Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1994. október 1.
A Kolozs megyei Kide Nyírő József Kulturális Egylete meghívására a kolozsvári Erdélyi Kárpát Egyesület 40 tagú csoportja is részt vett a kidei Sipos Dávid Emléknapon, okt. 1-jén. Az ünnepségen Nyírő Józseffel kapcsolatos emlékeiről Herédi Gusztáv /Kolozsvár/ beszélt. Nyírő József /1889-1953/ 1914-ben került Kidére, római katolikus plébánosként. Nyírő 1919-ben kilépett a papi rendből, majd megnősült. Az író 1921-ben költözött Kolozsvárra. Kide nagy szülöttjéről, a kőfaragó Sipos Dávidról B. Murádin Katalin emlékezett meg. Életéről keveset tudunk, 1762-ben halt meg. /Erdélyi Gyopár (Kolozsvár), 1994/6./
1994. október 26.
"Oliviu Gherman, a kormánypárt, egyben a szenátus elnöke a Cronica Politica hetilap okt. 24-i számában azt írta, hogy hiba volt az RMDSZ létrehozása. Ez ugyanis megteremtette a "monolitikus követelési struktúrát". A román pártoknak ki kell dolgozni "válaszstratégiát az RMDSZ olyannyira összehangolt akcióira". /Népújság (Marosvásárhely), okt. 26./ "
1994. október 29.
Okt. 29-én ért véget Nyírbátorban a Kárpát-medencében élő magyarság harmadik közoktatási fóruma. A konferencia befejezéseként állásfoglalást írtak alá. Fontosnak tartják, hogy a jól bevált támogatási rendszerek fennmaradjanak. /Kelet-Magyarország (Nyíregyháza), okt. 31./ A rendezvényt Lezsák Sándor országgyűlési képviselő nyitotta meg, majd Dobos Krisztina, képviselőtársa szólt a magyar közoktatás helyzetéről. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium feladatvállalásai a határon túli magyar közoktatás helyzetéről című előadásában Töttösy Istvánné elemezte az elmúlt négy évet, majd utóda, Egyed Albert, az MKM osztályvezetője ismertette a tárca koncepcióját. Biztosította a fórumot, hogy az Etnikai és Nemzetiségi Főosztály folytatni kívánja a határon túli magyar oktatási intézmények támogatását, de helyesebbnek látják ezt egy közalapítványi rendszer segítségével megoldani. A kiadott állásfoglalásban értékelték az elmúlt négy év minisztériumi segítségét, és azt, hogy a döntésekbe bevonták őket. A Magyarok Világszövetsége indítványozta a Magyar Pedagógusok Társasága létrehozását, a fórum pedig javasolta, hogy a pedagógusszövetségek képviselői vegyenek ebben részt. /Új Szó (Pozsony), nov. 29./
1994. november 30.
Csapody Miklós MDF-es képviselő két írásban benyújtott interpellációt intézett Kovács László külügyminiszterhez. Az egyikben emlékezett arra, hogy a román alsóházban nov. 10-én megszavazták Funar pártjának képtelen ötletét, amely szerint idegen ország himnuszának eljátszását vagy zászlajának kitűzését hat hónaptól öt évig terjedő börtönnel vagy pénzbírsággal kell büntetni. A történtek fényében mennyire tekinthető komolynak Románia szándéka az alapszerződést illetően. A másik interpellációja szerint Magyarország átadta Szlovákiának, illetve Romániának az alapszerződés új szövegtervezetét, amint erről beszámoltak a nov. 16-i lapok, anélkül, hogy ezt a hatpárti bizottság látta volna. Az előző ciklusban a külügyi bizottság bekapcsolódott a munkába, most ez nem történt meg. /Új Magyarország, nov. 30./
1994. december 14.
"1944 szeptember-októberében magyargyűlölettől elvakult román fegyveresek több helyen gyilkolni kezdték a védtelen magyar lakosságot. Szárazajta, Csíkszentdomokos, Magyarremete... összesen harminchárom településben fordultak meg és több mint száz az áldozatok száma. A román sajtó még mindig arról ír, hogy vérszomjas gyilkosok voltak az áldozatok. A kommunista diktatúra annyira megtöltötte az emberek fejét azzal, hogy mennyi "barbárságot" követtek el a magyarok, hogy el sem tudnak mást képzelni, írja a kolozsvári Asztalos Lajos. /Pest Megyei Hírlap, dec. 14./"
1995. január 22.
"Az erdélyi magyar főpapok jan. 5-i nyilatkozatukban felemelték szavukat Tőkés László papi és emberi tisztessége mellett. Gyanakvást kelthet az az időbeli egyezés, ahogy az erdélyi magyarság egységének ellenségei színre léptek. Vezető román kormánypárti politikus szerint hiba volt az RMDSZ engedélyezése, Bitay Ödön bejelentette, hogy szociáldemokrata pártot hoznak létre, tehát belülről bomlasztják az RMDSZ-t. A diverzió annyira nyilvánvalóvá vált, hogy a szociáldemokrata Balogh Edgár és Dáné Tibor elutasították Bitay ötletét. Most pedig a Liberális Párt`93 egyik vezetője jósolta meg az RMDSZ széttörését, írja Szacsvay Tamás, majd ismerteti a Tőkés László elleni támadást. Megjegyzi, hogy Nagy Benedek röpiratának szóhasználata román szerzők Tőkés László ellen írt cikkeire hasonlít, a "Gonosz rabjának" vagy "az Ördög szolgájának" nevezve a püspököt. Az írás mondatszerkesztése idegenszerű. Ezenkívül Nagy Benedek a katolikus-református ellentéteket akarja felszítani, szerencsére eredménytelenül. /Új Ember, jan. 22./ "
1995. február 15.
Benedek Zoltán Nagykároly, Carei, Großkarol című 1994-ben megjelent monográfiája is mutatja, mennyire megbízhatatlanok a román nemzetiségi statisztikák. 1910-ben Nagykároly nemzetiségi megoszlása a következő volt: 216 román, 15772 magyar, 63 német. 1920-ban: 2938 román, 3337 magyar, 5932 német, 2471 zsidó /ekkor minden római katolikust automatikusan németnek minősítettek/. A következő alkalmakkor is nagymértékű volt a változás /például 1930-ban 5637 magyart és 1719 németet mutattak ki stb./, végül 1992-ben a 13899 magyar mellett 10793 román él, az 1977-ben regisztrált 114 némettel szemben 755 német és 396 sváb... /B. Kovács András: A statisztika nyomorúsága. Például Nagykároly- Großkarol. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./
1995. február 17.
Szatmárnémetiben Kiss István esztergályost jan. 23-án tanúnak idézték meg a bíróságra. Amikor elindult volna, két rendőr jelent meg, magukkal vitték a 32 éves férfit. Annyira összeverték, hogy Kiss István sérüléseibe belehalt. A rendőrség ígérte, hogy kivizsgálja az esetet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./ Egy ismeretlen nő állította meg azzal, számolt be a történtekről a taxisofőr, aki fél, kérte, ne közöljék a nevét, hogy vigyen haza egy embert, akit két férfi támogatott, megmondta a pontos címét. A gépkocsivezető elvitte Kiss Istvánt a megadott címre, de senki sem volt otthon /a szülők ugyanis a bíróságra mentek, fiukat keresni/. Az egyik szomszéd, egy tehertaxis vitte azután Kiss Istvánt a kórházba, ahol azt ajánlották, hogy azonnal vigyék Nagybányára, a városban ugyanis nincs idegsebészet. Nagybányán a szakorvosok megállapították a szilárd tárgy ütésétől származó koponyatraumát, megoperálták, de nem tudtak rajta segíteni. Febr. 8-án temették el a férfit. Az esettel foglakoztak a helyi lapok, elsősorban a Gazeta se Nord-Vest. Különös, hogy a Szatmári Friss Újság nem írt az esetről, csak a rendőrségi hírt közölte. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./
1995. február 17.
"Febr. 10-11-én szórványtanácskozást rendeztek Nagyenyeden, több mint harminc civil társadalmi intézmény, az egyházak és szakmai társaságok képviselői próbáltak meg koncepciót kidolgozni a szórványkisebbség sajátos problémáinak megoldására. Szórványról akkor beszélhetünk, ha a kisebbség a helyi lakosság 10 százaléka alá süllyed. Szórványnak tekinthető az egész Bánság, Arad, Hunyad, Szeben, Brassó, Beszterce, Máramaros és Fehér megye, nyilatkozta Bodó Barna, az RMDSZ politikai alelnöke. A magyar lakosságból 700 ezer él szórványban. Sok alapítvány jött létre, a legtöbb az oktatás gondjaival kíván foglalkozni. A temesvári alapítvány pedig a szórvánnyal kapcsolatos elméleti kérdéseket vizsgálja. Az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Pedagógusok Szövetsége is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az oktatással kapcsolatos szórványtalálkozót 1994 őszén tartották. A jelenlegi tanácskozáson javasolták az RMDSZ-nek, hogy hozzon létre szórványirodát. Vetési László lelkész is tartott előadást. Az összegyűltek elhatározták, hogy márciusban szórványtanácsot hívnak össze. /Temesvári Rádió, febr. 13., MTI, febr. 16./ A megjelentek felkérték Bodó Barnát és Vetési Lászlót, hogy a tanács összehívásáig vállalják el az operatív feladtok kezelését. A szórványtanács feladata a szórványhelyzettel kapcsolatos gondok és feladatok összegyűjtése. /RMDSZ Tájékoztató, febr. 15., 472. sz./ Az előadók között volt Vetési László "A szórvány - vázlatos helyzetelemezés" és dr. Csávossy György "A magyarságtudat megőrzése a szórványban" című előadásával. Kományi János marosvécsi tanár beszámolt a Kemény János Alapítvány munkájáról. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./"
1995. február 28.
"Tőkés László püspök állásfoglalásában kifogásolta, hogy a Romániai Magyar Szó, nevezetesen Zsehránszky István újságíró febr. 20-i vezércikkében politikai támadást intézett ellene, a lap folytatja a mindenkori "Neptun-barát propagandáját." Tőkés László soha nem nevezte a neptunosokat árulóknak és fenntartja azt a megállapítását, hogy a romániai magyarság sohasem nyúlt erőszakos eszközökhöz. A Romániai Magyar Szó "azokhoz a - többnyire román - politikai erőkhöz és médiákhoz csatlakozik, amelyek Tőkés László és az általa képviselt politika lejáratásán fáradoznak." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 28./"
1995. február 28.
Nagyon ellentmondásos helyzetre vall a hét végi döntés. Az SZKT mindegyik frakciója elítélte Nagy Benedek képviselő minősíthetetlen megnyilvánulását, szennyiratát, ezzel szemben a szavazásnál százegy képviselőből harmincöten teljesen felmentették Nagy Benedeket - nyilatkozta Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Nagy Benedek mögött rejtett erők húzódnak meg. Mély szakadék húzódik a romániai magyarság politikai képviselete és a romániai magyarság tömegei között, mondta a püspök. Időzített bomba van elhelyezve az RMDSZ-en belül. /Új Magyarország, febr. 28./
1995. március 10.
"A parlament két házának külügyi bizottsága tárgyalt az alapszerződésről márc. 8-án, majd Melescanu külügyminiszter kijelentette: elképzelhetőnek tartja a "helyi autonómia gondolatát mindazokban a helységekben, ahol a többségi lakosság mellett más etnikumok is élnek". Az alapszerződésről nyilatkozott márc. 8-án a tévében Oliviu Gherman, a szenátus és a vezető kormánypárt elnöke. Románia számára az aláírás időpontja nem annyira lényeges, mondta. /Magyar Hírlap, márc. 9./ Márc. 8-án Melescanu külügyminiszter találkozott a kormánykoalíciót alkotó pártok vezetőivel, tájékoztatta őket az alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalásokról, majd a parlament külügyi bizottságának adott ugyanerről tájékoztatót. A kormánypártok vezetői támogatják az alapszerződés gyorsított véglegesítését, összhangban a nemzeti követelményekkel, tájékoztatott a találkozóról Mircea Geoana. A vita központi témája az ET 1201-es ajánlása volt, tájékoztatott Melescanu. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./"
1995. március 23.
"Gabriel Andreescu kiáll Tőkés László mellett, visszautasítja a szerepét lebecsülő megnyilvánulásokat, így Iliescu elnököt is, aki Forradalom és reform című könyvében nem is palástolja, mennyire zavarja az, hogy Tőkés László a forradalom szimbóluma, amikor így ír: "ez is csak olyan mese, a Tőkés Lászlóról szóló..." "Afféle dicsfény arculata övezte akkoriban, mint a temesvári eseményeket kirobbantó tényezőt." Andreescu elismeri Tőkés László érdemeit, de hozzáteszi: ma már az RMDSZ "kemény magját" képviseli. Hallatlan erő van a hangjában. "_ nem tárgyal, hanem prédikál." Tőkés Lászlónak inkább azokra kellene hallgatnia, akik párbeszédre szólítanak. /22 (Bukarest), márc. 1., magyar fordításban: A Hét (Bukarest), márc. 10., /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 23./"
1995. április 21.
"Ápr. 20-án megkezdődött Debrecenben az Egyetemes Magyar Református Konvent - Konzultatív Zsinat alakuló ülése, amelyen a világ magyar reformátusságát képviselő egyházi személyek vesznek részt. Az egyházi szervezet lelkészi elnökévé a küldöttek Csiha Kálmán kolozsvári püspököt választották, a világi elnök Szabó István, az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoka lett. A zsinat létrejöttének két "hajtómotorjaként" elismert püspök, Tőkés László nagyváradi és Hegedűs Lóránt, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke nem jutott be a vezetésbe, a küldöttek módosították az alapszabályt, létrehozták az ügyvezető elnöki tisztet. Ügyvezető elnökké Hegedűs Lórántot választották meg, Tőkés Lászlónak felkínálták a tiszteletbeli elnöki címet, de ő ezt visszautasította. Tőkés László úgy értékelte, hogy "az egyházban is visszarendezési folyamatok mennek végbe", az egyházi megújulási folyamat megtorpant. Nem fogadta el azt, hogy a Zsinat elutasította a politizálást. "Vak, aki nem látja, hogy a kisebbségi helyzetben mennyire fontos az egyháznak e politikai többletfunkcióját betölteni, éppen az emberi, a közösségi és a vallási jogok védelmében" - mondta Tőkés László püspök az MTI-nek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22-23., Magyar Nemzet, ápr. 21./ "
1995. április 24.
"Bogdan P. Nistor moldován politológus írásában /Hová, moldovánok?/ kifejti, hogy a román nemzet nem egységes, még nyelvében sem. A nyelvtudósok megkülönböztetik az északi, erdélyi és balkáni román nyelvjárásokat, értékelik és legközelebbinek ismerik el a macedo románokat, a megleno románokat, isuro románokat. Céltudatosan elhallgatták még létezésüket is, mert nem voltak beilleszthetők az "egységes román nemzet" képébe. A Romániában élő románok sem történelmi hagyományiak, sem vallási-lelki kultúrájuk, s nyelvük szempontjából sem annyira homogének, ahogy hivatalosan meghirdetik. A legkarakteresebb a moldován, államalkotói képességük is fejlettebb, mint a balkáni régióhoz közeli románoké. A déli /havasalföldi és olténiai/ románok a Balkánhoz hasonultak, ravaszabbak, a szó értéke jóval kisebb náluk. Az erdélyi románságot nyolcszáz éven át a magyar és szász közelség, kulturális hatások befolyásoltak. Kultúrájuk inkább nyugatos. A keményen központosított állam centruma a déliek kezén van. Nistor szerint Moldova veszített az egyesüléssel. Akarjuk Moldova egységét, szögezi le, de nem a jelenlegi hatalmi szerkezettel rendelkező Románia keretében, hanem a Moldovai Köztársaság és Moldva tartomány egyesülése révén. /Magyar Hírlap, ápr. 24./ "
1995. május 3.
A jelenlegi kormánykoalícióval nem lát rövid távon esélyt egy jó alapszerződésre Markó Béla RMDSZ-elnök. Két évvel ezelőtt írásban kötelezték el magukat a román pártok, a kormány és a képviselők az 1201-es mellett. Föl kell tenni a kérdést, mennyire lehet bízni az ilyen kötelezettségvállalásban. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 3./
1995. május 24.
"A magyar Miniszterelnöki Hivatal, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ és az amerikai Project on Ethnic Relations /PER/ kétnapos konferenciát szervezett /máj. 19-20-án/ Budapesten a következő címmel: "Hogyan érthetné meg Nyugat jobban a közép- és kelet-európai kisebbségek kérdéskörét, illetve ők hogyan értethetik meg magukat jobban a Nyugattal?" Tabajdi Csaba politikai államtitkár bevezető előadásában kifejtette: a rendezvény célja, hogy segítse a résztvevő politikai döntéshozókat és tanácsadóikat a térségben élő kisebbségek helyzetének jobb megismerésében. Az 1989-90-es fellendülés után fokozatosan hullámvölgybe jutott a nemzeti kisebbségek ügyének rendezése régiónkban, mondta. A környező államok vezetői ugyanis nem hajlandók az országukban élő kisebbségekkel kompromisszumot kötni. A tanácskozáson felvetett gondolatra, hogy a kisebbségeknek meg kell győzni a többséget, Tabajdi Csaba azzal reagált, hogy van-e tárgyalópartner, vagy arról van szó, hogy a politikai elit nacionalista hisztériakeltéssel próbálja hatalmát biztosítani. Georges Schöpflin magyar származású amerikai politológus szerint nem szabad lebecsülni a többség félelmét, ha az néha irracionális is. Lábody László, a HTMH elnöke arról beszélt, hogy a kisebbségi magyarok azért hadakoznak, nehogy elvegyék tőlük azt, amilyük van, például az iskolarendszerüket. Allen Kassof, a PER elnöke szerint definiálni kellene az autonómia fogalmát és azt, mit is jelentenek a kollektív jogok. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./ Balog András /Magyar Külügyi Intézet/ kifejtette, amennyiben Nyugat nem lép fel határozottan a térségben elburjánzó rasszizmus, sovinizmus ellen, akkor ezek elterjedése súlyosan veszélyezteti a kontinens biztonságát. Bodó Barna, az RMDSZ politikai alelnöke a konferencia hasznával nem annyira elégedett. Többen arra utaltak, hogy a kisebbség vigyázzon a többség érzékenységére, "mintha nem a mi létünk forogna kockán", mondta. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 24./"
1995. június 22.
"84 éves korában Párizsban elhunyt Emile M. Cioran tanulmányíró, filozófus. Cioran Resinarban született 1911. ápr. 8-án. 1937-ben érkezett Párizsba, ahol haláláig élt. Egyik legfontosabb ifjúkori művét /A kétségbeesés csúcsain/ 1933-ban románul írta, 1947 óta franciául publikált. Világszemlélete pesszimista, misztikus, nihilista. Korát gyűlölte és lerombolni kívánta. Saját magát "a legrosszabb megszállottjának" nevezte, azt vallotta, hogy "a teremtés végleges szabotázs". /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ "
1995. június 29.
A parlament két háza együttes ülésén jún. 28-án véglegesítette a tanügyi törvénytervezetet, többnyire a szenátusi változatot elfogadva. Végeredményben a törvény diszkriminatív, jogtipró a romániai magyarság számára. Az RMDSZ szenátorai és képviselői tiltakozásuk jeléül nem vettek részt a jún. 28-i parlamenti munkában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29., Új Magyarország, jún. 29./
1995. július 5.
A jövőre elkészülő magyar-román vízügyi egyezmény tervezetéről tárgyaltak Nyíregyházán a két ország szakemberei. Jóváhagyta a bizottság a Sebes-Körösön a fenékgát tervét. A megelőzést szolgáló monitoring rendszer kidolgozását is tervezik. /Magyar Nemzet, júl. 5./
1995. augusztus 5.
Az ellenzéki erők nem hívták meg az RMDSZ-t a rekord búzatermés okozta botrány miatt a parlament rendkívüli összehívásáról történt tanácskozásra. Ez is mutatja, hogy az oktatási törvény elleni tiltakozásával mennyire egyedül maradt a magyar érdekvédelmi szervezet. Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa által létrehozott válságstáb kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy a román lapok félretájékoztatásának ellensúlyozására román nyelvű szórólapot kell kiadni. Ennek már van annyi eredménye, hogy az Adevarul - igaz, elhatároló bevezetővel - közölte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének a románsághoz írt levelét, amelyben kifejtették, hogy mi az, ami jogsértő a tanügyi törvényben, olvasható Gyarmath János (/gyarmath/ szignóval) bukaresti tudósításában. /Magyar Nemzet, aug. 5./
1995. szeptember 1.
"Aug. 25-én hajnalban rendőrök, csendőrök és kommandósok lepték el a Szatmár megyei Ákos és Krasznamihályfalva cigánysorát, belökték az ajtókat, rabszállító kocsiban az árkosi rendőrőrsre hurcolták a férfiakat, mindet megverték, majd elengedték őket. Szabó Károly szenátor a helyszínen tájékozódott, ahol több cigányember elmondta, mennyire megverték őket. Az árkosi rendőrőrsön azzal indokolták a történteket, hogy etnikai konfliktus megelőzéséről volt szó, a megyei rendőrség szerint szintén megelőző akció volt, melynek során több gyanús személyt előállítottak. A helyi újságok dicsérték az akciót, hozzátéve, nem ártana másoknál is ilyen megelőző akciót tartani. A figyelmeztetés a magyaroknak is szól, "holnap talán ránk szabadulnak álarcos csendőrök, kommandósok" - írja Sike Lajos. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./"
1995. szeptember 6.
"Eckstein-Kovács Péter hevesen támadta Sorbán Attilát Álomhajó című riportjáért, mert abban "a hazai politikai újságírásban példátlan hangnemet üt meg a magyar kormányzattal és annak kisebbségpolitikájával szemben." Sorbán szerint a magyar kormány magára hagyta a magyarságot, Eckstein-Kovács azt vallja, hogy ez a kijelentés súlyos aránytévesztés és sorra elítéli, visszautasítja Sorbán megállapításait, azzal zárva, hogy az Erdélyi Napló "nem hozhat le egy ennyire elfogult, pontatlan és egyoldalú tudósítást." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 6./ Stanik István főszerkesztő reagált Eckstein-Kovács Péter elutasító kritikájára, mondván, Sorbánnak joga van a maga látásmódjához, továbbá "példátlan hangnemet ütött meg a témával kapcsolatban " Csubela Ferenc, Duray Miklós, Tőkés László és a többi határon túli magyar vezető. Ők megfogalmazták fenntartásaikat a magyar kormányzattal és annak kisebbségpolitikájával szemben. Csubela Ferenc mondta ki a "magára hagyta" kulcsszót. Sorbán Attila cikkében szó sincs vádaskodásról. Stanik István félve megkérdezi Eckstein-Kovács Péter képviselőt, a Szabadelvű Kör vezetőjét: "Mi a helyzet a híres liberális toleranciával, a másság tiszteletével, a gondolati és véleményszabadsággal?" Leveléből úgy érzi, hogy Eckstein-Kovács Péter a magyar kormány fogadatlan prókátoraként érvel. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 6./"
1995. szeptember 18.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ orvosi szakosztálya kezdeményezésérére háromnapos rendezvénysorozat kezdődött Marosvásárhelyen arra emlékezve, hogy a városban 50 éve áll fenn az orvosi egyetem. A megemlékezések színhelye a Vártemplom és a Kultúrpalota, mert az egyetem nem adott otthont számukra. A Bolyai Tudományegyetem orvosi és gyógyszerészeti karát 1945-ben költöztették Kolozsvárról a városba. 1948-ban önálló lett az egyetem. 1962-ben román tagozatot létesítettek az orvosi egyetemen, ennek eredményeként amíg 1965-ben a hallgatók 91 %- a magyar volt, jelenleg már csak 23 %-a. Nincs önálló magyar tagozat Marosvásárhelyen, csak magyar tanulócsoportok működnek. Rektorai, professzorai, végzettjei között olyan kiváló személyiségek vannak, mint dr. Miskolczy Dezső, dr. Haynal Imre, dr. Környei István, dr. Putnoky Gyula, dr. Haranghy László, dr. Csőgör Lajos vagy dr. Mátyás Mátyás. /Magyar Nemzet, szept. 15./ A 91 éves dr. Miskolczy Dezső nyugalmazott egyetemi tanár levelét Ferenczy István színművész olvasta fel. Az egyetem múltját idézte fel előadásában dr. Dóczy Pál professzor, dr. Brassai Zoltán egyetemi tanár, dr. Bocskai István, a fogászati kar előadótanára, dr. Ádám Lajos egyetemi tanár a gyógyszerészeti kar történetéről beszélt. Elmondta, hogy annyira leszűkítették a magyar gyógyszerészképzést, hogy 1992-ben egyetlen magyar gyógyszerész sem végzett. Dr. Gyéresi Árpád egyetemi tanár, a Bolyai Társaság titkára egyetem-történeti monográfiákat ismertetett. - Az elmúlt években több mint kétezer magyar orvos hagyta el Erdélyt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./
1995. szeptember 27.
Kozma Szilárd közleményben jelentette be, hogy szept. 14-én este megkezdett éhségsztrájkját 12 nap után, szept. 26-án félbeszakította a következő elhatározással: a tanügyi törvényt ellenzi és nem fog nyugodni addig, amíg ezt a törvényt a román parlament újra nem alkotja. Felhívja a magyarországi politikusok figyelmét, hogy a magyar nép érdekeit mindig a magyar írók és közgondolkodók képviselték, azért a magyarságot érintő politikai döntések előtt kívánatos azok véleményét kikérni, hogy többé ilyen, a határon kívül élő magyarság létét veszélyeztető politikai alkuk, mint amilyen a tanügyi törvény kapcsán a Horn Gyula és Nicolae Vacaroiu kormányfő berni kiegyezése volt, többet ne történhessenek. Fel fogja hívni a román író- és művésztársadalom figyelmét arra, hogy 1920 után minden diktatúra felé csúszó román hatalom először a romániai magyarság jogainak megnyirbálásával, jogtalan meghurcolásával kezdte, majd a román szellemi élet meghurcolásával folytatta. Szeretné elérni, hogy a következő választáson olyanok képviseljék a romániai magyarságot a parlamentben, akik nem a hatalommal való egyezkedést keresik. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 27., 627. sz./
1995. szeptember 28.
"A calugareni "ütközet" négyszázadik évfordulóján színes áltörténelmi dáridóra hívta a nemzetet a koalícióban részt vevő Nagy-Románia Párt szenátora, Adrian Paunescu, aki már Ceausescu idején is rendezett hasonló emlékező ünnepeket. Az ünnepelt győzelem valójában vereség volt, az új korban Vitéz Mihályra keresztelt olténiai vajda menekült a törökök elől, nemhogy üldözőbe vette volna őket. A felmentő seregként érkező Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem székelyeivel a Duna felé fordította a törököket. Erről az ünnepségen nem esett szó, a célzásokban magyarok inkább megtestesítői voltak az ellenségnek, mint a törökök. A párhuzamosan szervezett másik monstre rendezvény a bécsi döntés 55. évfordulója volt. Korábban is igyekeztek minél több magyarellenes könyvet kiadni, a külügyminisztérium elöntötte velük a világ könyvtárait, nagyvonalú összegek ösztönözték a nagy nyugati lapok munkatársait, hogy segítsék hozzá a szóban forgó műveket a halhatatlansághoz. Ilyen könyv a nemrég született Meghurcolva saját hazájában című, amely angolul, németül és franciául látott napvilágot. Kiadója a bukaresti polgármesteri hivatal, pénzt a magyar honvédséggel békepartnerséget vállaló hadügyminisztérium biztosított. A kötet az 1989-90-es periódust ismerteti, a székelyföldi népítéleteket és a marosvásárhelyi eseményeket, bemutatva a magyarság románellenességét, agresszivitását. 1990-ben is megjelent egy összefoglaló a magyar revizionizmus történetéről A magyar impérium fantazmagóriája és az Európa Ház címmel. A szerző, Raul Sorban közismert volt erdélyi értelmiségi körökben, nem annyira művészettörténészként, hanem besúgói minőségében. - Iliescu elnök "Románia az igazság óráján" című memoárkötete a hazai kiadás után gyorsan megjelent külföldön is, nyelvenként ötvenezer példányban, terjesztését a román diplomáciai testületek vállalták, ajándékozás formájában. Iliescu kötetében románosítani akarja az 1989-es eseményeket, a magyarokat alig említi, inkább szerepük anarchisztikus jellegét emeli ki. /Ara-Kovács Attila: Románia: új könyvek. = Magyar Narancs, szept. 28./"
1995. október 9.
"Aradon a református, majd a katolikus templomban kezdődtek az okt. 6-i megemlékezések. Megjelent a magyar kormány képviseletében Lábody László címzetes államtitkár, a HTMH elnöke által vezetett küldöttség, Szőcs Ferenc bukaresti nagykövet, továbbá Hosszú Zoltán és Magyari Lajos szenátor, Tokay György képviselő. Az aradi vértanúk obeliszkjénél Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Lábody László, Tokay György és Magyari Lajos tartott beszédet, majd az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői mondtak imát. A koszorúzásban részt vett Arad román alpolgármestere, a kormányhatóságok ezúttal is távol maradtak. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke beszédében hangsúlyozta: "minden nemzet olyan lesz, amilyen történelmet, kultúrát, hagyományt tovább tud építeni, szervesen bele tud illeszteni a maga jelenébe és jövőjébe." Az erdélyi magyarság két évfordulót vállalt kiemelten, márc. 15-ét és okt. 6-át, "mindkettő a nemzetek közötti egyenjogúság üzenetét hordozza, egyik sem a nemzeti elfogultság és bezárkózás szimbóluma." Tudjuk, hogy a kivégzett tábornokok közül többen nem beszéltek magyarul. "Hányszor kell ezt még elmondanunk, hányszor kell vajon még megfogalmaznunk, hogy nincs külön magyar szabadság, román szabadság" , amíg ezt mások megértik? "Bár ne kellene számos példát hozni csak Európának ebből a feléből, hogy mennyire nincsen, ma sincs sok helyütt se szabadság, se egyenlőség, se testvériség." "Mi küzdünk azért a jogunkért, hogy szabadon emlékezhessünk nagyjainkra, de ez kötelességet is jelent..." Lábody László kifejtette, hogy a szabadság egy és oszthatatlan. A magyar kormány másfél éve megfogalmazott hármas célja az európai integráció, a történelmi megbékélés és a magyar kisebbségek jogainak biztosítása. A három elválaszthatatlan, nem létezhet megbékélés a magyar kisebbségek jogai nélkül. Az ünnepség végén elhangzott a himnusz és a székely himnusz. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./"
1995. október 14.
Románia számára a hadsereg reformjának folytatása az egyedüli lehetőség a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetben, hangoztatta okt. 13-i bukaresti sajtóértekezletén Gheorghe Tinca védelmi miniszter, ezzel közvetve válaszolt Paul Cheler leváltott hadseregtábornok bírálatára. Cheler nyugállományba helyezéséről kijelentette: a tábornok jó katona volt, nem annyira a nyilatkozatai számítanak, hanem inkább az, amit a hadseregért tett. /Népszabadság, okt. 14./
1995. november 3.
"Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform szóvivője bejelentette, hogy a magyar forradalom évfordulóján, okt. 23-án a tanügyi törvény elleni tiltakozásul éhségsztrájkot kezdett, ezzel folytatja Kádár Attila éhségsztrájkját. Katona Ádám a romániai magyar nemzeti közösség esélyegyenlőségének biztosítását sürgető levelet írt Iliescu elnöknek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./ A nyílt levélben kifejtette, hogy a megbékélésről szóló elnöki kezdeményezés akkor lesz sikeres, ha a problémák megoldását szolgáló tettek támasztják alá, ha teljes esélyegyenlőséget élvezhetne a kétmilliós romániai magyar nemzeti közösség, ha biztosítva lenne nemzeti identitásának megőrzése a törvényesített gyakorlatban. Az új tanügyi törvény alkalmazása "a kommunista Románia homogenizáló iskolapolitikájának felújítását jelentené", akadálya a megbékélésnek. Katona Ádám összefoglalta a romániai magyarság jogsérelmeit. Székelyföldre nagyszámú, több ezres nagyságrendű román katonaságot telepítenek, sok milliárdos költséggel, ezzel megváltoztatják az etnikai összetételt. Újrakezdték a rendőrök terrorakcióikat, okt. 12-én Lőrincz Mártont annyira megverték, hogy másnap öngyilkos lett. Katona Ádám a hat zetelakai magyar férfi ügyét felhozta, akikre börtön vár, ha kényszerű emigrációjukból visszatérnének. Bejelentette, hogy éhségsztrájkját abbahagyja, ha az államfő a részükre vonatkozó kegyelmi rendeletét közzéteszi. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./"
1995. november 11.
Az Európa Tanács regionális és helyhatósági kongresszusa ismét elmarasztalt Romániát. Ezúttal az önkormányzatok határkörének megnyirbálásáért, a választott polgármesterek, elsősorban az ellenzék soraiból származó polgármesterek indokolatlan leváltása miatt. Az ET bírálatára válaszolt a román rádióban Florin Radulescu, a román küldöttség vezetője: visszautasította a bírálatot, mert szerinte Romániát semmilyen nemzetközi vállalás nem köti ezen a téren. /Magyar Hírlap, nov. 11./