"Augusztus végén zajlott le a Balassi Bálint Intézet szervezésében egy konferencia Budapesten, Magyar tanulmányok az EU-ban nem csak magyarul címmel. A Balassi Bálint Intézet 2002-ben az Oktatási Minisztérium intézményeként jött létre, két korábbi intézmény összevonásával. Jogelődei voltak: a Nemzetközi Hungarológiai Központ és a Magyar Nyelvi Intézet. Az előbbi a külföldön oktató magyar vendégtanárokat és lektorokat fogta össze, utóbbi a Magyarországon külföldiként magyarul tanulók oktatását végezte. Dr. Ujváry Gábor, a Balassi Bálint Intézet főigazgatója beszámolt az elmúlt egy év munkájáról. A Balassi Bálint Intézet szervezésében volt már egy korábbi tanácskozás 2003 tavaszán, ahol a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia oktatása az Európai Uniós csatlakozás jegyében témakört vitatták meg a résztvevők. 150 oldalas kis könyv formájában most kiosztották az akkori tanácskozás anyagát. /Krebsz János (a szerző a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára): Beszámoló egy konferenciáról. A hungarológia jövője és a jövő hungarológiája. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./"

"Nagyváradon a város tudós püspökei közül idén dr. Széchenyi Miklósra (1868-1923) emlékeztek okt. 18-án a Posticum Ifjúsági Központban. Dr. Sándor Gábor győri teológiai tanár ismertette Széchenyi püspök életét, Fodor József vikárius beszélt Széchenyi Miklós tizenkét évig tartó váradi püspökségéről, aki Trianon után próbálta összetartani az egyházmegyét. Széchenyi Miklós művelődéstörténeti szerepének bemutatását dr. Fleisz János történész. Hangsúlyozta, hogy az ötödik alkalommal szervezett konferenciasorozat a régi Nagyvárad jeles szülötteinek, tudós egyházfőinek emlékét hivatott ápolni. Végezetül Dukrét Géza, a Partumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke mutatta be a 25. Partiumi Füzetként megjelent Nagyvárad tudós püspökei című gyűjteményes kiadványt. /(Balla Tünde): Széchenyi Milós, Várad tudós püspöke. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./"

"Néhány hónapja jelent meg Gáll Ernő (1949-től 1989-ig a Babes-Bolyai Egyetem professzora, 1957-84 között a Korunk főszerkesztője) titkos naplójának első kötete az 1979- 1990 közötti évekből /Polis Kiadó, Kolozsvár/, következik majd a második kötet az 1990-2000 közti eseményekről. Gáll Ernő /sz. Nagyvárad, 1917/ az egyetemet a magyar időkben végezte be filozófia szakon, a hírhedt numerus clausus dacára. 1944-ben Buchenwaldba deportálták. 1945-49 között a kolozsvári Igazság főszerkesztője volt; 1949-től a Bolyai (majd Babes-Bolyai) marxizmus-leninizmus katedrájának professzora. 1957-től az újraindította Korunk folyóirat főszerkesztője volt 1984-es nyugdíjazásáig. 1989 után is aktív közéleti férfi, sokat közöl, szerepelt 2000-ben bekövetkezett haláláig. A napló írásának kezdése egybeesik a "hivatalos" cenzúra megszüntetésével; ezt egy súlyosabb, képmutatóbb, fenyegetőző irányítás váltotta fel, a Központi Bizottság "magyar bizottsága" részéről, akik az ún. magyar vezetőket sakkfiguraként tologatták. Ezek közül a naplóban igen elítélően Koppándi, Pezderka, Szász Béla, Vincze, Szilágyi Dezső elvtársak neve szerepel. A naplóban a legmeglepőbb az a kommunizmussal szembeni, szokatlanul élesen kritikus és önkritikus hang. Ilyen az egyenlőségjel, amely a szerző szerint a kommunizmus és fasizmus közt létezik (a holokauszt és Gulág összehasonlíthatósága). Ilyen Izrael állam szellemiségének (bigott, primitív) elítélése. Sokkoló azok (köztük önmaga) elítélése, akik még a háború előtt léptek be a sztálini kommunista pártba, noha (az újságokból stb.) ismerték a szovjetunióbeli rémségeket; bevallása szerint ezen híreket betegesen elhessegették maguktól. "Mennyire tekinthető erkölcsi értéknek a bátorság, helytállás, a szenvedések hősies elviselése - egész a mártíromságig -, ha ez utópisztikus, téves politikát szolgált?" - kérdi önmagától is, lefokozva a nem valló Józsa Béla mártír voltát - betyárbecsületté. Az illegális pártról: "Megdöbbentő a zsidók, értelmiségiek részaránya (66 százalék) a mozgalomban, kiknek a pártja a kommunista párt, mely társadalmi csoportnak a rendszere?" Talán saját magára és mai többi "damaszkuszi utasunkra" gondolva: "Ha abszolút elutasítjuk a marxizmus korszerűsítését, miért honorálni egy marxista állandó önrevízióját?" Mindig is divat volt, hogy egy-egy folyóirat főszerkesztője a humánértelmiség vezetője szerepében tetszelegjen. Az Utunk főszerkesztőjének, az uralkodói-inkvizítori megnyilvánulású Gaál Gábornak voltak ilyen allűrjei. A napló idején négy lap főszerkesztője küzdött e főkolomposi pozícióért: Gáll Ernő (Korunk), Létay Lajos (Utunk), Huszár Sándor (A Hét), Hajdu Győző (Igaz Szó), egymással sokszor feszült viszonyban. Szellemi vezetői ambíciói következtében G. E. igen sok "értelmiségivel" tartott kapcsolatot, munkáit dedikálta nekik, könyveiket ismertette: a naplóban ezek neve száz felett van. Különös társaság: céljuk az állandó önmutogatás, "közlés", ha van érdekes téma, ha nincs. Gáll nem kivétel, pályatársaival hol összevész, hol kibékül. Naplójában nem fukarkodik ilyenkor a jelzőkkel, mint például: Bretter Zoltán pökhendi, Balogh Edgár demagóg, naiv, képmutató, irreális, Benkő Samu sértődős, gőgös, arisztokratikus, Herédi Gusztáv bárdolatlan, felületes, Kántor Lajos szürke, fumigáló, Jordáky Lajos becsvágyó, gyűlölködő, Létay Lajos pitiáner, surmó, Méliusz József paranoiás, dühöngő, rigolyás, Panek Zoltán pimasz, patologikus, Huszár Sándor aljas, pimasz fickó, hiú, Sütő András fölényeskedő, lefitymáló, nem él a közéletben, Tóth Sándor intoleráns, Heller Ágnes és Tamás Gáspár Miklós tenyérbe mászó, pökhendi stb. Akad, akiket csak dicsér (például az Ilie Verdetnek súgó Gálfalvi Zsoltot, Lászlóffy Aladárt, Szász Jánost, sőt az ifjú Salat Leventét stb.). Két legkiválóbb költőnk (Kányádi Sándor és Szilágyi Domokos) jellemzésétől tartózkodott. Egyértelműen gonosz G. E. szerint Rácz Győző, utóbb a Korunk főszerkesztő-helyettese. G. E. sajnálatraméltó megnyilvánulása, mikor 1989 őszén (a magyarországi, bulgáriai stb. rendszerbukások hatására) így írt: "Magyarországon a baloldal diszkreditálva, elanyátlanodva, magatehetetlenül számolja fel önmagát, mindez az én további ellehetetlenedésemet jelenti, csak az itthoni peremélet marad számomra - pillanatnyi távlat nélkül". Korainak bizonyult a magyar kommunisták siratása, csak átmeneti volt "elanyátlanodásuk"... Az 1989. decemberi fordulatkor felismerte. lehetséges a kommunizmus túlélése, elég, ha Ceausescut áldozzák fel. Barátaival részt vett a mai RMDSZ megalakítására szólító felhívás (Hívó szó) megfogalmazásában-aláírásában. E kiáltványban Gáll és társai elítélik Ceausescut és klikkjét, de a kommunizmust nem. Az embernek az az érzése támad Gáll Ernő naplóját olvasva, jegyezet meg Nagy László, hogy a Ceausescu-rezsim politikai rendőrsége, a Securitate hülye volt, mert a politikai és kulturális kulcspozíciókban (az örökös bűnbakká tett Hajdu Győzőt kivéve) mind ellenállók ültek, és nemcsak a folyóiratok szerkesztőségeiben, de minden intézménynél (például: rádió - Csép Sándor, televízió - Bodor Pál, Kriterion Kiadó - Domokos Géza), ahol még magyar főnökök egyáltalán megmaradhattak. /Nagy László, Kolozsvár: Gáll Ernő meglepő naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 21., újraközölte: Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./"

"A Mocsáry Alapítvány idei díjazottai - Koncz Tibor bánsági esperes és Szász János gyulafehérvári kanonok, Caritas-igazgató - mindketten a jótékony felebaráti szeretet követei. Előbbi a volt Jugoszlávia magyarlakta vidékén tevékenykedik, utóbbi a katolikus egyház karitatív szervezetének vezetője, a romániai Caritas Konföderáció elnöke. Bensőséges ünnepség keretében adták át a díjakat Gyulafehérváron. Dr. Erőss Lóránd főorvos, a Mocsáry Alapítvány elnöke beszélt az alapítvány szándékairól és emlékezett az eddigi díjazottak tevékenységére. Jakubinyi György érsek a Mocsáry Alapítvány támogatását köszönte meg és azt, hogy már a negyedik papját tüntetik ki. A díjazottakat köszöntő kis műsor keretében a dévai Szent Ferenc Alapítvány kórusa, majd a Majláth Gimnázium fiúkara lépett fel. /Mocsáry-díj karitatív munkáért. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./"

"Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke is részt vett a tudományos társaság nagyváradi fiókszervezetének magyar tudomány-napi konferenciáján, ismertette az egyesület célkitűzéseit. Az EME 1700 tagot számlál, s várhatóan módosulni fog az elnevezése, a tudományos társaság megnevezést is hozzákapcsolják. Nov. 21-22-én szerveznek Tudományosság Erdélyben címmel konferenciát az EME nov. 23-ai születésnapja alkalmából, amin hangsúlyt kap a régiókutatás. A Partiumi Keresztény Egyetem /PKE/ tudományos műhelyét dr. Szilágyi Györgyi rektor-helyettes és dr. Flóra Gábor dékán-helyettes ismertette. A rektor-helyettes kifejtette, hogy a doktori fokozatok elnyerésében igyekeznek támogatni az ifjúságot, három kutatócsoportjuk is működik. Flóra Gábor szerint a határon túli kutatók hátrányos helyzetben vannak az anyaországiakhoz képest, mivel bizonytalan a pénzforrásuk. Kutatói állások felkarolására is szükség volna, ezzel biztosíthatnák az erdélyi kutatók helyben maradását. A magyarországi ösztöndíjasok többnyire kint maradnak. A PKE számára előrelépést jelenthet az EME-vel kötött együttműködési egyezmény. Dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének /BINCISZ/ elnöke a szervezet ismertetésén kívül elmondta: erős központra, ugyanakkor rugalmas struktúra kialakítására van szükség a kutatásban az önállóság megteremtéséhez. János-Szatmári Szabolcs, az EME nagyváradi fiókszervezetének elnöke úgy vélekedett, hogy az EME kapcsolataival a kutatásban segítheti a fiatalokat. Az EME társadalomtudományi és bölcsészettudományi szakosztályának nov. 7-8-án szervezett konferenciáján majdnem húsz előadás hangzott el: a szabadság, az identitás, a társadalomba való illeszkedés, a kisebbségi létformához és az egyén problémájához kapcsoló aktuális kérdésekről. /Balla Tünde: Az erdélyi valóság talaján - a tudományos műhelyekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./ "

"Halász János, az ITD Hungary bukaresti irodájának igazgatója bejelentette, hogy az ITDH és a Kolozs megyei kereskedelmi és iparkamara szervezésében nov. 28-29-én román-magyar üzletember-találkozót tartanak a kincses városban. Romániában 4285 magyar, illetve román-magyar vegyes tőkéjű vállalatot jegyeznek, amelyből csak 85 számít nagy cégnek. A legfrissebb adatok szerint Románia importjában Magyarország a hetedik legnagyobb partnernek számít, megelőzve olyan uniós tagállamokat, mint Nagy-Britannia és Ausztria. A kereskedelmen túl a két ország az idegenforgalom terén is komoly partnernek számít, mivel a külföldre utazó románok első számú célországa Magyarország, emellett a Romániába érkező turisták közül minden harmadik magyar. A magyarországi cégek jegyzett törzstőkéje Romániában eléri a 230 millió dollárt. Halász János úgy vélte, a magyarországi beruházások elérik az 500-600 millió dollár értéket. A Magyarországról érkező tőke Hargita megyében jelentős mértékű, ahol a külföldi befektetések 54 százalékát teszi ki. Második helyen áll Kolozs megye, ahol a külföldi tőke 46 százaléka származik Magyarországról, míg a harmadik Maros megye, ahol a magyarországi tőke az idegenből érkező befektetések egyharmadát teszi ki. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozását követően az unió vámhatára arra készteti majd a román vállalkozókat, hogy logisztikai központokat hozzanak létre Magyarországon, és onnan lássák el az unió piacát termékekkel. /B. T.: Magyar beruházások Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./"

"Mintegy ötven vállalkozó jelent meg a Maros megyei magyar vállalkozók konferenciáján, melyet az RMDSZ megyei szervezete és a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Kht. (közismert nevén ITD Hungary) szervezett nov. 21-én. Halász János, az ITD Hungary bukaresti irodájának vezetője a magyar közhasznú társaság szolgáltatásairól, romániai hálózatának működéséről beszélt. Lázár Balázs, a marosvásárhelyi regionális iroda vezetője a helyi lehetőségeket emelte ki. Magyar befektető kiállítási és vásárközpont felépítését tervezik Marosvásárhelyen, ami Erdélyben egyedülálló létesítmény lenne. A pályázati lehetőségek ismertetésében az ITD Hungary is segítséget kínál. Felmerült egy magyar bank szükségessége. /(bálint): Kevesen vannak. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./"

"Nov. 29-én az ITD Hungary Kereskedelem- és Beruházásfejlesztési Közkereseti Társaság és a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara egész napos román-magyar üzletemberfórumot rendezett Kolozsváron. A Partnerség Európáért elnevezésű találkozón dr. Cseh Áron főkonzul kifejezte reményét, hogy konkrét üzleti kapcsolatok kialakulása és szorosabbá tétele indul be a két ország vállalkozói társadalma között. Eddig a 230 millió dolláros romániai magyar összbefektetés fele Kolozs megyében valósult meg (a leglátványosabb a MOL-é). A 190 millió USD-t kitevő külföldi össztőkéből 93 millió magyar eredetű (ami 553 céget érint), és Kolozsvár az ország második legnagyobb vásárvárosa, ahol a 70 ezret meghaladó diákság magasan képzett munkaerőforrást jelent. A kolozsvári főkonzulátus már nem a rosszízű politikai élcelődések tárgya, hanem komoly gazdaságfejlesztő munkát végez. Az ITD 32 országban fejti ki tanácsadási és közvetítői tevékenységét, de a legintenzívebben Romániában dolgozik. Délután Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök az infrastrukturális beruházási lehetőségről, Boros János kolozsvári alpolgármester a helyi befektetési kilátásokról tartott előadást. A fórum a részvevők számára jól szolgálta az informálódást és kapcsolatteremtést. Halász János, az ITD igazgatója elmondta, hogy 1992 óta magyar-román üzletember-találkozót nem rendeztek Kolozsváron. Kolozsváron készül az ipari park. /Ördög I. Béla: Román-magyar üzletember-fórum Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./"

"A közelmúltban újra ünnepelt a nagybányai magyar könyvszerető közönség: bemutatták Kis Kornél rendező, műkedvelő színjátszó, tollfogató újabb, második kötetét. Címe: Elvinni a szót, tartalmát a helyi magyar amatőr színjátszó mozgalom története adja. Megközelítőleg egy évszázaddal ezelőtt olyan kiadványok kerültek ki a jó hírnevű nagybányai és misztótfalusi nyomdákból, mint például a Woditska-féle bányászati monográfia, Palmer Kálmán turista-kalauza, Révai Károly költő és műfordító verseskötetei, Schönherr Gyula helytörténeti kiadványai, Teleki Sándor emlékiratai vagy Révész János evangélikus lelkész egyházi jellegű eszmefuttatásai. Az 1989-es fordulatot követően megnőtt a helyi jellegű kiadványok száma. Metz József, Oszóczky Kálmán, Balogh Béla, Dávid Lajos és még sokan mások asztalunkra tették az EMKE-füzetek most már több mint tucatnyi kötetet meghaladó sorozatát. Értékes helytörténeti munkák jelentek meg Máramarosszigetről, Felsőbányáról, Kapnikbányáról, Szinérváraljáról, Szamosardóról, Erzsébetbányáról és más magyarlakta helységekről. Kis Kornél évtizedeken át a nagybányai műkedvelő színjátszás szíve-lelke volt. Idősebb korában, matematikatanári pályafutása végén döbbent rá, hogy a tollforgatáshoz is ért. Első könyve, a Riportok a Kereszthegy tövéből. Most megjelent könyvében legértékesebbek azok a fejezetek, amelyek saját műkedvelői tevékenységéből, élményeiből táplálkoznak. A kötetből megismerhetők azok a műkedvelők, akik több mint fél évszázadon át, hivatásos színház hiányában vállalták az amatőrködés cseppet sem könnyű szerepét. /Klacsmányi Sándor: Elvinni a szót. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), dec. 12./ "

Krebsz János, a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára a Romániai Magyar Szóban naponta jelentkezik. A gyűlöletbeszédről írt, példának hozva, hogy a Tilos Rádióban szentestén egy műsorvezető azt találta mondani: kiirtanám az összes keresztényt. „Azóta hetek teltek el, s nem érkezett híradás arról, hogy valahol is üldözni kezdték volna Jézus követőit, és arról sem, hogy valamelyik keresztény gyülekezet a kijelentés nyomán ki akarna vándorolni vagy vatikáni állampolgárságért folyamodott volna.” Krebsz szerint „körülbelül olyan vétket követett el a műsorvezető, mintha húsz-harminc évvel ezelőtt Lenin elvtárs valószínűsíthető meleg hajlamairól jelentett volna ki szentségtörő mondatokat. Mindannyiunknak tele a hócipője ezzel az ajándékfarsanggal, amivé a karácsony alakult, ahogy elegünk volt a nagy és atyai vezérek emberi kiválóságának folyamatos sulykolásából.” /Krebsz János (a szerző a bukaresti Hungarológia Tanszék magyarországi vendégtanára): Még egyszer a gyűlöletbeszédről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Január 22-én Bukarestben, a Magyar Kulturális Központban ünnepelték a Magyar Kultúra Napját. Az ünnepséget Beke Mihály, a központ igazgatója nyitotta meg. Az ismert színészházaspár, Anca Pandrea és Iurie Darie adott elő magyar költők műveiből. Ezt követte a kolozsvári fotóművész, Csomafáy Ferenc kiállítása. Beszédében Csomafáy Ferenc elmondta, hogy több évtizede gyűjti a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek képeit. A kiállításon olyan személyiségek képei tekinthetők meg, mint Bajor Andor, Kós Károly, Szász János, Csiha Kálmán, Márton Áron, Palocsay Zsigmond, Kányádi Sándor. /(Gáspár Hajnal): Szeletek a magyar kultúrából. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

Haza a magasban címmel, tizenegy erdélyi magyar személyiségről készített portréfilm-sorozatot mutattak be február 7-én Kolozsváron az RMDSZ ügyvezető elnökségén. Az RMDSZ Művelődési Főosztályának kezdeményezését a Communitas Alapítvány karolta fel, és a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége valósította meg. Víg Emese, a sorozat gondozója elmondta, hogy a portréfilmeket 2002-ben kezdték el gyártani olyan személyiségekről, akik az erdélyi magyar kultúra gyarapodásáért kiemelkedő munkát végeztek. Az első tizenegy kazettán Szász János író és újságíró, Senkálszky Endre színművész, Kallós Zoltán néprajzkutató, Ruha István hegedűművész, Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, László Ferenc muzikológus, Egyed Ákos történész, Kós András szobrászművész, Domokos Géza író és szerkesztő, Fodor Sándor író, Lászlóffy Aladár költő látható. A rendezvényen Markó Béla szövetségi elnök is jelen volt, aki egy-egy kazettát nyújtott át a tizenegy alkotónak. /B. T.: Portréfilm-sorozat erdélyi alkotókról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./

Lovász János református lelkész, a gyarapodó dévai, illetve a kihalóban lévő brádi és kristyori gyülekezetek lelkipásztora. Déván az 1316 lelket számláló gyülekezet a nagyszámú temetés ellenére még gyarapodik. Idén szoboravatásra készül a dévai gyülekezet, az 1529–1579 között élt Tordai Sándor András, első dévai református lelkész és harmadik erdélyi református püspök mellszobra már ott áll leleplezetlenül a templom előtt. Március közepén tervezik a szobor leleplezését. Déván a templom javítását is elvégezték. A brádi, illetve a kristyori református templom rossz állapotban van. A brádi templom javítására kétszer is pályáztak az Illyés Közalapítvány szórvány-szaktestületéhez, de kerethiány miatt elutasították őket. A teljesen tönkrement kristyori templomból áthozták a padokat, az úrasztalát, s a brádi paplak egyik szobájába állították be. Már alig vannak Brádon reformátusok, 13-14-en járnak templomba az ötvenlelkes gyülekezetből. Az itt élők ragaszkodnak a templomukhoz, ez az utolsó bástya, ahol még magyarul beszélhetnek, imádkozhatnak. /Gáspár-Barra Réka: Őrizni kell a múltat! De kinek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./

A Maros megyei vállalkozókat hívta meg a napokban a marosvásárhelyi dr. Bernády György Házba a helyi Vianova Proiect vállalkozásfejlesztési központ, hogy Németh Attilával, a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány (ÚKKA) ügyvezető igazgatójával, valamint Halász Jánossal, az ITD Hungary romániai kirendeltségének a vezetőjével találkozzanak. Németh Attila arról tájékoztatott, hogy a kisvállalkozások számára hasznos a kölcsönök igénybevétele. Az erdélyi Bethlen Gábor Közalapítványtól lehet ezt igényelni, jelenleg 7-800 ezer amerikai dollár várja Erdélyben, hogy ennek egy- egy részét kamatmentes hitelként igényeljék a vállalkozók. A kért összeg értéke nem lehet több, mint másfél millió forint. A pályázóknak a regionális vállalkozásfejlesztő központokhoz kell beadniuk a pályázatot, 14 működik belőlük Erdély különböző városaiban. A www.ukka.hu honlapon minden vállalkozásfejlesztési központ adata szerepel. Az ÚKKA a minőségbiztosítás megszerzéséhez is nyújt anyagi támogatást. Az uniós pályázatok megírásához is segítséget fognak nyújtani Idén 560 millió forint áll az ÚKKA rendelkezésére, ez ugyanakkora összeg, mint amekkora a tavalyi volt. Megpróbálnak más forrásokat is igénybe venni. Az uniós alapokra gondolnak. Halász János hangsúlyozta: Románia 10 milliárd eurónyi csatlakozási támogatást kap, erre figyelniük kell az erdélyi magyar vállalkozóknak is. A magyar vállalkozóknak célszerű lenne magyarországi pályázati szakértőket igénybe venni. – Erdélyben még nem létezik egy szakember-adatbank, illetve munkavállalói adattár. /Máthé Éva: Üzletember-találkozó Marosvásárhelyen. Tíz milliárd eurós csatlakozási támogatás! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában ünnepi összejövetelt tartottak abból az alkalomból, hogy Bartha Lászlóné Stróbl Zsófia, a család elhatározásának megfelelően, átadta a Múzeum-Egyesületnek Stróbl Alajos Mátyás-domborművének bronzba öntött másolatát. „Majdnem természetesnek vesszük, hogy ennek a Mátyás királyt jelképező művészi alkotásnak Kolozsvárra kellett jönnie" – jegyezte meg Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke. Elsősorban a szülőváros kapcsán, másodsorban azért, mert a Mátyás-kultusz Kolozsváron már a XVI. században kialakult, a XIX. század végén tetőzött, majd 1902. október 2-án Kolozsvár főterén felállították a Fadrusz János által alkotott Mátyás-szobrot. Egyed Ákos azt fejtegette, hogy nagyjaink kultusza a történelmi hagyományok éltetését szolgálja, és a nemzet megtartó erejét növeli. Az ajándék éppen a XII. alkalommal magtartott Mátyás-napokon érkezett. Murádin Jenő művészettörténész Stróbl Alajos erdélyi kapcsolatai címmel tartott előadást. Felidézte a századforduló nagy szobrászegyéniségének (1856-1926) pályáját és életét. Alkotásai közül legismertebbek a Múzeum-kertben levő Arany János-szobor, a Halász-bástya közelében álló Szent István-szobor, a Budai várban, a Széchényi Könyvtár közelében lévő Mátyás kútja vagy a Liszt Ferenc téren felállított Jókai-szobor. A hajdani Kolozsvár fellegvári sétáló útján 1901. júliusában felállították Erzsébet királynét ábrázoló bronz szobrát, de 1919-ben azt helyéről elmozdították, 1940-ben visszaállították, de 1945 után megint ledöntötték. Egy másik, szintén Erzsébet királynét ábrázoló, egy méter magas szobra Hidalmáson állott, két és fél méter magas talapzaton. Erről a szoborról nem maradt fenn kép, és azt sem tudni, mi lett a sorsa. /Csomafáy Ferenc: Gazdagodtunk egy értékes domborművel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Érdemdíjban részesült Hajdú Győző is, az Igaz Szó volt főszerkesztője, a szélsőségesen nacionalista Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor és Adrian Paunescu kebelbarátja, aki 1989 előtt kivívta az erdélyi magyarok ellenszenvét. Az Érdemdíjat Kiosztó Országos Bizottságot a Román Akadémia elnöke, a képviselőház és a szenátus művelődési és munkaügyi bizottságának elnökei, a Művelődési és Kultusz-, az Oktatási, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium, illetve az Országos Sportügynökség képviselői, valamint az öt alkotási szövetség képviselői alkotják. A díjazott írók között található Balogh József, Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Szász János, Sütő András és Szilágyi István. Érdemdíjat kaptak továbbá Boér Ferenc és Csíky András színművészek, valamint Baranyai Ferenc és Gergely István képzőművészek. Fodor Sándort megdöbbentette az, hogy díjat kapott Hajdú Győző, Adrian Paunescu szenátor kebelbarátja is. Hajdút nem a romániai magyar írók javasolták a díjra, hanem olyan szerv, amelynél elévülhetetlen érdemeket szerzett. /Papp Annamária: Érdemdíj az érdemtelen Hajdú Győzőnek. Elismerésben részesültek a romániai magyar alkotók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Ápr. 22-én Magyarország az Európai Unió küszöbén címmel rendezett fórumot kis- és középvállalkozók számára Kolozsváron az ITD-Hungary Kereskedelem- és Beruházásfejlesztési Közhasznú Társaság romániai hálózata. Závodczky Péter magyar külügyminisztériumi főosztályvezető tartott előadást. Gérnyi Gábor, a Magyar Köztársaság Gazdasági és Közlekedési Minisztériumának főosztályvezetője részletesen beszélt a kis- és középvállalkozások lehetőségeinek kihasználhatóságáról. Halász János, az ITD-H romániai vezetője elmondta, hogy intézménye kész tanácsadással és szervezéssel támogatni a romániai vállalkozókat. /Magyarország az Európai Unió küszöbén. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 24./

Ápr. 27-én a 24. beteggondozó központot avatták fel Hargita megyében, ezúttal Felsősófalván. Az avatóünnepségen jelen volt: Bunta Levente, a megyei tanács alelnöke; dr. Szász János, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas igazgatója; dr. Márton András, a főegyházmegye programvezetője; Szász Tibor helybeli református lelkész és Vákár Gábor, Parajd község polgármestere. Az egész megyére kiterjedő beteggondozó szolgálat az összefogás eredménye. Mindmáig az egyetlen olyan beteg- és lelkigondozó hálózat, mely csak Hargita megye községeiben és falvaiban működik. Felekezeti hovatartozás nélkül – a Sóvidék lakóinak többsége református vallású – a katolikus főegyházmegye az ökuménia jegyében végzi hálózatépítő tevékenységét. Felsősófalván a korszerűen berendezett beteggondozó központ két munkatársa: Szász Edit főasszisztens, valamint Kacsó Borbála segédápoló vállalta a Sóvidék falvaira kiterjedő otthoni idős betegek gondozását. /Kristó Tibor: Beteggondozó központot avattak Felsősófalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 28./

Ápr. 29-én Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségén bemutatták az E-meló elnevezésű munkaerő-hálózati programot, amely máj. 10-től lép életbe. Célja kapcsolatot teremteni a főleg fiatal erdélyi munkakeresők és a munkaadók között. Működtetője a Communitas Alapítvány. Halász János, az ITD-H romániai igazgatója a magyar befektetők itteni munkaerőpiaci kilátásairól tartott előadást. Molnár Katalin és Farkas Katalin, az E-meló munkaközvetítő hálózat munkatársai bemutatták a programot. Ez a magyar nyelvet ismerő munkavállalók és munkaadók között gyors és ingyenes kapcsolatot teremt az irodahálózat és az internet (www.e-melo.ro) révén. A honlapra az álláskeresőknek be kell jelentkezniük. A világhálón román és angol nyelven is elérhetők lesznek ezek az információk. /Ördög I. Béla: Munkaerő-hálózati program erdélyi magyaroknak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Az EMKE kiadói tevékenységet is folytat, több emlékkönyvet, illetve tanulmánykötet jelentetett meg. A legfrissebb kiadvány, a Szívekben égjen a láng, Fadrusz János emlékkönyv a 2002-ben megrendezett tudományos konferencia anyagát tartalmazza, amelyet a Mátyás-szobor leleplezésének 100. évfordulójára rendeztek. EMKE-kiadvány például a Balázs Ferenc emlékkönyv, a Történelmünk a Duna-medencében /Temesvár, Kolozsvár, 1998/, vagy a Kolozsvár 1000 éve című kötet. A kiadványok közösek civil és egyházi szervezetekkel /például az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Romániai Magyar Népfőiskola, vagy az Unitárius Egyház/. Hozzáfognak a Szabédi-emlékház átépítéséhez, amely Kolozsvár korszerű kutató-központja lesz. /Köllő Katalin: Határok fölötti nemzetegyesítés. Szabédi-napok Kolozsváron és Szabédon. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

A Festum Varadinum keretében megszervezték Nagyváradon a civil szervezetek találkozóját, a Civil Társadalom Napját. Az egybegyűlteket dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének /BINCISZ/ elnöke és Tempfli József római katolikus megyéspüspök köszöntötte. Erdélyben jelenleg kétezer magyar civil szerveződés létezik, a másfél milliónyi magyarhoz képest ez nem túl sok. Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere szerint a civil szervezetek közelebbről érzékelik a társadalom problémáit, ezeket föl kell mérni. Dr. Somai József, a kolozsvári Közgazdász Társaság elnöke elmondta: aránytalanul kevés a magyar gazdasági, emberjogi és egyéb szervezet. Fölvetette, hogy jó volna visszaállítani az Illyés Közalapítvány gazdasági szaktestületét, amely a kutatás és nevelés kérdéseit felvállalta. Arra is figyelmeztetett, hogy alkuratóriumokban, összetételük miatt torzulás léphet föl a pénzek elosztásánál. /(Balla Tünde): Varadinum 2004. A Civil Társadalom Napja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj.7./

Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Máj. 14-én Aradon Halász János, az ITDH romániai igazgatója, valamint Tokay Ádám, a Regioinvest aradi kirendeltségének vezetője ünnepélyesen megnyitotta a tanácsadó cég itteni irodáját. A Regioinvest kft. száz százalékban magyar tőkével alakult vállalkozás, amely partner kíván lenni a romániai regionális fejlesztési célkitűzések konkrét megvalósításában, elsősorban Románia nyugati határvidékén. A most Aradon is kirendeltséget nyitó, temesvári székhelyű cég többek között ingatlanfejlesztéssel, reklámmenedzseléssel, információs szolgáltatásokkal és szakmai továbbképzésekkel foglalkozik. Területi irodájuk Nagykárolyban és Bukarestben is van. /(i. j.): Iroda a regionális fejlesztésért. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 15./

Megkétszereződhet a jövő év végéig a Magyarország és Románia közötti kereskedelem, amelynek értéke jelenleg 1,7 milliárd dollár – hangoztatta Halász János, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Közhasznú Társaság (ITDH) bukaresti irodájának vezetője Csíkszeredában, máj. 6-án, a XI. Csík Expo nyitóünnepségén. A magyar tőkebefektetések értéke Romániában jelenleg 300 millió dollár a statisztikák szerint, de saját adatai szerint eléri a 600 millió dollárt. Magyarország uniós csatlakozása következményeként a magyar beruházások értéke Romániában hamarosan 2 milliárdra nő. Jelenleg Romániának hetedik külkereskedelmi partnere Magyarország. A Csík Expón kiállító cégek száma 58, ebből közel 20 magyarországi vállalkozás. /Látványosan bővül a magyar–román kereskedelem. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

Deáky András Gyimesbükkön él. Kérték a községnek Hargita megyéhez való visszacsatolását, ezzel kapcsolatban Deáky a parlamentben is mondott beszédet, akkor még a község lakóinak hetven százaléka magyar volt. A legutóbbi népszámláláskor ez arány 52 százalékra csökkent. A magyarságtudat gyengül. Gyimesbükköt ötven éve Bákó megyéhez csatolták, a magyar oktatás hosszú évtizedekre megszűnt, a vegyes házasságok is befolyásolták, hogy az ittélő csángómagyarokban a hovatartozás nagyon meggyengült. Deáky András a marosvásárhelyi pedagógiai főiskolán végzett, majd hazajött tanítani Gyimesbükkre. Később, 1966-ban, kinevezték iskolaigazgatónak. Akkor román nyelven folyt az oktatás. Megpróbálkozott azzal, hogy újraindítsa a magyar nyelvű oktatást. Aláírást gyűjtött, és beindította a fakultatív magyar nyelvű oktatást heti három órában. Ő maga tanította mindig reggel héttől nyolcig. Egy alkalommal Beke György interjút készített Deákyval, őszintén elmondta, hogyan állnak, az interjú megjelent az A Hét című lapban. Később megjelent Beke György „Magunk keresése" című kötetében is. Ez nagy port kavart fel, ősztől leváltották az igazgatóságból, csak helyettes tanárként működhetett. Deáky beiratkozott a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemre, és elvégezte a magyar-német szakot. A templom volt a magyar nyelvnek az őrzője, ápolója. Olyan papjaik voltak, mint Dani Gergely, aki hittanórákon beszélt a gyermekeknek a magyar történelemről. 1990-től sikerült a község három iskolájában elindítani a magyar nyelvű oktatást. Deáky létrehozta az RMDSZ helyi szervezetét, akkor ezer tagja volt. Egyike volt a legerősebb, legaktívabb szervezeteknek a gyimesbükki. Deáky hangsúlyozta, hogy saját intézményrendszert kell kiépíteni, csak ez menti meg a magyarságot. Felépített egy házat, melyet bővített, majd jöttek a szállóvendégek. Most befejezés előtt van az új kilencszobás ház. Gyalogosan elviszi a vendégsereget az ezeréves határhoz, ahol Deáky rendhagyó történelemórát tart. /Krebsz János: Egy sikeres vállalkozó: Deáky András. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

Tizenkét évnyi Funar-korszak Kolozsváron alaposan megváltoztatta az egykori kincses belváros arculatát. Az ez alatt felavatott kétes művészi értékű szobrok, emléktáblák és plakettek sokaságában az a közös, hogy valamennyi ugyanazt a célt követi: meghamisítani a történelmet, és kitörölni a köztudatból a magyar jelenlét emlékeit, illetve beleplántálni a "kizárólagos román ősiség" gondolatát. A funari korszak összegzésnél felhasználták Gaal György Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban című munkáját és Lőwy Dániel-Demeter – János-Asztalos Lajos Kőbe írt Kolozsvár című kötetét. Fadrusz János Mátyás-szobrának talapzatára 1992. november 30-án a kolozsvári polgármester, az akkori közhangulat és tüntetés ellenére, kegyeletsértő táblát helyeztetett, amely egy nacionalista Iorga-idézetet tartalmaz: "Háborúkban győzedelmeskedett, csupán Baianál a saját nemzete győzte le, amikor a letörhetetlen Moldovát próbálta legyőzni". Ezzel vette kezdetét a funari "honfoglalás" Erdély fővárosában. /A funárjárás sebei (I.). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

Néhány éve került a kolozsvári Báthory Líceumba Orbán István rajztanár, s máris úgy ismeri a tanintézet épületeinek pincéit, padlásait, raktárait, mint a tenyerét. Két év kutatómunkájával rengeteg értékes holmit gyűjtött össze, régi értesítőket, évkönyveket, mintegy 12 ezer lapot tanulmányozott át. Ennek eredményeként született meg az Évgyűrűk /Stúdium Kiadó, Kolozsvár/ című, a 425 éves iskola 1773-tól 1914-ig terjedő időszakát feldolgozó kötete. A kötetben szerepel az is, hogy az 1869-ben a Kőváry László vezette népszámlálás adatai szerint Kolozsvár 24 826 lakosából 20 265 magyar, 2410 román, 1133 pedig német volt. Fadrusz János alkotásának, a Mátyás-szobornak 1902-es felavatásával egy időben nyílt meg Mátyás király szülőházában az Erdélyi Kárpát-Egyesület néprajzi múzeuma is. /Németh Júlia: Grafikus a pincében, padláson. Orbán István, a kutató rajztanár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

Ráduly János nyugdíjas, 43 évig tanított. Fiatal gyermekként kezdte a népballadák gyűjtését. 1962-ben Kibédre helyezték, megismerte a falu még élő gazdag szokásvilágát és néphagyományát. A faluban 17 évig tanított Ősz János (1863- 1941), aki több kötetben is népszerűsítette Kibéd népmesekincsét. Az ő tanítványa volt Seprődi János (1874-1923), aki feltérképezte a helység legfontosabb népdaltípusait. Hagyatéka születésének századik évfordulóján látott napvilágot, Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése címmel (Bukarest, 1974). Kezdetben Ráduly János mellé állt Faragó József a népballada-kutatásban, Nagy Olga pedig a mesekincs újszerű feldolgozására hívta föl a figyelmét. Mindketten később vállalták népköltészeti anyagainak gondozását. Ráduly harminc könyvéből tizenkilenc népköltészeti gyűjtemény (mesék, balladák, találós kérdések, szolgavallomások), két könyv pedig népköltészeti tanulmányait tartalmazza. Ráduly János már gyermekként fölfigyelt a székely (magyar) rovásírás különös világára. 1990 után megsokszorozódott az erdélyi rovásemlékek száma: azelőtt mindössze tizennégy feliratos (epigráfiai) rovásfelirat volt ismert, mára a mennyiségük meghaladta a negyvenet. Ráduly Jánosnak mindemellett hat verseskönyve jelent meg, ezek egyike műfordítás. /Bölöni Domokos: Lestetők magasán. Beszélgetés Ráduly Jánossal. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Augusztus 28-án tartották a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium tízéves fennállásának tiszteletére szervezett ünnepséget. Szűcs László, a sajtókollégium jelenlegi igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) nevében Ambrus Attila elnök szólt az egybegyűltekhez. Stanik János után felszólalt Fleisz János, az iskola második igazgatója, Kinde Annamária, a harmadik igazgató pedig Kántor Lajos levelét olvasta fel. /Nagyálmos Ildikó: Tízéves az Ady Endre Sajtókollégium. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./

Kakas Zoltán a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa elmondta, hogy 1971-ben indított néprajzi-környezetvédelmi tábort. Kezdetben az volt a céljuk, hogy Háromszék egy-egy jellegzetes falucsoportját bejárják évről-évre. Gyűjtöttek néphitre, népi vallásosságra vonatkozó anyagot. Fölkeresték például Magyarigent. Magyarigenben ma már csak két magyar ember jár a templomba, 1985-ben tízen ha lehettek, de már akkor a tiszteletest elparancsolták otthonról, hogy ne tudjon velük szóba állni. Azután elkezdték zavarni a táborozást. 1990-től újraindította a táborozást. Meglátogatták a lassúági csángókat. Kakas Zoltán a résztvevőkkel ellátogatott Klézsére és Lujzikalagorba, a csángólakta falvakba. Lujzikalagor magyarlakta falu, most mégis kimaradt a magyaroktatásból. Lujzikalagorban Kakas Zoltán téli tábort szervezett. /Krebsz János: Érzékeny társas utazások. I. Bao Bao. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./