Szűknek bizonyult az ótordai református templom a Jósika Miklós Elméleti Líceum tanévkezdő ünnepségén. György Ferenc római katolikus plébános beszédében az iskola létesítéséért vívott harc s a hit erejére összpontosított, felszólalt Nagy Albert tordai református lelkész és Józsa Lajos unitárius lelkész is. „Erdély, a magyar nemzet évszázadokra visszamenően is köszönettel tartozik Tordának, mivel itt mondták ki először a tolerancia, a vallásszabadság parancsát. Ma én is azért jöttem ide, hogy köszönetet mondjak azért a példáért, amelyet Torda szolgáltatott. De nem csak Tordának, a történelmi magyar egyházaknak tartozunk köszönettel, hanem Kiss László unitárius lelkésznek is, aki életét adta a Jósika-líceumért. A rendszerváltást követően – egyes városokban viszonylag hamar, máshol pedig megküzdöttünk azért, hogy önálló iskolánk legyen: idén Tordán indítunk önálló magyar iskolát. Ez az iskola a legjobbat adja majd a magyarságnak, Tordának, s kívánom, hogy az új magyar iskola valóban beteljesítse hivatását” – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A tordai Petőfi Társaság Vásárhelyi Géza nevét viselő, s 6405 címet tartalmazó könyvtárát a Jósika-líceumnak adományozta. Jelenleg a Jósika-líceum diákjai négy épületben tanulnak. A testvérvárosok is segítették anyagilag a Jósika-líceumot. Kiskunfélegyháza önkormányzata 3000 eurót küldött, Hódmezővásárhely önkormányzata pedig az informatikai laboratórium felszerelésének finanszírozását vállalta. Az 1200 lelkes Bihartorda és a vajdasági, 1800 lelket számláló Torontáltorda is jelezte: lehetőségeikhez mérten ők is támogatják az új iskolát. /N. -H. D. : Magyar iskola létesült... = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

A tanév első napján az Andrássy-telepi Petőfi Sándor Általános Iskola felső tagozatának megszüntetése miatt tiltakoztak a szülők. Tiltakozásuk jeléül gyerekeik nem akartak felszállni arra az iskolabuszra, amellyel a marosludasi 1-es iskolába vitte volna őket. A szülők sérelmezik, hogy senki sem tájékoztatta őket arról, hogy az idei tanévtől gyermekeiknek ingázniuk kell, másrészt pedig azt fájlalják, hogy az V-VIII. osztály megszüntetésével elsorvasztják a helybeli magyar nyelvű tanintézményt. Az Andrássy-telepi szülők petíciót nyújtottak be a megyei tanfelügyelőséghez, melyben kérik a Petőfi Sándor Általános Iskola V. -VIII. osztályának további működését. Kali Barna Andrássy-telepi református lelkipásztor elmondta, hogy a szülőkkel iskolakezdés előtt három nappal közölték a hírt – egy póznára kiragasztott plakáton. A lelkész elmondta, egy svájci kapcsolat révén rengeteg pénzt fektettek az iskolába, felújították, korszerű fűtési rendszert szereltek fel. Enyedi Miklós, a Marosludasi 1-es Számú Általános Iskola aligazgatója miniszteri határozatra hivatkozott, ennek értelmében megszűnik az V-VIII. osztály. Azokon a településeken, ahol eddig összevont osztályokban folyt a tanítás, és a minisztérium iskolabuszt utalt ki a tanulók szállítására, az oktatás a következő tanévtől a központi iskolában zajlik. Andrássy-telepen összesen 34 V-VIII. osztályos tanuló van, közülük 15-en már az előző tanévben is Marosludason tanultak, ez évtől további 19 fog ingázni. /Mezey Sarolta: Zűrzavaros tanévkezdés Andrássy-telepen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

Kézdivásárhelyen, a céhes város öt közép- és négy általános iskolájában 4690-en kezdték meg az új tanévet. A legtöbben, 1206-an az Apor Péter Szakközépiskolában, a legkisebb létszámú középiskola a Református Kollégium, ahol 167-en tanulnak. A Bod Péter Tanítóképző tanulóinak száma 250, a Gábor Áron Műszaki Oktatási Központban 791-en, a Nagy Mózes Elméleti Líceumban 941-en, a Petőfi Sándor Általános Iskolában 553-an, a Molnár Józsiás Általános Iskolában 331-en, a Turóczi Mózes Általános Iskolában 426-an, az oroszfalvi I–IV. osztályos roma iskolában pedig 25-en kezdik a 2008/2009-es tanévet. Igazgatócsere két tanintézményben történt, a Bod Péter Tanítóképző új igazgatója László Katalin biológia szakos tanár, a Petőfi Sándor-iskola új igazgatója Pál Zoltán testnevelő tanár. Ha Bokor Tibor elnyeri a szenátori tisztséget, decemberben a kantai középiskolában is igazgatócserére kerül sor. /Iochom István: Iskolakezdés Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 16./

Petőfi Sándor mellszobrát avatta fel szeptember 19-én a munkácsi várban Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára. A szobrot a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (MÚKSZ) és társszervezete, a Kárpátaljai Magyar Média Fejlesztéséért Alapítvány (KMMF), valamint Mihajlo Beleny kárpátaljai szobrász kezdeményezésére állították. /Petőfi-szobrot avattak a munkácsi várban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 20./ Mihajlo Beleny szobrászművész az alkotója a tavasszal ugyancsak a munkácsi várban visszaállított turulos emlékműnek is.

Petőfi Sándor elbeszélő költeményéből, a János vitézből készült daljátékkal kezdi az idei évadot a Csíki Játékszín, Budaházi Attila rendezésében, október 3-án. Az előadást a Csíki Kamarazenekar tagjai kísérik élőzenével. /János vitéz meséje dalokban. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

Banner Zoltán ismert előadóművész és képzőművészeti szakíró felidézte a régi előadóestek helyszíneit és a fogadtatást. Hetvenötödik születésnapján, tavaly, „pódiumnaplót” tett az olvasók asztalára, Örvendjetek, némaság lovagjai! címmel. Banner Zoltán attól kezdve, hogy pódiumra lépett, 1964-től, ennek az eseményeit följegyezte. Tíz önálló műsora volt, de nemcsak ezeknek a bemutatói, illetve az előadásai szerepelnek a pódiumnaplóban. Az 50-es, 60-as, 70-es, még a 80-as évek elején is irodaloméltető, -terjesztő alkalom volt az író-olvasó találkozó. Banner a kolozsvári Utunk hetilap szerkesztője volt, egy hívás kellett egy jó középiskolától vagy kultúrháztól, és négyen-öten mentek. A szerkesztőtársai, általában költők, novellisták, a saját írásaikat olvasták fel, a végén pedig átadták a szót Bannernek, hogy mondjon verset azoktól, akik nincsenek jelen. Ezek a találkozások benne vannak a naplóban. Tanítók, tanárok, kultúrházigazgatók, akik községükben vagy kisvárosukban nyüzsgő kulturális életet tudtak a diktatúra éveiben teremteni. Már nincsenek ilyen estek, ezért gondolta Banner, hogy emlékművet állít ennek a műfajnak. Amikor Banner Magyarországra települt, az első években még hívták, lépjen fel. Amikor egy könyvtárban összegyűlt 20-25 ember, a könyvtáros boldogan mondta, hogy milyen sokan vannak... Nemrég meghívták Bennert Erdélybe, a könyve bemutatójára – Csomafalván öt ember jött el. Ugyanitt, Gyergyócsomafalván egykor olyan emlékezetes Petőfi-estje volt, hogy utána a csomafalvi értelmiség kibérelte a vendéglőt, és hajnalig énekeltek a boldogságtól, hogy a „Petőfi a hídon” milyen sikert aratott. Ma már nincs közönsége a versmondásnak, a könyvtől is elszoknak az emberek. Banner Zoltán (1932, Szatmárnémeti) műkritikus, szerkesztő, előadóművész, költő. Történelem szakot végzett a Bolyai Tudományegyetemen. 1989 óta Magyarországon él. /Antal Erika: Nekünk mindig ünnep kell? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./

Bocskay Vince szobrászművészről írta pályatársa, Márton Árpád: „Évtizedeken át szellemi nagyjainkat egy rendszer megtagadta, tiltotta, elhallgatta. Most az idő, a korigény újra kiszólította a feledésből, és Bocskay Vince által kiléptek a terekre méltóságukban és a forma hiteles tisztaságában. ” Alkotóművészetét mérlegelve felezővonalat húzható a pálya közepén. Művészi ténykedése első felét a kisplasztikák uralják, a másodikat az emlékszobrászat, a térszobrok dominálják – írta az 1949. december 16-án Szovátán született, jelenleg is ott élő művészről monográfusa, Nagy Miklós Kund. /Nagy Miklós Kund: Bocskay Vince. Műterem sorozat. Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/ Bocskay Vince Kolozsváron az akadémián szerzett oklevelet 1974-ben, majd hazatért szülővárosába. Rajztanárkodott, pedagógiai tevékenysége hasznosan egészíti ki szobrászatát. Szülővárosában ma már művésztelep működik; Kusztos Endre, Bocskay Vince, Kuti Dénes, Sánta Csaba, Siklódi Zsolt, Kuti Botond és t más alkotó együttműködése révén példásan valósult meg a különböző nemzedékek kézfogása. 1990 után közel húsz monumentális munkát fejezett be, volt év, amikor kettőt is avattak. Szovátán Nicolae Balcescu (1991) és Petőfi Sándor (1992) mellszobrát és a két világháború hősei emlékművét készítette el, a Petőfi-mellszobor párját a testvérvárosban, Százhalombattán is felállították. Első egész alakos munkája dr. Bernády György bronzszobra Marosvásárhelyen (1994). További köztéri alkotásai (2006-ig): a háborús hősök emlékműve Szovátán (1996), a politikai foglyok emlékműve Székelyudvarhelyen (1996), Mikes Kelemen mellszobra Zágonban (1997), Apor Vilmos püspök egész alakos szobra Gyulán (1998), gróf Mikó Imre egész alakos szobra Sepsiszentgyörgyön (1998), millenniumi emlékoszlop Nagyváradon (2000, közösen Gergely Istvánnal és Dóczy Andrással), Patachich Ádám érsek egész alakos szobra Kalocsán (2000), Bod Péter mellszobra Felsőcsernátonban (2001), az 1848-as forradalom és szabadságharc és a két világháború hőseinek emlékműve Kézdivásárhelyen (2002), a Don-kanyarban elpusztult hősök emlékműve Marosvásárhelyen (2005), Márton Áron püspök egész alakos szobra (Budapesten várja, hogy elhozzák és felavatása után a kolozsvári Szent Mihály-templom főbejáratánál fogadja a betérőket), az 1956-os elítéltek emlékműve a kolozsvári Református Teológián (2006). /B. D. : Bocskay Vince emberarcú szobrászata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

Emléktáblát lepleztek le október 4-én Nagyváradon az 1956-os forradalom kapcsán kivégzett vagy bebörtönzött érmihályfalvi csoport tagjainak emlékére. „Az érmihályfalvi csoport tagjai semmi mást sem tettek, mint együtt gondolkodtak” – mutatott rá beszédében Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes államtitkár. A mostani Petőfi Sándor kultúrházban hirdették ki 1958. október 4-én a Sass Kálmán érmihályfalvi lelkészre, a Hollós István hadbíró századosra, tanárra és a Balaskó Vilmos lelkészre kiszabott halálos ítéletet. Sasst és Hollóst 1958. december 2-án kivégezték, Balaskó halálbüntetését börtönre változtatták. Mai napig nem tudni, hol vannak Sass Kálmán és Hollós István földi maradványai, fejtette ki Tófalvi Zoltán újságíró, történész. Mint mondta, Sasst államellenes összeesküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás, felbujtás, a szocialista államrend elleni szervezkedés, a magyar ellenforradalommal való szolidaritás és kapcsolat vádjával ítélték halálra. A református lelkipásztor Svájcban tanult, onnan hozta magával a kantonális Erdély gondolatát. A per során meszkalinnal vallatták, azzal a szerrel, amellyel Mindszenty József hercegprímást is, emlékeztetett Tófalvi. Rámutatott, a vádak képtelenségét az is mutatja, hogy Andrássy Ernő mihályfalvi nőgyógyászt arról kérdezték a per során, hol szállt le családi kriptájuk közelében a Münchenből érkezett kémrepülőgép. A „kémhálózat” leleplezésének ötlete Mészáros Gyula debreceni ÁHV-s tiszt agyából pattant ki, aki szorosan együttműködött a Szekuritátéval, fejtette ki a történész. A művelődési ház előterében elhelyezett emléktáblát, Deák Árpád szobrász munkáját, Cseke Attila és Tófalvi Zoltán leplezték le. /Fried Noémi Lujza: Együtt gondolkodtak. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Székelyudvarhelyen ünnepi kultúrműsorral, Gyergyószentmiklóson csendesen emlékeztek október 6-án a tizenhárom aradi vértanúra. Gyergyószentmiklóson a Petőfi-szobornál hangoztak el az ünnepi beszédek. Rokaly József történelemtanár rövid történelmi visszatekintővel emlékezett a magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtásának napjára. Ezt követően fáklyákkal vonultak a római katolikus temetőbe, ahol az egyházak képviselőinek imái után sor került a koszorúzásra. Ünnepi kultúrműsorral emlékeztek a vértanúkra a Székelyudvarhelyi Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának klubtagjai. /Lázár Emese, Lázár Hajnal: Emlékezés az aradi vértanúkra. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

Nem olvasztották be és nem tüntették el Petőfi Sándor mellszobrát. Segesváron, a várban levő polgármesteri hivatal épülete mögötti parkban elhelyezett szobrot három éve távolították el, akkor, amikor a vár falai beomlottak. Azóta egy raktárban hever, arra várva, hogy a Petőfi-parkban helyet találjanak számára. Petőfi-park még nincs Segesváron, de a közeljövőben lesz – mondta mind Danesan Dorin polgármester, mind Gáll Ernő helyi tanácsos, az RMDSZ segesvári szervezetének elnöke. Az emberek azt hiszik, hogy a Petőfi-szobornak nyoma veszett, hiszen a talapzatra erősített láncok eltűntek. Gáll Ernő szerint remélhetőleg nem kell már sokat várni, míg méltó helyre kerül a mellszobor. Az újságírónak megmutatták a raktárhelyiségben a mellszobrot. Az RMDSZ-képviselők azt szeretnék, hogy a várban, a katolikus templom melletti tágas parkot nevezzék el Petőfi Sándorról, a költő szobrát pedig itt állítsák fel. Az elmúlt héten ünnepelte építésének 120. évét a segesvári Alpár Ignác tervezte református templom. Fellépett a pedagógusok kórusa, szavalatok hangzottak el. A presbiteri konferencián dr. Buzogány Dezső teológiai professzor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem dékánja tartott előadást. /Antalfi Imola: Vendégoldal – Segesvár. Megvan még Petőfi! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./

Nagymedeséren szeptember 28-án tartották az elszármazottak napját. Az érkezők örömmel láthatták, az újonnan elkészült, faluig vezető aszfaltutat. Vasárnapokon alig pár ember látogatta a templomot, most pedig mintegy kétszáz falustárs örvendezett egymásnak. Bálint Imre, a Nyikó melléki falu lelkésze jó alkalomnak találta a hálaadás ünnepét arra, hogy összehívja a szélrózsa minden irányába szétszóródott nagymedeséri származásúakat. Az ünnepi istentiszteletet előadás követte, énekek, versek és beszédek hangzottak el. Az omladozó falú, Petőfi Sándor nevét viselő művelődési hajlékban a székelykeresztúri Mákvirág néptánccsoport lépett fel. /Szabó Károly, Székelyudvarhely: Találkozó Nagymedeséren. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15/

Marosvásárhelynek van több köztéri szobra. A városépítő Bernády György, a későbbi polgármester, Emil Dandea, aztán Balcescu, Eminescu, Al. Papiu Ilarian, a jeleseink közül a Bolyaiak, Kőrösi Csoma Sándor, Petőfi Sándor, Aranka György... A köztéri szobrok a város éjjeli-nappali „reklámemberei”. Sokan nem tudják, kit ábrázol a szobor. Vannak vidékek, ahol a szobor talapzatának négy oldalán négy nyelven olvasható az ismertető szöveg. Ezt a példát kellene követni itt is. Borsos Tamásról szobra sem mond sokat azoknak, akik a magyar történelemmel csak szöveggyalázatokban találkoztak eddig. Kevesebbet mond a nem magyar turistáknak. A megfelelő szövegek láttán bizonyára nem fog el zsigeri gyűlölet sokakat egy-egy magyar név láttán. Ha előbb kibetűzi, ki is építette a várat, akkor talán másként szemetel az udvarán. /Bölöni Domokos: Költségbe verném. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

Ukrajnába bejutni, sem innen kijutni nem könnyű, de a kárpátaljai magyarok vendégszeretete és a táj szépsége sok mindenért kárpótol, ezt érezte négynapos kárpátaljai útjáról visszatérve a lap munkatársa, amelyre az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hívta meg. Kolozsvárról mintegy 30 fős küldöttség vett részt szeptember 25–28. között a XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok rendezvénysorozatán, amelyet ezúttal Kárpátalján tartottak, Beregszászon. A küldöttség gerincét a kolozsvári Zurboló néptáncegyüttes alkotta, Könczei Csongor koreográfus vezetésével. Ukrajnában ugyanaz az időzóna van érvényben, mint Romániában, a kárpátaljai magyarság mégis a magyarországi időt követi. Beregszászon Dupka György, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség /UMDSZ/ ügyvezető alelnöke fogadta a vendégeket, az UMDSZ volt a rendező. Kárpátalján: mintegy 100 ezer református magyar embert, 70 ezer római katolikust, 35 ezer görög katolikust és 25 ezer egyéb vallásút tartanak számon, és eddig 138 ezer magyar igazolványt bocsátottak ki a térségben. Gajdos István, Beregszász polgármestere és az UMDSZ elnöke elmondta, magyar tannyelvű líceumot alapítottak, Petőfi-mellszobrot lepleztek le, az ungvári egyetemen magyar nyelvű tanszék indult. Magyarországot Szabó Vilmos államtitkár képviselte. Szót kapott a megnyitón Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke, a közös magyar kultúra utazó nagykövete és a rendezvény ötletgazdája is mondott beszédet. A beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház Ficseri gyermekstúdiójának műsorát láthatták a vendégek. Másnap, szeptember 26-án adták át Beregszászon a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetet, amelynek homlokzatán az Európa-Magyar Ház felirat látható. A Szülőföld Alap támogatásával felépült intézményben otthonra talál majd a kárpátaljai magyarság összes kulturális jellegű szervezete. A küldöttségek vezetői bemutatták a magukkal hozott könyveket (az erdélyi könyvtermést dr. Kötő József ismertette). Tanácskozás kezdődött a Kárpát-medencei magyar művelődési élet lehetőségeiről. 1944-ben Kárpátaljáról elhurcolták a magyarokat, becslések szerint 40 ezren pusztultak el. Kevésnek bizonyultak a vagonok az összegyűjtött emberek számára, így a pusztítást már helyben elkezdték. Az utóbbi években összeírták az elpusztultak nevét, és emlékparkot létesítettek. A küldöttek megnézték a vereckei emlékművet. A hét kőtömbből álló emlékmű végül elkészülhetett, ukrán nacionalista nyomásra a hatóságok igyekeztek minden lehetséges módon hátráltatni az ügyet 12 évig. A hét kőtömb utal a hét vezérre, valamint a hét trianoni elszakított országrészre, így lesz belőle magyar Golgota. Sólyom László magyar köztársasági elnök ukrajnai látogatása során sikerült megállapodni, szerződésbe foglalták az emlékmű befejezését, és ennek fejében Budapesten is emlékművet emeltek a kommunizmus idején 9 millió, éhínségben elpusztult ukrán áldozatnak. A munkácsi várban tartották szeptember 27-én a XIX. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivált, ahol a magyar történelmi vonatkozású emléktáblák mellett áll bizonyos Korjatovics Tódor bronzszobra. Elmondták, hogy ő az a ruszin nemes, aki a várat építette, az ukránok nyilván ezt hangsúlyozzák. Munkácson áll a város nagy fia, Munkácsy Mihály mellszobra, amelyet egy magyarbarát ukrán szobrász, Beleny Mihály készített és ajándékozott a helyi magyarságnak. A küldöttség az egykori Rákóczi-kastélyt is útba ejtette, itt ma iskola működik, udvarán a sztálini terror áldozatainak emléket állító táblán 149 név sorakozik. /Sándor Boglárka: „Túl a Tiszán ott van Beregszász” XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./ A beszámoló nem ejt szót a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségről. Ez a szervezet ragaszkodik a vereckei turulmadaras emlékmű újraállításához.

A szatmárnémeti Balcescu–Petőfi Általános Iskolában működő amatőr színjátszócsoport legutóbbi fellépése néhány nappal ezelőtt volt Szilágycsehben – számolt be Nagy Tünde, a csapat vezetője. A Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált (PADIF) minden évben megtartják Szatmár, Szilágy, Bihar és Máramaros megyék iskolái amatőr színjátszóinak részvételével. A PADIF célja a nemzeti tudat erősítése, az anyanyelv ápolása. /Gugulya–Hégető Lóránd: Amatőr színjátszók sikere. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 1./

Október 30-án a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság elnökének, Árvay Zsoltnak a kezdeményezésére a bukaresti magyar keresztény egyházak lelkészei kerekasztal-beszélgetést tartottak. A már harmadik ízben megrendezett ökumenikus találkozón nagyszámú érdeklődő vett részt. /Árvay Zsolt: A bukaresti magyar keresztény egyházak ökumenikus találkozója. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 9./

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem kismonográfia-sorozatának újabb köteteinek szerzői Márton Árpád illetve Nagy Miklós Kund, akik Major Gizella valamint Bocskay Vince eddigi pályáját mutatták be. A marosvásárhelyi Bernády Házban a két kiadványt ismertették, egyúttal a két művész közös kiállítása is megnyílt. A festőnő mintegy negyedszáz pasztellképe és linómetszete, Bocskay Vince szobrásznak pedig néhány terrakotta kisplasztikája és monumentális köztéri szobrairól készült fotói nyújtottak bepillantást a két művész világába. Bocskay Vince alkotása, Márton Áron püspök hatalmas bronzszobra évek óta elkészült, de a hatósági packázások miatt még mindig nem avathatták fel Kolozsváron a Szent Mihály-templom elé szánt helyén. Az 1989-es fordulat után a szobrászokra újabb feladatok vártak, pótolni kellett a magyar emlékszobrászat komoly hiányait, következtek tehát a megrendelések, a pályázatok, és a Szovátán élő művész, Bocskay Vince válaszolt a kihívásokra. Petőfi, Balcescu, Márton Áron szobormása, Bernády György Marosvásárhelyen, Mikes Kelemen Zágonban, Mikó Imre Sepsiszentgyörgyön, Bod Péter Felsőcsernátonban, Patachich Ádám Kalocsán, Apor Vilmos Gyulán, 1848 és a két világháború emlékműve Kézdivásárhelyen, a Millenniumi oszlop Székelykeresztúron, a Don-kanyar hőseinek emlékműve Marosvásárhelyen és más kiváló monumentális alkotások bizonyítják tehetségét. Legújabb művét, Szent László bronzszobrát Csíkszépvízen avathatják, remélhetőleg a nem távoli jövőben. /(nk): Műteremtől Műteremig. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

Dr. Lőrinczi Gyula egyetemi tanár a román vezérkar ezredeseként vonult nyugdíjba. Utána, 1996–2000 között a színromán Giurgiu megye szenátora volt, az RMDSZ képviseletében. A 80 éves Bukarestben élő dr. Lőrinczi Gyula elmondta, Szilágy megyei Zsibó szülöttje, Zilahon, Ady Endre iskolájában érettségizett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika fakultásán szerzett diplomát, azóta Bukarestben él. A Katonai Akadémián a professzori fokozatig jutott el, 1965-ben doktorált. Abban az időben a Katonai Akadémián más-más tanszékeken ugyan, de három magyar tudós vett részt a román hadsereg elitjének szakmai képzésében: dr. Márton Gyárfás, udvarhelyi származású geodéta, dr. Györfi Jenő matematikus, mérnök, jelenleg a csíkszeredai Sapientia Egyetem tanára és dr. Lőrinczi Gyula. Az utóbbi pályafutása új fordulatot vett, amikor a Nagyvezérkar kötelékében megalakult a Katonai Műszaki-Technológiai Intézet. Újdonsült igazgatója, Lupescu tábornok Lőrinczi ezredesre bízta egy tizenhét tagú kutatócsoport irányítását, hogy matematikai módszereket dolgozzanak ki harcászati jelenségek leírására. Munkájának elismerését jelzi, hogy a kozmikus háromszögelés kiegyenlítésére vonatkozó kutatásainak eredménye a román nyelvű közlés után megjelent angol, orosz és francia nyelven is. Hiába voltak azonban szakmai sikerek, a politika törést hozott katonai pályafutásában. Lőrinczi Gyula felesége magyar, három gyermekük anyanyelvén tanult a jelenleg Ady Endre nevét viselő líceumban, de ezt a Ceausescu idején román középiskolává változtatták. A megalakult RMDSZ első követelései közé tartozott, hogy a bukaresti magyarság kapja vissza jogos tulajdonait, a Petőfi Házat és az 1815-ben alapított iskoláját. Ebben a küzdelemben tevékeny szerepet vállalt Lőrinczi Gyula is, mint az iskola szülőbizottságának elnöke. Többször nyilatkozott a tévében. A vége az lett, hogy a magyarok visszakapták ősi iskolájukat, de Lőrinczi Gyula ezredest a hadsereg nyugállományba helyezte, egyedül őt a vezérkar azonos életkorú főtisztjei közül. Ekkor egy volt tanítványa elintézte, közbenjárt, hogy a Román Akadémia Geodinamikai Intézete szerződtesse Lőrinczi Gyulát kutatónak. Ez megtörtént. Új munkahelyén matematikai módszerekkel feldolgozta a földkéregmozgások nyolc éven át végzett romániai méréseinek eredményeit. Erre s az intézet addig nem talált vállalkozót, mert ilyen munkához geodéziai, geofizikai, csillagászati, modellezői ismeretekre is szükség volt. Ezzel továbbfejlesztette Hazay István professzor, a budapesti Műegyetem egykori rektorának a földkéregmozgási hálózatok kiegyenlítésére javasolt és világszerte elismert elméletét. Vonatkozó tanulmányát Lőrinczi Gyula 2002-ben bemutatta Csíksomlyón is, az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság Geodéziai Főosztályának találkozóján, majd közölte Budapesten, a Geodézia és Kartográfia c. szakfolyóiratban. /Barabás István: Vendég Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 25./

A 75 esztendős Hunyadi László szobrászművész Szent Istvánt, Márton Áront, Apor Vilmost, Orbán Balázst, Petőfi Sándort, Tamási Áront, de a második világháború áldozatainak emlékszobrát is megalkotta már. Első Petőfi-szobrát tizennégy esztendős korában készítette, Sütő András emlékezett meg róla egyik írásában. Ez megjelent Hunyadi László művészetéről szóló reprezentatív album bevezetőjeként Magyarországon, 2006-ban. Apor Vilmos Segesvár szülötte. A szobor elkészítésére a segesvári plébános kérte fel a művészt. Márton Áron szobrát Székelyudvarhelyen állították fel 1995-ben, és ekkor már az Orbán Balázs szobrának felállítása folyamatban volt Székelyudvarhely főterén. Marosszentkirályon áll Szent István király mellszobra, egész alakos Szent István szobrát pedig Kiskunfélegyháza részére készítette el. Tamási Áron szobrát a farkaslakiak kérésére készítette, azután a farkaslakiak nem jelentkeztek. Tavaly végül is az egyik budapesti társaság megvette Hunyadi Lászlótól a szobor, és elvitték Farkaslakára. A művész ismert munkája az agyagfalvi székely nemzetgyűlés és az 1848-as emlékmű. Erre pályázatot hirdettek, jóval a rendszerváltás előtt. Kulcsár Béla szobrászművészt megbízták, de ő meghalt szívinfarktusban. A terv csak nagyjából készült el. Akkor még Fazakas János volt a párt felső vezetésében, s ő elintézte, hogy Hunyadi László készítheti el. A mű három évig készült, huszonegy köbméter kő alkotja. Kiss Leventével együtt végezték el a kivitelezést. Hatalmas munka volt. Kőből faragták ki a formákat, három éven át, tavasztól késő őszig. A második világháború áldozatainak emlékére készített szobrát Keszthely városa kérésére alkotta meg. A kompozíción a gyermek siratja az apját, bátyját, a megtört boltív a háború rombolását szimbolizálja. A kereszt megdőlt, ahogy a Szent Koronán is látható. Hunyadi László alkotása Wass Albert síremléke Marosvécsen. Több helyen felállították ugyanezt a szobrát másolatban: Debrecenben, Budapesten Zuglóban. Szigligeten nem engedték az elvtársak a felállítását, ott magánterületre került. A szobrászművész Kemény Jánost is megformázta, akit személyesen is jól ismert. Reprezentatív éremsorozatot készített az erdélyi Helikon íróiról. A 22 centiméteres domborművek meghaladják az érem méretét, és Marosvécsen láthatók. Harminchat érmet készített eddig, de ötvenöt kell legyen. Pongrátz Gergely 1956-os szabadságharcos szamosújvári örmény-magyar származású. Róla készült szobra az ’56-os múzeumban látható Kiskunmajsán. Hunyadi László sokat dolgozott, ennek ellenére tele van a műterme megkezdett, befejezetlen alkotásokkal. Erdélyben és Magyarországon körülbelül tizenöt köztéri szobra van. Jelenleg Mindszenty József portréján dolgozik, Fertőszéplakon szeretnék felállítani. /Frigyesy Ágnes: A szobor néma színész legyen, ne teátrális. Beszélgetés a 75 esztendős Hunyadi László szobrászművésszel. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./

December 4–6-a között Fehéregyházán, a Petőfi-emlékhely közelében épült Millenniumi unitárius templomban ült össze az erdélyi unitárius egyház zsinata, hogy megválassza a soron következő püspököt és lelkészeket szenteljen. A testület Bálint-Benczédi Ferencet választotta meg püspöknek. A zsinati ülés előtt a jelöltek a hat egyházkörben (esperességben) programismertető körúton vettek részt, amelyen Szabó Árpád leköszönő püspök az unitárius egyház aktualitásairól, a jelenlegi helyzetben mutatkozó feladatokról és kihívásokról beszélt. Megválasztották a többi vezetőt is. Az új egyházi főjegyző Nagy László marosvásárhelyi espereslelkész, a közügyigazgató – vagyis az egyházi döntéshozás törvényességének őre – Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, a két főgondnok pedig Csáka József székelykeresztúri mérnökigazgató és – második mandátumával – Máthé Dénes kolozsvári egyetemi docens lett. -A zsinati napon, december 6-án tizenöt lelkészt szenteltek fel. Bálint-Benczédi Ferenc /sz. Segesvár, 1952/, Marosvásárhelyen, majd Désfalván szolgált. 1994-től a Kolozsvár-belvárosi egyházközség lelkésze. Az Alaptörvény értelmében a megválasztásától számított 30. napon – vagyis január elején – veszi át tényleges püspöki jogkörét. /Jakabffy Tamás: Bálint-Benczédi Ferenc az Erdélyi Unitárius Egyház új püspöke. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

A Marosvásárhelyen rendezett Petőfi-versenyen 1948 júniusában nem a híres nagyenyedi dalárda, hanem egy frissen alakult népi csoport, Vámosgálfalva földműves magvető énekkara lett az első. A közös éneklés 1990 után éledt fel, és az itt zenetanárkodó Dézsi Ferenc haláláig (2002) folytatódott. Most pedig a nyár elején létesítettek egy fiatalokból álló kórust, amely a Magvető nevet viseli. A református gyülekezetükben néhány alkalommal már felléptek énekeikkel. Vezetőjük Szabó Gyula kántortanító-jelölt. Az ősz folyamán Magyarországon is bemutatkoztak. A Vámos Települések Szövetsége 2008. október 4-én Vámosgyörkön (Heves megye) rendezte az I. Virág János énekkari találkozót és versenyt. Kétszázötvenen énekeltek azon esős napon a tornacsarnokban, a különböző „Vámos”-településekről 11 kórus érkezett: hét énekkar Magyarországról, két énekkar Szlovákiából és kettő Romániából. Virág János tanító1914 – 1987 között élt. Iskolai énekkart szervezett Vámosgyörkön, a legszebben éneklő gyermekekből külön kamarakórust alakított, majd létrehozta a felnőttek vegyes kórusát is. Fáradhatatlanul tevékenykedett azért, hogy a községben megvalósítsa a zeneoktatást. Virág János pedagógus volt, lámpás, és ahogyan munkásságának méltatói jellemezték, búvópatak. 1987-ben Budapesten halt meg. A vámosgálfalviaknak is van egy Virág Jánosuk. Illetve csak volt. Ízig-vérig gálfalvi maradt, bár nem ott tanított, de utolsó éveit a szülői portán töltötte. Keszeg Jánosnak hívták, 1954 és 1973 között, némi megszakítással (1956 után börtönbe került, majd a falu követelésére szabadult) vezette a szászcsávási vegyes kart, amely legszebb éveiben százhúsz tagot is számlált. A csávási dalárda országos hírnévre tett szert. Amennyiben a vámosgálfalvi dalárda annyira jut, hogy egy-két év múlva kórustalálkozót szervez, Bölöni Domokos javasolja, hogy a vámosgyörkiek példájára nevezzék el az I. Keszeg János énekkari találkozónak és versenynek. /Bölöni Domokos: Magvetők dalos utódai. Vámosgálfalvának ismét van énekkara. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./

Folyik a vita a budapesti Gondolat Kiadónál 2007-ben, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával megjelent A magyar irodalom történetei című háromkötetes kiadványról (főszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály). A közelmúltban Görömbei András a Kortárs októberi számában mondotta el róla elítélő véleményét. Erdélyben mindeddig kevés szó esett erről a nagy vállalkozásról. A harmadik kötet az 1920-tól napjainkig terjedő időszakot tárgyalja (szerkesztői: Szegedy-Maszák Mihály és Veres András; a szerkesztők munkatársai: Jeney Éva és Józan Ildikó. 51 szerző dolgozata olvasható a kötetben). Nagy Pál irodalomtörténész megdöbbenve a kötetből csak a legjelentősebb hiányzó erdélyi írókat sorolta fel: Bánffy Miklós, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Berde Mária, Szentimrei Jenő, Bartalis János, Olosz Lajos, Endre Károly, Jékely Zoltán, Szabédi László, Nagy István, Asztalos István, Horváth István, Horváth Imre, Bajor Andor, Szabó Gyula, Farkas Árpád, Király László, Ferenczes István… Nem történik említés a következő irodalomtörténészekről: Kristóf György, György Lajos, Jancsó Elemér. Eszerint Szegedy-Maszák Mihályék az imént felsorolt erdélyi magyar írókat, irodalomtörténészeket nem tekintik említésre méltóknak. Ugyanakkor egész fejezet található – A ponyva klasszikusa címmel – Rejtő Jenőről… A kötetben Jeney Éva ilyen különös, lekicsinylő címen foglalkozik az erdélyi magyar irodalommal: „Maorik és transzszilvánok”. A szerző többek között ezt írta: „Napjainkban kérdésessé vált a nemzeti és a világirodalom fogalom is, s egyidejűleg létjogosultnak látszik az az elgondolás, hogy valamely nemzeti irodalom ugyanabban a történelmi korszakban több irodalomhoz is tartozik. ” Vagyis: nincsenek, nem lesznek önálló nemzeti irodalmak. Továbbmenőleg: „Az ún. »nemzeti hagyományok« is műhagyományok, »történeti fikciók«, s a piacgazdaság közepette elsődlegesen gazdasági érdekeket szolgálnak. ” Tehát 1848 vagy 1956 nem egyéb, mint „történeti fikció”, s a rá való emlékezés valaminő gazdasági érdeket szolgál, vonta le a következtetést Nagy Pál. Az erdélyi magyar irodalom szerves része az egyetemes magyar irodalomnak. Még akkor is, ha voltak (s még ma is akadnak), akik kétségbe vonják ezt a megkérdőjelezhetetlen tényt. Szegedy-Maszák Mihályék szerint a nemzeti kultúrák – ide értve az egyetemes magyar irodalmat is – halálra vannak ítélve, s csak „kizárólag a heterogén elemekből álló, töredezett hagyományú magyar művelődés egyes elemeinek, önmagukban álló részeinek van esélyük a továbbélésre: a többi osztályrésze provincialitás, a lassú haldoklás” – ahogyan Papp Endre írta e kötetekről szóló, Rút sybarita váz című, A nemzetnélküliség programja alcímet viselő kiváló tanulmányában. (Megjelent a Hitel 2008. februári számában.) Ez érvényesül a szóban forgó három kötetben. Ugyancsak Papp Endre kritikájában olvasható: „Érdekes, hogy a trianoni tragédia által szétszakított magyarság irodalmának területi válfajai, a határon kívülinek vagy nemzetiséginek nevezett változatai közül önálló fejezetként csak az Új Symposion alkotó köre kap helyet – a neoavantgárdhoz kapcsolható művészi törekvések reprezentációjától nem függetlenül. ” Nincs önálló fejezete az Erdélyi Helikonnak. Leírva sincs itt, hogy volt egyszer Erdélyben, Kolozsvárott egy Termés című folyóirat. Persze: sem Bánffy Miklós prózája, sem Reményik Sándor lírája, sem Tamási Áron novellisztikája, sem Dsida Jenő Psalmus hungaricusa nem függ össze mélyen a neoavantgárd törekvésekkel; így aztán nemlétezőnek kell tekinteni. (Ámde az avantgárdhoz oly közelálló erdélyi Bartalis János vagy Szentimrei Jenő neve sem íródott le A magyar irodalom történeteinek harmadik kötetében.) Végeredményben mit is várjunk egy olyan magyar irodalomtörténet-áttekintéstől, melyben Petőfi Sándor „megélhetési költőként” szerepel, s ahol 1848 azért fontos dátum, mert ekkor jelent meg Pesten egy kiadvány Első magyar zsidó naptár és évkönyv 1848-ik évre címmel… Bőséggel lehetne idézni, említeni ilyen és hasonló „furcsaságokat”. Leíródott ezeken a lapokon, rosszalló éllel – egyebek mellett – ilyesmi is: „(…) a XX. századi magyar kultúra egyik legnagyobb tehertétele az a hagyomány, az a »prófétai szerep«, mely Illyés Gyulától és Németh Lászlótól Juhász Ferencen és Nagy Lászlón Csoóri Sándorig követett minta lehet (…)”. Jelen van ezekben a kötetekben – méghozzá erős hangsúllyal – a közösségi indíttatású, nemzeti és társadalmi kérdések iránt érzékeny irodalmisággal való „leszámolás”. „Juhász Ferenc, Nagy László és társai olyan vita részesei, amely részben kilép az irodalom s általában a művészet közegéből a társadalmi kérdések megoldásának terepére” – írja az egyik szerző. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című remekművét nem is említi meg a kötet. /Nagy Pál: Ami benne van – és ami hiányzik. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

A Bem-emlékünnepségek keretében december 14-én megrendezték a hagyományos szamoskrassói megemlékezést, ezenkívül koszorút helyeztek el a szamoskóródi Petőfi- és a nagykolcsi Oroszhegyi Józsa-emléktáblánál is. Kónya László, a megyei helyettes főtanfelügyelő elmondta: jövőre ismét kiadják a „Szatmáriak a szabadságharcban” című könyvet. Szamoskrassóban Sipos László helyi lelkész hirdetett igét, majd üdvözölte a megjelenteket, köztük Erdei D. István és Varga Attila parlamenti képviselőket, Kónya László helyettes főtanfelügyelőt, Thoroczkay Sándort, a szatmárnémeti Szent István Kör tiszteletbeli elnökét és Károlyi Kálmánt, a Szamoskóróddal testvértelepülési kapcsolatban álló Tiszakóród polgármesterét. Thoroczkay Sándor nem Bemről tartott előadást, hanem egyik közvetlen munkatársáról, Mikes Kelemen grófról, a neves író névrokonáról. Szamoskrassóban a Darvay-kúriánál folytatódott a rendezvény. Domokos Sándor, a község polgármestere köszönetet mondott azoknak, akik 11 évvel ezelőtt az emléktábla elhelyezését, illetve a Bem-múzeum létrehozását kezdeményezték. Az elöljáró csalódottan jegyezte meg: az ünneplők között nagyon kevés a fiatal, pedig a hasonló megemlékezések célja a történelmi hagyományok átörökítése lenne ifjaink számára. /Fodor István: Felújítják a szamoskrassói Darvay-kúriát. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 15./

A múlt héten Kolozsvárra látogatott Jean Luc Moreau francia költő, műfordító, egyetemi professzor, Bánffy Miklós Megszámláltattál… (1935), És híjával találtattál… (1937), Darabokra szaggattatol (1940) című trilógiájának francia fordítója, eleget téve az Interkulturali-THÉ Műhely, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, az Erdélyi Magyar Írók Ligája és az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívásának. Moreau a bonchidai Bánffy-kastélyt, Bánffy Miklós Erdélyi történet című trilógiájának helyszínét látogatta meg, majd a Bulgakov Kávéház Irodalmi Szalonjának vendége volt. Jean Luc Moreau az est folyamán többek között Petőfi, Arany, József Attila és Weöres Sándor verseinek általa készített francia, illetve saját műveinek Lator László, Végh György és Czigány György fordította magyar változatát olvasta fel. December 11-én Moreau francia történészkollégájának, Henri de Montetynek a Bánffy-trilógiáról tartott előadását hallgatta meg a BBTE Irodalomtudományi Tanszékén. Délután irodalomtudományi kerekasztalra került sor, amelyen Jean Luc Moreau, Horváth Andor, Dávid Gyula és Egyed Emese Bánffy Miklós prózájáról beszélgetett. /Ferencz Zsolt: Jean Luc Moreau Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

A Magyar Rádió sok évtizedes hagyományainak gyors „átkeresztelése” nem nyelvi szempontok miatt következett be. A rádió vezetőségének kicserélése pártpolitikai vonatkozásban megbízható káderekre, lehetővé tette nemcsak az arculat megváltoztatását az új név, a semmitmondó új szignál, az új műsorszerkezet által, de egy jól megszokott „biztos pont” felszámolását is a magyarlakta vidékeken. A hivatalos változat szerint a Kossuth rádiót modernizálni kell. A hagyomány erőssé teheti az embert, talán a társadalmat is, olyan időkben, amikor az értékek viszonylagossá válnak. A hagyományba fogódzó ember akár gondolkodhat is, nem kizárólag a készre rágott szöveget nyelheti le. Ezért a Kossuth-nóta helyére csempésznek három tökéletesen jellegtelen hangot, a magyar hazát, a magyar szabadságot sem éltetik, mely egyre inkább ellensége a haszonelvű internacionalizmusnak. Minek ma a lázító Petőfi, a forradalmár Kossuth… Bartók politikailag érdektelen, ő maradhat. A másik kettő legyen emeregy és emerkettő. Most mégis úgy tűnik, van remény. A közrádiót felügyelő kuratórium döntésére visszatérnek az eredeti elnevezésekhez. /Kercsó Alpár: A Magyar Rádió átkereszteléséről... = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

Lenyűgöző a váradiak szolidaritása, az, hogy ennyien eljöttek a Törzsasztal évadzáró találkozójára – köszöntötte a hallgatóságot Kőrössi P. József, a rendezvény moderátora, miután az eseménynek otthont adó Ady Endre Emlékmúzeum vezetője, Tóth János a helyszínt mint a holnaposok egykori templomát mutatta be. A vendéglátó Várad folyóirat főszerkesztője, Szűcs László felidézte azokat a városban fellelhető nevezetes helyszíneket, ahol Ady megfordulhatott. Bemutatták A potrévá lett arc – Ady összes fényképe című kötetet, mely E. Csorba Csilla, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója gyűjtőmunkájának eredménye. /D. Mészáros Elek: Fotók Adyról a váradi Müllerájban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

Idén tizenhatodik alkalommal osztották ki Csíkszeredában a Julianus-díjakat. Ez évben a Szatmár megyei Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke is elismerésben részesült. A csíkszeredai Julianus Alapítvány 1993 óta osztja ki minden évben díjait, mellyel olyan személyiségek munkáját ismeri el, akik a szórványban élő magyarok felkutatásában jeleskedtek, és segítették őket nemzeti identitásuk megőrzésében. A korábbi években az alapítvány díjazottjai között szerepelt Böjte Csaba dévai ferencesrendi szerzetes, Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató, Tőkés László lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, Csoóri Sándor budapesti író, költő, Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész vagy Smaranda Enache, a Pro Europa Liga tanácsadója. Idén Lohinszky Lóránd színművész, Vekerdi József nyelvész, Jáki Sándor Teodóz katolikus pap, Koltay Gábor filmrendező, Raffay Ernő történész, valamint Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke vehették át a Julianus-díjat a csíkszeredai református templomban. Muzsnay Árpádnak a közművelődés terén kifejtett tevékenységét ismerte el az alapítvány. Az ő nevéhez fűződik többek között a sződemeteri Kölcsey-, a szatmárnémeti Dsida Jenő-, Szilágyi Domokos- és Petőfi Sándor-, illetve a szatmárhegyi Páskándi Géza-szobor felállítása, s irodalmi nagyjaink előtt tisztelgő számos emléktábla elhelyezése. Főszervezője az évenként ismételt Kárpát-medencei szintű „Érmindszenti zarándoklat” című Ady-ünnepségnek, valamint a szintén Adyhoz kapcsolódó „Ifjú szívekben élek” pódiumvetélkedőnek. A szatmári térséget érintő rendezvények közül pedig irányítója Az élő Rákóczi történelmi, a Jakabffy Napok kisebbségpolitikai, a Szilágyi Domokos Napok irodalomtörténeti és a Mi nékem az igazság? című, Páskándi Gézával és korával foglalkozó tanácskozásoknak. /(babos): Julianus-díj a szórványban élőkért. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), dec. 27./

A kárpátaljai magyarság 2008-ban kapott hideget-meleget, történtek vele kedvezőtlen dolgok, de voltak életében pozitív fejlemények is – írta december 30-i számának évértékelő vezércikkében az ungvári Igazi Kárpáti Igaz Szó című lap. Kőszeghy Elemér, az újság főszerkesztője a kárpátaljai magyarságot kedvezőtlenül érintő idei események között említette az év eleji ungvári magyarellenes tüntetést és a nemzetiségi iskolák oktatási nyelvének ukránosítását célzó miniszteri rendelet megjelenését. Pozitív fejleményként értékeli a honfoglalási emlékmű felavatását a Vereckei-hágón, a turulmadaras emlékoszlop visszahelyezését a munkácsi várba, továbbá Petőfi Sándor szobrának felállítását ugyanott. Pozitívum, hogy ősszel Beregszászon megnyílt az Európa-Magyar Ház, amely rövid fennállása alatt tucatnyi jeles rendezvénynek adott otthont. Fontos volt a kárpátaljai magyarság szempontjából a magyar mesterképző akadémia alapkőletétele a Beregszász melletti Makkosjánosiban és a magyar kar megnyitása az Ungvári Nemzeti Egyetemen. /Felemás évet zár a kárpátaljai magyarság. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 31./

Amióta sikerült Marosvásárhelyen újra Petőfi-szobrot állítani, azóta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) minden évben megemlékezik a költő születésnapjáról. Idén a koszorúkat, az ökuménia jegyében három egyház képviselője helyezte el a szobor talapzatánál. A megemlékezők nevében dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke beszélt. /-vagy-: A Petőfi szellemiség éltetői. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

Az elmúlt esztendőben is több csatát vesztett, mint nyert az erdélyi magyarság, mert magyar vezér támad még meglévő magyar ,,végvárat”. Fogyunk számbelileg és hitben, felszívódunk rendőr- és csendőrépületekkel körülvéve, írta Ferenczy L. Tibor. Sepsiszentgyörgyön nem lehet Petőfiről fő- vagy sugárutat elnevezni, Marosvásárhelyen Kossuth Lajos neve került indexre. Ezt magyargyűlöletnek nevezik. /Ferenczy L. Tibor: Kossuth Lajos azt üzente... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 9./

A tordai Ratiu Alapítvány és a Petőfi Társaság azon kevesek közé tartozik, amelyek hivatalosan is megemlékeztek a vallásszabadság 441 évvel ezelőtti kihirdetéséről. Ebből az alkalomból az 1568. január 6–13. között megtartott tordai országgyűlés döntése szövegének egy részét a Ratiu Alapítvány megörökítette egy háromnyelvű naptárban, illetve egy ismertető füzetecskében. Ugyanezekben találhatók a Deleanu Márta helyi képzőművész által készített, tordai templomokat ábrázoló grafikák is. A nyomtatványok bemutatóján a hozzászólók kiemelték a vallásszabadság kihirdetésének fontosságát. Hamarosan egy – szintén tordai templomokat ábrázoló naptár – kiadása következik, amely román, magyar és angol nyelven lesz kapható. Az Aranyosszéki Népfőiskola január 14-i előadásán a Jósika Miklós Elméleti Líceum két diákja emlékezett az eseményre, amit az unitárius lelkész rövid előadása követett. /Ladányi Emese: 441 éve kiáltották ki a vallásszabadságot Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./