"Az Interetnikus Párbeszéd Egyesület /alapította dr. Octavian C. Buracu, 1992-ben/ tiltakozott Gheorghe Funar kolozsvári polgármester kezdeményezése ellen, hogy Ion Antonescu marsallnak szobrot emeljenek. Ion Antonescu Romániában fasiszta típusú diktatúrát vezetett be, Romániát "nemzeti- legionárius államnak" kiáltották ki, ő maga a "Conducator (Vezér)" címet vette fel, a többi fasiszta vezető mintájára: Führer, Duce, Caudillo, Poglavnik, Nemzetvezető. Antonescu szándékában állt a zsidóság teljes megsemmisítése, közvetlenül felelős a zsidók ellen elkövetett tömegmészárlásokért, a bukovinai és besszarábiai zsidóknak Transznisztriába való deportálásáért, akiknek nagy része elpusztult az úton vagy a megsemmisítő lágerekben. Az áldozatok száma 100 ezernél többre becsülhető. Antonescu 25-30 ezer romát is Transznisztriába deportált, akik közül sokan elpusztultak az úton vagy a lágerekben. A megszállt területeken a marsall beosztottjai rendszeresen követtek el vérengzéseket a polgári lakosság, elsősorban a zsidók ellen. Egyedül Ogyesszában mintegy 40 000 személyt öltek meg, többnyire zsidókat. Európában sehol sincs a közterületeken szobruk volt fasiszta vezéreknek, a háborús bűnösöknek, nem neveznek el róluk utcákat. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./"

Nov. 27-én Babes-Bolyai Tudományegyetemen a Comenius Tudományos Diákkör szervezésében A hazai közoktatás reformja címmel pedagógiai értekezletet tartottak. Szilágyi Pál, az egyetem rektor-helyettese kiemelte, hogy a tanügy egyik legnagyobb megvalósítása az öt erdélyi magyar tannyelvű főiskolai szintű tanítóképző beindítása. A szatmári, kolozsvári, nagyenyedi, székelyudvarhelyi és kézdivásárhelyi főiskolai szintű intézmények a jövendőbeli egyetemi képződmények sejtjei lehetnek. Addig, ameddig létrejön az önálló magyar tannyelvű egyetem, a magyar tagozatok erősítéséért, az önálló karok létrehozásáért kell tenni. Murvai László tanügyminisztériumi vezérigazgató kifejtette, hogy 1989-ben Romániában 107 líceumban működött magyar tagozat, ez a szám 1990-ben 136-ra nőtt, 1989 előtt egyetlen magyar líceum sem működött az országban, addig ma 50 tanintézetben folyik csak magyar nyelven az oktatás. Szamosközy István, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományi Karának dékán-helyettese emlékeztetett: 1990-ben 8 tanár oktatott a magyar tagozaton, jelenleg 27 tanár áll a 152 magyar diák rendelkezésére. Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) országos elnöke a szövetség megalakulásáról és tevékenységéről beszélt, Szőcs Judit, az RMPSZ országos alelnöke pedig a pedagógusi életfelfogásról írt esszéjét olvasta fel. Bajcsi Ildikó, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző igazgatója jelezte, hogy Kovászna megyében jelenleg több mint ötszáz képesítés nélküli óvónő, illetve tanítónő tanít. Létszámuk jövőre visszaesik háromszázra. Sajnos, nem azért, mert utánpótlás érkezik, hanem azért, mert ennyire csökken a jövő évben a magyar gyerekek száma Kovászna megyében. /Szabó Csaba: A közoktatás reformjáról értekeztek a pedagógusok A reform kulcsa az iskolaigazgatók zsebében van. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

"Nov. 27-én bensőséges ünnepséget tartottak Marosvásárhelyen, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága, a VET kitüntette a Kinga szentté avatása alkalmából a nyáron Ószandecen felállított székely kapu faragóit és támogatóit. A meghitt ünnepséget beárnyékolta egy ismétlődő szabotázsakció. Patrubány Miklós, a VET elnöke ismertette a történteket: erre az ünnepségre plakátokat készíttettek. A "Ránk bízták" címet és "Székelykapu Árpád-házi Szent Kingának" alcímet viselő plakátok egyenként mintegy százezer lejbe kerültek. A kinyomtatott száz darab plakátot kiragasztották. A járókelők jelezték, hogy városszerte zajlik a Szent Kinga plakátok leragasztása. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata Nagy Romulus előadást hirdető plakátot éppen a Szent Kinga plakátokra ragasztották. Ezeket eltávolították, azonban másnap, az ünnepség előtt, újra leragasztották a Szent Kinga plakátokat. A leragasztó plakátok és a tettes is ugyanaz volt. A történtek jól érzékeltetik, hogy a romániai magyar közéletet mennyire súlyosan terheli az ateista-kommunista örökség, a mai napig közéleti tisztséget betöltő volt kommunista pártfunkcionáriusok tettei, állapította meg Patrubány. /Okos Márton: Megfertőzött romániai magyar közélet? Szentek és kommunisták plakátharca Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./"

Garda Dezső könyve /Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban, Státus Kiadó, Csíkszereda, 1999) témakörét egyetlen székely székre, Csík-Gyergyó-Kászonra szűkítette le, és elemzése 1750-ig terjedő időszakról szól. Bereczki Károly recenziójában vitatta, hogy Garda általános mondandókat sajtolt ki a könyvben közölt statisztikáiban, megfeledkezve arról, hogy a Székelyföld társadalma a középkor során legalább annyira differenciált volt, mint manapság. Viszont Garda Dezső a csík-gyergyói tájat irigylésre méltó statisztikai alapossággal mutatta be. Garda Dezső történelemkönyvéből is egyértelműen megfejthető az a talány, hogy miként maradhatott tömbmagyar népnek a székely. Székelyföldön a sajátos gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai viszonyok egyfajta autonómia létrejöttét eredményezték, amely máig közkincse a székely társadalomnak. A nemzettudat máig való fennmaradását alapozták azok a falutörvények is, amelyeket bőven elemez könyvében Garda Dezső. Ha meg is bontották sokszor ezt a belső székely rendet, szellemi világa máig sugároz, és tartalma lehet egy majdani, a civilizált európai jogrendbe épülő székely autonómiának. Ez a tanulsága Garda Dezső nagyszerű könyvének! /Bereczki Károly: A megtartó székely társadalom. Főnépek, lófők, gyalogkatonák könyve. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 23./ Ugyanerről a könyvről: dec. 15.

Elhunyt Vitális Ferenc, aki 1954-től jegyezte el magát a műkedvelő színjátszással. Dicsőszentmártonban színjátszó körüket 1970-ben sikerült társulatként elismertetniük, akkorra már egész Kis-Küküllő mentén ismerték őket. 1993-tól népszínházi státust szereztek, jöttek a külföldi szereplések, anyaországi sikerek, közben minden jelentősebb hazai műkedvelő seregszemlén részt vettek, és mindenütt sikeresek voltak. Vitális Ferenc 1992-ben megkapta az EMKE Szentgyörgyi István-díját, azután a sepsiszentgyörgyi Concordia Fesztiválon rendezőként kitüntették. /Bölöni Domokos: Mennyire halunk meg? Vitális Ferenc (1930-2000). = Népújság (Marosvásárhely), jan. 7./Vitális Ferenc /Dicsőszentmárton, 1930. szept. 22. - Dicsőszentmárton, 2000. jan. 6./

Kolozsváron a református egyházközségekben a keresztelések és a temetések aránya lehangoló. Egyházközségekre osztva az adatok a következők: Szamosfalva: 7 keresztelő, 15 temetés, Irisz: 11 - 28, Kerekdomb: 11 - 32, Bulgária-telep: 24 - 33, Hidelve: 10 - 51, Tóvidéke: 15 - 14, Törökvágás: 8 - 38, Alsóváros: 19 - 75, Új-alsóváros: 16 - 100 (!), Kolozsmonostor: 22 - 43, Felsőváros: 24 - 50. Összesítve: Kolozsváron 167 reformátust kereszteltek és 479-et temettek. Az apadás 312 fő. /Évente egy gyülekezetnyi református vész el Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./ Kolozsváron a Szent Mihály katolikus plébánián 1999-ben 49 keresztelő volt és 151 temetés, továbbá 30 házasságkötés. Az unitáriusok körében még elszomorítóbb a helyzet. Az 1. számú egyházközségben 10 keresztelő és 42 temetés volt, a 2. számúban 6 keresztelő és 16 temetés. A monostori unitárius egyházközségben valamivel jobb a helyzet, arra többnyire fiatalok laknak. /Nánó Csaba: Rohamosan csökken Kolozsvár magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

1989. dec. 22-én, amikor még ropogtak a fegyverek, két kolozsvári tanárember, Balázs Sándor és Nagy György megkeresték azokat az ismert értelmiségieket, akikről úgy vélték, hogy tehetnek és tennének is a romániai magyarság jövőjéért. Kettőjük szervező munkájának köszönhetően másnap, dec. 23-án 15 ismert kolozsvári értelmiségi megszövegezte a Hívó Szó című kiáltványt, amelynek jelentősége - az elmúlt 10 év bizonyította - csak a Kós Károly Kiáltó Szavához mérhető. A Szabadság 1989 karácsonyi lapszámában, december 24-én megjelenő Hívó Szó visszhangra talált. Délután a Szabadság szerkesztőségében találkoztak azok, akik úgy vélték, hogy elérkezett a cselekvés ideje. Ekkor alakult meg a Magyar Demokrata Tanács. A Balázs Sándor, Balogh Edgár, Balogh Ferenc, Benkő Samu, Cseke Péter, Cs. Gyimesi Éva, Csetri Elek, Gáll Ernő, Jakó Zsigmond, Jenei Dezső, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Nagy György által aláírt kiáltvány beszélt a legsürgősebb feladatokról is: a Bolyai-egyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület visszaállításáról, az anyanyelvhasználat jogi és intézményes biztosítékainak megteremtéséről is. Felmerül a kérdés, hogy a két szervező, Balázs Sándor és Nagy György miért épp a felsorolt személyeket szervezték be azon a decemberi napon. A most induló sorozat egyik interjúalanya így vallott erről a kérdésről: "A személyek kiválasztásában szerepet játszott az, hogy addig kik vállaltak valamilyen társadalmi-politikai szerepet, mennyire szólhatnak hitelesen a város lakóihoz és egyben a romániai magyarsághoz. Természetesen nagyon különböző volt az egyes aláírók társadalmi-politikai előélete, életkora egyaránt. Voltak közöttük közismert ellenzékiek, akiket a Szekuritáté éveken át zaklatott, de voltak közöttük egyetemi tanárok, szerkesztőségben dolgozók, olyanok, akik nem voltak teljesen ellehetetlenítve ebben az időszakban, akik bizonyos fokon a nyilvánosság előtt is képviselhettek valamit. Szerepük megítélése nyilván a történelemre tartozik és nem a mai politikára, és főképp nem a pitiáner kibicekre, akik ma úgy tüntetik fel magukat, hogy ők jogosan ítélkezhetnek." - Jenei Dezső, a Hívó Szó egyik aláírója foglalta össze a kezdetet. "Kolozsváron is lőttek. Az emberek féltek, de bizakodtak. Karácsony nagyhete lévén a templomokban minden este volt áhítat. 22-én este az unitárius templomban csak a sekrestyés, Pista bácsi, Szabó Dezső tiszteletes és én voltunk. A továbbiakat, akár a Balogh Edgár nemrég megjelent emlékiratából, a Számadásomból is lehetne idézni. A Hívó Szó úgy született meg, ahogyan ott olvasható. December 22-én reggel Balogh Edgárnál jelentkezett Balázs Sándor és Nagy György. Balogh Edgár azonnal megfogalmazott egy kiáltványt. Másnap Gáll Ernőnél találkoztak. A végleges megfogalmazást Balázs Sándor, Kántor Lajos, Gyímesi Éva végezték el. - Ma már majdnem mindenki csalódott a megvalósításokkal kapcsolatban. Nem az történt, amire számítottak. Sokak szerint ezért bizonyos mértékben az RMDSZ politikai vezetőségét terheli a felelősség. Jenei Dezső csalódott, az RMDSZ-ben, amelynek létrejöttéhez ő maga is hozzájárult. /Gál Mária: Kezdetben volt a Hívó Szó. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Molnár Gusztáv a Teleki László Intézet keretében 1995 óta folyó geopolitikai kutatások vezetője. Jelenleg a kolozsvári egyetem vendégtanára. Geopolitikai és regionális szerveződéseket szem előtt tartó megközelítése vitát váltott ki. A vitáról a Polirom Kiadó közölt válogatást Problema transilvania címmel. A kötetet Molnár Gusztáv Gabriel Andreescuval közösen szerkesztette. Molnár Gusztáv elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt készült tanulmányában /Volt Európának egy különös tartománya/ pesszimista álláspontra helyezkedett. Ezt az írását a Szekuritate akkor elkobozta. Akkor úgy gondolta, hogy Erdély mint közép-európai tartomány teljesen megsemmisül. Mai gondolkodásában viszont a reménystratégia van jelen. Lehet tervezni, építkezni. Erdélyben már vannak csoportok, melyek a kérdés politikai oldalát felvállalják, így Sabin Gherman ligája vagy az RMDSZ-en belül a Reform Tömörülés csoport. Molnár Gusztávot a dolog ideológiája, egy lehetséges közös erdélyi nyilvánosság, közös hagyomány megteremtése foglalkozatja. - Molnár Gusztávot a területek, tartományok lázadása érdekelte, ami a század- és ezredforduló világjelensége. "Quebecktől Kelet-Timorig és Skóciától Kasmírig mindenütt megmutatkozik. Európában ez a kérdés most a nyugati civilizáció-állam keleti határvonala mentén kialakuló új Frontier problémájaként jelenik meg." Azokra a tartományokra gondol, amelyek képesek lennének a Nyugathoz való csatlakozásra, de az országok, amelyekhez tartoznak, nem. - Ösztönstratégia kezd érvényesülni ezekben a tartományokban, állapította meg: a Nyugat közelsége dezintegratív erővel hat a közvetlen környezetére. Nem véletlen Adrian Nastase hisztériája, amikor a regionalizmus szóba kerül. Molnár Gusztáv 1997-es tanulmányában, amely a Problema transilvania kötet vitaindítója, megállapította, hogy Bukarest egy angol típusú devolúciós stratégiával kezelhető szinten tudná tartani a kérdést, megőrizve az állam egységét, ugyanakkor Erdély számára bizonyos intézményi önállóságot biztosítana. Vitapartnere, Andreescu másra érzékeny. Amennyiben beindul Erdélyben az autonómia intézményesülése, akkor Ó-Románia nem-nyugati jellemvonásai élesebben kiütköznek. Andreescunak, a Bukarestben élő nyugatos értelmiséginek ez nem érdeke. A kötetben Tom Gallagher azzal érvel Molnár Gusztáv okfejtése ellen, hogy Erdélyen belül a románság és a magyarság Erdély-képe olyannyira eltérő, hogy nem egyeztethetők össze egy közös erdélyi stratégia érdekében. Igaz, felelt erre Molnár Gusztáv, hogy eltérő, de meg lehet teremteni a közös stratégiát. Tom Gallagher a román erdélyiséget a Román Nemzeti Egységpárthoz közötte. Ma már azonban egyre gyengül ez a párt. Molnár Gusztáv hisz a közös erdélyi identitás megteremtésében. Először a közös erdélyi nyilvánosságot kell megteremteni. Amennyiben nem teremtik meg, figyelmeztetett Molnár Gusztáv, akkor "végzetesen megroppan - a németeké után - a magyar közösség ereje, konzisztenciája is." Akkor megkezdődik az Erdélyből való elvándorlás. Ez nagy veszély, "ezért az erdélyi regionalizmus nem elméleti kérdés, hanem egy vállalható, élhető létstratégia kérdése, amely nem mond ellent sem a román, sem egy régiófelelősséget is érző magyar nemzetstratégiának." Erdélynek két központtal is meg kell értetnie a maga igazát. /Bakk Miklós: Beszélgetés Molnár Gusztáv erdélyi származású politológussal. Erdélynek két központtal is meg kell értetnie a maga igazát. = Krónika (Kolozsvár), jan. 15./

Puskás Attila visszautasította Nagy Iván Zsoltnak a Romániai Magyar Szó január 5-i számában megjelent Koronázás című gúnyiratát. A Szent Korona átköltöztetése az Országházba valamennyi magyar ember ünnepe, akkor is, ha Ausztráliában, ha Franciaországban, esetleg Romániában él. Nincs igaza Nagy Iván Zsoltnak, hogy átszállítás "megosztja a magyar társadalmat". A magyar társadalmat az elnyugatiasodott jóléti társadalom tehetős rétegének a nagyképűsége osztja meg, szögezte le Puskás Attila. Hozzátette: a Szent Korona minden magyaré. /Puskás Attila: Mi nem így éreztük... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15.

A nyíregyházi önkormányzati küldöttség Szatmárnémetiben tett látogatása jan. 14-én az RMDSZ-székházban tartott találkozóval ért véget. Ilyés Gyula alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök Szatmárnémeti politikai-gazdasági jellemzőit vázolta fel, különös tekintettel az RMDSZ képviseleti esélyeire, partnerségi kilátásaira. Sajnos, a helyi magyar közösség fogyatkozása tovább tart, főleg a fiatalok döntenek a szülőföld elhagyása mellett. Nyíregyházának eddig nyolc testvérvárosa van, a közeljövőben valószínűleg Szatmárnémetivel is sikerül megkötni ezt az egyezményt. /Délelőtt a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatalban, délután az RMDSZ-székházban: Szatmárnémeti és Nyíregyháza testvérvárosi kapcsolatait építi. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 15./

Funar, Kolozsvár polgármestere továbbra is meg kívánja tartani azt a népgyűlést, amelyet a Nagy-Románia Párt (NRP) helyi szervezete jelentett be. Az eredetileg Funar felmentésének felfüggesztését követelő tüntetés így egyfajta "szimpátia-megmozdulássá" válik. Az NRP jan. 29-én az Avram Iancu térre, délután három órára százezres tömeget ígért, akik Funar felfüggesztése ellen tüntettek volna az NRP elnöke, Corneliu Vadim Tudor vezetésével. Mivel a polgármester visszakerült tisztségébe, a tüntetés tárgytalanná vált. Ennek ellenére Funar mégis meg szeretné ezt rendezni, hogy a mellette tüntető tömeg bizonyítsa, mennyire igazságtalanok és törvénytelenek az ellene felhozott vádak. A megmozdulásra meghívta Vlad Roscát, a közigazgatási minisztert, illetve Vasile Salcudean prefektust, hogy az összegyült polgárok előtt ismertessék az ellene felhozott vádakat. /"Szimpátia-megmozdulást" rendez szombaton az NRP. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

Ion Caramitru művelődési miniszter jan. 21-i hatállyal felmentette tisztségéből a marosvásárhelyi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatóját, Kárp György színművészt. Az indoklás: felmentik azokat az ügyvezető igazgatókat, színidirektorokat, akik kinevezés és nem versenyvizsga alapján töltik be jelenleg tisztségüket. Azonban a felmentés egyelőre csak a vásárhelyi Nemzetihez érkezett, holott más társulatoknál is töltenek be kinevezés révén vezető tisztségeket. A magyar tagozaton vannak fiatal színészek, akik nehezen viselték el őt, mert keményen bírálta magatartásukat. Kárp György és Béres András közt is vannak nézetkülönbségek, az RMDSZ vezetőségében sem kedvelik Kárp Györgyöt. - Február 15-re meghirdették a versenyvizsgát az ügyvezető igazgatói állásra. - Kárp György elmondta, hogy áldatlan állapotok vannak mindkét társulatnál. A magyar tagozaton a fiatal színészekkel van baj, kifogásolta a fiatalok pontatlanságát és az örökös alkoholmámort. Folytatják azt a léha életmódot, amit megszoktak a főiskolán. - Azt is beszélik, hogy Kárp György a román tagozatot favorizálta a költségvetés elosztásánál. Kárp elismerte, hogy a Liviu Rebreanu tagozat többet költött a költségvetésből, mint a Tompa Miklós Társulat, ezt azzal indokolta, hogy a magyar tagozatnak csak annyira volt igénye. /Lokodi Imre: (Z)űr a színházban, avagy mit mondott Napóleon? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

Murádin Jenő művészettörténész írta meg Vass Áron állatszobrászra emlékező könyvét, mely a kolozsvári Yoyo Only Kiadó gondozásában jelent meg. A nevezetes állatszobrok alkotója 20 évvel ezelőtt hunyt el szülőfalujában, Makfalván. Állatsorozatának legkedvesebb alakjai a medve, a bivaly és a tehén volt. Méretük ritkán haladta meg a 30-35 centimétert. Vass Áron életében a szobrászkodást megelőzte a kalaposinasság, napszámosság, volt erdőmunkás, favágó, szénbányász. Kisszobrait felesége vitte el a kirakodó vásárokba, ahol gyorsan keresett portékává váltak. Olyan írók jártak nála és írtak róla, mint Berde Mária, Bözödi György, Tamás Gáspár, Nyírő József és Vita Zsigmond. /Ki volt Vass Áron? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Gheorghe Miclaus Szatmár megyei tanácselnök Nyíregyházára utazott, ahol kollégájával, Helmeczy Lászlóval találkozott. A tárgyalás előterében a két megye közötti kapcsolatok továbbfejlesztése állt Az elmúlt héten Nyíregyházán folytatódott a Szatmárnémetiben elkezdődött, regionális fejlesztéssel, határ menti együttműködéssel foglalkozó szeminárium, amelyen a két város tanácsi alkalmazottai, önkormányzati képviselői vettek részt. Kiemelkedő jelentőségűek a közös nemzetközi pályázatok, a szakmai tapasztalatcserék, a környezetvédelmi és területrendezési tervek összehangolása, és jelentős a csengeri Ady Endre Gimnázium és a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium közös programja is. Szó esett a Szatmárnémeti és Nyíregyháza közötti régi vasút újbóli üzembe helyezése, valamint a Pete és Vásárosnamény közötti út megépítése. A tárgyalópartnerek a testvérmegyei kapcsolat létrehozásának a lehetőségét is szóba hozták. /Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye "testvéri" kapcsolatra készül. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 8./

Tőkés László Budapesten, Kiáltó szó című előadásában ismét bírálta az RMDSZ álláspontját az erdélyi magyar egyetem ügyében. Szerinte az ügy "elcsavarásában" az RMDSZ vezetése, illetve bizonyos romániai magyar álliberális körök tevőlegesen vettek részt. "Felelőtlen politikai játék ingoványos talajára vitték az egyetem ügyét, olyannyira, hogy már az EBESZ kisebbségi biztosa is - átvéve a sípot, amelyet a szájába adtak a bukaresti urak - a multikulturális egyetemről áradozik" - jelentette ki Tőkés László. A püspök szerint a jelenlegi román kormány kirakatpolitikájának alapja a kisebbségi politika sikerágazatként való feltüntetése és "fájdalmas, hogy az RMDSZ asszisztál ennek a hamis képnek a kialakításához, tehát saját elnyomóinkat mentjük fel". /Tőkés László "kiáltó szava". = Brassói Lapok (Brassó), febr. 10./

Medvigy Endre /Budapest/ ama irodalomtörténészek közé tartozik, akik előszeretettel kutatják a kommunista cenzúra által feledésre ítélt közírók munkásságát. Sinka Istvánnak a "feltámasztásában" is szerepet vállalt. Medvigy Endre febr. 18-án Nagyszalontán Nyirő Józsefről tartott előadást. Dánielisz Endre, az Arany János Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnöke mutatta be a hallgatóságnak a Medvigy Endrét, akiről kiderült: bihari gyökerei vannak. E táj szeretetére a Nagyváradon született édesapja tanította, s ez a ragaszkodás máig megmaradt, kötődik az erdélyi írókhoz. Nyirő József is azok közé tartozik, akik a kommunista diktatúra idején több évig indexen voltak. Nyirő József megteremtette Uz Bence alakját, aki Tamási Ábeljéhez hasonlóan a székelység sorsát villantja fel. Jelentős műveként emlegetik a történelmi ihletésű A sibói bölényt. Nem igaz, hogy szélsőséges nézetek kaptak teret az alkotó munkásságában. "Több éve kutatom munkáit, de semmi kivetnivalót nem tapasztaltam. Az már más kérdés, hogy egyes körök befolyásolni akarják a közvéleményt" - fejtette ki Medvigy. /Pálfy Török László: Nagyszalonta. Irodalmi est a városházán. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 22./

Febr. 23-án Nagyzerinden megtartották a Körös-vidékiek találkozóját, amelyen a térség képviselői vettek részt és megalakították a Körös-vidéki Egyesület. Orbán Attila, az RMDSZ kisjenői szervezetének elnöke, a körösközi találkozó kezdeményezője felvázolta, mennyire szükséges e vidék magyarságának összefogása. Szívós László /Simonyifalva/, aki már nem bízik abban, hogy a körösközi magyartöbbségű települések adminisztrációs téren önállósodhatnak, felvetette, jó lenne, ha valamennyi településen lenne egy állandó iroda, így jobban érvényesülne a helyi önkormányzat. Fazekas József nagyzerindi iskolaigazgató beszámolt arról, hogy az általános iskola végzettjei közül idén négyen Magyarországon kívánják folytatni a tanulmányaikat. A megalakult Körös-vidéki Egyesület ideiglenes vezetőségben Orbán Attila elnöki, Szívós László és Borsos Vilmos alelnöki tisztséget kapott. - A találkozó előtt ifjúsági megbeszélésre is sor került, melynek során megegyeztek abban, hogy április végén háromnapos sátortábort szerveznek az aradi, illetve a környékbeli település magyar ifjúsága számára. /Balta János: Nagyzerinden megszületett a Körös-vidéki Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), febr. 29./ A Körös-vidéki Egyesület létrehozói Kisjenő, Fazekasvarsánd, Simonyifalva, Vadász, Bélzerind, Szapárliget, Ágya, Feketegyarmat és Nagyzerind, vagyis az térség magyarságának képviselői. /Nagyzerinden megalakult a Körös-vidéki Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), febr. 25./

"Kincses Előd, az RMDSZ Maros megyei elnöke arról tájékoztatott, hogy Szente Ibolya továbbra is ügyvezető alelnök marad. A többi alelnök: dr. Vass Levente (tanügy), Ölvedi Zsolt (szervezés, ifjúság); Magos György (ideiglenes gazdasági alelnök, vallásügy); dr. Ráduly Levente (sajtó, kultúra, és a választási kampány idején ő felel a sajtóval való kapcsolattartásért). A korábban sajtó- és művelődési ügyekkel megbízott Ábrám Noémi megindokolta lemondását: leszavazták jelentését, ezt a bizalmatlanság jelének látta, ezért visszavonul az alelnöki tisztségből. Másrészt gyermeket vár. Ennek ellenére továbbra is felvállalja a Marosvásárhelyen felállítandó Petőfi-szobor ügyét, és azt ígéri: júliusban állni fog a szobor egy köztéren. - A Kincses Előd kinevezte ügyvezető csapat fő jellemvonása, hogy néhány tagja igen fiatal. (Hárman huszonévesek.) A megyei vezetőség munkájával elégedetlen TKT-tagok fő kifogása az, hogy szakszerűtlen a vezetőség tevékenysége. A kinevezett fiatalok orvosi egyetemre járnak, vagy éppen most végezték az orvosit. Hogy mennyire felelnek majd meg az elvárásoknak, ezután fog kiderülni. Lehet, jót tesz a vezetőségnek a drasztikus fiatalítás. De megtörténhet, a fiatalok tapasztalatlansága, egyoldalú képzettsége újabb okot ad majd a TKT-nak, a Maros megyei képviselőknek, szenátoroknak, az innen származó államtitkároknak és más RMDSZ tisztségviselőknek arra, hogy továbbra is megkérdőjelezzék a megyei vezetőség szakszerűségét. A hatékonyság mércéje pedig a helyhatósági és általános választások eredménye lesz. /Máthé Éva: Sorozatos lemondások és kinevezések a Maros megyei RMDSZ-ben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./"

Emil Constantinescu elnök márc. 2-án fogadta Wesley Clarkot, az európai szövetséges erők parancsnokát. Az elnök ismertette Románia koncepcióját a NATO- és EU-bővítésről. Kifejtette, hogy az egyes délkelet-európai országok (Románia, Bulgária, Törökország) uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdése mennyire fontos a NATO déli szárnyának konszolidálása szempontjából is. /Wesley Clark a Cotroceni-palotában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 3./

Március 11-én Nyíregyháza és Szatmárnémeti polgármestere Nyíregyházán aláírta a testvérvárosi szerződést. Ez a szerződés csupán keretbe foglalta, hivatalosította a már meglévő együttműködést. Szatmárnémetit a polgármester, valamint Ilyés Gyula alpolgármester képviselte, akinek jelentős szerepe volt a kapcsolatok fejlesztésében. /Szatmárnémeti - Nyíregyháza. Testvérvárosok lettek! = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 13./

A református egyházon belül megjelenő különböző irányzatokról tájékoztatott Juhász Tamás teológiai tanár. Különböző, Nyugatról jövő hittérítők, buzgalmi csoportok jelentek meg a kommunizmus alól felszabadult Erdélyben, illetve egész Közép-Kelet-Európában. Az vezette őket, hogy ebben a térségben a kommunizmus szétverte a vallást, az egyházat, és nekik újból meg kell alapítaniuk az egyházat, a keresztyénséget. Ezeknek a mozgalmaknak egyik ága a Magyarországon jól ismert, de Erdélyben is elterjedt Hit Gyülekezete, amely főleg reformátusok között hódított. A református egyházon belül megjelent a koreai-amerikai gyökerű Miskolci Missziós Csoport, az utóbbi két évben pedig a Zimányi József magyarországi lelkész nevével jelzett irányvonal, egy evangelizációs mozgalom. Ugyanakkor felélénkült az Erdélyben sokkal régebben működő CE-szövetség is. A miskolci csoport működése különösen 1992-1997 között volt nagyon erőteljes, de úgy néz ki, hogy most már lecsengőben van. Náluk túlbuzgóság és az idegen pénz érvényesítette befolyását. Itt-ott működnek kisebb csoportok: Brassóban, Széken és a Sóvidéken. A CE betűszó jelentése: Keresztyén Törekvés, angolul Christian Endeavour. Tagjai a református egyházon belül maradtak, de az egyházon belül fokozni kívánják a kegyességi hitgyakorlatot, bibliaórákat, imaköröket tartanak. A hittérítő és kegyességi körökön túl egész sor diakóniai feladatot is vállalnak. 1989 után a CE-szövetség jogi személyként is bejegyeztette magát, nyugati és magyarországi támogatással anyagi hatalomra tett szert. Kiépült struktúrája szerint a CE-szövetség már-már "egyház az egyházon belül". Vele szemben a hivatalos református egyház legnagyobb kifogása az, hogy olyan feladatokat is végeznek, amelyek kizárólag a hivatalos egyházra tartoznak. Templomban, gyülekezetben csak az egyház hivatalos lelkészei, tagjai prédikálhatnak, illetve oszthatnak úrvacsorát, keresztelhetnek. A CE-szövetség azonban ilyen irányba is önállósulni próbál. - Másfél-két éve megjelent Zimányi-féle mozgalom. Zimányi József valahol a Nyírségben lelkész. Szerinte a református egyházban ezelőtt ötszáz évvel nem történt meg végbe teljes mértékben a reformáció., ezért az egyház minden tagjának állandóan megújított vállalással kell megerősítenie azt, hogy ő az egyházhoz tartozik. Ezt az önkéntes vállalás a "megtérés". A mozgalom tagjai azt vallják, hogy a "megtért", köteles állandóan beszámolni tévedéseiről, ballépéseiről, kisebb-nagyobb bűneiről. Ezzel láthatóan el is különülnek a gyülekezetnek azon részétől, amely "nem tért meg". Úgy látszik, komoly anyagi bázissal rendelkeznek, mert táborokat, összejöveteleket és utaztatásokat könnyen meg tudnak szervezni. Tíz, tizenkettőre tehető már azoknak a zömmel fiatalabb református lelkészeknek a száma, akik a Zimányi-féle módszert kedvelik, elsajátították és továbbviszik. - Juhász Tamás leszögezte: a reformátusoknál az evangelizáció vagy hittérítő beszéd szokatlan és ismeretlen. Ezek a beszédek stílusukban távol állnak a református egyház megszokott tanítási és prédikálási módszerétől. A Zimányi-féle evangelizációk lebecsüléssel néznek a hivatalos egyházra, és annak intézményeire. Nem tartják elégségesnek vagy jónak azt, hogy egyháztagság egyenlő a keresztséggel. Ők azt állítják, hogy azt csak attól kezdve lehet keresztyénnek számítani, ha azt az illető személy "megtéréssel" ki is nyilatkoztatja. Lebecsüléssel nézik az egyházban a templomjárást, az egyházi hagyományokat, szokásokat. Üres szokásoknak tekintik, amíg ezeket a hívek megtérési nyilatkozattal nem erősítik meg. Juhász Tamás kifejtette: a református egyház nem tartja szükségesnek, hogy a meggyőzés hatását ilyen szóbeli nyilatkozattal erősítsék meg. Zimányiék szerint a tánc, alkoholfogyasztás, cigarettázás helytelen, ez tipikus szektás megnyilvánulás. Ezen a téren a Zimányi-féle evangelizáció találkozik a CE-szövetséggel, valamint a miskolci irányzattal. Juhász Tamás szerint hamis, helytelen szemléletük van a bűnről és a "megtérésről". A Biblia nyilatkozattétellel egybekötött látványos megtérésre felhívást nem ír elő. Azt, hogy az egyházban lévőnek azt mondják, térjen meg, nem tudják elfogadni, szögezte le Juhász. Hozzátette: a legfájdalmasabb az, hogy a tömbmagyar gyülekezetekben mind kulturális, mind politikai szempontból megosztják a közösséget. Ezek a térítők figyelmen kívül hagyják a magyarság egységének szempontját. Úgy látja, hogy nem áll fenn a szakadás veszélye a református egyházon belül. Egy hónapja folyik az a beszélgetéssorozat, amit az Erdélyi Református Egyházkerület vezetősége kezdeményezett a Zimányi-féle mozgalommal és a CE-szövetséggel. Élesek a viták, mélyek az ellentétek. Nem akarnak külön egyházat létrehozni, mint ahogyan azt a miskolci csoport szerette volna. Juhász Tamás attól tart, hogy akiket megzavar egy ilyen evangelizációs mozgalom, azok fogékonyak lesznek valamelyik szekta, szabadegyház irányába. /Papp Annamária: Egyház az egyházban? Interjú Juhász Tamás teológiai professzorral. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

Farkas Árpád után, aki március elsejével kivált a Krónika vezérkarából, márc. 16-án Gálfalvi Zsolt, Kántor Lajos elnök, Kányádi Sándor és Sütő András is lemondtak a lap szerkesztőtanácsából arra hivatkozva, hogy a szűkebb vezetőség számos döntésről csak utólag tájékoztatta a testületet, amelynek véleményére többnyire nem volt kíváncsi, s hogy olyan fontos kérdések maradtak megoldatlanul a mai napig, mint pl. a kiadó és a szerkesztőségi munkatársak munkajogi viszonya. /Búcsúztak a Krónikától. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kétnapos látogatást tett Hargita megyében. Márc. 24-én Kovásznán a lakossági fórumon kifejtette, hogy az RMDSZ eltért eredeti célkitűzéseitől. Nem szabad az RMDSZ-t magára hagyni. Össztársadalmi összefogás szükséges. Leszögezte: "Székelyföld a romániai magyar politizálás háttérországa, legkomolyabb tartalékaink itt találhatók. De a Székelyföld nem tölt be a súlyának, erejének, hagyományainak megfelelően fontos szerepet a romániai összmagyarság életében, pedig ez elvárható volna, s erre minden adottsága megvan. Amint az köztudott: Trianon után két tömbmagyar terület volt, az egyik a partiumi, a Királyhágó-melléki rész, a másik a székelység. A köztünk feszülő hidat, sajnos, nyolcvan év alatt szinte teljesen lebontották, elszigetelődött egymástól ez a két tömb, meggyengült a köztes magyar területek magyarsága, megcsappant, elszórványosodott, elcsángósodott. Szükség van tehát a híd két tartópillérének megerősítésére." Tőkés László úgy értékelte, hogy az RMDSZ monolitikus párttá vált. Szükséges lenne, hogy az RMDSZ-ben legyenek alternatívák. "Ezért örvendek például a Reform Tömörülés székelyföldi felfutásának vagy általában a kibontakozásának." A kormányban való részvételről elmondta: "Nemhogy az ország helyzetén nem tudott javítani, hanem még saját sorsunkon sem tudtunk úgy fordítani, ahogy megéri egy kormányzatban részt vevő politikai erőnek. Tehát még a saját elnyomásunkon is asszisztáltunk." A helyhatósági választásokon "össze kellene szednünk az erőnket", hangsúlyozta. /Össze kellene szednünk az erőnket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./ Márc. 25-én Tőkés László püspök Kézdivásárhelyen, a református templomban "Kelj fel és járj" szavakkal kezdte igehirdetését. Ezután lakossági fórumon vett részt, melyen polgármestereken, alpolgármestereken kívül megjelent Orbán Árpád, a megyei tanács elnöke is. Tőkés László az RMDSZ-szel kapcsolatosan elmondta: ő nem a szövetség ellen, hanem érte haragszik, és soha nem lesz hűtlenné iránta. "Nem az az egységbontó, aki kimondja a bajt, hanem az, aki előidézi azt, aki előidézi az egység megbontását" - vélekedett a püspök, beszédében az RMDSZ megújulását sürgette. A fórumon annyira elszabadultak az indulatok, hogy a püspök keserű szájízzel bejelentette: "Itt rám már nincs is szükség, a felmerült problémákra válaszoljanak az illetékesek". Tamás Sándor képviselő, Németh Csaba szenátor és Szigethy István polgármester egymás után kértek szót, és megpróbálták megcáfolni az őket, illetve az RMDSZ területi vagy városi szervezetét ért megalapozott vagy alaptalan vádakat. /Iochom István: Tőkés László Kézdivásárhelyen és Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 27./

Ápr. 4-én Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ bukaresti székházában fogadta a Babes-Bolyai Tudományegyetemen tanuló magyar jogászhallgatókat. A találkozón Markó Béla elmondotta, mennyire fontos, hogy hosszú évek után ismét lehetővé vált, ha csupán magyar csoportok létrehozásával is, hogy fiatal jogászhallgatóink anyanyelvükön sajátíthassák el a szakmát. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az RMDSZ továbbra is elkötelezett harcosa az önálló állami magyar egyetem létrehozásának, amelynek keretében természetesen a jogtudományoknak külön fakultása működik majd. Ezért is fontos, hogy újra beindult a magyar nyelvű jogászképzés, hiszen a mostani jogászhallgatók közül kerülnek majd ki a jogtudományok magyar oktatói is. /RMDSZ Tájékoztató, ápr. 4. -1694. sz./

Ápr. 14 és 16-a között, hetedik alkalommal rendezik meg a Kölcsey Ferenc Kollégiumban /Szatmárnémeti/ a hagyományos Kölcsey Napokat. Az egyik meghívott Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, aki előadást tart majd a magyar állam megalapításának ezredik évfordulója kapcsán. A Kölcsey Napok keretében Jókai Mór születésének 175. évfordulója alkalmából, méltatják a magyar irodalom legnagyobb romantikusát. Az irodalmi kávéház vendége Fábián Imre nagyváradi író lesz. A tanulók történelmi vetélkedőjének témája: a magyar államiság ezer éve. A vetélkedőn részt vesznek Debrecenből a Fazekas Mihály Gimnázium, Nyíregyházáról a Kölcsey Ferenc Gimnázium, Vásárosnaményből a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Nagybányáról a Németh László Líceum, Székelyudvarhelyről a Tamási Áron Líceum, valamint a két szatmárnémeti magyar nyelvű középiskola, a Hám János Iskolaközpont és a Református Gimnázium képviselői. /Simon Levente: Kölcsey Napok - hetedszer. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 5./

Ápr. 8-án nyitották meg a Bánsági Magyar Napokat. Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke a rendezvénysorozat szervezője és vezetője. Higyed Imre színművész Szent Istvánról szóló népi balladát adott elő. Az archaikus fohász Szent Istvánt hívta segítségül, hogy mentse meg népét a végpusztulástól, az anyaország határain kívül rekedt magyarság mai lelkivilágától ez az érzés nem esik távol. Vicze Károly és Szekernyés János történészek emlékeztek: a nyugati kereszténység felvétele a magyarság megmaradásának sorsdöntő eseménye volt. Több kérdés a térség ezeréves történetét feszegette. A történészek kifejtették, hogy Ajtony nem is annyira vallási okokból került szembe István királlyal, hanem mert vámszedője volt a sószállítmányoknak, és ragaszkodott a jól jövedelmező kiváltsághoz. Ebből kiviláglik, hogy a mai Nagyősz térségében nem pogányok és keresztények ütköztek meg, hanem legfeljebb nyugati keresztények (Csanád vezér hadai) a keleti rítusú (Ajtony csapatai) keresztényekkel. A feltevést megerősíti, hogy Csanád hadainak győzelme után a marosvári kolostor lakóit nem űzték el, hanem egy számukra épült másik kolostorba telepítették át. - Figyelmet érdemel Temesvár szerepe, mely a mocsarak közé épült bevehetetlen várával egyik legbiztonságosabb központja volt a déli országrésznek. Szívesen telepedtek védelmet nyújtó falai közé távoli országokból jött kereskedők, kézművesek, zsoldosok, hittérítők, és a sok különböző kultúra keveredése jótékony hatással volt a gazdasági fejlődésre, a másság iránti tisztelet kialakulására. Minden nemzetiségi csoport, felekezeti egyesület, szakmai szövetség stb. zavartalanul fejlődhetett. A hovatartozás meghatározása nem tett különbséget magyar, görög, bolgár, szerb, örmény vagy más nyelvet beszélő között: mindannyian "a magyar korona alattvalói" voltak, és ez egyenlő jogot biztosított valamennyiük számára. Ápr. 9-én az Ópusztaszerre szervezett kirándulással folytatódtak a Bánsági Magyar Napok. /V. Bánsági Magyar Napok. Ezeréves kereszténységünk - mai szemmel. = Nyugati Jelen (Arad - Temesvár), ápr. 11./

"A Crisana /Nagyvárad/ ápr. 13-i száma egész oldalt szentelt a római katolikus püspöki rezidencia ügyének Ütközet a Barokk Palotáért címen. Ebben diverziónak nevezte azt, hogy az egyház visszaigényli régi püspöki székhelyét. A cikk szerint az egyház "elfelejtette", mennyire jóindulatú volt a totalitárius román állam akkor, amikor nem fosztotta meg az egyházat a tulajdonjogától. Továbbá az állam valamennyi állampolgárának az érdekét szolgálta, amikor megmentette a pusztulástól ezt a műemléket. A Crisana című lap keres az alperes román állam számára "újabb tanúkat, akik cáfolni tudják mindazt, ami ellen a felperes tiltakozik, akik bizonyíthatják a valóságot". A lap szerint el kell húzni a pert a választások utánig. /Szilágyi Aladár: Totalitárius, de jóhiszemű. = Bihari Napló (Nagyvárad), ápr. 14./"

Sírkőavatás lesz ápr. 15-én Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben dr. Jordáky Lajos sírjánál. Ismeretlenek megcsonkították a síremléket, Vetró Artúr szobrászművész alkotását és most várják mindazokat, akik a rendbetételéhez hozzájárultak, és várják az egykori munkatársakat, barátokat is. /Sírkőavatás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./ Jordáky Lajos /Kolozsvár, 1913. szept. 6. - Kolozsvár, 1974. nov. 29./ szociológus, tanulmányíró, a Bolyai Egyetem tanára volt, 1952-ben koholt vádak alapján letartóztatták, elítélték, 1955-ben rehabilitálták. 1957-ben újabb vizsgálat indult ellene, később rehabilitálták.

"Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete küldötteinek tanácsa (MKT) ápr. 19-én dönt a szervezet kolozsvári polgármester-jelöltjének személye felől, és véglegesíti városi tanácsosjelöltjeinek listáját. Az önálló polgármester-jelölt indításának mozgósító hatása lehet a magyar szavazók körében, és az RMDSZ idén sokkal eredményesebben szerepelhet a helyhatósági választásokon, mint 1996-ban. Mint ismeretes, 1996-ban Kolozsváron 256 858 személy rendelkezett szavazati joggal, ezzel 173 883-an éltek, a részvételi arány 67, 70 százalék volt. A kolozsvári magyarság esetében a lehetséges 56 118 szavazóból csupán 26 710-en adták le voksukat, a magyarság részvételi aránya alig 47, 6 százalék volt. Ennek következtében az RMDSZ a lehetséges nyolc, kilenc tanácsosi mandátum helyett csupán hatot szerezhetett meg. Bitay Leventét, a megyei szervezet ügyvezető elnöke kifejtette, hogy Kolozsvár a "legbetegebb" település a megyében. Vidéken valamennyire fel tudták rázni a lakosságot, Kolozsváron azonban Gheorghe Funar nyomasztó légkört teremtett az utóbbi nyolc évben, amelynek a hatását igazán most érzik. Az emberek többsége szerint a helyzet úgysem változik meg. A statisztikák azonban világosan mutatják, ha 1996-ban nagyobb arányban mentek volna el a magyarok is szavazni, akkor Gheorghe Funar egészen biztosan nem került volna ki győztesen az első fordulóban. - Pálffy Zoltán, a megyei kampánystáb tagja elmondta, hogy nem mindenütt értik meg a helyhatósági választások rendkívüli fontosságát. /Ma döntenek a polgármester-jelöltünkről. Mozgósító erejében bíznak. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./"

Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter, az RMDSZ kolozsvári polgármester-jelöltje kijelentette: fontosnak tartja, hogy megmutassa a kolozsvári lakosságnak, hogyan kell jó, hatásos és pozitív kampányt lebonyolítani. A kampányt annyira komolyan fogja venni, mintha negyvenkilenc százalék biztos szavazata lenne. /Annyira komolyan fogom venni ezt a kampányt, mintha 49 százalék biztos szavazatom lenne - jelentette ki Eckstein-Kovács Péter miniszter, az RMDSZ polgármester-jelöltje. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./