Erdély közigazgatási bekebelezése
Az Erdély közigazgatási bekebelezését, az I. világháború nemzetközi szerződései nyomán létrejött Románia közigazgatásának egységesítését szabályozó törvényt 1925. június 9-én a bukaresti képviselőház, és 11-én a szenátus is megszavazta.
A Stauber József által főszerkesztett Aradi Közlöny politikai és közigazgatási napilap 10-én számolt be a törvényről. Július 10-én az első oldalán közli a lap, hogy elkészültek az új megyebeosztások, és csak az ókirálysági megyék határai nem változnak érdemben. 11-én arról számolt be a Közlöny, hogy az Arad és Temes-Torontál megye vezetősége egyezségét követően Arad vármegyéhez csatolnak 25 temesi települést – amiből végül csak 11 került Arad megyéhez – az újaradi, lippai és vingai járásból, továbbá három új járás lesz Soborsin, Csermő és Szentanna központtal, de a tornovait megszüntetik.
A Trianon utáni Románia közigazgatási egységesítéséről 1925. június 14-én jelent meg a törvény a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial). Ennek 380-as szakasza elrendelte az ország új közigazgatási beosztását: a községek, városok, megyék, megyeszékhelyek, megyei rangú városok határait, számukat és nevüket. A végrehajtási törvények és miniszteri rendeletek 1925. október 7-e és 1926. február 5-e között jelentek meg. 71 megyét, 498 járást, 8879 községet hoztak létre. 17 megyei jogú város és 54 város – a 144-ből – lett megyeszékhely. 10 külvárosi községet és 8704 falusi községet hoztak létre.
Az Aradi Közlöny 1925. szeptember 17-én arról tudósított, hogy a belügyminiszter Bukarestbe rendelte a prefektusokat, hogy átadja nekik a közigazgatási reform végrehajtási utasításait.
Arad megye prefektusa, Ioan Georgescu 1925. október 16-án tette közzé Az új közigazgatási beosztások, megyék, városok – mint székhelyek –, törvényhatóságok, városközösségek, mint nem székhelyek, községek és falvak tárgyú rendeletét az Aradi Közlönyben. A prefektusnak ugyanaz a közleménye románul október 14-én és 16-án jelent meg az aradi Tribuna Nouă napilapban. Tudomására hozták a szolgabíróknak, községi és körjegyzőknek, hogy a Hivatalos Közlöny 1925. október 7-én kelt 220-as számában kihirdetett 2465-ös királyi dekrétum megállapította az új közigazgatási beosztásokat, településneveket. A királyi dekrétum a minisztertanács 1925. szeptember 24-ei ülésének 3303-as számú naplóját hagyta jóvá, amelyben elhatározták, hogy Románia területe – Krassó–Szörény és Temes–Torontál vármegyék kivételével – 68 vármegyére oszlik. E két megyét későbbi jogszabályban szervezték át. A kialakított városok és községek területeinek módosításai 1926. január 1-jén léptek életbe.
Az Aradi Közlöny október 18-án közölte a prefektusok javaslatára, és a legfelsőbb közigazgatási tanács véleményezése alapján elkészült új járási beosztást, amit a 87 615-ös, 1925. október 9-ei belügyminisztériumi rendelet szabályozott. E szerint Arad vármegyének a székhelye Arad, tíz járása, két városa – Arad és Nagylak –, valamint 194 községe lett.
Az Aradi Közlöny november elsejei száma közli a Lázár Ágoston alispánnal az új törvényről folytatott beszélgetését. Kertész László megállapította, hogy az 1886-os törvény helyébe lépő „gyökereiből tépi ki a vármegyei igazgatás eddigi rendszerét”.
A járások: Arad – 20 községgel és Újarad székhellyel, Kisjenő – 21 –, Kisjenő, Halmágy – 29 –, Nagyhalmágy, Borosjenő – 15 –, Borosjenő, Pécska – 12, közöttük Nagylak –, Magyarpécska, Radna – 30 –, Radna, Borossebes – 30 –, Borossebes, Szentanna – 12 –, Szentanna, Világos – 11 –, Világos, valamint Tornova – 14 községgel – és Tornova/Spineni székhellyel.
A településnevek változása és a települések új járásokhoz való besorolása 1925. október 7-én lépett életbe. A meglévő megyei és községi hatóságok megtartották addigi illetékességüket az új községi és megyei tanácsok beiktatásáig.
Az Állami Levéltár Aradi Igazgatóságán általam megtalált, időrendben első dokumentum, amely Románia közigazgatásának egységesítése jegyében készült, 1925. május 11-ei keltezésű. A Bartos Jenő vezette Aradi Út- és Hídügyi Hivatalban kézzel írt összesítés az akkor tervezett kilenc járás települései és a kiválasztott járási székhely, illetve a települések és az azokat éppen ellátó jegyzőségek közötti távolságokat tartalmazza. Ez az összesítés az Országos Levéltár Aradi Igazgatósága 1296. fondja 13/1926-os dossziéjának (OLAI 1296/13/1926) 38–41 illetve 42–45 lapján olvasható.
A közigazgatás egységesítését célzó törvénykezés várható lépéseiről május 20-a előtt megjelent egy elég részletes eligazítás (OLAI 1296/13/1926, 11–13. l.), amelyből kiderül többek között, hogy a törvény megjelenését követő átszervezés után megszervezik a helyhatósági választásokat, amelyekre végül 1926. február 19-én került sor, a választhatóság a 25. évüket betöltötteket illette meg. A tanácsosok 3/5-e választott volt, 2/5-e hivatalból került a testületbe, községekben 9 választott és legfennebb 6 helyi képviselő volt hivatalból. A megyeszékhely lakosai nem voltak megválaszthatók és nem szavazhattak a megyei képviselőkre.
Június 25-én a prefektus – a választói névjegyzékek összeállításához – rendeletben kötelez minden lakost, hogy tíz napon belül jelentkezzen a lakhelye község- vagy városházáján személyi adatai nyilvántartásba vétele miatt.
A Belügyminisztérium Községi Igazgatósága augusztus 12-én sürgősséggel kérte a kilenc járás községei névjegyzéke elírásainak kijavítását, és azonnali visszaküldését. Ebben az átiratban még az volt az utasítás, hogy a községek nevét csak azokban az esetekben változtassák meg, amelyekben azzal visszatérnek az előző igazgatás által megváltoztatott régi román elnevezésekre (OLAI 1296/13/1926, 10. l.).
Az Aradi Prefektúra augusztus 14-ei válaszában küldte el a minisztérium által igényelteket, és abban megismételte a július elsejei 6679-es átiratában megfogalmazott kérését, hogy az új Arad megyét ne csak kilenc, hanem 11 járásra oszthassák, mert kilencben egyesek nagysága miatt képtelenség lesz megvalósítani a rájuk háruló igazgatási teendőket. Megjegyezték, hogy Temes megye 199 községéhez 14, míg Arad 194-éhez csak kilenc járást akar engedélyezni a minisztérium (OLAI 1296/13/1926, 18. l.).
A prefektúra kérésére az Ötvenespusztai Zselinszki birtokon, amelynek 500 hektárját 100 betelepített román családnak osztották ki, a kormány jóváhagyta Andrei Şaguna település megalakulását (OLAI 1296/13/1926, 17. l.).
Augusztus 25-én a seprősiek táviratban kérték a prefektúrától, hogy ne csatolják a települést a borosjenői járáshoz, hanem hagyják a kisjenőiben, amint eddig is volt.
A prefektúra szeptember elsejei 4358-as átiratával válaszolt a belügyminiszter 17860/C rendeletére, és elküldte a leendő megyéhez tartozó települések névjegyzékét az előírt 9, és az óhajtott 10 illetve 11 járáshoz soroltan, megismételve a 6679-es átiratukba foglaltakat (OLAI 1296/13/1926, 20. l.). A levéltárban megmaradt dossziéban (OLAI 1296/13/1926, 21–29. l.) a tervezett Újarad, Kisjenő, Borosjenő, Világos, Pankota (előzőleg Tornova), Borossebes, Halmágycsúcs és Radna járásokhoz rendelt települések vannak felsorolva, és utána a javasolt nevük szerinti ábécé sorrendben szerepelnek a megye községei (OLAI 1296/13/1926, 30–33. l.), adott esetben a hozzájuk tartozó falvak települései is, a megjegyzés rovatban az addigi neveikkel vagy pedig, hogy addig Temes–Torontál megyéhez tartoztak. Ebben a névjegyzékben Ácsvának – Aciuva – még a Tribunul Crişan nevet, Almásnak – Almaş – Tâmpat, Bátyafalvának – Bătuţa – Cristeşti-et, Feketegyarmatnak Principele Carol-t, Gósdnak – Govăşdia – Colonel Păuliant, Gyarmatának – Iermata – Popa Gheorghet, Déznaláznak – Laz – Lăzeşti-et, Nagyiratosnak Câmpiat, Zarándnádasnak – Nădaş – Dreciat, Nagylaknak Lacul Maret, Nagyvarjasnak Corbut, a Semloc-ként szereplő Öthalomnak – Glogovaţ – Horiat, Szentlánynak Principesa Ileanat, Tőzmiskének Teuzat, Zimándköznek Principele Mihait és Zimándújfalunak Principele Mirceat javasolták. Ezekről a névváltoztatásokról végül lemondtak.
A belügyminiszter szeptember 23-án elrendelte a helyhatósági választói névjegyzék összeállítását (OLAI 1296/13/1926, 65. l.).
A Hivatalos Közlönyben október 7-én megjelent 2465-ös királyi rendelet végül 40, a megnagyobbított Arad megyéhez tartozó település nevét változtatta meg (OLAI 1296/13/1926, 85. l.). Akkortól és azért lett Ötvenesből – Utviniş – Andrei Şaguna (A gondolatjelek között a település addigi román neve szerepel), Ácsvából – Aciuva – Avram Iancu, Erdőskerekből – Cherechiu – Caporal Alexa, Bokszegből – Bocsig – Caragheorghievici, Kisjenőből Körös-Kisjenő, Kisiratosból – Iratoşul Mic – Dorobanţi, Otlakapusztából – Otlaca – Grăniceri, Újrákosból – Iarcoş – Iercoşeni, Nagyiratosból – Iratoşul-mare – Iratoşul, Fakertből – Fachert – Livada, Bélzerinből – Zerindul-mic – Luntreni, Alsókövesből – Găvoşdia – Mocioni, Gósdból – Govăşdia – Păulian, Erdőhegyből – Erdeiş – Pădureni, Ópécskából / Románpécskából – Pecica română – Pécska / Pecica, Németperegből – Peregul german – Nagypereg / Peregul Mare, Holmézesből – Holtmezeş – Pescari, Nagypélből – Pilul-mare – Pél, Kovásziból – Covăsinţi – Podgoria, Kertesből – Chertiş – Prunişor, Bozósdból – Bodeşti – Rădeşti, Kisrónából – Ravna – Rănuţa, Rabszékből – Răpsig – Regele Carol, Magyarpécskából – Pecica maghiară – Rovine, Simonyifalvából – Şimoneşti – Satul nou, Szentannából – Sântana – Sfânta Ana, Szentpálból Sfântul Paul, Nagyszintyéből – Sintea – Sintea-mare, Kisszintyéből – Sinitea – Sintea-mică, Marosszalatnából – Slatina – Slatina de Mureş, Mikószalatnából – Slatina – Slatina de Criş, Tornovából – Târnova – Spineni, Szarvaságból – Soroşag – Stejar, Tornyából – Tornea – Turnu, Kis- és Nagyvarjasból – Variaşul mic és Variaşul mare – Variaşul, Tótváradból – Totvărădia – Vărădia de Mureş, Gyulavarsándból – Jula Vărşand – Vărşand, Vadászból – Vădas – Vânători, Halmágycsúcsból – Ciuciu – Vârfurile és Nagyzeréndből – Zerindul-mare – Zerind.
Október 8-án a miniszter táviratban kér azonnali választ, hogy a várossá nyilvánított Nagylak járási székhely-e vagy sem (OLAI 1296/13/1926, 68. l.)? A prefektus azt a választ adta, hogy határszéli településként nem lehet járási székhely, és Pécska járáshoz tartozik (OLAI 1296/13/1926, 67. l.).
Október 10-én a belügyminiszter táviratban figyelmeztette a prefektusokat, hogy az intézmények levelezésükben kötelesek a 7-én közzétett törvény szerinti új településneveket használni (OLAI 1296/13/1926, 74. l.).
A belügyminisztérium körrendeletben tudatja a prefektúrákkal, hogy az eddigi helyi vagyon- és közigazgatási szabályok csak 1926. január elsejével, de a változásokkal kapcsolatos ügyek, azok törvényességi felügyelete, a rendfenntartási kérdések a törvény megjelenésétől alkalmazandók, így az Arad megyei prefektúra hatásköre már október 7-étől kiterjed a Temes–Torontáltól Aradhoz csatolt Temeskeresztes – Cruceni – Cheresteş, Újarad, Angyalkút – Engelsbrunn, Temeshidegkút – Guttenbrun, Németság, Kisszentmiklós, Szépfalu – Schöndorf, Cseralja – Traunau, Réthát – Wiesenheid, Zádorlak községekre is (OLAI 1296/13/1926, 75. l.).
Október 11-én a minisztérium táviratban közli a prefektussal a kinevezett járási elöljárók névsorát: Putici Andrei, Spacovici Vasile, Suciu Traian, Fazekas Ludovic, Cornea Ion Petrica, Petrila Laslo, Pop Simion és Oanea Aurel (OLAI 1296/13/1926, 48–49. l.).
Október 24-én az új közigazgatási törvény végrehajtását felügyelő bukaresti bizottság körlevélben közölte Arad megye képviselőinek a számát: pótképviselő 10, kinevezett képviselő maximum 20 és választható képviselő 30. A kinevezendő képviselőkre a prefektúra által javasolhatók köre (OLAI 1296/13/1926, 90–91. l.):
– Arad polgármestere és két megyeszékhelyi képviselő;
– a mezőgazdasági, kereskedelmi, ipari és munkaügyi kamarák által jelölt képviselők, amennyiben Aradon van a székhelyük; – az egészségügyet és a tanügyet képviselők, akik lehetnek nők is; – minisztériumi felügyelők – ha vannak –: tanügyi, humán- és állategészségügyi, államépítészeti stb. A törvényben nevesített hivatalok döntötték el, hogy kit javasolnak kinevezett képviselőnek.
Ha az így kinevezendők száma kisebb volt a lehetséges húsznál, de indokoltnak látták, akkor a létszámot kiegészíthették a jelölő intézmények legmagasabb rangú tisztségviselőivel.
Mivel a helységben nagy volt az elégedetlenség az október 7-én közzétett településnév-változtatás miatt, a ternovai képviselő testület október 31-én összeült és kérte, hogy ha meg is változtatják, akkor ne Spineni, hanem Dacia-Traian legyen a település új neve (OLAI 1296/13/1926, 113. l.). A beadványra a prefektúra november 28-án azt válaszolta, hogy a rendeletben szereplő településnév csak a helyhatósági választások után változtatható meg (OLAI 1296/13/1926, 111. l.).
November 9-én a belügyminisztérium a településekre vonatkozó adatokat kért a helyi elöljáróktól az új közigazgatási felosztás miatt indokolt rendőrségi átszervezéshez: mennyi a település területe, a lakosok száma, az utcák száma és hossza, valamint a meglévő rendőrök száma (OLAI 1296/13/1926, 104. l.). A november 18-ai válaszból kiderül, hogy Arad területe ekkor 11 238 hektár, amiből 1261 ha belterület, 94 185 lakosa volt, 280 utcájának hossza összesen 146 606,43 km (A 146 606,43 km nem lehetett igaz, talán 146 606,43 métert kellett volna írnia a gépírónak.), nem volt városi rendőr, de az állami rendőrségen 258 szakaszvezető, 9 őrmester, 16 tiszthelyettes, 12 tiszt és 10 főtiszt teljesített szolgálatot (OLAI 1296/13/1926, 106. l.). Nagylak területe 13 112,5 hektár, lakossága 14 594 fő, 46 utcája 44 833 méter hosszú, és 11 rendőre volt (OLAI 1296/13/1926, 102. l.).
Mivel a Temes–Torontál vármegyétől Aradhoz csatolt települések nevei semmit sem változtak, az Arad megyei prefektus november 13-án változtatásokat kért a belügyminisztériumtól. Ebben kéri Temeskeresztes – Cheresteş – nevének Kreutzstädtenre változtatását, és a csupán 120 lakosú, önfenntartásra képtelen Temeshidegkútnak – Zăbrani, Guttenbrun – a hozzá való csatolását (OLAI 1296/13/1926, 87. l.).
Az új közigazgatási törvény alkalmazása következtében új községi jegyzőséget hoztak létre Farkasházán – Lupeşti, Zimándújfalun, körjegyzőséget Iltőn – Ilteu, Odvason – Odvoş, és Babszéken – Răpsig, de ezeken a jegyző kinevezéséig a szomszéd jegyzőség jegyzője látta el a tennivalókat (OLAI 1296/13/1926, 131. l.).
1926. Január 11-én a belügyminiszter napi hét órában rögzítette a hivatalnokok munkaidejét, és szabályozta a közhivatalok órarendjét, amely Arad megyében január 25-én lépett életbe és fél kilenctől egy óráig, valamint délután négytől fél hétig tartott.
Január 16-án Arad megyében 119 jegyző működött, akik jövedelmük háromnegyedét pótlékként kapták, míg a fennmaradó negyed volt az alapfizetésük, amelynek 40%-át a község természetben fizette (OLAI 1296/13/1926, 55–60. l.).
Az új közigazgatási törvény szerint szervezett helyhatósági választást 1925. február 19-én, pénteken tartották. Legtöbb helyen két lajstrom indult egymás ellen, és a legjobb minden mandátumot megkapott. A választásokon a 21. évüket betöltött személyek szavazhattak, és nyolc évben állapították meg a két választás közötti időtartamot. A polgármestereket a tanácsosok választották. Az új törvény szerinti megyei tanácsi választásokat 1926. június 4-én tartották. Aradi lakosok nem választhattak megyei tanácsosokat. Ekkor a megye lakossága 335 479 fő volt: román 232 644, magyar 58 809, német 24 512, zsidó 2500 és más nemzetiségű 3014. Választhatott 84 902 szavazó: 62 523 román, 13 597 magyar, 7149 német, 817 tót, 563 zsidó, 78 szerb, 67 cigány és 108 más nemzetiségű. A választásokat több községben megóvták. Aradon a magyar-liberális lista 4452 szavazattal győzött. Az ellenzéket 3601-an támogatták (OLAI 1296/14/1926, 1–313. l.).
Nagy István, Erdély.ma

Hézagos a múltismeretünk
A történelem nem ismerete nálunk bűn, hiszen ennek a tájékozatlanságnak köszönhetjük, hogy ma annak is szobra van Sepsiszentgyörgyön, aki 1849-ben behívta az orosz hadsereget Háromszékre — szögezte le tegnapi előadásában Kádár Gyula történész, aki a nyugdíjasok Sugás Érdekvédelmi Szövetségének meghívására az 1848-as magyar forradalom, polgárháború és szabadságharc történéseiről, jelentőségéről beszélt a Székely Nemzeti Múzeumban.
Andrei Şaguna görögkeleti püspökről van szó, de nem ez volt az egyetlen hiánypótló adat, amelyet a Bartók Termet megtöltő, és nem csak idősekből álló hallgatóság ez alkalommal megtudhatott az akkori és a mai Európáról, illetve a magyarság és külön a háromszéki székelység harcairól. Az ünnepi hangulatot a Szilaj Hagyományőrző Egyesület huszárjainak díszőrsége emelte, akiket vastapssal fogadott a közönség — de közben többen megkérdezték azt is, hogy vajon a rendőrautó miért állt készenlétben a kapu előtt. A rendezvény rövid műsorral zárult: Szilágyi Zsolt énekművész, Piroska B. Klára, Darvas László és D. Vásárhelyi Katalin színművészek, valamint az Őszirózsa népdalkör adott elő korabeli verseket, dalokat.
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A bihari magyar közoktatás helyzetéről vitáznak
Nagyvárad – Pénteken sajtótájékoztató volt az RMDSZ-nél, melyen a jelenlevők Szilágyi Ferencnek, a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagjának a magyar közoktatás helyezetére vonatkozó munkájára reagáltak.
Pető Csilla parlamenti képviselő, a Bihar Megyei RMDSZ-szervezet oktatásért felelős ügyvezető alelnöke dr. Szilágyi Ferenc: A bihari magyar középiskolai oktatás helyzetképe 2010 című munkájára reagált, melyet a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagja, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója egy hete ismertetett egy sajtótájékoztatón. A képviselő asszony meglátásában „merész vállalkozás” volt az anyag bemutatása, mely szerinte arról árulkodik: a szerző nem ismeri a váradi és a bihari közoktatás állapotát. Alaposan kellett volna tájékozódnia, hogy valódi képet nyújtson a középiskolák helyzetéről, vélekedett. Arra hívta fel a figyelmet: már a cím hibás, hiszen 2010 szerepel benne, pedig a közoktatásban tanévről és nem naptári évről beszélünk. A felhasznált források közt az informális jellegű felvételi tájékoztatót említi, ami egy nem hivatalos kiadvány. Ehelyett statisztikai és összehasonlító adatokra támaszkodva inkább arról kellett volna írjon: hány magyar nyolcadikos végzett, és mennyi hely van a kilencedikes osztályokban.
Beiskolázási tervek
Pető Csilla azt is jelezte: dr. Szilágyi Ferenc az intézmények feltűntetésénél nem mellékeli a teljes elnevezést, egy kivülálló például nem tudhatja, hogy az Ady Endre iskoláról, múzeumról vagy utcára van szó, illetve Boboci iskola nem is létezik Váradon. Ezenkivül a szerző a speciális oktatási forma közé sorolja az esti tagozatot is. Ugyanakkor az összefoglalójában többek közt azt javasolja: legyen „Nagyváradon még egy különálló nagy elméleti állami középiskola (az Eminescu kettéválasztása)”, mely mondatnak a képviselő asszony szerint nincs semmi értelme; szakközépiskolákat a román „közösségtől” venne el, és nem a román oktatási hálózatból, valamint különálló magyar középiskolákat szeretne Nagyszalontán és Margittán, amibe már tavaly novemberben beleegyezett a tanügyminiszter. „Mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, rohanó világunkban nem kell mindennel foglalkozni”, üzente Pető Csilla dr. Szilágyi Ferencnek.
Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes kifejtette: a Tanfelügyelőségnek a törvény betartásával kötelessége figyelembe vennie a lakosság vagy az önkormányzatok részéről érkező kéréseket, helyi kezdeményezés alapján jött létre például a szalontai és a margittai magyar középiskola is.
Hét új osztály
Amúgy a 2010/5618. számú kormányrendelet szabályozza a beiskolázási tervet, melynek talán legfontosabb pontja, hogy csak a 9. osztályok esetében szükséges figyelembe venni a végzős 8-os diákok számát. A 2011/12-es beiskolázási tervet egyébként 2010. december 13-17. között kellett továbbítani a szaktárcának. E projekt szerint a következő tanévben Bihar megyében 333 első osztály fog indulni, melyek közül 78 magyar tagozatos (23,4%-a az összes osztálynak), és 313 ötödik osztály lesz, melyek közül 77 magyar tannyelvű (24,6%). A 2002-es népszámlálási adatok szerint különben 1297 magyar gyerek lesz ötödikes. A beiskolázási terv szerint azonban az iskolák abban reménykednek, hogy 1540 magyar gyerek tanul majd ötödik osztályban, bár csak 1452-en végeznek negyedikes magyar tagozaton. „Pontos számadatokat különböző okok miatt nem lehet előre mondani”, magyarázta Kéry Hajnal.
A főtanfelügyelő-helyettes arra is kitért: az idei tanévben várhatóan 1197 magyar nyolcadikos végez. Ősztől 41 magyar kilencedikes osztályt indítanának, mely 1230 diák számára elegendő. Ebbe beletartózik hét újonnan létesítendő magyar osztály is: egy természettudományi szakosztály a Mihai Eminescu Főgimnáziumban, egy zenei szakosztály a Művészeti Líceumban, egy elektromossági szakosztály a Traian Vuia Műszaki Kollégiumban, három új szakosztály (asztalossági, esztétika és higiéna, illetve turizmus) az Andrei Şaguna Műszaki Kollégiumban és egy agrárosztály a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági Iskolacsoportban.
Szakmai hiba
Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke azt emelte ki: az, hogy sikerül új osztályokat indítani, annak is köszönhető, hogy tavaly az önkormányzat a különböző iskolatanácsokba magyar tagokat is kinevezett, több mint 30 váradi tanintézetben. Hozzátette ugyanakkor: nem lehet a teljes népességi adatokat az iskolai oktatási adatokra vonatkoztatni. „Az iskolai és a teljes lakosság között óriásiak a különbségek. Szakmai hiba ezért a populációra vonatkoztatva azt megmondani, hogy hány kilencedikes osztály indul be. Nem szabad olyan tévdolgokat bevinni a köztudatba, amelyek nem igazak a statisztikai adatok alapján”, fogalmazott a politikus.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

EMNT: Reagálás a reagálásra
Személyeskedéssel és szándékos csúsztatással vádolják a Bihar megyei RMDSZ egyes képviselőit, akik a múlt héten egy sajtótájékoztatón reagáltak dr. Szilágyi Ferenc a Bihar megyei szakoktatásra vonatkozó statisztikai munkájára.
Személyeskedéssel és szándékos csúsztatással vádolják az EMNT és az EMI megyei szervezetének elnökségi tagjai az RMDSZ Bihar megyei szervezetének azon képviselőit, akik a múlt héten egy sajtótájékoztatón reagáltak dr. Szilágyi Ferenc a Bihar megyei szakoktatásra vonatkozó statisztikai munkájára. Pető Csilla, parlamenti képviselő, a Bihar Megyei
RMDSZ-szervezet oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes a múlt héten tartottak sajtótájékoztatót a témában. A személyes érintettség okán tartotta fontosnak újra összehívni a sajtót dr. Szilágyi Ferenc egyetemi adjunktus, az EMNT elnökségi tagja, hangzott el ma. Mint mondta, örömükre szolgál, hogy felhívták a megyei RMDSZ figyelmét a magyar szakoktatás helyzetére. Az érdekvédelmi szervezet képviselői vehették volna a fáradtságot, hogy elkérjék az EMNT témában tartott első sajtótájékoztatóján bemutatott A bihari magyar középiskolai oktatás helyzetképe 2010 című bemutatót. Ehelyett ennek egy nyers változatát szerezték meg és azt alapul véve reagáltak a benne szereplő adatokra.
Epés üzengetés
Szilágyi többek között arról szólt, hogy akkor, amikor Pető Csilla „informális jellegű tájékoztatónak” minősíti a tanulmány egyik forrását képező, nyolcadikosok számára összeállított felvételi útmutatóját „saját”, hatezer példányszámban megjelenő kiadványát húzza le, mely egyébként sajnálatos módon a tanfelügyelőség honlapjához hasonlóan kizárólag román nyelven érhető el. Ugyanakkor elmondta, hogy az első alkalommal levetített prezentáció csak egy szemléltető eszköz volt, és nem egy teljesértékű tanulmány, ahogy ezt az RMDSZ-sek kezelik. Így értelmetlen Pető Csilla arra vonatkozó megállapítása, hogy a prezentációban Szilágyi az intézmények féltüntetésénél nem mellékeli a teljes elnevezést. Szilágyi egyebek mellett sérelmezte Pető Csilla epés „üzenetét” is, miszerint mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, rohanó világunkban nem kell mindennel foglalkozni. Erről Mátyás király és a bolond című népmese jutott az eszébe és ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, a mondat második felét pedig RMDSZ-es ars poeticának nevezte.
Következetlenség
A továbbiakban Csomortányi István, az Bihar megyei EMI elnöke Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes szavaira reagált. Elmondta, hogy Kéry következetesen keveri a magyar tagozatos és a magyar nemzetiségű diákok számát. Ez a két kategória nem mosható egybe, hiszen sok kilencedikes magyar ajkú diák – Csomortányi szerint mintegy ötszáz – román nyelvű oktatásban részesül az oktatási hálózat hiányossága miatt, illetve amiatt, hogy mind területileg, mind a választható szakmákat illetően aránytalanság tapasztalható a magyar kisebbség kárára. A 2002-es népszámlálási adatok használhatósága is szóba került és ezzel kapcsolatosan hibás adatsort sorolt fel a főtanfelügyelő-helyettes – mondta Csomortányi. Nincs pontos kimutatásaik az ötödikesek számáról, és ezeknek az adatoknak a hiányában oktatási stratégiával dolgozni nem lehet. A teendők sorában Csomortányi újra elmondta, hogy közép és hosszú távú stratégiát kell kidolgozni az önálló magyar oktatásra, új magyar szakosztályokat kell indítani és megfelelően tájékoztatni ezekről. Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök szavaira általánosságban reagáltak. Elfogadhatatlan az, hogy az oktatási szakemberré avanzsált Szabó Ödön arról akarja meggyőzni a nyilvánosságot, hogy nincsen szükség több magyar osztályra. Az Andrei Şaguna középiskola igazgatónőjének, Man Antiananak a Bihari Napló hasábjain közzétett álláspontját is szóvá tették. Elhangzott, hogy ne egy román igazgatónő szóljon bele a magyar közösség önrendelkezésébe. Végül Nagy József Barna, a megyei EMNT ügyvezető elnöke azt tett szóvá, hogy egy olyan „megélhetési bűnöző”, mint Szabó Ödön ne mondja meg, hogy mivel foglalkozzon egy szervezet, illetve egy egyetemi adjunktus.
Mészáros Tímea. erdon.ro

Erdélyi vállalkozók egyesülete a magyar oktatásért és kultúráért
Alapvető fontosságúnak tartja a társadalmi szerepvállalást a Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetsége, amelynek célkitűzései között szerepel az erdélyi magyar oktatás és kultúra támogatása – mondta a szövetség ügyvezető elnöke, Lukács László. 
A magyar oktatás fontosságát kell közvetíteniük a vállalkozóknak az általuk vezetett közösségek, és ezáltal az alkalmazottak családjai felé. A Székelyföldi Vállalkozók és Egyesületek Szövetségének ügyvezető elnöke. Lukács László úgy fogalmazott: ha a szülők nem értik meg, hogy már az első osztálytól kezdve magyar iskolába kell járatni a gyerekeket, „nincs miről beszélni”.
Az egyesület további céljai közül kiemelte, hogy a jelenlegi nehéz körülmények közepette stabilizálni kell a vállalkozásokat, amelyek így a társadalmi felelősségvállalásból is ki tudják venni a részüket. Lukács László példaként említette, hogy támogatni tudták a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kollégiumának felújítását, valamint a székelykeresztúri Orbán Balázs iskola rekonstrukcióját. Emlékeztetett arra is, hogy tavaly a tusnádfürdői szabadegyetemen közös vállalkozói-diák sátrat állítottak fel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel. A diákok itt elmondhatták, hol tanulnak és hol szeretnék folytatni munkásságukat, az erről szóló információkat pedig elküldték az egyesület valamennyi tagjának, 450 vállalkozásnak. „Szabad az út, hogy a vállalkozók felvegyék a kapcsolatot a diákokkal” – tette hozzá.
Lukács László beszélt arról is, hogy az elmúlt két évben az egyesület rendezvényein helyi, erdélyi tehetségek léptek fel, legutóbb például az Erdély hangja verseny nyertesei közül választottak fellépőket, az aukciókon pedig helyi művészek alkotásai kerülnek kalapács alá. A jövőben alapítvány létrehozását is tervezik, amelynek segítségével a tehetségeket díjazhatnák.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Csak a zászlót tették le, a fegyvert nem
Szatmár megye – A magyar történelem számos pillanata képezi vita tárgyát a mai napig a történészek körében. Nem kivétel ez alól a szatmári béke sem, a megkötésének háromszázadik évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezés zárórendezvényét szombaton tartották a majtényi síkon.
Háromszáz éve 149 zászlót tűzött le a kuruc sereg a majtényi síkon. A Károlyi Sándor vezettekuruc sereg ezen tette még most is igen komoly viták alapjául szolgál, de egyre inkább hajlanak arra, hogy nagyszerű és fejlett diplomáciai érzékről tanúbizonyságot tevő tettnek tartsák. A köznyelvben szatmári béke névvel illetett esemény tulajdonképpen Károlyi Sándor, a kuruc haderőfőparancsnoka és Pálffy János horvát bán, a Habsburg-uralkodó magyarországi haderejének főparancsnoka között létrejött egyezség írásban történt rögzítése. Ezt a békeszerződést azonban nem lehet 300 év távlatából sem objektíven szemlélni, hiszen a szakirodalom és a szépirodalom homlokegyenest ellenkező álláspontokat ütköztetett mindig, s ez most is tendencia, akkor is, ha valamelyest közelednek az álláspontok.
A majtényi síkon egyszerű kőobeliszk őrzi az emlékét ennek az eseménynek, de húsz éve minden évben az emlékezők kicsiny csoportja vonul ki ide, hogy versekkel, kuruc nótákkal és tánccal kísért rövid beszédekkel emlékezzenek meg az 1711 áprilisában történtekről. A kerek évforduló a megszokottnál valamivel több érdeklődőt vonzott, de még mindig nem annyit, amennyit az alkalom megkívánna.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke elmondta, hogy csak akkor tudná megítélni a tett helyességét, ha abban a korban élt volna, de az emlékiratok tükrében hajlik arra, hogy helyesnek ítélje meg, és ne árulásnak. Ezáltal a békekötés által ugyanis lehetőséget kapott a nemzet a fejlődésre, amelyre szüksége volt. „Amikor ilyen történelmi eseményre emlékezünk, akkor egyetlen tanulságot vonhatunk le elődeink cselekedeteiből: bármilyen vita, véleménykülönbség van is köztünk, az igazán fontos pillanatokban a nagy, nemzeti kérdésekben összefogásra van szükség. A pillanat felismerésének a bölcsességére van szüksége az erdélyi magyar közösségnek is, ha ezzel rendelkezünk, akkor van jövője itthon a magyarságnak” — jelentette ki az RMDSZ szövetségi elnöke.
Csehi Árpád, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke beszédében kitért arra, hogy milyen fontossággal bír a múlt megismerése és a szatmári béke egységes képbe való beépítése. „Sem vallási, sem nemzeti árnyék nem vetült erre az eseményre” — mutatott rá Csehi a tagadhatatlan tényre.
Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul felhívta a figyelmet arra, hogy csak a zászlókat tették le a majtényi síkon, a fegyvereket hazavitték, ez pedig szimbolizája a magyar nép hozzáállását az ilyen és ehhez hasonló helyzetekhez. De ugyanakkor azt is elmondta, hogy az új magyar alkotmány, amely az egész magyar nemzet alkotmánya, jelzése annak, hogy a mostani vezetők, ugyanúgy, ahogy a háromszáz évvel ezelőttiek, legjobb tehetségük szerint küzdenek, Rákóczi fejedelem kedvenc latin mondását használva: Ha elrontottad a játszmát, kezdd előről!
Katona József történész abban láttatta a szatmári béke fontosságát, hogy megmutatta, a magyarok nem jogmegvonók, hanem jogkiterjesztők voltak, akik arra törejkedtek, hogy minél többen kerülhessenek a jog hálója alá, s minél kevesebben szoruljanak ki. Ő is kiemelkedő fontosságúnak tartotta, hogy Rákóczi fejedelem képes volt arra, hogy az amúgy széthúzásra hajlamos részeket összefogja: várost a vidékkel, katolikust a protestánssal. „Rákóczi tanításaihoz kell visszatalálnia a mai embernek is” — hangsúlyozta beszédében a történész.
Az ünnepi beszédeket kuruc nóták, versek és magyar táncok színezték, a megemlékezés végén pedig koszorút helyeztek el az obeliszken, amelyre felkerült a 300. évforduló alkalmából készített márványtábla.
erdon.ro

Magyar állampolgárság, szavazati jog: nemzetösszetartó elemek
Elkezdődött a 22. Tusványosi Nyári Egyetem és Diáktábor
Az egység és összefogás, a nemzeti értékek megőrzése jegyében, Összenő, ami összetartozik címszó alatt nyílt meg tegnap a július 19. és 24. között, Tusnádfürdőn zajló 22. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A meghívottak előadásait Balázs-Hegedüs József tusnádfürdői plébános és Bardócz Csaba, a Keskeny út ökumenikus fesztiválmissziós csoport tábori lelkészének áldása előzte meg. A megnyitón jelen volt Semjén Zsolt magyar kormányfő-helyettes, aki egyebek mellett a magyar állampolgárság politikafilozófiai hátterét vázolta. Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke aggályának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a magyar kormány intézkedése a romániai magyar kisebbség kivándorlásához vezethet. Mindezt azonban Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára cáfolta. Délután az állampolgárság gyakorlati kérdéseire is válaszoltak az illetékesek.
Minden nemzet egyedi, megismételhetetlen érték, következetes és világos nemzetpolitika pedig előzetesen tisztázott filozófiai fogalmakra alapozva folytatható – fogalmazott megnyitó beszédében Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes. A politikus tévesnek minősítette a nemzet fogalmának kozmopolita, illetve sovinizmusra alapozó megközelítéseit: előbbi szerint ugyanis a valódi értelmiséginek csak ember mivolta fontos, a nemzet pedig elavult történelmi fogalom. A másik szélsőség értelmében egy adott nemzet vélt életjoga alapján tagadja egy másik nemzeti létéhez való jogát – magyarázta a kormányfő-helyettes, kiemelve: egy felelős kormány feladata az egyetemes emberi értéket is képviselő nemzeti lét, kultúra és örökség megőrzése.
Kettős állampolgárság a megmaradás szolgálatában
A magyar nemzet sajátos valósága egy háromlábú székhez hasonlítható, amely az anyaországi, az elszakított országrészeken, illetve a nyugati emigrációban élő magyarságból tevődik össze, egyensúlyát pedig értelemszerűen ezek egysége biztosítja – emelte ki Semjén Zsolt, aki felhívta a figyelmet arra, hogy lépésről lépésre érvényt szereznek a magyar kormány nemzetpolitikai programjának, legyen szó a nemzeti összefogás törvényéről, a nemzeti értékegyesítés és megőrzés szellemében megfogalmazott és elfogadott új alkotmányról, vagy pedig az egyszerűsített honosítási eljárással megszerezhető magyar állampolgárságról. A politikus hangsúlyozta: a határon túli magyarság asszimilációja felgyorsult, a folyamat megfékezésére már nem elegendőek a hagyományos támogatási formák, a magyar állampolgárság megszerzésének lehetősége viszont olyan erős impulzus, amely a megmaradás és a nemzeti egység megvalósulásának szolgálatába állítható.
Az államalapítástól kezdődően a magyarság nemcsak kultúr-, hanem közjogi értelemben vett nemzet volt, ennek érvényesítését szolgálja az állampolgárság kiterjesztése a külhonban élő magyarokra – hangsúlyozta Semjén. – Nem érzem a magyar államiságra veszélyesnek, ha például a gyulai román honfitársak, vagy Pilisben élő, szlovák nemzetiségű magyar állampolgárok felveszik nemzetük állampolgárságát, ilyenképpen elvárjuk, hogy senki ne érezze a külhoni magyarok esetében az adott országgal szembeni lépésnek, amennyiben magyar állampolgárságot is igényelnek – részletezte. Immár 120 ezer igénylést fogadtak, 50 ezer névváltoztatási kérelemmel, és mintegy húszezren tették le mindeddig az állampolgársági esküt, illetve beindult az útlevelek kiadása is – tájékoztatott. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország állampolgársági információkat egyetlen államnak sem ad ki, és az általános emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeit soha többé nem rendeli alá más országok belpolitikai hullámverésének. Mint elmondta, az ősz folyamán létrehozzák az úgynevezett nemzeti regisztert, amely lehetővé teszi, hogy egy rövid, magyar, angol és spanyol nyelven megfogalmazott üzenettel világszerte minden magyart megszólíthassanak.
Szavazati jog: a döntés elsősorban az érintetteké
Semjén Zsolt kiemelte: a magyar állampolgárság elválaszthatatlan a szavazati jogtól, amely viszont egyáltalán nincs kapcsolatban az adófizetéssel, és azzal az országgal, amely az adott lakos gazdasági tevékenységének adóját élvezi. Reflektált Markó Béla volt RMDSZ-elnöknek, miniszterelnök-helyettesnek a marosfői EU-táborban tett nyilatkozatára is, amelyben potenciális veszélynek minősíti a magyar szavazati jog kiterjesztését. Semjén szerint értelmezhetetlen az érv, miszerint a romániai magyarság a magyar választójog birtokában nem vesz majd részt a romániai választásokon. Úgy vélte, a kérdés kapcsán nem a politikusoknak, hanem a polgároknak kell dönteniük, a magyarországi és erdélyi politikai erőknek pedig mindkét államban való választási részvételre kell biztatniuk őket.
Az autonómiaformáknak uniós előzményei vannak
Semjén Zsolt kulcsfontosságúnak minősítette a romániai magyarság parlamenti képviseletének megőrzését: mint kifejtette, egy vegyes párt esetében a magyarság már nem meghatározó, hanem járulékos jegynek minősül, a parlamenti küszöb elvesztése pedig a magyar politizáló értelmiség román pártokba való integrálódását eredményezi. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti alapú politikai képviselet megőrzése érdekében az egyes érdekképviseleti alakulatoknak, a pártpolitikai szempontokon túlmenően, az összefogást kell szorgalmazniuk, illetve a szabadegyetem és diáktábor elsődleges üzenetének is az egységnek kell lennie.
A miniszterelnök-helyettes a tömb- és a szórványmagyarság különböző típusú autonómiáinak teljesülését a magyar megmaradás egyik lehetőségének minősítette: – Elkötelezettek vagyunk az autonómia mellett, nem fogadható el, hogy a magyar kisebbségek másodrendű állampolgárok legyenek az Európai Unióban. A magyarság kizárólag olyan feltételek teljesülését kérte, amelyre már uniós előzmények léteznek, ugyanazon emberi jogok illetnek meg tiroliakat, katalánokat, tehát minket is – hangsúlyozta.
A magyar–román történelmi sorsközösség értelmében Románia sikeressége és a romániai magyarság boldogulása kölcsönösen feltételezi egymást. A soros magyar uniós elnökség tárgyalásai eredményesek voltak, így az újabb és újabb feltételszabások ellenére sínen van Románia és Bulgária csatlakozása a Schengen-övezethez – tette hozzá.
Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke egyetértett Semjén Zsolttal a nemzeti értékek, a nemzeti lét megőrzése szükségességének tekintetében. Úgy vélte, az egyes nemzeteknek közösen kell fejlődniük, Közép-Európát építeniük. Elismerte a kettős állampolgárság teljes mértékű létjogosultságát, meggyőződéses transzszilvanistaként azonban aggodalmát fejezte ki az egyszerűsített honosításnak az erdélyi magyarságot érintő következményeit illetően. Szerinte a magyar állampolgárság könnyített megszerzése a fiatalok tömeges elvándorlását eredményezi majd, valószínűleg erre számítanak nagyfokú elégedettséggel a nacionalista román politikai körök, ezzel magyarázható diszkrét és ellentmondásmentes megnyilvánulásuk a kérdésben. Kiemelte a régiók tiszteletben tartásának szükségességét, példaként említve a spanyol modellt, hangsúlyosan körvonalazott tartományokkal és regionális törvényhozással.
A demokrácia és a szabadság számmisztikája
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára 1989. december 22-ét idézte fel: mint kiemelte, az úgynevezett romániai politikai számmisztikában ez a dátum a forradalmi szellemiséghez való ragaszkodást, az egyének, közösségek szabadságának megszerzését és megóvását, ezáltal pedig a térség problémáinak megoldását jelentette. A demokráciába, a többség és kisebbség kölcsönös szabadságába vetett remény hozta össze huszonkettedik alkalommal a tábor alapítóit és résztvevőit – emelte ki a politikus, aki emlékeztetett arra is, hogy 1989. december 22-én így született meg a nyári egyetem gondolata is.
Smaranda Enache aggályaira válaszként kifejtette: a magyar állampolgárság biztosítása a jelenlegi viszonyok között nem az elvándorlást, hanem a szülőföldön maradást erősíti. Az elvándorlási hullám adott esetben olyan politikai fordulat folytán indulhat el, amely miatt a romániai magyarok elviselhetetlennek érzik már az itt maradást, és nem a magyar állampolgárság megszerzése következtében. Úgy vélte, hogy demokrata politikusoknak fel kell tudni oldaniuk az állami szuverénitás elve és a kisebbségi jogok közti ellentmondásokat, az összetartozásnak tehát a demokrata elveket vallók, a közép-európai államok, illetve az állam és kisebbségek szintjén is érvényesülnie kell.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke kiemelte: a bálványosi folyamat a maga útján halad előre, kiértékelések és új jövőbeli tervek, projektek megfogalmazása tekintetében. Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere Sándor Krisztina főszervezővel és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnökével egyetemben üdvözölte a tábor vendégeit, tartalmas és élményteljes időtöltést kívánva a nagy múltú nyáriegyetemen, amely ez alkalommal a megújuló magyar nemzetpolitikára, a Kárpát-medencei magyarság összefogására helyezi a hangsúlyt.
Répás: az államigazgatás eddigi legnagyobb sikere
Délután a magyar állampolgárság odaítélési eljárásáról, illetve ennek gyakorlati és érzelmi vonatkozásairól értekezett Répás Zsuzsanna, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetője, Wetzel Tamás miniszteri biztos, Nagyhajú Béla, a Bevándorlási Hivatal honosítási igazgatója, Zsigmond Barna Pál csíkszeredai főkonzul, Szász Péter, a kolozsvári Demokrácia Központ igazgatója, illetve Tiboldi László, a csíkszeredai Demokrácia Központ irodavezetője.
Répás Zsuzsanna elmondta: az új magyar kormány „régi adósságot törlesztett” azzal, hogy lényegesen leegyszerűsítette a magyar állampolgárság odaítélését. – A 2004. december 5-i népszavazás szégyenét kellett lemosni. Ez mély sebet ütött, amelyet be kell gyógyítani – fogalmazott. Elmondta: a kérdéskör két koordináta rendszer köré szerveződik. Az első a kisebbség–többség, a másik pedig a kisebbség és a Magyarország közötti viszony. A második vonatkozásban döntő elem a magyar állampolgárság biztosítása. – Az intézkedés a magyar államigazgatás eddigi legnagyobb sikere – fogalmazott.
Nagyhajú Béla elsősorban statisztikai adatokat közölt: valamennyi kérelem 40 százalékát a csíkszeredai, 20 százalékát pedig a kolozsvári magyar főkonzulátuson nyújtották be. – Negyvennégyszeresére nőtt a kérelmek száma az elmúlt két év átlagához képest. Ugyanakkor csak kétszeresére növekedett a kérvényekkel foglalkozó hivatalnokok száma. Közölte: a kérelmezők 50 százaléka a 21–45 év közötti korosztályhoz tartozik.
– A lehető legegyszerűbb eljárást foganatosítottuk. Az elején sokan borúlátók voltak, de aztán belátták, hogy az új magyar közigazgatás bevezetése megvalósítható – fogalmazott Wetzel Tamás.
A Szabadság arra volt kíváncsi, néhány esetben miért tart 5 hónapnál többet is a magyar állampolgárság megszerzése. A miniszteri biztos elmondta: a 3 hónapos határidő az elbírálási szakaszra vonatkozik, ami azt jelenti, hogy az időszakot attól számolják, amikor az iratcsomó a budapesti hivatalba érkezik. – Biztonsági, nemzetbiztonsági és terrorelhárítási ellenőrzés is következik, ez több hétig is eltarthat. Előfordul, hogy ellentmondó adatok jelennek meg vagy további nyomozás szükséges. Ettől számolható az ügyintézési határidő. Az időszakot megszakítja, amikor hiánypótlásra van szükség, vagy valamely más hatóságot kell megkeresni bizonyos információk kiegészítésére. Mindig azt mondtam, hogy 4–5 hónapos kifutási időre lehet számítani.
Ugyanakkor azt kérdeztük, mennyi időt vesz igénybe az úgynevezett biztonsági ellenőrzés, illetve, miben áll ez az eljárás. – Ebben az esetben nincsenek határidők. A nemzetbiztonsági szolgálatoknak és a rendőr-főkapitányságnak el kell végeznie a dolgát – mondta.
Arról is érdeklődtünk, mi az eljárás akkor, ha a magyar állampolgárságot megszerzett erdélyi magyar román nemzetiségű hölgyet vesz el feleségül, és gyermekük születik. – Ebben az esetben a külképviseleten a gyermeket csak be kell jelenteni, s elindul az anyakönyvezési eljárás. A gyermek magyar állampolgárnak születik, s az illetékes hatóság kiállítja a megfelelő anyakönyvi iratokat – fogalmazott a miniszteri biztos.
KISS OLIVÉR, ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Szonettől kormányülésig és vissza
Beszélgetés Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, az RMDSZ volt szövetségi elnökével
„Én arra gondolva építettem politikusi pályámat, hogy jó, ha az embernek van másik hivatása. Ad egyfajta hátteret, biztonságot, s ezt másoknak is ajánlom: ne felejtsék el az eredeti hivatásukat” – inti politikustársait Markó Béla volt RMDSZ-elnök
Elnök úr, ön nemrég, a marosfői táborban éles kritikát fogalmazott meg a magyar kormánnyal szemben a határon túli magyarok szavazati joga kapcsán. Most, az épp rajtoló tusványosi táborban ismét előtérbe kerül ez a kérdés. Miért nem ért egyet a magyarországi szavazati jog kiterjesztésével?
– Először is elvi kifogásaim vannak. Szavazni ugyanis azért szavazunk, mert bele akarunk szólni a saját sorsunk alakulásába azáltal, hogy olyan képviselőket választunk, akik reményeink szerint jól fognak dönteni velünk kapcsolatosan. Éppen ezért elsősorban azok számára fontos a szavazati jog, akik ott élnek, abban az országban, ahol a választások zajlanak, ahol egy önkormányzatot vagy parlamentet kell megszavazni.
Ez egy általános európai elv, ugyanez az elv érvényesül az európai parlamenti választásokon: a szavazást elválasztották az állampolgárság kérdésétől. Az elvi probléma tehát az, hogy elsősorban azoknak kell szavazniuk, akik viselik is később döntésük következményeit. Hasonló probléma áll fenn az RMDSZ koalíciós partnerei részéről jött javaslatnál is, mely szerint levelezéses módszerrel szavazhatnának a külföldön élő román állampolgárok.
Csak Olaszországban tudomásom szerint több mint 900 ezer román állampolgár él, és ezekhez hozzájönnek azok, akik nincsenek a nyilvántartásokban. Ugyanez a helyzet Spanyolországban. Levelezéses választási módszerrel több százezer, de akár egymillió szavazat is érkezhetne külföldről, ami már eldöntené a hazai választások sorsát.
2009-ben nem lehetett levélben szavazni, mégis a külföldi szavazatok döntötték el a román államelnök-választás végeredményét.
– Valóban, de a nagyságrend kérdését mégiscsak kulcsfontosságúnak látom. Ha a nem Romániában élő román állampolgárok – akik már elszakadtak az itteni állapotoktól, de ennek ellenére a választásokon részt vesznek – nemcsak tízezres, hanem milliós nagyságrendben szavaznak, akkor ők dönthetik el, hogy milyen legyen a román parlament összetétele, és én ezt nagy problémának látom.
Markó Bélával az ÚMSZ szerkesztőségében beszélgettünk
Térjünk vissza a magyarországi szavazásra. Azt is lehetne mondani: legyen Magyarország problémája, hogy a határon túli magyarok szavazataival dől el, milyen összetételű a magyar országgyűlés, és ne a miénk...
– Igen, viszont azt gondolom, hogy a határon túli, köztük az erdélyi magyarokat elsősorban arra kell most biztatni, hogy vegyenek részt minél többen a romániai parlamenti választásokon. Nem vagyok meggyőződve például, hogy aki fontosnak tartja a budapesti parlament összetételére szavazni, ugyanolyan fontosnak tartja majd a bukaresti parlament esetében is.
Az Élet és Irodalomban megjelent legutóbbi írásában, amelyet az Új Magyar Szó is leközölt, súlyos kritikákkal illeti a magyar kormányoldalt, főleg a Fidesz itteni politikai partnereinek nyújtott segítség miatt. Az írásban eléggé borúlátóan látja az RMDSZ helyzetét.
– Ha már arról beszélgetünk, hogy az elmúlt időszakban mit írtam, mit nyilatkoztam, le kell szögeznem: nem azt a célt tűztem ki magam elé, hogy én legyek az RMDSZ megmondóembere. Ha ez lett volna a célom, akkor nem jelentem be, hogy fokozatosan kivonulok a politikából...
Viszont most nagyobb a szabadsága, mint szövetségi elnökként volt.
– Nagyobb a szabadságom, de az RMDSZ elnökeként is kimondtam olyan dolgokat, amelyekről úgy gondoltam, hogy ki kell mondani. Itt van például a pártalakítási kísérlet kérdése: azt azért ne várják el tőlem, hogy ujjongjak attól, hogy megpróbálnak bejegyezni egy újabb magyar pártot, és hogy nem lóg az orrom attól, ha nem sikerül bejegyezni
Ha már a pártalakításról beszélünk: Tőkés Lászlóék politikai befolyást vélnek felfedezni az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének alapfokon történt elutasítása mögött. Mit gondol erről?
– Romániában mindig mindenki politikai befolyásról beszél az igazságszolgáltatás egyes döntései kapcsán...
Az RMDSZ is, lásd „Borbély-ügy”...
– Igen, az RMDSZ-szel is meg-megtörténik, hogy ilyesmit feltételez, és azt gondolom, hogy meg is történik ilyen eset. Én magam sem merem állítani, hogy teljesen független lenne az igazságszolgáltatás. Persze az a legkönnyebb, amikor egy pártot nem jegyeznek be a bíróságon, hogy azt mondjuk: politikai döntés áldozatául estünk. Amit én erről tudok, az az, hogy bajok voltak a támogató aláírásokkal, de azt sem figyeltem, hogy miért utasították el, mi is volt a kifogás.
A névválasztással szemben merültek fel olyan kifogások, amelyeknek a bíróság helyt adott.
– Nos, ha már a névválasztásnál tartunk, én azt gondolom, hogy egészen cinikus dolog volt részükről a néppárt elnevezést használni. Hogy a bíróság fejében egészen más okok voltak, amikor kifogásokat fogalmazott meg, az más kérdés. Tehát mondjuk már el, hogy ez végtelenül cinikus dolog.
Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, mégha az RMDSZ-t nem is hívják néppártnak, és nem mostantól fogva, hanem a kilencvenes évek elejétől, amikor az Európai Néppárt jogelődjének volt tagja. Az történik, hogy még a névvel is megpróbálják elvenni az RMDSZ identitását.
Meddig bírja még ez a sokat próbált kormánykoalíció?
– Az RMDSZ-nek érdeke kormányozni, és nem látom, hogy nagyon hamar előállhat egy olyan helyzet, hogy ne legyen érdeke. Ez csak akkor történhet meg, ha a másik oldal, a koalíciós társ ellenérdekeltté teszi az RMDSZ-t, például egy olyan régióátalakítási elképzeléssel, amely nem felel meg a magyarságnak. Amely szétverne mindent, amit mi felépítettünk. Az RMDSZ az önkormányzatokra alapozta az erejét, a mostani önkormányzatokban lehet erős, és egy ilyen átalakítás feloldaná a magyarság erejét.
A másik ilyen kérdés a választási törvény módosítása a levelezéses szavazás bevezetése révén. Az RMDSZ nem fogadhat el egy olyan intézkedést, amellyel még a Romániában élőkhöz képest is megkönnyítenék a külföldön szavazók dolgát! Hiszen ha én Romániában történetesen nem tartózkodom éppen Marosvásárhelyen, hanem mondjuk Nagybányán, akkor nem szavazhatnék, de aki Spanyolországban tartózkodik, az szavazhat. Tehát ha kezdenek sorra előállni ezek az egymással ütköző elképzelések, akkor problémák lehetnek a koalícióban.
Taktikailag nem lenne előnyösebb ellenzékből indulni a jövő évi választásokon, mint egy népszerűtlen kormány tagpártjaként?
– A nagy népszerűtlenségi hullám, hogy nevezzük így, már lefutott. Az igazán népszerűtlen intézkedések tavaly voltak, akkor érezhettük mi is, hogy csúszunk lefelé, a kormánnyal együtt. Ezek az intézkedések meghozták a megfelelő eredményt, a gazdaság stabilizálódott, bár azt nem állítom, hogy meggyógyult.
A kormány népszerűsége azonban nem emelkedett...
– De nem is zuhant tovább, és a közvélemény-kutatások az RMDSZ-nek mindig megadják a küszöb fölötti értéket. Persze én nem nyugtatom magamat ezekkel a felmérésekkel, de az RMDSZ mint politikai szervezet támogatása és a kormány támogatása nem mosható egybe.
Szintén a marosfői táborban mondta azt, hogy van élet az RMDSZ-elnökségen kívül is. Milyen ez az élet, hogy megy az írói pálya?
– Sok politikusa van még az RMDSZ-nek, akik nem elnökök, és ők nem mind azon törik a fejüket, hogy írniuk kellene. Nem ártana egyiknek-másiknak, hogy egyében is törje a fejét, mint a politikán, de ez nem feltétlenül a versírás kell, hogy legyen. Én arra gondolva építettem a magam politikusi pályáját, hogy jó, ha az embernek van másik hivatása. Ad egyfajta hátteret, biztonságot, amikor nehéz döntéseket kell meghozni, és ezt másoknak is ajánlom: ne felejtsék el eredeti hivatásukat.
Írt már szonettet kormányülésen? Például ha éppen akkor jut eszébe egy rím, lejegyzi, hogy ne vesszen el?
– Nem szívesen keverem össze a kettőt. Sok mindent elveszít az ember a politika által, ezeket a rímeket is a veszteségek közé kell sorolni...
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Cseke Attila lemondott az Egészségügyi Minisztérium éléről
Lemondott csütörtökön tisztségéből Cseke Attila egészségügyi miniszter. Az RMDSZ-es politikus rövid sajtótájékoztatón közölte: azért döntött így, mert kevesli a költségvetés-kiegészítés során az egészségügyi tárcának szánt juttatásokat, amelyek összegéről ráadásul nem egyeztettek vele. Azt is elárulta, hogy miniszteri mandátumának időtartama alatt több ízben is vitába keveredett a pénzügyminisztérium képviselőivel.
Mint Cseke Attila közölte, a költségvetés módosításáról szóló adatokat csupán szerdán délután kapta meg. A lemondott miniszter rendkívül súlyosnak nevezte, hogy előzőleg nem egyeztettek vele az összegről, és tarthatatlannak nevezte, hogy mindig a pénzügyminisztérium dönt az egészségügyi tárca költségvetéséről. Kifejtette: már a szerdai kormányülésen is hangot adott elégedetlenségének, majd csütörtökön Emil Boc miniszterelnökkel is egyeztetett, akinek át is nyújtotta lemondását. A kormányfő ugyanakkor Cseke szerint arra kérte őt, hogy maradjon meg tisztségében.
A politikus elmondta, hogy még a múlt héten hivatalos átiratban kérte a pénzügyi tárcától, hogy tartsanak háromoldalú egyeztetést a két minisztérium, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) vezetőivel a költségvetés-kiegészítésről, a pénzügyminisztérium azonban nem tett eleget a kérésnek.
Cseke végezetül reményét fejezte ki, hogy az RMDSZ – a koalíciós megállapodás szerint a szövetséget illeti az egészségügyi miniszter jelölésének joga – rövid időn belül megtalálja utódját, mivel az egészségügy terén elkezdett reformokat folytatni kell.
Cseke Attila – aki 2009 decembere, az RMDSZ kormányra lépése óta töltötte be az egészségügyi miniszteri tisztséget – az utóbbi hetekben bírálatok kereszttüzébe került. Múlt héten Traian Băsescu államfő a közszolgálati televízióban jelentette ki: az egészségügyi miniszter és az egészségbiztosító vezetője vagy megállapodnak egymással, és rendbe hozzák az intézmények pénzügyi helyzetét, vagy mindkettejüknek távoznia kell. Az elnök akkor azt mondta: már tárgyalt az ügyről a kormányfővel, akivel egyetértettek abban, hogy gyors megoldásra van szükség. Az államfő emlékeztetett, hogy 2010 utolsó negyedévében a kormány 2,5 milliárd lejt vont el más ágazatoktól, hogy azt az egészségügyi rendszer által felhalmozott adósságok törlesztésére fordíthassák. Mára azonban újra ismét közel kétmilliárd lejnyi adósság halmozódott fel. Băsescu azt mondta: már a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttségének közelmúltbeli Bukarestbe érkezésekor jelezte, hogy a továbbiakban a kormány nem hajlandó a fejlesztésekre szánt pénzeket egy olyan ágazathoz átirányítani, amely képtelen a reformra.
"Beteg az egészségügy"
Betegnek nevezte az egészségügyet Jeffrey Franks, az IMF romániai küldöttségének vezetője is, aki a nemzetközi pénzintézet és Románia közötti hitelmegállapodás feltételeiek teljesítését ellenőrizte Bukarestben. Franks hétfőn, a delegáció látogatása végén szintén az egészségügyi reform szükségességéről beszélt, ezt nevezve meg az egyik legfontosabb prioritásként az ország számára.
Cseke ugyanakkor még július 13-án azt mondta, az egészségügyi rendszernek további négymilliárd lejre van szüksége. A legnagyobb gondokkal az egészségbiztosító küszködik, a kért összeg háromnegyedét ide kellett volna irányítani. Ennek ellenére a költségvetés-kiegészítés során az egészségügyi tárca csupán 341,2 millió lejt kapott.
Ellentétek az egészségbiztosítóval
Kormányközeli források szerint egyébként Emil Boc azzal próbálta jobb belátásra bírni Csekét, hogy megígérte: az októberben esedékes újabb költségvetés-kiegészítés során további pénzeket kap az általa vezetett tárca. Cseke azonban felrótta a miniszterelnöknek, hogy nem tárgyaltak vele, a költségvetés kiegészítés során diszkriminációt alkalmaztak az általa vezetett tárcával szemben, a PDL irányította egészségbiztosító javára, akinek vezetőjével viszont konzultáltak a költségvetés-kiegészítés előtt.
A megbeszélésen Markó Béla miniszterelnök-helyettes is részt vett, aki megjegyezte: a biztosító „gátlástalanul” költekezik, hatékony ellenőrzés nélkül, azonban mégis az egészségügyi tárcát vonják felelősségre a rendszer rossz pénzügyi helyzete miatt.
Mint arról beszámoltunk, Cseke több ízben is kérte, hogy az egészségbiztosítót utalják az általa vezetett tárca irányítása alá, hogy hatékonyabb legyen a pénzek elköltése – ez azonban nem történt meg.
Markó Béla szerint Cseke nagyon jó miniszter volt, aki komoly reformot indított el, amely során sikerült elindítani a kórházak decentralizációját és az alacsony hatékonysággal működő közgyógyellátási intézmények bezárását. Az egészségügyi rendszer legnagyobb gondjának azt nevezte, hogy az egészségbiztosító független intézményként működik. Ugyanezt mondta Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is, aki szerint nem létezhet „két egészségügyi minisztérium”, és amíg a biztosító nem kerül a minisztérium irányítása alá, nem lehet megoldani az egészségügyi rendszer problémáit. Emellett létfontosságúnak nevezte a megfelelő pénzügyi támogatást is.
Kelemen: 15 napon belül meglesz az utód
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a lemondás hírére közölte: sajnálja ami történt, de megérti Csekét, és köszönetet mondott eddigi munkájáért. Azt is közölte, hogy a szövetség 15 napon belül kijelöli a lemondott miniszter utódját. „Cseke Attila kiváló munkát végzett az egészségügyi minisztériumban. Az elmúlt egy év és hét hónap során, amíg a tárcát irányította, komolyságról és következetességről tett tanúbizonyságot, és olyan reformokat hajtott végre, amilyeneket az elmúlt 11 évben senki” – mondta Kelemen.
Cseke a következő 15 napban, utódja kijelöléséig a helyén marad. Roberta Anastase a PDL első alelnöke megerősítette, hogy az utód kijelölése az RMDSZ hatáskörébe tartozik, annak személyéről a koalíción belül egyeztetnek majd. Azt is elmondta, hogy Cseke lemondása egyoldalú lépés volt. Eugen Nicolăescu volt egészségügyi miniszter, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt képviselője szerint véget ért egy cirkusz. Csekének szerinte azért kellett távoznia, mert egyértelmű volt, hogy nem ő, hanem az egészségbiztosító vezetője élvezte az államfő és a miniszterelnök támogatását. Haoonlóan vélekedett a másik ellenzéki alakulat, a Szociáldemokrata Párt is.
A jogász végzettségű Cseke 2009 december 18-a óta töltötte be a miniszteri tisztséget, 2007-tl a 2008-as kormányváltásig kormányfőtitkárként tevékenykedett. Korábban a nagyváradi városi közgyűlés tagja is volt, és a Bihar megyei RMDSZ-ben is vezető tisztséget tölt be.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Kép/tár
Tévé-néző. Három életkép
Borboly és Árus. Két székely politikus. Mondja a magáét egyik is, másik is. Okosan, határozottan, tapasztalt tisztségviselőhöz illően. Egyikük a Hargita megyei tanács elnöke, másikuk e tanács tagja. Az elnök az RMDSZ színeiben politizál, a tanácstag az MPP híve. Gyakorlottan, civilizáltan mondanak egymásnak ellent a tévékamerák előtt (Heti Hírmondó, Duna TV, 2011. október 30.).
A tényállásról annyit: Borboly kivitette az ülésteremből Árust azon a címen, hogy közbeszólásaival akadályozza az ülés normális menetét. Árus szerint elvi ellentétről van szó köztük, az elnök ugyanis olyan javaslatot terjesztett elő elfogadásra, amelyhez hasonlót nem volt hajlandó napirendre tűzni, amikor azt az ő pártja nyújtotta be.
Demokrácia. Lehet, hogy egyiküknek igaza van, másikuknak nincs. Az sem zárható ki, hogy egyformán mellébeszélnek.
Demokrácia. Vagy arra használják, hogy az ellenféllel kibabráljanak – csakis a szabályok betartásával, csakis kénytelenségből, csakis a legnagyobb sajnálattal –, vagy arra, amit bevett kifejezéssel úgy nevezünk: a köz haszna, a közjó.
Fontos dolog a demokrácia. Nála már csak egy dolog fontosabb: megtanulni, hogy mire való, és mire nem.
Évtizedeken át úgy tudtuk: minden bajunk oka, összes sérelmünk forrása az, hogy velünk szemben nem alkalmazza a többség a demokrácia szabályait. Ennek már vége – legalábbis ott, a magyar többségű megyékben.
Siralmas látvány az a Székelyföld (vagy egyik megyéje, egyik testülete), amely ezt a sportot űzi demokrácia címén.
*
Az esti tévé-beszélgetések gyakran forognak Traian Băsescu köztársasági elnök személye körül. Ezúttal (Antena3, október 31.) a téma a szokásosnál is „zaftosabb”. Valójában két „botrányról” esik szó. Az egyik: Piteşti városában kiállítottak egy festményt, amely őt és E. U. asszonyt, a turisztikai minisztert ábrázolja Ádám és Éva képében, vagyis meztelenül, középen a kígyóval, a férfi szemmel láthatóan áldott állapotban van. Szatíra vagy hecc? Ilyen időket élünk.
A másik téma a szombati, nagyszebeni esemény, a 19. századi erdélyi román főpap, Andrei Şaguna szentté avatása, amelyen jelen volt, szólt is az egybegyűltekhez a köztársasági elnök. Egy videofelvétel a főpapok társaságában mutatja, amint éppen hahotára fakad az ünnepélyes arcok gyűrűjében. A tévé-beszélgetés részvevői sorra megütközésüknek adnak hangot a tiszteletlen viselkedés kapcsán.
Az esti műsor főszereplője Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, euro-parlamenti képviselő. Ő teszi szóvá, hogy az alkalomra készült festmény reprodukcióján Şaguna palástja nem aranysárga, ahogyan kellene, hanem narancs-színű (a kormányzó párt színe!), és ő keveredik ennek kapcsán heves vitába az egyházi főhivatal szóvivőjével, aki váltig erősíti, hogy a palást igenis aranysárga. Ugyancsak CVT emel kifogást az ellen, hogy a nagyszebeni katedrálisban elnöki testőrök és titkosrendőrök tucatjait lehetett látni. A szerinte eltúlzott elnöki részvételről azt a magyarázatot terjeszti elő, hogy nemrégiben megegyezés született az ortodox egyház vezetői és az elnöki hivatal között: az egyház a kormányzó párt mellé áll a jövő évi választásokon, ennek fejében számíthat a hatalmas kiadásokkal járó építkezés, „a nemzet katedrálisa” állami támogatására.
Kellemetlen érzés látni, hogy bő húsz évvel a rendszerváltás után még mindig a szélsőjobboldal karnagya vezényli az „igazmondó hazafiak” kórusát Romániában. Lázít és szórakoztat – gyakran útszéli hangon. Ordibál vagy humorizál, ahogy a helyzet kívánja. „A túlvilágon majd kettőnket ellentétes irányba terelnek” – mondja annak kapcsán, hogy nem ebédelt együtt az elnökkel.
Estéről-estére nagy hírcsatornák beszélgető-műsorai botrányba hempergetve tálalják fel az országot nézőiknek.
*
A közszolgálati televízió esti műsorának vendége Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke (TVR1, október 31.). Sorra zongorázzák a fontos aktuális témákat: költségvetés, korrupció-ellenes politika, közös kormányzás, stb.
Tömör, egyenes válaszok. Beszédének pergő ritmusa is azt jelzi, hogy tudja: a kamerák előtt sietni kell, előnyös a fesztelen, határozott megszólalás. Jó románsággal formált mondatok.
A bennünket érintő kérdésekre nem ad ugyan kitérő válaszokat, de nem feszít, nem élez. Elfogadja-e a parlament a régóta vajúdó kisebbségi törvényt? Igen, ha az egyeztetések sikerrel járnak. A sietségnél fontosabb a végső eredmény. Veszélybe kerülhet-e az RMDSZ az új párt-alakulással? Nem lehet előre megmondani. Méltányolom a bölcs higgadtságot, de hiányolom, hogy említést sem tesz arról: együttműködésben is lehet gondolkodni. Talán később?
Horváth Andor
Szabadság (Kolozsvár)

Hétköznap, ünnepnap, szórványnap
Erdélyben néhány hiteles ember van csak, akinek joga a szórványról beszélni, mert ismeri az elszigeteltségben élők élethelyzetét.
Az utóbbi napokban alaposan fel lettem világosítva szórványkérdésben. (Villanyozva már kevésbé.) A csapból is a szórványstratégia langy vize folyt. Kora reggeltől késő estig volt szerencsém meghallgatni a határon inneni és határon túli tömbmagyarság jeles képviselőit arról, hogy milyen nehéz, de nem lehetetlen nekem szórványban élnem.
Az ősiség és hősiesség jogán nekem nem csupán ki lehet, de ki is kell tartanom, egészen addig, amíg sok megapixeles kamerájával a budapesti nemzetféltő rám talál, s mint utolsó brassói magyart megörökít. Elrettentő példa gyanánt azok számára az anyaországiak számára, akik nem akarnak kellőképpen sokasodni...
Háromgyerekes családapaként jól esett meghallgatnom a politikai karrierjük érdekében családról, utódról lemondó demográfiai szakemberek biztatását, hogy feltétlenül lassítani kell a magyarság fogyását. Megbizonyosodhatom, hogy aki szakértőként munkát vállal egy szórványbizottságban – joga van rá, mert nem csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyította elhivatottságát –, azt azoknak a párt(hon)lapja kezdi ki, akik meghívták a bizottságba. Mert ugye, úgy van az jól, hogy ne bízhassa el magát, őt nem a maga hitelességéért, hanem a mások hitelesítéséért választották be a csapatba, amelynek feltett szándéka a szórványból élni. Nem a szórványért.
Lehet, hogy igazságtalan vagyok, tisztelt uraim, de úgy tűnik, hogy divatba jön a szórvány a pályázatok kiíróinál, s a pályázók fényképezőgépeket vásárolhatnak maguknak, hogy lefotózzák az utolsó magyart, laptopokat, hogy megkönnyeztető power pointos prezentációkat mutathassanak be a zárványról, újabb szimpóziumokat szervezhetnek – mert tanácskozásnak aligha nevezhető az, amikor a tömbből érkező szakértők megmondják a tutit.
Erdélyben néhány hiteles ember van csak, akinek joga a szórványról beszélni, mert ismeri az elszigeteltségben élők élethelyzetét, minőségét, sorsát. Köztük van Szegedi László esperes, Winkler Gyula, Vetési László, Kallós Zoltán, Balázs Bécsi Attila. És ugyanakkor sokan vannak Erdélyben, Magyarországon, akiknek nem üresjáratú politikai nyilatkozatokat kellene intézniük a szórványról, a szórványhoz, hanem meghallgatniuk azokat a lelkészeket, pedagógusokat, családapákat és családanyákat, fiatalokat, akiknek hétköznapjai a szórványban telnek.
Megtudhatnák, hogy nem (csak) zajos ünnepnapokra, hanem alkotó hétköznapokra van szükség – ahogyan Kovács Attila, az RMDSZ Brassó megyei elnöke is mondta. Támogatásra az értelmiséginek, hogy a szórványban maradhasson, ahol olyan élményekkel és érzelmekkel lesz gazdagabb, amilyeneket a tömbben nem tapasztalhat meg. Támogatásra az iskoláknak, bentlakásra, sportpályára, multimédiás könyvtárra.
Ha a szórvány tetemén lakmározni kívánók sasszemeket nyitnának, rájönnének, hogy a világ megváltozott. A globalizációs folyamatok közepette modernizációs együttműködésre, nem pedig az elzárkózásra igyekeznek berendezkedni az etnikai és társadalmi csoportok. Mert, mint a szegedi dr. Besenyi Sándor írja: nincs kék lagúna, nincs többé szigetlét, nincs zárványlét, nincs történelmi elszigetelődési, elzárkózási kényszer. A globalizáció feltöri a zárványokat, a korszerű kommunikációs eszközök hatékonyan rombolják le az elszigetelődés falait, zúzzák szét a nemzeti és provinciális fogyasztási szerkezetet.
Abban igazuk volt a tucatnyi szórványkonferencia előadóinak, hogy szükség van a zárványkérdések tisztázására, a szórvány kutatására, a nagyvárosi szórványok bekapcsolására a modernizációs folyamatokba. Legalább másfél évtizedet késett ez a felismerés, amely csak akkor született meg, amikor a tömb peremének töredezése kiviláglott. De természetesen jobb később, mint soha!
Ha a jövő évi szórványnapokon ennek a kutatásnak a hasznosítható eredményeit hallhatjuk az üres biztatások helyett, már előbbre léptünk.
Addig szerencsére zavartalanul élhetjük hétköznapjainkat a szórványban. Mert magunknak köszönhetően jó a szórványban élni hétköznapokon és ünnepnapokon.
Ambrus Attila
Új Magyar Szó (Bukarest)

Máért: elfogadták a nemzetpolitikai stratégiát
Magyarország támogatja a külhoni magyar közösségek területi és/vagy személyi elvű autonómiáját, és célként jelöli meg a magyar nyelven történő oktatás kiterjesztését, minőségének emelését – áll a magyar nemzetpolitikai stratégia kereteit tartalmazó dokumentumban, amelyet csütörtökön fogadtak el a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) résztvevői. Az irányokat 2020-ig kijelölő 50 oldalas anyag szerint a nemzetpolitika fő törekvése a magyar közösségek megerősítése, gyarapodásának segítése.
Magyarország politikailag, erkölcsileg és anyagilag támogatja a külhoni magyar intézményeket és szervezeteket, valamint közvetlen kapcsolatot épít ki a külhoni magyarokkal – olvasható a dokumentumban, amely kitér arra: a többségi nemzethez hasonlóan a nemzeti kisebbségek is arra törekednek, hogy megőrizzék identitásukat, biztosítsák közösségük gyarapodását. Rögzítik, hogy a szomszédos államokban élő magyarok a többségi nemzet tagjaihoz képest hátrányos helyzetben vannak.
A stratégia szerint a nemzeti közösségek politikai célja egyrészt az államon belüli kisebb, önkormányzó egységek, az autonómia, másrészt az önálló intézményrendszer megteremtése. Ezen a téren előrelépést csak a Vajdaságban értek el – állapították meg.
A dokumentumban szerepel az is, hogy Magyarország és a szomszédos államok EU-tagsága sok tekintetben kedvező változásokat hozott, ám mindenre kiterjedő megoldást egyáltalán nem eredményezett a külhoni magyarsággal kapcsolatban. Több törekvés ellenére egységes, koherens EU-szintű kisebbségvédelemről a mai napig nem lehet beszélni. A kedvező hatások mellett egyes országokban az EU-csatlakozás után romlott a magyar közösség helyzete, ami ellentétes az unió értékrendjével és a csatlakozási kritériumokkal.
A stratégia szól a nemzetpolitika eddigi eredményeiről és hibáiról is. A legfontosabb eredmények közé sorolják a külhoni magyarság kérdésének tematizálását, a 2001-es státusztörvényt, a magyar egyetemek létrehozását, az intézményesített egyeztetési fórumok (Máért, Magyar Diaszpóra Tanács, Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma) létrehozását és működtetését, az állampolgársági törvény módosítását és a nemzeti összetartozásról szóló törvényt.
Hibaként és tanulságként említik, hogy nem alakult ki konszenzus a nemzetpolitikában, és nem volt összehangolt, a legfontosabb célokat megfogalmazó elképzelés, valamint a támogatások nem voltak számon kérhetőek.
Mint megállapítják, a külhoni magyar közösségekre a legnagyobb veszélyt az asszimiláció jelenti, ezért a cél az életképes és fejlődő közösségek, amelyek növekvő támogatása csak akkor lehetséges, ha Magyarország regionális szerepe megnő. Alapvetés, hogy a külhoni magyar közösségek a szülőföldjükön szeretnék megőrizni magyarságukat, és az a cél, hogy a külhoni magyar közösségek teljes intézményrendszere kiépüljön, és képessé váljanak az öngondoskodásra, amellett, hogy mindig maguk mögött tudhatják Magyarország támogatását.
A dokumentum kulcsfontosságúnak nevezi az oktatás kérdését, és célul jelöli meg, hogy minél több diák vegyen részt magyar nyelvű közoktatásban, és a magyar diákok számarányuknak megfelelően legyenek jelen a felsőoktatásban.
A stratégia az egyik legnagyobb eredményként értékeli a külhoni felsőoktatási intézmények létrejöttét. Ezek olyan mértékben gátolják az asszimilációt és segítik „a magyar identitás reprodukcióját”, melynek hatása felbecsülhetetlen – olvasható. Az anyag ugyanakkor kitér arra is, hogy a természettudományi, mérnöki képzésben részt vevő magyar diákok száma alacsony. A cél az egységes Kárpát-medencei oktatási tér kialakítása, amelynek keretében hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ez az arány változzon a reál-, a mérnöki, az orvosi és a jogászszakok javára – olvasható.
Ösztönözni kell továbbá az anyaországi és külhoni felsőoktatási és tudományos intézmények együttműködését. A célok között fogalmazzák meg az intézményalapítást és azok erősítését.
A dokumentum szerint a szórvány a magyarság asszimilációnak leginkább kitett része. Itt és a kisebb településeken az óvodára és az elemi oktatásra kell összpontosítani, erőforrásokat a beiratkozásra koncentrálni. A támogatáspolitika legfontosabb feladatai közé kell tartoznia a magyar anyanyelvű oktatási intézményekbe való beíratást segítő kampányt.
A civil szervezetek esetében fontos, hogy a jogvédelemben ellenőrző szerepet töltsenek be, kezdeményezőleg lépjenek fel, és járuljanak hozzá a magyar közösségeket érintő jogok érvényesüléséhez.
A támogatásokról szólva kiemelik, hogy a korábbi rendszer folytatásával eredményt nem lehet elérni, a cél, hogy a támogatáspolitika az eseti jellegű helyett az intézmények segítésére koncentráljon, az erőforrásokat összpontosítsák, a források felhasználását folyamatosan ellenőrizzék és a Bethlen Gábor Alapkezelő által működtetett egységes nyilvántartási rendszert kibővítsék.
MTI
Krónika (Kolozsvár)

Orbán-Tőkés-találkozó: megerősítették a szövetséget
Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) kétnapos budapesti ülését követően csütörtökön – közölte a miniszterelnök szóvivője az MTI-vel.
Szijjártó Péter tájékoztatása szerint a miniszterelnök a Máért ülése után találkozott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Tőkés László által vezetett delegációval, amelynek tagja volt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke is.
A miniszterelnök a közlés szerint azt mondta: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az Erdélyi Magyar Néppárt romániai bejegyzését, és kifejezte meggyőződését, hogy ennek révén Erdélyben gyarapodtak a magyar összefogás erői.
Orbán Viktor és Tőkés László kiemelt fontosságúnak nevezte a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás ügyét, külön kitértek a magyarországi támogatásból működő erdélyi magánegyetemek megerősítésére.
A megbeszélésen Toró T. Tibor tolmácsolta az Erdélyi Magyar Néppárt elnökségének egyetértését a választójog kiterjesztésével a határon túli magyarok számára, az Országgyűlés közeljövőben várható döntésével Magyarország két évtizedes mulasztását pótolja.
A tárgyalófelek abban is megállapodtak, hogy a készülő magyar növekedési terv elkészítésekor a kormány figyelembe veszi és a lehető legnagyobb mértékben beleilleszti abba az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre-tervet.
WL Forrás: MTI
MNO

Összefogásra szólították fel az erdélyi magyar politikai pártokat
Orbán Viktor magyar miniszterelnök megbeszéléseket folytatott csütörtökön a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) részt vevő határon túli magyar szervezetek vezetőivel. Ezen a kormányfő összefogásra biztatta az erdélyi magyar politikai erőket a közelgő, jövő novemberi választások előtt.
Semjén Zsolt kormányfő-helyettes a megbeszélésekről elmondta: a miniszterelnök külön-külön találkozott az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nyitottnak mutatkozott az együttműködésre és hasonlóan nyilatkozott Tőkés László, az EMNT elnöke is. Így minden remény megvan arra, hogy Erdélyben a magyar–magyar összefogás megvalósuljon, amit a magyar kormány „lelkesen támogat” – tette hozzá. Szembe kell ugyanis nézni azzal, ha az etnikai alapú erdélyi magyar politika nem tud hangsúlyosan megjelenni a bukaresti parlamentben, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az erdélyi magyarság ideológiai alapon „integrálódik” a román pártokba – hangsúlyozta a miniszterelnök, hozzátéve: ez a magyar érdekképviselet végét jelentené. A megbeszéléseken szó esett a támogatási formákról is.
Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő elmondta: Orbán Viktor és Tőkés László megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket. A közlés szerint a miniszterelnök azt mondta: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az EMNP romániai bejegyzését, és kifejezte meggyőződését, hogy ennek révén Erdélyben gyarapodtak a magyar összefogás erői.
Orbán Viktor és Tőkés László kiemelt fontosságúnak nevezték a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás ügyét, külön kitértek a magyarországi támogatásból működő erdélyi magánegyetemek megerősítésére.
A megbeszélésen Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke tolmácsolta az EMNP elnökségének egyetértését a választójog kiterjesztésével a határon túli magyarok számára, ugyanis szerinte az Országgyűlés közeljövőben várható döntésével Magyarország két évtizedes mulasztását pótolja.
A tárgyaló felek abban is megállapodtak, hogy a készülő magyar növekedési terv elkészítésekor a kormány figyelembe veszi és a lehető legnagyobb mértékben beleilleszti az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre Tervet.
A magyar kormány képviselői örömmel vették, hogy Berényi József, az MKP elnökeként koalíciót ajánlott a Híd-Mostnak. Ugyanakkor sajnálattal állapították meg, hogy ezt a Híd elutasította, és csak azt tartotta elképzelhetőnek: az MKP képviselői a listáján induljanak. Így a Felvidéken a választások előtt az összefogás valószínűleg elmarad – mondta Semjén Zsolt.
A Máérttal kapcsolatban Semjén Zsolt külön kiemelte, hogy Mesterházy Attila, a szocialista párt elnök-frakcióvezetője megígérte, hogy az MSZP kiáll a magyar érdekek és a magyar ügy mellett, különösen akkor, ha a környező országban a szocialista pártcsaládból származó erő kerül hatalomra, kormányzati pozícióba.
Szabadság (Kolozsvár)

Megerősített Orbán–Tőkés-szövetség
Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke megerősítették nemzetpolitikai stratégiai szövetségüket a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) kétnapos budapesti ülését követően csütörtökön – közölte a miniszterelnök szóvivője.
Szijjártó Péter tájékoztatása szerint a miniszterelnök a Máért ülése után találkozott a Tőkés László által vezetett delegációval, amelynek tagja volt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke is. A miniszterelnök azt mondta: nagyra értékeli azt a munkát, melyet Tőkés László a Kárpát-medencei magyar autonómiáért végzett és végez, egyben üdvözölte az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését, és kifejezte meggyőződését, hogy ennek révén Erdélyben gyarapodtak a magyar összefogás erői.
Orbán és Tőkés kiemelt fontosságúnak nevezték a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás ügyét, külön kitértek a magyarországi támogatásból működő erdélyi magánegyetemek megerősítésére. Toró tolmácsolta az EMNP elnökségének egyetértését a választójog kiterjesztésével a határon túli magyarok számára, az Országgyűlés közeljövőben várható döntésével Magyarország két évtizedes mulasztását pótolja. A felek abban is megállapodtak, hogy a készülő magyar növekedési terv elkészítésekor a kormány figyelembe veszi az erdélyi magyar közösség önálló gazdaságfejlesztési stratégiáját, a Mikó Imre-tervet.
Krónika (Kolozsvár)

Dőltére tökmagjankók lesnek
Történt, hogy egy Kovács Péter nevű fiatalember –, aki soha a reálgazdaságban nem dolgozott, mivel a marosvásárhelyiek által jól ismert Kovács elvtárs fiaként már az iskola padjaiból egyenesen tulipános mozgalmárrá avanzsált, előbb mint az RMDSZ valamelyik ifjúsági nyúlványának aktivistája, majd Markó Béla sokadik táskahordozója, végül az új pártelnök, Kelemen Hunor bal keze – fogta magát, és az RMDSZ „főtitkáraként” (sztálini struktúrákat idéző tisztség) nekirontott a minap – immár nem először – Tőkés Lászlónak.
Tette ezt hol másutt, mint főnöke, Kelemen pártelnök saját internetes portálján, a Transindexen, ami afféle RMDSZ-es faliújságként működik. Kovácsnak és csapatának az nem teszik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt ismét nem hajlandó úgy táncolni, ahogy az RMDSZ fütyül, ezúttal a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt kiválasztása ügyében. „A politikai egység követelése a romániai, erdélyi magyar közösség jogos elvárása” – jelenti ki a pártfunkcionárius ellentmondást nem tűrően, de e szociológiai megalapozottságúnak vélt kinyilatkoztatást úgy kell érteni, hogy az egység formáját és kereteit, illetve mikéntjét maga az RMDSZ szabja meg, valamint azt is, hogy ebbe ki, hogyan és meddig illik bele. A tulipánosok azt is meg akarják mondani, hogy a kompromisszumnak melyek a feltételei, tehát hogy az ellenzék mit javasolhat. Magyarán: az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt csakis azt akarhatja, amit az RMDSZ. Ennek alapján volt hajlandó a kisebbik román kormánypárt elfogadni vásárhelyi polgármesterjelöltnek egy olyan fickót, akit úgymond nem ő javasolt, mert nem bizalmi embere a vásárhelyi RMDSZ-klikknek, de mivel az illető már eddig is ellátott különféle tisztségeket és belelóg a keze az államigazgatásba is, hát nekik jó, megfelel. (Ezt úgy kell érteni, hogy az RMDSZ nem egy nagykutyát, hanem egy kisebb kutyát tenne oda házőrzőnek, mely azonban szintén az ő kutyájuk.) Erre nyilatkozta az EMNT: „A számok és elvárások függvényében készüljön több forgatókönyv. Induljanak olyan koalíciós tárgyalások, amelyek a szűk látókörű pártpolitikán felülemelkedve valóban a marosvásárhelyi magyarság érdekeit célozzák, és amelynek eredményeként egyként a közös jelölt mögé tudják állítani a magyar (esetleg román) választókat. Már amennyiben az a cél, hogy Marosvásárhely polgármesterét 2012-ben mi adjuk” – fogalmazott Demeter Szilárd, Tőkés László szóvivője egy Kovácsnak adott replikában, amiben mellesleg alaposan ki is osztotta az ifjú tulipános megmondóembert, aki már odáig merészkedett az arcátlanságban, hogy pártfőtitkári sámliján ágaskodva kijelentse: Tőkés nem a román rendszerváltás szikrájaként, hanem bukott politikusként vonul majd be a történelembe. (Ami önmagában azért meredek hülyeség, mert eddig még nem született meg az az RMDSZ-es politikus – és már nem is fog –, aki képes lenne kiszerkeszteni a történelemkönyvekből a volt temesvári lelkész 1989-es kiállását, mi több, ez még a románoknak sem sikerült, pedig azok aztán mindent bevetettek ez ügy érdekében.) Mit fog írni a szobor talapzatán: a forradalom szikrája vagy bukott politikus? – kérdezte nyílt levele címében a kis Kovács, aki ezzel el is parentálta Tőkést, posztumusz szobrának felállításán morfondírozva. Hogy írása végén cinikusan élcelődve kiutasítsa az RMDSZ volt tiszteletbeli elnökét – akit maga Markó Béla kért fel arra, hogy vezesse pártja listáját az európai parlamenti választásokon, mert különben az RMDSZ nem küldhetett volna mögötte további két pártkatonát Brüsszelbe – a hazai politikai-közéleti porondról: „Tisztelt Tőkés László! Meggyőződésem, hogy minden marosvásárhelyi magyar ember nevében beszélek, amikor arra kérem: foglalkozzon magasröptű Európai Uniós teendőivel. Tegye félre a kicsinyes sértődéseit, frusztrációit, a saját érdekein alapuló politikai céljait, és ne cselekedjen a marosvásárhelyi magyar közösség ellen. Jó lenne, ha a forradalom szikrájaként emlékezhetnénk Önre, ezért kérem, ne tegyen meg mindent annak érdekében, hogy egy bukott politikusként vonuljon be a történelembe!” (Itt meg kell jegyezni, hogy Kovács Péter Marosvásárhelyen soha semmilyen választott köztisztséget nem töltött be, tehát aligha beszélhet az ottaniak nevében, őt a Markó–Borbély–Frunda-féle vásárhelyi politbüró helyezte oda Kelemen Hunor mellé-alá-fölé a váradi RMDSZ-kongresszus után, egyfelől az új pártelnököt pórázon tartani, másfelől a joviális, mosolygós, intellektuel kinézetű Hunor helyett keménykedni, nyüstleni, odamondogatni, blogolni.) Demeter Szilárd Számtan című replikájában helyre teszi a kovácsi hókuszpókuszt egyrészt a marosvásárhelyi politikai történések és viszonyok tekintetében, másrészt a tulipános főtitoknok szoborállító-döntögető iparkodása vonatkozásában, mondván: „Mert a szoborállításhoz, Péter, elég némi kő/réz/fa, bármi, és egy művész, aki lehántja az anyagról a felesleget. És ha jó a szobor, még felirat sem kell rá.”
Egyébként pedig a marosvásárhelyi polgármester-jelölési huzavona csupán annyiban lehet érdekes mások számára is, hogy az ottani etnikai arányok Erdély és a Partium számos más – többnyire sokkal kisebb – településén is hasonlóak, ebből adódóan pedig a dilemmák is.
Dénes László
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kohéziós politika és nemzeti régiók, avagy a polgári kezdeményezés székelyföldi szempontjai
A Székely Nemzeti Tanács 2011. november 19-én tartott ülésén döntést hozott arra vonatkozóan, mi legyen az uniós szintű polgári kezdeményezés tárgya, melyek legyenek a céljai. A határozat javaslatnak tekinthető a szervezők felé azokra az információkra vonatkozóan, amelyeket a 211/2011 rendelet szerint a Bizottság elé kell terjeszteni ahhoz, hogy az a kezdeményezést nyilvántartásba vegye.
A Krónika Szempont rovatában korábban megjelent írásom arról szólt, milyen módon kapcsolhatók a közösségi joghoz Európa nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokkal jellemezhető régióinak törekvései, illetve a regionális önkormányzás szükségességét milyen módon lehet megközelíteni a közösségi jog szemszögéből, hogy az egyáltalán uniós polgári kezdeményezés tárgya lehessen. Most arra teszek kísérletet, hogy Székelyföld gazdaságának közelmúltja és jelene felől közelítsem ugyanezt a kérdéskört, és próbáljam megvilágítani, miként szolgálhatja az uniós célkitűzés, a területi, gazdasági, társadalmi kohézió erősítése a székely autonómiatörekvést.
Hátrányos megkülönböztetés a gazdaságpolitikában
A rendszerváltás előtti évtizedekben, – mint a társadalom életének minden területét – az ország gazdaságát is kizárólag a pártállami diktatúra irányította. Az állam volt egyedüli birtokosa a földeknek, gyáraknak, és a legfelső pártvezetés döntött arról, hogy hova telepít ipart, hol és hogyan fejleszti az infrastruktúrát, hogyan képezi a szakembereket. A bukaresti hatalom a gazdaságpolitikát is alárendelte a „homogén nemzet” megteremtésének, amely a magyarság beolvasztását, asszimilációját is jelentette. Székelyföld gazdasági lemaradásának, elszegényedésének a munkahelyek hiánya volt az oka. A székelyeket arra kényszerítették, hogy szülőföldjüktől távoli építőtelepeken, vagy nagy ipari központokban vállaljanak munkát, – sokan haza sem tértek onnan – vagy ingázzanak például a román többségű Brassóba. A köznapi logika szerint a helyi közösség érdeke az ipartelepítés, munkahelyteremtés lett volna. Ám ahol ez megtörtént, oda román lakta vidékekről telepítettek munkaerőt, s a kevés beruházás kizárólag Székelyföld elrománosítását szolgálta. Marosvásárhelynek, Székelyföld fővárosának létezett egy elrománosítási titkos terve, amely a rendszerváltás után a kommunista párt irattárából kikerült a nyilvánosság elé. Sokan emlékeznek még rá, hogy a vásárhelyi vegyipari kombinátot azután kezdték építeni, miután két mezőségi, román többségű közigazgatási területet (rajont) a Magyar Autonóm Tartományhoz csatoltak. Több ezer alkalmazottat hoztak családostól a romántöbbségű Mezőségről, illetve az Ókirályságból. Székelyföldet mindezek ellenére ma is 75%-ban magyarok lakják és a 175.000 főnyi itt élő románságnak közel a fele Marosvásárhelyen él. Többségüket az iparfejlesztés címén telepítették ide. Megoldhatatlannak tűnt a dilemma: legyen Székelyföld elmaradott régió, ahonnan a szegénység elüldözi az ott élő őshonos közösséget, vagy jöjjön a modernizáció, a fejlesztés, amely a románok betelepítésével is jár. Annak, aki ezeken a kérdéseken töprengett, – már puszta megfogalmazásukért is – a román politikai rendőrség kitüntető figyelmével és súlyos büntetéssel kellett számolnia.
A rendszerváltás után nem javult a helyzet. Az iparvállalatok magánosítása úgy történt, hogy abból a helyi közösséget, a székelységet teljes mértékben kiszorították, az állami vagyon átláthatatlan körülmények között került Székelyföldtől idegen érdekeltségek birtokába. 
Hátrányok az Unióban
A csatlakozás az Európai Unióhoz jelenthette volna az esélyt Székelyföld fent leírt dilemmájának megoldására, hiszen az Unió kohéziós politikája épp arra hivatott, hogy az egyes régiók gazdasági lemaradását megelőzze, illetve felzárkóztassa az elmaradottabbakat, a hátrányos helyzetűeket, fenntartva ezzel párhuzamosan Európa kulturális sokszínűségét is. A „különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentését” szolgálják az Unió strukturális alapjai és más pénzügyi eszközei. Az Unió ezeket a közös statisztikai célú területi osztályozás keretében kialakított területi egységek számára teszi hozzáférhetővé, amelyek a NUTS osztályozás régióiként, vagy fejlesztési régiókként mentek be a köztudatba. Székelyföld egy második szintű, különálló NUTS területi egységgé válhatott volna – azaz különálló fejlesztési régióvá – ha a magyarság képviselői ennek fontosságát idejében felismerik, és képesek a közösségnek ezt a regionális érdekét érvényesíteni. Nem így történt. Pedig erre Székelyföldet 800.000-nél magasabb számú népessége is alkalmassá tette volna, de a statisztikai célú területi egységekre vonatkozó 1059/2003/EK számú rendelet előírása is kimondja, hogy a NUTS területi egységek kialakításánál figyelembe kell venni a társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális körülményeket is. Emlékeztetünk arra, hogy a Székely Nemzeti Tanács alakuló ülésén, 2003 október 26-án külön határozatban fogalmazták meg ezt az igényt a küldöttek. Ennek ellenére Székelyföldet végül betagolták a Középrégióba, amelyben a magyarság részaránya 30% alatt van.
A csatolt térképen a Középrégió és az őt alkotó megyék határvonalait vetítjük rá Erdély etnikai összetételének térképére. Rátekintve megállapíthatjuk, hogy Székelyföldet nyelvi és kulturális határok választják el a Középrégió többi részétől. Ugyanakkor az is tudott, hogy a Középrégió nem képes megoldani Székelyföld gazdasági felzárkóztatását, esélyt sem ad neki, hogy az Unió strukturális alapjaihoz hozzáférjen. Románia kormányának az a terve pedig, hogy az ország közigazgatási átalakítása során a fejlesztési régiókból alakítja ki az új közigazgatási egységeket, az ősei földjén ma is többséget alkotó, egy tömbben élő székelység asszimilációját célozza, ez pedig nyilván ellentétes az Unió azon céljával, hogy Európa kulturális sokszínűségét megőrizze.
Székelyföld lakóiként joggal érezzük úgy, hogy szülőföldünk nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságai, különbözősége a környező régióktól gazdasági szempontból hátrányt jelent. Nincsenek meg a feltételei annak, hogy az elnyomó, asszimilációs politika gazdasági örökségét felszámoljuk, és a diszkrimináció burkolt formái nem teszik lehetővé az esélyegyenlőséget az Unió pénzügyi eszközeinek igénybevételénél. Joggal érezzük úgy, hogy a román állam a nemzeti homogenizáció programjáról nem mondott le, és ma is számtalan módon próbálja Székelyföld hagyományos kultúráját, építészeti arculatát, nemzetiségi összetételét megváltoztatni, amely túl a magunk sorsán, még Európa kulturális sokszínűségét is sérti.
A Székely Nemzeti Tanács javaslata
A második csatolt térképen Székelyföld határait jelöltük meg, úgy ahogyan az a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetében áll. Hangsúlyozzuk, hogy ez az elképzelés az, amely összhangban van a statisztikai célú területi egységekre vonatkozó 1059/2003/EK számú rendelet már említett előírásával, amely kimondja, hogy a NUTS területi egységek kialakításánál figyelembe kell venni a társadalmi-gazdasági, történelmi, kulturális körülményeket is. Ez egyik nagyon fontos eleme a Székely Nemzeti Tanács célkitűzéseinek, hiszen a területi autonómia kivívása magának a területnek, azaz a régióhatároknak a kijelölésével kezdődik. Gyakran hangzik el, hogy az Európa Tanács határozataiban lefektetett elvek, a tagállamai által vállalt kötelezettségek nem érvényesíthetők az Európai Unióban. Ezzel a szemlélettel ellentétes az Európai Parlament állásfoglalása a kisebbségek védelméről és a megkülönböztetés elleni politikákról a bővítés utáni Európában (2005/2008(INI)), amely negyvennegyedik cikkében kimondja: 
Az Európai Parlament „úgy ítéli meg, hogy különös figyelmet kell fordítani a nyelvi kisebbségekhez tartozó emberek csoportjaira, és felszólítja a Bizottságot, valamint a tagállamokat arra, hogy őket a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában, A Nemzeti Kisebbségek Védelmét Szolgáló Európai Keretegyezményben és a fent említett hágai és lundi ajánlásokban lefektetett elvekkel összhangban kezelje;”
Ezek után vizsgáljuk meg, a Székely Nemzeti Tanács határozatának azt a részét, amely a polgári kezdeményezés céljaira tesz javaslatot. Ennek első fele szembesíti az Unió jogalkotóit, azzal a valósággal, amely egy uniós jogi aktus megalkotását tenne szükségessé:
„A nemzeti, etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságokkal rendelkező régiók, köztük a közigazgatási hatáskörökkel nem rendelkező földrajzi körzetek gazdasági lemaradását úgy kell megelőzni, fejlődésüket biztosítani, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió feltételeit fenntartani, hogy közben nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságaik ne változzanak meg.”
Épp Székelyföld példája igazolja, hogy önmagukban ezt a feladatot sem a strukturális alapok, sem az unió egyéb pénzügyi eszközei nem oldják meg. A statisztikai régiók, lám úgy is kialakíthatók – igaz az 1059/2003/EK rendeletben előírt szempontok mellőzésével, – hogy az eredmény épp az Unió kohéziós politikájának az eltérítése legyen, és fennálljon a veszélye annak, hogy egy térség elveszítse történelmileg kialakult kulturális arculatát, a gazdasági lemaradása pedig fokozódjék. A Bizottság számára a hatáskörébe tartozó feladat már ennek megfogalmazásával is adott. A polgári kezdeményezésre vonatkozó rendelet ugyanis a konkrét megoldást, az uniós jogi aktus megfogalmazását a Bizottság hatáskörébe utalja. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a kezdeményezők, ha akarják, akkor részletezzék az igényeiket, céljaikat, esetleg jogszabálytervezetet is csatoljanak a kötelező információk mellé. Ez utóbbiakhoz mutatja az irányt a Székely Nemzeti Tanács javaslatának második része:
„Ennek érdekében biztosítani kell az adott földrajzi körzet számára a regionális önkormányzás többlethatáskörökkel felruházott intézményeit, amelyeknek elegendő hatáskörrel kell rendelkezniük a régió sajátosságainak fenntartásához, és megfelelő gazdasági fejlődéséhez, hogy az Unió átfogó, harmonikus fejlődése fenntartható legyen, és ezzel párhuzamosan kulturális sokszínűsége is fennmaradjon.”
Ha a Bizottság ettől eltérő megoldást talál az Unió kohéziós politikájának érvényesítésére a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokat őrző régiókban, azt is üdvözölni lehet, hiszen akkor is a céljaink elérése felé tennénk egy fontos lépést. Azt is tudni kell azonban, hogy a Székely Nemzeti Tanács határozatában az önkormányzásra vonatkozóan megfogalmazott javaslat, összhangban van az EP fennebb idézet állásfoglalásának 45. pontjával: Az Európai Parlament „úgy ítéli meg, hogy a hagyományos nemzeti kisebbségek problémái kezelésének a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvein alapuló döntéshozatalban történő hatékony részvétel az egyik leghatékonyabb módja, az Unión belüli legjobb gyakorlatot követve;”
A 46. pont pedig kiemeli, hogy a “hagyományos nemzeti kisebbségi közösségeknek olyan különleges szükségleteik vannak, amelyek eltérnek az egyéb nemzetiségi csoportokéitól, illetve, hogy magának az Uniónak megfelelőbb módon kell ezeket a szükségleteket figyelembe vennie.”
A polgári kezdeményezés szervezőinek, a kötelező információk mellett benyújtható, részletesebb tájékoztatásban ki kell térniük erre az állásfoglalásra is, azaz nyilvánvalóvá kell tenniük, hogy az általuk kínált megoldás az uniós jogforrásokban megjelölt értékekre épül.
Székelyföld lehetséges szövetségesei
Befejezésül szólni kell arról is, számíthat Székelyföld, mint szövetségesekre, azokra az európai régiókra, amelyek az autonómia valamilyen szintjére már eljutottak? A nemzeti régiók önrendelkezéséhez vezető utat olyan hajóútként lehet elképzelni, amelyen a rajta haladók egy irányba vitorláznak, s bár más-más távolságig jutottak, a jó szél mindegyikük számára ugyanazt jelenti. Ilyen jó hátszél lehet egy uniós jogi aktus, amely Székelyföldet a régió törvény általi elismeréséhez és az autonómia intézményeinek megteremtéséhez közelíti, Dél-Tirolt a Néppárt által meghirdetett „vollautonomie” – teljes autonómia – programjához viheti közelebb, de megteremheti a kedvező feltételeket, hogy a katalán nyelv hivatalos nyelve legyen az Uniónak, és minden nemzeti sajátosságokkal rendelkező régió fokozott esélyt kapjon a már elismert jogkörök bővítésére. Feladat hát ez is, megkeresni a potenciális szövetségeseket és velük közösen alakítani ki azt a részletes elképzelést, amely mindenki számára az előrelépést jelenti.
Ezek között a kapcsolódási pontok között elsőként kell említeni azt a közös célt, hogy az Unió tekintse kiemelt fontosságúnak, hogy kohéziós politikája a nemzeti, nyelvi, kulturális sajátosságokat őrző régiókban maradéktalanul érvényesüljön, miközben ezek minden felsorolt sajátossága változatlanul megmaradjon. Az Uniónak biztosítania kell e régiók számára az esélyegyenlőséget a strukturális alapok és egyéb pénzügyi eszközök felhasználásánál, és ki kell zárnia a diszkriminációnak a burkolt formáit is. A statisztikai régiók kialakításánál tiszteletben kell tartani az ott élő közösségek nyelvi és kulturális határait, tekintettel kell lenni egy kisebbségi vagy regionális nyelv használatának területére, a kifejezésnek abban az értelmében, ahogyan azt a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája meghatározta.
Szükség van egy uniós szintű jogszabályra, amely a fenti elveket és célokat kodifikálja. Ennek érdekében össze fogjuk gyűjteni az egymillió aláírást az Európai Unió legkevesebb hét tagállamából és fel fogjuk mutatni a világnak, hogy Európa nemzeti régiói képesek összefogni közös céljaikért.
Izsák Balázs
erdon.ro

Sepsiszentgyörgy népessége
A város etnikai összetétele
A román uralom kezdetéig Sepsiszentgyörgy magyar település volt, és még ma is (76,68 százalék arányban) magyar többségű. A 2011-es adatok alapján a románok számaránya 21,9 százalék. Az első román családokat a Daczó család telepítette be az 1600-as évek táján. Mivel a betelepedésük szórványos jellegű, hamar elszékelyesedtek.
Nagyobb lélekszámú gyarapodásra a XVIII. század utolsó harmadában került sor, amikor saját egyházközséget szerveztek, templomot és iskolát építettek. Hányan lehettek? Nem tudjuk. Rájuk vonatkozó adatok csak az 1848 utáni évekből maradtak fenn. Berecz Gyula 1893-ban írja: “A tanítás nyelve kezdetben román-magyar, később tisztán magyar, minthogy itt a görög keleti vallásúak is mind magyarul beszélnek. A román iskola 1871-ben szűnt meg.” Tény: századokon át a románokat a székelyektől csak a vallás különböztette meg. Az 1880-as népszámlálás idején a város népességének 0,58 százaléka, azaz 31 személy vallotta magát románnak. Az összeírók anyanyelvre vonatkozó felmérést is végeztek. Az anyanyelv bejegyzését a következő utasítás szabta meg: “A 6.ik rovatba az illető anya-nyelve írandó be. Mindenki oly nyelvűnek írandó be, aminőnek vallja magát, és ebbeli, határozottan teendő nyilatkozatára semmiféle befolyást sem szabad a számláló ügynöknek gyakorolni.” Ha a vallási arányokat elemezzük, akkor már jóval több a román származásúak száma. Azonban a származás és a nemzetiség megvallása, a valahová tartozás egyéni jog, tehát az adott korban is tiszteletben tartották azt. Amíg Berecz Gyula – a népszámlálási adatok alapján – az 1893-ban írt könyvében 38 román nemzetiségiről tud, addig a görögkeleti valláshoz tartozók lélekszáma 425, a görög katolikusoké 17 fő. Ez azt jelenti, hogy 1890-ben e két felekezethez tartozók lélekszáma az 5665 fős összlakosság keretében elérte a 8 százalékot. E sorok írója az 1970-es évek táján megvizsgálta a régi román, a mai Şaguna püspök szobra melletti templom körüli sírok feliratait, és azt tapasztalta, hogy a nevek, a feliratok döntő többsége magyar nyelvű. Több olyan személlyel is elbeszélgetett, akik vallásuk alapján román származásúak voltak, és többségük büszkén vallotta magát székelynek. A XX. századfordulón a város népessége rohamos gyarapodásnak indult, és 1910-ben elérte a 8665 főt. A románság számaránya az 1880. évihez mérve háromszorosára, azaz 1,24 százalékra emelkedett. Mivel a város területén állomásozó 111 fős katonaságot az 1910-es népszámláskor a város lakosságával együtt vették nyilvántartásba, nem tudjuk eldönteni, hogy a románok számaránya valóban ilyen nagymértékű volt-e, vagy a katonák etnikai összetétele befolyásolta azt. Ennek ellenére megállapítható, hogy a város mai román lakossága döntő többségében az 1920-as trianoni békediktátum után telepedett a városba. Nagyobb tömegük a kommunista parancsuralom idején érkezett. A szocialista iparosítás egyik célja épp a homogén nemzetállam megteremtése volt. Azonban az etnikai arányok megbontása, a székely városok elrománosítása az 1980-as években megtorpant. Ekkor a román nacionalista hatalom a nagyobb székely városokat – köztük Sepsiszentgyörgyöt is – zárt településsé nyilvánította. Adminisztratív módon akadályozták a magyarság betelepedését a székely városok természetes vonzáskörzetéből. Sepsiszentgyörgy esetében a tiltás a város 30 kilométeres körzetét foglalta magába, azaz a Kézdivásárhelyig és Kovásznáig terjedő területen élő magyarság betelepedését megakadályozták, így az etnikai arányok a magyarság rovására alakultak. Az elrománosítás, az etnikai arányok megbontása, a betelepítés nemcsak a várost, de az egész Székelyföldet érintette. Ennek eredményeképp Kovászna megyében 1977 és 1992 közt a románok számaránya 19 százalékról 23,4-re emelkedett. Megállapítható, hogy a ma itt élő románok többsége alig két-három generációs múlttal büszkélkedhet. Nem véletlen tehát az, hogy 2002 és 2011 között nagyobb arányban hagyták el a nagyobb székely városokat, mint az őshonos lakosság. A 93 éves román uralom után első ízben figyelhető meg a románok elvándorlása. A városban élő magyarok kivándorlása kisebb arányú volt, tekintélyes részük a környező falvakba: Árkosra, Illyefalvára, Kökösbe telepedett. A román elvándorlás 14,33 százalékos, a magyaroké 9,14, míg a város népességének együttes fogyása 11,21 százalék, abszolút számban 6902 fő. Jelenleg a város magyarsága (kerekítve) 42 ezer, a románoké 12 ezer fő. Az 1880-as adatokhoz mérve, az eltelt 130 év alatt a román népesség 387-szeresére emelkedett, míg a székelymagyarságé felfelé kerekítve is alig nyolc és félszeresére. Mindez mutatja, hogy a mai román népességi arány nem az organikus fejlődés, hanem az etnikai arányok államhatalmi eszközökkel való megbontása révén alakult ki. A várostörténeti oklevelek, a toponímia és a régészet tanúsága szerint egyértelműen megállapítható, hogy Sepsiszentgyörgy őshonos lakossága székelymagyar volt. A X. században itt élő néhány szláv családot leszámítva – a XVII. századfordulóig – csak székelymagyar lakosság itt élése bizonyítható. A románokra vonatkozó első adat 1614-ből származik. A korábbi időszakra vonatkoztatva a toponímia, valamint az oklevelekben és az összeírásokban szereplő családnevek nem utalnak a korabeli szóhasználatban ismert oláhokra (vlachokra), azaz románokra. A ma már jelentékeny lélekszámú román kisebbség nagyobb része az 1960-as évek után telepedett Sepsiszentgyörgyre. Természetesen a korábbi századokban más nemzetiségek is érkeztek. Számuk inkább a XVIII. és a XIX. században lehetett jelentékenyebb. Az 1890-es népszámláláskor 5665 lakost vettek nyilvántartásba, melyből 5480 tartozott a magyar nemzetiségű közé, míg a németek száma 90, a románoké 38, a szlovákoké 4 fő. Rajtuk kívül még élt 53 más nemzetiséghez tartozó személy is. Az elmagyarosodott zsidók száma is jelentős. Mivel ők nem szerepelnek a nemzetiségi táblázatokban, csak a vallás alapján tudunk arról, hogy a XIX. század végén 189 izraelita is élt Szentgyörgyön. Tény, a nemzetiségi bevallás szerint a nemzeti kisebbségek aránya Sepsiszentgyörgyön 3,26 százalék volt, míg az őshonos székelyeké 96,74. A székelymagyarság a románosítás következtében 1890-hez mérve tehát 20,06 százalékkal csökkent, míg a románok számaránya a 0,67 százalékról 21,9 százalékra emelkedett. A történeti forrásokban, az oklevelekben a legkorábban említett etnikai kisebbség a román és a cigány. Az első román és cigány családok sepsiszentgyörgyi megjelenését az 1614-es, az első, hitelesnek tekinthető név szerinti katonai összeírás alapján ismerjük. Más kisebbségek megtelepedése inkább a XVIII. század második felétől, a katonai határőrség 1764-es felállítása után figyelhető meg. Persze már korábban is említenek idegen nemzetiségűeket, de arányuk a népesség keretében mindvégig jelentéktelen maradt.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Németh Zsolt: a magyar kormány álláspontja egyértelmű az autonómia
A magyar kormány álláspontja egyértelmű az autonómia kérdésében – szögezte le Németh Zsolt újságírók előtt miután kedden tárgyalásokat folytatott a Székely Nemzeti Tanács képviselőivel a fővárosban.
A külügyi államtitkár úgy fogalmazott: az új alaptörvény alkotmányos kötelességgé teszi a közösségi önkormányzatiság támogatását, és ennek egyik élharcosa a Székely Nemzeti Tanács. Hozzátette: bíznak benne, hogy előbb-utóbb világossá válik az autonómia nem gyengíti Románia stabilitását, hanem a román társadalom stabilitását növeli, és hosszú távon a gazdaság felemelkedését is szolgálja.
Németh Zsolt kitért arra is, hogy a romániai magyarsággal való kapcsolatok sokrétűek, és párbeszédet folytatnak a politikai pártokkal, de fontos a civil társadalommal való együttműködés is.
Hozzáfűzte: Románia és Magyarország közötti együttműködés stratégiai szövetséggé alakult, és abban érdekeltek, hogy ez a jövőben is fennmaradjon. Kiemelte: bíznak abban, hogy a két ország közötti kedvező légkör a jövőben is fennmarad, és azt a Romániában az idei választási kampány sem befolyásolja majd.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke azt mondta, hogy az autonómia nem más, mint megmaradásuk intézményes garanciája.
Emlékeztetett, hogy Európa egyik legsikeresebb autonómiája Dél-Tirolban született, Ausztria és Olaszország államközi együttműködésének eredményeként. Mint mondta, a magyar-román alapszerződés értelmében a romániai magyar kisebbség helyzete államközi együttműködés tárgya, tehát az alapszerződésből következik, hogy a székelyföldi autonómia megteremtése is államközi szerződés tárgya.
A székelyföldi politikus örömét fejezte ki, hogy jó a két ország között az együttműködés, és így a kényesebb kérdéseket is meg lehet tárgyalni. Reményének adott hangot, hogy a magyar külügyi tárca sikeresen képviseli majd, hogy az intézményi garanciákat a két állam közötti tárgyalásokon, illetve részvételükkel egy háromoldalú tanácskozáson napirendre tűzzék.
A romániai népszámlálási adatokat érintő kérdésre válaszolva kiemelte: sajnálatos és szomorú a romániai magyarság lélekszámának csökkenése. A tíz év alatt bekövetkező kétszázezerfős csökkenésből azonban mintegy 50 ezer Székelyföldre eső rész, és a lélekszám apadása elsősorban a szórványmagyarságot érintette.
Izsák Balázs létfontosságúnak nevezte, hogy a szórványosodás Székelyföldön ne induljon el.
A közelgő választásokon a SZNT szerepvállalását firtató kérdésre úgy reagált: a SZNT-nak nem feladata, hogy döntőbíró legyen, tagjai között jelen vannak a különböző pártok képviselői. Azt szeretnék, ha a politikai közbeszédben az autonómia megteremtésére kerüljön a fő hangsúly.
Németh Zsolt egy esetleg közös kormányülésről azt mondta: a két állam között szerteágazó és minden szintet felölelő a párbeszéd. Az technikai kérdés, hogy az egyes kérdések áttekintésére közös kormányülésen kerül-e sor – fejtette ki.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2003. október 16-án alakult meg civil szerveződésként, Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye 97 településének képviseletében több mint kétszáz küldött a helyi és a széki székely tanácsok megalakulása után hívta életre a szervezetet. A székelység közképviseleti testületeként működő szervezet célja többek között, Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurórégióvá nyilvánítását.
MTI/Erdély.ma

Hegyaljai vérengzések
Erdély történelmébe fekete betűkkel vannak beírva a mócok 1848–49-es magyarellenes rémtettei, melyeknek kb. tízezer védtelen csecsemő, gyermek, asszony és öreg esett áldozatul. A bécsi udvarral a magyar szabadságharc ellen szövetkező, Avram Iancu, Axente Sever és Prodan Simion pópa által vezetett román felkelők ugyanis megtámadták és felégették Alsó-Fehér megye magyarok lakta városait és falvait, s megdöbbentő kegyetlenséggel halomra gyilkolták azok ártatlan lakóit.
Az első mészárlás 1848. október 19-én Kisenyeden történt, az utolsó 1849 májusában Bucsesden. Többek között Zalatna, Nagyenyed, Marosújvár, Gyulafehérvár, Naszód és Abrudbánya városát is lerombolták. A rablóhadjáratok során pótolhatatlan kulturális értékek váltak a lángok martalékává. Enyeden például a református püspökség levéltára és a kollégium híres könyvtára is megsemmisült. A honvédseregbe bevonult és osztrák csapatok ellen küzdő férfiak hiányában ezek könnyen véghezvihető, de aljas cselekedetek voltak, melyek elkövetéséért a román nép a mai napig bocsánatkéréssel tartozik.
A lerombolt és elpusztított falvak egyikében, a napjainkban alig 15 magyar lelket számláló Magyarigenben tevékenykedik Dr. Gudor Kund Botond református lelkész és történész, aki elfogulatlanul és tudományos igényességgel munkálkodik a történtek feldolgozásán. Kutatásainak eddigi eredményét egy könyvbe foglalta össze, melynek sepsiszentgyörgyi bemutatója előtt alkalmunk nyílt elbeszélgetni vele az akkori eseményekről. Az elhangzottak rövidített változatát alább olvashatják.
– Az Erdélyi-érchegység környékén és az egykori fejedelmi székhelyen, Gyulafehérváron napjainkban csak elvétve lehet magyar szót hallani. Ez nem a véletlen, hanem a térségben a történelem folyamán többször megismétlődő népirtás következménye. A folyamat az 1784-es, Horea–Cloşca–Crişan-féle parasztfelkeléssel vette kezdetét. Ön tüzetesen elmélyült a témában, beszélne ennek kiváltó okairól?
– A Maros mentén 1658-ban végigseprő török- és tatárjárás, illetve az 1738-as pestisjárvány következtében a térség magyar lakossága megtizedelődött, ezért a földesurak újabb román tömegeket telepítettek a vidékre. Mindezek következtében egyes helyeken a román lakosság túlsúlyba került, azonban ez még önmagában nem vezetett a magyar népesség eltűnéséhez. A tragikus folyamat valódi okai az ön által is említett Horea-vezette parasztlázadásban gyökereznek. A téma tárgyalása még ma is hálátlan feladat, ugyanis a hivatalos román történetírás az eseményeket dogmatizálta, azok főszereplőit pedig szinte szentekké avatta. Státuszszimbólumokat formált belőlük, ezért nem lehet hozzájuk érni. Ennek ellenére a lázadásokban játszott szerepüket és azok hatását megpróbálom a maguk nyers valóságában láttatni, hiszen a történtek során nemcsak a nemesi kúriákat és azok lakóit pusztították el ritka kegyetlenséggel, hanem a környékbeli magyar lakosság egészét is.
Az okokat elemezve meg kell állapítanunk, hogy a román jobbágyság régióbeli számbeli fölényéből fakadóan, abban a korban elképzelhetetlen társadalmi jogokra tartott igényt. Éppen ezért II. József uralkodása alatt hiába ismerik el az ortodoxiát, a többi felekezet iránt részükről megnyilvánuló vallási türelmetlenség és a jobbágyterhek megnövekedése konfliktushoz vezetett. Ennek kirobbanásához hozzájárultak az uralkodó két erdélyi körútján tett, de soha be nem váltott ígéretei is. Ugyanakkor a felkelésnek etnikai indíttatása is volt, mely főleg az örmény és magyar kereskedők iránt megnyilvánuló ellenséges magatartásból fakadt. Így az sem véletlen, hogy a lázadás végül is a piactéren italt árusító örmény kereskedőkkel történt kocsmai összetűzés nyomán kapott lángra.
– Ugorjunk az időben az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc korszakáig, mikor a Mócvidék az elnyomó osztrák hatalmat támogatva ismét a magyarság ellen fordul. Ez a magatartás ugyanazokra az okokra vezethető vissza?
– Valamivel árnyaltabb a kép, mivel ebben az esetben hadszíntérről, katonai alkukról és egy olyan történelmi pillanatról beszélünk, melyben Bécs, a maga törékeny és veszendő helyzetében megpróbált szövetségeseket találni, hogy segítségükkel a magyarokat sakkban tarthassa. Az udvar által fellázított és felfegyverzett románok irányítása végül kicsúszott az ellenőrzésük alól, de a vérengzéseket meg sem próbálták gátolni. Így kapta meg Hegyalja magyar lakossága a történelem folyamán másodszor is a magáét, és zuhant egy nagyot ismét demográfiailag.
Az események hátterében azonban ezúttal nem jobbágyokat kell keresni, hanem bizonyos katonai és félkatonai alakulatokat, például Avram Iancu légióit, melyek katonai megállapodásokat írnak alá az osztrák kézen lévő Szebennel és Gyulafehérvárral. Mivel a Şaguna és társai által országgyűlési szinten működtetett román komité politikai erőként áll mögéjük, magyar részről a mozgalmuk joggal minősíthető ellenforradalomnak.
– Az itteni történelemszemlélet a magyarral szöges ellentétben ítéli meg az eseményeket. Ön erről hogyan vélekedik?
– A történetírás csak akkor tud előbbre jutni, és csak akkor kezdődhet el benne egy megtisztulási folyamat, hogyha mítoszok és félistenek gyártása helyett a tényekkel szembesül. Hogyha a saját történetírásuk által meg sem említett 1848–49-es román vérengzések nem számítanak többé tabutémának. Amíg azonban a politika elferdített, felnagyított és egyoldalúan beállított tragikus eseményekkel példálózik, addig csak konfliktust gerjeszthetünk.
– A román történészek körében észlelhető-e az igazsággal való szembenézésre irányuló szándék? – Igen, csak sajnos, ezek a történészek nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint azok, akik a hivatalos történetírást próbálják erősíteni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma

A miniszterelnök Szász Jenővel tárgyalt
A román belpolitikai helyzetről és a "magyar együttműködés" lehetőségeiről tárgyalt hétfőn Budapesten Orbán Viktor miniszterelnök, Semjén Zsolt kormányfőhelyettes és Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke - közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.
A kormányfő a nap folyamán mindhárom romániai magyar párt vezetőivel egyeztetett az Országházban. A Kelemen Hunorral, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével és Biró Rozáliával, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökével zajló találkozón a tárgyalófelek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi romániai parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen, továbbá egyeztettek "a romániai magyar iskolarendszert fenyegető aggasztó jelenségekkel szemben szükséges lépésekről" is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőségével - Tőkés Lászlóval, Toró T. Tiborral és Demeter Szilárddal - folytatott megbeszélésen a résztvevők közös magyar érdeknek nevezték a demokratikus értékek megőrzését és a jogállamiság stabilitását Romániában.
MTI
Echotv.hu

Magyar–magyar találkozó Budapesten (Erdélyi pártvezetőkkel tárgyalt Orbán Viktor)
Közös magyar érdek a demokratikus értékek megőrzése Romániában Orbán Viktor miniszterelnök és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetősége szerint. Orbán Viktor tegnap a magyar fővárosban találkozott az EMNP képviselőivel, és az RMDSZ küldöttségét is fogadta hivatalában. Szász Jenővel, az MPP elnökével a román belpolitikai helyzetről és a „magyar együttműködés” lehetőségeiről tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt kormányfőhelyettes.
Az EMNP képviselőivel folytatott találkozón részt vevők áttekintették a romániai helyzetet, és megállapították, hogy közös magyar érdek a demokratikus értékek megőrzése és a jogállamiság stabilitása Romániában. A tárgyaláson jelen volt Tőkés László, az EMNP védnöke, Toró T. Tibor, a párt elnöke és Demeter Szilárd, aki az önkormányzati választásokon az EMNP kampányfőnöke volt. Az erdélyi magyarság aktuális kérdéseiről is tárgyalt tegnap Budapesten a magyar kormányfő és Kelemen Hunor, a találkozón részt vett Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Nagy Zoltán, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója is. A megbeszélés során áttekintették a romániai helyzetet mind a belpolitika, mind a magyarság vonatkozásában. A tárgyaló felek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen. Egyeztettek a romániai magyar iskolarendszert fenyegető aggasztó jelenségekkel szemben szükséges lépésekről is. „Konstruktív megbeszélés volt a magyar kormány vezető politikusaival, amelynek végén megállapodtunk, konzultáció előzi meg a nemzetpolitikai szempontból fontos ügyeket, és közösen lépünk fel minden olyan esetben, amikor ez indokolt, például a Mikó-ügyben vagy a MOGYE esetében” – összegzett Kelemen Hunor szövetségi elnök a találkozó kapcsán. A magyar kabinetet a kormányfő és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mellett Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár képviselte.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Konstruktív magyar–magyar párbeszéd
Az erdélyi magyarság aktuális kérdéseiről tárgyalt hétfőn Budapesten Kelemen Hunor szövetségi elnök Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel.
A találkozó során áttekintették azokat a politikai kihívásokat, amelyekkel az erdélyi magyarságnak ebben az évben szembe kell néznie, szó esett a romániai belpolitikai helyzetről, a határ menti együttműködések lehetőségéről, ugyanakkor az RMDSZ elnöke tájékoztatta a magyar kormányfőt az idei önkormányzati választások eredményeiről is.
Kelemen Hunor szövetségi elnök a találkozót követően kijelentette: „Konstruktív megbeszélés volt a magyar kormány vezető politikusaival, amelynek végén megállapodtunk, konzultáció előzi meg a nemzetpolitikai szempontból fontos ügyeket, és közösen lépünk fel minden olyan esetben, amikor ez indokolt, például, a Mikó-ügyben vagy a MOGYE esetében”.
A tárgyaló felek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen.
Kelemen Hunor szövetségi elnök mellett jelen volt Bíró Rozália, a Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, valamint Nagy Zoltán, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója.
A megbeszélésen részt vett továbbá Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár is.
(RMDSZ Tájékoztató)
Nyugati Jelen (Arad)

Kelemennel, Tőkéssel és Szásszal tárgyalt Orbán
Alapvető fontosságúnak tartja Orbán Viktor miniszterelnök és Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, hogy az őszi romániai parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen. A magyar kormányfő hétfőn Budapesten találkozott Kelemen Hunorral és Biró Rozáliával, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnökével.
A tárgyalásról beszámoló Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta, hogy a megbeszélésen – amelyen részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár is – áttekintették a romániai helyzetet mind a belpolitika, mind pedig a magyarság szempontjából. A tárgyalófelek alapvető fontosságúnak nevezték, hogy az őszi romániai parlamenti választásokon a magyarság minél nagyobb erőt képviseljen, továbbá egyeztettek „a romániai magyar iskolarendszert fenyegető aggasztó jelenségekkel szemben szükséges lépésekről” is – tudatta a sajtófőnök.
Orbán Viktor az RMDSZ-es politikusok előtt egyeztetett az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőségével is: a megbeszélésen részt vevők közös magyar érdeknek nevezték a demokratikus értékek megőrzését Romániában. A tárgyaláson jelen volt Tőkés László, az EMNP védnöke, Toró T. Tibor, a párt elnöke és Demeter Szilárd, aki a legutóbbi romániai választáson az EMNP kampányfőnöke volt. A nap folyamán Orbán Viktor tárgyalt Szász Jenővel, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnökével is. Szabadság (Kolozsvár)

Tusványosi megnyitó
Immár háromszázezer a magyar állampolgársági kérelmek száma
Szerdán, július 25-én tartották a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hivatalos megnyitóját. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes bejelentette: megvan a háromszázezredik külhoni magyar állampolgárság-kérelem.
Az első előadás meghívottjai a román–magyar viszonyról és a hétvégi, Traian Băsescu leváltását célzó referendumról is szót ejtettek.
Semjén Zsolt bejelentette: a határon túlról beérkezett a háromszázezredik honosítási kérelem, illetve letették a kétszázezredik állampolgársági esküt is. Mint hangsúlyozta, a 2014-es Országgyűlés már összmagyar parlament lesz, hisz az országos pártlistákra a külhoni magyarok is szavazhatnak, akár levélben is.
A magyarság fennmaradásának szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte, hogy etnikai alapú pártok lássák el a határon túliak képviseletét, ugyanis a vegyes pártok „az asszimiláció előszobái.”
Magánvéleményként elmondta: ha a hétvégén szavazhatna, a néppárti szolidaritás és a jó román–magyar viszony megőrzése okán Băsescu mellett állna ki.
Politikai viharjárás van a határon túli magyar közösségekben is – fogalmazott Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Úgy tűnik, a román–magyar kapcsolatok „mézes évei a végéhez közelednek”, amire példaként a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium, illetve a leváltott magyar prefektusok ügyét hozta fel. Németh szerint a Victor Ponta vezette román kormány barátságtalan lépései már csak azért is meglepőek, mert a két nemzet hosszú távú érdekei megegyeznek. Mint mondta, a közép-európai szolidaritás és az itt élő népek „gazdasági függetlenségének” jegyében az elmúlt időszakban az Európai Uniós vitákban a csehek, a lengyelek, a litvánok, az osztrákok és a románok is „a magyar kormány mögé álltak”, mely rendszerből most Románia kilépni látszik.
Az államtitkár kijelentette: romániai nemzetközi eredményei és sikerei mindig is szorosan összefüggtek azzal, hogy biztosítva volt-e a magyar kisebbség emberi jogai. Németh reményét fejezte ki, hogy Románia a továbbiakban is tiszteletben tartja ezeket az emberi jogokat.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke rámutatott: Tusványoson az idén a román–magyar párbeszéd némileg háttérbe szorul. Ennek okaként a hétvégi referendumot nevezte meg. „Egy agresszív rohammal ágyazzák alá a romániai jogállam intézményrendszerét, ezt pedig áramvonalasnak látszó, állampárti rendszerré akarják átalakítani” – fogalmazott a Néppárt elnöke. A tábor meghívottjairól azt mondta, a párbeszéd hívei ott vannak, és azért mentek Tusnádfürdőre, mert együttműködést akarnak. Általában pont azok kérik számon a hiányzókat, akik nem akarnak együttműködést – üzente Toró.
Jakab Attila, a tábor főszervezője a Tusványost vírusnak nevezte, mint mondotta, a visszajárók immár 23 éve fertőzöttek. Bár az évek során több ellen-rendezvény is kibontakozott, a várhatóan 40 ezer látogatóval számoló Tusványos kiemelkedik a maga nemében, hisz egyszerre fesztivál, diáktábor és szabadegyetem – tette hozzá Jakab.
Albert Tibor Tusnádfürdő polgármestere kiemelte: büszke, hogy a fesztivál alatt ennyi fiatal látogatja a települést, és örvend annak, hogy tizenhetedik éve Tusnádfürdőn tartják a tábort. Végezetül megköszönte a Pro Minoritate Alapítvány által adományázott tűzoltóautót, és azt, hogy ezzel a Tusványos hozzájárult Tusnádfürdő biztonságának a növeléséhez.
Tusványos Press
Nyugati Jelen (Arad)

Helytörténet – Ma Loyolai Szent Ignác jezsuita rendalapító emléknapja
390 éve avatták szentté – 10 éves a kolozsvári Manréza Lelkiségi Központ
Több mint fél évezrede, loyolai baszk nemes családban született Inigo Lopez de Loyola, aki háborúban szerzett súlyos sebesüléséből való hosszadalmas felépülése során, harminc esztendősen tért meg. Új szerzetesközösséget alapított, azt Jézus Társasága néven 1540-ben ismerte el hivatalosan a pápa. A jezsuita rendalapító és egyetemszervező 1556. július 31-én halt meg. Halála után néhány évtizeddel boldoggá, majd szentté avatták. A jezsuiták rendje még alapítója életében jelentősen elterjedt. Kolozsváron ma jezsuita lelkiségi központ is működik. A tíz éve alapított Manréza központ annak a városkának a nevét viseli, ahova Loyolai Szent Ignác egykori gyógyulása után visszavonult, kemény vezeklő életet élt, és lelkileg megtisztult.
Ma van Loyolai Szent Ignác, a Jézus Társaság (jezsuiták) megalapítójának ünnepe. Szívéből fakadó, mély életszentségre vallanak a Lelkigyakorlatokban olvasható szavai: „Vedd, Uram és fogadd... mindenemet, Te adtad nekem mindezt; neked, Uram, visszaadom... rendelkezzél mindezzel akaratod szerint! Add nekem szeretetedet és kegyelmedet, mert ez nekem elég.”
Ignác 1491-ben, valószínűleg az esztendő második felében született egy loyolai baszk nemes családban. Érdekes, hogy csak 30 éves korában tért meg, addig, ahogyan önmaga írja: „A világ hiúságainak szolgált.”
1521-ben, Pamplona várának védelmében – amelyet I. Ferenc francia király ostromolt – súlyosan megsebesült, egy ágyúgolyó szétroncsolta a jobb lábát. Gyógyulása kilenc hónapig tartott, megtérése a betegágyán következett be. Nyilvános működése előtt a Monseratthoz közeli Manréza kisvárosba vonult vissza, ahol kemény vezeklő életet élt, és lelkileg megtisztult. Ott kezdte el megírni Lelkigyakorlatos könyvét, amely mindmáig egyik legbensőségesebb ihletője a lelkiségi világirodalomnak.
Inigo Lopez de Loyola előbb Alcalában, majd Salamancában végzett egyetemi tanulmányokat. Társakat gyűjtött maga köré, akikkel lelkigyakorlatot tartott. Az inkvizíció előtt is gyanúba keveredett, börtönbe vetették, tanításának igazolása után azonban szabadlábra helyezték. Bölcseletet tanul Párizsban, folytatja teológiai tanulmányait, s ezzel párhuzamosan betegeket ápol a kórházakban. Pappá szentelése után első szentmiséjét 1538 karácsonyán mutatta be a római Santa Maria Maggiore bazilikában.
A következő esztendőben nagy éhínség ütötte fel a fejét az Örök Városban, és Ignác újra bizonyított: társaival megszervezte a közellátást. III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én, Regimini militantis Ecclesiae című okiratával Societas Jezu – Jézus Társasága – néven ismerte el az új szerzetesközösséget. A rend már alapítója életében nagyon gyorsan terjedt, a XVII. században már harminckét tartományban 13 ezer taggal működött. A fáradhatatlan rendalapító és egyetemszervező 1556. július 31-én halt meg. 1609-ben boldoggá, 1622-ben szentté avatták. Loyalai Szent Ignác szerepét joggal tartjuk alapvető fontosságúnak a katolikus megújulás folyamatában.
Célok, eszközök, intrikák
A különféle nagyhatalmi érdekek és politikai intrikák kereszttüzében XIV. Kelemen pápa 1773-ban, úgymond a „béke kedvéért” feloszlatta a jezsuita rendet, amelyet VII. Pius állított vissza 1814-ben. A társaság rosszakarói többek között azt az esetlen vádat eszelték ki, hogy a jezsuiták szerint „a cél szentesíti az eszközöket.” Ez nagyon naiv és hamis fogalmazás. Valójában Loyolai Ignác stílusában mindig a cél volt a fontos, s nem az eszközök. Ezalatt viszont azt értjük, hogy nem a hajlam, a szokás, az emberi szempontok, a kényelem s a világi felfogások számítanak. Még csak az önszeretetnek és nagyravágyásnak azok a magukban jogos szempontjai sem, amelyeket bizonyos fokig az egyházi élet is elismer. A rendnek a lelkek üdvéért és Isten nagyobb dicsőségéért mindent félretenni tudó életvitele tette a Jézus Társaságot naggyá és elismertté.
A társaság napjainkban a legnagyobb létszámú férfi szerzetesrend. 2010 januárjában az összesen 18 266 jezsuita közül 12 887 pap, 2818 a papságra készülő tanuló rendtag, 1589 szerzetes testvér és 972 szerzetes újonc – akik kétéves felkészülésüket töltik a noviciátusban. A jezsuiták közé lépők hosszú (általában 10–12 év) képzési folyamatban vesznek részt, ez magába foglalja a papságra készülők esetében a filozófiai és teológiai tanulmányokat is. Sokan a teológiai licenciátus megszerzése mellett tovább képzik magukat más tudományágakban. Romániában jelenleg huszonegyen – hat nemzet fiai – szolgálják Istent, az Anyaszentegyházat és embertársaikat.
Napjainkban a rend tagjai az öt kontinens 127 országában vannak jelen. Kevesen tudják, hogy a megalapítástól napjainkig több mint ezer jezsuita halt vértanúhalált Japántól Kanadáig, Portugáliától Mexikóig és Ázsiától Afrikáig.
Jezsuiták magyar földön
Magyar földre 1561-ben érkeztek az első jezsuiták. Oláh Miklós esztergomi érsek kérte segítségüket a tridenti zsinat szellemében elindított reformtervének megvalósításához. Szántó István páter kezdeményezésére XIII. Gergely pápa megalapította Rómában a Collegium Hungaricumot.
Az első tizenegy jezsuita 1579. október 20-án érkezett Erdélybe Báthory István fejedelem meghívására, s Kolozsváron telepedtek le, ahol rövidesen megnyitották az első jezsuita iskolát. Ez hamarosan felsőfokú képzéssé alakult át, ami a kolozsvári egyetem kezdetét jelentette. Napjainkban a másként gondolkodók is elismerik a magyar jezsuitáknak a nemzeti nyelv és irodalom, a magyar iskola és tudomány, a művelődés és művészetek terén végzett munkásságának értékét.
Ki merné tagadni Pázmány Péter bíboros zamatos magyar szófűzésének, erőteljes nyelvezetének és eredeti gondolatközlési formáinak az irodalmi magyar nyelv kialakulására gyakorolt döntő hatását? Ki ne ismerné el Szántó István és Vásárhelyi Gergely vitairatainak, Káldi György bibliafordításának, Faludi Ferenc és Baróti Szabó Dávid költészetének irodalomtörténeti jelentőségét? Ki vonhatná kétségbe Berzeviczy Henrik és Szentmártoni Ignác matematikai, Lippai János botanikai, Szegedi János jogtudományi munkásságát, a világhírű Hell Miksa csillagászati eredményeinek és Sajnovics János nyelvtudományi kutatásainak úttörő jelentőségét a magyar és a világtudomány történetében?
A Jézus Társaság alapítója azt akarta, hogy a rendtagok mindig készen legyenek a küldetésre, ahol az Anyaszentegyháznak és a pápának szüksége van rájuk. Ezért a szokásos három szerzetesi fogadalom (szegénység, tisztaság és engedelmesség) mellé egy negyediket is tesznek: a pápának való engedelmességet, hogy rendelkezzen velük, ha valamilyen sajátos szolgálatra választaná ki őket.
Lelki vezetés bárkinek a Manrézában
Kolozsváron tíz éve nyitotta meg kapuit a Manréza Jezsuita Lelkiségi Központ, a Hajnal negyedi Tudor Arghezi utca 2. szám alatt. A lelkigyakorlatok folyamatában tapasztalható meg Isten, akinek akaratát keresve, megtalálva és követve lehet csupán igazi életünk. Ahhoz, hogy ezt elérjük, fontos elsajátítanunk annak a folyamatnak a lépéseit, amelyen keresztül személyesebben megismerhetjük az evangéliumot és Jézus személyét, amelyben felfedezhetjük, hogyan irányítsuk életünket a mai körülmények között, és amely segít gyakorolni magunkat az imában és az önismeretben való életben. Lelkigyakorlatot végezni annyit jelent, mint elkezdeni felfedezni Istent minden emberben és minden dologban, hiszen ez az, ami segít Isten terve szerint használni minden teremtett dolgot.
A megszentelő találkozások helyéről így vall Dr. Ozsváth Judit egyetemi oktató, a Keresztény Szó rovatvezetője: „A Csendet szeretettel örző helyek erőtere megérinti a lelket. Emberi okoskodásainkhoz kijózanító ellentpontként szolgált a Manréza (és a benne élők) áhítatos csendje. A jezsuiták mindent egyben látó, kontemplatív szemléletéért, és az abból forrásozó nyitottságért is hálás lehet minden oda betérő. Szentelő tevékenységük és a másokat is ilyen irányba segítő csendes jelenlétük fel nem becsülhető ajándék a Valóságot darabokra szabdaló, tájékozódásvesztett emberi tudat által kreált illuzió-világban.” Ugyancsak a 10 éves Manréza Lelkiségi Központ által Jezsuiták és az ignáci lelkiség című jubileumi kiadványban olvashatjuk: Amikor elhagyjuk ezt a szent teret egy lelkigyakorlat után, általában azt éljük meg, hogy a jó Isten is ott ballag velünk. Vezet vissza a külső tevékenységek közé, aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy Ő az, aki tevékenykedik bennünk és általunk – írja Takó István egyetemi lelkész. A központ előzetes egyeztetéssel magyarul is szervez lelkigyakorlatokat, lelkinapokat és konferenciákat, hétvégét különböző csoportoknak, valamint sokrétű tevékenységet fiatalok részére.
Közreműködőikkel együtt a kolozsvári jezsuiták július 21. és 25. között megszervezték a Fiatalok Szentignáci Találkozóját melynek keretében megbeszélték a művészetek, a média szerepét életünkben, de sor került közös főzésre és sportolásra is. Július 24-én, délután a Deák Ferenc/Eroilor utcában, este pedig a Cipariu téri görög katolikus templom alagsorában szerveztek lelkesítő táncösszejövetelt.
A jezsuiták helyi közösségének szolgálatán keresztül a kolozsvári Manréza Lelkiségi Központ a szeretet, a párbeszéd, a hit védelme és az igazságosság előmozdításának otthona.
FODOR GYÖRGY
Szabadság (Kolozsvár)

Corlatean: Magyarország rosszul bánik a román kisebbséggel
Titus Corlatean külügyminiszter szerint Magyarország rosszabbul bánik a román kisebbséggel, mint Románia a magyarral.
A román közszolgálati televízió TVR International csatornáján közvetített interjúban a riporter kérdésére Titus Corlatean külügyminiszter kijelentette, hogy Magyarország másképpen viszonyul a román kisebbséghez, mint Románia a magyarhoz.
„Másképpen negatív értelemben" – pontosított a miniszter. Hozzátette, már a kilencvenes évek óta megannyi problémát jeleztek Budapestnek, mint például a román kisebbség parlamenti képviseletének biztosítását, ami azóta sem oldódott meg.
A miniszter példaként az anyanyelvi oktatással kapcsolatos gondokat, a magyarországi román nyelvű sajtó helyzetét, a valódi vallásszabadság és a román ortodox egyháznak nyújtott támogatás problémáit hozta fel. „Ha Andrei Saguna (erdélyi román ortodox püspök) gyulai szobrának a felállítása is ellenállást váltott, és vált ki Budapesten (...) beláthatják, hogy Magyarország távol áll az európai kisebbségvédelmi standardok betartásától, különösen a romániai gyakorlattól" – hangoztatta. Megemlítette, másfél évvel ezelőtt még a szenátus külügyi bizottsága elnökeként a gyulai Andrei Saguna-szobor ügyében erős szóváltásba keveredett a Jobbik egyik politikusával.
Titus Corlatean úgy vélte, hogy a budapesti kormányok nem nyújtanak elég segítséget, vagy csak mímelik a segítségnyújtást ahhoz, hogy a magyarországi román közösség megőrizhesse kulturális identitását, ez pedig a magyarországi románok napról-napra folytatódó asszimilációjához vezet.
A román külügyminiszter a szerbiai Timok-völgyi románok helyzetét tartotta még aggasztóbbnak. Megjegyezte, a vajdasági románoktól eltérően a 250-300 ezresre becsült Timok-völgyi román közösséget Szerbia nem ismeri el nemzeti kisebbségnek, és semmilyen jogot nem biztosít számára. A vlahok (a közösség szerbiai megnevezése) nemzeti tanácsának a megalakulását is csak félmegoldásnak találta.
Egy másik kérdés kapcsán a külügyminiszter pozitív példaként említette a magyar nemzet összefogását. „Nézzék a magyar vagy a lengyel nemzet kohézióját, az állam számára legfontosabb kérdésekben a nemzet a jobboldali vagy baloldali kötődéseken felülemelkedve egységesen nyilvánul meg" – ajánlotta a példát a tévénézők figyelmébe a miniszter. Hozzátette, a román nemzetnek is el kellene jutnia a kohéziónak erre a szintjére, mely immár attól függetlenül nyilvánul meg, hogy ki hol él.
Titus Corlateant augusztus 7-én iktatták be a külügyminiszteri tisztségbe, korábban az igazságügyi tárcát vezette a Ponta-kormányban. Corlatean a határon túli románok szakértőjének számít a román politikában, a Nastase-kormányban 2003-2004-ben a Határon Túli Románok Hivatalát vezette.
MTI
Erdély.ma

Semmiképp sem akarunk kicsik lenni
Kerekasztal. Sarat dobálnak a magyarságra, mondván, békétlen, pedig nem tesz egyebet, csak végre-valahára össze akarja fogni saját nemzetét
Beszélgetés a nemzetpolitikáról s az Orbán-kormány nemzetpolitikáját érő hazai és külföldi támadásokról, vádakról Répás Zsuzsannával, a KIM helyettes államtitkár asszonyával és Kántor Zoltánnal, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet vezetőjével.
Sinkovics Ferenc: Gyakorta vádolják azzal az Orbán-kormányt, hogy túlságosan is erőszakosan, nyomulósan igyekszik gondoskodni a határainkon túli magyar közösségekről, beleavatkozik a szomszédos országok belügyeibe, s megsérti a nemzetközi, illetve az uniós normákat. Mi lehet igaz ebből?
Répás Zsuzsanna: A kisebbségi kérdés, mint minden más alapvető emberjogi kérdés, nem tartozik az egyes országok belügyeibe. A beavatkozás vádjának tehát semmilyen nemzetközi jogi alapja nincs. Sőt a nemzetközi normarendszer nagyon is fontosnak tekinti a kisebbségek és anyaországuk kapcsolattartását. Bizonyos vádak persze mindig újra előjönnek. Amikor 2001-ben megszületett a magyar státustörvény, némi turbulencia keletkezett körülötte nemzetközi szinten. Ám a Velencei Bizottság elemezte a jogszabályt, s megerősítette, hogy az anyaországoknak joguk van a hozzájuk tartozó határon túli kisebbségekkel foglalkozni, támogatást nyújtani nekik.
Kántor Zoltán: Éppen hogy a kapcsolattartás, a gondoskodás lett a norma. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2006-os, a nemzetről szóló jelentése megerősítette ugyanezt, és a 2008-as bozeni ajánlások ugyancsak ebből indultak ki. Mindez épp a magyar státustörvény nyomán történt. S. F.: Elképzelhető-e, hogy a trianoni szétdaraboltsága s a határain túl élő nagyszámú kisebbsége miatt Magyarország – ha nem is előnyösebb elbánásban, de – több nemzetközi megértésben és figyelemben részesüljön kisebbségi ügyekben?
R. Zs.: Ennek semmi esélye. Sőt talán épp fordítva van mindez. A nyugati féltekén ugyanis még mindig erősen tartja magát az a szemlélet, amely komoly veszélyforrást lát a kisebbségi kérdésekben, s destabilizáló tényezőnek tekinti azokat. Ezt a nyugati félelmet különösen a rendszerváltozás idején lehetett érzékelni.
K. Z.: Igen, és erre ráerősítettek a balkáni háborúk. Kelet-Európában más erőszakos etnikai konfliktus nem volt, mégis az említett félelem alapján közelít a Nyugat a kisebbségvédelem kérdéséhez. Nem a kisebbségek jogait és sorsát, hanem a térségi stabilitást helyezi előtérbe. A politikai filozófus Will Kymlicka is felhívta erre a figyelmet, aki Igazságosság és biztonság címmel közölt tanulmányt a kérdésről, s épp azt kérte számon az európai kisebbségvédelmen, hogy háttérbe szorítja az igazságosságot a stabilitással szemben.
S. F.: Miért van az, hogy ha bárhol is a magyar kisebbségek kerülnek szóba, valahogy mindig a kelleténél magasabb hőfokra hág a vita?
K. Z.: Egyrészt azért, mert Európában nekünk van a legnagyobb, határainkon túl élő nemzeti kisebbségünk. A másik, hogy ezek a kisebbségek szervezettek, tegyük hozzá: nem erőszakosak. Ez így eleve fenyegető a Nyugat számára. És itthon is nagy az ellentét a külhoni magyarokkal kapcsolatosan. A legtöbb ország például parlamenti konszenzussal hozta meg a maga státus-, illetve állampolgársági törvényét. Nálunk azonban ezen a téren is heves belpolitikai viták zajlottak, veszekedősnek, konfliktuskeresőnek látnak bennünket, ez is növeli a Nyugat gyanakvását. Így a legapróbb elemre is felfigyel. Annak ellenére is, hogy a legtöbb európai ország hasonló politikát folytat a határain túl élő kisebbségeivel kapcsolatosan, mint mi.
R. Zs.: Látni kell, hogy egy ország csak akkor lehet sikeres, ha külpolitikai, de belpolitikai téren is konszenzusra tudnak jutni a meghatározó politikai erői bizonyos alapvető kérdésekben. Magyarországon viszont sok minden más mellett nemzetpolitikai kérdésekben sem tudtuk ezt a konszenzust kialakítani. Még ha észlelni is némi elmozdulást ezen a téren a legutóbbi időkben.
K. Z.: Igen, például az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló 2010-es törvény ügyében lehetett konszenzust tapasztalni, vagy a Külhoni magyar óvodák éve című programban, valamint a külhoniak jogsegélyének kérdésében.
S. F.: Lehet, de azt már nem akarja elfogadni a balliberális oldal, hogy az Orbán-kormány választójogot ad a magyar állampolgársággal rendelkező külhoni magyaroknak. Mert nemzeti beállítottságúnak ismeri őket, s biztos benne, hogy ha szavaznak, akkor nemzeti pártra voksolnak majd. R. Zs: Nem lehet különbséget tenni állampolgár és állampolgár között. A külhoni magyarok is szavazhatnak, mint ahogy az a magyar állampolgár is szavazhat, aki már ötödik éve él kint Londonban, mert ott dolgozik. Ez a lehetőség mindenben megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, Nyugat-Európában, de a mi térségünkben is. Szlovákia, amellyel egyébként a legtöbbet vitázunk állampolgársági kérdésekben, ugyanúgy megadta az állampolgárságot a határain kívül élő szlovákoknak. Sőt direkt felhívja őket, hogy vegyenek részt a szlovákiai választásokon. Amúgy pedig semmi sem akadályozza meg az MSZP-t abban, hogy nemzeti politikát folytasson, amely támogatja a határainkon túli magyar közösségeket, s akkor a hazai szocialisták is joggal számíthatnak szavazatokra.
K. Zs: Érthető, hogy a külhoni kisebbségben élő magyarok nemzeti beállítottságúak. Egy kisebbség per definitionem az. S arra a magyarországi pártra voksolnak majd, amelyik leginkább képviseli az ő érdekeiket, s amely eleve olyan általános politikát folytat, hogy elnyeri vele a határainkon túliak bizalmát. S. F.: No de hogyan is tudna nemzeti politikát folytatni az a párt, amelynek külügyminiszter asszonya, Göncz Kinga bejelentette szerbiai látogatásán, hogy semmi szükségük a vajdasági magyaroknak az autonómiára.
R. Zs.: Ezt a problémát az MSZP-nek kell megoldania.
S. F.: Ha már itt tartunk, a hazai balliberális ellenzék azt sulykolja a magyar közvéleménybe, hogy a határainkon túli magyarok autonómiatörekvései eleve irritálják a szomszédos államokat, s ennél már csak az veszélyesebb, hogy az Orbán-kormány támogatja ezeket a törekvéseket. Ezzel a balliberális oldal azt az érzetet igyekszik kelteni, mintha a Fidesz kalandor politikája háborúba akarná sodorni az országot, hisz végső soron mindez egyfajta Trianon-revízió lenne. És a balliberális oldal reméli, hogy ha Trianon s revízió, akkor erre ugrik a Nyugat is, amely a balos logika szerint nem is tehet mást, mint hogy elsöpri az Orbán-kormányt. Kétharmad ide vagy oda.
R. Zs.: Márpedig elismerten is az a tapasztalat Nyugaton, hogy ott alakult ki mind a két fél számára megnyugtató és biztonságot adó együttélés a többség és a kisebbség között, ahol autonómiát kapott az adott kisebbség. Példaként hadd hozzam elő Dél-Tirol problémáját. Igen kiélezett konfliktus keletkezett, de amint megkapták az autonómiát az ott élő németek, Dél-Tirol lett Olaszország legprosperálóbb régiója. Spanyolországban pedig Katalónia a legvirágzóbb tartomány. Hosszan lehetne sorolni a példákat. Szerbiában történetesen törvény biztosítja már a kulturális autonómiát a magyaroknak. Nincs ez még így azonban a régió többi országában. A szerbek nyilván azt a tapasztalatot vonták le a balkáni háborúkból, hogy előbb-utóbb rendezni kell a kisebbségek helyzetét. Arra hivatkozni tehát, hogy az autonómiakövetelés irritálja az adott államokat, a lehető legrosszabb megközelítés.
S. F.: A mindenkori román kormány mégiscsak burkolt terület-visszafoglalásnak tekinti a magyarok autonómiatörekvését. R. Zs.: Pedig épp az autonómiával vehetnék elejét annak, hogy területi kérdések kerüljenek szóba.
K. Z.: Talán tényleg irritálva érzik magukat egyes szomszédos államok. De ha az ottani magyar kisebbség elfogadná az elutasító válaszaikat, az saját önfeladásával lenne egyenlő.
S. F.: Rendben, de mit akarnak egyáltalán a magyar kisebbségek s általában is a magyarok, amikor Kovács László mint szocialista külügyminiszter mindannyiunkat felszólított, hogy merjünk kicsik lenni! Az a Kovács László, aki 2002. december 1-jén Medgyessy Péterrel együtt Adrian Nastase akkori román miniszterelnökkel koccintott Erdély elcsatolásának 84. évfordulójára itt Budapesten, a Kempinski Hotelben.
R. Zs.: Ha abban a szellemben próbálunk meg politizálni, amit Kovács László ajánlott a magyarságnak, akkor ez a nép sohasem lehet sikeres. Csak az az ország tudja kiharcolni az őt megillető helyet a nemzetek sorában, amelyik határozottan kiáll az érdekei mellett. Az Európai Unió is erről szól. Ha valaki feltartott kézzel megy oda, és nem áll ki az érdekeiért, akkor az garantáltan leghátulra szorul.
S. F.: Kovács László arra céloz, hogy egy viszonylag kis ország akarnoksága eleve irritálja a nagyobb és erősebb államokat.
R. Zs.: Én viszont azt mondom, hogy ha tudják egy országról, hogy kiáll, s mindig is ki fog állni a nemzeti érdekei mellett, akkor arra eleve másként tekintenek. Igen, számos támadást kaptunk 2010 óta, mert megsértettünk bizonyos érdekeket. Mindenekelőtt a bankok, a nemzetközi cégek érdekeit. Erre azért volt szükség, mert csak így tudtuk megvédeni saját érdekeinket. De az, hogy szilárdan kiálltunk vállalt politikánk mellett, tekintélyt adott az országnak. Ráadásul a magyar kormány által kezdett unortodox gazdaságpolitikát sokan követik, s nem csak itt a régiónkban.
S. F.: Létezik egy olyan balliberális állásfoglalás, mely szerint az anyaország semmiképpen se avatkozzon bele a határainkon túli magyarok életébe, belső ügyeibe, mert ezt ők nem kérik.
R. Zs.: A határon túli magyar közösségek népesek, és a demokrácia és a pluralizmus alapja, hogy nem várhatjuk el például, hogy a másfél millió erdélyi magyar ember nem ugyanúgy gondolkodik. Más és más érdekeket, értékeket tart szem előtt, s ezek a véleménykülönbségek politikai síkon is megjelennek. Így tehát egymással szembenálló politikai pártok alakulnak a magyarság körében is. A lényeg azonban, hogy minél erősebb képviselete legyen az adott országban a magyaroknak. Ehhez az kell, hogy a különböző beállítottságú magyar pártok képesek legyenek összefogni. Az Orbán-kormány ezt támogatja. Ezt tette a legutóbbi, erdélyi önkormányzati választásokon is, ahol szerettük volna, ha az erdélyi magyar pártok megtalálják a közös hangot.
S. F.: De nem találták meg.
R. Zs.: Szomorú, de nem. Fontos látni azonban a különbséget: a magyar többségű Székelyföldön nem gond, ha a magyar erők az önkormányzati választáson versenyeznek. Egy országos, azaz parlamenti választáson viszont már az.
K. Z.: A többpártiság nem tragédia. Sőt természetes állapot. Például több baszk, több katalán vagy éppenséggel több dél-tiroli német párt is létezik. A másik pedig: biztos, hogy egyetlen külhoni magyar sem akar lemondani önállósági gondolatok kapcsán az anyaország törődéséről. A támogatás mikéntjét illetően persze már lehetnek eltérő vélemények.
S. F.: Egyre több fiatal vándorol ki az országból. A Fidesz-kormány azonban vissza akarja szerezni őket, ahogy azt be is jelentette. Csakhogy ha jól keresnek odakint a fiatalok, akkor ugyan mivel lehet visszacsalogatni őket?
R. Zs.: Ha meg tudjuk erősíteni az országot, s ha a magyar állam kiáll polgárai és nemzeti érdekei mellett, akkor megáll az elvándorlás, s akik kint vannak, azok közül sokan visszatérnek. Persze egy olyan ország, amely meg akar tanulni kicsinek lenni, az nem lesz vonzó senkinek sem. Egyébként sok konkrét, használható példa van a visszacsalogatásra. Vegyük Sepsiszentgyörgyöt, ahol a város ingyen telket biztosít a visszatérő fiatalok számára. Én egyébként nem azt tartom alapvető kérdésnek, hogy elmennek-e Nyugatra a fiataljaink, hanem azt, hogy ha már kipróbálták ott magukat, akkor jöjjenek vissza.
Sinkovics Ferenc
magyarhirlap.hu; Erdély.ma

Tanévkezdés előtti körkép
Küzdelem a diáklétszámért
Tanévkezdés közeledtével körképet készítettünk az Arad megyei magyar nyelvű oktatás helyzetéről – az oktatási intézmények épületeinek az állaga, a diáklétszám, a tanerők helyzete, a felszereltség, illetve a rendhagyó estek után érdeklődtünk.
Pécskán minden rendben
A Pécskai 2-es Számú Általános Iskola, illetve a hozzá tartozó óvodák helyzetéről Bacsilla Sándor igazgatót kérdeztük, aki elmondta: a magyar nyelvű előkészítő osztályba 15, az első osztályba ugyanannyi diákot írattak. Mindenhol megtörténtek, illetve még a héten folynak a szükséges karbantartási, javítási, fertőtlenítési munkálatok, a működési engedély is rendben van. Az iskolához tartozó nagylaki úti román nyelvű elemi iskolában is 15 előkészítős és ugyanannyi elsős diákra számítanak. Az iskolához tartozó 3-as óvodában 2, míg a 4-es óvodában 3 magyar csoport működik, összesen 95 óvodással. Hivatalosan nem működik ugyan napközis csoport, de már 5 éve külön szolgáltatást nyújtanak azzal, hogy a 4-es óvodában 17 óráig felügyelnek a gyermekekre. Pécskán tehát hétfőn 9 órától osztályfőnöki órák, 11 órától ünnepélyes megnyitó következik.
Újjá varázsolt óvodaépület Kisiratoson
A kisiratosi P. Godó Mihály Általános Iskolához tartozó óvodának az épületét idén helyi forrásból teljesen felújították, a falakat hőszigetelték, hőszigetelő nyílászárókat is felszereltek, az épületbe központi fűtést szereltek. Kedden a szülők közreműködésével az utolsó simítások még zajlottak, hétfőre azonban minden készen várja a tanévnyitót. A 13 tagú felkészítő osztály az óvodában fog működni, új bútorzattal. Ugyanakkor 16 I. osztályos is elkezdi a tanulást. Az összesen 45 gyermeket foglalkoztató óvodában tanévkezdéstől beindul a hosszabbított programmal működő csoport. Az elemi iskolába összesen 56, míg a felső tagozatba 60 diákot várnak. Megoldásra vár még a tüzelőnek az elraktározása, az osztálytermekben kedden még takarítottak. Az óvónői állások még nincsenek letisztázva, de hétfőre minden készen áll a tanévkezdésre – mondta el érdeklődésünkre Hadnagy Dénes iskolaigazgató.
Korszerű mosdók Kisperegen
A Kisperegi Általános Iskolában tanévkezdésre befejezik a 3 éve készülő korszerű illemhelyek és mosdók építését. Az előkészítő osztály az összevont elemiben fog működni. A korszerűsített iskolaépületbe költöző óvodában létrehozandó összevont csoportba 15 kisgyermeket írattak be. A gyermekhiány továbbra is sújtja Kispereget – sommázta véleményét Kocsik Imre igazgató.
Festettek, takarítottak Zimándújfalu községben
Zimándújfalu községben rendbe tették, kitakarították a zimándközi, valamint az Andrei Şaguna falubeli óvoda, illetve az iskola, a zimándújfalui iskola és óvoda, továbbá az ötvenesi óvoda épületeit, tantermeit – mondta el érdeklődésünkre Kocsis József alpolgármester. A Zimándújfalui Általános Iskolában induló 8 felkészítős számára megérkeztek a megrendelt bútorok, de a 6, I. osztályba iratkozott is készül a tanévkezdésre. A felkészítő, illetve az I. osztály összevonva fog működni, az összesen 45 gyermekkel foglalkozó elemi iskolában 3 pedagógus tanít. Az iskolához tartozó két óvodai csoportba mintegy 32 kisgyermeket várnak. A Zimándközön lévő, összesen 40 óvodás közül 17 magyarul, a többi románul tanul, két különálló csoportot alkotva – egészítette ki a községközpont oktatási intézményeire vonatkozó tájékoztatót dr. Muntean Tibor iskolaigazgató.
Ágyán és Szapáryligeten várják a diákokat
Nagyszintye község minden oktatási intézményében elvégezték a szükséges fertőtlenítési, takarítási, festési munkálatokat, amelyeket már augusztusban befejezetek. Ágyán bővítésre, illetve egy falnak a megerősítésére lenne szükség. Szapáryligeten az oktatási intézmények épületei belülről teljesen rendben vannak, a régi iskolaépületet viszont kívülről újra kellene vakolni, csakhogy pénzhiány miatt még várni kell a munkálatokkal. Mindenhol központi fűtés működik, beszerezték a tüzelőt. Az előkészítő osztályosok, illetve más iskolai bútorok beszerzésére igényelt 14 ezer lejt nem kapták meg, ezért önerőből kell beszerezniük.
Az ágyai iskola egyik osztálytermének a padlóját felújították, az óvoda bejárati falán hívogató virág, csiga, gomba, kisvonat és lepke fogadja a betérőket, de belülről is kitapétázták a folyosót, kicsinosították a helyiségeket. Az iskolába szerdán reggel érkeztek meg a 11 tagú felkészítő osztály számára az asztalok, de egy nagyobb osztály számára külön is rendeltek padokat. Ugyanakkor 13 első osztályos is elkezdi a tanulást, ami azt jelenti, az elemiben is különálló osztályok alakulnak, de úgy néz ki, a meglévő mellé még egy óvodai csoport is létrejön, összesen 37 kisgyermekkel. Az épületben a nyár folyamán csak festés és takarítás zajlott, de ráférne egy külső tatarozás is. Hétfőn zavartalanul beindulhat az oktatás – mondta el érdeklődésünkre Kiss Anikó iskolaigazgató.
A szapáryligeti Általános Iskola magyar nyelvű elemi iskolájában 5 felkészítős diák, ugyanakkor 10 első osztályos kezdi el a tanulmányait. Az elemiben összesen 45 kisdiákot 3 pedagógus oktat. Az anyanyelvű óvodai csoport több mint 20 gyermekkel fog működni – tudtuk meg Goja Camelia iskolaigazgatótól.
Tőzmiske községben felkészültek
Amint Haász Tibor tőzmiskei polgármester elmondta, az oktatási intézmények felkészülve várják a diákokat. Tőzmiskén, Simonyifalván és Bélzerinden elvégeztek minden szükséges munkálatot, egyedül Vadászon dolgoznak még a kibővített roma iskola épületén. Itt nehezíti a haladást, hogy folyamatosan rongálják a már elkészült dolgokat. Ezzel együtt, sportpálya építésén is dolgoznak az egyre szaporodó diákok számára, akiknek a régi óvoda épületében is nyitnak két tantermet. A vadászi magyar nyelvű elemi visszaköltözik a régi helyére, a református parókiával szemben. Minden intézmény működési engedéllyel rendelkezik, az előkészítő osztályok számára is beszerezték a szükséges bútorzatot. A simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskolában 7 felkészítős diák, továbbá 12, I. osztályos diák kezdi meg tanulmányait. A felkészítősök különleges asztalkáit éppen tegnap reggel kapták meg. A felkészítő osztály a II. osztállyal, az I. osztály magában, míg a III. és a IV. osztály szintén összevonva működik. A 49 elemis diákot 3 szakképzett pedagógus fogja oktatni, míg a felső tagozat különálló osztályokként működik. A helybeli óvodában egyetlen óvónő 27 beiratkozott kisgyermeket oktat. Egy magyar nyelvű összevont elemi, illetve óvodai csoport Vadászon, míg egy ugyancsak összevont elemi osztály Bélzerinden is várja a tanévkezdést – tudtuk meg Szabó Attila simonyifalvi iskolaigazgatótól.
Erdőhegyen biztos háttér szükséges
Fokozott kíváncsisággal látogattunk az önállósult Erdőhegyi Általános Iskola épületébe, amelyik azonban komoly meglepetést tartogatott számunkra: kívül ugyanolyan állapotban van, ahogyan az júniusban maradt. Hozzáfogtak ugyan a stukator bezárásához, de csak az oldalsó deszka felerősítéséig jutottak, a bejárat fölötti tetőn most is csak a vasváz éktelenkedik, az esővíz elvezető csatornák nincsenek felszerelve, de az új épületnek a hátulsó része sincs még befestve. A felújított régi épületnek a hátulsó falain több helyen beverték a nemes vakolatot, majd a lyukakból kiszedték a szigetelőanyagot. Belülről sem rózsásabb a helyzet, ugyanis a folyosó jobb oldalának a két osztálytermében a villanycsatlakozások fedő nélkül éktelenkednek, a hézagosan lerakott műanyag parkettát sem igazította meg senki. A jelek szerint, az építész még mindig nem fejezte be a munkát, de az utóbbi években kialakult szokása szerint, ha pénzt kap, valószínűleg folytatni fogja. Őszintén szólva, magam úgy képzeltem el, hogy az iskola önállósodásával az intézménynek végre kerül egy komoly támogató gazdája is, aki hóna alá nyúl a főként hölgyek alkotta tanári karnak, a vezetőségnek. A jelzett hiányosságok ellenére az iskola működőképes, érvényes a tavalyi működési engedély, noha Sime Judit iskolaigazgató szerint a közintézményekben a nyári szabadságok miatt nehezen halad a szükséges jóváhagyások beszerzése. Ettől függetlenül, hétfőn a 9 órára tervezett tanévnyitóval beindulhat a tanítás. Az előkészítő osztályba 12, az I. osztályba 20 gyermeket írattak, a diáklétszám megfelel a törvényes előírásoknak, a 3 magyar nyelvű óvodai csoport közül egy továbbra is napköziként fog működni. Sime Judit igazgató és lelkes pedagóguscsapata nem kis izgalommal készül az önálló intézményként induló új tanévre, amelyben minden tőlük telhetőt megtesznek a siker érdekében, amit nagyban elősegíthetne, ha a pedagógusoknak csakis az oktatással, a helybeli anyanyelvű közművelődéssel kellene foglalkozniuk, nem a véget nem érő építkezés, javítás és újrajavítás miatt kellene, hogy főjön a fejük. Nem csak Erdőhegyen, minden iskolában csakis úgy képzelhető el minőségi oktatás, ha az zavartalanul működhet, kerülnek emberek, intézmények a nyugodt, alkotó háttér biztosításához.
Nagyiratoson reménykeltő kezdés
A Nagyiratosi Általános Iskolába 6 felkészítős kisdiákot várnak, akik számára beszerezték a szükséges bútorzatot. Az I. osztályba 10-en iratkoztak, ezért a két osztályt valószínűleg összevonják. Clepe Elisabeta igazgató azt szeretné, ha az elemi osztályok különállók lennének, mert a programjuk eltérő az összevonttól. Éppen ezért szerdán még nem lehetett pontosan tudni, hány pedagógust foglalkoztatnak majd a 45 tagú elemi iskola osztályaiban. Az viszont már biztos, hogy a felső tagozat V. és VII., valamint a VI. és VIII. osztályait összevonják. A helybeli óvoda összevont csoportjába eddig 13-14 kisgyermeket írattak be, de hozzájuk tartozik a nagyvarjasi óvodában tanuló 12 gyermek is. Ugyanakkor úgy tűnik, Kisvarjasról is a nagyiratosi óvodába fog majd járni 8 magyar kisgyermek, ezért könnyen meglehet, a helybeli óvodában még egy óvónői állásra szükség lesz. Clepe Elisabeta iskolaigazgató elégedetten nyilatkozott Papp Attila polgármesternek a községbeli oktatáshoz való hozzáállásáról, ugyanis mind a magyar, mind a román nyelvű iskolák új bútorokat kaptak, példásan kitakarították, kifestették az iskolák és az óvodák épületeit.
Csoda Majláthfalván
A Majláthfalvi Általános Iskolában tanévkezdésre megtörténik a három éve várt csoda, ugyanis az új polgármester ígérete szerint, addig a sporttermet csatlakoztatják a villanyhálózatra. A nyáron elvégezték a szükséges takarítást, fertőtlenítést. A 7 előkészítős a 6 első osztályossal szimultán osztályt fog alkotni, az elemiben 3 összevont osztály működik. Az óvoda 22 kisgyermekkel két csoportban indul. A pedagógusgárda kialakítása a Bányai Eliza igazgatóval történt beszélgetéskor még folyamatban volt, de hétfőtől az oktatás zavartalanul beindulhat.
Óvodaépület felavatásával Nagyzerinden
A nagyzerindi Tabajdi Károly Általános Iskola élére az új tanévtől Szilágyi Ildikót nevezték ki, de már ezt megelőzően a polgármesteri hivatal, önerőből befejezte az óvodaépületnek a teljes felújítását. A zerindi iskolaépület takarítását, festését befejezték, de a feketegyarmatiban kedden még dolgoztak. Ugyancsak Feketegyarmaton kifestették azt a két tantermet, ahol három éven keresztül a nagyzerindi kicsinyek tanultak. Amikor a helyszínen jártunk, az iskolába már megérkeztek a 11 diákból álló előkészítő osztály számára a különleges asztalok és székek. Nagyzerinden további 4 első osztályos, míg Feketegyarmaton 5 előkészítős kezdi el hétfőn a tanulmányait. Méghozzá úgy, hogy az előkészítősök a II. osztályosokkal, míg a III. a IV. osztállyal összevonva fog működni. Mivel a felkészítő osztály számára elkülönített illemhely és mosdó szükséges a fiúknak és a lányoknak, a működési engedély beszerzése is folyamatban van. Hétfőn 9 órától tanévnyitót, míg 10 órától a felújított óvoda épületének az ünnepélyes átadását tervezik.
Fazekasvarsándon marad az elemi
A Fazekasvarsándi Általános Iskola román nyelvű oktatásához tartozó magyar nyelvű elemiben előkészítősök nincsenek, de 7 első osztályos kezdi meg a tanulmányait. Az összevont elemiben Gyurkócza Magda tanítónő összesen 20 gyermeket oktat anyanyelven. A helybeli magyar nyelvű óvodában továbbra is két csoport működik, amelyeknek a pontos létszámát kedden még nem lehetett tudni.
Vészhelyzet Pankotán
A pankotai magyar nyelvű elemi iskolában az elmúlt tanévben 5 gyermek tanult, csakhogy a református lelkész a két gyermekével együtt az anyaországba távozik. Ugyanakkor, a dévai Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi gyermekotthonába is eltávozott két pankotai kisdiák. A helybeli magyar elemiben tehát 1 gyermek maradt, akihez társult egy osztályismétlő. Melléjük kedden még legkevesebb 2 kisdiákot kellett találni ahhoz, hogy külön engedéllyel beindulhasson az anyanyelvű elemi. Gulyás László RMDSZ-elnök szerdán értesített, hogy sikerült találniuk további két kisdiákot, ezért a tanfelügyelőség külön engedélyével beindulhat az elemi. A helybeli magyar nyelvű oktatáshoz tartozik még egy óvodai csoport is, ahol viszont 10 kisgyermek közül már alig beszélnek magyarul.
Figyelmeztetés Gyorokon
A Gyoroki Általános Iskola román nyelvű oktatása mellett működő magyar nyelvű elemibe idén sem felkészítős, sem I. osztályos diákot nem írattak. Tekintve, hogy idén egy III-os és négy IV-es diák jár, jövőre komoly létszámgondok merülhetnek fel. Amint Lőrincz Matild tanítónőtől megtudtuk, a helybeli magyar nyelvű óvoda két csoportja idén még valószínűleg beindul, jövő tanévtől azonban az ottani két csoport sem biztos. A gyoroki figyelmeztető jelek fokozott odafigyelést igényelnek, mert nélküle jövőre, a valamikor szép időket megért anyanyelvű oktatás megszűnhet.
Nem dőlhetnek hátra kényelmesen
Amint a körképből is látszik, hétfőn minden magyar nyelvű oktatási intézményben beindulhat a tanítás, a vezetőik azonban kevés helyen dőlhetnek kényelmesen hátra a karosszékben, mert a gyermekhiány, illetve sok magyar szülőnek a gyermeke érvényesülési, boldogulási esélyeiről megfogalmazott téves elképzelései miatt, a legtöbb helyen kemény küzdelmet kell folytatni a diáklétszám megtartásáért.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Meglepő adatok: a Bihar megyei előkészítő osztályos diákok 25 százaléka magyar
Nagyobb arányt képviselnek a magyar nyelven indított Bihar megyei előkészítő osztályok a hasonló román osztályokhoz képest, mint a közoktatás felsőbb szintjein meglévő magyar tannyelvű csoportok – mondta el Biró Rozália, a nagyváradi városi képviselőtestület RMDSZ-frakciójának vezetője csütörtökön.
A bihari megyeszékhelyen megtartott sajtótájékoztatón Biró közölte: míg a megyében összesen 216 előkészítő osztály indult, ezek közül 54-ben oktatnak magyar nyelven. Ez azért fontos, mert a hivatalos adatok szerint Nagyváradon és a megyében is 25 százalék körüli a magyarok számaránya, azonban ennél kisebb arányban tanulnak anyanyelvükön a magyar diákok.
Kéri Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes az eseményen részletesen is kifejtette, milyen arányt képviselnek a magyar tannyelvű osztályok a megyében. Rámutatott: az előkészítő osztályok 25 százalékos aránya azért számít kedvezőnek, mert felsőbb szinteken a magyar osztályok aránya mindössze 21–21,5 százalék. Az előkészítők tanmenetéről elmondta, a tanórák hossza 35 perc, a fennmaradó időt kötetlen programokkal, játékkal töltik ki. Az óvodából az iskolába való átmenetet megkönnyítő osztályokban oktató pedagógusok a tanév kezdete előtt képzésen vettek részt, ahol elsajátították az ezen osztályokban való tanítás módszertanát.
Kéri Hajnal kitért a közoktatás felsőbb szintjeinek helyzetére is. Mint elmondta, Bihar megyében összesen 924 osztályban zajlik magyar nyelvű oktatás, 22-ben német, 33-ban pedig szlovák. Idén 32 magyar nyelvű kilencedik osztály indult, 783 diákkal, ami azt jelenti, hogy közel kétszáz, tavaly nyolcadikat végzett magyar diák nem tanul magyarul tovább – mintegy öt százalékuk osztályt ismétel, 15 százalék románul tanul kilencediktől, a fennmaradó rész pedig nem folytatja tanulmányait. Jövőre várhatóan 1147 magyar tagozatos nyolcadikos végez.
A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a Communitas Alapítvány jóvoltából a bihari magyar iskolások magyar nyelvű történelemkönyveket, földrajzi atlaszokat, valamint interaktív oktató CD-ket kaptak. Kiderült: folyamatos az érdeklődés a magyar nyelvű szakoktatás iránt is, Nagyváradon a Traian Vuia, a Mihai Viteazul- és az Andrei Şaguna-szakközépiskolában is vannak magyar osztályok, a Szent László Gimnáziumban is indult két gazdasági szakosztály, és Nagyszalontán is indult magyar nyelvű szakoktatás.
Balogh Levente,
Krónika (Kolozsvár),