Március 21-én Marosvásárhelyen a Színházművészeti Egyetem előcsarnokában látta vendégül a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat írói körét, szerkesztőit a Látó folyóirat Irodalmi Színpada. A beszélgetésen Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője, Király László, Karácsonyi Zsolt és Papp Attila Zsolt olvasott fel verseket, prózát. /Máthé Éva: Helikon a Látó-színpadon. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

Selmeczi György zeneszerző, karmester, zongoraművész, operarendező, a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem zenei tanszékének vezetője a háborús és békeidők dalairól tartott előadást Marosvásárhelyen, a Kemény Zsigmond Társaság vezetőjének, Csíky Boldizsár zeneszerzőnek a felkérésére. /Máthé Éva: Selmeczi György: „Mindez giccs” = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

Politikai jellegű vitát gerjesztett az a javaslat, miszerint Erdőszentgyörgyön a központi park egy részét a Rhédey-családról kellene elnevezni. Az erre vonatkozó határozattervezetet az önkormányzati képviselőtestület egyetlen MPP-s tagja, Szabó Ferenc nyújtotta be, melyben kérvényezi az Egyesülés (Unirii) tér átnevezését. Szabó Ferenc jelezte: Erdőszentgyörgynek büszkének kellene lennie arra, hogy a brit uralkodóház egyik tagja, Rhédey Klaudia, II. Erzsébet angol királynő szépanyja Erdőszentgyörgyről származik, Mária walesi hercegnő nemrég emléktáblát helyezett el a tiszteletére a református templom belső falán. Az uralkodó család ugyanakkor a templom restaurálásához is hozzájárult. A körülbelül 4700 lakosú (ebből több mint 3500 magyar ajkú) városka polgármestere, Tar András nem támogatja a javaslatot, arra hivatkozott, hogy a lakosság véleményét is ki kellene kérni. Hegyi László alpolgármester közölte az RMDSZ-es önkormányzati tanácsosok nem ellenzik ezt a névcserét, de azt mondják, várni kell még ezzel a dologgal. /Máthé Éva: Rhédey teret akarnak Erdőszentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), márc. 31./

Magyarul megcímzett leveleket továbbított a Román Postán keresztül az elmúlt időszakban a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo). A Kétnyelvűség Program keretében lebonyolított akció célja az volt, hogy teszteljék az erdélyi postai szolgáltatásokat, A Cemo magyarul címzett borítékokban brosúrákat küldött a Lármafa-levelezők címére. Egyetlen küldemény érkezett vissza a marosvásárhelyi Párkány sétányról (Aleea Cornisa), ennek magyar neve még a magyar lakosok körében sem közismert. „A Marosvásárhelyre küldött levelekre a postai alkalmazottak legtöbb esetben golyóstollal ráírták az illető utca román megfelelőjét. A Székelyföldre címzett levelek az eredeti állapotukban érkeztek meg” – mondta Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezető igazgatója. A Cemo folytatni szeretné az akciót, felkéri az erdélyi lakosságot, kapcsolódjon be a Postai címzések magyarul mozgalomba. A Román Posta Társaság bukaresti sajtóirodája a magyar címzésre vonatkozó kérdésre csupán annyit válaszolt, hogy a levél- vagy más küldemény esetén mit kell tartalmaznia a címzésnek. Kifejtik, ennek olvashatónak kell lennie, és akkor is kikézbesítik a küldeményt, ha azon nem szerepel a postai irányítószám. Nicoleta Vartic szóvivő úgy vélte, a magyar nyelvű címzésekkel csupán az lehet a gond, hogy a postás, aki kézbesíti, nem ismeri a magyar nyelvet. /Máthé Éva: Magyar címzéssel tesztelik a postát. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

A Kovászna megyei prefektus, Codrin Munteanu indítványozta – az Országos Diszkriminációellenes Tanács által kifogásolt – felméréshez hasonló összeírást készíttetett Marius Pascan, a Maros megyei kormánybiztos is. Pascan arra volt kíváncsi, hogy a közintézményeknek hány olyan alkalmazottja van, akik beszélik a magyar nyelvet. A prefektus bejelentette: a Maros megyei közintézményekben 784 alkalmazott beszél magyarul. Pascan szerint a más adatokat is tartalmazó jelentés a belügyi tárca felkérésére készült. A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ügyvezető igazgatója, Szigeti Enikő úgy véli: „Fel kell mérni, hogy mi történik az állami intézményekben a személyzeti politika címszó alatt. Mert a jelenlegi arány távolról sem tükrözi az egyes erdélyi megyék lakosságának nemzetiségi összetételét. ” Szigeti Enikő úgy tudja, ezek a felmérések azért készülnek, mert Románia hivatalos jelentést kell, hogy készítsen a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája előírásainak betartásával kapcsolatban. „Románia 2008 májusában ratifikálta a dokumentumot olyan formában, hogy kivette a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó legfontosabb részt. Románia megint azt a trükköt használta, hogy elsüllyesztette a magyart a többi 18 hazai népcsoport közé. Átvették a charta általános előírásait, de a közigazgatásnál úgy jártak el, hogy kivették a legelső passzust, ami szigorúan követeli meg a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását a hivatalokban, önkormányzatokban. ” /Máthé Éva: Újabb etnikai összeírás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./

Rendszerint tavasszal és ősszel ülésezik a marosvásárhelyi Teleki Téka Alapítvány kuratóriuma, amely a Teleki–Bolyai Könyvtár aktív és nyugalmazott munkatársaiból, a Teleki család megbízott tagjaiból, valamint tudományos-művészeti pályán elismert szakemberekből állt össze. A Teleki család külföldön élő tagjai 1993-ban Förderstiftung Teleki Téka néven létrehoztak Bázelben egy alapítványt, melynek célja a Teleki–Bolyai Könyvtár anyagi és szellemi támogatása, majd 1999-ben a bázeli anyaszervezet segítségével létrejött a marosvásárhelyi székhelyű Teleki Téka Alapítvány is, azonos célkitűzéssel és működési területtel. Lopás történt a Teleki Tékában: még folyamatban van az állomány leltározása, de az már kiderült, hogy igen komoly hiány van, mondta el Teleki Julianna, a kuratórium Németországban élő tagja. A köteteket csak az olvasóteremben lehet megnézni, kölcsönzés nincs. „Akik kikérték, vissza is adták a kiadványokat, csakhogy kivágtak részeket a könyvből, metszetek, oldalak tűntek el. Ez valószínűleg már a rendszerváltás előtt kezdődött, de az utóbbi időben is történtek komoly rongálások. ” „Sajnos a régi szekrényekben sincsenek biztonságban a könyvek, hiszen nagyon egyszerű zár van rajtuk, bárki könnyedén kinyithatja” – tette hozzá Teleki Julianna. A nagytermet most a városi önkormányzat pénzéből restaurálják, félő, hogy majd azt fogja mondani a polgármester, gyűlésterem lesz, vagy kiállítást szerveznek. Ettől tartanak a Teleki család tagjai. /Máthé Éva: Megkárosították a Teleki Téka könyvállományát. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 10./

A marosvásárhelyi Látó Irodalmi Színpada Radnóti Miklós emléke előtt tisztelgett a rangos rendezvénnyel. A Radnóti-esten Láng Zsolt, Kovács András Ferenc és mások elemezték Radnóti egy-egy versét. /Máthé Éva: Radnóti-emlékműsor a Látó Irodalmi Színpadán. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 15./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) újabb három szakát akkreditálták a közelmúltban, így Romániában is van már akkreditált magyar nyelvű műszaki képzés – jelentették be a felsőoktatási intézmény vezetői. “Ilyen Romániában még nem volt, hogy magyar nyelven akkreditáljanak műszaki képzést” – közölte Dávid László rektor annak kapcsán, hogy nemrég hivatalosan is elismerték az egyetem mechatronika, számítástechnika és automatizálás szakát. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi műszaki kar dékánja, elmondta, az informatika szak tavaly kapta meg az akkreditálást, míg a kertészmérnöki szak jóváhagyása a jövő évben esedékes. Eddig összesen tíz szak kapta meg az akkreditációt, ami a létező szakok több mint felét jelenti. Az egyetem egészének az akkreditációs folyamata is elkezdődött. A Sapientia idén három új szakra hirdet felvételit: Marosvásárhelyen két mérnöki szak, a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint a távközlés, Kolozsváron jogászképzés indul. Ez lesz az első hazai magyar nyelvű jogászképző szak. Az egyetem legutóbbi szenátusi ülésen 25 új oktatói állás meghirdetését hagyták jóvá. Murvai Olga professzor, a humán szakok irányítója elmondta: szakfordítókat képeznek, és amint engedélyezik a mesterképzést, konferencia- és szakspecifikus tolmácsok is kikerülnek majd a Sapientiáról. A szakember nagyon fontosnak tartja a magyar–román fordítók képzését, mivel Romániában még nem létezik ilyen irányú képzés. Az egyetem beindított egy forrásgyűjtési akciót. A kutatási és fejlesztési pályázatokból, illetve a jövedelemadó 2 százalékából befolyt támogatást kizárólag a diákok ösztöndíjaira fordítják. /Máthé Éva: Több támogatás a Sapientiának. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

Dr. Balázs Péter orvosmigráció-szakértő elmondta, hogy évekkel ezelőtt kezdődött a kutatás. Első tanulmánya egy magyar tudományos folyóiratban körülbelül tíz-tizenegy évvel ezelőtt jelent meg. Budapesten ő volt a határon túlról érkezett orvosok honosítási bizottságnak az elnöke. A legtöbb orvos Erdélyből érkezett. Felvidékről és Vajdaságból sokkal kevesebben jöttek. A legtöbben 1991–1992-ben jöttek. A 90-es évek elején, négy év alatt közel 1500 orvos érkezett Magyarországra. A következő hullám Magyarország uniós csatlakozása után következett be. Hamar lelassult a folyamat. Mostanában a diplomás bevándorlók száma 100 és 200 közé tehető évente. A bevándorlók zöme marosvásárhelyi, illetve a vásárhelyi egyetem végzettje. Vannak másfajta jelenségek is. Romániában megemelték a háziorvosi fizetést, lehet, hogy megkezdődik a visszaáramlás. /Máthé Éva: Hazatérnek az orvosok. Interjú dr. Balázs Péter orvosmigráció-szakértővel. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 23./

Az RTL Klub magyarországi kereskedelmi televízió április 24-i adásának A széf című vetélkedőműsorában egy anya és a lánya nyerte meg a több mint 8 millió forintot. Anya és lánya többek között azzal a kérdéssel szembesült, hogy vajon kit ábrázol Fadrusz János lovas szobra Kolozsvár főterén? Sőt a megadott, lehetséges válasz ez volt: Mátyás király. A magyar nyelv- és irodalomtanári (!) diplomával rendelkező anyukának viszont fogalma sem volt róla, hogy Mátyásnak, Fadrusznak valami köze lenne Kolozsvárhoz. Nagy lelki tusakodás után anya és lánya ennél a lehetséges változatnál maradt, majd várták az ítéletet: jó-e a válasz, vagy sem? Jó volt, majd a műsorvezető megjegyezte: Mátyás Kolozsváron született! Ekkor a magyartanár anyuka mondta: „Fene a büdös pofájába!” Marosvásárhely legtekintélyesebb magyar nyelv- és irodalomtanára, Farkas Ernő egy nappal korábban, egy könyvbemutatón azt mondta: 2004. december ötödike, az emlékezetes, gyászos népszavazás óta elvből nem néz magyarországi tévéműsorokat. Neki szerencséje volt. Nem látta kollégáját, a magyarországi magyar nyelv- és irodalomtanárt. /Máthé Éva: „Fene a büdös pofájába!” = Krónika (Kolozsvár), ápr. 28./

Történelmi jellegű könyveket mutatott be a marosvásárhelyi Mentor Kiadó a Kolozsváron tartott Mentor-esten. Gagyi József: Fejezetek Románia 20. századi társadalomtörténetéhez című kötete csak a nagy fejezeteket ragadja ki a társadalomtörténetből. Az Időtár I. (Marosvásárhely történeti kronológiája a kezdetektől 1848-ig) című kiadványt szerzője Sebestyén Mihály. A második kötet 1848. március 16-tól 2000. december 31-ig öleli majd fel az eseményeket. A Székely székek a 18. században című forráskiadvány sorozat második darabja az Udvarhelyszék 1700–1722 között című, Pál-Antal Sándor által sajtó alá rendezett kötet. Tófalvi Zoltán: 1956 erdélyi mártírjai – A Dobai-csoport címet viselő III. kötetről maga a szerző beszélt a hallgatóságnak. Hangsúlyozta: a Dobai-per Kolozsvárhoz kötődik, elválaszthatatlan része a város történetének. Az Erdélyi Ritkaságok sorozatban megjelent Az erdélyi magyar színészet hőskora 1792–1821 című, Káli Nagy Lázár visszaemlékezéseit tartalmazó kiadványt a szerkesztő, Lázok János ismertette. /Történelmi jellegű kiadványok a Mentornál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 7./ Szabó Á. Töhötöm Kooperáló közösségek (munkavégzés és kapcsolatok a falusi gazdálkodásban) című kötetében szülőfaluja mindennapjait vette górcső alá. A kiadónál napvilágot látott Gagyi József – Pletl Rita – Ungvári Zrínyi Ildikó – Ungvári Zrínyi Imre – Varga Attila: A társadalmi változások kommunikációs univerzuma. /Máthé Éva: Mentor-est a Bernády-házban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

Az erdélyi magyar civil szerveteknek össze kell fogniuk annak érdekében, hogy sikeresen pályázhassanak az uniós pénzekre – ez volt az egyik konklúziója annak a marosvásárhelyi tanácskozásnak, amelyet a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZSZ) szervezett május 20-án Marosvásárhelyen. Bodó Barna elnök közölte, országos „turné” keretében tájékozódik a civilek gondjairól. Eddig Temesváron, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron szólították meg a szervezeteket, hogy az erdélyi civilek közösen döntsék el: kérjék-e a magyar kormánytól azt, hogy a határon túli szervezetek is képviseltessék magukat az anyaországi támogatásokat szétosztó alapítványok kuratóriumaiban. A jelenlevők szerint szükség van arra, hogy az érintettek részvételével szülessenek meg Magyarországon az anyagi támogatásra vonatkozó döntések. Csíki Sándor, a Pro Familia Transilvania Egyesület elnöke különvéleményt fogalmazott meg. Szerinte a jelenlegi, baloldali kormánytól nem érdemes kérni, és nem kell elfogadni tőle semmit. Úgy vélte, az erdélyi magyar civil szervezeteknek meg kell várniuk a jövőre esedékes kormányváltást. A többi jelenlévő azonban úgy gondolta, minél hamarabb be kell indítani a folyamatot. A marosvásárhelyi Biokertész Csoport vezetője, Boross Csaba úgy vélte, az uniós és magyarországi pályázás terén olyan klikk alakult ki, amely nem engedi támogatáshoz jutni a kisebb, újonnan bejegyzett szervezeteket. /Máthé Éva: Titkolózás helyett összefogást! = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

Tófalvi Zoltán /sz. 1944. márc. 24./ marosvásárhelyi író, történész Korondról származik, behatóan tanulmányozta a fazekasok életét, munkáját. A Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán magyar–történelem szakon szerzett képesítést, majd a Kolozsvári BBTE történelem–filozófia szakán tanult. Később A Hét és az Erdélyi Napló hetilapok és a Román Televízió magyar szerkesztőségének munkatársaként dolgozott. Számos riport- és tanulmánykötete jelent meg. Kutatási területe a korondi népi fazekasság, valamint az 1956-os események és azok következményei. 1982. október 30-án tartották nála az első házkutatást. Az irodalmi alkotásnál is súlyosabb bűnnek számított néprajzzal foglalkozni Tófalvi tanulmányt ír a beszervezés „menetrendjéről”. A kiszemelt ügynöknek saját kezűleg kellett megírnia a beszervezési kötelezvényt, azt utána le is gépelték, amit az ügynöknek szintén alá kellett írnia. A jelentések zömét az információk alapján ugyan a tartótiszt – a „forrás” fedőnevét is feltüntetve – összegezte, de a Szekuritáté gondoskodott arról, hogy a dossziéban a saját kézzel írt jelentések is legyenek. Tófalvi úgy érzi, a kommunista diktatúra ellen lázadók történetének megírása, a periratok közzététele a legsürgősebb feladatok közé tartozik. A román történetíráshoz viszonyítva nagy a lemaradás. Eddig több százezer oldal periratot, az 1956 utáni hazai perekhez kapcsolódó dokumentációt olvasott át, fordított románról magyarra. Ezekből látja, milyen meghatározó, központi személyiség volt Márton Áron püspök. Abszolút tekintélynek számított. Dobai István nemzetközi jogász háromszor járt Márton Áron irodájában, hogy kikérje a tanácsát az általa összeállított ENSZ-memorandumról, annak ellenére, hogy református főgondnok volt. A később kivégzett Szoboszlai Aladár plébános is Márton Áronnak akarta megmutatni a Keresztény Dolgozók Pártjának programját, a román–magyar konföderációt meghirdető elképzeléseit. Márton Áron a huszadik század egyik legjelentősebb magyarja volt. Tisztán látta az eseményeket, összefüggéseket. Tófalvi tízkötetesre tervezi az 1956-os eseményekhez kapcsolódó sorozatot, és ebből három jelent meg. A következők: a hazaárulási perekről négy kötet szól: az első a Szoboszlai-, a második az érmihályfalvi, a harmadik a Dobai-csoport, a negyedik a Fodor Pál és Csiha Kálmán és három Ferenc-rendi szerzetes pere, és lesz egy ötödik kötet, amelyben a túlélőket szembesíti a dokumentumokkal. Előkészületben van a negyedik és ötödik kötet. Ez lesz az első sorozat. A második sorozatban a Bolyai Tudományegyetem megszüntetéséhez kapcsolódó peranyagot dolgozza fel. Külön kötet tartalmazza majd Moyses Márton és Szokoly Elek, illetve a határon átszökött két fiatal perét. Tófalvi foglalkozik az unitárius egyház lefejezésével és az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségének a perével is. A következő kötet a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének pere, 59 diákot, tanárt ítéltek el. Külön kötet foglalkozik majd a kolozsvári teológiai intézetben lezajlott eseményekkel. Lesz egy összefoglaló kötet a székelyföldi, szovátai, gyulakutai szervezkedésekről, amelyek közvetlenül a forradalom napjaiban, illetve utána zajlottak. 2006. december 17-én éjszaka betörtek Tófalvi lakásába. Feltűnő, hogy egy betörőt miért érdekelnek az 1956-os eseményekhez kapcsolódó levéltári dokumentumok? A megmaradt dokumentumokat, több tízezer oldalt szétszórtak a lakásban. Három hónapig tartott, amíg valamennyire rendszerezni tudta. Pótolhatatlan dokumentumok tűntek el. Most már azért beszél minderről, mert nem tartja otthon az anyagait. /Máthé Éva: Requiem a meghurcoltakért. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./

A Maros megyei RMDSZ-t felháborította a megyeszékhely román többségű önkormányzatának döntése, melynek értelmében idén a magyarellenes megnyilvánulásairól közismert Lazar Ladariu költőt, újságírót jelölik díszpolgári címre. Dr. Benedek István városi önkormányzati képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke sajtótájékoztatóján elmondta: bár a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők évekkel ezelőtt megállapodtak abban, hogy sem a magyar, sem a román frakció nem jelölhet olyan közéleti személyiséget a titulusra, akinek személye közfelháborodást válthat ki valamelyik közösség berkeiben, az egyezséget a mostani román tanácstagok figyelmen kívül hagyták. Ladariu az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban, amelynek egyik tulajdonosa és főszerkesztője. Több éven át a Román Nemzeti Egységpárt parlamenti képviselőjeként dolgozott, a 90-es évek elején pedig a Vatra Romaneasca nevű ultranacionalista szervezet egyik vezető politikusa volt. Benedek emlékeztetett, amikor 2003-ban Lazar Ladariut díszpolgárnak jelölték, Spielmann Mihály történész, egykori városi tanácsos emelt szót a jelölése ellen, mondván, hogy tudatosan és folyamatosan sértegette a város magyar lakosságát. Ladariu becsületsértési pert indított Spielmann ellen, amit megnyert. A XIII. Marosvásárhelyi Napok alkalmával Hunyadi László szobrászművész is átveheti a díszpolgári címet, Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, Józsa Katalin, a kecskeméti ifjúsági központ igazgatója, Zala F. László, Egyesült Államokban élő mérnök és Liviu Masalar, a liége-i egyetem professzora pedig Pro Urbe-díjat kap. /Máthé Éva: Magyarfalóból díszpolgár. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Bartha József nem mindennapi kiállítása nyílt meg a napokban Marosvásárhelyen. A tárlaton Bernády György néhai marosvásárhelyi polgármester szobra látható, mellette Bernády talapzatán Emil Dandea egy későbbi polgármester szobra tekinthető meg. A másik falon a Dandea talapzatán jelenik meg mindkét szobor, a képek alatt pedig félbevágott pingpongasztal hever. Bartha József rendhagyó kiállításának címe: Barátságos mérkőzés. A művész ezzel a Marosvásárhelyen évtizedek óta zajló magyar–román „mérkőzésre” utal. /Máthé Éva: Barátságos mérkőzés Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Kolozsváron a Korunk szerkesztősége, Marosvásárhelyen pedig a Látó Irodalmi Kör látta vendégül a budapesti József Attila Kör (JAK) tagjait: Csobánka Zsuzsát, Csehy Zoltánt és Király Leventét. Marosvásárhelyen a Látó főszerkesztő-helyettese, Szabó Róbert Csaba volt a felolvasóest házigazdája június 13-án G. Pont Caféban, a fiatal magyarországi írók felolvasóestjén. A Látó Irodalmi Színpad évadot zárt a József Attila Kör tagjainak felolvasóestjével. /Máthé Éva: Kolozsváron és Marosvásárhelyen jártak a József Attila Kör tagjai. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

A kommunista rezsim áldozatainak erkölcsi és anyagi kártérítéséért, jogaik érvényesítéséért kíván hatékonyabban küzdeni a Volt Politikai Foglyok Egyesülete – hangzott el a több mint 2500 tagot számláló szervezet Maros megyei képviseletének napokban megtartott évi közgyűlésén. Nistor Man, a megyei fiókszervezet elnöke elmondta: a volt politikai foglyok számát a rendszerváltás előtt közel egymillióra becsülték, az egyesület tagjainak száma azonban évről évre csökken. „A falun élők közül sokan panaszkodnak amiatt, hogy a helyi hatóságok nem akarják tudomásul venni, hogy a volt politikai foglyok adómentességet élveznek a törvény szerint. A polgármesteri hivatalok mindenféle új illetéket találnak ki, és arra hivatkoznak, hogy azokra nem vonatkozik a korábban meghozott törvény. Elfelejtik, hogy annak idején mindenünket elvették, nem volt jogunk a tanuláshoz” – mondta az elnök, aki 13 évet ült börtönben. Nagyon sok volt politikai fogoly nem kapta vissza elkobozott vagyonát. Az 1990-es évek elején nagyon sok államosított házat értékesített a kormány. Majd 2005-ben a kormány létrehozott egy pénzalapot, amelyből kártérítenék azokat a volt tulajdonosokat, akiknek az állam nem tudta természetben visszaszolgáltatni az ingatlanjaikat. Maros megyében azonban még senki nem látott egy banit sem, ami ebből az alapból származott volna. A Maros megyei szervezet egyik alelnöke, Bustya Dezső nyugalmazott református lelkész 1952-ben az úgynevezett IKESZ-csoport tagja volt. Illegális, kommunistaellenes szervezetet alakítottak. Harmincöten keveredtek bele az ügybe, mindnyájukat elítélték. „Feleségem is két évet ült, szintén az IKESZ-per nyomán. Annak idején olyan indokolással rehabilitáltak bennünket, hogy kiskorúak voltunk, amikor azok az események zajlottak, amiért korábban elítéltek. Így én is gyakorolhattam a református lelkipásztori hivatást. Persze ez nem mentesített a későbbi hátrányoktól és zaklatásoktól” – magyarázta Bustya Dezső. Jelenleg a volt politikai elítéltek minden börtönben eltöltött évért havonta 200 lejnyi kártérítést kapnak. /Máthé Éva: Erkölcsi, anyagi kártérítésért küzdenek a volt politikai foglyok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

A kormányalkotó pártok Maros megyei képviselőivel, valamint Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesterrel folytatott tárgyalások alkalmával a helyi RMDSZ-nek sikerült elérnie, hogy a leváltott magyar intézményvezetők megmaradjanak a hivatali struktúrákban. Néhány Maros megyei igazgatóság keretében „a korábbi magyar nemzetiségű vezetők másodhegedűsök” lettek. A Maros megyei nyugdíjpénztárt korábban irányító Morent Ilona igazgatóhelyettes lett. Györfi Mária a Megyei Munkaügyi, Társadalom- és Családvédelmi Igazgatóságot vezette, elbocsátását követően a megyei önkormányzatnál alkalmazták. A pénzügyi igazgatóság keretében Dénes Irénke közgazdász korábban vezérigazgató-helyettesként dolgozott, de ebben a beosztásban nem maradhatott meg. Most olyan ügyosztályt vezet, amely a kis- és közepes vállalkozások tanácsadásával foglalkozik. Moldován Ibolya és Marton Csilla nemrég még a marosvásárhelyi, illetve a szovátai pénzügyi hivatalt vezette, ők a helyükön maradnak. Csíki Zsuzsa a pénztár alkalmazottja marad, de nem vezető beosztásban fog dolgozni. A megyei ifjúsági igazgatóság korábbi vezetője, Kakassy Blanka most az aligazgatói tisztséget tölti be. A megyei postaigazgatóság főnöke maradt Erős Csaba, de ott is újabb igazgatói állást „találtak ki”, tehát immár neki is román nemzetiségű főnök diktál. A mezőgazdasági igazgatóságnál Antal Lehel igazgatóhelyettes volt, most már csak tanácsadó. Suba Kálmán eddig az Állatnemesítő és Szaporodásbiológiai Igazgatóságot vezette, ő az egyetlen, akit „felfelé buktattak”: Bukarestben annál a hatóságnál fog dolgozni, amelynek a Maros megyei kirendeltségét irányította. A marosvásárhelyi diákház igazgatója, Tóth Andrea a tanügyben kapott munkát. Ferencz Gábor a Maros megyei vámkirendeltséget vezette, továbbra is ott dolgozik felügyelőként, ő is román főnököt kapott. A környezetvédelmi felügyelőség eddigi vezetője, Gyékény Gertrúd az intézmény keretében dolgozik, de nem vezetői beosztásban. Dávid Csaba sem vezeti már a Maros Megyei Vízügyi Igazgatóságot, de annak keretében dolgozik. Nem maradhatott meg vezetői állásában Nagy Edit sem, aki a pedagógusok házát irányította. Szabó Árpád aggasztónak tartja, hogy nincs magyar főtanfelügyelő-helyettes. Továbbra is magyar vezetője van Maros megyében a múzeumnak, az Energomur hőenergia-szolgáltató közüzemnek és a közlekedési vállalatnak. /Máthé Éva: Maros megye: sikeres RMDSZ-lobbi a magyar intézményvezetők ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

A székely megyékben tovább folytatódnak a magyar vezetők leváltása elleni tiltakozások, közben Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének ügyvezető elnöke azt nyilatkozta, hogy elégedettek a helyzettel. A tárgyalásokon sikerült a lehető legtöbbet elérni, ami azt jelenti, hogy a leváltott magyar intézményvezetők megmaradhatnak a hivatali struktúrában, alacsonyabb beosztásban. Elégedettségről beszélni túlzás, mert az a néhány személy, aki az elmúlt választási időszakban tisztséget vállalt, közel sem jelentett olyan arányt, amely létszámánál fogva Maros megye magyarságát megilletné, szögezte le Bodolai Gyöngyi. A leváltott főtanfelügyelő-helyettes helyzete ma is megoldatlan. Nem rendezték illő módon sem a biztosítási pénztár volt vezetőjének, sem a közegészségügyi igazgatóság leváltott aligazgatójának a jogállását. A mostani hatalom egyik legfontosabb célja, hogy szétverjék azt, amit magyar vezetők irányításával sikerült felépíteni. Közben embereket aláztak meg. Ezek után tapsolni kellene, hogy egyeseket másodrendű szerepben megtűrnek még egy ideig? /Bodolai Gyöngyi: Sikeres lobbi? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./ Előzmény: Máthé Éva: Maros megye: sikeres RMDSZ-lobbi a magyar intézményvezetők ügyében. = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./

Kulturális és sporttevékenységekben gazdag program várja a Marosvásárhelyi Napok résztvevőit. A rendezvényt azonban a díszpolgári cím odaítélése körül zajló vita árnyékolja be: mint ismeretes, a román városi tanácsosok a szélsőségesen magyarellenes kirohanásairól híres Lazar Ladariut javasolták kitüntetésre. Az RMDSZ-es városatyák már előre jelezték: nem vesznek részt a ceremónián, ahol Hunyadi László szobrásznak is át kellene vennie a megtisztelő címet. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint Ladariu jelölése súlyosan provokatív. Ladariu jelölése miatt a napokban Smaranda Enache ismert emberjogi harcos visszaadta saját kitüntetését. A városnapokon több magyar jellegű rendezvény lesz, ez jórészt a Kozsik József színművész vezette Tamacisza Kulturális Egyesületnek köszönhető. /Máthé Éva: Marosvásárhely: városünnep magyar tiltakozással. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./

A Marosvásárhelyi Napok tizenkét éves története során nem volt még példa arra, hogy díszpolgáravatás idején csendőrkordon vegye körül a helyszínt. Kiktől kit véd a csendőrség? A magyaroktól a románokat? Kit szolgálnak az ország rendvédelmi alakulatai? Nem bármely állampolgárt? A csendőrség a város MPP-s polgárait nem engedte be abba a palotába, amelyet száz évvel ezelőtt a magyar adófizetők pénzéből építettek – ugyanis akkor a románság hiánycikk volt a városban, írta a lap munkatársa. Az idősebbek még emlékeznek az 1990-es összecsapásra és az azt követő hónapokra, amikor a magyarok is olvasták a Cuvantul Liber napilapban megjelenő számtalan gyalázkodást. Ebben a lapban azóta is zajlik az uszítás. /Máthé Éva: Gyökérletelenítés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

„Az előzetes riogatások ellenére a vásárhelyi románok és magyarok harmóniában, egyetértésben ünnepeltek, szórakoztak” – értékelte a lezajlott Marosvásárhelyi Napokat Dorin Florea polgármester. A Krónika kérdésére, miszerint miféle harmónia állt fenn, amikor Lazar Ladariu nacionalista költő díszpolgárrá avatása miatt sem a vásárhelyi magyar értelmiségiek, sem a politikusok nem jelentek meg, Florea kijelentette: néha engednie kell olyan civil szervezetek nyomásának, amelyeknek a véleményével nem ért egyet. „Túl kell már jutnunk ezeken a görcsökön, tovább kell lépnünk, ne rágódjunk folyton a múlton” – tette hozzá Florea, aki azt tervezi, hogy a jövő évi rendezvényre Sólyom László köztársasági elnököt is meghívja. Újságírói kérdésre, miszerint nem volt elegáns gesztus, hogy az államfővel való találkozóra nem hívta meg Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnököt, kijelentette: „Úgy egyeztünk az államfővel, hogy nem adunk politikai töltetet az ittlétének. ” Ezért Csegzi Sándor alpolgármestert és a városi RMDSZ-frakció vezetőjét hívta meg. A Krónika arra vonatkozó kérdésére, hogy ki kérte a csendőrséget arra, hogy a díszpolgári címek és a Pro Urbe-díj átadása idején körülfogják a Kultúrpalotát, kijelentette: „Nem én hívtam őket. Egy ilyen nagy tömegeket megmozgató esemény idején normális, hogy a hatóságok, a csendőrség, a rendőrség tegye a dolgát. Ráadásul a csendőrségnek olyan információi voltak, miszerint valakik valamit be akarnak dobni. ” Azt azonban nem akarta elárulni, hogy kik, hova, mit akartak bedobni. /Máthé Éva: Marosvásárhely: Sólyom Lászlót is meghívná a városnapokra Dorin Florea. = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./

A közigazgatási bírósághoz fordultak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) Maros megyei és marosvásárhelyi szervezeteinek képviselői, mivel a demokrata-liberális (PDL) polgármester politikai taktikázásai révén a szervezet önkormányzati képviselők nélkül maradt. /Máthé Éva: Az önkormányzati választások megismétlését kéri a marosvásárhelyi PNL. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./

Egyetlen magyar iskola sem szerepel a marosvásárhelyi önkormányzat azon listáján, amely a Zöld Ház nevű kormányprogramban a fűtési rendszer korszerűsítésében részt vevő iskolákat tartalmazza. A magyar önkormányzati képviselők kifogásolták, hogy listán egyetlen magyar tanintézet sem szerepel. Azt kifogásolták, hogy kész tények elé állították őket. /Máthé Éva: Csak román tanintézeteknek szól a Zöld Ház program Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./

Népszavazás kiírását javasolja a Pro Europa Liga Marosvásárhelyen Dorin Florea polgármester eltávolítása érdekében – jelentette be Smaranda Enache, a szervezet társelnöke, aki szerint a városvezető több szabálysértést is elkövetett az önkormányzat élén. Florea folyamatosan megtagadja a sajtó tájékoztatását a közérdekű témákkal kapcsolatban. Benedek István, az RMDSZ vásárhelyi elnöke szerint a szövetség képviselői nem zárkóznának el egy ilyen referendum támogatásától. A kezdeményezéshez egy település szavazati joggal rendelkező állampolgárai 25 százalékának az aláírására van szükség, és a kezdeményezést a prefektushoz kell eljuttatni. A Pro Europa Liga a napokban levélben fordult Maros megye prefektusához, Marius Pascanhoz, amelyben jelezte: a Dorin Florea vezette marosvásárhelyi önkormányzat több szabálysértést is elkövetett az elmúlt időszakban. Köztudott, hogy Marius Pascan prefektus a polgármester pártfogoltja, jó barátja. „A törvény nem írja azt elő, hogy a prefektusnak kötelessége kiírni a népszavazást, ha összegyűlne a szükséges mennyiségű aláírás” – tájékoztatott Smaranda Enache. Azonban egy ilyen kezdeményezésnek igen komoly, országos visszhangja lenne. /Máthé Éva: Eltávolítanák Dorin Florea marosvásárhelyi polgármestert. = Krónika (Kolozsvár), júl. 30./

Nem ért egyet a kormány által javasolt létszámcsökkentéssel az erdélyi megyei és városi vezetők zöme. Az elöljárók szerint a kormánynak csak abban az esetben lenne joga beleszólni abba, hogy az önkormányzatok hány közalkalmazottat foglalkoztatnak, ha a feladatokból is visszavenne. Erről beszélt Antal Attila csíkszeredai alpolgármester is. Tiltakoznak az intézkedés ellen a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek is. Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester a saját bevételeket, az elvégzett szolgáltatásokat, illetve a lakosság számarányát is figyelembe vevő kormányhatározatot tartana megoldásnak a témában, de csakis ajánlásként. „Csíkszeredában négy éve elvégeztük a közigazgatásban dolgozók létszámának ésszerűsítését, ezért a munkatársaink így is megfeszített tempóban dolgoznak, hogy elvégezzék a rájuk szabott munkát” – mondta Antal Attila csíkszeredai alpolgármester. „Egyetlen személy sincs pluszban” – jelentette ki Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester. „Negatívan hat majd az egész megye életére, ha a kormány megvalósítja elképzelését” – állította Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök. A kormány tervezett személyzetcsökkentése a Hargita Megyei Tanács esetében 311 állás megszüntetését jelenti. „Kiforratlan a kormány elképzelése” – szögezte le Laczkó Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szintén ellenzi a létszámcsökkentést. „Marosvásárhely jól áll a személyzet létszámát illetően, 180–200 alkalmazottal dolgozunk” – jelentette ki Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester, aki szerint eközben Aradon és Iasi-ban több mint 500 közalkalmazott tevékenykedik. /Bíró Blanka, Jánossy Alíz, Kovács Csaba, Máthé Éva, Nagy Orsolya, Pap Melinda, Szucher Ervin: Nemet mondanak a közalkalmazottak leépítésére. = Krónika (Kolozsvár), aug. 18./

Daradics Árpád grafikusművész és Sánta Csaba szobrászművész közös kiállítását nyitották meg a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A két művész együtt diplomázott Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán 1990-ben. A mostani kiállításon Sánta Csaba népművészeti ihletésű bronzalkotásai és Daradics Árpád fotoprint technikával készült művei láthatók. Daradics Árpád jelenleg Budapesten él, Sánta Csaba szülővárosában, Szovátán lakik, és Székelyudvarhelyen tanít. Sánta Csaba számos szoborral, domborművel gazdagította erdélyi köztereinket, mondta Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész. Sok más szobrász munkáit is Sánta öntötte bronzba, mivel Szovátán vállalkozásként öntőműhelyt működtet. /Máthé Éva: Kettős képzőművészeti tárlat nyílt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./

Keresztes Gyula /sz. Marosvásárhely, 1921. aug. 7./ 1940-ben érettségizett, a második bécsi döntés után Budapestre ment, ahol 1944-ben fejezte be építészmérnöki tanulmányait. 1950-ben visszatért szülővárosába, később a város főépítésze lett. 1958-tól nyugdíjazásig a Magyar Autonóm Tartomány, majd Maros megye tervezőintézetének főtervezője volt. Keresztes Gyula könyveiből, tanulmányaiból kitűnik, hogy sokat foglalkozott Kós Károly munkásságával. Ugyanakkor felújította a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt és a székelykeresztúri római katolikus templomot. Kolozsváron most fog megjelenni Keresztes Gyula húsz éve készen álló kézirata, a Maros megyei középkori templomok leírását tartalmazza. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó fogja megjelentetni a Marosvásárhely grafikus ábrázolásai című kötetét. Keresztes Gyula korábbi kötetei: Erős várunk (1993), Kós Károly-emlékfüzet: Az építész Kós Károly (1993), Kós Károly egyetemessége (1995), Maros megyei kastélyok és udvarházak (1996), Vásárhelyen vásár tartatik (1996), Marosvásárhely régi épületei (1998). Emellett több mint 360 cikke jelent meg a műemlékvédelem és a művészetek tárgykörében. /Máthé Éva: Felleltározta az erdélyi műemlékeket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

Székely Géza festményei, grafikái kiállításával nyitotta meg az új évadot a marosvásárhelyi Bernády György Művelődési Központ, mely alkalommal egy, a művészről szóló kötetet is bemutattak. Az Alsócsernátonban született, Kolozsváron élő Székely Géza képzőművészről szóló kötetet a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó gondozza. A kötet szerzője Józsa István művészettörténész, műkritikus, kolozsvári egyetemi tanár, ez a sorozat 29. kötete. A kiadó tervezi, hogy új sorozatot indít, melynek kötetei a hetvenévesnél idősebb képzőművészekről szólnak majd. Az első Gál András festőművész munkásságát foglalja össze. Nagy Miklós Kund, a Bernády György Közművelődési Alapítvány egyik vezetője, a Népújság főszerkesztője, műkritikus, Székely Géza alkotói sokszínűségét hangsúlyozta. /Máthé Éva: Művészi utópia és erdélyi megoldások. = Krónika (Kolozsvár), aug. 31./

Anyagi gondokkal küzd, de előadásai színvonalából nem enged a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művészeti igazgatóhelyettese, a Tompa Miklós Társulat vezetője, Kövesdy István rendező kifejtette, sajnos mostanában többet foglalkozik pénzügyekkel, mint a színházművészeti feladatokkal. A költségvetés nem a színházi évadhoz, hanem a naptári évhez kapcsolódik, ez nagyon megnehezíti a repertoár kialakítását, mert nem lehet tudni, hogy mennyit kapnak az előadásokra. 2009-ben produkciós költségre feleannyi pénz jutott, mint 2008-ban, és a válság miatt a 2010-es büdzsé sem biztató. Jelenleg kizárólag pályázati pénzekből, támogatásokból finanszírozhatják az előadások költségeit. A Székely Színház Egyesület még csak ezután próbálja megszólítani azokat, akik támogatnák a színházat. Az egyesület már jelentősen hozzájárult a Tanítónő című előadáshoz, amelyet először a Mikházi Csűrszínházban mutattak be a nyáron. A társulat ezzel a bemutatóval kezdi az évadot szeptember 11-én. A Tompa Miklós Társulatnak körülbelül 500 ezer lejre lenne szüksége ahhoz, hogy az új évadban a tervek szerint teljesítsenek. A korábbiakhoz hasonlóan az új évadban 6-7 bemutatóval készül a társulat. Kövesdy István rendezi a Bethlen című darabot, amelyet Závada Pál írt Móricz Erdély-trilógiája alapján. A marosvásárhelyi származású Bocsárdi Lászlót, a sepsiszentgyörgyi színház igazgatóját várják, aki Ödön von Horváth Mit csinál a kongresszus? című vígjátékát viszi majd színre. Farkas Ibolya színművészt életműdíjjal jutalmazták Kisvárdán. /Máthé Éva: Tompa Miklós Társulat: Nincs pénz neves meghívottakra. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./