Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1998. február 24.
Febr. 22-én Bukarestben emléktáblát avattak az 1995-ben elhunyt Méliusz József író egykori otthonának falán. Az avatáson Szász János bukaresti író és Albu Zoltán bukaresti református lelkész idézte fel az író életművét. Megemlékeztek Annáról is, az író két hónapja elhunyt feleségéről is. A kétnyelvű emléktábla magyar felirata: Ebben a házban élt és dolgozott 1972-1995 között Méliusz József író, a Román Akadémia tagja. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./
1998. május 6.
"A Romániai Magyar Szóban Szász János úgy értékelte, lehetséges, hogy a kolozsvári televízió magyar adásában Szőcs István tagadta a kontinuitás elméletének valós mivoltát Erdély földjén, vagy "olyasmiket koholt, hogy Mihai Viteazul Rudolf császár biztosa lett volna, Szent György szobrának arcáról pedig az erdélyi arcok tipológiáját olvasta le és ezt szembe, sőt fölé helyezte a bizánciaknak". Kifejezi azonban értetlenségét a Ziua tegnapi számában megjelent cikkel szemben, hogy az mindezekért miért nem vitatkozik Szőcs Istvánnal, és miért kell tromfként hangoztatni, hogy SZ.I. Szőcs Géza volt RMDSZ-szenátornak az apja, néhány vitatható kommentárból arra következtet, hogy a Magyarokat a románok ellen uszítja a kolozsvári televízió, vagy azt állítja, hogy "A célegyenesben, a madridi NATO-csúcs előtt a Bukarest és Budapest közötti viszonyt övön aluli ütés érte. Szász János kifogásolja, hogy a Ziua történettudományi kérdésekből súlyos aktuálpolitikai kérdéseket von le. A Ziua tájékoztat, hogy május 7-én a kolozsvári televízióban Ioan Aurel Pop az Erdélyi Tanulmányok Központjának igazgatója "helyre fogja hozni a magyar adásban elhangzott aberrációkat". A lap szerint az április 30-i műsorban olyan kijelentéseket tettek, melyek sértik az erdélyi román szellemiséget. Az Adevarul de Cluj szerint Szőcs István az irredentista adás végén egy olyan kijelentést tett, melyek szuggerálták, hogy a jövő teljesíteni fogja az erdélyi magyarok azon vágyát, hogy a magyar nemzet tagjai legyenek. A kolozsvári televízió igazgatója Ioan Muslea egy közleményben kifejtette, megígéri, hogy az intézmény vezetősége mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a jövőben hasonló eset ne forduljon elő. A lap szerint ez azt jelenti, hogy meg fogják szigorítani a magyar adás felügyeletét. Úgy véli, hogy a televízió vezetősége nem hagyja figyelmen kívül az eset politikai összetevőjét sem, mivel az RMDSZ egy külön magyar szerkesztőséget javasol, és "Boros János az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke kijelentette, hogy hitelesek Szőcs feltételezései". Victor Romulus Constantinescu a Kolozs megyei tanács elnöke kijelentette, hogy az adás irredentista törekvések létezéséről tanúskodik. A szólásszabadság alapján vonakodik attól, hogy a szerkesztők megbüntetését kérje, de javasolja az adások anyagainak olyanszerű összeválogatását, hogy azok a harmonikus együttélést szolgálják. Az RTDP kolozsvári szervezetének elnöke szerint meneszteni kéne a kolozsvári televízió igazgatóját, Szőcs Istvántól pedig meg kellene vonni a román állampolgárságot. Grigore Zanc úgy véli, hogy a közölt adás mutatja, hogy a jelenlegi hatalom sokkal többet ígért az RMDSZ-nek, mint amennyit észlelni engedett. Zanc nem zárja ki, hogy probléma lesz Erdély Romániához való tartozása a közeljövőben. Az RTDP-s politikus azzal vádolja a jelenlegi hatalmat - jegyzi meg a lap - amivel az előző ellenzék is vádolta az előző hatalmat, azzal, hogy etnikai nézeteltérésekkel akarja elterelni a figyelmet az ország nehéz gazdasági helyzetéről. /Romániai Sajtófigyelő (Kolozsvár), máj. 6./"
1998. június 5.
"Szász János elutasította Aczél Endre cikkének /Nemzet és politikai nemzet, Népszabadság, máj. 29./ állítását, miszerint a határon túli magyarság a román, szlovák stb. politikai /állam/ nemzet része. Ezt Gheorghiu-Dej, majd Ceausescu akarta elérni, most pedig Aczél Endre. Szász János leszögezte: "a határon túli magyarok egyszerűen magyarok és egyben a román, szlovák stb. állampolgárok, az illető állam polgárai, és nem a román, szlovák nemzet részei." /Szász János: Politikai nemzet? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./"
1998. augusztus 1.
A júl. 29-i kormányülésen határozatot hoztak az év végéig tartó, búzára kivetett 25 %-os, lisztre 45 %-os importvámról, ami Adrian Dobrescu mezőgazdasági államtitkár szerint csak Magyarországra vonatkozik, hiszen a CEFTA-országok közül egyedül Magyarország exportál búzát és lisztet Romániába. Halász János, a bukaresti magyar kereskedelmi iroda vezetője kijelentette, hogy ez barátságtalan, diszkriminatív lépés, hiszen a Magyarországról behozott búzamennyiség a romániai felhasználás 1 %-át sem teszi ki. /Megszülték az importvámot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./
1998. szeptember 30.
Dr. Adrian Krudy magyar származású /Budapesten született 1920-ban, 1944 óta külföldön, 1950-től az USÁ-ban él/ röntgenszakorvos fordításában megjelent T. S. Eliot: The Waste land - A kopár föld /Tinivár, Kolozsvár, 1998/ című kétnyelvű kötet. Eliot költeményét már többen fordították /Weöres Sándor: A puszta ország, Vas István: Átok földje, Szász János. A puszta ország/, Krudy azonban fontosnak tartotta a verset kísérő hatalmas jegyzetanyag miatt az újbóli átültetést. /Lászlóffy Csaba: Az első kétnyelvű /angol-magyar/ Eliot. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./
1998. október 16.
Okt. 16-án többen jelezték a városi RMDSZ irodáján, hogy újból meggyalázták a Zilahon álló Wesselényi-szobrot. Fekete Károly alpolgármester értesítette a rendőrséget, a szobrot megtisztították. Fadrusz János remekműve mindig céltáblája volt a magyarellenességnek. 1940 előtt ledöntötték, majd újra felállították a szobrot, az 50-es években azután fapalánkkal bekerítették. A 80-as években a román nemzeti ünnepeken többször meggyalázták a szobrot a milicisták szeme láttára. /Zilahon újból meggyalázták a Wesselényi-szobrot. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./
1998. november 4.
Harminc magyar, illetve magyar érdekeltségű román cég vesz részt az idei bukaresti nemzetközi élelmiszeripari szakvásáron, az INDAGRA-28-on. Magyarország - Hollandiával, Nagy-Britanniával és Olaszországgal együtt - az idén a hivatalos, tehát az állami támogatással megjelenő országok listáján szerepel. A magyar kiállítókat sajtóértekezleten mutatták be, melyen részt vett Tamás Károly, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára. - Idén az év első nyolc hónapjában a Romániába irányuló magyar export 343 millió dollárt ért el, 80 százalékkal többet a tavalyi év hasonló időszakánál. Ezen belül az agrár- és élelmiszeripari termékek aránya 30 százalékot ért el, ami 228 százalékos növekedésnek felel meg. A Magyarországra irányuló román export értéke az említett időszakban 138 millió dollárt tett ki, ez 26 százalékos növekedés. Halász János, a bukaresti kereskedelmi iroda vezetője elmondta, hogy míg Romániában az összes magyar tőkeberuházás megközelíti a 74 millió dollárt, az agrár- és élelmiszeriparban nincs 1 millió dollárt meghaladó magyar befektetés sem. Halász szerint rendkívül sok magyar élelmiszeripari termék a turistaforgalomban kerül a román kereskedelembe. Halász becslése szerint ezeknek az áruknak értéke megközelíti a kereskedelmi csatornákon keresztül érkező agrár- és élelmiszeripari exportnak a felét. /INDAGRA?98. Magyar nap a bukaresti szakvásáron. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./
1999. február 25.
Dan Zaharia, védelmi minisztériumi államtitkár és Kárász János, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára febr. 24-én Bukarestben aláírta a két ország 1999-re szóló haditechnikai együttműködési megállapodását. A magyar küldöttséget fogadta Victor Babiuc védelmi miniszter is. Román részről nagy érdeklődést mutattak a múlt héten Veszprémben átadott ASOC egységes légtérfigyelő rendszer iránt. A román fél felvetette a kérdést, hogy miként lehetne azt a megfelelő román rendszerrel összekapcsolni. /Magyar-román haditechnikai együttműködés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./
1999. március 2.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ 1990-ben újjászerveződött, az EME Bihar megyei szervezetének megalakítását 1995 májusában kezdeményezte dr. Fleisz János történész. A szervezés eredményeképpen 1998. jan. 1-jén bejegyezték az Erdélyi Múzeum-Egyesület Nagyváradi Fiókegyesületét. A római katolikus egyház jóvoltából néhány napja egyszobás székhelyük is van a Barátok temploma melletti egyházi ingatlanban. Egyelőre se telefon, se számítógép, se könyvtár nincs benne. Időszerű volt ez a lépés, mert magyar nyelvű kutatóintézmények nincsenek Nagyváradon. Az EME Nagyváradi Fiókegyesületének 116 tagja van. Dr. Fleisz János elmondta, hogy várostörténeti, helytörténeti kutatásokat folytatnak. Tervezik Nagyvárad monográfiájának kiadását. Bejegyeztették a Sapientia Varadiensis Alapítványt, az alapítvány révén már pályázhatnak anyagi támogatásra. /Gittai István: A váradi magyar tudományosság épülő szellemi műhelye. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 2./
1999. június 9.
A műemlékek történetéről, védelméről és restaurálásáról értekeztek jún. 5-én a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban. Káldy Gyula, a magyarországi Műemlékvédelmi Hivatal kárpát-medencei referense, Mihály Ferenc restaurátor és Márton Judit műemlékvédelmi szakmérnök, a főegyházmegye liturgikus egyházművészeti bizottságának vezetője tartottak előadást. Az erdélyi magyar műemlékek megvédésének ügyével szemben ellenségesnek minősíthető tettek is történtek, mint például Fadrusz János világhírű szobrának, a kolozsvári Mátyás király-szobornak veszélyeztetése vagy a Házsongárdi temető folyamatos pusztítása. Az erdélyi műemlékek ügyét egységes kérdésként felfogó és kezelő szervezeti keretek nem hiányoznak /Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Erdélyi Műemlék-restaurátorok Egyesülete, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Transylvania Trust Alapítvány, Keöpeczi Sebestyén József Társaság stb./, ráadásul az erdélyi magyar egyházak, püspökségek mindegyikének megvan a maga műemlékbizottsága, ezek azonban rendszeres restaurálásra nem gondolhatnak, elsősorban anyagi nehézségek miatt. Ezért a szórványos restaurálás mellett a műemlékek számbavételével, leltározásával, könyvészeti utalások, történeti források gyűjtésével, fényképek, rajzok, felmérések készítésével és rendszerezésével foglalkoznak A csíksomlyói szemináriumon elsősorban a székelyföldi katolikus műemlékekről, templomokról volt szó. /A templomok fenntartásáról és védelméről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./
1999. június 10.
Másodszor jelent meg a Pro Zilah Egyesület és az RMDSZ gondozásában a Zilahi Napok című kiadvány Kerekes Edit összeállításában. Évente egyszer jelenik meg, helytörténeti írásokkal. A régi Zilah várost mutatja be a lap, továbbá Wesselényi Miklóst, szobrának alkotóját, Fadrusz Jánost, a zilahi oktatás múltját, a hajdani fazekascéhet, a zilahi nótaszerzők életpályáját, szó esett a cserkészcsapatokról is. Az egykori református kollégium múltját és jelenét mutatta be a tankönyvszerző László László. Egy másik írás a végleg eltűnt Turul madár - Fadrusz alkotta - szoborról emlékezett. /Bekő N. Ildikó: Megjelent a Zilahi Napok. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9., Zilahi Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./
1999. június 14.
"Jún. 12-én véget értek a Pro Zilah Alapítvány, valamint az EMKE és RMDSZ helyi szervezetei által megrendezett III. Zilahi Napok. A helyi EMKE-házban bemutatott fotókiállítás a régi és új Zilahot tárta fel. Szemléletesek voltak azok a képek, amelyek Fadrusz János Wesselényi-szobrának 1936-ban történt ledöntését, majd bivalyokkal való elhurcolását idézték fel. A szobor 1942-ben újra a helyére került, egy valamivel magasabb talapzatra. - Az ötvenes években "osztályellenség" lett a szobor. Mivel elterjedt a városban, hogy a szobrot 1942-ben aláaknázták, nehogy valaki még egyszer levétesse, bedeszkázták. - A másik zilahi Fadrusz-szobor, az oszloptalapzaton pihenő bronzturult Fadrusz ajándékozta a városnak, és ugyancsak a század elején avatták fel a Szikszai-kertben (a mai Kraszna utcaeleje). A kőtalapzaton rovásírással voltak feljegyezve a pogány magyarok Nap-, Hold-, Csillagok-, Föld- és Ég-mondái. A zilahi turul sorsa 1968-ban pecsételődött meg, amikor is a helyi hatalom önkényesen szétromboltatta, és a turult rendőrségi pincébe vonszoltatta. Azóta hiába próbálnak a zilahiak a nyomára bukkanni. A Kraszna utcai háznál, ahol egykoron Ady Endre lakott, emléktáblát avattak fel a költő halálának 80. évfordulója alkalmából. Az emléktábla leleplezését Seres Dénes és Vida Gyula Szilágy megyei honatyák végezték. Az emléktábla - amelynek fő látványossága egy bronzból öntött Ady-arc - története több lelkes zilahi nevéhez fűződik. - A féldomborműves emléktábla gondolata - mondta avatóbeszédében Kovács Kurucz János tanár - egy kalotaszegi kis falucskában, Nyárszón született, amikor Vincze Minya István református lelkésszel Ady gyökereit felkutató, és ezeknek emléket állító rendezvények megszervezésén törtük a fejünket. Ott, Nyárszón született meg egy négylépcsős Ady-megemlékezés megszervezésének gondolata, melynek keretében Nyárszón, Lompérton, Diósadon és Zilahon állítanánk emléktáblát Adynak, valamint őseinek. Ez a zilahi emléktábla, íme, már fel is avattatott. A gipsznegatívot Meszesi Lajos készítette, a bronzba öntést pedig Csóka Jenő mérnök, a Salimet Rt. igazgatója jóvoltából Asztalos István öntőmester készítette. Az Ady-emléktábla avatása után az ünneplők az egykori Református Kollégium előtt álló Ady-szobrot koszorúzták meg. Ünneplő beszéd helyett Kerekes Edit, a zilahi RMDSZ energikus elnöke Ady Endrének egy 1903-ban megjelent publicisztikáját olvasta fel: Itthon vagyok. A Megyei Múzeumban, a megye legismertebb képzőművészeinek kiállításán Szabó Vilmos festőművész-tanár volt a tárlatvezető. A III. Zilahi Napok a polgármesteri hivatal tükörtermében megrendezett gálaesttel ért véget. /Szabó Csaba: Véget értek a III. Zilahi Napok Hová lett Fadrusz zilahi turulja? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"
1999. június 24.
"A Szatmárnémeti Vállalkozók Fóruma Egyesület által szervezett privatizációs konferencia egyik meghívottjaként Halász János, a bukaresti Magyar Kereskedelmi Iroda vezetője a román-magyar üzleti kapcsolatokról, kölcsönös befektetésekről, ezek etnikai vonzatairól beszélt adatokkal bőségesen illusztrált előadásában Bukarestben befektető magyar cégek a profiljuk miatt is odamentek: a Mol Románia Rt.-ről van szó, meg a Budapest Bankról. Maga a Páter Bank is Bukaresttel kezdte, ezután nyitott fiókot Marosvásárhelyen. A Molnak hét kútja működik Bukarestben, de hát valóban itt van a legtöbb vásárló is! Hargita megyében csak egy kútja van, Szatmár megyében viszont három. Ez a piactól függ. Jelenleg közvetlen befektetőként magyar 2927 cég van bejegyezve Romániában, 86,4 millió dollárral. /"Az igazi kapcsolatokat - gazdasági téren is - anyanyelven lehet kiépíteni" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 24./"
1999. július 1.
Jún. 27-én Székelykeresztúron rendezték meg a XVIII. Fúvószenekari Fesztivált, amelyen részt vett a magyarországi testvérváros, Dunakeszi fúvószenekara is. Kádár Levente, Szentegyháza fúvószenekarának szervezője elmondta, hogy a zenekar 16 alkalommal vett részt keresztúri fúvóstalálkozón. Gergely János zenetanár, az agyagfalvi gyermek-fúvószenekar vezetője arról tájékoztatott, hogy az együttes két és fél éve tevékenykedik 35 taggal, melyből 33 van jelen. A héjasfalvi gyermek-fúvószenekar karnagya, Szali Mózes elmondta: egy éve, hogy zenélnek a gyermekek. A Hargita megyei karnagyok legidősebbje, a hetvenéves Szász János 45 tagú fúvószenekarral jött Parajdról. Pálffy Tibor, az almási fúvószenekar karnagya elmondta, hogy a zenekar 1984-ben alakult újra. A barátosi 25 tagú fúvószenekar népdalfeldolgozásokat, indulókat és keringőket játszik - tájékoztatott Kelemen Szilárd karnagy. A gyergyóújfalusi zenekar 14 tagú, a kápolnásfalusi zenekar 26 tagú, az uzoni 20, a helyi fúvószenekar pedig 30 tagú. /László Miklós: Fúvószenekari Fesztivál Keresztúron. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./
1999. július 2.
Jún. 27-én Déván, a római katolikus templomban ökumenikus tanévzárót tartottak. A Déva tanulóival, szülőivel zsúfolásig telt városi templomban Böjthe Csaba atya és Lovász János református tiszteletes szólt a jelenlévőkhöz. Az ünnepély a Magyarok Nagyasszonya Kollégium /Déva/ tanulóinak műsorával zárult. /Orbán Mária: Ökumenikus tanévzáró. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 2./
1999. július 6.
A Sapientia Varadiensist hivatalosan 1998 végén jegyezték be, úgyhogy 1999. január 1-jétől számítják aktivitásukat, fejtette ki dr. Fleisz János, a tudós alapítvány elnöke. Az alapítótagok között vannak orvosok, jogászok, műszaki értelmiségiek, Fleisz János történész (szakterülete Nagyvárad története), de alapítók s egyben védnökök Tempfli József és Tőkés László püspökök, Csapó I. József szenátor, illetve Szilágyi Zsolt képviselő, valamint Pete István államtitkár és Kapy István alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök. Céljaik között szerepel a különböző szakterületek legújabb kutatásainak ismertetése, tudomány-népszerűsítés, a kulturális-kulturtörténeti hagyományok felelevenítésére. - A peremre kerülést, az elmagányosodást szeretnék megelőzni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, melynek váradi fiókszervezete vetette fel az alapítvány szükségességét, ugyanez a célkitűzése: segíteni az erdélyi magyar értelmiséget a továbblépésben. A varadinum keretében Emlékezet és történelem címen szimpóziumot tartottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, melyen Katona Tamás és Fónagy Zoltán budapesti történészek is részt vettek a kolozsvári Egyed Ákos és Csetri Elek mellett. Állandósítani kívánják a szakmai megbeszéléseket, tanácskozásokat, céljuk a fiatal szakemberek bevonása. /Sapientia Varadiensis. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 6./
1999. szeptember 3.
"Kolozsváron újabb magyar utcaneveket töröltek el, a Dózsa György utca Ferdinánd román király nevét kapja, eltörölték a Bem József tábornok utcanevet, Herbák Jánosból pedig Matei Basarab lesz. Az olyan történelmi utcanevek, mint a Kövespad (Pietroasa) és az Alkony (Amurgului) szintén új, jelentéktelen neveket kapnak. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Ismét lefaragtak néhány magyar utcanevet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Gaal György adott tájékoztatást az utcanévadó bizottság üléseiről. Kolozsváron minden ülésen a magyar tagok tevékenysége kimerül a tiltakozásban, az ismételt leszavazás elviselésében. Kolozsváron a bizottságban Molnos Lajos, Mikó Lőrinc tanácsosok, valamint Asztalos Lajos és Gaal György képviselték a magyarságot. Idén tavasszal változott a helyzet: a megyéhez került vissza a döntés joga. Felállítottak a megyei tanács mellett egy 28 tagú bizottságot, amelyben szakértőként Csetri Elek és Gaal szerepel a magyarság részéről, s a magyar megyei tanácsosok közül is talán ketten tagok. Ugyanakkor a városi bizottság is szorgalmasan ülésezik. Jelenleg tehát a névváltoztatási javaslatot a polgármesteri hivatal terjeszti a városi névadó bizottság elé. Ha az jóváhagyja, a városi tanács elé kerül. Ennek kedvező döntése esetén a megyei névadó bizottság vizsgálja meg a javaslatot, s terjeszti a megyei tanács elé. - Kolozsvárt szinte lehetetlen nyomon követni a rengeteg javaslatot, s hogy abból mit hol hagytak jóvá. A polgármesteri hivatal pedig előre kitéteti a táblát. - Szinte valamennyi még meglévő magyar utcanév felkerült az átkeresztelési listára, de egyetlen javasolt magyar személynév sem szerepelt. A magyar bizottsági tagok - pár román kolléga helyeslésének is köszönhetően - legfeljebb annyit tudtak elérni, hogy a magyar utcanevet meghagyják, vagy beleegyeztek: más magyar nevet javasoljanak a helyére. Azt, hogy miért nem javasol a városháza egyetlen magyar személynevet sem, azzal indokolták: a javaslatok a lakosságtól jönnek, s magyar vonatkozású javaslatot senki sem tett. Erre Asztalos Lajos egy tízoldalas román nyelvű beadványt készített. Ebben vázolta a kolozsvári utcanevek történetét, s kettős javaslattal szolgált: egyrészt felvetette a XIX. század végéig használatos nem nemzetiségi jellegű régi "beszélő" utcanevek újbóli használatát (román és magyar változattal): Híd, Szappan, Király, Farkas stb. utca. Másrészt 20 konkrét utcának (többnyire földrajzi nevet viseltek) magyar vonatkozású nevet javasolt (Fadrusz János, Bethlen Gábor, Minorita, Mikes Kelemen, Haller Károly, Mikó Imre stb. utca). A továbbiakban egyetlen előterjesztési listán sem tűntek fel ezek a javaslatok. - Gaal György pontos címét megadta, ennek ellenére egyetlen ülésre sem kapott meghívót. /Gaal György: Ahogy az utcákat nálunk keresztelik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"
1999. október 1.
Dr. Fleisz János, az Erdélyi Múzeum Egyesület Bihar megyei és nagyváradi szervezetének, Szél Sándor és Makai Zoltán, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Bihar megyei szervezetének, Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar megyei osztályának, valamint Kurucz István, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének képviselői azzal a felhívással fordultak civil szervezetekhez, hogy hozzanak létre szövetséget közös álláspont kialakítása és képviselete, közös pályázatok elkészítése, közös tevékenységek megszervezése, közös kiadványok megjelentetése, továbbá civil információs iroda működtetése céljából. /Felhívás, civil szervezetekhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./
1999. október 12.
"Az aradi ünnepségek lényegében elmaradtak. Lemondta részvételét a román miniszterelnök, erre fel a magyar hazautazott; lemondta részvételét a román igazságügyminiszter, erre fel a magyar igazságügyminiszter asszony hivatalos látogatása magánjellegűvé változott. Az emlékpark alapkövének letételét elnapolták, összegezett Szász János. A szélsőjobboldal, együtt az ellenzék fő erejével, elhatározta, hogy az ünnepséget megakadályozza. A kormányt politikai pergőtűzzel - az emlékparkot illető sürgősségi határozatáért - visszakozásra bírták. Az akciót gondosan előkészítette a hagyományos és elektronikus sajtó. - Az intolerancia a nacionalizmus dobbantója, része a nacionalizmusnak magának. A cikkíró iskolás korában a háború alatt Temesvárott ugyanazt tanulta 1848-49-ről, amit ma a román publicisztika állít. Időközben megvalósult a német-francia, a lengyel-német, a vallon-flamand, a spanyol-katalán megbékélés, az észak-írországi protestáns-katolikus konfliktuson kívül Európában már csak Romániában tapasztalható intoleranciából fakadó etnikai konfliktus./Szász János: A szobor sorsa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./"
1999. október 15.
A Bukarestben zajló TIB -99 nemzetközi ipari vásár egyik fontos eseménye volt az okt. 13-i Magyar Gazdasági Nap. Ennek keretében sajtókonferenciát, majd üzletember-találkozót tartottak, amelyen több mint 70 hazai és külföldi újságíró vett részt. Halász János, a Magyar Kereskedelmi Iroda vezetője elmondta, hogy idén a Magyarországra irányuló román export jelentősen növekedett. Romániában jelenleg közel 2960 magyar-román vegyestőkéjű cég működik, Magyarországon pedig mintegy 1350. A romániai külföldi befektetők rangsorolásában Magyarország a 13. helyet foglalja el. A kapcsolatok nem felhőtlenek a kapcsolatok, idén nem sikerül elérni a tavaly előrevetített 1 milliárd dolláros kétoldalú áruforgalmat, becslés szerint az 650 millió dollár körül lesz. 1998 óta Románia több olyan protekcionista intézkedést vezetett be, amelyek sújtották a magyar agrárexportot. /A román?magyar gazdasági kapcsolatokról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./
1999. október 28.
Okt. 24-én Nagyváradon mintegy hatszázan gyűltek össze, hogy emlékezzenek Szacsvay Imrére, a magyar Országgyűlés jegyzőjére, akit 150 éve ezen a napon végeztek ki. Az ünnepség Szacsvay Imre szobránál kezdődött. Dr. Csapó I. József képviselő mondott beszédet, majd a jelenlegi magyar parlament valamennyi megjelent jegyzője nevében Kocsi László. Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul is beszélt az emlékezésen. A várad-olaszi templomban Tőkés László hirdetett igét. /Szűcs László: Ne sirassatok, emlékezzetek! = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 25./ Szacsvay Imre volt a parlament egyik legjelesebb, a pártok összebékítésére törekvő politikusa. Az ünnepségen Hegyesi Márton Bihar vármegye 1848-49-ben című könyvét mutatták be. Okt. 25-én tudományos emlékülést szerveztek a reformkori jogalkotásról. Előadást tartott Orosz István debreceni akadémikus, Egyed Ákos kolozsvári történész, dr.Fleisz János nagyváradi történész és Pálmány Béla történész, a Magyar Országgyűlés Levéltárának vezetője. /Mártír jegyzőre emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
1999. december 11.
"Dec. 9-én Nagyváradon az EME nagyváradi fiókegyesülete és a Sapientia Varadiensis Alapítvány szervezésében tudományos ülést tartottak a Lorántffy Zsuzsanna Református Központban. Az előadások mellett ismertették az idei eredményeket, vázolták az alapítvány és a fiókegyesület jövő évi terveit. "Háromszorosan is ünnepi alkalom a mai: 140 éve jegyezték be az Erdélyi Múzeum Egyesületet, a nagyváradi fiókegyesület négyéves múltra tekint vissza, a Sapientia Varadiensis Alapítványt pedig egy éve jegyezték be" - mondta dr. Fleisz János elnöki megnyitójában. Bejelentette, hogy dec. 8-án megalakult a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége. Több előadás hangzott el. /Péter I. Zoltán: Tudományos kutatók tervei. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 11./"
1999. december 11.
Dec. 8-án Nagyváradon megalakult a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége /BINCISZ/. Fleisz János elmondta, hogy a megyékben jelentősen megnőtt a magyar polgári szervezetek száma és erők egyesítése szükséges. A BINCISZ-nek tagjai lehetnek a megyében önállóan tevékenykedő független civil szervezetek, egyesületek, alapítványok, természetesen ezek önállóan működhetnek továbbra is. /Megalakult a BINCISZ. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 11./
1999. december 11.
Berettyóújfalun tartották a II. Bihari Diéta elnevezésű tudományos ülést, amelynek a történelmi Bihar vármegye képezte tárgyát. /Az elsőt 1996-ban rendezték./ Az előadók között volt Selmeczi László /Régészeti kutatások Biharban/, Ármos Endre, Dankó Imre professzor, dr. Fleisz János /Polgárosodás és modernizáció Nagyváradon a századfordulón/, Bakó Endre /Bihar és a népi irodalom/, Újvári Zoltán /Két évforduló ünnepe Nagyváradon 1892-ben/. A megjelentek - nem kis meglepetésre - az elhangzott előadások nyomtatott szövegét is megkapták, elegáns kötetben, melyet dr. Matolcsy Lajos szerkesztett. A könyv, ráadásként - Borovszky Samu század eleji nagylélegzetű monográfiája alapján - a Bihar megyei irodalom és tudomány közel 130 jeles alakjának életrajzát és munkásságát is tartalmazza, V. Matolcsy Mária gondozásában. /Szilágyi Aladár: Biharország, határok nélkül. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 11./
1999. december 21.
"A marosvásárhelyi tudósító, Tófalvi Zoltán Fodor Imre polgármestert kérte mikrofonhoz, Tövissy Ildikó, a vallással és oktatással foglalkozó adások szerkesztője Szász János lelkészt, a hazai Caritas egyházi alapítvány igazgatóját mutatta be. Lincu Nagy Éva és Mosoni Enikő a tévéhíradó készítéséről szólt. - Xantus Gábor operatőr a mindenkori romániai magyar tévés gárdából a legtöbb szakmai elismerést vívta ki az utóbbi években. Csép Sándor, az adás egykori talán legtehetségesebb munkatársa, a kolozsvári stúdió egyik jelenkori vezetője, a Romániai Magyar Újságírók Egyesülete elnökeként arról szólt, hogy létezik hosszú távú elképzelés a hazai magyar adások jövőjéről. Meltzer Éva feliratozó, fordító, egyben a történelmi sorozat szerkesztője bemutatta Csetri Elek történészt, a rovat egyik főmunkatársát. A tévéseket Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Elekes Botond, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának küldötte köszöntötte. /"Ez teljes mértékben a miénk!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./"
2000. február 19.
Lovász János dévai református lelkipásztor elmondta, hogy 1956 lelket számlált az egyházközségük, azonban lélekszámuk apad, 1999-ben 27 temetés és 11 keresztelés volt. - Erdélyi viszonylatban általános jelenség, hogy a hívek 10 %-a jár rendszeresen templomba. /Balta János: Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. = Nyugati Jelen (Temesvár), febr. 19./
2000. április 16.
Márc. 27-én Csíksomlyón tartotta alakuló ülését a gyulafehérvári főegyházmegye szociális bizottsága. Vezetője Szász János Caritas-igazgató, a főegyházmegyei papi szenátus szociális bizottságának kinevezett elnöke, aki a tavalyi Caritas-év elhatározásainak megvalósításáról számolt be. A résztvevők leszögezték, hogy a továbbiakban fokozott hangsúlyt kell fektetni az információcserére, együttműködésre és a találkozások rendszeresítésére. Az összes segélyező szervezetek nyilvántartása az átfedések elkerülése végett fontos, valamint a nagyobb horderejű problémák összefogással való megoldása miatt (pályázatírás, természeti csapások esetén a segítségnyújtás megszervezése stb.). A tanácskozáson elhangzott, hogy a szervezeteket kettősség jellemzi, egyrészt civil (nem kormányzati) szervezetek, alapítványok keretei között működnek, másrészt az egyház szerves részei (Máltai Segélyszolgálat, főegyházmegyei Caritas, Kolping családok, kamilliánusok, Szent Ferenc Alapítvány, Hit és Fény, vincés szövetségek, a marosvásárhelyi ferences rendház). Az egyházhoz való tartozást láthatóbbá, nyilvánvalóbbá kell tenni a szociális tevékenységet folytató minden szervezet esetén, s ezt az egységet a szociális bizottságnak mint csúcsfórumnak kell biztosítania. /Bányász József: Szociális kérdésekről. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 16./
2000. május 25.
A Caritas szeretetszolgálat május 20-án ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját Csíksomlyóban, a Jakab Antal Tanulmányi Házban. Erdei István, Csíkszereda alpolgármestere Pro Urbe díjjal tüntette ki a Caritas megalakulását kezdeményező dr. Vencser Lászlót, Szász Jánost, a segélyszervezet gyulafehérvári igazgatóját és Fridrich Meyrhofert, a linzi Caritas gazdasági igazgatóját. /Hátsekné Kovács Kinga: A jótékonyság díjazottjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./
2000. május 29.
Máj. 27-én, megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából az Erdélyi Múzeum Egyesület nagyváradi fiókszervezete tudományos konferenciát tartott Püspökfürdőn. A téma éppen Püspökfürdő volt - a geológus, a biológus, a történész és a balneológus szemszögéből. Dr. Fleisz János, az EME váradi fiókszervezetének elnöke az eltelt öt év eredményeiről beszélt. Az 1859-ben bejegyzett EME az egyik legrégebbi tudományos intézmény. A váradi fiókszervezetnek 340 tagja van. A konferencián Oláh István geológus, dr. Venczel Márton biológus, Marossy Anna biológus, dr. Caluseru Judit történész és dr. Laczikó Mihály előadása hangzott el. /Haraji Tóth Hajnal: Nagyváradi EME Születésnapi megemlékezés Püspökfürdőn. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 29./
2000. október 11.
1945. január elsején kezdődött el Romániában a németek deportálása, és 1949 decembere hozta meg a szabadulást. Állig felfegyverkezett katonák jelentek meg, férfiakat, nőket, gyerekeket tuszkoltak marhavagonokba a leghidegebb téli hónapokban. Több heti utazás után, szögesdrótok mögött kezdődött el keserves életük. Szakadt rongyokba voltak öltözve, meleg vizük nem volt. Az éhség, a hideg és a nehéz munka következtében csonttá és bőrré fogytak, az 544 Bihar megyei németből 103 deportált meghalt. Jelenleg a megyében 139 német él. Köszönetet mondtak azért a kárpótlásért, melyet deportálásuk éveiért kaptak, és külön köszönték a magyar kormánynak, hogy 1994-ben kárpótlásban részesítette őket. Elhurcolásuk 55. és hazatérésük 50. évfordulója alkalmából október 15-én Nagyváradon baráti összejövetelt szerveznek, melyre várják a volt deportáltakat és a hozzátartozókat. /Nilgesz János volt deportált: Deportálásunkra emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./