Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Mihály, Szent
723 tétel
2007. augusztus 20.
Augusztus 19-én, vasárnap a kolozsvári Szent Mihály-templomban celebrált ünnepi szentmisén mutatkozott be Kovács Sándor kanonok, az új kolozs-dobokai főesperes. Kovács Sándort /sz. Székelykál, 1948. ápr. 25./ 1972-ben szentelték pappá. Kolozsvárra érkezése előtt több mint két évtizedig Székelyudvarhelyen szolgált. Ugyanez alkalommal mutatkozott be Ambrus István-Ábel újmisés pap, aki segédlelkészként fog szolgálni. A Szent Mihály-templom plébánosi tisztségét is betöltő papot többek között az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila köszöntötte. Kovács Sándor egyértelművé tette, hogy a nemzeti öntudat, a nép szeretete elevenen él benne. Székelyudvarhelyről, a székely anyavárosból jött, a Hargita aljából, „ahol a nagy romlás leselkedik a székelységre, ahol még mindig advent van és várja népünk a jobb jövőt” – idézte Sütő András szavait. Kovács Sándor arra kérte a híveket: imádkozzanak érte, hogy megtanulja egyre inkább szeretni Istent, híveit, Anyaszentegyházát. Jegenyén bemutatkozott az új jegenye-bánffyhunyadi plébános, a közösségi munkássága miatt elismert Gergely István, a „Tiszti”. /”A jó pásztor lelkületével jöttem”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./
2007. szeptember 11.
Nyílt levélben fordult Emil Boc kolozsvári polgármesterhez elődje, Gheorghe Funar szenátor. A nagy-románia párti szenátor egyrészt az Avram Iancu szobor eltávolítására irányuló civil kezdeményezés ellen tiltakozott, másrészt Márton Áron püspök tervezett kolozsvári szobrának felállítása ellen. Funar többek között, terroristának, tömeggyilkosnak, románellenesnek és szekus besúgónak nevezte a nagy püspököt, akinek boldoggá avatási pere Vatikánban folyamatban van. Funar tiltakozott az ellen, hogy a tanács 30 000 lejt utalt ki a „Budapesten öntött szobor” talapzatára, és követelte, hogy a polgármester kezdeményezzen nyílt vitát a Vatra Romaneasca és más egyesületek részvételével, valamint kérje ki Márton Áron dossziéját a CNSAS-tól. A boldogemlékű püspök szobrát, Bocskai Vince szobrászművész alkotását a Szent Mihály-templom kertjében tervezik felállítani. Funar tizenkét éves polgármesteri pályafutása során az RMDSZ többször is megpróbált keresztülvinni ehhez a szoborhoz fűződő határozat-tervezeteket, de ezeket soha nem szavazták meg. Emil Boc jelenlegi polgármester a nyílt levéllel kapcsolatosan elmondta: Gheorghe Funar bizonyára még nem vett tudomást arról, hogy Kolozsváron lejárt a szobor-sztorik ideje. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, szerint Márton Áronról nem a volt polgármester hivatott nyilatkozni, hanem azok, akik akkor itt éltek, Kolozsváron. Kovács Sándor plébános, kolozs-dobokai főesperes döbbenettel értesült a nyílt levélről. Elmondta: mint kolozsvári plébános és Márton Áron utódja tiltakozik az ilyen hangnemű levelek ellen. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen szeptember 10-én zajlott az a konferencia, amelyet az Akadémiai tanács elnöke, Andrei Marga szervezett, és amelynek Élet az Igazságban volt a címe. A meghívottak között volt Rómából Zenon Grocholewski bíboros is. Erre a konferenciára eljöttek románok, olaszok, németek, magyarok, egyházi méltóságok és civilek egyaránt. Márton Áron püspök minden népek igazságáért és jogaiért szállt síkra Erdélyben. Amikor a zsidók jogairól szólt a kolozsvári Szent Mihály-templomban, a magyar kormány kiutasította őt Észak-Erdélyből. Kovács Sándor hozzátette: hiszi, hogy ma politikusok, vezető személyiségek megértik, megértették a nagy püspök fellépését az igazságtalanság ellen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Funári kirohanás Márton Áron és tervezett szobra ellen. A volt polgármester terrorizmussal vádolja a püspököt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./ Kilenc négyzetméteres terület bérbeadásán múlott, hogy Kolozsváron ma sincs felállítva Márton Áron püspök szobra. A Szent Mihály-plébánia ugyanis azért nem rendelkezik a szoborállításhoz szükséges építkezési engedéllyel, mert a helyi tanács nem szavazta meg a szükséges kilenc négyzetméternyi terület bérbeadását. A már elkészült műalkotás felállítása így tovább késik, bár 2005-ben, Gheorghe Funar egykori polgármester leváltását követően a kezdeményezők úgy nyilatkoztak: hónapok kérdése a püspök szobrának felállítása. Márton Áron szobrát először 2004-ben szerették volna felállítani, azonban a kincses város központi részének általános városrendezési terve akkor még nem készült el. A Czirják Árpád érseki helynök, volt kolozsvári főesperes kezdeményezte szobrot, melyet a tervek szerint a templom bejáratától balra eső zöldövezetben, az ott lévő fenyőfák előtt helyeznék el. A Magyarországon megöntött műalkotás jelenleg egy Budapest melletti szoborkertben várja, hogy Kolozsváron felállíthassák a Szent Mihály-templom mellett. /Lázár Lehel: Nacionalista aknamunka. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./
2007. szeptember 11.
Márton Áron 1932-ben került Kolozsvárra egyetemi lelkészként, a hallgatók kérésére. Négy évvel később ideiglenesen kinevezték a kolozsvári Szent Mihály plébániára. A Szent Mihály-templomban szentelték püspökké 1939-ben, egy évvel később pedig ő költöztette a Magyarországhoz csatolt kincses városba a katolikus teológiát. Ugyancsak a Szent Mihály-templomban hangzott el Márton Áron emlékezetes szentbeszéde 1944 május 18-án. A püspök a zsidók és keresztények deportálása ellen emelt szót, és másnap írásban is benyújtotta tiltakozását a Kolozs megyei Főispáni Hivatalnál és a Kolozsvári Rendőrkapitányságon. Ennek eredményeként kiutasították a kincses városból – útján az akkor a Feleki tetőn húzódó országhatárhoz a kolozsvári papok és egyházmegyei tanácsosok, valamint számos híve kísérte. Öt évvel később börtönbe zárták, ahonnan 1955-ben, hat év múlva szabadult, majd tizenegy évre házi őrizetbe került. Márton Áron 1980-ban, 84 éves korában hunyt el. /Fülöp Noémi: Márton Áron és a kincses város. = Krónika (Kolozsvár), szept. 11./
2007. szeptember 13.
Márton Áron 42 évesen lett gyulafehérvári püspök. XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki, felszentelésére a következő év február 12-én került sor a kolozsvári Szent Mihály templomban. Felszentelése alkalmából mondott beszédében tisztán megfogalmazta hitvallását: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozni kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék. ”1948-ban, az új alkotmány előkészítése előtt Márton Áron és hét másik püspök levélben fordult a kormányhoz, és jelezte az alkotmányban található ellentmondásokat ami a vallásszabadságot illeti. Kérésükre a hatalom nem volt tekintettel, és 1948 áprilisában az új alkotmány életbe lépett. Megkezdődött a felekezeti iskolák és egyházi intézmények felszámolása és államosítása. Az állam elhatározta, hogy egyetlen vallási egységbe forrasztják a görög katolikus és római katolikus egyházat az ortodox egyházzal. A tervek kivitelezését Justinian bukaresti pátriárka, valamint a nagyszebeni metropolita irányították. Ezen intézkedések ellen Márton Áron nyíltan kiállt. Több ellenkező görög katolikus püspököt és papot börtönbe zártak. Közben a hatóságok folyamatosan zárták be a katolikus zárdákat és kolostorokat. Márton Áron folyamatosan tiltakozott ezen intézkedések ellen, 1949 végére a püspök már állandó megfigyelés alatt állt. A püspök látván, hogy tiltakozó leveleivel mit sem érnek, elhatározta: személyesen keresi meg a miniszterelnököt. 1949. június 21-én, a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat a tövisi vasútállomásra. Félúton a sofőr megállt és motorhibát színlelt, ekkor „épp ott haladt el” egy másik gépkocsi, ennek utasai és vezetője ajánlkoztak, hogy elviszik a püspököt az állomásra. De az indulás után felmutatták igazolványukat és kijelentették: parancsuk van a letartóztatására. A letartóztatás híre nemzetközi felháborodást váltott ki. Márton Áron kezdetben vizsgálati fogságba került, ez három évig tartott, ezalatt több börtönt is megjárt. A börtönéveket a folyamatos kihallgatások és a nehéz testi munka jellemezte. Végül Márton Áront életfogytiglani börtönre ítélték. A román kormány 1954-ben mérlegelte Márton Áron szabadon bocsátását, de ennek az lett volna a feltétele, hogy szakítson Rómával, és hozzon létre egy nemzeti katolikus egyházat, ezt ő határozottan megtagadta. Nem volt hajlandó kegyelmi kérvényt sem írni: mindig azt mondta, ha tudják, hogy ártatlan, akkor engedjék szabadon, és tekintsenek el az alaptalan vádaktól. 1955. február 2-án végül szabadlábra helyezték. Szabadulása után egy hónapig a bukaresti érsekségen tartózkodott, itt már vendégeket is fogadhatott. Azért tartották az érsekségen, hogy megerősödjön, hogy ne lépjen leromlott fizikai állapotban a nagyközönség elé. Március 24-án este érkezett meg a gyulafehérvári püspökségre. Időközben megalakult a békepapi mozgalom is, azokból a papokból, akik elítélték Márton Áron cselekedeteit és hatalmi segítséggel igyekeztek felsőbb beosztásokhoz jutni. Szabadulása utáni bérmaútjain hatalmas tömeg kísérte, mindenki hallani akarta a püspök beszédeit. Ezek az utak zavarták a hatóságokat, szabadulása után egy évvel, az 1956-os bérmautat követően házi fogságra ítélték, nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspöki palotát. Ez az állapot tizenegy évig, 1967-ig tartott. Ekkor, König bíboros látogatott Bukarestbe, Márton Áron „szobafogságát feloldották. /Püspök a veszedelem idején. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./
2007. szeptember 20.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz fordul Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere egy megyei román nyelvű napilapban, a Cronica Satmareanában szeptember 19-én megjelent írás ügyében. Az elöljáró szerint ugyanis az álnéven közölt cikk célja a nacionalista uszítás, valamint a feszültségkeltés az ortodox és a katolikus egyház között. Ilyés eljuttatott egy válaszcikket a napilap szerkesztőségébe, hogy közöljék azt a válaszadás jogán. A szerző Restitutio in integrum – Pro catolica, vax ortodoxa című írásában azt állította, hogy a kommunista rendszerben elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása során Ilyés Gyula polgármester előnyben részesítette a katolikus egyházat az ortodox egyházzal, illetve magánszemélyekkel szemben, „pofátlanul” semmibe véve a város többségi lakosságának érdekeit. A cikk írója elsősorban azt nehezményezi, hogy az ortodox egyház nem azt a területet kapta meg templomépítés céljára, amelyet eredetileg kért. Tavaly ugyanis, miután a Szent Mihályról és Gábriel Arkangyalról elnevezett kegyhelyet át kellett adniuk a görög katolikus egyháznak, az ortodox vallási vezetők Szatmárnémeti régi központjában, a parkban akartak templomot építeni maguknak. Ezt azonban a helyi tanács nem hagyta jóvá. A cikk szerzője szerint a polgármester azért ellenezte a kezdeményezést, mert az ortodox templom eltakarta volna a római katolikus székesegyházat. A cikkíró szerint a katolikus egyház vagyonszerzésre kívánja használni visszakapott ingatlanjait egyházi, esetleg karitatív tevékenység helyett. Ilyés Gyula válaszában kifejtette: természetes dolog, hogy az az egyház, amelytől többet vettek el, többet is kap vissza. Az építendő ortodox katedrálisra vonatkozóan közölte, ennek ügyében a városi tanács dönt. /Babos Krisztina: Egyházi feszültségkeltés. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./
2007. szeptember 29.
Erdély-szerte – és nemcsak ott – kegyelettel emlékeznek arra, hogy 1980. szeptember 29-én Márton Áron püspök elhunyt. A székely fenyő egyenességével, szívósságával és kitartásával, rendületlenül élt és munkálkodott mindhalálig, írta róla Fodor György. Főpásztori szolgálata idejéből tizenhat esztendőt töltött börtönben és házi őrizetben. Emberi és egyházfői nagysága tartást és erőt adott minden magyar embernek, aki erre igényt tart. 1992. november 17-én engedélyezték szentté avatási perének beindítását egyházmegyei szinten. /Fodor György: Szent Mihály és Márton Áron vigyáznak ránk. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./
2007. november 7.
Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, független európai parlamenti képviselőjelölt háromszéki kampánykörútját Torján indította, ahol november 5-én a zsúfolásig telt templomban előbb istentiszteletet tartott, majd a Székely házban lakossági fórumon vett részt. A püspököt Torjára elkísérte többek között Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum ny. igazgatója, Gazda József kovásznai közíró és Sánta Imre református lelkész, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke. A püspök kifejtette, ha megválasztják, Brüsszelben a közösségi önrendelkezést, a Székelyföld területi autonómiáját fogja képviselni. Tőkés László kemény hangon ítélte el az RMDSZ csúcsvezetőségét, mely ma már nem annyira a magyarok, hanem inkább a román és saját politika érdekeit képviseli Bukarestben. Az RMDSZ-nek két-három éve már ott van Brüsszelben három képviselője, s nagyon kevesen mondanák meg, kik ők, és mit csinálnak. Ozsdolán helyi fiatalok műsorral, verssel és dallal köszöntötték a romániai forradalom fáklyáját – ahogy Kónya Ádám nevezte a püspököt. Tőkés arra emlékeztette a jelenlevőket, az RMDSZ szenátorai és képviselői 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály-templomban a négy erdélyi magyar történelmi egyház képviselői előtt esküdtek meg, hogy hűségesek lesznek nemzetünkhöz, és megvalósítják a Székelyföld területi önrendelkezését. Esküjüket hamar elfelejtették – mondta Tőkés László. A nagy célok – az önálló magyar oktatási rendszer, a Bolyai Egyetem visszaállítása, a Székelyföld területi autonómiája – nem valósultak meg. A püspök közölte: Garda Dezső Hargita megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő felhatalmazta arra, hogy elmondja, nemrég felfedezte, négymillió köbméter fának kelt lába hatmillió euró értékben, s hiába jelenti az esetet, konkrét bizonyítékokat is felsorakoztatva, a politikai és gazdasági érdekek összefolyása miatt szinte tehetetlen. A fás maffia erősebbnek bizonyul, és ebben a nagy lopásban, sajnos, RMDSZ-es politikusok is benne vannak. Tőkés László még Csernátonban és Kézdivásárhelyen vett részt lakossági fórumon. /Iochom István: Tőkés László Torján és Odzsolán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./
2007. november 22.
A kultuszminiszter bejelentette: nő a papok javadalmazását segítő állami hozzájárulás. A legalább 25 százalékos béremelés különösen a szegény környezetben vagy földrajzilag elszigetelt településeken szolgálók fizetését célozza. Amióta az RMDSZ szerepet vállalt a kormányzásban, állami pénzből is több jut az egyházaknak. – Az RMDSZ kormányzási stratégiája sokat jelentett az anyagiak elosztásában – vélekedett Adorjáni evangélikus püspök, azonban az egyházi alkalmazottak fizetésének jelentéktelen hányadát képezi az állami támogatás. Az egyház 153 alkalmazottjából csupán a püspök fizetését állja teljes egészében a kormány. A Máramarost is magába foglaló szatmári katolikus egyházmegyének 140 településen élnek hívei, de mindössze 50 működő plébániája van, tehát 50 lelkipásztor látja el a filiának számító 90 kisközösséget is. Schupler Tibor atya, a püspökség gazdasági igazgatója elmondta, hogy a papok többsége legalább 2-3 filiába jár rendszeresen. A filiákban nem egyszer megesik, hogy a papnak saját fizetéséből kell ezt vagy azt kipótolnia. Az egyházmegye tavalyi költségvetésnek 12 százalékát tette ki az állami támogatás. Schönberger Jenő püspök kezdeményezésére néhány éve létrehoztak egy szórványalapot, melyből utazásra vagy halaszthatatlan javításokra igényelhetnek a plébánosok. „Amióta az RMDSZ szerepet vállalt a kormányzásban, azt tapasztalom, hogy állami pénzből is több jut az egyházaknak” – nyilatkozta Kovács Sándor, a kolozsvári római katolikus Szent Mihály plébánia vezetője. Állami pénzből finanszírozták, többek között, a piarista templom felújítását, egyes templomok tatarozását. A hívek adományai a katolikus egyház bevételének csupán tíz százalékát teszik ki. /Papi fizetések: jól fogott a kormányzati részvétel. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./
2007. december 14.
Ünnepelni gyűltek össze nemrég Kolozsváron a Jézus Szent Szíve templomban a kerekdombi római katolikus egyházközség hívei és a város papsága. Az öt év alatt felépült impozáns közösségi ház ünnepélyes megáldását tartották, valamint az azt megvalósító, közösség-összetartó plébános, Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos pappá szentelési évfordulóját is ünnepelték. 2002-ben, a Szent Mihály egyházközség anyagi támogatásával kezdték meg az építkezést. 46 esztendeje szentelték pappá Jakab Gábort. Az ünnepi szentmise végén Kovács Sándor kanonok köszöntötte a jubiláló Jakab Gábor plébánost. /Ünnep a hétköznapokban – a Kerekdombon. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./
2008. február 13.
Márton Áron püspökre emlékeztek február 22-én a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség által rendezett ünnepségen. Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános mondott emlékbeszédet. A kommunista hatóságok 1949-ben hat évre börtönbe csukatták, utána pedig még 12 éven át csak háziőrizetben gyakorolhatta püspöki teendőit. Azonban semmi sem törte meg. 1970-ben római látogatásakor VI. Pál pápa hősként fogadta. Fodor György piarista konfráter ismertette a székelyudvarhelyi Nagy Zoltán filmjét. Bemutatták az 550 kordokumentumszerű felvételt. Az ünnepség végén Kovács Sándor főesperes röviden bemutatta Márton Áron Keresztség, hit című könyvét, a dr. Marton József egyetemi professzor által szerkesztett Márton Áron hagyatéka sorozat 3. kötetét. /Ö. I. B. : Márton Áron, a bizalom jelképe. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./
2008. február 24.
Kolozsváron Márton Áron püspökre emlékeztek a Szent Mihály egyházközség, valamint az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében. A zsúfolásig megtöltött teremben büszkén emlékeztek arra, hogy Márton Áron itt teljesített szolgálatot, előbb a fiatalok, a főiskolások és egyetemisták, az értelmiség lelki vezetőjeként, majd közösségépítő plébánosként, itt szentelték püspökké 1939. február 12-én. Kovács Sándor főesperes-plébános felelevenítette a kivételes életpálya fontosabb állomásait. A székelyudvarhelyi Nagy Zoltán hitoktató szorgos munkával remek hang- és képanyagot gyűjtött össze, amelyek segítségével a nagy püspök és példakép alakját idézte 550 fotóval, köztük kordokumentumokkal és korabeli tanúk vallomásaival. Kovács Sándor bemutatta Márton Áron keresztség, hit témában elmondott beszédeiből készült kötetet, amit dr. Marton József egyetemi professzor gyűjtött és szerkesztett egybe a Márton Áron hagyatéka sorozat 3. köteteként. /Bodó Márta: Jó atyánkra emlékeztünk. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 24./
2008. március 4.
Megjelent P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok és templomok. II. kötet Csíksomlyó, Kaplony, Szászváros és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas Péter. P. Benedek Fidél /1907-1979/ történetírói kutatómunkája során megírta az egykori ferences kolostorok történetét, amely gazdag kézirathagyatékában maradt, és amelynek első kötete Ferences kolostorok címen 2005-ben jelent meg kiadónál. A második kötet magában foglalja a csíksomlyói ferences kolostorról szóló tanulmányát, hatalmas jegyzetanyaggal, az ugyancsak csíksomlyói Szent Mihály-kápolna leírását, ezenkívül eddig ismeretlen adatokkal bővíti a kaplonyi és a szászvárosi ferences templom, valamint a kolozsvári, a mai főtéren egykor létezett Szent Jakab-kápolna alapításának, illetve építésének történetét. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./
2008. március 14.
Szatmárnémeti: Ismét központi helyet kérvényeztek templomépítéshez a görögkeletiek. A Golescu híd városközpont felőli lábánál épülhet meg Szatmárnémetiben a leendő Szűz Mária Mennybemenetele ortodox templom. A városi képviselő-testület elvi beleegyezését adta ehhez az elhelyezéshez, miután tavaly az ortodox egyház kénytelen volt elállni attól a szándékától, hogy a régi főtérhez közelebb építkezzen. Az építendő templom ügye korábban felborzolta a kedélyeket, főleg a helyi magyarság körében keltett visszatetszést az, hogy az ortodox egyház eredetileg a központi parkot akarta megszerezni új kegyhelye számára. Végül – politikai alku eredményeképpen – az Árpád utcai parkot kérték, a Szent Mihály és Gábriel Arkangyalok templom közvetlen szomszédságában. Az RMDSZ-es többségű városi képviselő-testület ehhez már elvi beleegyezését adta, viszont mire kidolgozták a határozattervezetet, megjelent az új törvény, amely nem engedte meg az építkezést. /Babos Krisztina: Katedrális a híd lábánál. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./
2008. március 17.
Kolozsváron a napokban előfordult, hogy magyarul beszélő fiatalokat nem szolgáltak ki az üzletben, március 15-én pedig a Magyar (1989. december 21.) utcai rendőrőrs előtt kegyetlenül megvertek egy kokárdát viselő tizenhét éves magyar fiatalembert, aki a Szent Mihály-templomban sorra kerülő március 15-i ünnepségre igyekezett. A rendőrségnek sikerült azonosítania a tetteseket. Őrizetbe vették őket, a bíróság úgy döntött: a két román fiatalt rablótámadás és más erőszakos cselekedetek gyanújával szabadlábon vizsgálják. Március 15-én zajlott Kolozsváron az Új Jobboldal és a Sarmizegetusa Kulturális Egyesület ellentüntetése, amely során magyarellenes jelszavakat skandáltak. Mintegy ötven-hatvan tüntető jelent meg Kolozsváron a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren az ellenrendezvényen. A szónokok hangoztatták, hogy ezután a világ összes magyarjának ünnepnapján nyilvánosan ki fogják fejezni véleményüket Románia területi elidegeníthetetlenségéről. A felszólalók /egyikük a városháza protokollosztályának munkatársa/ az ország ellenségeinek nevezték a március 15-ét ünneplő magyarokat, és megígérték: ha a hatóságok nem képesek rendet teremteni a székelyföldi autonómiát követelők soraiban, majd ők és más nemkormányzati szervek megteszik azt. Ugyanakkor a Legfelső Védelmi Tanács összehívását és az RMDSZ törvényen kívül helyezését követelték. Transzparenseken ez is szerepelt „Székelyföld román föld!”, „Ki a magyarokkal az országból!”, „Cluj nem Kolozsvár!”. Lészai Lehel, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tizedikes diákja a Szent Mihály-templomban megrendezendő ünnepségre igyekezett. „Bűne” csupán az volt, hogy kokárdát viselt, és kezében gondosan felcsavart magyar zászlót tartott. Egy csoport ismeretlen suhanc szó nélkül nekiesett, és az első ütések után még a járdára zuhanva is kegyetlenül ütötték-rúgták. Az áldozatot végül a rendőrőrs emberei vették pártfogásba, miután a tettesek elfutottak. Közel ezer személy vett részt március 15-én a főtéri Szent Mihály templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul felolvasta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzenetét. László Attila, megyei RMDSZ-elnök szerint „emlékezve vállaljuk közös múltunkat, jelenünket, de itt munkálkodik a jövő. Tíz évvel ezelőtt ezt a szép ünnepet nem lehetett így megülni a nacionalista acsarkodások miatt, Azóta megváltozott a világ, de most is léteznek ebben a városban olyanok, akiknek az a céljuk, hogy megfélemlítsenek. Ám vannak olyanok is, akik felnéznek ránk, magyarokra és tisztelnek minket” – közölte. Az egykori Biasini-szálló épülete előtt már több mint ezer ember gyűlt össze. Jancsó Miklós színművész Petőfi verset szavalt, majd a református kollégium énekkara elénekelte a Szózatot. „A Széchenyi téren a Vasgárda utódszervezete tartott gyűlést. Ugyanezek a szélsőséges egyének megvertek egy fiatalembert, mivel kokárdát viselt, és kezében egy felcsavart magyar zászló volt” közölte Eckstein-Kovács, hangsúlyozva: a törvény lehetővé teszi nemzeti szimbólumainknak a használatát. „De a parlamentben is létezik épp elég nacionalista törekvés. Voiculescu szenátor dupla fizetést adna a Székelyföldön tanító románoknak, Funar pedig költségvetési pénzből ezer eurót adna minden romániai magyarnak, aki áttelepül Magyarországra” – mondta Eckstein-Kovács. A román kormányfő üzenetét Calin Platon prefektus tolmácsolta, majd elítélendőnek minősítette a kolozsvári magyarveréses esetet. Erdély nem kizárólagosan román, és nem is kizárólagosan magyar, Erdély a románok és a magyarok közös hazája, ez természetesnek tekintendő a határok nélküli Európában – hangsúlyozta március 15-én Marosvásárhelyen a nemzeti ünnep alkalmából Markó Béla, a RMDSZ elnöke. /N. -H. D, Ö. I. B. : Véres megemlékezés Kolozsváron a március 15-i eseményekre. Kokárdás magyar fiatalembert vertek meg egy belvárosi rendőrőrs előtt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Lészai Lehel teológiai professzor, az áldozat édesapja elmondta: fiát kiengedték az idegsebészeti klinikáról. A fiatalember testén zúzódások találhatóak, s ajka felhasadt. Az orvosok azt javasolták, hogy hazaérve szülei még huszonnégy órán keresztül állandó megfigyelés alatt tartsák. Március 15-én Kolozsváron a rendőrség közleménye szerint két személynek obszcén megnyilvánulásai voltak a román tüntetőkkel szemben. A 23 éves csíkszeredai A. Istvánt és a vele egykorú, de segesvári illetőségű B. Attila Mihályt bekísérték a rendőrőrsre, ahol mindkettőjüket fejenként 200 lejre bírságolták. Ezzel szemben A. István azt állította, hogy a tüntetők provokálták őket. Annak ellenére, hogy erről beszámoltak a rendőröknek, ezek nem akartak tudomást venni a magyar fiatalokat ért provokációról. /Szabadlábon vizsgálják a két tettest. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./
2008. március 28.
Március 27-én megalakult a Magyar Polgári Párt (MPP) kolozsvári szervezete. A Kolozs megyei kezdeményező csoport javaslatára Gergely Balázs régészt választották meg a kolozsvári szervezet elnökévé, alelnök Kosztin Ildikó teológiai tanár, elnökségi tag Szász Csaba egyetemi tanár, míg megyei küldött Juhász Péter lett. Elhatározták, hogy indítanak jelölteket Kolozsvár a helyhatósági választásokon, de nem az RMDSZ listáján. Az eseménynek eredetileg a Szent Mihály Római Katolikus Egyházközség Nőszövetségének tanácstermében kellett volna sorra kerülnie, azonban Kovács Sándor kanonok főesperes visszavonta az engedélyét, ezért a gyűlést az unitárius egyházközség gyülekezeti termében tartották. – Egyelőre nem voltak konkrét tárgyalások Kolozs megyében az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) között, csupán tapogatózások – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. Szász Alpár Zoltán politológus szerint amennyiben a két szervezet nem ismeri fel egymásrautaltságát, megcsappanhat az erdélyi magyarság képviselete. Az olyan régiókban, mint például Kolozs megyében Aranyosszék, vagy Kőrösfő magyar többségű vidéke, nem jelentene különösebb veszélyt az MPP-RMDSZ versengés. /Sz. K. : Megalakult az MPP kolozsvári szervezete. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 28./
2008. április 1.
Kuszálik Péter kiállt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mellett, elítélve, hogy Magyarországon elsöprő többségben szavazták meg a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörlését, mondván: „majd megnézhetjük, mit tesz az ellenzék, ha kormányra kerül, honnan fogja előbányászni az ilyen-olyan intézmények fenntartásához szükséges összegeket?” Szerinte ugyanígy könnyedén kérdés tárgya lehet a székely autonómia: Székelyföldön megkérdezett 200 ezer ember több mint 99 százaléka önrendelkezést akar. 1992 októberében a parlament magyar tagjai (12 szenátor és 27 képviselő) a kolozsvári Szent Mihály-templomban ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy harcolni fognak a belső önrendelkezésért. A cikkíró szerint életképtelen, alkotmányellenesnek nyilvánított autonómia-tervezetekben nem volt hiány. Kuszálik szerint nem érdemli meg az autonómiát az, aki nem tud élni a lehetőségekkel! /Kuszálik Péter: Visszapillantás és meditáció. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./
2008. május 19.
Kolozsváron a Barokk Napokat a Katolikus Egyetemi Lelkészség szervezte. A főtéri Szent Mihály-templomban vokál-szimfonikus hangversenyre került sor. Kovács Zsolt művészettörténész a Barokk arcok fotópályázatra beérkezett alkotásokat mutatta be. A hangversenyek mellett számos előadás és fotókiállítás várta az érdeklődőket. Kovács Zsolt előadást tartott a kolozsvári Mária oszlopról. A város első köztéri emléke eredetileg a piarista templom előtt állt, most pedig a Szent Péter és Pál templom mögötti részen található. A szobrot 1744-ben állíttatták, az 1738 óta tartó pestisjárvány elmúltakor. /Dézsi Ildikó, Nagy-Hintós Diana: Negyedszerre rendeztek Barokk Napokat Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./
2008. május 22.
A kolozs-dobokai római katolikus főesperesi kerület, a kolozsvári Szent Mihály Caritas és a Piaristák Romániai Rendtartománya Az Isten-szeretet Dsida Jenő költészetében című rendezvényét tartotta május 19-én Kolozsváron. Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános elmondta: Dsida kimagasló tisztelettel viseltetett az egyház iránt. Fodor György piarista confráter örömmel számolt be arról, hogy magyarországi barátja Dsida kéziratot hozott Kolozsvárra. Kabán Annamária textológus előadásában több Dsida verset elemezve végigvonultatta az Isten-szeretet motívumát. Elmondta: Dsida Jenő élete és költészete magában válasz az Isten-szeretetre. Mózes Huba irodalomtörténész Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának Dsida Jenő féle fordítását elemezte. /D. I. : Dsida költészete és élete válasz az Isten-szeretetre. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2008. május 24.
Kettős jelentőségű esemény színhelye volt május 23-án a kolozsvári Szent Mihály templom és környezete. Úrnapjára gyűltek össze a város katolikus hívei és papsága. A szentmise után következett az úrnapi körmenet, amelyet kereken 60 év után először végezhettek a templom körül. A templomkertben négy helyen állítottak fel sátrat, alattuk egy-egy virággal díszített oltárasztallal. Minden oltárnál elhangzott egy-egy evangéliumi szakasz. Kovács Sándor főesperes elmondta, a templomkertet sikerült telekkönyvezni jogos tulajdonosa, a Szent Mihály plébánia nevére. Utoljára 1948-ban tarthattak úrnapi körmenetet a Szent Mihály-templomon kívül. 1949. június 21-én Márton Áron püspököt letartóztatták. Következett a megpróbáltatások hosszú időszaka, amely folyamán a kommunista hatóságok mindent megtettek a vallásos élet felszámolásáért. /Fodor György: Úrnapi ünnep történelmi igazságtétellel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./
2008. május 30.
Ingyenes buszjáratot indít a Kolozsváron tanuló sepsiszentgyörgyi diákok számára Antal Árpád RMDSZ-es sepsiszentgyörgyi polgármesterjelölt, „Gyere haza!” programjának első lépéseként. A mikrobuszok május 30-án délután öt órakor indulnak Kolozsvárról a Szent Mihály-templom melletti parkolóból és június elsején délután 5-kor indulnak vissza a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal elől. Czika Tihamér, az RMDSZ központi kampánystábjának tagja elmondta, legkevesebb húsz-harminc jelentkezőre számítanak. Antal Árpád jelezte, amennyiben a marosvásárhelyi diákok is igényelnék a szavazási napra való hazaszállítást, arra az útvonalra is biztosít járatot. /Fleischer Hilda: Buszok hozzák a szavazókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 30./
2008. május 30.
A gyulafehérvári egyházmegye alapításának ezredik évfordulóját ünnepli idén a római katolikus egyház. A jubileumi események szeptember 13-án kezdődnek Csíksomlyón, az őszi Mária-búcsún, és 2009. szeptember 29-én zárulnak Gyulafehérváron, Szent Mihály főangyal ünnepén. „Szeretnénk, ha azok a rendezvények, amelyeket szervezünk, a főegyházmegye lelki megújulását szolgálnák, és lendületet adnának az elkövetkező ezer esztendőre is” – fogalmazott körlevelében Tamás József segédpüspök, általános helynök, a Millenniumi Bizottság titkára. A segédpüspök Illyés Gyulát idézte: „Ezer évet csak sikeres, tehetséges nép tud megélni, nagy erőpróbákkal, rengeteg küzdelem árán”. “Mi megértük az ezer esztendőt. Pedig ez az időszak végigvert rajtunk. Számos tatár és török pusztítás van mögöttünk. Sok nemzeti és vallási vitának, viszálynak voltunk tanúi. Megszenvedtük a két világháború értelmetlen őrületét, Trianonnak traumáját, az ide-oda tartozás keserűségét, államformák váltogatását. Éltünk durva és kegyetlen diktatúrában, átéltük és túléltük a kisebbségi sors minden nyomorúságát. Ezért szeretnénk méltó módon – bár szerény anyagi körülmények között – jubileumi évfordulót ünnepelni egy egész éven át” – írta Tamás József. /Ezeréves egyházmegye. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./
2008. június 8.
Május 19-én a kolozsvári Szent Mihály plébánia keretében tevékenykedő nőszövetség Dsida-emlékestet rendezett. Az előadók a téma szakértői, a Miskolci Egyetem kolozsvári származású tanárai: Kabán Annamária és Mózes Huba voltak, akik ismertették az életmű egyes vonatkozásait. Az ünnepi alkalomra különleges meglepetést készített Kolozsvár értő közönségének Kovács Sándor főesperes: egy vaskos kötetnyi eredeti Dsida-kéziratot szerzett vissza a szülőváros számára. Egy budapesti Dsida-rajongó üzletember vásárolta és gyűjtötte össze azokat a lapokat, gép- és kéziratokat, amelyek a kolozsvári Státus-ház, Dsida Jenő egykori lakójának hagyatékát képezik. Ezeket küldte el Kovács főesperes kérésére az ünnepi alkalomra. A kötet kincseit egyelőre a Szent Mihály plébánián őrzik, míg méltó helyet nem találnak számukra. /Bodó Márta: Hazaérkeztek a Dsida-kéziratok. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 8./
2008. június 19.
A Marosvásárhelyen élő Kolozsvári Puskás Sándor szobrászművész igazi polihisztor: most jelent meg néhány éve napvilágot látott szakácskönyvének – Varázspálcám fakanál – bővített változata. Az immár 80 éves Kolozsvári Puskás Sándor 64 éve szobrászkodik. „Nem érzem a koromat. Legfeljebb az a baj, hogy kicsit fáradékony vagyok” – mesélte. Kolozsváron született, ott élt – idézte a múltat. „Mátyás Mátyás professzor segített a világra, a Szent Mihály-templomban kereszteltek, és mikor Márton Áron egyéves püspök volt, akkor bérmált engem. ” A Kolozsvári nevet 1955-ben vette fel, mert nem tudta kiharcolni, hogy magyarosan írják a Puskás nevet. Újabb kötete a szobrairól fog szólni, több mint kilencven szobor reprodukciója lesz a kötetben. Több műve Bukarestben a Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja, a kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, székelykeresztúri, zetelaki, nagyszalontai múzeumokban is találhatók szobrai. Bethlen Gábort ábrázoló szobrát Gyergyószárhegyen, a Bethlen-bástyában helyezték el. A csodálatos Székely madonna egyik példánya egy csíksomlyói gyűjtemény része, a másik pedig a Zetelaki Múzeumban várja látogatóit. /Máthé Éva: Szakács, művészi szinten. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./
2008. június 22.
Június 15-én ballagási ünnepséget tartottak Kolozsváron a BBTE Római Katolikus Teológia Karának idei végzettjei, most egyszerre két végzős évfolyam diákjait búcsúztatták, 68 diák ballagott a Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisét követően. /Téma. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 22./
2008. augusztus 18.
A Szarkaláb Néptáncegyüttes és a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány augusztus 14-e és 18-a között tizedszerre rendezte meg a Szent István-napi nemzetközi néptáncfesztivált, ahova nyolc országból érkeztek résztvevők. Utcai táncok, gálaműsorok várták a néptáncok ismerőit, rajongóit Kolozs (Bánffyhunyad, Kide, Magyarfenes, Kalotaszentkirály, Kolozsvár) és Szilágy megyében (Zsobok). Szombat délután a magyarfenesi szabadtéri gálaműsort falubál és tűzijáték követte. Augusztus 17-én, vasárnap Kolozsváron vonultak fel a néptáncegyüttesek, majd dr. Kovács Sándor főesperes celebrált misét a Szent Mihály-templomban. Vasárnap tizennégy néptáncegyüttes lépett fel a Diákművelődési Házban. Pillich Apor Balázs, a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes vezetője, egyben főszervező elmondta: incidensek nélkül zajlott a rendezvény. Zsobokon lépett fel az újvidéki Csűrdöngölő és a szintén vajdasági Cirkalom táncegyüttes. Zsobok határában kürtőskaláccal, pálinkával várták a vendégeket. Fullasztó melegben táncoltak a fiatalok. A Csűrdöngölő nevéhez fűződik a Vajdasági Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár, valamint a Minősítő Fesztivál, ahol már kétszer érdemelt Kiválóan Minősült címet. A Cirkalom többszörös nívódíjas együttes idén átvehette a 2. Martin-plakettet a Martin György Néptáncszövetségtől, e cím egyedüli birtokosai a Kárpát-medencében. „Kide a világ közepe” – így köszöntötte Egri István helyi tanácsos a Szent István-napi Néptáncfesztivál alkalmával Szlovákiából érkezett Komáromi Generációk Néptáncegyüttest. A 22 tagból álló, 2006-ban alakult együttes háromtagú zenekarral is rendelkezik. Kiss János, a Kide Egyesület elnöke megköszönte a komáromiak látogatását. Augusztus 16-án Magyarfenesen szabadtéri gálaműsorra került sor a Szent István-napi Néptánctalálkozó keretében. A különböző országokból érkezett néptánccsoportok mindegyike részt vett a rendezvényen. Tűzijáték és hajnalig tartó bál zárta a mulatságot. Kolozsváron a menetet a csíkkozmási néptáncegyüttes nyitotta meg. A táncegyüttesek részt vettek az ünnepi szentmisén a Szent Mihály-templomban. Kovács Sándor főesperes hangsúlyozta, Szent István királyunk példamutatása szerint a vallás és a hazaszeretet krisztusi parancs, azaz a hit és az erkölcs képezi a nemzeti lét alapját. /Kerekes Edit, Füstös Tímea, Dézsi Ildikó, Nagy-Hintós Diana: Incidensek nélkül zajlott a Szent István-napi néptáncfesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
2008. augusztus 20.
A „látóhegyeken” gyújtott őrtüzek lobognak a Szent István-napi ünnepség tiszteletére augusztus 20-án Háromszéken. Elsőként Maksa határában, az Óriáspince-tetőn gyújtják meg az őrtüzet, ahol tavaly augusztus 20-án avatták fel a Háromszékiek Emlékparkját. A sétányon 12 stilizáltan leegyszerűsített székely kapu, a 12 hónapot és stációt jelölő oszlop, küszöbkővel a székely nép életének 12 legfontosabb momentumát jelöli, a feliratokon a háromszéki települések nevei szerepelnek. Az Óriáspince-tető után a Perkőn, a Kézdialmás és Lemhény közti Szent Mihály-templom fölötti hegyen, a Zágon és Papolc közti Lahó-hegyen, a lécfalvi Székely támad dombján és Lisznyó fölött, a Bodoki-hegység kilátóhelyén, valamint több más helyen futtatják körbe a háromszéki rónán és hegykaréjban az együvé tartozás üzenetét. Az őrtüzek első alkalommal tavaly gyúltak ki, ugyancsak augusztus 20-án. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke szerint idén az őrtüzek arra emlékeztetnek, hogy az együvé tartozás szülőföldünk építő, hitet erősítő ereje Szent István napján a legnagyobb. /Bíró Blanka: Őrtüzeket gyújtanak Háromszéken. = Krónika (Kolozsvár), aug. 20./
2008. augusztus 21.
Augusztus 20-án, az államalapító Szent István király ünnepén szentelték fel a gyergyószentmiklósi Bucsin negyedi templomot, Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek jelenlétében. A Szent Istvánról elnevezett templom építését 2005-ben kezdték el, de a munkálatok még nem zárultak le, kialakításra vár a szentély és a templom körüli tér rendezése is. Az oltárt Polgár Botond helyi szobrászművész készítette el és szintén az ő alkotása a még készülő Szent István-szobor, amely a templom elé kerül. A Szent István-napi ünnepi megemlékezést a háromszéki „látóhegyeken” gyújtott őrtüzek tették emlékezetessé. Elsőként az Óriáspince-tetőn gyújtották meg, majd Perkőn, a Kézdialmás és Lemhény közti Szent Mihály-templom fölötti hegyen, a Lahó-hegyen, a Székely támad dombján és a Bodoki-hegység kilátóhelyén s a háromszéki hegykaréj több más helyén. /Barabás Márti: Őrtüzek és templomavató. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./
2008. szeptember 5.
Millenniumi évvel ünnepli alapításának ezredik évfordulóját a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye. A püspökség 2008 szeptembere és 2009 szeptembere között egyéves ünnepségsorozattal emlékezik arra, hogy Szent István király az általa alapított tíz püspökség egyikeként létrehozta az erdélyi püspökséget. A püspökség szervezésére 1003 után kerül sor, a befejezését 1009-re teszik. „Az előttünk álló millenniumi év jó alkalom arra, hogy tanúságot tegyünk hitünkről, egyházunkról ebben a több nemzetiséget, kultúrát és vallást felsorakoztató mai Erdélyben” – olvasható a Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök által aláírt közleményben. A millenniumi évet szeptember 13-án nyitják meg Csíksomlyón, és 2009. szeptember 29-én, Szent Mihály napján zárják a gyulafehérvári székesegyházban. A fontosabb főesperességi kerületekben is rendeznek millenniumi rendezvényeket, amelyek a főesperesség templomának a búcsúünnepe köré szerveződnek. Kolozsváron Szent Mihály napján kerül sor a kerületi rendezvényre. A millennium alkalmából az egyházmegye számos kiadványt szeretne megjelentetni. Többek között új, négynyelvű brosúra készül a gyulafehérvári székesegyházról, emellett pedig egy multimédiás DVD elkészítését tervezik. Az egyházmegye múltjáról és jelenéről szintén DVD-film készülne. Emellett folyamatban van egy millenniumi évkönyv szerkesztése. /Pap Melinda: Millenniumi év kezdődik. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./
2008. szeptember 5.
Szeptember 4-én Kolozsváron megnyitották a budapesti katolikus Új Ember Kiadó első határon túli könyvesboltját, a könyvesbolt székhelye a Szent Mihály plébánia udvarán található, a Főtéren. Beszédet mondott Kovács Sándor kanonok, főesperes, az avatóünnepségen részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Papp Tamás, a budapesti Új Ember Kiadó igazgató-főszerkesztője. Kovács Sándor kifejtette: ha a XXI. század végén Erdély bármely magyarok lakta vidékén beszélni fognak magyarul, „az egyházainknak, iskoláinknak, számtalan nehézséget és áldozatot vállaló magyar könyvkiadónak, és az anyanyelven megjelenő sajtónak köszönhető. ” Jakubinyi György érsek felhívta a figyelmet: a katolikus, keresztény sajtó is részese az evangélizációnak, krisztusi parancsot teljesít amikor – akár a szépirodalomban, akár a tudományos szakirodalomban – a keresztény, katolikus világnézet és hit alapján mutatja be az Isten által teremtett világ szépségét. Lukács János, a kiadó kolozsvári kirendeltségének vezetője bemutatta a könyvesbolt internetes /www.ujember.ro/ „változatát”. /Köllő Katalin: Új Ember – katolikus könyvesbolt nyílt Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./
2008. szeptember 15.
Február 14-én, vasárnap a Pázmány Péter Római Katolikus Gimnázium néhány diákja szüleikkel együtt néma tüntetést szervezett Kolozsváron a Főtéren, a Szent Mihály-templom előtt. A jelenlevők így kívántak tiltakozni iskolájuknak a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumba való beolvasztása ellen. Mind a tanulók, mind szüleik azt sérelmezik, hogy nem kérték ki véleményüket, és nem tájékoztatták őket előre a főesperesi szándékokról. Schuller Hajnal, a katolikus gimnázium igazgatónője elmondta: mindvégig ellenezte a beolvasztást. /Nagy-Hintós Diana: Néma tüntetés az iskolaegyesítés ellen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ „Államosítás egyházi segédlettel?!”, „Beolvadás = lassú elolvadás”, „Jakubinyi György, Kovács Sándor, ne adjátok el iskolánkat!” – ilyen transzparensekkel vonult fel a kolozsvári Szent Mihály-templom bejáratánál a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumban tanuló diákok és szülők közel másfél száz fős csoportja. Bazsó-Dombi Attila görög katolikus lelkész – akinek hat gyermeke közül három tanul a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumban – a nemzeti és felekezeti identitást őrző és erősítő intézmények ellehetetlenítését célzó törekvések közé sorolta az iskola megszüntetését. A kolozsvári római katolikus főesperesi hivatal ezzel szemben úgy véli: a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumnak a Báthory István Elméleti Líceumba való beolvasztása erősíti a felekezeti oktatást. Másfelől így könnyebben hozzá lehet jutni a visszaszolgáltatás alatt álló egyházi ingatlan korszerűsítéséhez, javításához szükséges állami pénzekhez. A katolikus iskola beolvasztását kérő Kovács Sándor kolozsvári római katolikus főesperes, valamint Tőkés Elek, a Báthory-gimnázium igazgatója korábban kifejtett álláspontjához hasonlóan Kónya Zoltán főgondnok úgy vélekedett: a két iskola összevonása azért hasznos, mert így „a katolikus oktatás kiterjed az egész iskolára, és nem csak egy-két osztály fog katolikus nevelésben részesülni, hanem az egész Báthory-iskola”. A szülők és a diákok elszántak. A Báthory-gimnáziumban a szeptember 15-én kezdődő tanévnyitón is felvonulnak transzparenseikkel, és szórólapokat osztogatnak. /Benkő Levente: Fejlesztés vagy önpusztítás? = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./