Mircea Geoana külügyminiszter Belgrádban tárgyalt. Mielőbbi megbékélést sürgetett Szerbia-Montenegró és Koszovó között. Koszovó jövője egyike az európai értékeknek, amelyek között van a kisebbségi jogok tiszteletben tartása – mondta Geoana szerb kollégájának, Vuk Draskovicsnak. Draskovics köszönetet mondott Geoanának erőfeszítéseiért. Létfontosságúnak nevezte, hogy a szerb menekültek visszatérhessenek otthonaikba, és újjáépítsék a márciusi zavargások idején felgyújtott szerb ortodox templomokat és kolostorokat. Koszovó hivatalosan továbbra is része Szerbia-Montenegrónak, de a tartomány végső státusáról még nem született döntés. /Geoana Belgrád és Koszovó megbékélését sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

Nem csökkentek, hanem esetenként még növekedtek is a határon túli magyar oktatás támogatására szánt összegek, amelyek felhasználásában a magyar oktatási tárca kiemelt fontosságúnak tekinti a szórványmagyarság körében folyó oktatás támogatását – hangoztatta Szabados Tamás /Budapest/, az Oktatási Minisztérium (OM) politikai államtitkára júl. 17-én Csíkszeredában tartott sajtótájékoztatóján. Az államtitkár cáfolta azokat a híreket, hogy csökkent a határon túli magyar oktatás támogatására szánt összeg. Hozzáfűzte, hogy csak az Apáczai Közalapítvány szakképzési alapja csökkent a 2003-as évhez viszonyítva. Lehetővé tették a magyarigazolvánnyal és pedagógusigazolvánnyal rendelkező magyar pedagógusok szakkönyvvásárlási kedvezmény igénybe vételét is. 2004-ben az OM Határon Túli Magyarok Főosztálya az erdélyi magyar közoktatásnak 15,4 millió forintot juttatott a módszertani központokban folyó oktatási tevékenység támogatására, 18,3 millió forintot a nyári akadémiára, 8 millió forintot évközi továbbképzésekre. A kedvezménytörvény keretében a magyarországi pedagógus-továbbképzéseken való részvételre 61,5 millió forintot különítettek el. Tanulmányi versenyekre, a szülőföldi versenyeztetéshez 3,3 millió forintot fordítnak, az anyanyelvi tematikus szaktáboroztatásra 2,7 millió forintot. A szórványprogramokra 40 millió forintot szán a tárca, a csángók bentlakásos továbbtanulásába 8 millió forintot fektetnek. A helyi igények szerint megírt tankönyvekre, a tankönyvtanács működtetésére 14,8 millió forintot fordít a szaktárca. /Előtérben a szórványprogramok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

A Szabadkán január 6-án megalakult Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF) levélben fogja javasolni Mádl Ferenc magyar köztársasági elnöknek, hogy kezdeményezze az Országgyűlésben a határon túli magyarok részére a magyar állampolgárság kedvezményes elnyerésére vonatkozó törvény megalkotását, illetve az állampolgársági törvény módosítását. A Mádl Ferencnek küldendő levélről a szervezet külön tájékoztatni kívánja Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét is. A HTMSZF tagszervezetei azt javasolják az államfőnek, hogy az említett jogszabály megalkotásánál a határon túli magyarok kedvezményes honosítására úgy kell sort keríteni, hogy a határon túli magyarok ne kényszerüljenek elhagyni szülőföldjüket, illetve külföldi állandó lakhelyüket. A HTMSZF alapvető fontosságúnak tartja a magyar nemzethez való tartozást, amit nyilatkozattal fejez majd ki a kérelmező. E nyilatkozatát magyar nyelvtudással, magyar iskolai bizonyítvánnyal, vagy magyarigazolvánnyal támasztja alá. A jogszabálynak tekintettel kell lennie a családok állampolgárság szerinti egységére, illetve olyan sajátos esetekre, amikor a fentiek nem bizonyíthatók, de a kérelmező felmenője magyar állampolgár volt. /MTI/ /

Marosvásárhelyen a Kereszténység és közélet című konferencia második napján Csató Béla főesperes jelezte, a tanulmányi napokat ezúttal különösen a romániai politikai elitre való tekintettel rendezték, ennek ellenére ők voltak a legkevésbé jelen. Kádár Béla közgazdász, akadémikus kiemelte, hogy először értékelődik fel a történelemben a közép-európai és a délkelet-európai térség, amely geostratégiailag mind Magyarország, mind Románia számára lehetőségeket kínál az EU ilyen irányú kibővítésével kapcsolatosan. Románia Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket az 1920-as területi megnagyobbodás ellenére az európai történelem fő áramlatai végül is kedvezőtlenül érintettek. Románia leszakadása Nyugat-Európáról sokkal nagyobb mértékű volt az elmúlt 70 esztendőben, mint a közép-európai országok, vagy akár Magyarország esetében. A sikeres magyar-román gazdasági együttműködés feltételei adottak, szögezte le Kádár Béla, az uniós strukturális alapok egy tizede szolgál az Európai Unióval szomszédos országokkal való együttműködés projektumainak a finanszírozására. Entz Géza történész rámutatott, hogy Románia fejlődése gyökeres ellentéte volt annak, amit regionalizmusnak neveznek. Az előadó a regionalizmust és a tudást nevezte létfontosságúnak. Entz Géza szerint az autonómiának önkormányzati rendszerre kell épülnie. Szükség van a székelyföldi területi autonómiára, azonban ezzel mint politikai programmal előállni Európában nem célszerű. A régiók természeti, gazdasági, társadalmi meghatározottságok szerint működnek, ehhez jó megoldás a kistérségi mozgalom, ami a Székelyföldön működik. /Mózes Edith: Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Nagyváradot szokták a tolerancia városának nevezni, azonban a város egyre inkább a gyávaság települése, írta Csűry István. Azok a “magyarok” voltak a “toleráns hazafiak”, akik segédkeztek beolvasztani Tisza Kálmán közeli bronzszobrát (1945-ben), melynek talapzatán Barbu Stefanescu Delavreancea szobra áll 1970 óta háborítatlanul. Barátságtalan magyar polgároknak bizonyultak azok, akik nem törődtek bele, hogy a kommunista párt inasiskolájává degradált Református Egyházkerületi Székház (épült 1937-ben) a katonaság, vagy az 1989 után állami egyetem karmai között maradjon. Egészen “kiváló” magyarnak bizonyultak azok, akik a Református Leánynevelő Intézetet még a közelmúltban is engedték átkeresztelni Andrei Saguna nevére, ahelyett hogy jogos tulajdonosának, a református egyháznak visszaszolgáltatták volna. Ippen nemcsak azt írják ki a bejáratoknál, hogy mártír falu, hanem a magyarok állítólagos bűnét kőbe vésve megörökítik. Hadd szégyenkezzen minden utód. Cserében Gyantán elnézik, hogy a magyarok megemlékezzenek áldozataikról. Sőt, a magyarokkal megértetik, hogy nem kell a magyaroknak saját mártírjaikról meg feliratokról beszélni. – Nagyváradon már ástak el szobrot, már öntöttek be szobrot, már vettek el templomot, és bontottak el templomot, megalázták számtalanszor a magyart... és nemcsak Nagyváradon. Meddig tolerálhatjuk? – kérdezte Csűry István. /Csűry István: Tolerancia többségi óhajra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

Nagyváradot szokták a tolerancia városának nevezni. Manapság egyre inkább a gyávaság települése lesz, írta Csűry István. A város egyik 1693-ben épült római katolikus templomát 1786-ban a rutén ajkú görög katolikusoknak ajándékozták. Ezt a templomot az 1948-as államosítás alkalmával elkobozták az ortodox államegyház javára. Ez az áltulajdonos további területekre vetett szemet, mondván, annak idején ők veszítették el ezeket. Tisza Kálmán közelben állt bronzszobrát 1945-ben ledöntötték, talapzatán ma Barbu Stefanescu Delavreancea szobra áll 1970 óta. A református egyházkerületi székház az 1989 után erőszakosan térfoglaló állami egyetem tulajdonába került, ahogy sok történelmi épület lett csendőriskola stb. A Református Leánynevelő Intézetet még a közelmúltban is engedték átkeresztelni Andrei Saguna nevére a tanácsban levő magyarok, ahelyett hogy jogos tulajdonosának visszaszolgáltatták volna. Nem kellene elhallgatni, hogy a mai megyei rendőrség melletti Szemináriumi templom sem az ősi ortodox tulajdon, hanem a jezsuitáktól kapott görög katolikus örökség, amit az államosítás (1948) játszott a kezükre. A magyarok toleranciáját próbára teszik, például Ippen nemcsak azt írják ki a bejáratoknál, hogy mártír falu, hanem a magyarok állítólagos bűnét kőbe vésve megörökítik. Hadd szégyenkezzen minden utód. Cserében Gyantán elnézik, hogy a magyarok megemlékezzenek áldozatokról, de a hegyi gyilkos hordákról nem akarnak hallani, ott nem lehet felirat arról, hogy magyarokat öltek meg. „Nagyváradon már ástak el szobrot, már öntöttek be szobrot, már vettek el templomot, és bontottak el templomot, megalázták számtalanszor a magyart... és nemcsak Nagyváradon. Meddig tolerálhatjuk?” /Csűry István: Tolerancia többségi óhajra. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

Március 2-án a kormánykoalíciót alkotó négy párt Temes megyei szervezeteinek elnökei is aláírták a protokollumot. A közintézmények vezetői tisztségei elosztásánál egyelőre négy intézmény került szóba, köztük a megyei tanfelügyelőség, melynek vezetőségébe Halász Ferenc RMDSZ-elnök fog kerülni – főtanfelügyelőként vagy főtanfelügyelő-helyettesi minőségben. Halász elmondta: a parlamenti választásokon kapott szavazatok arányát tekintve az RMDSZ-nek nyolc megyei közintézmény vezető testületében jár egy-egy hely (kiemelt fontosságúnak tartják a művelődési, a mezőgazdasági és az egészségügyi igazgatóságot). /P. L. ZS.: A tanfelügyelőség vezetőségében helyet kap az RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), márc.3./

Megkérdőjelezhetővé válhat az a civil szervezet, melynek tagjai között aktív szolgálatban, sőt többé-kevésbé kulcspozícióban lévő rendőrtisztek, nem utolsósorban egykori szekusok is szerepelnek. A sepsiszentgyörgyi Andrei Saguna Kulturális-Keresztény Ligáról van szó, melynek alapító tagjai között szép számmal vannak ex-állambiztonságiak, rendőr- és katonatisztek. A ’90-es évek elejéről származó Saguna-alapítólevél tagjainak névsorában Cornea Ilie ex-gazdasági kémelhárító, Negrea Petru volt állambiztonsági tiszt és Tesiu Alexandru szekus őrnagy szerepel. Továbbá megtalálható a listán volt állambiztonsági családtagja (Andras Zoe), a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság volt kabinetvezetője, Ivan Nicolae mérnök-alezredes, valamint az 1990–1991 között a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ megyei képviseletét vezető Florescu Ioan katona alezredes, továbbá Oniscu Ioan tartalékos katona alezredes, Iusco Gheorghe tartalékos katona alezredes. Az azóta elhunyt Oniscu s az RNEP-hez állt közel, Iusco pedig a Nagy-Románia Párt elveit vallja. Andras Dorel a ’80-as évek végétől 1989. december 22-ig vezette az állambiztonság lakosságmegfigyelési osztályát, majd 1991–1994 között a megyei hírszerző szolgálatot. Szintén a listán szerepel egy másik rendőrségi elhárító tiszt családtagja, Irimia Elena, Irimia Gheorghe őrnagy felesége is. /Neményi Gábor (Székely Hírmondó): Szekusok a keresztény ligában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./

Tom Lantos rámutatott, hogy az eddigi erőfeszítések az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésére nem sok eredményt hoztak. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) április 8-i tájékoztató közleményében rámutatott: a mostani nem az első eset, hogy az amerikai törvényhozás figyelmet szentel a kérdésnek. Tom Tancredo képviselő az előző ciklusban is kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Tom Lantos már a NATO bővítését megelőző, 2002. októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt. 360 fölé emelkedett az elvi döntések és 280-at is meghaladja a végleges határozatok száma az egyházi ingatlanok restitúciójának ügyében, tájékoztatott Markó Attila, a restitúciós bizottság elnöke, a legutóbbi gyűlésen nyolc egyházi ingatlan dossziéját tárgyalták meg. A bizottság emellett húsz végleges határozatot fogadott el, amelyekből tíz a magyar történelmi egyházakra (három a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökségre, hét pedig az Erdélyi Református Püspökségre) vonatkozik. Az egyházak gyakorlatilag csak a végleges döntés után, a telekkönyv elkészítése után jutnak egykori ingatlanjuk birtokába. A végleges határozatok értelmében visszaszolgáltatandó ingatlanok között olyan jelentős épületek vannak, mint például a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába tartozó nagyszebeni Andrei Saguna Kollégium, a szászmedgyesi Városi Múzeum, az EREK tulajdonába pedig visszakerült a nagyenyedi Bethlen Gábor utca 6. és 8. száma alatti két ingatlan, amelyek a tavaly visszaszolgáltatott Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttesének részét képezték. Szintén az EREK tulajdonába került vissza a tordai iskola. /Tom Lantos restitucio in integrumot kér. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Az Erdélyi Unitárius Egyház nyílt levelet küldött az RMDSZ megyei képviselők tanácsának, amelyben Emil Boc kolozsvári polgármester ingatlanügyekben tanúsított ellentmondásos viselkedése ellen tiltakozott. A 2004. december 17-i határozattal három épületet kaptak vissza: a régi unitárius kollégiumot (Victor Babes Iskolaközpont), az egyház nyugdíjpénztárának házát (Dávid Ferenc utca 21. és Andrei Saguna utca 20. szám), valamint az öregek otthonát (Máramaros utca 169/b). Emil Boc polgármester azonban megtámadta a visszaszolgáltatási határozatokat. Az egyház mindhárom pert megnyerte első fokon, de a polgármester már két esetben fellebbezett. Emil Boc kormánypárti elnökként támogatja a visszaadási törvények kiterjesztését, polgármesterként azonban gátolja a restitúciót. Az egyház képviselői kérik, hogy a következő városi tanácsülésen az RMDSZ tanácsosai tiltakozásképpen ne jelenjenek meg. Ily módon a polgármester nem tudja majd megszavaztatni javaslatait, elegendő többség híján. /Boc akadályozza a visszaszolgáltatást. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

Az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Néppárt látta vendégül Bukarestben az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) és Európai Demokraták Európai Parlamenti Képviselőcsoportja (EPP-ED) gyűlését, a munkálatokon részt vett Hans-Gert Poettering, az EPP-ED frakció elnöke, Wilfried Martens, az EPP elnöke is. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke szerint ez fontos üzenet a román politikai élet felé. Azt jelzi, hogy az RMDSZ-t nemzetközileg sem lehet elhanyagolni, mint ahogy az erdélyi magyarság követelményeit sem lehetett soha figyelmen kívül hagyni. A tanácskozáson Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke kifejtette, hogy két funkciója ma természetesnek tűnik, de néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy a magyar szervezetnek ilyen súlya legyen a román kormányban. Az RMDSZ ugyanis a párbeszéd és az együttműködés útját választotta. /Béres Katalin: Európai Néppárti tanácskozás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./ Gheorghe Ciuhandu, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke azokról az alakulatokról beszélt, amelyek most kopogtatnak az Európai Néppárt vagy annak parlamenti frakciója ajtaján, bebocsátást kérve. Elverte a port a Demokrata Párton meg a Voiculescu vezette Konzervatív Párton, figyelmeztetve a vendégeket, legyenek résen. A Demokrata Pártról elmondotta, hogy az a Nemzeti Megmentési Front pártjából vált ki, és a Parasztpárttal való koalíció idején akadályozta az elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatását. Voiculescu pártjáról jelezte, hogy nincs egy jól meghatározott doktrínájuk. Végül keményen megbírálta a Nagy-Románia Pártot, melyet szélsőségesnek, idegengyűlölőnek, totalitáriusnak és szekus beállítottságúnak minősítette. Markó Béla miniszterelnök-helyettes leszögezte, Romániának még fegyelmezettebben kell a csatlakozásért munkálkodnia, hogy az integráció késedelem nélkül és a védzáradékok bevezetése nélkül történjék meg. Részletesen beszélt az elragadott egyéni, közösségi és egyházi javak visszaszolgáltatásának szükségességéről. A kisebbségi törvénytervezetről elmondta, hogy az már a parlament asztalán van. Ennek két alappillére a szubszidiaritás és az önkormányzatiság. Újdonságként hatott Markó bejelentése, hogy a csatlakozás folytán újra kell gondolni a két ország kapcsolatát: az RMDSZ stratégiai partnerkapcsolatot lát a legmegfelelőbbnek Románia és Magyarország között. Emil Boc a Demokrata Párt színeiben fölöttébb előnyös képet nyújtott politikai alakulatáról. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke jelezte, kérelmet nyújtott be az EPP vezetőségéhez, hogy alakulata beléphessen a néppárti közösségbe. /Béres Katalin: Európai Néppárti tanácskozás Bukarestben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Sógor Csaba szenátor és Garda Dezső parlamenti képviselő nyújtotta be végül a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) törvénykezdeményezését Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. Kezdeményezésükre néhány formai módosítás történt. Tartalmi változást jelent a Székelyföldön élő román közösség nemzeti önazonosságának védelmére irányuló kiegészítés. – A törvénykezdeményezés benyújtása rendkívüli jelentőségű és felelősségteljes közképviseleti cselekedet, amely lehetőséget teremt az Európai Parlament által előírt önkormányzási elvek érvényesítésére – olvasható Csapó József SZNT-elnök közleményében. Az RMDSZ parlamenti frakcióinak tagjai korábban úgy döntöttek, hogy nem nyújtják be az SZNT tervezetét. Márton Árpád RMDSZ-képviselő akkor úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló tervezetet tartják kiemelt fontosságúnak, erre összpontosítanak. /Ismét a parlamentben Székelyföld autonómiájának tervezete. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Temes megyében az RMDSZ “stratégiai fontosságúnak” tartotta a megyei művelődésügyi igazgatói tisztség megszerzését Jelöltje, a politikai, közösségszervezői és a civil szférában folytatott tevékenysége alapján egyaránt elismert Bodó Barna pályázatát formai okokra hivatkozva elutasították. A kormány bejelentett lemondásával le fog lassulni a megyei közintézmények élén az igazgatócserék amúgy sem gyors folyamata, jósolta Marossy Zoltán alprefektus. /P. L. Zs.: Lassuló igazgatócserék. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 11./

Nem helyes elsőbbségek szerint mérlegelni a diszkriminációt, hiszen bárkiről is legyen szó, az őt ért sérelem a maga szemszögéből a legfájóbb és a legfontosabb – válaszolt Asztalos Csaba az Európai Parlament (EP) emberi jogi albizottsága tagjainak arra a kérdésére, hogy Romániában jelenleg kiket részesítenek leginkább negatív megkülönböztetésben. Az EP küldöttsége október 5. és 7. között tapasztalatot gyűjtött a novemberben esedékes uniós országjelentéshez emberjogi szempontból, különös tekintettel a kisebbségi, diszkriminációs és örökbefogadási ügyekre. A szenátus és az alsóház emberi jogi bizottságainak együttes ülésén arról tájékoztatták Emma Nicholson bárónőt, az EP külügyi bizottságának alelnökét, hogy a parlament kiemelkedő fontosságúnak tekinti a nemzeti kisebbségekről, valamint a vallásról szóló törvény elfogadását. Románia parlamentjében ma nincs diszkriminációt és idegengyűlöletet tanúsító párt – vélte a szociáldemokrata párti Cristian Diaconescu szenátor. Ezzel szemben Asztalos Csaba a lépten-nyomon tapasztalható gyűlöletbeszédet tette szóvá, az EP küldöttei viszont azzal válaszoltak, hogy ez sajnos az Európai Unióban is meglehetősen „divatos”. Az EP küldöttségben résztvevő Dobolyi Alexandra /MSZP/ képviselő nem tett fel a romániai magyarságot érintő, diszkriminációra vonatkozó kérdéseket. /B. E. L.: Asztalos Csaba: minden sérelem egyformán fájó. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

„,Tapasztalható-e ma Romániában negatív megkülönböztetés a romákkal és a szexuális kisebbségekkel szemben, valamint a férfi-nő viszonyrendszerben?” – tették fel a kérdést az Európai Unió küldöttei a román parlamentben. A küldöttség október 5. és 7. között vizsgálódott Romániában. Ellátogattak a parlamentbe is, a szenátus és a képviselőház emberjogi bizottságának együttes ülésén megtudhatták, hogy a román politika lényegének tekintett integráció sínen van, az ország igyekszik teljesíteni az elvárásokat, s a parlament, ezen belül is, kiemelkedő fontosságúnak tekinti a nemzeti kisebbségekről és a vallásról szóló törvények elfogadását. A két ház bizottsági tagjai biztosították az uniós küldöttséget, hogy ,,jelenleg Romániában az emberi jogok tekintetében az európai normák és jogi keretek teljes átvételéről lehet beszélni…” A szociáldemokrata Cristian Diaconescu szenátor büszkén fejtegette: ,,a román parlamentben ma nincsen diszkriminációt és idegengyűlöletet tanúsító párt!” Ezt néhány nappal Funar és más nagy-romániás politikusok ellenséges szónoklatai és Adrian Paunescu szociáldemokrata szenátor javaslata után, amelyben a magyarokat nemes egyszerűséggel visszaküldte Ázsiába (!). Asztalos Csaba az Európai Parlament emberjogi albizottsága tagjainak szóba hozta a Romániában ma lépten-nyomon tapasztalható gyűlöletbeszédet is, amelyre az volt az uniós képviselők véleménye, hogy ,,ez sajnos az unió országaiban is meglehetős gyakorisággal tapasztalható”. Az RMDSZ képviselője szerint ,,nem lehetséges semmifajta mérlegelés a diszkriminációban, hiszen mindenkinek, akit sérelem ér, a saját szemszögéből ez a legfájóbb!” A küldöttségben volt magyar képviselő is Dobolyi Alexandra MSZP-s politikus személyében, ő azonban elégedett volt, mert egyetlen (!) kérdést sem tett fel a romániai magyarságot érintő diszkriminációra vonatkozóan. A találkozó elérte a célját, sminkeltek, mellébeszéltek, hazudoztak. /Bogdán László: A sérelmek sminkelése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 12./

A kolozsvári városi tanács jóváhagyta a Dávid Ferenc, illetve az Andrei Saguna utca sarkán lévő épület visszaszolgáltatását az unitárius egyháznak. Az ingatlant az egyház egykori nyugdíjalapjának a pénzéből építették. Az épületben található lakások közül egyet még a hetvenes években megvásároltak, ebben az esetben az egyháznak nincs jogalapja a pereléshez – vélte Mikó Lőrinc egyházi tanácsos. A továbbiakban, 1990 után már az új törvény értelmében adták el a lakásokat, ezeket már vissza lehet követelni. Emil Boc polgármester tavaly megtámadta azt a bírósági döntést, amely az ingatlant visszajuttatta volna az egyház tulajdonába, de elvesztette a pert. Hamarosan megkötik az átvételi szerződést. Amikor az egyház visszakapja az épületet, a törvény értelmében öt évig köteles bérbe adni azt a jelenlegi lakóknak, azután majd eldöntik, hogyan értékesítsék az ingatlant – fogalmazott Mikó Lőrinc. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Az Unitárius Egyház visszakapott egy ingatlant. A döntés csak a lakások egy részére vonatkozik. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szub­szi­diaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyer­gyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

A minisztériumi rendelet alapján Hunyad megyében több tucat iskolát vonnak össze. A magyar oktatási rendszert ez csak kis mértékben érinti. Csupán a csernakeresztúri magyar tagozatos általános iskola veszti el önállóságát, és közös adminisztrációja lesz a dévai Andrei Saguna (régi 4-es számú) oktatási intézménnyel. A csernakeresztúri magyar elemisek továbbra is saját falujukban járhatnak iskolába, csupán adminisztrációs szempontból tartoznak a dévai iskolához – tájékoztatott Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. A tagozatok szintjén számítani lehet az összevonásra. Egyelőre Lupény és Vajdahunyad áll a határon a gyermeklétszámot illetően. /GBR: Összevonásra várva. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 30./

Több mint egy hónap telt el a felsőoktatási fórum és zárónyilatkozatának a megfogalmazása között. Az első hét a nyilatkozat véglegesítésével telt, azután szétküldték aláírás végett, az aláírt példányok körülbelül tíz nap múlva be is érkeztek; a további három hét a Markó Béla RMDSZ-elnökkel való egyeztetésekkel telt el, mondta el a Bodó Barna a vele készült beszélgetésben. Az egyetemek akkreditációjára vonatkozó törvény régi adóssága a parlamentnek, ezért a Bolyai Kezdeményező Bizottság ezt a kérdést szerepeltetni akarta a nyilatkozatban, Markó, aki egyben az oktatásügyért felelős miniszterelnök-helyettes, más véleményen volt. Így ez a kérdés kikerült a nyilatkozatból: maradt az a tétel, hogy a két magánegyetemet minél hamarább akkreditálni kell. Olli Rehn bővítési biztos kijelentette, hogy kisebbségi vonatkozásban Romániában minden rendben van. Ezért küldtük el a Kárpát-medencei magyarsághoz intézett felhívást, melyben arra kértek mindenkit, a bővítési biztosnak címzett elektronikus levélben jelezze, igenis vannak lényeges megoldatlan kérdések. Ez azért volt fontos, mert az EU-nak nincs egységes kisebbségi mércéje. Bodó rámutatott, hogy az erdélyi magyarságnak rá kell ébrednie arra, hogy elsősorban nem bizonyos külföldi folyamatok határozzák meg az érdekérvényesítést, hanem a belső folyamatok. Az alapszerződések a gyakorlatban szinte semmit nem oldottak meg a kisebbségi bajokból. Az egyetem ügye nem addig tart, amíg Románia belép az Európai Unióba, hanem addig, amíg az erdélyi magyar politikai vezetők meggyőződnek arról, ha ezt az ügyet nem tekintik elsőrendű fontosságúnak, akkor közösségüket hagyják cserben.       A romániai magyarság politikai tárgyalóasztalnál akart eddig mindent megoldani, miközben vele szemben a többségi politika nem válogatott az eszközökben. Van még a tüntetés, a polgári engedetlenség eszköze is. Európában, a demokráciák világában az értékelvű megoldásokat mindenhol így érték el. Az oktatásügy sorsdöntő, létfontosságú, és az egyetem kérdésében a magyar politikai képviselet másfél évtizeden át nem ér el igazi eredményt, akkor ezt rosszul csinálta. Ezt ki kell mondani. Az RMDSZ érzi a helyzet súlyát, ezért írta alá a nyilatkozatot. „Az RMDSZ vezetőinek viszont el kell végre dönteniük, hogy az erdélyi magyarság, vagy Románia szolgálatában akarnak-e állni”, hangsúlyozta Bodó Barna. A BBTE magyar vonalának a vezetősége nem írták alá a Bolyai Kezdeményező Bizottság nyilatkozatát, ez politikai felelősségüket minősíti.   Salat Levente rektor-helyettes a március végi egyetemi fórumon minden bajok forrásának a BKB-t kiáltotta ki. Ezzel a véleményével ott egyedül volt. Az egyetemért vívott küzdelmet megnehezíti a Fidesz választási veresége. Egyetemügyben határozott állásfoglalások a Fidesz részéről történtek. A továbbiakban tudomásul kell venni, hogy ez a helyzet most Magyarországon, és keresni kell az együttműködési lehetőségeket az MSZP-vel. Oda kell figyelni Sólyom László köztársasági elnök kezdeményezésére, ugyanis a MÁÉRT intézményének a szüneteltetése, a támogatáspolitikában megmutatkozó kedvezőtlen változások megannyi veszélyes folyamat a határon túli közösségekre. Sólyom Lászlónak ez a lépése el fogja gondolkodtatni a magyar kormányt arról, mit kellene cselekednie a határon túli magyarságpolitika ügyében. A BKB eredeti nyilatkozatában (abban a változatban, amelyet az összes szervezet aláírt) az szerepel, hogy „a Parlament záros határidőn belül fogadja el az egyetemek akkreditációjára vonatkozó új törvényt, váljon lehetővé a Partiumi Keresztény Egyetem másfél éve elhúzódó akkreditációs folyamatának a lezárása”, míg a Markó által is aláírt változat megfelelő pontja a következő: „A törvényes kereteknek megfelelően valósuljon meg magánegyetemeink mielőbbi akkreditálása.”   A Fórum a magyar egyetemért elnevezésű rendezvény résztvevői a végleges változatban a következőket tekintik „szakmailag megalapozott és politikailag indokolt, következésképpen megvalósítandó feladatoknak”: mielőbb induljon el a három magyar kar a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, jöjjenek létre magyar karok a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, kezdődjön el a magyar tannyelvű felsőoktatás megszervezése a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, a Gheorghe Dima Zeneakadémián és egy erdélyi képzőművészeti egyetemen, valamint a Kolozsvári Agrártudományi Egyetemen, valósuljon meg a tényleges kétnyelvűség a vegyes tannyelvű intézetekben, valósuljon meg a magyar magánegyetemek mielőbbi akkreditálása, utána pedig részesüljön állami támogatásban mind a Sapientia, mind a Partiumi Keresztény Egyetem. Aláírók: Romániai Magyar Demokrata Szövetség, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, Erdélyi Református Egyházkerület, Királyhágó-melléki Református Egyházkerület, Erdélyi Unitárius Egyház, Erdélyi Evangélikus Egyház, Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem, Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége, Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Bolyai Kezdeményező Bizottság, Bolyai Társaság, Országos Magyar Diákszövetség, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Kriza János Néprajzi Társaság, Farkas Gyula Egyesület a Matematikáért és Informatikáért, Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület. /Bagoly Zsolt: A Bolyai esélyei csatlakozás előtt és után. Beszélgetés dr. Bodó Barna egyetemi adjunktussal, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnökével. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 9./

Engedélyük van ugyan az emlékműállításra, de nem ebben a formában – mégis felavatták az Astra (a Román Irodalom és Kultúra Erdélyi Egyesülete) sepsiszentgyörgyi emlékművét, ráadásul olyan helyen, ahol az Astra helyi fiókszervezete sohasem működött. A Hargita–Kovászna megyei ortodox püspök áldásával is fűszerezett esemény a hét végén tartott Andrei Saguna Napok része volt. Az 1990 után újjáéledt egyesület jóváhagyást kapott az emlékmű felállítására, mely az engedély szerint egy asztalon fekvő nyitott könyvet ábrázol. Ezzel szemben két külön talapzatra helyezték a bronzból készült, szegekkel lefogatott, nyitott könyvet és a bronztáblát, melynek felirata szerint az egyesület sepsiszentgyörgyi fiókja ,,ezen a helyen működött 1929–1940 között”. A módosítást az önkormányzat városrendezési bizottsága nem hagyta jóvá, közölte Kónya Ádám, a bizottság elnöke. Ahol felállították az emlékművet, ott az Astrának valójában sohasem volt székhelye. A román Astrának fiókszervezete volt Sepsiszentgyörgyön. /(vop): Három kövön az Astra (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 4./

Az erdélyi történelmi egyházak közül az unitárius az egyetlen, amely „kézbe vette” átvilágítását, és megpróbálja belső szabályzat révén kiszűrni soraiból azokat a lelkészeket, elöljárókat, akik az 1989-es rendszerváltás előtt kapcsolatban álltak a titkosszolgálati szervekkel. A más felekezetű magyar egyházi vezetők egy része megkésettnek, másik része természetesnek tartaná, ha a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) az egyházi elöljárók esetleges besúgói múltját megvizsgálná. Az átvilágítást ellenző püspökök, püspök-helyettesek elsősorban a manipulációtól tartanak. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke egyetért az egyházi méltóságok átvilágításával. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese szerint 1990-ben kellett volna az egyházi vezetőket is érintő átvilágítást elvégezni, mert ma már ez az eljárás a manipuláció lehetőségét adja. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök tájékoztatása szerint egyháza 2002-ben gyakorlatba is ültette az átvilágítást: akkor a zsinat elfogadott egy rendelkezést, amely bekerült az alaptörvénybe. A passzus szerint „a lelkészek, a főhatósági tisztségviselők és tisztségviselő jelöltek, a teológiai tanárok, és az egyházi képviselő tanács tagságára jelöltek a választást eszközlő egyházi hatóságnak kötelesek nyilatkozni az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel, továbbá az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel való esetleges kapcsolataikról”. A püspök hangsúlyozta, a 2002-es zsinati gyűlés óta ennek a rendelkezésnek a szellemében történnek a tisztviselő választások az unitárius egyházban. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök úgy véli, ha a CNSAS-nak törvényi kötelessége, akkor ellenőrizze az egyházi tisztségviselők múltját. Elsődleges fontosságúnak látja azonban a közjogi, közéleti személyiségek, minisztériumok, különböző hivatalok alkalmazottai, valamint a politikusok átvilágítását, ezután következhetne szerinte az egyház, a sajtó, az alapítványok. Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári római katolikus érsekség igazgatója elítélően vélekedik az átvilágító testületről. „Azt a bizonyos CNSAS-t mostanig manipulálták. Bedobnak a köztudatba olyan állításokat, melyeknek semmilyen reális alapja nincs” – jelentette ki. Tájékoztatása szerint néhány évvel ezelőtt Jakubinyi György érsek is kapott levelet a CNSAS-től, melyben közölték, hogy elkezdték átvilágítását. A levélben az is állt: ha két hét alatt lemond, leállítják a procedúrát. Az érsek a CNSAS felszólítására nem válaszolt. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspököt egy éve kérdezték meg hivatalosan, írásban, hogy közzétehetik-e a dossziéját. „Erre én azt válaszoltam, hogy nyugodtan, hiszen semmi terhelőt nem találhatnak rám nézve, de utána azt is hozzátettem, hogy van egy feltételem. Nem tudhatom, nem hamisítottak-e az én nevemben, a kézírásomat utánozva valamilyen terhelő bizonyítékot, ezt én először szeretném látni, hogy akár grafológussal is bebizonyíthassam, hogy nem az én írásom. A feltételem pedig az, hogy csak azután hozhatják nyilvánosságra, miután az összes ortodox papét, beleértve a pátriárkát is, közzétették. Azóta hallgatnak, nem érkezett semmilyen válasz” – mondta püspök. Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök hátsó szándékokat lát az egyházfők átvilágításában. Hozzátette: „Ami személyemet illeti, állok elébe bármilyen átvilágításnak, biztos vagyok benne, hogy semmivel nem tudnak meglepni!” Toró T. Tibor képviselő augusztus 23-án vette először kézbe a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság székházában a mintegy 250 oldalas megfigyelési dossziéját. „Az iratcsomó az 1975 és 1989 közötti megfigyelésem adatait tartalmazza – számolt be a látottakról az RMDSZ-es politikus. – „Tizenkettedikes koromtól kezdődően összesen tizenöt személy jelentett fedőnévvel rólam. Az egyik osztálytársam például 14 éven keresztül írt rólam jelentéseket”. /Önmagát világítja át az unitárius egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

A román állam által elkobzott és közel 50 éven át bitorolt ingatlanok jogtalan használatáért indít pert a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, jelentette be sajtótájékoztatóján Tőkés László püspök. „Elhatároztuk, hogy indítunk egy olyan mintapert valamelyik iskolánk, mondjuk a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium esetében, amelyben kártérítést kérünk a kommunizmus idején használt intézmény használatáért, és azért az erkölcsi és anyagi kárért, amelyet az iskola elbitorlásával okoztak” – nyilatkozta Tőkés László, aki szerint egy ilyen mintaper precedens értékű lehet. A jogi eljárás értékelése, előkészítése nemzetközi jogi szakemberek bevonásával már két hónappal ezelőtt elkezdődött. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) nyilvántartása szerint a román kommunista rendszer 2140 ingatlant kobozott el az erdélyi magyar történelmi egyházaktól, a visszaszolgáltatás során azonban az ingatlanok mindössze két százalékát kapta vissza a jogos tulajdonos. A visszaszolgáltatott épületek zöme romos, lelakott állapotban került egykori birtokosához. Az említett Lorántffy Gimnáziumot négy évvel ezelőtt ürítette ki az ingatlant addig használó Andrei Saguna Szakközépiskola. 1948-ban bútorostól államosították az ingatlant, költözéskor viszont a szakiskola a bútorokon kívül a fűtőtesteket, villanykapcsolókat is magával vitte. Az ingatlan teljes felújítására évek óta gyűjt az egyház, eddig a tetőt, a tantermek egy részét és a dísztermet sikerült rendbe hozni. – Kéretlenül is segítséget nyújtottak a Nagyváradi Táblabíróság bírái az ortodox egyház és a városháza képviselőinek, jelentette ki Kolozsi Árpád, a református egyház ügyvédje a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályájáért indított per tárgyalását követően. /Gergely Gizella: Kártérítési per az iskoláért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

Elvesztette a sportpálya-ügyben indított pert a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium. A pert első fokon a református egyház nyerte meg, az akkori határozat szerint az önkormányzat jogtalanul adományozta oda a területet az ortodox egyháznak. A döntést az önkormányzat és az ortodox egyház is megfellebbezte. A táblabíróság helyt adott a fellebbezésnek. Kolozsi Árpád, a reformátusok által megbízott ügyvéd szerint politikai nyomás alatt folyt az eljárás. A terület elvesztésének hírét Barabás Zsuzsa, a gimnázium igazgatója lesújtónak nevezte. „Bíztunk abban, hogy nem hagynak egy iskolát sportpálya nélkül, ám megtörtént” – mondta az igazgatónő. – 415 diák maradt így sportolási lehetőség nélkül. Mindaddig, amíg a Lorántffy épületében az Andrei Saguna román gimnázium működött, mindenki magától értetődőnek tartotta, hogy a sportpálya az iskolához tartozik. Az ortodoxok az iskola restitúcióját követően nyújtották be igényüket a városházához, ebben az szerepelt, hogy a sportpályaként használt területen már fel is építettek különböző épületeket, így a tanácsosok ellenvetés nélkül megszavazták a terület adományozását. A tanácsosok utólag elismerték, hogy egyikőjük sem ellenőrizte az iratokban szereplő adatok hitelességét. A sportpálya így a Szentháromság ortodox egyházközség tulajdonába került. /Gergely Gizella: Nem rúg labdába az egyház. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

Az 1848-as szabadságharc idején a románok vérengzése sok magyar áldozatot követelt. Kisenyeden 140 magyart mészároltak le. Andrei Saguna román ortodox püspök körlevelében felszólította híveit, fegyverkezzenek fel. 1848 októberében Gerendkeresztúron meggyilkolták a környéken összegyűjtött 200 magyar nemest, Kocsárdon 60 magyart mészároltak le, méghozzá – miként Domokos Pál Péter írta – „oly kegyetlen vandalizmussal […], hogy a jegyző családjának három tagja, látva a borzalmakat, fölakasztotta magát”. Október 23-án pedig Zalatna mellett játszódott le az addigi legborzalmasabb esemény. Kacziány Géza Magyar vértanúk könyve – Alsó-Fehér megyei tömegmészárlás című könyve szerint Zalatnán Petre Dobra kiadta a jelszót, hogy a magyarokat le kell gyilkolni. „Vadállati kínzásokkal ölték meg a védteleneket. Némely magyar férfi, nő és gyermek húsz-harminc sebet is kapott, s még élt; mások a fájdalomtól megtébolyodva, meztelenül futkostak, a hörgés, a sikoltás, rémes kiáltozás a fegyverek ropogásával vegyült, s mindaddig tartott, amíg a szerencsétlenek mozogni bírtak. ” A vérengzés folytatódott, Borosbocsárd, Sárd, Magyarigen, Boroskrakkó, Körösbánya, Topánfalva, Hegyalja, Borbánd, Kis- és Nagyhalmágy következett. Egyedül Balázsfalva körzetében 1848 októberének legvégén már 400 halottat emlegetnek a források. (A magyar áldozatok számát csak ebben az időszakban és csak ebben a megyében 2000 és 2500 közé teszik óvatos becslések.) Mindennek híre eljutott az ekkoriban mintegy hatezer lakosú, színmagyar iskolavárosba, Nagyenyedre is. Negyvenkilenc januárjának első napjaiban alig több, mint a lakosság fele tartózkodott ott: a helybéli férfiak nagy része a honvédségnél volt. 1949. január 8-án Axente Sever vezetésével felfegyverzett román csapatok rárontottak a város védtelen magyar lakóira. Szörnyű kegyetlenséggel gyilkolták az embereket, a házakat felgyújtották. A minorita rendházba menekült 300-400 nőt és gyermeket meztelenre vetkőztetve kihajtották a piactérre, és végignézték, hogyan fagynak meg a mínusz húsz fokos hidegben. Kisgyermekeket lábuknál fogva vertek a falhoz, az anyja keblére borult csecsemőt, a férje tetemét testével védelmező asszonyt dárdákkal, lándzsákkal szögezték szeretteik testéhez. A nemi erőszak, a rablás mindezek kísérője volt. A vérengzés egészen január 17-éig tartott, a rettenetes hidegben a hegyek közé menekültek után folytatódott az embervadászat, és több környező települést is elpusztítottak. Nagyegyeden leégett a 33 ezer kötetes könyvtár, az éremgyűjtemény, az erdélyi református püspökség és a megye levéltára. A halálos áldozatok számát egyesek 700-800-ra, mások ezerre teszik. Azonban ha azt vesszük, hogy hiteles források szerint körülbelül kétezren menekültek a hegyekbe, s nagy részük a körülmények és a napokig tartó üldözés miatt nyilván elpusztult, a szám megduplázható. Dél-Erdély és Nagyenyed magyarsága a mai napig nem heverte ki az 1848–49-es magyarirtások következményeit: az etnikai arányok döntő mértékben megváltoztak, sok falu egyszerűen kihalt. Ma Nagyenyeden a kollégiummal szemközt, a vár falán, észrevétlenül, szinte beleolvadva a kövekbe kicsinyke kőtábla áll, rajta mindössze ennyi: „1849. január 8. ” /Domonkos László: Kegydíj. Román vérengzés Enyeden ezernyolcszáznegyvenkilencben. = Magyar Nemzet, márc. 17./

Az államelnöki hivatal engedélyezte Nagy Zsolt távközlési és informatikai miniszter elleni ügyészségi eljárást. Az illetékes ügyészek az RMDSZ politikusának felelősségét vizsgálják egy tavaly novemberben, jelentős román állami cégek privatizációja kapcsán kirobbant „kémügyben”. Az RMDSZ továbbra is kiáll minisztere mellett, így sem miniszteri posztjáról nem tervezi visszahívni őt, sem az európai parlamenti választások jelöltlistáját nem kívánja módosítani. Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök zsarolásszagúnak érzi az elnöki hivatal kétértelmű állásfoglalását, és azt feltételezi, hogy Basescu már korábban ismerte a döntést, de ezt éppen azon a héten hozta nyilvánosságra, amikor jelentős politikai döntések várhatók a belpolitikai válság megoldása érdekében. A törvények szerint egy hivatalban lévő miniszterrel szemben csak akkor kezdődhet büntetőjogi vizsgálat, ha azt előzetesen az államelnöki hivatal engedélyezi a hivatal keretében működő különleges vizsgálóbizottság jelentése alapján. Ehhez a testülethez fordult december 6-án Laura Codruta Kövesi, Románia főügyésze. Három és fél hónap után érkezett meg az elnöki hivatal válasza: zöld utat adott az ügyészi vizsgálatnak. Az elnöki bizottság nem tudott állást foglalni azzal kapcsolatosan, hogy léteznek-e megalapozott gyanújelek Nagy Zsolt feltételezett bűnösségével kapcsolatban. Markó Béla, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: elfogadhatatlan, hogy egy minisztert hónapokon keresztül a gyanú árnyéka övezzen, majd az ellene megfogalmazott vádakat közvetve vagy közvetlenül politikai célokra használják a kormány, egyes miniszterek vagy egyes pártok ellen. /B. T. : Engedélyezték a Nagy Zsolt elleni ügyészségi eljárást. Az informatikai minisztert egyelőre nem függesztették fel. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./

A diktatúra legnehezebb éveiben az embereket mágnesként vonzotta az egyház, a vallásóra, a Biblia-kör és a többi gyülekezeti tevékenység. A gyermekeket szinte minden szülő megkereszteltette, túlnyomó többségük konfirmált (vagy bérmálkozott). Most, amikor nem kell titokban járni hittanórára, más uralkodó világnézetekkel kell szembenézni. Sógor Gyöngyi református hitoktató a gyülekezeti hitoktatást tartja létfontosságúnak. A hitoktatást gyülekezet-központúvá kellene tenni. Erdélyben állami iskolában is lehet hittant tanítani, sőt, azt részben kötelezővé is lehet tenni. Ilyesmi nincs sem Nyugat-Európában, sem Amerikában. A gyerekek és szüleik 90%-a, legalábbis nyolcadik osztályig mindenképpen akarja a hitoktatást. Erdélyben működik a népegyház, a hovatartozási tudat. Sógor Gyöngyi több évvel ezelőtt doktoranduszként volt Hódmezővásárhelyen, egy híres református gimnáziumban, és az ottani iskolaigazgató elmondta: a gyerekek 80 százaléka nincs megkeresztelve. /Ercsey-Ravasz Ferenc: A mai embert kell megszólítani. Beszélgetés Sógor Gyöngyi református hitoktatóval. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Az államfő leváltásáról szóló népszavazás igazi tétje, hogy milyen politikai rendszer épül ki Romániában – nyilatkozta Catalin Avramescu politikai elemző, egyetemi tanár. Szerinte Traian Basescut szókimondása miatt menesztették. Nyíltan beszélt arról, hogy az országot egy korrupt oligarchia, a pártelnökök klikkje és az ipari és sajtómágnások alkotta szövetség irányítja. Ugyanakkor a hazai politikai osztály nem annyira Basescu kritikáitól fél, mint a pártok illusztris tagjait célzó korrupcióellenes hadjárattól. Szabályszerű puccs történt. A parlament annak ellenére menesztette az elnököt, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: nem létezik komoly indok, amely alátámasztaná az államfő felfüggesztését. Közben Calin Popescu-Tariceanu kormányfő a miniszterelnöki hivatalon belül több mint tíz, a pénzügyi és belpolitikában kulcsfontosságúnak számító igazgatóságot hozott létre, és ahelyett, hogy ezek a szakterületek a minisztériumokon belül, parlamenti ellenőrzés alatt működnének, valamennyi a kormányfő személyes irányítása alá tartozik. A jelenlegi konfliktus 2005-re vezethető vissza, amikor nézeteltérés alakult ki a Nemzeti Liberális Párt fő támogatója, Dinu Patriciu olajmágnás vezette kamarilla és Basescu között az előrehozott választások és a korrupcióellenes harc témakörében. Az államfő leváltásáról szóló népszavazás igazi tétje nem Basescuról és az államelnöki hivatal jövőjéről szól, hanem arról, hogy milyen politikai rendszer épül ki Romániában. Az államfővel ellentétben ugyanis a parlament latin-amerikai típusú köztársaságot akar, ahol négy-öt évente, listás szavazás alapján rendeznek választásokat, és a honatyákat mindenfajta felelősség, cselekedet terhe alól mentelmi jog védi. A jelentősebb országos televíziós csatornák és napilapok többsége három személy tulajdonában van, akik közül egy esetében a bíróság kimondta, hogy bűnöző, kettő ellen pedig bűnvádi eljárás folyik. Az RMDSZ-t is egy oligarchia irányítja, amelynek meggyűlt a baja a törvénnyel. Markó Béla gyanús verseskötete, Nagy Zsoltnak a kémbotrányban való érintettsége ügyében nyomoz a korrupcióellenes ügyészség. A többi párt vezetőihez hasonlóan ezért félnek az RMDSZ politikusai is Basescu korrupcióellenes offenzívájától. /Rostás Szabolcs: Lejárt szavatosságú elit. = Krónika (Kolozsvár), máj. 10./

Azoknak az RMDSZ-es politikusoknak, akik a referendum alkalmával elkötelezték a szövetséget a vesztes oldal mellett, hátrébb kellene lépniük, bár egy lépést – hangoztatta május 24-én sajtótájékoztatóján Eckstein-Kovács Péter szenátor. Szerinte elsősorban Markó Béla szövetségi elnököt terheli a felelősség, illetve azokat a politikusokat, akik az államfő felfüggesztése mellett érveltek, köztük a két frakcióvezető, Verestóy Attila és Márton Árpád. Ugyanakkor érthetetlenségének adott hangot amiatt, hogy Markó Béla azt a Kelemen Hunort jelöli az ügyvezető elnökség élére, aki ennek a sikertelen kampánynak az élén állt, és akit képviselői teendői egyébként is Bukaresthez kötnek. Eckstein-Kovács Péter kiemelt fontosságúnak tartja az európarlamenti választások megfelelő előkészítését. Egy felmérés szerint azok közül, akik biztosan elmennek szavazni, 45,1 százalék az RMDSZ-listára, 23,7 százalék pedig a független jelöltként induló Tőkés Lászlóra szavazna, 31,2 százalék pedig még nem tudja, hogy kire adja voksát. Ezekből az adatokból kiindulva nem nehéz kiszámítani, hogy sem az RMDSZ jelöltjei, sem Tőkés nem jut be az EP-be. Eckstein-Kovács emlékeztetett: ő mindig is a közös lista mellett érvelt, ez sokkal jobban mobilizálná az erdélyi magyarokat az őszi EP-választásokon. A szenátor elmondta azt is: mindeddig Tőkés nem adta komoly jelét annak, hogy indulna az RMDSZ-listán. Eckstein-Kovács szenátor kifejtette: Markó Béla bejelentése, miszerint a helyzet stabilizálódását követően lemond miniszterelnök-helyettesi tisztségéről, azt jelzi, hogy az RMDSZ-nek csillapodott az étvágya, ami a kormányzást illeti. /SZ. K. : Markó Bélát terheli leginkább a felelősség. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

Kiemelkedő fontosságúnak nevezte Kovács István unitárius lelkész, az MPP megyei tanácselnök-jelöltje a május 13-i, Orbán Viktorral folytatott tanácskozást. Szász Jenő pártelnökkel és három másik megyeielnök-jelölttel együtt Budapesten találkoztak a Fidesz vezetőivel. Orbán történelmi fontosságúnak nevezte az MPP bejegyzését, és kidolgozott keretprogramját nemcsak az erdélyi magyarság, de a Kárpát-medencei összmagyarság szempontjából is stratégiai jelentőségűnek tartja. A Fidesz természetes szövetségesének tekinti az MPP-t – tájékoztatott Kovács István. Orbán Viktor tájékozott volt az erdélyi, székelyföldi helyzetről, megfogalmazása szerint, ha elnyerik Hargita megye és Háromszék megyei önkormányzati vezető tisztségeit, mivel ez ,,Erdély szívét jelenti”, bízni lehetne abban, hogy érvényesülnek a nemzeti értékek, a keresztény gondoskodás és az autonómia ügye lényeges lépést tenne a megvalósítás felé. /Farkas Réka: Háromszéken kampányol Orbán Viktor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./

Szűk egy hét maradt a helyhatósági választásokig. Az RMDSZ-nek olyan kihívója van a Magyar Polgári Pártban (MPP), amely szinte minden jelentős magyarlakta megyében indított jelölteket. Korábban függetlenként vagy csak helyi szintű pártocskák színeiben indulhattak az RMDSZ ellenjelöltjei. A magyar pártpaletta kétpólusúvá válása azonban Székelyföldön kétségtelenül növelte a választások tétjét. Itt zajlik a magyarok lakta vidékek közül a legélesebb küzdelem. A jelöltek az elmúlt három hét alatt nem kímélték egymást. Súlyos vádak is elhangzottak. Az RMDSZ-szel együttműködő Itthon Fiatalon mozgalom összegyűjtötte a székelyföldi településen Szászról „közszájon” terjedő állításokat, amelyeket szerintük a polgármester soha nem volt hajlandó tisztázni. „A szóbeszéd azt tartja, a hulladékgazdálkodási magánvállalat eladásakor a polgármester feltételekhez kötötte a hulladékgazdálkodási koncessziós szerződés meghosszabbítását az új tulajdonossal, és ez a feltétel 700 ezer eurót jelent. Ez lehetséges?” – olvasható abban a nyílt levélben, amely több más ehhez hasonló kérdést intéz Szászhoz. Az MPP elnöke ezeket a vádakat spekulációknak nevezte, amelyek politikai lejáratására irányulnak. Vajna Imre, az MPP udvarhelyi szervezetének elnöke nevében Szászék hasonló kampányfogással vágtak vissza. Nyolc kérdést szegeztek Borboly Csabának, a Hargita megyei tanácselnök-jelöltnek és Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester-jelöltnek. A kérdések – akárcsak a Szász korrupciógyanúsnak vélt lajstroma – semmi bizonyítható adatot nem tartalmaznak. „Borboly Csaba Budapesten élő, MSZP-s pártmegbízásokat ellátó testvérének közvetítésével Önök nem nyilvános megbeszélést folytattak Gyurcsány Ferenccel. Miért nem tájékoztatják az ott elhangzottakról Székelyudvarhely és Hargita megye közvéleményét? Gyurcsány Ferenc és az MSZP által az RMDSZ-nek nyújtott politikai és médiatámogatásért cserében, miért ígérték meg: segédkeznek, hogy az egri kórházprivatizációs botrányban főszerepet játszó, szocialista kötődésű vállalkozás megszerezhesse a csíkszeredai és székelyudvarhelyi kórházak piacképes egészségügyi szolgáltatásainak üzemeltetési jogát? Miért akarnak az egyébként Magyarországon népszavazás által megbuktatott gyurcsányi egészségügyi privatizációs terveknek Hargita megyében és Székelyudvarhelyen teret nyitni?” – olvasható egyebek között a dokumentumban. Kovászna megyében úgy tűnik, hogy az RMDSZ áll nyerésre. Legalábbis ezt mutatja két RMDSZ-es közvélemény-kutatás. Román jelöltnek a győzelemre való esélye nagyobb Maros megyében, ahol a tanácselnöki tisztség megszerzését alapvető fontosságúnak tekinti az RMDSZ. Lokodi Edit Emőke esélyeit rontja azonban, hogy a magyar szavazatok megoszlanak, mivel Tőkés András MPP-s jelölt is megpályázta a tisztséget. /Borbély Tamás: /Egy héttel a helyhatósági választások előtt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./