Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Pap Melinda
316 tétel
2017. január 23.
Apjok Norbert parlamenti képviselő: nem korfüggő a feladat nagysága
Az ifjúsági törvény módosítását, a fiatal vállalkozók támogatását tartja legfőbb feladatának az RMDSZ legfiatalabb parlamenti képviselőjeként Apjok Norbert, aki egyben a máramarosi magyarságot is képviselné.
– A Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) által javasolt parlamenti képviselőként kettős feladatot lát el, egyszerre képviseli az erdélyi magyar ifjúságot, illetve a máramarosi magyarságot a parlamentben. Huszonhét évesen nem érzi ezt túl nagy feladatnak?
– Nem korfüggő a feladat nagysága. Több mint tíz éve tevékenykedem az ifjúsági szférában, születésem óta, 27 éve máramarosi vagyok, és az elmúlt időszakban részt vettem a helyi közösségek életében. A Nagybánya Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács vezetőjeként sok települést bejártam, ismerem mind a fiatalok, mind a helyi közösségek gondjait. Rálátásom van azokra a problémákra, amelyek a következő négy év kihívásait nyújtják.
– Melyek ezek a kihívások, felsorolna néhányat?
– Máramaros megyében – ahogy Erdély más megyéjében is – a magyarság nagy része vidéken él, ahol komoly probléma a tisztességes megélhetés, éppen ezért nagy a kivándorlás a régióból, hiányoznak a fiatalok a községekből. Olyan programokat kell indítani, olyan törvényjavaslatokat kell beterjeszteni, fenntartani, amelyek megkülönböztetett módon támogatják az élhető vidék létrehozását. Sok településen nagy a munkanélküliség, sok helyen van szükség arra, hogy akár befektetők jöjjenek, akár helyiek merjenek vállalkozásba kezdeni és ezáltal jobb létet teremteni maguk és környezetük számára. A másik nagy, ugyancsak az ifjúságot érintő probléma Máramarosban az iskolák kérdése. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy a meglévő magyar osztályok megmaradjanak, a magyar érdekeltségű tanintézetek támogatásban részesüljenek, a magyar gyerekek magyar iskolába járjanak.
– A következő időszakban az ifjúsági törvény módosítása lesz a legnagyobb feladat, amelyben tevékenyen részt vesz. Milyen módosításokat javasolnak a jogszabályhoz?
– A Miért is képviseltette magát azon a tanácskozáson, melyen ezekről a javaslatokról szó volt. Többek között az a javaslatunk, hogy munkatapasztalattal nem rendelkező fiatalok alkalmazásakor a vállalkozó adókedvezményben részesüljön. Ezáltal is elősegítenénk, hogy a fiatalok munkatapasztalatot tudjanak szerezni. Másik fontos javaslat, hogy a fiatal anyák könnyebben tudjanak részmunkaidős munkát vállalni, és visszakerülhessenek a munkaerőpiacra. Azok a vállalkozók, akik fiatal kismamákat alkalmaznak, szintén adókedvezményben részesülnének. Másik fontos meglátás, melyet az ifjúsági törvény módosítása kapcsán említettünk, a szakoktatás kérdése. Nagyon fontos, hogy fiatal szakembereink legyenek, akik itthon tudnak dolgozni és jól keresni, akik meg tudják teremteni önmaguk számára a megélhetést.
– Az ifjúsági törvény módosítása kapcsán mennyire működnek együtt a román pártok ifjúsági szervezeteivel, illetve a civil szférával?
– A Miért eddig is jó partneri viszonyt tartott fenn a román ifjúsági szervezetekkel, a pártok ifjúsági szervezeteivel, és képviseltette magát az ifjúsági törvény vitáján. Jelenleg pedig azt látjuk, hogy a kormányprogramban több olyan elem is van, mely a mi programunkban is szerepel. Különböző témák mentén hasonlók az elképzelések, mert a romániai magyar fiataloknak is többnyire ugyanazok a problémái, mint a többségieknek.
– Képviselőként az informatikai szakbizottság tagja. Milyen tennivalókat tart szükségesnek ezen a területen?
– Ez az információs technológiáért és kommunikációért felelős bizottság. Az IT-témák tartoznak ide a kormányzat felszerelésétől kezdve a vidéki IT-beruházásokig, programokig. De ide tartoznak a kommunikációs – a postát, a telekommunikációs cégek működését és felügyeletét érintő – törvényjavaslatok is. Azért szerettem volna a bizottságban dolgozni, mert fontosnak tartom az online ügyintézés előmozdítását. Hogy a fiatalok online felületen tudják intézni adminisztrációs ügyeiket, akár a cégbejegyzést is, amely folyamat – amennyiben online lehetne intézni – egynaposra csökkenne.
Sok fiatal kezdő vállalkozó az IT-szektorban próbál dolgozni, sok startup (nagy növekedési potenciállal rendelkező induló vállalkozás) van, programozási vagy egyéb IT-cégekről van szó. A fiatalokat különösen érinti a téma. Ha a következő négy évben sikerül olyan törvényjavaslatokat előterjeszteni, olyan jogszabályokat fenntartani, amelyek növelnék a fiatalok IT-szektoron belüli szerepvállalását, jó lehetőséget teremtenénk arra, hogy egy erős fiatal vállalkozói szféra jöjjön létre Romániában.
– A másik szakbiztosság, amelynek munkájában részt vesz, a védelmi bizottság. Ezen az egyébként érzékeny területen milyen, az erdélyi magyarok, fiatalok számára releváns terveket lát megvalósíthatónak?
– A védelmi bizottságban azt hiszem, koromnál fogva én vagyok az egyedüli, aki már nem vett részt kötelező sorkatonai szolgálatban. Ezért ebben a testületben kihívásokkal teli lesz a következő négy év. Ehhez a szakbizottsághoz tartozik a közrendészet is. Erdélyi magyar viszonylatban fontosnak tartom, hogy azokon a településeken, ahol a magyar közösség jelentős arányban van jelen, legyenek magyar nyelvet beszélő rendőrök, akikhez a magyar lakosok is anyanyelvükön fordulhatnak.
– Erre van törvényes keret, a rendőrképzőkön vannak magyarok számára fenntartott helyek, de az intézmények szerint kevés a jelentkező.
– A gyakorlat sajnos mást mutat. Elsősorban Máramaros megyéről beszélek, mert ott ismerem a helyzetet. Vannak olyan települések, ahol kevesen vagy egyáltalán nem élnek magyarok, és magyar rendőr van, míg a szomszédos faluban, ahol 80 százalékban magyar ajkú a lakosság, nincs. Amikor a helyi közösség megkereste a megyei rendőr-főkapitányságot, javasolva, hogy cserével oldják meg a helyzetet, azt a választ kapták: az idézett törvény a rendőrökre nem vonatkozik. Ez egy hosszúmezői eset: a magyar településen nincs magyar rendőr, de a szomszédos román településen kettő is van. Emiatt mindenképp szót fogok emelni a védelmi és közrendészeti bizottságban, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem elszigetelt esetről van szó, és Erdély több településén is fennáll a probléma.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 10.
Elhalkul a magyar ima a Csángóföldön
Bár érezhető egyfajta nyitás, továbbra is ritkán, elszigetelten csendül fel a magyar ima, mise a moldvai csángó falvak egyházi eseményein. Intézményes párbeszéd hiányában a hívek nyomásgyakorlásán múlik a siker. „A legrosszabb azonban az, hogy eljutunk hamarosan oda, hogy nem kell a mise semmilyen nyelven, sem magyarul, sem románul” – jegyezte meg lapunknak Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vallási felelőse.
Bár érezhető egyfajta nyitás, továbbra is ritka, elszigetelten fellelhető a magyar ima, mise a moldvai csángó falvak egyházi eseményein. Intézményes párbeszéd hiányában a hívek nyomásgyakorlásán múlik a siker.
Elsősorban temetéseken fordul elő, hogy magyar ima, beszéd, siratóének is elhangzik a moldvai csángó településeken tartott egyházi szertartásokon. Ilyenkor ugyanis a jászvásári római katolikus püspökséghez tartozó, román nyelven prédikáló papok többnyire eleget tesznek a gyászoló család kérésének, valamint az elhunyt utolsó óhajának.
Legutóbb Solomon Adriánnak, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége volt elnökének temetésén hangzott el magyar nyelvű köszöntő- és búcsúbeszéd, imádság és ének az amúgy román nyelvű szentmisén – számolt be a Krónikának Pogár László, a csángószövetség jelenlegi vezetője. Elmondta, a múlt szombaton Lujzikalagorban tartott gyászszertartáson a helyi plébános a szintén moldvai születésű Salamon József gyimesbükki római katolikus lelkész és a család kérésének tett eleget. „Nagyon meg voltam lepődve. Összességében ez így nagyon jól volt, mondták is sokan, hogy nem volt még ilyen Lujzikalagorban” – mesélte Pogár László.
Hozzátette, a több száz csángó, székelyföldi és magyarországi barát, ismerős mellett a gyászszertartáson magyarországi lelkész is részt vett. A csángószövetség elnökét különösen azért lepte meg a helyi plébános által tett engedmény, mert pár nappal korábban személyesen kereste meg a család azon kérésével, hogy a búcsúztatást az egyház által épített, több száz személy befogadására alkalmas teremben, úgynevezett oratóriumban tarthassák, és bár korábban volt rá példa, hogy ezt megengedte, most elutasító választ adott. „Nem látom az okát, miért nem engedélyezték” – mondta Pogár László, diszkriminálónak ítélve az elutasítást. Így a búcsúszertartást végül a családi háznál tartották, és a nagy tömeg miatt a gyászolók egy része az utcán állt.
Helyben kell megoldani
A szintén Bákó megyei, de a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyéhez tartozó Gyimesbükk lelkésze szerint korábban is volt rá példa, hogy magyar beszéd, ima hangzott el a moldvai magyar falvakban a román nyelvű mise előtt és után. Ez főleg temetéseken fordul elő, mesélte Salamon József, aki az elmúlt szombaton maga tolmácsolta a család kérését lelkésztársának. „Nincs nagy lelkesedés ez irányba, de megengedik” – fogalmazott a lujzikalagori születésű katolikus lelkész. Elismerte, hogy az egyedi példák nyomán történhetne egy intézményes, valódi nyitás, de ahhoz magasabb szinten kellene tárgyalni.
„A lelkipásztorok nagy nyomásnak vannak kitéve a politikai háttér miatt. Ahogy máshol sem örvendenek a magyarkérdésnek, itt sem. Ez elsősorban politikai kérdés. Ezen lehetne változtatni, de ebbe nőttünk bele. Ha látják is a gondokat, nem kompromittálja senki magát, így maradunk a román változatnál” – mondta Salamon József, aki a több évszázadra visszatekintő asszimilációs politikában látja a legnagyobb akadályt, és úgy véli, kisebbségi kérdésről lévén szó, Bukarestben lehetne engedményeket elérni.
Kifejtette, egyházi szinten nem várható nemzetközi döntés, a Vatikán nem avatkozik be ilyen ügyekbe. „A helyi problémákat helyben kellene megoldani” – fogalmazott a plébános, aki szerint nagyobb nyitás kellene a társadalom részéről, és az egyházi nyomásgyakorlás sem ártana. Erre főleg azért lenne szükség, mert a hívek részéről megvan az igény a magyar nyelvű szertartásra, de házigazdaként erre a helyi plébánosnak kell engedélyt adnia, ahogy Lujzikalagorban is történt. „A család is kérte, én is mondtam a lelkésznek, és most először történt meg, hogy nem zárkózott el” – mesélte Salamon József, aki szerint a ceremónia végén magyar szertartás is volt, melybe a helyiek is bekapcsolódtak, és az asszonyok régi moldvai nyelvjárásban magyar énekeket énekeltek.
Van egyfajta nyitás
Nyisztor Tinka, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének vallási felelőse szerint a magyar nyelvű misékre nincs általános szabály a Csángóföldön, csupán elszigetelt, egyedi esetek vannak. „Nincs arra szabály, hogy hol lehet misézni magyarul, és hol nem. Egyelőre az embereken múlik, ki mennyire ügyes vagy erőszakos” – fejtette ki a Krónikának a magyar misék engedélyezéséért fél évszázada küzdő, Magyarországról szülőfalujába, Pusztinába hazaköltözött néprajzkutató. Elmondta, általában beválik az az eljárás, miszerint ha megbeszélik a helyi plébánossal, lehet imádkozni magyarul. Pusztinában például a hívek nyomására négy éve imádkoznak magyarul a templomban péntekenként az asszonyok. Igaz, ezekről az alkalmakról az egyébként magyarul tudó helyi plébános távol marad.
Nyisztor Tinka emlékeztetett: Pusztinában valóságos társadalmi nyomást gyakoroltak a lelkészre, ezért néha misét is hallgatnak magyarul. „Pusztinában van rá példa, hogy a magyar oktatási programban részt vevő fiatalok kérnek magyar esketést, ami úgy zajlik, hogy a fiatalok leírják a szöveget előre, a pap pedig hallgat, és ők mondják” – vázolta a helyzetet. Egyes településeken ez elképzelhetetlen lenne, Külsőrekecsinben arra is volt példa, hogy nem engedték bérmálni azokat a gyerekeket, akik magyar órára járnak. De a magyar gyászszertartást sem engedélyezik mindenhol: elmondása szerint Szerbeken hiába kérték, hogy egy öregasszony utolsó kívánságaként magyarul is misézhessenek a temetésen.
„Elég erélyesen fel kell lépni. Néha azon is múlik, ki milyen hangnemben beszél a pappal” – utalt a különböző moldvai települések sajátos helyzetére a néprajzkutató. Elmondta, lehet nyomást gyakorolni az egyházra, de napirenden kell tartani a témát. Pusztinában ennek sokéves múltja van, a diszkriminációellenes tanácsnál is feljelentették a jászvásári katolikus püspökséget, amely elmarasztalta azt, de a precedensértékű döntés nem segített az ügynek.
A Vatikánba is elment
Nyisztor Tinka az elmúlt huszonöt évben számos módon próbálta kiharcolni a magyar misék engedélyezését. „Nyolc évig hetente tartottam a kapcsolatot a bukaresti nunciatúrával, és a nuncius segített” – mesélte. 2006-ban a Vatikánban is járt a magyar misék engedélyezése ügyében. „Ott úgy tettek, mintha nem is értenék, miért nem hallgathatunk misét magyarul. Azzal az ígérettel jöttünk haza, hogy olyan papokat küldenek misézni Pusztinába, akik tudnak magyarul. Azóta is ugyanaz a plébánosunk, és azóta sem miséznek magyarul” – számolt be Nyisztor Tinka.
A magyarországi római katolikus egyház segítségét is kérte, ahol elmondása szerint azt a választ kapta: gesztusokról van szó. „Budapesten már hat esztendeje miséznek románul a csángóknak – és itt senki nem kérte. Ez egy gesztus. Moldvában 25 esztendeje kérjük, a Vatikánt is megjártuk, de nekünk semmilyen gesztust nem tesz senki” – fogalmazott a csángószövetség vallási felelőse, aki szerint már az is pozitívum, hogy 2009 óta egyáltalán van párbeszéd Budapest és Jászvásár között. Azt is fontolgatta, hogy a hágai Emberi Jogok Európai Bíróságához folyamodik, de ahhoz intézményes segítségre lenne szükség, holott, mint fogalmazott, jelenleg a magyar misék terén inkább „kamikaze-akciókról” beszélhetünk.
Körvonalazódó megoldás?
„A jászvásári román nyelvű teológiát a 18. század végén hozták létre, azóta csak román papokat képeznek. Ezzel jó száz esztendőre megpecsételték a sorsunkat, és most már majdnem célt értek, vannak falvak, ahol senki nem tud magyarul. Így persze elérik, hogy nem is kell használni a magyar nyelvet. De ami a legrosszabb, eljutunk hamarosan oda, hogy nem kell a mise semmilyen nyelven, se magyarul, se románul” – utalt a szekularizációs folyamatokra a néprajzkutató, aki magyarul is tudó papok kihelyezésében látja a megoldást. „Ez nem pénzkérdés, kell egy pap, aki tud beszélni magyarul” – jelentette ki Nyisztor Tinka.
Rámutatott, Moldvában, illetve Magyarországon is sok moldvai lelkész van, aki misézik magyarul, szerinte rajtuk is múlik a csángóföldi magyar misék sorsa. „Azt lehet érezni, hogy van egyfajta nyitás, viszont jelenleg még nincs pap, aki tudna magyarul misét celebrálni, és aki tud, nem helyezik oda, ahol igény lenne rá” – vázolta a helyzetet. Mint mondta, jelenleg egyetlen pap van Moldvában, aki tud misézni magyarul: Măriuţ Félix Forrófalván, aki püspöki ígéret szerint akár Pusztinába is átmehetne magyar misét tartani.
Nyisztor Tinka úgy véli, az is előrelépésnek számít, hogy a korábbi magyarellenes egyetemi tanárok, papok már nem tanítanak a jászvásári papképzőben, ahol nemrég Márton Áron püspökről hangzott el előadás, és a diakónusszentelésen megengedték, hogy magyarul gyónjon, ami a korábbi állapotokhoz képest sikernek minősül. „Ez egy gyenge sikertörténet, ennek még nem tudok örvendeni. Már tudomásul vettem, hogy ez van. És azt is tudomásul vettem, hogy a Vatikán is tud a helyzetről, mindenki tisztában van vele, de nem tesznek érte semmit” – összegzett a csángószövetség vallási felelőse.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 14.
Vásárhelyi iskolaügy: papíron „költözhetnek” az osztályok
Adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülhetnek a következő, 2017/2018-as tanévben a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium lévő osztályok, jogilag ugyanis ez tűnik az egyetlen megoldásnak a tanintézet körül kialakult jelenlegi patthelyzet feloldására – számolt be a Krónikának Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője.
Elmondta, a szülők múlt héten két ízben, illetve tegnap is egyeztettek az iskola jövőjéről Maria Kozak Maros megyei főtanfelügyelővel és Horaţiu Lobonţ-cal, a marosvásárhelyi önkormányzat iskolákért felelős igazgatóságának vezetőjével, és mivel az illetékes hatóságok kifutottak minden határidőből, az átcsoportosítás tűnik az optimális megoldásnak. Csíky Csengele szerint a főtanfelügyelő a jelenlétükben arra kérte Csíki Zsoltot, a helyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetőjét, hogy a testület módosítsa ily módon azt a pénteki határozatát, melyben a katolikus iskolának az iskolahálózatban való megtartására tett javaslatot.
A pénteki tanácsi határozat ugyanis úgy tűnik, nem oldja meg az iskola bizonytalan helyzetét: a probléma fő oka, hogy hiányzik a tanintézet létrehozását kimondó tanácsi döntés. „Erre hivatkozik mindenki, hogy gyakorlatilag hiányzik az iskola alapköve" – mondta Csíky Csengele, emlékeztetve, hogy a helyi tanácsnak a katolikus iskola létrehozására vonatkozó, 2014 őszén hozott két határozatát megtámadta a prefektúra, és jogerősen megnyerte a pert.
A szülők is beleegyeznének
Csíky Csengele szerint a tanfelügyelőség és az önkormányzat javaslata értelmében a katolikus iskola ebben a tanévben a jelenlegi formában működhetne, hiszen része az iskolahálózatnak. Az osztályok a 2017/2018-as tanévben is a jelenlegi épületben maradnának, de adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülnének. Hogy melyikekhez, az további egyeztetések tárgya, ugyanis erre több lehetőség is felmerült. Ez idő alatt pedig jogászok segítségével el lehetne indítani a procedúrát, amelynek során gyakorlatilag megalapítják az iskolát, vázolta a lehetséges megoldást a szülők képviselője.
Hangsúlyozta, szülőkként azt szeretnék, ha az iskola működőképes lenne abban a formában, ahogyan azt elképzelték. „Ha szükség van arra, hogy alapító okiratokat rendbe tegyenek, akkor azt meg kell tenni" – jelentette ki Csíky Csengele, hozzátéve, hogy visszamenőleg nem lehet papírokat legyártani, beszerezni, ezért mindenképp kell egy dokumentum, ahonnan az iskola létét számítják. „Tulajdonképpen meg kell alapítani az iskolát" – fejtette ki, rámutatva, hogy rengeteg jogásszal konzultáltak az ügyben, és az illetékes vezetőkkel is napi szinten kommunikálnak, és azt látják, ez az egyetlen megoldás.
„Lehetne várni elnöki rendeletre, bármire, de az nem fogja helyettesíteni azokat a papírokat, amelyeknek két évvel ezelőtt meg kellett volna születniük" – fogalmazott a szülői csoport képviselője. Elmondta, a továbbiakban azért fognak harcolni, hogy az átcsoportosítás megfelelően történjék, és a későbbiekben vissza lehessen venni az osztályokat, hogy azok újra egy működőképes intézmény részei lehessenek. „Ugyanakkor igyekszünk mindenben segíteni, hogy az esetleges iskolaalapítás a legnagyobb rendben történjék, és a jövőben el lehessen kerülni az ilyen és ehhez hasonló komplikációkat" – fogalmazott a szülők képviselője.
A tanácsnál a döntés
Csíky Csengele elmondta, meglátásuk szerint most az RMDSZ-frakció és a tanács, illetve azok jogászainak a kezében a döntés, meg kell vizsgálniuk, hogy egyáltalán lehetséges-e jogilag a tanfelügyelőség kérésének teljesítése. „Mi kívülről úgy látjuk, a tanácsnak nincs kompetenciája osztályok átcsoportosításáról dönteni" – mondta a szülői csoport képviselője. Hozzátette, tegnap maguk is próbálták elérni az RMDSZ frakcióvezetőjét, hogy egyeztessenek vele az ügyben. Elmondta továbbá, amiatt is nehéz rendezni az ügyet, mert van egy csomó jogi keret, melybe bele kell férni; Ştefan Someşan volt főtanfelügyelő ellen épp a korábbi, jogilag kifogásolható döntések miatt emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA). A szülő szerint az elmúlt időszakban sok esetben látták, hogy bizonyos helyzetekben a tanfelügyelőség is tehetetlen, hiába kérnek tőle olyat, amit nem tud teljesíteni.
„A jóindulat megvan, tényleg maximálisan igyekeznek megoldani a helyzetet, viszont csak és kizárólag jogi keretek között, és mi is ezt akarjuk. Semmi olyasmit nem szeretnénk, ami nem törvényes" – hangsúlyozta Csíky Csengele. Hozzátette, ami bizakodásra ad okot, hogy az intézmény élére ki tudnak nevezni egy ideiglenes igazgatót, felszabadulnak a számlaszámok, a tanárok megkaphatják a béreiket, és az intézmény kiadásait is rendezni tudják, de csak erre a tanévre vonatkozóan. Azonban az iskolai konzorciumokat tartalmazó táblázatban, amire február 7-én járt le a végső határidő, már nincs benne a gimnázium. „Ez mind következménye annak, hogy az iskolánk alapítása körül hiányosságok vannak. Ez maga előtt görget egy csomó problémát, melyeket egy tollvonással nem lehet megoldani" – összegzett Csíky Csengele.
Egymásnak „passzolják" az ügyet
A Maros megyei tanfelügyelőség honlapján megjelent jövő tanévre vonatkozó iskolai konzorciumokat tartalmazó táblázatból annak ellenére hiányzik a katolikus iskola, hogy a pénteki rendkívüli tanácsülésen a képviselők megszavazták, hogy az része lesz az iskolahálózatnak. Mivel a tanfelügyelőség még nem kapta meg a javaslatot, így nem is tudnak tárgyalni az ügyről. Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes a Vásárhelyi Hírlapnak elmondta, ez nem a végleges lista. Hozzátette, a helyi tanácstól nem a javaslatot, csupán egy átiratot kaptak, amelyben az áll, hogy tudomásul vették az iskolahálózatról szóló döntést. „Ez számunkra nem ér semmit, mi csak akkor tudjuk tárgyalni az ügyet, ha már döntöttek, és ez javaslatként érkezik hozzánk. Úgy érzem, csak az időt húzzák, és akadályozzák az egész ország iskolahálózatáról szóló döntés meghozatalát" – mondta el a főtanfelügyelő-helyettes.
A lap a tanácsi javaslat sorsáról Csíki Zsoltot, az RMDSZ frakcióvezetőjét is megkérdezte. „Nem mi, a tanácsosok küldjük el a dokumentumot a tanfelügyelőségre, előbb a prefektushoz kerül, aki átnézi, és ha mindent rendben talál, akkor aláírja, utána kerül a tanfelügyelőségre. A protokoll szerint erre öt napja van a prefektusnak, ezért nem kerülhetett még a tanfelügyelőségre a pénteki ülésen megszavazott tervezet" – fejtette ki Csíki Zsolt. Az RMDSZ-es tanácsos abban egyetértett Illés Ildikóval, hogy ezzel az időhúzással az országos iskolahálózat megalakulását akadályozzák. „Senki nem mer lépni, egyik azt akarja bebizonyítani, hogy nem létezik, másik azt, hogy létezik az iskola, közben 450 diák sorsa forog kockán" – fogalmazott.
Hajnal Csilla, Pap Melinda |
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 15.
Újra meg kell alapítani a Római Katolikus Teológiai Gimnáziumot
A következő tanévben adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülhetnek a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium osztályai, számol be Hajnal Csilla és Pap Melinda a kronika.ro-n. Történhet mindez azért, mert az önkormányzatnak az iskola létrehozására vonatkozó, 2014 őszén hozott két határozatát a prefektus megtámadta, és jogerősen megnyerte a pert. „Gyakorlatilag hiányzik az iskola alapköve" – nyilatkozta Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője. „Tulajdonképpen meg kell alapítani az iskolát" – fejtette ki. Ebben az tanévben minden marad, ahogy van, jövőre pedig az osztályok papíron más iskolákhoz kerülnének, olyanokhoz, ahol erre fogadókészség van. A későbbiekben pedig újra „meg kell alapítani" az iskolát.
Egyébként, az iskola továbbra sem része a marosvásárhelyi iskolahálózatnak, és nagyon úgy tűnik, hogy a 2017/2018-as tanévben már nem is lesz az, ugyanis a tanfelügyelőség még nem kapta meg azt a javaslatot, amit a pénteki rendkívüli tanácsülésen a képviselők megszavaztak. Kiderült ugyanis, hogy annak előbb a prefektushoz kell kerülnie, aki átnézi, és ha mindent rendben talál, akkor aláírja, és csak azután mehet a tanfelügyelőségre... Így hát az iskolai konzorciumokat tartalmazó táblázatban, amelynek közzétételére február 7-én járt le a végső határidő, nincs benne a gimnázium – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
2017. február 16.
Elkészült a PKE új egyetemi campusa
Birtokba veszi új épületét a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – ezzel létrejött a régóta megálmodott egyetemi campus.
Február végén költözik be teljesen új épületébe a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, így a második félévet már itt kezdik a diákok és tanárok – számolt be a Krónikának Nyíri Enikő, a felsőoktatási intézmény kommunikációs és PR-referense. Az új, négyszintes épületszárnyban tágas, világos termek és korszerű felszerelés várja a hallgatókat, akik számára közösségi teret is kialakítottak.
Újdonságnak számít a földszinti, több mint száz diák befogadására alkalmas amfiteátrum is, ahol akár több szak vagy évfolyam számára is tarthatnak előadásokat. Ezt valamennyi kar diákja közösen használja majd, míg a kisebb termeket elsősorban a képzőművészeti tanszék hallgatóinak szánták, akik eddig a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium Zárda utcai régi épületében tanultak.
Egykori diákjaikat is segítik
Újdonságnak számít az egyetem életében a képzőművészeti szak számára kialakított úgynevezett inkubátor vagy tehetségkutató központ, a különböző stúdiók – rajz-, fotó-videó- és animációstúdió – is, amelyeket a felsőoktatási intézmény jelenlegi hallgatói mellett a jövőben a PKE volt diákjai is használhatnak.
Nyíri Enikő elmondta, tehetséggondozó programjuk folytatásaként volt hallgatóinknak is segítenek a pályakezdésben, ők is kihasználhatják a korszerű felszerelést, egykori tanáraik segítségével különböző projekteken dolgozhatnak. „Mivel adottak az infrastrukturális lehetőségek, visszahívjuk az intézménybe a volt hallgatóinkat ,és segítjük őket" – magyarázta a kommunikációs referens, aki szerint a váradi felsőoktatási intézmény szoros kapcsolatot ápol egykori, zömében székelyföldi diákjaival, figyelemmel követi pályafutásukat.
A négyszintes épület második emeletén az egyetemi könyvtár kap helyet, amelynek részlegei eddig három különböző épületben voltak, a tágas, kényelmes helyiség valamennyi szak könyvállományának befogadására alkalmas, közelében a könyvtárat napi szinten használó nyelvszakos diákok számára alakítottak ki három tantermet.
Létrejött a megálmodott campus
„Lassan sikerült kialakítani a rég megálmodott egyetemi campust, hiszen a három ingatlan, az új épület, a székház és az Arany János Kollégium egymás mellett, mögött helyezkedik el" – fogalmazott Nyíri Enikő. Utóbbi ingatlanban az egykori könyvtár helyén a zenetanszék számára alakítanak ki korszerű termet, a bentlakás és tanári lakások, illetve a rektori hivatal, akárcsak a többi tanszék a helyén marad.
Az új ingatlant tavaly novemberben adta át az építtető, a költözési folyamat január végén kezdődött, és jelenleg is tart. A kommunikációs referens szerint az elmúlt hetekben a három könyvtár állományát vitték át a második emeletre, ahol már az elhelyezés zajlik, múlt héten pedig az alagsorban helyet kapó informatikai bázist is átköltöztették. A héten, mivel vakáció van, a képzőművészeti laborokat költöztetik, így nem zavarják meg az oktatási, vizsgáztatási folyamatot. Jövő héten, amikor a vizsgaidőszak második része zajlik, használhatók lesznek az új informatikai segédeszközök, és a február végén kezdődő második félévben már az új épületben is zajlik az oktatás.
A Partiumi Keresztény Egyetem új ingatlanjának megépítése a növekvő diáklétszám miatt vált szükségessé, 2014-ben írták ki rá tendert, a munkálatok 2015 áprilisában kezdődtek el. A beruházást teljes egészében a magyar kormány finanszírozta, amely évente 2 milliárd forintot fordít a 850 diákkal rendelkező nagyváradi felsőoktatási intézmény fenntartására. A Partium egyetlen magyar nyelvű felsőoktatási intézménye 1990-ben alakult Sulyok István Főiskola néven.
Pap Melinda |
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 17.
Vásárhelyi iskolaügy: cáfolnak a szülők hivatalos képviselői
Cáfolja a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői közössége, hogy támogatnák az iskola jogi személyiségének megszüntetésére, illetve az osztályok átcsoportosítására vonatkozó hatósági javaslatot. 
Az osztályok szülőbizottságának elnökeiből álló iskolai reprezentatív testület a Krónika február 14-ei számában megjelent cikkre reagálva közleményben jelezte, hogy Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője a szülők tudta és engedélye nélkül, tévesen tájékoztatott.
„A cikk azt sugallja, hogy a szülők támogatnák azt a teljesen logikátlan és jogtalan tervet, amely az iskola önálló jogi személyiségét számolná fel szeptembertől” – hívták fel a figyelmet a testület tagjai, akik szerint ez „szemben áll a valós tényekkel”. Arra is rámutatnak, hogy a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport magánkezdeményezésként jött létre, és nem a szülők hivatalos képviselete. „A Római Katolikus Teológiai Gimnázium szülői közösségének véleményét az osztályok szülőbizottságának elnökeiből álló iskolai szülői reprezentatív testület alkotja” – hívták fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a katolikus iskola szülői közösségének nevében csakis ennek jóváhagyásával lehet nyilatkozni.
A közleményben arra is kitérnek, hogy a tanintézet szülői közössége több száz aláírással ellátott kéréssel fordult a Maros megyei tanfelügyelőséghez, a helyi önkormányzathoz és az oktatási minisztériumhoz, kérve, hogy az iskola a jelenlegi osztályaival együtt, változatlanul őrizze meg önálló jogi személyiségét a jövőben is. „Semmiféle tényleges vagy »papíron« történő átcsoportosítást nem támogatunk” – magyarázták.
Arra is felhívták a figyelmet, hogy a szaktárca illetékes szaktestületeitől a közelmúltban érkezett válaszok „egyértelműen jelzik és bizonyítják, hogy az iskola mindegyik osztálya működési engedéllyel és akkreditációval rendelkezik”. „Ez elegendő biztonságot nyújt mind a megyei tanfelügyelőségnek, mind a helyi önkormányzatnak, hogy az iskola jelenlegi formájában az iskolahálózatban maradhasson” – szögezték le a szülők. Úgy vélik: „véletlenszerű hiba”, hogy a gimnázium nem szerepel a tanfelügyelőség honlapján közzétett, a következő tanévre vonatkozó iskolai konzorciumok között, szerintük ugyanis a hatályos módszertan és az iktatott dokumentumok alapján a tanintézet ennek 2020-ig tagja – amikor a konzorciumos szerződést meg lehet hosszabbítani.
Mint ismeretes, Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője nemrég arról számolt be lapunknak, hogy a tanfelügyelőség és a helyi önkormányzat javaslata szerint a következő, 2017/2018-as tanévben adminisztratív szempontból más iskolákhoz kerülhetnek a marosvásárhelyi teológiai gimnázium osztályai, amennyiben nem lesz más megoldás a tanintézet körül kialakult patthelyzet feloldására. Csíky Csengele szerint a főtanfelügyelő a jelenlétükben arra kérte Csíki Zsoltot, a helyi tanács RMDSZ-frakciójának vezetőjét, hogy a testület módosítsa ily módon azt a pénteki határozatát, melyben a katolikus iskolának az iskolahálózatban való megtartására tett javaslatot. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy szülőkként azt szeretnék, ha az iskola működőképes lenne abban a formában, ahogyan azt elképzelték.
A marosvásárhelyi tanácsnak az RMDSZ-frakció által összehívott pénteki rendkívüli ülésén hozott határozata, amely a római katolikus iskolának az iskolahálózatban való tartására tesz javaslatot, a prefektúrához került láttamozásra.
Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoportosulás képviselője csütörtökön a Vásárhelyi Hírlapnak megerősítette mindazt, amit lapunknak korábban nyilatkozott: elmondása szerint az általa képviselt csoport tagjai már a legelején kikértek minden iratot, illetve az iskolát fenntartó intézmények álláspontját az üggyel kapcsolatban, és az intézmények által javasolt lehetőségek közül csak azt tartják kivitelezhető és járható útnak, ha adminisztratív szempontból más iskolához kerülnének a katolikus iskola osztályai.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 17.
Hiába a 33 aláírás: megszüntették a nagykárolyi magyar filológia osztályt
Nem indulhat el ősszel a kilencedikes filológia osztály a Nagykárolyi Elméleti Líceumban, holott a szülők 33 aláírást gyűjtöttek össze annak bizonyítására, hogy lenne igény rá. A tanfelügyelőség viszont arra hivatkozik, hogy egyrészt már elfogadták a beiskolázási tervet, ugyanakkor tudatosan a szakoktatás fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, hiszen a megyében gazdasági szempontból égető szükség van a szakmunkásokra.
Nem indulhat el ősszel a kilencedikes filológia osztály a Nagykárolyi Elméleti Líceumban, holott a szülők 33 aláírást gyűjtöttek össze annak bizonyítására, hogy lenne igény rá, azaz több gyermek is beiratkozna, mint amennyire szükség van egy osztály elindításához. A 2017/2018-as tanévre vonatkozó beiskolázási terv szerint a nagykárolyi tanintézetben a jelenlegi 3 román és 3 magyar osztályból egyet, a filológia osztályt szüntetnék meg – nyilatkozta a Krónikának Zsidó Sándor iskolaigazgató.
Rámutatott: a tanfelügyelőség a nyolcadikos gyerekek körében végzett felmérésre alapozza döntését, melynek értelmében a matematika–informatika és a természettudomány osztályba 31–31, a filológia csoportba azonban csak 8 jelentkező lenne. Zsidó Sándor viszont nem hisz a felmérésnek, hiszen elmondása szerint népszerű tanintézetről van szó, amelynek diákjai rangos versenyekre járnak, és az érettségin átmenők aránya meghaladja a 90 százalékot.
A Szatmár megyei tanfelügyelőség döntését sem az iskola vezetősége, sem a szülők nem támogatják: az egyik édesanya, Pusch Anna aláírásgyűjtésbe kezdett annak érdekében, hogy a német–angol szakra készülő nevelt lányának ne kelljen Szatmárnémetibe ingáznia ahhoz, hogy nyelvosztályban tanulhasson. A szülő 33 aláírást gyűjtött a magyar többségű régió környező falvaiban olyan családoktól, amelyek az említett osztályba íratnák nyolcadikos csemetéjüket. Az íveket és a petíciót a tanfelügyelőségen és a prefektúrán is iktatta.
Nem hatottak a szülői aláírások
Zsidó Sándor elmondta: a tanfelügyelőség ennek hatására sem változtatott álláspontján, a beadványt azzal utasították el, hogy a felmérés idején csupán 8-an igényelték a filológia osztályt, nem tehetnek arról, hogy közben többen meggondolták magukat. Az igazgató a prefektúrától sem számít megoldásra, hiszen a döntéshozatal a tanfelügyelőség hatáskörébe tartozik. „Vagy hiba csúszott a rendszerbe, vagy ellenünk vannak" – értékelte a helyzetet Zsidó Sándor. Hozzátette, a tanfelügyelőségen azt javasolták a hoppon maradt diákoknak, hogy a kisváros egyházi iskolájába, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpontban ősztől induló vokacionális osztályba jelentkezzenek, de az igazgató szerint ez nem jelent mindenki számára megoldást, hiszen a református diákok nem szívesen mennek katolikus egyházi iskolába.
Ugyanakkor nem tartotta kizártnak, hogy a filológia osztály megszüntetéséhez az is hozzájárult, hogy más megyékhez hasonlóan a tanfelügyelőség a szakoktatást szeretné erősíteni. Zsidó Sándor azt reméli, egy év múlva sikerül újraindítani az osztályt. A Nagykárolyi Elméleti Líceumban a középiskolai szinten évfolyamonként 3 magyar osztály, az általános iskolai képzésben román, magyar és német tagozaton egy-egy ötödik, hatodik és hetedik osztály működik. Az igazgató hangsúlyozta: a negatív demográfiai folyamatok a magyar többségű kisrégióban is érzékelhetők.
Gál Gyöngyi, a magyar tagozatért felelős tanfelügyelő eközben a Krónikának úgy nyilatkozott: a megyei pszichopedagógiai intézet által a nyolcadikosok körében végzett felmérés eredményeire alapozták a döntést, amelyet az aláírások alapján azért nem módosítottak, mivel már jóvá volt hagyva a beiskolázási terv. Eszerint a Nagykárolyi Elméleti Líceum a kilencedikes matematika–informatika és természettudományok osztállyal, a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpont pedig egy teológiai és egy szakosztállyal kezdi meg az új tanévet, ott ugyanis a természettudományi osztályra nem volt elegendő jelentkező. Gál Gyöngyi arra is kitért: a gyereklétszám alakulása évfolyamonként változik, a következő tanévben megyeszinten 1200-zal több gyerekkel számolnak.
Nagy szükség van a szakmunkásokra a megyében
Gál Gyöngyi a nagykárolyi fejleményeket a tanfelügyelőség azon szándékával indokolta, hogy változtatni akarnak az elméleti és a szakoktatás arányán utóbbi javára, terveik szerint 2020-ig az osztályok 60 százalékában szakképzés folyna. Duális képzés terén Szatmár megye jelenleg is országos szinten a második, és a szakmunkásképzésre nagy a munkaerőpiaci igény a határ menti megyében. Ennek megfelelően alakultak a beiskolázási számok is, a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Szakközépiskolában például magyar tagozaton közlekedéstechnikusi osztály indul, és három szakosztályt is indítanak, autó-gép szerelőnek, kárpitosnak, illetve a harmadik osztály diákjai fele-fele arányban textilmunkásnak és lakatosnak tanulhatnak. „Ebben a beiskolázási tervben valamennyi nyolcadikosnak megvan a helye" – szögezte le Gál Gyöngyi.
Elmondta, a tanfelügyelőség terveit arra alapozza, hogy a szakmunkásokra égető szükség van. A német cégek hangsúlyos jelenléte miatt elsősorban németül beszélő mesterembereket keresnek, de a szatmári magyar nyelvű oktatásban mindig is hagyománya volt a német nyelv tanításának. Gál Gyöngyi azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar gyerekekre szívóhatást fejt ki a román és még hangsúlyosabban a német tagozat.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. február 22.
Tavasszal költözhet a Körösvidéki Múzeum
Többéves várakozás után a tavasz folyamán kiköltözhet a nagyváradi barokk palotából a Körösvidéki Múzeum, két héten belül ugyanis befejeződik az intézmény új székhelyének a felújítása. Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök a Krónikának elmondta, ezután az épület bebútorozása és a költöztetés következik. Az új székhely május 18-án nyitná meg kapuit a látogatók előtt.
Többéves várakozás után a tavasz folyamán kiköltözhet a római katolikus püspöki palotából a Körösvidéki Múzeum, két héten belül ugyanis befejeződnek az intézmény új székhelyének, az egykori hadapródiskolának a felújítási munkálatai. Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy a több évig szünetelő, tavaly nyáron újrakezdett kivitelezési munkálatok befejeztével immár az impozáns épületnek a bebútorozása következik, amelyet a kulturális intézmény fenntartójaként két szakaszban valósítana meg a megyei önkormányzat.
A frissen felújított, hatszintes ingatlanban nincs semmilyen, a kiállítások szervezésére alkalmas bútorzat, felszerelés, ezért elsősorban a múzeum működéséhez szükséges alapberendezést szereznék meg, mondta lapunknak Pásztor Sándor, aki szerint erre vonatkozóan tavaly decemberben közbeszerzési eljárást hirdettek, és már ki is választották a nyertest. Az ötmillió lejes beruházást saját költségvetéséből fedezi az önkormányzat, a kiírás szerint a nyertes cégnek két hónapon belül, májusra kell elkészítenie a bútorzatot.
Uniós támogatást is remélnek
A költséges speciális bútorzatot (tárlók, terráriumok stb.), felszerelést európai uniós támogatással szerezné be a megyei önkormányzat, erre vonatkozóan be is nyújtottak egy pályázatot a Regionális Operatív Program (POR) keretében az Észak-Nyugati Fejlesztési Ügynökséghez. A közel ötmillió euró értékű projektbe – amelynek eredményhirdetése a közeljövőben várható – az ingatlant övező többhektáros terület rendezését, a műemlék jellegű kapuk, kerítés rekonstrukcióját is belefoglalták.
Pásztor Sándor azt szeretné, ha az impozáns új székhely május 18-án, a Körösvidéki Múzeum Napjai alkalmával megnyitná kapuit a nagyközönség előtt, akiket az egyik emeleten kialakítandó állandó kiállítás várna. „Azt kértem, hogy jórészt nagyváradi, bihari, erdélyi művészek munkái, a térség szempontjából reprezentatív festmények legyenek kiállítva” – fogalmazott ennek kapcsán a tanácselnök. Hozzátette, a múzeum munkatársai további olyan tárlatok kialakításán is dolgoznak, amelyek nem igényelnek különleges bútorzatot.
„Időközben március 31-éig meghosszabbítottuk a bérleti szerződést a római katolikus püspökséggel a barokk palotára, és áprilisban elkezdődhet a költöztetési folyamat” – közölte Pásztor Sándor. A tanácselnök szerint ez bonyolult procedúrának ígérkezik, a műtárgyak, kiállítási anyag költöztetéséhez különleges gépkocsikra, felszerelésre, őrző-védő cég alkalmazására van szükség, a kiadásokat belefoglalják a megyei tanács idei büdzséjébe. „Készülünk a költözésre, folyamatosan pakolunk, a közgyűjtemény egy része már össze van csomagolva” – mondta az elöljáró. A tárgyakat a barokk palota melletti, szintén a katolikus egyház tulajdonában lévő épületben tárolják.
Pásztor Sándor szerint az egyházzal való együttműködés a költözés után sem szakad meg, tárgyalnak arról, hogy a Körösvidéki Múzeum is támogatná a Szent László-év keretében tartandó rendezvényeket. Nagyvárad megkülönböztetett helyszíne a magyar kormány által meghirdetett emlékévnek, az itteni események fő szervezőjeként a nagyváradi római katolikus püspökség nagyszabású, Szent László király személyével kapcsolatos tárlatot tervez, amelyhez a múzeum is kölcsönözne műalkotásokat, mondta az elöljáró.
A Körösvidéki Múzeum új székhelyének, az egykori magyar királyi hadapródiskolának a felújítási munkálatai tavaly augusztusban kezdődtek el újra, miután rendellenességek miatt 2010-ben a korábbi kivitelező, a Selina cég beszüntette a munkát. A barokk palotát még 2004-ben kapta vissza a római katolikus egyház, bár a törvény szerint az állami közgyűjteményt öt év után el kellett volna költöztetni az épületből, új székhely hiányában ez továbbra is a püspöki palotában működött. Eddig helyszűke miatt a közgyűjtemény nagy része nem volt látható, de az új székhely alkalmas a mintegy 500 ezer kiállítási tárgy bemutatására. A 18 ezer négyzetméter alapterületű új székhely a tervek szerint kulturális eseményeknek is otthont ad, a múzeum kénytelen kiegészíteni bevételeit ahhoz, hogy fenn tudja tartani az épületegyüttest.
Pap Melinda 
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 4.
Nem futja lelkészre Székelyföldváron
Nincs anyagi fedezete a lelkipásztor fenntartására a székelyföldvári református gyülekezetnek, így leányegyházközséggé alakul. Erdély-szerte számos település van hasonló helyzetben.
Visszavonta a lelkészi állás betöltésére kiírt pályázatot a nagyenyedi református egyházmegyéhez tartozó székelykocsárdi egyházközség presbitériuma, indoklásuk szerint „az egyházközség szűkös anyagi helyzeténél fogva képtelen biztosítani a lelkipásztor javadalmát”. A mintegy húsz évig anyaegyházközségként, saját lelkipásztorral működő földvári gyülekezet kénytelen leányegyházközséggé alakulni, az egyházi szolgálatokat a szomszédos Székelykocsárd lelkésze végzi majd.
Szabó Gergely a Krónikának elmondta, a 28 lelket számláló gyülekezet régóta készül erre a lépésre, ugyanis nem tudja biztosítani a lelkészi fizetés ráeső részét. A hívek közül 19-en élnek a Nagyenyedtől 20 kilométerre található faluban, a többiek a városban, Gyulafehérváron, Kolozsváron laknak, csak az egyházi adót fizetik szülőfalujukba. Az otthon lévők zöme 60 év fölötti, aki pár száz lejes téesznyugdíjból kénytelen megélni. Anyagi helyzetükre való tekintettel az egyházközségben a legalacsonyabb az egyházi adó – személyenként 60 lej évente –, holott egyházkerületi szinten 75 lejre emelték, és vannak egyházközségek, ahol 80-100 lejt hagyott jóvá a presbitérium, avatott be a részletekbe a székelykocsárdi református lelkipásztor.
A költségekre sincs pénz
A földvári döntést az is befolyásolta, hogy a korábbi lelkész, a nemrég nyugdíjba vonult Kónya Gerő a paplak helyett Kocsárdon lakott, de ha új lelkész érkezne a parókiára, az épület fenntartási költségeit, a szolgáltatások díját is fizetni kellene, és ez meghaladja a gyülekezet erejét. „Ez az egyetlen kiút, hogy megmaradjanak, és minden vasárnap legyen istentisztelet” – fogalmazott a székelykocsárdi lelkész a leányegyházközséggé való nyilvánításra utalva, hozzátéve, a kérést már benyújtották az egyházmegyei tanácshoz, amely várhatóan következő ülésén jóvá is hagyja azt.
Szabó Gergely január 11-étől beszolgáló lelkészként viseli gondját a leányegyházzá váló földvári gyülekezetnek, vasárnaponként 11 órától Kocsárdon, 12.30-tól Földváron hirdeti az igét. Az elmúlt héten, amikor Kocsárdon egyetemes imahetet tartottak, a földvári hívek is részt vettek az alkalmakon, de családlátogatásra, az elmúlt vasárnap pedig a böjtfői úrvacsoraosztásra is sor került. A nagyenyedi egyházmegyében nem a földvári az egyetlen, ahol a párlelkes gyülekezet képtelen lelkészt fenntartani. Csombordnak, Marosdécsének is van leányegyházközsége, míg Magyarigenhez szórványmissziós egyházközségként több egy-két lelkes település is tartozik. Bár az elöregedés Székelykocsárdon is érzékelhető, egyházmegyei szinten a 364 lelkes gyülekezet számít a második legfiatalabbnak a magyarlapádi után, a községben még működik az 5–8. osztályos magyar iskola, és több mint húsz gyerek jár vallásórákra.
Egyre gyakoribb a társulás
„Már elerőtlenedett, nem képes önmagát fenntartani” – jellemezte a székelyföldvári egyházközség helyzetét a Krónikának Gyenge János, az Erdélyi Református Egyházkerület személyzeti ügyosztályának előadója. Elmondta, 1992 előtt is leányegyházközség volt, és Székelykocsárdhoz tartozott, de akkor volt egy anyásítási hullám az egyházkerületben, és a földváriak is éltek vele. „Ez mostanig működött” – jelentette ki az előadó, aki szerint továbbra is megmarad az egyházközség önállósága, presbitériuma, önálló gazdálkodást folytat, csak a lelkészi állást nem tölti be. „Nem ez az egyetlen példa, egyre gyakoribb az összecsatolás. A elnéptelenedett egyházközségek szövetkeznek, úgynevezett társult egyházközségeket hoznak létre, és közösen tartanak fenn egy lelkészt” – magyarázta Gyenge János. Elmondta, az enyedi egyházmegyében van 3-4 eset, de az utóbbi időben már Kalotaszegen is gyakorolják, például Középlak és Nagypetri társult.
Az elsősorban a szórványra jellemző, de már tömbvidéken is érzékelhető elöregedő, elnéptelenedő gyülekezetek miatt egyházkerületi szinten az átszervezés is szóba került. „Előbb-utóbb oda fogunk jutni, hiszen a hunyadi egyházmegyében nincs már ötezer lélek, és van tíz egyházközség. Tehát ötezer lelket gondoz tíz lelkipásztor, míg egy háromezer lelkes városi gyülekezetet egy irányít. Itt látszanak az erőviszonyok. Előbb-utóbb rákényszerülnek, hogy feladják az önállóságukat, mert nem tudják fenntartani magukat. Nem tudják az épületeket karbantartani, az alkalmazottakat fizetni” – jellemezte a helyzetet Gyenge János, aki szerint Erdély-szerte jó pár egyházközség akad, ahol az átlagéletkor 60 és 70 év között van.
Az egyházi épületek fenntartásáról a kánon rendelkezik, ezek annak az egyházközségnek a tulajdonába kerülnek, amelyikhez átcsatolják az illető települést. Ennek ellenére fennáll a veszély, hogy leromlanak az épületek. „Van rá példa, hogy egyik-másik gyülekezetnek a temploma összeomlott, vagy omlófélben van emiatt” – ismerte el az előadó, aki szerint pályázati pénzből, az egyházkerület segítségével, illetve a kormány, a megyei és helyi önkormányzatok támogatásával igyekeznek karbantartani, renoválni ezeket.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 6.
Eltávolodás a Neumann-univerzumban
A digitális technológia térhódításával, azáltal, hogy a Gutenberg-galaxistól egyre inkább eltávolodunk a Neumann-univerzum felé, maga a költészet is megváltozik – mutattak rá a Helikon folyóirat legutóbbi estjének meghívottai.
A kincses városbeli Gaudeamus könyvesboltban László Noémi költő, a folyóirat versrovatának szerkesztője három fiatal szerző legújabb műveit, a kolozsvári Horváth Benji: Az amnézia útja; valamint a budapesti Nagy Kata: Inkognitóablak és a szintén budapesti Tolvaj Zoltán: Fantomiker című verseskötetét mutatta be pénteken a gyér közönségnek.
A József Attila Kör (JAK) és a Prae.hu gondozásában megjelent kötetek közös vonása, hogy a veszteségről, annak feldolgozásáról szólnak, néha a szerzők szerint is túl személyesen. László Noémi első, az Arany-év kapcsán felmerült kérdésére, hogy a mai kor költőjére a romantikus vagy a klasszikus költőideál jellemzőbb, a szerzők inkább a kettő közötti folytonos egyensúlyozásra mutattak rá. Bár a budapesti Telep Csoport példája alapján a magyarországi költészetre inkább az eltávolodás a jellemző, egyesek tudatosan is törekednek arra, hogy ne mutassák meg túlságosan magukat, de a költőknél mindig is megfigyelhető bipolaritás továbbra is jelen van – hangzott el.
Tolvaj Zoltán szerint, aki 9 év után publikált ismét, „nála ez a kettősség elég káros tud lenni”. Mint elmondta, a JAK szerkesztői több mint 500 oldalas kéziratból rakták össze az alig százoldalas kötetet. A kemény szerkesztői munka az egyéves szünet után újabb kötettel jelentkező Horváth Benji esetében is megmutatkozott. „Úgy küldtem el a kéziratot, hogy már utáltam kicsit” – vallotta be a kolozsvári költő, aki szerint nyolc év szerkesztett formában már sokkal szimpatikusabb anyaga található meg a kötetben.
„Három hónappal a megjelenés előtt szinte minden verset újradolgoztam” – tette hozzá, költőtársaival együtt elismerve, azáltal, hogy papír helyett számítógépen íródik, és legtöbbször online jelenik meg először, maga a vers, a versírás is átalakul, egyre nehezebben nyeri el végleges formáját, hiszen a szerzőnek lehetősége van folyamatosan alakítani rajta. A virtuális világ más módon is beférkőzik a költészetbe, Horváth Benji például az első magyarországi YouTube-sztártól, Szalacsi Sándortól származó idézettel ütötte fel kötete harmadik ciklusát.
A kötetek kapcsán a modern világ egyre meghatározóbb „kellékeinek” minősülő tudatmódosító szerek is szóba kerültek, és felmerült a kérdés, lehet-e ma egyáltalán józanul írni. Tolvaj Zoltán úgy vélte, a mai nagyvárosi ember rohanó világában egyre inkább alkohol vagy más tudatmódosító szer révén valósul meg „az idő megragadása, jön létre a tér”.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 15.
Irodalomelmélet helyett élő nyelv az új román tantervben
Szakemberek szerint a kommunikációra, a beszédértésre helyezi a hangsúlyt a magyar diákoknak kidolgozott román tanterv. Az új tanterv akkor is életbe lép, ha szeptember közepéig nem készülnek el az új tankönyvek.
„Bár kivitelezése mögött hosszú és göröngyös út áll, az 5–8. osztályos magyar diákok számára készült új román tanterv nagyszerű lehetőséget kínál az iskolák számára, hiszen új szemléleten alapszik, amely új gondolkodásmódot feltételez” – nyilatkozta a Krónikának Tódor Erika Mária egyetemi docens, a Sapientia EMTE csíkszeredai kara humán tudományok tanszékének vezetője, az új, kimondottan a magyar diákok számára készített román nyelv és irodalom tantervet kidolgozó bizottság munkatársa.
Az oktatási minisztérium múlt héten jelentette be, hogy jóváhagyta az új elemeket tartalmazó tanterveket, a következő lépés, hogy tankönyveket dolgozzanak ki ezek alapján – mondta el kérdésünkre Király András oktatási államtitkár. A segédeszközök először az 5. osztály számára készülnek el, ugyanis ez az évfolyam fog elsőként az új tanterv alapján tanulni, majd következnek a 6., 7. és 8. osztályosoknak szóló tankönyvek. „Az lenne a legjobb, ha egyszerre, de legalábbis gyorsabban lépne életbe a specifikus tanterv minden évfolyam számára, mindez ugyanakkor az elemi ciklusban is fokozatosan valósult meg. Ilyen a romániai tanügyi reformra vonatkozó elképzelés, a román tannyelvű osztályok is évenként lépnek előre az új tantervvel és tankönyvekkel, sajnos ezt nekünk is be kell tartani” – magyarázta az RMDSZ szakpolitikusa.
Elmondta, az új tankönyvekre vonatkozó licitet már kiírták, és bár – okulva abból , hogy a hosszas procedúra miatt korábban nem készültek el határidőre a kiadványok – a szaktárca próbálta felgyorsítani a folyamatot, a Versenytanács ellenkezése miatt maradt a korábbi rendszer. Ami könnyítésnek számít, hogy eddig az ár volt a meghatározó szempont, most pedig a tankönyv minősége számít nagyobb, 85 százalékos arányban, hívta fel a figyelmet az államtitkár. „Remélem, a munkacsoportnak a tanterven dolgozó tagjai közül sokan felvállalják a tankönyvek megírását is” – mondta Király András, hozzátéve, kiadót is kell találniuk, a tenderre ugyanis csak ezek jelentkezhetnek. Ha nem is készülnek el időben az új tanterv alapján írt tankönyvek, a minisztérium döntése értelmében akkor is az új tanterv szerint kell tanulniuk a diákoknak a magyar tannyelvű iskolákban.
Fontos szerepet kap a beszédértés
Jelenleg a magyar elemisták speciális tanterv és tankönyvek szerint tanulják a románt, ötödiktől viszont óriási a szakadék, hiszen a román anyanyelvűeknek szánt tanterv szerint kell számot adniuk tudásukról. Tódor Erika kifejtette: a tervezés folyamatában abból kellett kiindulni, hogy milyen szintre jut el a magyar tannyelvű iskolában tanuló diák negyedik osztály végére, és olyan, a kommunikációs készség fejlesztését célzó módszert kellett felkínálni, amely folytatása az előző szintnek. „Az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik, a törekvés észszerűen alakult” – mondta a szakember.
Mint fogalmazott, az új tantervben foglalt elvek és elképzelések sajátos szemléletet kívánnak érvényesíteni, amelyben az elsajátítandó nyelv státusa (második nyelv, nem anyanyelv) határozza meg a módszertani feldolgozást, pedagógiai kivitelezést. Mindez oly módon történik, hogy a cél a többnyelvű személyiség kialakítása a mellérendelő kétnyelvűség (többnyelvűség) jegyében, a tanterv arra alapoz, amit a diák tud, magával hoz anyanyelvi kultúrájából, eddigi tanulási tapasztalataiból – fejtette ki Tódor Erika.
Hozzátette, az új tanterv kompetencia-alapú szemléletet követ és közvetít, ami azt jelenti, hogy a pedagógusnak, tankönyvírónak nem a lexikális tudásátadás megtervezéséből kell kiindulnia a tanulás tervezésében és irányításában (tehát nem abból például, hogy hány órában tanítson bizonyos tartalmakat), hanem arra kell választ keresnie, hogy a különböző készségek – beszédprodukció, értő olvasás, szövegalkotás – elsajátítását mely tartalmak, jelentésalkotási kísérletek révén éri el. „Különösen fontos, hogy az 1–4. osztályos tantervhez hasonlóan és a jelenleg alkalmazott, a román anyanyelvűeknek szánt tantervtől eltérően lényeges szerepet kap a beszédértés, a különböző audiovizuális anyagok révén megteremtett nyelvi környezet szimulációja, az élő, pragmatikus beszédhelyzetek megértése” – magyarázta a tantervíró munkacsoport tagja.
Tódor Erika kitért arra is, szintén újszerű eleme a tantervnek az úgynevezett interkulturális kompetencia (érzékenység) is, ugyanis mostanig a magyar diákok elsősorban a irodalmi szövegeken keresztül „láthatták” a másik kultúrát. „Abból a meglátásból indultunk ki, hogy a jelentésalkotás nyelv- és kultúraspecifikus, így egy nyelv elsajátítása a szókincs és nyelvtani formák mellett bizonyos kulturális elemek ismeretét is feltételezi. Ebben az összefüggésben célravezetőnek tartottuk, hogy a diákok halljanak, olvassanak a másik kultúra reprezentatív értékeiről, művészetéről, hagyományairól” – fejtette ki.
Regionalizmusok helyett Harry Potter
A kommunikációs készség kialakításában az egyik legfontosabb pillér a szókincs gazdagítása, ebből a célból fokozatosságon alapuló, tematikus struktúrát kínál az új tanterv. A nagyobb témák (például Én és a családom, Én és a környezetem, A megismerés horizontjai stb.) több kisebb témát foglalnak magukban, ezek a mindennapi élethelyzetekkel kapcsolatosak – részletezte a szakember, rámutatva, ezáltal a tankönyvíróknak, de főképp a tanulási folyamatot tervező, szervező, irányító pedagógusoknak lehetősége nyílik arra, hogy rugalmasan, a diákok nyelvi adottságaiból, akár kommunikációs igényeiből kiindulva tervezzenek.
„A témákhoz kapcsolódóan változatos szövegtípusok vannak megjelölve, ugyanakkor fontos újításnak számít, hogy a szövegek hosszúságát és jellemzőit is szabályozták. Itt például a diákok érdeklődési és életkori sajátosságait vettük figyelembe, így olyan ajánlott szerzői lista is van, amely a román és a világirodalom ismert szerzőit vonultatja fel. Ha egy adott témához például éppen a Harry Potterből a legtalálóbb egy részlet, akkor érdemes a szöveg adta lehetőségeket kihasználni. A diákok számára ez is izgalmas gyakorlat lehet: hogyan olvasható újra kedvenc könyvük egy másik (ez esetben román) nyelven. Természetesen a szövegválasztás a tanár és a tankönyvszerző szabadsága, ami azt is jelenti, hogy nem kell, nem kötelező például regionalizmusokkal teletűzdelt szöveget olvastatni a nyelvelsajátítás ezen szakaszában” – fejtette ki a szakember.
Nem merev szabálykészlet a nyelvtan
A tantervben megjelennek a nyelvtani fogalmak is, és fontos figyelni a mellettük található zárójeles magyarázatra. „A nyelvtani fogalmakat nem merev szabálykészletként kell felfogni, hanem olyan stratégiák készleteként, amelyeket azért alkalmaznak a beszélők, hogy érthető közléseket hozzanak létre, hatékonyan érvényesíthessék beszédszándékaikat. E célból az adott fogalom mellett megjelenik a megközelítési, feldolgozási mód is” – részletezte a szakember. Rámutatott, a tanterv természetesen csak keret, kiindulópont, gyakorlati kivitelezése a pedagógusok feladata.
„Ebben az összefüggésben mindenképpen fontosnak tartom kiemelni, hogy a pedagógus hozzáállása, kreativitása a meghatározó, hiszen a szemléletmód alapos megértése mellett elengedhetetlen az állandó készülés, gondolkodás, tervezés ebben az új helyzetben, viszont lehetősége van a szabad, észszerű tervezésre, a diákok sajátosságaiból kiindulva. Bízom abban, hogy a most ötödik osztályba készülő generációnak, amelyet a »reformgenerációnak« (R generáció) is nevezhetünk – hiszen sok, többé-kevésbé jól sikerült változtatást és kísérletet átélt – élményszerű, kreatív, gondolkodtató tanulási tapasztalat lesz a román nyelv tanulása, megerősíti őket a tudatos nyelvhasználatban, az igényes nyelvi magatartás fejlesztésében” – magyarázta Tódor Erika.
„A román nem idegen nyelv”
„A kisebbségiek számára készült 5–8. osztályos román tanterv fő újdonsága, hogy nem azonos a többségiekével” – mondta el a Krónikának Mariana Norel, a román tantervet a kisebbségiek számára kidolgozó bizottság elnöke, a magyaroknak szóló tantervet készítő munkacsoport irányítója. A brassói Transilvania Egyetem tanára – aki maga is hosszú ideig tanította a román nyelvet magyar diákok számára Kézdivásárhelyen – rámutatott: ahhoz, hogy a kisebbségi gyerekek jól megtanuljanak románul, a legfontosabb, hogy a tanár aktív módszereket használjon, olyanokat – ha nem is pont úgy –, amelyeket idegennyelv-tanításnál alkalmaznak. „A román nem idegen nyelv, hiszen az ország nyelve, normális, hogy meg kell tanulja a diák, és véleményünk szerint az új program pont ebben fog segíteni, mivel az irodalomelméleti elemek helyett a kommunikációra fekteti a hangsúlyt. Minket az érdekel, hogy helyesen tudja használni a diák a nyelvet”– hangsúlyozta Mariana Norel.
Kifejtette, az új tanterv legfőbb célja, hogy a kisebbségi diákok intuitívan és alkalmazhatóan tanulják a románt, főleg 5. osztályban. „Játszva akarjuk felébreszteni a gyerekek érdeklődését a román nyelv, az irodalmi olvasmányok iránt” – összegzett a szakember. Elmondta, romántanárként volt olyan magyar anyanyelvű diákja, aki román tantárgyversenyen vett részt. „Tehát igenis lehetséges hatékonyan tanítani a magyar diákot románra” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a különböző térségek sajátosságai alapján ez más-más módon kell történjen. „Például Hargita és Kovászna megyében – magam is Kovászna megyei vagyok – nagyon oda kell figyelni arra, hogy milyen módszerek alapján segítjük a gyereket, mert román szót csak az iskolában hall” – részletezte a különbségeket.
Szabad kezet kapnak a tanárok
Mariana Norel hangsúlyozta, az oktatási minisztérium, illetve a szaktárca illetékesei támogatták az új tanterv elkészítését, és arra is felhívta a figyelmet, hogy ma már külön román tantárgyversenyt is szerveznek a kisebbségi diákok számára. „Ezzel is azt próbálják elősegíteni, hogy a diák legyen érdekelt abban, hogy megtanuljon románul” – magyarázta a munkacsoport irányítója, aki szerint a jövőben sok minden függ majd attól, hogy a tanárok mennyire tartják be a tantervben foglaltakat. „A lényeg, hogy kövessék a tantervet, mert a tankönyv csak egy eszköz a sok közül. Az a cél, hogy a tanárok figyelme elsősorban a tantervre irányuljon, hiszen például könnyen talál egy másik szöveget, ha úgy véli, a tankönyvben lévő túl nehéz” – mutatott rá az oktatási szakember. Elmondta, nem az a cél, hogy a gyerek egyszerűen szöveget fordítson, hanem azon a nyelven próbáljon gondolkodni, amelyiken éppen beszél: magyarul gondolkodik, amikor magyarul beszél, és románul vagy angolul fogalmazza meg magában a mondanivalóját, amikor azon a nyelven szólal meg.
Mariana Norel hangsúlyozta, a most megjelent tanterv kifejezetten a magyar kisebbség számára készült, a többi kisebbségnek szánt tervet ezután dolgozzák ki. „A magyar kisebbség a legtöbb tagot számláló, ezért fontos volt, hogy elsőként a nekik szóló stratégia készüljön el” – magyarázta az illetékes, aki szerint mivel nem lehetett külön programot kidolgozni a szórvány, a vegyes lakosságú és a tömbmagyar térségek számára, olyanra volt szükség, amely mindegyik régiónak megfelel. A „testreszabás” a tanáron múlik, ahogy az is, hogy az általános és speciális készségeket 8. osztály végére kifejlessze a diákban.
Kiss Judit, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 17.
Múzeum marad a váradi püspöki palota
Közösségi térnek, multifunkcionális látogatóközpontnak szánja az egyház a Körösvidéki Múzeum elköltözésével végleg birtokába kerülő nagyváradi római katolikus püspöki palotát.
Multifunkcionális kiállítótérként, közművelődési, közösségi rendezvényhelyszínként hasznosítaná a nagyváradi római katolikus püspökség a váradi barokk palotának a Körösvidéki Múzeum elköltözésével felszabaduló termeit – tájékoztatta a Krónikát Böcskei László megyés püspök. Az egyházi elöljáró szerint az állami tulajdonban lévő múzeum legkésőbb a nyár folyamán költözik ki az impozáns ingatlanból.
A püspökség még tavaly elkészíttette a műemléképület-együttes felújítási tervét, a beruházást uniós alapokból valósítanák meg. A palotában elsősorban a püspökség közgyűjteményei, egyházi múzeuma kapna helyet, az állomány felmérése és digitalizálása már elkezdődött. A műemlék ingatlan kétharmadát multifunkcionális látogatóközpontként kívánja működtetni az egyház, míg a harmadik szárnyban a püspöki hatóság kap helyet. Az épületegyüttes felújítása, tudományos-közművelődési hasznosítása műemlékvédelmi szempontok alapján történne, hangsúlyozza a püspökség, melynek célkitűzései között szerepel a palota statikai megerősítése és restaurálása, belső felszerelése, múzeummá való átalakítása műtárgyvédelmi szempontok alapján, látogatóbaráttá tétele – különös tekintettel a fogyatékkal élőkre – a legmodernebb innovációs eszközök felhasználásával.
Az egyház az ingatlan közösségi, közművelődési és identitásmegtartó szerepét is növelné intézményközi, gazdasági, társadalmi, nevelési partnerkapcsolatok kialakításával. A felszabaduló terekben zenei, képzőművészeti, múzeumpedagógiai, tudományos és más jellegű rendezvényeknek biztosítanak helyet. A felújítást követően az épített örökség, a festett termek, freskók, kő- és faépítészeti elemek is láthatóvá válnának. A tervek szerint a püspökségi gyűjteményeket – a liturgikus ötvöstárgyakat, miseruhákat, faszobrokat, a jelentős barokk képtárat és metszetgyűjteményt – szintén megtekinthetik a látogatók.
A Körösvidéki Múzeum többéves várakozás után költözik ki hamarosan a római katolikus püspöki palotából, ugyanis befejeződnek az intézmény új székhelyének, az egykori magyar királyi hadapródiskolának a felújítási munkálatai. Pásztor Sándor Bihar megyei tanácselnök lapunknak korábban úgy nyilatkozott, március 31-éig meghosszabbították a bérleti szerződést, és áprilisban elkezdődhet a költöztetési folyamat. A palotát 2004-ben kapta vissza a római katolikus egyház, és bár a törvény szerint a múzeumnak öt év után el kellett volna költöztetnie, új székhely hiányában maradt. Szakemberek szerint Délkelet-Európa legjelentősebb barokk műemlékeként az 1762 és 1776 között épült püspöki palota monumentális külsejével és belső eleganciájával méltán tarthat számot nemzetközi érdeklődésre.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 20.
Fodor Sándor és „a szerénység ereje”
„Nem nézte el a világnak azt, amilyen, de megpróbálta úgy megközelíteni, hogy az emberség kerüljön ki győztesen. A szelídség ereje volt az övé" – így jellemezte Fodor Sándort Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész azon a szombat esti kolozsvári kerekasztal-beszélgetésen, melyen az öt éve elhunyt író-műfordítóra emlékeztek kortársai, tanítványai.
Az Erdélyi Magyar írók Ligája (EMIL) – melynek Fodor volt az első elnöke – egész napos konferenciát szervezett, melyen felidézték alakját, munkásságát, annak újraértékelését, életműve súlypontjainak újragondolását is megkísérelték az előadók. Míg napközben tudományos szempontból vizsgálták életművét, a Magyarország főkonzulátusának rendezvénytermében tartott esti beszélgetésen – melyen az író özvegye és leánya is jelen volt – a személyes emlékeké volt a főszerep.
Karácsonyi Zsolt EMIL-elnök köszöntője után Vallasek Júlia egyetemi docens a beszélgetés moderátorként arra hívta fel a figyelmet, hogy Fodor Sándor szellemisége ma is jelen van közöttünk. Gálfalvi Zsolt irodalomtörténész rámutatott: azt a nemzedéket, melyhez Fodor Sándor tartozott, nem szabad elfelejteni, és mostoha körülmények között is születhet élő, eleven irodalom, mely gazdagíthat, segíthet élni, elviselni az újabb zord időket. Az író kortársaként személyes élményét osztotta meg a jelenlévőkkel. 1954-ben, amikor Fodor első kötete megjelent, egy nagyüzemben mutatták volna be, de kiderült, a vezetőség a munkaidő lejárta után kötelezné a haza készülő munkásokat az irodalmi eseten való részvételre, akik okkal zúgolódtak emiatt. Fodor Sándor kérte végül, hogy engedjék haza őket, és a gesztus hatására jóval többen maradtak, mind tervezték. „Ebben a meghiúsult irodalmi estben benne volt az, hogy lehet emberségesen, okosan viselkedni a legnehezebb helyzetben, erőszak esetén is" – jelentette ki Gálfalvi Zsolt.
Gálfalvi György irodalomkritikus a második Forrás-generáció tagjaként emlékezett a nála idősebb íróra, kifejtve, lázadó fiatalokként semmibe vették az idősebbek javaslatait, Fodor Sándor volt az egyetlen, aki a lelkükhöz tudott szólni, akinek a tanácsait meg is fogadták. Az író segítőkészségét illusztrálandó elmesélte, hogy kezdő kritikusként nem tudva írógépen írni, Fodor Sándor kérte, hasson oda, hogy a beírónő gépelje be a cikkét, de az író maga ajánlkozott a feladatra, amit utána többször is megismételt. „Néhány évig nekem Fodor Sándor volt a gépírónőm" – fogalmazott Gálfalvi György, annak fiatalok iránti gondoskodását hangsúlyozva.
Molnár Vilmos író, a Székelyföld szerkesztője Fodor emberekbe vetett bizalmát emelte ki, elmondva: miközben a sajtó tele volt Csibi István csíkszeredai vállalkozó – akit Fodor árvaházi gyerekként ismert meg – törvénytelenségeivel, az író képes volt arra, hogy személyesen megkérdezze tőle, honnan van a hatalmas vagyona, és elhitte a választ, miszerint „garast garasra rakosgatva" gyűjtötte. Novelláinak, műveinek jó része is a bizalomról, vagy a bizalom hiányáról szól, mutatott rá.
Sántha Attila irodalomkritikus, aki az EMIL ügyvezető elnökeként dolgozott együtt az írószervezetet vezető Fodorral, elmondta, sokakat meglepett, hogy a vallásos író miért vállalta el a feladatot, hiszen „a társaság nem a visszafogottságáról volt híres", Tempfli József egykori nagyváradi megyéspüspök egyenesen azzal vádolta őket, hogy műveikkel megrontják az ifjúságot. Fodor Sándor ellenben úgy vélte, hogy „ez a fajta szabadszájúság is egyfajta istenkeresés", mondta Sántha Attila.
Bár a jelenlévők Csipike írójának emberségét, empátiáját, gondoskodását, emberekbe vetett bizalmát hangsúlyozták, rámutattak arra is, hogy „a jámbor Fodor Sándor” tudott kemény is lenni, ez volt jámborságának a fedezete. Erre A hétben több mint egy évtizedig közölt publicisztikai írásai a bizonyítékok, mesélte az őt erre felkérő Gálfalvi Zsolt, aki szerint „végig írta a harcos publicisztikát, miközben hadakozott az ellen, hogy ő politizál". Rámutatott, Fodor Sándor mindig próbálta értelmes, okos szívvel elősegíteni az emberek megértését, és másoknak is fogódzókat adott ehhez.
Pap Melinda
Szabadság (Kolozsvár),
2017. március 24.
Vándorbölcső a szórványban
Vasárnap veheti birtokba első kis gazdája a bányavidéki vándorbölcsőt, melyet ebben a hónapban indított útjára a nagybányai Teleki Magyar Ház munkaközössége. Dávid Lajos, a ház vezetője szerint azt szeretnék, hogy minél több családhoz eljusson a Czotter András, a gyáli Ágymester Manufaktúra tulajdonosa által készített és felajánlott bölcső, amely szám szerint a 47. a Kárpát-medencében.
Közvetlen és tiszta ötlet
„Négy hónapot van egy családnál, majd folyamatos pályázat alapján továbbvándoroltatjuk” – mesélte a Krónikának Dávid Lajos, aki szerint a kis fehér bölcsőt március 15-én mutatták be a nagybányai közönségnek. „Kicsit párhuzamot vonva Gábor Áron „lesz ágyú” kijelentésével, úgy gondoljuk, hogy ma másmilyen jellegű forradalmi tettekre van szükség: gyermekek vállalására. Gyermekhiányról beszélünk folyamatosan, és az az érzésünk, hogy sokszor elakadunk a tudományos megközelítés mellett, holott sokkal közelebbről is megfogható. Ez az ötlet pont a közvetlenségével, a tisztaságával – mert fehér színű a bölcső –, szólítja, szólíthatja meg a családokat” – fogalmazott a Teleki Magyar Ház vezetője.
Elmondta, az ötletet pozitívan fogadták a bányaiak, konkrét visszajelzéseket kaptak családoktól, hogy a bölcsőt látva kedvet kaptak ahhoz, hogy újabb gyermeket vállaljanak. Szatmár és Szilágy megyéből is megkeresték őket, és segítségükkel felvették a kapcsolatot a mozgalom elindítójával, így már a szatmáriaknak is van saját bölcsőjük. „A következő lépés az lenne, hogy a mi asztalosmestereinket bátorítsuk, hogy munkához lássanak, és elkészítsék a család vándorbölcsőjét, mert remélhetőleg nem lesz elég egy” – jelentette ki Dávid Lajos.
Online pályázati űrlapot tettek közzé, melyre eddig hárman jelentkeztek. Olyan pályázókat várnak, akik már tudják, mikorra várható a baba. A bölcső első lakója múlt hétvégén született, vasárnap délután adják át a családnak az alvóhelyet az egyik katolikus templomban. „Ez is jelképes gesztus, hogy a közösség is a család mellé áll, és megpróbál segíteni” – fogalmazott a házvezető, aki szerint amint a baba kinőtte, megszületik a következő kis igénylő.
Átbillentenék a mérleg nyelvét
Dávid Lajos hangsúlyozta, mindent megtesznek, hogy népszerűvé váljon, folyamatos programként működjön a bölcső vándoroltatása, hiszen a gyereklétszám csökkenése az észak-erdélyi szórványban is egyre látványosabb. „Huszonöt éve élek Nagybányán, akkor 35 ezer magyar élt a városban, most 14 ezren vagyunk” – sorolta a beszédes adatokat, hozzátéve, hogy sokan külföldön vállaltak munkát, és nagy az elöregedés, kevesebb a gyerek, ami a magyar osztályok számára is kihat. A vándorbölcsővel azt szeretnék, hogy „valamiképp átbillentsék a mérleg nyelvét”. „Igyekszünk hasonló ötletekkel, kezdeményezésekkel arra biztatni a szülőket, hogy gyermeket vállaljanak, és örömmel látjuk, hogy egyre többen vannak, akik nem állnak meg kettőnél, hanem a harmadikat, negyediket is bevállalják” – mesélte Dávid Lajos. A házban számos programmal – kismamaklub, kézműves programok, táncház, nyári táborok – várják őket, arra törekszenek, hogy a nagybányai magyar közösséget a magyar kultúra közelében tartsák, közösségi élményt biztosítsanak számukra.
Az első vándorbölcsőt Czotter András, a gyáli Ágymester Manufaktúra tulajdonosa készítette 2009-ben, felajánlva a gyerekvállalást, nagycsalád-modellt népszerűsítő Három királyfi, három királylány mozgalomnak. Azóta számos bölcső készült és vándorol a Kárpát-medencében, Erdélyben Marosvásárhelyen, a vártemplombeli református gyülekezet működteti még a programot.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 27.
Kolozsvári magyar színésznőt bántalmazott az ukrán rendező
Értesüléseink szerint verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andrij Zsoldak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette a színháznál történt incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni, bár kemény jelenet volt”.
Verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andrij Zsoldak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette a színháznál történt incidens tényét. Az érintett színésznő megkeresésünkre nem kívánt nyilatkozni az ügyről, mint mondta, ezt a belső munkafolyamat részének tekinti, amit szeretne mihamarabb elfelejteni. Közölte, rendőrségi feljelentést sem tesz az ügyben.
Carmen Livia Jucan, a Kolozs megyei rendőr-főkapitányság szóvivője vasárnap a Krónikának elmondta, pénteken 21 óra 30 perckor érkezett riasztás az 112-es segélyhívószámon, miszerint agresszió ért egy színésznőt a sétatéri társulat előadása közben. A helyszínre kiérkezett rendőrök nem tudtak közvetlenül a sértett féllel beszélni, mivel a művész időközben a második felvonásban már ismét a színpadon játszott. A szóvivő kérdésünkre elmondta, a riasztás nem az áldozattól, hanem annak egyik kollégájától származott, a rendőröknek pedig ugyancsak más színészek írták le a történteket.
Megtudtuk, a rendőrök felkérték a színész kollégákat, tolmácsolják az áldozatnak, hogy adott esetben kérjen törvényszéki orvosi látleletet, de mindenképpen tegyen bűnvádi feljelentést az ügyben. Carmen Jucan rendőrügynök lapunknak elmondta, a rendőrség fizikai bántalmazás esetén csakis az előzetes feljelentés alapján indíthat eljárást. Az előadásban Imre Éva, Sigmond Rita, Bodolai Balázs, Bács Miklós és Kicsid Gizella szerepelt, akik az incidenst követően, a szünet után valamennyien végigjátszották a második felvonást. Az ügy pikantériája, hogy az agresszió áldozatává vált színésznő a Rosmersholmban egy olyan figurát alakít, akit a történet szerint bántalmaznak az egyik jelenetben.
„Túlságosan indulatos a rendező”
Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója megerősítette lapunknak, hogy incidens történt a pénteki bemutatón, de szerinte nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni. „Valószínűleg összeszólalkoztak és maximum megrázta a színésznőt" – fogalmazott a Krónikának a direktor, hozzátéve, nem esett bántódása senkinek. „Valószínű, hogy egy hevesebb, indulatosabb pillanat volt" – tette hozzá Tompa Gábor, aki ugyan nem volt tanúja az incidensnek, de a szünet után értesült róla, és több embertől is tájékozódott. Felvetésünkre, hogy a rendőrséget is kihívták a helyszínre, úgy vélte, valószínűleg az ügyelő ijedhetett meg a hangoskodás hatására. „Helyesen is, elfogadhatatlan, hogy bántalmazás történjen, de végül nem történt" – fogalmazott a színházigazgató, aki szerint bár „kemény jelenet volt", nem fajult el odáig, hogy fizikai sérülés történjen.
Tompa maga is elismerte, hogy Andrij Zsoldak rendező túlságosan indulatos, és „kicsit kiszaladt a kontroll alól". Úgy vélte, az, hogy próbafolyamat során is voltak konfliktusok közötte és a színészek között, nem rendkívüli a színházi munkában. „Sok ilyenről tudunk. Olyanról is tudunk, hogy színészek összeverekedtek próbán, de ez egy idegfeszültséggel járó munka, megesik az ilyesmi" – mondta az igazgató-rendező, hozzátéve: a mostani esethez hasonló, „pletykaszinten történő, folyosórádión alapuló híreket nem jegyzi a történelem".
Kérdésünkre, hogy a történtek után a színház vezetősége kezdeményez-e kivizsgálást az ügyben, elmondta: ha az érintett fél azt mondja, hogy bántalmazás történt, és ennek bizonyítható nyomai vannak, megteszik. Úgy vélte, ennek megelőzésére is történhetett a rendőrség értesítése, és mivel az előadás folytatódott, szerencsére az indulatok is lecsillapodtak. „Egyelőre mindenki azt mondja, és ezt azért tudomásul kell vennünk, mivel egyöntetű jelzés a színészek részéről, hogy nagyon nehéz, kemény volt a folyamat, a rendező olyan dolgokat kért, amelyek a korlátaikat feszegették. Mindenki, még azok is, akik kikerültek a szereposztásból, hálásan gondolnak a folyamatra, mint olyanra, amelyben nagyon rég nem volt részük. Olyan igényességről, olyan kompromisszummentességről van szó, ami a színészeket mindenképpen előrelendítette és megváltoztatta. Ezt kell nézni, és senki nem bánja – egytől egyig mindenkit meg lehet kérdezni –, hogy része volt ennek a folyamatnak" – fejtette ki Tompa. Kérdésünkre, hogy a történtek fényében folytatják-e az együttműködést Andrij Zsoldak rendezővel, úgy nyilatkozott, „meglátjuk”.
A bemutatót követő ünnepélyes fogadáson egyébként Tompa Gábor és Visky András művészeti igazgató egyaránt jelen volt, és gratuláltak a rendezőnek – mint mondták, el voltak ragadtatva az előadástól. A színház Facebookján is látható fotók tanúsága szerint Tompa Gábor mosolyogva gratulált a vendégrendezőnek, méltatta munkásságát és a kolozsvári produkciót. Imre Éva, Sigmond Rita és Bács Miklós – a színházi életben szokatlan módon – nem jelent meg az állófogadáson.
Feszültségek a próbafolyamat alatt
Értesüléseink szerint Andrij Zsoldak az egész kolozsvári próbafolyamat alatt megalázó, autoriter, „diktatorikus” módon bánt a színészekkel, semmibe vette az ötleteiket, meglátásaikat, ezért sokan közülük felmondták a vele való együttműködést. A rendező egyébként többször is nyilatkozta már, hogy „ars poeticája” szerint a színészt szélsőséges körülményeknek kell kitenni a próbafolyamat során, ő pedig nem köt kompromisszumokat.
Mint a kincses városi bemutatót beharangozó sajtótájékoztatón nyilatkozta, nem volt egyszerű tető alá hozni az előadást, kezdetben 17 színésszel kezdte a munkát, végül hat színész játszik a produkcióban. Ibsen darabjából erdetileg háromfelvonásos, hatórás előadást készített elő Zsoldak, aztán később kivágták a második részt, így alakult ki a két részből álló négyórás produkció. Értesüléseink szerint a rendező munkamódszeréhez tartozik, hogy feszültséget és konfliktust szít, utolsó pillanatban dönt egy-egy előadás kimenetelét, vagy a produkcióban fellépő színészek kilétét illetően.
A jelek szerint Zsoldak nemcsak a színészek, de a közönség türelmét is próbára teszi – emiatt már konfliktusba került a kolozsvári színház alkalmazottaival tavaly novemberben az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon, amelynek keretében az Elektra című, általa rendezett produkciót mutatták be a szkopjei színház művészei. Úgy tudjuk, az előadás napján a rendező azt akarta elérni, hogy a kitűzött időponthoz képest egy órával később kezdjék a produkciót, mivel még „igazítani akar rajta”, azonban a szervezők megakadályozták végül ebben.
„Olyan rendező vagyok, aki semmi szabadságot nem ad a színészeinek”
Az Interferenciák fesztiválon Zsoldak az Elektra című előadásról szóló sajtóbeszélgetésen azt mondta, a szkopjei Macedón Nemzeti Színház színészei közül többen kiléptek a projektből, ezt azonban korántsem tartja problémának. „Jóval fontosabb, hogy kettejük döntése legyen az együttműködés, a színészé és a rendezőé, akárcsak a csóknál – ahhoz sem lehet egyoldalúan hozzáállni" – hangoztatta a művész.
A casting során nehezen talált rá a megfelelő címszereplőre, ráadásul a színésznőnek, akit kiválasztott, nemsokára eltört a lába, így új Élektra után kellett nézni. Második körben Darja Rizova mellett döntött, azonban állandó konfliktusban voltak az első hónapban, elmondása szerint úgy viselkedtek, mint két kutya, pár nappal a bemutató előtt lettek csak barátok. Adott ponton azt kérte a színésznőtől, hogy tegyen úgy a próbán, mintha a kutyája lenne, teljes mértékben adja át neki a hatalmat önmaga fölött – írta a Szabadság napilap. „Olyan rendező vagyok, aki semmi szabadságot nem hagy a színészeinek. Csak semmi improvizáció, minden másodpercet megrendezek” – fűzte hozzá.
Zsoldak 1962-ben született Kijevben, Moszkvában tanult rendezői szakon. Az ukrajnai Harkov Taras drámai színházának igazgatója volt, ahol több olyan előadást rendezett, amelyet számos európai ország színházi fesztiváljain mutattak be. Shakespeare Rómeó és Júlia című művéből készült feldolgozását betiltották Ukrajnában, azóta Berlinben él, de több országban rendez. Jelentős európai szakmai díjak birtokosa, a nagyszebeni színházban 2002-ben rendezett Othello?! című előadása a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon a legjobb rendezés díját, az azévi UNITER-gálán pedig a legjobb előadás díját kapta. A Rosmersholmot szerdán 18 órától láthatja újra a közönség a kolozsvári színházban.
Kiss Judit, Pap Melinda, Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 28.
Kivizsgáltatnák a kolozsvári színházi incidenst
Nem szabad tolerálni a kolozsvári incidenshez hasonló színházi magatartást – véli Kovács Levente rendező, aki szerint ki kell vizsgálni az ügyet. Az egyetemi professzor a Krónikának elmondta, a válasz nélkül hagyott rendezői önkényesség egyre gyakoribb, ehhez a színészek meghunyászkodása, félelme is hozzájárul. Hegedüs Csilla, az RMDSZ nőszervezetének alelnöke szerint az esetet nem szabad magánügyként, az intézmény belügyeként kezelni.
Semmiképp nem szabad tolerálni a Kolozsvári Állami Magyar Színház pénteki bemutatójának szünetében történtekhez hasonló incidenst, ami elfogadhatatlan és etikátlan – jelentette ki lapunknak Kovács Levente rendező, egyetemi professzor. A rendező- és színészpedagógus – aki éveken keresztül vezette a színészképzést is biztosító Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar tagozatát – úgy véli, a sétatéri teátrum vezetőségének annak ellenére ki kellene vizsgálnia a Krónika által nyilvánosságra hozott ügyet, hogy a sértett fél nem tett panaszt, szerinte a kolozsvári színházat erre hírneve és történelme egyaránt kötelezi.
Mint arról beszámoltunk, verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andriy Zholdak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette az incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. Azt is hozzátette, hogy hasonló incidensek a legjobb színházakban is előfordulnak. Tompa tegnap a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek" minősítette a történteket, míg Bodolai Balázs, a darabban szereplő színművész a hírportálnak elmondta: nem érti, a sajtó miért foglalkozik az üggyel, hiszen „nem sérült meg senki".
„Én, ha még szerződésben lenne a rendező, felbontanám a szerződést azon az áron is, hogy az előadás nem születik meg" – szögezte le lapunknak a kolozsvári incidens kapcsán Kovács Levente. Rámutatott, a legendás színházakban – a kolozsváriban különösen – még az 1800-as évektől nagy tradíciója volt az erős etikai bizottságnak, amely különböző módon büntette a hasonló ügyeket. Emlékeztetett, hogy Herepei János színháztörténeti munkája a kolozsvári magyar színház 1813-ban keletkezett etikai kódexét is tartalmazza, melyben szerepel, hogy a késéstől a testi bántalmazásig milyen büntetés jár színésznek, rendezőnek, igazgatónak.
Kovács Levente kifejtette, amennyiben nem 8 napon túl gyógyuló sérülésről van szó, nem kell beavatni a hatóságokat, de nem szabad szó nélkül hagyni az esetet, és színházon belül fel kell állítani egy etikai bizottságot, mely kivizsgálja az ügyet és állást foglal. Vannak színházak, ahol működik szakszervezet, amelyhez hasonló esetekben fordulni lehet, máshol a művészeti tanács, etikai bizottság hozhat elmarasztaló értékelést, megrovást, de társulati tag esetén szankcióra, fizetéslevonásra is javaslatot tehet. A lehetséges eljárási módokat ecsetelve a színházi szakember hozzátette, színházon belül a belső rendszabály és a munkavédelmi törvények alapján lehet adminisztratív vagy morális jellegű döntést hozni ilyen ügyekben, és a színházban utóbbiaknak is van valamilyen fajta súlya és tartalma.
Lereagálatlan rendezői önkény
„Én rendező vagyok és most tulajdonképpen magam ellen is beszélek, de a rendezői önkénynek az utóbbi időben az anyagi követelésektől az életszerű dolgokig nagyon sok nyoma van. Nem tartanak be semmilyen fajta munkahelyi előírást. Régebben volt olyan, hogy egy rendező nem tudta, másnap mit csinál, ma meg reggel bejelenti, hogy tíz óra hosszat fognak próbálni, mert neki ennyi időre van szüksége. Ezek olyan túlkapások, amiket a színházon belül belső rendszabályokkal, íratlan vagy írott törvényekkel szabályozni kell. Ezen a téren azt tapasztalom, hogy nagyon elszabadult az önkényeskedések sora. És ennek valahol gátat kell szabni, és a kolozsvári színházat rangja, történelmi múltja különösen predesztinálná arra, hogy ne hagyjon szó nélkü legy ilyen esetet" – fogalmazott Kovács Levente.
Kérdésünkre elmondta, az esetet akkor is ki kellene vizsgálni, ha a sértett fél nem tett panaszt, hiszen az incidensnek tanúi voltak, és a kollégák is tehetnek feljelentést. Rámutatott, a sértett fél néha félelmében nem mer panaszt tenni. „Különösen, ha kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal színészről van szó, aki lehet, hogy feljelentést tesz és a vezetőség úgy viszonyul, hogy mellőzni fogják, ráfogják, hogy összeférhetetlen. Gyakran így szokták kivédeni az ilyesmit, azt hangoztatva: nem kell az ügyet felfújni. Nagy a színész kiszolgáltatottsága, minden művész bizonyos fajta stresszben éli az életét, fél, hogyha játszik és valami történik, elveszti a bizalmat" – mutatott rá Kovács Levente, hozzátéve, erre volt is példa nemcsak Erdélyben, Kolozsváron is. Kovács Levente szerint a színész meghunyászkodása, félelme, bezárkózása is hozzátartozik ezekhez a helyzetekhez. „Én többet nem hívnám meg a rendezőt, legyen bármekkora név. Jó név, de ilyen még van 150 a világon, akiket meg lehet hívni" – jelentette ki a neves színházi szakember.
Segítséget ajánl a nőszervezet
„Az áldozat elhallgat – vagy éppenséggel elhallgattatják. Nem tesz feljelentést, és az ügy lezárul. A szemtanúk szintén nem akarnak, vagy nem mernek beszélni az ügyről. Millió ilyen eset van, és pontosan a hallgatás a garanciája annak, hogy ez újra elő fog fordulni" – reagált a Krónika által feltárt színházi incidenst ismertető cikkünkre a Facebook közösségi portálon Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, nőszervezetének alelnöke. Kifejtette, arra biztatják az érintett művésznőt, hogy amennyiben bántalmazták, álljon ki, tegyen feljelentést, a nőszervezet minden támogatást, segítséget biztosít számára. „A munkaközösséget, kollégákat pedig arra kérjük, hogy NE legyenek partnerek ennek az esetnek a szőnyeg alá seprésében" – szólt a felhívás.
„Azt kell megértenünk, hogy ez nem magánügy, nem lehet valakinek vagy egy intézménynek a belső ügye. Abban a pillanatban, amikor egy nőt bántalmaznak, legyen szó ráncigálásról, irdatlan ráordibálásról vagy bármilyen fajta bántalmazásról, az mindannyiunknak az ügye" – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Hegedüs Csilla. Kifejtette, az említett segítségnyújtás – akárcsak a többi esetben – abból állna, hogy amennyiben hozzájuk fordul, az érintetettet kapcsolatba hozzák azokkal a civil szervezetekkel, melyek segíteni tudnak, legyen szó jogi tanácsadásról, pszichológusról vagy orvosi segítségről.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ nőszervezete március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával elindította a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalmat (NEEEM) és kampányt, melyben közéleti szereplők nők és férfiak hívják fel a figyelmet a problémára. Elmondta, a kampány elindítása óta számos áldozat is megkereste őket, de sok pozitív és negatív kritikát, visszajelzést is kaptak, amelyek azt bizonyítják, súlyos társadalmi problémáról van szól. A politikus hangsúlyozta, legfőbb céljuk tudatosítani az erdélyi magyar közösségben: mindannyiunk felelőssége segíteni a bántalmazottaknak. Hegedüs Csilla elmondta, a kampány mellett iskolákban tartanak felvilágosító órákat, Csép Andrea parlamenti képviselő pedig olyan törvénymódosító javaslaton dolgozik, mely felgyorsítaná a bántalmazottaknak való segítségnyújtást.
Felháborodott virtuális közönség
Értesüléseink szerint a hasonló incidensek nem rendkívüliek az erdélyi színházakban. A verbális vagy fizikai bántalmazás különböző fokozatai ráadásul sokszor a legjobb, legtöbbet díjazott előadások kapcsán jelentkeznek, talán épp emiatt is jellemző az ilyen esetek elhallgatása, elhallgattatása. Ezt erősítik meg a Krónika cikke nyomán a Facebook közösségi oldalon megjelent hozzászólások is, melyekből kitűnik: színházi körökben nem számít rendkívülinek a pénteki eset.
„Fizikai és lelki egészség. Fizikai és lelki bántalmazás. Nekem csak az utóbbiban volt részem a színházi közegben, verbális és pszichés bántalmazásban. Sokszor. Nyújtsa fel a kezét, akinek nem volt része ilyenben. Nyújtsa fel a kezét, aki tenni szeretne ez ellen" – írta a színházi világnapra közzétett üzenetében Zsigmond Andrea, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem teatrológia szakának oktatója, kritikus, rámutatva: a színházi közeg sokszor veszélyezteti az ember épségét.
Mások a rendezők autoriter magatartását kifogásolták, úgy vélve, hogy az úgynevezett rendezői színháznak már nincs létjogosultsága. „A rendező nem egy művészi piramis csúcsán álló megfellebbezhetetlenség, csupán egy instruktor, aki jól vagy rosszul instruál egy személyzetet – aki jobb esetben Thália papja és papnője, rosszabb esetben egy rakás majom, akinek nincs jobb dolga. Őszintén: örülök ennek a botránynak. Mélységesen örülök, mert átvilágít egy rothadó struktúrát" – olvasható az egyik facebookos hozzászólásban.
„Én dolgoztam abban a színházban. Mindenki fél, kivéve azokat, akik nem félnek, hanem rettegnek. Rosszul voltam minden reggel, amikor be kellett menni" – írta a kolozsvári színház egyik volt alkalmazottja. Mások szerint az incidenst abban a sajátos közegében kell értelmezni: „Valójában sokat lehetne mesélni a színházi megaláztatások kifinomult módszereiről. De ezek nem így festenek... és ezért nem kellene ebből civil ügyet csinálni. Hogy mi az agresszió ebben a sajátos környezetben, az bizalom kérdése. A fizikai kontaktus (érintés, rázás, átölelés stb.) és a szabadszájúság (is), ebben a milliőben mást jelent(-het)."
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. március 31.
Király az iskolaügyről: jövő héten várható minisztériumi döntés
A beiskolázást tiltó döntés módosítására utasíthatja a tanfelügyelőséget az oktatási tárca a marosvásárhelyi katolikus iskola ügyében – közölte Király András államtitkár. Az RMDSZ-frakció rendkívüli tanácsülés összehívását kéri.
Remélhetőleg jövő héten minisztériumi döntés születik a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében – közölte a Krónikával Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkár. Az RMDSZ szakpolitikusa pontosítani kívánta a szülők hétfői bukaresti tárgyalásáról a sajtóban megjelent információkat. Mint hangsúlyozta, ő csupán közvetítőként volt jelen a beszélgetésen, annak megszervezésében kérték a segítségét, a tulajdonképpeni tárgyalás Gabriel Liviu Ispas közoktatásért felelős államtitkárral zajlott.
Király András szerint a tárgyalás kimeneteléhez az is hozzájárult, hogy a szülők olyan problémákat vetettek fel, melyek nem tartoznak a minisztérium hatáskörébe. „Egész másról tárgyaltak: mint például a tanácsi határozatok és az iskola megalapítása. Ez nem minisztériumi kompetencia" – mondta az államtitkár. Hozzátette, maga is jelen volt a tárgyaláson, és többször közbeszólt, próbálva jó irányba terelni a beszélgetést.
„Arra kértem őket, arról tárgyaljanak, hogy hogyan kerüljön vissza az iskola abba a dokumentumba, mely a beiskolázási számokat tartalmazza. Ebben tud, ebben kellene segítsen a minisztérium" – jelentette ki az illetékes. Hangsúlyozta, a szaktárca amiben tudott, segített: ideiglenes főtanfelügyelőt nevezett ki, zöld jelzést adott, hogy az iskolának legyen ideiglenes igazgatója. „A minisztérium elismeri, hogy ez az iskola most működik. Hogy hogyan alakult meg, törvényesen vagy a törvény »mellett«, azt nem a minisztérium dönti el, a bíróság fogja eldönteni" – jelentette ki az államtitkár.
Visszavonják a tiltást?
Király András kérdésünkre elmondta, a szaktárca a jelenlegi helyzet feloldásán is dolgozik: a közoktatásért felelős államtitkár bekért minden olyan dokumentumot, melyek alapján a tanfelügyelőség leállította a beiratkozást, és remélhetőleg jövő hét folyamán születik egy minisztériumi döntés erről. „Reményeim szerint a minisztérium megadja azokat a lehetőségeket, amelyekkel a tanfelügyelőség feloldja az előző határozatát. Mert nem a minisztérium állította le a beiratkozást, hanem a tanfelügyelőség" – mondta Király András, aki szerint a kérdésben a szaktárca meg tud, és meg is kell fogalmazzon egy állásfoglalást. „Erről kellett volna igazából tárgyalni" – mutatott rá a szakpolitikus, hozzátéve, szerinte a minisztériumi döntés független az ügyben születendő tanácsi határozatoktól.
„Nézetem szerint teljesen független, mert az iskola működik. És a tanfelügyelőség alá tartozó beiskolázási terv szerint kell működtetni" – mondta az államtitkár, aki szerint a tanfelügyelőségnek, ahogyan leállította a beiratkozást, fel is kell oldania a tiltást. „És mivel a tanfelügyelőség a minisztérium felügyelete alatt működik, a minisztériumnak ebben kell segítséget nyújtania. Kell hozzon egy határozatot, amelyben utasítja a tanfelügyelőséget, hogy változtassa meg döntését" – magyarázta az RMDSZ szakpolitikusa. Hangsúlyozta, azt, hogy Bukarestben milyen határozat születik, nagyon sok tényező befolyásolja, de úgy vélte, a korrekt döntés csak a tiltás visszavonása lehet.
RMDSZ-es bojkott a tanácsülésen
A katolikus gimnázium ügyében csütörtökön a marosvásárhelyi tanács RMDSZ-frakciója is állásfoglalást tett közzé, melyben rámutatnak: „a Maros megyei tanfelügyelőség vezetőtanácsa kedden, március 28-án döntött az önkormányzat által korábban elküldött iskolahálózatról, amelynek eredményeként nyolc tanintézet, köztük a Római Katolikus Teológiai Líceum és a Református Kollégium sem kapta meg az úgynevezett »aviz conformot« – jóváhagyási nyilatkozatot".
Kifejtik, az iskolahálózat végelegesítéséről szóló döntést a helyi tanácsnak kell meghoznia, ez a döntés pedig az RMDSZ álláspontja szerint nem tűr további halasztást. „Lévén a tanfelügyelőségi döntést írásos formában csak a tegnapi nap folyamán, azaz március 29-én véglegesítették, és csak a mai nap iktatták a polgármesteri hivatalnál, így procedurális szempontból a frakciónak nem maradt elég ideje egy sürgősségi határozattervezet benyújtására. Ezért kezdeményezzük, hogy a következő hétre hívjunk össze egy sürgősségi tanácsgyűlést, melynek első napirendi pontja az iskolahálózatról szóló határozattervezet" – olvasható az RMDSZ honlapján csütörtökön közzétett állásfoglalásban.
Eszerint „a magyar közösség jogos igénye melletti kiállásként" az RMDSZ-frakció nem vett részt a tanács csütörtöki ülésén. „Mind a tanfelügyelőség, mind az önkormányzat egymásra mutogatnak és csak nyilatkozatok szintjén szeretnék megoldani a több hónapja húzódó bizonytalan helyzetet. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban a magyar közösség türelmét teszik próbára és visszaélnek akaratával. Nem vagyunk hajlandóak több adminisztrációs kifogást meghallgatni!" – jelentik ki az RMDSZ-frakció tagjai. Rámutatnak, felkérik „a helyi tanács összes politikai pártját, hogy amennyiben igaz, hogy mindenki megoldást keres erre a helyzetre", a tanács egyöntetűen szavazza meg az iskolahálózatot.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. április 1.
Szilágyi Zsolt: az összefogásnak nincs alternatívája
„Ha igazi magyar összefogást akarunk, akkor ki kell terjeszteni a párbeszédet” – vallja Szilágyi Zsolt a Krónikának adott interjúban. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint téves az a koncepció, miszerint a román parlamentben nem lehet a nyelvi jogokért is harcolni, közben pedig az autonómiát is képviselni. A pártelnök szerint az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára.
– Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes múlt héten Budapesten kijelentette, hogy a határon túli magyarság megmaradása az autonómia elérésétől, a magyar érdekérvényesítés a magyar pártok választási sikerétől függ. Úgy vélte, különösen a parlamenti választásokon nem engedhető meg, hogy olyan pártok induljanak, amelyeknek nincs reális esélyük a parlamentbe való bekerülésre. Az RMDSZ versenypártjaként hogyan értékeli ezt a kijelentést?
– Egyetértek Semjén Zsolttal abban, hogy az autonómia elérése létkérdés, és abban is, hogy erős kell legyen a képviselet. És a megmaradásunk nyilván attól függ, hogy a képviselet felvállalja-e az autonómia ügyét, vagy sem. Nemcsak az a fontos, hogy húsz vagy harminc magyar ül-e a román parlamentben, hanem az is, felvállalják-e például a székely autonómia törvénytervezetének a benyújtását.
Az egyik legnagyobb problémának azt tartom, hogy a hivatalos képviselet az elmúlt 25 évben egyetlen törvénytervezetet sem nyújtott be a Székelyföld területi autonómiájáról, az erdélyi magyarok autonómiájáról. A törvénytervezeteket illetően széles körű társadalmi párbeszéd szükséges, és az is, hogy ne csak két párt fogjon össze, hanem egy széles körű, az erdélyi magyarok civil szervezeteire és politikai mozgalmaira is kiterjedő párbeszéd és összefogás nyomán szülessen egy olyan tervezet, amelyet a parlamenti képviselők beterjesztenek. Azzal egészíteném ki a Semjén Zsolt által mondottakat: aggasztó, hogy a nyelvi jogok vagy kulturális követelések képviselete mellett úgy tűnik, a hivatalos képviselet szintjén feledésbe merül az autonómia képviselete.
– Semjén Zsolt nyilatkozatának fényében – miszerint csak biztos siker esetén indokolt, hogy egy határon túli magyar párt induljon a parlamenti választásokon – hogyan látja az erdélyi magyar politikai pluralizmus jövőjét?
– A politikai pluralizmusról folyó vita már több mint 20 éve zajlik Erdélyben. Örülök, hogy Semjén Zsolt is úgy látja: az erdélyi magyarok kell megfogalmazzák saját maguknak azt az utat, amelyen járniuk kell a politikai képviselet vagy az autonómia képviselete terén. Bebizonyosodott, hogy a helyhatósági választásokon jótékony hatása van a versenynek, és az is bebizonyosodott – például a 2007-es európai parlamenti választásokon –, hogy abban az esetben, ha valóban össze tud fogni az erdélyi magyarság, a lakosság etnikai részarányánál nagyobb politikai erőt képes felmutatni, szavazatszámot tud elérni.
A tavalyi parlamenti választások alkalmával két párt között született együttműködés, sem az Erdélyi Magyar Néppártot, sem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, sem a Székely Nemzeti Tanácsot, sem más civil szervezetet nem kívántak bevonni ebbe az együttműködésbe. Azt gondolom, hogy a magyar–magyar együttműködésnek nincs alternatívája, és az is világos, hogy ha igazi összefogást akarunk, akkor a párbeszédet és az összefogást ki kell terjeszteni. Nemcsak két párt kétoldalú ügye, hanem valóban az erdélyi magyarok szervezeteinek az ügye kell legyen.
– Amennyiben mégsem valósulna meg az Ön által javasolt összefogás, az EMNP megelégedne-e a helyi, önkormányzati szintű képviselettel?
– Én amellett vagyok, hogy a román választói törvényt alakítsuk át úgy, hogy a magyarok számára is megadassék a választásokon való verseny lehetősége. Ugyanis méltánytalan, aránytalan és teljes mértékben hátrányba hoz bennünket az ötszázalékos országos küszöb, amelyet a román pártok számára találtak ki, de totális egyenlőség alapon az erdélyi magyarokra is alkalmaznak. 2003-ban beterjesztettünk egy alkotmány- és törvénymódosító javaslatot, mely lakosságarányos részvételt biztosítana a nemzeti közösségeknek a román parlamentben, és a magyar szervezetek között megvalósítandó versenyben kellene elérni az ötszázalékos küszöböt, nem pedig az országos ötszázalékos küszöböt teljesíteni. Sokkal inkább arra kellene koncentráljunk, hogy közös erővel a román törvényeket a magyar közösség számára elfogadható, megélhető, kényelmes formára változtassuk, és nem azzal kellene foglalkozzunk, hogyan élünk vagy élünk vissza az országos öt százalék teljesítésével együtt járó kényszerrel.
Meg kell mondanunk őszintén, az RMDSZ abban érdekelt, hogy az országos ötszázalékos küszöb kényszere alatt azt hangoztassa: a kicsik ne is induljanak. Ha ezen a vonalon mennénk, akkor mutatis mutandis azt mondhatnánk: Magyarországon se induljon a választásokon csak a legnagyobb párt, mert a kicsik úgysem képesek többséget szerezni. Mindez a politikai monopol és egypártrendszer logikájához vezetne. A politikai sokszínűséget úgy kell megéljük Erdélyben, hogy ne gyengítse, hanem erősítse a politikai képviseletet.
– A tavalyi parlamenti választásokon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt között létrejött az együttműködés. Hogyan látja az ennek nyomán létrejött magyar parlamenti képviseletet, mennyire sikerül érvényesíteniük az erdélyi magyarság érdekeit?
– Ezt a jövő fogja eldönteni. Eltelt bő három hónap a választások óta, és nem láttam különösebb változást az RMDSZ politikájában. Ezért attól tartok, hogy az autonómia parlamenti képviseletét továbbra sem fogják vállalni.
– Nem csak az autonómia kérdésére gondolok, hanem más, az erdélyi magyarság számára fontos témákra, mint a nemzeti jelképek vagy a marosvásárhelyi katolikus gimnázium ügye, melyek kapcsán egyesek szerint határozottabban kellene fellépni.
– Teljesen egyetértek azzal, hogy mindig van sürgősség, és azokkal is egyetértek, akik azt mondják: nem a vagy-vagy, hanem az is-is logikája mentén kell a képviseletet megvalósítani mind politikailag, mind pedig az összetéte¬lét tekintve. Nem gondolom, hogy nem lehet a nyelvi jogokért harcolni, ha közben az ember képviseli az autonómiát. Az RMDSZ eddigi 25 évéből az derül ki, hogy sokan úgy gondolják, nem lehet a nyelvi jogokért, kulturális jogokért, oktatási jogokért harcolni, ha az autonómia különböző formáinak a képviseletét felvállalják. Ez egy téves koncepció. Nem hinném, hogy Semjén Zsolt azt támogatná, a képviselet Bukarestben legyen nagyszámú, és nem kell támogassa a magyarok, az autonómia ügyét. A szavaiból azt olvasom ki, hogy erős képviselet kell, és fel kell vállalni az autonómia képviseletét is.
– Többször is megfogalmazódik, hogy az önrendelkezés csak a többséggel való párbeszéd révén érhető el. Beszélhetünk-e előrelépésről ezen a téren, jelenleg van-e párbeszéd a román közösséggel az autonómia kapcsán?
– Nincs reális párbeszéd, az RMDSZ országos politikája is igyekszik elkerülni azokat a témákat, amelyek esetleg ingerlik, vagy kényelmetlenek a bukaresti többség számára. Azonban őszinte párbeszéd nélkül ezt nem lehet megvalósítani. És ha mi nem kezdeményezzük a párbeszédet, a kormánytöbbség, a román többség nem fogja. Ha az RMDSZ vagy a hivatalos parlamenti képviselet csak a nyelvi jogok betartását kéri, senki nem fog területi autonómiát biztosítani a Székelyföldnek. Ahhoz, hogy ezt elérjük, párbeszédet és törvénytervezetet kell kezdeményezni erről.
Ezt várom tulajdonképpen, és ebben várom Semjén Zsolt és az anyaország segítségét, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Mivel a magyar–román párbeszéd nem egy kétoldalú, hanem sokkal inkább egy háromoldalú viszonyrendszer, ezért az erdélyi magyarság jóléte nélkül nem nevezhető jónak az államközi viszony. Magyarország is abban érdekelt, hogy stabilitás, béke, jólét legyen nemcsak a határokon belüli magyarok közösségén belül, hanem a szomszédos államokban is, és ezek szerint joggal várjuk el nemcsak a saját parlamenti képviseletünktől, hanem a kétoldalú viszonyt alakító vezetőktől is, hogy ezt az őszinte párbeszédet ne kerüljék el.
– Az elmúlt időszakban változások voltak a néppárt megyei szervezeteiben. Melyek a fő célok a következő időszakra?
– Az év első hónapjaiban több szervezet tartott megyei küldöttgyűlést és tisztújítást, ez egy természetes folyamat, ugyanis április 22-én Székelyudvarhelyen kongresszust tartunk, amely új elnökséget fog megszavazni, és amennyiben szükséges, mind az alapszabályt, mind a programot módosítjuk, kiigazítjuk, változtatjuk. Ezenkívül új lendületet fog kapni az Országos Önkormányzati Tanácsunk, melynek élére Bálint József sepsiszentgyörgyi politikust választottuk, és arra koncentrálunk, hogy a helyhatóságokban jelen lévő 232 képviselőnk betöltse küldetését, és a helyi közösség ügyeinek felvállalásával előrébb vigye annak életét.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. április 5.
Böjte Csaba: új korszak kezdődik
Előrelépést jelent a képviselőház döntése, mellyel törvénybe iktatta a „szociális bentlakás" fogalmát, állítja Böjte Csaba ferences szerzetes, a számos ilyen házat működtető Szent Ferenc Alapítvány vezetője.
Új korszak kezdődik a Szent Ferenc Alapítvány életében – értékelte a Krónikának Böjte Csaba ferences szerzetes, alapító a képviselőház keddi döntését, miszerint törvénybe iktatták az általa bevezetett „szociális bentlakás" fogalmát.
Az MTI beszámolója szerint a képviselőház döntő kamaraként szavazta meg a törvénymódosítást, amellyel beépítik a szociális kerettörvénybe a ferences szerzetes által bevezetett bentlakástípust. Ez lehetővé teszi a Romániában elismert, szociális szolgáltatóként is akkreditált felekezetek tevékenységének állami, önkormányzati finanszírozását.
„Halleluja! Nagyon örvendek" – reagált a hírre Böjte Csaba, aki lapunktól értesült a képviselőház döntéséről, így, mivel nem ismerte annak részleteit, csak visszafogottan merte kommentálni. „Úgy gondolom, úgy igazságos, hogyha az ember állami feladatokat lát el, akkor a költségvetésnek is a részese lehessen. Ez egy új korszakot jelent, ha igaz" – mondta a Szent Ferenc Alapítvány alapítója, hozzátéve, nem ismeri a módosított törvényt, de nagyon kíváncsi rá, ugyanis „mindig az apróbetűs részben vannak elrejtve a részletek". A ferences szerzetes szerint a román állam eddig is sok szempontból támogatta a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett bentlakásokat, valamilyen fajta fejkvóta alapján átvállalva azok kiadásainak egy részét, azonban úgy vélte, a mostani döntés mindenképp előrelépést jelent.
A Böjte Csaba által 1993-ban létrehozott Szent Ferenc Alapítvány honlapján közzétett ismertető szerint Erdély-szerte 25 bentlakást, 19 napköziotthont és 30 iskolaházat működtet, ugyanakkor öt bentlakásuk van támogatott intézményként feltüntetve. Az alapítvány az eltelt csaknem negyed évszázadban több mint ötezer nehéz anyagi helyzetben élő vagy elhagyott gyermeket karolt fel.
A szociális támogatások kerettörvényébe most vezették be az alapítvány által működtetett „szociális bentlakások" fogalmát, ahol a nehéz helyzetben lévő családok gyermekeit a szülők beleegyezésével, gyámjogi beavatkozás nélkül étkeztetik és szállásolják el. A szociális bentlakásokban elszállásolt kiskorúak szüleinek a megszavazott módosítás szerint nem kötelező anyagilag hozzájárulni a kiskorúak ellátásához. A kedden elfogadott jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy az egyházak nemcsak az általuk működtetett alapítványok révén, hanem „saját jogon" is szociális szolgáltatóként lépjenek fel, és igényelhessenek karitatív tevékenységükhöz állami, vagy önkormányzati támogatást – számolt be az MTI.
A hírügynökség emlékeztetett: a Dacian Cioloş vezette szakértői kormány tavaly iktatott véleményezésében nem támogatta a törvénykezdeményezést, arra hivatkozva, hogy ingyenes kollégiumi ellátást az állami oktatási hálózat is biztosít, de nem jó, ha szociális helyzetük alapján elkülönítik a szegény sorsú gyerekeket. Azért is bírálták a tervezetet, hogy a szülői hozzájárulás elengedésével úgymond a „felelőtlen" szülőket bátorítják, akiket a „szociális bentlakások" tulajdonképpen mentesítenek a gyerekeik gondozásával és nevelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól, anélkül, hogy ennek gyámsági szempontból jogi következményei legyenek.
Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese a keddi döntés után úgy nyilatkozott, egy joghézagot sikerült orvosolniuk, „hiszen a szociális intézményrendszereket szabályozó törvényről kiderült, hogy nem nyújt megoldást azokra a helyzetekre, amelyekkel a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek szembenéznek”.
„Jelen pillanatig megtűrt állapotban működtek azok a szociális jellegű bentlakások, ahol időszakosan gondozzák a gyerekeket, majd családjukhoz rendszeresen visszatérhetnek. Amennyiben ezek a bentlakások nem az iskolai intézmény keretében működnek, amiről egyébként a tanügyi törtvény rendelkezik, akkor nyilván más, a szociális intézményrendszert szabályozó törvényben kell helyt kapniuk. Ezt orvosolta az RMDSZ megszavazott törvénykezdeményezése" – mutatott rá Szabó Ödön a szövetség közleménye szerint.
Csép Éva Andrea, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselője, a képviselőház munkaügyi és szociális bizottságának titkára elmondta, hogy nagy szükség volt erre a kezdeményezésre, hiszen azokon a hátrányos családi helyzetből származó gyerekeken segítene, akiket a szülők nehezen tudnak iskoláztatni, így kénytelenek szociális bentlakásokba elhelyezni őket.
Az RMDSZ politikusai, illetve két szociáldemokrata és egy liberális törvényhozó által kezdeményezett módosítást 222 képviselő támogatta, egy ellenezte, 55-en pedig tartózkodtak. A szenátus által már elfogadott jogszabály hatályba lépéséhez már csak Klaus Johannis államfő aláírására van szükség.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. április 6.
Új kihívások előtt az egyházak
Egyre nagyobb kihívás elé állítja az erdélyi magyar történelmi egyházakat a gyülekezetek elöregedése. A szórványban és tömbmagyar területeken egyaránt jelentkező jelenséget a lelkészhiány súlyosbítja. Az idős, magányos híveknek elsősorban személyi kapcsolatokra, testi és lelki támaszra lenne szükségük, ezért egyre inkább felértékelődik az egyház szociális szervezeteinek a munkája.
A mintegy ötezer hívet számláló marosvásárhelyi Gecse utcai egyházközség nagy gyülekezetnek számít a 300 ezres lélekszámú Erdélyi Református Egyházkerületben (EREK) – példálózik Szegedi László missziói előadó, amikor a fogyás mértékéről kérdezzük. „Egyházkerületi szinten ekkora nagyságrendű apadás a jellemző, ez 5000–5400 ember eltűnését jelenti évente” – fogalmaz. Úgy véli, a gyülekezetek elöregedése nemcsak a szórványban, hanem a tömbmagyar területeken is tetten érhető. Nagyon kevés az a gyülekezet, ahol a temetések és születések arányát tekintve az utóbbi javára mozdulna el a mérleg nyelve, ahol van természetes szaporulat. „Csíkszereda az, ahol a társadalmi stabilitás és odafigyelés az arányt pozitívvá alakította” – mondja a Szegedi, aki szerint a Hargita megyei városban az elmúlt 25 évben komoly közigazgatási lépések történtek az iskolahálózat kiépítésétől kezdve a munkahelyteremtésig. „Itt egy gyermek elkezdheti az óvodát, majd befejezheti az egyetemet, és talán megvan az esélye arra is, hogy munkát találjon. Semmi nem készteti elvándorlásra, és ez örvendetes: jelzés, hogy vannak közösségek, ahol van pozitív fejlődés” – fogalmaz a lelkész. Erdély-szerte azonban ennek az ellenkezője a jellemző, elsősorban a kis településeken jelent egyre nagyobb gondot a lakosság elöregedése és gazdasági elerőtlenedése.
Megrendült közösségi alapok
A falusi egyházközségek elnéptelenedésének egyik legalapvetőbb oka a történelmi változásokkal beállt életkoncepció-csere. Az 1989-es rendszerváltás radikális változást hozott a falusi életszemléletben: megnyílt a világ, a fiatalok közül sokan elmentek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a falusi közösségekben értelmetlenné vált a hagyományos gazdálkodási forma, a földművelés – idézi fel a probléma gyökereit Szegedi László. A külföldre való elvándorlás is jelentős tényező. Ez a 90-es években felerősödött, majd 2000 és 2007 között lelassult. „Négy-öt éve újból felerősödőben van, és elsősorban a falusi gyülekezeteket tizedeli nagymértékben.” A kőhalmi lelkipásztor szerint a gyülekezetek elöregedése számos problémát vet fel, ezek például erőtlenekké és képtelenekké válnak a meglévő gyülekezeti struktúrák megőrzésére, fenntartására. A humán erőforrás – lelkipásztor, gondnok, kántor, harangozó – foglalkoztatása ugyanúgy gondot okoz számukra, mint az épített örökség megőrzése. „Így került veszélybe sok közösség, amely több évszázaddal ezelőtt képes volt megépíteni önerőből, állami támogatás, pályázatok nélkül egy templomot, képes volt lelkészi, kántori lakást építeni és fenntartani. Ezek a gyülekezeti és a közösségi élet alapbázisai voltak, most viszont sok helyen megrendültek. Olyannyira, hogy ma már egy 150–200 lelkes gyülekezet alig reménykedhet abban, hogy lesz lelkésze” – fogalmaz az egyházi elöljáró.
„Bokrosítás” van kilátásban
A jelenlegi helyzet azért is nehezíti az egyházkerület vezetésének dolgát, mivel pár éve lelkészhiánnyal küzd: a lelkészi szolgálat kihívásai, illetve a vele járó szegényes anyagi juttatás már nem emeli ezt a keresett hivatások közé. „Isten mindig gondoskodott szolgákról, az aratnivaló sok, a munkás kevés, de hisszük: ahogy a múltunk, úgy a jelenünk és a jövendőnk is Isten kezében van” – utal a bibliai példára Szegedi László, aki szerint az egyház próbálja orvosolni a problémát. Plusz anyagi keret van a helyi gyülekezet és az állami támogatás együtteséből összeálló lelkészi bér pótlására, és a lakhatósági körülményeket is folyamatosan javítják, már szinte nincs olyan parókia, ahol ne lenne vezetékes víz és fürdőszoba.
„Átcsoportosítás, szaknyelven »bokrosítás« van kilátásban, amikor több gyülekezet tart fenn egy lelkészt” – mutat rá az egyre gyakrabban alkalmazott megoldásra Szegedi László, aki szerint a nagyvárosokhoz közeli kis gyülekezetek előbbiekkel társulva lesznek kénytelenek átvészelni az egyre nagyobb gondot jelentő paphiányt. Jelenleg mintegy 60 lelkipásztorra lenne szükség az egyházkerületben, 35–37 gyülekezetnek 15 éve nincs lelkipásztora, de talán még el tudná tartani. „Ha most elő lehetne varázsolni felkészült és elhivatott lelkipásztorokat, mintegy 50 őrhelyen lehetne komoly munkát végezni. De hiányoznak” – világít rá az egyház nagy problémájára a generális direktor. Kifejti, míg az elmúlt időszakban igazodtak a nyugdíjazási törvényhez, a lelkészhiány miatt a jövőben visszatérhetnek az 1990 előtti rendhez, amikor egy lelkipásztor akár 70 éves koráig is szolgálhatott.
A strukturális átszervezés folyamatos, kisebb gyülekezetek társulnak nagyobbakkal, egy lelkipásztornak a jövőben nem egy-két közösséget, hanem három-négyet kell majd ellátnia – részletezi a hosszú távú megoldást a lelkipásztor, aki szerint erről folyamatos a tanácskozás az egyházkerületben. „A legnehezebb meggyőzni egy-egy gyülekezetet arról, hogy sem anyagilag, sem lehetőségeiben nem tud eltartani, és nem is kaphat már lelkészt, mert nincs ahonnan küldeni” – jelenti ki Szegedi László. Arra is felhívja a figyelmet, hogy ha egy kis közösségnek sajátos problémái vannak, nem szabad elfeledkezni, hogy ugyanezek hatványozottan jelentkeznek a nagyvárosban. Hosszútávon, szolidaritási alapon a nagyobb közösségeknek kell felvállalniuk a kisebbek sorsát, hiszen a bibliai parancs is így szól: egymás terhét hordozzátok.
Nagy kihívás a pasztoráció
Az elöregedés folytán a kis közösségek nem vonzók a lelkészek számára: ha kikerül egy fiatal lelkész, egzisztenciális problémái adódhatnak, például a feleségének nem lesz munkája. Később a gyermekek iskoláztatásával adódhat gond, előfordulhat, hogy már nincs magyar oktatás a településen – sorolta a lehetséges akadályokat a generális direktor, rámutatva, ha lenne is pap, nem biztos, hogy vállalná a szolgálatot. Holott épp ezek a közösségek szorulnak rá a segítségre. Az egyháznak ugyanis nagy felelőssége van azzal a nemzedékkel szemben, amely helyt állt az elmúlt nehéz évszázad során, átélt két világháborút és a kommunista kollektivizálást. „Helytállnak és ott maradnak – elmagányosodva. Az elvándorló fiatalok sokszor úgy gondolják, hogy ha anyagilag támogatják az otthon levőket, az elég” – mondja Szegedi László, aki szerint ez fordítva sem működhet: egy fiatal nem élhet nyugodtan Nyugaton, miközben otthon van az öreg, beteg édesanyja.
A kivándorlás miatt sokféleképpen változott a pasztoráció kihívása is a falusi közösségekben, fontos tényezővé vált a házibeteg-gondozás, amelyet az évek óta jól működő Diakónia Alapítvány vállalt fel.
A súlyos betegek, haldoklók testi és lelki gondozására is egyre nagyobb az igény, és az egyháznak e feladatokra is fel kell készítenie lelkészeit. „Családlátogatásra, konkrét segítségre és elhivatottságra van szükség” – összegez Szegedi, aki szerint ma a gyülekezeti tagoknak egyharmada egyedül él. Nagy részük özvegy, de egyre jellemzőbb, hogy 30 év után sok fiatal nem akar családot alapítani vagy nem került neki társ. „Ez is nagy kihívás, hogy mit kezdünk az ilyen emberekkel, hogyan tudunk nekik segíteni” – mondja a missziói előadó, hozzátéve, a családmodell is változott, 35 éves korig kitolódott a házasságkötés kora, emiatt is számolhatunk kisebb születési aránnyal.
Humánus megoldást keresnek az unitáriusok
„Sajnos az utóbbi tíz-tizenöt évben folyamatosan érzékelhető a fogyás, mindig több a temetés, mint a keresztelő” – vázolja az erdélyi unitárius gyülekezetek helyzetét Bálint Benczédi Ferenc püspök. Különösen a falvak kerültek nehezebb helyzetbe. Bár pontos adatokkal nem tudott szolgálni, általánosságban elmondható, hogy a Nyikó-menti és a Felső-Kisküküllő-menti gyülekezetek vannak kiöregedve. Vannak falvak – mint például Rava vagy Magyarzsákod –, ahol a legfiatalabb lakos 50 év körüli. Máshol pozitívum is akad: sok fiatal család már a harmadik, negyedik gyereket vállalja.
A kistelepülések elöregedéséhez sok tényező járult hozzá a 70-es évek iparosításától a jelenlegi migrációs folyamatokig – véli az egyházi elöljáró. A gyülekezetek majdnem kétharmadában központi segéllyel próbálják a lelkészeket helyben tartani. „Ez ellentmondásos helyzet, hiszen a nagy gyülekezetek – ahol több munka lenne – nem akarnak két-három lelkészt fogadni. Az ilyen magára maradt, elöregedett gyülekezetek, ahol 80–100 lélekkel dolgozunk, nem tudják a lelkészi fizetést biztosítani, így központi alapból próbáljuk ezt pótolni” – vázolja a helyzetet a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Ez a jövőben egész sor szerkezeti váltással jár majd, ezekről már két-három éve tárgyalnak. „Egyelőre próbáljuk a humánosabb megoldást keresni, hogy ne maradjon a falu lelkész nélkül”. A püspök arra is rámutat, hogy a lelkészi munka nem csak abból áll, hogy a pap vasárnap prédikál. Ez folyamatos jelenlétet és odafigyelést igényel.
Bálint Benczédi Ferenc szerint az elöregedő gyülekezetek helyzete számos problémát vet fel, amelyeket nem lehet csak pénzzel megoldani, mert itt a személyi kapcsolatokon van a hangsúly. „A magára maradt idős embernek a személyi közelség, a kapcsolat adna erőt. 40–50 magára maradt ember helyzetét nehezen lehet megoldani” – véli a püspök. Az unitárius egyházban a Gondviselés Alapítvány vállalta magára a betegellátás, idősgondozás feladatát, de jó eredményei vannak a világiak bevonásával működő falugondnok programjuknak is. Nyaranta kalákákat szerveznek, amikor fiatalok a ház körüli munkában segítenek idős, egyedül élő embereknek. Főleg a városoktól távol eső egyházközségekben van baj, így elsősorban számukra próbálnak segítséget biztosítani.
Csalóka statisztika
Negatív demográfiai adatokkal számolnak a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében is, ahol Potyó Ferenc általános helynök, pápai prelátus szerint mintegy ezer főre tehető a fogyás: tavaly ennyivel temettek többet, mint kereszteltek. A számokat évente összesítik, és elküldik a Szentszék statisztikai hivatalának, mondja az általános helynök, hangsúlyozva, valójában ennél nagyobb fogyásról van szó. „Az adatok sajnos nem tükrözik a valóságot: bár a gyerekeket itthon keresztelik, sokan közülük már nem tartoznak hozzánk. A fiatalok közül sokan külföldön dolgoznak, ott le is telepednek, családot alapítanak, de amikor templomi házasságot szeretnének kötni, hazajönnek. A gyerekeket is hazahozzák, hogy itthon kereszteljék meg, itt vannak a nagyszülők. Ha itt végzik a szertartást, beírják az anyakönyvbe, a statisztikában megjelennek a számok, de a valóságban ezek már nem a mi adataink, ezek a gyerekek létszámban már nem fogják az itteni lakosságot gazdagítani” – magyarázza az egyházi elöljáró. Hozzáteszi, a számos plébános által leírt jelenség nemcsak a magyar, hanem a román nemzetiségű római katolikusokra is jellemző, és egyre inkább a külsőségekben nyilvánul meg. „Teljesen elszakadtak az itthoni környezettől, csak külső pompát, ünnepséget látnak. Nem a liturgia, a szentség a fontos, hanem a forma” – mondja a főegyházmegye általános helynöke.
„Az egyház teszi a dolgát. Mi sajnos nem tudunk senkit idekötni” – jelenti ki Potyó Ferenc. Szomorúan meséli, hogy tavaly ősszel, a bérmálás utáni vizitáción tapasztalta: a Székelyudvarhely környéki nagy egyházközségekben – Szentegyházán, Szentkeresztbányán, Lövétén, Zetelakán, Kápolnásfaluban – is egyre több a kivándorló. „Ezek 3500–4000 lelkes gyülekezetek, és a papok elmondása szerint 1500–2500 fő, a fiatalok 95 százaléka külföldön dolgozik” – meséli az általános helynök, aki szerint míg az idősebb vendégmunkások hazahozzák keresetüket, a fiatalok esetében már kevés az esély, hogy visszakívánkozzanak.
Nincs, akit küldeni
Potyó Ferenc szerint az egyház megpróbál helyt állni a megváltozott körülmények között is. A papok teszik a dolgukat, beleértve a hívek lelki gondozását, hitoktatást, templomi szolgálatot, családlátogatást, az idősek látogatását, a szentségek kiosztását. Keresztelők, esküvők előtti felkészítőket tartanak, és lelkiségi csoportokat működtetnek. A főegyházmegyében a Caritas szociális-karitatív szervezet jól kiépült hálózata biztosít házibeteg-gondozást: városokban, falvakban látogatják, gondozzák az egyedül maradt időseket. „Ennek a szociális hálónak a működtetése is egyre nehezebb. Azt a kevés pénzt is megvonja az állam, amit biztosított. Ezért is igényeljük egykori javainkat, hogy iskolákat tudjunk működtetni, szociális szolgálatot végezni. Az egyház több szempontból is ellehetetlenül” – panaszolja a pápai prelátus a restitúciós folyamat akadályoztatására utalva.
A római katolikus egyházban is sok olyan eset van, amikor a gyülekezetek önerőből már nem tudják a papot fenntartani. Évente jelentős összeget kapnak a magyar államtól, amely a szórványban dolgozó, kis közösségeket vezető lelkipásztorok megélhetését hivatott segíteni: a szórványsegélyt negyedévente utalják a kedvezményezetteknek. „A helyek betöltésénél az anyagiak soha nem számítottak, ezt központilag megoldottuk” – hangsúlyozza az illetékes. Mivel ezek a papok a nagy gyülekezetben szolgáló társaikhoz képest sokszoros áldozatot vállalnak, időnként próbálják cserélni őket. „Az utóbbi egy-két évben már nálunk is jelentkezett a paphiány. Azért nem jut egy-egy kisebb helyre, mert nincs, akit küldeni” – fogalmaz az egyházi elöljáró. Mint kifejti, a lelkészhiányhoz az is hozzájárul, hogy a papi fizetés alig több a minimálbérnél, és ha a lelkész szórványgyülekezetekben is szolgál, a kiadáshoz hozzáadódik az útiköltség és a gépkocsi fenntartása is.
„Hosszú távon azt a közösséget lehet fenntartani, ahol tudjuk biztosítani a lelkipásztort. Kell egy pap, aki a fogyatkozás ellenére is próbálja megtartani a közösséget, az együvé tartozás érzését” – fogalmaz a katolikus egyház képviselője, aki épp emiatt tartja fontosnak a papi utánpótlást és képzést, valamint a hívek anyagi hozzájárulását a lelkész fizetéséhez. Az épületek fenntartására, felújítására már külső forrásokból, a helyi és megyei önkormányzatok révén, pályázatok útján próbálnak pénzt szerezni.
Pap Melinda / Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2017. április 7.
Nem számolt el a Miért Budapest felé
Több mint egymillió forintos tartozást kell törlesztenie a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumával szemben a Magyar Ifjúsági Értekezletnek (Miért) egy el nem számolt 2006-os pályázat után. Antal Lóránt, az RMDSZ ifjúsági szervezetének elnöke szerint keresik a megoldást.
Több mint egymillió forintra rúg az az összeg, amelyet a számos erdélyi ifjúsági szervezetet tömörítő Magyar Ifjúsági Értekezletnek (Miért) ki kell fizetnie a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi), miután nem számolt el időben egy 2006-os pályázatára megítélt támogatási összeggel – erősítette meg a Krónika értesülését a tárca Sajtó- és Kommunikációs Főosztálya.
Eszerint az ifjúsági szervezetet működtető Miért Egyesülettel szemben az Emmi a 2006. évi, IFJ-HT-06-A/B/C/D-0173, Drogmegelőzés a Csíki-medence diszkóiban című pályázata kapcsán támaszt követelést. Az időben el nem számolt támogatási összeg visszaszerzése érdekében a szaktárca az igazságszolgáltatáshoz fordult. „A Pesti Központi Kerületi Bíróság 28.G.302.595/2009 számon a felperes, az Emberi Erőforrások Minisztériuma az alperes, a Magyar Ifjúsági Értekezlet ellen támogatási díj visszafizetése iránt indított perében, a 8. sorszámú ítéletben kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére bruttó 1 000 000 Ft tőkét, ennek 2006. 11. 06. napjától a kifizetés napjáig járó 16 százalékos kamatát, valamint 50 000 Ft perköltséget" – szerepel a tárca sajtóosztálya lapunknak eljuttatott válaszában. Megtudtuk, az elsőfokú bíróság ítéletét a budapesti Fővárosi Törvényszék 4.Gf.76.441/2011/8 sorszámú ítéletével helybenhagyta, és további 31 750 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az erdélyi ifjúsági ernyőszervezetet.
Felfüggesztették a végrehajtást
A minisztérium sajtóosztályának tájékoztatása szerint az Emmi jogelődjeit az ügyben kezdetben az ESZA Nonprofit Kft. mint a pályázat kezelője/lebonyolítója képviselte. „A minisztérium döntése alapján ő kötött szerződést a pályázóval, majd – miután a szervezet beszámolási kötelezettségének határidőre nem tett eleget – elállt a szerződéstől. Az ügy később jogi úton folytatódott. A bíróságon a támogatót a minisztérium által megbízott ügyvédi iroda képviselte" – derül ki a lapunk kérdéseire küldött válaszokból.
A jogerős ítélet alapján az Emmit képviselő ügyvéd tájékoztatta az alperes szervezetet az ítéletről, és a minisztérium szerint „kérte a tartozás rendezését a végrehajtási eljárás elkerülése érdekében". „Ezt követően a Miért Egyesület az Emmihez fordult, hogy tájékoztatást kérjen az ügyről és egyben haladékot a végrehajtás megindítása ügyében. Az Emmi ennek alapján intézkedett a végrehajtás 2017. augusztus 14-éig történő felfüggesztéséről" – tájékoztat továbbá a minisztérium sajtóosztálya.
Tovább pályázhatnak
Bár az ifjúsági ernyőszervezet évek óta nem rendezte tartozását, ez nem befolyásolja a pályázati lehetőségeit, továbbra is jelentkezhet a magyar kormány kiírásaira, és az Emmi sem tette tiltólistára és más szankciókat sem foganatosított ellene. „Sem az Emmi Ifjúságügyi Főosztályának, sem az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő Gyermek és Ifjúsági Alapprogram kezeléséért felelős egységének nincs tudomása a szervezet támogatási kérelmeire vagy pályázataira vonatkozó bárminemű korlátozásról vagy tiltásról" – fogalmaz válaszában a sajtóosztály.
Arra is felhívják a figyelmet, hogy az erdélyi ifjúsági szervezet az említett, bíróság elé került eset óta kért és kapott is támogatást a szaktárcától. „Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a felek a Miért Egyesület egyedi támogatási kérelme alapján 2015. évben a Válj sikeressé! program támogatása tárgyában támogatási szerződést kötöttek. A támogatási összeg 1 104 000 Ft volt, amelyből a beszámoló alapján 976 921 Ft került elszámolásra, míg a fennmaradó 127 079 Ft-ot az Egyesület visszafizette" – tájékoztat az Emmi.
Keresik a megoldást
Antal Lóránt Miért-elnök a Krónika megkeresésére hangsúlyozta: csupán 2015 óta vezeti az ifjúsági szervezetet, így maga is utólag, múlt év végén értesült az említett bírósági ügyről, amelynek rendezésére keresik a megoldást. „Múlt évben jött egy hivatalos papír, amelynek nyomán utánajártam a történetnek. A megkeresésre kiderült: lezárt ügyről van szó. Per volt, ami lejárt, és egy el nem számolt pályázati összeget vissza kell fizetnünk. Most azon vagyunk, hogy ezt a pénzt visszafizessük az érintett félnek" – válaszolta a Krónikának az RMDSZ-szel együttműködő szervezet vezetője. Elmondta, egy perdokumentációt tudott megszerezni, abból tájékozódott, és tudomása szerint az idei év áll rendelkezésükre, hogy rendezzék a tartozást.
Kérdésünkre, hogy az egyesületként bejegyzett ifjúsági szervezet milyen pénzből törleszti majd az adósságot, Antal Lóránt nem tudott választ adni. „A szervezet elnökeként az én személyes feladatom, hogy mérlegeljem annak a lehetőségeit, hogy ezt a helyzetet hogyan lehet megoldani. Egyelőre még nem tudom a megoldást, de azon vagyunk, hogy ezt a kérdést rendezzük" – hangsúlyozta. Arra a kérdésünkre is kitérő választ kaptunk, hogy kit terhel a felelősség a kialakult helyzetért. Az egyesületi formában tevékenykedő ifjúsági szervezetként működő Miért élére kétévente választanak elnököt, de az elnöki felügyelet mellett a különböző pályázatoknak kijelölt projektfelelőseik is vannak, akik lebonyolítják és nyomon követik a pályázatot.
Az említett időszakban, 2004–2008 között Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács jelenlegi elnöke irányította a Miértet. Antal Lóránt szerint volt egyeztetés közte és elődje között az ügyről, próbálják azonosítani, hogy pontosan mi is történt. „A továbbiakban még nem született semmilyen döntés arról, hogy a felelősségvállalást illetően hogyan fogunk eljárni" – hangsúlyozta a Miért jelenlegi elnöke, aki szerint az a prioritás, hogy rendezzék a tartozást és pontot tegyenek az ügy végére. Hangsúlyozta, ez nem érinti a szervezet további pályázati lehetőségeit, a Miért továbbra is igényt tart és pályázik magyarországi forrásokra, de az elnök tudomása szerint az Emminél jelenleg nincs futó pályázatuk.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. április 8.
Négy év múlva léphet életbe a könnyített románvizsga
Négy év múlva záróvizsgázhatnak először sajátos, könnyített tételekből a román nyelv és irodalmat sajátos tanterv alapján tanuló diákok – mondta el a Krónikának Szabó Ödön. Az RMDSZ Bihar megyei képviselője dolgozta ki az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot, amit kedden fogadott el a képviselőház. A lapunk által megkérdezett romántanárok üdvözölték a régóta várt döntést.
Négy év múlva záróvizsgázhatnak először sajátos, könnyített tételekből a román nyelv és irodalmat sajátos tanterv alapján tanuló diákok – mondta el a Krónikának Szabó Ödön. Az RMDSZ Bihar megyei képviselője dolgozta ki az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot, amit kedden fogadott el a képviselőház.
Szabó Ödön elmondta, annak szerették volna elejét venni, hogy a gyereket „évekig fociból edzik, majd a záróvizsgán végül kézilabdából állítják pályára”. A 2011-es tanügyi törvényben szerepel a kisebbségi fejezetben, hogy kisebbségi diákok sajátos tanterv szerint tanulják a román nyelvet, ennek az életbe léptetésére van egy ütemterv, jelenleg az alsó tagozatban, tehát előkészítő osztálytól negyedik osztályig tanulják a magyar diákok nem anyanyelvként a románt, és idén az öt–nyolc osztályra vonatkozóan is elfogadták a speciális tantervet, a következő tanévtől az ötödikesek tanulnak eszerint, részletezte a honatya.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese, az oktatási bizottság alelnöke rámutatott, a módosítással azt orvosolják, hogy sem az oktatási törvényben, sem a minisztérium szabályzatában nem szerepel: a speciális tantervből tanuló diákok erre épülő sajátos tételeket kapnak majd a különböző záróvizsgákon, vagyis a nyolcadik osztályt záró képességvizsgán, majd az érettségin. A politikus abban bízik, hogy döntő házként a szenátus is megszavazza javaslatát, és az még ebben az évben megjelenik a Hivatalos Közlönyben.
Mivel a sajátos tantervet lépésről lépésre vezeti be az oktatási minisztérium, ezért a mostani negyedik osztályosok vizsgáznak majd speciális, könnyebb tételekből. Kérdésünkre Szabó Ödön kifejtette, elviekben a szaktárca dönthet úgy, hogy gyorsabban életbe lépteti a speciális tanterveket, tehát egy időben például a hatodik–hetedik–nyolcadik osztályokban. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben a parlamentnek nincs hatásköre, ezt csak kormányzati eszközökkel tudná megsürgetni az RMDSZ, miközben jelenleg csak parlamenti együttműködésre van szerződése a kormánypártokkal. A képviselő szerint egyébként mentalitásváltást jelez, hogy a javaslatát nagy többséggel támogatta az alsóház, megértették: nem várható el egy anyanyelvi környezetben élő diáktól, hogy egy másik nyelvből anyanyelvi szintű záróvizsgán helytálljon.
Üdvözlik a döntést a romántanárok
„Nagyon jó ötlet, régóta vártuk ezt a módosítást, nagyon jól jön. Hiszen nem korrekt, hogy a kisebbségi gyerekeknek ugyanolyan elvárásoknak kelljen megfelelniük, mint a román anyanyelvűeknek. Nem tudhat ugyanolyan jól valaki egy idegen nyelvet, mint a saját anyanyelvét” – értékelte a Krónikának a döntést Teodora Popescu, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium román nyelv- és irodalomtanára. Kifejtette, a magyar gyerekek körében szerzett tapasztalata szerint a módosítás mindenképpen jótékony hatással lesz a kisebbségi diákok román tudására, vizsgaeredményeire. Ráadásul, mivel az ősszel 5. osztályt kezdő diákok lesznek az elsők, akik differenciált vizsgán vehetnek részt, az illetékeseknek négy év áll majd a rendelkezésükre, hogy elkészítsék az új vizsgatervet, tette hozzá a pedagógus.
Gondot okoz a szövegértelmezés
A pár hete lezajlott idei próbaérettségire utalva kifejtette: az, hogy a 11. osztályosok számára módosult a vizsgaprogram, még nagyobb hátrányba hozta a kisebbségi gyerekeket. Számukra ugyanis nehezebb az első kérdésnél szereplő szövegnek az értelmezése, mert az eddigi megszokott irodalmi szöveget más típusú szövegekkel cserélték ki. „Gondjaik voltak a szöveg megértésével. Újságcikkek, tudományos szövegek kerültek be, ami a kisebbségi diákok helyzetét tovább rontotta, nehezebb megérteni a terminológiát, mely sokszor tudományos vagy archaikus, kevésbé elérhető a számukra” – magyarázta a romántanár.
Úgy vélte, a heti három-négy románóra nem elégséges ahhoz, hogy a magyar gyerekek ilyen szintű szövegértésre tegyenek szert. „Ha csak az alatt az 50 perc alatt hallanak román szót, szólalnak meg románul, ez kevés ahhoz, hogy helyt álljanak egy ilyen nehéz vizsgán” – jelentette ki Teodora Popescu. Nagyvárosokban könnyebb a román nyelvet gyakorolni a magyar gyerekeknek, főleg ha vannak román barátaik, vagy a családban segítenek nekik, kifejlesztik a szükséges nyelvi kompetenciákat, de például a Székelyföldön élők számára ez már sokkal bonyolultabb, ismerte el a pedagógus.
A kolozsvári romántanár szerint a próbavizsga előtt alig egy hónappal történt módosítások ellenére a diákok jól vették az akadályt, legtöbb esetben kielégítőek az eredmények. Pozitívumnak nevezte, hogy a rendszer megadja a lehetőséget, hogy felmérjék a gyerekek tudását, megnézzék, min kell javítani. A már számos végzős osztályt záróvizsgára vezető pedagógus szerint a hátralévő idő elégséges arra, hogy felkészüljenek a diákok, és szerinte az értettségin bizonyára jobb eredmények születnek majd. Elmondta, a mostani eredmények szerint diákjainak elsősorban több gyakorlatra lenne szükségük, mivel a tételek újak és más logika szerint működnek, be kell gyakorolják ezeket.
Bíró Blanka, Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. április 12.
Kórházi anyanyelvhasználat: kérdőjeles a kivitelezés
A Krónika által megkérdezett orvosok jónak, de nehezen kivitelezhetőnek tartják a képviselőház keddi döntését, miszerint azokon a településeken, ahol a magyarok számaránya eléri a 20 százalékot vagy az 5000 főt, az egészségügyi és szociális intézmények kötelesek lesznek magyarul beszélő személyzetet alkalmazni.
„Nagyon jó ötlet, csak nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni" – reagált Gheorghe Carp, a nagyváradi megyei sürgősségi kórház menedzsere, amikor a képviselőház 2018. január elsején életbe lépő döntéséről kértük ki a véleményét. Kifejtette, Nagyváradon egyre nehezebb magyar szakembereket találni, hiszen sokan úgy döntöttek és döntenek ma is, hogy inkább a közeli Debrecenben vagy Budapesten vállalnak praxist, illetve nyugat-európai országok egészségügyi rendszerét erősítik. „Én jól beszélek magyarul. Emlékszem, gyerekkoromban a nagyváradi kórházakban az alkalmazottak 60 százaléka beszélt magyarul, ma már jó, ha 10 százalék tud" – emlékezett Carp, aki szerint a 90-es évek orvosexodusa után jelenleg is az a jellemző, hogy az orvosi egyetemek végzettjei előszeretettel vállalnak külföldön munkát.
A sebész szerint a parlamenti döntés egyébként indokolt és üdvözlendő. „Kell lennie valakinek, aki tud magyarul. Nem lehet, hogy ne legyen. Mert vannak betegek, főleg idősek, akik csak magyarul tudnak" – fejtette ki, de elmondása szerint jelenleg is meg tudják oldani, hogy ilyen esetben magyar vagy magyarul tudó szakemberhez kerüljön az illető. Váradon ilyen szempontból nincs gond, mindig akad magyar alkalmazott, aki segít, magyarázta, de más városokban problémát okozhat az új előírás. Gheorghe Carp szerint ha a törvény kötelez, lehetőségeket is kellene biztosítania. Mivel nálunk az orvosokat, egészségügyi dolgozókat versenyvizsgával alkalmazzák, nem pedig interjú vagy sajátos elvárások alapján, mint Nyugaton.
„Ha a kórház vezetése kiír egy versenyvizsgát, és az a kitétel szerepel benne, hogy tudnia kell magyarul, mindenki nekiugrik, mert diszkriminációnak minősül" – hívta fel a figyelmet egy lehetséges akadályra a kórházmenedzser, aki szerint a parlamentnek – ha már ilyen törvényt fogad el – erre is megoldást kell találnia. Nagyváradon, ahol a lakosság 26 százaléka magyar nemzetiségű, több magyar orvos kellene, ezért a honatyáknak azon kellene dolgozniuk, hogy ezek a hazai egészségügyi rendszert válasszák, tette hozzá a váradi megyei sürgősségi kórház menedzsere.
Hiába szabályoznák törvénnyel a számukat, ezután is ugyanannyi magyar orvos lesz, mutatott rá lapunknak egy neve elhallgatását kérő kolozsvári orvos. A gyerekkórház sürgősségi osztályán dolgozó, magyar nemzetiségű szakember kifejtette: a magyar orvosok hiányát mi sem illusztrálja jobban, minthogy a város orvosi egyetemének azon az évfolyamán, amelyen végzett, 400 végzős közül 10 volt magyar és 5 közülük elment külföldre. „Ugyanúgy elmennek, mint a többségiek" – mondta a fiatal orvos, aki szerint a marosvásárhelyi egyetem végzősei körében sem jobb a helyzet.
Úgy vélte, a képviselőház döntése nem megalapozott, hiszen tapasztalata szerint jelenleg is ugyanúgy ellátnak minden egyes beteget, függetlenül attól, hogy milyen nyelven beszél. A gyakorlat szerint, ha egy magyar beteg nem tud románul, akkor magyar orvoshoz kerül, és amennyiben az illető osztályon nincs magyar szakember, másik osztályról hívnak, és az fordít a beteget vizsgáló kollégájának. Mint mesélte, maga is sokszor fordított már kollégáinak, amikor szükség volt rá.
A kolozsvári orvos szerint a magyar beszéd sokszor amiatt is nehezen alkalmazható a vizsgálat során, mert a magyar orvosok többsége is csak a román szakkifejezéseket ismeri, ráadásul az asszisztensnek vagy a vizsgálatnál asszisztáló rezidenseknek románul kell jeleznie, mi a gond. Ilyenkor „fele apă, fele víz" alapon a gyerekkel, szülővel magyarul, a kollégákkal románul beszél, sürgősségen csak így megoldható, hogy a legrövidebb idő alatt ellássák a beteget, ismertette a gyakorlati akadályokat az orvos. Kifejtette, mindennapi munkája során azt tapasztalja, hogy román kollégái is ugyanúgy ellátják a magyar beteget, mint a románt. Ha vannak ennek ellenkezőjéről tanúskodó esetek – amelyeket szerinte előszeretettel kap fel a politikum –, az az illető orvos jelleméről árulkodik, és nem általánosítható. Az ilyen orvos a román vagy roma nemzetiségű beteggel is ugyanolyan kifogásolható módon bánik, mondta a kolozsvári szakember, hozzátéve, hogy az olaszteleki lány esetében is egy ilyen, sokak által bepanaszolt kollégáról volt szó.
Mint arról beszámoltunk, az olaszteleki Sükei Katika azért került a gyermekkórházba, mert a lábán áthajtott egy busz. A kolozsvári egészségügyi intézményben ügyeletes Ioan Dobrescu orvos kezdettől fogva megalázóan viselkedett vele, majd a szüleivel is, ugyanakkor a családnak segíteni akaró unitárius lelkésszel is gorombán beszélt. Végül elküldte az ellátásra szoruló kislányt a kórházból. Egy évvel korábban, 2015 márciusában a nagyváradi gyermekkórházban történt hasonló esetről számolt be egy édesapa.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. május 4.
Új esélyben reménykedik az Apáczai-gimnázium
Jövő tanévtől még nem indítható be önálló osztályként a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium képzőművészeti 5. osztálya, de a jövőben mindenképp újraindítják a nagy múltú művészeti képzést a tanintézetben.
Vörös Alpár igazgató a Krónikának elmondta: erre az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) határozata is reményt ad, melyben a testület elmarasztalta a Kolozs megyei tanfelügyelőséget. A diszkriminációellenes tanács a Maszol hírportál beszámolója szerint múlt héten döntött az ügyben, és megrovásban részesítette az intézményt, mivel az korábban nem engedélyezte, hogy a gimnáziumban 16 fős képzőművészeti ötödik osztály induljon a jelenlegi tanévben. A hírportál szerint a testület múlt heti határozatában azt javasolja a tanfelügyelőségnek, hogy a jövőben közelítsen másként a magyar oktatás kérdéséhez, különben pénzbírságra számíthat. Vörös Alpár igazgató úgy véli, ez a jövőre nézve nagyon fontos eleme a döntésnek. Nagy nyereségnek látjuk, hogy van egy határozat, melynek értelmében a jövőre vonatkozóan kapott egy esélyt a képzőművészeti osztály, és már nincs feltétlenül a tanfelügyelőség kénye-kedvének kitéve” – értékelte lapunknak az iskolaigazgató. Elmondta, a testület határozata alapján jogászokkal is megvizsgálják, mennyire van jogi alapja annak, hogy változás történjen a be nem indult képzőművészeti osztállyal kapcsolatban. Az önálló képzőművészeti 5. osztály beindítására a jövő tanévben sincs lehetőség, ezt ugyanis a gyermeklétszám nem teszi lehetővé, de a művészeti képzés a 2017–2018-as tanévben is biztosított lesz a tanintézetben, magyarázta az igazgató. Mint mondta, a művészeti képzést jövő tanévben délutáni programos osztályként hagyták jóvá, ahogy a zeneiskola esetében is működik. „Van lehetőség arra, hogy bárki a városból, más iskolából beiratkozzék” – ismertette a rendszeres délutáni tevékenységeket feltételező képzés mikéntjét Vörös Alpár. Az igazgató úgy véli, lesz elegendő érdeklődő, hiszen a képzőművészeti osztály igénylésekor megvolt az induláshoz szükséges létszám. Hangsúlyozta, a délutáni képzés csak jövő tanévre vonatkozik, a következő tanévekben a diáklétszám alakulása már lehetőséget teremt arra, hogy önálló 5. osztályként indulhasson képzőművészeti osztály, amit kérni is fognak majd a Kolozs megyei tanfelügyelőségtől.
Török Zoltán Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes a Krónikának úgy nyilatkozott, az intézmény szerdán kapott egy átiratot a diszkriminációellenes tanácstól, ebben azonban szó sincs arról, hogy elmarasztalnák az intézményt. Mint mondta, pár sorban csupán arról tájékoztat a testület, hogy május 30-án Kolozsvárra látogat egy bizottságuk az ügyben, és kérik, álljanak a rendelkezésükre. A tanfelügyelőséget eddig nem kereste meg a testület a szülők panasza kapcsán, mondta Török, holott hivatalos adataik vannak, amelyek alapján az elutasító döntés született. Tőlünk még eddig senki semmit nem kért, kíváncsi vagyok, hogyan viszonyulnak az egészhez, miután meglátják, hogy mi van” – jelentette ki a főtanfelügyelő-helyettes. Úgy vélte, a beszélgetésen a CNCD is ismerteti meglátásait, illetve a tanfelügyelőség is bemutathatja álláspontját és lehetőségeit. Az intézményt 26 apáczais szülő, illetve a számukra jogi tanácsadást biztosító Jogvédő Csoport az Identitás Szabadságáért (AGFI) panaszolta be januárban a testületnél. Mint arról beszámoltunk, a kolozsvári Apáczai-gimnázium még a 2016–17-es tanév előtt kérte egy újabb, képzőművészeti 5. osztály indítását a tanfelügyelőségtől, de az elutasította a kérést. A szülők szerint indokolatlanul, hiszen az oktatási törvény szerint 12 tanulóval is lehet osztályt indítani, amire idén Kolozsváron több román iskolában is volt példa.
Ötven magyar civil szervezet az Apáczai mellett
Ötven kolozsvári magyar civil szervezet fogalmazott meg közös állásfoglalást az Apáczai Csere János Elméleti Gimnázium művészeti tagozatának védelmében a Kincses Kolozsvár Egyesület kezdeményezésére.
Pap Melinda/ Krónika (Kolozsvár)
2017. május 6.
Az elvándorlás képlékeny valósága
„Csak becsült adatok vannak a romániai kitelepülőkről, így a szakemberek számára is nehéz megfogni ezt a valóságot” – állítja Horváth István szociológus, egyetemi tanár. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője szerint az elvándorlás társadalmi-gazdasági hatásai már most érzékelhetők, bizonyos falvaknak az elöregedése és az egyes szektorok munkaerőhiánya egyre látványosabb, de hosszú távon a nyugdíjrendszer is megsínyli az exodust. Mivel sokan magyar állampolgárként szerepelnek a kimutatásokban, az erdélyi magyarok esetében nehezebb nyomon követni a folyamatot.
– Vannak pontos adatok arról, hogy hány román állampolgár él külföldön? – Arról, hogy mennyi romániai él külföldön, nincs, csak arról, hányan vannak bejegyezve, hogy külföldön tartózkodhatnak. Különböző országokba belépve tartózkodási engedélyt kell szerezniük, be kell jelentkezniük a lakossági nyilvántartóba, ha három hónapnál hosszabb időre mennek akár munkavégzés, akár rokonlátogatás céljából. Arról vannak adatok, hogy hol hány román állampolgárt jegyeznek be egy évben, és ezt hányan újítják meg. De arról, hogy pontosan hányan mennek ki, és mennyit maradnak, nincs. Tehát hozzávetőleges adatok vannak, melyekkel a nagyságrendeket meg tudjuk becsülni. A becsült szám jelenleg 3,8 millió. – Ezek szerint azokat, akik pár hónapot dolgoznak külföldön, visszajönnek, majd újra kimennek, nem is tartják nyilván? – Az idénymunkát csak akkor lehet követni, ha szervezeten keresztül történik. Ezeket az európai statisztikai hivatal nem jegyzi, szerinte nem számítanak „bevándorlónak”. Az Eurostat szerint bevándorló az, aki egy évnél hosszabb ideig tartózkodik egy adott ország területén. Vannak országok, melyek jelzik, hány idénymunkás fordult meg náluk – aki 3–9 hónapot dolgozott –, de ez nem feltétlenül jelenik meg az Eurostat statisztikáiban. – Mi a helyzet a külföldön született gyerekekkel, róluk van pontos kimutatás? – Ezt jobban lehet követni, ugyanis a külföldön született gyereket, ha az egyik szülő nem az illető ország állampolgára, be kell jegyezni a román konzulátuson ahhoz, hogy utána haza lehessen hozni. És általában bejegyzik, mert ha elmulasztják, annak negatív következményei vannak. A külügyminisztériumnak naprakész adatai lehetnek erről. – Mivel magyarázható a román állam és az európai statisztikai hivatal, az Eurostat adatai közötti eltérés? – Nem egyértelmű, mit jelent az, hogy kivándorolt, ugyanis különbözik a román állam és az Eurostat meghatározása. A román állam szerint kivándorolt az a személy, aki az állandó lakhelyét külföldre helyezte. Az Eurostat szerint bevándorló az, aki egy évnél hosszabb ideig tartózkodik ott. A meghatározásbeli különbség okán nehéz megfogni ezt a valóságot. Minek tekinthető az, aki két éve él Angliában, és ott születik gyereke? Haza fog térni, nem fog? Az Eurostat szerint bevándorló Angliában, a román hatóságok szerint nem biztos, hogy kivándorló, hiszen nem biztos, hogy az állandó lakhelyét áthelyezte. Ha megteszi, az egy gesztus. Akkor olyan változások történtek az életében, melyek után már ottani lakosnak tekinti magát. Tehát egy képlékeny valósággal állunk szemben. Vannak számok, amelyekhez tudunk viszonyulni, de hogy azon belül mi van, nehéz megfogni. – Vannak elemzések arról, hogy az elvándorlás hatására demográfiailag hogyan változik a romániai társadalom? – Elemzések vannak. Tudjuk, hogy 2002-ben kezdődött, és 2007-ben nagyon megnőtt a termékeny korosztályok kivándorlása. Később beindult egy szekunder kivándorlás, hozzátartozók, szülők is kimentek, de ez a kategória demográfiailag nem termékeny. A 3,8 millió kivándorlónak a zöme a termékeny, fiatal korosztályhoz tartozik, így gyerekeik nem itthon születnek meg. Valamennyien közülük visszajönnek – ezt indirekt módon tudjuk követni, ha az iskolába beíratják, és problémák vannak, mert nem tud jól románul. De nagyon kis szeletet látunk ebből is, így nem tudunk következtetni. Nagyon nehéz megfogni ezt a jelenséget. Ami biztos, hogy a 3,8 millió kintlevőség zöme termékeny korú, fiatal, és ez jelentősen csökkenti az itthon született gyerekek számát.
– Mennyire lehet már látni ennek a jelenségnek a társadalmi-gazdasági hatásait? – Bizonyos értelemben lehet látni, de gyakorlatilag nincs amit kezdeni a számokkal. A legutóbbi népszámlálás ugyanis regisztrálta mindazokat, akik nem váltottak állandó lakhelyet, így ezek alapján nagyon nehéz bármilyen típusú számítást végezni. Nem tudjuk, hogy a népszámláláskor nyilvántartottak közül hányan vannak ténylegesen itthon jelen pillanatban, a regisztrált és a valós számok között van némi eltérés. Másodsorban a munkaerőpiacon is látni a hatást: elkezdődött egy olyan típusú munkaerőhiány, mely bizonyos szektorokban inkább megnyilvánul. A vendéglátó- és szállodaiparban jelentős, mivel ezekre a szakemberekre nagy a kereslet különböző célországokban. De problémák vannak az infrastrukturális beruházások, az autópálya-építés terén is. – Milyen hosszú távú társadalmi és gazdasági hatások várhatók? – A hatásait próbáltuk elemezni, én is részt vettem egy ilyen nemzetközi projektben. Ami látványos kezd lenni: bizonyos falvak elöregedése, elszegényedése. Egyre több az olyan település, ahol a középkorú népesség hiányzik, csak öregek vannak. Ehhez hozzátartozik az infrastrukturális elszegényedés is: megszűnnek a beszállító vállalatok, mert már nem kifizetődő, az egészségügyi ellátás, a gyerekszám csökkenése miatt az iskola fenntarthatósága is problémás. A nyugdíjrendszer fenntartása is gondot jelent, hiszen egyre kevesebb a befizető. Az 1967–68-ban születtek kiemelkedő számot jelentenek, így tíz év múlva ugrásszerűen meg fog nőni azok száma, akik nyugdíjba vonulnak, ami jelentős megterhelést jelent majd. Kérdéses, hogy a fakultatív magánnyugdíj rendszerével hogyan lehet majd a pótolni a kiesést. – A kormány intézkedései, például, hogy a közszférában növelik a béreket, mennyire jelenthetnek visszatartó erőt a jövőben? – Egyre inkább olyan fiatalok mennek el, akik itthon soha nem vállaltak munkát. A problémát lassan az jelenti, hogy a munkaerőpiacra beilleszkedő rétegek inkább kint keresnek állást. Mert a hazai munkaerőpiac nagyon gyenge minőségű munkát kínál, a magánszféra nem jelent hosszú távú stabilitást. Egyre többen félig feketén kapják a fizetést, a munkahelyek minősége romlik. Így egyre vonzóbbak a stabilitást, biztonságot nyújtó külföldi lehetőségek. A közszférában történő változások kevésbé mérvadóak, kevesen vannak, akik ide irányulnának, az emberek inkább kilépnek. De a közszféra megerősítése is számít, hiszen egy felmérésből tudom, hogy a tanítók elmennek külföldre dolgozni idénymunkásként. Ez jelentős probléma a tanügyi vagy az egészségügyi rendszer működtetésében. A közszférában történő változások is érintenek bizonyos réteget, de nem a tömeget. Azoknak, akik most lépnek be a munkaerőpiacra vagy van munkahelyük, de a helyzetük nem stabil, olyan intézkedések kellenének, mint a minimálbér növelése. Sokkal nagyobb stabilizáció és perspektivikus megerősítés szükséges, a jelenlegi intézkedések csak részben, nagyon kis mértékben támogatják az itthonmaradást. Ugyanakkor a szívóhatás is egyre inkább növekedni fog. A nyugati országokban lassan nyugdíjba mennek azok a generációk, melyek a II. világháború utáni bébibummot képviselték, így bizonyos szektorokban megnő a munkaerőigény. Akármennyire próbálták a migránsokkal pótolni, ez még nem perspektivikus, és kérdéses, hogy mennyire sikeres. Még mindig van egy munkaerőpiaci igény Nyugaton, és még mindig le vagyunk maradva nemcsak a bérezést, hanem a munkahelyek biztonsága és a perspektivikus alkalmazás jegyében történő tervezést illetően, így nagy valószínűséggel középtávon, 10–15 évig még fennmarad ez a jelenség.
– Lehet tudni, hogy a különböző régiókban hogyan alakul a kitelepülők aránya? – Vannak hozzávetőleges adatok. Vannak régiók, melyek viszonylagos stabilitásnak örvendenek. Bár onnan is jelentős az elvándorlás, a belső vándorlásból nyernek. Ilyen Bukarest és Kolozsvár, a Bánság, Dél-Erdélyben Nagyszeben és Brassó, illetve Konstanca. Kevésbé élik át az általános népességfogyást, eléggé stabil növekedést mutatnak. Vannak régiók, ahol mind a kivándorlás, mind az országon belüli elvándorlás nagyon nagy. Ilyen Moldova észak-keleti része, és a déli részből Teleorman, Ialomiţa. Erdélyben közepes szinten helyezkednek el a székely megyék. Veszteségek vannak, de nincsenek olyan rossz helyzetben, mint a felsoroltak. – Mennyire változnak ezek a tendenciák az erdélyi magyarság esetében? – Az erdélyi magyarság szempontjából van két érdekesség. Egyrészt az erdélyi, főleg a székelyföldi magyarság később kezdett el bekapcsolódni abba az elvándorlási hullámba, hogy hosszú és bizonytalan távú bevándorlónak számítson. 2002-ben még a Magyarország vagy Nyugat irányú alkalmi, időszakos munka jelentette a tipikus elvándorlást. Most már növekszik azok aránya, akik a romániai átlagnak megfelelően viselkednek. De még mindig picit le vagyunk maradva, mert sokkal később kezdődött a folyamat. Székelyföldön azonban intézményesült az időszakos munkavállalás, a visszatérő migránsok rendszere, akik évi 3–9 hónapot töltenek külföldön. Itt kisebb számban, de Dél-Erdélyben és Erdély más részein különböző román hálózatokhoz kapcsolódva a magyarok is ugyanolyan arányba vándorolnak ki, mint a többség. – Tekintve, hogy a folyamat később kezdődött, megtörténhet, hogy a jövőben tetőzni fog, és ugyanaz a tendencia fog érvényesülni, mint a többségnél? – Nem kizárható, hogy hosszú távon kiegyenlítődik. Mindenféle statisztikai spekulációk vannak arra, hogy ezt kövessük, ugyanis mivel az erdélyi magyarok többsége magyar állampolgár is, ekként szerepel különböző országok statisztikáiban, egyre nehezebb. Más módszerekkel, közvélemény-kutatásokkal, más típusú adatfelvétellel próbálkozunk. Készítettünk pár ilyen kutatást, a legutóbbi adatok fel sincsenek dolgozva. Ezek alapján mondtam az általános trendeket. Rákérdeztünk arra is, hogy a családból, a háztartásból vannak-e kint élők, de ez is egyre nehezebb. A háztartás már nem jó viszonyítási egység, ugyanis sokan vannak, akik nem tartoznak ilyen közösséghez. Például Németországban él és dolgozik, valamilyen itthoni lakcímen be van jelentve, de a házat már eladták, vagy bérbe adták.
– Az utóbbi időben főleg a székelyföldi önkormányzatok tettek kísérletet arra, hogy hazacsalogassák a külföldön dolgozókat, vagy legalább az itthoniakat rávegyék, hogy ne menjenek el. Mennyire sikeresek ezek a kezdeményezések? – Két ilyen kísérletet ismerek, mivel megkerestek, és adatokat, tanácsot kértek. Itt a célközönség egyértelmű volt: informatikai klasztereket felépíteni, és megpróbálni visszavonzani azokat, akiknek van hálózatteremtő kapacitásuk, vagy a tapasztalt munkaerőt megszólítani, visszavonzani. Ezeknek van realitása, kérdéses, hogy tömegek esetében mennyire lehetséges. Hiszen itt többről is szó van, például az első lakhelyteremtés. Nagyon jól tudjuk, hogy Romániában az ilyen típusú közpolitikák nem elég jók, és az önkormányzatoknak nincs elegendő forrása. Vannak kezdeményezések, amelyek rövid- vagy középtávon egy réteget vissza tudnak vonzani, de ez nem fog tömegeket jelenteni. – Európai szinten van követendő példa? – Vannak példák, Lengyelországban már jelentős, tömeges visszatérés jellemző, holott Románia után a legtöbb kivándorlót kibocsátó ország volt. Nálunk is elképzelhető ez, csak kérdés, hogy az elvándorlásra vonatkozóan lehet-e közpolitikákat csinálni, vagy ez teljesen a munkaerőpiaci kereslettől függ. Olyan európai országot, ahol az állami, önkormányzati közpolitikák hatására történt volna tömeges visszavándorlás, nem ismerek, olyat, ahol a munkaerőpiaci változások hatására történt viszont igen.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. május 24.
„Levizsgázott” a magyar nyelvű oktatás
A tanárképzést és a kisebb iskolák presztízsét is erősíteni kellene annak érdekében, hogy javuljon az erdélyi magyar nyelvű oktatás színvonala, vélik a szakemberek. A magyarul tanuló diákok eredménye ugyanis folyamatosan és konstans módon elmarad az országos átlagtól – derül ki az elmúlt öt év képesség- és érettségi vizsgáinak eredményét feldolgozó egyik kutatásból.
Öt évre visszamenőleg dolgozták fel a nyolcadikosok képességvizsgájának, illetve a végzősök érettségi vizsgájának az eredményeit a Kós Károly Akadémia Alapítvány felkérésére készült felmérés keretében. A Center For European Studies alapítvány által támogatott kutatás a 2012–2016 közötti eredményeket vizsgálta a diákok egyéni szintjén, 1,7 millió esetet dolgozva fel – közölte a Krónikával a kutatás vezetője, Barna Gergő szociológus.
„Arra fókuszáltunk, hogy milyen az eredménye a magyar nyelven tanuló diákoknak, ha az országos átlaghoz viszonyítjuk” – magyarázta a Krónikának a kutatás vezetője. Elmondta, egyrészt a sikerességi arányokat vizsgálták, és bár a képességvizsga esetében nem kell elérni az ötös átlagot, azt tekintették sikernek, de a különböző vizsgák eredményeit is összehasonlították.
Folyamatos és állandó lemaradás
„A legfontosabb következtetés, hogy a magyarul tanuló diákok eredménye folyamatos és állandó módon elmarad az országos átlagtól mind a vizsgált öt év során, mind a kisérettségi és az érettségi esetében. A különböző tárgyak átlagai is alacsonyabbak” – vonta le a következtetést a feldolgozott adatok fényében Barna Gergő. A szociológus elismerte, hogy ennek egyrészt etnikai oka van, a román nyelv és irodalom vizsga – melynek eredménye a magyarok körében gyengébb – jelentősen ront az átlagon, azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a lemaradás más tárgyak esetében is kimutatható.
Bár magyar nyelv és irodalomból nagyon jól teljesítenek mind a nyolcadikosok, mind a tizenkettedikesek, a matematikajegyek vizsgán gyengébbek a magyarok körében, az érettséginél pedig a kötelező tantárgyból is elmaradnak a román diákok eredményeihez képest. „Itt is gyengébben szerepelnek a magyarok. És ezért mondtuk azt, hogy nemcsak az etnikai komponenssel van baj, hanem vannak olyan strukturális tényezők, melyek mind a romániai oktatási rendszer, mind az erdélyi magyar társadalom rétegződéséhez tartoznak, és amelyek miatt a magyar diákok teljesítménye gyengébb” – jelentette ki Barna Gergő. Hangsúlyozta, nem tudtak minden egyes szerkezeti elemet megvizsgálni, csak amelyeket hozzá tudtak kapcsolni a tanulók eredményeihez – más oka is lehet a magyarok gyengébb szereplésének – de így is fontos következtetéseket tudtak levonni.
Képzetlenebb tanárok, felkészületlenebb diákok
Az egyik tényező, mely hozzájárulhat a gyenge magyar eredményekhez, és amelyet a közoktatás minőségét vizsgáló ügynökség (ARACIP) adatai is alátámasztanak, hogy a magyar iskolákban tanító tanárok képesítése elmarad az országos átlagtól.
A második fokozati vizsgát a román oktatók 67 százaléka tette le, de a magyar pedagógusoknak csak 60 százaléka, mutatott rá a társadalomkutató, hozzátéve, hogy a tanárok képesítése összefügg a diákok teljesítményével. A szociológus szerint a következő strukturális ok az iskolák mérete, hiszen minél kisebb egy iskola, annál nagyobb a valószínűsége, hogy gyengébbek az eredmények. A magyar tanulók közül pedig többen járnak kisebb méretű iskolába, mutatott rá. A harmadik ok, ami gyengébb eredményekhez vezet, a roma diákok aránya. A kutatásból egyértelműen kiderül: gyengébb eredmények születnek azokban az iskolákban, ahol magasabb a roma nemzetiségű vagy rossz megélhetési körülmények közül jövő diákok aránya.
Lemarad a Partium, jól szerepel a szórvány
A kutatás szerint az erdélyi magyar oktatáson belül is jelentős regionális különbségek figyelhetők meg. A képességvizsga és az érettségi esetében Bihar és Szatmár megyében a leggyengébbek az eredmények. A középiskolás záróvizsgánál az utolsók között van Hargita és Kovászna megye is, de ennek strukturális oka van: az értettséginél meghatározó, hogy milyen szakon végeztek a tanulók. A szakiskolába járók teljesítenek a leggyengébben, és a két székely megyében nagy az arányuk, Hargita megyében ők adják a többséget, közölte Barna Gergő. Az erdélyi megyék közül Kolozs és Maros megyében születtek a legjobb eredmények, ami azzal is összefügg, hogy Kolozsváron például az elméleti képzésnek van nagyobb súlya. A szórványmegyék közül azok teljesítettek jól, melyek gazdaságilag prosperáló régióban vannak, Temes, Brassó, Szeben megyében jók a magyar diákok eredményei, míg Arad megyében a leggyengébbek, mutatott rá az illetékes.
Javítani kell a kritikus pontokon A jövőben a kritikus pontokon kellene változtatni, ahol a legnagyobb a törésvonal a román és magyar diákok eredményei között. Az érettségi kapcsán a szakoktatásnál figyelhető meg, de a vokacionális képzésre is igaz, a tanítóképzőt végzettek esetében is jelentős az elmaradás. De javítani kellene a tanárképzésen is, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a teljes tanári kart érintő képzésekre, sorolta a lehetséges megoldásokat Barna Gergő.
Kis településeken az iskolák presztízsét kellene növelni, főleg azon tanintézetekben, melyek fontosak ahhoz, hogy a magyar gyerekek anyanyelven tanulhassanak, vélte a szakember. Kifejtette, olyan lehetőségeket kell teremteni, hogy a szakképzett tanerőnek megérje kisebb iskolában dolgozni, minőséget biztosítani, hiszen a jövőben ez fogja eldönteni ezeknek az iskoláknak a létét.
A legfontosabb következtetés, mutatott rá a szociológus: akkora az eltérés a magyar és a román oktatás színvonala között, hogy az országos szintű beavatkozások, mint például a pedagógusok bérének a növelése nem elégséges a kiküszöböléséhez.
„Plusz erőfeszítés kell ahhoz, ha azt akarjuk, hogy a magyar oktatás fejlődjön a románhoz képest” – vélte a kutatásvezető. Mivel a magyar iskolában sok esetben szakképzetlen helyettesítő tanárok tanítanak, ami nyilván befolyásolja a gyerekek eredményeit, elsődleges megoldásként a pedagógusok számára kellene egy támogatási formát, plusz ösztöndíjrendszert kitalálni, szorgalmazta a szociológus az erdélyi magyar értelmiségiek által korábban felvetett megoldást. „Ahhoz, hogy a magyar pedagógusoknak megérje, egyáltalán vállalják, hogy elmennek kisebb iskolába, tovább tanulnak, felkészülnek és foglalkoznak a diákokkal” – jelentette ki a szociológus.
Az oktatók ösztöndíjszerű javadalmazására mint lehetőségre pár hónappal ezelőtt hívta fel a figyelmet egy húszfős értelmiségi csoport, akik online petícióban mutattak rá az elsősorban a természettudományok terén tapasztalható oktatóhiányra. Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő a Krónikának akkor úgy nyilatkozott, a főként a reáltárgyak esetében érzékelhető oktatóutánpótlás-hiány oka abban is keresendő, hogy Romániában nem létezik igazi tanárképzés, ahogy igazi tanári életpályamodellt sem dolgoztak még ki. „Most a fiatalok egy része mondhatni véletlenszerűen kerül be az oktatási rendszerbe” – mutatott rá főtanfelügyelő. Úgy vélte, azt kellene elérni, hogy ahogy korábban, ma is tudatosan készüljenek a fiatalok a tanári pályára. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy míg ez korábban stabil munkahelyet és anyagi biztonságot jelentett, a mai globalizált világban már nem kihívás a fiatalok számára.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási alelnöke akkor lapunknak kifejtette: az értelmiség által javasolt, az erdélyi magyar oktatásban jelentkező utánpótláshiányt orvosolni hivatott anyagi ösztönző program csak erős anyaországi, egyházi és különféle közösségi forrásokból lenne fenntartható. Úgy vélte, a téma „higgadt realitásérzéket” kíván meg.
Javaslatokat is várnak
Már a mostani kutatás léte, a kérdésfelvetés is nagyon fontos az erdélyi magyar oktatás jövője szempontjából, az a tény, hogy a magyar iskolai populáció teljesítményére irányítja a figyelmet – értékelte a kutatás eredményeit Tódor Erika, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára. „Erről a kutatásról azt olvashatjuk, hogy 2012–2016 közötti eredményeket elemez, de azt hiszem hogy ezek az eredmények nem lennének ennyire meglepőek, hogyha az iskolakultúránkban természetessé válna, hogy évente vagy valamilyen rendszerességgel sor kerülne követéses vizsgálatokra, visszajelzésekre, és ha ezek valamilyen módon visszahatnának a minőségi fejlesztésekre” – jelentette ki a Krónikának az oktatási szakember. Emlékeztetett, évek óta a 2, 4. osztályos diákok teljesítményeit is felmérik, de nincs tudomása arról, hogy ennek eredményei alapján javítási-módosítási javaslatok fogalmazódtak volna meg a tanári, iskolai munkakultúra, tanulói teljesítmény kapcsán. „Azonban arról sem lehet megfeledkezni, hogy számos kutatás alátámasztja az anyanyelven szerzett tudás elsődlegességét, elmélyültségét, és például vannak adatok arra vonatkozóan is, hogy jobban teljesítenek a magyar tannyelvű iskolába járó magyar diákok, a román tannyelvű iskolákba járó magyar diákokhoz képest” – hívta fel a figyelmet az érem másik oldalára az egyetemi oktató.
Tódor Erika a pedagógusok felkészültsége kapcsán elmondta, mivel a magyar iskolák jellemzően falusi és kisvárosi iskolák, míg a román átlagban benne foglaltatnak a főváros és a nagyvárosok vezető iskoái is, „az összehasonlítás nem biztos, hogy szerencsés”. „Mindezek ellenére azt gondolom, sok a teendő a pedagógusképzésben, hogy csökkenteni lehessen a szakképzeltlen tanárok számát. Időszerűnek tartom a tanárképzés újragondolását is: kezdve a tanárok kiválasztásától, kompetencialapú szelekciójától, gyakorlatorientált, interdiszciplináris képzés biztosításáig, a tartalmi kínálat és társadalmi változások követéséig, a kezdő tanárok tutoriális rendszerének biztosításáig” – mutatott rá a lehetséges megoldásokra a szakember.
„Nem lehet eltekinteni attól az evidenciaként hangzó összefüggéstől sem, hogy a tanulási hatékonyság és társadalmi háttértényezők között szoros összefüggés van. Meglátásom szerint fontos a vidéki oktatás személyi, tárgyi feltételeinek biztosítása, az „okos” iskolák felszereltségének állandó fejlesztése” – jelentette ki Tódor Erika a helyi, sajátosan regionális vagy megyékre összpontosító oktatási stratégiák kidolgozásának fontosságát hangsúlyozva. A szegényebb települések esetében helyi igényekre alapuló afterschool program is sokat segíthetne, vélte a szakember, aki szerint a részben osztott oktatási formák előnyeinek nagyobb mértékű érvényesítése, a közös tanulás, a kölcsönös segítségadás közösségformáló ereje is sokat javíthatna a jelenlegi helyzeten.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. május 26.
Botrányba fulladt a pataréti romák integrálását célzó projekt
Elutasítják a pataréti roma közösség felzárkóztatását célzó projekt lebonyolítói azokat a sajtóban megjelent információkat, miszerint indokolatlanul költekeztek volna a Norvég Alap által finanszírozott program megvalósítása során.
Cáfolja a Kolozsvári Metropolisövezet Közösségfejlesztő Egyesülete azokat a sajtóban megjelent információkat, miszerint nem rendeltetésszerűen költötte el a kincses város szeméttelepén élő pataréti roma közösség integrációjára kapott nemzetközi támogatást.
A civil szervezet a projekt lejáratásával és a romák elleni diszkriminációval vádolja a pénz elköltési módját firtató újságírókat. Az egyesület azt követően adott ki közleményt a témában, hogy az Evenimentul Zilei központi lap keddi számában terjedelmes anyagban hívta fel a figyelmet a projekt költségvetése körüli visszásságokra.
A cikk szerint a pataréti romák lakhatási körülményeinek javítását, életszínvonalának növelését célzó projektre, 3,14 millió eurót utalt ki a Norvég Alap, ám a 35 család számára biztosított lakások építése, megvásárlása ennek csupán egyharmadába, 1,18 millió euróba került. A lap szerint a fennmaradó összeget a menedzsment fizetésének biztosítására és protokollköltségekre költötték a projektet lebonyolító civilek. Tízezer eurót pizzára, 12 ezret egy catering cégre költött a pályázó, újabb háromezer euróból péksüteményeket vásárolt, állítja a cikk írója, aki szerint 8900 euróba került a gyerekeknek biztosított különböző sporttevékenységek bérlete, míg 90 ezer euróból konferenciákat és szemináriumokat szervezett a romák integrációját szorgalmazó szervezet.
Mindezt olyan körülmények között, állítja a lap, hogy közben nem kérték ki minden esetben a pataréti romák véleményét az életüket befolyásoló döntésekről. Hozzáteszi, hogy bár jelentős összeget, 20 ezer eurót költöttek a pataréti közösség tagjainak egészségügyi ellátására, az egyesület elnöke, Zoli Coroian a lap kérdésére nem tudta elmondani, hány vizsgálatot végeztek.
A Kolozsvári Metropolisövezet Közösségfejlesztő Egyesülete közleményben cáfolta a cikkben leírtakat, diszkriminációval és rasszista megnyilvánulással vádolva a szerzőt.
Kifejtik, a cikkíró le akarja járatni a projektet és ezáltal megakadályozni a roma családok Patarétről való elköltöztetését „megkérdőjelezve a pataréti, illetve a teljes roma kisebbség tisztességes lakhatási körülményekhez való jogát”. „Kategorikusan elutasítjuk a projekt ellen felhozott vádakat és elítéljük az egyes újságírók rasszista, a sajtóetika alapvető elveit sértő megnyilvánulását” – fogalmaz a közlemény, amely több oldalon keresztül ismerteti a projekt célját és eredményeit.
A szervezet szerint az Evenimentul Zilei önkényesen dolgozta fel a projekt honlapján fellelhető információkat, a cikk írója ugyanis a projekt jóváhagyott, nem pedig a felhasznált költségvetését vizsgálta, így írásában számos téves adat szerepel. Az ugyanis, hogy mennyi pénzbe került a projekt megvalósítása, csupán az általános gazdasági jelentés elkészítése után derül ki, mutatnak rá a lebonyolítók, majd a már ismert tételeket sorolják fel. Mint kifejtik, a 35 apartman építése mintegy 1,360 millió euró volt, az elektronikai berendezések 18 587 euróba kerültek. A menedzsmentre 505 879 eurót költöttek, ebből 9 személy fizetését biztosították a projekt teljes, 31 hónapos időtartamára, a nettó átlagfizetés havi 987 euró, áll a közleményben.
A gyerekek étkeztetésére 39 900 eurót hagytak jóvá a finanszírozók és végül 9850 eurót költöttek, állítja a szervezet, mely szerint ebből az összegből 2015 karácsonyán 900 pataréti gyereknek vittek ajándékot. „17 eurót költöttünk pizzára” – teszik hozzá. Egy 300 résztvevős nemzetközi konferencia megszervezése 24 400 euróba került, és újabb 3400 euróból találkozókat, képzéseket, szemináriumokat szerveztek, teszik hozzá a projekt lebonyolítói. Mint írják, mintegy 5000 eurót fordítottak a pataréti gyerekek szórakoztatására, ezek küzdősport-edzéseken és más sporteseményeken, bábszínházi előadásokon vettek részt és a tordai sóbányába is ellátogattak. Mint arról beszámoltunk, a szervezet április végén számolt be a pataréti roma közösség életkörülményeinek javítását célzó projekt eredményeiről, ennek keretében 35 pataréti család költözhet szociális otthonba Kolozsváron, Szászfenesen, Apahidán és Kisbácsban a Norvég Alap támogatásával. A roma családokat még 2010 decemberében költöztette a kolozsvári önkormányzat a Coastei utcából a Patarétre. A Coastei utcai területet utólag az erdélyi ortodox érsekségnek adta haszonbérbe, ahol a teológia számára építettek bentlakást. Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)
2017. június 10.
„Mérföldkő” az anyanyelvhasználatban
Az eddigi problémákból, konkrét esetekből kiindulva kerestek reális megoldásokat a kisebbségi anyanyelvhasználatra – nyilatkozták a Krónikának a közigazgatási törvényhez megfogalmazott módosítási javaslatokat kidolgozó munkacsoport tagjai.
Szankciókat és ellenőrzési mechanizmusokat is tartalmaz az RMDSZ-nek az anyanyelvhasználat kiterjesztését célzó, a 215-ös helyi közigazgatási törvényt módosítani hivatott tervezete.
„Amennyiben az általunk kidolgozott tervezet érvényben lenne, a Marosvásárhelyen leszerelt utcanévtáblák miatt jelentős pénzbírság járna” – példálózott Laczikó Enikő a Krónika ama felvetésére, hogy bár a jogszabály eddig is számos településen előírta a kisebbségi nyelvhasználatot, a legtöbb helyen ez mégsem érvényesült.
Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának nemrég újra kinevezett vezetője – aki tagja a módosítási javaslatokat kidolgozó munkacsoportnak – kifejtette: pontosan az ilyen helyzetekből indultak ki, és nagy figyelmet szenteltek a gyakorlatban felmerülő problémáknak. „Reális megoldásokat keresünk a problémákra, hiszen a jelenleg érvényben levő jogszabályi környezet egyik hátránya az, hogy a szankciók hiányában sokan fakultatívnak tekintik a kisebbségek jogait szabályzó előírásokat” – ismerte el az illetékes.
Kizárnák a helyi politikai önkényt
Laczikó Enikő rámutatott, Romániának sajnos csupán fakultatív jellegű előírásai vannak a kisebbségi nyelvhasználatra, hiszen nincs felelősségre vonás. „A gyakorlat azt mutatja, hogy sok esetben a helyi politikai akarattól függ a nyelvi jogok érvényesítése” – mondta az államtitkár, aki szerint a tervezet épp az ellenőrzési mechanizmusok bevezetése miatt számít „mérföldkőnek”.
„Mindamellett, hogy szankciókat vezetne be annak érdekében, hogy kizárja a helyi politikai önkényt, és ezáltal is ösztönözze a nyelvi jogok betartását, éves jelentéstételre kötelezné az intézményeket és a kormányt” – tette hozzá Laczikó.
A törvények alkalmazását nyomon kell követni, szükség van egy átlátható és hatékony ellenőrzési mechanizmusra, szankciók bevezetésére, hangsúlyozta a Krónikának Ambrus Izabella Brassó megyei képviselő is. „Jelentős pénzbírság kirovásával és más hasonló intézkedések révén ösztönözni lehet a nyelvi jogok betartását” – fogalmazott az RMDSZ-es honatya, aki szintén tagja volt a munkacsoportnak.
Pap Melinda Krónika (Kolozsvár)
2017. június 16.
Nem irgalmazott a bíróság, ismét perre megy az egyház a váradi pénzügyi palotáért
Két fronton harcol a hazai igazságszolgáltatás által visszaállamosított irgalmas rendi ingatlanért, az egykori nagyváradi pénzügyi palotáért a római katolikus egyház. Egyrészt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán fellebbezi meg a jogerős bírósági döntést, ugyanakkor itthon új pert indít az ügyben, mondta el a Krónikának Böcskei László megyéspüspök.
Az egyházi elöljáró szerint a jogászokkal való tanácskozás során ezt a két lehetőséget azonosították, és egyikről sem akarnak lemondani. Kifejtette, első körben nemzetközi jogorvoslatért folyamodnak, az európai bíróságra benyújtandó iratcsomót hamarosan leadják, de az új per is előkészítés alatt áll. „A kettő nem zárja ki egymást,
a strasbourgi per egy előző döntésnek a megfellebbezése, a másik pedig egy teljesen új eljárás” – mondta a püspök. Hangsúlyozta, az egyház tovább harcol jogos tulajdonáért, bár a Bihar Megyei Tanács – melynek a korábban visszaszolgáltatott épületet ítélték – már a leromlott állagú épület felújítását tervezi. „Mivel megnyerték az előző pert, lépniük kell, hiszen az épület elég rossz állapotban van, és napról napra romlik. De ettől függetlenül a mi eljárásunk megy tovább” – jelentette ki lapunknak Böcskei László.
Beomolhat a felső emelet?
Az irgalmas rendi ingatlan felújítására a megyei tanács nemzeti liberális párti (PNL) frakciója be is nyújtott egy határozattervezetet, közölte pénteki sajtótájékoztatóján Ionel Avrigeanu frakcióvezető. Elmondta, pártja stratégiát vált a tanácsban, az eddigi ellenzéki szerep után a jövőben kezdeményezőként kíván fellépni.
A liberálisok ugyanis, miután nem sikerült megszerezniük az elnöki tisztséget, az RMDSZ-es Pásztor Sándor által elnökölt testület számos fejlesztési projektjét akadályozták meg. Avrigeanu a konstruktív ellenzékiség első lépéseként a pénzügyi palota felújítását említette.
A megyevezetésnek rendeltetést kell találnia az ingatlan számára, melynek felújítását megyei vagy helyi forrásokból is el lehet végezni, vélte. „Vannak alternatívák, csak akarat kell” – mondta Avrigeanu azt inszinuálva, hogy a magyar megyeelnök számára nem sietős a restaurálás. Hozzátette, következő lépésként a nagyváradi filharmónia székhelyének a felújítására nyújtanak be határozattervezetet, melyet szintén visszaigényel a katolikus egyház.
Pásztor Sándor tanácselnök nemrég a Reggeli Újságnak úgy nyilatkozott, nem tudja, mennyibe kerül az impozáns épület restaurálása, jelenleg zajlik a statikai felmérése. Az eddigi eredmények szerint félő, hogy az évek során károsult az épület stabilitása, és beomolhat a felső emelet. A statikai jelentés a következő hónapokban készül el, ekkor derül ki, mekkora volumenű munkáról van szó.
Az anyagi fedezetet azonban nehéz lesz biztosítani, vélte a tanácselnök, mivel jelenleg más projektek élveznek prioritást, mint a múzeum új székhelyének felszerelése vagy a nagyváradi reptér fejlesztése.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)
2017. június 16.
Jelenlévő múlt: bemutatták Tompa Andrea kolozsvári ihletésű regényét
A budapesti könyvhét után közvetlenül a kincses városban is bemutatták Tompa Andrea legújabb, Omerta – Hallgatások könyve című, kolozsvári ihletésű regényét.
Nem tud „sötét könyveket” írni, mindig kell egy „kulcslyuk”, melyen beszűrődik a fény, mondta kolozsvári olvasóinak Tompa Andrea, akinek legújabb, Omerta – Hallgatások könyve című regényét mutatták be szerdán este szülővárosában. A Minerva-ház kiállítótermét zsúfolásig megtöltő hallgatóság már a pármondatos részlet felolvasása során ráismert a mű ihletőjére, Palocsay Rudolf kolozsvári biológusra, kertészeti szakíróra. Köllő Kata szerkesztő az est házigazdájaként elmondta: fontosnak tartották, hogy a budapesti könyvhét után közvetlenül Kolozsváron is bemutassák a könyvet, melyből Albert Csilla színművész olvasott fel részleteket.
Tompa Andrea legújabb regénye ugyanis, akárcsak az előzőek – A hóhér háza és a Fejtős s lábtól – kolozsvári ihletésű, de a szerző szerint teljesen más Kolozsvárt mutat meg benne. A külváros, Kolozsvár „konyhája”, a Hóstát világát, melynek nagy része már nem létezik.
Nem tudom, hogy ez a város még hány réteget tartogat számomra, de mindig más város” - jelentette ki szülővárosáról az 1990 óta Budapesten élő szerző, aki bevallása szerint ezt a sokrétűséget próbálja megérteni.
Az író négy ember összefonódó történetén keresztül mutatja be a kommunizmus első időszakát, az 1950-es évek Kolozsvárját: egy széki asszony, egy kolozsvári leány, egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi mesél sorsáról. Mint kiderült, elsőként a kertész figurája született meg, hiszen az írót mindig érdekelték a biológiai kísérletek, az, hogy „hogy valaki Isten-pozícióba helyezi magát, és azt mondja: alkotok egy új növényt”. Vilmos figuráján keresztül az alkotó ember zsigeri vágyát próbálta bemutatni, hogy a nyilvánosságban érvényesüljön, elismerést kapjon, másrészt azt a mindig aktuális kérdést feszegeti, miként „csábítgatja” a hatalom a művészeket. Bár a kertész él a felkínált lehetőséggel, alakja mégsem lesz ellenszenves – mutatott rá Nagy Boglárka, a könyv szerkesztője, a Jelenkor Kiadó főszerkesztője.
A férjétől a kincses városba szökő széki asszony figurájával Tompa Andrea a középkorú asszonyok „kibeszéletlen történetét” mondja el, akiket meglátása szerint szinte mellőz az irodalom. Másrészt azt érzékelteti, milyen, amikor valaki átlépi a falu-város határt.
A szerző négy perspektívából, személyes szemszögből láttatja ugyanazokat a történéseket, történelmi eseményeket, mindig annyit mond, amennyit az adott szereplő felfoghat. Bár könnyen ír, a négy egymásra mutató történet összehangolása nagy kihívást jelentett, faxpapírra rajzolt kronológiákkal tudta „összefésülni” őket. A szerkezet mellett a regény nyelvezete is sajátos keveréknyelv, a román szavak használatával a szerző jelezni akarta, hogy a II. bécsi döntés után vagyunk, amikor egy másik világ kezdődik. Vilmos is tanulja a román kifejezéseket, vele az olvasó is, mondta Nagy Boglárka, aki úgy fogalmazott, mivel a legtöbb szó intuitíve értelmezhető, a magyarországi olvasóknak sem okozhat gondot, „legalább bővül a szókincsük”
Tompa Andrea számos forrásból merített, sok emberrel személyesen beszélgetett az időszakról, de mint mondta, „nincs semmilyen igazság birtokában”, csupán szemlélődik, keresi az értelmet a regényben. Az átlagember optikáján keresztül akarta láttatni a sötét kort, ugyanis a legdrámaibb történetekbe nem lehet belemenni hitelesen, így társszenvedőkről ír, és nem mártírokról.
„Ezek a történetek jelen vannak, a hatásuk érezhető” - mondta a szerző arra a kérdésre, miért ezt az időszakot választotta, és úgy vélte, a művészet támogatja a múlton való gondolkodást. Hozzátette, a legnagyobb fájdalmat az okozza műve olvasásakor, hogy bár a cselekményben a szereplőknek még csak a földjüket veszik el, az olvasó tudja, hogy mi következik: kertjüket, házukat is elveszik, és a lehetőséget, hogy azt az életet éljék, amit elterveztek.
Pap Melinda Krónika (Kolozsvár)