Márc. 27-én tartották Aranyosgyéresen, az Avram Iancu Általános Iskolában a Csinom Palkó, Csinom Jankó honismereti vetélkedőt, amelyen az aranyosegerbegyi, aranyosgyéresi és tordai diákok mérték össze tudásukat. Az Aranyosgyéresi Vegyeskórus előadta a Rákóczi-indulót és a Dana-dana kórusműveket., majd fellépett a házigazda iskola Pacsirta gyermekkórusa. Dumitriu Anna a tordai Petőfi Társaság nevében emlékeztetett: az ilyen jellegű honismereti és nyelvápoló versenyeket már 1990 óta szervezik. A Petőfi Társaság 1999 óta patronálja ezt a tordai Mihai Viteazul Kollégiumban működő Balázs Ferenc Önképzőkör diákjainak segítségével. /Ladányi Emese Kinga: 14 éve szervezik Aranyosvidéken a honismereti vetélkedőket. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./

Törvénytelenségek sorozata, illetve furcsa események történnek a kampányban, amelyek mind a "független" Florea polgármester kampányát szolgálják, jelentette ki dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje. Marosvásárhelyen embereket fenyegetnek meg, hogy ne merjék népszerűsíteni az RMDSZ polgármesterjelöltjének plakátjait, pannóit. Kelemen Atilla szerint Dorin Florea naponta követ el törvénytelenségeket. Példa erre a Mihai Viteazul-mellszobor, amelyet állítólag azért tett ki – két hétre – a régi városháza elé, hogy a város lakói láthassák. Azóta is ott van. Mi lenne, tette fel a kérdést, ha az RMDSZ is kitenné csak úgy, Rákóczi szobrát? Egy állítólagos egyesület nyilvánosságra hozta az általuk végzett közvélemény-kutatás eredményeit, amely szerint Kelemen Atillának 18% a népszerűsége a vásárhelyi választók körében, míg Dorin Floreáé 60% fölött van. Nos, mondta Kelemen Atilla, utánanéztek az egyesületnek, és ilyen nevű egyesület nincs bejegyezve. /Mózes Edith: Törvénytelenségek láncolata. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

Baba Novac, vagy ahogyan Szamosközy István írja: Bába Novák, Mihály vajda szerb kapitánya volt. Miután Mihály hadaival Erdélybe jött, egy Szakszki nevű román pópával együtt Lugost és Karánsebest a török kezére akarta játszani. A pópával levelet küldött a temesvári basának, amelyben azt üzente, majd jelzi, mikor jöhet Lugost elfoglalni. A pópát és Bába Novákot elfogták, Kolozsvárra hozatták és az itt egybegyűlt országgyűlés idején a nemesség árulás vádjával mindkettejüket halálra ítélte. 1601. február 5-én a Szabók bástyájánál kivégezték őket. A vesztőhelyre még az elmúlt korszakban szobrot emeltek, amelynek feliratát a funári években tették fel. Ennek lényege, hogy Baba Novacot a magyarok különös kegyetlenséggel ölték meg. /Ördög I. Béla: A funárjárás sebei (XI.). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

Okt. 4-én Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere sajtótájékoztatóján ismét terítékre került II. Rákóczi Ferenc szobrának felállítása a városban, illetve a Calarasilor utca visszanevezése Kossuth utcára. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének parlamenti jelölési gyűlésén Borbély László képviselő ugyanis felvetette a marosvásárhelyi magyarok e jogos igényét. Dorin Florea az állította, hogy a Rákóczi-szobor állítását a Mihai Viteazuléval hozták kapcsolatba, ez viszont szerinte értékbeli különbséget jelent, hiszen a románoknak, Romániának, Európának a havasalföldi vajda többet jelentett, mint Rákóczi Ferenc. A Kossuth utca nevét illetően elismerte, hogy erre létezik tanácsi határozat, azonban ezt egy szervezet megtámadta. Ameddig vita van a határozat körül, addig nem lehet kivitelezni – vélte Dorin Florea. Az újságírók szóvá tették a Ion Antonescu sétány nevének cseréjét. A polgármester kijelentette: a háborús veteránok és néhány tanácsos úgy tartja, hogy Ion Antonescu nem volt háborús bűnös, emiatt egyelőre nem kell lecserélni az utcanév-táblát. /Vajda György: A polgármester újra a tanácsot vádolja. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 5./

Okt. 28-án a marosvásárhelyi tanács egyöntetűen elfogadta a II. Rákóczi Ferenc és Mihai Viteazul mellszobrának felállítására vonatkozó határozattervezetet. A szavazást hosszas politikai egyeztetések előzték meg. /Vajda György: Nehéz döntéseket elnapolt a tanács. Lesz Rákóczi Ferenc- és Mihai Viteazul-szobor. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

Nov. 17-én Lippán a Művelődési Házban kettős rendezvényre gyűltek össze szép számban a helybeli magyarok. A megjelenteket Czernák Ferenc helybeli RMDSZ-elnök köszöntötte, majd elszavalta Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című költeményét. A továbbiakban bemutatta az RMDSZ Arad megyei listáinak két vezetőjét, Király Andrást és Cziszter Kálmánt. Király András ismertette az RMDSZ választási programját. Cziszter Kálmán szenátorjelölt a gazdasági felemelkedés lehetőségét emelte ki. A találkozó második részében sor került az olvasókör ülésére, amelyen Simon Luca óvónő Petőfi Sándor életét, forradalmi és szerelmi költészetét ismertette, majd Czernák Ferenc elszavalt néhányat a költő legszebb verseiből. /(Balta): Sikeres találkozó, olvasókör Lippán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./

Honismereti vetélkedőt szerveztek Mikes Kelemen kapcsán a tordai Mihai Viteazul Gimnáziumban, megjelentek Aranyosgyéres, Aranyosegerbegy és Tordaszentmihály iskolásai is. /Ladányi Emese Kinga: Torda. Honismereti vetélkedő Mikesről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Az Áprily-estek sorozat keretében Józsa Miklós irodalmár február 17-én a kétszáz éve elhunyt Csokonai Vitéz Mihály életművét méltatta a nagyenyedi Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Az előadást Bajusz Katalin óvónő felolvasásai fűszerezték. /T. A.: A legbujdosóbb Magyar. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 19./

A magyar közszolgálati televízió egyik utóbbi, Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulója alkalmából bemutatott műsorban röppent fel a hír: Szatmárnémetiben eddig ismeretlen Csokonai verset fedeztek fel. Stier Gyula, a Szatmár megyei könyvtár osztályvezetője bevezette az újságírót az intézmény azon részlegére, ahol a régi könyveket és kéziratokat őrzik. A miskolci egyetem két kutatója, Demeter Júlia és Pintér Zsuzsánna, akik az utóbbi években rendszeresebben megfordultak a könyvtárban, a múlt nyáron egy kézirásos füzetben több verset, köztük egy eddig ismeretlen, legalábbis általuk annak vélt Csokonai verset találtak. A verset még sehol nem közölték, mert a megyei könyvtár országos felügyelete egyelőre nem adott engedélyt, hogy a kéziratról másolatot készítsenek. Romániában hosszadalmas az ilyen engedélyek megszerzése. /(Sike Lajos): Csokonai és a román nemzet biztonsága?! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./

A háromszéki városi iskolákban hét tanító elveszítheti eddigi állását, mert kevés gyermek iratkozott be első osztályba a tanfelügyelőség által szabott határidő leteltéig. Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő elmondta, a vidéki iskolákban a gyereklétszámtól függetlenül megalakulnak az önálló vagy az összevont első osztályok, ez azonban a városokban nem lehetséges. Háromszék beiskolázási tervében 53 városi első osztály szerepel, az eddig beiratkozott gyerekek létszáma alapján csak 46 alakulhat meg. Sepsiszentgyörgyön öttel, Kézdivásárhelyen és Baróton egy-egy osztállyal kevesebb indulhat ősztől. A sepsiszentgyörgyi Kiss Árpád Általános Iskolába egyetlen gyerek sem iratkozott be első osztályba. Ez az első megyeszékhelyi tanintézet, amely az önfelszámolás határára jutott. A főtanfelügyelő hangsúlyozta, évek óta csak a belvárosi iskolák teljesítik a beiskolázási terveket. A Mikes Kelemen, a Székely Mikó, a Mihai Viteazul és a Váradi József tanintézet elszívó hatást gyakorol, amióta megszűnt a körzetesítés, és a szülők szabadon választhatják meg, melyik iskolába íratják gyermeküket. /Bíró Blanka: Harc iskolák és óvodák között. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./

Megjelent Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpátok Egyesület elnöke Emléktáblák, emlékművek Bihar megyében /Partiumi Füzetek 35. kötete, Nagyvárad/ című munkája. A Partiumi Műemlékvédő Bizottság 2000-ben kezdte el a megye műemlékeinek felmérését. Ennek eredményeként a kötet Bihar megye 52 helységéből 258 emlékhelyet mutat be. Nagyváradon 33 emléktábla van. Legutóbb a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán létesítettek emlékpanteont. Itt Fényes Eleknek, a magyar statisztika atyjának és a kommunizmus áldozatainak táblája áll. Néhány adalék a könyvből: Hegyközcsatárban emléktábla idézi föl Csokonai Vitéz Mihály legációját. Bihardiószegen Kossuth-szobor áll, valamint az álmosd-diószegi csata emléktáblája és emléksziklája. Bihar községben van Gáspár Sándor honvédtiszt emlékhelye. Belényes városban három kopjafa áll a Belényesi-medence mártírainak tiszteletére. Albison turulmadaras emlékmű és Irinyi József-emléktábla áll. Nagyszalontán 27 emlékhely várja a látogatókat. /F. T.: A könyv ünnepe. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 10./

Bandába tömörült román ifjak magyar középiskolásokat vertek meg Sepsiszentgyörgyön az elmúlt napokban. Négy megvert diák szülői feljelentést tettek a rendőrségen. Május 22-én két magyar diába belekötött kötött három román fiú, többen csatlakoztak a román fiúkhoz, végül 7–8-an elkezdték verni a két magyar fiút. Más magyar gyerekekbe szintén belekötött öt román fiú. Megkérdezték, hogyan beszélnek itt, Romániában? Válaszoltak: magyarul. Erre megverték őket. Május 23-án az egyik magyar fiút iskolából jövet ismét megverték. Később két biciklisbe kötöttek bele, őket is megverték. Meg nem erősített információk szerint a Székely Mikó Kollégium előtt is megvertek egy diákot. Más szülő jelezte, hogy hétfőn este hét körül fia a Mihai Viteazul téren át ment hazafelé, és közel negyven román fiatal, egyesek botokkal felfegyverkezve, keresték az egyik megvert biciklist, hogy ,,tépjék ki a fülét”. Korábban az állomás és az Olt-híd környékén románok magyar ifjakba kötöttek bele, és vertek meg. /Szekeres Attila: Magyarverés Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

Markó Béla szekusdossziéját, az 1543-as iratcsomót tanulmányozta a Cotidianul című bukaresti lap egyik újságírója, Mirela Corletean. Ehhez a munkához az engedélyt megkapta, a dossziéba is belepillantott, de két nap múlva az engedélyt visszavonták. Az iratcsomót a lap szerint Csendes László őrzi, mint egy cerberus. A Markó-dosszié felületes áttekintésekor az újságírónő azt vette észre, hogy néhány tucat oldal hiányzik az eredeti iratcsomóból. Corletean tudni véli, Ioan Grama szekustiszt 1983-ban arra kérte Markót, az Igaz Szó szerkesztőjét, hogy a környezetében tapasztalható negatív jelenségekről tájékoztassa őt. A dossziéból kiderült, hogy alig egy évvel később, 1984 júniusában a Szekuritátén hallgatták ki a költő-szerkesztőt, és kétoldalas jelentést írattak vele a Sepsiszentgyörgyön történtekről, ahol – írta a lap – egy incidens volt a magyarok és a Szekuritáté között. Ezzel kapcsolatban felkérték, ha bármi újat megtud, értesítse a Szekuritátét. (Akkor volt a Szekuritáté Vitéz Mihály szoborrobbantási provokációja, Markó épp Sepsiszentgyörgyön tartózkodott, ráadásul édesanyja lakása épp a térre nyílik.) Túlzottan nem bízott a szeku Markóban, mert ekkor elrendelte telefonjának lehallgatását és személyének megfigyelését. 1988-ban Markó magyarországi útja után a szeku igen rossz véleményt fogalmazott meg a költőről, és részletesen írt első feleségével való nem épp felhőtlen kapcsolatáról is. A lap sajnálja, hogy a hiányzó részek miatt nem tud tiszta képet festeni Markó és a Szekuritáté kapcsolatáról. (Cotidianul). /Hírsaláta rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

Az új tanévben Tordán eggyel kevesebb magyar első osztály indult. Tordán jelenleg a Ioan Opris és Teodor Murasanu Általános Iskolában, valamint a Mihai Viteazul Kollégiumban folyik magyar nyelvű oktatás. Míg a Teodor Muresanu iskolában az első osztályában 21 kisgyerek van, addig a Ioan Opris iskolában nem indult magyar nyelvű első osztály. Ugyanitt jelenleg sem harmadik, sem ötödik, sem hatodik, sem hetedik osztály nem létezik a magyar tagozaton. A Mihai Viteazul Kollégium magyar kilencedik osztályába 22 diák iratkozott. A kollégium új magyar szakos tanárral gazdagodott: Fodor Dóra helyett Mihály Krisztina oktat majd magyar nyelvet. Fodor Dóra miniszteri szaktanácsos lett Bukarestben, ahol a magyar nyelv és irodalom oktatását országos szinten koordinálja. Tantervek, tankönyvek, tantárgyversenyek, kisérettségi, érettségi, óvónők, tanítónők versenyvizsgája mellett a magyar nyelvű oktatás szintén az ő hatáskörébe tartozik. Fodor Dóra támogatja azt, hogy Tordán önálló magyar iskola legyen. /Ladányi Emese Kinga: Kevés gyerek – megszűnő osztályok Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Október 15-én Tordán a Mihai Viteazul Főgimnáziumban került sor az immár 15. alakalommal megszervezett Aranyosvidéki Honismereti Vetélkedőre. A rendezvényt Jósika Miklós emlékére szervezték. A tordai és vidéki iskolákból érkezett hat csapat, közel három órán keresztül mérte fel tudását. Az író halálának 140. évfordulója alkalmából a tordai Balázs Ferenc Önképzőkör és a Petőfi Társaság úgy döntött, hogy a honismereti vetélkedő központi alakja Jósika Miklós személye lesz. Az Aranyosegerbegyi Általános Iskola csapata kiemelt első díjban részesült. A vetélkedőn az aranyosgyéresi és aranyosegerbegyi általános iskolásokból álló Pacsirta Gyermekkórus jelentett színfoltot. /Ladányi Emese Kinga: Honismereti vetélkedő Jósika Miklósról. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Vezetőt kellett cserélnie a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak ahhoz, hogy kiderüljön: Sepsiszentgyörgyön másfél éve létezik egy ifjúsági központ, de azt csak román diákok használhatták, a fiatalok többsége nem fért hozzá. A Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóság élére a múlt hónapban nevezték ki az új vezetőt, Tischler Ferencet, aki a leltár átvételekor fedezte fel, hogy az intézményhez tartozik egy jól felszerelt ifjúsági központ is. Az új igazgató kiderítette, hogy a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul Kollégium épületében, másfél évvel ezelőtt, egymilliárd lejes kormánytámogatásból rendezték be a központot, amelyet elvileg a diákok ingyen használhatnak. A tucatnyi nagy teljesítményű számítógépet, az internetet, a digitális kamerát, video-lejátszót és tévékészüléket csak a román kollégium diákjai használhatták, mert az intézmény kapusa más fiatalt nem engedett be az iskola területére. Tischler Ferenc felszólította az iskola vezetőségét, tegyék lehetővé, hogy minden érdeklődő fiatal látogathassa a központot, ellenkező esetben azt elköltöztetik az épületből. A megegyezés értelmében naponta az ellenőrző könyvecske vagy diákigazolvány felmutatásával minden háromszéki fiatal bejuthat a központba, és ingyen használhatja a felszerelést. /Bíró Blanka: Titokban tartották az ifjúsági központot. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

Tordán a Teodor Murasanu Általános Iskolában idén is megszervezték az Imreh Lajos Anyanyelvi Vetélkedőt, melyen 63 aranyosvidéki kisdiák vett részt. Dunai Erzsébet, a rendezvény főszervezője elmondta: az idei versenyen a gyerekek kitűnően szerepeltek. Imreh Lajos magyartanára volt a tordai Mihai Viteazul Líceumnak, ő alapította meg a tordai Jósika Miklós Művelődési Kört is. Sokat tett az anyanyelv ápolásáért Tordán, méltó volt arra, hogy róla nevezzék el a vetélkedőt. Aranyosszék /Aranyosegerbegy, Aranyosgyéres, Várfalva, Bágyon, Tordaszentmihály, Harasztos, Tordatúr, Kövend, Mészkő/ érkeztek diákok. /Ladányi Emese Kinga: Imreh Lajos Anyanyelvi Vetélkedő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály és József Attila emlékének szentelte idei, hagyományos év végi tárlatát Kolozsváron az Erdélyi Művészpedagógusok Egyesülete (EMME). Különleges műfaji, stílus- és művészi felfogásbeli változatosság jellemzi a kiállítást. /Kép és líra az Apáczai Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Bár sikeresen versenyvizsgázott az Országos Rendőr-főkapitányságnál (IGP), formai okokból még késik Albert-Tóth Jakab százados beiktatása a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság (IPJ) parancsnokhelyettesi tisztségébe. Személyében első ízben lesz magyar nemzetiségű vezető beosztású rendőrtiszt a megyei rendőrség élén, miután 1985 őszén a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál bekövetkezett robbantásos merénylet nyomán Nicolae Ceausescu utasítására a belügyminisztérium leváltott két magyar nemzetiségű vezető beosztású tisztségviselőt. A 39 éves Albert-Tóth százados építészmérnöki és jogi oklevél tulajdonosa, illetve részt vett korábban két egyetem utáni továbbképzőn. /Domokos Péter: Magyar alparancsnok Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

Két és fél évvel ezelőtt Marosvásárhelyen a tanács egyetlen napirendi pontként tárgyalta ülésén a december elseje alkalmából a városban felállítandó Mihály vajda-szobor ügyét. Kelemen Atilla akkori megyei RMDSZ-elnök kedélyesen megjegyezte, hogy a Mihály vitéz szobra állni fog, de cserében mi is elhelyezzük az új Kossuth Lajos utca névtábláját. Erre Kelemen Atilla bő két hetet adott a helyi magyar lap hasábjain. A tanács úgy döntött, hogy a december elsejei dátum közelségére való tekintettel a város által ajándékba kapott Mihály vitéz-mellszobor, megtekintés végett, két hétre ideiglenesen a Városháza elé kerül. Eltelt néhány hónap, időközben a helyi tanács megtalálta a műalkotás végleges helyét. A döntés ellenére Mihály vajda egy tapodtat sem moccant a Városháza mellől.    A Kossuth Lajos utca a törvényszéktől várja a végleges döntést. Hiába sikerült az RMDSZ többségű helyi tanácsnak másodszori nekirugaszkodásra a Kossuth utcáról döntenie, a románok, történészi sugallatra kiderítették, hogy a terrorista Kossuth Lajos parancsára Marosvásárhely főterén száz román hazafit akasztottak fel. Mihály vajda tehát marad, Kossuth Lajos pedig tanácsi döntés ellenére sem fog visszakerülni. /Fazekas Károly Csaba: Vásárhelyi mindennapos rémtörténet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 27./

Beszterce magyarsága kivonult a temetőjében emelt emlékműhöz, hogy fölidézze a napot, mikor Giorgio Basta kardélre hányatta a várvédőket és családjukat. A 400. évforduló alkalmából, 2002. június 9-én a történelmi egyházak és az RMDSZ emlékművet avattak. Jellemző, hogyan értékelt a Románia Mare hetilap: 2005. október 14-i számának szalagcíme: Az RMDSZ Besztercén emlékművet emelt Basta tábornoknak, Mihai Viteazul gyilkosának. Az újság egy teljes oldalon részletezte ezt a „provokációt”. A lap szerint amióta az emlékmű áll, az RMDSZ szónokai évente fölidézik Basta hősiességét, amelyet azzal bizonyított, hogy Torda mezején lemészároltatta Mihai Viteazult. A lap szerint a román vajda 1601-ben Nagy-Románia néven egyesítette az összes román országrészeket, ezért kellett elpusztulnia, ezért kapott emlékművet Basta. A cikk szerzője, bizonyos Flore Matei azt is megírta, hogy az RMDSZ Budapestről beszerzett számítógépen adatbankot létesített az összes román személyiség megfigyelésére, miközben a Magyar Kulturális Alapítvány nehéz pénzekkel megvesztegeti, lekötelezi őket. A szerző személyes emlékeket is idéz: a 70-es években (!) a Magyar Autonóm Tartomány területén élt, a magyarok olyan elképzelhetetlen barbár bánásmódban részesítették a román lakosságot, hogy az még a külföldi turistákat is elborzasztotta. Mindezek után a szerkesztőség felhívta a figyelmet az autonómia veszélyére, amellyel az RMDSZ Erdélyt Magyarországhoz akarja csatolni. Az oldalt a besztercei inkriminált emlékmű fényképe uralja, el lehet olvasni a fekete márványba vésett szöveget: „Az 1602. február 24-én, vasárnap Basta generális vallon és hajdú zsoldosai által Besztercén lemészárolt, több száz magyar várvédő és családja hősi halála emlékének...” stb. Közben a Romania Mare szerint az RMDSZ dicsőíti Basta tábornokot. /Barabás István: Basta tábornok az RMDSZ szolgálatában. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./ Emlékeztető: az emlékmű felavatásáról: (Kresz Béla): Beszterce fekete vasárnapja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2002. jún. 11./

Életének 76. évében elhunyt Major-Zala Lajos költő /sz. Kislakos, 1930/, 1949 óta élt Svájcban. Tanulmányait a Fribourgi Egyetemen, illetve a párizsi Sorbonne-on folytatta francia és német irodalom, valamint gyógypedagógia szakokon. Nevéhez fűződik a hévízi Csokonai-napok megalapítása és szervezése, alapító tagja az Asztaltársaságból egyesületté alakult Csokonai Vitéz Mihály Művészeti Társaságnak. Magyar nyelven először „Ötödik síp” című verseskötete jelent meg 1967-ben, utolsó Magyarországon megjelent kötetei 1999-ben az „Elveszett győzelem” című naplóregény, illetve 2000-ben a „Hogy hívnak, ember?” című verseskötete volt. /Elhunyt Major-Zala Lajos költő. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Április 1-jén került sor a Tordai Állami Színház nagytermében a Magyar Kulturális Napra. A műsor keretén belül a tordaiak mellett számos aranyosszéki település is képviseltette magát; a terem zsúfolásig megtelt. Míg tavaly József Attila 100 éves születésnapját ünnepelték, idén az 1956-os forradalomra emlékeztek Aranyosszéken. A tordai Petőfi Társaság és a helybéli RMDSZ által szervezett műsorban fiatalok is voltak. Fellépett a 130 éves múltú Tordai Magyar Dalkör, az aranyosegerbegyi Árvalányhaj vegyes kórus, a szentmihályi vegyes kórus, végül a várfalvi Aranyosszék Népi Táncegyüttes járta a táncot. A műsort követően a Suba László tordai képzőművész által szervezett Színes tintákról álmodom című rajzversenyre beérkezett munkákból álló kiállítást is megnézhették a jelenlévők, valamint megvásárolhatták a Mihai Viteazul Főgimnázium független diáklapját, a MI-t. /Ladányi Emese Kinga: Kicsitől nagyig. Aranyosszék kitett magáért. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

Mihai Razvan Ungureanu külügyminiszternek a Realitatea TV-ben ismét meg kellett magyaráznia Bécsben tett megjegyzését: osztrák üzletemberek úgy jöjjenek Romániába, mintha egy otthoni tartományba akarnának befektetni. Ezt a román sajtó úgy tálalta, hogy Ungureanu eladta az országot Ausztriának, következésképpen hazaáruló, amit az is bizonyít, hogy európai fórumokon kiáll a kisebbségi törvény és a Gozsdu Közalapítvány mellett. Márciusban Corneliu Vadim Tudor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke a külügyminiszter lemondását követelte. Miért támadják ennyire Ungureanut? Válaszként Barabás István idézte a Lettre Internationale román kiadásának 1998/26-os számát, melyben Ungureanu – akkor a iasi-i Tudományegyetem tanára és külügyi államtitkár – tanulmányt közölt a következő címmel: Milyen jövőjük van a jelenkori román történelmi mítoszoknak? Néhány gondolata már merényletnek hathatott a szélsőséges nacionalizmus számára, talán ezért van az iránta tanúsított ellenszenv. Tanulmányában azt írta: „A történelmi mítoszoknak nagyon jól meghatározott helyük van a historiográfiában: olyan formában szabják át a történelmet, hogy a múlt kényelmessé és elviselhetővé váljék, hogy feloldjanak a vétkek alól, megszabadítsanak a lelkiismeret-furdalástól. És ugyancsak a mítoszok segítenek egy nemzetnek megbékülni saját bűneivel. Stephen Fischer Galati professzor 1979-ben a témának szentelt New York-i konferencián tételesen kimondta: a történelmi mitológia arra hivatott, hogy a 19. és 20. század román államának vezetői számára biztosítsa a legitimitást. Ebből a tételből kiindulva, a mítoszok két fajtáját határozta meg úgy, ahogy azok a romantikus román történészek laboratóriumaiban klónozással megszülettek. Kifelé arra hivatottak, hogy igazolják a románok történelmi jogát Besszarábia, Bukovina, az egész Bánát és Dobrudzsa területéhez. Befelé pedig megfigyelhető politikusoknak az a törekvése, hogy érveiket a román nemzet forradalmi és nemzeti hagyományaival támasszák alá. A történelmi jogok ugyanis szerintük az ősöktől (trákok, dákok, dák-rómaiak) származnak, ezért minden területnek, amelyet ők is laktak, Románia határain belül kellene lennie – így született meg az első világháború után Nagy-Románia. Ez a momentum a nemzeti történelem csúcsa, mert föltette a koronát a sok évszázados harcokra, amelyeket a románok szüntelenül vívtak rosszindulatú szomszédaikkal... A román történészek számára a nacionalizmus egyet jelent a nemzeti öntudattal. A román nacionalizmus egész sor mítoszt szült. Ilyen például az a tétel, miszerint a román nacionalizmus gyökerei a dák-római ősökig nyúlnak vissza, hogy Mihai Viteazul nacionalista beállítottságú volt, és hogy tudatosan vallotta a románok jogát Erdélyhez. A román történészek pátosszal beszélnek a múlt nagy személyiségeiről, sokuk számára a román múlt egyet jelent a román öntudattól áthatott elődök életrajzával.” /Barabás István: Balkáni bosszú. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 6./

Florea, Marosvásárhely polgármestere tovább folytatja a helyi magyarság ellen viselt háborúját. A közel három éve illegálisan a városháza előtt veszteglő Mihály vitéz mellszobor mellé a napokban kikerült egy újabb, a helyi tanács által ezúttal sem engedélyeztetett alkotás. Az új, arany színben pompázó „remekmű”, melynek megvalósulását a helyi sovén-nacionalista Avram Iancu „kulturális társaság” patronálta, egy sasfélét ábrázol. A parkban viszont ismét van tulipán. Ez évekkel ezelőtt ez elképzelhetetlen volt, ugyanis a nacionalisták mindig gondoskodtak arról, hogy annak az RMDSZ szimbólumát eltüntessék a járókelők szeme elől.   Tizenhat év alatt    kétszázezer fővel csökkent az erdélyi magyarság lélekszáma. Marosvásárhelyen létrehoztak egy Avram Iancu emlékházat. Valójában ez a ház nem is létezett az ő idejében. Arról nem is beszélve, hogy Avram Iancu az erdélyi magyarság hóhéra volt, nyolc ártatlan magyar falut irtatott ki. Végre ezekről is beszélnünk kellene nyíltan, mert 16 évvel a rendszerváltás után lennie kell magyar érzékenységnek is, írta Fazakas Csaba. Közben Marosvásárhelyen a Nagy-Románia Párt segédletével a bíróság elutasította a helyi tanács által immár másodszorra is megszavazott Kossuth Lajos utcanév használatát. A szomszédos utcában a háborús bűnös Antonescu neve a jogerős törvényszéki ítélet ellenére is a helyén áll. A temetők sincsenek biztonságban, mert kiderítették, hogy az évszázados fákat el kell távolítani. Ebben, mint sok más magyarellenes megnyilvánulásban, a polgármester a város első magyarjának, Csegzi alpolgármesternek a támogatását is élvezi. /Fazakas Csaba: Kis magyar abszurd. Velünk és ellenünk Marosvásárhelyen. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 30./

A Nagy-Románia Párt tizenöt évvel ezelőtt, 1991. júniusában alakult meg, kezdeményezője Eugen Barbu író, Mircea Musat történész és Corneliu Vadim Tudor újságíró volt, a decemberi fordulat előtt mindhárman a szekuritáté Saptamana című szócsövének vezető munkatársai. Előbbi kettő meghalt, a szélsőséges sovén-nacionalista párt hangadó vezére mindmáig C.V. Tudor (jelenleg a szenátus alelnöke is). Az évfordulós rendezvénysorozat Bukarestben tetőzött június 17-én, cirkusz és operett egyvelegére emlékeztető jelenetekkel, többek között C.V. Tudor Hitlerre és Ceausescura emlékeztető, fennkölt bevonulásával, úgyszintén régi rögeszméjének idézésével, miszerint rövidesen ő lesz Románia elnöke. A Romania Mare június 16-i számának szalagcíme: Románia jelenkori történetének legpatriótább, legigazságosabb pártja 15 éves – éljen sokáig! Az önköszöntőből: „A NRP dicsőséges történetét elnökének ragyogó szellemisége hatja át. Ez a párt 15 éven át védte a hazát minden veszély ellen. A harc élén C.V. Tudor, a vitézek között legvitézebb politikus áll, ő vezeti pártját győzelemről győzelemre.” Tricolorul (a párt napilapja), június 15.: „Tizenöt évvel ezelőtt született meg ez a legtisztább és legszebb párt, nem hiába, hogy országunk nevét viseli. Meggyőződésünk, hogy ha élne Mihai Eminescu, Mihai Viteazul, Tudor Vladimirescu, mindhárman tagjai lennének pártunknak.” Barabás István közölt néhány korábbi adatot. Romania Libera, 1992. június 5.: Miután birtokába jutott a féltve őrzött titoknak, a szerkesztőség leközölte Eugen Barbu és C.V. Tudor levelét, amelyben kérték Ion Iliescu elnököt és Petre Roman kormányfőt, járuljanak hozzá a Romania Mare hetilap beindításához, ez segítségükre lesz az ellenzék felszámolásában, a magyar veszély elhárításában. – A Nagy-Románia Párt 15 éve követeli az RMDSZ betiltását, vezetőinek kitoloncolását az országból. 1997. szeptember 12-én a kolozsvári Avram Iancu-ünnepség keretében C.V. Tudor a nagygyűlés szónoki emelvényén a tömeg ujjongása közepette darabokra tépte dr. Csapó Józsefnek a Székelyföld autonómiájára vonatkozó tervezetét. Legújabban a Tricolorul június 15-i számában hívja fel a figyelmet, hogy dr. Csapó József június 18-án Gyergyóditróban az autonómia révén el akarja csatolni Erdélyt Romániától. /Barabás István: Nagy-román önünneplés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./

Évente két egyhetes tábornak ad otthont Mákófalva. Az első hétre meghirdetett gyerektáborban 16-17 éves fiatalok vettek részt. Mákófalván az 1800-as évektől a II. világháborúig bútorfestő iskola működött Csákány Károly és fia, Sámuel vezetésével, mesélte Kovács Pali Ferenc, a Bokréta Kulturális Egyesület elnöke, a bútorfestő műhely vezetője. A fafaragást a zsoboki Gál Potyó István oktatta. A felnőtt tábornak csak magyarországi résztvevői voltak. A tábor záróünnepségén a mákófalvi színjátszó csoport adta elő Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné és a két szeleburdiak című művét. /Dézsi Ildikó: Népművészeti tábor Mákófalván – negyedszer. Mindent a mákói bútorfestésről és kalotaszegi fafaragásról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 22./

Jó hangulatban telt a tordaszentmihályi falunapok keretében megrendezett néptánctalálkozó: hat román és három magyar tánccsoport lépett színpadra – számolt be Zeng János, Tordaszentmihály polgármestere, aki elmondta: 2000-ben, az első találkozóra csehországi, görögországi, de török és bolgár csoportok is eljöttek. Népviseletben is felvonultak a táncosok. A falunapon Mihály vajda szobrát leleplezték a polgármesteri hivatal kertjében. /Kertész Melinda: Népviseletes ünneplés Tordaszentmihályon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./

Az RMDSZ lejáratására tett törekvésnek tartja Markó Béla államminiszter, Borbély László megbízott miniszter és Verestóy Attila szenátor azt az Evenimentul Zilei (EVZ) központi napilapban augusztus 7-én megjelent cikket, amely szerint nevük szerepel az átvilágító testület által átvett 29 dosszié néhányában. „Az EVZ-ben megjelent kijelentések nagyon különösek, az embernek égnek áll a haja attól, amit ott lát” – fogalmazott Csendes László, a Szekuritáté Levéltárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) testületi tagja, aki megerősítette, Markó Béla és Verestóy Attila megfigyelési dossziéjában csak olyan dokumentumok szerepelnek, amelyek világosan rámutatnak, hogy a Szekuritáté éveken át figyelte őket, és lehallgatta telefonbeszélgetéseiket a magyar közösségben vállalt szerepük miatt. Csendes úgy látja: az EVZ legkeményebb csúsztatása, hogy parlamenti forrásokra hivatkozva azt írja: Borbély László dossziéja is a CNSAS által a Román Hírszerző Szolgálattól átvett 29 dosszié között van. „Soha semmiféle nyilatkozatot nem írtam alá a Szekuritáténak” – szögezte le Borbély. Szerinte az RMDSZ csúcsvezetését ért vádak egyértelműen politikai diverziónak tekinthetők. „Nem is sejtettem, hogy az életem minden mozzanatát figyelik, és ezt jelentésekben írják meg” – mondta Verestóy Attila szenátor. „Én nyilatkozatot arról írtam, hogy hol voltam, mit csináltam. Ez a 70-es évek elején történt, amikor a bukaresti magyar diákság szerveződésében vettem részt, és úgy látszik, ezt nem nézték különösen jó szemmel” – magyarázta. Kifejtette: dossziéját a magyar nagykövetség diplomatáival fenntartott szorosabb kapcsolatai miatt titkosították eddig. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint az RMDSZ vezetőit az utóbbi időben többen többféleképpen próbálják lejáratni. „A dossziék kérdését a kilencvenes évek elején meg kellett volna oldani radikálisan. Az RMDSZ a maga részéről el is fogadta a Temesvári Kiáltvány 8-as pontját, ehhez tartottuk is magunkat, de most, 16 esztendő múltán derül ki, hogy Romániában sem a törvények nem voltak hatékonyak ebben a kérdésben, sem politikai akarat nem létezett arra, hogy a szekuritátés múltat föltárják” – mondta Markó, aki úgy látja, a magyarokat és a magyar értelmiségieket főként '89 előtt is ellenségnek tekintette a Szekuritáté és a rendszer. Jelenleg is ugyanezt az ellenségképet akarják újratermelni sokan. „89 előtt kényszerültem, hogy úgy éljek, hogy állandóan a nyomomban voltak és megfigyeltek. Maga a megfigyelési dosszié, a dokumentumanyag hét vaskos kötetnyi telefonlehallgatási jegyzőkönyvet tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy hosszú éveken át minden telefonbeszélgetésemet lehallgatták, leírták, majd lépésről lépésre követtek” – tájékoztatott Markó, aki látta dossziéját. Abban például van egy nagyon hosszú nyilatkozat arról, hogy Sepsiszengyörgyön volt Markó, amikor valakik megpróbálták fölrobbantani Mihai Viteazul szobrát. Akkor Markót is bevitték a Szekuritátéhoz. /Gujdár Gabriella: Ködösítik az átvilágítást. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Székely Szabó Zoltán szerkesztésében megjelent a bécsi Europa-Club 13. évkönyve Közszolgálatban címmel. A kötet törzsanyagát Teleki Pál emlékezete és a Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulójára szervezett előadóműsor anyaga alkotja. A Teleki-tanulmányok szerzői: Bakos István (Teleki Pál, a nemzetnevelő államférfi élete és utóélete) és dr. Kubassek János (Teleki Pál, a földrajztudós). Ezeket a műveket az teszi izgalmassá, hogy Teleki Pál Budapestről való száműzetésének eredményeként, miután a magyar fővárosból kitiltott szobrát csak Balatonbogláron lehetett felállítani, Bécsben kell a 20. század egyik legjelentősebb magyar személyiségének érdemeiről szólni, írta Sylvester Lajos. Kubassek János Teleki Pált, a tudóst a politikai földrajz nemzetközileg is jelentős művelőjét idézi, aki az első világháborút lezáró párizsi béketárgyalások bebizonyította a Kárpát-medence földrajzi, vízrajzi egységét, nemzetiségeinek egymásra utaltságát, ,,hiszen Európa szívében a Kárpátok koszorújától övezett Magyarország olyan táj, amelynek megbontása ezernyi új keletű problémát zúdíthat az ott élő emberekre”. Teleki Pál elkészíttette európai hírű ,,vörös térképét”, amelynek fő érdeme, hogy ,,a nemzetiségeket úgy ábrázolta, hogy azok arányban voltak az általuk lakott területekkel és a nemzetiségek lélekszámával”. A román térképek ugyanis félrevezető ábrázolásokat közöltek. A ritkán lakott hegyvidéki területeket túlsúlyban lévő nemzetiségi területekként tüntették fel, s így a sűrűbben lakott magyar települések kis foltokká zsugorodtak a nagy román népességi tengerhez képest. Teleki térképe reálisan ábrázolta a nemzetiségi arányokat, térképének és tanulmányainak döntő szerepük volt az első és a második bécsi döntés előkészítésében, amely a túlsúlyban magyarok által lakott területek visszacsatolásával enyhítette a magyarság trianoni traumáját. Bakos István Teleki Pált a 20. század nemzetnevelő államférfijaként mutatta be, akinek emberi jellemvonásai, szellemisége a korabeli magyar társadalomra rendkívüli hatással volt, s akit ,,a liberál-bolsevik politikai erők által generált médiahadjárat következtében” mélyen megalázva mellőznek hazájában, amelynek becsületéért és tisztességéért életét áldozta. Bakos ízekre szedte a Teleki ellen felhozott vádakat, és J. F. Montgomery, az egykori magyarországi amerikai nagykövet szavait idézi: ,,Magyarországon a zsidók biztonsága nagymértékben annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak korlátozásukra. Ezek a törvények ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz a zsarnok követeléseinek, de valójában ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni mint menedéket nyújtó oázis. Ha megtagadta volna, hogy bármilyen törvényt is hozzon a zsidók ellen, a zsidók tényleges biztonságának időszaka kétségtelenül sokkal gyorsabban véget ért volna, mint a valóságban”. A szerző Teleki Pál érdemei melletti érvelésébe bevonja a külföldi, elsősorban a lengyel értékeléseket, akik saját hősüknek tekintik, s akik, a mai Magyarország örök szégyenére, azt is felajánlották, hogy ha nem kell a Teleki-szobor Budapestnek, akkor menekítsék lengyel földre azt. Az ,,Europa-Club évkönyvének Teleki-tanulmányai becses módon egészítik ki A Bethlen Gábor Alapítvány negyedszázada című, ugyancsak Bakos István által összeállított kötet (Püski Kiadó, 2005) Teleki Pál-tanulmányát. /Sylvester Lajos: Egy magyar évkönyv Európában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 12./