"Molnár Gusztáv, a kiváló politológus és a Provincia társszerkesztője szerint a legutóbbi politikai fejlemények azt bizonyítják, hogy "két nemzetállam harca folyik az emberek lelkéért". Mármint a romániai/erdélyi magyarság identitásáért. A jelenlegi román kormányzat azzal, hogy a magyar közösség lojalitását erőszakosan, követeli, csak az elfordulás fokozódásának reflexét váltja ki az erdélyi magyarságból, állapította meg Nagy Benedek. A magyar kormány által meghirdetett "a szülőföldön való boldogulást" célzó intézkedések megvalósulásának sem javulnak az esélyei. Egyre inkább úgy tűnik, hogy inkább az egyre súlyosabb népességi gondokkal küszködő anyaországba érdemes települni. Aki mindenképpen veszít, az az erdélyi magyarság, pontosabban annak erdélyi léte, helyben való megmaradása. /Nagy Benedek: Két szék között (is rajtunk) csattan az ostor? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 5./"

Az Erdélyi ’56-osok Bajtársi Társaságát a magyarországi kedvezménytörvény ürügyén elszabadult nemzetellenes indulatok, torzítások, hazugságok nem hagyhatják közömbösen. Most, amikor az anyaország és az egész nemzettest érdekében akarja összegyűjteni az idegen sorsra ítélt nemzettársakat, a jelenlegi magyarországi ellenzék az anyaország kevésbé tájékozott polgárait alattomos módon e törekvés ellen hangolja. De hiába teszi! Azok, akiket az évszázadok sújtó balsorsa egy táborba tömörített, együtt maradnak most is, és kéz a kézben talán elkerüljük, hogy egy nép a Kárpát-medencéből eltűnjön a történelem temetőjében. A Romániai Volt Politikai Foglyok Szövetsége nevében Török József, Puskás Attila, Bara Lajos, Páll László, Salamon László, Nagy Benedek. Az Erdélyi ’56-os Bajtársi Társaság nevében Józsa Árpád Csaba elnök /Állásfoglalás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

Bartis Ferenc gyergyószárhegyi származású és Budapesten élő költő, szerkesztő és volt politikai elítélt (1957—1964) a Romániai Magyar Szó június 3-i számában közölt "Nyilatkozatában" cáfolta az Alexandru Maier Orvos voltam Szamosújváron című visszaemlékező kötetében róla írt elmarasztaló minősítéseket. Bartis írásában Nagy Benedekre mint tanúra hivatkozott. Nagy Benedek leszögezte: nem lehet tanú, mert őt akkorra már kivitték a Duna-deltába dolgozni. Maiert könyvét Nagy Benedek sok érdekes és hitelesnek tűnő részlete mellett nem egy állítását szubjektívnek tartja. Nagy Benedek a börtönévek alatt nem találkozott Bartis Ferenccel. Bartis Ferenc 1987-ben Magyarországon megjelent Rácsok között Romániában című kötetét Nagy Benedek nem nevezném objektív történelmi dokumentumnak. /Nagy Benedek: A pontosítás és helyesbítés jogán). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

"A legutóbbi népszámlálás előzetes adatai szerint Hargita megyében közel 700 személlyel nagyobb azoknak a száma, akik magyar nemzetiségűeknek, de román anyanyelvűeknek vallották magukat. Az így nyilatkozók zöme Maroshévízről (327), Galócásról (44), Balánbányáról (80) és Gyimesközéplokról (177) került ki, ez azt jelenti, hogy ezekben a helységekben bizonyos okokból kifolyólag viszonylag jelentős azon nyilatkozók száma, akik bár magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, az anyanyelvük a román. A vallási megoszlást illetően szembeötlő egyes neoprotestáns felekezetek számbeli előretörése a történelmi egyházak rovására. /Nagy Benedek: Sirámok és a valóság. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./"

"Borbély Zsolt Attila örömmel nyugtázta, hogy Fey László reagált a cikkére, ezzel alkalmat adott bizonyos kérdések ismételt megvilágítására. Ténykérdés, az RMDSZ alapdokumentumaiban s a gyakorlati politizálás szintjén egyaránt jól érzékelhető a pártosodás tendenciája. Ebben a folyamatban Szatmárnémeti mérföldkő volt. (Ezt egyébként olyan balliberális publicisták is megállapították, mint Bányai Péter és Bíró Béla, bírálva a VII. kongresszus antidemokratikus határozatait.) Komolytalan Fey László azon állítása, amely összemossa az RMDSZ vezetősége által folytatott belső tisztogatást egyes megyék - például Kolozs - ellenzéki dominanciájával. Az a kitétel pedig, miszerint Kolozs megyében nincs esélye annak, aki nem a belső ellenzék híve, egyenesen megmosolyogtató. Hiszen Kolozs megye szenátoráról, Eckstein-Kovács Péterről aligha állítható, hogy nem támogatja a Markó féle kurzust. Arról mindketten elfeledkeznek, hogy az RMDSZ "erejét" a román kormánypárttól kölcsönzi arra az időre, amíg a magyar kisebbségi szervezet "demokratikus hitelesítő bélyegére" diplomáciai okokból szükség van az integrációs folyamatban. A Nagy Benedek ügyet az RMDSZ Operatív Tanácsa utalta az Etikai Bizottság elé, és nem Tőkés László (lásd az OT 1995. január 5-én hozott határozatának 5. pontját, RMDSZ Közlöny, 1995. 13. szám). Érdemes végigolvasni azon (ex)képviselők névsorát, akik aláírták a Nagy Benedek irományától elhatárolódó nyilatkozatot: András Imre, Birtalan Ákos, Borbély Imre, Fekete Zsolt, Kerekes Károly, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő, Németh János, Sinkó István, Szilágyi Zsolt, Varga Attila, Vida Gyula, Zsigmond László. A mai önfeladó, a román hatalomnak alájátszó kurzus legfőbb támogatói, a neptuni képviselő-kettős, Tokay György és Borbély László (Frunda György a szenátusi frakciónak volt tagja), továbbá Székely Ervin, Antal István, Márton Árpád nincs közöttük. Minő véletlen. /Borbély Zsolt Attila: Véletlenek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./"

"54,83 százalékos részvételi arányt jegyeztek az RMDSZ Csíki Területi Szervezete által máj. 11-én szervezett belső választáson. A területi szervezet tagszervezeteinek nyilvántartott taglétszáma 7474, a területi elnökjelöltre leadott szavazatok száma 4098, a szövetségi képviselőjelöltekre 4086, a területi képviselőjelöltekre pedig 4099. Az egyedüli területi elnökjelölt - Ráduly Róbert Kálmán tisztségben lévő elnök - 3770 érvényes szavazatot kapott, 256-on szavaztak ellene és 72 szavazat érvénytelen volt. A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) tagjelöltek közül a legtöbb szavazatot kapta Zsombori Vilmos - 832, Márton István - 718, Rafain Zoltán - 561, Hajdú Áron Péter - 479 és Nagy Benedek - 466. - Megtisztelő a figyelem, amelyet az emberek a belső választásokra fordítottak - mondta Ráduly Róbert Kálmán területi elnök. - Ez megerősít minket abban a hitünkben, hogy a közvetlen választások módszere az egyetlen járható út - szögezte le a képviselő. /Sarány István: RMDSZ belső választások. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./"

"Érvényes és érvénytelen. Több mint 50 százalékos volt máj. 11-én, vasárnap a részvétel a Csíki Területi RMDSZ által megszervezett belső választásokon. Nem úgy Háromszéken, ahol nagyfokú volt az érdektelenség a tagság soraiban. A 300 ezer magyar lakta Hargita megyében az RMDSZ-nek három területi szervezete van, a széki történelmi felosztást követve: csíki, gyergyói és udvarhelyszéki. Máj. 11-én Csíkszéken rendeztek állóurnás, titkos, közvetlen belső választásokat, s ezen újraválasztották Ráduly Róbert Kálmán parlamenti képviselőt a szövetség területi elnökének. Az RMDSZ a Szövetségi Képviselők Tanácsának csíki képviselőit is megválasztotta, körzetek szerint. Csíkszeredát Hajdú Áron és Nagy Benedek fogja képviselni az SZKT-ban. Felcsíkról Márton Istvánt, Alcsíkról Rafain Zoltánt, Középcsíkról pedig Zsombori Vilmost választották SZKT-tagnak. (Nagy jelölése és megválasztása sokakban megütközést keltett, ugyanis őt évekkel ezelőtt etikai vétség miatt - az RMDSZ tiszteletbeli elnöke ellen áskálódott - Csíkszeredában kizárták a szervezetből, s ezt az SZKT is megszavazta, ám senki sem tud róla, hogy valaha is rehabilitálták volna.) Kovászna megyében is két területi RMDSZ-szervezet van: a felsőháromszéki (Kézdivásárhely központtal) és a háromszéki (Sepsiszentgyörgy központtal). Az előbbi 31 településen, 34 szavazókörzetben bonyolított le részleges belső választásokat, ezen 3261 RMDSZ-tag, azaz a jogosult személyek 40,66 százaléka vett részt, így a választás érvényes. A háromszéki területen csak 2389 RMDSZ-tagot szavazott, a részvétel így 11,93 százalékos volt, a szavazás tehát érvénytelen. /Csíkszék-Háromszék. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./"

"Tisztújító közgyűlést tartott jún. 6-án Csíkszeredában a Volt Politikai Foglyok Hargita megyei szervezete. A tagság újraválasztotta az eddigi vezetőséget, így továbbra is Bara Lajos maradt az elnök, Pál László az udvarhelyi alelnök, Nagy Benedek a csíki alelnök és Kelemen Csongor a szervezet titkára. /Kongresszusra készülve. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 7./"

"Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság munkatársa, a Restitúciós Kormánybizottság elnöke a vele készült beszélgetésben leszögezte: az összehangolt nyomásnak köszönhetően a kormány elszánta magát és zöld utat adott a restitúciós folyamat tényleges beindításának. A folyamat legelején vannak még és nagyon jelentősek azok az erők, amelyek mindent megtettek azért, hogy ne történjen jelentős elmozdulás az ügyben. A romániai vallásfelekezetek összesen mintegy 7500 ingatlanukat kérik vissza. Ebből mintegy kétezer a görög katolikus, kb. ugyanennyi a zsidó közösség által letett igény és csak a harmadik helyen van a négy magyar történelmi egyház a maga közel 1500 kérésével. A törvény alkalmazása szempontjából a legkényesebb a görög katolikus ingatlanok ügye, mivel azokat az ortodox egyház használja és sok településen már híveik sincsenek. A visszaadandó első 35-ös listán 22 magyar egyházi ingatlan szerepel: 13 római katolikus, 5 református és 4 unitárius. Ezeken kívül két evangélikus szász, három zsidó és nyolc ortodox ingatlanról született döntés. Jún. 27-én újabb döntéseket fog hozni a kormánybizottság. A már visszaítélt ingatlanok közül megemlíthető a jelenleg a zeneiskola által elfoglalt kolozsvári ferences kolostor, egy nagyszebeni iskolaépületet, amelyben jelenleg egy orvosi fakultás működik, a ferences nővérek petrozsényi iskolaépülete vagy a kolozsvári Monostor úti református Kakasos-templom parókiaépülete, amelyet egy kisegítő iskola használ. Székelyföldről Hármasközség (Csókfalva), Nagyajta, Kökös, Bölön, Angyalos... iskola, óvoda, művelődési otthon működik bennük. Minden egyes visszaigényelt ingatlan ügyében egy kérdőívet küldött ki a kormánybizottság titkársága, az ingatlan jelenlegi helyzetéről és adatairól érdeklődve. Ezeket - sajnos - egyes polgármesteri hivatalok nem nagyon sietnek kitöltve visszaküldeni. Ezek hiányában pedig nem kerülhet a bizottság elé a visszaigénylési kérés. /Borbély László: Valami megmozdult. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 21./"

"Jún. 18-án és jún. 27- én ülésezett az Országos Interminiszteriális Restitúciós Bizottság (ORB). Nagy Benedek, a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa az ülések eseményeiről beszámolva elmondta, hogy a Bizottság elvi döntéseket hozott több egyházi ingatlan visszaszolgáltatását illetően. Az Országos Restitúciós Bizottság (ORB) 30 napon belül az elvi döntések alapján megszerkeszti a visszaszolgáltatásra vonatkozó határozatokat. A Bizottság a két ülés alkalmával összesen 70 egyházi ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött. Az első, június 18-i ülés döntése alapján 34 egyházi ingatlanból 21-et a magyar egyházaknak, 2 ingatlant pedig a szász evangélikus egyháznak szolgáltatnak vissza. A második, június 27- i ülés döntése értelmében 36 ingatlanból 21-et szintén a magyar egyházaknak,1 ingatlant a szász evangélikus egyháznak, 5 ingatlant pedig a nagylaki szlovák evangélikus egyháznak fognak visszaszolgáltatni. Összességében tehát 50 egyházi ingatlan kerül vissza a kisebbségi keresztény egyházak tulajdonába, ezen kívül a romániai zsidó közösség számára 3 ingatlan visszaszolgáltatásáról döntöttek. /Ülésezett a romániai Országos Restitúciós Bizottság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./"

"Visszakerült a római katolikus egyház tulajdonába a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium épülete - tájékoztatta a Hargita Népét Nagy Benedek, az Országos Restitúciós Bizottság elnökének tanácsosa. A testület 48 ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött, ebből 22 az erdélyi magyar történelmi egyházak tulajdonába kerül vissza. A csíkszeredai gimnázium épülete mellett még két csíksomlyói iskolaépület, négy gyergyószentmiklósi ingatlan - ebből háromban iskola működik -, a gyergyóditrói kórház és a csíkszentsimoni elemi iskola épülete szerepel a visszaszolgáltatott ingatlanok listáján. A felsorolt ingatlanok tulajdonjogát kapják meg az egyházak, de a bennük működő intézmények további öt évig bérlőként működhetnek az épületekben. /Sarány István: Márton Áron Gimnázium. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 10./"

"Lakatos Péter, a Partium platform nevében és az aradi Szabadság-szobor kapcsán mondotta, hogy a román nacionalisták nem várt segítséget kaptak attól az Erdélyi Nemzeti Tanács nevét lejárató, farizeus ügyvivő asztaltársaságától, mely a Medgyessy-Nastase találkozó előestéjén nyílt levelet írt. Kónya-Hamar Sándor így fogalmazott: a protokollum mindig azok között köttetik, akik nem hajlandók egymást vállalni. Ilyen vagy olyan megfogalmazások bekerülnek a papírba, melyekből megvalósul valami, aztán azt keservesen védeni is kell. A Székely Nemzeti Tanács plakát-ügyében, sokkal keményebben föl kellett volna lépni, nem elég rendőri túlkapásról beszélni. Borboly Csaba, az Új Erő Platform képviseletében kérdezett: azok, akik úgy hiszik, hogy nincs helyük a mostani RMDSZ-ben, megtagadják a szatmári kongresszus határozatait? Kelemen Kálmán, a Kereszténydemokrata platform elnöke arról szólt, hogy az RMDSZ-ben egyesek szeretnének tulipán-bárók, tulipán-hercegek lenni. Évek óta folyik és sokan türelmesen tűrték azt a kettőséget és azoknak a kettőségét, akik belül úgy játszottak, mintha kívül lennének, kívül úgy, mintha belül lennének, és megint egy harmadik változatra gondoltak. A kérdés az, hogy a Nemzeti Tanács szervezők rendelkeznek-e olyan elszántsággal, mint annak idején a román memorandisták? Ha igen, a történelemben nincs megtiltva senkinek, hogy vértanúvá váljék. Verestóy Attila a Székelyföld platform nevében leszögezte: az egységbe nem lehet mindenkit belezsúfolni. Aki nincs ellenünk, az még velünk lehet, de fogjuk fel, hogy aki ellenünk van, az nincs velünk. Kelemen Atilla, Novum Forum platformvezető, aki szeptember első napjaiban részt vett az Európa Tanács ülésén, elmondta, hogy ott Nastase az első kérdést Eörsi Mátyás liberális képviselőtől kapta, s az ez volt: Miért nem állhat a Szabadság-szobor? Szerinte az RMDSZ ezt a kérdést is meg fogja oldani. Winkler Gyula, a Szórvány platform nevében úgy vélekedett, el kell érni, hogy a jövő évre is minél többet bevihessenek a költségvetésbe azokból az igényekből, melyeket a helyi önkormányzatok az RMDSZ felé megfogalmaztak. Takács Csaba ügyvezető elnök kérte: azokkal az RMDSZ tisztségviselőkkel szemben, akik kétkulacsos politikát folytatnak, a szövetség határozottan alkalmazza saját alapszabályzatát. Rengeteg hozzászóló volt.Nagy Benedek: Cinikus, piszkos játék folyik a Székelyföldön és a székelységgel, visszaélnek temperamentumával, politikai tájékozottsági szintjével. /(Bögözi Attila): SZKT Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 13./"

"Okt. 23-án a volt politikai elítéltek emlékművénél kezdődtek Csíkszeredában az 1956-os magyar forradalom 47. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségek. Bara Lajos, a Volt Politikai Foglyok és Üldözöttek Szövetsége Hargita Megyei Szervezetének elnöke méltatta az évfordulót, Szilágyi Árpád volt 56-os elítélt pedig Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavalta el. Nagy Benedek, a Hargita megyei szervezet csíki alelnöke, volt politikai elítélt mondott beszédet. A megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatánál a megyei és helyi önkormányzat, a városi RMDSZ-szervezet, a Segítő Mária, a Kós Károly és a Kájoni János középiskolák, a Németh Géza Egyesület, a Volt Politikai Foglyok és Üldözöttek megyei, illetve gyergyói szervezetének küldöttei. Az ünnepség a Kalász negyedi temetőnél folytatódott, ahol megkoszorúzták az 1956-os elítéltek emlékére felállított kopjafát. Székelyudvarhelyen a megemlékezésre a Ferenc-rendi templom udvarán lévő emlékműnél került sor. Pál László elnök,a Politikai Foglyok Országos Szövetsége (POFOSZ) nevében köszöntötte az egybegyűlt városlakókat. A megemlékezés közös imával és a magyar himnusz eléneklésével zárult. /Ünnepi megemlékezések a magyar 56 évfordulóján. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./"

"Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó jogszabályok értelmében létrejött tárcaközi restitúciós bizottság féléves működése alatt 120 ingatlant szolgáltatott vissza az egyházaknak, ebből 72 ingatlan a romániai magyar történelmi egyházak tulajdonába került vissza - derült ki Nagy Benedek vitaindítójából, amelyet az RMDSZ Csíki Területi Egyeztető Tanácsa előtt tartott. Nagy Benedek a tárcaközi bizottság elnöke, Adrian Marasoiu államtitkár kisebbségi egyházak ingatlanügyeiben illetékes személyi tanácsosa. A testületnek közel 8000 ingatlan ügyében kell döntenie, ebből 1800-at a magyar történelmi egyházak igényeltek vissza. Állítása szerint "a beadott kérések/ügycsomók helyzete több mint hiányos: siralmas". /Sarány István: Egyházi ingatlanok restitúciója. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./"

"Dec. 11-én újabb 31 egyházi ingatlan ügyében hozott elvi döntést az Országos Restitúciós Bizottság. A 31 döntésből 23 magyar egyházi ingatlanokra vonatkozik - tájékoztatott Nagy Benedek, a bizottság munkatársa. Sikerült listára tenni a székelyudvarhelyi római katolikus, a jelenlegi Tamási Áron Gimnázium három, valamint a székelykeresztúri unitárius, ma az Orbán Balázs nevét viselő gimnázium két - a régi és az újabb kollégium - épületét is. A jóváhagyott ingatlanok listáján szerepelnek még agyagfalvi, nagygalambfalvi, városfalvi (Hargita megye), nyújtódi, illyefalvi (Háromszék), hétfalusi, apácai (Brassó megye), szerdahelyi és szakadáti (Szeben megye), kolozsvári, nagyváradi, tordai, tasnádi és más helységbeli katolikus, református, evangélikus és unitárius egyházi épületek. Ezzel a visszaítélt egyházi ingatlanok száma kétszázra emelkedett, közülük 130 a magyar történelmi egyházak tulajdonába kerül vissza. /Folytatódik a restitúció. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./"

"Az utóbbi tíz év alatt csak Hargita megye lakossága közel harmincezer fővel fogyatkozott. Ilyen fogyás csak a két világháború időszakát jellemezte. Nagy Benedek könyvének /Küzdelem hajnalig, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ minden írása, minden beszéde felhívás, "kiáltó szó" az erdélyi magyarsághoz. /A Pallas-Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 20./"

"Dec. 20-án, az RMDSZ megalakulásának 14. évfordulója alkalmából hagyományosan Marosvásárhelyen tartott ünnepi rendezvényen adták át a szövetség által létrehozott Ezüstfenyő-díjakat, amelyeket azoknak a személyeknek adományoznak, akik munkájuk révén jelentősen hozzájárultak az államosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatásához, valamint az RMDSZ programjának megvalósításához. Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta, 14 évvel ezelőtt az RMDSZ a szövetség, az egység, az önállósodás útján indult el és ma is ezen halad. A visszaszolgáltatási folyamat révén csak Székelyföldön több mint 250 000 hektár közbirtokossági erdőtulajdont sikerült visszaszerezni a székelység számára, de már több százra tehető az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Az Ezüstfenyő-díjat ezúttal 25-en - köztük önkormányzati képviselők, országos tisztségviselők, egyházi személyek, vállalkozók - vehették át Idén Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Király András, Arad területi elnök, Tokay György parlamenti képviselő, Szilágyi János besztercei kertészmérnök, Balazsi József érsemjéni polgármester, Szakál András Zsolt brassói erdészmérnök, Markó Attila helyettes államtitkár, Nagy Benedek, a vallásügyi államtitkárság tanácsosa, Tőke István csíkszeredai erdészmérnök, Dézsi Zoltán, gyergyószentmiklósi alprefektus, Kásler Pál hátszegi vállalkozó, Egyed Csaba baróti erdészmérnök, Dimény Zoltán berecki alpolgármester, Eckstein-Kovács Péter kolozsvári szenátor, Sallai János széki polgármester, Borbély László marosvásárhelyi parlamenti képviselő, Csató Béla marosvásárhelyi főesperes, Péter Ferenc szovátai polgármester, Böndi Gyöngyike, nagybányai parlamenti képviselő, Bekő Tamás nagykárolyi polgármester, Varga Attila szatmárnémeti parlamenti képviselő, Antal István székelyudvarhelyi parlamenti képviselő, Kaba Gábor zsombolyai polgármester, Lakatos Sándor zilahi mérnök kapott, továbbá a Közbirtokossági Hírvivő, sepsiszentgyörgyi havilap. /Kiosztották az Ezüstfenyő-díjakat. Tizennégy éves az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./"

"Bukaresti megalakulásának tizennegyedik évfordulóján ünnepelte az RMDSZ Marosvásárhelyen. Ez alkalommal került sor az Ezüstfenyő-díjak átadására is, amelyet tavaly óta azoknak a személyeknek adományoznak, akik "kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul elállamosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszerzés, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében". Az RMDSZ elnöke, Markó Béla ezúttal is keményen bírálta azokat, akik "más utat választottak", mondván: "gyáva, aki küzdelem helyett kinyilatkoztatásokat tesz". A kitüntetettek között van az a Nagy Benedek csíki exképviselő is, akit néhány éve az akkor még tiszteletbeli elnök Tőkés László elleni áskálódásai miatt kizártak az RMDSZ-ből, s akit nyilvánosan a mai napig nem rehabilitáltak. /Sz. L.: Kitüntet a párt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 23./"

Megjelent Nagy Benedek: Közdelem hajnalig /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című publicisztikai kötete. /(Daczó Dénes): Közdelem hajnalig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

Az előválasztáson Csíkszeredában ezerrel kevesebben voksoltak, mint négy évvel ezelőtt. A megyei önkormányzati képviselők listáján a összesített szavazatok szerint a következő kilenc személy kapta a legtöbb szavazatot: Borboly Csaba (8500 szavazat), Korodi Attila (8236), Zsombori Vilmos (7763), Borbély Ernő (7752), Papp Kincses Emese (7303), Mátéffy Győző (6805), Nagy Benedek (6202), Rácz Árpád (5925) valamint Bokor Márton (5898). Csíkszeredában nyolc választó körzetben szervezeték meg a szavazást és itt 3762 személy járult az urnák elé – mondotta Hajdú Áron a városi RMDSZ elnöke. A listán a legtöbb szavazatot kapta Hajdu Gábor (1067) és Bokor Márton (998). /(Daczó Dénes): Megújult önkormányzati képviselői listák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./

Hargita megyében a 31 tagú megyei önkormányzati testület összetétele: RMDSZ – 22 mandátum, Népi Akció (AP) és Szociáldemokrata Párt (PSD) – 3-3 mandátum, Demokrata Párt (PD) – 1 mandátum, valamint Beder Tibor független jelölt. A megyei tanács 22 RMDSZ-tagja: Bunta Levente Zoltán, Borboly Csaba, Farkas Zoltán Béla, Kolumbán Sándor-Gábor, Korodi Attila, Burus Tibor, Borbély Ernő, Sófalvi László, Ilyés Béla Károly, Zsombori Vilhelm, Vákár Gavril, Papp Kincses Emese, Tifán Ervin Csaba, Petres Sándor, Mátéffy Győző, Pálffy Domokos, Bondor Stefan, Nagy Benedek, Bende Sándor, Szabadi Kinga Zsófia, Rácz Árpád és Sándor Kálmán. Az AP tanácsosai: Kocs Ilona, Kis Zoltán és Both Emese. A bejutási arányt tekintve, az RMDSZ valamivel gyengébben szerepelt, mint korábban, hiszen 1996-ban és 2000-ben a bejutó tanácsosok 72,9%-a képviselte az RMDSZ-t, most ez az arány 70,9%-ra csökkent. /Sarány István, Szász Emese: RMDSZ-többségű megyei tanács. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./

Falunapokat tartottak Csíkszentkirályon. A községközpontban, a templom előtt áll a Szent István-szobor. Aug. 20-án a helyi fúvószenekar nyitányát követően Székely Ernő polgármester köszöntötte a megjelent vendégeket. A község ismert, innen elszármazott, vagy itt élő alkotóinak (Botár István, Szabó András képzőművészek, Benedek Éva restaurátor) munkáit tették közszemlére. Az iskola udvarán Koltay Gábor-Koltay Gergely Zúgjatok harangok 1848 című rockoperáját mutatta be a kaposfüredi Rock Színkör Társulata, majd a Somogy Táncegyüttesnek tapsolhatott a közönség. A templom előtti emlékműnél a második világháborús hősökről emlékeztek meg. Nagy Benedek történelemtanár, megyei tanácsos idézte fel az akkori fájdalmas eseményeket, s a még élő veteránoknak emléklapokat nyújtottak át. Az ünnepi szentmisét követően, fúvószenekar kíséretében nagyszabású lovas felvonulást tartottak a falu főutcáján. Estétől hajnalig tartó bállal zárultak a falunapok. /Kristó Tibor: Falunapok Csíkszentkirályon. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./ 11/ Második alkalommal tartottak falunapokat a hét végén Lisznyóban. A félezernél kevesebb lélekszámú településen több vetélkedőt tartottak.   Derzsi György helybeli református lelkész, a falunapok egyik fő szervezője azt mondta, fontos, hogy legyen egy évben két nap, ,,amikor a szív és a lélek megtalálja a jövendő felé vezető utat”, Ráduly István, a Lisznyót is magában foglaló Uzon község polgármestere kijelentette: egységben az erő.    Jó hangulatban zajlott a lovaglási verseny. /(mózes): Az együttlét öröme. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

Nov. 5-én a bukaresti református egyház Koós Ferenc Körének az RMDSZ két közismert hargitai politikusa volt a vendége: Nagy Benedek történelemtanár és Kelemen Hunor parlamenti képviselő. Nagy Benedek megörökítette életének 1956–1961 közötti krónikáját, bebörtönzésének történetét Egy sors volt ez is /Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ címen. Nagy Benedek harmadéves kolozsvári egyetemi hallgató volt, amikor letartóztatták és koncepciós perben elítélték. A Koós Ferenc Körben Zsold Béla, a vendéglátó Calvineum templom lelkésze köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kelemen beszédében felvázolta az 1956-os magyar forradalom romániai visszhangját. Nagy Benedek elmondta, miért itt tartja könyvének bemutatóját: mert édesapja, dr. Nagy András a ’30-as években Bukarestben volt orvostanhallgató, ilyen minőségében egyike a Koós Ferenc Kör megalapítóinak. Nagy Benedek szerint nincs olyan romániai magyar intézmény, amely az egykori politikai elítéltek vallomásait összegyűjtené, hogy forrásként szolgáljanak mai és jövendő kutatók, írók számára. Sokan sírba vitték az emlékeiket. Tófalvi Zoltán és – tőle függetlenül – Páskándiné Sebők Anna saját kezdeményezésre összegyűjtötte, amit még lehetett, és közreadta tévében, nyomtatásban. Elszórtan jelentek meg visszaemlékezések, például Vastag Lajostól az utolsó órában, mert nemsokára elhunyt Amerikában, és közölt Dávid Gyula, Páll Lajos, Bartis Ferenc, Koczka György, Puskás Attila és számos pap. A Hargita Népe az évek során szóra bírta az elérhető, egykori politikai elítélteket. Új fejlemény, hogy a CNSAS (Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság) kérésre korabeli nyomozati és törvényszéki iratokat, titkos jelentéseket bocsát az egykori elítéltek és családtagjaik rendelkezésére, ezek újabb és újabb adalékokkal gazdagítják a korszak tényirodalmát. /Barabás István: Pennás börtön. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 13/

Román Győző publicisztikai figyelmeztetésére (Tiszta vizet a nyílt kártyákba, Erdélyi Napló, márc. 8.) válaszolt Kereskényi Sándor. Román Győző három kirívó példát említett: Kelemen Attila, Kereskényi Sándor és Csutak István esetét. Szerinte az első ostobán, a második szánalmasan, a harmadik megalkuvó módon viselkedett új, hatalmi helyzetében. Kereskényi Sándor kifejtette, hogy a sajtóban a kilencvenes évek közepén az ún. neptunosokat elmarasztalta ugyan, de valójában nem volt annyira ellenzéki. Megmagyarázta, hogy fellépésében „inkább a szereplés, mint az alternatívaképzés igénye” vezette. Csutak István koccintgathat ugyan Nagy Benedekkel, de egyeztetni a Duna-parti metropoliszban Gézával vagy Zsolttal szokott. /Kereskényi Sándor: A kéjhölgy lehajtja szép fejét (Megjegyzések Román Győző cikkéhez). = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 5./

Az RMDSZ Önkormányzati Főosztálya által Tusnádfürdőn június 25-én szervezett Turizmus a Székelyföldön elnevezésű konferencián több mint száz önkormányzati tisztségviselő, szakember és vállalkozó vett részt. Borboly Csaba Hargita megyei tanácsalelnök, Demeter János Kovászna megyei tanácselnök és Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnök tartott előadást. A konferencia célja volt az önkormányzatok és a vállalkozók együttműködésének feltérképezése. Elhangzott többek között Nagy Benedek, a Sapientia – EMTE munkatársának Az önkormányzatok szerepe Székelyföldön a települések marketing-tevékenységében, továbbá Horváth Alpár a BBTE gyergyószentmiklósi kihelyezett kara tanársegédjének A turizmus területi tervezésének szemléleti kérdései című előadása. Az előadók között anyaországiak is voltak. Végül a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el Székelyföld turizmusa fejlesztésére vonatkozóan. /Hecser Zoltán: Turizmus a Székelyföldön. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

Borbély Zsolt Attila induló rovatában a téves sztereotípiák lebontására tesz kísérletet. Aki „lúzer MPSZ-ről” beszél, azt sugallja, hogy az MPSZ, a Magyar Polgári Szövetség maga tehet sanyarú sorsáról. A Reform Tömörülés komolyan vette az 1992. október 25-én Kolozsváron, a Szent Mihály templomban az RMDSZ képviselői és szenátorai által letett esküt, mely kimondja: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért, és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés”. Amikor Markó Béla a Nagy Benedek-ügyben nem állt az ártatlanul megtámadott Tőkés László mellé, akkor a Reform Tömörülés szakított Markóval és Kónya Hamar Sándor személyében saját elnökjelöltet indított a kongresszuson. A történet további része ismert. Markó 1995 után véget vetett az autonomista politikai vonatvezetésnek, s a Neptun lobbi élére állva kormányra vezette az RMDSZ-t. Az RMDSZ a román nemzetstratégiai érdekek kiszolgálója lett, nemzetközi síkon adta a legitimációt annak a román hatalomnak, mely semmiféle hajlandóságot nem mutatott az RMDSZ program lényege, az autonómia gondolatának elfogadására. 2003-ban az RMDSZ leszámolt eredeti céljaival, a szervezeten belül közel korlátlan hatalomra szert tevő Markó Béla pedig újabb négy évre nyert mandátumot, az autonomista szárny kénytelen volt az RMDSZ-től függetlenül megszervezni magát. Így jött létre az MPSZ is, melynek „lúzersége” abból fakad, hogy Markóék a román államhatalommal összefogva még az önálló szervezetkénti rajthoz állását is megakadályozták. Az MPSZ is követett el hibákat. Döntés született az MSZP pártkénti bejegyzéséről, a döntés megvalósítása azonban várat magára. A szervezet önsorsrontásának címszava alá tartoznak az utóbbi idők belső viszályai. Szomorú, hogy jobb sorsra érdemes nemzeti szervezetek vezetősége a belső tisztogatásban próbálja meglelni a kiutat. Az MPSZ „lúzerségének”, vereségének elsősorbani oka Markóék gátlástalansága, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Lúzer” MPSZ? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30./

Az egyházak a hívek arányában jutnak állami támogatásokhoz. Nagy Benedek, a vallásügyi államtitkárság tanácsosa azt állítja: a magyar történelmi egyházak több pénzhez jutottak, mint amennyi híveik száma alapján megilletné őket. Nagy Benedek viszont nem tudja, mennyi többlettámogatást kap az ortodox egyház. A kormányalapból négy egymást követő kormányhatározattal a kabinet 11,97 milliárd régi lejt különített el Markó Béla közbenjárására a magyar egyházaknak. Ezen kívül a nyolc magyar egyház még hozzájutott 12 milliárdhoz, tehát az idén összesen 24 milliárdot kaptak eddig. /Simon Judit Méltányos pénzkiutalás a magyar egyházaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Nyilvánosságot kapott az RMDSZ-közeli körök egy újabb botrányos hamisítása. Wass Albert egyik novellájából a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, melynek Markó Béla is részvényese, egyszerűen kihagyta Tőkés László nevét. Az eset napvilágra kerülése után a kiadó magyarázkodott: a cenzúra oka állítólag „a műfaji tisztaságra való törekvés”. Ez az eset beilleszthető egy évtizedes folyamatba: az RMDSZ és holdudvara ismételten megkísérli a történelem átírását, állapította meg Borbély Zsolt Attila, aki korábbi múltátírási kísérletekről írt. Az 1995-ös atlantai tárgyalások idején megpróbálták visszamenőleg legitimálni az RMDSZ történetének mindmáig legnagyobb botrányát, a Neptun-gate-et. 1996-ban, az RMDSZ addig nagyjából egyenes pályáján törést hozó esztendőben, a választások előtt több olyan nyilatkozat is elhangzott az RMDSZ vezetői részéről, mely valószínűsítette, hogy a szervezet akár az Iliescu-féle posztkommunista erőkkel is közösen fog kormányozni, ha erre lehetőséget kap. Markó Béla a Népújság 1999. május 14-i számában megjelent interjúban ezt letagadta. (Majd 2000-ben kormányzati együttműködést kötött Nastaséékkal.) 1999 végén, amikor Tőkés László a legmagasabb magyar állami kitüntetést kapta meg, akkor még az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként, az RMDSZ Tájékoztatója hallgatott az eseményről. Ugyancsak 1999-ben jelent meg az RMDSZ gondozásában egy CD-ROM, melynek kronológiája tendenciózusan hiányos, az RMDSZ vezetőire nézve kellemetlen ügyek nem vagy alig szerepelnek benne. A Neptun-ügyből kimaradt maga a tárgyalás, Tőkés László nyilvánossághoz fordulása, valamint az SZKT elítélő nyilatkozata. Nagy Benedek Tőkés László elleni 1994. december 20-i puccskísérletéről teljes a hallgatás, mint ahogy nem esik szó a háromállomásos (Alsócsernáton – Érmihályfalva – Nyárádszereda) Fórum-mozgalomról sem. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója most kijelentette: Markónak „semmi köze az egészhez, különben Markó Béla életében két sort sem olvasott Wass Alberttől, nem tartja jó írónak.” Valaki nem tart jó írónak valakit, miközben nem olvasott tőle két sort? Akkor minek alapján mond véleményt? – kérdezte Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Mit hozhat még a múlt? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10./

Idén decemberben lesz 17 esztendeje a temesvári népfelkelésnek és az érdekérvényesítési lehetőségek megnyílásának az erdélyi magyarság előtt. Közel két évtized: történelmi távlat. Borbély Zsolt Attila felvillant az elmúlt 17 esztendőből pillanatképeket. Ezzel akarja bebizonyítani, hogy a bolsevik, az bolsevik, aki párttitkár-lelkületű, az is marad, a neptunista, az neptunista. A Neptun-ügy 13 esztendős. A Markóék által dominált sajtótól nem várható, hogy megírja a Neptun-ügyet. Szólni kell a román nemzeti liberálisokkal a marosvásárhelyi pogrom után aláírt paktumról, melyben az RMDSZ elhatárolódott az autonómiaköveteléstől, szólni kell Agyagfalváról, Szőcs Géza 1991-es törvénytervezetéről, a Hargita megyei választási listahamisításról, az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatról, a bal-liberálisok sajtóoffenzívájáról, Borbély Ernő SZKT-elnökségének megtorpedózásáról, Tőkés László 1993-as hátbatámadásáról, a Nagy Benedek-ügyről, a Szőcs Géza elleni ismételt támadásokról, az 1996-os puccsszerű kormányalakításról, a Bolyai Egyetem elleni 1997-es libertinus támadásról, a Petőfi–Schiller egyetem torz ötletéről és politikai hátteréről, Alsócsernátonról, Érmihályfalváról és Nyárádszeredáról, a Kincses–Markó párharcról s annak passzív fideszes szemléléséről is. A tanügyi törvényről, a protokollumpolitikáról, a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ lecseréléséről, az SZKT fokozatos elsatnyulásáról, egy magyar nemzeti önkormányzat román versenypárttá válásáról. /Borbély Zsolt Attila: A múlt tükörcserepei 2. Pillanatképek az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni történetéből. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 15./ Előző rész: A múlt tükörcserepei 1. Az első lib-lab paktum. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2006. aug. 8./