A magyarországi politikai osztály 15 éven át nem akart, vagy nem mert szembesülni a kettős állampolgárság kérdésével, most pedig elkerülhetetlen a véleménynyilvánítása. Nyilvánvaló, hogy a Gyurcsány–Hiller féle csapatnak eszébe sem jutott volna a nemzetpolgárság, a határon túli útlevél, a Szülőföld program, ha nem éreznék úgy, hogy ellensúlyozni kell valamivel az állampolgárság elutasítását. Patrubány Miklós és Borbély Imre a kilencvenes évek elején az RMDSZ elnökségének voltak a tagjai. Nevükhöz kötődik az 1992-es autonómianyilatkozat, a Szent Mihály- templomban letett autonómiaeskü. A beszűkülő RMDSZ kiszorította őket az erdélyi politikából, állapította meg Gazda Árpád újságíró. A magyarországi népszavazás kikényszerítése arra utal: helyzetet teremthettek volna az autonómia ügyében is. /Gazda Árpád: Kivándorolt helyzetteremtés. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./

Dec. 11-én Kolozsváron, a Györkös-Mányi Albert Emlékházban tartotta meg a VI. Honismereti Napot a Kőváry László Honismereti Kör. Murádin Jenő, Asztalos Lajos és Starmüller Géza előadását hallgatták meg a Kárpát-medencében történt emlékmű állításokról. Bemutatták Kolozsvár régi köztéri szobrait és emlékműveit. A lista hosszú: Mária-szobor fogadalmi oszlop, Fogadalmi kapu, Karolina-oszlop (Státua), Donát-szobor, Gróf Mikó Imre mellszobra, szamosfalvi honvédvértanú emlékmű, Sétatéri szökőkút, Erzsébet királyné szobra a Fellegvár oldalában, Mátyás-szobor, Szent György-szobor, Kárpátok Őre, Széchenyi mellszobra, Rákóczi emlékoszlop, Fellegvári szoborcsoport, Szent Mihály-dombormű és Báthory István mellszobra. /Ö. I. B.: VI. Honismereti Nap. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Dec. 13-án ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját Kolozsváron a Szent Mihály egyházközség szeretetszolgálata. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, a szervezet védnöke beszédében kifejtette: a rendszerváltás után a Szent Mihály egyházközség vezetősége számos intézményt hozott létre, ezek egyike a Caritas. Fábián Mária, a szervezet ügyvezető igazgatója számolt be a Caritas tevékenységéről. /Farkas Imola: 10 éves a Szent Mihály Caritas. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

A Márton Áron szobor engedélyezését tárgyalják a kolozsvári városrendészeti bizottság ülésén. A megrendelő a Szent Mihály plébánia, a közel három méter magas egész alakos szobor Bocskay Vince szovátai művész alkotása. A szobrot a Főtér északi oldalán, a Szent Mihály-templom mellett tervezik elhelyezni. /Kiss Olivér: Márton Áron szobra a Főtéren? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 6./

Egyhangúlag hozzájárultak a kolozsvári városrendészeti bizottság tagjai a Szent Mihály-plébánia azon kéréséhez, hogy Márton Áron püspök szobrát állítsák fel a Főtéren. Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását minden valószínűség szerint az ősz folyamán leplezik le. Az engedélyeztetési folyamat körülbelül két-három hónapot tart. Emil Boc polgármester gyorsított eljárással kibocsátja majd a szükséges építkezési engedélyt. /(k. o.): Bizottsági igen a Márton Áron-szoborra. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 7./

Kevesebben fizettek tavaly egyházi hozzájárulást Kolozsváron az erdélyi magyar történelmi egyházaknak. A legtöbb hívővel a református egyház rendelkezik, a legnagyobb csökkenés mégis a katolikusoknál tapasztalható. A hat kolozsvári plébánián összesen 655-tel kevesebben fizettek egyházi adót. Legnagyobb apadást a Szent Mihály plébánián regisztráltak, itt – míg 2003-ban 9500-an voltak, tavaly csak kilencezren döntöttek úgy, hogy támogatják az egyházat. A református egyházi jegyzékben szereplő hívek száma meghaladja a 26 ezret. A kincses városban létező tizenkét egyházközségben idén 379 reformátussal számoltak kevesebbet. Az 1812 lelket számláló kolozsvári unitárius közösségben 12 személlyel csökkent a regisztrált hívők száma, míg a 390 fős evangélikusok 66 személlyel fogyatkoztak. A számokat összesítve kiderül, hogy Kolozsváron tavaly 1110 személlyel kevesebben fizettek egyházi hozzájárulást. /Borbély Tamás: Jelentősen csökkent az egyházi adót fizetők száma. Az evangélikusoknál drámai méreteket öltött az apadás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

A rendszerváltás után Kolozsváron, a Szent Mihály Plébánián megalakultak a jótékonysági szervezetek. Elsők között alakult meg a Nőszövetség Szent Rafael köre, melynek mostani vezetője Balogh Gizella nyugalmazott tanár. Az evangelizáción kívül feladatuknak tekintik a karitatív szociális gondozást. Szakosztályaik: hitéleti szakosztály, szociális szakosztály és kulturális szakosztály. Az utóbbinak néhány összejövetelét vázolta fel a tudósítás. Találkozás Jókai Anna műveivel volt a témája egyik emlékezetes összejövetelüknek. Babák népviseletben címmel előadást tartott dr. Szentimrei Judit néprajzkutató. Woth Imre Szentkorona-kutató A Szent Korona a legújabb ötvöskutatások tükrében címmel beszélt. Bemutatták Jakab Gábor Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma című könyvét. Boér Ferenc színművész lebilincselte közönségét Babits Jónás könyvének részleteivel. Nevezetes előadás volt Éljük meg újra a Krisztus-várás örömét, melynek előadói Balogh Gizella és Schuller Hajnal voltak. /Csomafáy Ferenc: Cselekvő felebaráti szeretet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

Kányádi Sándor-estet rendezett február 16-án Kolozsváron a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre. A költő kiállt az egészséges erdélyiség mellett, többször is rámutatott az anyaországi magyarság bizonyos rétegeinek műveletlenségére. A Kossuth-díjas költő az olvasásról is beszélt Zsil völgyi, felvidéki, vajdasági, dél-amerikai élményei alapján. /Schneider Tamás: Választűzben Kányádi Sándor. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

Kolozsváron a Szent Mihály plébánia a képzőművészek kilakoltatását kérte a Szentegyház utcai galériából. A bíróság elismerte a római katolikus plébánia tulajdonjogát a Szentegyház utcai ingatlan fölött. Az egyház képviselői megkeresték a képzőművészek szövetségét, hogy írjanak alá egy bérleti szerződést, ezt azonban a szakmai szervezet vezetői megtagadták arra hivatkozva, hogy a Polgármesteri Hivatallal már létezik egy hasonló tárgyú szerződés. A Barabás Miklós Céh vezetői arra kérték Czirják Árpádot, tegye lehetővé, hogy még néhány évig, a polgármesteri hivatallal kötött szerződés lejártáig, az intézmény használhassa a kiállító helyiségeket. A levélhez a kezdeményezők több mint hetven, a szövetség kolozsvári fiókjához tartozó magyar képzőművész nevét és lakáscímét tartalmazó jegyzéket is csatoltak. /B. T.: Ellenzi a kilakoltatást a Barabás Miklós Céh. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

Június 8-án Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, Magyarország utolsó hercegprímását idéző jubileumi emlékestet szervezett a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre és a Piaristák Romániai Rendtartománya. Mindszenty Józsefet kilencven éve szentelték pappá, hatvan éve nevezték ki esztergomi érseknek és harminc éve halt meg Bécsben. Szembeszállt a bolsevista terrorral és a kommunista hatalommal, amiért a kommunisták később életfogytiglani fegyházra ítélték. Jakab Gábor így összegezte a bíboros életét és munkásságát: tanú és tanító volt egy sötét világban. Fodor György piarista konfráter Devitus Vincit – Legyőzetve győz című előadását hallgathatta meg a zsúfolásig megtelt terem közönsége. /Dézsi Ildikó: Mindszenty Józsefre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Márton Áron szobrát készíti Bocskay Vince szovátai szobrászművész: a bronzba öntött alkotást ősszel fogják felavatni Kolozsváron. Erdély egykori katolikus püspökének egész alakos szobrát Karcagon fogják bronzba önteni. A szobrot a kolozsvári Szent Mihály-plébánia pályázatára készíti. /Katona Zoltán: Szovátán készül Márton Áron szobra. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./

Felvonulással, szentmisével, illetve ünnepi gálával zárult a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó Kolozsváron, amelyen hat ország tíznél több kisebbségi és hagyományőrző együttese vett részt. Kolozsvár központjában a találkozón résztvevő csoportok vonultak népviseletbe öltözve a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székhelyétől a Szent Mihály templomig, majd a templom előtti téren táncbemutatót tartottak. A felvonulást szentmise követte a Szent Mihály plébániatemplomban. A Kisbácsban, Györgyfalván, Aranyosgerenden, Kalotaszentkirályon, Bánffyhunyadon, Mákón és Magyarfenesen zajló rendezvények Szent István király emlékének jegyében teltek. Aranyosgerenden négy néptánccsoport mutatta be műsorát. Magyarfenesen három esemény zajlott párhuzamosan: a Szent István-napi ünnepség, a falunapok és a néptánctalálkozó. A szabadtéri kivetítőn a budapesti tűzijátékot követhették végig az ünneplők, majd a magyar és a székely himnusz hangjaira élőben is végignézhették a saját tűzijátékot. /F. I.: Néptáncosok forgataga Szent István napján. Ünnepi rendezvények Kolozs megyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Borbély Zsolt Attila induló rovatában a téves sztereotípiák lebontására tesz kísérletet. Aki „lúzer MPSZ-ről” beszél, azt sugallja, hogy az MPSZ, a Magyar Polgári Szövetség maga tehet sanyarú sorsáról. A Reform Tömörülés komolyan vette az 1992. október 25-én Kolozsváron, a Szent Mihály templomban az RMDSZ képviselői és szenátorai által letett esküt, mely kimondja: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért, és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés”. Amikor Markó Béla a Nagy Benedek-ügyben nem állt az ártatlanul megtámadott Tőkés László mellé, akkor a Reform Tömörülés szakított Markóval és Kónya Hamar Sándor személyében saját elnökjelöltet indított a kongresszuson. A történet további része ismert. Markó 1995 után véget vetett az autonomista politikai vonatvezetésnek, s a Neptun lobbi élére állva kormányra vezette az RMDSZ-t. Az RMDSZ a román nemzetstratégiai érdekek kiszolgálója lett, nemzetközi síkon adta a legitimációt annak a román hatalomnak, mely semmiféle hajlandóságot nem mutatott az RMDSZ program lényege, az autonómia gondolatának elfogadására. 2003-ban az RMDSZ leszámolt eredeti céljaival, a szervezeten belül közel korlátlan hatalomra szert tevő Markó Béla pedig újabb négy évre nyert mandátumot, az autonomista szárny kénytelen volt az RMDSZ-től függetlenül megszervezni magát. Így jött létre az MPSZ is, melynek „lúzersége” abból fakad, hogy Markóék a román államhatalommal összefogva még az önálló szervezetkénti rajthoz állását is megakadályozták. Az MPSZ is követett el hibákat. Döntés született az MSZP pártkénti bejegyzéséről, a döntés megvalósítása azonban várat magára. A szervezet önsorsrontásának címszava alá tartoznak az utóbbi idők belső viszályai. Szomorú, hogy jobb sorsra érdemes nemzeti szervezetek vezetősége a belső tisztogatásban próbálja meglelni a kiutat. Az MPSZ „lúzerségének”, vereségének elsősorbani oka Markóék gátlástalansága, írta Borbély Zsolt Attila. /Borbély Zsolt Attila: Lúzer” MPSZ? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 30./

Huszonöt éve hunyt el Márton Áron püspök, életművére emlékezett a lap. Ő még hosszú távú stratégiákban gondolkodott a felemelés és javítás horizontján. A legkeményebb időkben, az ötvenes és hatvanas években is valamiféle biztonság hatotta át (a börtönben sínylődő, illetve háziőrizetbe kényszerített) Márton Áron egyházkormányzását. A kormányzására bízott egyházmegyék életét rendíthetetlenül a megtartás jegyében irányította, római egyházpolitikai kapcsolataiban a „régebbi évjáratot” képviselte. Megőrizte a Róma iránti engedelmességet, a II. vatikáni zsinat (1962–1965) utáni sajátos „keleti politikával” nem tudott maradéktalanul azonosulni. „A Szentszékről mindig a legmélyebb fiúi tisztelettel nyilatkozott, sohasem bírálta mások előtt – írja róla Jakubinyi György, Márton Áron harmadik püspök-utóda. – De élt a szentpáli evangéliumi szabadsággal: az illetékeseknek mindig megmondta, ha szerinte tévesen mérik fel helyzetünket. Egy esetnek tanúja voltam, amikor egy Gyulafehérvárra látogatónak fordítottam. Ezzel magyarázom azt is, hogy élete végén Márton Áron hatszor lemondott, de a Szentszék – a segédpüspök kérésére – nem fogadta el lemondását. Dr. Jakab Antal segédpüspök érvelése az volt, hogy a jelen helyzetben még mindig szükség van a kommunista állammal szemben Márton Áron nevére és tekintélyére. Amikor 1980. február 5-én utolsó lemondását szerkesztette, fordítónak engem hívott át – folytatja vallomását Jakubinyi érsek. – Kijelentette: azért mond le, mert betegsége miatt már nem látja át az ügyeket; nevében más ne intézkedjék, hanem mentsék fel a püspökség alól és az utód majd intézkedjék a saját nevében. Ezúttal elfogadták lemondását. Ekkor mutatkozott meg előttem teljes emberi és életszentsége nagyságában – a betegágyban fekvő – Márton Áron: súlyos lelki szenvedést okozott neki a személyes meggyőződése és az Ostpolitik által rá kényszerített magatartás ellentéte, de »sorkatonaként« engedelmeskedett a mindenkori »hadiparancsnak«. Márton Áron mindvégig hű maradt papszentelési, püspökszentelési ígéretéhez, engedelmeskedett Szent Péter mindenkori utódának.” /Jakabffy Tamás: Márton Áron huszonöt éve „otthon”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./ 1980-ban az utolsó pillanatban mondták vissza a temetésre megrendelt autóbuszokat, hogy Székelyföld, a szülőföld küldöttsége ne vehessen végső búcsút püspökétől. Erdély nagy püspöke egész életútjával, helytállásával, hitéhez, elveihez való hűségével érdemelte ki az emberek tiszteletét, szeretetét. Az emberekét, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Márton Áron 1932-től Kolozsváron egyetemi lelkészként dolgozott, és nemsokára útjára indította az Erdélyi Iskola című nevelésügyi folyóiratot. 1938. augusztus 14-én lett a gyulafehérvári egyházmegye apostoli kormányzója, XI. Piusz pápa 1938. december 24-én Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. Rövid idő után egyházmegyéje kettészakadt, a püspök Gyulafehérváron maradt. A II. világháború idején bátran kiállt a zsidóüldözések ellen. 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban, papszentelés alkalmával mondott beszédében felemelte szavát a deportálások ellen, másnap írásban is megtette tiltakozó nyilatkozatát. A háború után a vallásellenes intézkedéseket, a zárdák, kolostorok, egyházi iskolák államosítását Márton Áron nem hagyta szó nélkül, tiltakozó leveleire azonban sohasem kapott választ. Hívei testükkel óvták, élő láncot alkotva körülötte bérmaútjain. 1949-es felcsíki bérmaútjáról és a somlyói búcsún való részvételéről ma is legendákat mesélnek. Nemsokára azonban letartóztatták, és hat év börtön, majd tizenegy év házi őrizet következett. A felajánlott kompromisszumokat nem fogadta el. /Takács Éva: 25 éve halt meg Márton Áron. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 29./ Van-e ma olyan meghatározó, nagy alakja az erdélyi magyarságnak, akire egyszer majd úgy lehet emlékezni, mint Márton Áronra? – tette fel a kérdést Gazda Árpád. Márton Áron megítéléséhez nem kellettek a távlatok. Ő már életében szimbólummá vált. Szólt a fasizmus és a kommunizmus ellen, a nemzeti elnyomás ellen. A püspök áldozatok árán emelkedett ki a korából. /Gazda Árpád: Márton Áronok híján. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

Szeptember 29-én sokan zarándokoltak Gyulafehérvárra, a hívők busszal, vonattal, gépkocsival érkeztek az ünnepre. Ezen a napon van Szent Mihály arkangyalnak, a római katolikus főegyházmegye védőszentjének ünnepe, továbbá Márton Áron püspök halálának 25. évfordulója, és a római katolikus teológiai szeminárium évnyitója. Az ünnepi szentmisét dr. Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, Magyarország prímása mutatta be, mellette helyet foglaltak a romániai katolikus püspöki kar tagjai, élükön dr. Jakubinyi György érsekkel, illetve a testvéregyházak képviselői. A hívők között volt Orbán Viktor FIDESZ-elnök, az RMDSZ vezetősége, élén Markó Béla szövetségi elnökkel és Takács Csaba ügyvezető elnökkel, Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul is. A bíboros példaként állította a hívők elé Márton Áron püspököt, az egykori 6202. számú rabot. A főpap elmondta: keresztény hitünk, világnézetünk értékei ma is támogatásra szorulnak. Erdő Péter emlékezett: maga is találkozhatott Márton Áron püspökkel. Bátorítása, derűs személyiségének kisugárzó ereje felejthetetlen emlék, erőforrás maradt papi hivatása számára. A püspökök elé járult az egykori Csík vármegyei Közbirtokosságok Szövetségének küldöttsége, amely a gyulafehérvári székesegyház javítására 2006 és 2007 folyamán a szövetség által birtokolt erdők kitermelése után hektáronként évente 1 eurós támogatást ajánlott fel. A kolozsvári Szent Mihály-templomban tartott ünnepi szentmisén szintén Márton Áron püspökre emlékeztek. Oláh Dénes plébános a mesék hétfejű sárkányára utalt, jelezve: ez a szörnyeteg kilépett a meséskönyvek világából, és jelen van hétköznapjainkban. „…ennek a sárkánynak, ma nem hét, hanem legalább ezer feje van, és ott van mindenhol. Fölfalta a királykisasszonyokat, a keresztény értékrendet, a megtartó hagyományokat, a szolgálat és hűség értékét. Most pedig éhes dühében, bombákat, mérges gázt, gyárak szennyét, alkoholt, kábítószert, fajgyűlöletet, önzést, bizalmatlanságot, kétségbeesést, téves értékrendet, a fogyasztói társadalom én-vesztését okádja a világra” – fejtette ki. Márton Áron feladatvállalása példaértékű, emelte ki Oláh Dénes, aki szerint „…kiszolgáltatott és vélt legjobbjaitól magára hagyott népünk, még megmenthető, a mi önzetlen szeretetből fakadó, alázatos szolgálatunk által. Lehet, ha meg kell küzdeni, idegölő és embert próbáló csatát kell vívni minden barázdáért, minden munkahelyért, minden iskolapadért, katedráért, parlamenti helyért, kórházi ágyért, de ez a nép megérdemli.” Még az idén Kolozsváron felállítják Márton Áron három méteres egész alakos szobrát. Bocskay Vince szovátai szobrászművész elkészítette a szobrot, amelyet nemsokára a magyarországi Karcagra szállítanak, hogy bronzba öntsék. Előzőleg Vekov Károly volt önkormányzati képviselő javasolta a szobor felállítását. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Szent Mihály-napi ünnepségek Gyulafehérváron és Kolozsváron. Márton Áron püspökre, „Isten becsületes szolgájára” emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Október 2-án Vargyas ünnepelt. A 125 lelket számláló református gyülekezet új templommal gazdagodott, amelyet a tervező Makovecz Imre világhírű magyarországi építész jelenlétében szenteltek fel. Dr. Pap Géza erdélyi református püspök felidézte a hely történetét, az új templom régiek alapjára épült, XI. és XIV. századi alapokat, építészeti elemeket találtak, ezekre, ezek felhasználásával készült el Makovecz temploma. A vargyasi templom megszületése az áldozathozatalt példázza, sokan, sokat áldoztak azért, hogy nyolc év alatt elkészülhessen. Jelenősen támogatta őket egy holland alapítvány, az Orbán-kormány, és igen jelentős volt Makovecz Imre segítsége, aki nemcsak a terveket készítette ingyen, de jelentős adományokkal, munkatársai önzetlen segítségével is hozzájárult a templom elkészüléséhez. A tervező Makovecz Imre számára különleges jelentőségű volt, hogy az alapok ásatásai során előkerült keresztelőmedence, oldalán rovásírással: ,,Mihály, Isten szent angyala”. Eddig a Szent Mihály-kultusz legkeletibb állomásaként Gyulafehérvárt tartották számon, most a határ immár arrébb tolódott. /Farkas Réka: Föld és ég találkozása (Református templomot avattak Vargyason). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 3./

Kolozsváron a Művelődési Ház háromnapos Egykori Kolozsvár elnevezésű fesztiválja fotókiállítással rajtolt november 22-én. Mintegy 30 fénykép eleveníti fel a középkori és reneszánsz kori Kolozsvárt: Bocskai és Báthori arca, Bánffy György dolmánya, a szabók bástyája, a Szent Mihály-templom, a Ferencesek temploma, Mátyás szülőháza és más jellegzetes épületek, használati tárgyak, egykori várostérképek mellett E. van der Rye az 1617-es Kolozsvárt ábrázoló munkája is megtekinthető. /(fi): Az egykori Kolozsvár képei. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./

Egy hónapja elkezdték a javítási munkálatokat Kolozsváron a főtéri illemhelyen. Egy-másfél méterrel kiszélesítették az alapozást, közben középkori leletekre bukkantak. Négy középkori sírhelyet és emberi csontokat találtak – nyilatkozta Cosmin Rusu régész, a kolozsvári Történeti Intézet munkatársa. Egy érdekes bronz hajdíszt is találtak, amelyből elég pontosan meg lehetett állapítani a lelet „életkorát”: a XII. század végéről vagy a XIII. század elejéről származik a csontváz és a négy sír. A csontokat az intézetbe szállították, amelyet a kolozsvári rendőrség lefoglalt bűnügyi elemzések elvégzésére. Hiába hangoztatták, hogy ez esetben még a bűntény lehetősége sem áll fenn, elvitték, majd értesítettek, hogy a koponyát Bukarestbe küldték. Méri István magyarországi régész több mint fél évszázaddal ezelőtt már kutatást végzett itt. Ennek eredményeként a szakemberek tudták, hogy a Főtérnek ezen a részén, még a Szent Mihály-templom felépítése előtti időszakban temető volt. Arra a kérdésre, hogy van-e lehetőség az ásatások folytatására, a régész jelezet, egyelőre csak előzetes kutatásról van szó és nincs pénz. /Nagy-Hintós Diana: Középkori csontvázra és sírokra bukkantak Kolozsvár főterén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

A Mátyás király-szoborcsoport mellékalakjaihoz hasonló méretű alkotással gazdagodhat Kolozsvár Főtere, Márton Áron szobrával. A műalkotás felállítását eredetileg idénre tervezték a Szent Mihály plébániatemplom bejáratához közel eső zöldövezetben. Bocskai Vince szobrászművész elmondta, hogy a háromméteres szobor bronzba öntése alapos munkát igényel. A munkát Karcagon végzik. A bukaresti művelődési minisztérium fennhatósága alatt működő bizottságnál az engedély kibocsátása elhúzódott, csak két héttel ezelőtt kapták meg, tájékoztatott Borbély László területrendezési és középítkezési megbízott miniszter. /-or-: Márton Áron-szobor csak tavasszal. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Lőwy Dániel A Kálváriától a tragédiáig – Kolozsvár zsidó lakosságának története /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című könyvéről elmondta, a kolozsvári zsidó közösségnek nincs a jelentőségéhez mérhető emlékkönyve. A deportálásból vagy a munkaszolgálatból hazatértek egy része gyakran román nyelvű szöveget íratott a sírkövére, mert halálában sem tudott teljesen megbocsátani. A második csoportba azok tartoznak, akik csak rövid időre vagy egyáltalán nem tértek vissza a szülőhelyükre. Lőwy Dániel több ezer kilométerre a szülővárosától, Kolozsvárról írta a könyvet. /Köllő Katalin: A belső emigrációban született könyv. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./ Szilágyi Júlia írta, elfogult a város, a szerző, a téma iránt. Elfogult, mert a gettótól megkímélte a sorsa, de több rokonát elhurcolták. Szilágyi Júlia köszönetet mond a maroknyi túlélő nevében is a szerzőnek, aki felkutatta, összegyűjtötte és megőrizte ezt az óriási anyagot, hogy s felmutassa az utókornak az áldozatok emlékét. A könyv a függelékben hozta Márton Áron püspök 1944. május 18-án, a Szent Mihály-templomban mondott beszédét, melyben tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen, a beszédet teljes terjedelmében sokan csak most ismerhették meg. /Szilágyi Júlia: Könyv a kolozsvári zsidóság történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

A kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem rektora, Dr. Ioan Sbarciu elmondta: megértik, hogy az ingatlan az egyház tulajdona, ezzel szemben szerettek volna olyan egyezségre jutni, amelynek nyomán a galéria továbbra is ott működhetett volna. Kilakoltatták a galériát. Székely György, a Szent Mihály plébánia főgondnoka, sajnálatosnak tartja, hogy a többszöri próbálkozás dacára sem sikerült megegyezni a galériát működtető egyesülettel. Az egyház képviselői az elmúlt évek során több alkalommal is kérték a képzőművészeket: fizessenek bért az ingatlanért, de ők ezt visszautasították. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kilakoltatták a képzőművészeti galériát. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

Kolozsváron a megemlékezés a Szent Mihály-templomban kezdődött, előtte azonban, a Mátyás-szoborcsoport előtt egy fiatalokból álló csoport tüntetett egy „Vissza az egyetemünket” feliratú transzparenssel, és sok címeres magyar zászlóval. A zsúfolásig telt templomban elsőként a házigazda, Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédében az 1848. március 15-én megfogalmazott kiáltvány első mondatára utalt: „Legyen békesség, szabadság és egyetértés”. Dr. Pap Géza erdélyi református püspök számba vette az elmúlt 16 évet, kijelentve: sajnos többnyire a kudarcok jutnak eszébe: az autonómia, a magyar egyetem, az egyházi ingatlanok tényleges visszaszolgáltatása egyaránt álom maradt. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök arra figyelmeztetett: a szabadság üres szó marad, ha nincs mögötte erkölcsi tartalom. Kiss Béla evangélikus lelkész a zsoltáros szavait idézve fohászkodott: „Utaid, Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem…” A kolozsvári magyar főkonzulátust Kónya László gazdasági attasé képviselte, aki saját, Erdélyhez fűződő élményei alapján mondott rövid beszédet. A templomból az ünneplők a Petőfi utcai Biasini Szállóhoz vonultak, ahol előbb a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, László Attila szólalt fel. Kónya László gazdasági attasé, mielőtt felolvasta volna a magyar kormány üzenetét, közölte: „a vélemény-nyilvánítást a végére kérem”. A hallgatóság néhány kósza füttytől eltekintve ennek igyekezett is eleget tenni, de amikor a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök által aláírt szöveg a státustörvényhez, a nemzeti vízumhoz és a kedvezményes letelepedéshez ért, szinte mindenki fütyülésbe kezdett. Ellenreakcióként az egybegyűltek mind Calin Platon alprefektust, mind Marius Nicoara megyei tanácsi alelnököt (aki magyarul is szólt néhány szót), de Emil Boc polgármestert is megtapsolták. Eckstein-Kovács Péter szenátor kijelentette: ő továbbra is az önálló magyar egyetem ügye mellett tör lándzsát. Beszédet mondott még Máté András Levente képviselő, majd megkoszorúzták a Biasini Szálló falán levő emléktáblát. Az ünnepség este a Magyar Operában megtartott előadással zárult. Az ünnepséget követően László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke a Szabadságnak kijelentette: az általa vezetett szervezet elhatárolódik a Gyurcsány-beszédet fogadó füttykoncerttől. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Legyen békesség, szabadság és egyetértés! Március 15-ét ünnepeltük Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Négy falu van a községben, minden évben felújítják egy falu művelődési házát, közölte André Mihály, Csíkszentmihály polgármestere. Tavaly Vacsárcs kultúrotthonával kezdődött a sor, a falu lakossága közmunkájának köszönhetően. Idén a községközpont, Szentmihály kultúrháza következett, itt is közmunkát szerveztek. Ha minden jól megy, szeptember 29-én, Szent Mihály napján már a felújított kultúrház fogadja majd az ünneplőket. A program folytatódik, 2007-ben Ajnád, 2008-ban Lóvész művelődési házát fogják felújítani. /Szondy Zoltán: Négy esztendő, négy kultúrház. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

A Kolozsvári Rádió a hallgatók szolgálatában címmel tartott előadást Orbán Katalin, a kolozsvári rádió magyar szerkesztőségének osztályvezetője a Római Katolikus Szent Mihály Caritas Szentegyház utcai székhelyén. Kiderült, hogy csak egy országos rádiótársaság létezik, amely frekvenciákat biztosít a különböző regionális vagy helyi rádióknak. Nem készülnek közvélemény-kutatások a hallgatók igényeit illetően, pedig szükség lenne erre. Május elseje óta a rádió alelnöke Rostás Péter István. Nagy változások történtek a rádió életében technikai téren is, hiszen a rádiózás digitalizálódott. Folyamatban van a szalagokról való hangfelvételek átvétele is. Nagyon sok gond van a nyelvhelyességgel. Rohamosan romlik a köznyelv és ez hat a kollégákra is, de sok a rosszul beszélő interjúalany is. /D. I.: Kolozsvári Rádió a hallgatók szolgálatában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

Negyven évvel ezelőtt, 1966. május 26-án Budapesten meghalt Tamási Áron. Sírja ma már idegenforgalmi látványosság Farkaslakán. Az írót, végakaratának megfelelően, szülőfalujában temették el, s hogy hazahozták, az dr. Bakk Sára nagy érdeme. A Bakk család az író barátja volt, e meghitt kapcsolat miatt Sára asszony az író utóéletének és életművének hűséges őrzője mindmáig. Annak idején a Securitate minden lépését figyelte: kivel beszél, kikkel tartja a kapcsolatot. Dr. Bakk Sára a magányos székely megmunkálását szorgalmazta először, azt el is készítette Szervátiusz Jenő. A Szervátiusz gyűjteményes kiállításon látható Kolozsváron a Szent Mihály-templom parókiáján. A Tamási Áron-emlékműhöz a követ 1971 májusában hozták a Hargita sándorfalvi részéből. Akkor nekiállt a két Szervátiusz, és elkészítette az emlékművet. Az avatás 1972. szeptember 24-én volt. Akkor nevezte Sütő András az emléket tonnás hegyibeszédnek. Tamási Áron halálának ötödik évfordulóján Balogh Edgár azt fejtegette előadásában, hogy a test után a szellemnek is haza kell térnie. Neki és Kacsó Sándornak nagy szerepe volt Tamási rehabilitálásában, műveinek kiadásában, újrakiadásában. A cserefa kopjafát a sírra pedig Székely Lajos faragta. A kopjafaállítás az író halála fordulóján, 1967. május 26-án volt. Azután 1977-ben jött a szomorú hír, hogy a Szervátiuszok művészetére Romániának nincs szüksége, ki kellett menjenek Magyarországra. /Oláh István: A csodakő hiteles története. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 26./

Nem látványos, de annál fontosabb az a jótékonysági tevékenység, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye folytat Erdély-szerte. A 2000. évi zsinat szociális-karitatív előirányzatainak életbe léptetéséről tanácskoztak június 14-én Kolozsváron. Szász János, a főegyházmegyei Gyulafehérvári Caritas igazgatója beszámolt arról, miként végzi az egyház az elesettek felkarolását, szó volt a különböző otthonok működése mellett a betegápolásról, a háztartási és családsegítésről, idősgondozásról, a gyermekek felkarolásáról, a fogyatékkal élő és a katasztrófa sújtotta személyek támogatásáról, de mezőgazdasági és tanulmányi támogatási formákról is. Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője ismertette, hogy nem múlik el hónap, hogy a lap ne számoljon be valamely egyház szeretetszolgálatának a tevékenységéről. Fábián Mária, a helyi Szent Mihály Caritas igazgatónője bemutatta a szeretetszolgálat egyebek mellett adománygyűjtő, gondozó, szaktanácsadó és ismertterjesztő előadásokat nyújtó szerteágazó tevékenységét. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus hangsúlyozta, hogy az Agapé vendéglő nyereségét a szegények megsegítésére fordítják. Fény derült még a Filantróp Alapítvány ingyenes egészségügyi tevékenységére, beleértve a Segítő Jobb magyarországi kezelést finanszírozó szervezettel történő együttműködést. Geréd Péter besztercei plébános elmondta, a rászorulókat felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül kiszolgáló besztercei ingyenkonyha nemsokára tízéves lesz. A Kolozsvári Római Katolikus Gimnázium az előadássorozat végén jelentette be, hogy idén először első és ötödik osztályt is indít. /-ó –n: Közös ügy a szeretetszolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

Július 17-én Kolozsváron a Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezete összejövetelén Fábián Mária igazgató kérésére a résztvevők egy perces csenddel adóztak Balló Áron, a Szabadság fiatal, tragikus körülmények közt elhunyt főszerkesztője emlékének. Most Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió magyar adása komolyzenei műsorainak szerkesztője, valamint Csomafáy Ferenc újságíró volt a vendégük. /Nagy-Hintós Diana: Zene hölgyeknek és uraknak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

A Kolozsvár Társaság Kántor Lajos elnökletével városi méretűvé szélesítette hatáskörét. Kolozsvárnak beszédes múltja, jelene és jövője van. A jelek szerint e hármas összetevő jegyében tevékenykedik a szervezet. A lehető legvonzóbb helyen, Kolozsvár főterén, a 2003-ban elhunyt Balázs Péter festőművész egykori, 23. szám alatti, Szent Mihály-templomra néző, második emeleti otthonában. Az ajtaját minden érdeklődő előtt szélesre táró festőművész emlékének méltó megőrzésére aligha akadhatott volna megfelelőbb lehetőség, mint ez a művészeti-művelődési célokat szolgáló szervezet székhelyévé átalakított lakás. Egy csöppnyi Kolozsvár. A bejáratnál Cseh Gusztáv jeles házakat, főembereket bemutató rézkarcai – fia, Cseh Áron főkonzul adománya – fogadják a látogatót. A beugróban van a „Cs. Szabó László-szoba”. A legtágasabb teremben kaptak helyet a Paulovics László készítette portrék. A Németországban élő, de kolozsvári-szatmári kötődését feledni nem tudó grafikusművész ajándéka. A Balázs Péter-emlékszoba a festő nagyméretű olajképeinek gyűjteménye. /N. J.: A tárgyi és szellemi kultúra vonzásában. Látogatóban a Kolozsvár Társaság székhelyén. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Kolozsváron a kánikula ellenére a zsúfoltságig megtelt a Római Katolikus Nőszövetség díszterme, ahol a Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében megemlékeztek a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójáról. Megjelent Szentpéteri István kolozsvári magyar konzul, Szilágyi György, az Amerikai Magyar Szervezetek nagybizottságának vezetőségi tagja, Szőcs László, a jezsuiták Manréza Lelkigyakorlatos Központjának társigazgatója és a történelmi egyházak képviselői is. Az előadó, Fodor György piarista konfrater, a diákszövetség elnöke méltatta az 1456. július 22-i diadalt a törökök fölött. Azóta megkondultak a harangok délben. /Balázs Kornél piarista öregdiák: Emlékezés a nándorfehérvári diadalra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Augusztus 7-én Boldogasszony Anyánk jelenléte az egyházban és a zenében címmel szervezett előadóestet Kolozsváron a Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezet. Oláh Dénes előadásának témája Mária tisztelete a kezdetektől Mátyás király idejéig. Már az ősegyházban is tisztelték a Szűzanyát, ez jelzi a Halotti beszéd, valamint az Ómagyar Mária siralom. Legelőször Magyarországon harangoztak délután 6 órakor Mária tiszteletére. /Nagy-Hintós Diana: Boldogasszony Anyánk jelenléte az egyházban és a zenében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./