Hosszas küzdelem után a történelmi egyházak visszakapták jó néhány ingatlanukat. Ezek között reprezentatív iskolaépületek is szerepelnek A rendszerváltás után létrejöttek a különböző felekezetek iskolái, az államosított egyházi iskolák jogutódaiként. Milyen az együttélés? – kérdezte a lap munkatársa. Székelykeresztúron két gimnázium működik egy épületben: az Orbán Balázs Líceum állami iskola, valamint az Unitárius Gimnázium, amely (valójában szintén állami iskolaként) az általános műveltség mellett a keresztény szellemiséget is biztosítja. Varró Margit, az Unitárius Gimnázium igazgatónője vázolta az iskola történetét: 1994-ben hozták létre, 2005. január 1-jétől külön jogi státussal működő iskola lett belőle. Van általános iskolai tagozata, szeptembertől elindítják az elemi oktatást is. Eddig a tanévig egy-egy osztály volt egy évfolyamon, szeptembertől két párhuzamos kilencedik osztályt indítottak. Fokozatos építkezésről van szó. Szombatfalvi József esperes elmondta: két unitárius iskolájuk volt, a kolozsvári János Zsigmond Gimnázium és a székelykeresztúri gimnázium. Mindkettőhöz ragaszkodnak, ezért akarják elsőtől tizenkettedik osztályig visszaállítani, fenntartani, működtetni – egykori épületeikben. Az egy épületben működő két iskola kapcsolatáról Varró Margit igazgatónak jó véleménye van. A közös tanári szobában jól megvan a két iskola tanári kara. Az iskolafenntartás költségeire, valamint az épületegyüttes bérletére a két iskolának közösen utalja a pénzt az önkormányzat. Az unitárius egyháznak fizetett bért teljes egészében az iskolaépületek felújítására, karbantartására fordítják. A két iskola együttéléséről Gergely Györgynek, az Orbán Balázs Gimnázium igazgatójának is jó véleménye van. /Takács Éva: Küzdelem a színvonalért Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 5./

Romosak az ódon közép- és főnemesi házak, kastélyok. Egy kis csoport bejárta, feltérképezte, lefényképezte Székelyföld kúriáit, így született meg a Kúriák földje – Háromszék, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által megjelentetett kiadvány, amelyet bemutattak Marosvásárhelyen. Haller Béla méltatta a kötetet és az azzal kapcsolatos fotótárlatot. A Nagy Balázs szerkesztette, kilenc szakember írta kötetben hetvenöt nemesi lak sorakozik. /Nagy Botond: Orbán Balázs utódai. Kúriák földje – Háromszék. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./

Április 23-án szülőfalujában, Lengyelfalván ünnepelték a legnagyobb székelynek nevezett író, tudós, polihisztor születésének 177. évfordulóját. A művelődési ház előtti Orbán Balázs-szobornál Bálint Domokos községi tanácsos mondott ünnepi, megemlékező beszédet. /Bágyi Bencze Jakab: 177 éve született a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./

A Magyar Polgári Szövetség vezetősége május 6-án az országos választmányi ülést követően Marosvásárhelyen bejelentette, hogy 4–6 heten belül elkezdődhet a Magyar Polgári Párt bejegyzési eljárása, ugyanis összegyűlt a bejegyzéshez szükséges aláírások 70%-a. A tagok azt szeretnék, ha az MPP képviselné az MPSZ által eddig megfogalmazott célkitűzéseket – mondta Szilágyi Zsolt, az MPSZ választmányi elnöke. Kifejtette, hogy nem áll fenn összeférhetetlenség vagy ellentmondás amiatt, hogy egyes MPSZ vezetők a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tagjai is. Szász Jenő, az MPSZ elnöke a sajtótájékoztatón közölte, hogy elhalasztották a vitát annak kapcsán, hogy a bejegyzés előtt álló Magyar Polgári Párt vezetősége azonos legyen-e vagy sem az MPSZ-ével. /Rövidesen elkezdődhet az MPSZ bejegyzése. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./ A heteken belül bejegyzésre kerülő Magyar Polgári Párt (MPP) a parlamenti választások előtt tárgyalni szeretne az RMDSZ-szel a közös jelöltlistákról, s a helyhatósági választásokon is csak ott indítana saját jelöltet, ahol nincs veszélyben a magyarság önkormányzati képviselete – hangzott el a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) választmányi ülésén. Szilágyi Zsolt választmányi elnök közölte, eddig a szükséges 25 ezer aláírás hetven százalékát sikerült összegyűjteniük az MPSZ megyei szervezeteinek. Az ülésen heves vitát keltett az a sepsiszéki javaslat, hogy az MPP önálló utat járjon, és vezetői „új, tiszta lappal induló” személyek legyenek. Szász Jenő MPSZ-elnök ugyanis azt szeretné, ha a jövőben is az MPSZ-t erősítenék elsősorban, az MPP pedig csak a választásokon kapna szerepet. A döntést az év második felében tartandó következő választmányi ülésre halasztották. /Cseke Péter Tamás: „Tiszta lappal” indul az MPP? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./ “Sajnálattal tapasztaltuk, hogy két év elteltével sem változott semmi a 2004-es diszkriminatív választási törvényben” – jelentette ki Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség választmányi elnöke. Ennek kapcsán levelet intéztek Ollie Rehn EU-biztosnak, amelyben felhívták a figyelmet e törvény hátrányaira, diszkriminatív mivoltára. A lemondott Nagy Pál ügyvezető elnök helyébe Szász Jenő, az MPSZ elnöke ideiglenes ügyvezető elnöknek nevezte ki Orbán Balázs politológust. Az MPSZ a strasbourgi törvényszékhez fordult a 2004-es választásokból való kizárás ügyében. A jelenlevő román sajtó képviselőihez szólva Szász kijelentette: “16 évvel vagyunk önök mögött. Önök választhatnak Iliescu, Tariceanu, Basescu között. Számunkra az alternatíva Markó Béla. Az RMDSZ megtagadja a politikai pluralizmust.” Szász Jenő az RMDSZ-szel való együttműködés lehetséges alapjának nevezte az RMDSZ-program egyes, az MPSZ szerint jónak ítélt pontjait. /Csatlakozás és autonómia. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./

Május 10-én az RMGE országos vezetőségének öttagú küldöttségét fogadta a szenátus mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottsága. Sebestyén Csaba elnök, Szentmiklósi Zoltán alelnök, Orbán Balázs ügyvezető elnök, valamint Máthé László és Kocsik József elnökségi tagok a megbeszélés során a törvényalkotókkal a mezőgazdaság jelenét és jövőjét vették górcső alá, miután előterjesztették elképzeléseiket. Az RMGE részvételét ajánlotta a mezőgazdasági és vidékfejlesztési stratégia kidolgozására hivatott országos bizottságba. /(balta): RMGE-küldöttség a szenátusban. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a Hargita Megyei Kulturális Központ 2003-tól több alkalommal szervezett fotótábort Udvarhelyszék községeiben. Eddig házigazdák voltak: Székelyvarság, Oroszhegy, Szentábrahám, Homoródszentmárton és Etéd. A nagy előd munkásságára való tekintettel az Orbán Balázs szemével elnevezést kapta ez a program, amelynek célja minden esztendőben egy-egy község, település képanyagának elkészítése. Az oroszhegyi fotóanyagból készült az a válogatás, amely május 10-étől a Lövétén látható. /Mihály János: Fotókiállítás a lövétei Népházban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 19./

A 2005-ös kisebbségi törvénytervezet a fő témája a Magyar Kisebbség társadalomtudományi folyóirat legújabb /35-36./ számának. Márton János és Orbán Balázs vitaindítójára Gerencsér Balázs, Juhász Albin, Kincses Előd, Márton Árpád és Varga Attila válaszolt. A Stúdium rovatban Kiss Ágnes Románia határon túli románság-politikájáról írt, Sárándi Tamás pedig a Magyar Népi Szövetségről és a magyar lakosságot ért sérelmekről értekezett. /Magyar Kisebbség / 35–36. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Értékmentő szándékkal – Orbán Balázs szemével címen – Lövéte községbe több fotós érkezett, hogy dokumentálja a települést, az ott élő embereket, foglalkozásaikat, hagyományaikat. A fotográfiák egy részéből kiállítás készül, melyeket augusztus 5-én, a III. Lövétei Falunapok keretében a Népházban mutatnak be. A fotótábort az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a lövétei polgármesteri hivatallal közösen szervezi. Szőcs Endre, az egyesület elnöke közölte, pályázaton nyertek támogatást a megyei tanácstól. /Barabás Blanka: Lövéte fotópapíron dokumentálva. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 3./

A lövétei falutalálkozó több, mint népünnepély: a találkozót ötévente rendezzük meg, és a lövéteieknek szánjuk – fejtette ki Lázár Zoltán lövétei polgármester. A Kis-Homoród völgyében zajló rendezvény szentmisével kezdődött, majd a település központjában emléktáblát avattak az 1848-49-es szabadságharc lövétei hősei és Gál Sándor ezredes emlékére. A művelődési házban megtekinthető kiállításon a budapesti Szent István Műszaki Egyetem hallgatóinak az épített örökség megőrzését célzó felmérését, valamint az Orbán Balázs szemével Székelyföldön című fotótábor lövétei munkáit mutatták be. Jelképesnek tekinthető, hogy a község műkedvelői a központban található, a nyolcvanas évek végén épített, ám soha át nem adott hidat választották műsoruk helyszínéül. A hídon át ugyanis a régi rendszer hatóságai olyan utat terveztek, amelynek megépítéséhez a falu egy részét le kellett volna bontani. A tervből azonban csak a híd valósult meg, amely jelenleg szabadtéri színpadként szolgál. /Kovács Csaba: Lövétei falutalálkozó: több, mint népünnepély. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Nem a településhez kötődő gyászos esemény, az oktalan gyilkolás most a legfontosabb Szárazajta életében. Sokkal inkább az, hogy sok a roskadozó-omladozó családi ház, apad a falu lakossága. Felkészületlenül éri ezt a faluközösséget is az Európai Unió előírásrendszere. 1944. szeptember 26-án a bevonuló Maniu-gárdisták a helyi iskola udvarán tizenhárom ártatlan embert kegyetlen módon kivégeztek. A tett színhelyén, az iskola belső falán elhelyezett emléktáblán ez áll: 1944. IX. 26-i halottainkért – RMDSZ. Az emléktábla előtt egy faragott kopja rajta: 1991. Faragta Péter Attila és Máthé Imre. A falu szívében 1994-ben a tizenhárom vértanúnak tizenhárom bazaltoszlopból álló emlékművet emelt az utókor (Vargha Mihály alkotása). ,,Ott és akkor gyilkosság történt, tömeggyilkosság. Szántszándékkal, előre megfontoltan, emberi mivoltukból kivetkőzött és szabályszerűen vérszomjas bérgyilkosokká vedlett emberi teremtések által óraműpontossággal megszervezve és hidegvérrel végrehajtva. Az egyetlen olyan megoldást választva – az emberölést -, amelyhez nyúlni soha nem lenne szabad” – írta Benkő Levente Szárazajta című, 1995-ben kiadott könyvében. Még ebben az évben megkezdik az út korszerűsítését. Minőségi ivóvizet akarnak bevezetni a faluba. Orbán Balázs idejében Szárazajta lakosainak száma 1695 volt. A 2002-es népszámláláskor már csak 782-en éltek itt. A falu I-VIII. osztályos iskolájában még az elkövetkező tanévben is összevont osztályokkal fog működni a felső tagozat, az óvodások lélekszáma növekedőben van. A szárazajtai iskola tánccsoportja idén fellépett Budapesten. Szeretnék megjelentetni a falumonográfiát, melynek szerzője a sok értékes adatot hangyaszorgalommal összegyűjtő Mihály Gábor helybeli nyugalmazott tanító. /Kisgyörgy Zoltán: Emlékező Szárazajta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

A Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn, avagy ahogy a szervezők megfogalmazták, az unitáriusok legnagyobb szabadtéri templomában, nyolcadik alkalommal került sor a hét végén az Unitáriusok Egyetemes Találkozójára. A szabadtéri ünnepi istentiszteleten dr. Szabó Árpád unitárius püspök, valamint Lőrinczi Lajos csehétfalvi lelkész hirdetett igét. A találkozó fontos momentumát képezte a címeres zászlók átadása a kiválasztott egyházközségeknek. A rendezvény keretében két évvel ezelőtt honosították meg, hogy ünnepélyes keretek között címeres gyülekezeti zászlót adnak át. Ez alkalommal az abásfalvi, a kőhalmi, a firtosváraljai, valamint az oklándi egyházközségek képviselői vehették át a díszes lobogót. A találkozó kulturális műsorral folytatódott, majd a legnagyobb székely, Orbán Balázs síremlékének koszorúzásával ért véget. /Szász Emese: Unitárius találkozó Szejkefürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Orbán Balázs síremlékének elkorhadt kopjafáit újakra cserélték ki, ugyanakkor az 1969-ben emelt síremlék közvetlen környékét is rendbe szedték. Az új kopjafákat Tóásó Béla faragó készítette. A síremléken a legnagyobb székely képmását ábrázoló dombormű Orbán Áron képzőművész alkotása, 1969-ben készült. /Katona Zoltán: Kicserélték a kopjafát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 16./

Négynapos erdélyi unitárius ifjúsági konferenciát rendeztek Torockón, az unitárius templomban. A Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) nevében Szabó László elnök köszöntötte az ifjakat és a vendégeket. A vendéglátó fiatalok a Habakukk című népi színjátékot adták elő nagy sikerrel. Az előadók között volt Székely Kinga Réka lelkésznő, az ODFIE volt elnöke, valamint Andrási Benedek lelkész, a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium aligazgatója. Kiemelték vallásuk szellemi nagyjait. Dávid Ferencet, János Zsigmondot, Orbán Balázst és Kriza Jánost. Meghívták Rácz Sándort, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökét, aki előadást tartott 1956 örökségéről. Kevésbé ismert történeti adatokkal és jelenkori összefüggésekkel tette vonzóvá mondanivalóját. Előadását az Amerikából érkezett fiatalok is meghallgatták, akik ezekről az eseményekről most hallottak először. /Bakó Botond: Miénk itt a tér – unitárius ifjak találkozója Torockón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

A pótérettségiző Hargita megyei diákok több mint 81 százaléka magyar tannyelvű líceumból származik. Az idei 2224 hargitai magyar végzős 87,59 százaléka, azaz 1948 diák vizsgázott sikeresen, a román iskolák 786 végzősének 91,44 százalékához viszonyítva, amely 717 átmenőt jelent. Román nyelv és irodalomból 220 magyar érettségiző – a vizsgázók 9,8 százaléka – bukott el a nyáron, míg ugyanabból a tantárgyból a román érettségizők 5,9 százaléka nem kapott átmenő jegyet. A Hargita megyei iskolák közül legjobban a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum diákjai szerepeltek, ahol a vizsgázók mindegyike sikeresen tette le az érettségit. A legrosszabb eredménnyel a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Elméleti Líceum diákjai „dicsekedhetnek”, ahol csak 42,85 százalékuknak sikerült levizsgáznia. Berszán Lajos igazgató szerint ennek oka az, hogy a diákok félreértették a román nyelv és irodalom tételt. Hargita megyében idén az őszi pótérettségire 445-en iratkoztak be. Kolozs megyében 1162 diák iratkozott be pótérettségire, ebből mindössze 70 magyar. /Pótérettségi nyelvi akadállyal. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Emléktábla avatásával tisztelegtek szeptember 9-én a Vargyas-szorosban levő Orbán Balázs-barlang bejáratánál Dénes István emléke előtt. A bronztáblát az 51 éves korában, 2005-ben elhunyt geológus és barlangkutató emlékére helyezték el. Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotását Ilyés Lajos baróti geológus leplezte le, aki évtizedekig volt munkatársa Dénes Istvánnak. A Vargyas-szorosban 125 barlangot tártak fel. Dénes István volt a kezdeményezője, illetve kulcsembere annak a folyamatnak, amely révén a jégkorszak közepe óta kialakult barlangrendszert és környezetét sikerült természetvédelmi övezetté nyilváníttatni.  Az emlékezést szervező baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület nevében Demeter Zoltán szólalt fel. Az emlékezés alkalmával nyílt meg a 80. életévén túl járó Veress Miklós vargyasi amatőr festőművész tárlat is, aki a Vargyas-völgy szépségeit örökítette meg vásznain. /Benkő Levente: A csend világában barangoltak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

Kovászna városban megszűnt az I-V. osztályos Orbán Balázs Általános Iskola önállósága, a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközponthoz csatolták, mely a továbbiakban I-XII. osztállyal működik. Az igazgató szerint az átszervezés az iskolai pénzügyi központ megerősödését jelenti. /Bodor János: Tizenkét osztályos lett (Kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

Korabeli dokumentumok, kiadványok, fényképek őrzik a legnagyobb székely, báró Orbán Balázs emlékét szülőfalujában, Székelylengyelfalván. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója régóta dédelgetett álma vált valóra a múlt hét végén: a székelylengyelfalvi Orbán-kúriában – amelyben óvoda és iskola működik jelenleg – rendeztek be egy szobát Orbán Balázs emlékére. /Orbán Balázs- emlékszoba. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 11./

Marosvásárhely régi települést egy 1316-ból való írásos dokumentum Forum Siculorum (a székelyek vásárhelye) néven említi. A város történetéről, múltjáról a XX. század elejéig csak Orbán Balázs: A Székelyföld leírása (1870) és Koncz József: A marosvásárhelyi Ref. Kollégium története (1896) című munkákban találunk utalásokat. Így került sor arra, hogy 1902-ben a polgármesterré választott dr. Bernády György szerződést kötött dr. Dékányi Kálmánnal, Biás Istvánnal és Kelemen Lajossal a város történetének megírására, de az első világháború kitörése következtében a terv meghiúsult. Kelemen Lajos kutatásai alapján elkészült várostörténeti munkája, aminek ma is jelentős hézagpótló szerepe van. Kelemen Lajos (1877-1963) Marosvásárhelyen született és itt végezte elemi és középiskolai tanulmányait. Osztálytársa és jó barátja volt ifj. Nemes Ödönnek, akinek rajztanár édesapja lelkesen másolta Marosvásárhely és környékének középkori falfestményeit, amit a fiúk nagy érdeklődéssel szemléltek. Kelemen Lajos 1893-ban, V. gimnazista korában osztálytársával már tudományos kíváncsisággal szemlélte a vártemplomi kápolna régi, málladozó falképeit, majd 1894-ben elkísérték az idősebb Nemes Ödönt Gógánváraljára, Ádámosra, 1896-ban Nyárádszentlászlóra és Nagyölyvesre a templomokban még létező falképek lemásolására. Ezek a kirándulások hozzájárultak, hogy Kelemen Lajos Orbán Balázs életművének folytatója kívánjon lenni, s e célból 1896-ban beiratkozzon a kolozsvári tudományegyetem történelem–földrajz szakára. A vásárhelyi indítás meghatározta Kelemen Lajos érdeklődését a középkori építészet, iparművészet emlékeinek a felkutatásában. Már II. éves korában a festett mennyezetű pusztuló régi templomokról, a kolozsvári falfestményekről publikált a helyi hírlapokban. Aggodalommal írt 1903-ban az erdélyi műemlékek sorsáról s azok intézményes megvédésének, valamint a közvélemény kialakításának a szükségességéről. Kiállott a templomok eredeti formában való restaurálása mellett. Műemlékvédelmi harca során megnőtt a tekintélye, s így az egyházak sok esetben kérték a tanácsát. Elévületlen érdeme, hogy felismerte a falusi templomok, vidéki kúriák és kastélyok művészettörténeti jelentőségét és küzdött azok sorsáért, mert abban a magyar nemzeti tudat ébrentartását látta. A különböző lapokban megjelent írásait könyv alakban csak halála után, 1977-ben adták ki Szabó T. Attila bevezető tanulmányával /Művészettörténeti tanulmányok/. 1982-ben B. Nagy Margit gondozásában további kiadatlan munkái válnak hozzáférhetővé /Művészettörténeti tanulmányok. II. kötet/ Ebben két önálló fejezetben Marosvásárhely, Kolozsvár és környékének múltját és műalkotásait mutatja be. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./

Szász Jenő, aki tíz éve Székelyudvarhely polgármestere, értékelte az elmúlt évet. Fél éven át egyedül vezette a várost, a viszály miatt megszűnt a tanács. Ez nem ideális helyzet, hangsúlyozta, mert az egyedüllét felelősséget is jelent. Egy jó csapattal könnyebb. Tanulságos ez a tíz év, 1996–2000 között béke volt, és ezután következtek a viták, a nagypolitika beleszólt Udvarhely életébe. A tavalyi év eredménye volt a sportcsarnok felújítása, az Orbán Balázs-híd befejezése, a Művelődési Ház külső felújítása, megoldásnak tekinthető a Sziget utcai járóbeteg-rendelő tatarozása. Nagy eredmény 31 utca leaszfaltozása és a Puskás Ferenc-focipálya. A millenniumi emlékmű visszaállítása pénz kérdése, 30 millió forintba kerül. /Máthé László Ferenc: „2007 az építkezés éve lesz” = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 4./

Felvincen és Székelykocsárdon megnyílt a megyei tanács és a gyulafehérvári “Ősi Hagyományok Egyesület” közös szervezésében a néprajzi kiállítás. Felvincen a jövőbeni falumúzeum a kultúrotthon frissen felújított földszinti termében kapott helyet. A látogató meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a valamikori magyar falu néprajzi kiállításán magyar motívumoknak, hagyományoknak nyoma sincs. A begyűjtött használati tárgyak, eszközök között a jellegzetes román motívumos szőttesek, varrottasok, népi viseletek társaságában ott áll az ortodox papi viselet is. Az itt élő roma közösséget színpompás női ruházat, szőtt takaró jelzi, de a napjainkban is szinte minden magyar házban megtalálható írásos varrottas, a székely eredetet bizonyító viselet teljesen hiányzik. Székelykocsárdon, a XIV. századi ortodox fatemplomban berendezett néprajzi kiállításon is hasonló a helyzet. A magyar közösség jelenlétét itt sem jelzi semmi. Az Aranyosszék határát képező faluról Orbán Balázs így ír: „Aranyosszék egyik legtisztább székely helysége. Református vallást követő lakói a székelység szebb fajához tartoznak. (...) nagyrészt Kézdiszékből valók. (...) A lakházak építése, azoknak belső elrendezése, bútorzata tökéletesen megfelelő a belszékelyföldieknek. ” A Székelyföld leírásában megtalálható “kocsárdi székely menyegző” leírása, melynek menete, szokásai mai napig fennmaradtak. /Takács Ildikó: Magyar népi hagyományok nincsenek? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Beke György műfajteremtő író volt, többnyire a Beke-művek révén váltak közhasznú fogalmakká az olyan szavak, mint a riportregény, riportnovella. Beke, a barangoló a szó fizikai, földrajzi értelmében is bejárta, belakta a magyarság Kárpát-medencei és ezen kívüli élettereit, szálláshelyeit. Orbán Balázs híres-neves munkájában, A Székelyföld leírásában Erdély egy szeletét – fontos, meghatározó szeletét – hozta értelmezhető közelségbe. Beke György Erdély egészének a lényegét, magyar esszenciáját hozta elérhető helyzetbe, és hozzávarrta Moldvát is. A Szeret menti csángók ország-világát ő egyesítette először Erdéllyel. /Sylvester Lajos: Beke György hazabarangolása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 27./

Hajdanán sokkal jelentősebb faluja volt Maksa Kézdiszék e szegletének, mint ma. A maksaiak tiltakoztak az erőszakos kollektivizálás ellen, emiatt sokan megtapasztalták a dobrudzsai internálótáborok szörnyűségeit. Emlékkopja örökíti meg a faluban annak az emlékét, amikor 1950-ben két asszonyt tüntetés közben agyonlőttek, további két személy a munkatáborból sohasem térhetett vissza szülőfalujába, harminchárman meghurcoltatást szenvedtek. Maksa volt a régi székely népgyűlések egyik helyszíne. A XIX. század közepén Maksának 869 lakóját tartották nyilván, 2002-ben a népszámláláskor 944-en lakták a falut, ebből 918 magyar és 26 román nemzetiségű. A helybeli református lelkész, Rákossy Károly beszámolt arról, hogy most növekedik a népesség, családok települtek haza. Eresztevény önálló kis lakóközösség, Maksa egy része. Egyedül Istené a dicsőség – olvasható az 1537-ben öntött maksai kis harangon. Az 587 lelket nyilvántartó református egyház lelkipásztora vissza­varázsolta a falu jelenlegi templomának egykori késő reneszánsz kazettás mennyezetét. Az új kazettákat Orbán Erzsébet kézdivásárhelyi iparművész festette az eredeti fényképek után. Az iskola Orbán Balázs nevét viseli. /Kisgyörgy Zoltán: Falu a Kupakő alatt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 6./

Február 8-án végakarata szerint Uzonban, szülőfalujában temetik el Beke György írót. Imponálóan nagy és gazdag Beke György életműve: több mint hetven könyvet publikált pályafutása során, cikkeinek lajstromát nehéz lenne felleltározni. De nem ez a lenyűgöző, hanem töretlen hűsége, a népe iránt fogadott és mindvégig betartott elkötelezettsége, mert ő valóban komolyan vette, hogy ,,minden magyar felelős minden magyarért”. Rótta útjait Székelyföldön, Csángóföldön, a dél-erdélyi szórványokban, Szilágyságban, a Partiumban. Olyan átfogó és aprólékos látleletet készített a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek romániai magyarságának életéről, esélyeiről, mint soha senki őelőtte. Feltáró munkája csak az Orbán Balázséhoz, esetleg a Bözödi Györgyéhez fogható, de még azokénál is átfogóbb, vonzóbb és megközelíthetőbb is egyben. Az ő ,,teherbíró boltívei” alatt megjelenített egyéni és közösségi sorsokból bármikor reprodukálni lehet a XX. század második felében élt romániai magyarság létképleteit. Budapestre települése után székely körökbe, erdélyi klubokba gyűjtötte az innen kimenekülteket és elbujdosottakat, hogy legalább lelki és szellemi szülőföldet teremtsen számukra. /Magyari Lajos: Beke György végleges hazatérése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 8./

Utolsó útjára kísérték február 8-án szülőfalujában, a háromszéki Uzonban a január végén Budapesten nyolcvanéves korában elhunyt Beke Györgyöt. Ferenczes István csíkszeredai költő, a Magyar Írók Szövetsége, valamint a Romániai Írók Szövetsége nevében búcsúztatta az erdélyi magyarság látleletét Orbán Balázs szorgalmával és kitartásával felmérő írót, szociográfust. Búcsúbeszédet mondott Sylvester Lajos sepsiszentgyörgyi publicista is. „Erdély szülőföldünk, de nem hazánk, Magyarország hazánk, de nem szülőföldünk” – idézte az írót a celebráló Szabó Lajos római-katolikus esperes. A szertartáson részt vettek: Tamás József csíksomlyói római katolikus segédpüspök, Márton Árpád, Antal Árpád, Toró T. Tibor parlamenti képviselők, Sógor Csaba szenátor, Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester, valamint Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere. /Domokos Péter: Lepihent Uzonban Beke György. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

A Marosszék és Aranyosszék leírását tartalmazó kötet megjelenésével véget ért egy közel tízéves kutatómunka eredményének közzététele. A Székelyföld falvai a huszadik század végén című négykötetes honismereti kézikönyvben több mint ezerhatszáz nyomtatott oldalon mutatja be a szerző, Sepsiszéki Nagy Balázs, hogy milyen állapotban vannak napjainkban a székely falvak és közösségek, milyen változásokon mentek át. A modern kori Orbán Balázs, ahogy a szerzőt néhol emlegetik, a több a helyütt látott pusztulás és népességfogyás ellenére, azokra a pozitív példákra építi Székelyföld jövőképét, amelyek a falusi ember szívósságát, tenni akarását láttatták vele, ezért bízik a közösségek megmaradásában, feltámadásában. Kezdetben gyalog és kerékpárral, majd Trabanttal, de mindvégig hálózsákkal kereste fel Sepsiszéki Nagy Balázs Székelyföld minden települését. Mire bejárta a közel ötszáz falut, és lejegyezte nyolcezer adatközlője mondandóját, rájött, hogy van kiút a gondokkal élő falvak számára. A szerző úgy tartja, sorozata (Háromszék; Csík-, Kászon-, Gyergyószék; Udvarhelyszék; Marosszék, Aranyosszék) nem szociográfiai, illetve szaktudományos munka, hanem olyan honismereti kézikönyv, amely akkori látlelete az adott településnek, amikor ő ott járt. Az élet megváltozott az infrastruktúra fejlődése miatt, az elmúlt tíz esztendőben víz- és villanyhálózatok épültek ki, egyes helyeken bevezették a gázt, a kézi kapcsolásos telefont korszerű rendszerek váltották fel, több a gépjármű, mint korábban. Egységes keret képezi könyveiben a településleírások gerincét: elhelyezkedés, néveredet, dűlő- és utcanevek, ősi családnevek, közigazgatási helyzet, közlekedés, lakosságszám, etnikai és vallásfelekezeti összetétel, óvoda, iskola (gyermeklétszám, tantestület és képzettség, ingázás), foglalkozási ágazatok, munkalehetőséget biztosító vállalkozások, mesteremberek, népművészek, műemlékek, emlékművek, híres emberek, a faluban fellelhető civil szervezetek, testvértelepülések, kivándorlók, betelepülők, vendégmunkások. /Fekete Réka: Van esély a megmaradásra (Székelyföld leírása négy kötetben). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./

„Mindig csodálattal figyeltem hatalmas munkabírását, kifogyhatatlan vállalkozó kedvét, amely sohasem torpant meg a szinte megoldhatatlannak tetsző feladatok előtt. Számunkra annak az erdélyi magyar helytállásnak a korunkbeli példaembere volt, amelyet korábban Mikó Imre, Orbán Balázs, Kós Károly, Reményik Sándor, Tamási Áron képviselt. ” – hangzott el Beke György búcsúztatásán a budapesti Farkasréti temetőben 2007. február 1-jén. Pomogáts Béla méltatta Beke György életművét. 1969-ben ismerte meg Beke Györgyöt, emlékezett Pomogáts Béla, aki már akkor is az erdélyi magyar szellem egyik mindenese volt. Munkáiban benne van „az erdélyi magyarság társadalma és kultúrája, múltja és jelene. Valóságos erdélyi magyar enciklopédia – ebben csak az általa is mesterének választott Orbán Balázs életműve vetekedhetne vele Beke György könyveiből rekonstruálni lehetne, hogy miként élt és küzdött Erdély magyarsága a huszadik század végén, a huszonegyedik század elején. Ebben a gazdag és hiteles személyes könyvtárban kiemelkedő szerepet kap a Barangolások Erdélyben című, tíz kötetre tervezett riportsorozat, amelynek a minap vehettük kezünkbe a nyolcadik kötetét. ” „Az erdélyi magyarság sorsát és küzdelmeit ő állította, mondhatnám így is: példaként a huszadik és huszonegyedik század magyarsága elé” – vallotta róla Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Búcsú Beke Györgytől. = Helikon (Kolozsvár), márc. 10./

Annak ellenére, hogy az oktatási miniszter kimondta az összevont osztályok megszüntetését, Hargita megyében 15 iskolában a következő tanévben is fognak összevont osztályok működni. Azonban iskolák szűnnek meg, illetve vonják össze őket más iskolákkal az alacsony gyermeklétszám miatt. Hargita megyében a tanfelügyelőség munkatársai felmérték a valós helyzetet, Bondor István főtanfelügyelő konzultált a minisztériumban is, a tanfelügyelőség meghozta a döntést: a 2007–2008-as tanévben 15 iskolában fognak összevont V–VIII. osztályok működni: Orotva, Borzont, Kőrispatak, Salamás, Lóvész, Csinód, Fenyőkút, Gyimesfelsőlok (Domokos Pál Péter Általános Iskola román tagozata), Székelyandrásfalva, Kányád, Varság, Vasláb (magyar tagozat), Tölgyes (magyar tagozat), Borszék (Zimmethausen Általános Iskola – magyar tagozat), Fenyéd. Hat általános iskolában továbbra is működhetnek a külön osztályok annak ellenére, hogy egy osztályban nincs meg a működéshez szükséges tíz tanuló: Vájlapataka, Pálpataka, Csíkmindszent, Gyimesfelsőlok (Domokos Pál Péter Általános Iskola magyar tagozat), Kissolymos, Szentpál. Legkevesebb gyerekkel, öttel a szentpáli iskola hetedik osztálya fog működni. A tanfelügyelőség a következő tanévre iskolák összevonását is elhatározta: megszűnik a fiatfalvi Benedek Elek Általános Iskola, az ide tartozó 24 gyermek jövőben a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnáziumba fog járni. Az ivói Székely János Általános Iskolát a zeteváraljai Jókai Mór Általános Iskolához csatolták. A farcádi 14 diák Felsőboldogfalvára fog járni, a hét galócási magyar gyermek pedig a szülők kérésére Salamáson fog tanulni. Ülkéről 23 általános iskolás Székelyszentkirály Szent István Általános Iskolájába fog járni, Székelypálfalváról pedig 17-en mennek a farkaslaki Tamási Áron Általános Iskolába. Végül az abásfalvi 26 általános iskolás a homoródszentmártoni Román Viktor Általános Iskola diákja lesz. Az idei iskolabusz-program keretében Hargita megye 18 járművet fog kapni, ezeket elsősorban az iskola-összevonás miatt ingázók rendelkezésére bocsátják. /Takács Éva: Iskolák szűnnek meg. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./

Szejkefürdő Székelyudvarhelytől 3 km-re, a Sóspatak völgyében fekszik. Ez a város egyetlen szabadidőközpontja, hajdanán virágzó üdülő- és gyógytelep volt. Ivókúrára alkalmas petróleumos borvize, kénes meleg fürdője, gyógyiszapja van. Ugyanitt található a város jelenleg egyetlen működő strandja. A domboldalban lévő szabadtéri színpadon rendezik meg évente a Szejke Folklórfesztivált, az unitárius világtalálkozót és a rockfesztivált. Orbán Balázs (1829–1890), a legnagyobb székely, író, történész sírhelye és emlékműve a borvízoldalban van. Az emlékműhöz 14 székely kapu alatt sétálva lehet eljutni. /Kudelász Nóbel: Tavaszi séta Szejkefürdőn. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 13./

Megjelent Sepsiszéki Nagy Balázs: Székelyföld falvai a huszadik század végén I-IV című sorozatának befejező darabja. A munka tizenkét évet átfogó, négy kötetben megtestesülő vállalkozás. Sepsiszéki Nagy Balázs a pesti bölcsészkar néprajz szakát elvégezve huszonhat évesen kezdte járni szülőföldjét, felmérni és leírni Székelyföld falvainak állapotát. Megfordult legalább ötszáz helységben, beszélt tízezer emberrel, közben elolvasta a vonatkozó táji, történeti szakirodalmat, statisztikai jelentéseket, falumonográfiákat, tanulmányköteteket, néprajzi gyűjteményeket, évkönyveket, falufüzeteket, a helyi újságok honismereti cikkeit, kalendáriumokat, visszaemlékezéseket. Az első kötet 1998-ban, a második 2000-ben, a harmadik 2003-ban, a negyedik most, 2007-ben jelent meg. Nem szaktudományos munka, nem szociográfia. Honismereti kézikönyv – határozza meg műfaját a szerző. Sepsiszéki Nagy Balázs munkája méltó Orbán Balázs 1869-es nagy, azóta is megismételhetetlennek tudott teljesítményéhez. A budapesti Nap Kiadó gondozásában megjelent sorozat IV., Maros- és Aranyosszéket felölelő kötetének marosvásárhelyi bemutatója május 22-én lesz. /b. d. : Új könyv Marosszékről. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

„ Ha a jelen ismeretében képesek leszünk megtervezni a jövendőt, akkor meg fogunk maradni, sőt, az egész magyarság jövőjére hatással lehetünk – mondotta Sepsiszéki Nagy Balázs. – Ez a könyvem fő üzenete. Nem elég nyilatkozatok szintjén maradni, a jövőért naponta tenni kellene valamit: gyerekvállalással, munkahelyteremtéssel, otthonmaradással, hittel, reménnyel. ” Kezdetben gyalog és kerékpárral, majd Trabanttal, de mindvégig hálózsákkal és jókora mozgókönyvtárral felszerelkezve kereste fel a történelmi Székelyföld településeit, mintegy ötszáz helységet járt be, nyolcezer adatközlő segítségét véve igénybe. Tíz év munkája fekszik a négy kötetben: Háromszék (1998), Csík-, Kászon-, Gyergyószék (2000), Udvarhelyszék (2003) és a befejező könyv: Marosszék, Aranyosszék (2006). „Faluleírásaim megismertetik az olvasóval egy-egy település lakosságának etnikai és vallásfelekezeti megoszlását, a gyülekezetek életét is. Rögzítettem az óvodások és a helyben tanuló elemi iskolások számát, az oktatási és művelődési állapotokat. ” „Orbán Balázs után 130 évvel nekem sikerült másodikként bejárnom Székelyföld összes települését. Munkám fő célja a megismerésen túlmenően e sok gonddal küzdő nagytáj jelenkori helyzetének minél valósabb bemutatása volt. ” /Bölöni Domokos: Székelyföldön van magyar jövő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 24./