Százhuszonöt személy, közöttük közel negyven máramarosszigeti pedagógus és 82 diák ellen emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA) az ország eddigi legnagyobb érettségi botrányában. A vádhatóság szerint egy máramarosszigeti magániskola /George Pop de Basesti Szakközépiskola/ vezetői 30 ezer eurót gyűjtöttek össze a diákoktól, és az összeg egy részét a vizsgáztató és felvigyázó tanárok megvesztegetésére fordították. A bírósági ügy magyar nemzetiségű tanárai tagadják, hogy csúszópénzt kaptak volna. „A kihallgatások során is elmondtam az ügyészeknek, hogy ártatlan vagyok, nekem nem is ajánlottak fel semmiféle pénzt” – mondta Pesek Szilárd Zoltán, Máramarossziget egyetlen magyar középiskolája, a Leövey Klára Gimnázium kémiatanára. Takács Ferenc, a Regele Ferdinand Gimnázium és a Leövey informatikatanára furcsállja, hogy miközben a felvigyázó tanárok ellen kevés bizonyítéka van az ügyészségnek, a vádiratból „eltűntek” vádlottak, és a vizsgáztatók közül csak egy pedagógus ellen emeltek vádat. /Rostás Szabolcs: Tagadnak a Leövey tanárai. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

Nem indít bűnvádi eljárást a főügyészség a kommunista rezsim apparátusát kiszolgáló egykori állami tisztviselők ellen, akiket a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) jelentett fel. A főügyészség szerint az intézet beadványában szereplő bűncselekmények elévültek, így a feltételezett elkövetők nem vonhatók felelősségre. Az 1947 és 1989 között működő kommunista hatalom idején elkövetett bűncselekményeket, visszaéléseket és emberijog-sértéseket feltáró, a kormánynak alárendelt intézet korábban 67, a rezsimet kiszolgáló állami alkalmazott ellen tett bűnvádi feljelentést egy román ellenálló évtizedeken át tartó meghurcolása és kínzása miatt. A több mint félszáz személy között egyaránt fellelhetők a Szekuritáté, a milícia, valamint az ügyészség munkatársai, ugyanakkor pártaktivisták, orvosok és besúgók. Tucatnyi bizonyíték került napvilágra arról, hogy állandóan megfigyelték, többször elrabolták, rendszeresen kínozták és bántalmazták Vasile Paraschiv pitesti-i munkást, aki nyilvánosan hangot adott kommunistaellenes meggyőződésének. /Rostás Szabolcs: Megmenekülnek a szekus üldözők. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

Nagyváradon a katolikus egyház, ha csak részlegesen is, de birtokba vehette hatvan évvel ezelőtt elkobzott és múzeummá átalakított püspök palotáját, közben a városban levő Ady Endre Emlékmúzeum sorsa bizonytalanná vált. A kommunisták által elkobzott püspöki palotát a hívek adományából emelték, az egykori tulajdonosáról Müllerájnak nevezett épületet /a későbbi Ady Endre Emlékmúzeumot/ 1937-ben máig tisztázatlan körülmények közepette juttatta a városvezetés a görögkeletiek birtokába. /Rostás Szabolcs: Múzeumsorsok. = Krónika (Kolozsvár), nov. 11./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke hasznosnak tartja, hogy a jövő évi költségvetést nem ebben a törvényhozási ciklusban vitatja meg a parlament. Az RMDSZ elnöke a központosított állami intézmények decentralizációját szorgalmazza. „Radikális költségcsökkentésre, az államigazgatás intézményeiben pedig létszámcsökkentésre lesz szükség. Megoldást kell találni például a központi állami intézmények: ügynökségek, hatóságok, hivatalok alkotta államigazgatási dzsungel felszámolására, ami az egyes intézmények összevonásával, valamint a hatáskörök helyi szintre való áthelyezésével érhető el” – állapította meg Markó Béla. /Rostás Szabolcs: Markó karcsúsítaná az államot. = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

Kedvezően fogadták bukaresti politikai elemzők Theodor Stolojan kormányfővé történt kinevezését, eltérnek azonban az álláspontok a bal- és a jobboldal alkotta nagykoalíció életképességéről. /Rostás Szabolcs: Beválhat Basescu kiszemeltje. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./

A Krónika napilaphoz közel álló források szerint a magyarországi tulajdonosi kör azt közölte az utóbbi napokban a kolozsvári kiadóvezetőséggel, hogy nem tudják tovább finanszírozni az országos magyar napilap működését. Ezért új befektetőket keresnek január közepéig, s amennyiben nem találnak, a lap hosszú távú megjelenése ellehetetlenül, sőt, meg is szűnhet. Értesülések szerint Széles Gábor magyarországi üzletember (a Magyar Hírlap és az Echo TV tulajdonosa) már több hónapja érdeklődik a lap iránt, ő tekinthető az egyik lehetséges új befektetőnek. Fall Sándor megbízott felelős szerkesztő lemondása után jelenleg a szerkesztőség munkáját Rostás Szabolcs vezető szerkesztő koordinálja. (Transindex) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 20./

Széles Gábor magyarországi üzletember, a Magyar Hírlap, és az Echo Tv tulajdonosa sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta azt a sajtóinformációt, miszerint már több hónapja érdeklődik a Krónika iránt, és ő tekinthető a kolozsvári szerkesztésű napilap új befektetőjének. Széles Gábor éppen most 700 millió forintos tőkeinjekcióval segítette a Magyar Hírlap napilapot. A tőkeinjekció a Krónikára is ráférne, ugyanis – a Transindex információi szerint – a magyarországi tulajdonosi kör azt közölte a kolozsvári kiadóvezetőséggel: a napilap működését nem tudják tovább finanszírozni, fenntartásához új befektetőket keresnek. A Krónika kiadójának ötven százalékát 2006-ban felvásároló magyarországi Inforg Rt. volt igazgatótanácsi tagja, Zsigmond Barna nem kívánta ezt a hírt kommentálni. Fall Sándor megbízott felelős szerkesztő tavalyi lemondása után a Krónika szerkesztőségét jelenleg Rostás Szabolcs vezető szerkesztő koordinálja, aki elmondta, a fennálló bizonytalanság ellenére úgy dolgozik, mint eddig. /Gazdátlan a Krónika. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Lemondásra kérte fel január 22-én Markó Béla szövetségi elnököt Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ vezetője. Az erdon.ro portál által idézett Kiss Sándor szerint ugyanis Markó eljátszotta az érdekvédelmi szövetség becsületét: a kormánykoalíció megalakulása előtt személyesen tárgyalt Traian Basescu államfővel, majd kiegyezett a Demokrata–Liberális Párttal a közös kormányzásról. Ezzel Kiss Sándor szerint az RMDSZ cserbenhagyta addigi szövetségesét, a Nemzeti Liberális Pártot. „Az RMDSZ elvesztette azt az imázsát, hogy egy megbízható partner”, Kiss, aki szerint „egy rossz stratégiának meg kell legyen a felelőse”. Markó Budapestről reagált Kiss Sándor nyilatkozatára. Szerinte akadnak olyanok, akik akkor léptek az RMDSZ-politikába, amikor a szövetség már kormányon volt. „Számukra elképzelhetetlen, hogy az RMDSZ ne legyen a végrehajtásban, holott a szövetségben nem a kormányzással kezdődött az élet. Az ellenzéki helyzet sokakat elkeserít, és vannak, akik úgy gondolják, hogy az RMDSZ-nek bármilyen alacsony mércével, de el kell fogadnia a kormányzati jelenlétet. ” Markó rámutatott, a Demokrata–Liberális Párt gyakorlatilag „albérleti szerződést” ajánlott az RMDSZ-nek, amely nem is biztosított volna kormányzati jelenlétet. Kiss Sándor meglátásait osztja a Bihar megyei RMDSZ-szervezet egyik, magát megnevezni nem akaró vezető beosztású politikusa is. „A koalíciós tárgyalások előtt az RMDSZ jolly joker helyzetben volt, utána elszigetelt szervezetté vált. Mi ezt kifogásoljuk” – magyarázta. Arra a kérdésre, hogy véleményüket miért nem a Szövetségi Küldöttek Tanácsában (SZKT) tették közzé, Kiss azt válaszolta: „Ez elhangzott az SZKT-n is. Megértette, aki tud a sorok között olvasni”. Az RMDSZ megyei szervezeteinek vezetői nem értenek egyet Kiss állásfoglalásával, sem annak kinyilvánítási módjával. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta, nem ért egyet Kiss Sándorral. „Miért kellene lemondani Markó Bélának, aki rendkívül nyitott, kipróbált vezető. ” László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke sem ért egyet Kiss Sándorral. Albert Álmos, az alsóháromszéki területi RMDSZ-szervezet elnöke hangoztatta, az RMDSZ-ben nem egyszemélyes döntés volt az, hogy kivel ülnek le kormánykoalícióról tárgyalni, erről a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa és a Szövetségi Állandó Tanácsa döntött. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke azt kifogásolja, hogy Kiss Sándor a sajtón keresztül üzenget. „Politikusainknak most inkább össze kellene fogniuk” – mondta. /Kiss lemondatná Markót. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./ Kiss Sándor kijelentette: „Én Markó-párti vagyok, mert egy nagyformátumú, okos, ügyes, becsületes ember, de el kell ismerni, hogy ezt most elszúrta. És itt nincs másfajta büntetés: elrontottad, menned kell. ” /Rostás Szabolcs: Markó fejét követeli Kiss Sándor. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./ 3/ Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felhívást tett közzé Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására. Egyre több székely önkormányzat írja ki a népszavazást székelyföld autonómiájára vonatkozóan, és egyre több községháza és városháza homlokzatán van székely zászló. Ezzel párhuzamosan folyik a háttérben a megfélemlítés kísérlete, a hatóságok a zászlók eltávolítását kérik, és huszonhárom székely önkormányzat kapta meg a bírósági idézést a helyi népszavazások ügyében. Tizenkét év után először nincsen a magyarságnak képviselete a végrehajtó hatalomban. Székelyföld kihívások előtt áll, amelyekre közösen kell válaszokat adni, indokolta Izsák Balázs a nagygyűlést. Felkérik a székelyföldi önkormányzatokat, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt vezetőit, hogy haladéktalanul kezdjék meg a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés megszervezését. /Felhívás a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés összehívására. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./

Elítélte a román államot Strasbourgban az Európai Emberjogi Bíróság a Nagybányán kilenc évvel ezelőtt, a 2000. január 30-án bekövetkezett ciánszennyezés ügyében, a strasbourgi bírák szerint a hatóságok nem szavatolták az állampolgároknak a tiszta és egészséges környezethez fűződő jogát. Ezzel egy időben roppant lassan halad a magyar állam által a tiszai katasztrófát előidéző nagybányai színesfém-feldolgozó ellen indított budapesti per. Miközben Strasbourg már elmarasztalta Romániát, a magyar államnak még mindig nem sikerült győzelmet aratnia a tiszai ciánkatasztrófa miatt indított per során /2001-ben százezer tonna, ciánt tartalmazó zagy ömlött a Zazaron és a Láposon keresztül a Tiszába, példátlan pusztítást végezve a folyó élővilágában. / A magyar állam által követelt 28,5 millió dolláros kártérítés ügyében a mai napig nem született ítélet. /Rostás Szabolcs: Ciánügy: európai intő. = Krónika (Kolozsvár), jan. 29./

Romániában a magyaroknak a kommunizmus éveiben naponta meg kellett küzdeniük az anyanyelvhasználatért, miközben csak Oradeáként írhatták le Nagyváradot, és akiknek gyakran még ma is az orra alá dörgölik, hogy beszéljen az állam nyelvén. Manapság akadnak olyan ügybuzgó szervezetek és polgárok, amik-akik hol az ügyészségen, hol a Diszkriminációellenes Tanácsnál tesznek feljelentést amiatt, hogy egy túlnyomó többségében magyarok lakta romániai település közintézménye a magyar nyelv ismeretét is feltételként szabja, amikor versenyvizsgát hirdet egy köztisztviselői állás betöltésére. Azonban előfordult, hogy a magyar nyelvhasználatot egy olyan román–magyar konzorcium kifogásolta, amelynek egyik tagja budapesti székhelyű társaság, amely többek között arra hivatkozva óvta meg egy székelyföldi útszakasz felújítását célzó pályázat eredményét, mert az ajánlatok elbírálásakor nem az ország hivatalos nyelvét használták a magyarlakta megye magyar képviselői. Majd amikor a történet nyilvánosságra kerül, a budapesti társaság többségi tulajdonosa bocsánatot kér mindazoktól, „akiket cégének munkatársai megsértettek volna”, sőt közölt, hogy az érintett dolgozókat elbocsátotta. Óvását azonban fenntartja. /Rostás Szabolcs: Nyelv és beton. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./

A kifogások között valóban szerepelt a magyar nyelv használata, de a közbeszerzési eljárást nem ezért óvták meg – olvasható a fellebbezők közleményében. A 132-es út felújítása kapcsán kirobbant vitáról van szó. Az út felújítására kiírt közbeszerzési eljárásban meghozott döntéssel szembeni óvás – amelyet kifogásolt Hargita Megye Tanácsa – kapcsán a fellebbezők, a Drum Construct Kft. és a Betonút Zrt. konzorcium sajtónyilatkozatot tett közzé. Ebben pontosítottak: a konzorciumot két cég alkotja, a magyarországi Betonút Zrt. és a Szilágy megyei Drum Construct Kft., ez utóbbi vezető cég minőségében kapcsolattartó a hatóságokkal is. A konzorcium által benyújtott óvás a bizottság által az ajánlatok értékelése során elkövetett eljárási szabálytalanságok és műszaki kifogások voltak. Sajnálatos módon –– az óvásba valóban bekerült a nyelvhasználat kérdése is, s ennek kapcsán a konzorciumban részt vevő cégek sajnálatukat fejezik ki. /Nem a nyelvhasználaton múlott. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 7./ Előzmény: Rostás Szabolcs: Nyelv és beton. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6.

Esély mutatkozik az RMDSZ és a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közötti belső koalíció létrehozására az európai parlamenti megmérettetésen, miután a szövetség elutasítja a választási koalíciót a Magyar Polgári Párttal. Az EMNT az erdélyi magyar társadalmi összefogás perspektívájában a két politikai párt koalícióját tartaná üdvösnek. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke szerint a szervezetnek nincs eszköze arra, hogy tárgyalásra bírja a két politikai alakulatot, és ha az MPP és az RMDSZ nem akar összefogni, akkor az együttműködés egyik alternatívájaként figyelembe veszik a belső koalíció létrehozását is az EMNT és az RMDSZ között. /Rostás Szabolcs: Tőkés hajlik a belső koalícióra? = Krónika (Kolozsvár), febr. 11./

Létrejött a megállapodás az eddig kibékíthetetlennek hitt Markó Béla és Tőkés László között. A megegyezés egyelőre még nem nyugszik sziklaszilárd alapokon. Nem derült ki például, megvalósítja-e a kitűzött célt a több éve Tőkés László által megálmodott Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, azaz részt vehet-e az RMDSZ ellenzéke is az erdélyi magyar közösséget érintő döntéshozatali mechanizmusokban, írta Rostás Szabolcs. Fogas kérdés az is, félre tudja-e tenni nézeteltéréseit a két alakulat például a júniusi EP-választás kampányában. Az RMDSZ és az EMNT közeledésével együtt jár a Magyar Polgári Párt gyengítése. /Rostás Szabolcs: Az összefogás dilemmái. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Kolozsvár elkényelmesedett. Erdély fővárosának lakossága – nemzetiségi hovatartozástól függetlenül – hosszú időre Emil Boc és demokrata-liberálisai kezébe helyezte sorsát. A szavazópolgárok 70 százaléka nem ment el szavazni. Hatványozottan tetten érhető ugyanez az apátia a kincses város 60 ezres magyar közössége esetében, amelynek kevesebb mint öt százaléka ütötte a pecsétet a két magyar polgármesterjelölt valamelyikének neve mellé. Az RMDSZ és az MPP, a két magyar politikai alakulat közös érdeke, hogy visszaszerezze a közösség bizalmát, amelynek többsége számára jelenleg egyik sem képes hiteles, vonzó programot felmutatni. /Rostás Szabolcs: Kincs, ami nincs. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

Két izraeli állampolgárságú egyetemi hallgatót gyanúsít a rendőrség egy kolozsvári szórakozóhely ellen a hét végén elkövetett Molotov-koktélos támadás elkövetésével. A két diák feltételezhetően amiatt dobott Molotov-koktélt egy központi szórakozóhely bejárata elé, mert egy általuk korábban okozott botrány miatt a személyzet nem engedte be őket. /Rostás Szabolcs: Külföldi diákok a támadók. = Krónika (Kolozsvár), febr. 18./

Többek között az erdélyi magyar alternatívaépítés kudarcával magyarázza Tőkés László az európai parlamenti választásokról az RMDSZ-szel kötött megállapodás szükségességét. „Az utóbbi évek nagy tanulsága, hogy az autonómia ügyét nem lehet külön-külön hatékonyan képviselni. Másrészt a romániai magyar politikai életben visszaállni látszik az egypártrendszer, kudarcot vallott az alternatívaépítés” – indokolta a református püspök azt, hogy az általa vezetett nemzeti tanács közös listán szerepel az RMDSZ-szel a júniusi EP-választáson. Tőkés elmondta, azért kényszerült megegyezésre Markó Béláékkal, mert politikai játéklehetőséget kívánt biztosítani az RMDSZ-en kívüli nemzeti erőknek, köztük elsősorban a Magyar Polgári Pártnak, amely megkaphatja a befutónak valószínűsített negyedik helyet a nemzeti jelöltlistán. Tőkés László szerint nem elég állandóan a pálya széléről kiabálni és szidni az RMDSZ-t, hanem a politikai játéktérre kell juttatni a szövetségen kívüli magyar erőket. „Mivel erre senki másnak nem volt lehetősége és esélye, nekem kellett vállalnom ennek az ódiumát. A legutolsósorban tettem mindezt azért, mert nekem listavezetői helyet ajánlottak fel, hiszen 2007-ben hasonló helyzetben, amikor volt más lehetőség, nem álltam rá az alkura. Azokért vállaltam ennek a lépésnek a felelősségét, akik most a legvehemensebben ellenzik ezt a megoldást. De ha valaki jobbat tud mondani, akkor szívesen elfogadom. Nyilvánvaló volt számomra, hogy az RMDSZ senki mással nem egyezik meg” – szögezte le az EMNT elnöke, utalva Szász Jenő MPP-elnök nyilatkozatára, miszerint alakulata pártlistának tartja, és nem támogatja az RMDSZ és az EMNT választási listáját. Tőkés hozzátette. A Magyar Polgári Párt nem tudta megteremteni az alternatívát Erdélyben. „Véleményem alapvetően nem változott az RMDSZ politikájáról, viszont látom a politikai nyitás lehetőségét, és ha az RMDSZ alternatívájának nem sikerül talpra állnia, akkor más utat kell keresnünk nemzetstratégiai céljaink eléréséhez” – magyarázta a püspök. Tőkés András, az MPP alelnöke Szász Jenő magánvéleményének tekinti az MPP-elnök nyilatkozatát, miszerint pártlistának tekinti, és nem támogatja az RMDSZ és az EMNT megállapodását. „Nem érzelmi, RMDSZ-ellenességen alapuló, hanem racionális döntést kell hozni, márpedig Szász Jenő mostani állásfoglalása irracionális, hiszen a tavalyi parlamenti választások előtt elfogadta volna a belső koalíciót az RMDSZ-listán. Nem vállalom magamra eme érzelmi kitöréses döntés ódiumát” – szögezte le. /Rostás Szabolcs: Tőkés László: megbukott az erdélyi alternatíva. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

Történelminek nevezhető az RMDSZ és az EMNT között megkötött megállapodás, kisebbfajta „magyar–magyar megbékélésnek”, különösen annak az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum életre hívásáról szóló fejezete. Továbbra sincs azonban a romániai magyar politikai-társadalmi spektrum teljes egészét átfogó kiegyezés, miután a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács elutasította a választási összefogásban való részvételt. Ez jele annak, hogy kibékíthetetlen ellentét feszül az RMDSZ-en kívüli szervezetek vezetői, elsősorban Tőkés László és Szász Jenő között. /Rostás Szabolcs: Ígéretes idők. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

Helyteleníti Petru Gherghel iasi-i római katolikus püspök, hogy „idegenek” a magyar nyelvoktatás és misézés fontosságának hangsúlyozásával „viszályt szítanak” a moldvai csángók körében, akiknek többsége szerinte román nemzetiségű. A moldvai egyházfő Tőkés László református püspök február közepén neki címzett levelére reagált, amelyben az európai parlamenti képviselő szóvá tette, hogy a Bákó megyei Szitás falu plébánosa ellenséges hadjáratot indított a magyar nyelv iskolán kívüli oktatása ellen, és a ministrálástól is eltiltotta a magyarórára járó gyermekeket. Petru Gherghelhez intézett megkeresésében Tőkés úgy vélekedett: „minden igaz hitű keresztény ember számára elfogadhatatlan, hogy Krisztus szolgái magyarellenes érzéseket szítsanak híveik között, akik semmi egyebet, semmi rosszat nem akarnak, hanem csak azt, hogy atyáik nyelvét megtanulják, és ezen a nyelven dicsérjék az Istent”. A jászvásári püspök leszögezte: egyházmegyéjében nincsenek csángómagyar gyülekezetek. Válaszlevelében Petru Gherghel testvéreinek nevezte a magyarokat, és ama meggyőződésének ad hangot, miszerint mindenkinek jogában áll anyanyelvén dicsérni Istent. „Remélem, egyetért velem abban is, hogy tisztelni kell az emberek kinyilvánított akaratát. Az ön állításával ellentétben a iasi-i püspökség keretében nincsenek csángómagyar gyülekezetek, híveink többsége ugyanis román nemzetiségűnek és katolikus vallásúnak vallotta magát a népszámlálások során” – állapítja meg a moldvai egyházfő. (Egyébként miközben a 2002-es népszámlálás szerint Romániában összesen 1266 személy nyilvánította magát csángó, Bákó megyében pedig 4317 személy magyar nemzetiségűnek, néprajzkutatók szerint a Moldvában élő csángómagyar közösség lélekszáma 250 ezerre rúg, közülük azonban már csak mindössze 80 ezren beszélnek magyarul). Petru Gherghel szerint Szitáson és a többi moldvai településen senki nem ellenzi a magyar nyelv iskolában, törvényes keretek között történő oktatását, „ha az indokolt és igény mutatkozik rá”. A moldvai egyházfő szerint nem tesznek jó szolgálatot a nyelvjárásuk megőrzésére és ápolására törekvő helyi közösségeknek mindazok, akik „kívülállókként” számukra idegen értékeket kínálnak nekik. Miközben Tőkés László arra kéri a katolikus püspököt, vegye személyes védelmébe a magyar nyelvtanulásért meghurcolt szitási gyermekeket és családokat, és vegye elejét annak, hogy bármelyik moldvai csángó gyülekezetében hasonló önkényes túlkapások és nacionalista visszaélések történhessenek, Petru Gherghel a régió szegénységének leküzdése érdekében kérte az EP-képviselő támogatását. A iasi-i püspök szó nélkül hagyta Tőkés felajánlását, miszerint kész személyes találkozóra a csángóügy megoldása érdekében. /Rostás Szabolcs: Gherghel: Nincsenek csángómagyarok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Dénes László, az ötödik születésnapját ünneplő Reggeli Újság főszerkesztője a vele készült beszélgetésben kifejtette, büszkék arra, hogy még léteznek. A pozícióit féltő konkurencia már akkor eltemetett lapjukat, amikor még meg sem született. Többé-kevésbé tartani tudták a színvonalat. Példányszámuk folyamatos, többnyire szerény emelkedést mutat, a lap egyszerre olvasmányos, értékorientált és hagyományőrző. Annak idején megrökönyödést keltett, hogy román üzletemberek – a Micula testvérek – alapítanak magyar lapot Nagyváradon. A városban akkor a régi pártlapból Bihari Naplóvá alakult és külföldi médiamágnásoknak eladott, elbulvárosított lap jelent meg. Miculáék soha nem ártották bele magukat a munkájába, szögezte le Dénes László, csak akkor szóltak, amikor valakik (általában politikusok) panaszkodtak a lapra, de ekkor is csak azért szóltak, hogy Dénes László tudja, honnan fúj a szél. Főszerkesztőként nem a tulajdonosokkal tartja a kapcsolatot, hanem a kiadóvezetővel, aki tárgyilagosságot és szakmai pontosságot vár el. Médiaszabadság van, de még inkább szabadosság. Ma már minden szemét nyilvánosságot kaphat, ha nem az igényesebb lapokban, akkor az elektronikus médiában, főleg az interneten. /Rostás Szabolcs: Médiaszabadosság és világkuka. = Krónika (Kolozsvár), márc. 9./

Két lehetséges magyarázat lehet az RMDSZ által nyilvánosságra hozott állításra, miszerint „Sólyom Lászlót a román illetékes hatóságok eltanácsolták március 15-i erdélyi látogatásától”. 1. A szövetség vezetői csúsztatnak. 2. A román diplomácia megbolondult. Az RMDSZ-nek jelenleg érdeke fűződik ahhoz, hogy rossz fényben tüntesse fel az erdélyi magyarság előtt a román államfőt, aki mandátuma idején több alkalommal „bemerészkedett” a szövetség politikai választótáborának számító Székelyföldre. Ha viszont az értesülés igaz, akkor elmondható: a Sólyom Lászlót Erdélyből eltanácsoló „román illetékes hatóságok” a rendszerváltás óta semmit sem tanultak a jószomszédi kapcsolatok fontosságából. A román–magyar kapcsolatok nem indokolják azt a fajta viszonyulást, amelyet utoljára 2001-ben a Nastase-kormány engedett meg magának, amikor felháborodott, hogy magyar politikusok úgy járnak-kelnek Erdélyben, mint a senki földjén. /Rostás Szabolcs: Eltanácsolva. = Krónika (Kolozsvár), márc. 12./

Akár a 2006-ban, pártfunkcionáriusok előtt tett beismerő vallomása második felvonásának is tekinthető Gyurcsány Ferenc hét végi, miniszterelnöki kapitulációjáról szóló bejelentését. Két évvel ezelőtt a szocialista pártelnök-kormányfő még azt ismerte el „házon belül”, hogy hazudott az embereknek a gazdasági helyzetről, a mostani kongresszuson pedig már nyíltan bevallotta, hogy tévedett, hibás gazdaságpolitikát folytatott. Gyurcsány most sem gondolja komolyan, hogy lemond a politikai hatalomról. Pártja éléről semmi szín alatt nem kíván távozni, holott irányítása alatt a magyar gazdasággal együtt a szocialista alakulat népszerűsége is történelmi mélypontra süllyedt. Az MSZP elnökeként továbbra is döntő befolyást gyakorol majd az új miniszterelnökre. Gyurcsány politikai karrierjének megmentése céljából rántotta elő az önmaga elleni bizalmatlansági indítvány ötletét. /Rostás Szabolcs: Őszöd II. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

A Magyar Televízió immár harmadik éve adja át az intézményről legtöbb írást megjelentető szerkesztőség részére a közszolgálati televízió köszönő oklevelét. 2008-ban a Krónika szerkesztősége foglalkozott kiemelten az MTV-vel. Kósa Somogyi György programigazgató az Átjáró című műsorban mondott köszönetet a lap kollektívájának, s a Krónika vezető szerkesztőjének, Rostás Szabolcsnak. /Elismerés a Krónikának. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./

Módosítani kényszerül a hangos utastájékoztatás formáját áprilistól a Magyar Államvasutak (MÁV), miután közfelháborodást keltett, hogy a magyarországi pályaudvarokon az adott ország hivatalos nyelvén mondják be a határon túli magyar városok elnevezését. A MÁV azzal indokolta az utastájékoztatásban bekövetkezett változást, hogy segíteni szeretné a nemzetközi járatokon utazók könnyebb eligazodását. A vasúti társaság érvelése azonban sántít, mivel számos európai főváros esetében nem alkalmazták a „nyelvújítást”, így például Prága és Varsó kapcsán a magyar elnevezést, és nem a hivatalosat, azaz Prahát és Warszawát használják. Értelmetlennek tartja a gyakorlatot Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor is, aki az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének havilapja, az Édes Anyanyelvünk hasábjain 2002-ben közölt írásában szóvá tette mindezt, akkoriban ugyanis szintén Cluj és Kosice volt hallható a pályaudvarokon. „Ez egyszerűen szamárság. A magyar nyelvű szövegekben a települések magyar elnevezését kell használni, hiszen aki érti a tájékoztatást, az ezt ismeri, és nem a menetjegy alapján tájékozódik, egy román anyanyelvű személy pedig úgysem érti a szöveget. Ha angol nyelven tájékoztatnák az utasokat, akkor elhangozhatna a városok román neve, ellenkező esetben viszont az eljárás nem szolgálja a tájékoztatást” – nyilatkozta a Babes–Bolyai Tudományegyetem nyelvészeti tanszékének vezetője. Az eljárást övező felháborodás nyomán Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter néhány nappal ezelőtt arra kérte a MÁV-START Zrt. vezetőit: a magyar nyelvű hangos utastájékoztatásban a lehető legrövidebb határidőn belül térjenek át a határon túli történelmi magyar városok nevének magyarul történő közlésére a magyarországi pályaudvarokon. Összehasonlításképpen: a székelyföldi vasúti állomásokon magyar nyelven is beharangozzák az érkező és induló vonatokat, a romániai nagyvárosok pályaudvarain pedig angol nyelvű utastájékoztató is elhangzik. /Rostás Szabolcs: MÁV: Cluj helyett Kolozsvár. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

Régóta várták a Magyar Összefogás listájának létrejöttét, elismerés illeti Markó Bélát, az RMDSZ és Tőkés Lászlót, az EMNT elnökét, hogy képesek voltak ennek a megegyezésnek a megvalósítására. Fontos tartom továbbá, hogy létrejött az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum is, jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsága fideszes elnöke. Amennyiben a román politikának sikerül megoldást találnia az autonómiára és a kettős állampolgárságra a Moldovai Köztársaság viszonylatában, akkor nem lehet az erdélyi magyarságtól ugyanezeket a jogokat megtagadni. /Rostás Szabolcs: Németh Zsolt: szövetségesi viszony kell. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 28./

Exhumálták annak a három antikommunista román ellenállónak a holttestét, akiket 1949-ben végeztek ki a Szekuritáté tisztjei. A várorjai tömegsírra a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) munkatársai bukkantak az áldozatok hozzátartozói és helybeli idős személyek útmutatása alapján. Marius Oprea történész, az IICCR elnöke felháborodott amiatt, hogy a rendőrség és az ügyészség kezdetben megtagadta a holttestek átvételét. „Számomra érthetetlen, hogy miközben Traian Basescu államfő a parlamentben illegitimnek és gyilkosnak nyilvánítja a romániai kommunista rendszert, a nyomozó hatóságok valamennyi alkalommal bűnvádi eljárás beindítása nélkül lezárják a Beszterce-Naszód megyében történtekhez hasonló eseteket” – méltatlankodott Oprea. Emlékeztetett: az általa vezetett intézet nemrég a várorjai antikommunisták ma is élő gyilkosainak – Liviu Pangratiu szekus hadnagy és Traian Seserman altiszt – nevét is közölte az ügyészséggel. /Rostás Szabolcs: Kivizsgálják a várorjai kivégzést. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

Olajos Péter európai parlamenti képviselő felkérte Stavros Dimast, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosát, hogy vizsgálja ki: Románia eleget tesz-e a felszíni vizek szennyezésének megakadályozását előíró jogszabályoknak. Az EP-képviselő az április 16-án a Máramaros megyei Borsabányán bekövetkezett környezetszennyezés kapcsán fordult az EU illetékeséhez. /Rostás Szabolcs: Tisza-szennyezés: panasz az Uniónak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 4./

Páva Zsolt, a Fidesz–KDNP jelöltje a szavazatok több mint 65 százalékának elnyerésével győzött az időközi polgármester-választáson Pécsen, amelyet azért kellett kiírni, mert a korábbi városvezető, Tasnádi Péter januárban elhunyt. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, az MSZP jelöltje 34,14 százalékot kapott. Páva Zsolt ellenzéki polgármesterként állhat munkába. /Pécsi polgármester-választás: Páva Zsolt győzött. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./ A pécsi polgármester-választás eredménye előrevetíti a Magyarországon a következőkben rendezendő két megmérettetés várható kimenetelét, a júniusi európai parlamenti választásokét és a jövő évi országgyűlési megmérettetését, várható a Fidesz kétharmados diadala. Kudarc az MSZP számára, hogy Szili Katalin, az Országgyűlés elnökének személyében az legnépszerűbb MSZP-s szenvedett csúfos vereséget, ráadásul olyan ellenféltől, akinek országos ismertsége elenyésző a Sziliéhez képest. /Rostás Szabolcs: Pécsi KO. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

Románia jelenleg hetente mintegy 75 moldovainak nyújt állampolgárságot, legkésőbb 2010-ig azonban ugyanennyi idő alatt ezer főre kívánja növelni a pozitívan elbírált igénylések számát – jelentette ki Traian Basescu államfő az EU-tagállamok nagyköveteivel folytatott megbeszélésről kiszivárgott dokumentum szerint. Basescu megerősítette: a chisinaui román nagykövetségen 600 ezer kérelem vár elbírálásra, ami becslése szerint 800 ezer és egymillió közötti igénylőt jelent. Ezeket a kéréseket még nem továbbították az igazságügyi tárcához, amely ez év végéig 25 ezer esettel tud foglalkozni. Basescu leszögezte: a romániai intézkedést egyetlen EU-tagállam sem kifogásolta hivatalosan, Bukarest pedig valamennyi, a „történelmi események” folyamán állampolgárságát vesztett románnak visszaadja az állampolgárságot. Az államfő nem rejtette véka alá, hogy Bukarest politikai megfontolásból könnyítette meg a határon túli románok honosítását, megpróbálva „esélyt adni” például a Moldovai Köztársaságban élő fiataloknak. A német újraegyesítéssel példálózva Basescu arra is felhívta a figyelmet: noha a második világháború után Romániát is felosztották, Bukarest számára nem adatott meg a lehetőség, hogy a „két állam, egy nemzet” valóságáról beszéljen. Basescu fölöslegesnek nevezte a Chisinau által szorgalmazott kétoldalú határegyezmény aláírását, ez ugyanis szerinte felérne a Moldovát a Szovjetunióhoz csatoló Ribbentrop–Molotov-paktum „szentesítésével”. /Rostás Szabolcs: Basescu: ezer „új román” állampolgár hetente. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./

Az elmúlt évek acsarkodás jellemezte egymásnak feszülése után sem Tőkés Lászlónak, sem az RMDSZ-nek nem lehet könnyű hozzászokni a nagy politikai kiegyezéshez. Túlságosan mély sebeket ejtettek egymáson a felek ahhoz, hogy most, az európai parlamenti megmérettetésre létrehozott közös jelöltlista kedvéért egy csapásra szőnyeg alá söpörjék a másik féltől elszenvedett politikai sérelmeket. Ettől eltekintve az erdélyi magyar összefogás tartóssága, hosszú távú sikere tekintetében még mindig jobban áll, mint például a nagykoalíciót alkotó román szociáldemokraták és demokrata-liberálisok, akik a kampányban felváltva tessékelik ki egymást a kormányból. Az RMDSZ a 2007. novemberi EP-, majd a tavalyi helyhatósági megmérettetés előtt úton-útfélen kárhoztatta a Fideszt amiatt, hogy úgymond beavatkozik az erdélyi magyarság belügyeibe, és előbb a függetlenként induló Tőkésnek, majd a Magyar Polgári Párt jelöltjeinek kampányolt. Kelemen Hunor annak idején politikai tisztességtelenséggel, Frunda György pedig erkölcstelenséggel vádolta Orbán Viktort Tőkés melletti kiállása miatt, Markó Béla pedig azzal a hasonlattal nevezte történelmi botlásnak a volt kormányfő eljárását, miszerint „a legjobb paripa is megbotlik”. Ugyanaz az RMDSZ, amely korábban rendkívül veszedelmes kísérletnek, öngyilkos rövidlátásnak tartotta a Fidesz erdélyi korteskedését, most már tárt karokkal fogadja Erdélyben a Magyar Összefogás listájának első helyét elfoglaló Tőkést, vele együtt pedig az RMDSZ-nek korteskedő Orbánt. /Rostás Szabolcs: Paripák és ökrök. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./

A Székelyudvarhelyen szerkesztett Polgári Élet múlt heti számában azért háborodott fel és fricskázta meg a Krónikát, mert az RMDSZ Communitas Alapítványa idén egyetlen banit sem juttatott a hetilapnak. Több más sajtótermékkel együtt azonban támogatta a Krónikát. A Polgári Élet ebből arra következtet: „az RMDSZ ezzel hálálja meg, hogy a Krónika talán visszafogta kissé az ellenzékiséget”. A Krónika nem változtatott nézetein. A Magyar Polgári Párt /MPP/ szócsövének, a Polgári Élet hetilap munkatársainak az nem tetszik, hogy a Krónika cikkezni mert a pártban uralkodó ellentétekről, és amikor rászolgált, kritikával illette az alakulat vezetőségét is. Különben nem árt, ha a Polgári Élet felelős szerkesztője is tudja: a médiapályázatok elbírálásában egy ideje már a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete az illetékes. – Az Új Magyar Szó /ÚMSZ/ bejelentette, hogy Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonából egy nagyváradi alapítvány „közösségi” tulajdonába került át az országos napilap. A politikus „önzetlen” médiamecénási érdemeinek méltatásán túlmenően az ÚMSZ megbízott főszerkesztője bejelentette: a tulajdonosváltással megkérdőjelezhetetlenné vált a szerkesztőség önállósága és szerkesztői függetlensége. A Krónikának erős kétségeink vannak azonban a tekintetben, hogy a lap – amelynek korábbi főszerkesztőjét a tavalyi parlamenti választások előtt azért váltották le, mert interjút közölt a Markó Béla ellenében indult Kincses Előd szenátorjelölttel – megszabadult a pártcenzúrától. /Rostás Szabolcs: Mit állít a pártsajtó? = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./