Nemzeti autonómiát!
Románia miniszterelnöke – a csíkszeredai RMDSZ-kongresszuson – kerek perec kijelentette: a székelységnek nem jár etnikai alapú régió. De hála neki, akit már magyarbarátsággal is meggyanúsítottak, addig fogják vitatni az RMDSZ vezetésével e kérdést, ameddig mindenki számára kielégítő döntés születik. Ez szép és jó, de ha a régió nem a két és fél, legrosszabb esetben a három megyét jelenti, az csak kárunkra történhet, hisz számunkra csak az etnikai jellegű régió fogadható el!
A korábbi hónapokban kiszivárogtatott legjobb hír az volt, hogy Székelyföld Marosvásárhely központtal nem hat, hanem négy megye régiójához tartozna. Az igaz, hogy a Maros, Hargita, Kovászna és Beszterce-Naszód megyékből kialakuló régióban a székelység már 47 százalékarányt alkotna, és nem 25 százalékot, mint a tervezett nagyrégióban. Kétségkívül, ez sokkal jobb megoldás, mint Szeben és Brassó megye árnyékában lenni. Nos, ha fogadatlan prókátorok meg akarják magyarázni, miért megfelelő a négymegyés régió, akkor tudni kell, hogy nekünk ez sem jó, mert ebben is kisebbségbe, román irányítás alá kerülünk. Igaz, hogy e régióban egy-két évtizeddel később számolódik fel a székely tömb, mint a nagyrégióban. De nem ez a célunk, hanem a székely nép fennmaradása, az autonóm Székelyföld megteremtése!
Barátság ide, a Victor Ponta beszédét követő nagy taps oda, remélni merem, utóbbi az illemet és nem a beleegyezést jelentette. Ha a román politikai elit nem látja be, hogy a félmegoldások hosszabb távon nem teremtenek nyugalmat, ám legyen. De kérdem én: mit írjak azoknak, akik nemcsak őshonosak azon a földön, ahol élnek, de a történelmi jog, a közel 80 százalékos népességarány alapján még független államra is jogosultak lehetnénk? Kérdem én, a továbbiakban mit mondjak népemnek, a székelységnek? Eddig egyszerű volt: tiszta lelkiismerettel, következetesen hirdettem, hogy olyan területi autonómiát kell követelni, amelyben két hivatalos nyelv van, ahol biztosított az etnikai arányosság elve az élet minden területén, és mindez megvalósítható Románián belül. Renegát, hitvány emberré nem válhatok. Nem ösztönözhetem a székely népet arra, hogy nyugodjon bele sorsába, Székelyföld felszámolásába és abba, hogy sorsa fölött mások döntsenek – úgy, ahogy az alig tíz éve kisebbségbe került marosvásárhelyi székely magyarokkal teszik.
A történelem ismeretében állítom, hogy a szűkkeblű nemzetiségpolitika, az álságos taktikázás soha nem vezetett jóra. Higgyék el, a területi autonómiától való megfosztásunk, olyan régióba zötykölésünk, amelyben mások döntenek sorsunkról, nem vezet békéhez! Megéri-e Európa egyik legalacsonyabb életnívóján élő ország többségi népének, hogy – a tudatosan megalkotott álságos régiósítás miatt – a székely nép százezrével kivonuljon az utcákra tüntetni?
Higgyék el, hogy a 750 ezer fős székely nép nem fogja elismerni azt a régiót, amely nem Székelyföldet jelenti. Még akkor sem, ha netalán kerülnének olyan erdélyi megvásárolt, megzsarolt magyar politikusok, akik ezt nevünkben elfogadnák. Ne feledjék, ha tovább folytatódik a székelység heccelése, akkor már nem lesz elég az etnikai régió, a területi autonómia! Felnőtt, szilárd történelmi tudattal bíró nép vagyunk! Ezért mondom, hogy még kér a székely nép, most adjatok önrendelkezést neki!
Higgyék el: a békétlenség fenntartása nem lehet érdek. Az alkotmány paragrafusaiba kapaszkodva törekedni a jogfosztásra, sokáig nem megoldás!
Román honfitársaink! Higgyék el: közös munkával az életszínvonal néhány év alatt látványosan megváltozna, ha mi, itt élő székelyek és románok tesszük közösen a dolgunkat. Mi itt jobban tudjuk, hogy mit kell cselekedni, mint a Bukarestben uralgó korrupt tisztviselőhad. Románok számára is hátrányt jelent, ha nagyrégióba terelnek bennünket, mert a gazdag megyék gazdagabbak, a szegény megyék szegényebbek lesznek. Szegénységben, etnikai feszültségben élni csak azért, hogy megvalósuljon Székelyföld felszámolása, nem lehet célotok. Nem lehet az egyszínű, homogén, tömény és egységes szegénységben gyönyörködni!
Kádár Gyula
Háromszék
Erdely.ma

RMDSZ-es játszmák
Bár egy politikai alakulat be nem vallottan folyamatosan választási kampányt folytat, kissé korainak tűnik Kelemen Hunor kongresszusi bejelentése, miszerint az RMDSZ már hétfőtől (azaz tegnaptól) nekivág a jövő májusi európai parlamenti megmérettetés korteshadjáratának.
Tulajdonképpen ezzel magyarázható a sportcsarnokban rendezett csíkszeredai nagygyűlés enyhe grandomániája is, amelyet a választók irányába megfogalmazott üzenet aláfestésének szántak. Ez az üzenet úgy szólt: a szövetség történetének eddigi legnagyobb és leglátványosabb kongresszusa, az ott felszólaló bukaresti és budapesti politikusok is azt bizonyítják, milyen fontos és megkerülhetetlen politikai alakulat az RMDSZ, amely ráadásul az erdélyi magyarság egyetlen legitim képviselője . Holott ez utóbbi kizárólagosságnak maga a szövetség elnöke mondott ellent, amikor az autonómiaküzdelem kapcsán megállapodás megkötésére tett javaslatot a rivális magyar politikai szervezeteknek. Vélhetően azoknak a „zsebpártoknak, a magyarok megosztására törekvő alakulatoknak", amelyek létezéséről eddig jórészt tudomást se nagyon akart venni az RMDSZ...
De hát a cél szentesíti az eszközt, és mivel a közösség önrendelkezési törekvéseiről van szó, jobb későn, mint soha. Csakhogy a felkéréssel az a baj, hogy nem tűnik többnek egyszerű kampányfogásnál. Nem tudni, miben jelentene újat a Székelyföld közjogi státusának rendezéséről szóló törvénytervezet az eddigi statútumoknál, amelyet korábban „elfektetett" vagy elutasított a román parlament – legutóbb az RMDSZ több szenátorának asszisztálása közepette. Rendben van, hogy a cél elérése érdekében román partnereket is keres a szövetség, amely e téren fegyvertényként könyveli el a kormányzó USL vezetőinek kongresszusi jelenlétét. Csakhogy nem veszi észre: Ponta és Antonescu valójában nem az autonómia gondolatával való kibékülés szándékával utazott Csíkszeredába, hanem hogy megszerezze az RMDSZ kegyeit arra az esetre, ha felbomlik a kétharmados koalíció. Arra pedig különösen kíváncsiak vagyunk, hogy egy újabb kormányzati pozícióban miként viszonyul az RMDSZ saját autonómiatervezetéhez vagy az ellenzékéhez fűződő viszonyához.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Good-bye Bechtel: felbontották a sztrádaszerződést
A kormány hosszas alkudozások során felbontotta a szerződést az észak-erdélyi autópálya megépítésével megbízott Bechtel vállalattal. A szerződésbontás ára 37,2 millió euró – közölte szerda este az országos jelentőségű infrastrukturális beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter a Realitatea Tv-ben.
A szerződést a Năstase-kormány 2003-ban írta alá
Dan Șova sikernek nevezte, hogy a szerződésbontás feltételeit sikerült négy hónap alatt kialkudni. „Bármelyik komolyan ügyvéd megerősítheti: egy ilyen nagy értékű, hosszú lefutású, szövevényes szerződés felbontása nem kis teljesítmény” – magyarázta. Szerinte ezt a lépést hamarabb is meg lehetett volna tenni, ám a Bechtel csupán április végén adta át az eddig elvégzett munkálatok jegyzőkönyvét.
A miniszter a román állam által kifizetendő 37,2 millió eurót normális, szerény összegnek nevezte. Magyarázata szerint a pénz jelentős része a Bechtel szolgáltatásaiért jár, az amerikaiak anyagi követelése a szerződés idő előtti felbontása miatt mindössze „néhány millió euró”. Mint mondta, a vállalat ennél jóval nagyobb összeget kért. „Ám az ügyvédeink szembesítették az amerikaiakat azzal, hogy a Bechtel is tartozik a román autópálya társaságnak” – jelentette ki.
Șova megígérte, hogy a kormány nyilvánosságra hozza a Bechtel-szerződés részleteit. Ugyanakkor elpanaszolta, hogy az egyik volt demokrata liberális szállításügyi miniszter, Anca Boagiu 50 millió eurós tartozást hagyott maga után, amit a Ponta-kormánynak előbb áprilisban ki kellett fizetnie az amerikaiaknak, hogy elkezdődhessenek a tárgyalások a szerződésbontásról.
A miniszter megerősítette, hogy az észak-erdélyi autópálya építése folytatódik. Mint mondta, az autópálya-szakaszok munkálatait koncesszióba adják, és a folyamatba bevonnák a helyi önkormányzatokat. „Nem kérdezzék, hogy mikor készül el a sztráda, nem ígérgetek, mert nem szeretnék úgy járni, min az elődeim” – jelentette ki.
Maszol.ro

Mikó-ügy: tiltakozik a HHRF
A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) állásfoglalásban tiltakozik a bírósági határozat ellen, amely megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását, és amely börtönbüntetésre ítélte a visszaszolgáltatásról szóló döntést meghozó Markó Attilát, Marosán Tamást és Silviu Climet.
A szervezet egyben fel szeretné hívni az amerikai kongresszus figyelmét is a „politikai indíttatású döntésre", mely a HHRF szerint „újraállamosítja a református egyház tulajdonát képező Székely Mikó Kollégiumot". A HHRF egyben arra kéri az amerikai kormányt, foglaljon állást az ügyben és tárgyaljon a kérdésről a román kormánnyal. Az állásfoglalás rámutat, a súlyos ítélet az erdélyi történelmi magyar közösség megfélemlítését célozza, és komoly kétségeket ébreszt a román bíróság függetlenségével kapcsolatban. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány azt kéri, hogy a tiltakozást minél több amerikai képviselő lássa el kézjegyével.
Amint arról beszámoltunk, tiltakozásának adott hangot a Mikó-ügy kapcsán a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége (NYEOMSZSZ) is.
A NYEOMSZSZ az ausztriai Felsőpulyán még pénteken tartott közgyűlésén elfogadott állásfoglalásában rámutatott: a kollégium visszaállamosítására tett kísérlettel a Ponta-kormány „ismételten igazolta, hogy semmibe veszi a területén élő magyar kisebbség szellemi és kulturális örökségét, a tulajdonhoz való jogot és az egyházak függetlenségét". A 14 európai tagszervezetből álló szervezet annak a nézetének adott hangot, hogy a Mikó-ügy előfutára lehet egy tágabb, a magyar kisebbség és a hozzá tartozó egyházak tulajdonát képező értékek visszaállamosítási kísérletének. Mint ismertes, buzăui bíróság június 29-én hozott elsőfokú ítéletében kimondta, hogy a bukaresti restitúciós bizottság jogtalanul juttatta vissza az ingatlant az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Döntését azzal indokolta, hogy az épületegyüttest nem az egyház pénzéből, hanem többnyire közadakozásból építették. A bíróság a viszszaszolgáltató bizottság tagjait – Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climet szabadságvesztésre ítélte, és a református egyházat az államnak okozott kár címén 1,13 millió lej kifizetésére kötelezte.
Krónika (Kolozsvár)

Gyújtó hang és múltba révedés
Látványos külsőségek, rangos meghívottak, nyomokban figyelemre méltó félmondatokat is tartalmazó beszédek és unalmas rutin jellemezte az RMDSZ legutóbbi rendes kongresszusát. A küldöttek arról is határoztak, hogy az RMDSZ törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról.
Ez a szombat munkanap volt az RMDSZ életében, egy dolgos, tettre kész szövetség sok munkával eltöltött kongresszusa, amelyen kijelöltük a következő két év, illetve a 2020-ig tartó időszak feladatait – így összegzett közel nyolc óra múltán kongresszusi biztosi minőségében Kovács Péter RMDSZ-főtitkár. Ahhoz kétség sem fér, hogy tömény fél napot nyomott le a mintegy ezer meghívott és küldött, még akkor is, ha legfeljebb a kezdeti himnuszéneklésnél volt mindenki a csíkszeredai sportcsarnok nézőterén. A magyar, székely, román és uniós – ebben a sorrendben – himnuszok alatt az óriásképernyőn követhettük az asszisztencia beleélését, és láthattuk a székely himnusz csabakirályfis passzusánál, hogy Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnöknek nem erőssége az éneklés.
Ráduly Robert gyújtó hangú beszéde mindenesetre megadta az alaphangot. A csíkszeredai polgármester némileg kényszerpályára állította a rendezvényt azzal, hogy néven nevezte a romániai magyarság aktuális fájdalmait: az autonómiaigényt, az anyanyelv- és szimbólumhasználatot, a magyar elöljárók üldöztetését, de az olyan általános érvényű gondokról is szólt, mint a közalkalmazottak alulfizetettsége és az önkormányzatok finanszírozási kiszolgáltatottsága.
A kivágott magas cé után a díszmeghívottak sem hagyták sokkal alább. Talán soha nem hallottunk Victor Ponta miniszterelnöktől ennyire szellemes, ugyanakkor a felvetett témákat ennyire pontszerűen tárgyaló felszólalást. Konkrét ígéret ugyan nem hagyta el a száját, de kinyitott néhány kiskaput, amelyek közül a legfontosabbnak talán ez tűnt: az alkotmánymódosítás során igyekeznek megtalálni a módját, hogy a magyarság országalkotó tényezőként jelenjen meg az ennek megfelelő jogosítványokkal és komfortérzettel. A regionalizálás témáját sem kerülte meg, és bár előrevetítette, hogy nehéz lesz meggyőzni akár saját pártbeli kollégáit is, igyekeznek olyan megoldást találni, amelyben sem a gazdasági fejlődés parancsszava, sem pedig a magyarság nemzeti azonossága ne csorbuljon. Társelnök kollégája, Crin Antonescu valamivel kevésbé volt engedékeny. Keménysége azonban korrektnek kívánt tűnni, mondandójának összegzése pedig egyértelműnek hangzott: erősebb Romániát csak erősebb magyarsággal lehet létrehozni.
Az anyaországi meghívottak üzenete szinte egybehangzóan az RMDSZ támogatását hordozta. „Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, a magyarság pedig otthon érezze magát a szülőföldjén – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. – A magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség.” Semjén úgy fogalmazott, hogy ami Romániának és a románságnak jó Moldova tekintetében, az Magyarországnak is jó Erdély tekintetében. A kijelentésre kis híján felszisszentünk, hiszen ha Románia számára latens törekvés a Moldovával való egyesülés, akkor ez Erdély tekintetében igencsak idegborzolóként hathat a román közvélemény számára.
Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője „a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének” tolmácsolta pártja üzenetét. Arra is kitért, hogy érdemes élni a jövő évi anyaországi választások lehetőségével, és hangsúlyozta, hogy minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait.
A váratlanul éles és érdemi meghívotti felszólalások után a dolgok visszazökkentek a megszokott kerékvágásba. Kelemen Hunor elnöki beszámolójában leszögezte: meg kell teremtenie mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit, ennek érdekében a magyar politikai tényezőknek meg kell állapodniuk, hogy csatározásaikban az autonómia ügyét nem használják fegyverként. Olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodást kellene kötni – fogalmazott Kelemen – amelyet mindenki elfogad, „mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak, és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak.”
Ehhez képest éles kanyar volt az elfelejthetetlennek tűnő múlt irányába Markó Béla volt elnök és Borbély László politikai alelnök felszólalása – megcsináltuk, megvédtük, kiharcoltuk –, amely minden további politikai szereplő bagatellizálását célozta, valamint annak hirdetése, hogy az RMDSZ-jelvény az egyetlen garancia a magyarság romániai jövőjére. A széksorok pedig egyre üresebbekké váltak.
Hat óra munka
Törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ Székelyföld területi autonómiájáról, ez lesz a következő időszakban a szövetség egyik legnagyobb feladata. Székelyföld közjogi státusának rendezése a kongresszus által elfogadott egyik dokumentumban is szerepel. A kongresszus kinyilvánította: fontosnak tartja „Székelyföld jövőbeni közjogi státusának az eddigi tervezeteknél részletesebb kidolgozását és mielőbbi parlamenti elfogadását, az ezzel kapcsolatos szakpolitikai kérdések rögzítését, a térségben élő román közösségek komfortérzetét biztosító törvényes feltételek kialakítását.” Az Öntudatra ébredő, erős Székelyföldet! című dokumentum szerint az RMDSZ intenzív társadalmi kampányokat kíván szervezni, hogy a többségi társadalom tagjai számára elfogadhatóvá tegye az autonómia fogalmát. Dokumentumot fogadtak el a küszöbön álló romániai alkotmánymódosítási törekvésekről is: az alaptörvény államalkotó tényezőkként ismerje el a nemzeti kisebbségeket, biztosítsa a nemzeti, közösségi szimbólumok használatát. Javasolta, hogy a román nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is hivatalos nyelvként lehessen használni egyes régiókban. Egy másik dokumentum megerősítette egy újabb, regionális közigazgatási szint bevezetésének szükségtelenségét, a fejlesztési régiók tekintetében viszont fenntartotta az RMDSZ 16 régiós felosztást tartalmazó, 2009-ben benyújtott törvénykezdeményezését. Az Erősödő szórványt, összetartó magyar közösségeket című dokumentumban azt a célt is megfogalmazta a kongresszus, hogy a székely–szórvány közösségi kapcsolatokat a magyarországi testvértelepülések és testvérmegyék bevonásával bővítsék ki. Önálló dokumentumban foglalták össze az RMDSZ törekvését, hogy az európai polgári kezdeményezés eszközével késztesse az Európai Uniót egy átfogó kisebbségi keretszabályozás elfogadására. A dokumentumot bemutató Borbély László felkérte a romániai magyar szervezeteket, csatlakozzanak az RMDSZ és európai partnerei kezdeményezéséhez. A kongresszus dokumentumban utasította el a magyar közösséget ért sorozatos támadásokat, és kijelentette: minden demokratikus eszközzel kiáll a jogalap nélkül meghurcolt felelős tisztségviselői mellett. Módosította az RMDSZ programját és alapszabályát is: nőtagozatot hoz létre, és ideológiai ismérvek szerint korlátozta platformjai számát. Ugyanakkor nem bocsátották szavazásra Eckstein-Kovács Péter kolozsvári politikus arra vonatkozó javaslatát, hogy a szövetség utasítsa el a cianidos aranybányászatot, és foglaljon állást a verespataki bányaprojekt ellen.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Háttal a jövőnek
Aki attól tartva maradt távol az RMDSZ legutóbbi kongresszusától, hogy – lévén tisztújításmentes, úgymond tét nélküli ülés – dögunalomba fullad, most kicsit sajnálhatja, hogy egyébbel töltötte a szombatját. A csíkszeredai sportcsarnokban ugyanis érdekes szeizmikus mozgásokra figyelhettünk. A romániai politikai mezőny „jó tanulója”, az RMDSZ előbb kicsit keménykedett, székelyzászlós kongresszusi pulpitussal izgatta a kedélyeket és a tévéközvetítések rendezőit, hogy aztán Victor Ponta elől már levegyék a provokatív textíliát, mintegy megüzenve: látjátok, tudunk mi olyanok is, meg ilyenek is lenni. Akár a hajdani kabaréban: ha én egyszer kinyitom a számat...
Csíkszeredában egyelőre csak félszájjal kimondott gondolatok hangzottak el, ám így is sokkal több minden, mint sok korábbi kongresszuson egybevéve. A román miniszterelnök ugyan nem tett konkrét, számon kérhető ígéretet a magyar szempontból forró ügyekben, de egyetlen kérdésben sem volt elutasító. Szózata egyszerre szólt a mindig kéznél lévő szövetségesként számon tartott RMDSZ-nek, de a jelen lévő liberális elnöknek is. A pengeváltás elől Crin Antonescu sem tért ki, közben az RMDSZ pedig joggal érezhette magát körüludvarolt hajadonnak.
A belpolitikai tárgyalásokra való felhívás tényén túl a biztató szavak legalább akkora mértékben voltak hivatottak növelni az RMDSZ presztízsét is. Az erőfelmutatást szolgáló látványos informatikai és hangzóelemek show-ja mellett a romániai és anyaországi mezőny legfontosabb személyiségeinek felvonulása minden irányba kikacsintó demonstráció volt. A Fidesszel való bokszmeccs MSZP-s „eredményhirdetése” mellett a legnagyobb magyar kormánypárt képviselője a legjelentősebb Kárpát-medencei magyar szervezetnek titulálta az RMDSZ-t. A kétoldali legitimáció azonban szólt a jelenlévő küldötteknek is, a szövetség ugyanis egyik legfontosabb feladatának tekinti tartani a lelket tagságában, miután kimerülni látszanak az elmúlt 15 esztendő során bevált motivációs eszközök.
Markó Béla és Borbély László régi időket és hatalmi arroganciát idéző retorikája révén azonban továbbra is begyűrűzik a múlt. Az egy a zászló eszméje önmagában talán nem is lenne vitatható, ha nem kiszorítósdi, megbélyegzősdi, kizárólagosdi övezné. A jövőt tükörből szemlélő vezetők azonban egyelőre képtelenek szemétre dobni a gyűlöletbeszéd-elemeket, amelyekre egyre kevesebb a vevő. Érzékelhető értetlenséggel állnak a rohanó idő esetenként jótékony forgatagában.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Bencze Mihály
Mottó: Rezdülj végig, / a végestől a végtelenségig, / tudatos, ésszerű varázs –: / mert csak az igaz, ami végtelen, / minden véges: megalkuvás.” (Szilágyi Domokos)
Hálás feladatot kaptam az EMKE elnökségétől, laudáljam barátomat, a matematikus-költő, oktatásszervező, művelődési szakembert. Gyorsan éltem napjaink könyvtárpótló elektronikájával és beütöttem a google-ba a nevet, mindössze 0,17 másodperc alatt 237 ezer címszó jelent meg. Még szerencse, hogy egy hónapja kaptam a megbízatást, így az egy este megírt 40 oldalból volt időm naponta egy-egy lapot mondatba sűríteni, néhány felsorolásra összefoglaló szavakat találni, távirati stílusban visszaadni azt a szellemiséget, amit Erdély-szerte Bencze Misi néven ismernek.
Csernátfaluban született, otthon, majd a csaknem otthoni Hosszúfalu gimnáziumában tanult, ezután a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem matematika szakán volt hallgató, ahol Maurer Gyula professzorral került közelebbi szakmai kapcsolatba. Matematikusi oklevéllel otthon és otthona környékén tevékenykedik. Matematikafeladatokat szerkeszt, lapokat alapít, verseket ír, jeles személyek életét tanulmányozza és publikálja.
1980 decemberében megszervezte az első erdélyi Rubik-kockát forgatók bajnokságát, de hamar leintették, hiszen ez magyar – gondolkodó – fiatalok találkozója lett. Nem csüggedt, tovább szervezett, nyüzsgött.
1990-ben alakította meg a jogilag hivatalosan bejegyzett Wildt József Tudományos Társaságot. Ez a társaság középiskolások és egyetemi hallgatók szakmai támogatásával foglalkozik, számos diáklapot jelentetve meg. Néhány cím ezekből, messze elmaradva a teljességtől: Visszhang (magazin), Szinfónia, Szemfog (irodalmi lap), Galaxis, Pegazus, Üzenet, Erdélyi Bumeráng (vicclap), Erdélyi Matematikai Lapok, Vadrózsák (irodalmi lap).
A Wildt József Tudományos Társaság diákkonferenciákat, diáktudományos köröket és versenyeket szervez évente többször is.
1993-ban, Brassóban megalapította a hivatalosan bejegyzett Fulgur Kiadót, aminek célja magyar könyvek kiadása. Másfél évtized alatt több tucat könyvet jelentetett meg, számos folyóirat szerkesztését, megjelentetését vállalta.
Egyik legnagyobb érdeme, hogy 1990-ben megalapította az Erdélyi Magyar Matematikaversenyt – ami azóta párhuzamosan zajlik a román matematikai versenyekkel –, majd 1992-ben Oláh György felvidéki matematikatanárral a Magyar Nemzetközi Matematikaversenyt. Ezt a versenyt idén márciusban rendezték meg 22. alkalommal, ezúttal Győrben.
Bencze Mihály verseket (is) ír, matematikapéldák százait alkotja, szervez, rendez, elnököl, ha kell, javító tanár, köszöntő beszédet tart, vitatkozik, érvel igaza mellett, okleveleket gyárt és névsorokat pontosít. Egyik írásában olvastam, hogy szerinte „a matematika nem más, mint az irodalom, zene, művészet, vallás, ezotéria tudományos versbefoglalása egy különleges isteni nyelven, minimális jelrendszerrel”. Lélekvándorlás, Pogány Madonna verseskötetei, Tótpál Dániel irodalmi munkásságáról írt tanulmánya, Zajzoni Rab István összegyűjtött írások című, Magdó Jánossal közösen megjelentetett kiadványa csak töredékei helytörténeti kutatásainak. Bencze Mihály született európai és lokálpatrióta, 2005-ben megalapította a Zajzoni Rab István-díjat, amit minden évben kiosztanak azoknak a személyeknek, akik Hétfalu művelődési, oktatási, szellemi, gazdasági életében kimagaslóan tevékenykednek, életművükkel hozzájárulnak nemzeti közösségünk, értékeink gyarapításához és népszerűsítéséhez.
Leánya, Ünige, és két fia, Nimród és Mikolt – apjuk szellemében él és dolgozik, a középső éppen a kolozsvári Protestáns Teológián utolsó éves evangélikus pap-jelölt.
Ki is, mi is Bencze Mihály? Matematikus, aki alkotó és szervező, irodalmár, aki verseket és tanulmányokat ír, művelődésszervező, aki rendez, kitüntet és társakat állít maga mellé. Tegyek kérdőjelet az utolsó mondat végére? Vagy foglaljam egy szóba, felkiáltójellel, hogy fáradhatatlan erdélyi ember! Mert a 20. század végén is kellettek és ma is kellenek szimbólumok, ma nem börtönáldozatok, mint korábbi legnagyobbjaink, hanem hétköznap és vasárnap is nyüzsgő, rágódó, de cselekvő csöngettyűzők, harangozók, szívós cselekvők. Böjte Csabák, akik az elesetteket segítik, Kallós Zoltánok, akik nem hagyják elveszni írott és íratlan értékeinket, Bencze Misik, akik a kiemelkedő képességű diákoknak nyitnak kaput Európa és a tudományos nagyvilág felé.
Szilágyi Domokos-mottóval kezdtem, az ő soraival is végzem ezt a laudációt: „Az ünnep, az ünnep halandó. Csak a hétköznap maradandó”. Misi kollégám ezt a kitüntetést (is) otthon egy polcra helyezi a többi mellé, mert mi mást tehetne, s a mai (halandó) ünnepet követően ismét a (maradandó) hétköznapokba veti magát. Figyelj, fáradhatatlan barátom, a Kárpát-medencében, közelebb Erdélyben vannak még megoldatlan számtan- és nemmatek feladatok! Közülük legalább n+1 rád vár!
Matekovics Mihály
Művelődés (Kolozsvár)

Tanulhatunk a diákoktól
Mert belátták: hiába várják, hogy problémáikat más oldja meg helyettük. Ha abban bíztak volna, hogy majd az igazgató, a polgármester, a tanfelügyelőség, a bukaresti kijárásos politikában oly otthonosan mozgó parlamenti érdekképviselet odahat, hogy a több hónapja elmaradt ingázási pénzeket kifizetik – nos, akkor bizony ma is ugyanott lennének.
Megnyirbált családi költségvetés, integetés az út szélén, naponta több órás keserű harc csak azért, hogy éljenek az amúgy alkotmányban is biztosított, a legalapvetőbb emberi jogok egyikével: az oktatáshoz való joggal. Tanulhatunk tőlük, mert e fölismerést tettek követték. Nem törődtek bele, hogy á, úgysem lehet, Bukarestben nem figyelnek rájuk. Nem áltatták magukat azzal, hogy majd apró lépésekkel közelebb kerülnek céljukhoz, és valamikor csak kifizeti tartozásait a minisztérium. Nem a kompromisszumot keresték, hanem céljaikat tartották szem előtt. Nem dőltek be a szép szónak, amikor a japánsztrájk hírére a miniszter hirtelen dicsérni és ígérni kezdett, nem elégedtek meg azzal, hogy Bukarestben elismerték: jogosan tiltakoznak, és nem rettentek meg, amikor az iskolák körül rendőrök kezdtek sürögni-forogni. Hanem szervezkedtek. Az EMI kezdeményezte, de mások is beszálltak – román iskolák tanulói szintén csatlakoztak. Nem külön, pártokra vagy csoportokra oszolva, nem sértődötten boncolgatva, ki is a szervező, hanem akcióegységben, szervezetten, lépésről lépésre kidolgozott ütemterv mentén. Nem kihallgatást kértek valamely főosztályvezetőtől, nem a minisztérium előszobáiban várakoztak, hátha jó kapcsolatok révén sikerül kapni valamit alamizsna gyanánt odadobott pénzből, hanem meghívták a sajtót, a nyilvánossághoz fordulva ismertették gondjaikat. És amikor feltűzték a fehér karszalagot, már az ország minden csücskében tudtak arról, hogy mi zajlik Háromszéken. És lassan csatlakoztak más megyékből is, hisz rájöttek: közös érdek, hogy a bukaresti hatalom visszaéléseinek gátat vessenek. Amikor pedig utcára vonultak, és úgy nyomatékosították jogos követeléseiket, akkor már ugyanvalóst izzadt a miniszter, hirtelen került pénz, az állam elkezdte törleszteni adósságait. Pedig nem is voltak oly sokan. És lám, minden jel arra utal: mégis eredményt értek el. Mi pedig itt állunk, évek, évtizedek óta hirdetett, sokszor meglankadt, túl gyakran elgáncsolt autonómia-harcunkkal, kicsinyes pártpolitikai vitáinkkal, s maholnap betagolnak bennünket egy óriásrégióba.
Miért is nem tanulunk, bár néha, a diákoktól?
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyar legyen regionális nyelv
Az RMDSZ azt akarja, hogy a magyar nyelvet regionális nyelvnek ismerjék el, a nemzeti kisebbségeket pedig ismerjék el a román állam alkotó tényezőiként, nyilatkozta a RFI-nek Frunda György, Victor Pontba kormányfő tiszteletbeli tanácsosa.
Frunda György kifejtette, „az RMDSZ-nek két alkotmánymódosító javaslat mellett tart ki, és nem fog egyetérteni a regionalizálással”.
„Az RMDSZ nem ért egyet a regionalizálással, mivel a közvitán szereplő tervezet nyomán a helyi problémákban hozandó döntés szempontjából el fognak tűnni a többségükben magyarlakta megyék” - mondta Frunda.
A kormányfő tanácsosa kijelentette ugyanakkor, hogy „az RMDSZ azt javasolja, hogy nemzeti kisebbségeket pedig ismerjék el a román állam alkotó tényezőiként”.
„Amikor Románia részévé vált, a magyar kisebbség az állam stabilizáló tényezője volt, tényező a modern Románia megalakulásában. A második módosító javaslatunk pedig a a magyar nyelv használatának jogára vonatkozik, ahogyan azt a Regionális és kisebbségi nyelvek európai konvenciója előírja” - mondta Frunda, aki szerint ez lehetőséget nyújtana, hogy egy sor gond megoldódjék a román többség és a romániai kisebbségi közösségek között.
Leszögezte, a „magyar nyelvet regionális nyelvként kell elismerni azokon a vidékeken, ahol a magyar közösség jelentős arányban jelen van. A «jelentős arány» fogalmát törvényileg kell majd megszabni, hogy ez 20 százalékot jelent, mint most, vagy kevesebbet”.
„Ez azt jelenti, hogy az illető régiókban a magyar nyelvet a közélet minden terén használni lehet majd” - mondta még Frunda.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

Volt egyszer egy iskola
Ahányszor csak idegennek elmeséltem, milyen is volt az a bizonyos iskola, amelyikben a korát messze megelőzve, a ’60-as években érvényesült a kulturális autonómia – mivel egyazon osztályban magyarok, románok az anyanyelvükön, míg a szerbek a választott nyelven tanulhattak –, kételkedve hallgatta.
Talán igaza is volt, mert mai mentalitással, amikor egyre több magyar szülő csakis az állam nyelvén való tanulásban látja gyermeke érvényesülésének a kulcsát, érthetetlenül hangzik az anyanyelvhez való akkori görcsös ragaszkodás. Mert Tornyán egyetlen magyar gyermek sem tanult az állam nyelvén, mégis elsajátítottuk azt, miközben a tanár párhuzamosan feleltette a diákokat, kit magyarul, kit románul. Ugyanúgy magyarázta a leckét is, ezért mindkét nyelven megértettük, ráadásul minden csütörtökön szünetekben, ebéd közben, sőt délután is románul kellett egymással beszélnünk, hogy alaposan megtanuljuk az állam nyelvét. Ha tréfára vettük a belső szabályt, Péter Antalnak a fémkeretes szemüvege fölött huncutkásan mosolygó, olykor szigorú tekintetével, akár egy-egy atyai nyaklevesével is találkozhattunk. Mert ő tanulásban soha nem tréfált, főként este nem, a másnapi leckék kikérdezésekor. Mielőtt ugyanis elindultunk volna a katolikus templom melletti éjjeli szállásunkra, szívszorongva vártuk a nevelőnőt, Piroska Máriát az igazgatói irodából érkező hírrel: melyik osztályt óhajtja Péter Antal kihallgatni, a házi feladatait ellenőrizni? Sokkal jobban tartottunk az esti számonkéréstől, mint a másnapi feleléstől, ezért tanultunk, segítettük egymást a házi feladatok elkészítésében. Ha túl nehéznek bizonyult a számtanfeladat, együtt próbáltunk megbirkózni vele, vagy idősebb diáktársunkat hívtuk segítségül. Ha valamelyik osztály bentlakói a számonkéréskor „könnyűeknek” találtattak, szégyenüket az egész bentlakás megszenvedte, egy órával mindenkinek tovább kellett tanulnia az újabb meghallgatásig. Órák után, naponta a legnagyobb osztályteremben gyülekezett az egész iskola diáksága, tanári kara, a kiértékelőre. Ennek során az aznap begyűjtött osztályzatok átlagos eredménye alapján lehetett elhódítani a legjobb osztálynak járó vándorzászlócskát, amit másnap délig a katedrán tartva birtokolhatott. A kiértékelőn a diákság előtt felsorakoztatták, megdicsérték az aznapi 10-es osztályzatok birtokosait, pellengérre állították, megdorgálták a szekundásokat. Az emberfiát már a pellengérre állítás félelme is tanulásra sarkallta, megpróbált jobb osztályzatot szerezni. A tanulás és munka mellett rengeteget szerepeltünk, énekeltünk, néptáncoltunk, mert akkoriban a pedagógusok számára nemcsak kötelező, de természetes is volt a kultúrmunka. Életem során soha, sehol nem tapasztaltam annyi törődést, annyi ötletet megtestesülni a tanulásért, a jobb eredményekért, mint Péter Antal iskolájában, ahol talán nem neveltek minden gyermekből zsenit, de mindnyájan megállták, megállják helyüket az életben. Oda tartós útravalóval indulhattunk, hiszen nem csak paprika- és paradicsomszedésen, kukoricatörésen, tűzifa-rakodáson, az új iskola építésén való segédkezésen, hanem az esti számonkéréseken is alaposan megedződve, mindig magunkon érezhettük Péter Antalnak a fémkeretes szemüvege fölött jóságosan ránk mosolygó, huncutkás, olykor szigorú tekintetét, ami önfegyelemre intett. Talán még most, fehér hajjal is magunkon érezzük, ami soha nem engedi elfelednünk: volt egyszer egy iskola, ahol a tornyai, a nagyvarjasi, a szederháti, a kisvarjasi diákok és szüleik egy pillanatig sem vonták kétségbe az anyanyelven való tanulás, érvényesülés elsőrendűségét, az életre történő nevelésben játszott nélkülözhetetlen szerepét. Manapság azonban szívszorongva kérdezhetjük: hova lett az a bizonyos iskola, hiszen Tornyán kihunyt az anyanyelvű oktatás utolsó szikrája is. Egykori iskolánk azonban elnyűhetetlen szálakkal köt össze bennünket, tornyai véndiákokat. A szívünkben hordozzuk, ahol addig él, amíg létezünk, és az anyanyelvű kultúránk e sajátos végvárának az emlékét az utódainkban is éltetjük.
Balta János véndiák
Nyugati Jelen (Arad)

Kritikus helyzetben az anyanyelvű oktatás ügye
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a MOGYE professzora az intézményben uralkodó állapotokat.
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) professzora az intézményben uralkodó állapotokat, amelyek hétfőn egy közlemény kibocsátására sarkallták a magyar tagozat vezetőtanácsát. A tanárok ebben rámutatnak, hogy a magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte fel Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit. „Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most a tanügyi minisztérium válaszolt, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben. Az oktatási tárcafelelősökkel több ízben is tárgyaló Szabó Béla valamint kollégája, Szilágyi Tibor rektorhelyettes arról bizonyosodott meg, hogy a minisztérium illetékesei mossák kezeiket, a felelősséget az egyetem román többségű szenátusára hárítva. „A szenátusban minden egyes alkalommal azt magyarázzák a kollégák, hogy miért nem lehet alkalmazni az érvényben lévő tanügyi törvényt” – utalt a 22-es csapdájára Szabó.
Semmit nem érő egyezség
Mindez annak dacára történhet így, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében hétpontos megállapodást írtak alá, amely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület sorainak a rendezésére és az akkreditációs elvárásoknak való megfelelésre. A magyar oktatók szerint azonban az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul. „A legsúlyosabb az, hogy a megállapodás világosan leszögezte, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez nem történt meg” – olvasható a közleményben. Szilágyi felmutatta annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, amelyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – jegyezte meg Szabó Béla.
A tantestület etnikai arányait illetően a professzorok elmondták, hogy a protokollum megkötése után ez még inkább romlott. A magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és, nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
Tiltakoznak, de egyelőre még reménykednek
Annak ellenére, hogy a közlemény aláírói szerint a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást, az oktatók úgy döntöttek, hogy a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel egyelőre nem szerveznek semmiféle tiltakozó akciót. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor. Arról egyik szenátusi tag sem kívánt nyilatkozni, milyen eszközöket vetnek be az ősszel. A kérdésünkre, miszerint, ha a helyzet nem tűr halasztást, miért nem kezdenek azonnal valamiféle tiltakozó akcióba, Szabó Béla azt válaszolta, hogy ha bármit is tennének az elkövetkezendő hetekben, annak a diákok innák meg a levét. „Nyáron meg nem érdemes tiltakozni, mert akkor az oktatásban a fű sem nő – tette hozzá a tagozatvezető. – Ennek ellenére mi készen állunk a tárgyalások folytatására, bár nem biztos, hogy amiben megegyezünk a nyár elején, érvényes lesz az őszi tanévkezdéskor”.
Nem lesznek ott Bukarestben
Hivatalosan nem csatlakoznak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által június 15-én, Bukarestben szervezendő tiltakozó menetéhez az egyetem magyar vezetői – szögezte le Szabó Béla. A tagozatvezető szerint sem a tanárok, sem a diákok nem engedhetik meg maguknak, hogy a tanév hajrájában akár egy napra is kimaradjanak az egyetemről. „Ha valaki viszont ott akar lenni, mi nem akadályozzuk” – tette hozzá.
Az utcai tüntetés főszervezője, Ádám Valérián elmondta, hogy még a múlt hét közepén hivatalosan is felkérte Szilágyi Tibort, hogy rektorhelyettesként ő legyen a kormánypalota előtti téren az első felszólaló, azonban a tanár válasz nélkül hagyta a drótpostán küldött levelet. Ennek ellenére a RMOGYKE vezetői remélik, hogy szép számban jelennek meg az erdélyi tüntetők a fővárosi utcai tiltakozó akción. A szervezet titkára hozzáfűzte, eddig harminc autóbusz foglalására kötött egyezséget különböző szállítási cégekkel.
Szucher Ervin
szekelyhon.ro

Semmit a magyaroknak!
A magyarok mindig a megváltoztathatatlant akarják megváltoztatni. A romániai magyarok az alkotmány első cikkelyét, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam, a szlovákiai magyarok a Benes-dekrétumokat, és hogy akik felvették a magyar állampolgárságot, ne veszítsék el a szlovákot.
Nem akarjuk megérteni, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megváltoztatni?!
Erre hivatkozik Victor Ponta is. Ő nagyon somolygott az RMDSZ-kongresszuson szövetséges ellenfelével, Crin Antonescuval egyetemben. Olyan szépen mondták el, hogy semmit nem ígérnek, hogy a jámbor néző azt hihette, mindent megígértek. Ponta talán hajlana is arra, hogy meghallgassa a magyarok kéréseit, de a törvény neki is köti a kezét. Nálunk az alkotmány 152. pontja tiltja a nemzetállami meghatározás megváltozását. Ponta, persze, erről nem tehet. Rendben: Az egyes cikkelyt nem lehet változtatni. No de a 152-es, az megváltoztatható, nemde? És ha igen, akkor azon lehet módosítani, többek közt úgy, hogy az első cikkely is módosulhasson. Vagy van olyan cikkely is, amelyik kimondja a 152. megváltoztathatatlanságát? Szlovákiában ugyanígy nem lehet visszavonni a Benes-dekrétumokat, mert a szlovák parlament kimondta azok sérthetetlenségét. A magyarok az Európa Parlamentnél megreklamálták a Benes-dekrétumokat és a szlovák állampolgársági törvényt. Már azt is nagy sikernek könyveltük el, hogy a petíciós bizottság egyáltalán foglalkozott ezekkel a problémákkal. Zárt ülést rendeltek el, mert ezt a román delegátus is kérte. Így a tárgyalásokról kitoloncolták a Magyar Közösség Pártjának elnökét, Berényi Józsefet. A következő lépés az lehetne, hogy kitoloncolják Szlovákiából is, mindazokkal egyetemben, akik felvették a magyar állampolgárságot. Mert a törvény szerint megtehetik. Most 93 éve, a trianoni békeszerződések megkötésekor meg sem hallgatták a magyarokat. Akkor sok mindent ígértek nekünk. Aztán kiderült, az volt a baj, hogy az ígéretek meghaladták az európai normákat, így azokból vissza kellett venni, hogy európai módon oldassék meg a nemzetiségi kérdés.
A szlovákoknak végül is örvendeniük kellene, hogy a felvidéki magyarok így ragaszkodnak szlovák állampolgárságukhoz. Mert kérdem én, mi lenne, ha ott minden magyar felvenné a magyar állampolgárságot, a szlovákok megvonnák tőlük a szlovákot, és arra ébrednének, hogy a magyar határ mellett, Szlovákiában él félmillió tisztán magyar állampolgár? És ők azt mondanák, hogy mivel nem szlovák állampolgárok, semmi közük Szlovákiához, Magyarországon akarnak élni anélkül, hogy elköltöznének szülőföldjükről. Ezt elkerülendő, a szlovákok nem hatálytalanítják a Benes-dekrétumokat. A régiósítást is megoldották: a megyéket úgy osztották újra észak-déli irányban, hogy véletlenül se legyen egyikben sem magyar többség. Ez jó példa. Nálunk is így fogják felosztani a magyarok lakta megyéket, csak nem észak-dél irányban, hanem a szélrózsa minden irányában.
Szigorúan tudományos alapon.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

MOGYE-ügy: a tanévzárásig nyitott a tárgyalásra a magyar tagozat
A tanévzárásig nyitott a tárgyalásra a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozata, de ősztől tiltakozó akciókat szervez, ha az egyetem szenátusának román többsége továbbra sem hajlandó a magyar nyelvet bevezetni a gyakorlati oktatásba - jelentették be hétfőn a MOGYE magyar oktatói.
„Ismét kritikus helyzetbe került az anyanyelvű oktatás ügye” – foglalta össze bevezetőjében Szabó Béla, a MOGYE professzora az intézményben uralkodó állapotokat, melyek tegnap délben egy közlemény kibocsátására sarkallták a magyar tagozat vezetőtanácsát. A tanárok ebben rámutatnak, hogy a magyar tagozat megszervezésének problémája körüli ellentét akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte fel Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit.
„Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most válaszolt a tanügy-minisztérium, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben.
Az oktatási tárca illetékeseivel több ízben is tárgyaló Szabó Béla, valamint kollégája, Szilágyi Tibor rektorhelyettes arról bizonyosodott meg, hogy a szaktárca illetékesei mossák kezeiket, az egyetem román többségű szenátusára hárítva a felelőséget. „A szenátusban minden egyes alkalommal azt magyarázzák a kollégák, hogy miért nem lehet alkalmazni az érvényben lévő tanügyi törvényt” – utalt a 22-es csapdájára Szabó.
Semmit nem érő egyezség
Mindez annak dacára történik, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében egy hétpontos megállapodást írtak alá, mely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület gondjainak rendezésére és az akkreditációs elvárásoknak való megfelelésre.
A magyar oktatók szerint azonban az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul. „A legsúlyosabb, hogy a megállapodás világosan leszögezte, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez nem történt meg” – olvasható a közleményben.
Szilágyi felmutatta annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, melyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg, és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – jegyezte meg Szabó Béla.
A tantestület etnikai arányait illetően a professzorok elmondták, hogy a protokollum megkötése után ez tovább romlott. A magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
Tiltakoznak, de még reménykednek
Annak ellenére, hogy a közlemény aláírói szerint a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást, az oktatók úgy döntöttek, a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel egyelőre nem szerveznek tiltakozó akciót. „Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor.
Arról egyik szenátusi tag sem kívánt nyilatkozni, milyen eszközök bevetésén gondolkodnak. A Krónika kérdésére, miszerint, ha a helyzet nem tűr halasztást, miért nem kezdenek azonnal tiltakozni, Szabó Béla azt válaszolta: ha bármit is tennének az elkövetkezendő hetekben, annak a diákok látnák kárát. „Nyáron meg nem érdemes tiltakozni, mert akkor az oktatásban a fű sem nő – tette hozzá a tagozatvezető. – Ennek ellenére mi készen állunk a tárgyalások folytatására, bár nem biztos, hogy az, amiben megegyezünk a nyár elején, érvényes lesz az őszi tanévkezdéskor”.
Az egyetem betartotta a magyar tagozattal Ecaterina Andronescu volt tanügyminiszter jelenlétében kötött protokollumot, és valamennyi érintett fél bölcs együttműködésére számít – jelentette ki tegnap a magyar oktatók panaszaira reagálva Leonard Azamfirei. A MOGYE rektora az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette: az egyetem vezetősége az említett szerződés mellett köteles betartani a hazai törvényeket, az ARACIS minőségi oktatásra vonatkozó előírásait, valamint az intézmény chartáját és belső szabályait.
„Ezek mindenkire egyformán érvényesek, a magyar tagozatra is” – hangsúlyozta a rektor. Hozzátette, amennyiben a magyar tagozat képviselői őszinteségről, tisztességről beszélnek, be kellene ismerniük a politikum beavatkozását egy olyan területre, amely esetében törvény tiltja a politikai befolyást. „Tisztességet, az igazság beismerését és bölcs együttműködést várok mindenki részéről” – jelentette ki Azamfirei.
Nem lesznek ott Bukarestben
Az egyetem magyar vezetői hivatalosan nem csatlakoznak a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) által június 15-én, Bukarestben szervezendő tiltakozómenethez – szögezte le lapunk kérdésére Szabó Béla. A tagozatvezető szerint sem a tanárok, sem a diákok nem engedhetik meg maguknak, hogy a tanévvégi hajrában akár egy napra is kimaradjanak az egyetemről. „Ha valaki viszont ott akar lenni, mi nem akadályozzuk meg” – tette hozzá.
Az utcai tüntetés főszervezője, Ádám Valérián elmondta, még a múlt hét közepén hivatalosan is felkérte Szilágyi Tibort, hogy rektorhelyettesként ő legyen a kormánypalota előtti téren az első felszólaló, azonban az egyetemi tanár válasz nélkül hagyta a drótpostán küldött levelet. Ennek ellenére a RMOGYKE vezetői remélik, hogy az erdélyi tüntetők szép számban megjelennek a fővárosi tiltakozó akción. A szervezet titkára hozzáfűzte, eddig harminc autóbuszra kötött foglalási egyezséget különböző szállítási cégekkel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Pontának nem kell a magyar családmodell
Az azonos neműek házasságának tervezett tiltása ellen tiltakoztak az idei bukaresti melegfelvonulás részvevői, miközben nacionalista szervezetek a szexuális beállítottság szerinti megkülönböztetés büntetése ellen vonultak utcára.
Továbbra is éles vita dúl a hazai közéletben az alkotmánymódosítás kidolgozásával megbízott parlamenti bizottság módosító indítványa körül, miszerint a család alapját egy férfi és egy nő szabad elhatározásával megkötött házasság képezi. A javaslat az alaptörvényben jelenleg szereplő „házastárs" megfogalmazást váltaná fel, és emiatt emberjogvédők máris homofóbiával vádolják a bukaresti balliberális kormánykoalíciót (USL). Amelyet szintén megoszt a kérdés, és érdekes módon a kezdeményezést a liberálisok támogatják teljes mellszélességgel.
Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke, a bukaresti szenátus és az alkotmánymódosító bizottság vezetője tegnap közölte, nem támogatja az azonos neműek civil és egyházi házasságának engedélyezését, vagy azt, hogy a melegek gyerekeket fogadhassanak örökbe, szerinte esetükben mindössze polgári szerződés jöhet szóba. A Digi 24 hírtelevíziónak adott interjúban ugyanakkor Antonescu nem zárta ki, hogy a szociáldemokraták (PSD) ellenkezése miatt kiiktatják az alkotmány szövegtervezetéből az előírást, miszerint a család egy férfi és egy nő közötti házasságon alapul. Victor Ponta miniszterelnök, a PSD elnöke ugyanis nem tartja jónak, hogy az alaptörvény a „rendkívül vitatott" magyarországi modellt utánozva a családot a férfi és a nő házasságaként határozza meg. Ponta a hétvégén közölte, Románia nem „fundamentalista köztársaság", és az országnak az alkotmány módosítása terén is az európai trend felé kell haladnia. „A férfi és a nő házasságára való utalás szükségtelen a család meghatározásában. Ez egy copy-paste-tel átemelt meghatározás a magyar alkotmány januárban hozott, egész Európában rendkívül vitatott módosításából. Nekem úgy tűnik, fölöslegesen adunk egy konzervatív jelzést" – jelentette ki Ponta.
Eközben a szombati bukaresti melegfelvonulás több száz részvevője – közöttük számos külföldi diplomata és a homoszexualitását nyíltan felvállaló Michael Cashman brit, valamint Ulrike Lunacek osztrák EP-képviselő – tiltakozott az azonos neműek házassága tervezett betiltása ellen. Néhány órával korábban tüntetett a román fővárosban a szélsőségesen nacionalista Noua Dreaptă több száz szimpatizánsa is. Ők már üdvözölték a család fogalmának tervezett alkotmányos rögzítését, ám élesen kifogásolták, hogy a módosítás előtt álló román alaptörvény tiltaná a szexuális orientáción alapuló diszkriminációt.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

A marosvásárhelyi magyar orvosképzésért tüntet Bukarestben az RMOGYKE
A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület egy hónapos tüntetéssorozata június 15-én Bukarestben csendes felvonulással ér véget. A szervezet ezzel a tiltakozással is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román vezetőségének a magyar oktatással kapcsolatos diszkriminatív intézkedései miatt tiltakozik.
„A szombati akcióval arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy ha az egyetem magyar tagozatának akkreditálása elmarad, október 1-től nem alakulhat meg az önálló magyar tagozat a MOGYE-n” – nyilatkozta a Népújságnak dr. Kincses-Ajtay Mária, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület elnöke, akivel a június 15-én sorra kerülő tiltakozó megmozdulás kapcsán beszélgettünk.
– Májusban kezdte el az RMOGYKE az újabb tüntetéssorozatot, ezúttal Bukarestben, különböző kormányépületek előtt tiltakozva a MOGYE magyar tagozatának helyzete miatt. Miért volt erre szükség, és történt-e előrelépés az ügyben? – Az RMOGYKE azért folyamodott újabb tüntetéssorozathoz, mert azt tapasztaltuk, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás ügyében nem történnek pozitív lépések, nincsen semmiféle pozitív elmozdulás.
A legutóbbi nagy csapást azzal mérték a magyar oktatásra, hogy a román vezetőség beküldte az ARACIS akkreditáló bizottsághoz azt az akkreditációs dokumentációt, amelynek értelmében csak a román tagozatot – és tulajdonképpen a mai diszkriminatív helyzetet – akarják törvényesíteni. Ha ez az akkreditáció így megtörténik, akkor évekre előre a magyar oktatásnak semmiféle fejlődési lehetősége nem lesz. Ezt tudatosította nemrég az egyetem jelenlegi magyar vezetősége egy sajtótájékoztatón, amelyen részletesen beszámolt arról, hogy milyen diszkriminatív intézkedések történtek a magyar helyek betöltése, a versenyvizsgák és egyáltalán, az érvényben levő tanügyi törvény chartába való beiktatása kapcsán. Ezek olyan intézkedések, amelyek azt jelzik, hogy szándékukban sincs a magyar oktatás jogainak helyreállítása érdekében eljárni.
Ezért folyamodott az RMOGYKE a tiltakozó megmozdulásokhoz, utcai tüntetésekhez. Civil szervezetként lehetőségünk van szélesebb és kissé erélyesebb eszközökkel élni, és úgy gondoljuk, hogy ezek nem a magyar vezetőség ellenében, hanem mellettük, a magyar vezetőség támogatásáért történnek, a figyelem felkeltése, annak tudatosítása érdekében, hogy a MOGYE-n a magyar oktatás súlyos helyzetbe jutott. Ez az erélyes fellépés az, amit a magyar vezetők talán még nem tehetnek meg, de sajnos, készülődniük kell nekik is erre. Az RMOGYKE tiltakozássorozata már a tavaly nyáron elkezdődött egyéni tüntetésekkel, ősszel pedig a tanügyminisztérium előtt háromhetes tüntetéssorozat zajlott. Úgy gondolom, ennek hatására történt, hogy Victor Ponta miniszterelnök és az akkori tanügyminiszter asszony személyesen eljött Marosvásárhelyre tájékozódni, megpróbálták mediálni a dolgot, és sikerült is egy hétpontos egyezséget aláíratni román és magyar egyetemi oktatókkal.
– Akkor viszonylag mindenki elégedetten nyugtázta azt a hétpontos egyezséget, amely alapján úgy tűnt, elkezdődhet a MOGYE-n a magyar oktatás, a magyar tagozat helyzetének rendezése, a tanügyi törvény értelmében.
– A hétpontos megállapodás először is nagyon nagy visszalépés volt a tanügyi törvényhez viszonyítva, ennek szellemétől oly mértékben eltért, hogy nem lett volna szabad elfogadni magyar részről, de román részről még ezt sem tartották be! A téli versenyvizsgák alkalmával kiderült, hogy még durvább a helyzet, a beígért helyeknek még az egyharmadát sem adták meg a magyar tagozatnak. Olyan tanszékek is vannak – és most már dr. Szabó Béla professzor úr nyíltan elmondta, ami nagyon értékelendő –, hogy hány állásból hányat nem voltak hajlandók betölteni, mert nem engedték az illető jelöltet versenyvizsgázni, a dossziéjával kekeckedtek, nem ismerték el a Pécsen megkezdett doktorátusát stb.
Legutóbb arra vetemedtek, hogy az ARACIS-tól, az egyetemeket akkreditáló bizottságtól olyan papírt csikartak ki, miszerint az ARACIS írásban rögzítette, hogy nem is lehet magyar gyakorlatokat tartani, mivel az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk, még ha a páciens magyar nemzetiségű is. Tehát az orvos–beteg kommunikációban, akármilyen nemzetiségű az orvos, illetve a beteg, csak a román nyelvet szabad használni, ami elképesztő álláspont, és teljesen aláássa a magyar nyelvű gyakorlati képzés létrehozását. Márpedig ha magyar gyakorlat nincs, akkor magyar egyetemi tanársegéd sincs, és akkor magyar egyetemi tanár sem lesz, és végeredményben a magyar oktatás jövője meg van pecsételve a MOGYE-n. Az RMOGYKE január folyamán a versenyvizsgák tisztaságáért állt ki, és sajnos igazunk lett, pedig az egyetem magyar vezetősége akkor úgymond megrótt, arra hivatkozva, hogy nem jól időzítettük a tüntetést.
– A június 15-re tervezett tüntetést jól időzítették? A MOGYE magyar vezetői ugyanis azt nyilatkozták, intézményesen nem csatlakoznak a tiltakozáshoz, de hangsúlyozták, magánemberként bármely egyetemi oktató vagy hallgató részt vehet a felvonuláson. Hogyan viszonyul az akcióhoz az RMDSZ?
– A mostani tüntetéssorozatunk Bukarestben június 15-én zárul egy csendes felvonulással a Sajtópalotától a Diadalíven át a Parlamentig, amelynek ismét figyelemfelkeltő a célja. Azt szeretnénk jelezni, hogy ha nem akkreditálják most a magyar tagozatot, ha a MOGYE akkreditációja a román vezetők szándéka szerint történik, akkor október 1-től nyilvánvalóan nem indulhat meg a magyar oktatás, mert ez a jövő tanévre vonatkozó szabályzat. A marosvásárhelyi magyar oktatók intézményesen nem kívánnak csatlakozni a tüntetéshez, de nem is ítélték el az akciót. Álláspontjukat, mely szerint vizsgaszesszió van, elfogadom, de ez nem tart vissza minket. Mindenképpen felszínen kell tartani a problémát, hiszen nagyon jó „altatás” következik: szesszió van, majd jön a nyári periódus, mindenki elmegy szabadságra, és októberig mindent el lehet intézni suba alatt. Nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen vagy olyan formában, de folytatódjanak ezek az akciók.
Több autóbusszal szállítanánk a fővárosba a diákságot, de polgári résztvevőket, sőt középiskolai tanárokat is, ha hajlandók csatlakozni. Sajnos, ahelyett, hogy az RMDSZ legalább elvi-erkölcsi támogatást adna, mérhetetlen közömbösséget tapasztalunk, többek között a kérésünket, hogy a kongresszus kiemelten tárgyalja az egyetem ügyét, elutasították, sőt, egyesek egészen komiszul utasították el, de reméljük, nem jutnak el odáig, hogy különböző megfélemlítési akciókhoz folyamodjanak. Szervezetünk az utcai tüntetések mellett kemény jogi csatát is vív. Az egyetem szenátusa ellen indított pert elsőfokon elvesztettük, de három hónapja nincs írásos indoklás, és amíg ezt nem kapjuk meg, nem tudunk fellebbezni.
Következhet tehát még egy fellebbezési szakasz a perben. Ami az ARACIS bizottság által kiadott diszkriminatív okmányt illeti, ez ellen a Diszkriminációellenes Tanácshoz beadványt juttattunk el, amelyben kérjük, vizsgálja ki e hátrányosan megkülönböztető rendelkezést, hiszen ilyen nem születhet ebben az országban, ahol az alkotmány szavatolja a betegek jogait, érvényben van a betegjogi törvény, nem beszélve az anyanyelvhasználatra vonatkozó nemzetközi egyezményekről. Antalfi Imola e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Soha nem tapasztalt árvizek
Nehezebb napok várhatók Magyarországon
A következő napokban még nehezebb lesz a helyzet az árvízi védekezésben a magyar belügyminiszter szavai szerint. Pintér Sándor hétfőn a parlamentben arra kérte a védekezésben résztvevőket, hogy "ne fáradjanak, figyelmük ne csökkenjen".
A tárcavezető napirend előtti felszólalásában úgy fogalmazott, csak az együttműködés és az összefogás vezethet sikerre. Hangsúlyozta: van egység és összefogás, hiszen összefogott minden állampolgár, a hivatásosok, az önkéntesek, a parlamenti pártok és a média is.
Kiemelte, hogy eddig egyetlen ember sem halt meg, vagy tűnt el az árvíz miatt. Azt mondta, 1315 embert kellett kitelepíteni. Jelenleg 802 kilométeren zajlik árvízi védekezés, ebből 191 kilométeren rendkívüli, 176 kilométeren pedig harmadfokú; 86 helyszínen folyik a védekezés központi irányítás alatt. Az árhullám ezekben az órákban hagyja el Budapestet – ismertette a belügyminiszter.
Emlékeztetett: a rendkívüli időjárás hatására soha nem látott és nem tapasztalt árhullám vonul le a Dunán. A szomszédos országok adatai alapján június 4-én hirdetett veszélyhelyzetet a kormány. A miniszterelnök és a katasztrófavédelem vezetője a helyszínen, a honvédelmi miniszter a honvédség köreiben, a belügyminiszter pedig a központi irányításban veszi ki a részét a védekezésből.
Jelenleg 15 ezren dolgoznak a gátakon, ebből 3400 rendvédelmi dolgozó, 7700 honvédségi alkalmazott. A belügyminiszter külön megköszönte a katasztrófavédelmi dolgozók, a tűzoltók, a rendőrök, a Terrorelhárítási Központ munkatársai, a polgárőrök, a büntetés- végrehajtási dolgozók, illetve az elítéltek segítségét. Kiemelte a honvédségi helikopterek tevékenységét, amely nélkül szavai szerint "nem lehetett volna megmenteni" Győrújfalut és a Szigetközt.
Riasztás zivatarok miatt
Tegnap délután a közeledő vihar miatt a veszélyhelyzet-kezelési központ úgy döntött, valamennyi civil és önkéntes szüntesse be a munkát a gátakon. A hivatásos állománynak csak az a része maradhat, amelynek megfelelő védőfelszerelése van – tájékoztatta a belügyminiszter főtanácsadója hétfő délután az MTI-t.
A heves zivatarok miatt az éjfélig szóló figyelmeztető előrejelzés szerint Győr-Moson-Sopron és Vas megyében elsőfokú, az ország többi területén másodfokú a riasztás. Emellett a várható felhőszakadás miatt az egész országban elsőfokú figyelmeztetést adtak ki.
Estig a zivatarokat jégeső, viharos, óránkénti 60-80 kilométeres szél és felhőszakadás kísérheti. Esetenként 30 milliméternél több eső is hullhat – írták. Olyan heves zivatarra is számítani lehet, amelyet 90 kilométer/órás szél és jégeső kísérhet.
Románia kész segítséget nyújtani
Közben Bukarestben Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, hogy szükség esetén Románia kész segítséget nyújtani Magyarországnak az árvízzel kapcsolatos gondok kezelésében.
Victor Ponta az árvízveszély miatt összehívott országos irányító törzs hétfői ülésén arra kérte a katasztrófavédelemben illetékes Radu Stroe belügyminisztert, érdeklődjön magyar kollégájánál, hogy szüksége van-e Magyarországnak valamilyen segítségre. "Nem vagyunk mi a leggazdagabb ország, de úgy látom, a nyugati országrészt nem fenyegeti veszély, úgyhogy az ottani erőinkkel a szomszédaink segítségére lehetünk" – mondta a román kormányfő.
A román vízügyi hatóság vezetője beszámolt arról, hogy a Duna jelenleg másodpercenként 8500 köbméteres hozammal éri el Romániát, míg a sokéves júniusi átlag 6400 köbméter. A tetőzést péntekre várják másodpercenként 10500 köbméterrel, ami jelentősen elmarad az egy hónapja mért 11900 köbméteres értéktől, így a Duna romániai szakaszán nem számítanak különösebb gondokra.
Rekordáradások Csehországban és az Elba németországi szakaszán
Közép- és Észak-Csehországban újabb több száz családi házat öntött el a víz hétfőre virradóra, miután a kiadós esőzések következtében megáradt számos kisebb folyó és patak. Az Elba németországi szakaszán, Magdeburgtól északra egy 50 méter hosszú részen beszakadt a gát, több települést azonnal ki kellett telepíteni.
Csehországban tizenegyre emelkedett az idei árvíz halálos áldozatainak száma. Négy embert továbbra is eltűntként keresnek a hatóságok – jelentette be Martin Cervícek országos rendőrfőkapitány a központi válságstáb hétfői ülése után Prágában.
A cseh közszolgálati hírtelevízió tegnap kora reggeli jelentése szerint a közép-csehországi Kladno és Melník, az észak-csehországi Louny, valamint a dél-csehországi Cesky Krumlov és Tábor környékén a helyi patakok kerteket, házakat, pincéket, gazdasági ingatlanokat öntöttek el. Prágában az esőzések miatt vasárnap este néhány órára több utca került víz alá, mert a csatornák nem képesek több csapadékot befogadni. A víz számos pincét, egy mozit, iskolát és benzinkutat is elöntött, és újabb közlekedési gondokat okozott.
Az Elba németországi szakaszán sorra megdőlnek a vízállásrekordok, ahogy vonul az árhullám észak felé. Ugyanakkor Magdeburgban, a kelet- németországi Szász-Anhalt tartomány fővárosában a vízállás hétfő reggelre több mint 20 centiméterrel csökkent a vasárnap elért 748 centiméteres történelmi csúcshoz képest. A várostól északra, Stendal járásban éjjel egy 50 méter hosszú szakaszon beszakadt a gát, több települést azonnal ki kellett telepíteni. A tartományban 44 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. A Magdeburgtól csaknem 120 kilométerre fekvő alsó-szászországi Hitzackernél is minden korábbinál magasabbra, 800 centiméter fölé emelkedett az Elba vízállása, a mintegy 150 kilométerre fekvő schleswig-holsteini Lauenburgban pedig elkezdték az óváros evakuálását.
Népújság (Marosvásárhely)

Victor Ponta Németországban tárgyal
Először látogat hivatalosan Németországba Victor Ponta a tavalyi belpolitikai válság óta; a vizit egyik célja – a kormányfő szerint –, hogy helyreállítsák a kétoldalú kapcsolatokat a válság előtti szintre.
A kormányfő indulása előtt elmondta: látogatásának fő célja a gazdasági kapcsolatok fellendítése, ezért német beruházókkal találkozik, akiket megpróbál meggyőzni, hogy fektessenek be Romániában.
A közszolgálati rádió is idézte hétfőn Victor Pontát, aki szerint az is nagyon fontos, hogy Románia újfent bebizonyítsa Németországnak, Franciaországnak és a többi nyugati partnereinek: stabil, komoly és erős ország. Ponta hozzátette, azt szeretné, hogy Románia is váljon a térségben Európa olyan komoly partnerévé, mint Lengyelország, hiszen megvan erre a képessége.
Tavaly nyáron az USL felfüggesztette tisztségéből Traian Băsescu államfőt, de nem sikerült leváltania azt követően, hogy érvénytelen volt az erről kiírt népszavazás. Az Európai Unió vezető országai – köztük Németország is –, bírálták akkor Romániát a demokratikus normák megsértése miatt.
Victor Ponta hétfő este találkozik Angela Merkel német kancellárral, kedden német beruházókkal tárgyal, köztük a Daimler vállalat vezetőségével, amely nemrég jelentette be, hogy újabb beruházással bővíti romániai kapacitását.
(Transindex/MTI)
Nyugati Jelen (Arad)

Budapest túlélte a tetőzést
Stabilak a fő árvízi védvonalak Budapest alatt – jelentette ki Orbán Viktor hétfőn, azután, hogy a fővárosban levonult az árhullám, és 891 centiméteres rekordértéken tetőzött a Duna vízszintje, majd beindult a lassú apadás.
A kormányfő közölte, az árvízi védekezésben megkezdődik a súlypontáthelyezés, a fő erőket mostantól a Budapest alatti Duna-szakaszra összpontosítják, ahol ugyancsak magasabb lesz a vízállás, mint az eddig mért legnagyobb szint. „A fővárostól délre hosszú folyószakaszon kell védekezni, ezért az erők ésszerű beosztása a kulcskérdés. A déli dunai területek megvédése is óriási feladat, és továbbra is az a parancs van érvényben, hogy gátat nem adunk fel" – közölte a miniszterelnök a budapesti Római-parton rendezett reggeli sajtótájékoztatóján.A kormány nem sokkal később tizenkét, a fővárostól délre fekvő Duna menti járásra hirdetett ki veszélyhelyzetet.
Közben Pintér Sándor belügyminiszter a parlamentben arra kérte a védekezésben résztvevőket, hogy „ne fáradjanak, figyelmük ne csökkenjen", mert a következő napokban még nehezebb lesz a helyzet az árvízi védekezésben. Felszólalásában a tárcavezető méltatta, hogy az árhullám közepette összefogott minden állampolgár, a hivatásosak, az önkéntesek, a parlamenti pártok és a média is. Kiemelte, eddig egyetlen ember sem halt meg vagy tűnt el az árvíz miatt, és 1315 embert kellett kitelepíteni. Jelenleg 802 kilométeren, 86 magyarországi helyen zajlik árvízi védekezés, ebből 191 kilométeren rendkívüli, 176 kilométeren pedig harmadfokú. Pintér elmondta: 40-43 centivel magasabban tetőzött a Duna, mint a valaha volt legmagasabb vízszint, ennek ellenére fő védmű nem szakadt át. Közlése szerint a legnehezebb, a helyzet Győrújfalunál volt, illetve Pilismarótnál jelenleg is az, ahol mozog az ideiglenes gát. Hozzátette, jelenleg 15 ezren dolgoznak a gátakon, ebből 3400 rendvédelmi dolgozó, 7700 honvédségi alkalmazott.
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője országgyűlési felszólalásában úgy értékelte, Magyarország példát mutatott összefogásból, bátorságból és szervezettségből. „Olyanok dolgoztak együtt a gátakon, akik máskor egymás köszönését sem fogadják" – fogalmazott a politikus. Közben a Duna teljes szakaszára riasztást adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat a heves zivatarok, illetve felhőszakadás miatt. Ennek következtében a veszélyhelyzet-kezelési központ úgy döntött, valamennyi civilnek és önkéntesnek be kell szüntetnie a munkát a gátakon, és a hivatásos állománynak csak az a része maradhat, amelynek megfelelő védőfelszerelése van. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere közölte, az árvíz elleni védekezés segítésére nyitott nemzeti összefogás számlájára összesen 133,3 millió forintnyi felajánlás érkezett tegnap délig a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácshoz. Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége ugyanakkor felkérte az egyházközségek elöljáróit, szervezzenek adakozást a gyülekezetekben az anyaországi lakosság megsegítésére. A magyarországi református egyház zsinatának döntésével összhangban a június 16-i istentiszteleti perselypénzzel támogatják az árvíz okozta károk orvoslását.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Házifeladattal küldte haza Merkel Berlinből Pontát
A német gazdaság számára fontos, hogy Romániában érvényesüljenek a jogállamiság elvei, és harcoljanak a korrupció ellen - mondta a német kancellár hétfőn Berlinben a román miniszterelnökkel folytatott megbeszélése előtt.
Angela Merkel munkavacsorán fogadta Victor Pontát, személyében 2006 óta az első román kormányfőt, aki hivatalos látogatást tett a német fővárosban. A megbeszélés előtti sajtónyilatkozatában a kancellár kiemelte, hogy a német-román gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségek kiaknázásához szükség van a jogállamiságra, az átláthatóságra és az igazságszolgáltatás hatékonyságának biztosítására.
Victor Ponta hangsúlyozta: az utóbbi évek gazdasági és politikai válsága után Románia helyzete megszilárdult, és az ország erre a stabilitásra építve továbbra is Németország stratégiai partnere kíván lenni. A stabil és erős Románia fontos partner lehet Németország és az Európai Unió számára a közösség keleti határának mentén - mondta a román kormányfő, hozzátéve, a kormány kedvező és kiszámítható feltételeket teremt a működőtőke-befektetések ösztönzéséhez.
Victor Ponta kétnapos németországi látogatása első napján részt vett a legnagyobb német pénzintézet, a Deutsche Bank romániai befektetési lehetőségekkel foglalkozó fórumán, amelyen hangsúlyozta, hogy az infrastruktúra fejlesztése a legnagyobb kihívás Romániában, a legnagyobb gond pedig az, hogy az ország kevés uniós támogatást tud lehívni.
Ugyanakkor az államháztartási hiány és a munkanélküliség alacsony, a munkaerő jól képzett, a gazdaság növekedik, a politikai helyzet stabil, az ország földrajzi fekvése pedig kedvező, hiszen olyan feltörekvő piacokhoz lehet könnyen hozzáférni, mint például Oroszország vagy Törökország - tette hozzá. Kiemelte: a bukaresti vezetés vállalkozásbarát politikát követ, személyes célja pedig az, hogy a leginkább vállalkozásbarát szociáldemokrata politikus legyen Európában.
Ponta kedden Stuttgartban, Baden-Württemberg tartomány fővárosában megbeszélést folytat Winfried Kretschmannal, a tartomány zöldpárti miniszterelnökével, és látogatást tesz a Daimler központjában, ahol egyeztet a cég új romániai beruházásáról. A járműgyártó konszern áprilisban jelentette be, hogy 300 millió eurós beruházást hajt végre Kudzsirban és Szászsebesen, ahol ötfokozatú automata sebességváltókat és úgynevezett kettős tengelykapcsolós sebességváltókat gyártanak majd az új Mercedes-Benz modellekhez.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfőn interjút közölt Victor Pontával. A politikus a konzervatív lapnak adott interjúban egyebek között hangsúlyozta, hogy a Traian Basescu államfővel folytatott hatalmi harc mindkettőjük számára vereség volt és ártott az országnak, de a leckét is megtanulták mindketten, és megállapodást kötöttek az együttműködéséről, ami kiszámíthatóságot és stabilitást ad a politikai rendszernek.
Azzal a Németországban széles körben elterjedt aggodalommal kapcsolatban, hogy 2014 elejétől a munkavállalási korlátozások feloldása miatt bevándorlási hullám várható Romániából, Ponta elmondta: felmérések szerint nem várható nagyobb szabású vándormozgalom. A kivándorló románok inkább Spanyolországba és Olaszországba költöznek, mert az ottani környezet jobban hasonlít a kultúrájukhoz, a legtöbb román pedig, aki Németországba akart menni, már elment, és keményen dolgozik és fizeti az adót az új lakhelyén.
Arra a felvetésre, hogy a német aggodalmak szerint a romániaihoz képest bőkezű szociális juttatások miatt jelentős számú romániai cigány bevándorlására lehet számítani, Victor Ponta azt mondta, hogy a hosszú távú megoldás a romák romániai integrációja, amihez pénzügyi támogatás és 10-15 évre előretekintő stratégia szükséges.
Maszol.ro

Számon kért nyelvi jogaink
A kormány tagjainak közel feléhez intézett tegnap kérdést Markó Attila, Sepsiszentgyörgy parlamenti képviselője, melyben arra vár választ, hogy miképpen tett eleget a kormány az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának ratifikálásában vállalt kötelezettségeinek.
Markó Attila emlékeztette Victor Ponta miniszterelnököt, Remus Pricopie oktatási, Mihnea Costoiu felsőoktatási, Liviu Dragnea közigazgatási, Robert Cazanciuc igazságügyi, Daniel Barbu művelődési, Titus Corlăţean külügyi, Mariana Câmpeanu munkaügyi, Eugen Nicolăescu egészségügyi tárcavezetőt és Ion Moraru kormányfőtitkárt, hogy Románia lassan belép a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Chartájának második monitorizálási ciklusába, októberig a kormánynak be kell nyújtania a második időszakos jelentést a charta ratifikálásában szereplő vállalásairól, azazhogy miképpen biztosítja az ország területén élő közösségek jogát anyanyelvük szabad használatához. A képviselő felvázolta, hogy a 2007-ben ratifikált egyezmény első jelentését közel kétéves késéssel nyújtotta be Románia, és az azt követő levélváltások és a szakértői bizottság látogatása nyomán számos alkalmazási problémára derült fény. Jelezte, hogy a minisztériumok többsége nem gyűjt megfelelő adatokat és információkat, amelyek elengedhetetlenek egy valós helyzetkép megismeréséhez, ezáltal ezek a minisztériumok nem is tudják, hogy mit kell belefoglalni a jelentésbe. Az egyik legbeszédesebb példa az igazságügy területe, ahol a szaktárca nem rendelkezik semmilyen adattal arra vonatkozóan, hogy országos szinten hány tolmács áll a perben részt vevők segítségére, hol és hány tárgyalás zajlott a felek anyanyelvén, hány anyanyelven kiállított iratot iktattak, és azok közül hánynak kérdőjelezték meg az érvényességét. Ugyanilyen siralmas a helyzet a közigazgatásban is, ahol nemcsak jogi normákat nem alkalmaznak, de törvényes jogot is el lehet veszíteni a bíróságon – lásd Aranyosgyéres esetét. A képviselő mindegyik miniszternek címzett leveléhez csatolta a szakértői bizottság kétszáz oldalas jelentését, amelyben számos kérdésben elmarasztalja Romániát, ugyanakkor jelzi, hogy több cikkely esetében nem sikerült teljesíteni a vállalt kötelezettségeket.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ne féljünk
A magyarság egyértelmű beolvasztását célzó szlovákiai/felvidéki közigazgatási átszervezés mintájának a réme lebeg Erdély felett.
Ezt maga az átalakítással megbízott Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes erősítette meg, amikor affélét beszélt: a kérdés nem útlevél-ellenőrzést jelent, hanem azt, hogy a leendő régiók a vidékfejlesztés terén hangolják majd össze a megyei tanácsok munkáját, a magyarok ne féljenek tehát. Nos az útlevél-ellenőrzésre vonatkozó utalás tulajdonképpen a magyarlakta tömböknek és kiemelten a Székelyföldnek, egyszersmind a romániai magyar autonómiatörekvéseknek szóló üzenet, amely világosan jelzi a mai kormányzat beolvasztási szándékát. Hiszen a kormány olyan átszervezési terveket sző, amelyek révén a leendő, Székelyföldet is magába foglaló ún. központi régióban a magyarság aránya az összlakosság egyharmadát sem tenné ki. S a kérdés nemzetiségi vonzata mellett a kormány elképzelése a történelmi vidékek természetes határait és az önkormányzatiság, valamint a döntési hatáskörök leosztását is mellőzve a központosítás fokozását helyezi előtérbe.
Ide számítva még, hogy az RMDSZ legutóbbi, csíkszeredai kongresszusán Victor Ponta miniszterelnök is megmondta: magyar többségű közigazgatási régió szóba sem jöhet, világos tehát, hogy mi készül. Nincs kétségem afelől, hogy a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési időszakra való tekintettel – ha nagyon akarja – a kormány még az idén érvényesíti akaratát, ehhez minden lehetősége adott. Ráadásul egy kis magyarellenes kampánnyal a sajtó is megteremtheti a kormánynak kedvező közhangulatot. Az (erő)viszonyokat látva nem vitás, hogy az erdélyiek s ezen belül mi, magyarok számára kedvezőtlen átszervezésnek elejét venni kizárólag parlamenti eszközökkel nem lehet, elkerülhetetlennek látszik tehát a civil társadalom megmozdulása. 1968-ban tüntetések, háttéregyezkedések és kemény civil lobbi révén sikerült meghátráltatni a Ceauşescu fémjelezte hatalmat. Most sem szabad másként lennie! Ennek érdekében nem kell félnünk összefogni, utcára vonulni, akarni és tenni. De nem a végén, amikor már megtörtént a baj, hanem most, amíg a tervek módosíthatók! Amíg nem késő.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

Etnikai szempontjaink
Az ország jelenlegi miniszterelnöke szinte napi rendszerességgel kijelenti, amikor bármilyen vonatkozásban is a régiósítási tervről nyilatkozik, hogy abban semmiféle „etnikai szempontot” nem fognak figyelembe venni. S slussz!
Szakmailag alátámasztható érve sincs, hogy miért ellenzi a mi megmásíthatatlan óhajunkat, az önálló székelyföldi régiót. Minap Liviu Dragnea közigazgatási miniszterelnök-helyettes, miután egyetértett azzal, hogy Dobrudzsa önálló régió legyen, maga is azonnal leszögezte – nehogy ebből valaki következtetéseket vonjon le a hasonló nagyságrendű Székelyföldre vonatkozóan –, hogy Dobrudzsa példája nem érvényes a Székelyföldre. „Nem szándékozom olyan régiófelosztást javasolni, amely etnikai szempontokon alapulna” – fogalmazott. Tehát az etnikum, az etnikai hovatartozás nem számít! Ez legyen világos! – szólnak a felénk szegezett figyelmeztetések minden irányból. S hogy az bizonyos összefüggésekben mégis számít, azt is éppen Victor Ponta úrtól tudjuk, aki alig két héttel ezelőtti üdvözletében (!), melyet Trianon napjára küldött Magyarországnak, éles szemmel látta és eleven ésszel fogalmazta meg, hogy Trianon azért volt nagyszerű és példaadó értékű döntés, mert annak köszönhető „az etnikai alapú Magyarország” létrejötte. Nagyszerű észrevétel! Még akkor is, ha nem teljesen az „etnikai alapok” döntöttek ott sem, ezért kerülhetett épp az akkor több mint 90 százalékban magyarlakta Székelyföld Romániához. De nemcsak a Székelyföld, hanem a Partium jó része egy az egyben, úgy, ahogy akkor volt. Színmagyar települések sorával határon innenre, s ugyancsak – hogy más példákat is soroljunk – a Felvidéken a majdnem százszázalékosan magyarok lakta Csallóköz és Bodrogköz, s délen széles színmagyar sávok a Szerb-Horvát Királysághoz. Feltételezhetően ezekre nem gondolt vagy nem figyelt fel üzenete megfogalmazásakor. Vagy lehet, ezzel is jelezni szándékozta, hogy a magyar „etnikai jelleg” csak Magyarország mai határain belülre vonatkoztatható. S ezért van az is, hogy a Székelyföld – Ponta úrék szerint – nem lehet önálló régió, mert az „etnikai alapok” nem lehetnek megkülönböztető tényezők, nem szabad azokat figyelembe venni, ez mindkét idézett úrnak elve. Pedig hát nekünk, ha valamilyen „alapjaink” vannak, akkor azok – valljuk be bátran és nyíltan – tényleg etnikaiak. Ezekben hasonlítunk a románokhoz, akiknek ugyanúgy „etnikaiak az alapjaik”. Különbözünk tőlük abban, hogy más a nyelvünk – ami ugyancsak nem számít Ponta úréknak, ezért a hivatalos nyelv még a százszázalékosan magyarlakta települések tömkelegében is a román –, más a kultúránk, mások a népdalaink, mások a táncaink, más az irodalmunk, s még a tudományunk, tudományos életünk is más lenne, ha ez megengedtethető lenne Romániában. A történelmünk is más, a lelkivilágunk, a természetünk; még a megbízhatóságunk is, a főztünk, ételeink is őriznek, tartalmaznak csak ránk jellemző karakterjegyeket. Talán ezért is volt a román királyi családnak, Nicolae Iorgának, Brătianu egykori miniszerelnöknek, Take Ionescunak, a Sturdza családoknak, s hogy ne menjünk messze, még Nicolae Ceauşescunak – s azt sem tartom kizártnak, hogy Ponta úrnak is – magyar a házvezetőnője. Amit mi nem úgy tekintünk, hogy szolga népnek vélnének bennünket, hanem éppenséggel megbízhatóságunkért fogadják el másságunkat. De a Székelyföld – ebben szilárd az elhatározásuk – nem lehet önálló régió, mert annak etnikai alapja van. Egyébként, ha az a fránya „alapja” nem volna, lehetne régió, mert sajátos, az ország minden más tájától különböző a természeti arculata. Mintha még a táj is igazodna másságával az itt lakó néphez, annak lelkületéhez. Hegyek, a Kárpátok vonulatai közé vagy mellé ékelődött táj óriási turisztikai vonzerővel. Hatalmas erdőségeinknek, borvizeinknek, mofettáinknak sincs etnikai jellegük, épp ezért szereti is azokat a románság, s nemcsak külföldről, hanem Bukarestből is áramlik ide a pihenni és gyógyulni vágyók hada. Ha csak ez volna, lehet, hogy önálló régió is lehetne ebből az egymilliónyi lakostól benépesített gyönyörű területből. De így? „Ki van zárva!” Az is érv szokott lenni – s ezt az érvet még néhány ostoba „etnikai alapú” állampolgár is elfogadja, s fújja is, kürtöli is –, hogy gazdaságilag elmaradott terület, és hogy önállóan életképtelen lenne. Hogy ennek a valós elmaradottságnak is etnikai alapjai vannak, azt elfelejtik vagy elfelejtik szóba hozni bölcs vezetőink. Még 93 év után is gyanakvással néznek az itt élők „etnikai másságára”, s ezért nem engednek jelentősebb beruházásokat erre a területre. Még az útjainknak is vacakabbaknak kell lenniük, mint amilyenek azok az ország más vidékein. Ezelőtt jó öt-hat évvel egy, a tarthatatlan útviszonyokat szóvá tevő búvár statisztikai anyagokból bányászta ki, hogy a megye területén eladott benzin árába beépített útadónak csak egy kis, ha jól emlékszem, 30 százaléknyi része osztatott vissza útjaink javítására, ugyanúgy az innen elvitt adóknak is csak kis százaléka utaltatik vissza, a többi máshová zarándokol, nehogy azok is etnikai jelleget kapjanak. Tehát a különbözőségünk ugyancsak zavarja a hatalom embereit, s ezt nem akarják tetőzni a régiósítással, melyben épp ezeknek a különbözőségeknek az elismerése oszlathatná el a gyanakvásokat, s bizonyíthatná, amiként az utóbbi kilencven év egész történelme bizonyította, hogy becsületes állampolgárai vagyunk az országnak, s ha jussainkat követeljük – mert követelnünk kell –, csak törvényes eszközökkel tettük mindig, és akarjuk tenni most is. Egy emlékkel folytatnám. Valamikor a 70-es években meghívtak az egyik udvarhelyszéki falu kulturális rendezvényére, melynek szintén vendége volt az akkor Énlakán élő, kiváló, Mikes leveleit is románra átültető író-műfordító, a már sajnos néhai Gelu Păteanu. Ismertük egymást valahonnan már korábbról. Nos, a székelyek „Gyalu bácsija” nekem szegezett egy kérdést: Mondd, Jóska, mint magyar hogy érzed magad Romániában? Aki tudja, hogy milyen világ volt akkor Nicolae Ceauşescu országában, megérti, hogy pár pillanatig tétováztam a válasszal, míg a kötelezőnek számító egyenesség felülkerekedett bennem. Ha akarod tudni – böktem ki nem kis szorongással és félelemmel –, rosszul! Gelut szemmel láthatóan pozitívan érintette a számomra mindenképpen kockázatos válasz. Szinte pillanatok alatt folytatta, hogy köszöni az őszinteségemet, s nehogy azt higgyem, provokálni szándékozó egyenességemért jobban becsül, mint eddig. Majd kifejtette: Ceauşescu a román érdekek ellen tesz ezzel, mert az ország érdeke lenne, hogy mi, magyarok jól érezzük magunkat Romániában, hazánknak érezzük azt, ne kívánkozzunk el innen. Ponta és Dragnea uraknak figyelmébe ajánlom e jó román hazafi szavait. Avassák román önérdekké, hogy mi otthon érezhessük magunkat a szülőhazánkban, s ne épp azzal érveljenek a külön székely régió ellen, ami alátámasztja és az európai normák szerint jogossá is teszi az igényünket. Szíveskedjenek tehát figyelembe venni azokat a tényezőket, melyek kötelezik Önöket – Románia vállalásai, az ország által elfogadott és aláírt dokumentumok alapján –, hogy a Székelyföld, melyen többséget alkot nemzeti közösségünk, önálló régió, önálló, autonóm terület legyen.
Gazda József
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarország legyőzte a Dunát
Lapunk megjelenésekor hagyja el várhatóan Magyarországot az évszázad dunai árhulláma. A jól szervezett, hősies lakossági összefogást is felvonultató árvízi védekezésnek köszönhetően emberéletben nem esett kár. A következő napokban Szerbiára és Romániára vár feszült periódus.
Bár Budapesten 891 centiméteres rekordértéken tetőzött a Duna vízszintje, az árvízi védvonalak stabilitása megvédte a magyar fővárost a víz szélsőséges haragjától. Az árvízi védekezésben a súlypontok a Budapest alatti Duna-szakaszra helyeződtek át, ahol ugyancsak az eddig mért legnagyobb szintnél magasabb vízállásra kellett számítani. A kormány tizenkét, a fővárostól délre fekvő Duna-menti járásra hirdetett ki veszélyhelyzetet.
Magyarországon senki sem halt meg vagy tűnt el az árvíz miatt, 1315 embert kellett kitelepíteni. Összesen 802 kilométeren zajlott árvízi védekezés, közel 10 millió homozsákot építettek be a gátakba. A legnehezebb helyzet Győrújfalunál és Pilismarótnál adódott, a gátakon több mint 20 ezren dolgoztak, köztük 3400 rendvédelmi dolgozó és 7700 honvédségi alkalmazott. A munkálatokban erdélyi és kárpátaljai önkéntesek is részt vettek. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője országgyűlési felszólalásában úgy értékelte, Magyarország példát mutatott összefogásból, bátorságból és szervezettségből. „Olyanok dolgoztak együtt a gátakon, akik máskor egymás köszönését sem fogadják” – fogalmazott a politikus. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere közölte, az árvíz elleni védekezés segítésére nyitott nemzeti összefogás számlájára lapzártáig több mint 150 millió forintnyi felajánlás érkezett a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanácshoz. Az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége is felkérte az egyházközségek elöljáróit: szervezzenek adakozást a gyülekezetekben az anyaországi lakosság megsegítésére.
A román hatóságok nagy lelki nyugalommal várják az „évszázad árvizének” érkeztét. Az árvízveszély miatt összehívott országos irányító törzs ülésén Victor Ponta miniszterelnök arra kérte a hazai katasztrófavédelemben illetékes Radu Stroe belügyminisztert, érdeklődjön magyar kollégájánál, szüksége van-e Magyarországnak valamilyen segítségre. „Nem vagyunk túl gazdagok, de úgy tűnik, a nyugati országrészt nem fenyegeti veszély, úgyhogy az ottani erőinkkel a szomszédaink segítségére lehetünk” – mondta a június 10-i értekezleten a román kormányfő.
A román vízügyi hatóság vezetője szerint a Duna a sokéves 6400 köbméteres júniusi átlaghoz képest várhatóan másodpercenként 8500 köbméteres hozammal éri el Romániát. A tetőzést június 14-re, péntekre várják másodpercenként 10500 köbméterrel, ami azonban jelentősen elmarad az egy hónapja mért 11900 köbméteres értéktől, így a Duna romániai szakaszán nem számítanak különösebb gondokra. A hatóságok csak a Bukarest-Konstanca autópályáért aggódnak: az áprilisi magas vízállás nyomán ugyanis szivárgásokat észleltek a Duna-gát egy hetvenméteres szakaszán. Ha a Balta Ialomiței nevű szigetre betör a víz, 30 ezer hektár mezőgazdasági terület és a Bukarest-Konstanca autópálya, valamint a román fővárost a tengerparttal összekötő vasútvonal egy szakasza is víz alá kerül, de nagy erőkkel dolgoznak ezen a szakaszon. Ráadásul június 10-től újabb sárga jelzésű figyelmeztetés lépett érvénybe: a szakemberek szerint a hét első felében négyzetméterenként 20–25 liternyi, de helyenként 50–60 liternyi csapadék is várható, a zivatarok azonban nem növelik a dunai árvízveszélyt.
Romániában nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget az árvizeknek, 2006. június 22-én például már hat halottról és kilenc eltűnt Beszterce megyei személyről számolt be a sajtó. „Még a Duna áradásánál is nagyobbak a károk” – írták, azután, hogy Hunyad és Temes megyében három férfit villám ölt meg, egy Galac megyei faluban egy óra alatt 114 liter eső zúdult le. A Duna 2006-os és 2010-es kiöntését a hatóságok Nicolae Ceaușescu hajdani hanyagságával magyarázták: Galac mellett csak a folyam egyik oldalán építtetett gátat! A nyolcvanas években fejezték be az I. C. Brătianu liberális politikusról elnevezett község 7,58 méter magas védőgátját, a túloldalon viszont, a galaci parton csupán 6,5 méteres a gát. A diktátornak az volt a mániája, hogy minél több termőterületet kell leszakítani a Dunától, és „elgátolta” a folyót saját árterületétől. Amikor 2010 júliusában kiönteni készült a Duna, 1400 katona, tűzoltó és csendőr dolgozott egy 4,5 kilométeres gátszakasz megemelésén Galacon, a tévék pedig mutatták, ahogyan a helybéliek a tömbházak erkélyeiről figyelik az egyenruhások munkáját.
Idén tavasszal ismét aggódni kezdtek a Ialomița megyei hatóságok, mert a Duna, Borcea-ágának eróziója következtében a Balta Ialomiței-t védő gát 650 méteren meglazult. Az Adevărul című lap beszámolója szerint azt a két millió lejt, amit a hatóságok az elmúlt nyolc évben gáterősítésre költöttek, akár a Dunába is dobhatták volna, annyit ér. A román vízügyi hatóság június 10-én abbéli reményét fejezte ki, hogy két napon belül befejezik a gátjavítást a Borcea-ág megsérült szakaszán, és nem kerül víz alá 30 ezer hektár termőterület, illetve az autósztráda és a vasút sem.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A CIA-igazgató „kiválónak” tartja a román titkosszolgálatot
Megdicsérte a román titkosszolgálatokat kedden Bukarestben John O. Brennan, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója, aki szerint a román hírszerzés "kiváló".
Brennan a fővárosban tett hivatalos látogatásán találkozott Victor Ponta miniszterelnökkel, Traian Băsescu államfővel, valamint George Maiorral, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjével. A Băsescuval folytatott megbeszélésen Brennan dicsérte a román titkosszolgálatok szakmai felkészültségét, valamint a CIA-vel való együttműködésüket.
Az elnöki hivatal által kiadott közlemény szerint Băsescu és Brennan az arab tavasz által okozott biztonsági problémákról, az afganisztáni, valamint a közel-keleti helyzetről folytatott eszmecserét. Brennan megköszönte a román titkosszolgálatoknak azt a segítséget, amelyet az Egyesült Államoknak nyújtottak a terrorizmus elleni harcban.
Băsescu szerint annak ellenére, hogy Románia és az Egyesült Államok nincs mindig azonos állásponton, így például a koszovói függetlenség elismerésének ügyében, ez nem kérdőjelezi meg Bukarest eltökéltségét az iránt, hogy szilárdítsa kapcsolatát az Egyesült Államokkal.
Románia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az Egyesült Államok igen. Bukarest stratégiai partnerségi viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, és Románia területén állítják hadrendbe, várhatóan 2015-ben, azokat az SM-3-as elfogó rakétákat, amelyek részei lesznek az amerikai rakétavédelmi rendszernek.
Maszol.ro/MTI

Dicséret a román titkosszolgálatnak
Megdicsérte a román titkosszolgálatokat kedden Bukarestben John O. Brennan, az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója, aki szerint a román hírszerzés "kiváló".
Brennan a román fővárosban tett hivatalos látogatásán találkozott Victor Ponta román miniszterelnökkel, Traian Băsescu államfővel, valamint George Maiorral, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjével.
A Băsescuval folytatott megbeszélésen Brennan dicsérte a román titkosszolgálatok szakmai felkészültségét, valamint a CIA-vel való együttműködésüket.
A román elnöki hivatal által kiadott közlemény szerint Băsescu és Brennan az arab tavasz által okozott biztonsági problémákról, az afganisztáni, valamint a közel-keleti helyzetről folytatott eszmecserét. Brennan megköszönte a román titkosszolgálatoknak azt a segítséget, amelyet az Egyesült Államoknak nyújtottak a terrorizmus elleni harcban.
Băsescu kifejtette: annak ellenére, hogy Románia és az Egyesült Államok nincs mindig azonos állásponton, így például a koszovói függetlenség elismerésének ügyében, ez nem kérdőjelezi meg Bukarest eltökéltségét az iránt, hogy szilárdítsa kapcsolatát az Egyesült Államokkal.
Románia nem ismeri el Koszovó függetlenségét, az Egyesült Államok igen.
Bukarest stratégiai partnerségi viszonyt ápol az Egyesült Államokkal, és Románia területén állítják hadrendbe, várhatóan 2015-ben, azokat az SM-3-as elfogó rakétákat, amelyek részei lesznek az amerikai rakétavédelmi rendszernek.
MTI
Nyugati Jelen (Arad)

Kiállást sürget az amerikai Helsinki Bizottságtól az AMSZ a romániai egyházi javak visszaszolgáltatása ügyében
Pogár Demeter, az MTI tudósítója jelenti:
Washington, 2013. június 19., szerda (MTI) - Az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ) kedden feljegyzésben szólította fel ismételten az amerikai Helsinki Bizottságot, hogy június 27-ig "nyilvánosan és bizalmasan is vesse fel" a romániai egyházi és közösségi javak, beleértve a levéltárak igazságos és azonnali visszaszolgáltatásának kérdését.
Az AMSZ vezetőségének három tagja az MTI-hez helyi idő szerint kedden eljuttatott memorandumban emlékeztette a Helsinki Bizottságot arra, hogy a 2013. április 25-i közös megbeszélésükön az amerikai magyar szervezet képviselői hangot adtak aggályaiknak azon veszélyek miatt, amelyek a Közép- és Kelet-Európa néhány országában "a magyar kisebbség ellen irányuló vagy az azt érintő diszkriminatív lépésekből és eljárásokból fakadóan, veszélyeztetik a demokráciát és az emberi jogokat".
A dokumentumban Koszorús Ferenc, az AMSZ elnöke, Segesváry Lajos politikai tanácsadó, a nemzetközi kapcsolatok bizottságának tagja, valamint Bryan Dawson ügyvezető elnök a végre nem hajtott romániai restitúcióra és Románia tervezett közigazgatási újrafelosztására hívta fel a Helsinki Bizottság figyelmét, s kérte, hogy sürgősen kezelje a problémákat.
Az AMSZ memoranduma emlékeztetett rá, hogy június 13-án az amerikai képviselőház egy húszfős, kétpárti csoportja levélben kérte John Kerry külügyminisztert: erőteljesen lépjen fel a román kormánynál annak érdekében, hogy az állam maradéktalanul szolgáltassa vissza az egyházak 1945 után elkobzott javait.
Egyebek közt kérték az amerikai diplomácia vezetőjét, hogy az Egyesült Államok tájékoztassa a román kormányt arról: szándékában áll figyelemmel követni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium tulajdonjogával kapcsolatos ügy fejleményeit, valamint a Markó Attila, Marosán Attila és Silviu Clim ellen folytatott bírósági eljárást. A román legfelsőbb bíróság június 27-én dönt a három elítélt sorsáról, az AMSZ ezért sürgeti, hogy az amerikai Helsinki Bizottság eddig az időpontig cselekedjen.
Az AMSZ vezetői emellett felhívták a demokratikus, gazdasági és emberi jogok helyzetének alakulását az EBESZ tagállamaiban figyelemmel kísérő testület figyelmét, hogy a tervezett romániai közigazgatási újrafelosztás "tovább csökkentené a magyarok azon képességét, hogy hatékonyan részt vegyenek a közügyekben".
A memorandum hangsúlyozta, hogy a "Ponta-rezsim az átszervezés álcája alatt arra készül, hogy a magyar többségű régiókat újonnan kialakított, román többségű (területi) alegységekbe olvassza bele".
"Ez megfosztaná a magyarokat a helyi közigazgatástól és a kulturális autonómiától" - hangzott az amerikai Helsinki Bizottsághoz intézett feljegyzés.
A memorandum szerzői kitértek arra, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a románok többsége ellenzi az új átszervezést és emlékeztettek arra, hogy ilyet utoljára Ceausescu tett, amikor a "homogenizáció" jelszavával egy tollvonással megszűntette a Magyar Autonóm Tartományt.
Pogány Demeter MTI

Amerikai magyarok a régióátszervezés ellen
Az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ) tegnap feljegyzésben szólította fel ismételten az amerikai Helsinki Bizottságot, hogy június 27-ig „nyilvánosan és bizalmasan is vesse fel” a romániai egyházi és közösségi javak, beleértve a levéltárak igazságos és azonnali visszaszolgáltatásának kérdését.
Az AMSZ vezetőségének három tagja az MTI-hez is eljuttatott memorandumban emlékeztette a Helsinki Bizottságot arra, hogy az április 25-i közös megbeszélésükön az amerikai magyar szervezet képviselői hangot adtak aggályaiknak azon veszélyek miatt, amelyek a Közép- és Kelet-Európa néhány országában a magyar kisebbség ellen irányuló vagy az azt érintő diszkriminatív lépésekből és eljárásokból fakadóan veszélyeztetik a demokráciát és az emberi jogokat. A dokumentumban Koszorús Ferenc, az AMSZ elnöke, Segesváry Lajos politikai tanácsadó, a nemzetközi kapcsolatok bizottságának tagja, valamint Bryan Dawson ügyvezető elnök a végre nem hajtott romániai restitúcióra és Románia tervezett közigazgatási újrafelosztására hívta fel a Helsinki Bizottság figyelmét, s kérte, hogy sürgősen kezelje a problémákat.
Az AMSZ emlékeztetett: június 13-án az amerikai képviselőház egy húszfős, kétpárti csoportja levélben kérte John Kerry külügyminisztert, erőteljesen lépjen fel a román kormánynál annak érdekében, hogy az állam maradéktalanul szolgáltassa vissza az egyházak 1945 után elkobzott javait. Az AMSZ vezetői emellett felhívták a demokratikus, gazdasági és emberi jogok helyzetének alakulását az EBESZ tagállamaiban figyelemmel kísérő testület figyelmét, hogy a tervezett romániai közigazgatási újrafelosztás „tovább csökkentené a magyarok azon képességét, hogy hatékonyan részt vegyenek a közügyekben”. A memorandum hangsúlyozta: a Ponta-rezsim az átszervezés álcája alatt arra készül, hogy a magyar többségű régiókat újonnan kialakított, román többségű (területi) alegységekbe olvassza bele. „Ez megfosztaná a magyarokat a helyi közigazgatástól és a kulturális autonómiától” – hangzott az amerikai Helsinki Bizottsághoz intézett feljegyzés.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orvosgondok
Nagyméretű tiltakozást, akár általános sztrájkot, vagy az orvosok testületi lemondását és azáltal kórházak bezárását helyezte kilátásba az orvosi kamara.
Az elégedetlenség kiváltó oka anyagi jellegű: az orvosi bérek megalázóan alacsonyak, holott rendkívül nehéz és felelősségteljes munkát végeznek, miután az összes szakma közül a leghosszabb ideig, 6 évig koptatják az egyetemek padjait.
Csakhogy ürességtől kongó államkasszával, újabb és újabb gazdasági-pénzügyi válsággócok tűzoltásszerű kezelésével, fejlesztési stratégia hiányában a kormánynak nemigen volna miből teljesítenie az orvosok követeléseit. 5 millió befizetővel képtelenség 19 millió ember ellátása, jelenlegi állapotában az egészségügyi rendszer fenntarthatatlan, a mostani szint biztosítására sem futja. Sőt, bevezették a beutalási illetéket az állami kórházakba, a fogorvosi kezelés térítésmentességét korlátozták, a privát kórházak finanszírozását megszüntették, de még így sem elég a pénz például a daganatos betegeknek szóló gyógyszerek biztosítására. Nagyobb kiadásokra, például magasabb orvosi bérekre, vagy a Cseke Attila mandátuma alatt bezárt 67 kórház újraindítására – amit az USL ellenzékből még a kormányrúd átvételének első napjára ígért – egyszerűen nem futja.
Az állami források átcsoportosítása szóba jöhetne, de annak nagy lenne a politikai ára az USL számára, hiszen a szociális kiadásokat, nyugdíjakat, vagy közbéreket kellene lefaragni, méghozzá lényegesen. Vagy jelentősen megemelni és a nyugdíjasokra is kiterjeszteni az egészségügyi hozzájárulást, amit az irreális ígéretekkel évekig elámított érintettek aligha díjaznának. Fejlesztéstől már nem csoportosíthat át lényeges összegeket, hiszen Ponta azokat jóformán leállította.
Vagy a kiváltságosakat kellene feláldozni?
A kormány ugyanis a volt katonák (beleértve a szekusokat is) Boc által lefaragott – de még így is az orvosi béreknél lényegesen nagyobb – nyugdíjak visszaállítást tervezi, amolyan köszönetként a Dogaru-féle szakszervezet támogatásáért az USL Băsescu-ellenes hadjáratában. Ha már azoknak jut, akik egész pályafutásukat laktanyákban töltötték, s nagy csatákat legfeljebb szeszes üvegekkel vívtak, sőt, néhányan ‚89 decemberében még a nép vérével is bekenték kezüket, vagy a Securitate munkatársaiként megnyomorították a nép testét-lelkét, miért ne jutna az orvosok – vagy a tanárok – bérére?
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Törvénytisztelő RMOGYKE-követelések
Az elutasító bírósági ítélet megindoklásának kézbesítésére vár, azt követően pedig fellebbezni készül a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE). A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyét képviselő civil alakulat június 15-én bukaresti tüntetéssel igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét a vásárhelyi „iszapbirkózásra”.
A magyar nyelv alkalmazása az orvosi- és gyógyszerészképzés gyakorlati részében – ez a 2009-ben alapított RMOGYKE harcának célja és lényege. A szervezet jogi képviseletét ellátó dr. Kincses Előd ügyvéd úgy fogalmaz: semmi egyebet nem kérnek, mint a 135-ös számú, 2011-ben kihirdetett oktatási törvény alkalmazását, amely első paragrafusának b) pontja kimondja: „a multikulturális és többnyelvű felsőoktatási intézményekben a kisebbségek nyelvén oktató szakokat/vonalakat kell létrehozni.” Az ügy hatékonyabb képviselete érdekében levelet is intézett a korábban a romániai oktatásért felelős miniszterelnök-helyettesként is tevékenykedő volt RMDSZ-elnökhöz, illetve a szövetség jelenlegi elnökéhez, amelyben arra kérte őket, hogy a szövetség avatkozzon be a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) Szenátusa ellen indított perbe. „Kezdettől fogva az a véleményem, hogy ha fokozódó politikai nyomás nehezedik az egyetemre, a szenátus is egyre erőteljesebben hivatkozik majd az intézet autonómiájára, ami hatásos lehet a kevésbé informált nyilvánosság előtt – jelentette ki Kincses. – Az ugyanis már kevesebbek számára egyértelmű, hogy az autonómia csak a törvények szigorú betartása mellett működtethető, ellenkező esetben már sokkal inkább anarchia.” A Markó Bélához és Kelemen Hunorhoz intézett levelek válasz nélkül maradtak, az RMDSZ-t leszámítva viszont valamennyi jelentős erdélyi politikai és civil szervezet belépett a perbe.
Az elutasító ítélet három hónappal ezelőtt született meg, miután a bíró – Kincses Előd szerint Romániában példátlan módon – egy hónapon át gondolkodott a döntésen. Azóta is késik a döntés kézbesítése, amelynek az indoklást is tartalmaznia kell. Az RMDSZ beavatkozásától Kincses elsősorban azt remélte, hogy a pert sikerül áthelyeztetni más városba, a vásárhelyi hangulat ugyanis szinte kizárja a per sikerének esélyét. Előzetesen a felperes jogi úton is megpróbálta áthelyeztetni a pert, de kérését elutasították, ami azt jelenti, hogy az elutasított fél a továbbiakban már nem kérheti ugyanazt.
Az utcára készülnek?
A jogi eszközökön túl egyéb utakon is igyekeznek közelebb kerülni a célhoz a magyar nyelvű orvosképzés harcosai. Nemrég például sajtótájékoztató keretében jelentették be, hogy ősztől a tiltakozás bármilyen eszközének használatára készen állnak, ha nem történik érdemi változás az ügyben.
„Az anyanyelvi oktatás ügye ismét kritikus helyzetbe került, ez sarkallta közlemény kibocsátására a magyar tagozat vezetőtanácsát” – fogalmazott Szabó Béla, a MOGYE professzora. A tanárok szerint a magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor kérésük és a törvényes előírások ellenére a MOGYE vezetősége úgy küldte Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs iratcsomóját, hogy az nem tartalmazta a magyar tagozat igényeit. „Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a 2012 szeptemberében megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. A jelek szerint a minisztérium is csak látszatmegoldásokra törekszik, a lényegi döntések meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át” – áll a közleményben.
Mindez annak dacára történik így, hogy a felek – Victor Ponta kormányfő és Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter nyomására – 2012 szeptemberében hétpontos megállapodást írtak alá, amely lehetőséget teremtett volna a magyar tantestület sorainak a rendezésére és a megfelelésre az akkreditációs elvárásoknak. A magyar oktatók szerint az elmúlt kilenc hónap során a román fél egyetlen rá vonatkozó pontot sem tartott be maradéktalanul. A megállapodás szerint a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást. Mindez azonban nem történt meg. A sajtótájékoztatón bemutatták annak a néhány hónappal később keltezett átiratnak a másolatát, amelyet az egyetem román vezetői fogalmaztak meg, és amelyben leszögezik, hogy a magyar nyelvtudás megkövetelése törvénybe ütköző lenne. „Érdekes, az angol tagozaton megkövetelik a nyelvi kompetenciát, a magyar oktatás esetében pedig törvénysértőnek tartják” – fűzte hozzá Szabó Béla. A protokollum megkötése ellenére a magyar tagozat által igényelt öt állásra mindössze két oktatót alkalmaztak. Egyik vizsgázó esetében a katedrafőnök azt sugallta a jelentkezőnek, hogy jobb, ha visszalép. „Az illető mégis jelentkezett, bár az előzmények fényében az eredmény borítékolható volt. Ő azonban vizsgázott és, nyilván, kiesett” – idézte fel a tanársegédi állásra pályázó fiatal orvos esetét a tagozatvezető.
„Eddig törekvéseinket kizárólag tárgyalások útján, törvényes eszközökkel szerettük volna elérni, de ez nem vezetett eredményre. Ha kéréseinkre nem sikerül hamarosan megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogjuk igénybe venni” – fejtette ki Szilágyi Tibor rektorhelyettes. Az még nem egyértelmű, milyen eszközöket vetnének be az ősztől, ha a helyzet nem javul.
Mivel a minisztériumban jóváhagyták az egyetem „módosított” chartáját – amelyet a korábbi szaktárca többször is visszautasított –, a kormánynak nincs jogalapja azt módosítani. Kincses Előd szerint egy mégoly jóhiszemű kabinetnek sem lennének különösebb lehetőségei, a chartát immár csak bírói úton lehetne módosítani vagy kormányrendelettel, de – azt az Ungureanu-kormány precedense óta tudjuk – ez politikai öngyilkosság lenne.
Tüntetés ellenszélben
Június 15-én Bukarestben a kormány épülete előtt rendezett demonstráció keretében is tiltakozott az RMOGYKE, amelyen a résztvevők az oktatási törvény betartását és a MOGYE magyar főtanszékeinek megalakítását követelték. A főként Marosvásárhelyről érkezett több tucatnyi tüntetőt felvonultató megmozdulás szónokai a kormány közbelépését sürgették annak érdekében, hogy a MOGYE román többségű szenátusa ne szabotálhassa az oktatási törvény kisebbségvédelmi rendelkezéseit, amelyek garantálják a magyar tagozat intézményen belüli önállóságát. „Románia büszkén bizonygatja, hogy törvényei minden jogot megadnak a magyar kisebbségnek, de nem tartja be azokat” – mutatott rá románul elmondott beszédében Ádám Valérián, az RMOGYKE titkára, a demonstráció szervezője. Az aktivista az utóbbi egy hónapban műtősruhában, sárga napernyővel állt sztrájkőrséget másodmagával az oktatási minisztérium, majd a kormány és több nyugati ország nagykövetsége előtt egy óriásmolinóval, amelyen románul és angolul az állt: „Törvényességet a MOGYE-n! Kérjük a kormány közbelépését az oktatási törvény kisebbségi rendelkezéseinek betartatása érdekében!”
A demonstrálókhoz magyarul szóló Kürti Jenő fogtechnikus kifejtette: a MOGYE román többségű szenátusa arra hivatkozva utasítja el a magyar főtanszékek megalakítását, hogy elegendő főállású oktató hiányában nem lehetne akkreditálni a magyar tagozatot, „miközben sunyi módszerekkel folyamatosan akadályozza amagyar oktatói utánpótlást”. „A romániai magyarság Trianonért önrendelkezést, és egy egész egyetemért cserébe legalább önálló magyar kart nem érdemel meg?” – tette fel a szónoki kérdést az RMOGYKE aktivistája.
A civil szervezet bukaresti demonstrációján a MOGYE magyar oktatói nem vettek részt, mivel a vizsgaidőszakot nem tartották alkalmasnak a tüntetésre. „Egyesek nyíltan, mások burkolva szorgalmazták az akció lefújását, de mi akkor is kitartunk a végsőkig” – jelentette ki Ádám Valérián.
Egy egyetem születése
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) elődjét, a magyar nyelven oktató kolozsvári Orvostudományi Egyetemet az 1946. május 28-án kibocsátott 402-es törvényrendelettel hozták létre, amelyet I. Mihály király, Ștefan Voitec oktatási és Mircea Durmo pénzügyminiszter látott el kézjegyével (képünkön az alapító rendelet). A fakultást rövid idő múlva Marosvásárhelyre költöztették, ahol elnyerte jelenlegi szerkezeti formáját. Egy 1962-ben érkezett legfelsőbb pártvezetői telefonhívás román nyelvű oktatást is rendelt a magyar mellé, ugyanakkor az akkori alkotmány rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva felszámolta a magyar nyelv használatát a gyakorlati oktatásban. Ez az állapot van érvényben ma, 23 évvel a romániai rendszerváltozás után is.
Csinta Samu, Szucher Ervin
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Jöttmentek
Hétfőn háromszázötven román ortodox pünkösdi búcsújáró nemzeti zászlót kapott ajándékba a székelyföldi, Kovászna és Hargita megyei püspökségtől a nagypataki kolostorban.
Amely nemrég két kilométernyi hosszú piros-sárga-kékre festett vásznat vásárolt, hogy templomaiban és kolostoraiban a szerzetesek minden hívőnek varrjanak egy-egy zászlót, így minden székelyföldi román családnak jut majd belőle.
A püspökség szerint, ez csupán e hazafias akció kezdete, újabb kilométernyi vászonra lesz hamarosan szükségük, hogy a nyár folyamán már minden román házra kitűzhessék a trikolort.
Ceauşescu nem tudta, s nem is merte elrománosítani a Székelyföldet, bár ő is próbálkozott vele, részleges sikerekkel is dicsekedhetett. Utódai napjainkban főleg a nemzeti egyház segítségét próbálják felhasználni e nagy történelmi álom beteljesülése érdekében.
A Kovászna és Hargita megyei püspökség ilyen irányú buzgó hazaffyas tevékenysége régóta ismert, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Ponta-kormány beiktatása óta felerősödött, hiszen már a kabinet, a prefektusok nyíltszínű támogatására is számíthatnak.
Lám, még ilyen vonatkozásban is megmutatkozik, mit jelent, ha az erdélyi magyarság nem képviselteti magát az ország végrehajtó hatalmában, bár kétségtelen, hogy a kormányszerepnek hátulütői is vannak.
E lépések a székelyföldi autonómia-kezdeményezéseknek kiabálnak vissza.
S a Székely Nemzeti Tanács múlt szombati küldöttgyűlésének is, illetve az ott elfogadott jelszónak: a „Székelyföldért megmozgatjuk Európát”-nak.
Gondolni sem merünk arra, mit kapnánk az orrunkra, s kapnának erdélyi magyar pártjaink, civilszervezeteink és templomaink a többségi sajtótól, s a hatalom intézményeitől, ha a mi történelmi egyházaink valamelyik püspökségének jutna eszébe, hogy két kilométernyi piros-fehér-zöld vásznat vásároljon, varrassa lobogókká azokat saját papjaival és apácáival, vagy kétezer méternyi székely zászlókat osztogasson a búcsúkon, adott esetben a reformáció ünnepségein. E zászlós eseményre nem véletlenül kerül sor most, amikor az ország területi-adminisztratív újjászervezésének előkészületei folynak, s folyamatban van az új alkotmány kidolgozása is. Hisz kétezer, több ezer méter trikolor akár több ezer éves múltat is szimbolizálhat, azt is jelentheti, hogy ezen a földön mi csak ezeréves ázsiai jöttmentek vagyunk.
Kilin Sándor
nyugatijelen.com
Erdély.ma