Száznyolcvan éve, 1829. február 3-án született az Udvarhely megyei Lengyelfalván Orbán Balázs néprajzi gyűjtő, történetíró, politikus, akit az utókor a „legnagyobb székelyként” tart számon. Székelyföld nagy utazójáról szülőfalujában február 7-én emlékeznek meg. Az ünnepély Székelylengyelfalván ünnepi szentmisével kezdődik, majd ünnepi beszédekkel és koszorúzással folytatódik az Orbán Balázs-szobornál. Szőcsné Gazda Enikő Orbán Balázs munkásságának néprajzi jelentőségéről értekezik. A megemlékezés a székelylengyelfalvi általános iskola ünnepi műsorával zárul. Székelyudvarhelyen – ahol a református gimnáziumban tanult egykor az Utazás Keleten, A Székelyföld leírása, Torda város és környéke és A székelyek származásáról és intézményeiről című könyvek szerzője – február 8-án a főtéri Orbán Balázs-szobor előtti téren gyülekeznek az ünneplők. Orbán Balázs Budapesten halt meg 1890. április 19-én. Családi birtokán, Szejkefürdőn temették el, hét gyönyörűen faragott székelykapun át megközelíthető sírját két kopjafa díszíti. /Bágyi Bencze Jakab: Orbán Balázsra emlékeznek. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./

Orbán Balázsra emlékeznek több helyen, szülőfalujában, Székelylengyelfalván február 7-én, Székelyudvarhely főterén pedig, ahol 1995-től áll a Hunyadi László megmintázta egész alakos Orbán Balázs-szobor, február 8-án. Szerte a Kárpát-medencében felidézik „a legnagyobb székely” helytállását, értékes életművét. A veszprémi PéterPál Könyvkiadó közelmúltban megjelentetett szép kötete, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Erdély – Székelyföld felcímű honismereti album sorozatának 24. darabja Orbán Balázsnak állít méltó emléket. /N. M. K. : Orbán Balázsra emlékezünk. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

Újraexponálva az Orbán Balázs által egykoron megörökített helyeket, az időnek az erdélyi tájon hagyott nyomait, a változás konfigurációit kutatja immár egy évtizede Fekete Zsolt marosvásárhelyi fotóművész. Fekete Zsolt újra lefényképezi Orbán Balázs főművében ábrázolt helyszíneket. A marosvásárhelyi művész triptichon formában mutatja be a képeket. Ezekben az alapmű, az Orbán Balázs-féle felvétel reprodukciója mellé kerül egy-egy Fekete Zsolt által készített síkfilmes fekete-fehér, illetve színes digitális kép. A Fekete–Orbán-féle triptichonokat először 2005-ben Budapesten mutatták be. /Pengő Zoltán: Orbán Balázs nyomdokain. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

Gergely István szobrászművész egy évvel ezelőtt, hatvankilenc éves korában halt meg /Csíkkozmás, 1939. aug. 14. – Kolozsvár, 2008. márc. 9./. Az 1950-es években sok jeles társával együtt a marosvásárhelyi művészeti szakközépiskola indította útjára. Elvégezte a kolozsvári képzőművészeti főiskolát. A múlt század hatvanas, hetvenes évei nem kedveztek a magyar múlt megörökítését is célul kitűző művészeknek. Így aztán a művészek csupán műtermüket, esetleg legszűkebb szülőföldjüket gazdagíthatták alkotásaikkal. Gergely István számára –még fel-felcsillant a szerencse, hiszen Gábor Áron-szobra Sepsiszentgyörgyön, Bod Péternek és Végh Antalnak emléket állító köztéri alkotása pedig Alsócsernátonban kapott helyet. Banner Zoltán hangsúlyozta: Gergely István plakettek sorozataival véste újra a köztudatba Szenczi Molnár Albert, Bethlen Gábor, Apáczai Csere János, Kájoni János, Misztótfalusi Kis Miklós, Mikes Kelemen, Bod Péter, Bolyai Farkas, Arany János, Brassai Sámuel, Orbán Balázs, Ady Endre, Benedek Elek, Kelemen Lajos és mások szellemvonásait. A grafika és a szobrászat egybeolvasztásából született patinázott gipszplakettjei ma is az újszerűség varázsával hatnak. /Németh Júlia: /In memoriam Gergely István. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./

Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetem napja sok vidámsággal, sok ötlettel zajlott, az utcáról betévedt kíváncsiskodó is jól érezhette magát. Dr. Killár Kovács Katalin Szophoklésztől a posztmodernig. Lehetséges szövegek gyűjteménye a színészmesterség oktatása céljából című kiadványát Albert Mária ismertette. Ez alkalommal debütált a nagyérdemű előtt a tanintézet új orgonája, Molnár Tünde orgonaművész műsorával. A közönség szavazata alapján a legjobb színészi alakításért járó Stúdió-díjat Derzsi Dezső és Paul Socol I. éves magiszteri hallgatók kapták. A kanadai Orbán Balázs Társaság magyar diákok számára felajánlott ösztöndíját Strausz Imre volt zenetanár szakos hallgató érdemelte ki. Az egyetem napja az I. éves magiszteri hallgatók Dandin György, vagy a megcsalt férj című előadásával ér véget. /Nagy Székely Ildikó: Thália-tanítványok vigadalma. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 10./

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, találkozott Vasile Timis művelődés- és vallásügyi államtitkárral, akivel a két unitárius kollégium levéltári anyagának problémájáról beszélt. A kolozsvári kollégiumi könyvtár levéltárának egy része megtalálható az Akadémiai Könyvtárban, de a székelykeresztúri esetében csak szóbeszédek alapján indulhatnak el. Székelykeresztúron az unitárius egyház által visszakapott épületben működő Orbán Balázs Gimnáziumnak idén jár le az állam által előírt ötéves kötelező bérleti szerződés, de arra kérték az unitárius egyházat, hogy továbbra is biztosítsa számukra az oktatás feltételeit, amíg elkészül az új iskolaépület. Úgy döntöttek, hogy még egy évig biztosítják az állami gimnázium számára a szükséges termeket. Kolozsváron egy informatív jellegű megbeszélésre került sor, ahol az új egyházi vezetés próbálta átlátni a nemsokára felmerülő problémákat. A kolozsvári ingatlan esetében a bérleti szerződés csak 2011-ben jár le, de megbeszélést kezdeményeznek a Brassai-líceum és az unitárius kollégium vezetőségével a probléma megoldása érdekében. /D. I. : Döntöttek a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Két szakterem és két osztályterem jut a jövőben a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumnak, mivel az intézménynek június 30-án lejár az épülettulajdonos Erdélyi Unitárius Egyházzal kötött bérleti szerződése. A felek nem jutottak közös nevezőre. Elmérgesedett az Orbán Balázs Gimnázium (OBG) és az Erdélyi Unitárius Egyház közötti viszony. A gimnázium munkaközössége ragaszkodik ahhoz, hogy amíg felépül számukra az új iskola, maradhassanak eddigi helyükön. Az unitáriusok ugyanakkor saját gimnáziumuk számára kívánnak helyet biztosítani a tulajdonukban lévő épületegyüttes főépületében. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Gyerő Dávid előadó-tanácsos állásfoglalást tett közzé, miszerint 2010. június 30-ig meghosszabbítják a bérleti szerződést, és a gimnáziumnak a főépületben két informatikai szaktermet, egy multimédia-termet és egy osztálytermet biztosítanak. Az egyház megoldási javaslatait az iskola vezetősége visszautasította, tárgyalási variánsokkal viszont nem állt elő. /Takács Éva: Ultimátum az Orbán Balázs Gimnáziumnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 11./

Megalakult és június második felében ülésezik először az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) autonómia-munkacsoportja – olvasható a fórum ügyvivőinek, Kelemen Hunornak és Toró T. Tibornak a közös közleményében. Az autonómia-munkacsoport elsőként alakult meg az EMEF keretén belül, ebbe a felek egy-egy társelnököt és három-három tagot nevesítettek. Az RMDSZ képviselői Márton Árpád, Varga Attila és Kelemen Hunor parlamenti képviselők, valamint Székely István politológus, az EMNT-t Toró T. Tibor, a szervezet alelnöke, Bakk Miklós egyetemi tanár, valamint Orbán Balázs és Illyés Gergely politológusok képviselik. A munkacsoport tevékenységének koordinálását a társelnökök, Márton Árpád és Bakk Miklós, végzik. /EMEF: létrejött az autonómia-munkacsoport. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./

Háromszéken az idei lehet az első év, amikor minden tanintézmény megkapja a működéséhez szükséges egészségügyi engedélyt, mondta Deme Judit, a Kovászna megyei Közegészségügyi Hatóság igazgatója. Tájékoztatása szerint Háromszéken az elmúlt években sokat javult a tanintézmények felszereltsége. Míg tavalyelőtt még több mint 50 intézmény működött egészségügyi engedély nélkül, tavaly már csak 6 iskola nem kapott ilyen engedélyt. Három „problémás” iskolát tart nyilván a megyei oktatásügy: forráshiány miatt Máréfalván nem sikerült befejezni az iskolaépületben megkezdett munkálatokat, ezért a helybeli iskolásokat ebben a tanévben is a kultúrotthon fogadja be. A székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum arra készül, hogy felmondja a szerződést az új iskolaépület kivitelezőjével. Itt is alternatív helyet kell biztosítani a tanulók számára a következő tanévben. A székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceumban sem fejeződtek be az építkezési munkálatok. /Kovács Zsolt, Parászka Boróka: Iskola-”mosdatás” = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

Vofkori György rendre kiadja Székelyföld régióinak képes leírását pompás grafikai kivitelben. A hatvanas évek végén már úgy beszéltek Orbán Balázs hatalmas művéről, Székelyföld leírása köteteiről, mint igazi könyvészeti ritkaságokról, az antikváriumokban fellelhetetlen volt egy teljes hatkötetes példány, de a csonkák is szép summáért keltek el. Metszeteit mindenütt reprodukálták, fényképeit Erdélyi Lajos tette közismertté, Sütő András előszavával /Orbán Balázs: Székelyföld képekben Európa Kiadó, Budapest, 1971./ Végül megjelent Orbán Balázs Székelyföld leírása újrakiadása két vaskos kötetben /Helikon Kiadó, Budapest, 1982/ Az 1989-es fordulat után a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Európai Idő hetilap kezdte el részletekben közölni Székelyföld leírása füzetes kiadását, ez a sorozat 1995-ben a 26. füzettel zárult. /Sebestyén Mihály: Orbán Balázs. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./ Kiegészítés: Vofkori György munkái: Gyergyószentmiklós Várostörténet képekben /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 1994/. Székelyudvarhely. Várostörténet képekben /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár 1995/ 2. bővített kiadás: 1998. Székelykeresztúr képes története /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár 2002/. Csíkszereda és Csíksomlyó képes története /Typografika, Békéscsaba, 2007/.

Parázs vita alakult ki Székelyudvarhelyen a helyi közgyűlésben jelen levő pártok képviselői között. A három politikus a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ által szervezett Civilsuli keretében találkozott. Az MPP részéről Orbán Balázs, az RMDSZ képviseletében Jakab Áron Csaba és a tanácsosi testületbe egy mandátummal bejutó Zöld Párt tanácsosa, Jakab Attila ült asztalhoz. Arra a kérdésre, hogy mi okozta Székelyudvarhelyen az elmúlt kilenc év politikailag áldatlan állapotát, az MPP úgy látta, hogy Udvarhely volt a gyakorlóterepe az erdélyi magyar politika pluralizálódásának, az RMDSZ szerint a politikai szereplők mind olyan utcába mentek, amelyből végül nem tudtak kijönni. Jakab szerint „a fentről jövő pofonokat osztogatták tovább a közszereplők, emiatt alakult ki a politikai csatározás Udvarhelyen”. /Csáki Emese: Székelyudvarhely: Leosztották a fentről jövő pofonokat? = Krónika (Kolozsvár), okt. 26./

A Sepsiszentgyörgy képes története megjelenése /1999/ óta eltelt tíz év gyűjtési és kutatómunkája eredményeképpen számos, eddig ismeretlen adat került elő. Egy újabb kiadás terjedelmében mintegy másfélszerese lehetne az 1999. évinek, azonban a kiadás számos nehézségbe, akadályba ütközik. Ezért a gyűjtés néhány részletét József Álmos közölte a lapban. A piactér a XVII. század végén Borjújáróhely néven élt a lakosság tudatában. A főteret és az utcákat akkor keresztül-kasul szelő árkokra, vízelvezető sáncokra kisebb hidakat, pallókat építettek, 1857-ben elrendelték, hogy két sáncot töltsenek be, oda fákat ültessenek. Orbán Balázs szerint ,,Szt. György vásártere egyike a Királyhágón inneni rész terjedelmesebb piaczainak, nagyságában még a kolozsvári főtért is túlszárnyaló... ” /József Álmos: A régi Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Uzonban november 15-én a község szülöttére, Beke Györgyre emlékeztek a központi parkban felavatott kopjafánál. Beke György hatalmas életműve – több mint húsz könyvet írt, több mint húszat fordított, több ezer publicisztikai írást közölt –a nagy elődök, elsősorban Orbán Balázs hatalmas művének, a Székelyföld leírásának továbbépítése, kiterjesztetve Erdély egészére, át-átruccant Moldvába is az ottani magyarok közé, emellett Bukarest egykori magyar világát rekonstruálta. Boltív-ember volt, és holtában is az marad: a Kárpát-medence egészében érzett és gondolkodott, híd-ember volt, aki szétszóródott magyar nemzetrészek között kapcsolatot épített, írta róla Sylvester Lajos. Az uzoni kopjaavatás a kétnapos rendezvénysorozat záró mozzanata volt. A kopjafa avatásán jelen volt és koszorút helyezett el Beke Mihály András, Beke György Budapesten élő fia. Uzon község vezetőségét dr. Ráduly István polgármester, a 15. évfordulóját ünneplő Jókai Mór Közművelődési Egyesületet Kőmíves István elnök, az ugyancsak 15 éves Szivárvány Női Kart Keresztes Enikő karnagy képviselte. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./

Megint átvernek minket a románok?
Az új Boc-kormány programjában szerepel a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvény elfogadása. Ezzel megkezdődik a kisebbségi törvénnyel való „fenyegetés” történetének harmadik felvonása. Hogy most lesz-e végkifejlet, vagy megint csak a politikai üzletek és játékok vesztese lesz-e az erdélyi magyarság, az 2010-ben várhatóan kiderül.
Első felvonás
A kisebbségi törvény elfogadásának ötlete nem új keletű Romániában. Először a kilencvenes évek elején került be a köztudatba a szakzsargon, amikor Románia az Európa Tanácsba való belépésekor egy ilyen törvénnyel reprezentálta volna a kisebbségi kérdés megoldását. A tervezet elfogadása eltolódott, majd a csatlakozás után – nagy meglepetésre? – elfelejtődött.
Második felvonás
Az európai uniós csatlakozás hajnalán, a 2004-es választásokat követően az RMDSZ, illetve Markó Béla ismét felvetette a kisebbségi törvény elfogadásának ötletét. Ezt az autonómia tanácsok által követelt, uniós csatlakozás előtt megvalósulandó területi autonómia alternatívájaként jelenítette meg az RMDSZ. Az elképzelés 2005 tavaszára öltött testet, és vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. (Maga mögött hagyva ezzel a székelyföldi fejlesztési régió elképzelésének tervét.)
Egy kiegyensúlyozott kép kialakításához érdemes elolvasni a 2005-ös törvénytervezettel kapcsolatban megfogalmazott fenntartásokat is! Amennyiben bővebb elemzést szeretne olvasni, ajánljuk figyelmébe Márton János és Orbán Balázs: Elemzés a 2005-ös kisebbségi törvénytervezetről című, a Magyar Kisebbség 2005/1-2. számában megjelent írást.
A törvény uniós csatlakozás előtti elfogadására az Európai Parlament két jelentésében is felszólította a román kormányt. Azonban a román törvényhozás ezt „kifinomult módon” halasztotta el először a csatlakozás utánra, majd megismétlődött az Európa Tanács esetében történt forgatókönyv... A törvénytervezet elfelejtődött.
Harmadik felvonás
Markó Béla RMDSZ-elnök a decemberi kormányalakítás után ismét elővette a kisebbségi törvénytervezet lehetőségét az elfelejtett irodafiókból. Január elején arról beszélt, hogy még idén szeretnék elfogadtatni a kisebbségek jogállására vonatkozó törvénytervezetet, hiszen – fogalmazott Markó – egy új kormány első időszakában könnyebb érvényesíteni bizonyos megoldásokat, és ebben a román törvényhozásban ülő kisebbségi szervezetek képviselete is támogatni fogja az RMDSZ-t. Nem ugyanezt gondolta 2004-ben? Akkor nem vitte sikerre elképzelését.
Tagadhatatlan tény, hogy az erdélyi magyarságnak és Románia egyéb kisebbségeinek szüksége van egy átfogó, kisebbségi jogokat rendező törvényre. Mindenképpen jó megoldás, hogy az elképzelés nemcsak a magyar közösségre koncentrál, ezzel egyfelől csökkenti az az ellen való román uszítás lehetőségét, másfelől pedig könnyebb támogatókat és partnereket találni hozzá a többi nemzeti közösség sorai közül. Ugyanakkor egy ilyen törvénynek már a kilencvenes évek folyamán meg kellett volna születnie. Nem beszélve arról, hogy az első két felvonás felidézése után sokan – joggal – veszíthetik el a törvény, illetve az RMDSZ és Markó Béla iránti lelkesedésüket.
Az eddigi törvénytervezetekkel szemben megfogalmazódott kritikák alapján joggal vonhatjuk le a következtetést: egy politikai győzelem érdekében kapkodásban, átgondolás, valódi tartalom és hatásvizsgálat nélkül elfogadott törvény talán még árthat is a nemzeti közösségeknek. De persze az sem lenne szerencsés, ha az elhúzódó tárgyalási folyamat során a román fél ismét megváltoztatná a tervezet lényegi elemeit, megfosztva ezzel a kisebbségeket a problémák valódi megoldásától. Ha a törvény valódi jogok helyett csak a kirakatba készül, akkor jobb, ha meg sem születik. Elnézve a román nemzeti érdekérvényesítés sikereit európai szinten, egy ilyen felemás törvény elfogadása után, már senki nem hinné el Európában, hogy a magyarokat a gyakorlatban valóban diszkriminálják szülőföldjükön.
Ahhoz, hogy az első vázolt szcenárió mégis sikeres lehessen, széles konzultációt kell elindítani, amelybe a politikai döntéshozók mellett a szakmai oldalt, és a kisebbségi érdekképviseletek szintjét is bevonják. Továbbá szükség van egy nagyon határozott, politikai kompromisszumoktól mentes RMDSZ-kiállásra is. Hiszen, ahogy Markó mondja, az ördög a részletekben lakik.
Törvénytervezet vs. autonómia?
„Az erdélyi magyar közösségünknek, fennmaradása érdekében tényleges személyi elvű autonómiára, Székelyföldnek pedig területi autonómiára van szüksége.” /Memorandum/
A Székely Nemzeti Tanács a törvénytervezet kapcsánkiadott egy memorandumot, amely az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Magyar Polgári Pártot, a Magyar Ifjúsági Tanácsot, és az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetét sürgeti, hogy ismét erősítsék meg a 2005-ben kiadott – autonómia-párti – közös nyilatkozatukat, továbbá foglaljanak állást a kisebbségek jogállásáról szólótörvénytervezet elfogadása ellen.
A SZNT új memoranduma kapcsán – a kisebbségi törvény és az autonómia viszonyáról – megállapítható, hogy az előbbi semmiképpen nem tekinthető a székelyföldi területi autonómia alternatívájának, ebben jogos a SZNT felvetése. Tagadhatatlan, hogy a törvény létezése a székelyföldi magyarság javát is szolgálná, de nem egy lehetséges területi autonómiával megegyező mértékben. A területi autonómia azonban egy csapásra soha nem fog megvalósulni Romániában.
Ez a látszólagos ellentét azonban nem kéne azt jelentse, hogy a magyar közösség ismét részekre szakad, és egymás ellen buzdítja a másikat. Szomorú ismételten szembesülni azzal, hogy a magyarság maga nyújt lehetőséget a román politikának arra, hogy kijátszható legyen egymás ellenében, ezzel pedig veszélyezteti mind a kisebbségi törvénytervezet, mind pedig az autonómia megvalósulásának lépéseit.
Holló. Forrás: kitekinto.hu

Székes falutörténete
Nemrég jelent meg a Marosvásárhelytől nem messze fekvő Székes falutörténete. (A Nagyernye községhez tartozó falu a Dána-patak völgyében, festői környezetben terül el, megközelítésére a Marosszentgyörgy–Tófalva köves út, vagy Ikland felől, a főútról letérő út ajánlott. A település történetéhez kapcsolódik a székesi előnevű Bercsényi család, melynek leghíresebb férfitagja, Bercsényi László a Rákóczi-szabadságharc egyik hadvezére volt.)
A könyv nem monográfia, szerzői nem is ezt tűzték ki célul (kötetük alcíme: Adalékok a falu monográfiájához), hanem egy tárgyilagos, átfogó falutörténet, amely a helység története legfontosabb mozzanatainak bemutatására vállalkozik. A már kiforrott séma szerint a szerzők előbb elhelyezik a falut szűkebb környezetében (A falu földrajzi-természeti viszonyai c. fejezet), majd a település kialakulásának történetét vázolják. A szerzők tájékozottságát jelzi, hogy a falu határában levő legelső emberi települést kutatva, a néphagyományok, Orbán Balázs feljegyzései és a régészeti repertóriumok adatai mellett a közelmúlt régészeti ásatásainak eredményeit is ismertetik. A következő, a helyneveket ismertető fejezet előnye, hogy térképre helyezték a ma használatos helységneveket.
A népességtörténetet külön rész taglalja: ez a népességeredetet, a társadalmi csoportokat (helybeli nemesi családok, jobbágyok, zsellérek), és a nemzetiségi összetételt vázolja. Igen értékes családtörténeti adatokat gyűjtöttek össze a szerzők, és a jómódú családok fényképeiből bepillantást nyerünk ezek életmódjára, kedvteléseire.
A 19. század eleji földművelők életmódját (lakásbeosztás, berendezés, gazdasági eszközök, öltözködés) ötletesen egy hagyatéki leltár segítségével rekonstruálják, ezután a falu 20. századi életmódját részekre tagoltan (ruházat, táplálkozás, staférung, építkezés és berendezés) mutatják be. Külön előnye e fejezetnek, hogy a ruhadarabok leírásán túl a viselet alakulására ható körülményeket is ismertetik, ti. a harisnya a katonai egyenruha része volt, és a különféle színek tulajdonképpen a különböző alakulatokat jelölték.
A település gazdasági helyzetét a különböző összeírások alapján a 18. század közepétől írják le, majd a 19. század végétől napjainkig a birtokviszonyokra, művelési ágakra (állattenyésztés, földművelés), majd a történelmi folyamatokra (kivándorlás, kuláklisták, kollektív gazdaság létesítése és megszüntetése) bontva ismertetik. Ezért is furcsa, hogy a szerzők a 19. század végi, a földhasználat racionalizálását célzó arányosítási-tagosítási akciót ezt követően egy külön fejezetben tárgyalják.
A különböző katonai összeírásoknak, sorozóíveknek köszönhetően a szerzők bőséges forrásanyaggal rendelkeztek ahhoz, hogy külön fejezetet szenteljenek a fegyverforgató székesieknek (az 1602. évi összeírástól a második világháborúig), benne a székesi előnevű Bercsényi Miklós és Bercsényi László hadvezéri tevékenységének.
Az egyháztörténeti rész felekezetek szerint ismerteti a székesi katolikus, református, unitárius egyházak, valamint egyházi épületek történetét (kissé zavaró, hogy az itt szolgáló Décsi János lelkész pár költeményét is ebbe a fejezetbe szúrták be a szerzők), ezt követi a helybeli temetők és síremlékek ismertetése.
Az oktatástörténeti fejezet a református felekezeti iskola, a két világháború között létesített rövid életű román tannyelvű iskola, majd az állami iskola történetének bemutatása, de tartalmazza a fontosabb közéleti vagy szakmai pályát befutott székesiek névjegyzékét is.
A közművelődés terén igen gazdag a falu története, hiszen 1877-től van írásos bejegyzés a székesi református dalárdáról, de működött itt zenekar, tánccsoport és színjátszó kör is.
A következő fejezetben a helybeli népszokásokat (gyermekjátékok, hagyományok, hiedelmek) tárgyalják a szerzők, itt kiemelendő a székesi szőlőszüret különlegessége, hiszen aznap a szőlősdomb tetejéről zenekar húzta a talpalávalót a szüretelőknek.
A közigazgatással foglalkozó rész a faluközösség működését, a helybeli falusbírák és esküdtek neveit, a helység pecsétjét, majd a közigazgatás működését ismerteti napjainkig, súlyponttal a 20. század második felére. Az egészségvédelemmel foglalkozó fejezet a 19–20. századi, Székessel kapcsolatos egészségügyi adatokat mutatja be.
A Székes vonzáskörében című rész a székesi származású, ott dolgozó vagy oda telepedett "jelentősebb" személyeket mutatja be. Az utolsó fejezet a Székesen lakó, vagy ott hétvégi házzal rendelkezőket sorolja fel, ezek szerint 2008 elején 95 család lakott a helységben, emellett 41 hétvégi ház, 12 lakatlan ház és 25 üres telek volt.
A Mellékletek részben színes fényképeket láthatunk a legfontosabb székesi középületekről, és helyet kapott néhány Székeshez kapcsolódó dokumentum is.
A könyv a település történetének jó áttekintése. A kisebb formai és fogalmazásbeli hibákon túl azonban pár esetben hiányérzete támad az olvasónak. A lelkiismeretesen összegyűjtött adatok nyomán megfogalmazódó kérdések megválaszolásának több helyet kellett volna szentelni. (Például az a tény, hogy a település lakossága 150 év alatt több mint a felére csökkent, bővebb magyarázatot kívánt volna.)
A könyv másik előnye, hogy a közelmúlttal is foglalkozik. Itt nem "szépít", nem rejti véka alá a falu nehéz állapotát, a mezőgazdaság nehéz helyzetét, de ismerteti az innovatív, előremutató próbálkozásokat is.
A kötet jól strukturált, átfogó képet ad a település történetéről, kiemelve a helyi különlegességeket, és igen gazdag fényképgyűjteményével szemet gyönyörködtető, tartalmas olvasmány. (Nemes Gyula–Szakács Ferenc: Székes. Adalékok a falu monográfiájához. Marosvásárhely, 2009, Mentor Kiadó.)
László Márton. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Gyógyfürdők egész sorát tervezik Székelyföldön
Tusnádfürdőn látványosan halad a gyógyfürdő és élményfürdő építése. A turisztikai miniszter betartotta tavalyi ígéretét, a munkálatok finanszírozására a pénz a tervek szerint érkezik. Az ország legkisebb városának elöljárója reméli: a fürdőtelep az őszre tervezett komplexum-avató után újra híres turisztikai központ lesz. Székelyföld több településén is szeretnék a gazdasági élet fellendítésére fordítani a gyógyfürdők adta lehetőségeket.
- Ott van bent a 20 fokos termálvíz, oda szeretnék felépíteni a gyógyfürdőt – mutatja Szentes Csaba. Madéfalva polgármestere hozzátette: „Itt a környék egyik legjobb borvize volt. Nem tudjuk, hogy mi volt az oka, a fúrás betömődött több mint 2-3 évtizeden keresztül állt az egész borvíz szolgáltatás itt a környéken. A tavaly a helyi tanács kezdeményezésére nekifogtunk egy kicsit itt kitakarítani ezt a borvízfúrást, ugyanakkor közmunkával az ide vezető utat sikerült megjavítani, és ezt a munkálatot szeretnénk az idei évben is folytatni.”
A szomszédos községben, Csíkrákoson, a napokban fejeződött be az Országos Ásványvíz RT. által végzett feltárás. Péter Elek, az intézmény korábbi igazgatója szerint ennek a forrásnak a vize palackozásra, a mélyebb kútból érkező pedig fürdőgyógyászati célra is alkalmas.
- Ki lehet fejleszteni a gyógykezelést, aminek van egy hagyománya, mert volt egy fürdő, a Bogátfürdő. És akkor itt ez komoly ipari- és fürdőgyógyászati központtá nőheti ki magát – magyarázza a szakember.
Bogátfürdő négy éve egy magyarországi vállalkozó tulajdona. Császár Attila Csíkrákos polgármestere elmondta:
- Örvendünk neki, hogy létezik és működik, és az önkormányzat mindent megtesz azért, hogy ezek az ilyen jellegű vállalkozások a településen működjenek. A vállalkozónak hosszú távú tervei között szerepel az, hogy bővíti a rendelkezésére álló területen a cégét és egy födött uszodában gondolkodik. Nyilván ez egy kuriózum lenne a térségben és nemcsak Csíkrákos esetében, hanem a térségben is.
Ezért az infrastruktúra fejlesztésére igényelték a szaktárca segítségét. Az itt működtetett gyógyfürdő már visszajáró vendégekkel büszkélkedik.
- Meglehetősen súlyos beteg lévén én, vállaltam itt ezt a kezelést. Elég jó hatásokat értem el, mert bottal jöttem le a hegyről, pedagógus vagyok és fönn az Úz völgyében, egy zárt hegyi környezetben tanítok, de betegen. Mozgásszervi panaszok mellett súlyos szív betegség, infarktus után vagyok, meg súlyos ízületi panaszok. Én régi könyvekben olvastam. Ezek a régi könyvek magyar történelmi családok hagyatéka, ami még nem publikus, hogy ez valamikor csodatevő ős gyógyhely volt. Erről Orbán Balázs is említést tesz – magyarázza Bartha Gizella tanárnő.
A Bogátfürdőt a múlt század elején építették.
„Én első osztályos voltam 36-37-ben, akkor édesapámék indítványozták egy másik kereskedővel, Mánya Bélával, hogy a borvizet fel kellene használni. S ők ketten egy ilyen részvénytársaságot alakítottak s bevonták a faluból az iparosokat, s a munkájukat részvényekkel kárpótolták. Hat káddal s egy duplakáddal, ennyivel indult az egész fürdő” – emlékezik a csíkrákosi Lázár Katalin.
Később fából szabadtéri medencét is építettek, meséli az egyik tulajdonos lánya.
- Esténként különösen hétvégeken, szombaton, vasárnap ott társadalmi élet is folyt. Mert ahogy azt felépítették Szépvízről az örmények, Madéfalváról vasutasok, tisztviselők, a faluból is az iparos kör járogatott oda ki, ott olyan szombat esti, vasárnapi piknikezések. Volt egy ilyen fedett rész is a fürdő mellett, ahol asztalok betéve de még színdarabokat is játszottak, versenyeket rendeztek.
Az egykor szebb napokat érő székelyföldi gyógyfürdők tulajdonosai remélik, hogy a turisztikai minisztérium támogatásával hamarosan újra vonzó gyógykezelési és turistacsalogató központokká alakulhatnak. A megyei önkormányzat pedig várja a helyi kezdeményezések konkrét projektjeit, hogy a térségfejlesztés segítéseként benyújthassa a szaktárcához.
Csúcs Mária, Csúcs Péter
Duna Tv, Térkép. Forrás: Erdély.ma

MPP: vissza mindent
Várhatóan hamarosan új kongresszust rendez a Magyar Polgári Párt (MPP), miután a bukaresti törvényszék alapfokon elutasította az Országos Tanács egy évvel ezelőtti ülésén született határozatok bejegyzését. Tegnap nyilvánosságra hozott, nem jogerős ítéletében a törvényszék jóváhagyta az MPP Bihar megyei szervezete által beterjesztett óvást, amelyben az alakulat belső ellenzéke kérte a Gyergyószentmiklóson módosított alapszabály elutasítását. nem jogerős ítélet kapcsán – amely ellen a kiközléstől számított öt napon belül lehet fellebbezni – az óvást beterjesztő Lengyel György bihari MPP-elnök, illetve Gergely Balázs (Szász Jenő elnök tavalyi kihívója) lapunknak úgy vélekedett: a törvényszék ítélete nyomán egyértelmű, hogy össze kellene hívni a párt rendkívüli tisztújító kongresszusát.
Szász Jenő ugyanakkor a Krónikának elmondta: az alakulat országos elnökségének mára összehívott ülésén kezdeményezni fogja az Országos Tanács (más néven kongresszus) megrendezését. Mint ismeretes, a polgári párt 2009. március 14-én Gyergyószentmiklóson tartott tisztújító kongresszusa viharosra sikeredett, miután Szász Jenő szavazásra bocsátotta, hogy az ülésen ne csak az alapszabály értelmében választott küldöttek rendelkezhessenek szavazati joggal, hanem a megyei és helyi önkormányzatokban tisztségviselőként tevékenykedő, ám az Országos Tanács munkálataira csupán meghívottként érkezettek is. Az elnök felvetésével többen nem értettek egyet, mivel szerintük alapszabályzatba ütközik.
A Szász Jenő által előterjesztett javaslat miatt a küldöttek és a résztvevők közül mintegy ötvenen tiltakozásképp elhagyták a kongresszus munkálatait, majd miután a testület elfogadta az elnök javaslatát – azaz a szavazati joggal rendelkező 144 küldött létszáma kibővült 281 meghívottéval –, az Országos Tanács elsöprő többséggel megerősítette tisztségében Szászt. Lengyel György, az MPP Bihar megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: akkoriban két dolgot is kifogásoltak: a tervezett alapszabály-módosítást, valamint azt a tényt, hogy az elnök a küldötteken kívül a meghívottat is szavazati joggal kívánta felruházni. Elmondta, már a kongresszus előtt többen kérték Szász Jenőtől, ne módosítson, sőt a kifogásolt döntések elfogadása után is megpróbáltak vele egyeztetni, és kompromisszumos megoldásként meggyőzni egy rendkívüli ülés összehívásáról, ám a pártelnök nem fogadta el a javaslatot.
Mivel a hatályos törvények értelmében a megváltoztatott alapszabályt a bukaresti törvényszék elé kell terjeszteni jóváhagyás végett, a belső ellenzék – a pártok működését szabályozó törvény előírása alapján – érintettként megóvta a döntéseket. „Szász Jenő akkoriban egy számára igen előnyös alapszabályt változtatott meg még előnyösebbre, hiszen gyakorlatilag évekre bebetonozta volna elnöki pozícióját” – nyilatkozta lapunknak Lengyel György. Szerinte a törvényszék döntése alapján érvénytelenné váltak az egy évvel ezelőtti Országos Tanácson elfogadott határozatok, köztük az alapszabály-módosítás, ami azt jelenti, hogy ismét érvénybe lépett a párt eredeti statútuma.
A nagyváradi politikus emlékeztetett, ebben az áll, hogy az MPP-t héttagú elnökség vezeti, ebből azonban jelenleg csak hárman vannak tisztségben – Szász Jenő elnök, Orbán Balázs ügyvezető elnök, valamint Farkas Csaba alelnök –, így a fennmaradó tisztségeket pótolni kell. „Meggyőződésem, hogy a döntés precedenssé válik, és Szász Jenő tettét többé senki nem fogja megismételni. A mindenkori erdélyi magyar vezetőknek meg kell végre tanulniuk, hogy nem tehetnek meg bármit” – nyilatkozta Lengyel. Gergely Balázs szerint a törvényszék gyakorlatilag visszaigazolta azoknak az igazát, akik tavaly hozzá hasonlóan kivonultak a kongresszusról, és alapszabály- és párttörvényellenesnek minősítették a tanácskozást. Emlékezetes: a jelenleg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei elnöki tisztségét betöltő kolozsvári régész Gyergyószentmiklóson ugyancsak indulni kívánt a pártelnöki székért, ám a nézeteltérések miatt kivonult, sőt lemondott az MPP kincses városi szervezetének irányításáról is. Gergely úgy véli, a törvényszéki ítélet alátámasztja, hogy elsősorban Szász Jenő és köre felelős a pártban kialakult helyzetért.
„A pártelnöknek most két lehetősége maradt. Az egyik, hogy megfellebbezi a döntést, ezáltal jegeli a párton belüli krízishelyzetet, bizonytalan időre kitolja a pereskedést, ami befolyásolni fogja az MPP 2012-es választási részvételét és eredményét, tovább fokozva a lemorzsolódást. A másik pedig az, hogy vállalja az erkölcsi és politikai felelősséget, és azonnal lemond az elnöki tisztségről, lehetőséget adva ezáltal a megyei elnököknek a rendkívüli tisztújító kongresszus összehívására” – vélekedett lapunknak Gergely, aki Lengyel Györgyhöz hasonlóan leszögezte: jelenleg a megyei elnökök a legmagasabb rangú tisztségviselői a pártnak, hiszen a régi alapszabály értelmében az elnökség a kongresszus előtt pár nappal működésképtelenné vált több alelnök (közöttük Tőkés András) lemondásával.
Szász Jenő a bukaresti törvényszék ítélete kapcsán úgy nyilatkozott: a döntés szerint az MPP módosított alapszabályának egyik passzusa ütközik a párttörvény egy bizonyos szakaszával, és emiatt utasították viszsza a bejegyzési kérést. A pártelnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a bíró annak ellenére hagyta helyben az óvást, hogy a törvényességet felügyelő ügyész támogatta a módosítás bejegyzését. „Két út áll előttünk, és én azt fogom javasolni a párt elnökségének, hogy mindkettőt járjuk végig. Az egyik, hogy a törvényszéki döntés indoklásának ismeretében megfellebbezzük az ítéletet, a másik lehetőség ugyanakkor az, hogy a Magyar Polgári Párt testületei meghozzák azokat a döntéseket, amelyek ennek a passzusnak a korrigálásához vezetnek. Magyarán: én arra kérem az elnökséget, hívjuk össze az Országos Tanács rendkívüli ülését” – nyilatkozta tegnap a Krónikának Szász Jenő. Az országos elnökség ma este Székelyudvarhelyen tanácskozik. Nagy Orsolya, Rostás Szabolcs. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Kossuth, Deák, Garibaldi az Erdélyi Fotográfia Múzeum archívumában
Néhány igazi fotótörténeti "csemegére" hívta fel a figyelmet Molnár Attila, a 2007-ben alakult Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület elnöke. Mint kiderült, a gyűjteményben található többek között az egyik leghitelesebb, Kossuthról készült felvétel is.
A fényképezést ugyan feltalálták a magyar forradalom előtt, de tulajdonképpeni elterjedésére csak 1848 után került sor. Simonyi Antal nyitott elsőként fotóműtermet Pesten 1855-ben, s épp ebből a műteremből származik az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület (EFME) egyik értékes darabja, Deák Ferenc portréja. "Úgy tudom, Deák Ferenc úgy hagyta jóvá, hogy lefényképezzék, hogy az összes adomány, ami befolyik, a városi árvaházhoz kerüljön – magyarázta Molnár Attila. – Ebből a fotóból ezer példányt készítettek 1860 körül."
Akkoriban egyenesen kultuszuk volt a hősöknek, arcképeiket előszeretettel helyezték el családi albumokban is. A szalonokban főhelyet elfoglaló albumok gyakran a család politikai szimpátiáját is kifejezték – állítják a fotótörténettel foglalkozó szakértők.
Egy, szintén a múzeum tulajdonában található Kossuth-portré például festmény után készült. "Ez pedig Kossuth eddig leghitelesebbnek tartott portréja" – mutatta büszkén Molnár Attila a nagy forradalmár egy kevéssé ismert fényképét, amelyet Angliából szerzett be. Eredetinek számít, ugyanis a felvétellel egy időben készült pozitív kópiát tekintik eredetinek – tudom meg. Ez a fotó nem volt ismeretlen eddig sem a szakértők előtt, csupán a szerzője. Az EFME példányáról viszont kiderült, hogy Edinburg-ban készült John Moffat fényképész műtermében 1855 körül.
Az EFME archívumában az Andrássy Gyula grófról készült kép állítólag másolat, Ausztriából, egy királyi családi albumból származik. A felvételt Borsos és Doctor készítette. Őrizgetnek az archívumban még Eszterházy Pál Antal portrét, Türr István-portrét, Benedek Lajos tábornokról készült képet. Van még Eötvös József-portré, Orbán Balázs-kép, és egy Garibaldi fotó is. Helyi forradalmárok nincsenek a gyűjteményben.
"Következetes, sokéves kutatással talán össze lehetne gyűjteni a székely forradalmár-portrékból is egy csokorra-valót" – mondta Molnár Attila, csupán idő, pénz, kitartás kérdése lenne, és hogy a valószínűleg kis számú, fenn maradt forradalmár arcképek felkutatását szívügyének tekintse valaki.
Daczó Katalin
Székelyhon.ro

125 éves az EMKE
Idén 125 éves az EMKE: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. "Időszámítása – ahogyan Pákei Sándor József tiszteletbeli alelnök és főtitkár írta volt a negyedszázados évforduló alkalmából kiadott emlékkönyv bevezetőjében – voltaképpen a legelső értekezlet pillanatától, 1884. december 27-től, karácsonya napjától kezdődik". Mikor is Haller Károly kolozsvári polgármester hívó szavára gyűlt egybe a 40-50 lelkes ember, akik elhatározták egy magyar közművelődési egyesület megalakítását. Mégis, az EMKE "hivatalos" születésnapjának 1885. április 12-ét tekinthetjük: ekkor tartották Kolozsvárt az Unió utcai Vigadóban az alakuló közgyűlést, elfogadván azt az alapszabályt, melynek 2. paragrafusa kimondotta: "Az egyesület célja működési körében a hazafiság fejlesztése a nemzeti irányú művelődés által".
Közel fél év múlva, 1885. augusztus 31-én, ugyancsak Kolozsvárt, összeült a "tisztválasztó, vagyis végleg szervezkedő közgyűlés". Ekkor az EMKE-nek már 6303 örökös, alapító, rendes és pártoló tagja és 452 476 korona vagyona volt. Elgondolói, létrehozói között ott találjuk a korszak jeles személyiségeit, politikusokat, írókat, egyházi méltóságokat.
Kossuth Lajos a legelsők között volt, akik felismerték az EMKE-alapítás rendkívüli jelentőségét. Turinból ezt a sürgönyt küldte az alakuló közgyűlés résztvevőinek: "Erdély jobb keze hazánknak. Minden talpalatnyi térrel, amit ott a magyarság elveszít, hazánk ezeréves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafiúi irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, visszaszerezni az elveszett tért, fejleszteni a magyar közművelődést, olyan önvédelem, melyet minden magyarnak támogatnia kellene. Levélben intézkedem, hogy alapító tagsági díjul 100 frt. a közművelődési egyesületnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit".
De hamarosan megmozdult az egész ország társadalma: tehetős mágnások, birtokosok, jeles egyházi férfiak, áldozatkész értelmiségiek, kereskedők, iparosok, ügyvédek, gazdaemberek siettek fölajánlásaikkal, adományaikkal az EMKE nemes céljainak támogatására. Osdolai Kún Kocsárd gróf – az egyesület első tiszteletbeli elnöke – egy székely földműves iskola létesítésére 1889-ben az EMKE-re hagyta Alsó-Fehér megyében algyógyi birtokát: 2190 hold szántóföldet, kaszálót és legelőt, a hozzá tartozó épületekkel és felszerelésekkel. Lengyelfalvi Orbán Balázs báró, A Székelyföld leírása nagynevű szerzője tövisi birtokát hagyományozta az egyesületre. Dersi János marosvásárhelyi birtokos végrendeletileg 20 000 korona készpénzt hagyott az EMKE-re "munkásságával és takarékosságával szerzett vagyonából". Így jött össze fokozatosan a századforduló idejére az a jelentős EMKE-vagyon, mely lehetővé tette az egyesület sokirányú és hatékony működését.
Elemi népiskolák egész sorát hozta létre az EMKE, és okkal fordított oly nagy gondot a magyar szórványok iskolaviszonyainak javítására. Néhány közeli példa: Mezőménes református felekezeti iskolájának termét az EMKE anyagi segítségével 1903-ban újjáépítették, de EMKE- hozzájárulással épült fel a radnóti, magyarózdi, uzdiszentpéteri iskola is. Az EMKE jelentős összegekkel segítette a tanítókat, a szegény sorsú gyermekeknek adományokat utalt ki, analfabétáknak tanfolyamokat szervezett stb. Szinte áttekinthetetlen a művelődés érdekében kifejtett EMKE-munka teljessége: népkönyvtárak százai, kórusok, különféle irodalmi és népművészeti megmozdulások, műemlékvédelmi tevékenységek sora. És a nép jólétét célzó gazdasági, iparfejlesztési törekvések, közérdekű építkezések, melyek mind az alapszabályzatban megfogalmazott nemzetmentő célkitűzések megvalósítására irányultak.
Sajnos, csak az első világháború végéig tarthatott az EMKE virágzásának eseményekben és sikerekben gazdag korszaka. Ekkor a közadakozásból összegyűlt hatalmas vagyon elveszett. Működése nem szűnt meg egészen, de igen-igen beszűkült. Vezetője, irányító szelleme továbbra is az a Sándor József maradt, aki már az induláskor meghatározó szerepet játszott az egyesület életében. 1944 végén, amikor a főtitkári tisztet a jeles kolozsvári költő és szerkesztő, Kis Jenő vállalta el, ismét megélénkült az EMKE Észak-Erdélyben: könyveket adtak ki, támogatták a műkedvelő színjátszást és kórusmozgalmat, gondjaikba vették a könyvtárak és múzeumok ügyét. Rövid ideig tartó pezsgés után az EMKE 1946-ban kényszerűség folytán beolvadt az egykori Magyar Népi Szövetségbe, annak közművelődési osztályába, és átmeneti vergődés után megszűnt létezni. Négy nehéz évtizeden át említeni sem lehetett, hogy ezeken a tájakon volt egyszer egy EMKE…
1991 tavaszán, április 20-án Brassóban újjáalakult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, változatlanul Kolozsvár központtal. Azóta eredményesen folyik országos hálózatának kiépítése és működtetése, persze, merőben más feltételek között, mint egykoron. Minden olyan erdélyi megyében, ahol jelentősebb számban él magyar lakosság, működik EMKE-szervezet, illetve hozzá csatlakozó közművelődési egyesület. Ennek a sokágú és eleven tevékenységnek a legjelentősebb keretei kétségtelenül a különböző helyi művelődési egyesületek, társaságok, egyletek.
Erdély földjén messzi múltban gyökerező, gazdag hagyománya van a cselekvő művelődésnek, a sorskérdésekkel történő szembenézés iránti fogékonyságnak. Ez a mindenkori idő parancsa. Ilyen szellemben kíván eleget tenni hivatásának a 125 évvel ezelőtt megalakított EMKE is. Változott történelmi viszonyok között, jelenkori lehetőségekhez igazodva végzi munkáját az annak idején megfogalmazott célkitűzések magasztos alapelveihez igazodva. A megmaradás, megmaradásunk ügyét szolgálja hittel, hűséggel. Amíg és ahogy lehet.
Zászlajára az alábbi jelszót tűzve: Ki a köznek él, annak élni érdemes.
Dr. Ábrám Zoltán,
országos területi alelnök,
Maros megyei elnök
Népújság (Marosvásárhely)

Székely kaput állítottak Orbán Balázs szülőháza elé
Új székely kapu várja Orbán Balázs szülőházának látogatóit, az általa 1888-ban állíttatott kapu pontos másaként. Az író, néprajzi gyűjtő, tudós történész, Magyar Tudományos Akadémia-tag és politikus halálának 120. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen, április 17-én avatták fel a Hargita Megye Tanácsa székelykapu-programjának támogatásával készült építményt – közölte Hargita Megye Tanácsa vasárnap.
Borboly Csaba megyeitanács-elnök elmondta: „Igazi polihisztor volt Orbán Balázs, olyan személyiség, akire büszkék vagyunk, aki példakép mindannyiunk számára. Kívánom, hogy a megyei önkormányzat kapuállító programja hozzon további elégtételt, szerezzen örömet minél több ember számára” – idézi az elnök szavait a közlemény.
Borboly Csaba köszönetét fejezte ki Kovács Piroska többéves „tűzoltó” munkájáért, amellyel sok régi székely kaput sikerült megmenteni a végső pusztulástól, és lelkesedésével, a székely kapuk iránti odaadásával „megfertőzte” környezetét, ezért sikerült egyre jobban kiterjeszteni az önkormányzat székely kapuk megmentésére és újak állítására irányuló programját.
Sófalvi László, Hargita Megye Tanácsának alelnöke koszorú elhelyezésével tisztelgett Orbán Balázs emléke előtt, és azt mondta, múltunk ápolása szükséges szebb jövőnk megteremtéséhez, ezért jelentős az új kapu állítása a régi helyére.
MNO.hu

A magyar diákok legjava Marosvásárhelyen
A Bolyai Farkas Elméleti Líceumban V. alkalommal szervezték meg a hét végén a magyar tannyelvű középiskolák országos tantárgyversenyét. Az erdélyi középiskolák legjobb tanulói biológiából, földrajzból, informatikából, társadalomtudományokból és történelemből mérték össze tudásukat. Jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes, szövetségi elnök, a verseny fővédnöke, aki a megnyitón köszöntötte a diákokat.
Bálint István iskolaigazgató elmondta, hogy valamely iskola eredményességét a diákok teljesítménye alapján lehet lemérni. Ehhez pedig olyan versenyek kellenek, amelyek lehetőséget biztosítanak a megmérettetésre. Ezért választották ki azokat a tantárgyakat, amelyekben a magyar diákoknak országos viszonylatban nincsenek felmérhető eredményeik. A verseny, amelyen évente 25-30 iskola képviselteti magát közel 200 diákkal, a tanügyminisztérium által elismert, oklevéllel megerősített és bejegyzett vetélkedő.
A legtöbb első díjas bolyais diák
De lássuk a nyerteseket. A Nyárádi Erasmus Gyula biológia tantárgyverseny – melynek zsűrijét dr. Nagy Örs, a MOGYE prorektora elnökölte – két tagozatban zajlott. Az elsőt, a növény- és állatbiológia vetélkedőt a X. osztályos György Szidónia bolyais diáklány nyerte, aki a vegyi kombinát káros hatásairól írt dolgozatot mutatott be. Pontszáma jóval meghaladta az utána következő helyezettét. A második, az orvosi biológiai vetélkedőn a székelyföldiek arattak, első helyezést Kész Blanka, a Nagy Mózes Elméleti Líceum diákja ért el.
A Teleki Sámuel földrajzverseny természetföldrajz vetélkedőjét Berze Tamás, a Tamási Áron Elméleti Líceum diákja nyerte, Székely Andrea bolyais diáklány harmadik lett. A humánföldrajz vetélkedőn Illés Tamás székelyudvarhelyi diák bizonyult a legjobbnak, Hunyadi Adrienn, a Mihai Eminescu Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. A díjakat dr. Makkai Gergely, a zsűri elnöke nyújtotta át.
A Kalkulusz informatikaverseny mindkét szekciójában a marosvásárhelyiek szerezték meg az első helyet. A programozói vetélkedőn a X. osztályos Nagy Gellért érte el legnagyobb pontszámot, alkalmazott informatikából László Sándor lett a legjobb. Mindketten a Bolyai tanulói. Eredményeiket dr. Kása Zoltán, a Sapientia professzora méltatta.
Az üzleti tervek vetélkedőjét Demeter Zselyke és György Szilárd, a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceum diákjai nyerték, míg a multimédia versenyt Csáka István és László Barna, a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum diákjai. Halmen József és Barabás Szilárd másodikok lettek. Filozófiából Péter Attila, a Dr. Palló Imre Művészeti Szakközépiskola diákja vitte el az első díjat, Nyulas Dorottya vallás és kultúra szekcióban harmadik helyezést ért el. Munkájukat dr. Fülöp Árpád, a csíkszeredai Sapientia EMTE adjunktusa méltatta.
Az Anonymus történelmi vetélkedőn a nagykárolyi Komlódi Kinga bizonyult a legeredményesebbnek, a szovátai Domokos Kázmér Iskolaközpont diákja, Kovács Kinga második, Takács Kincső Eszter, a marosvásárhelyi Pedagógiai Líceum diákja harmadik lett. Dr. Rüsz Fogasi Enikő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem tanszékének dékánja 10-es bejutó jegyet, ingyenes oktatást és félévi ösztöndíjat garantált a diákoknak.
A Bolyai-kupa helyben marad
Díjazás után Bálint István iskolaigazgató bejelentette, a Bolyai-kupa a legeredményesebb középiskolát illeti, s az nem más, mint a Bolyai Farkas Elméleti Líceum, mely a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumot előzte meg.
A vetélkedőnek több támogatója volt, köztük a tanügyminisztérium, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a megyei tanács, a Bolyai Collegium, a Communitas, az Eurotransz alapítványok. A nagyszabású verseny szervezését és lebonyolítását egy hattagú bizottság vezette: József Éva biológia-, Molnár Zoltán földrajz-, Fejér Magdolna informatika-, Láday Zoltán társadalomtudomány-, dr. Borsos Szabolcs filozófia- és Józsa István történelemtanár.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)

Törzsében székely volt
Vége nem szakad Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla nagy vállalkozásának. A különlegesen szép és jelentős Erdély – Székelyföld honismereti fotóalbum-sorozatuk újabb kötetét tették le az olvasók asztalára. Ez is rendhagyó a maga nemében, nem egy tájegységet mutat be képek és szövegek megkapó együttesében, hanem egy írót és művei forrásvidékét, Tamási Áront és szűkebb pátriáját. A PéterPál Könyvkiadó e nagy sikerű ciklusában örülhettünk már ilyen albumnak. A legnagyobb székely, Orbán Balázs, a halhatatlan mesemondó, Benedek Elek és a szülőföld másik örök szerelmese, Wass Albert világának is külön kiadványt szentelt a fotós meg könyvszerkesztő felesége. A mostani, Törzsében székely volt című könyvükről beharangozójukban a következőképpen nyilatkoznak:
Tamási Áron emléke, munkássága előtt tisztelgünk fotóalbumunkkal.
Életének fordulatos eseményei és műveinek méltatása mellett ma készített tájképekkel idézzük fel a nagy székely író kötődését szülőföldjéhez, kiemeljük munkássága szépségeit, nehézségeit. Könyvünket a bomlott század hűséges szolgájának életéről, munkásságáról szóló tanulmánnyal kezdjük. Bemutatjuk a varázslatos hargitai tájat s a mesebeli Farkaslakát, az "angyali szülőfalut". Jelentős részleteket közlünk a Bölcső és Bagoly, a Szülőföldem, az Ábel a rengetegben, a Szűzmáriás királyfi című regényeiből, valamint az Énekes madár színművéből és a Tüzet vegyenek! című novellájából. Az Előszót Ugrin Aranka, a Tamási Áron Alapítvány kuratóriumának elnöke írta.
Ezzel a kötettel egy időben egy másik szokatlan, de annál figyelemreméltóbb könyvet is megjelentettek. Akárcsak a Székelyföld ezer pillanata című, korábban kiadott háromdarabos füzetük, ez is szervesen kapcsolódik a nagy formátumú albumsorozathoz. A Székelyföld képi autonómiája címmel közzé tett, útiatlaszszerűen elnyújtott kiadvány megérdemli, hogy minél több könyvbarát birtokába jusson. Erről a kiadók a következőket tartották fontosnak elmondani:
A Székelyföld "Képeskönyve", e történelmi tájegység képi bemutatását tartalmazza. Rövid bevezető szöveg után virtuálisan létrejön Székelyföld képi autonómiája: történelmi székenként, térképrészletek segítségével mutatjuk be a Székelyföld tájait, pillanatait. Az Előszót Sylvester Lajos írta.
A két kötetet a jövő héten Marosvásárhelyen is közönség elé viszik. Váradi Péter Pálék május 27-én, csütörtökön délután 6 órakor a Bernády Házban találkoznak a helybeli közönséggel. A Tamási-albumot Nagy Miklós Kund, az Erdély – Székelyföld képi autonómiája című kötetet Balás Árpád ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
Előtte egy nappal 15 órától Farkaslakán, május 28-án Brassóban az Áprily Lajos Főgimnáziumban tartanak hasonló könyvbemutatót.
( nk )
Népújság (Marosvásárhely)

400 éves a makfalvi oktatás
Az eseményt kétnapos rendezvénysorozattal ünnepelték a szellemnek, kultúrának mindig odaadással áldozó, hagyományőrző Kis-Küküllő menti községben. Szombat délelőtt a megemlékezésre, a helybeli oktatás négyévszázadát és a Wesselényi-féle iskola 175 esztendejét felidéző előadásokra, emlékbeszédekre, könyvbemutatókra, kiállításokra összpontosítottak a jubileum szervezői, az estébe nyúló délutánt és a vasárnapot főként a fiatalok műsorai, sportmegnyilvánulásai uralták.
Sok szép gondolat elhangzott, a makfalvi iskola jelen levő egykori és mai oktatói, tanulói bőven találhattak okot az örömre, nosztalgikus elérzékenyülésre, az ünnepi alkalomra közelebbről, távolabbról érkezett vendégeik, rokonok, barátok és jeles hivatalosságok szintén ráhangolódtak az emelkedettségében is családias hangulatú eseménysorra. Több helyen zajlott az ünnepség, a Gáll-kerti iskolánál, Wesselényi Miklós szobránál, a református templomban, a kultúrotthonban, mindenről még távirati stílusban sem tudósíthatunk. Azt azonban jeleznünk kell, hogy a falu tanítói, tanárai emlékére állított kopjafánál az egész napos műsorvezetést is magára vállaló Péterfi György igazgató kezdte a tisztelgést, a helyi önkormányzat nevében Vas Imre alpolgármester beszélt, és ugyanott, az iskolaudvaron, ahol a mai diákok felolvasták az egykorvolt több mint kétszáz oktató névsorát, Kiss Károly református lelkész áldását hallgathatták meg a jubilálók. Majd koszorúk is kerültek a kopjafára. Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke és Kerekes Károly, a körzet parlamenti képviselője, illetve Zsigmond Vencel polgármester is koszorúzott.
Hasonló főhajtás zajlott az iskolaalapító Wesselényi főtéri mellszobránál is, Makfalva szobrász szülötte, Suba László alkotásánál. Ott részlet is elhangzott a nagy reformer makfalviakhoz írt, 1835-ös keltezésű leveléből, amelyben a nekik szánt népiskola jövendőformáló, joggal remélt jótéteményeit is felsorolta. Érdemes idéznünk a levélből: "Légyen temérdek hálámnak még csak parányi adója az, hogy ezen szép ajándékot a dicső székely nemzet hasznára, dicsőségére szentelje. Alapuljon s emelkedjék ezen tulajdon, ezen hazafiság szentelt helyen, a székely ifjúság számára, egy nevelő, Tanító Intézet. Terjedjen ezen tudományok műhelyéből világosság. Folyjék innen férfias erő honfiaink lelkökbe, sugározzék innen értelmesség az észre, s hazafiúi melegség a szívekre." Amit már az elődök több mint négy évszázada elkezdtek a községben, határozottabban, jobb körülmények között és magasabb szinten folytatódott az új intézményben, amely megannyi megpróbáltatás, olykor hatalmi tiltások közepette is igyekezett betölteni hivatását, hűséggel szolgálni az alapító nemes szándékait. Töretlen hit, pallérozott szellem és erkölcsös, tiszta lélek segítette a helybelieket ebben. Erről az istentiszteleten is szólt az igehirdető Kiss Károly. A lelkész arra emlékeztette az ünnepszentelésre egybegyűlteket, milyen nélkülözhetetlen életünkben az Isten nevében és Isten nevével végzett nevelés. A templomi emlékezés külön színfoltja volt az iskolazászló felszentelése. Bandi Kati textilművész pár hónapos munkával készítette el a tanintézet eltűnt, talán megsemmisült eredeti zászlajának pompás hasonmását. Orbán Balázs leírását követte, a zászlómotívumok átköltésébe a Bolyai–Református Kollégium címeréből is ihletődött – vallotta az alkotó.
A kultúrotthon nagytermében jellegzetes makfalvi életképek fogadták a közönséget. Az iskola fiatal tanára, Péterfi Levente által összegyűjtött közel száz felnagyított, régi fotó érdekesen vezette be a maiakat a község múltjába. Ezt teszi A makfalvi oktatás története 1610-2010 című, alaposan dokumentált, vaskos kötet, Péterfi György és Péterfi Levente erre a napra megjelentetett könyve is. Mielőtt szerzői, beajánlói erről szóltak volna, Zsigmond Vencel polgármester köszöntötte a megjelenteket, és vázolta, mi minden érdemes kiemelt figyelemre Makfalva jelenében. A megyei tanács elnök asszonya, Lokodi Edit Emőke a helyi iskola négyszáz évét méltatta, és mindazt, ami ennek eredményeként gazdagította a községet és lakóit. Köszöntőjében – bizonyára nem feledve a falu jelenlegi zaklatott állapotát – a radikalizálódástól óvta, békére, harmóniára biztatta a makfalviakat. Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő az oktatók, általában a zászlóvivők nemzetépítő szerepének fontosságát hangsúlyozta. Wesselényi példája azt üzeni a maiaknak, hogy a megkezdett reformot folytatni kell, mondotta. Köszöntővel érkezett Márton Zoltán, a szovátai Teleki Oktatási Központ vezetője is. Gondolatait konkrét segítséggel tetézte, az évforduló alkalmából taneszköz-adományt ajánlott fel a helybeli iskolának 800 euró értékben.
Összefogás, közadakozás nyomán tudott megjelenni a már említett jelentős kötet is. Apa és fia kezdeményezéséről Fülöp Irén nyugalmazott tanárnő beszélt, visszatekintve az iskola és a falu múltjára is. Az egyik szerző, Péterfi György az emlékkönyv indítékait részletezte. A hiánypótló dokumentumnak is tekinthető kötet emlék a régieknek, remény a maiaknak, biztatás az ezután jövőknek, hangsúlyozta. A kiadványt Kiss Károly is méltatta.
Egy másik könyv is napvilágot látott a jubileumra. A művészeti berkekben is nagyra becsült Makfalva Tordán élő fia, Suba László Makfalvától Tordáig című kötete átfogó önvallomás és visszapillantás a gyermek- és ifjúkorra, arra a szellemi hagyatékra, amivel a község feltarisznyálta, művészi pályájának forrásvidékére. A szobrász, keramikus, néprajzi szerző életművéről született írásokat is közlő kötetet Nagy Miklós Kund méltatta. Suba László újabb műveivel is megajándékozta szülőfaluját. A központi parkban Dózsa György szobormása és a Lány gyümölccsel köztéri alkotás közelében két méretes cserefa faragványa közvetíti a művész jelképes üzenetét.
Lelkes öregdiákok is szót kértek. Dr. Mátyus András nyugalmazott főorvos iskoláskori emlékeit idézte fel és a nagy elődök emléke előtt tisztelgett. Simon Katalin verset írt erre az alkalomra. Bernád Ilona az iskolától és a falutól kapott kincseket sorolta, amelyek gazdag gyógyító tevékenységben és könyves termésben kamatoztak. Suba Mária a makfalvi népművészet gazdagságát dicsérte, különös tekintettel a szőttesekre, varrottasokra, amelyekből ilyenkor, de máskor is bármikor szép kiállítás hozható össze.
Az ünnep eltelt. A folytonosság nem szakadhat meg. Nap mint nap gondolni kell a következő évszázadokra.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

A százhuszonöt éves EMKE
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület - rövidítve EMKE - 1885. április 12-én alakult Kolozsvár központtal az egykori alapszabálya szerint: „a hazafiság fejlesztése, az erdélyi magyarság közművelődési és közgazdasági megerősítése" céljából. Az első világháború előtti Magyarország legnagyobb közművelődési egyesületének emlékét - mely 1991-ben új életre kelt - idézzük fel a 125 éves évforduló alkalmával.
Az 1867-es kiegyezést követően a magyar állam nem tudta felvállalni az erdélyi magyar művelődés terjesztésére és az oktatásra vonatkozó valamennyi feladatot. Az erdélyi peremvidékeken a magyarság helyzete egyre nehezebbé vált, az alacsony műveltségi szinthez társult a német vidékeken kisebb­ségbe került magyarság beolvasztása, az asszimiláció. A nemzetiségek az új eszmék - a germanizmus, dákoromanizmus - hatására szervezkedni kezdtek, egyesületekbe tömörültek: 1840-ben megalakult a szász Erdélyi Országismereti Egyesület (a Verein für Siebenbürgische Landeskunde), 1861-ben az Erdélyi Román Irodalmi és Népművelődési Társaság, az ASTRA (Asociatiunea Transilvana pentru Literatura Romana si Cultura Poparului Roman). Szükség volt tehát a magyarság önuddatának erősítésére is.
Az EMKE előzménye az a hunyadmegyei mozgalom volt, amely az ottani végveszélybe jutott magyarságot próbálta megmenteni a beolvadástól. Ennek élén Kún Kocsárd gróf (1803—1895), az EMKE későbbi nagy mecénása állt. Ezt követően megindult az egész országra kiterjedő EMKE-szervezés, aminek eredményeképpen 1885 tavaszán megalakult a 21 fiókintézettel és 17 000 taggal rendelkező intézmény. Az indulás éveinek vezető alakjai Sándor József későbbi elnök, Kún Kocsárd gróf, Kún Géza gróf, Bethlen Gábor gróf az első elnök, Bartha Miklós az Ellenzék című napilap alapítója, alelnök, dr. Felméri Lajos egyetemi tanár, Szász Domokos erdélyi református püspök, Ferencz József unitárius püspök, Béldi Ákos gróf, Haller Károly, Kolozsvár polgármestere voltak. A legnagyobb feltűnést Kossuth Lajosnak Turinból küldött, a szervezkedést helyeslő távirata keltett, ő egyben 100 forinttal alapító tagul jelentkezett. Táviratának szavai a következőkről szóltak: „Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit. Erdély jobbkeze hazánknak, minden talpalatnyi térrel, amit ott a magyarság elveszít, hazánk ezeréves biztonsága csorbul. Hazafiúi irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bújtogatást, fenntartani a magyarságot, visszaszerezni az elvesztett tért, fejleszteni a közművelődést - oly önvédelem, melyet minden magyarnak támogatni kell. "
Az EMKE történetének legdinamikusabb szakasza - az aranykor - az első évtizedre esett. Az évenkénti közgyűléseket más és más városban tartották, s az esemény minden alkalommal az illető megye ünnepévé vált. 1886-ban Kolozsváron az Iparos-egylet palotájában gazdasági kiállítást rendeztek, amelyen több mint száz cég állította ki termékeit, 1888-ban a fővárosi Operaházban EMKE-bált rendeztek, amelyen megjelent a trónörökös főherceg feleségével. Ez nagy országos szenzáció volt, ami jelezte, hogy a legmagasabb körök is tudomásul vették, elismerték az EMKE létezését.
A magyar társadalom az EMKE-t jelentős alapítványokkal támogatta: Kun Kocsárd gróf algyógyi (Hunyad vm.) kastélyát és 1800 holdas felszerelt birtokát 221.557 forint értékben adományozta az egyesületnek földműves iskola létesítésére (1889), Mohay Károlyné magyarkályáni birtokát 100.000 korona értékben ajánlta fel (1899), Miksa Zsuzsanna Nagyenyeden 160.000 koronát hagyott a kijelölt célok megvalósítására (1904). A legnagyobb alapítványokat számos kisebb adomány követte.
1891-ben az EMKE védnöksége alatt fiókegyesületként létrejött a honismeretet és természetjárást pártoló Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE), Kolozsváron felépült a kétemeletes, eklektikus EMKE-irodaház, amelynek homlokzatára az alapítás évét és a fiókokkal rendelkező vármegyék és városok címereit faragták, és kiadták az egyesület talán legsikeresebb kiadványát, a Sándor József szerkesztette EMKE úti-kalauz Magyarország erdélyi részében.
A 1892. évi közgyűlést a budapesti Vigadóban rendezték. A színhelyet és a dátumot az magyarázza, hogy ekkor ünnepelték Ferenc József megkoronázásának negyedszázados évfordulóját. A társadalmi egyesületek nevében az EMKE vezetősége üdvözölte az uralkodót, a közgyűlésen részt vett Tisza Kálmán, Apponyi Albert és a koszorús költő, Jókai Mór, a díszelőadáson fellépett Blaha Lujza is.
A következő időszak legjelentősebb eseménye az 1896 őszén Budapesten tartott EMKE rendezte millenniumi kongresszus és kiállítás volt, amelyen 34 egyesület és 7 irodalmi társaság vett részt, köztük a legnagyobb és leggazdagabb az erdélyi egyesület három millió korona vagyonával kiemelkedett.
Az EMKE aranykorát az egyesület negyedszázados fennállásának megünneplése zárta le. 1911 őszén Kolozsváron tartott ünnepségen részt vett Jósika Samu, a főrendiház elnöke, Berzeviczy Albert, az alsóház elnöke, Apponyi Albert, Rákosi Jenő s még számos nobilitás. A Nemzeti Színház díszelőadásán Hettyey Aranka Rákosi Jenő Prológját szavalta, majd az együttes Herczeg Ferenc Déryné ifi-asszony című három felvonásos színművét mutatta be.
Az évfordulót azonban nem a múló hatású ünnepség tette emlékezetessé, hanem az ennek kapcsán Sándor József összeállításában megjelent két díszkötet: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885-1910. Sándor József beszámolt, hogy az EMKE közművelődési és közgazdasági célra összesen 10 millió koronát fordított, a gyámolító, perselyes és adományozó tagok százezrein kívül 20.000 örökös, alapító és rendes tagot szervezett. Büszkén felsorolta megvalósításaikat: a 163 népiskolát (az első világháborúig 268-at), 77 kisdedóvót, az algyógyi földművesiskolát, mely az országban a legnagyobb volt, 214 nép- és 24 katonai könyvtárat, 153 daloskört, 431 községben 12 ezer írástudatlant oktatott, 500 néptanítót jutalmazott, 118 községi lelkészt segélyezett, 80 honismertető, európai nyelveken is megjelenő kiadványa a magyarság védelmét is ellátta az igazságtalan támadásokkal szemben. Gazdasági téren Erdélyben elsőként az EMKE szervezett ipari, fogyasztási és hitelszövetkezeteket.
A jubileummal lezárult korszak végén megállapítható volt, hogy az EMKE elérte azt a célt, amit alapításakor kitűzött: amennyire lehetett megerősítette a szórványban élő magyarságot, lelassította az asszimilálódást. Fontos eredménynek tekinthető, hogy sikerült az erdélyi magyarság helyzetére a magyar közvéleményt, a kormányszerveket is figyelmeztetni, s az 1890-es évek végére, különösen Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején az EMKE célkitűzései a kormánypolitika szintjére emelkedtek.
Az első világháborút követő közhatalom változás rendkívül tragikusan érintette az erdélyi magyarságot és természetesen az EMKE-t is. A támadások egymást érték: barbár kezek feldúlták az algyógyi földművesiskolát, megszentségtelenítették Kún Kocsárd sírját, az egyesület népiskoláinak, kisdedóvóinak jelentős részét lefoglalták, a népkönyvtárak többségét szétszórták, a dalosköröket feloszlatták. Az EMKE ez idő alatt az ostromállapot tilalma miatt nem tudott fellépni a törvénytelenségek ellen, nem szervezkedhetett, védekezhetett. A román sajtóban sorozatban jelentek meg az EMKE-t támadó írások, amelyek azzal vádolták az egyesületet, hogy csak színleg hirdetett kulturális célt, titkolt terve a románság magyarosítása volt, és Budapesttel összeköttetésben anarchikus akciókat készült szervezni. 1921. január 13-án a Bukaresti Hírlap közölte Jászi Oszkár támadó cikkét, mely szerint az EMKE „a grófok s egyéb deklamáló naplopók bankettező, hurázó, a faji gyűlölséget szító, dús szinekúrákat (munkával nem járó) nyújtó tápintézete."
A változások utáni első közgyűlést 1921. július 3-án, Kolozsváron tartották, amelyre Sándor József főtitkár az EMKE életéről rövid összefoglaló jelentést állított össze. Adatai megdöbbentőek, felsorolja mindazokat az atrocitásokat, veszteségeket, amelyek az egyesületet és intézményeit, birtokait érték, később kiderült, hogy az EMKE vagyonának nagy része elveszett. Furcsa módon a külföldön élő Béldi Ákos grófot - az előbbi időszak vezetőjét - meghagyták az elnöki székben, az alelnökök között találjuk Benedek Eleket, Szabolcska Mihályt, Sárkány Lajost, az örökös főtitkár Sándor József maradt. A hatalom által igényelt módosított alapszabályzatot eljuttatták az illetékes román szervekhez, majd megkezdődött a 17 évig tartó szélmalomharc annak jóváhagyásáért. A hatóságok különböző jogi kifogásokkal rendre elutasították elfogadását. Pedig az EMKE többször is kijelentette: „Mi nem kérünk többet és mást a román társadalomtól és közhatalomtól, mint amennyit adott, és ahogyan viselkedett annak idején a magyar társadalom és magyar állam a román irodalmi és művelődési egyesülettel, az ASTRA-val szemben". Az évtizedes jogi huzavona nyílván az egyesület kifárasztását, elsorvadásának kivárását is célozta. Aztán 1935 elején, amikor már az egész EMKE elaludt, megszűntek vidéki szervezetei, a magyarság már napirendre tért elvesztése felett, a belügyminisztérium váratlanul elfogadta az ismételten módosított, többszörösen visszautasított alapszabályokat.
Sajnos az egyesületnek ekkora már a magyar közönséggel való kapcsolata annyira megszűnt, hogy az újraszervezést elölről kellett kezdeni és így is csak lassú lépésben történhetett. 1938 tavaszán aztán Romániában bevezették az ostromállapotot és minden pártot, egyesületet, csoportosulást feloszlattak, az EMKE két világháború közötti korszaka véget ért.
1940 augusztusában a második bécsi döntés határozata következtében Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, magyar lakói felszabadultak a kisebbségi sors alól. Az EMKE első nagy ünnepségét 1941. március 15-én, Kolozsváron tartotta. Hosszú évtizedek után először lehetett az egész város ünnepévé tenni március idusát: a Mátyás szobor előtt a Főtéren, majd a Diákház nagytermében Bartók és Kodály dalaival köszöntötték a résztvevők a szabadság napját. A tisztviselői kar megújítására is sor került: Béldi Kálmán elnök mellett Szathmáry Lajos alelnök vezeti a testületet, a Közművelődési Szakosztályt László Dezső országgyűlési képviselő, a Társadalmi Szakosztályt Kovrig Béla egyetemi tanár irányította. Az ünnepi hangulatot rontotta a pénztári jelentés, amelyből kiderült, hogy a bécsi döntéskor az egyesület vagyonának 90%-a Dél-Erdélyben (Romániában) maradt. Az anyagi alapokat az új vezetőség elsősorban tagtoborzással igyekezett megteremteni, de az erdélyi városok és megyék közül számosan kisebb-nagyobb támogatással siettek az egyesület segítségére. A Hangya-szövetkezet 25 ezer pengős alapítványt tett az EMKE javára.
Az EMKE megünnepelte 1941 őszén Széchenyi István, „a legnagyobb magyar" születésének 150. évfordulóját, 1942. március 15-ét, 1942 őszén pedig Kőrösi Csoma Sándor születésének 150. évfordulóját.
Az 1940-es évek legjelentősebb EMKE-akcióit az ún. „meseautó" kiszállásai jelentették, amelyek igazi életet tudtak vinni az egyesület tevékenységébe. 1942-ben a magyar kultuszminiszter az EMKE-nek ajándékozott egy akkoriban korszerű audiovizuális eszközökkel felszerelt autóbuszt, mely hónapokon keresztül járta Erdély kisebb-nagyobb falvait, magával vitt néhány írót-költőt, akik műveikből olvastak fel, s ugyanakkor megismerkedtek a falusi élettel, művelődési szintjével. Több meghívott honismertető előadást tartott, rendszerint lemezhallgatás és filmvetítés zárta a falu ünnepévé emelkedő EMKE-napokat.
A „meseautó" kiszállásait mindig Unghváry Sándor, a közművelődési titkár vezette, az írók elsősorban a Termés című folyóirat fiatal munkatársainak köréből kerültek ki. 1942 decemberében meglátogatták: Gyalu, Bonchida, Kötelend, Alsózsuk, Bánffyhunyad, Szászfenes stb. helyiségeit. A Termés munkatársain - Asztalos Istvánon, Bözödi Györgyön, Kiss Jenőn - kívül a kiszállások egy részén részt vett az erdélyi körúton lévő Veres Péter is. Bözödi György lelkesen összegzi élményeit: „Nem lehet eléggé méltányolni az EMKE-nek azt a lendületes munkáját, amit a népművelés érdekében megindított. A vetítőgéppel, filmekkel, villamos fejlesztő géppel és hangszóróba bekapcsolható nagy gramofonkészülékével és egész ládát kitevő néprajzi lemezekkel felszerelt szerelvénye szinte naponta útban van Kalotaszeg vagy Szolnok-Doboka irányában, és az EMKÉ-n kívül a népművelési munkába bekapcsolódtak a Termés írói, a Nemzeti Színház művészei is." A ,,meseautó" befejezésül rendszerint megajándékozta a helyi tagozatokat egy-egy százkötetes könyvtárral. A krónikások összesen 70 vidéki EMKE-napról tudósítottak.
A második világháború végén a front átvonulásai Kolozsvár újabb „felszabadulása" után alig két hónappal az idős Sándor József - a Magyar Népi Szövetséggel (MNSZ) egyetértésben - hozzálátott az EMKE átmentéséhez. A közgyűlés Sándor Józsefet régi-új elnöknek választotta, alelnökök Tavaszy Sándor teológiai tanár és Nagy István író lettek. A vezetőségben az „új rend"-et Balogh Edgár, Szabédi László, Jordáky Lajos képviselték.
Az EMKE ebben az időszakban könyvek kiadásával próbálta társadalmi súlyát növelni: Az Erdély szabadságharca 1848-49 a hivatalos iratok és hírlapok tükrében című kötetet Balogh Edgár és Bözödi György írta, megjelent Nagy István Özönvíz előtt című színműve és öt egyfelvonásos színdarab a műkedvelők számára.
1945 júniusában nagy veszteség érte az EMKÉ-t, elhunyt Sándor József elnök. Az erdélyi magyarság egyik legnagyobb személyiségét a kolozsvári Farkas utcai templomból nagy egyházi pompával temették, a magyar értelmiség szinte teljes létszámban kivonult, a beszédet Vásárhelyi János református püspök mondta, a házsongárdi sírnál Tavaszy Sándor és Balogh Edgár búcsúzott. Sándor József halálával az EMKE önálló személyisége is nagyrészt megszűnt, szerepét a MNSZ Közművelődési Bizottsága vette át.
1947 nyarán nyílt támadás indult az erdélyi magyar intézmények ellen, a Világosság című lapban Tamás Gáspár és Balogh Edgár kezdte a számonkérést. A legkeményebb vádakat az Igazság fogalmazta meg, azt bizonygatta, hogy az EMKE fő célja a „grófi nagybirtok" megmentése volt, a feudális Magyarországot képviselte. Az EMKÉ-nek nincs helye a demokratikus Romániában, zárult a megrendelt aláíratlan cikk. Ezekben a napokban már kibontakozott a kolozsvári törvényszéken Unghváry Sándor koncepciós pere, amelyben az EMKE közművelődési titkárát a „reakciós budapesti fasiszta kormány" részére történő kémkedéssel vádolták. Ezzel az EMKE megszűntnek volt tekinthető. Megjegyezzük, hogy az EMKE irattárát 1992-ben (!) Bukarestbe szállították, jelenleg nem kutatható.
A kommunista diktatúra az EMKE-t negyvenhárom esztendeig „búvópataklétre" kényszerítette. Ennek a nemzedéknyi időszaknak az eseményei azonban bizonyítják, hogy az erdélyi magyarságban végig élt a közművelődés vágya és igénye, s még a saját szervezeti kereteket nélkülöző években, tőle teljesen idegen formákba kényszerítetten is, kifejezést tudott adni ennek a vágyának és igényének.
Az 1989 decemberében történt fordulat teremtette új helyzetben az erdélyi magyarság nem csak politikai érdekképviseleti szervezetét, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget hozta létre, hanem 1991. április 20-án a brassói közgyűlésen újraalakította 200 küldött szavazatával az EMKE-t is. Az alapító tagok az erdélyi művelődés kiemelkedő személyiségei, Dávid Gyula, Kötő József és Laskay Sándor voltak. 1995-ben már Románia 119 városában és falujában 403 egyesülete és közművelődési alapítványa működött, talán nem érdektelen ideiktatni a legfontosabbakat: az aradi Kölcsey Egyesületet, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Egyesületet, a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesületet, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Egyesületet, a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Egyesületet stb.
1992-től évente ünnepélyes külsőségek között adták át az EMKE-díjakat és diplomákat - Kemény János-díjat, Kun Kocsárd-díjat, Bánffy Miklós-díjat, Szentgyörgyi István-díjat stb. - azoknak a személyeknek, akik művészetükkel és munkájukkal maradandót alkottak az erdélyi magyar közművelődés terén.
Sajnos, az anyagi gondok korlátok közé kényszerítik az EMKE tevékenységét, az 1948-ban államosított székházakat, könyvtárakat, a működést támogató birtokokat az 1989 utáni román törvénykezés nem juttatta vissza jogos tulajdonosának. Az erdélyi magyarság tehát arra kényszerült, hogy alapítványi forrásokból, hazai és határokon túli támogatásból, egyének áldozatkészségéből teremtse meg a közművelődési munka lehetőségét. Így születtek Kolozsváron az EMKE Mikó Imre Könyvtára és Heltai Gáspár Alapítványi Központ, Györkös Mányi Albert EMKE műteremlakás, zilahi, szilágysomlyói EMKE-házak, csernakeresztúri Magyar Tájház.
2008-ban az EMKE elnöksége úgy határozott, hogy az 1885. évi alapítás emlékére április 12-ét az Erdélyi Magyar Közművelődés Napjává nyilvánítja, amely alkalommal minden esztendőben országos ünnepséget rendez. Ezeknek az ünnepségeknek a fő célja a magyar identitás, az erdélyiség és az egyetemes kulturális értékek megőrzése. Az erdélyi magyarság munkájában pedig csak akkor lehet eredményes, ha szellemiségét az EMKE régi jelszava hatja át: „Ki a köznek él, annak élni érdemes!"
Sebestyén Kálmán
Honismeret, 2010/3, XXXVIII évf.
Irodalom: Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885-1910. I—II. Kolozsvár 1911. - Unghváry Sándor (szerk.): EMKE naptár, 1943. Kolozsvár - Dávid Gyula-Nagy Pál (szerk.): EMKE 1885-1995. Kolozsvár 1995. - Balogh Edgár (szerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. I. Bukarest 1981.
emke.ro/sajtóvisszhang

Székelyföld neve ellen tiltakoznak – llyefalva címere
A napokban értesültem arról, hogy szülőfalum, Illyefalva címerét jóváhagyták. A rendelet a Hivatalos Közlönyben május 11-én jelent meg. A címer magyarázatában ez olvasható: „az ezüsthatárkő Székelyföld (románul: Ţinutul Secuiesc) és a Barcaság (Brassó vidékének hagyományos neve) határát jelképezi". A rendelet megjelenése után a Kovászna Megyei Tanács elnöke örömmel állapította meg, hogy a „kormányhatározat szövege azért fontos, mert mindeddig a román hatóságok kétségbe vonták a magyar többségű történelmi régió létezését, amelyet a román sajtó következetesen »úgynevezett Székelyföldként« emleget." Azonban nem mindenki örvendett ennek.
A székelyföldi román civil szervezetek nem értettek egyet e véleménnyel, mert e rendeletben szereplő Székelyföld megnevezést alkotmányellenesnek tartják. E közel nyolcszáz éves megnevezés jogtalanságát abban látják, hogy a három megyét „40 százaléknyi román nemzetiségű" lakja. A „határ" szó használatát pedig azért tartják sértőnek, mert az a román értelmező szótár szerint „két országot egymástól elválasztó" vonalat jelent. A Székelyföldön működő román civil szervezetek vezetői tehát úgy gondolják, hogy az említett kormányhatározat törvénytelen, mert sérti a román alkotmány első cikkelyét, amely „kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam". (MTI nyomán. Kuruc.info, 2010. május 28.)
Mielőtt megvizsgálnánk a fenti kijelentéseket, el kell mondanunk, ahhoz, hogy egy címert elfogadjanak, a tervezetet több helyi és országos szintű szakintézmény ellenőrzi. Szekeres Attila István heraldikust idézem: „Miután az önkormányzat elfogad egy címertervet, azt el kell fogadnia a megyei, regionális, majd országos heraldikai bizottságnak. Ezt követően láttamozza a közigazgatási minisztérium, majd a kormányfőtitkárság elkészíti a kormányhatározat-tervezetét. Ezt még ellenőrzi a törvényhozói testület, s ha eddig minden rendben találtatik, a kormány határozatban fogadja el, s a jogszabály megjelenik a Hivatalos Közlönyben." E procedúra ismeretében izgalmas kérdés: hogyan sikerült több országos és magas rangú intézménynek olyan módon eljárni, hogy egy községi címer olyan törvénytelenségeket tartalmazzon, amelyek a román alkotmányt sérthetik?
A következőkben erre keresem a választ. Az elemzést Illyefalva község címerének ismertetésével kezdem. A törvénysértést előidéző címer elődje az 1870-es években készült községi címer volt, amely folytatása egy 300 évvel korábban tervezett városi jogállást tükröző jelképnek, címerpecsétnek. Ez utóbbi Illyefalva székely oppidum (mezőváros) rangját volt hivatott tükrözni. Hajdanán Illyefalva két követtel képviseltette magát az erdélyi diétán, az országgyűlésen. A város lakói mentesítve voltak a katonáskodás terhe alól, nem függtek a széki vezetéstől, széles autonómiával, önkormányzattal bírtak.
E sorok írója 1973-ban, levéltári kutató munkája során talált rá a város piros viaszpecsétjére, amelyet Orbán Balázs leírása alapján már ismert. (Székelyföld leírása, III. kötet, Pest, 1869, 31. old.). Mivel maga a pecsét formája addig ismeretlen volt, ezért az említett viaszpecsétről készült fénykép alapján Krecht Aranka lerajzolta azt. Mivel időközben hamis rézpecsét került elő, a városi pecsétről készült rajz jelentősége megnőtt. Ma az Illyefalva község központjában emelt Hősök emlékművén elhelyezett márványtáblán az eredeti, az általam fényképezett és lerajzoltatott városi „címerpecsét" kifaragott mása látható. A pecsétcímer latin körirata: „Sigillum. Oppidi. S. Ilyefalva", azaz „Sz(ent) Illyefalva mezőváros pecsétje". Azért emlegetek pecsétcímert, mert a pecsét egyúttal a címer szerepét is betöltötte. Illyefalva és Háromszék (Kovászna) megye településeinek címertervei a Történelmi Magazin folyóirat 2007. novemberi és decemberi lapszámaiban láttak nyomdafestéket. Szerzője a már említett heraldikus, Szekeres Attila István. Illyefalva község címerének ismertetése mellett került sor a városi „címerpecsét" bemutatására is. Rámutattam arra, hogy a mai községi címer átvette a korábbiakból a díszgúla, a határkő szimbólumot. Nos, a községi címer e jelkép által mintegy 420―430 éves múltra tekint vissza. Amikor elődeink megtervezték Illyefalva város pecsétcímerét, nem tudtak arról, hogy ők ezzel román alkotmányt fognak sérteni, hisz akkor Románia névre hallgató országról nem volt tudomásuk, mert az csak később, 1881-ben alakult. Úgy vélem, hogy a heraldikus Szekeres Attila István jogosan használta fel az általa készített címer szimbólumaként a korábbi címerek jelképeit. Talán nem is a határkő, a határ fogalma váltotta ki a felháborodást, hanem az, hogy egy székely ember le merte írni azt a történelmi és földrajzi valóságot, hogy a címerben látható gúla Székelyföld és Barcaság határát szimbolizálja.
Székelyföldet a székely nép nem egy-két nemzedék óta lakja
Lehet, hogy azok a civil szervezetek, amelyek tagjai szót emelnek egy egyszerű szóért és egy földrajzi tájegység hagyományos nevének használatáért, azok, illetve elődeik nemrég érkeztek e vidékre, és ezért nem ismerik az őshonos székelymagyar megnevezéseket. Épp ezért (is) nehéz ép ésszel felfogni azt az intoleranciát, ami fejükben tombol. Fájdalmat okoz nekik az, hogy az a nép, amely közé betelepedtek, kilencvenéves jogfosztás után már azt is örömként éli meg, ha egy Hivatalos Közlönyben első ízben megjelenhet a Székelyföld megnevezés. Alkotmánysértést károgni, az örömbe bekeverni az üröm keserű levét, egyáltalán nem az együttélésre való törekvést mutatja, hanem jelzi a diktatúra idején meghonosodott román hegemón gondolkodást. Márpedig e módszerekkel csak azt érik el, hogy még azok a székelyek is az autonómia követelése mellé állnak, akiket korábban nem foglalkoztatott e kérdés. Az ilyen és hasonló megnyilvánulások döbbentik rá a politikától elzárkózó székely embert arra, hogy tűrhetetlen, megalázó dolog másodrangú állampolgárként élni, úgy, mint Ceauşescu parancsuralma idején, amikor a 600–900 éves magyar településneveket csak románul lehetett leírni. Márpedig a román politikai elitnek el kell fogadnia azt a gondolatot is, hogy a székely népet a 21. században már nem csak a névhasználatban nem gátolhatják meg, de még abban sem, hogy az önrendelkezési jog alapján Székelyföld önkormányzatot nyerjen. Persze az itteni székelyek azt is tudják, hogy meddig terjed szülőföldjük határa. Itt rögtön feltevődik az a kérdés, hogy miért kell összemosni három megyét a történelmi Székelyfölddel? A válasz egyszerű, mert a történelmi Székelyföldön a hivatalos népszámlálás adatai szerint számolt 24 százalékarányú románság lélekszámát fel lehet tornászni 40 százalékra, ezzel pedig hatásosabban lehet riogatni a Székelyföld megnevezés és a székely területi autonómia ellen.
Ne feledjék el azt, hogy amikor Gyulafehérváron 1918. december elsején kimondták Erdély elszakítását Magyarországtól, az önrendelkezés jogát egy olyan területre kérték, ahol a románság számaránya mindössze 43 százalékarányú volt. Azt se feledjék el, hogy a Trianonban diktátummal jóváhagyott, ténylegesen megszerzett területeken a románság alig 53,8 százalékarányú többséget alkotott. Ezek fényében meg kell érteni azt is, hogy Székelyföld a maga közel 80 százalékarányú székely többségével jogosult az önkormányzatra, a Székelyföld név használatára is. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha a székely nép nem kapja meg a román államhatalomtól a területi önkormányzat, autonómia megteremtésének lehetőségét, akkor rákényszerül arra, hogy önmagát a magyartól különálló népként határozza meg. Köztudott, hogy az „önrendelkezési jog minden nép számára" adott. Csak azoknak a népcsoportoknak nem jár a független államalapítás joga, akik magukat kisebbségként, nemzetiségként határozzák meg. Márpedig a székely nép, bár nyelve és kultúrája közös a magyar népével, de más a származása, lelki alkata, és ezer évig saját hagyományai, szokásai alapján, külön társadalmi szervezetben élte életét, ezért a nemzetközi jog alapján őt is megilleti a független állam alapításának joga. Nos, azok, akik még a Székelyföld nevét is megtagadják tőlünk, hogyan várják el azt, hogy ne kérjük a minket is megillető jogokat?
Székelyföld neve az okmányokban
Székelyföldre utaló okleveles adataink még az első román államalakulatok létrehozása előtti időből származnak. Havaselve csak 1330-ban, Moldva 1359-ben alakult meg, de Székelyföld ispánjáról, tehát Székelyföld létéről, már 1235-ből fennmaradt oklevél. Azért, hogy ne lehessen elfogultsággal vádolni, olyan eredeti dokumentumokat fogok idézni, amelyekben először említik Székelyföld nevét. Az évszám mellett az eredeti megnevezés is olvasható azon a nyelven, amelyen lejegyezték: „1495: in terra Siculia, 1497: in terram Siculorum, 1587: Zekel földen, 1611: Zegelland". (Lásd Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp., 1988, I. 542. old.) Ha ez sem meggyőző, akkor meg kell ismerni Erdély történetét. Erdélyben az 1437 és 1848 közötti (411 év) időszakban közjogilag létezett Székelyföld autonóm igazgatású régió, akárcsak a magyar vármegyék, a szászok által lakott Szászföld. A székely nép már a magyarsághoz való csatlakozás pillanatától külön szervezési keretekben élte életét.
Kérdés: hogyan állunk 2010-ben a demokráciával? Hogyan működik a helyi önkormányzat, ha még Székelyföld neve is alkotmányt sért? Talán az is lehet, hogy azok a személyek, akik a Székelyföld névhasználatot ― a hivatalos okmányokban ― jogtalannak nevezik, még arról sem hallottak, hogy az 1300-ig összeszámolt 511 (okmányokban szereplő) erdélyi helynévből 83 százalék magyar volt, a többi szláv, besenyő és német. A román eredetű nevek aránya ekkor mindössze 0,6 százalékot mutatott. Mindez arra utal, hogy a Balkánról (vándormozgalommal) a Dunától északra érkező románság első csoportjai csak a 13. század derekán jelentek meg Erdélyben. Ez akkor történt, amikor Székelyföld már létező közigazgatási egység volt.
Az elmondottak alapján határozottan állítható, hogy Székelyföld nem egy kitalált régió megnevezése. Székelyföld egy olyan földrajzi, néprajzi és történelmi szempontból létező valóság Erdélyben, mint Máramaros, Fogarasföld, Mócvidék stb. Kérdés: ez utóbbiak nevének használata kapcsán, a „jogvédők" miért nem emlegetnek alkotmánysértést?
E sorok írója sajnálattal állapítja meg, hogy 2010-ben is súlyos érzelmi károkat okoz a román–magyar együttélésre nézve az imaginárius (az elképzelt) történelmi szemléletből fakadó türelmetlenség. Ilyen körülmények közt minden magyarul érző székely ember elgondolkodhat, felteheti a kérdést: kilencven évvel a trianoni békediktátum után van-e szükség Székelyföld önkormányzatára?
Természetesen köszönettel tartozunk mindazoknak, akik érzéketlen intoleranciájukkal arra ösztönöznek, hogy ne mondjunk le kényelemből Székelyföld területi autonómiájának kivívásáról. Szégyenletes dolog, hogy Trianon után kilencven évvel az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet az, hogy egy őshonos lakosság saját szülőhelyének nevét sem használhatja hivatalos okmányokban anélkül, hogy az ne váltana ki magyarellenes dührohamot.
Kádár Gyula. Háromszék (Serpsiszentgyörgy)

Falunapra készül Vadasd
Az Erdőszentgyörgy közeli Havad községi Vadasdon július 25-én, vasárnap tartják a falu napját. Az elszármazottakat és a vendégeket 10 órakor az iskolában fogadja Velencei András ny. tanító. A havadi polgármesteri hivatal karbantartó csoportja termopán ablakokkal szerelte fel és kimeszelte a belső termeket. A találkozóra érkezők megtekinthetik a 2000-ben felavatott Molnár Dénes-képtárat. Újból megszólal a múlt század ötvenes éveiben leszerelt iskolacsengő, amely ez alkalommal ismét ott lesz az iskola bejárata előtt. A 11 órakor kezdődő hálaadó istentiszteleten Kató Béla sepsiillyefalvi református lelkipásztor, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese / főjegyzője hirdeti az igét. A "marasztaló" ünnepi műsorban Wass Albert, Ady Endre, Kányádi Sándor, Molnos Lajos versei mellett elszavalják Jakab Ödön, egykori vadasdi lelkésznek A mi harangjaink című költeményét is. A falunapra adták ki újra a Vadasdi krónika című egyháztörténeti-helytörténeti-néprajzi kötetet, amely kibővítve, javítva, szómagyarázattal és fényképekkel gazdagítva kerül az olvasó asztalára. A kis székely falu történéseinek krónikája először 2000-ben, a harmadik falutalálkozó alkalmával látott napvilágot.
– Azóta 10 év telt el – vélekedik szerkesztője, Székely Ferenc –, s nem maradt más hátra, minthogy ezt a tíz évet "odacsatoljuk" a többihez, az ötszázhoz. Mert mit ír a vadasdi krónika? A falu első írásos említése 1567-ből való, de Orbán Balázs szerint régi harangján ez állt: Maria Mater Graciae Mater Misericodiae 1502. Ha ez igaz – és miért kételkednénk benne? –, akkor nyolc évvel ezelőtt meg kellett volna ünnepelnünk a falu fennállásának 500. évfordulóját. Nem tettük! Csak írtuk- írtuk a "krónikát", a faluban történteket, sorakoztattuk egyházi életünk adatait, a fontosabbakat, hogy majd 2010-ben, a negyedik falutalálkozó alkalmával egy kis könyvet, szellemi útravalót, történéseink aranyládáját adjuk a közelebbről vagy távolabbról hazatérők, falusfeleink kezébe.
b.d. Népújság (Marosvásárhely)

Erdélyi fotográfiai múzeum létesülhet
Régi katonai fotográfiák Csíkmenaságról címmel nyílt kiállítás a csíkszeredai megyeháza galériájában csütörtökön a Magyar Fotográfia Napja alkalmából, Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Kulturális Központ és az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület szervezésében.
Régi katonai fotók
A kiállítás anyagát nagyított és eredeti, katonai fényképek képezik. Az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület gyűjteményéből először láthatók eddig még ki nem állított magyar és egyetemes fotótörténeti ritkaságok: Orbán Balázs, Veress Ferenc, Szathmári Pap Károly, Balogh Rudolf, Országh Antal, Erdélyi Mór, valamint Eugene Cuvelier, Nadar, Giacomo Caneva, Bonfils, Roger Fenton fotográfiái. Károly Veronka, a csíkmenasági Művelődési Ház igazgatója korabeli leveleket olvasott fel, amelyet a frontról vagy hadifogságból írtak a távol levő katonák. Molnár Attila, az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület elnöke elmondta, hat éve indult a kezdeményezés, hogy megszülethessen ez a kiállítás. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kifejtette, a megyei önkormányzat nem véletlenül karolta fel a kiállítás megszervezését, hisz közös végső cél az erdélyi fotográfiai múzeum létrejötte. „Talán a leendő múzeum becses darabjaiból láthatunk itt néhányat: eddig még soha ki nem állított ritkaságokat” – mondta a tanácselnök. A tárlat szeptember 15-ig tekinthető meg.
Fiatalítana a fotóklub
A Magyar Fotográfia Napján szervezett piknikkel egybekötött kiállítást a középkori várerőd udvarán a marosvásárhelyi Fotóklub vasárnap. A rendezvény ötletgazdája, Török Gáspár fotóművész elmondta: a fő cél az, hogy azokat a fiatalokat, akik kiállításon még nem merik bemutatni fotóikat, megnyerjék a rendezvénynek. „Ide nyugodtan elhozhatták a képeket, hiszen itt oldott a hangulat” – mondta el Török. A tavalyi első piknik óta gyarapodott a fotóklubtagok száma, több fiatal is csatlakozott az egyesülethez. A Fotóklub jelenlegi elnöke, Incze István kifejtette, idén több érdekes kiáltással lepték meg a vásárhelyi érdeklődőket, a Várgalériában kéthetente cserélődnek a tárlatanyagok. Mint mondta, a vásárhelyi fotósok hamarosan Brazíliában állítják ki fotográfiáikat. Török Gáspár azt is kifejtette, hogy november 2-án, a FIAP (Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) 60 éves születésnapján meghívásos kiállítást szerveznek Marosvásárhelyen a Romániában élő összes olyan fotóművésszel, akiket kitüntetett a FIAP. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) 2003-ban kezdeményezte a fotográfia napjának megünneplését; választásuk azért esett augusztus 29-re, mert 1840-ben Vállas Antal matematikus, fizikus és földrajztudós ezen a napon mutatta be a Magyar Tudós Társaság ülésén a fényképezés, a dagerrotípia készítésének módját. Krónika (Kolozsvár)

Székely honfoglalástól tartanak az anyaországban
Nem verték nagydobra a hírt, mégis a közvélemény elé került a Szegeden augusztusban megrendezett I. Székely—Magyar Világtalálkozó alkalmával felállított székely kapuk körüli botrány.
A szejkefürdői Orbán Balázs-kapukhoz hasonlóan felállított nyolc székely kapu — egy-egy minden székely szék részéről — szemet szúrt a közeli tömbháznegyed lakóinak, akik az avatás előtt felgyújtották a Csíksomlyói Szűzanya oltalmába ajánlott csíkszéki székely kaput. A vélemények megoszlanak: többen állítják, hogy a gyújtogatókat politikai indítékkal bátorították, a közelgő önkormányzati választásokra való tekintettel, mások úgy vélik, a székelyek nyomulnak jelképeikkel, és az anyaország elfoglalására készülnek.
Orbaiszék kapujának avatásán jelen volt Lőrincz Zsigmond kovásznai polgármester, a széki RMDSZ-elnök is, aki megerősítette a zavargásokról szóló hírt. ,,Azt hitték, hogy a székelyek elindultak, pedig csak jelkép értékű volt a Székely—Magyar Világtalálkozó alkalmával felállított székely kapuk sora. Egy nemzet vagyunk, egy családhoz tartozunk — ezt akartuk üzenni. Voltak nézeteltérések, de a többség egyetértett a kapuállítással” — nyilatkozta.
Az orbaiszéki kaput Bodor János és fia, Csaba faragta. Ott voltak a kapu állításánál, lapunknak elmondták, hogy az állításra előkészített székely kapukra reggelre ismeretlenek egy-egy levelet tűztek ki. Az orbaiszéki kapu levelét Lajkó Ferenc szegedi lakos aláírása zárja, aki azt kifogásolja, hogy a Vértó-dombra felállított kapuk életveszélyesek az ott szánkózó gyerekek számára. Nem akar revizionista, határkorrekciós elgondolásba belefolyni, csak a gyermekek érdekeit nézi — írja. A gyújtogatást a kapuk állítása és az avatás közötti időszakban követték el, az oltásban a környékbeli tömbházak lakói is részt vettek. A gazoló álnevű internetes felhasználó augusztusi bejegyzésében ez áll: ,,egyetértek azokkal akik felgyújtották, az árukat vissza kéne perelni, és értelmesebb dologra kellene fordítani (akár nagyobb dombra a gyerekeknek). Ne ájuldozzunk már a székelyektől... ők éljenek boldogul Romániában... Magyarország a HAZAIAKÉ.” Gyalázatos dolog ilyeneket állítani és politikai kampány részeként lejáratni az emlékművet — vélekedik Bodor.
Pigniczki Zoltán szegedi lakos vállalta, hogy lapunknak nyilatkozik. Elmondta: a Vértó-dombon már korábban is állítottak emlékművet, a székely kapuk csak kiegészítik azt. Véleménye szerint politikai felbujtás áll a dolog mögött, nevezetesen a szegedi szocialista polgármesternek állhatott ez érdekében. A városban az általános közvélemény nem ítéli el a székely kapuk állítását. Sőt, ő és még sokan mások örülnek a székely szimbólumnak, a nemzeti összetartozás jelképének tartják — mondta.
A székely kapukat vállalkozók támogatásával állították. A kézdiszéki kapu állítását Nagy Lajos vállalkozó segítette, ő is ott volt az avatóünnepségen. Meglátása szerint ,,a rendesen gondolkodók, szépet szeretők” köre csak jót mondott az emlékműről. Volt azonban egy réteg, az ,,ellenzősök”, akik azt kérdezték: minek állították ezt az emlékművet? Ők voltak azok, akik inkább ünnepelték az éppen akkor átadott új villamosokat, a meghosszabbított vonalat — fogalmazott
Bokor Gábor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Döbbenetes rongálás
Nem verték nagydobra a hírt, mégis a közvélemény elé került a Szegeden augusztusban megrendezett I. Székely–Magyar Világtalálkozó alkalmával felállított székely kapuk körüli botrány. A szejkefürdői Orbán Balázs-kapukhoz hasonlóan felállított nyolc székely kapu – egy-egy minden székely szék részéről – szemet szúrt a közeli tömbháznegyed lakóinak, akik az avatás előtt felgyújtották a Csíksomlyói Szűzanya oltalmába ajánlott csíkszéki székely kaput. A vélemények megoszlanak: többen állítják, hogy a gyújtogatókat politikai indítékkal bátorították, a közelgő önkormányzati választásokra való tekintettel, mások úgy vélik, a székelyek nyomulnak jelképeikkel, és az anyaország elfoglalására készülnek.
Orbaiszék kapujának avatásán jelen volt Lőrincz Zsigmond kovásznai polgármester, a széki RMDSZ-elnök is, aki a Háromszéknek megerősítette a zavargásokról szóló hírt. ,,Azt hitték, hogy a székelyek elindultak, pedig csak jelkép értékű volt a felállított székely kapuk sora” – nyilatkozta. Pigniczki Zoltán szegedi lakos sajtónyilatkozatában viszont elmondta: a Vértó-dombon már korábban is állítottak emlékművet, a székely kapuk csak kiegészítik azt.
Véleménye szerint politikai felbujtás áll a dolog mögött, nevezetesen a szegedi szocialista polgármesternek állhatott ez érdekében. Szerinte a többség nem ítéli el a székely kapuk állítását. Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Ezer hallgató a Sapientián
Köszönet a támogatóknak
Jubileumi ünnepséggel nyitotta meg kapuját tegnap délelőtt a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kara, ahol a tizedik tanévben 340 elsőéves és összesen közel ezer hallgató tanul. A nyitóünnepség végén az egyetem aulájában emléktáblát avattak a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény legjelesebb támogatóinak tiszteletére.
A legfantasztikusabb az, hogy a világnak, s benne a Sapientia Egyetemnek bizonyára van értelme – hangzott el a nagy fizikus, Einstein szavait parafrazálva dr. Dávid László rektor beszédében, aki a Magyar Felsőoktatási Tanács elnökétől vett szavakkal szőtte tovább a mondanivalóját. „Ha valaki azt mondja, hogy az oktatás sokba kerül, akkor nézze meg, hogy mennyibe kerül a tudatlanság” – hangzott el az idézet, majd arra biztatta a fiatalokat, hogy válasszák az egyetlen elérhető utat, azt, hogy továbbtanuljanak. Ennek a lehetőségét a marosvásárhelyi karon egy olyan közösség biztosítja, amelyet az egyetemalapítás viszontagságos évei kötnek össze, jobban bármilyen fonalnál. Ezekre az évekre emlékezett vissza a rektor, majd az Emeritus professzor címmel kitüntetett dr. Hollanda Dénes érdemeit méltatta, aki a kezdetektől kilenc éven át vezette a marosvásárhelyi kart és konok kitartással álmodta meg és harcolta ki, hogy a mai korszerű épület megvalósuljon.
Az ünnepségen beszédet mondott Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, aki Schmitt Pál államfő ígéretét tolmácsolta az egyetem további támogatására a nemzet gyarapodása érdekében. Miközben a nagykövet „kisebbségmentes magyarságot” kívánt a résztvevőknek, hozzátette, hogy jó lenne a százéves évfordulón a Hollanda Dénes professzorról elnevezett campusban találkozni. S hogy ennek gondolata nem is olyan valószínűtlen, erről dr. Székely Gyula dékán szavai győzték meg a hallgatóságot, aki az egyetem által vállalt feladatok ismertetése (oktatás, kutatás, nemzettudat erősítése) mellett bejelentette a legközelebbi fejlesztési terveket: hamarosan megindul egy kutatóközpont építése, megkezdődik a tangazdaság kiépítése, a jövő évben pedig valószínűleg a kollégium építése is. Oktatási téren az akkreditáció megszavazása nyomán a következő egyetemi évben a mesteri képzés is beindulhat.
A városi valamint a megyei tanács támogatásáról (vízvezetés, csatornázás, a közszállítás vonalának meghosszabbítása, ingyenes szállítás) Csegzi Sándor alpolgármester számolt be, aki felidézte, hogy az akkreditációs bizottság látogatásakor a munkáltatók és a volt hallgatók milyen elismeréssel beszéltek az egyetemről.
A Hallgatói Önkormányzat nevében Gábor Balázs, a HÖK elnöke biztatta az elsőéveseket, akik fogadalmat tettek.
Az alapító történelmi egyházak képviseletében Ötvös József református esperes, Oláh Dénes római katolikus főesperes, Kecskés Csaba unitárius esperes és Papp Noémi evangélikus lelkész mondott áldást az új tanévre.
Az ünnepség végén dr. Hollanda Dénes egyetemi tanár, a korábbi dékán mondott köszönetet a támogatóknak, akik lehetővé tették, hogy a semmiből egy új világot teremtsenek az elmúlt tíz év során. Nevüket a tegnap leleplezett emléktábla őrzi. Első helyen a 2001-ben egyetemet alapító és azóta is támogató Magyar Köztársaság kormánya szerepel, amely a magyar adófizetők pénzéből évente kétmilliárd forintot biztosít a Sapientia Tudományegyetem működtetésére. Kiemelt támogatók a holland Karmel nemzetközi alapítvány, amely a legnehezebb pillanatban hozott jelentős felszerelést. Az emléktáblán feltüntették a New York-i Emberjogi Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia, a budapesti Bolyai Alapítvány, valamint a Sapientia Hungariae Alapítvány, a Cleveland Hungarian Development Panel, a New Yorki-i George Kellner Alapítvány, a tokiói Tchnológiai Intézet, a torontói Orbán Balázs Társaság, Koronka Község Polgármesteri Hivatala, a michigani Ferber Miklós, a clevelandi Zala F. László, a marosvásárhelyi Evoline és Caro Comp Kft-k, az aranyosgyéresi Agrosel Kft. valamint a kecskeméti Alföldi Főiskolások Egyesületének nevét. A Himnusz eléneklése után pedig megkezdődött a 2010-11-es egyetemi év.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)