinte, nem a közös termelés, hanem az összehangolt értékesítés lehet a jövő útja. Pécska viszonylatában, az országos hírű pécskai kenyér soha nem született volna meg a helybeli emberek szorgalma, sokéves tapasztalata, a helybeli gazdaszellem nélkül.
Bizalomerősödés
Bognár Levente aradi alpolgármester, a megye legnépesebb mezőgazdasági fogyasztótábora nevében történelmi pillanatnak nevezte a KMMGE megszületését, ami előmozdíthatja a saját termelőink, gazdálkodóink, feldolgozóink tevékenységét, ami iránt az aradi vásárpolgárnak is sokkal nagyobb a bizalma.
Szakmai fórum
Az utólag elmondott üdvözleteket követően vette kezdetét a szakmai fórum, ami az Egyesület vezetőtanácsa jelen lévő tagjainak az ismertetésével indult. A nevük elhangzása után röviden bemutatkoztak: Horváth Imre, az AMMGE alelnöke, nagybani gazdálkodó; Vörös Vilmos battonyai gazdálkodó a senki ellen nem irányuló, de az összetartozás eszméjében működő Egyesületnek a valós tartalommal történő megtöltését, illetve a humán erőforrás, a dolgos ember értékét emelte ki; Gáll Tamás Mihály, az Egyesület romániai alelnöke, az aradi Mezőgazdasági Kamara munkatársa a szakmai továbbképzésre nyíló lehetőségekre hívta fel a figyelmet; Molnár Gáspár, a pécskai gazdakör elnöke, a KMMGE-hez való pécskai csatlakozás jelentőségét ecsetelte, de beszédéből kiérzett a gazdatársadalom hatékonyabb összefogásának a szükségessége is; Sipos György majláthfalvi nagygazda az értékesítési gondoknak az enyhítését, a korszerű tárolókapacitás növelésében látja megvalósulni. Ugyanakkor megdicsérte Kocsik József AMMGE-elnököt, akinek oroszlánrésze van a megyei gazdaszervezet létrehozásában, folyamatos működtetésében, aminek a jótékony hatását a gazdálkodók pályázatíráskor tapasztalhatták. Tulajdonképpen Kocsik Józsefnek az említésekor vették észre a szervezők, hogy a neve kimaradt az Egyesület vezetőségi tagjai közül. Az érintett nem a nevének az említését, hanem a gazdatársadalom összefogásának, a gazdálkodás becsülete visszaszerzésének fontosságát emelte ki. Mester József pécskai gazdálkodó, nem tagja ugyan az Egyesület vezetőtanácsának, de a történelmi eseményen felolvasta 3 versét a kötetet kitevő szerzeményei közül. Rövid előadásával nagy sikert aratott.
Hasznos együttlét
Keszthelyi Zoltán lezárta a szakmai fórumot, majd a résztvevőket az iskola alagsorában lévő étkezdébe ebédre invitálta. Ahol az asztaloknál vegyesen helyet foglaló gazdálkodók, mezőgazdasági szakemberek a Gáspár József által az udvaron főzött birkagulyás, illetve a Lipták Mária főszakács és csapata által főzött és felszolgált sertésgulyást elfogyasztották a kisüsti után, majd borral öblítették le. Közben gazdamódra megbeszélték, kicserélték a gondjaikat, tapasztalataikat. A hatékonyságot jól példázza, hogy Gáll Tamás Mihály itt tudta meg egy magyarországi kollégától, hogy az Arad megyei partnert keres egy 200 ezer euró értékű határon átnyúló pályázathoz, de a dinnyetermesztők is eszmecserét folytattak. Mindnyájan élvezték a kellemes együttlétet. Olyannyira, hogy a Rab Márton billentyűs által szolgáltatott szintetizátoros, illetve harmonikás kísérettel kórusban nótáztak, sőt a majláthfalvi Szécsi Ferenc meg is forgatott egy anyaországi menyecskét.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)