Az Andrássy-telepen épül a katolikus templom. Ambrus Vilmos marosludasi főesperes elmondta, hogy a templomot Esztány Győző csíkszeredai műépítész tervezte, aki az épületet a hit és a nemzet védőbástyájaként álmodta meg. Az építkezés kivitelezője Papp András. A helyi önkormányzat az ortodox templom építését támogatta, megígérte a polgármester, hogy őket is támogatja, eddig azonban egy lejt sem kaptak. /Mezey Sarolta: Száz évet késett a templom. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Erdőcsinádon az I–VIII. osztályos általános iskola az egykori patrónus, Szutsáki Ferenc nevét vette fel. Május 25-én a gyülekezet, az iskola pedagógusai, a gyerekek, a meghívottak a templomban kezdték e jeles nap rendezvénysorozatát, ahol Lukácsy Szilamér református lelkész hirdetett igét. „Nekünk, akik idén ünnepeljük a marosvásárhelyi schola particula fennállásának 450. évfordulóját, s akiknek évszázadokon át jól kiépített oktatási hálózatunk volt, ma küzdenünk kell, hogy ismét saját óvodáink, iskoláink és egyetemeink legyenek” – fejtette ki. Nagy Ildikó, a Haza a magasban vetélkedő nyertese szavalta el Reményik Sándor Templom és iskola című költeményét. A népének felemelkedését támogató Szutsáki Ferenc 1723-ban született a Kolozs megyei Szucsákon. 1771-től Maros-Torda vármegye főispánja volt. Vagyonából sokat adományozott iskola- és templomépítésre. Körülbelül 60-70 erdélyi iskolát – köztük a marosvásárhelyi Református Kollégiumot – és templomot támogatott, az iskolamesterek, kántorok, tanítók fizetését saját adományával pótolta. Ő alapította az úgynevezett árvaszéket, amely az árva gyerekek nevelését vállalta fel. Gyereke nem volt, vagyonának legnagyobb részét Erdély kulturális fellendítésére szánta. Az erdőcsinádiak ezért döntöttek úgy, hogy az utókor annyival tartozik neki, hogy iskolájuk az ő nevét viselje. A névtáblát Incze Jenő polgármester leplezte le. Az ünnepi műsor a művelődési otthonban folytatódott. A környék egyetlen magyar nyelvű nyolcosztályos iskolájának jövője a gyereklétszámtól függ, küzdeni kell érte. /Mezey Sarolta: Névadó ünnepség Erdőcsinádon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 26./

Az immár szórványtelepülésnek számító Marosludason május 27-én negyedszer szerveztek Gyöngykoszorú-találkozót, s erre az alkalomra magyarországi néptánccsoportot is meghívtak. A helybeli EMKE rendezvénye ismét a tájegységenkénti néptánc, népdal ünnepe volt. Fellépett többek között a marosludasi Hajdina, s ennek „kiscsoportja”, a Pohánka, a gernyeszegi Boglárka tánccsoport, a Maros Művészegyüttes utánpótlás-együttese, a Napsugár, a holtmarosi táncegyüttes, a szászrégeni Öröktűz Ápolói és a viszonylag újonnan alakult koronkai Gyöngyvirág. /Mezey Sarolta: Gyöngykoszorús örömök. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 29/

Szőcs Lajos 1996 óta a 700 éves Székelyvécke község polgármestere. Behatóan ismeri a hozzá tartozó települések –, Székelyszállás és Magyarzsákod – gondjait. A község, amelynek jelenleg 862 lakója van, évről évre kisebb költségvetésből gazdálkodik. A község legnagyobb gondja az elöregedés, a lakosság 70 százaléka 55 éven felüli. A községben 86 gyermek van, Véckén I-VIII. osztályos iskola és óvoda, Szálláson és Zsákodon I-IV. osztály és óvoda működik. Véckén az I-IV. osztályban csupán 9 gyerek tanul, egy tanítónővel. A francia Teloché településsel 1990 óta tart a kapcsolatuk. A franciák minden évben ellátogatnak ide, a polgármesteri hivatal vendégház-épületének felújításához járultak hozzá. Bevezették a vizet, fürdőt, konyhát alakítottak ki, elkészült két vendégszoba. Az iskolában korszerűsítették a mosdót, most alakítják át az igazgatói szobát. Segítségükkel az orvosi rendelőbe is bevezetik a vizet. Másik testvértelepülési kapcsolatuk a magyarországi Zamárdi, ők a volt kollektív gazdaság épületének átalakítására több mint félmillió forinttal járultak hozzá. Itt alakítják ki a magyar vendégházat. /Mezey Sarolta: Öregedő falu, szűkös költségvetés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

Mezőbergenyén a református gyülekezeti ház a héten immár negyedik alkalommal ad otthont képzőművészeti alkotótábornak. A tábor fáradhatatlan szervezője ez alkalommal is Ősz Zoltán helybeli nyugalmazott tanár, aki maga is amatőr képzőművész. – A mezőbergenyei alkotótábor lényege, hogy a meghívott művészek megörökítsék a falu természeti, építészeti kincseit, a jellegzetes arcokat, felfedezzék a faluban azt, ami fölött a falubeliek tekintete könnyedén átsiklik. Az a cél, hogy a művészek megmentsék a még menthető értékeket, mondta Ősz Zoltán táborszervező. /Mezey Sarolta: Menteni, amit még lehet. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

Marosvásárhelyen a munkaerő-közvetítő hivatal sajtótájékoztatóján arról próbálták meggyőzni a hallgatóságot, mennyire hatékony az intézmény munkája: egy év leforgása alatt 1552 személynek nyújtottak tanácsadást és 57 tanfolyamot szerveztek. A tanfolyamokon 742 munkanélküli személy vett részt és ezt összesen 355-en végeztek el sikerrel. A végzősök 50 százaléka jutott munkahelyhez. A Népújság feltette a kérdést: lévén, hogy Maros megye munkanélküli táborának legalább fele magyar nemzetiségű, szerveznek-e magyar nyelvű tanfolyamokat. Az irodavezető elmondta: egyetlen engedélyezett magyar szolgáltatóval sincs szerződésük! Azonban vannak előadók, akik a magyar nyelvű hallgatókat kisegítik akkor, amikor valamit nem értenek. Székelyberében tartottak egyedül magyar nyelvű oktatást. A vidékre kihelyezett többi kurzus – Kutyfalván, Cintoson, Magyarsároson, Zágorban – román nyelven folyt. /Mezey Sarolta: Magyar nyelvű szakképesítő tanfolyam csak egy volt. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 1./

Október 1-jén a lisieux-i Kis Szent Terézről elnevezett kármelita kolostort szentelt fel Marosszentgyörgy tófalvi határában dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári érsek. Életcélként az imádságot megnevező női szerzetesrend, a sarutlan karmeliták Erdélybe telepítése régi terve a Gyulafehérvári Főegyházmegyének, Jakubinyi György érseknek, aki ilyen értelemben vette fel a kapcsolatot a pécsi karmelita nővérekkel, akik vállalták a feladatot. Az alapkövet 2005 februárjában áldotta meg Jean Claude Perisset apostoli nuncius, az érsek és Tamás József segédpüspök. A munkálatok ezután kezdődtek meg. A kolostorban helyet kapnak: a kápolna, a közösségi terem, ebédlő, konyha, a nővérek cellái, gyertyakészítő és könyvkötő műhely, a varroda és a vendégfogadásra alkalmas helyiségek. Az építkezés költségét németországi és svájci segélyszervezetektől és érsekségektől, a Magyar Katolikus Püspökkari Konferenciától, a magyarországi Miniszterelnöki Hivataltól, a romániai Kultuszminisztériumtól, egyházi elöljáróktól és a hívektől sikerült összegyűjteni. Dr. Jakubinyi György érsek kijelentette: a karmelita kolostor építésével Márton Áron püspök álma vált valóra. /Mezey Sarolta: Felszentelték a marosszentgyörgyi Kármel kolostort. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

A marosvásárhelyi 7-es iskola 100. évfordulójának ünnepét megelőzően kedvezőtlenül alakult az iskola névadási kísérlete. Andrássy Árpád igazgatónak, a magyar pedagógusoknak és a magyar szülőknek nem sikerült elérniük, hogy a tanintézményt az alapító dr. Bernády György egykori polgármesterről nevezzék el. A névadásra tett próbálkozás hatszor bukott meg. Bernády nevét még az emléktábláról is száműzték. /Mezey Sarolta: Beárnyékolt iskolaünnep. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 5./

A mezőbergenyei művésztáborban született alkotásokból nyílt kiállítás december 10-én Marosvásárhelyen, a Teleki házban. Házigazdaként Ötvös József esperes, a Vártemplom lelkésze rámutatott, Bergenyét nem is mezőségi faluként, hanem székely mezőségi faluként kellene emlegetni. /Mezey Sarolta: Mezőbergenye művészszemmel. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 11./

Február 1-jén ünnepelte a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban működő kolozsvári központú Diakóniai Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete egy éves fennállását. Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a kuratórium elnöke és Kántor Attila esperes, a kuratórium titkára tartott sajtótájékoztatót. Az otthoni betegápolásban a Caritas rendelkezik a legelterjedtebb hálózattal. Megyeszerte kilenc hasonló profilú alapítvány működik, de ez sem elegendő, ezért jött létre ez a szervezete, amelynek célja a város és a Maros megyei házi beteggondozó hálózat kiépítése. Kántor Attila esperes elmondta, hogy marosvásárhelyi egyházközségek diakónusokat alkalmaztak, akik egyenként 45-50 idős személy gondozását vállalják fel. /Mezey Sarolta: Egyéves a marosvásárhelyi Diakóniai Keresztyén Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

A marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ idén az Áldás, népesség mozgalom által kezdeményezett Beszéljünk a népességről című konferencia köré építette kétnapos /február 21-22./ rendezvénysorozatát, melyen egyházi és civil szervezetek, intézmények képviselői vettek részt. A nagycsaládok csak az egyházra számíthatnak – mondta Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom kezdeményezője. Két nyárádmagyarósi családot, a 11 gyerekes György Gézáét és a 10 gyermekes Nagy Béláét, egyenként 2500 lejes pénzadománnyal jutalmazta meg az Erdélyi Református Egyházkerület. A Beszéljünk a népességről konferencia Csép Sándor előadásával kezdődött, majd Kovács Istvánt, az egyházkerület diakóniai ügyosztályának tanácsosát, Csató Béla római katolikus főesperest, Peták Istvánt, a Magyar Televízió kurátorát, Bornemissza Esztert, az MTV Magyar Ház műsorának vezetőjét, Benkő Ágotát, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökét, Csíki Sándort, az Erdélyi Nagycsaládosokért Egyesület elnökét, Fülöp Dénesnét, a vártemplomi Diakóniai Otthon ügyvezetőjét és dr. Ábrám Zoltánt, a MOGYE egyetemi tanárát hallgathatták meg a jelenlévők. Csép Sándor két filmjét mutatták be. Az egyik 1975-ben a gazdag Kalotaszegen készült /Egyetlenem/, a másik 2000-ben, a szerényebb Szilágy megyei Désházán. Az első filmben a pompás, jó móddal épített házakban élő párok egy szem gyerek nevelésére vállalkoztak, arra is nehezen, mert a vagyont fontosabbnak tartották a gyermekáldásnál. A második film a désfalviak életét mutatta be, ahol a családok – kevesebb földi jóban dúskálva – bátran vállalták a 3-4 gyermeket. Menni vagy maradni? címmel pályázatot hirdettek a Református Asszisztensképző Iskola diákjai számára. A díjazottak pénzjutalomban is részesültek, amelyet a dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök által működtetett alapítvány ajánlott fel. /Mezey Sarolta: Bod Péter Napok másodszor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Március 17-én Marosvásárhely Arany János emlékére szavalóverseny tartottak, a költő halálának 125. évfordulója. A legjobb szavalókat díjazta a zsűri. Versmondó versenyekre szükség van. A vers tanulása hozzájárul a gyerekek általános műveltségének gyarapításához, a memória-, egyéniség- és személyiségfejlesztéshez. 2000 óta – amikor a Haza a magasban szervezését felvállalták -, minden évben esélyt teremtettek az öt-nyolc osztályosok megmérettetésére, nyilatkozta Nagy Olga, a Friedrich Schiller Gimnázium tanára. /Mezey Sarolta: Tele vagyok, dallal vagyok tele…= Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./

A félreeső, kiöregedő falvak hiányos egészségügyi ellátásán az egyházi alapítványok az önkormányzatokkal együttműködve próbálnak javítani. A katolikus egyház által működtetett Caritas mellett az Erdélyi Református Egyházkerület Diakónia Keresztyén Alapítványa is beindította házi beteggondozó hálózatának kiépítését. A marosvásárhelyi fiókszervezet a Sárpatak községhez tartozó Pókában – a Bod Péter Központban és a Szászrégenben működő után –felavatta első falusi munkapontját. Pókán a négyszáz lelket számláló falu lakóinak fele idős ember, akik közül sokan betegségük miatt kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A családorvosi ellátás nem vállalhatja fel gondozásukat. A dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár által vezetett alapítványi kuratórium és az önkormányzat együttműködése tette lehetővé, hogy beindulhatott a szeretetszolgálat. A helybeli Juhász Zsuzsa ápolónő 40 idős, beteg embert lát el, a közeljövőben újabb tíz személy kerül az ápoltak listájára. /Mezey Sarolta: Otthoni beteggondozás Pókában. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./

Május 12-én Marosvásárhelyen a vár kis színpada a Gyermek-gyöngykoszorú Fesztivál miatt muzsikaszótól, népdaltól volt hangos, a Mészárosok bástyájában pedig megnyílt a Habakuk Ifjúsági Bábjátszó Egyesület kiállítása. A Habakuk csoport Bartha Júlia vezetésével immár 11 éve működik. Jelenleg három csoportba osztott 23 gyermekkel dolgoznak. A mostani kiállítás visszapillantó az elmúlt évek tevékenységére: a bemutatott bábelőadások hősei láthatók. /Mezey Sarolta: Meséről mesére. Bábkiállítás és marionett-előadás. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 14./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete által a marosvásárhelyi várban május 12-én megrendezett gyerekek Gyöngykoszorú- találkozóján 18 néptánccsoport vett részt, mintegy ötszáz gyereket felvonultatva. Legnépesebb „küldöttsége” a mezőpaniti Kádár Márton Iskolának volt, akik iskolaigazgatójuk kíséretében nyolcvanan jöttek el a találkozóra. Három együttest alkottak, több táncrendet mutattak be. Szép tánca volt a dicsőszentmártoni Kökényesnek. A néptáncegyüttesek java része élő zenére táncolt. A Gyöngykoszorú délutáni programjába idén is népdalvetélkedőt iktattak. Ötvenkét gyerek nevezett be a Deus Providebit Házban szervezett versenyre. /Mezey Sarolta: Gyermek-Gyöngykoszorú. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 16./

1996-ban, a millenniumi ünnepen született az ötlet, hogy Magyarsároson falumúzeumot létesítsenek. Az ötletadó Bandi Dezső népművész, a falu szülötte volt. Tóth Katalin és Tóth Gyula tanító házaspár másfél éve nekilátott a gyűjtésnek. Ebből lett a falumúzeum. A gyűjtők büszkék azokra az eredeti ruhadarabokra, amelyeket a múlt század derekán viseltek az emberek. Sáros története belefér a falumúzeumba. Kihalt mesterségek, foglalkozások, elfelejtett tárgyak, ünnepi és hétköznapi viselet, emberi sorsok. /Mezey Sarolta: Múzeumban a falu története. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Maros megyei szervezete kezdeményezésére Székesen a faluból származó gróf Bercsényi Miklósra és fiára, Bercsényi Lászlóra emlékeztek. A református templomban tartott ünnepségen jelen voltak Székes és a szomszédos Csejd testvérgyülekezetei is. A közel háromszáz lelket számláló falu életében rendkívüli esemény ez, hiszen kevésszer adatik meg, hogy a Kárpát-medence három országából öt református gyülekezet találkozzon itt. Az istentiszteletet követő előadásokban – dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke, László Márton történész, Miholcsa József szobrászművész, Bíró László helybeli lelkész – a két Bercsényi nagyságát méltatták. A család legkiemelkedőbb alakja, Miklós, II. Rákóczi Ferenc főtábornoka, számos katonai hadműveletben vett részt. /Mezey Sarolta: Székes nagy ünnepén a Bercsényiekre emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./

A malomfalvi udvarházat nemrégiben szolgáltatták vissza az örökös Kemény család leszármazottainak. Az udvarház teljesen lepusztult, a hozzá tartozó park és kert megsemmisült. A család közeli dombon található sírkertjét övező vaskerítést évtizedek óta ellopták. A minap felfedezett síremlékgyalázás minden határt túllépett. – Évente legalább kétszer keressük fel a sírkertet, meséli dr. Czakó József, a báró Kemény család Németországban élő leszármazottja. Idén húsvétkor megtisztították a terepet, ugyanis a bozót benőtte a sírokat. Ekkor Kemény Pál (1793–1854) ledöntött sírkövét nagy erőfeszítéssel visszahelyezték a talapzatra. Dr. Czakó József e hónap elején ismét felkereste anyai elődei sírkertjét és megdöbbenve látta, hogy báró Kemény Pál sírkövét ismét a talapzat mellé döntötték. De nem csak az ő sírköve volt a földön, hanem Kemény Pálné Teleki Ráchel (1795–1865) sokkal nagyobb méretű sírköve is. A sírkert többi, márványlappal fedett sírjain is láthatók a korábbi rongálás jelei. – Elszomorítónak tartjuk, hogy a hat hónapja EU-tagságú országban hasonló események fordulnak elő – mondta dr. Czakó József. /Mezey Sarolta: Feldúlták a malomfalvi Kemény-síremlékeket. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./

Maros megyében összesen 5890 nyolcadik osztályos ballagott, amelyből 3813-an a román, 2011-en a magyar, míg 66-an a német tagozaton végeztek. /Mezey Sarolta: Elbúcsúztak a nyolcadikosok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./

Botos Csaba helybeli lelkész bejelentette, hogy a somosdi általános iskola, amely két éve a Kovásznai Sándor professzor nevét viseli, visszakerült a református egyház tulajdonába. Az iskolát holland segítséggel, a református egyház közbenjárására 1990-ben újították fel, amikor bevezették a vizet és mosdót, illemhelyet is építettek. Ekkor az osztálytermeket új bútorzattal látták el. – Ameddig gyerek van a faluban, a felekezeti ingatlan iskola marad. Az épület rendeltetése nem változik meg – mondta Botos Csaba lelkész. /Mezey Sarolta: Visszaszolgáltatták a somosdi iskolát. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 15./

Kelemen Lajos történészének szentelt tudományos konferencia kezdődött október 16-án Marosvásárhelyen, amelyen az erdélyi történészek és levéltárosok jeles képviselői vesznek részt. – Végre olyan magyar vonatkozású esemény részesei vagyunk, amelyet nem a magyar, hanem a román állam támogat – mondta Soós Zoltán, a Megyei Múzeum igazgatója. A konferenciát Egyed Ákos, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke nyitotta meg, aki a nagy elődről, Kelemen Lajos történészről, levéltárosról beszélt. Kelemen Lajos igazi otthona az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ volt, melynek keretében Kolozsváron munkássága nagy részét kifejtette. Az EME titkára, igazgatója, levéltárosa és kutatója volt. Benkő Samu akadémikus is emlékezett a tudósra, majd bemutatták a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Művelődéstörténeti tanulmányok című kötetet, melyet Sas Péter művelődéstörténész ajánlott a közönség figyelmébe. /Mezey Sarolta: Kelemen Lajos öröksége nem csak a szakmabelieké. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 27./

Marosludason november 10-én ötödik alkalommal szervezték meg a Gyöngykoszorú találkozót, ahol nyolc együttes lépett fel. A népi táncosok és énekesek seregszemléjén a városban működő Hajdina együttes megalakulásának nyolcadik évfordulóját ünnepelte. A találkozók erősítik magyar közösségünket, ébren tartják nemzeti öntudatunkat, hangsúlyozta Ferenczi Levente, a város alpolgármestere. A nyolcéves a Hajdina néptánccsoport az egyetlen, amely a helyi és a környező falvakbeli ifjaknak értelmes kikapcsolódást és szórakozást tud nyújtani. /Mezey Sarolta: Gyöngykoszorús faültetők. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12./

A Diakónia Keresztyén Alapítvány (DKA) marosvásárhelyi fiókszervezetének legjelentősebb célja a házi beteggondozó-hálózat kiépítése Marosvásárhelyen és megyeszerte, ahol erre szükség és lehetőség van. A Református Asszisztensképző Iskola diákjai az elmúlt évben Marosvásárhelyen 120 idős, beteg és magányos személyt látogattak és ápoltak hetente. Az alapítvány jelentős munkát vállal a továbbképzésben. /Mezey Sarolta: A DKA a házi beteggondozó- hálózat bővítését szorgalmazza. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 6./

Harmadszor rendezték meg a Bod Péter Napokat Marosvásárhelyen. Az idei rendezvény központi témájául a szeretetszolgálat kérdését választották. Az első napon, február 20-án előadások hangzottak el, majd bemutatták a Bod Péter önéletírása című kötetet és fényképkiállítást nyitottak meg. A szervező, dr. Ábrám Zoltán, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ igazgatója három előadót hívott meg, akik az egyházon belüli diakóniáról beszéltek. A 18 évvel ezelőtti változás után romjaiból kellett újraépíteni a szeretetszolgálati hálózatot, emelte ki dr. Bustya Dező nyugalmazott lelkész. Megnyílt Pálosi Ferenc fényképkiállítása. A Bod Péter Napok február 21-én a jelent számomra a szeretetszolgálat? című pályázat nyerteseinek díjazásával zárultak, amit dr. Dienes Sándor előadása, a Református Asszisztensképző Iskola tanárainak műsora és farsangi mulatsága követett. /Mezey Sarolta: Bod Péter Napok harmadszor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 23./

Marosvásárhelyen 1991-ben alakult meg a Magányosok Klubja Lestyán Ferenc plébános áldásával, 90 alapító taggal. Egy célom volt: az egyedül, magányosan élő, és az ebből fakadó lelki problémákkal küzdő embereket összegyűjtsem – mondta Kopacz Imola pszichológus, a klub alapító elnöke. Sikerként könyvelhetik el, hogy sokrétű kapcsolatrendszert alakítottak ki több alapítvánnyal, egyesülettel, együttműködnek a Hit és Fénnyel, az Ügyes Kezekkel, a rákos gyerekeket és szüleiket tömörítő szervezettel, a Máltai Segélyszolgálattal is. /Mezey Sarolta: Tizenhét éve alakult a Magányosok Klubja. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./

A Balavásár községhez tartozó Egrestőn sorozatosan meggyalázzák a református temető sírjait. Lovakat kötnek a sírkövekhez, majd virágvázástól ledöntik, a kegyelet virágait ellopják, a fém sírkereteket kirángatják. Az önkormányzat, az egyház, a falubeliek egyértelműen a temető szomszédságában lakó romákat okolják. A romák a faluból rendszeresen lopnak: tyúkot, nyulat, a füstölőkből húst, szalonnát, kolbászt, a gabonásból gabonát, lisztet, a mezőről elviszik a termést, a lovakkal rámennek a búzavetésre, szeméttel töltik meg a falut. Több sírkövet ledöntöttek, a vaskerítéseket kicibálták. Az egyház többször kérte a polgármesteri hivatalt, a rendőrséget, a csendőrséget, tegyenek valamit, de semmi változás nem történt. /Mezey Sarolta: Temetőgyalázás Egrestőn. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./

Ünnepélyes istentiszteleten köszöntötte Marosvásárhelyen a Cserealji Református Egyházközség a 80 éves Varga Lászlót, a gyülekezet első lelkipásztorát /sz. 1928. márc. 17./. Azt az embert, aki Csiha Kálmánnal együtt a kommunista rezsimmel dacolva vállalta az engedély nélküli templomépítést. A lelkész az évtizedek alatt csaknem 500 gyereket keresztelt és több mint 700 fiatalt konfirmáltatott, s a házasságkötések száma is jóval meghaladja a százat. Köszöntötte az általa alapított vegyes kar is. Az ünnepség szervezői meglepetésnek szánták új könyvét, amelyet fia, Varga István mutatott be. A címe: Ezt jól kifogtam!, alcíme: Erdélyben éltem a XX. században. Saját vallomása szerint az önéletírására azért szánta el magát, mert sokat hányatott, változásokon átment élete, családja története jellemző a huszadik század elfelejtődő világára, a jövő nemzedéknek okulniuk kell belőle. Megírta, hogyan lett jogász és lelkész, hogyan jutott el Tövisháttól a pitesti-i börtönig, onnan a Princeton egyetemig, az Indiai-óceán partjáig. /Mezey Sarolta: 80. születésnapján köszöntötték Varga László lelkipásztort. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 14./

Kerekes Károly és Máté András RMDSZ-képviselők az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti időszakban etnikai alapon üldözött személyek egyes jogairól szóló kormányrendelet módosítását indítványozták. Kerekes Károly elmondta, többen – főként Brassó és Kolozs megyében a Dél- Erdélyből Észak-Erdélybe menekülni kényszerülők – elutasító választ kaptak. Az elutasított személyek a bírósághoz fordultak, de itt sem születtek egységes döntések. Egyeseknek megadták, másoknak elutasították a kárpótlási igényét. Jogegységesítésre volt szükség. Ez tavaly áprilisban megtörtént: függetlenül attól, hogy az illető személy honnan hová menekült, a jogszabályba foglaltakat neki is élveznie kell. Arról viszont nem rendelkeztek, hogy mi történik azokkal, akiknek már jogerős bírói ítélet van a kezükben. A javasolt törvénymódosítás azt célozza meg, hogy a jogerős bírói ítélettel rendelkező személyek újra kérhessék a kárpótlást. /Mezey Sarolta: Jogorvosló törvénymódosítást sürget Kerekes Károly parlamenti képviselő. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 24./

2006 augusztusában Magyarsároson felavatták a Bandi Dezső nevét viselő falumúzeumot. Tóth Katalin tanítónő hangsúlyozta, hogy a névadóban, a falu neves szülöttében régen megfogalmazódott a múzeumalapítás gondolata, de senki sem vállalt áldozatot érte. A tanítónő férjével, Tóth Gyulával beiratkozott a marosvásárhelyi Népi Egyetemre, ahol elsajátították a múzeumszervezés csínját-bínját. A helyi unitárius egyházközség segítette elképzelésüket. Rendbe tették az egykori kántori lakot, ahová berendezték a falumúzeumot. Értékes bútorok, szőttesek, edények, ládák, könyvek, népviseleti darabok kerültek elő gyűjtésük eredményeképpen. A falumúzeum még két évet sem ért meg békességben, április végén vita alakult ki a Tóth házaspár és Kozma Albert unitárius lelkész között. A lelkész kijelentette, hogy a kulcsot nem bocsátja többé a házaspár rendelkezésére, mert a helybeliek szerint unitárius és nem falumúzeum, amit berendeztek. Tóth Katalin sajnálja, hogy kiutasítják őket abból a múzeumból, amelyet nagy lelkesedéssel hoztak létre. Kozma Albert lelkész szerint pünkösdig megtűrik a tárgyakat, de tovább nem. A tanítónő a közösség érdekében a békesség útját szeretné járni, mert szükség van a múzeumra. /Mezey Sarolta: Kié a magyarsárosi falumúzeum? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Dr. Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Tonk István főgondnok, Kató Béla főjegyző, Gyenge János, az igazgatótanács tagja püspöki vizitáción vesz részt Marosvásárhely egyházközségeiben. A látogatás első állomáshelye a Vártemplom volt. Kevesen jelentek meg a templomban, a nagyvárosi nagy létszámú gyülekezetek egyre inkább távol maradnak az egyháztól és a templomtól. Az egyházkerület 510 gyülekezete közül a vártemplomi 3777 lelket számlál. A nagy gyülekezetek közé tartozik, hiszen az egyházkerület reformátusainak összlétszáma 340 ezer lélek. Apadó gyülekezet, a gyülekezetek 90 százalékában ez a tendencia. Kétszer annyit temetnek, mint amennyit keresztelnek. A templomlátogatás egyházkerületi szinten 18 százalékos. /Mezey Sarolta: Püspöki vizitáció a marosvásárhelyi egyházközségekben. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./