Átadták a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház tavaly restaurált részeit
Átadták a héten a gyulafehérvári római katolikus székesegyház restaurált részeit. A munkálatok során renoválták az érseki palota homlokzatát, valamint a 18. században átalakított szentélyt külsőleg és belsőleg is felújították. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye az idei évre újabb restaurálási munkálatokat tervez, a remények szerint a déli torony és a fejedelmi kapu újulna meg – közölte a Krónikával Szász János gazdasági igazgató.
A hívek immár új megvilágításban csodálhatják meg a székesegyház belülről is restaurált szentélyét
A gyulafehérvári római katolikus székesegyház restaurálása Erdély egyik legnagyobb, magyar műemlék-felújítási programjának számít, a tavalyi munkálatok költségeit a román kulturális és örökségvédelmi minisztérium állta a nemzeti restaurálási program keretében, a felújítás több szakember összehangolt munkáját igényelte. A felújítási munkálatok koncepciója és kivitelezése az egyházművészeti bizottság bevonásával történt, Márton Judit műemlékvédelmi szakmérnök koordinálásával.
Összehangolt munka
Az érseki palota homlokzatának restaurálása az Arh Service Guttmann & Co SNC tervezőiroda által készített kivitelezési terv alapján történt, Guttmann Szabolcs építész koordinálásával. A munkálatokat fővállalkozóként a csíkszeredai székhelyű Harbau Kft. végezte, a beruházás összértéke 1 383 687 lej volt. A szentély teljes felújítása a FKM Kft. tervezőiroda Macalik Arnold építész vezetésével készített terve alapján történt. A munkálatokat a csíkszeredai székhelyű Harbau Kft. végezte, a felújítás értéke a dóm belső világításával együtt 4 333 800 lej. A szentély felújítása során a figurális díszű román kori főpárkány, valamint a támpillérek fölött beépített román kori domborműveknek a restaurálására és azok másolatának elkészítésére is sor került.
Továbbá a román kori kórusrész károsodott bordájának tartószerkezeti megerősítése, a román kori boltozat megerősítése, a mérműves ablakok restaurálása is elkészült. A felújított szentélyt Szent Mihálynak, a főegyházmegye és a gyulafehérvári székesegyház védőszentjének napján ünnepi szentmise keretében áldotta meg Jakubinyi György gyulafehérvári érsek.
Ezzel immár a székesegyház restaurálásának második szakasza fejeződött be, miután korábban a déli torony és a Lázói-kápolna kőrestaurálási munkálatait végezték el a szakemberek, a 600 ezer eurós beruházást, a magyar és a román kormány támogatása és a hívek adománya révén valósult meg.
Van még tennivaló
Egy akkora épületnél, mint a gyulafehérvári székesegyház, mindig van tennivaló, azonban a tavalyi restaurálási szakasszal sikerült elvégezni a sürgős munkákat – értékelte lapunknak Szász János gazdasági igazgató. Mint elmondta, a továbbiakban a déli torony belső felújítását, a déli homlokzat és a déli fejedelmi kapu restaurálását tervezik. A toronyban kiállítóteret alakítanának ki, ahol állandó kiállításként a templom építészettörténeti anyagát, az ásatások során talált leleteket tekinthetnék meg a látogatók, ugyanakkor időszakos kiállításokat is rendeznek itt.
De az építményt teljes egészében megnyitnák a turisták számára, egyfajta kilátóként is működne. A déli oldalon található fejedelmi kapunak egyes elemei az első székesegyház idejéből, a 12–13. századból származnak, a 16–17. században még használatos volt, mint a neve is mutatja, ezen érkeztek a székesegyházba az erdélyi fejedelmek. A kivitelezési tervek készítése és az engedélyeztetés folyamatban van, ezt követi a pályázási szakasz. Ezeket a munkálatokat is a kulturális minisztérium segítségével valósítanák meg, de a magyarországi kormány részéről is érkezett ígéret a támogatásra.
Ugyanakkor a hívek segítségét is várják, ők az érsekség számlájára vagy a katolikus plébániákra juttathatják el adományaikat. Szász János szerint az említett munkálatokat még az idén meg szeretnék valósítani, így a következő évekre még a Szent Anna-kápolna restaurálása és a székesegyház külső részeinek korszerűsítése maradna tennivalóként.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Ünnepség: Város, kinek nem látni mását
A Magyar Kultúra Ünnepe rendezvénysorozat keretében január 19-én Berettyóújfaluban mutatták be dr. Fleisz János és Péter I. Zoltán tavaly megjelent köteteit. Az eseményt Juhász Gyula Várad című versének szavalata nyitotta meg Aranyosiné Csalánosi Csilla pedagógus előadásában, majd Pálfi Anikó, Berettyóújfalu alpolgármester köszöntötte az egybegyűlteket.
Nagyvárad történelmét, építészet történetét, valamint Ady Endre Váradon töltött éveit ismerhették meg közelebbről az érdeklődők a csütörtök délutáni könyvbemutatón Dr. Fleisz János a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke és Péter I. Zoltán helytörténész könyvein keresztül. Pálfi Anikó, Berettyóújfalu alpolgármester elmondta, hogy a Magyar Kultúra Napja már több éve rendezvénysorozattá nőtte ki magát, és ezt a közös ünnepet már tizenkét éve Nagyváraddal közreműködve szervezik. Köszöntőbeszédét Kodály Zoltán híres idézetével zárta: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.”
Várad történelme
Sárközi Zoltán váradi tanácsos kifejtette, hogy a két ország magyarságát a közös nyelv köti össze, amelynek megőrzése az anyaországon kívül nehezebb, de Péter I. Zoltán és Fleisz János könyveiben megismerhető Nagyvárad és az itteni magyarság története.
Dr. Fleisz János három könyvét mutatta be: röviden beszélt Szacsvayról szóló, 2009-ben megjelent Egy tollvonás volt a bűne – Szacsvay Imre az Országgyűlés vértanú jegyzője című nagy monográfiájáról és Szacsvay Imre emlékezete című monográfiájáról, majd Nagyvárad várostörténete című könyvét mutatta be hosszabban. Dr. Fleisz János elmondta, hogy könyvében 1082-től a 2000-es évekig mutatja be a város történelmét. Hozzátette: a lendületes fejlődés, pusztulás, majd az újjászületés sorozatán ment keresztül a város, de mindig volt ereje az újrakezdésre. Elhangzott, hogy minden hányatottság ellenére Nagyváradnak ma is jelentős fejlődési képességei vannak.
Ady és Várad
Péter I. Zoltán több könyvét is bemutatta: Szecessziós építészet Nagyváradon; Nagyvárad városháza; Magam szeretem, ha szeretlek – Ady Endre szerelmei, regényes életrajz, valamint a Beszélgetések a fiatal Ady Endrével című köteteit. A város építészettörténetével kapcsolatban a szecessziós épületek helyzetét emelte ki. Elmondta, hogy a legtöbb szecessziós stílusú épület hálóval van lefedve, mivel jogi problémák miatt, és mivel a jelenlegi tulajdonosok nem tudnak arányosan hozzájárulni a felújításhoz, jelenleg ez a megoldást találta a város. Hozzátette:a szecessziós építészet fő alakja ifj. Rimanóczy Kálmán, aki a váradi városháza épületének tervezője. A városháza építésének az író külön könyvet szentelt, amelyben leírja az épület történetét és viszontagságait a tervezés fázisától kezdődően. Ezután Ady szerelmeiről szóló kötetét mutatta be, és az Adyval készült képzelt interjúkról is beszélt: „Első olvasatra bárki számára meglepőnek tűnhet a most publikált interjúcsokor. Valóban képzelt beszélgetések ezek, de gyorsan hozzá kell tennem, hogy hiteles válaszokkal, amelyek a fiatal újságíró nagyváradi újságcikkeiből származnak, amelyek a nagyközönséghez nehezen jutnak el.”
Új könyv
A könyvbemutató alkalmával Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság munkájáról és a Partiumi füzetek könyvsorozatról beszélt.
A bemutató után Péter I. Zoltánt arról kérdeztük, hogy milyen könyvön dolgozik jelenleg. „Ezt általában nem szokták elmondani a babonások, de én nem vagyok az. Jelenleg a Nagyvárad című napilapot kutatom, amely 1870-től jelent meg. Két-három hónappal ezelőtt kezdtem el lapozgatni. Jelenleg 1875-ig jutottam e,l és 1915-ig szeretném áttekinteni. A kutatási időszak körülbelül egy évig fog tartani. Több témában jegyzetelek: például az 1874-es váradi kolera járványról gyűjtök adatokat, amiből külön újságcikk lesz, valamint a váradi kávéházi életről a monarchiában, amelyből remélhetőleg egy könyv lesz. A kutatást több mindenre fogom felhasználni. Viszont van egy kéziratom ami tavaly készült, és amelynek címe Nagyvárad Anno 1900. Ez részben kötődik Adyhoz, mivel egy 1901-es cikkével kezdődik, amelyben arra tér ki, hogy meg kéne írni az 1900-as év krónikáját. Én erre a kérésre válaszoltam, és ígéretek szerint idén tavasszal könyv formájában is meg fog jelenni.”
Megnyitó
Ugyancsak január 19-én a berettyóújfalui Bihari Múzeum időszaki kiállító termében megnyitották A Himnusz kultuszának nyomában nevű időszaki kiállítását, amely márciusig látogatható. A kiállítást Kapornai Andrásné nyugdíjas pedagógus nyitotta meg. Közreműködött a Széchenyi-tagiskola énekkara.
Nagy Noémi
erdon.ro

Távoznak a váradi orsolyiták
Nagyvárad - A párizsi anyaház döntése alapján 2012. január 1-től megszüntették az Orsolya-rend váradi működését, az alapítása után 240 évvel- hangzott el egy könyvbemutatón az Ady Endre Líceumban.
Szombat délután a magyar kultúrát ünnepelték az Ady Endre Középiskola dísztermében, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) és a debreceni székhelyű Megyei Népfőiskolai Egyesület szervezésében. A megjelenteket üdvözlő dr. Fleisz János egyetemi tanár, BINCISZ-elnök arra hívta fel a figyelmet: immár tizenkettedik alkalommal ünnepel együtt Nagyvárad és Berettyóújfalu. Egy közös ötlet alapján 2001. január 22-én zajlott le a sorozat akkor még egynaposra sikeredett első kiadása. Egy újszerű kezdeményezés volt, azonban megtörtént az egymásra találás, és a közös társadalmi összefogásnak köszönhetően az idén már tizennyolc programmal várják az érdeklődőket, A Magyar Kultúra Ünnepéhez köthető, mennyiségileg bizonyára legnagyobb kárpát-medencei eseménykinálattal. A résztvevőket a bihari és újabban a nemzeti összetartozás köti egymáshoz, illetve köszönet jár a civil szervezeteknek is azért, amiért „meg tudjuk mutatni, hogy a magyar kulturális jelenlét erőteljesebb a világban, mint a gazdasági vagy számbeli hozzájárulás”.
A BINCISZ vezetője ugyanakkor is arra is kitért, hogy több mint 200 meghatározása létezik a kultúrának, ő ezek közül azt emelte ki, mely szerint gondolkodásra és cselekvésre késztet, nélküle nem létezik nemzeti öntudat. Értékét egyedisége jelenti, ami egyúttal fejlődésünket is megmutatja, és amelyet nem pénzben, hanem alkotásokban lehet kifejezni.
Könyvbemutató
A köszöntés után dr. Szigeti Tóth János szociológus, tanszékvezető főiskolai docens arról beszélt, hogy mennyire volt modern Németh László. Az író napjainkban is aktuális gondolatai közül egyebek mellett megemlítette a tantárgyak átjárhatóságának megteremtését, a közművelődés támogatását, a tanügy szerepét, az alapkészségek hiányának megszüntetését, az élethosszig tartó tanulást és a határon túli magyarok kérdésével való foglalkozást.
Meleg Vilmos színművész nagy sikert arató előadóestje után- a Magyarnak lenni című összeállításból hangzottak el részletek- Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke mutatta be a Partiumi füzetek sorozat 68. kiadványát (Római katolikus intézetek Nagyváradon), mely a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ-frakció és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség támogatával jelent meg. Elhangzott: bár ezekről az intézményekről sokan írtak már, Mons. Fodor József általános helynök más szemszögből ismerteti őket. Mivel e nagynevű intézmények megalapítása dr. Nogáll János püspök nevéhez fűződnek, külön fejezet foglalkozik a főpásztor életével és munkásságával. A könyvben Kolozsvári István tb. kanonok részletesebben ír a Szent Orsolya-rend történetéről, illetve a hozzá tartozó Szent Anna-templomról, Ocskay Etelka Ferdinánda, Polmann Mária Lucianna és Peczkó Zsuzsanna Kinga vizitátor nővéreknek köszönhetően pedig az irgalmas nővérekről tudhatunk meg többet.
Szerzetes rendek
Mons. Fodor József vikárius arra hívta fel hallgatósága figyelmét: a szerzetesi életformák a II. században jelentek meg, gondoljunk a pusztába elvonult remetékre, a stilétákra az aszkétákra, vagy az oszloposokra. Később keleten Nagy Szent Vazul, nyugaton pedig Szent Benedek írták meg a szerzetesi életformák szabályzatát. 1772-ben Szenczy István váradi őrkanonok alapította meg a váradi Szent Orsolya rendi kolostort és gimnáziumot, mely rend idén januárban szüntette be váradi működését, a párizsi anyaház döntése alapján. Az irgalmas nővérek 1878-ban kerültek Grazból a Körös-parti városba, nagyváradi tartományuk tavaly október 1-jén szünt meg, így az itteni nővérek ismét Grazhoz tartoznak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Összerdélyi ünnepség a szórványban
Roppant gazdag és színvonalas ünnepségen vett részt szombat délután a dévai magyarság. A református templomban szervezett gálán a közönség helyi volt, az előadók viszont Erdély különböző tájairól érkeztek, mindenekelőtt Kolozs és Maros megyékből.
Az ünnepség Lovász János lelkipásztor áhítatával kezdődött, majd Jancsó Miklós kolozsvári színész elszavalta a Himnuszt, annak valamennyi versszakát, nemcsak az elénekelni szokott elsőt. Barabás Kásler Magda közkedvelt népdalénekes előadta az Ó Szent István című moldvai csángó népdalt.
Deák Piroska dévai magyartanár a magyar irodalom legnagyobb szókincsű íróját, Arany Jánost mutatta be, pontosabban Arany és szülővárosa, Nagyszalonta életre szóló hosszú és érzelem teli kapcsolatát. Az irodalmi művében kb. 24 000 szót használó Arany János 130 évvel ezelőtt, 1882-ben hunyt el, Deák tanárnő ezért választotta őt a Magyar Kultúra Napja idei megünnepléséhez.
Guttman Mihály kolozsvári tanár viszont az 1882-ben született Kodály Zoltánt, a nagy hazafi zeneszerzőt, a legnagyobb magyar zenepedagógust méltatta. Az idei kultúra-ünnepségét a két kiemelkedő személyiségnek szentelték. Kodály többször járt Erdélyben – népzene-gyűjtő munkásságát még 1910-ben kezdte el Székelyföldön –, utoljára 1944-ben, amikor a kolozsvári magyar egyetem díszdoktorrá avatta.
A színvonalas ünnepség azonban nemcsak a magyar kultúra nagy alkotóira való megemlékezésből állt, hanem élő előadásokból is. A népviseletbe öltözött magyarfenesi (Kolozs megye) vegyes kar magyar zeneszerzők műveit adta elő, majd a kolozsvári magyar pedagógusok vegyes kara Kodály-darabokat énekelt, felemelően szép előadásban. Kodály ünnepségéről lévén szó, Oláh Boglárka és Oláh Mátyás ifjú kolozsvári művészek cselló- és zongoradarabbal örvendeztették meg az egybegyűlteket, majd a marosvásárhelyi Psalmus énekkar kórusa magyar zenei remekművekkel lépett fel. A Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE által szervezett, közel 3 órás felemelően szép ünnepség Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma-val végződött, melyet a kolozsvári pedagógusok kórusa és a marosvásárhelyi Psalmus együttesen adott elő.
Történelmi kulturális látogatás Vajdahunyadra
A dévai ünnepség előtt a három kórus százvalahány tagja, valamint Dáné Tibor országos EMKE-elnök a vajdahunyadi kastélyt látogatta meg, ahol a helyi EMKE képviselői voltak az idegenvezetők, a kastély történtét, kultúrtörténeti jelentőségét, restaurálási munkálatokat ismertetve. Meghallgatták Petőfi Vajdahunyadon című versét Kofity Magdolna előadásában, azt a verset, amelyet Bem apóval és kíséretével 1849 április 14-én tett látogatásakor írt. A kolozsvári kórus a jó akusztikájú (bár télen nagyon hideg) Országház termében két dalt énekelt el, a Lovagteremben pedig házigazdák és vendégek közösen énekelték el a Boldog asszony anyánk, égi nagy patrónánk kezdetű, régi magyar himnusznak számító dalt. A termek gótikus monumentalitása feledhetetlen élménnyé varázsolta az imaként felszálló kristálytiszta éneket.
Ezután a Kolozs és Maros megyei vendégek a távolból pillantást vetettek a várra néző, 10 éve felállított Petőfi-szoborra és a műemlék-református templomra is, illetve a vaskohászat még álló, romos emlékeire.
Nyugati Jelen

Magyarul a tanácsban
Továbbra is kifogásolja a kovásznai tanácsülések magyarról román nyelvre való tolmácsolását a városháza jegyzőnője. A tegnapi ülésen időpocsékolásnak nevezte a fordítást.
Annyiban volt igaza, hogy Turóczi Árpád megbízott tolmács nem szinkronban fordította az elhangzottakat, egy-egy mondatot, hosszabb magyar passzust ültetett át román nyelvre, addig az épp felszólaló képviselőnek várnia kellett. A román tanácstagok korábbi ígéretükhöz híven nem használták a fülhallgatókat. A szinkrontolmácsoláshoz továbbra is hiányzik egy nélkülözhetetlen kellék, a fordítófülke. A fordítás tegnap csak magyarról románra történt meg. Ezzel kapcsolatban Ioan Bocan tette a legérdekesebb felvetést: a románul elhangzó szöveget fordítsák magyarra. Amit a jegyzőnő elutasított, mivel a román a hivatalos nyelv. A gyűlés magyar résztvevői eleinte óvakodtak anyanyelvük használatától, elsőként Thiesz János alpolgármester élt jogával, ám csak akkor, amikor már szinte egy óra eltelt az ülésből.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyarságot sértő emléktábla virít a nagyváradi városháza épületén
A magyarságot sértő emléktábla virít a száz évvel ezelőtt épített nagyváradi városháza épületén. Az emléktáblán az áll hogy 1944. október 12-én a románokkal megerősített szovjet hadsereg a fasiszta-horthysta megszállás alól felszabadította Nagyváradot. A magyarság képviselői szerint a tábla szövege cinikus és valótlanságokat tartalmaz, a polgármester ennek ellenére nem akarja levenni a városháza faláról.
A magyarokat sértő felirat a városháza falán az 1944-es szovjet bevonulás 50 éves évfordulójára, 1994. október 12-én került a nagyváradi városházára az ominózus felirat. Szövege szerint a hős felszabadítók a fasiszta-horthysta megszállók kiűzésekor a városháza tornyára kitűzték a román lobogót. Fleisz János, nagyváradi történész: „A tábla szövege nem fedi a történelmi hűséget, ugyanis a város elfoglalása csak ’44. október 12-e délután történt meg. És hát igazából nem lehetett kitűzni semmilyen zászlót, mivel a városházát több gránáttalálat érte. Úgyhogy éppen égett a tornya is és sajnos leégett nemcsak a torony, de a közgyűlés-terem is.”
Nagyváradon többen úgy vélik, hogy ez a fajta történelemszemlélet már meghaladott, ezért le kellene venni a feliratot. A polgármester viszont másként gondolja.
Petri Csilla, Nagyvárad polgármesterének szóvivője: „A polgármester véleménye szerint ez az emléktábla az 1944-ben történt eseményeknek állít emléket, ezért semmilyen sértő szándéka, jellege nincs. Ezért nem is kívánják eltávolítani az épület faláról.”
A lakosság ezt akkor Nagyvárad gyásznapjának könyvelte el, hiszen jelentős ember és anyagi áldozatot is követelt a második világháború lezárásakor. 18 éve azonban a város napjaként ünnepli a többségi lakosság.
Balla Tünde
Erdély Tv
Erdély.ma

Nemet mondtak Nagyváradon a magyar utcanevekre
Tovább húzódik a nagyváradi kétnyelvű utcanévtáblák ügye, miután a helyi tanács szerdai ülésén visszautasította az RMDSZ-frakció erre vonatkozó javaslatát. A tervezet az önkormányzat jogi igazgatóságának felülbírálása után már eleve úgy került a tanácsülés napirendjére, hogy az nem az utcanév-táblák kihelyezéséről, hanem az RMDSZ indítványának visszautasításáról szólt. A szavazás előtt Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester szólalt fel és kijelentette: a frakció fenntartja a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését illető kérését.
Az RMDSZ a tulajdonában lévő négy körzeti székházra is felszerelte az elnevezést és a házszámot románul és magyarul is jelző táblákat
Az RMDSZ javaslata értelmében Nagyvárad utcáira kétnyelvű, a hivatalos román elnevezést és annak magyar fordítását hordozó táblák kerülhetnek ki, és meggyőződése, hogy a jogi bizottság bírálata ellenére a kérés törvényileg megalapozott. Indoklásképpen az európai Kisebbségi keretegyezményt említette, amelyet Románia 1993-ban ratifikált, és amely világosan kimondja a hasonló kezdeményezések törvényességét. Emlékeztetett: Nagyváradon 2006-ban már született olyan tanácsi határozat, amely előírná, hogy a közterek típusát (utca, tér) magyarul is ki kell írni, ám ezt a mai napig nem ültették gyakorlatba, bár ezt a verziót az RMDSZ sem támogatja, ugyanis az akkori koalíciós partner, a Demokrata-Liberális Párt fogadtatta el eképpen az eredetileg is lefordított nevekről szóló javaslatot. Ahhoz, hogy a mostani javaslat átmenjen, tehát a kétnyelvű táblák ügye elbukjon, 14 tanácsos szavazatára volt szükség, ennél eggyel több is született, így a testület 15 szavazattal, hat ellenszavazattal és egy tartózkodással visszadobta az RMDSZ indítványát.
Történelmi nevek csak később
Biró Rozália a tanácsülés után emlékeztetett: a kétnyelvű váradi utcanévtáblák ügye évek óta húzódik, és mindmostanáig nem sikerült dűlőre jutni, pedig megjegyzendő, hogy a táblák kihelyezéséhez valójában nem is volna szükség tanácsi határozatra, elegendő volna egy polgármesteri rábólintás – vagyis politikai akarat, annak azonban jelenleg nyoma sincs. Mint elmondta, a mostani koalíciós partnerrel, a Nemzeti Liberális Párttal való egyeztetések alapján 2011 eleje óta megvan az ígéret arra, hogy a javaslat napirendre kerül, de mivel ez azóta sem történt meg, most az RMDSZ egyedül kérte a tervezet felvételét – ennek viszont az lett a következménye, hogy a koalíciós partner sem támogatta a magyar frakciót. Dr. Fleisz János RMDSZ-es tanácsos, helytörténész azért tartózkodott a szavazáson, mert ő maga nem támogatja a lefordított utcanevek kihelyezését, inkább a történelmi elnevezéseket szeretné viszontlátni a házfalakon. Ezzel kapcsolatban Biró Rozália azt mondja, ebben a formában lehetetlen átvinni a tervezetet, ám az Integrált Városfejlesztési Tervben szerepel a történelmi belváros utcáinak hagyományos magyar nevekkel való ellátása is.
Az alpolgármester azt ígéri, az RMDSZ minden törvényes lehetőséget meg fog ragadni, hogy a tervezet újra napirendre kerüljön. Első körben a prefektúránál próbálnak meg közbenjárni, amelynek tíz napon belül el kell bírálnia, hogy a tervezet törvényes-e vagy sem. Amennyiben a prefektúra törvényesnek nyilvánítja a visszautasítást, az RMDSZ közigazgatási bírósághoz folyamodhat. Ilie Bolojan polgármester kérdésünkre elmondta: az önkormányzat jogi bizottsága megállapította, hogy Romániában jelenleg a törvények nem teszik lehetővé a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését.
Lesz magyar honvédemlékmű
Pozitív előrelépés viszont, hogy új helyet találtak a világháborúkban elesett magyar honvédek emlékművének a nagyváradi Rulikowski temetőben. Az emlékgúla új helyét tegnapi ülésén fogadta el a városi közgyűlés, így remélhetőleg május végén, a Hősök Emléknapja környékén felavathatják a mintegy két és fél méter magas emlékmű. Mint Sárközi Zoltán RMDSZ-es önkormányzati képviselő felidézte: az előző helyszín, amelyet a magyar Honvédelmi Minisztérium illetékeseivel közösen jelöltek ki, állítólag azért nem nyerte el Ilie Bolojan polgármester tetszését, mert szerinte akadályozta volna a temető forgalmát. Az eredeti helyszín annak a parcellának a közvetlen szomszédságában lett volna, ahol valaha a Váradon eltemetett mintegy 2800 katona és hadifogoly nyugodott, s amelyet később a román hadi veteránok kaptak meg. A zsidó temetővel szemben lévő, 68 négyzetméteres új helyszín, bár nem helyezkedik el ilyen jelentős történelmi helyszínen, bizonyos értelemben jobb is, mint az előző, ugyanis nem parcellában, hanem sétányon terül el, véli Sárközi. A tervezett emlékgúla pontos mása lesz azoknak az emlékműveknek, amelyeket a háború után állítottak fel a Doberdó-hegyen, ahol számtalan Bihar megyei és nagyváradi honvéd vesztette életét.
Alakul a statútum is
Eközben lassan elnyeri végleges tartalmát Nagyvárad statútuma is. Sárközi, aki a több éve készülő dokumentumon dolgozó bizottság tagja, azt állítja: kiegyensúlyozott, az etnikumok felé megfelelő tiszteletet mutató munkát tárnak majd a helyi önkormányzati testület elé a soron következő, március végi ülésen. Mint beszámoltunk, a 2002-es, 53-as számú kormányrendelet alapján elkészítendő dokumentumot már többször is visszavonták a helyi tanács napirendjéről, általában azért, mert formai és tartalmi hibákban is bővelkedett. Legutóbb az RMDSZ-frakció egyebek közt azért kérte a halasztást, mert a statútumtervezetben nagyon kevés magyar vonatkozású adat jelent meg, a váradi vár története például kizárólag a turisztikai fejezetben szerepelt, a várostörténetiben nem, a magyar színházról pedig egy mondatnál több nem szerepelt. Az akkori tanácsülés után héttagú bizottság alakult a tervezet átdolgozására, amelyben a román pártok képviselői, illetve Sárközi és Fleisz János mellett Dukrét Géza és Péter I. Zoltán független helytörténészek is szerepet kaptak. Sárközi Zoltán azt mondja, a most kialakult tervezet nyugodtan magáénak vallhatja majd minden váradi magyar polgár. Ahhoz, hogy a statútumot elfogadják, még a város jegyzőjének, illetve a polgármesternek is ellenjegyeznie kell azt, ám ennek Sárközi Zoltán meggyőződése szerint semmi akadálya nem lehet.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Régi viccek
Az megvan, hogy a Magyar Királyság egyszerre üzent hadat az Amerikai Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak? És az megvan, hogy Orbán Viktor megharagudott a Világbankra meg az Unióra? És az elrugaszkodás éve? Meg: tessék mondani, ez már a szocializmus (konszolidáció), vagy lesz még rosszabb? Plusz mennyivel látványosabb szaltókat fogunk bemutatni, ha egyszer végre lesz víz is a medencében?
Most a nagy kilátástalanságban, egy depressziós tél végén, talán kibújik a remény zöld fűszála a méteres hó alól. Az öreg székely javítja a tetőt, aztán megcsúszik. Kapaszkodik mindenbe és mindenkibe, de csak csúszik reménytelenül lefelé. Foggal, körömmel fékezné, lassítaná a sebességet, ám csak gyorsul, és egyre közelebb a mélység. Hosszas küzdelem és egyensúlyozás végén lezuhan, eltörik keze, lába, csigolyája, mindene. De csak mosolyra, sőt vigyorra húzódik a góbé szája: Na, hálisten, mert a bizonytalanságot nagyon nem bírom!
Bántják Magyarországot! Elnyomnak, világméretű az összeesküvés New Yorktól Tel-Avivig, a bankvilággal szövetkezett a finánctőke, beleszólnának a legbensőbb magánügyeinkbe, visszakérik a kölcsönadott pénzt, megvonják a támogatást, szaglászó bizottságokat küldenek ránk… Oda a függetlenségünk! Pedig csak az maradt nekünk, amire még büszkék lehetünk. Trükkök százait vetettük be, csaltunk, ahol tudtunk, és most nem adnak a becsületszavunkra. Azért úri társaságban ez nem volt szokás eddig.
Félretéve a vicceket, sajnos azt kell mondanunk, tekinthető örömhírnek is, hogy semmi nem változott. A kurucos hangvételű, vallásos tisztelettel övezett, mélyen a magyar hagyományba ágyazott karakán kormányozás pont oda vezet, mint a nemzetközi élvonallal parolázó, felvilágosult liberális szakszerűségnek eladott böszmeség. Gyakorlatilag csak a retorika változik, a játéktérben elfoglalt helyünk és a lehetőségeink ugyanazok. Még keményebben fogalmazva: tényleg annyira pitiáner kicsi ország vagyunk ezen a tájon a globális világgazdaságban, hogy már csak azt a néhány politikust választjuk meg, akik lenyúlják a maradék pénzeket, és elosztják a rokonok közt az állásokat. És csak azért nem vagyunk kollektíven az adósok börtönében, mert vasárnap zárva vannak a tőzsdék, és nem tudunk államadósságot csinálni.
Nosztalgikusan gondolunk vissza a diktatúra egyenlőségére, mert akkor éppen nem voltunk egyenlők. Arra emlékszünk még, hogy Brezsnyev, Kádár és Ceauşescu együtt utaznak a repülőn? Szereplőcsere megvolt, de mi még ugyanazon a repülőn (viccben) vagyunk.
Krebsz János
Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyar utcanevek: elutasítva
A román többségű Nagyváradi Helyi Tanács szerda délutáni ülésén ezúttal is elutasította azt a kezdeményezést, hogy a város utcaneveit magyar nyelvű fordításban is feltüntessék.
A magyar nyelvű utcanevekre vonatkozó határozatjavaslatot kezdeményezett a nagyváradi RMDSZ frakció. A javaslathoz szakjelentést is csatolt, melyben alátámasztják a tervezet törvényességét. A Polgármesteri Hivatal azonban ezt a szakjelentést kicserélte a saját szakjelentésével, amelyben törvénytelennek minősíti az RMDSZ beterjesztését, és ilyen formában is került a javaslat a tanácsülés napirendjére. A napirendi pont vitáján Biró Rozália kifejtette, hogy az általuk kezdeményezett tervezetet az RMDSZ törvényesnek tekinti, hiszen a 33/1995 számú törvénnyel ratifikált, a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó keretegyezmény biztosítja azt, hogy a nemzeti kisebbségek ilyen formában is élhessenek nyelvi jogaikkal. Megemlítette továbbá, hogy precedens is van már az országban erre, példaként említve a Szilágy megyei Kraszna település helyi tanácsi határozatát, melynek alapján kikerültek az utcákra a magyar utcanevek. Az érvek ellenére mind a koalíciós partner, a PNL tanácsosai, mind az ellenzéki Szociáldemokrata Párt tanácsosai, valamint két PD-L-s tanácsos is megszavazták az RMDSZ javaslat elutasítását. Hat RMDSZ-es képviselő az elutasítás ellen szavazott, és volt öt tartózkodás is, köztük Fleisz János RMDSZ-tanácsosé, aki az ülés végén lapunknak elmondta, hogy az utcanevek tükörfordításának kihelyezése nem európai megoldás: „Hogy lehet az, hogy a Szent László teret Egyesülés térnek hívják magyarul?” – tette fel a kérdést Fleisz.
Román nem a magyar nevekre
A tanácsülés után Biró Rozália a helyi magyar nyelvű sajtóval folytatott megbeszélés során elmondta, hogy az RMDSZ a 33/1995 számú törvényre és az országban már létező precedensre hivatkozva nyújtotta be határozattervezetét. A polgármesteri hivatal jogi bizottsága azonban ezeket a szempontokat figyelmen kívül hagyva a 215. számú közigazgatási törvény alkalmazására vonatkozó 1206/2011 és 1414/2002 számú törvényekre hivatkozott, amikor törvénytelennek minősítette az RMDSZ javaslatát. Csakhogy az említett törvények csak a helységnevek fordításaira vonatkoznak, utcanevekről nem tartalmaznak rendelkezéseket, így Biró Rozália véleménye szerint ezek alapján a jogszabályok alapján nem lehet törvényellenesnek minősíteni az RMDSZ javaslatát. „Mi kezdeményeztük a javaslat napirendre tűzését, de arra nem számítottunk, hogy törvénytelennek minősítik, hiszen számunkra egyértelmű, hogy a javaslatunk törvényes” – fogalmazott az alpolgármester asszony.
Ígéretszegés
Kérdésünkre válaszolva az alpolgármesterasszony elmondta, hogy 2011 januárja óta folyamatosan tájékoztatták a koalíciós partnert, vagyis a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) erről a tervezetről, és már hivatalosan is kérték a liberálisoktól, hogy tűzzék napirendre a javaslatot. „Mi ígéretet kaptunk arra is, hogy napirendre tűzik, és arra is, hogy megszavazzák a javaslatot, de azóta csak huzavona folyt, és mi most jutottunk odáig, hogy nincs már mire várni” – mondta Biró. Minden helyi tanácsi javaslatról, így erről is a prefektúrának tíz napon belül törvényességi láttamozást kell kibocsátania. Ha a prefektúra elutasítja a döntést, akkor azt a városi tanács vissza kell vonja, míg ha a prefektus törvényesnek mondja ki a határozatot, akkor az RMDSZ a közigazgatási bírósághoz fordulhat.
Az alpolgármesterasszony elmondta, hogy az RMDSZ és a PNL viszonyában következményekkel fog járni a tegnapi döntés. „Sajnos nem egyedülálló példa az, hogy egy koalíciós partnerünk ígéretet tesz, és azt megszegi. Ennek mindenképpen lesz következménye a következő hónapokban, de hogy konkrétan mi, az az adott helyzetektől függ majd. Mi a továbbiakban is bízunk abban, hogy talán jobb belátásra bírjuk őket” – fogalmazott Biró Rozália, aki nem tartotta kizártnak, hogy a helyi politikában ez az eset akár gyökeres változást is előidézhet, bár hozzátette: „nem szeretnénk, ha kenyértörésre kerülne sor, hiszen kisebbségben vagyunk”.
Európa nincs közel
Ezt követően Biró Rozália hozzátette: „Egyszer csak eljutunk odáig, hogy Európában érezhetjük magunkat, mert Európában az nem kérdés, hogy kétnyelvű feliratok legyenek. Ma meggyőződhettünk arról, hogy egy dolog az Európai Unió tagjának lenni, és más dolog, hogy akkor amikor a többség minimális nyitottságára van szükség, hiszen a törvényes keret létezik, akkor ezt a minimális nyitottságot megadják-e a magyar közösség számára.” Kérdésünkre válaszolva Biró Rozália kifejtette azt is, hogy az RMDSZ javaslata az utcanevek tükörfordításainak kihelyezésére vonatkozott, a történelmi utcanevek kihelyezésére még nincs az országban törvényes precedens. Az alpolgármesterasszony azonban hozzátette, hogy a Szent László és a Bémer tér felújítási tervébe belefoglaltatta azt is, hogy információs táblákat helyezzenek ki, és szerepel a tervben az is, hogy a történelmi városrészben helyezzék ki kronológiai sorrendben, mintegy emléktáblaként a történelmi utcaneveket. „Mivel ez a pályázat nagy valószínűséggel nyert, abba benne lesz a tábláknak a költségvetése is” – mondta, bár hozzátette, hogy a polgármester azt is megteheti, hogy az emléktáblákra előirányzott pénzt nem költi el. „Az utcanévtáblák kicserélésére a megyei tanácstól minden évben kapunk költségvetési kiegészítéseket, és minden évben meg is kaptuk a pénzt, csak éppen nem költjük el” – érzékeltette Ilie Bolojan polgármester hozzáállását az utcanevek kérdéséhez Biró Rozália.
Pap István
erdon.ro

Áttörés az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatában
Több mint harminc, a magyar történelmi egyházaktól korábban elkobzott ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött Bukarestben az illetékes tárcaközi bizottság – közölte pénteken az MTI-vel Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, a testület egyik tagja. A visszaszolgáltatott ingatlanok között van egyebek mellett az irgalmasok rendjétől elkobzott nagyváradi Pénzügyi Palota és a Maros művészegyüttes székházául szolgáló marosvásárhelyi műemléképület. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) államtitkára szerint a magyar egyházak viszonylag jól állak a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszerzése terén. Erdélyben ugyanis – a Kárpátokon túli térségekkel ellentétben – telekkönyvi rendszer működött, így nem jelent különösebb gondot a tulajdonjog bizonyítása – tette hozzá. Tájékoztatása szerint Romániában körülbelül hétezer államosított ingatlant kértek vissza az egyházak, az ezredforduló után meghozott úgynevezett restitúciós törvények alapján. Ezek közül 1500-1600-ra tehető a magyar történelmi egyházak követelése. A magyar egyházak ingatlan-visszaigényléseinek körülbelül kétharmada, mintegy ezer épület esetében hozott a tárcaközi bizottság kedvező döntést – mondta Markó Attila.
Szász János, a gyulafehérvári római katolikus érsekség gazdasági igazgatója az MTI-nek elmondta: a tárcaközi bizottság döntése még nem jelenti azt, hogy az egyház azonnal visszakapja államosított épületét. Ha abban közintézmény – például iskola vagy kórház – működik, akkor az öt évig még benne maradhat és ezalatt a törvény által megállapított bért kell fizetnie az egyháznak. Ilyen esetben az egyházak csak a türelmi idő lejártával dönthetnek szabadon a visszakapott ingatlan rendeltetéséről.
Az ingatlan-visszaszolgáltatások ügyében illetékes tárcaközi bizottság csaknem egy éves szünet után kezdte újra munkáját. Az ebben részt vevő kisebbségügyi államtitkár maga is nehezményezi, hogy „olyan ritkák lettek az ülések, hogy a jogos igénylők egy idő után kénytelenek beperelni a bizottságot”. Markó Attila azt mondta, a testület munkáját nem akadályozhatja az, hogy őt és a tárcaközi bizottság két másik korábbi tagját beperelte a Korrupcióellenes ügyészség a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium esetében hozott döntésük miatt. Az ügyet az erdélyi magyar közéleti szereplők megfélemlítési akciónak, az ingatlan-visszaszolgáltatási folyamat fékezésére irányuló törekvésnek minősítetik, ami ellen tiltakozó megmozdulást is rendeztek Sepsiszentgyörgyön.
A bíróság azóta megállapította, hogy a vitatott épület valóban a református egyház tulajdona, és feloldotta az alperesek vagyonának zárlatát. Markó Attila szerint ebből logikusan kellene következnie annak, hogy a beperelt tisztségviselőket felmentsék a korrupciós vád alól, de ez az ítélet még nem született meg.
MTI
Erdély.ma

Összefogást hirdet az új zsidó szövetség
Húsz magyarországi és határon túli zsidó hitközség, illetve szervezet összefogásával Debrecenben megalakult a Közép- és Kelet-európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége.
A “Jövőnk az összefogás” üzenetével megalakult a Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetsége; az alapító okiratot vasárnap Debrecenben, a Megyeházán tartott ünnepségen írta alá húsz itthoni és határon túli magyar zsidó hitközség, illetve zsidó szervezet képviselője.
Halász János, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium parlamenti államtitkára hangsúlyozta, hogy a kultúra formálásában a zsidó szervezeteknek nemcsak a múltban volt jelentős szerepük, hanem a jövőben is, s ezt új keretek között tehetik meg a Debrecenben létrejött összefogással.
Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető igazgatója is azt hangsúlyozta, hogy az a szövetség, amelynek alapító okiratát Debrecenben aláírták, nemcsak rögzíti a közös utat, hanem abból valami új és ösztönző mozgalom indítható el. A Mazsihisz-vezető azt mondta, hogy a “recesszió vihara tombol”, jelentős a munkanélküliség, s ilyen helyzetben “elképzelhetetlen, hogy a falainkon belül egymást marjuk”. Zoltai Gusztáv megfogalmazása szerint Debrecen – mint most is – példát mutatott az elmúlt években, amikor is évről évre megrendezik a hazai és a határon túli magyar zsidó hitközségek találkozóját.
Horovitz Tamás, a Debreceni Zsidó Hitközség vezetője hozzátette: múlt évi találkozójukon döntötték el, hogy “a Kárpát-medence zsidóságának fennmaradása érdekében” szorosabbá teszik az együttműködést. A most megalakult szervezet nyitva áll minden zsidó előtt, nem tesznek különbséget a különböző irányzatú csoportok között – jegyezte meg.
Papp László (Fidesz), Debrecen alpolgármestere szerint “az együttműködéssel az összetartozás új korszaka kezdődik”, az aláírás kifejezi “a közösség erejébe vetett hitet, az egymás iránti elkötelezettséget”. Radu Tirle, a romániai Bihar Megyei Tanács elnöke megyéje lakói nevében megkövette a zsidókat a történelemben ért atrocitásokért, s kérte Istent, “adjon erőt számukra, hogy tudják megbocsátani azt a sok szörnyűséget”. Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere városa és a Partium magyar közösségének “tiszteletteljes üdvözletét” tolmácsolta, megjegyezve, hogy “a kisebbségi lét (...), de a mai nap is példa arra, hogyan lehet szövetségben építeni a jövőt”.
Támogatásáról biztosította az új szövetséget Szabó György, a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) elnöke, reményét fejezve ki, hogy az új szervezetet kellően tudják támogatni annak érdekében, hogy “a zsidó reneszánsz közélet újra tudjon fejlődni”.
A Közép és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetségének húsz alapítója van, magyarországiak mellett felvidéki, erdélyi, partiumi és délvidéki magyar zsidó közösségek. Néhányuk képviselője nem tudott megjelenni az aláíráson, e szervezetek levélben biztosították a szervezőket csatlakozási szándékukról. Az aláírás után a Nagyváradi Zsidó Hitközség művészeti csoportjának közreműködésével megünnepelték a zsidók “legvidámabb ünnepét, a sorsvetés napját, a Purimot, majd az ünnep kapcsán Asher G. Ehrenfeld debreceni főrabbi mondott ünnepi beszédet.
Népszabadság

Több erdélyi művész és tudós részesült magyar állami kitüntetésben
Bogdán Zsolt és Selmeczi György a Magyarország Érdemes Művésze díjat vette át tegnap, Kézdi Imola pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapja meg ma, de rajtuk kívül több erdélyi művész és tudós részesül elismerésben a nemzeti ünnep alkalmából.
Két kolozsvári művész is átvehette tegnap a Magyarország Érdemes Művésze díjat a nemzeti ünnep alkalmából. Bogdán Zsolt színművész és Selmeczi György Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, karmester, a Kolozsvári Magyar Opera művészeti vezetője a budapesti Iparművészeti Múzeum dísztermében Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-minisztertől, Halász János parlamenti államtitkártól és Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkártól vette át az elismerést a többi díjazottal együtt.
„Márai Sándor szerint az élet tartalmát a nagy feszültség, az alkotás pillanatai jelentik, nem pedig a létezés kalendáriumi időszaka” – fogalmazott a nemzetierőforrás-miniszter a díjátadón.
A nemzeti ünnep alkalmából a Kolozsvári Állami Magyar Színház másik színművésze, Kézdi Imola is magyar állami kitüntetésben részesül, ő a ma esti néptánctalálkozó gálaműsora után veheti át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét Szilágyi Mátyástól, Magyarország kolozsvári főkonzuljától a Kolozsvári Magyar Operában. Bogdán Zsolt egyébként 2002-ben a Jászai Mari-díjat, 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjét vette át, míg Kézdi Imola 2010-ben kapta meg a Jászai Mari-díjat.
Tegnap egyébként többek között a Magyarország Kiváló Művésze díjat és a Magyarország Babérkoszorúja díjat is kiosztották az Iparművészeti Múzeumban, a Parlamentben pedig Schmitt Pál köztársasági elnök Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök társaságában kiosztotta a magyar művészeti és tudományos élet legrangosabb kitüntetésének számító Kossuth- és Széchenyi-díjakat is az idei kitüntetetteknek.
Az államfő emlékeztetett: az UNESCO döntése értelmében 2012-es esztendőt a száz éve született Szentágothai János életművének szenteljük. „Az ő eredményessége és gazdag személyisége mindenestül azt üzeni nekünk, hogy csak a jelenben érdemes keresni a nagyság titkát” – méltatta a neves tudós alakját Schmitt.
A Kossuth Nagydíjat Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, író kapta meg, váratlan balesete miatt azonban az elismerést csak később tudja átvenni. A Széchenyi Nagydíjat Vizi E. Szilveszter Széchenyi-díjas orvos, agykutató, az MTA rendes tagja vette át az államfőtől. Kossuth-díjban 17 művész, köztük színészek, építészek, zenészek, filmrendezők részesültek. A könnyűzene területén például Demjén Ferenc és Kovács Ákos kapta meg a kitüntetést. Széchenyi-díjban pedig 17 tudós részesült.
További erdélyi kitüntetettek
Az erdélyi művészek közül Kardos M. Róbert nagyváradi színművész Jászai Mari-díjban, Böszörményi Zoltán író, költő, Iancu Laura költő és Kenéz Ferenc költő József Attila-díjban, Soó Zöld Margit festőművész pedig Munkácsy Mihály-díjban részesül. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja a Kolozsvári Magyar Operában ma este Kézdi Imola színművész mellett Dávid Lajosnak, Gaal György Elemérnek, és Mózes Attila írónak adja át a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, Asztalos Lajosnak és Bú József Olivérnek a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Pataky Józsefnek és Tolna Éva Gizellának pedig a Magyar Arany Érdemkeresztet. Csíkszeredában Bíró Béla a Magyar Arany Érdemkeresztet, Nagy László a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, míg Pál Ibolya Mária a Magyar Ezüst Érdemkeresztet veheti át, Pap Géza pedig Budapesten kapja meg a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Krónika (Kolozsvár)

„Hagyományos” lista: jelenlegi tanácsosait indítja az RMDSZ Váradon
A következő mandátumban is alpolgármester lehet Biró Rozália Nagyváradon, miután idén is ő vezeti az RMDSZ helyi szervezetének tanácsosi jelöltlistáját – derült ki a pénteki küldöttgyűlésen. A gyűlést a városháza dísztermében tartották, ami, mint elhangzott, szimbolikus, hiszen a szervezet hisz abban, hogy Cseke Attila polgármesterjelöltnek sikerül elnyernie az elöljárói tisztséget.
A korábbi egészségügyi miniszter, jelenlegi szenátor már jelölti bemutatkozásakor világossá tette: nem fog a szervezet önkormányzati listáján szerepelni, csak a polgármesteri tisztségért száll versenybe. A rangsort eldöntő szavazás eredményeképpen egyetlen kivétellel ugyanazok a nevek kerültek a lista befutónak számító helyeire, akik eddig is a városi önkormányzati testület RMDSZ-frakciójában ültek, közülük Pásztor Sándor, a szövetség megyei szervezetének jelöltje a Bihar Megyei Tanács elnöki tisztségére pályázik, aki ebben a minőségében szavazás nélkül foglalta el a második helyet Biró Rozália, a városi szervezet elnöke után.
Az egyetlen változás a névsor első hét helyén (ennyi tanácsosa van az RMDSZ-nek Váradon) Fleisz János történész hiánya, ami nem számít meglepetésnek, hisz régóta nem ápol jó viszonyt a frakció többi tagjával. Helyét Ritli László Csongor, Ritli László egészségügyi miniszter fia veheti át, aki tavaly éppen emiatt a rokoni szál miatt nem foglalhatta el a megyei kórház igazgatói tisztségét, miután az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség vizsgálatot indított a versenyvizsgával kapcsolatban.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Hétvégén rajtol a Festum Varadinum
A rendezvények ideje alatt több könyvet is bemutatnak, újra sor kerül a Civil Társadalom Napjára és a hagyományőrző mesterek Apáról fiúra elnevezésű találkozójára, emellett több váradi iskola is ez alatt az idő alatt szervezi meg iskolanapját, köztük idén először a Mihai Eminescu Főgimnázium is.
Immár 21. alkalommal rendezik meg Nagyváradon a Festum Varadinum kulturális rendezvénysorozatot április 28. és május 6. között – jelentette be tegnap Biró Rozália alpolgármester, a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Az eseménysor fővédnöke Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, illetve Halász János, a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára. Az idei Varadinumot mindkét tárca támogatja: az összköltségvetés nagyjából 50 ezer lej, ebből 5000-et a Communitas Alapítvány áll, 25 ezret a romániai művelődésügyi minisztérium, a többi fedezésében a magyarországi tárca segít. A költségvetés mintegy háromnegyede idén is a civil egyesületek által szervezett programok részfinanszírozására megy – tudtuk meg.
A hagyományokhoz híven a nyitó és a záró egyházi szertartást a református és a római katolikus egyház „váltogatja” egymás között, így idén a megnyitóra április 29-én, vasárnap a nagyvárad-újvárosi református templomban kerül sor. Igét hirdet Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese. A Varadinum ideje alatt a két másik történelmi egyház, az evangélikus és az unitárius is ünnepi istentiszteletet tart, szerdán, illetve csütörtökön. Biró Rozália az egy héten át tartó rendezvénysorozat csaknem negyven programja közül néhányat kiemelt, köztük Péter I. Zoltán történész április 30-ai, hétfői előadását, amely a Nagyvárad kávéházi élete a Monarchia idejében címet viseli, és az Ady Endre Gimnáziumban kerül rá sor.
A rendezvények ideje alatt több könyvet is bemutatnak, újra sor kerül a Civil Társadalom Napjára és a hagyományőrző mesterek Apáról fiúra elnevezésű találkozójára, emellett több váradi iskola is ez alatt az idő alatt szervezi meg iskolanapját, köztük idén először a Mihai Eminescu Főgimnázium is. A Festum Varadinum idén is díjkiosztó ünnepséggel zárul, amelyen a tavalyi legjobban sikerült rendezvények szervezői kapnak elismerést. Vasárnap, május 6-án kerül sor a hagyományos Szent László-körmenetre a római katolikus székesegyházban. n Nagy Orsolya
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

Egy kimaradt tanácsosi beszámoló
A Bihari Napló 2012. április 23-i számának első oldalán a Váradi tanácsosjelölt-lista című írásban, amely az RMDSZ nagyváradi szervezetének küldöttgyűléséről tudósít, a következő, valós tartalmú szöveget olvashatjuk: „Valamennyi ismertetőt egyhangúlag elfogadtak, kivéve dr. Fleisz Jánosét, aki több mint 30 ellenszavazatot kapott. A távollévő tanácsos beszámolóját különben az említett kiadvány nem tartalmazza.”
„Némi töprengés után, mivel nem jelöltetem magam semmilyen pozícióba, úgy gondoltam, hogy szükséges a helyzetet röviden tisztázni. Valóban nem voltam jelen az illető ülésen, hogy miért, az rövidesen ki fog derülni. Az hogy egyedüliként, az én beszámolóm maradt ki az alkalmi kiadványból, annak az az egyszerű magyarázata, hogy tőlem nem kértek ilyet a kiadvány számára. Megpróbáltam a beszámolómat elküldeni, azzal a kéréssel, hogy ismertessék a küldöttgyűlés helyszínén. Erre azonban nem került sor, mindössze néhány példányban sokszorosították. Mindezek miatt úgy érzem kötelességem megismertetni szélesebb körben az RMDSZ küldöttgyűlésének szánt beszámolómat.
Beszámoló
Íme, az el nem hangzott rövid beszámoló teljes szövege:
2008-ban belső választásokon nyertem el a helyem az RMDSZ városi tanácsosi listáján, azzal a céllal, hogy szakmai felkészültségemet és tapasztalatomat a váradi magyar közösség érdekében hasznosítsam. Szemléletváltást terveztem, ami részben sikerült, hiszen hangsúlyt adtam annak, hogy a városi tanácsosok egy körzetért feleljenek, de újraindítottam a tanácsosi fogadóórákat is. Sikerült számos évtizedes problémát, köztük több utca aszfaltozását megoldani Várad-Velencén, sőt a Templom-tér rendezését is, annak ellenére, hogy ebben az alpolgármester asszony akadályozni próbált. A civil szervezetek szintjén több rangos eseményt, mint a magyar kultúra napja, a civil nap, a művelődés hete stb. szerveztem, részt vettem a Varadinum rendezvénysorozat megszervezésében, de kezdeményeztem a nagyváradi Civil Kerekasztal létrehozását is. Történészként próbáltam a város Statútumát a magyar közösség számára is elfogadhatóvá tenni.
Igyekeztem az önkormányzati feladatokban is aktívan részt venni, de kiderült, hogy a nagyváradi RMDSZ és a váradi frakció vezetését csak a pártérdek vezérli. Így, 35 éves tanári munkám ellenére az oktatási helyett a szociális bizottságba tettek be, 20 éves civil vezetői szolgálatom dacára, a civil támogatások bizottságába is találtak két megfelelőbbet, amikor pedig társelnöknek a Műemlékvédő Alapítványhoz kellett kinevezni egy tanácsost, akkor nem a történészt, hanem egy műkedvelőt választottak meg és sajnos még sokáig folytathatnám.
Számomra, aki alapító tagja vagyok –1989 decembere óta– a váradi RMDSZ-nek, nem volt könnyű a fentieket elviselni. Ennek ellenére sokszor megszavaztam még azokat a projekteket és határozatokat is, amelyeket egyébként gyakran titkoltak előlem, vagy megkerülésemmel, megkérdezésem nélkül terjesztettek elő. Nem vitatva az elért közös eredményeket, voltak azonban, olyan előterjesztések és határozatok is, amelyekben az RMDSZ párt és kampány érdekeit a váradi magyar közösség érdeke elé helyezték, emiatt ezeket, a párt szankciókkal való sorozatos fenyegetőzés ellenére sem szavaztam meg, itt csak például a Szent László-térnek a város hagyományaitól idegen módon való átalakítását, az utcanevek tükörfordítását, a civil rendezvények nem megfelelő támogatását említeném.
Mit nem tettem még? Például, nem koszorúztam hétszer a kampánycéloknak alárendelt nemzeti ünnepeken, egyszer sem vettem részt az október 12-i „városnapi” rendezvényeken, vagy a december 1-jei, április 20-i városi díszközgyűléseken. Nem vettem részt évek óta a kampány sajtótájékoztatók ígéret áradatában stb. Szót emeltem viszont a botrányos utcanévlista ellen, a civil szervezetek nem megfelelő és mutyiban elosztott támogatása ellen, vagy az elírásoktól hemzsegő váradi Statútum tervezete ellen. Mindezek miatt, természetesnek veszem, hogy a váradi küldöttgyűlés nem fogadja el a beszámolómat, de az csak megerősít abban, hogy nem egy párt, hanem az egész nagyváradi magyar közösség tanácsosa próbáltam lenni.
Megköszönve mindazoknak, akik támogatták munkámat, a végkövetkeztetés egyszerű, a mostani párttevékenységben, kampányban és hatalomban gondolkodó, az eredeti céloktól messzire eltávolodó nagyváradi RMDSZ-nek nem volt rám szüksége, magam pedig, amíg az RMDSZ érdekvédelmi szervezet helyett, kézi vezérlésű pártként működik, nem kívánok részt venni semmilyen RMDSZ-tevékenységben.
Dr. Fleisz János, nagyváradi városi önkormányzati képviselő. erdon.ro

Kultúrfolyam Nagyváradon
Vasárnap kezdődik a Festum Varadinum
Vasárnap kezdődik a Festum Varadinum. A nagyváradi kulturális rendezvénysorozatot a Varadinum Kulturális Alapítvány és a négy magyar történelmi egyház jóvoltából huszonegyedik alkalommal szervezik meg – tájékoztatta tegnap a sajtót Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere. Az idei Festum fővédnökei Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, valamint Halász János, a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkára. A sorozat vasárnap, április 29-én ünnepi istentisztelettel indul útjára a nagyvárad-újvárosi református templomban. Előrendezvényként április 28-án, szombaton a Diákokért Egyesület szervezésében a Könyv Napjára várják az érdeklődőket, az Ady Endre Líceum dísztermébe. A rendezvénysorozat gerincét alkotó, immár hagyományos programok mellett az idei rendezvénysorozatba új színt hoz, hogy Fényes Szabolcsra, az Erkel Ferenc-díjas, nagyváradi születésű zeneszerzőre emlékeznek. Május 6-án, vasárnap a nemzetközi Mamamérföld nevű séta 17 órától indul a Szent László térről. A Szülés Hete apropóján szervezett tájékoztató rendezvényen kismamáknak és családot tervezőknek nyújtanak információkat. A sorozat ugyanaznap 18 órától a Szakszervezetek Művelődési Házában sorra kerülő díjkiosztó ünnepséggel, majd az azt követő, Fényességes Csillag című, táncos misztériumjátékkal ér véget.
Totka László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Benyújtotta választási listáit a három magyar politikai szervezet
A jelöltlisták benyújtásának utolsó napján immár hivatalossá vált: a legtöbb erdélyi és partiumi megyében hármas magyar versenyre lehet számítani a június 10-i helyhatósági választáson. A jelöltlisták az utolsó száz méteren is módosultak: Kolozsváron a jelenlegi RMDSZ-es alpolgármester, László Attila visszalépett. A Krónika úgy értesült: a lista 11. helyén szereplő Irsai Miklós jelenlegi önkormányzati képviselő és a megyei tanácsosi listán szereplő Fekete Emőke megyei tanácsi alelnök sem vesz részt a megmérettetésen.
jelöltlisták benyújtásának utolsó napján immár hivatalossá vált: a legtöbb erdélyi és partiumi megyében hármas magyar versenyre lehet számítani a június 10-i helyhatósági választásokon. Az RMDSZ már korábban bejelentette: nem kíván közösködni sem az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP), sem a Magyar Polgári Párttal (MPP), mi több, ötszázzal több jelöltet állít országszerte a választásokra, mint 2008-ban. Kelemen Hunor szövetségi elnök közlése szerint az RMDSZ részéről 317 polgármesterjelölt, 8459 helyi és 703 megyei tanácsosjelölt indul a megmérettetésen.
Az RMDSZ továbbá Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hargita, Fehér, Kovászna, Kolozs, Maros, Máramaros, Szatmár, Szilágy és Temes megyében pályázza meg a megyei önkormányzat elnöki tisztségét. A korábbi önkormányzati választáson a szövetség 184 településen állított polgármestert, 2195 helyi és 89 megyei tanácsosi mandátumot szerzett, ugyanakkor Hargita, Kovászna, Szatmár és Maros megyében az RMDSZ-t képviselő jelölt nyerte el a megyei tanácselnöki tisztséget.
Szabó-Györke Zsombortól, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos sajtófelelősétől megtudtuk: a szervezet lapzártánkig még nem véglegesítette a listáit a székelyföldi megyékben. Azt azonban tudni lehet, hogy a legfiatalabb magyar párt 74 polgármesterjelölttel, 1726 helyi és 260 megyei tanácsosjelölttel vág neki első megmérettetésének. Az EMNP ugyanakkor 7 megyében állít megyei tanácselnökjelöltet.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, a szervezet közel száz településen pályázza meg a polgármesteri tisztséget, az önkormányzati képviselőjelöltek számát azonban lapzártánkig nem tudta pontosan megmondani. „A polgári párt számára a helyhatósági választások tétje az, hogy minél több polgármesteri tisztséget megszerezzen. Célunk, hogy a 2008-ban megszerzett 11 polgármesteri széket megtartsuk, de nyilván szándékunkban áll növelni a tanácsosi mandátumhoz jutott polgári pártiak számát is” – nyilatkozta lapunknak Szász Jenő.
A polgáriak első megmérettetésén egyébként 489 helyi és 10 megyei tanácsosi mandátumot szereztek. Az MPP elnöke sajnálja, hogy a párt nem tudott országos színtű koalíciót kötni az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP): Szász Jenő számításai szerint egy ilyen együttműködés révén a két szervezet 54 településen szerezhette volna meg a polgármesteri tisztséget.
„Sajnos így sok helyen megoszlanak majd a jobboldali szavazatok és így az RMDSZ jelöltje lesz majd a befutó. Együttműködés révén egy olyan eredményt tudtunk volna felmutatni, amely miatt az RMDSZ kényszerhelyzetben nemzeti válogatottat kellett volna felállítson a parlamenti választásokra” – fogalmazott az udvarhelyi politikus. Szász Jenő példaértékűnek nevezte, hogy az MPP és az EMNP Kolozs megyei szervezetének sikerült megállapodnia pénteken abban, hogy közös listán indítják jelöltjeiket az önkormányzati választásokon.
A két párt Kolozs megyei szervezetének elnökei, Gergely Balázs, illetve Csép Sándor által pénteken kiadott közös közlemény szerint a megállapodás értelmében Kolozsváron a néppárti polgármesterjelöltet, Gergely Balázst támogatják, és csak a néppárt állít listát, amelynek második helyére Fodor Alpár, az MPP jelöltje kerül fel. Kolozs megyében az MPP tanácselnökjelöltjét, Csép Sándort támogatják. A megyei koalíciós listát Simon Csaba, az MPP jelöltje vezeti, második helyen Szász Péter, a néppárt jelöltje indul.
Kolozsvár: László Attila visszalépett
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, mint ismeretes, Eckstein-Kovács Pétert indítja a kincses városi polgármesteri tisztségért, míg a szervezet megyei elnöke, Máté András a megyei tanácselnöki mandátumért próbál voksokat gyűjteni június 10-én. Az amúgy is több meglepetésnevet tartogató városi tanácsosjelöltek listáján azonban az utolsó pillanatban is történtek változások: az RMDSZ jelenlegi alpolgármestere, a 7. helyre rangsorolt László Attila bejelentette, nem kíván részt venni a megmérettetésen.
László a Krónikának elmondta, a jelöltállítás „nevetséges módszerét” kifogásolja. „Nem adom a nevem ilyen bohóckodáshoz” – fogalmazott az alpolgármester. A Krónika úgy értesült, László Attilán kívül a lista 11. helyén szereplő Irsai Miklós jelenlegi önkormányzati képviselő sem vesz részt a megmérettetésen. Úgy tudjuk, a megyei tanácsosi listán szereplő Fekete Emőke, a megyei tanácsi alelnök is visszalépett.
Marosvásárhely: leszámolások az RMDSZ-nél
Teljesen felborította az RMDSZ marosvásárhelyi tanácsosjelölt listáját a megyei szervezet vezetősége. Az állandó bizottság szinte semmibe vette a helyi választmány véleményét és új, a városi szervezet székházában soha meg nem fordulót, jóformán még tagsági könyvvel sem rendelkező személyeket is rangsorolt befutó helyekre. Elesett a bejutó pozíciótól maga a választmány elnöke, Csegzi Sándor is. Megyei felettesei azt vetették a város alpolgármesterének a szemére, hogy az elmúlt tizenkét év alatt nem sikerült kibújnia Dorin Florea városatya árnyékából. Nagy István színművész és rádiós személyében a listát egy civil vezeti.
A Rádió GaGa kereskedelmi adó igazgatóját Benedek István, a városi szervezet elnöke, Gombos Csaba egykori wu-shu világbajnok, illetve Peti András jogász követi. Utóbbi kettőt a közvélemény a szervezet nagyágyúinak számító Lokodi Edit Emőke, Kelemen Atilla és Borbély László bizalmi embereiként tartja számon. Az RMDSZ megyei elnökének a fia is bejutó helyre került: Kelemen Márton azonban nem a városi, hanem a megyei önkormányzatot célozta meg.
Azon túl, hogy választmányi elnökként megyei felettesei a 10. pozícióra rangsorolták, Csegzi Sándor úgy érzi, az állandó bizottság méltánytalanul járt el, hisz a listára olyan személyeket is elhelyeztek, akiket ő is jobbára csak névről és hallásból ismer. Véleményét osztja a választmány is; a testület több tagja is szóvá tette, hogy Kelemen Atilla megyei elnök olyanokat kezdett „futtatni”, akiket eddig még soha nem láttak az RMDSZ székházában.
„Számomra provokáció és jelzés is egyben az, hogy a 10. helyre rangsoroltak. Ugyanakkor biztató, hisz még jelentek valamit a marosvásárhelyi magyarság számára, ha azok az emberek állítottak félre, akik ezt megtették” – reagált a Krónikának Csegzi, aki az állandó bizottság döntése után viszszalépett. Az alpolgármester – aki az elmúlt években többször is lemondott mások javára a polgármester-jelöltségről, az idén pedig második lett Vass Levente mögött – belátta, hogy ő, felettesei elvárásával ellentétben, nem akart fék lenni mindabban, amit a város polgármestere, Dorin Florea tesz. Csegzi Sándor ugyanakkor jó ideje az RMDSZ belső ellenzékéhez tartozik.
A párt országos főtitkára, Kovács Péter szerint azért volt szükség a marosvásárhelyi tanácsosjelölt-lista átszabására, mert a felmérések szerint csökkent a helyi magyarság bizalma a városi RMDSZ-szervezetben és a helyi önkormányzati képviselők egy részében. A Többszemközt című ETV-s műsor meghívottjaként azonban elhallgatta, hogy a közvélemény-kutatás szerint a szövetségnek semmi esélye visszaszerezni a polgármesteri széket. Kovács Péter úgy vélte: ha a polgármester-választáson minden magyar Frunda Györgyre szavaz, Marosvásárhelyen lehet győzni.
A leköszönő tanácsosok mindenáron való menesztési hevében az állandó bizottság egy olyan személyt is rangsorolt a listára, aki zsenge koránál fogva nem választható. Az RMDSZ megyei vezetői utólag belátták tévedésüket, és lecserélték Csata Tímeát. Ezzel szemben az EMNP listája sokkal kevesebb meglepetést tartalmaz. Mint várható volt, a marosvásárhelyi tanácsosjelöltek lajstromát a szervezet megyei, illetve helyi elnöke vezeti, Portik Vilmos és Kali István.
Az igazi húzónevek a harmadik és a negyedik helyet foglalják el, Nagy László unitárius esperes és Hollanda Dénes, a Sapientia volt dékánja és egyben alapítója személyében. A néppártiak listáján továbbá több olyan személy is szerepel, aki korábban az RMDSZ színeiben foglalt el különböző tisztséget: a hatodik helyezett Kirsch Attila például 2000 és 2008 között két mandátumot töltött ki a városi önkormányzat tulipános frakciójában. Az EMNP nem indít saját polgármesterjelöltet, de bejelentette, a függetlenként megméretkező Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga társelnökét támogatják a megmérettetésen.
Bizonyos híresztelésekkel ellentétben nem mond le a polgármester-jelöltségről az MPP-hez igazolt Benedek Imre. Az ismert kardiológusprofesszor, aki több mandátumon keresztül az RMDSZ megyei tanácsosa volt, kijelentette, esze ágában sincs visszalépni, és folytatja a harcot, amire ötezer támogató aláírás jogosítja fel. A szövetség vezetői Dorin Florea demokrata-liberális polgármester emberének tartják Benedeket, akit az utóbbi időben egyre többször láttak vendéglői asztalnál ülni a jelenlegi városvezetővel.
Háromszéken a megyei tanács elnöke, Tamás Sándor újabb mandátumra pályázik, kihívói a néppárt részéről Nemes Előd, az EMNP megyei elnöke és a polgári pártot képviselő Kulcsár Terza József lesznek.
Az EMNP Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpádot támogatja, aki újabb polgármesteri mandátumot szerezne a megyeszékhelyen, a többi háromszéki városban azonban hármas verseny várható.
Hargita megyében Szabó Soós Klára orvost, az MPP helyi önkormányzati képviselőjét indítja az EMNP a csíkszeredai polgármesteri székért folyó küzdelemben, a Hargita megyei tanácselnöki tisztségért pedig Sorbán Attila mérnök száll versenybe az alakulat színeiben, míg az RMDSZ égisze alatt induló Borboly Csaba újrázna a megyei tanács élén. Csíkszeredában Ráduly Róbert jelenlegi RMDSZ-es polgármester, illetve Bokor Márton gyermekorvos száll még versenybe.
Bihar megye: új és régi arcok
Tegnap, a határidő szerinti utolsó pillanatban nyújtotta be megyei tanácsi, illetve váradi helyi önkormányzati jelöltlistáját a Bihar megyei RMDSZ-szervezet. Nagyvárad polgármesteri címére Cseke Attila jogászt, korábbi egészségügyi minisztert jelölik, a Bihar megyei önkormányzati képviselő-testület élére pedig Pásztor Sándor mérnök, a Körösök Vízügyi Igazgatóságának vezetője pályázik. Az RMDSZ listáit ugyanakkor a megszokottnak mondható nevek vezetik, némileg rendhagyó módon a polgármester- és az elnökjelölt helyett: a városi önkormányzati jelöltek közül Biró Rozália foglalja el az első helyet, ami azt mutatja, hogy az alakulat júniustól is számít rá nagyváradi alpolgármesterként – harmadik mandátumában.
A megyei lista élén pedig az a Kiss Sándor áll, aki korábban már betöltötte a Bihar Megyei Tanács elnöki tisztségét, igaz, még azelőtt, hogy ezt a posztot egyéni választókörzetes szavazással lehetett volna elnyerni. Jelenleg Kiss a megyei önkormányzati alelnök, és a lista alapján valószínű, hogy ezután is az marad. Cseke Attila szenátor nem szerepel egyik listán sem, Pásztor Sándor pedig éppúgy, mint legutóbb, a váradi tanácsosjelölti listán foglal el befutó helyet.
Ezen a jelöltlistán egyébként nincs sok változás, egyetlen kivétellel ugyanazok a nevek szerepelnek a befutó helyeken, akik jelenleg is tanácsosi széket foglalnak el Váradon. Az egyetlen személyi változást Fleisz János történész eltűnése jelenti, akinek helyét Ritli László Csongor jogász, Ritli László egészségügyi miniszter fia vette át a lista egyik, biztos nyerőnek számító helyén. Fleisz Jánost, akinek mandátumvégi tanácsosi beszámolóját el sem fogadta a frakció, tegnap telefonon kerestük meg, ő pedig kérdésünkre kijelentette: a továbbiakban nem kíván politikai szerepet vállalni más párt színeiben sem.
Cseke Attilának egyébként Nagyvárad jelenlegi polgármesterével, Ilie Bolojannal kell felvennie a harcot, ha nyerni akar, magyar ellenfelei ugyanakkor azzal kampányolnak, hogy sem neki, sem más magyar jelöltnek nincs valós esélye a váradi győzelemre. Tény, hogy az előzetes felmérések alapján Bolojan tulajdonképpen biztos nyertesnek látszik. Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének egy friss közleményéből az is kiderül, hogy a szervezet saját, reprezentatív felmérése alapján sok váradi magyar is a népszerű, liberális párti városvezetőre kívánja leadni voksát.
A vélt esélytelenség miatt indít saját váradi polgármesterjelöltet az Erdélyi Magyar Néppárt Zatykó Gyula mérnök személyében, a Bihar megyei önkormányzat élére pedig Szilágyi Ferenc egyetemi tanárt jelölik. Az EMNP még nem hozott nyilvánosságra sem váradi, sem megyei jelöltlistát. Függetlenként jelölteti magát Érmihályfalván a polgármesteri tisztségbe Kovács Zoltán. Mi is beszámoltunk róla, hogy a jelenlegi érmihályfalvi polgármester nemrég kilépett az RMDSZ helyi szervezetéből, később pedig a szövetségből is.
Szilágy megye: RMDSZ vs. EMNP
Szilágy megyében már tudvalevő, hogy huszonegy polgármesterjelöltet indít az RMDSZ. Zilahon Sojka Attila János vállalkozó száll versenybe a polgármesteri címért, a megyei önkormányzat elnöki tisztségéért pedig Csóka Tibor mérkőzik meg. Az EMNP Zilahon Tunyogi Tímeát, a párt helyi elnökét jelöli polgármesternek, a megyei tanács elnöki tisztségére pedig Sándor József orvost.
Szatmár megyében mindhárom magyar politikai szervezet állít megyei tanácselnökjelöltet, Szatmárnémetiben viszont a polgármesteri tisztség elnyeréséért csak az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) száll ringbe.
Az RMDSZ a megyei tanácselnöki székért Csehi Árpádot indítja ismét, aki jelenleg is ellátja ezt a tisztséget, a megyeszékhelyen pedig polgármesterjelöltjük Ilyés Gyula, aki második mandátumát tölti városi elöljáróként. Az MPP négy évvel ezelőtt – saját bevallásuk szerint az RMDSZ kérésére, akik azt akarták, hogy magyar ellenjelöltek ne veszélyeztessék a szövetség pozícióit – nem szállt ringbe sem a szatmárnémeti polgármesteri, sem a Szatmár megyei tanácselnöki székért. Most viszont mindkét pozíciót megpályázzák, mivel úgy vélik, az RMDSZ nem honorálta akkori gesztusukat.
Tanácselnökjelöltjük a párt megyei elnöke, országos MPP-alelnök, Hegedűs Pál, Szatmárnémetiben pedig Zazula Béla helyi vállalkozó lenne polgármester. Az EMNP megyei tanácselnökjelöltje szintén az alakulat megyei szervezetének vezetője, Tivadar Dénes lesz. Polgármesterjelöltet viszont nem indítanak Szatmárnémetiben, amint sajtótájékoztató keretében elmondták, egy általuk végzett közvélemény-kutatás eredményei alapján döntöttek így, melyből az derült ki, hogy a megyeszékhelyen élő magyarok nem akarják, hogy több magyar nemzetiségű polgármesterjelölt induljon, megyei szinten viszont szeretnének változást.
Tanácsosi listájuk viszont lesz a városban is, melyet szintén Tivadar Dénes vezet. Nagykárolyban az RMDSZ és a néppárt jelöltje száll ringbe az elöljárói székért – a szövetség a jelenlegi polgármestert, Kovács Jenőt jelölte ismét, az EMNP pedig a városi szervezet elnökét, Konglovits Évát indítja a magyar többségű településen. Krónika (Kolozsvár)

Megújuló civil törekvések
Nagyvárad- A XXI. Festum Varadinum keretében tegnap XII. alkalommal szervezték meg A Civil Társadalom Napját. Szerdán előadások hangzottak el a nagyváradi Ady Endre Középiskolában. Aláírtak a Biharország Civil Társulás alapító okiratát.
A rendezvény szervezői ezúttal is a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ), a debreceni Megyei Népfőiskolai Egyesület, a berettyóújfalui Bihari Szabadművelődési és Népfőiskolai Egyesület, a Nagyváradi Civil Kerekasztal, a Sapientia Varadiensis Alapítvány, valamint a Varadinum Kulturális Alapítvány voltak.
A megjelenteket dr. Fleisz János, a BINCISZ elnöke köszöntötte, kiemelten a derecskei küldöttséget. Arra emlékeztette őket: tizenegy évvel ezelőtt a biharországi és a nemzeti összetartozás jegyében kezdeményezték A Civil Társadalom Napját. Ugyanakkor felidézte az első, 1992-ben zajlott Festum Varadinum körmenetét is, amikor a Bazilika kertje „hemzsegett” az embertömegektől. Megjegyezte: változtak az idők, manapság az egymás mellé rendelt rétegrendezvények ugyan nem tudnak ennyi érdeklődőt megmozgatni, de azért eredményeket és értékeket képesek felmutatni. A jövővel kapcsolatban kifejtette: szeretnének a város felé nyitni, így valószínű, hogy változtatni fognak a Civil Nap lebonyolításának módján. Az üdvözlő szavak után dr. Fleisz János és Porkoláb Lajos, a Megyei Népfőiskolai Egyesület elnöke ünnepélyesen aláírták a Biharország Civil Társulás alapító okiratát, mely szerződés a magyarországi új civil törvényre alapozva lehetőséget nyújt a civil mozgalmak közötti együttműködés elmélyítésére a határ két oldalán.
Előadások
Dr. Szabó Irma, a budapesti KultúrÁsz Közhasznú Egyesület közművelődési főtanácsadója a magyarországi új civil törvény legfontosabb újításairól és következményeiről beszélt, felvázolva egyúttal az anyaországi civil szervezetek tevékenységét a rendszerváltozás után. Többek közt megtudtuk: Magyarországon jelegleg körülbelül 65 ezer civil szervezet működik, melyek közül 3100 Hajdú-Bihar megyében. Körülbelül 50 százalékuk szabadidővel, sporttal és kultúrával kapcsolatos munkát végez. 2010-ben a bevételük 1200 milliárd forint volt és átlagosan 165 tagja van egy-egy egyesületnek. Gondot okoz azonban, hogy a civil szervezetek 45 százaléka fővárosi és ugyanennyi százaléknak a bevétele nem haladja meg az 500 ezer forintot. A szakember arra hívta fel a figyelmet: az új törvény kimondja a nemzetközi civil kapcsolatokban a magyarországi és határon túli rendezvényeken, fesztiválokon való részvétel támogatását, valamint azt is, hogy határon túli civil szervezet csak Magyarországon nyilvántartásba vett civil szervezettel együttesen lehet támogatás kedvezményezettje.
Közös jövőnk
Jantyik Zsolt, a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ igazgatóhelyettese a Közös jövőnk Hajdú-Bihar/Magyarország programokat ismertette, melyek abból indulnak ki, hogy a helyi közösségek a magyar társadalom alappillérei. Mindannyiunk felelőssége a magyar jövő átörökítése a kultúra széles értelmezése által, mely gyarapodáshoz vezet. Ennek tükrében a program három alapeleme a közösség, az identitás és a partnerség, a gyakorlatba ültetés pedig a Klebersberg-, a Méliusz- és a Partium-projekt keretében valósul meg, hangzott el.
Dr. Fülepné Sipos Ilona, a derecskei Városi Művelődési Központ igazgatója a Királyok, fejedelmek útja programot mutatta be. Kifejtette: a 2010 novemberében Szentjobbon útjára indított kezdeményezés azokat a Hajdú-Bihar és Bihar megyei szakembereket, polgármestereket, civil szervezeteket, magánszemélyeket és vállalkozókat szólította meg a határ mindkét oldalán, akik hajlandóak saját és egymás helyi értékeit összegyűjtve, egymást segítve –nem feltétlenül elérhetetlen pályázati források megérkezésére várva– egy működő, élő, szervezett rendszert felépíteni és működtetni, s az összefogás segítségével közösen gyarapodni. Fontos cél volt egy olyan infrastrukturális háló létrehozása és működtetése is, mely az abban résztvevő szereplők munkássága révén a Debrecen és Nagyvárad vonzáskörzetében levő települések és közösségek számára korszerű formában tárják fel és aktivizálják közös kulturális kincseinket, történelmi emlékeinket.
Dr. Fleisz János szerint a váradi önkormányzat és a civil szervezetek közötti kapcsolat szociológiai és gyakorlati szempotból periférikus, vagyis gyenge a helyhatósági tevékenységbe való bevonás és a támogatás is. Jellemző: az elmúlt években a civil stratégiát nem sikerült keresztülvinni, mert az önkormányzat csak egy szükséges valaminek tartja a civil szervezeteket, de nem akarja megerősíteni ezeket. A BINCISZ-elnök szerint megoldás lehet a demokrácia strukturális átszervezése, mert meglátásában a képviseleti demokrácia csődöt mondott, a jövő pedig a részvételi demokráciáé, melyben az illetékes szakemberek állandó jelleggel kikérik a lakosság véleményét. Úgy fogalmazott: a civil út egy járható harmadik út, melynek önálló módon kell alakulnia, nem a politikai tömörülések mögé bújva.
Ciucur Losonczi Antonius. Erdon.ro

A háború állása
A rendkívül demokratikus és kulturált országban szimbolikus háború folyik, a bal- és a jobboldal a történelem értelmezésén folytat mélyenszántó vitát. Előbb az egyik állít szobrot a tengernagynak, aztán a másik a műszerésznek. Az egyik eltávolítja az ország fő teréről a baloldalinak tekinthető első köztársaság elnökét, a másik festékkel szennyezi, leönti a fasisztának minősített szobrokat. És ez így megy kedélyesen, mint egy történelemről folytatott kulturált párbeszéd. Kihívásra válasz, szóra szó, tettre tett.
A sajátosan magyar vitakultúra (hogy ne tartsuk tovább kétségek között az olvasót, igen, Magyarországról van szó, de érintik a kérdések a szomszédos államokat, az európai politikát, sőt időnként Izraeltől is bocsánatot kell kérni, amikor valaki tudományos hevülettől elragadtatva vérig sért pár milliónyi érzékenységet), szóval ez a ránk jellemző vitastílus tanulmányozásra érdemes, idővel exportcikk válhat belőle. Nem először adunk a világnak valami originálisat, amiért hálás lehet nekünk, magyaroknak.
Nézzük, mondjuk, Nyirő József esetét. Végakarata volt szegénynek, hogy hazai földben nyugodhasson. S ha valamelyik erdélyi egyházközség (ahol paposkodott) vagy az írószövetség (romániai magyar tagozat) méltó alázattal címzettnek érzi magát, akkor a kellő engedélyekkel felszerelkezve, szépen céltudatosan hazahozza, eltemeti, évenként koszorúzza, lelke rajta. De a baloldal csak azt tudja mondani, hogy fasiszta volt, kitartott Szálasi mellett, megszavazta a zsidótörvényeket… És a jobboldal csak azt tudja mondani, hogy a szülőföldről írt, a hazáról, arról az érzésről, amit tanítani kellene, mert kiveszőben van a világból… És mindkettőnek igaza van: egy közepes író, aki egyben középszerű fasiszta. Semmi különös, nem volt egyedül a maga idejében. Csak most mindkét oldal emeli a tétet, zajlik a licit, már a legnagyobbak között van. Nagy író, nagy fasiszta.
Ebben az országban és ebben a közösségben az emberek leszoktak az olvasásról és a saját vélemény kiküzdéséről. Egyik fele a fasisztára mozdul, a másik a hazaszeretetre, s máris tudja hová kell állni ebben a csatározásban. Nálunk Wass Albertnek több szobra és rajongója van, mint olvasója. S az, hogy a román kormány és hatóság nem aszszisztál a mi elképzeléseinkhez a Nyirő-újratemetés konfliktuskereső külsőségeiben, ad az egésznek még egy adag hazaffyas bukét. Hogy azért is megcsináljuk! Nekünk nem parancsol Ceauşescu népe és szelleme!
Mellékesen választási kampány zajlik, és szívesen szavazunk – mi magyarok – a tökös legényekre.
Krebsz János. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kötelező olvasmány
Nyirő, Szabó Dezső, Wass Albert – csak kapkodja az ember a fejét – éppen belekerülnek a magyar nemzeti alaptantervbe. Ebben az a legkedvesebb, hogy Erdély túlhangsúlyozottá válik az irodalmi térképen. Mert ott magyarabbak a magyarok. Ott tartunk, mint a szentgyörgyi falfirka: a székely sz@rta a magyart.
A kormánypárti kultúrpolitika ezzel a zseniális beiktatással akarja átformálni a közös magyar teret, amelyben élünk, hogy a magyar jövendő meg legyen alapozva legalább szellemileg. A liberálbolsevik kisebbség közben nyüszítve tiltakozik, antiszemitának, nyilasnak, fasisztának bélyegezve az említett irodalmi alkotókat, akiknek a szelleme nem kerülhet a felnövekvő ifjúság közelébe, mert agyonfertőzik őket érzékeny életkorukban. Tán mindkét oldal túlhevüli az amúgy hűvösen is kezelhető kérdést.
Nekünk, az én generációmnak, annak idején, kötelező volt Maxim Gorkij Anya című regénye. Tudom, egy kegyetlen, embertelen rendszer vérgőzös irodalomtanítását nem lehet összevetni virágzó demokráciánk kétharmados társadalmi konszenzus övezte nemzeti alaptantervének diktátumával, de mégis. Az amúgy vitathatatlanul tehetséges Gorkíj nem rendelkezett szilárdnak tekinthető gerinccel, s megírta azt a regényt, amely a későbbi marxista kritika szerint sem „ért fel az ábrázolt eszmék nagyszerűségéhez”. Ez annyit jelent, hogy olvashatatlan a könyv. Nem dicsekvésképpen, de vannak olyan vastag gyomrú emberi egyedek, akik ilyenféle szellemi táplálékot is meg tudnak emészteni anélkül, hogy maradandó károsodást szenvednének. És Nyirőt, Wasst és Szabó Dezsőt is, anélkül, hogy közben elveszítenék kritikai érzéküket, belegörcsölnének egy olyan akaratba, amilyen most dúl a nemzet megmentése ügyében.
Mi, kollégisták úgy olvastunk kötelező olvasmányokat, hogy szerény személyem kikölcsönözte az előírt remekművet, elolvastam, s a friss élményt emészthetőbb elmesélt formában nyújtottam át fél órában tucatnyi embernek. Működött a dolog, a magyartanárok akkoriban is sportos lendülettel üldözték azokat, akik nem olvasták a kötelezőt mindenféle keresztkérdésekkel. Én úgy meséltem, hogy senki nem bukott le. Annyiban is más volt az a világ, hogy osztálytársaim amúgy olvastak. Közéjük dobtam a Zabhegyezőt vagy az Indul a bakterház című Rideg Sándor-opuszt, az végigment, mindenki elolvasta. A kötelezőkkel már óvatosabbnak kellett lenni. A Bánk bán például olvashatatlan, viszont kitűnően mesélhető. Szóval, később magyartanárként sokat profitáltam az ekkor megtapasztalt alapszabályokból. Például: ha egy könyvet (szerzőt) meg akarsz utáltatni, tedd kötelező olvasmánnyá.
Krebsz János. Új Magyar Szó (Bukarest)

Évszázados alkotói örökségünk
A neves szerző két nagy fejezetben foglalja össze időrendben mindazt, amit több évtizedes kutatómunkája eredményeként korábban már könyvekben vagy tanulmányokban Erdély és azon belül Kolozsvár képzőművészetéről megírt és publikált.
Most megjelent szintézisében* a város 19–20. századi építészeti, festészeti, grafikai, iparművészeti és szobrászati alkotásairól olvashatunk, olyan nagy ívű áttekintéssel, amely az erdélyi magyar szellemi élet mindenkori központjához illik. A könyv alcímében a szerző alkotói örökségről beszél, ám ennek bemutatása és esetenként egy-egy műalkotás vagy művészi pálya avatott elemzése révén a befogadó közeg jellemzésére is sor kerül. A könyvben nem egyszer vetődik fel a kérdés: hogyan sáfárkodik a város lakossága az évszázados alkotói örökséggel? A kiadvány első részében a 19. század elejétől kísérhetjük végig az első világháború befejezéséig több generáció kiemelkedő mesterei, a legfontosabbnak tartott alkotók és képzőművészeti jelenségek számbavételét. Különálló fejezetekben foglalja össze a szerző az iskolákban, nyomdákban működő kőnyomatműhelyek tevékenységét, kiemelten tárgyalva Bara Gábor szerepét. Barabás Miklós és Szatmári Pap Károly jelentős kolozsvári szereplését követően több kismester, portré- és életképfestő életéről és munkásságáról kapunk rövid pályaképet. Jelentős helyet foglalt el a város képzőművészeti életében a 19. század végén az Erdélyi Múzeum-Egyesület képtárának kialakulása és története, amelynek egyik fő szereplője Pósta Béla régész volt. Színvonalas építészeti, szobrászati és iparművészeti műalkotások gyarapodását látjuk ebben az időben, amelyben Pákéi Lajos építész vállalt vezető szerepet. Majd a millenniumi évek reprezentációs alkotásainak betetőzéseként állítják fel Fadrusz János Mátyás-király szobrát a Szent Mihály-templom közelében. Végül a háborús pusztítások tüntetnek el számos olyan szobrot és emlékművet, amelynek az avatóünnepségén elhelyezett virágcsokrok még nem hervadtak el. A két világháború közötti időszak első meghatározó intézményeként indul a román művészeti főiskola, amely a 30-as évekig működik Kolozsváron. Összerdélyi képzőművészeti kiállítást szerveznek 1919-ben, és a kiállítás katalógusában Emil Isac bevezetője román, magyar, német és francia nyelven jelenik meg. Eközben köztéri szobrok és emlékművek kerülnek le az eredeti helyükről és vándorolnak másodlagos elhelyezésre, néha a házsongárdi temetőbe. A könyv egyik alapgondolata, hogy mindezek ellenére Budapest elvesztése után Kolozsvár ekkor válik igazán az erdélyi magyar művészeti élet központjává. Az erdélyi román művészeti élet körképének megrajzolása szintén nagy érdeme a kötet szerzőjének. Különösen szép sorok szólnak Kós Károly, Szolnay Sándor, Szervátiusz Jenő heroikus művészetszervező munkásságáról, a Barabás Miklós Céh összetartó erejéről, a Műcsarnokban folyó lázas alkotómunkáról vagy László Gyula művészettörténészi és kritikusi közreműködéséről, a 40-es évek nagy, csoportos kiállításairól. A második világháborút követő évtizedek képzőművészeti folyamatainak egyik vonzó pillanata – a kis Firenze káprázata – bukkan fel a könyvben, amikor a Ion Andreescu-főiskolába csapatostul érkeznek tehetséges festő-, szobrász- és grafikusnövendékek. Azonban ez a szép ambíció a nemzetiségi intézményrendszer folyamatos leépítésével, majd teljes megszüntetésével párhuzamosan zajló szocreál térfoglalás nyomán gyorsan elillanó ábránd marad. Murádin Jenő Kolozsvár közel két évszázados képzőművészeti életét összefoglaló nagy munkája lényegében a 20. század 70-es–80-as éveinek – történelmi tapasztalatunkból érthetően – keserű számvetésével ér véget. Nem sóhajt fel megkönnyebbülten történész szerzőnk a ’89 utáni történéseket illetően sem. Bár az „átmeneti kor indulatainak lecsillapodása(?) után” némiképp reménykedve zárja a könyvét: „túl közel vagyunk a rálátásos ítélethez, de érezhető: dinamikusabb mozgásterekben kezd újraépülni az arculatot váltott művészeti élet. Kolozsvár éppen múltjából merít erőt kultúrája és művészete jövőjéhez”. *Murádin Jenő: Kolozsvár képzőművészete. Alkotói örökségünk a 19–20. századból. ARTprinter Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2011.
Jánó Mihály. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Talán eltűnünk
Hirtelen, mert semmi nem tart örökké, bár – ha már úgyis az RMDSZ szócsövének tekintették, különösen ellenségei, a lapot – sosem volna nagyobb szüksége a magyar politikai és etnikai kisebbségnek egy országos napilapra, mint most, beszorulva az önkormányzatokba. De állítólag piacgazdaságban élünk, ráfizetéses a dolog, nem tartják el a lapot az olvasók, már akkor sem, ha a szerzők ingyen dolgoznak.
Én egy tanítványom révén kerültem a szerkesztőségbe még a múlt évezredben, Cseke Gábor és Gyarmath János csinálták akkor a Magyar Szót. Valami furcsa vegyüléke volt a múltból ittmaradt hagyományos napilapnak, és az új követelményeknek megfelelni akaró újdondász törekvéseknek. Volt egy előfizetői rétege, amely megszokta, hogy elő kell fizetni a „ziarul maghiar”-ra, s ha a barátságtalan lapterjesztés jóvoltából két-háromnapos késéssel is, de magyarul tájékozódunk a világ dolgaiban Romániában. Volt kiterjedt tudósítói hálózat, és az idő teltével – hála az internetnek – naprakész frissesség két ország történéseiben.
Sőt a lap fogyatkozó presztízsébe még belefért egy meghívás révén a Verespatakon nyitandó aranybánya vendégévé válnom, tájékoztattam a magyar nyelvű olvasókat, s – mivel a jutalom mindig kérdéses volt a magamfajta szellemi szabadfoglalkozásúak körében – hát a bányaberuházó cég költségén laktam ott szállodában egy kurta hétig, s írtam meg, amit láttam. Ez volt a legnagyobb megbecsülés, ami újságíróként ért.
Majd jött az Új Magyar Szó, Ágoston Hugóval a főszerkesztői székben, ahonnan hamar fölállt, s maradtunk a Vélemény oldalon. Mielőtt bezár a bazár, el kell mondanom, a magam személyét kivonva az egészből, hogy sajtótörténeti tananyagnak elmenne, miképpen kell és lehet egy oldalon elkötelezett, a racionalitás talaján álló, értékalapú sokszínűséget összehozni.
Kisvárosunkban most eltűnt egy negyvenhat éves nő. Eddig ilyesmi Alzheimer-kóros öregekkel fordult elő. A nő – korunk állampolgára – diplomás munkanélküli, aki egy-két éve külföldi munkavállalással is próbálkozik, de a frankhitelek nyomán beállt változások reménytelenné tették mindennapjait. Most, hogy nincs hír róla, születik a városi legenda. Modern Monte Christóként eltűnt, adósságait nincs kin behajtani, s új külsővel új életet kezdve, valahol messze az embertelenné alakult jelen szabályain túl jár.
Most mi is eltűnünk. Talán. De hiszem, hogy nagyobb értéket képviselünk annál, amire a piac most árazott, tudom, hogy most még inkább szükség van ránk. Nem tűnhetünk el nyomtalan. Figyeljenek.
Krebsz János. Új Magyar Szó (Bukarest)

A csoda
A hírben, amely felröppentette, hogy az Új Magyar Szó nyomtatott változata megszűnik, a Magyar Távirata Iroda egyszerűen intézett el több mint fél évszázadot: az egykori kommunista pártlap, az Előre, annak rendszerváltozás utáni utóda, a Romániai Magyar Szó, majd követője, az ÚMSZ, az RMDSZ közeli magyar napilap július elsejétől nem jelenik meg többé. Úgy hangzott, mint valamiféle rutinszerű közhelyekből összefércelt gyászjelentés, amely fölött elsiklik a szem, amely nem okozhat különösebb megrázkódtatást, hiszen a már aggastyánnak mondható X.Y. a különböző korokban már éppen eleget élt ahhoz, hogy engedelmeskedjen a természet törvényeinek és végső nyugalomra hajtsa a fejét.
De vajon ilyen egyszerű ez? Vajon nem a romániai magyarság életének egy darabja porlik szét mindörökké egy több évtizedes napilap halálával? Vagy ezeket a szavakat éppen most, a sírba roskadásnál leírva, túlságosan szenvelgő és dagályos lennék, valamiféle olyan, könnyzacskókat kicsordító fickó, akinek a kézfogását egész életemben és minden szavammal szerettem volna elkerülni? Az Előre, az egykori kommunista pártlap. Szász János, Méliusz József, Halász Anna, Bodor Pál, Domokos Géza és mások írásai jutnak eszembe, akik világra szomjas egész nemzedékem számára bontottak legalább réseket azon a falon, amelyet olyan magasra szerettek volna rakni, hogy még a madár röpte se tűnjön öntörvényűnek, hanem irányítottnak és kiszámíthatónak.
Az utód, a Romániai Magyar Szó, amely a rendszerváltás utáni években Gyarmath János, Cseke Gábor és mások hihetetlenül nehéz, a nappal és éjszaka választóvonalait nem ismerő munkájával alakította át önmagát és próbált valódi tartalmat társítani mindazokhoz a fogalmakhoz, amelyeknek felszíni formáit már ugyanazon és szinte megkülönbözhetetlen alakzattá koptatták az előző évtizedek. Valamikor ekkor, a múlt század kilencvenes éveinek elején csapódtam én hozzájuk, és szinte el sem hiszem: immár két évtizede, hogy hetente közöltem legalább egy, olykor pedig két szöveget, publicisztikát, amint a szakmában mondani szokás, hogy milyen a Csíkszeredához tartozó Zsögödből a világ.
De vajon hogyan, milyen sikerrel? Ilyenkor szokták azt mondani, hogy rá kell bízni az olvasóra. De ilyenkor érdemes elmondani azt is, hogy milyen eszmerendszerre támaszkodott az a közíró, aki nem csupán végigkövette az eseményeket-jelenségeket, hanem a maga felelősségteljesnek vélt, a magyar nyelv gazdagságához és az emberi értelemhez mért szavaival meg is próbálta értelmezni és befolyásolni azokat.
Azt hiszem, amióta leütöttem a nyilvánosság számára a legelső betűket, mindvégig európai értékeket, európai gondolkodásmódot szerettem volna meghonosítani szűkebb és tágabb hazámban, mert valóban hittem abban, hogy ez közelebb hozza egymáshoz az embereket.
Mint ahogyan abban bíztam: az értelem szava képes úrrá lenni a butításon, az ámításon, a nagy szavakkal való öncélú dobálózáson. Mint ahogyan abban hittem: az önállóságot a romániai magyarság számára úgy kell kialakítanunk, hogy az nyitottsághoz, ne bezárkózáshoz, korszerű és másokkal mindig összemérhető jövőhöz, ne pedig réveteg múltba forduláshoz vezessen.
Mint ahogyan úgy véltem: olyan helyi társadalmakat kellene építenünk, amelyeket nem kiskirályok vezetnek, hanem a közösség képes demokratikus eszközökkel – köztük önálló médiával! – érvényesíteni akaratát, ez pedig nem csupán egy szűk kisebbség, hanem a többség élhetőbb életéhez vezet, és ilyképpen a szülőföldön való maradás a lét természetes állapota, nem pedig holmi délibábos nemzeti parancsszó. Négy évtizednyi újságírás és közéleti munka után, a nacionalizmusok újabb fellángolását, a politikai populizmusok egyre gazdagodó eszköztárát látva, egyre kevésbé bízom abban, hogy ez sikerült.
Mi teszi önt boldoggá? – kérdezett meg egyszer az egyik erdélyi hírportál szerkesztője, és akkor azt válaszoltam: számomra mindörökre csoda marad, hogy az íróasztalnál megfogalmazott gondolatok tíz, több száz vagy éppen több ezer kilométernyi távolságra a mások fejében visszhangzanak. Soha ne feledjük: az ÚMSZ-nek, véleményoldalainak, sok köze volt ehhez a csodához.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Összeállításainkat lapelődünk, a Romániai Magyar Szó vezércikkeiből, vezető publicisztikai írásaiból, illetve utolsó számához érkezett lapunk, az Új Magyar Szó vezércikkeiből készítettük. Így írtunk mi – amíg lapjaink megjelenhettek.
Romániai Magyar Szó
• Új esztendő, új lap. Úristen, újra merjük kezdeni az életet? Újra lehet nagy lélegzetet venni, telefonon nyíltan beszélni, levelet írni, politizálni, érvelni, ellentmondani, meghallgatni az ellenfelet, újra lehet ellenzékinek lenni, gyakorolni a türelmet, a toleranciát vagy félreállni éppen, meggyőződésünk szerint... (Marosi Barna, 1989. december 31.) • Most zsibong a villamos. Mindenki beszél mindenkivel, ismeretlenek ismeretlenekkel. Mindenkinek pereg a nyelve, mindenki szapora szavú, sőt, szószátyár. Mindenki cseveg vagy csattog, kifejt vagy beolvas. Mindenkinek véleménye van. Miről beszél a halottaiból föltámadt utazóközönség? Ha lenne túlvilág és a nép legszeretettebb fia hallaná ezeket a hűségnyilatkozatokat... Egy asszony sír. Zokog. Egyetlen szót motyog maga elé. „Ellopták, ellopták...” Kérdik tőle, mit loptak el magától, jóasszony? De ő nem válaszol. Sír tovább. Én - tudom, mit loptak tőle a tolvajok. 25 esztendőt az életéből. (Szász János, 1990. január 16.)
• A matracokon csupán a lepedő van. Párna, pokróc sehol. A kaparásra várakozó nőkön viszontlátom azt a toldott-foldott, elnyűtt, gombok, pántlikák helyett madzaggal ellátott, télen-nyáron használatos, flanellanyagból készült szerelést, amelyet gyermekeim születésekor nekem is alkalmam volt hordani. De nemcsak a ruhák, hanem a műtétre használt felszerelés is régi... Az ágyakon hárman, négyen ülnek, kuporognak, mert lefeküdni lehetetlenség. Egyesek a. folyosókon sétálnak le-fel, mások a WC-helyiségben cigarettáznak, ahol vágni lehet á füstöt... A jelenlevők között egyetlen lány van. Legtöbbje két-három gyerekes fiatalasszony... Terherbeesésről, családi helyzetről folyik a nyomott hangulatú társalgás... Senki sem nevet. A férfiakat szidják: amióta szabad és olcsó a kaparás, nem vigyáznak úgy, mint eddig. (Guther M. Ilona, 1990. augusztus 19.) • Domokos Géza: - Igaztalanok lennénk, ha nem köszönnénk meg az RMSZ-nek azt, hogy bár független lap, kezdettől fogva támogatta az RMDSZ-t. Közölte a dokumentumait, segítette szándékait, a választások után képviselőit. Persze, sok mindenről írhatott volna, jobban, elmélyültebben, érdekesebben. De nem hiszem, hogy szakmai tanácsokat kell adnunk a szerkesztőknek. Fontos, hogy tőlünk minél több információt kapjanak, és éppen mert független lap, ennek a jegyében próbálja olykor alaposabban mérlegelni állásfoglalását ... (1991. január 4.) • A kolozsvári Nu kérdéseire válaszolva Tőkés László püspök elismerte: tulajdonképpen kissé többet beszél a kelleténél; s annyi megnyilatkozása van, hogy azt lehet hinni: propagandát folytat. De nem ő kezdeményezi ezeket, nem tehet róla, mert állandóan kérdésekkel bombázzák. „Ez az én sorsom, s nagyon sokszor bánt, mert kevesebbet kellene beszélnem és felkészültebben, megfontoltabban!” (Távirati stílusban, 1991. április 3.) • Aki Nagylakon át készül kilépni az országból, jó, ha fölszereli magát vízzel, szalonnával, pokróccal, no meg hordozható vécével vagy bilivel. A kocsisor ugyanis általában a városka közepéig nyúlik, a várakozási idő 8-12 óra. Újabban mindenki egyetlen sorba kell hogy beálljon, akár hétvégi bevásároló turista, akár átutazó külföldi, s az sem mérvadó, hogy kikapcsolódni, rokonlátogatásra vagy éppen temetésre igyekszik. Az út mindkét oldalát bokáig ellepő civilizációs hulladékban, tűző napsütésben békésen olvasó, kártyázó, sörözgető emberek láttán támadt egy ötletem: mi lenne, ha egy bátor magánvállalkozó nemzetközi pikniktábort nyitna a határszélen? (Péterszabó Ilona, 1991. augusztus 14.)
• Persze, Mihail Szergejevicsnek igaza van: nem babra megy a játék. Véres csatákat jósol és joggal retteg, hogy elszabadulhat a pokol. A Nyugat szorongása sem oktalan, hiszen a több részre hulló birodalomban oszlik a fegyver, a bizalmatlanság és a veszély is... Hogy mire ébredünk holnap, azt nem tudni, ám jó lenne remélni, hogy a most valóban „szabaddá lett népek” nemcsak saját érdekükben, hanem egy világ javára képesek lesznek felelősen, emberien sáfárkodni szabadságukkal. Hogy a világ megkönnyebbülve, s ne gyászolva búcsúzhasson a Szovjetuniótól. (Kiss Zsuzsa, 1991. december 11.)
• A Kovászna megyei román napilapban megjelent egy egyetlen kérdésből és rövid válaszból álló interjú Petre Roman pártelnökkel. Az újságírónak arra a kérésére, hogy üzenjen valamit a Kovászna megyei románoknak, a pártelnök azt felelte: „Hamarosan gondolkodni fogunk azon; hogy konkrét módon a segítségére siessünk Hargita és Kovászna megye románságának.” Erre mondja az erdélyi ember, hogy most már nem tudjuk, féljünk-e vagy megijedjünk. (B. Kovács András, 1992. április 2.) • Az eltelt kilenc év távlatából elsősorban az a jelentős, hogy ez a Szövetség létrejött, de ennél is fontosabb, hogy ma is él; sőt, országos és nemzetközi elismerésnek örvend... emlékidézésen túl mi magunk is feltehetjük a kérdést: mit köszönhetünk egyáltalán a kilenc éve létező Szövetségnek? Ment-e általa a világ elébb? Ha a konkrét eseményeket nézzük, akkor azt kell mondanunk: nem igazán. De ha a világot veszszük szemügyre, akkor legyünk őszinték: mégis, mégis… (Cseke Gábor, 1998. december 24.)
• Egyetlen népet sem dolgoztattak olyan kitartóan és kilátástalanul a rendszerváltás előtt itt, keleten (és sehol), mint a románt. És persze, az együttélő nemzetiségeket – ez most nem a politikai szólam sztereotípiája, ez a legvadabb valóság. Csatornaépítő nép ez, és közben számolatlan hordatták el a hegyeket, fúratták az alagutakat, vágattak völgyet. Tavakat szárítottak ki csak azért, hogy nagyjából ugyanazzal az értelmetlen célszerűséggel néhány kilométerrel arrébb megássák a tó új medrét. Ezzel csak azt mondom, jobb sorsot érdemelne a honpolgár Romániában, legalább olyat, ahogyan a többi él a körülöttünk levő elérhetetlen Európában. (Oláh István, 1999. január 14.)
• Mindeddig mondhatnám zokszó nélkül görgettük a lejtőn felfelé magunk előtt a követ. Volt, aki kidőlt, volt, aki azt mondta, hogy ennyiért minek, s volt olyan is, aki azt hitte, másfelé könnyebben boldogul. De mindig maradtunk annyian, hogy a lap elkészüljön, útnak induljon az olvasó felé. Hogy akik maradtak, miért maradtak? Biztosan nem a pénzért, de a dicsőségért sem. Mert abból jutott ki talán a legkevesebb. Változott a világ, s ha más területeken nem igazán, sajtóvidéken hamar kialakult a „piacgazdaság”, ami minden magánvállalkozásnak, tehát nekünk is azt jelentette, hogy van avagy nincs miből, de az adókat fizesd, a lakosság mindegyre csappanó jövedelmeit vedd figyelembe, ne kérj annyit, amibe a lap kerül, csak amennyit az olvasók valahogy ki tudnak szorítani... újságra is. Jöttek aztán az olyanszerű kihívások (igények?), hogy hagyjuk már a politikát, tekintsünk el a rossz hírektől, inkább adjunk valami színeset, valami izgalmas gyilkosságot, napi szenzációt. Nem így tettünk. Folytattuk úgy, ahogy a lelkiismeretünk diktálta. Olvasóink majd megítélik, hogy amit kaptak, tájékoztatás volt-e avagy propaganda... (Gyarmath János, 1999. március 12.)
• 1989 előtt egy „jobb” állami, azaz kisajátított lakást csak „bizonyos” emberek kaphattak meg. Ezek a bizonyos emberek pedig most mint becsületes, némely esetben „jó magyar” adófizető polgárként tetszelegnek. És talán el is hiszik nekik azok, akik nem ismerték őket azelőttről. Néha épp újságírók... És az olvasók még sajnálják is őket: szegény emberek! Most jön a csúnya külföldre távozott tulaj, aki amúgy is már jól megszedte magát külföldön, és még van képe visszakövetelni a tulajdonát! Szerencsétlen, becsületes embert pedig volna szíve az utcára tenni? Aki azóta már annyit költött a régi, düledező házra (1989 előtt többnyire állami pénzeket)? (Debreczeni Éva, 1999. július 21.)
• Ha tömören meg kéne fogalmaznom a Sabin Gherman által mondottak üzenetét, arra gondolhatnék, amit talán legfrappánsabban Molnár Gusztáv körültekintő vizsgálódása közvetít számunkra: nagy változások vannak készülőben, köztük a (nemzet)állam fogalmának kiüresedése, helyettesítődése. Velünk és általunk, miközben holnapunk nem lesz látványosabban más, mint tegnapunk. Felötlik előttem, hogy gimnazista koromban, egyik fizikaóra után felírtam füzetem hátlapjára, emlékeztetőül, az épp hallottakat: 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás. Beleborzongtam, hogy addig még tizenegynéhány év van, aztán ki is ment a fejemből, de ott volt a tudatomban. És íme, ez is lecsengett, mert ez a dolgok rendje. Valami ilyenszerű eszközre gondolok, ha nem tűnik ellentmondásosnak: aktív türelem. (Szonda Szabolcs, 1999. augusztus 15.)
• Bevallom: néha zavart mostanáig a „zöldek” agresszív hangoskodása, de rá kell jönnünk: nekik van igazuk. Addig kell a hatóságok képébe üvölteni, amíg nem késő. Amíg még nő a fűszál, a tölgy, a fenyő, és hal van a vizekben. Mert íme: ott, a Szamos és a Tisza egyes magyarországi szakaszain már nincs hal. Nincs semmi. Csak üres, kihalt víz, és gyűlölet azok iránt, akik miatt ez megtörtént. Persze ha eltekintünk a katasztrófa hatásától, akkor azt is mondhatjuk: jó, hogy bekövetkezett a szennyezés. Ez nem cinizmus, csak a dolgok reális értékelése. Hiszen mi más, ha nem egy természeti katasztrófa ébresztheti rá térségünk országait, népeit az egymásrautaltságra, az összetartozásra, arra a felismerésre, hogy egymás nélkül semmire sem mehetünk, és hogy egymásnak mennyit árthatunk. (Máthé Éva, 2000. február 11.)
• Az RMDSZ-nek nem szabad engednie, hogy belső életét megfertőzze az általa oly szokszor megbélyegzett ún. balkáni politizálási stílus. Az egyet ígérés és a mást csinálás. A ki- és beszámíthatatlanság. A csalás, a hazugság. Épp arról az értékéről mondana le, amit mások annyira irigyelnek. Amiért sokszor megfojtanák egy kanál vízben. Most sem különben. Választási évben vagyunk. Jogaink érdekében: el kell mennünk szavazni. Vitákon innen és túl. S el is fogunk menni. (Cseke Gábor, 2000. május 12.)
• Igen, a valóság lehangoló és szomorú mostanában mifelénk. De a bajokat nem orvosolhatjuk, ha állandóan ezeket ismételjük, mindenből csak a negatívumot emeljük ki... tessék már egy kicsit mosolyogni, egy piciny oka biztosan mindenkinek van rá. Még azoknak is, akik el akarják velünk hitetni, hogy a világ csak rossz. (Sike Lajos, 2000. augusztus 1.)
• Utakat az államfő látogatása előtt is javítottak. Most erre csak rövid szakaszon volt szükség. Igaz, jellemző módon erre is ott került sor, ahol a miniszterelnök és csapata járt. Csíkszeredában a Coşbuc utca régen feltört szakaszára most egyből jutott pénz. Nem rossz ez most sem, csak azt nem érteni, hogyan juthatott most és korábban egyáltalán? Ha nem lenne ez az egybeesés, dicsérném a megoldás ötletgazdáját. (Daczó Dénes, 2001. szeptember 20.)
olitikai vagy egy diplomáciai szakértő, egy szakújságíró, egy (esetleg magyar származású) szenátor vagy képviselő. Ne adj’ isten, maga az elnök. Azaz: valamelyik bunkó jenki. Aki szeret sommásan, leegyszerűsítve fogalmazni. Mint a vadnyugati filmjeikben: valaki vagy jó vagy rossz. Szép vagy csúf. Hófehér vagy éjfekete. Ha az árnyalatokat el is hanyagolják, általában nem tévednek nagyot... Alaptalan feltételezések, származást firtató sandaságok helyett inkább arra kellene összpontosítanunk szellemi és politikai energiáinkat, hogy legközelebb ne mondhassanak kedvezőtlent rólunk. (Siklósi Nándor, 2002. november 20.)
• A rendszerváltás óta tettük a magunkét, igyekeztünk tudásunk és tehetségünk szerint a legjobb lappal szolgálni, átfogóan tájékoztatni olvasóinkat. Közben nap mint nap harcot folytattunk az újabban már arab kézen levő fő lapterjesztővel, futottunk – bár nem ez lenne a feladatunk – a reklámokért, hirdetésekért. Éveken át sikerrel, még akkor is, amikor a hatalom szemében vörös posztó voltunk. Érdekes módon pontosan akkor fuccsolunk be, amikor érdekvédelmi szervezetünk kormányra került... Reméltük: az új helyzetben másképpen viszonyul majd a magyar nyelvű sajtóhoz, a Romániai Magyar Szóhoz. Erre ígéret is elhangzott, méghozzá a legmagasabb szinten… Azzal maradtunk, a romániai magyarság pedig egy lappal kevesebbel.

A Magyar Kultúra Napja Déván
Összerdélyi ünnepség a szórványban
Roppant gazdag és színvonalas ünnepségen vett részt szombat délután a dévai magyarság. A református templomban szervezett gálán a közönség helyi volt, az előadók viszont Erdély különböző tájairól érkeztek, mindenekelőtt Kolozs és Maros megyékből.
Az ünnepség Lovász János lelkipásztor áhítatával kezdődött, majd Jancsó Miklós kolozsvári színész elszavalta a Himnuszt, annak valamennyi versszakát, nemcsak az elénekelni szokott elsőt. Barabás Kásler Magda közkedvelt népdalénekes előadta az Ó Szent István című moldvai csángó népdalt.
Deák Piroska dévai magyartanár a magyar irodalom legnagyobb szókincsű íróját, Arany Jánost mutatta be, pontosabban Arany és szülővárosa, Nagyszalonta életre szóló hosszú és érzelem teli kapcsolatát.
Az irodalmi művében kb. 24 000 szót használó Arany János 130 évvel ezelőtt, 1882-ben hunyt el, Deák tanárnő ezért választotta őt a Magyar Kultúra Napja idei megünnepléséhez.
Guttman Mihály kolozsvári tanár viszont az 1882-ben született Kodály Zoltánt, a nagy hazafi zeneszerzőt, a legnagyobb magyar zenepedagógust méltatta. Az idei kultúra-ünnepségét a két kiemelkedő személyiségnek szentelték. Kodály többször járt Erdélyben – népzene-gyűjtő munkásságát még 1910-ben kezdte el Székelyföldön –, utoljára 1944-ben, amikor a kolozsvári magyar egyetem díszdoktorrá avatta.
A színvonalas ünnepség azonban nemcsak a magyar kultúra nagy alkotóira való megemlékezésből állt, hanem élő előadásokból is. A népviseletbe öltözött magyarfenesi (Kolozs megye) vegyes kar magyar zeneszerzők műveit adta elő, majd a kolozsvári magyar pedagógusok vegyes kara Kodály-darabokat énekelt, felemelően szép előadásban. Kodály ünnepségéről lévén szó, Oláh Boglárka és Oláh Mátyás ifjú kolozsvári művészek cselló- és zongoradarabbal örvendeztették meg az egybegyűlteket, majd a marosvásárhelyi Psalmus énekkar kórusa magyar zenei remekművekkel lépett fel. A Romániai Magyar Dalosszövetség és az EMKE által szervezett, közel 3 órás felemelően szép ünnepség Kodály Zoltán Sík Sándor Te Deuma-val végződött, melyet a kolozsvári pedagógusok kórusa és a marosvásárhelyi Psalmus együttesen adott elő.
Történelmi kulturális látogatás Vajdahunyadra
A dévai ünnepség előtt a három kórus százvalahány tagja, valamint Dáné Tibor országos EMKE-elnök a vajdahunyadi kastélyt látogatta meg, ahol a helyi EMKE képviselői voltak az idegenvezetők, a kastély történtét, kultúrtörténeti jelentőségét, restaurálási munkálatokat ismertetve. Meghallgatták Petőfi Vajdahunyadon című versét Kofity Magdolna előadásában, azt a verset, amelyet Bem apóval és kíséretével 1849 április 14-én tett látogatásakor írt. A kolozsvári kórus a jó akusztikájú (bár télen nagyon hideg) Országház termében két dalt énekelt el, a Lovagteremben pedig házigazdák és vendégek közösen énekelték el a Boldogasszony anyánk, égi nagy patrónánk kezdetű, régi magyar himnusznak számító dalt. A termek gótikus monumentalitása feledhetetlen élménnyé varázsolta az imaként felszálló kristálytiszta éneket.
Ezután a Kolozs és Maros megyei vendégek a távolból pillantást vetettek a várra néző, 10 éve felállított Petőfi-szoborra és a műemlék-református templomra is, illetve a vaskohászat még álló, romos emlékeire.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Új egység született (Harmincezren az Igazság napján)
Közel harmincezer ember fogadta el Sepsiszentgyörgyön közfelkiáltással az Igazság napjának kiáltványát: jogállamiságot, az elkobzott vagyon teljes visszaszolgáltatását, Románia vállalt kötelezettségeinek betartását, a visszaállamosítási kísérletek megszüntetését és az igazságtalan bírósági döntés orvoslását követelték. A történelmi magyar egyházak által kezdeményezett nagygyűlés az elmúlt tizenöt esztendő legnagyobb erdélyi magyar tüntetésévé vált, kivonultak a helybeliek, de ezerszám érkeztek Erdély minden szegletéből, sőt, Magyarországról is. Az Igazság napja beváltotta a hozzá fűzött reményeket, bizonyította: vészhelyzetben létre tud jönni a valós magyar összefogás. Már kora délelőtt megindult az emberáradat a városközpont felé, énekelve vonultak be a távolabbról érkezettek, a helyiek fél tizenkettőkor, a templomok harangzúgásának jelére gyülekeztek. Ünneplőbe öltözve, székely és magyar zászlókkal töltötték meg a teret, parkot kicsik és nagyok, egészen fiatalok és idősebbek. A szervezők kitűzőt, a kiáltvány szövegét tartalmazó szórólapot osztogattak, több ponton asztalok álltak, ahol a megjelentek aláírásukkal is hitelesíthették tiltakozásukat. Az Igazság napja jelvényei, a Mikó tulajdonviszonyát igazoló dokumentumok kinagyított mása borította be a nagynevű iskola falait.
Javainkat nem adjuk
A nagygyűlés 12 óra után néhány perccel egyházi énekekkel kezdődött, a szervezők nevében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád polgármester mondta a nyitóbeszédet. „A mai nap visszaadta a reménységet, hogy itt, Erdélyben működnek még a kollektív ösztönök és a közösségi tudat” – hangsúlyozta Kató Béla, Antal Árpád pedig azt hangoztatta: ma mi vagyunk a katalánok, „a mi létünket tagadják, a mi közösségünk tagjait fenyegetik börtönnel, a mi javainkat akarják jogtalanul elvenni. Ma nekünk kell kiállni és kiáltó szóval kiáltani, hogy létezünk, tagjainkat megvédjük és javainkat nem adjuk!” Kós Károly szavait idézte: az erdélyi magyarsággal a többségi nemzetnek minden időkben számolnia kell, „mi dolgozó, adózó, anyagi és kultúrértékeket produkáló polgárai vagyunk Romániának. Inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek. De csak azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra az új keretek között az a minimum, melyet mi kultúránk, ősi szokásaink, nemzeti öntudatunk, szociális érzéseink, gazdasági fejlődésünk szempontjából nélkülözhetetlennek tudunk.”
Felidézték a tüntetés összehívásának okait, a hazug pert, mely során a református egyházat tolvajnak és csalónak kiáltották ki, Markó Attilát és Marosán Tamást pedig azért ítélték el, mert a munkájukat végezték. „A sok hátrányos megkülönböztetésnek, ami bennünket ért, az volt az értelme, hogy a többségi társadalmat ellenünk hangolják, és így a jogosság látszatát fenntartva, a megkívánt javainkat elvegyék” – emelte ki Kató Béla. Antal Árpád pedig elmagyarázta, miért nem tartott igényt az önkormányzat a Székely Mikó Kollégiumra: „ezt az iskolát az egyház építtette, az egyház kapott működési engedélyt, és az egyháztól kobozták el a kommunisták” – mondotta. „Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy egyik kezünkkel építkezünk, a másikkal védelmezzük azt, amit létrehoztunk” – emelte ki Antal Árpád, majd beszéde végén leszögezte: „Itt nem két embert, hanem az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre. De legyen világos mindenki számára, hogy másfél millió magyart nem lehet börtönbe hurcolni!”
Ez közönséges lopás
Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az iskola elvételének pillanatát idézte fel, „amit jogi nyelven államosításnak lehet nevezni, becsületes magyar nyelven viszont közönséges lopásnak hívnak”, és szólt az elmúlt húsz év küzdelmeiről, hogy visszaszerezzék az egyház elkobzott vagyonát. „Biztosak lehetünk abban, hogy a buzăui bíróság határozata politikai megrendelésre született, a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával” – mondotta, majd kitért arra, a döntésnek üzenete van, az Európai Uniónak azt tolmácsolja, Románia nem jogállam, az ország polgárainak pedig azt, hogy nyugodtan lehet lopni, és politikai akarattal, jogi csűrés-csavarással el lehet odázni a visszaszolgáltatást. „Lopásból viszont megélni talán lehet, de korrupciómentes, erkölcsös jövőt építeni nem” – hangsúlyozta az erdélyi református püspök. Papp Géza beszéde végén kiemelte: minden belföldi és nemzetközi fórumon kiállnak követeléseik mellett, tiltakoznak a jogtalanság ellen, és készek minden törvényes eszközzel igazságukat, jogos tulajdonukat megvédeni.
Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke felidézte, hogy az 1989-es reményt keltő változások után Tőkés László kezdeményezésével alakult meg az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Állandó Értekezlete, amelynek legfontosabb célkitűzése volt harcolni az elkobzott egyházi értékek, ingó és ingatlan javak visszaszerzéséért és a felekezeti iskolákért – s lám, huszonkét év elteltével még mindig ezekért a javakért kell síkraszállniuk. Az egyházaknak nem saját hasznukra, hanem küldetésük teljesítése végett van szükségük iskolákra, kórházakra, öreg- és nevelőotthonokra – hangsúlyozta. „Ma, az Igazság napján igazságot kérünk és követelünk. Ebben a követelésünkben mi, erdélyi magyarok egyek vagyunk, és egyek szeretnénk maradni vallási és politikai hovatartozástól függetlenül” – emelte ki. Márton Áron püspök szavait idézte, aki 1946-ban Csíksomlyón mondta: „Ez azonban nem politika. Itt az életünkről van szó! S az emberi élethez Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk egy igazságtalan ítélet kimondása és végrehajtása ellen!”
Felelős nemzetszeretet
Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke a nemrég újraegyesült magyar unitárius egyház, az egyetlen, Erdélyben alakult történelmi magyar egyház nevében szólt. Mint mondta, össze kell fognunk, tiltakoznunk kell, mert két évtizeddel a rendszerváltás után még mindig nem birtokosai, hanem kéregető koldusai vagyunk jogos közösségi tulajdonunknak. „A sokat hangoztatott nemzetszeretet jelentse számunkra mindig a közösségünk jelene és jövője iránti felelősségvállalást. A felelős nemzetszeretetből összetartozás születik, melynek cselekvő formája a nemzeti szolidaritás” – hangsúlyozta az unitárius püspök. Nem rablással és álnoksággal, de a törvény adta lehetőséggel akarjuk megőrizni az elődeink által megvalósított tárgyi és szellemi kincseket – mondotta.
Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke azt emelte ki: nem a tiltakozni összesereglett magyarság gyakorol nyomást az amúgy gyenge lábon billegő román igazságszolgáltatásra, hanem „a Bukarestből idomított és politikai széljárások szeszélye szerint bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást az erdélyi magyarságra, a magyar egyházakra, ezáltal a magyar családokra, a magyarságában annyiszor megalázott, kisebbségben szenvedő magyar emberre”. A romániai visszaszolgáltatás mértéke az ország és az Európai Unió szégyenfoltja, és Brüsszel szemet hunyt afölött, hogy nem teljesültek a csatlakozáskor tett ígéretek – fogalmazott a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke.
Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-lutheránus Egyházkerület főtanácsosa az összefogás, az egymásra figyelés fontosságát hangsúlyozta: „Mi ezen a tüntetésen nem üzenünk mást, mint azt, hogy a phalanx harci alakzatában odafigyelünk egymásra, egy emberként harcolunk a jogorzás, a csalárdság, a hazugság és a bűn ellen. Jelenlétünkkel üzenjük, hogy nem a félelemnek, hanem az erőnek, az igazságnak és a szeretetnek a gyermekei vagyunk.”
El a kezekkel!
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint nemcsak huszonkét, hanem immár kilencvenkét éve ugyanazt teszi az erdélyi magyar közösség: elorozott jogaiért és tulajdonaiért küzd. Több mint négyezerre rúg azoknak a dokumentumoknak a száma, amelyeket 1989 és 2002 között az ingatlanok és az iskolaügy témájában benyújtottak az egyházak, 2002 és 2008 között hét küldöttség járt Európa fővárosaiban hasonló ügyekben. Makkai Sándor püspököt idézte: Erdély ügye nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. „Számunkra is elsősorban erkölcsi kérdés, politikusainknak is az, össze kell fognunk, és együtt kell képviselnünk a magyar igazságot, a demokrácia és az autonómia értékeit” – hangsúlyozta Tőkés László beszédében, majd hozzátette: „Együtt Erdélyért, népünk védelmében és érdekében, új egységben, újrateremtve megbomlott egységünket az egyházak között, a civil szférában és a politikai életben.” Szólni jöttünk Sepsiszentgyörgyre, ne vegyétek el azt, ami a miénk! Ne tegyetek igazságtalanságot egy egész nemzeti közösséggel! – mondotta Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. „Ma szólni jöttünk a Mikó-kollégiumért, Markó Attiláért és Marosán Tamásért. Szólni kívánunk az igazságtalanság ellen, a tulajdonjog védelme mellett. Ma azt mondjuk, hogy le a kezekkel az egyházi tulajdonról, le a kezekkel a közösségi vagyonról! Mert ma a református egyházat éri sunyi (aljas) támadás, de holnap bárki sorra kerülhet” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. „A tulajdonjog visszaállítása nemzeti minimumunk, megmaradásunk kulcsa, a jövő nemzedékek számára biztos alap. A lopakodó visszarendeződést az igazságszolgáltatás fényes és kényes leple alatt teszik. Ez az a módszer, amely perverzitásában versenyre kelhet bármely diktatúrával” – fejtette ki. Emlékeztetett: a tét sokkal nagyobb, mint a Mikó épülete, hiszen e bírósági döntéstől vérszemet kapott a marosvásárhelyi polgármester, és szemet vetett két vásárhelyi magyar iskola épületére, de a nagyváradi polgármester is feni a fogát, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát. „Mi ma egy dolgot kérünk: igazságot a Mikónak, Markó Attilának és Marosán Tamásnak. Mi azt kérjük, hogy minden elkobzott vagyont szolgáltassanak vissza a jogos tulajdonosának! Mi igazságot kérünk a történelmi egyházaknak, a magyar közösségünknek és minden egyes embernek!” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
Ezt követően a tiltakozó tömeg színpadra kérte Sánta Imre bikfalvi református lelkészt, aki 57 napig tüntetett a Székely Mikó Kollégium előtt. Köszönetet mondott mindazoknak, akik „tartották hátukat a Református Székely Mikó Kollégiumért, és akik ötvenhét nap után, gróf Mikó Imrével együtt, nem háttal, hanem szembeállnak az ősi kollégiummal.” „Szép volt, fiúk!” – skandálta a tömeg. Sánta Imre szóvá tette, hogy a rendőrség a délelőtt során bekísért négy tüntetni tartó fiatalt, fegyvernek tekintették zászlórúdjaikat. (Mint utóbb kiderült, az ifjakat igazoltatás után elengedték.) Rövid felszólalását követően a történelmi egyházak képviselői, hívei mondottak könyörgést, majd Kató Béla olvasta fel az Igazság napjának kiáltványát, melyet háromszoros igennel fogadott el a tömeg. Az egyházi és politikai üzenetek súlyát költemény és zene erősítette, Nemes Levente Jászai Mari-díjas színművész Reményik Sándor Templom és iskola című versét mondta el, Steckbauer Hanzi Réka pedig énekelt, Ráduly Botond, Kertész János és Czerják István az LGT Miénk itt a tér című dalát adta elő. A házigazda-bemondó Mátray László színművész volt. A bő kétórás rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Parlamenti pályázók Háromszéken – Képviselő lehet Markó Attila
Az RMDSZ háromszéki szervezetéhez ma 14 óráig tehetik le pályázataikat mindazok, akik képviselő- és szenátorjelöltekként szeretnének megméretkezni a december 9-i parlamenti választáson. A kézdivásárhelyi szervezet már eldöntötte, kinek az indulását támogatja.
Az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének pénteki választmányi ülésén döntés született arról, hogy Olosz Gergely jelenlegi parlamenti képviselőt a szenátori, Fejér László Ödön megyei tanácsost pedig a képviselői tisztség megszerzésében támogatják.
Információink szerint ezzel a párosítással a péntek reggelre Kézdialmásba összehívott felsőháromszéki polgármesterek is egyetértenek. Korábban Hegedűs Ferenc neve is felmerült mint képviselőjelölt, de ő végül úgy döntött, helyi szintű tervei megvalósításán dolgozik.
Tamás SÁndor megyei elnök kizárta annak lehetőségét, hogy az RMDSZ bárkivel is választási szövetségre lépne, és esélyt lát mind a hat (négy képviselői, két szenátori) háromszéki mandátum elnyerésére. Az eddigi jelentkezőkről nem kívánt nyilatkozni, a kérdésben a végső szó a szeptemberi 25-re időzített széki küldöttgyűléseket illeti meg, akkor áll össze az RMDSZ megyei jelöltlistája.
Mi úgy tudjuk, az orbaiszékiek Thiesz János kovásznai alpolgármestert látnák szívesen a képviselőházban, Márton Árpád minden bizonnyal újabb mandátumra pályázik, míg a megyei kereskedelmi és iparkamara elnöki székét nemrég elfoglaló Édler András jelenlegi parlamenti képviselő „helyére” Markó Attila, a Mikó-ügyben börtönbüntetésre ítélt korábbi államtitkár indulhat. A másik szenátori hely sorsa feltehetőleg Albert Álmos jelenlegi szenátor és Demeter János, a megyei tanács alelnöke között dől el.
Székely Hírmondó

Markó Attila indul a parlamenti választásokon
Háromszéken tíz RMDSZ-es politikus szállt versenybe a négy képviselői és két szenátori mandátumért. Tamás Sándor, a Kovászna megyei szervezet elnöke ezt sajtótájékoztatón jelentette be, miután lezárult a jelöltségek fogadása.
Mint kiderült, a sepsiszentgyörgyi képviselői körzetben az RMDSZ kisebbségügyi szakpolitikusa, a Mikó-per vádlottja, Markó Attila indulna. Az államtitkár gyakorlatilag már hivatalos jelöltnek tekinthető, ugyanis ebben a körzetben más nem jelezte indulási szándékát.
Szeptember 27-ig rangsorolnak
A kézdiszéki körzetben Fejér László Ödön, vállalkozó jelentkezett. A Sepsiszék és Erdővidék körzetben Márton Árpád hetedszerre újrázna, de ugyanitt indulna Pál Szilágyi Zoltán is. Az Orbaiszék-Bodzavidék képviselői körzetben Thiesz János, Kovászna város alpolgármestere méretkezik meg a román pártok jelöltjeivel szemben.
A felsőháromszéki szenátusi kerületben egyetlen RMDSZ-es jelölt, Olosz Gergely indul, viszont az alsóháromszéki körzetben erős belső verseny várható, hiszen itt újrázna Albert Álmos, de ellene indul Demeter János volt tanácselnök, Kerekes Jenő orvos és Klárik László volt megyemenedzser is.
Tamás Sándor elmondta: ezelőtt négy évvel úgy szervezték meg a Kovászna megyei szervezetet, hogy a széki szervezetek határai egybeesnek a képviselői körzetek határaival, így szeptember 27-ig a széki szervezetek döntenek arról, hogy ahol verseny van, melyik jelöltet támogatják.
Antal kérte fel, vállalja a jelöltséget
Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke rámutatott: maga kérte fel a Brassóban élő Markó Attilát, hogy vállalja ezt a jelöltséget, és a sepsiszentgyörgyi választmány egyöntetűen támogatta a jelöltséget. „Fontos jelzés mindenki irányába, hogy szolidárisak vagyunk Markó Attilával, aki egyébként alkalmas arra, hogy megjelenítse a székely-szórvány programot, illetve előre viszi azt a projektet, hogy a Brassó környéki magyarokat kulturálisan Sepsiszentgyörgyhöz csatoljuk” – magyarázta Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi elnök szerint a Brassó megyei magyarok számára kevés a helybéli kulturális kínálat, de a két város közti kis távolság miatt a kulturális eseményekben gazdag Sepsiszentgyörgyre csábítanák őket. „Valószínű lesznek, akik kifogásolják, hogy Markó Attila nem helybéli, de fontos politikai jelzés az, hogy a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-szervezet felül tudott emelkedni a platformok közti vitán, és olyan jelöltet támogat, aki a várost és az erdélyi magyar ügyet szolgálja” – mondta Antal.
Éles kampánytól tart Kelemen Hunor
A jelöltbemutató sajtótájékoztatón jelen lévő Kelemen Hunor szövetségi elnök kifejtette: örvend annak, hogy sok helyen új arcok, új emberek szálltak versenybe, ugyanakkor örül a sepsiszentgyörgyi szervezet döntésének, miszerint Markó Attila indulását támogatják. „Ez jó döntés volt, remélem a sepsiszentgyörgyiek rá szavaznak” – mondta a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor szerint az ország minden régiójában élnek magyarok és az RMDSZ szimpatizánsai. Az arányos választási rendszernek köszönhetően minden leadott szavazatot mandátumra lehet váltani, így a visszaosztásnál lehetőség van akár a Kárpátokon túli megyékben, vagy a külföldi választókerületekben is mandátumot szerezni. „Célunk, hogy a tapasztalatot, szakmai hozzáértést, az elköteleződést és az új szemléletet ötvözve olyan RMDSZ frakció legyen, amely megfelel a következő időszak kihívásainak” – mondta a politikus.
A szövetségi elnök éles kampányra számít, szerinte a román pártok közti harc miatt várhatóan magas lesz a románok választási részvétele, ezért lesz fontos a magas magyar részvétel is, mert csak így lehet megtartani a romániai magyarok arányos képviseletét. Úgy véli: a magyar-magyar verseny nem lesz olyan kiélezett, mint ami a román politikai pártok között zajlik.
Kelemen az önkormányzati választások eredményeit ismerve nem tart attól, hogy a többi magyar politikai párt nehézséget okozna az RMDSZ-nek. Arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy a magyarországi politikusok kampányban való jelenléte befolyásolja-e a parlamenti választások eredményét, Kelemen Hunor kijelentette: „Erdélyben sok hely van még, ahová fenyőfát lehet ültetni, de az nem hoz szavazatot”.
Maszol.ro

Magyar állami díjakat adtak át Kolozsváron
Erdélyi magyar társadalmunk jeles személyiségeinek magyar állami kitüntetéseket adott át tegnap Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja.
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták Bagaméri Béla nyugalmazott gépészmérnöknek, Dudás Gyula festőművésznek, Kolozsi Tibor szobrászművésznek, Nagy Ágnesnek, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagjának, Nagy Enikő festő- és grafikus-, zománcművésznek, Szász János pápai káplán-kanonoknak. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki Bencze Ágnest, a kolozsvári Unitárius Kollégium alapító igazgatóját, Hantz Ádám András vegyészt. Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Soó Zöld Margit festő- és grafikusművész és Székely Géza grafikusművész. Orza Călin koreográfus-rendező Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Jakobovits Miklós festőművész a Magyar Érdemrend Középkeresztjét vette át. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki Panek Kati színművészt, aki nem volt jelen az ünnepségen.
Szabadság (Kolozsvár)

Fegyelmezett jelöltállítás (Választásokra készül az RMDSZ)
Győzött a papírforma, azaz az elnökség akarata, és az RMDSZ négy képviselő-, két szenátorjelöltje az lett, akit Tamás SÁndor megyei elnökék legalkalmasabbnak találtak, a több mint 350 fős küldöttgyűlés igazodott az előzetes forgatókönyvhöz.
Sepsiszentgyörgyön Markó Attila, Kézdiszéken Fejér László, Kovásznán Thiesz János, Erdővidéken pedig Márton Árpád lesz az RMDSZ képviselőjelöltje, szenátusi helyre Kézdi- és Orbaiszéken Olosz Gergely, Sepsiszéken és Erdővidéken Klárik László pályázik. Bár igen meggyőző beszédet mondott, nem nyerte el a kellő támogatást az erdővidéki képviselői helyre Pál-Szilágyi Zoltán, és alulmaradt a szenátori helyért vívott csatában Albert Álmos és Kerekes Jenő is. Népes küldöttgyűlésen rangsorolta szenátor- és képviselőjelöltjeit az RMDSZ, több mint 350 helyi küldött döntött arról, hogy kik indulhatnak a szövetség színeiben a december 9-i választáson. Tamás Sándor megyei elnök korábban több ízben hangsúlyozta, minden szék maga nevesítheti jelöltjét, ha több jelentkező van, a helyiek eldönthetik, kit tartanak esélyesebbnek. Ezt erősítették meg a jelöltállítás lezárultával szeptember 10-én, Kelemen Hunor szövetségi elnök jelenlétében is. Tegnap azonban Tamás Sándor már sajnálatosnak nevezte, hogy nem igazodhattak az eredeti elképzeléshez, mint mondotta, a szövetség alapszabályzata nem teszi azt lehetővé, „lehetséges lett volna, de csak ott, ahol nincs vita”, fejtegette. Így minden küldött voksolhatott minden jelöltről, a kézdiszékiek döntöttek a sepsiszentgyörgyiek képviselőjelöltjéről, és fordítva, a kovásznaiak szavaztak arról, ki legyen szenátor Erdővidéken, a barótiak pedig voksoltak a kézdi jelöltről. Elégedetlenséget valóban ott szült a módszer, ahol többen jelentkeztek egy helyre, szóvá is tette ezt a Márton Árpáddal szemben induló Pál-Szilágyi Zoltán, aki alapos érveléssel igyekezett meggyőzni a jelenlevőket, hogy újításra van szükség, de Albert Álmos is aránytalannak és furcsának nevezte, hogy „a vezetőség nyíltan egyik jelölt mellett kampányolt”. Az ülés egyébként hosszas volt, de zökkenőmentesen zajlott, bevezetőjében Tamás Sándor az önkormányzati választásokon elért eredményekről beszélt, Székely István az RMDSZ főtitkárságának nevében vázolta a decemberi voksolás legjelentősebb kihívásait. A küldöttgyűlésen elhangzottak részleteire holnapi lapszámunkban visszatérünk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)