A Magyarság feltámadása elnevezésű menet március 27-én, húsvét vasárnapján indult el a Balaton partjáról, Zamárdiból, a helybeli római katolikus közösség kezdeményezésére, hogy pünkösdre a csíksomlyói búcsúra érkezhessen. A menet Zamárdiból átment Horvátországba és Szlovéniába, majd visszatért Magyarországra, hogy újból átkeljen a határon, és Ausztriát, Szlovákiát, Kárpátalját érintve belépjen Erdélybe. Az ötven napig tartó, 2000 km-es út során „a szélekre kiköltözött haza” számos helységét érintette a menet, szimbólumát mindenhol felszalagozták. A május 7-én Kolozsvárra érkezett Feltámadás menet szimbóluma már szinte nem is látszott ki a rákötözött szalagoktól, de azért a kolozsvári civil szervezetek – így az EKE is – elhelyezték rajta igenlő üzenetüket hordozó szalagjukat. A bensőséges ünnepségre a Római Katolikus Nőszövetség Szentegyház utcai székházában került sor. A Feltámadás menet szimbólumát a kolozsvári EKE tagjai vitték tovább május 8-án, Nagy Lajos vezetésével. /K. Zs.: Ébredjetek, Árpád fiai! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

Az Ünnepi Könyvhét idején Budapesten az Írók Boltjában Kovács András Ferencnek ítélték oda az Üveggolyó Díjat. Tizenharmadszor történt a díjátadás és ő az első erdélyi, aki ezt megkapta. 1993 óta a bolt munkatársai egy-egy kortárs irodalmi személyiségnek adományozzák az Üveggolyót munkássága, irodalmi tevékenysége elismeréseként. Eddig Mándy Iván, Mészöly Miklós, Balassa Péter, Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső, Petri György, Györe Balázs, Szilágyi Ákos, Göncz Árpád, Keresztury Tibor, Balla Zsófia és Esterházy Péter került a kiválasztottak közé. Kovács András Ferencnek most jelent meg Víg Toportyán /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című gyermekverskötete. /(nk): Üveggolyó Díj Kovács András Ferencnek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./

Június 12-én volt a Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiváljának díjkiosztó ünnepsége Kisvárdán. A Szabadkai Népszínház társulata vitte haza idén a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium fődíját. A szakmai zsűri döntése alapján a vajdasági színház Nyikolaj Koljada Murlin Murlo c. darabjának Hernyák György rendezte előadásáért kapta a másfél millió forintos díjat. Az Illyés Közalapítvány díján a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház osztozott, előbbi Örkény István Tóték című komédiájának Vidnyánszky Attila rendezte előadásáért, a kolozsváriak pedig Georg Büchner Woyzeck című drámájának Mihai Maniutiu által színre vitt produkciójáért kapták a díjat. A zsűri a Temesvári Csiky Gergely Színháznak ítélte Kisvárda város díját, a Kövesdy István által színre vitt Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjáért. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma életműdíjat adományozott Csíky Andrásnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jászai Mari-díjas színművészének, valamint Hajdú Gézának, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata színművészének. /Köllő Katalin: Életműdíjjal jutalmazták Kisvárdán Csíky Andrást. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

Dr. Nagy Lajos körorvos 43 éve él Rétyen. A gyógyítás mellett a családok és a faluközösségek szellemi és anyagi gyarapodását is előmozdította feleségével, Nagy Lenke igazgató-tanárnővel. Dr. Nagy Lajos rétyi lakása Kárpát-medence-szerte ismert szellemi találkahellyé vált, ahol írók, költők, művészek mindig is szíves vendéglátásra, találtak. Kiadásra és kiadóra vár nagy munkája, Réty monográfiája. /Sylvester Lajos: Elkészült Réty históriai ,,hosszmetszete”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Megjelent Szabó István, Kézdivásárhelyen élő nyugalmazott tanár Bita. Adalékok Bita falutörténetéhez /Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című munkája. Telis-tele van értékes, de veszendő helytörténeti adatokkal. Szorgalommal gyűjtött, értékes adattár a kis könyv. Helyet kapott könyvében Bita jeles lelkésze, Demeter Antal és a kiváló helytörténész, dr. Nagy Lajos rétyi orvos írása is. /Falutörténet százhetven oldalon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

Szeptember utolsó hetében hagyományos regáti, magyarságfelmérő misszióra indulnak a kolozsvári teológusok. A kilenc főből álló csapat ez alkalommal a Duna mentén a Szörénység és Bánság határvidékét járja be, kiemelt célja a szörénytoronyi (Turnu Severin-i) és orsovai magyarság felmérése. Emellett igyekeznek bejárni és feltérképezni a vidéket. A középkori magyar királyság határvidéke a Kárpátokat is túllépve egészen a Dunáig, a Kazán-szorosig húzódott, és a határok védelmére jelentős számú magyar és székely védelmi erő érkezett. Majd IV. Béla a szörénységi várak védelmével a johannitákat, a terület felügyeletével, Nagy Lajos király pedig a havasalföldi vajdákat bízta meg. A havasalföldi területen a magyarság korai jelenlétéről ma is számtalan magyar helységnév nyomai tanúskodnak. Magyar eredetű hely-, folyó-, pataknév és helységnevek többek között: Arpadia=Árpád, Secui=Székely, Almas=Almás, Unguri, Ungurelu=Magyarok, Orlea=Váralja, Buzau= Bodza, Arges=Argyas, Giula=Gyula, Magher=Magyar. A Kárpátok alatt Secuieni néven megye szerveződött, mely „a Székelyföld havaselvi meghosszabbítása” volt (Iorga), de a magyar királysághoz tartozást Craiova város neve és a régió, Ungrovlahia nevében is mindmáig megőrizte. Mindezek mellett – a feltételezések szerint – a protestánssá vált és elüldözött szászok által alapított, Kálvin (Calvini) nevét viselő helységnév teljesen egyedülálló Kelet-Közép-Európában. Későbbi évszázadokban is jelentős számú volt a kitelepedés, és ezt néhány évtized alatt az asszimiláció követte, de az 50-es éveket követő munkaerő-elvándorlással is számottevő magyar és székely népesség talált otthonra, megélhetésre. A kolozsvári református, unitárius és evangélikus teológus és vallástanárképzős fiatalok 1996-ban kezdték el Moldva, Havaselve és Dobrudzsa telepes magyarságának felmérését. Azóta, részben ennek a munkának köszönhetően, új missziós szórványgondozó gyülekezet alakult Ramnicu Valceán, magyar közösségek szerveződtek Craiován, Motrun, és számtalan városi és megyei RMDSZ-csoport is létrejött. A Vetési László szórványlelkész által vezetett missziós utat az erdélyi református egyházkerület szórványmissziós ügyosztálya és a Diaszpóra Alapítvány szervezi. Az út kiadásait az egyházakon kívül hazai és külföldi alapítványok fedezik. /Kolozsvári teológusok regáti misszióban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

November 12-én véget ért a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, rendhagyóan sok új kötetet mutattak be, több író dedikált a standok mellett. /Nagy Botond: Bezárta kapuit a könyvvásár. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./ Káli Király István, az Erdélyi Magyar Könyves Céh elnöke, a fesztivál igazgatója elmondta sikeres vásárt zárt a céh. A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár forgalma megközelítette a másfél milliárd régi lejt, ami, Káli szerint, a város gazdasági potenciáljára való tekintettel tekintélyes összeg. A közönség elsősorban az ismeretterjesztő és történelmi könyveket kereste, de helyenként a szépirodalmi művek iránt is élénk érdeklődést tanúsított. Eljött a pozsonyi Kalligram magyarországi, felvidéki és vajdasági szerzőgárdája: Tolnai Ottó, aki a Költő disznózsírból című, Magyar Irodalmi Díjjal kitüntetett, a Parti Nagy Lajos által vele készített beszélgetéseket tartalmazó kötetet dedikálta, bemutatták Grendel Lajos Mátyás király New Hontban című nagysikerű regényét; Németh Gáborral, Zsidó vagy? című könyve kapcsán, Mészáros Sándor irodalomtörténész beszélgetett. Az erdélyiek közül Láng Zsolt, Demény Péter, Visky András, Lövétei Lázár László dedikált, valamint a csíkszeredai Pallas-Akadémia szerzői: Vári Attila, Ferenczes István, Cseke Gábor, Balázs Imre József. A kolozsvári Polis bemutatta Horváth Andor A szent liget című tanulmánykötetét. A Kalligram Kiadó és a marosvásárhelyi A Hét hetilap közös vállalkozásaként, a pozsonyi kiadó által felajánlott kötetekkel elindították a Kortárs Kulturális Könyvalapot, hogy folyamatosan hozzáférhetővé tegyék az erdélyi olvasók számára is a mai irodalmi, művészeti kiadványok legjavát. /Lokodi Imre: Sikeres vásárt tudhat maga mögött az Erdélyi Magyar Könyves Céh. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Március 17-én  Sepsiszentgyörgyön bemutatták dr. Nagy Lajos Rétyről szóló monográfiáját /Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy/. A szerző egy életen át gyűjtötte az anyagot. Nagy Lajos Réty-kötetét Pozsony Ferenc Zabola-monográfiája mellett erdélyi módszertani útmutatóként értékelte Kónya Ádám. Kopacz Attila, a Médium Kiadó vezetője a szakmai mércén túl kivitelezés szempontjából is mértékadónak nevezte a monográfiát. Szerinte léteznie kellene egy szakmai grémiumnak, amely elbírálja, mely dolgozatok láthassanak nyomdafestéket, hogy valóban monográfiák jelenjenek meg. /Szekeres Attila: Mértékadó monográfia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

A Magyar Köztársaság Babérkoszorús Írója Díjat az idén két magyar írónak: az erdélyi Kovács András Ferencnek (KAF), és a magyarországi Szilágyi Ákosnak adományozták. Kovács András Ferencnek Marosvásárhelyre való hazaérkezése után nyilatkozott. Az Új Magyar Szó felvetésére, hogy a magyarországi sajtó bizonyos díjakat a politikához, politikai szimpátiákhoz kötött, Kovács András Ferenc leszögezte, politikamentes díjról van szó. Olyanok kapták meg elsőként, mint Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső. Kovács András Ferenc /sz. Szatmárnémeti. 1959. júl. 17,/ költő, műfordító, a marosvásárhelyi Látó versrovatának szerkesztője. Díjai: a Romániai Írószövetség debüt-díja 1983, Déry Tibor-díj 1992, ARTISJUS-díj 1994, a Romániai Írószövetség díja 1993, Füst Milán-díj 1994, Alföld-díj 1995, József Attila-díj 1996, a Soros Alapítvány Ady Endre díja 1996, Kortárs-díj 1996, Tiszatáj-díj 1998, a Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000, Palládium-díj 2003. /Lokodi Imre: Politikamentes grádics. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Március 29-én mutatják be Rétyen dr. Nagy Lajos (rétyi) nyírmelléki körorvos fogadott szülőfalujáról írt könyvét, referenciaértékű monográfiáját. /Sylvester Lajos: Dr. Nagy Lajos indítókulcsa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./

Dr. Nagy Lajos Rétyről írott a monografikus munkája rendhagyó azok között, amelyek eddig láttak nyomdafestéket Háromszék megyében. Hány olyan település – község vagy falu – van, ahol könyv, falufüzet, egyház- (Zalán, Futásfalva, Erdőfüle, Angyalos, Kiskászon) vagy éppen iskolatörténet (Réty, Bodok), gyűjteményes kötet (Bereck) rögzíti az adatokat, hol vannak készülőfélben munkák? A hiányt, nem egy helyen, a rendszeresen megjelenő helyi kiadványok (Csernáton, Bölön, Csomakőrös, Uzon, Illyefalva, Maksa, Nagyajta) pótolják. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről és Barótról több vaskosabb-rangosabb kötet született, és más települések históriáját, olykor jelenét is kisebb-nagyobb kiadványok őrzik már, de van olyan település, ahol a meglévő kibővítésére és újbóli kiadására is gondoltak (Árkos). Kisgyörgy Zoltán értékes kéziratokról tud számos település esetében, kántortanítók, falukrónikások, műszakiak, orvosok, középiskolai tanárok tollából. /Kisgyörgy Zoltán: Réty előtt és után. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./

Kovács András Ferenc költő Babérkoszorú-díjat kapott Budapesten. Ez fiatal állami elismerés, először Parti Nagy Lajos és Tandori Dezső mondhatta a magáénak. Megkapták még Bodor Ádám, Spiró György vagy Krasznahorkai László is. Kovács András Ferenc elmondta, hogy vonzódik a klasszikusokhoz, de kedveli a moderneket is. /Nagy Miklós Kund: Akinél bármi megtörténhet. Beszélgetés a Babérkoszorú-díjas Kovács András Ferenccel. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

Parti Nagy Lajos Hősöm tere című regényét az a soproni születésű Mora Terézia fordította németre, aki Németország ünnepelt írójaként látogatott vissza szülőhazájába. Esterházy Péter Harmonia caelestis-ét is Mora Terézia ültette át németre, az ő regényeit viszont Nádori Lídia és Rácz Erzsébet fordította magyarra, mert az 1971-ben született, de 1990 óta Berlinben élő hölgy anyanyelvéről csak fordít, de szépirodalmat németül alkot. Nagyjából minden harmadik magyar hazánk határain kívül él. Közülük a tollforgatók vagy nyelvet váltottak idegenben (mint például Arthur Koestler, Arnóthy Kriszta, Mikes György, Ephraim Kishont, azaz Kishont Ferenc vagy Sebestyén György, aki a Magyar Nemzet cikkírójából lett az osztrákok legolvasottabb írója s a bécsi PEN főtitkára), avagy megőrizték anyanyelvüket s magyarul alkottak, mint Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kabdebó Tamás, Határ Győző, Gömöri György és még annyian mások. Lénárd Sándor csak nyolc esztendőt élt Magyarországon (latinra fordította a Micimackót), németül írott verseit Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor, a római konyháról írott szakácskönyvét pedig Tandori Dezső és Tandori Ágnes terelte vissza a fogantató anyanyelvhez. Az oslói Sulyok Vince norvégra fordította többek között Csoóri Sándor írásait Mennesker, grener (Emberek, ágak) címmel. A legutóbb Széchenyiről írott könyvével feltűnt Oplatka András németül írja cikkeit (Andreas Oplatka néven) a Neue Züricher Zeitung hasábjain, akárcsak Georg Paul Hefty (Hefty György) a Frankfurter Allgemeine Zeitungban, de ha egy sajtótájékoztatón találkoznak, anyanyelvükön érintkeznek egymással. /Juhani Nagy János: Magyar fordít magyart. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

Marosvásárhelyen 1956-ban diákszövetségi gyűléseken előfordultak bátrabb hozzászólások. Bárányi Ferenc említette meg visszaemlékezéseiben, hogy Wiener Ferenc, az intézmény pártalapszervezetének egyik vezére állítólagos román provokációra hivatkozva, egyetemi őrséget szervezett Bárányi Ferenc és Komáromi Mihály diákvezérek alá toborzott hangadókból. Így ezeket – vagyis az egyetem esetleges hangoskodóit – végig ellenőrzése alatt tarthatta, s még arról is gondoskodhatott, hogy közéjük beépítse besúgóit.      Októberben, a gyűlésén Toró Árpád hatodéves, Nagy Lajos negyedéves vagy Kiss András és László Ildikó akkori harmadéves hallgatók meg mások is kényes kérdéseket feszegettek. Toró első hozzászólóként az eddig elmulasztott feladatokról beszélt, s Körösi Csoma Sándor szobrának visszaállítását, a hajdani Bolyai Gimnázium nevének visszaadását, a Bolyai sír ápolását, a magyarságunk megőrzését emlegette. Nagy Lajos (emlékiratában rögzítette) a diákság sorsával kapcsolatos kérdéseket feszegetett. Kiss András hozzászólásában egymás kölcsönös megismerését reklamálta román–magyar viszonylatban. László Ildikó Trianon igazságtalanságát is emlegette. A legnagyobb jelentőségű tett Toró Árpád és Gergely Tibor hatodévesek által összeállított 12 pont felolvasása volt. Ugyanekkor Nagy Lajost az egyetem IMSZ kultúrfelelősének választotta az egyetemi IMSZ küldöttgyűlés. Szép kezdeményezés volt az Ady Kör létrehozása és egy folyóirat kiadásának terve. Egyszer a negyedévesek a gyülekezési tilalom ellenére előadás után libasorban mentek fel a főépületig. A rettegett rektor, Andrásofszky Tibor tombolt és politikai tüntetésnek nevezte a cselekedetet. A „libasor” később is ott szerepelt a halmazati bűnök között. A Bolyai-sír megkoszorúzásakor a temetőben hemzsegtek a civil ruhás szekusok. Az egyetem vezetősége egyöntetűen foglalt állást az ellenforradalom definíció mellett. A besúgók adatait gondosan begyűjtötték, de egyelőre jegelték őket.   1957-ben ugyanez a diákság szemtanúja lehetett Kádár János marosvásárhelyi látogatásának, melynek legsötétebb momentuma az emlékezetes beszéd volt: lemondott az erdélyi magyar kisebbség sorsába való beleszólás lehetőségéről.   1959-ben a kommunista vezetés Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is elérkezettnek látta az időt a magyartalanításra. Előzőleg  Andrásofszky Tibor  rektor a tél folyamán hatalmas nagytakarítást végzett, tucatjait szórta ki az ártatlan és a bélyeges diákoknak. Ezután a gyűlésen még csak a tanári kart vették elő és alázták meg. Ennek lett áldozata a még aznap letartóztatott Kóródi Ferenc tanár, a híres Egyetemi Népi Együttes vezetője is. Ő 17 évet kapott. Mások, mint Lőrincz Endre András vagy Pápai Zoltán professzor, megalázó önkritikával úszták meg, de volt olyan is, mint pl. Szerémy Lajos tanársegéd, akinek el kellett hagynia a várost. A diákok meghurcoltatása ezután következett. Először Csernik Zoltán zseniális ötödéves hallgatót exmatrikulálták, majd három hallhatót /köztük a mostani emlékezés íróját/ zárták ki az „ellenséges magatartás miatt: Szász Istvánt, Katz Pált, és Nagy Lajost. Ellenséges megnyilvánulásaik miatt a szankcionált két hallgatót az egyetem, Bárányi Ferencet /abszolválása után két évig nem állhat államvizsgára/ és Kiss Andrást /az V. évfolyam befejezése után exmatrikulálják. Amennyiben ez év alatt a termelésben olyan tevékenységet fejt ki, hogy méltónak bizonyul tanulmányai befejezésére, beiratkozhat a hatodik évfolyamra/. Később valamennyi kizárt és szankcionált hallgató orvos lett. Bárányi Ferenc az 1989-es változás után Románia egészségügyi minisztere is volt. /Szász István Tas: 1956 Erdélyben. A forradalom és utóélete a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 10./

Jön a tél, megszaporodnak a könyvbemutatók, író-olvasó és szerkesztőségi találkozók is. Dr. Nagy Lajos a napokban a kovásznai szabadegyetem vendége volt. A körorvos szerzővel Réty impozáns, albumméretű, gazdagon illusztrált monográfiájáról beszélgettek, amelyet példaként lehetne állítani a településtörténettel foglalkozók elé. Dr. Nagy Lajos most szülőfaluja, Nagyernye monográfiáján dolgozik, kiadásra vár Rétyi Péter XVII. századi, több erdélyi fejedelem ,,gazdasági számadójáról” írt kézirata. Czegő Zoltán Budapestről érkezett otthonról haza, legújabb köteteivel. A Csíkszeredában kiadott Székelyföld szerkesztőgárdája tulajdonképpen hazajött Sepsiszentgyörgyre, hisz a Kárpát-medencében a legnagyobb példányszámban megjelenő és Nyugaton is terjesztett folyóiratnak főmunkatársai és külső munkatársai élnek errefelé. A magyarság súlyos erkölcsi válságba került, írta Sylvester Lajos. Ebbe vezetőik, politikusaik és az őket kiszolgáló érdekcsoportosulások, a médiaszolgák vitték bele. Egyre sűrűbben emlegetik az értelmiség felelősségét, amely a szekértoló behódolásban, a cinkosságban nyilvánul meg. Vannak, akik képesek közösséget vállalni a balatonőszödi hazugságokkal, a huszonhárommilliózó politikai imposztorokkal, a nemzetrészek kitagadásával, s akik képesek az állampolgárokat kardlapozó, gumibotozó, szétverő társasággal egy húron pendülni? Sylvester tehetséges budapesti újságíró leveléből idézett: ,,Budapesten egyre nehezebb az »életben maradás«. Mindenütt liberális vezetés áll a lapok élén, sok helyütt még a nemzeti oldalon is. Illetve a legnagyobb lapokhoz nem lehet bejutni.” /Sylvester Lajos: Írók meg. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 25./

Tordán az Aranyosszéki Népfőiskola keretében dr. Gyárfás Ágnes, a miskolci Nagy Lajos Király Egyetem tanára a magyarságról, nemzetünk és múltunk ismeretének fontosságáról, népművészetről-népköltészetről mesélt. Magyarországon a művészettörténet és pszichológia mellett egyedül ezen az egyetemen létezik magyarságtudomány szak, ennek keretében magyar történelmet, irodalmat, zenét, táncot, népművészetet és népköltészetet tanítanak. Az 1989-ben létesített magánegyetemen a magyar őstörténettel, a kínai és középkori latin nyelvekkel is meg lehet ismerkedni. Molnár Anna balladája, a rovásírás, a természet körforgása, a népmesék szimbolikája, a hit és szeretet egyaránt helyet kaptak dr. Gyárfás Ágnes beszédében. Kitért a magyarság-tudomány tanszék által is kutatott, faluhelyen még olykor fellelhető tiszta szobára, amely az égi szépséget, Isten világát jelképezi. /Ladányi Emese Kinga: Magyarországi vendégelőadó a tordai népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

A Református Híradó – a Székelyud­var­helyi Református Egyházmegye gyü­le­ke­zeti lapja, márciusban ünnepelte kétéves fennállását, 33. száma a napokban jelent meg. Jelenleg 3000 példányban jut el az olvasókhoz a nyolc oldalas újság. A második világháború előtt két ilyen jellegű újság is napvilágot látott: a Nagy Lajos és Márk Mihály szerkesztette Harangszó, később pedig a Dávid Gyula által szerkesztett Református Gyülekezeti Élet. /Ballai Zoltán: Református Híradó. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 27./

Életének 80. évében Budapesten elhunyt Beke György /Uzon, 1927. aug. 3. – Budapest, 2007. jan. 20./ ismert író, újságíró, műfordító. 1989 óta élt Budapesten. Tanulmányait Kolozsvárott végezte a Bolyai Tudományegyetemen. Munkatársa volt 1947–1948 között a sepsiszentgyörgyi Népi Egységnek, 1974-ig a Romániai Magyar Szónak. 1974 és 1987 között Kolozsvárott A Hét főmunkatársa, 1994-től Budapesten a Magyar Élet főszerkesztőjeként dolgozott, 1995 és 2000 között a Nyelvünk és Kultúránk felelős szerkesztője volt. Beke György 1992-től az Írószövetség választmányának tagja. Munkásságát számos díjjal jutalmazták. Kétszer kapta meg a Romániai Írószövetség díját 1970-ben és 1978-ban. 1996-ban Jósika Miklós-díjjal, 1997-ben Nagy Lajos-díjjal és Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjjal tüntették ki. 1999-ben vehette át a József Attila-díjat, 2001-ben Táncsics Mihály-díjban és Tekintet-díjban részesült. Számos regénye, interjúja, riportja jelent meg, első elbeszélése 1949-ben az Akasztott ember kötele címmel, utolsó regénye 2002-ben, címe Csángó történet. /Elhunyt Beke György író. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./ Beke György újra meg újra összerakta a maga, a mindannyiunk Erdélyét. De nemcsak Erdélyt. Havaselvét és Moldvát is, a nyugati meg a keleti magyar szórványt is, mindent, írta róla Sylvester Lajos. A magyarság egészének szellemi újrateremtője volt. Beke György 1989-ben telepedett át Budapestre. Vitte magával az otthont, a székelyföldi hazát, a szórványban élők gondját-baját, Európa legárvább kisebbségének, a moldvai csángóknak a keservét, és mindezt beolvasta, ráolvasta, a szemébe mondta az eltunyult népnek. A missziós tudatot és akaratot vitte magával. Beke György nem állt be a másságkeresők karába. Asztagnyi könyvkévét rakott össze. Beke Györgyöt a Kárpát-medence magyarságának egésze siratja és gyászolja, hisz emelt jó teherbírású szellemi boltívet a térség fölé. /Sylvester Lajos: Aki sokfelé, de mindig a szülőföldjén élt (Beke György halálára) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Aki közelebbről ismerte Beke Györgyöt, annak igen nagy műveltségű, a romániai magyarság és kultúrájának ügyében kiválóan tájékozott, a dolgokat, történéseket mindig összefüggéseiben látó és kereső emberként marad meg emlékezetében. 2003. augusztusában Arad vendége volt, mint a harmadik Böszörményi Zoltán riportverseny zsűrijének elnöke. Szeretettel és megértéssel beszélt a fiatalabb kollégák közel félszáz írásáról. /Jámbor Gyula: Beke György. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 22./

Szeptember 21-én, a magyar dráma napja alkalmából elismeréseket adtak át, felolvasást, beszélgetést, illetve tanácskozást rendeztek Budapesten és több vidéki helyszínen. A magyar dráma napját Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve 1984 óta rendezik meg. A Magyar Színházi Társaság, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI), a Színházi Dramaturgok Céhe és az Új Színház közös rendezvénye az OSZMI konferenciatermében kezdődött. Átadták a Szép Ernő-jutalmat: életműdíjat kapott Hubay Miklós drámaíró, a színpadi beszéd megújításáért pedig Parti Nagy Lajos író, drámaíró részesült az elismerésben. A Madách Irodalmi Társaság és a Szalézi Kollégium szervezésében szeptember 21-én kezdődött a XV. Madách Szimpózium kétnapos ülése. A tanácskozás első napjának programját Csesztvén, a művelődési házban tartották, délután koszorúzást rendeztek Balassagyarmaton, a Madách-szobornál. /Megemlékezések a magyar dráma napján. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 22./

A Képes Krónika miniatúráinak és iniciáléinak reprodukcióiból nyílt kiállítás október 19-én Gyergyószentmiklóson, a Pro Art Galériában. A másolatokat a gyergyószárhegyi Művészeti és Alkotóközpont hozta el Erdélybe. Az anyagból több erdélyi városban is szerveznek kiállítást. A Nagy Lajos király udvarában készült krónika a korabeli udvari művészet stílusát képviseli. A Chronicon Hungariae Pictum vagy Chronica de Gestis Hungarorum címen ismert műkincs az 1360 előtti Magyarországon készült, mint az akkori viszonyok, nemzetségek, történelmi hagyományok és legendák tárháza. A Képes Krónika a magyar művelődéstörténet jelentős alkotása, a benne található 147 kép a 14. századi magyar festészet legjelentősebb fennmaradt alkotása. Nem bizonyított feltevés, hogy a festést Lajos király többször kitüntetett festője, Hertul fia, Miklós készítette. /Jánossy Alíz: Hatszáz éves iniciálék. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

Dr. Nagy Lajos /sz. Marosvásárhely, 1933/ orvosnak készült, 1959-ben (két héttel az év végi vizsgák előtt) „ellenséges magatartás” miatt kirúgták az ország összes egyeteméről. Csak 1961-ben szerezhette meg orvosi diplomáját, addig a vargyasi szénbánya egészségügyi technikusa volt. A Sepsiszentgyörgy melletti Réty vált aztán második szülőföldjévé, ott találta meg hivatását. Nem ingázó, hanem „huszonnégyórázó” orvosként dolgozott egész életében. Megírta Réty falutörténetét, most pedig unokaöccse, az adatokat szorgosan összegyűjtő Nemes Gyula segítségével közreadta Nagyernye könyvét /Dr. Nagy Lajos – Nemes Gyula: Nagyernye/ is. Közel ezeréves székely falu története, megfelel a szakmai elvárásoknak, emellett rendkívül olvasmányos, és gazdag a képanyaga. /(bölöni): Nagyernye képes krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

Nagyernyén a hét végén zsúfolt házas érdeklődéssel fogadták dr. Nagy Lajos és Nemes Gyula szülőhelyükről írt falukönyvét. /Dr. Nagy Lajos – Nemes Gyula: Nagyernye/. A könyv szerzőit Bölöni Domokos marosvásárhelyi író-újságíró és Sylvester Lajos, a Háromszék munkatársa mutatta be. /(csernátoni): Falukönyv-bemutató Nagyernyén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./

„Nagyon szeretném, ha a határon túli előadások – amelyeket mi megfelelőnek ítélünk – rendszeresen, normális reklámmal, kommunikációval és információval tudnának megjelenni a Nemzeti Színházban – mondta a budapesti Nemzeti Színház frissen kinevezett főigazgatója, Alföldi Róbert. – Illetve azt is, hogy azok a magyar nyelvű alkotók, akik határon kívül dolgoznak, ne csak egy-egy kaland erejéig, eldugva legyenek láthatóak, úgy, hogy nincs előkészítve a fogadtatás, az ő színházi nyelvük megismertetése – hanem hosszabban dolgozzanak az intézményben”. A színész-rendező 2008. január 1-jétől június 30-ig a Nemzeti Színház leköszönő főigazgatójával, Jordán Tamással közösen tölti be posztját, majd július elsejétől egyedül igyekszik helytállni. Alföldi törekvése az, hogy valamiféle olyan kortárs színházi nyelvet alakítson ki, amely az embereket nem eltávolítja, hanem közelíti ehhez a műfajhoz. A Nemzeti Színháznak Alföldi szerint van anyagi lehetősége rá, hogy nagy nevű íróktól drámákat rendeljen, ezért nagyon örül annak, hogy Nádas Péter, Esterházy Péter, Spiró György és Parti Nagy Lajos szándéknyilatkozatukat adták pályázatához. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Alföldis, határtalan Nemzeti. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 27./

Németh Zoltán költő, irodalomkritikus köteteit /Állati nyelvek, állati versek és Parti Nagy Lajos kismonográfia/ mutatták be március 11-én Kolozsváron, a Tranzit házban. A Kalligram pozsonyi irodalmi folyóirat volt főszerkesztőjével Balázs Imre József beszélgetett. Németh Zoltán elmondta, tág kulturális köröket bejáró lapot próbált összeállítani, amelybe határok nélkül belefér minden irodalom. /Varga Melinda: A húsnyelv és állati versek szimbólumai. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./

Budapesten az ünnepi könyvhéten az aradi Irodalmi Jelen Könyvek IJK-sorozat kötetei is az érdeklődők rendelkezésére álltak, ugyanúgy a csikszeredai Corvina és Pallas Akadémia, a pozsonyi Madách-Posonium kiadványai. A Kriterion és a Koinónia Kiadókkal közös standon állította ki az Irodalmi Jelen a 2006-ban lezárult regénypályázatán díjazott szerzők munkáit, a folyóirat friss számát és az idén napvilágot látott könyveket: Sigmond István, Bárányi Ferenc regényeit, illetve Puskel Péter a nyomdából éppen csak kikerült anekdotakötetét. Az utóbbi két szerző június 6-án a könyvsátor előtt dedikálta könyveit. Bárányi Ferenc doktort a nagyvilágba szétszóródott orvoskollégák közül is sokan felkeresték, hogy szót váltsanak és megvásárolják Boldogság délibábja című kötetét. Eljött a könyvhétre az 1990-es évek végén Temesvárról áttelepedett Mandics György író is. A nyitó napon Kántor Lajos dedikálta Szilágyi Domokosról írt új könyvét. Az IJK-kötetek évről évre jelen vannak a rangos hazai és határon túli könyvheteken -vásárokon. Híre ment, hogy elsősorban a szórványban és a nyugati emigrációban élő kortárs alkotók, illetve a fiatal szerzők munkáinak biztosít megjelenési lehetőséget. Két évvel ezelőtt a szegedi könyvkiállításon Puskel Péter Emléklapok a régi Aradról albumát a vásáron jelenlévő legjobb külföldi könyv díjával jutalmazták. A legtöbben nem a Magvető, a Kossuth, a Kalligram, az Osiris sátrait keresték fel, ahol Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György, Závada Pál stb. köteteit árusították, dedikáltak vagy léptek mikrofon elé a szerzők, hanem ott voltak a legtöbben, ahol a humorista Nagy Bandó András és Maksa Zoltán várta az olvasókat. /P. P. : Könyvhét Budapesten IJK-kötetekkel. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./

Kihirdették a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Katona József produkciós pályázat eredményeit, mely a teljes színházi spektrum számára kínált lehetőséget. A pályázatra 50 millió forint állt rendelkezésre az NKA miniszteri keretéből, Hiller István oktatási és kulturális miniszter 2008 márciusában hirdetette meg. A 61 beadott pályázatból 25 nyert el támogatást. Ebből határon túli a nyertesek közel harmada. A honlap szerint „két-két művel került be a támogatottak közé Parti Nagy Lajos és Visky András”, a csatolt táblázatban viszont három Visky-darab szerepelt: az Alkoholisták (Kolozsvári Állami Magyar Színház), a Megöltem az anyámat (Moira Kulturális és Ifjúsági Egyesület), valamint a Mese az árnyékról és a fényről (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzat Móricz Zsigmond Színháza) című darabjai. További, erdélyi színházakat érintő döntések: Kozma Mária Csillala mester, (Kolozsvári Állami Magyar Színház), Parti Nagy Lajos Ibusár – megállóhely (monodráma, Csíki Játékszín), Kárpáti Péter Pájinkás János (gyergyószentmiklósi Figura Színház). /A Katona József produkciós pályázat eredményei. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

Megjelent Dr. Nagy Lajos: Életünk kórtörténete. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet. 1956–1959 /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című munkája. Dr. Nagy Lajos és sorstársai elmesélik a nagynevű intézetnek és a diákoknak, tanároknak a történetét azokról az évekről, amikor a félelem uralta a lelkeket. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./

Miért voltam hibás? Mert fiatal szívvel, 23 évesen, szimpatizálni mertem az anyaországi magyarok forradalmával? Mert szóvá mertem tenni azokat a torzulásokat, amelyek "a szép eszmék" testén jelentkeztek? Miért voltak hibásak azok a marosvásárhelyi egyetemisták, akiknek diákéletét tönkretették a megfélemlítéssel, a beszervezéssel, vagy azok, akiket több évre kizártak az ország összes egyeteméről? A még élők tartoznak emberi méltóságuknak és halott sorstársaiknak annyival, hogy számba vegyék, mi is történt a tiszavirág-életű magyar marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben, annak legválságosabb korában, 1953 és 1959 között. Egy magyarországi balliberális, amikor meglátta az 1956–1965 között közel 1500 politikai elítélt adattárát, bele se lapozva unottan tette le, azzal a megjegyzéssel, hogy el kellene már felejteni ezeket! De hiszen egész életünkben egyebet sem tettünk, csak felejtettük! Több mint harminc évig említeni sem volt szabad, de a "változás" után sem próbálta senki részletesen elemezni, hogy mi is történt! Ezért jelentős Nagy Lajos könyve. /Dr. Nagy Lajos: Életünk kórtörténete. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet 1956–1959. Sorstársak visszaemlékezése. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/ Az emlékezők: Bárányi Ferenc, Bárányi-László Ildikó, Becsky Miklós, Kiss András, Kuna Tibor, Nagy Katalin, Piros Ferenc, Szász István-Tas, Szentkirályi Csaba, Szűcs György, Toró Árpád és maga a szerző. /(bölöni): A korszak kórtörténetéről. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./

Siklód nem messze van Parajdtól, Szovátától. Siklódnak 1953-ban még 1772 lakosa volt, 300 tanköteles gyermekkel, éltek a népszokások, írta Nagy Lajos tanító, aki 1970-től hat éven át szülőfalujában oktatott. Élénk volt a műkedvelői tevékenység, tánccsoport, színjátszó csoport, énekkar, zenekar működött. A közösségi és a hitéletről adott képet Andor Csaba – Fehér György (szerk.): Siklód temploma és népe (Kairosz Kiadó, Budapest, 1998). Mára alig 280-an élnek Siklódon, földművesek, állattenyésztők. Hét-nyolc gyermek jár iskolába, kilencen óvodások. A siklódiakat is szétriasztotta a kollektivizálás, közelebbi s távolabbi városokba rajzottak, legtöbben, háromszázan Székelykeresztúron telepedtek le. Oda került Nagy Lajos is. Négy éve falutalálkozóra készülve Nagy Lajos alkalmi kórust toborzott a keresztúri siklódiakból. Elhatározta, hogy összegyűjti a falu nótáit. Az 1970-1976 közötti gyűjtőmunkából összeállt egy kötetre való: Katonaénekek a siklódiak emlékezetében. 156 lejegyzett dallammal és CD melléklettel. Gyűjtötte Nagy Lajos. Kiadja az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület és a székelykeresztúri Szitakötő Egyesület, Székelykeresztúr 2008. Ezeket a dalokat gyermekkorom óta tudom, az én nemzedékem ezeken nőtt fel, írta Bölöni Domokos. /Bölöni Domokos: Katonanóták Siklódról. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 17./

Miholcsa Gyula marossárpataki szobrászművész Apafi Mihályról készített egész alakos szobrát avatják fel augusztus 3-án Nagyernyén, a Polgármesteri Hivatal előtti téren. Dr. Nagy Lajos Apafi Mihályról értekezik, ezt követően az alkotó beszél a szoborról. Kántor Attila református, Csintalan László katolikus és Nagy László unitárius esperesek áldják meg a szobrot. Fellép a Kolping Család kórusa és a vajdaszentiványi tánccsoport. /Szoboravató Nagyernyében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./